2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/1

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Belgiumnak a 2009–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A világkereskedelem összeomlása a csökkenő bizalommal, a vagyonhatásokkal és a szigorodó hitelfeltételekkel együtt a 2008. év fordulóján a belga gazdaság jelentős zsugorodásához vezetett. Bár a visszaesés nagyon jelentős volt, azt 2009 második felében viszonylag erős fellendülés követte, amely részben ideiglenes tényezők – ideértve a (hazai és külföldi) ösztönző csomagokat is – és a készletváltozásból eredő pozitív hozzájárulás eredménye volt.

A pénzügyi intézmények átszervezéséből eredő tartós fékező hatások és a munkanélküliség további emelkedése az alacsony kapacitáskihasználás mellett 2010 első felében várhatóan újra lelassítja a növekedést. Míg a belga gazdaság nagyfokú nyitottságának köszönhetően a világkereskedelem fellendülése jelentősen előmozdíthatná a gazdaságélénkülést, ez az ösztönzés korlátozott lehet, mivel az elmúlt években Belgiumra a romló költség-versenyképesség volt jellemző. A visszaesés jelentős negatív hatást gyakorolt az államháztartásra. Az államháztartási hiány a GDP 2008-as 1,2 %-áról 2009-ben a GDP 5,9 %-ára romlott. Emellett míg az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya az összességében óvatos költségvetési politikáknak köszönhetően 2000 és 2007 között csökkent, ez az arány a pénzügyi ágazatban végrehajtott beavatkozások eredményeként 2008-ban újra emelkedésnek indult (2009-ben 97,9 %-ra). A Tanács 2009. december 2-án úgy határozott, hogy Belgiumban túlzott hiány áll fenn, és ajánlást adott ki, amelynek értelmében átlagosan évente a GDP 0,75 %-ának megfelelő költségvetési kiigazítás révén 2012-ig meg kell szüntetni a túlzott hiányt. Az államháztartás súlyos romlása, a népesség idősödésének átlagon felüli mértékű költségvetési hatása, valamint a pénzügyi rendszer stabilizálására irányuló műveleteket követő jelentős függő kötelezettségek a költségvetési konszolidáció folytatását és strukturális reformokat tesznek szükségessé az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is befolyásolhatja a potenciális növekedést. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Belgiumnak reformokat kell végrehajtania a verseny – főként a hálózati iparágakban való – javítása, és a munkaerő-kínálat növelése érdekében, beleértve a munkaerőpiacra (többek között a béralakítási rendszerre és a munkavállalásra ösztönző intézkedésekre) és a nyugdíjrendszerre vonatkozó reformokat.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP a 2009-es 3,1 %-os zsugorodást követően 2010-ben 1,1 %-kal növekedik, és 2011-ben 1,7 %-ra, majd 2012-ben 2,2 %-ra gyorsul. A Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése alapján az éves GDP-növekedés 2010-ben várhatóan valamelyest pozitív lesz (0,6 %) és 2011-ben 1,5 %-ra emelkedik. Ezek az előrejelzések azonban a legfrissebb információk (többek között 2009 második felének a vártnál jobb eredménye) fényében alacsonynak tűnnek. Úgy tűnik, a növekedés összetételének előrejelzése enyhén eltúlozza a belföldi keresletnek a növekedéshez való hozzájárulását 2010-ben, de azontúl valószerű. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) alapján a program növekedési feltételezései nagyjából megalapozottak, míg a növekedés 2010-es összetétele optimista. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik. A bérnövekedésre vonatkozó feltételezések azonban viszonylag magasnak tűnnek, mivel az euroövezet más országaiban csekélyebb a munkaerőköltségek növekedése, és ez a magas munkanélküliség körülményei között valamelyest lefelé nyomhatja majd a belga béreket. Emellett az egy munkavállalóra eső előre jelzett munkaerőköltség-növekedés jelentősen meghaladja a termelékenység előre jelzett növekedését.

(5)

A program előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 5,9 %-a lesz. A 2008-ban a GDP 1,2 %-át kitevő hiányhoz képest bekövetkező jelentős romlás nagymértékben a válságnak az államháztartásra mért hatását tükrözi, de hozzájárultak a GDP 0,5 %-át kitevő, a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott ösztönző intézkedések is. A hiány növekedése főleg a kiadásnak a GDP-hez viszonyított arányában bekövetkező emelkedést tükrözi. A program szerint a költségvetési politika 2010-ben, 2011-ben és különösen 2012-ben várhatóan restriktívvé válik a túlzott hiánynak a 2012-ig történő megszüntetése, valamint a fenntartható államháztartási egyenleghez való visszatérés érdekében. Ez nagyjából összhangban van a Tanács által szorgalmazott exitstratégiával, figyelembe véve az államadósság GDP-hez viszonyított magas arányát és a népesség idősödésének átlagon felüli mértékű költségvetési hatását is.

(6)

A program 2010-re a GDP 4,8 %-át kitevő államháztartási hiányt tervez, ami összhangban van a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlással. A 2010-es szövetségi költségvetés a GDP 5,6 %-át kitevő hiányt jelez előre. A 2010. évi költségvetési célok lefelé történő módosítása az aktualizált változatban szereplő kedvezőbb makrogazdasági kilátásokat (a hiánynak a GDP mintegy 0,3 %-ával való csökkentését), valamint azt a tényt tükrözi, hogy a szövetségi költségvetés nem veszi figyelembe az egyéb kormányzati szinteknek a GDP 0,5 %-át kitevő tervezett konszolidációs intézkedéseit. Az aktualizált változat szerint 2009-ben a GDP 47,7 %-át kitevő bevételi hányad 2010-ben 49,1 %-ra emelkedik, míg a kiadási hányad a GDP 53,7 %-áról 53,9 %-ra növekszik. A programban szereplő strukturális hiány (azaz a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg a Bizottság szolgálatai által a program alapján és a közösen megállapított módszertannak megfelelően újraszámítva) javulást mutat: a 2009-ben a GDP 3,8 %-át kitevő mértékről 2010-re a GDP 3,4 %-ára változik. Tekintettel arra, hogy a program néhány 2009-es átmeneti ösztönző intézkedést (a GDP 0,2 %-a) egyszeri intézkedésként vett figyelembe, a teljes kiigazítás a GDP 0,5 %-át teszi ki. A strukturális egyenleg 2010-es javulása a GDP körülbelül 1 %-át kitevő konszolidációs intézkedéseket tükrözi. Az említett intézkedések között szerepel a személyi jövedelemadó emelése Flandriában, a jövedéki és társasági adók emelése, a bankszektorból és a nukleáris energia termelőitől származó nem adó jellegű bevételek, valamint a közbenső fogyasztás és a bérek területére vonatkozó megtakarítás. Ezt részben ellensúlyozza a korábbiakban meghozott intézkedések eredményeként bekövetkező expanzív kiadásnövekedési tendencia, valamint a népesség idősödésének költségvetési hatása (a GDP mintegy 0,5 %-a). Az egyszeri intézkedések szerepe igen korlátozott (a GDP 0,1 %-a alatt van).

(7)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja a túlzott hiány 2012-ig történő megszüntetése – összhangban a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlással –, valamint a nominális és strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetés elérése 2015-re. Ennek érdekében a program az államháztartási hiány javítását tűzi ki célul 2009-ben a GDP 5,9 %-ának megfelelő mértékről 2010-ben 4,8 %-ra, 2011-ben 4,1 %-ra és 2012-ben 3 %-ra. Az elsődleges egyenleg ennél némileg erősebb javulást mutat, mivel a kamatkiadások a programidőszakban várhatóan a GDP 0,2 %-ával növekednek. A strukturális hiány (a program alapján újraszámítva) 2009-ben a GDP 3,8 %-áról 2010-ben 3,4 %-ra, 2011-ben 2,9 %-ra és 2012-ben 2,2 %-ra javul. A GDP 0,5 %-ának megfelelő 2010-es kiigazítást követően a program 2011-ben a GDP 0,5 %-át és 2012-ben a GDP 0,75 %-át kitevő kiigazításokat tervez, és így azok éves átlagos mértéke a programidőszakban meghaladja a GDP 0,5 %-át. Ez némileg elmarad a 126. cikk (7) bekezdése alapján ajánlott, átlagosan a GDP 0,75 %-ának megfelelő költségvetési kiigazítástól, mivel a pálya optimistább makrogazdasági feltevésekkel számol. Úgy tűnik, hogy a kiigazítás némileg a programidőszak végére ütemezett, és inkább a bevétel növekedésén, mint a kiadások visszafogásán alapul. A kiigazítás a szövetségi kormány hiányának jelentős mértékű, valamint a szociális biztonsági rendszer, a régiók és a közösségek hiányainak kisebb mértékű csökkentésére épül. A kormány nem tervez egyszeri intézkedéseket. A 2011-es cél elérését támogató intézkedések egy része nincs pontosítva, 2012-re pedig még nem határoztak meg intézkedéseket. A program megerősíti a középtávú célkitűzés iránti elkötelezettséget, ami strukturális értelemben a GDP 0,5 %-át kitevő költségvetési többlet. A legfrissebb előrejelzések és az adósságszint alapján a középtávú célkitűzés tükrözi a Paktum célkitűzéseit, azonban a program nem irányozza elő annak a programidőszak alatt történő teljesítését.

