15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/1

A.

mivel a be nem jelentett munkavégzés olyan összetett jelenség, amely számos tagállamban még mindig terjed, hiszen számos gazdasági, szociális, intézményi, szabályozási és kulturális tényező befolyásolja;

B.

mivel a be nem jelentett munkavégzés olyan különösen aggasztó és tartósan fennálló jellemzője az európai munkaerőpiacoknak, amely negatív következményekkel fenyegeti a tagállamok gazdaságait és az európai szociális modell pénzügyi fenntarthatóságát, mivel akadályozza a gazdasági növekedést, valamint a költségvetési és szociálpolitikákat, továbbá mivel a belső piaci verseny torzulásaiért is felelős, hiszen tisztességtelen versenyt támaszt más államokkal vagy más vállalkozásokkal szemben;

C.

mivel a be nem jelentett munkavégzés első számú kiváltó oka a szociális dömpingnek és így a közösségi munkajog korszerűsítésének egyik kulcskérdése;

D.

mivel a nem biztosított munka a biztosított és biztosítatlan munkavállalók közötti tisztességtelen versenyhez vezet, ami a munkavállalói jogok további csorbulását eredményezi;

E.

mivel a be nem jelentett munkavégzés által leginkább sújtott ágazatok az olyan nagyon munkaerő-igényes ágazatok, mint a mezőgazdaság, az építőipar, a háztartási, szállásadói és vendéglátási szolgáltatások, ahol jellemző a bizonytalanság és a kedvezőtlen bérviszonyok;

F.

mivel a be nem jelentett munkavégzést elősegíti az alvállalkozói láncokban tapasztalható gazdasági újjászerveződés is, amely kiváltja az önálló – nem mindig bejelentett – munkavállalók számának növekedését;

G.

mivel a munkanélküliség, a szegénység és az alkalmi, valamint a bizonytalan munkavégzés magas szintje tovább ösztönzi a be nem jelentett munkavégzést, hiszen ilyen körülmények között a munkavállalók kényszerből lemondanak a biztosításról, valamint az egyéb jogosultságokról;

H.

mivel az illegális bevándorlás és a nem bejelentett munka között összefüggés van és ez újabb ok arra, hogy a tagállamok és a Bizottság továbbra is megfontolja a bevándorlásra vonatkozó közös megközelítést, valamint a dolgozni szándékozó harmadik országbeli polgárok számára az Unióba több legális bevándorlási útvonal megnyitásának a lehetőségét;

I.

mivel a bevándorlók, főképpen az illegális helyzetben lévők nagyobb mértékben ki vannak téve annak, hogy be nem jelentett munkavállalókká váljanak, és hogy rossz körülmények között dolgozzanak;

J.

mivel a leginkább kiszolgáltatott helyzetben a harmadik országok illegálisan foglalkoztatott állampolgárai vannak, mivel elfogásuk esetén valószínűleg visszaküldik őket származási országukba;

K.

mivel számos tagállam küszködik a különleges, gyakran szakképzést nem igénylő munkát ellátni képes és hajlandó munkaerő tartós hiányával, például a mezőgazdaság és a kertészet területén;

L.

mivel a háztartási munkát végzők gyakran be nem jelentett munkát végeznek és e munkavállalók nagy számban migránsok, akiknek jelentős része illegális helyzetben van és a kizsákmányoló emberkereskedelem és rabszolgamunka áldozata;

M.

mivel a be nem jelentett munkakörök nem jelennek meg az adóalapban, továbbá aláássák a szociális védelem és a közszolgáltatások finanszírozását és elosztását, ráadásul korlátozzák a tagállamok képességét a szociális szolgáltatások kiterjesztésére;

N.

mivel a be nem jelentett munka értékes jövedelemforrástól fosztja meg a biztosítási alapokat;

O.

mivel a be nem jelentett munkakörökben foglalkoztatott munkavállalóknak nincs társadalom-, beteg- vagy balesetbiztosításuk, így jelentős kockázatnak és anyagi veszteségnek vannak kitéve;

P.

mivel a be nem jelentett munka lehetetlenné teszi a munkahelyi biztonsági és egészségügyi előírásoknak való megfelelés ellenőrzését, ezáltal a munkavállalókat nagy egészségügyi kockázatnak teszi ki, és lehetővé teszi a munkáltatók számára a felelősség elkerülését;

