22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/1

---

Fogyasztóvédelem: a fogyasztók képzésének és tudatosságának javítása a hitelekkel és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban

P6_TA(2008)0539

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása a fogyasztók védelméről: a fogyasztók képzésének javítása és tudatosságuk növelése a hitelekkel kapcsolatban (2007/2288(INI))

(2010/C 16 E/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a pénzügyi képzésről szóló, 2007. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0808),

—	tekintettel az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0226),

—	tekintettel a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv (1) hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából a 2008. január 16-án, második olvasatban elfogadott álláspontjára,

—	tekintettel „a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) – fehér könyv” című, 2007. július 11-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0393/2008),

A.

mivel egyrészről a pénzügyi piacok gyorsan fejlődnek, igen dinamikussá és egyre bonyolultabbá váltak, és másrészről a társadalmi változások és az életmódban bekövetkezett változások szükségessé tették a magán pénzügyek hatékony és eredményes kezelését, valamint a magán pénzügyek rendszeres kiigazítását, hogy azok igazodjanak az új munkahelyi és családi körülményekhez;

B.

mivel a fogyasztók pénzügyi jártasságának növelését a politikai döntéshozóknak tagállami és európai szinten egyaránt prioritásnak kell tekinteniük, nemcsak az egyénre vonatkozó előnyeik, hanem a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos előnyeik miatt is, mint amilyen például az adósságprobléma mértékének csökkentése, a megtakarítások növelése, a verseny növelése, a biztosítási termékek megfelelő kihasználása és a nyugdíjba vonulás hátterének megfelelő biztosítása;

C.	mivel a tanulmányok rámutatnak, hogy a fogyasztók hajlamosak túlbecsülni a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos ismereteiket, és tájékoztatni kell őket arról, hogy pénzügyi téren nem olyan jártasak, mint azt gondolják, és ennek következményeiről;

D.	mivel a kiváló minőségű, célzott és adott esetben a lehető legnagyobb mértékben személyre szabott pénzügyi képzési programok hozzájárulhatnak a pénzügyi jártasság növeléséhez, lehetővé téve, hogy a fogyasztók tájékozott döntéseket hozzanak, és ezáltal ahhoz, a pénzügyi piacok hatékonyan működjenek;

E.	mivel a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások fontossága egyre nő, és a Bizottságnak uniós szintű kezdeményezéseket kell indítania a pénzügyi képzésre vonatkozóan a határokon átnyúló, és amikor szükséges összehasonlító információk előmozdítására;

F.	mivel különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott fogyasztók, valamint azon fiatal fogyasztók képzési igényeire, akik egész életük gazdasági kilátásait befolyásoló döntésekkel néznek szembe;

G.	mivel a kutatások szerint azok, akik életük igen korai szakaszában elsajátítják a személyes pénzügyek alapvető vonatkozásait, nagyobb pénzügyi jártassággal bírnak; mivel a pénzügyi képzés szorosan kapcsolódik az alapvető ismeretek (matematika és olvasás) oktatásához;

1.   üdvözli a Bizottság kezdeményezését a fogyasztók pénzügyi képzése terén, különösen a pénzügyi képzéssel foglalkozó szakértői csoport közelmúltbeli létrehozását, valamint azt a szándékát, hogy online adatbázist tegyen közzé az EU pénzügyi képzési rendszereiről és kutatásáról; véleménye szerint a szakértői csoportnak világos feladatokkal és hatáskörökkel kell rendelkeznie; azt javasolja, hogy kérjék fel e szakértői csoportot különösen arra, hogy vizsgálja meg az EU pénzügyi képzésének és határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásainak hozzáadott értékét és legjobb gyakorlatait;

2.   hangsúlyozza, hogy a fogyasztók pénzügyi és hitelkérdésekkel kapcsolatos képzése és tudatosságuk fokozásának célja, hogy tisztábban lássák a gazdasági és pénzügyi realitásokat, és így jobban megértsék a gazdasági kötelezettségvállalásokat, illetve elkerülhető legyen a szükségtelen kockázat, a túlzott eladósodás és a pénzügyi kirekesztődés; úgy véli, hogy a képzéseknek és a tájékoztató tevékenységeknek lehetővé kell tenniük a fogyasztók számára a nekik ajánlott vagy általuk fontolóra vett pénzügyi termékek független, saját belátásuk szerint történő megközelítését;

3.   megállapítja, hogy a másodlagos jelzálogpiaci válság nem csupán a kölcsönfelvevők nem megfelelő tájékozottságának veszélyeit példázza, hanem azt is, hogy az ilyen információk megértésének és ismeretének hiánya miatt a fogyasztók nem fogják fel kellőképpen fizetésképtelenségük és túlzott eladósodásuk kockázatát;

4.   hangsúlyozza, hogy a tudatos, képzett fogyasztóknak köszönhetően előmozdítható a verseny, a minőség és az innováció a banki és a pénzügyi szolgáltató ágazatban, és emlékeztet arra, hogy a képzett és magabiztos befektetők további likviditást biztosíthatnak a tőkepiacok számára a befektetések és a növekedés tekintetében;

5.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megállapítsák a tagállamok pénzügyi jártasságának szintjét és a hozzáadott értéket, amelyet az EU tud nyújtani, valamint meghatározzák a társadalom konkrét célcsoportjainak képzési szükségleteit, egy sor kritérium – például az életkor, a jövedelem és a végzettség szintje – alapján;

6.   elismeri a magánkezdeményezések, a pénzügyi szolgáltató ipar és a fogyasztói szervezetek szerepét mind közösségi, mind nemzeti szinten a pénzügyi képzés célcsoportjai egyedi igényeinek meghatározásában, a meglevő képzési rendszerek gyenge pontjainak és hiányosságainak jelzésében és a fogyasztók pénzügyi tájékoztatásában, köztük a pénzügyi tervezést szolgáló, internetalapú eszközökön, a médián és képzési kampányokon keresztül;

7.   véleménye szerint a pénzügyi képzési programok eredményesebbek, ha azokat a meghatározott célcsoportok igényeihez igazítják és – adott esetben – személyre szabják; ezenkívül azon a véleményen van, hogy minden pénzügyi képzési programnak javítania kell az egyének pénzügyi lehetőségeinek tudatos és reális kezelését; meg kell fontolni azon programok kifejlesztését, amelyek javítják a felnőttek pénzügyi képességeit;

8.   felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki uniós szintű, képzési programokat a személyes pénzügyek területén, közös szabályok és elvek alapján, amelyeket az összes tagállam igényeihez lehet igazítani, és azok mindegyikében alkalmazhatók;

9.   hangsúlyozza, hogy a pénzügyi képzés kiegészítheti, de nem helyettesítheti a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályokban és a pénzügyi intézmények szabályozásában szereplő, koherens fogyasztóvédelmi rendelkezéseket és szigorú felügyeletet;

10.   elismeri a magánszféra, és különösen a pénzügyi intézmények fontos szerepét a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatása terén; hangsúlyozza azonban, hogy a pénzügyi képzést tisztességes, pártatlan és átlátható módon kell nyújtani annak érdekében, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja, és világosan meg kell különböztetni a kereskedelmi tanácsadástól vagy reklámozástól; e cél elérése érdekében ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy munkatársaik számára dolgozzanak ki magatartási kódexeket;

11.   elismeri, hogy a fogyasztók tájékozott pénzügyi döntések meghozatalához szükséges ismeretekkel történő ellátása és a fogyasztók információval való túlterhelése közötti, kényes egyensúly megteremtésére van szükség; a minőséget a mennyiség elé helyező, például jó minőségű, hozzáférhető, konkrét és könnyen megérthető információkat részesíti előnyben, amelyek célja, hogy növeljék a fogyasztók tájékozott és felelős döntések meghozatalával kapcsolatos képességét;

12.   úgy véli, hogy különösen a pénzügyi termékek hirdetéseiben szükséges a hatékony, egyértelmű és érthető tájékoztatás, és hogy a pénzintézetek a szerződés megkötése előtt megfelelő tájékoztatást biztosítsanak, továbbá hogy szigorúan alkalmazzák a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) előírásait; felhívja a Bizottságot, hogy következetes módon tegyen egyedi jogalkotási javaslatokat egy harmonizált fogyasztói tájékoztatási és védelmi rendszerre elsősorban a jelzáloghitelek keretében (ideértve egy harmonizált, egyszerű és összehasonlítható egységes európai tájékoztatót is, amely az éves százalékos díjmutatóra stb. vonatkozó jelzéseket tartalmaz);

13.   azt ajánlja, hogy a pénzügyi képzési rendszerek a fontos élettervezési szempontokra, például az alapvető megtakarításra, adósságra, biztosításra és nyugdíjakra összpontosítsanak;

14.   kéri a Bizottságot, hogy folytassa az érdekelt felek közötti párbeszéd előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

15.   javasolja a 17 02 02. költségvetési tétel növelését, amely a pénzügyi képzés és a pénzügyi ismeretek fontosságával kapcsolatos fogyasztói tudatosság növelését célzó, uniós szintű pénzügyi tevékenységek finanszírozását célozza; kéri a Bizottságot, hogy országos és regionális konferenciák, szemináriumok, média- és figyelemfelkeltő kampányok, illetve határokon átnyúló részvétellel zajló oktatási programok szervezésének támogatása révén járuljon hozzá a tudatosság uniós szintű növeléséhez, különösen a lakossági pénzügyi szolgáltatások és a háztartások hitel/adósságkezelésének területén;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább és korszerűsítse a Dolceta online eszközt, és ezt a szolgáltatást valamennyi hivatalos nyelven biztosítsa; azt javasolja, hogy a Bizottság szerepeltessen a Dolceta weboldalán hivatkozást a meglevő regionális és nemzeti pénzügyi képzési rendszerekből általa létrehozni kívánt online adatbázisra; javasolja, hogy a Dolceta weboldalán szerepeljenek linkek, amelyek országonkénti lebontásban a pénzügyi képzés területén működő köz- és magánszervek weboldalaihoz irányítanak;

17.   kéri a Bizottságot, hogy a pénzügyi képzés elérhetőségének és minőségének mutatóit vegye fel a fogyasztói piacok eredménytáblájára;

18.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre tájékoztató kampányokat annak érdekében, hogy növelje a fogyasztók tudatosságát a pénzügyi szolgáltatások nyújtása terén az uniós jogszabályok értelmében őket megillető jogokkal kapcsolatban;

19.   hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a Bizottság támogatásával rendszeres felméréseket kell végezniük a lakosság pénzügyi jártassága jelenlegi szintjének meghatározására a tagállamok különböző társadalmi és lakossági csoportjaival együttműködve annak érdekében, hogy meg lehessen határozni az elsőbbséget élvező fellépési területeket, ily módon biztosítva a lakosságot segítő pénzügyi képzési programok megfelelő, pontos és hatékony végrehajtását;

20.   ösztönzi a tagállamokat, hogy a megfelelő intézmények által kifejlesztett pénzügyi képzést tegye az alapfokú és középfokú iskolák általános tananyagának részévé, amelynek célja a mindennapi életben szükséges készségek fejlesztése, és e tárgyban szervezzenek szisztematikus képzést a tanárok számára;

21.   hangsúlyozza egy folyamatos és kétirányú képzési folyamat szükségességét mindkét fél, azaz a pénzügyi tanácsadók és a fogyasztók számára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a pénzügyi szolgáltatási ágazat legújabb fejleményeinek megfelelő pontos információk megszerzését;

22.   véleménye szerint a különböző oktatási szervezetek közötti, egymás segítő hatásokat nem használják ki elegendő mértékben; arra kéri ezért a tagállamokat, hogy hozzanak létre pénzügyi képzési hálózatot, amelyben a köz- és a magánszféra egyaránt részt vesz, és ösztönözzék az együttműködést és a párbeszédet valamennyi szereplő között;

23.   ösztönzi a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a nyugdíjasok, illetve a szakmai pályájuk végén álló azon személyek képzési igényeire, akiket a pénzügyi életből való kizárás kockázata veszélyeztet, illetve a szakmai pályájuk kezdetén álló fiatalokra, akik első jövedelmük megfelelő felhasználását érintő kihívással néznek szembe;

24.   felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a gazdasággal és pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó képzési programokat a szociális munkások számára, mivel ők állnak kapcsolatban a szegénység és/vagy a túlzott eladósodás kockázatának kitett személyekkel;

25.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0011.

(2)  HL C 175. E, 2008.7.10., 392. o.

(3)  HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

(4)  HL L 133., 2008.5.22., 66. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/5

---

A fogyasztói piacok eredménytáblája

P6_TA(2008)0540

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása a fogyasztói piacok eredménytáblájáról (2008/2057(INI))

(2010/C 16 E/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblája” című, 2008. január 29-i közleményére (COM(2008)0031),

—	tekintettel a belső piaci eredménytábla 2008. február 14-i 16a. számú kiadására (SEC(2008)0076),

—	tekintettel a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos 2007. szeptember 6-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013) szóló 2008. május 20-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel 2008. szeptember 23-i állásfoglalására a belső piaci eredménytábláról (3):

—	tekintettel a Bizottság 2007. november 20-i, Egységes piac a 21. századi Európa számára című közleményére (COM(2007)0724),

—	tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményt kísérő, „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című, 2007. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2007)0725),

—	tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményt kísérő, „Az árupiac- és ágazatmonitoringra vonatkozó új módszertan végrehajtása: Az első ágazati szűrés eredményei” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1517),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A6-0392/2008),

A.	mivel üdvözli a fogyasztói piacok eredménytáblájának („az eredménytábla”) közzétételét, amelynek célja, hogy az egységes piac fokozottabban reagáljon a polgárok elvárásaira és aggodalmaira;

B.	mivel a fogyasztói piacok versenyképes és hatékony működése kulcsfontosságú a polgárok belső piacba vetett bizalmának biztosításához;

C.	mivel az eredménytáblát a monitorozás más eszközeivel kell kiegészíteni;

D.	mivel az eredménytábla mutatói arra szolgálnak, hogy elősegítsék a részletesen tanulmányozni kívánt ágazatok azonosítását;

E.	mivel az eredménytáblának ösztönöznie kell a fogyasztóvédelmi politikai kérdésekről szóló vitát;

F.	mivel a nemzeti fogyasztóvédelmi és versenyhatóságoktól származó tanulmányok és elemzések fontosak lehetnek az eredménytábla továbbfejlesztése szempontjából;

Bevezetés

1.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a polgárok számára a belső piac előnyeinek teljes kihasználását, és az eredménytáblát fontos eszköznek tekinti e cél érdekében;

2.   üdvözli az eredménytábla öt fő mutatóját: a panaszokról, az árszintről, az elégedettségről, a szolgáltatóváltásról és a biztonságról;

3.   hangsúlyozza, hogy az eredménytábla igen fiatal kezdeményezés, ezért tovább kell fejleszteni, teljesebb adatokkal, pontosabb statisztikákkal és a különféle mutatókon alapuló további elemzésekkel;

4.   hangsúlyozza, hogy miután elérték az eredménytábla öt fő mutatójának kielégítő fejlettségi szintjét, új mutatókat kell kidolgozni, hogy a belső piac jobban megfeleljen a polgárok elvárásainak és aggodalmainak;

5.   felkéri a Bizottságot, hogy a (3) és a (4) bekezdésben említett célok megvalósításához biztosítson megfelelő finanszírozást és személyzetet;

6.   arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szolgálatain belül biztosítson egységes és összehangolt megközelítést a munka megduplázódásának és az egymásnak ellentmondó adatelemzések elkerülése végett;

7.   felhívja a Bizottságot arra, hogy a jövőbeni eredménytáblákban szerepeltessen egy könnyen áttekinthető összefoglalást, valamint világos következtetéseket és ajánlásokat is, az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvére lefordítva;

A mutatók kidolgozása

8.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eredménytábla célirányossága érdekében a mutatók teljes számának határt kellene szabni;

9.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fogyasztói elégedettség megismeréséhez elengedhetetlenül fontos egy panaszokkal kapcsolatos mutató; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy törekedjenek a tagállamokban és közösségi szinten működő illetékes hatóságoknál és fogyasztói segítségnyújtási szolgálatoknál használatos panaszosztályozási rendszerek harmonizálására, és hozzák létre a fogyasztói panaszok európai szintű adatbázisát; felhívja a tagállamokat, hogy ismertessék meg a fogyasztókkal a panaszrendszereket és javítsák a panaszok kezelését, hogy a gazdasági szereplők több és jobb szolgáltatást kínálhassanak;

10.   felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mutatókat a határokon átnyúló bírósági eljárásokról és a fogyasztók által elszenvedett károkra bírósági vagy peren kívüli jogorvoslat útján, valamint a meglévő nemzeti jogorvoslati mechanizmusokon keresztül nyert ellentételezésről;

11.   arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eredménytáblába fel lehetne venni a fogyasztók ismereteire, készségeire és életkorára vonatkozó mutatókat (például a képzettségi szintet, a számítógépes ismereteket és az idegennyelvtudást); hangsúlyozza azonban a fogyasztói felmérésekből eredő „puha” adatok és az egyéb forrásokon alapuló „kemény” adatok közötti egyensúly megtalálásának fontosságát;

12.   elismeri, hogy a pontos és megfelelő ármutatók kidolgozása rendkívül összetett kérdés, mivel az árszintek közötti különbségeknek számtalan oka lehet, és puszta létezésük nem a piac hibájának bizonyítéka; úgy véli azonban, hogy az eredménytáblának tartalmaznia kell ármutatókat, mivel a fogyasztók számára az egyik legfőbb szempontot az árak jelentik, és az ármutatók a vita ösztönzése és annak biztosítása érdekében is fontosak, hogy a média figyelmét a piacok működési hiányosságaira irányítsák; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe mind a tagállamok makroökonómiai környezetét, mind pedig a fogyasztók vásárlóerejét és az adózás előtti árakat;

13.   üdvözli a kifinomultabb ármutatók kidolgozására irányuló erőfeszítéseket, ugyanakkor más, a piacok tényleges működésére vonatkozó mutatók használatára szólít fel a konkrét politikai ajánlások megtétele előtt;

14.   emlékeztet arra, hogy az etikai és környezetvédelmi szempontok a fogyasztók számára egyre fontosabbak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az ilyen szempontokra vonatkozó információk elérhetőségét felmérjék a különböző piacokon;

Az információs háttér fejlesztése

15.   hangsúlyozza a tagállamok statisztikai hivatalai, az Eurostat és a Bizottság más szolgálatai közötti szoros együttműködés fontosságát a számadatok minőségének és teljességének biztosítása terén; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az ilyen együttműködés megkönnyítésére;

16.   emlékeztet arra, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi és versenyhatóságok gyakran esettanulmányokat végeznek, vagy birtokában vannak más, a különböző piacok működéséről szóló bizonyítékoknak, ezért felhívja a Bizottságot, hogy az eredménytábla továbbfejlesztésekor támaszkodjon a nemzeti szinten elérhető információkra és aktívan konzultáljon a nemzeti szakértőkkel;

17.   bátorítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy külön fogyasztóvédelmi ombudsmani hivatal felállításának előnyeit; megjegyzi, hogy egyes tagállamok több ágazatban létrehoztak fogyasztóvédelmi ombudsmani hivatalt, melynek feladata, hogy segítsen a fogyasztóknak a gazdasági szereplőkkel szembeni fellépésben;

18.   felhívja a Bizottságot – a tagállamokkal együttműködésben – annak biztosítására, hogy az európai fogyasztóvédelmi információs központok több forráshoz jussanak és megfelelő személyzettel működhessenek, hogy egyrészt hatékonyan tudják rendezni az egyre növekvő számú, határokon átnyúló fogyasztói panaszt, másrészt hogy lerövidíthessék az ilyen panaszok kezeléséhez szükséges időt;

A tudatosság fokozása

19.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az eredménytábla ismertségének növelésére, többek között annak biztosítása révén, hogy a megfelelő honlapokon keresztül könnyen hozzáférhető és látható legyen, valamint az eredménytábla média-, állami hatóságok és fogyasztói szervezetek általi ismertségére irányuló erőfeszítéseik fokozására;

A belső piaci eredménytáblához fűződő viszony

20.   úgy véli, hogy a belső piaci eredménytábla és a fogyasztói piacok eredménytáblája egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a polgárok és a fogyasztók érdekében elősegítse egy jobb belső piac kialakulását;

21.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy jobb kommunikációt biztosítson a belső piacról, és úgy véli, hogy a két eredménytábla fontos lépést jelent ebben az irányban;

22.   hangsúlyozza, hogy bár a két eredménytábla kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz, és fontos egységes fejlődésük támogatása, célközönségük emellett eltérő, ezért el kell különülniük, és eltérő mutatókészlettel kell rendelkezniük;

23.   úgy véli, hogy az alkalmazott mutatók, valamint a két eredménytábla közötti kapcsolat felülvizsgálatát rendszeresen el kell végezni annak érdekében, hogy hozzáigazítsák őket a belső piac fejleményeihez;

*

* *

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL C 187. E, 2008.7.24., 231. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0211.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0421.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/8

---

A tíz éves GMU-ról: a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről

P6_TA(2008)0543

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása a tíz éves GMU-ról: a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről és jövőbeni kihívásairól (2008/2156(INI))

(2010/C 16 E/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak „A tíz éves GMU: a gazdasági és monetáris unió első tíz évének sikerei és kihívásai” című, 2008. május 7-i közleményére (COM(2008)0238)(a 10 éves GMU-ról szóló közlemény),

—	tekintettel a Bizottságnak az „Államháztartások a gazdasági és monetáris unióban – 2008” című, 2008. június 24-i közleményére (COM(2008)0387),

—	tekintettel a Bizottság „A pénzügyi válságtól a fellendülésig: európai cselekvési keret” című 2008. október 29-i közleményére (COM(2008)0706),

—	tekintettel a Bizottságnak a 2008-as őszről szóló, 2008. november 3-i gazdasági előrejelzésére,

—	tekintettel az Európai Tanács 2008. október 15–16-i ülésére,

—	tekintettel az Európai Tanács 2008. október 15–16-i üléséről szóló 2008. október 22-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a kormányok által a bankok közötti hitelekre nyújtott garanciákról szóló, 2008. október 12-én tartott rendkívüli eurócsoport csúcstalálkozóra,

—	tekintettel a Tanács 2008. november 4-i ülésének következtetéseire,

—	tekintettel az állam- és kormányfők 2008. november 7-i nem hivatalos találkozójának eredményére,

—	tekintettel az euróövezetről szóló 2006. évi éves beszámolóra vonatkozó 2006. november 14-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az euróövezetről szóló 2007. évi éves beszámolóra vonatkozó 2007. július 12-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel „A 2008. évi tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról a lisszaboni stratégia kapcsán” című, 2008. február 20-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az európai érdekről szóló, „Siker a globalizáció korában” című 2007. november 15-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a 2007. február 15-i állásfoglalására az európai gazdaság helyzetéről: előkészítő jelentés a 2007-re vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások tárgyában (6),

—	tekintettel az „Államháztartások a GMU-ban – 2004” című közleményről szóló, 2005. február 22-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az „Államháztartás a GMU-ban – 2006” című közleményről szóló, 2007. április 26-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az EKB 2007. évi éves jelentésére vonatkozó 2008. július 9-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel az euróövezet kibővítéséről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására (10),

—	tekintettel a Parlamenttel az euróövezet bővítése témájában folytatott konzultáció módszerének javításáról szóló 2007. június 20-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2008. június 17-i jogalkotási álláspontjára (12),

—	tekintettel a Nemzetközi Valutaalap stratégiai felülvizsgálatáról szóló 2006. március 14-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel az euróra és a Gazdasági és Monetáris Unióra vonatkozó információs és kommunikációs stratégia megvalósításáról szóló 2005. július 5-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel a Bizottság részére a fedezeti alapok és magántőke-befektetések témájában ajánlásokat megfogalmazó, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel az Európai Tanácsnak a GMU III. fázisában a gazdaságpolitikai koordinációról és az EK-Szerződés 109. és 109b. cikkéről szóló 1997. december 13-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a Tanácsnak (ECOFIN) a tavaszi Európai Tanács következtetéseihez tett 2008. február 12-i hozzájárulására,

—	tekintettel a Tanács a gazdaság lelassulására adandó koordinált uniós válaszról szóló 2008. október 7-i következtetéseire,

—	tekintettel az Európai Unió pénzügyi felügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai közötti 2008. június 1-jei, a határokon átnyúló pénzügyi stabilitásról szóló együttműködési egyetértési megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0420/2008),

A.	mivel 1999. január 1-jén 11 tagállam – Belgium, Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország – fogadta el az Európai Unió közös valutáját;

B.	mivel az euróövezethez a létrehozása óta négy további tagállam csatlakozott: Görögország 2001-ben, Szlovénia 2007-ben, Ciprus és Málta pedig 2008-ban;

C.	mivel az euróövezet tovább fog bővülni, mert a legtöbb – jelenleg az euróövezeten kívül lévő – tagállam arra készül, hogy egy jövőbeni időpontban csatlakozni fog, és mivel Szlovákia 2009. január 1-jén csatlakozik;

D.	mivel a gazdasági és monetáris unió (GMU) sok szempontból sikeres, a közös valuta pedig erősíti a tagállamok gazdasági stabilitását különösen a jelenlegi pénzügyi válságra való tekintettel;

E.

mivel az euróövezeti tagság az érintett tagállamok magas szintű kölcsönös gazdasági függőségét vonja maga után, és ezért nagyobb gazdaságpolitikai koordinációt és a globális gazdasági és pénzügyi irányításban való hatékony szerepvállalást tesz szükségessé a közös valutából származó haszon teljes mértékű kiaknázása és a jövőbeni kihívásoknak – például a természeti erőforrásokért folytatott fokozott verseny, a globális gazdasági egyensúlyhiányok, a feltörekvő piacok növekvő gazdasági jelentősége, az éghajlatváltozás és az európai népesség elöregedése – való megfelelés érdekében;

F.

mivel az átlagos infláció az euróövezet első tíz évében nagyjából összhangban volt az EKB 2 %-hoz közeli, de azt meg nem haladó árstabilitási céljával; mivel az infláció a közelmúltban jóval meghaladta ezt a szintet a globális strukturális változások, különösen az energia- és élelmiszerárak növekedése, valamint az Egyesült Államok laza monetáris politikája, valamint számos EU-n kívüli központi bank lankadó figyelme miatt;

G.

mivel a felemelkedő gazdaságok energia és nyersanyagok iránti gyorsan növekvő kereslete miatt a kínálat fokozatosan elérte kapacitáskorlátait; és mivel az áremelkedésre ható nyomást tovább súlyosbítja az a tény, hogy a nyersanyagokat egyre inkább tőkevagyonnak tartják, hiszen azok értékőrzésre is használhatók;

H.

mivel az eurózóna nyitottsága üdvözlendő és mivel úgy véli, hogy az euró jelenlegi növekvő értéke adott esetben kedvezőtlen hatásokkal járhat, nevezetesen hatással lehet a kivitelre és ösztönzi a behozatalt a belső piacra, illetve kedvező hatásokkal is jár, mivel segít az uniós gazdaságnak szembenézni az olajárak drámai növekedésével és a jelenlegi pénzügyi válsággal;

I.

mivel a globális gazdasági környezet az euró első tíz évében kedvező volt a munkahelyteremtés számára, melynek következtében közel 16 millió munkahely keletkezett – tekintet nélkül a létrejött munkahelyek minőségére –, a munkanélküliségi ráta pedig az 1999-es 9 %-ról 2008-ban a becslések szerint 7,3 %-ra csökkent;

J.	mivel az Európai Unióban gazdasági lassulás kezdődik, és a növekedési ráta a 2006-os 3,1 %-ról a felülvizsgált előrejelzések szerint 2008-ban 2 helyett 1,4 %-ra, 2009-ben pedig 0,2 %-ra fog csökkenni, miközben a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztődés továbbra is fokozódik;

K.	mivel a gazdasági növekedés és a termelékenység növekedése csalódást okozott, az egy munkavállalóra jutó kibocsátás növekedése az 1989 és 1998 közötti időszakra jellemző 1,5 %-ról az 1999 és 2008 közötti időszakra a becslések szerint 0,75 %-ra, azaz a felére csökkent;

L.

mivel az euró az USA-dollár mellett gyorsan a második legfontosabb nemzetközi valutává vált, és mivel referenciavalutaként világszerte számos ország számára játszik fontos szerepet; mivel azonban globális szinten az euró potenciálja nincs kellőképpen kihasználva, mivel az euróövezet sem pontosan meghatározott nemzetközi stratégiával, sem hatékony nemzetközi képviselettel nem rendelkezik;

Az euró első tíz éve

1.   osztja azt a nézetet, amely szerint a közös valuta Európa szimbólumává vált, és megmutatta, hogy a közös és sikeres jövő érdekében Európa képes nagy horderejű döntések meghozatalára;

2.   üdvözli, hogy az euró stabilitást teremtett és előmozdította a gazdasági integrációt az euróövezetben; üdvözli az euró stabilizáló hatását a nemzetközi devizapiacon, különösen válságok idején; megjegyzi, hogy a belső gazdasági eltérések még nem csökkentek a várt módon, és a termelékenység nem fejlődött kielégítő mértékben az euróövezet valamennyi részén;

3.   elégedetten veszi tudomásul, hogy a világ többi részén is fontolóra veszik monetáris uniók létrehozását;

4.   emlékeztet a monetáris politika és a kereskedelmi politika közötti alapvető kapcsolatra a világban – amelyet számos tanulmány kimutatott – és e tekintetben hangsúlyozza az árfolyamok stabilitásának pozitív szerepét a nemzetközi kereskedelem tartós növekedésének biztosításában;

5.   rámutat arra, hogy az euró nemzetközi kereskedelmi valutaként való egyre elterjedtebb használata különösen kedvező az euróövezethez tartozó tagállamok számára, mert vállalataik számára csökkenti az árfolyamkockázatot és ezzel a nemzetközi kereskedelem költségeit;

6.   emlékeztet arra, hogy a GMU első tíz évében a Parlament aktív szerepet játszott mind gazdasági, mind monetáris téren, és a lehetőségekhez képest mindent megtett a nagyobb átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

7.   hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a GMU előnyeinek teljes mértékű kiaknázása, így az átlagnál kisebb GDP-vel rendelkező tagországok és régiók felzárkóztatása, valamint a polgárok közös valutával kapcsolatos ismereteinek és elkötelezettségének megerősítése érdekében.