(8)

A költségvetés eredménye a programban előre jelzettnél némileg rosszabb is lehet. 2010-ben ez a társasági adók lehetséges túlbecsléséből adódhat. Emellett a költségvetési pályát alátámasztó intézkedések egy része 2011 tekintetében nincs pontosítva, 2012-re pedig még nem határoztak meg intézkedéseket. Továbbá a kissé optimista makrogazdasági forgatókönyv – a bérnövekedés viszonylag magas előrejelzésével – a várt költségvetési eredménynél rosszabbat idézhet elő. Mindezek mellett a kormány tetemes garanciákat ajánlott a bankszektor számára, amelyek lehívása esetén nőhet a jövőbeni hiány és adósság, annak ellenére, hogy a pénzügyi ágazatnak nyújtott állami támogatások költségének egy része a jövőben megtérülhet. Végezetül előfordulhat, hogy a célok teljesítése és a túlzott hiány 2012-re történő megszüntetése nem valósul meg teljes mértékben, ugyanis a pálya az intézkedéseknek a programidőszak végére történő ütemezésére alapoz, valamint a költségvetési célok betartása terén eddig tapasztaltak fényében a GDP 3 %-ának 2012-ben való elérésére vonatkozó cél nem enged mozgásteret.

(9)

A bruttó államadósság 2009-ben várhatóan a GDP 97,9 %-a lesz, az előző évi 89,8 %-ot követően. Ezt a növekedést a hiány jelentős emelkedése és a negatív GDP-növekedés magyarázza. A bruttó államadósság aránya 2009-ben így jócskán a Szerződésben meghatározott referenciaérték fölött volt, és a program szerint 2011-ig növekvő tendenciát követ majd (elérve a GDP 101,4 %-át). 2012-ben enyhén csökken, és a GDP 100,6 %-a lesz. A további növekedést főleg a folyamatosan fennálló tetemes költségvetési hiány idézi elő. Tekintettel a költségvetési célkitűzéseket övező negatív kockázatokra, az adóssághányad alakulása a programban előre jelzettnél kedvezőtlenebb is lehet, különösen 2011-től. A jelenlegi helyzetben alacsonynak tűnik annak a kockázata, hogy a pénzügyi ágazat számára további támogatás nyújtása váljék szükségessé.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan visszaáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő a GDP-hez viszonyított adósságarány 2020-ig történő stabilizálásához, tehát a konszolidációnak a programidőszakot követően is folytatódnia kell.

(11)

A népesség idősödésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása egyértelműen magasabb az uniós átlagnál, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekben viszonylag jelentős növekedése miatt. A program előrejelzése szerint a 2009-es költségvetési egyenleg súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. Az elsődleges többletek középtávon történő biztosítása, valamint a munkaerőpiac és a szociális biztonsági rendszer reformjai – különösen a nyugdíjkiadások előre jelzett jelentős emelkedésének visszafogására irányuló további nyugdíjreform – hozzájárulnának az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, a Bizottság 2009-es fenntarthatósági jelentésében (3) közepesnek értékelt kockázatok csökkentéséhez.

(12)

Belgiumban a költségvetési kereten belül önálló költségvetési intézmények léteznek. A számszerűsített költségvetési szabályok és a középtávú költségvetési keretek azonban gyengék, ami a múltban hozzájárult a költségvetési előirányzatok gyakori túllépéséhez. A program számos javítást jelent be, többek között többéves költségvetési megállapodások megkötését valamennyi kormányzati szint között, néhány lépést a szövetségi szintű többéves költségvetési tervezés felé, gyakori és szigorú költségvetési ellenőrzési gyakorlatot, valamint az önkormányzatok jelentéstételi rendszerének javítására vonatkozó tervet. Ennek ellenére többet is lehetne tenni a költségvetési keret javítása érdekében. Hiányoznak mindenekelőtt a kötelező erejű, többéves kiadási korlátok.

(13)

Belgiumnak az általános adóteher és a kormányzati kiadások egyaránt magas szintjével kell megküzdenie. A kormány számos intézkedést hozott az adórendszer átalakítására, beleértve az adóterhek jelentős csökkentését, amely a munkavállalót terhelő adók vonatkozásában jelentős, míg a vállalkozások esetében az előzőnél kisebb mértékű volt. Az említett intézkedések ellenére a munkaerőpiacra – részben a munkanélküli ellátások rendszerével való kölcsönhatás következtében – továbbra is a jelentős inaktivitás, a munkanélküliség és az alacsony bérekből adódó problémák jellemzők. A szigorú költségvetési konszolidáció keretében a munkabérek adóterheinek további csökkentését teljes mértékben kompenzálni kell. A kiadási oldalon az elsődleges kiadások növekedése 2000 és 2009 között meghaladta a nominális GDP növekedését. A nyugdíjrendszer tervezett reformja örvendetes lépés, amely jelentős pozitív hatást gyakorolhat a költségvetésre és a potenciális növekedésre.

(14)

Összességében elmondható, hogy a programban szereplő költségvetési stratégia 2010-ben megfelel a 126. cikk (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásnak. Figyelembe véve a kockázatokat, előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia 2011-től kezdődően nem felel meg teljesen a 126. cikk (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásnak. Ki kell emelni, hogy a 2011-es célt alátámasztó intézkedések egy része nincs pontosítva, 2012-re pedig még nem határoztak meg intézkedéseket. A némileg optimista makrogazdasági forgatókönyv, az ajánlottnál valamelyest alacsonyabb éves költségvetési kiigazítással párosulva, a későbbi években további kockázatot jelent. Figyelembe véve a kockázatokat, előfordulhat, hogy a stratégia nem elegendő ahhoz, hogy a bruttó államadósság arányát olyan csökkenő pályára állítsa vissza, amely kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez. Így a stratégiát teljes mértékben meghatározott intézkedésekkel kell alátámasztani 2011-től, és további intézkedéseket kell fontolóra venni a célok teljesítésének biztosításához arra az esetre, ha a kockázatok bekövetkeznének. Mindez arra is megoldást jelenthetne, hogy Belgiumban magas az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, a népesség idősödésének költségvetési kiadásai átlagon felüli mértékűek, és a kormánynak jelentős függő kötelezettségei vannak a pénzügyi ágazatnak nyújtott garanciák miatt.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt adatok tekintetében kisebb mértékben, míg a nem kötelező adatok vonatkozásában részben hiányos (4). A túlzott hiány megszüntetéséről szóló, 2009. december 2-i, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásában a Tanács arra is felkérte Belgiumot, hogy a stabilitási programok aktualizálásában külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Belgium ezen ajánlásnak a programhoz benyújtott kiegészítéssel tett eleget.

i.

biztosítsa a programban meghatározott 2010-es hiánycél teljesítését; a 2011-től kezdődő időszak tekintetében részletezze a költségvetési célokat alátámasztó intézkedéseket annak érdekében, hogy a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásnak megfelelően elérje a GDP 0,75 %-ában meghatározott átlagos éves ajánlott költségvetési kiigazítást; és álljon készen a költségvetési kiigazítás fokozására arra az esetre, ha valóra válnának az abból eredő kockázatok, hogy a program forgatókönyve optimistább, mint a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlást alátámasztó forgatókönyv; a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozó ajánlásban előírtaknak megfelelően a költségvetési kiigazításokon túl is ragadjon meg minden alkalmat – többek között a kedvezőbb gazdasági feltételekből adódókat is – arra, hogy gyorsítsa a bruttó adósságráta csökkentését a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felé;

ii.

biztosítsa a magas elsődleges többletek fenntartását középtávon és hajtson végre strukturális reformokat az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében;

iii.

kötelező erejű, többéves kiadási korlátokat létrehozó, szigorúbb költségvetési keret elfogadásával javítsa az államháztartás színvonalát.

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/6

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Litvániának a 2009–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Litvánia az Európai Unión belüli egyik legerőteljesebb recesszióból van kiemelkedőben. A főként a belföldi kereslet és az ingatlanpiaci fellendülés által irányított, több éve tartó gyors és egyre inkább fenntarthatatlan növekedés 2008-ban megállt, a belföldi gazdasági buborék kipukkanásának hatását a globális pénzügyi válság is súlyosbította, csökkentve a külső keresletet és erősen szűkítve a hitelhez jutást. A belföldi kereslet zuhanása és az így keletkező tartalékkapacitás hozzájárult a fennálló egyensúlyhiány szűküléséhez, az infláció nagyrészt az import összeomlása révén csökkent és megszűnt a külső hiány.

A folyó fizetési mérleg, amely a fellendülés éveiben erősen negatív volt és finanszírozása a banki ágazathoz kapcsolódó tőkeimport révén történt, ami a nettó külső kötelezettségek gyors növekedéséhez vezetett, 2009-ben a becslések szerint a GDP 3,1 %-át kitevő többletet ért el. A gazdaság visszaesése miatt erősen csökkenő állami bevételek és a 2008. évi parlamenti választások előtt folytatott expanzív költségvetési politika következtében Litvánia komoly költségvetési problémákkal került szembe. A kormány az államháztartás romlásának visszaszorítása és az adósságfelhalmozás lefékezése érdekében a költségvetési konszolidációt célzó határozott szakpolitikai választ adott, ezzel is támogatva a valutatanácsi megállapodás hitelességét. Tekintettel arra, hogy a fellendülés éveiben nagy belső és külső egyensúlyhiány halmozódott fel és a globális pénzügyi válság kibontakozása után nehézségekbe ütközött új nemzetközi finanszírozási források biztosítása, ez megfontolt és az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban levő válasz volt. Mindazonáltal, miután a Tanács 2009. július 7-én úgy határozott, hogy Litvániában túlzott hiány áll fenn, megkezdődött a túlzott hiány esetén követendő eljárás. A 2010. február 16-án kiadott, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti módosított ajánlásban a Tanács a túlzott hiány megszüntetésének határidejeként 2012-t tűzte ki. Ennek megfelelően strukturális reformokkal alátámasztott, ambiciózus költségvetési konszolidációra (a GDP 2,25 %-át kitevő átlagos éves költségvetési kiigazításra) van szükség. A gyengélkedő gazdaság támogatása érdekében Litvánia megnövelte és előrehozta az EU strukturális alapjaiból származó eszközök felhasználását. A válság időszakában a gazdaság nagymértékben rugalmasnak bizonyult, mivel az árak és a bérek csökkentése révén jelentős mértékű kiigazításra került sor. A hosszú távú konvergencia szempontjából komoly kockázatot jelent azonban az – esetleg strukturálissá váló – munkanélküliség erős növekedése. A pozitív és tartós növekedés visszaállítása és a fenntarthatatlan belső és külső egyensúlyhiány visszatérésének megakadályozása céljából a fő gazdasági kihívások a bérek alakulásának a termelékenységgel történő összekapcsolásához, a versenyképesség javításához, továbbá az exportképes javak ágazata, valamint a közepes és magas technológiaigényű termékek előállításának irányába mutató gazdasági szerkezetváltás előmozdításához kapcsolódnak. Már megkezdődött az államháztartás nagyszabású kiigazítása a következő évekre várt alacsonyabb növekedésnek megfelelően, de középtávon további előrelépést kell biztosítani.

(3)

Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Litvániának mindenekelőtt javítania kell az igazgatási kapacitást és fel kell gyorsítania a reformok végrehajtását az egészségügy és a társadalombiztosítási rendszer terén, valamint a szakképzettségi szint javítása és a termelékenység növelése érdekében fokoznia kell a felsőoktatás és az egész életen át tartó tanulás színvonalát.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP a 2009-es 15,0 %-os visszaesés után 2010-ben 1,6 %-kal növekszik, majd a 2011-ben 3,2 %-ra gyorsuló növekedés 2012-ben megtorpan és 1,2 % lesz. A forgatókönyv előrejelzése szerint a belföldi kereslet 2010-ben tovább csökken, mivel a munkaerő-piaci helyzet nem változik, a hitelfeltételek továbbra is szigorúak lesznek és a tervek szerint folytatódik a költségvetési konszolidáció. Így 2010-ben a növekedés a külső kereslet erős élénkülésétől függ, amelyhez hozzájárul a piaci részesedések bővülése és az állóeszköz-beruházások élénkülése, amit főként az EU strukturális alapjainak gyorsabb felhasználása támogat. A makrogazdasági forgatókönyvben tükröződik, hogy a kormány folytatja a költségvetési konszolidációt. 2011-től a belföldi kereslet várhatóan pozitívan járul hozzá a növekedéshez. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2010-re optimista növekedési feltételezéseken alapul. A programidőszak utolsó két évére előirányzott 2,2 %-os átlagos növekedési ráta önmagában megalapozottnak tűnik, az említett két évre vonatkozó növekedés profilja és összetétele azonban már kevésbé. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik. Mind a program, mind a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint 2010-ben várhatóan folytatódik a belföldi árak és bérek jelenlegi nominális csökkenése.

Az import recesszió miatti összeomlása következtében a korábban magas külső hiány többletbe fordult át, ami várhatóan 2011-ben is fennmarad, majd az egyenleg az élénkülő belföldi kereslet következtében kissé negatív lehet. Ez nagyjából megalapozott, bár a Bizottság szolgálatai jóval alacsonyabb külső többletet prognosztizáltak 2010-re vonatkozóan. A munkanélküliség 2010-ben várhatóan tovább növekszik, majd 2011-től csökkenni kezd. A program monetáris és árfolyammal kapcsolatos feltételezései összhangban vannak a makrogazdasági forgatókönyv további részével.

(5)

A program becslése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 9,1 %-át teszi ki. A GDP 3,2 %-ának megfelelő 2008. évi hiány jelentős romlása nagyrészt a számottevően rosszabb gazdasági eredmény (a program előző aktualizált változatában tervezett 0,9 %-os növekedéshez képest a nominális GDP a becslések szerint 16,9 %-kal csökken) miatti tekintélyes adóbevétel-kiesést tükrözi, és az év során elfogadott, a GDP körülbelül 8 %-át jelentő tetemes költségvetési konszolidációs intézkedések ellenére következett be. A bevételek a gazdasági aktivitás vártnál lényegesen alacsonyabb szintjét tükrözve jelentősen csökkentek, még annál is nagyobb mértékben, mint ahogy azt a standard rugalmasság mellett feltételezni lehetett. Az állami fogyasztásnak, többek között a közszféra béreinek jelentős visszafogása következtében a kiadások összességében szintén a 2008-as szint alatt voltak. Így a restriktív kiadási irányvonal nem volt elegendő a gazdasági válság bevételi oldalon jelentkező következményeinek ellensúlyozásához. A strukturális egyenleg 2009-re becsült romlását óvatosan kell kezelni, mivel a kivételesen ingatag gazdasági környezet ahhoz vezethet, hogy a standard rugalmasság nem tudja megfelelően felfogni a rendkívüli visszaesés hatását. A program szerint a költségvetési politika 2010-ben, majd azt követően restriktív marad. Tekintettel Litvánia viszonylag kedvezőtlen költségvetési és gazdasági helyzetére, a 2010-ben folytatódó költségvetési megtakarítás megfelelő és összhangban van az európai gazdaságélénkítési tervvel. A Tanács által szorgalmazott exitstratégiával összhangban és a túlzott hiánynak a 2012-ig történő megszüntetése érdekében, a költségvetési politikának hozzá kell járulnia egy sokkal fenntarthatóbb államháztartási egyenleg eléréséhez.

(6)

A program szerint az államháztartási hiány 2010-ben a GDP 8,1 %-ára csökken; ez a 2009 decemberében elfogadott költségvetésben megállapított, a GDP 9,5 %-át kitevő hiánycéllal összehasonlítva a feltételezett makrogazdasági kilátások terén azóta bekövetkezett javulást tükrözi. A becsült 2009. évi eredményhez képest tervezett javulás főként a kiadásoknak a GDP körülbelül 4 %-át jelentő további tetemes csökkentésével magyarázható, ami különösen a kormány folyó kiadásait érinti, többek között a közszféra bértömege és a szociális ellátások terén. Mindazonáltal a program előrejelzése szerint a GDP-arányos kiadások főként a beruházások tervezett növelése és a magasabb kamatfizetések miatt körülbelül 1 százalékponttal növekednek, miközben más kiadási kategóriák várhatóan tovább csökkennek. A bevételi oldal változásai a társasági adó kulcsának csökkentésére és a nem adójellegű bevételek csekély emelésére korlátozódnak. Emellett a 2010. évi költségvetés a 2009 második felében a bevételi és a kiadási oldalon végrehajtott konszolidáció teljes hatását is tükrözi. A program szerint a nem adójellegű bevételek aránya lényegesen növekszik, főként az EU strukturális alapjainak nagyobb felhasználása miatt. Miközben a termelésre és az importra kivetett adónak a GDP-hez viszonyított aránya a tervek szerint a 2009. évihez hasonló szinten marad, a jelenlegi jövedelem- és vagyonadó aránya a nominálbérek és a nyereség folytatódó csökkenésének következtében várhatóan tovább zsugorodik. 2010-ben az egyszeri és az átmeneti jellegű intézkedések a nyugdíjalapok második pillérébe irányuló transzfer egy részének felfüggesztését foglalják magukban. A strukturális egyenleg változásával mért általános költségvetési irányvonal 2010-ben várhatóan restriktív lesz és 0,5 százalékpontos javulást fog mutatni. Úgy tűnik azonban, hogy ez erősen alulbecsüli a kormány mindösszesen a GDP 4,0 %-át kitevő konszolidációs törekvéseit. A konszolidáció strukturális egyenlegen alapuló becslését rendkívül óvatosan kell kezelni, mivel az a kibocsátási résre vonatkozó becsléseken nyugszik, és ezek a jelenlegi körülmények között messze nem tekinthetők stabilnak.

(7)

A program középtávú költségvetési stratégiájának célja, hogy a hiány a Tanács 2010. február 16-i ajánlásának megfelelően 2012-re a 3 %-os küszöb alá csökkenjen. A közös módszertan szerint számított strukturális egyenleg a program szerint a 2011–2012 közötti időszakban évente a GDP 2,25 %-ával javul, bár a kiigazítás a programidőszak későbbi éveire van ütemezve. A javulást főként a kiadások arányának további jelentős (körülbelül 4,75 százalékpontos) csökkentésével kell elérni, a legtöbb elsődleges kiadási kategóriában tervezett nominális csökkentéssel, különösen a foglalkoztatottak bérezése és a szociális kifizetések terén, miközben a GDP-arányos bevétel a tervek szerint növekszik (körülbelül 1,5 százalékponttal). A program elismeri, hogy a kitűzött költségvetési célok és a túlzott hiány 2012-ig történő megszüntetése a GDP körülbelül 4,5 %-át kitevő további intézkedéseket tesz szükségessé. 2010 után széles körű intézkedésekkel szándékoznak támogatni a költségvetési célok elérését, amelyeket a program bizonyos mértékig részletez. Erre a kiigazításra a fokozatosan javuló ciklikus feltételek keretében kerül sor, bár az (újraszámított) negatív kibocsátási rés a programidőszak végéig nem zárul be. A program előző aktualizált változatához képest a jelenleg a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális államháztartási többlet elérésére irányuló középtávú költségvetési célkitűzést lényegesen megerősítették, ennek célja a valutatanácsi megállapodással kapcsolatos bizalom megerősítése, az államadósság növekedésének korlátozása és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása. A program azonban nem határozza meg, melyik évben kell elérni a középtávú célkitűzést. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit.

