18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/1

—

tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre (1) (madárvédelmi irányelv),

—

tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (2) (élőhely-irányelv),

—

tekintettel az Európai Unió különleges természetmegőrzési területeinek „Natura 2000” elnevezésű, egységes ökológiai hálózatára, amelyet a két fenti irányelv hozott létre,

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes felei konferenciája kilencedik rendes ülésének (COP 9) eredményeire,

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 3/2008 számú, „Európai erdők – az ökoszisztéma állapota és fenntartható használata” című jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0478/2008),

A.

mivel Európa utolsó érintetlen természeti területeinek hatékony védelme és – szükség esetén – helyreállítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy 2010-re megállítsuk a biológiai sokféleség csökkenését,

B.

mivel a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-re történő megállítására irányuló célkitűzés nem valósul meg, és a biológiai sokféleség csökkenésének és a romló ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a negatív társadalmi és gazdasági hatásai már érezhetőek,

C.

mivel az Európai Uniónak a jelenlegi eredményekre, például a Natura 2000-re kellene alapoznia, és jelentősen megerősített és nagyraívelő új politikai kereteket kellene kidolgoznia a 2010 utáni biológiai sokféleségre vonatkozóan,

D.

mivel a madárvédelmi és az élőhely-irányelv határozott és működőképes kereteket biztosít a természet káros hatásoktól való védelme számára, ideértve az érintetlen természeti területekét is,

E.

mivel az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikájának, valamint a madárvédelmi és az élőhely-irányelvnek a célkitűzései távolról sincsenek megfelelően beágyazva az ágazati politikákba, így például a mezőgazdasági, a regionális fejlesztési, az energia- vagy a közlekedéspolitikába,

F.

mivel számos érintetlen természeti terület jelentős széntartalékot biztosít, amelynek védelme mind a biológiai sokféleség, mind az éghajlat védelme szempontjából fontos,

G.

mivel az invazív idegen fajok biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai különösen nagy veszélyt jelentenek az érintetlen természeti területekre, amelyekben az invazív fajok korai észlelése nem mindig lehetséges, és amelyekben az intézkedések meghozataláig jelentős környezeti és anyagi kár keletkezhet,

1.

felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az „érintetlen természeti terület” fogalmát; a fogalommeghatározásnak olyan szempontokkal kell foglalkoznia, mint az ökoszisztéma-szolgáltatások, a természetvédelmi érték, az éghajlatváltozás és a fenntartható használat;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy bízza meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget és más illetékes európai testületeket Európa utolsó érintetlen természeti területeinek feltérképezésével annak érdekében, hogy felbecsülje a még érintetlen területek, valamint az emberi tevékenység által minimális mértékben érintett területek jelenlegi eloszlását, biodiverzitási szintjét és kiterjedését (az alábbi élőhelyfajtákra lebontva: érintetlen erdei, édesvízi és tengeri területek);

3.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az érintetlen természeti területek védelmének értékéről és előnyeiről; a tanulmánynak különösen az ökoszisztéma-szolgáltatások kérdésével és az érintetlen természeti területek biológiai sokféleségének szintjével, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a fenntartható természetjárással kell foglalkoznia;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy egy, az ökoszisztémákon alapuló megközelítés alapján, a madárvédelmi és az élőhely-irányelvvel összhangban dolgozza ki az EU érintetlen természeti területekre vonatkozó stratégiáját, azonosítva a veszélyeztetett fajokat és biotópokat, és megállapítva a célkitűzéseket;

5.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék az érintetlen természeti területeket; hangsúlyozza, hogy részesítsék különleges finanszírozásban a visszavadítási területek széttöredezettségének csökkentését és gondos kezelését, a kompenzációs mechanizmusok és programok fejlesztését, a tudatosság növelését, a megértés előmozdítását, valamint az érintetlen természeti területekkel kapcsolatos koncepciók – így a szabad természetes folyamatok szerepének és az e folyamatokból eredő strukturális elemeknek a – beépítését a kedvező védettségi állapot nyomon követésébe és mérésébe; úgy véli, hogy e feladatot a helyi lakossággal és az egyéb érintettekkel együttműködve kell elvégezni;

6.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a helyi nem kormányzati szervezetekkel, az érintettekkel és a helyi lakossággal együttműködve segítsék elő, hogy az érintetlen természeti terület érték legyen;

7.

felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak és támogassanak olyan tájékoztatási kampányokat, amelyek növelik a nyilvánosság tudatosságát az érintetlen természeti területekkel és azok jelentőségével kapcsolatban, továbbá hogy képviseljék azt a felfogást, hogy a biológiai sokféleség védelme összeegyeztethető lehet a gazdasági növekedéssel és a munkahelyekkel;

8.

felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással az érintetlen természeti területekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat érintő tapasztalataikat azáltal, hogy összehozzák a vezető európai szakértőket az Európai Unió érintetlen természeti területeivel kapcsolatos koncepció megvizsgálása és az érintetlen természeti területek uniós napirendre tűzése céljából;

9.

a turizmus által Európa legértékesebb természeti örökségének jelentős részében a múltban és jelenleg is okozott, megfelelően dokumentált károkra való tekintettel felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a turizmust – még ha az a látogatók valamely érintetlen természeti terület élőhelyeivel és vadvilágával való megismertetésére irányul is – különös elővigyázatossággal kezeljék, az Európában és Európán kívül a turizmus hatásainak minimalizálásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok teljes körű felhasználásával, és megfelelő esetben az élőhely-irányelv 6. cikkére való hivatkozással; megfontolás tárgyává kellene tenni azokat a modelleket, amelyekben az érintetlen természeti területek legnagyobb részét elzárják a látogatók elől (az engedélyezett tudományos kutatások kivételével), korlátozott részét azonban nyitva tartják a fenntartható, a vadonélményen alapuló minőségi turizmus számára, és amelyek gazdasági előnyeit a helyi közösségek élvezik;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek különös figyelmet az érintetlen természeti területek hatékony védelmének;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az érintetlen természeti területeket érintő közvetlen veszélyeket;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő ajánlásokat, amelyek a tagállamok számára iránymutatásokkal szolgálnak a természetes élőhelyek védelmét biztosító legjobb megközelítésekre vonatkozóan;

13.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a madárvédelmi, az élőhely-irányelv, a vízügyi keretirányelv (3), illetve a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (4) hatékonyabb és egységesebb végrehajtása révén, megfelelőbb finanszírozással védjék az érintetlen természeti területeiket, hogy elkerüljék e területeknek a káros, nem fenntartható fejlődés miatti sérülését;

14.

örömmel fogadja a madárvédelmi és az élőhely-irányelv felülvizsgálatát, amelynek célja, hogy megfelelő esetben a veszélyeztetett fajok és biotópok számára megfelelőbb védelmet biztosító módosításokra kerüljön sor;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy karolja fel a Wild Europe kezdeményezést, amely több természetvédelmi szervezet – köztük az IUCN, az IUCN-WCPA, a WWF, a Birdlife International és a PAN-Parkok – partnerségén alapul, és amely nagymértékben érdekelt az érintetlen és a majdnem érintetlen természeti területek megőrzésében;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy az érintettekkel együttműködésben dolgozzon ki iránymutatásokat az érintetlen természeti területek Natura 2000 hálózat szerinti védelmére, irányítására, fenntartható használatára, felügyeletére és finanszírozására vonatkozóan, különösen az előttünk álló kihívásokra, így az éghajlatváltozásra, az illegális fakitermelésre és az áruk iránti fokozódó igényre való tekintettel;

17.

mélységes aggodalmának ad hangot a biológiai sokféleséggel kapcsolatos európai politika miatt, mivel a Natura 2000 hálózat irányítására nem áll rendelkezésre megfelelő finanszírozás; ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy az élőhely-irányelvben foglaltak értelmében nyújtson közösségi társfinanszírozást a tagállami helyszínek irányítása számára;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson különleges státuszt és szigorúbb védelmet a Natura 2000 hálózat részét képező érintetlen természeti területek számára;

19.

úgy véli, hogy a vidékfejlesztési politikát és a környezetvédelemnek az EU mezőgazdasági ágazatba való beépítését meg kell erősíteni; úgy ítéli meg azonban, hogy a Vidékfejlesztési Alap az erőforrásokat, a programozást és a szakértelmet tekintve nem elégséges a biológiai sokféleség és az érintetlen természeti területek megőrzésének finanszírozásához;

20.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Natura 2000 hálózat tovább erősödjék, és olyan átfogó és jól működő ökológiai hálózattá váljék, amelyben az érintetlen természeti területek központi szerepet játszanak; hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 megőrzéssel kapcsolatos céljainak eléréséhez összehangolt politikára van szükség elsősorban a közös agrárpolitika, a közlekedés, az energiaágazat és a költségvetés területén;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az invazív idegen fajokra vonatkozó szilárd jogi keret kidolgozásában, amely az e fajokból eredő ökológiai és gazdasági hatásokkal, valamint az érintetlen természeti területek e veszéllyel szembeni rendkívüli sérülékenységével is foglalkozik;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje az éghajlatváltozás érintetlen természeti területekre gyakorolt hatásait;

23.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az érintetlen természeti területek megőrzését tegyék az éghajlatváltozás kezelésére irányuló stratégiájuk egyik fő céljává;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozással összefüggésben folytasson kutatást és nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a megőrzés érdekében emberi beavatkozással milyen esetben és hogyan kezelhetők az érintetlen természeti területek;

25.

határozott támogatásáról biztosítja az érintetlen természeti területekkel kapcsolatos politikák és intézkedések megerősítését;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/5

—

tekintettel az általános célú és üzleti repülés fenntartható jövőjének menetrendjéről szóló, 2007. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2007)0869),

—

tekintettel az 549/2004/EK, 550/2004/EK, 551/2004/EK és 552/2004/EK rendeletnek az európai légi közlekedési rendszer teljesítményének és fenntarthatóságának javítását célzó módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2008. június 25-i javaslatra (COM(2008)0388),

—

tekintettel a 216/2008/EK rendeletnek a repülőterek, a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok tekintetében történő módosításáról és a 2006/23/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2008. június 25-i javaslatra (COM(2008)0390),

—

tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló, 2008. november 19-i 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2), a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) és a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról szóló, 2004. március 10-i 551/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (EASA-rendelet),

—

tekintettel a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló, 1993. január 18-i 95/93/EGK tanácsi rendeletre (6) (résidő-kiosztási rendelet),

—

tekintettel a légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 1702/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. március 30-i 375/2007/EK bizottsági rendeletre (7),

—

tekintettel a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról szóló 2042/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. március 30-i 376/2007/EK bizottsági rendeletre (8),

—

tekintettel az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló, 2007. február 27-i 219/2007/EK tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel a költséghatékony, kisméretű légi járművekkel (CESAR) kapcsolatos, a kutatási és technológiai fejlesztés 6. keretprogramjából finanszírozott projektre,

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az egységes európai égbolt II. fázisa: Útban a fenntarthatóbb és hatékonyabb légi közlekedés felé” című, 2008. június 25-i közleményre (COM(2008)0389),

—

tekintettel a Bizottság által a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az európai repülőterek kapacitására, hatékonyságára és biztonságára irányuló cselekvési terv” című, 2007. január 24-i közleményre (COM(2006)0819),

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló 95/93/EGK rendelet alkalmazásáról szóló, 2008. április 30-án módosított közleményre (COM(2008)0227),

—

tekintettel az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítására irányuló projekt jelenlegi állásáról szóló, 2007. március 15-i bizottsági közleményre (COM(2007)0103),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0501/2008),

A.

mivel az általános célú és üzleti repülés sokféle repülési tevékenységet foglal magában; mivel e fogalom alá tartozik minden, kereskedelmi célú légi fuvarozástól eltérő polgári repülési művelet, valamint az igény szerinti, díj ellenében igénybe vehető polgári légi közlekedési műveletek,

B.

mivel ide tartozik továbbá olyan értékes munkaterületek változatos köre, mint a szakosodott légi tevékenységek (légi térképészet, mezőgazdasági járatok, tűzoltás, forgalomfelügyelet), a légi képzések és a szabadidős repülés,

C.

mivel jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat és statisztikai információ az általános célú és üzleti repülésről,

D.

mivel az általános célú és üzleti repülés a polgári repülés leggyorsabban bővülő területe Európában; mivel az általános célú és üzleti repülés kiegészíti a kereskedelmi légitársaságok által végzett rendes légi szállítást, és ezáltal speciális társadalmi és gazdasági előnyöket biztosít, például fokozza a polgárok mobilitását, az üzleti vállalkozások termelékenységét és a regionális kohéziót,

E.

mivel az általános célú és üzleti repülés növekvő gazdasági jelentőséggel bír, különösen az európai gyártóipar számára, amely folyamatosan növeli részesedését a világpiacon és további számottevő növekedési potenciállal rendelkezik,

F.

mivel az EU légi közlekedési politikája hagyományosan a kereskedelmi célú légi fuvarozásra összpontosított, és eközben nem fordított kellő figyelmet az általános célú és üzleti repülésre gyakorolt egyre nagyobb hatására,

G.

mivel a rendkívül komplex kereskedelmi repülőgépek működését meghatározni kívánó szabályok aránytalanul nagy pénzügyi és szabályozási terheket róhatnak a kis magángépek üzemeltetőire; mivel ezért az egységes szabályozási megközelítések és a szabályok egyforma módon történő végrehajtása a különböző légi közlekedési ágazatokban bizonyos szempontokból nem bizonyult megfelelőnek,

H.

mivel a légtérhez és a repülőterekhez való hozzáférés kulcsfontosságú kérdés az általános célú és üzleti repülés számára, tekintve, hogy egyre növekvő szakadék van a kereslet és a kapacitás között; mivel az általános célú és üzleti repülés egyre inkább versenyben van a légtérért és repülőterekért a szélesebb körű légi közlekedési ágazattal,

1.

üdvözli az általános célú és üzleti repülésről szóló bizottsági közleményt, mivel az alapos elemzést ad az ágazatot érintő kérdésekről és több olyan megközelítést is felvázol, amelyek alkalmasak ezen ágazat sajátos igényeinek kielégítésére az összes érdekelt féllel folytatott állandó párbeszéd keretében;

2.

hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az általános célú és üzleti repülés érdekeit és sajátosságait a légi közlekedési politikát érintő jövőbeli kezdeményezések kidolgozása során ezen ágazat versenyképességének erősítése érdekében; ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az arányosság és a szubszidiaritás elvének alkalmazását a légi közlekedésre vonatkozó hatályos és jövőbeli jogszabályok kidolgozásakor és végrehajtásakor egyaránt;

3.

emlékezteti a Bizottságot annak szükségességére, hogy rendszeresen készüljenek szegmentált hatásvizsgálatok a különféle kategóriákba tartozó vállalkozásokat és légtérhasználókat érintő szabályok differenciálásra érdekében, amennyiben erre szükség van, illetve amennyiben ez nem veszélyezteti a biztonságot;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy a légi közlekedés biztonságára vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásakor gondoskodjon arról, hogy azok arányosak legyenek és illeszkedjenek az adott kategóriájú repülőgép és repülési művelet komplexitásához;

5.

üdvözli, hogy a közelmúltban kiigazították a kereskedelmi célú légi fuvarozásban nem érintett repülőgépekre, különösen a nem „komplex motoros meghajtású légi járműnek” minősített repülőgépekre vonatkozó karbantartási szabályokat, ami jó példa az arányos szabályozásra;

6.

úgy véli, hogy a végrehajtási fázisban bizonyos mértékű rugalmasságra lenne szükség az általános célú repülés tekintetében; ez bizonyos felügyeleti hatáskörök sport- és szabadidős repülési egyesületekre és szervezetekre történő átruházásával, az illetékes légi közlekedési hatóság megfelelő felügyelete alatt, és az összeférhetetlenség kizárásával lenne megvalósítható;

7.

kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy lehetséges-e egyszerűsített biztonsági és átvilágítási eljárások megállapítása az üzleti repülést igénybe vevő utasok számára, biztonságuk bárminemű veszélyeztetése nélkül;

8.

javasolja, hogy a Bizottság segítse elő a kis- és közepes méretű repülőtereken alkalmazott biztonsági intézkedések bevált gyakorlatainak cseréjét;

9.

rámutat arra, hogy az általános célú és üzleti repülés számára egyre nehezebbé válik hozzáférni nemcsak a nagyobb, hanem a regionális repülőterekhez is, mivel a kereskedelmi célú légi fuvarozás részéről mutatkozó egyre növekvő kereslet miatt korlátozott a résidők és a parkolóállások elérhetősége;

10.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy repülőtéri hatóságaik segítségével kezeljék ezeket a problémákat olyan intézkedések végrehajtásával, amelyek a jobb tervezés és a modern technológiák alkalmazása révén optimalizálják a meglévő kapacitások kihasználását, amint azt az európai repülőterek kapacitására, hatékonyságára és biztonságára irányuló bizottsági cselekvési terv is megfogalmazza;

11.

várakozással tekint a repülőtéri kapacitások új közösségi megfigyelőközpontja véleménye elé az európai repülőtér-hálózat kapacitásának növelése tárgyában, és reméli, hogy a megfigyelőközpont fontos szerepet fog betölteni az európai repülőtéri kapacitásra, hatékonyságra és biztonságra vonatkozó közösségi cselekvési terv megvalósítása során;

12.

úgy véli, hogy a helikopterek fontos eszközök lehetnek a repülőterek rövid távú összekötésében, valamint sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék be azokat a kapacitásnövelő stratégiáikba;

13.

bátorítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy ruházzanak be kisebb és közepes méretű repülőterek létrehozásába és korszerűsítésébe, amelyek kiemelkedő jelentőséggel bírnak az általános célú és üzleti repülés szempontjából;

14.

bátorítja a tagállamokat, hogy ruházzanak be az általános célú és üzleti repülés területén a légi járművek üzemeltetéséhez és állomásoztatásához szükséges speciális infrastruktúrába;

15.

bátorítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy valamennyi érintett felet vonják be az arra irányuló konzultációs folyamatba, hogy adott esetben jelöljenek ki potenciális vagy meglévő repülőtereket kifejezetten az általános célú és üzleti repülés céljaira; amennyiben megszűnt katonai repülőterekről van szó, akkor a konzultációba be kell vonni a katonai hatóságokat is;

16.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a kis és közepes méretű repülőterek körüli légtér övezetei alkalmasak legyenek az általános célú és üzleti repülés használói számára, valamint az ilyen övezeteket érintő bármilyen változást a használóival folytatott konzultáció előzze meg;

17.

hangsúlyozza, hogy az üzleti repülés számára lehetőség szerint megfelelő hozzáférést kell biztosítani a nagyobb repülőterekhez annak érdekében, hogy összeköthessék a különböző európai régiókat Európa gazdasági központjaival és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és 2009 végéig jelentse a Parlamentnek, hogy szükség van-e a jelenlegi résidő-kiosztási rendelet vonatkozó rendelkezéseinek kiigazítására;

18.

hangsúlyozza egy harmonizált megközelítés európai szintű kidolgozásának szükségességét a repülőtéri résidők és a járattervek közötti következetesség biztosítása érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő javaslatokat erre vonatkozóan, valamint ösztönzi az európai repülőtér-koordinátorok részvételét e folyamatban;

19.

arra számít, hogy a korszerű és innovatív technológiákat alkalmazó légiforgalom-irányítási rendszernek a SESAR közös vállalkozás keretében történő bevezetése hozzájárul az európai légtér felaprózódásának és előre jelzett túlzsúfoltságának leküzdéséhez, valamint hogy jelentősen növeli a légtérkapacitást, ami az összes légtérhasználó javára szolgál majd, beleértve az általános célú és üzleti repülést is;

20.

hangsúlyozza azonban, hogy a SESAR programnak maradéktalanul figyelembe kell vennie az általános célú és üzleti repülés sajátosságait, és valódi előnyökkel kell szolgálnia az ágazat számára anélkül, hogy szükségtelen terheket róna rá;

21.

úgy véli, hogy a célok között kell szerepelnie annak, hogy a látvarepülési szabályokat (VFR) használók felhasználóbarát és költséghatékony módon férhessenek hozzá a közlekedési, meteorológiai és repülési információkhoz;

22.

ragaszkodik ahhoz, hogy az „egységes európai égboltra” vonatkozó jogszabályok és a SESAR program ne támasszon aránytalan és túl költséges technológiai követelményeket a VFR szerint üzemeltetett kis repülőgépekkel szemben, annak maradéktalan elismerése mellett, hogy minden, ellenőrzött légteret használó repülőgépnek rendelkeznie kell megfelelő szintű biztonsági berendezésekkel, mint pl. a helymeghatározó készülékek;

23.

úgy véli, hogy az általános célú és üzleti repülés a CO2-kibocsátás és zaj tekintetében kisebb hatást gyakorol a környezetre, mint a kereskedelmi célú légi fuvarozás;

24.

szükségesnek tartja azonban a kibocsátások csökkentését annak ösztönzése révén, hogy a kisebb repülőgépek tisztább üzemanyagok használatával javítsák környezeti teljesítményüket, illetve a kutatás, technológiai fejlesztés és innováció támogatása révén; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az olyan kezdeményezések fontosságát, mint a „Tiszta Égbolt” vagy a CESAR;

25.

megállapítja, hogy az általános célú és üzleti repülés túlnyomó része nem tartozik a kibocsátáskereskedelmi rendszer repülésre történő kiterjesztésére irányuló irányelv hatálya alá;

26.

azon a véleményen van, hogy a zajjal kapcsolatos kérdésekkel nemzeti és helyi szinten kell foglalkozni a szubszidiaritás elvének megfelelően, és úgy véli, hogy a zajtérképezés a számos eszköz egyike, amely kiegyensúlyozott módszert biztosít a repülőterek fejlesztésének biztosításához a helyi lakosokat terhelő jelentős zajszennyezés nélkül;

27.

úgy véli, hogy a politikai döntéshozóknak megfelelő adatokkal és statisztikai információkkal kell rendelkezniük az általános célú és üzleti repülésre vonatkozóan ahhoz, hogy teljesen megértsék az ágazatot, és ezáltal megfelelően tudják azt szabályozni; ezért felhívja a Bizottságot és az Eurostatot, hogy a nemzetközi és európai adatgyűjtésre és -megosztásra vonatkozóan következetes megközelítést dolgozzon ki és alkalmazzon;

28.

üdvözli, hogy a Bizottság pontosította a jogi fogalommeghatározásokat, többek között a résztulajdonlás fogalmát, és emlékeztet arra, hogy ezt a kérdést érintették a felülvizsgált EASA-rendeletben, valamint ezzel foglalkoznak a kapcsolódó végrehajtási szabályok is, amelyek jelenleg kidolgozás alatt állnak;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket az EU általános célú és üzleti repüléshez kapcsolódó gyártóiparának a világpiachoz való hozzáférése megkönnyítésére;

30.

elengedhetetlennek tartja az általános célú és az üzleti repülés érdekeinek az EU külső légi közlekedési politikája kidolgozása során történő figyelembevételét, különösen a transzatlanti járatok tekintetében;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a repüléssel kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció számára nyújtott támogatását, különösen azon kkv-k tekintetében, amelyek az általános célú és üzleti repülés céljára fejlesztenek és építenek repülőgépeket;

32.

alapvető jelentőségűnek tartja a szabadidős és sportrepülés, valamint az európai repülőklubok támogatását, amelyek az egész repülési ágazat számára fontos szakértelemforrást jelentenek;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe e légi közlekedési ágazatnak a pilóták szakképzésében játszott fontos szerepét, amely a jövőben is folytatódhat;

34.

kéri a Bizottságot, hogy 2009 végéig tegyen jelentést a Parlamentnek az e határozatában feltárt kérdések terén tett előrehaladásról;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/10

—

tekintettel a Bizottság 2007. december 14-i, a „Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című közleményére (COM(2007)0799) (a továbbiakban: „bizottsági közlemény”),

—

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a Bizottság által kiadott, a közbeszerzésekre és koncessziókra vonatkozó közösségi jognak az Intézményesített PPP-kre (IPPP) való alkalmazásáról szóló értelmező közleményre (3),

—

tekintettel az állami támogatásokra és a szellemi tulajdonjogra vonatkozó valamennyi hatályos versenyjogi szabályra,

—

tekintettel a Bizottság 2007. december 21-i, „Vezető piacok – egy kezdeményezés Európa számára” című közleményére (COM(2007)0860), valamint az ezen kezdeményezést támogató közbeszerzési hálózatok létrehozásával kapcsolatos bizottsági konzultációra,

—

tekintettel a Bizottság 2008. június 25-i, „Gondolkozz előbb kicsiben! – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: »Small Business Act«” című közleményére (COM(2008)0394), valamint a KKV-k közbeszerzési szerződésekhez való hozzájutását megkönnyítő legjobb gyakorlatok európai kódexéről szóló, 2008. június 25-i belső bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2193),

—

tekintettel a Bizottság 2006. szeptember 13-i, „Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az Európai Unió számára” című közleményére (COM(2006)0502), valamint az Európai Parlament 2007. május 24-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az „Útmutató az innovatív közbeszerzési megoldások kezeléséhez: 10 legjobb gyakorlat” című, 2007. február 23-i belső bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0280),

—

tekintettel a K+F-fel és innovációval foglalkozó független szakértői csoport „Az innovatív Európa megteremtése” című jelentésére (5) (Aho-jelentés),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága „Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című véleményére (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0018/2009),

A.

mivel a lisszaboni stratégia előírja a tagállamok számára, hogy kutatási és fejlesztési beruházásaik értékét emeljék a GDP 3%-ára, ami kulcsfontosságú kötelezettségvállalás az innováció és a tudásalapú gazdaság serkentése szempontjából,

B.

mivel az Aho-jelentés megállapította, hogy a közbeszerzés stratégiai eszköz e célkitűzés elérésében,

C.

mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak segíteniük kell a bizottsági közleményben megfogalmazott ajánlások leghatékonyabb felhasználásához szükséges szakértelem kifejlesztését,

D.

mivel jelenleg a Bizottságnak nincsenek eszközei a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéssel kapcsolatos kísérleti projektek előmozdítására, és a tagállamok bírnak kizárólagos kezdeményezési joggal,

1.

üdvözli a bizottsági közleményt, és támogatja a javasolt, a kockázatot és a hasznot egyaránt megosztó, kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési modellt, amely az innováció egyik serkentője;

2.

egyetért az Aho-jelentéssel, különösen abban, hogy a tagállamoknak az innovatív termékek iránti kereslet serkentésére és egyben a közszolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítására kell felhasználniuk a közbeszerzéseket;

3.

megjegyzi, hogy bár sok európai kutatói program létezik, azok eredményeit a közintézmények eddig nem használták ki a közbeszerzési eljárások során;

4.

megállapítja, hogy már most jelentős figyelmet szentelnek a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésnek, főként az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban, amely országok egy sor, az USA „Defence Acquisitions Performance Assessment” (a védelmi beszerzések teljesítményértékelése – DAPA) eszközéhez hasonló politikai eszköz segítségével tevékenyen aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket;

5.

úgy véli, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés kihasználatlan serkentő tényezője az EU innováción alapuló növekedésének, amely jelentős potenciállal bír a magas színvonalú és könnyen hozzáférhető közszolgáltatások, például egészségügyi ellátás és közlekedés megvalósítása, illetve az éghajlatváltozás, a megújuló energiák és a lakosság öregedése által támasztott társadalmi kihívások kezelése tekintetében;

6.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos állami hatóság nincs tisztában a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés lehetőségeivel, és nem „intelligens fogyasztóként” viselkedik;

7.

úgy véli, hogy e kezdeményezésből csak akkor lehet optimális haszonra szert tenni, ha a beszerző hatóságok az innovációt is beszerzési programjaik célkitűzései között szerepeltetik;

8.

megállapítja, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv által kijelölt hatályos jogi kereten belül is megvalósítható, hiszen a kutatási és fejlesztési szolgáltatások nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá (7), kivéve ha a beszerzés tárgyát képező szolgáltatást teljes mértékben a beszerző hatóság fizeti ki, és kizárólag e hatóság számára jelent hasznot;

9.

sürgeti a tagállamokat nemzeti jogszabályaik áttekintésére annak biztosítása érdekében, hogy az állami hatóságokat a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben ne akadályozza a vonatkozó mentességek átültetésének hiánya, illetve a pontatlan vagy szükségtelenül bonyolult átültetés, valamint a szükségtelenül részletes nemzeti közbeszerzési előírások és beszerzési modellek;

10.

a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés során tanúsított megkülönböztető megközelítéssel szemben megállapítja, hogy továbbra is a beszerzésre vonatkozó megfelelő elveket kell alkalmazni, ideértve az átláthatóságot és a versenyképességet, annak érdekében, hogy az integrált végfelhasználói megoldások kielégítsék a fogyasztói igényeket;

11.

támogatja a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés lehetséges fogalmi megalapozását szolgáló bizottsági közleményt és annak végrehajtását, de úgy ítéli meg, hogy hiányosságok mutatkoznak a javasolt eljárás érvényre juttatásának módját illetően, különösen helyi és regionális szinten;

12.

úgy véli, hogy ami a helyi és regionális hatóságokat illeti, még mindig nincs elegendő információ azokról a folyamatos akadályokról, amelyek meggátolják a valóban innovatív megoldások népszerűsítését célzó kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés közérdekű megvalósítását;

13.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy a helyi, a regionális, és a központi igazgatástól elválasztott egyéb hatóságok beszerzési hatóságai szert tegyenek az innovatív beszerzési módszerek alkalmazásához szükséges szakértelemre;

14.

szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsanak a helyi és regionális szerződő hatóságoknak olyan képzési iránymutatásokat és eszközöket, amelyek bemutatják, hogy miként hasznosítható a kereskedelmi hasznosítást megelőző kutatási és fejlesztési beszerzés;

15.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a hetedik keretprogram 2009. évi munkatervében finanszírozza a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéssel kapcsolatos képzést és a bevált gyakorlatok cseréjét;

16.

egyetért az innovatív közbeszerzési megoldások bevált gyakorlatainak 10 eleméről szóló, fent említett belső bizottsági munkadokumentummal, és üdvözli a „Pro Inno Europe” által az innováció támogatása kapcsán végzett szélesebb körű tevékenységet; felkéri a Bizottságot, hogy állítson össze hasonló iránymutatást a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésre vonatkozóan;

17.

úgy véli, hogy az innovatív beszerzés kiteljesítése irányába mutató lépésként a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés jelentős potenciállal bír, ugyanakkor elismeri, hogy specializált beszerzési szakértelemre van szükség, és hogy a tagállamoknak – együttműködve az üzleti szférával, az egyetemekkel és a képzési központokkal – az igazgatási eszközök kifejlesztése érdekében támogatniuk kell a képzési tevékenységeket;

18.

felhívja a Bizottság illetékes főigazgatóságait, hogy működjenek együtt egy átfogó, könnyen érthető és jogi szempontból kifogástalan kézikönyv kidolgozásában az összes hivatalos nyelven, különösen a kis- és középvállalkozások és a szerződő hatóságok számára, amely gyakorlati esetekkel mutatja be, hogy miként kell a megfelelő jogi elveket helyesen alkalmazni a gyakorlatban;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy a kézikönyvben mutasson be gyakorlati példákat a kockázatok és hasznok megosztására a piaci körülmények függvényében; úgy véli továbbá, hogy a szellemi tulajdonjogoknak a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben részt vevő vállalkozások tulajdonában kell maradniuk, mivel az USA és Japán is ezt a modellt alkalmazza, ami számos vállalatot ösztönöz a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eljárásokban való részvételre;

20.

a kereskedelmi hasznosítást megelőző sikeres beszerzés érdekében fontosnak tartja a piaci feltételeknek megfelelő kockázat- és haszonmegosztás kifejlesztését, illetve a szellemi tulajdonjognak a részt vevő vállalatokra történő átruházását;

21.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az innovációs politika terén azonosítsanak olyan közép- és hosszú távú kihívásokat, amelyekre a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés révén kifejlesztett technológiai megoldásokkal lehet választ adni; úgy véli, hogy e megoldások közé tartozhatnak az amerikai „Driverless Vehicle Challenge” programhoz hasonló tervpályázatok és kihívás alapok (challenge funds);

22.

úgy ítéli meg, hogy a technológiailag innovatív egyetemek, kutatóközpontok és szerződő hatóságok közötti ismeretátadás a sikeres kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések szerves részét képezi;

23.

úgy véli, hogy az olyan európai innovációs ügynökségek, mint amilyen a svédországi VINNOVA, a finnországi Tekes, a hollandiai Senternovem és az Innovation Norway, szervesen közreműködnek a leendő vevők és kutatók közötti ismeretátadásban; a kutatásban és fejlesztésben részt vevő felek közötti együttműködés erősítése révén ösztönzik a hasznosítást megelőző beszerzést; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ezen ügynökségek működését tekintsék saját tevékenységük viszonyítási alapjának;

24.

felhívja a figyelmet az európai technológiai platformok fontosságára a tekintetben, hogy ezek keretet adnak a kutatási és fejlesztési prioritások meghatározásához, és összekapcsolják azokat az újításokat, amelyek a leendő vevők igényei szerint hasznosíthatók; megállapítja továbbá, hogy a technológiai platformok képesek az új technológiák korai piaci fejlesztését a hatóságok igényeihez igazítani; ezért felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai technológiai platformok fokozottabb érvényesítését a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben;

25.

üdvözli a vezető piacokkal kapcsolatos bizottsági kezdeményezést, amely erőteljesen előmozdítja az innovációt támogató, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést annak érdekében, hogy jelentős méretű kulcsfontosságú piacok jöjjenek létre, külön kiemeli továbbá a vezető piacokkal kapcsolatos kezdeményezést támogató közbeszerzési hálózatok kialakítására irányuló kezdeményezést;

26.

üdvözli a Bizottság által a kisvállalkozásokat érintő európai szabályozáshoz tartozó, a legjobb gyakorlatokat tartalmazó kódex révén annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy javuljon az uniós kkv-k hozzáférése a közbeszerzésekhez;

27.

üdvözli a Bizottság azon pontosítását, amely szerint a beszerző hatóságok egy termék vagy szolgáltatás kifejlesztésének és bevezetésének valamennyi szakaszában folyamodhatnak a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéshez, és nem csupán alapkutatások esetében; megállapítja, hogy ez az átfogó megközelítés ösztönzi a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférését;

28.

ajánlja, hogy a Bizottság javaslata tegye világossá a hatóságok szerepét a kutatás-fejlesztés erősítésében és az innováció ösztönzésében beszerzési tevékenységük során; hangsúlyozza, hogy a tagállamok beszerzési politikái nem lehetnek túlzottan előíró jellegűek, mivel a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés a gyakorlatban többféle módon szervezhető annak érdekében, hogy megfeleljen az egyes projekteknek és igényeknek a közösségi szabályozással való összhang fenntartása mellett;

29.

úgy véli, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés fontos koncepció, de attól tart, hogy amennyiben nem értetik meg a kis- és középvállalkozásokkal a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés működését, nem fog sikerülni e vállalatok bevonása, különösen a határokon átívelő kontextusban; rámutat, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés alapvető elve – nevezetesen hogy az állami hatóság nem tartja meg magának a kutatás-fejlesztésből származó összes előnyt, hanem minden vállalat megőrzi az általa kidolgozott ötletek tulajdonjogát – garantálja a jogbiztonságot és a részt vevő vállalatok ötleteinek védelmét;

30.

elismeri, hogy a kkv-k (korlátozottabb befektetési képességeik miatt) a kockázatmegosztás, a kutatási és fejlesztési eljárás valamennyi szakaszában jellemző fokozatos (méretbeli és tapasztalatbeli) növekedés, valamint a hagyományos beszerzésekhez képest könnyített ajánlattételi eljárás révén élvezhetik a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések előnyeit;

31.

felkéri a Bizottságot, hogy ezeket a stratégiákat egyetlen közbeszerzési politikában fogja össze, amelynek célja az innováció ösztönzése közbeszerzések, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés, vezető piacok kialakítása, illetve a kkv-k közbeszerzések miatt bekövetkező növekedése révén;

32.

úgy véli, hogy a nyilvános kampányok az innovációt a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés révén előmozdító konszolidált stratégia részeként kedvezőbb körülményeket teremtenének ahhoz, hogy a beszerző hatóságok több beruházást eszközöljenek az innovációt hosszabb távú haszon érdekében ösztönző tevékenységekbe; támogatja e tekintetben a helyi, regionális és nemzeti közhatóságok közötti hálózatépítési lehetőségeket a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést illetően;

33.

úgy véli, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés akkor működik a leghatékonyabban, ha elegendő ösztönző áll rendelkezésre ahhoz, hogy a hatóságok belépjenek a kutatási és fejlesztési piacokra, és hogy a szolgáltatók bekerüljenek a kormányzati projektekbe; ezért megállapítja, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésre vonatkozó pénzügyi ösztönzők rendkívül fontosak és már léteznek bizonyos tagállamokban, ahol az első kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés költségeinek jelentős részét fedezheti egy központi hatóság;

34.

úgy véli, hogy a közösségi programok hatókörén belül meg kell vizsgálni az uniószerte működő közhatóságok innovációjának és pénzügyi ösztönzőinek serkentését annak érdekében, hogy a vezető piacokon és a közös európai érdekeltségű egyéb területeken közösen vállalják az innovatív technológia kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzését;

35.

megjegyzi, hogy az ilyen közösségi kísérletek profitálnának egy automatikus közösségi felülvizsgálatból és a gyakorlati tapasztalatok széles körű közzétételéből, valamint a beszerzők szilárd precedensekre történő hivatkozását lehetővé tevő szerződéses rendelkezésekből, amit egy legjobb gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásban is fel lehetne használni;

36.

véleménye szerint európai kísérleti projektre van szükség a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés összefüggésében annak érdekében, hogy példákon keresztül olyan végrehajtási megközelítést mutasson be, amely biztosítja a maximális jogbiztonságot és a vállalkozások védelmét, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek természetüknél fogva gyengébb felek a szerződő hatóságokhoz és a közbeszerzési eljárásban részt vevő nagyvállalatokhoz képest;

37.

megjegyzi, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés megerősítése a sok közül továbbra is az egyik módja annak, hogy a tagállamok fokozzák erőfeszítéseiket az innováció és a kutatás terén; felhívja ezért a tagállamokat, hogy segítsék elő az innovációt azáltal, hogy bevonják valamennyi érdekeltet, beleértve az egyetemeket, kutatóintézeteket és egyéb, a gazdaságfejlesztés előmozdításában szerepet játszó szerveket azért, hogy a közhatóságokat jobban megismertessék az innovatív vállalkozással; úgy véli, hogy az érdekeltek bevonásának a kutatás, innováció és fejlesztés következetes stratégiájának részét kellene képeznie;

38.

a verseny ösztönzésére ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak az elektronikus beszerzési rendszerek használatát és a dinamikus eljárás előmozdítását a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések megkönnyítése érdekében;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/16

—

tekintettel a Bizottság „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – Az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0781) („az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló közlemény”),

—

tekintettel a Bizottság „Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé” című, 2008. november 13-i zöld könyvére (COM(2008)0782),

—

tekintettel a Bizottság transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó program 2002–2006 közötti időszakban történő végrehajtásáról szóló, 2008. november 13-i jelentésére (COM(2008)0770),

—

tekintettel a Bizottság földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26-i 2004/67/EK irányelvről szóló 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0769),

—

tekintettel a Bizottságnak a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. november 13-i javaslatára (COM(2008)0775),

—

tekintettel a Bizottság „Energiahatékonyság: a 20%-os cél elérése” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0772),

—

tekintettel Bizottságnak az épületek energiateljesítményéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. november 13-i javaslatára (átdolgozott szöveg) (COM(2008)0780),

—

tekintettel a Bizottságnak az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. november 13-i javaslatára (átdolgozott szöveg) (COM(2008)0778),

—

tekintettel a Bizottságnak a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. november 13-i javaslatára (COM(2008)0779),

—

tekintettel a Bizottságnak a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. november 26-i javaslatára (COM(2008)0790),

—

tekintettel a Bizottság „Kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléssel több energiát takaríthat meg Európa” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0771),

—

tekintettel a Bizottság „Tengeri szélenergia – Az energiapolitikai célkitűzések 2020-ig és azt követően történő megvalósításához szükséges intézkedések” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0768),

—

tekintettel a Bizottság „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatával összefüggésben aktualizált nukleáris tájékoztató program felülvizsgálata” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0776),

—

tekintettel a Bizottság „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – Az előttünk álló út 2020-ig és azon túl” című, 2007. január 10-i közleményére (COM(2007)0002),

—

tekintettel a Bizottság „2020-ra 20-20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című, 2008. január 23-i közleményére (COM(2008)0030),

—

tekintettel a Bizottság 2008. január 23-i, a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatáról (COM(2008)0019),

—

tekintettel a Bizottság „Az európai gazdasági fellendülés terve” című, 2008. november 26-i közleményre (COM(2008)0800),

—

tekintettel a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról, valamint a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására vonatkozóan a Tanács által elfogadott közös álláspontról szóló, 2006. április 4-i álláspontjára (1),

—

tekintettel az „Euratom-értékelés – Az európai nukleáris politika 50 éve” című, 2007. május 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a megújuló energiáról szóló európai útitervről szóló, 2007. szeptember 25-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az energiával kapcsolatos közös európai politika kialakítása felé” című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a hagyományos energiaforrásokról és energetikai technológiákról szóló 2007. október 24-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az „Az energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című, 2008. január 31-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az energetikai technológiákkal kapcsolatos európai stratégiai tervről szóló, 2008. július 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. június 18-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. július 9-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. június 18-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. július 9-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. június 18-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrálásának támogatásáról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a 2007. március 8-i és 9-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a 2008. március 13-i és 14-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a 2008. október 15-i és 16-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0013/2009),

A.

mivel az európai energiapolitikának egyszerre három, egyformán fontos fő célkitűzést kell szem előtt tartania: az ellátás biztonságát és a tagállamok közti szolidaritást, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó saját uniós célkitűzések és azok megvalósítása iránti szilárd elkötelezettséget és a versenyképességet,

B.

mivel a fent említett három fő cél eléréséhez, amely egyúttal a társadalmi, környezeti, gazdasági, valamint foglalkoztatási kérdéseket figyelembe vevő megoldáshoz vezethet, teljes paradigmaváltásra lenne szükség az energiapolitikában,

C.

mivel az Unió hagyományos energiaforrásoktól és a korlátozott számú energiatermelőktől való függősége komoly veszélyt jelent a stabilitás, a jólét és az energiaellátás biztonságára nézve,

D.

mivel az energiahatékonyság növekedésének fontos szerepet kell betöltenie az energiabehozataltól való függőség csökkentésében, a versenyképesség növelésében és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben,

E.

mivel jelenleg az Unió energiaszükséglete még mindig folyamatosan növekszik a legtöbb szektorban, jelentős mértékben kiaknázatlanul hagyva a hatékonyabb energiafelhasználást eredményező lehetőségeket,

F.

mivel az Unió felhasznált energiájának 50%-át importálja, és ez az arány 2030-ra elérheti a 70%-ot is,

G.

mivel az Unió ellátásbiztonságát fenyegető kockázatokat növeli a józan energiapolitikán alapuló gazdaság megteremtésére irányuló elképzelések hiánya és a beruházások alacsony szintje, különösen helyi és regionális szinten, ami szűkös, sőt elégtelen kapacitásokhoz vezet valamennyi energetikai ágazatban, ezért 2030-ig közel 900 milliárd eurós beruházásra van szükség különösen a villamoserőmű-park megújításához,

H.

mivel a kőolaj- és földgázárak csökkenő szintje kedvezőtlenül befolyásolja a tervezett beruházásokat, szükségessé téve minden olyan fő infrastrukturális projekt támogatását, amely hozzájárul az Európába irányuló jelentős mennyiségű földgáz különböző forrásokból, különböző útvonalakon és a szállítási kockázatokat elkerülő behozatalához,

I.

mivel a jelenlegi gazdasági válság még jobban megnehezíti az energiainfrastruktúrába történő beruházásokat,

J.

mivel, jóllehet a Bizottság forgatókönyve a hagyományos erőforrások iránti igény csökkenését irányozza elő a következő két évtizedre, Európának támogatnia kell az importált energiával kapcsolatos új infrastruktúrák tekintetében tervezett minden beruházást; mivel ez garantálni fogja a várhatóan 2020-ban életbe lépő új európai energiarendszerre való átállás biztonságát,

K.

mivel 2030-ra a fosszilis energiahiány jelentős kockázatának kezelése érdekében az Uniónak új versenyképes, fenntartható és alacsony CO2-kibocsátású energetikai technológiákat kell kifejlesztenie és üzemeltetnie, valamint egyúttal jelentősen csökkentenie kell az energiafogyasztását,

L.

mivel az Uniónak sürgősen fejlesztenie kell a fő hálózati beruházásokat és ki kell teljesítenie a belső energiapiacot, és mivel ösztönözni kell olyan előremutató kezdeményezéseket, mint a szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózata és az egységes európai gázhálózat létrehozása,

M.

mivel az energiaszektor és az energiainfrastruktúrába való beruházások tekintetében stabil szabályozási keretre és a nemzeti szabályozók közötti szorosabb együttműködésre van szükség,

N.

mivel az energiahálózatok fejlesztése alapvető fontosságú az ellátás biztonságának javítása szempontjából, amelynek előkelő helyen kell szerepelnie az európai energiapolitika prioritásai között,

O.

mivel a villamosenergia- és földgázágazatban stabilitásra és a szabályozási keretek előreláthatóságára van szükség, elengedhetetlen, hogy az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség („Ügynökség”) részére megfelelő hatáskört biztosítsanak a nemzeti szabályozási keretek összehangolása és a komitológiai eljárásból fakadó esetleges bizonytalanság elkerülése érdekében,

P.

mivel az ellátás biztonságával kapcsolatos célkitűzésekhez való hozzájárulás érdekében a nemzeti és közösségi környezetvédelmi jogszabályokkal összhangban ki kell aknázni a hagyományos belső uniós energiaforrásokat azokban a tagállamokban, ahol ilyenek rendelkezésre állnak,

1.

felhívja a tagállamokat, hogy az energiapolitika e stratégiai elemzését tekintsék alapnak az európai energiapolitika végrehajtásához és egy 2010–2012-re szóló, ambiciózus cselekvési terv kidolgozásához;

2.

megerősíti, hogy 2020-ra három célt kell elérni: az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os, illetve nemzetközi megállapodások esetében 30%-os csökkentését, az energiafogyasztás legalább 20%-os csökkentését, és a megújuló energia legalább 20%-os arányának elérését a végső energiafogyasztásban; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy gazdaságuk energiafelhasználását tegyék a lehető leghatékonyabbá annak érdekében, hogy tevékenyen hozzájáruljanak az éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentésére irányuló célkitűzés eléréséhez; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy 2050-ig legalább 80%-kal csökkentsék az üveghatású gázok kibocsátását; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi érdekelt féllel egyeztetve dolgozza ki a lehetséges energetikai forgatókönyveket, amelyek szemléltetik az említett célkitűzések eléréséhez vezető lehetséges megoldásokat, valamint az azok mögött rejlő műszaki és gazdasági feltételezéseket;

3.

határozott meggyőződése, hogy az energiafogyasztás csökkentése teljes mértékben elsőbbséget élvez a fenntartható fejlődéssel, az innovációval, a munkahelyteremtéssel és a versenyképességgel kapcsolatos célkitűzések elérése érdekében, ugyanakkor igen hatékony és olcsó módja az energiabiztonság javításának;

4.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék jogilag kötelezővé a tagállamok számára a 2020-ra vonatkozó 20%-os energiamegtakarítási célt, valamint e cél elérésének biztosítása érdekében javasoljanak és hajtsanak végre összehangolt intézkedéseket;

5.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tűzzék ki célul az energiahatékonyság 35%-os, illetve a megújuló energiaforrások részarányának 60%-ra növelését 2050-ig;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az összes tervezett beruházást az energiabehozatallal kapcsolatos új infrastruktúrák és a megújuló energiával kapcsolatos technológiák terén annak érdekében, hogy szembenézzenek a kőolaj és földgázárak csökkenő szintjével, ami kedvezőtlen hatással van a tervezett beruházásokra;

7.

felhívja a tagállamokat, hogy az energiabiztonság terén az Európai Uniót fenyegető egyre növekvő veszély tekintetében képviseljenek egységes álláspontot; megjegyzi, hogy a jelenlegi gyakorlat ezzel éppen ellentétes; felétlenül szükségesnek tartja, hogy az ellátás biztonsága, a szolidaritás és a nemzetközi szabályozási keret kialakításáról szóló tárgyalások hatékonysága érdekében a Bizottság javasolja a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy dolgozzanak ki egy olyan európai energiapolitikát, amely figyelembe veszi az Európai Unió és a tagállamok vonatkozó hatásköreit: nemzetközi kapcsolatok, energiahatékonyság, éghajlatváltozás elleni küzdelem, belső piac további szabályozása, nemzetközi szerződések megtárgyalása, előzetes tanulmányok és párbeszéd a termelőkkel és a tranzitországokkal, energetikai kutatás és az energiaellátás diverzifikálása;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a harmadik országbeli termelők felé képviselt egységes európai álláspont kialakításához a mindkét fél számára előnyös kölcsönös függőség megteremtésén keresztül, valamint támogassa az uniós vállalkozások kereskedelmi erejének erősítését a harmadik országbeli állami vállalatokkal szemben;

9.

úgy véli, hogy az energetikai szolidaritásnak jelentős európai üggyé kell válnia mind európai, mind pedig regionális és bilaterális szinten, és hogy amennyiben egy tagállam energiaellátása veszélybe kerül, az az Európai Unió egészét sújtja;

10.

hangsúlyozza a helyi kezdeményezések fontos szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; jóváhagyja azokat az intézkedéseket, amelyek célja az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának előmozdítása, mint például a kohéziós politika vagy a környezetbarát adóztatás hatálya alá tartozó finanszírozási programok, vagy a „polgármesterek megállapodása” általi hozzájárulás, valamint ezzel összefüggésben támogatja a „szigetek szövetsége” elképzelést annak érdekében, hogy a bevált gyakorlatok elterjedjenek és a községek és a városok magas hatásfokú és megújuló energiát használjanak;

11.

úgy véli, hogy a megfelelő európai energiapolitikának kiegyensúlyozott energia-összetételen kell alapulnia, amely a széntől eltérő energiaforrások, az alacsony kibocsátású fosszilis tüzelőanyagok és a szilárd fosszilis tüzelőanyagok üvegházhatású gázkibocsátásának drasztikus csökkentését szolgáló új technológiák igénybevételére épül;

12.

úgy véli, hogy a tagállamoknak nemzeti stratégiát kell kidolgozniuk a saját területükön belüli energiahiány problémájának leküzdésére;

13.

úgy véli, hogy hatékonynak bizonyult a vállalatok és politikai döntéshozók közötti olyan jellegű feladatmegosztás, ahol a vállalatok a felelősek az ellátás biztonságáért, és ezért azt elvben meg kellene őrizni; felszólítja a politikai döntéshozókat, hogy tekintettel az egyre nehezebben kezelhető globális környezetre, a jövőben erőteljesebben támogassák a vállalati tevékenységeket;

14.

emlékeztet a tagállamok Lisszaboni Szerződésben vállalt kötelezettségeire az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel és az energiaválság idején tanúsított szolidaritással kapcsolatban;

15.

úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálása tovább fogja erősíteni a közös európai energiapolitika kialakítására irányuló törekvéseket;

16.

támogatja az energiabiztonságra és a szolidaritásra vonatkozó európai uniós cselekvési tervet;

17.

megjegyzi, hogy az elsőbbséget élvező és európai érdekű energiahálózatok kialakítása jelentős késedelemben van; hangsúlyozza, hogy a beruházások elmaradása korlátozza a belső piac hatékony működését, valamint szűkös, sőt elégtelen kapacitásokhoz vezet valamennyi energetikai ágazatban; megjegyzi továbbá, hogy ezért csak részben az ipar a felelős, és felhívja a tagállamokat, hogy jobban tájékoztassák a polgárokat az új infrastrukturális és termelési projektek szükségességéről; ezért felszólítja a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy döntési jogkörükön belül minden lehetséges intézkedést tegyenek meg a beruházások felgyorsítása érdekében;

18.

megjegyzi, hogy az új beruházási hullámnak előre tekintőnek kell lennie, hogy figyelembe vegye az energiafogyasztás és -termelés módjának változását, valamint hogy a decentralizált energiarendszerekhez nagy megújulóenergia-forrásokra van szükség;

19.

megjegyzi, hogy az Európai Tanács a gáz és a villamosenergia-hálózatok tagállamok közötti rendszerösszekötő kapacitásának 10%-ra növelését tűzte ki;

20.

a hálózatokba való beruházások támogatása érdekében támogatja az európai finanszírozás növelésére vonatkozó elképzelést; érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a 2008-as gazdasági fellendülésről szóló terv keretében a 2008/2009-es költségvetés fel nem használt részéből 5 milliárd eurót különítsenek el különösen az új energiakapcsolatokra; kéri, hogy az Európai Parlamentet teljes mértékben vonják be a projektek végleges listájára vonatkozó döntéshozatali eljárásba; úgy véli, hogy az Európai Beruházási Banknak sokkal meghatározóbb szerepet kell vállalnia az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és a kutatás-fejlesztési projektek támogatásában;

21.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá az energiapiaci üzemeltetők számának növeléséhez, és különösen arra, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a kis- és középvállalkozások energiatermelését és piacra jutását;

22.

hangsúlyozza a Közép- és Dél-Európát átszelő villamosenergia- és földgázhálózatok észak-déli tengely mentén történő összekapcsolásának fontosságát, valamint emlékeztet arra, hogy a balti-tengeri térség hálózatait fejleszteni kell, és össze kell kapcsolni a nyugat-európai hálózattal; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet igényel a villamos energia és az energiatárolás 2009-es helyzetére vonatkozó balti hálózat-összekapcsolási terv kidolgozása; továbbá támogatja az Európai Unió szigeteivel, távoli és elszigetelt területeivel való összeköttetések kiépítését is;

23.

hasonló okok miatt sürgeti a dél-nyugat-európai, különösen az Ibériai-félsziget és Észak-Franciaország közötti összeköttetések létrehozását;

24.

emlékeztet arra, hogy már számos ország között léteznek határokon átnyúló kapcsolatok; rámutat, hogy a regionális kezdeményezések, mint például az ötoldalú fórum, olyan használható gyakorlati megoldásokat dolgoztak ki, amelyek előmozdítják a belső piac integrációját; szorgalmazza e kezdeményezések eredményes munkájának folytatását;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket a villamosenergia-hálózatok összekapcsolásának és fejlesztésének ösztönzésére, lehetővé téve az optimális integrációt, valamint a megújuló energia ingadozó szárazföldi és part menti termelésének kiegyenlítését;

26.

üdvözli azt a javaslatot, hogy nyújtsanak be egy tervet a szélenergiában rejlő óriási potenciál kiaknázását célzó északi-tengeri part menti hálózatra vonatkozóan; ezzel összefüggésben üdvözli az északi-tengeri, a földközi-tengeri és a balti térségek hálózati infrastruktúráinak összekapcsolásán keresztül egy európai szuperhálózat megteremtését is;

27.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a megfelelő szabályozásról és tegyék lehetővé az új infrastruktúrákhoz – pl. az északi-tengeri part menti hálózathoz – való megkülönböztetéstől mentes hozzáférést;

28.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak határozottan és minél hamarabb folytatnia kell az energiaforrások diverzifikálásának és az energiaellátás biztonságának növelését; felszólítja a Bizottságot és a cseh elnökséget, hogy az Európai Tanács következő ülésén terjesszen elő egy új, ambiciózus és előremutató diverzifikációs tervet;

29.

támogatásáról biztosítja a beszerzési források diverzifikálását célzó projekteket, különösen a Nabucco-, a Törökország-Görögország-Olaszország gázösszeköttetésre irányuló és a Déli Áramlat projektet is magában foglaló déli gázfolyosó fejlesztését; hangsúlyozza az érintett országokkal, nevezetesen a Kaszpi-térség országaival való együttműködés szükségességét; rendkívül fontosnak tartja, hogy – amennyiben a politikai feltételek lehetővé teszik – hosszú távon a régió más országaiból, például Üzbegisztánból vagy Iránból, származó gázszállítások további jelentős ellátási forrást jelentenek az Európai Unió számára;

30.

támogatását fejezi ki továbbá az Algéria, Spanyolország, Franciaország és a kontinentális Európa teljes összeköttetését biztosító MEDGAZ projekt iránt, melyet a Bizottság az elsőbbségi összekapcsolási terv európai érdekű projektjének tekint, melynek célja az Európába belépő gázszállítási útvonalak további diverzifikálása;

31.

a nemzeti földgáztermelés visszaesésére és számos országban az energiaszerkezetben bekövetkezett változásokra tekintettel támogatja az összes jelenleg tervezett földgáz- és villamosenergia-infrastrukturális projekt mielőbbi végrehajtását annak érdekében, hogy az igények kielégítése a jövőben is biztosítható legyen;

32.

úgy véli, hogy a főbb energiaszolgáltatókkal,valamint a tranzit- és fogyasztó országokkal való kapcsolat és partnerség fontos, és törekedni kell azok elmélyítésére; rámutat azonban arra, hogy ezeknek a kapcsolatoknak és partnerségeknek a mélyülése semmilyen körülmények között nem mehet végbe az Unió alapvető értékeinek, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásának rovására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és a termelő- illetve tranzitországok közötti bizalom és mélyebb, jogilag kötelező érvényű kapcsolatok kiépítésének karöltve kell haladnia a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításával és tiszteletben tartásával; az említett célok megvalósulását elősegítő szakpolitikák és konkrét intézkedések kialakítására és elfogadására szólít fel;

33.

ezzel kapcsolatban háromoldalú megállapodásra szólít fel az EU, Oroszország és Ukrajna között az Oroszországból az EU-ba érkező földgáz tranzitja tekintetében, ezáltal garantálva az ellátás biztonságát az eljövendő években;

34.

felkéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy megoldást találjon a Törökországon keresztül a Nabucco gázvezetéken érkező földgáz tranzitjával kapcsolatos, még nyitott kérdésekre;

35.

úgy véli, hogy az energiatermelő országok cseppfolyósító létesítményeiből, valamint az EU-ban található cseppfolyósított földgáz-terminálokból és hajón elhelyezett újragázosító berendezésekből álló, megfelelő cseppfolyósított földgáz kapacitást minden tagállam rendelkezésére kell bocsátani vagy közvetlenül, vagy egy szolidaritási mechanizmus alapján a többi tagállamon keresztül; úgy véli, hogy európai érdekű projektnek kellene tekinteni a cseppfolyósított földgázt felhasználó új terminálokat, mivel azok központi szerepet játszanak az ellátási útvonalak diverzifikálásában;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy teljes támogatásáról biztosítsa az európai energiaellátási biztonság egyik fontos elemének tekinthető stratégiai gáztároló létesítmények megépítésével kapcsolatos beruházásokat;

37.

meggyőződése, hogy a kőolaj-finomító kapacitás jelentős kiegészítő tényezőt jelent az uniós energiaellátási biztonság megteremtésében; megjegyzi, hogy ezért fontos javítani az uniós igények kielégítéséhez szükséges finomítási kapacitással kapcsolatos keresleti-kínálati egyensúly átláthatóságát, figyelembe véve különösen a dízel tüzelőanyag jövőbeni rendelkezésre állásával kapcsolatos aggodalmakat;

38.

az európai energiaszolidaritás elve alapján kéri, hogy biztosítsák a Balti-térség energiaellátásának biztonságát a gazdasági recesszió ideje alatt;

39.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a magánvállalkozásokat a megvalósításában való részvételre ösztönözve – alakítsanak ki hosszú távú stratégiai iránymutatásokat, egyensúlyt teremtve a piaci mechanizmusok és a szabályozás között;

40.

hangsúlyozza az energia belső piacát szabályozó jogszabálycsomagra vonatkozó tárgyalásoknak a parlamenti ciklus 2009-es vége előtti lezárásával egy egyértelmű és stabil jogi keret megteremtésének a jelentőségét; támogatja egy, a fent említett bizottsági rendeletre irányuló javaslatban előírt független ügynökség felállítását, amely erős és független hatáskörrel rendelkezik többek között az ellátás és a hálózatok biztonsága tekintetében is; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a harmadik energiacsomag végrehajtását, különös tekintettel a regionális és kétoldalú szolidaritás előmozdítását célzó együttműködésre, a belső piacon belüli ellátás biztonságának megteremtése érdekében;

41.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fejlesszék a fő hálózati beruházásokat és teljesítsék ki a belső energiapiacot olyan előremutató kezdeményezéseken keresztül, mint a szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózata és az egységes európai gázhálózat létrehozása;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2020-as célok elérésének egyik fontos részeként terjessze elő egy intelligens összekapcsolt villamosenergia-hálózat 2020-ig történő kidolgozásának és elkészítésének elképzelését;

43.

kéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt egy európai stratégiai terv kialakításában, hogy a középtávú energiaszükségleteket elemző tanulmányok alapján több évre előre lehessen programozni a villamosenergia-termelés iránti jövőbeni szükségletek kielégítéséhez szükséges beruházásokat; meggyőződése, hogy a földgázágazatban is elő kell irányozni egy többéves előrejelzéseket tartalmazó tervet, teljes körű áttekintést adva ezáltal az európai szintű beruházási szükségletekről;

44.

felszólítja a tagállamokat és az érintett érdekelt feleket, hogy a rendelkezésre álló erőforrások legjobb felhasználása érdekében a határokon átnyúló infrastrukturális beruházásokra (hálózatok, vezetékek, erőművek stb.) irányuló jövőbeni tervekkel kapcsolatban konzultáljanak és működjenek együtt az érintett felekkel minden olyan országban, amelyre a tervezett beruházások hatással lehetnek; úgy véli, hogy egy európai szintű „infrastruktúra-koordinációs csoport” létrehozása elősegítené a szükséges együttműködést és hozzájárulhatna a belső energiapiaci csomag által is javasolt tíz éves hálózatfejlesztési terv kidolgozásához;

45.

hangsúlyozza, hogy a belső energiapiac megvalósítása csupán akkor tekinthető sikeresnek, ha a beruházást akadályozó tényezőket megszüntetik, és ha az összes uniós tagállamot egy közös energiahálózatba kapcsoló fizikai kapcsolatokat kialakítják, illetve ha a piac lehetővé teszi, hogy idővel megszűnjön az energiaárak ingadozása, valamint hogy valamennyi termelő létesítmény számára biztosítva legyenek a tisztességes piaci feltételek, illetve az új energiatermelők és technológiák hálózati kapcsolata, hozzáférése és integrációja; hangsúlyozza, hogy a nemrég felülvizsgált, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK parlamenti és tanácsi irányelv (15) átfogó és előrelátható CO2-értékelést nyújt;

46.

üdvözli az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló közleményt, különösen annak a külső energiapolitikára vonatkozó javaslatait, amelyek nagyrészt összhangban vannak a fent említett, 2007. szeptember 26-i állásfoglalással; csalódottságát fejezi ki a részletes javaslatok hiánya miatt, és ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy koherens és hatékony közös európai külpolitikát alakítson ki az energiaüggyel kapcsolatosan, ismételten hangsúlyt fektetve az energiatermelő országokra;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az úgynevezett „energiabiztonsági záradék” felvételét a termelő- és a tranzitországokkal kötött kereskedelmi, társulási és partnerségi, illetve együttműködési megállapodásokba, amely magatartási kódexet írna elő, továbbá megtiltaná az ellátás kereskedelmi viták miatti szüneteltetését, és pontosan megszabná, hogy az ellátás valamelyik partner részéről történő egyoldalú szüneteltetése, illetve a szerződés vagy az ellátás feltételeinek bármilyen megváltozatása esetén egészen pontosan milyen intézkedéseket kell hozni;

48.

emlékeztet, hogy az Európai Unió – még ha ebben ambiciózus és szigorúan végrehajtott energiahatékonysági és -takarékossági tervek segítik is – a fosszilis energia tekintetében középtávon valószínűleg még mindig függeni fog a harmadik országokból származó beszállításoktól; kéri ezért, hogy fokozzák a termelő, a tranzit- és az egyéb fogyasztó országokkal folytatott párbeszédet, továbbá, hogy általánosabb szinten erősítsék meg a nemzetközi szintű együttműködést az energiahordozók világpiacának átláthatósága érdekében, valamint foglalkozzanak a fenntartható fejlődés kérdésével;

49.

rámutat a hosszú távú beszállítási szerződések jelentőségére a termelő és átvevő országok közötti teljes és hosszú távú bizalmi kapcsolatok fejlesztése, valamint a beszállítói és feldolgozói ágazatokban szükséges beruházások biztosítása szempontjából;

50.

kéri az Európai Uniót, hogy működjön együtt a földközi-tengeri térség országaival, valamint az észak-afrikai országokkal, tekintettel ezen országok jelentős mértékű kiaknázatlan energiaforrásaira, valamint az Afrika fejlesztésére kínálkozó komoly lehetőségekre; meggyőződése, hogy különösen a nap- és szélenergia felhasználási lehetőségeit kell megvizsgálni és előmozdítani; ezért szorgalmazza, hogy a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó közös célokat foglalják bele a „Barcelonai-folyamat: Unió a mediterrán térségért” címet viselő nyilatkozatba;

51.

felszólítja az Európai Uniót, hogy működjön együtt a közel-keleti országokkal, tekintettel azok jelentős mértékű kiaknázatlan energiaforrásaira;

52.

támogatja azt a szándékot, hogy Oroszországgal egy olyan új, széleskörű megállapodást kössenek, amely az 1997. évi partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lép; beleértve az energiáról szóló fejezetet, amelynek tiszteletben kell tartania az Energia Charta Egyezmény alapelveit és annak tranzitmegállapodásait; megjegyzi, hogy Oroszország aláírta, Ukrajna pedig ratifikálta az Energia Charta Egyezményt; emlékeztet arra, hogy az egyezmény többek között tartalmazza azt a vitarendezési mechanizmust, amely rendelkezik például az egyezmény szerződő felei közötti tranzit- vagy kereskedelmi viták esetén alkalmazandó vitarendezési módról;

53.

hangsúlyozza, hogy Ukrajnát is be kell vonni az Oroszországgal folytatott állandó európai párbeszédbe, hiszen tranzitországként kulcsszerepet játszik;

54.

sürgeti a Bizottságot, hogy az ellátásbiztonság megteremtése érdekében vegye fontolóra az Európai Unió és Délkelet-Európa közötti energiaszerződés egyéb harmadik országokra való kiterjesztését és új regionális energiapiacok - úgy, mint az euro-mediterrán energiaközösség –– létrehozását a szomszédos országokkal, a délkelet-európai energiaközösség mintája alapján;

55.

hangsúlyozza, hogy Törökországot is be kell vonni a Kaszpi-tengeri és kaukázusi régióval folytatott folyamatos európai párbeszédbe, hiszen tranzitországként kulcsszerepet játszhat; egyúttal ismételten emlékeztet Törökországnak tagjelölt országként a közösségi vívmányokhoz való igazodásra vonatkozó kötelezettségvállalásaira;

56.

hangsúlyozza a fekete-tengeri régió geopolitikai jelentőségét az Unió energiabiztonsága és az uniós energiaellátás diverzifikálása szempontjából;

57.

felszólítja a tagállamokat, hogy a jelenlegi és a jövőbeni társulási és együttműködési megállapodások keretében mélyítsék el a latin-amerikai országokkal fennálló energetikai kapcsolatokat;

58.

felhívja a tagállamokat, hogy a kőolaj- és földgázvásárlások számlázásából adódó ingadozások csökkentése érdekében a nemzetközi pénzügyi piacokon használja az eurót strukturális eszközként; felhívja az Európai Uniót, hogy a viszonossági záradékot alkalmazva foglalkozzon az európai energiaágazatba történő külföldi befektetések kérdésével; továbbá úgy véli, hogy addig, amíg a piacokhoz való hozzáférés kölcsönössége nem garantált, az Európai Unió részéről, figyelemmel a Parlament és a Bizottság javaslatára, a harmadik országokra vonatkozó záradék tényleges alkalmazására van szükség a szállítási rendszer vagy szállításirendszer-üzemeltető felvásárlása tekintetében;

59.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a különböző módokat, amelyekkel csökkenthető a kőolaj- és földgázárak ingadozása; rámutat különösen az átláthatóság és az elégséges tartalékkitermelési kapacitás, valamint a piaci árképzés szempontjából a pénzügyi spekulációkból fakadó katalizátorhatás szerepére; ökológiai okokból elutasítja a stratégiai kőolajkészletek arra való felhasználását, hogy megfékezzék az árak ingadozását;

60.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák és hangolják össze tevékenységüket az ellátási útvonalak – többek között a tengeri útvonalak – biztonságossá tétele érdekében;

61.

felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg legjobb gyakorlatokat nemzetközi szinten és hogy ezen országokkal ösztönözzenek technológiai együttműködést annak érdekében, hogy e területen növeljék az ismereteket és a tapasztalatokat; különösen felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék technológiai együttműködésüket Japánnal, amelynek gazdasága teljes mértékben importált energiától függ, és amely a világon az egyik leghatékonyabb energiarendszert fejlesztette ki;

62.

megállapítja, hogy Kína növekvő energiafogyasztása és üvegházhatású gázkibocsátásai óriási kihívást jelentenek a környezetvédelmi célok és az energiaellátás biztonsága szempontjából; fokozott együttműködést szorgalmaz az EU és Kína között a kis szén-dioxid-kibocsátású – különösen energiahatékonysági és megújuló energetikai – technológia átadásának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a szénmegkötés és –tárolás fejlesztésének és kiaknázásának alapvető jelentőségét Kínában, tekintettel arra, hogy a szén fontos szerepet tölt be gazdaságában;

63.

kiemeli az EU–OPEC energiaügyi párbeszéd jelentőségét, és a Norvégiával folyó energia-párbeszéd élénkítésére biztatja a Bizottságot;

64.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy vizsgálja felül a 2006. július 24-i, a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló 2006/67/EK irányelvet (kodifikált változat) (16), és javasolja, hogy a piac áttekinthetősége és az amerikai helyzet túlreagálásának elkerülése érdekében az adatokat ne havonta, hanem hetente tegyék közzé;

65.

tudomásul veszi, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti közelmúltbeli gázválság során a tagállamok nem voltak képesek kifejezni szolidaritásukat oly módon, hogy növelték volna az érintett tagállam számára elérhető gáz mennyiségét; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban hozzon létre egy olyan szolidaritási mechanizmust, amely lehetővé tenné az EU számára, hogy az ellátás szüneteltetése, a létfontosságú infrastruktúrák sérülése vagy bármilyen más esemény következtében kialakult válsághelyzetben hatékonyan, gyorsan és következetesen tudjon cselekedni;

66.

üdvözli a fent említett, az Unió területét sújtó közelmúltbéli gázválság fényében a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javítja a tagállamok földgáz-ellátása biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26-i 2004/67/EK tanácsi irányelvet (17), és felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon ezen irányelvhez módosításokat 2009 végéig a fent említett COM(2008)0769 közleményben javasoltak szerint;

67.

hangsúlyozza, hogy a 2004/67/EK tanácsi irányelv felülvizsgálati kulcselemeinek kötelezőnek kell lenniük, és olyan hatékony nemzeti és uniós rendkívüli cselekvési terveket kell tartalmazniuk, amelyek többek között meghatározzák valamely szükséghelyzet általános kinyilvánításának esetét, a rendelkezésre álló erőforrások és infrastruktúrakapacitás érintett országok közötti felosztását, az összehangolt intézkedést, a nem érintett vagy kevésbé érintett államokban szükségintézkedések bevezetését az érintett piacokon rendelkezésre álló gázmennyiség növelése érdekében, valamennyi lehetséges eszköz, többek között például a megszakítható szerződések, a tüzelőanyag-váltás, tartalékok felhasználása vagy ellátási rugalmasságok bevetésével; úgy véli, hogy alapvető fontosságú javítani a piac működését az átláthatóság révén, valamint a gáz rendelkezésre állását a piacon; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy alakítsanak ki gyors értékesítést lehetővé tevő gáztárolást;

68.

javasolja, hogy használják hatékonyabban az információtechnológiát a válság esetén történő teljes vagy részleges szüneteltetés esetén, és úgy véli, hogy szabályozói ellenőrzés mellett, közös döntés alapján be kellene vezetni egy fogyasztás csökkentését lehetővé tevő intézkedést;

69.

úgy véli, hogy az energiahatékonyság legalább 20%-os növelését 2020-ig prioritásnak kell tekinteni a fenntartható fejlődéshez és a versenyképességhez való hozzájárulás érdekében, és ez ugyanakkor a leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb módja az energiabiztonság növelésének; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb fogadjanak el 2020-ig legalább 20%-os, jogilag kötelező érvényű energiahatékonysági célt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a tájékoztató kampányok intenzitását a megvalósítandó energiahatékonysági megoldásokkal kapcsolatos gyakorlati információk elérhetővé tétele, valamint szerte az Unióban az energiára vonatkozó iskolai és egyetemi oktatási és képzési programok előmozdítása érdekében is;

70.

hangsúlyozza az energiatakarékossági és energiahatékonysági jogszabályok tagállamok és Bizottság általi szigorú és kellő időben történő bevezetésének és végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kötelező közbeszerzési intézkedéseket fogadjanak el közösségi és nemzeti szinten az olyan innovatív termékek és szolgáltatások iránti kereslet élénkítése érdekében, amelyek növelni fogják az energiahatékonyságot; ezért nagyra törő megközelítést szorgalmaz az energiatakarékosságra és energiahatékonyságra vonatkozó jövőbeni jogszabályokban (különösen az építő, az ipari és közlekedési ágazatokban, valamint a várostervezés és városi berendezések terén);

71.

üdvözli, hogy a Bizottság gondosan figyelemmel kívánja kísérni a kapcsolt hő- és energiatermelés előrehaladását, és felhívja a Bizottságot, hogy 2009-ben az energiahatékonysági cselekvési terv frissítése keretében terjesszen elő további támogató intézkedéseket; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a kapcsolt energiatermelés legfontosabb céljai az elsődleges energia terén elért megtakarítás, a költséghatékonyság és az ellátásbiztonság, függetlenül attól, hogy milyen technológiákat használnak fel; úgy véli, hogy a piacra kell bízni a leghatékonyabb technológiák kifejlesztését és kiválasztását; támogatja az olyan infrastruktúrák fejlesztését és finanszírozását szolgáló stratégia kidolgozását, mint a helyi erőforrásokat – pl. geotermikus energia, kapcsolt hőtermelés – felhasználó fűtési és hűtési hálózatok;

72.

a szabályok összehangolásának és a nagyra törő, világszerte érvényesülő célok kitűzésének bátorítása érdekében támogatja a nemzetközi együttműködési partnerséget az energiahatékonyság területén;

73.

a kőolaj hatékonyabb használatára szólít fel, különösen a közlekedésben, amely ennek az energiahordozónak a legnagyobb felhasználója; kéri, hogy fogadjanak el nagyra törő középtávú (2020) célkitűzéseket a járművek üzemanyag-hatékonysága terén, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy keressenek alternatív energiahordozókat és meghajtási technológiákat, például villanymotorokat az áru- és személyszállítás számára, különösen a városi területeken; úgy véli, hogy a közlekedési módok közötti jelentős eltolódás elérése a környezetbarátabb lehetőségek irányába, mint például a magán közúti közlekedéstől a tömegközlekedés felé, az egyik fő alkotóeleme lehet a közlekedési ágazat üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentésére irányuló európai uniós stratégiának;

74.

úgy véli, hogy az európai autóipar által előállított járművek esetében az „éllovas” megközelítés segítene a nemzetközi felvevőpiacok visszaszerzésében, különösen az ázsiai gyártókkal szemben;

75.

sajnálkozik amiatt, hogy az európai áruforgalomban a vasúti szállítás mindössze 10%-ot tesz ki; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a vasúti szállítást és a vízi utakat; a vasúti, a vízi és a közúti közlekedés optimális összekapcsolására irányuló határozottabb erőfeszítéseket szorgalmaz;

76.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elfogadják a szükséges politikai intézkedéscsomagot mind a meglévő, mind pedig az új elektromos berendezések energiahatékonyságának javítása céljából;

77.

úgy véli, hogy az olyan megújuló energiák, mint a szél-, a biogáz, a nap, a víz, a biomassza, a geotermikus és a tengeri erőforrások az Európai Unió legfontosabb potenciális energiaforrásait jelentik, amelyek hozzájárulhatnak az energiaárak stabilizálódásához, illetve az energiafüggőség elleni küzdelemhez, és üdvözli egy közlemény kiadásának kezdeményezését a megújuló energiák előtt tornyosuló akadályok felszámolásáról; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az új kezdeményezések nem vezethetnek a meglévő projektek elhalasztásához;

78.

úgy véli, hogy a belföldi fosszilis erőforrások – különösen a szárazföldi és tengeri földgázmezők – kiaknázása hozzájárulhat Európa energiafüggetlenségének növeléséhez, és ahol rendelkezésre áll, ezt a nemzeti és európai környezetvédelmi jogszabályokkal összhangban fejleszteni kell; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy találják meg a megfelelő szabályozási egyensúlyt a környezet védelme és a termelési lehetőségek között az Unió területén a szárazföldön és tengeren egyaránt;

79.

emlékeztet arra, hogy mivel a megújuló energiaforrások átfolyó források, ezért közösségi szinten létfontosságú növelni az elektromos hálózatok összekapcsolhatósági kapacitását; különös figyelmet kell fordítani az Unió energetikai piacától leginkább elszigetelt országokra és régiókra annak érdekében, hogy a tagállamok rendelkezzenek a megújuló energiaforrások 20%-os arányával kapcsolatos célkitűzés 2020-ig történő teljesítéséhez szükséges eszközökkel;

80.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy az épületek tetejének megújuló energiát termelő eszközökkel, mint például napelemekkel való ellátását célzó terv révén forradalmasítsák a mezőgazdaság energiaágazathoz fűződő kapcsolatát; felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak helyi ösztönzőket a használt olajak és fenntartható helyi biomassza erőforrások alkalmazására, miközben biztosítsanak megfelelő egyensúlyt az energianövények és az élelmezési célú szolgáló növények között;

81.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek, amelyben jelzi, hogy milyen technikai akadályok és szabványok gátolják a KKV-kat abban, hogy beruházzanak az energiatermelésbe, és hogy az így előállított energia elosztására felhasználják a meglévő hálózatokat;

82.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb prioritást az elektromosáram-tárolásra irányuló K+F, az ICT-alapú megosztott áramtermelő létesítményekhez történő kapcsolódás („virtuális áramtermelő üzem”), az intelligens hálózatok és az infrastrukturális kapacitás növelése számára, lehetővé téve a megújuló energiák elsőbbségi bekapcsolását;

83.

felkéri a Bizottságot, hogy egy új energetikai pillér integrálásával dolgozza át a fejlesztési támogatásokkal kapcsolatos európai politikát; e tekintetben úgy véli, hogy az észak-afrikai naperőmű-projekteknek elsősorban a helyi igényekre kell összpontosítaniuk;

84.

emlékeztet arra, hogy a lignit és a szén egyaránt fontos átmeneti elem marad az olaj és gáz alternatívájaként az energiaszerkezetben és az Unió ellátási biztonságában a nagy hazai tartalékok miatt; hangsúlyozza azonban, hogy annak szén-dioxid kibocsátásai magasabbak mint más elsődleges energiaforrások; ezért az ilyen kibocsátások csökkentésére hív fel az erőművek korszerűsítése révén a CCS technológiákon keresztül, és ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi pénzügyi lehetőséget fontoljon meg arra nézve, hogy 2015-re megépítse a 12 mintaprojektet;

85.

elismeri, hogy a biomasszának a korszerű szénerőművekben való elégetésbe való hozzáadagolásával már ma 45%-os hatásfokot érnek el, és a kapcsolt energiatermelés keretében akár 90%-os hatásfok is elérhető; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek ösztönzőket a biogén tüzelőanyagok fosszilis tüzelésű erőművekben való fokozottabb hozzáadagolása érdekében;

86.

egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint fontos, hogy a vegyes energiában megőrizzék a nukleáris energia hozzájárulását, és ennek érdekében haladéktalanul támogassák egy harmonizált szabályozási és gazdasági keret bevezetését, amely megkönnyíti a szükséges beruházásokról szóló döntéseket; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy konkrét menetrendet a nukleáris beruházásokra vonatkozóan; úgy véli, hogy az eredményt érintő előítélet nélküli társadalmi vitát kell indítani ennek az energiaforrásnak a biztonságos alkalmazásáról; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politika szerves részeként mozdítsa elő a nukleáris biztonságra vonatkozó közösségi vívmányok elfogadását minden alkalommal, amikor új atomerőművet terveznek, vagy egy régi erőművet korszerűsítenek ezekben az országokban;

87.

emlékeztet a nukleáris energia jelentőségére, amelyet a 27 tagállamból 15-ben termelnek, és még ennél is több tagállamban hasznosítanak, és amely az Európai Unióban a villamos energia iránti kereslet mintegy harmadát elégíti ki; emlékeztet arra is, hogy a jelen pillanatban folyik hat új erőműblokk építése négy tagállamban;

88.

hangsúlyozza a nukleáris energia versenyképességét, amely az urán mint tüzelőanyag termelési költségekben való csekély költséghányadának köszönhetően csaknem független a tüzelőanyagok áringadozásaitól;

89.

hangsúlyozza, hogy az európai nukleárisenergia-ipar vezető szerepet tölt be a nukleáris ciklus valamennyi technológiáját, különösen a dúsítást illetően, ami jelentősen hozzájárul az Unió ellátási biztonságához;

90.

üdvözli a Bizottság nukleáris energiával kapcsolatos általános támogató álláspontját; rámutat azonban arra, hogy a Bizottság a nyilvánosság felfogása szempontjából vett óriási jelentősége ellenére sem foglalkozik megfelelően a radioaktív hulladékok végleges ártalmatlanításának témájával; felhívja az érintett tagállamokat, hogy növeljék a mindenfajta radioaktív hulladék, de különösen a fokozottan radioaktív hulladékok végleges ártalmatlanításának megoldására irányuló erőfeszítéseiket;

91.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy az Unió polgárait biztosítsák arról, hogy az Unióban a nukleáris energia felhasználása átláthatóan és a technológiailag lehetséges legmagasabb biztonsági szint mellett történik, például a nukleáris hulladék kezelésének finanszírozása tekintetében; üdvözli a Bizottság fent említett, a nukleáris biztonságra vonatkozó közösségi keret létrehozásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatát; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel közösen dolgozzon ki olyan modelleket és eljárásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a nukleáris energia békés felhasználása a nukleáris fegyverek további terjedéséhez vezessen;

92.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság sem felülvizsgált szemléltető programjában, sem a stratégiai felülvizsgálatban nem vizsgálta meg a nukleáris technológia 2050-ig fennálló fejlesztési távlatait, amint azt a fenntartható nukleáris energiára vonatkozó technológiai platform referenciadokumentumában javasolták, és a szabályozott magfúzióval kapcsolatos ITER-projekt lehetséges szerepét;

93.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan európai energiapolitikát, amely lehetővé teszi a tömeges átállást az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energetikai technológiákra annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni az energiaigénynek; hangsúlyozza, hogy ha az energiahatékonyság és az energiatakarékosság továbbra is prioritást jelent csakúgy, mint a megújuló energia fejlesztésének folytatása, 2050-re sikerülhet alacsony kibocsátású forrásokból kielégíteni az energiaszükségleteket;

94.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nagy energiahatékonyságú energiarendszerre való átállás irányítása a különböző ágazatok közötti szinergiákon alapuló, módszeres megközelítést fog maga után vonni; kiemeli annak alapvető fontosságát, hogy minden intézkedést értékeljenek a CO2-kibocsátások csökkentéséhez való hozzájárulásuk alapján; úgy véli, hogy e célból prioritást kell képeznie a helyi integrált megoldások kidolgozásának;

95.

a globális és európai hosszú távú energetikai és éghajlat-változási kihívásokat egyedülálló lehetőségnek tartja, amelyek új üzleti modelleket tesznek lehetővé az egész gazdaságban a környezetbarát innováció és vállalkozó kedv növelése érdekében;

96.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt az északi-tengeri szélerőművek és az afrikai naperőművek projektjeire vonatkozóan;

97.

egyetért azzal, hogy az energetikai technológiákkal kapcsolatos stratégiai terv keretében 2030-ig tartó politikai menetrendet, illetve 2050-ig tartó energiapolitikai ütemtervet dolgoznak ki; felkéri ennek kapcsán a Bizottságot, hogy több lehetséges forgatókönyv alapján értékelje az energiaellátás összetételének alakulását, az energiaigény alakulása, a potenciális energiaforrások, a környezeti hatások, illetve az energia és a szén-dioxid becsült ára fényében;

98.

kéri a Bizottságot, hogy az ütemterv tegye lehetővé az energetikai technológiákkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési, valamint oktatási tevékenységek megfelelő irányba terelését annak érdekében, hogy csökkenjen a megújuló energia és az energiatárolás ára, a negyedik generációs atomerőművek és CCS-ek sikerének biztosítására, illetve nevezetesen, hogy sikerüljön kiváltani a kőolajat a közlekedésben, előtérbe helyezve a korlátlanul rendelkezésre álló napenergiát;

99.

emlékeztet rá, hogy folytonosan ösztönözni kell a nukleáris hulladékok transzmutációjával és a hosszú távú energetikai célú magfúzióval kapcsolatos kutatásokat;

100.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/31

—

tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkére,

—

tekintettel a Tanács és a Tanácsban ülésező foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszterek 2000. június 29-i, a nőknek és férfiaknak a családi életben és a munka világában való kiegyensúlyozott részvételéről szóló állásfoglalására (1),

—

tekintettel az „Úton minden korosztály Európája felé – a jólét és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről szóló, 2000. december 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22–23-i brüsszeli ülésén elfogadott Európai Ifjúság Egyezményre,

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottság 2006. október 12-i, „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című közleményére (COM(2006)0571),

—

tekintettel az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című 2007. május 10-i közleményére (COM(2007)0244),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről szóló véleményére (6),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007” című 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője: tények és adatok” című munkadokumentumára (SEC(2007)0638),

—

tekintettel az Európa demográfia jövőjéről szóló, 2008. február 21-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a nők jogai és az esélyegyenlőség bizottságának jelentésére (A6-0492/2008),

A.

mivel a nők és a férfiak egyenlők az emberi méltóság és egyenlők a jogok és kötelességek tekintetében,

B.

mivel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a jogrendszer alapvető elve, és mint ilyent, figyelembe kell venni a jogszabályok értelmezésekor, és be kell tartani azok alkalmazásakor,

C.

mivel továbbra is fennáll a szakadék a nők és a férfiak között a munka minőségének minden szempontja tekintetében, például a szakmai és a magánélet összeegyeztetésében; mivel az eltartott gyermekkel rendelkező nők foglalkoztatási rátája csak 62,4 %, szemben a férfiak 91,4%-os rátájával; és mivel a részmunkaidős munkavállalók 76,5%-ban nők,

D.

mivel a Lisszaboni Stratégia célkitűzése az, hogy a munkaképes nők 60%-át bevonja a munkaerőpiacra; mivel a Lisszaboni Stratégia mennyiségi és minőségi célkitűzéseit, valamint a növekedést és foglalkoztatást célzó, új, integrált iránymutatásait (10) – különösen, ami a nők és a felnőttek foglalkoztatását illeti – az határozza meg, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy ezen erőforrások és potenciáljuk pazarlása fenntarthatatlan, illetve a nyugdíj- és szociális védelmi rendszerek stabilitását veszély fenyegeti,

E.

mivel a nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő elbánás elve feltételezi, hogy a nemek között nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, különösen az anyaság, a családi kötelezettségek vállalása és a családi állapot alapján,

F.

mivel a 2006. október 12-i fent említett bizottsági közleményben szereplő adatok szerint az olyan országokban és régiókban, ahol magas a nők foglalkoztatottsági aránya és vannak szociális védelmi rendszerek, magasabb a születési arány,

G.

mivel a három legfőbb kihívás, amellyel az Európai Unió szembenéz – a demográfiai változások, a globalizáció és az éghajlatváltozás – megkövetelik a nemzedékek, valamint a nemek között létrejövő, széles körű szerződésen alapuló szolidaritást,

H.

mivel a nemek és nemzedékek közötti szerződést a munka és a magánélet önálló megszervezésének lehetőségére kell alapozni, vagyis a szakmai munka gazdasági és termelési igényei, valamint a munkaidő meghatározása és a feladat megválasztása összeegyeztethetőségére, törvényi és szerződéses úton meghatározott jogi és felelősségi keretek között,

I.

mivel a nemzedékek közötti felelősség az állami hatóságok részéről aktív megközelítést és a társadalom szereplőinek szerepvállalását követeli meg a jó minőségű közérdekű szolgáltatások és a megfelelő és elégséges szociális biztonsági és védelmi rendszerek biztosításában,

J.

mivel a nők jelenléte a munkaerőpiacon kulturális változásokhoz, illetve a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését és a szerepek átalakítását célzó politikák végrehajtására irányuló reformokhoz kötődik; mivel e politikák eltérő, de mélyen összekapcsolódó szempontokra vonatkoznak, kezdve – a teljes munkaidős munkaszerződés részmunkaidős szerződéssé való átalakítása és a (szülési, apasági, szülői, családi) szabadságok igénybevétele révén –a munkaidő átmeneti csökkentésétől a személyek számára elérhető szolgáltatásokig,

K.

mivel a demográfiai változások jelentős hatást gyakorolnak az emberek magánéletére és munkájára; mivel a szolgáltatások szűkössége, az alacsony bérek, a lassú beilleszkedés a szakképzett munkaerő piacára, elhúzódó felvétel a határozott idejű munkaszerződések következtében, valamint a fiatal nők és férfiak számára elégtelen ösztönzők szerepelnek azon indokok között, amelyek arra sarkallják a fiatalokat, hogy kitolják a családalapítás és a gyermekvállalás idejét; illetve a munkaszervezés merevsége, a gondozási munka utáni visszailleszkedési nehézségek megnehezítik a szabad döntést a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésében és az azok közötti választásban,

L.

mivel a nemi alapú megkülönböztetés prima facie és általában nemcsak a nőket/anyákat, hanem a férfiakat/apákat is érinti; mivel ezen a téren valamennyi politikai akciónak már nem kizárólag csak a nőkre kellene koncentrálnia, és e területen az európai és nemzeti politikáknak ezentúl figyelembe kellene venniük a férfiak/apák igényeit és képességeit is,

M.

mivel nagyobb figyelmet kellene fordítani a gondozási munkát érő, a szülési, apasági, szülői és családi szabadság igénybe vételéhez kötődő hátrányos megkülönböztetés fogalmára, annak megállapítása érdekében, hogy e hátrányos megkülönböztetés nemhez köthető megkülönböztetés-e; mivel európai szinten meg kell határozni a többszörös hátrányos megkülönböztetés fogalmát,

N.

mivel a nemzedékek közötti szolidaritás gondolata nem csak a gyermekgondozásra korlátozódik, hanem az idősek és az eltartottak iránti felelősségre, ami elősegíti az emberi méltóság tiszteletben tartását és a jövő nemzedékeinek körében való népszerűsítését,

O.

mivel a nagymértékű szegénység nem lehet megkülönböztető tényező a nemzedékek közötti szolidaritás szempontjából, s a legszegényebb családok is kapcsolatokkal rendelkeznek és közreműködnek a nemzedékek közötti szolidaritás területén,

P.

mivel az idejét és képességeit gyermekek gondozására és nevelésére vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára a társadalombiztosítási és nyugdíjjuttatások terén megfelelő jogokat biztosítanak,

Q.

mivel a szülők nevelő szerepe a gyermekek, illetve a gyermekek szerepe az idős és gondozásra szoruló emberek tekintetében, valamint a nők és férfiak gondozói szerepe az idősek és az eltartottak tekintetében nélkülözhetetlen a közjó fejlődése szempontjából, és ennek a szerepnek a keresztirányú politikák részéről ilyen elismerést kell kapnia többek között azon nők és férfiak esetében is, akik szabad választásukból áldozzák erre idejüket egészen vagy részben,

R.

mivel 2003 októberétől a Bizottság konzultációt kezdeményezett a szociális felekkel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésének témájában, amely a második szakaszába ért, és amely a nők és férfiak gondozási munkában betöltött felelősségének a minőségi munkavégzéssel való megfeleltetését lehetővé tevő politikák és eszközök azonosításának fontosságán alapul,

S.

figyelembe véve a férfiak kulcsszerepét az igazi egyenlőség megvalósításában,

T.

mivel a nőkre alkalmazandó rugalmas biztonsági elveket az Európai Parlamentnek a rugalmas biztonság közös elveiről szóló, 2007. november 29-i állásfoglalása (11) is meghatározta, és mivel az európai régiók nagy részében a munkaidő-beosztás nem kedvez a gyermekes munkavállalóknak, illetve a gyermektelenekkel összehasonlítva nekik kisebb esélyük van arra, hogy rugalmas munkaidő-beosztású állásban helyezkedjenek el (12),

U.

mivel a családi tervek, a magánélet és a szakmai ambíciók összeegyeztetése csak akkor érhető el, ha az érintett személyek gazdasági és társadalmi szempontból valóban szabadon választhatnak és őket európai és nemzeti szintű politikai és gazdasági döntésekkel támogatják, anélkül hogy ebből hátrányuk származna, és ha a szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll,

V.

mivel megvan a „kötelező” részmunkaidő kockázata, különösen a nők/anyák esetében, akik a megfizethető gyermekmegőrzési struktúrák hiányában gyakran erre kényszerülnek, úgy ahogy megvan annak kockázata is, hogy megtagadják a teljes munkaidő részmunkaidővé történő átalakítását, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését,

1.

hangsúlyozza, hogy a nemzedékek közötti szolidaritás elve az európai szociális modell egyik strukturális kulcstényezője; ezen elv fenntartása érdekében kéri a hatóságok aktív megközelítését a különböző szinteken, valamint a különböző társadalmi szereplők részvételét a családok, fiatalok és minden önellátásra képtelen személy számára minőségi közérdekű szociális szolgáltatások biztosítása érdekében;

2.

kiemeli, hogy a gondozási politikák és a gondozási szolgáltatások lényegükből fakadóan összefüggenek a nők és férfiak közötti egyenlőség elérésével; bírálja, hogy számos tagállamban hiányoznak a megfizethető, elérhető és minőségi gondozási szolgáltatások, ami összefügg azzal, hogy a gondozási munka nem egyformán oszlik meg a nők és a férfiak között, ami közvetlen negatív hatással van a nőknek a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai élet minden területén való részvételi képességére;

3.

hangsúlyozza, hogy a jó minőségű, megfizethető, a szülők és gyermekek számára megfelelő nyitvatartási idővel működő gyermekgondozási szolgáltatásokat, valamint az idősek és más gondozásra szoruló személyek számára fenntartott megfizethető, jó minőségű gondozási struktúrát az Európai Unió szociális modelljének középpontjába kell állítani, és kulcsszerepet kell kapniuk annak megkönnyítésében, hogy a nők képességeik révén hozzáférhessenek a munkaerőpiachoz, és fizetett munkaviszonyhoz juthassanak, ami által gazdaságilag függetlenné válhatnak;

4.

emlékezteti a tagállamokat a 2002-es barcelonai Európai Tanács során elfogadott kötelezettségvállalásukra, hogy kiküszöbölik a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvételének akadályait, valamint a hároméves és az iskolaköteles kor közötti gyermekek 90 %-a, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára 2010-ig bevezetik a gyermekgondozást; felkéri a tagállamokat, hogy terjesszenek elő hasonló célkitűzéseket az idős és beteg hozzátartozókat gondozó létesítményekre vonatkozóan;

5.

utal a férfiak és nők között a háztartási és családi kötelezettségek ellátása terén fennálló hatalmas aránytalanságra, ami miatt főként nők döntenek a rugalmas munkaszervezés mellett vagy adják fel állásukat, ami hatással van a nők szakmai előmenetelére, a férfiak és nők közötti bérszakadék fennmaradására és a nyugdíjjogosultságokra;

6.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a cseh elnökségnek a gyermekgondozást a szakmai karrier teljes jogú alternatívájának tekintő javaslata a férfiak és a nők közötti hagyományos munkamegosztás és a munkavállalóról alkotott hagyományos felfogás irányába mutathat, amely szerint a munkavállaló férfi, a teljes munkaidőben rendelkezésre áll, és személyes szükségleteiről a „láthatatlan kéz” (a nő) gondoskodik, aki a háztartást és a család életét megszervezi;

7.

nagyon aggályosnak tartja, különösen a gazdasági visszaesés idején, hogy a cseh elnökség javaslata a nőket munkájuk feladására kényszeríti, hogy „természetes” útjukat járják, azaz gondozzák a gyerekeket és más gondozásra szoruló személyeket; sürgeti a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a barcelonai gyermekgondozási célok elérése érdekében;

8.

hangsúlyozza, hogy a szülő vagy szülők tisztes jövedelmet biztosító munkában való teljes részvétele segítheti a munkahellyel rendelkezők szegénységének csökkentését, és segítheti a sokkal magasabb (32%) szegénységi rátával rendelkező egyszülős háztartásokat fenyegető szegénység kockázatának leküzdését;

9.

rámutat arra, hogy a tagállamok nyugdíjrendszereiben még mindig sok nő csak származtatott, férje foglalkoztatási múltján alapuló jogokat szerez, azzal a következménnyel, hogy a szegénységben élő idősebbek többsége nő;

10.

felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a strukturális tényezőket, amelyek hozzájárulnak a nyugdíjrendszerek egyenlőtlenségeihez, beleértve a gondozás megszervezését és a családi élet és a munka összeegyeztetését, a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket, a fizetések terén a nemek közötti szakadékot és a második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjak területén a közvetlen megkülönböztetést;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy új irányelvet az eltartott családtagok (gyermekek, idősek és fogyatékkal élők) esetén a munka és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos meghatározott jogokról és biztosítékokról;

12.

kéri a tudományos kutatási létesítményeket és intézményeket, hogy fektessenek több forrást a gyermekeknek vagy gondozásra szorulóknak szánt, illetve átfogóan a háztartási használatra szánt termékek ökológiai fejlesztésébe;

13.

felkéri az Eurostatot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket a gyermekgondozásról és az eltartottak gondozásáról szóló statisztikák nemek szerinti bemutatására;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét kezdeményezéseket a nevelői feladatok gyakorlása és a gondozásra szoruló személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve a háztartási munkák ellátása során szerzett kompetenciák érvényesítésére úgy, hogy ezeket figyelembe lehessen venni a munkaerőpiacra való visszatéréskor; emlékeztet arra, hogy a keresztkompetenciák értékelése létfontosságú részét képezi az ún. „kompetenciamérlegnek”, amelyet a legjobb nemzeti kísérleti hagyományok szerint kell végrehajtani a munkaerő-kereslet és -kínálat kereszteződésének rendszerein;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson tudatosságnövelő kampányt, és indítson kísérleti projekteket a nők és férfiak szakmai és családi életben való kiegyensúlyozott részvételének megkönnyítése érdekében;

16.

felszólítja a tagállamokat is, hogy mérlegeljék a rugalmas munkaidőt a szülők számára (szabad választás eredményeképpen) és a gyermekgondozási létesítmények rugalmas nyitvatartási idejét, hogy segítsenek a nőknek és férfiaknak a munka és a családi élet sikeresebb összeegyeztetésében;

17.

arra kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok gondozókkal kapcsolatos legjobb gyakorlatait, és hogy valamennyi tagállam körében tegyék közzé ezeket a legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy megmutassák, hogy a gondozók központi szerepet játszanak a nemzedékek közötti szolidaritás területén, és hogy ösztönözzék a gondozókra vonatkozó stratégia megvalósítását a tagállamokban;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a Bizottság által az Európai szövetség a családokért keretében indított működési programokat; kéri a Bizottságot a helyes gyakorlatok cseréjének rendszerbe foglalására szolgáló eszközök intenzívebb fejlesztésére és az e téren folytatott kutatások ütemének fokozására;

19.

felhívja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a dolgozó anyák és dolgozó apák élvezhessék a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését célzó politikák támogatását és hozzáférjenek a megfelelő eszközökhöz;

20.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a gondozásra szoruló személy ellátása érdekében szakmai tevékenységüket megszakítani kívánókra vonatkozó szabadságolási rendszereket (szülői, örökbefogadási, szolidaritási szabadság);

21.

úgy véli, hogy lépéseket kell tenni nem csupán a szülési szabadság, hanem az apasági szabadság és a szülői szabadság kezelésének javítása érdekében, különös tekintettel a dolgozó apa által igénybe vett szabadságra, mivel minden tagállamban a férfiaknak csak kis százaléka használja fel a neki szánt szabadságot;

22.

ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki, aki a generációk közti szolidaritás gyakorlása érdekében meg kívánja szakítani vagy csökkenteni kívánja szakmai tevékenységét, jogosult legyen munkáját rugalmas munkaidőben végezni ; ezért felhívja a kis- és középvállalkozásokat a fokozottabb önkéntes együttműködésre, a hatóságokat pedig arra kéri, hogy mutassanak nagyobb pénzügyi rugalmasságot az állami segélyekre vonatkozó költségvetési előirányzataikban;

23.

felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködésben kezdje meg a családi és a szakmai élet összeegyeztethetőségét szolgáló politikák felülvizsgálatát:

24.

üdvözli azt a javaslatot, hogy egy külön cikket szenteljenek a munkaidő szervezéséről szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésének, és jelzi ez utóbbi figyelembevételének szükségességét a heti munkaidő hosszának és a felügyeleti munkának a szabályozásánál;

25.

kéri a tagállamokat, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek nevelése, az idősek vagy gondozásra szorulók ellátása érdekében szakmai tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztők ezt követően (újból) visszatérhessenek a munkaerőpiacra és jogosultak legyenek korábbi pozícióik betöltésére és a szakmai előmenetelre;

26.

rámutat arra, hogy továbbra is a nők saját jövedelme és munkaviszonya képezi gazdasági önállóságuk, valamint a nők és férfiak közötti nagyobb fokú általános társadalmi egyenlőség nyitját;

27.

hangsúlyozza, hogy a szolidaritásnak erősödnie kell az idősebbek iránt, de kiemeli, hogy ugyanúgy működnie kell a gyermekek és a fiatalabbak felé is, mivel az idősebbek átadják bölcsességüket, tudásukat, tapasztalatukat, a fiatalabb nemzedékek pedig az energia, a dinamizmus, az életöröm és a remény hordozói;

28.

úgy ítéli meg, hogy a nemzedékek közötti szolidaritást megfontolt adópolitikával (kiutalások és levonások formájában), az aktív korosztály érdekében történő beavatkozásokkal, megengedő politikákkal, a gyermekek, az idős személyek, illetve a fogyatékossággal élő és gondozásra szoruló személyek gondozási szolgáltatásainak integrált hálózatával kell előmozdítani, értékelve azoknak a döntések támogatására vagy büntetéssel sújtására gyakorolt hatását és a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésére gyakorolt hatását;

29.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy szükség van a nők és férfiak érdekét szolgáló pozitív intézkedések elfogadására, nevezetesen a munkába való – a családnak szentelt időszak (gyermeknevelés és/vagy beteg vagy fogyatékkal élő rokon ápolása) leteltét követő – visszatérésük megkönnyítése céljából, a munkaerőpiacra való (újbóli) beilleszkedésüket támogató politikák előtérbe helyezésével, vagyis annak lehetővé tételével, hogy visszanyerhessék anyagi függetlenségüket;

30.

felszólítja a tagállamokat egy olyan adópolitika előmozdítására, amely adórendszere vagy az általa alkalmazott adókönnyítés révén figyelembe veszi a háztartás pénzügyi kötelezettségeit, nevezetesen a gyermekek felügyeletének és az idősek vagy gondozásra szorulók ellátásának költségeit;

31.

felszólítja a tagállamokat, hogy az egyéni jogok alapján vizsgálják felül adórendszereiket és megszabott adókulcsaikat, és következésképp követeli a nyugdíjjogosultságok, valamint a társadalombiztosítási jogosultságok egyénre szabását;

32.

felkéri az intézményeket és a tagállamokat, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének érvényesülése céljából tegyenek különleges intézkedéseket a nők érdekében a férfiakkal szembeni valós megkülönböztetés nyilvánvaló helyzeteinek enyhítésére; az említett helyzetek fennállása esetén alkalmazandó intézkedéseknek minden esetben ésszerűeknek és a kitűzött célokhoz mérten arányosaknak kell lenniük;

33.

arra kéri a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan, fiataloknak szóló programokat, amelyek magukban foglalják a nemzedékek közötti dimenziót, hogy a fiatalabb nemzedék megértse, hogy a virágzás és a jólét jelenlegi szintje az előző nemzedékek erőfeszítéseinek és nehézségeinek köszönhető;

34.

kéri az uniós intézményeket és valamennyi közigazgatási szervet, hogy szabályzati rendelkezéseik elfogadásakor és teljesítésekor, a közcélú programok meghatározásakor, valamint tevékenységeik összességének kialakításakor aktívan érvényesítsék a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét;

35.

arra kéri a médiát, hogy a nemzedékek közötti kérdésekről szóló műsorokon, a különböző korcsoportok közötti vitákon és általánosabban az idősebb nemzedékek társadalmi hozzájárulásának pozitív bemutatásán keresztül részesítse pozitív és következetes figyelemben a nemzedékek közötti kapcsolatokat;

36.

ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség elve beépüljön a gazdaság-, a foglalkoztatás- és a szociálpolitika együttesébe, mivel ez fog hozzájárulni a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megelőzéséhez, a fizetési különbségek megszüntetéséhez, valamint a női vállalkozói kör fellendítéséhez;

37.

a családmodellben bekövetkezett változások és a nők egyre jelentősebb munkaerő-piaci részvétele elengedhetetlenné teszik az eltartásra szoruló személyek gondozásának hagyományos rendszerére irányuló felülvizsgálatot; javasolja a tagállamoknak szociális szolgáltatásaik támogató szerepének bővítését és kiegészítését a személyi autonómia érvényesítéséhez való jog gyakorlásában való egyenlőség és az eltartásra szoruló személyek ellátásának biztosítása céljából;

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti statisztikai szervezeteinek, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP).

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/38

—

tekintettel a Roberta Angelilli által az UEN képviselőcsoport nevében benyújtott, a Tanácsnak szóló ajánlásra irányuló javaslatra a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről (B6-0216/2008),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére, amely a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával foglakozik,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezmény 34. cikkére és az ahhoz csatolt, a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyvre („a fakultatív jegyzőkönyv”),

—

tekintettel a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározatra (1) („a kerethatározat”),

—

tekintettel a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i tanácsi kerethatározat 12. cikke alapján készült 2007. november 16-i bizottsági jelentésre (COM(2007)0716) („a bizottsági jelentés”),

—

tekintettel a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. július 13-i Európa tanácsi egyezményre („Európa tanácsi egyezmény”),

—

tekintettel 2008. január 16-i állásfoglalására: az EU gyermekjogi stratégiája felé (2),

—

tekintettel a 2008. november 25–28-án megrendezett gyermekek és fiatalkorúak szexuális kizsákmányolása elleni III. világkongresszuson elfogadott, a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megakadályozására és megszüntetésére vonatkozó Rio de Janeiró-i egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 114. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6–0012/2009),

A.

mivel az EU húsz tagállama által aláírt Európa tanácsi egyezmény az első nemzetközi jogi eszköz, amely bűncselekménynek minősíti a gyermekekkel szembeni különböző szexuális visszaéléseket, beleértve többek között az erőszakot, kényszert vagy fenyegetést alkalmazó visszaéléseket, a családon belül is,

B.

mivel hét tagállam még mindig nem írta alá az Európa tanácsi egyezményt, nyolc tagállam pedig még mindig nem ratifikálta a fakultatív jegyzőkönyvet,

C.

mivel a gyermekek egyre növekvő mértékben használják az új technológiákat és mivel a gyermekek és fiatalok társas életének egyre nagyobb része zajlik online, ahol egyre fejlettebb technológiákat és kommunikációs eszközöket használnak, mivel emiatt az internetet egyre több potenciális és tényleges szexuális bűnöző veszi igénybe gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések előkészítésére, különösen a kiskorúak elcsábítása és a gyermekpornográfia terén,

1.

a következő ajánlásokat címezi a Tanácshoz:

A kerethatározat végrehajtása

A kerethatározat felülvizsgálata

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak és a tagállamoknak.

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/42

—

tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-én aláírt és kihirdetett Alapjog Chartájára, amely védi a média pluralizmusát és szabadságát,

—

tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,

A.

mivel az Európai Unió alapja és meghatározója a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok, alapvető szabadságok és a jogállamiság alapelveinek tiszteletben tartásához való ragaszkodása,

B.

mivel a szólásszabadságot, különösen a médiát – így az internetet is – súlyosan korlátozzák Kínában,

C.

mivel az NTDTV egy non-profit televízióadó, és az egyetlen független kínai nyelvű televízió, amely Kína számára sugároz 2004 óta,

D.

mivel az Eutelsat az NTDTV Kínába való sugárzását 2008. június 16-án, néhány héttel az olimpiai játékok előtt technikai okokra hivatkozva és más magyarázattal nem szolgálva megszakította,

1.

felszólítja az Eutelsatot, hogy késedelem nélkül állítsa vissza az NTDTV Kínába való sugárzását, és indokolja meg az adás megszakítását;

2.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket az NTDTV Kínába való sugárzása visszaállításának elősegítésére, és támogassák kínai polgárok millióinak a cenzúrázatlan információkhoz való hozzáférését;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen nyilatkozatot, az aláírók nevével együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak:

Aláírók

Vittorio Agnoletto, Vincenzo Aita, Gabriele Albertini, Jim Allister, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Laima Liucija Andrikienė, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Rapisardo Antinucci, Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Jean-Pierre Audy, Margrete Auken, Liam Aylward, Pilar Ayuso, Maria Badia i Cutchet, Mariela Velichkova Baeva, Paolo Bartolozzi, Domenico Antonio Basile, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Edit Bauer, Jean Marie Beaupuy, Christopher Beazley, Zsolt László Becsey, Glenn Bedingfield, Angelika Beer, Bastiaan Belder, Ivo Belet, Irena Belohorská, Jean-Luc Bennahmias, Giovanni Berlinguer, Thijs Berman, Johannes Blokland, Godfrey Bloom, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Guy Bono, Mario Borghezio, Erminio Enzo Boso, Costas Botopoulos, Catherine Boursier, John Bowis, Sharon Bowles, Iles Braghetto, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, Kathalijne Maria Buitenweg, Nicodim Bulzesc, Colm Burke, Philip Bushill-Matthews, Simon Busuttil, Jerzy Buzek, Maddalena Calia, Martin Callanan, Mogens Camre, Luis Manuel Capoulas Santos, Marco Cappato, Marie-Arlette Carlotti, Giorgio Carollo, David Casa, Paulo Casaca, Pilar del Castillo Vera, Jean-Marie Cavada, Călin Cătălin Chiriță, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Ole Christensen, Philip Claeys, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Richard Corbett, Dorette Corbey, Thierry Cornillet, Michael Cramer, Jan Cremers, Gabriela Crețu, Brian Crowley, Magor Imre Csibi, Marek Aleksander Czarnecki, Ryszard Czarnecki, Dragoș Florin David, Chris Davies, Antonio De Blasio, Arūnas Degutis, Jean-Luc Dehaene, Panayiotis Demetriou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Albert Deß, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Jolanta Dičkutė, Gintaras Didžiokas, Koenraad Dillen, Giorgos Dimitrakopoulos, Beniamino Donnici, Bert Doorn, Den Dover, Mojca Drčar Murko, Petr Duchoň, Bárbara Dührkop Dührkop, Andrew Duff, Árpád Duka-Zólyomi, Christian Ehler, Lena Ek, Saïd El Khadraoui, James Elles, Maria da Assunção Esteves, Harald Ettl, Jill Evans, Robert Evans, Göran Färm, Hynek Fajmon, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Markus Ferber, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Anne Ferreira, Elisa Ferreira, Petru Filip, Roberto Fiore, Hélène Flautre, Karl-Heinz Florenz, Alessandro Foglietta, Hanna Foltyn-Kubicka, Brigitte Fouré, Carmen Fraga Estévez, Juan Fraile Cantón, Monica Frassoni, Duarte Freitas, Ingo Friedrich, Daniel Petru Funeriu, Urszula Gacek, Milan Gaľa, Gerardo Galeote, José Manuel García-Margallo y Marfil, Iratxe García Pérez, Elisabetta Gardini, Giuseppe Gargani, Salvador Garriga Polledo, Jas Gawronski, Eugenijus Gentvilas, Georgios Georgiou, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Claire Gibault, Lutz Goepel, Bruno Gollnisch, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Genowefa Grabowska, Vasco Graça Moura, Luis de Grandes Pascual, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Mathieu Grosch, Françoise Grossetête, Ignasi Guardans Cambó, Umberto Guidoni, Cristina Gutiérrez-Cortines, Fiona Hall, David Hammerstein, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Satu Hassi, Christopher Heaton-Harris, Anna Hedh, Roger Helmer, Erna Hennicot-Schoepges, Jeanine Hennis-Plasschaert, Esther Herranz García, Luis Herrero-Tejedor, Jim Higgins, Jens Holm, Mary Honeyball, Milan Horáček, Ján Hudacký, Ian Hudghton, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Jana Hybášková, Sophia in 't Veld, Mikel Irujo Amezaga, Marie Anne Isler Béguin, Ville Itälä, Carlos José Iturgaiz Angulo, Caroline Jackson, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Stanisław Jałowiecki, Mieczysław Edmund Janowski, Lívia Járóka, Georg Jarzembowski, Elisabeth Jeggle, Rumiana Jeleva, Anne E. Jensen, Pierre Jonckheer, Romana Jordan Cizelj, Madeleine Jouye de Grandmaison, Aurelio Juri, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Syed Kamall, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Metin Kazak, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Wolf Klinz, Dieter-Lebrecht Koch, Silvana Koch-Mehrin, Eija-Riitta Korhola, Miloš Koterec, Sergej Kozlík, Guntars Krasts, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Helmut Kuhne, Sepp Kusstatscher, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Joost Lagendijk, André Laignel, Jean Lambert, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Carl Lang, Esther De Lange, Raymond Langendries, Anne Laperrouze, Kurt Joachim Lauk, Vincenzo Lavarra, Henrik Lax, Johannes Lebech, Bernard Lehideux, Klaus-Heiner Lehne, Lasse Lehtinen, Jörg Leichtfried, Jo Leinen, Jean-Marie Le Pen, Marine Le Pen, Fernand Le Rachinel, Katalin Lévai, Janusz Lewandowski, Marcin Libicki, Marie-Noëlle Lienemann, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Eleonora Lo Curto, Antonio López-Istúriz White, Andrea Losco, Patrick Louis, Caroline Lucas, Astrid Lulling, Florencio Luque Aguilar, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Eugenijus Maldeikis, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Erika Mann, Thomas Mann, Marian-Jean Marinescu, Catiuscia Marini, Sérgio Marques, David Martin, Hans-Peter Martin, Jan Tadeusz Masiel, Véronique Mathieu, Marios Matsakis, Maria Matsouka, Jaime Mayor Oreja, Erik Meijer, Íñigo Méndez de Vigo, Rosa Miguélez Ramos, Marianne Mikko, Francisco José Millán Mon, Gay Mitchell, Claude Moraes, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Philippe Morillon, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Sebastiano (Nello) Musumeci, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Juan Andrés Naranjo Escobar, Michael Henry Nattrass, Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Annemie Neyts-Uyttebroeck, James Nicholson, null Nicholson of Winterbourne, Rareș-Lucian Niculescu, Angelika Niebler, Lambert van Nistelrooij, Ljudmila Novak, Cem Özdemir, Péter Olajos, Jan Olbrycht, Seán Ó Neachtain, Gérard Onesta, Janusz Onyszkiewicz, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Miroslav Ouzký, Siiri Oviir, Reino Paasilinna, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marco Pannella, Pier Antonio Panzeri, Georgios Papastamkos, Neil Parish, Alojz Peterle, Maria Petre, Markus Pieper, Sirpa Pietikäinen, Józef Pinior, Mirosław Mariusz Piotrowski, Umberto Pirilli, Paweł Bartłomiej Piskorski, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Zdzisław Zbigniew Podkański, Bernard Poignant, José Javier Pomés Ruiz, Nicolae Vlad Popa, Miguel Portas, Horst Posdorf, Bernd Posselt, Christa Prets, Pierre Pribetich, Jacek Protasiewicz, John Purvis, Luís Queiró, Karin Resetarits, Herbert Reul, José Ribeiro e Castro, Frédérique Ries, Karin Riis-Jørgensen, Giovanni Rivera, Maria Robsahm, Ulrike Rodust, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Luca Romagnoli, Raül Romeva i Rueda, Dariusz Rosati, Wojciech Roszkowski, Dagmar Roth-Behrendt, Paul Rübig, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Guido Sacconi, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Salvador Domingo Sanz Palacio, Jacek Saryusz-Wolski, Toomas Savi, Lydia Schenardi, Agnes Schierhuber, Carl Schlyter, Frithjof Schmidt, Olle Schmidt, Pál Schmitt, György Schöpflin, Inger Segelström, Czesław Adam Siekierski, Eva-Riitta Siitonen, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Marek Siwiec, Peter Skinner, Alyn Smith, Csaba Sógor, Renate Sommer, Søren Bo Søndergaard, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Jean Spautz, Francesco Enrico Speroni, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Peter Šťastný, Gabriele Stauner, Petya Stavreva, Dirk Sterckx, Catherine Stihler, Margie Sudre, David Sumberg, Gianluca Susta, Eva-Britt Svensson, Hannes Swoboda, István Szent-Iványi, Konrad Szymański, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Salvatore Tatarella, Britta Thomsen, Marianne Thyssen, Gary Titley, Patrizia Toia, László Tőkés, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Antonios Trakatellis, Helga Trüpel, Claude Turmes, Evangelia Tzampazi, Thomas Ulmer, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Nikolaos Vakalis, Adina-Ioana Vălean, Frank Vanhecke, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Ioannis Varvitsiotis, Ari Vatanen, Yannick Vaugrenard, Armando Veneto, Riccardo Ventre, Donato Tommaso Veraldi, Marcello Vernola, Alejo Vidal-Quadras, Cornelis Visser, Oldřich Vlasák, Dominique Vlasto, Graham Watson, Henri Weber, Manfred Weber, Renate Weber, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, John Whittaker, Andrzej Wielowieyski, Jan Marinus Wiersma, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Iuliu Winkler, Lars Wohlin, Janusz Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Jan Zahradil, Zbigniew Zaleski, Andrzej Tomasz Zapałowski, Stefano Zappalà, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Vladimír Železný, Roberts Zīle, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

18.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 67/44

—

tekintettel eljárási szabályzatának 175. cikke értelmében elfogadott, az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság létrehozásáról szóló, 2007. április 25-i határozatára (1),

—

tekintettel a különféle politikai területeken pozitív éghajlati hozzájárulást tartalmazó, hatályos európai uniós környezeti jogszabályokra (A melléklet), valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos állásfoglalásaira, különösen a jelenlegi hatodik parlamenti ciklus alatt elfogadottakra (B melléklet),

—

tekintettel „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – az előttünk álló út a Baliban tartandó éghajlat-változási konferenciáig és azon túl (COP13 und COP/MOP 3)” című, 2007. november 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Balin megrendezett éghajlat-változási konferencia kimeneteléről (COP 13 és COP/MOP 3) szóló, 2008. január 31-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – az uniós fellépés lehetőségei” című bizottsági zöld könyvről szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos tények: eredmények és a döntéshozatalt segítő ajánlások című 2008. május 21-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok közötti, éghajlatváltozás elleni globális szövetségről szóló 2008. október 21-i következtetéseire (6),

—

tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 14. konferenciájára (COP14) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2008. december 1–12. között, a lengyelországi Poznańban megrendezett negyedik konferenciájára (COP/MOP 4),

—

tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó 2008. június 12–13-i polgári agorára,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az energiáról és a fenntartható fejlődésről szóló, 2008. november 20–21-i közös parlamenti ülésére,

—

tekintettel az európaiak éghajlatváltozáshoz való hozzáállásáról szóló 300. különleges Eurobarometer-felmérésre,

—

tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság által magas rangú személyekkel folytatott nyilvános meghallgatásokra és véleménycserékre, valamint a küldöttségi látogatások eredményeire,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság jelentésére (A6-0495/2008),

A.

mivel a természet és az emberiség megőrzése nemzedékről nemzedékre továbbszálló feladat,

B.

mivel a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást ma már igen komoly, sürgős, ember okozta fenyegetésként ismerik el,

C.

mivel az Európai Parlamentnek különösen a hatodik parlamenti ciklusban az éghajlatváltozás témakörében végzett munkája inspirációs forrást és cselekvési felszólítást jelent egy integrált európai éghajlatvédelmi politika kidolgozására, valamint az éghajlatváltozásnak a fenntartható gazdasági növekedéssel történő összeegyeztetésére,

D.

mivel a lisszaboni szerződés egyértelműen meghatározza az Európai Unió céljait és feladatait az éghajlatváltozás terén, és ha ratifikálják, meg fogja erősíteni az Unió szerepét a fenntartható fejlődés elősegítésében és az éghajlatváltozás elleni harcban,

E.

mivel a globális felmelegedés elleni nemzetközi harcban az Európai Unió vezető szerepe és a fejlett országok egyesüléseként meglévő különös felelőssége hozzájárul az identitástudatához, valamint az Unió tartozik Európa polgárainak azzal, hogy ne csak megfogalmazzuk a közép- és hosszú távú éghajlatvédelmi célokat, hanem politikai intézkedésekkel, valamint a fejlődő országokkal folytatott politikai párbeszéden keresztül el is érjük őket,

F.

mivel az Európai Unió egyik kulcsfontosságú célja mind belpolitikája, mind pedig a külkapcsolatai tekintetében az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, és különösen mivel az Európai Unió alapvetőként ismeri el az élethez, biztonsághoz, egészséghez, oktatáshoz és környezetvédelemhez való jogot, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szemben különösen védtelen személyek – köztük a nők, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők – védelmét,

G.

mivel Európa polgárainak jelenlegi és későbbi parlamenti képviselőit ezek az éghajlat-politikai alapelvek, valamint a fenntarthatóság, a társadalmi összeegyeztethetőség és a nemzedékek illetve az emberek közötti igazságosság elve vezérlik, és a szükséges éghajlatvédelmi célok megvalósítása során nem lankadhatnak,

H.

mivel az emberi társadalom kettős kihívással néz szembe a Föld létfenntartási rendszerére leselkedő veszélyek, nevezetesen: az éghajlatváltozás és számos fontos ökoszisztéma túlzott kihasználása és elpusztítása vonatkozásában; mivel számos kölcsönös kapcsolódás létezik az éghajlatrendszer és az ökoszisztémák között – különösen az óceánok és a szárazföldi ökoszisztémák szénkiválasztási kapacitása tekintetében –, továbbá mivel az éghajlatváltozást csupán egészséges ökoszisztémák keretében lehet hatékonyan kezelni,

I.

mivel az éghajlatváltozás hatásai különösen károsak és költségesek egyes területek – például a hegy- és partvidéki területek – számára,

J.

mivel az éghajlatváltozás emberi társadalmakra gyakorolt hatása már számos helyen érezhető, például a Száhel-övezetben, amelyet nagyban érint a sivatagosodás, Bangladesben, ahol ismétlődő áradások vannak, egyes európai régiókban, valamint a Csendes-óceán több szigetén is, amelyek el fognak tűnni a víz alatt,

K.

mivel az éghajlatváltozás olyan kihívás, amelyre nincs általános politikai megoldás, de a meglévő lehetőségek összeadása és a hatékonyság drámai növelése a gazdaság és a társadalom minden területén hozzájárulhat az erőforrásokkal és az elosztással kapcsolatos problémák megoldásához, és egyengetheti a harmadik ipari forradalomhoz vezető utat,

L.

mivel sürgős intézkedésekre van szükség az energia- és az üzemanyag-szűkösség kezelésére,

M.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2006-os adatai szerint az EU-n belül az üvegházhatást okozó teljes gázkibocsátásban az energiatermelés 30,9%-kal részesedik, a közlekedési ágazatra 19,4%, a magánháztartásokra és a szolgáltatásokra 14,6%, az építőiparra és az ipari termelésre 12,9%, a mezőgazdaságra 9,2% és az ipari folyamatokra 8,1% esik, illetve a hulladékágazat adja az összes kibocsátás 2,9%-t, a fennmaradó kibocsátás pedig kémiai oldószerekből és meghatározatlan égési folyamatokból keletkezik,

N.

mivel sok ágazat máris hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, és az éghajlatváltozás mérsékléséhez máris sok kedvező költségű kibocsátáscsökkentési lehetőség illetve hatékonyságnövelő technológia áll rendelkezésre, ezek széles körű alkalmazását azonban piaci hozzáférési korlátok, bürokratikus akadályok és magas finanszírozási költségek gátolják,

O.

mivel a termelésben, a földhasználatban és a hulladékgazdálkodásban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések kiemelt prioritást élveznek; mivel az éghajlatváltozás azonban nem küzdhető le pusztán az egyes ágazatok kibocsátáscsökkentéseivel; mivel ehelyett a probléma rendszerszemléletű megközelítésére van szükség ahhoz, hogy valamennyi ágazatot átfogó politikai megoldásokat találjunk, és következetes jogalkotással és az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodással az egész társadalomra kiterjedő változásokat érjünk el a termelésben, a fogyasztásban, az életmódban és a kereskedelemben,

P.

mivel az ENSZ vezetése alatt a Bali-menetrendnek megfelelően a következő központi területeken folytatnak egy 2012 utáni megállapodásra irányuló tárgyalásokat: kibocsátáscsökkentések és új, kötelező csökkentési célok, kiigazító intézkedések, az erdőterületek kivágása, elpusztítása és degradációja, csökkentési és kiigazító intézkedésekhez kapcsolódó technológiai fejlesztés, a szükséges pénzforrások és végül a kiotói jegyzőkönyv keretében elfogadott marrakeshi megállapodások szerinti rugalmas mechanizmusok felülvizsgálata,

Q.

mivel a Kereskedelmi Világszervezetnek, a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak is erőteljesen részt kell vennie a csökkentésre irányuló erőfeszítésekben,

R.

mivel 2009 végén a koppenhágai éghajlati konferencián (COP 15) le kell zárni a 2012 utáni megállapodásról folyó tárgyalásokat, hogy elkerülhető legyen az első és a második kötelezettségvállalási időszak közötti hézag,

S.

mivel az Európai Tanács 2008. márciusi ülésén hangsúlyozták annak szükségességét, hogy felgyorsítsák a Bali-menetrend tárgyalási ütemét, hogy az EU 2°C-ra vonatkozó céljával összhangban 2009-ig új éghajlatvédelmi megállapodást lehessen elfogadni,

T.

mivel az éghajlatváltozás élesítheti a nemzetközi kapcsolatokban az esetleges konfliktusokat, például az éghajlattal összefüggő migráció, az árvizek és a partvonalak áthelyeződése miatti területvesztés és határviták, illetve a mezőgazdasági hasznosítású területek csökkenése, az egyre fokozódó vízhiány vagy az erdőirtás miatti erőforrás-konfliktusok révén,

U.

mivel a Tanács 2008. tavaszi csúcstalálkozóján felkérték a Bizottságot, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések finanszírozása tekintetében terjesszen elő egy európai stratégiát, amelynek célja a kibocsátások csökkentése és az alkalmazkodás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák kutatásával és fejlesztésével összefüggésben; mivel az ilyen technológiák átadása lényeges előfeltétele az éghajlatvédelmet szolgáló globális kibocsátáscsökkentési és alkalmazkodási intézkedések sikeres megvalósításának,

V.

mivel mind a csökkentési, mind az alkalmazkodási erőfeszítések döntő fontosságúak; mivel az iparosodott országok történelmi felelősséggel tartoznak az éghajlatváltozás miatt; mivel a fejlődő országok csak kevéssé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, mégis őket érintik leginkább az éghajlati változások; mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez rendelkezésre álló pénzeszközök a fejlődő országokban nem elegendőek és jelentősen növelni kell őket,

W.

mivel a technológiaátadást akadályozzák a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos aggodalmak, a gyenge politikai intézmények és a jogállamiság hiánya, valamint az általános tőkehiány,

X.

mivel a Kereskedelmi Világszervezet nem képezi a nemzetközi éghajlatvédelemmel kapcsolatos tárgyalások alternatív fórumát, és mivel a 2012 utáni tárgyalások sikeres lezárása nélkül nem várható, hogy a világkereskedelem hozzá fog járulni az éghajlatvédelemhez,

Y.

mivel az EU szén-dioxid-kibocsátása magában foglalja az Európában elfogyasztott, de másutt termelt áruk előállítása során kibocsátott üvegházhatást okozó gázokat is,

Z.

mivel a primer energiafelhasználásban globálisan mintegy 35%-kal a kőolaj a legfontosabb energiaforrás, amelyet 25%-kal a szén, illetve 21%-kal a földgáz követ; mivel azonban az olcsó és bőségesen rendelkezésre álló fosszilis energia korszaka a végéhez közeledik,

AA.

mivel az Eurostat adatai szerint 2006-ban az EU nyersolajimportjának 33,5 %-a Oroszországból, 15,8%-a Norvégiából és 27%-a arab országokból származik, és mivel az EU gázimportjának 42%-a Oroszországból, 24,2%-a Norvégiából és 25,9%-a arab országokból származik,

AB.

mivel a Nemzetközi Energiaügynökség 2030-ig a világ energiaszükségletének legalább 60%-os növekedését jósolja, és ezt a növekvő energiaigényt a gazdaságilag felemelkedő országok is okozzák,

AC.

mivel az energiapiaci fejlemények hozzájárulnak az éghajlatvédelmi célok követéséhez, minthogy az energiaárak piaci tényezők miatti drágulása jelentősen ösztönzi az erőforrások fenntartható felhasználását és ezzel az alacsony CO2-kibocsátású fogyasztást,

AD.

mivel a növekvő energiaigény fedezése kizárólag fosszilis tüzelőanyagokkal közép- és hosszú távon kizárt, és mivel a következő évek beruházási döntései fogják meghatározni az energiarendszer és az energia-összetétel felépítését az elkövetkező évtizedekre,

AE.

mivel a növekvő energiaigény több, egymást kiegészítő intézkedést tesz szükségessé, mint például a meglévő fosszilis tüzelésű erőműparknak az általános energiahatékonyság erőteljes növelését célzó sürgető korszerűsítését, új erőművek építését és a megújuló energiaforrások folyamatos kifejlesztését,

AF.

mivel az energiamegtakarítás hosszú távon az erőforrások kímélésének és ezáltal az éghajlatvédelemnek is a legköltséghatékonyabb és legtisztább formája, és mivel az EU energiahatékonyságának fokozására irányuló elkötelezett és tartós erőfeszítések széleskörű strukturális megoldásokat fognak eredményezni a gazdaság egészében, kikövezve ezzel az utat egy környezetbarát, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé,

AG.

mivel az atomenergia használata – tekintet nélkül az urán rendelkezésre állására – továbbra is felveti az atomhulladék biztonságos végső tárolásának, illetve a technológia nem demokratikus államszervezetekben való terjedésének kérdését,

AH.

mivel a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor projektje a magfúzió – mint a jövő lehetséges új energiaforrásának – tőkeintenzív fejlesztési súlypontjává vált, és az esetleges energiapiaci hasznosítás csak rendkívül hosszú távon várható,

AI.

mivel a jelenlegi bioüzemanyag-politikát globális távlatból kell szemlélni, ahol is egyik oldalról fokozódik a verseny a termőföldek iránt, másik oldalról pedig növekszik az igény a megújuló energia iránt, különösen a közlekedési szektorban,

AJ.

mivel a biomassza energiatermelés céljából és hajtóanyagként való előállítása sok fejlődő országnak új gazdasági lehetőségeket kínál, és csökkenti ezen országok energiabehozataltól való függőségét is, feltételezve azt, hogy az előállítás fenntartható, és nem vezet például monokultúrához vagy az élelmiszertermeléssel való versengéshez,

AK.

mivel sok első generációs bioüzemanyag kibocsátáscsökkentési potenciálja a hagyományos hajtóanyagokhoz képest egy átfogó életciklus-elemzést követően részben lényegesen kisebbnek bizonyul, és eddig nem sikerült kielégítően megoldani az élelmiszer-termeléssel szemben a fenntarthatóság, a környezettel való összeegyeztethetőség és a termőterületek rendelkezésre állásának kérdését,

AL.

mivel a fenntartható bioüzemanyag -politikának arra kellene irányulnia, hogy fenntarthatósági kritériumokat határozzon meg a bioüzemanyagok első generációjának előállítása tekintetében, és hogy előmozdítsa a második generáció lehető leggyorsabb kifejlesztését is,

AM.

mivel az ásványolajipar az új hajtóanyagokhoz szükséges infrastruktúrát csak a bioüzemanyag iránti megfelelő kereslet esetén fogja egész területet lefedően kiépíteni, az autóipar részéről azonban technológiai előrelépésekre került sor, amelyek révén a gépjárműbe helyezett érzékelővel a benzin és a bioüzemanyag minden keverési aránya megállapítható, amely készülék lehetővé teszi továbbá, hogy a régebbi járművek is bioüzemanyaggal működjenek, hogy ezzel a teljes gépjármű-állományban el lehessen érni a CO2-kibocsátás csökkentését,

AN.

mivel a bioüzemanyagokban rejlő lehetőség csak akkor bontakoztatható ki, ha azokat a fenntartható közlekedési rendszerek kifejlesztése – beleértve az igen hatékony üzemanyag-felhasználású járművek kifejlesztését és használatát – egyik alkotóelemének tekintik,

AO.

mivel jó néhány tagállam nem rendelkezik egyértelmű energiahatékonysági stratégiával,

AP.

mivel a tagállamoknak javítaniuk és bővíteniük kell az energiahatékonysági tanúsítványok alkalmazását, az ajánlásokat pedig pénzügyi ösztönzőkhöz kell kötniük,

AQ.

mivel az energiafogyasztás egyéni és közösségi szintű energiahatékonyság mellett történő csökkentése újfajta kereskedelmet és munkahelyeket teremt, valamint küzd az energiaszegénység ellen,

AR.

mivel a végső energiafelhasználás 40%-a az építési ágazatnak tudható be, és ezzel az üvegházhatást okozó gázok teljes kibocsátásának 33%-a az épített környezetre vezethető vissza,

AS.

mivel az építési ágazat (lakóépületek, valamint ipari célú és középületek) a hőszigetelés, a fűtési, illetve a hűtési rendszerek, az elektromos berendezések és a szellőzőberendezések korszerűsítése, valamint a napvédelem beépítése révén rendkívül nagy és költséghatékony szén-dioxid-csökkentési potenciállal rendelkezik,

AT.

mivel az alacsony energiafogyasztású házak tetszetősek, divatosak és költséghatékonyak,

AU.

mivel az EU egyik kulcsfontosságú célja, hogy a társadalom valamennyi rétegében az energiahatékonyságba befektetve különválassza az energiafogyasztás növekedését a gazdasági növekedéstől,

AV.

mivel pénzügyi eszközöket kell kialakítani annak érdekében, hogy el lehessen különíteni a szükséges költségvetési forrásokat az energiahatékonyság javítására, és az elektromos és elektronikus berendezésekre vonatkozó hatékonysági szabványok folyamatos felülvizsgálatára és a piaci folyamatoknak megfelelő kiigazítására éppúgy szükség van, mint a szabványok nagy ipari berendezésekre való kiterjesztésére és a berendezések tekintetében a kikapcsolási automatika kötelezővé tételére,

AW.

mivel a forgalom növekedésének az általános gazdasági növekedéstől való különválasztása az EU közlekedéspolitikájának kulcsfontosságú célja, a szállítási szolgáltatások iránti kereslet mégis erőteljesebben növekedett a GDP-nél, és a közlekedésből származó kibocsátások már egyébként is magas részaránya az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásán belül tovább növekszik az EU-ban,

AX.

mivel jelenleg az EU-ban a végső energiafelhasználás mintegy egyharmadát a közlekedés adja, és mivel a közlekedési ágazat szinte teljes mértékben (97%-ban) a kőolajalapú üzemanyagoktól (benzin és dízelolaj) függ,

AY.

mivel az EU üvegházhatást okozó gázkibocsátása 1990 és 2005 között 14%-kal csökkenhetett volna 7,9% helyett, ha a szállítási ágazat is a többi ágazattal azonos teljesítményt nyújtott volna a kibocsátás csökkentésében,

AZ.

mivel az európai lakosság 80%-a városi területeken él, ahol az összes közlekedéssel összefüggő kibocsátás 40%-a keletkezik, miközben a közlekedési túlterhelések, amelyek szintén főként a városi területekre összpontosulnak, az EU-nak a GDP mintegy 1%-ába kerülnek,

BA.

mivel a városi mobilitás egyrészt közvetlenül összefügg az egyéni életminőséggel, másrészt azonban éppen az egyéni közlekedés járul hozzá jelentősen a városokban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához és más környezeti problémákhoz, mint például a levegőszennyezés és a zaj, és ezáltal ahelyett, hogy sok polgár életminőségét javítaná, részben a káros egészségügyi hatások miatt jelentősen csorbítja,

BB.

mivel az európai polgárok által megtett utak fele rövidebb 5 km-nél,

BC.

mivel a napi regionális és ingaközlekedésben az autóval megtett utak 60%-a és a vonattal megtett utak 90%-a a legfeljebb 30 km-es távolságon belülre esik,

BD.

mivel 2001 és 2006 között a vasúti és vízi áruszállítás csökkent (18,6%-ról 17,7%-ra, illetve 6,5%-ról 5,6%-ra), az országúti áruszállítás pedig nőtt (74,9%-ról 76,7%-ra),

BE.

mivel a vízi utas- és áruszállítás egyike a leginkább energiahatékony szállítási módoknak, és a vízen szállított áruk aránya az EU-ban körülbelül 40%-ra tehető,

BF.

mivel becslések szerint a belvízi hajózás árutonnánkénti és kilométerenkénti energiafelhasználása a közúti közlekedés energiafelhasználásának hatodát, illetve a vasúti közlekedés energiafelhasználásának felét teszi ki,

BG.

mivel az olyan programokat, mint a Marco Polo és a NAIADES, elégtelenül használták fel a tagállamok arra, hogy az áruszállítást a belvízi utakra és a tengerekre tereljék,

BH.

mivel a nyílt tengeri útvonalakon folytatott kereskedelem növekszik, és a hajógyártásban a tendencia a nagyobb tartályhajók és utasszállító hajók építése irányába mutat, amelyek több nehézolajat használnak fel, és emiatt az eddiginél is jobban terhelik a környezetet, anélkül, hogy a nemzetközi hajózás a nemzetközi éghajlatvédelmi erőfeszítések része lenne,

BI.

mivel a légiközlekedési ágazat elmúlt évtizedben végbement fokozatos liberalizálása és deregulációja egyrészt az európai légi közlekedés dinamikus fejlődésének lényeges előfeltétele volt, valamint 1995 és 2004 között az EU-n belül 49%-kal nőtt a légi személyforgalom, másrészt viszont a teljes ágazat szén-dioxid-kibocsátása 1990 és 2005 között 79%-kal nőtt,

BJ.

mivel a légiközlekedési ágazat növekedése a műszaki és üzemi javítások ellenére tovább növeli a környezeti hatásokat, egyelőre mégis csak korlátozottan folytattak vitát a repülőgépmotorokra vonatkozó kötelező kibocsátási normákról a hajtóművek technológiai javítása céljából, továbbá hiányoznak az ennek megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmányok,

BK.

mivel a Bizottság és a tagállamok elindították a „Tiszta égbolt” elnevezésű közös technológiai kezdeményezést, és az „egységes európai égbolt” légiközlekedés-irányítási kutatási program (SESAR), az Európai Műhold-navigációs Rendszer (Galileo) és a Global Monitoring for Environment and Security (GMES) programokat, valamint az intelligens közlekedési rendszerekre irányuló kutatási projekteket a közlekedés terén való energiahatékonyság javítása céljából,

BL.

mivel a légi közlekedéssel a szén-dioxid mellett nitrogén-oxidok, vízgőz, szulfát- és szénrészecskék is a légkörbe jutnak, amelyek az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) becslései szerint a légi közlekedés kibocsátásainak összhatását duplájára-négyszeresére erősítik anélkül, hogy ebben a becslésben figyelembe vették volna a cirrusfelhők képződésének járulékos hatását,

BM.

tekintettel a legkülső területek lakóinak és gazdaságának a légi szállítástól való nagymértékű függésére a mobilitás és a fejlődés szempontjából,

BN.

mivel hangsúlyozni kell, hogy hosszú távon a közlekedésből származó kibocsátások csökkentésének leghatékonyabb módja a teljes közlekedés növekedésének csökkentése, azáltal, hogy a tömegközlekedést a személygépkocsik vonzóbb alternatívájává teszik, növelik a vasúti közlekedés volumenét, valamint annak biztosítása révén, hogy a város- és infrastruktúratervezés figyelembe vegye a személygépkocsi-használat csökkentésének abszolút szükségességét,

BO.

mivel az UNESCO világörökségi központ egyik tanulmánya szerint a világ kulturális örökségét képező összes terület és hagyományos táj egytizedét veszélyeztetik az éghajlatváltozás hatásai,

BP.

mivel a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) szerint Európa a világ legfontosabb turisztikai régiója, és 2006-ban az összes nemzetközi beérkező turistaforgalom 55%-át Európa adta,

BQ.

mivel az éghajlatváltozás a turizmus áramlásainak megváltozását idézheti elő, és ezek a változások az érintett üdülőrégiók számára jelentős gazdasági hátrányt jelentenének,

BR.

mivel az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer egyedülálló eszköz a kibocsátás csökkenésének lehető legnagyobb hatékonyság melletti elérésére és a hasonló rendszerek mintájaként szolgál, amelyek összeegyeztethetőségét viszont szavatolni kellene,

BS.

mivel az ipari szektorok kulcsszerepet játszanak az Európai Tanács által meghatározott, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célok teljesítésében, és mivel ösztönözni kell őket arra, hogy – versenyképességük fenntartása mellett – még tovább csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok ipari kibocsátásait,

BT.

mivel a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) és a közös végrehajtás (JI) alapgondolatának, azaz a modern és hatékony technológiák elterjesztésének működnie kell a valóságban is, mivel a CDM/JI-nek az olyan jó minőségű projektekre kell korlátozódnia, amelyek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásai terén további dokumentált csökkentéseket biztosítanak,

BU.

mivel a mezőgazdasági gyakorlat változásai, az uniós környezeti jogszabályok, valamint a közös agrárpolitika legújabb strukturális reformjai a fenntarthatóságot tűzik ki célul, és ebből adódóan közvetetten, a rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználásán keresztül a kibocsátás csökkenéséhez vezetnek,

BV.

mivel a mezőgazdaság üvegházhatást okozó gázok kibocsátója, de pozitívan járul hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása csökkentéséhez, ugyanakkor közvetlenül szenved az éghajlatváltozás negatív hatásától, ami különböző gazdasági és társadalmi következményekkel jár Európa régióiban,

BW.

mivel az állattenyésztéshez szükséges takarmányok nagy területen történő termesztése jelentősen hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok mezőgazdasági összkibocsátásához,

BX.

mivel a mezőgazdaságban éppúgy hiányoznak a konkrét éghajlatvédelmi célok – például a metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelező normák –, mint a már meglévő kibocsátáscsökkentési lehetőségek kihasználását ösztönző rendszerek,

BY.

mivel az állatok természetközeli tartása a táj gondozása és a legelőterületek megőrzése révén jelentős környezeti szolgáltatást nyújt kisebb energiafelhasználás és alacsonyabb kibocsátás mellett,

BZ.

mivel az állatállományokat hozzá kell igazítani a rendelkezésre álló területekhez, és mivel a fenntartható legeltetési technikák segíthetnek a legelőterületeken a talajerózió megakadályozásában,

CA.

mivel az erdők nagy értéket képviselnek a bioszféra számára és számos funkciójuk van a globális ökoszisztémában, és mivel az erdőknek tulajdonított jelenlegi gazdasági érték nem alkalmas ökoszisztémájuk vagy társadalmi értékük figyelembe vételére,

CB.

mivel az erdőknek háromrétű szerepük van az éghajlatváltozás csökkentésében: szén-dioxid-tárolóként a fenntartható gazdálkodás és az erdők védelme révén, szénelnyelőként az erdőtelepítés révén, továbbá mint megújuló nyersanyagok a fosszilis tüzelőanyagok és fosszilis termékek helyettesítőjeként,

CC.

mivel szárazföldi területek több mint 30%-át erdők borítják, és ezekben fordul elő a Földön élő fajok több mint kétharmada, és mivel az erdők veszik fel az üvegházhatást okozó gázok éves kibocsátásának mintegy 30%-át,

CD.

mivel az erdők egyrészt fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás mérséklésében, másrészt azonban világszerte az erdők legalább egyharmadát érintik az éghajlatváltozás következményei,

CE.

mivel az erdők elpusztítása mögötti komoly probléma az ehhez kapcsolódó társadalmi-gazdasági tényezőkben, mint például a szegénységben és az elmaradottságban, a gyenge politikai intézményekben és a jogállamiság hiányában, valamint az igazságtalan tulajdonviszonyokban és a korrupcióban gyökerezik, ami – egyéb következmények mellett – illegális fakitermeléshez és az erdők kiirtásához vezethet,

CF.

mivel az erdőirtások, a fenntarthatatlan fakitermelés és a többek közt a hőhullámok által okozott tüzek miatt bekövetkező erdőpusztítás jelentősen növeli a szén-dioxid-kibocsátást,

CG.

mivel nincsenek megfelelő stratégiák és programok a kipusztított erdők újratelepítésére,

CH.

mivel az EU-ban az erdőültetvények összetétele nem felel meg a jellegzetes európai vegyes erdő természetes összetételének,

CI.

mivel Európa talajai minden eddiginél gyorsabb ütemben visszafordíthatatlan károsodásnak vannak kitéve, amelynek mértékét az éghajlatváltozás is fokozza,

CJ.

mivel a permafroszt (tartósan fagyott) talaj kiengedése megváltoztatja a talajok állapotát az északi féltekén, és ennek révén további jelentős mennyiségű metán szabadul fel és jut a légkörbe,

CK.

mivel a vízforrások rendelkezésre állása, az ivó- és egyéb vízellátás, a vízfogyasztás és a szennyvízkezelés szoros összefüggésben van a gazdasági és társadalmi keretfeltételekkel,

CL.

mivel az éghajlatváltozás tovább erősíti a rendelkezésre álló vízforrások, valamint az árvizek és aszályok előfordulása tekintetében Európában fennálló regionális különbségeket,

CM.

mivel a halak és a tenger gyümölcsei jelentős táplálékforrások, és mivel az óceán a legnagyobb globális szén-dioxid-tároló, illetve biomassza és nyersanyagok forrásaként szolgál,

CN.

mivel a tengerek élelmiszerforrásait máris túlságosan kihasználják,

CO.

mivel a hulladékhierarchia a hulladékágazatban az éghajlatváltozás csökkentésével kapcsolatban kulcsfontosságú alapelv,

CP.

mivel el kell ismerni, hogy a hulladékártalmatlanítással kapcsolatos innováció és az újrafeldolgozott termékek megnövekedett használata kedvezően hat a környezetre és hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok hulladékágazatból származó kibocsátása, noha az ebben rejlő lehetőségek még nincsenek teljes mértékben kiaknázva,

CQ.

mivel a hulladékmennyiség sajnálatos módon minden igyekezet ellenére tovább nő,

CR.

mivel mindenfajta kiigazító intézkedés biztosítást jelent a jövőre nézve, amellyel enyhíthetők az üvegházhatást okozó gázok múltbeli kibocsátása miatti károk és az ezzel összefüggő hőmérséklet-emelkedés,

CS.

mivel a kiigazító intézkedések kidolgozása során egy puszta költség-haszon elemzés nem elegendő ahhoz, hogy minden népességcsoportnak garantálni lehessen a védelem szükséges minimális mértékét, mivel ezen intézkedések vonatkozásában sürgősen meg kell vizsgálni az éghajlatváltozás helyi következményeit,

CT.

mivel a természetes erőforrások felélése a millenniumi ökoszisztéma-értékelés szerint időközben a teljes ökoszisztéma kétharmadát fenyegeti, sebezhetőbbé tesz az éghajlatváltozásokkal szemben, és ezzel még jobban növeli a kiigazító intézkedések lehető leggyorsabb kidolgozásának irányába ható nyomást,

CU.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a Közös Kutatóközpont (JRC) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Európa változó éghajlatának hatásai” című közös jelentése felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az éghajlatváltozás okozta sebezhetőség régiónként és szektoronként eltérő Európában, és erőteljesebben sújtja a hegyvidéki régiókat, a part menti övezeteket, a földközi-tengeri térséget és a sarkvidéket, továbbá mivel a jelentés hangsúlyozza, hogy a hatások mérséklése érdekében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának fokozott globális csökkentésén túlmenően előremutató kiigazító intézkedésekre van szükség európai és nemzeti szinten,

CV.

mivel az éghajlatváltozás egyes, többek között az egészségügyi világszervezet által jelentett egészségügyi következményei az egészségügyi rendszerek felkészítésével és megerősítésével, illetve megfelelő megelőző intézkedésekkel kordában tarthatók, különös figyelmet fordítva a trópusi betegségek terjedésére, illetve különösen a sebezhető csoportokat – például a várandós nőket, újszülötteket, gyerekeket és időseket – célzó nyilvános tájékoztató kampányok révén,

CW.

mivel a 2004–2010-re vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv határozottan nem megfelelő az egészséget érintő, különösen az éghajlatváltozásból eredő környezeti okok kezelésére,

CX.

mivel az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén meghatározott éghajlat-politikai célok technológiai és gazdasági szempontból elérhetők, és európai vállalatok ezrei számára egyedülálló üzleti lehetőségeket kínálnak,

CY.

mivel sok vállalat még nem ismerte fel kellő mértékben az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó esélyek és kockázatok hatókörét,

CZ.

mivel az éghajlatvédelem érdekében való elkötelezett fellépés összeegyeztethető a tartós gazdasági növekedéssel és a jóléttel, mivel jelentős recesszióellenes funkciót ellátó, hatékony beruházást jelenthet és a végső célul valóban környezetbarát gazdaság kialakítását kitűző széles körű strukturális változások vonatkozásában kihívásnak kell tekinteni,

DA.

mivel a munkahelyek átrendeződésére inkább egyes ágazatokon belül, mintsem különböző ágazatok között fog sor kerülni,

DB.

mivel a kibocsátáskereskedelem az európai éghajlatvédelmi program lényeges építőeleme, amelynek célja a hatékonyság növelésén keresztül az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének elérése, mivel a kibocsátáskereskedelem önmagában azonban nem elég a szén-dioxid zsákutcájából kivezető út megtalálásához és az alacsony CO2-kibocsátású technológiák területén a széles körű forradalom elindításához,

DC.

mivel az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célok elérése megfelelő pénzügyi irányítási mechanizmust igényel az energiahatékony és tiszta technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának támogatása érdekében,

DD.

mivel a fenntartható lakásépítés óriási lehetőségeket jelent a munkahelyteremtés tekintetében,

DE.

mivel a hatékonyságnövekedés önmagában nem indít el technológiai forradalmat, hanem az újszerű és fejlett technológiákkal és folyamatokkal kapcsolatos K+F fokozására, valamint az azok alkalmazásának megerősítésére irányuló integrált európai, nemzeti és helyi szintű stratégiát tesz szükségessé,

DF.

mivel a CO2-elkülönítést és -tárolást (CCS) kisléptékben már alkalmazzák különféle területeken, például a kőolaj- és földgáz-kitermelésben, de az éghajlatvédelem nagyléptékű technológiájaként még korai szakaszban jár,

DG.

mivel a költségek és kockázatok egyelőre túlsúlyban vannak a gazdasági előnyökkel szemben, és a CCS-sel felszerelt erőművek hatásfoka a legkorszerűbb technológia alkalmazása ellenére is csökken,

DH.

mivel a CCS technológiája az energiarendszer szénmentesítése felé vezető úton áthidaló technológiaként hozzájárulhat az erőműparkból származó CO2-kibocsátások csökkentésének megoldásához, és a megújuló energiaforrások kifejlesztésének kiegészítésére szolgálhat, ám mivel a CCS egy „end-of-pipe” (tüneti kezelést biztosító) technológia,

DI.

mivel az IKT-ágazat okozza jelenleg a világ CO2 -kibocsátásának 2%-át, az ágazat azonban nemcsak saját CO2 -kibocsátását csökkenthetné, hanem mindenekelőtt az egész gazdaság számára innovatív és hatékonyabb energiafelhasználású alkalmazásokat fejleszthet ki,

DJ.

mivel az EU jelenlegi költségvetése nem elégséges az éghajlatvédelmi célok eléréséhez, mert az éghajlatváltozás leküzdésének politikai prioritásához még nem társulnak megfelelő költségvetési források,

DK.

mivel a soron következő pénzügyi kereten belül költségvetési forrásokat kell előirányozni az éghajlatváltozás leküzdésére és az európai alkalmazkodási politika kidolgozására annak érdekében, hogy 2013 után a következő költségvetési időszakban az EU elégséges „éghajlati költségvetéssel” rendelkezhessen,

DL.

mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelmet az Európai Unió minden politikájában figyelembe kell venni; mivel ebből következően az Európai Unió többé már nem elégedhet meg a meglévő források újraelosztásával, hanem ellenkezőleg, az éghajlatváltozás elleni küzdelem átfogó finanszírozása érdekében támogatnia kell új források létrehozását,

DM.

mivel az éghajlatváltozás elleni gazdasági és szociális politikai intézkedések olyan kulturális átalakulás előfutárai, amely felváltja a rögzült szokásokat és életmódot, ám mivel nem tudjuk elérni a valóban fenntartható fogyasztást és nyersanyaghasználatot a társadalom minden területén a gondolkodás és viselkedés megváltoztatása nélkül, amelyhez új fogyasztási és életmódbeli mintákat kell létrehozni,

DN.

mivel az éghajlatváltozás technológiai korszerűsítési lendületet fog kiváltani, amelynek gazdasági esélye csak akkor használható ki, ha a munkaerőpiacon elegendő képzett szakember áll rendelkezésre,

DO.

mivel az egyik különleges Eurobarometer-felmérés (300. sz. különleges Eurobarometer-felmérés) egyértelműen azt mutatja, hogy Európában a megkérdezettek nagy többsége nagyon komoly problémának látja az éghajlatváltozást, ugyanakkor sok megkérdezett az információk hiányára panaszkodik, és az éghajlatváltozásra adott válaszképpen személyes kezdeményezéseik olyan meglehetősen egyszerű intézkedésekre korlátozódnak, mint például a hulladék szétválogatása vagy kisebb energia- és vízfogyasztás, amelyek a mindennapi életben nem igényelnek semmilyen drasztikus magatartásváltozást,

DP.

mivel rendelkezésre állnak az információk ahhoz, hogy kritikusan saját mobilitási szokásaink – például a magángépkocsi használata és alternatív közlekedési módok (gyaloglás, kerékpározás vagy tömegközlekedés) – mögé nézzünk,

DQ.

mivel az európai éghajlatvédelmi előírások és törvények segítenek a helyi és települési döntéshozóknak abban, hogy az Európai Unió sok városában javítsák az életminőséget, valamint a nagyvárosokban és a körzetükben a helyi kezdeményezések döntően hozzájárulnak az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséhez,

DR.

mivel nem egyedül a kiskereskedelem feladata, hogy alternatív vásárlási magatartásra késztesse a vevőket, mivel azonban üzleti modelljeiken és termelési folyamataikon keresztül a vállalatok együttesen mintát adhatnak a fenntarthatóságra és az erőforrások hatékonyságára, és munkahelyi kollektívájuk az éghajlatbarát magatartás jelentős népszerűsítőjeként működhet,

DS.

mivel messzemenően hiányoznak a mezőgazdasági termékek éghajlati hatásaira vonatkozó fogyasztói információk, a célzott tájékoztató kampányok azonban befolyásolhatják a fogyasztók vásárlási magatartását, és ezzel egészségpolitikai célok is elérhetők,

DT.

mivel az éghajlatváltozás problémája ellen nem lehet küzdeni a bolygó valamennyi térségében élő népek széles körű részvétele nélkül, és mivel ily módon az egyik legalapvetőbb feladat az lesz, hogy – minden lehetséges eszközzel – eljuttassuk hozzájuk azokat az információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ők is hozzá tudjanak járulni a problémák megoldásához, de ahhoz is, hogy időben védekezni tudjanak az alkalmazkodás elkerülhetetlen nehézségeivel szemben,

DU.

mivel a világ népességének erőforrásigénye már ma is egynegyedével meghaladja a Föld természetes regenerációs képességét, és ezzel megfosztja a következő nemzedékeket az élethez szükséges alapfeltételektől,

DV.

mivel a jövőbeni termelési módok és fogyasztói magatartás alapjait a jelen politikai döntéseivel lehet mérvadóan meghatározni, amelyek előrelátást és politikai vezetést igényelnek, a fenntarthatóbb életmód viszont a gazdaság, a tudomány, a média, a szervezett civil társadalom és a polgárok hozzájárulása nélkül nem lesz lehetséges,

DW.

mivel az éghajlatváltozás globális környezeti probléma, amelynek szerkezeti jellegű okai vannak,

1.

emlékeztet fent említett, 2008. május 21-i állásfoglalására, illetve különösen arra, hogy minden kibocsátásmérséklési erőfeszítés céljának az kell lennie, hogy a globális hőmérsékletemelkedést bőven a 2° C-os határ alatt tartsuk, hiszen egy ekkora felmelegedés már súlyos hatásokkal lenne társadalmunkra és egyéni életmódunkra, valamint jelentős változásokat vonna maga után az ökoszisztémákban és a vízkészletekben; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – amint az számos friss tudományos jelentésből kiderül – az éghajlatváltozás gyorsabb és komolyabb kedvezőtlen hatásait tekintve, mint ahogyan azt korábban gondoltuk; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és elemezze a legfrissebb tudományos eredményeket, különösen abból a célból, hogy megítélhesse, képes-e elkerülni a veszélyes éghajlatváltozást az EU 2° C-os célja;

2.

hangsúlyozza annak sürgősségét, hogy – horizontális megközelítést követve – a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást mint új tényezőket integrálják valamennyi szakmai és politikai területbe, és az európai uniós jogalkotás valamennyi kapcsolódó terén figyelembe vegyék a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás okait és következményeit;

3.

emlékeztet különösen az éghajlatváltozás elleni alapvető célokra és hangsúlyozza annak fontosságát – összhangban az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelésében (AR4)foglalt ajánlásokkal és a Bali-menetrenddel –, hogy az EU és más iparosodott országok együttesen határozzanak meg 2020-ra egy 25–40%-os csökkentési célt az üveghatást okozó gázok kibocsátásának vonatkozásában, illetve egy hosszú távú, legalább 80%-os csökkentést jelentő célt 2050-re (1990-hez képest), továbbra is fenntartva az átlagos globális hőmérséklet az iparosodás előttihez képest számított 2° C-os növekedési korlátját, így 50%-os esélyt adva a cél teljesítésének;

4.

hangsúlyozza, hogy egy ország éghajlatra gyakorolt hatása nem korlátozódik a fizikai kibocsátásra; sürgeti az EU-t, hogy tegyen sürgős lépéseket az unión belül és a nemzetközi tárgyalások keretében, hogy elszámoltatási elveket dolgozzanak ki, amelyekhez hozzátartozik a fogyasztás minden hatása, többek között a nemzetközi légi közlekedés hatásai;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a jövőbeni európai politikai kezdeményezések szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatását, biztosítva ezzel, hogy az európai szinten megállapított éghajlat-változási célok teljesüljenek, miközben a környezet és a közegészség védelme továbbra is magas szinten biztosított;

6.

hangsúlyozza az Európai Parlament által az éghajlatvédelem érdekében ismételten javasolt politikai intézkedéseket és a nemzetközi, illetve uniós és tagállami szintű együttműködést;

7.

üdvözli az európai uniós jogalkotási intézkedéscsomag (az úgynevezett „éghajlati és energiacsomag”) elfogadását, amely csomag az európai uniós üvegházhatást okozó gázkibocsátás egyoldalú 20%-os csökkentését és olyan eljárás létrehozását írja elő, amely a 30%-os csökkentés elérésére irányuló erőfeszítések fokozását célozza a jövőbeni nemzetközi megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokkal összhangban, valamint az EU energiamixében a megújuló energia részarányának 20%-ra növelését írja elő 2020-ra, továbbá felhívja az EU tagállamait, hogy zökkenőmentesen és gyorsan hajtsák végre a fenti jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az „éghajlati és energiacsomag” végrehajtását;

8.

úgy véli, hogy néhány, az éghajlati és energiacsomagban elfogadott alapelv hasznosnak bizonyulhat a nemzetközi megállapodások terén is, különös tekintettel az iparosodott országok kötelezettségvállalásaival kapcsolatos kötelező átmeneti értékekre, a 2005-ben ellenőrzött kibocsátások alapján történő megkülönböztetésre és az éves helyreállítási tényezőnek történő megfelelés rendszerére;

9.

elkötelezettséget érez az Európai Uniónak az UNFCCC keretében a COP és a MOP szintjén folyó nemzetközi tárgyalásokban, illetve más nemzetközi fórumokon – mint például a WTO, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap – is betöltött vezető szerepe iránt; rámutat továbbá annak sürgős szükségességére, hogy az EU és tagállamai teljesítsék a kiotói jegyzőkönyv céljait, hogy ezt a vezető szerepet hitelesen tölthessék be;

10.

osztja azt a véleményt, hogy a modern környezeti technológiák kifejlesztése, alkalmazása és kivitele egyaránt hozzájárul a lisszaboni stratégia és az EU kiotói céljainak, valamint a tágabb éghajlatvédelmi előírások teljesítéséhez, és kiemeli, hogy az ambiciózus környezetvédelmi célok és a gazdasági növekedés elérése érdekében a lisszaboni stratégiát és az éghajlati és energiacsomagot teljes mértékben integrálni kell;

11.

sürgeti a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy támogassák az ENSZ „Green New Deal”-re vonatkozó felhívását; tekintettel a pénzügyi válságra a gazdasági növekedés fokozására irányuló, fenntartható módon végzendő beruházásokat szorgalmaz, különösen a zöld technológiák népszerűsítése révén, amely technológiák ugyanakkor előmozdítják Európa jövőbeni versenyképességét és munkahelyeket biztosítanak;

12.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás kezelése olyan társadalmi változásokhoz vezet, amelyek hozzájárulnak új munkahelyek és iparágak létrehozásához, az energiaszegénység leküzdéséhez, és társadalmi előnyöket biztosítanak a polgárok számára; kiemeli, hogy amennyiben ezt a célt teljesíteni szeretnénk, a nemzetközi, regionális és helyi szintű együttműködés alapvető fontosságú;

13.

meggyőződése ezenkívül, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem kizárólag úgy lehet sikeres, ha a polgárok teljes mértékben elkötelezettek egy szén-dioxid-semleges gazdaság irányában, és az annak bekövetkeztéig tartó átmeneti időszak alatt védettséget élveznek; kiemeli ezért, hogy a csökkentési és alkalmazkodási politikák az Európai Uniót a fenntartható fejlődés olyan új modelljének kialakítására kényszerítik, amely a társadalmi egyetértés érdekében e modell társadalmi jellemzőit népszerűsíti;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy először a mindennapi élet minden területén érjenek el drámai hatékonyságnövelést, és ezzel párhuzamosan kezdjék el a megújuló energiaforrásokra építve az erőforrások tudatos kímélését magában foglaló fenntartható termelési és fogyasztási módra való áttérést;

15.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megvizsgálják az Európai Unió költségvetésének, valamint a meglévő és jövőbeni finanszírozási eszközöknek az európai éghajlatvédelmi politika céljaival való összeegyeztethetőségét, és adott esetben kiigazítsák ezeket;

16.

hangsúlyozza, hogy a sikeres kutatási és fejlesztési politikát csak az újszerű technológiák biztos piaci hozzáférésen keresztüli gyakorlati alkalmazása teszi lehetővé;

17.

felszólít az éghajlat által kiváltott migráció potenciális tendenciáinak és a helyi szolgáltatásokra ennek következtében nehezedő nyomásnak a kutatására, annak érdekében, hogy tájékozódjanak a hosszú távú tervezésről és a kockázatkezelési folyamatokról;

18.

hangsúlyozza, hogy a világ népességének közel fele 25 év alatti, és az éghajlat-politikára vonatkozó mai döntéseknek messzemenő következményei lesznek az emberiség történelmének legnagyobb fiatal generációja számára;

19.

üdvözli a COP 14 és a COP/MOP 4 Poznańban hozott határozatát, amely szerint az eszmecserékről áttérnek a tényleges tárgyalásokra a 2012 utáni időszakra vonatkozó megállapodás, és ebben az összefüggésben a 2009-re vonatkozó munkaprogram elfogadása érdekében; üdvözli továbbá, hogy az elnököknek megbízatást adtak arra, hogy tegyenek javaslatot a tárgyalások alapját képező szövegre, amelyet a 2009. júniusi tárgyalási ülésen vizsgálnak majd meg;

20.

sürgeti, hogy a Bizottság és a Tanács következő elnökségei vállaljanak vezető szerepet a 2012 utáni megállapodásra vonatkozó nemzetközi tárgyalások során, és 2009-ig érjék el a megállapodás megkötését, hogy elegendő idő maradjon a jövőbeni éghajlatvédelmi megállapodás megerősítésére, és elkerülhető legyen a kötelezettségvállalási időszakok közötti hézag;

21.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ égisze alatt létrejött új éghajlatvédelmi megállapodásnak a „közös, de különböző felelősség” elvére kellene épülnie, amelynek keretében az iparosodott világ országai élen járva csökkentsék hazai kibocsátásaikat, miközben a fejlődő országok a Bali cselekvési terv szerint a kapacitásépítés mérhető, kézzelfogható és ellenőrizhető támogatásával, továbbá az iparosodott országokból származó pénzügyi és technológiai transzferekkel nemzeti szinten megfelelő csökkentési tevékenységeket folytatnak el a fenntartható fejlődés tekintetében;

22.

felhívja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) azon iparosodott részes feleit, akik ezt még nem tették meg, hogy javasoljanak egyéni kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokat, és így járuljanak hozzá az egyezmény céljának elérésére irányuló globális erőfeszítéshez; üdvözli a fejlődő országok UNFCCC-folyamatra vonatkozó kötelezettségvállalásait, és azon független kötelezettségvállalásokat és politikákat, amelyeket közülük többen elfogadtak;

23.

sürgeti az Egyesült Államok hivatalba lépő kormányzatát, hogy feleljen meg a várakozásoknak, és mint olyan, belföldi jogszabályok elfogadása révén járuljon hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez és a tiszta technológiák népszerűsítéséhez, valamint a nemzetközi tárgyalásokon való aktív részvétellel járuljon hozzá egy ambiciózus 2012 utáni éghajlat-változási keret kialakításához;

24.

hangsúlyozza, hogy a 2012 utáni megállapodást összhangba kell hozni az ENSZ és az Európai Unió nemzetközi politikai napirendjén szereplő egyéb célokkal, mint például a biológiai sokféleség fenntartásával, a millenniumi fejlesztési célokkal és biztonsági kérdésekkel, hogy ki lehessen használni a politikai szinergiákat;

25.

tudomásul veszi a Koppenhágában tartandó ENSZ COP 15 éghajlat-változási konferenciáról szóló (COM(2009)0039), „Úton a Koppenhágában megkötendő átfogó éghajlatváltozási megállapodás felé” című közlemény Bizottság általi elfogadását;

26.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkossák meg az éghajlatváltozásra vonatkozó külpolitikát, és az EU és a tagállamok diplomáciai kiküldetései során rendszeresen hívják fel a figyelmet az EU éghajlatvédelmi céljaira; saját részéről vállalja, hogy az EU éghajlatvédelmi céljainak ügyét több ízben felveti, és a más országok parlamenti képviselőivel fenntartott kapcsolataiban megvédi e célokat;

27.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fejlesztési támogatási programokba építsék be a kibocsátás csökkentésére és az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodást célzó intézkedésekre vonatkozó követelményeket, illetve a fejlesztési támogatással foglalkozó nemzetközi ügynökségek döntéshozatali folyamataiban utaljanak ezek szükségességére, és ennek során partnerségek segítségével vonják be az érintett országok vagy régiók magánszektorát, nem kormányzati szervezeteit és állami hivatalait is; hangsúlyozza, hogy további források mozgósítására van szükség a fejlődő országok támogatása érdekében az éghajlatváltozás kihívásának való megfelelés céljából, és hogy az ebben az összefüggésben felmerülő kezdeményezéseket hivatalosan is az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) folyamatához kell kapcsolni és megvalósítani a millenniumi fejlesztési célokat; üdvözli az éghajlatváltozás elleni globális szövetség EU általi elindítását az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás támogatása érdekében a szegény fejlődő országokban, akik a leginkább ki vannak téve az éghajlatváltozás negatív hatásainak, és emlékeztet e tekintetben a fent említett 2008. október 21-i állásfoglalására;

28.

üdvözli a COP 14 és a COP/MOP 4 határozatát, amely szerint teljes mértékben működőképessé teszik az Alkalmazkodási Alapot, és így lehetővé teszik az Alap számára, hogy 2009-től kezdődően projekteket finanszírozzon, és ezt rendkívül fontos első lépésnek tartja a fejlődő országok – az országaikban meghozandó éghajlat-változási intézkedések finanszírozásával kapcsolatos –aggodalmainak kezelése tekintetében; üdvözli továbbá a technológiatranszferbe történő beruházás szintjének – a technológiatranszferre vonatkozó poznańi stratégiai program révén történő – arányos növelésére vonatkozó határozatot;

29.

üdvözli az addicionalitás és a CDM földrajzi elosztásának kérdésében elért – jóllehet korlátozott – előrelépést, és kéri az EU tagállamait, hogy a poznańi határozatokkal összhangban lehetőleg tíznél kevesebb regisztrált CDM-projektnek otthont adó országokban – különösen a legfejletlenebb országokban, a fejlődő kis szigetállamokban és Afrikában – megvalósítandó projektektől vásároljanak kibocsátási egységeket, és hogy vállalják e projektek érvényesítésének költségeit;

30.

ebben az összefüggésben emlékeztet a Kiotói Jegyzőkönyv 6., 12. és 17. cikkében és a Marrakeshi Megállapodásokban említett kiegészítés elvére, amelynek értelmében a feleknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó kötelezettségeik legnagyobb részét belföldön kell elérniük, mielőtt olyan külső rugalmas mechanizmusokat vennének igénybe, mint a CDM és a JI;

31.

hangsúlyozza, hogy a CDM/JI túlzott alkalmazása a nemzetközi ENSZ-tárgyalásokon aláássa az Európai Unió szavahihetőségét, és ezáltal gyengíti az éghajlatváltozás elleni közdelemben betöltött vezető szerepét; felelősségvállalásra és a CDM/JI alkalmazásának csökkentésére, valamint a kibocsátások csökkentésének saját országaikban való teljesítésére ösztönzi a tagállamokat;

32.

csatlakozik a közös kül- és biztonságpolitika magas képviselői és a Bizottság „Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság” című jelentésének ajánlásaihoz, és hangsúlyozza a megfelelő multilaterális preventív uniós éghajlati diplomácia kiépítésének szükségességét, hogy az éghajlat-politikai szempontok a nemzetközi kapcsolatok más tényezőivel – mint például a népességnövekedés és az éghajlattal összefüggő migráció, városiasodás, energiaigény, növekvő energiaárak, valamint a víz és az élelmiszerek szűkössége – összekapcsolva erőteljesebben beépüljenek a nemzetközi kapcsolatok alakításába;

33.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az európai biztonsági stratégia (EBS) és az európai biztonsági és védelmi politika keretében az éghajlatváltozás és az ebből eredő természeti katasztrófák polgári védelmet és emberi biztonságot érintő hatásainak, valamint az éghajlatváltozás miatt a víz- és termőföld-ellátottságban bekövetkező változások által okozott lehetséges konfliktusoknak a megelőzésére, ellenőrzésére és megfelelő intézkedésekkel való kezelésére;

34.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy erősítsék meg a meglévő éghajlati partnerségeket a fejlődő célországokkal, valamint hogy ahol ilyen még nem létezik, létesítsenek új partnerségeket, jelentősen nagyobb pénzügyi támogatást biztosítva a technológiafejlesztés és technológiatranszfer, a szellemi tulajdon védelme és az intézményi kapacitásépítés céljára;

35.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fejlesztési együttműködés keretében az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrásoknak biztosítsák a legnagyobb fokú elsőbbséget;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO és a 2012 utáni megállapodás tárgyalási fordulóin belül egymással egyeztetett kereskedelempolitikai és környezetpolitikai tárgyalási stratégiát folytasson, hogy hitelesen közvetítse a tárgyalópartnerek felé az európai éghajlatvédelmi célokat és az ennek érdekében kidolgozott eszközöket, és oszlassa el a kötelező éghajlatvédelmi célokkal nem rendelkező harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban a kereskedelmi korlátozásokkal vagy egyéb hátrányokkal kapcsolatos aggodalmakat, illetve a globális éghajlatvédelem értelmében valósítsa meg a kölcsönösség alapelvét;

37.

szorgalmazza, hogy a Bizottság, a Tanács hivatalban lévő elnökségei és a tagállamok töltsenek be vezető szerepet a 2012 utáni megállapodáshoz vezető tárgyalási folyamatban, hogy biztosítsák a 2° C-os célkitűzés teljesítésére irányuló éghajlatvédelmi tárgyalások sikerét;

38.

hangsúlyozza, hogy Európának egy jövőorientált közös energiapolitikára van szüksége, mind az EU-n belül, mind a külpolitikában, hogy a fenntarthatóság, az erőforrás-hatékonyság és az éghajlat-semlegesség követelménye mellett, valamint az éghajlatváltozás és versenyképesség kérdéseit megválaszolva szavatolható legyen az energiaellátás biztonságának magas szintje;

39.

felszólítja az EU-t, hogy hozzon létre egy európai megújuló energiaforrás közösséget annak érdekében, hogy előmozdítsa ezen a területen a további kutatásokat és kísérleti projekteket, valamint a hálózat fejlesztését, lehetővé téve ezzel a megújuló energiaforrások optimális integrációját;

40.

felhívja az EU-t és tagállamait az alábbiak biztosítására:

41.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak az energiamix vonatkozásában politikailag irányított és a vállalkozások által vezetett átmeneti időszakot, amelynek során a tagállamok és az EU hatóságainak aktív támogatásával, valamint a más országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott lehető legnagyobb fokú együttműködés révén a fosszilis tüzelőanyagok használatát megújuló energiaforrások alkalmazásával egészítik ki, illetve később helyettesítik;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy a régiók és a polgárok körében növeljék a személyes felelősséget, valamint hogy jogi és fiskális ösztönzőkkel segítsék elő a helyi szinten elérhető megújuló energiaforrások növekvő felhasználását;

43.

felszólítja az tagállamokat, hogy az értékcsökkenési leírási rendszereken és adózási ösztönző mechanizmusokon keresztül sarkallják az áramszolgáltatókat a fosszilis tüzelésű erőműpark szükséges korszerűsítésére, hogy ilyen módon a hagyományos villamosenergia-termelés terén jelentős hatékonyságnövekedést érjenek el;

44.

felszólítja az tagállamokat, hogy a decentrálisan előállított energia és villamos energia tekintetében szavatolják a hálózati hozzáférést, bontsák le a megújuló energiaforrások ágazatában működő innovatív áramszolgáltatók piaci hozzáférésének korlátait, továbbá gyorsítsák fel a helyi kombinált hő- és villamosenergia-termelés, valamint a trigenerációs termelés kiépítését, illetve ehhez kapcsolódóan tűzzenek ki középtávú célokat;

45.

javasolja, hogy az európai energia-külpolitika lényeges elemeként a földközi-tengeri térségben hozzanak létre napenergiára irányuló partnerségeket a harmadik országokkal, amely partnerségek a kezdeti időszakban a napenergia-előállítást, és az így nyert energiának magasfeszültségű vezetékeken keresztül az Európai Unióba történő szállítását célozzák, és amely partnerségek egy azt követő, második időszakban a hidrogén előállításának alapját, és ezáltal a megújuló energiákon alapuló gazdaságra való áttérést jelenthetik;

46.

felhívja az EU-t, a tagállamokat és a gazdasági szereplőket, hogy:

47.

felszólítja az tagállamokat, hogy a helyi vagy regionális lehetőségeknek megfelelően növeljék tovább az intenzív támogatás révén már az energiatermelés bevett formájává vált szélenergia, illetve a víz- és a geotermikus energia részesedését az energia-összetételben, valamint hogy a meglévő fejlesztési potenciált még jobban használják ki, segítségül hívva az európai kutatási kezdeményezéseket és a kiválósági hálózatokon keresztüli koordinálást is;

48.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható biomassza energiatermelésre való felhasználásában jelentős potenciál rejlik az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentése tekintetében, és szorgalmazza egy európai stratégia kidolgozását a fenntartható biomassza villamosenergia- és gáztermelésre, fűtésre és hűtésre való felhasználásáról;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó elemzést a bioenergia különböző forrásainak teljes életciklusa során keletkező valamennyi kibocsátásról annak meghatározása érdekében, hogy milyen szerepet játszhat a visszamaradt anyagokból és az erre a célra szánt termelésből származó biomassza a jövőben energiaforrásként; úgy véli, ennek során az eredményekre nyitottan, az előnyök és a hátrányok mérlegelésével meg kell vizsgálni annak az esélyeit is, hogy javítsák az új nemesítések vagy a biotechnológia alkalmazása révén keletkező biomassza fűtőértékét;

50.

úgy véli, hogy a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés hatékony, gazdasági és környezetvédelmi szempontból ésszerű lehetőség;

51.

elismeri a tagállamok eltérő megközelítéseit az atomenergiával kapcsolatban, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson külön figyelmet a radioaktív hulladékokra és azok teljes életciklusára a biztonság javítása céljából;

52.

az ITER kutatóreaktorban a magfúzió technológiai megvalósíthatóságával kapcsolatban végzett kutatást az első lépésnek tartja, amely közelebb visz ezen energiaforma kereskedelmi felhasználásának céljához, továbbá hangsúlyozza, hogy e cél elérése erőteljesen függ attól, hogy szavatolt-e a kutatás hosszú távú finanszírozása;

53.

sürgeti a tagállamokat és az EU-t, hogy támogassák a szén- és gáztüzelésű erőművek esetében a CO2-elkülönítést és -tárolást célzó technológia fejlesztését azáltal, hogy ösztönzőket biztosítanak a demonstrációs projektek számára, és bátorítják a kutatást;

54.

megállapítja, hogy bizonyos bioüzemanyagok előállítása hatással lehet az élelmiszerárakra, a biológiai sokféleség eltűnésére és az erdőirtásokra, ugyanakkor megjegyzi, hogy a bioüzemanyagokat felelősen, bizonyíthatóan fenntartható módon is elő lehet állítani;

55.

elengedhetetlennek tartja, hogy a gazdasági tervezhetőség és a gazdaságosság megvizsgálása, az élelmiszerekhez való hozzáférés és az élelmiszer-termelésbiztosítása, az ökológiai fenntarthatóság kérdésének megválaszolása - beleértve a vonatkozó közvetlen hatások felmérését is -, és nem utolsósorban a társadalmi fejlődés és a jövedelmek tartós javításának lehetővé tétele érdekében a fejlődő országokat bevonják a bioüzemanyagok fejlesztésére és előállítására vonatkozó hosszú távú stratégiába, valamint hogy biztosított legyen, hogy a fejlődő országok megkapják az ahhoz szükséges képzést, hogy megfelelhessenek az EU fenntarthatósági kritériumainak;

56.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy fokozzák a fejlettebb bioüzemanyagok kutatását és fejlesztését, ehhez biztosítsák a szükséges pénzügyi forrásokat, és ezt kössék össze a bioenergia előállítására vonatkozó rögzített fejlesztési célokkal;

57.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU-n belüli fenntarthatósági kritériumok kialakításánál szerzett tapasztalataik felhasználásával tevékenyen segítsék elő a bioüzemanyagok globális szabványainak kialakítását;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon kötelező érvényű 20%-os célt az energiahatékonyság terén 2020-ig, és egészítse ki a javaslatot konkrét közbenső célértékekkel;

59.

széles körű, helyi szinten megvalósított tájékoztató kampányt szorgalmaz a polgárok számára a decentralizált energiahatékonyság növelése céljából, amelynek keretében a ház- és lakástulajdonosoknak energiamérleggel kísért hőfényképeket kínálnak, valamint a lehetséges korszerűsítések tekintetében finanszírozási javaslatokkal is szolgálnak a mikrohitelek mintájára;

60.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiahatékonyság, a fenntartható fejlődés és az EU polgárai életminőségének javítása érdekében tegyenek hathatós lépéseket az információs és kommunikációs technológia fontosságával kapcsolatos tudatosság növelésére;

61.

ösztönzi, hogy vásárokon, információs napokon és szemináriumokon keresztül hozzanak létre szinergiákat az ingatlantulajdonosok, a pénzügyi szolgáltatók, a szakipar és az ingatlanágazat más szereplői között;

62.

szorgalmazza, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések helyi és regionális kiindulópontjainak az energiafogyasztás egyidejű hatékonyságnövelése melletti szavatolása érdekében egyértelműen európai szinten koordinálják a kombinált hő- és villamosenergia-termelés, valamint a trigenerációs termelés kiépítését és ezeknek az ipari létesítményekbe való integrálását;

63.

felszólítja a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsot (ECOFIN), hogy az energiatakarékos termékekre és szolgáltatásokra alacsonyabb mértékű hozzáadottérték-adót vezessen be; javasolja különösen a tagállamoknak, hogy a korszerűsítési munkákra és az ehhez felhasznált eszközökre vonatkozó csökkentett hozzáadottértékadó-kulcsokon, az épületek energiahatékonyságán alapuló telek- és vagyonadókon vagy energiahatékonysági tanúsítási eljárások teljes végrehajtásán és népszerűsítésén keresztül ösztönözzék a korszerűsítést;

64.

a bérbe vagy haszonbérbe adott ingatlanok korszerűsítését célzó ösztönzőként javasolja a bérleti vagy haszonbérleti díjakból származó bevételeket terhelő adókulcsoknak a megújuló energián alapuló fűtési és villamos-energia rendszerekbe, valamint a hatékonyságnövelésbe való beruházási költségeknek megfelelő csökkentését;

65.

megjegyzi, hogy az épületek hosszú élettartamából adódóan kiemelt fontosságú biztosítani azt, hogy az új épületeket a lehető legmagasabb szintű energiahatékonysági előírásoknak megfelelően építsék, hogy a meglévő épületeket a jelenkori előírásoknak megfelelő szintre fejlesszék, illetve hogy a megújuló energiaforrásból származó, fűtésre és hűtésre szolgáló minimális energiaszinteket minden új vagy felújított épületnél alkalmazzák;

66.

javasolja, hogy a tagállamok javítsák és bővítsék ki az energiahatékonysági tanúsítványok alkalmazását, és az ajánlásokat kapcsolják össze pénzügyi ösztönzőkkel;

67.

felszólít az új és felújított épületekre vonatkozó minimális európai uniós energiahatékonysági kritériumok bevezetésére; felszólítja a tagállamok felelős közigazgatási szerveit és szakmai szövetségeit, hogy az új építkezések esetében az építészek és építőmérnökök számára vezérelvként vezessék be az energiahatékonyság kritériumait; e cél elérésének az új építésű és felújított épületek energiahatékonysági fokára vonatkozó építésügyi előírásokkal, valamint hogy ebben az összefüggésben biztosítsák a tiszta és egészséges beltéri levegőt;

68.

hangsúlyozza a minimális energiahatékonysági kritériumok beleépítésének szükségességét a középületek és a nemzeti, regionális és helyi szintű szolgáltatások átfogó közbeszerzési politikájába olyan eszközként, amely támogatja az új technológiákkal kapcsolatos innovációt és biztosítja azok piacra jutását;

69.

kéri, hogy hozzák nyilvánosságra és internetes oldalaikon tegyék a felhasználók számára könnyen elérhetővé az európai intézmények szén-dioxid-kibocsátásáról és energiacsökkentési potenciáljáról készült hozzáférhető tanulmányokat;

70.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a világítástechnológiához és az intelligens világítási alkalmazásokhoz kapcsolódó kutatás és technológiai fejlesztés számára biztosítsanak tényleges támogatást, hogy a beltéri és kültéri közterületek nagyobb energiahatékonyságú megvilágításának bevezetését – kiemelve a különösen hatékony fénykibocsátó diódákat (LED-ek) – még erőteljesebben lehessen népszerűsíteni;

71.

megjegyzi, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésének és az energiatakarékosságnak a legegyszerűbb módja a panel toronyházak felújítása és energiahatékonyságuk javítása, különösen azokban az országokban, ahol az ilyen épületek jelentik a lakáspiac legnagyobb részét; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és növelje a strukturális alapokból a panel toronyházak felújítására adható támogatások jelenlegi, 2%-os felső korlátját;

72.

megjegyzi, hogy az európai építőipari ágazatnak összességében nulla energiafelhasználású épületeket kell építenie 2015-ig az új lakóépületek, 2020-ig az új kereskedelmi és közösségi épületek vonatkozásában, és úgy véli, hogy hosszabb távon ezt a célt ki kell terjeszteni a felújított épületekre is;

73.

felszólítja a Bizottságot, hogy a valamennyi alkalmazási terület elektromos és elektronikus berendezéseire vonatkozó energiahatékonysági előírásokat a „top runner” elvet követve legalább ötévente igazítsa ki a piaci folyamatoknak megfelelően, tegye naprakésszé a meglévő jelölési eljárásokat és a berendezések hatékonysági osztályait, és ezáltal kerülje el a fogyasztók félretájékoztatását;

74.

felszólítja a Bizottságot, hogy tűzzön ki szigorú uniós célokat, és hozzon létre olyan, a piaci hozzáférést és az energiahatékony technológiák bevezetését célzó integrált iparpolitikákat, amelyek magukban foglalják közös technológiai célok kidolgozását (mint például a passzív házak), az integrált politikai stratégiák (mint például a vezető piacok és a zöld közbeszerzés) nagyobb fokú használatát és a termékek tervezését és minimumkövetelményeit támogató szabályozást;

75.

felszólítja a Bizottságot, hogy következetesen alkalmazza a készenléti üzemmódban nagy energiaveszteségű készülékek tilalmát, és az ökotervezési irányelv (7) végrehajtásának következő lépéseként fontolja meg az új berendezések számára a kikapcsolási automatika kötelező előírását, valamint a nagymotoros berendezések, valamint az ipari alkalmazású készülékek és gépek tekintetében is írjon elő kötelező kikapcsolási automatikát és energiatakarékos üzemmódokat;

76.

sürgeti az intelligens mérőeszközökre vonatkozó 2006. évi követelmények mielőbbi és szigorú megvalósítását, annak érdekében, hogy az növelje a fogyasztók tudatos energiafelhasználását és segítse az energia-előállítókat a kereslet hatékonyabb kezelésében;

77.

megállapítja, hogy az európai gazdasági és társadalmi modell a személyek, áruk és javak időbeli hatékonyság elsőbbsége melletti mobilitásának és rendelkezésre állásának biztosításán alapul, az erőforrás-hatékonyság szavatolása helyett, és ezért a jövőben a mindkét tényezőt magában foglaló kombinált megközelítésre lesz szükség;

78.

felszólítja az Európai Beruházási Bankot és annak kockázatitőke-részlegét, valamint az Európai Beruházási Alapot, hogy jelentősen növeljék az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó fejlesztések támogatását;

79.

emlékezteti az érintett szereplőket arra, hogy a közlekedési ágazatnak is meg kell felelnie az EU éghajlati céljainak, amely az 1990-es értékhez képest 2020-ig a CO2-kibocsátás legalább 20%-os – és amennyiben erre vonatkozó nemzetközi megállapodás születik, legalább 30%-os – csökkentésére, illetve ugyanebben az időszakban az energiahatékonyság 20%-os növelésére irányul;

80.

a fenntartható közlekedéspolitika tekintetében egy egymást támogató intézkedésekből álló átfogó politikai csomagot szorgalmaz, amely felöleli a gépjármű-technológia továbbfejlesztését (ökoinnovációk), a közlekedésben felhasznált alternatív energiaforrások erőteljesebb használatát, a tiszta üzemanyagok elosztóhálózatának létrehozását, az alternatív meghajtási formák erőteljesebb használatát, az intelligens forgalomirányítást, a járművezetési mód és a személygépkocsi-használat megváltoztatását, a logisztika javítását, a „zöld folyosókat”, valamint a TIC szállításra való alkalmazását, a CO2-adó kivetését és a tömegközlekedés modernizálását a nulla kibocsátási cél elérése érdekében, nem hagyva figyelmen kívül a mobilitás iránti megnövekedett igényeket; rámutat arra, hogy mindezeket a közbeszerzés világos preferenciáin keresztül támogatni lehetne;

81.

úgy véli, hogy elsőbbséget kell biztosítani a „szennyező fizet” elv alkalmazásának, és szorgalmazza, hogy átfogóan minden szállítási módot tegyenek érdekeltté külső költségeik internalizálásában; rámutat arra, hogy e cél teljesítése megfelelő gazdasági környezetet igényel, ezért felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a kapcsolódó adókat és illetékeket;

82.

üdvözli a Bizottság által kidolgozott, a közlekedési ágazat kibocsátásaira vonatkozó intézkedéscsomagot (Greening Transport Inventory), amely a közlekedési ágazat fenntartható növekedését célzó már meglévő, illetve még szükséges jogalkotási intézkedéseket sorolja fel;

83.

hangsúlyozza az infrastrukturális projektek jelentőségét a szállítási ágazat számára, szorgalmazza azonban, hogy a tervezés, a formatervezés és az építés során a jövőben vegyék figyelembe a lehetséges éghajlati hatásokat;

84.