Q.

mivel a fekete- és illegális munka elleni hatékony küzdelem érdekében elengedhetetlenül szükség van az ellenőrzési és szankcionáló mechanizmusok erősítésére a munkafelügyeleti szervek, az adóügyi hivatalok és a szociális szereplők összehangolt beavatkozásának biztosításával;

R.

mivel a be nem jelentett munkavégzés káros következményekkel jár a lisszaboni stratégia valamennyi pillérére: a teljes foglalkoztatásra, a munka minőségére és termelékenységére, valamint a szociális kohézióra;

1.

üdvözli a Bizottság megközelítését, és megújult küzdelemre szólít fel a be nem jelentett munka és a feketegazdaság ellen, amely – jóllehet az egyes tagállamokban eltérő mértékben – károsítja a gazdaságot, védelem nélkül hagyja a munkavállalókat, hátrányos a fogyasztók számára, csökkenti az adóbevételeket, és tisztességtelen versenyt teremt a vállalatok között;

2.

kifejezi mély aggodalmát a be nem jelentett munkavégzés mértékére vonatkozóan, mivel az egyes tagállamokban eléri vagy meghaladja a GDP 20 %-át is;

3.

felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a legális munkavégzési forma ösztönzőinek javítását, amelyek tartalmazhatják az adómentes jövedelemalap növelését, és a munkáltatók esetében a legális foglalkoztatásra vonatkozó, nem bér jellegű költségek csökkentését;

4.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy a be nem jelentett munkavégzést sorolják az Unió politikai prioritásai, és amely jelentős fellépéseket követel közösségi és nemzeti szinten;

5.

ösztönzi a tagállamokat, hogy folytassák az adó- és társadalombiztosítási rendszer reformját, ezáltal csökkentve a munkaerőre nehezedő adóterheket;

6.

megállapítja ugyanakkor, hogy a munkára vonatkozóan meghatározott közösségi politikai irányvonalakat nehéz olyan jól meghatározott jogi és intézményi eszközök formájában konkretizálni, amelyek minden egyes tagállamban konkrét intézkedésekben jelenhetnének meg;

7.

megjegyzi, hogy erős aszimmetria van a minőségi munkát kedvezményező politikák érdekében a Közösség által latba vethető eszközök és a piaci szabadság biztosítása érdekében végrehajtandó politikák eszközrendszere között;

8.

úgy véli, hogy a be nem jelentett munka elleni küzdelem átfogó megközelítést igényel, amely lefedi a felügyelet és az ellenőrzés területeit, a gazdasági és az intézményi keretrendszert, valamint az ágazati és a területi fejlesztést, és több szinten összehangolt cselekvést, valamint az érintettek (hatóságok, szociális partnerek, vállalkozások és munkavállalók) részvételét biztosítja;

9.

felhívja a figyelmet a késleltetett gazdasági és termelési fejlődés, valamint a be nem jelentett munka terjedése közötti összefüggésre; úgy véli, hogy a be nem jelentett munka elleni küzdelmet bele kell foglalni a lisszaboni stratégia keretében végrehajtott gazdasági és munkaügyi politikákba; továbbá úgy véli, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a be nem jelentett munka elleni küzdelemre irányuló stratégia hatékony legyen, és pozitív eredményt hozzon, alapos vizsgálatokat kell folytatni a döntő fontosságú makrogazdasági tényezők, továbbá a piacok, a termelési modellek, valamint a kiterjedt, be nem jelentett munkavégzés közötti kapcsolat elemzése érdekében;

10.

kéri tehát, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem terén a közösségi fellépés legyen operatívabb és erőteljesebb annak biztosítása céljából, hogy az uniós munkajog korszerűsítése ne korlátozódjon csupán a pusztán elméleti kijelentés szintjére, hanem fogalmazódjon meg hatékony, jó minőségű politikákban, továbbá hogy a „tisztességes munka” célkitűzésének megfelelően a jobb munkaminőség minden esetben elérhető legyen;

11.

úgy véli, hogy a be nem jelentett munkavégzés megszüntetése nagy mértékben függ a munkaügyi normák hatékonyságától, valamint az adózási és a társadalombiztosítási szabályoktól, ami magában foglalja azt, hogy növelni kell az ezen ügyekért felelős különböző nemzeti hatóságok forrásait és erősíteni kell fellépéseiket, valamint javítani kell a hatóságok közötti koordinációt és információáramlást;

12.

felszólít a be nem jelentett munka leküzdésére irányuló, a kormányzati végrehajtó ügynökségek, a munkaügyi felügyeletek és a szociális partnerek, a társadalombiztosítási hatóságok és az adóhatóságok közötti erős és hatékony koordináción, valamint adminisztratív együttműködésen alapuló stratégia kidolgozására;

13.

hangsúlyozza, hogy a be nem jelentett munkavégzést a nemzeti szabályozások eltérő módon határozzák meg, és egy valamennyi tagállamban elfogadott, közös meghatározás hozzájárulna a jelenségre vonatkozó statisztikák bizonytalanságainak kiküszöböléséhez; e tekintetben megjegyzi, hogy a Bizottság jelentésében használt meghatározás, amely különbséget tesz legális és illegális tevékenységek között, kiindulópontként szolgálhat, tudván ugyanakkor, hogy a jelenség hordereje az egyes államokban mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben más és más;

14.

rámutat arra, hogy a be nem jelentett munka elleni küzdelemre vonatkozó intézkedések a törvényes szerződéseken alapuló, bejelentett munkaviszonyokkal kapcsolatos szabálytalanságokra is fényt fog deríteni;

15.

sürgeti a tagállamokat a be nem jelentett munka elleni küzdelmet szolgáló meglévő munkajog és munkaügyi normák jobb végrehajtására; úgy véli, hogy az EU-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia a nemzeti munkaügyi és társadalmi felügyelők közötti fokozott és jobb együttműködés és összehangoltság támogatásában;

16.

megjegyzi, hogy az árnyékgazdaság felszámolása nem valósítható meg a megfelelő ösztönző mechanizmusok végrehajtása nélkül; úgy véli, hogy a tagállamoknak – a lisszaboni eredménymutatókkal összefüggésben – jelentést kellene készíteniük arra vonatkozóan, hogy milyen eredményt értek el az árnyékgazdaság mértékének csökkentésével;

17.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a be nem jelentett munkavégzés felmérésére általánosan elfogadott módszerek kidolgozása céljából, amelyek nemek szerinti és ágazati bontású adatsorokon alapulnak, figyelembe véve azt, hogy nőket és férfiakat számos ágazatban jelentősen eltérő mértékben foglalkoztatnak be nem jelentett munkakörökben, valamint az ebből adódó, a nők és a férfiak közötti fizetési különbségre gyakorolt közvetlen hatást;

18.

hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú egy olyan közösségi platform megteremtése, amelynek feladata – a tagállamokkal szoros együttműködésben – a szükséges információk összegyűjtése az Unión belüli be nem jelentett munkavégzésekre vonatkozó, a nemek közötti megoszlást, és különösen a nők helyzetét is figyelembe vevő, megbízható adatbázis létrehozása céljából;

19.

hangsúlyozza, hogy a nők a be nem jelentett munka tekintetében nincsenek túlreprezentálva, de a férfiakhoz képest nagyobb arányban vannak jelen egyes „hagyományosan női” ágazatban, mint például a háztartási, szállodai és éttermi szolgáltatások, vagy az egészségügy, amelyekre jellemző az alacsony szintű képzettség, a foglalkoztatás bizonytalansága, az alacsonyabb bérek és gyenge vagy nem létező szociális védelem, aminek következtében a nők gyakran kerülnek rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe;

20.

kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a be nem jelentett munka felméréséhez a tagállamokban használt különböző megközelítéseket és módszertanokat tartalmazó adatbank létesítését a jó gyakorlatok megosztásának és a tudás átadásának elősegítése céljából, és vizsgálja meg a végrehajtott intézkedések megvalósíthatóságát és másutt való alkalmazhatóságát;

21.

kéri a Bizottságot mind általános intézkedéseket, mind ágazati intézkedéseket tartalmazó politikák kidolgozására a be nem jelentett munkavégzés visszaszorítása céljából, a szociális partnerek teljes körű részvételével és külön figyelemmel az olyan legérintettebb ágazatokra, mint a szállodaipar és vendéglátás, a mezőgazdaság, a háztartási munkavállalás és az építőipar; felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét a házi gondozói ágazat különleges helyzetére, amely téren a harmadik országbeli, és sok esetben az Unióban nem legálisan tartózkodó nők jelentős koncentrációja jellemző;

22.

megjegyzi, hogy a be nem jelentett munkát meg lehet előzni a tagállamok és a szociális partnerek közötti két- és háromoldalú megállapodások által elismert nemzeti munkabiztonsági normákkal és feltételekkel, és hogy ezt megerősíti a szociális partnerek közötti együttműködés és információcsere;

23.

kéri a tagállamokat a be nem jelentett munkavégzés gazdasági vonzerejének csökkentésére annak biztosításával, hogy adó- és szociális védelmi rendszereik a lehető legegyszerűbbek, legáttekinthetőbbek és leghozzáférhetőbbek legyenek és hatékony, több és jobb munkahelyet teremtő politikákkal;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak egy, a családi vállalkozásokban segítséget nyújtó házastársakra vagy családtagokra vonatkozó jogszabályi keret létrehozását, amely alapján biztosítva lenne a társadalombiztosítási rendszerben való kötelező tagságuk, ahogy azt már az önálló vállalkozói tevékenységet folytatóknak segítséget nyújtó házastársak helyzetéről szóló, 1997. február 21-i állásfoglalásában (15) kérte;

25.

hangsúlyozza, hogy a család működtetése önmagában családi vállalkozásnak felel meg, és meggondolandó lenne az atipikus családi munka elismerése és társadalombiztosítási rendszerbe történő integrációja;

26.

úgy véli, hogy a tagállami gazdaságpolitikák, valamint az adó és szociális védelmi politikák tagállamok általi valamennyi reformjának összehangoltnak kell lennie és figyelembe kell vennie a be nem jelentett munkavégzést;

27.

kéri a tagállamokat, hogy irányozzanak elő hatékony ösztönzőket azok számára, akik vállalják, hogy a be nem jelentett munkavégzést legális gazdasági tevékenységgé alakítják, továbbá úgy véli, hogy az atipikus szerződések ebben a tekintetben szerepet játszhatnak egyrészt az emberek illegális munkából való kiemelésében, másrészt a munkahelyek stabilitásának fokozásában;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be szigorú büntetéseket azon munkáltatók számára, amelyek az ajánlott ösztönzők ellenére továbbra is alkalmazzák a be nem jelentett foglalkoztatást;

29.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésükre álló politikai eszközöket, és alkalmazzanak megelőző intézkedéseket és szankciókat egyaránt, amelyek célja, hogy a be nem jelentett munkavégzés szabályos foglalkoztatássá váljon, és ahol lehetséges, koordinálják ezen eszközök használatát, ezáltal is nagyobb összhangot kialakítva a belső piacon;

30.

megjegyzi a szociális partnereknek a be nem jelentett munka elleni küzdelemben sok tagállamban játszott fontos szerepét, és felhívja a Bizottságot, valamint a tagállamokat a munkaadói szervezetek és szakszervezetek nagyobb támogatására és ösztönzésére ebben a küzdelemben; aggodalommal jegyzi meg, hogy a be nem jelentett munkát végző munkavállalók gyakran azt tapasztalják, hogy nem védik őket fontos egészségügyi, biztonsági és a minimálbérről szóló jogszabályok, és megtagadják tőlük a szakszervezethez való csatlakozás lehetőségét; különösen felszólít a minimálbérre vonatkozó meglévő jogszabályok jobb végrehajtására valamennyi tagállamban, és sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek jelenleg nem írnak elő tisztességes minimálbért, fontolják meg bevezetését a szociális partnerekkel tárgyalva és az adott ország gyakorlatának megfelelően;

31.

kéri, hogy az egyes tagállamok tapasztalatai alapján a szociális partnerekkel történő megfelelő szintű megállapodás keretében értékeljék és támogassák a szabályos munkavégzésre vonatkozó új intézkedéseket annak érdekében, hogy elősegítsék a be nem jelentett tevékenységeket folytatók számára helyzetük legalizálását, összhangban azokkal a jelenlegi legjobb szabályozási gyakorlatokkal, amelyek eredményesnek bizonyultak;