(8)

A költségvetési eredmények az egész programidőszakban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhatnak. 2010-ben főként azért, mert a gazdaságra vonatkozó becslések a valószínűnél sokkal gyorsabb élénkülésen alapulnak. 2010 után a költségvetési célokkal kapcsolatos kockázatok azzal függnek össze, hogy a program kevés információt ad az említett célok elérését alátámasztó intézkedésekről és arról, hogy azok eléréséhez szükség van-e további lépésekre. Ezenfelül kockázatok kapcsolódnak ahhoz is, hogy a program későbbi éveire vonatkozóan a becslések inkább a kormányzati kiadások további tekintélyes csökkentésén, és csak igen kis mértékben bevételnövelő intézkedéseken alapulnak. A 2009-ben és 2010-ben már végrehajtott jelentős bércsökkentést követően 2011–2012-ben a közszférában foglalkoztatottak bére a tervek szerint további 3 százalékponttal csökken, aminek a megvalósítása nehézségekbe ütközhet. Pozitívum, hogy egyrészt az, hogy a litván hatóságok viszonylag jó eredményt értek el céljaik teljesítése terén, kivéve 2008-at, ami főként a választási ciklussal magyarázható, másrészt a 2009-ben a példa nélkül álló gazdasági visszaesés ellenére végrehajtott határozott konszolidáció csökkentik ezeket a kockázatokat. Emellett a kormány 2010-re és a későbbi évekre nagyszabású reformtervet dolgozott ki, amelynek szintén hozzá kell járulnia a szükséges ambiciózus költségvetési célok eléréséhez. A 2012-re vonatkozó, nyilvánvalóan gyenge makrogazdasági előrejelzés annak a lehetőségét is hordozza, hogy ebben az évben a bevétel növekedése valamivel erősebb lesz, ha a programot az egész programidőszak tekintetében konkrét intézkedésekkel támasztják alá.

(9)

A becslések szerint 2009-ben a bruttó államadósság az előző évi 15,6 %-ról lényegesen, a GDP 29,5 %-ára emelkedik. A hiány növekedése és a nominális GDP növekedésében bekövetkezett visszaesés mellett az arány emelkedése a jelentős SFA-tételekből is következik, ami azt tükrözi, hogy a 2008. évi hiány egy részét 2009-ben finanszírozzák. Az előrejelzések szerint az adóssághányad a programidőszakban – főként a továbbra is magas államháztartási hiány által vezérelve – további 11,5 százalékponttal növekszik, 2012-ben elérve a GDP 41 %-át. Tekintettel a költségvetési célok negatív kockázataira, amelyek összekapcsolódnak az SFA-tételek körüli bizonytalansággal, az adóssághányad alakulása a programban előirányzottnál kedvezőtlenebb is lehet. Az előrejelzés szerint azonban az adósság szintje a programidőszakban a Szerződésben foglalt referenciaérték alatt marad.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő az adóssághányad 2020-ig történő stabilizálásához.

(11)

A népesség idősödésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása némileg meghaladja az uniós átlagot, főként a nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekre előre jelzett növekedése miatt. A programban becsült 2009. évi költségvetési pozíció súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. A programban tervezetteknek megfelelően az elsődleges egyenleg középtávon történő javítására irányuló szándék, és a társadalombiztosítási rendszer – többek között a nyugdíjak – reformja, amelynek a célja a népesség idősödéséhez kapcsolódó kiadások növekedésének visszafogása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos – a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésében magasnak minősített – kockázatok csökkentéséhez. (3)

(12)

A jelenlegi visszaesést megelőző, erős növekedéssel jellemezhető években Litvánia középtávú költségvetési kerete nem tudta meggátolni a kiadási előirányzatok túllépését. Az élénk bevételnövekedés megkönnyítette a kiadáscélok többszöri felfelé történő kiigazítását. A keret erősítése érdekében 2007 novemberében elfogadták a központi kormányzatra vonatkozó, költségvetési fegyelemről szóló törvényt. A törvény az éves költségvetés előkészítésére és végrehajtására helyezi a hangsúlyt, és önmagában véve nem vezet be több szükséges, előremutató középtávú elemet. A végrehajtási mechanizmus gyenge és hiányoznak a szankciók. Általánosságban jelentős problémák vannak a költségvetési eljárás átláthatóságával, többek között a bevételek és kiadások végrehajtásáról történő megfelelő jelentéstétellel, valamint a készpénzen és eredményelszámoláson alapuló költségvetési mutatók összehasonlíthatóságával.

A 2010. évi konvergenciaprogram több intézkedést javasol az átláthatóság növelésére, többek között az adatszolgáltatás javítása és a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése terén. Ha ezek a javaslatok megvalósulnak, jelentősen javíthatják az államháztartás intézményi jellemzőit.

(13)

Az állami kiadások összetétele Litvániában támogatja a növekedést, mivel viszonylag magasak a produktív kiadások, így az állami beruházások, valamint az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások. Az oktatás és az egészségügy terén a közepestől gyengéig terjedő eredmény- és teljesítménymutatók azonban azt jelzik, hogy a hatékonysági előnyök kihasználása még javításra szorul. Ezért fontos strukturális reformokat vezettek be az oktatási és az egészségügyi rendszerekben. Ezenfelül egyes adómentességek és adókedvezmények 2009-ben végrehajtott eltörlése és az adóelkerülés leküzdésére irányuló további erőfeszítések, valamint az adóigazgatás folytatódó egyszerűsítése és ésszerűsítése hozzájárul az államháztartás színvonalának emeléséhez és a költségvetési kilátásokhoz kapcsolódó kockázatok enyhítéséhez.

(14)

Az ERM II-ben való zavartalan részvételt biztosító stratégia az árfolyamstabilitás biztosításán alapul, megfelelő monetáris puffer, a pénzügyi és költségvetési stabilitás, valamint a munkaerő- és a termékpiacok rugalmasságának megőrzésével. Litvánia 2008 vége óta határozott szakpolitikát hajt végre a makrogazdasági stabilitás fenntartása érdekében; a helyzet mégis további kihívásokat rejt. 2008 vége és 2009 vége között a kormány eltökélt költségvetési konszolidációt hajtott végre számos jelentős konszolidációs csomag elfogadásával, amelyek összesen a GDP közel 12 %-át teszik ki. A bérek és az árak nagyfokú rugalmassága szintén hozzájárul ahhoz, hogy a gazdaság megromlott versenyképessége legalább részben helyreálljon. Az eszközleírás révén bekövetkezett veszteségek ellenére a banki ágazat jól tőkésített maradt. A kormány jelentős strukturális reformokat vezetett be az oktatás, az egészségügy és a társadalombiztosítás terén is. Litvánia módosította a munkajogi szabályozást, hogy a gazdaság kiigazítását megkönnyítendő erősítse a munkaerőpiac rugalmasságát. Az ország előtt most az a kihívás áll, hogy a gazdaság élénkülésének stabilizálódása után megakadályozza a jelentős belső és egyensúlyhiány újbóli kialakulását.

(15)

Összességében a programban 2010-re meghatározott költségvetési stratégia nagyjából összhangban van a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2010. február 16-án tett tanácsi ajánlással. A kockázatokat figyelembe véve azonban a stratégia összhangja a tanácsi ajánlásokkal 2011-től nem biztosított. Kockázatok kapcsolódnak mindenekelőtt ahhoz, hogy a 2010-re vonatkozó makrogazdasági kilátások optimistának bizonyulhatnak, valamint ahhoz, hogy a két későbbi évre tervezett konszolidáció eléréséhez nem határozták meg teljes részletességgel az intézkedéseket, és ezt az előirányzott kiadáscsökkentések végrehajtása körüli bizonytalanságok is súlyosbítják. A 2010 és 2012 között tervezett 1,75 %-os átlagos költségvetési kiigazítás szintén nem éri el a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásban meghatározottat, és ha a 2010-re és 2011-re feltételezett viszonylag erős növekedés nem valósul meg, további intézkedésekkel szükséges megerősíteni annak érdekében, hogy a tanácsi ajánlásnak megfelelően biztosított legyen a túlzott hiány 2012-re történő megszüntetése.

(16)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos. A Tanács a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló 2010. február 16-i ajánlásában arra is felkérte Litvániát, hogy a konvergenciaprogramok aktualizálásában külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Litvánia nagyjából megfelelt ennek az ajánlásnak, bár a nem kötelező adatok szolgáltatásában mutatkozott némi hiányosság.

i.

a költségvetésben tervezett intézkedések szigorú végrehajtása mellett szükség esetén mérlegelje további korrekciós intézkedések 2010-ben történő bevezetését a tervezett konszolidáció elérése érdekében;

ii.

határozza meg a programidőszakban végrehajtandó, a Tanács által a 126. cikk (7) bekezdése értelmében javasolt kiigazítás teljes alátámasztásához szükséges intézkedéseket, és álljon készen további konszolidációs intézkedések elfogadására, amennyiben a 126. cikk (7) bekezdése értelmében tett ajánlás alapjául szolgáló és a programban található, az ajánlásban foglaltnál kedvezőbb makrogazdasági forgatókönyv közül az előbbi következik be;

iii.

hajtsa végre a társadalombiztosítási rendszer tervezett reformját, többek között a nyugdíjreformot, hogy csökkentse az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával összefüggő, a nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekre előre jelzett jelentős növekedése miatti nagy kockázatokat;

iv.

javítsa a költségvetési irányítást és az átláthatóságot a középtávú költségvetési keret erősítésével, valamint a költségvetési adatok szolgáltatásának javításával, és a készpénzen és eredményelszámoláson alapuló költségvetési mutatók összehasonlíthatóságának biztosításával.

