AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/2

A Tanács következtetései (2010. május 11.) az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról

2010/C 135/02

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

TEKINTETTEL:

az oktatás és a képzés hatékonyságáról és méltányosságáról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2006. november 14-én elfogadott következtetésekre (1) amelyekben a tagállamok felkérést kaptak, hogy gondoskodjanak méltányos oktatási és képzési rendszerekről, amelyek célja olyan lehetőségek, hozzáférés, bánásmód és eredmények biztosítása, amelyek függetlenek a gazdasági-társadalmi környezettől és az olyan egyéb tényezőktől, amelyek az oktatás tekintetében hátrányt okozhatnak;

az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra, (2) amely rávilágít annak fontosságára, hogy a tagállamok biztosítsák a kulcskompetenciák elsajátításának lehetőségét mindenki számára és hozzák meg a megfelelő intézkedéseket azok érdekében, akiknek oktatási hátrányuk révén különleges támogatásra van szükségük ahhoz, hogy tanulási képességeiket kiaknázhassák;

az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra, (3) amely hangsúlyozta, hogy előre fel kell mérni, hogy milyen készségekre lesz szükség, és növelni kell az általános készségszintet, elsőbbséget biztosítva az alacsony képzettségű, valamint a gazdasági és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek oktatásának és képzésének;

az egyetemeknek Európa globális tudásalapú gazdaságban való versenyképességét célzó modernizálásáról szóló, 2007. november 23-i tanácsi állásfoglalásra, (4) amely megerősítette az egész életen át tartó tanulási lehetőségek bővítésének, a nem hagyományos és a felnőtt tanulók felsőoktatásba való bejutása fokozásának, valamint az egyetemek egész életen át tartó tanulási dimenziója fejlesztésének fontosságát;

a felnőttkori tanulásról szóló, 2008. május 22-i tanácsi következtetésekre, (5) amelyek kiemelték, hogy növelni kell a még mindig jelentős számú alacsony képzettségű munkavállaló készségszintjét, továbbá hangsúlyozták a felnőttkori tanulásnak a társadalmi kohézió és a gazdasági fejlődés elősegítésében betöltött szerepét;

a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i európai parlamenti és tanácsi határozatra, (6) amely szerint a munkaerőpiac változó szükségleteihez alkalmazkodó alapvető készségek és képesítések hiánya jelentősen gátolja a társadalmi befogadást;

a szakoktatás és szakképzés (VET) területén való fokozott európai együttműködés jövőbeni prioritásairól szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, 2008. november 21-i következtetésekre, (7) amelyek hangsúlyozták, hogy a szakképzés nemcsak a versenyképességet, az üzleti teljesítményt és az innovációt mozdítja elő a globalizált gazdaságban, hanem a méltányosságot, a kohéziót, a személyes fejlődést és az aktív polgári szerepvállalást is, valamint hogy a szakképzést valamennyi célcsoport számára vonzóbbá kell tenni;

„A fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programjáról” című, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott következtetésekre, (8) amelyekben a tagállamok felkérést kaptak a magas színvonalú oktatási lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására, különösen az olyan gyermekek és fiatalok számára, akik a személyes, szociális, kulturális és/vagy gazdasági körülményeik miatt hátrányt szenvedhetnek;

a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre, (9) amelyekben felkérték a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket az adott – helyi, regionális vagy országos – illetékességi szinteken annak érdekében, hogy oktatási rendszerük háttértől függetlenül minden egyes gyermek számára azonos lehetőségeket kínáljon méltányosság és esély tekintetében, továbbá mindegyikük számára megadja a képességeik maradéktalan kibontakoztatásához szükséges támogatást;

10.

az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i tanácsi állásfoglalásra, (10) amelyben felkérték a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiataloknak a minőségi oktatáshoz és képzéshez való egyenlő mértékű hozzáférését valamennyi szinten, továbbá mozdítsák elő a formális oktatás és a nem formális tanulás közötti kapcsolatokat;

ÉS KÜLÖNÖS TEKINTETTEL:

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre, (11) amelyek a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítását a négy stratégiai cél egyikeként határozták meg, és amelyek az európai átlagteljesítményre vonatkozóan öt referenciaszintet határoztak meg („európai referenciaértékek”), melyek szintén jelentős hangsúlyt helyeznek a méltányosság megvalósítására;

ÉS FIGYELEMMEL:

a 2010. március 11–12-én Madridban tartott, „Befogadó oktatás: a társadalmi kohézió előmozdítása” elnevezésű konferenciára;

MEGJEGYEZVE, HOGY:

az oktatási és képzési rendszereknek az EU egészében biztosítaniuk kell mind a méltányosságot, mind a kiválóságot. Az iskolai végzettség szintjének emelése, továbbá a kulcskompetenciák elsajátításának biztosítása mindenki számára alapvető fontosságú nemcsak a gazdasági növekedés és a versenyképesség tekintetében, hanem a szegénység csökkentése és a társadalmi befogadás előmozdítása szempontjából is;

az oktatáson és a képzésen keresztül megvalósuló társadalmi befogadásnak azonos hozzáférési lehetőségeket kell biztosítania a minőségi oktatáshoz, és méltányos elbánást kell garantálnia, többek közt azáltal, hogy a kínálatot az egyének igényeihez igazítják. Ezzel egyidejűleg egyenlő esélyeket kell biztosítania a lehető legjobb eredmények elérésére azáltal, hogy mindenki számára biztosítja a kulcskompetenciák legmagasabb szintű elsajátítását;

TUDATÁBAN ANNAK, HOGY:

az oktatási és képzési rendszerek jelentősen hozzájárulnak a társadalmi kohézió, az európai társadalmakban való aktív polgári szerepvállalás és az egyéni kiteljesedés megerősítéséhez. E rendszerek képesek elősegíteni a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, és megtörni a generációkon át tartó szegénységet, hátrányos társadalmi helyzetet és kirekesztődést. Szerepük tovább fokozható azáltal, hogy hozzáigazítjuk e rendszereket a polgárok kulturális gazdagság, meglévő tudás és kompetenciák, illetve tanulási szükségletek tekintetében meglévő eltérő hátteréhez;

az oktatás nem az egyetlen oka, és nem is az egyetlen megoldása a társadalmi kirekesztésnek. Az oktatási intézkedések önmagukban nem valószínű, hogy enyhítik a többszörös hátrányok hatását, ezért több ágazatot átfogó megközelítésekre van szükség, amelyek révén az ilyen intézkedések tágabb szociál- és gazdaságpolitikával kapcsolhatók össze;

a fokozódó nemzetközi verseny magas szintű szakmai készségeket igényel, a multikulturális és többnyelvű környezetben való alkotás, innováció és munkavégzés képességével együtt. Ez és a népességcsökkenés még fontosabbá teszi, hogy általában emelkedjen az oktatási és képzési rendszerekben szerzett iskolai végzettségek szintje, biztosítva, hogy mindenki, a fiatalok és a felnőttek egyaránt – társadalmi-gazdasági hátterüktől vagy személyes körülményeiktől függetlenül – maradéktalanul kibontakoztathassák a bennük rejlő képességeket az egész életen át tartó tanulás révén. Ebben a tekintetben különös figyelmet kell szentelni a sajátos oktatási igényű személyek, a migráns hátterű személyek, illetve a roma közösséghez tartozó személyek igényeinek;

a gazdasági válság társadalmi hatásainak kiterjedésével – valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010) (12) összefüggésében – világossá vált, hogy a gazdasági visszaesés súlyosan érintette a leghátrányosabb helyzetűeket, miközben veszélyezteti az ezen csoportokat célzó költségvetési erőfeszítéseket is;

ELISMERI, HOGY:

ha Európa az Európa 2020 stratégiában foglaltak szerint fenntartható, magas szintű foglalkoztatáson és megerősített társadalmi kohézión nyugvó, tudásalapú gazdaságként kíván versenyezni és prosperálni, az oktatás és a képzés szerepe az egész életen át tartó tanulás összefüggésében létfontosságú lehet. A kulcskompetenciák elsajátításának biztosítása mindenki számára az egész életen át tartó tanulás keretében rendkívül fontos szerepet fog játszani a polgárok foglalkoztathatóságának, társadalmi befogadásának és személyes kibontakozásának a javításában;

az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere („Oktatás és képzés 2020”) alapján elfogadott európai referenciaértékek összefüggésében sürgősen csökkenteni kell az alapkészségek – különösen az olvasás (a vonatkozó jelenlegi adatok szerint a tanulók negyede nem képes megfelelő szinten olvasni és írni) – tekintetében jelenleg gyengén teljesítők számát, valamint tovább kell csökkenteni az oktatást és képzést korán elhagyók számát, ugyanakkor növelni kell a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételt, növelni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok számát, valamint a felnőttek részvételét az egész életen át tartó tanulásban. Ezek a szükségletek különösen égetőek a hátrányos helyzetűek esetében, akik statisztikailag általában sokkal rosszabbul teljesítenek minden egyes referenciaérték tekintetében. A stratégiai keretrendszer céljait csak a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek szükségleteinek kielégítése révén lehet megfelelően megvalósítani;

ÚGY VÉLI, HOGY:

a tagállamok által elért társadalmi befogadási szintek közötti különbségek azt mutatják, hogy jelentős tér kínálkozik az egyenlőtlenségek és a kirekesztés csökkentésére az EU-ban, akár strukturális változások, akár a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett tanulóknak nyújtott további támogatás révén. A méltányosság és a kiválóság nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő tényezők, és ezekre kell törekedni mind nemzeti, mind európai szinten. Noha minden tagállam helyzete más és más, az európai együttműködés segíthet meghatározni a társadalmi befogadás és a méltányosság előmozdításának a kiválóságra való törekvést nem veszélyeztető módjait;

a mindenki számára magas színvonalat biztosító és az elszámoltathatóságot megerősítő, a személyre szabott, befogadó megközelítéseket elősegítő, a korai beavatkozást támogató és különösen a hátrányos helyzetű tanulókat célzó rendszerek fontos mozgatórugói lehetnek a társadalmi befogadás előmozdításának;

a tanulók támogatására szolgáló rendszerek – például ösztöndíjak, kölcsönök és további, nem pénzbeli juttatások – fontos szerepet játszhatnak az egyenlő hozzáférés elősegítésében, különösen a felsőoktatásban. Tekintettel az oktatás pénzügyi forrásaira nehezedő növekvő nyomásra, létfontosságú lesz a közberuházások hatékonyságának a növelése; a különböző finanszírozási rendszerek kialakításának és hatásának elemzése segítheti a megalapozott döntéshozatalt;

EZENFELÜL ÚGY VÉLI, HOGY:

a kisgyermekkori nevelés és az iskolai oktatás tekintetében:

a magasan képzett személyzetet foglalkoztató és megfelelő gyermek/személyzet arányt felmutató, minőségi kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel pozitív hatású valamennyi gyermek számára, és a leginkább hátrányos helyzetűek számára jár a legtöbb előnnyel. A megfelelő ösztönzők és támogatás biztosítása, a kínálat hozzáigazítása az igényekhez, valamint a hozzáférhetőség növelése javíthatja a hátrányos helyzetű gyermekek részvételi arányát (13);

2.	a társadalmi befogadás előmozdításának egyik leghatékonyabb módja a kulcskompetenciák elsajátítását lehetővé tévő magas színvonalú oktatás biztosítása mindenki számára. További támogatásra van szükség azon iskolák esetében, ahol magas a hátrányos helyzetű tanulók aránya;

a korai iskolaelhagyás sikeres megelőzéséhez (a pl. személyes vagy társadalmi-gazdasági körülményekre, illetve tanulási nehézségekre visszavezethető okok miatt) az iskolaelhagyás veszélyének kitett csoportokról való ismeretek bővítésére van szükség helyi, regionális és nemzeti szinten, valamint olyan rendszerekre, amelyek korai szakaszban azonosítják az ennek a veszélynek kitett tanulókat. Olyan átfogó, ágazatközi stratégiákat kell végrehajtani, amelyek az iskola egészére kiterjedő és rendszerszintű szakpolitikákkal a korai iskolaelhagyáshoz vezető különböző tényezőket célozzák meg. A veszélyeztetett tanulók testre szabott támogatása magában foglalhatja a személyre szabott tanulás biztosítását, a tanácsadást, a mentorálási és tutorálási rendszereket, a szociális támogatásokat, valamint a tanulást támogató, tanórán kívüli tevékenységeket;

a befogadási stratégiák minden egyes oktatási intézmény szintjén erőteljes irányítást tesznek szükségessé, valamint megkövetelik az eredmények és a minőség rendszeres nyomon követését, a megfelelő tanárképzéssel, a tanárok szerepvállalásával és motiválásával támogatott magas szintű innovatív tanítást, az egyéb szakemberekkel való együttműködést és kellő források rendelkezésre bocsátását. Az arra rászoruló tanulók integráltabb támogatásához a szülőkkel és a közösség érintett szereplőivel való együttműködésre van szükség, például az iskolai időn kívüli nem formális és informális tanulási tevékenységek területén;

valamennyi tanulónak előnyére válik, ha a hagyományos oktatási keretek között megteremtjük a sajátos nevelési igényű tanulók sikeres befogadásához szükséges feltételeket. A személyre szabott megközelítések alkalmazásának növelése – például a személyre szabott tanulási tervek és az értékelésnek a tanulási folyamat támogatására való felhasználása –, annak biztosítása, hogy a tanárok rendelkezzenek a tanulók különbözőségének kezeléséhez és a különbözőségből fakadó előnyök kiaknázásához szükséges készségekkel, az együttműködő tanítás és tanulás alkalmazásának előmozdítása, valamint a hozzáférés és a részvétel szélesebb körűvé tétele példák arra, hogy hogyan lehet a minőséget mindenki előnyére javítani;

a szakképzés tekintetében:

—

a változatos és a – többek között a tantárgyakon átívelő – kulcskompetenciákra fokozott hangsúlyt fektető szakképzési kínálat olyan tanulmányi pályafutást biztosíthat az egyéneknek, amelynek révén jobb képesítésekre tehetnek szert, és könnyebben bejuthatnak a munkaerőpiacra. A hátrányos helyzetű csoportok esetében a szakképzés szerepe növelhető azáltal, hogy a kínálatot az egyének igényeihez igazítjuk, megerősítjük a pályaorientációt és a tanácsadást, elismerjük a különböző formában végzett korábbi tanulmányokat és előmozdítjuk a munkahelyi tanulás különböző formáit. A szakképzésben való részvétel növelése – különösen az alacsony képzettségűek részéről – kulcsfontosságú az aktív befogadási megközelítés szempontjából és annak érdekében, hogy az ipari változások esetén vissza tudjuk szorítani a munkanélküliséget,

a felsőoktatás tekintetében:

a hátrányos helyzetű tanulók ambícióinak növeléséhez és a felsőoktatáshoz való hozzáférésük javításához meg kell erősíteni a pénzügyi támogatási rendszereket és az egyéb ösztönzőket, és javítani kell azok szerkezetét. A megfizethető, elérhető, megfelelő és átvihető diákkölcsönök, valamint a rászorultság alapján járó ösztöndíjak sikeresen növelhetik azoknak a részvételi arányát, akik nem tudják megfizetni a felsőoktatásban való részvétel költségeit;

a rugalmasabb és diverzifikáltabb tanulási pályák – például a korábbi tanulmányok elismerése, a részidős és a távtanulás – elősegíthetik a felsőoktatás összeegyeztethetőségét a munkahelyi vagy családi feladatokkal, és ösztönözhetik a nagyobb fokú részvételt. A felsőoktatásban való részvétel mértékének nyomon követésére és növelésére, személyre szabott támogatás nyújtására, valamint a pályaorientáció, a mentorálás és a készségfejlesztés megerősítésére irányuló intézkedések végrehajtása – különösen a felsőfokú tanulmányok kezdeti szakaszában – javíthatja a felsőoktatási tanulmányaikat sikeresen befejező hátrányos helyzetű tanulók arányát;

3.	különleges erőfeszítésekre van szükség – elsősorban a finanszírozás tekintetében – annak biztosításához, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék azoknak a hátrányos helyzetű diákoknak a szükségleteit, akik egyébként nem tudnának élni a mobilitási programok nyújtotta lehetőségekkel;

az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fokozható azáltal, hogy elismerjük, hogy a felsőoktatási intézményeknek társadalmi felelősségük, hogy a tudásból származó előnyöket visszajuttassák a társadalomba és a tudást a tágabb – mind a helyi, mind a globális szintű – közösség szolgálatába állítsák, és hogy eleget tegyenek a társadalmi szükségleteknek;

a felsőoktatási intézmények ezenfelül társadalmi felelősségüknek is eleget tehetnek azáltal, hogy erőforrásaikat a felnőtt, az informális és nem formális tanulók rendelkezésére bocsátják, fokozzák a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos kutatást, elősegítik az innovációt és aktualizálják az oktatási erőforrásokat és módszereket;

a felnőttoktatás tekintetében:

a felnőttoktatáshoz való hozzáférés kibővítése új lehetőségeket teremthet az aktív befogadás és a fokozott társadalmi szerepvállalás szempontjából, különösen az alacsonyan képzettek, a munkanélküliek, a sajátos igényű felnőttek, az idősek és a migránsok tekintetében. Ez utóbbiak tekintetében a befogadó ország nyelvének vagy nyelveinek elsajátítása fontos szerepet játszik a társadalmi integráció előmozdításában, valamint az alapvető készségek és a foglalkoztathatóság javításában;

a különböző környezetekben és több érdekelt fél (többek között a köz- és a magánszektor, a felsőoktatási intézmények, a helyi közösségek és a nem kormányzati szervezetek) részvételével kínált felnőttkori tanulás – a személyes, az állampolgári, a szociális vagy a foglalkoztatással kapcsolatos okokból történő tanulást is ideértve – döntő fontosságú a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett csoportok elérése szempontjából. Különös tekintettel a foglalkoztatással kapcsolatos okokból történő tanulásra, a vállalkozások gyakorolhatják vállalati szociális felelősségüket azáltal, hogy jobban előre jelzik a strukturális változásokat és lehetőségeket biztosítanak az átképzésre;

célszerű megvizsgálni a nemzedékek közötti tanulásban rejlő lehetőséget mint a fiatalabb és az idősebb generációk közötti kommunikáció és szolidaritás elősegítésének, valamint az ismeretek és szaktudás átadásának eszközét, ami révén áthidalható a növekvő digitális szakadék és csökkenthető a társadalmi elszigetelődés;

az egész életen át tartó tanulás tekintetében:

—

a rugalmas tanulási pályákat nyújtó oktatási és képzési rendszerek, amelyek a lehető legtovább nyitva tartják a lehetőségeket, és nem vezetnek „zsákutcába”, segítenek a hátrányok legyőzésében. Hozzájárulnak továbbá a társadalmi-gazdasági vagy kulturális marginalizáció, valamint az alacsony elvárásokból fakadó gátló hatások elkerüléséhez. Megkönnyítheti az átmenetet a tanulók számára az egész életen át tartó pályaorientáció és a megszerzett készségek, például a korábbi tanulmányok és tapasztalatok érvényesítése, a felvételi követelmények diverzifikálása az oktatás és a képzés minden szintjén – a felsőoktatást és a felnőttoktatást is ideértve –, valamint ha több figyelmet fordítanak a tanulási környezet minőségére és vonzerejére. Innovatív pályaorientációra, valamint a többi szociális szolgálattal és a civil társadalommal való együttműködésre van szükség ahhoz, hogy elérjük az oktatási és képzési rendszereken kívüli, hátrányos helyzetű csoportokat is,

ENNEK MEGFELELŐEN FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY:

a kisgyermekkori nevelés és az iskolai oktatás tekintetében:

1.	biztosítsanak szélesebb körű hozzáférést a minőségi kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz annak érdekében, hogy valamennyi gyermek – különösen a hátrányos helyzetűek vagy a sajátos nevelési igényűek – számára biztos kezdetet tegyenek lehetővé, és növeljék a tanulási motivációt;

2.	javítsák az egyes iskolák által nyújtott minőséget és csökkentsék az iskolák között és az egyes iskolákon belül a minőségben mutatkozó eltéréseket a lehetséges társadalmi-gazdasági vagy kulturális marginalizálódással szembeni fellépés érdekében;

3.	összpontosítsanak a legfontosabb alapkészségek elsajátítására, mindenekelőtt az írás-olvasási, számolási és – elsősorban a migráns hátterű tanulók esetében – nyelvi készségekre;

4.	ösztönözzék az iskolák közötti kapcsolatépítést a tapasztalatoknak és a bevált gyakorlatok példáinak a megosztása céljából;

a veszélyeztetett diákokat azonosító korai előrejelző rendszerek kialakításával fokozzák a korai iskolaelhagyás megelőzésére irányuló erőfeszítéseket, továbbá az iskolák szintjén ösztönözzenek olyan beilleszkedési stratégiákat, amelyek a minőségre összpontosítanak, és amelyeket az egész életen át tartó tanulásra összpontosító megfelelő vezető- és tanárképzés támogat;

6.	annak érdekében, hogy a támogatás minden diák számára biztosítva legyen, dolgozzanak ki személyre szabottabb megközelítéseket és rendszerszintű válaszokat, a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű diákoknak pedig biztosítsanak további segítséget;

7.	hangsúlyozzák az iskolai oktatás fontosságát a diákok ambícióinak növelése, valamint nemcsak a tanulási képességek előmozdítása, hanem a tanulási motiváció serkentése érdekében is;

8.	tegyék vonzóbbá a tanári hivatást, nyújtsanak megfelelő továbbképzést és biztosítsák az erős iskolai vezetést;

9.	erősítsék az iskoláknak a szélesebb társadalommal szembeni elszámoltathatóságát; erősítsék meg az iskolák és a szülők, az üzleti élet és a helyi közösségek közötti partnerségeket, és folytassák a formális és nem formális tevékenységek integrálását;

10.

mozdítsanak elő sikeres, a befogadó oktatásra vonatkozó megközelítéseket valamennyi tanuló, így a sajátos nevelési igényű tanulók számára is, azáltal, hogy az iskolákat tanulóközösségekké alakítják, ahol ösztönzik a befogadás-tudat kialakulását és egymás kölcsönös támogatását, és ahol valamennyi tanuló képességeit elismerik. Kísérjék figyelemmel ezeknek a megközelítéseknek a hatását, különösen annak érdekében, hogy az oktatási rendszer minden szintjén segítsék a sajátos nevelési igényű tanulók oktatáshoz való hozzáférését és növeljék a tanulmányaikat sikeresen befejezők arányát;

a szakképzés tekintetében:

1.	segítsék elő a kulcskompetenciák elsajátítását szakképzési pályák és programok révén, és tegyenek megfelelőbb lépéseket a hátrányos helyzetű tanulók szükségleteinek kielégítésére;

2.	fejlesszék tovább a szakképzést, és ezáltal tegyék lehetővé a tanulók számára, hogy kialakítsák saját személyre szabott képzési pályájukat;

törekedjenek annak biztosítására, hogy a szakképzési rendszerek megfelelően illeszkedjenek az oktatási és képzési rendszerek egészébe, és olyan rugalmas képzési utakat foglaljanak magukban, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára az ágazatok közötti átjárást és a munka világába való bekapcsolódást;

erősítsék meg a pályaorientációs és a tanácsadási tevékenységeket, valamint az ezzel kapcsolatos tanárképzést, hogy segítséget tudjanak nyújtani a diákoknak a pályaválasztásban és az oktatáson belüli váltásokban, valamint az oktatásból a foglalkoztatás világába történő átmenetben. Ez különösen fontos a sikeres munkaerő-piaci integrációhoz és a sajátos nevelési igényű diákok beilleszkedéséhez;

a felsőoktatás tekintetében:

1.	tegyék szélesebb körűvé a felsőoktatáshoz való hozzáférést például a hallgatókat célzó pénzügyi támogatási rendszerek megerősítésével, valamint a rugalmas és diverzifikált tanulási pályák révén;

2.	dolgozzanak ki olyan szakpolitikákat, melyek célja – többek között a hallgatóknak nyújtott, egyénre szabott támogatás, iránymutatás és mentorálás révén – a felsőfokú tanulmányok befejezési arányának a növelése;

3.	folytassák a tanulói mobilitás akadályainak felszámolását, bővítsék a mobilitási lehetőségeket, valamint javítsák a tanulói mobilitás minőségét, többek között a hátrányos helyzetű hallgatók mobilitását célzó, megfelelő ösztönzők biztosítása révén;

4.	támogassanak felnőtt hallgatók és más, nem hagyományos tanulók részére kialakított speciális programokat;

a felnőttképzés tekintetében:

erősítsék meg azokat a szakpolitikákat, melyek célja, hogy az alacsonyan képzett, munkanélküli felnőttek és adott esetben a migráns hátterű polgárok képesítést szerezhessenek, vagy készségeiket „eggyel magasabb szintre” továbbfejleszthessék, továbbá bővítsék a fiatal felnőttek számára nyújtott, második esély típusú oktatást;

2.	mozdítsanak elő annak biztosítását szolgáló intézkedéseket, hogy mindenki elsajátíthassa a tudásalapú társadalomban való élethez és tanuláshoz szükséges alapkészségeket és kulcskompetenciákat, különösen az olvasási és az IKT-készségeket;

továbbá általában véve erősítsék meg az oktatási és képzési rendszerek szociális dimenzióját az alábbiak révén:

1.	az oktatási pályák átjárhatóságának fokozása, valamint az oktatási és képzési rendszereken belüli és az e rendszerek közötti mobilitás és az azokban való részvétel akadályainak megszüntetése;

2.	szorosabb kapcsolatok kialakítása az oktatás és a munka világa, valamint tágabb értelemben a társadalom között a foglalkoztathatóság javítása és az aktív polgári szerepvállalás ösztönzése érdekében;

3.	az előzetes tanulás – többek között az informális és a nem formális tanulás – érvényesítési és elismerési rendszerének létrehozása, valamint az egész életen át tartó pályaorientáció fokozott alkalmazása a hátrányos helyzetű és az alacsonyan képzett tanulók körében;

4.	a hátrányos helyzetűeket célzó pénzügyi támogatási intézkedések hatásának és eredményességének értékelése, valamint az oktatási rendszerek és struktúrák kialakításának a hátrányos helyzetűekre gyakorolt hatásainak az elemzése;

5.	az eredményekre, a korai iskolaelhagyók arányára és a tanulók társadalmi-gazdasági hátterére vonatkozó adatok gyűjtésének mérlegelése, különösen a szakképzésben, a felsőoktatásban és a felnőttképzésben;

6.	az oktatással megvalósuló társadalmi befogadás területén az egyes tagállamok helyzetéhez igazodó, számszerűsített célok meghatározásának a mérlegelése;

7.	más szakpolitikákkal együttműködésben e célok integrált megközelítése kialakításának mérlegelése;

8.	megfelelő forrás biztosítása a hátrányos helyzetű diákok és iskolák számára, és adott esetben az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap használatának kiterjesztése a társadalmi kirekesztésnek az oktatás révén való csökkentése érdekében;

ENNEK MEGFELELŐEN FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

működjenek együtt a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás stratégiai prioritásai tekintetében, az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének („Oktatás és képzés 2020”) összefüggésében a nyitott koordinációs módszer aktív alkalmazásával, valamint a bolognai és a koppenhágai folyamat szociális dimenziójának végrehajtásával, továbbá a felnőttkori tanulásról szóló 2008-as tanácsi következtetésekkel összhangban álló intézkedések elfogadásával;

törekedjenek az egész életen át tartó tanulás programja és adott esetben az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Progress-program minden egyes részének aktív alkalmazására az oktatással és képzéssel megvalósuló társadalmi befogadás erősítése érdekében, valamint azért, hogy a programok új generációira vonatkozó javaslatok is erőteljesen koncentráljanak e dimenzióra;

3.	mozdítsák elő és támogassák a hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű tanulók transznacionális mobilitási programokban, partnerségekben és projektekben – különösen az egész életen át tartó tanulás programja keretében létrehozottakban – való nagyobb arányú részvételét;

4.	támogassák az oktatás és képzés méltányosságának növelését célzó szakpolitikák eredményességét vizsgáló összehasonlító kutatásokat, más nemzetközi szervezetekkel együttműködésben bővítsék a tudásbázist, továbbá biztosítsák a kutatási eredmények széles körben való terjesztését;

5.	mozdítsák elő az oktatás és képzés azon szerepét, amelyet a társadalmi befogadás és a szociális védelem megvalósításának kulcsfontosságú eszközeként játszik.

(1) HL C 298, 2006.12.8., 3. o.

(2) HL L 394, 2006.12.30., 10. o.

(3) HL C 290, 2007.12.4., 1. o.

(4) 16096/1/07 REV 1.

(5) HL C 140, 2008.6.6., 10. o.

(6) HL L 298, 2008.11.7., 20. o.

(7) HL C 18, 2009.1.24., 6. o.

(8) HL C 319, 2008.12.13., 20. o.

(9) HL C 301, 2009.12.11., 5. o.

(10) HL C 311, 2009.12.19., 1. o.

(11) HL C 119, 2009.5.28., 2. o.

(12) L. 6. lábjegyzetet.

(13) E szöveg alkalmazásában a „hátrányos helyzetű” meghatározás adott esetben magában foglalja a sajátos nevelési igényű tanulókat is.

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/8

A Tanács 2010. május 11-i következtetései az egész életen át tartó tanulást támogató kompetenciákról és az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezésről

2010/C 135/03

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

EMLÉKEZTETVE:

az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (1), amelynek célja annak biztosítása, hogy az alapoktatás és -képzés minden fiatal számára eszközöket kínáljon kulcskompetenciáik olyan szintre való fejlesztéséhez, amely felkészíti őket a további tanulásra és a munkába állásra, és amely lehetővé teszi a felnőttek számára, hogy egész életükön át fejlesszék és frissítsék kulcskompetenciáikat;

az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra (2) és az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: A munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzése és összehangolása” című, 2009. március 9-i tanácsi következtetésekre (3), amelyek a munkavállalóknak a tudásalapú társadalom új munkahelyeire való felkészítésére koncentrálnak, és amelyek elismerik, hogy a foglalkoztatás minden típusában és szintjén jelentősen nőni fognak a készségekkel, kompetenciákkal és képzettséggel kapcsolatos követelmények, valamint hogy a munkaadók egyre inkább igényt tartanak a transzverzális kulcskompetenciákra;

az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (4), amely ösztönzi, hogy a hagyományosan a tanulás keretfeltételeire – mint például a tanulmányok idejére vagy az intézmény típusára – helyezett hangsúly a tanulási eredményeket – vagyis a tanuló ismereteit, tudását és készségeit – előtérbe állító megközelítésre helyeződjön át;

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a kreativitás és az innováció oktatás és képzés révén való előmozdításáról szóló, 2008. május 22-i tanácsi következtetésekre (5), amelyek hangsúlyozták a kulcskompetenciák keretrendszerének a kreativitás és az innováció erősítése terén játszott fontos szerepét, és amelyek a 2009-es kreativitás és innováció európai évének nagykövetei által megfogalmazott, az európai kreativitásról és innovációról szóló Manifesztum alapjául szolgáltak;

5.	a felnőttkori tanulásról szóló, 2008. május 22-i tanácsi következtetésekre (6), amelyek rámutattak a felnőttkori tanulásnak mint az egész életen át tartó tanulás egyik legfőbb összetevőjének a fontosságára;

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a fiatalok XXI. századra való felkészítéséről szóló, 2008. november 21-i következtetésekre (7), amelyek hangsúlyozták, hogy a kompetenciák fejlesztésének egységes megközelítése, amely az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai keretrendszerén alapul, igényli az olvasás és az egyéb alapkészségek javítására irányuló, fokozott erőfeszítéseket;

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a szakoktatás és szakképzés (VET) területén való fokozott európai együttműködés jövőbeni prioritásairól szóló, 2008. november 21-i tanácsi következtetésekre (8), amelyek kiemelték, hogy a kreativitás és az innováció fejlesztése különösen fontos a szakoktatás és a szakképzés szempontjából, valamint hogy ennek megvalósításához tevékenyen támogatni kell az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák elsajátítását. A következtetések arra is rámutattak, hogy a munkahelyekre és a készségekre összpontosítva fejleszteni kell a szakoktatás és a szakképzés, valamint a munkaerőpiac közti kapcsolatot;

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, az oktatási és képzési intézmények, valamint a szociális partnerek, különösen a munkáltatók közötti partnerségnek az egész életen át tartó tanulással összefüggésben történő megerősítéséről szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (9), amelyek azt ajánlották, hogy az oktatási és képzési intézményekben minden szinten szenteljenek kellő figyelmet a szakmai életben hasznos, transzverzális kulcskompetenciák elsajátításának;

a tanárok és az iskolavezetők szakmai fejlődéséről szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre (10), amelyek elismerték, hogy a tanári pályával szemben támasztott elvárások egyrészt új megközelítéseket tesznek szükségessé, másrészt azt, hogy a tanároknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját tudásuk és készségeik frissítéséért és fejlesztéséért;

10.

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, az oktatás szerepének a teljes körűen működő tudásháromszög keretében való fejlesztéséről szóló, 2009. november 26-i következtetésekre (11), amelyek arra ösztönözték az oktatási és képzési intézményeket, hogy a tantervek, valamint a tanítási és vizsgáztatási módszerek az oktatás valamennyi szintjén foglalják magukban és mozdítsák elő a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói készséget;

VALAMINT EMLÉKEZTETVE KÜLÖNÖSEN:

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (12), amely dokumentum eszközül szolgál a kulcskompetenciákhoz fűződő célok teljes mértékű megvalósításával kapcsolatos kihívások kezeléséhez, valamint az oktatás és a képzés nyitottságának és relevanciájának javításához, többek között a 2009–2011-es munkaciklus prioritási területeinek meghatározásával, a foglalkoztathatóság referenciaértékének esetleges kidolgozásával, valamint a mutatók összefüggő keretrendszerének kiigazításával, különös figyelmet fordítva a kreativitás, az innováció és a vállalkozói készségek területére;

TUDATÁBAN AZ ALÁBBI KIHÍVÁSOKNAK:

a jelenlegi gazdasági válság – a társadalmi, technológiai és demográfiai változások gyors ütemével együtt – kiemeli annak alapvető fontosságát, hogy kiváló minőségű, az egész életen át tartó oktatás és képzés, valamint fokozott mobilitás révén biztosítsuk, hogy mindenki, de különösen a fiatalok erős kompetenciákat szerezzenek;

a kompetenciák megszerzése és továbbfejlesztése létfontosságú a foglalkoztatási kilátások javítása, valamint a személyes képességek kiteljesítéséhez, a társadalmi befogadáshoz és az aktív polgári szerepvállaláshoz való hozzájárulás szempontjából, mivel e kompetenciák jelzik az egyén arra való képességét, hogy összetett, változó és előre nem jelezhető körülmények között önszervező módon cselekedjen. A kulcskompetenciákról szóló ajánlásban foglaltak szerint a kompetens egyén képes arra, hogy tudását, készségeit és magatartásformáit kombinálja, valamint új helyzetekben alkalmazza és használja fel a korábban (akár formális, akár nem formális vagy informális tanulás keretében) megszerzett tudását;

a Tanácsnak és a Bizottságnak az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló 2010. évi közös időközi jelentése elismeri, hogy:

—

sok országban – különösen az iskolai oktatás terén – kifejezetten a kulcskompetenciák keretrendszere alapján újítják meg a tanterveket, ugyanakkor annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár hozzáférhessen az egész életen át tartó tanulás minőségi kínálatához, szélesebb alapon kell kidolgozni és megvalósítani a tanítás és a tanulás innovatív megközelítéseit,

—

különösen a további tanuláshoz és a munkaerő-piaci boldoguláshoz szükséges, gyakran egymással szorosan összefüggő kompetenciákat kell javítani. Ez azt jelenti, hogy az iskolai oktatáson túl, a koppenhágai folyamathoz kapcsolódóan a felnőttkori tanulásban és a szakképzésben is tovább kell fejleszteni a kulcskompetencia-megközelítést, és gondoskodni kell arról, hogy a felsőoktatás eredménye jobban megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek. Jelenti továbbá azt is, hogy módszereket kell kidolgozni a munkához jutás és a további tanulás szempontjából fontos transzverzális kulcskompetenciák értékelésére és regisztrálására, amelyek meghatározásában többek között szerepel a tanulás tanulása, a szociális és állampolgári kompetenciák, a kezdeményezőkészség és vállalkozói készség, valamint a kulturális tudatosság és kifejezőkészség (13),

—	közös nevezőre kell hozni az oktatás és képzés világát a munka világával, hogy a polgárok és a munkaadók lássák, mi a kompetenciák és a tanulási eredmények jelentősége a feladatok és szakmák szempontjából. Ez tovább segítené a polgárok szakmai és földrajzi mobilitását,

—	a polgárok kompetenciáinak javításához és a jövőre való sikeresebb felkészítésükhöz nyitottabb és a külvilág számára relevánsabb oktatási és képzési rendszerekre van szükség;

KIEMELVE, HOGY:

—

a fenti kihívások az „Oktatás és képzés 2020” első, 2009–2011-es munkaciklusára vonatkozóan előírt prioritási területek keretében európai és tagállami szintű lépéseket tesznek szükségessé. A kulcskompetencia-megközelítést teljes mértékben meg kell valósítani az iskolai oktatásban, különösen a kulcskompetenciák megszerzésének és a minőségi oktatási eredmények elérésének támogatása érdekében azok esetében, akiknél fennáll az alulteljesítés és a társadalmi kirekesztődés veszélye. A tanítási és értékelési módszereknek a kompetenciaalapú megközelítéssel összhangban kell fejlődniük, a tanárok, az oktatók és az iskolavezetők szakmai alap- és továbbképzését pedig ugyanezzel összhangban kell támogatni,

—

jelenleg igény mutatkozik ugyanakkor a polgárok kompetenciáinak erősítését és a tanulási eredmények középpontba állítását célzó különböző meglévő európai kezdeményezések közötti kapcsolatok tisztázására és fejlesztésének mérlegelésére, valamint e téren összehangolt megközelítés biztosítására is. Ennek mind a kulcskompetenciákról szóló ajánlás, mind pedig az európai képesítési keretrendszer (EKKR) végrehajtása terén elért eredményekre kell épülnie, és ezeket minden releváns összefüggésben és minden szinten a kompetenciák elsajátításához és a tanulási eredményekhez kell kapcsolni. Az összehangolt megközelítésnek célul kell kitűznie továbbá azt, hogy szisztematikusan javítsa és erősítse a kompetenciáknak az oktatásban, a képzésben, valamint a munkahelyen történő elsajátítását;

EZÉRT HANGSÚLYOZZA A KÖVETKEZŐ TERÜLETEKEN MEGHOZANDÓ INTÉZKEDÉSEK JELENTŐSÉGÉT:

—

erőfeszítéseket kell tenni annak bemutatására, hogy a kulcskompetenciák milyen jelentőséggel bírnak az oktatás és a képzés valamennyi szintjén, valamint az élet különböző szakaszaiban és helyzeteiben. A kulcskompetenciák referenciakeretének a 2006-os ajánlás által meghatározott területeken való megvalósítása mellett figyelmet kell fordítani arra, hogy az ajánlást a lehető legjobban használják fel a kötelező oktatást követő, egész életen át tartó tanulás támogatására,

—	a szakoktatás és -képzés, valamint a felnőttoktatás területén többet kell tenni a kulcskompetenciák teljes köre elsajátításának, naprakésszé tételének és fejlesztésének támogatása érdekében,

—

a hallgatóknak a munkaerőpiacon, valamint a további tanulás és a kutatási tevékenységek szempontjából szükséges kompetenciákkal való felvértezése érdekében a felsőoktatásban kiemelt feladattá kell tenni a kulcskompetenciák naprakésszé tételét, elsajátítását és továbbfejlesztését. Különösen fontos, hogy szükség esetén a felsőoktatási intézmények lehetőségeket teremtsenek a hallgatók számára ahhoz, hogy fejlesszék az idegen nyelven való kommunikációs képességüket, valamint erős transzverzális kulcskompetenciákat sajátítsanak el, mivel ezek alapvetőek más készségek elsajátításának, a különböző munkakörülményekhez való alkalmazkodás képességének és az aktív polgári szerepvállalásnak a szempontjából,

—

a tanterveknek, az oktatásnak, az értékelésnek és a tanulási környezeteknek következetesen a tanulási eredményekre – azaz a tanulók által elsajátítandó ismeretekre, készségekre és kompetenciákra – kell épülniük. Különös hangsúlyt kell fektetni azokra a transzverzális kulcskompetenciákra, amelyek tantárgyközi és innovatív módszereket igényelnek. A kompetenciaalapú megközelítésre való áttéréshez szükség van arra irányuló erőfeszítésekre is, hogy a tanárok, az oktatók és az iskolavezetők képessé váljanak az e megközelítésből adódó új feladatok ellátására. Ezt a folyamatot az oktatási és képzési intézményeknek a tágabb világgal – különösen a munka világával – való megerősített partnerségei támogathatják,

—

többet kell tenni azon kompetenciák megfelelő értékelése, regisztrálása és igazolása érdekében is, amelyeket a polgárok formális, nem formális és informális tanulási környezetben, egész életük során sajátítottak el munkavállalásuk, továbbtanulásuk vagy aktív társadalmi szerepvállalásuk céljából. A rugalmas oktatási és képzési pályák javíthatják a polgárok foglalkoztatási lehetőségeit, továbbá megkönnyíthetik gyarapodó kompetenciáik és a jövőbeli tanulási igényeik azonosítását. A kompetenciák azonosítását és regisztrálását szolgáló eszközök sokkal hatékonyabbak lehetnének, ha a munkaerőpiac, valamint az oktatás és képzés valamennyi szereplője standardizált terminológiát és osztályozási megközelítést alkalmazna;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

—

támogassák a fent említett területekhez kapcsolódó legjobb gyakorlatok és tagállami kezdeményezések cseréjét. Az „Oktatás és képzés 2020” első, 2009–2011-es munkaciklusára vonatkozóan tervezett feladatokkal összhangban és az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) szakértelmének és folyamatos támogatásának kihasználásával ez magában foglalja a transzverzális kulcskompetenciáknak a tantervekben, az értékelésben és a képesítésekben való nagyobb mértékű figyelembevételét, a kreativitásnak és az innovációnak speciális oktatási és tanulási módszerek kidolgozása révén történő előmozdítását, valamint az oktatási és képzési intézmények, a vállalkozások és a civil társadalom közötti partnerségek fejlesztését,

—	támogassák az általános oktatásban és a szakképzésben tanító tanárok, oktatók és iskolavezetők szakmai alap- és továbbképzését, többek között annak érdekében, hogy képessé váljanak a kompetenciaalapú megközelítésből adódó új feladatok ellátására,

—

kezdjék meg a munkát annak tisztázására, hogy – többek között a kulcskompetenciák értékelésének az oktatás és a képzés különböző szintjein történő vizsgálata és fejlesztése révén – hogyan lehet a kulcskompetenciákat folyamatosan fejleszteni, valamint az egyének tanulással és munkával töltött évei alatt felmerülő kihívásokhoz igazítani. Meg kell vizsgálni különösen, hogy kapcsolatot kell-e teremteni az EKKR-nek és a kulcskompetenciák keretrendszerének a tagállamok általi végrehajtása során kialakított, tanulási eredményeken alapuló referenciaszintek között,

—

a szociális partnerekkel, az állami foglalkoztatási szolgálatokkal és más érdekelt felekkel együttműködve dolgozzanak a készségek, kompetenciák és foglalkozások európai keretét (European skills, competences and occupations, ESCO) lefedő „közös nyelvezet” vagy standardizált terminológia kidolgozásán. E „közös nyelvezet” célja a tanulási folyamatok során elsajátított kompetenciák, valamint a foglalkozások és a munkaerőpiac igényei közötti összhang javítása, ezáltal közelebb hozva egymáshoz az oktatás/képzés és a munka világát. Ez az EKKR végrehajtása terén elért eredményekre épülhetne, és támogathatná is azt, megkönnyítve az oktatás és képzés, az egyéni tanulási eredmények és tapasztalatok, valamint a kapcsolódó foglalkoztatási lehetőségek leírását, besorolását és osztályozását. Az általános cél az lenne, hogy láthatóvá tegyék a polgárok, az állami foglalkoztatási szolgálatok, az életpálya-tanácsadók és pályaorientációs tanácsadók, valamint a munkáltatók számára az országos képesítési szintekben tükröződő tanulási eredmények jelentőségét a feladatok és a munkavégzés szempontjából, továbbá hogy alkalmazzák a „közös nyelvezetet”, amellyel a készségigényeket jobban a munkaerőpiachoz lehet igazítani,

—	fejlesszék tovább és mozdítsák elő – az érdekelt felek mindegyikével együttműködve – a nem formális és az informális tanulás elismerését a polgárok további tanulásának és a munkaerőpiacra való bejutásának lehetővé tétele érdekében,

—

az EKKR végrehajtásával összhangban, valamint a polgárok által életük során különböző tanulási környezetekben elsajátított ismeretek, készségek és kompetenciák hatékonyabb regisztrálása és egyértelművé tétele érdekében fejlesszék tovább az Europass keretrendszert, például mérlegelhetnék az Europass meglévő összetevőire épülő „egyéni készségek európai útlevelének” a kidolgozását,

—

a pályaorientációs rendszerek fontosságának figyelembevétele mellett folytassák a munkát a munkavállalás és a tanulás céljából szükséges ismeretek, készségek és kompetenciák azonosítása terén, hogy támogatni tudják a polgárokat azon igyekezetükben, hogy új és jobb munkahelyeket találjanak és teremtsenek, valamint hogy felmérhessék és elemezhessék a munkaerő-piaci kereslet és a készségkínálat közötti esetleges eltéréseket,

FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

2011 végéig készítsen jelentést a Tanácsnak arról, hogy az e következtetésekben foglaltakat milyen egyéb módon lehetne megvalósítani, továbbá arra, hogy működjön együtt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a következtetésekben foglaltak megvalósításában az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekben és az „Európa 2020” stratégia összefüggésében meghatározott prioritásokkal összhangban.

(1) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(2) HL C 290., 2007.12.4., 1. o.

(3) 6479/09.

(4) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.

(5) HL C 141., 2008.6.7., 17. o.

(6) HL C 140., 2008.6.6., 10. o.

(7) HL C 319., 2008.12.13., 20. o.

(8) HL C 18., 2009.1.24., 6. o.

(9) 9876/09.

(10) HL C 302., 2009.12.12., 6. o.

(11) HL C 302., 2009.12.12., 3. o.

(12) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(13) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. és HL C 119., 2009.5.28., 4. o.

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/12

A Tanács 2010. május 11-i következtetései a felsőoktatás nemzetközivé tételéről (1)

2010/C 135/04

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

MIVEL:

az Európai Unió aktívan támogatja az 1999. június 19-én aláírt Bolognai Nyilatkozat által létrehozott kormányközi folyamatot, amelynek célja az „európai felsőoktatási térség” 2010-ig való megteremtése, és az aláíró 46 ország Leuvenben és Louvain-la-Neuve-ben 2009. április 28–29-én ülésező felsőoktatásért felelős miniszterei felszólították a felsőoktatási intézményeket, hogy tegyék még nemzetközibbé tevékenységüket;

az egyetemeknek Európa globális tudásalapú gazdaságban való versenyképességét célzó modernizálásáról szóló, 2007. november 23-i tanácsi állásfoglalás (2) felkérte a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a felsőoktatási intézmények nemzetközivé válását az egyetemek független és szakértői értékelése révén megvalósuló minőségbiztosítás ösztönzésével, a mobilitás fokozásával, a közös és kettős oklevél használatának előmozdításával, valamint a képesítések és a résztanulmányok elismerésének megkönnyítésével;

az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott, szakpolitikákon és eszközökön alapuló együttműködése, amelyben a felsőoktatás egyre nagyobb szerepet kap, hosszú hagyományra tekint vissza. A világszerte különböző partnerekkel létrejött együttműködési megállapodások gyakran foglalják magukban a felsőoktatási infrastruktúra és együttműködési programok támogatását, valamint keretet nyújtanak az e téren folytatott szakpolitikai párbeszédhez. A felsőoktatási együttműködés továbbá kiemelt helyet foglal el az olyan többoldalú együttműködési keretekben, mint az Unió a Mediterrán Térségért, az Északi Dimenzió vagy a keleti partnerség;

4.	az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1298/2008/EK határozata (3) létrehozta a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló Erasmus Mundus 2009–2013 cselekvési programot;

a Tempus IV. program (2007–2013) főként az egyetemek közti együttműködési projektek és partnerségek révén támogatja a kelet-európai, a közép-ázsiai, a nyugat-balkáni és a földközi-tengeri térségbeli partnerországok felsőoktatásának modernizációját. Egyéb programok – mint például az iparosodott országokra irányuló együttműködési programok vagy az Edulink, a Nyerere és az Alfa – pedig a világ más térségeivel folytatott felsőoktatási együttműködési tevékenységekre terjednek ki;

a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram részét képező Marie Curie-fellépések elősegítik az európai kutatás kiválóságát és a mobilitást, valamint széles körű támogatást nyújtanak a dinamikus, világszínvonalú humántőke kialakításához az európai kutatási rendszerben, figyelembe véve a kutatás jellegéből fakadó nemzetközi dimenziót;

TUDOMÁSUL VÉVE, HOGY:

a felsőoktatás egyre jelentősebb nemzetközi dimenzióval rendelkezik, mivel egyre több felsőoktatási intézmény fogad hallgatókat harmadik országokból, szervez hallgató- és oktatócseréket, osztja meg egymással projektjeit és ismereteit, valamint folytat nemzetközi felsőoktatási és kutatási együttműködést;

az európai felsőoktatási intézmények minősége, valamint az általuk kínált tanulmányi lehetőségek páratlan változatossága és intenzitása miatt ezek az intézmények mind tanulmányi helyszínként, mind pedig közös oktatási és kutatási projektekben részt vevő partnerként rendkívül vonzónak számítanak a felsőoktatás és a tudomány nemzetközi szereplői számára;

emellett az, hogy Európa sikeresen kidolgozott olyan eszközöket, mint például a közös referenciakeret, amely a nemzeti képesítési rendszereket és keretrendszereket egy közös európai referenciakereten (4) keresztül kapcsolja össze, valamint hogy egyes területeken, például a minőségbiztosítás (5) terén egységes értelmezést alakított ki, szintén egyre nagyobb érdeklődést vált ki a globális partnerek részéről;

a felsőoktatás területén a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködési programok és szakpolitikai párbeszédek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a tudás szabadabban áramoljon, hanem hozzájárulnak az európai felsőoktatás minőségének és nemzetközi tekintélyének a javításához, a kutatás és az innováció fellendítéséhez, a mobilitás és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításához, valamint a nemzetközi fejlesztésnek az EU külpolitikai célkitűzéseivel összhangban történő ösztönzéséhez is;

EMLÉKEZTETVE ARRA, HOGY:

a Tanács nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a felsőoktatásban előmozdítsa a hallgatói, az oktatói és a kutatói mobilitást. E mobilitás a tudásszerzés és -csere, a nyelvi és az interkulturális kompetenciák fejlesztése, valamint az interperszonális kapcsolatok előmozdítása révén eszközt nyújt a humán tőke gazdagításához és a foglalkoztathatóság megerősítéséhez. Ezenfelül a tudásáramlás ily módon történő növelése a kreatív és az innovációs képességek fejlesztéséhez is hozzájárulhat;

UGYANAKKOR TUDATÁBAN ANNAK, HOGY:

a mobilitásban részt vevő nemzetközi hallgatói populációból való mind nagyobb részesedésért vívott globális küzdelem egyre kiélezettebb, azaz a globális partnerek szintén aktívan törekszenek felsőoktatási intézményeiknek a tágabb világ előtti megnyitásának előmozdítására és a legkiválóbb tehetségek vonzására irányuló stratégiáik megvalósítására;

EGYETÉRT AZZAL, HOGY:

a nemzetközi felsőoktatási együttműködés egy olyan fontos és hasznos terület, amely érdemes a nemzeti és uniós szintű támogatásra. Az ilyen együttműködés hozzájárul az oktatás, a tanulás és a kutatás területén a minőség és az innováció fejlesztéséhez, továbbá kedvezően hat a tudástermelésre. A felsőoktatás központi szerepet játszik az egyének és a társadalom fejlődésében, mivel erősíti a társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődést, valamint előmozdítja az aktív polgári szerepvállalást és az erkölcsi értékeket. A szubszidiaritás elvének hangsúlyozott figyelembevétele mellett a felsőoktatási együttműködésnek ezért az EU külső együttműködési politikáinak szerves részét kell képeznie, továbbá az érintett partnerállamok egyedi igényeihez, érdekeihez és fejlettségi szintjéhez kell igazodnia;

támogatni kell azokat az uniós kezdeményezéseket és programokat, amelyek előmozdítják az európai dimenzióval rendelkező felsőoktatási együttműködést, és amelyek segítik a felsőoktatási intézményeket abban, hogy közös felsőoktatási projekteket dolgozzanak ki, megerősítsék az európai hálózatokat, és ezáltal csökkentsék a nemzeti rendszerek között még fennálló akadályokat. Az európai felsőoktatási intézmények globális partnereikkel való együttműködésének támogatása fontos szerepet játszik a minőség és a kiválóság elősegítésében. Az ilyen jellegű együttműködés például hozzájárult innovatív tanfolyamok létrehozásához, és megnyitotta a lehetőséget a nemzetközi közös, kettős vagy többes oklevelek kialakítása előtt. Az EU felsőoktatási együttműködési programjait úgy kell megszervezni, hogy jól felismerhető és hatékony támogatási mechanizmusokat fejlesszenek ki, és globális szinten világos, egymással összhangban lévő és meggyőző üzeneteket hordozzanak;

A képzési struktúrának a páneurópai bolognai folyamat révén történő kompatibilisabbá és összehasonlíthatóbbá tételében elért eredmények, valamint a képesítések elismerése és a minőségbiztosítás terén elfogadott közös uniós megközelítés és eszközök sikere növelte az Unió felsőoktatásának vonzerejét. Közös érdek lenne ezeket az eredményeket világszerte terjeszteni és felelni a harmadik államok által tanúsított egyre növekvő érdeklődésre. A bolognai politikai fórum – amely megkönnyíti a szakpolitikai párbeszédet az európai felsőoktatási térség és a világ több része között – ezért a kölcsönös érdeklődésre számot tartó konkrét kérdésekkel kapcsolatos információ- és tapasztalatcsere eszközeként üdvözlendő fejlemény;

Az európai felsőoktatást a nemzetközi érdekeltek szemében érthetőbbé és átláthatóbbá tevő kezdeményezések szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Európa vonzóbb célpont legyen a tanulmányok folytatásához. Folytatni kell a felsőoktatási intézmények sokféle küldetésének és teljesítményének feltérképezésére, valamint egy európai átláthatósági eszköz megvalósíthatóságának felmérésére irányuló, folyamatban lévő vizsgálatot azzal a céllal, hogy az európai felsőoktatás sajátos erősségei jobban láthatóak legyenek és nagyobb mértékben előtérbe kerüljenek;

Egyre több harmadik ország mutat érdeklődést az EU által kidolgozott azon közös politikák és eszközök iránt, amelyek célja, hogy támogassák a tagállamok különböző oktatási rendszereinek a modernizálását: ezek közül különlegesen nagy érdeklődést váltott ki az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) és az európai képesítési keretrendszer (EQF). Ezért a nemzetközi felsőoktatási együttműködési programok mellett fejleszteni kell a többi érdekelt globális partnerrel a felsőoktatásról folytatott szakpolitikai párbeszédet a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje, a helyi képességek megerősítése, valamint a pozitív visszajelzéseknek az uniós szakpolitikák javítására való felhasználása érdekében;

célszerű lenne, ha a nemzetközi felsőoktatási együttműködés továbbra is a partnerek modernizációs erőfeszítéseit támogató, fontos uniós eszköz maradna, mivel az EU azáltal, hogy az uniós és a harmadik országbeli felsőoktatási intézmények közötti strukturált partnerségeket kínál, a felsőoktatási intézményeken belül és azokon túl is hozzájárulhat a helyi képességek fejlesztéséhez, a képzett egyetemi oktatók megtartásához, valamint a nemzetközi felsőoktatási cserék és a mobilitás erősítéséhez;

ENNEK MEGFELELŐEN FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY:

A felsőoktatási intézményekkel egyeztetve, elismerve önállóságukat és nemzeti gyakorlatukat, fogadják el az alábbiakat szolgáló intézkedéseket:

Egy valóban nemzetközi kultúra előmozdítása ezen intézményeken belül, például a következők révén:

a)	a felsőoktatási intézmények, a kutatás világa és az üzleti szféra közötti együttműködés, hálózatépítés és kölcsönhatás nemzetközi szintű előmozdítása a teljes körűen működő tudásháromszög létrehozását célzó erőfeszítések keretében;

b)	a külföldi hallgatók, oktatók, kutatók és egyéb alkalmazottak mobilitásának előmozdítása és támogatása;

c)	a hallgatók, az oktatók, a kutatók és a felsőoktatásban részt vevő egyéb érdekeltek számára az ahhoz szükséges képzés és kompetenciák biztosítása, hogy egy nyílt, nemzetközi környezetben dolgozzanak;

d)	olyan, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező oktatók felvétele, akik nemzetközi tapasztalatszerzésre ösztönözhetik a helyi hallgatókat és az oktatókat;

e)	magas színvonalú tantervek nyújtásának és a nemzetközi dimenziót figyelembe vevő oktatási módszerek alkalmazásának biztosítása;

f)	olyan intézményi környezet kialakítása, amely ösztönzi a hallgatók, az oktatók és a kutatók nemzetközi programokban, közös, kettős vagy többes oklevelek megszerzésében, valamint kutatási projektekben való részvételét;

g)	a felsőoktatási intézmények arra való ösztönzése, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek a nemzetközivé válást célozzák, és/vagy építsék be ezt a dimenziót a fejlesztési terveikbe;

A felsőoktatási intézmények nemzetközi vonzerejének növelése, többek között a következők révén:

a)	az európai egyetemek kiválóságának támogatása, valamint nemzetközi láthatóságuk javítása azáltal, hogy a tanulmányok és a kutatás szempontjából érdekes helynek mutatják be őket;

b)	a külföldi hallgatók, oktatók, kutatók és egyéb alkalmazottak fogadását, ott-tartózkodását és visszatérését segítő szolgálatok minőségének a javítása;

c)	nemzetközi együttműködési hálózatokban, projektekben és közös oktatási és kutatási programokban való részvétel;

d)	magas színvonalú közös, kettős vagy többes oklevelek kidolgozásának, valamint a szakdolgozatok közös felügyeletének elősegítése;

e)	a külföldön szerzett képesítések és a külföldi résztanulmányok elismerésének megkönnyítése, kellő figyelemmel a minőségbiztosítási mechanizmusokra;

A felsőoktatási intézmények társadalmi felelősségvállalása globális dimenziójának és a vele kapcsolatos tájékozottságnak az előmozdítása, többek között az alábbiak révén:

a)	a felsőoktatási közösség körében a nemzetközi együttműködés új és innovatív formáinak az elősegítése;

b)	megfelelő ösztönzők és támogatás nyújtásával az esélyegyenlőség erősítése és javítása a felsőoktatásba és a nemzetközi mobilitási programokba való bejutás terén;

c)	a tudásnak a társadalomba való visszaáramoltatása helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt, ezáltal segítve a társadalom igényeinek kielégítését és a fontos társadalmi kihívásoknak való megfelelést;

ENNEK MEGFELELŐEN FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

dolgozza ki – a tagállamokkal együttműködve és maradéktalanul tiszteletben tartva a felsőoktatási intézmények önállóságát – az EU nemzetközi felsőoktatási stratégiáját, amelynek célja, hogy uniós és nemzeti szinten egyaránt fokozza a már meglévő nemzetközi együttműködési kezdeményezések összhangját és egymást kiegészítő jellegét, és amely az EU külső tevékenységeinek keretében folytatni fogja az európai felsőoktatás, kutatás és innováció vonzerejének, továbbá az e területet érintő uniós együttműködési programoknak és szakpolitikáknak az előmozdítását;

2.	biztosítsa, hogy az EU és a világ többi része közötti hallgatói és kutatói mobilitás az említett stratégia részét fogja képezni;

3.	folytassa a nemzetközi felsőoktatási partnerségek, a nemzetközi felsőoktatási együttműködések és a kapacitásépítő tevékenységek támogatását, valamint segítse elő az érdekelt harmadik országokkal a felsőoktatásról folytatott szakpolitikai párbeszédet;

4.	segítse elő az e területre vonatkozó tapasztalatok és bevált gyakorlat cseréjét.

(1) E szövegben a „nemzetközivé tétel” kifejezés az európai uniós és a harmadik országbeli felsőoktatási intézmények közötti nemzetközi együttműködés fejlesztését jelenti.

(2) 16096/1/07 REV 1.

(3) HL L 340., 2008.12.19., 83. o.

(4) Az Európai Képesítési Keretrendszer (HL C 111., 2008.5.6., 1. o.).

(5) Például az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás, valamint az európai felsőoktatási térségre vonatkozó európai szabványok és minőségbiztosítási iránymutatások, amelyeket a bolognai folyamat keretében hoztak létre.

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/15

A Tanács következtetései (2010. május 10.) a kultúrának a helyi és a regionális fejlődéshez való hozzájárulásáról

2010/C 135/05

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

EMLÉKEZTETVE:

a kérdés e következtetések mellékletében szereplő, idevágó politikai hátterére,

az Európai Unió előtt álló mind gazdasági, mind társadalmi kihívásokra, és arra, hogy szükség van egy olyan európai stratégiára, amely választ ad ezekre a kihívásokra,

a kultúrában rejlő értékre, valamint a kultúrának a versenyképes, innovatív és befogadó piacgazdaságot motiváló, illetve a társadalmi kohéziót elősegítő, kulcsfontosságú szerepére,

az európai régiók és városok jellegzetes kulturális gazdagságára és sokszínűségére, ami egyrészt a polgárokhoz és a helyi érdekeltek igényeihez való közelségükből, másrészt a gazdasági, társadalmi és területi kohézió területén játszott szerepükből fakad,

arra, hogy a kultúra, valamint a kulturális és kreatív ágazatok hozzájárulnak a helyi és regionális fejlődéshez azáltal, hogy vonzóbbá teszik az európai régiókat, fejlesztik a fenntartható turizmust, új munkalehetőségeket, innovatív termékeket és szolgáltatásokat teremtenek, valamint segítik az új készségek és kompetenciák kialakulását,

EGYETÉRT AZZAL, HOGY:

—

a kultúra, a kreativitás és az innováció között nyilvánvaló kapcsolat van, ami hozzájárul a társadalmi és a gazdasági fejlődéshez. Ezért alapvetően fontos, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében megszilárdítsák a kultúra, különösen a kulturális és kreatív ágazatok hozzájárulását az „Európa 2020” stratégiához,

ÚGY VÉLI, HOGY A KULTÚRÁNAK A HELYI ÉS REGIONÁLIS FEJLŐDÉSHEZ VALÓ MÉG NAGYOBB MÉRTÉKŰ HOZZÁJÁRULÁSA ÉRDEKÉBEN AZ ALÁBBIAKRA VAN SZÜKSÉG:

—	a kultúrát stratégiai és több területet érintő elemként be kell vonni az európai régiók és városok gazdasági és társadalmi fejlesztését célzó uniós és tagállami politikákba,

—	ösztönözni kell a kultúrába, valamint a kulturális és a kreatív iparágakba – különösen a kkv-kbe – való helyi és regionális szintű stratégiai befektetéseket a kreatív és dinamikus társadalmak megerősítéséhez,

—	elő kell mozdítani a kultúra hozzájárulását a fenntartható turizmushoz, hiszen kulcsfontosságú tényező a helyi és a regionális vonzerő, valamint a gazdasági fejlődés szempontjából, továbbá fontos szerepet tölt be az európai kulturális örökség jelentőségének hangsúlyozásában,

—

növelni kell a döntéshozóknak az olyan helyi és regionális szakpolitikákkal kapcsolatos tudatosságát, amelyek a jelenlegi, gyorsan változó környezethez igazított új kompetenciákat teremtenek a kultúra és a kreativitás révén, új készségek kifejlesztése, a humántőke erősítése és a társadalmi kohézió elősegítése céljából,

—	meg kell erősíteni a határokon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti, kulturális kezdeményezéseket, mint olyan eszközöket, amelyek kapcsolatot teremtenek Európa népei és régiói között, és erősítik a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉNEK KELLŐ MÉRTÉKŰ FIGYELEMBEVÉTELÉVEL AZ ALÁBBI PRIORITÁSI TERÜLETEKET HATÁROZZA MEG:

1. A kultúra beépítése a helyi és regionális fejlesztési politikákba

A tagállamok és a Bizottság felkérést kapnak, hogy:

erősítsék meg a kultúra szerepét az integrált helyi és regionális fejlesztési politikákon belül, beleértve az infrastruktúrát, a város-rehabilitációt, a vidéki diverzifikációt, a szolgáltatásokat, a vállalkozói készséget, a turizmust, a kutatást és innovációt, a humántőke fejlesztését, a társadalmi befogadást és a régiók közötti együttműködést;

b)	növeljék a kulturális ágazat és más ágazatok közötti vertikális és horizontális szinergiákat, valamint a közszféra és a magánszféra érdekeltjei közötti partnerségeket;

c)	helyi és regionális szinten támogassák a kulturális beruházásokkal kapcsolatos, tényeken alapuló megközelítést, felhasználva az értékelési és hatásvizsgálati eszközöket;

d)	a tagállamok, az európai régiók, városok és érdekelt felek között mozdítsák elő a szélesebb körű együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét;

e)	ösztönözzék a kultúrának a helyi és regionális fejlődéshez való hozzájárulásával kapcsolatos tájékoztatást és szélesebb körű figyelemfelkeltést;

mozdítsák elő a kohéziós politika szabályozási keretének és azon eszközeire vonatkozó végrehajtási eljárásoknak a jobb megértését, amelyek kimondottan a kultúra terén érdekelt feleket érintik mind az állami, mind pedig a magánszektorban – beleértve a civil társadalmat –, és amelyek segítik a kulturális dimenzió megismertetését a helyi és regionális fejlesztési politikákért felelős személyekkel;

A tagállamok felkérést kapnak, hogy:

a)	adott esetben vonják be a kultúrában érdekelt feleket az alulról felfelé építkező helyi és regionális fejlesztési programokba, beleértve az európai kohéziós politikát is;

b)	a helyi és a regionális hatóságokat vonják be az európai kulturális menetrend végrehajtásába, hogy a kulturális politika megfeleljen az európai régiók és városok elvárásainak és szükségleteinek;

c)	ösztönözzék az integrált helyi fejlesztési stratégiákat, melyek célja, hogy a kultúra hozzáférhetősége tekintetében kompenzálják a polgárok közötti földrajzi különbségeket;

A Bizottság felkérést kap, hogy:

a)	európai szinten gyűjtse össze és terjessze a legjobb gyakorlatokat, és hozzon létre az információcserét szolgáló eszközöket;

2. Helyi és regionális szinten a kulturális és kreatív ágazatok, különösen a kkv-k erőteljesebb fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakításának ösztönzése

A tagállamok és a Bizottság felkérést kapnak, hogy:

hatékonyabban használják ki a kohéziós politika és más releváns finanszírozási programok eszközeit annak érdekében, hogy a legjobb támogatást nyújthassák a kulturális és kreatív ágazatok számára, többek között a finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés megkönnyítésével és tanácsadói szolgáltatásokkal;

b)	helyi és regionális szinten támogassák inkubátorok létrehozását a kulturális és kreatív ágazatokban, ezáltal elősegítve a vállalkozóvá válást;

tárják fel annak módjait, hogy miként lehetne új üzleti modellek elterjedését előmozdítani, valamint hogy milyen módon lehetne megszilárdítani a kreatív klasztereket és az üzleti kutatóközpontokat, kiaknázva az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) alkalmazása és használata kínálta lehetőségeket;

támogassák és erősítsék meg a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k hozzáférését a digitális és fizikai terjesztési csatornákhoz olyan politikák révén, amelyek ösztönzik az alkotások lehető legszélesebb körben való terjesztését és forgalmazását, biztosítva az alkotói tevékenységben részt vevők méltányos javadalmazását;

A tagállamok felkérést kapnak, hogy:

a)	támogassák a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k számára kedvező szabályozási környezetet, és találjanak innovatív módokat az állami és a magánfinanszírozáshoz való hozzáféréshez;

mozdítsák elő a megfelelőbb kommunikációt a kulturális és kreatív ágazatok és a pénzügyi szolgáltatások között azáltal, hogy ösztönzik a kulturális ágazaton belül tevékenykedő társaságok, munkáltatók és munkavállalók számára szervezett, az üzleti irányítással, a kutatással és az innovációval kapcsolatos, valamint a pénzügyi és tájékoztató jellegű képzéseket;

A Bizottság felkérést kap, hogy:

a)	a kulcsfontosságú kezdeményezések, releváns stratégiák és európai uniós programok keretében fordítson nagyobb figyelmet a kulturális és a kreatív ágazatokra;

3. A kultúra hozzájárulásának erősítése a fenntartható turizmushoz

A tagállamok és a Bizottság felkérést kapnak, hogy:

a)	a fenntartható turizmus kulcsfontosságú elemeként ösztönözzék a kulturális turizmus fejlesztését, és fordítsanak kellő figyelmet a környezetvédelemre, a kulturális örökség megőrzésére, a tájvédelemre, valamint az életminőség megóvására;

A tagállamok felkérést kapnak, hogy:

a)	mozdítsák elő a régióra jellemző források revitalizációját, különös figyelmet fordítva a (tárgyi és szellemi) kulturális örökségre, a kulturális kifejezésmódokra és kapcsolódó tevékenységekre;

b)	ösztönözzék a régió sajátosságait figyelembe vevő és tiszteletben tartó, valamint a régió imázsát előmozdító, kulturális tevékenységeket, lehetővé téve egyúttal a helyi lakosság szerepvállalását és részvételét;

c)	abból a célból, hogy ösztönözzék a felelős hozzáállást a turisták és a turisztikai szolgáltatók körében, a környezeti nevelés keretében fokozottan tudatosítsák a kulturális és természeti örökség megóvásának szükségességét;

4. A kreativitás ösztönzése az oktatás és képzés területén új készségek kifejlesztése, a humántőke erősítése és a társadalmi kohézió elősegítése céljából

A tagállamok és a Bizottság felkérést kapnak, hogy:

a)	az oktatási intézmények, a kutatóközpontok, a kulturális szereplők és a vállalkozások közötti hálózatok révén ösztönözzék a kreativitást és az innovációt az oktatási és az üzleti ágazatban;

helyi és regionális szinten erősítsék meg a kultúra, az oktatás és az üzleti ágazatok közötti kapcsolatokat, hogy ezáltal elősegítsék a fiatalok és a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek munkaerő-piaci integrációját, és felruházzák őket a változó társadalmi-gazdasági környezetben szükséges kommunikációs és vállalkozói készségekkel;

A tagállamok felkérést kapnak, hogy:

a)	az érintett helyi és regionális hatóságokkal együtt mérjék fel az egyes régiók potenciális készségigényeit, és határozzák meg, hogy a kultúra milyen módon tud hozzájárulni a helyi humántőke fejlesztését célzó szakpolitikákhoz;

b)	az egész életen át tartó tanulás fontos elemeként mozdítsák elő a kulturális és a művészeti nevelést;

A Bizottság felkérést kap, hogy:

a)	térképezze fel a digitális váltásból, a demográfiai változásokból és a változó gazdasági körülményekből eredeztethető új kihívások összefüggésében a kulturális és kreatív ágazatban szükségessé váló készségeket és igényeket;

mozgósítsa a kulturális és kreatív ágazatban tevékenykedő szakemberek tanulási célú mobilitásának – többek között a fiatal vállalkozók mobilitásának – támogatására szolgáló meglévő eszközöket, és ösztönözze a tanulás új formáit (pl. az egymástól való tanulásra irányuló, határokon átnyúló kezdeményezéseket);

5. A határokon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti kulturális együttműködés megerősítése

A tagállamok és a Bizottság felkérést kapnak, hogy:

a)	segítsék elő a kulturális együttműködést és a kulturális szereplők mobilitását Európa különböző régiói között;

b)	támogassák az olyan, határokon átnyúló és régiók közötti kulturális projektek és tevékenységek fejlesztését, melyek hangsúlyozzák egy adott terület helyi sajátosságait, és törekszenek az ott élő polgárok bevonására;

A tagállamok felkérést kapnak, hogy:

a)	ösztönözzék a kohéziós politika eszközeinek felhasználását a határokon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti együttműködés megerősítésére;

A Bizottság felkérést kap, hogy:

a)	folytassa a kulturális kezdeményezések támogatását a kohéziós politika eszközein belül, amelyek katalizátorként működnek a bevált gyakorlatok, cserék, valamint az innovációs laboratóriumok terén;

b)	az érintett felek széles körében terjessze az idevágó tanulmányokat és példákat a bevált gyakorlatokra;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

a helyi és a regionális fejlesztésre irányuló jelenlegi és jövőbeli szakpolitikák kidolgozása és megvalósítása során, valamint az európai kohéziós politika hatásköreikkel összhangban történő végrehajtásakor vegyék figyelembe ezeket a prioritásokat.

MELLÉKLET

E következtetések elfogadásakor a Tanács különösen az alábbiakra emlékeztet:

—	Az UNESCO 2005. október 20-i egyezménye a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról.

—	A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

—	A Tanács 2007. május 24-i következtetései a kulturális és a kreatív ágazatoknak a lisszaboni célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról.

—	A Bizottság 2007. október 19-i közleménye a fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendjéről.

—	A Tanács 2007. november 16-i állásfoglalása az európai kulturális menetrendről.

—

Az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetései, amelyek elismerték, hogy a jövőbeli növekedésnek kulcsfontosságú tényezője az európai polgárokban rejlő, az európai kultúrán és tudományos kiválóságon alapuló innovációs potenciál és kreativitás teljes kibontakoztatása (7652/08).

—	A Tanács 2008. május 22-i következtetései az interkulturális kompetenciákról.

—	A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a 2008–2010. évre szóló kulturális munkatervről.

—	A Tanács 2009. május 12-i következtetései a kultúráról mint a kreativitás és az innováció ösztönzőjéről.

—	Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája (2010. március 3.).

—	A Bizottság 2010. április 27-i zöld könyve az alkotó jellegű iparágakban rejlő lehetőségek felszabadításáról.

Tanulmányok:

—	Az EK-Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének alkalmazása: A strukturális alapok felhasználása a kultúra területén az 1994–1999-es időszakban (6929/04).

—	A kulturális gazdaság Európában. A KEA European Affairs kiadványa (2006. november 13.).

—	A kultúrának a kreativitásra kifejtett hatásai. A KEA European Affairs kiadványa (2009. június).

—	A kultúra hozzájárulása a helyi és a regionális gazdasági fejlődéshez az európai regionális politika keretében (2010. április).

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/23

Értesítés az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 2., 3. és 7. cikkében említett listára a 450/2010/EU bizottsági rendelet értelmében felvett Nayif Bin-Muhammad al-Qahtani és Qasim Yahaya Mahdi al-Rimi számára

2010/C 135/10

A 2002/402/KKBP közös álláspont (1) felhívja az Uniót, hogy fagyassza be az 1267(1999) és az 1333(2000) BTH értelmében összeállított, és az 1267(1999) BTH által felállított bizottság által rendszeresen felülvizsgált listában említetteknek megfelelően Oszáma bin Láden, az Al-Qaida szervezet tagjai, a Tálibán, valamint a velük összeköttetésben álló személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait.

Az ENSZ-bizottság által összeállított lista az alábbiakra terjed ki:

—	az Al-Qaida, a Tálibán és Oszáma bin Láden,

—	az Al-Qaidával, a Tálibánnal és Oszáma bin Ládennel összeköttetésben álló egyes természetes vagy jogi személyek, szervezetek, testületek és csoportok, valamint

—	az említett, összeköttetésben álló személyek, szervezetek, testületek és csoportok tulajdonát képező, ezek ellenőrzése alatt álló vagy ezeket más módon támogató jogi személyek, szervezetek és testületek.

Az alábbi cselekmények, illetve tevékenységek jelzik azt, hogy valamely egyén, csoport, vállalkozás vagy szervezet „összeköttetésben áll” az Al-Qaidával, Oszáma bin Ládennel vagy a Tálibánnal:

az Al-Qaida, a Tálibán, Oszáma bin Láden, vagy az azokkal összeköttetésben álló sejt, hálózat vagy frakció által, azzal együttműködve, a nevében, vagy a javára elkövetett cselekmények vagy tevékenységek finanszírozásában, tervezésében, lehetővé tételében, előkészítésében, illetve elkövetésében való részvétel,

b)	fegyver és fegyverrel kapcsolatos anyagok biztosítása, eladása vagy szállítása bármelyikük számára,

c)	bármelyik említett szervezet számára történő toborzás, illetve

d)	egyéb támogatás bármelyikük cselekményeihez, illetve tevékenységeihez.

Az ENSZ-bizottság 2010. május 11-én úgy döntött, hogy a vonatkozó listára felveszi Nayif Bin-Muhammad al-Qahtanit és Qasim Yahaya Mahdi al-Rimit. Az érintett személyek bármikor – tetszőleges igazoló dokumentumokkal ellátott – kérelmet terjeszthetnek az ENSZ-bizottság elé annak érdekében, hogy a testület vizsgálja felül az őket az ENSZ fent említett listájára felvevő döntését. E kérelmet a következő címre kell elküldeni:

United Nations — Focal point for delisting

Security Council Subsidiary Organs Branch

Room S-3055 E

New York, NY 10017

UNITED STATES OF AMERICA

További információk találhatók az alábbi internetcímen: http://www.un.org/sc/committees/1267/delisting.shtml

A 2. bekezdésben említett ENSZ-határozat alapján a Bizottság elfogadta az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet (2) I. mellékletét módosító 450/2010/EU rendeletet (3). A 881/2002/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 7a. cikkének (1) bekezdése szerinti módosítás az e rendelet I. mellékletében (a továbbiakban: I. melléklet) szereplő listát kiegészíti Nayif Bin-Muhammad al-Qahtanival és Qasim Yahaya Mahdi al-Rimivel.

A 881/2002/EK rendelet alábbi intézkedései vonatkoznak az I. melléklethez hozzáadott egyénekre és szervezetekre:

az érintett egyének és szervezetek tulajdonát képező, illetve birtokában lévő valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztása, továbbá a pénzeszközök részükre vagy javukra közvetlen vagy közvetett módon történő rendelkezésre bocsátásának mindenkire vonatkozó tilalma (2. és 2a. cikk (4));

valamint

2.	az érintett egyének és szervezetek bármelyike részére közvetlenül vagy közvetve katonai tevékenységgel kapcsolatos technikai tanácsadás, segítségnyújtás vagy képzés felajánlásának, eladásának, nyújtásának vagy szállításának tilalma (3. cikk).

A 881/2002/EK rendelet 7a. cikke (5) felülvizsgálati eljárásról rendelkezik, amennyiben a listára felvettek észrevételeket nyújtanak be által a listára való felvétel okaira vonatkozóan. A 450/2010/EU rendelet I. mellékletébe felvett egyének és szervezetek kérelmet intézhetnek a Bizottsághoz a listán való feltüntetésük okaira vonatkozóan. Ezt a kérelmet a következő címre kell elküldeni:

European Commission

‘Restrictive measures’

Rue de la Loi/Wetstraat 200

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

5.	Felhívjuk az érintett személyek és szervezetek figyelmét arra a lehetőségre, hogy a 450/2010/EU rendelet ellen eljárást indíthatnak az Európai Unió Bíróságánál az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkének negyedik és hatodik bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően.

Az érintett egyének személyes adatait a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK rendelet (6) előírásaival összhangban kezelik. Bármilyen, például további információkra, illetve a 45/2001/EK rendelet értelmében vett jogok (személyes adatokhoz való hozzáférés vagy személyes adatok helyesbítése) gyakorlására vonatkozó kérelmet a Bizottságnak kell elküldeni a fenti 4. pontban említett címre.

A szabályszerűség érdekében felhívjuk az I. mellékletbe felvett egyének és szervezetek figyelmét arra a lehetőségre, hogy kérelemmel fordulhatnak az érintett tagállam(ok) 881/2002/EK rendelet II. mellékletében felsorolt illetékes hatóságaihoz arra vonatkozóan, hogy befagyasztott pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat használhassanak fel alapvető szükségletek kielégítése vagy különleges kifizetések teljesítése érdekében, az említett rendelet 2a. cikkével összhangban.

(1) HL L 139., 2002.5.29., 4. o. A legutóbb a 2003/140/KKBP közös állásponttal (HL L 53., 2003.2.28., 62. o.) módosított közös álláspont.

(2) HL L 139., 2002.5.29., 9. o.

(3) HL L 217., 2010.5.26., 8. o.

(4) A 2a. cikket az 561/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 82., 2003.3.29., 1. o.) illesztette be a rendeletbe.

(5) A 7a. cikket az 1286/2009/EU tanácsi rendelet (HL L 346., 2009.12.23., 42. o.) illesztette be a rendeletbe.

(6) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/25

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2010/C 135/11

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„LIMONE DI SIRACUSA”

EK-sz.: IT-PGI-0005-0502-11.10.2005

OEM ( ) OFJ ( X )

Ez az egységes dokumentum a termékleírás főbb elemeit tartalmazza tájékoztató jelleggel.

1. A tagállam felelős szervezeti egysége:

Név:

Ministero delle Politiche Agricole e Forestali

Cím:

Via XX Settembre 20

00187 Roma RM

ITALIA

Tel.

+39 0646455104

Fax

+39 0646655306

E-mail:

saco7@politicheagricole.gov.it

2. Csoportosulás:

Név:

Consorzio del Limone di Siracusa

Cím:

c/o SOAT 30 — viale Teracati 39

96100 Siracusa SR

ITALIA

Tel.

+39 093138234

Fax

+39 093138234

E-mail:

—

Összetétel:

Termelők/feldolgozók ( X ) Egyéb ( )

3. A termék típusa:

1.6. osztály:

Zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék frissen vagy feldolgozva.

4. Termékleírás:

(a követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)

4.1. Név:

„Limone di Siracusa”

4.2. Leírás:

A „Limone di Siracusa” oltalom alatt álló földrajzi jelzés a Siracusa megyében, a 4.3. pontban meghatározott földrajzi területen található, szakosodott mezőgazdasági üzemekben termesztett Citrus limon (L) Burm botanikai fajhoz tartozó „Femminello” kultivár és klónjai számára van fenntartva.

A különböző időpontokban betakarított fajták jellemzői a következők:

Primofiore: október 1. és április 14. között takarítják be, és az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

A héj színe: a világoszöldtől a citromsárgáig;

Forma: elliptikus;

Méret: közepes-nagy;

A gyümölcsök tömege: legalább 100 g;

Gyümölcshús: a világoszöldtől a citromsárgáig;

A gyümölcs leve: citromsárga;

A tiszta gyümölcslé minimális mennyisége: a gyümölcs tömegének 34 %-ánál nagyobb;

A gyümölcshús Brix-foka: > 7;

Savasság: > 6 %.

Bianchetto vagy Maiolino (más néven tavaszi citrom): április 15. és június 30. között takarítják be, és az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

A héj színe: világossárga;

Forma: elliptikus vagy tojásdad;

Méret: nagy;

A gyümölcsök tömege: legalább 100 g;

Gyümölcshús: sárga;

A gyümölcs leve: citromsárga;

A tiszta gyümölcslé minimális mennyisége: a gyümölcs tömegének 30 %-ánál nagyobb;

A gyümölcshús Brix-foka: > 6,5;

Savasság: > 5,5 %.

Verdello (más néven nyári citrom): július 1. és szeptember 30. között takarítják be és az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

A héj színe: világoszöld;

Forma: elliptikus-gömbölyű;

Méret: közepes-nagy;

A gyümölcsök tömege: legalább 100 g;

Gyümölcshús: citromsárga;

A gyümölcs leve: citromsárga;

A tiszta gyümölcslé minimális mennyisége: a gyümölcs tömegének 25 %-ánál nagyobb;

A gyümölcshús Brix-foka: > 6;

Savasság: > 5,5 %.

A „Limone di Siracusa” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott gyümölcsöt friss állapotban, „Extra” és „Prima” kategóriába sorolva kell forgalomba hozni. A megengedett méretek az alábbiak: 3, 4, 5.

4.3. Földrajzi terület:

A „Limone di Siracusa” OFJ termőterülete Augusta, Melilli, Siracusa, Avola, Noto, Rosolini, Floridia, Solarino, Sortino és Priolo Gargallo településeket foglalja magába.

A földrajzi terület a Jón-tenger partját övező sávban, a parttól legfeljebb 10 km-re fekszik, és tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 210 métert. Északról a Porcaria-patak délre néző völgyei, délen pedig a Tellaro-folyó délre néző völgyei határolják.

4.4. A származás igazolása:

A termelési folyamat minden szakaszát úgy kell nyomon követni, hogy dokumentálni kell a bemenő és a kimenő terméket. Ily módon, valamint a termelés helyszíneként szolgáló termőföldeknek, a termelőknek, a csomagolóknak az ellenőrző szerv által vezetett, e célra létesített jegyzékeibe való felvételével, valamint a termesztett mennyiségeknek az ellenőrző szerv részére történő azonnali bejelentésével biztosítható a termék nyomon követése. Minden olyan természetes és jogi személyt, akinek a neve a nyilvántartásokban szerepel, a felügyeleti szerv a termékleírásnak és az ellenőrzési tervnek megfelelően ellenőrzés alá veti.

4.5. Az előállítás módja:

Az ültetési rendnek, a termesztési formáknak és a metszési technikáknak a növény megfelelő szellőzésén és a szükséges napsütésen kívül biztosítaniuk kell a tökéletes egyensúly fenntartását a növény fejlődésében. A maximális ültetési sűrűség hektáronként 400 növény. Intenzív termesztés esetén a maximális sűrűség hektáronként 850 növény.

Az oltóalanyok az alábbiak: az „Arancio amaro”, a „Poncirus trifoliata”, a „Citrange Troyer”, a „Citrange Carrizo” és a „Citrus macrophylla”, amelyek nagy genetikai stabilitással rendelkeznek.

A gyümölcs betakarítását kézzel kell végezni.

A gyümölcs leszedését, a kocsány elvágását metszőolló segítségével kell végezni. A gyümölcsöt közvetlenül a növényről kell szedni, a hagyományos módszerek szerint, a gyümölcs olyan érettségi fokán, amely biztosítja annak megfelelő érzékszervi és esztétikai minőségét.

A maximálisan termeszthető citrommennyiség – valamennyi termesztési szakaszt figyelembe véve – hektáronként 29 tonna, beleértve az összes virágzó növény gyümölcsét.

4.6. Kapcsolat:

A „Limone di Siracusa” terméket lédússág és közepesen nagy méret jellemzi, valamint az, hogy a termék érése a teljes naptári évet lefedi. Ezek a tulajdonságok a terület talajtani és éghajlati jellemzőinek, valamint a területen termesztett kultivároknak köszönhetőek. A „Limone di Siracusa” termesztése a part menti sávban, valamint a Siracusa tartományt átszelő vízfolyások völgyeiben, néhány kisebb belső területen zajlik. A Siracusa part menti síkságán mért éves átlaghőmérséklet elemzése alapján megállapítható, hogy Siracusa környéke októbertől márciusig enyhe, míg áprilistól szeptemberig száraz éghajlatú. A talaj e területen mindenütt rendkívül termékeny, többé-kevésbé mély, valamint tápanyagban és szerves anyagokban gazdag.

A citrom termesztésében a víz alapvető tényező. A „Limone di Siracusa” termesztési területén a vízkészleteket a felszíni vízfolyások, valamint az ibleai fennsík bőséges felszín alatti vízgyűjtő területei biztosítják, amelyek egész Szicília legnagyobb természetes vízkészletét jelentik. A rendelkezésre álló víz, valamint a légkör páratartalma együtt döntően befolyásolják a „Limone di Siracusa” termék minőségét: annak következtében, hogy a növények nem szenvednek vízhiánytól, továbbá a közepesen párás levegőnek köszönhetően a gyümölcsök lédúsabbak, szabályos formájúak, vékony héjúak és betakarításuk egész évben folyhat.

Szicíliában történelmi hagyománya van a citrusfélék termesztésének, és az ősi hagyományok nemzedékről nemzedékre átszálló tisztelete Siracusában napjainkban is él, létrehozva a „Limone di Siracusa” termesztésének valódi magasiskoláját.

4.7. Ellenőrző szerv:

Az ellenőrző szerv teljesíti az EN 45011 szabványban meghatározott feltételeket.

Név:

Det Norske Veritas Italia

Cím:

Viale A. De Gasperi 187

95127 Catania CT

ITALIA

Tel.

+39 095370020

Fax

+39 095372871

E-mail:

—

4.8. Címkézés:

A csomagolt termék esetében a göngyöleg legalább egyik oldalán, arra eltávolíthatatlanul rányomtatva vagy a csomagban található, illetve ahhoz erősen rögzített címkén kötelező jól olvashatóan és láthatóan feltüntetni: a fajtát, a származási helyet, a kategóriát, a méretet és a tételszámot.

Az ömlesztve értékesített termékeknél minden egyes gyümölcsöt fel kell címkézni.

A csomagolóanyagok a következők: kartonpapír, fa, műanyag. Megengedett kölcsönzött, újrahasznosítható műanyag göngyöleg használata is. A megengedett kiszerelések az alábbiak: háló és zacskó, a hálóhoz rögzített műanyag szalaggal. Minden egyes göngyölegen és minden egyes csomagoláson fel kell tüntetni a „Limone di Siracusa” logót.

A logó egy vízszintes irányú ovális alakzat, benne fekete-fehérben láthatók a siracusai görög színház körvonalai, amelynek félkör alakú színpadán, jobb oldalon két citrom látható. A citromok közül a hátsó egy egész gyümölcs egy levéllel, míg a másik félbe vágva látható, az egész citrom egy részét eltakarva. A levéllel ábrázolt citromnak van kocsánya, a levél színe raszteres zöld. A levél a védjegy közepe felé fordul és részben takarja a citromot, amelyhez a kocsánnyal kapcsolódik.

Az ovális alakzat belsejében fent látható a „Limone di Siracusa” felirat.

A feliratot tilos kiegészíteni bármely, kifejezetten elő nem írt minősítéssel vagy megjegyzéssel, ideértve a „finom”, „kiváló”„válogatott”, és hasonló jelzőket. Dicsérő jellegű kifejezések használata tilos.

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

26.5.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 135/29

2010/C 135/12

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„ARANCIA DI RIBERA”

EK-sz.: IT-PDO-0005-0669-07.01.2008

OFJ ( ) OEM ( X )

1. Elnevezés:

„Arancia di Ribera”

2. Tagállam vagy harmadik ország:

Olaszország

3. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1. A termék típusa:

1.6.	Osztály: Zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék frissen vagy feldolgozva.

3.2. A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

Az „Arancia di Ribera” oltalom alatt álló eredetmegjelölés kizárólag az alábbi fajtájú termékre vonatkozik: Brasiliano és alábbi klónjai: közönséges Brasiliano, javított Brasiliano; Washington Navel, közönséges Washington Navel, javított Washington Navel, Washington Navel 3033, Navelina és alábbi klónjai: közönséges Navelina, javított Navelina és Navelina ISA 315. Forgalomba hozatalakor az „Arancia di Ribera” a következő jellemzőkkel rendelkezik: a (citrus)gyümölcs minimális átmérője: 70 mm; minimális mérete az európai osztályozás szerint: 6-os; jellegzetesen gömbölyded-elliptikus alakú (ovális, lapított vagy elliptikus) belső köldökkel; héjának színe: egyenletesen narancssárga, a tél végén vörösesbe hajló; húsának színe: egyenletesen narancssárga, finom és tömör szerkezetű, magok nélkül; leve: narancssárga színű; léhozama legalább 40 %; oldható szárazanyag-tartalma 9 és 15 Brix-fok közötti; savassága 0,75 és 1,50 közötti; az oldható szárazanyag és a titrálható szerves savak aránya legalább 1:8. Az „Arancia di Ribera” OEM kizárólag az Extra és az I. osztályú kereskedelmi kategóriákba tartozó narancsra vonatkozhat.

3.3. Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén):

—

3.4. Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

—

3.5. Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni:

Az „OEM” termékek minőségének és épségének megőrzése érdekében az összes csomagolási műveletet a 4. pontban meghatározott termőterületen kell végezni, mivel a hosszú szállítás és az azt követő műveletek a kórokozók elszaporodását és a termék fertőződését okozhatják.

Az Arancia di Ribera narancsot sem szedés előtt, sem szedés után, sem pedig csomagolás alatt nem vetik alá semmiféle vegyszeres kezelésnek. Az Arancia di Ribera sokkal érzékenyebb a szállításra és a további műveletekre, mint más narancsfajták, mivel nem tartósítják.

3.6. A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

Az „Arancia di Ribera OEM” termék az alábbi csomagolásokban kerül forgalomba:

—	fából, műanyagból és kartonból készült tartó és/vagy tálca, legfeljebb 25 kg tömegig,

—	hálós zsák legfeljebb 5 kg tömegig,

—	kosár legfeljebb 40 kg tömegig.

A csomagolási egységeket, a zsákokat és a kosarakat úgy kell pecséttel lezárni, hogy azok tartalmát a pecsét feltörése nélkül ne lehessen kivenni.

3.7. A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A csomagolások címkéjén egyértelmű és jól olvasható nyomtatott betűkkel az alábbiakat kell feltüntetni:

—	Az „Arancia di Ribera” OEM elnevezést és a logót, a címkén szereplő többi feliratnál nagyobb betűkkel.

—	A narancs fajtáját: Brasiliano, Washington navel és Navelina.

—	A gyártó és/vagy a csomagoló cég nevét és címét.

Az „Extra” vagy „I.” kereskedelmi osztályt.

Bármely más, kifejezetten elő nem írt minősítés feltüntetése tilos. Használhatók azonban olyan megjelölések, amelyek magánvédjegyekre utalnak, azzal a kikötéssel, hogy ez utóbbiaknak ne legyen dicsérő jelentésük, vagy ne téveszthessék meg a fogyasztót. Megjelölhető annak a gazdaságnak a neve, amelynek földterületéről a termék származik, valamint alkalmazhatók egyéb valósághű, dokumentálható utalások, amelyeket a hatályos jogszabályok megengednek. Feltüntethető a gyümölcs betakarításának hete is, ez azonban nem kötelező.

Az „Arancia di Ribera OEM” logója a következő:

Az „Arancia di Ribera D.O.P. Denominazione Di Origine Protetta” (OEM oltalom alatt álló eredetmegjelölés) felirat Textile betűtípussal, kisbetűvel, de a „di” szó kivételével nagy kezdőbetűkkel, míg a „DOP” („OEM”) egymástól ponttal elválasztott nagybetűkkel, a „Denominazione di Origine Protetta” (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) pedig csupa nagybetűvel. Az Arancia di Ribera felirat felett a gyümölcs stilizált rajza látható, amely a narancs jellegzetes alakját és színét idézi fel: mérete nagy, színe narancssárga, a levelek hosszúkásak. A „D.O.P” (OEM) felirat bal oldalán Szicília stilizált ábrája látható. A csomagoláson elhelyezett címkén jól olvasható betűkkel szerepelniük kell az alábbi megjelöléseknek:

4. A földrajzi terület tömör meghatározása:

Az „Arancia di Ribera” termőterülete a Verdura, a Magazzolo, a Platani és a Carboj folyók partján és part menti lejtőin terül el, és Agrigento megye alábbi településeinek területét foglalja magába: Bivona, Burgio, Calamonaci, Caltabellotta, Cattolica Eraclea, Cianciana, Lucca Sicula, Menfi, Montallegro, Ribera, Sciacca, Siculiana és Villafranca Sicula, továbbá Palermo megyében Chiusa Sclafani település.

5. Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1. A földrajzi terület sajátosságai:

Az Arancia di Ribera termőterülete igazi „narancs-oázis”, amely teljesen elkülönül a tartomány más déligyümölcs-termesztő területeitől. A narancsültetvények a Verdura, a Magazzolo, a Platani és a Carboj folyók partján és part menti lejtőin helyezkednek el. A vertisol és inceptisol osztályba tartozó talajok igen termékenyek, ami magas ásványianyag-tartalmuknak és szerkezetüknek köszönhető.

A nyári időszakban az esővíz pótlására az Arancia di Ribera termőterületéhez tartozó narancsligeteket a Castello, az Arancio és a di Prizzi gátjait elöntő, a Magazzolo, a Carboj és a Verdura folyókból származó vizet hasznosító csatornarendszer segítségével öntözik.

Az említett folyók bőséges mennyiségű, optimális minőségű vizet biztosítanak, amely szennyezőanyagoktól mentes, összetétele kiegyensúlyozott, vezetőképessége alacsony.

A tenger hatása egész évben meghatározza a hőmérsékleti és hidrometrikus feltételeket, amelyek megfelelnek a narancs ökofiziológiai igényeinek. Ezért rendkívül ritkák az olyan természeti csapások, mint a fagy vagy a sirokkó, amelyek jelentős károkat okoznak termésben.

5.2. A termék sajátosságai:

Az Arancia di Ribera jellemzői: érzékelhetően lédús, az egyes gerezdeket és kis hólyagokat körülvevő hártya könnyen rágható, szinte mindig könnyen szétmállik.

Az Arancia di Ribera további jellemzője, hogy az oldható szárazanyag és a savak aránya magas, a gyümölcs ropogós és ízletes, ami különösen alkalmassá teszi frissen történő fogyasztásra, továbbá kimagaslóan „édes”, és nem jellemző rá kesernyés íz. Az Arancia di Riberát emellett a gyümölcshéj és a lé intenzív, narancssárga színe különbözteti meg a többi terméktől.

5.3. A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

Az Arancia di Ribera jellemzői a természeti tényezők, így az éghajlat, a talaj, a víz, valamint a riberai gazdák szakértelmének történelmi kapcsolatához kötődnek.

A talajok gyorsan asszimilálódó, alapvető ásványi anyagokban gazdagok, kationcserélő képességük magas (> 20 meq/100 g), ami jelentősen növeli a növény számára hozzáférhető kicserélhető kálium-tartalmat. A rendelkezésre álló nagy mennyiségű kálium, amely elősegíti a cukor felszívódását a gyökerektől a levelekig és az ágakon át a gyümölcsig, a jellegzetesen mediterrán éghajlattal együtt döntő szerepet játszik az Arancia di Ribera cukortartalmának és ízminőségének növelésében.

Ezeken a területeken a talajok folyami hordalékból alakultak ki. Jellemző rájuk a magas agyagtartalom, a homok és nemritkán kavicsok által biztosított egyenletes szerkezet, amely biztosítja a levegő és a víz szabad áramlását, és lehetővé teszi a biológiai folyamatok beindulását, olyan „pozitív” mikroflóra megtelepedésével, amely a szervesanyag-szintézis elősegítése révén megkönnyíti a tápanyagok és a víz felvételét, és így hozzájárul a gyümölcs magasabb létartalmához. A Magazzolo, a Carboj és a Verdura folyók vizének kiváló minősége és bőséges mennyisége, valamint a talaj szennyeződésmentessége lehetővé teszi a tökéletes öntözést, amely ideálissá teszi a szóban forgó termék érzékszervi jellemzőit. A fenti talajtani és éghajlati jellemzőknek köszönhető a termék intenzív narancssárga színe, és elsősorban magas létartalma, amely alapján a termék a lénarancsok közé sorolható.

Az „Arancia di Ribera” elnevezés már 1950 óta ismert az olasz belföldi piacokon. Meghonosodásának jelentős lökést adott az 1966-ban megrendezett Fiera Mercato elnevezésű vásár, amely 1985 óta a „Sagra dell’Arancia di Ribera” ünnepként ismert. Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy a Verdura folyó völgyében már az 1800-as évek elejétől kezdve kiemelkedő minőségű narancsot termesztettek. A dokumentumok gazdag, édesvízzel jól ellátott területről szólnak, és olyan termékeket írnak le, amelyeket Palermóba szállítottak, és még Amerikába is exportáltak.

A termesztés főszereplője mindig a gazda volt, aki a lehető legjobban kihasználta a fajta területhez való kiváló alkalmazkodási képességét valamint egyszerű, ám hatékony újításokat vezetett be, amelyek lehetővé tették, hogy az Arancia di Ribera termesztését az időkhöz és a termesztés új igényeihez lehessen igazítani anélkül, hogy az ellentétes lett volna a helyi hagyományokkal és kultúrával. Ezért elterjedtek azok az újítások, amelyek az évek folyamán lehetővé tették a fenntartási költségek csökkentését. Ilyen például a kisnyomású csőrendszerrel történő öntözés, amely vizet takarít meg, és csökkenti a pneumatikus metszőollók használatának szükségességét a metszésnél. Ribera mezőgazdasági területe a gazdák szakértelme, az általuk bevezetett korszerű termesztési technikák, valamint a folyamatosan jelentős sikernek örvendő termékek minősége szempontjából sok évtizeden keresztül vezető szerepet töltött be a tartomány egész területén, valamint néhány esetben országos szinten is.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege

—	az alábbi internetes honlapon: http://www.politicheagricole.it/DocumentiPubblicazioni/Search_Documenti_Elenco.htm? txtTipoDocumento=Disciplinare%20in%20esame%20UE&txtDocArgomento=Prodotti%20di%20Qualit%E0>Prodotti%20Dop,%20Igp%20e%20Stg vagy

—

közvetlenül a minisztérium honlapjának kezdőlapjára (http://www.politicheagricole.it) belépve, és a (képernyő bal oldalán található) „Prodotti di Qualità” (Minőségi termékek), majd a „Disciplinari di Produzione all’esame dell’UE [regolamento (CE) n. 510/2006]” (az 510/2006/EK rendelet szerint uniós vizsgálatnak alávetett termelési szabályok) menüpontra kattintva tekinthető meg.

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2010.135.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 135

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	53. évfolyam 2010. május 26.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Bizottság
2010/C 135/01	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.5816 – Oaktree/Aleris) ( 1 )	1

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,2360
JPY	Japán yen	111,63
DKK	Dán korona	7,4421
GBP	Angol font	0,86080
SEK	Svéd korona	9,7960
CHF	Svájci frank	1,4339
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,0848
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,664
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	278,34
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7074
PLN	Lengyel zloty	4,1150
RON	Román lej	4,1820
TRY	Török líra	1,9488
AUD	Ausztrál dollár	1,4928
CAD	Kanadai dollár	1,3095
HKD	Hongkongi dollár	9,6421
NZD	Új-zélandi dollár	1,8429
SGD	Szingapúri dollár	1,7408
KRW	Dél-Koreai won	1 500,79
ZAR	Dél-Afrikai rand	9,7392
CNY	Kínai renminbi	8,4400
HRK	Horvát kuna	7,2715
IDR	Indonéz rúpia	11 446,75
MYR	Maláj ringgit	4,1029
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,547
RUB	Orosz rubel	38,4500
THB	Thaiföldi baht	40,112
BRL	Brazil real	2,3026
MXN	Mexikói peso	16,0745
INR	Indiai rúpia	58,0730

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,2223
JPY	Japán yen	109,53
DKK	Dán korona	7,4404
GBP	Angol font	0,85205
SEK	Svéd korona	9,8275
CHF	Svájci frank	1,4244
ISK	Izlandi korona
NOK	Norvég korona	8,1270
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	25,647
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	280,38
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7074
PLN	Lengyel zloty	4,1642
RON	Román lej	4,1839
TRY	Török líra	1,9464
AUD	Ausztrál dollár	1,5047
CAD	Kanadai dollár	1,3204
HKD	Hongkongi dollár	9,5370
NZD	Új-zélandi dollár	1,8474
SGD	Szingapúri dollár	1,7345
KRW	Dél-Koreai won	1 529,06
ZAR	Dél-Afrikai rand	9,7373
CNY	Kínai renminbi	8,3495
HRK	Horvát kuna	7,2733
IDR	Indonéz rúpia	11 428,04
MYR	Maláj ringgit	4,1124
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,591
RUB	Orosz rubel	38,5050
THB	Thaiföldi baht	39,750
BRL	Brazil real	2,3236
MXN	Mexikói peso	16,2297
INR	Indiai rúpia	58,3200

Termék	Származási vagy exportáló ország(ok)	Intézkedések	Hivatkozás	A hatályvesztés időpontja
Magnézium-oxid	Kínai Népköztársaság	Dömpingellenes vám	A Tanács 778/2005/EK rendelete (HL L 131., 2005.5.25., 1. o.)	2010.5.26.

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Tanács
2010/C 135/02	A Tanács következtetései (2010. május 11.) az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról	2

2010/C 135/03	A Tanács 2010. május 11-i következtetései az egész életen át tartó tanulást támogató kompetenciákról és az új munkahelyekhez szükséges új készségek elnevezésű kezdeményezésről	8

2010/C 135/04	A Tanács 2010. május 11-i következtetései a felsőoktatás nemzetközivé tételéről	12

2010/C 135/05	A Tanács következtetései (2010. május 10.) a kultúrának a helyi és a regionális fejlődéshez való hozzájárulásáról	15

	Európai Bizottság
2010/C 135/06	Euro-átváltási árfolyamok	19

2010/C 135/07	Euro-átváltási árfolyamok	20

	V Hirdetmények
	KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2010/C 135/08	Pályázati felhívás – MOVE/SUB/01-2010. a közúti közlekedés biztonsága és a belső piac: belvízi szállítás	21

	A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Európai Bizottság
2010/C 135/09	Értesítés egyes dömpingellenes intézkedések hatályvesztéséről	22

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Európai Bizottság
2010/C 135/10	Értesítés az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 2., 3. és 7. cikkében említett listára a 450/2010/EU bizottsági rendelet értelmében felvett Nayif Bin-Muhammad al-Qahtani és Qasim Yahaya Mahdi al-Rimi számára	23

2010/C 135/11	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	25

2010/C 135/12	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	29