8.   A kívánatos GMU-menetrend tekintetében a következő elemeket és konkrét intézkedéseket javasolja:

Gazdasági divergencia, strukturális reformok és államháztartások

9.   úgy véli, hogy a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló integrált iránymutatásokon (integrált iránymutatások) és a Lisszaboni Stratégia politikai eszközkombinációs megközelítésén alapuló időszerűen koordinált, több területet támogató, áramvonalas, az eddiginél koherensebb gazdasági reformok csökkenteni tudnák a gazdasági divergenciákat és nagy mértékben elősegítenék a gazdaság kilábalását a jelenlegi pénzügyi válságból; hangsúlyozza, hogy minden év végén fejleszteni és egyszerűsíteni kell a fenti iránymutatások végrehajtásának felülvizsgálatára és értékelésére szolgáló eljárásokat és módszereket;

10.   elismeri, hogy a modernizációs törekvések és a gazdasági teljesítmény tekintetében azok az országok a legsikeresebbek, amelyek az előretekintő és kellően kiegyensúlyozott strukturális reformokat az átlagosnál nagyobb beruházásokkal kapcsolják össze a kutatás, a fejlesztés és az innováció, az oktatás, az egész életen át tartó tanulás és a gyermekgondozás, valamint a megbízható szociális hálózatok megújítása területén; megállapítja, hogy ugyanezek a tagállamok többnyire igen hatékony és átlátható közigazgatási rendszerrel, költségvetési többlettel, az átlagnál alacsonyabb államadóssággal és minőségi, hatékony és célzott államháztartással rendelkeznek, ráadásul ezekben a tagállamokban az uniós átlaghoz viszonyítva a technikai fejlődés kétszer akkora mértékben járul hozzá a nemzeti növekedési eredményekhez; megállapítja továbbá, hogy ezek a „referencia-tagállamok” – a magas foglakoztatási szintjük, beleértve a nők és az idősebb munkavállalók foglalkoztatását, és a különösen magas születési rátáik eredményeként – a legjobban felkészültek a társadalom elöregedésének kezelése és a magas szintű versenyképesség szavatolása tekintetében;

11.   hangsúlyozza, hogy a kiegyensúlyozott politika és beruházás közös üggyé tétele révén a stabilitás- és növekedésorientált makrogazdasági politikák kölcsönös megerősítésére van szükség: a hatékony adópolitikán és a kiadások, valamint a keresleti oldalra gyakorolt hatásukon keresztül szorosan figyelemmel kell kísérni az államháztartási egyensúlyokat és ezzel párhuzamosan megállapodásokat kell kötni az üzleti szféra határokon átnyúló tevékenységeinek kedvező környezet megteremtéséről;

12.   megállapítja, hogy a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) bebizonyította az értékét, és hogy ragaszkodni kell a költségvetések konszolidációjához, mivel a demográfiai változás és a gazdasági növekedés lehetséges csökkenése költségvetési problémákat okozhat az euróövezet tagországaiban, ami negatív hatással lehet az euróövezet egészének stabilitására; ebben az összefüggésben bírálja a költségvetési hiány lefaragására irányuló fegyelem hiányát a gazdasági növekedés idején, és hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak hatékonyabban kell törekedniük anticiklikus költségvetési politika alkalmazására, különösen a külső sokkokra való jobb felkészültség érdekében; hangsúlyozza ezért, hogy az államadósságok csökkentése érdekében egy rövidtávú stratégiára, valamint egy fenntartható és erős növekedési stratégiára van szükség, amely hosszú távon lehetővé teszi az államadósságok legfeljebb 60 %-ra történő csökkentését;

13.   megállapítja, hogy az SNP fő elemeihez is következetesen ragaszkodni kell a jövőben, mivel a költségvetési hiányra vonatkozó 3 %-os kritériumot és a bruttó hazai össztermékhez viszonyított államadósságra vonatkozó 60 %-os kritériumot az 1990-es évek gazdasági feltételei alapján határozták meg; úgy véli, hogy a tagállamoknak szigorúan ragaszkodniuk kell az SNP-hez, és a Bizottságnak ezt felügyelnie kell; úgy véli, hogy mindkét hiánycélt elkerülendő plafonértéknek kell tekinteni; megállapítja, hogy a gazdasági és a pénzügypolitika tényleges koordinációja előfeltétele a GMU gazdasági sikerének, ugyanakkor a koordináció során tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg minden lehetőséget az SNP megelőző részeinek megerősítésére; hangsúlyozza, hogy a létező felügyeleti eszközöket a Bizottságnak jobban fel kell használnia, és hogy a nemzeti költségvetések eurócsoport általi félidős vizsgálatát meg kell erősíteni;

14.   támogatja a Bizottság azon nézetét, hogy a felülvizsgált SNP a feszült gazdasági körülmények idején jelentős politikai keretet szolgáltat, és hangsúlyozza, hogy az SNP megvalósításának biztosítania kell, hogy a közpénzek értékvesztését mindig a helyzetnek megfelelő intézkedések kísérjék, egyidejűleg azt is garantálva, hogy a fenntartható pozíciókat visszaállítják; továbbá úgy véli, hogy a költségvetési politikáknak a felülvizsgált SNP által lehetővé tett maximális rugalmassági fokára kell törekedni, és kéri a Bizottságot, hogy adjon a tagállamoknak világos iránymutatást arról, hogy ezt a rugalmasságot a gyakorlatban hogyan valósítsák meg;

15.   úgy ítéli meg, hogy egy fenntartható és stabil makrogazdasági környezet megköveteli az államháztartás minőségének javítását, beleértve a további költségvetési konszolidációt, a közkiadások nagy hatékonyságát és az oktatásba, a humán tőkébe, a kutatás-fejlesztésbe és az infrastruktúrába való befektetések növelését, ami növekedést eredményez és ugyanakkor ösztönözheti a foglalkoztatást, és amely kezeli a főbb társadalmi problémákat, például az éghajlatváltozást – összhangban az éghajlatváltozásra és energiára vonatkozó csomag célkitűzéseivel – és a gazdaság kilábalását a jelenlegi pénzügyi válságból;

16.   úgy véli, hogy a strukturális reformoknak a termelékenység növelésére kell összpontosítaniuk a gazdasági és a szociálpolitika jobb kombinációja révén, ugyanakkor biztosítaniuk kell a társadalmi párbeszéd megfelelő szintjét, amint az a lisszaboni stratégiában szerepel;

17.   megjegyzi, hogy a versenypolitikának ki kell egészítenie a strukturális politikákat és szót emel a gazdasági szerkezetátalakítás támogatása mellett;

18.   óva int attól, hogy az árstabilitás elérése érdekében kizárólag a bérek korlátozására összpontosítsunk; emlékeztet, hogy a globalizáció miatt erősödő verseny már így is a bérek csökkentésének irányába hat, miközben az olaj és más nyersanyagok áremelkedésének betudható importált infláció már eddig is csökkentette a fogyasztók vásárlóerejét; ismételten hangsúlyozza meggyőződését, hogy e kérdést a javak igazságosabb elosztása révén kellene orvosolni;

19.   a bér- és az adópolitikát mind a gazdasági stabilizáció, mind a növekedés szempontjából hatékony eszköznek tartja; úgy véli, hogy a termelékenységi szintekkel összhangban lévő reálbér-növekedéseket biztosítani kell, és hogy az adópolitika koordinációját célzottan kell felhasználni a gazdasági célok elérése érdekében; úgy ítéli meg, hogy az adócsalás – mind a közvetlen, mind a közvetett adók tekintetében – elleni küzdelem különösen fontos, és hogy ezt a tevékenységet fokozni kell; hangsúlyozza továbbá annak sürgető szükségességét, hogy a vállalatirányítás és a vállalati társadalmi felelősségvállalás keretében erősítsék a támogatási és részvételi kultúrát;

20.   hangsúlyozza, hogy a belső piacon tisztességes szabályokra van szükség; úgy véli, hogy a társasági adó legnagyobb mértékű csökkentésére irányuló adóverseny a termelékenység ellen hat;

21.   kéri, hogy az euróövezetben lévő tagállamok erősítsék meg a gazdasági és a pénzügypolitika tényleges koordinációját, különösen az eurócsoporton belüli koherens közös stratégia kialakítása révén; támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy középtávú keretprogramokat kérjen a tagállamoktól gazdasági és pénzügypolitikáik tekintetében, és hogy ellenőrizze a keretprogramok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak felelősséget kell vállalnia a strukturális reformok elvégzéséért és a versenyképességük kooperatív úton történő fokozásáért annak érdekében, hogy megőrizzük az euróba vetett bizalmat és az euró elfogadottságát;

22.   megjegyzi, hogy az euróövezet tagjainak eltérő teljesítményét részben a strukturális reformok különböző modelljei és a nyitottság mértéke befolyásolta; osztja a Bizottság a 10 éves GMU-ról szóló szóló közleményének következtetéseit, miszerint számos euróövezetbeli ország gazdasága nem zárkózott fel kellőképpen, és az euróövezet tagállamai között nőnek a különbségek; a konvergenciafolyamat meggyorsításának közös célja érdekében az eurócsoporton belüli rendszeres eszmecserékre és együttműködésre van szükség;

23.   kéri a Bizottságot, hogy egységesen kezelje a közös kritériumokat a gazdasági és költségvetési adatok értékelése során; utal a Bizottság és a tagállamok felelősségére a statisztikai adatok megbízhatósága tekintetében, és kéri, hogy a jövőbeni döntéseket csak akkor hozzák meg, ha nem merül fel kétség a rendelkezésre álló adatok érvényessége és pontossága tekintetében; kéri továbbá, hogy éljen a vizsgálat indításának lehetőségével, ha a konvergencia vagy stabilitási programokban az előrejelzési adat több éven át eltér a reálisan várható adatoktól;

Monetáris politika

24.   emlékeztet az EKB függetlensége iránti határozott elkötelezettségére;

25.   megállapítja, hogy az EKB által a Parlament, különösen a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága számára készített rendszeres jelentések hozzájárulnak a monetáris politika átláthatóságához, és üdvözli, hogy az EP-képviselők írásbeli választ igénylő kérdéseket tehetnek fel az EKB-nek a monetáris politikára vonatkozóan, és ezáltal fokozzák az EKB elszámoltathatóságát az Unió polgáraival szemben; támogatja az euróövezet jövőbeni közös monetáris és valutapolitikájáról folytatandó komolyabb nyilvános vitára irányuló követelést;

26.   úgy véli, hogy a Parlament és az Európai Központi Bank közötti monetáris párbeszéd sikeres volt, és a jövőben lehet rá építeni; a monetáris párbeszéd javulására számít több kérdésben, mint például az EKB elnöke rendszeres meghallgatásai időpontjainak az EKB monetáris politikai döntéseinek naptárával történő összehangolása tekintetében a döntések elemzésének javítása érdekében, továbbra is fenntartva annak lehetőségét, hogy aktuális kérdések megvitatása céljából szükség esetén meghívják az EKB elnökét;

27.   megállapítja, hogy az EKB monetáris politikájának elsődleges célja az árstabilitás megőrzése, és hogy az EKB középtávon 2 %-hoz közeli, de azt meg nem haladó inflációs rátára törekszik; hangsúlyozza, hogy az árstabilitás célkitűzése csak az infláció kiváltó okainak megfelelő kezelése révén érhető el; emlékeztet, hogy az EK-Szerződés 105. cikke a Közösség általános gazdaságpolitikájának támogatását is az EKB feladatává teszi;

28.   úgy véli, hogy az EKB-nek olyan közvetlen inflációs célrendszer felé kell haladnia, amelyben a pontszerű inflációs célt egy a célráta körüli ingadozást lehetővé tevő sáv egészíti ki; felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé inflációs előrejelzéseit; a közvetlen inflációs célrendszer felé kell haladás nem zárja ki eleve a monetáris aggregátumok dinamikájának középpontba helyezését az új „pénzeszköz-buborékok” elkerülése érdekében;

29.   úgy véli, hogy az infláció globális valóság, és egy nyitott gazdaságban az ellene való küzdelem nem folytatható csupán az európai monetáris politika eszközével;

30.   hangsúlyozza arra irányuló készségét, hogy 2010 előtt megvizsgálja az EKB igazgatósági tagjainak kinevezésére vonatkozó eljárás lehetséges fejlesztéseit; fontosnak tartja, hogy az igazgatósági tagok között egyetemi és/vagy szakmai tapasztalattal és a legkülönbözőbb gazdasági, monetáris és pénzügyi ágazati háttérrel rendelkező emberek legyenek; felhívja a figyelmet az arra irányuló kéréseire, hogy az EKB igazgatósága kilenc, a kamatok meghatározásáért kizárólagos felelősséggel felruházott tagból álljon, és ezáltal váltsák fel a jelenlegi rendszert, és kerüljék el a jövőre vonatkozóan meghatározott még bonyolultabb rendszert; sürgeti a Szerződés ennek megfelelő módosításának elfogadását;

A pénzügyi piacok integrációja és felügyelete

31.   úgy véli, hogy a pénzügyi integrációnak nagyobb gazdasági növekedéssel és versenyképességgel kell járnia a belső piac nagyobb stabilitása és likviditása mellett;

32.   megállapítja, hogy a fő pénzügyi központ az Európai Unióban az euróövezeten kívül található; ennek ellenére emlékeztet arra, hogy az EK-jogszabályok az összes tagállamra és a belső piacon az összes aktív szereplőre vonatkoznak; úgy véli, hogy az Európai Uniónak sürgősen meg kell erősítenie felügyeleti struktúráját, figyelembe véve az EKB különleges szerepét;

33.   úgy véli, hogy még sok a tennivaló a határokon átnyúló értékpapírügyletek elszámolása és kiegyenlítése terén, ahol jelenleg nincs valódi integráció;

34.   hangsúlyozza, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatások tekintetében nagyobb integrációra van szükség, mivel az ilyen integráció hiánya a fogyasztóvédelemre nézve hátrányos; úgy véli, hogy fokozni kell a fogyasztói mobilitást, a pénzügyi műveltséget, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a termékek összehasonlíthatóságát;

35.   középtávon szükségesnek tartja a pénzügyi felügyeleti struktúra európaivá tételét, a pénzügyi piacok átláthatóságát, a hatékony versenyszabályokat és a megfelelő szabályozást a válságkezelés, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER), a felügyeleti hatóságok, a kormányok és a piaci szereplők közötti együttműködés fejlesztése érdekében; úgy véli, hogy a harmonizált jogszabályokon alapuló integrált, következetes és koherens felügyeleti keret a pénzügyi kockázatok határokon átívelő terjedésének szabályozásán alapuló kiegyensúlyozott megközelítés révén csökkentené a megfelelés költségeit a több joghatóság alá tartozó tevékenységek esetében; megállapítja, hogy a „túlbuzgóságot” (az EK-jogszabályok minimális követelményeit meghaladó szabályozást) és az önkényes szabályozást el kell kerülni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a létező felügyeleti szerkezet fenti elvek szerinti felülvizsgálatára; úgy véli, hogy az EKB bármely felügyeleti szerepét a Központi Bankok Európai Rendszerén keresztül ki kell terjeszteni az euróövezet határain kívülre;

36.   üdvözli az Európai Unió pénzügyi felügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai közötti együttműködési egyetértési megállapodást a határokon átnyúló pénzügyi stabilitásról, amelyet 2008 tavaszán fogadtak el; hangsúlyozza azonban, hogy az egyetértési megállapodás mindössze „soft law” (nem kötelező érvényű), és a tagállamok egymással való együttműködési készségétől függ; úgy véli, hogy még ha a tehermegosztási szabályok utólagos meghatározása nagyon nehéz is, a válságkezeléshez kapcsolódó munkát folytatni kell;

37.   kiemeli, hogy az Európai Uniónak, mint a világ legnagyobb gazdasági térségének, amely a legnagyobb pénzügyi piacokkal rendelkezik, vezető szerepet kell játszania nemzetközi szinten a pénzügyi szolgáltatások szabályozási rendszerének – az összes érintett ország és az átfogó stabilitás javára történő – megújítása tekintetében; úgy véli, hogy a pénzügyi stabilitásnak alapvető politikai célnak kell lennie az egyre integráltabb pénzügyi piacok és a reálgazdaságra időnként destabilizáló hatással és rendszerkockázattal bíró pénzügyi innovációk világában; meg van győződve arról, hogy az uniós szinten elfogadott ambiciózus határozatok követésre ösztönöznek más országokat, és e tekintetben kiemeli a globális vagy „offshore” problémák kezelésére vonatkozó felelősséget is; úgy véli, hogy e szabályozási tevékenységgel párhuzamosan a nemzetközi szabályozó testületek politikai elszámoltathatóságával is foglalkozni kell;

38.   kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg az európai kötvények létrehozását, és dolgozzon ki hosszú távú stratégiát, amely lehetővé teszi ilyen kötvények kibocsátását az euróövezeten belül a tagállamok nemzeti kötvényei mellett; utal arra, hogy értékelni kell ennek mind a nemzetközi pénzügyi piacokra, mind a GMU-ra vonatkozó következményeit;

Az euróövezet bővítése

39.   kéri, hogy az euróövezeten kívül lévő összes tagállam tartsa be a maastrichti kritériumokat, valamint a megújított és általánosan rugalmas SNP-t; úgy ítéli meg, hogy bármely esetleges csatlakozás előtt a Bizottságnak biztosítania kell az SNP szigorú értelmezését és a kizárási kritériumok alkalmazását; úgy véli, hogy biztosítani kell az euróövezetben lévő tagállamokkal és az ahhoz csatlakozni kívánó tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmódot; ebben az összefüggésben megállapítja, hogy az euróövezet hosszú távú stabilitását közös érdekű célnak kell tekinteni, és hogy a bővítésnek és a stabilitásnak együtt kell járniuk; lényegesnek tartja, hogy az euróövezetben lévő tagállamok és a különleges jogállású tagállamok szigorúan tegyenek eleget a kötelezettségeiknek, és ne hagyjanak kétséget az árstabilitás, az EKB függetlensége, a költségvetési fegyelem, valamint a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség előmozdítására irányuló erőfeszítéseik közös céljai felől;

40.   úgy véli, hogy a maastrichti kritériumokat teljesítő, és Szerződésben foglalt derogációval nem rendelkező, euróövezeten kívüli tagállamoknak a lehető leghamarabb át kellene venniük a közös valutát;

41.   hangsúlyozza, hogy az euróövezeti tagság feltétele a maastrichti kritériumoknak való teljes körű megfelelés a Szerződésben és a Szerződés 121. cikkéről szóló jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően: magas szintű, mért és fenntartható árstabilitás, túlzott hiány nélküli államháztartás, legalább kétéves tagság az ERM II-ben, a rendes ingadozási határértékek megfigyelése, a hosszú távú kamatlábak kiigazítása, a jogszabályok összeegyeztethetősége a Maastrichti Szerződés rendelkezéseivel és független központi bank;

42.   úgy véli, hogy az euróövezethez való csatlakozás egyik legnagyobb kihívása a maastrichti kritériumok fenntarthatóságának biztosítása; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a maastrichti kritériumok jelentik az első lépést a reformfolyamat fenntartásának útján is, beleértve a szerkezeti reformokra, beruházásokra és gazdasági koordinációra vonatkozó további kötelezettségvállalásokat és erőfeszítéseket is;

43.   üdvözli az ERM II-ben részt vevő és az euróövezethez csatlakozni kívánó tagállamok szigorúbb és hatékonyabb felügyeletét, valamint gazdasági fejlődésüket; megállapítja, hogy az ERM II-ben való sikeres részvételnek az euróövezeti tagság tényleges előfeltételének kell maradnia, nem pedig mindössze másodlagos követelménynek; egyúttal azonos csatlakozási feltételeket kell alkalmazni az euróövezethez csatlakozó valamennyi ország esetében

44.   az elkövetkező évek egyik fő kihívásának tartja az euróövezet tartós és sikeres kibővítését, illetve azt, hogy mind az EKB intézményi előírásait, mind az EKB döntéshozatali eljárását hozzá kell igazítani ehhez a változáshoz, a rotációs modellnek pedig figyelembe kell vennie az egyes tagállamok gazdasági súlyát;

45.   a bővítéssel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a reálgazdaság nagymértékű konvergenciájára lenne szükség a terhek csökkentése érdekében mind az euroövezet, mind a csatlakozni kívánó tagállamok szempontjából; úgy véli ezért, hogy az euróövezetben részt vevő azon tagállamok számára, amelyek esetében az egységes monetáris politika hátrányokat okozhat, előnyöket kell biztosítani;

46.   hangsúlyozza, hogy a jövőbeli bővítések érdekében fontos létrehozni a célzott beavatkozás intézményét az eurózónán kívül található, a jelenlegi pénzügyi válság által különösen érintett tagországok támogatására;

Kommunikáció

47.   hangsúlyozza, hogy míg az euróövezetben mostanáig magas szintű árstabilitást tartottak fenn, az „észlelt infláció” lényegesen eltér a tagállamokban az elmúlt 10 évben tapasztalt alacsonyabb tényleges inflációs rátáktól; ezért kéri, hogy jobb tájékoztatást és magyarázatot adjanak a lakosságnak a GMU szükségességére és működésére vonatkozó tényekről, különös tekintettel az árstabilitásra, a nemzetközi pénzügyi piacokra és a nemzetközi pénzügyi válságok idején az euróövezeten belüli stabilitás előnyeire;

48.   úgy véli, hogy az egységes valuta továbbra is az Európai Unió kommunikációs prioritása; úgy véli, hogy az euró és a GMU hasznait – az árstabilitás, az alacsonyabb jelzálogkamatok, a könnyebb utazás, az árfolyam-ingadozásokkal és külső sokkokkal szembeni védelem – továbbra is széles körben és alaposan be kell mutatni, és el kell magyarázni; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni az európai polgárok és fogyasztók, valamint az új fejleményekhez és az euró jelentette kihívásokhoz való azonnali alkalmazkodásra kevésbé alkalmas kis- és középvállalkozások (kkv-k) tájékoztatására, és az aktuális fejlemények ismertetésére;

49.   felhívja az EKB-t, hogy éves jelentésében vagy különjelentésben közöljön évente kvantitatív elemzést az euró által a polgárok számára nyújtott előnyökről, konkrét példákkal arról, hogy az euró használata milyen pozitív hatásokkal járt az emberek mindennapi élete során;

50.   úgy ítéli meg, hogy az euróövezetbe való belépést tervező tagállamokban a kommunikáció rendkívül fontos az euró bevezetésének előkészítése tekintetében; megállapítja, hogy az euróövezet bővítéséről folytatott kommunikáció az euróövezetben lévő összes tagállam számára is fontos;

51.   úgy véli, hogy a Bizottságnak erőfeszítéseket kellene tennie az új tagállamok megsegítésére, hogy intenzív tájékoztató kampányokkal felkészítsék polgáraikat az euró átvételére, illetve a már folyamatban levő kampányok felügyeletére és az euró átvételét célzó nemzeti cselekvési programok legjobb gyakorlatainak rendszeres ismertetésére; úgy véli, hogy a legjobb gyakorlatok és a korábbi átállások során szerzett tapasztalatok vélhetően hasznosak az új tagállamok átállása és a jövőbeli bővítések, illetve az új tagjelölt országok felkészítése szempontjából;

Az euró nemzetközi szerepe és a külső képviselet

52.   üdvözli az euró, mint az USA-dollár után a második legfontosabb tartalék- és ügyleti valuta gyors fejlődését, amely 25 %-os részesedéssel rendelkezik a globális nemzetközi devizatartalékokban; megállapítja, hogy különösen az euróövezettel szomszédos országokban játszik fontos szerepet az euró mint finanszírozási valuta, és hogy ezen országok kölcsönös átváltási árfolyamait az euróhoz igazítják; kifejezetten megerősíti az EKB véleményét, amely szerint az euró bevezetése az Európai Unión belüli strukturált konvergenciafolyamat felé tett utolsó lépés, és így kizárólag az EK-Szerződés alapján lehet bevezetni az eurót;

53.   úgy véli, hogy a GMU következő évtizedre vonatkozó politikai napirendjét többek között a feltörekvő ázsiai gazdaságok és a jelenlegi pénzügyi válság jelentette kihívások fogják meghatározni; sajnálja, hogy az euró növekvő nemzetközi szerepe ellenére nem nagyon történt előrelépés az euróövezet külső, pénzügyi és monetáris területen történő képviseletének javítása terén; hangsúlyozza, hogy az euróövezetnek olyan nemzetközi stratégiát kell kialakítania, amely összhangban áll valutája nemzetközi státuszával;

54.   emlékeztet, hogy az euróövezet úgy tudja politikai befolyását gazdasági súlyával legeredményesebben egyensúlyba hozni, ha közös álláspontokat alakít ki és megszilárdítja képviseletét, azt a célt tűzve ki, hogy közös képviselettel rendelkezzen az érintett nemzetközi pénzügyi szervezetekben és fórumokon; sürgeti, hogy az euróövezet tagállamai egységes álláspontot képviseljenek az árfolyam-politika alakítása során;

55.   hangsúlyozza, hogy az eurót az euróövezeten kívül is használják nemzeti valutaként; úgy véli, hogy ennek következményeit elemezni kell;

56.   rámutat arra, hogy az eurónak a nemzetközi pénzügyi piacokon játszott fontos szerepe kötelezettségekkel jár és az euróövezeten belüli monetáris és növekedési politika globális hatást gyakorol; hangsúlyozza az euró – mint a globális környezetben jelen lévő stabilizátor, mint a pénzügyi piaci integráció hajtóereje és mint a közvetlen befektetések és határokon átnyúló vállalategyesülések fokozódásának alapja – kiemelt fontosságát a nemzetközi kereskedelem és szolgáltatások terén, mivel a tranzakciós költségeket lényegesen csökkenteni lehetett; sürgeti egy, a globális egyensúlyhiányokról és az euró szerepéről, valamint az Európai Uniót a lényeges külső sokkok kezelésére jobban felkészítő lehetséges kiigazítási forgatókönyvekről szóló tanulmány elkészítését;

57.   határozottabban előretekintő együttműködést, illetve fokozott nemzetközi párbeszédet javasol a három legfontosabb valutablokk illetékes hatóságai között a nemzetközi válságok kezelésének javítása és a devizamozgások reálgazdaságra gyakorolt hatásának kezelése érdekében, emlékeztet a közelmúltbeli egyesült államokbeli „másodpiaci hitelválság”, valamint a 2001. szeptember 11-i eseményeket közvetlenül követő válság sikeres közös kezelésére, amely segített megakadályozni az USA dollár azonnali összeomlását;

58.   támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy megerősítse a GMU befolyását a nemzetközi pénzügyi intézményekben, és a közös uniós álláspontot válogatott képviselők képviseljék; megállapítja, hogy a az eurócsoport elnöke, a Bizottság és az EKB elnöke gyakorlatban megfigyelőként már részt vehetnek a legfontosabb nemzetközi pénzügyi intézményekben; kéri azonban az európai álláspontok jobb koordinációját annak érdekében, hogy a közös európai monetáris politikát a jövőben a jogos képviselői képviselhessék; elvárja, hogy a fő partnerei árfolyampolitikáira vonatkozó egységes euróövezeti álláspontot lehessen kifejezni; felhívja az eurócsoport elnökét, hogy képviselje az euróövezetet a pénzügyi stabilitási fórumon (PSF); javasolja, hogy módosítsák a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alapokmányát a gazdasági blokkok és szervezetek képviseletének lehetővé tétele érdekében;

59.   hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak közös megközelítéssel kell rendelkeznie a nemzetközi pénzügyi intézmények reformjáról, amelynek figyelembe kell vennie a globális gazdaság kihívásait és az új gazdasági hatalmak felemelkedését;

60.   sajnálja, hogy a Bizottság a „Tízéves a GMU” című közlemény keretében nem adott részletesebb és pontosabb elemzést az euró nemzetközi szerepéről; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen egy teljes körű jelentést a közös monetáris politika külső vonatkozásairól, valamint az euróövezet gazdasági és kereskedelmi teljesítményeire gyakorolt hatásairól;

61.   hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egyes partnerei a fizetőeszközük alulértékelését célzó monetáris politikát folytatnak, és hogy e gyakorlat tisztességtelen módon sérti a kereskedelmet és a nemzetközi kereskedelem nem tarifális korlátjának tekinthető;

A GMU gazdasági eszközei és irányítása

62.   úgy ítéli meg, hogy az összes érintett félnek – a Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurócsoportnak és a szociális partnereknek uniós és nemzeti szinten – a gazdaságirányítás tekintetében együtt kell működnie a GMU jövőbeni működésének megerősítése érdekében az alábbi javaslatok alapján:

a)	a Lisszaboni Stratégia lényeges elemeként és központi gazdasági eszközként az integrált politikai iránymutatásoknak kiegyensúlyozott „eszközkombinációs megközelítésre” irányuló, kölcsönösen ösztönző reformokra kell törekednie a foglakoztatás, a környezetvédelem és a szociális biztonság terén;

b)

az integrált politikai iránymutatásoknak tág keretet kell megállapítaniuk a szorosabb gazdaságpolitikai koordináció tekintetében a nemzeti reformprogramok (NRP) összehangolása érdekében, mindazonáltal a gazdasági eltérések és a különböző nemzeti hagyományok figyelembevétele mellett; létre kell hozni a stabilitási és konvergenciaprogramokra és a nemzeti reformprogramokra vonatkozó, nemzeti parlamentekkel folytatandó konzultációt;

c)

szorosabb kapcsolat kell kialakítani az integrált politikai iránymutatások, különösen az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a stabilitási és konvergenciaprogramok között; a stabilitási és konvergenciaprogramokat és a nemzeti reformprogramokat egyszerre lehetne előterjeszteni (évente az ősz kezdetén) a nemzeti parlamentben folytatott vita után; az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások tartalmazhatnának közös költségvetési célokat az SNP megelőző funkciójával összhangban;

d)

a tagállamok kormányainak a nemzeti költségvetésre vonatkozó döntés meghozatalakor figyelembe kell venniük az integrált iránymutatásokat és az egyes országokra vonatkozó ajánlásokat, valamint az átfogó költségvetési helyzetet az euróövezetben; a különböző nemzeti adónaptárakat és az alapul szolgáló előrejelzésekben használt lényeges feltételezéseket harmonizálni kell a különböző makrogazdasági előrejelzések (globális növekedés, európai uniós növekedés, hordónkénti olajár, kamatlábak) és egyéb paraméterek használatából adódó különbségek elkerülése érdekében; felszólítja a Bizottságot, az Eurostatot és a tagállamokat, hogy törekedjenek eszközök kidolgozására a nemzeti költségvetések összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében, a különféle kategóriákban előforduló kiadások tekintetében;

e)

az euróövezetben lévő tagállamok számára lehetőség szerint hivatalosabb ajánlásokat – például a középtávú kiadásokra, meghatározott strukturális reformokra, befektetésekre, a költségvetés minőségére vonatkozó célok kitűzését – kell tenni; szabványosítottabb jelentéstételi struktúrára kell törekedni a nemzeti reformprogramok összefüggésében is a nemzeti reformprioritások akadályozása nélkül; minden kötelezettségvállalást, célt és referenciaértéket teljes mértékben be kell illeszteni az integrált politikai iránymutatásokba és a nemzeti reformprogramokba a gazdaságirányítás koherenciájának és hatékonyságának fokozása érdekében;

f)	az államadósságok legfeljebb 60 %-ra történő csökkentésére irányuló hosszú távú stratégiát még időben fel kell venni a gazdaságirányítás keretébe, mivel az csökkenti az adósságszolgálat költségeit és a magánberuházások tőkeköltségeit;

g)	kötelező keretet kell létrehozni, amelyben az euróövezetben lévő tagállamok egymással és a Bizottsággal a jelentős – például a magasabb élelmiszer- és energiaárak kezelésére irányuló intézkedésekre vonatkozó – gazdaságpolitikai döntések meghozatalát megelőzően konzultációt folytatnak;

h)

a gazdasági koordinációnak integrált „európai gazdasági és foglalkoztatási stratégia” formáját kell öltenie a létező gazdaságpolitikai eszközök – különösen a Lisszaboni Stratégia, az integrált politikai iránymutatások, a fenntartható fejlődési stratégia, valamint a konvergencia- és stabilitási programok – alapján; felhívja a tagállami kormányokat, hogy az eurócsoport elnökének vezetésével ugyanabban az időpontban és ugyanabban az irányban együttesen támogassák a gazdasági tevékenységet;

i)	a h) pontban említett európai gazdasági és foglalkoztatási stratégiának el kell ismernie az új és zöld technológiák potenciálját, mint a gazdasági növekedés egyik alapkövét, amelyet makrogazdasági eszközkombinációval kapcsolnak össze;

i)	meg kell könnyíteni az innovatív vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások finanszírozását, többek között egy „európai intelligens növekedési alap” Európai Beruházási Bank általi létrehozása révén;

k)	az euróövezetről szóló éves jelentés gyakorlatiasabb értékelési és eszköztárat kínáljon a gazdaságirányításban részt vevő különböző uniós szervek közötti részletesebb párbeszéd lehetővé tétele érdekében;

l)	létre kell hozni a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti magatartási kódexet, amely szavatolná az érintett intézmények megfelelő együttműködését és teljes körű bevonását az integrált iránymutatások, mint lényeges gazdasági eszközök megfelelő további kezelésébe;

m)

a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó intézményi szervezetet az alábbiak szerint kell megerősíteni: — a versenyképesség/ipar, a környezetvédelem, a foglalkoztatás és az oktatás terén is létre kell hozni „eurócsoport alakulatokat”; — az eurócsoportot nagyobb intézményi kerettel és emberi erőforrásokkal kell ellátni; — az eurócsoport elnöke megbízatásának összhangban kell lennie az integrált politikai iránymutatások gazdasági ciklusaival; — a Gazdasági és Pénzügyi Tanács és az eurócsoport számára egy egységes és összehangolt előkészítő szerv létrehozása érdekében be kellene építeni a gazdaságpolitikai bizottságot a gazdasági és pénzügyi bizottságba; — a Parlament képviselőjének megfigyelői státuszt kell adni az eurócsoport ülésein és a Tanács nem hivatalos ülésein; — szükség esetén évente négyszer találkozót kell szervezni a trojka, a Bizottság és a Parlament között, szükség esetén az eurócsoport részvételével;

n)

a makrogazdasági kérdésekről szóló rendszeresebb és strukturáltabb – a Parlament és az EKB közötti monetáris párbeszédhez hasonló – párbeszédet kell létrehozni a Parlament, a Bizottság és az eurócsoport között, a párbeszédre legalább negyedévente kell sort keríteni a fennálló keretek elmélyítése és az euróövezet gazdasága előtt álló kihívások megvitatása érdekében; valamint

o)	aktív makrogazdasági párbeszédet kell létrehozni az eurócsoport, az Európai Központi Bank és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság között a politikák megfelelő kombinációiról folytatandó eszmecserék érdekében;

63.   úgy véli, hogy a GMU következő évtizedre vonatkozó politikai napirendjét többek között a közelmúlt pénzpiaci zavarai és azoknak a reálgazdaságra gyakorolt következményei jelentette kihívások fogják meghatározni; ezzel összefüggésben pozitívan értékeli, hogy az euróövezetben a tagállamok a közös monetáris politikának és a közelmúltban végrehajtott reformoknak köszönhetően a múlthoz képest jobban tudnak szembenézni a jelentős válságokkal; tekintettel elsősorban a gazdaság lelassulása és a magas infláció elleni küzdelemre, felhív

a)	a problémák közös megértése alapján uniós szinten összehangolt válasz adására és az egyes nemzeti sajátosságok elfogadása mellett közös nyomon követési intézkedésekre, köztük a nemzeti reformprogramok koordinálására;

b)

ambiciózus és összehangolt nemzeti reformprogramokra és azok elkötelezett végrehajtására, beleértve a nemzeti költségvetések felülvizsgálatát a legfrissebb gazdasági előrejelzésekre adott válaszként, a gazdasági recesszió ellenlépéseként és a növekedés elősegítése érdekében, a társadalmi partnerekkel való fokozott párbeszéd kialakításával egyidejűleg;

c)	a KKV-kat támogató intézkedésekre, különösen az Európai Központi Bank legutóbbi intézkedésének kiegészítésére, és a bankrendszer által a KKV-k számára nyújtott hitelkeretek fenntartásának biztosítására;

d)	célzott intézkedések meghatározására az érzékeny csoportoknak a jelenlegi pénzügyi válság hatásaitól való megvédése érdekében;

e)	a pénzügyi szolgáltatásokról szóló menetrend maradéktalan és időben történő végrehajtására, beleértve a nyomon követési intézkedéseket és a felügyelet hatékonyságának növelését a jelenlegi pénzügyi zavarok tekintetében;

f)

a válságmegoldási rendelkezések javítására a válság-felszámolásra vonatkozó EU-szabályok fejlesztésével, illetve egyértelműen meghatározott és kivétel nélkül elfogadott rendelkezések létrehozására az érintett tagállamok közötti tehermegosztásról a határokon átnyúló pénzügyi csoportokon belüli fizetésképtelenség esetén;

g)

a pénzügyi rendszer stabilitásának és működésének tényezőire vonatkozó elemzések révén monetáris politika kidolgozásárára szolgáló eszközök kialakítására, többek között a monetáris politika transzferálása, a hitelezési és pénzügyi konstrukciók fejlesztése, az új termékek jellemzői és a kockázatok és a likviditás koncentrációja tekintetében;

h)	kezdeményező európai fellépésre a nemzetközi fórumokon, különösen a pénzügyi stabilitási fórumon és a Nemzetközi Valutatalap keretében, illetve a közös politikai döntéshozatali folyamatok erősítésére; valamint

i)	az Európai Unió hangjának megteremtésére a G8-on belül és az Európai Unió, mint a hatékonyabb világméretű gazdasági döntéshozatali szerv szerepének tükrözésére, egyúttal ezen szerepnek a globalizáció következményeihez és a dominánsabb globális pénzpiacokhoz való igazításával;

j)	a Kereskedelmi Világszervezet és a „Bretton Woods-i” intézmények (IMF és a Világbank csoport) közötti jobb és hatékonyabb harmonizáció a spekuláció elleni küzdelem és a komoly válság kihívásainak kezelése érdekében;

k)	a jelenlegi súlyos monetáris zavarokra tekintettel, az IMF égisze alatt monetáris világkonferencia szervezése annak érdekében, hogy világszintű párbeszédet folytassanak a monetáris kérdésekről; az IMF keretein belül monetáris vitarendezési mechanizmusok megvalósíthatóságának megvizsgálása;

*

* *

64.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az eurócsoport elnökének valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0506.

(2)  HL C 314. E, 2006.12.21., 125. o.

(3)  HL C 175. E, 2008.7.10., 569. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0057.

(5)  HL C 282. E, 2008.11.6., 422. o.

(6)  HL C 287. E, 2007.11.29., 535. o.

(7)  HL C 304. E, 2005.12.1., 132. o.

(8)  HL C 74. E, 2008.3.20., 780. o.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0357.

(10)  HL C 298. E, 2006.12.8., 249. o.

(11)  HL C 146. E., 2008.6.12., 251. o.

(12)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0287.

(13)  HL C 291. E, 2006.11.30., 118. o.

(14)  HL C 157. E, 2006.7.6., 73. o.

(15)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0425.

(16)  HL C 35., 1998.2.2., 1. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/21

---

A férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazása

P6_TA(2008)0544

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása a Bizottság részére a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó ajánlásokról (2008/2012(INI))

(2010/C 16 E/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

—	tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére és 141. cikkének harmadik bekezdésére,

—	tekintettel a Bizottságnak 2007. július 18-i„A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem” című közleményére (COM(2007)0424),

—	tekintettel a Bizottság foglalkoztatás, szociális ügyek és a férfiak és nők közötti egyenlőség területén működő, jogi szakértőkből álló hálózatának 2007. februári, „A nemek közötti bérszakadék jogi aspektusai” című jelentésére,

—	tekintettel a 2006. március 23-i és 24 Brüsszeli Európai Tanácson elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

—	tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának az EK-Szerződés 141. cikkén alapuló esetjogára,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1994-es, a részmunkaidőről szóló egyezményének rendelkezéseire, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy közbeszerzési szerződéseik tartalmazzanak egy munkaügyi záradékot, amely kitér az egyenlő bérezésre is,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

—	tekintettel az Európai Szociális Partnereknek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2005. március 1-jei cselekvési keretére,

—	tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló 2007. március 13-i állásfoglalására (1), és „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2008” című 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 39. és 45. cikkére,

—	tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0389/2008),

A.	mivel az Európai Unióban a nők átlagosan 15 %-kal kevesebbet keresnek a férfiaknál, a magánszektorban pedig ez 25 %-ig is terjedhet; mivel a nemek közötti bérszakadék 4 % és több mint 25 % között változik a tagállamokban, és ez a szakadék nem mutat jelentősen szűkülő tendenciát;

B.	mivel egy nőnek február 22-ig – azaz 418 naptári napot – kell dolgoznia ahhoz, hogy ugyanannyit keressen, amennyit egy férfi egy év alatt;

C.	mivel az ugyanolyan és hasonló értékű munkáért járó egyforma díjazás elvének alkalmazása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú;

D.

mivel az igen lassú előrelépésről – 1995-ben 17 %-os és 2005-ben 15 %-os közelítésről – tanúskodó, rendelkezésre álló adatok szerint a nemek közötti bérszakadék a több mint 30 éve hatályban lévő, jelentős mennyiségű jogszabály, valamint a bérszakadék csökkentésének megkísérlésére irányulóan megtett intézkedések és elköltött források ellenére még mindig létezik; mivel ezért elemezni kell e szakadék okait, és célzott megközelítést kell kidolgozni mind a bérkülönbség csökkentése, mind a női foglalkoztatási piac szegregálódásának leküzdése érdekében, amelynek e jelenség a velejárója;

E.	mivel a nők minden tagállamban a férfiaknál jobban teljesítenek az iskolában, és nők alkotják a felsőoktatásból kikerülő diplomások többségét is, anélkül hogy a bérszakadék összehasonlítható módon csökkenne;

F.

mivel a bérszakadék a közvetlen és közvetett megkülönböztetés, valamint társadalmi és gazdasági tényezők és munkaerő-piaci kirekesztés eredménye, az átlagos bérszerkezet pedig – mindezeken felül – számos olyan jogi, társadalmi és gazdasági tényezőhöz kapcsolódik, amelyek meghaladják az azonos munkáért járó egyenlő fizetés puszta kérdését;

G.

mivel a bérkülönbséget nem egyszerűen a bruttó órabér eltérése alapján kell meghatározni, hanem figyelembe kell venni olyan tényezőket is, mint az egyéni bérkiegészítések, a munkaköri besorolás, a munkaszervezési minták, a szakmai tapasztalat és a termelékenység, amelyeket nem kizárólag mennyiségi szempontból – azaz a ténylegesen a munkahelyen töltött idő alapján – kell mérni, hanem minőségi szempontból is, ideértve a szabadságokból és a betegség miatti távollétekből adódó munkaidő-kiesésnek a bér összegére gyakorolt hatását is;

H.	mivel a bérszakadék csökkentése a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia egyik célkitűzése volt, de azzal a legtöbb tagállam nem foglalkozik kielégítően;

I.	mivel az európai uniós jogi keret javulása lehetővé teszi a tagállamok és a szociális partnerek számára, hogy megfelelőbben azonosítsák a nemek közötti bérszakadék fennállása mögött meghúzódó okokat;

J.	mivel az a tendencia, hogy alábecsülik azokat a szakmákat és munkákat, amelyekben a nők vannak többségben azokhoz képest, amelyekben a férfiak vannak túlsúlyban, anélkül hogy ezt feltétlenül valamiféle objektív kritérium indokolná;

K.	mivel a férfiak és nők között fennálló digitális szakadék kétségtelenül visszahat a fizetésekre;

L.

mivel a munkaviszonyban töltött időt honoráló bérrendszer hátrányosan érinti a nőket, akiknek gyakran többször is meg kell szakítaniuk karrierjüket külső okok – úgymint az anyaságból következő töredezett karrier, bizonyos szakmai választások, illetve a csökkentett munkaidő iránti igény – miatt, és mivel ők így tartós és strukturális hátrányba kerülnek;

M.

mivel az adatok azt jelzik, hogy a nők által szerzett képesítéseket és tapasztalatokat kevésbé díjazzák, mint a férfiak által szerzetteket; mivel az „egyenlő fizetés egyenlő értékű munkáért” elgondolást, amelyet a nemi alapon sztereotipizált megközelítésnek nem szabadna eltorzítania, meg kell valósítani, és azt el kell különíteni a társadalmi szerepek felosztásának hagyományos felfogásától, amely még most is igen jelentősen befolyásolja a szakmai és képzési választásokat; ezenkívül a szülési és szülői szabadság miatt nem szabadna hátrányosan megkülönböztetni a nőket a munkaerőpiacon;

N.

mivel az aktív élet során, illetve azután is a bérszakadéknak jelentős következményei vannak a nők gazdasági és társadalmi helyzetére, mivel a nők a munkavállalástól függetlenül más módokon – például gyermekneveléssel és az idősek gondozásával – járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, és mivel következésképpen a nők gyakran jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, és gazdaságilag kevésbé függetlenek;

O.	mivel a bérezési különbségek a bevándorló, a hátrányos helyzetű, a kisebbségekhez tartozó és a képesítés nélküli nők esetében még kiélezettebbek;

P.	mivel alapvető fontosságú, hogy nemi szempontból lebontott adatok és olyan, napra kész jogi keret álljon rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy befolyásolhassuk a díjazás terén alkalmazott diszkriminációt kiváltó okokat;

Q.	mivel az intézményes oktatás keretében kell és lehet a nemi alapú társadalmi sztereotípiák eloszlatását megkezdeni;

R.	mivel több alkalommal felhívta a Bizottságot, hogy tegyen kezdeményezéseket – beleértve a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát – a bérszakadék kezelésének elősegítése, a nyugdíjasok elszegényedésének visszaszorítása és életszínvonaluk emelése érdekében;

S.

mivel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (3) kimondja, hogy az egyenlő vagy egyenértékű munkára vonatkozó egyenlő díjazás elve a közösségi vívmányok lényegi és elengedhetetlen része, ideértve az Európai Bíróságnak a nemi megkülönböztetéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát is, ezért szükséges az elv megvalósítását szolgáló további rendelkezések meghozatala;

T.

mivel a fent említett 2005. március 1-jei„ A nemek közötti egyenlőség cselekvési kerete” című dokumentumban foglalt intézkedések a tagállamok, a szociális partnerek és az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezetek általi alkalmazása a szociális párbeszéd előmozdításán keresztül valóban orvosolni fogja a bérkülönbségeket;

U.

mivel a bérkülönbségek, a munkaerőpiac horizontális és vertikális szegregációja, valamint a dominánsan nők által betöltött munkakörök és ágazatok sztereotip megítélésének orvoslására irányuló stratégia olyan különböző szinteken megvalósuló, jogszabályi és egyéb rendelkezések keretrendszerét igényli, amely megkülönböztetést tesz a díjazás terén gyakorolt hátrányos megkülönböztetés, valamint a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésen túlmutató más tényezőkön alapuló díjazásbeli eltérések között, hiszen míg az előbbi közvetlenül a jogalkotás hatókörébe tartozik, az utóbbi ellen célzott politikákkal és egyedi intézkedésekkel kell fellépni;

V.	mivel a Bizottság – a fent említett 2007. július 18-i közleményben bejelentett módon – 2008 során elvégzi az egyenlő fizetésre vonatkozó uniós jogi keret elemzését, amelybe valamennyi érintettet be kell vonni; mivel ezen elemzés eredményének kellő nyilvánosságot kell kapnia;

W.	mivel célkitűzésként szerepel a férfiak és nők nyugdíjának egységesítése, többek között a nyugdíjkorhatár tekintetében;

X.	mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének szerepe kulcsfontosságú a nemek közötti bérszakadék alakulásának nyomon követése, e szakadék okainak elemzése és a jogszabályok hatásának felmérése szempontjából;

1.   kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 141. cikke alapján 2009. december 31-ig nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatot a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásával kapcsolatos, meglévő jogszabályok (4) felülvizsgálatára vonatkozó jelentést, a csatolt részletes ajánlásokat követően;

2.   megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

3.   úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi kihatásai;

4.   meggyőződése, hogy alapvető fontosságú a 2006/54/EK irányelvnek az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezetekre és a szociális párbeszédre vonatkozó rendelkezései megfelelőbb és mielőbbi végrehajtásának biztosítása a bérkülönbségeknek a tagállamok, a szociális partnerek és az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezetek által alkalmazandó olyan intézkedések révén történő orvoslása érdekében, mint például a fent említett 2005. március 1-jei„A nemek közötti egyenlőség cselekvési kerete” című dokumentumban lefektetett intézkedések, a bérkülönbségek felszámolására szolgáló konkrét eszközökkel (például nemzeti és ágazati szintű kollektív szerződésekkel) kapcsolatos információk és útmutatók terjesztésének (különösen a kis- és középvállalkozások körében) előírása révén;

5.   rámutat, hogy a kollektív tárgyalások jelentős szerepet játszanak a nőket érintő megkülönböztetés elleni küzdelemben, valamint a munkához jutásban, a bérezésben, a munkakörülményekben, a pályafutásuk során való előrejutásban és a szakképzésben;

6.   felhívja az európai intézményeket, hogy szervezzék meg az egyenlő fizetések európai napját, amely napon az európai nők (átlagosan) annyi fizetést kapnának, amennyit a férfiak (átlagosan) kapnak, hozzájárulva így a fizetések terén jelenleg megnyilvánuló egyenlőtlenségek tudatosításához, illetve az érintett szereplők arra való ösztönzéséhez, hogy közös kezdeményezéseket tegyenek az egyenlőtlenség felszámolására;

7.   felszólítja a szakszervezeteket és a munkaadói szervezeteket, hogy közösen dolgozzanak ki a munka objektív értékelésére szolgáló eszközt a nemek közötti bérszakadék szűkítése érdekében;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0399.

(3)  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(4)  A férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelvet (HL L 45., 1975.2.19., 19. o.) beépítették a 2006/54/EK irányelvbe. A 2006/54/EK irányelv rendelkezései értelmében a 75/117/EGK irányelv 2009. augusztus 15-én hatályát veszti, ami egyúttal az ezen irányelv végrehajtásának határideje is.

---

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/28

---

A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról

P6_TA(2008)0545

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról (2008/2140(INI))

(2010/C 16 E/05)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Bizottság „A fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról” című 2008. január 23-i közleményére (COM(2008)0013) és a Bizottság ahhoz csatolt, hatásvizsgálatról szóló szolgálati munkadokumentumára (SEC(2008)0047),

—

tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0016), valamint a Bizottság ezt kísérő hatásvizsgálatról szóló szolgálati munkadokumentumára (SEC(2008)0052),

—

tekintettel a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0018), valamint a Bizottság ezt kísérő hatásvizsgálatról szóló szolgálati munkadokumentumára (SEC(2008)0054),

—

tekintettel a Bizottság 2007. november 22-i, „Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé” című közleményére (COM(2007)0723), valamint a Bizottság ezt kísérő technológiai térképéről (SEC(2007)1510) és kapacitástérképről (SEC(2007)1511) szóló szolgálati munkadokumentumaira,

—	tekintettel a Bizottság „2020-ra 20–20 % – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című, 2008. január 23-i közleményére (COM(2008)0030),

—	tekintettel a Bizottság „Európai energiapolitika” című, 2007. január 10-i közleményére (COM(2007)0001),

—	tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0418/2008),

A.

mivel a tudományos és technológiai ismeretek legutóbbi állása szerint – amennyiben más technológiákba nem kerül sor intenzív beruházásokra a kutatás és fejlesztés terén – a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása az Európai Unión belül még évtizedekig szükséges lesz az energiaellátás biztonságának biztosításához;

B.	mivel a szén az egyetlen olyan, az Európai Unióban rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyag, amely korlátozza a bizonytalan harmadik országokból származó olaj-és gázimporttól való növekvő mértékű függést és így stratégiai jelentőséggel bír;

C.	mivel a szén sok tagállamban jelentős súlyú tényező az energiaforrás-összetételben, az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentése érdekében a szénerőművek komoly modernizálásra és beruházásra szorulnak;

D.	mivel sok tagállam nagy szénkészletekkel rendelkezik, amelyek a becslések szerint a következő évszázadban is bőven kitartanak;

E.

mivel a szén-dioxid-elkülönítési és tárolási (CCS) technológiák széles körben – erőművekben és hosszú távon nagy mennyiségű szén-dioxidot kibocsátó ágazatokban – történő alkalmazása hozzájárulhat a 2020-on túli időszakra meghatározott, éghajlattal kapcsolatos ambiciózus uniós célok eléréséhez, és mivel ezen technológiák alkalmazása kiegészíti az energiahatékonyság területén a kínálati és keresleti oldalon és a megújuló energiák területén tett erőfeszítéseket;

F.	mivel az energiatermelés a világ sok fejlődő gazdaságában a szénfelhasználástól függ, és ezekben a régiókban az éghajlat-politikai eredmények a legszorosabb összefüggésben állnak a csökkentett kibocsátással járó szénfelhasználás lehetőségével;

G.	mivel a CCS-technológiák erőművekben történő alkalmazása 2020-tól csak akkor lesz lehetséges, ha a demonstrációs tervek új és szükséges technológiai fejlődéssel, a hatékonyság és a gazdaságosság javításával járnak együtt, miközben biztosítják a környezet tiszteletben tartását is;

H.	mivel a demonstrációs erőművek késedelmes létesítése megkérdőjelezi a CCS-technológiák erőművekben történő alkalmazását és ezzel az éghajlat-politikai célok elérését is;

I.	mivel ez idáig a CCS-technológiák alkalmazásához nem áll rendelkezésre megfelelő és szükséges jogalkotási keret;

J.	mivel a vonatkozó jelenlegi közösségi jogszabályokat a nemzeti vagy regionális szabályok segítségével a lehető leggyorsabban át kell ültetni, és új jogalkotási javaslatok révén különösen a szállító infrastruktúra kiépítésére vonatkozóan ki kell egészíteni;

K.	mivel a hiányzó törvényi szabályozások a vállalkozások számára megnehezítik a befektetési döntéseket és a potenciális befektetők számára a pénzügyi piacokon való tevékenységet;

L.	mivel legalább 12 demonstrációs erőmű létesítését kell támogatni és ezen európai szintű létesítményeket azon az alapon kell kiválasztani, hogy elvárható-e tőlük az egyes technológiákra és a különböző szállítási és tárolási lehetőségekre vonatkozó szükséges ismeretek szolgáltatása;

1.   hangsúlyozza, hogy az európai uniós éghajlat-politika célkitűzésének az üvegházhatású gáz-kibocsátás globális csökkentésének kell lennie;

2.   emlékeztet az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) CSS-ről szóló 2005. évi különjelentésére, amely ígéretes technológiának tekintette a szén-dioxid-elkülönítést az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának gyors, 2100-ra akár 55 %-os arányt is elérő csökkentésére;

3.   elismeri, hogy a CSS-technológiák alkalmazása hozzájárulhat a 2020 utáni időszakra megfogalmazott éghajlattal kapcsolatos európai uniós célok eléréséhez; kiemeli azonban, hogy a CSS-technológia alkalmazásának támogatása kiegészíti a jobb energiahatékonyság és a megújuló energiák fokozott felhasználásának területén tett erőfeszítéseket;

4.   emlékeztet az Európai Tanács 2007. március 8–9-i azirányú kötelezettségvállalására, hogy 2015-ig tizenkét, a fenntartható fosszilis tüzelőanyag-technológiák kereskedelmi célú villamosenergia-termelésben való felhasználhatóságát demonstráló létesítmény megépítését és üzemeltetését fogja ösztönözni;

5.   hangsúlyozza, hogy nemzeti szintű vitákat kell rendezni, és fel kell kérni az adott terület valamennyi szakemberét, hogy hívják fel a figyelmet a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható villamosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának jelentőségére;

6.   támogatja azt az álláspontot, hogy legalább 12 demonstrációs erőmű létesítése szükséges az Európai Unión belül a CSS-technológiák erőművekben történő elvárt alkalmazásának és 2020-tól kezdődően a szén-dioxid biztonságos tárolásának elérése érdekében; e tekintetben azon az állásponton van, hogy amennyiben lehetséges, a CSS-technológiákat még 2020 előtt egyéb ipari létesítményekben is támogatni kell; rámutat, hogy a CSS-technológiák biztonságos alkalmazásától, valamint attól függetlenül, hogy ezek az éghajlatváltozás problémájára költséghatékony megoldást jelentenek-e, a szén-dioxid megkötése, szállítása és tárolása során a CSS-eljárások demonstrálását létre kell hozni;

7.   lehetőségét látja annak, hogy a CSS-technológiák továbbfejlesztésével és alkalmazásával egyaránt ösztönözhető az ellátás biztonságára, az éghajlatvédelemre és a versenyképességre vonatkozó célok elérése;

8.   azon a véleményen van, hogy a fosszilis tüzelőanyagok a világ számos országának energiaforrás-összetételében elfoglalt helye miatt, a jobb energiahatékonyság és a megújuló energiák fokozott felhasználásának területén tett erőfeszítéseken kívül, az EU-n belüli CSS-technológiák hozzájárulhatnak az ellátás biztonságához és az éghajlatvédelemhez;

9.   hangsúlyozza, hogy szigorú és kötelező erejű feltételeket kell megszabni a tárolóhelyek hosszú távú biztonsága és állandósága érdekében;

10.   úgy véli, hogy a tengerfenék alatti tárolás baleset esetén veszélyeztetheti a tengeri ökoszisztémát;

11.   azon a véleményen van, hogy a Bizottság által bemutatott intézkedések nem elegendőek ahhoz, hogy megfelelő ösztönzést nyújtsanak legalább 12 demonstrációs erőmű 2015-ig történő megépítéséhez;

12.   kéri a Bizottságot, hogy pontos értékelést végezzen a 12 demonstrációs erőmű mindegyikének költségeiről, és a finanszírozásukban közreműködő magán- és közszféra részvételi arányáról;

13.   úgy ítéli meg, hogy a 12 demonstrációs erőmű megépítésének biztosításához szükséges a közvetlen pénzügyi felelősségvállalás;

14.   felhívja a figyelmet, hogy a pénzügyi piacokon a demonstrációs erőművekhez szükséges befektetési döntéseket és a tőke előteremtését különösen a nemzeti és regionális szinten hiányzó jogalkotási keretek, valamint a kibocsátás-kereskedelmi egységek ára jövőbeli változásának bizonytalanságai nehezítik meg;

15.   azon a véleményen van, hogy 2013-tól a kibocsátás-kereskedelemből származó potenciális támogatás és a demonstrációs erőművek szükséges tervezési és építési szakaszai közötti időeltolódás pénzügyi eszközök rendelkezésre bocsátása révén áthidalható;

16.   ezzel összefüggésben javasolja, hogy a hetedik kutatási keretprogram elfogadását követően a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusból a félidős felülvizsgálatig visszatartott forrásokat kapcsolják a CSS-demonstrációs erőművekhez, hogy azok a projektek támogatásához időben közel rendelkezésre álljanak, és azokat, amennyiben lehetséges, a Bizottság elképzelése szerint az Európai Befektetési Bankkal együttműködve további pénzügyi eszközökkel egészítsék ki;

17.   szükségesnek tartja továbbá az európai uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerrel (EU ETS) összefüggésben, hogy a CSS–technológiával történő termelés vonzerejét úgy növeljék, hogy az EU ETS-en belül a CSS–technológiákkal történő várt termelésre vonatkozó kibocsátási egységeket 2013-tól legalább 25 %-os felárral osszák ki, és úgy véli ugyanakkor, hogy az ilyen kibocsátási egységeket legalább két évvel megépítésük előtt kell kiosztani, lehetővé téve az azokkal történő kereskedést; továbbá úgy véli, hogy e projektek támogatására az Európai Unión belül 500 millió kibocsátás-kereskedelmi egység kiosztását kell előirányozni; ösztönzi a tagállamokat, hogy az EU ETS keretén belül elárverezett kibocsátási jogokból származó bevételt a CSS-technológiák és a szükséges infrastruktúra támogatására használja fel;

18.   sürgősen szükségesnek tartja, hogy legalább a 12 támogatásban részesülő demonstrációs erőmű lefedje a három CSS-technológia különböző energiahordozókkal és különböző tárolási opciókkal kombinált valamennyi lehetőségét, valamint azt, hogy a helyszínek kiválasztásánál Európán belül a lehető legnagyobb földrajzi megoszlás biztosítása legyen a fő szempont;

19.   nyomatékosan ajánlja, hogy olyan erőműprojekteket vonjanak be a kiválasztásba, amelyek javasolt teljesítménye legalább 180 MW;

20.   azon a véleményen van, hogy nemzeti és regionális szinten haladéktalanul meg kell teremteni a szállításhoz és tároláshoz kapcsolódó engedélyezési eljárások szükséges feltételeit;

21.   szükségesnek tart egy további európai uniós kötelezettségvállalást a szükséges szállítási infrastruktúra fejlesztésének előmozdítása területén, és e tekintetben megjegyzi, hogy más szállítási infrastruktúrákra vonatkozóan az engedélyezési eljárás az egyes tagállamokban több évig eltarthat, és ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a 2020-ig történő megépítés biztosítása érdekében fontos az ilyen eljárások lerövidítése;

22.   a strukturális alapokból származó források CSS-demonstrációs erőművekre való felhasználásában csak akkor lát lehetőséget, ha az egyes térségek az előirányzatokat még nem kötötték le, vagy nem nyújtottak be más hosszú távú projektre irányuló pályázatot, és hangsúlyozza, hogy csökkenni fog az éghajlatvédelmi törekvések elfogadottsága, ha a gazdasági és szociális kohézió javítására fordított előirányzatokat versenybe kell állítani az éghajlatvédelmi intézkedésekkel;

23.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/33

---

Az európai ombudsman az 1487/2005/GG számú panasz ügyében az Európai Unió Tanácsához intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentése

P6_TA(2008)0555

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az európai ombudsman által az 1487/2005/GG számú panasz ügyében az Európai Unió Tanácsához intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentésről (2008/2072(INI))

(2010/C 16 E/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai ombudsman által az Európai Parlament számára készített különjelentésre,

—	tekintettel az EK-Szerződés 195. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

—	tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra (1), különösen annak 3. cikke (7) bekezdésére,

—	tekintettel az Eurobarométer 237. és 243. különszámában közzétett, az Európai Bizottság által az európaiakról és a nyelveikről készített felmérésekre,

—	tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdésére, amely szerint az ombudsmannak a lehetőségekhez mérten arra kell törekednie, hogy az érintett intézménnyel együtt találjanak megoldást, így elkerülve a hivatali visszásságokat és elégtételt nyújtva a panaszosnak,

—	tekintettel az eljárási szabályzat 195. cikke (2) bekezdésének első mondatára,

—	tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0395/2008),

A.	mivel a jobb átláthatóság, a többnyelvűség ösztönzése és a nyilvánosság pontos tájékoztatása az EU és intézményei számára a legmagasabb fokú prioritást élvező célok;

B.	mivel a lehető legtöbb uniós polgár információkhoz való könnyű hozzáférése a demokratikus legitimitásnak és átláthatóságnak mint általános alapelveknek lényeges feltétele és alapvető építőeleme;

C.	azon óhajtól vezérelve, hogy az uniós szervek tevékenységére vonatkozó információk minden formájához a lehető legtöbb polgár számára közvetlen hozzáférést biztosítson;

D.	mivel ezen óhajt a nagyszámú uniós hivatalos nyelv logisztikai kihívásával összhangba kell hozni;

E.	mivel az internet az információk megszerzésének egyre fontosabb eszköze, és ezért az átláthatóságot és a tájékoztatást célzó törekvéseihez az Európai Uniónak is fel kell használnia;

1.   jóváhagyja az ombudsman következtetéseit, amelyek értelmében:

a)	a Tanács az EU többi szervéhez hasonlóan elsősorban maga felel az elnökség internetes megjelenéséért és az ott használt nyelvekért;

b)	a Tanácsban alkalmazott rendszer nem lehet teljesen független az uniós intézmények és csoportjaik által alkalmazott egységes rendszertől;

c)	ezen internetes oldalakon az információknak lehetőség szerint a közösség valamennyi hivatalos nyelvén, kellő időben elérhetőeknek kellene lenniük;

d)	amennyiben az elérhető nyelvek számát korlátozni kell, a használatos nyelvek kiválasztása csak objektív, ésszerű, átlátható és kezelhető kritériumok alapján történhet;

e)	a Tanács elutasítása, hogy a panasz benyújtójának kérésével tartalmilag behatóan foglalkozzon, az hivatali visszásságnak minősül;

2.   ezzel összefüggésben megütközve veszi tudomásul, hogy a Tanács nem tartja magát illetékesnek ebben a kérdésben, noha az valamennyi tagállamot érinti, és a Tanács valamennyi jövőbeli elnökség számára ajánlásokat fogalmazhatna meg;

3.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács szemben más intézményekkel – például a Bizottsággal és a Parlamenttel, amelyek jelentősen javítottak a polgárokkal folytatott kommunikáció többnyelvűségén – ez idáig kitért az elől, hogy az elnökségek internetes oldalaira vonatkozó nyelvi kínálat kérdésével részletesen foglalkozzon;

4.   felhívja a Tanácsot, hogy az elnökségek internetes megjelenésével kapcsolatos felelősség vagy illetékesség kérdésétől függetlenül átfogóan vizsgálja meg az elnökségek internetes oldalaival kapcsolatos nyelvi kínálat bővítésének kérdését abból a célból, hogy az Európai Unió lakossága legnagyobb része számára könnyű és közvetlen hozzáférést biztosítson az elnökségek tevékenységével kapcsolatos információkhoz; felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet tanácskozásainak eredményeiről;

5.   hangsúlyozza, hogy a nyelvi kínálat esetlegesen szükségessé váló korlátozásának objektív és megfelelően indokolt kritériumokon kell alapulnia, ezt nyilvánosságra kell hozni, és csupán a mindenkori elnökség nyelvét lehet a soros elnökség időtartamára előnyben részesíteni;

6.   támogatja az ombudsman Tanácshoz intézett azon ajánlását, hogy vizsgálja meg a panasz benyújtójának kérését a soros elnökségek internetes oldalainak német nyelvű elérhetőségére;

7.   üdvözli, hogy a soros elnökségek eddigi gyakorlatával ellentétben – amikor is az internetes oldalak csak angolul, franciául és a mindenkori elnökség országának nyelvén álltak rendelkezésre, – a Tanács francia elnöksége a hivatalos honlapot az Európai Unió legszélesebb körben beszélt nyelvein (angol, német, francia, olasz és spanyol) hozta létre;

8.   az elkövetkezendő soros elnökségektől azt várja, hogy internetes oldalaikat a lehető legtöbb nyelven elérhetővé tegyék, és a nyelvek számbeli korlátozása esetén a legszélesebb körben beszélt hivatalos nyelveket prioritási sorrendjük szerint alkalmazzák;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  HL L 113., 1994.5.4., 15. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/35

---

Társadalombiztosítási rendszerek és nyugdíjak

P6_TA(2008)0556

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjak jövőjéről: ezek finanszírozása és az individualizációs tendencia (2007/2290(INI))

(2010/C 16 E/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai uniós államháztartások hosszú távú fenntarthatóságáról szóló 2006. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2006)0574),

—	tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 99. és 141. cikkére,

—	tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának ítéleteire, különösen a Douglas Harvey Barber kontra Guardian Royal Exchange Assurance Group ügyben 1990. május 17-én hozott ítéletére (1),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1979-ben elfogadott, jogilag kötelező érvényű, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményére (CEDAW), különösen annak 11. cikke (1) bekezdésének d) és e) pontjára és 11. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

—	tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010” című, 2006. március 1-jei közleményére (COM(2006)0092),

—	tekintettel a 2008. március 13–14-i, brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a 2007. október 17-i, „A szociális védelem korszerűsítése a nagyobb társadalmi igazságosság és gazdasági kohézió érdekében: a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak aktív integrációjának elősegítése” tárgyú bizottsági közleményre (COM(2007)0620),

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1952. évi, a társadalombiztosítás minimális normáiról szóló egyezményre,

—

tekintettel a 2008. április 11-i, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének végrehajtásáról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra, amely a törvényes társadalombiztosítási rendszeren kívüli vállalati és vállalatközi nyugdíjrendszereket érinti (SEC(2008)0475),

—	tekintettel az európai szociális partnereknek az európai munkaerőpiacok előtt álló fő kihívásokról szóló, 2007. október 18-i ajánlására, – a „Kulcsfontosságú kihívások az európai munkaerő piacon: az európai szociális partnerek együttes elemzése”– című jelentésben,

—	tekintettel a Bizottság „A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival” című zöld könyvére (COM(2006)0708) és a Parlament erről szóló, 2007. július 11-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a 2007 tavaszi Európai Tanács számára készített időközi jelentés című 2007. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0063) és a szociális valóság felméréséről szóló, 2007. november 15-i parlamenti állásfoglalásra (3),

—	tekintettel „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című 2007. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2007)0244) és az Európa demográfiai jövőjéről szóló, 2008. február 21-i parlamenti állásfoglalásra (4),

—	tekintettel az eljárási szabályzat 45. cikkére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0409/2008),

A.

mivel a társadalombiztosítás: — létrehozását, szabályozását, irányítását és finanszírozását (általában részben) az állam a biztosított személyek által fizetett hozzájárulásokból vagy hozzájárulásokból és adókból azokkal együttesen végzi, úgy, hogy az állam közfelelősséggel tartozik a lakosság társadalombiztosítási igényeinek kielégítéséért, — jellemzője az elszámoltathatóság és az alapvető biztonság mindenki számára történő biztosítása, — a szolidaritás elvén alapul, — az ILO fent említett egyezményének kilenc területét öleli fel, — célja a foglalkoztatás (munkanélküliség elleni biztosítás), a jövedelem (nyugdíj) és a keresőképesség (egészségügyi biztosítás) területén az alapvető biztonság megteremtése;

B.	mivel az Európai Unió teljes népessége 2025-ig várhatóan enyhén növekszik, 2025 után pedig enyhén csökken, 2050-re pedig kismértékben kisebb lesz, viszont jelentős mértékben idősebb;

C.

mivel, ha a bevándorlás a jelenlegi szinten állandósul, a munkaerő a 2005. évi 227 millió főről 2050-re 183 millióra csökken, a foglalkoztatási ráta 2020-ban 70 %-ra növekszik, aminek oka elsődlegesen a nők magasabb foglalkoztatási rátája, és az alkalmazottak összes száma 2017-re 20 millióval növekszik, ezt követően azonban 2050-re 30 millió fővel csökken, továbbá a 65 év felettiek és a munkaképes korúak várható aránya a 2005. évi 1:4-ről 2050-re 1:2-re növekszik;

D.	mivel a várható életkor növekedésének általános tendenciáján alapuló nyugdíjkorhatár általános növekedése nem veszi kellőképpen figyelembe, hogy számos iparágban a dolgozók várható életkora lényegesen alacsonyabb;

E.

mivel a szociális partnerek általánosan, és különösen az átlagosnál alacsonyabb várható életkorú dolgozókat foglalkoztató iparágakban, komoly felelősséggel tartoznak a munkavállalók ki- és beáramlására való tekintettel, és ők lehetnek egy hatékony életkortudatos személyzeti politika biztosítását elsődlegesen támogató felek;

F.	mivel a munkanélküliek alacsonyabb aránya miatt a munkanélküli segélyre fordított kiadások kb. a GDP 0,6 százalékpontjával csökkennek 2050-re, és ez a csökkenés igen szerény, és nem kompenzálja más ágazatokban a magasabb mértékű kiadásokat;

G.	mivel az Európai Unió a GDP 27,2 %-át fordítja szociális védelemre (2008), és ennek legnagyobb részét öregségi ellátásra és nyugdíjakra fordítják (46 %);

H.

mivel mind az állampolgárok, mind az állam számára a társadalombiztosítás megnevezés inkább vonatkozik egy társadalmi szerződésre, a jogok és kötelezettségek közötti kapcsolatra, mint a kiadás és a bevétel közti kapcsolatra, és ilyenként kezelendő; mivel azonban a társadalombiztosítás költségvetési jellege semmilyen körülmények között nem kérdőjelezhető meg;

I.

mivel az elöregedő népesség ténye várhatóan növekedéseket eredményez a közkiadásokban, amelynek nagy részét 2050-re a legtöbb tagállamban nyugdíjra, egészségbiztosításra és hosszú távú gondozásra fordítják, ha a jelenlegi politikákat megtartják, és a legnagyobb mértékű növekedésre 2020 és 2040 között lehet számítani;

J.	mivel a lisszaboni stratégia nők, fiatalok és idősek foglalkoztatása terén meghatározott célkitűzései, valamint a napközi gyermekgondozási szolgáltatások terén megfogalmazott barcelonai célkitűzések létfontosságúak a nyugdíjrendszerek életképessége szempontjából;

K.	mivel az ENSZ 2000-ben elfogadott millenniumi célkitűzései – különösen a 3. cél – feltételezi a nemek közötti egyenlőséget;

L.

mivel általában véve a nők karrierje kevésbé homogén és lassú fizetésemelkedés jellemzi, míg a férfiak karrierje folyamatos és fizetéseik gyorsabban emelkednek, ami különbségekhez vezet a nyugdíjjárulékok terén és a nők elszegényedésének fokozott kockázatát hordozza magában, ami ráadásul hosszú távú kockázatot jelent, hiszen magasabb a várható élettartamuk;

Általános kérdések

1.   sürgeti a tagállamokat, hogy a lisszaboni stratégia, valamint a szociális kockázatok és a társadalom- és nyugdíjbiztosítási rendszerek fenntarthatósága szükségességének, illetve az európai szociális modellek fenntartásának fényében, érjenek el fejlődést a szociális kiadások és a szociális aktivitás közötti egyensúly létrehozása terén, továbbá vonzzanak és tartsanak még több embert a minőségi, biztonságos és kötelező társadalombiztosítás által fedezett foglalkoztatásban, elősegítve ezzel a növekedést és munkahelyteremtést, valamint a jobb piaci átláthatóságon alapuló foglalkoztatáshoz való hozzáférést a szociális védelmi rendszerek (pl. a kedvezmények és támogatási mechanizmusok közötti nagyobb differenciáláson keresztüli) modernizálása, illetve a kutatás, fejlesztés és innováció támogatásán, valamint a mindenki számára elérhető élethosszig tartó tanulás kereteiben a jobb oktatási és képzési programokon keresztül a humántőkébe történő befektetések növelése érdekében;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a tagállamokban folyó társadalombiztosítási és nyugdíjreformokat, összehasonlítva a nők foglalkoztatási helyzetére gyakorolt aktuális hatásukat és összpontosítva a megvalósuló legjobb gyakorlatokra, különösen a fizetések és a szakmai és családi kötelességek összeegyeztetése tekintetében felmerülő nemi alapú megkülönböztetés csökkentése terén;

3.   hangsúlyozza, hogy a demográfiai változások miatt a gazdasági növekedés forrásai meg fognak változni, és a munkaerő termelékenységének fokozódása és a technológiai innováció válnak a gazdasági növekedés forrásaivá; elismeri, hogy a nagyobb mértékű termelékenység megőrzése érdekében elengedhetetlenné válnak a kutatás és a fejlesztés terén a nagyobb mértékű beruházások, amelyekkel összefüggésben fokozott elsőbbséget kell tulajdonítani a technológiai és társadalmi innovációk közötti szinergiának;

4.   hangsúlyozza a jelenlegi demográfiai, gazdasági és szociális tendenciákra és a generációk és társadalmak közötti konfliktusok megakadályozására tekintettel annak fontosságát, hogy új módszereket találjanak a költségek és a haszon elosztására egy kisebb, gazdaságilag aktív és egy nagyobb, gazdaságilag inaktív lakosság között; európai és nemzeti szinten célul kellene kitűzni a társadalombiztosítási rendszerek, illetve nyugdíjrendszerek életképessége és a szociális kockázatok közötti egyensúly fenntartását;

5.   emlékeztet azon meggyőződésére, hogy egy gazdaságilag életképes szociális védelmi rendszer előmozdítása érdekében az EU munkajogának meg kell erősítenie a határozatlan időre szóló munkaszerződéseket, mint a foglalkoztatás általános formáját, amelyek értelmében megfelelő szociális és egészségvédelem, továbbá az alapvető jogok tiszteletben tartása biztosítható; elismeri mindemellett, hogy az ettől eltérő foglalkoztatási formában dolgozók jogait is védeni kell, ideértve a méltóságteljes életet biztosító nyugdíjhoz való jogot;

6.   emlékeztet arra, hogy az európai szociális modellek alapja a generációk és társadalmi csoportok közötti szolidaritás elve, és arra, hogy azokat elsődlegesen a munkával kapcsolatos bevételekből finanszírozzák, azaz a munkavállalók és munkaadók hozzájárulásaiból és a munkára kivetett adóból; mindazonáltal rámutat, hogy a népesség elöregedése súlyos teherként fog az aktív munkaerő vállára nehezedni, és hogy a demográfiai változások megoldását politikai prioritásként kell kezelni; hangsúlyozza, hogy egyébként a demográfiai változások veszélyeztethetik a szolidaritást, következésképpen pedig az európai szociális modelleket; hangsúlyozza tehát a szolidaritás elve megerősítésének, illetve egy méltányos finanszírozás komoly jelentőségét;

7.   emlékeztet, hogy az EK-Szerződés 141. cikke értelmében intézkedéseket lehet elfogadni a fizetések közötti egyenlőség elérésére, valamint hogy a közösségi joggyakorlat a társadalombiztosítási járulékokat a fizetés részének tekinti;

8.   megjegyzi, hogy a demográfiai változások következtében a becslések szerint 2030-ra az aktívak és inaktívak aránya 2:1 lesz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki annak biztosítására szolgáló politikákat, hogy a gondozási kötelezettségeik miatt a munkaerőpiacról visszavonulni kényszerült gondozókat ne befolyásolja hátrányosan a nyugdíjbizonytalanság;

9.   emlékeztet arra, hogy az individualizációs tendenciák hozzájárulnak a második és harmadik pillér megerősítéséhez, anélkül hogy megkérdőjeleznék a társadalombiztosítási rendszerek első pillérét, ami révén az egyének, főleg a nők és más érzékeny csoportok nagyobb választási szabadsággal rendelkeznek, és így függetlenebbé válnak, illetve képesek lesznek megteremteni saját, kiegészítő nyugdíjjogosultságukat;

10.   felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el a szociális jogosultságok egyénre szabása által a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódra gyakorolt hatást érintő kutatásokat és az ezzel kapcsolatos munkát;

11.   úgy véli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségnek meg kell jelennie a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek reformjainak célkitűzései között, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy e tekintetben az egyenlőtlenségek alapvetően közvetett jellegűek, a munkaerőpiacon és a fizetési és karrierkilátások terén makacsul fennálló egyenlőtlenségekből és a családi és háztartási kötelezettségek egyenlőtlen elosztásából adódnak, ezért csak átfogóbb intézkedésekkel lehet javítani rajtuk;

12.   felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy tudatosítsák a (fiatal) felnőttek körében a nyugdíjalapok létrehozásának szükségességét;

Munkaerő

13.   úgy véli, hogy a csökkenő létszámú munkaerő a jelenlegi helyzet folytatódása esetén a ledolgozott munkaórák teljes számának csökkenését eredményezi; úgy ítéli meg, hogy e tendencia visszafordítása érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a munkanélküliség csökkentését és (a képzéssel és átképzéssel történő) munkaerő-felvétel fokozását célozzák az olyan, pl. fogyatékkal élő személyek, nők és időskorúak körében is, akik nagy munkaerő-potenciállal rendelkeznek; hangsúlyozza az önkéntes alapú rugalmas nyugdíjba vonulás lehetővé tételének, a munkamódszerek megváltoztatásának, illetve az új technológiák intelligens felhasználásának szükségességét; hangsúlyozza, hogy szükség van a segítő szolgálatok, valamint a gyermekek és családtagok gondozásához kapcsolódó szolgálatok javítására is az önkéntesen részmunkaidőben dolgozó személyek számának csökkentése érdekében;

14.   emlékeztet arra, hogy a magasabb foglalkoztatottsági arány nagymértékben függ minden társadalmi csoport, és így különösen a munkaerőpiacról kirekesztett csoportok aktivitása megőrzésének szükségességétől; hangsúlyozza éppen ezért, hogy harcolni kell a munkaerőpiaci diszkrimináció ellen, és jobb álláslehetőségeket kell ajánlani a munkaerő inaktív tagjainak; hangsúlyozza továbbá, hogy ésszerű támogatással meg kell könnyíteni a fogyatékkal élők, illetve a súlyos egészségügyi problémákkal küzdők munkavégzését, valamint biztosítani kell a fogyatékkal élők és a mentális betegségekben szenvedők számára a foglalkoztatáshoz való hozzáférést;

15.   e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy aktív politikákra van szükség a nők, a fiatalok és az idősek foglalkoztatása terén annak érdekében, hogy megfelelően kihasználják az emberi erőforrásokat és az üzleti vállalkozást, illetve hogy a nyugdíjjárulékok alapján biztosítani lehessen számukra a méltányos nyugdíjhoz való jogot;

16.   hangsúlyozza a törvényes nyugdíjkorhatár emelése nemzeti szintű megvitatásának szükségességét; úgy ítéli meg, hogy tekintet nélkül az egyes tagállamokban érvényben lévő nyugdíjkorhatárokra, a munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy önkéntes alapon maradjanak munkában addig, ameddig a körülmények engedik, egészen a számukra meghatározott korig, vagy tovább;

17.   felhívja a társadalmi partnereket, többek között a különböző ágazatokban szerzett tapasztalatok alapján, hogy ágazati alapú, testre szabott intézkedésekről folytassanak tárgyalásokat általában az idősödő munkavállalók kiáramlásával, és különösen egy életkortudatos személyzeti politika kialakításával kapcsolatban;

18.   felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre anyagi és szociális ösztönzőket az alkalmazottak arra való bátorítása érdekében, hogy önkéntesen folytassák a munkát a kötelező nyugdíjkorhatár elérése után is;

19.   felhívja a tagállamokat, hogy aktív politikát folytassanak a biztonságos munkakörülmények lehetőségei javításának terén annak érdekében, hogy bizonyos foglalkozási körökben csökkenjen a kockázat, valamint, hogy elkerülhető legyen a képzett munkavállalók nagy arányának korai nyugdíjazása;

20.   emlékeztet arra, hogy egy, különösen a potenciális munkaképes korú migránsokra irányuló és a magasan képzett jelentkezőknek gyors bevándorlást ígérő, proaktív gazdasági migrációs politika mellett szükség lesz a migránsok jobb munkaerő-piaci és általában társadalmi integrálására; hangsúlyozza, hogy a bevándorlás fokozására irányuló intenzívebb erőfeszítések eredménye a származási országban az agyelszívás jelensége lehet, ami kedvezőtlenül hathat ezen országok gazdasági és társadalmi fejlődésére, és az ellenőrizetlen bevándorlás újabb hullámait eredményezheti;

21.   elismeri, hogy a „szellemi erőforrások pazarlása” szintén gondokat okozhat a gazdaság egésze és az érintett egyének számára, abban az esetben, ha képzett migráns munkavállalókat alkalmaznak az alacsonyan képzett munkaerőt igénylő állásokban; hangsúlyozza, hogy a migráns munkavállalóknak részesülniük kell az általuk fizetett nyugdíjrendszerhez való hozzájárulásaikból;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a fogadó tagállamban dolgozó és lakhellyel rendelkező uniós állampolgár ne veszítse el az összes társadalombiztosítási jogait vagy azoknak egy részét;

23.   úgy véli, hogy a bevándorlásnak a lakosság elöregedésére gyakorolt hosszú távú hatása bizonytalan, mivel az a bevándorlási hullámok viselkedésétől, a családok újraegyesítésétől és a bevándorlók népszaporulatától függ. úgy véli, hogy a bevándorlók a társadalombiztosítási rendszer jobb egyensúlyát szolgálhatják, amennyiben jogszerűen foglalkoztatják őket, és így hozzájárulnak a rendszer finanszírozásához;

Nyugdíjak

24.   felhívja a figyelmet a munkaerőpiac veszélyeztetett csoportjai, különösen az olyan állásokban dolgozók elleni jelenlegi megkülönböztetésre, ahol nem kötelező a társadalombiztosítási hozzájárulás, amelynek eredménye az alacsonyabb foglalkoztatási ráta és az alacsonyabb bérek, és ilyen módon az említett csoportok számára kevesebb lehetőség a megfelelő nyugdíj kialakítására; hangsúlyozza, hogy egyenlő esélyeket kell teremteni mindenki számára, így biztosítva a magasabb foglalkoztatási arányt, az egyenlő béreket és megfelelő nyugdíjjogosultságot;

25.   elismeri annak tényét, hogy az állami nyugdíjrendszerek erősítik a szolidaritást, és hogy ezek a tagállamok felelősségébe tartoznak, valamint, hogy e rendszerek védelmét politikai prioritásként kellene kezelni; úgy véli, hogy az államilag finanszírozott nyugdíjrendszerek alternatíváinak, így pl. a kiegészítő rendszereknek a használata életképes alternatíva lehetne; rámutat, hogy a magánnyugdíj rendszerbe be lehetne vonni a munkáltatók, illetve egyéb kollektív szervezetek és egyesületek által fizetett, vagy egyéni megtakarításokon alapuló nyugdíjakat is; hangsúlyozza, hogy a magánnyugdíjak létezése megnövelné a magánnyugdíj alapok megfelelő szabályozásának, az ilyen jellegű nyugdíjak átvihetőségének, támogatásának és folyamatos modernizációjának (ideértve a rugalmasságot is) igényét; ennek keretében úgy véli, hogy számításba kell venni annak kockázatát, hogy amennyiben a jelenlegi közfinanszírozású rendszer helyébe lép a magánnyugdíj rendszer, akkor a nők elveszíthetik biztosítási jogosultságukat, ezt a kockázatot azonban csökkenteni lehet azáltal, hogy nyugdíjjogosultságok körébe bevonják a szülési szabadságot, a szülői szabadságot és a személyes okokból kivett szabadságot is;

26.   felszólítja a tagállamokat, hogy komolyan vegyék figyelembe azt, hogy újra kell tervezni a hagyományos, szisztematikus kockázatelemzésen és a tipikus, átlagos életút feltételezésén alapuló nyugdíjrendszereket, és a társadalombiztosítási rendszereket igazítsák a nyugdíjrendszerek reformjához, mivel a feltételezett átlagos életút gyorsan változik, és egyre gyakoribbak lesznek az úgynevezett „összeollózott életrajzok”; ez egy sokak, így különösen az érzékeny csoportok, és főleg a bevándorlók, az alacsony képzettségűek, az egyedülálló szülők és az egyéb gondozási feladatokat ellátók számára fokozódó kiszámíthatatlansággal járó új társadalmi kockázat kialakulásához vezethet, hangsúlyozza, hogy ennek következtében növekedhet a munkaerőpiacot idejekorán elhagyók, illetve az abban nem részt vevők száma; rámutat, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása a munkapiac rugalmasságának fokozása érdekében is szükségszerű;

27.   rámutat, hogy egy fenntartható nyugdíjrendszernek alkalmazkodnia kell a demográfiai és gazdasági kihívásokhoz, és hangsúlyozza, hogy – amennyiben a rendelkezésre állás széles körű – egy hárompilléres szerkezet kiegyensúlyozott megoldás lehet; javasolja, hogy a kötelező nyugdíjakat (első pillér) a kollektív finanszírozású foglalkoztatói nyugdíjrendszerek (második pillér) és a harmadik pillérhez tartozó, kiegészítő egyéni termékek támogassák; hangsúlyozza a nyugdíjrendszerekben rejlő értéket, amelyek egyesítik a szolidaritást és a gyakorta magas hozamot, amely a nagy mennyiségű, hosszú távú és megfontolt, de jövedelmező befektetési stratégiák eredménye; felkéri a Bizottságot, hogy vállalja az összeurópai nyugdíjtermékek szabályozása és felügyelete megfelelő és rugalmas keretének kidolgozását; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatói és a harmadik pilléres nyugdíjak belső piaca lehetővé tenné az egyének számára, hogy élvezzék az átvihető foglalkoztatói nyugdíjak előnyét, ösztönözné a versenyt és csökkentené a nyugdíjcélú megtakarítás költségét;

28.   megállapítja, hogy akár önként vállalva, akár a kulturális és társadalmi normák hatására, vagy a gyermek- és egyéb (hosszú távú) gondozási lehetőségek hiánya miatt elsősorban a nők látják el a gyermekek és idősek, illetve a beteg vagy fogyatékkal élő családtagok gondozását, következésképpen karrierútjukban több a törés; hangsúlyozza, hogy a nőket kárpótolni kell, és valós választási lehetőséget kell biztosítani számukra a gyermekvállalást illetően a gondozási kötelezettségekkel kapcsolatban, anélkül, hogy pénzügyi hátrányoktól, vagy karrierjükben bekövetkező visszaeséstől kellene tartaniuk; üdvözli a tagállamok azon lépéseit, amelyek e helyzet megelőzését és kompenzációját szolgálják, pl. a gyermek- és családgondozásra fordított idő törvényes nyugdíjrendszerbe történő felvételével;

29.   felhívja a tagállamokat, a szociális partnereket és a nőjogi szervezetek képviselőit, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a nyugdíjrendszerek terén végrehajtott reformok által a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt lehetséges vagy tényleges hatásokra, és álljanak készen kiigazító intézkedések megtételére ezen egyenlőség garantálása érdekében;

30.   kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok sürgősségi alapon hozzanak intézkedéseket, amelyek megtiltják a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekben alkalmazott közvetlen megkülönböztetést, köztük a befizetések és járulékok szintjének függővé tételét a nemen alapuló biztosítási statisztikai tényezőktől;

31.   emlékeztet az önálló vállalkozói tevékenységet folytatóknak segítséget nyújtó házastársak helyzetéről szóló 1997. február 21-i állásfoglalására (5), amelyben többek között kérte, hogy a segítséget nyújtó házastársak után is legyen kötelező az egyéni nyugdíjjárulék fizetése.

32.   emlékeztet a 2008. március 12-én elfogadott, az EU-ban élő nők helyzetéről szóló állásfoglalására (6), és ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy 2008 végéig terjessze elő az 1986. december 11-i, a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló 86/613/EGK irányelv (7) felülvizsgált változatát, amelyben javaslatot tesz egy független szociális és nyugdíj juttatásokat biztosító rendszerre a mezőgazdasági üzemekben tevékenységet végzők számára;

33.   emlékeztet a pénzügyi szolgáltatási politikáról (2005–2010) szóló 2007. július 11-i állásfoglalására (8) és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy átlátható és rugalmas társadalombiztosítási és nyugdíjpiac jöjjön létre az adózási korlátok és a nyugdíjjogosultságok egyik tagállamból a másikba történő átvitele előtt álló akadályok csökkentése révén; véleménye szerint a nyugdíjak belső piacának megteremtéséhez egy, a nyugdíjtermékeket szabályozó európai keret szükséges;

34.   sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 3-i, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41/EK irányelvét (9) annak érdekében, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek megfelelő, szilárd szolvenciarendszert biztosítson, amely a biztosítás és a foglalkoztatói nyugdíjak európai felügyeleti bizottsága tanácsaira valamint egy olyan részletes hatásvizsgálatra épül, amely az azonos feltételek biztosításának kérdéseit a számításból eredő különbségeken keresztül vizsgálja és amely hangsúlyozza a kötelezettségek mérésének előfeltételeit; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer alapjául szolgálhat az életbiztosításról a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. február 26-i módosított bizottsági javaslat (Szolvencia II) (COM(2008)0119) egyes aspektusainak a nyugdíjalapokra történő kiterjesztése, figyelembe véve ezen intézmények olyan sajátosságait, mint például az általuk működtetett nyugdíjrendszerek hosszú távú jellege, illetve a kockázatfedezet típusa vagy a nyugdíjalapok által vállalt garanciák; úgy véli, hogy egy ilyen sajátos szolvenciarendszer megerősítené a pénzügyi stabilitást és megakadályozná a szabályozói önkényesség alkalmazását;

35.   emlékeztet arra, hogy a Bíróság a határokon átnyúló nyugdíjjárulékokra vonatkozó adómentesség akadályaival szembeni határozatot hozott; hangsúlyozza, hogy az adókedvezmény biztosítja a legjobb ösztönzést a hosszú távú megtakarítások tekintetében, valamint hogy további harmonizációra lehet szükség a határokon átnyúló nyugdíjjárulékokkal kapcsolatos valamennyi akadály megszüntetéséhez;

36.   rámutat arra a jelenlegi tendenciára, amely a juttatás alapú nyugdíjrendszerekről a járulék alapú nyugdíjrendszerekre való áttérést mutatja, és aggasztja a tendencia kísérőjelenségeként tapasztalható munkaadói hozzájárulások gyors csökkenése; hangsúlyozza, hogy az egyének számára történő megfelelő szintjű nyugdíjbevételek biztosításához szükség van a jelenlegi nyugdíjrendszerekben a munkavállalók részvételének megerősítésére és hozzájárulási szintjük emelésére, és hangsúlyozza, hogy szükség van a folyamatos és megfelelő mértékű munkavállalói hozzájárulásokra, különösen a járulék alapú nyugdíjrendszerekben; aggódik amiatt, hogy a 19. nemzetközi számviteli standardok (IAS) munkavállalói juttatások szempontjából történő előirányzott felülvizsgálata a nyugdíjrendszerek jelentős változásait idézheti elő, így pl. az ún. „folyosó megközelítés” esetleges eltörlése esetében, ezért azokat gondosan meg kell vizsgálni, különös tekintettel az ellátáshoz kötött rendszerek vonzerejére kifejtett esetleges nemkívánatos hatásokra;

37.   megállapítja, hogy a fogyatékkal élő személyek számára megfelelő életkörülmények biztosítása és az „ellátások csapdájának” elkerülése érdekében kiegészítő juttatást szükséges nyújtani a fogyatékossággal együtt járó megemelkedett megélhetési költségek kompenzálásához, illetve azt koordinálni kell a nyugdíjrendszerekkel és a társadalmi integrációs politikákkal;

Pénzügyi fenntarthatóság

38.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok megőrizzék a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek megfelelő finanszírozási szintjét, hogy alternatív és szilárd adóalapokat találjanak a globalizáció miatti növekvő versennyel szemben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy csökkentsék a munkaerőre kivetett adóktól való függést a tagállami gazdaságok versenyképességének növelése érdekében, továbbá hogy több munkaösztönzőt biztosítsanak; elismeri egy inkább tőke alapú adóztatásra való átállás jelentette nehézségeket, mivel kicsi a tőkeadóalap, és a tőke igen mobilis; felveti, hogy az adózás új formáira és/vagy más alternatívákra történő áttérést a szociális kiadások fenntarthatóságnak javításaként lehetne tekinteni, amely hozzájárulna az alacsonyabb jövedelműek adóterheinek csökkentéséhez; fenntartja azon véleményét, miszerint a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulási befektetést jelentenek, mert eredményükképpen növekszik a termelékenység, és ez az egyik oka annak, hogy a magas szociális kiadásokkal rendelkező országok egyben a legversenyképesebbek is;

39.   hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a Stabilitási és Növekedési Paktum (SGP) közép- és hosszú távú célkitűzéseit kell a középpontba helyezniük, és fenntartható államháztartást kell biztosítaniuk az elöregedő népesség problémája által előidézett egyre növekvő nyomás kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a 2008. április 5-én Brdóban tartott gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsának találkozója megállapodott abban, hogy a szociális kiadások esetében a mennyiség helyett a teljesítményre és az eredményre kell helyezni a hangsúlyt; javasolja, hogy a Tanács mérlegelje az SGP továbbfejlesztését, például lehetővé téve, hogy a hosszabb távra orientált befektetéseket hosszabb időszak alatt számolják el;

40.   hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fenntartható módon kellene megtervezniük finanszírozási politikájukat az adók, valamint a tőkebevételek munkavállalók, fogyasztók, üzleti vállalkozások és generációk közötti igazságos elosztásán keresztül;

41.   úgy véli, hogy a szabályozásnak a foglalkoztatási nyugdíjrendszerek fizetőképességének és védelmének biztosítására kell irányulnia, többek között felvásárlás vagy a tulajdonosi körben vagy az irányításban bekövetkező más jelentős változás esetére;

42.   felhívja a tagállamokat, hogy az éves költségvetésükben szerepeltessenek a jövőbeli nyugdíjkifizetésekre vonatkozó tételt;

43.   hangsúlyozza a közös hozzájáruláson alapulóról a pénzpiaci alapokon nyugvó, biztosítási típusú nyugdíjrendszerekre történő szakaszosan megvalósuló átállás szükségességét,

Egészségügy és hosszú távú gondozás

44.   hangot ad azon meggyőződésének, hogy az egészségfejlesztési intézkedésekhez befektetésekre van szükség, amelyek hozzájárulhatnak a népesség öregedésével járó költségek csökkentéséhez, és javíthatják a közpénzügyek szilárdságát; ragaszkodik annak fontosságához, hogy megőrizzék az Európai Unió valamennyi egészségügyi rendszere mögött álló értékeket és elveket, mivel ezek egyetemes lefedettséget, finanszírozási szolidaritást, egyenlő hozzáférést és magas színvonalú egészségügyi ellátást biztosítanak, a szűkös erőforrások racionális fogyasztása iránti igényt nem sértve; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szubszidiaritás elvének megfelelő szervezése és nyújtása megteremti az egészségügyi ellátások mind minőségi, mind pénzügyi hatékonyságát;

45.   mivel az egészségügyi ellátás és a hosszú távú ápolás várhatóan költségesebb, úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk saját finanszírozásukat, és figyelembe kell venniük, hogy mivel a kisebb családok felé mutató tendencia és a nők fokozottabb munkaerő-piaci részvétele miatt kevesebb nem szakmai gondozás áll majd rendelkezésre, a hosszú távú gondozás növekedése a vártnál magasabb lehet;

46.   Rámutat, hogy a hangsúlyt a költséges vagy hosszú távú egészségügyi gondozást igénylő személyekre, a sajátos hozzáférési problémákkal érintett személyekre vagy személyek csoportjára, amilyenek az etnikai kisebbséghez tartozók illetve az alacsony jövedelműek, a krónikus betegségektől szenvedőkre, valamint a fizikai vagy mentális fogyatékossággal élő személyek rehabilitációja, társadalmi beilleszkedése és támogatása érdekében létrejött nyílt támogató struktúrákra kell helyezni az intézményesedés elkerülése és e személyeknek az önálló életben való segítése érdekében;

47.   megállapítja, hogy az egészségügyi ellátás közfinanszírozása a betegség személyes kockázatától függetlenül segít védelmet nyújtani a pénzügyi kockázat ellen, és így támogatja az egyenlőséget és szociális biztonságot, míg ezzel szemben a magán-hozzájárulási mechanizmusok korlátozott kockázatot jelentenek, illetve nem vonják össze a kockázatokat, a kifizetéseket pedig általában a betegség kockázatához és a fizetésképességhez kötik, míg ezzel párhuzamosan a demográfiai változásoktól függetlenül garantálják a fenntartható finanszírozást;

48.   elismeri a közfinanszírozás jelentőségét a szolidaritás céljának megvalósítása tekintetében, valamint, hogy a tagállamokban az egészségügyi rendszerek köz- illetve magánfinanszírozási szintje jelentősen eltér egymástól; javasolja, hogy a Bizottság végezzen vizsgálatot a szolidaritás célját megvalósító közfinanszírozás szintjének és/vagy körének meghatározása érdekében, mind a rendszer egésze, mind az egyes szolgáltatási területek tekintetében;

49.   elismeri az egészségügy finanszírozása terén a privatizáció és a piaci alapú megoldások növekvő népszerűségét különösen az új tagállamokban, mint a költségrobbanással, a hatékonyság hiányával és az ellátás minőségével kapcsolatos csodaszert; elismeri a bizonyítékok egyre szélesedő körét, miszerint az egészségbiztosítás funkcionális privatizációja, a nyereségvágy mint motiváció, és a pénzügyi közvetítők közötti verseny általában megdrágítja az egészségügyi ellátórendszerek adminisztrációját, miközben a költségek megfékezésével, a hatékonysággal és az ellátás minőségével kapcsolatos kedvező hatásuk kétséges; ezért azt javasolja az egybefizetős modellel rendelkező tagállamok számára, hogy őrizzék meg ezt a modellt;

50.   megállapítja, hogy az elsődlegesen a foglalkoztatás alapú társadalombiztosítási járulékokból finanszírozott egészségügyi rendszerek számára előnyös lehet az adóalap kiterjesztése a nem keresettel kapcsolatos jövedelmekre;

51.   megjegyzi, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének és a biztosítottnak az egészségbiztosítási rendszer szerinti szabad orvos- és intézményválasztási jogának fényében nem megengedhető a tagállamok számára, hogy elutasítsák állampolgáraik külföldön igénybe vett egészségügyi ellátási költségeinek visszatérítését, azonban a tagállamok megállapíthatják a visszatérítés felső határát, illetve nem kötelesek olyan kezelés költségeinek visszatérítésére, amelyet az állampolgár otthon nem kapott volna meg;

52.   felhívja a tagállamokat, hogy az egészségügyi rendszereik alapjainak jogi keretei újratervezésére irányuló reformpolitikák elfogadásakor kerüljék el a tisztán pénzügyi szempontú megközelítést;

53.   mélyen meg van győződve arról, hogy bármely reform kiindulópontjának a jelenlegi egészségügyi (finanszírozási) rendszer elemzésének kell lennie, a gyengeségek és a problémás területek azonosítása érdekében, a sikeres reformot elősegítő vagy megakadályozó kapcsolódó tényezők megértésével egyidejűleg; elvárja, hogy a tagállamok legyenek teljes mértékben tisztában az egészségügyi reformok várható hatásaival egészségügyi rendszereik működésére, kapacitására és hatékonyságára, valamint a nem kellően vagy nem megfelelően előkészített reformlépéseknek az egészségügyi szolgáltatások minőségére és elérhetőségére, illetve az állampolgárok egészségügyi állapotára, és így munkaképességükre gyakorolt hatásával;

54.   felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg az egészségügyi finanszírozási funkciók és politikák teljes spektrumát, ne pedig kizárólag a hozzájárulási mechanizmusra fordítsanak figyelmet; meg van győződve arról, hogy a munkavállalás alapú hozzájárulások szintjének, vagy a pácienseknek az egészségügyi szolgáltatásokhoz való saját költségtérítésének emelése rossz politika, amely katasztrofális következményekhez vezethet, mivel elfogadhatatlan módon korlátozza az alacsony jövedelemmel rendelkező állampolgárok hozzáférését az egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez.

55.   meggyőződése, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező állampolgárok hozzáférése a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokhoz egyértelműen prioritásnak tekintendő, továbbá, hogy ez szorosan összefügg a szolidaritás és egyenjogúság európai értékeivel, valamint, hogy ez előfeltétele a teljes foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni célkitűzés elérésének;

56.   felhívja a Bizottságot, hogy vegye számításba az uniós polgárok jogegyenlőségét a magas színvonalú ellátórendszerek tekintetében, és hogy építse be az állampolgárok pénzügyi alapú diszkriminációja ellen szükséges biztosítékokat az európai diszkrimináció ellenes jogszabályok revíziója során, vagy bármely olyan új jogi eszközbe, mely az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel foglalkozik;

57.   javasolja, hogy a tagállamok a kockázati poolok csökkentésével, illetve – ami még jobb – egységes nemzeti pool létrehozásával mozdítsák elő a hatékonyságot és egyenlőséget nemzeti egészségügyi rendszereikben, ami megkönnyíti az egészségügyi rendszerben a stratégiai irányválasztást és koordinációt;

*

* *

58.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak és a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  C-262/88 sz. ügy, EB [1990] I-1889.

(2)  HL C 175. E, 2008.7.10., 401. o.

(3)  HL C 282. E, 2008.11.6., 463. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0066.

(5)  HL C 85., 1997.3.17., 186. o.

(6)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0094.

(7)  HL L 359., 1986.12.19., 56. o.

(8)  HL C 175. E., 2008.7.10., 392. o.

(9)  HL L 235., 2003.9.23., 10. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/44

---

Az EU és az utasnyilvántartási adatok

P6_TA(2008)0561

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az utasnyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatról

(2010/C 16 E/08)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az európai uniós utasnyilvántartási adatállományról (PNR) szóló B6–0476/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdést és az utasnyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot (COM(2007)0654) követő, a 2008. október 21-én folytatott vita során tett bizottsági nyilatkozatra,

—	tekintettel a fenti javaslatról jelenleg a Tanácsban miniszteri és munkacsoporti szinten folytatott vitára,

—	tekintettel az Alapjogi Ügynökség, az európai adatvédelmi biztos, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport véleményére,

—	tekintettel az utasnyilvántartási adatállományra vonatkozóan az EU és az USA közötti (1), az EU és Kanada közötti (2), és az EU és Ausztrália közötti (3) megállapodásról szóló korábbi állásfoglalásaira (4),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az európai uniós intézmények és tagállamok által betartandó adatvédelmi elveket az emberi jogok európai egyezményének (ECHR) 8. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 7. és 52. cikke, az EK-szerződés 286. cikke, az egyének személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló 108. sz. európai tanácsi egyezmény (108 sz. egyezmény) 5. cikke, és másodlagos szinten a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (5) és a bűnügyekkel kapcsolatos rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározati javaslat fogalmazza meg;

B.	mivel minden új EU jogszabálynak eleget kell tennie az arányosság és a szubszidiaritás feltételeinek, amint azt az EK-Szerződés 5. cikke és annak 30. jegyzőkönyve megfogalmazza;

Az eljárási szempontokról

1.   elismeri, hogy szorosabb együttműködésre van szükség európai és nemzetközi szinten a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem terén; elismeri, hogy az adatgyűjtés és -feldolgozás értékes eszköz lehet bűnüldözési szempontból;

2.   úgy véli, hogy a bűnüldözési hatóságoknak meg kell kapniuk az összes olyan eszközt, amelyre feladataik megfelelő elvégzéséhez szükségük van, beleértve az adatokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza azonban, hogy mivel az ilyen intézkedések jelentős hatást gyakorolnak az uniós polgárok magánéletére, ezen intézkedések indokolásának a szükségesség, az arányosság és a kitűzött célok elérése szempontjából meggyőzően alaposnak kell lennie, és hangsúlyozza, hogy a magánélet és a jogi védelem hatékony biztosítékait kell életbe léptetni; úgy véli, hogy ez előfeltétele a szükséges politikai legitimáció megszerzésének egy olyan intézkedés tekintetében, amelyet a polgárok esetleg a magánéletükbe történő nem helyénvaló betolakodásnak tekinthetnek;

3.   sajnálja, hogy a bizottsági javaslat megfogalmazása és indokolása ennyire sok jogi bizonytalansághoz vezetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel (ECHR) és az Alapjogi Chartával való összeegyeztethetőség tekintetében, valamint a javaslat jogalapja tekintetében, amely kérdéseket vetett fel az Európai Parlamentnek a jogalkotási eljárásban betöltött megfelelő szerepével kapcsolatban; megjegyzi, hogy a javaslat jogbiztonságának hiányára vonatkozó ugyanezen aggodalmak:

—	kerülnek említésre az Alapjogi Ügynökség (FRA), az európai adatvédelmi biztos (EDPS), a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport véleményeiben;

—	arra kötelezik a Tanácsot, hogy az ezen a téren a jövőben várható EU kezdeményezés lehetséges alkalmazási körét és hatását alaposan vizsgálja felül, és vegyen fel a kezdeményezésbe jelentős mennyiségű kiegészítő információt, köztük a fent említett véleményeket;

4.   úgy ítéli meg, hogy ezen körülmények között a Parlamentnek a hivatalos konzultációs eljárás értelmében fenn kell tartania hivatalos véleményét, amíg megfelelően kezelik ez ezen állásfoglalásban felvetett aggodalmakat és biztosítják a minimálisan szükséges információkat;

5.   továbbra is komoly fenntartásai vannak az európai uniós PNR-rendszer létrehozására irányuló javaslat szükségessége és hozzáadott értéke, valamint a javaslatban szereplő biztosítékok tekintetében a Bizottság és a Tanács által eddig akár szóban, akár írásban adott magyarázatok és egyértelműsítések ellenére; ezenkívül megállapítja, hogy a Parlament, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport, az EDPS és az FRA által felvetett kérdések közül sokra nem válaszoltak megfelelő módon;

6.   osztja az FRA nézetét, mely szerint pusztán az, hogy kereskedelmi adatbázisok rendelkezésre állnak, nem indokolja a bűnüldözési célú felhasználásukat; ezenkívül ugyanezt vagy jobb eredményt lehetne elérni a különböző rendvédelmi hatóságok között a kölcsönös jogsegély javítása révén;

7.   felhívja a Tanácsot, hogy ha folytatni kívánja a Bizottság szövegének vizsgálatát, vegye figyelembe az ezen állásfoglalásban szereplő ajánlásokat, és megfelelően indokolja azon súlyos társadalmi szükséglet feltételeit, amelyek az ECHR 8. cikke szerint ezt az új uniós beavatkozást „szükségessé” tennék; úgy ítéli meg, hogy ezek a minimális feltételek az uniós PNR-rendszer bevezetéséhez; készen áll arra, hogy minden szinten hozzájáruljon ehhez a munkához, és részt vegyen e munkában;

8.   megismétli a PNR és más intézkedések – mint például a fuvarozóknak az utasokkal kapcsolatos adatok közlésére vonatkozó kötelezettségéről szóló, 2004. április 29-i 2004/82/EK tanácsi irányelv (6), a javasolt beléptető-kiléptető rendszer, az elektronikus utazásengedélyezési rendszer, a biometria útlevélben és vízumban történő alkalmazása, a Schengeni Információs Rendszer (SIS), a Vízuminformációs Rendszer (VIS), a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), és a nemzeti határvédelmi rendszerek – használata közötti kapcsolat egyértelművé tételére vonatkozó felhívását; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezen intézkedések némelyikének végrehajtása jelentős késedelmet szenved, és úgy ítéli meg, hogy a légiközlekedés biztonságának, a külső határok védelmének és a terrorizmus elleni küzdelemnek a szavatolására irányuló jelenlegi uniós és schengeni biztonsági együttműködési mechanizmusok és eszközök teljes és rendszeres értékelése elősegíthetné a javasolt európai uniós PNR-rendszer hozzáadott értékének meghatározását;

9.   emlékeztet arra, hogy a javaslat megfelelő jogalapjára vonatkozó vita még nem zárult le, és megerősíti, hogy az EU-Szerződés 47. cikke értelmében a rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében hozott jogalkotási intézkedéseket az első pillérhez tartozó összes szempontra vonatkozó – különösen a gazdasági szereplők kötelezettségeinek hatályát meghatározó – kísérő közösségi intézkedésekkel, amelyeket az Európai Parlament bevonásával együttdöntési eljárás keretében kell elfogadni, együtt kell meghozni (8);

10.   emlékeztet arra, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság a rossz jogalap miatt már kifogásolta az EU és az Egyesült Államok közötti PNR-megállapodást; ezért felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg, hogy melyik jogalap megfelelő;

11.   úgy ítéli meg, hogy az új jogszabály előterjesztésével kapcsolatban a nemzeti parlamenteket teljes mértékben be kell vonni a jogalkotási eljárásba, tekintettel a javaslat által mind a polgárokra, mind a tagállamok nemzeti jogrendjére gyakorolt hatásra;

12.   hangsúlyozza, hogy az európai uniós PNR-rendszer létrehozásáról szóló lehetséges jövőbeni jogszabálynak, mint az uniós rendőrségi együttműködés új keretének a végrehajtás, az alkalmazás, a hasznosság és a garanciasértések időszakos értékelésére vonatkozó rendelkezéseket kell tartalmaznia; úgy ítéli meg, hogy a nemzeti parlamenteket, az európai adatvédelmi biztost, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportot és az FRA-t fel kell kérni arra, hogy vegyenek részt mind a felülvizsgálatban, mind az értékelésben; ezért úgy véli, hogy az új jogszabálynak megszüntetési záradékot kell tartalmaznia;

13.   ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy minden tagállam felelősséggel tartozik az ilyen PNR-adatok gyűjtéséért és ezen adatok védelméért; hangsúlyozza, hogy az ilyen PNR-adatok továbbítása, más tagállamokkal történő cseréje vagy más tagállamoknak történő átadása során a garanciák kötelezőek; ezért úgy véli, hogy a tagállamok között kicserélt PNR-adatokhoz való hozzáférést szigorúan azokra a hatóságokra kell korlátozni, amelyek a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkoznak; úgy ítéli meg, hogy más bűnüldözési ügynökségeknek bírósági jóváhagyás függvényében lehet hozzáférést biztosítani;

Szubszidiaritás

14.   aggodalommal veszi tudomásul, hogy még nem mutatták ki megfelelően a közösségi fellépés szükségességét; ezzel kapcsolatban megkérdőjelezi a Bizottság azon állítását, mely szerint a javaslat kitűzött célja a nemzeti rendszerek harmonizációja, amikor is kevés tagállamnak van PNR-adatok bűnüldözési és egyéb célokra történő felhasználására irányuló rendszere, vagy ilyen rendszerre vonatkozó terve; ezért úgy ítéli meg, hogy a Bizottság javaslata nem a nemzeti rendszerek harmonizációjára irányul (mivel azok nem léteznek), hanem mindössze kötelezettséget teremt az összes tagállam számára, hogy hozzanak létre ilyen rendszert;

15.   megjegyzi, hogy a Bizottság egy „decentralizált” rendszert javasol, ami az európai hozzáadott értéket még megfoghatatlanabbá teszi;

Arányosság

16.   emlékeztet arra, hogy az ECHR 8. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke előírja, hogy a személyes adatok védelmére vonatkozó jogba történő ilyen súlyos beavatkozásnak törvényesnek és jogszabályok által előírt súlyos társadalmi szükségletek által indokoltnak, valamint a kitűzött céllal – amelynek egy demokratikus társadalomban szükségesnek és törvényesnek kell lennie – arányosnak kell lennie; ezzel kapcsolatban helyteleníti, hogy a tervezett rendőrségi együttműködési intézkedés célját nem korlátozzák olyan kérdésekre, mint például a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

17.   aggodalmát fejezi ki, hogy a javaslat alapjában véve a bűnüldözési hatóságoknak indokolás nélküli hozzáférést biztosít minden adathoz; rámutat, hogy a Bizottság nem bizonyította az új bűnüldözési hatáskörök szükségességét, sem pedig azt, hogy e célt nem lehetne szűkebb körű intézkedések révén elérni; helytelennek tartja, hogy nincs információ arra vonatkozóan, hogy a létező bűnüldözési hatáskörök mennyiben maradnak el a szükségestől, illetve hol és mikor fordult elő, hogy a hatóságok bizonyíthatóan nem rendelkeztek a kitűzött célok eléréséhez szükséges hatáskörökkel; kéri, hogy az említett létező intézkedések felülvizsgálata még az előtt történjen meg, hogy továbbfejlesztenének egy uniós PNR rendszert;

18.   tudomásul veszi a Bizottság állítását, mely szerint „az EU képes elvégezni a PNR-adatok értékelemzését és felmérni azok bűnüldözési célú hasznosítási lehetőségeit”, azonban hangsúlyozza, hogy manapság nincs bizonyíték ennek alátámasztására;

—	minden e tekintetben az Egyesült Államok által nyújtott információ ellenőrizhetetlen és az Egyesült Államok soha sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy az utasnyilvántartási adatállomány tömeges és rendszeres felhasználása szükséges a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben;

—	az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utasnyilvántartási adatállományról szóló megállapodásról csak egy közös felülvizsgálat készült, és az is csak a végrehajtást értékelte, nem az eredményeket;

—

az Egyesült Királyság rendszerének a PNR-adatok használata szempontjából elvégzett értékelésének előzetes következtetései a terrorizmus elleni küzdelemtől eltérő bűnüldözési célokat említenek, amelyek nem tartoznak a bizottsági javaslat hatálya alá, és említi a PNR-adatok eseti elbírálás alapján, megfelelő okból, meghatalmazással történő felhasználását folyamatban lévő nyomozások esetében; eddig nem szolgáltak bizonyítékkal a PNR-adatok terrorizmus megelőzését szolgáló tömeges gyűjtésének és felhasználásának hasznosságára vonatkozóan;

A célok korlátozása

19.   hangsúlyozza, hogy a célok korlátozásának elve az adatvédelem alapvető elvei közé tartozik; hangsúlyozza különösen, hogy a 108-as egyezmény szerint a személyes adatok „tárolása csak meghatározott és törvényes célból történhet, és felhasználásuk nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon” (az 5. cikk b) pontja); megállapítja továbbá, hogy az említett elvtől való eltérés csak abban az esetben engedhető meg, amennyiben azt törvény írja elő és egy demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek minősül, többek között „a bűncselekmények visszaszorítása” érdekében (9. cikk); megállapítja, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata világossá tette, hogy az ECHR egyezmény 8. cikkének (2) bekezdése értelmében ezeknek az eltéréseknek arányosnak, pontosnak és előreláthatónak kell lenniük;

20.   sajnálatát fejezi ki a pontos célkorlátozás hiánya miatt, amely a korlátozó intézkedések megállapításának alapvető biztosítéka, valamint úgy véli, hogy az ilyen jellegű védelem a titkos megfigyelő intézkedések vonatkozásában még fontosabb, tekintve az ilyen körülmények között felmerülő önkényesség megnövekedett kockázatát; úgy ítéli meg, hogy mivel a célok és a meghatározások nem pontosak és igen tágan értelmezhetők, szigorúan körül kell határolni azokat annak érdekében, hogy az EU PNR-rendszere kiállja a jogorvoslati kérelmek próbáját;

21.   ismételten kijelenti, hogy a PNR-adatok nagyon hasznosak lehetnek alátámasztó, kiegészítő bizonyítékként terrorizmussal vádolt ismert gyanúsítottak és tettestársak ellen folytatott konkrét nyomozások esetében; hangsúlyozza azonban, hogy nem bizonyítható, hogy a PNR-adatok alkalmasak lennének arra, hogy tömeges automatizált keresések és kockázati kritériumokra vagy mintákra alapozott elemzések segítségével (vagyis profilmeghatározással vagy adatbányászattal) potenciális terroristákat találjanak (9);

22.   hangsúlyozza továbbá, hogy az EU adatvédelmi szabályok korlátozzák a személyes adatokon alapuló profilmeghatározás alkalmazását (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke és az ECHR egyezmény); egyetért ezért az FRA véleményével, amely szerint a PNR-adatokra alapozott profilmeghatározásra csak a hírszerzés vezetésével, egyedi esetekben és tényszerű paraméterek alapján kerülhet sor;

23.   ismételten hangot ad a PNR-adatok profilmeghatározás és kockázatértékelési paraméterek meghatározása érdekében történő válogatás nélküli alkalmazását lehetővé tevő intézkedések kapcsán felmerülő aggályainak; emlékeztet rá, hogy az etnikai hovatartozásra, nemzetiségre, vallásra, szexuális irányultságra, nemre, korra vagy egészségi állapotra támaszkodó profilmeghatározást kimondottan tiltani kellene, mivel nem egyeztethetők össze a diszkrimináció tilalmát kimondó Szerződésekkel és az Alapjogi Chartával;

24.   emlékeztet rá, hogy a javaslat hatáskörének kiterjesztése esetén a Bizottságnak és a Tanácsnak minden egyes célkitűzésre vonatkozóan részletesen tisztáznia kell, hogy milyen módon kerül felhasználásra az utasnyilvántartási adatállomány, illetve hogy a létező bűnüldözési hatáskörök mennyiben maradnak el a szükségestől; úgy véli, minden egyes célkitűzés tekintetében meg kell határozni a jogalapot;

A személyes adatok védelme

25.   hangsúlyozza, hogy egy megfelelő adatvédelmi keretrendszer harmadik pillérben történő elfogadása elengedhetetlen előfeltétele bárminemű, az utasnyilvántartási adatállományra vonatkozó uniós rendszernek, ugyanúgy, mint az első és harmadik pillérbeli uniós adatvédelmi keretrendszer rendelkezései alá nem tartozó PNR-adatok továbbítására és használatára vonatkozó külön szabályok; hangsúlyozza, hogy világossá kell tenni, milyen adatvédelmi szabályok vonatkoznak az utasinformációkkal foglalkozó hatóságokra (PIU-kra), illetve biztosítani kell a PNR-adatokkal kapcsolatos valamennyi lekérés, továbbítás és felhasználás nyomon követhetőségét;

26.   hangsúlyozza, hogy a bizalmas adatokat csak eseti alapon, szabályos nyomozás vagy eljárás keretében, felhatalmazással lehet felhasználni; tudomásul veszi a légitársaságok azon aggályát, hogy a bizalmas adatok nem különíthetők el az általános jellegű megjegyzésektől; ezért kéri, hogy szigorú feltételeket szabjanak az ilyen adatok PIU-k általi feldolgozása esetére, ahogyan azt az FRA véleménye is szorgalmazza;

A végrehajtás részletei

27.   hangsúlyozza, hogy a tárolási időszak kapcsán a Bizottság nem tudja megindokolni a javasolt adattárolási időszakot; úgy véli azonban, hogy a kockázati mutatók kifejlesztése, valamint az utazási és magatartási minták meghatározása céljából azonban az anonim adatok is elegendők; úgy véli továbbá, hogy ha kiterjesztik az utasnyilvántartási adatállomány hatókörét, minden egyes célkitűzés tekintetében indokolni kell a tárolási időtartamot;

28.   ismételten kijelenti, hogy adattovábbításra csakis a „PUSH” módszert kellene alkalmazni, valamint hogy a harmadik országoknak az EU foglalási rendszerekben nem szabadna közvetlen hozzáférést kapniuk a PNR-adatokhoz;

29.   üdvözli, hogy a PNR-adatokhoz való hozzáférés tekintetében a javaslat kimondja, hogy a PNR adatokhoz hozzáféréssel rendelkező valamennyi szervet egy teljes körű listának kell tartalmaznia;

30.   hangsúlyozza a harmadik országokba történő adattovábbítás tekintetében, hogy az adatokat nem szabad harmadik országokhoz továbbítani, kivéve ha biztosított a megfelelő szintű védelem (amint azt a 95/46/EK (22) irányelv, valamint az Europolt és az Eurojust-ot létrehozó jogi eszköz megállapította) vagy ha az érintett harmadik ország megfelelő biztosítékokat nyújt (a 108-as sz. egyezménynek megfelelően), hangsúlyozza továbbá, hogy a továbbítás eseti alapon történik;

31.   megismétli, hogy az utasokat teljes körűen és közérthető módon tájékoztatni kell a rendszer részleteiről és a jogaikról, valamint hogy a tagállamok hatóságai felelősek e tájékoztatásért; javasolja, hogy az „elutasított beszállással” kapcsolatosan a reptereken adott tájékoztatás példáját használják fel; alapvető fontosságúnak tartja az utasok hozzáférési, helyesbítési és fellebbezési jogának meghatározását;

32.   kéri, hogy részletes és harmonizált szabályokat állapítsanak meg a PNR-adatok biztonsága vonatkozásában, az informatikai megoldások, valamint az engedélyezés és a hozzáférési szabályok tekintetében egyaránt;

Következmények a szállítók számára

33.   megállapítja, hogy a légitársaságok kereskedelmi céllal gyűjtenek PNR-adatokat, amelyek esetében nem mindig töltik ki módszeresen az összes PNR-mezőt; ragaszkodik hozzá, hogy a légitársaságoktól ne követeljék meg a kereskedelmi céljaikhoz szükséges adatokon felüli további adatok gyűjtését; úgy véli, hogy a légitársaságokat nem szabad felelőssé tenni annak ellenőrzéséért, hogy a nyilvántartások teljes körűek és pontosak-e, és nem szabad szankciókat alkalmazni a hiányos vagy pontatlan adatok esetén; kéri továbbá, hogy készüljön pontos becslés egy uniós PNR-rendszer költségeiről; úgy véli, minden további költséget az igénylő feleknek kell viselniük;

Közvetítők/az utasinformációkkal foglalkozó hatóságok (PIU-k)

34.   kéri a PIU-k szerepének és jogkörének pontos meghatározását, különös tekintettel az átláthatóságra és a demokratikus elszámoltathatóságra annak érdekében, hogy megfelelő adatvédelmi szabályok vonatkozzanak rájuk; kéri továbbá, hogy a PIU-k szerepe korlátozódjon az illetékes hatóságok számára történő adattovábbításra annak biztosítása érdekében, hogy a kockázatértékeléseket csak az illetékes hatóságok, és csak valamely vizsgálat keretében végezhessék el; kéri az utasinformációkkal foglalkozó hatóságok által végzett kockázatelemzést szabályozó jogszabály pontosítását, és az adatvédelmi hatóságok felelősségének kimondását az olyan esetekben, amikor a tagállamok együttműködnek és utasinformációkkal foglalkozó közös hatóságot hoznak létre;

*

* *

35.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az európai adatvédelmi biztosnak, az Alapjogi Ügynökségnek, a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoportnak, valamint a rendőrségi és igazságügyi munkacsoportnak.

---

(1)  HL L 204., 2007.8.4., 18. o.

(2)  HL L 82., 2006.3.21., 15. o.

(3)  HL L 213., 2008.8.8., 49. o.

(4)  HL C 61. E, 2004.3.10., 381. o.; HL C 81. E, 2004.3.31., 105. o.; HL C 103. E, 2004.4.29., 665. o.; HL C 157. E, 2006.7.6., 464. o.; HL C 305. E, 2006.12.14., 250. o.; HL C 287. E, 2007.11.29., 349. o.; HL C 175. E, 2008.7.10., 564. o.; Elfogadott szövegek, 2008.10.22., P6_TA(2008)0512.

(5)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(6)  HL L 261., 2004.8.6., 24. o.

(7)  HL L 355., 2002.12.30., 1. o.

(8)  Lásd különösen a Tanács Jogi Szolgálatának e tárgyban megfogalmazott véleményét és a főtanácsnok által 2008. október 14-én az adatmegőrzésről szóló 2006/24/EK irányelvre vonatkozóan az Írország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-301/06 sz. ügyben megfogalmazott véleményt.

(9)  CRS-jelentés az Egyesült Államok Kongresszusa számára: Data Mining and Homeland Security: An Overview by Jeffrey Seifert; Effective Counter-terrorism and the Limited Role of Predicative Data Mining by CATO Institute; Protecting Individual Privacy in the Struggle Against Terrorists: A Framework for Program Assessment; No dream ticket to security by Frank Kuipers, Clingendael Institute, 2008. augusztus.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/49

---

A tagállamok kifizetéseihez nyújtott pénzügyi támogatás

P6_TA(2008)0562

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról

(2010/C 16 E/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló 332/2002/EK rendeletet módosító 2008. október 31-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0717),

—	tekintettel a Magyarországnak nyújtandó kölcsönös segítségről szóló 2008. október 31-i tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra, valamint a Magyarországnak nyújtandó középtávú közösségi pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0716),

—

tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról szóló, 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendeletre (1), valamint a tagállamok fizetési mérlegének középtávú pénzügyi támogatását biztosító egységes rendszerről szóló 2001. szeptember 6-i parlamenti állásfoglalásra (2);

—	tekintettel az EK-Szerződés 100. és 119. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a Bizottság javasolja, hogy a Szerződés 119. cikke alapján, egy IMF-megállapodáshoz kapcsolódóan nyújtsanak Magyarországnak legfeljebb 6 500 000 000 eurós középtávú pénzügyi támogatást;

B.	mivel a minden tagállamra vonatkozó középtávú pénzügyi támogatás terén előnyösebb az átfogó szemlélet;

C.	mivel figyelembe kell venni a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válság hatásait;

D.	mivel azon tagállamok gazdaságai, amelyek a közelmúltban váltak az Európai Unió tagjává, nem részesülnek a saját tartalékvaluta előnyeiből;

E.	mivel ezen tagállamok devizáit nemrégiben erős spekulatív ügyletek érintették, és mivel a jelenlegi külső egyensúlyhiány nagyságát elsősorban a nem kormányzati jellegű hitelek erős elterjedése okozta;

F.	mivel olyan politikára van szükség, amely kezeli ezen tagállamok sajátos gazdasági problémáit, melyek hátterében a globális pénzügyi válság és az Európában egyre terjedő recesszió áll;

G.	mivel az egyensúly nagy hiányának kezelésére és a pénzügyi instabilitás megelőzésére jutó költségvetés-politikai mozgástér meglehetősen korlátozott lehet az Európa Unióban teret nyerő gazdasági recesszió körülményei között;

1.   úgy véli, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy a fizetési mérleghiányuk folytán felmerülő lehetséges középtávú pénzügyi támogatást a Közösségen belül próbálják keresni, mielőtt nemzetközi segítségért folyamodnak;

2.   úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet is az euró jelentőségét támasztja alá az euróövezet tagállamainak védelme vonatkozásában, és felhívja az euróöveteen kívüli tagállamokat, hogy amint eleget tesznek a maastrichti kritériumoknak, csatlakozzanak hozzá;

3.   felhívja a Bizottságot annak részletes elemzésére, hogy hogyan befolyásolták Magyarország fizetési mérlegét az egyes bankok azon intézkedései, hogy miután más tagállamok mentési tervet fogadtak el, Magyarországról kivonták vagyonukat;

4.   felkéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki a legutóbb csatlakozott tagállamok devizái elleni spekulatív ügyleteket (short-ügyletek), és azt, hogy miként lehetne megelőzni a pénznemeik, illetve a helyi banki rendszerek iránti bizalom drasztikus meggyengülését;

5.   felkéri a Bizottságot, hogy ezen elemzések eredményeiről tájékoztassa a Larosière-csoportot és a Parlament illetékes bizottságát;

6.   elismeri, hogy szükség van a 332/2002/EK rendeletben megállapított, a tagállamoknak nyújtható hitelküszöb összegének jelentős emelésére, mivel elfogadása óta az euróövezeten kívüli tagállamok száma jelentősen nőtt; hangsúlyozza, hogy egy ilyen emelés növelné a Közösség rugalmasságát a további középtávú pénzügyi segítség iránti kérelmek vonatkozásában is, mint például a jelenlegi globális pénzügyi válság keretén belül;

7.   megjegyzi, hogy a hitelküszöb emelésének nem lenne költségvetési hatása, mivel a kölcsönt a Bizottság venné fel a pénzügyi piacokon, és a kedvezményezett tagállamoknak kellene azt visszafizetniük; hangsúlyozza, hogy az egyetlen költségvetési hatás abban az esetben merülne fel, ha a tagállam nem tesz eleget hiteltörlesztési kötelezettségének;

8.   emlékeztet arra, hogy Magyarország jelenlegi pénzügyi nehézségeit megelőzően a 332/2002/EK rendeletet nem alkalmazták 2002-es elfogadása óta, és előzményét, a 119. cikk által előírt mechanizmust végrehajtó 1969/88/EGK rendeletet (3) kétszer alkalmazták, egyszer 1991-ben Görögország, egyszer pedig 1993-ban Olaszország esetében, és Görögország is és Olaszország is teljes mértékben tiszteletben tartotta a Bizottság felé tett kötelezettségét;

9.   emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság jelentése alapján, a Parlamenttel való tanácskozást és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleménynyilvánítását követően a Tanács kétévente vizsgálja meg, hogy a mechanizmus megfelel-e még azoknak az igényeknek, amelyek annak létrehozásához vezettek; felteszi a kérdést, hogy készültek-e a 332/2002/EK rendelet elfogadása óta ilyen jelentések;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Eurogroup-nak, valamint a tagállamok kormányainak.

---

(1)  HL L 53., 2002.2.23., 1. o.

(2)  HL C 72. E, 2002.3.21., 312. o.

(3)  HL L 178., 1988.7.8., 1. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/51

---

Az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válasza

P6_TA(2008)0563

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról

(2010/C 16 E/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről szóló 2008. november 11-i következtetéseire,

—	tekintettel a „Kongói Demokratikus Köztársaságról: összecsapások a keleti határvidéken” című, 2008. október 23-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Észak-Kivuról szóló 2008. február 21-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására (3) és az emberi jogok Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elkövetett megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és különösen annak keleti részén kialakult helyzetről, és annak a régióra való hatásáról szóló, 2007. november 22-i állásfoglalásra,

—

tekintettel a Bizottság „Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról” című, 2007. október 25-i közleményére (COM(2007)0643) és az ahhoz csatolt bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1417),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló 138–140. bekezdésére,

—	tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) csúcstalálkozó következtetéseire, amelyek szerint „szükség esetén” az SADC kész békefenntartó csapatokat küldeni Észak-Kivuba,

—	tekintettel a Tanácsnak a KDK keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2008. október 10-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság 2008-as Észak-Kivuban tett látogatásáról szóló jelentésére,

—	tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzusra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a KDK hadserege, a Mai Mai milícia, a volt kormánykatona, Laurent Nkunda tábornok lázadó csapatai (a Népvédelem Nemzeti Kongresszusa (CNDP), a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) harcosai és az ugandai „az Úr Ellenállási Hadserege” közötti harcok óriási megpróbáltatásoknak teszik ki a civil lakosságot a KDK keleti térségében;

B.

mivel Olusegun Obasanjo volt nigériai elnök, ENSZ-megbízott 2008. november 16-án találkozott a lázadók vezérével, Laurent Nkundával, és megegyezett abban, hogy háromoldalú bizottságot állítanak fel a hadsereg és a lázadók közötti tűzszünet figyelemmel kísérése érdekében, és mivel sürgős szükség mutatkozik arra, hogy ezt az érintett országok partnerei mögött álló erők a helyzet megoldása érdekében támogassák;

C.

mivel regionális és európai közvetítők bevonásával folynak a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések annak megakadályozására, hogy az észak-kivui harcok ne torkolljanak a hat szomszédos államot is érintő 1998–2003 között zajlott kongói háború megismétlődésébe; mivel 2008. november 7-én Nairobiban megrendezésre került a KDK keleti részén kialakult válsághelyzettel foglalkozó regionális csúcstalálkozó;

D.	mivel az erőszak kezdete óta emberek millióit ölték meg vagy telepítették ki és mivel a becslések szerint a harcok fokozódása óta 2008 augusztusában Laurent Nkunda tábornok mintegy 250 000 embert telepített ki a KDK-ban, humanitárius katasztrófát okozva ezzel az ország keleti részén;

E.

mivel, annak ellenére, hogy az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően mandátuma felhatalmazza arra, hogy minden lehetséges eszközt felhasználjon az erőalkalmazás megakadályozására és a polgári lakosság védelmére, a MONUC (az ENSZ KDK-ás missziója): — nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a polgári lakosság védelmére és arra, hogy lefegyverezze és hazatelepítse a KDK területen jelenlévő hutu harcosokat Ruandából a KDK keleti részén a harcok közelmúltbéli elharapózása óta, — arra kényszerült, hogy Indiától és Pakisztántól várjon engedélyre az indiai és pakisztáni katonák harcba indítására, ellentétben azzal, amire mandátuma felhatalmazza, azaz, amiért a MONUC-ot a KDK-ba helyezték, — nem avatkozott közbe a 2008. november 5-én, 200 ember halálával végződött mészárlásba Kiwandjában, annak ellenére, hogy ott található egyik katonai bázisa;

F.	mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2008. november 11-én újra tárgyalt a KDK keleti részén kialakult helyzetről, anélkül hogy a MONUC kérésének megfelelően jóváhagyta volna a MONUC további 3 000 főnyi haderővel történő megerősítését;

G.	mivel a MONUC-nak a KDK területén lévő 17 000 katonájából mindössze 6 000 állomásozik Észak-Kivuban;

H.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai – köztük Belgium, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – megtagadták, hogy további eszközöket bocsássanak a MONUC rendelkezésére feladatának teljesítéséhez; mivel az Európai Unió Tanácsa megerősített együttműködést szorgalmaz az EU, tagállamai és a MONUC között;

I.

mivel Louis Michel európai biztos kezdeményezését követően Nairobiban sor került egy csúcstalálkozóra, amelynek során a KDK elnöke Joseph Kabila és Ruanda elnöke Paul Kagame megállapodtak abban, hogy a béke és a fenntartható politikai stabilitás érdekében azonnal végrehajtják a múltban kötött megállapodásokat;

J.	mivel ennek ellenére a tárgyalást követően nem jött létre azonnali fegyverszünet a KDK keleti részén és az erőszakos harcok folytatódtak a konfliktusban részt vevő felek között, amely igen komolyan érintette a polgári lakosságot;

K.	mivel a MONUC világosan megállapítottam hogy Laurent Nkunda katonái Ruandától kapnak támogatást, és az ENSZ főtitkára, Ban Ki-mun felszólította az afrikai vezetőket, hogy mérjék fel, hogy „mekkora, Afrika és a világ iránti történelmi felelősség nehezedik a vállukra ebben a kritikus percben”;

L.

mivel a humanitárius szervezetek jelenleg 200 000 menekültet látnak el a Goma városa körül létrehozott táborokban, és becsléseik szerint akár az 1 milliót is elérheti azoknak a száma, akik a bozótosban szóródtak szét, hogy elkerüljék az erőszakot, mivel menekülttáborokban a helyzet napról napra romlik és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa hangot adott a menekülttáborok lehetséges militarizációja miatti félelmének;

M.	mivel a konfliktus kiélesedése óta jelentősen fokozódott a KDK déli részén a gyermekkatonák toborzása;

N.	mivel látszólag mind KDK csapatok, mind pedig az FDLR harcosai részt vesznek a KDK keleti részén található ásványok kiaknázásában és kereskedelmében;

O.	mivel az ország keleti részén eluralkodott válság megoldására irányuló tervet a KDK parlament képviselői dolgozták ki, a konfliktusban részt vevő közötti katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében történő általános mozgósításra szólítva fel;

P.	mivel Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei, Bernard Kouchner és David Miliband, a MONUC megerősítését javasolták európai haderő Észak-Kivuba indítása helyett, ugyanakkor azonban megerősítették, hogy szükség esetén mégsem kizárt az európai csapatok küldése;

Q.	mivel a kolera, a kanyaró és a szamárköhögés folyamatos terjedésével a járványügyi helyzet egyre súlyosbodik Észak-Kivuban, tekintettel arra, hogy jelentős számú lakosság hagyja el lakóhelyét és kerül elhelyezésre átmeneti szállásokon;

1.   súlyos aggodalmának ad hangot az összecsapások számának Észak-Kivuban történt emelkedése és amiatt, hogy ez milyen, különösen humanitárius természetű következményekkel jár a KDK keleti részének és egészének lakossága számára, különösen a CNDP közelmúltbéli támadásait követően, amelyek következtében nagyon sokan kényszerültek Észak-Kivu elhagyására, illetve veszítették életüket;

2.   mélységes felháborodásának ad hangot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban évek óta folyó mészárlások, emberiség elleni bűntettek, valamint a lányok és asszonyok elleni nemi erőszak miatt, és arra hívja fel az illetékes helyi és nemzetközi hatóságokat, hogy az elkövetőket következetesen vonják felelősségre; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen hozzon meg minden olyan intézkedést, amellyel hathatósan meg lehet akadályozni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban élő polgári lakosság elleni további támadásokat;

3.   üdvözli a Bizottság és a tagállamok döntését, miszerint növelik a válság által érintett polgári lakosság számára nyújtott humanitárius segélyeket; kiemeli, mekkora nehézségekbe ütköznek a különböző humanitárius szervezetek a humanitárius segítségnyújtás során az észak-kivui biztonsági helyzet következtében; felszólítja valamennyi érdekelt felet, hogy biztosítsák a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjának elérését és a humanitárius szervezetek munkatársainak biztonságát a humanitárius tér tiszteletben tartása érdekében; hogy a katonai eszközöket és kapacitásokat csak nagyon kevés esetben, végső megoldásként használják fel a humanitárius segítségnyújtási műveletek támogatására;

4.   megismétli azt a szilárd hitét, hogy az amani és nairobi folyamat még mindig a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet hosszú távú stabilizálásának megfelelő kerete;

5.   sürgeti Laurent Nkundát, hogy tartsa tiszteletben saját kijelentését, amely értelmében támogatja a békefolyamatot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, és amelyet akkor tett, miután megbeszélést folytatott az ENSZ főtitkárának különmegbízottjával és a Nigériai Köztársaság korábbi elnökével, Olesegun Obasanjóval; ebben a tekintetben felhívja a CNDP-t, hogy késedelem nélkül csatlakozzon újra az amani békefolyamathoz; megerősíti a válság politikai megoldását kereső KDK hatóságok számára nyújtott támogatását; üdvözli a KDK parlamenti képviselők által előterjesztett azon tervet, amely általános mozgósítást kér a katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében;

6.   úgy véli, hogy nemzetközi konferenciát kell összehívni a Nagy-tavak régióval kapcsolatban annak érdekében, hogy életképes politikai megoldást találjanak a konfliktus megoldására, és hogy előmozdítsák a regionális gazdaság jobb integrációját, amely a régió összes országa számára előnyös lesz;

7.   hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a külföldi fegyveres csoportok, különösen az FDLR tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság és a térség egyéb országainak kormányait, hogy e célból tegyék meg a szükséges lépéseket; üdvözli a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között létrejött megállapodást, amelyet a két ország külügyminiszterei jelentettek be, és amely lehetővé teszi ruandai hírszerző csoportok számára, hogy bejussanak a Kongói Demokratikus Köztársaság területére és együttműködjenek a KDK hadsereggel az FDLR régióban való jelenlétének felszámolására érdekében;

8.   felhívja az Afrikai Uniót, az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a jelentős nemzetközi szereplőket, köztük az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és Kínát, hogy gyakoroljanak nyomást az összes félre a békefolyamat előmozdítására annak érdekében, hogy megoldás születhessen az ásványkincsek ellenőrzésének problémájára, valamint hogy teljes körű békemegállapodás, ne pedig csak tűzszüneti megállapodás jöjjön létre, illetve felhívja ezeket a szereplőket, hogy gyakoroljanak nyomást Ruandára és Ugandára, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy véget vetnek Nkunda csapatai területükön való szabad mozgásának és működésének;

9.   sürgeti az összes érintett felet, hogy állítsák vissza a jogállamiságot és ne engedjék meg, hogy büntetlenül maradjanak különösen a nőket és leányokat tömegesen megerőszakoló, valamint a gyermekkatonákat toborzó elemek;

10.   felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy Ruandával és a MONUC-kal együttműködésben dolgozzon ki tervet a Ruanda Felszabadításáért Küzdő Demokratikus Erők (az FDLR) tömeggyilkos vezetőinek felkutatására és elfogására, továbbá ajánlja fel a letelepedés és a visszailleszkedés lehetőségét a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ruandában azok számára, akik nem vettek részt a tömeggyilkosságokban, és hajlandóak a leszerelésre;

11.   felhívja a KDK hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala által tapasztalt, a kormány katonái által elkövetett fosztogatásoknak és erőszaknak;

12.   felszólítja az EU tagállamait, hogy az ország stabilitásának javítása érdekében hajtsák végre az ENSZ szakértői munkacsoportjának a Kongói Demokratikus Köztársaság természeti erőforrásainak illegális kitermeléséről szóló ajánlásait, beleértve azon személyekre és vállalatokra kivetett szankciókat, akik vagy amelyek részvétele a fosztogatásban bizonyítást nyert;

13.   rámutat arra, hogy a természeti erőforrások jogtalan kiaknázása a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a lázadó csoportok finanszírozása, így a térségbeli bizonytalanság egyik forrása; megismétli a lázadó csoportok és a régió kormányai által elkövetett ilyen jogtalan kiaknázás elleni fellépés fontosságát; ebben a tekintetben felhívja a KDK hatóságokat, hogy a MONUC-kal együttműködésben zárják el a lázadó csoportok pénzügyi forrásait azáltal, hogy megakadályozzák az ásványkészletekhez (különösen a gyémánthoz, a koltánhoz és az aranyhoz) és a kereskedelemi hálózatokhoz való hozzáférésüket;

14.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság és a szomszédos államok kormányaival folytatott tárgyalások során ragaszkodjanak ahhoz, hogy vezessenek be az arany, a kassziterit (ónkő), a koltán, a kobalt, a gyémánt, a piroklór és a fa nyomon követhetőségét és eredetük tanúsítását szolgáló hatékony rendszereket, ide értve az ENSZ által megbízott megfigyelők tevékenységének engedélyezését és védelmük biztosítását az ország területén, akik megfigyelhetnék a Kongói Demokratikus Köztársaság természeti kincseinek kivitelét;

15.   megismételi arra vonatkozó felhívását, hogy Európai Unióba behozott, a Kongói Demokratikus Köztársaságból származó nyersanyagok eredetét tanúsító Kimberley-folyamathoz hasonló, jól működő nyomon követő mechanizmusokat állítsanak fel;

16.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az európai vállalatok ne kereskedjenek olyan termékekkel, illetve ne importáljanak olyan termékeket, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban fegyveres csoportok javára kitermelt ásványokból származnak, és számoltassanak el minden olyan vállalatot, amely kitart e gyakorlat mellett;

17.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést politikai megoldás találására, ami a kongói demokratikus köztársaságbeli összetűzések megszüntetésének egyedüli módja; ebben a tekintetben üdvözli Michel biztos azon kezdeményezését, hogy megbeszélést szervez a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke és a Ruandai Köztársaság elnöke között Nairobiban; felhívja a Bizottságot, hogy állapodjon meg a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságaival az FDLR harcosainak Ruandába való visszatéréséről szóló megállapodás végrehajtásáról; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Ruandai Köztársaság hatóságait, hogy fokozzák együttműködésüket a Nairobiban elfogadott kötelezettségek végrehajtása érdekében, és biztosítsanak elsőbbséget a párbeszédnek és a konzultációnak, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tartós békét, míg a térségben stabilitást teremtsenek;

18.   arra hív fel, hogy a lányok és asszonyok elleni, fegyvernemként bevetett nemi erőszak ellen zérótolerancia-politikát alkalmazzanak, és az ilyen bűncselekmények elkövetőire megfelelően súlyos büntetés szabjanak ki; emlékeztet az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének fontosságára a konfliktus sújtotta területeken és a menekülttáborokban, különösen a közelmúltban kitört kolera, szamárköhögés és kanyarójárvány fényében;

19.   ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a MONUC-ot ebben a drámai helyzetben, amikor is hiányosságai ellenére a jelenléte elengedhetetlen, és kéri, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a MONUC teljes mértékben el tudja látni a feladatát, és felhasználhassa katonai erejét a fenyegetett lakosság védelme érdekében; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és különösen Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, hogy játsszanak vezető szerepet annak biztosításában, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa támogassa ezt a megerősítést a MONUC működési kapacitásának megfelelő felszerelés és személyi állomány tekintetében történő erősítése révén;

20.   felhívja a Tanácsot, hogy sürgesse az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy lássa el a MONUC-ot az ásványok fegyveres csoportok által történő kiaknázásának felügyeletéhez szükséges megbízatással és eszközökkel, beleértve a legfontosabb határállomások, légi folyosók, kiválasztott bányászati területek és ellátási útvonalak felügyeletét és ellenőrzését;

21.   hangsúlyozza, hogy amennyiben további katonai erőket vetnek be, azok megbízatásának a civilek védelmére kell összpontosulnia, valamint az esetleges új békemegállapodások betartásának támogatására és az azokhoz való hozzájárulásra;

22.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányával, az ENSZ-szel és egyéb fő adományozókkal együtt készítsenek új tervet a Kongói Demokratikus Köztársaság nagyszabású leszerelésére és helyreállítására a leszerelés támogatására irányuló uniós elképzelés alapján, továbbá dolgozzanak ki az ország számára nagyra törő biztonsági reformstratégiát, amely a biztonság területére vonatkozó reformmal kapcsolatos európai uniós politikai kereten alapul; mindezeket közösségi és a KKBP területéhez kapcsolódó forrásokból kell finanszírozni;

23.   felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy tegyen meg mindent a régióban elkövetett háborús bűnök felelőseinek azonosítására, és állítsa őket igazságszolgáltatás elé;

24.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy késedelem nélkül szervezzenek nagyszabású humanitárius és orvosi segítségnyújtási és reintegrációs programokat a KDK keleti térségének polgári lakossága részére, különös tekintettel a nemi erőszak áldozatává vált lányok és asszonyok megsegítése, a sürgető igények kielégítése és a nyilvánvalóan szükséges újjáépítés megelőlegezése érdekében; rámutat a felbomlasztott közösségek újjáépítésében a nők által betöltött szerep alapvető fontosságára;

25.   érdeklődéssel figyeli a közvetítők azon csoportjának kinevezését, amelynek tagja a Nigériai Köztársaság korábbi elnöke, Olusegun Obasanjo és a Tanzániai Egyesült Köztársaság korábbi elnöke, Benjamin Mkapa; felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a Nagy-tavak vidékének nemzetközi konferenciájával és az Afrikai Unióval a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet stabilizálásában;

26.   felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a nemzetközi és regionális közvetítőkkel a harcban álló felek gazdasági programjainak megvizsgálása érdekében, különösen a jelenlegi közvetítői tevékenységgel összefüggésben;

27.   kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a humanitárius és a biztonsági helyzet alakulását a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, annak érdekében, hogy a körülményektől függően részletesebben meghatározza a különböző lehetséges fellépéseket;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Uniónak Bizottsága főtitkárának, a Pán-afrikai Parlament elnökének, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség többi tagállama kormányainak és parlamentjeinek.

---

(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0526.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0072.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0022.

(4)  HL C 282. E, 2008.11.6., 460. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/57

---

Az európai űrpolitika

P6_TA(2008)0564

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az európai űrpolitikáról: Európa és a világűr

(2010/C 16 E/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai űrpolitika előmozdításáról szóló, 2008. szeptember 26-i tanácsi állásfoglalásra (1),

—	tekintettel a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket, az államok tevékenységét szabályozó elvekről szóló ENSZ-szerződésre (2222 (XXI). sz. határozat – „világűregyezmény”),

—

tekintettel a „Világűr és biztonság” című 2008. július 10-i (2) és az európai űrpolitika végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről szóló 2004. január 29-i állásfoglalására (3), valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által 2007. július 16-án szervezett nyilvános meghallgatáson elhangzottakra,

—	tekintettel az európai űrpolitikáról szóló 2007. május 21-i tanácsi állásfoglalásra (4),

—	tekintettel a 2008. szeptember 11-i„Európai űrpolitika – az elért eredményekről szóló jelentés” című számú bizottsági dokumentumra (COM(2008)0561),

—	tekintettel az EK és az Európai Űrügynökség közötti keretmegállapodás aláírásáról szóló 2003. október 7-i tanácsi határozatra,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unióról szóló, a Lisszaboni Szerződés által módosított szerződésre (EUSZ), valamint az európai űrpolitikára vonatkozó rendelkezésekre (az EUMSZ 189. cikke),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel a világűr alapvető jelentőségű stratégiai ütőkártya Európa függetlensége, biztonsága és jóléte szempontjából, és mivel e téren a Tanácsnak az Európai Parlamenttel karöltve kell alakítania a politikai fejleményeket;

B.	mivel az Unió és számos tagállama már 30 éve részt vesz az űrtechnológia és tudomány finanszírozásában és fejlesztésében, aminek eredményeképpen kialakult az európai űrpolitika koncepciója és elismertté vált az Európai Űrügynökséggel való gyümölcsöző együttműködés;

C.	mivel a környezetvédelem, a közlekedés, a kutatás, a védelem és a biztonság terén a megoldások előmozdítása érdekében egyre komolyabb érdekek fűződnek ahhoz, hogy az Unió erős és vezető szerepet töltsön be az európai űrpolitikában;

D.

mivel az erős európai űrpolitika az alkalmazások, a szolgáltatások és a kapcsolódó infrastruktúra tekintetében következetes és realisztikus módon hozzájárul az Unió társadalmi, kulturális, gazdasági és tudományos befolyásához, segít ipari és tudományos bázisa fejlesztésében, hozzájárul növekedéséhez és a foglalkoztatáshoz, valamint biztosítja politikai és technológiai autonómiáját;

E.	mivel Európa valamennyi űrtevékenysége maradéktalanul tiszteletben tartja azt az elvet, hogy az űrkutatás és a világűr használata minden ország hasznára válik és érdekében áll, valamint a világűrt az egész emberiség tartományának tekinti, amely kizárólag békés célokra használható fel;

F.	mivel az Unió elkötelezte magát a nemzetközi együttműködés támogatása mellett az űrkutatás és a világűr használata terén, és mivel osztja a Tanács azon nézetét, amely szerint Európának világméretű program keretében kellene űrkutatási tevékenységét folytatnia;

G.	mivel az európai űrpolitika kialakítása tekintetében fontos a közvélemény ismereteinek és támogatásának megszilárdítása a tevékenységek kiegészíthetőségét és a nem űrkutatási fejlesztésekkel való szinergia maximalizálását biztosító űrtechnológia-fejlesztés tekintetében;

H.	mivel stratégiai szempontból fontos, hogy Európa garantálja az űrhöz való autonóm, megbízható, fenntartható és költséghatékony hozzáférés folytonosságát, amelynek alapja egy sor megfelelő és versenyképes világszínvonalú kilövőállomás és egy működő európai űrkikötő rendelkezésre állása;

I.

mivel megfelelő uniós eszközöket és finanszírozási rendszereket kell találni az európai űrpolitika számára a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram (2007–2013) előirányzatai kiegészítésére, hogy a különböző gazdasági szereplők közép- és hosszú távon meg tudják tervezni tevékenységeiket;

J.

mivel az űrpolitika és az űrtevékenységek terén a megfelelő kormányzási struktúra és az innovatív és versenyképes downstream szolgáltatások gyors megjelenését – különösen az összes űralapú alkalmazás számára a spektrumhoz való folyamatos hozzáférés biztosításának célját – elősegítő megfelelő szabályozási keret alapvető fontosságú ahhoz, hogy az európai űrpolitika a várt eredményeket produkálja és eleget tegyen az Unió, az Európai Űrügynökség és az egyes tagállamok nagyra törő céljainak;

K.	mivel konkrét határidőket kell meghatározni a Galileo, az EGNOS és a Kopernikusz névre keresztelt globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelő kezdeményezés (GMES) céljai teljesítésére, valamint ütemtervet kell kidolgozni az e programok megvalósításában közreműködő különböző szervek számára;

L.

mivel a világűr egyedülálló eszköz nagy adatmennyiségek azonnali összegyűjtésére és globális sugárzására a ma társadalmában, valamint döntő fontosságú eszköz a globális éghajlatváltozás megértéséhez és nyomon követéséhez, amiben az EU az élen jár, felkérve a többi nemzetközi szereplőt a jövő nemzedékei iránti felelősségteljesebb magatartásra;

M.	mivel az űrbiztonsági szempontok tekintetében fontos áttörés főként a telekommunikáció, a felügyelet és a Föld megfigyelése terén érhető el;

N.	mivel az „Űrtanács” (az Európai Unió Tanácsa és az Európai Űrügynökség együttes ülése) negyedik ülésén elfogadott 2007. május 22-i állásfoglalása felszólít az Európai Unió Tanácsa és a többi uniós intézmény világűrrel kapcsolatos döntéshozatali eljárásának javítására;

O.

mivel a következő pénzügyi keretnek figyelembe kell vennie olyan megfelelő uniós eszközöket és támogatási rendszereket is, amelyek lehetővé teszik az űrkutatásba, valamint az Európát és polgárait szolgáló, a világűrbe telepített fenntartható alkalmazások működtetésébe történő hosszú távú közösségi befektetéseket;

P.	mivel az Uniónak meg kell erősítenie együttműködését a fejlődő országokkal;

1.   üdvözli a Tanács 2008. szeptember 26-i következtetéseit mint hasznos politikai kötelezettségvállalást az európai űrpolitika fejlődése iránt, amely jelentős mértékben hozzájárul az európai identitáshoz, és ismételten hangot ad azon szándékának, hogy – úgy, mintha a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett volna – építő módon és teljes körűen részt vesz annak végrehajtásában;

2.   egyetért a Tanáccsal abban, hogy a jelenlegi prioritások a Galileo, az EGNOS, valamint a GMES vagy Kopernikusz program késedelem nélküli végrehajtása;

3.   különösképpen üdvözli az intézményközi Galileo-bizottság létrehozását, amely mintául szolgálhat az európai űrpolitika fejlesztéséhez;

4.   felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy állapítsanak meg konkrét menetrendet a GMES/Kopernikusz program hatékony kormányzási struktúrájának létrehozására, illetve hogy egyértelműen határozzák meg e program ütemtervét hatékonyságának javítása és költségvetési előirányzatainak meghatározása céljából;

5.   ragaszkodik a GMES/Kopernikusz mint felhasználó központú kezdeményezés döntő szerepéhez, melyet a Földön, illetve az űrben elhelyezett, már működő megfigyelő infrastruktúrák alapvető hozzájárulásával valósítanak meg; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az adat- és szolgáltatásfolytonosság; véleménye szerint a Bizottság előbb készíttessen hatástanulmányt a GMES/Kopernikusz kezdeményezés lehetséges előnyeiről és költségeiről, valamint hosszú távú fejlődéséről, majd nyújtson be cselekvési tervet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely többek között a következőket foglalja magában:

—	a GMES/Kopernikusz program jogi keretei,

—	a GMES/Kopernikusz program kormányzása, beleértve az uniós és a nem uniós szervek szerepét,

—	a GMES/Kopernikusz program finanszírozása,

—	végrehajtási terv,

—	a hasonló, de kiegészítő kormányközi és többoldalú kezdeményezések szerepe,

—	a GMES/Kopernikusz program nemzetközi vonatkozásai és az ebből következő együttműködés;

6.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felhasználói közösség egyértelmű javaslatai ellenére a már pályára állt Jason 2 műhold működésének befejezte után az alacsony hajlásszögű magasságmérési adatok folyamatossága nem biztosított, és kéri a Bizottságot, hogy oldja meg a Jason 3 finanszírozási problémáit, melyek veszélyeztetik a Kopernikusz-szolgáltatások rövid távú fenntarthatóságát, továbbá kéri, hogy a Bizottság tegyen jelentést a Parlamentnek az ebben az ügyben hozott döntéseiről;

7.   ösztönzi az európai intézményi és kormányközi szereplők közötti strukturált párbeszéd kialakítását, valamennyi tagállam számára biztosítva az európai űrpolitikából származó előnyökhöz való nyílt és igazságos hozzáférést;

8.   felkéri a Tanácsot és a Bizottságot a világűr terén a civil és biztonsági fejlemények közötti szinergia ösztönzésére; rámutat arra, hogy az európai biztonsági és védelmi lehetőségek többek között a műholdas rendszerek elérhetőségétől függenek, és az ezekhez való hozzáférés kulcsfontosságú az Unió számára;

9.   előrelépésre szólítja fel a Tanácsot és a Bizottságot a nemzetközi kapcsolatok terén, nevezetesen a nemzetközi kereskedelmi és kormányzati piacokon működő verseny terén, annak érdekében, hogy Európa egységes álláspontot képviseljen és közös megegyezésen alapuló stratégiát kövessen;

10.   egyetért a Tanáccsal abban, hogy a világűrrel kapcsolatos nemzetközi együttműködésnek Európa érdekeit kell szolgálnia, és ennek fényében hozzá kell járulnia a globális kezdeményezésekhez; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani Európa politikai, technológiai és operatív önállóságát;

11.   emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot azon kinyilvánított szándékukra, hogy az európai űrpolitika végrehajtási tervével összefüggésben egyedi ajánlásokat vagy javaslatokat nyújtanak be az Európai Parlamentnek, tekintettel a következő négy elsőbbséget élvező terület természetére:

—	világűr és éghajlatváltozás,

—	az európai űrpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához,

—	világűr és biztonság, a 2008. július 10-i állásfoglalás alapján,

—	űrkutatás, beleértve az emberi jelenlétet és az űrrepülést;

12.   hangsúlyozza a világűrrel kapcsolatos iparpolitika kidolgozásának jelentőségét, melynek egyik kulcsfontosságú eleme a szabályozási keret, valamint a szabványosítási program, amely hozzájárul az új európai downstream piacok megjelenéséhez, és emlékeztet arra, hogy a Galileo-rendelet referenciakeretet állapít meg a kis- és középvállalkozásoknak a világűrrel kapcsolatos iparpolitikába való bevonásával kapcsolatosan;

13.   elismeri az űrprogramok különleges szerepét, melyek globális és hosszú távú lefedettséget lehetővé téve az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatáshoz szükséges fontos adatokhoz nyújtanak hozzáférést, továbbá tudományos alapot szolgáltatnak a környezetvédelmi politika terén meghozandó főbb döntésekhez;

14.   elismeri, hogy a világűr hozzájárulhat az Unió gazdasági, oktatási, társadalmi és környezetvédelmi törekvéseinek, valamint az uniós polgárok elvárásainak való megfelelésre vonatkozó lisszaboni célok eléréséhez;

15.   elismeri, hogy az Uniónak gyakorlati lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az egyes kritikus űrtechnológiák, alkatrészek és műveletek tekintetében csökkentse Európa függését;

16.   úgy véli, hogy Európának az űrkutatással kapcsolatosan közös jövőképet és hosszú távú stratégiát kell kialakítania ahhoz, hogy szerepet játszhasson az emberi és robotok általi felderítésre irányuló nemzetközi programokban (például a globális felderítési stratégiában), ideértve egy emberi Mars-expedíció lehetőségét is;

17.   sürgeti, hogy vegyék fontolóra egy lehetséges új, egyedi költségvetési alcím létrehozását az európai űrpolitika számára az Unió költségvetésében, hogy az tükrözze az EU-nak az európai űrpolitika iránti szilárd elkötelezettségét és növelje e szakpolitika egyértelműségét és átláthatóságát, amennyiben a Lisszaboni Szerződés űrpolitikával kapcsolatos rendelkezései hatályba lépnek;

18.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az űrtudományba és az űrtechnológiákba történő befektetések támogatására;

19.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő kezdeményezéseket a világűrnek az információ gyűjtése és megosztása terén való kihasználása fejlesztésére, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van a technológiai fejlesztések ösztönzésére az ellenőrzés és megfigyelés terén;

20.   felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a világűr szennyezésének elkerülésére;

21.   felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az űrturizmus hatásáról és a szükséges vonatkozó biztonsági, védelmi és szabályozási keretekről;

22.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdeményezzenek nagy ívű eszmecserét az űrkutatásról, meghatározva azt, hogy mi legyen Európa álláspontja a jövőben a globális kutatási erőfeszítésekkel kapcsolatban, és milyen forrásokat vegyen ehhez igénybe; e tekintetben szeretne aktívan közreműködni a Bizottság által javasolt, kutatásról szóló következő magas szintű konferencián;

23.   hangsúlyozza az űrkutatás jelentőségét abban, hogy az európai fiatalokat tudományos-műszaki pályára és az európai kutatási képességek erősítésére ösztönzi;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Űrügynökségnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

---

(1)  HL C 268., 2008.10.23., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek: P6_TA(2008)0365.

(3)  HL C 96. E., 2004.4.21., 136. o.

(4)  HL C 136., 2007.6.20., 1. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/61

---

Kazettás bombák

P6_TA(2008)0565

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a kazettás bombákról

(2010/C 16 E/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a 2008. május 19–30-i dublini konferencián 107 ország által elfogadott, a kazettás bombákról szóló egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ főtitkára 2008. május 30-i üzenetére, amelyben ösztönzi „a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül írják alá és ratifikálják ezt a fontos egyezményt” és kijelenti, hogy várja „annak gyors életbe lépését”,

—	tekintettel a 2007. október 25-i, „A kazettás bombák betiltására irányuló nemzetközi szerződés” című állásfoglalására (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel a kazettás bombákról szóló egyezmény 2008. december 3-tól áll nyitva aláírásra Oslóban, és azután New Yorkban az ENSZ-nél, és a harmincadik ratifikációt követő hatodik hónap első napján lép majd hatályba;

B.	mivel a kazettás bombákról szóló egyezmény a fegyverek egy egész kategóriájaként tiltani fogja a kazettás bombák használatát, gyártását, felhalmozását és szállítását;

C.	mivel a kazettás bombákról szóló egyezmény a résztvevő államokat az ilyen bombakészletek megsemmisítésére fogja kötelezni;

D.	mivel a kazettás bombákról szóló egyezmény új humanitárius szabványokat fog meghatározni az áldozatoknak nyújtott segítség tekintetében és arra fogja kötelezni az államokat, hogy eltakarítsák a konfliktusokból visszamaradt fel nem robbant kazettás bombákat;

1.   üdvözli a civil társadalom munkáját, különösen a kazettás bombák elleni koalícióét, amely a kazettás bombák okozta emberi szenvedésnek kíván véget vetni;

2.   felhívja valamennyi államot, hogy az első adandó alkalommal írja alá, ratifikálja és hajtsa végre a kazettás bombákról szóló egyezményt;

3.   felhívja valamennyi államot, hogy nemzeti szinten tegye meg a szükséges lépéseket a kazettás bombákról szóló egyezmény végrehajtásának megkezdése érdekében, még annak aláírása és ratifikációja előtt;

4.   felhívja valamennyi államot, hogy ne használjon, vásároljon, halmozzon fel, gyártson, szállítson vagy exportáljon kazettás bombákat a kazettás bombákról szóló egyezmény életbe lépéséig;

5.   felhívja a múltban kazettás bombákat használó valamennyi uniós tagállamot, hogy nyújtson segítséget az érintett lakosságnak, illetve a Bizottságot, hogy valamennyi rendelkezésre álló eszköz segítségével növelje a fel nem robban kazettás bombák által érintett közösségeknek és egyéneknek nyújtott pénzügyi támogatást;

6.   felhívja a múltban kazettás bombákat használó valamennyi uniós tagállamot, hogy nyújtson technikai és pénzügyi támogatást a visszamaradt kazettás bombák eltakarítására és megsemmisítésére, illetve a Bizottságot, hogy valamennyi rendelkezésre álló eszköz segítségével növelje ugyanezen cél pénzügyi támogatását;

7.   felhívja valamennyi uniós tagállamot, hogy ne tegyen olyan lépéseket, amelyek megkerülhetik vagy veszélyeztethetik a kazettás bombákról szóló egyezményt és előírásait; felhívja különösen az EU valamennyi tagállamát, hogy ne fogadjon el, támogasson vagy ratifikáljon a hagyományos fegyverekről szóló – a kazettás bombák használatát engedélyező – olyan esetleges egyezményt, amely nem lenne összhangban a kazettás bombákról szóló egyezmény ilyen bombák használatát tiltó 1. és 2. cikkével;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának és a kazettás bombák elleni koalíciónak.

---

(1)  HL C 263. E, 2008.10.16., 648. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/62

---

HIV/AIDS: korai diagnózis és gondozás

P6_TA(2008)0566

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a HIV/AIDS-ről: korai diagnózis és gondozás

(2010/C 16 E/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EU-ban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló, 2007. április 24-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a „Felelősségről és partnerségről – Együtt a HIV/AIDS ellen” című 2007. március 13-i brémai nyilatkozatra,

—	tekintettel a „HIV/AIDS: Ideje cselekedni” című, 2006. július 6-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az AIDS-ről szóló, 2006. november 30-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a HIV/AIDS elleni küzdelemről szóló, 2005. június 6-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottság 2005. december 15-i, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló közleményére (COM(2005)0654),

—

tekintettel az ír elnökség keretében 2004. február 23–24-én„A korlátok lebontása – Partnerség a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelemben” elnevezésű miniszteri konferencián elfogadott, a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem érdekében létrejött partnerségről szóló dublini nyilatkozatra,

—	tekintettel az ENSZ közös, HIV/AIDS-ellenes programja (UNAIDS) és a WHO Europe 2008-as jelentésére a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladásáról,

—

tekintettel az Európai Unió és a szomszédos országok miniszterei és kormányaik képviselői által a 2004. szeptember 16–17-én a litvániai Vilniusban tartott, „Európa és a HIV/AIDS – Új kihívások, új lehetőségek” című konferencián elfogadott, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS-re adott válasz megerősítését szolgáló intézkedésekről szóló vilniusi nyilatkozatra,

—	tekintettel a WHO 2006. évi, „A 2010-ig elérendő általános hozzáférés felé” elnevezésű HIV/AIDS programjára,

—	tekintettel az AIDS megelőzéséről szóló, 2006. februári Eurobarométerre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint 1999 és 2006 között az Európai Unióban 269 152 új HIV-fertőzöttet tartottak számon, az Egészségügyi Világszervezet európai régiójában pedig az új HIV-fertőzöttek száma 806 258 fő volt;

B.	mivel az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint az Európai Unión belül az új HIV-fertőzöttek 11 %-a 25 év alatti fiatal;

C.	mivel az EuroHIV és a UNAIDS jelentései is megerősítik, hogy az új HIV-fertőzések száma az Európai Unióban és a környező országokban még mindig riasztó ütemben emelkedik, továbbá hogy néhány országban a HIV-vel fertőzött személyek becsült száma a hivatalos számnak megközelítőleg háromszorosa;

D.	mivel a HIV-fertőzések megnövekedett száma ellenére az AIDS-betegek számának az elmúlt években tapasztalt stabil csökkenése 2006-ban is folytatódott, amikor is az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint az EU-ban 40 %-kal kevesebb esetet diagnosztizáltak, mint 1999-ben;

E.	mivel a HIV-fertőzések jelentős részét nem diagnosztizálják, továbbá mivel sokan nem tudják, hogy fertőzöttek-e vagy sem, és feltehetőleg csak akkor szereznek tudomást a fertőzésről, amikor már HIV-vel/AIDS-szel összefüggő betegségek jelentkeznek rajtuk;

F.	mivel a HIV-fertőzés veszélye jelentősen nő más, szexuális úton terjedő betegségek (mint a gonorrhoea, chlamydia, herpesz és szifilisz) meglétekor;

G.	mivel az intravénás kábítószer-használók közötti járvány az egyik oka a HIV-fertőzés gyors terjedésének sok kelet-európai országban;

H.	mivel a HIV/AIDS fertőző betegség, és így fennáll a fel nem fedezett vírushordozók okozta fertőződés veszélye;

I.

mivel a UNAIDS és a WHO Europe jelentése, a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladását értékelve megállapítja, hogy az európai régió 53 országa közül kevés fogadott el a dublini nyilatkozatban vállalt kötelezettségének megfelelő, a megbélyegzésre, a megkülönböztetésre és az emberi jogokra vonatkozó megközelítést;

J.	mivel a HIV-fertőzésre adott válasz valamennyi aspektusa tekintetében nagy jelentőséggel bír az emberi jogok teljes körű védelme;

K.	mivel a járvány kezelése szempontjából nélkülözhetetlen a határokon átnyúló együttműködés;

L.	mivel a HIV korai felismerésének megkönnyítésére irányuló hatékony közegészségügyi intézkedéseket kell bevezetni;

1.   felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a HIV-fertőzésre vonatkozó átfogó stratégiát, amely:

—	támogatja a korai felismerést, és csökkenti a vizsgálatok előtt álló akadályokat;

—	biztosítja a korai kezelést, és tájékoztat annak előnyeiről;

2.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Járványmegelőzési és Ellenőrzési Központ megfelelően tudja a nyomon követést és az ellenőrzést elvégezni, és ezen belül pontosabb előrejelzéseket (kiterjedés, jellemzők stb.) tudjon adni a nem diagnosztizált populáció vonatkozásában, tiszteletben tartva az adatvédelmi és a bizalmassági előírásokat;

3.   felszólítja a Bizottságot, hogy rendeljen számottevő politikai, pénzügyi és emberi erőforrásokat egy ilyen stratégia megvalósításának támogatásához;

4.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a teszteléshez való hozzáférést, amelynek térítésmentesnek és névtelennek kell maradnia;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan HIV/AIDS kockázat-csökkentési stratégiát, amely a sebezhető és nagy kockázatnak kitett csoportokra összpontosít;

6.   felhívja a Tanácsot, hogy utasítsa a Bizottságot a Tanácsnak címzett ajánlások megalkotására a bizonyítékokon alapuló tesztelésre és kezelésre vonatkozó iránymutatások valamennyi tagállamban történő bevezetéséről;

7.   kéri a Tanácsot, hogy utasítsa a Bizottságot annak biztosítására, hogy a HIV/AIDS ellen Európában és a szomszédos országokban folytatott küzdelem előrehaladásának jövőbeni ellenőrzésekor alkalmazzanak olyan mutatókat, amelyek közvetlenül foglalkoznak a HIV/AIDS-szel kapcsolatos emberi jogi kérdésekkel és azok felmérésével;

8.   felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak rendelkezéseket, amelyek joghatóságukon belül hatékonyan tiltják a HIV/AIDS-betegeket sújtó megkülönböztetést, például szabad mozgásuk korlátozását;

9.   felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a HIV/AIDS megelőzésével, kimutatásával és kezelésével kapcsolatos tájékoztató és nevelő kampányaikat;

10.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ENSZ főtitkárának, a UNAIDS-nek és az Egészségügyi Világszervezetnek.

---

(1)  HL C 74. E, 2008.3.20., 348. o.

(2)  HL C 303. E, 2006.12.13., 871. o.

(3)  HL C 316. E, 2006.12.20., 366. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/65

---

A méhészeti ágazat helyzete

P6_TA(2008)0567

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a méhészeti ágazat helyzetéről

(2010/C 16 E/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel a méhészeti ágazat az egész világon, és különösen Európában nagyon súlyos nehézségekkel küzd;

B.	mivel a méhészkedés jótékony hatással van az ökoszisztémára és alapvető fontosságú különösen a mezőgazdasági ökoszisztéma számára;

C.	mivel alapvető fontosságú a biodiverzitás megőrzése, amelyhez a méhészkedés a keresztbeporzás révén jelentősen hozzájárul;

D.	mivel a méhészet Európában évezredek óta gyakorolt tevékenység, és teljes értékű része a kulturális és mezőgazdasági örökségnek;

E.	mivel a méhészeti termékek jótékony táplálkozási és gyógyhatással rendelkeznek;

F.	mivel a méz és más méhészeti termékek, mint pl. a méhpempő, a propolisz, a méhméreg és a méhviasz változatosak és kiváló minőségűek, amely az európai méhészeti ágazat szaktudásának és a kedvező éghajlatnak köszönhető;

G.	mivel az ágazat a közösségi piacra harmadik országokból származó importált termékek tisztességtelen konkurenciájának van kitéve;

H.	mivel mézet a világ különböző régióiból lehet importálni, azonban a beporzást csak megfelelő létszámú méh garantálhatja;

I.	mivel fennáll annak a komoly veszélye, hogy a méhállomány a pollen- és nektárforrások jelentős csökkenése következtében fogyásnak indul;

J.	mivel a méhcsaládok számában világszerte drasztikus csökkenés következett be;

K.	mivel a Varroa spp. parazita méhatkák folyamatos jelenléte a méhkasokban, a kaptárelhagyás (CCD), valamint a Nosema ceranae terjedése a méhészet egészségügyi válságának okai között szerepel;

L.	mivel az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítása 76 %-ban a méhészeti ágazattól függ;

M.	mivel az Európában termesztett zöldségek 84 %-a függ a beporzástól;

N.	mivel a biocidok használata során az előírásokat és a legjobb gyakorlatokat túl gyakran hagyják figyelmen kívül;

O.	mivel bizonyos méhbetegségek felszámolására vonatkozóan még nincs olyan módszer, amelynek következtében csökken a méhek ellenálló képessége és kisebb lesz a méhcsaládok pusztulási aránya;

1.   úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy a méhészet egészségügyi válságára késedelem nélkül, megfelelő módon és hatékony eszközökkel reagáljunk;

2.   úgy véli, hogy meg kell szüntetni a harmadik országokból származó méhészeti termékek tisztességtelen konkurenciáját, amely többek között az alacsonyabb előállítási ár, nevezetesen a cukor és a munkaerő árszintje miatt lép fel;

3.   felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul fokozza a méheket tizedelő parazitákkal, a megbetegedésekkel, valamint az egyéb lehetséges okokkal – például a genetikai sokféleség csökkenésével és a genetikailag módosított haszonnövények művelésével – kapcsolatos kutatást, és a kutatásra kiegészítő költségvetési forrásokat bocsásson rendelkezésre;

4.   úgy véli, elengedhetetlen annak a kötelezettségnek a bevezetése, hogy a címkén jelöljék a méz származási országát;

5.   kéri a Bizottságtól, hogy a KAP tárgyában végzendő állapotfelmérés keretében dolgozzon ki ökológiai kompenzációs zónák (mint pl. méhészeti ugarok) kialakítását ösztönző intézkedéseket, különösen a szántóföldi növények nagy régióiban; kéri, hogy ezek a zónák a legnehezebben megművelhető részeken helyezkedjenek el, ahol olyan fontos, a méhek mézelő területein nektárképző forrásként számon tartott növények nőnek, mint a facélia, a borrágófű, a vadrepce vagy a fehér here;

6.   felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a genetikailag módosított haszonnövények Európai Unióban történő művelésével kapcsolatos valamennyi megbeszélése és jövőben meghozandó jogalkotási lépései során vegye figyelembe a méhek egészségét, a méhészeti termékek forgalomba hozatalának lehetőségeit, valamint a gazdaságnak a méhészeti ágazatra kifejtett hatását;

7.   kéri a Bizottságtól, hogy mozdítsa elő a szükséges intézkedéseket az elégtelen beporzás kockázatának csökkentésére azon méhészek és termelők számára, akiknek a termelése jelentősen növekedhetne;

8.   kéri a Bizottságtól, hogy biztosítsa a felszíni vizek minőségének ellenőrzését és felügyeletét, mivel a méhek rendkívül érzékenyek a környezet bármilyen romlására;

9.   kéri a Bizottságtól, hogy végezzen kutatómunkát a méhek pusztulása és olyan peszticidek között meglévő kapcsolatot illetően, mint például a tiametoxam, az imidakloprid, a klotianidin és a fipronil, hogy meg lehessen hozni a megfelelő intézkedéseket e termékek engedélyezése terén;

10.   kéri a Bizottságot, hogy koordinálja a helyzettel kapcsolatosan jelenleg a tagállamok rendelkezésére álló információkat; úgy véli, hogy a Bizottságnak együtt kellene működnie az elismert szervezetekkel a peszticidek méhekre kifejtett hatásával kapcsolatosan rendelkezésükre álló tudományos információcsere érdekében;

11.   úgy véli, hogy feltétlenül be kell vezetni az importált méz kötelező vizsgálatát, hogy a nyúlós költésrothadást okozó bacilusok esetleges jelenlétét ki lehessen mutatni;

12.   sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot pénzügyi támogatási mechanizmusra a méhállomány pusztulása következtében nehézségekkel küzdő méhészetek segítésére;

13.   kéri, hogy a Bizottság integrálja a méhek megbetegedéseivel kapcsolatos kutatást és az azok elleni harcot az állat-egészségügyi politikába;

14.   felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza, hogy a tagállamok részesítsék azonnali támogatásban a méhészeti ágazatot;

15.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/67

---

A tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések

P6_TA(2008)0568

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001/331/EK ajánlás felülvizsgálatáról

(2010/C 16 E/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló, 2001. április 4-i 2001/331/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (1),

—	tekintettel a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló, 2007. november 14-i 2001/331/EK ajánlás felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági közleményre (COM(2007)0707),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Parlament és a Tanács 2001-ben elfogadta a 2001/331/EK ajánlást, amely nem kötelező erejű kritériumokat tartalmaz a környezetvédelmi ellenőrzések tervezésére, végrehajtására, nyomon követésére, valamint az ellenőrzésekről szóló jelentéstételre vonatkozóan, elismerve, hogy jelentős eltérés van a tagállamok ellenőrzési rendszerei között;

B.	mivel az ajánlás célja a közösségi környezetvédelmi jognak való megfelelés erősítése és e jog következetesebb alkalmazásának elősegítése, illetve valamennyi tagállamban való végrehajtása;

C.	mivel a fent említett közlemény tartalmazza a Bizottságnak az ajánlás továbbfejlesztésére vonatkozó álláspontját, amely többek között a tagállamok által benyújtott, az ezen ajánlások végrehajtásáról szóló jelentéseken alapul;

D.	mivel a közlemény megjegyezte, hogy az ajánlások végrehajtására vonatkozó, tagállamok által benyújtott információ sok esetben „hiányos vagy nehezen összehasonlítható” volt;

E.	mivel a tagállamok által benyújtott információ kimutatta, hogy „csupán néhány tagállam valósította meg teljes mértékben”, valamint hogy „még mindig jelentős különbségek vannak a Közösségen belül a környezetvédelmi ellenőrzések végrehajtási módjai közt”;

F.	mivel a Bizottság szerint a hiányos végrehajtás részben annak következménye, hogy a tagállamok eltérő módon értelmezik az ajánlás és a jelentéstételi követelmények meghatározásait és kritériumait;

G.

mivel a Bizottság elismeri, hogy az ajánlás alkalmazási köre nem megfelelő és nem terjed ki számos lényeges tevékenységre, mint pl. a Natura 2000, az illegális hulladékszállítás ellenőrzése, a vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása (REACH), az egyes veszélyes anyagok termékekben való korlátozása (pl. az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv – RoHS irányelv), a veszélyeztetett fajok kereskedelme, valamint a géntechnológiával módosított szervezetekkel összefüggő tevékenységek és a gyártói felelősségi rendszerek;

1.   aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság következtetését, amely szerint a közösségi környezetvédelmi jog teljes körű végrehajtása nem biztosítható, mivel az nem csak további környezetkárosításhoz, hanem a verseny torzulásához is vezet;

2.   hangsúlyozza, hogy a Közösség környezetvédelmi jogszabályainak megfelelő és azonos módon történő végrehajtása alapvető fontosságú, valamint hogy ennek hiányos végrehajtása nem tesz eleget a polgárok elvárásainak és aláássa a Közösségnek a környezet eredményes védőjeként kivívott jó hírnevét;

3.   ellenzi a Bizottság azon szándékát, hogy a problémát mindössze egy nem kötelező érvényű ajánlással, valamint az ágazati jogalkotás terén bevezetett, jogilag kötelező erejű, külön követelményekkel próbálja megoldani;

4.   sürgeti a Bizottságot, hogy még 2009 vége előtt álljon elő egy, a környezetvédelmi ellenőrzésekről szóló irányelvre vonatkozó javaslattal, a 2001/331/EK irányelvben előírt meghatározások és kritériumok pontosítása, valamint az ajánlás alkalmazási körének kibővítése érdekében;

5.   fontosnak tartja a környezetvédelmi jog végrehajtásának és alkalmazásának elősegítésére létrehozott európai uniós hálózat (IMPEL) megerősítését, és sürgeti a Bizottságot, hogy 2009 végéig készítsen jelentést ennek lehetséges módjairól, beleértve egy közösségi környezetvédelmi ellenőrző testület megalapítását is;

6.   javasolja, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a környezetvédelmi oktatás és tájékoztatás támogatására, amelynek pontos tartalmát helyi, regionális vagy nemzeti szinten határoznák meg az adott térség igényei és az ott felmerülő problémák alapján;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL L 118., 2001.4.27., 41. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/68

---

Szomália

P6_TA(2008)0569

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása Szomáliáról

(2010/C 16 E/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel többek között a szomáliai helyzetről szóló állásfoglalásaira, különösen a Szomáliáról szóló, 2007. november 15-i (1) és „A civilek ellen rendszeresen elkövetett gyilkosságokról Szomáliában” című, 2008. június 19-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az Amnesty International 2008. november 1-jei, „Az emberi jogok helyzete a világban” című jelentésére,

—	tekintettel Rádhiká Kumáraszvámí, az ENSZ főtitkárának gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottja 2008. november 8-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a 13 éves Aisa Ibráhím Duhuló megkövezését,

—	tekintettel a különféle regionális emberi jogi eszközre, köztük az 1981-es Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára és annak 2003-as „A nők jogai Afrikában” című jegyzőkönyvére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel 2008. október 27-én Szomáliában halálra köveztek egy Aisa Ibráhím Duhuló nevű 13 éves lányt;

B.	mivel a halálra kövezést egy stadionban, mintegy ezres közönség előtt hajtotta végre egy 50 férfiből álló csoport Kismayo déli kikötőjénél;

C.	mivel a lányt az iszlám jog házasságtöréssel való megsértése miatt vádolták és ítélték el, holott valójában három férfi által elkövetett nemi erőszak áldozata volt;

D.	mivel a Kismayo feletti ellenőrzést gyakorló as-Sabab milícia őrizetbe vette Aisa Ibráhím Duhulót, és elrendelte megkövezés általi kivégzését, de nem tartóztatta le a lány megerőszakolásával vádolt férfiakat;

E.	mivel a stadionon belül a milícia tagjai tüzet nyitottak, amikor a stadionban lévő emberek közül néhányan megkísérelték megmenteni Aisa Ibráhím Duhuló életét, és a nézők közül lelőttek egy fiút;

F.	mivel hiteles beszámolók szerint az as-Sabab milícia Kismayóban halálosan megfenyegette azokat az emberi jogi aktivistákat, akik azt állítják róluk, hogy hamis információkat terjesztenek az esetről;

G.	mivel a szomáliai drámai helyzet és az általánosan elterjedt erőszak következtében – melyet a szomáliai kormány megdöntésére törekvő Szövetség Szomália Újrafelszabadításáért egyes csoportjai (az úgynevezett „iszlám bíróságok”) követnek el – naponta súlyosan megsértik az emberi jogokat;

H.

mivel az emberi jogok megsértésének esetei közé tartozik két olasz római katolikus apáca Kenyából nemrégiben történt elrablása, akiket később Szomáliába vittek, és az egyre gyakoribbá váló öngyilkos merényletek, melyek következtében az utóbbi hetekben legalább 30 ember vesztette életét az ország északi részén;

I.	mivel az utóbbi időben az országban jelen lévő egyes nemzetközi szervezetek személyzete is az erőszak és a gyilkosságok célpontjává vált, és mivel ezek nagy részét a fegyveres ellenzéki csoportok tagjainak – köztük az as-Sabab milíciának és az „iszlám bíróságok” csoportjainak – tulajdonítják;

J.	mivel az iszlamista lázadók nyilvános korbácsolásokat hajtottak végre a fővárosban, Mogadishuban, így próbálva fitogtatni egyre növekvő erejüket;

K.	mivel az ilyen brutális tettek megmutatják az ilyen milíciák által alkalmazott módszereket, és általánosságban véve rámutatnak arra, hogy milyen, az emberi jogok tiszteletben tartását érintő kockázatokkal járna, ha az egész országra kiterjedne az ellenőrzésük;

L.

mivel Szomália átmeneti szövetségi kormánya (TFG) és a Szövetség Szomália Újrafelszabadításáért (ARS) nevű szervezet Dzsibutiban 2008. október 26-án fegyverszüneti megállapodást írt alá, és mivel az IGAD (Kormányközi Fejlesztési Hatóság) nevű kelet-afrikai szervezet vezetői béketervet nyújtottak be Szomália számára a 2008. október 28–29-i Nairobiban tartott különleges csúcstalálkozón;

M.	mivel kiemelkedően fontos támogatni Szomália átmeneti szövetségi kormányát és annak elnökét, Abdulláhi Júszufot;

1.   súlyosan elítéli Aisa Ibráhím Duhuló megkövezését és kivégzését, és elborzasztónak tartja, hogy a nemi erőszak áldozatává vált 13 éves lány ellen ilyen barbár tettet hajtottak végre;

2.   felszólítja a szomáliai kormányt, hogy ítélje el a kivégzést, és akadályozza meg, hogy a jövőben ilyen brutális kivégzésekre kerüljön sor;

3.   felszólítja a szomáliai kormányt, hogy tegyen közzé dokumentumokat és tegyen nyilatkozatot Aisa Ibráhím Duhuló becsületének halála utáni visszaállítása érdekében;

4.   támogatja a legitim szomáliai kormány arra irányuló törekvéseit, hogy megerősítse ellenőrzését Kismayo kikötője felett, és arra hív fel, hogy megfelelő eljárással állítsák bíróság elé azokat, akiket Aisa Ibráhím Duhuló megerőszakolásával vádolnak;

5.   felhívja az Európai Uniót, hogy adja meg a szükséges támogatást ahhoz, hogy Szomáliában tartósan demokratikus kormány jöjjön létre, és továbbra is támogassa Szomália kormányát abban, hogy megerősíthesse az egész ország feletti ellenőrzését, megalapozhassa a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban lévő jogállamiságot, ami a jövőre nézve megakadályozhatná az ilyen kivégzéseket;

6.   sürgeti az Afrikai Unió szomáliai misszióját (AMISOM), hogy teljes mértékben használja fel mandátumát a polgári lakosság védelmére, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre, és felhív arra, hogy kapjon az Afrikai Unió szomáliai missziója mandátumot az emberi jogokkal szembeni sérelmek nyomon követésére, kivizsgálására és azokról szóló jelentések elkészítésére;

7.   felszólítja mind a szomáliai mind pedig a kenyai hatóságokat, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést, illetve politikai és diplomáciai intézkedést a két olasz római katolikus apáca kiszabadítása érdekében;

8.   erősen támogatja a TFG és az ARS Dzsibuti megállapodását, amelynek célja a Szomáliában évek óta tartó ellenségeskedések lezárása, valamint a béke visszaállítására és az ezen állásfoglalásban említett erőszakos cselekedetek felszámolására irányuló tartós megoldás kialakítása;

9.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Afrikai Unió főtitkárainak, a Fejlesztési Kormányközi Hatóság kormányainak, az Afrikai Unió szomáliai missziójának, valamint Szomália kormányának.

---

(1)  HL C 282. E, 2008.11.6., 479. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0313.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/71

---

Halálbüntetés Nigériában

P6_TA(2008)0570

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a halálbüntetésről Nigériában

(2010/C 16 E/17)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az emberi jogok Nigériában tapasztalható megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel Nigéria szövetségi kormányának a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó jelenlegi moratóriumára,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az 1966. évi polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, melyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

—	tekintettel az 1981. évi emberi jogok és a népek jogainak afrikai alapokmányára, melyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

—	tekintettel az 1990. évi gyermek jogairól és jólétéről szóló afrikai alapokmányra, melyet Nigéria 2001. július 23-án ratifikált,

—	tekintettel az 1984. évi kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményre, melyet Nigéria 2001. július 28-án ratifikált,

—	tekintettel az 1979. évi nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre, amelyet Nigéria 1985. június 13-án ratifikált, és annak 1999. évi fakultatív jegyzőkönyvére, amelyet Nigéria 2004. november 22-én ratifikált,

—	tekintettel az 1989. évi gyermekek jogairól szóló egyezményre, amelyet Nigéria 1991. április 19-én ratifikált,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel Nigéria börtöneiben több mint 720 férfi és 11 nő vár halálbüntetésre;

B.	mivel a halálbüntetéssel foglalkozó nigériai nemzeti munkacsoport és az igazságszolgáltatás reformjával foglalkozó elnöki bizottság megállapításai szerint a halálra ítéltek szinte kizárólag szegények közül kerülnek ki és nem rendelkeznek jogi képviselettel;

C.	mivel bár a nemzetközi jog gyermekek esetében tiltja halálbüntetés kiszabását, a halálra ítéltek közül a bűncselekmények elkövetése időpontjában negyven 13 és 17 éves között volt;

D.	mivel Nigéria 36 államából 12-ben az iszlám saría bíróságok tárgyalják a büntetőjogi eljárásokat; mivel e bíróságok továbbra is hoznak halálos ítéleteket, valamint ítéleteik között szerepel a korbácsolás és a megcsonkítás is;

E.	mivel a halálra ítéltek 47 %-ának fellebbezése elbírálására vár, a bebörtönzöttek negyede esetében a fellebbezés 5 évet vett igénybe, 6 % azon rabok aránya, akiknek fellebbezését több mint 20 év alatt sem bírálták el és egy rab immár 24 évet töltött a siralomházban;

F.	mivel Nigéria bűnügyi igazságszolgáltatási rendszerét a korrupció, a hanyagság és súlyos erőforráshiány jellemzi;

G.	mivel bár Nigériában tiltott a kínzás, a gyakorlatban mégis naponta előfordul, és a nigériai börtönök foglyainak majdnem 80 %-a állítja, hogy a rendőrség zárkájában megverték, fegyverrel fenyegették vagy megkínozták;

H.	mivel a rendőrök sok tárgyalásra váró és halálra ítélt foglyot megzsarolnak, pénzt követelve szabadon bocsátásukért;

I.	mivel az országban található 40 000 fogoly több mint felének még nem volt tárgyalása, vagy ügyében még nem született ítélet;

J.	mivel a börtönök olyan krónikus, de megelőzhető betegségekkel fertőzöttek, mint a HIV, a malária, tuberkulózis, az influenza és a tüdőgyulladás;

K.

mivel Nigéria hatóságai tettek bizonyos lépéseket az igazságszolgáltatás hiányosságainak felszámolására; mivel a halálbüntetéssel foglalkozó nemzeti munkacsoport (2004) és az igazságszolgáltatással foglalkozó elnöki bizottság (2007) kételyét fejezte ki, hogy a halálbüntetés megfékezné a bűnözés fokát és mértékét Nigériában; mivel ugyanakkor sem a szövetségi, sem az állami kormányok nem tettek semmit a két munkacsoport által feltárt, sürgető problémák orvoslására;

L.	mivel Nigéria 2002 óta hivatalosan nem tett jelentést kivégzésekről;

M.	mivel az Afrikai Unió 53 tagállamából csupán hétről bizonyos, hogy 2007-ben kivégzéseket hajtott végre, míg 13 afrikai ország törvényben tiltja a halálbüntetést és további 22 a gyakorlatban nem folytat kivégzéseket;

N.	mivel 1977-ben az összes bűncselekmény esetében csupán 16 ország törölte el a halálbüntetést; mivel mára az ENSZ 192 tagja közül 137 törvényileg vagy a gyakorlatban eltörölte a halálbüntetést;

1.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat a halálbüntetés eltörlésére;

2.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat, hogy a halálbüntetés eltörléséig az ENSZ Közgyűlésének 2008. február 26-i 62/149. sz. határozata értelmében valamennyi kivégzésre rendeljenek el azonnali moratóriumot, és az összes halálos ítéletet haladéktalanul változtassák börtönbüntetésre;

3.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatban alakítsanak ki átfogó megközelítést és fejtsék ki, hogyan fogják kezelni a bűnözést;

4.   sürgeti Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat, hogy mind a szövetségi, mind pedig az állami jogszabályokból távolítsanak el minden olyan intézkedést, amely az állítólagos bűntett elkövetésének időpontjában a 18. életévüket még be nem töltött fiatalokra kiszabható halálbüntetésről rendelkezik;

5.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat annak biztosítására, hogy a főbenjáró bűnök esetében tartsák tiszteletben a méltányos bírósági eljárásra vonatkozó legszigorúbb, nemzetközileg elfogadott és alkotmányos normákat, elsősorban a szegényebb rabok nem megfelelő jogi képviselete, az erőszak, kényszerítés vagy kínzás alkalmazásával megszerzett vallomások vagy bizonyítékok, a túlságosan hosszú eljárási vagy fellebbezési időszakok, valamint a kiskorúak elítélése területén;

6.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát, hogy ratifikálja a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányához csatolt 1989-es második fakultatív jegyzőkönyvet és az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményéhez csatolt 2002-es fakultatív jegyzőkönyvet;

7.   sürgeti a nigériai állami kormányokat, hogy szüntessenek meg a kötelező halálbüntetésre vonatkozó minden rendelkezést;

8.   felszólítja Nigéria szövetségi kormányát és az állami kormányokat a halálbüntetéssel foglalkozó nemzeti munkacsoport (2004) és az igazságszolgáltatás reformjával foglalkozó elnöki bizottság (2007) ajánlásainak végrehajtására, elsősorban a kivégzésekre vonatkozó moratórium elrendelésére és az összes halálbüntetés enyhítésére;

9.   felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak műszaki támogatást a nigériai hatóságok számára a halálbüntetésről rendelkező jogszabályok felülvizsgálatában, a halálbüntetés eltörlésében és a nigériai rendőrség nyomozási eljárásainak javításában;

10.   felszólít a az emberek és a népek jogainak afrikai bizottsága halálbüntetéssel foglalkozó munkacsoportja tevékenységeinek támogatására a halálbüntetés betiltásáról és visszaállításának lehetetlenné tételéről szóló, az afrikai alapokmányhoz csatolandó jegyzőkönyv megszövegezésében;

11.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, Nigéria szövetségi kormányának és parlamentjének, az Afrikai Uniónak és a Pán-afrikai Parlamentnek.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/73

---

Az al-Kurd család ügye

P6_TA(2008)0571

Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása az al-Kurd család ügyéről

(2010/C 16 E/18)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel az Izraelbe és a palesztin területekre delegált eseti küldöttsége (2008. május 30–június 2.) által készített jelentésre és annak következtetéseire,

—	tekintettel a 4. Genfi Egyezményre a polgári lakosság háború idején való védelméről (1949),

—	tekintettel az ENSZ vonatkozó határozataira Izraelről,

—	tekintettel az EU és Izrael közötti hatályba lépett társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére,

—	tekintettel a soros elnökség által az Európai Unió nevében tett 2008. november 10-i nyilatkozatra a kelet-jeruzsálemi házrombolásokról,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2008. november 9-én, vasárnap éjjel izraeli rendőri és fegyveres erők kilakoltatták az al-Kurd családot a Kelet-Jeruzsálem Sheikh Jarrah kerületében található házukból, ahol több mint 50 éve éltek; mivel közvetlenül a kilakoltatás után lehetővé tették telepeseknek, hogy bejussanak a család házába, majd lezárták a területet;

B.	mivel a kilakoltatást az izraeli legfelső bíróság 2008. július 16-i ítélete alapján hajtották végre, melyet a vitatott tulajdonjogra vonatkozó, hosszas és ellentmondásos bírósági és hatósági eljárások előztek meg;

C.	mivel az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) kijelentette, hogy továbbra is segítséget nyújt a családnak;

D.

mivel a kilakoltatás nemzetközi tiltakozások ellenére történt meg; mivel az Egyesült Államok felvetette a kérdést az izraeli hatóságoknak; mivel a döntés további 26 ház kisajátítása előtt nyithatja meg az utat a kelet-jeruzsálemi Sheik Jarrah kerületben, ami 26 további család kilakoltatását jelenti; mivel az ügy politikai vonatkozással bír Kelet-Jeruzsálem jövőbeli státusza kapcsán;

E.	mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatot is elfogadott Izraelről, és a nemzetközi közösség nem ismerte el Izrael fennhatóságát Kelet-Jeruzsálem felett;

F.	mivel az Európai Parlament küldöttsége felkereste a Sheik Jarrah kerületet, és 2008. november 3-án lehetősége nyílt találkozni az al-Kurd családdal;

1.   komoly aggodalmának ad hangot az al-Kurd család kilakoltatása, valamint amiatt, hogy az izraeli hatóságok palesztin családok házait rombolták le számos kelet-jeruzsálemi kerületben, továbbá az intézkedések lehetséges komoly következményei miatt;

2.   rámutat, hogy a környék lakóinak életére jelentősen kiható műveletek ellentétesek a nemzetközi joggal, és felhívja az izraeli hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb fejezzék be azokat;

3.   rámutat, hogy a nemzetközi jog szerint Kelet-Jeruzsálem nem tartozik az izraeli bíróságok joghatósága alá, miközben Izrael állam nemzetközileg elismert határain belül tiszteletben tartja az izraeli igazságszolgáltatás függetlenségét;

4.   felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, beleértve a Kvartettet is, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a Sheik Jarrah kerület, és Kelet-Jeruzsálem más részei palesztin lakosainak védelme érdekében, és felhívja a Kvartettet, hogy vállaljon aktívabb szerepet ezen a területen;

5.   ismét felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget a telepek bővítésének, és a biztonsági kerítés építésének az 1967-es határokon túl, mivel ezek ellentétesek a nemzetközi joggal és aláássák a béke érdekében tett erőfeszítéseket;

6.   leszögezi, hogy az ilyen tettek csak rontják a palesztinok és izraeliek között kötendő béke-megállapodás esélyét; sürgeti Izraelt, hogy tartózkodjon minden olyan egyoldalú lépéstől, amely megelőlegezi a végső státuszról szóló tárgyalások eredményét, különösen Jeruzsálemben;

7.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az izraeli kormánynak, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/76

---

Frank Vanhecke mentelmi jogának felfüggesztése

P6_TA(2008)0537

Az Európai Parlament 2008. november 18-i határozata a Frank Vanhecke mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2008/2092(IMM))

(2010/C 16 E/19)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a dendermondei királyi ügyész kérésére a Belga Királyság igazságügy-minisztere által benyújtott és a plenáris ülésen 2008. április 10-én bejelentett, Frank Vanhecke mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—	miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Frank Vanheckét,

—	tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1),

—	tekintettel a belga alkotmány 58. és 59. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0421/2008),

1.   úgy határoz, hogy felfüggeszti Frank Vanhecke mentelmi jogát;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Belga Királyság illetékes hatóságának.

---

(1)  A 101/63 sz., Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve a 149/85. sz., Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.).

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/77

---

Massimo D'Alema mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelem

P6_TA(2008)0538

Az Európai Parlament 2008. november 18-i határozata a Massimo D'Alema mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2008/2298(IMM))

(2010/C 16 E/20)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a milánói bíróság ügyészségi hivatala által 2008. május 30-án eljuttatott és a plenáris ülésen 2008. június 16-án bejelentett, Massimo D'Alema mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—	tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 6. és 7. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0422/2008),

1.   úgy határoz, hogy nem engedélyezi a szóban forgó telefonbeszélgetések felvételének felhasználását és nem függeszti fel Massimo D'Alema mentelmi jogát,

2.   utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését az illetékes olasz hatóságoknak.

---

(1)  101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.).

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/78

---

Az EK és Kazahsztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv *

P6_TA(2008)0528

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv elfogadásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0105 – C6-0328/2008 – 2007/0039(CNS))

(2010/C 16 E/21)

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0105),

—	tekintettel a Kazah Köztársasággal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra,

—	tekintettel az EK-Szerződés 44. cikkének (2) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatára, 55. cikkére, 57. cikkének (2) bekezdésére, 71. cikkére, 80. cikkének (2) bekezdésére, 93., 94., 133. és 181a. cikkére, valamint 300. cikke (2) bekezdésének második mondatára,

—	tekintettel az EK-Szerződés 101. cikkére,

—	tekintettel Bulgária és Románia csatlakozási szerződése 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0328/2008),

—	tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0416/2008),

1.   jóváhagyja a jegyzőkönyv elfogadását;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Kazah Köztársaság kormányának és parlamentjének.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/79

---

Közös vállalkozás az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében *

P6_TA(2008)0529

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló 219/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0483 – C6-0305/2008 – 2008/0159(CNS))

(2010/C 16 E/22)

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0483),

—	tekintettel az EK-Szerződés 171. és 172. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0305/2008),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A6-0439/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/79

---

A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok előírt azonosítási jelzései (kodifikált változat) ***I

P6_TA(2008)0530

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok előírt azonosítási jelzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0318 – C6-0205/2008 – 2008/0099(COD))

(2010/C 16 E/23)

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0318),

—	tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0205/2008),

—	tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0382/2008),

A.	mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 102., 1996.4.4., 2. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/80

---

Társasági jog az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok vonatkozásában (kodifikált változat) ***I

P6_TA(2008)0531

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a társasági jog területén az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0344 – C6-0217/2008 – 2008/0109(COD))

(2010/C 16 E/24)

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0344),

—	tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 44. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0217/2008),

—	tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0383/2008),

A.	mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 102., 1996.4.4., 2. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/81

---

A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vezetőülése (kodifikált változat) ***I

P6_TA(2008)0532

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok vezetőüléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0351 – C6-0243/2008 – 2008/0115(COD))

(2010/C 16 E/25)

(Együttdöntési eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0351),

—	tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0243/2008),

—	tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0384/2008),

A.	mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 102., 1996.4.4., 2. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/82

---

A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap (kodifikált változat) *

P6_TA(2008)0533

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált változat) (COM(2008)0365 – C6-0273/2008 – 2008/0117(CNS))

(2010/C 16 E/26)

(Konzultációs eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0365),

—	tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0273/2008),

—	tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 80. és 51. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0387/2008),

A.	mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak megfelelően kiigazított formában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 102., 1996.4.4., 2. o.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/82

---

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény ***

P6_TA(2008)0534

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (9196/2008 – C6-0215/2008 – 2008/0048(AVC))

(2010/C 16 E/27)

(Hozzájárulási eljárás)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetre (9196/2008),

—	tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében és az EK-Szerződés 61. cikke c) pontjával összefüggésben a Tanács által benyújtott, hozzájárulásra irányuló kérelemre (C6-0215/2008),

—	tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkére és 83. cikke (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A6-0428/2008),

1.   hozzájárul a megállapodás megkötéséhez;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/83

---

A nemzeti és regionális számlák európai rendszere a Közösségben ***I

P6_TA(2008)0535

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló 2223/96/EK tanácsi rendeletnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról – (COM(2007)0776 – C6-0452/2007 – 2007/0272(COD))

(2010/C 16 E/28)

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0776),

—	tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0452/2007),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0376/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik javaslatát vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/84

---

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mobilizálása

P6_TA(2008)0536

Az Európai Parlament 2008. november 18-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0609 – C6-0345/2008 – 2008/2286(ACI))

(2010/C 16 E/29)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0609 – C6-0345/2008),

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1) és különösen annak 28. pontjára,

—	tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i, az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendeletére (2),

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0430/2008),

A.

mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket annak érdekében, hogy további támogatást tudjon nyújtani azon munkavállalók számára, akik a világ kereskedelmi mintáiban bekövetkezett nagyobb strukturális változások következményeitől szenvednek, valamint hogy segítse a munkaerőpiacba történő ismételt beilleszkedésüket;

B.	mivel az Unió elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó pénzügyi segítségének dinamikusnak kell lennie, és a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban elérhetővé kell válnia az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008. július 17-i egyeztető ülésén elfogadott közös nyilatkozatával összhangban;

C.	mivel Olaszország segítséget kért négy, a textilágazatban – Szardínián, Piemontban, Lombardiában és Toszkánában – történt leépítéssel kapcsolatos ügyben (3);

1.   kéri az illetékes intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap mobilizálásának felgyorsítása érdekében a fent említett közös nyilatkozattal összhangban, amely elfogadása által az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megerősítik a gyors eljárás fontosságát, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mobilizálására vonatkozó határozatok elfogadásával kapcsolatos 2006. május 17-i intézményközi megállapodás megfelelő figyelembe vételével;

2.   jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt határozatot;

3.   utasítja elnökét, hogy írja alá a határozatot a Tanács elnökével, és intézkedjék annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást – mellékletével együtt – a Tanácsnak és a Bizottságnak.

---

(1)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)  HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

(3)  EGF/2007/005 IT/Sardegna, EGF/2007/006 IT/Piemonte, EGF/2007/007 IT/Lombardia és EGF/2008/001 IT/Toscana.

---

---

22.1.2010

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 16/86

---

A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések *

P6_TA(2008)0541

Az Európai Parlament 2008. november 18-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0078 – C6-0099/2008 – 2008/0051(CNS))

(2010/C 16 E/30)

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0078),

—	tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0099/2008),

—	tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0417/2008),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően változtassa meg javaslatát, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján;

3.   felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A BIZOTTSÁG ÁLTAL JAVASOLT SZÖVEG	MÓDOSÍTÁS
1. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (2a) preambulumbekezdés (új)
	(2a) A belső piac működésének fokozására további erőfeszítéseket kell tenni a jövedéki adók Európai Unión belüli harmonizációjának elérésére, egyidejűleg figyelembe véve a közegészségügyi, környezetvédelmi és költségvetési megfontolások szempontjait.
2. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (4) preambulumbekezdés
(4) A jövedéki termékeket egyéb, különleges célú közvetett adók is terhelhetik. Ilyen esetben azonban, valamint annak érdekében, hogy a közvetlen adókra vonatkozó közösségi jogszabályok hatékony érvényesülése ne kerüljön veszélybe, a tagállamoknak indokolt megfelelniük a szóban forgó jogszabályok egyes lényeges elemeinek.	(4) A jövedéki termékeket egyéb, különleges célú közvetett adók is terhelhetik. Ilyen esetben azonban, valamint annak érdekében, hogy a közvetlen adókra vonatkozó közösségi jogszabályok hatékony érvényesülése ne kerüljön veszélybe, a tagállamoknak indokolt megfelelniük a szóban forgó jogszabályok egyes lényeges elemeinek, nevezetesen az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, valamint az adó kivetésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályoknak .
3. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (4a) preambulumbekezdés (új)
	(4a) Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az emberi egészség magas szintű védelme biztosításának szükségességét.
4. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (9) preambulumbekezdés
(9) Mivel a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli, nem vethető ki megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott jövedéki termékekre, függetlenül a megsemmisülés, illetve a károsodás körülményeitől.	(9) Mivel a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli nem vethető ki, a minden kétséget kizáróan megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott jövedéki termékekre, függetlenül a megsemmisülés, illetve a károsodás körülményeitől.
57. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (14) preambulumbekezdés
(14) Egyértelműen meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben a Közösség területét elhagyó utasok vámmentesen vásárolhatnak .	(14) A Közösség területét szárazföldön elhagyó utasok továbbra is vámmentesen vásárolhatnak, ha a határain lévő vámmentes üzletek biztosítani tudják a tagállamok számára, hogy megfelelnek mindazoknak a feltételeknek, amelyek lehetővé teszik az adóelkerülés, a visszaélések, valamint az adójogszabályok kijátszásának megelőzését .
58. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (14a) preambulumbekezdés (új)
	(14a) Egy harmadik területre vagy egy harmadik országba légi vagy tengeri úton utazó, és olyan úti okmánnyal rendelkező utasoknak, amelyben végső úti célként egy harmadik terület vagy harmadik ország repülőtere vagy kikötője szerepel, mentességet kell biztosítani a vámmentes üzletekben vásárolt termékekre vonatkozó jövedékiadó-fizetés alól.
59. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (19a) preambulumbekezdés (új)
	(19a) A jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállítására alkalmazandó szabályoknak bizonyos feltételek mellett egyaránt lehetővé kell tenniük a jövedéki adó csökkentett mértékére vonatkozó általános biztosíték előírását, illetve azt is, hogy ilyen biztosítékot ne írjanak elő.
5. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (21a) preambulumbekezdés (új)
	(21a) A számítógépes rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak egységes adatkészletet és adatstruktúrát kell elfogadniuk nemzeti alkalmazásaikon belül annak érdekében, hogy megbízható hozzáférési felületet biztosítsanak a gazdasági szereplők számára.
6. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (24) preambulumbekezdés
(24) Meg kell határozni a számítógépes rendszer elérhetetlensége esetén követendő eljárást.	(24) Meg kell határozni a számítógépes rendszernek a jövedéki termék mozgásában részt vevő szereplők önhibáján kívüli, vagy tőlük független okok miatt kialakult elérhetetlensége esetén követendő eljárást.
7. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (28a) preambulumbekezdés (új)
	(28a) Olyan termékek esetén, amelyekre azért vetnek ki jövedéki adót, mert magánszemélyek saját használatukra szerzik be és maguk szállítják el, meg kell határozni a jövedéki termékek mennyiségét.
8. módosítás Irányelvre irányuló javaslat (36) preambulumbekezdés
(36) A jövedéki adó felfüggesztésével szállított termékek ellenőrzésére szolgáló számítógépes rendszerhez való alkalmazkodás érdekében a tagállamok számára átmeneti időszakot kell biztosítani úgy, hogy ezalatt az említett szállításokra továbbra is a 92/12/EGK irányelvben meghatározott követelmények vonatkozzanak.	(36) A jövedéki adó felfüggesztésével szállított termékek ellenőrzésére szolgáló számítógépes rendszerhez való alkalmazkodás érdekében a tagállamok számára átmeneti időszakot kell biztosítani úgy, hogy ezalatt az említett szállításokra továbbra is a 92/12/EGK irányelvben meghatározott követelmények vonatkozzanak. Az átmeneti időszak hosszát a számítógépes rendszer egyes tagállamokban való tényleges bevezetésének megvalósíthatóságát figyelembe véve kell megállapítani .
9. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4a. pont (új)
	4a. „jövedéki termékek behozatala”: a jövedéki termékeknek a Közösség területére történő belépése – kivéve, ha a jövedéki termékeket a Közösségbe való belépéskor vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés alá vonták –, vagy a jövedéki termékek ilyen vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés alóli szabadon engedése;
10. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4b. pont (új)
	4b. „bejegyzett címzett”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy az általuk meghatározott feltételeket betartva adófelfüggesztés hatálya alatt szállított, más tagállamban feladott jövedéki termékeket átvegyen;
11. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4c. pont (új)
	4c. „bejegyzett feladó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az importáló tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy az általuk meghatározott feltételeket betartva a szabad forgalomba bocsátásukkor adófelfüggesztés hatálya alá tartozó jövedéki termékeket feladja a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) összhangban;
12. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4d. pont (új)
	4d. „adóraktári engedélyes”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely egy tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy jövedéki termékeket állítson elő, dolgozzon fel, tartson, vegyen át vagy adjon fel üzletszerű tevékenysége körében, amennyiben a jövedéki adó megfizetésére irányuló kötelezettséget adófelfüggesztéses eljárás keretében felfüggesztették;
13. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4e. pont (új)
	4e. „adóraktár”: az a hely, ahol egy adóraktári engedélyes üzletszerű tevékenysége körében – az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai által megállapított bizonyos követelményekre is figyelemmel – adófelfüggesztés hatálya alá tartozó jövedéki termékeket állít elő, dolgoz fel, tart, vesz át vagy ad fel;
14. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk – 4f. pont (új)
	4f. „a behozatal helye”: az a hely, ahol az áruk a 450/2008/EK rendelettel összhangban történő szabad forgalomba bocsátásukkor találhatók.
15. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 7. cikk – (2) bekezdés – első albekezdés – c) pont
(c) jövedéki termékek behozatala.	(c) jövedéki termékek behozatala, beleértve a szabálytalan behozatalt, kivéve, ha a jövedéki termékeket a behozatalkor azonnal adófelfüggesztés alá vonják .
16. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 7. cikk – (4) bekezdés
4. A jövedéki termékek teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása – beleértve a termék természetes fogyását – nem tekintendő szabad forgalomba bocsátásnak .	4. A jövedéki termékek teljes megsemmisülését vagy helyrehozhatatlan károsodását a teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás helye szerinti tagállam illetékes hatósága számára megfelelő módon bizonyítani kell .
A kérdéses jövedéki termékek károsodását vagy megsemmisülését az illetékes hatóság számára megfelelő módon bizonyítani kell.	Amennyiben az adófelfüggesztéssel történő szállítás esetében nem állapítható meg a teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás helye, úgy tekintendő, hogy az az észlelés helye szerinti tagállamban történt.
Az első albekezdés alkalmazásában a termékek akkor károsodnak helyrehozhatatlanul, ha mindenki számára használhatatlanná válnak.	A tagállamok az adófelfüggesztés hatálya alatt álló jövedéki termékek szándékos megsemmisítését az illetékes hatóságok előzetes engedélyezésének feltételéhez köthetik.
17. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 9. cikk – (1) bekezdés
1. Ha a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás során olyan szabálytalanság történt, amely a jövedéki termék szabad forgalomba bocsátását eredményezi, és ha a szabad forgalomba bocsátás helye nem határozható meg, akkor ez utóbbinak a feladás helye szerinti tagállamot kell tekinteni.	1. Ha a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás során olyan szabálytalanság történt, amely a jövedéki terméknek a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti szabad forgalomba bocsátását eredményezi, és ha a szabad forgalomba bocsátás helye nem határozható meg, akkor ez utóbbinak a feladás helye szerinti tagállamot, idejének pedig a szabálytalanság észlelésének idejét kell tekinteni.
	Amennyiben a jövedéki adó felfüggesztésének hatálya alá tartozó jövedéki termékek nem érkeznek meg rendeltetési helyükre és nem tártak fel a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban történő szabad forgalomba bocsátáshoz vezető szabálytalanságot, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szabad forgalomba bocsátás abban a tagállamban és akkor történt, amikor és ahol a jövedéki termékeket feltárták.
Amennyiben azonban a szállításnak a 19. cikk (1) bekezdése szerinti megkezdésétől számított három év eltelte előtt megállapítják, hogy ténylegesen melyik tagállamban történt a szabad forgalomba bocsátás, ez a tagállam tájékoztatja a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.	Amennyiben azonban a szállításnak a 19. cikk (1) bekezdése szerinti megkezdésétől számított három év eltelte előtt megállapítják, hogy ténylegesen melyik tagállamban történt a szabad forgalomba bocsátás, a szabad forgalomba bocsátás helyének ez utóbbi tagállamot kell tekinteni, amely tájékoztatja az észlelés vagy a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.
Ha a jövedéki adót a feladás helye szerinti tagállam már kivetette, akkor ezt az adót vissza kell téríteni vagy el kell engedni, amint bizonyítást nyer, hogy az adót a másik tagállamban beszedték .	Ha a jövedéki adót az észlelés vagy a feladás helye szerinti tagállam már kivetette, akkor ezt az adót vissza kell téríteni vagy el kell engedni, amint bizonyítást nyer, hogy a szabad forgalomba bocsátás a másik tagállamban következett be .
18. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 9. cikk – (1a) bekezdés (új)
	1a. Amennyiben megfelelő bizonyítékok segítségével minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás során olyan szabálytalanság történt, amely a jövedéki termék szabad forgalomba bocsátását eredményezi, akkor a jövedéki adót abban a tagállamban kell befizetni, amelyben a szabálytalanság megtörtént.
19. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 9. cikk – (2a) bekezdés (új)
	2a. Amennyiben bizonyíthatóan olyan szabálytalanság történt egy tagállamban, ami a rendeltetési hely szerinti tagállam jövedéki adójegyével ellátott jövedéki termék szabad forgalomba bocsátását eredményezi, a jövedéki adót csak akkor kell abban a tagállamban megfizetni, amelyikben a szabálytalanságra sor került, ha a rendeltetési hely szerinti tagállam visszafizeti a jövedéki adót a gazdasági szereplőnek.
20. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 9. cikk – (2b) bekezdés (új)
	2b. Olyan szabálytalanság esetében, amikor egy rendeltetési hely szerinti tagállam nem jövedéki adójegy felhasználásával vet ki jövedéki adót, a jövedéki adót abban a tagállamban kell azonnali hatállyal megfizetni, amelyikben a szabálytalanság történt.
21. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 9. cikk – (3) bekezdés
3. Az (1) bekezdés alkalmazásában szabálytalanságnak az minősül, ha a szállítás nem a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően ér véget.	3. Az (1) bekezdés alkalmazásában szabálytalanságnak az minősül – a 7. cikk (4) bekezdésében említett helyzeten kívül –, ha a szállítás vagy a szállítás egy része nem a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően ér véget.
22. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 11. cikk – (1) bekezdés – ea) pont (új)
	ea) egy jóváhagyott kutatási és fejlesztési létesítmény, laboratórium, kormányhivatal vagy a minőségellenőrzés, a piaci bevezetést megelőzően esetleges hamisításra vonatkozó vizsgálatok és ellenőrzések céljait szolgáló egyéb jóváhagyott egység átadása – feltéve, hogy az érintett termékek nem tekinthetők kereskedelmi mennyiségnek –, amely kapcsán:
	i) a tagállamok meghatározhatják, mit tekintenek kereskedelmi mennyiségnek; valamint
	ii) a tagállamok egyszerűsített eljárásokat dolgozhatnak ki az e. pont alá tartozó termékek szállításának megkönnyítésére.
23. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 11. cikk – (2) bekezdés
2. A mentesség a fogadó tagállam által meghatározott feltételektől és korlátozásoktól függ. A tagállamok visszatérítés formájában is biztosíthatnak jövedékiadó-mentességet.	2. A mentesség a fogadó tagállam által meghatározott feltételektől és korlátozásoktól függ. A tagállamok visszatérítés formájában is biztosíthatnak jövedékiadó-mentességet. A tagállam által meghatározott visszatérítési feltételek nem eredményezhetnek indokolatlanul nehézkes mentességi eljárásokat .
54. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 11. cikk – (2a) bekezdés (új)
	(2a) A jövedéki adó, beleértve az ásványolajokra kivetett adót is, az egyes tagállamok által meghatározott eljárásnak megfelelően visszatéríthető vagy elengedhető. A tagállamoknak ugyanazt az eljárást kell alkalmazniuk a nemzeti és a más tagállamból származó termékekre.
63/jav. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 13. cikk – (1) bekezdés
(1) A tagállamok mentesítést adhatnak a vámmentes üzletben értékesített olyan termékekre, amelyeket harmadik területekre vagy harmadik országokba irányuló légi járaton vagy tengeri hajóúton utazók személyi poggyászukban magukkal vihetnek.	(1) A tagállamok jövedékiadó-mentességet adhatnak a vámmentes üzletben értékesített olyan termékekre, amelyeket harmadik területekre vagy harmadik országokba irányuló légi járaton, tengeri hajóúton vagy szárazföldön utazók személyi poggyászukban magukkal vihetnek.
65/jav. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 13. cikk – (4) bekezdés
(4) E cikk alkalmazásában:	(4) E cikk alkalmazásában:
a) „harmadik terület”: az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett területek;	a) „harmadik terület”: az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett területek;
b) „vámmentes üzlet”: repülőtér vagy kikötő területén működő olyan intézmény, amely megfelel az illetékes hatóságok által meghatározott feltételeknek, különös tekintettel a (3) bekezdésre;	b) „vámmentes üzlet”: repülőtér vagy kikötő területén vagy egy harmadik országgal vagy harmadik területtel közös határon működő olyan intézmény, amely megfelel az illetékes hatóságok által meghatározott feltételeknek, különös tekintettel a (3) bekezdésre;
c) „harmadik területre vagy harmadik országba utazó utas”: azon, útlevéllel rendelkező légi vagy tengeri utas, aki kijelenti, hogy közvetlen úti célja harmadik területen vagy harmadik országban található repülőtér vagy kikötő.	c) „harmadik területre vagy harmadik országba utazó utas”: légi vagy tengeri utazásra szóló olyan menetjeggyel rendelkező utas, amelyben végső úti célként harmadik területen vagy harmadik országban található repülőtér vagy kikötő szerepel, valamint mindazok az utasok, akik szárazföldön hagyják el a Közösséget .
25. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 14. cikk – (2) bekezdés
2. A jövedéki termékek előállítása, feldolgozása és tartása csak akkor tekintendő a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha a (3) bekezdés szerinti engedélyezett helyen történik.	2. A jövedéki termékek előállítása, feldolgozása és tartása – amennyiben nem fizették meg a jövedéki adót – adóraktárban történik.
26. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 14. cikk – (3) bekezdés
3. A tagállamok illetékes hatóságai „adóraktárnak” minősíthetik a jövedéki termékek aófelfüggesztéssel történő előállításának, feldolgozásának, illetve tartásának, valamint átvételének, illetve feladásának helyét.	törölve
27. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 15. cikk – (1) bekezdés – második és harmadik albekezdés
Az engedély nem tagadható meg kizárólag arra történő hivatkozással, hogy a más tagállami illetőségű természetes vagy jogi személy az adóraktárt az engedélyt megadó tagállamban létesített képviselőn vagy fióktelepen keresztül kívánja működtetni .	Az engedélyezésre a hatóságok által az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából meghatározott feltételek vonatkoznak . Az engedély ugyanakkor nem tagadható meg kizárólag arra történő hivatkozással, hogy a természetes vagy jogi személy más tagállamban bír illetőséggel .
Az engedély a 14. cikk (3) bekezdésében említett tevékenységekre terjed ki.
28. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 16. cikk – (1) bekezdés – bevezető rész
1. A jövedéki termékek a Közösségen belül a jövedéki adó felfüggesztésével szállíthatók:	1. A jövedéki termékek a Közösségen belül két pont között a jövedéki adó felfüggesztésével szállíthatók, akkor is, ha a termékeket harmadik országon vagy egy harmadik országbeli régión keresztül szállítják :
29. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 16. cikk – (1) bekezdés – a) pont – ii. pont
(ii) olyan természetes vagy jogi személyhez, aki, illetve amely a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy az általuk meghatározott feltételeket betartva a jövedéki adó felfüggesztésével szállított, más tagállamban feladott jövedéki termékeket átvegyen (a továbbiakban : „bejegyzett címzett” ) ;	(ii) a bejegyzett címzett telephelyére ;
30. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 16. cikk – (1) bekezdés – b) pont
b) a behozatal helyéről az a) pontban említett bármelyik helyre, ha a jövedéki terméket olyan természetes vagy jogi személy adja fel, aki, illetve amely az importáló tagállam illetékes hatóságaitól – az általuk meghatározott feltételekkel – erre engedélyt kapott (a továbbiakban : „bejegyzett feladó” ) .	b) a behozatal helyéről az a) pontban említett bármelyik helyre vagy címzett számára , ha a jövedéki terméket bejegyzett feladó adja fel.
31. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 17. cikk – (1) bekezdés – bevezető rész
1. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai – az általuk meghatározott feltételekkel – megkövetelik, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítással járó kockázatokat biztosíték fedezze; e biztosítékot a következő személyek közül egy vagy több nyújthatja:	1. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai – az általuk meghatározott feltételekkel – megkövetelik, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítással járó kockázatokat biztosíték fedezze; e biztosítékot a következő – illetve a nevükben eljáró – személyek közül egy vagy több nyújthatja:
32. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 17. cikk – (2) bekezdés – első albekezdés
2. A biztosítéknak a Közösség egész területén érvényesnek kell lennie.	2. A biztosítéknak a Közösség egész területén érvényesnek kell lennie, és a következők állíthatják ki :
	(a) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően hitelintézeti tevékenység végzésére feljogosított intézmény (2), vagy
	(b) az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelvnek (3) megfelelően biztosítási tevékenység végzésére feljogosított vállalkozás
33. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 17a. cikk (új)
	17a. cikk 1.     A 17. cikk (1) bekezdésében említett személy kérelmére a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatósága az általa megállapított feltételekkel engedélyezheti, hogy egységes biztosítékot szolgáltassanak a jövedéki adó csökkentett összegére, vagy hogy semmilyen biztosítékot ne szolgáltassanak, feltéve, hogy ezzel párhuzamosan a szállítás adójogi felelősségét a szállításért felelős személy viseli. 2.     Az (1) bekezdésben említett engedély kizárólag olyan személynek adható, aki (a) a Közösség vámterületén telepedett le; (b) megfelelő előfeltételekkel rendelkezik a jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállítására vonatkozó biztosíték nyújtását illetően; valamint (c) rendszeresen szolgáltat biztosítékot jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállítására vonatkozóan, vagy a vámhatóságoknál olyannak tekintik, aki képes teljesíteni az ezen eljárásokkal kapcsolatban őt terhelő kötelezettségeket. 3.     Az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján az engedélyezési eljárásokat szabályozó rendelkezéseket a 41. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően hozzák meg.
34. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 18. cikk – (2) bekezdés – második albekezdés – bevezető rész
Az első albekezdés szerinti engedéllyel rendelkező bejegyzett címzett köteles:	Az első albekezdés szerinti engedéllyel rendelkező ideiglenesen bejegyzett címzett köteles:
35. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 19. cikk – (1) bekezdés
1. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás azon időponttól tekintendő megkezdettnek, amikor a termék elhagyja a feladó adóraktárt vagy a behozatal helyét.	1. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás azon időponttól tekintendő megkezdettnek, amikor a termék elhagyja a feladó adóraktárt vagy a behozatal helyét. Azt az időpontot, amikor a termék elhagyja a feladó adóraktárt vagy a behozatal helyét, annak a kiegészítő tájékoztató üzenetnek a haladéktalan megküldése határozza meg, amelyet az adóraktár engedélyes vagy a nyilvántartott feladó küld az illetékes hatóságnak .
36. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 19. cikk – (2) bekezdés
2. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás akkor tekintendő befejezettnek, ha a címzett átvette a terméket, vagy – a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (iii) alpontjában említett esetben – ha a termék elhagyta a Közösség területét.	2. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás akkor fejeződik be :
	– amikor a címzett átvette a terméket. Azt az időpontot, amikor a címzett átveszi a terméket, a címzett által az illetékes hatóságnak a termék megérkezésekor azonnal küldött kiegészítő tájékoztató üzenet küldése határozza meg ;
	– amikor a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (iii) alpontjában említett esetben a termék elhagyta a Közösség területét, vagy azt vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya alá vonják .
37. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 19a. cikk (új)
	19a. cikk
	A jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállítására alkalmazandó szabályok a feladás helye szerinti tagállam által megállapított feltételek alapján engedélyezhetik, hogy egységes biztosítékot szolgáltassanak a jövedéki adó csökkentett összegére, vagy hogy semmilyen biztosítékot ne szolgáltassanak, feltéve, hogy ezzel párhuzamosan a szállítás adójogi felelősségét a szállításért felelős személy viseli.
38. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 20. cikk – (1) bekezdés
1. A jövedéki termékek szállítása csak akkor tekintendő a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően kiállított elektronikus adminisztratív okmány alapján történik.	1. A jövedéki termékek szállítása csak akkor tekintendő a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően kiállított elektronikus adminisztratív okmány alapján történik. A tagállamok és a Bizottság meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy nemzeti szinten kialakítsák a nyilvános kulcson alapuló infrastruktúrákat, és biztosítsák azok együttműködési képességét .
39. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 20. cikk – (6) bekezdés
6. A címzettnek közölnie kell az adminisztratív hivatkozási kódot a termékeket kísérő személlyel.	6. A feladott termékeket az azonosításukat lehetővé tevő kinyomtatott tájékoztatónak kell kísérnie a szállítás alatt.
A kódnak hozzáférhetőnek kell lennie a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás alatt.
40. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 22. cikk
A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a tagállam által meghatározott feltételekkel engedélyezhetik, hogy a számítógépes rendszert használó feladó két vagy több szállításra ossza az energiatermékeknek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását, feltéve, hogy a jövedéki termékek összmennyisége nem változik.	A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a tagállam által meghatározott feltételekkel engedélyezhetik, hogy a számítógépes rendszert használó feladó két vagy több szállításra ossza az energiatermékeknek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását, feltéve, hogy:
	(a) a jövedéki termékek összmennyisége nem változik; valamint
	(b) a szállítás megosztását az ilyen eljárást engedélyező tagállam területén bonyolítják le.
A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy területükön nem végezhető ilyen megosztás .	A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amennyiben engedélyezik a szállítások területükön történő megosztását, és közlik vele annak feltételeit. A Bizottság továbbítja ezt az információt a többi tagállamnak .
41. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 23. cikk – (1) bekezdés – első albekezdés
1. Abban az esetben, ha a jövedéki termékeket a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (i), (ii) vagy (iv) alpontjában, illetőleg a 16. cikk (2) bekezdésében említett rendeltetési helyen veszik át, a címzettnek haladéktalanul elismervényt kell kiállítania a termékek átvételéről (a továbbiakban: „átvételi elismervény”) a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára a számítógépes rendszeren keresztül.	1. Abban az esetben, ha a jövedéki termékeket a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (i), (ii) vagy (iv) alpontjában, illetőleg a 16. cikk (2) bekezdésében említett rendeltetési helyen veszik át, a címzettnek legkésőbb az átvételt követő munkanapon elismervényt kell kiállítania a termékek átvételéről (a továbbiakban: „átvételi elismervény”) a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára a számítógépes rendszeren keresztül.
42. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 24. cikk – (3) bekezdés
3. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják a kiviteli elismervényt a feladónak.	3. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai legkésőbb a jövedéki termékek Közösségből való kilépését tanúsító igazolás átvételét követő munkanapon továbbítják a kiviteli elismervényt a feladónak.
43. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 26. cikk – (1) bekezdés – második és harmadik albekezdés
A számítógépes rendszer elérhetőségének helyreállítása után a feladónak haladéktalanul be kell nyújtania az elektronikus adminisztratív okmány tervezetét. Ez az okmány a 20. cikk (3) bekezdésének megfelelő kiállítását követően az első albekezdés a) pontjában említett papíralapú okmány helyébe lép, és alkalmazandó rá az elektronikus adminisztratív okmányra vonatkozó eljárás .	A termékeket a tartalékeljárásnak – köztük a lezárási eljárásnak – megfelelően kell tovább szállítani, még akkor is, ha a számítógépes rendszer a szállítás során újra rendelkezésre áll .
Az elektronikus adminisztratív okmánynak a 20. cikk (3) bekezdése szerinti kiállításáig a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás a papíralapú okmány alapján történik.
44. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 26. cikk – (2) bekezdés – első albekezdés
2. Ha a számítógépes rendszer nem érhető el, az adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó más távközlési eszközök útján is közölheti a 20. cikk (8) bekezdésében vagy a 22. cikkben említett információt. Ebből a célból a rendeltetési hely megváltoztatásának vagy megosztásának tájékoztatnia kell a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.	2. Ha a számítógépes rendszer nem érhető el, az adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó más, tagállamok által meghatározott távközlési eszközök útján is közölheti a 20. cikk (8) bekezdésében vagy a 22. cikkben említett információt. Ebből a célból a rendeltetési hely megváltoztatásának vagy megosztásának tájékoztatnia kell a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.
45. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 28. cikk
A tagállamok a jövedéki adó felfüggesztésével, teljes egészében saját területükön történő szállítások tekintetében egyszerűsített eljárásokat is megállapíthatnak.	A tagállamok a jövedéki adó felfüggesztésével, teljes egészében saját területükön történő szállítások tekintetében egyszerűsített eljárásokat is megállapíthatnak, többek között eltekinthetnek az ilyen szállítások elektronikus felügyeletének követelményétől .
46. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 29. cikk – 3a. pont (új)
	3a. a termékek szállítása a 11. cikk (1) bekezdése ea) pontjának megfelelően.
47. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 30. cikk – (1) bekezdés – második albekezdés
A dohánygyártmányokon kívüli jövedéki termékek esetében az első albekezdés akkor is alkalmazandó, ha a termékeket az őket beszerző magánszemélyek megbízásából szállítják.	törölve
48. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 30. cikk – (2a) bekezdés (új)
	(2a) A (2) bekezdés e) pontjának alkalmazása tekintetében – kizárólag egyfajta bizonyítékként – a tagállamok irányadó szinteket állapíthatnak meg. Az irányadó szintek nem lehetnek alacsonyabbak a következőknél:
	(a) Dohánytermékek esetében:
	– 400 db cigaretta
	– 200 db szivarka (egyenként legfeljebb 3 gramm tömegű szivar)
	– 100 db szivar
	– 0,5 kg fogyasztási dohány
	(b) Az alkoholtartalmú italok esetében:
	– 5 l égetett szesz
	– 10 l köztes alkoholtermék
	– 45 l bor (beleértve legfeljebb 30 l pezsgőt)
	– 55 l sör.
49. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 30. cikk – (2b) bekezdés (új)
	(2b) A tagállamok rendelkezhetnek akként is, hogy egy másik tagállamban szabad forgalomba bocsátott ásványolajtermék megvétele esetén a jövedéki adót a fogyasztás szerinti tagállamban kell felszámítani, ha az ilyen termék szállítása magánszemélyek által vagy az ő megbízásukból, a szokásostól eltérő módon történik. Szokásostól eltérő szállítás lehet üzemanyag esetében a járművek üzemanyagtartályán vagy megfelelő tartaléküzemanyag-szállító kannán kívüli, illetve a folyékony fűtőanyagok esetében a hivatásos kereskedők megbízásából végzett tartálykocsis szállítástól eltérő szállítási mód.
50. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 34. cikk – (4) bekezdés – a) pont
a) be kell jegyeztetnie magát a jövedéki termékek feladásának helye szerinti tagállam adóhatóságánál;	a) be kell jegyeztetnie magát a jövedéki termékek feladásának helye szerinti tagállam adóhatóságánál, valamint e hatóságoktól azonosító okmányt kell szereznie ;
51. és 52. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 37. cikk
1. A 7. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adózási jelzéssel vagy adózási célú nemzeti azonosító jellel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor, illetve amikor a 31. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 34. cikk (1) bekezdésében szereplő esetekben a területükre ezek a termékek belépnek.	1. A 7. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adózási jelzéssel vagy adózási célú nemzeti azonosító jellel vagy bármely más formájú széria- vagy hitelesítési jelzéssel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor, illetve amikor a 31. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 34. cikk (1) bekezdésében szereplő esetekben a területükre ezek a termékek belépnek.
2. Bármely tagállam, amely megköveteli az (1) bekezdés szerinti adózási jelzés vagy nemzeti azonosító jel használatát, köteles azokat rendelkezésre bocsátani a többi tagállam adóraktár-engedélyesei számára is.	2. Bármely tagállam, amely megköveteli az (1) bekezdés szerinti adózási jelzés vagy nemzeti azonosító jel vagy bármely más formájú széria- vagy hitelesítési jelzés használatát, köteles azokat rendelkezésre bocsátani a többi tagállam adóraktár-engedélyesei számára is.
3. Azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyet a tagállamok e cikk megfelelő végrehajtásának érdekében, valamint azért alkotnak, hogy kiküszöböljék az adócsalást, az adószabályok kijátszását és a visszaéléseket, a tagállamok biztosítják, hogy e jelzések vagy jelek ne akadályozzák a jövedéki termékek szabad mozgását.	3. Azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyet a tagállamok e cikk megfelelő végrehajtásának érdekében, valamint azért alkotnak, hogy kiküszöböljék az adócsalást, az adószabályok kijátszását és a visszaéléseket, a tagállamok biztosítják, hogy e jelzések vagy jelek ne akadályozzák a jövedéki termékek szabad mozgását.
Amennyiben a jövedéki termékeket ilyen jelzésekkel vagy jelekkel látják el, az azok megszerzéséért kifizetett összeget vagy letett biztosítékot a jelzést vagy jelet kibocsátó tagállamban visszatérítik, ha a jövedéki adót más tagállamban vetik ki és szedik be.	Amennyiben a jövedéki termékeket ilyen jelzésekkel vagy jelekkel látják el, az azok megszerzéséért kifizetett összeget vagy letett biztosítékot a jelzést vagy jelet kibocsátó tagállamban visszatérítik, ha a jövedéki adót más tagállamban vetik ki és szedik be.
	A jelzést vagy jelet kibocsátó tagállam mindazonáltal a jelzések vagy jelek eltávolítását, illetve megsemmisítését igazoló bizonyíték benyújtásához kötheti a kifizetett összeg visszatérítését vagy a letett biztosíték felszabadítását.
4. Az (1) bekezdés szerinti adózási jelzések vagy azonosító jelek a kiadásuk szerinti tagállamban érvényesek. A tagállamok azonban kölcsönösen elismerhetik egymás jelzéseinek érvényességét.	4. Az (1) bekezdés szerinti adózási jelzések, nemzeti azonosító jelek vagy bármely más formájú széria- vagy hitelesítési jelzések a kiadásuk szerinti tagállamban érvényesek. A tagállamok azonban kölcsönösen elismerhetik egymás jelzéseinek érvényességét.
53. módosítás Irányelvre irányuló javaslat 39. cikk
Amíg a Tanács nem fogad el közösségi rendelkezéseket a hajók és légi járművek fedélzeti készletével kapcsolatban, a tagállamok fenntarthatják a tárgyban hozott nemzeti rendelkezéseiket.	Amíg a Tanács nem fogad el közösségi rendelkezéseket a hajók és légi járművek fedélzeti készletével kapcsolatban, a tagállamok fenntarthatják a tárgyban hozott nemzeti rendelkezéseiket. E nemzeti rendelkezéseket közölni kell a többi tagállammal annak érdekében, hogy gazdasági szereplőik számára azok előnyöket hozhassanak .

---

(1)   HL L 145., 2008.6.4., 1. o.

(2)   HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(3)   HL L 228., 1992.8.11., 1. o.

---