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/12

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Luxemburgnak a 2009–2014 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A válság súlyosan érintette a luxemburgi gazdaságot: a reál-GDP a legújabb becslések szerint a 2008. évi stagnálást követően 2009-ben reálértéken 3,9 %-kal esett vissza, mivel az állami kiadások kivételével valamennyi keresleti összetevő csökkent. A nettó export részesedése pozitív maradt, mivel az import zuhanása az exporténál is jelentősebb volt, feltehetően az eszközberuházások összeomlása miatt. A jelek szerint a válság a vártnál kevésbé érintette a pénzügyi szektort, még akkor is, ha 2008 végén a luxemburgi hatóságoknak az ország nemzetközi bankcsoportokhoz tartozó legnagyobb bankjai közül kettő számára is támogatási műveletet kellett szervezniük. A foglalkoztatás aránya 2009-ben átlagosan 1,2 %-kal nőtt, ez azonban kizárólag a 2008-ban mért rendkívül erős (+ 4,7 %-os) növekedés hozadéka volt. A növekedés mértéke a pénzügyi szektorban csak kevésbé, az iparban jóval erőteljesebben csökkent. A munkanélküliség a 2008. évi 4,9 %-ról 2009-ben átlagosan 5,7 %-ra emelkedett a hatóságok által szorgalmazott csökkentett munkaidő nagyarányú alkalmazása ellenére. Luxemburg számára a fő kihívást ezen a ponton az jelenti, hogy vajon fenn tudja-e tartani és tovább tudja-e javítani az elmúlt 25 év során tapasztalt figyelemreméltó növekedést lehetővé tevő kedvező feltételeket, amelyhez elsősorban az szolgált alapul, hogy az ország a szolgáltatási tevékenységekre, elsősorban a pénzügyi szolgáltatásokra specializálódott. Továbbá a költségvetési politika tekintetében a hosszú távú kilátások maradéktalan figyelmet érdemelnek. Először is, a kiadások az elmúlt években meglehetősen erősen növekedtek, és a visszatérő többletet elsősorban az igen magas bevételek biztosították, amelyek nem biztos, hogy a jövőben is befolynak majd. Ezenfelül, túlnyomórészt az ország nagyvonalú nyugdíjrendszere miatt, az idősödéssel kapcsolatos kiadások növekedése az előrejelzések szerint a legmagasabbak között lesz az Európai Unióban.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei, a növekvő strukturális munkanélküliség, valamint a pénzügyi tevékenységek növekedésében világszerte tapasztalható tartós visszaesés következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. Ezenfelül a gazdasági válság hatása súlyosbítja a népesség idősödésének a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásait. Ebben az összefüggésben létfontosságú a strukturális reformok ütemének felgyorsítása, a potenciális növekedés elősegítése céljából. Különösen fontos, hogy Luxemburg a rezidens lakosság körében növelje a foglalkoztatottság arányát, fokozza az üzleti környezet vonzerejét, olyan bérképzési gyakorlatot szorgalmazzon, amely figyelembe veszi a munkaerőköltségek elmúlt években tapasztalható jelentős növekedését, és folytassa az országban zajló kutatási és fejlesztési tevékenységek bővítésére irányuló erőfeszítéseket.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv előrejelzése alapján a reál-GDP a 2009. évi 3,9 %-os csökkenést követően 2010-ben 2,5 %-kal, a programidőszak további részében pedig évente átlagosan 2,9 %-kal nő majd. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv 2010 tekintetében valamelyest optimista növekedési feltételezésekre épül, még a 2009 harmadik negyedévére vonatkozó, a vártál jobb adatokat figyelembe véve is. Figyelembe véve a Bizottság szolgálatainak a potenciális növekedésre vonatkozó becsléseit, valamint azt a feltételezést, amely szerint a kibocsátási rés fokozatosan bezárul, a program 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozó növekedési előrejelzései nagyrészt megalapozottak. A program foglalkoztatási, munkanélküliségi és inflációs előrejelzései szintén reálisnak tűnnek.

(5)

A program becslése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 1,1 %-át teszi majd ki. A GDP 2,5 %-át kitevő 2008. évi többlethez viszonyított jelentős romlás alapvető oka az állami kiadásokban bekövetkezett, GDP-arányosan közel 5 százalékpontos erősödés, amelyet csak részben ellensúlyozott a bevételi hányad emelkedése (ami kizárólag annak volt köszönhető, hogy a nominális GDP még a bevételeknél is nagyobb mértékben esett vissza). A kiadási hányad növekedése nagymértékben a válságnak – az automatikus stabilizátorok révén – az államháztartásra gyakorolt hatását tükrözi, de a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott, a GDP 1,75 %-ának megfelelő mértékű ösztönző intézkedésekből is ered. Ezek az intézkedések főként a kormányzati beruházási programok lendületes gyorsítását, valamint tartós adócsökkentést foglaltak magukban, elsősorban a személyi jövedelemadót érintően. A program szerint a 2010-re tervezett költségvetési politika továbbra is támogató jellegű lesz, ami Luxemburg viszonylag kedvező költségvetési és gazdasági helyzetét tekintve megfelel az európai gazdaságélénkítési tervnek. 2011-től azonban a program előrejelzése szerint (változatlan politika mellett) nem valósul meg az a restriktív irányvonal, amely összhangban állna a Tanács által szorgalmazott exitstratégiával, még akkor sem, ha a program elismeri, hogy a hatóságok korrekciós lépéseket terveznek.

(6)

Az államháztartás hiánya az előrejelzés szerint 2010-ben a GDP 3,9 %-ára nő majd, a romlás oka pedig a GDP-arányosan 0,9 százalékpontos kiadásnövekedés, illetve a bevételek GDP-arányosan 2 százalékpontos csökkenése. A magasabb kiadásokért elsősorban az oktatás (GDP-arányosan 0,3 százalékpont), a családpolitika (GDP-arányosan 0,25 százalékpont) és az állami infrastruktúra (GDP-arányosan 0,5 százalékpont) területét jellemző nagyobb ráfordítások lesznek felelősek. A visszaeső bevétel a közvetlen adóbevételek (GDP-arányosan 1,4 százalékpontos) csökkenésének következménye lesz, ami pedig alapvetően a válság által különösen a társasági adóra gyakorolt hatásnak tudható be. Ezenfelül ennek az adónemnek a mértékét 22 %-ról 21 %-ra csökkentették, ami a becslések szerint GDP-arányosan 0,1 százalékpontos előzetes hatást eredményez. Az alacsonyabb bevételek kisebb mértékben a közvetett adók és a társadalombiztosítási járulékok GDP-arányos értékének visszaeséséből is fakadnak (előbbi GDP-arányosan 0,4 százalékponttal, utóbbi 0,2 százalékponttal lett kevesebb). Mivel a költségvetésben szereplő becsléshez képest a 2009-re várható hiány GDP-arányosan 1,2 százalékponttal lefelé módosult, míg a 2010-re vonatkozó hiánycélt 0,5 százalékponttal szállították le, a 2010. évi államháztartási egyenleg a program jelenlegi előrejelzése szerint GDP-arányosan 2,8 százalékponttal romlik majd (szemben a költségvetésben tervezett 2,1 százalékponttal). A strukturális egyenleg (tehát a közösen megállapított módszertannak megfelelően és a programban szereplő adatok alapján, valamint az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított, ciklikusan kiigazított egyenleg) hozzávetőleg GDP-arányosan 3 százalékponttal romlik majd, a GDP 1 %-ának megfelelő 2009. évi többletről.

(7)

A 2010 utáni időszakot illetően a program minden részletében kidolgozott, a „változatlan politikára” irányuló feltételezésen alapuló költségvetési forgatókönyvet ismertet, amelynek értelmében az államháztartás hiánya 2011-ben először a GDP 5,0 %-át kitevő mértékűre emelkedik, ezt követően pedig 2012-ben a GDP 4,6 %-ára, 2013-ban pedig 4,3 %-ára mérséklődik, mielőtt 2014-ben, ahogyan a válság hatásai fokozatosan megszűnnek, elérné a 3,1 %-ot. Ebből a forgatókönyvből arra következtethetünk, hogy az államháztartás hiánya az érintett időszak végéig továbbra is meg fogja haladni a GDP 3 %-át. A hiány automatikus csökkenésének oka a bevételek fokozatos erősödése és a kiadási hányad enyhe mérséklődése lesz. A bevételi hányad az előrejelzés szerint a 2011-re jelzett hullámvölgyből (a GDP 38,1 %-a) kissé megemelkedve a GDP 39,5 %-ára nő majd, elsősorban annak köszönhetően, hogy 2011 után, amikor várhatóan tetőzik a válság adóbevételekre gyakorolt késleltetett hatása, ismét megemelkednek majd a közvetlen adóbevételek. Ezzel egyidejűleg az előrejelzés szerint a kiadási hányad – a növekedés fokozatos gyorsulásának köszönhetően – 2014-re némileg visszaesik a 2010-ben elért maximumról (a GDP 43,6 %-a) a GDP 42,7 %-ára. A (Bizottság szolgálatai által újraszámított) strukturális hiány a GDP 2,25 %-áról (2010) 2011-ben, amikor az államháztartási hiány eléri a GDP 5,0 %-ának megfelelő csúcspontját, először 3,5 %-ra erősödik, majd az államháztartási hiány visszaesését követően 2014-re kismértékben – a GDP 2,25 %-ára – csökken. A program elismeri, hogy a középtávú költségvetési stratégiának az az elsődleges célja, hogy az államháztartás hiányának GDP-arányosan 1 százalékpontos éves csökkentése révén 2014-re újra egyensúlyba hozza az államháztartást. Ugyanakkor az ezzel a kiigazítási pályával vagy az alátámasztó intézkedésekkel kapcsolatos bevételi vagy kiadási szintekre vonatkozó információk közzétételére csak a szociális partnerekkel folytatott, az idei év április végére várható konzultációt követően kerül sor.