32.

felhívja a figyelmet a Belgiumban, Németországban és Franciaországban bevezetett szolgáltatási utalványokra, amelyekkel a háztartások alacsonyabb áron vásárolhatnak szolgáltatásokat, ugyanakkor biztosítják a társadalombiztosítási járulékok és az adók ezen utalványokkal történő befizetését;

33.

meggyőződése, hogy a feketemunkával kapcsolatos viszonyok rendezésének elengedhetetlenül tartalmaznia kell a járulékok fizetésének kötelezettségét is azzal a feltétellel, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhatnának a munkáltatókat terhelő kifizetések könnyítése érdekében;

34.

felkéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az ágazatspecifikus megközelítéseket, amikor a be nem jelentett munka szabályozására vonatkozó politikai lépéseket tesznek;

35.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy az Európai Közösségek Bírósága elé vigye azokat a tagállamokat, amelyek még nem vezették be nemzeti jogszabályaikba az új tagállamokban szerzett képesítések feltétel nélküli elismerését; felhívja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül tegyenek eleget kötelezettségeiknek;

36.

kéri azokat a tagállamokat, amelyek átmeneti intézkedésekkel korlátozták a munkavállalók szabad mozgását az Unióban, hogy nyissák meg munkaerőpiacaikat minden új tagállam munkavállalói előtt, mivel még a részleges korlátozások is – azon túl, hogy ellentétesek az Unió alapelveivel és az európai szellemiséggel – hozzájárulnak a be nem jelentett munkavégzés terjedéséhez, továbbá a területi egyenlőtlenségek kialakulásához; ebben az összefüggésben rendkívül fontosnak tartja a munkavállalókat megillető egyenlő jogok elvének végrehajtását, valamint a tisztességtelen verseny és a szociális dömping megakadályozását;

37.

úgy gondolja, hogy a szabad mozgás jogával rendelkező munkavállalók esetén a be nem jelentett munkavégzés a vonatkozó előírások ismeretének hiányával magyarázható; kéri ezért a tagállamokat, hogy indítsanak tájékoztatási kampányokat a munkavállalók és a munkáltatók e kérdéssel kapcsolatos ismereteinek bővítésére;

38.

véleménye szerint az ügyintézési költségek és eljárások egyszerűsítése vagy csökkentése – főként a kis- és középvállalkozások esetében – csökkentené a be nem jelentett munkavégzés iránti igényt és fellendítené az Unióban az üzleti tevékenységeket;

39.

felkéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy ösztönözzék az e-kormányzat és az online regisztráció használatát, és folytassák a bevált gyakorlatok cseréjét a vállalati, és különösen a kis- és középvállalkozásokat érintő regisztráció és az adminisztratív eljárások költségeinek és bonyolultságának csökkentése érdekében, például az adónyomtatványok számának csökkentése, az egyszeri adatbevitel és az egyszeri befizető szelvény, valamint a „mindent egy helyen” rendszerű ügyintézés használata révén;

40.

véleménye szerint az eredményes, helyszínen végzett ellenőrzéseket és kiszabott szankciókat közvetlenül kell bevezetni, és a tagállamoknak biztosítani kell a szükséges szabad mozgásteret a be nem jelentett munkavégzés megfékezésére;

41.

ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalkozásokat tekintsék társfelelősnek a velük közvetlen alvállalkozói szerződéses viszonyban álló alvállalkozások által a hozzájárulások befizetése terén elkövetett esetleges szabálytalanságokért;

42.

hangsúlyozza, hogy az alvállalkozói láncok keretében előforduló, be nem jelentett munkavállalási esetek számát csökkentheti egy olyan nemzeti szabályozási rendszer, amely megköveteli, hogy a megbízók és a fejlesztők felelősségteljesen és méltányosan járjanak el;

43.

felhívja a tagállamokat, a társadalmi partnereket és a munkaerőpiac többi kulcsszereplőjét, hogy ösztönözzék a vállalati társadalmi felelősségvállalást és hasonló megközelítések alkalmazását a be nem jelentett munkavállalás elleni küzdelem érdekében;

44.

felkéri a tagállamokat, hogy a be nem jelentett munka és az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében alkalmazzanak a különböző ágazatokra jellemző mutatókra és referenciaértékekre alapuló innovatív módszereket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét a be nem jelentett munka elleni küzdelemben;

45.

emlékeztet rá, hogy a kizárólag megtorlásra támaszkodó politika – ha nem kíséri a tagállamok jobb összehangoltsága – a be nem jelentett munkavégzést a legkevésbé strukturált államok és a legkevésbé szabályozott gazdaságok felé terelhetik;

46.

nyomatékosan támogatja azon regionális, nemzeti és helyi szintű megállapodások megkötését, amelyek progresszív és ágazati választ adnak az illegális munkavállalásra és ösztönzik a társadalom egészének javát szolgáló, eredményes megoldásokat biztosító intézkedéseket;

47.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemben érdekelt társadalmi és gazdasági szereplőknek egy olyan, „a be nem jelentett munkavégzés rendezésére irányuló paktumot”, amelynek célja a be nem jelentett tevékenységek fokozatos kifehérítése; úgy véli, hogy a paktum korlátozott átmeneti időtartamra lenne alkalmazható szankciók igénybe vétele nélkül, ugyanakkor az időtartam leteltével súlyosabb szankciók lépnének életbe;

48.

fontosnak tartja az aktívabb fellépést a feketemunkát igénybe vevő valamennyi vállalkozás esetében, tevékenységük végzésének helyétől függetlenül, és felhívja a figyelmet arra, hogy az elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat (16) alkalmazása javulást hozhat e téren;

49.

követeli a munkajog és a hatályos munkaügyi szabályok – mint a közösségi jog és a tisztességes munkára vonatkozó program támogatásának egy eszköze, és különösen a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) – (az irányelv megfelelő értelmezésén alapuló) szélesebb körű és eredményesebb betartatását a munkába lépés első napjától kezdve, amely visszafordítja azt a jelenlegi irányzatot, amely úgy értelmezi azt, hogy a munkavállalókkal való bánásmód ingadozásait a minimum alapnorma irányában kell kiegyenlíteni;

50.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 96/71/EK irányelvet, valamint hogy mindenekelőtt erősítse meg az illetékes nemzeti hatóságok közötti adminisztratív együttműködést (munkaügyi felügyelet, adóigazgatás, társadalombiztosítási szervezetek) és információcserét, a be nem jelentett munkavégzés megelőzése és a helyzet orvoslása érdekében;

51.

támogatja a nemzeti munkaügyi felügyelőségek és az intézkedések közötti szorosabb kapcsolatot a be nem jelentett munkára vonatkozó legjobb gyakorlatok közösségi szintű cseréjének ösztönzése céljából;

52.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be szigorúbb vizsgálati eljárásokat és szorosabb ellenőrzéseket, mivel ezek számos országban felületesekké váltak;

53.

reméli, hogy az Európai Unió nagyobb szerepet tud vállalni a munkaügyi felügyeletek jobb együttműködésének és összehangolásának előmozdítása érdekében, a felügyeletet végző szervek gazdasági és technológiai erőforrásainak növelésével, a munkaügyi felügyelőségek együttműködését fokozó intézkedésekkel és az ICT rendszerek – az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban történő – fejlesztésével, azok megosztott használata érdekében; ebben a tekintetben arra hívja fel a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a határokon átnyúló együttműködés egy esetleges állandó közösségi struktúrájáról, amely a be nem jelentett munkavállalás elleni tagállami erőfeszítéseket egyesítené;

54.

fontosnak tartja a tagállamok közötti jobb együttműködést és információcserét a be nem jelentett munkavégzés jelenségének tanulmányozása érdekében, az elért és az el nem ért célok megjelölésével;

55.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) által életbe léptetett rendszerek, köztük a „mindent egy helyen” rendszerű ügyintézés hasznos és hasznosítható lehet-e a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem céljából;

56.

kedvezően fogadja annak a magas szintű bizottságnak a létrehozását, amelynek feladata a tagállamok támogatása a bevált gyakorlatok feltérképezésében és kicserélésében, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó ellenőrzések és szabályozás javítása terén;

57.

támogatja a nem biztosított munkára irányuló erősebb reakciót, és az európai uniós szakszervezetek közötti együttműködés és vélemény, valamint legjobb gyakorlatok cseréjét elősegítő intézkedéseket;

58.

véleménye szerint a munkáltatók, a munkavállalók, a be nem jelentett munka lehetséges haszonélvezői, valamint a társadalmi szervezetek figyelmét jobban fel kell hívni a be nem jelentett munkavégzés kockázataira és költségeire, valamint a feketemunka megszüntetéséből származó előnyökre;

59.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak egy munkáltatókat és munkavállalókat célzó tájékoztató kampányt, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a közösségi szabályok és rendeletek alkalmazandó minimumára, valamint a be nem jelentett munkának az állami költségvetésre, a nemzeti társadalombiztosítási rendszerre, a tisztességes versenyre, a gazdasági teljesítményre és magukra a munkavállalókra gyakorolt kedvezőtlen hatására;

60.

fontosnak tartja folyamatos kampányok szervezését a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében, továbbá olyan tájékoztató és figyelemfelhívó kezdeményezések indítását mind közösségi, mind nemzeti és helyi szinten, amelyekbe bekapcsolódhatnak a szociális partnerek, a közhivatalok, a kereskedelmi kamarák és a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó központok, az iskolák, a helyi önkormányzatok, valamint az ellenőrzéssel és büntetéssel kapcsolatos különböző szervek;

61.

véleménye szerint ezeknek a folyamatos kampányoknak a törvényesség tiszteletének, a minőségi munka előmozdításának és a törvényes vállalkozás kultúrájának elfogadtatása érdekében hozott különböző intézkedésekhez kell kapcsolódniuk, és felhívja a tagállamokat, az illetékes nemzeti hatóságokat és a civil társadalom szerveződéseit, hogy egyesítsék erőiket, ne tolerálják a be nem jelentett munkát, és változtassák meg a közvéleményt;

62.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az uniós források – például többek között az Európai Szociális Alapból vagy a közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási programból (Progress) származó források – nagyobb hányadát kellene a tudatosság erősítésére fordítaniuk; javasolja, hogy a tudatosságnövelő tevékenységek hangsúlyozzák a be nem jelentett munkából eredő szankciókat, költségeket és kockázatokat, valamint a bejelentett munkavégzésből származó előnyöket, a lisszaboni stratégia növekedésre és munkahelyteremtésre vonatkozó célkitűzéseivel összhangban; felkéri a szociális partnereket, hogy vállaljanak tevékeny szerepet ebben a folyamatban;

63.

követeli, hogy valamennyi tagállam írja alá a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

64.

véleménye szerint a be nem jelentett munkavégzés jelensége elleni küzdelem érdekében helyi és közösségi szinten olyan tervezési eszközöket kell latba vetni, amelyek egyidejűleg teszik lehetővé a gazdasági-szociális támogatást és fejlődést szolgáló politikák megvalósítását és az ellenőrzéshez és üldözéshez kapcsolódó intézkedések végrehajtását;

65.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet a regionális és helyi terveket támogató pénzügyi politikákkal kísérje;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a tagállamok számára bizonyos tagállamok már bevált gyakorlatain, valamint (az Európai Szociális Alap 3. célprogramjának keretében társfinanszírozott) luxemburgi 2 Plus projekthez hasonló modelleken alapuló kísérleti eszközt a be nem jelentett munkavégzés megfékezésére és érdektelenné tételére az alábbi módon:

67.

véleménye szerint kívánatos lenne még a be nem jelentett munkavégzés jelensége esetében is olyan állami támogatások igénybevételi lehetőségének tanulmányozása és kiértékelése, amelyek a „munkahelyteremtés” kifejezés szélesebb értelmezése folytán, illetve a „legális munkaalkalom létesítése” értelmében mentesülnek az értesítési kötelezettség alól; megjegyzi, hogy a be nem jelentett munkavégzés nem egyenértékű a valós alkalmazással, s így a legalizálására való ösztönzés a „munkahelyteremtés támogatásának” tekinthető;

68.

