23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/1

---

A turizmus part menti régiókra gyakorolt hatása

P6_TA(2008)0597

Az Európai Parlament 2008. december 16-i állásfoglalása a turizmus part menti régiókra gyakorolt hatásának regionális fejlesztési szempontjairól (2008/2132(INI))

(2010/C 45 E/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló, 2006. július 5-i 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló, 2008. március 11-i 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (4),

—	tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

—	tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (6),

—	tekintettel a repülőtéri díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozó, 2008. október 23-i álláspontjára (7),

—	tekintettel a Bizottság 2000. szeptember 27-i„A tengerparti övezet integrált kezelése: egy európai stratégia” című közleményére (COM(2000)0547),

—	tekintettel a Bizottság „A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje” című 2007. október 19-i közleményére (COM(2007)0621),

—	tekintettel a Bizottság 2006. március 17-i„Az EU új idegenforgalmi politikája: a partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén” című közleményére (COM(2006)0134) és a Parlament e témában közzétett 2007. november 29-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a Bizottság 2007. október 10-i„Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című közleményére (COM(2007)0575), valamint a Parlament e témában elfogadott, 2008. május 20-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Bizottság 2008. január 23-i„2020-ra 20–20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című közleményére (COM(2008)0030),

—	tekintettel a Bizottság 2006. június 7-i„Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című zöld könyvére (COM(2006)0275),

—	tekintettel az Európai Tanács 2007. december 14-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008. május 20-i közös háromoldalú nyilatkozatára a minden év május 20-án megünneplendő „tengerek európai napjának” létrehozásáról,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A6-0442/2008),

A.	mivel az EU hat part menti makrozónával rendelkezik, név szerint az atlanti, a balti, a fekete-tengeri, a mediterrán, az északi-tengeri és a legkülső régiókkal, melyek mindegyikének megvannak a sajátos területi erőforrásai és a turizmusról kialakított egyedi elképzelése;

B.	mivel az európai lakosság jelentős része a 89 000 kilométernyi európai partszakasz mentén él;

C.	elfogadva az európai tengerpolitika összefüggésében használt „part menti övezet” meghatározást, ti. a tengerparttól légvonalban számított 50 km-en belül elhelyezkedő part menti zónák vagy területek;

D.	mivel a part menti régiók nagy jelentőséggel bírnak az Európai Unió számára, tekintettel arra, hogy területükön nagy arányú gazdasági tevékenység összpontosul;

E.	figyelembe véve a part menti övezetek integrált kezelésének meghatározását és a turizmus e célkitűzés megvalósításában játszott szerepét;

F.	mivel a part menti régiók harmonikus fejlődése nem csak a part menti övezetek lakosságának válik javára, hanem az Európai Unió területén élő valamennyi személynek;

G.

mivel a turizmus, mely e régiókban tipikusan a legfontosabb, a társadalmi és gazdasági fejlődéshez pozitívan hozzájáruló tevékenység, amennyiben növeli a GDP és a foglalkoztatás szintjét, ugyanakkor kedvezőtlen területi hatásokat is eredményezhet, melyek a tevékenység idényjellegű voltából, a képzetlen munkaerő alkalmazásából, a part menti és a szárazföldi régiók közti integráció hiányából, a gazdasági diverzifikáció elmaradásából vagy a természeti és kulturális örökség pusztulásából erednek;

H.

mivel a 2007–2013 közöti időszakra vonatkozó különböző működési programokban gyakorlatilag sehol nem található kifejezett utalás a part menti övezetekre, melynek következtében a part menti idegenforgalomról nem állnak rendelkezésre az összehasonlítást lehetővé tevő, megbízható társadalmi-gazdasági és pénzügyi adatok;

I.

mivel a part menti idegenforgalomról nem állnak rendelkezésre az összehasonlítást lehetővé tevő, megbízható adatok, és emiatt lehetséges, hogy alábecsüljük az ágazat gazdasági erejét, ami a tengeri környezet megóvásában rejlő gazdasági érték alulértékeléséhez, illetve a beruházások e cél elérésében betöltött szerepének túlértékeléséhez vezet;

J.	mivel a part menti övezetekbe irányuló uniós finanszírozásra vonatkozó információk hiányában nehéz számszerűsíteni a strukturális alapok part menti turizmusra gyakorolt valódi hatását, miközben köztudott, hogy azokat nagymértékben igénybe veszik erre a célra;

K.	mivel a turizmus az EU különböző politikáinak metszőpontjában áll, amelyek jelentős hatással vannak arra a képességére, hogy jelentősen hozzájáruljon a társadalmi és területi kohézióhoz;

L.	mivel a minőség tekintetében a strukturális alapok képesek hozzájárulni a part menti régiók fejlődéséhez, a helyi gazdaság dinamizálása, az idényhez kötöttség csökkentése, a magánbefektetések ösztönzése és a fenntartható turizmus előmozdítása révén;

M.	mivel hatásuk leginkább az olyan területeken mutatkozik meg, mint a legkülső régiók kis szigetei vagy azok a part menti területek, ahol a fő gazdasági ágazatot a part menti turizmus jelenti;

N.

mivel a part menti területeket jelentős mértékben meghatározza földrajzi elhelyezkedésük, és mivel olyan strukturális stratégiát tesznek szükségessé, amely számol sajátos jellemzőikkel, figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét, valamint egy olyan döntéshozatali folyamat szükségességét, amely következetesen jár el a különböző ágazatok tekintetében;

O.

mivel ezenkívül a part menti régiók a legtöbb esetben egyben távol eső területek is, például kis szigetek, a legkülső régiók vagy olyan part menti területek, amelyek csak kis mértékben veszik ki a részüket az idegenforgalomból és idényen kívül nehezen megközelíthetők, ahol a területi kohézió megerősítése érdekében javítani kell az infrastruktúrákat, rendszeres összeköttetést kell kiépíteni a part menti szakasz és a belső területek között, és a beruházásoknak kedvező területi marketing és integrált gazdasági fejlesztési stratégiák révén ösztönözni kell a gazdasági tevékenységek idegenforgalmi csúcsidényen kívüli fenntartását;

P.

tekintettel arra, hogy a part menti területek, melyek – bár azonos problémákkal néznek szembe – nem rendelkeznek olyan, a helyzetre szabott eszközökkel, amelyek lehetővé tennék a strukturált megközelítést és a legtöbb esetben külön, és egymástól elszigetelten dolgozó fontosabb szereplők közti hatékonyabb kommunikációt;

Q.	mivel a hatóságok helyi és regionális szinten akkor tudnak a valós problémákat orvosló integrált megoldásokat találni és alkalmazni, ha együttműködnek a magánszférával, és úgy a környezeti, mind a közösségi érdekeket figyelembe veszik;

R.

mivel a politikai eszközök megteremtése elősegíti majd az integráltabb és fenntarthatóbb fejlesztési stratégiák létrejöttét, miközben a természeti és kulturális erőforrások megóvása, a társadalmi szükségletek kielégítése és az etikus idegenforgalom mintáinak ösztönzése révén javítja a gazdasági versenyképességet;

S.

tekintettel arra, hogy az ilyen eszközök javíthatnák ezeken a területeken a foglalkoztatás minőségét és segíthetnék az idényhez kötöttség csökkentését a turizmus különböző formái és egyéb tengeri vagy part menti tevékenységek összekapcsolásával, ami lehetővé tenné, hogy a kínálatot a modern turizmus elvárásaihoz és követelményeihez igazítsák, és szakképzést igénylő munkahelyeket teremtsenek;

T.

mivel az 1080/2006/EK rendelet 6. cikkében meghatározott célkitűzés (európai területi együttműködés) együttműködési projektek finanszírozása és az ágazati szereplők és a part menti területek közti partnerségi hálózatok kialakítása révén hatékonyan járulhat hozzá a fenti prioritások megvalósulásához, ebben az összefüggésben hangsúlyozva, hogy az európai területi együttműködési csoportosulást olyan eszközként kell felhasználni, amely szilárd, a helyi és szociális partnereket bevonó együttműködések létrehozását teszi lehetővé a part menti régiók fenntartható fejlődésének vonatkozásában;

1.   hangsúlyozza, hogy az idegenforgalom az Európai Unió part menti régiói társadalmi és gazdasági fejlődésének kulcsfontosságú tényezője és szorosan kapcsolódik a lisszaboni stratégiához; hangsúlyozza azt is, hogy a göteborgi stratégia célkitűzéseit szigorúbban figyelembe kellene venni a part menti idegenforgalmi tevékenységekre nézve;

2.   ösztönzi a partokkal rendelkező tagállamokat, hogy vázoljanak fel különleges, nemzeti és regionális szintű stratégiákat és integrált terveket annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a turizmus idényhez kötöttségét a part menti régiókban, és hogy a helyi közösségek számára állandóbb foglalkoztatottságot és jobb életszínvonalat biztosítsanak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a hagyományos idényjellegű tevékenységet végző vállalatok olyan cégekké történő kiterjesztésének fontosságát, amelyek az idegenforgalmi termékek diverzifikációja és az idegenforgalom alternatív formái (üzleti, kulturális, gyógy-, sport- és mezőgazdasági és tengerhez kötődő turizmus) révén az év teljes egészében képesek szolgáltatást nyújtani; megjegyzi, hogy a termékek és szolgáltatások diverzifikációja segíteni fog a növekedés és foglalkoztatás megteremtésében és a környezeti, gazdasági és társadalmi hatások csökkentésében;

3.   hangsúlyozza, hogy fontos az ágazatban dolgozók jogainak megőrzése a minőségi álláshelyek megteremtése és a képesítési intézkedések ösztönzése révén, ami egyebek mellett a helyzethez igazított szakképzést, a stabil szerződéses kapcsolatok és a méltányos bérszint kialakításának előmozdítását, valamint a munkakörülmények javítását jelenti;

4.   a szinergiák megteremtése és a következetes fellépés érdekében a part menti idegenforgalom integrált megközelítésének alkalmazását kéri a Közösség kohéziós, tenger-, halászati, környezeti, közlekedési, energia-, társadalmi és egészségügyi politikája összefüggésében; javasolja, hogy a Bizottság a 2010–2015 közötti időszakra szóló munkaprogramjának stratégiai célkitűzéseként ilyen integrált megközelítést vegyen figyelembe a part menti idegenforgalom fenntartható fejlődésének vonatkozásában, különösen az EU tengerpolitikájával kapcsolatosan, továbbá a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keret félidős felülvizsgálatával kapcsolatban;

5.   felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a part menti idegenforgalomért és regionális fejlesztésért felelős regionális és helyi hatóságok, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti partnerek teljes mértékű részvételét az ezen politikák értelmében létrehozott állandó struktúrákban és az ezen régiók közreműködésével zajló, határokon átnyúló együttműködési programokban;

6.   hangsúlyozza a jól működő infrastruktúra és a sikeres idegenforgalmi régió közötti alapvető kapcsolatot, és kéri az illetékes hatóságokat, hogy úgy a turisták, mint a helyi lakosok érdekében készítsenek terveket a helyi infrastruktúra optimalizálására; ebben az összefüggésben hangsúlyozottan javasolja, hogy a partokkal rendelkező tagállamok tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy az infrastruktúra javítására irányuló új projektek, többek között az olajerőművek és más berendezések mindig a legújabb elérhető technológia szerint épüljenek annak érdekében, hogy biztosítva legyen az energiafelhasználás és szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, és hogy a megújuló energiaforrások használata révén javuljon az energiahatékonyság;

7.   sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat hogy – különösen a határokon átnyúló part menti területeken – fejlesszék a fenntartható mobilitás csatornáit a helyi tömegközlekedésben, valamint a kerékpárutakat és a gyalogösvényeket, és e célból támogassák a jó gyakorlatok átadását;

8.   javasolja, hogy a Bizottság úgy a területi kohézió, mint az integrált tengerpolitikára irányuló stratégiája keretében alkalmazzon egységes és holisztikus megközelítést a part menti idegenforgalom tekintetében, különösen ami a szigeteket, a szigeten elhelyezkedő tagállamokat, a legkülső régiókat és az egyéb part menti területeket illeti, mivel e régiók nagymértékben függenek az idegenforgalomtól;

9.   ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a part menti idegenforgalmat a Strukturális Alapok következő programozási időszakára irányuló stratégiai iránymutatásokon belüli elsődleges céljaik, valamint az EU part menti régióira irányuló politikái közé, és hogy határozzanak meg egy olyan újító jellegű stratégiát, amely képes integrálni a part menti idegenforgalmi kínálatot;

10.   ezért üdvözli a part menti régiók részvételét az INTERREG IV B. és C. programokban és projektekben, amelyek a nemzetközi és régióközi idegenforgalmi együttműködésre irányulnak, és felkéri őket, hogy hatékonyan használják ki az EU part menti régióknak szóló kezdeményezéseit és eszközeit (mint például a földközi-tengeri és balti-tengeri stratégiát, illetve a fekete-tengeri együttműködést); hangsúlyozottan javasolja, hogy Bizottság vegye jobban figyelembe a part menti régiókat a következő programozási időszakra szóló új INTERREG programokban;

11.   tudomásul veszi a Régiók Bizottságának egy európai parti alap létrehozásával kapcsolatos véleményét, és felszólítja a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi kerettel összefüggésben vizsgálja meg, hogyan lehet jobban összehangolni az összes olyan jövőbeli pénzügyi eszközt, amelyek a part menti régiókat érintő intézkedéseket fedeznek;

12.   javasolja, hogy a part menti területek integrált fejlesztésének részeként hozzanak létre egy tudásbázist, melynek alapját egy – a 294/2008/EK rendeletben meghatározott Európai Innovációs és Technológiai Intézet és az 1982/2006/EK határozatban meghatározott hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram égisze alatt kialakítandó – európai ágazati hálózat képezi;

13.   javasolja, hogy a partokkal rendelkező tagállamok a part menti területekkel kapcsolatos projektek kiválasztása és végrehajtása során a program szintjén alkalmazzanak integrált megközelítést, ennek érdekében használjanak ágazatközi módszereket és részesítsék előnyben a köz- és magánszféra közötti partnerségeket azért, hogy csökkenjen az érintett helyi hatóságokra nehezedő nyomás;

14.   örömét fejezi ki a Bizottság által a part menti és tengeri turizmus vonatkozásában a fent említett, „fenntartható és versenyképes európai idegenforgalomról” szóló ütemtervében megfogalmazott elsődleges célokkal kapcsolatban; javasolja, hogy az európai turisztikai célállomások nemrégiben létrehozott portálján legyenek feltüntetve a part menti célállomásokkal és hálózatokkal, különösen a kevésbé ismert és kevésbé hirdetett célállomásokkal kapcsolatos információk, hogy azokat az EU határain kívül is, beleértve a regionális és helyi szintet is, reklámozni lehessen;

15.   ennek fényében felkéri a Bizottságot, hogy a part menti idegenforgalmat és a viziturizmust kezelje kiemelt témaként 2010-ben „kiemelt európai célállomások” elnevezésű kísérleti projektje keretében;

16.   sajnálattal állapítja meg, hogy a part menti területekre vonatkozó uniós kiadások átláthatóságának hiánya jelenleg lehetetlenné teszi a beruházások szintjének mennyiségi meghatározását vagy az ezen régiókban támogatott kezdeményezések hatásának elemzését; ebben az összefüggésben üdvözli a jövőbeni tengerpolitika azon rendelkezéséről szóló fent említett zöld könyvet, mely szerint létrehoznak egy adatbázist a tengeri régiókról, amely az összes közösségi támogatás (beleértve a strukturális alapokat is) kedvezményezettjeiről tartalmaz majd információkat; hangsúlyozza az ilyen kezdeményezések jelentőségét e terület átláthatóságának biztosítása tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon megfelelő eszközöket ezen adatok elemzési és statisztikai célokra való elérhetővé tétele érdekében, és felhívja a tagállamokat, hogy teljesítsék a végső kedvezményezettek közzétételére vonatkozó kötelezettségeiket, átfogó képet adva így a jelenleg zajló projektekről;

17.   felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy készítsék el közösen a part menti területeket érintő, finanszírozásban részesülő projektek teljes listáját internetes közzétételre, így lehetővé téve a régiók számára, hogy mások tapasztalataiból tanuljanak, illetve azt, hogy a tudományos közösség, a part menti közösségek és egyéb érdekelt felek azonosítsák, ismertessék és maximalizálják a legjobb gyakorlatok helyi közösségeknek való átadását; ennek fényében javasolja egy olyan fórum létrehozását, ahol az érdekelt felek kapcsolatba léphetnek egymással és megoszthatják a bevált gyakorlatokat, valamint egy, a tagállamok képviselőiből álló munkacsoport megalakítását a part menti idegenforgalomra irányuló cselekvési tervek kidolgozására és az intézményi szintű tapasztalatcsere elősegítésére;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy ezt az internetes listát használja fel arra is, hogy bemutassa a polgároknak azokat az előnyöket, amelyeket Európa nyújt a part menti régiók számára, annak érdekében, hogy igazolja az EU-s támogatásokat, és pozitív képet adjon az EU-ról;

19.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Eurostat által folyamatosan összeállított, az EU part menti régióira vonatkozó társadalmi-gazdasági adatbázis az idegenforgalommal kapcsolatban megbízható, egységes és napra kész adatokat tartalmazzon, mivel ez alapvető fontosságú a közszférában hozott döntések szempontjából és lehetővé teszi a régiók és ágazatok közti összehasonlítást; javasolja, hogy a part menti tagállamok sürgősen hozzanak intézkedéseket a turizmus szatellitszámla területükön történő alkalmazása érdekében;

20.   hangsúlyozza, hogy szoros kapcsolat áll fenn a környezet és a part menti turizmus között; és hogy az idegenforgalom fejlesztésére irányuló stratégiáknak gyakorlati intézkedéseket is tartalmazniuk kell az általános környezetvédelmi és környezeti irányítási politikával összhangban; ezért üdvözli, hogy a fenntartható fejlődés a minden strukturális intézkedés végrehajtására vonatkozó egyik alapelvként rögzítésre került a 2007 és 2013 közötti strukturális alapokról szóló 1083/2006/EK rendelet 17. cikkében, amelynek alkalmazását megfelelő ellenőrző tevékenységeken keresztül kellőképpen ellenőrizni kell; nyomatékosan javasolja, hogy hasonló rendelkezés kerüljön bele a következő programozási időszakokra szóló rendeletekbe is; hangsúlyozza, hogy ez fontos hozzájárulást jelentene az ökoturizmus támogatásához;

21.   emélkeztet arra, hogy a part menti régiókat különösen érintik az éghajlatváltozás következményei és a tenger szintjének ebből következő emelkedése, a homok eróziója és a viharok gyakoriságának és erejének növekedése; ezért kéri, hogy a part menti régiók dolgozzanak ki az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatmegelőzési terveket;

22.   hangsúlyozza az éghajlatváltozás hatásait a part menti idegenforgalomra; ezért felkéri a Bizottságot, hogy egyrészről építse be a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló közösségi célkitűzéseket a közlekedési és idegenforgalmi politikába, másrészről ösztönözze azokat az intézkedéseket, amelyek megvédhetik a fenntartható idegenforgalmat az éghajlatváltozás következményeitől;

23.   ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy fel kell mérni, hogy az idegenforgalom hogyan tud hozzájárulni a környezet védelméhez és megőrzéséhez; megállapítja, hogy az idegenforgalom megkönnyítheti a környezeti értékek tudatosítását egyrészt a nemzeti és regionális hatóságok, másrészt a turizmusszervezők és a szálloda- és étteremigazgatók összehangolt fellépése révén; ezért úgy ítéli meg, hogy ezekkel az intézkedésekkel a part menti régiókat kell megcélozni azok kiemelkedő turisztikai profilja miatt;

24.   hangsúlyozza, hogy az idegenforgalom fejlesztése során mindig biztosítani kell a történelmi vonások és az régészeti kincsek védelmét, valamint a hagyományok és általában a kulturális örökség megőrzését, támogatva a helyi közösségek aktív bevonását;

25.   kéri olyan ösztönzők alkalmazását, amelyek a part menti területek kulturális és természeti örökségének, valamint közösségeinek megőrzését biztosító fenntartható fejlődést helyezik előtérbe;

26.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel összhangban történő aktív végrehajtás a tengerre hatással lévő, part menti területekre vonatkozó projektek uniós támogatásának feltétele legyen;

27.   kéri, hogy a Bizottság használjon fel minden megfelelő értékelési eszközt annak ellenőrzésére, hogy ezt az elvet alkalmazzák a part menti övezetekben a folyamatban lévő tervezés során, valamint a felelősség megosztását a különböző döntéshozatali szintek között;

28.   hangsúlyozza, hogy a túlságos fizikai infrastrukturális beavatkozások következtében a part menti övezetekre nehezedő nyomás a part menti idegenforgalom fejlődésének és vonzerejének kárára válik, és úgy véli, hogy ezeket a szempontokat magas színvonalú idegenforgalmi szolgáltatásokkal elő lehetne mozdítani, ami nélkülözhetetlen a part menti régiók versenyképessége és a minőségi álláshelyek és szakképzettségek előmozdítása szempontjából; felkéri ezért a part menti régiókat, hogy részesítsék előnyben az alternatív beruházásokat, mint például az informatikai technológiákon alapuló szolgáltatásokba, a hagyományos helyi termékekkel kapcsolatos új lehetőségekbe és az idegenforgalmi ágazat alkalmazottainak magas szintű képzésébe való beruházásokat; kéri azt is, hogy dolgozzanak ki képzési programokat olyan szakképzett alkalmazottak kiképzése érdekében, akik képesek az idegenforgalmi ágazat egyre összetettebb és sokfélébb igényeinek megfelelni;

29.   kéri a tagállamokat a tengerparti tájjal összeegyeztethető megfelelő városi és területhasználati politika kidolgozására;

30.   hangsúlyozza, hogy a minőség magas szintje az EU idegenforgalmi ágazat fő komparatív előnye; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy értékeljék és javítsák tovább idegenforgalmi szolgáltatásaik minőségét, különös tekintettel a biztonságra, a teljes körű és modern infrastruktúrára, az érintett vállalatok szociális felelősségére és a környzetet tiszteletben tartó gazdasági tevékenységekre;

31.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tengeri klaszterekre irányuló politikájának tegye részévé a part menti idegenforgalom szempontjából fontos szolgáltatásokat és termelési ágazatokat, ezáltal lehetővé téve a tengert a versenyképesség és a fenntarthatóság növelése és a part menti gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében használók közötti gyümölcsöző kölcsönhatásokat; továbbá úgy véli, hogy a tengeri klaszterekkel kapcsolatos part menti szolgáltatásoknak magukban kell foglalniuk az orvosi, jóléti, oktatási, technológiai és sportlétesítményeket, mint a part menti területek fejlesztésének kulcsfontosságú elemeit;

32.   felhívja a figyelmet a hozzáférhetőség fontosságára a part menti régiók fejlődése szempontjából; felkéri ezért a Bizottságot és a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak a legjobb szárazföldi, légi és vízi szállítási kapcsolatok biztosítására; ismét felhívja az előbb említett szereplőket, hogy a számos régióban és kikötővárosban tapasztalható gyakori tengerszennyezésre való tekintettel ösztönözzék fokozottabban a kikötőben található hajók szárazföldi hálózat révén történő ellátását; felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg például a repülőtéri díjak csökkentésének lehetőségét, és mindezt a fent említett 2008. október 23-i álláspontjában meghatározott eljárással összhangban annak érdekében, hogy növeljék a part menti övezetek vonzerejét és elősegítsék azok versenyképességét; szintén e célból hangsúlyozza, hogy szükséges megerősíteni a légi közlekedési és repülőtéri biztonsági normák tiszteletben tartását, többek között a repülőterek közelében elhelyezkedő üzemnyagraktárak szükség esetén máshová történő elhelyezését;

33.   felhívja a tagállamokat és a regionális önkormányzatokat, hogy segítsék elő a part menti területek kikötőinek és repülőtereinek az idegenforgalom igényeinek megfelelő revitalizációját, kellőképpen szem előtt tartva a környezet adta lehetőségeket, valamint a tájkép és természeti környezet védelmét;

34.   hangsúlyozza, hogy a területi kohézió az EU egészét lefedő horizontális koncepció, amely gyarapíthatja a part menti területek és a hátország közti kapcsolatokat a part menti és a szárazföldi területek közötti kölcsönöshatás és meglévő kiegészítő jelleg következtében (pl. a parti tevékenységeknek a vidéki és városi turizmushoz való kapcsolása, az idényen kívüli idegenforgalmi elérhetőség javítása, a helyi termékek ismertebbé tétele, miközben ösztönzik azok diverzifikációját); megállapítja, hogy a jövőbeni tengerpolitikáról szóló zöld könyv külön hivatkozik a szigeti régiókra, elismerve, hogy sajátos fejlesztési kihívások állnak előttük; kiemeli, hogy a part menti régiók hasonló problémákkal szembesülnek, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe annak szükségességét, hogy a part menti turizmus a part menti övezetek integrált kezelésével és a tengerekre vonatkozó területrendezéssel párosuljon a területi kohézió jövőbeli megvalósítása során;

35.   sürgeti a part menti régiók hatóságait és a helyi hatóságokat, hogy a tenger- és szárazföld alapú szomszédsági kapcsolatok vonatkozásában ösztönözzék az integrált területi marketing rendszereket és mozdítsák elő az egyenlőséget az idegenforgalmi fejlesztés és az utazások esetében az idegenforgalmi ágazat versenyképességének a versenyképesség egészének sérelme nélküli növelése érdekében;

36.   ösztönzi a part menti régiókat, hogy vegyenek részt a régióközi együttműködésre irányuló – pl. a „Régiók a gazdasági változásért” elnevezésű kezdeményezés IV. témakörébe tartozó – projektekben, új, tematikus part menti idegenforgalmi hálózatok létrehozása és a meglévők további fejlesztése, valamint a know-how és a legjobb gyakorlatok cseréjének biztosítása céljából;

37.   javasolja, hogy a nemzeti, regionális és helyi szinten érintett hatóságok együttműködési programjaik keretében tegyenek lépéseket a part menti turizmusra vonatkozó stratégiai projektek előmozdítása érdekében, technikai segítséget nyújtva a projektek támogatása érdekében és megfelelő pénzügyi támogatásban részesítve az ilyen fellépéseket, valamint ösztönözve a strukturális alapok felhasználását a fenntartható és környezetbarát idegenforgalom támogatására a part menti régiókban a konvergencia, a versenyképesség és a foglalkoztatás területén; ebben az összefüggésben meggyőződése, hogy különös figyelmet kell fordítani a kommunikáció és az információs technológiák fejlesztésére irányuló tevékenységekre;

38.   felszólítja a Bizottságot, hogy tartson legalább egy, a part menti turizmust középpontba állító speciális rendezvényt, amelyre jövő évben, lehetőség szerint május 20-án, a tengerek európai napján kerülne sor, a partnerek közti kommunikáció, kapcsolatfelvétel és a legjobb gyakorlatok cserjének elősegítése érdekében, pl. az Európai Unió integrált minőségellenőrzési modelljének végrehajtása során; ebben az összefüggésben felkér minden felet, hogy a közvetlenül vagy közvetve a part menti turizmushoz kapcsolódó és közösségi támogatásban részesülő projektjeiket mutassák be;

39.   úgy véli, hogy a vízi idegenforgalom elősegítése, az ágazathoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek előmozdítása révén is, hozzásegíti az Unió polgárait fenntarthatóbb szokások és nagyobb környezettudatosság kifejlesztéséhez; felkéri ezért a tagállamokat, hogy a part menti övezeteikben támogassák az e célú beruházásokat;

40.   továbbá felszólítja a Bizottságot egy, a part menti területekre irányuló turizmus uniós finanszírozásával kapcsolatos gyakorlati útmutató elkészítésére, hogy a pénzeszközöket kereső érdekelt felek számára megkönnyítse a tájékozódást;

41.   elismeri, hogy a tengeri körutazások növekvő száma jelentős hozzájárulást jelent a part menti közösségek fejlődéséhez, amennyiben sikerül egyensúlyt találni a kockázatok és az előnyök, illetve a szárazföldi beruházások rögzített költségei és a tengeri körutazások szervezőinek szükséges rugalmassága között, valamint a környezeti megfontolásokat megfelelően figyelembe veszik;

42.   felhívja a Bizottságot a bevált gyakorlatok alkalmazására törekvő part menti közösségek támogatására, és a különösen a tengeri körutazások és általában a part menti turizmus által teremtett többletérték jobb kiaknázására;

43.   felszólítja a part menti régiókat, hogy hozzanak létre és támogassák a regionális és helyi fejlesztési ügynökségeket, melyek segítséget nyújtanak majd az ugyanazon a területen tevékenykedő szakemberek, intézmények, szakértők és adminisztrációk egymás közti, illetve tagállamok közötti hálózatba kapcsolásához, és konzultációs és tájékozódási lehetőséget biztosítanak az állami, illetve magánszférához tartozó potenciális kedvezményezettek számára;

44.   javasolja, hogy a part menti tagállamok az együttműködési projektek utólagos finanszírozásának vonatkozásában vegyék figyelembe a fenntarthatóságot, és nemcsak pénzügyi tekintetben, hanem a partnerek közti együttműködés folyamatossága és az érintett helyi szolgáltatásokkal való kapcsolat szempontjából is;

45.   javasolja, hogy a part menti tagállamok biztosítsák a kiválasztott projektek széles körben ismertté tételét, és egyszerűsítsék a pénzeszközökhöz való hozzáférés eljárásait annak érdekében, hogy a magánfinanszírozók számára vonzóvá tegyék a part menti turizmusban rejlő lehetőségeket és elősegítsék a hatóságok és a magánszektor szereplői közti partnerségek, különösen a KKV-k kialakítását; javasolja a tengeri és part menti turizmus rekreációs hatásainak ismertetését az egészséges flóra és fauna biztosításának összefüggésében (elősegítve az ökoturizmust, a horgászturizmust, a bálnamegfigyelést stb.); úgy véli, hogy ezek a célkitűzések részét képezhetik a május 20-i Európai Tengerészeti Napnak;

46.   felszólítja a környezetvédő csoportokat, a tengerhez kötődő gazdasági ágazatokat, a kulturális szervezeteket, a tudományos közösséget, a közösségi szervezeteket és a helyi lakosokat, hogy vegyenek részt a projekt valamennyi szakaszában, beleértve annak nyomon követését is, a projekt hosszú távú fenntarthatósága érdekében;

47.   végül felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a part menti területek felé irányuló közösségi finanszírozás e területek regionális fejlődésére gyakorolt hatásának mértékét, a legjobb gyakorlatok terjesztése és a különböző szereplőket összekötő partnerségi hálózatok támogatása céljából, amire egy, a fenntartható part menti turizmust megfigyelő központ közreműködésével kerülne sor;

48.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Régiók Bizottságának.

---

(1)  HL L 210., 2006.7.31., 1. o.

(2)  HL L 210., 2006.7.31., 19. o.

(3)  HL L 97., 2008.4.9., 1. o.

(4)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(5)  HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(6)  HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

(7)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0517.

(8)  HL C 297. E, 2008.11.20., 184. o.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0213.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/9

---

Médiaműveltség a digitális világban

P6_TA(2008)0598

Az Európai Parlament 2008. december 16-i állásfoglalása a médiaműveltségről a digitális világban (2008/2129(INI))

(2010/C 45 E/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. évi UNESCO-egyezményre,

—

tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1), és különösen 2007/65/EK irányelv (37) preambulumbekezdésére a 89/552/EGK irányelv 26. cikkére,

—	tekintettel az internet és az új online technológiák biztonságosabb használatát elősegítő többéves közösségi program létrehozásáról szóló, 2005. május 11-i 854/2005/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (2),

—	tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról (MEDIA 2007) szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i 2006/952/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (4),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (5),

—	tekintettel az „A digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítése” című, 2007. december 20-i bizottsági közleményre (COM(2007)0833),

—	tekintettel a „Médiapluralizmus az Európai Unió tagállamaiban” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2007)0032),

—	tekintettel az „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” című, 2005. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2005)0229),

—	tekintettel a médiakoncentrációról szóló 2002. november 20-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel 2005. szeptember 6-i állásfoglalására (7) a 2001–2002-es időszakra a 97/36/EK irányelv által módosított, határok nélküli televíziózásról szóló 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkének alkalmazásáról,

—	tekintettel az analógról a digitális műsorszórásra történő áttérésről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására: Esély az európai audiovizuális politika és a kulturális sokszínűség számára (8),

—	tekintettel az interkulturális kompetenciákról szóló, 2008. május 22-i tanácsi következtetésekre (9), és a digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítésére (10),

—	tekintettel az UNESCO médiaoktatásról szóló, 1982. évi grünwaldi nyilatkozatára,

—	tekintettel az UNESCO 2007-es párizsi napirendjére: Tizenkét ajánlás a médianeveléshez,

—	tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az információ és a kommunikáció modern világában a gyermekek felelős részvételéről szóló Rec(2006)0012. sz. ajánlására,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0461/2008),

A.	mivel a média befolyásolja a társadalom mindennapjainak és a politikának az alakulását; mivel egy nagyfokú médiakoncentráció veszélyeztetheti a médiapluralizmust; és ezért a médiaműveltség a politikai kultúra és az uniós polgárok aktív részvétele szempontjából döntő fontosságú;

B.

mivel minden audiovizuális és nyomtatott, klasszikus és a digitális médiaágazat összemosódik egymással, és műszaki és tartami szempontból is a különféle médiaformák egymáshoz való közeledése megy végbe, és mivel az innovatív technológiák révén az új tömegtájékoztatási eszközök egyre inkább megtalálhatók az élet minden területén, és ezek az új médiumok feltételezik a felhasználók aktívabb szerepét, és mivel a közösségi oldalak, a blogok és a videojátékok is a média formái;

C.

mivel a fiatal médiafelhasználók számára az első információs forrás elsősorban az Internet, és e felhasználók a saját igényekhez szabott, de rendszerezetlen tudással rendelkeznek e média alkalmazásával kapcsolatban, míg a felnőttek főként a rádióból, a televízióból, az újságokból és magazinokból tájékozódnak; és mivel a médiaműveltségnek a média mai világában ezért egyaránt ki kell terjednie az új média kihívásaira, különösen az ahhoz kapcsolódó kommunikációs és kreatív részvételi lehetőségekre, valamint a továbbra is a polgárok fő információforrását képező hagyományos média által feltételezett ismeretekre is;

D.	mivel az új kommunikációs technológiák a kevésbé járatos felhasználókat rengeteg válogatás nélküli, azaz nem a fontosságuk szerint rendezett információkkal árasztják el, és mivel a túlzott mennyiségű információ ugyanolyan nagy problémát jelenthet, mint az információ hiánya;

E.	mivel az információs technológiák és média használata terén a mások jogait és szabadságát tiszteletben tartó jó oktatás jelentősen növeli az egyén szakmai képzettségét, nemzetgazdasági szinten pedig hozzájárul a lisszaboni célok eléréséhez;

F.

mivel a kommunikációs technológiákhoz való átfogó hozzáférés mindenki számára lehetővé teszi, hogy ily módon információkat közvetítsen és terjesszen világszerte, aminek révén minden internetfelhasználó potenciális újságíró lesz, és mivel a kielégítő médiaműveltség így nemcsak az információk megértéséhez, hanem médiatartalom létrehozásához és terjesztéséhez is szükséges, illetve egyedül a számítógépes ismeretek nem vezetnek automatikusan nagyobb médiakompetenciához;

G.

mivel a távközlési hálózatok fejlettségére és az információs és kommunikációs technológiák előretörésére való tekintettel nagy különbségek figyelhetők meg a tagállamok, de a régiók, különösen a távoli és vidéki területek között is, ami magában rejti a digitális szakadék folyamatos elmélyülésének kockázatát az Európai Unión belül;

H.

mivel az iskolák lényeges szerepet játszanak a kommunikációra képes és jó ítélőképességű emberek felnevelésében, és mivel a médianevelés, valamint az ikt-nek az oktatásba való bevonása és felhasználása terén nagy különbségek vannak a tagállamok és a régiók között, a médianevelés elsősorban olyan tanárokon keresztül történhet, akik maguk is járatosak és megfelelő képzésben részesültek ezen a területen;

I.

mivel a médianevelés döntő szerepet játszik az Európai Unión belüli magas szintű médiaműveltség elérésében, ami a politikai képzés fontos része, és segít az embereknek abban, hogy aktív polgárként tanúsított magatartásuk formálásban, valamint abban, hogy tisztában legyenek jogaikkal és kötelezettségeikkel; mivel a jól tájékozott, nagykorú polgárok a pluralista társadalom alapját képezik, és mivel a saját tartalmak és médiatermékek létrehozása révén olyan képességek sajátíthatók el, amelyek lehetővé teszik a professzionálisan létrehozott médiatartalmak alapelveinek és értékeinek mélyrehatóbb megértését;

J.	mivel a médiapedagógiai munka az idősebbek körében kevésbé bevett, mint a fiatalok körében, és mivel az idősek körében gyakran tapasztalhatók félelmek és korlátok az új médiaformákkal kapcsolatban;

K.	mivel a személyes adatok biztonságával kapcsolatos veszélyek egyre kifinomultabbak és egyre sokasodnak, és mivel ez nagy kockázatot jelent a kevésbé járatos felhasználók számára;

L.	mivel a médiaműveltség nélkülözhetetlen kulcsképességet jelent az információs és kommunikációs társadalomban;

M.

mivel a média lehetőséget nyújt a világszintű kommunikációra és a világra való nyitásra, a demokratikus társadalmak alappillérét képezi, és tudást, valamint információt közvetít, és mivel az új digitális média által kínált pozitív részvételi és kreatív lehetőségekre, és a polgárok politikai folyamatokban való részvételének ebből eredő javulására;

N.	mivel a jelenleg rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a médiaműveltség Európai Unióban tapasztalható helyzetéről pontos információkkal lehessen szolgálni;

O.	mivel a médiaműveltség döntő jelentőségét az UNESCO is elismeri, például a médianevelésről szóló grünwaldi nyilatkozatban (1982) és a 2007. évi „Párizsi Menetrend – Tizenkét ajánlás a médianeveléshez” című dokumentumban;

Alapvető kérdések

1.   üdvözli a Bizottság említett közleményét a digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítéséről, de javítást tart szükségesnek a médiaműveltség támogatását célzó európai koncepció kidolgozása során, különösen a klasszikus médiaformák bevonását és a médianevelés fontosságának elismerését illetően;

2.   üdvözli a Tanács interkulturális kompetenciákról szóló 2008. május 22-i következtetéseit; elvárja, hogy a tagállamok nyomatékosan lépjenek fel a médiaműveltség előmozdításáért, és javasolja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 89/552/EGK irányelvben meghatározott tagállami kapcsolattartó bizottság nevelési szakértőkkel való megerősítését;

3.   sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el ajánlást és fejlesszen ki cselekvési tervet a médiaműveltségről; felszólítja a Bizottságot, hogy 2009-ben megfelelő formában szervezze meg az audiovizuális médiaszolgálatok kapcsolattartó bizottságának ülését az információcsere lehetővé tétele és a lehető leghatékonyabb együttműködés rendszeres alapon történő biztosítása érdekében;

4.   kéri, hogy az audiovizuális és elektronikus kommunikáció szabályozásáért felelős hatóságok működjenek együtt a médiaműveltség javításában a különböző szinteken. elismeri, hogy különösen országos szinten kell kidolgozni a magatartási kódexeket és közös szabályozási kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy minden érintett félnek részt kell vennie rendszeres kutatás támogatásában, valamint a médiaműveltség különböző szempontjainak és dimenzióinak rendszeres elemzésében;

5.   azt javasolja a Bizottságnak, hogy a „Médiaműveltség” szakértői csoportot a médianevelési szempontok megvitatására is használja fel, és növelje a megbeszélések gyakoriságát, valamint rendszeresen tanácskozzon valamennyi tagállam képviselőivel;

6.   megállapítja, hogy a politika és a médiakészítők, a rádió- és televíziótársaságok és a médiavállalkozások mellett mindenekelőtt a kis helyi intézmények, mint például a könyvtárak, népfőiskolák, a polgári, kulturális és médiaközpontok, az oktatási és továbbképző intézmények, a polgári média (például a nyílt csatornák) járulhatnak hozzá aktívan a médiaműveltség ösztönzéséhez;

7.   a 89/552/EGK irányelv 26. cikkére tekintettel felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Unióban a médiaműveltség hosszú távú előmozdítása érdekében dolgozza ki a médiaműveltség mutatóit;

8.   megállapítja, hogy médiaműveltség alatt azoknak a képességeknek a birtoklása értendő, amelyek a különféle médiaformák önálló használatához, a médiaágazat és a médiatartalmak különféle szempontjainak megértéséhez és kritikus értékeléséhez, valamint ahhoz szükségesek, hogy az egyén maga változatos keretben képes legyen kommunikálni, valamint médiatartalmakat létrehozni és elterjeszteni; megállapítja emellett, hogy a sok rendelkezésre álló forrásra való tekintettel mindenekelőtt arról a képességről van szó, hogy az új média adat- és képfolyamából célzott információkat tudjunk kiszűrni, és ezeket rendezni tudjuk;

9.   hangsúlyozza, hogy a médianevelés a fogyasztói tájékoztatási politika, a szellemi tulajdonjogok tudatos és tájékozott kezelése, a polgárok aktív demokratikus részvétele és a kultúraközi párbeszéd kulcsfontosságú elemét képezi;

10.   arra bíztatja a Bizottságot, hogy az Unió valamennyi szervével, valamint a helyi és regionális közigazgatási szervekkel együttműködve építse ki a médiaműveltség előmozdítását célzó politikáját, és erősítse meg az együttműködést az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal;

Célcsoportok és célok

11.   hangsúlyozza, hogy a médianevelési tevékenységekbe minden polgárt be kell vonni: a gyermekeket, a fiatalokat, a felnőtteket, az idősebbeket és a fogyatékkal élőket;

12.   rámutat arra, hogy a médiaműveltség nem hivatalosan a média által kínált szolgáltatások kiválasztásába történő bevezetéskor kezdődik – hangsúlyozva e tekintetben a szülők médianevelésének fontosságát, akik meghatározó szerepet játszanak a gyermekek médiahasználati szokásainak alakításába –, és az iskolai környezetben és az egész életen át tartó tanulás során folytatódik, és erősödik a nemzeti és állami hatóságok, valamint a szabályozó hatóságok tevékenysége, továbbá a média területén működő szereplők és intézmények munkája révé;

13.   megállapítja, hogy a médianevelés célja a média és annak tartalmainak hozzáértő és kreatív kezelése, a médiatermékek kritikus elemzése, a médiaipar működésének megértése és médiatartalmak önálló előállítása;

14.   azt ajánlja, hogy a médianevelés adjon tájékoztatást a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának jelentőségéről is, és foglalja magában az Internetre, az adatbiztonságra, a magánszféra védelmére, valamint az információs önrendelkezési jogra vonatkozó felvilágosítást is; hangsúlyozza, hogy a médiával kapcsolatos új készségek felhasználóiban tudatosítani kell az információbiztonsághoz és a személyes adatok biztonságához, valamint az interneten keresztül terjedő erőszakkal kapcsolatos kockázatokhoz fűződő esetleges veszélyeket;

15.   rámutat arra, hogy a reklám nagy helyet foglal el a média által kínált szolgáltatások körében; hangsúlyozza, hogy a médiaműveltségnek a reklámokban alkalmazott eszközök és gyakorlatok értékeléséhez szükséges ismérveket is közvetítenie kell;

Az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés szavatolása

16.   felszólítja az európai politika felelőseit, hogy az információs és kommunikációs infrastruktúra kiépítésével, és különösen a kevésbé ellátott területeken a széles sáv rendelkezésre bocsátásával csökkentse a tagállamok, valamint a város és a vidék közötti digitális szakadékot;

17.   megállapítja, hogy az állami gondoskodás részét képezi a széles sávú internethez való hozzáférés biztosítása is, amit széles körű és jó minőségű kínálatnak, valamint elérhető áraknak kell jellemezniük és követeli, hogy minden polgárnak legyen lehetősége ésszerű költségű széles sávú kapcsolat használatára;

Médianevelés az iskolákban és a tanárképzés részeként

18.   hangsúlyozza, hogy a médianevelésnek a formális oktatás részét kell képeznie, amelyhez valamennyi gyermek hozzáfér, és amelynek valamennyi oktatási szinten a tanterv szerves alkotórészét kell képeznie;

19.   kéri, hogy a médiaműveltség kilencedik kulcskompetenciaként kerüljön be az egész életen át tartó tanulás 2006/962/EK ajánlás szerinti európai referenciakeretébe;

20.   azt ajánlja, hogy a médianevelés legyen a lehető legnagyobb mértékben gyakorlati irányultságú, és azt kössék össze gazdasági, politikai, irodalmi, társadalomtudományi, művészeti és információtechnológiai tárgyakkal, és több tárgyat felölelő, iskolán kívüli projektekkel összekapcsolt megközelítést javasol;

21.   az oktatási intézményeknek javasolja, hogy – mint a médiaműveltség gyakorlati oktatására szolgáló intézkedést – támogassák a médiatermékek előállítását (a nyomtatott, audiovizuális és új médiumok területén) diákok és tanárok bevonásával;

22.   felszólítja a Bizottságot, hogy a médiaműveltség mutatóinak a beharangozott elkészítésekor vegye figyelembe mind az iskolai oktatás minőségét, mind a tanárok e területen való képzését;

23.   megállapítja, hogy a pedagógiai és oktatáspolitikai szempontok mellett fontos szerepet játszik a technikai felszereltség és az új technológiákhoz való hozzáférés is, és hangsúlyozza, hogy jelentősen javítani kell az iskolai infrastruktúrát, hogy minden iskolás gyermeknek lehetővé tegyék a számítógépekhez, az internethez, a nagy sebességű széles sávú szolgáltatásokhoz, az ikt-hez, valamint a megfelelő oktatáshoz való hozzáférést;

24.   hangsúlyozza, hogy a speciális iskolákban különösen fontos a médianevelés, mivel számos fogyatékosság esetében a kommunikációs akadályok áthidalásában jelentős funkciót tölthet be a média;

25.   azt ajánlja, hogy minden oktatási szint tanárainak a képzésébe építsenek be kötelező médiapedagógiai modulokat, hogy intenzív képzést érjenek el; felszólítja ezért az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy a tanárok minden szakon és iskolatípusnál részesüljenek képzésben az audiovizuális tanítási segédeszközök alkalmazásáról és a médianevelés problémáiról;

26.   hangsúlyozza, hogy szükség van az információk, a bevált gyakorlatok és – az oktatás területén – a pedagógiai módszerek tagállamok közötti rendszeres cseréjére;

27.   felszólítja a Bizottságot, hogy a MEDIA program utódprogramjánál dolgozzon ki külön részt a médiaműveltség ösztönzésére, mert jelenlegi formájában a program csak kismértékben járul hozzá a médiaműveltség ösztönzéséhez; támogatja emellett a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy Media Mundus néven új programot dolgoz ki az audiovizuális területen folyó nemzetközi együttműködés támogatására; szorgalmazza, hogy az Európai Unió támogatási programjaiba, különösen a Comenius, az élethosszig tartó tanulás, az eTwinning, a biztonságosabb internet és az Európai Szociális Alap programokba hangsúlyosabban építsék be a médiaműveltséget;

Idősebbek médianevelése

28.   hangsúlyozza, hogy az idősekkel végzett médiamunkára ott kell sort keríteni, ahol az idősek tartózkodnak, pl. egyesületekben, idősek otthonában, a védett önálló lakhatást biztosító intézményekben, szabadidős és hobbicsoportokban, a kezdeményezések keretében és a nyugdíjas körökben, és hogy vegyék figyelembe a résztvevők heterogén életkörülményeit és tapasztalatait;

29.   megállapítja, hogy a digitális hálózatok különösen az idősebbek számára lehetőséget kínálnak arra, hogy kommunikatívan részt vegyenek a mindennapokban, és a lehető legtovább megőrizzék önállóságukat;

30.   utal arra, hogy az idős korban zajló médianevelésnél figyelembe kell venni az idősebb emberek életkörülményeit és tapasztalatait, valamint a médiákhoz fűződő saját kapcsolatukat;

*

* *

31.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 332., 2007.12.18., 27. o.

(2)  HL L 149., 2005.6.11., 1. o.

(3)  HL L 327., 2006.11.24., 12. o.

(4)  HL L 378., 2006.12.27., 72. o.

(5)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(6)  HL C 25. E, 2004.1.29., 205. o.

(7)  HL C 193. E, 2006.8.17., 117. o.

(8)  HL C 296. E, 2006.12.6., 120. o.

(9)  HL C 141., 2008.6.7., 14. o.

(10)  HL C 140., 2008.6.6., 8. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/15

---

A kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések

P6_TA(2008)0607

Az Európai Parlament 2008. december 16-i állásfoglalása a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes mellékleteinek a kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági irányelvtervezetről

(2010/C 45 E/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás), különösen annak 150. cikke (1) bekezdésére (1),

—	tekintettel a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes mellékleteinek a kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági irányelvtervezetre,

—

tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. október 1-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0602) (a tőkekövetelmény-irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslat),

—	tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2008. november 12-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0704) (a hitelminősítő intézetekről szóló rendeletre irányuló javaslat),

—	tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (2) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (2) bekezdésére, és 81. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

A.	mivel a Bizottság előterjesztette a tőkekövetelmény-irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatát;

B.

mivel a Bizottság szintén előterjesztette a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes mellékleteinek a kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló irányelvtervezetét, amely a külső hitelminősítő intézmények (KHMI) általi közzétételre vonatkozó rendelkezést is tartalmaz;

C.	mivel a Bizottság ezt követően előterjesztette a hitelminősítő intézetekről szóló rendeletre irányuló javaslatát;

D.	mivel a KHMI és a hitelminősítő intézetek közzétételre és átláthatóságra vonatkozó kötelezettségeit egységesen és következetesen kell kezelni;

E.	mivel a Bizottság által javasolt, a KHMI-re vonatkozó közzétételi kötelezettségek túlmutatnak a technikai kiigazításon, és ezért megfelelő vizsgálatot igényelnek a Parlament részéről, továbbá az együttdöntési eljárással összhangban kell kezelni őket;

F.

mivel ezen egységesség és következetesség valamint a Parlament általi megfelelő vizsgálat megköveteli, hogy a KHMI közzétételre vonatkozó kötelezettségeit az együttdöntési eljárásnak megfelelően, vagy a tőkekövetelmény-irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslat, vagy pedig a hitelminősítő intézetekről szóló rendeletre irányuló javaslat keretében kezeljék;

G.	mivel támogatja a fennmaradó technikai módosításokat;

1.   ellenzi a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes mellékleteinek a kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági irányelvtervezet elfogadását;

2.   úgy véli, hogy a Bizottság irányelvtervezete túllépi a 2006/48/EK irányelvben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza intézkedéstervezetét, és nyújtson be újat a bizottságnak;

4.   az irányelvtervezet alábbi módosítását javasolja:

A BIZOTTSÁG ÁLTAL JAVASOLT SZÖVEG	MÓDOSÍTÁS
1. módosítás Irányelvtervezet – módosító jogszabály 1. cikk – 3. pont 2006/48/EK irányelv VI melléklet – 2. rész – 7. pont
(3) A VI. melléklet második részében a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:	törölve
7. Az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a külső hitelminősítő intézmények által alkalmazott, a hitelminősítések meghatározására szolgáló módszerek alapelvei nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek az összes lehetséges felhasználó részére annak eldöntése céljából, hogy azokat megfelelő módon vezették-e le. Az illetékes hatóságoknak továbbá meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az értékpapírosítási pozíciókhoz kapcsolódó hitelminősítésekre tekintettel a külső hitelminősítő intézmény kötelezett legyen az ügylet struktúrájára, az eszközállomány teljesítményére és ennek a hitelminősítésre gyakorolt hatására vonatkozóan folyamatos összefoglaló tájékoztatás készítésére. Ezt az összefoglaló tájékoztatást a hitelminősítéseket a 96. cikk alkalmazásában felhasználó összes hitelintézet számára hozzáférhetővé kell tenni.

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(2)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/17

---

A szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő reklámja elleni küzdelem

P6_TA(2008)0608

Az Európai Parlament 2008. december 16-i állásfoglalása a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő reklámja elleni küzdelemről (0045/2006, 1476/2006, 0079/2003, 0819/2003, 1010/2005, 0052/2007, 0306/2007, 0444/2007, 0562/2007 stb. számú petíció) (2008/2126(INI))

(2010/C 45 E/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a 0045/2006, 1476/2006, 0079/2003, 0819/2003, 1010/2005, 0052/2007, 0306/2007, 0444/2007, 0562/2007 számú és más petíciókra,

—	tekintettel a Petíciós Bizottságnak a 0045/2006 számú és más petíciókkal foglalkozó korábbi üléseire,

—	tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (kodifikált változat) (1),

—	tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv) (2),

—	tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) (3),

—	tekintettel a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megrendelt „A szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlata a fogyasztók és kkv-k védelmére irányuló jelenlegi és jövőbeni belső piaci jogalkotás összefüggésében” (IP/A/IMCO/FWC/2006–058/LOT4/C1/SC6) című tanulmányra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 192. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0446/2008),

A.

mivel a Parlament több mint 400 petíciót kapott, ami csak a töredékét jelenti azoknak a kisvállalkozásoknak, amelyek azt állítják, hogy a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő reklámjának áldozatául estek, és következésképpen lelki stresszt, bűntudatot, szégyenkezést és frusztrációt éltek át, és pénzügyi veszteséget szenvedtek;

B.

mivel ezek a panaszok a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó egyes társaságok által folytatott, széles körben elterjedt és összehangolt, több ezer vállalatot érintő, határokon átnyúló, azaz az Európai Unión belül két vagy több tagállamban végzett tevékenységeket magában foglaló félrevezető üzleti gyakorlatot tükröznek, jelentős pénzügyi hatást gyakorolva az érintett üzleti vállalkozásokra, és mivel nincs olyan közigazgatási mechanizmus vagy jogi eszköz, amely lehetővé tenné a nemzeti bűnüldöző szervek számára a határokon átnyúló hatékony együttműködést;

C.	mivel az ilyen gyakorlat félrevezető jellege nyilvánvalóbbá válik, ha az elektronikus úton valósul meg, és az interneten keresztül elterjed (lásd a 0079/2003. sz. petíciót);

D.

mivel a kifogásolt üzleti gyakorlat jellemzően az üzleti vállalkozásnak a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaság általi, rendszerint levélben való, a vállalkozás elnevezésének és címének megadására vagy aktualizálására felkérő megkereséséből áll, azt a hamis benyomást keltve bennük, hogy díjmentesen kerülnek felvételre a szakmai címjegyzékbe; mivel az aláírók számára később derül ki, hogy valójában szándékukon kívül a szakmai címjegyzékbe való szereplésről szóló – általában legalább hároméves – szerződést írtak alá nagyjából 1 000 euró éves díjért;

E.	mivel az említett eljárás során alkalmazott űrlap rendszerint kétértelmű és nehezen érthető, és a szakmai címjegyzékbe való díjmentes felvétel képzetét kelti, ám valójában a szakmai címjegyzékben való reklámozásról szól, és nem kívánt szerződésbe csalja az üzleti vállalkozásokat;

F.	mivel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó vállalkozások más vállalkozásokkal fennálló viszonyát illetően sem specifikus EU-jogszabály, sem nemzeti jogszabályok nincsenek a tagállamokban, és mivel a tagállamok diszkrecionális joga az átfogóbb és mélyrehatóbb jogszabályok bevezetése;

G.

mivel a 2006/114/EK irányelv az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre is vonatkozik, és a megtévesztő reklámot a következőképpen határozza meg: „minden olyan reklám, amely bármilyen módon – beleértve a megjelenítését is – megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy amely ugyanilyen okok miatt kárt okoz vagy kárt okozhat valamely versenytársnak”; mivel azonban a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok más üzleti vállalkozásokkal folytatott ilyen gyakorlata elleni fellépés jelentős gyakorlati akadálya a „félrevezető” kifejezés eltérő értelmezése;

H.

mivel a 2005/29/EK irányelv tiltja „a reklámanyagban számla vagy más hasonló, fizetésigényt megfogalmazó dokumentum” küldését, „amely tévesen azt a benyomást kelti a fogyasztóban, hogy már megrendelte a reklámozott terméket”; mivel azonban ez az irányelv nem vonatkozik a vállalkozások közötti félrevezető gyakorlatra, és ezért a jelenlegi formájában nem lehet rá támaszkodni a petíciók benyújtóinak való segítségnyújtáskor; mivel azonban ez az irányelv nem zárja ki a tisztességtelen üzleti gyakorlatra vonatkozó nemzeti jogszabályok rendszerét, amely minden körülmények között egyaránt alkalmazandó lenne a fogyasztókra és a vállalkozásokra;

I.

mivel a 2005/29/EK irányelv nem zárja ki, hogy a tagállamok nemzeti jogukban kiterjesszék annak alkalmazási körét a vállalkozásokra is; mivel azonban ez különböző szintű védelem kialakulásához vezet az egyes tagállamokban a félrevezető szakmai címjegyzékekkel foglalkozó vállalkozásoknak áldozatul eső vállalkozások tekintetében;

J.

mivel a 2006/2004/EK rendelet a „Közösségen belüli jogsértést” a következőképpen határozza meg: „minden olyan cselekmény vagy mulasztás, amely ellentétben áll a fogyasztók érdekei védelmét szolgáló […] jogszabályokkal, és amely sérti vagy sértheti valamely, a cselekmény vagy a mulasztás elkövetésének helye, a felelős eladó vagy szolgáltató letelepedésének helye, illetve a cselekmény vagy mulasztás elkövetésére vonatkozó bizonyíték vagy vagyoni érték helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók kollektív érdekeit”, mivel azonban ez az irányelv nem vonatkozik a vállalkozások közötti félrevezető gyakorlatra, és ezért a jelenlegi formájában arra sem lehet támaszkodni a petíciók benyújtóinak való segítségnyújtáskor;

K.

mivel a petíciók benyújtóinak többsége a „European City Guide”-ként ismert szakmai címjegyzéket nevezte meg (melynek tevékenységei ellen bírósági és közigazgatási eljárás indult), de olyan más szakmai címjegyzékeket is megemlítettek, mint a „Construct Data Verlag”, a „Deutscher Adressdienst GmbH” és a „NovaChannel”; mivel azonban a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó többi társaság jogszerű üzleti gyakorlatot folytat;

L.

mivel az ilyen tisztességtelen üzleti gyakorlat főként a kisvállalkozásokat veszi célba, de kiterjed a szakemberekre és akár a nonprofit intézményekre is, például a civil szervezetekre, a jótékonysági intézményekre, az iskolákra, könyvtárakra és a helyi társadalmi klubokra, például a zenekari klubokra;

M.

mivel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran az áldozatok tagállamától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, megnehezítve az áldozatok számára, hogy védelmet kérjenek a nemzeti hatóságoktól a „félrevezető” kifejezés tagállamonként eltérő értelmezése miatt; mivel az áldozatok gyakran a nemzeti jogi keretektől és a fogyasztóvédelmi hatóságoktól sem kapnak jogorvoslatot, azon az alapon, hogy a jogszabály célja a fogyasztók, nem pedig az üzleti vállalkozások védelme; mivel kisvállalkozás lévén a legtöbb áldozat gyakran híján van a peres úton történő hatékony jogorvoslatot lehetővé tevő erőforrásoknak, és mivel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó vállalkozások esetében az önszabályozó mechanizmusok kevéssé számítanak, tekintettel arra, hogy a félrevezető reklámozást folytatók figyelmen kívül hagyják azokat;

N.

mivel az ilyen gyakorlat áldozatától maga a szakmai címjegyzékkel foglalkozó társaság, vagy az általa szerződtetett adósságbehajtó ügynökség követeli szigorúan a fizetést; mivel az áldozatok arról panaszkodnak, hogy az ilyen eljárás miatt veszélyben és fenyegetve érzik magukat, és sok közülük végül inkább kényszeredetten fizet, csakhogy a további zaklatást elkerülje;

O.	mivel a fizetést visszautasító áldozatok ellen csak kevés kivétellel indult bírósági eljárás;

P.

mivel számos tagállam jellemzően figyelemfelkeltő jellegű kezdeményezést fogadott el a probléma kezelése érdekében a potenciális érintett vállalkozások körében, és mivel ez magában foglalja az információ megosztását, a tanácsadást, a hatóságok figyelmeztetését és egyes esetekben nyilvántartás vezetését a panaszokról;

Q.

mivel Ausztria 2000 óta módosította a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályát, és mivel annak 28a. szakasza jelenleg kimondja: „Az üzleti tevékenység vagy a verseny keretében tilos reklámozni a címjegyzékekben, például sárga oldalakban, telefonkönyvekben vagy hasonló címlistákban való nyilvántartásba vételt fizetési utalvány, fizetési megbízás, számla ellenében, illetve helyesbítést vagy más hasonlót kínálni, illetve egyéb nyilvántartásba vételt felajánlani anélkül, hogy egyértelműen közölnék és grafikailag is jól láthatóan feltüntetnék, hogy az ilyen reklám kizárólag a szerződésre való ajánlattétel”;

R.	mivel az ilyen gyakorlatokat évek óta alkalmazzák, és ezzel számos áldozatot ejtenek, és jelentős károkat és torzulásokat okoznak a belső piacon;

1.   aggodalmának ad hangot a petíciók benyújtói által felvetett problémával kapcsolatban, amely széles körben elterjedtnek és a határokon átnyúló jellegűnek tűnik, és amely jelentős pénzügyi hatással jár, különösen a kisvállalkozásokra;

2.   úgy ítéli meg, hogy e probléma határokon átnyúló jellege a közösségi intézményekre hárítja annak felelősségét, hogy megfelelő jogi megoldást nyújtsanak az áldozatoknak, például hogy a megtévesztő reklám alapján kötött szerződések érvényessége hatékonyan megtámadható és megsemmisíthető legyen, és hogy az áldozatoknak lehetősége legyen az általuk kifizetett pénz visszafizettetésére;

3.   sürgeti az áldozatokat, hogy jelentsék be az üzleti csalásokat a nemzeti hatóságoknak, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges „know-how”-t a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak ahhoz, hogy be tudják nyújtani panaszukat a kormányzati és nem kormányzati szervekhez, biztosítva a nyitott kommunikációs csatornákat és azt, hogy az áldozatok tudják, a tanácsadás rendelkezésükre áll, így kérhetnek megfelelő tanácsot, mielőtt rendeznék a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságok által tőlük követelt díjakat; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzák létre és tartsák fenn az ilyen panaszok központosított adatbázisát;

4.   sajnálja, hogy az ilyen gyakorlat széles körben való elterjedése ellenére az európai uniós és a nemzeti jogi szabályozás nem tűnik megfelelőnek arra, hogy a védelemhez jelentős eszközöket és hatásos jogorvoslatot nyújtson, illetve hogy azt nem hajtják végre megfelelően nemzeti szinten; sajnálja, hogy a nemzeti hatóságok is képtelennek tűnnek jogorvoslat nyújtására;

5.   üdvözli az európai és a nemzeti üzleti szervezetek által a tagjaik körében a figyelemfelkeltés érdekében tett erőfeszítéseket, és felhívja azokat, hogy a helyi szervezetekkel együttműködve tegyék intenzívebbé erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy először is kevesebb ember váljon a megtévesztő szakmai címjegyzékek áldozatává; aggályát fejezi ki amiatt, hogy néhány ilyen szervezet ellen a tudatosító tevékenységeik során megnevezett félrevezető szakmai címjegyzékekkel foglalkozó cégek állítólagos rágalmazás és hasonló vádak miatt bírósági eljárást indítottak;

6.   üdvözli az egyes tagállamok, például az Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság, de különösen az Ausztria által annak érdekében tett intézkedéseket, hogy megkíséreljék megakadályozni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságokat a megtévesztő gyakorlat folytatásában; úgy véli azonban, hogy ezek az erőfeszítések elégtelenek és változatlanul szükség van az ellenőrzés nemzetközi szintű összehangolására;

7.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti és az európai üzleti képviseleti szervezetekkel teljes együttműködésben tegyenek erőfeszítéseket a problémával kapcsolatos figyelemfelkeltés érdekében azért, hogy több embert tájékoztassanak és tegyenek képessé a megtévesztő reklám elkerülésére, amely nem kívánt reklámszerződések megkötésére csábíthatná őket;

8.   felhívja a Bizottságot arra, hogy a „A XXI. század Európájának egységes piaca” című közleményében javasolt kisvállalkozásokkal kapcsolatos európai kezdeményezés keretében foglalkozzon az üzleti csalások problémájával, és az Enterprise Europe Network és a SOLVIT hálózatait, valamint az érintett főigazgatóságok portáljait is használja fel a tájékoztatásra és a problémával kapcsolatos segítségnyújtásra;

9.   sajnálja, hogy a 2006/114/EK irányelv, amely az üzleti vállalkozások közötti, itt tárgyalthoz hasonló ügyletekre vonatkozik, vagy elégtelen a hatékony jogorvoslathoz, vagy pedig nem megfelelően kerül végrehajtásra a tagállamokban; kéri a Bizottságot, hogy 2009 decemberéig készítsen jelentést a 2006/114/EK irányelv oly módon történő módosításának megvalósíthatóságáról és következményeiről, hogy az kiegészüljön a félrevezetőnek tekintett gyakorlatok „fekete” és „szürke” listájával;

10.   emlékeztet arra, hogy noha a Bizottság nem rendelkezik jogkörrel a 2006/114/EK irányelv közvetlenül magánszemélyekkel vagy társaságokkal szembeni foganatosítására, a Szerződés őreként köteles azt biztosítani, hogy az irányelvet a tagállamok megfelelően és hatékonyan hajtsák végre; ezért felhívja a Bizottságot, hogy győződjön meg róla, a tagállamok teljes körűen és hatékonyan ültetik át a 2005/29/EK irányelvet, annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban garantálják a védelmet, valamint, hogy befolyásolja és alakítsa a rendelkezésre álló törvényi és eljárásjogi eszközöket – mint a 84/450/EGK irányelv esetében, amely eszközöket biztosított Ausztriának, Spanyolországnak és Hollandiának –, ezáltal is teljesítve a Szerződés őrzőjeként a vállalkozások védelme tekintetében rá háruló kötelezettséget, mindeközben biztosítva, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága ne sérüljön;

11.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a 2006/114/EK irányelv végrehajtásának ellenőrzését, leginkább azokban a tagállamokban, amelyekben a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságok székhelye található, de különösen Spanyolországban, ahol a petíciókat benyújtók által leggyakrabban megnevezett, szakmai címjegyzékkel foglalkozó társaság székhelye van, valamint a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, ahol olyan bírósági ítéletet hoztak az áldozatokkal szemben, amely megkérdőjelezi a 2006/114/EK irányelv említett országokban történő végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek megállapításairól;

12.   sajnálja, hogy a 2005/29/EK irányelv hatálya nem terjed ki az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre, és hogy a tagállamok vonakodni látszanak az irányelv hatályának kiterjesztésétől; megjegyzi azonban, hogy a tagállamok egyoldalúan is kiterjeszthetik nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályaikat az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre, és tevékenyen erre ösztönzi a tagállamokat, valamint arra is, hogy a 2006/2004/EK rendelet szerint biztosítsák az együttműködést a tagállami hatóságok között, hogy lehetővé váljon az EU-ban vagy harmadik országban létrehozott, szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok ilyen jellegű, határokon átnyúló tevékenységeinek felderítése; kéri továbbá a Bizottságot, hogy 2009 decemberéig nyújtson be jelentést a 2005/29/EK irányelv oly módon történő módosításának megvalósíthatóságáról és következményeiről, hogy hatálya kiterjedjen az üzleti vállalkozások közötti szerződésekre is, különös tekintettel az irányelv I. melléklet 21. pontjára;

13.   üdvözli az Ausztria által mutatott példát, amely külön tiltást vezetett be nemzeti jogszabályába a megtévesztő szakmai címjegyzékekre vonatkozóan, és felhívja a Bizottságot, hogy – a probléma határokon átnyúló jellegére figyelemmel – az osztrák modell alapján tegyen javaslatot a 2005/29/EK irányelv hatókörének kiterjesztésére, olyan formában, amely kifejezetten tiltja a szakmai címjegyzékekben való reklámozást, hacsak a lehetséges ügyfeleket egyértelműen és jól olvashatóan arról nem tájékoztatják, hogy az ilyen reklám kizárólag egy ajánlat a fizetés ellenében való szerződésre;

14.   megjegyzi, hogy a nemzeti szabályozás gyakran elégtelen a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó, más tagállamban letelepedett társaságokkal szembeni jogorvoslat kereséséhez, és ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse elő a nemzeti hatóságok közötti tevékenyebb, határokon átnyúló együttműködést annak érdekében, hogy hatékonyabb jogorvoslatot nyújthassanak az áldozatoknak;

15.   sajnálja, hogy a 2006/2004/EK rendelet nem vonatkozik a vállalkozások közötti ügyletekre és ezért arra nem lehet támaszkodni a félrevezető szakmai címjegyzékek elleni fellépés eszközeként; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen az alkalmazási kör ennek megfelelő kiterjesztésére irányuló jogalkotási javaslatot;

16.   üdvözli Belgium példáját, ahol a megtévesztő gyakorlat által érintettek valamennyien a lakóhelyük szerinti országukban tehetnek jogi lépéseket;

17.   megjegyzi, hogy az osztrák tapasztalatok azt mutatják, hogy az áldozatok joga, miszerint szakmai szervezetek vagy hasonló testületek kollektíven indíthatnak peres eljárást a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó vállalkozások ellen, hatékony jogorvoslatnak tűnik, amelyet az EK versenyjogi szabályai megsértése miatt kártérítéshez kapcsolódóan a DG COMP, illetve a fogyasztók európai szintű kollektív jogorvoslatával kapcsolatban a DG SANCO által jelenleg vizsgált kezdeményezések is átvehetnének;

18.   annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy a megtévesztő reklám áldozatainak egyértelműen meghatározható nemzeti hatóság álljon rendelkezésére, amelyhez panaszt nyújthatnak be, és amelytől jogorvoslatot kérhetnek még az ezekhez hasonló olyan esetekben is, amikor a megtévesztő reklám áldozatai üzleti vállalkozások;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemzeti ügynökségeknek a bevált gyakorlatokat tartalmazó iránymutatásokat, amelyeket akkor lehet követni, ha a megtévesztő reklámmal kapcsolatos eseteket hoznak tudomásukra;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a harmadik országokkal és az illetékes nemzetközi szervezetekkel való nemzetközi együttműködésre annak érdekében, hogy a harmadik országokban letelepedett, a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó megtévesztő társaságok ne tudjanak kárt okozni az Európai Unióban letelepedett üzleti vállalkozásoknak;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

(2)  HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(3)  HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

(4)  HL L 166., 1998.6.11., 51. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/23

---

Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007–2010)

P6_TA(2008)0624

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervről (2007–2010) (2008/2098(INI))

(2010/C 45 E/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 18., 136., 145., 149. és 150. cikkére,

—	tekintettel a „Mobilitás – eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007–2010)” című, 2007. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0773),

—	tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvre (2),

—	tekintettel a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendeletre (4),

—

tekintettel a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1972. március 21-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendeletre (5),

—	tekintettel „A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül” című, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0359),

—	tekintettel a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési tervről szóló 2007. január 25-i zárójelentésre (COM(2007)0024),

—	tekintettel a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési tervről szóló, 2002. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2002)0072),

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „Az Európai Unióról szóló 2007-es gazdasági felmérés: a földrajzi foglalkoztatási mobilitás akadályainak elhárítása” című dokumentumára, és különösen annak 8. fejezetére,

—	tekintettel a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0424),

—	tekintettel a 2007–2010-es időszakra vonatkozó, 2006 júniusában elfogadott EURES iránymutatásra (EURES-iránymutatások),

—	tekintettel a Bizottság által 2007. március 16-án benyújtott, „Úton az egységes európai munkaerőpiac felé: az EURES hozzájárulása” című 2004–2005. évi EURES tevékenységi jelentésre (COM(2007)0116),

—	tekintettel az „Úton az egységes európai munkaerőpiac felé: az EURES hozzájárulása” című 2004–2005. évi EURES tevékenységi jelentésre vonatkozó B6-0136/2007. számú szóbeli választ igénylő kérdést követően elfogadott, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányát a Tanács ülésén képviselők 2000. december 14-i állásfoglalására a mobilitási cselekvési tervről (7),

—	tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a Bizottság „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című 2008. július 2-i közleményére (COM(2008)0412),

—	tekintettel a 2006-os 261. sz. különleges Eurobarometer felmérésre az Európai Foglalkoztatási és Szociális Politkáról, amely szerint az uniós polgárok a mobilitást egyre fontosabbnak tartják,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A6-0463/2008),

A.	mivel a mozgás és tartózkodás szabadsága rögzítve van az EK-Szerződés 18. és 43. cikkében, és mivel a mobilitásnak az oktatás és képzés területén való ösztönzése a 149. és 150. cikkeiben elő van írva;

B.	mivel a foglalkoztatási mobilitás a lisszaboni stratégia célkitűzései megvalósításának kulcsfontosságú eszköze, de az Unióban még mindig nagyon alacsony, még a nők körében is;

C.	mivel a munkavállalók uniós szintű, biztonságos mobilitása a Szerződés által az uniós polgárok számára biztosított alapvető jogok egyike, az európai szociális modell alappillére, valamint a lisszaboni stratégia megvalósításának egyik fő eszköze;

D.	mivel a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról és végrehajtásáról szóló közösségi jogszabályokat szükség esetén úgy kellene módosítani, hogy tükrözzék a mobilitás új formáit, és biztosítsák, hogy az uniós migráns munkavállalók nem veszítik el a szociális védelmet;

E.	mivel jelenleg a keresőképes korú polgárok mintegy 2%-a a hazájától különböző tagállamban él és dolgozik, és mivel az EU összes migránsainak mintegy 48%-a nő;

F.

mivel a Bizottság létrehozta az uniós polgárok mobilitásának előmozdításával foglalkozó magas szintű szakértői csoportot, amelynek fő célja olyan intézkedések meghatározása, amelyek segítségével fokozni lehet a fiatalok mobilitását, növelni lehet a szakmai képzés terén megvalósuló mobilitás támogatását, illetve erősíteni lehet a művészek, vállalatvezetők és önkéntesek mobilitását;

G.	mivel a megújított szociális menetrend szorosan érinti a mobilitás kérdését, meghatározza annak lehetőségeit és a hozzáférés, illetve a közösségvállalás alapelveit;

H.	mivel a dinamikus munkaerőpiac komoly kihívásokat jelent a munkavállalók, és különösen a kisgyermekes nők számára, és arra kényszeríti őket, hogy vagy szakmai, vagy családi életük kárára kompromisszumokat kössenek;

I.	mivel a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek elégtelensége folytán a nők nehézségekkel kénytelenek szembe nézni terhességük, a gyermek nevelése és a karrierlehetőségek tekintetében;

J.

mivel a munkavállalók szabad mozgása továbbra is a Szerződés által biztosított négy alapvető szabadságjog egyike; mivel a közösségi jogalkotásban jelentős előrelépések történtek a mozgás szabadságának biztosítása céljából, különösen a szociális szolgáltatások körében, ami megkönnyíti a munkavállalók családtagjainak mobilitását az Európai Unión belül; mivel a nemzetek közötti mobilitást akadályozó, még létező jogi és adminisztratív korlátokat fel kell számolni; mivel még többet kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók tisztában legyenek jogaikkal és érvényesítsék azokat;

K.

mivel az Európai Parlament számos állásfoglalásban mutatott rá az uniós állampolgárok mobilitása és származási országukon kívül történő letelepedésre vonatkozó joga előtt álló akadályokra, és javasolt megoldásokat azok eltörlésére, mivel a mobilitás a munkavállalók és családjuk összes tevékenysége és szükséglete tekintetében a mindennapi élet megkönnyítését foglalja magában;

L.

mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az akadályok beazonosítása és a megoldási javaslatok bemutatása nem elegendő az akadályok elhárítására és a szabad mozgás ellen ható problémák végleges megszüntetésére; mivel a múltban a közösségi intézmények számos dokumentuma foglalkozott ezekkel a problémákkal és javasolt korrekciós intézkedéseket, ezek megvalósítására azonban még nem került sor;

M.	mivel a Parlament a fenti esetekben megállapította, hogy a szükséges intézkedések alkalmazására irányuló akarat nem mindig annyira erős, mint amekkora jelentőséget a polgárok a mobilitás adminisztratív és jogi akadályai eltörlésének tulajdonítanak;

N.

mivel a Parlament több ízben kifejezte véleményét erről – az uniós állampolgárok életét közvetlenül érintő – témáról; mivel abból adódóan, hogy a Parlamentet közvetlen, demokratikus választások keretében az állampolgárok választják meg, az intézmény továbbra is aktívan munkálkodik azon, hogy megoldást találjon minden olyan problémára, amellyel az állampolgároknak szembe kell nézniük, amikor szabad mozgásra vonatkozó jogukat kívánják gyakorolni az Európai Unió területén;

O.

mivel a Parlament átérzi azt, hogy a tagállamok polgárainak unióspolgárság-tudata részben a belső piacon való munkavállalás lehetőségéből táplálkozik, és ezért nem csupán a gazdasági érdek kell, hogy hajtóereje legyen a mobilitás ösztönzésének, hanem az a cél is, hogy az uniós polgárok az uniós polgárság tudatát erősítsék;

1.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését, és ismételten kiemeli a mobilitás jelentőségét az EU munkaerőpiacának megerősítése és a lisszaboni célkitűzések megvalósítása szempontjából, legyen szó akár a munkaerőpiacon belüli, akár a tagállamok és régiók közötti mobilitásról; támogatja a cselekvési terv elindítását, és kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák az ennek keretében megvalósítandó tevékenységek előrehaladásáról;

2.   üdvözli a Bizottságnak a mobilitás méltányos alapokon – többek között az illegális foglalkoztatás és a szociális dömping megakadályozásával – történő előmozdítására irányuló kezdeményezését;

3.   üdvözli a fiatal önkéntesek európai mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem biztosított kellő időt a Parlament számára, hogy véleményt nyilváníthasson a javaslattal kapcsolatban az ajánlás elfogadása előtt;

4.   megjegyzi, hogy az Önkéntesség európai éve hatékony eszköz lenne a fiatal önkéntesek Európa-szerte megvalósuló mobilitásáról szóló tanácsi ajánlásban foglalt fellépések végrehajtására;

5.   úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a munkavállalók mobilitásának valamennyi közösségi politikába történő bevezetését, különösen azokba, amelyek a belső piac kiteljesítésével, a munkavállalók védelmével, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó szabályokkal és a nem biztonságos munka elleni védelemmel kapcsolatosak, és amelyek kihathatnak az uniós mobilitásra vagy küzdhetnek a megkülönböztetés ellen; kéri a Bizottságot, hogy kezelje a foglalkoztatási mobilitást elsőbbséget élvező horizontális politikaként, amely a tagállamokban magában foglalja a közösségi politikák valamennyi vonatkozó területét, és minden szinten bevinja a hatóságokat;

6.   hangsúlyozza, hogy a munkavállalók mobilitása azon az alapvető elven alapul, amely biztosítja a személyek szabad mozgását a belső piac keretében, az EK-Szerződésben foglaltak szerint;

7.   kéri a Bizottságot, hogy a foglalkoztatási mobilitás további ösztönzésére hosszú távú mobilitási stratégiát készítsen, amely figyelembe veszi a munkaerőpiac igényeit, a gazdasági trendeket és az EU bővítési kilátásait, hiszen csak egy hosszú távú stratégia tudja egyszerre garantálni a munkaerő szabad áramlásának konfliktusmentességét, és megfelelő módon kezelni az agyelszívás jelenségét;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szabad mozgásra vonatkozó jog gyakorlásával élni kívánó mobil női munkavállalók különleges igényeit és tegyen konkrét lépéseket annak érdekében, hogy az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv négy terültén ezeket az igényeket kielégítsék;

9.   sürgeti a Bizottságot, hogy tegye prioritássá az adminisztratív gyakorlatok egyszerűsítését és a nemzeti intézmények és hatóságok közötti adminisztratív együttműködést azok összekapcsolódását lehetővé téve, mivel a tagállamok közötti problémák hatékony megoldásában döntő szerepet játszik e szervek kapcsolata; ezenkívül úgy véli, hogy a tagállamoknak szigorúan fel kell lépniük a földrajzi mobilitás korlátai, illetve az azt nehezítő minden jogi és adminisztratív akadály ellen európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a szakmai előmenetel során a mobilitáshoz kapcsolódó tapasztalatok, társadalombiztosítási vagy nyugdíjjogosultság el nem ismerése ellen, különösen a kis- és középvállalkozások körében;

10.   úgy gondolja, hogy a Bizottság cselekvési terve foglalkozik a mobilitás főbb aspektusaival, azonban több fellépésre van szükség, különösen az oktatási rendszerek és a munkaerőpiac közötti kapcsolat szorosabbá tétele, a mobilitásról szóló, megfelelő tájékoztatás biztosítása, a mobilitásra az idegennyelv-oktatáson keresztül felkészülő munkavállalók és családjuk által megszerzett nyelvismeretek szinten tartása tekintetében, valamint nem utolsósorban a szakképzés és a tanulási rendszerek területén;

11.   felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az idegennyelv-oktatást (különösen a felnőttek számára), hiszen a nyelvi korlát a munkavállalók és családjuk mobilitása elé háruló egyik legfőbb akadály;

12.   úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy az egyik tagállamból másikba költöző polgárok munkajogait és kollektív szerződéseit teljes mértékben tiszteletben tartják az adott állam állampolgárai és a nem állampolgárok közötti megkülönböztetés nélkül; úgy véli, hogy ennek érdekében a Bizottság intézkedéseinek arra kellene összpontosítaniuk, hogy a migráns polgárok számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, és azok ne váljanak olcsó munkaerővé;

13.   a képzés és a munkaerőpiac közötti szorosabb kapcsolat kialakítása érdekében, arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e témában forduljanak az ágazati tanácsadó bizottságokhoz; úgy véli, hogy az ipar és a kereskedelem rendszeres tájékoztatást nyújthat a mobilitás számára leginkább nyitott foglalkozásokról;

14.   úgy véli, hogy az összes területre kiterjedő hosszú távú foglalkoztatási mobilitás döntő szerepet játszhat a lisszaboni stratégia gazdasági növekedéssel és hatékonyabb foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseinek előmozdításában, amennyiben azt a munkavállalók szociális biztonságának és a szakszervezetek jogainak biztosításával ötvözik a tagállamok hagyományaival és szokásaival összhangban; véleménye szerint a foglalkoztatási mobilitás javulása az Európai Unióban – a munkakörülmények, az oktatási programok és a szociális védelmi rendszerek javítása mellett – választ jelenthet számos jelenlegi fejleményre, és jelentősen fokozhatja az erőfeszítéseket a globális gazdaság, az öregedő lakosság és a munkaerőpiac gyors átalakulása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a mobilitás szociális, gazdasági és környezeti vonatkozásait figyelembe kell venni;

15.   meggyőződése, hogy a foglalkoztatási mobilitás megfelelő eszköz a lisszaboni stratégia gazdasági és szociális dimenziójának megerősítésére, amelyet a lehető legjobban kell kidolgozni annak érdekében, hogy a megújult szociálpolitikai menetrend célkitűzései megvalósuljanak, és számos kihívással szemben fel lehessen lépni, úgymint a globalizáció, az ipar átalakulása, a technológiai haladás, a demográfiai fejlődés, valamint a migráns munkavállalók integrációja; meggyőződése továbbá, hogy az életpályák és ágazatok közötti (szakmai) mobilitás révén a munkavállalók korszerűsíthetik és átalakíthatják ismereteiket és képességeiket, ezáltal új karrierlehetőségeket aknázva ki;

16.   ismételten hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási mobilitás a lisszaboni stratégia célkitűzésein és a rugalmas biztonság terén a Bizottság 2007. június 27-i közleményében javasolt nyolc elven keresztül a belső piac hatékony működésének kulcsfontosságú eszköze; ezért kéri a tagállamokat, hogy egyrészről a rugalmas biztonság hangsúlyozása érdekében, másrészről a munkavállalók biztonságának védelmében hozzanak megfelelő intézkedéseket, szem előtt tartva a megújított szociális menetrend alapelveit a lehetőségekről, hozzáférésről és a szolidaritásról;

17.   felhívja a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy szüntessék meg a női munkavállalók mobilitása előtt álló akadályokat azáltal, hogy többek között egyenlő hozzáférést biztosítanak a kvalifikációt igénylő és magasabb pozíciókhoz, valamint biztosítják az egyenlő bérezést, a rugalmas munkaidőt, az egészségügyi ellátásokat és gyermekfelügyeleti szolgáltatásokat, a jó minőségű oktatási lehetőségeket, a hordozható nyugdíjjogosultságot és a nemi alapú sztereotípiák felszámolását;

18.   javasolja a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi hatóságoknak, hogy „nőbarátabb” munkaerőpiac megteremtése, valamint a munkahelyi és családi élet jobb összeegyeztetése érdekében mozdítsák elő a különleges foglalkoztatást, képzést, valamint az oktatási, távoktatási és nyelvoktatási programokat;

19.   felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti foglalkoztatási és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programjaikban tegyék prioritássá a foglalkoztatási és földrajzi mobilitást;

20.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban fenntartják a munkaerő-piaci korlátozásokat az új tagállamokból származó munkavállalókkal szemben, annak ellenére, hogy a gazdasági elemzések és a statisztikai adatok nem igazolják e korlátozásokat, és polgáraik és kormányaik félelmeit sem támasztják alá; felszólítja a Tanácsot, hogy gondoskodjon a közösségi intézmények, és különösen a Parlament nagyobb mértékű bevonásáról, és arról, hogy azok kövessék szorosabban nyomon a tagállamokat arra feljogosító eljárást, valamit annak indokolását, hogy átmeneti időszakot alkalmazzanak az új tagállamok polgárainak munkaerőpiacukhoz való hozzáférése tekintetében az adott tagállamok csatlakozását követő első évektől kezdődően;

21.   hangsúlyozza, hogy a munkavállalók mobilitására bizonyos munkaadóknak nem olyan lehetőségként kellene tekinteniük, amely révén csökkenthetik a béreket és a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat, vagy általában ronthatják a munkakörülményeket; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, amelyek nem csupán a megkülönböztetés minden formáját számolják fel, hanem a lehető legjobb körülményeket biztosítják a migráns munkavállalók és családjuk számára;

22.   aggodalmát fejezi ki a tagállamok által indított olyan kezdeményezések miatt, amelyek célja a bevándorlásra, illetve a munkavállalók szabad mozgása alapelvének értelmezésére és alkalmazására vonatkozó belső jogi keretük olyan irányban történő módosítása, amely ellentétes a hatályban lévő közösségi szabályok szövegével és szellemével; kéri az efféle gyakorlatok azonnali megszüntetését, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek összetett integrációs programokat az uniós polgárok integrációja és annak érdekében, hogy a szabad mozgás joga, adott esetben a származási tagállammal együttműködésben, az országukban valóban megvalósuljon;

23.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt olyan polgárokra és családjaikra irányuló társadalmi visszaintegrálási programok kidolgozásában, megvalósításában, nyomon követésében és értékelésében, akik visszatérnek származási országukba, miután más tagállamban dolgoztak;

24.   elismeri, hogy míg a mobilitás a befogadó országok munkaerőhiányára választ jelenthet, a kibocsátó országokban munkaerőhiányt okozhat; felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy az inaktív népesség minden országban jelentős munkaerő-tartalékot kínál, melynek mobilizálása európai és tagállami szintű forrásokat egyaránt kíván;

25.   felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy az Európai Unióban még mindig számos adminisztratív vagy jogi akadály áll a foglalkoztatási mobilitás, valamint a képesítések és a szakmai tapasztalat kölcsönös elismerése előtt; megerősíti azon elkötelezettségét, hogy megoldásokat találjon e problémákra, és kéri a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a közösségi joggal össze nem férő korlátozásokat, és lépjen fel ellenük;

26.   arra ösztönzi a tagállamokat, hogy még az ellátó, közegészségügyi, szociális és adórendszerekre vonatkozó új nemzeti jogszabályok végrehajtása előtt készítsenek a foglakoztatási mobilitásból eredő esetleges problémákra rávilágító, szélesebb körű hatástanulmányt;

27.   úgy véli, hogy a határmenti munkavállalók különleges helyet foglalnak el az európai foglalkoztatási mobilitásban;

28.   határozottan kéri, hogy a tagállamok gyorsítsák fel az európai képesítési keretrendszer (EKK) megvalósításának folyamatát; úgy gondolja, hogy – jóllehet e hivatkozási rendszer harmonizációja 2010-re van előirányozva – az összes tagállamban történő gyorsított megvalósítása csökkentheti a munkavállalók előtt jelenleg álló akadályokat;

29.   üdvözli a Bizottság EUNetPaS-szal kapcsolatos kezdeményezését mint a tagállamok és az uniós érdekelt felek ösztönzésére tett első lépést, hogy erősítsék a betegek biztonsága terén folytatott együttműködést; ugyanakkor megjegyzi, hogy az EU területén még mindig eltérők az egészségügyi dolgozókra vonatkozó szabályozások, és felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat és az egészségügyi dolgozókkal foglalkozó szabályozó hatóságaikat az információk megosztására, valamint az egészségügyi dolgozókra vonatkozó, egységes akkreditálási rendszerek létrehozására a betegek biztonságának az EU egész területére kiterjedő biztosítása érdekében;

30.   tudomásul veszi, hogy nem létezik a szakképesítések összehasonlítására, honosítására és elismerésére vonatkozó, uniós szintű keret, ami súlyosan akadályozza a nemzetközi mobilitást; üdvözli az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezést;

31.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaadók és a kereskedelmi képviselők lehető legnagyobb mértékű részvételét az európai képesítési keretrendszer végrehajtásában, valamint hogy ennek révén a szakképesítések elismerésére irányuló rendszer hatályba léphessen a munkaerőpiacon;

32.   felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az iparágakat, hogy kezdeményezzenek vitát a fizetési táblázatok és az európai képesítési keretrendszerben meghatározott különböző szintű szakképesítések összehangolása érdekében, hogy a munkavállalók képzettségének megfelelő bérszintekkel biztosítható legyen a foglalkoztatási mobilitás;

33.   tevékeny együttműködésre ösztönzi az oktatási szerveket a tagállamok által meghatározott normáknak megfelelő, formális, informális és nem formális oktatás révén szerzett végzettségek és szakmák kölcsönös elismerése terén; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok teljes körűen alkalmazzák az európai képesítési keretrendszert és megfelelően nyomon kövessék a szakoktatásra és -képzésre vonatkozó kreditátváltási kezdeményezés (ECVET) eljövendő kezdeményezéseit, így a nemzeti oktatási rendszerek és az élethosszig való tanulási program szintjeibe történő besorolás lehetővé tegye a mobil munkavállalók számára képzésük folytatását; támogatja a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint az Europass fejlesztésének a képesítések munkaadók általi könnyebb értelmezhetőségét kell megcéloznia; kiemeli az Euraxess szolgáltatások értékét;

34.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nem biztosítanak kellő prioritást, illetve megfelelő forrásokat az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos stratégiák kidolgozása és megvalósítása számára; sürgeti a tagállamokat, hogy a strukturális alapokban, és különösen az Európai Szociális Alapban rendelkezésre álló forrásokat aktívabban használják fel az ilyen rendszerek kidolgozására és megvalósítására;

35.   felkéri a Bizottságot, hogy csökkentse a jogi és adminisztratív akadályokat, és kiemeli, hogy javulást kell elérni az elismerési rendszer és a társadalombiztosításhoz való jog megszerzése, illetve a nyugdíjak hordozhatóságának tekintetében;

36.   úgy véli, hogy a társadalombiztosítási rendszerek átjárhatósága jobban összehangolható a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 1408/71/EGK és a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9), valamint a kétoldalú megállapodások alapján;

37.   sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az 1408/71/EGK rendeletet és a 883/2004/EK rendeletet (2009-től alkalmazandó), valamint a társadalombiztosítással és a bármely egyéb juttatással kapcsolatos ügyekre vonatkozó jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy haladéktalanul foglalkozzon a társadalombiztosítással, nyugdíjjal és egészségüggyel foglalkozó petíciókban és panaszokban visszatérő problémákkal; támogatja a Bizottság európai betegbiztosítási kártya elektronikus változatának bevezetésére irányuló terveit; javasolja az E106 nyomtatvány elektronikus változatának bevezetését;

38.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU elismert önkéntes programjainak nem uniós résztvevőire vonatkozó vízumpolitikáját azzal a céllal, hogy különösen az EU szomszédos országaiból érkező önkéntesekkel kapcsolatban liberálisabb vízumrendszert vezessen be;

39.   úgy véli, hogy a mobilitás új formái miatt elemezni kell a hatályban lévő szabályozást, az előírások aktualizálása, valamint az európai foglalkoztatási piacon tapasztalható, új, rugalmas körülményekhez való hozzáigazítása céljából; figyelembe véve a munkavállalók jogainak biztosítása mellett a migráns munkavállalókat és családjukat sújtó további problémákat is; kiemeli ugyanakkor, hogy minden tagállamban ellenőrizni kell a munkavállalók szabad mozgására és a munkavállalók és családjuk tartózkodási jogára vonatkozó közösségi szabályozás hatékony megvalósítását; úgy véli, hogy adott esetben ajánlásokat kell készíteni a jogalkotási és operatív keretek javítására;

40.   meg kívánja vitatni a társadalombiztosítási rendszerhez fűződő problémákat, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, illetve azt, hogy egyes esetekben a munkavállalók mobilitása szociális kedvezmények elvesztésével jár; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a 883/2004/EK rendelet, az 574/72/EGK végrehajtási rendelet és a kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok módosítására, hogy azok jobban megfeleljenek a munkavállalói mobilitás változásainak és új formáinak, köztük a rövid távú munkavállalói mobilitásnak;

41.   úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az adómegállapodások és a szociális biztonsági rendszerekről szóló új rendelet (883/2004/EK rendelet) összehangolásának hiányából fakadó, mobilitást gátló tényezőket;

42.   támogatja a Bizottság cselekvési tervét, amelynek célja, hogy javaslatot tegyen a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelv tökéletesítésére, mivel a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek egyre nagyobb bővülésével a munkavállalók számára kedvező hordozhatósági szabályokat kell kidolgozni; ennek fényében felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a foglalkoztatói nyugdíjak hordozhatóságáról szóló új javaslatot;

43.   úgy véli, hogy a (pl. gyermekekkel és/vagy eltartott családtagokkal rendelkező) családos férfi vagy női munkavállalók mobilitása nagymértékben függ a szolgáltatások elérhetőségétől és megfizethetőségétől (pl. gyermek- és idősgondozás, oktatási intézmények, napközi ellátóhelyek, különleges szolgáltatások); úgy véli ugyanakkor, hogy a foglalkoztatási mobilitásnak elő kell mozdítania az önmegvalósítást, és javítania kell az élet- és munkaminőséget;

44.   úgy véli azonban, hogy a nemzeti hatóságok közötti és az európai egészségbiztosítási kártya elektronikus verziójának bevezetésére vonatkozó információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje tökéletesítését célzó javaslatot az adatok megfelelő védelme mellett kell végrehajtani; a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e személyes adatokat kizárólag a szociális biztonsághoz kapcsolódó célokra használják, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az érintett fél kifejezett felhatalmazást adott; több információt szeretne erről a kezdeményezésről, és arról, hogy ez miként járul hozzá a foglalkoztatási mobilitás javításához; kéri a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa egy olyan egységes európai kártya közeljövőben történő bevezetésének lehetőségét, amely tartalmazná a tulajdonosa által befizetett járulékokkal és az illető szakmai tevékenységeinek helyszínéül szolgáló tagállamokban fennálló szociális jogaival kapcsolatos összes információt;

45.   támogatja a TRESS-hálózat tevékenységeit, és kéri, hogy a hálózat folytassa a különféle mobilitási modellek tanulmányozását a közösségi jogalkotás ehhez való igazítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy e hálózatba vonja be a munkáltatókat és a szakszervezeteket, hiszen gyakran éppen a munkáltatók segítik a munkavállalókat a társadalombiztosítási hivatalos ügyintézés vagy az alkalmazásukhoz szükséges papírok beszerzése során; hangsúlyozza, hogy az EURES-féle adatbázisokhoz való hozzáférésnek a lehető legkönnyebbnek kell lennie, rendszeresen frissíteni kell őket, és biztosítani kell az információkhoz való minél szélesebb körű hozzáférést; úgy véli, hogy az EURES hálózatnak strukturális és intézményi szinten együtt kellene működnie a TRESS-hálózattal;

46.   továbbra is támogatja az EURES-hálózat hozzájárulását a munkavállalók Unión belüli mobilitásának előmozdításához; ajánlja, hogy az EURES szolgáltatásai között szerepeljen az egyes ágazatok specifikus internetes portáljairól és hálózatairól szóló tájékoztatás is, és javasolja, hogy a foglalkoztatási lehetőségek tekintetében ez a hálózat működjön együtt más információszolgáltatókkal, különösen a tagállamok szakmai szervezeteivel és a nemzeti munkaügyi hatóságokkal, akik közvetlenül tudnak személyre szabott tanácsot adni a munkát keresőknek;

47.   úgy véli, hogy az EURES határokon átnyúló projekteknek prioritást kellene biztosítaniuk a határmenti hatástanulmányok elkészítésének és/vagy szemináriumok szervezésének, hogy a koordinálásról szóló 883/2004/EK rendelet hatálybalépésekor hatékony és hatásos legyen;

48.   támogatja a foglalkoztatási mobilitást illető cselekvési terv harmadik területe keretében az EURES intézményi képességeinek megerősítésére vonatkozóan kitűzött célokat; hangsúlyozza a munkaerőpiac sokféleségét és azt, hogy a munkavállalók valamennyi kategóriájához, illetve a bizottsági programban felsoroltakon túl a hátrányos helyzetű, de munkaerő-piaci szempontból kiaknázható tartalékot képező idősek és fogyatékkal élőkhöz, a más munkavállalókhoz képest speciális jogi helyzetben lévő munkavállalókhoz, az önfoglalkoztatókhoz, hosszabb kihagyás után ismét munkába álló munkavállalókhoz stb. igazított szolgáltatásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy az EURES-hálózat révén rendelkezésre álló összes információt hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára;

49.   felkéri a tagállamokat, hogy munkaügyi hatóságaikon keresztül, a mobilitás erősítése érdekében biztosítsák az egyablakos ügyintézést minden munkavállaló számára, beleértve a külföldön munkát vállalni szándékozókat, hogy így egy helyen kaphassanak információt a külföldi munkavégzéshez kapcsolódó lehetőségekről, az adminisztrációs teendőkről, a szociális jogosultságokról, illetve a jogi feltételekről;

50.   támogatja az EURES átalakítását olyan mobilitással foglalkozó, általános információs portállá, amely a központi ügyfélszolgálat szerepét töltené be, ahol a potenciálisan mobil munkavállalók tájékoztatást kaphatnak a foglalkoztatási mobilitás összes vonatkozásáról, azaz nem csupán az álláshirdetésekről, a társadalombiztosításról, az egészségügyről, a nyugdíjról és a képesítések elismeréséről, hanem a nyelvi kérdésekről, a lakhatásról, a házastársak munkavállalásáról, a gyermekek iskoláztatásáról és általában a célországba történő beilleszkedésről; rámutat, hogy amennyiben szükséges, kiterjeszthető a harmadik országok polgáraira, beleértve azokat, akik még nem szerezték meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást;

51.   teljes mértékben támogatja a létező tájékoztatási mechanizmusokat, de ugyanakkor javasolja, hogy az összes érintett weboldalt, portált stb. ellenőrizzék a hatékonyság szempontjából, és szükség esetén a felhasználóbarát működés érdekében alakítsák át, csoportosítsák át vagy harmonizálják őket;

52.   felhívja a figyelmet a vidéken, szigeten, hegyekben és a külső régiókban élő polgárok EURES-hálózathoz való hozzáférésének kérdésére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a lakosság eme rétegei számára az ezen a portálon elérhető információkhoz való hozzáférést;

53.   úgy véli, hogy a mobilitás területén újító projektek céljaira 2013-ig előirányzott 2 millió eurós kiegészítő költségvetés túl kevés, ahhoz képest, hogy minél több európai polgárt tájékoztatni kell az Unión belüli foglalkoztatási mobilitásról, valamint az Unióban a munkaerő mobilitását támogató különböző programtervezési dokumentumokban meghatározott célkitűzésekről;

54.   hangsúlyozza a munkavállalók, hallgatók, oktatók és kutatók mobilitásával kapcsolatos összehasonlítható és megbízható statisztikák szükségességét a Bizottság mobilitással kapcsolatos tudásának, valamint a fent említett cselekvési terv nyomon követésének javítására;

55.   úgy ítéli meg, hogy a lakosság nem kap elég tájékoztatást a külföldi munkavégzési időszakokból származó szakmai és karrierrel kapcsolatos előnyökről, illetve a külföldi munkavégzés munkaügyi és társadalombiztosítási feltételeiről, sem arról, hogy ez hogyan segíti elő az európai kulturális integrációt; támogatja a Bizottság erőfeszítését, hogy erről a tényezőről tájékoztassa a polgárokat;

56.   kiemeli az Európai Parlament által 2007-ben indított, a fogyatékkal élő személyek számára szervezett gyakornoki programot, valamint a 2008 őszén a Bizottság szervezésében a fogyatékkal élők számára indult gyakornoki programot; úgy véli, hogy az ilyen pozitív intézkedések előmozdítják a fogyatékkal élő személyek mobilitását és jelentős mértékben hozzájárulnak a munkába történő bevonásukhoz; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a megfelelő bevált gyakorlatokat nemzeti, regionális és helyi szinten;

57.   felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell és meg kell osztaniuk egymással a mobilitási cselekvésekre vonatkozó legjobb gyakorlatokat és a kölcsönös tanulási kereteket, amelyeket az EU Kohéziós Alapja, különösen az Európai Szociális Alap finanszíroz;

58.   úgy véli, hogy a foglalkoztatási mobilitásról szóló információ tagállamokon belüli minél szélesebb körű terjesztése érdekében az online szolgáltatások mellett a tájékoztatás kiegészítő lehetőségeit is fel kell tárni és alkalmazni kell mind a tagállamokban, mind az EU régióiban; úgy véli, hogy létre kell hozni az EURES-hez kapcsolódó, foglalkoztatási mobilitással foglalkozó telefonos ügyfélszolgálatot, amely a munkavállalók konkrét kérdéseire azonnali válaszokkal szolgál az adott nemzeti nyelven és legalább még egy európai nyelven;

59.   továbbra is támogatja az olyan tevékenységeket, mint például az állásbörzék, a figyelmet az Unió területén található munkalehetőségekre felhívó Európa-napok, vagy a foglalkoztatási mobilitási európai partnerségek; ugyanakkor úgy véli, hogy az ilyen tevékenységekre fenntartott költségvetési keret nem elég az e téren folytatott európai fellépések népszerűsítésének célkitűzéséhez mérten;

60.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy tegyenek különbséget a művészek sajátos mobilitása és általában az uniós munkavállalók mobilitása között, figyelembe véve az előadóművészet természetét, illetve annak a sajátos munkavállalási rendszer miatti rendhagyó és kiszámíthatatlan jellegét;

61.   elismeri egyes, a kultúra vagy a sport területéhez tartozó mesterségek sajátos jellegét, ahol mind a földrajzi, mind a szakmai mobilitás lényeges; felkéri mind a Bizottságot, mind pedig a tagállamokat, hogy figyelmesen elemezzék ezt a helyzetet és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, különösen, ami az említett ágazatokban dolgozók szociális jogait illeti, úgy, hogy mobilitásukat ne gátolják adminisztratív akadályok;

62.   üdvözli, hogy a Bizottság cselekvési terve tartalmaz a harmadik országok állampolgárai helyzetének javítására irányuló intézkedéseket; azt javasolja, hogy az integrált munkaerő mobilitási politika mindig legyen tekintettel a harmadik országból származó polgárok migrációjára;

63.   hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartása mellett szoros együttműködésre van szükség a nemzeti hatóságok között az igazságszolgáltatás és az adózás terén tapasztalható egyenlőtlenségek azonosítása és felszámolása érdekében;

64.   alapvető fontosságúnak tekinti annak tudatosítását, hogy a foglalkoztatási mobilitás elé gördített akadályokkal, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésével kapcsolatban panasz tehető és petíció nyújtható be;

65.   támogatja és bátorítja a méltányos mobilitás fogalmának gyakorlati megvalósítását, és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ennek végrehajtását, például a be nem jelentett munka és a munkakörülmények romlásának megakadályozása érdekében a munkavállalókat és munkáltatókat képviselő szervezetek bevonásával;

66.   kéri, hogy a vállalatok támogassák a munkavállalók mobilitását, például a rugalmas munkaidőn és a távmunkán keresztül;

67.   felhívja a Bizottságot, hogy keresse meg az eszközöket azon összetett akadályok elhárítására, amelyek akadályozzák a munkavállalókat abban, hogy külföldi állásajánlatokat fogadjanak el, mint például a házastárs munkavállalásának nehézsége, a lakhelyváltoztatással járó magas költségek, nemek közötti bérkülönbségek, bizonyos adókedvezmények, az nemzeti nyugdíj-és egészségbiztosítási rendszerbe, illetve a munkanélküliek számára létrehozott biztosítási rendszerbe befizetett díjak elveszítésének kockázata vagy a nyelvi akadályok; hangsúlyozza az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, különös tekintettel a nyelvtanulás fontosságára, amely elengedhetetlen a változó munkaerőpiac igényeihez való igazodáshoz;

68.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy nyomon kövesse 2005-ben benyújtott javaslatát és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megőrzésének javítása révén a munkavállalói mobilitás elősegítésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelvre irányuló, 2007-ben benyújtott, módosított javaslatát;

69.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a népesség rászoruló csoportjainak mobilitását, és segítsék felszámolni az e csoportok előtt álló akadályokat több jó minőségű munkahely létrehozása, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a társadalmi kirekesztés új formáinak kezelése, a nemek közötti egyenlőség támogatása, a család védelmezése, továbbá a munkához, a lakhatáshoz és a közlekedéshez való hozzáférés hatékony biztosítása révén;

70.   hangsúlyozza, hogy a gyermekes nők a férfiakhoz képest kevésbé mobilisak, és kéri, hogy ezen egyenlőtlenség kiegyensúlyozásának kompenzálása érdekében hozzanak megfelelő intézkedéseket;

71.   támogatja a SOLVIT-ot, mivel az gyors megoldást kínál a belső piaci problémákra, valamint a munkavállalók mobilitásával kapcsolatos kérdésekre; azt javasolja, hogy bocsássanak több forrást a SOLVIT rendelkezésére;

72.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatalok szakmai mobilitását fejlesztő programokat; úgy véli, hogy ezeknek a programoknak a munkáltató és munkavállaló közötti viszonyon kellene alapulniuk, illetve az állandó tartózkodási helyül szolgáló országon kívül szerzett szakmai tapasztalatok, képességek és készségek, ideértve a nyelvismeretet is, jelentette többletértéken;

73.   úgy véli, hogy mivel a diákok és a tanárok mobilitása a foglalkoztatási mobilitás alapvető eleme, több figyelmet kell szentelni az olyan kezdeményezéseknek, mint a bolognai folyamat és az Erasmus, a Leonardo da Vinci és egyéb programok, amikor sor kerül az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv végrehajtására;

74.   örömmel fogadja a Bizottság kezdeményezését, hogy a foglalkoztatási mobilitás európai szintű előmozdításában részt vevőkkel kíván konzultálni; úgy véli, hogy ez a párbeszéd növelni fogja az átláthatóságot, ösztönzi a kapcsolatok kialakítását, valamint a mobilitást elősegítő bevált gyakorlatok és innovatív megközelítések cseréjét, felgyorsítja a megfelelő mobilitás gyakorlatba ültetését, és megerősíti az erre alapozva kialakított elveket és értékeket;

75.   elismeri a Comenius, az Erasmus és a Leonardo programok hozzájárulását a fiatalok külföldi tanulmányainak megvalósulásához, és hangsúlyozza ezek jelentőségét a későbbi szakmai mobilitás szempontjából; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a programokhoz való hozzáférés kiszélesítésének lehetőségét, tekintettel a hátrányos helyzetű csoportok speciális igényeire;

76.   felhívja az európai iskolákat és egyetemeket, illetve kormányokat, hogy szilárdan kötelezzék el magukat a mobilitás jelentős fellendítése mellett, például a Bizottság által közleményében előrevetített érdekelti hálózatban való részvételükkel;

77.   úgy véli, hogy a magán- vagy állami vállalatok és oktatási intézmények közötti együttműködést erősíteni kell;

78.   utasítja elnökét, hogy juttassa el ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

(2)  HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(3)  HL L 390., 2004.12.31., 6. o.

(4)  HL L 149., 1971.7.5., 2. o.

(5)  HL L 74., 1972.3.27., 1. o.

(6)  HL C 187. E, 2008.7.24., 159. o.

(7)  HL C 371., 2000.12.23., 4. o.

(8)  HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.

(9)  HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/33

---

Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében: az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósítása

P6_TA(2008)0625

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról (2008/2102(INI))

(2010/C 45 E/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 149. és 150. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében. A Tanács és a Bizottság 2008. évi közös időközi jelentése az »Oktatás és képzés 2010« munkaprogram megvalósításáról” című 2007. november 12-i közleményére (COM(2007)0703), valamint a Bizottság ehhez csatolt személyzeti munkadokumentumára (SEC(2007)1484),

—	tekintettel az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzéseinek nyomon követéséről szóló részletes munkaprogramjára (1), valamint e program végrehajtásának előrehaladásáról szóló közös időközi jelentésre,

—	tekintettel az oktatásról és képzésről mint a lisszaboni stratégia egyik fő hajtóerejéről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra (2),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel a Tanács az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel „Az oktatási és képzési politika és gyakorlat egyre inkább tudásalapúvá tétele” című 2007. augusztus 28-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2007)1098),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (5),

—	tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i 2006/143/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (6),

—	tekintettel az európai mobilitásminőségi chartára (7),

—	tekintettel 2007. november 13-i állásfoglalására a sport szerepéről az oktatásban (8),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (9),

—	tekintettel „A felnőttkori tanulásról. Tanulni sohasem késő” című, 2008. január 16-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0455/2008),

A.	mivel 2010-ig az Európai Uniónak világszinten vezető szerepet kell elérnie az oktatási és szakképzési rendszerek tekintetében, ugyanis a lisszaboni folyamat további előrehaladása szempontjából az ilyen rendszerek életbevágóan fontosak;

B.	mivel az egyetemek autonómiájának növelése és elszámoltathatóságának javítása terén előrelépés történt, és mivel fokozni kell az e téren számukra nyújtott támogatást;

C.	mivel az oktatási és képzési rendszereknek biztosítaniuk kell a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget;

D.

mivel az európai munkaerőpiacokon a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek felszámolását, nevezetesen 2010-ig a nők 60%-os foglalkoztatási arányát célul kitűző lisszaboni stratégia sikere szempontjából elengedhetetlen, hogy a képzési és oktatási szakpolitika kiterjedjen a nemek közötti egyenlőségre;

E.	mivel a tagállamoknak együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje révén tovább kell folytatniuk országos oktatási és szakképzési rendszereik reformját;

F.	mivel az egész életen át tartó tanulásnak az Európai Parlament és a Tanács által jóváhagyott, összefüggő és átfogó stratégiáit és eszközeit a lisszaboni célok elérése és a tudásháromszög erősítése érdekében következetesen alkalmazni kell;

G.	mivel Európának magasabb szintű szaktudásra van szüksége, és mivel a kreativitást és innovációt az oktatás és képzés minden szintjén elő kell segíteni;

H.	mivel a környezetismeret és társadalomtudomány területén a jövőben szükséges szaktudást illetően előre kell gondolkodni, például azáltal, hogy az éghajlatváltozást és az egyéb környezetvédelmi kérdéseket minden tanulási módban érintjük;

I.	mivel a tananyagoknak elő kell segíteniük a diákok egyéni fejlődését azáltal, hogy magukban foglalják az emberi jogok és az európai értékek oktatását;

J.	mivel fontos európai szintű politikai célnak tekintendő az oktatási és képzési rendszerek minősége és hatékonysága, illetve az, hogy a polgárok számára elérhetőek legyenek;

K.	mivel az oktatásnak és szakképzésnek mindig tekintettel kell lennie a helyi és regionális lehetőségekre, sajátosságokra és igényekre;

1.   üdvözli a Bizottság fent említett, 2007. november 12-i közleményét, valamint az abban részletezett előrelépéseket;

2.   megjegyzi, hogy az oktatás és szakképzés terén tett fellépéseket következetesen alá kell támasztani társadalmi-gazdasági jellegű kiegészítő intézkedésekkel az európai polgárok általános életszínvonalának emelése érdekében;

3.   hangsúlyozza, hogy integrálni kell a bevándorlókat és kisebbségeket (különösen a romákat), és támogatni kell a sajátos igényekkel bíró csoportok (főleg a fogyatékkal élők és az idősebbek) beilleszkedését az oktatás minden szintjén és területén; úgy véli, hogy még több segítséget kell nyújtani a bevándorlóknak, az etnikai kisebbségeket és romákat pedig olyan képzett szakembereknek kell támogatniuk, akik ugyanahhoz a kisebbséghez tartoznak vagy legalább beszélik annak nyelvét;

4.   hangsúlyozza a testnevelés jelentőségét az oktatás és képzés terén, és azt, hogy a sportnak különleges jelentőséget kell tulajdonítani, például a testnevelésórák és a sport valamennyi oktatási formájának fellendítésével, az iskola-előkészítő szakasztól az egyetemig, és szorgalmazza, hogy a tanterv legalább heti három testnevelésórát tartalmazzon, illetve, hogy az iskolák kapjanak támogatást ennek ez előírt minimális óraszámnak a lehetőség szerinti túllépésére;

5.   hangsúlyozza a családok és a társadalmi háttér alapvető szerepét az oktatás és képzés minden szempontjából;

6.   megjegyzi, hogy az oktatás mind a nők, mind a férfiak társadalmi és személyes fejlődéséhez nélkülözhetetlen; ezért hangsúlyozza az oktatás és a képzés mint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának alapvető eszköze támogatásának fontosságát;

7.   sajnálja, hogy az oktatási rendszerek nem ösztönzik jobban a nőket olyan tanulmányi és szakképzési területekre való belépésre, ahol hagyományosan túlsúlyban vannak a férfiak, és fordítva; üdvözli a nemek közötti egyenlőséget előmozdító intézkedéseket, és sürgeti a tagállamokat, hogy kínáljanak a nők részére minél változatosabb szakmai orientációs programokat, és ezeket követően támogatást a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez;

8.   hangsúlyozza, hogy a jó minőségű oktatás és az egész életen át tartó tanulás terén az esélyek tekintetében a férfiak és nők között tapasztalható egyenlőtlenségek sokkal kiélezettebbek a szigeti régiókban, illetve a földrajzi vagy szociális hátrányokkal küzdő régiókban; kéri ezért, hogy a regionális politikán belül fektessenek nagyobb hangsúlyt az oktatáshoz kapcsolódó kezdeményezésekre;

9.   megjegyzi, hogy bizonyos tanulmányi területeken, minden szinten, valamint a kutatási ágazatban megfigyelhető a nők tartós alulreprezentáltsága; a helyzet orvoslására gyakorlati és pozitív lépések megtételét ösztönzi ezért;

10.   megjegyzi, hogy a tanulmányaikat megszakító diákok, különösen a fiatal anyák diszkriminációnak lehetnek kitéve, és rugalmasabb megközelítés elfogadására szólít fel a tanulmányok, illetve a képzés szülés utáni folytatásának, valamint a tanulás és a szakmai, illetve a családi élet összehangolásának megkönnyítése érdekében;

11.   megjegyzi, hogy a tananyagok és a tanítás színvonalát átfogó jelleggel javítani kell, valamint erősíteni kell a tanárok szociális biztonságát, és kiemelt figyelmet kell fordítani továbbképzésükre és mobilitásukra;

12.   hangsúlyozza, hogy az ikt-készségeket (információs és kommunikációs technológia) és általában a médiaműveltséget ösztönözni kell, és javasolja, hogy a médiaoktatás minden iskolai szinten képezze a tananyag szerves részét, a tanárok és az idősek pedig médiapedagógiai modulok közül választhassanak;

13.   rámutat, hogy a különböző oktatási és képzési rendszerek és a kötött, nem kötött és kötetlen tanulás közötti átmenetet meg kell könnyíteni;

14.   sürgeti a Tanácsot, hogy kísérje figyelemmel, hogy az egyes tagállamok a gyakorlatban miként hajtják végre az európai oktatási és tanulási stratégiákat; úgy véli, hogy a kormányoknak országos célokat kell e tekintetben kitűzniük, átlátható módon megfelelő jogszabályokat és vonatkozó intézkedéseket kell bevezetniük az európai szabványok elérésének biztosítása és különösen az európai képesítési keretrendszer, az Europass (13) és az olyan uniós szinten elfogadott eszközök alkalmazása érdekében, mint például az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlás;

Iskola-előkészítő oktatás

15.   hangsúlyozza, hogy az iskola-előkészítő oktatás színvonalának emelése érdekében több eszközt kell rendelkezésre bocsátani a pedagógusok anyagi keretfeltételei és az oktatásnak helyet adó helyiségek berendezése, a folyamatban lévő továbbképzési intézkedések javítására, valamint azt, hogy a befektetésekhez több erőforrást kell rendelkezésre bocsátani. A színvonalas iskola-előkészítő oktatáshoz történő általános hozzáférés hatékony módja annak, hogy valamennyi gyermek, különösen a hátrányos szociális hátterű, vagy a kisebbségekhez tartozó gyermekek számára lehetőség nyíljon az egész életen át tartó tanulásra;

16.   ismételten hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy mielőbb kifejlődjenek a gyermekek alapvető készségei, hogy minél korábban megtanuljanak anyanyelvükön vagy a tartózkodási helyükül szolgáló ország nyelvén beszélni, olvasni és írni;

17.   úgy véli, hogy a második nyelv megtanulását is ebben a korai szakaszban kell elkezdeni, de a gyermekek korai nyelvoktatásának játékosan, teljesítménykényszer nélkül kell zajlania;

18.   felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék kötelezővé az iskola-előkészítő oktatást;

Általános és középiskolai oktatás

19.   hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani azokra, akik egyébként az oktatás későbbi szakaszában kimaradnának az iskolából; úgy véli, hogy a kimaradás magas arányának csökkentése érdekében különleges programokat kell bevezetni és intézkedéseket kell elfogadni, és amennyiben a kimaradás elkerülhetetlen és továbbra is előfordul, az érintetteket támogatni kell, és esélyt kell nekik adni a társadalomba való visszailleszkedésre, valamint a számukra megfelelő képzésben való részvételre;

20.   hangsúlyozza, hogy az általános és középiskolai oktatás során a gyermekeknek meg kell tanulniuk önálló, kreatív és innovatív módon gondolkodni, és a médiával szemben kritikus, önmagukért kiálló polgárokká kell válniuk;

21.   kiemeli annak jelentőségét, hogy valamennyi tagállam iskolai tananyaga tartalmazzon olyan tanórákat, amelyek a gyermekek alkotókészségét és innovatív gondolkodását hivatottak elősegíteni és fejleszteni;

22.   úgy véli, hogy a tanterveket és azok tartalmát folyamatosan frissíteni kell, hogy időtállóak legyenek, a személyiségfejlesztés elősegítése érdekében a vállalkozókészség és az önkéntes szerepvállalás fontos szerepét kiemeljék, és hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a tanárok képzésének, és több eszközt kell rendelkezésre bocsátani a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek az „Oktatás és képzés 2010” elnevezésű munkaprogram keretében történő megvalósítása elősegítésére, illetve az egész életen át tartó tanulásnak az Európai Unióban történő előmozdítására;

23.   meggyőződése, hogy a gyermekeknek a lehető legkorábban el kell kezdeniük a második idegen nyelv tanulását;

24.   erőteljesen ösztönzi az idegen nyelvek korai életkortól történő tanulását, és az idegennyelv-oktatás minden alapfokú iskolai tantervbe való beépítését; hangsúlyozza, hogy e cél eléréséhez elengedhetetlenek a megfelelő beruházások az idegennyelv-tanárok felvétele és képzése terén;

25.   úgy véli, hogy az oktatásnak ezen a szintjén a diákok egyéni tehetségének, különleges képességeinek és természetes adottságainak fejlesztését elsőrendű célként kell kezelni; rámutat arra, hogy ezek a képességek szolgálhatnak majd később a munka és foglalkoztatás alapjául;

26.   hangsúlyozza, hogy az alapvető képességekkel nem rendelkező és azokat meg nem szerző diákokat különleges figyelemben kell részesíteni, akárcsak a különösen tehetséges diákokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben továbbfejleszthessék átlagon felüli adottságaikat és tehetségüket;

27.   ajánlja, hogy a tagállamok jelentősen javítsák tanáraik felsőoktatásban szerzett és szakmai képesítéseinek minőségét, valamint szakképzésüket és egész életen át tartó tanulásukat;

28.   határozottan támogatja a tanárok folyamatos és következetes szakmai fejlődésének elősegítését egész pályájuk során; úgy véli, hogy minden tanárnak rendszeresen meg kell kapnia a lehetőséget készségei, képesítése valamint pedagógiai ismereteinek frissítésére;

29.   javasolja, hogy a tantervekbe mielőbb kerüljön be az európai polgári ismeretek oktatása, amely az új generációkat az Európai Unió értékeinek szellemében neveli olyan téren, mint például az emberi jogok, a kulturális sokféleség, a tolerancia, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás;

Szakoktatás és -képzés

30.   megjegyzi, hogy a szakoktatás és szakképzés színvonalát és vonzerejét egyaránt növelni kell;

31.   rámutat, hogy a szakoktatást és szakképzést jobban, összehangoltabban kell integrálni az európai és a nemzeti gazdaságokba egyaránt, hogy a nevelés folyamata jobban igazodjék a munkaerőpiachoz;

32.   ismételten megerősíti, hogy a diákok és tanárok mobilitását jelentősen növelni kell, nemcsak földrajzi értelemben, hanem a szakoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás közötti mobilitás tekintetében is;

Felsőoktatás

33.   úgy véli, hogy korszerűsíteni kell az egyetemi tananyagot, hogy megfeleljen a jelenlegi társadalmi-gazdasági igényeknek;

34.   javasolja, hogy a felsőoktatási intézmények elsődleges fontossággal dolgozzanak ki interdiszciplináris, azaz egyik tudomány területéről a másikéra átnyúló programokat olyan szakemberek képzése érdekében, akik képesek lesznek napjaink egyre összetettebb problémáit megoldani;

35.   kiemeli, hogy még inkább fel kell kelteni az iskolások és a diákok érdeklődését a műszaki, természettudományi és környezetvédelmi tanulmányi programok, és azok tartalma iránt;

36.   felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék az egyetemek és a vállalatok, illetve az egyetemek és a vállalkozói szféra sok más országos, regionális és helyi szereplője közötti partnerségeket;

37.   megjegyzi, hogy komoly lökést kell adni az európai felsőoktatási intézmények közötti együttműködésnek, és lehetőség szerint meg kell könnyíteni a képesítések átvitelét;

38.   rámutat arra, hogy a tanárok és egyetemi oktatók munkáját, a programokat, valamint ezek tartalmát és a munkamódszereket folyamatosan frissíteni kell;

39.   javasolja az Európai Innovációs és Kutatóintézet bevonását a bolognai folyamatba, és annak figyelembevételét az európai felsőoktatás reformjának keretében;

40.   határozottan ajánlja, hogy a tagállamok segítsék elő a diákok és tanárok mobilitását, ideértve az országok, programok és tantárgyak közötti mobilitást; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza az európai mobilitásminőségi charta végrehajtásának jelentőségét az egész életen át tartó tanulás és a továbbképzés igazi európai térségének megteremtése és a gazdasági, szociális és regionális együttműködés fellendítése érdekében;

Egész életen át tartó tanulás

41.   úgy véli, hogy a munkáltatókat folyamatos jelleggel bátorítani kell arra, hogy munkavállalóik számára oktatást és képzést szervezzenek, továbbá ösztönző intézkedésekkel kell őket rávenni, hogy tegyék lehetővé alacsony képesítésű alkalmazottaik számára az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételt;

42.   megjegyzi, hogy nagy figyelmet kell fordítani a hátrányos szociális hátterű, hosszú távon munkanélküliekre, a különleges szükségletekkel bíró munkavállalókra, a javítóintézetekben nevelkedettekre, és az egykori fogvatartottakra;

43.   hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt a nőket kell a szakmai képzésben és továbbképzésben való részvételre bátorítani, és hogy ezzel összefüggésben külön programokat is ki kell alakítani és szorgalmazni a nők egész életen át tartó tanulásban való részvételének előmozdítására;

44.   hangsúlyozza, hogy különösen bátorításra szorulnak az alacsony képesítésű és az idősebb munkavállalók, továbbá vonzóvá kell tenni számukra az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételt;

45.   kéri, hogy a felnőttoktatási és az egész életen át tartó tanulási programok fordítsanak különös figyelmet a munkaerőpiacon kedvezőtlen helyzetben lévőkre, elsősorban a fiatalokra, a nőkre – kiváltképp a vidékiekre – és az idősebb korosztályokra;

46.   kéri, hogy vegyék figyelembe, hogy a szülőképzés – mind a nők, mind a férfiak esetében – alapvető fontosságú a személyes jólét, a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kohézió szempontjából; ezért kéri, hogy kerüljenek bevezetésre az egész életen át tartó tanulásra és a szülőképzést végző nevelők oktatására irányuló többcélú programok az oktatás és tanulás keretében.

47.   hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás során elsajátított tudást és megszerzett képesítéseket szélesebb körben és könnyebben el kell ismerni, és ezért úgy véli, hogy az európai képesítési keretrendszer és az Europass mint az egész életen át tartó tanulás eszközeinek megvalósítását is szorgalmazni kell;

48.   úgy véli, hogy az európai és nemzeti hatóságoknak egyaránt több pénzt kellene biztosítaniuk a mobilitást elősegítő intézkedésekre az egész életen át tartó tanulás minden szakaszában;

49.   szorgalmazza, hogy a tagállamok ismerjék el és használják ki az európai mobilitásminőségi charta előnyeit, továbbá hajtsák végre a chartát, a Bizottság pedig mérje fel, hogy a tagállamok milyen mértékben hajtották azt végre;

50.   ismételten hangsúlyozza, hogy minden diák és családos munkavállaló számára garantálni kell a lehető legtöbb szociális szolgáltatást és támogatást (pl. gyermekgondozás);

51.   úgy véli, hogy az „Oktatás és képzés 2010” elnevezésű munkaprogram végrehajtása során önkéntesek szolgálatait is igénybe kell venni és el kell ismerni;

52.   meggyőződése, hogy fel kell lendíteni a különböző korcsoportok közötti tapasztalatcserét, kölcsönös tanítást és tanulást;

53.   hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programoknak támogatniuk kell a vállalkozásindítási kedvet, lehetővé téve a polgárok számára, hogy kis- és középvállalkozásokat indítsanak, és mind a gazdaság, mind pedig a társadalom igényeinek megfeleljenek;

54.   felhívja a figyelmet, hogy a fenti célok támogatása érdekében útbaigazító és tájékoztató szolgáltatásokat kell indítani az egész életen át tartó tanulás kapcsán a különböző korcsoportokba tartozó tanulók számára.

*

* *

55.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL C 142., 2002.6.14., 1. o.

(2)  HL C 300., 2007.12.12., 1. o.

(3)  HL L 327., 2006.11.24., 45. o.

(4)  HL C 290., 2007.12.4., 1. o.

(5)  HL C 111., 2008.5.6., 1. o.

(6)  HL L 64., 2006.3.4., 60. o.

(7)  HL L 394., 2006.12.30., 8. o.

(8)  HL C 282. E, 2008.11.6., 131. o.

(9)  HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0013.

(11)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0423.

(12)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0422.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/39

---

Tanácsi szabályok az OLAF rendelet felülvizsgálatára

P6_TA(2008)0632

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Tanács által elfogadott szabályokról az OLAF rendelet felülvizsgálatára vonatkozóan

(2010/C 45 E/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásra (1),

—

tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (COM(2006)0244) (2) módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra és a Parlament 2008. november 20-i álláspontja, ezen javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalására,

—	tekintettel a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésére a Tanácsnak az OLAF rendelet felülvizsgálatával kapcsolatos megközelítéséről (O-0116/2008),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel tíz évvel azután, hogy az OLAF-ot műveleti hivatalként létrehozták 1999-ben a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére, a hivatal értékes tapasztalatokra tett szert a csalás és korrupció elleni harcban;

B.	mivel az OLAF szabályozási keretét javítani kell a hivatal által szerzett műveleti tapasztalatok alapján;

C.	mivel az uniós jogalkotási hatóság két ágának szorosan együtt kell működnie az együttdöntési eljárás alapján annak érdekében, hogy a csalási elleni harc szabályozási keretét a jelenlegi szükségletekhez;

D.	mivel a Parlament az OLAF 1073/1993/EK rendelet módosításáról szóló első olvasatot 2008. november 20-ra nagy többséggel lezárta;

1.   úgy véli, hogy sürgős szükség van az OLAF szabályozási keretének tisztázására a csalás elleni vizsgálat hatékonyságának növelése érdekében, valamint a Hivatal szükséges függetlenségének biztosítására, az azóta szerzett tapasztalatok maradéktalan figyelembe vétele érdekében, hogy az OLAF-ot 1999-ben az UCLAF helyett létrehozták;

2.   emlékezteti a Tanácsot, hogy az Európai Parlament az OLAF rendeletről szóló, 2008. november 20-i álláspontja az OLAF vizsgálatok hatékonyságának és minőségének jelentős javulásához fog vezetni az eljárási garanciák és a felügyelő bizottság szerepének, az ártatlanság vélelméhez való jogoknak, a vizsgálat alatt álló emberek védelemhez fűződő jogai és az informátorok jogai, a világos és átlátható vizsgálati szabályok elfogadása megerősítése, valamint az illetékes nemzeti hatóságokkal és az uniós intézményekkel folytatott együttműködés javítása révén;

3.   sürgeti a francia és cseh uniós soros elnökséget, hogy nyújtsanak be a Parlamentnek az 1073/1999/EK rendeleten alapuló tárgyalási menetrendet, és ezáltal megerősítik, hogy minden lehetséges erőfeszítést megtesznek egy közös álláspont gyors elfogadásának biztosítása, valamint minden további indokolatlan késedelem elkerülése érdekében;

4.   úgy véli, hogy Tanács álláspontja az OLAF vizsgálatok három jelenlegi jogi alapjának egyszerű konszolidációja kapcsán nem szolgáltat megalapozott érvet arra, hogy nem nyissák meg haladéktalanul a 1073/1999/EK rendeletről szóló tárgyalásokat, mivel az egyszerű konszolidáció nem fogja javítani az OLAF csalás elleni vizsgálatának jogi keretét, és ezért jelentős időbeli veszteséget jelent a csalás elleni harc megerősítésére; ezért az uniós csalás elleni jogszabályok, köztük a 1073/1999/EK, a 2185/96/EK, Euratom és 2988/95/EK, Euratom rendeletek átdolgozását javasolja, aminek a felülvizsgált 1073/1999/EK rendeleten kell alapulnia;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a tagállamok parlamentjei illetékes bizottságainak, az Európai Számvevőszéknek és a tagállamok nemzeti számvevő testületeinek.

---

(1)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0553.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/41

---

A Frontex ügynökség és az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) értékelése és jövőbeni fejlődése

P6_TA(2008)0633

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Frontex Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (Eurosur) (2008/2157(INI))

(2010/C 45 E/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, „Jelentés a Frontex értékeléséről és jövőbeni fejlesztéséről” című közleményére (COM(2008)0067),

—	tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, „Az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) kialakításának vizsgálatáról” című közleményére (COM(2008)0068),

—	tekintettel a Bizottság 2008. február 13-i, „Az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről” című közleményére (COM(2008)0069),

—	tekintettel az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség felállításáról szóló, 2004. október 26-i 2007/2004/EK tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel a tagállamok által 2008. július 7-én Párizsban elfogadott, az Európai Tanács 2008. október 15–16-i ülésén jóváhagyott európai bevándorlási és menekültügyi paktumra,

—

tekintettel a 2005. december 15–16-i Európai Tanács elnökségének „a migrációval kapcsolatos általános megközelítésről: az Afrikára és a mediterrán térségre összpontosító elsődleges fellépésekről” szóló következtetéseire, amelyeket az Európai Tanács 2006. december 14–15-i ülését követően az elnökség belefoglalt következtetéseibe,

—	tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0437/2008),

A.

mivel az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek és különösen az Unió valamennyi határára kiterjedő integrált határigazgatásnak a migrációs folyamatok globális és egységes megközelítésének kereteibe kell illeszkednie, amely magában foglalja a jogszerű bevándorlás kezelését, a legális bevándorlók integrációját, valamint a származási és tranzitországokkal folytatott együttműködést is;

B.	mivel az illegális bevándorlás Európa szerte általános kihívást jelent és ezért közös európai politikát tesz szükségessé;

C.

mivel e migrációs jelenségek megfigyelhetők lesznek mindaddig, amíg a világ különböző régióinak fejlettségi szintje közötti eltérések fennállnak, és mivel ennek megfelelően ésszerű a migrációs folyamatok kezelését a fejlesztési politikával és a harmadik országokkal folytatott együttműködési stratégiákkal támogató összhangban szervezni;

D.	figyelmeztet arra, hogy az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) nem csodaszer az illegális bevándorlás által okozott valamennyi problémára,

E.

mivel az Unió külső határainak ellenőrzése dinamikus tényezője az illegális bevándorlás elleni küzdelemnek, és ezt kell kiegészíteniük a jelenség okainak felszámolását célzó visszatartó jellegű politikáknak, mint amilyen az illegális munkavállalás elleni fellépés – nevezetesen a jogellenesen az EU területén tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szemben szankciókat előíró irányelv (COM(2007)0249) elfogadása révén –, és a szervezett bűnözés részeként működő embercsempész-hálózatok elleni küzdelem;

F.	mivel az illegális bevándorláshoz magas halálozási ráta társul, és mivel – a származási és a tranzit országokkal együttműködésben – tájékoztatási kampányokat kell szervezni az ilyen típusú bevándorlás veszélyeiről és végzetes következményeiről;

G.

mivel a saját állami határain minden tagállam maga felel a határőrizetet biztosításáért, az Unió keleti és déli határaira nehezedő migrációs nyomás azonban felveti egy tagállamok közötti, kötelező felelősségmegosztási és szolidaritási rendszer létrehozásának szükségességét, amely megkönnyítené a migrációval kapcsolatos feladatok megoldása érdekében mozgósítható anyagi és emberi erőforrások megosztását;

H.	mivel ezeknek az eszközöknek (Frontex, Eurosur, elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA), határregisztrációs rendszer, Fast Track) hosszú távú célja egy európai integrált határigazgatási rendszer fokozatos létrehozása;

I.	mivel a Frontex ügynökség működésének 2005. októberi kezdete óta megszületett első számszerűsíthető eredmények már rendelkezésre állnak, és mivel a fejlődésének ezen szakaszában elengedhetetlenné vált a közép- és hosszú távú stratégia kidolgozása;

J.	mivel a Frontex az első pillér alá tartozó, a teljes körű demokratikus ellenőrzés és az átláthatóság elveinek alárendelt közösségi szervezet, és mint ilyen, kötelessége megvédeni és előmozdítani az Unió alapvető értékeit;

K.	mivel a Frontex által a hírszerzés területén végzett koordinációs műveletek bizalmasan kezelt kockázatelemzéseken és fenyegetésértékeléseken alapulnak;

L.

mivel a Frontex fejlesztési stratégiájának pontosan ezt az alkalmat kell megragadnia, hogy próbára tegye a tagállamok közötti „kötelező szolidaritás” elvének életképességét (amelyet már az Unió gyorsreagálású kapacitásainak szükséghelyzetben történő használatát koordináló 863/2007/EK rendelet keretében is említettek), a Frontex eredményes fellépéséhez szükséges anyagi (a műszaki eszközök központi nyilvántartásában (CRATE) szereplő felszerelések) és emberi erőforrások feltétel nélküli rendelkezésre bocsátásának biztosításához legmegfelelőbb eljárásrend kiválasztása érdekében;

M.	mivel a Parlament következetesen támogatta a Frontex-et és jóváhagyta költségvetésének jelentős növelését annak érdekében, hogy elegendő pénzügyi forrásokkal rendelkezzen feladatai ellátásához;

N.

mivel a Frontex a déli tagállamok partjai mentén tengeri missziókat hajtott végre, melyek sikere változó volt az azokkal a harmadik országokkal folytatott együttműködés függvényében, ahonnan a bevándorlók útra keltek; mivel a Kanári-szigetek közelében végrehajtott Hera misszió sikerrel járt és az érkezők számának jelentős mértékű csökkenését eredményezte, a Földközi-tenger középső térségében végrehajtott Nautilus misszió azonban nem volt hatékony, mivel az érkezők száma növekedett ahelyett, hogy csökkent volna;

O.	mivel a bevándorlás által leginkább érintett területek a déli tengeri régiókban szükségessé teszik a folyamatosan végzett tengeri missziók keretében az állandó járőrözést;

P.	mivel a Frontex minden fellépésének minden esetben meg kell felelnie a nemzetközi jogi normáknak, különösen azoknak, amelyek a tengerjogra, emberi jogokra, emberi méltóságra és a menekültekre vonatkoznak, és különösen a menedékjogra és a visszaküldés tilalmának elvére vonatkozóaknak;

Q.

mivel a Frontex minden fellépésébe integrálnia kell a legkiszolgáltatottabb személyek, a nők és a gyermekek, különösen a terhes nők, a kísérő nélküli kiskorúak, az időskorúak, valamint a fogyatékkal élők és a súlyos betegek tiszteletben tartásához szükséges óvintézkedések és eszközök meglétének szükségességét;

R.	mivel a Frontex működésének humanitárius dimenzióját maximális jogbiztonságnak kell támogatnia mind az általa végzett mentőakciók, mind a támogatásával lezajló közös visszaküldési műveletek keretében;

S.

mivel a Frontex munkájában részt vevő szakosodott személyzet képzésének sikerére tekintettel e képzést érdemes lenne fenntartani, különösen pedig kiterjeszteni a harmadik országokban dolgozó, az Ügynökséggel napi együttműködést folytató személyzetre, annak érdekében, hogy képzést kapjanak a tengeri mentési műveletek és az emberek hajótörés esetén történő mentése témájában;

T.	mivel a határellenőrzés nem csak az engedély nélküli határátlépésre összpontosít, hanem a határokon átnyúló bűnözés egyéb aspektusaira is, mint például az embercsempészet, a kábítószer-csempészet vagy a tiltott fegyverkereskedelem, így összességében a belső biztonság növelését is segíti;

U.	mivel a Frontex intézkedése nem lehet hatékony olyan EU határigazgatási politika nélkül, amely magában foglalja a javasolt, új EU határőrizeti rendszert, mint például az elektronikus utazásengedélyezési rendszert (ESTA), a határregisztrációs rendszert vagy a Fast Track-et;

1.   kéri a tagállamokat, hogy olyan globális megközelítésben szemléljék a migráció által jelentett kihívást, amely egyforma erővel ösztönzi az Unió külső határellenőrzésének megerősítését, az illegális bevándorlás elleni küzdelmet és az Unió területén illegálisan tartózkodó külföldiek hazájukba történő visszaküldését, az illegális munkavállalás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, valamint a jogszerű bevándorlás bonyolítását és a bevándorlók integrációját elősegítő intézkedéseket, egy olyan globális partnerség megerősítését a harmadik országokkal, amely pozitív viszonyba állítja a migrációt és a fejlődést, és a közösségi szinten egységes menekültügyi politika kidolgozását;

2.   a Frontex ügynökséget az Unió bevándorlással kapcsolatos globális stratégiája alapvető eszközének tekinti, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a Frontex megbízatásának felülvizsgálatára szerepének megerősítése és hatékonyabbá tétele érdekében;

3.   meggyőződése szerint tudatosítani kell, hogy a Frontex-nek feltétlenül szüksége van arra, hogy mindenkor számolhasson a tagállamok által, nevezetesen a CRATE nyilvántartáson keresztül a rendelkezésre bocsátott eszközökkel, mind egyedi közös fellépései összehangolásához, mind állandó feladatai végrehajtásához; sajnálja, hogy a tagállamok eddig nem tanúsítottak kellő készséget arra, hogy biztosítsák az Frontex számára a szükséges eszközöket, és felkéri őket ennek teljesítésére;

4.   üdvözli az európai bevándorlási és menekültügyi egyezménynek a Tanács általi elfogadását és a Frontex megerősítését, melyet ő is javasol;

5.   hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelmet be kellene vonni a Frontex tevékenységi körébe, különösen az Unió külső határai mentén;

6.   ennek érdekében kéri a tagállamokat, hogy – a megvalósíthatóság és a részt vevő országok jelenlegi konkrét igényei függvényében – mielőbb hozzanak létre hivatalosan egy „kötelező és visszavonhatatlan szolidaritási” rendszert, amely lehetővé teszi a Frontex számára, hogy fellépései előkészítése és végrehajtása során pontosan fel tudja mérni az adott pillanatban rendelkezésére álló eszközöket;

7.   kéri olyan állandó és megszakítás nélkül tevékenykedő, közös határőr járőrcsapatok felállítását, melyek egész évben őrzik a magas kockázatú határszakaszokat, különösen a tengeri határokon, ahol fennáll az életveszély súlyos kockázata, miután az élethez való jog az első, sérthetetlen alapvető jog;

8.   hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az közösségi jogot harmonizálják az e területen egyébként alkalmazandó nemzetközi joggal annak érdekében, hogy az Unió hatékonyan járulhasson hozzá a bajban lévő menekültek megsegítését célzó erőfeszítésekhez;

9.   kéri a tagállamokat, hogy mielőbb adjanak konkrét bizonyságot e szolidaritási elv működéséről, és ennek jegyében jelentősen növeljék az általuk a Frontex rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök, különösen a felszíni eszközök, mennyiségét, továbbá biztosítsák az Ügynökséget a kellő időben nyújtandó, tevőleges támogatásra irányuló készségükről;

10.   kéri a Frontex-et, hogy készítsen jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amelyben részletesen leírja, hogy a CRATE adatbázisban nyilvántartott eszközökből ténylegesen mi áll a rendelkezésére és ezekből mit használ fel, és ha szükséges, a jelentésben hangsúlyozza a tapasztalt nehézségeket, és nyújtson teljes körű információt arról, hogy mely tagállamok biztosítanak eszközöket, és melyek nem;

11.   kéri a tagállamokat, hogy – amennyiben továbbra is elégtelen mennyiségben állnak rendelkezésre eszközök – nagyságrendileg változtassák meg a Frontex költségvetését annak érdekében, hogy feladatát teljesíthesse, és esetleg vizsgálják meg az ehhez szükséges eszközök jövőbeni bérlésével és/vagy megvásárlásával kapcsolatos jogi szempontokat;

12.   emlékeztet arra, hogy a Parlament költségvetési hatóságként a Frontex létrehozása óta már növelte annak költségvetését, és gondoskodik megfelelő végrehajtásáról, valamint a feladatok változásához történő igazításáról;

13.   rámutat arra, hogy az EU harmadik országokkal folytatott együttműködése során minimális követelmény, hogy az a menekültek és a menedékért folyamodók védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek, különösen a menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény rendelkezésein alapuljon;

14.   örömmel látja, hogy a Frontex-szel napi kapcsolatban álló harmadik országok csaknem mindegyike jelentős erőfeszítéseket tett az együttműködés érdekében, amelyek rendkívül pozitív eredményekhez vezettek, például a Kanári-szigetek esetében; sajnálja azonban, hogy a bevándorlással kapcsolatos együttműködés más országok, például Törökország és Líbia esetében, még mindig nem valósult meg;

15.   kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során térjen ki annak szükségességére, hogy ez utóbbiak fokozzák a bevándorlás terén megvalósuló együttműködést, és határozottan kérje azokat a harmadik országokat, akik kevés vagy semmi együttműködési készséget nem mutatnak, hogy a tőlük telhető minden lehetséges módon könnyítsék a Frontex munkáját, többek között úgy, hogy a megelőzés területén hatékonyabb együttműködést biztosítanak szolgálataik részéről;

16.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kétszerezzék meg erőfeszítéseiket annak elérése érdekében, hogy a harmadik országok tanúsítsanak magasabb szintű együttműködést, nevezetesen a visszafogadási megállapodások tárgyalása folyamán; úgy véli, hogy a bevándorlásügynek szerves részét kell képeznie az egyezményekről folyó tárgyalásoknak olyan harmadik országok esetén, amelyek származási vagy tranzit országok;

17.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Frontex harmadik országokkal folytatott együttműködése keretében vegye figyelembe azoknak a tagállamoknak a véleményét, amelyek a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek az érintett országokkal kapcsolatban az illegális bevándorlás kérdéseinek kezelésében; hozzáteszi, hogy egy harmadik országnak a Frontex által koordinált közös tagállami műveletekben való részvétele annak a tagállamnak a jóváhagyásától függ, amelyben a művelet zajlik;

18.   kéri, hogy a Frontex megbízatása kifejezetten tartalmazza a nemzetközi emberi jogok betartásának kötelezettségét és a nyílt tengeren végrehajtott mentőakciók során a menedéket keresőkkel szembeni kötelezettséget, kéri továbbá, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával és a megfelelő nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködés hivatalosan szerepeljen e megbízatásban;

19.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a harmadik országokból származó állampolgárok nem biztos, hogy rendelkeznek megfelelő eszközökkel annak ellenőrzésére, hogy a róluk az Unió tervezett „rendszerek rendszerében” összegyűjtött személyes információkat az Unió területén érvényes adatvédelmi jogszabályokkal összhangban kezelik-e; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, milyen mértékben kívánja harmadik országok kormányzatai számára elérhetővé tenni a személyes adatokat;

20.   kéri a Frontex kompetenciáinak kibővítését annak érdekében, hogy ösztönözve legyen projektek és műveletek végrehajtására harmadik országokban többek között azért, hogy erősödjön a megállapodások hatékonysága és meg lehessen határozni a kapacitásnövelés szükségességét, tekintettel a határigazgatásra harmadik országokban;

21.   kéri a Frontex-et, hogy erősítse meg és teljesítse kulcsfontosságú szerepét a közös visszaküldési műveletek támogatásával, az ilyen eljárásokkal kapcsolatos valamennyi szempont figyelembevételével; a szolidaritás szellemében kéri a tagállamokat, hogy vonják be a Frontex-et a közös visszaküldési járatok megtervezésébe és megszervezésébe, és mérjék fel e műveletek igényeit;

22.   kéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a Frontex megbízatásának felülvizsgálatát az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, melyek akadályozhatják annak tevékenységét, pontosan meghatározva tengeri mentőakcióinak, valamint a visszaküldési műveletekben való részvételének jogi feltételeit, és kísérleti projektek keretében tegyék lehetővé, hogy harmadik országok is használhassák az Ügynökség rendelkezésére álló eszközöket;

23.   kéri a Bizottságot, hogy részletesen értékelje a Frontex tevékenységeinek az alapvető jogokra és szabadságjogokra gyakorolt hatását, különösen az emberek védelméért viselt felelősség tekintetében;

24.   kéri, hogy a Frontex személyzete kapjon képzést a munkája során felmerülő, a nemeket érintő különféle kérdésekkel kapcsolatban;

25.   úgy véli, hogy a Frontex ily módon kibővített finanszírozása és az illegális bevándorlás elleni mindennapos küzdelemben való aktív szerepvállalása indokolttá tenné az Ügynökség logisztikai és adminisztratív kapacitásainak szerkezeti fejlesztését, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett;

26.   úgy véli, hogy még ha a végrehajtás tempója és eszközei még nem is indokolják több decentralizált ügynökség létrehozását, két iroda felállítása – melyek közül az egyik a szárazföldi határok mentén folyó tevékenységet, a másik a tengeri műveleteket koordinálná – már ma is célszerűnek tűnik; figyelembe véve, hogy a keleti határnál a szárazföldi vándorlási útvonalak a jövőben egyre jelentősebb kihívást jelentenek és egyre több figyelmet és eszközt igényelnek;

27.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a határőrségek uniós rendszerének megvalósíthatóságát;

28.   továbbra is szükségesnek tartja a Frontex műveleteihez mozgósított személyzet képzésének biztosítását, többek között a tengerjog, a menedékjog és az alapvető jogok területén, beleértve – megbízatásának kiszélesítése esetén – e képzésnek az érintett harmadik országok személyzetére történő kiterjesztését; ennek érdekében arra ösztönzi a Frontex-et, hogy működjön együtt más intézményekkel, mint például a Nemzetközi Migrációs Hivatallal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, az ENSZ tengerjogért felelős testületével és nem kormányzati szervezetekkel, valamint az e területen tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező egyesületekkel;

29.   kéri a Bizottságot, hogy szervezzen tájékoztató kampányokat az illegális bevándorlás veszélyeiről a tagállamok bevált gyakorlata alapján;

30.   örömmel tölti el a Tanácsban a határőrizeti eszközök optimális kihasználását biztosítani hívatott Eurosur határőrizeti rendszer felállítása érdekében folytatott vita, amely célja kiterjeszteni annak mostanáig csak a műveleti övezetekre korlátozódó hatókörét;

31.   ezért kitart amellett, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a nemzeti határőrizeti rendszerek azonos szintre hozását és hálózatba szervezését, és – tekintettel a következetesség szükségességére – bízzák a Frontex-re a rendelkezésre álló eszközök csoportosítását, különösen a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére létrehozott biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat (ICONET) (4) kezelését, és a külső határok átlépésével és a bevándorlással összefüggő kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatást, a vitát és információcserét szolgáló központ (CIREFI) újbóli működtetését, amint az a 1994. november 30-i tanácsi következtetésekben szerepel;

32.   kéri, hogy az Ügynökség bővítse együttműködését a kockázatelemzésben az Europollal és más európai ügynökségekkel, valamint más nemzetközi szervezetekkel és a harmadik országok határőrizeti hatóságaival, különösen a nemzetközi csempészhálózatok felszámolásában és azoknak a bíróság elé állításában, akik az illegális bevándorlók csempészésében vesznek részt; ugyancsak alapvetőnek tartja, hogy jöjjön létre olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a Frontex számára, hogy kulcsfontosságú hírszerzési adatokat továbbítson azokhoz, akik azt a legjobban tudják felhasználni;

33.   kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a határőrizetért felelős szolgálatok konkrét igényeit külön figyelembe vegyék a kutatási tevékenységek folyamán;

34.   az Unió integrált határellenőrizésének célkitűzését legitimnek tartja, és egyetért azzal, hogy fontos az Unió határellenőrzési politikájának folyamatos fejlesztése és megerősítése; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy szükség van a létező és előkészítés alatt álló rendszerek értékelésére azelőtt, hogy a bizottság fent említett közleményében javasolt új elemek létrehozására kerülne sor; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van olyan átfogó tervre, amely meghatározza az Unió határellenőrzési stratégiájának felépítését, valamint az ezzel összefüggő programok közös működésének részleteit, és azt, hogy hogyan optimalizálható az egymással összefüggő programok közötti kapcsolat;

35.   kéri a Frontex-et, hogy kezdeményezze egy illetékes nemzeti hatóságok közötti közös információmegosztási térség létrehozását annak érdekében, hogy optimalizálni lehessen az érzékeny adatok begyűjtését, elemzését és megosztását, kéri az Európai Biztonságkutatási és Innovációs Fórumot (ESRIF), hogy járuljon hozzá e célkitűzés megvalósításához, munkájában előtérbe helyezve a határőrizeti eszközök tökéletesítését és az e területen zajló innovációt szolgáló közös alkalmazásokat;

36.   felhív a Frontex demokratikus ellenőrzésének a Parlament általi megerősítésére, és felhívja a Frontex-et, hogy tájékoztassa a Parlamentet a harmadik országokkal kötendő megállapodásokról folytatott tárgyalásokról, hogy nyújtson be az egyes határrégiókra összpontosító taktikai értékeléseket, valamint jelentessen meg értékelő jelentéseket a közös műveletekről és más összehangolt missziókról, továbbá kockázatértékeléseket, megvalósíthatósági tanulmányokat és a migrációs trendekről szóló statisztikákat; rámutat, hogy a Frontex tevékenységének demokratikus ellenőrzése, többek között, növelné az ügynökség legitimitását; mindazonáltal a jelentésekben publikált információk nem tartalmazhatnak bizalmas adatokat, amelyek kockáztatnák a folyamatban lévő műveleteket;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, milyen jellegű, a határellenőrzéshez kapcsolódó logisztikai segítségnyújtást terveznek a szomszédos harmadik országok vonatkozásában, az Eurosur 3. lépése 1. fázisában említetteknek megfelelően;

38.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek.

---

(1)  HL L 349., 2004.11.25., 1. o.

(2)  HL L 199., 2007.7.31., 30. o.

(3)  HL C 219. E, 2008.8.28., 223. o.

(4)  2005. március 16-i 2005/267/EK tanácsi határozat (HL L 83., 2005.4.1., 48. o.).

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/47

---

A hamisítás hatása a nemzetközi kereskedelemre

P6_TA(2008)0634

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a hamisítás nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról (2008/2133(INI))

(2010/C 45 E/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a hamisítás és a kalózkodás gazdasági hatása című 2007. évi jelentésére,

—	tekintettel a Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – a modern kkv-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért című, 2005. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0551),

—	tekintettel a „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című 2006. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—	tekintettel a „Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című 2007. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0183),

—	tekintettel az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2008. február 19-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel 2007. május 22-i, a globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai című állásfoglalására (2),

—	tekintettel a kereskedelempolitika hatékony behozatali és kiviteli szabályok és eljárások révén történő megvalósításáról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására (4),

—	tekintettel az EU és a Mercosur közötti – tekintettel interregionális társulási megállapodás megkötésére – gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. október 12-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a Koreával meglévő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2008. május 8-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló, 2005. október 13-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a Bizottság „EU – Kína: szorosabb partnerség, növekvő felelősség” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631) és az azt kísérő, a „Szorosabb partnerség, növekvő felelősség – Az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről szóló szakpolitikai dokumentum: Verseny és partnerség” című dokumentumra (COM(2006)0632),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló, 1994. december 22-i 3286/94/EK tanácsi rendeletre (9) (a kereskedelem akadályairól szóló rendelet),

—	tekintettel az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0465),

—	tekintettel a Bizottság „Cselekvési program: gyorsított fellépés a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis ellen a szegénység enyhítésével összefüggésben (2001–2006)” című, 2001. február 21-i közleményére (COM(2001)0096),

—	tekintettel a Bizottság „Az EK cselekvési programjának aktuális helyzete: gyorsított fellépés a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis ellen a szegénység enyhítésével összefüggésben” című, 2003. február 26-i közleményére (COM(2003)0093),

—	tekintettel a HIV/AIDS, malária és a tuberkolózis elleni külső fellépésnek egységes európai keretprogramjáról szóló 2004. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2004)0726),

—	tekintettel a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló, 2006. május 17-i 816/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—	tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre (11) (GSP Szabályzat),

—	tekintettel a termékhamisítás és szerzői jogi kalózkodás elleni közösségi vámügyi tevékenységről szóló, 2008. május 19-i bizottsági jelentésére – Eredmények az európai határokon 2007,

—	tekintettel a Közösségi Vámkódex (Korszerűsített Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-án elfogadott 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—	tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló 2008. április 1-jei bizottsági közleményre (COM(2008)0169),

—	tekintettel a 2006. április 26-i szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatra (COM(2006)0168),

—	tekintettel a vámunió negyvenedik évfordulójáról szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—	tekintettel az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendeletre (15),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság illetve a Jogi Bizottság véleményére (A6-0447/2008),

A.	mivel a megújult lisszaboni menetrend célkitűzéseinek elérése érdekében hatékony küzdelmet kell folytatni a hamisítás ellen annak mind belső, mind külső vonatkozásai tekintetében, a Bizottság 2007. április 18-i közleményére;

B.	mivel az Európai Unió a világ második legnagyobb áru- és szolgáltatásimportálója, az egységes piac nagy mértékű nyitottsága és átláthatósága jelentős lehetőségeket kínál, azonban ki van téve a hamisított termékek beáramlása komoly kockázatának;

C.	mivel az Európai Unió gazdasága olyan, magas színvonalú, nagy hozzáadott értéket tartalmazó, gyakran védjegyek, szabadalmak vagy földrajzi megjelölések által védett termékek előállítására szakosodott, amelyek jellegüknél fogva a leginkább ki vannak téve a hamisítás veszélyének;

D.	mivel a szellemi tulajdonjogok súlyos megsértései olyan nem tarifális kereskedelmi akadályok, amelyek megnehezítik és költségesebbé teszik a harmadik országok piacaihoz való hozzáférést, különösen a korlátozott eszközökkel és forrásokkal rendelkező kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára;

E.	mivel az európai versenyképesség hagyományosan a munkaerő minőségéhez és – főként a kkv-k esetében – egyre inkább a kutatáshoz és fejlesztéshez, az innovációhoz és a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódik;

F.	mivel a szellemi tulajdonjogokat – beleértve a földrajzi jelzéseket és az eredetmegjelöléseket is – az Európai Unió kereskedelmi partnerei nem mindig óvják hatékonyan;

G.	mivel sokfajta terméket hamisítanak – és ezek száma egyre nő –, és ez már nem korlátozódik a luxus- és minőségi termékekre, hanem kiterjed az olyan általánosan használt árukra, mint a játékok, gyógyszerek, kozmetikumok és élelmiszerek;

H.

mivel az OECD által nemrég készített felmérés szerint 2005-ben a nemzetközi kereskedelemben mintegy 150 milliárd euró értéket képviseltek a szellemi tulajdonjogok megsértésével összefüggésbe hozható termékek, amihez még hozzá kell adni az interneten terjesztett hamis és kalóztermékek nemzeti kereskedelmének értékét is;

I.	mivel 2007-ben az Európai Unió vámhatósága által lefoglalt szellemi tulajdonjogokat sértő termékek mennyisége egy év alatt 17%-kal nőtt az előző évhez képest, és a növekedés a kozmetikai és higiéniai termékek esetében 264%-ot, a játékok esetében 98%-ot, a gyógyszerek esetében pedig 51%-ot tett ki;

J.

mivel a hamisítás és a kalózkodás jelensége riasztó hatással van az Európai Unió gazdaságára és a Közösség társadalmi-gazdasági rendszerének egészére, mivel csökkenti a az innovációs ösztönző erőt, fékezi a közvetlen külföldi befektetéseket, szakképzettséget igénylő munkahelyek megszűnéséhez vezet és megteremti a szervezett bűnözés által ellenőrzött – a hivatalos rendszerrel párhuzamosan működő – illegális gazdaság alapjait;

K.	mivel az OECD 2007. évi fent említett jelentése és hamarosan elkészülő, „A digitális tartalommal kapcsolatos szerzői jogi kalózkodás” című II. szakaszjelentése hangsúlyozza a digitális kalózkodás globális mértékét, gyors terjedését és a jogtulajdonosokra nézve káros gazdasági hatását;

L.	mivel a hamisítás súlyos környezeti károkat okoz mind azáltal, hogy a hamisított termékek nem felelnek meg a minőségi szabványoknak, valamint a kiszorításukkal és a megsemmisítésükkel kapcsolatos magas költségek révén;

M.	mivel a hamis termékek elleni küzdelmet célzó eljárásokhoz való hozzáférés bonyolult, költséges és időigényes, különösen a kkv-k számára;

N.

mivel az egységes piac az európai polgár számára garantálja azt a lehetőséget, hogy szabadon, átlátható és biztonságos módon választhassa ki a megvásárolandó termékeket, a hamisítás pedig – az az ellen folytatott megfelelő küzdelem hiányában – nemcsak az egész rendszer alapját képező elvárható bizalom elvét csorbítja, hanem súlyos kockázatokat is jelent a fogyasztók biztonságára, egészségére és – szélsőséges esetekben – életére is, jogaikat pedig ezért megfelelőbben kell garantálni;

O.	mivel a hamisított termékek megvásárlásának egészségügyi és biztonsági kockázatainak, illetve általános következményeinek fogyasztói tudatosítására irányuló kezdeményezések a hamisított termékek elleni küzdelem hatékony eszközei;

P.	mivel hatékonyabb visszatartó erejű intézkedéseket kell foganatosítani az olyan termékek hamisítóival szemben, amelyek közvetlen közegészségügyi hatással rendelkeznek;

Q.

mivel a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jogszabályok területén a tagállamokban még mindig – különösen az e jogok betartatására irányuló szankciók tekintetében – fennálló eltérések gyengítik az Európai Unió tárgyalási pozícióját és alááshatják a jelenség elleni hatékonyabb küzdelem érdekében nemzetközi szinten tett eddigi erőfeszítéseket;

R.

mivel az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági rendelkezésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 1383/2003/EK rendelet 11. cikkében megállapított egyszerűsített eljárás igen sikeresnek bizonyult az olyan tagállamokban, mint Portugália, Görögország, Magyarország, Hollandia és Litvánia;

S.	mivel a 2006-os G8-as szentpétervári csúcstalálkozó résztvevői elismerték a hamisítás és kalózkodás globális jellegét, és hangsúlyozták a G8 országok, a harmadik országok és az illetékes nemzetközi intézmények közti fokozottabb együttműködés szükségességét;

T.	mivel az ezt követő heiligendammi G8-as csúcstalálkozón a „Heiligendammi folyamat” részeként létrejött a hamisítás és kalózkodás ellen fellépő IPR (a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok) munkacsoport (16);

U.

mivel 2007-ben az Európai Unió, Japán és az Egyesült Államok bejelentették, hogy tárgyalásokat kezdenek egy olyan új többoldalú megállapodásra vonatkozóan, amelynek célja a szellemi tulajdonjogok végrehajtásának megerősítése, valamint a hamisítás és a kalózkodás jelensége elleni küzdelem (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás – ACTA);

V.

mivel az ACTA megállapodás kedvező eredménye lehetővé teszi a polgári és közigazgatási védelem közös szabványainak kialakítását, az intézményközi együttműködés és a magánszektorral való együttműködés javítását, valamint a technikai segítségnyújtás beépítését a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartásának egyszerűbbé, biztonságosabbá és olcsóbbá tétele érdekében;

W.

mivel hangsúlyozni kell a különbséget a generikus gyógyszerek – amelyeknek elterjedését és forgalmazását ösztönözni kell mind az Európai Unióban, mind a fejlődő országokban – és a hamisított gyógyszerek között, amelyek egyfelől veszélyesek a közegészségügyre, másfelől pedig jelentős gazdasági veszteséget okoznak az érintett iparág vállalatainak, miközben késleltethetik új termékek kifejlesztését, anélkül azonban, hogy ennek előnyeiből a legkevésbé fejlett országok lakossága részesülne, mivel, ezen felül, a hamisított gyógyszerek az illegális gyógyszereknek csak egy részét képezik;

X.	mivel, ami a közegészségügyre közvetlen hatással lévő termékeket illeti, az internet és a párhuzamos kereskedelemi hálózatok nagyban hozzájárulnak a közegészségügyre veszélyt jelentő hamisított termékek terjedéséhez;

Y.

mivel az Európai Unió folyamatos erőfeszítéseket tesz a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések harmonizálása érdekében, nevezetesen egy, a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2005. július 12-i javaslattal (COM(2005)0276), és ezt a folyamatot nem szabad a szokásos uniós döntéshozatali eljárás hatáskörén kívül eső kereskedelmi tárgyalásokkal megkerülni;

Z.

mivel annak biztosítása is különösen fontos, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tiszteletben tartását érvényre juttató intézkedések kialakítására oly módon kerüljön sor, hogy az ne akadályozza az innovációt vagy a versenyt, ne ássa alá a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok korlátozásait és annak kivételeit, illetve ne veszélyeztesse a személyes adatokat, ne korlátozza az információ szabad áramlását, és ne terhelje fölöslegesen a legális kereskedelmet;

AA.	mivel az Európai Unió a Parlament és a Tanács sok éven át folytatott vizsgálatait követően számos vonatkozó irányelv elfogadásával bizonyította a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok hatékony és kiegyensúlyozott érvényre juttatása iránti elkötelezettségét;

AB.	mivel jogi intézkedések mérlegelésénél alapvető fontosságú a szellemi és anyagi tulajdonjogok közötti, valamint ennek megfelelően a jogsértés és a lopás közötti alapvető különbség felismerése;

AC.	mivel a szellemi tulajdon mindennemű megsértése káros a kereskedelemre és az üzletre nézve, a kereskedelmi szintű jogsértések azonban további messze ható következményekkel járnak;

AD.

mivel a gyógyszeripari termékek szabadalmai esetében míg a szabadalmakkal kapcsolatos jogsértések rendezése eseti alapon történik a szabadalomsértés miatt indított polgári peres eljárás során felhozott lényeges érvek alapján, addig a szerzői jogokat és a védjegyeket érintő jogsértések szándékos bűncselekményeknek minősülnek;

A többoldalú keret

1.   véleménye szerint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) rendszere nemzetközi szinten lehetővé tette a szellemi tulajdonjogok szélesebb körű elismerését azzal, hogy a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) révén megegyezésen alapuló védelmi normaszintet határozott meg, megerősítette a tagállamok és a különböző szervezetek – Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), Vámügyi Világszervezet (WCO) – közötti párbeszédet, továbbá a nézeteltérések rendezésére megelőző és vitarendezési mechanizmust hozott létre;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy a TRIPS-megállapodás Tanácsán belül továbbra is törekedjen arra, hogy a nemzeti jogban bevezetett minimális szabályokat a végrehajtásra és a jogsértések visszaszorítására irányuló hatékony intézkedések kísérjenek; úgy véli, hogy a TRIPS-megállapodásban biztosított és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozat által megerősített, rugalmas alkalmazással kapcsolatos lehetőségeket fenn kell tartani, amennyiben azok célja a jogtulajdonosok és a végfelhasználók érdekei közti megfelelő egyensúly biztosítása;

3.   kéri a Bizottságot, hogy továbbítson javaslatokat az Európai Parlament számára annak biztosítása érdekében, hogy a kiviteli, tranzit- és átrakási műveletek megfelelően szerepeljenek a TRIPS-megállapodásban, és hogy vizsgálja meg a megállapodás további módosításának lehetőségeit a szellemi tulajdonjogok tulajdonosai és potenciális felhasználói érdekei közti megfelelő egyensúly kialakítása érdekében, különös tekintettel a partnerek fejlettségi szintjére és különbséget téve a hamisítással vagy kalózkodással előállított termékeket gyártó országok, a tranzitországok, illetve az azokat felhasználó országok között;

4.   üdvözli az Európai Unió által a technikai segítségnyújtásra irányuló programok terén elért előrelépést, melyek hozzájárultak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megerősítéséhez a feltörekvő és fejlődő országokban, és hangsúlyozza az ilyen programok folytatásának fontosságát, tekintettel azokra a hasznos célkitűzésekre, amelyeket a fenntartható gazdasági fejlődés tekintetében elérhetnek, valamint a hamisítás elleni küzdelemben betöltött jelentős szerepükre;

5.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai és a fejlődő országokban élő fogyasztók szélesebb körű oktatása érdekében hozzon létre egyedi, megfelelő pénzügyi fedezettel támogatott kezdeményezéseket az esetlegesen veszélyes hamisított termékekhez fűződő kockázatok elkerülése céljából;

6.   támogatja a tizenkettedik az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciáján a Kreatív Afrika kezdeményezés keretében javasolt megoldásokat, melyek a kreatív iparágakat lényeges elemnek tekintik az alulfejlett országok gazdaságának növekedésében, és újra megerősítik a szellemi tulajdonjogok létfontosságú szerepét az ilyen régiók fenntartható fejlődésében;

7.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasolják és támogassák egy hamisításról szóló jegyzőkönyv megszövegezését, amely a nemzetek közötti szervezett bűnözésről szóló Palermói Egyezményt egészítené ki;

8.   emlékeztet rá, hogy bizonyos felemelkedő gazdaságokban a hamisítással vagy kalózkodással előállított termékek gyártása riasztó méreteket öltött; jóllehet üdvözli az eddig megvalósított együttműködési intézkedéseket, de azon a véleményen van, hogy a vám-, az igazságügyi és a rendőrségi szervek és az érintett országok közötti koordináció megerősítése, továbbá ezen országok jogszabályai európai uniós jogszabályokkal való harmonizálásának elősegítése céljából különös intézkedésekre van szükség;

9.   felszólítja a Bizottságot, hogy illesszen be a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésébe (17) nemzetközi szintű védelmi intézkedéseket annak garantálására, hogy a törvényes kereskedelem akadályozásának céljával semminemű, szabadalom érvényesítését célzó rendelkezéssel nem történik visszaélés;

10.   arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az euromediterrán partnerországokkal való kereskedelem megkönnyítése érdekében erősítsék meg az euromediterrán partnerországokkal az euromediterrán piac programon belül folytatott együttműködésüket, és az euro-meditterrán régióban a vámügyi együttműködés és a hamisítás illetve kalózkodás elleni küzdelem tekintetében segítsék elő egy közös jogalkotási, eljárási és végrehajtási megközelítés kialakítását;

11.   meggyőződése, hogy a hamisítás elleni küzdelem erősítése érdekében gyakrabban és célzottabban kellene igénybe venni a WTO vitarendezési szervét, amely – a nemzeti és közösségi igazságszolgáltatással együtt – képes Európa iparának és fogyasztóinak jobb védelmet biztosítani, a TRIPS-megállapodás tartalmát és hatályát erősítő jogalkalmazási gyakorlat megszilárdítása révén;

12.   megerősíti, hogy az anyagi jog bármely harmonizálása során tiszteletben kell tartani a nemzeti szuverenitást és a vonatkozó nemzetközi szerződéseket;

ACTA és egyéb kétoldalú vagy regionális uniós kezdeményezések

13.   kéri a Bizottságot, hogy – a többoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan – a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelmet olyan kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások előmozdítása révén is mozdítsa elő, amelyeknek célja a jogszabályok közelítése és hatékony alkalmazásuk, továbbá amelyek emellett hatékony vitarendezési mechanizmusokat tartalmaznak, továbbá szankciókat a vállalt kötelezettségek megszegése esetére;

14.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ACTA tárgyalására az európai polgárok előtt a lehető legátláthatóbb formában kerüljön sor, különös tekintettel a „hamisítás” és „kalózkodás” kifejezések meghatározására és a tervezett büntetőjogi szankciókra; álláspontja szerint fel kell mérni a megállapodásnak a társadalomra, illetve a polgári szabadságjogokra kifejtett hatását; támogatja egy, a megállapodás végrehajtását vizsgáló akciócsoport felállítását, elősegítve e kérdéskört az Európai Unió és a harmadik országok közötti párbeszéd keretében, illetve az ezekkel az országokkal kapcsolatos együttműködési intézkedések részeként;

15.   úgy véli, hogy egyelőre bizonytalan, hogy az EK-Szerződés jogalapot biztosít-e a büntetőjogi szankciók jellegét és szintjét előíró közösségi intézkedések számára, és ezért a Bizottság nem feltétlenül rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a Közösség nevében olyan nemzetközi megállapodást köthessen, amely megszabja a védjegy és a szerzői jog megsértői elleni büntetőjogi szankciók természetét és szintjét;

16.   hangsúlyozza, hogy minden felvázolt IP betartatási egyezményben meg kell különböztetni a nem haszonszerzési célú személyes felhasználást a hamísított vagy kalózárúk csalárd és szándékos forgalmazásától;

17.   felhívja a Bizottságot, hogy tárgyaljon harmadik országokkal hamísítás elleni munkacsoportok felállításáról;

18.   felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az ACTA ne adjon felhatalmazást hatóságoknak a magántulajdonú számítógépekhez és más elektronikus eszközökhöz való hozzáférésre;

19.   üdvözli, hogy számos WTO-tagállam növekvő érdeklődést tanúsít az ACTA iránt, úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni a feltörekvő gazdaságok, mint amilyen Kína, India és Brazília, valamint az olyan regionális kereskedelmi tömbök, mint a Mercosur, a Caricom és az ASEAN a megállapodásra irányuló összes tárgyalásba való bevonása érdekében, illetve fel kell hívni őket, hogy mostantól kötelezzék el magukat területükön a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának biztosítása mellett;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy kerülje el az ACTA, a TRIPS megállapodás és a nemzetközi szellemi tulajdonjogról szóló érvényben lévő egyezmények közötti ellentmondás és átfedések veszélyét;

21.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ACTA kizárólag a szellemi tulajdonjogok betartását kikényszerítő intézkedésekre koncentráljon, és ne érdemi szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekre, amilyenek a védelem hatálya és korlátai, a kivételek, a másodlagos felelősség és a közvetítők felelőssége;

22.   felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ACTA ne szolgálhasson a létező európai szellemi tulajdonjog védelmi keretek módosítására, és hogy teljes mértékben tükrözze az e téren az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott különböző irányelvek által megteremtett egyensúlyt, különösen a 2004/48/EK irányelv (2) preambulum-bekezdésében szereplő előírást;

23.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tisztázza a Szerződés 133. cikke által létrehozott bizottság és az ACTA tárgyalásaiban részt vevő egyéb bizottságok szerepét és hatáskörét;

24.   úgy véli, hogy a Bizottságnak a folyamatban levő tárgyalások során figyelembe kell vennie az ACTA megállapodást érintő egyes súlyos bírálatokat, nevezetesen, hogy jogi eljárás nélkül lehetővé teheti a védjegy- és szerzői jogok tulajdonosainak e jogok feltételezett megsértőinek magánéletébe való beavatkozást, hogy még inkább kriminalizálhatja a nem kereskedelmi védjegy- és szerzői jogok megsértését, hogy megerősítheti a digitális jogok kezelését a „tisztességes felhasználáshoz” fűződő jogokkal szemben, hogy a létező WTO struktúrákon kívüli vitarendezési eljárást teremthet meg, és végül, hogy az aláírókat védjegyek és szerzői jogok megsértése elleni fellépés költségeinek viselésére kényszerítheti;

25.   ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot a nyilvános konzultációs folyamat folyamatosságának és átláthatóságának biztosítására, egy ilyen folyamat előnyeinek támogatására valamennyi tárgyaló ország esetében, továbbá a Palament rendszeres és alapos tájékoztatásának biztosítására a tárgyalások állása tekintetében;

26.   emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés eltéréseket tartalmaz azon eseteket illetően, amikor a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai tekintetében megtárgyalt és megkötött megállapodások a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatosak; rámutat arra, hogy ilyen esetekben a megállapodások megtárgyalása és megkötése a Közösség és tagállamai megosztott hatáskörébe tartozik; hangsúlyozza továbbá, hogy az EK-Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban hozott közösségi döntésen túl az ilyen megállapodások megtárgyalásához a tagállamok közös megegyezésére van szükség, az ilyen módon megtárgyalt megállapodásokat pedig közösen kell megkötnie a Közösségnek és a tagállamoknak;

27.   az ACTA-ról folytatott tárgyalások keretében emlékezteti a Bizottságot az Európai Unió Alapjogi Chartájának a személyes adatok védelméről szóló 8. cikkére, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (18);

28.   úgy véli, hogy az ACTA előzetes tervezeteinek, többek között a haladásról szóló jelentéseknek, valamint a Bizottság tárgyalási meghatalmazásának közzétételét mint közérdeket nem sértheti az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló rendelet (19) 4. cikke, és sürgeti a Tanácsot az EK-Szerződés 255. cikkének oly módon történő végrehajtására, amely biztosítja a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférést, azzal a feltétellel, hogy meghozzák az adatvédelmi jogszabály által megkövetelt szükséges biztonsági intézkedéseket;

29.   sajnálattal jegyzi meg, hogy a szellemi tulajdonjogok törökországi védelme nem felel meg az uniós előírásoknak, ezért felülvizsgálatra szorul; rámutat, hogy Törökország csak akkor lesz hiteles tagjelölt, ha a közösségi vívmányok vállalására alkalmas helyzetben van, és képes garantálni a szellemi tulajdonjogok teljes körű tiszteletben tartását határain belül;

EU–Kína kapcsolatok

30.   felhívja a kínai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és megújult erővel tegyenek jogi lépéseket a szellemi tulajdonjog megsértői ellen, és e tekintetben üdvözli az igazságügyi testületeknek az európai polgárok szellemi tulajdonból eredő jogosultságainak elismerése tekintetében tanúsított hozzáállásának megváltozását, valamint az e jogokat megsértő helyi vállalatok elítélését;

31.   újra megerősíti, hogy fokozni kell az együttműködést a kínai vámhatóságokkal, és hogy a megfelelő európai igazgatási szervezeteknek segítséget és támogatást kell adniuk;

32.   hangsúlyozza, hogy az uniós vámhatóságok által lefoglalt hamisított termékek 60%-a Kínában készül; felkéri a Bizottságot és a kínai hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb készítsenek cselekvési tervet a hamisítás leküzdésére;

A hamisítás elleni küzdelemre irányuló, külső támogatási intézkedések

33.   javasolja egy nyomon követési mechanizmus létrehozását a különböző megállapodások által védett szellemi tulajdonjogok esetleges megsértéseinek nyomon követésére, amely a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem konkrét felvállalása esetén kereskedelmi ösztönzőkkel egészül ki;

34.   emlékeztet rá, hogy az általános preferenciarendszer többek között tartalmazza a kedvezmények ideiglenes felfüggesztésének lehetőségét is a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazó kereskedelmi partnerek esetében; véleménye szerint a szellemi tulajdonjog különösen súlyos megsértésének eseteiben, mint amilyenek a biztonságra és a közegészségre komoly veszélyt jelentő esetek, a Bizottságnak komolyan mérlegelnie kellene ennek az elrettentő eszköznek az igénybe vételét;

35.   úgy gondolja, hogy a kereskedelem akadályairól szóló rendelet nagyban segítségére lehet azoknak az európai vállalatoknak, amelyek a szellemi tulajdon megsértéseinek betudhatóan problémákkal szembesülnek a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy – különösen a kkv-k esetében – ösztönözze és könnyítse meg a rendelet felhasználását;

36.   azon a véleményen van, hogy az Európai Unió és a tagállamok közötti jobb együttműködés hatékonyabb információcserét, a rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználását eredményezheti harmadik országokban, továbbá mind a politikai-diplomáciai tevékenység, mind a szigorúbban vett technikai tekintetben nagyobb hatással lehet a hamisítás elleni harcra;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy az EU delegációkban a „piaci hozzáférési csoportot” alakítsa át úgy, hogy a szellemi tulajdon megsértéseit panaszló közösségi vállalkozások (főleg a kkv-k) számára tényleges hivatkozási pontként szolgáljanak;

Jogalkotási és szervezeti kérdések

38.   tudomásul veszi a Bizottság által a szellemi tulajdon megszilárdítása érdekében az Európai Unióban tett számos erőfeszítést, és kéri, hogy tegyen az eddigieknél is többet a hamisítás jelensége elleni küzdelem és a tagállamokban hatályos jogszabályok harmonizálása érdekében;

39.   tudomásul veszi, hogy az Európai Unióban nincs harmonizált meghatározása a „hamisításnak” és a „kalózkodásnak”, valamint, hogy a tagállamokban használt meghatározások eltérnek;

40.   tudomásul veszi a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás aggasztó terjedését különösen a globalizált gazdaságban, valamint súlyos kihatásait az Európai Unió versenyképessége és üzletágai, alkotói és fogyasztói tekintetében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy lássák el a fogyasztókat a szükséges tájékoztatással a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás veszélyeiről, különösen a hamisított termékek, ideértve a gyógyszerek által a fogyasztókra jelentett jelentős egészségügyi és biztonsági kockázatok tekintetében;

41.   felkéri a Bizottságot, hogy nyomozzon kifejezetten a hamisításhoz kacsolódó egészségügyi és biztonsági kockázatok után annak érdekében, hogy fel lehessen mérni, szükség van-e további intézkedésekre;

42.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a szellemi tulajdonjogok súlyos megsértésének eseteire vonatkozó közös minimumszankciók elfogadásának érdekében;

43.   úgy véli, hogy a jövendő ACTA megállapodás hatékony és következetes alkalmazásához szükséges a hamisítás elleni hatályos tagállami jogszabályok harmonizációja;

44.   hangsúlyozza, hogy szükség van a hamisítás jelenségének visszaszorításában illetékes bizottsági szervek koordinálásának javítására és az e tekintetben a Bizottság által elfogadott közösségi kezdeményezések hatékonyabb elterjesztésére; mivel a szankcionáló rendelkezések széttagoltsága hátrányos a belső piacra és gyengíti az Európai Uniót kereskedelmi tárgyalásai során; hangsúlyozza továbbá, hogy a köz- és magánszférának is ki kell terjeszteni együttműködésüket, az aktívabb, dinamikusabb és hatékonyabb hamisítás elleni intézkedések biztosításához;

45.   hangsúlyozza a vámügyi alkalmazottak, a bírák és más érintett szakértők megfelelő, folyamatos képzése kialakításának, valamint a hamisítás ellen szakosodott tagállami egységek felállításának szükségességét;

46.   megjegyzi, hogy a Bizottság 2007. júliusi Fehér Könyvében elismeri, hogy a sportjogok kihasználásának gazdasági életképessége a szellemi tulajdonjogok megsértőinek hazai és nemzetközi szintű tevékenysége elleni hatékony védelmi lehetőségek elérhetőségétől függ, és felhív a sportjogok tulajdonosainak számításba vételére a hamisítás és a digitális kalózkodás elleni bármely fellépés esetében;

47.   ajánlja a vámeljárások további tökéletesítését és összehangoltságának javítását az Európai Unióban az egységes piacra bejutó hamisított vagy kalózkodással előállított termékek mennyiségének jelentős csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot is, hogy az Európai Unió és tagállamai a hamisításra vonatkozó uniós szintű statisztikai adatokkal való ellátása érdekében nyújtson be javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak;

48.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az internet, mint a hamisított termékek elosztására szolgáló csatorna speciális vonatkozásait, valamint, hogy az összehangolt választ elősegítő statisztikai eszközök kialakításával mérje fel e jelenségnek a tagállamok gazdaságaira gyakorolt hatását;

49.   felhívja a Bizottságot, hogy a hamisított árukra vonatkozó eljárással kapcsolatban állítson fel vagy egyszerűsítsen egy technikai segítséget nyújtó ügyfélszolgálatot a kis- és középvállalkozások számára, lehetőleg más ügyfélszolgálati létesítményekhez integráltan;

50.   létfontosságúnak tartja, hogy az európai ipar maga is bátran támogassa és segítse az európai intézmények által megteendő kezdeményezéseket; különösen létfontosságúnak tartja, hogy a kkv-k számára mindenképpen olyan feltételeket biztosítsanak, amelyek között érvényesen védhetik meg jogaikat, különösen a szellemi tulajdonjogok harmadik országok általi megsértései esetén;

51.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bátorítsák a hamisított áruk megvásárlásának következményeivel kapcsolatos fogyasztói éberség fokozására irányuló kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy az üzleti szektornak fontos szerepet kell játszania e kezdeményezések terén;

52.   úgy véli, hogy nyomon követési célokból lépéseket kell tenni az ipar az eredeti termékek és a hamisítványok közti hatékonyabb különbségtételre alkalmas modern technológiák használatára bátorítása érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az ilyen konstruktív lépések állandó jelleggel történő támogatásához és megtételéhez szükséges lépéseket;

53.   sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem ültették át nemzeti jogukba a 2004/48/EK irányelvet, hogy késlekedés nélkül tegyenek eleget e kötelezettségüknek;

54.   hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a belső piac négy alapvető szabadságát, és javítani kell a piac működését;

55.   felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamoktól gyűjtsön be adatokat a fogyasztók körében a hamisított termékek miatt jelentkező egészségi problémákról, illetve a fogyasztók által hamisított termékek ellen tett panaszokról; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ezen adatokhoz való hozzáférést valamennyi tagállam hatóságai számára;

56.   ragaszkodik ezzel összefüggésben az összes érintett szereplő mozgósításához annak érdekében, hogy meg lehessen erősíteni a termékhamisítás és a szerzői jogi kalózkodás ellen a belső piacon bevezetett eszközök hatékonyságát;

57.   felkéri a tagállamokat. hogy erősítsék meg a nemzeti területükön működő vámszerveket, és hozzanak létre olyan, harmadik felek (többek között tagállamok, harmadik országok, közösségi intézmények, vállalatok és magánszemélyek) számára is jól azonosítható szolgálatokat, amelyek feladata a termékhamisítás elleni küzdelem és a kérdéskörrel kapcsolatos tájékoztatás;

58.   emlékezteti a tagállamokat, hogy a közösségi szabadalom és a szabadalmi bírósági rendszer megléte milyen fontos eszköz annak elérésére, hogy a felhasználók az Unió egész területén tiszteletben tartsák a szellemi tulajdonjogokat, valamint annak biztosítására, hogy az innovációs tevékenységet végző vállalatok a lehető legjobban meg tudják védeni újításaikat, és így azokat a leghatékonyabban tudják kiaknázni;

59.   felkéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a termékhamisítással és a szerzői jogi kalózkodással kapcsolatosan végzett figyelemfelkeltő és tájékoztató tevékenységüket az idegenforgalmi övezetekben, a szakmai kiállításokon és a vásárokon;

60.   emlékeztet a szellemi tulajdonjogok, valamint a hatályos nemzeti és közösségi szabadalmak harmonizációjának fontosságára a termékhamisítás elleni küzdelemben, illetve felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a társaságokat szolgáltatásaiknak és termékeiknek többek között a márkák, a formatervezési minták és a szabadalmak, bejegyeztetése révén történő védelmére annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják érvényesíteni szellemi tulajdonjogaikat;

61.   felszólítja a Bizottságot egy olyan „eredménytábla” kifejlesztésére, amely mérhetővé teszi a tagállamok vámhatóságainak teljesítményét, a termékhamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, továbbá egy, a hamisított termékekkel kapcsolatos gyors információcserét lehetővé tevő rendszer létrehozására, a nemzeti kapcsolattartási pontokra és modern információmegosztási eszközökre támaszkodva;

62.   felkéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a vámszerveik közötti koordinációt, illetve az egész Európai Unióban alkalmazzák egységesen a közösségi vámügyi szabályozást;

63.   felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt alakítsanak ki közös megközelítést a hamisított termékek megsemmisítését illetően;

64.   felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a 1383/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikkében lefektetett egyszerűsített eljárás alkalmazását az egyes szellemi tulajdonjogokat feltételezhetően sértő áruk, valamint az ezen jogokat valamennyi tagállamban bizonyítottan megsértő áruk elleni intézkedések tekintetében;

65.   úgy véli továbbá, hogy a hamisítás (kereskedelmi nagyságrendű termékutánzás/védjegysértés) lényeges vonatkozásai eltérnek a kalózkodás (szerzői jogok kereskedelmi nagyságrendű megsértése) lényeges vonatkozásaitól, valamint hogy fontolóra kell venni e két jelenség független és külön kezelését, különös tekintettel a hamisításra jellemző közegészségügyi és biztonsági aspektusok kezelésének sürgető szükségességére;

66.   a közegészségügy tekintetében a hamisított gyógyszer WHO által adott fogalommeghatározását támogatja: „olyan gyógyszer, amelyet szándékosan és csalárd módon hamis címkével látnak el meghatározását és/vagy forrását illetően. A hamisítás érintheti mind a márkajelzéssel rendelkező, mind a generikus termékeket, és a hamisított termékek között lehetnek helyes összetevőket, illetve nem megfelelő összetevőket tartalmazó, hatóanyagok nélküli, nem elegendő hatóanyagot tartalmazó vagy hamis csomagolással rendelkező termékek.”;

67.   kiemeli az olyan alapvető jogok, mint például a magánélet védelme és az adatvédelem tiszteletben tartásának jelentőségét a termékhamisítás és a kalózkodás elleni harc érdekében hozott intézkedések meghozatala során;

Záró gondolatok

68.   felhívja a Bizottságot, hogy a Tanáccsal és a tagállamokkal egyetértésben alakítson ki olyan világos, összefüggő és célra törő politikai irányvonalat, amely – a vámügyi belső intézkedésekkel párhuzamosan – összehangolja és irányítja a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem terén meglévő uniós és tagállami „külső” intézkedéseket;

69.   felhívja a Bizottságot a jogi normákat kiegészítő intézkedések támogatására, és különösen a hamisítással és kalózkodással kapcsolatos hozzáállás megváltoztatására irányuló, a hamisítás veszélyeire összpontosító európai tudatosítás előmozdítására;

70.   úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell fontolnia egy nemzetközi hamisítási összehasonlító eredménytábla létrehozását a belső piaci eredménytábla mintájára, mely kiemelné azon országokat, melyek átlag alatt teljesítenek a hamisított áruk visszaszorítása terén;

71.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak lehetővé tételére, hogy a Parlament központibb szerepet tölthessen be a hamisítás elleni küzdelemben; különösen célszerűnek tartja, hogy az EU politikai jelenléte mind a nemzetközi szakmai értekezleteken – így a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem világkongresszusán –, mind a szellemi tulajdon védelméért küzdő nemzetközi szervezetekben erősödjön;

72.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tájékoztassa teljes körűen az e területet érintő különböző kezdeményezésekről és vonják be azokba; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés szellemének megfelelően a hozzájárulási eljárás alapján kell ratifikálnia ACTA megállapodást;

*

* *

73.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0053.

(2)  HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0247.

(4)  HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o.

(5)  HL C 308. E, 2006.12.16., 182. o.

(6)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0629.

(7)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0195.

(8)  HL C 233. E, 2006.9.28., 103. o.

(9)  HL L 349., 1994.12.31., 71. o.

(10)  HL L 157., 2006.6.9., 1. o.

(11)  HL L 169., 2005.6.30., 1. o.

(12)  HL L 145., 2008.6.4., 1. o.

(13)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0305.

(14)  HL L 157., 2004.4.30., 45. o.

(15)  HL L 196., 2003.8.2., 7. o.

(16)  A csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozat, Növekedés és felelősség a világgazdaságban, 2007. június 7., G8 csúcstalálkozó, Heiligendamm.

(17)  A 3. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Az említett intézkedéseknek és jogorvoslatoknak emellett hatékonynak, arányosnak és elrettentő hatásúnak kell lenniük, és oly módon kell alkalmazni azokat, hogy ne gátolják a törvényes kereskedelmet, és biztosítékot nyújtsanak a velük való visszaéléssel szemben.”.

(18)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(19)  HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/58

---

A kis- és középvállalkozások számviteli követelményei

P6_TA(2008)0635

Az Európai Parlament 2008. december 18-i jogalkotási állásfoglalása a kis- és középvállalkozásokra, különösen a mikrovállalkozásokra vonatkozó számviteli követelményekről

(2010/C 45 E/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének (2) bekezdésére és 232. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i keret-megállapodásra (1),

—	tekintettel a társaságok számára a társasági jog, a számvitel és a könyvvizsgálat területén biztosított egyszerűsített üzleti környezetről szóló 2008. május 21-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

—	tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2008. július 10-i, „Az adminisztratív terhek csökkentése, a társasági jog/éves beszámolók prioritási területe” című véleményére,

—

tekintettel a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelvnek a középvállalkozások egyes közzétételi követelményei és a konszolidált beszámoló készítésének kötelezettsége tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalására, amely első olvasatban 2008. december 18-án került elfogadásra (3),

—	tekintettel a Bizottságnak a 2008. december 18-i plenáris ülésen a Parlamentnek tett nyilatkozatára a középvállalkozások közzétételi követelményeiről és a konszolidált beszámolók készítéséről,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (4) (a 4. társasági jogi irányelv) és a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (5) szerinti hatályos számviteli szabályok gyakran komoly terheket jelentenek a kis- és középvállalkozások, illetve különösen a mikrovállalkozások (nagyon kis vállalkozások) számára;

B.	mivel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportja a fent említett véleményében már kérte a Bizottságot, hogy vonja ki a mikrovállalkozásokat a számviteli irányelvek hatálya alól;

1.   emlékezteti a Bizottságot arra, hogy miközben egy koherens és harmonizált Európai Uniós számviteli rendszer megkönnyíti a belső piacon a kereskedelmet mikrovállalkozások – például a kiskereskedők vagy a kézműipari vállalkozások – számára túlzott mértékű terhet jelentenek a hatályos számviteli szabályok; ha ezek a vállalkozások elsősorban egyetlen tagállamban tevékenykednek helyi vagy regionális szinten, akkor nincsenek határokon átnyúló hatással a belső piacra vagy az EU-n belüli versenyre, ezért a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezeket a vállalkozásokat teljesen vagy részben kivonják a jogszabály szerinti számviteli kötelezettségek hatálya alól;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivonják a 4. és 7. társasági jogi irányelv hatálya alól azokat a vállalkozásokat, amelyek a mérleg fordulónapján nem lépték túl a következő három feltétel közül kettőnek a küszöbértékét:

—	mérlegfőösszeg: 500 000 EUR

—	nettó forgalom: 1 000 000 EUR

—	alkalmazottak átlagos száma a pénzügyi év folyamán: 10

amennyiben ezen vállalkozások egyetlen tagállamban folytatnak üzleti tevékenységet helyi vagy regionális szinten;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy a belső piacon belül a társasági jog, illetve különösen a számviteli szabályok egyszerűsítésének és harmonizációjának ösztönzése érdekében folytassa a társasági joggal foglalkozó negyedik és hetedik irányelv felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseit, és 2009 vége előtt terjesszen elő egy egységes európai számviteli keretrendszert; emlékeztet arra, hogy az egységes szabályok csökkenteni fogják valamennyi kis- és középvállakozás adminisztratív terheit, és növelik majd az átláthatóságot minden érintett érdekelt fél számára, valamint emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítést az XBRL (Extensible Business Reporting Language – kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelv) európai méretű strukturált bevezetése is jelentős mértékben ösztönözné;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 117. E, 2006.5.18., 125. o.

(2)  Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0220.

(3)  Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0631.

(4)  HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

(5)  HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/60

---

Európai közokirat

P6_TA(2008)0636

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai közokiratról (2008/2124(INI))

(2010/C 45 E/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

—	tekintettel a Bizottság 2005. május 10-i„A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre. Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért” című közleményére (COM(2005)0184),

—	tekintettel a Jogi Bizottság által végzett, a közokiratokra vonatkozó összehasonlító tanulmányra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0451/2008),

A.

mivel a fent említett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság prioritásként említette egy tényleges európai polgári jogi térség biztosítását, többek között a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását illetően; mivel a nevezett program az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom megerősítése érdekében alapvető prioritásként tartalmazza, hogy az elkövetkező években folytatni kell a kölcsönös elismerés elvének életbe léptetését, mert ez a polgárok jogainak védelmét szolgáló konkrét eszköz, és e jogok érvényesítését Európa határain kívül is garantálja;

B.	mivel a Hágai Program előírja, hogy a kölcsönös elismerésre irányuló program végrehajtásának folytatása alapvető prioritás, és hogy e végrehajtást 2011-ig be kell fejezni;

C.	mivel a polgárok szabad mozgása az Unióban folyamatosan nő; mivel ebből következően a két vagy több tagállamot egyaránt érintő jogi helyzetek száma is gyarapszik;

D.

mivel a Bizottság a Hágai Programról szóló, fent említett közleményében elismerte, hogy a polgári jog terén alapvető fontosságú szempont a közokiratok elismerése; mivel ezen a jogcímen szükséges és sürgős feladat a közokiratok elismerésének és végrehajtásának elősegítése, amint azt az Unibank ítélet (1) kimondja;

E.	mivel ezen a területen egy ágazati, nem egységes közösségi szabályozás nem kielégítő (2);

F.	mivel az európai polgárok családi kötelékeit és örökösödési jogait a határokon túl is meg kell védeni;

G.	mivel a vállalkozásoknak egyre több létesítményük van külföldön, valamint a közösségen belüli tevékenységek megélénkülése következtében egyre nagyobb az ilyen vállalkozások alapítására és működésére vonatkozó közokiratok forgalma is;

H.	mivel az Unió számára döntő fontosságú egy világos és teljes jogi keret bevezetése, amely a jogi helyzetek, valamint a hatósági megbízottak által létrehozott ügyletek biztonságát és kiszámíthatóságát garantálja a polgárok és a gazdasági szereplők számára egyaránt;

I.

mivel egy igazi európai jogi térség létrehozásának alapja egyrészt – a jogviták tekintetében – valamely igazságügyi hatóság vagy közigazgatási hatóság által hozott határozatoknak a többi tagállamban való elismerése, és másrészt – a jogvitákon kívül eső ügyekben – valamely igazságügyi hatóság vagy az okiratok hitelesítési eljárására felhatalmazott köztisztviselő által kézhez kapott közokiratok határokon túli elismerése;

J.	mivel a bírósági határozatok kölcsönös elismerése terén meglévő rendeletek alkalmazandók a közokiratokra, amennyiben azokat állami hatóságok bocsátották ki;

K.

mivel a közokirat legfőbb jellegzetessége, hogy bizonyító ereje nagyobb, mint a teljes bizonyító erejű magánokiraté, és mivel a tagállamokban a közokiratokat éppen azért ruházzák fel rendszeresen ezzel – a bíróra nézve kötelező – bizonyító erővel, hogy ezáltal biztosítsák a jogügyletek keretében egy erre felhatalmazott köztisztviselő vagy hatóság által kiállított közokirat megbízhatóságát (3);

L.

mivel egy közokirat bizonyító erejének elengedhetetlen előfeltétele a hitelességének elismerése, vagyis ebben az értelemben az, hogy közokirat kiállítására felhatalmazással rendelkező köztisztviselő vagy hatóság bocsátotta ki; mivel a kölcsönös bizalom a tagállamok jogszolgáltatásában indokolttá teszi, hogy a hitelesség igazolásával kapcsolatos eljárásokat a jövőben csak akkor alkalmazzák, ha a hitelességük tekintetében komoly kétségek támadnak;

M.

mivel a bemutatott okirat felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállam jogszabályainak tiszteletben tartása ugyanakkor feltételezi annak bizonyosságát, hogy a bizonyító erő elismerése nem jelenti egyúttal azt, hogy a külföldi közokirat a felhasználása helyszínéül szolgáló tagállamban való elismerése folytán magasabb bizonyító erővel bírna, mint ezen tagállam saját nemzeti közokiratai; mivel a rendelet hatályának ki kellene terjednie a polgári és a kereskedelmi jog lényegi részére, bizonyos, jól meghatározott esetek kivételével;

N.

mivel az ingatlan-nyilvántartási rendszerek felépítése és szervezeti rendje a tagállamokban különböző, és eltérések vannak a nekik tulajdonított közjogi hitelesség természetét és mértékét illetően is, ezért az ingatlanok tulajdonjogának átruházását ki kell zárni egy jövőbeli közösségi jogi eszköz hatálya alól, tekintettel arra, hogy szoros összefüggés áll fenn egyfelől egy közokirat kiállításának módja, másfelől pedig az állami nyilvántartásba történő bejegyzés között;

O.

mivel a bírósági határozatoknak az Unió egészében történő elismerése terén egy ilyen kizárás egyet jelent azzal, hogy kizárólagos hatáskörrel ruházzák fel egyfelől az ingatlan helyszíne szerint illetékes bíróságokat az ingatlanra vonatkozó dologi jogi keresetek tekintetében, másfelől pedig az állami nyilvántartás helye szerint illetékes bíróságokat az állami nyilvántartásokba történő bejegyzés érvényessége tekintetében (4);

P.

mivel a közokirat fogalma nem létezik egyes tagállamok jogrendszerében, különösen Anglia és Wales, valamint az északi országok szabályozásában; mivel Angliában és Wales-ben egyes ügyvédek ugyan közjegyzői minőségben járhatnak el, és léteznek főfoglalkozású közjegyzők is, ezek a jogászok azonban nem bocsáthatnak ki közokiratot, hanem feladatuk kizárólag az aláírások hitelesítéséből áll, ezért a közokiratokra vonatkozó bármely európai jogszabályozás elfogadásakor gondoskodni kell arról, hogy ebben a tekintetben semmilyen zavar ne keletkezhessen; mivel másfelől minden óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy azokban az országokban, amelyek állampolgárainak nincs lehetősége közokiratok kibocsátására, az ilyen jellegű okiratokat ne használhassák fel ezen ország hatályos (például az igazolási eljárásra vonatkozó) előírásainak megkerülésére; mivel a fentieken túlmenően meg kell erősíteni azon tagállamok jogászainak felkészültségét, amelyekben a közokirat fogalma nem létezik, ezért a Bizottságnak megfelelő tájékoztatási kampányt kell indítania, és minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az angolszász jogrendszerű országok jogi szakmáiban megismerjék a kontinentális jogrendszerű országok köztisztviselőinek munkáját és azokat a potenciális előnyöket, amelyeket – különösen a jogbiztonság tekintetében – a közokiratok használata jelent az ügyfelek számára azokban a jogügyletek esetében, amelyeket az ezen jogi eszközt használó országokban kívánják megkötni; mivel a fentiek nyomatékosítják a Parlament Jogi Bizottsága által már sokszor kifejezésre juttatott igényt, amely szerint szükség van a gyakorló jogászok transzeurópai hálózatára, tájékoztatási kampányra és közös továbbképzésre, és ennek előmozdítására ezúton is felhívja a Bizottságot;

Q.

mivel a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokiratok tárgyára alkalmazandó jogra, ami már más közösségi jogi eszközök tárgyát képezi, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is, ami pedig a tagállamok hatásköre;

1.   úgy véli, hogy a Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék; úgy véli, hogy egy közokirat elismerése a felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokolt kételyek vetődtek fel, vagy ha elismerése ellentétes ezen tagállam közrendjével;

2.   kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 65. cikkének a) pontja, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése alapján terjesszen a Parlament elé jogalkotási javaslatot, amelynek célja a közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetése;

3.   hangsúlyozza, hogy a közokirat elismerése nem járhat azzal a következménnyel, hogy egy külföldi közokirat nagyobb jogi hatállyal bírjon, mint amekkorával egy annak megfelelő nemzeti közokirat rendelkezne;

4.   kéri, hogy a kért rendeletet alkalmazzák valamennyi polgári jogi és kereskedelmi közokiratra, kivéve az ingatlanokra vonatkozó okiratokat, amelyek ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, vagy széljegy tárgyát képezik vagy képezhetik;

5.   pontosítja, hogy a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is;

6.   megállapítja, hogy az említett keretek között a mellékletben foglalt ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a polgárok alapvető jogait;

7.   úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Az Európai Közösségek Bírósága 1999. június 17-én, a C-260/97. sz. ügyben hozott ítélete (EBHT I-3715. o.).

(2)  A Tanács 44/2001/EK rendelete (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.) a Tanács 2201/2003/EK rendelete (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.) a Tanács 805/2004/EK rendelete (HL L 143., 2004.4.30., 15. o.).

(3)  La Pergola főügyész-helyettes 1999. február 2-i következtetései a fent említett Unibank ügyben, 7. pont.

(4)  Lásd a 44/2001/EK rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését.

---

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/63

---

E-igazságszolgáltatás

P6_TA(2008)0637

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az e-igazságszolgáltatásról (2008/2125(INI))

(2010/C 45 E/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második albekezdésére,

—	tekintettel a Tanács jogi információs munkacsoportjának (e-igazságszolgáltatás) munkájára,

—	tekintettel az „Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé” című, 2008. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2008)0329),

—	tekintettel az Európa Tanácsnak az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottságában (CEPEJ) e téren jelenleg is folyó munkára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0467/2008),

A.	mivel a Tanács 2007-ben úgy határozott, hogy az igazságszolgáltatás területén hozzáfog az információs és kommunikációs technológiák (IKT) európai szinten történő fejlesztéséhez elsősorban egy európai portál létrehozásával;

B.

mivel a határokon átnyúló peres ügyben részes mintegy 10 millió személyre való tekintettel alapvetően fontos az információs technológiák (IT) fokozottabb használata, hogy a határokon átnyúló peres ügyekben a polgárok számára biztosítható legyen az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés, továbbá hogy a bírósági eljárások ésszerűbbek és egyszerűbbek legyenek, lerövidüljenek az eljárási határidők és csökkenjenek a működési költségek;

C.

mivel az e-igazságszolgáltatás tág meghatározásába általában beletartozik az elektronikus technológiák alkalmazása az igazságszolgáltatásban, és mivel e definíció számos olyan területre kiterjed, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak ahhoz az értelmezéshez, amelyet a 2008 május 30-i bizottsági közlemény és az e-igazságszolgáltatással foglalkozó tanácsi munkacsoport alakított ki;

D.

mivel megfelelő alkalmazás esetén az információs technológia jelentősen javíthatja az európai igazságszolgáltatási és jogi rendszerek hozzáférhetőségét és hatékonyságát; mivel az egyre jobban integrálódó piac és az Európán belüli fokozódó mobilitás mellett egyre gyakoribbá válnak a határon átnyúló igazságszolgáltatási rendszerekben eredendően meglévő, például a nyelv, a távolság és az ismeretlen jogi rendszerek okozta problémák; mivel e problémák azonban részben megoldhatók az információs és kommunikációs technológiák megfelelő alkalmazása révén, aminek köszönhetően nem csupán az európai polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése, hanem az egységes piac hatékonysága is javul;

E.

mivel, ahogy azt a CEPEJ az információs és kommunikációs technológiák európai igazságügyi rendszerekben történő alkalmazásáról szóló jelentése hangsúlyozta, az elektronikus technológiák használata az igazságszolgáltatásban nem mindig jár pozitív következményekkel, és a kívánt eredmények elérése érdekében az intézkedéseket intézményes és stratégiai keretek között kell végrehajtani;

F.

mivel az információs technológia vitarendezés során való felhasználása hosszabb távon alapvető változásokat tesz szükségessé az eljárásjogban, valamint a jogszabályok kidolgozásában és megszerkesztésében, továbbá a joghoz és az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés szempontjából elengedhetetlen a nyilvántartások (cégjegyzékek, ingatlan-nyilvántartások, végrendelet-nyilvántartások stb.) összekapcsolása; mivel a Parlament a kis értékű követelésekről, az európai végrehajtható okiratról és a közvetítésről szóló jogszabályok kidolgozása során már tett erőfeszítéseket, hogy az információs technológia használatát és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést összeegyeztethetővé tegye; mivel az információs technológia használatát minden területen szorgalmazzák – ideértve az iratok benyújtását, kiadását és kézbesítését, a bizonyítást és a jogsegélykérelmek kezelését – és ezért a jövőben minden jogalkotási javaslatban szerepel; mivel az elektronikus okiratok, az adósok vagyonának átláthatósága és a bizonyítékok területén már lehetne intézkedéseket tervezni;

G.

mivel üdvözlendő az e-igazságszolgáltatási portál/hálózat létrehozása, de ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy mind az EU polgárainak, mind pedig az EU jogi szakembereinek igényeit figyelembe vegyék, és az információk átlátható és egyszerű elérésének biztosításával megkönnyítsék az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel meg kell könnyíteni az uniós polgárok és a nemzeti hatóságok közötti kapcsolatot, és mivel az EU-igazságszolgáltatás eszközeinek segítséget kell nyújtania a bűncselekmények áldozatai, a gyanúsítottak és általában az igazságszolgáltatás „felhasználói” számára mindennapi életükben; mivel ugyanakkor, annak érdekében, hogy valóban hatékonyan működjön, a portált/hálózatot kísérleti projektként kell beilleszteni az EK-Szerződés 154. cikkében vázolt transzeurópai hálózatok keretei közé, és fejlesztését a Bizottság 2008. szeptember 29-i közleményében (COM(2008)0583) említett európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) révén kell megoldani;

H.

mivel tekintetbe véve, hogy az európai polgárok csak 50%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, az e-igazságszolgáltatás fejlesztése és végrehajtása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az átláthatóság, a törvény előtti egyenlőség és a nyilvánosság általi ellenőrzés elveit, és legalább az átmeneti időszakban a tagállamokban eddig alkalmazott eljárások mellett kiegészítő vagy választható lehetőségként kell felajánlani;

I.

mivel a meglévő portálok kezdetlegesek, zsúfoltak és a felhasználók számára nehezen kezelhetők, és mivel az információs technológia legjobb szakembereit kellene megbízni az információhoz, az elektronikus rendszerekhez és a nyilvántartásokhoz való hozzáférés javításával; mivel az egységes európai igazságügyi portálnak, amely eltérő hozzáférést biztosít az igazságszolgáltatásban dolgozók, a tisztviselők, a jog területén tevékenykedő és más szakemberek, valamint a polgárok számára, személyazonosság-kezelő rendszerrel kell rendelkeznie, amellyel a polgárok felülete elkülöníthető lenne a szakemberek felületétől; mivel bár fontos az Európai Igazságügyi Hálózat alapul vétele és javítása, a fő hangsúlyt az eddigieknél is fokozottabban a polgárok és a vállalkozások igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésére kell helyezni;

J.

mivel az európai igazságszolgáltatási térség létrehozását némileg lassította, hogy az igazságügyi szervek csupán kis hányada férhet hozzá az uniós igazságügyi képzésekhez, és mivel az elektronikus eszközök jelentős mértékben hozzájárulhatnak a jövőbeni európai igazságügyi térség alapját képező európai igazságügyi kultúra széles körű terjesztéséhez;

K.	mivel figyelembe kell venni, hogy a tagállamok között jelentős eltérés tapasztalható a nemzeti bírák közösségi jogra vonatkozó ismeretei tekintetében, amire a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről szóló, 2008. július 9-i állásfoglalásában (1) felhívta a figyelmet;

L.	mivel azonnal neki kellene látni az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos kulcskérdések, így a nyelvi problémák megválaszolásának;

M.

mivel az igazságügyi miniszterek jóváhagyták az európai szintű e-igazságszolgáltatás kifejlesztésére vonatkozó decentralizált – kevés központi koordinációt javasló – megközelítést, amely európai szinten megkönnyíti az információk megosztását, miközben lehetővé teszi, hogy a nemzeti rendszerek független formában működjenek és elkerüli azokat a terheket, amelyek egy új, centralizált uniós e-igazságszolgáltatási rendszer megteremtéséből adódnak, és mivel bizonyos tagállamok kétoldalú megállapodásokat kötöttek; mivel a Tanács munkacsoportja megállapította, hogy a tagállamok számára az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos kezdeményezéseket választhatóvá kell tenni ahelyett, hogy a tagállamokat új nemzeti rendszerek bevezetésére vagy a létezők alapvető megváltoztatására köteleznék;

N.

mivel az információs technológiák hatékony eszköznek bizonyultak a transznacionális bűnözés elleni küzdelemben, amint azt például a Schengeni Információs Rendszer, illetve annak továbbfejlesztett változatai által elért eredmények bizonyítják; mivel a transznacionális bűnözés megelőzésében és leküzdésében teljes mértékben ki kell aknázni a csúcstechnológia által kínált lehetőségeket, és minden eszközzel – beleértve a pénzügyi feltételeket is – támogatni kell az olyan projekteket, mint például az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer;

O.

mivel a bűnügyi bizonyítékok más tagállamban való megszerzésének jelenlegi rendszere még mindig a kölcsönös bűnügyi jogsegély által kínált lassú és hatástalan eszközökre épül, és mivel – amennyiben szükséges, és csak abban az esetben, ha ez nem érinti hátrányosan a tanúvallomást tévő jogi helyzetét – az olyan technológiai eszközök alkalmazása, mint például a videokonferencia, hatalmas előrelépést jelentene a távolsági bizonyítás-felvétel irányába;

P.	mivel az európai igazságügyi térség létrehozása az uniós polgárok alapvető jogainak és a számukra nyújtott eljárási biztosítékoknak a megerősítését is jelenti, és mivel a stratégiát a legmagasabb szintű adatvédelmi előírások figyelembevételével kell végrehajtani;

Q.	mivel a más tagállamok büntető igazságszolgáltatási rendszerének alaposabb megismerését szolgáló jogalkotási intézkedésekkel egyidejűleg az erre vonatkozó ismereteket online formában is hozzáférhetővé kell tenni;

1.   támogatja a Bizottság tervét, különösen az IDABC programon belüli Európai Interoperabilitási Keretrendszer, valamint az elektronikus aláírással és személyazonossággal kapcsolatos, jelenleg zajló munka támogatására vonatkozó javaslatát;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térségét terjessze ki az e-igazságszolgáltatás területére azáltal, hogy:

a)	konkrét intézkedéseket hoz az e-igazságszolgáltatás európai térségének megvalósítása érdekében;

b)	egyértelműen azonosítja az uniós intézkedések keretébe tartozó ügyeket, például eltérő megnevezés alkalmazásával vagy az „e-igazságszolgáltatás” fogalmának az „EU” előtaggal történő összekapcsolásával, mint például „EU e-igazságszolgáltatás” vagy „EU-igazságszolgáltatás”;

c)

az e-igazságszolgáltatási portált/hálózatot olyan formában valósítja meg, amely mind az EU polgárainak, mind pedig az EU jogi szakembereinek igényeit figyelembe veszi, és biztosítja, hogy az információhoz való hozzáférés átlátható és egyszerű eszközei az EK-Szerződés 154. cikkében említett és az ISA által kidolgozott transzeurópai hálózatok igénybevételével elérhetőek legyenek;

d)	az európai igazságügyi kultúra kialakításánál széles körben alkalmazza az elektronikai eszközöket;

e)	teljes mértékben kiaknázza az új technológiák által kínált lehetőségeket a transznacionális bűnözés megelőzésére és visszaszorítására irányuló küzdelemben;

f)	késedelem nélkül bővíti és biztosítja a más tagállamokban történő bizonyítás-felvétel tökéletesítésére irányuló eszközöket, mint például a videokonferenciákat;

g)	az EU-igazságszolgáltatásra vonatkozó cselekvési terv kidolgozásának és végrehajtásának szerves részeként megerősíti az alapvető jogokat, a büntetőeljárások során alkalmazott eljárási biztosítékokat, valamint az adatvédelmet;

3.   úgy véli, hogy az intézmények munkájának fokozottabban kellene összpontosítania a polgárokra;

4.   üdvözli a tagállamok olyan kétoldalú projektek létrehozása iránti lelkesedését, amelyek később az összes tagállamra kiterjeszthetők és ezért remélhetőleg optimális eredményt hoznak az EU egésze számára, ugyanakkor figyelmeztet az ilyen megközelítéssel járó elaprózódásra, és bízik abban, hogy ez elkerülhető;

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy az e-igazságszolgáltatás keretében fordítson kellő figyelmet az e-tanulási eszközök bíróságok számára történő kifejlesztésére;

6.   megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

7.   úgy véli, hogy a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0352.

---

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/71

---

A felnőttek jogi védelme: határokon átnyúló kérdések

P6_TA(2008)0638

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a felnőttek jogi védelméről és annak határokon átnyúló vonatkozásairól (2008/2123(INI))

(2010/C 45 E/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

—	tekintettel a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményre,

—	tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség általi megkötésére vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0530),

—	tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért” című 2005. május 10-i közleményre (COM(2005)0184),

—	tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0460/2008),

A.	mivel a fent említett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság prioritásként említette egy tényleges európai polgári jogi térség biztosítását, többek között a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását illetően;

B.	tekintettel az e téren a családi vagyon, az örökösödés és a végrendeletek kapcsán az új jogalkotási javaslatok előkészítése végett végzett munkára és konzultációkra;

C.	mivel elő kell mozdítani a védelmi intézkedéseket élvező személyek vonatkozásában hozott bírósági vagy közigazgatási határozatok elismerését és végrehajtását is;

D.	mivel figyelmet kell szentelni a védelmi intézkedéseket élvező személyek gyakran sérülékeny és kiszolgáltatott helyzetének, valamint gyorsítani kell az együttműködésre, tájékoztatásra vagy elismerésre és végrehajtásra irányuló kérelmek kezelését;

E.	mivel olyan helyzetek alakultak ki, amelyekben a jogi védelem megvalósítása két vagy több tagállamot érint;

F.	mivel olyan helyzetek is kialakultak, amelyekben a jogi védelemmel kapcsolatos ügyek két vagy több tagállamot, illetve tagállamokat és nem uniós tagállamokat érintenek, különösen a hagyományos migrációs áramlások (egykori gyarmatok, az Egyesült Államok és Kanada) miatt;

G.	mivel problémák merültek fel az olyan tagállamok közötti, egyre fokozódó mozgás miatt, ahonnan a nyugdíjasok – többek között kiszolgáltatott felnőttek – kiáramolnak, valamint az olyan tagállamok között, ahová a nyugdíjasok beáramolnak;

H.

mivel a kiszolgáltatott felnőttek jogi védelmének szükségességére, valamint az irányadó elvekre vonatkozóan valamennyi EU-tagállam elfogadta az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz címzett, a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről szóló, 1999. február 23-án elfogadott R (99) 4. számú ajánlását;

I.	mivel a személyek szabad mozgáshoz való jogának egyik pillérét a kiszolgáltatott felnőttek jogi védelmének kell alkotnia;

J.	mivel a védelmi intézkedések kapcsán a tagállamok jogszabályai között eltérések vannak;

K.	mivel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit szem előtt kell tartani;

L.

mivel a Hágai Egyezmény rendelkezései hozzájárulhatnak a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához, megkönnyítve a védelmi intézkedést bevezető határozatok elismerését és végrehajtását, az alkalmazandó jog meghatározását és a központi hatóságok közötti együttműködést;

M.	mivel hasznos lenne egyedi és kimondottan a tagállamok közötti együttműködést célzó intézkedéseket hozni, amelyek ihletet meríthetnének ezen egyezmény eszközeiből;

N.	mivel egységes közösségi formanyomtatványokat lehetne bevezetni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése végett;

O.	mivel egységes, európai szintű közösségi formanyomtatványt lehetne létrehozni a cselekvőképtelenséget kimondó határozatok esetére, ezáltal biztosítva hatályukat az összes tagállamban;

P.	mivel mechanizmusokat lehetne bevezetni az állandó megbízottak Európai Unión belüli könnyebb elismerése, bejegyzése és alkalmazása érdekében;

1.   üdvözli a francia elnökségnek a kiszolgáltatott felnőttek helyzetére és határokon átnyúló jogi védelmükre irányuló kötelezettségvállalását; gratulál azoknak a tagállamoknak, amelyek aláírták és ratifikálták a Hágai Egyezményt, és arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek azt még nem írták alá, vagy nem ratifikálták, hogy ezt tegyék meg;

2.   kéri a Bizottságot, hogy amint elegendő tapasztalat gyűlik össze a Hágai Egyezmény végrehajtásáról, az EK-Szerződés 65. cikke alapján az alábbi részletes ajánlásokat követve nyújtson be a Parlamentnek a tagállamok közötti együttműködést erősítő, illetve a felnőttek védelmére irányuló, a cselekvőképtelenséget kimondó, valamint az cselekvőképtelenek képviseleti megbízásával és hosszú távú meghatalmazásával kapcsolatos határozatok elismerését és végrehajtását javító jogalkotási javaslatot;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Hágai Egyezmény végrehajtását és tagállami szintű átültetését, és megfelelő időben nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben összefoglalja a gyakorlati végrehajtás során felmerülő problémákat és legjobb megoldásokat, és adott esetben javaslatokat is tartalmaz az Egyezmény végrehajtási módját felváltó vagy pontosító közösségi rendelkezésekre;

4.   felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a Közösség csatlakozásának lehetőségét a Hágai Egyezményhez; megjegyzi, hogy ezen a területen megerősített együttműködést lehetne kialakítani a tagállamok között;

5.   felkéri azon tagállamokat, amelyek még nem írták alá vagy ratifikálták az egyezményt, hogy csatlakozzanak a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, mivel ez megerősítené a kiszolgáltatott felnőttek védelmét az EU-n belül;

6.   felkéri a Bizottságot, hogy finanszírozzon egy tanulmányt a tagállamok kiszolgáltatott felnőttekre és azok védelmére vonatkozó jogszabályainak összehasonlításáról annak megállapítása érdekében, hogy hol merülhetnek fel jogi kérdések, és milyen intézkedések szükségesek az EU vagy a tagállamok szintjén az ilyen természetű problémák megoldására; úgy véli, hogy a tanulmánynak a szellemi fogyatékkal élő, intézményekben elhelyezett felnőttek kérdésével is foglalkoznia kell, gyámságuk, valamint törvényes jogaik gyakorlására irányuló képességük tekintetében; felkéri a Bizottságot, hogy rendezzen konferenciasorozatot az ilyen ügyekben közvetlenül érintett jogi szakértők részére, valamint arra, hogy a jövőbeli jogalkotás során vegye figyelembe a tanulmány eredményeit és a szakértők véleményét;

7.   kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a védintézkedések arányosak legyenek a kiszolgáltatott felnőttek állapotával annak érdekében, hogy az uniós polgárokat ne fosszák meg olyan joguktól, amelyet még képesek gyakorolni;

8.   felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a kiszolgáltatott felnőttek védelme érdekében, hogy ne váljanak személyazonossággal való visszaélés vagy csalás, illetve telefonos vagy számítógépes bűnözés áldozataivá, beleértve olyan jogi intézkedéseket, amelyek a kiszolgáltatott felnőttek személyes adatainak fokozott védelmére és/vagy az azokhoz való hozzáférés korlátozására irányulnak;

9.   támogatja a személyes adatok védelmére és a hozzáférés korlátozására irányuló szigorú szabályozás alá eső, biztonságos mechanizmusok létrehozását a jelenleg hatályos védintézkedésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok és más információk tagállamok közötti megosztása érdekében, beleértve a kiszolgáltatott felnőttek védelmére vonatkozó információk megosztásának lehetőségét a tagállamok igazságszolgáltatási rendszerei között;

10.   emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nem minden esetben az előrehaladott kor az oka a kiszolgáltatottságnak, és kéri, hogy tegyenek lépéseket nem csupán az időskorú, hanem a súlyos fizikai és/vagy szellemi fogyatékosságból adódóan kiszolgáltatott felnőttek jogvédelmének és jogainak megerősítése érdekében is, és vegyék figyelembe azok igényeit akkor is, amikor a jövőben szociális intézkedéseket hoznak e jogok biztosítására;

11.   megerősíti, hogy az ajánlások megfelelnek a szubszidiaritás elvének és az alapvető polgári jogoknak;

12.   úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/74

---

A béke megszilárdulásának és állam építésének kilátásai a konfliktus utáni helyzetekben

P6_TA(2008)0639

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a béke megszilárdításának és az állam kiépítésének fejlesztési kilátásai konfliktus utáni helyzetekben (2008/2097(INI))

(2010/C 45 E/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az 1907. évi hágai egyezményekre, a négy 1949-es genfi egyezményre és 1977. évi I. és II. kiegészítő jegyzőkönyveikre,

—	tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

—	tekintettel az 1966. évi polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, és az ahhoz csatolt két fakultatív jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen annak 1. és 25. cikkére, valamint a VII. fejezet 39. és 41. cikkére,

—	tekintettel az 1945. évi emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt öt jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által együttesen megállapított kritériumként rögzíti a millenniumi fejlesztési célokat,

—

tekintettel az ENSZ közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1 sz. határozatára, és különösen annak a népeknek a népirtással, a háborús bűnökkel, az etnikai tisztogatással és az emberiség elleni bűncselekményekkel szembeni védelme iránti felelősségvállalásról szóló 138–140. bekezdéseire,

—

tekintettel az ENSZ békefenntartó és béketeremtő beavatkozásaira Kongóban (1962), Namíbiában (1988), Salvadorban (1992), Kambodzsában (1992), Szomáliában (1992), Jugoszláviában – Szerbiában, Horvátországban, Boszniában (1992–2002), Haitin (1994), Kelet-Szlavóniában (1995–1998), Koszovóban (1999), Sierra Leonéban (1999), Kelet-Timorban (1999), valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezette iraki, valamint a NATO ISAF-vezette afganisztáni misszióra (2001),

—

tekintettel a legutóbb az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa 1/2006. számú határozatával (1) módosított, Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai (AKCS-országok), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) (2),

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, az Európai fejlesztési politikáról szóló, „Az európai konszenzus” című közös nyilatkozatra (3), és különösen a II. rész 3.3. szakaszában ismertetett olyan átfogó kérdésekre mint a demokrácia, a jó kormányzás, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek és az őshonos lakosság jogai, a környezet fenntarthatósága, valamint a HIV/AIDS elleni küzdelem,

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló közös nyilatkozatára (4),

—	tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)),

—	tekintettel az Afrika–EU stratégiai partnerségre: az EU–Afrika csúcstalálkozón 2007 decemberében elfogadott közös Afrika–EU stratégia,

—	tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. november 19-i ülésének a Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire,

—	tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről szóló európai uniós iránymutatásokkal kapcsolatos 2008. június 16-i következtetéseire,

—	tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. november 13-i következtetéseire a nemek közötti esélyegyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének a válságkezelésben való előmozdítására vonatkozóan,

—	tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának az EU Afrikával kapcsolatos stratégiájáról szóló 2005. november 21–22-i következtetéseire,

—	tekintettel a konfliktusokat követő újjáépítésre és fejlesztésre vonatkozó afrikai uniós politikára, amelyet az Afrikai Unió 2006. június 25. és július 2. között Banjulban megrendezett csúcstalálkozóján fogadtak el,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) törékeny helyzetű államokkal foglalkozó csoportja által támogatott és a DAC 2007. április 3–4-i párizsi magas szintű ülése által elfogadott, a bizonytalan államokban és helyzetekben történő megfelelő nemzetközi fellépésre vonatkozó tíz alapelvre,

—	tekintettel a biztonsági ágazat reformjára és a kormányzásra vonatkozó OECD/DAC iránymutatásokra,

—	tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én Brüsszelben elfogadott Európai Biztonsági Stratégiára,

—	tekintettel az ENSZ főtitkára 2004. évi, a konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban a jogállamiságról és az átmeneti igazságszolgáltatásról szóló jelentésében (6) az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó meghatározásra,

—	tekintettel az Európai Bizottság által az Európai Stabilitási Eszköz keretében létrehozott, az eseti törvényszékek és az átmeneti igazságszolgáltatási kezdeményezések világszerte történő támogatására létrehozott 12 millió eurós finanszírozási keretre,

—	tekintettel „Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról” című, 2007. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2007)0643),

—	tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló 2007. november 15-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a Bizottság COM(2001)0211 számú, a konfliktusmegelőzésről szóló közleményére, valamint az EU erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló programjára, amelyet az Európai Tanács 2001 június 15–16-i göteborgi ülésén fogadtak el,

—	tekintettel az EU elnökségének az ENSZ-hez címzett 2004. október 6-i, „A jogállamiság és az átmeneti igazságszolgáltatás konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban” című nyilatkozatára,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2006. december 11-én elfogadott, a lefegyverzés, leszerelés és újbóli beilleszkedés (DDR) támogatásárára vonatkozó uniós koncepcióra,

—	tekintettel a Bizottság 2001. április 23-i, „A segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolása – értékelés” című közleményére (COM(2001)0153),

—	tekintettel az EU–Afrika kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 3937/07. sz. határozatára és Politikai Bizottsága 2007. júliusi, az AKCS-országok természeti erőforrásainak kiaknázásával összefüggésben a jó kormányzásról, az átláthatóságról és az elszámoltathatóságról szóló jelentésére (9),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozatára (UNSCR 1325) és a polgári személyek ellen konfliktushelyzetekben elkövetett nemi erőszakról szóló 1820. sz. határozatára (UNSCR 1820),

—	tekintettel a „Közös EU–Afrika stratégia tervezetére”, amelyet az EU–Afrika miniszteri trojka 2007. május 15-én tartott nyolcadik ülésén hagytak jóvá Brüsszelben,

—	tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0445/2008),

A.

mivel a konfliktushelyzetet maguk mögött hagyó országok felében öt éven belül ismét konfliktushelyzet alakul ki, és becslések szerint a világ legszegényebbjei közül 340 millióan élnek törékeny államokban, mert az erőszakos cselekmények megszűnése nem eredményez automatikusan szilárd és tartós stabilitást és fenntartható fejlődést;

B.	mivel a millenniumi fejlesztési célok egységes és időponthoz kötött célokat fogalmaznak meg a szegénység megszüntetésére; mivel 2010-re a világ legszegényebb népességének fele adott esetben olyan államokban él majd, amelyekben erőszakos konfliktus vagy annak kockázata áll fenn (10);

C.	mivel a stabil és tartós államok építéséhez szükség van a kiválóságon alapuló és elszámoltatható, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes köztisztviselői karra;

D.	mivel az átlátható, elszámoltatható és professzionális biztonsági ágazat alapvető a békét és fejlődést előmozdító feltételek megteremtése szempontjából;

E.	mivel a biztonsági ágazat reformjának az átlátható, a polgári hatóságnak felelős és a közszükségletekre reagáló hatékony és legitim közszolgálat biztosítására kell összpontosítania;

F.	mivel a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek elterjedése hozzájárul a konfliktusok kialakulásához és a bűnözés fokozódásához; mivel 2006-ban a gyalogsági aknák által okozott regisztrált sebesülések háromnegyedét polgári személyek szenvedték el (11);

G.

mivel az erőszakos konfliktusok – a fejlődésre és az emberi jogokra gyakorolt végzetes hatásuk mellett – elriasztják a külföldi befektetőket, ami jelentős mértékben csökkenti a növekedést, elriasztva a gazdaságba és az alapvető szolgáltatásokba történő befektetéseket (egy közelmúltban megjelent jelentés (12) szerint a fegyveres konfliktus egy-egy afrikai nemzet gazdaságát 15%-kal csökkenti); miközben az egészséges magánszektor biztosíthatja végső soron a törvényes kormány számára a fenntartható bevételek alapját;

H.	mivel a hosszú távú stabilitás csak úgy érhető el, ha valamennyi érdekelt felet – beleértve a nőket és a kisebbségeket – bevonják a béketeremtésbe, a nemzeti kiegyezésbe és a nemzetépítésbe;

I.

mivel az igazságtételi és megbékélési bizottságok segítséget nyújthatnak a társadalmaknak a tömeges visszaélések örökségével való szembenézéshez, elősegítheti a közösségek és a korábban szemben álló felek közötti párbeszédet és hozzájárulhatnak a jövőbeni konfliktusok valószínűségét csökkentő igazságügyi, jóvátételi és reformintézkedésekhez;

J.	mivel a civil társadalom kialakulását lehetővé tevő intézményi keret az egyesülés szabadságán és a szólásszabadságon, valamint a törvény által védett szabad média létrehozásán alapul;

K.	mivel a fenntartható, jól működő állam erős civil társadalmat igényel, hogy az embereket megvédjék a hatalommal való visszaéléstől, és a túl erős végrehajtó hatalommal szembeni védelemhez szabad sajtóra van szükség;

L.

mivel a törékeny helyzetben levő államokat ösztönözni kell arra, hogy lehetővé tegyék a nem kormányzati szervezetek számára a túlzottan bürokratikus nyilvántartásba vételi jogszabályoktól és az olyan folyamatoktól mentes működést, amelyek akadályozzák a valóban hatékony civil társadalom kialakulását;

M.	mivel egy átlagos fejlődő ország 260 adományozó látogatását fogadja évente, és 2006-ban az adományozók összesen 70 000 segélytranzakciót irányítottak az összes fejlődő országba, és egy átlagos projekt nagysága mindössze 1,7 millió dollár volt;

N.

mivel az EK fejlesztési együttműködési politikájáról szóló OECD/DAC 2007 szakértői felülvizsgálat megállapítja, hogy az EU-nak „országszintű programjai és projektjei részeként módszeresebben kellene konfliktuselemzést alkalmaznia azok hatásainak fokozása és a kedvezőtlen hatások elkerülésének biztosítása érdekében”;

O.

mivel az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló közlemény és a későbbi tanácsi következtetések, illetve a parlamenti állásfoglalás nyomon követéseként a Bizottságnak 2009-ben végrehajtási tervet kell készítenie a különböző uniós eszközök hatékonyságának értékelésére a biztonság és fejlesztés területén megvalósuló hatékonyságuk maximalizálása érdekében, figyelembe véve a „kísérleti esetek” tapasztalatait és a belőlük nyerhető információt;

P.

mivel a hat irányadó ország (Burundi, Bissau-Guinea, Haiti, Sierra Leone, Kelet-Timor és Jemen) kijelölésén túl a Bizottság, a Tanács, a Parlament és a civil társadalom között az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott bizottsági közlemény keretében folyó viták nem tették még lehetővé, hogy konkrét helyszíni intézkedéseket hajtsanak végre;

Q.	mivel a konfliktushelyzetben lévő országokban jelen vannak az európai vállalkozások és ott érdekeltségekkel rendelkeznek;

1.   támogatja az ENSZ által megerősített „Védelem iránti felelősséget” – amelynek célja a szuverenitás megerősítése, nem pedig aláaknázása – és hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak ezt magukra nézve kötelezőnek kell tekinteniük; hangsúlyozza, hogy a „Védelem iránti felelősséget” az emberek biztonsága előmozdításának eszközeként kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a lakosság elleni népirtás, háborús bűncselekmények, etnikai tisztogatás és emberiség elleni bűncselekmények megakadályozásának elsődleges felelősségét maga az állam viseli, és megerősíti minden egyes kormánynak a saját polgárai védelméért viselt felelősségét; úgy véli azonban, hogy ott, ahol a kormányok nem képesek vagy nem akarnak ilyen védelmet nyújtani, a megfelelő fellépés felelősségét az egész nemzetközi közösség viseli; megjegyzi továbbá, hogy az ilyen fellépésnek megelőző és reaktív természetűnek kell lennie, és kényszerítő katonai erő csakis a legvégső eszközként alkalmazható; elismeri, hogy ez az emberi biztonság elvének egy jelentős új alkalmazása;

2.   követeli az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan 2000. évi, a Közgyűlésnek benyújtott jelentésében szereplő nyilatkozata végrehajtását: „az állami szuverenitás magában foglalja a felelősséget, és a lakosság védelméért viselt elsődleges felelősséget maga az állam viseli; ahol a lakosság polgárháború, felkelés vagy az állam bukása miatt súlyos sérelmet szenved, és a kérdéses állam nem hajlandó vagy nem képes ezt megállítani vagy megakadályozni, a be nem avatkozás elve átadja helyét a nemzetközi védelemért való felelősség elvének”;

3.   úgy véli, hogy a béketeremtésnek és az államépítésnek két fázisa van: a stabilizációs fázis, amikor a hangsúly a biztonságon, a törvényes renden és az alapvető szolgáltatások biztosításán van; és az államépítés második fázisa, amely a kormányzásra és a feladatokat ellátó intézményekre összpontosít, azzal a kikötéssel, hogy:

a)	a második fázis nem kezdődhet meg addig, amíg az ország nem stabilizálódik, mivel a stabilizáció előtt létrehozott intézmények a konfliktus jellegét tükrözik és nem azokat a jellemzőket, amelyek az ország szilárd és tartós békéjét szolgálják,

b)	az államépítés fázisában fontos, hogy a kompromisszum az érintett nemzet polgárainak normáihoz és elvárásaihoz való igazodás érdekében, nem a beavatkozók eszményeihez való igazodás érdekében szülessen,

c)

ahogy az államépítés fázisa halad előre, a beavatkozóknak át kell adniuk az egyes intézményeket a helyi hatóságoknak; ez az az időpont, amikor potenciálisan visszarendeződés fordulhat elő, és ezt el kell fogadni, feltéve, hogy ez a visszalépés nem befolyásolja alapvető módon az ország előrehaladását;

4.   rávilágít a konfliktusok alapvető okai kezelésének fontosságára az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéde és a fejlesztési együttműködési programok során, hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek időben előre jelezhetik az államok bukásának jeleit a polgári erőszak olyan lehetséges előrejelzőinek vagy mutatóinak vizsgálatával, mint a történelmi megosztottság, az etnikai és törzsi sérelmek, a vallási konfliktusok, a jogtalanság és a szegénység; ebben az összefüggésben különösen hangsúlyozza új pénzforrások elkülönítésének szükségességét az alkalmazkodás és a környezetvédelem céljaira a klímához és a környezethez kapcsolódó konfliktusok kialakulása megelőzésének eszközeként;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy a konfliktus-megelőzést átfogó témaként jelölje meg a fejlesztési együttműködésben, a konfliktusra érzékenység és konfliktuselemzés elveit pedig építse be és intézményesítse a meglévő és új politikáiban, az országos és regionális stratégiai dokumentumokban, valamint a külső együttműködést szolgáló valamennyi releváns pénzügyi eszközben;

6.   emlékeztet arra, hogy a béke nem egyszerűen a háború hiánya, hogy nincs béke igazságosság nélkül, valamint hogy az ellenségeskedések beszüntetése nem jelent szükségszerűen biztonságot a férfiak és a nők számára; emlékeztet arra, hogy a konfliktusok megelőzésében, illetve megoldásában és a béke megszilárdításában milyen fontos szerepet játszanak a nők, és hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani egyenlő mértékű részvételüket és teljes bevonásukat a béke és biztonság fenntartására és elősegítésére tett erőfeszítésekbe;

7.   szilárd meggyőződése, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy az alapvető szolgáltatások minimális színvonalát biztosítsák a konfliktus sújtotta lakosság számára, különös tekintettel az élelmiszerekhez, a tiszta vízhez és higiénés körülményekhez, a gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz (ideértve a reproduktív egészséget is) történő hozzáférésre és a személyes biztonság szavatolására; a legrövidebb távon a fenntarthatósággal kapcsolatos aggályokat az alapvető termékek és az alapszolgáltatások biztosításának kell alárendelni;

8.   úgy véli, hogy a konfliktus utáni helyzetekben biztosítani kell a béketeremtés, a humanitárius segélyezés és a fejlesztési tevékenységek koordinációját a „Segélyezés, rehabilitáció és fejlesztés összekapcsolása” stratégiai keretének megfelelően, és biztosítani kell a következetességet a biztonság és a fejlesztés kapcsolatrendszerében;

9.   szükségesnek tartja a nemek közötti egyenjogúság tekintetbe vételét a menekültek és az internált személyek ügyeinek kezelésekor, ideértve a menekülttáborok kialakítását is;

10.   hangsúlyozza a polgári-katonai koordináció szükségességét; álláspontja szerint a konfliktus utáni helyzetekben a katonairól a polgári biztonságra történő átállásnak a gyakorlatilag megvalósítható kereteken belül a lehető leghamarabb meg kell történnie, továbbá a professzionálisan képzett nemzeti rendőrségnek fokozatosan ki kell egészítenie, majd fel kell váltania a nemzetközi erőket, biztosítva, hogy a konfliktusban érintett valamennyi csoport számára pártatlanul alkalmazzák a jog uralmát és a közigazgatási eljárásokat;

11.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyensúlyt teremtsenek a fejlesztési támogatás civil és katonai összetevői között, az alapvető infrastruktúra és a kormányzati szolgáltatások működésének garantálása érdekében, anélkül, hogy az újjáépítésre, a rehabilitálásra és a demokratikus és gazdasági folyamatok újbóli elindítására vonatkozó követelmények sérülnének;

12.   követeli az emberi jogok előmozdítását a hadsereg és a rendőrség számára biztosított emberi jogi képzés támogatásával (beleértve az emberi és polgári jogi kampányokat is a lakosság érintett részei számára), a rendőrségre és katonai rendőrségre vonatkozó nemzetközi normák megismertetését a katonai akadémiákon; a biztonsági személyzet magatartási kódexének létrehozását, elhatárolva a rendőrség és a hadsereg felelősségi körébe tartozó területeket, emberi jogi ombudsmani hivatalok és emberi jogi bizottságok létrehozását, valamint emberi jogi képzést a helyi hatóságok és köztisztviselők számára;

13.   hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül szükséges az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) katonai kapacitásának továbbfejlesztése azért, hogy az Európai Unió és tagállamai megfelelőbben hozzájárulhassanak a konfliktus utáni társadalmak stabilizálásához és fejlődéséhez;

14.   életbevágóan fontosnak tartja az instabilitás okainak és a konfliktus utáni társadalmak problémáinak a civil és katonai intézkedések kombinálásával való kezelését; rámutat, hogy a helyszíni békefenntartó erők biztonsági garanciái nélkül a konfliktus sújtotta társadalmak esetében a stabilitás elengedhetetlen előfeltétele (vagyis a személyek és vagyonuk biztonsága) általánosságban nem teljesülhet;

15.   hangsúlyozza a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újrabeilleszkedés folyamatainak fontosságát, mivel ezek a tartós béke és a fenntartható fejlődés biztosításának kulcstényező; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák a biztonsági szektor reformja uniós politikai keretének, valamint a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés támogatására irányuló uniós koncepciójának a helyszíni végrehajtását az EU e területeken végzett tevékenységei relevanciájának, következetességének és hatékonyságának növelése érdekében; kéri a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés közösségi finanszírozásának növelését, külön hangsúlyt fektetve azokra az országokra, ahol az EU már bevetett EBVP-missziókat; kéri, hogy minden, az EBVP-műveletek támogatására irányuló, a biztonsági szektor reformjával, valamint a leszereléssel, lefegyverzéssel és újra-beilleszkedéssel kapcsolatos, közösségi finanszírozású konfliktus- vagy konfliktus utáni helyzettel kapcsolatos tevékenységet – amint lehetséges – vegyenek figyelembe a műveletek tervezési lépéseinél, nevezetesen a tényfeltáró fázisban, vagy a válságkezelési koncepciók/műveleti koncepciók kidolgozása során;

16.   hangsúlyozza, hogy a biztonsági szektor reformja hatékony eszköz lehet a diplomácia és a védelem megerősítésében, miközben stabil, prosperáló és békés társadalmak kiépítésének elősegítésével csökkenti a hosszú távú biztonságot fenyegető veszélyeket; a biztonsági szektor reformja magában kell foglalja az olyan intézmények és kulcsfontosságú minisztériumi posztok újbóli létrehozását vagy reformját, amelyek fenntartják, illetve felügyelik a fogadó nemzet és lakossága biztonságát;

17.   kéri, hogy az EU a biztonsági ágazat konfliktust követő reformjának támogatása során juttassa érvényre a nemek közötti egyenlőség szemléletét, a nemi egyenjogúságra vonatkozó képzést és szaktanácsadást biztosítva az alkotmányosság, a választások, a rendőrségi munka és az igazságszolgáltatás terén;

18.   úgy véli, hogy a korábbi háborús vezetőknek teljes mértékben le kell mondaniuk az erőszakról a hatalommegosztást elősegítő hivatalos intézményi szerkezetekben történő részvételt megelőzően, ugyanakkor biztosítani kell azt, hogy a lakosság és valamennyi érdekelt fél aktív tájékoztatást kapjon és részt vehessen a hatalommegosztási megállapodásokról szóló valamennyi vitában;

19.   hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szem előtt tartásának fontosságát a békemegállapodásokat előkészítő tárgyalásokon és e megállapodások alkalmazása során, hogy előmozdítsák a nők jogainak alkotmányos védelmét;

20.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mivel konfliktushelyzetekben az áldozatok többségét kézi- és könnyűfegyverekkel ölik meg, sürgősen reagáljon az Európai Bíróság 2008. május 20-i a kézi- és könnyűfegyverek proliferációja elleni fellépésben a Közösség kompetenciájáról szóló ítéletére (13) azzal, hogy felgyorsítja a kézi- és könnyűfegyverek és lőszereik illegális felhalmozása és kereskedelme elleni fellépés európai stratégiájának végrehajtását, valamint azzal, hogy erősíti az EK-finanszírozás tervezését, nevezetesen az Európai Fejlesztési Alapból és a Stabilitási Eszközből, amelyet a kézi- és könnyűfegyverekhez kapcsolódó programokra kell elkölteni a terepen; kéri, hogy ahol helyénvaló, a multilaterális és regionális pénzintézetek vezessenek be intézkedéseket kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos programok létrehozására a konfliktus utáni területeken az újjáépítési és újra-beilleszkedési erőfeszítések keretében, valamint a kormányzati kérdések konszolidálására, a jogalkotás megerősítésére és a bűnüldöző szervek kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos operatív kapacitása javítására irányuló erőfeszítésekben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő egy nemzetközi kötelező érvényű fegyverkereskedelmi megállapodás létrehozását valamennyi bilaterális és multilaterális kapcsolatában;

21.   úgy véli, hogy a menekültek és az adott országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek önkéntes visszatérését elsődleges szempontnak kell tekinteni a rendelkezésükre álló megfelelő megélhetés biztosítása mellett, elsősorban működő egészségügyi és oktatási szolgáltatások (ideértve a nők számára írás-olvasás tanulási kampányokat is) és munkalehetőségek biztosításával, továbbá hogy mindennek a csoportok közötti párbeszéd, a békére való nevelés, nemzetközi kíséret, az előítéletek csökkentése és a sokszínűség népszerűsítése, a korábban harcban álló közösség bevonása, a területi követelések rendezésével és a korábbi sebek begyógyításával kapcsolatos folyamatok révén kell megvalósulnia; amennyiben az etnikai vagy vallási profilok összeegyeztethetőek, a lakhelyüket elhagyni kényszerülő embereket az egész országban szétszórtan, illetve eredeti falujukban vagy városukban kell letelepíteni, és nem szabad őket nagy csoportokba koncentráltan elhelyezni, mert az konfliktushoz és erőszakhoz vezethet;

22.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők befejezhessék és folytathassák tanulmányaikat és képzéseiket a konfliktusokat követően is; úgy véli, hogy e tekintetben aktívan elő kell segíteni az oktatás újrakezdését az ország újjáépítése során;

23.   határozottan kiemeli, hogy meg kell kérdezni és támogatni kell a nők helyi szervezeteit, valamint a béke érdekében létrehozott nemzetközi nőszervezeteket; javasolja, hogy nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást, oktatást, képességfejlesztő és technikai segítséget, ideértve a béketárgyalásokat és a konfliktusok erőszakmentes megoldásáról folytatott tárgyalásokat is;

24.   véleménye szerint a tagállamoknak erkölcsi kötelessége a konfliktus sújtotta területekről elmenekülők befogadása; úgy véli, hogy ennek a kötelezettségnek csak a tagállamok közötti tehermegosztással lehet eleget tenni; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak aktív segítséget kell nyújtaniuk a saját országukba az erőszakos konfliktusok után visszatérni kívánó menekültek számára;

25.   megerősíti a fejlődő országokra irányuló, méltányos migrációs politikák alapvető fontosságát; megállapítja, hogy a migráció kedvező hajtóerővé válhat a fejlődési folyamatban, különösen az EU-ban élő migránsok által hazaküldött pénz formájában, az agyelszívás korlátozásával, a hazatérés előmozdításával és az embercsempészet megakadályozásával;

26.   hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a családok újraegyesítése és a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek újbóli integrációjának elősegítése, valamint az oktatási programokhoz, a szakképzéshez és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében, figyelemmel a lányok különleges szükségleteire;

27.   kéri a korábban harcban álló felek lefegyverzésére, leszerelésére és újra-beilleszkedésére irányuló bizottsági javaslat hatékony végrehajtását; ideértve a harcoló felek civil társadalomba történő reintegrációját élelem, sátrak, takarók, orvosi támogatás és polgári ruházat biztosításával; a volt katonák eredeti közösségükbe vagy választásuk szerinti helyre történő szállításával; a politikai vagy katonai tisztségviselők nyugdíjprogramjainak támogatásával, a volt katonák számára lakhatás biztosításával és fizetéstámogatási rendszerekkel; állampolgári ismeretek oktatásával a volt katonák számára és pszichológiai helyreállító programok biztosításával a volt harcoló felek számára, valamint további erőforrásoknak a kifejezetten foglalkoztatási és munkahelyteremtési programokra történő elkülönítésével;

28.   rámutat, hogy a lefegyverezésre, leszerelésre és újra-beilleszkedésre irányuló programoknak különleges rendelkezéseket kell tartalmazniuk a volt női katonákra vonatkozóan;

29.   kiemeli, hogy a gyermekkatonák és a fegyveres erőkbe toborzott lányok, valamint az ellenük irányuló szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem kapcsolódik az olyan területeken élő nők mindennapjainak javítását célzó küzdelemhez, ahol konfliktus utáni helyzetben a béke megszilárdítása és az állam újjáépítése folyik;

30.   úgy véli, hogy a lefegyverzésnek, leszerelésnek és újra-beilleszkedésnek a társadalmi és gazdasági fejlesztéseket is meg kell céloznia, és pénzügyi támogató programokat kell biztosítania az azonnali szükségletek kielégítésére;

31.   úgy véli, hogy a helyiek azonosulása a béketeremtő folyamattal alapvető fontosságú a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében;

32.   úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi adományozóknak figyelembe kell venniük a regionális és helyi körülményeket a stabilitást és a demokráciát előmozdító újjáépítési politika kialakítása érdekében, a konfliktus utáni társadalmakban a gazdasági fejlődés előmozdítása során szerzett tapasztalatokra építve;

33.   hangsúlyozza, hogy egy megfelelő megbékítési stratégia során figyelembe kell venni a nőknek a béke megszilárdításában játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy a megbékítési programokban figyelembe kell venni a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek különleges körülményeit;

34.   úgy véli, hogy az állam legitimitása csak a helyes és hatékony kormányzással építhető fel; hangsúlyozza, hogy az intézményeknek, a választási folyamatoknak, a szavazók nyilvántartásba vételének, a választói névjegyzéknek, a választói személyazonosság ellenőrzésének és a korrupció elleni mechanizmusoknak a lehető legátláthatóbbnak és elszámoltathatónak kell lennie, mivel ezek előfeltételei a jogállamiság, az emberi jogok, a demokratikus intézmények, valamint az emberi méltóság védelmének, továbbá a gazdasági fejlődésnek, a beruházásoknak és a kereskedelemnek;

35.   úgy véli, hogy az olyan tényezők, mint a jogállamiság, a stabil pénz, a szabad piac, a hatékony és kompetens köztisztviselői kar, a független bíróság, a korrupciótól mentes törvényhozó és végrehajtó ág alkotják azokat az eszközöket, amelyeken keresztül az egyének és a közösségek – szorgalmukkal és kezdeményezéseikkel – valóban növelhetik nemzetük jólétét;

36.   kéri az egyablakos befektetési tanácsok létrehozását, hogy támogassák azokat a prioritást élvező ágazatokat, ahová a külföldi közvetlen beruházások vonzhatók, amelyek munkahelyeket teremtenek a hagyományos mezőgazdasági ágazatokon kívül is a liberális befektetési kódexek és adómentes ipari zónák fejlesztésének támogatásával;

37.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre deregulációs egységet, amely tanácsokat adhat a konfliktusból kikerülő országoknak arról, hogy miként szervezzék meg gazdasági infrastruktúrájukat a kisvállalkozások létrehozását, a bankszámlák megnyitását, az ingatlanok és a társaságok bejegyzését akadályozó vagy késleltető bürokratikus szabályozás megszüntetésével; ahol lehetséges, a kockázati tőke alkalmazásának lassításával és a vállalatalapítás adókedvezményeinek alkalmazásával, különösen a költségvetés támogatási programokon keresztül;

38.   kulcsfontosságúnak tartja a nők bevonását a konfliktuson átesett társadalmak gazdasági életébe, társadalmi, gazdasági és üzleti erejük támogatása érdekében, és hangsúlyozza a nők pozitív szerepét a mikrohitelek tekintetében;

39.   határozottan úgy véli, hogy az EU fejlesztési együttműködéssel való helyi azonosulás a nemzeti parlamentek részvételével erősíthető meg, ideértve az Európai Parlament és a partnerországok parlamentjei közötti kölcsönös párbeszédet és kapacitásépítést; ideértve a támogató információs és kommunikációs technológiai rendszereket és technológiai kapacitásokat a technika jelenlegi állásának megfelelő szavazói funkciók létrehozásához; valamint személyi igazolványok biztosításához ott, ahol a születési anyakönyvek és más állampolgárságot támogató dokumentumok nem állnak rendelkezésre;

40.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy segítséget nyújtsanak a helyi hatóságoknak, előmozdítva a megfelelő képzést és a tapasztalatok megosztását; ebben az értelemben emlékeztet az Európai Parlamentnek a parlamenti demokrácia elvei és gyakorlata iránti elkötelezettségére;

41.   hangsúlyozza, hogy a konfliktusokon átesett országban tartott választásokon egyedi programok, valamint minden szinten érvényes kvóták révén támogatni kellene a nők részvételét;

42.   hangsúlyozza az erőforrások felhasználása átláthatósága és az azokkal való elszámoltathatóság független figyelemmel kísérésének fontosságát, amely fontos szerepet játszhat a konfliktus utáni helyzetben, ha ezeket az erőforrásokat az államépítésbe fektetik be; ugyancsak hangsúlyozza a pazarlás, a csalás és a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem fontosságát a megfelelő korrupció ellenes mechanizmusok révén a civil társadalom éber támogatásával;

43.   hangsúlyozza az ENSZ korrupció ellenes egyezménye végrehajtásának előre vitele szükségességét annak megakadályozása érdekében, hogy törvénytelen pénzforrások tüzeljék a konfliktusokat és veszélyeztessék a konfliktus utáni helyzetek stabilizálását, mivel a korrupció az intézmények hatékonyságát aláássa, felerősíti a társadalmi marginalizálódást, torzítja a döntéshozatalt és szétzülleszti az alapvető szolgáltatások nyújtását;

44.   hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek, családoknak, civil szervezeteknek – köztük a nőszervezeteknek – a mikrohitel-szervezeteknek és a helyi hálózatoknak nyújtott politikai és pénzügyi támogatás bármely sikeres fejlesztési politika előfeltétele; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy válságos időkben is nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást a helyi béke- és emberi jogi aktivistáknak, különösen az EU Stabilitási Eszköze és annak válságra reagáló komponense révén;

45.   kiemeli, hogy konfliktus utáni helyzetekben az ingatlan tulajdonjogának bejegyzését és az ingatlantulajdonlás szabályszerűvé tételét a nemzetközi emberi jogi szabályok szerint kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kormányok, magántársaságok vagy az uralkodó elitek ne sajátíthassák ki a földet illegálisan gyakran a legszegényebbek és a legveszélyeztetettebbek, például a visszatérő menekültek és a lakóhelyükről elüldözöttek kárára; hangsúlyozza továbbá, hogy erőfeszítéseket kell tenni a bíróságok megerősítésére, hogy azok megfelelően tudják betartatni a tulajdon- és kereskedelmi jogot, különösen azokban az országokban, ahol a nők csökkentett jogi státusszal rendelkeznek vagy ahol megtagadják alapvető tulajdonjogaikat;

46.   hangsúlyozza elkötelezettségét a nők és a gyermekek jogainak konfliktust követő helyzetekben történő megvédését illetően, amelynek végső célja az, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a nők helyzetének megerősítésére, ami a tartós béke és stabilitás elérésének elengedhetetlen feltétele;

47.   úgy véli, hogy sok fejlődő ország rendelkezik a fejlesztésekhez szükséges természeti erőforrásokkal, de az olyan természeti erőforrásokkal való rossz gazdálkodás, mint az olaj, a víz, a fa vagy a gyémánt és a kapcsolódó korrupció gyakorlata ismét konfliktushelyzetbe sodorják az országokat; elítéli az ezen erőforrások jogtalan eltulajdonításában és kizsákmányolásában részt vevő – helyi, regionális, nemzetközi és transznacionális – erőket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a természeti erőforrások helyes kormányzását, és lépjenek fel ezek kiaknázása és kereskedelme ellen ott, ahol az hozzájárul a fegyveres konfliktusok kitöréséhez, eszkalációjához vagy folytatódásához;

48.   elismeri a Kimberley-folyamat és a Természeti Kincseket Kitermelő Iparágak Átláthatósága Kezdeményezés, valamint az Erdősítés, Bűnüldözés, Kormányzás és Kereskedelem eredményeit és felhív ezek megerősítésére és hatékonyabb végrehajtására;

49.   ismét hangsúlyozza az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló, 2008. március 14-én az EU főképviselője és az Európai Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott dokumentum (14) következtetéseit, figyelmeztetve arra, hogy az éghajlatváltozás fenyegeti a világ túlterhelt államait és régióit – amelyek már eleve sérülékenyek és ki vannak téve a konfliktusnak – új bevándorlási hullámokat generál, és fokozza az EU-t fenyegető biztonsági kockázatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlatváltozási szempontokat béketeremtő törekvései során;

50.   úgy véli, hogy a konfliktusok áldozatai számára biztosított igazságszolgáltatás alapvető fontosságú, és hogy a nemzeti bíróságok – amennyiben a bírósági rendszer működőképes, független és pártatlan – a nemzetközi büntetőtörvényszékeknél megfelelőbb fórumok lehetnek az igazságszolgáltatási folyamattal való azonosulás és az elkövetők megbüntetésének biztosítására; ennek keretében javasolja a konfliktus utáni helyzetekben, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a konfliktus során elkövetett emberi jogok megsértését feltérképezik;

51.   kéri a bírósági rendszer megerősítését a bírák és ügyészek képzésével, a bírósági reformról szóló konferenciákkal, a bírósági kinevezések független rendszerével, a bírósági személyzet megfelelő bérezésével, a bíróságok számára berendezések biztosításával, a bírósági adminisztráció, nyilvántartások, költségvetés és humánerőforrás gazdálkodás javításával, és számítógépeket is magában foglaló modern technológia beszerzésével az esetek nyomon követéséhez;

52.   kéri a veszélyeztetett csoportok, etnikai kisebbségek, földdel nem rendelkező földművesek és más marginalizált csoportok számára a jogsegély, valamint jogi alapismereti képzés biztosítását a tapasztalt nem kormányzati szervezetek által biztosított bírósági rendszerhez való hozzáférés növelése érdekében;

53.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy véget kell vetni a nemi alapú erőszakos bűncselekmények büntetlen elkövetésének, és ezeket a bűntetteket – ahol lehetséges – ki kell vonni az amnesztiára vonatkozó rendelkezések alól, és biztosítani kell, hogy a szexuális erőszak valamennyi áldozata, különös tekintettel a nőkre és a fiatal lányokra, egyenlő törvény előtti védelemben részesül, és ugyanolyan mértékben fér hozzá az igazságszolgáltatáshoz; tekintettel arra, hogy sok társadalomban a nők és a gyermekek hátrányt szenvednek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben, úgy véli, hogy szükség esetén különleges megoldásokat kell alkalmazni;

54.   hangsúlyozza hogy a nemi erőszakot szenvedett nők számára teljes hozzáférést kell biztosítani a nőgyógyászati és rehabilitációs szolgáltatásokhoz, valamint azokhoz a programokhoz, amelyek célja a megbélyegzésük leküzdésének támogatása;

55.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa1820. számú határozatának elfogadását, és különösen azt, hogy a határozat elismeri, hogy a nemi erőszak a nemzetközi béke és biztonság ellen irányuló fenyegetés;

56.   hangsúlyozza a gyermekek és különösen a lányok speciális igényei figyelembe vételének jelentőségét a konfliktus utáni helyzetekben, különösen az oktatás tekintetében;

57.   elégedettségét fejezi ki az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás alapvető fontosságú a Büntetőbíróság megbízatásának érvényesítése érdekében; úgy véli, hogy valamennyi államnak alá kell írnia és ratifikálnia kell a Római Statútumot annak érdekében, hogy biztosítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének operatívabb, koherensebb és egységesebb működését; sürgeti az EU-t és az Afrikai Unió tagállamait, hogy valamennyi konfliktushelyzetben következetesen és haladéktalanul foglalkozzanak a Nemzetközi Büntetőbíróság által kibocsátott valamennyi elfogatóparancs végrehajtásával;

58.   sürgeti a tagállamokat, hogy az emberi jogok jövőbeli megsértésének megakadályozására irányuló egyik leghatékonyabb eszközként folytassák a büntetlenség elleni küzdelmet, többek között a nemzetközileg létrehozott törvényszékek működésének támogatásával;

59.   hangsúlyozza, hogy a tartós béke sok szempontból a közösségi alapú hozzájárulás és a békefolyamatban való aktív részvétel függvénye, amely folyamat csak akkor lehet törvényes és sikeres, ha abba fontos társadalmi funkciójuk – az élelmiszertermelésben, és a család ellátásában különösen a fejlődő országokban betöltött döntő szerepük – révén a nőket ugyanúgy bevonják; kéri – arra a tényre való tekintettel, hogy a nők és a gyermekek teszik ki a menekültek 80%-át –, hogy a nők különleges támogatásban részesüljenek és a béke és a stabilitás elősegítésénél nagyon fontos szereplőnek ismerjék el őket – és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség által a helyi, nemzeti és nemzetközi kezdeményezéseket összekötő civil társadalmi hálózatok támogatásában játszott szerep létfontosságú a békefolyamatban;

60.   kéri az állandó Békebizottságok létrehozását, amelyekben valamennyi szembenálló fél befolyásos tagjai részt vesznek, annak érdekében, hogy megelőzzék a nagyméretű erőszak kitörését;

61.   úgy véli, hogy az erőszakmentes konfliktusrendezéssel és a békére neveléssel kapcsolatos képzéssel párosulva a megfelelő civil szervezetek a szemben álló csoportok közötti párbeszéd elősegítőiként használhatók fel; támogatja a párbeszéd lehetőségeinek létrehozását nemzeti konferenciák, kerekasztal- beszélgetések szervezésével a szemben álló felek között, kiscsoportos kapcsolatteremtő találkozókat helyi szinten, a helyi civilszervezetek és közösségi vezetők és a hagyományos intézmények vezetőinek közvetítési képzését;

62.   felhívja a tagállamokat, hogy fejlesztési projektjeik végrehajtása során először maguk közül jelöljenek ki egy vezető partnert a jelentéstételi mechanizmusok egyszerűsítése érdekében (még akkor is, ha a projekt finanszírozása másik tagállamból származik) a donorok közötti koordináció és következetesség elérése érdekében, ide értve a számviteli szabványok és közzétételi előírások létrehozását a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek tekintetében;

63.   úgy véli, hogy ösztönözni kell a nők nagyobb mértékű részvételét és jelenlétét a médiában és a nyilvános fórumokon, ahol kifejthetik véleményüket;

64.   emlékeztet rá, hogy az anyakönyvi nyilvántartásba vétel alapvető emberi és állampolgári jog; hangsúlyozza, hogy az anyakönyvezés különösen fontos fegyveres konfliktusok idején és az azokat követő időszakban, mert hozzájárul ahhoz, hogy védelmet nyújtson a gyermekeknek jogaik megsértése ellen; ezenkívül az anyakönyvi nyilvántartásba vételt alapvető fejlesztési kérdésnek kell tekinteni;

65.   hangsúlyozza a konfliktus-érzékeny megközelítés szükségességét a fejlesztési programok tervezésének, megvalósításának, figyelemmel kísérésének és értékelésének teljes ciklusa során a konfliktus dinamikájára gyakorolt pozitív hatásaik maximalizálása és negatív hatásaik minimalizálása érdekében; hangsúlyozza a konfliktuselemzés következetes végrehajtásának és a konfliktus fő mozgatórugói megértésének fontosságát; úgy véli, hogy a teljesítménymérési értékek bevezetése hasznos eszköz a fejlesztési együttműködési fellépések hatásainak értékelésére;

66.   kéri a konfliktus zónával szomszédos államok aktív részvételét a konfliktus utáni fejlesztési és újjáépítési tervben a nemzetközi közösséggel együtt;

67.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden ország helyzetének kezelésekor alkalmazzanak regionális megközelítést;

68.   továbbra is tevékenyen részt kíván venni a Bizottságnak az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott közleménye keretében végzett munkájában; felhívja a Tanács és a Bizottság figyelmét arra, hogy ettől kezdve halaszthatatlanná vált, hogy e túl lassú munkálatok gyorsan konkrét, helyszínen megvalósítandó fellépésekben valósuljanak meg, olyan fontos területeken mint az egészségügy és az oktatás, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet a továbbiakban tett lépésekről, tekintettel az országtanulmányok következtetésire és különösen ezen eredményeknek a későbbi fellépések meghatározásában és megtervezésében való felhasználása tekintetében;

69.   szükségesnek véli, hogy az Európai Közösségek harmadik országokba utazó valamennyi küldöttségében a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó képviselő is jelen legyen, aki megfelelő felhatalmazással, szakértelemmel és forrásokkal rendelkezik;

70.   hangsúlyozza, hogy a bizonytalan helyzetben lévő országok lakosságának sürgősen szüksége van arra, hogy mind a saját, mind az országa helyzetében pozitív változást tapasztaljon, és ennélfogva felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ne mulasszák el a helyszíni fellépések láthatóvá tételét;

71.   támogatja az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló európai uniós programot, valamint az EU 2009. évi cselekvési tervében előírt biztonsági és fejlesztési intézkedéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy szenteljen fokozottabb prioritást a béketeremtéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtásának;

72.   hangsúlyozza az EK személyzet kapacitásépítésének fontosságát a konfliktusérzékeny programozás különleges iránymutatások alapján történő végrehajtása érdekében, különös tekintettel a megfelelő személyzet számára készített rövid és a helyzetre szabott, a konfliktusérzékenységről szóló útmutató elkészítésével, amely felhasználja a békére és konfliktusokra vonatkozó hatásfelmérési rendszereket és a konfliktusérzékenységől szóló forráscsomagot;

73.   úgy véli, hogy a konfliktus utáni átmenet kihívásaival való hatékony megbirkózás érdekében az intervencióknak időbelinek, rugalmasnak és előre tervezhetőnek kell lenniük;

74.   hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi misszióján (ideértve a közvetítő- és a tárgyalócsoportokat, a rendőrséget és a békefenntartó erőket) jelen kellene lenniük a nemi egyenjogúsággal kapcsolatos tanácsadóknak és biztosítani kell az oktatást, a nők legalább 40%-os részvételével minden szinten, ideértve a legmagasabb szinteket is;

75.   kéri a Bizottságot, hogy végezzen kutatást a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az EU külső misszióin;

76.   rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szemléletet érvényesíteni kell a béke érdekében folytatott kutatásokban, a konfliktusok megelőzése és elhárítása, illetve a konfliktusokat követő helyreállítás során, a pénzügyi eszközök felhasználáskor, illetve az országos és regionális stratégiai dokumentumokban és minden külső beavatkozás tervezésekor;

77.   támogatja az EU különleges képviselőinek hivatalát, mivel ez jelenti az EU fő eszközét a politikai rendezések közvetítésének előmozdításában, illetve a konfliktus utáni társadalmakban a tartós politikai stabilitás előmozdításában;

78.   ösztönzi az EU-t a bevált gyakorlatok megerősítésére olyan kérdések esetében, ahol kiterjedt együttműködésre van szükség a politikai, katonai, humanitárius és fejlesztési szereplők között a konfliktusmegelőzés, a közvetítés, a békefenntartás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a hosszú távú újjáépítés és fejlődés terén;

79.   felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. határozata végrehajtásáról szóló EU intézkedési terv kidolgozására, és kéri a Bizottságot, hogy sürgesse a partnerországokat és az EU-tagállamokat nemzeti intézkedési tervek kidolgozására; javasolja az EU az emberi jogok védelmére vonatkozó útmutatásainak és az EBVP misszióknak a felülvizsgálatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. és 1820. határozatának való teljes körű megfelelés biztosítása érdekében;

80.   hangsúlyozza, hogy a Bizottság köteles a partnerországok arra irányuló erőfeszítéseit támogatni, hogy azokon a területeken, ahol költségvetési támogatás alapján közösségi segélyezésben részesülnek, fejlesszék hazai kapacitásukat a demokratikus elszámoltathatóság tekintetében (parlamenti ellenőrzés, auditálás); sürgeti a Bizottságot, hogy robusztusabb és következetesebb módon teljesítse ezt a kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelően felkészített parlamentáris ellenőrző testületek és számvevőszéki intézmények az EU költségvetési támogatás fenntartható hatása elérésének lényeges tényezői; felhív a civil társadalom figyelemmel kísérő és felügyelő mechanizmusainak kidolgozására annak érdekében, hogy ezek rendelkezzenek a megfelelő jogkörökkel az uniós költségvetési támogatás felhasználásának és hatásának nyomon követéséhez;

81.   felhívja a beruházási bankokat, többek között az Európai Beruházási Bankot, hogy biztosítsák a konfliktus utáni országokban nyújtott kölcsöneik és befektetéseik, különösen az erőforrásokban gazdag országok esetében, megfeleljenek az emberi jogi és környezetvédelmi normáknak és ne tüzeljék a feszültségeket;

82.   elismerően szól az ENSZ újonnan létrehozott Béketeremtési Bizottságának munkájáról; rámutat támogatási kérdésekben a nemzetközi partnerekkel való együttműködés szükségességére, ideértve különösen az ENSZ-t; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az ENSZ rendszere számára a megfelelő erőforrásokat, valamint az ENSZ Béketeremtési Bizottsága és más ENSZ testületek részvételével országon belüli folyamatokhoz nyújtott támogatással való elszámolást;

83.   hangsúlyozza, hogy a törékeny stabilitású országokban a fejlődéshez nyújtott segély a béke megszilárdításának és a konfliktusok megelőzésének igen fontos eleme, de a fejlődési segély és a konfliktusok leküzdéséhez nyújtott segély nem tartalmazhat katonai eszközöket vagy részeket;

84.   javasolja, hogy a konfliktusok utáni övezetekben szolgálatot teljesítő ENSZ-alkalmazottakra vonatkozó magatartási kódex megerősítését, és felhív a zéró tolerancia elvének alkalmazására a békefenntartók vagy a nem-kormányzati szervezetek alkalmazottai által elkövetett nemi erőszakkal szemben;

85.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az ENSZ Béketeremtési Bizottságának, az AU Bizottságának, az AU Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU KPK-nak.

---

(1)  HL L 247., 2006.9.9., 22. o.

(2)  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(3)  HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(4)  HL C 25., 2008.1.30., 1. o.

(5)  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(6)  (S/2004/616).

(7)  HL C 282. E, 2008.11.6., 460. o.

(8)  HL C 263. E, 2008.10.16., 633. o.

(9)  HL C 254. E, 2007.10.26., 17. o.

(10)  A brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium számításai a Global Economic Prospects 2006: Economic implications of Remittances and Migration (Globális gazdasági kilátások 2006: az átutalások és a migráció gazdasági hatásai) jelentésben szereplő világbanki becslések alapján, Világbank, Washington, 2005.11.14.

(11)  Landmine Monitor Report 2007: Toward a Mine-Free World (Gyalogsági aknákról szóló ellenőrző jelentés 2007: egy aknamentes világ felé).

(12)  Safer World (Biztonságosabb világ), Oxfam, IANSA jelentés, 2007. október- Africa's Missing Billions (Afrika hiányzó milliárdjai).

(13)  C-91/05. sz. ügy, Bizottság v. Tanács.

(14)  S113/08.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/86

---

Zimbabwe

P6_TA(2008)0640

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a zimbabwei helyzetről

(2010/C 45 E/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel Zimbabwéról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a legutóbbi, 2008. július 10-i állásfoglalására a zimbabwei helyzetről (1),

—

tekintettel a 2004. február 19-i 2004/161/KKBP tanácsi közös álláspontban (2) Zimbabwéval szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket 2009. február 20-ig megújító 2008. február 18-i 2008/135/KKBP tanácsi közös álláspontra (3), illetve az egyes, Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004/EK tanácsi rendeletet módosító 2008. december 8-i 1226/2008/EK bizottsági rendeletre (4), valamint az Európai Tanács 2008. december 11–12-i, Zimbabwéról szóló következtetéseire, melyben komoly aggodalmának ad hangot a Zimbabwéban kialakult egyre aggasztóbb humanitárius helyzet miatt,

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2008. november 28-án a zimbabwei helyzetről Port Moresbyben (Pápua Új-Guinea) elfogadott állásfoglalásra,

—	tekintettel a pánafrikai parlament választási megfigyelő küldöttségének az „Összehangolt választások a Zimbabwei Köztársaságban” című 2008. március 29-i jelentésére,

—	tekintettel az Afrikai Unió 2008. június 30–július 1-jei, sarm-el-sejki 11. csúcstalálkozóján elfogadott, Zimbabwéról szóló állásfoglalásra,

—	tekintettel a 2008. szeptember 15-én, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió-Hazafias Front (ZANU-PF), valamint a Demokratikus Változásért Mozgalom (MDC) két szárnya között létrejött, a Zimbabwe előtt álló kihívások megoldásáról szóló megállapodásra,

—	tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségről (SADC) szóló szerződésre és annak jegyzőkönyveire, beleértve a SADC-választásra vonatkozó jegyzőkönyvét is,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel Zimbabwe 5,1 millió embert érintő nagyméretű humanitárius válsággal áll szemben, és a lakosság csaknem fele áll az éhínség szélén, mivel Zimbabwéban legalább 783 ember halt meg az alapvető vízellátás és higiéniai szolgáltatások összeomlása következtében kitört kolerában és több mint 16 400 ember fertőződött meg, és mivel az élelmiszerhiány következtében több mint 300 000 vészesen legyengült embert fenyeget a járvány;

B.

mivel a zimbabwei hatóságok egyértelművé tették, hogy a humanitárius válságnak nem tudnak véget vetni, valamint továbbra is folytatják az ellenzék erőszakos elnyomását; mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a humanitárius katasztrófa és Robert Mugabe azirányú sikertelen próbálkozása folytán bekövetkezett kormányzati válság között, hogy tisztességes és hiteles választásokat bonyolítsanak le, valamint a Thabo Mbeki, dél-afrikai elnök közvetítési kísérletei ellenére fennálló válság befejezése érdekében a nemzeti egységkormány megalakításának elvéről szóló 2008. szeptember 15-i politikai megállapodást tiszteletben tartsák;

C.	mivel az infláció a régióban eléri a több milliárd százalékot, ami a legnagyobb a világon, és mivel a lakosság 80 százaléka napi 1 dollárnál kevesebből él meg és olyan alapvető dolgokhoz nem jut hozzá, mint az étel és a víz;

D.

mivel a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) nemzetközi humanitárius orvosi szervezet szerint – amennyiben a kiváltó okok megszüntetésével nem akadályozzák meg a járvány kitörését – legalább 1,4 millió ember kaphatja meg a kolerát; mivel a járvány átterjedőben van Dél-Afrikára és Botswanára;

E.	mivel a gazdasági, politikai és társadalmi válság együttvéve különösen a nőket és a leányokat érinti, mivel ők vannak leginkább kitéve a kolerafertőzésnek, ugyanis az ő feladatuk a betegek otthoni ápolása;

F.	mivel Zimbabwéban a valószínű élettartam 60 évről férfiak esetében 37, nők esetében 34 évre csökkent az elmúlt évtized során; mivel jelenleg 1,7 millió HIV-beteg él Zimbabwéban;

G.

mivel Zimbabwéban a politikai válság és az egészségügyi vészhelyzet mögött az emberi jogok fokozódó válsága áll, a legutóbbi egyik ilyen esemény az emberi jogok védőinek sorozatos elrablása volt – Jestina Mukoko eltűnése része az emberi jogi aktivisták zaklatására és megfélemlítésére irányuló módszernek, amelyet valószínűleg a zimbabwei hatóságok számára dolgozó emberek alkalmaznak;

H.	mivel az UNICEF szerint az ország tanárainak csak 40%-a dolgozik és a diákok egyharmada jár csak iskolába; mivel az orvosokhoz és a nővérekhez hasonlóan a tanárok is időszaki sztrájkokban vettek részt, melyeket a rendőrség erőszakkal vert le a békés tüntetéshez való joguk gyakorlása miatt;

I.	mivel „a nagy öregektől” – ideértve Kofi Annant, az ENSZ volt főtitkárát, Jimmy Cartert, az USA volt elnökét és Graça Machelt, a nők és gyermekek jogainak legfőbb támogatóját – megtagadták a zimbabwei beutazást;

J.	mivel számos afrikai vezető – többek között Desmond Tutu érsek, Ian Khama botswanai elnök és Raila Odinga kenyai miniszterelnök is – felszólította Mugabét a lemondásra;

K.

mivel 2008. december 8-án, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulóján tartott megemlékezésen Nicolas Sarkozy francia elnök az EU nevében felszólította Mugabét a lemondásra, és kijelentette, hogy Mugabe „túszul ejtette Zimbabwe népét”, valamint azt, hogy „a zimbabwei népnek joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz és a tisztelethez”;

L.	mivel Zimbabwe már majdnem teljesíti az ENSZ által 2005 szeptemberében támogatott nyilatkozat feltételeit, nevezetesen azt, hogy nemzetközi „védelmi felelősséggel tartozunk” azok iránt, akik emberiség elleni bűntettek áldozatai;

1.   mély aggodalmának ad hangot a Zimbabwéban kialakult katasztrofális humanitárius helyzet, az éhínség, valamint amiatt, hogy a Mugabe-rezsim teljes mértékben elutasítja a válságra adandó pozitív választ; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a humanitárius segítségnyújtás jelentős és hosszú távú programja révén ismételten fejezzék ki a zimbabwei nép melletti elkötelezettségüket;

2.   megjegyzi, hogy az EU nemrég hagyott jóvá egy 10 millió eurós segélyt, és felhívja a zimbabwei hatóságokat, hogy oldják fel a humanitárius segélyszervezetekkel szemben alkalmazott valamennyi korlátozást és biztosítsák, hogy a humanitárius segély nyújtására az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elvei szerint legyen lehetőség;

3.   kifejezetten támogatja az említett „nagy öregek” küldöttségének erőfeszítéseit a zimbabwei humanitárius válság enyhítésére; teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Mugabe-rezsim megtagadta a beutazóvízumot e csoport tagjaitól, mivel befolyásukat kívánták használni az azonnali és hosszabb távú támogatások országba áramlásának fokozásához annak érdekében, hogy a zimbabwei nép szörnyű szenvedése véget érjen;

4.   határozottan elítéli a Mugabe-rezsim által az MDC tagjai és támogatói ellen elkövetett folyamatos erőszakot; felháborodását fejezi ki az emberijog-védők minapi sorozatos elrablása miatt, és felhív a zimbabwei békeprojekt (ZPP) vezetőjének, Jestina Mukokónak, Harrison Nkomo, vezető emberi jogi ügyvéd bátyjának, Zacharia Nkomónak, a zimbabwei békeprojekt területi koordinátorának, Broderick Takawirának, a zimbabwei békeprojektben sofőrként dolgozó Pascal Gonzónak és az MDC számos tagjának, valamint civil társadalmi aktivisták azonnali szabadon bocsátása érdekében; és felhív ezen rablások elkövetőinek felelősségre vonására;

5.   üdvözli, hogy az EU nemrég bővítette a Mugabe-rezsimmel kapcsolatos tilalmi listáján szereplő személyek körét, és kéri, hogy egészítsék azt ki a Mugabéhoz hű további kulcsszereplők nevével, többek között a ZANU-PF volt vezető miniszterének, Florence Chitaurónak nevével, aki láthatólag most Londonban él, nem hajlandó Mugabét elítélni és akadálytalanul utazgat Zimbabwéba;

6.   felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vegye fontolóra célzott szankciók kivetését (utazási tilalmak és eszközök befagyasztása) Mugabe, valamint az erőszakban aktívan részt vevő személyek és az emberi jogokat megsértők ellen; különösen felhívja Kínát, Oroszországot és Dél-Afrikát, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában támogassák a Mugabe-rezsim elleni szigorú intézkedéseket, és jelezzék az afrikai kormányoknak, hogy nem hajlandók tovább támogatni Mugabe rezsimjét;

7.   üdvözli a kenyai, a botswanai és a zambiai kormány feddhetetlenségét, amiért felemelik hangjukat Mugabe ellen, és mélységes csalódásának ad hangot, hogy sok más afrikai kormány még mindig szemet huny a Mugabe-rezsim gaztettei felett;

8.   hangsúlyozza a zimbabwei népnek a politikai változás iránti kétségbeesett igényét, és elítéli Robert Mugabét, amiért nem tartja be az általa 2008. szeptember 15-én aláírt, kulcsfontosságú minisztériumok Morgan Tsvangirai pártja számára történő átadására és politikai reformok bevezetésére irányuló megállapodás végrehajtását;

9.   mély aggodalmának ad hangot, hogy az elnyomó, manipulatív és önző Mugabe-rezsim továbbra is meghiúsítja a zimbabwei nép elkeseredett igényét az azonnali, radikális és demokratikus változásra;

10.   sürgősen felhív, hogy az afrikai országok és regionális intézmények – többek között a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség és különösen az Afrikai Unió mint a 2008. szeptember 15-i megállapodás szavatolója, valamint neves afrikaiak – fejtsenek ki nagyobb nyomást a zimbabwei helyzet tisztességes és igazságos, a 2008 márciusában tartott hiteles választásokon alapuló megoldásának biztosítása érdekében, és hogy bárminemű politikai megállapodást kiegyensúlyozott módon felügyeljenek;

11.   felhívja a Tanácsot, hogy bátorítsa az Afrikai Uniót aktív beavatkozás esetén bevethető kontingensek összeállítására Zimbabwe civil lakosságának védelme érdekében;

12.   felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is éberen figyelje, milyen lehetséges következményekkel jár a régióra nézve a ZANU-PF által folytatott szándékos hanyagság és rossz kormányzás, amely destabilizálja Zimbabwét;

13.   mély aggodalmának ad hangot a zimbabwei menekültek régióbeli helyzetét illetően, és helyteleníti a zimbabwei menekültek ellen a szomszédos országokban elkövetett erőszakos cselekedeteket; felszólítja a Bizottságot, hogy a menekülteket célzó pénzügyi és eszközbeli támogatási programok végrehajtása révén támogassa ezen szomszédos országokat;

14.   nyomatékosan felszólítja az összes érdekelt felet és a nemzetközi közösséget, hogy a zimbabwei nép akaratát minden szinten hűen tükröző kormány megalakulásakor, és amikor a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának kézzelfogható jelei mutatkoznak, legyen felkészülve Zimbabwe gazdasági és társadalmi helyreállításának támogatására;

15.   felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fokozzák diplomáciai tevékenységüket Afrikában, hogy aktív támogatást biztosíthassanak a zimbabwei változásokhoz;

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az Afrikai Unió bizottsága és végrehajtó tanácsa elnökeinek, a pánafrikai parlamentnek, valamint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség és annak parlamenti fóruma főtitkárának és kormányainak.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0364.

(2)  HL L 50., 2004.2.20., 66. o.

(3)  HL L 43., 2008.2.19., 39. o.

(4)  HL L 331., 2008.12.10., 11. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/89

---

Nicaragua

P6_TA(2008)0641

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása a nicaraguai emberi jogi aktivisták, a polgári szabadságjogok és a demokrácia elleni támadásokról

(2010/C 45 E/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, és Panama között a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló 2003. december 15-i megállapodásra, valamint az Európai Gazdasági Közösség és a Costa Rica Köztársaság, a Salvadori Köztársaság, a Guatemalai Köztársaság, a Hondurasi Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság, valamint a Panamai Köztársaság közötti együttműködési keretmegállapodásra (1),

—	tekintettel az Európai Unió emberi jogvédőkre vonatkozó iránymutatásaira,

—	tekintettel a 2008. november 9-én lezajlott nicaraguai helyhatósági választásokról szóló, uniós szakértői csoport által készített jelentésekre,

—	tekintettel Benita Ferrero Waldner biztosnak a 2008. november 9-i regionális és helyhatósági választásokat követő nicaraguai eseményekkel kapcsolatban tett nyilatkozataira,

—	tekintettel az Európai Unió és Közép-Amerika közötti partnerségi megállapodás aláírására irányuló, folyamatban lévő tárgyalásokra,

—	mivel az Európai Unió 27 tagállama 2008. október 22-én az emberi jogi szervezetekről és az emberi jogvédőkről szóló sajtóközleményt adott ki,

—	mivel 2009. január 26–27-én Brüsszelben sor kerül az EU–Közép-Amerika közötti partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások hatodik fordulójára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a 2008. november 9-i helyhatósági választások eredményeivel kapcsolatban csalásokat feltételeztek az uniós szakértői csoport jelentései alapján, amelyek hátterében a jelentések szerint a nicaraguai hatóságok valóban demokratikus választások megszervezésére irányuló akaratának hiánya állt; mivel a választásokat erőszak övezte, amely középpontjában elsősorban a tömegtájékoztatás állt, és mivel ez megosztottsághoz és összetűzésekhez vezetett;

B.	mivel az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos nicaraguai nem kormányzati szervezet (NGO) aggodalmának adott hangot a választások átláthatóságát illetően;

C.

mivel a választási legfelsőbb tanács 2008. június 11-i állásfoglalásaiban egyrészt visszavonta a Sandinista Fejlődés Mozgalom jogi személyiségét, másrészt kijelentette, hogy a konzervatív párt nem tett eleget a 2008 novemberében megtartandó helyhatósági választásokon való indulás követelményeinek, így megakadályozta e két párt részvételét a választáson;

D.	mivel az emberi jogvédő szervezetek és tagjaik, újságírók és a tömegtájékoztatás képviselői néhány hónapja támadásoknak és zaklatásnak vannak kitéve, amelyek hátterében az államhatalomhoz kapcsolódó személyek, politikai erők és szervezetek állnak;

E.

mivel a nicaraguai együttműködési miniszterhelyettes a nem kormányzati szervezeteknek folyósított pénzügyi támogatások tekintetében „együttes adóztatási” mechanizmus bevezetésére tett javaslatot, valamint a jogi követelményeknek állítólagosan eleget nem tevő több nem kormányzati szervezet kivizsgálását indítványozta, így például tizenhét emberi jogvédő szervezetet a „támogatások háromszögelésével” vádoltak meg;

F.	mivel a szexuális és reprodukciós jogokért küzdők ellen bűnügyi vizsgálatot indítottak, például egy olyan megerőszakolt leány esetében, akin az élete megmentése érdekében abortuszt hajtottak végre akkor, amikor az egészségügyi okokból szükséges abortuszt nem tekintették bűncselekménynek;

G.	mivel a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió külpolitikájának szerves részét képezi;

H.	mivel az Európai Unió és partnerei, amikor harmadik országokkal emberi jogi záradékot is tartalmazó megállapodást kötnek, azért vállalnak felelősséget, hogy tiszteletben tartják az emberi jogok nemzetközi normáit és e záradékokat magától értetődően kölcsönösen betartják;

I.	mivel az elmúlt két évtizedben Nicaraguában egyre súlyosabbá vált a szegénység;

1.   mély sajnálattal veszi tudomásul a választási folyamat lebonyolításának módját a 2008. november 9-i helyihatósági választáson, amelynek eredményei véleménye szerint nélkülöznek minden demokratikus legitimitást;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a csalás gyanúja miatt kialakult légkör egyes településeken tüntetésekhez és a politikai pártok támogatói közötti összecsapásokhoz vezetett, amelyekben sokan megsérültek és amely tovább mélyítette a már így is súlyos politikai válságot;

3.   kéri a nicaraguai kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjen a kialakult helyzet csillapítása érdekében és kéri a nicaraguai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogvédő szervezetek munkáját;

4.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogvédő szervezetek, azok tagjai, független újságírók és az Európai Bizottság Nicaraguában működő delegációjának képviselői az elmúlt hónapokban számos támadásnak és zaklatásnak voltak kitéve az állami hatalomhoz kapcsolódó emberek, politikai szféra és szervezetek részéről;

5.   kéri a politikai pártokat, hogy ítéljék el a támogatóik által elkövetett erőszakos cselekedeteket;

6.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy két politikai párt nem tudott részt venni a helyhatósági választásokon; hangot ad nyugtalanságának az ország demokratikus konszolidációjának előrehaladtával és kormányozhatóságával, különösen pedig az integrációs folyamatokkal és a tevékeny részvétellel kapcsolatban;

7.   sürgeti a nicaraguai kormányt és az állam különböző bíróságait, hogy tartsák tiszteletben a szólásszabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ezzel garantálva az ország demokratikus alapjainak megőrzését; kéri, hogy Nicaragua mihamarabb ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó római alapokmányt;

8.   elégedetten üdvözli az EU 27 tagállamának 2008. október 22-i hivatalos sajtóközleményét, amelyben az emberi jogvédők és jogvédő szervezetek elleni támadásokat bejelentették;

9.   kéri, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti partnerségi tárgyalások során emlékeztessék Nicaraguát az Európai Unió által védett és szorgalmazott olyan elvek, mint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartására;

10.   felszólítja az EU tagállamokat, hogy vegyék fel a nicaraguai helyzet ügyét a nicaraguai hatóságokkal folytatott kétoldalú és többoldalú tárgyalások napirendjére;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

---

(1)  HL L 63., 1999.3.12., 39. o.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/92

---

Az emberi jogok védelmezői ellen intézett oroszországi támadások

P6_TA(2008)0642

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az emberi jogok védelmezői ellen intézett oroszországi támadásokról és az Anna Politkovszkaja meggyilkolása ügyében folyó perről

(2010/C 45 E/17)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2006. október 25-i állásfoglalásra (1) az EU–Oroszország kapcsolatokról Anna Politkovszkaja orosz újságíró meggyilkolását követően, valamint a Hanti-Manszijszkban 2008. június 26–27-én megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2008. június 19-i állásfoglalásra (2),

—	tekintettel az Európai Unió és az Orosz Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás megszületéséig meghosszabbítottak,

—	tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok számára új, átfogó keretet biztosító új megállapodást előkészítő, jelenleg zajló tárgyalásokra, valamint e tárgyalások újraindítására a legutóbbi, 2008 november 14-én megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozó során,

—	tekintettel az elnökségnek az EU nevében tett nyilatkozatára a 2008. december 4-én a szentpétervári Memorial szervezet irodájában tartott házkutatásról,

—	tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as jelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja, és elkötelezte magát az emberi és állampolgári jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett;

B.	mivel komoly aggályok merülnek fel az emberi jogok védelmezőinek helyzetével, valamint az emberi jogok előmozdítása terén aktívan tevékenykedő nem kormányzati szervezetek nehézségeivel kapcsolatban;

C.	mivel orosz állampolgárok számtalan panaszt terjesztettek a Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bírósága elé, amelynek döntései alátámasztják, hogy számos esetben az emberi jogok komoly megsértése és önkényesség merül fel az orosz állami hatóságok részéről;

D.	mivel 2008. október 28-án Otto Messmert, az orosz jezsuita rend vezetőjét, és Victor Betancourt ecuadori papot moszkvai lakásukban brutális módon meggyilkolták;

E.	mivel Karinna Moszkalenkót, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán 30 orosz állampolgár ügyét sikeresen képviselő ügyvédnőt, Oroszország egyik legnevesebb emberi jogi jogvédőjét 2008. október közepén a gépkocsijában elhelyezett higannyal megkísérelték megmérgezni;

F.	mivel Magomed Jevlojevet, egy független ingus weboldal tulajdonosát 2008. augusztus 31-én rendőri őrizete során meggyilkolták;

G.

mivel 2008 júliusa és októbere között számos olyan esetet vettek nyilvántartásba, melynek során emberi jogok védelmezőinek az életére törtek, például: Ahmed Kotyijev ingus ellenzéki vezető, Zurab Cecsojev ingusföldi emberi jogi aktivista, Dmitrij Krajukin emberi jogi aktivista Orel városából, valamint Sztanyiszlav Dmitrijevszkij emberi jogi aktivista Nyizsnij Novgorodból;

H.

mivel 2008. december 4-én a „Memorial” elnevezésű, a Szovjetunió sztálini elnyomásának kutatását 20 éve végző kutatási és információs központ szentpétervári irodájában az orosz főügyészség álarcos emberei razziát tartottak, melynek során több ezer áldozatról szóló teljes adatbázist tartalmazó merevlemezeket és CD-ket vittek el, mivel az elkobzott dokumentumokról nem készült leltár; mivel a Memorial ügyvédjeinek megtiltották a belépést a helyszínre;

I.	mivel az Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolását követő bűnügyi nyomozás és per komoly aggodalomra ad okot az átláthatóság és a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében; mivel a brutális gyilkossággal kapcsolatos nyomozást nem sikerült kielégítő módon lezárni;

J.	mivel az orosz hatóságok továbbra sem működnek együtt a Londonban radioaktív polóniummérgezés áldozatául esett Alekszandr Litvinyenkóval kapcsolatos nyomozás tekintetében;

K.

mivel a rendőrség brutális módon fojtotta el a Garri Kaszparov Másik Oroszország elnevezésű ellenzéki szervezete által 2008. december 14-én Moszkvában szervezett Kreml-ellenes tüntetést, amikor is a tüntetőket megragadták és teherautókba tuszkolták; mivel megközelítőleg 100 résztvevőt őrizetbe vettek;

L.	mivel 2008. december 3-án Bécsben 17 orosz emberi jogi csoport arra szólította fel az EU-t, hogy egyrészt sürgősen erősítse meg az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk szerepét, másrészt pedig a legsürgetőbb eseteket terjessze az EU és Oroszország közötti csúcstalálkozók elé;

1.   határozottan elítéli az emberi jogok védelmezői, többek között az állampolgári jogokat képviselő jogászok ellen intézett támadásokat Oroszországban, és felhívja az orosz hatóságokat, hogy minden szinten védelmezzék és garantálják testi épségüket;

2.   rámutat, hogy az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia továbbra is az EU és Oroszország közötti kapcsolatok bővítésének központi kérdése; hangsúlyozza az Oroszországgal az EU–Oroszország emberi jogi konzultáció részeként fenntartott folyamatos emberi jogi eszmecsere jelentőségét, és felszólít ezen találkozók formátumának javítására az illetékes minisztériumok, bíróságok és az orosz civil társadalom bevonása érdekében;

3.   álláspontja szerint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának szerves részét kell képeznie a jelenleg tárgyalás alatt álló új keretmegállapodásnak;

4.   felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák be az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott valamennyi határozatot, és hogy késlekedés nélkül ratifikálják az bíróság reformjáról szóló jegyzőkönyvet; sürgeti az Orosz Föderációt, hogy ugyancsak ratifikálja az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt 14. kiegészítő jegyzőkönyvet;

5.   elítéli a Memorial szervezet szentpétervári irodájában 2008. december 4-én tartott házkutatást; felkéri az orosz hatóságokat és a szentpétervári ügyészséget, hogy haladéktalanul juttassák vissza a „Memorial” kutatási és tájékoztatási központnak a 2008. december 4-i házkutatás során lefoglalt, a sztálini elnyomás korszakának 50 000 áldozatáról felbecsülhetetlen érétkű adatokat tartalmazó 11 merevlemezt és CD-ket;

6.   felhívja a figyelmet arra, hogy a Moszkvai Emberi Jogi Iroda szerint a faji, nemzeti, vallási és nemi irányultságuk miatt 2008-ban több mint 100 ember halálához vezető erőszak tendenciája erősödik, valamint hogy a gyűlöletből eredő bűncselekményeket az orosz hatóságok nem üldözik elég hatékonyan;

7.   aggodalommal veszi tudomásul a sztálinista rendszer rehabilitálására irányuló legújabb lépéseket és hangsúlyozza, hogy csak a tragikus múlttal való szembenézés révén hozható létre valódi demokratikus kultúra Oroszországban;

8.   riasztónak ítéli meg, hogy 2008 októberében megkíséreltek az emberi jogi jogvédő Karinna Moszkalenko életére törni, és felkéri a francia és az orosz hatóságokat, hogy kutassák fel az elkövetőket és derítsék fel indítékaikat;

9.   meggyőződése, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó vádak során eljáró emberi jogi jogvédők, akik küldetésük vállalásával személyesen komoly kockázatot vesznek magukra, a legnagyobb tiszteletet, az állam védelmét és a nemzetközi közösség támogatását érdemlik;

10.   rendkívül aggasztónak tartja a szélsőségességről szóló jogszabályt, amely korlátozhatja az információ szabad áramlását és oda vezethet, hogy az orosz hatóságok tovább nyirbálhatják az emberi jogok védőinek szólásszabadsághoz való jogát;

11.   megjegyzi, hogy két év telt el az orosz sajtószabadság jelképévé vált Anna Politkovszkaja, független orosz újságíró megölése óta; felhívja a figyelmet a Parlament 2006. október 25-i említett állásfoglalására és lerója tiszteletét a becsület és lelkiismeret e jelképének bátorsága és munkássága előtt, akinek életműve továbbra is védelmet és elismerést érdemel;

12.   döbbenetét fejezi ki amiatt, hogy a per csak az újságírók korlátozott körének áll rendelkezésére, és a televíziós újságírók ki vannak zárva; felhívja a bíróságot, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az esküdtszék döntését, és nyissák meg az eljárást valamennyi újságíró és a média előtt; elvárja, hogy a bíróság ne csupán azt állapítsa meg, hogy ki követte el és ki segítette a gyilkosságot, de egyúttal azt is, hogy ki rendelte el Anna Politkovszkaja megölését;

13.   üdvözli az ODIHR emberi jogok védelmezőivel foglalkozó központja 2006-os felállítását, amely nyomon követi a védők helyzetét az EBESZ tagállamaiban; bátorítja az uniós intézményeket, hogy az emberi jogok védelmezői iránti támogatásukat oly módon ültessék át a gyakorlatba, hogy mind a három intézményben létrehozzák az emberi jogok védelmezőivel foglalkozó központot, és ezzel tevékenységeiket jobban össze tudják hangolni az egyéb nemzetközi és európai szervezetekkel;

14.   aggodalmát fejezi ki az orosz fegyveres erők újonc katonái ellen folytatott állandó jellegű és komoly méreteket öltő durva bánásmód miatt, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy találják meg és ítéljék el a felelősöket, vessenek véget a fegyveres erőkön belül alkalmazott erőszaknak, valamint határozottan álljanak ki a jelenleg uralkodó viszonyok modernizálása mellett;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az EBESZ-nek, valamint az Európa Tanácsnak.

---

(1)  HL C 313. E, 2006.12.20., 271. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0309.

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/95

---

A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítása

P6_TA(2008)0617

Az Európai Parlament 2008. december 18-i határozata az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosításról (2008/2320(ACI))

(2010/C 45 E/18)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1) és különösen 25. pontjára,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosítástervezetre irányuló javaslatára (COM(2008)0834),

—	tekintettel 2008. december 18-i állásfoglalására az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz fűzött módosítástervezetről (2),

—	tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkének (1) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0509/2008),

A.	mivel a Költségvetési Bizottság a fent említett 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosításának elfogadását javasolja;

B.	mivel a javasolt módosítások nem adnak okot semmilyen aggodalomra a Szerződések és a Parlament eljárási szabályzata tekintetében;

1.   jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között megkötött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (2007–2013) e határozathoz mellékelt módosítását;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak tájékoztatásul.

---

(1)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0618.

---

---

23.2.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 45/97

---

A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosítási tervezete

P6_TA(2008)0618

Az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás módosításáról szóló tervezetről (2008/2325(INI))

(2010/C 45 E/19)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra (1), és különösen annak 25. pontjára,

—	tekintettel a Tanáccsal folytatott 2008. november 21-i egyeztető ülés eredményére,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0834),

—	a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. december 4-i álláspontjára (2),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, illetve VI. melléklete IV. szakaszának 1. és 2. pontjára,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0504/2008),

A.	mivel az Európai Parlament határozottan támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, amely egy, fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz (az „élelmiszereszköz”) létrehozására irányul, és amit 2008. június 19–20-i ülésén az Európai Tanács is üdvözölt;

B.	mivel a 2008. november 21-i egyeztető ülésen az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy három éven keresztül összesen 1 milliárd eurós finanszírozásban részesítik az élelmiszereszközt;

C.	mivel a Bizottság eredeti javaslata szerint az élelmiszereszköz finanszírozása a többéves pénzügyi keret (TPK) 2. fejezetének keretéből történne, de ezt a javaslatot mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács is elutasította;

D.	mivel az Európai Parlament úgy ítélte meg, hogy a legjobb megoldás a többéves pénzügyi keret 4. fejezete felső határértékének felülvizsgálata volna, de ezt a lehetőséget a Tanács elutasította;

E.	mivel a költségvetési hatóság két ága végül megállapodott abban, hogy az élelmiszereszköz finanszírozását a sürgősségi segélyekre képzett tartalék, a rugalmassági eszköz, és a stabilitási eszköz 4. fejezeten belüli átcsoportosításának optimális kombinációjával oldják meg;

F.

mivel a megállapodás előírja, hogy a sürgősségi segélyre képzett tartalék összesen 340 millió euróval járul hozzá az élelmiszereszközhöz, amely összegből 22 millió a 2008. évi költségvetésben még rendelkezésre álló előirányzatokból, 78 millió a 2009. évi költségvetés előirányzataiból és 240 millió a 2008. évi költségvetés sürgősségi segélyre képzett tartalékának egyszeri növeléséből kerül finanszírozásra;

G.	mivel e növekedéshez a 2008. évi sürgősségi segélyre képzett tartalék keretében rendelkezésre álló források (folyó áron) 479 218 000 euróra növelése érdekében szükség van az intézményközi megállapodás 25. pontjának módosítására;

H.	mivel ezen módosításokhoz szükség van a költségvetési hatóság mindkét ágának jóváhagyására, ami magával vonja a Tanácsban az összes tagállam egyhangú jóváhagyását;

1.   üdvözli az intézményközi megállapodás 25. pontjának módosítását (a 2008. december 18-i határozatához mellékelve) (3), amely a 2008. évi sürgősségi segélyre képzett tartalék keretében rendelkezésre álló forrásokat (folyó áron) 479 218 000 euróra növeli,

2.   megismétli azonban, hogy aggódik amiatt, hogy a 4. fejezet állandó nyomás alatt van a rendelkezésre álló keret korlátozottsága következtében, amely a kivételes mechanizmusok mobilizációját teszi szükségessé az előre nem látott sürgős helyzetek megoldása érdekében; felszólít annak alapos értékelésére, hogy szükséges-e az e fejezetben rendelkezésre álló összegek növelése annak érdekében, hogy ezen a területen biztosítható legyen a hosszú távú tervezhető tevékenységek zökkenőmentes fejlesztése és hogy az Unió a nemzetközi szférában fenntarthassa szereplői képességét;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0576.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0617.

---