A program jelzi, hogy a népesség idősödésével kapcsolatos rejtett kötelezettségek jelentősége miatt a középtávú költségvetési célkitűzés a GDP 0,8 %-ának megfelelő strukturális hiányról a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többletre módosult. Figyelembe véve a legújabb előrejelzéseket és az adósság szintjét, ez a középtávú célkitűzés, annak ellenére, hogy az államadósság nem éri el a Szerződésben foglalt referenciaértéket, láthatóan nem veszi kellően figyelembe az idősödésből fakadó rejtett kötelezettségeket. A program nem tervezi, hogy ez a középtávú célkitűzés a programidőszak alatt megvalósul.

(8)

A 2010. évi költségvetési eredmény akár valamivel kedvezőbben is alakulhat a programban előre jelzettnél. Ez azonban semmit sem változtat azon a gondolatmeneten, amely szerint folytatni kell a 2011–2014 közötti évekre tervezett költségvetési konszolidációt. A 2010-es eredmény lehetséges javulása a 2009-es hiánynak (a 2010-es költségvetésben eredetileg előre jelzett hiányhoz képest) a GDP-arányosan 1,2 százalékpont mértékű, lefelé történő módosításából eredő bázishatáshoz kapcsolódik, amely nem tükröződött maradéktalanul a 2010. évi eredmény javulásában. Következésképpen az államháztartás 2010. évi romlása a jelenlegi előrejelzés szerint eléri majd a GDP 2,8 %-át, míg a költségvetés előrejelzése szerint 2,1 % lett volna. A válság előtt Luxemburg költségvetési eredményei gyakran kedvezőbben alakultak az eredetileg tervezettnél. A 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan a politika változatlanságán alapuló forgatókönyv megalapozott képet nyújt az államháztartási folyamatokról, amelyek során az esetleges kedvező bázishatást többé-kevésbé ellensúlyozzák a makrogazdasági kilátásokhoz kötődő negatív kockázatok. Az alternatív kiigazítási pályát illetően, amelynek célja az, hogy 2014-re 3 % alá szorítsa vissza az államháztartási egyenleget, a tervezett hiányokkal kapcsolatos bevételek és kiadások szintjével, valamint a tervezett konszolidáció megvalósításához szükséges intézkedésekkel kapcsolatos információk hiányában nincs mód az értékelésre.

(9)

Az adóssághányad – elsősorban a pénzügyi szektor részére nyújtott pénzügyi támogatás nyomán – a GDP 6,6 %-ához (2007) képest 2008-ban megduplázódott, és 13,5 %-ra emelkedett. A program előrejelzése szerint a 2009. évi adattal (a GDP 14,9 %-a) összehasonlítva további emelkedés várható, 2014-ben 37,4 %-ra. Ez a növekedés túllépi az előre jelzett hiány összesített mértékét, aminek az az oka, hogy a központi kormányzat jelentős transzfereket teljesít a szociális biztonsági rendszer felé. Bár az adóssághányad tovább nő, még így is jóval alatta marad a Szerződésben foglalt referenciaértéknek a programidőszak egésze során. A szociális biztonsági rendszer és kisebb mértékben a központi kormányzat tekintélyes eszközökkel rendelkezik, amelyek a múltbéli visszatérő többletnek köszönhetően halmozódtak fel Ezek az eszközök azonban nem elegendőek ahhoz, hogy fedezzék a jövőbeli szociális biztonsági kötelezettségeket.

(10)

A 2020-ig tartó időszakra elkészített középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési folyamat önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő az adósság 2020-ig történő stabilizálásához.

(11)

Az idősödés hosszú távú költségvetési hatása jelentősen meghaladja az uniós átlagot, főként a nyugdíjkiadások előre jelzett igen nagy mértékű növekedése miatt. A szociális biztonsági rendszerben felhalmozott jelentős eszközökből részben finanszírozható a nyugdíjkiadások várható növekedése, míg a 2014-ig tartó időszak költségvetési tervei azt sugallják, hogy az elsődleges strukturális többlet már nem lesz elegendő az idősödéssel kapcsolatos megnövekedett kiadások ellensúlyozásához. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésében (3) közepesnek becsült kockázatok csökkentését középtávon magas elsődleges többletek elérésével és – amint azt a hatóságok is felismerték – a nyugdíjkiadások jelentős növekedését megfékező intézkedések végrehajtásával lehet elérni.

(12)

A számszerű költségvetési előírások és a középtávú költségvetési keretek (az állam többéves tőkekiadási programjának kivételével) a jelek szerint nem játszanak meghatározó szerepet Luxemburgban. Úgy tűnik azonban, hogy ez a múltban mégsem vezetett komoly költségvetési csúszásokhoz, még akkor sem, ha hozzájárulhatott az államháztartási adatoknak a közelmúltban tapasztalható ismétlődő és jelentős mértékű felülvizsgálatához (általában a pozitívabb eredmény irányában). A program e tekintetben nem fogalmaz meg terveket.

(13)

A luxemburgi államháztartás szerkezete viszonylag kedvezőnek tűnik: a kormányzati kiadások és az adóterhek más tagállamokhoz viszonyítva alacsonynak mondhatók. Különösképpen a munkából származó jövedelem adóztatása és a kormányzati fogyasztás viszonylag alacsony. Az állami beruházások szintje továbbá a legmagasabbak között van az Unióban. Az állami kiadások hatékonysága azonban még tovább javítható, többek között az oktatás területén is. Ezenfelül a nagyvonalú szociális juttatások és a munkából származó jövedelmek – jóllehet meglehetősen alacsony – adóztatása együttes hatásaként a jelek szerint az átlagos vagy alacsony jövedelmet biztosító álláshelyek esetében nincs elegendő ösztönzés a munkavállalásra. Végül, a népesség idősödése által jelentett teher elviseléséhez szükség lesz a meglehetősen nagyvonalú nyugdíjrendszer reformjára.

(14)

Összegzésképpen, figyelembe véve, hogy a válság kezdetén Luxemburg kedvező kiinduló költségvetési egyenleggel, valamint alacsony szintű államadóssággal rendelkezett, a 2010-re tervezett támogató jellegű költségvetési irányvonal megfelelő, és összhangban áll az európai gazdaságélénkítési tervvel. 2011-től a program változatlan politikát feltételező előrejelzése nem felel meg a Paktum követelményeinek, mivel nem tartalmazza azokat a szükséges konszolidációs törekvéseket, amelyekre szükség lenne ahhoz, hogy a hiányt a GDP 3 %-a alá lehessen visszaszorítani és a GDP 0,5 %-át kitevő többletnek megfelelő középtávú célkitűzést megfelelő ütemben lehessen megközelíteni. A program a Tanácsnak az exitstratégiára vonatkozó október 20-i következtetéseivel sincs összhangban. Másrészről, a kormány azon bejelentett szándéka, amely szerint 2011-től megkezdi a konszolidációt és ezt követően évente a GDP mintegy 0,75 %-ának megfelelő mértékben csökkenti a strukturális hiányt, nem értékelhető, mivel az említett konszolidációs stratégiát alátámasztó intézkedésekről nem áll rendelkezésre információ.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4).

i.

a hiánynak a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték alá való csökkenése és ezt követően a középtávú célkitűzés felé való előrehaladás érdekében 2011-től kezdje meg a költségvetési konszolidációt, és e célból határozza meg a konszolidáció eléréséhez szükséges intézkedéseket; és

ii.

tekintettel az idősödéssel kapcsolatos kiadások előre jelzett jelentős növekedésére, javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát a nyugdíjrendszer reformja révén, és az idősödéshez kapcsolódó rejtett kötelezettségeket figyelembe vevő középtávú célkitűzést határozzon meg.

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/17

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Lengyelországnak a 2009–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A becslések szerint a reál-GDP 2009-ben 1,7 %-kal növekedett, így Lengyelország volt az egyetlen uniós tagállam, amely ebben az évben pozitív növekedést könyvelhetett el. Ez a teljesítmény kedvező tényezők együttállását tükrözi, többek között a válság kezdetekor fennálló stabil alapokat, a jól tőkésített és szilárd pénzügyi ágazatot, a gazdaság viszonylag kis mértékű nyitottságát, a lengyel valuta jelentős leértékelését a válság elején, valamint a monetáris és fiskális politika jól időzített alkalmazkodását.

Bár a növekedést támogató egyes tényezők átmeneti jellegűek – az ösztönző fiskális politika mozgástere nagyjából eltűnt és az árfolyam most felértékelődik – Lengyelország gazdasági kilátásai az elmúlt hónapokban jelentősen javultak. A következő évek fő feladatát az jelenti, hogy ismét fenntartható államháztartási pozíciót és tartós felzárkózást kell biztosítani a költségvetési és a makrogazdasági stabilitás veszélyeztetése nélkül. Lengyelország nem használta ki a 2006 és 2008 közötti kedvező gazdasági időszakot az államháztartás konszolidálására, és a strukturális államháztartási hiány (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélküli, az aktualizált programban szereplő adatok alapján a közös módszertannak megfelelően újraszámított egyenleg) a becslések szerint 2009-ben elérte a GDP 7 %-át. A lengyel hatóságok által 2009 áprilisában a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében a 2008. évi államháztartási hiányra vonatkozóan bejelentett adat (a GDP 3,9 %-a) alapján a Tanács 2009. július 7-én a túlzott hiány fennállásáról határozott, és ajánlotta annak 2012-ig történő megszüntetését.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre, bár ezek a hatások Lengyelországban kevésbé súlyosak a tőkevesztés alacsonyabb mértéke és a munkaerőpiac rugalmassága miatt. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Tekintettel Lengyelország alacsony foglalkoztatási rátájára és a jelenleg zajló felzárkózási folyamat támogatására irányuló reformok szükségességére, mindenekelőtt további intézkedéseket kell tenni a munkaerő-piaci részvétel előmozdítása, az üzleti környezet javítása és a magánszféra kutatás-fejlesztésre fordított kiadásainak ösztönzése érdekében.

(4)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2009-es 1,7 %-ról 2010-ben 3 %-ra, 2011-ben 4,5 %-ra, 2012-ben pedig 4,2 %-ra gyorsul. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2) a reál-GDP 2010. évi növekedésére vonatkozó feltételezések kissé optimistának, a 2011-re és 2012-re vonatkozóak pedig optimistának tűnnek. A program bemutat egy alternatív „kockázati” forgatókönyvet is, amely a reál-GDP megalapozottabbnak tűnő, csekélyebb növekedését vetíti előre: 2010-ben 2,7 %, 2011-ben 3,7 %, és 2012-ben 3,5 %. A legújabb adatokat figyelembe véve a programnak a 2010–2012-es időszakra vonatkozóan a foglalkoztatás fokozatos élénkülésével számoló feltételezése megalapozott, különösen mivel a reálbérek gyors kiigazítása valószínűleg tompítja a visszaesésnek a foglalkoztatásra gyakorolt hatását. Reális a program inflációs előrejelzése, amely 2010-ben a felértékelődő valuta és a visszafogott bérnyomás alapján körülbelül 2 %-os csökkenést mutat, ezt követően pedig a javuló gazdasági helyzettel összhangban mérsékelt fellendülést vetít előre.

(5)

A program 2009-re vonatkozóan a GDP 7,2 %-ára becsüli az államháztartási hiányt. A 2008-ban a GDP 3,6 %-át kitevő hiány jelentős romlása nagyrészt a válságnak az államháztartásra gyakorolt hatását tükrözi, de hozzájárultak a GDP körülbelül 2 %-át kitevő ösztönző intézkedések is, amelyeket a kormány 2009-ben hajtott végre az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban. Az ösztönzés fő elemeit a személyi jövedelemadó (2007-ben eldöntött) csökkentése, az állami beruházások növelése és a szociális transzferek indexálása képezte. Másrészt a 2009. évi hiány még rosszabb lett volna, ha nem hajtották volna végre a körülbelül 1,5 százalékpontra becsült hiánycsökkentő intézkedéseket (a közigazgatási kiadások csökkentése és az állami tulajdonú vállalatok osztalékának növelése). Ezen intézkedések ellenére a strukturális egyenleg 2009-ben GDP-arányosan több mint 2 százalékponttal romlott, ami néhány államháztartási alágazat túlzott kiadásait (3), valamint a növekedés kedvezőtlen összetételét tükrözi.

A strukturális hiány magas szintje és a gazdaság előre jelzett erős élénkülése ellenére a program fokozatos exitstratégiát tervez, 2010–2011-ben mérsékelt költségvetési konszolidációval.

(6)

A program 2010-re az államháztartási hiány csekély csökkenését vetíti előre, a GDP 6,9 %-ára. Ezt nagyrészt a bevételi arány jelentős (2,2 százalékpontos) növelése révén tervezik elérni, ami bőven ellensúlyozná a kiadások arányának markáns (1,9 százalékpontos) emelkedését, főként a tőkekiadások bővülése miatt (amelyet részben uniós forrásokból finanszíroznak). A fő konszolidációs intézkedések a következők: egyes jövedéki és kvázi jövedéki adók növelése (a GDP körülbelül 0,2 %-a) és a bérek és fizetések növekedésének visszafogása a központi költségvetésben (a GDP 0,3 %-a), ami együtt a GDP 0,5 %-át teszi ki. A strukturális egyenleg javulását GDP-arányosan 0,8 százalékpontra teszik, ez tükrözi a növekedés kedvező összetételét is, ami az adóbevételek szokásosnál nagyobb rugalmasságához vezet. A jelenleg tervezett költségvetési kiigazítás kisebb a Tanács által 2009 júliusában a 2010–2012-es időszakra ajánlott éves átlagnál (GDP-arányosan legalább 1,25 százalékpont).

(7)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja, hogy az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlással összhangban a hiány 2012-re a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá csökkenjen. Mindazonáltal a tervezett kiigazítást jelentős mértékben az időszak végére összpontosítja: az előrejelzések szerint az államháztartási egyenleg 2010-ben GDP-arányosan 0,3 százalékponttal, 2011-ben 1 százalékponttal, 2012-ben pedig 3 százalékponttal javul. A strukturális egyenleg 2010 és 2011 között évente GDP-arányosan 0,8–0,9 százalékponttal, 2012-ben pedig 3 százalékponttal javul. Az államháztartási hiánynak a tanácsi ajánlás időpontjában feltételezettnél rosszabb 2009-es kiindulási pontját ellensúlyozandó, a 2010–2012 közötti időszakban az éves átlagos strukturális konszolidáció GDP-arányosan körülbelül 1,5 százalékpont lesz, ez valamivel magasabb a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett tanácsi ajánlásban meghatározottnál. A konszolidáció a 2011–2012-es időszakban elsősorban a kiadásokon alapul, de nem támasztják alá kellően részletezett intézkedések. A bejelentett, vagyis a 2010. január 29-i – a konvergenciaprogramban is részletesen tárgyalt – fejlesztési és pénzügyi konszolidációs tervben levő intézkedések teljes nettó hatása a 2011–2012-es időszakban nem haladja meg a GDP 0,5 %-át (4). A program megerősíti a középtávú célkitűzés, vagyis strukturális értelemben a GDP –1 %-át kitevő államháztartási egyenleg iránti elkötelezettséget. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit. Mindazonáltal a program nem tervezi a célkitűzés elérését a programidőszakon belül.

(8)

A költségvetési eredmények az egész programidőszakban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhatnak. Először, a reál-GDP növekedése az előrejelzéseknél kevésbé kedvező is lehet, ami a vártnál alacsonyabb adóbevételben nyilvánulhat meg. A program szerint, ha az óvatosabb és megalapozottabb alternatív forgatókönyv valósul meg, a hiány 2012-ben közel lesz a GDP 5 %-ához és a túlzott hiány megszüntetésére nem kerül sor a Tanács által kitűzött határidőn belül. Másodszor, a 2011-re és 2012-re vonatkozó költségvetési célokat nem támasztják alá konkrét intézkedések. A következő két év zsúfolt választási naptára (elnökválasztás és helyi önkormányzati választások 2010 őszén, parlamenti választások 2011 őszén) ismeretében felmerül a kérdés, hogy mikor határozzák meg és hajtják végre ezeket az intézkedéseket. Harmadszor, Lengyelország vegyes eredményeket ért el az egymást követő aktualizált konvergenciaprogramokban meghatározott államháztartási kiadási célok tekintetében, és a költségvetési keret erősítésére irányuló új kezdeményezések a program által felölelt időszakban elégtelennek bizonyulhatnak ennek javítására. A – „célul kitűzött” kiadási szabály bevezetéséig alkalmazandó – javasolt új „átmeneti” kiadási szabály az állami kiadások nagyon kis részére (kevesebb mint 15 %-ára) terjed ki, és még teljes megvalósítása esetén is csak csekély éves kiigazítást eredményez (2011–2012-ben évente a GDP kevesebb mint 0,2 %-a) (5). Összességében a költségvetés a programban előre jelzettnél rosszabbul is alakulhat.

(9)

A becslések szerint a bruttó államadósság a 2008. évi 47,2 % után 2009-ben a GDP 50,7 %-ára emelkedett. Az előrejelzés szerint ez az arány a programidőszakban 5 százalékponttal emelkedik, és 2012-ben a GDP körülbelül 56 %-át éri el, de a Szerződésben meghatározott referenciaérték alatt marad, és főleg a magas államháztartási hiány következménye lesz. 2010-re jelentős privatizációs bevételeket terveznek, és az előrejelzés szerint ez visszafogja az adósságráta növekedését. Mindazonáltal a még mindig gyenge piaci feltételeknek és az előző privatizációs tervek alulteljesítésének az ismeretében ezek a bevételek a vártnál alacsonyabbak lehetnek. A Bizottság szolgálatai 2009. őszi előrejelzésükben más makrogazdasági forgatókönyv alapján és változatlan politikát feltételezve azt prognosztizálták, hogy az adósságráta 2011-ben meghaladja a GDP 60 %-ában meghatározott küszöböt. Bár a legújabb adatok alapján ez az előrejelzés túlzottnak tűnik, az adósságráta a következő években a programban tervezettnél magasabb lehet.

(10)

A 2020-ig tartó időszakra elkészített középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési folyamat önmagában, változatlan politika mellett több mint elegendő az adósságráta 2020-ig történő stabilizálásához. A program utal az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát támogató reformokra (az egyenruhás testületek bevonása a megreformált általános nyugdíjrendszerbe, a nyugdíjkorhatár, a gazdák társadalombiztosítási alapja és a rokkantsági ellátások csökkentése). Ezeket az intézkedéseket – noha az államháztartási egyenleg és a munkaerőpiac alakulása szempontjából hosszú távon rendkívül fontosak – fokozatosan tervezik végrehajtani, és így azok a programidőszakban nem gyakorolnak jelentős hatást az államháztartás egyenlegére.

(11)

A népesség idősödésének hosszú távú költségvetési hatása az állami nyugdíjkiadások tervezett csökkentésének következtében jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A 2009. évi költségvetési pozíció azonban hosszú távon jelentős fenntarthatósági rést okoz. A programban tervezettnek megfelelően középtávon magasabb elsődleges többletek biztosítása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságát övező kockázatok csökkentéséhez, amelyeket a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentése (6) közepesnek ítélt.

(12)

A lengyel költségvetési keret még javításra szorul. Lengyelország olyan költségvetési szabállyal rendelkezik, amely az adósságra vonatkozóan három küszöbértéket határoz meg (a GDP 50, 55, illetve 60 %-át, az utóbbit az alkotmány is rögzíti), amelyek túllépése növekvő mértékű költségvetési konszolidációs intézkedéseket eredményez. A kiadási oldalon az intézményi keret nem biztosítja a kiadások megfelelő ellenőrzését, ennek következtében az előirányzott kiadásokat újra és újra túllépik. A hatóságok 2009-ben lépéseket tettek a költségvetési keret javítása céljából. Szigorították az államadósságra vonatkozó hatályos szabályozást: további konkrét rendelkezéseket határoztak meg azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket a GDP 55 %-át meghaladó adósságszint (nemzeti meghatározás, nem ESA 95 szerinti) bekövetkezése esetén kell végrehajtani. A központi költségvetés tervezési horizontját 3-ról 4 évre növelték. Az államháztartás átláthatóságának fokozása céljából bizonyos mértékben átszervezték az államháztartást. Végül, a hatóságok a költségvetési keret szigorítását tervezik, ami magában foglalja az „átmeneti” és a „célul kitűzött” kiadási szabályt. Az „átmeneti” szabály azonban csak a központi költségvetés nem kötelező részére vonatkozna (az állami beruházások nélkül), ami jelenleg az államháztartás kiadásainak csupán kevesebb mint 15 %-át jelenti. Noha ezek a lépések megkönnyítik a jövőbeli konszolidációt, nem helyettesítik a programban foglalt konszolidációs pálya támogatásához szükséges intézkedéseket.

(13)

Ami az állami kiadások összetételét illeti, Lengyelország viszonylag nagy összegeket fordít szociális védelemre, néhány, a növekedést előmozdító terület (innováció, kutatás-fejlesztés) és az egészségügy kárára. Emellett az állami kiadások hatékonysága többek között az egészségügy és az oktatás terén még javításra szorul. Ami a bevételi oldalt illeti, az adóteher megközelíti az uniós átlagot, de a bonyolult adózási és adóbeszedési rendszernek előnyére válna a további egyszerűsítés. A lengyel hatóságok 2005 óta fokozatosan kialakították és megvalósították a teljesítményalapú költségvetés-tervezést, amely a következő években várhatóan javítja az állami kiadások hatékonyságát és eredményességét. A 2010. évi költségvetés az államháztartás további ágazatainak és további kiadási kategóriáknak a bevonásával kiterjesztette a teljesítményalapú költségvetés-tervezés alkalmazási körét. Az első, teljes egészében teljesítményalapú költségvetés-tervezésre épülő központi költségvetés végrehajtására várhatóan 2013-ban kerül sor.

(14)

Összességében a programban meghatározott költségvetési stratégia 2010-ben nagyjából összhangban van a 104. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. július 7-i tanácsi ajánlással. Mindazonáltal a kockázatokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a költségvetési stratégia 2011-től nem feltétlenül lesz összhangban a tanácsi ajánlásokkal. A 2010–2012-es időszakra tervezett, évente átlagosan a GDP 1,5 %-át jelentő strukturális kiigazítás valamivel magasabb a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett tanácsi ajánlásban javasoltnál. A költségvetési konszolidációt azonban jelentős mértékben az időszak végére összpontosítják, a hiánycélok optimista növekedési feltételezéseken alapulnak és a kiadások terén tervezett megtakarításokat nem támasztják alá megfelelően részletezett intézkedések. Tekintettel arra, hogy a válság idején Lengyelország gazdasági teljesítménye jó volt, és a hatóságok 2010-től élénkülést prognosztizálnak, viszont a strukturális államháztartási hiány nagy, és a hatóságok célja az, hogy a túlzott hiány 2012-re megszűnjön, helyénvaló lenne a költségvetési konszolidációs stratégiát nagyobb mértékben az időszak elejére összpontosítani. 2010-ben szigorúan végre kell hajtani a költségvetést, a folyó elsődleges kiadások tekintetében törekedni kell az előirányzat alulteljesítésére, ahol lehetséges, és a váratlan többletbevételt a hiány csökkentésére kell fordítani. A 2011–2012-es időszakra vonatkozó államháztartási hiánycélokat tekintélyes mértékű további intézkedésekkel kellene alátámasztani, amelyeknek megfelelő biztonsági tartalékot kell biztosítaniuk arra az esetre, ha nem valósul meg a programban levő makrogazdasági alapforgatókönyv.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program tartalmaz minden előírt adatot és a nem kötelező adatok legtöbbjét is (7). A Tanács az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése szerinti, 2009. július 7-i ajánlásában arra is felkérte Lengyelországot, hogy a konvergenciaprogramok aktualizálásában külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Lengyelország ennek az ajánlásnak részben felelt meg. Mindenekelőtt nincsenek megfelelően részletezve a szükséges intézkedések, amelyekkel a hiány 2012-re a referenciaérték alá csökkenthető, valamint az elsődleges folyó kiadásoknak az elkövetkező években történő visszafogására irányuló reformok.

i.

következetesen hajtsa végre a 2010. évi költségvetést, amennyiben lehetséges, az elsődleges folyó kiadásokra vonatkozó előirányzatok alulteljesítésével és a váratlan többletbevételeknek a hiány csökkentésére való felhasználásával;

ii.

szilárdítsa meg a 2011-re tervezett költségvetési kiigazítást annak érdekében, hogy a 104. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásnak megfelelően elérje a GDP 1,25 %-ában meghatározott átlagos éves ajánlott költségvetési konszolidációt, valamint álljon készen további konszolidációs intézkedések 2011-ben és 2012-ben történő elfogadására abban az esetben, ha megvalósul az abból fakadó kockázat, hogy a programban foglalt forgatókönyv optimistább az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése szerinti ajánlás alapjául szolgáló forgatókönyvnél;

iii.

folytassa a költségvetési keret megerősítését, többek között olyan kiadási szabály bevezetésével, amely az államháztartás elsődleges kiadásainak nagyobb hányadára terjed ki, mint a konvergenciaprogramban bemutatott „átmeneti” szabály, és megfelelő ellenőrzési és érvényesítési mechanizmusokkal rendelkezik. Ez szükségessé tenné az összes kiadáson belül a kötelező kiadások arányának csökkentését.

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/22

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/25

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32010M5874 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/26

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/27

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/28

A.

a casa Savorni délnyugati sarka, 100 méteres tengerszint feletti magasságban (F. 272 III NE).

B.

289 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő trigonometrikus pont Rocca d’Adamónál (F.272 III NE).

C.

75 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő trigonometrikus pont Torre Manfriánál (F.272 III NE).

D.

Az a pont, ahol a „B” és a „C” csúcsokat összekötő vonal meghosszabbítása a tengerpartot metszi (F.272 III NE).

E.

Az a pont, ahol az „F” és a „G” csúcsokat összekötő vonal meghosszabbítása a tengerpartot metszi (F.272 III NO).

F.

18 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő trigonometrikus pont Castello di Falconaránál (F. 272 III NO).

G.

a case La Tenutella délnyugati sarka, 59 méteres tengerszint feletti magasságban (F. 272 III NE).

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/30

686 Ahyeon-dong

Mapo-gu

Seoul

SOUTH KOREA

Daewoo Electronics Corporation

686 Ahyeon-dong

Mapo-gu

Seoul

SOUTH KOREA

Daewoo Electronics Corporation

Narakeyum Jeodong Building 1

Jeo-dong1(il)-ga

Jung-gu

Seoul

SOUTH KOREA

Daewoo Electronics Corporation

Narakeyum Jeodong Building 1

Jeo-dong1(il)-ga

Jung-gu

Seoul

SOUTH KOREA

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/32

1.

2010. május 26-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Telefonaktiebolaget LM Ericsson (a továbbiakban: Ericsson, Svédország) és az LG Electronics Inc. (a továbbiakban: LG Electronics, Dél-Korea) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az LG-Nortel Co. Ltd. (a továbbiakban: LG-Nortel, Dél-Korea) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5818 – Ericsson/LG Electronics/JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 143/33

1.

2010. május 26-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint (és a 4. cikk (5) bekezdése alapján tett beterjesztést követően) bejelentést kapott a JSA S.A (a továbbiakban: JSA, Belgium) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az IMS International Metal Service (a továbbiakban: IMS, Franciaország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5808 – JSA/Jacquet Metals/IMS hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: