29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/1

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Észtországnak a 2009–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Az észt gazdaság jelenleg súlyos recesszióból emelkedik ki. Míg a recesszió komoly nyomást gyakorolt az államháztartásra, a nem fenntartható belföldi kereslet visszafordítása és az ingatlanpiac fellendülése a korábban jelentős belső és külső egyensúlyhiány gyors megszüntetését eredményezte. Figyelembe véve a visszaesést megelőzően fennálló jelentős makrogazdasági egyensúlyhiányt, a kormány arra irányuló széles körű és határozott fellépése, hogy visszafogja a gazdasági visszaesésnek az államháztartásra mért negatív hatását, az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban lévő, helyes válasz volt. Segített visszafogni a gazdasági, költségvetési és pénzügyi kockázatokat, és hozzájárult ahhoz, hogy az árak és a bérek kiigazítása révén helyreálljon a versenyképesség a gazdaságban. Az árfolyam-stabilitást és a körültekintő pénzügyi ágazati szakpolitikákat – beleértve a határokon átnyúló együttműködés javítását – támogató, komoly pénzügyi tartalék fenntartása segített megakadályozni a kedvezőtlen folyamatok kialakulását. A magánszektor által felhalmozott magas adósságszint, amelynek fokozatos csökkentése folyamatban van, azonban továbbra is terhet jelent a gazdaság élénkülése szempontjából, visszafogva a fogyasztást és a beruházásokat. A gazdaság termelékenységének fokozása a versenyképesség javítása és a hosszan tartó konvergencia felé történő elmozdulás érdekében, valamint a tartós munkanélküliség által okozott szakképzettmunkaerő-veszteség kockázatának visszaszorítása az ország előtt álló fő szakpolitikai kihívások közé tartozik. Általánosabban fogalmazva a gazdaság előtt álló kihívás a pozitív és fenntartható növekedésnek a jelentős belső és külső egyensúlyhiányba való visszaesés elkerülése mellett történő helyreállítása. Megtörtént az államháztartásnak az elkövetkező években várható alacsonyabb fejlődéshez mért nagyfokú kiigazítása, azonban középtávon további haladást kell elérni e téren.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartásra gyakorolt hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Ennek előfeltétele, hogy oly módon igazítsák ki a gazdaság növekedési összetételét, hogy abban az export hangsúlyosabb szerepet kapjon. Tekintettel különösen az észtországi munkanélküliségi ráta jelentős emelkedésére, fokozni kell az aktív munkaerő-piaci politikák végrehajtását, át kell alakítani az oktatási és képzési rendszereket a munkaerő-piaci igényekhez való jobb alkalmazkodás érdekében, valamint be kell fektetni az egész életen át tartó tanulásba.

(4)

A program makrogazdasági forgatókönyve szerint a reál-GDP azt követően, hogy a becslések szerint 2009-ben 14,5 %-kal esik, 2010-ben egész évben nyomott lesz (–0,1 %), majd a programidőszak hátralévő részében 3,7 %-os átlagos növekedési rátára áll helyre.

A konjunkturális feltételek várhatóan fokozatos javulásnak indulnak 2010 folyamán. A belföldi kereslet 2010 során várhatóan továbbra is visszafogja a gazdaságélénkülést, és elsősorban a növekvő külső kereslet, valamint a készletezési ciklus változása járul hozzá a növekedéshez. A növekedés belföldi forrásai az előrejelzések szerint 2011-től erőre kapnak. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul, míg jelentősek maradnak a gazdasági folyamatokhoz kapcsolódó bizonytalanságok. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik, a monetáris és az árfolyamra vonatkozó feltételezések pedig összhangban állnak a makrogazdasági forgatókönyv további részeivel. A belföldi árak és bérek nominális csökkenése már folyamatban van, és némi eltéréssel ugyan, de a program, valamint a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint is mindkettő további csökkenése várható 2010-ben. Az importnak a recesszió eredményeként bekövetkezett összeomlása miatt a korábbiakban magas külső hiány többletbe fordult, és az előrejelzés szerint középtávon magasabb szinten marad fenn, mint azt a Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése tervezi, tekintettel arra, hogy a belföldi kereslet alakulására vonatkozóan a program óvatos várakozásokat fogalmaz meg. A program előrejelzése szerint a munkanélküliség 2010-ben várhatóan tovább növekszik, és a foglalkoztatottsági arány a programidőszak során csökkenni fog.

(5)

Az észt hatóságok átfogó gazdasági és költségvetési stratégiája a rendezett államháztartásba vetett erős hitüket tükrözi. A program becslése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 2,6 %-a lesz, nagyon közel maradva a 2008-as szinthez (2,7 %). Mindez a gazdasági helyzet jelentős romlása mellett 2009-ben végrehajtott átfogó és széles körű költségvetési konszolidációt tükrözi. A végrehajtott konszolidáció a nominális bevétel szerény mértékű növekedéséhez vezetett, főleg a nem adójellegű bevételek gyarapodása és több adómérték emelése révén, annak ellenére, hogy a nominális GDP tekintélyes mértékben csökkent. Az állami fogyasztás jelentős mértékű visszafogásának eredményeként a kiadásokat is sikerült a 2008. évihez hasonló szinten tartani. Mindemellett az EU strukturális alapjaiból származó források megnövekedett felhasználása anticiklikus támogatást nyújtott a gazdaság számára.

A strukturális egyenlegnek, azaz a közösen megállapított módszertannak megfelelően az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított, ciklikusan kiigazított egyenlegnek a javulása a program szerint a GDP 3,5 %-át tette ki, ami erősen restriktív költségvetési irányvonalat tükröz. Mindazonáltal a 2009-ben végrehajtott diszkrecionális intézkedések összessége még ennél is magasabb, a GDP 9 %-át meghaladó konszolidációs törekvést jelez. A különbség az alábbi három okra vezethető vissza: a konszolidációs stratégia nagymértékben támaszkodott az állami fogyasztás és a szociális juttatások tekintetében a korábban meghatározott kiadásnövekedés visszafordítására; az adóbevételekre gyakorolt negatív összetételhatás, amely különösen a magánfogyasztás és a bérek jelentős csökkenésének eredménye; bizonytalanságok a ciklikusan kiigazított egyenleg számításával kapcsolatban, tekintettel a visszaesés mértékére és jellegére. A program szerint az államháztartási hiány 2010-ben fokozatos csökkenésnek indul, és a programidőszak végére többletet ér el.

(6)

A program előrejelzése alapján az államháztartási hiány 2010-ben a GDP 2,2 %-a lesz. Az államháztartási egyenlegnek az előző évhez képest bekövetkezett javulása főleg a bevételi és a kiadási oldalon 2009 második felétől kezdődően végrehajtott konszolidációs intézkedések egész éves hatásának tulajdonítható. Emellett 2010-ben a jövedéki adó további emelését hajtották végre, ami az adóbevétel előre jelzett emelkedését eredményezte a nominális GDP mintegy 1,25 %-kal való szűkülése ellenére. A nominális kiadás várhatóan nagyjából a 2009-es szinten marad, a némileg növekvő állami beruházásokat az állami fogyasztás további csökkenése ellensúlyozza, és így a kiadási hányad csekély mértékben emelkedik. Összességében a költségvetési helyzet javítására irányuló további intézkedések 2010-ben a GDP 0,7 %-át teszik ki, a 2009 második felében meghozott és a GDP 2,5 %-át kitevő konszolidációs döntések egész éves hatásán felül. Ennek ellenére a strukturális egyenleg változásával mért tervezett költségvetési irányvonal általánosságban semleges. A két megközelítés közötti eltérés részben azzal magyarázható, hogy a program növekvő mértékben támaszkodik az egyszeri és átmeneti intézkedésekre a még mindig gyenge konjunkturális feltételek mellett, és részben azoknak a fent említett bizonytalanságoknak tulajdonítható, amelyek a ciklikusan kiigazított egyenleg számításához kapcsolódnak.

(7)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja a programban strukturális egyenlegként meghatározott középtávú célkitűzésének elérése 2013-ra, azaz a programidőszak végére, amikor az államháztartási és az elsődleges egyenleg a tervek szerint többletbe fordul át. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseit. A program szerint a közösen megállapított módszertannak megfelelően számított strukturális egyenleg évente a GDP 0,5–1 %-ával javul a 2011–2013 közötti időszakban. A javulás az előrejelzés szerint főként abból ered majd, hogy a kiadás GDP-hez viszonyított aránya gyorsabban csökken, mint a bevétel GDP-hez viszonyított aránya, a program későbbi éveiben a legtöbb elsődleges kiadási kategóriában tapasztalható nominális csökkenés mellett, különösen a munkavállalók jövedelme és a szociális juttatások tekintetében. A program azonban nem tartalmaz részletes információt az említett konszolidációt támogató átfogó intézkedésekkel kapcsolatban. A program 2011-ben már kevésbé támaszkodik az egyszeri intézkedésekre a költségvetési célok eléréséhez, és a későbbi évek során azok meg is szűnnek. E tendenciát tükrözve, valamint a 2007–2013-as pénzügyi keretben rendelkezésre álló finanszírozás kimerülése miatt a nem adójellegű bevételek aránya várhatóan a 2008-as szintre csökken a programidőszak végére.

(8)

A költségvetés eredménye rövid és középtávon a programban előre jelzettnél rosszabb is lehet. A fentieknek megfelelően a makrogazdasági környezethez számos bizonytalanság kapcsolódik, és ezek egyértelmű költségvetési kockázatokat hordoznak, bár nincs ok azt feltételezni, hogy ez utóbbi kockázatok tendenciózusan felfelé vagy lefelé irányulnának. 2010-ben további bizonytalanságokat eredményez az ingadozó tételekre való hagyatkozás. A GDP összesen 0,5 %-át kitevő nem pénzügyi eszközök tervezett eladása előfordulhat, hogy nem valósul meg teljes körűen, míg az állami tulajdonú vállalatoktól származó osztalékok és nyereséghányad levonása adminisztratív döntések függvénye, és így némi végrehajtási kockázatnak van kitéve. Emellett az, hogy az adóbevételek 2009-ben a várakozásokhoz képest kedvezőbben alakultak, részben annak tudható be, hogy a 2010. januári adóemelést megelőzően jelentős volt a jövedéki adóval érintett áruk készletezése, aminek 2010-ben ennek megfelelő negatív bevételi hatása lehet.

Míg a program a későbbi években kevésbé támaszkodik az egyszeri és átmeneti intézkedésekre, nincs elegendő információ az azokat felváltó strukturális intézkedésekre vonatkozóan, ami kockázatokat jelent a célokra nézve. Azonban ezeket részben csillapítják azok a múltbéli jó eredmények, amelyeket az észt hatóságok a költségvetési célok betartása terén értek el.

(9)

A bruttó államadósság aránya 2009-ben a GDP 7,8 %-a, amely jóval a Szerződésben meghatározott referenciaérték alatt van. Az államháztartási hiány miatt az adóssághányad a programidőszak végére várhatóan a GDP 14,3 %-ára nő. Az államháztartás a programidőszak alatt várhatóan megtartja nettó eszközállományát.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési folyamat önmagában, változatlan politika mellett több mint elegendő ahhoz, hogy az adósságrátát 2020-ra stabilizálja.

(11)

A népesség idősödésének hosszú távú költségvetési hatása jelentősen az EU-átlag alatt van. A bruttó adósság jelenlegi szintje Észtországban igen alacsony, és a programidőszakra vonatkozó költségvetési tervekkel összhangban fenntartott rendezett államháztartás hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságát veszélyeztető, a Bizottság 2009-es fenntarthatósági jelentésében (3) csekélynek értékelt kockázatok csökkentéséhez.

(12)

A költségvetési keret az államháztartás költségvetési helyzetének nominális egyenlegére vonatkozó szabályon alapul. Ez a szabály hosszú távon megalapozza a gazdaságpolitikát, és része van a költségvetési célok betartása terén elért múltbéli jó eredményekben, valamint a pénzeszközök akkumulációjában.

Az elmúlt években a ciklussal való jobb összehangolás révén fejlődött a szabály végrehajtása, elfogadva a strukturális egyenlegre vonatkozó megközelítés egyes jellemzőit, amelyek alapján a ciklus csúcsán többletet céloznak meg és a recesszió során elfogadják a hiányt. A kiadásokra és/vagy a bevételekre vonatkozó különálló szabályok hiánya azonban hozzájárulhatott a ciklus fellendülése és csúcsa során a többletbevétel részleges elköltéséhez. Emellett a középtávú költségvetési keretnek vannak gyenge pontjai, amelyek csökkentik a program éves aktualizálásai közötti folytonosságot, és továbbra is fennáll az a helyzet, hogy az aktualizált konvergenciaprogramokat nem bocsátják vitára a parlament általi elfogadást megelőzően. A program tartalmaz olyan – már végrehajtás alatt álló – terveket, amelyek célja a költségvetési eljárás megerősítése a stratégiai és éves tervezés javítása révén, és ezáltal a fentiekben vázolt gyenge pontok egy részének rendezése.

(13)

Az adórendszert érintő, 2009–2010-ben végrehajtott változások tovább követik az adóterheknek a fogyasztás és a természeti erőforrások használata felé történő elmozdítására vonatkozó stratégiát, míg a munkaerő adóterheire való hagyatkozás ugyancsak nőtt. Emellett a program utal arra, hogy folyamatban van a meglévő adómentességek és kedvezményes adómértékek hatékonyságának elemzése, valamint említést tesz törekvésekről, amelyek célja nagyobb rugalmasságot biztosítani a költségvetési eljáráson belül a címzett bevételek számának csökkentése révén, megakadályozni az adókikerülést és tovább egyszerűsíteni és racionalizálni az adóigazgatást. Az említett intézkedések és a munkaerő adóterheinek a ciklikusan kevésbé érzékeny források terhére történő további csökkentése hozzájárulhat az államháztartás színvonalának emeléséhez, valamint a költségvetési kilátásokat érintő kockázatok enyhítéséhez.

(14)

Az ERM II-ben való zavartalan részvételt biztosító stratégia – amelyet az ERM II-be való belépéskor tett több szakpolitikai kötelezettségvállalás is megerősít – célja, hogy árfolyam-stabilitást biztosítson jelentős pénzügyi tartalékok, valamint a pénzügyi és költségvetési stabilitás fenntartása, továbbá a munkaerőpiac és a termékpiacok rugalmasságának megőrzése révén.

Noha Észtországot a válság olyan viszonylag erős pozícióban érte el, amelyben jelentősek voltak a költségvetési tartalékok, a bankszektor általánosságban egészséges, és az árak és bérek rugalmassága aránylag nagyfokú volt, a korábbi szakpolitikák nem tudták megakadályozni a jelentős makrogazdasági egyensúlyhiányok létrejöttét, amit a hitelállomány számottevő növekedése, a magas folyófizetésimérleg-hiány és a fenntarthatatlan ingatlanpiaci fellendülés is jelez. A válság közepette az államháztartás romlásának visszaszorítása érdekében az észt hatóságok 2009-ben több kiterjedt konszolidációs csomagot fogadtak el. Az említett konszolidációnak pozitív hatása lesz 2009-en túl, míg elsősorban a közszféra béreinek csökkentése pozitívan hozzájárul a gazdaság egyensúlyhiányának felszámolásához. A bankszektor jól tőkésített maradt és elegendő likviditással rendelkezik. Előrehaladás történt a strukturális politikával kapcsolatban is. A nemrégiben elfogadott munkaügyi törvény fokozta a munkaerőpiac rugalmasságát, lehetővé téve azt, hogy a gazdaság, amelyet a korábbiakban a belföldi kereslet vezérelt, a fenntarthatóbb növekedéshez igazodjon. A szakpolitikai intézkedések a termékpiacok tekintetében a verseny erősítésére irányulnak. Erősödik a versenyképessége az exportképes szektornak, amely 2009 óta részesül a bérköltségek folyamatban lévő csökkentése, valamint a célzott állami programok, és ezen belül is az EU strukturális alapjaiból származó források hatékony felhasználása nyújtotta előnyökből. Az ország számára az jelenti a jövőbeli kihívást, hogy elkerülje a jelentős belső és külső egyensúlyhiányba való visszaesést azt követően, hogy a gazdaság élénkülése megszilárdul.

(15)

Figyelembe véve a költségvetési célok említett kockázatait, a program költségvetési stratégiája nagyjából összhangban van a Paktum követelményeivel. A középtávú célkitűzésnek a programidőszak végére tervezett teljesítése – a gazdaság nemrégiben tapasztalt súlyos visszaesése mellett – a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek megfelelő és kellően ambiciózus cél egy példája, amely összhangban van az ERM II-ben való zavartalan részvétellel. Rövid távon azonban fennmarad némi kockázat a makrogazdasági környezethez kapcsolódó bizonytalanságok és az ingadozó tételekre való hagyatkozás miatt. Az is elképzelhető, hogy a középtávú célkitűzést nem sikerül a program szerint teljesíteni, amennyiben a célzott konszolidációt középtávon nem támasztják alá további intézkedésekkel.

(16)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4).

i.

biztosítsa, hogy az államháztartási hiány a GDP 3 %-a alatt maradjon, és hozza meg a középtávú célkitűzéshez tervezett visszatérést alátámasztó intézkedéseket középtávon;

ii.

erősítse meg a középtávú költségvetési keretet, főként a kiadások tervezésének javítása révén, és erősítse tovább a stratégiai célok nyomonkövetési rendszerét és az azokra vonatkozó jelentéstételt.

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/6

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Franciaország 2009–2013 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

Franciaországban a gazdasági tevékenység 2008-ban veszített lendületéből, és az utolsó negyedévben, valamint 2009 első negyedévében jelentősen visszaesett. A Franciaországban és a szomszédos országokban végrehajtott ösztönző intézkedéseknek köszönhetően a gazdasági tevékenység 2009 második negyedévétől ismét fellendült. Az államháztartás helyzete a gazdaságpolitikát érintő komoly kihívások egyike. Különösen, mivel a Franciaországban fennálló hiány 2002 óta vagy túllépte a GDP 3 %-át kitevő küszöböt vagy közel volt hozzá, ami főleg az elégtelen konszolidációs törekvéseket tükrözi. Ezzel összefüggésben Franciaország tekintetében 2002 és 2007 között túlzott hiány esetén követendő eljárás folyt, és a Bizottság 2008 májusában szakpolitikai tanácsot adott ki az ország számára. A GDP 3 %-át kitevő küszöböt túllépő 2008. évi hiány értesítését követően 2009 februárjában új túlzotthiány-eljárás indult, amely a túlzott hiány 2013-ig történő megszüntetését irányozza elő. További kihívást jelent még az elégtelen külső versenyképességhez vezető, kínálati oldali problémák megoldása, valamint a munkaerő-hasznosítás növelése.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Franciaországnak mindenekelőtt a munkaerőpiac és a versenyre vonatkozó szabályozási keret területén kell reformokat végrehajtania.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP a 2009-es 2,2 %-os zsugorodást követően 2010-ben 1,4 %-kal fog növekedni, majd a programidőszak további részében átlagosan 2,5 %-ra erősödik. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) alapján úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv – nagy vonalakban a Bizottság szolgálatainak előrejelzésével összhangban – kissé optimista növekedési feltételezésekre épül a 2010-es év vonatkozásában, és a program előrejelzése szerinti növekedés összetételében nagyobb szerepet játszanak az adók, mint a Bizottság szolgálatainak előrejelzésében. A növekedési feltételezések 2011-től határozottan optimisták, és 2011-től 2013-ig átlagosan 0,75 százalékponttal a növekedési potenciál felett lesznek (a Bizottság szolgálatai által a programban található információk alapján és a közösen megállapított módszertannak megfelelően újraszámítva). Ez gyorsan bezáródó kibocsátási rést jelent. A növekedési ráták főként a belföldi keresleten – és különösen a háztartások fogyasztásán – alapulnak a teljes programidőszakban. A program inflációs előrejelzése úgy tűnik, összhangban van a Bizottság szolgálatainak előrejelzéseivel, ahogy a foglalkoztatás növekedésére vonatkozó előrejelzése is, amely a javulást megelőzően 2010-ben negatív marad, tükrözve a rendszerint tapasztalható aktivitási lemaradást.

(5)

A program előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 7,9 %-a lesz. A 2008-ban a GDP 3,4 %-át kitevő hiányhoz képest bekövetkező jelentős romlás nagymértékben a válságnak az államháztartásra mért hatását tükrözi (különösen a társaságiadó-bevételek és a héa tekintetében), de azt a GDP 1,1 %-át kitevő, a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott ösztönző intézkedések is előidézték. A program alapján a költségvetési politika 2010-ben várhatóan semleges lesz, majd a későbbi években restriktívvé válik a túlzott hiánynak a feltételezett növekedési forgatókönyv szerinti, 2013-ig történő megszüntetése érdekében. Ez a konszolidáció összhangban van a Tanács által szorgalmazott exitstratégiával.

(6)

A 2010. februári stabilitási program előrejelzései szerint az államháztartási hiány 2010-ben a GDP 0,3 %-ával tovább romlik, és 2010-ben eléri a GDP 8,2 %-át. Franciaország 2010-ben végrehajtotta a kormány 2010. évi költségvetési törvényre vonatkozó javaslatában előirányzott hiánycsökkentő intézkedéseket – jórészt az államháztartás további romlásának elkerülése mellett –, kivéve egy államkölcsönre („befektetés a jövőbe”) vonatkozó határozatot, amelynek negatív költségvetési hatása a GDP mintegy 0,1 %-a lesz 2010-ben (és azt követően), ami úgy tűnik, hogy nagyjából összhangban van a EUMSz. 126. cikkének (7) bekezdése értelmében Franciaországnak címzett legújabb ajánlásokkal. A 2010-re vonatkozó előrejelzés szerint a hiány a 2010. évi költségvetési tervezetben szereplőnél a GDP 0,3 %-ával jobb lesz, ami a 2009-re feltételezett hiány kedvezőbb alakulásával (a GDP 0,2 %-a) és a növekedési előrejelzések módosításával (a GDP 0,3 %-a) magyarázható, részben ellensúlyozva a környezetvédelmi adónak a francia alkotmánybíróság általi felfüggesztése, valamint az említett államkölcsönből eredő intézkedések bevezetése által, amelyek együttesen a GDP mintegy 0,2 %-át kitevő mértékkel rontanák a hiányt. Az utóbbi elemek a diszkrecionális intézkedések egyenlegét a tanácsi ajánlás idején a GDP +0,25 %-át kitevő mértékről nagyjából semlegesre változtatták a programban. Az európai gazdaságélénkítési terv szerinti, a GDP 1,1 %-át kitevő ösztönző intézkedések részlegesen kifutottak és 2010-ben a GDP 0,4 %-ára csökkentek, illetve vannak további, a GDP 0,1 %-át kitevő konszolidációs intézkedések (főként a társadalombiztosítási költségvetésben foglalt adók emelése), amelyekkel együtt az összes konszolidációs intézkedés összege a GDP 0,8 %-a. Ezeket az intézkedéseket azonban ellensúlyozzák a 2010-re vonatkozó eredeti költségvetésben foglalt, a GDP 0,7 %-át kitevő, főként rövid távú költségekkel járó, új hiánynövelő intézkedések, nevezetesen a helyi iparűzési adó reformja (a GDP mintegy 0,6 %-a), a vendéglátóiparban történt héacsökkentés (a GDP 0,1 %-a), valamint az államkölcsönhöz kapcsolódó, már említett intézkedések (a GDP 0,1 %-a). A Bizottság szolgálatai által a program alapján és a közösen megállapított módszertannak megfelelően számított strukturális hiány, azaz a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány 2010-ben 0,25 százalékponttal romlik és eléri a GDP 6,75 %-át. Ha figyelembe vesszük a GDP 0,4 %-át kitevő, a helyi iparűzési adó reformjához kapcsolódóan a társaságok számára nyújtott feltételezett kifizetések (egy egyszeri, azonban a program által nem ekként megítélt intézkedés) átmeneti hatását, akkor a strukturális hiány 2010-ben 0,1 százalékponttal valamelyest, a GDP 6½ %-ára javul.

(7)

A program költségvetési stratégiájának fő célja, hogy az államháztartási egyenleget 2013-ig – a 2009. december 2-i tanácsi ajánlásában kijelölt határidőig – a GDP 3 %-ában kifejezett referenciaértékre hozza. A program előrejelzése szerint a nominális költségvetési hiány 2011-ben a GDP 6 %-ára csökken, majd 2012-ben tovább csökken 4,6 %-ra, és végül 2013-ban elérheti a 3 %-ot. Az elsődleges egyenleg várhatóan némileg hasonlóan alakul majd, és a 2010-ben a GDP – 5,5 %-át kitevő mértékről a programidőszak végére eléri a GDP – 0,1 %-át. A közösen megállapított módszertan alapján számított strukturális hiány 2010 után tovább javul, és 2011-ben eléri a GDP mintegy 5 %-át, és 2012-ben 4 %, míg 2013-ban 2,75 % lesz. A 2010 és 2013 közötti időszakban az átlagos éves költségvetési kiigazítás a GDP 0,9 %-át éri el, ami kismértékben elmarad a Tanács által javasolt, évente a GDP 1 %-a fölötti átlagos kiigazítástól. A programban vázolt konszolidációs stratégia olyan intézkedésekre támaszkodik, amelyek célja a kiadásnövekedés visszaszorítása az államháztartás minden szintjén, az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban álló intézkedések 2011-ben való teljes kifutása mellett. A francia hatóságok a fennálló adómentességek költségvetési hatásának további, 2011-től kezdődően évente a GDP mintegy 0,1 %-ával való csökkentését tervezik. A konszolidációs stratégiát alátámasztó intézkedéseket még nem határozták meg, de erre az elkövetkező hónapokban várhatóan sor kerül. A program szerint a középtávú célkitűzés a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetés. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés több mint megfelelően tükrözi a Paktum célkitűzéseit. Az aktualizált stabilitási program nem irányozza elő a középtávú költségvetési célkitűzés teljesítését a programidőszakon belül.

(8)

Míg a hiánycél 2010-ben elég megalapozottnak tűnik, és a jobb teljesítmény sem kizárt abban az esetben, ha végül sor kerül a környezetvédelmi adó módosított formában történő végrehajtására, a költségvetési helyzet lehet, hogy a programban 2011-től előre jelzettnél rosszabbul alakul. Főként a 2011 és 2013 közötti időszakra vonatkozó makrogazdasági forgatókönyv kifejezetten optimista. Elsősorban a hiány-előrejelzések mutatnak nagyfokú érzékenységet a növekedéssel szemben: a programban szereplő érzékenységi elemzés szerint, amennyiben a GDP növekedése 0,25 százalékponttal alacsonyabb lenne ebben az időszakban, az államháztartási hiány 2013-ban mindössze a GDP 4 %-ára esne vissza.

Következésképpen a GDP 0,75 %-át kitevő kumulatív visszaesés a GDP 1 %-át kitevő hiánynövekedést jelentene 2013-ban. Emellett a hiánycélokat kedvezőtlenül érinthetik a kiadások lehetséges túllépései, hiszen az állami kiadások tendenciáinak az államháztartás valamennyi szintjén történő korrekcióját nem támasztják alá kellően meghatározott intézkedések a múltbeli tendenciákhoz képest. A bevétel alakulására vonatkozó igen optimista előrejelzés a válság túlreagálását követő normalizálódás jelenségéről szóló feltételezésen alapul, mivel az adónak a GDP szerinti rugalmassága várhatóan átlagosan 1,2 lesz 2011-től 2013-ig. Hasonlóképpen nincsen még meghatározva az adómentességek 2011-től a GDP mintegy 0,1 %-ával való éves csökkentése. Összességében a múltbeli fejleményekből kiindulva nem zárható ki a túlköltekezés veszélye. A programban megadott információkon alapuló értékelés arra enged következtetni, hogy jelentős a kockázata annak, hogy a 2011 és 2013 közötti időszakban a hiány magasabb lesz a programban tervezettnél.

(9)

A bruttó államadósság aránya 2009-ben a Szerződésben meghatározott referenciaérték fölött volt, és a program szerint 2012-ig növekvő tendenciát követ majd. A bruttó államadósság várhatóan a GDP 77,4 %-a lesz 2009-ben, a 2008-as 67,4 %-ot követően. A hiány növekedése és a GDP-növekedés visszaesése mellett jelentős – főként a bankszektorban és a gépjárműiparban megvalósuló pénzügyi műveleteket tükröző – SFA-tételek is hozzájárultak az adóssághányad emelkedéséhez. A programidőszakban további 9,2 százalékpontos növekedés várható, elérve a GDP mintegy 87 %-os szintjét, amelynek oka elsősorban a folyamatosan fennálló tetemes államháztartási hiány. A költségvetési célokra ható jelentős kockázatok alapján az adóssághányad alakulása a programban előre jelzettnél valószínűleg kevésbé kedvező, különösen 2011 után.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő az adósságráta 2020-ig történő stabilizálásához.

(11)

A népesség idősödésének hosszú távú költségvetési hatása egyértelműen az EU-átlag alatt van, és a már elfogadott nyugdíjreformnak köszönhetően a nyugdíjkiadások kisebb mértékben nőttek. A program előrejelzése szerint a 2009-es költségvetési egyenleg súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. Az elsődleges többletek középtávon történő biztosítása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, a Bizottság 2009-es fenntarthatósági jelentésében (3) közepesnek értékelt kockázatok csökkentéséhez.

(12)

Nemrégiben reformokat vezettek be a teljes költségvetési keret további javítása érdekében. A parlament 2009. február 9-én elfogadta az első, többéves államháztartási tervezésre vonatkozó törvényt, amely kiadási célokat tűz ki az államháztartás valamennyi alágazata tekintetében. A törvény emellett egyértelműen lefektette a költségvetési semlegesség elvét az új adómentességek létrehozása tekintetében, amelyek összesített költségét teljes mértékben ellensúlyozni kell. Ez az elv kötelező erejű, és a többéves alapon történő értékelés szerint 2009-ben szinte sor került teljesítésére. Franciaországban az éves költségvetési keret az államháztartási alszintekre meghatározott kiadási normákból áll. A központi kormányzat szintjén állapítják meg az egyik első szabályt, amely „a kiadás zéró növekedésének szabálya”. Annak ellenére, hogy a múltban a szabályalkalmazási körének módosulása talán elősegítette annak betartását, nemrégiben kiszélesítették azt a központi állami kiadások megfelelőbb ellenőrzése érdekében, és ezt azóta tiszteletben tartják.

Az egészségbiztosítási kiadásokra vonatkozó, 1997-ben bevezetett országos célkitűzés (Objectif National des Dépenses d’Assurance Maladie) segítette az egészségügyi kiadások ellenőrzését még akkor is, ha gyakran nem teljesültek a kiadási célkitűzések. Végezetül az önkormányzatok kiadásainak korlátozását két szabály biztosítja: egyfelől egy jogi alapon nyugvó „aranyszabály”, amely segít kivédeni azt, hogy az önkormányzatok operatív kiadások finanszírozása révén növeljék az adósságállományt, másfelől egy olyan szabály, amely előírja, hogy a központi kormányzat által átadott források növekedése nem haladhatja meg az inflációs rátát. Azonban a stabilitási programban meghatározott célkitűzéseket ritkán sikerült elérni. A kormány céljai között szerepel a költségvetési keret további reformja. 2010. január 28-án az államháztartásra vonatkozó konferenciát tartottak a francia államháztartás romlásának megállítása és a költségvetési konszolidáció végrehajtási módjának meghatározása céljából. Számos munkacsoport alakult azon új reformok megfogalmazása érdekében, amelyek nyilvánosságra hozatala áprilisban várható, és elsősorban az egészségügyi kiadások növekedésének további visszafogására és a helyi szintű kiadások jobb ellenőrzésére irányulnak. Munkacsoport alakult a kiegyensúlyozott költségvetési szabályok témájában is. A program azt is előre vetíti, hogy áprilisban a központi kormányzati kiadások csökkentésére irányuló új intézkedések bejelentése várható. A programban foglalt konszolidációs stratégia is a költségvetési keret tökéletesítésén alapul, amely az említett munkacsoportok javaslatait követve valósulna meg.

(13)

A 2008-as 52,7 %-kal az euroövezetben Franciaországban a legmagasabbak a GDP-arányos kiadások. Az állami kiadásoknak az elmúlt évtizedekben tapasztalt emelkedése hozzájárult a magas hiány- és adósságszintek kialakulásához, amelyek hatással voltak a francia államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára. A francia hatóságok 2007-ben elindították az állami politikák általános felülvizsgálatát (Revue Générale des Politiques Publiques) azzal a céllal, hogy feltérképezzék az államháztartási kiadások hatékonyabbá tételének lehetséges módjait. Ez idáig több mint 300 intézkedés meghatározására került sor, amelyek célja a GDP 0,3 %-át kitevő megtakarítás elérése, ami igen szerénynek mondható a GDP 50 %-át meghaladó állami kiadások teljes összegéhez viszonyítva. Az intézkedések mintegy háromnegyede megvalósult, és ezáltal lehetőség nyílt többek között arra, hogy a központi kormányzati alágazatban csak minden második nyugdíjba vonuló helyére vegyenek fel új köztisztviselőt. A kormány a 2010. évi költségvetési törvényben bejelentette, hogy az állami politikák általános felülvizsgálatát további központi szervekre is kiterjeszti, és az ősz folyamán további reformok bejelentése várható. Végezetül a program a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban – ahogy az a korábbiakban is szerepel – 2010-re tervezett reformokról tesz említést. Ez ideig nem jelentettek be intézkedéseket.

(14)

Összességében elmondható, hogy a programban szereplő költségvetési stratégia 2010-ben nagyjából megfelel a 126. cikk (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásnak. Figyelembe véve a kockázatokat azonban úgy tűnik, hogy a költségvetési stratégia 2011-től kezdődően nem felelne meg a 126. cikk (7) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásnak. A program szerint az átlagos éves költségvetési kiigazítás – az (újraszámított) strukturális egyenleg alakulása alapján – a GDP 0,9 %-át éri el. Ez valamelyest kevesebb mint amit a Tanács a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásában előírt („a GDP 1 %-a fölötti”), és emellett ki van téve a már említett kockázatoknak. A program ugyanakkor azt vetíti előre, hogy a nominális költségvetési hiány végül eléri a GDP 3 %-át, amely főként a program későbbi évekre vonatkozó, kifejezetten kedvező makrogazdasági forgatókönyvének és a költségvetési bevétel GDP-hez viszonyított rugalmasságára vonatkozó meglehetősen optimista feltételezéseknek tudható be. Összességében, ha figyelembe vesszük a jelenlegi politikák kockázatait, akkor előfordulhat, hogy a hiány a 2011 és 2013 közötti időszakban magasabb lesz a programban tervezettnél, és elképzelhető, hogy jelentős erőfeszítésekre lesz szükség a túlzott hiánynak a Tanács által javasolt határidőig, azaz 2013-ig történő megszüntetéséhez. A program szerint a felfüggesztett környezetvédelmi adó módosított változatából eredő bevétel már 2010-től kezdődően segítheti a valamelyest jobb költségvetési célok teljesítését. Végezetül előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia sem lesz elegendő az adósságszint újbóli csökkenő pályára állításához.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (4). A 104. (126.) cikk (7) bekezdése szerinti, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló, 2009. december 2-i ajánlásában a Tanács arra is felkérte Franciaországot, hogy stabilitási programjának aktualizált változataiban külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén elért eredményeket. Franciaország eleget tett ennek az ajánlásnak.

i.

a makrogazdasági és költségvetési kilátások váratlan javulásából és az összes kitűzött adóintézkedés végrehajtásából eredő váratlan bevételeket a programidőszak során a hiánycsökkentés felgyorsítására és a bruttó államadósság arányának a GDP 60 %-ában kifejezett referenciaérték felé történő csökkentésére használja fel;

ii.

álljon készen további konszolidációs intézkedések meghozatalára arra az esetre, ha valóra válnának az abból eredő kockázatok, hogy a program makrogazdasági forgatókönyve optimistább, mint a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlást alátámasztó forgatókönyv; valamint határozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a 2010 és 2013 közötti időszakban átlagosan évente a GDP 1 %-a fölötti költségvetési kiigazítást biztosítson és 2013-ig megszüntesse a túlzott hiányt;

iii.

gondoskodjon a költségvetési keret megerősítéséről, különösen a kiadási oldalon, továbbá az államháztartás valamennyi szintjén hatékonyan támogassa a felvázolt középtávú költségvetési tervek megvalósítását a francia kormány terveinek megfelelően.

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/12

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Németország 2009–2013 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A 2008 és 2009 fordulóján bekövetkezett, az export visszaesése okozta erős zsugorodás után a reál-GDP 2009 közepén az expanzív gazdaságpolitikának és a külső kereslet felélénkülésének köszönhetően ugrásszerűen feljavult. A lendület azonban 2009 végére alábbhagyott, ami felhívta a figyelmet a jelenlegi gazdasági élénkülés sérülékenységére. A munkaerőpiac eddig ugyan rugalmas maradt, élve a részben állami finanszírozású csökkentett munkaidős rendszer lehetőségével, a bankszektor viszont tekintélyes veszteségeket és veszteségleírásokat szenvedett a strukturált eszközökbe való befektetések miatt.

Az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott méretes költségvetési ösztönzés (2009-ben és 2010-ben), valamint a válsághoz kötődő bevételkiesések és kiadásnövekedések hatására az államháztartás a 2008. évi kiegyensúlyozott pozíció után 2009-ben a GDP 3 %-át meghaladó hiányt mutatott fel. A túlzott hiány miatt a Tanács 2009. december 2-án eljárást indított Németországgal szemben, és 2013-at tűzte ki a túlzott hiány megszüntetésének határidejeként. Középtávon a gazdaság élénkítését elősegítheti a múltban lezajlott strukturális reform – amely főként a munkaerőpiacot érintette –, a vállalkozások és a háztartások mérlegének rendezett helyzete és a gazdaság erős versenyképessége, de a fő kihívás a potenciális növekedés fokozása lesz, elsősorban a belső növekedési források erősítésével. A gazdasági fellendülés alapját a szükséges költségvetési konszolidáció és a bankszektorbeli stabilizáció ötvözése, a pénzügyi szektoron kívüli szereplők finanszírozáshoz jutásának biztosítása és a munkaerőpiac alkalmazkodóképességének további növelése képezi.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Ennek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Németország esetében különösen fontos, hogy reformokat hajtsanak végre a szolgáltatások versenye, a munkaerő-piaci integráció, valamint az oktatás és a képzés területén.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a 2009. évi 5 %-os visszaesés után 2010-ben 1,4 %-kal helyre fog állni a reál-GDP növekedése, amely a programidőszak további részében átlagosan 2 %-ot tesz majd ki. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2) ez a forgatókönyv kissé optimista növekedési feltételezéseken nyugszik. A reál-GDP 2010. és 2011. évi növekedésére vonatkozó előrejelzések némileg optimistábbak a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzésénél. A program emellett a foglalkoztatásra, a munkanélküliségre és a bérnövekedésre vonatkozó optimistább előrejelzések alapján azt várja, hogy 2011-ben a magánfogyasztás is erőteljesebben fog nőni. A program inflációra vonatkozó előrejelzései 2011 vonatkozásában kissé magasnak, a programidőszak további részét tekintve viszont realisztikusnak tűnnek.

(5)

A program becslése szerint az államháztartás 2009. évi hiánya a GDP 3,2 %-a lesz. A 2008. évi kiegyensúlyozott költségvetési pozíciót követő jelentős romlás nagy részben az automatikus stabilizátorok eredménye, de szerepet játszott benne a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott, a GDP 1,75 %-át kitevő ösztönző csomag is. A hiány bővülése főként a kiadási oldalon valósult meg, ami a szociális juttatások növekedésével, az állami beruházások felfutásával és a csökkentett munkaidőhöz kötődő támogatásokkal magyarázható. A program szerint a költségvetési politika 2010-ben még az ösztönzésre összpontosít, majd a programidőszak későbbi éveiben restriktívvé válik. Németország meglehetősen kedvező költségvetési és gazdasági helyzetére tekintettel a 2010. évben is folytatódó költségvetési expanzió helyénvalónak tekinthető és megfelel az európai gazdaságélénkítési tervnek. A Tanács által szorgalmazott exitstratégiával összhangban, továbbá a túlzott hiány 2013-ig történő megszüntetése és a fenntartható államháztartási pozícióhoz való visszatérés érdekében a 2009. és 2010. évi expanzív költségvetési irányvonalat 2011-től jelentős költségvetési megszorítások követik.

(6)

A program szerint a GDP-hez viszonyított nominális államháztartási hiány a 2009. évi 3,2 %-ról 2010-ben 5,5 %-ra nő, ami összhangban van a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlással. A hiány 2010. évi további bővülése főként a költségvetési ösztönző intézkedésekre és az automatikus stabilizátorok hatására vezethető vissza. Az államháztartás bevételei az előrejelzés szerint a GDP mintegy 2 %-át kitevő mértékben csökkennek majd, aminek oka a háztartások tehermentesítése (például az egészségbiztosítási és a hosszú távú ápolás-gondozási járulékok adóból való levonhatósága, az egészségbiztosítási járulékok csökkentése, a gyermekek után járó támogatások növelése és az adómentesség összeghatárának emelése) és a gyengébb belső kereslet. Az államháztartási kiadások előre jelzett, a GDP mintegy 0,5 %-ának megfelelő növekedése főként a munkaerő-piaci helyzet romlásából és a költségvetési ösztönzés részeként indított állami infrastruktúra-beruházások folytatásából ered (a Bizottság szolgálatainak becslése alapján ez a GDP mintegy 0,25 %-ának felel meg). A költségvetési politika iránya 2010-ben is erősen expanzív marad, amit az is jelez, hogy a GDP 2,5 %-ának megfelelő mértékben romlik majd a strukturális egyenleg (azaz a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg, amelyet a Bizottság szolgálatai a programból származó információk alapján a közös módszertan alapján újraszámítottak). A strukturális hiány jelentős növekedése főleg a 2010-ben bevezetett új ösztönző intézkedésekkel és egyes 2009-ben elfogadott ösztönző intézkedések (például a csökkenő egészségbiztosítási járulékok vagy az újabb infrastruktúra-beruházások) késleltetett hatásával magyarázható. A közös módszertan szerint (felülről) számított strukturális hiány változása – a GDP 2,5 %-ának megfelelő romlás – eltér attól a változástól, amelyet a Bizottság szolgálatai a 2010. évben végrehajtott diszkrecionális intézkedések alapján (alulról) becsültek (körülbelül a GDP 1,75 %-ának megfelelő romlás). Az eltérés az adóbevételekre gyakorolt kedvezőtlen összetétel-hatásokkal magyarázható, amelyek főként a magánfogyasztás és a bérnövekedés gyengüléséhez és a nyereségadókból származó bevételek várható csökkenéséhez köthetők.

(7)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja, hogy 2011 és 2013 között a GDP csaknem 0,75 %-ának megfelelő éves átlagos költségvetési konszolidációval 2013-ra megszüntesse a túlzott hiányt, ami összhangban van a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlással.

A program szerint 2011-től javulni fog az államháztartás egyenlege. A nominális konszolidáció 2011-ben és 2012-ben várhatóan azonos lesz – egy-egy százalékpontos –, amit 2013-ban pedig kisebb, mintegy 0,5 százalékpontos kiigazítás követ. A tervezett kiigazítási pálya szövetségi szintű, kiadásokon alapuló konszolidációt feltételez (amely egyenlően fogja vissza a kiadások minden típusát, kivéve a kamatfizetéseket és a transzfereket a többi kormányzati szint és a külföld felé). Ez a feltételezés az új nemzeti költségvetési szabálynak megfelelő konszolidációs követelményekkel függ össze. A várható konszolidáció terheit az előrejelzések alapján főként a szövetségi kormányzat viseli majd (2011 és 2013 között a GDP mintegy 2 %-ának megfelelő mértékben), kisebb arányban pedig a tartományok (a GDP mintegy 0,5 %-ának megfelelő mértékben). A strukturális értelemben vett hiány (a közös módszertan alapján újraszámítva) az előrejelzés szerint 2011-ben a GDP mintegy 0,5 %-ával, 2012-ben a GDP 1 %-ával 2013-ban pedig a GDP 0,75 %-ával javul majd. Mivel az adósságállomány és a kamatfizetések szintje a programidőszak alatt nőni fog, az elsődleges egyenlegnek gyorsabban kell javulnia, mint az államháztartási hiánynak. Németország középtávú célja, hogy egyensúlyhoz közeli strukturális államháztartási egyenleget érjen el. A program alapján ehhez a GDP – 0,5 %-át kitevő középtávú célkitűzés szükséges. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés megfelel a Paktum célkitűzéseinek. Az aktualizált stabilitási program azonban nem tervezi, hogy a középtávú célkitűzést még a programidőszak során elérjék.

(8)

A költségvetés akár az egész időszakban, de különösen 2011-ben és az azt követő években rosszabbul is alakulhat a programban előre jelzettnél. Ez a következő okokhoz köthető: 2010 utánra nincsenek meghatározva konkrét konszolidációs intézkedések; az új nemzeti költségvetési szabályt központi szinten és a szövetségi szint alatt is hatékonyan, a konszolidációs követelmények későbbi évekre halasztása nélkül végre kell hajtani; bizonytalan, hogy be tudják-e vezetni a koalíciós megállapodásban tervezett további adócsökkentéseket, illetve hogy ezeket miként lehet összeegyeztetni a szükséges költségvetési megszorításokkal; valamint a növekedésre vonatkozó feltevések némileg optimistának tűnnek. A pénzügyi piac stabilizációját szolgáló további intézkedések még nagyobb terhet róhatnak a költségvetésre, noha az állami támogatás költségeinek egy része a jövőben megtérülhet.

(9)

A bruttó államadósság 2009-ben a becslések szerint az előző évi mintegy 65,9 %-ról a GDP 72,5 %-ára emelkedik. Az adósságráta romlásához a hiány emelkedésén és a GDP-növekedés visszaesésén túl a jelentős, főként a bankmentési műveletekből eredő SFA-tételek is hozzájárultak (a GDP mintegy 1 %-a). Az adósságráta a programidőszakban az előrejelzés szerint további 9,5 százalékponttal nő és eléri a GDP 82 %-át, főként a tartós államháztartási hiány, kisebb mértékben pedig a nem részletezett adósságnövelő SFA-tételek miatt, amelyek 2011 és 2013 között évente a GDP mintegy 0,5 %-ának felelnek meg. A programban szereplő adósság-előrejelzés azon a feltevésen alapul, hogy az adósságszintet nem befolyásolja az úgynevezett „rossz bankok” létrehozása. A hiánypályához kötődő kockázatokon kívül az adósságráta alakulását azok a kockázatok is befolyásolják, amelyek a pénzügyi piacok stabilizálásához kapcsolódó további terhekből erednek. A bruttó adósságráta a programidőszak alatt végig a Szerződésben megállapított referenciaérték felett marad és növekvő tendenciát mutat.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek szerint a GDP növekedésének mértéke csak fokozatosan közelíti majd meg a válság előtt előre jelzett értéket, és az adóhányadok ismét elérik majd a válság előtti szintet, és amelyek magukban foglalják az idősödő népességhez kapcsolódó kiadások előre jelzett növekedését, azt mutatják, hogy a programban a 2012-ig tartó időszakra előirányzott költségvetési stratégia ebben a formában, a politika további változtatása nélkül nem elegendő ahhoz, hogy az adósságarányt 2020-ra stabilizálja.

(11)

Az idősödés hosszú távú költségvetési hatása enyhén meghaladja az EU-átlagot. A programban felvázolt 2009. évi költségvetési egyenleg súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt hatását. Középtávon az elsődleges többletek megvalósítása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez, amelyeket a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentése (3) közepesnek ítélt.

(12)

Németország költségvetési keretét jelentősen megerősítette az új költségvetési szabály, amelyet 2009 augusztusában az alkotmányba is beemeltek. A Paktum prevenciós ágát követve az új szabály egyensúlyhoz közeli, a GDP 0,35 %-ának megfelelő felső határt ír elő a szövetségi strukturális hiány tekintetében, e felső határt egy 2011-től kezdődő átmeneti időszak után 2016-tól kell betartani. A tartományok regionális költségvetéseinek 2020-tól strukturális értelemben egyensúlyban kell lenniük, noha az ehhez a célhoz vezető konszolidációs pályák még tisztázatlanok. A szövetségi szint alatti megszorítási tervek hiánya és a társadalombiztosítási alapok jövőbeli finanszírozási igényével kapcsolatos bizonytalanság potenciális kockázatot jelent az államháztartás konszolidációjára nézve. Az új szabály azonban még így is növeli a költségvetés hitelességét és jelentősen csökkenti a kormány diszkrecionális mozgásterét az előző költségvetési szabályozáshoz képest, amely az elmúlt évtizedekben nem volt képes az adósságállomány növekedésének visszafogására. Az újonnan létrehozott stabilitási tanács (Stabilitätsrat), amely a szövetség és a tartományok pénzügyminisztereiből áll, rendszeresen felügyelni fogja a szövetségi és a regionális költségvetéseket, beleértve a Paktum keretében elfogadott konszolidációs intézkedések végrehajtását is. Ajánlásai azonban nem kötelező erejűek, szankciókat nem róhat ki. Az új keretet tovább akarják javítani azzal, hogy a költségvetési tervezésben az alulról felfelé építkező módszer helyett felülről lefelé haladó megközelítést alkalmaznak, továbbá emelik a pénzügyminisztérium által gyakorolt kiadásellenőrzés színvonalát, és ezáltal elősegítik a költségvetési szabály által előírt konszolidáció betartását. A kormány ezenkívül a szövetségi költségvetés-tervezési és elszámolási rendszer fokozatos átalakítását tervezi, amellyel az a célja, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a bevételek és a kiadások teljesítményalapú értékelésére.

(13)

A német államháztartás általánosan magas színvonala ellenére adódnak még javítanivalók. Ami a bevételi oldalt illeti, a társasági adóra és a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályozás összetett, és az adórendszer számos adókedvezményt tesz lehetővé. Az oktatási és kutatás-fejlesztési kiadások növelésére irányuló szándékok ellenére a beruházások állami kiadásokhoz viszonyított alacsony aránya jelzi, hogy a növekedés elősegítése érdekében lehetne még javítani a kiadások összetételén.

Noha a program elismeri az állami támogatási rendszer átfogó felülvizsgálatának fontosságát, mégsem vázol fel erre vonatkozó konkrét terveket. További hatékonyságjavulást lehetne elérni a szövetségi és a regionális kormányzatok közötti költségvetési koordináció javításával és a közigazgatás további átszervezésével (például a minőségbiztosítás szélesebb körű alkalmazása révén, kiszervezésekkel, e-kormányzattal, a közfoglalkoztatottak létszámának csökkentésével, stb.) (4). A költségvetési konszolidáció szükségessége miatt az állami nyugdíjrendszer csak behatárolt mértékben kaphat támogatásokat a költségvetésből. A végrehajtott nyugdíjreformok hitelességét aláássa, hogy a közelmúltban eseti alapon módosították a nyugdíjkiigazítási képletet, mivel a későbbi évekre tervezett korrekció megvalósítása nehéznek bizonyulhat. Ami a kötelező egészségbiztosítást illeti, a kormány miniszteri szintű különbizottságot hozott létre az egészségügy finanszírozásának átgondolására, különösen annak vizsgálata céljából, hogy a munkaerő járulékos költségeinek csökkentése érdekében miként lehetne függetleníteni az egészségbiztosítási járulékokat a bérektől. Az első eredmények 2010 júliusában várhatók.

(14)

A programban felvázolt költségvetési stratégia 2010 vonatkozásában összességében megfelel a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlásnak. A kockázatokat figyelembe véve azonban a költségvetési stratégia 2011-től kezdve lehet, hogy nem felel meg a 126. cikk (7) bekezdése szerinti, 2009. december 2-i tanácsi ajánlásnak. Meg kell említeni, hogy 2011-től kezdve a konszolidációs pálya nincs alátámasztva konkrét intézkedésekkel, és nincs információ arról, hogy miként kívánják végrehajtani az új kormány koalíciós megállapodásában szereplő expanzív intézkedéseket, illetve hogy ezeket miként lehet összeegyeztetni a szükséges költségvetési megszorításokkal. A nemzeti költségvetési szabály – a konszolidációs tervek sarokköve – még nincs minden kormányzati szinten végrehajtva. Emellett, ha a gazdaság a jelenleg vártnál lassabban élénkülne, az alááshatja a költségvetési célokat.

A kockázatokat figyelembe véve az átlagos éves költségvetési konszolidáció elmaradhat a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásban előírttól. A programban bemutatott adósság-előrejelzés és az esetleges további pénzügyi piaci stabilizációs intézkedések kockázatai alapján a költségvetési stratégia nem elegendő arra, hogy a GDP-arányos adósságrátát csökkenő pályára állítsa. A kiadási oldalra összpontosító tervezett konszolidáció, valamint az oktatási és kutatás-fejlesztési kiadások szándékolt növelése összhangban áll a potenciális növekedés élénkítésének céljával. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a teljes beruházási ráta várhatóan a 2009. évi szint alá süllyed.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (5). A túlzott hiány megszüntetéséről szóló 2009. december 2-i, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásában a Tanács arra is felkérte Németországot, hogy a stabilitási program aktualizálásakor külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Az aktualizált program vonatkozó szakasza igen kevés információt ad arról, hogy a német kormány miként kíván előrehaladni a Tanács ajánlásainak végrehajtásával.

i.

határozza meg a tervezett konszolidáció alátámasztásához szükséges intézkedéseket; a túlzott hiány 2013-ig történő megszüntetése érdekében a programban felvázoltak szerint hajtsa végre a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó költségvetési stratégiát; továbbá a túlzott hiányról szóló ajánlásnak megfelelően ragadjon meg a költségvetési kiigazításon túl minden – többek között a kedvezőbb gazdasági feltételekből adódó – alkalmat arra, hogy felgyorsítsa a bruttó államadósság arányának csökkenését a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felé;

ii.

a kormányzat minden szintjén biztosítsa az alkotmányba foglalt új költségvetési szabály teljes körű végrehajtását, és a tervek szerint fordítsa vissza a nyugdíjkiigazítási képlet 2008. évi módosítását.

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/18

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/20

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/21

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32010M5843 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/22

1.

EMLÉKEZTET arra, hogy 2007 májusában következtetéseket fogadott el a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM) pénzügyi tervéről és a közösségi védjegyrendszer továbbfejlesztéséről (1);

2.

ELISMERI az OHIM Igazgatótanácsának és költségvetési bizottságának 2008. szeptember 18–19-i együttes ülésén létrejött megállapodást egy költségvetési intézkedéscsomagról, amely a jövőben az OHIM költségvetésének kiegyensúlyozottabb alakítására irányul, és három fő elemből áll: i. a közösségi védjegyoltalom megszerzéséért fizetendő díjak csökkentéséből; ii. egy együttműködési alap létrehozásából és iii. a jövőben a megújítási díjak 50 %-ának a tagállamok nemzeti védjegyoltalmi hivatalai (a továbbiakban: nemzeti hivatalok) közötti szétosztásából;

3.

EGYETÉRT abban, hogy ezek a költségvetési intézkedések amellett, hogy megfelelő és hasznos eszközt jelentenek az OHIM költségvetése jövőbeli egyensúlyának biztosításához, az OHIM és a nemzeti hivatalok közötti megerősített együttműködés keretében hozzájárulnak az európai védjegyrendszer egészének korszerűsítéséhez, racionalizálásához, harmonizálásához és megerősítéséhez is;

4.

ÜDVÖZLI azt a tényt, hogy a 2008. szeptemberi megállapodás folyományaként a 355/2009/EK bizottsági rendelet 2009. május 1-jei hatállyal jelentősen csökkentette a közösségi védjegy bejelentésére szabott díjakat;

5.

ÜDVÖZLI az OHIM által az együttműködési alap létrehozása irányában tett jelentős előrelépést, és ARRA ÖSZTÖNZI, hogy az erre irányuló munkát prioritásként kezelve, a nemzeti hivatalok aktív részvétele mellett véglegesítse annak érdekében, hogy az alap a lehető leggyorsabb ütemben működőképessé váljon;

6.

EMLÉKEZTET az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (2),

7.

ÜDVÖZLI a védjegyrendszer általános európai működéséről szóló tanulmány Bizottság általi elindítását, és TÁMOGATJA az arra vonatkozó megbízásban ismertetett célokat;

8.

TUDOMÁSUL VESZI a tanulmánynak a szellemi tulajdonnal foglalkozó tanácsi munkacsoport által 2010. március 25-én ismertetett előzetes eredményeit;

9.

ARRA ÖSZTÖNZI a Bizottságot, hogy a tanulmányt azzal a céllal véglegesítse, hogy szilárd alapot nyújtson a későbbiekben kidolgozandó jogalkotási kezdeményezések számára;

10.

TUDOMÁSUL VESZI azt a tényt, hogy a közösségi védjegyrendszer felhasználóinak egyesületei többségükben elégedettek a rendszerrel, valamint a közösségi és nemzeti védjegyek párhuzamos meglétének elvével, ugyanakkor szükségesnek látják annak árnyaltabb kidolgozását egy jövőbeli felülvizsgálat alkalmával, amelynek során figyelembe kell venni a közösségi és a nemzeti védjegyrendszerek közötti viszony kiegyensúlyozottabbá tételének szükségességét.

11.

ELISMERI, hogy a nemzeti védjegyek a bejelentők széles köre igényeinek továbbra is megfelelnek, ezért e bejelentők számára választható lehetőségként fenn kell tartani a nemzeti szintű védjegyoltalmat.

12.

EMLÉKEZTET a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló, 2009. szeptember 11-i bizottsági közleményre (3);

13.

EMLÉKEZTET a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítéséről szóló 2010. március 1-jei állásfoglalására (4);

14.

FELKÉRI a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2008/95/EK irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan.

—

konkrét rendelkezés beillesztése az OHIM és a nemzeti hivatalok közötti együttműködés keretrendszerének meghatározására vonatkozóan,

—

annak kifejezett megállapítása, hogy a gyakorlat és az eszközök harmonizációja olyan célkitűzés, amelynek elérésére az Unióban valamennyi védjegyhivatalnak törekednie kell, és az erre irányuló erőfeszítéseket az OHIM-nek Igazgatótanácsa aktív részvételével támogatnia kell és elő kell segítenie,

—

egyértelmű jogalap megállapítása az OHIM-nek a betartatáshoz kapcsolódó tevékenységekbe – így például a hamisítás elleni küzdelembe – történő bevonására vonatkozóan, különösen a nemzeti hivatalokkal (azok nemzeti hatásköreivel összhangban) való együttműködésének, valamint a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközponttal való közös munkájának előmozdítása révén (5),

—

jogalap létrehozása az OHIM megújítási díjai 50 %-ának megfelelő összegnek a nemzeti hivatalok közötti, tisztességes, méltányos és releváns szétosztási kritériumok alapján történő szétosztására vonatkozóan, amely kritériumokat olyan módon kellene meghatározni, hogy egyebek mellett biztosított legyen minden tagállam számára egy minimális összeg; továbbá megfelelő mechanizmusok bevezetése – kellő tekintettel az egyes nemzeti hivatalokra vonatkozó pénzügyi szabályozásra – annak biztosítására, hogy ezek a források valóban a nemzeti hivatalok rendelkezésére álljanak, és olyan célokra használják fel őket, amelyek szorosan kapcsolódnak a védjegyek oltalmához, támogatásához és/vagy érvényesítéséhez, a hamisítás elleni küzdelmet is ideértve,

—

a közösségi és a nemzeti védjegyrendszerek közötti egymást kiegészítő jellegű kapcsolat támogatására szükség esetén módosítások és egyéb intézkedések megtétele,

—

intézkedések meghozatala a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (kodifikált változat) (6) a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelettel (7) (kodifikált változat) való fokozottabb összehangolására annak érdekében, hogy ezáltal az európai védjegyrendszer egészén belül hozzájáruljon a különbözőségek további csökkentéséhez.

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/24

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/25

European Commission

Directorate-General for Competition

State Aid Greffe

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax +32 22961242

29.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 140/33

1.

2010. május 21-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Hon Hai Precision Industry Co., Ltd (a továbbiakban: Hon Hai group, Tajvan), a Foxconn group (a továbbiakban: Foxconn, Tajvan) anyavállalata által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján kizárólagos irányítást szerez a Sony Slovakia spol. s r.o. (a továbbiakban: Slovakian Target, Szlovákia) felett. 2010. január 1-jén, mielőtt megegyezés született a Slovakian Target vállalkozással történő összefonódásról, a Foxconn részesedés vásárlása és eszközvásárlás útján kizárólagos irányítást szerzett a Sony Baja California, S.A. de C.V (a továbbiakban: Mexican Target, Mexikó) vállalkozás felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5870 – Foxconn/Sony LCD TV Manufacturing Company in Slovakia hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre: