11.5.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 122/1

---

A TANÁCS 4/2010/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

az autóbusszal közlekedő utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

A Tanács által 2010. március 11-én elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

2010/C 122 E/01

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 91. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az autóbusszal való közlekedésben alkalmazott uniós fellépésnek egyebek mellett azt a célt kell szolgálnia, hogy az utasok számára valamennyi járaton biztosítsa az egyéb közlekedési módok esetében megvalósított, magas szintű védelmet. Ezenkívül teljes mértékben figyelembe kell vennie az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.

(2)	Mivel az autóbusszal közlekedő utasok a személyszállítási szerződések gyengébb felei, valamennyi utas számára biztosítani kell a minimális szintű védelmet.

(3)	Az Unió által az utasok jogainak előmozdítására az autóbusz-ágazatban tett intézkedések során figyelembe kell venni a többségében kis- és középvállalkozásokból álló ágazat sajátosságait.

(4)

Figyelembe véve a menetrend szerinti különcélú járatok és a saját számlás személyszállítási tevékenység sajátosságait, ezeket a forgalmi típusokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól. A menetrend szerinti különcélú járatoknak tartalmazniuk kell a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek fuvarozását végző járatokat is, a munkavállalóknak az otthonuk és a munkahelyük közötti fuvarozását, a tanulóknak és a hallgatóknak otthonuk és oktatási intézményük közötti fuvarozását.

(5)

Figyelembe véve a városi, az elővárosi és a regionális menetrend szerinti járatok sajátosságait, a tagállamoknak biztosítani kell azt a jogot, hogy ezeket a forgalmi típusokat mentesíthessék e rendelet jelentős részének alkalmazása alól. A városi, az elővárosi és a regionális menetrend szerinti járatok meghatározásához a tagállamoknak olyan kritériumokat kell figyelembe venniük, mint a távolság, a járatgyakoriság, a menetrendszerű megállók száma, az alkalmazott autóbusztípusok, a jegyrendszer, az utasok száma közötti különbség csúcsidőben és azon kívül, a járatkódok és a menetrendek.

(6)

Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetek estén megfelelő védelemben kell részesülniük az utasoknak és legalább azoknak a személyeknek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett vagy kötelezett lenne, a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) figyelembevétele mellett.

(7)

Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó elhalálozás vagy személyi sérülés, valamint a poggyász elveszése vagy károsodása esetén való kártérítésre alkalmazandó nemzeti jogszabály megválasztásakor figyelembe kell venni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4), valamint a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5).

(8)

Az utasok – az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó haláluk vagy személyi sérülésük, vagy a poggyászuk elveszése vagy károsodása esetén az őket az alkalmazandó nemzeti jogszabállyal összhangban megillető kártérítés mellett – a balesetet követő azonnali gyakorlati szükségleteik tekintetében segítségnyújtás igénybevételére jogosultak. Ez a segítségnyújtás kiterjedhet az elsősegélynyújtásra, az elhelyezésre, az élelemre, a ruházatra és a személyszállításra.

(9)

Az autóbusszal történő személyszállítási szolgáltatásoknak általánosságban az állampolgárok érdekeit kell szolgálniuk. Következésképpen a fogyatékossággal élő és a fogyatékosság, életkor vagy egyéb tényező miatt csökkent mozgásképességű személyeknek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségeket kell biztosítani az autóbuszjáratok igénybevételéhez. A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, a szabad választás és a megkülönböztetésmentesség tekintetében.

(10)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkére figyelemmel, és annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségekkel rendelkezzenek, autóbusszal történő utazásuk tekintetében meg kell határozni az utazás közben érvényes diszkriminációmentességre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. El kell tehát vállalni e személyek fuvarozását, és a fuvarozást a fogyatékosságra vagy a csökkent mozgásképességre hivatkozva megtagadni csak biztonsági okokból, illetve a járművek vagy az infrastruktúra kialakítása következtében szabad. A munkavállalók védelmére vonatkozó releváns jogszabályok keretén belül a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az autóbusz-állomásokon és a járműveken biztosítani kell a segítségnyújtáshoz való jogot. A társadalmi befogadás érdekében az érintett embereknek a segítségnyújtást térítésmentesen kell biztosítani. A fuvarozóknak – lehetőség szerint az európai szabványosítási rendszerre támaszkodva – meg kell határozniuk a hozzáférési feltételeket.

(11)

Új autóbusz-állomások tervezésével kapcsolatos döntéseknél és a nagyfelújítások keretében az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek lehetőség szerint a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeit is figyelembe kell venniük. Az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek minden esetben ki kell jelölniük azokat a pontokat, ahol ezek a személyek az érkezésüket és a segítségkérési igényüket bejelenthetik.

(12)

A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek igényeinek való megfelelés érdekében a személyzetnek megfelelő képzést kell kapnia. A gépjármű-vezetők nemzeti képesítései kölcsönös elismerésének elősegítése céljából az alap- és továbbképzés részeként – az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló, 2003. július 15-i 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) említetteknek megfelelően – fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságnövelő képzést lehetne nyújtani. Az ezen irányelv által bevezetett képzési előírások és határidők közötti összhang biztosítása érdekében korlátozott időtartamra engedélyezni kell a mentesülés lehetőségét.

(13)	Amennyiben lehetséges, a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságnövelő képzés szervezése során konzultálni kell a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel, vagy be kell őket vonni a szervezésbe.

(14)

Az autóbusszal közlekedő utasok jogai közé tartozik az is, hogy utazás előtt és alatt a szolgáltatásról tájékoztatást kell kapniuk. Az autóbusszal közlekedő utasoknak szóló valamennyi tájékoztatást olyan más formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek is hozzáférjenek azokhoz.

(15)	Ez a rendelet nem korlátozhatja a fuvarozók azon jogát, hogy – a harmadik feleket is beleértve – az alkalmazandó nemzeti jogszabály szerint bárkitől kártérítést követeljenek.

(16)

Csökkenteni kell az utasok részére a járatok törléséből vagy hosszú késéséből származó kényelmetlenségeket. Ennek érdekében az autóbusz-állomásokról induló utasokról megfelelően kell gondoskodni és őket tájékoztatni. Az utasok számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják, vagy hogy kielégítő feltételek mellett folytassák az utazásukat vagy útvonal-módosításban részesüljenek.

(17)

A fuvarozóknak – a nemzeti vagy európai szintű intézkedések elfogadása érdekében – szakmai szervezeteiken keresztül együtt kell működniük, az ügyfelek, az utasok és a fogyatékossággal élő személyek szövetségeinek és egyesületeinek bevonásával – különösen járatkimaradások és hosszú késések esetén – az utasokkal való törődés javítása érdekében.

(18)

Ez a rendelet nem érintheti az utasoknak a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvben (7) meghatározott jogait. Ez a rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szervezett utat nem a személyszállítási szolgáltatást végző autóbuszjárat törlése miatt törlik.

(19)	Az utasokat az e rendelet szerinti jogaikról teljes körűen tájékoztatni kell annak érdekében, hogy ténylegesen élhessenek ezekkel a jogokkal.

(20)	Az utasok jogainak gyakorlását a fuvarozók által a panaszkezelésre bevezetett megfelelő eljárások révén vagy – adott esetben – a panaszoknak a tagállam által a panaszkezelésre kijelölt szervhez vagy szervekhez történő benyújtásának lehetővé tételével kell biztosítani.

(21)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell e rendelet rendelkezéseinek betartását, valamint ki kell jelölniük a hatáskörrel rendelkező szervet vagy szerveket e végrehajtási feladatok ellátásának felügyeletére. Ez nem érintheti az utasok azon jogát, hogy a nemzeti jogszabályok szerint bírósághoz forduljanak jogorvoslatért.

(22)	A tagállamok által a panaszok benyújtására kialakított eljárások figyelembevételével, a segítségnyújtásra vonatkozó panasszal elsősorban a felszállási hely vagy a leszállási hely szerinti tagállam által az e rendelet végrehajtására kijelölt szervhez vagy szervekhez kell fordulni.

(23)	A tagállamoknak szankciókat kell megállapítaniuk e rendelet megsértésének esetére, és biztosítaniuk kell, hogy a szankciókat alkalmazzák is. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(24)

Mivel a rendelet céljait – nevezetesen a tagállamokban az autóbusszal közlekedő utasok mindenütt egyforma védelmének és támogatásának biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(25)	Ez a rendelet nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8).

(26)

A rendelet végrehajtásának a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (9) („Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”) kell alapulnia. A 2006/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(27)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és – az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében említetteknek megfelelően – különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, szem előtt tartva továbbá a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvet (10), valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvet (11),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet megállapítja az autóbusszal való közlekedés szabályait az alábbiak tekintetében:

a)	az utasok közötti megkülönböztetésmentesség a fuvarozók által nyújtott utazási feltételek tekintetében;

b)	az utasok jogai az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó haláluk vagy személyi sérülésük, vagy a poggyászuk elveszése vagy károsodása esetén;

c)	a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeket megillető megkülönböztetésmentesség és kötelező segítségnyújtás;

d)	az utasok jogai járatkimaradás vagy késés esetén;

e)	az utasok számára minimálisan nyújtandó tájékoztatás;

f)	panaszkezelés;

g)	a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet a menetrend szerinti járatokkal utazó utasokra kell alkalmazni, amennyiben:

a)	az utas felszállási helye valamely tagállam területén található, vagy

b)	az utas felszállási helye a tagállamok területén kívül található, a célállomás pedig valamely tagállam területén.

(2)   Ezt a rendeletet a III–VI. fejezet kivételével alkalmazni kell azokra a különjáratokat igénybe vevő utasokra is, akiknek felszállási helye vagy végső célállomása valamely tagállam területén található.

(3)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a menetrend szerinti különcélú járatokra és a saját számlás személyszállítási tevékenységre.

(4)   A 4. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk és a 10. cikk (1) bekezdése kivételével a tagállamok mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a városi, az elővárosi és a regionális menetrend szerinti járatokat, beleértve az ilyen típusú, határokon átnyúló járatokat is.

(5)   A 4. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk és a 10 cikk előírásainak kivételével a tagállamok – átlátható és megkülönböztetésmentes alapon – mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a menetrend szerinti belföldi járatokat. A mentesítés legfeljebb ötéves időtartamra adható, és két alkalommal meghosszabbítható.

(6)   A tagállamok legfeljebb ötéves időtartamra– átlátható és megkülönböztetésmentes alapon – mentesíthetnek e rendelet alkalmazása alól egyes menetrend szerinti járatokat arra hivatkozva, hogy a legalább egy menetrendszerű megállót magában foglaló menetrend szerinti járat jelentős részének üzemeltetésére az Unió területén kívül kerül sor.

(7)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a különböző járattípusok részére a (4), (5) és (6) bekezdés alapján nyújtott mentességekről. A Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz, ha úgy ítéli meg, hogy a mentesség nincs összhangban e cikk rendelkezéseivel. A Bizottság …-ig (12) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (4), (5) és (6) bekezdés alapján nyújtott mentességekről.

(8)   Az e rendeletben foglalt rendelkezések nem értelmezhetők olyan műszaki követelményként, amely a fuvarozókat vagy az autóbusz-állomást üzemeltető szerveket arra kötelezné, hogy autóbuszaikat, illetve az autóbusz-megállókban és autóbusz-állomásokon lévő infrastruktúrájukat vagy berendezéseiket átalakítsák vagy lecseréljék.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)   „menetrend szerinti járatok”: olyan járatok, amelyeken az utasok autóbusszal történő fuvarozása meghatározott időközönként, meghatározott útvonalon, az utasokat előre meghatározott megállóhelyeken felvéve és kitéve történik;

b)   „menetrend szerinti különcélú járatok”: olyan menetrend szerinti járatok, amelyeken – függetlenül attól, hogy ki szervezi meg azokat – a meghatározott utascsoport autóbusszal történő fuvarozása más utasok kizárásával történik;

c)   „saját számlás személyszállítási tevékenység”: olyan busszal végzett tevékenység, amelyet egy természetes vagy jogi személy nem kereskedelmi célból, non-profit jelleggel végez, amennyiben:

a fuvarozás a természetes vagy jogi személynek csak melléktevékenysége, valamint

a használt járművek a természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, vagy a természetes vagy jogi személy azokat részletre vagy tartósbérleti szerződés keretében szerezte be, és azokat a természetes személy vagy jogi személy által alkalmazott személyzet valamely tagja, vagy a természetes személy maga, vagy a vállalkozás által alkalmazott vagy szerződéses kötelezettség alapján a rendelkezésére bocsátott személyzet egy tagja vezeti.

d)   „különjáratok”: olyan járatok, amelyekre nem terjed ki a menetrend szerinti járatok meghatározása, és amelyek legfontosabb jellemzője az ügyfél, vagy maga a fuvarozó kezdeményezésére összeállított utascsoport autóbusszal történő fuvarozása;

e)   „személyszállítási szerződés”: a fuvarozó és az utas között egy vagy több menetrend szerinti járat vagy különjárat igénybevételére létrejött, fuvarozásról szóló szerződés;

f)   „menetjegy”: a személyszállítási szerződést igazoló érvényes dokumentum vagy egyéb bizonyíték;

g)   „fuvarozó”: a menetjegy-értékesítőtől vagy utazásszervezőtől eltérő természetes vagy jogi személy, aki a lakosság részére menetrend szerinti vagy különjáratok révén személyszállítást kínál;

h)   „teljesítő fuvarozó”: a fuvarozóval nem azonos természetes vagy jogi személy, aki a fuvarozást egészben vagy részben ténylegesen teljesíti;

i)   „menetjegy-értékesítő”: a fuvarozó nevében személyszállítási szerződést kötő közvetítő;

j)   „utazásközvetítő”: a személyszállítási szerződéseknek az utas részéről történő megkötésével foglalkozó közvetítő;

k)   „utazásszervező”: a 90/314/EGK rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti, a fuvarozóval nem azonos szervező vagy közvetítő;

l)   „fogyatékossággal élő személy” vagy „csökkent mozgásképességű személy”: bármely személy, akinek mozgásképessége a közlekedés során bármilyen fizikai (érzék- vagy mozgásszervi, állandó vagy időleges) fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy károsodás, vagy egyéb fogyatékossághoz vezető ok, illetve életkor miatt csökkent, és akinek a helyzete kellő figyelmet igényel, és szükségessé teszi az összes utas rendelkezésére álló szolgáltatás hozzáigazítását az érintett személy egyéni igényeihez;

m)   „hozzáférési feltételek”: az autóbuszok és/vagy a kijelölt autóbusz-állomások akadálymentesítésére vonatkozó releváns szabványok, iránymutatás és tájékoztatás, beleértve a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket segítő eszközöket;

n)   „foglalás”: menetrend szerinti autóbuszjárat konkrét indulási idejére való helyfenntartás;

o)   „autóbusz-állomás”: személyzettel ellátott állomás, ahol a meghatározott útvonalnak megfelelően a menetrend szerinti járatok menetrendszerűen megállnak, az utasok részére felszállási helyként vagy célállomásként szolgálva, és amely többek között rendelkezik utasfelvételi pulttal, váróteremmel vagy jegyirodával;

p)   „autóbusz-megálló”: az autóbusz-állomástól eltérő olyan hely, ahol a meghatározott útvonalnak megfelelően a menetrend szerinti járatok menetrendszerűen megállnak, az utasok részére felszállási helyként vagy célállomásként szolgálva;

q)   „autóbusz-állomást üzemeltető szerv”: a kijelölt autóbusz-állomás üzemeltetéséért felelős tagállami szervezeti egység;

r)   „járatkimaradás”: korábban betervezett menetrend szerinti járat üzemeltetésének elmaradása;

s)   „késés”: a menetrend szerinti járat közzétett menetrend szerinti indulási időpontja és a tényleges indulási időpontja közötti eltérés.

4. cikk

Jegyek és megkülönböztetésmentes utazási feltételek

(1)   A fuvarozóknak az utasok részére menetjegyet kell kiadni, kivéve ha az utazásra egyéb dokumentum is feljogosít. A menetjegy kiállítása elektronikus úton is történhet.

(2)   A szociális kedvezmények sérelme nélkül, a fuvarozók vagy által alkalmazott utazási feltételeket és tarifákat az utazóközönségnek a végfelhasználó állampolgárságától, továbbá a fuvarozók és a menetjegy-értékesítők Unión belüli letelepedésétől függetlenül, közvetlen és közvetett megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhetővé kell tenni.

5. cikk

Egyéb teljesítő felek

(1)   Amennyiben az e rendelet szerinti kötelezettségek teljesítését teljesítő fuvarozóra, menetjegy-értékesítőre vagy bármely más személyre bízzák, az ilyen megbízást kiadó fuvarozót, utazásközvetítőt, utazásszervezőt vagy autóbusz-állomást üzemeltető szervet ez esetben is felelősség terheli a teljesítő személy tevékenységeiért és mulasztásaiért.

(2)   Ezenkívül azon személyre, akire a fuvarozó, az utazásközvetítő, az utazásszervező vagy autóbusz-állomást üzemeltető szerv valamely kötelezettség teljesítését rábízta, az adott kötelezettség tekintetében alkalmazni kell e rendelet rendelkezéseit.

6. cikk

A felelősségkizárás tilalma

(1)   Az e rendelet alapján az utasokkal szemben fennálló kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy kizárni, különösen a személyszállítási szerződésben foglalt eltérést biztosító vagy korlátozó záradékkal.

(2)   A fuvarozók az utasoknak az e rendeletben meghatározottaknál kedvezőbb utazási feltételeket is ajánlhatnak.

II.   FEJEZET

KÁRTÉRÍTÉS ÉS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS BALESET ESETÉN

7. cikk

Az utasok halála vagy személyi sérülése, valamint a poggyászuk elveszése vagy károsodása

(1)   Az utasokat – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó haláluk vagy személyi sérülésük, valamint a poggyászuk elveszése vagy károsodása esetén kártérítés illeti meg. Az utas halála esetén ezt a jog legalább azokat a személyeket illeti meg, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy kötelezett lett volna.

(2)   A kártérítés összegét az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell megállapítani. A nemzeti jogszabályok által az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetekből származó halál vagy személyi sérülés, valamint a poggyászok elveszése vagy károsodása esetén előírt kártérítés legfelső határa esetenként nem lehet alacsonyabb, mint:

a)	utasonként 220 000 EUR;

b)

a városi, elővárosi és regionális menetrend szerinti vagy különjáratok esetén poggyászdarabonként 500 EUR, minden egyéb menetrend szerinti vagy különjárat esetében poggyászdarabonként 1 200 EUR. Kerekes székek vagy egyéb mozgást segítő berendezés vagy segédeszköz megrongálódása esetén a kártérítés összegének mindig az elveszett vagy megrongálódott eszköz pótlásához vagy javításához kapcsolódó költségekkel kell azonosnak lennie.

8. cikk

Az utasok azonnal felmerülő szükségletei

Az autóbuszjárat igénybevétele során bekövetkező balesetek esetén a fuvarozónak ésszerű segítséget kell nyújtania az utasok részére a balesetet követő azonnal felmerülő szükségleteik tekintetében. A segítségnyújtás nem jelenti a felelősség elismerését.

III.   FEJEZET

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ ÉS A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK JOGAI

9. cikk

Közlekedéshez való jog

(1)   A fuvarozók, utazásközvetítők és utazásszervezők a fogyatékosság vagy csökkent mozgásképesség tényére hivatkozva nem tagadhatják meg a helyfoglalás elfogadását, menetjegy kiállítását vagy egyéb módon való biztosítását, valamint a személyek beszállítását.

(2)   A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a helyfoglalásokat és menetjegyeket pótdíj felszámítása nélkül kell biztosítani.

10. cikk

Kivételek és különleges feltételek

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének rendelkezései ellenére a fuvarozók, utazásközvetítők és utazásszervezők az alábbi esetekben a fogyatékosságra vagy a csökkent mozgásképességre hivatkozva megtagadhatják valamely személy helyfoglalásának elfogadását, menetjegyének kiállítását vagy egyéb módon történő biztosítását, valamint beszállítását:

a)	amennyiben ez a nemzetközi, uniós vagy nemzeti jog által előírt alkalmazandó biztonsági követelmények vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által előírt egészségügyi és biztonsági követelmények teljesítése érdekében szükséges;

b)	ha a jármű vagy az infrastruktúra – beleértve a buszmegállókat és az autóbusz-állomásokat is – kialakítása következtében a fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy biztonságos vagy kivitelezhető beszállítása, kiszállítása vagy fuvarozása fizikailag nem lehetséges.

(2)   Amennyiben a helyfoglalás vagy a menetjegy-kiállítás elutasításának alapja az (1) bekezdés szerinti indok, a fuvarozóknak, utazásközvetítőknek és utazásszervezőknek ésszerű erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy az érintett személyt tájékoztassák egy másik elfogadható , a fuvarozó által üzemeltetett járatról.

(3)   Amennyiben a helyfoglalással vagy menetjeggyel rendelkező és a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő követelményeknek megfelelő fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy beszállását fogyatékossága vagy csökkent mozgásképessége miatt megtagadják, úgy e személy, valamint e cikk (4) bekezdése szerinti kísérője számára fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást:

a)	a menetjegy árának visszatérítéséhez való jog, és adott esetben a személyszállítási szerződésben foglaltak szerint a lehető leghamarabbi díjmentes visszaszállítás a kiindulási helyre, valamint

b)	az utazás egy másik elfogadható közlekedési lehetőséggel való folytatása vagy az útvonal módosítása a személyszállítási szerződésben foglalt célállomásig, kivéve, ha ez nem kivitelezhető.

A menetjegy árának visszatérítéséhez való jogot nem érinti a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti értesítés elmulasztása.

(4)   Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal azonos feltételek mellett a fuvarozók, az utazásközvetítők vagy az utazásszervezők előírhatják, hogy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeket az utazás során másik személy kísérje, aki képes a fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyt igényei szerint segíteni, ha az feltétlenül szükséges. A kísérő személyt díjmentesen kell szállítani, és amennyiben lehetséges, a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy mellett kell számára helyet biztosítani.

(5)   Ha a fuvarozó, az utazásközvetítő vagy az utazásszervező az (1) bekezdés szerint jár el, akkor a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyt annak okáról haladéktalanul, vagy kérésre a kérelem benyújtásától számított öt munkanapon belül írásban tájékoztatja.

11. cikk

Akadálymentesség és tájékoztatás

(1)   A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szervezeteivel együttműködve a fuvarozóknak és az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek – adott esetben szervezeteiken keresztül – a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek fuvarozása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket kell teremteniük, illetve biztosítaniuk.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti hozzáférési feltételeket a fuvarozóknak és az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek fizikailag hozzáférhető formában vagy az interneten közzé kell tenniük azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatni szokták.

(3)   Az utazásszervezők kötelesek rendelkezésre bocsátani az (1) bekezdés szerinti említett, az általuk szervezett, értékesített vagy értékesítésre felkínált szervezett utazási formákban szereplő utazásokra alkalmazandó hozzáférési feltételeket.

(4)   A (2) és (3) bekezdésben említett hozzáférési feltételekkel kapcsolatos információkat kérésre fizikailag hozzáférhető formában az utas rendelkezésére kell bocsátani.

(5)   A fuvarozóknak, utazásközvetítőknek és utazásszervezőknek biztosítaniuk kell, hogy az utazással és az utazási feltételekkel kapcsolatos minden lényeges általános információ – adott esetben az internetes foglalást és tájékoztatást is beleértve – megfelelő és akadálymentes formátumban a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek rendelkezésére álljon. Az információkat az utas kérésére fizikailag hozzáférhető formában rendelkezésre kell bocsátani.

12. cikk

Az autóbusz-állomások kijelölése

A tagállamok autóbusz-állomásokat jelölnek ki, amelyeken biztosított a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára nyújtott segítség. A tagállamok tájékoztatják ezekről a Bizottságot. A Bizottság az interneten hozzáférhető jegyzéket készít a kijelölt autóbusz-állomásokról.

13. cikk

Segítségnyújtáshoz való jog a kijelölt autóbusz-állomásokon, valamint az autóbuszokon

(1)   A 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott hozzáférési feltételeknek megfelelően a fuvarozóknak és az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek a tagállam által kijelölt autóbusz-állomásokon – saját hatáskörüknek megfelelően – térítésmentesen biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az I. melléklet a) pontjában szereplő segítséget.

(2)   A 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott hozzáférési feltételeknek megfelelően a fuvarozóknak az autóbuszokon térítésmentesen biztosítaniuk kell a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára az I. melléklet b) pontjában szereplő segítséget.

14. cikk

A segítségnyújtás körülményei

(1)   A fuvarozóknak és az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy az alábbi feltételek teljesülése esetén segítségnyújtásban részesítsék a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket:

a)	a személy segítség iránti igényét legalább két munkanappal a segítség igénybevétele előtt bejelentik a fuvarozónak, az autóbusz-állomást üzemeltető szervnek, az utazásközvetítőnek vagy az utazásszervezőnek; és

b)

az érintett személy az alábbi időpontok valamelyikén jelentkezik az arra kijelölt helyen: i. a fuvarozó által előzetesen megállapított időpontban, amely legfeljebb 60 perccel előzi meg a közzétett indulási időt, vagy ii. megjelölt időpont hiányában legalább 30 perccel a közzétett indulási időpont előtt.

(2)   Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek a foglaláskor vagy az előzetes menetjegyvásárláskor be kell jelenteniük a fuvarozónak, az utazásközvetítőknek vagy az utazásszervezőknek speciális ültetési igényüket, amennyiben az ilyen igény akkor ismeretes.

(3)   A fuvarozók, az autóbusz-állomást üzemeltető szervek, az utazásközvetítők és az utazásszervezők minden intézkedést megtesznek, ami ahhoz szükséges, hogy a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személyek a segítségnyújtással kapcsolatos igényeiket könnyebben bejelenthessék. Ez a kötelezettség minden kijelölt autóbusz-állomásra és azok valamennyi értékesítési pontjára érvényes, a telefonos és az internetes értékesítést is beleértve.

(4)   Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti bejelentés nem történt meg, a fuvarozók, az autóbusz-állomást üzemeltető szervek, az utazásközvetítők és az utazásszervezők mindent elkövetnek a segítségnyújtás érdekében, hogy a fogyatékossággal élő vagy a csökkent mozgásképességű személy az általa vásárolt jeggyel az induló járatra felszállhasson, a csatlakozó járatra átszállhasson vagy az érkező járatról leszállhasson.

(5)   Az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek az autóbusz-állomásokon belül vagy kívül ki kell jelölniük azokat a helyszíneket, ahol a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személy vagy személyek bejelenthetik érkezésüket és segítséget kérhetnek. Ezeket a helyszíneket egyértelmű jelzésekkel kell ellátni, és ezeken a helyszíneken akadálymentes formában rendelkezésre kell bocsátani az autóbusz-állomással és a biztosított segítségnyújtással kapcsolatos alapvető információkat.

15. cikk

Az információk továbbítása harmadik személyek felé

Amennyiben az utazásközvetítőhöz vagy utazásszervezőhöz a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti bejelentés érkezik, szokásos nyitvatartási időben a lehető leghamarabb továbbítja ezt az információt a fuvarozónak vagy az autóbusz-állomást üzemeltető szervnek.

16. cikk

Képzés

(1)   A fuvarozóknak és adott esetben az autóbusz-állomást üzemeltető szerveknek fogyatékossággal kapcsolatos képzési eljárásokról – többek között oktatásról – kell gondoskodniuk, amelyek biztosítják azt, hogy:

a)

a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek közvetlen segítséget nyújtó személyzetük, beleértve a bármely más teljesítő fél által alkalmazottakat is – a gépjárművezetők kivételével –, részesüljön a II. melléklet a) és b) részében meghatározottak szerinti képzésben vagy oktatásban; és

b)	az utazóközönséggel közvetlen kapcsolatba kerülő vagy az utazóközönséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó személyzetük – a gépjárművezetőket is ideértve – részesüljön a II. melléklet a) részében meghatározottak szerinti képzésben vagy oktatásban.

(2)   A tagállamok legfeljebb …-tól (13) számított két éves időszakra mentesítést adhatnak az (1) bekezdés b) pontjának a járművezetők képzése tekintetében való alkalmazása alól.

17. cikk

Kerekes székekre és egyéb mozgást segítő eszközökre fizetendő kártérítés

(1)   A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltető szervek felelősségre vonhatók, amennyiben segítségnyújtásukból eredően a kerekes székek, egyéb mozgást segítő berendezések vagy segédeszközök elvesznek vagy megrongálódnak. Az elveszésért vagy a megrongálódásért felelős fuvarozó vagy autóbusz-állomást üzemeltető szerv kártérítést köteles fizetni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kártérítés összegének azonosnak kell lennie az elveszett vagy megrongálódott berendezés vagy eszköz pótlásához vagy javításához kapcsolódó költségekkel.

(3)   Szükség esetén mindent meg kell tenni ideiglenes csereeszköz vagy csereberendezés gyors biztosítása érdekében. A kerekes székeknek, egyéb mozgást segítő berendezéseknek vagy segédeszközöknek lehetőség szerint az elvesztett vagy megrongálódott eszközökéhez vagy berendezésekéhez hasonló műszaki és működési jellemzőkkel kell rendelkezniük.

18. cikk

Mentesítés

(1)   A 2. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok mentesíthetik a menetrend szerinti belföldi járatokat az e fejezetben szereplő rendelkezések mindegyikének vagy némelyikének alkalmazása alól, amennyiben biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek nemzeti jogszabályaik szerinti védelme eléri legalább az e rendelet által biztosított szintet.

(2)   A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a (1) bekezdés szerinti mentességekről. A Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz, ha úgy ítéli meg, hogy a mentesség nincs összhangban e cikk rendelkezéseivel. A Bizottság …-ig (14) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdés alapján biztosított mentességekről.

IV.   FEJEZET

AZ UTASOK JOGAI JÁRATKIMARADÁS VAGY -KÉSÉS ESETÉN

19. cikk

Az utazás folytatása, útvonal-módosítás és pénzvisszatérítés

(1)   Ha a fuvarozó joggal számít arra, hogy a menetrend szerinti járatot törlik vagy annak az autóbusz-állomásról való indulása több mint 120 percet késik, az utas részére haladéktalanul fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást:

a)	az utazás folytatása vagy útvonal-módosítás a végső célállomásra irányuló, a lehető legkorábbi alkalommal történő utazásra a személyszállítási szerződésben foglaltakhoz hasonló utazási feltételek mellett;

b)	a menetjegy árának visszatérítése és adott esetben a személyszállítási szerződésben foglaltak szerint a lehető leghamarabbi díjmentes, autóbusszal történő visszaszállítás az első kiindulási helyre.

(2)   Amennyiben a menetrend szerinti járatot törlik vagy annak az autóbuszmegállóból való indulása több mint 120 percet késik, az utasok jogosultak az utazás folytatására vagy útvonal-módosításra, vagy a menetjegy árának a fuvarozó általi visszatérítésére.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdésben előírt visszatérítést a felajánlást vagy a kérelem kézhezvételét követő tizennégy napon belül kell teljesíteni. A visszatérítés az utazás meg nem tett szakaszának vagy szakaszainak költségeire terjed ki, továbbá a már megtett szakasz vagy szakaszok költségeire is, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából jelentőségét vesztette. Az utazási igazolványok és a bérletek esetében a visszatérítés az igazolvány vagy a bérlet teljes költségének arányos részével egyenlő. A visszatérítést készpénzben kell teljesíteni, kivéve, ha az utas más visszatérítési formát is elfogad.

20. cikk

Tájékoztatás

(1)   Menetrend szerinti járat törlése vagy késedelmes indulása esetén a fuvarozónak – vagy adott esetben az autóbusz-állomást üzemeltető szervnek – a lehető leghamarabb, de legkésőbb az indulás tervezett időpontját követően 30 perccel tájékoztatnia kell az autóbusz-állomásról induló utasokat a helyzetről és – amint ez az információ rendelkezésre áll – a várható indulási időről.

(2)   Ha az utasok járatkimaradás vagy késés miatt lemaradnak egy csatlakozó menetrend szerinti járatról, a fuvarozó vagy adott esetben az autóbusz-állomást üzemeltető szerv minden ésszerűen elvárható erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy az érintett utasokat a más választható csatlakozási lehetőségekről tájékoztassa.

(3)   A fuvarozó vagy adott esetben az autóbusz-állomást üzemeltető szerv gondoskodik arról, hogy a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasokhoz akadálymentes formában eljusson az (1) és (2) bekezdésben megkövetelt információ.

21. cikk

Segítségnyújtás járatkimaradás vagy késedelem esetén

Amennyiben egy több mint 3 óra tervezett időtartamú utazást bonyolító járatot törölnek, vagy annak az autóbusz-állomásról való indulása több mint két órás késedelmet szenved, a fuvarozónak díjmentesen fel kell ajánlania az utas számára a következőket:

a)	a várakozási időhöz vagy a késedelemhez ésszerűen mérten kisétkezés, étel és frissítő, feltéve, hogy az autóbuszon vagy az autóbusz-állomáson rendelkezésre állnak, vagy ésszerűen odaszállíthatók;

b)	segítség szállodai vagy egyéb szálláshely megtalálásához, valamint az autóbusz-állomás és a szálláshely közötti fuvarozás megszervezéséhez azokban az esetekben, amikor egy- vagy több éjszakás tartózkodás válik szükségessé.

E cikk alkalmazása során a fuvarozónak különös figyelmet kell fordítania a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek és az őket kísérők igényeire.

22. cikk

További követelések

E fejezet rendelkezései nem zárják ki, hogy az utasok a menetrend szerinti járatok törlése vagy késése miatt kártérítési igényeikkel a nemzeti jogszabályoknak megfelelően nemzeti bíróságokhoz forduljanak.

V.   FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÁS ÉS A PANASZKEZELÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

23. cikk

Az utastájékoztatáshoz fűződő jog

A fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltető szervek – saját feladatkörükön belül – az utazás alatt megfelelően tájékoztatást nyújtanak az utasok számára. Amennyiben kivitelezhető, az információkat kérésre akadálymentes formátumokban is rendelkezésre kell bocsátani.

24. cikk

Az utasjogokra vonatkozó felvilágosítás

(1)   A fuvarozók és autóbusz-állomást üzemeltető szervek saját feladatkörükön belül biztosítják, hogy az utasok az e rendelet alapján őket megillető jogokra vonatkozóan legkésőbb az induláskor megfelelő és érthető tájékoztatást kapjanak. Erre a tájékoztatásra az autóbusz-állomásokon és – adott esetben – az interneten kerül sor. Fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy kérésére a tájékoztatást akadálymentes formában kell biztosítani. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a tagállamok által a 27. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szerv vagy szervek kapcsolattartási adatait.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében a fuvarozók és az autóbusz-állomást üzemeltető szervek használhatják e rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Európai Unió intézményeinek összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát.

25. cikk

Panaszok

A fuvarozóknak a 4., 8. és 9–24. cikkben meghatározott jogokra és kötelezettségekre vonatkozó panaszkezelő mechanizmust kell kialakítaniuk vagy alkalmazniuk.

26. cikk

A panaszok benyújtása

Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó utas a 4., 8. vagy 9–24. cikk tekintetében panaszt kíván benyújtani a fuvarozóhoz, ezt a menetrend szerinti járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követő három hónapon belül kell megtennie. A panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül a fuvarozónak tájékoztatnia kell az utast arról, hogy panaszának helyt adtak, azt elutasították vagy még vizsgálják. A végleges választ legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított három hónapon belül meg kell adni.

VI.   FEJEZET

VÉGREHAJTÁS ÉS NEMZETI VÉGREHAJTÓ SZERVEK

27. cikk

Nemzeti végrehajtó szervek

(1)   Minden tagállam kijelöl egy vagy több új vagy meglévő szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel a területéről induló menetrend szerinti járatok, valamint a harmadik országokból a területére induló menetrend szerinti járatok tekintetében. Az egyes szervek megteszik az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

E szerveknek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlennek kell lenniük a fuvarozóktól, az utazásszervezőktől és az autóbusz-állomást üzemeltető szervektől.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről.

(3)   Az utasok a nemzeti joggal összhangban panaszt nyújthatnak be e rendelet vélt megsértése tekintetében az (1) bekezdés szerint kijelölt megfelelő szervnek vagy a tagállam által arra kijelölt egyéb megfelelő szervnek.

A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy

a)	az utasnak első lépésként a fuvarozó részére kell benyújtania panaszt a 4., 8. és 9–24. cikk tekintetében, és/vagy

b)	a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más megfelelő szerv fellebbviteli szervként jár el azon panaszok tekintetében, amelyeknek a 26. cikk alapján történő rendezése meghiúsult.

28. cikk

Jelentés a végrehajtásról

A 27. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt végrehajtási szervek … (15) június 1-ig és azt követően minden második évben jelentést tesznek közzé az előző két naptári évben végzett tevékenységükről, amely tartalmazza különösen az e rendelet végrehajtása érdekében hozott intézkedések bemutatását, valamint a panaszokra és az alkalmazott szankciókra vonatkozó statisztikákat.

29. cikk

A végrehajtó szervek együttműködése

A 27. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti végrehajtó szervek – szükség szerint – információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikről és gyakorlatukról. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában.

30. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok …-ig (16) értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekről, és közlik a Bizottsággal az e rendelkezéseket érintő minden későbbi módosítást is.

VII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság …-ig (17) jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és hatásáról. A jelentést szükség szerint a rendelet előírásainak részletesebb végrehajtására vagy a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük.

32. cikk

A 2006/2004/EK rendelet módosítása

A 2006/2004/EK rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„18.	Az Európai Parlament és a Tanács …-i …/2010/EU rendelete az autóbusszal közlekedő utasok jogairól (18).

33. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól/-től (19) kell alkalmazni.

34. cikk

Közzététel

Ezt a rendeletet az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

---

(1)  2009. július 16-i vélemény (HL C 317., 2009.12.23., 99. o.)

(2)  Az Európai Parlament 2009. április 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. március 11-én. Az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  HL L 263., 2009.10.7., 11. o.

(4)  HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

(5)  HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

(6)  HL L 226., 2003.9.10., 4. o.

(7)  HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

(8)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(9)  HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

(10)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(11)  HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(12)  E rendelet alkalmazását követően öt évvel.

(13)  Kérjük, illesszék be e rendelet alkalmazási időpontját.

(14)  E rendelet alkalmazási időpontját követően öt évvel.

(15)  E rendelet alkalmazását követően két évvel.

(16)  E rendelet alkalmazásának időpontja.

(17)  E rendelet alkalmazásának időpontja után három évvel.

(18)  HL …”

(19)  A kihirdetést követően két évvel.

---

---

---

---

11.5.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 122/19

---

A TANÁCS 5/2010/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

A Tanács által 2010. március 11-én elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

2010/C 122 E/02

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére és 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)	A tengeri és belvízi közlekedésben az Unió fellépésének egyebek mellett azt a célt kell szolgálnia, hogy az utasok számára más közlekedési módokhoz hasonló, magas szintű védelmet biztosítson. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.

(2)

Mivel a személyszállítási szerződésekben a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok a gyengébb felek, valamennyi ilyen utas számára biztosítani kell a minimális szintű védelmet. Semmi sem akadályozhatja meg a szállítókat abban, hogy az e rendeletben meghatározottaknál kedvezőbb szerződéses feltételeket ajánljanak az utasoknak.

(3)

Az utasok védelmének nemcsak a tagállami területen lévő kikötők közötti személyszállító járatokra kell kiterjednie, hanem az említett kikötők és a nem tagállami területen található kikötők közöttiekre is, tekintettel a személyszállítási piaci verseny torzulásának kockázatára. Ezért az „uniós szállító” kifejezést e rendelet alkalmazásában a lehető legtágabban kell értelmezni, anélkül azonban, hogy az érintené a más uniós jogszabályokat, így a Szerződés 85. és 86. cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1986. december 22-i 4056/86/EGK tanácsi rendeletet (3), valamint a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletet (4).

(4)

A tengeri és belvízi személyszállítás egységes piacának valamennyi állampolgár javát kell szolgálnia. Következésképpen a fogyatékosság, életkor vagy egyéb tényező miatt fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségeket kell biztosítani a személyszállítási szolgáltatások és az üdülési célú hajóutak igénybevételénél. A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárral azonos jogokkal rendelkeznek a szabad mozgás, a szabad választás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében.

(5)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkére figyelemmel és annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségekkel rendelkezzenek, amikor tengeren és belvízen utaznak, meg kell határozni a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a segítségnyújtásra vonatkozó, az utazás folyamán alkalmazandó szabályokat. Ezen személyek szállítását el kell vállalni, és a szállítás megtagadása fogyatékosságukra vagy mozgásképtelenségükre hivatkozva kizárólag megalapozottan, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által megállapított egészségügyi és biztonsági okokból lehetséges. Az ilyen személyek számára biztosítani kell a segítségnyújtáshoz való jogot a kikötőkben és a személyszállító hajók fedélzetén. A társadalmi befogadás elősegítése érdekében ehhez a segítséghez az érintett személyeknek díjmentesen kell hozzájutniuk. A szállítóknak – lehetőség szerint az európai szabványosítási rendszerre támaszkodva – meg kell határozniuk a hozzáférési feltételeket.

(6)

Az új kikötők és terminálok tervezésével, illetve a meglévők nagyobb átalakításával kapcsolatos döntések meghozatala során az e létesítményekért felelős szervezeteknek szükség szerint figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek igényeit. Hasonlóképpen, ha szükséges, a szállítóknak ezeket az igényeket az új vagy újonnan átalakítandó személyhajók tervezésével kapcsolatos döntések meghozatala során is figyelembe kell venniük a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 2009. május 6-i 2009/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), valamint a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szerint.

(7)

A valamely tagállam területén található kikötőkben nyújtandó segítségnek többek között lehetővé kell tennie, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a kikötő egy kijelölt érkezési pontjáról eljussanak a személyhajóig, továbbá a személyhajótól eljussanak a kikötő egy kijelölt indulási pontjáig, beleértve a be- és kiszállást is.

(8)

A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtandó segítség megszervezésénél és alkalmazottaik képzésénél a szállítóknak együtt kell működniük a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel. E munka során szintén figyelembe kell venniük a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény és szabályzat vonatkozó rendelkezéseit, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) a személyhajók idős és fogyatékossággal élő személyek igényeinek megfelelő tervezéséről és üzemeltetéséről szóló ajánlását.

(9)

Az utasokat valamely személyszállítási szolgáltatás vagy üdülési célú hajóút törlése vagy késése esetén megfelelően tájékoztatni kell. E tájékoztatásnak segítenie kell az utasoknak a szükséges intézkedések megtételében, és szükség esetén az alternatív csatlakozásokról szóló információ megszerzésében.

(10)

Csökkenteni kell a hajóút törlésének vagy hosszú késésének köszönhetően az utasokat érő kényelmetlenséget. Ennek érdekében az utasokról megfelelően gondoskodni kell, és biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy az utazást lemondják és a menetjegy ellenértékét visszakapják, vagy kielégítő feltételek mellett másik útvonalat válasszanak.

(11)

A szállítóknak gondoskodniuk kell a személyszállító járat törlése vagy késése esetén az utasoknak a menetjegy árának adott százalékában fizetendő kártérítésről, kivéve azt az esetet, amikor a törlés vagy a késés a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztető olyan időjárási viszonyok vagy rendkívüli körülmény miatt következett be, amelyet minden ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni.

(12)	A hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztető időjárási viszonynak minősülhet többek között az erős szél, a viharos tenger, az erős áramlás, a nehezen hajózható jégviszonyok és a rendkívül magas vagy alacsony vízszint.

(13)

Rendkívüli körülménynek minősülhetnek többek között az alábbiak: terrortámadás, munkaügyi vita, beteg, sérült vagy elhunyt személy partra szállítása, tengeri vagy belvízi keresési és mentési műveletek, környezetvédelmi intézkedések, a forgalomirányító szervek vagy a kikötői hatóságok által hozott határozatok, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a közrendre és a közbiztonságra tekintettel, valamint a sürgős szállítási igényeknek való megfelelés céljából hozott határozatok.

(14)

Az érdekelt felek, a szakmai szervezetek és az ügyfelek, az utasok, a fogyatékossággal élők és a csökkent mozgásképességű személyek szervezeteinek bevonásával a szállítóknak együtt kell működniük az utazást érintő bármilyen fennakadás, és különösen hosszú késés vagy járattörlés esetén az utasok ellátását és segítését javító nemzeti vagy európai szintű intézkedések elfogadása érdekében.

(15)

Ez a rendelet nem érintheti az utasoknak a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvben (7) meghatározott jogait. Ez a rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szervezett út nem a személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút törlése következtében marad el.

(16)

Az utasokat az e rendelet által biztosított jogaikról teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni, hogy ezeket a jogaikat ténylegesen gyakorolhassák. Az utasok számára biztosítani kell annak jogát is, hogy utazás előtt és alatt a személyszállítási szolgáltatásról vagy az üdülési célú hajóútról tájékoztatást kapjanak. Az utasoknak szóló valamennyi lényeges tájékoztatást olyan formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek is hozzáférjenek ahhoz.

(17)

Az utasok jogainak gyakorlását a szállítók által a panaszok kezelésére bevezetett megfelelő eljárások révén, vagy adott esetben a panaszoknak a tagállam által arra kijelölt szervhez vagy szervekhez történő benyújtásának lehetővé tételével kell biztosítani. A szállítóknak bizonyos határidőn belül válaszolniuk kell az utasok panaszaira, figyelemmel arra, hogy a panaszra való reagálás elmulasztása miatt felelősségre vonhatók.

(18)

A tagállamok által a panaszok benyújtására kialakított eljárások figyelembevételével, a kikötőben vagy hajó fedélzetén biztosított segítségnyújtásra vonatkozó panasszal a beszállási kikötő helye szerinti tagállam által e rendelet végrehajtására kijelölt szervhez vagy szervekhez, harmadik országbeli személyszállító járatok esetében pedig a kiszállás szerinti kikötő helye szerinti tagállamhoz kell fordulni.

(19)	A tagállamoknak biztosítaniuk kell e rendelet betartását, és hatáskörrel rendelkező szervet vagy szerveket kell kijelölniük a felügyelettel és végrehajtással összefüggő feladatok ellátására. Ez nem érintheti az utasok azon jogát, hogy a nemzeti jog szerint bírósághoz forduljanak jogorvoslatért.

(20)	A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell a szankciók alkalmazását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(21)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az utasoknak a tagállamok mindegyikében nyújtandó magas színvonalú védelmet és segítséget, valamint annak biztosítását, hogy az egységes piacon a gazdasági szereplők összehangolt feltételek között működjenek, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(22)

E rendelet végrehajtásának a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) (8) kell alapulnia. A 2006/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(23)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) szigorú tiszteletben tartása és végrehajtása szükséges ahhoz, hogy garantálni lehessen a természetes és jogi személyek magánéletének védelmét, valamint biztosítani lehessen, hogy a kért információk és jelentések kizárólag az e rendeletben meghatározott kötelezettségek teljesítését szolgálják, és azokat ne használják fel a fenti személyek rovására.

(24)	Ez a rendelet tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által megállapított alapelveket az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében értelmében,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat:

a)	a hátrányos megkülönböztetés tilalma az utasok között a szállítók által felajánlott személyszállítási feltételek tekintetében;

b)	a hátrányos megkülönböztetés tilalma és segítségnyújtás a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek esetében;

c)	az utasok jogai törlés vagy késés esetén;

d)	az utasok számára minimálisan nyújtandó tájékoztatás;

e)	a panaszok kezelése;

f)	a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok.

2. cikk

Hatály

(1)   E rendelet az alábbi módokon utazó utasokra alkalmazandó:

a)	személyszállító járattal, amennyiben a beszállás szerinti kikötő valamely tagállam területén található;

b)	személyszállító járattal, amennyiben a beszállás szerinti kikötő valamely tagállam területén kívül található, és a kiszállás szerinti kikötő valamely tagállam területén található, feltéve, hogy a járatot uniós szállító üzemelteti;

c)	üdülési célú hajóúton, amennyiben a beszállás szerinti kikötő valamely tagállam területén található. Mindazonáltal a 16. cikk (2) bekezdése, a 18. cikk, a 19. cikk és a 20. cikk (1) és (4) bekezdése nem alkalmazandó ezekre az utasokra.

(2)   E rendelet nem alkalmazandó az alábbi módokon utazó utasokra:

a)	a legfeljebb 36 utas szállítására engedélyezett hajókon;

b)	a hajó üzemeltetéséért felelős, legfeljebb háromfős személyzettel rendelkező hajókon, vagy ahol a teljes személyszállítási szolgáltatás egy irányban 500 méternél kevesebb; vagy

c)	az üdülési célú hajóutaktól eltérő, kiránduló és városnéző hajóutakon.

(3)   A tagállamok … (10)-tól kétéves időszakra mentesíthetik e rendelet alkalmazása alól a kevesebb, mint 300 bruttó tonna űrtartalmú, a belföldi közlekedésben üzemeltetett tengerjáró hajókat, feltéve hogy az utasok e rendelet szerinti jogait a nemzeti jog megfelelően biztosítja.

(4)   A tagállamok e rendelet alkalmazása alól mentességet adhatnak a közszolgáltatási kötelezettségek és közszolgáltatási szerződések által szabályozott személyszállítási szolgáltatások és az integrált szolgáltatások tekintetében, feltéve hogy az utasok e rendelet szerinti jogait a nemzeti jog megfelelően biztosítja.

(5)   E rendeletben semmi nem értelmezhető oly módon, hogy műszaki követelményeket képezne, amelyek a szállítókra, a terminálüzemeltetőkre vagy más jogalanyokra kötelezettségeket rónának a hajóik, infrastruktúrájuk, illetve a kikötőkben és kikötői terminálokban lévő berendezésük átalakítására vagy lecserélésére nézve.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „fogyatékossággal élő személy” vagy „csökkent mozgásképességű személy”: bármely személy, akinek mozgásképessége a közlekedés során bármilyen fizikai (érzék- vagy mozgásszervi, állandó vagy időleges) fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy sérülés, vagy más fogyatékossághoz vezető ok, illetve életkor miatt korlátozott, és akinek helyzete kellő figyelmet igényel, és szükségessé teszi a valamennyi utas rendelkezésére álló szolgáltatás hozzáigazítását az érintett személy egyéni igényeihez;

b)   „valamely tagállam területe”: olyan terület, amely a Szerződés 355. cikke értelmében, az abban foglalt feltételek szerint annak hatálya alá tartozik;

c)   „hozzáférési feltételek”: a kikötői terminálok és a hajók hozzáférhetőségére vonatkozó szabványok, iránymutatás és tájékoztatás, beleértve a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket segítő eszközöket;

d)   „szállító”: olyan természetes vagy jogi személy, aki személyszállító járatok vagy üdülési célú hajóutak formájában személyszállítási szolgáltatásokat nyújt a nyilvánosság számára;

e)   „uniós szállító”: valamely tagállam területén letelepedett szállító, illetve olyan szállító, aki valamely tagállam területén található indulási hellyel vagy célállomással üzemeltetett személyszállító járatok formájában nyújt személyszállítási szolgáltatásokat;

f)   „személyszállító járat”: nyilvános menetrend szerint üzemeltetett, személyeket szállító tengeri vagy belvízi kereskedelmi hajójárat;

g)   „integrált szolgáltatások”: adott földrajzi területen belül nyújtott, összekapcsolt közlekedési szolgáltatások, amelyekhez egységes tájékoztatási rendszer, jegykiadó rendszer és menetrend kapcsolódik;

h)   „teljesítő szállító”: a szállítóval nem azonos személy, aki ténylegesen teljesíti - egészében vagy részben - a személyszállítást;

i)   „belvízi út”: közlekedési célra használt, természetes vagy mesterséges, hajózható szárazföldi víztest vagy összefüggő víztestek rendszere, például tó, folyó, csatorna vagy ezek bármely együttese;

j)   „kikötő”: az a hely vagy földrajzi terület, amelyet kiépítettek és létesítményekkel láttak el a olyan hajók fogadásának lehetővé tétele érdekében, amelyekről az utasok rendszeresen be- és kiszállnak;

k)   „kikötői terminál”: a kikötőnek a szállító vagy terminálüzemeltető által személyzettel ellátott olyan terminálja, ahol a személyszállító járatot igénybe vevő vagy üdülési célú hajóúton részt vevő utasok be- és kiszállására szolgáló létesítmények - így például az utasfelvételi pontok, a jegypénztárak és a várótermek - és személyzet találhatók;

l)   „hajó”: tengeren vagy belvízi utakon közlekedő vízi jármű;

m)   „személyszállítási szerződés”: a szállító és az utas között egy vagy több személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút igénybevételére létrejött fuvarozási szerződés;

n)   „menetjegy”: a személyszállítási szerződést igazoló érvényes dokumentum vagy egyéb bizonyíték;

o)   „menetjegy-értékesítő”: a szállító nevében személyszállítási szerződést kötő kiskereskedő;

p)   „utazásközvetítő”: személyszállítási szerződések utas részéről történő megkötésével foglalkozó kiskereskedő;

q)   „utazásszervező”: a 90/314/EGK rendelet 2. cikkének 2. és 3. pontja szerinti, a szállítóval nem azonos szervező;

r)   „foglalás”: adott időpontban induló személyszállító járatra vagy üdülési célú hajóútra történő helybiztosítás;

s)   „terminálüzemeltető”: valamely tagállam területén található olyan köz- vagy magánszervezet, amely egy adott kikötői terminál igazgatásáért és irányításáért felelős;

t)   „üdülési célú hajóút”: kizárólag üdülési vagy szabadidős célú, szállással és más szolgáltatásokkal is kiegészülő, két éjszakát meghaladó tartózkodást magában foglaló tengeri vagy belvízi személyszállítási szolgáltatás;

u)   „hajózási káresemény”: a hajó hajótörése, felborulása, ütközése vagy megfeneklése, a hajón bekövetkező robbanás vagy tűz, illetve a hajó meghibásodása.

4. cikk

Menetjegyek és megkülönböztetésmentes szerződési feltételek

(1)   A szállítóknak az utasok részére menetjegyet kell kiállítaniuk, kivéve, ha a nemzeti jog alapján egyéb dokumentumok is feljogosítanak az utazásra. A menetjegy elektronikus formátumban is kiállítható.

(2)   A szociális tarifák sérelme nélkül, a szállítók és a menetjegy-értékesítők által alkalmazott szerződéses feltételeket és tarifákat az utazóközönségnek a végfelhasználó állampolgárságától, továbbá a szállítók és a menetjegy-értékesítők Unión belüli letelepedésének helyétől függetlenül, közvetlen és közvetett megkülönböztetéstől mentesen kell felkínálni.

5. cikk

Egyéb teljesítő felek

(1)   Amennyiben az e rendelet szerinti kötelezettségek teljesítését teljesítő szállítóra, menetjegy-értékesítőre vagy bármely más személyre bízzák, az ilyen megbízást kiadó szállítót, utazásközvetítőt, utazásszervezőt vagy terminálüzemeltetőt ez esetben is felelősség terheli a – a munkakörén belül eljáró – teljesítő személy cselekményeiért és mulasztásaiért.

(2)   Az (1) bekezdésen felül, azon személyre, akire a szállító, utazásközvetítő, utazásszervező vagy terminálüzemeltető valamely kötelezettség teljesítését bízta, az adott kötelezettség tekintetében alkalmazni kell e rendelet rendelkezéseit, beleértve a felelősségre és a védekezésre vonatkozó rendelkezéseket is.

6. cikk

A felelősségelhárítás kizárása

Az e rendeletből fakadó kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy elhárítani, különösen a személyszállítási szerződésben foglalt eltérés vagy korlátozó záradék formájában.

II.   FEJEZET

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ ÉS A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK JOGAI

7. cikk

Személyszállításhoz való jog

(1)   A szállítók, utazásközvetítők és utazásszervezők a fogyatékosságra vagy csökkent mozgásképességre hivatkozással nem tagadhatják meg a helyfoglalás elfogadását, menetjegy kiállítását vagy egyéb módon való biztosítását, valamint a személyek beszállítását.

(2)   A fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a helyfoglalásokat és menetjegyeket pótdíj felszámítása nélkül kell biztosítani.

8. cikk

Kivételek és különleges feltételek

(1)   A 7. cikk (1) bekezdése ellenére, a szállítók, utazásközvetítők és utazásszervezők az alábbi esetekben a fogyatékosságra vagy a csökkent mozgásképességre hivatkozva megtagadhatják valamely személy helyfoglalásának elfogadását, menetjegyének kiállítását vagy egyéb módon történő biztosítását, valamint beszállítását:

a)	amennyiben ez a nemzetközi, az uniós vagy nemzeti jog által előírt, alkalmazandó egészségügyi és biztonsági követelmények vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által előírt egészségügyi és biztonsági követelmények teljesítése érdekében szükséges;

b)

ha a személyhajó vagy a kikötői infrastruktúra és berendezések – beleértve a kikötői terminálokat is – kialakítása következtében a fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy beszállítása, kiszállítása vagy szállítása biztonságos vagy technikailag kivitelezhető módon nem lehetséges.

(2)   Amennyiben a helyfoglalás vagy a menetjegy-kiállítás elutasításának alapja az (1) bekezdés szerinti indok, a szállítóknak, utazásközvetítőknek és utazásszervezőknek ésszerű erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy az érintett személy számára elfogadható alternatív személyszállítási lehetőséget ajánljanak fel a szállító által szervezett személyszállító járaton vagy üdülési célú hajóúton.

(3)   Amennyiben fogyatékossága vagy csökkent mozgásképessége miatt megtagadják az olyan fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személy beszállását, aki helyfoglalással vagy menetjeggyel rendelkezik, valamint teljesíti a 11. cikk (2) bekezdésében megállapított követelményeket, úgy e személy, valamint e cikk (4) bekezdése szerinti kísérője számára az I. mellékletnek megfelelően fel kell ajánlani a jegy árának visszatérítése és az átfoglalás közötti választást. A visszautazás és az átfoglalás közötti választás joga csak az összes egészségügyi és biztonsági követelmény teljesülésétől függően gyakorolható.

(4)   Az (1) bekezdésben meghatározottakkal azonos feltételek mellett a szállító, utazásközvetítő vagy utazásszervező előírhatja, hogy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt az utazás során olyan személy kísérje, aki képes a fogyatékossággal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyt igényei szerint segíteni. A személyszállító járatok esetében az ilyen kísérő személyt díjmentesen kell szállítani.

(5)   Ha a szállító, utazásközvetítő vagy utazásszervező él az (1) vagy (4) bekezdésben foglaltakkal, akkor a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt haladéktalanul tájékoztatnia kell ennek különleges indokáról. Ezen indokról legkésőbb az érintett személy tájékoztatásától számított legkésőbb öt munkanapon belül értesíteni kell a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt. Az (1) bekezdés a) pontja szerinti elutasítás esetén hivatkozni kell az alkalmazandó egészségügyi és biztonsági előírásokra.

9. cikk

Akadálymentesség és tájékoztatás

(1)   A fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek szervezeteivel együttműködve a szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek – adott esetben szervezeteiken keresztül – a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek szállítása tekintetében megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket kell teremteniük vagy biztosítaniuk.

(2)   Az (1) bekezdésben említett hozzáférési feltételeket a szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek fizikai formában vagy az interneten közzé kell tenniük azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják.

(3)   Az utazásszervezők kötelesek rendelkezésre bocsátani az (1) bekezdésben említett, az általuk szervezett, értékesített vagy értékesítésre felkínált szervezett utazási formákban szereplő utazásokra alkalmazandó hozzáférési feltételeket.

(4)   A szállítóknak, utazásközvetítőknek és utazásszervezőknek biztosítaniuk kell, hogy a személyszállítási feltételekkel kapcsolatos minden lényeges információ, az utazási információk és a hozzáférési feltételek – beleértve az internetes foglalást és tájékoztatást is – megfelelő és hozzáférhető formátumban a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek rendelkezésére álljanak.

10. cikk

Segítségnyújtáshoz való jog a kikötőkben és a hajók fedélzetén

A 9. cikk (1) bekezdésében előírt hozzáférési feltételektől függően a szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek saját hatáskörükön belül a II. és III. mellékletben meghatározottak szerint díjmentesen segítséget kell nyújtaniuk a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek részére a kikötőkben – beleértve a be- és kiszállás alatt is – és a hajók fedélzetén.

11. cikk

A segítségnyújtás feltételei

(1)   A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek saját hatáskörükön belül segítséget kell nyújtaniuk a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek részére, összhangban a 10. cikkben foglaltakkal, valamint az alábbi feltételekkel:

a)	a szállítónak vagy a terminálüzemeltetőnek legalább két munkanappal az igényelt segítség előtt bejelentik, hogy ilyen segítségre van szükség;

b)

a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személy megjelenik a kikötőben vagy a 12. cikk (3) bekezdése szerinti, arra kijelölt helyszínen: i. a szállító által írásban megjelölt időpontban, amely legfeljebb 60 perccel lehet korábban a közzétett beszállási időpontnál, vagy ii. megjelölt beszállási időpont hiányában legalább 60 perccel a közzétett indulási időpont előtt.

(2)   Az (1) bekezdésen felül, a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeknek a foglaláskor vagy az előzetes menetjegyvásárláskor be kell jelenteniük a szállítónak a különleges elhelyezési vagy ültetési vagy az orvosi felszerelés magukkal szállítására vonatkozó igényüket, amennyiben az ilyen igény abban az időben ismert.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés szerinti bejelentés minden esetben benyújtható azon utazásközvetítőhöz vagy utazásszervezőhöz, ahol a menetjegyet megvásárolták. Ha a jegy több útvonalra szól, egy bejelentés is elegendő, amenynyiben a további utak időpontjára vonatkozó információkat is megadják.

(4)   Ha az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés szerinti bejelentés nem történt meg, a szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek minden ésszerű intézkedést meg kell tenniük a segítségnyújtás érdekében, hogy a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a hajóra beszállhassanak, abból kiszállhassanak, és azon utazhassanak.

(5)   Amennyiben a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyt elismert segítő kutya kíséri, a kutyának is helyet kell biztosítani az érintett személy mellett, amennyiben erről értesítették a szállítót, az utazásközvetítőt vagy az utazásszervezőt az elismert segítő kutyák személyhajókon történő szállítására alkalmazandó nemzeti előírásoknak megfelelően, ha ilyen előírások léteznek.

12. cikk

A bejelentések fogadása és találkozóhely kijelölése

(1)   A szállítóknak, terminálüzemeltetőknek, utazásközvetítőknek és utazásszervezőknek valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy megkönnyítsék a 11. cikk (1) bekezdése a) pontjának és a 11. cikk (2) bekezdésének megfelelően tett bejelentések fogadását. Ez a kötelezettség minden értékesítési pontjukra érvényes, beleértve a telefonon és az interneten történő értékesítést is.

(2)   Amennyiben az utazásközvetítőhöz vagy utazásszervezőhöz az (1) bekezdésben említett bejelentés érkezik, szokásos munkaidejében haladéktalanul továbbítania kell ezt az információt a szállítónak vagy a terminálüzemeltetőnek.

(3)   A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek a kikötői terminálokon belül vagy kívül ki kell jelölniük azt a helyszínt, ahol a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek bejelenthetik érkezésüket és segítséget kérhetnek. Ezt a helyszínt egyértelmű jelzésekkel kell ellátni, és ezen a helyszínen hozzáférhető formában rendelkezésre kell bocsátani a kikötői terminállal és a biztosított segítségnyújtással kapcsolatos alapvető információkat.

13. cikk

A segítségnyújtással kapcsolatos minőségi előírások

(1)   Az előző naptári évben összesen több mint 100 000 fős kereskedelmi utasforgalmat lebonyolító kikötői terminálokat vagy személyszállító járatokat üzemeltető terminálüzemeltetőknek és szállítóknak saját hatáskörükön belül, a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket képviselő szervezetekkel együttműködve minőségi előírásokat kell meghatározniuk a II. és III. mellékletben meghatározott segítségnyújtásra vonatkozóan, és – adott esetben szervezeteiken keresztül – meg kell állapítaniuk azok teljesítésének erőforrás-követelményeit.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt minőségi előírásokat a szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek fizikailag vagy az interneten hozzáférhető formában közzé kell tenniük azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják.

14. cikk

Képzés és oktatás

A tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény és kódex, valamint a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény és a dunai hajózás rendjéről szóló egyezmény értelmében elfogadott szabályozások sérelme nélkül a szállítóknak és adott esetben a terminálüzemeltetőknek fogyatékosságokkal kapcsolatos képzési eljárásokról – többek között oktatásról – kell gondoskodniuk, amelyek biztosítják azt, hogy:

a)	a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek közvetlen segítséget nyújtó személyzetük, beleértve a bármely más teljesítő fél által alkalmazottakat is, részesüljön a IV. melléklet A. és B. része szerinti képzésben vagy oktatásban; és

b)	a jegyfoglalásért és jegyértékesítésért és a be- és kiszállításért egyéb módon felelős személyzetük, beleértve a bármely más teljesítő fél által alkalmazottakat is, részesüljön a IV. melléklet A. része szerinti képzésben vagy oktatásban.

15. cikk

Mozgást segítő eszközök vagy egyéb különleges felszerelések tekintetében nyújtott kártérítés

(1)   A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek kártérítési kötelezettségük keletkezik a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek által használt, mozgást segítő eszközök vagy egyéb különleges felszerelések megsemmisülése vagy sérülése okozta kár tekintetében, amennyiben a káresemény a szállító vagy a terminálüzemeltető szándékos vagy gondatlan magatartása miatt következett be. A szállító szándékos vagy gondatlan károkozását vélelmezni kell hajózási káresemény által előidézett kár esetén.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kártérítés összegének az érintett eszköz újrabeszerzési értékének vagy adott esetben a javításához kapcsolódó költségeknek kell megfelelnie.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 4. cikkét kell alkalmazni.

(4)   Ezen felül mindent meg kell tenni egy ideiglenes csereeszköz gyors biztosítása érdekében.

III.   FEJEZET

A SZÁLLÍTÓK ÉS TERMINÁLÜZEMELTETŐK KÖTELEZETTSÉGEI AZ UTAZÁS SORÁN TÖRTÉNŐ FENNAKADÁS ESETÉN

16. cikk

Tájékoztatás törölt vagy késedelmes indulás esetén

(1)   Személyszállító járat vagy üdülési célú hajóút késedelmes indulása vagy törlése esetén a szállítónak – vagy adott esetben a terminálüzemeltetőnek – a lehető legkorábban, de legkésőbb 30 perccel a menetrend szerinti indulás időpontját követően tájékoztatnia kell a kikötői terminálból induló utasokat a helyzetről és – amint ez az információ rendelkezésre áll – a várható indulási és érkezési időről.

(2)   Ha az utasok járattörlés vagy késés miatt elmulasztanak egy csatlakozó járatot, a szállító - és adott esetben a terminálüzemeltető - ésszerű erőfeszítéseket tesz, hogy tájékoztassa az érintett utasokat az alternatív csatlakozási lehetőségekről.

(3)   A szállító - vagy adott esetben a terminálüzemeltető - biztosítja, hogy a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű utasok hozzáférhető formában megkapják az (1) és (2) bekezdésben előírt tájékoztatást.

17. cikk

Segítségnyújtás törölt vagy késedelmes indulás esetén

(1)   Ha a szállító megalapozottan számol azzal, hogy a személyszállító járatot vagy üdülési célú hajóutat törlik vagy annak indulása a menetrend szerinti induláshoz képest több mint 120 percet késik, a kikötői terminálból induló utasok részére díjmentesen kisétkezést, étkezést vagy frissítőt kell felkínálni a várakozási idővel ésszerű arányban, feltéve, hogy az rendelkezésre áll, vagy ésszerű módon beszerezhető.

(2)   Minden olyan járattörlés vagy késedelmes indulás esetén, amikor egy vagy több éjszaka eltöltése, illetve az utas által eredetileg tervezettnél hosszabb tartózkodás válik szükségessé – amennyiben az fizikailag lehetséges – a szállítónak az (1) bekezdésben előírt kisétkezésen, étkezéseken vagy frissítőn kívül díjmentesen megfelelő fedélzeti vagy parti szálláshelyet és a kikötői terminál és a szálláshely közötti szállítást is fel kell ajánlania a kikötői terminálból induló utasok részére. A szállító utasonként 120 euróra korlátozhatja a parti szálláshelyre fordított költséget, amely nem foglalja magába a kikötői terminál és a szálláshely közötti szállítást.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása során a szállítónak különös figyelmet kell fordítania a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek és az őket kísérő személyek igényeire.

18. cikk

Átfoglalás és visszatérítés törölt vagy késedelmes indulás esetén

(1)   Ha a szállító megalapozottan számol azzal, hogy a személyszállító járatot törlik vagy annak a kikötői terminálból való indulása több mint 120 percet késik, az utas részére haladéktalanul fel kell ajánlani az alábbiak közötti választást:

a)	a személyszállítási szerződésben foglaltak szerinti átfoglalás a végső célállomásra irányuló, hasonló személyszállítási feltételek mellett a lehető legkorábbi alkalommal történő utazásra;

b)	a menetjegy árának visszatérítése és adott esetben a személyszállítási szerződésben foglaltak szerint a lehető legkorábbi díjmentes visszaszállítás a kiindulási pontra.

(2)   Amennyiben a személyszállító járatot törlik vagy annak a kikötői terminálból való indulása több mint 120 percet késik, az utasok jogosultak az ilyen átfoglalásra vagy a menetjegy árának a szállító általi visszatérítésére.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja és a (2) bekezdés szerinti visszatérítést hét napon belül, készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki megbízással vagy csekkel kell teljesíteni; a jegy teljes vételárát vissza kell fizetni az utazás meg nem tett szakaszára vagy szakaszaira, továbbá a már megtett szakaszra vagy szakaszokra, ha az utazás az utas eredeti útiterve szempontjából feleslegessé vált.

19. cikk

A menetjegy ára alapján járó kártérítés késedelmes érkezés esetén

(1)   Az utas közlekedéshez való jogának elvesztése nélkül kártérítést követelhet a szállítótól, ha a személyszállítási szerződésben foglalt végső célállomásra késve érkezik meg. A kártérítés minimális összege a menetjegy 25 %-a legalább az alábbi hosszúságú késések esetén:

a)	egy óra legfeljebb négyórás menetrend szerinti utazás esetén;

b)	két óra több mint négyórás, de legfeljebb nyolcórás menetrend szerinti utazás esetén;

c)	három óra több mint nyolcórás, de legfeljebb 24 órás menetrend szerinti utazás esetén; vagy

d)	hat óra több mint 24 órás menetrend szerinti utazás esetén.

Amennyiben a késés időtartama meghaladja az a)–d) pontban foglalt időtartam kétszeresét, a kártérítés összege a menetjegy árának 50 %-a.

(2)   Azok az utasok, akik utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkeznek, és akik több alkalommal késést szenvednek el igazolványuk, illetve bérletük érvényességi ideje alatt, megfelelő kártérítést követelhetnek a szállító kártérítési szabályzata alapján. Ennek a szabályzatnak tartalmaznia kell az érkezési késések meghatározásának és a kártérítések kiszámításának kritériumait.

(3)   A kártérítést az utas által a késedelmes személyszállításért ténylegesen fizetett árhoz viszonyítva kell kiszámítani.

(4)   Amennyiben a személyszállítási szerződés menettérti útra szól, az oda- vagy a visszaúton elszenvedett késésekért fizetendő kártérítést a személyszállítási szolgáltatásban foglalt utazás árának feléhez viszonyítva kell kiszámítani.

(5)   A kártérítést a kártérítési igény benyújtásától számított egy hónapon belül ki kell fizetni. A kártérítés utalványban és/vagy egyéb szolgáltatásban is fizethető, feltéve, hogy különösen az érvényességre és a célállomásra vonatkozó feltételek rugalmasak. Az utas kérésére a kártérítést pénz formájában kell kifizetni.

(6)   A menetjegy ára alapján járó kártérítést nem csökkenthetik pénzügyi tranzakciós költségek, például díjak, telefonköltség vagy postaköltség. A szállítók megállapíthatnak egy minimális összeghatárt, amely alatt nem fizetnek kártérítést. Ez a határérték nem haladhatja meg a 10 eurót.

20. cikk

Mentességek

(1)   A 17., 18. és 19. cikk nem alkalmazandó a nyílt menetjeggyel rendelkező utasokra mindaddig, amíg az indulás idejét fel nem tüntették, kivéve az utazási igazolvánnyal vagy bérlettel rendelkező utasokat.

(2)   A 17. és 19. cikk nem alkalmazandó, ha az utas még a menetjegy megvásárlását megelőzően tájékoztatást kap a járattörlésről vagy a késésről, illetve ha a járattörlés vagy késés oka az utas szándékos magatartása miatt keletkezik.

(3)   A 17. cikk (2) bekezdése nem alkalmazandó abban az esetben, ha a járattörlés vagy a késés a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztető időjárási viszonyok miatt következik be.

(4)   A 19. cikk nem alkalmazandó, ha a járattörlés vagy a késés a hajó biztonságos üzemeltetését veszélyeztető időjárási viszonyok vagy a személyszállítási szolgáltatás teljesítését megakadályozó olyan rendkívüli körülmények miatt következett be, amelyeket minden ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elkerülni.

21. cikk

További kárigények

E rendelet rendelkezései nem zárják ki, hogy az utasok a közlekedési járatok törlése vagy késése miatt kártérítési követeléseikkel a nemzeti joggal összhangban a nemzeti bíróságokhoz forduljanak, többek között a 90/314/EGK irányelv alapján.

IV.   FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÁSRA ÉS A PANASZOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

22. cikk

Az utazási tájékoztatáshoz való jog

A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek saját hatáskörükön belül a teljes út során hozzáférhető formában megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk az utasok részére azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. Különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire.

23. cikk

Az utasjogokra vonatkozó tájékoztatás

(1)   A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek – a saját hatáskörükön belül – biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet alapján az utasokat megillető jogokra vonatkozó tájékoztatás a hajók fedélzetén és a kikötői terminálokban nyilvánosan hozzáférhető legyen. A tájékoztatást hozzáférhető formában kell nyújtani azokon a nyelveken, amelyeken az utasokat általában tájékoztatják. A tájékoztatásnál különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeire.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségnek való megfelelés érdekében a szállítók és a terminálüzemeltetők használhatják ezen rendelet rendelkezéseinek összefoglalóját, amelyet a Bizottság az Európai Unió intézményeinek összes hivatalos nyelvén elkészít és rendelkezésükre bocsát.

(3)   A szállítóknak és a terminálüzemeltetőknek a hajókon és a kikötői terminálokban megfelelő módon tájékoztatniuk kell az utasokat a 25. cikk (1) bekezdésének megfelelően a tagállam által kijelölt végrehajtó szerv elérhetőségéről.

24. cikk

Panaszok

(1)   A szállítóknak ki kell alakítaniuk, vagy alkalmazniuk kell az e rendelettel szabályozott jogokra és kötelezettségekre vonatkozó panaszkezelő mechanizmust.

(2)   Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó utas panaszt kíván benyújtani a szállítóhoz, ezt a járat igénybevételét vagy annak meghiúsulását követő két hónapon belül kell megtennie. A panasz kézhezvételétől számított egy hónapon belül a szállítónak tájékoztatnia kell az utast arról, hogy panaszának helyt adtak, azt elutasították vagy még vizsgálják. A végleges választ legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított három hónapon belül meg kell adni.

V.   FEJEZET

VÉGREHAJTÁS ÉS NEMZETI VÉGREHAJTÓ SZERVEK

25. cikk

Nemzeti végrehajtó szervek

(1)   Minden tagállam kijelöl egy vagy több új vagy már meglévő szervet, amely e rendelet végrehajtásáért felel a területén levő kikötőkből induló személyszállító járatok és üdülési célú hajóutak, valamint a harmadik országokból e kikötőkbe induló személyszállító járatok tekintetében. Az egyes szervek megteszik az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

E szerveknek felépítésükben, finanszírozási döntéseikben, jogi szerkezetükben és döntéshozatalukban függetlennek kell lenniük a szállítóktól, az utazásszervezőktől és a terminálüzemeltetőktől.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e cikknek megfelelően kijelölt szervről vagy szervekről.

(3)   Az utasok a nemzeti joggal összhangban panaszt nyújthatnak be e rendelet feltételezett megsértése tekintetében az (1) bekezdés szerint kijelölt hatáskörrel rendelkező szervnek vagy a tagállam által kijelölt egyéb hatáskörrel rendelkező szervnek.

A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy

a)	az utasnak első lépésként a szállító részére kell benyújtania az e rendelet szerinti panaszt; és/vagy

b)	a nemzeti végrehajtó szerv vagy a tagállam által kijelölt más hatáskörrel rendelkező szerv fellebbviteli szervként jár el azon panaszok tekintetében, amelyeknek a 24. cikk alapján történő rendezése meghiúsult.

(4)   Azok a tagállamok, amelyek a 2. cikk (4) bekezdése alapján egyes szolgáltatások mentessége mellett döntöttek, az utasjogok érvényesítését biztosító hasonló mechanizmusról gondoskodnak.

26. cikk

Jelentés a végrehajtásról

A 25. cikk szerint kijelölt végrehajtó szervek … (12) június 1-jén és azt követően minden második év június 1-jén jelentést tesznek közzé az előző két naptári évben végzett tevékenységükről, amely többek között tartalmazza az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása érdekében hozott intézkedések bemutatását, az alkalmazott szankciók részleteit, valamint a panaszokra és az alkalmazott szankciókra vonatkozó statisztikát.

27. cikk

A végrehajtási szervek együttműködése

A 25. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti végrehajtó szervek – szükség szerint – információt cserélnek munkájukról, valamint döntéshozatali elveikről és gyakorlatukról. A Bizottság támogatja őket e feladatuk végrehajtásában.

28. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok … (13)-ig értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekről, és közlik a Bizottsággal az e rendelkezéseket érintő minden későbbi módosítást is.

VI.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Jelentéstétel

… (14)-ig a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és hatásáról. A jelentést szükség szerint a rendelet előírásainak részletesebb végrehajtására vagy a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük.

30. cikk

A 2006/2004/EK rendelet módosítása

A 2006/2004/EK rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„19.	Az Európai Parlamenti és a Tanács …-i …/2009/EU rendelete a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól (15)

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet … (16)-tól/-től kell alkalmazni.

---

(1)  2009. július 16-i vélemény (HL C 317., 2009.12.23., 89. o.).

(2)  Az Európai Parlament 2009. április 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata.

(3)  HL L 378., 1986.12.31., 4. o.

(4)  HL L 364., 1992.12.12., 7. o.

(5)  HL L 163., 2009.6.25., 1. o.

(6)  HL L 389., 2006.12.30., 1. o.

(7)  HL L 158., 1990.6.23., 59. o.

(8)  HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

(9)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(10)  E rendelet alkalmazásának időpontja.

(11)  HL L 131., 2009.5.28., 24. o.

(12)  E rendelet alkalmazásának időpontját követő két évvel.

(13)  E rendelet alkalmazásának időpontja.

(14)  E rendelet alkalmazásának időpontja után három évvel.

(15)  HL …”

(16)  E rendelet kihirdetésének időpontját követő 36 hónap.

---

---

---

---

---

---

11.5.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 122/38

---

A TANÁCS 6/2010/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

az új élelmiszerekről, az Európai Parlament és a Tanács rendelete az 1331/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről

A Tanács által 2010. március 15-én elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

2010/C 122 E/03

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása a belső piac alapvető eleme, továbbá jelentősen hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeik védelméhez. Az új élelmiszerek biztonságának értékelésére és az engedélyezésükre vonatkozó nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések közti különbségek akadályozhatják az új élelmiszerek szabad mozgását, és ezáltal tisztességtelen versenyfeltételek kialakulásához vezethetnek.

(2)	Az uniós politikák végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség magas szintű védelmét. Szükség szerint kellő figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre és az állatjólétre.

(3)

Az új élelmiszerekre vonatkozó uniós szabályokat az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3), valamint az egyes információk nyilvánosságra hozatalára és a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében benyújtott információ védelmére vonatkozó részletes alkalmazási szabályok megállapításáról szóló, 2001. szeptember 20-i 1852/2001/EK bizottsági rendelet (4) írja elő. Az egyértelmű szabályozás érdekében a 258/97/EK rendeletet és az 1852/2001/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, azzal, hogy a 258/97/EK rendelet helyébe ez a rendelet lép. Ezáltal a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szerinti, az új élelmiszerek és az új élelmiszer-összetevők forgalomba hozatalára vonatkozó kérelmek alátámasztásához szükséges információk benyújtásáról, és elsődleges értékelési jelentések elkészítésének tudományos vonatkozásairól szóló, 1997. július 29-i 97/618/EK bizottsági ajánlás előírásai elavulttá válnak az új élelmiszerek tekintetében.

(4)

A 258/97/EK rendelettel való folytonosság biztosítása érdekében az élelmiszerek „újdonsága” kritériumának továbbra is annak kell lennie, hogy a 258/97/EK rendelet alkalmazásának első napja, azaz 1997. május 15. előtt az adott élelmiszert jelentős mértékben használták-e emberi fogyasztásra az Unióban. Az Unión belüli használat a tagállamokban való használatot jelenti, tekintet nélkül arra, hogy az adott tagállam mikor csatlakozott az Európai Unióhoz.

(5)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alkalmazandó. Az új élelmiszer meglevő fogalommeghatározását egyértelművé és naprakésszé kell tenni azáltal, hogy a meglevő kategóriák helyett az élelmiszernek az említett rendeletben használt általános fogalommeghatározására kell hivatkozni.

(6)

Azt is tisztázni kell, hogy az olyan élelmiszert , amelyet élelmiszergyártásban azelőtt nem használt gyártástechnológiával állítottak elő az Unióban, újnak kell tekinteni. A rendelet hatályának különösképpen az állattenyésztés/növénytermesztés és az élelmiszer-előállítás során használt feltörekvő technológiákra kell kiterjednie, melyek hatással vannak az élelmiszerekre, tehát ezáltal befolyásolhatják az élelmiszerek biztonságát is. Az új élelmiszer fogalmába tehát bele kell tartoznia a nem hagyományos módszerekkel tenyésztett állatokból és utódaikból származó élelmiszereknek, a nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből származó élelmiszereknek, az élelmiszerekre esetlegesen ható új gyártástechnológiák segítségével előállított élelmiszereknek, valamint a mesterséges nanoanyagokat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszereknek. A hagyományos termesztési illetve tenyésztési módszerekkel létrehozott új növényfajtákból vagy új állatfajokból származó élelmiszerek nem tekintendők új élelmiszereknek. Továbbá, azt is tisztázni kell, hogy az Unióban újnak számító, harmadik országból származó élelmiszerek – akár feldolgozottak, akár feldolgozatlanok (pl. gyümölcs, lekvár, gyümölcslé) – kizárólag akkor tekinthetők hagyományosnak, ha a 178/2002/EK rendeletben meghatározott elsődleges termelésből származnak. Az így előállított élelmiszerek körébe azonban nem tartozhatnak sem az olyan állatokból vagy növényekből előállított élelmiszerek, amelyek esetében nem hagyományos tenyésztési illetve termesztési módszereket alkalmaztak vagy az ezen állatok utódaiból előállított élelmiszerek, sem azon élelmiszerek, amelyek esetében új gyártástechnológiákat alkalmaztak.

(7)

Mindazonáltal az 1997. december 16-i bizottsági határozattal létrehozott, a tudomány és az új technológiák etikai kérdéseit vizsgáló európai csoport 2008. január 16-án kiadott véleményének és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2008. július 15-én elfogadott véleményének fényében az állatok klónozásának technikái, mint például a szomatikus sejtek maganyagának átvitelén alapuló eljárás, olyan egyedi jellemzőkkel bírnak, hogy e rendelet nem foglalkozhat a klónozás valamennyi kérdésével. Ezért a klónozási technikák alkalmazásával létrehozott állatokból, valamint utódaikból előállított élelmiszerekről a Bizottságnak – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Konkrét jogszabály elfogadása esetén e rendelet hatályát megfelelően ki kell igazítani.

(8)

Végrehajtási intézkedéseket kell elfogadni azon kritériumok kidolgozására, amelyek segítségével fel lehet mérni, hogy egy bizonyos élelmiszert jelentős mértékben használtak-e emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt. Amennyiben az adott élelmiszert ezen időpontot megelőzően kizárólag a 2002/46/EK irányelvben (7) meghatározott étrend-kiegészítőként vagy étrend-kiegészítő részeként használták, akkor lehetővé kell tenni, hogy az az említett dátum után is forgalomba hozható legyen az Unión belül ugyanezzel a felhasználási céllal anélkül, hogy új élelmiszernek minősülne. Ugyanakkor az étrend-kiegészítőként vagy étrend-kiegészítő részeként történő felhasználást figyelmen kívül kell hagyni annak megállapítása során, hogy az adott élelmiszert jelentős mértékben használták-e emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt. A szóban forgó élelmiszer egyéb, nem étrend-kiegészítőben vagy étrend-kiegészítőként történő felhasználását ezért engedélyezni kell, e rendelettel összhangban.

(9)

A mesterséges nanoanyagok élelmiszergyártásban történő felhasználása a technológiák fejlődésével tovább növekedhet. Az emberi egészség magas szintű védelméről, az áruk szabad mozgásáról és a gyártók jogbiztonságáról való gondoskodás érdekében szükség van a mesterséges nanoanyag egységes fogalommeghatározásának nemzetközi szintű kidolgozására. Az Uniónak törekednie kell arra, hogy a megfelelő nemzetközi fórumokon megállapodást érjen el e fogalommeghatározásról. Amennyiben sikerül ilyen megállapodást elérni, a mesterséges nanoanyag e rendeletben foglalt fogalommeghatározását megfelelően ki kell igazítani.

(10)

Az e rendelet hatálya alá nem tartozó élelmiszer-összetevőkből előállított élelmiszereket – különösen azokat, amelyeket az élemiszer összetevőinek vagy azok összetételének vagy mennyiségének megváltoztatásával állítanak elő – nem kell új élelmiszernek tekinteni. Ugyanakkor az élelmiszer-összetevők módosításai, például olyan kivonatok vagy a növény olyan részeinek felhasználása, melyeket eddig nem használtak emberi fogyasztásra az Unióban, továbbra is e rendelet hatálya alá kell, hogy tartozzanak.

(11)

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) rendelkezései alkalmazandók azokban az esetekben, ha valamely termék – valamennyi sajátosságát figyelembe véve – a „gyógyszer” fogalommeghatározása és más uniós jogszabály hatálya alá tartozó valamely termék fogalommeghatározása alá is tartozhat. Ezzel összefüggésben, a tagállamoknak meg kell engedni, hogy amennyiben a 2001/83/EK irányelvvel összhangban egy termékről megállapítják, hogy gyógyszer, az uniós jogszabályokkal összhangban korlátozhassák az ilyen termék forgalomba hozatalát. Ráadásul, a gyógyszerekre nem vonatkozik a 178/2002/EK rendelet által megállapított élelmiszer fogalommeghatározás, és nem tartozhatnak e rendelet hatálya alá.

(12)	A 258/97/EK rendelettel engedélyezett új élelmiszerek továbbra is új élelmiszernek minősülnek, de valamennyi új felhasználásukat engedélyeztetni kell.

(13)

A technológiai felhasználásra szánt vagy géntechnológiával módosított élelmiszerek nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért az 1829/2003/EK rendelet (9) hatálya alá tartozó, géntechnológiával módosított élelmiszerekre, az 1333/2008/EK rendelet (10) hatálya alá tartozó, kizárólag adalékanyagként használt élelmiszerekre, az 1334/2008/EK rendelet (11) hatálya alá tartozó aromákra, az 1332/2008/EK rendelet (12) hatálya alá tartozó enzimekre, valamint a 2009/32/EK irányelv (13) hatálya alá tartozó extrakciós oldószerekre ez a rendelet nem vonatkozik.

(14)

A vitaminok és ásványi anyagok használatát külön élelmiszer-ipari ágazati jogszabályok szabályozzák. Ezért a 2002/46/EK irányelv, a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20-i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14), valamint a különleges táplálkozási célú élelmiszerekről szóló, 2009. május 6-i 2009/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (15) hatálya alá tartozó vitaminokat és ásványi anyagokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól. E konkrét jogi aktusok azonban nem foglalkoznak azokkal az esetekkel, amikor engedélyezett vitaminokat és ásványi anyagokat olyan gyártási módszerrel vagy olyan új forrás igénybevételével állítanak elő, amelyet engedélyezésükkor nem vettek figyelembe. A konkrét jogi aktusok módosításáig ezért az említett vitaminok és ásványi anyagok nem zárhatók ki e rendelet hatálya alól abban az esetben, ha a gyártási módszerek vagy az új források a vitaminok vagy ásványi anyagok összetételében vagy szerkezetében olyan számottevő változásokat idéznek elő, amelyek kihatnak azok tápértékére, az anyagcserére vagy a nemkívánatos anyagok mennyiségére.

(15)

A különleges táplálkozási célokra, az élelmiszerek dúsítására vagy étrend-kiegészítésre szánt – vitaminokon és ásványi anyagokon kívüli – új élelmiszereket e rendelettel összhangban kell értékelni. Ugyanakkor ezek továbbra is a 2002/46/EK irányelvben, az 1925/2006/EK rendeletben és a 2009/39/EK irányelvben, valamint a 2009/39/EK irányelvben és annak I. mellékletében említett konkrét irányelvekben meghatározott szabályok hatálya alá tartoznak.

(16)

Azt, hogy egy élelmiszert jelentős mértékben használtake emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt, az élelmiszeripari vállalkozók által szolgáltatott – és adott esetben a tagállamokban rendelkezésre álló egyéb információkkal alátámasztott – információ alapján kell megállapítani. Amennyiben nem vagy nem elegendő információ áll rendelkezésre az adott élelmiszer 1997. május 15. előtti emberi fogyasztásáról, a szükséges információ begyűjtésére egyszerű és átlátható eljárást kell létrehozni a Bizottság, a tagállamok és valamennyi érintett fél bevonásával.

(17)

Az új élelmiszereket csak akkor szabad az Unióban forgalomba hozni, ha biztonságosak és nem megtévesztők a fogyasztók számára. Ezenkívül, amennyiben az új élelmiszer egy másik élelmiszert helyettesít, nem különbözhet az adott élelmiszertől oly módon, hogy az táplálkozási szempontból a fogyasztókra nézve hátrányos legyen.

(18)

A biztonsági értékelésre és az engedélyezésre egy hatékony, határidőkhöz kötött, átlátható, összehangolt és központosított eljárást kell bevezetni. Az élelmiszerengedélyezés különféle eljárásainak további összehangolása céljából az új élelmiszerek biztonsági értékelését és az uniós listára való felvételét az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló 2008. december 16-i 1331/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) megállapított eljárással összhangban kell elvégezni, amely minden olyan esetben alkalmazandó, amikor e rendelet nem tartalmaz kifejezetten attól eltérő konkrét rendelkezést. A Bizottság a valamely termék új élelmiszerként történő engedélyezésére irányuló kérelem kézhezvételét követően értékeli a kérelem érvényességét és alkalmazhatóságát. Az új élelmiszerek engedélyezése során figyelembe kell venni az adott kérdés szempontjából fontos egyéb tényezőket is, beleértve az etikai, a környezeti és az állatok kíméletére vonatkozó szempontokat, valamint az elővigyázatosság elvét is.

(19)	Meg kell határozni továbbá az új élelmiszerekből származó lehetséges kockázatok felmérésének szempontjait. Az új élelmiszerek tudományos értékelésének összehangolása érdekében ezeket az értékeléseket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak (a továbbiakban: a Hatóság) kell végeznie.

(20)

Jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő információ a mesterséges nanoanyagokkal kapcsolatos kockázatok tekintetében. Biztonságosságuk jobb felmérése érdekében a Bizottság a Hatósággal együttműködve olyan vizsgálati módszereket fejleszt ki, amelyek figyelembe veszik a mesterséges nanoanyagok sajátos jellemzőit.

(21)

Az eljárások egyszerűsítése érdekében a kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a különböző élelmiszer-ipari ágazati jogszabályok hatálya alá tartozó élelmiszerekre vonatkozóan egyetlen kérelmet nyújtsanak be. Az 1331/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése következtében, az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lépett és annak jogutódja, és a „Közösség” kifejezés helyébe az „Unió”-nak kell lépnie a szóban forgó rendelet egészében.

(22)

Lehetővé kell tenni, hogy a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszereket – amennyiben szerepelnek a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáján – forgalomba lehessen hozni az Unióban, ugyanazon feltételekkel, mint amelyek mellett a hosszú ideje tartó biztonságos használatot bebizonyították. A harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek biztonsági értékelése és kezelése kapcsán figyelembe kell venni az élelmiszereknek a származási hely szerinti országban történt hosszú időn át tartó biztonságos használatát. A nem élelmiszerként történő vagy nem a szokásos étrendhez kapcsolódó felhasználás nem számít bele a hosszú időn át tartó biztonságos használatba.

(23)	A biztonsági értékelés eredményei alapján adott esetben a forgalomba hozatalt követő felügyeleti követelményeket kell bevezetni az emberi fogyasztásra szánt új élelmiszerek használatával kapcsolatban.

(24)

Egy új élelmiszernek az új élelmiszerek uniós listájára vagy a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listájára történő felvétele nem érintheti annak lehetőségét, hogy a szóban forgó élelmiszerhez hozzáadott vagy annak előállítása során felhasznált anyag vagy hasonló termék általános fogyasztásának hatásait az 1925/2006/EK rendelettel összhangban értékeljék.

(25)

Bizonyos körülmények között – hogy élénkítsék az agrár-élelmiszeriparhoz kapcsolódó kutatást és fejlesztést, és ezáltal az innovációt is – az új élelmiszerek uniós listára történő felvételére irányuló kérelem alátámasztására benyújtott, újonnan kidolgozott tudományos bizonyítékokat és szellemi tulajdont képező adatokat védeni kell. Ezen adatokat és információkat korlátozott ideig nem lehet későbbi kérelmező javára felhasználni a korábbi kérelmező beleegyezése nélkül. Az egy bizonyos kérelmező által szolgáltatott tudományos adatok védelme nem akadályozhatja a többi kérelmezőt abban, hogy saját tudományos adataik alapján kezdeményezzék az adott élelmiszernek az új élelmiszerek uniós listájára történő felvételét.

(26)

Az új élelmiszereknek meg kell felelniük a 2000/13/EK irányelvben (17) meghatározott általános címkézési követelményeknek, és adott esetben a 90/496/EGK irányelvben (18) foglalt, a tápérték jelölésére vonatkozó előírásoknak. Bizonyos esetekben szükséges lehet további információkat feltüntetni a címkén, különös tekintettel az élelmiszer leírására, eredetére és használati feltételeire. Ezért, ha egy új élelmiszer az uniós listán vagy a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáján szerepel, bizonyos használati feltételek vagy konkrét címkézési kötelezettségek írhatók elő, amelyek többek között valamely sajátos jellemzőhöz vagy élelmiszer-tulajdonsághoz – például az élelmiszer összetételéhez, tápértékéhez vagy tápláló hatásához vagy tervezett felhasználásához –, illetve etikai megfontolásokhoz vagy a népesség bizonyos csoportjainak egészségére gyakorolt hatásokhoz is kapcsolódhatnak.

(27)	Az 1924/2006/EK rendelet (19) harmonizálja a tápanyag-összetétellel és az egészséggel kapcsolatos állításokra vonatkozó tagállami rendelkezéseket. Ezért az új élelmiszerekre vonatkozó állításokat csak e fenti rendelettel összhangban lehet tenni.

(28)	Az új élelmiszerek Unión belüli forgalomba hozatala által felvetett etikai kérdések kapcsán - szükség esetén - konzultációt lehet folytatni a tudomány és az új technológiák etikai kérdéseit vizsgáló európai csoporttal.

(29)

Az Unióban a 258/97/EK rendelet alapján forgalomba hozott új élelmiszerek továbbra is forgalmazhatók. A 258/97/EK rendelet szerint engedélyezett új élelmiszereket fel kell venni az új élelmiszerek e rendelet által megállapított uniós listájára. Ezenkívül, az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően, a 258/97/EK rendelet alapján benyújtott kérelmeket az e rendelet szerinti kérelmekké kell átalakítani, ha a 258/97/EK rendelet alapján előírt elsődleges értékelési jelentést még nem továbbították a Bizottságnak, valamint minden olyan esetben, amikor az említett rendelettel összhangban további értékelési jelentésre van szükség. Az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően a 258/97/EK rendelet 4. cikke alapján benyújtott egyéb, függőben lévő kérelmeket a 258/97/EK rendelet rendelkezései szerint kell feldolgozni.

(30)

A 882/2004/EK rendelet (20) általános szabályokat állít fel az élelmiszer-ipari jogszabályoknak való megfelelés hivatalos ellenőrzésére. A tagállamok számára elő kell írni, hogy a 882/2004/EK rendelettel összhangban hivatalos ellenőrzéseket végezzenek, hogy biztosítsák az említett rendeletnek való megfelelést.

(31)	A 852/2004/EK rendeletben (21) foglalt élelmiszer-higiéniára vonatkozó előírások alkalmazandók.

(32)

Mivel ezen rendelet célját, nevezetesen az új élelmiszerek Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozó összehangolt szabályok meghatározását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(33)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell tenniük minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(34)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (22) 5. és 7. cikkével összhangban kell elfogadni.

(35)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy e rendelkezéseknek a tagállamok általi, releváns kritériumok alapján történő, összehangolt végrehajtása érdekében tisztázzon bizonyos fogalommeghatározásokat, beleértve többek között a mesterséges nanoanyag fogalmának a meghatározását, figyelembe véve a műszaki és tudományos fejlődést, valamint a nem hagyományos állattenyésztési módszerek meghatározását, köztük a genetikailag azonos állatok aszexuális szaporítására alkalmazott, 1997. május 15. előtt az Unióban élelmiszergyártásra nem használt módszereket. Továbbá, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy fogadjon el megfelelő átmeneti intézkedéseket, és tegye naprakésszé a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáját és az uniós listát.

(36)

Ezen kívül, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon kritériumok tekintetében, amelyek alapján eldönthető, hogy az élelmiszereket jelentős mértékben használták-e emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt. Különösen fontos, hogy a Bizottság szakértőkkel konzultáljon az előkészítő szakaszban, összhangban a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének végrehajtásáról szóló, 2009. december 9-i közleményben tett kötelezettségvállalásával,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet – az emberi egészség és a fogyasztók érdekei magas szintű védelmének, valamint a belső piac hatékony működésének biztosítása érdekében – összehangolt szabályokat határoz meg az új élelmiszerek Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozóan, szükség szerint figyelembe véve a környezetvédelmet és az állatok jólétét is.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet az új élelmiszereknek az Unión belüli forgalomba hozatalára alkalmazandó.

(2)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)

a következő módon felhasznált élelmiszerek: i. 1333/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-adalékanyagok; ii. 1334/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-aromák; iii. az élelmiszerek előállításánál használt, a 2009/32/EK irányelv hatálya alá tartozó extrakciós oldószerek; iv. 1332/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerenzimek; v. a 2002/46/EK irányelv, az 1925/2006/EK rendelet vagy a 2009/39/EK irányelv hatálya alá tartozó vitaminok és ásványi anyagok a már engedélyezett azon vitaminok és ásványi anyagok kivételével, amelyeket olyan gyártási módszerrel vagy olyan új forrás igénybevételével állítanak elő, amelyet egy konkrét jogszabállyal történő engedélyezésükkor nem vettek figyelembe, amennyiben az említett gyártási módszerek vagy új források e rendelet 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában említett számottevő változásokat idéznek elő;

b)	az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában a 178/2002/EK rendeletben megállapított fogalommeghatározások alkalmazandók.

(2)   A következő fogalommeghatározások szintén alkalmazandók:

a)

„új élelmiszer”: olyan élelmiszer, amelyet nem használtak jelentős mértékben emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt, beleértve a következőket is: i. olyan állati eredetű élelmiszer, ahol nem hagyományos, az Unióban élelmiszergyártásra 1997. május 15. előtt nem használt tenyésztési módszert alkalmaznak az állaton, és az ezen állatok utódaiból származó élelmiszerek; ii. olyan növényi eredetű élelmiszer, ahol nem hagyományos, az Unióban élelmiszergyártásra 1997. május 15. előtt nem használt termesztési módszert alkalmaznak a növényen, ha ez a növény esetében alkalmazott, nem hagyományos termesztési módszer az élelmiszer összetételében vagy szerkezetében olyan számottevő változásokat idéz elő, amelyek kihatnak annak tápértékére, az anyagcserére vagy a nem kívánatos anyagok mennyiségére; iii. olyan élelmiszer, amelynél új, az Unióban élelmiszergyártásra 1997. május 15. előtt nem használt gyártási eljárást alkalmaztak, ha az élelmiszer összetételében vagy szerkezetében olyan számottevő változásokat idéz elő, amelyek kihatnak annak tápértékére, az anyagcserére vagy a nem kívánatos anyagok mennyiségére; iv. mesterséges nanoanyagokat tartalmazó vagy azokból álló élelmiszerek; v. harmadik országból származó hagyományos élelmiszer; valamint vi. az 1997. május 15. előtt az Unióban kizárólag étrend-kiegészítők részeként használt élelmiszer-összetevők, amennyiben az étrend-kiegészítőktől eltérő élelmiszerekhez kívánják őket felhasználni. Amennyiben viszont az adott élelmiszert e dátumot megelőzően kizárólag étrend-kiegészítőként vagy étrend-kiegészítő részeként használták, akkor az e dátum után is forgalomba hozható az Unióban ugyanezzel a felhasználási céllal, anélkül hogy új élelmiszernek minősülne;

b)	„utód”: hagyományos módszerrel tenyésztett állat, amelynek legalább az egyik szülőjét nem hagyományos módszerrel tenyésztették;

c)

„mesterséges nanoanyag”: olyan mesterségesen előállított anyag, amelynek egy vagy több dimenziója 100 nm vagy annál kisebb méretű, vagy amelynek belső része vagy felülete különálló funkcionális részekből áll, amelyek közül soknak egy vagy több dimenziója 100 nm vagy annál kisebb méretű, beleértve a szerkezeteket, agglomerációkat vagy aggregátumokat, amelyek 100 nm vagy annál nagyobb méretűek lehetnek, de amelyeknek a nanoméretre jellemző tulajdonságaik vannak. A nanoméretre jellemző tulajdonságok közé tartoznak az alábbiak: i. a szóban forgó anyagok nagy fajlagos felületéhez kapcsolódó tulajdonságok; és/vagy ii. specifikus fizikai-kémiai tulajdonságok, amelyek eltérnek a nem nanotechnológiával előállított ugyanannak az anyagnak a tulajdonságaitól;

d)

„harmadik országból származó hagyományos élelmiszer”: az a) pont i–iv. alpontja szerinti új élelmiszertől eltérő, elsődleges termelésből származó olyan élelmiszer, melyet az adott harmadik országban régóta használnak és a szóban forgó élelmiszer legalább 25 éve az ország népességének széles körében a szokásos étrend részét képezi, és továbbra is részét fogja képezni.

e)

„harmadik országban történő, hosszú időn át tartó biztonságos használat”: a szóban forgó élelmiszer biztonságosságát az összetételére vonatkozó adatok és a használatával kapcsolatos tapasztalat támasztják alá, valamint az is, hogy az adott élelmiszer az ország népességének széles körében legalább 25 éve a szokásos étrend részét képezi.

(3)   A Bizottság további kritériumokat fogadhat el az e cikk (2) bekezdése a) pontjának i–iv. alpontjában, valamint a c), d) és e) pontjában foglalt fogalommeghatározások tisztázása érdekében, összhangban a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással.

4. cikk

Az új élelmiszerré történő minősítésre szolgáló eljárás

(1)   Az élelmiszeripari vállalkozóknak ellenőrizniük kell annak az élelmiszernek a minősítését, amelyet az Unióban forgalomba kívánnak hozni, e rendelet hatályára figyelemmel.

(2)   Kétség esetén az élelmiszeripari vállalkozóknak konzultálniuk kell a szóban forgó élelmiszer minősítéséről az 1331/2008/EK rendelet 15. cikkében említett, új élelmiszerekért felelős illetékes hatósággal. Az illetékes hatóság kérésére az élelmiszeripari vállalkozóknak információt kell szolgáltatniuk arról, hogy a szóban forgó élelmiszer milyen mértékben került emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt.

(3)   Szükség esetén az illetékes hatóság konzultálhat más illetékes hatóságokkal és a Bizottsággal arról, hogy az élelmiszer milyen mértékben került emberi fogyasztásra, az Unióban, 1997. május 15. előtt. Az ilyen konzultációra adott válaszokat a Bizottságnak is továbbítani kell. A Bizottság összegzi a kapott válaszokat, és a konzultáció eredményét megküldi valamennyi illetékes hatóságnak.

(4)   A Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogadhat el e cikk (3) bekezdésére vonatkozóan, összhangban a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással.

5. cikk

Értelmezéssel kapcsolatos döntések

Szükség esetén a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban lehet dönteni arról, hogy egy adott típusú élelmiszer e rendelet hatálya alá tartozik-e.

II.   FEJEZET

AZ ÚJ ÉLELMISZEREK UNIÓN BELÜLI FORGALOMBA HOZATALÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

6. cikk

A nem megfelelő új élelmiszerek betiltása

Senki sem hozhat forgalomba új élelmiszert az Unióban, ha az nem felel meg e rendelet előírásainak.

7. cikk

Az új élelmiszerek listái

(1)   A Bizottság vezeti az engedélyezett új élelmiszerek - kivéve a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszereket - uniós listáját (a továbbiakban: az uniós lista), amelyet az 1331/2008/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban közzé kell tenni.

(2)   A Bizottság létrehozza és vezeti az e rendelet 11. cikkének (5) bekezdése alapján engedélyezett, harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáját, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

(3)   Csak az uniós listán vagy a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszereket tartalmazó listán szereplő új élelmiszereket lehet az Unióban forgalomba hozni.

8. cikk

Az új élelmiszerek listára történő felvételének általános feltételei

Egy új élelmiszer akkor vehető fel a megfelelő listára, ha megfelel a következő feltételeknek:

a)	a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján nem jár biztonsági veszéllyel a fogyasztó egészségére nézve;

b)	nem téveszti meg a fogyasztókat;

c)	amennyiben egy másik élelmiszert helyettesít, nem különbözik az adott élelmiszertől oly módon, hogy normál mértékű fogyasztása táplálkozási szempontból a fogyasztókra nézve hátrányos legyen.

9. cikk

Az uniós lista tartalma

(1)   Az uniós listát naprakésszé kell tenni, az 1331/2008/EK rendeletben meghatározott eljárással összhangban, és adott esetben e rendelet 16. cikkével összhangban.

(2)   Az uniós lista új élelmiszerről szóló bejegyzésének tartalmaznia kell az élelmiszer leírását, és adott esetben meg kell határoznia a használati feltételeket, a végső fogyasztó tájékoztatására szolgáló kiegészítő címkézési követelményeket és/vagy a forgalomba hozatalt követő figyelemmel kísérésre vonatkozó követelményt, továbbá adott esetben a 16. cikk (4) bekezdésében említett információkat.

10. cikk

A harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listájának tartalma

(1)   A harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáját naprakésszé tenni, a 11. cikkben megállapított eljárással összhangban.

(2)   A harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listájának a harmadik országból származó hagyományos élelmiszerről szóló bejegyzésének tartalmaznia kell az élelmiszer leírását, és adott esetben meg kell határoznia a használati feltételeket és/vagy a végső fogyasztó tájékoztatására szolgáló kiegészítő címkézési követelményeket.

11. cikk

Harmadik országból származó hagyományos élelmiszernek a listára történő felvételére vonatkozó eljárás

(1)   Az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított eljárástól eltérve, az 1331/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett valamely érdekelt félnek, aki harmadik országból származó hagyományos élelmiszert kíván az Unióban forgalomba hozni, kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz.

A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a)	az élelmiszer megnevezése és leírása,

b)	összetétele,

c)	származási országa,

d)	az élelmiszer valamely harmadik országban történő, hosszú ideje tartó biztonságos használatát alátámasztó, dokumentált adatok,

e)	adott esetben a használati feltételek és a vonatkozó címkézési követelmények,

f)	a kérelem tartalmának összefoglalása.

A kérelmet az e cikk (7) bekezdésében említett végrehajtási szabályokkal összhangban kell benyújtani.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett érvényes kérelmet haladéktalanul továbbítja a tagállamoknak és a Hatóságnak.

(3)   A Hatóság a kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül véleményt nyilvánít. Amennyiben a Hatóság további információkat kér az érdekelt féltől, a vele folytatott konzultációt követően meghatározza az ezen információk szolgáltatásának határidejét. A hat hónapos határidő automatikusan meghosszabbodik e kiegészítő határidővel. A Hatóság a tagállamok és a Bizottság számára hozzáférhetővé teszi a kiegészítő információkat.

(4)   Véleménye elkészítésekor a Hatóság ellenőrzi, hogy:

a)	az élelmiszer valamely harmadik országban történő, hosszú ideje tartó biztonságos használatát alátámasztja-e az érdekelt fél által benyújtott adatok minősége; valamint

b)	az élelmiszer összetétele és adott esetben használati feltételei nem járnak-e egészségügyi kockázattal a fogyasztókra nézve az Unión belül.

A Hatóság továbbítja véleményét a Bizottságnak, a tagállamoknak és az érdekelt félnek.

(5)   A Hatóság véleménynyilvánítását követő három hónapon belül a Bizottság - a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban - naprakésszé teszi a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listáját, figyelembe véve a Hatóság véleményét, az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit és a vizsgálat tárgyát képező ügy szempontjából releváns, bármely egyéb indokolt tényezőket. A Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja az érdekelt felet. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy eltekint a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek listájának naprakésszé tételétől, ennek megfelelően tájékoztatja az érdekelt felet és a tagállamokat, ismertetve azokat az okokat, amelyek miatt nem tartja indokoltnak a naprakésszé tételt.

(6)   Az érdekelt fél az eljárás bármely szakaszában visszavonhatja kérelmét.

(7)   A Bizottság az e cikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat legkésőbb…-ig (23) fogadja el a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban.

12. cikk

Technikai iránymutatás

Az 1331/2008/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében elfogadott végrehajtási intézkedések sérelme nélkül, a Bizottság legkésőbb…-ig (23) – szükség esetén a Hatósággal szorosan együttműködve és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – technikai iránymutatást és eszközöket bocsát rendelkezésre, hogy segítsen az érdekelt feleknek - különösen az élelmiszeripari vállalkozóknak, főként a kis- és középvállalkozásoknak - az e rendelet szerinti kérelmek elkészítése és benyújtása során.

13. cikk

A Hatóság véleménye

Az új élelmiszerek biztonságosságának értékelése során, szükség esetén, a Hatóság különösen:

a)	megvizsgálja, hogy az élelmiszer legalább olyan biztonságose, mint egy, az Unióban már forgalomba hozott, hasonló élelmiszer-kategóriába tartozó élelmiszer vagy mint az az élelmiszer, amelyet az új élelmiszer helyettesíteni hivatott;

b)	figyelembe veszi a biztonságos élelmiszerfelhasználás eddigi múltját.

14. cikk

Az élelmiszeripari vállalkozókra vonatkozó különleges kötelezettségek

(1)   A Bizottság élelmiszer-biztonsági okokból, valamint a Hatóság véleményét követően a forgalomba hozatalt követő felügyeleti követelményt szabhat meg. Az élelmiszert az Unióban forgalomba hozó élelmiszeripari vállalkozó felel az érintett új élelmiszernek az uniós listába történt bejegyzésében meghatározott, a forgalomba hozatalt követő felügyeleti követelményeknek való megfelelésért.

(2)   A gyártó azonnal tájékoztatja a Bizottságot:

a)	minden olyan új tudományos vagy technikai információról, amely befolyásolhatja az új élelmiszer biztonságos használatának értékelését;

b)	az olyan harmadik országok illetékes hatósága által kiszabott minden tiltásról vagy korlátozásról, amelyekben az új élelmiszert forgalomba hozták.

15. cikk

A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport

A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére konzultálhat a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoporttal, hogy az etikai szempontból különösen jelentős, a tudományhoz és az új technológiákhoz kapcsolódó etikai kérdésekben kikérje véleményét.

A Bizottság a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi ezt a véleményt.

16. cikk

Engedélyezési eljárás adatvédelmet igénylő esetekben

(1)   Ha a kérelmező úgy kívánja, és a kérelem mellé csatolt dokumentációban megfelelő és igazolható adatokat mellékel, a kérelem alátámasztásához újonnan kidolgozott tudományos bizonyítékok és/vagy tudományos adatok az új élelmiszer uniós listára történő felvételét követő öt éven keresztül a korábbi kérelmező beleegyezése nélkül nem fordíthatók más kérelem javára. Ezt a védelmet meg kell adni, amennyiben:

a)	az újonnan kidolgozott tudományos bizonyítékokat és/vagy tudományos adatokat a kérelmező az első kérelem benyújtásakor szellemi tulajdont képező adatoknak nyilvánította (szellemi tulajdont képező tudományos adat);

b)	az első kérelem benyújtásakor a korábbi kérelmezőnek kizárólagos hivatkozási joga volt a szellemi tulajdont képező adatokra; valamint

c)	az új élelmiszer nem lett volna engedélyezhető a korábbi kérelmező által benyújtott, szellemi tulajdont képező tudományos adatok nélkül.

Mindazonáltal, a korábbi kérelmező megállapodhat egy későbbi kérelmezővel arról, hogy ezek az adatok és információk felhasználhatók.

(2)   A kérelmezővel folytatott konzultáció alapján a Bizottság határozza meg, hogy mely információkat illet meg az (1) bekezdésben említett védelem, és döntéséről tájékoztatja a kérelmezőt, a Hatóságot és a tagállamokat.

(3)   Az 1331/2008/EK rendelet 7. cikkének (5) bekezdésétől eltérve, az ezen rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell dönteni a harmadik országból származó hagyományos élelmiszertől eltérő új élelmiszerek uniós listára történő felvételéről azokban az esetekben, amikor a szellemi tulajdont képező tudományos adatok ezen cikk értelmében védelmet élveznek. Ebben az esetben az engedélyt az e cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartamra kell megadni.

(4)   Az e cikk (3) bekezdésében említett esetekben az uniós lista új élelmiszerről szóló bejegyzésében az ezen rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott információkon kívül a következőket is fel kell tüntetni:

a)	az új élelmiszer uniós listára történő felvételének időpontját;

b)	azt, hogy a listára történő felvétel szellemi tulajdont képező, újonnan kidolgozott tudományos bizonyítékokon és/vagy szellemi tulajdont képező tudományos adatokon alapszik, amelyek e cikk értelmében védettek;

c)	a kérelmező nevét és címét;

d)	azt, hogy az új élelmiszert kizárólag a c) pontban szereplő kérelmező hozhatja az Unióban forgalomba, kivéve, ha egy későbbi kérelmező a korábbi kérelmező szellemi tulajdont képező adataira való hivatkozás nélkül engedélyt kap a szóban forgó élelmiszer forgalmazására.

(5)   Az e cikk (1) bekezdésében említett időszak lejárta előtt a Bizottságnak - a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban - úgy kell naprakésszé tennie az uniós listát, hogy abban - amennyiben az engedélyezett élelmiszer még mindig megfelel az e rendeletben meghatározott feltételeknek - az e cikk (4) bekezdésében említett adatok már ne szerepeljenek.

17. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

A Bizottság a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a következőket:

a)	a 7. cikk (1) bekezdésében említett uniós lista, valamint a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszereknek a 7. cikk (2) bekezdésében említett listája, a Bizottság honlapjának egy e célra kijelölt oldalán;

b)	az e rendelet alapján benyújtott kérelmek összefoglalói;

c)	a 4. cikk (3) bekezdésében említett konzultációk eredményei.

A Bizottság az e cikkre vonatkozó végrehajtási intézkedéseket – beleértve a konzultációk eredményeinek az e cikk első bekezdésének c) pontja szerinti nyilvánosságra hozatalára vonatkozó intézkedéseket is – a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban fogadhatja el.

III.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

18. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítására. A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok a szankciókra vonatkozó szabályokról legkésőbb …-ig (24) értesítik a Bizottságot, és haladéktalanul közlik a Bizottsággal az e szabályokat érintő minden későbbi módosítást is.

19. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikke által létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

20. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az e rendelet 1. cikkben meghatározott céljainak megvalósítása érdekében a Bizottság - a 21. cikkel összhangban, és a 22. és 23. cikkben foglalt feltételek mellett - felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján további kritériumokat fogadjon el legkésőbb …-ig (24) annak értékelésére, hogy egy élelmiszert jelentős mértékben használtak-e emberi fogyasztásra az Unióban, 1997. május 15. előtt, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említettek szerint.

21. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap a 20. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amely felhatalmazás az e rendelet hatálybalépését követő ötéves időtartamra vonatkozik. A Bizottság legkésőbb hat hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amenynyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 22. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.

(2)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról egyidejűleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 22. és a 23. cikk határozza meg.

22. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 20. cikkben megállapított felhatalmazást.

(2)   Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, legkésőbb a végső határozat meghozatala előtt egy hónappal tájékoztatja arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba, és nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

23. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben a bejelentés időpontjától kezdődő három hónapos határidőn belül.

(2)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az abban megállapított időpontban hatályba lép, amennyiben a fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást.

(3)   Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktust, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben kifogást emelő intézmény megadja kifogásának indokait.

24. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság az addigi tapasztalatok figyelembevételével legkésőbb …-ig (25) megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet, és különösen a 3., 11. és 16. cikk végrehajtásáról szóló jelentést, adott esetben jogalkotási javaslatokkal együtt.

(2)   A Bizottság legkésőbb …-ig (26) megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a klónozási technikák alkalmazásával létrehozott állatokból és utódaikból előállított élelmiszerek valamennyi vonatkozásáról szóló jelentést, amelyet adott esetben jogalkotási javaslatok követnek.

(3)   A jelentéseket és az esetleges javaslatokat nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

IV.   FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 258/97/EK rendelet és az 1852/2001/EK rendelet …-tól/től (27) létrehozza az uniós listát, amelybe felveszi a 258/97/EK rendelet 4., 5. és 7. cikke alapján engedélyezett és/vagy bejelentett új élelmiszereket, beleértve adott esetben bármely meglévő engedélyezési feltételt is.

26. cikk

Az uniós lista létrehozása

A Bizottság legkésőbb …-ig (27) létrehozza az uniós listát, amelybe felveszi a 258/97/EK rendelet 4., 5. és 7. cikke alapján engedélyezett és/vagy bejelentett új élelmiszereket, beleértve adott esetben bármely meglévő engedélyezési feltételt is.

27. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)   A tagállamokhoz …-át/ét (27) megelőzően, a 258/97/EK rendelet 4. cikke alapján benyújtott, új élelmiszerek Unión belüli forgalomba hozatalára irányuló kérelmeket az e rendelet szerinti kérelmekké kell átalakítani, ha a 258/97/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése alapján előírt elsődleges értékelési jelentést még nem továbbították a Bizottságnak, valamint azokban az esetekben is, amikor a 258/97/EK rendelet 6. cikkének (3) vagy (4) bekezdésével összhangban további értékelési jelentésre van szükség.

A …-át/ét (27) megelőzően a 258/97/EK rendelet 4. cikke alapján benyújtott egyéb, függőben lévő kérelmeket az említett rendelet rendelkezései szerint kell feldolgozni.

(2)   A Bizottság a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban megfelelő átmeneti intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében.

28. cikk

Az 1331/2008/EK rendelet módosításai

Az 1331/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.	a cím helyébe a következő szöveg lép:

2.

az 1. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(1)   Ez a rendelet megállapítja az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt vagy felhasználásra szánt élelmiszer-adalékanyagok, élelmiszerenzimek, élelmiszer-aromák és élelmiszer-aromák alapanyagai, valamint az aromatulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők alapanyagai, és az új élelmiszerek (a továbbiakban: az anyagok vagy termékek) egységes értékelési és engedélyezési eljárását (a továbbiakban: az egységes eljárás), amely hozzájárul az élelmiszerek Unión belüli szabad mozgásához, valamint az emberi egészség és a fogyasztók védelmének magas szintjéhez, beleértve a fogyasztói érdekek védelmét. Ez a rendelet nem alkalmazandó az élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasznált vagy felhasználásra szánt füstaromákról szóló, 2003. november 10-i 2065/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) hatálya alá tartozó füstaromákra. (2)   Az egységes eljárás meghatározza azon anyagok és termékek listája naprakésszé tételének eljárási szabályait, amelyek Unión belüli forgalomba hozatala az 1333/2008/EK rendelet, az 1332/2008/EK rendelet, az 1334/2008/EK rendelet és az új élelmiszerekről szóló, …-i …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) (a továbbiakban: élelmiszer-ipari ágazati jogszabályok) szerint engedélyezettek.

3.	az 1. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, a 12. cikk (1) bekezdésében, valamint a 13. cikkben az „anyag”, illetve „anyagok” kifejezés helyébe értelemszerűen az „anyag vagy termék”, illetve az „anyagok vagy termékek” kifejezés lép;

4.	a 2. cikk címe helyébe a következő szöveg lép: „Anyagok vagy termékek uniós listája”;

5.

a 4. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3)   A különböző élelmiszer-ipari ágazati jogszabályok hatálya alá tartozó különböző uniós listák naprakésszé tételére elegendő egyetlen, az adott anyagra vagy termékre vonatkozó kérelem benyújtása, amennyiben e kérelem megfelel valamennyi élelmiszer-ipari ágazati jogszabály által előírt követelménynek.”;

6.	a 6. cikk (1) bekezdésének elejére a következő mondatot kell beilleszteni: „Tudományosan megalapozott biztonsági aggályok esetén a kérelmezőtől további meghatározott információt kérnek a kockázatértékeléssel kapcsolatban.”;

7.

a 7. cikk (4), (5) és (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4)   Az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályok – az új élelmiszerek kivételével – nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló, egy adott anyagnak az uniós listáról való törléséhez kapcsolódó intézkedéseket a 14. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (5)   A hatékonyság érdekében, az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályok – az új élelmiszerek kivételével – nem alapvető fontosságú elemeinek többek között azok kiegészítéssel történő – módosítására irányuló, egy adott anyag uniós listára történő felvételével, és az anyag uniós listán való megjelenéséhez kapcsolódó feltételek, előírások vagy korlátozások hozzáadásával, törlésével vagy módosításával kapcsolatos intézkedéseket a 14. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (6)   Az új élelmiszerek kivételével és rendkívüli sürgősségi okokból, a Bizottság alkalmazhatja a 14. cikk (5) bekezdésében említett sürgősségi eljárást egy adott anyag uniós listáról való törlésére, és egy adott anyag uniós listán való megjelenéséhez kapcsolódó feltételek, előírások vagy korlátozások hozzáadására, törlésére vagy módosítására. (7)   Az új élelmiszerekről szóló rendelet hatálya alá tartozó termékeknek az uniós listáról való törlésére vagy az arra való felvételére vonatkozó, és/vagy az ilyen termékeknek az uniós listán való megjelenéséhez kapcsolódó feltételek, előírások vagy korlátozások hozzáadására, törlésére vagy módosítására vonatkozó intézkedéseket a 14. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

8.	a „Közösség” kifejezés helyébe az „Unió” kifejezés lép.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

E rendeletet …-tól/től (30) kell alkalmazni.

A 26., 27. és 28. cikk azonban …-tól/től (31) alkalmazandó. Az e cikk második bekezdésétől eltérve, és az 1331/2008/EK rendelet 16. cikkének második bekezdésétől eltérve, az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában említett élelmiszerek engedélyezésére irányuló kérelmek ennek a rendeletnek megfelelően …-tól/től (31) nyújthatók be, amennyiben ilyen élelmiszerek már forgalomban vannak az Unióban, az említett időpontban.

---

(1)  HL C 224., 2008.8.30., 81. o.

(2)  Az Európai Parlament 2009. március 25-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  HL L 43., 1997.2.14., 1. o.

(4)  HL L 253., 2001.9.21., 17. o.

(5)  HL L 253., 1997.9.16., 1. o.

(6)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(7)  Az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10-i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 183., 2002.7.12., 51. o.).

(8)  HL L 311., 2001.11.28., 67. o.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról (HL L 268., 2003.10.18., 1. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élemiszer-adalékanyagokról (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1334/2008/EK rendelete az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről (HL L 354., 2008.12.31., 34. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1332/2008/EK rendelete az élelmiszerenzimekről (HL L 354., 2008.12.31., 7. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/32/EK irányelve az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás) (HL L 141., 2009.6.6., 3. o.).

(14)  HL L 404., 2006.12.30., 26. o.

(15)  HL L 124., 2009.5.20., 21. o.

(16)  HL L 354., 2008.12.31., 1. o.

(17)  Az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 2000.5.6., 29. o.).

(18)  Az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK tanácsi irányelv (HL L 276., 1990.10.6., 40. o.).

(19)  Az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 404., 2006.12.30., 9. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).

(22)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(23)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétől számított 2 év.

(24)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésének napjától számított 24 hónap.

(25)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétől számított 5 év.

(26)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétől számított 1 év.

(27)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónap.

(28)  HL L 309., 2003.11.26., 1. o.

(29)  HL L …”.

(30)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónap.

(31)  HL: Kérjük, illessze be a dátumot: e rendelet hatálybalépésének dátuma.

---

---