28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/1

A.

mivel a kis- és középvállalkozások jelentős szerepet töltenek be az európai gazdaságban, több mint 100 000 000 munkahelyet biztosítanak, elősegítik a gazdasági növekedést, az innováció jelentős forrásai, valamint előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget és a regionális fejlődést;

B.

mivel az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagra vonatkozó javaslatot melegen üdvözlik, azonban csak akkor lesz hatékony, ha mind a tagállamokban, mind pedig közösségi szinten elkötelezik magukat a végrehajtására;

C.

mivel a jelenlegi pénzügyi piaci válság még nyilvánvalóbbá tette a kis- és középvállalkozások jelenlegi keretének hiányosságait, és még sürgetőbbé válik, hogy jobban figyelembe vegyék szükségleteiket és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagba foglalt rendelkezéseket hatékonyan végrehajtsák;

1.

felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg, hogy hivatalosan is el kívánja fogadni az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagot az Európai Tanács 2008. decemberi ülésén, a szükséges nagy nyilvánosság biztosítása érdekében; és kéri a Tanácsot, hogy az intézkedéscsomag elfogadásakor tegye kötelezővé a benne foglalt intézkedéseket, hogy jelentős pozitív hatást gyakorolhasson a kis- és középvállalkozások környezetére;

2.

hangsúlyozza annak szükségét, hogy a tagállamok teljes egészében támogassák az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag rendelkezéseit hatékonyságuk biztosítása érdekében, és konkrét intézkedéseket kér mind tagállami, mind pedig regionális szinten annak érdekében, hogy egészítsék ki a közösségi szinten elfogadott intézkedéseket; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy közöljék, hogyan és mennyi időn belül kívánják az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag rendelkezéseit beilleszteni nemzeti szabályozási keretükbe;

3.

emlékeztet arra, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag rendelkezéseinek hatékonysága szempontjából alapvető fontosságú egy ellenőrző rendszer létrehozása, hogy ellenőrizni lehessen az előrehaladást és a rendelkezéseknek a Bizottság és a tagállamok általi végrehajtását; sürgeti, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag rendelkezései végrehajtásának előrehaladását a lisszaboni stratégia nemzeti reformprogramokról szóló éves jelentés külön fejezetében tárgyalják;

4.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne felejtkezzenek meg a „valós gazdaságról” a jelenlegi pénzügyi válság kezelése során és konkrétan támogassák a kis- és középvállalkozásokat azzal, hogy a kritikus pillanatokban hozzáférést biztosítsanak számukra a pénzügyi forrásokhoz; e tekintetben üdvözli az Európai Beruházási Bank új csomagját, amely – a Tanács jóváhagyását követően – 30 000 000 000 EUR kölcsönt irányoz elő a kis- és középvállalkozások részére; az a véleménye, hogy az összeg nem lesz elegendő a kis- és középvállalkozások jelenlegi finanszírozási problémáinak megoldásához.

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/2

A.

mivel 2008 júniusában volt tíz éve, hogy létrehozták az Európai Unió fegyverzetkivitelre vonatkozó magatartási kódexét;

B.

mivel több mint 3 évvel ezelőtt, 2005. június 30-án a COARM (a Tanács a hagyományos fegyverekkel foglalkozó munkacsoportja) technikai szinten egyetértett a fegyverzetkivitelről szóló uniós magatartási kódex felülvizsgálatát célzó folyamat eredményeként létrejött közös álláspont szövegével, amely folyamat célja, hogy a magatartási kódexet az Unió területéről EU-s cégek által végrehajtott fegyverexport ellenőrzésének hasznos eszközévé tegye;

C.

mivel e közös álláspont elfogadásával a magatartási kódex valamennyi uniós tagállam számára a fegyverkivitelek ellenőrzésére irányuló jogilag kötelező érvényű eszközzé válik;

D.

mivel a Parlament többszöri felszólítása ellenére a Tanácsnak 2005 óta nem sikerült politikai szinten elfogadnia ezt a közös álláspontot, és ezzel a kérdés továbbra is megoldatlan marad;

E.

mivel a kérdés egy sor fejlemény miatt égetően sürgőssé vált:

1.

a magatartási kódex létrehozásának 10. évfordulóját figyelembe véve határozottan megismétli bírálatát az ezen közös állásfoglalás elvetése miatt létrejött jelenlegi politikai holtponttal kapcsolatban;

2.

sürgeti a francia elnökséget és szükség esetén a jövőbeli elnökségeket, hogy a közös álláspont haladéktalan elfogadásának biztosításával oldják meg ezt a kérdést;

3.

megismétli, hogy egy nemzetközileg kötelező fegyverkereskedelmi szerződéshez való uniós hozzájárulás akkor válik hitelessé, ha az Unió saját fegyverzet-ellenőrzési rendszere jogilag kötelező érvényűvé válik;

4.

ismételten kijelenti, hogy a közös állásfoglalás elfogadásával párhuzamosan többek között az alábbi intézkedéseket kell meghozni:

5.

meggyőződése, hogy a fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexről szóló közös álláspont elfogadása létfontosságú a védelmi jellegű áruk közösségen belüli szállításáról szóló küszöbönálló irányelv szabályos végrehajtása és a fegyverexport hatékony ellenőrzése tekintetében;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/3

A.

mivel a hozzáadottérték-adó (héa) -elkerülés és -csalás nemcsak a tagállamok költségvetésének finanszírozását, hanem az EU saját forrásainak rendszerét is érinti, amennyiben a héa saját forrás csökkenését a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) saját forrásának növelésével kompenzálni kell, és így a héa-csalás által okozott torzulások a saját forrás rendszer teljes egyensúlyát érintik;

B.

mivel a Bizottság 2006. május 31-i, az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kidolgozásának szükségességéről szóló közleményében (COM(2006)0254) megállapította, hogy a tagállamok nem éltek kellő mértékben a szabályozási keret 1798/2003/EK rendelet (3) szerinti megerősítésével kínálkozó közigazgatási együttműködés lehetőségeivel, amelynek a mértéke véleménye szerint nem áll arányban a Közösségen belüli kereskedelem méreteivel;

C.

mivel a Számvevőszéknek a 8/2007. sz. különjelentésében adott elemzése arról, hogy a tagállamok közötti információcsere időben és hatékonyan zajlik-e, illetve hogy a kellő közigazgatási struktúrák és eljárások támogatják-e a közigazgatási együttműködést, megerősítette, hogy az 1798/2003/EK rendelet fő célja, azaz a héa-elkerüléssel szembeni fellépés érdekében történő hatékony közigazgatási együttműködést nem sikerült elérni;

1.

üdvözli a Számvevőszék 8/2007. sz. különjelentését, amely független értékelést ad a héa-elkerülés és -csalás elleni küzdelemben a közigazgatási együttműködésről és részletesen elemzi a tagállamok teljesítményét és a Bizottság szerepét; a Számvevőszék megállapítása alapján arra a következtetésre jut, hogy az 1798/2003/EK rendelet nem hatékony eszköz a közigazgatási együttműködésre, mivel számos tagállam megakadályozza annak végrehajtását, valamint korlátozott a Bizottság szerepe;

2.

tudatában van, hogy a héa-elkerülés és -csalás tényleges volumenének a felmérése igen nehéz, mivel sok tagállam vagy nem gyűjt adatokat, vagy nem teszi azokat közzé; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által idézett becslések szerint a kieső héa-bevétel 17 milliárd euróra rúgott Németországban 2005-ben és 18,2 milliárd euróra az Egyesült Királyságban a 2005–2006-os adóévben; megjegyzi, hogy a héa-csalás volumene meghaladhatja a Közösség teljes éves költségvetésének összegét;

3.

üdvözli a Bizottságnak a különféle tagállamokban a héa-csalást is magában foglaló adócsalás összegének megbízható becslését célzó vizsgálat indítására irányuló kezdeményezését; felkéri a Bizottságot, hogy amint a vizsgálat eredményei rendelkezésre állnak, tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságait;

4.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nagyobb prioritást biztosítsanak egy közös megközelítés kialakításának a héa-csalások számszerűsítése és elemzése érdekében, amely annak felmérését tenné lehetővé, hogy a tagállamok által a héa-kikerülések és -csalások ellen hozott intézkedések sikeresek-e vagy csak a héa-csalások más gazdasági ágazatba vagy másik tagállamba való áthelyezését idézik elő;

5.

felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Unió fő ellenőrző intézményei kapcsolattartó bizottságának 2007. decemberi ajánlásait teljes mértékben vegye figyelembe, amely javaslatokat tartalmaz a tagállamok becsléseinek javítására és a héa-csalás becslése egységes modelljének kialakítási módjára vonatkozóan;

6.

aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék által a hozzáadottérték-adó terén a tagállamok között folytatott közigazgatási együttműködést illetően feltárt hiányosságokat;

7.

aggasztja, hogy a Számvevőszék megfigyelte, hogy néhány tagállamban a hatékony együttműködés alapvető követelményei is hiányoznak; különösen az alábbi hiányosságokra mutat rá:

8.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a kérelemre történő időbeni információcserét; meg van győződve, hogy a héa-irányelv (4) és az 1798/2003/EK rendelet javasolt módosításai, amelyek az információgyűjtés és -csere határidejének rövidítését célozzák, csak akkor tudják teljes hatásukat kifejteni, ha azok a tagállamok, amelyek még nem állították fel monitorozási mechanizmusaikat, létrehozzák azokat, biztosítva a megkeresések időbeni megválaszolását; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztasson az egyes tagállamoknak a monitorozási mechanizmusok felállítása terén tett előrehaladásáról és mérje fel azok hatékonyságát;

9.

felhívja a Tanácsot, hogy foglalkozzon az információkéréssel kapcsolatos megkeresések számára vonatkozó, az azokat fogadó tagállam és az azokat elküldő más tagállamok állítása közötti ellentmondással; és sürgősségi kérdésként találjon megoldást erre a problémára;

10.

javasolja a Bizottságnak, hogy a tagállamok a lisszaboni programmal kapcsolatos nemzeti reformprogramjaikban számoljanak be a másik tagállamoknak nyújtott adatszolgáltatási kötelezettségek végrehajtásáról; fontosnak tartja, hogy ha a tagállamok közötti adatszolgáltatás rendszeresen késedelmet szenved, a Bizottság indítson jogsértési eljárást azzal a tagállammal szemben, amelyik az adatszolgáltatásban késik;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a bevált gyakorlatok cseréjét és a koordinációt a tagállamok között a közigazgatási együttműködés szervezeti felépítését illetően;

12.

felkéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az illetékesség helyi adóhivataloknak való átadásának lehetőségét az információcserét illetően, hogy felgyorsíthassák az együttműködést és javíthassák minőségét; megjegyzi, hogy a különféle tagállamok helyi adóhivatalai közötti elektronikus információs csatornát a Bizottság 2007-ben rendelkezés bocsátotta;

13.

elismeri, hogy az uniós szintű közigazgatási együttműködés az adócsalás elleni küzdelem lényeges eszköze; ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a helyi adóhivatalok közötti közigazgatási együttműködés kialakításának lehetőségét, többek között az elektronikus távközlés segítségével;

14.

tudomásul veszi, hogy Belgium létrehozta az Eurocanet-et (European Carousel Network), hogy javítsa a spontán információcserét; megjegyzi, hogy mindeközben 24 tagállam vett részt ebben a körhintacsalásban való részvétellel gyanúsított társaságokra vonatkozó információcserében;

15.

rámutat, hogy a szakértők szerint az Eurocanet lehetővé teszi az adóhivatalok számára, hogy gyorsabban fedezzék fel a héa-csalást, mivel átfogó információcserét biztosít, a belga hatóságokat használja központi koordináló pontként és biztosítja a csalás elleni operatív közigazgatási szolgálatok részvételét;

16.

észrevételezi azonban, hogy az Eurocanet hatékonyságát csökkenti, hogy három nagy tagállam, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság nem vesz részt benne; felhívja Németországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozzanak az Eurocanet-hez;

17.

nyugtalanítja, hogy a Számvevőszék súlyos hiányosságokat fedezett fel a héa információcsere-rendszerben (VIES) az adatgyűjtés és adatrögzítés késedelme, illetve a hibás adatok korrekciójával kapcsolatos problémák miatt; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ezeket a hiányosságokat sürgősen, 2008 végéig orvosolják;

18.

értetlenségét fejezi ki a fölött, hogy a tagállamok még mindig nem állapodtak meg a héa-számok visszavonásának közös kritériumairól a Bizottság megállapodást elősegítő erőfeszítései ellenére sem, bár a héa-szám gyors visszavonásának lehetősége a héa-csalás leállításának és megelőzésének lényegi eleme;

19.

sajnálatát fejezi ki, hogy a tagállamok nem alkalmaznak kellő mértékben egyidejű, többoldalú ellenőrzéseket, pedig a Közösség biztosítaná azok finanszírozását és a Számvevőszék jelentése szerint jó eredményeket lehet velük elérni;

20.

sajnálkozását fejezi ki különösen a Számvevőszék által észrevételezett fenti hiányosságok tükrében amiatt, hogy Németország nem teljesítette a Számvevőszék vizsgálatra irányuló kérését; támogatja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a kérés Németország általi elutasítása az EK-Szerződés szerinti kötelezettségeinek megsértését jelenti; megjegyzi, hogy a Bizottság a Bíróság előtt jogsértési eljárást indított Németországgal szemben; felhívja a Számvevőszéket, hogy hajtsa végre a tervezett vizsgálatot Németországban, amennyiben a Bíróság jogsértést állapított meg;

21.

megjegyzi, hogy a Tanács adózási kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja megvitatta a Számvevőszék különjelentését; felhívja a Tanácsot, hogy a Számvevőszék megállapításaira tekintettel fogadjon el hivatalos következtetéseket, ahogyan az más különjelentések kapcsán a bizottsági felmentési eljárásban történik 2008 decembere előtt;

22.

üdvözli a Bizottságnak a héa-irányelv (5) és a héa közigazgatási együttműködési rendelet (6) módosítására irányuló javaslatát, mely a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó információk gyűjtésének és információcserének 2010-től való felgyorsulását célozza, továbbá sürgeti a Tanácsot, hogy a javasolt intézkedéseket gyorsan fogadja el;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy további javaslatokat terjesszen elő annak érdekében, hogy fokozza a tagállamok be nem fizetett héa beszedésére vonatkozó képességét azáltal, hogy a kereskedőt együttesen és egyetemlegesen felelőssé teszi az adóveszteségért olyan esetekben, amikor a csalást a jelentéstételi kötelezettségének elmulasztása tette lehetővé;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy további javaslatokat terjesszen elő a tagállamok által saját adóalanyaikról gyűjtött egyes nem érzékeny adatokhoz a többi tagállam számára biztosítandó automatizált hozzáférésről, valamint a héa-köteles személyek nyilvántartására és nyilvántartásból való törlésére alkalmazandó eljárásoknak a fiktív adóalanyok gyors észlelését és nyilvántartásból való törlését célzó összehangolásáról;

25.

megjegyzi, hogy az 1798/2003/EK rendelet szerint a Bizottság értékeli a közigazgatási együttműködés megvalósulását, és összegyűjti a tagállamok tapasztalatait; tudomásul veszi a Bizottság abbéli szándékát, hogy számszerűsíthető mutatókkal létrehozzon egy monitorozó rendszert annak értékelésére, hogy a tagállamok képesek-e egymásnak hatékony támogatást nyújtani és megteszik-e; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a helyzet állásáról még a küszöbön álló felmentési eljárás megkezdése előtt;

26.

megjegyzi, hogy a Bizottság nem fér hozzá az 1798/2003/EK rendelet alapján cserélt információ tartalmához, hanem szerepe a hírközlési hálózat karbantartására és fejlesztésére van korlátozva; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy ez korlátozza a Bizottság képességét a problémák okainak felderítése és megoldások javasolása terén;

27.

megjegyzi, hogy a tagállamok elutasítják a Bizottságnak (az OLAF-nak) az 1798/2003/EK rendelet szerint, illetve az Eurocanet keretében cserélt adatok tartalmához való hozzáférését; tudomásul veszi a Bizottság (OLAF) álláspontját, miszerint ha lehetővé tennék számára az adatokhoz való hozzáférést, lényeges hozzáadott értéket hozna létre azzal, hogy közösségi nézőpontból elemezné a trendeket és az újonnan felfedezett csalárd programokat;

28.

megjegyzi, hogy az Europol analitikus munkadossziét nyitott meg a Közösségen belüli körhintacsalásra vonatkozóan 2008 áprilisában, melynek célja a csalás szervezőinek azonosítása, a bűnözői hálózatok felfedése és a Közösségen belüli körhintacsalás legáltalánosabb formáinak az elemzése;

29.

tudomásul veszi az ECOFIN-Tanács 2008. október 7-i következtetéseit, amely hozzájárult a tagállamok közötti együttműködés javítására, a héa-csalás elleni fellépés érdekében új mechanizmus, az úgynevezett „Eurofisc” létrehozásához; tudomásul veszi, hogy az „Eurofisc” az Eurocanet-re épülne; továbbá megjegyzi, hogy az ECOFIN-Tanács által elfogadott iránymutatások szerint az Eurofisc a tagállamok közötti információcsere decentralizált hálózata lenne, amelyben valamennyi tagállam önkéntes alapon venne részt, és a résztvevő tagállamok megegyezése alapján szerveződne a Bizottság támogatásával;

30.

egyetért azzal, hogy erős politikai késztetésre van szükség ahhoz, hogy a héa-csalás elleni küzdelemben való együttműködésben lényeges javulást lehessen elérni; meggyőződése azonban, hogy az Eurofisc bevezetése csak akkor tud hozzáadott értéket biztosítani, ha a benne való részvétel valamennyi tagállam számára kötelező annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az Eurocanet által észlelt problémák, valamint ha a Bizottság teljes mértékben részt vesz az Eurofisc tevékenységeiben és koordinácós szerepet tölt be;

31.

kéri a Tanácsot, hogy folytassa a tanácskozásait a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással – köztük a héa-csalással – és bármely más tiltott tevékenységgel szembeni védelmére vonatkozó kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló rendeleti javaslatról, amely részletes keretet biztosítana a csaláselleni, multidiszciplináris közigazgatási együttműködéshez;

32.

felkéri a Bizottság felelős szolgálatait, az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságot, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy az alábbi kérdések vizsgálatára hozzanak létre munkacsoportot:

33.

felhívja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nemzeti jogukban lévő és a határokon átnyúló bűnüldözést akadályozó jogi akadályokat, különösen olyan esetekben, amikor a héa-kiesés egy másik tagállamban merül fel;

34.

megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a héa saját forrásból származó közösségi bevételt az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. évi egyezmény (7) védi; észrevételezi, hogy a Tanács 1997-ben elfogadott egy magyarázó jelentést, amely kifejezetten kizárta a héa-t az egyezmény hatálya alól; megjegyzi, hogy a magyarázó jelentésnek nincs jogilag kötelező hatálya; felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja felül értelmezését annak érdekében, hogy a határon átnyúló héa-csalás üldözését gátló jogi akadályok megszűnjenek;

35.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Europolnak és az Eurojustnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/8

1.

úgy véli, hogy a balkáni országok politikai és gazdasági stabilizációjának folytatása, illetve a demokratikus intézmények létrehozása megkívánja a nők aktív részvételét, mivel a népesség valamivel több, mint felét ők alkotják;

2.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló (intézményi, pénzügyi, emberi jogi) jogszabályokat és gyakorlatokat nem biztosítják teljes mértékben, mindazonáltal van különbség a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett és még nem megkezdett országok között;

3.

hangsúlyozza a nők egyenlő jogainak és a munkaerőpiacon való egyenlő részvételük fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a nők gazdasági függetlenségéhez, a nemzeti gazdasági növekedéshez, valamint a szegénység – amellyel szemben a nők kiszolgáltatottabbak mint a férfiak – elleni küzdelemhez;

4.

megjegyzi, hogy a nőket aránytalanul érinti az olyan szociális szolgáltatások és közkiadások csökkentése, mint az egészségügy, családi és gyermekellátás; rámutat, hogy ezek a korábban béren kívül nyújtott juttatások és szolgáltatások lehetővé tették a nők számára a fizetett foglalkoztatásban való részvételt, és ennek köszönhetően a munka és a családi élet összeegyeztetését;

5.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy bár a munkaerőpiacon a nők általában véve alulképviseltek, néhány (hagyományosan „női”) szakmában éppen túlképviseltek, ahol helyzetük – különösen a vidéki területeken – még bizonytalanabb; ebben a tekintetben felhív az alulfizetett ágazatok elnőiesedését megakadályozó különleges intézkedésekre; aggodalommal tölti el továbbá a „nemek közötti díjazási különbség” jelenségének létezése, illetve hogy a nők nehezen tudják saját vállalkozásukat elindítani;

6.

felhívja a balkáni országok kormányait, hogy hozzanak létre jogi keretet a nemek egyenlő díjazása érdekében, segítsék a nőket a magán- és szakmai életük összehangolásában, illetve ennek érdekében biztosítsanak jó minőségű, hozzáférhető és megfizethető gyermek- és idősgondozási lehetőségeket, továbbá szüntessék meg a nők vállalkozását akadályozó tényezőket;

7.

hangsúlyozza az oktatás abban játszott szerepét, hogy megszüntessék a női és férfi társadalmi szerepmintákkal kapcsolatos sztereotípiákat, valamint a kulturális sztereotípiákat, illetve hogy magának az oktatási rendszernek nem szabadna sztereotip mintákat támogatnia, beleértve a pályaválasztást is;

8.

felhívja a figyelmet az általában – különösen a vidéki területeken – elégtelen egészségügyi infrastruktúrára, és felhívja a kormányokat, hogy a nők számára biztosítsanak rendszeres méhnyak- és mellrák-szűrést, illetve HIV/AIDS-szűrést, amelynek a nők a férfiaknál jobban ki vannak szolgáltatva; hangsúlyozza a háború áldozataivá vált nők pszichológiai és orvosi rehabilitációjának jelentőségét;

9.

úgy véli, hogy a háború áldozataivá vált, Balkánon élő nőket többé nem pusztán a háború áldozatainak, hanem a stabilitás és a konfliktusmegoldás tevékeny résztvevőinek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy általánosságban a Balkánon élő nők csak akkor tudják ezt a szerepet betölteni, ha egyenlő arányban vannak képviselve a politikai és gazdasági döntéshozatalban; üdvözli a kvótákat és felhívja azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mozdítsák elő a nők képviseltségét és szükség esetén hatékonyan alkalmazzák a kvótákat a politikai pártokban és a nemzetgyűlésekben, és ösztönzi azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy folytassák ezt a folyamatot annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak fiatal korukban ismerjék meg az állampolgári jogokat és kötelezettségeket, és vegyenek részt azok gyakorlásában az „üvegplafon” egyszeri és mindenkori megszüntetése érdekében;

10.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közelmúltban a Balkán legtöbb országában bevezetett jogalkotási keret ellenére továbbra is jelen van a családon belüli erőszak és a szóbeli bántalmazás; felhívja ezért az érintett országokat, hogy intézkedjenek az áldozatok számára menedékotthonok létrehozásáról, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtó intézmények, a jogi hatóságok és a köztisztviselők érzékenyebbek legyenek e jelenség tekintetében;

11.

hangsúlyozza, hogy a családon belüli erőszak elterjedtebb, mint ahogy azt a rendelkezésre álló adatok mutatják, valamint hogy az erre vonatkozó statisztikák és adatok még azokban az országokban is töredékesek, elégtelenül összegyűjtöttek és nem szabványosak, amelyek külön törvényt fogadtak el e tekintetben;

12.

hangsúlyozza a tudatosság növelésére irányuló kampányoknak a sztereotípiák, a megkülönböztetés (nemi alapú, kulturális, vallási alapú) elleni harcban, illetve általában a nemek közötti egyenlőség megteremtésében játszott szerepe fontosságát; megjegyzi, hogy ezeket a kampányokat a médián és reklámokon, oktatási anyagokon és az interneten keresztül közvetített pozitív női példaképekkel kell kiegészíteni;

13.

üdvözli a nők és férfiak számára biztosított esélyegyenlőség iránti erős elkötelezettséget tükröző jogalkotási és intézményi keret közelmúltbeli fejlődését az érintett országokban; kiemeli ugyanakkor, hogy szigorú intézkedésekre van szükség ezen előírások gyakorlatba való teljes átültetéséhez;

14.

felhívja a balkáni kormányokat, hogy intézkedjenek annak érdekében, hogy előkészítsék a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó integrált megközelítésnek a társadalmi és politikai élet valamennyi szintjén és területén történő megvalósítását;

15.

felhívja az EU valamennyi olyan tagállamát, amely még nem fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa fent említett határozatának megvalósítására vonatkozó Nemzeti Terveket, hogy fogadja el és a balkáni országokkal kapcsolatban alkalmazza azokat;

16.

aggodalommal veszi tudomásul. hogy a Balkán országai tranzitországok az emberkereskedelem szempontjából, és e kereskedelem áldozatai általában nők és gyermekek; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség, a tudatosságnövelő kampányok, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni intézkedések mind létfontosságúak a balkáni országok olyan negatív jelenségeinek, mint a prostitúció és az emberkereskedelem megakadályozásában és a lehetséges áldozatok védelmében;

17.

felhívja balkáni országokat, hogy sürgősen intézkedjenek a prostitúció, kiváltképp a gyermekprostitúció, valamint -pornográfia megelőzése, a prostitúcióra való kényszerítésre vagy ösztönzésre és/vagy pornográf anyagok elkészítésében való részvételre vonatkozó büntetések szigorítása, valamint az internetes gyermekpornográfia bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében;

18.

hangsúlyozza a nem kormányzati szervezeteknek és a nőjogi szervezeteknek a nők problémáinak megállapításában és a megfelelő megoldás megtalálásában játszott fontos szerepét, különösképp a Délkelet-európai Stabilitási Paktum keretében a nemi ügyekkel foglalkozó munkacsoport szerepét a régióban a demokratikus folyamatok és stabilitás fejlesztése terén; támogatja e nem kormányzati szervezetek munkáját és javasolja a legjobb gyakorlatok érintett országok közötti, illetve az európai nem kormányzati szervek hálózatai közötti megosztását a nemek közötti egyenlőség tekintetében;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson előcsatlakozási támogatásokat a nők jogainak megerősítése érdekében a Balkánon, különösképp a nők helyzetével foglalkozó nem kormányzati szervezeteken és nőjogi szervezeteken keresztül;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a koppenhágai kritériumok megvalósítását és e téren gyakoroljon nyomást, különös tekintettel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre, illetve a nők jogaira a tagjelölt és az esetlegesen tagjelölt országokban; felhívja a Balkán tagjelölt és esetlegesen tagjelölt országait, hogy az esetleges jövőbeni csatlakozás érdekében hangolják össze a megkülönböztetés-ellenes és a nemek közötti esélyegyenlőségről szóló jogszabályaikat a közösségi vívmányokkal;

21.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fent említett 2008. március 5-i bizottsági közleményben foglalt politikája – amely a nem kormányzati szervezetek nyugat-balkáni megerősítésére irányul – kiemelten összpontosít a nők civil társadalomban való részvételének elősegítésére;

22.

hangsúlyozza, hogy a roma nők többszörös (faji, etnikai, nemi) megkülönböztetés áldozatai és a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztés szempontjából kiszolgáltatottabbak; e problémák megoldásához ezért differenciált megközelítésre van szükség; különösen a roma nők több országban előítélettel találkoznak, sújtja őket az állampolgárság hiánya, korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a minőségi oktatáshoz, elégtelen életkörülmények között élnek, nem jutnak hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, valamint nagy arányban munkanélküliek és alacsony mértékben vesznek részt a politikában és a közéletben;

23.

aggodalommal veszi tudomásul azon naprakész statisztikai információk és mutatók hiányát, amelyek a nők balkáni helyzetének felmérésében segíthetnének;

24.

felhívja a tagjelölt és az esetlegesen tagjelölt balkáni országokat, hogy biztosítsák a többszörös megkülönböztetéssel sújtott nőket, különösen a romákat érő megkülönböztetés és előítélet valamennyi formájának megszüntetését; felhívja a balkáni országokat, hogy vezessenek be egy valamennyi szinten (nemzeti és helyi szinten) megvalósítandó hatékony és gyakorlati stratégiát a megkülönböztetés ellen;

25.

felhívja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy ellenőrizze a nemek közötti egyenlőséget a Balkán országaiban is, külön figyelmet fordítva a tagjelölt országokra;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, az érintett tagjelölt és esetlegesen tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/11

A.

tekintettel a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) állományának az Európai Unió területén való gyors bővülésére, mely madarak teljes populációja az elmúlt 25 évben hússzorosára nőtt Európában, és a becslések szerint mára legalább 1,7–1,8 millió példányt számlál;

B.

mivel kimutatható, hogy e madarak az akvakultúrákban és számos vadon élő halfaj állományában tartós károkat okoznak sok tagállamban az édesvizekben és a tengerpartok mentén;

C.

mivel a tengeri és tengerparti területekkel, valamint az édesvizekkel való gazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésének átültetéséhez kiegyensúlyozott politika szükséges, amely képes biztosítani az egyensúlyt a halállományok tartós használatának eltérő, de teljességgel jogszerű céljai között: egyfelől a madárvédelem és a madár- és halfauna sokféleségének megőrzése, másfelől a halászoknak és halgazdászoknak a halállományok gazdasági hasznosításához fűződő jogos érdeke között; továbbá mivel az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról szóló, 2007. szeptember 18-i 1100/2007/EK tanácsi rendelet (5) jó példával szolgál az efféle kiegyensúlyozott politikára;

D.

mivel e madarak emellett számos EU-tagállamban tartós károkat okoztak egyes földrajzi területek vegetációjában;

E.

mivel jelenleg nem folyik megfelelő tudományos és igazgatási szintű kétoldalú vagy multilaterális koordináció az EU-n belül, illetve az érintett harmadik országokkal, amely e jelenség kezelésére és a folyamattal szembeni fellépésre irányulna, elsősorban ami a kormoránok EU-n belüli teljes populációjára vonatkozó megbízható és általánosan elfogadott adatokat illeti;

F.

mivel a Phalacrocorax carbo sinensis alfajt már 1997-ben törölték azon madárfajok jegyzékéből, amelyekre az élettér tekintetében különleges védelmi intézkedések érvényesek (a madárvédelmi irányelv I. melléklete), miután legkésőbb 1995-re elérte a kedvező védettségi állapotot, míg a Phalacrocorax carbo carbo alfajt, amely sohasem volt veszélyeztetett, e jegyzékbe egyáltalán fel sem vették;

G.

mivel a madárvédelmi irányelv 9. cikk (1) bekezdés, a) pont harmadik francia bekezdése lehetővé teszi a tagállamok és a régiók számára, hogy a „súlyos károsodás” megelőzése érdekében időben korlátozott ellenintézkedéseket hozzanak, amennyiben ezáltal a madárvédelmi irányelv védelmi célkitűzéseit (értsd: a madárfaj kedvező védettségi állapotát) nem veszélyeztetik;

H.

mivel egy adott régióban minél jobban közelít a kárókatonák száma a nagy vízfelületek „eltartóképességéhez”, a súlyos károsodás veszélye aránytalanul nagy mértékben fokozódik, míg a helyi ellenintézkedések hatékonysága erősen csökken;

I.

mivel a madárvédelmi irányelv 9. cikk (1) bekezdés, a) pont harmadik francia bekezdése, a „súlyos károsodás” pontosan meg nem határozott fogalma, amely a tagállamokban a madárpopuláció szabályozását célzó közvetlen beavatkozásokat tesz lehetővé, jelentős jogbizonytalanságot okozott a nemzeti igazgatási rendszerek számára, és komoly társadalmi konfliktusokra ad okot;

J.

mivel a nemzetközi szakértői bizottságoknak a kárókatonákkal kapcsolatos európai problémákat illető következtetései alapvető ellentmondásban állnak egymással, mint ahogyan azt a REDCAFE (6), valamint a FRAP (7) és az EIFAC (8) zárójelentése is jól mutatja;

K.

mivel a kárókatonák által okozott károk enyhítését célzó intézkedések engedélyezése és finanszírozása a tagállamok, illetve a régiók hatáskörébe tartozik, mivel azonban – költöző madár lévén – a kárókatona-állomány fenntartható kezelése csak valamennyi érintett tagállam és régió összehangolt fellépésével, az Európai Unió segítségével valósítható meg;

L.

mivel „Az európai akvakultúra fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégia” című bizottsági közlemény „Ritkítás védett fajok által” című szakasza az alábbiakat tartalmazza: „Az akvakultúra-létesítményekben élő állományokat egyes védett, vadon élő madár- és emlősfajokkal ritkítani lehet, ami ugyanakkor az akvakultúra-vállalkozás jövedelmezőségét jelentősen befolyásolhatja. Nehéz fellépni e ragadozók ellen, különösen nagyobb tavak vagy lagúnák esetében. A repellensek hatásossága kétséges, mivel a ragadozók hamar hozzájuk szoknak. A kárókatonák esetében a halászat és az akvakultúra számára talán az egyetlen védelem a továbbra is bővülő vadon élő populációval való gazdálkodás”;

M.

mivel a Tanács a 2003. január 27–28-i ülésén az európai akvakultúra fenntartható fejlesztési stratégiája tekintetében azt kérte, hogy „közös stratégiát dolgozzanak ki a hallal táplálkozó állatokra (például a kárókatonákra) vonatkozóan”;

N.

tekintettel a Bizottság által a közelmúltban közzétett „Guidelines for Population Level Management Plans for Large Carnivores” (9) című dokumentumra, különösen a „favourable conservation status” és a „minimum viable population” fogalmak tisztázása és azon megállapítás tekintetében, hogy a védelmi célokat könnyebben el lehet érni, ha a fajhoz tartozó egyedek száma a terület elméleti maximális eltartóképessége alatt tartható;

O.

mivel az eddigi legkülönbözőbb nemzeti, regionális és helyi intézkedések igazolhatóan csak igen korlátozott mértékben mérsékelték a kárókatona-populáció okozta károkat;

P.

mivel az elmúlt években a halászati ágazatra vonatkozó adatgyűjtéshez rendelkezésre álló eszközöket (pl. 11 07 02. költségvetési jogcím: A halászati erőforrás-gazdálkodás támogatása (a tudományos szakvélemények javítása)) nem merítették ki teljesen;

Q.

mivel a madárvédelmi irányelv 9. cikke alapján jelenleg szinte valamennyi tagállamban engedélyezett, a helyi kárelhárítást célzó eltérések a jelentős igazgatási többletterhek és a társadalmi költségek ellenére nem eredményezték a probléma tartós enyhülését;

R.

mivel a Bizottság az érintettek (halászati és horgászegyesületek, akvakultúra-üzemeltetők stb.), a tudományos világ, valamint a tagállamok és régiók bizottságainak és képviseleteinek többszöri kérése ellenére sem volt kész új javaslatokat előterjeszteni ezen európai szintű problémakör megoldására;

1.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendszeres és tudományos adatgyűjtés támogatása révén bocsásson közre megbízható és általánosan elismert adatokat az európai kárókatona-állományok teljes populációjáról és szerkezetéről, valamint termékenységi és halandósági paramétereiről;

2.

javasolja, hogy a kárókatona-állományoknak az EU és a tagállamok által támogatott, rendszeres nyomon követése révén dolgozzanak ki megbízható, általánosan elismert és évente aktualizált adatbázist az európai kárókatona-állományok alakulásáról, létszámáról és földrajzi eloszlásáról, a halászati kutatóintézetek és a halászati hatóságok szélesebb körű bevonásával;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy indítson útjára és finanszírozzon egy olyan tudományos projektet, amely a költő populációra, a termékenységre és a halandóságra vonatkozó, jelenleg ismert adatok alapján becslési modellel szolgálhat a teljes kárókatona-populáció terjedelmét és szerkezetét illetően;

4.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő módon támogassák a tudományos és igazgatási szintű kétoldalú és multilaterális csere megfelelő feltételeit mind az EU-n belül, mind harmadik országokkal, és olyan módon jelöljék meg az eredmények, közlemények, adalékok és kiadványok, és különösen a statisztikák eredetét, hogy azok tudományos, hivatalos vagy különösen a természet- és madárvédelmi egyesületek esetében egyesületi jellege egyértelműen kitűnjék;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy egyrészt a REDCAFE, másrészt a FRAP és az EIFAC a kárókatonaállomány-kezelési tervre vonatkozó, egymásnak ellentmondó következtetéseit összehasonlító vizsgálatnak vesse alá;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre az érintettség szerint kiegyensúlyozottan összeállított munkacsoportot azzal a kötelező megbízatással, hogy egy éven belül szisztematikusan végezze el a tagállami szintű kárókatonaállomány-kezelési intézkedések költség-haszon elemzését, logikai és tudományos kritériumok alapján értékelje azok ésszerűségét, és terjesszen elő ajánlást;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen európai szinten összehangolt, többfokozatú kárókatonaállomány-gazdálkodási tervet, amely a kárókatona-állományokat hosszú távon integrálja a kultúrtájba, nem veszélyeztetvén a madárvédelmi irányelv és a Natura 2000 célkitűzéseit a halfajok és vízi ökoszisztémák területén;

8.

nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy a jobb jogi egyértelműségre való tekintettel haladéktalanul határozza meg pontosan a madárvédelmi irányelv 9. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében szereplő „súlyos károsodás” fogalmát az egységes értelmezés érdekében;

9.

felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti eltérések jellegére vonatkozóan adjon ki általánosabb iránymutatásokat, ideértve azon terminológia egyértelműbbé tételét is, amely esetében kétértelműség állhat fenn;

10.

nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudományos és igazgatási szintű megerősített koordináció, együttműködés és kommunikáció révén segítsék elő a kárókatona-állományok fenntartható kezelését, valamint teremtsenek megfelelő feltételeket egy európai szintű kárókatonaállomány-gazdálkodási terv létrehozásához;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg valamennyi rendelkezésre álló jogi eszközt a kárókatona-állomány halászatra és akvakultúrára gyakorolt káros hatásainak csökkentésére, és hogy az európai akvakultúra támogatását célzó kezdeményezésének további kidolgozása során vegye figyelembe egy európai szintű kárókatonaállomány-gazdálkodási terv kedvező hatásait, és ezzel kapcsolatban adott esetben terjesszen elő javaslatokat a kárókatonákkal kapcsolatos problémakör megoldására;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós költségvetésben, különösen a 11 07 02. költségvetési jogcímben (a halászati erőforrás-gazdálkodás támogatása (a tudományos szakvélemények javítása)) a halászati ágazatra vonatkozó adatgyűjtéshez rendelkezésre álló eszközöket bocsássák rendelkezésre az Európai Unió területén élő kárókatona-állományra vonatkozó adatgyűjtés, elemzések és előrejelzések számára is, előkészítendő e madárfajok jövőbeni rendszeres nyomon követését;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/16

1.

jóváhagyja a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatot annak módosított formájában és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Koreai Köztársaság kormányának és parlamentjeinek.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/17

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/21

1.

jóváhagyja a Tanács javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/22

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/23

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

jóváhagyja a jelen állásfoglalás mellékletét képező, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság két közös nyilatkozatát;

3.

úgy véli, hogy a jogalkotási javaslatban szereplő referenciaösszeg csak akkor összeegyeztethető a többéves pénzügyi keret 4. fejezetének felső határával, ha a felső határ a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodásban foglalt rendelkezésekkel összhangban kiigazításra kerül (1); úgy véli, hogy ezen eszköz finanszírozása nem veszélyeztetheti az EU más prioritásainak és kötelezettségvállalásainak finanszírozását;

4.

hangsúlyozza, hogy az intézményközi megállapodás 14. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazandók, amennyiben a jogalkotó hatóság a jogalkotási javaslat elfogadása mellett dönt; hangsúlyozza, hogy a Parlament tárgyalásokat fog folytatni a költségvetési hatóság másik szárnyával az ezen eszköz finanszírozásáról szóló megállapodás mielőbbi elérése érdekében;

5.

úgy véli, hogy e tárgyalások során a költségvetési hatóság két ágának a finanszírozás összes lehetőségét meg kell vizsgálnia, ideértve a gyorssegélytartalék kiterjesztését is; úgy véli, hogy a teljes finanszírozás nem haladhatja meg az 1 milliárd eurót;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/24

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

28.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 21/27

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.