24.6.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 165/1

A TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2010. június 3.)

a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, naprakésszé tett kézikönyvről

2010/C 165/01

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

mivel:

(1)

Ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés V. címe is rögzíti, az Európai Uniónak többek között az a célkitűzése, hogy az egyéb nemzetközi együttműködésekhez kapcsolódóan értelemszerűen a rendőrségi együttműködés területén is a tagállamok közös fellépésének kidolgozásával polgárainak magas szintű biztonságot nyújtson egy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben.

(2)	A Tanács 1999. június 21-én a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó kézikönyvről szóló állásfoglalást (1) fogadott el.

(3)

Ennek az állásfoglalásnak a helyébe először a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó kézikönyvről szóló, 2001. december 6-i, majd pedig a 2006. december 4-i tanácsi állásfoglalás (2) lépett.

(4)	A mostani állásfoglalás a közelmúlt tapasztalatainak fényében a kézikönyv módosítását javasolja.

(5)

Figyelembe véve az utóbbi évek tapasztalatait – mint például a 2006-os világbajnokságot és a 2008-as Európa-bajnokságot, az ezen bajnokságok keretében megvalósult nemzetközi rendőrségi együttműködés szakértői értékelését, valamint általában véve az európai nemzetközi és klubmérkőzések tekintetében megvalósuló kiterjedt rendőrségi együttműködést, továbbá a más, nemzetközi vonatkozású sporteseményekhez kapcsolódó hasonló fejleményeket és tapasztalatokat – sor került a fent említett 2006. december 4-i állásfoglalás mellékletében foglalt kézikönyv felülvizsgálatára és naprakésszé tételére.

(6)

A mellékletben található naprakésszé tett kézikönyv módosításai nem érintik a meglévő nemzeti rendelkezéseket – különösen az érintett tagállamok különböző hatóságai és szolgálatai közötti feladatmegosztást és azok felelősségeit –, sem a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti hatáskörének gyakorlását,

ELFOGADJA EZT AZ ÁLLÁSFOGLALÁST:

(1)	A Tanács felkéri a tagállamokat, hogy folytassák a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel (és adott esetben más sporteseményekkel) kapcsolatos rendőrségi együttműködés erősítését.

(2)	E célból a mellékelt, naprakésszé tett kézikönyv olyan határozottan ajánlott munkamódszereket foglal össze, amelyeket a rendőrség rendelkezésére kell bocsátani.

(3)	Ez az állásfoglalás a 2006. december 4-i tanácsi állásfoglalás helyébe lép.

(1) HL C 196., 1999.7.13., 1. o.

(2) HL C 322., 2006.12.29., 1. o.

MELLÉKLET

Kézikönyv a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokkal

Bevezető – Alapelvek

1.	Rendőrségi információkezelés

2.	Rendőrségi előkészületek az egyes események kapcsán

3.	Együttműködés a rendőri szervek között az esemény alatt

4.	A rendőrség és a szervező közötti együttműködés

5.	Együttműködés a rendőrség és az igazságügyi és bűnüldöző szervek között

6.	Együttműködés a rendőrség és a szurkolók között

7.	Kommunikációs és médiastratégia

8.	Uniós labdarúgó-szakértői találkozók

9.	A labdarúgó-mérkőzések biztonságával és védelmével foglalkozó releváns dokumentumok jegyzéke

Függelékek

1.	Dinamikus kockázatértékelés és tömegirányítás

2.	Az Europol termékeinek és szolgáltatásainak kérelmezésére vonatkozó határidők

3.	A rendőri azonosító mellény részletes leírása és minta

4.	A futballszurkolók besorolása

BEVEZETŐ – ALAPELVEK

E dokumentum célja a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzések biztonságának és védelmének javítása, mindenekelőtt pedig a nemzetközi rendőrségi együttműködés hatásfokának maximalizálása.

Tartalma adott esetben alkalmazható más nemzetközi vonatkozású sporteseményekre is.

A kézikönyvben foglaltak nem sértik a meglévő tagállami előírásokat, nevezetesen az egyes tagállamokon belüli különböző hatóságok hatáskörét és felelősségét.

A dokumentum ugyan elsősorban a nemzetközi rendőrségi együttműködéssel foglalkozik, a labdarúgó (és egyéb sport-) események lebonyolításának különböző szerveket foglalkoztató jellege miatt kitér a rendőrség és más fontos szereplők – például az eseményt szervezők – közötti kapcsolatra is.

A nemzetközi rendőrségi együttműködést és a labdarúgással kapcsolatos rendfenntartói műveleteket a törvényesség és az arányosság elve kell hogy vezérelje. Az I. függelék bemutat néhány bevált gyakorlatot.

Míg az esemény biztonságának és nyugalmának biztosítása a szervező tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának feladata, a részt vevő, szomszédos és tranzitállamok felelőssége, hogy segítsenek ebben, ahol szükséges.

Ezt a dokumentumot a biztonsági és védelmi kockázatok minimalizálása, valamint a hatékony nemzetközi rendőrségi együttműködés érdekében széles körben terjeszteni kell valamennyi tagállamban, a többi európai országban és azokon kívül is.

1. FEJEZET

Rendőrségi információkezelés

1. SZAKASZ

Az információkezelés kapcsán alkalmazható néhány kritérium

I. BEVEZETŐ

A biztonság és védelem javításához és a labdarúgással kapcsolatos erőszak és rendzavarások megelőzéséhez elengedhetetlen a pontos információk időben történő cseréje.

A 2002/348/IB tanácsi határozat értelmében valamennyi tagállamnak létre kell hoznia egy labdarúgással kapcsolatos nemzeti információs pontot (NFIP), amely a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekre vonatkozó megfelelő információk cseréjének, valamint a labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos nemzetközi rendőrségi együttműködés fejlesztésének központi és kizárólagos kapcsolattartó pontjaként működik.

Amennyiben a szervező és a vendég rendőrség között közvetlen kapcsolatfelvételre kerül sor, az egymással megosztott információt egyidejűleg az illetékes NFIP-kkel is meg kell osztani. E kapcsolatfelvételek nem veszélyeztethetik az NFIP központi szerepét a tájékoztatás minőségének biztosításában vagy az információnak a többi érintett partnerhez és hatósághoz történő szélesebb körű eljuttatásában.

Az NFIP és az illetékes nemzeti hatóság közötti kapcsolat az alkalmazandó nemzeti törvények hatálya alá tartozik.

A 2002/348/IB tanácsi határozat értelmében valamennyi tagállam biztosítja, hogy

—	az NFIP képes legyen feladatait eredményesen és kielégítő szinten ellátni,

—	az NFIP rendelkezzék a feladatainak hatékony és gyors elvégzéséhez szükséges technikai feltételekkel,

—	az NFIP személyzete képzésben részesüljön, és rendelkezzen az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy a labdarúgással kapcsolatos rendfenntartással, valamint az ahhoz kapcsolódó biztonsági és védelmi kérdésekkel kapcsolatban nemzeti szakértői bázist biztosítson.

Az NFIP-k az ekvivalencia elve alapján működnek.

II. NEMZETKÖZI VONATKOZÁSÚ FELADATOK

Az NFIP feladata az illetékes nemzeti hatóságok támogatása. A elemzett és értékelt információk alapján az NFIP megküldi az illetékes nemzeti hatóságoknak a labdarúgással kapcsolatos kérdésekben a több ügynökség munkájára építő szakpolitika kidolgozását segítő, szükséges javaslatokat és ajánlásokat.

Az NFIP a nemzeti vagy nemzetközi labdarúgó-mérkőzések tekintetében támogatást nyújt a helyi rendőrségnek.

Más országok NFIP-i számára valamennyi NFIP naprakész kockázatelemzést (1) vezet saját klubjaira és nemzeti válogatottjára vonatkozóan. A kockázatelemzést általában az NFIP-honlapon (www.nfip.eu) (2) elérhető formanyomtatványok felhasználásával osztják meg más NFIP-kkel.

Valamennyi NFIP hozzáféréssel rendelkezik a releváns tagállami rendőrségi adatbázisokhoz. A személyes információk cseréje az alkalmazandó nemzeti és nemzetközi jogszabályok, különösen a prümi tanácsi határozat (3), illetve két- és többoldalú megállapodások hatálya alá tartozik.

Az NFIP biztosítja, hogy minden információtartalom minőségellenőrzésen essen át.

Az NFIP adott esetben kiterjesztheti az információcserét a biztonsághoz és a védelemhez hozzájáruló más ügynökségekre.

Valamennyi információcserére az NFIP-oldalon található megfelelő formanyomtatványok felhasználásával kell sort keríteni.

III. A RENDŐRSÉGI INFORMÁCIÓK CSERÉJE

1. Az információ jellege

Különbséget kell tenni az általános és a személyes jellegű információ között. Az „esemény” kifejezés alatt egy adott labdarúgó-mérkőzés vagy bajnokság valamennyi vonatkozása értendő.

a) Általános információ

Az általános információk három kategóriába sorolhatók:

—	stratégiai információ: az esemény minden vonatkozását leíró információk, különös figyelmet fordítva az eseménnyel járó biztonsági és védelmi kockázatokra,

—	operatív információ: olyan információ, amely a lehetséges kockázatok eseményhez kapcsolódó elemzésének elkészítését segíti;

—	taktikai információ: olyan információ, amely az operatív szinten felelős személyeket segíti az esemény során felmerülő biztonsági és védelmi problémákra történő megfelelő reagálásban.

b) Személyes információ

Ebben az összefüggésben a személyes információ az eseménnyel kapcsolatban a közbiztonságra nézve potenciálisan veszélyt jelentőnek ítélt személyekre vonatkozó információt jelent. Ez vonatkozhat olyan személyekre, akik korábban labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatban erőszakot vagy rendzavarást okoztak vagy abban részt vettek.

2. Az információcsere időrendje

Három szakaszt különböztethetünk meg: az esemény előtti, alatti és utáni szakaszt. Ezt a három szakaszt nem szükséges minden esetben élesen elkülöníteni.

a) A szervező ország NFIP-jének feladata

1. Az esemény előtt:

az információ iránti kérelmet továbbítja a támogató ország/országok NFIP-jének. E kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

—	a vendég csapat szurkolóinak kockázatelemzése,

—	az esemény biztonságát és rendjét érintő egyéb releváns információk, például a szurkolók utazásával kapcsolatos részletek, a felmerülő politikai vagy más fenyegetések.

A szervező ország NFIP-je tájékoztatást ad az alkalmazandó jogszabályokról és a hatóságok politikájáról (pl. az alkohollal kapcsolatos politika), az esemény szervezéséről, valamint a védelemért és biztonságért felelős vezető személyekről.

Minden releváns információt a többi NFIP rendelkezésére kell bocsátani, és a megfelelő formanyomtatványokon keresztül rögzíteni kell az NFIP honlapján.

a támogató országot/országokat fel kell kérni, hogy minden más lényeges információ mellett kellő időben szolgáltassanak pontos információt a kockázatot jelentő és a kockázatot nem jelentő szurkolók mozgásával, a részt vevő csapattal (amennyiben fenyegetettség áll fenn) és a jegyeladásokkal kapcsolatban.

A szervező ország NFIP-je tájékoztatást nyújt a támogató ország/országok NFIP-jének mindenekelőtt a vendég rendőri delegációnak a szervező ország rendfenntartó műveletébe történő integrálásáról és a vendég szurkolóknak szánt információkról stb.

2. Az esemény alatt:

a szervező ország NFIP-je kérheti az előzetesen kapott információ megerősítését és a kockázatelemzés naprakésszé tételét. A kérelmet az összekötő tisztviselők rendszerén keresztül kell benyújtani és megválaszolni, amenynyiben ilyen rendszer felállítására sor került.

a szervező ország NFIP-je visszajelzést ad a kapott információ pontosságáról.

Ugyancsak át kell adni a származási ország és az érintett tranzitországok NFIP-inek a szurkolók visszatérésére vonatkozó általános információkat, többek között azon szurkolókkal kapcsolatban, akiket kitiltottak és/vagy akiktől a belépést megtagadták.

3. Az esemény után:

A szervező ország NFIP-je – az NFIP-honlap megfelelő formanyomtatványán keresztül – tájékoztatja a támogató NFIP-ket az alábbiakról:

—	a szurkolók viselkedéséről, hogy az általuk támogatott ország/klub szerinti, illetve a lakóhelyüknek megfelelő NFIP-k naprakésszé tehessék a kockázatelemzéseket;

—	az előfordult incidensek részleteiről. A letartóztatásokra vagy szankciókra vonatkozó információk cseréjére a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban kell sort keríteni.

—	az általuk nyújtott információ operatív hasznosságáról és a vendég rendőri delegáció(k) által nyújtott támogatásról (lásd a 2. fejezetet).

b) A támogató ország/országok NFIP-jének feladatai

1. Az esemény előtt

A támogató ország(ok) NFIP-je válaszol a szervező ország NFIP-jének információkérésére, és saját kezdeményezésére minden lényeges információt közölhet bármely más érintett NFIP-vel.

2. Az esemény alatt:

A közölt információkat naprakésszé kell tenni, a szurkolók mozgását és tartózkodását pedig nyomon kell követni. A mérkőzések vagy tornák alatt a szurkolók saját országában történt, az eseményhez kapcsolódó incidensekre vonatkozó hasznos információkat is a szervező ország, valamint a többi érintett NFIP rendelkezésére kell bocsátani.

3. Az esemény után:

A szervező ország NFIP-je és a vendég rendőri delegáció által nyújtott információ alapján naprakésszé kell tenni a kockázatelemzést (lásd a 2. fejezetet).

Értékelést kell készíteni az információcseréről és a vendég rendőri delegáció munkájáról.

2. SZAKASZ

További útmutatások az NFIP-k feladataihoz

Tagállami szinten az NFIP koordinálja a labdarúgó-mérkőzéseket érintő információk cseréjét, és adott esetben koordinálja és megszervezi a hírszerző tisztek, illetve a rendőri megfigyelők munkáját.

Az EU-n kívüli országokkal folytatott információcsere is az NFIP-ken keresztül történik. Amennyiben ezek az országok nem rendelkeznek NFIP-vel, fel kell kérni őket, hogy jelöljenek meg egy központi, kizárólagos kapcsolattartó pontot. Ennek elérhetőségeit továbbítani kell a többi NFIP-nek és rögzíteni kell az NFIP-honlapon.

Tagállami szinten az NFIP tudásközpontként működik. A rendőrség mellett köztisztviselők és tudományos szakemberek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az NFIP-k betölthessék e szerepüket.

Az NFIP-k saját nemzeti jogszabályaiknak megfelelően hivatalos kétoldalú megállapodást köthetnek harmadik felekkel bizonyos információk cseréjére vonatkozóan. Ezt az információt kibocsátójának beleegyezése nélkül nem szabad további felekkel megosztani.

a szervező ország NFIP-je a kijelölt nemzeti összekötő tisztviselőn keresztül kommunikál a támogató ország/országok NFIP-jével, amennyiben ilyen összekötő ki lett jelölve.

a szervező ország NFIP-je a támogató ország kijelölt összekötő tisztviselőjén vagy műveleti koordinátorán keresztül kommunikál a támogató ország NFIP-jével.

A terrorizmus elleni küzdelemhez vagy a súlyos és szervezett bűnözéshez kapcsolódó kérdésekben a szervező ország NFIP-je vagy az illetékes rendőri szerv bármely létező hálózaton vagy e célra kijelölt szakértői összekötő tisztviselőn keresztül folytatja a kommunikációt.

Az Europol – jogi felhatalmazásának megfelelően – fontos szerepet tölthet be a nagyszabású nemzetközi labdarúgótornákat szervező országok illetékes hatóságainak támogatásában azáltal, hogy megkeresésre rendelkezésre bocsát a súlyos bűncselekményekkel, a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatos releváns információkat és elemzéseket, valamint ezekre vonatkozó általános fenyegetésértékeléseket. Az információcsere megkönnyítése érdekében az esemény alatt az Europol összekötő tisztviselője is a helyszínen állomásozhat (4).

Ha létezik a labdarúgással kapcsolatos helyi információs központ, annak együtt kell működnie az NFIP-vel. A helyi információs központ és a nemzeti információs pont folyamatosan és kölcsönösen tájékoztatja egymást. Az információáramlásnak figyelembe kell vennie a vendég rendőri delegáció által közölt információkat.

2. FEJEZET

Rendőrségi előkészületek az egyes események kapcsán

Vendég rendőri delegációk

A szervező országban az esemény eredményes rendőri előkészítését az e kézikönyv 1. fejezetében található elvek szerinti, átfogó információcsere segíti.

A szervező NFIP a többi ország rendőrségével folytatott szoros egyeztetés után olyan országokból kér vendég rendőri delegációt, amelyek hozzáadott értéket tudnak teremteni. Ezt a hozzáadott értéket egy sor olyan tényező figyelembevételével kell felmérni, mint a vendég szurkolók – többek között a kockázatot jelentő vendégszurkolók – magatartásának kezelése terén szerzett szakmai tapasztalat, valamint hogy az adott delegáció tud-e olyan információkat nyújtani a szervező rendőrség számára, amelyek a közrendet fenyegető veszélyek minimalizálását célozzák.

A szervező NFIP olyan rendőrségi tisztviselőket is felkérhet, akik vendég rendőri delegáció tagjaként tapasztalatokat szeretnének gyűjteni, ami által a jövőben hozzáadott értéket tudnak majd képviselni olyan labdarúgó-mérkőzések esetében, amelyeken saját szurkolóik is részt vesznek.

A nemzetközi vonatkozású egyszeri labdarúgó-mérkőzések esetén a 2002/348/IB tanácsi határozat értelmében a vendég rendőri delegáció iránti hivatalos kérelmet a szervező ország NFIP-jén keresztül kell továbbítani, amelyet az érintett rendőrség lát el tanácsokkal. A felkérésben az együttműködés konkrét céljainak figyelembevételével meg kell jelölni a delegáció összetételét, és meg kell határozni a rá váró szerepet és feladatokat. Fel kell tüntetni azt is, hogy a vendég rendőri delegáció a tervek szerint mennyi ideig maradjon a szervező ország területén.

Ha valamelyik NFIP azt kéri, a nemzetközi tornák és egyszeri nemzetközi mérkőzések esetében a vendég rendőri delegáció iránti hivatalos kérelemnek a szervező ország felelős minisztériumától kell érkeznie, a szervező ország NFIP-je tanácsának megfelelően, és kormányközi megállapodások szabályozhatják.

Amennyiben a szervező NFIP nem kér vendég rendőri delegációt, a küldő ország NFIP-je, ha úgy ítéli meg, delegáció küldésére vonatkozó proaktív javaslatot küldhet a szervező NFIP-nek. Ha a szervező NFIP nem fogadja el a javaslatot, a mégis utazó rendőri delegáció e kézikönyv alkalmazási körén kívül, nem hivatalos minőségben jár el.

Egyszeri mérkőzés esetében a vendég rendőri delegációra vonatkozó gyakorlati részletekről (pl. rendőrségi hatáskörök, felszerelés, egyenruhák stb.) az érintett NFIP-k egyeznek meg egymással, a helyi rendőrséggel folytatott megbeszéléseket követően. Ha nincsen erre vonatkozó kétoldalú kormánymegállapodás, ezeknek az intézkedéseknek a 2008/616/IB tanácsi határozat 17. cikkének (5) és az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak kell megfelelniük.

A vendég delegáció létszáma nem haladhatja meg a szervező NFIP-vel közösen megállapított létszámot, és tiszteletben kell tartania a szervező rendőrség parancsnoklási és irányítási rendjét. Amennyiben nem a megállapodás szerint járnak el, akkor e kézikönyv és a hatályos uniós tanácsi határozatok és szerződések alkalmazási körén kívül járnak el.

A támogatás iránti részletes felkérésről az érintett NFIP-knek a torna és/vagy az egyszeri mérkőzés előtt kellő időben meg kell állapodniuk, hogy a vendég rendőri delegációnak elegendő ideje legyen a felkészülésre. Ebben az összefüggésben a támogatás iránti felkérést a mérkőzés időpontjának bejelentését követően a lehető leghamarabb be kell nyújtani.

A nemzetközi vonatkozású egyszeri mérkőzések esetében a vendég rendőri delegációnak legalább 3 hét felkészülési időre van szüksége. Ha az előzetes értesítéstől a mérkőzésig kevesebb mint 3 hét van hátra (például európai kupák későbbi szakaszaiban, vagy fokozott kockázat esetén), a felkérést azonnal el kell küldeni. Nemzetközi tornák esetében a vendég rendőri delegációnak legalább 16 hét felkészülési időre van szüksége.

Pénzügyi kérdések

Minden esetben a szervező ország vállalja az elszállásolás, az étkeztetés (vagy ellátás) és a helyszínen rendelkezésre bocsátott szolgáltatások költségeit, a vendég ország pedig fedezze a részt vevő delegáció tagjainak utazását és fizetését. Kivételes esetben az érintett NFIP-k alternatív intézkedésekről is megállapodhatnak. Ezeket az intézkedéseket az NFIP-honlapon elérhető, a vendég rendőri delegációk részvételére vonatkozó jegyzőkönyvben pontosítani kell.

A szervező rendőrség feladatai

A szervező ország rendőrsége tegye lehetővé a vendég rendőri delegáció kulcsszerepet betöltő tagjai számára, hogy megismerjék a szervező ország és/vagy a helyszínül szolgáló város(ok) rendőri műveleteinek szervezését, a stadion elhelyezkedését, valamint megismerkedjenek a mérkőzés(ek) napján a vendéglátó városban szolgálatot teljesítő operatív parancsnok(ok)kal.

—	Nemzetközi tornák esetében erre a torna előtt legalább egy hónappal kerüljön sor (pl. a vendég rendőri delegációk kulcsszerepet betöltő tagjainak szervezett műhelyek vagy szemináriumok formájában);

—	egyszeri nemzetközi vonatkozású mérkőzések esetében erre a mérkőzést megelőző napok egyikén kell sort keríteni.

A vendég rendőri delegációk rendőri kísérete

Kiemelkedően fontos a vendég rendőri delegáció tagjai biztonságának garantálása, amit minden, a rendőrségi jelenlétre vonatkozó, akár a szervező, akár a vendég rendőrség által készített kockázatértékelésnek tükröznie kell.

A rendőri delegáció vendég tagjai, különösen az összekötő tisztviselő, a műveleti koordinátor és az operatív rendőrségi tisztviselők (lásd alább) helyi rendőrségi tisztviselők kalauzolása mellett dolgozzanak, akik maguk lehetőleg olyan, szolgálatban lévő rendőrségi tisztviselők, akik tapasztalattal rendelkeznek a városukban vagy országukban végzett, a labdarúgással kapcsolatos rendfenntartás terén, többek között ismerik a helyszín környékét és az esetleges kockázatot jelentő területeket.

A rendőri kísérők:

—	a tagállami/helyi rendfenntartó műveletbe integrált személyek, akiknek képesnek kell lenniük az operatív parancsnok számára a kulcsfontosságú döntéseket lehetővé tévő információk továbbítására;

—	ismerniük kell rendőrségük szervezetét, eljárásait és parancsnoklási rendjét;

—	nem saját, kockázatot jelentő szurkolóik nyomon követése a feladatuk, hanem a vendég rendőri delegáció tagjainak kísérőjeként vannak jelen;

—	részletesen tájékoztatni kell őket a rendfenntartó művelet szervezéséről, saját feladataikról és a vendég rendőri delegáció tagjaitól elvárt feladatokról;

—	a vendég rendőri delegáció biztonságáért felelnek, és biztosítják a szervező rendőrséggel való kommunikációt;

—	a művelet időtartama alatt a vendég rendőri delegációval kell maradniuk; ami hozzájárul a hatékony munkakapcsolat kialakításához;

—	a vendég rendőri delegációval egy előzetesen meghatározott, közös nyelven kommunikál.

A vendég rendőri delegáció összetétele és feladatai

A vendég rendőri delegáció összetétele lehetővé kell hogy tegye a szervező ország rendfenntartó műveletének például az alábbiak révén való támogatását:

1.	folyamatos dinamikus kockázatértékelés készítése, és a szervező rendőrség ezzel kapcsolatos tájékoztatása (lásd az 1. függeléket);

2.	kommunikáció és kapcsolattartás a vendég szurkolókkal;

3.	információk és bizonyítékok gyűjtése a szervező rendőrség nevében vagy saját céljaira, amennyiben a szervező ország nemzeti jogszabályai ezt lehetővé teszik, és a szervező országgal történt megegyezés függvényében.

A nyújtandó támogatás pontos jellegétől függően a delegációk összetétele a következőképpen alakulhat:

1.	egy delegációvezető, aki hatásköri és hierarchikus felelősséggel tartozik a vendég rendőri delegációért;

2.	egy (vagy ha az érintett NFIP-k úgy egyeztek meg, több) összekötő tisztviselő, aki különösen a saját országa és a szervező ország közötti információcseréért felelős;

3.	egy műveleti koordinátor, aki a vendég rendőrségi tisztviselők munkájának koordinálásáért felelős;

4.	felismeréssel, a szurkolókkal való kapcsolattartással, kíséret biztosításával vagy más feladatokkal megbízott operatív rendőrségi tisztviselők (polgári vagy egyenruhában);

5.	egy sajtószóvivő / sajtótisztviselő. A vendég rendőri delegáció vezetője adott esetben betöltheti a sajtószóvivő szerepét, illetve saját sajtótisztviselőt fogadhat.

Központi feladatok:

Az összekötő tisztviselő és/vagy a műveleti koordinátor

Az összekötő tisztviselő és/vagy a műveleti koordinátor kijelölése a vendég, illetve a szervező ország hatóságai közötti hatékony információcserét hivatott biztosítani az egyszeri labdarúgó-mérkőzésekkel vagy a labdarúgó-tornákkal kapcsolatban.

A két szerepet ugyanaz a tisztviselő is betöltheti. Arról, hogy ez megfelelő megoldás-e, a szervező és a vendég rendőrség együtt dönt eseti alapon, a szervező országba érkezést megelőzően.

Az összekötő tisztviselő/műveleti koordinátor minimálisan az alábbi követelményeknek felel meg:

—	e kézikönyv alapos gyakorlati ismeretével rendelkezik;

—	átlátja a nemzetközi információcsere előmozdításához szükséges folyamatokat;

—	a szervező rendőri szervekkel való kapcsolattartás során képes hazáját és szerepét hatékonyan képviselni (azaz például diplomatikus, magabiztos, önálló és képes az előzőleg közösen meghatározott közös nyelven kommunikálni);

—	rendelkezik az országában a labdarúgással kapcsolatos erőszakkal/rendzavarásokkal kapcsolatos helyzetre vonatkozó háttérismeretekkel.

Az összekötő tisztviselő/műveleti koordinátor főbb feladatai:

—	információk és operatív információk gyűjtése és továbbítása delegációja és a szervező/helyi rendőrség között,

—	(egyenruhás, illetve polgári ruhát viselő) operatív rendőrségi tisztviselői hatékony elhelyezésének biztosítása annak érdekében, hogy a szervező rendőrség által az esemény érdekében folytatott műveletben szerves szerepet töltsenek be,

—	időben történő és gondos tanácsadás a szervező/helyi rendőrségi parancsnok számára.

Nemzetközi tornák alatt az összekötő tisztviselő várhatóan egy egységes vagy két ország közös rendőrségi információkoordinációs központban (PICC) fog tevékenykedni, míg a műveleti koordinátor a mérkőzés helyszínének területén található helyi információs központban kaphat helyet. Egyszeri mérkőzések esetében a szervező ország NFIP-jében vagy más megfelelő környezetben kaphatnak helyet.

Egyszeri mérkőzések esetében az összekötő tisztviselő/műveleti koordinátor szorosan együttműködik a szervező város rendőrségével.

Feladatuk eredményes ellátásához a szervező rendőrség biztosítsa az összekötő tisztviselők/műveleti koordinátorok számára a megfelelő technikai felszereléshez való hozzáférést.

Operatív rendőrségi tisztviselők

A vendég operatív rendőrségi tisztviselők, akár egyenruhában, akár polgári ruhában (ún. rendőri megfigyelők) kiegyensúlyozott jelenléte:

—	felhasználható a szervező rendőrség által a vendég szurkolókkal való kapcsolattartás eszközeként, a tömegirányítás segítésére;

—	segítheti a tömegben a kockázatot jelentő szurkolók anonimitásának csökkentését és korlátozhatja ezek azon képességét, hogy további következmények nélkül erőszakot vagy rendzavarást okozzanak, illetve abban részt vegyenek.

Jó, ha a tisztviselők rendelkeznek az országukban végzett, a labdarúgással kapcsolatos rendfenntartás terén szerzett tapasztalattal.

A tisztviselők:

—	rendelkeznek a hatékony kommunikációhoz szükséges készségekkel és tapasztalatokkal, hogy (adott esetben) befolyásolni tudják a szurkolók magatartását; és/vagy

—	szurkolóik magatartásának, valamint az általuk jelentett potenciális veszélyek szakértői; továbbá

—	az esemény alatt képesek összekötő tisztviselőjükön / műveleti koordinátorukon keresztül hatékonyan tájékoztatni a szervező ország rendőrségi parancsnokait a veszély típusával kapcsolatban, amelyet azok bármely adott időpontban vagy helyen jelenthetnek.

A vendég rendőri delegáció tagjainak képesnek kell lenniük az adott csapat/országuk szurkolóival kapcsolatos pozitív és negatív információk közlésére. Ez lehetővé teszi, hogy a szervező ország rendőrségi parancsnokai megalapozott döntéseket hozhassanak arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a beavatkozás vagy a törvényes szurkolói magatartás elősegítése.

Fontos rámutatni ezzel kapcsolatban, hogy a vendég operatív rendőrségi tisztviselők elsődleges szerepe tanácsadó jellegű, nem pedig operatív vagy a döntés meghozatala.

A vendég operatív rendőrségi tisztviselők a szervező országgal történt megállapodástól függően megbízhatók a megállapodásnak megfelelő eszközök használata révén történő információ- vagy bizonyítékgyűjtéssel a szervező rendőrség számára vagy saját országukban folytatott büntetőeljárás céljából.

3. FEJEZET

Együttműködés a rendőri szervek között az esemény alatt

A lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a vendég rendőri delegáció által a szervező rendőrség műveleteihez nyújtott támogatást és hozzáadott értéket.

A vendég rendőri delegációt tájékoztatni kell a szervező rendőri szervezet műveleti tervéről (beleértve annak tömegirányítással kapcsolatos filozófiáját és a szurkolók magatartására vonatkozó toleranciaszintjeit). A vendég delegációt teljes mértékben integrálni kell a szervező rendőrség műveletébe (és lehetőséget kell kapnia a mérkőzés előtti tájékoztatók és az azt követő záró tájékoztató megbeszélések meghallgatására és az azokon való részvételre).

Az érintett országok előzetesen állapodjanak meg a nyelvhasználatot illetően.

A szervező rendőrség és a vendég rendőri delegáció a művelet során folyamatosan tájékoztatja saját NFIP-jét a fejleményekről, a mérkőzés után pedig 7 napon belül jelentést küldenek NFIP-iknek.

A médiát, amennyiben a delegációvezetővel más konkrét megállapodás nem született, távol kell tartani a vendég rendőri delegáció tagjaitól.

A vendég rendőri delegáció mindig ügyeljen arra, hogy tevékenysége szükségtelenül ne veszélyeztesse mások biztonságát (6).

Vészhelyzet esetén (azaz, ha testi épsége közvetlen veszélybe kerül), valamint ha erről taktikai okokból közös megállapodás született, a nem egyenruhában szolgálatot teljesítő vendég rendőrségi tisztviselő a 3. függelék szerinti, szabványos, fényvisszaverő és megkülönböztető vendég rendőri azonosító mellényt használja. Ezt a mellényt külföldi utazásakor minden vendég rendőrségi tisztviselő vigye magával.

A szervező ország rendőri szerve a labdarúgó-mérkőzés szervezőivel konzultálva gondoskodjon arról, hogy a vendég rendőri delegáció adott esetben rendelkezzen a feladatainak eredményes ellátásához szükséges belépési jogosultsággal és akkreditációval (ülőhely nem szükséges). Erre a mérkőzés előtti tájékoztató(k) során fel kell hívni a rendezők és a védelemért és biztonságért felelős egyéb személyzet figyelmét.

Azok az országok, amelyeknek megvannak a jogi lehetőségei a kockázatot jelentő szurkolók külföldi utazásainak megakadályozására, hozzanak meg minden szükséges intézkedést e cél hatékony megvalósítása érdekében, és erről tájékoztassák a szervező országot. Minden ország hozza meg a lehetséges intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy saját állampolgáraik egy másik országban részt vegyenek a közrend megzavarásában és/vagy az erre irányuló szervezkedésben.

A szervező ország rendőrsége törekedjen arra, hogy rendelkezzen tolmácsokkal a vendég országokból érkező szurkolók által beszélt nyelvekből. Ezzel megelőzhető, hogy a vendég rendőri delegációknak kelljen ellátniuk ezt a feladatot, ami elvonná őket a tényleges operatív feladatoktól. Ezek a tolmácsok a szervező ország rendőrsége és a vendég rendőri delegáció közötti kommunikációt is megkönnyíthetik.

4. FEJEZET

A rendőrség és a szervező közötti együttműködés

1. SZAKASZ

A szervező szerepe

A nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzések szervezői hatáskörükben tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a mérkőzés előtt, alatt és után biztosítsák a közbiztonságot és a hatékony tömegirányítást a stadionnál úgy, hogy a rendőrség a lehető legjobb kihasználtsággal vonulhasson fel.

A nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzések szervezésénél az eredményes stratégia előfeltétele, hogy valamennyi érintett fél összehangolt megközelítést alkalmazzon. Ezért határozottan ajánlott a szervező, a részt vevő magánszférabeli szereplők, a hatóságok és a rendőrség közötti szoros együttműködés.

A biztonsági és védelmi kockázatok minimalizálása érdekében a hatóságok és/vagy a rendőrség a szervezővel szemben támasszanak olyan minimumkövetelményeket, amelyeket annak teljesítenie kell ahhoz, hogy nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzéseket szervezhessen. E célra felhasználható az Európa Tanács ellenőrzőlistája (lásd a 9. fejezetet).

2. SZAKASZ

A rendőrség és a szervező közötti együttműködés

A szervező jelöljön ki egy személyt, aki a stadionon belüli biztonságért felel (biztonsági felelős). Fontos, hogy a rendőrség szoros kapcsolatot tartson fenn ezzel a személlyel.

A rendőrség és a stadionon belüli biztonságért felelős szervezet kiegészítő jelleggel működjenek együtt anélkül, hogy sértenék egymás azon felelősségét, hatáskörét és feladatait, amelyeket a nemzeti jog meghatároz és/vagy a szervező és a rendőrség közötti írásos megállapodás rögzít.

Hacsak a nemzeti jog meg nem határozza, ebben a megállapodásban meg kell jelölni, mely feladatok hárulnak a szervezőre és melyek a rendőrségre, különös tekintettel a biztonsági felelős és a rendőrségi helyszíni parancsnok, illetve a biztonsági személyzet és a rendőrségi tisztviselők szerepének elhatárolására.

Amennyiben a nemzeti jog másként nem rendelkezik, a megállapodásnak konkrétan meg kell határoznia:

—	ki feleljen a beléptetés előtti kordonokért és az átvizsgálásért;

—	ki feleljen a tömegek mozgásának nyomon követéséért és irányításáért és döntsön a kapuk és forgókeresztek kinyitásáról és lezárásáról;

—	milyen támogatást nyújtsanak a rendőrségi tisztviselők a biztonsági személyzetnek, illetve vice versa, a biztonsági személyzet a rendőrségi tisztviselőknek, a rendzavarások megelőzésében és a zavarkeltők kezelésében;

—	ki döntsön a mérkőzés kezdésének elhalasztásáról és milyen körülmények között (általában a szervező biztonsági okokból, a rendőrség pedig a közrend tényleges vagy potenciális megzavarása esetén);

—	ki döntsön és milyen feltételekkel arról, hogy a mérkőzés elmaradjon, és ki feleljen a játékvezetővel való kapcsolattartásért;

—	milyen körülmények között és milyen eljárás keretében vegye át a rendőrség a stadion vagy annak egy része fölötti ellenőrzést, illetve adja azt esetlegesen vissza a szervezőnek;

—	ki irányítsa és felügyelje a stadion kiürítését, és milyen körülmények között kerüljön arra sor;

—	ki tájékoztassa a sürgősségi segélyszolgálatokat a jelenlétüket ténylegesen vagy várhatóan szükségessé tévő incidensekről;

—	ki aktiválja a szervező vészhelyzeti eljárásait.

5. FEJEZET

Együttműködés a rendőrség és az igazságügyi és bűnüldöző szervek között

Az e fejezetben foglaltakkal kapcsolatban szem előtt kell tartani az igazságügyi és bűnüldöző szervek tagállamonként nagy eltéréseket mutató szerkezetét és hatásköreit.

Mind egyszeri mérkőzések, mind tornák tekintetében jelentős haszonnal járhat a rendőrség és az igazságügyi és bűnüldöző szervek közötti szoros együttműködés.

Amíg az eseménnyel kapcsolatos valamennyi állítólagos bűncselekményekkel kapcsolatos eljárás a szervező ország saját szuverenitása és joghatósága alá tartozik, a többi tagállam rendőrségének és más hatóságainak, valamint az EU illetékes szerveinek (pl. az Eurojustnak) is feladata, hogy segítse és támogassa a szervező országban az igazságügyi és bűnüldöző szerveket.

Minden tagállamnak biztosítania kell az eseményekhez kapcsolódó bűncselekményekre való gyors és megfelelő reagálás lehetőségét.

A szervező rendőrség és más hatóságok tájékoztassák a vendég rendőrséget és szurkolókat a releváns belföldi jogszabályokról, illetve büntető-, polgári vagy közigazgatási eljárásokról, valamint a labdarúgással kapcsolatos leggyakoribb bűncselekményekre kiszabható maximális büntetésekről.

Adott esetben minden nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzés esetében teljes mértékben igénybe kell venni a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó, meglévő többoldalú megállapodásokat, emellett a szervező ország megerősített kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kétoldalú megállapodást köthet bármely más országgal az esemény előtt, alatt és után.

A támogató ország/országok NFIP-je tájékoztassa a szervező NFIP-t

—	a kockázatot jelentők szurkolóknak az eseményen való részvételének megakadályozására rendelkezésükre álló minden jogi lehetőségről (pl. stadionból való kitiltás / kiutazási tilalom),

—

arról, hogy a tagállami vagy nemzetközi jog értelmében milyen lehetőségeket tudnak felkínálni a vendég rendőri delegációnak, illetve egyéb hatáskörrel rendelkező hatóságnak (pl. vendég összekötő ügyészeknek) az érintett országok közötti kétoldalú megállapodások keretei között a vendég szurkolók által elkövetett, labdarúgással kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó bizonyítékok gyűjtéséhez,

—	a szervező országban elkövetett mely bűncselekmények ellen indulhat büntetőeljárás a támogató országban (az elkövető visszatérését követően).

A szervező ország bármely más országot felkérhet arra, hogy küldjön összekötő ügyészt/bírót vagy más, bűnüldözési hatáskörrel rendelkező szervet az eseményre.

Ajánlott, hogy a releváns szervező hatóság a tagállami joggal összhangban (az adatvédelmet is beleértve) a vendég rendőri delegáció, illetve hatáskörrel rendelkező szerv (pl. a vendég összekötő ügyészek) rendelkezésére bocsássa a bűnügyi vagy bírósági nyilvántartásokból, valamint a rendőrségi vagy nyomozati jelentésekből, továbbá letartóztatási nyilvántartásokból származó, azok állampolgáraira vonatkozó információkat.

Ennek alternatívájaként a támogató ország hozzájárulhat ahhoz, hogy egy összekötő ügyész/bíró vagy más, bűnüldözési hatáskörrel rendelkező szerv álljon rendelkezésre és hívásra a szervező országba utazzon, vagy megjelölhet kijelölt összekötő ügyészt/bírát vagy más, ügyészi jogkörrel rendelkező szervet a szervező hatósággal való kapcsolattartásra.

A tagállami jogszabályok hatályán belül a támogató NFIP(k) igyekszik/igyekszenek mielőbb megválaszolni a letartóztatott egyénekre vonatkozó további – például a korábbi ítéletekkel, beleértve a labdarúgással kapcsolatos bűncselekmények miatti ítéletekkel kapcsolatos – információk iránti kéréseket.

A szervező országba küldött összekötő ügyészekkel/bírákkal vagy más, bűnüldözési hatáskörrel rendelkező szervvel kapcsolatos minden költséget kétoldalú megállapodásokban kell szabályozni.

A vendég összekötő ügyészeket/bírákat vagy más, ügyészi hatáskörrel rendelkező szerveket a szervező ország ellátja a szükséges kommunikációs eszközökkel és egyéb felszereléssel.

6. FEJEZET

Együttműködés a rendőrség és a szurkolók között

Tagállami és helyi szinten a szurkolói csoportokkal való rendőrségi kapcsolattartás jelentős mértékben hozzájárulhat a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzések biztonsági és védelmi kockázatainak minimalizálásában. Ezt az együttműködést azonban gyengítheti, ha azt az érzetet kelti, hogy a szurkolók képviselői a rendőrség megbízásából járnak el és például személyes adatokat adnak ki.

A szervező rendőri és egyéb hatóságoknak figyelembe kell venniük a szurkolók vezette / szurkolókhoz kapcsolódó kezdeményezések, így például a szurkolói követségek, projektek és összekötő tisztviselők / szurkolói képviselők nyújtotta lehetséges előnyöket.

A vendég rendőri delegációk és szurkolói képviselők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szervező rendőrség tisztában legyen a vendég szurkolók jellegével és kulturális hátterével. Ezt a szervező rendőrség a dinamikus kockázatértékelési folyamat részeként vegye figyelembe.

A rendőrség és a szurkolói csoportok közötti folyamatos együttműködés és kommunikáció hozzájárulhat ahhoz, hogy valamennyi szurkoló számára biztonságos és barátságos légkör alakuljon ki, továbbá kommunikációs csatornát biztosíthat fontos információk továbbadásához (például utazási tanácsok, a stadion megközelítésére alkalmas útvonalak, hatályos jogszabályok és magatartási toleranciaszintek). Ennek jegyében létre lehet hozni egy könnyen megközelíthető kapcsolattartó és információs pontot is, ahová a szurkolók kérdéseikkel fordulhatnak.

E megközelítés alkalmazása bizonyítottan hozzájárul a szurkolók közötti önfegyelmezés előmozdításához, felmerülő biztonsági problémák vagy kockázatok tekintetében pedig segíti a korai és megfelelő beavatkozást.

7. FEJEZET

Kommunikációs és médiastratégia

Kommunikációs stratégia

A hatékony és átlátható kommunikációs stratégia szervesen hozzátartozik a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel, tornákkal és más sporteseményekkel kapcsolatos sikeres biztonsági és védelmi koncepcióhoz.

A szervező ország rendfenntartó szervei ezért szorosan működjenek együtt a kormányzati és helyi hatóságokkal, labdarúgó-szövetségekkel/szervezőkkel, a médiával és a szurkolói csoportokkal egy átfogó, több ügynökségre kiterjedő kommunikációs stratégia előkészítésében és kidolgozásában.

A hatékony médiastratégia minden kommunikációs stratégia meghatározó szempontja annak tekintetében, hogy minden érintett – így a vendég szurkolók is – megkapjanak olyan fontos információkat, mint például az utazással kapcsolatos tanácsok, a stadionhoz vezető utakra, a hatályos jogszabályokra és magatartási toleranciaszintekre vonatkozó információk.

Központi célként az esemény pozitív képét kell erősíteni mind a hazai, mind a vendég szurkolókban, a helyi közösségekben, a nagyközönségben és a biztonsági és védelmi műveletekben részt vevő egyénekben egyaránt. Ez elősegítheti egy minden érintett számára kellemes környezet kialakítását, és nagy mértékben hozzájárulhat a biztonsági és védelmi kockázatok minimalizálásához.

Médiastratégia

A rendőrségi (és a tágabb, több ügynökséget átfogó) médiastratégiának minimálisan az alábbiakra kell törekednie:

—	proaktív, nyitott és átlátható információszolgáltatás;

—	megnyugtató és pozitív tájékoztatás a biztonsági és védelmi előkészületekről;

—	a rendőrség azon szándékának közvetítése, hogy támogassa a szurkolók törvényes szándékait;

—	annak egyértelművé tétele, hogy a rendőrség milyen magatartást nem tolerál.

A rendőrség szorosan működjön együtt a kormányzati és helyi hatóságokkal, labdarúgó-szövetségekkel/szervezőkkel, valamint adott esetben a szurkolói csoportokkal egy olyan, több ügynökségre kiterjedő médiastratégia kidolgozásában, amely:

—	proaktív jelleggel pozitív képet közvetít az eseménnyel kapcsolatban;

—	biztosítja a rendőrség és a partnerügynökségek közötti egyértelmű feladatmegosztást azzal kapcsolatban, hogy ki irányítsa a médiával való kommunikációt a különböző biztonsági és védelmi (valamint egyéb) kérdésekkel kapcsolatban;

—	mind a rendőrségi, mind a partnerügynökségek szóvivőit közös háttér- és tájékoztató információkkal látja el (a tájékoztató anyagot az ismétlődő témák vagy kérdések és a felmerülő kockázatok vagy események figyelembevételével rendszeresen frissíteni kell);

—	gondoskodik arról, hogy az előkészületek közben, az esemény alatt és után rendszeresen frissített tényszerű információkkal lássák el a médiát, illetve az internetet;

—	rendszeres alkalmakat biztosít a sajtó/a médiumok tájékoztatására;

—	figyelembe veszi a különböző újságírótípusok/médiumok igényeit és érdekeit.

8. FEJEZET

Uniós labdarúgó-szakértői találkozók

Nagymértékben ajánlott, hogy minden elnökség szakértői találkozót tartson az alábbiakkal kapcsolatban:

—	az 1–7. fejezetben említett ajánlások;

—	a szurkolói viselkedés új irányvonalai / alakulása;

—	a szurkolói csoportok között fennálló nemzetközi kapcsolatok;

—	a bevált rendfenntartó gyakorlatok megosztása;

—	érdeklődésre számot tartó egyéb kérdések.

Az uniós labdarúgó-szakértői találkozón szakértői alcsoportokat bízhatnak meg azzal, hogy vizsgálják meg a biztonsággal kapcsolatos, a labdarúgó-mérkőzésekkel összefüggésben felmerülő kérdéseket, valamint tegyenek ajánlásokat.

Az elnökség jelentést tesz a Tanácsnak a találkozó eredményéről. Ez a jelentés a 8356/01 ENFOPOL 40 dokumentumban előírt, futball-huliganizmussal kapcsolatos éves kérdőív helyébe lép.

9. FEJEZET

A labdarúgó-mérkőzések biztonságával és védelmével foglalkozó releváns dokumentumok jegyzéke

1. SZAKASZ

Az EU Tanácsa által korábban elfogadott dokumentumok jegyzéke

1.	A Tanács 1993. november 30-i ajánlása a sportesemények szervezőinek felelősségéről;

2.	A Tanács 1994. december 1-jei ajánlása a közép- és kelet-európai országokkal való, a nemzetközi sporteseményekkel kapcsolatos közvetlen, informális információcseréről (kapcsolattartó személyek hálózata);

3.	A Tanács 1994. december 1-jei ajánlása a főbb események és találkozók kapcsán folytatott információcseréről (kapcsolattartó személyek hálózata);

A Tanács 1996. április 22-i ajánlása a labdarúgó-mérkőzésekhez kapcsolódó rendzavarás megelőzéséről és megfékezéséről szóló iránymutatásokról, mellékletében a futballhuligánokkal kapcsolatos rendőrségi bűnüldözési operatív információk cseréjéhez alkalmazandó egységes formátummal (HL C 131., 1996.5.3., 1. o.);

5.	Az 1997. május 26-i együttes fellépés a közrend és a közbiztonság terén történő együttműködésről (HL L 147., 1997.6.5., 1. o.);

6.	A Tanács 1997. június 9-i állásfoglalása a futball-huliganizmusnak a tapasztalatcsere, a stadionokból való kitiltás és a médiapolitika eszközeivel történő megelőzéséről és visszaszorításáról (HL C 193., 1997.6.24., 1. o.);

7.	A Tanács 1999. június 21-i állásfoglalása a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó kézikönyvről (HL C 196., 1999.7.13., 1. o.);

A Tanács 2001. december 6-i állásfoglalása a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó kézikönyvről (HL C 22., 2002.1.24., 1. o.);

9.	A Tanács 2002. április 25-i határozata a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos biztonságról (HL L 121., 2002.5.8., 1. o.);

10.	A Tanács 2003. november 17-i állásfoglalása a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzések helyszínére történő belépéstől való eltiltások tagállamok általi alkalmazásáról (HL C 281., 2003.11.22., 1. o.);

11.

A Tanács 2006. december 4-i állásfoglalása a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó kézikönyvről (HL C 322., 2006.12.29., 1. o.);

12.	A Tanács 2007. június 12-i határozata a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos biztonságról szóló 2002/348/IB határozat módosításáról (HL L 155., 2007.6.15., 76. o.).

2. SZAKASZ

A sporteseményeken és különösen a labdarúgó-mérkőzéseken a nézők által elkövetett erőszakos cselekményekről és rendbontásokról szóló európai egyezmény állandó bizottsága (Európa Tanács) által elfogadott dokumentumok

1.	A sporteseményeken és különösen a labdarúgó-mérkőzéseken a nézők által elkövetett erőszakos cselekményekről és rendbontásokról szóló európai egyezmény;

2.	Rec (1999) 1 ajánlás a rendezői feladatokról;

3.	Rec (1999) 2 ajánlás a kerítéseknek a stadiumokból való eltávolításáról;

4.	A Miniszteri Bizottság Rec (2001) 6 ajánlása a tagállamoknak a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek és a faji intoleranciának a sport terén való kiküszöböléséről;

5.	Rec (1989) 1 ajánlás a jegyeladásokra vonatkozó iránymutatásokról;

6.	Rec (2002) 1 ajánlás a nemzetközi labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos jegyeladásokra vonatkozó iránymutatásokról;

7.	Rec (2003) 1 ajánlás a szociális és nevelési intézkedéseknek a sport területén történő erőszak megelőzésében betöltött szerepéről, valamint kézikönyv az erőszaknak a sport terén történő megelőzéséről;

8.	Rec (2008) 1 ajánlás a professzionális sportesemények szervezői és az állami hatóságok által hozandó intézkedésekre vonatkozó ellenőrzőlistáról;

9.	Rec (2008) 2 ajánlás a vendég rendezők alkalmazásáról;

10.	Rec (2008) 3 ajánlás a pirotechnikai eszközök sporteseményeken való használatáról;

11.	Rec (2009) 1 ajánlás a nagyszabású sportesemények nyilvános, közterületen történő közvetítéséről;

12.	Ajánlás a sportesemények szervezése során alkalmazandó vendéglátási elvekről (még nem készült el teljesen).

(1) A kockázatelemzés a nemzeti válogatott és az egyes klubok szurkolóiról készült profil fejlesztését jelenti, beleértve a kockázatot jelentő csoportokat és azoknak más, bel- és külföldi szurkolókhoz, többek között a helyi népességcsoportokhoz való viszonyát, valamint a kockázatot esetlegesen növelő körülményeket (többek között a rendőrséggel és a rendezőkkel való kapcsolatot).

(2) Az NFIP-honlap kizárólag az NFIP-k általi felhasználásra elérhető, fokozott biztonságú oldal, amely a nemzetközi vonatkozású labdarúgó-mérkőzésekhez kapcsolatos információkat tartalmaz (pl. a klubok áttekintése, mérkőzés előtti és utáni jelentések).

(3) A Tanács 2008. június 23-i 2008/615/IB határozata a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről (HL L 210., 2008.8.6., 1. o.).

(4) Lásd a 2. függelékben az Europol termékeinek és szolgáltatásainak kérelmezésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos részleteket.

(5) A Tanács 2008. június 23-i 2008/616/IB határozata a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról (HL L 210., 2008.8.6., 12. o.).

(6) Lásd a polgári és büntetőjogi felelősségről szóló prümi tanácsi határozat 21. és 22. cikkét.

1. Függelék

Dinamikus kockázatértékelés és tömegirányítás

Figyelembe véve:

—	a nemzetközi labdarúgó-mérkőzésekhez kapcsolódóan végzett dinamikus kockázatértékelésről szóló 8241/05 ENFOPOL 40 dokumentumot;

—	a nemzetközi labdarúgó-mérkőzésekhez kapcsolódóan a közrend fenntartásával kapcsolatos rendőri taktikai teljesítményről szóló 8243/05 ENFOPOL 41 dokumentumot;

—	a 2004. évi Európa-bajnokságból és az azt követő labdarúgótornákból származó tapasztalatokat és tanulságokat;

—	a 3D-megközelítésként („dialogue, de-escalation and determination” – „párbeszéd, deeszkaláció és meghatározás”) ismert rendfenntartási filozófiának a 2008. évi Európa-bajnokságon való alkalmazásának értékelését;

az alábbi szempontok alapján kell értékelni az esemény előtt, alatt és azt követően fennálló biztonsági kockázatokat.

Alapelvek

A hatékony tömegirányítás jelenlegi megközelítése az alábbiak fontosságát hangsúlyozza:

—	folyamatosan biztosítani kell, hogy a tömeget alkotó személyek érzékeljék a megfelelő rendőri jelenlétet;

—	kerülni kell az erőnek az egész tömegre kiterjedő alkalmazását, amennyiben csak egy kisebb csoport veszélyezteti a közrendet;

—	a rendfenntartás olyan „alacsony profilú” vagy „fokozatokon alapuló” megközelítése, amely megerősíti a kommunikációval, a párbeszéddel és a dinamikus kockázatértékeléssel kapcsolatos rendőrségi kapacitást.

Elősegítés

—	a stratégiai megközelítésnek a csekély hatású beavatkozások révén történő megelőzést, nem pedig az elnyomást kell céloznia;

—

fontos, hogy a rendfenntartási stratégia és taktika a művelet valamennyi szakaszában figyelembe vegye a szurkolók jogszerű szándékait (pl. identitásuk és kultúrájuk ünneplését vagy az esemény helyszínére való biztonságos odautazásukat és az onnan való biztonságos távozásukat) – amennyiben azok békések – és elősegítse e szándékok megvalósítását;

—	amennyiben a szurkolói magatartás korlátozására van szükség, az érintett szurkolókkal közölni kell, hogy miért van szükség a rendőrségi beavatkozásra, és a rendőrség milyen alternatív módon segíti elő a jogszerű célok elérését.

Egyensúly

—	a tömegrendezvényeken gyorsan változhatnak a közrendet fenyegető kockázatok;

—	fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen a rendőri jelenlét formája, illetve a rendőrség és a tömeg találkozási pontján fennálló kockázat szintje, forrása és jellege között;

—	a rendfenntartásnak fokozatokon kell alapulnia és képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan igazodjon a növekvő, illetve csökkenő kockázathoz;

—	ha a fenti egyensúly megvalósul, a tömeget alkotó személyek többsége nagyobb valószínűséggel tekinti a rendőri tevékenységet megfelelőnek, és ezáltal kisebb valószínűséggel támogatja a konfrontációt keresőket, illetve kisebb valószínűséggel csatlakozik hozzájuk;

—	következésképpen az esetleges incidensek valószínűségének és súlyosságának csökkentése érdekében kulcsfontosságú a megfelelő kockázatértékelés, valamint annak mindenkori figyelembevétele a rendfenntartási taktikák kialakítása során.

Differenciálás

—	az erő megkülönböztetés nélküli alkalmazása a csoportdinamika hatásai révén súlyosan eszkalálhatja a közrendben bekövetkezett zavart;

—

ennek megfelelően a veszélyt jelentő, illetve nem jelentő szurkolók közötti differenciálás olyan szempont, amelyet a tömegirányítással kapcsolatos valamennyi stratégiai és taktikai döntés meghozatala során (tehát a képzés, a tervezés, a tájékoztatás és a műveleti gyakorlat tekintetében is) figyelembe kell venni;

—	nem helyes egy adott helyen tartózkodó teljes tömeggel szemben fellépni, hacsak nem bizonyítható, hogy a résztvevők egységesen zavarni kívánják a közrendet.

Párbeszéd

—	proaktív módon kell kommunikálni a szurkolókkal. Ezt leginkább jó kommunikációs készségekkel rendelkező rendőrök alkalmazása révén lehet biztosítani;

—	befogadó légkör kialakítására kell összpontosítani és ki kell küszöbölni a konfliktus lehetőségét;

—	e megközelítés révén igen hasznos információk gyűjthetők a szurkolók szándékairól, szempontjairól, aggályairól és érzékenységeiről, valamint a potenciális kockázattal kapcsolatos egyéb tényezőkről;

—	e megközelítés továbbá lehetővé teszi a rendőrség számára, hogy közöljék a szurkolókkal a szurkolók magatartásával kapcsolatos aggályaikat, valamint tájékoztassák a szurkolókat az őket érintő kockázatokról, illetve az esetlegesen fellépő nehézségekre vonatkozó megoldásokról.

Bevált gyakorlatok

Az esemény előtt

A kockázatértékelés során figyelembe kell venni az alábbiakat:

—	a rendőri intézkedések által érintett szurkolói csoport mögöttes kultúrája (pl. jellegzetes magatartásformák, motivációk és szándékok);

—

a kockázatot esetlegesen befolyásoló bármely tényező, például más csoportok (pl. az ellentábort alkotó szurkolók és/vagy a helyi közösségek) tevékenysége, érzékenységek, történeti tények, valamint minden egyéb olyan tényező, amely különös jelentőséggel bír (helyszínek, időpontok, viselkedési módok, szimbólumok);

—	bármely olyan körülmény, amely befolyásolhatja a közrend tekintetében kockázatot jelentő szurkolók vagy csoportok magatartását, illetve az általuk jelentett kockázatot.

A magatartásra vonatkozó toleranciaszinteket kell meghatározni, amelyeket mindenképpen ismertetni kell a szurkolói szervezetekkel. Meg kell fontolni a szurkolók arra való ösztönzésének lehetőségét, hogy egy biztonságos/ellenőrzött helyen (pl. szurkolói zónában) gyűljenek össze.

A fenti információk, valamint a konkrét eseménnyel kapcsolatos hírszerzés alapján lehetővé válik a közrend tekintetében fokozott kockázatot jelentő események azonosítása és az átlagos kockázatot jelentő eseményektől való megkülönböztetése.

Egyértelműen meg kell különböztetni egymástól az incidensek konkrét típusaira – mint például a közrendet vagy a közbiztonságot veszélyeztető incidensekre, a tömegrendezvényekhez kapcsolódó bűnözésre, illetve a terrorizmusra – vonatkozó kockázatokat.

Kezdeti kapcsolatfelvétel

Mivel a közrendet veszélyeztető kockázat szintje nem állandó, hanem igen dinamikus, az a körülmények függvényében gyorsan növekedhet vagy csökkenhet. A kockázati szinteket ezért folyamatosan nyomon kell követni és pontos értékelésnek kell alávetni.

Ennek érdekében:

—	a rendőröknek pozitív és kiterjedt személyes interakciót kell folytatniuk a szurkolókkal (agresszivitást nélkülöző magatartás, mosolygás, kettesével vagy kis csoportokban, egyenruhában való megjelenés, széles körben való elvegyülés a tömegben, közös fénykép iránti kérések teljesítése stb.);

—	amennyiben nincs nyelvi korlát, a rendőrök próbáljanak kommunikálni a szurkolókkal annak érdekében, hogy információt gyűjtsenek magatartásukról, szándékaikról, aggályaikról, érzékenységeikről, valamint a viselkedésük szempontjából releváns egyéb kérdésekről;

—	az intervenciós egységeket (a védőfelszerelést viselő és speciális járművekkel ellátott rohamrendőrök egységeit) félreeső helyen kell tartani, hacsak a helyzet keményebb beavatkozást nem igényel.

Mindez segíti a szervező rendőrséget abban, hogy információt gyűjtsön és ennek megfelelően, folyamatos kockázatértékelés alapján adjon taktikai utasításokat a jelen lévő rendőrök tevékenységére vonatkozóan.

Növekvő kockázat

Amennyiben kockázatot jelentő körülményeket azonosítottak,

—	közölni kell a kockázatot jelentő személyekkel, hogy magatartásuk rendőri beavatkozást eredményezhet;

—	ha egy incidensben vendég szurkolók is részt vesznek, a szervező rendőri szerv értékelését a vendég rendőri delegációnak jóvá kell hagynia.

Ha a fenti intézkedések révén nem oldódik meg a helyzet, rendőri erő alkalmazására lehet szükség. Ebben a szakaszban a rendőri fellépés célja a kockázat minimalizálása, ezért alapvetően fontos, hogy az esetleges fellépés ne fokozza az indulatokat (pl. az erő megkülönböztetés nélküli alkalmazása). Amennyiben a kockázat növekedésének veszélyét állapítják meg,

—	elengedhetetlen, hogy a kockázatot jelentő személyekről és a kockázat jellegéről egyértelműen tájékoztassák a fellépésre készülő intervenciós egységeket annak érdekében, hogy az erő alkalmazására kellően célzottan kerüljön sor;

—	a kockázatot nem jelentő személyek számára időt kell biztosítani arra, hogy elhagyják a helyszínt és/vagy maguk állítsák helyre a rendet.

Deeszkaláció

—	az incidens(ek) megoldását követően a rendőri jelenlétet a megfelelő szintre kell csökkenteni.

Az esemény után

—	alapos értékelést kell végezni, és az NFIP-nek minden vonatkozó információt (pl. az esemény előtt és közben kapott tájékoztatás minőségére, a szurkolók magatartására és kezelésére, a rendőrségi taktikára és a toleranciaszintek betartására vonatkozó információkat) rögzítenie kell.

2. függelék

Az Europol termékeinek és szolgáltatásainak kérelmezésére vonatkozó határidők (1)

	Hivatalos kérelem benyújtása az Europolnak
Az eseménnyel kapcsolatos, a szervezett bűnözésre vonatkozó kezdeti általános fenyegetésértékelés (GTA)	D (2) – 12 hónap
Az eseménnyel kapcsolatos, a terrorizmusra vonatkozó kezdeti általános fenyegetésértékelés (GTTA)	D – 12 hónap
A GTA és/vagy a GTTA frissítései	D – 6 hónap
Specifikus (konkrét bűnözési területre vonatkozó) fenyegetésértékelés(ek)	D – 6 hónap
Operatív elemzési támogatás az Europol meglévő elemzési munkafájljai keretében	D – 4 hónap
Képzés a stratégiai elemzés területén	D – 8 hónap
Képzés az operatív elemzés területén	D – 8 hónap
Specifikus (konkrét bűnözési területre vonatkozó) képzések	D – 6 hónap
Az Europol összekötő tisztviselőjének jelenléte a helyszínen	D – 12 hónap

(1) Europol-segítségnyújtás a tagállamoknak – Nagyszabású sportesemények (Europol-dokumentum száma: 2570-50r1).

(2) Az esemény kezdetének dátuma.

3. Függelék

A rendőri azonosító mellény részletes leírása és minta

Ez egy (fejen át) bebújós ujjatlan mellény

Színe: NATO-kék

Színkód: Pantone 279C

Azonosító jelzések

Egyetlen szó – POLICE (csak angolul) – szegélyben, feltüntetendő a mellény elejének és hátuljának közepén.

POLICE betűk és a szegély: NATO-kék háttérben.

A betűk és a szegély egyaránt fényvisszaverő ezüst színű.

A szegély mérete

25 cm × 9 cm

POLICE betűk

Betűszélesség	=	1,3 cm
Betűmagasság	=	7,5 cm

Mellény eleje:

Mellkas bal oldalán (a POLICE felirat felett): 10 cm × 7 cm-es nemzeti zászló – hímezve/felvarrva vagy műanyag tok alá varrva.

Mellkas jobb oldalán (a POLICE felirat felett): 8 cm × 8 cm-es EU-jelkép

A POLICE felirat alatt 5 cm széles, fényvisszaverő ezüst színű sáv végig a mellény elején.

A mellény hátulja:

A POLICE felirat felett: 10 cm × 7 cm-es nemzeti zászló.

A POLICE felirat alatt 5 cm széles, fényvisszaverő ezüst színű sáv végig a mellény hátulján.

A mellényeket mindkét oldalon tépőzárral vagy patentkapoccsal lehessen rögzíteni

4. Függelék

Futballszurkolók besorolása


A. kategória		Kockázatot nem jelentő
B. kategória		Kockázatot jelentő
C. kategória		Kockázatot jelentő

A „kockázatot jelentő” szurkoló meghatározása

Olyan ismert vagy ismeretlen személy, aki tervezett vagy spontán módon, futballesemény alkalmával vagy azzal összefüggésben a közrendre nézve esetlegesen kockázatot jelentőnek vagy antiszociális magatartásúnak tekinthető (lásd alább a dinamikus kockázatértékelést)

A „kockázatot nem jelentő” szurkoló meghatározása

Olyan ismert vagy ismeretlen személy, aki tervezett vagy spontán módon, futballesemény alkalmával vagy azzal összefüggésben erőszak vagy rendzavarás keltése vagy abban való részvétel szempontjából kockázatot nem jelentőnek tekinthető

A KOCKÁZATOT JELENTŐ SZURKOLÓKRA VONATKOZÓ ELLENŐRZŐLISTA

Alkotóelemek

Magyarázó megjegyzések

KÖZREND

Klubok közötti múltbeli rivalizálás

Várható erőszak

Rasszista magatartás

Idegen szurkolók valószínűsíthetők a hazai szektorban

Pálya elözönlése

Alkoholproblémák

Fegyverhasználat

A rendőri taktikák ismerete

Egyéb

KÖZBIZTONSÁG

Terrorfenyegetés

Politikai feszültség/transzparensek használata

Fáklyák/petárdák valószínűsíthető használata

Belépőjegy nélkül utazó szurkolók

Feketepiaci belépőjegyek

Egyéb

BŰNCSELEKMÉNY

Hamis belépőjegyek

Tiltott kábítószerek értékesítése/fogyasztása

Egyéb

24.6.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 165/22

A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezése az Európai Parlament és a Tanács irányelvére vonatkozóan (…) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

2010/C 165/02

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)	Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, amit az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülése óta a büntetőügyekben az Unión belül folytatott igazságügyi együttműködés alapköveként tartanak számon.

(3)

A vagyonnal vagy bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározat (1) a bizonyítékok megsemmisítésének, átalakításának, elvitelének, átadásának vagy elidegenítésének megakadályozása érdekében foglalkozott a határozatok haladéktalan kölcsönös elismerésének szükségességével. Mivel azonban ez az eszköz a biztosítási szakaszra korlátozódik, a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot egy arra vonatkozó külön kérelemnek kell kísérnie, hogy a bizonyítékot a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályoknak megfelelően adják át a kibocsátó államnak. Ez egy két lépésből álló eljárást eredményez, ami rontja a hatékonyságot. Ezenkívül ez a rendszer a hagyományos együttműködési eszközökkel párhuzamosan létezik, és ezért az illetékes hatóságok a gyakorlatban ritkán alkalmazzák.

(4)

A büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló, 2008. december 18-i 2008/978/IB tanácsi kerethatározatot (2) abból a célból fogadták el, hogy e tekintetben a kölcsönös elismerés elvét alkalmazzák. Az európai bizonyításfelvételi parancs azonban csak a már meglévő bizonyítékokra vonatkozik, és ezért a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés bizonyítékokat érintő teljes skálájának csak egy korlátozott részével foglalkozik. Korlátozott hatálya miatt az illetékes hatóságok szabadon választhatnak, hogy az új rendszert vagy azokat a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárásokat alkalmazzák, amelyek mindenesetre továbbra is alkalmazhatók az európai bizonyításfelvételi parancs hatályán kívül eső bizonyítékokra.

(5)	A 2003/577/IB és a 2008/978/IB kerethatározat elfogadása óta egyértelművé vált, hogy a bizonyítékok gyűjtésére vonatkozó jelenlegi jogi keret túlságosan fragmentált és bonyolult. Ezért új megközelítésre van szükség.

(6)

A 2009. december 11-én elfogadott Stockholmi Programban az Európai Tanács úgy határozott, hogy folytatni kell a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró ügyekre vonatkozó, a kölcsönös elismerés elvén alapuló, átfogó bizonyításfelvételi rendszer kialakítását. Az Európai Tanács jelezte, hogy az e területen meglévő eszközök csupán széttöredezett rendszert alkotnak, és a kölcsönös elismerés elvén alapuló új megközelítésre van szükség, amely a kölcsönös jogsegély hagyományos rendszere által nyújtott rugalmasságot is figyelembe veszi. Az Európai Tanács ezért egy olyan átfogó rendszer kialakítását ítélte szükségesnek, amely az e területen meglévő valamennyi eszköz – többek között az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló kerethatározat – helyébe lép, lehetőleg a bizonyítékok valamennyi fajtájára kiterjed, továbbá végrehajtási határidőket tartalmaz, és a lehető leginkább korlátozza a megtagadás lehetséges indokait.

(7)

Ez az új megközelítés az európai nyomozási határozatnak (ENYH) nevezett egyetlen eszközre épül. Az ENYH-t egy vagy több olyan konkrét nyomozási cselekmény elvégzése végett adják ki, amely(ek)célja a végrehajtó államban történő bizonyítékgyűjtés. Ebbe beletartozik a végrehajtó hatóságnak már birtokában lévő bizonyítékok megszerzése.

(8)

Az ENYH horizontális hatállyal rendelkezik, és ezért csaknem valamennyi nyomozási cselekményre vonatkozik. Ugyanakkor néhány intézkedés specifikus szabályokat tesz szükségessé, és ezekkel jobb külön foglalkozni, mint amilyen például egy közös nyomozócsoport felállítása és a bizonyítékok e csoporton belüli összegyűjtése, valamint a távközlés lehallgatásának egyes sajátos formái, mint például lehallgatás azonnali továbbítással és a műholdas távközlés lehallgatása. Ezekre az intézkedésre továbbra is a már meglévő eszközöket kell alkalmazni.

(9)	Ez az irányelv nem vonatkozik a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény (3) 40. cikkében említett, határokon átnyúló megfigyelésekre.

(10)

Az ENYH-nek az elvégzendő nyomozási cselekményre kell összpontosítania. Az adott nyomozás részleteinek ismeretében a kibocsátó hatóság tudja a leginkább eldönteni, hogy melyik intézkedést kell alkalmazni. Ugyanakkor a végrehajtó hatóság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy másfajta intézkedést hozzon, vagy azért, mert a kért intézkedés nemzeti jogában nem létezik vagy nem áll rendelkezésre, vagy pedig azért, mert egy másfajta intézkedés kevésbé kényszerítő eszközök révén ugyanazzal az eredménnyel jár, mint az ENYH-ben foglalt intézkedés.

(11)

Az ENYH-t – a lehető legnagyobb mértékben és a végrehajtó állam alapvető jogi elveinek sérelme nélkül – a kibocsátó állam által kifejezetten megadott alaki követelményekkel és eljárásokkal összhangban kell végrehajtani. A kibocsátó hatóság kérheti, hogy a kibocsátó állam egy vagy több hatósága vegyen részt az európai nyomozási határozat végrehajtásában, támogatást nyújtva a végrehajtó állam illetékes hatóságainak. Ez a lehetőség nem jelenti azt, hogy a kibocsátó állam hatóságai bármiféle bűnüldözési hatáskörrel rendelkeznének a végrehajtó állam területén.

(12)	A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében korlátozni kell az ENYH elismerése vagy végrehajtása megtagadásának lehetőségét, valamint a végrehajtás elhalasztásának indokait.

(13)

A tagállamok között büntetőügyekben folytatott gyors, hatékony és következetes együttműködés biztosításához határidőkre van szükség. Az elismeréssel vagy végrehajtással kapcsolatos határozatot ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, illetve a nyomozási cselekményt ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell ténylegesen elvégezni, mint egy hasonló nemzeti ügyben. Határidőket kell előírni annak érdekében, hogy ésszerű időn belül szülessen határozat, vagy kerüljön sor a végrehajtásra, illetve hogy tiszteletben tartsák a kibocsátó állam eljárási követelményeit.

(14)

Az ENYH a bizonyítékok összegyűjtésére vonatkozóan egységes rendszert hoz létre. További szabályokra van azonban szükség néhány fajta olyan nyomozási cselekmény esetében, amelyekre az ENYH-nek ki kellene terjednie, így például a fogva tartott személyek ideiglenes átadása, a videokonferencia vagy telefonkonferencia keretében folytatott kihallgatások, valamint a bankszámlákkal vagy banki ügyletekkel kapcsolatos információszerzés vagy ellenőrzött szállítások esetében. Az ENYH kiterjed a valós idejű, folyamatos vagy egy bizonyos időn át tartó bizonyítékgyűjtéssel járó nyomozási cselekményekre, azonban ezen intézkedések tekintetében rugalmasságot kell biztosítani a végrehajtó hatóságnak, tekintettel a tagállamok nemzeti jogában fennálló különbségekre.

(15)	Ez az irányelv lép a 2003/577/IB és a 2008/978/IB kerethatározat, valamint a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó különböző jogi eszközök helyébe azokban az esetekben, amikor azok a büntetőeljárásokban felhasználandó bizonyítékok gyűjtésével foglalkoznak.

(16)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a bizonyítékszerzés céljából hozott határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(17)

Ez az irányelv tiszteletben tartja és figyelembe veszi az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, nevezetesen annak VI. címében elismert alapvető jogokat és alapelveket. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely megtiltja az ENYH végrehajtásának megtagadását, ha objektív tények alapján okkal feltételezhető, hogy az ENYH kibocsátására az érintett személy ellen neme, faji vagy etnikai származása, vallása, szexuális irányultsága, nemzetisége, anyanyelve vagy politikai véleménye miatti bűnvádi eljárás vagy e személy ilyen alapon történő megbüntetése céljából került sor, vagy hogy az érintett személy helyzetére az említett okok bármelyike befolyással lehet.

(18)

[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország jelezte, hogy részt kíván venni ezen irányelv elfogadásában.]

(19)	Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

AZ EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT ENYH

1. cikk

Az európai nyomozási határozat meghatározása és a végrehajtására vonatkozó kötelezettség

(1) Az európai nyomozási határozat (ENYH) olyan bírósági határozat, amelyet valamely tagállam (a kibocsátó állam) illetékes hatósága ad ki abból a célból, hogy egy másik tagállamban (a végrehajtó állam) egy vagy több konkrét nyomozási cselekményt végezzenek el a 4. cikkben említett eljárások keretében folytatott bizonyítékgyűjtés céljából.

(2) A tagállamok a kölcsönös elismerés elve alapján és ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban valamennyi ENYH-t végrehajtják.

(3) Ez az irányelv nem módosítja az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében előírt kötelezettséget, és az igazságügyi hatóságok e tekintetben fennálló kötelezettségei sem változnak. Hasonlóképpen ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az egyesülési szabadságra, a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos szabályaikkal ellentétes intézkedést hozzanak.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „kibocsátó hatóság”:

i.	az adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész, vagy

ii.	bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és az adott ügyben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró igazságügyi hatóság, amely a nemzeti jog szerint az adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik a bizonyítékgyűjtés elrendelésére;

b) „végrehajtó hatóság”: az a hatóság, amely ezen irányelv érelmében az ENYH elismerésére vagy végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. A végrehajtó hatóság olyan hatóság, amely hasonló, nemzeti ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik az ENYH-ben foglalt nyomozási cselekmény elvégzésére.

3. cikk

Az ENYH hatálya

(1) Az ENYH a (2) bekezdésben említett intézkedések kivételével minden nyomozási cselekményre kiterjed.

(2) Az alábbi nyomozási cselekmények nem tartoznak az ENYH hatálya alá:

közös nyomozócsoport létrehozása és a bizonyítékok közös nyomozócsoporton belüli összegyűjtése az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkével összhangban, a Tanács 2000. május 29-i aktusával létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény (4) (a továbbiakban: egyezmény) 13. cikkében és a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatban (5) (a továbbiakban: kerethatározat) meghatározottak szerint;

b)	a távközlés lehallgatása és azonnali továbbítása az egyezmény 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerint; és

c)	a távközlés lehallgatása az egyezmény 18. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említettek szerint, ha az említett egyezmény 18. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint 20. cikkében említett helyzetekre vonatkozik.

4. cikk

Eljárástípusok, amelyekben az ENYH kibocsátható

ENYH bocsátható ki:

a)	a kibocsátó állam nemzeti joga szerint, bűncselekmény tekintetében valamely igazságügyi hatóság által indított, vagy az igazságügyi hatóság előtt megindítható büntetőeljárások tekintetében;

b)	a közigazgatási hatóságok által indított eljárásokban olyan cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésként büntetendők, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljáráshoz vezethet;

c)	az igazságügyi hatóságok által indított eljárásokban olyan büntetendő cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésnek minősülnek, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljárásokhoz vezethet; és

d)	az a), b) és c) pontban említett olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek olyan bűncselekményekhez vagy jogsértésekhez kapcsolódnak, amelyekért valamely jogi személy felelősségre vonható vagy büntethető a kibocsátó államban.

5. cikk

Az ENYH tartalma és formája

(1) Az A. mellékletben meghatározott formanyomtatványban foglalt ENYH-t a kibocsátó hatóságnak kell kitöltenie, aláírnia, és igazolnia annak tartalmi pontosságát.

(2) Minden egyes tagállamnak meg kell jelölnie az unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül azt a nyelvet (azokat a nyelveket), amely(ek) az érintett tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) kívül az ENYH kitöltéséhez vagy lefordításához használható(k), ha az adott állam a végrehajtó állam.

II. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A KIBOCSÁTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

6. cikk

Az ENYH továbbítása

(1) Az ENYH-t a kibocsátó hatóság bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton továbbítja a végrehajtó hatóságnak olyan módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a hitelesség megállapítását. Minden további hivatalos kommunikációra közvetlenül a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság között kerül sor.

(2) A 2. cikk b) pontjának sérelme nélkül az illetékes igazságügyi hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy – ha jogrendszere úgy rendelkezik – több központi hatóságot. A tagállam, ha ez belső igazságszolgáltatási rendszerének felépítése következtében szükséges, központi hatóságát (hatóságait) bízhatja meg az ENYH adminisztratív továbbításával és átvételével, továbbá az ezzel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel.

(3) Ha a kibocsátó hatóság azt kívánja, a továbbítás az Európai Igazságügyi Hálózat biztonságos távközlési rendszerén keresztül is történhet.

(4) Amennyiben a végrehajtó hatóság nem ismert, a kibocsátó hatóság valamennyi szükséges módon tájékozódik az információnak a végrehajtó államtól való beszerzése érdekében, beleértve az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóin keresztül történő tájékozódást is.

(5) Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely az ENYH-t megkapja, nem rendelkezik joghatósággal annak elismerésére és az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, akkor az ENYH-t hivatalból továbbítja a végrehajtó hatósághoz, és erről tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

(6) Az ENYH végrehajtásához szükséges bármely dokumentum továbbításával vagy hitelességével kapcsolatos valamennyi kérdést az érintett kibocsátó és végrehajtó hatóságok közvetlen kapcsolatfelvétel révén, vagy adott esetben a tagállamok központi hatóságainak bevonásával oldják meg.

7. cikk

Korábbi ENYH-hez kapcsolódó ENYH

(1) Ha a kibocsátó hatóság valamely korábbi ENYH-t kiegészítő ENYH-t bocsát ki, ezt az ENYH-ben az A. mellékletben foglalt formanyomtatványnak megfelelően jelzi.

(2) Ha a kibocsátó hatóság a 8. cikk (3) bekezdésével összhangban a végrehajtó államban részt vesz az ENYH végrehajtásában, a 28. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében küldött értesítések sérelme nélkül az említett államban való jelenléte alatt a korábbi ENYH-t kiegészítő ENYH-t küldhet közvetlenül a végrehajtó hatóságnak.

III. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A VÉGREHAJTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

8. cikk

Elismerés és végrehajtás

(1) A végrehajtó hatóság minden további alaki követelmény nélkül elismeri a 6. cikkel összhangban részére továbbított ENYH-t, és haladéktalanul megteszi a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket ugyanúgy és ugyanolyan feltételekkel, mintha az adott nyomozási cselekményt a végrehajtó állam valamely hatósága rendelte volna el, kivéve, ha az érintett hatóság úgy dönt, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának a 10. cikkben felsorolt indokaira, vagy a halasztásnak a 14. cikkben felsorolt indokainak valamelyikére hivatkozik.

(2) A végrehajtó hatóság betartja a kibocsátó hatóság által kifejezetten feltüntetett alaki követelményeket és eljárásokat, kivéve, ha ez az irányelv másképpen rendelkezik, és feltéve, hogy az ilyen alaki követelmények és eljárások nem ellentétesek a végrehajtó állam alapvető jogelveivel.

(3) A kibocsátó hatóság kérheti, hogy a kibocsátó állam egy vagy több hatósága vegyen részt az ENYH végrehajtásában, támogatást nyújtva a végrehajtó állam illetékes hatóságainak. A végrehajtó hatóság eleget tesz ennek a kérésnek, feltéve, hogy az ilyen részvétel nem ellentétes a végrehajtó állam alapvető jogelveivel.

(4) E cikk hatékony alkalmazásának elősegítése céljából a kibocsátó és a végrehajtó hatóság bármely megfelelő módon konzultálhat egymással.

9. cikk

Eltérő nyomozási cselekmény igénybe vétele

(1) A végrehajtó hatóság dönthet úgy, hogy az ENYH-ben meghatározottól eltérő nyomozási cselekményhez folyamodik, ha

a)	az ENYH-ben meghatározott nyomozási cselekmény a végrehajtó állam jogában nem létezik;

b)	az ENYH-ben meghatározott nyomozási cselekmény a végrehajtó állam jogában ugyan létezik, de annak alkalmazása olyan bűncselekményekre vagy bűncselekmény-kategóriára korlátozódik, amelyekbe nem tartozik bele az ENYH által érintett bűncselekmény; vagy

c)	a végrehajtó hatóság által választott nyomozási cselekmény kevésbé kényszerítő eszközök révén ugyanazzal az eredménnyel jár, mint az ENYH-ben foglalt intézkedés.

(2) Ha a végrehajtó hatóság úgy dönt, hogy az (1) bekezdésben említett lehetőséggel él, erről előzőleg tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, amely dönthet az ENYH visszavonásáról.

10. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indokai

(1) Az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban megtagadható, ha:

a)	a végrehajtó állam joga alapján olyan mentesség vagy kiváltság áll fenn, amely lehetetlenné teszi az ENYH végrehajtását;

b)	valamely egyedi esetben az ENYH végrehajtása alapvető nemzetbiztonsági érdekeket sértene, veszélyeztetné az információforrást, vagy konkrét hírszerzési tevékenységekhez kapcsolódó minősített információ felhasználásával járna együtt;

c)	a 9. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben nem áll rendelkezésre más olyan nyomozási cselekmény, amely hasonló eredménnyel járna; vagy

d)	az ENYH-t a 4. cikk b) és c) pontjában említett eljárásokban bocsátották ki, és az intézkedést hasonló nemzeti ügyben nem engedélyeznék.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett esetekben az ENYH elismerésének vagy végrehajtásának teljes mértékű vagy részleges megtagadásáról szóló határozat meghozatala előtt a végrehajtó hatóság bármely megfelelő módon konzultációt folytat a kibocsátó hatósággal, és adott esetben felkéri azt bármely szükséges információ haladéktalan megadására.

11. cikk

Az elismerésre vagy végrehajtásra vonatkozó határidők

(1) Az elismeréssel vagy végrehajtással kapcsolatos határozatot ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, illetve a nyomozási cselekményt ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell elvégezni, mint egy hasonló nemzeti eljárásban, és mindenképpen az ebben a cikkben meghatározott határidőkön belül.

(2) Amennyiben a kibocsátó hatóság az ENYH-ben – eljárási határidők, a bűncselekmény súlyossága vagy egyéb, különösen sürgető körülmények miatt – az e cikkben meghatározottnál rövidebb határidő szükségességét jelezte, vagy ha a kibocsátó hatóság az ENYH-ben azt jelezte, hogy a nyomozási cselekményt egy adott napon kell elvégezni, a végrehajtó hatóságnak ezt a kérést a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie.

(3) Az elismerésre vagy a végrehajtásra vonatkozó döntést a lehető legrövidebb időn belül, az (5) bekezdés sérelme nélkül, és legkésőbb 30 nappal az ENYH-nek az illetékes végrehajtó hatóság általi átvételét követően meg kell hozni.

(4) A végrehajtó hatóság késedelem nélkül, az (5) bekezdés sérelme nélkül, de legkésőbb 90 nappal a (3) bekezdésben említett döntés meghozatalát követően elvégzi a nyomozási cselekményt, kivéve, ha a halasztásnak a 14. cikk alapján valamely indoka áll fenn, vagy ha az ENYH által érintett nyomozási cselekményben említett bizonyíték már a végrehajtó állam birtokába van.

(5) Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság számára egy konkrét ügyben gyakorlati szempontból nem kivitelezhető a (3) bekezdésben megállapított határidő teljesítése, erről bármely formában késedelem nélkül értesíti a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és a döntés meghozatalához előreláthatólag szükséges időt. Ebben az esetben a (3) bekezdésben említett határidő legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.

(6) Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság számára egy konkrét ügyben gyakorlati szempontból nem kivitelezhető a (4) bekezdésben megállapított határidő teljesítése, erről bármely formában késedelem nélkül értesíti a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát, és konzultációt folytat a kibocsátó hatósággal az intézkedés végrehajtásának megfelelő időzítéséről.

12. cikk

A bizonyíték átadása

(1) A végrehajtó hatóság indokolatlan késedelem nélkül átadja az ENYH végrehajtásának eredményeként megszerzett bizonyítékot a kibocsátó államnak. Amennyiben az ENYH-ben ezt kérték és a végrehajtó állam nemzeti joga alapján lehetséges, a bizonyítékot haladéktalanul át kell adni a kibocsátó állam azon illetékes hatóságainak, amelyek a 8. cikk (3) bekezdésével összhangban részt vesznek az ENYH végrehajtásában.

(2) A megszerzett bizonyíték átadásakor a végrehajtó hatóság jelzi, hogy kéri-e, hogy azt szolgáltassák vissza a végrehajtó államnak, amint arra a kibocsátó államban már nincs szükség.

13. cikk

Jogorvoslat

Az érintett feleknek jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkezniük, a nemzeti joggal összhangban. Az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó állam valamely bíróságánál benyújtott kereset útján lehet megtámadni.

14. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás elhalasztásának indokai

(1) Az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban elhalasztható, ha:

a)	végrehajtása sérelmes lehet egy folyamatban lévő nyomozati vagy büntetőeljárásra – a végrehajtó állam által ésszerűnek tartott időpontig; vagy

b)	az érintett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat már más eljárásokban használják – addig az időpontig, amikor e célból ezekre már nincs szükség.

(2) Amint a halasztás oka megszűnik, a végrehajtó hatóság azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket az ENYH végrehajtására, és erről bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

15. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

(1) A végrehajtó államnak az ENYH-t átvevő illetékes hatósága késedelem nélkül – és mindenképpen az ENYH átvételétől számított egy héten belül – a B. mellékletben foglalt formanyomtatvány kitöltésével és elküldésével visszaigazolja az átvételt. Amennyiben a 6. cikk (2) bekezdésével összhangban központi hatóságot jelöltek ki, ez a kötelezettség a központi hatóságra, valamint arra a végrehajtó hatóságra is vonatkozik, amely a központi hatóságon keresztül az ENYH-t megkapta. A 6. cikk (5) bekezdésében említett esetekben az említett kötelezettség mind az ENYH-t eredetileg átvevő illetékes hatóságra, mind arra a végrehajtó hatóságra vonatkozik, amelyhez végül az ENYH-t továbbították.

(2) A 9. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a végrehajtó hatóság az alábbiak szerint tájékoztatja a kibocsátó hatóságot:

haladéktalanul, bármilyen formában, ha:

i.	a végrehajtó hatóság számára lehetetlen, hogy az elismerésről vagy a végrehajtásról döntést hozzon, mivel a mellékletben előírt formanyomtatvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás;

ii.

a végrehajtó hatóság az ENYH végrehajtása során további vizsgálatok nélkül úgy ítéli meg, hogy helyénvaló lehet olyan nyomozási cselekményeket is végezni, amelyeket kezdetben nem terveztek, vagy amelyeket az ENYH kibocsátásának időpontjában nem lehetett konkrétan meghatározni – annak érdekében, hogy a kibocsátó hatóság az adott ügyben további lépéseket tehessen;

iii.	a végrehajtó hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben nem tud megfelelni a kibocsátó hatóság által a 8. cikkel összhangban kifejezetten feltüntetett alaki követelményeknek és eljárásoknak.

A kibocsátó hatóság kérésére az információt írásban dokumentálhatóan haladéktalanul meg kell erősíteni;

késedelem nélkül, bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton:

i.	a 10. cikk (1) bekezdésével összhangban hozott bármilyen döntésről;

ii.	az ENYH végrehajtásának vagy elismerésének elhalasztásáról, annak indoklásáról, és – lehetőség szerint – az elhalasztás várható időtartamáról.

16. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség

A kibocsátó államnak az ezen irányelv alkalmazása keretében a végrehajtó állam területén tartózkodó tisztviselői a velük szemben vagy általuk elkövetett bűncselekmények vonatkozásában úgy tekintendők, mint a végrehajtó állam tisztviselői.

17. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos polgári jogi felelősség

(1) Amennyiben a kibocsátó állam tisztviselői ezen irányelv alkalmazása keretében a végrehajtó állam területén tartózkodnak, úgy a feladatuk ellátása során általuk okozott bármilyen kárért a kibocsátó állam felel, a végrehajtó állam jogával összhangban.

(2) Az a tagállam, amelynek területén az (1) bekezdésben említett kár bekövetkezett, a kárt ugyanolyan feltételek mellett téríti meg, mintha azt a saját tisztviselői okozták volna.

(3) Az a tagállam, amelynek tisztviselői egy másik tagállam területén valakinek kárt okoztak, teljes mértékben megtéríti ez utóbbi tagállamnak az általa a károsultaknak, illetve a károsult személyek jogán jogosult más személyeknek kifizetett kártérítés összegét.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben – harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével – minden tagállam lemond az olyan károk megtérítésének igényléséről, amelyet egy másik tagállamtól szenvedett el.

18. cikk

Titkosság

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság az ENYH végrehajtása során kellően figyelembe vegye a nyomozás titkosságát.

(2) A végrehajtó hatóság nemzeti jogával összhangban garantálja az ENYH az ENYH-ban szereplő tények és az ENYH tartalmának titkosságát, kivéve a nyomozási cselekmény elvégzéséhez szükséges mértéket. Ha a végrehajtó hatóság nem tud megfelelni a titkosság követelményének, erről késedelem nélkül értesíti a kibocsátó hatóságot.

(3) A kibocsátó hatóság nemzeti jogával összhangban – és amennyiben a végrehajtó hatóság másképpen nem jelzi – bizalmasan kezel a végrehajtó hatóság által átadott minden bizonyítékot vagy információt, kivéve amennyiben azok nyilvánosságra hozatala az ENYH-ben foglalt nyomozás vagy eljárás érdekében szükséges.

(4) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a bankok ne hozzák az érintett banki ügyfelek vagy más harmadik személyek tudomására, hogy a 23., a 24. vagy a 25. cikkel összhangban információkat továbbítottak a kibocsátó államnak, vagy hogy nyomozás van folyamatban.

IV. FEJEZET

EGYES NYOMOZÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Fogva tartott személyek nyomozás céljából történő ideiglenes átadása a kibocsátó államnak

(1) A végrehajtó államban fogva tartott személy ideiglenes átadására vonatkozóan ENYH bocsátható ki olyan nyomozási cselekmény végzése érdekében, amelyhez az említett személynek a kibocsátó állam területén való jelenléte szükséges, feltéve hogy a személyt a végrehajtó állam által előírt időn belül visszaküldik.

(2) A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az ENYH végrehajtása a következő esetekben is megtagadható:

a)	ha a fogva tartott személy nem járul hozzá; vagy

b)	ha az átadás valószínűleg meghosszabbítaná a fogvatartás időtartamát.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó esetben a valamennyi szükséges dokumentum kíséretében benyújtott kérelem esetén engedélyezik a fogva tartott személynek egy harmadik tagállam területén keresztül történő átszállítását.

(4) Az érintett tagállamok egymás között megállapodnak a fogva tartott személy ideiglenes átadásának gyakorlati részleteiről és arról a határidőről, ameddig a személynek vissza kell térnie a végrehajtó állam területére.

(5) Az átadott személy őrizetben marad a kibocsátó állam területén – és adott esetben azon tagállam területén, amelyen keresztül átszállítást kérnek –, kivéve akkor, ha a végrehajtó tagállam a szabadon bocsátását kéri.

(6) A kibocsátó tagállam területén töltött fogva tartás időtartamát be kell számítani abba a fogva tartási időtartamba, amelyet az érintett személynek a végrehajtó tagállam területén kell letöltenie.

(7) Az átadott személy nem vonható eljárás alá, nem tartható fogva és személyes szabadsága semmilyen egyéb módon nem korlátozható olyan a végrehajtó állam területéről való indulása előtti cselekmények vagy ítéletek miatt, amelyeket az ENYH nem tartalmaz.

(8) A (7) bekezdésben előírt mentesség megszűnik, ha az átadott személy a kibocsátó állam területén maradt, vagy ha elhagyta azt, visszatért, annak ellenére, hogy – az attól számított tizenöt egymást követő napon keresztül, hogy az igazságügyi hatóságok már nem tartottak igényt a jelenlétére – lehetősége volt elhagyni a kibocsátó állam területét.

(9) Az átadásból eredő költségeket a kibocsátó állam viseli.

20. cikk

Fogva tartott személyek nyomozás céljából történő ideiglenes átadása a végrehajtó államnak

(1) A kibocsátó államban fogva tartott személy ideiglenes átadására vonatkozóan ENYH bocsátható ki olyan nyomozási cselekmény végzése érdekében, amelyhez az említett személynek a végrehajtó állam területén való jelenléte szükséges.

(2) A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az ENYH végrehajtása a következő esetekben is megtagadható, ha:

a)	az átadáshoz az érintett személy hozzájárulása szükséges, és ezt a hozzájárulást nem szerezték meg; vagy

b)	a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság nem tud megállapodásra jutni az ideiglenes átadás gyakorlati részleteiről.

(3) Ha az átadáshoz az érintett személy hozzájárulása szükséges, a hozzájáruló nyilatkozatot vagy annak másolatát késedelem nélkül a végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(4) A tagállamok jelezhetik, hogy az ENYH végrehajtását megelőzően az értesítésben foglalt bizonyos feltételek esetén kérik a (3) bekezdésben említett hozzájárulást.

(5) A 19. cikk (3)–(8) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell az e cikk szerinti ideiglenes átadásra.

(6) Az átadásból eredő költségeket a kibocsátó állam viseli. Ez nem foglalja magában a személynek a végrehajtó államban való fogva tartásából eredő költségeket.

21. cikk

Videokonferencia útján történő meghallgatás

(1) Ha egy a végrehajtó állam területén tartózkodó személyt a kibocsátó állam igazságügyi hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánnak meghallgatni, és nem célszerű vagy nem lehetséges, hogy a meghallgatni kívánt személy személyesen megjelenjen a kibocsátó állam területén, akkor a kibocsátó hatóság ENYH-t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt videokonferencia útján hallgassák meg, a (2)–(9) bekezdésben előírtaknak megfelelően.

(2) A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az ENYH végrehajtása a következő esetekben is megtagadható, ha:

a)	a videokonferencia alkalmazása ellentétes a végrehajtó állam alapvető jogelveivel; vagy

b)	a végrehajtó államban nem állnak rendelkezésre a videokonferenciához szükséges technikai eszközök.

(3) Amennyiben a végrehajtó államnak nem állnak rendelkezésére a videokonferenciához szükséges technikai eszközök, úgy azokat a kibocsátó tagállam kölcsönös megállapodás alapján a rendelkezésére bocsáthatja.

(4) A (2) bekezdés b) pontjában említett esetekre értelemszerűen alkalmazni kell a 10. cikk (2) bekezdését.

(5) A videokonferencia útján történő meghallgatás céljából kibocsátott ENYH-nek tartalmaznia kell emellett azt az okot is, amely miatt nem célszerű vagy nem lehetséges a tanú vagy szakértő személyes megjelenése, valamint az igazságügyi hatóság megnevezését és a meghallgatást végző személyek nevét.

(6) A videokonferencia útján történő meghallgatás esetében az alábbi szabályokat kell alkalmazni:

a végrehajtó állam igazságügyi hatósága képviselőjének – szükség esetén a hatóságot segítő tolmáccsal együtt – jelen kell lennie a meghallgatás során, és ez a képviselő felel a meghallgatni kívánt személy személyazonosságának a megállapításáért, valamint a végrehajtó állam alapvető jogelveinek tiszteletben tartásáért. Ha a végrehajtó hatóság képviselője úgy ítéli meg, hogy a meghallgatás folyamán a végrehajtó állam alapvető jogelveit megsértik, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a meghallgatás az említett alapelvekkel összhangban folytatódjon;

b)	a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai szükség esetén megállapodnak a meghallgatni kívánt személy védelmét szolgáló intézkedésekről;

c)	a meghallgatást közvetlenül a kibocsátó hatóság végzi vagy annak irányításával végzik, a saját nemzeti jogszabályaival összhangban;

d)	a végrehajtó állam a kibocsátó állam vagy a meghallgatni kívánt személy kérelmére gondoskodik arról, hogy szükség esetén a meghallgatni kívánt személynek tolmács álljon a rendelkezésére;

e)	a meghallgatni kívánt személy hivatkozhat a vallomás megtagadásának jogára, amelyet akár a végrehajtó tagállam, akár a kibocsátó állam joga biztosít számára.

(7) Az érintett személyek védelmére vonatkozóan elfogadott intézkedések sérelme nélkül a végrehajtó hatóság a meghallgatás befejezésekor jegyzőkönyvet vesz fel a meghallgatásról, amelyben feltünteti a meghallgatás helyét és időpontját, a meghallgatott személy személyazonosságát, a végrehajtó államban a meghallgatáson részt vevő minden egyéb személy személyazonosságát és szerepét, az esetleges eskütételeket, valamint a meghallgatás lefolytatásának technikai körülményeit. A végrehajtó hatóság továbbítja ezt a dokumentumot a kibocsátó hatóságnak.

(8) A videokapcsolat létesítésének költségeit, a videokapcsolat végrehajtó államban való fenntartásának költségeit, valamint a tolmácsok díjazásának költségeit, a tanúk és a szakértők számára fizetett költségtérítést, valamint a végrehajtó államban történő utazásuk során felmerült költségeket a kibocsátó állam megtéríti a végrehajtó államnak, kivéve ha ez utóbbi ezek egészének vagy egy részének a megtérítéséről lemond.

(9) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha a területükön e cikkel összhangban tanúkat vagy szakértőket hallgatnak meg, és ezek a személyek a vallomástételi kötelezettség ellenére megtagadják a tanúvallomást, illetve a szakértői nyilatkozat megtételét, vagy pedig hamis tanúvallomást, illetve hamis nyilatkozatot tesznek, a tagállam nemzeti jogát ugyanúgy alkalmazzák, mintha a meghallgatásra nemzeti eljárás keretében került volna sor.

(10) ENYH annak érdekében is kibocsátható, hogy vádlottat videokonferencia útján hallgassanak ki. Az (1)–(9) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell. A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az ENYH végrehajtása a következő esetekben is megtagadható, ha:

a)	a vádlott nem járul hozzá; vagy

b)	ezen intézkedés végrehajtása a végrehajtó állam jogával ellentétes lenne.

22. cikk

Telefonkonferencia útján történő meghallgatás

(1) Ha az egyik tagállam területén tartózkodó személyt egy másik tagállam igazságügyi hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánnak meghallgatni, akkor ez utóbbi tagállam kibocsátó hatósága ENYH-t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt telefonkonferencia útján hallgassák meg, a (2)–(4) bekezdésben előírtaknak megfelelően.

(2) A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az ENYH végrehajtása a következő esetekben is megtagadható, ha:

a)	a telefonkonferencia alkalmazása ellentétes a végrehajtó állam alapvető jogelveivel;

b)	a tanú vagy szakértő nem ért egyet azzal, hogy a meghallgatás ezzel a módszerrel történjen.

(3) A telefonkonferencia útján történő meghallgatásra vonatkozó ENYH-nek tartalmaznia kell az igazságügyi hatóság megnevezését és a meghallgatást végző személyek nevét, valamint annak jelzését, hogy az érintett tanú vagy szakértő hajlandó részt venni a telefonkonferencia útján történő meghallgatásban.

(4) A kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság megállapodik a meghallgatás gyakorlati részleteiről. Az e részletekről való megállapodás során a végrehajtó hatóság vállalja a következőket:

a)	értesíti az érintett tanút vagy szakértőt a meghallgatás időpontjáról és helyszínéről;

b)	biztosítja a tanú vagy szakértő személyazonosságának a megállapítását; és

c)	megbizonyosodik arról, hogy a tanú vagy szakértő hozzájárul a telefonkonferencia útján történő meghallgatáshoz.

A végrehajtó állam a hozzájárulását részben vagy egészben a 21. cikk (6) és (9) bekezdésének vonatkozó rendelkezéseitől teheti függővé. Ellentétes értelmű megállapodás hiányában a 21. cikk (8) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

23. cikk

Bankszámla-információk

(1) ENYH-t lehet kibocsátani annak megállapítása céljából, hogy a bűnügyi nyomozás tárgyát képező természetes vagy jogi személy rendelkezik-e a végrehajtó állam területén található valamely bankban egy vagy több bármilyen típusú számlával, illetve ilyen számlák feletti rendelkezési joggal.

(2) Az e cikkben meghatározott feltételek mellett minden tagállam meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az (1) bekezdésben említett információkat rendelkezésre tudja bocsátani.

(3) Az (1) bekezdésben említett információknak – ha azt az ENYH kéri és amennyiben azok ésszerű időn belül rendelkezésre bocsáthatók – ki kell terjedniük azokra a számlákra, amelyekre vonatkozóan az eljárás tárgyát képező személy meghatalmazással rendelkezik.

(4) Az e cikkben meghatározott kötelezettség csak abban az esetben alkalmazandó, ha az információk a számlát kezelő bank birtokában vannak.

(5) A megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtása akkor is megtagadható, ha az érintett bűncselekmény:

a)	nem olyan bűncselekmény, amely olyan szabadságvesztéssel járó büntetéssel vagy olyan szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendő, amelynek maximális időtartama a kibocsátó államban legalább négy év és a végrehajtó államban legalább két év;

b)	nem az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozat (Europol-határozat) (6) 4. cikkében említett bűncselekmény; vagy

c)	amennyiben nem tartozik az Europol-határozat hatálya alá, nem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. évi egyezményben (7), annak 1996. évi jegyzőkönyvében (8) vagy 1997. évi második jegyzőkönyvében (9) említett bűncselekmény.

(6) A kibocsátó hatóság az ENYH-ben közli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk alapvető jelentőségűek lehetnek a bűncselekményre irányuló nyomozás szempontjából és azokat az okokat, amelyek miatt feltételezi, hogy a végrehajtó állam területén található bankok kezelik az adott bankszámlát, és – amennyiben lehetséges – azt, hogy mely bankok lehetnek ezek. Emellett az ENYH-ben közöl minden olyan információt, amely segítheti annak végrehajtását.

24. cikk

Banki ügyletekre vonatkozó információk

(1) ENYH-t lehet kibocsátani a meghatározott bankszámlákkal, valamint a meghatározott időszakban az abban meghatározott egy vagy több számlán keresztül végrehajtott banki ügyletekkel kapcsolatos adatok megállapítása céljából, a forrás- vagy kedvezményezett számlák adatait is beleértve.

(3) Az e cikkben meghatározott kötelezettség csak abban az esetben alkalmazandó, ha az információk a számlát kezelő bank birtokában vannak.

(4) A kibocsátó állam az ENYH-ben közli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk relevánsak a bűncselekményre irányuló nyomozás szempontjából.

25. cikk

Banki ügyletek nyomon követése

(1) ENYH-t lehet kibocsátani az abban meghatározott egy vagy több számlán keresztül végrehajtott banki ügyleteknek egy adott időszakon át tartó nyomon követése céljából.

(3) A kibocsátó állam az ENYH-ben közli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk relevánsak a bűncselekményre irányuló nyomozás szempontjából.

(4) A kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai megállapodnak a nyomon követés gyakorlati részleteiről.

26. cikk

Ellenőrzött szállítások

(1) ENYH-t lehet kibocsátani a végrehajtó állam területén végrehajtandó ellenőrzött szállítás céljából.

(2) Az intézkedés és az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtásához kapcsolódó tevékenységek irányításának és ellenőrzésének joga a végrehajtó állam illetékes hatóságait illeti meg.

27. cikk

A bizonyítékok valós idejű, folyamatos, illetve meghatározott ideig tartó gyűjtésével járó nyomozási cselekmények

(1) Ha egy intézkedés végrehajtása – ideértve a 25. és a 26. cikkben említett intézkedéseket is – céljából kibocsátott ENYH bizonyítékok valós idejű, folyamatos vagy egy meghatározott ideig tartó gyűjtését foglalja magában, a végrehajtása a megtagadásnak a 10. cikk (1) bekezdésében említett indokain túl megtagadható, ha az adott intézkedés végrehajtása hasonló esetben nemzeti szinten nem lenne engedélyezett.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekre értelemszerűen alkalmazni kell a 10. cikk (2) bekezdését.

(3) A végrehajtó hatóság a költségek megosztására vonatkozó megállapodástól teheti függővé az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtását.

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Bejelentés

(1) …-ig (10) valamennyi tagállam bejelenti a Bizottságnak az alábbiakat:

a)	az(ok) a hatóság(ok), amely(ek) hatáskörébe a tagállam belső jogrendjével összhangban a 2. cikk a) és b) pontja szerint, amennyiben az adott tagállam a kibocsátó állam vagy a végrehajtó állam;

b)	az ENYH szempontjából az 5. cikk (2) szerint elfogadott nyelvek;

c)	a kijelölt központi hatóságra vagy hatóságokra vonatkozó információk, amennyiben a tagállam élni kíván a 6. cikk (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel. Ez a tájékoztatás a kibocsátó állam hatóságaira nézve kötelező;

d)	az érintett személy hozzájárulásának szükségessége az átadáshoz, amennyiben a tagállam élni kíván a 20. cikk (4) bekezdésében biztosított lehetőséggel.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett adatokban történt valamennyi későbbi változásról.

(3) A Bizottság az e cikknek megfelelően kapott információt valamennyi tagállam és az Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) számára elérhetővé teszi. Az információt az EIH az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló, 2008. december 16-i 2008/976/IB tanácsi határozat (11) 9. cikkében említett honlapon rendelkezésre bocsátja.

29. cikk

Kapcsolat más megállapodásokkal és egyezményekkel

(1) Ez az irányelv …-i hatállyal (10) felváltja az ezen irányelv hatálya alá tartozó tagállamok közötti kapcsolatokra alkalmazandó alábbi egyezmények megfelelő rendelkezéseit, az említett rendelkezések tagállamok és harmadik államok közötti alkalmazásának, valamint a 30. cikk értelmében való átmeneti alkalmazásának sérelme nélkül:

—	a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 1959. április 20-i európai egyezmény, valamint ennek két, 1978. március 17-i, illetve 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyve, továbbá az egyezmény 26. cikkének értelmében kötött kétoldalú megállapodások,

—	az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló 1990. június 19-i egyezmény,

—	az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. május 29-i egyezmény és annak 2001. október 16-i jegyzőkönyve.

(2) A 2008/978/IB kerethatározat hatályát veszti. A 2003/577/IB kerethatározat megfelelő rendelkezései helyett ez az irányelv alkalmazandó a tagállamok között a bizonyítékok biztosítására.

(3) A tagállamok … után (12) tovább alkalmazhatják a hatályban lévő két- vagy többoldalú egyezményeket és megállapodásokat, amennyiben azok lehetővé teszik ezen irányelv céljainak meghaladását és hozzájárulnak a bizonyítékgyűjtési eljárások egyszerűsítéséhez és további megkönnyítéséhez.

(4) A tagállamok … után (13) továbbra is köthetnek két- vagy többoldalú egyezményeket és megállapodásokat, amennyiben azok lehetővé teszik ezen irányelv intézkedéseinek elmélyítését vagy kibővítését, és hozzájárulnak a bizonyítékgyűjtési eljárások egyszerűsítéséhez és további megkönnyítéséhez.

(5) A tagállamok …-ig (14) értesítik a Bizottságot azokról a (3) bekezdésben említett, meglévő megállapodásokról és egyezményekről, amelyeket továbbra is alkalmazni kívánnak. A tagállamok három hónapon belül értesítik a Bizottságot bármely új, a (4) bekezdésben említett megállapodások és egyezmények aláírásáról is.

(6) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely bejelentett két- vagy többoldalú megállapodás vagy egyezmény nem elégíti ki vagy nem felel meg a (3) és (4) bekezdésben foglalt feltételeknek, felkéri az érintett tagállamot, hogy mondja fel vagy módosítsa a kérdéses megállapodást vagy egyezményt, illetve álljon el annak megkötésétől.

30. cikk

Átmeneti intézkedések

(1) A … (15) előtt kapott kölcsönös jogsegély iránti megkereséseket továbbra is a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó, meglévő eszközök szabályozzák. A 2003/577/IB kerethatározat értelmében hozott és … (15) előtt kapott, bizonyítékok biztosítására vonatkozó határozatokat ugyancsak z említett eszköz szabályozza.

(2) A 7. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a 2003/577/IB kerethatározat értelmében hozott biztosítási határozat nyomán kiadott ENYH-re.

31. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek …-ig (15) megfeleljenek.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy ahhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok … (15) továbbítják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak azon rendelkezések szövegét, amelyek az ezen irányelvből eredő kötelezettségeket nemzeti jogukba átültetik.

(4) A Bizottság …-ig (16) jelentést nyújt be – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek.

32. cikk

Jelentés az alkalmazásról

A Bizottság az irányelv hatálybalépését követően öt éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról, mind a mennyiségre, mind a minőségre vonatkozó információk alapján. A jelentéshez szükség szerint a rendelet módosításával kapcsolatos javaslatot mellékel.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

34. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a címzettjei a tagállamok, a szerződésekkel összhangban.

Kelt, …

Az Európai Parlament részéről

az elnök

…

a Tanács részéről

az elnök

…

(1) HL L 196., 2003.8.2., 45. o.

(2) HL L 350, 2008.12.30., 72. o.

(3) HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(4) HL C 197., 2000.7.12., 3. o.

(5) HL L 162., 2002.6.20., 1. o.

(6) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.

(7) HL C 316., 1995.11.27., 49. o.

(8) HL C 313., 1996.10.23., 2. o.

(9) HL C 221., 1997.7.19., 12. o.

(10) Két évvel ezen irányelv hatálybalépése után.

(11) HL L 348., 2008.12.24., 130. o.

(12) Ezen irányelv elfogadásának időpontjától számított két év.

(13) Ezen irányelv elfogadásának időpontja.

(14) Ezen irányelv hatálybalépése után három hónappal.

(15) Ezen irányelv hatálybalépése után két évvel.

(16) Ezen irányelv hatálybalépése után három évvel.

A. MELLÉKLET

EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT (ENYH)

Ezt az ENYH-t egy illetékes igazságügyi hatóság bocsátotta ki. Kérem az alábbiakban megjelölt nyomozási cselekmény vagy cselekmények elvégzését, és azt követően az ENYH végrehajtásának eredményeként megszerzett bizonyítékok átadását.

B. MELLÉKLET

IGAZOLÁS EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT ÁTVÉTELÉRŐL

Ezt az űrlapot a végrehajtó állam azon hatóságának kell kitöltenie, amely a lentebb említett ENYH-t kapta.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2010.165.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 165

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	53. évfolyam 2010. június 24.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Tanács
2010/C 165/01	A Tanács állásfoglalása (2010. június 3.) a nemzetközi vonatkozású, legalább egy tagállamot érintő labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatosan az erőszak és a rendzavarás megelőzése és ellenőrzése érdekében szükséges nemzetközi rendőrségi együttműködésre és intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, naprakésszé tett kézikönyvről	1

	III Előkészítő jogi aktusok
	TAGÁLLAMI KEZDEMÉNYEZÉSEK
2010/C 165/02	A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezése az Európai Parlament és a Tanács irányelvére vonatkozóan (…) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról	22