felhívja a figyelmet a nők általában hátrányosabb munkaerő-piaci helyzetére, amely gyakran abból ered, hogy a hivatalos munkaerőpiachoz való hozzáférésük a családi kötöttségek miatt nehezebbé válik, és ez az alulfizetett és be nem jelentett munka elfogadásának kedvez, ezáltal sérül a tisztességes munkához való jog, amely jogot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hevesen védelmez többek között a háziasszonyok, az illegális bevándorlók és az alulfizetett munka mellett be nem jelentett munkát vállaló nők esetében; kiemeli ennek a nők szakmai fejlődésére és nyugdíjlehetőségeire, valamint a munkaerőpiac kiegyensúlyozott működésére és a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozási kapacitására gyakorolt negatív következményeit;

69.

úgy véli, hogy a szülési és szülői szabadságot munkaidőként kezelő és javadalmazásban részesítő politika enyhítheti a családi kötöttségek negatív következményeit, és elősegítheti a nők szakmai fejlődését, valamint a munkaerőpiac kiegyensúlyozott működését;

70.

követeli, hogy részesüljenek finanszírozásban azok a munkaegészségügyi, munkavédelmi és promóciós tevékenységekre irányuló kutatási tervek, amelyeknek célja az egészségügy és a biztonság kultúrájának előmozdítása a munkahelyeken, külön figyelemmel azokra az ágazatokra, amelyekben legmagasabb a baleseti kockázat, és ahol legjellemzőbb a be nem jelentett munkavégzés; úgy véli, hogy a halálos balesetekre vonatkozó adatok alapján ki kell vizsgálni a munkahelyi balesetek és a törvénytelen munka közötti kapcsolatot;

71.

véleménye szerint a megfelelő képzési politika jó előkészület a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemre;

72.

javasolja, hogy társadalmi intézmények és munkáltatói szervezetek bevonásával hozzanak létre a be nem jelentett munkavállalás nyomon követését és fokozatos megszüntetését célzó nemzeti, regionális és helyi szintű megállapodásokat;

73.

üdvözli a Bizottságnak a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra irányuló erőfeszítéseit, de sajnálja, hogy nincsenek olyan intézkedések, amelyek az Unióban legálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kizsákmányolása ellen lépnek fel;

74.

hangsúlyozza az Európai Parlament és a Tanács irányelvére irányuló bizottsági javaslat be nem jelentett munkára gyakorolt jelentős hatását, amely szankciókat vezet be azok ellen a munkaadók ellen, akik harmadik országok Európai Unióban illegálisan tartózkodó állampolgárainak szolgálatait veszik igénybe, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy büntetőjogi intézkedéseket vezetnek be a munkaerőpiachoz való törvényes hozzáférésről szóló szabályok és politikák bárminemű közös keretrendszerének kialakítása előtt;

75.

megállapítja a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatban elért haladást (COM(2007)0638), de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még sok tennivaló akad az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27–34. cikkében lefektetett jogok garantálására;

76.

felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a be nem jelentett munkát végző bevándorlók sérülékenységének mérséklésére;

77.

véleménye szerint az illegális bevándorlók jogellenes foglalkoztatása összetett probléma, amelyre ugyanakkor nem lehet csupán a munkaadók elleni szankciókra támaszkodva megoldást találni, hanem csakis átfogó transzverzális intézkedések alkalmazásával; különösképpen szükséges a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet iránymutatásainak való megfelelés a bevándorló munkavállalók támogatása tekintetében, jogaik tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

78.

úgy véli, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem olyan átfogó megközelítést igényel, amely figyelembe veszi a munkáltatók által kizsákmányolt legális és illegális migráns munkavállalók jogainak védelmét és elősegítését;

79.

úgy véli, hogy az illegális bevándorlók be nem jelentett munkavégzése elleni küzdelem nem lehet hatékony a legális bevándorlás csatornáinak megnyitása nélkül az Európai Unió számára szükséges, harmadik országokból származó, magasan vagy alacsonyan képzett munkavállalók biztosítása érdekében;

80.

véleménye szerint a terjedő informális gazdaság és különösen az illegális bevándorló munkavállalók kizsákmányolása elleni küzdelemben nem csupán a kitoloncolást alkalmazó politikára kell támaszkodni, hanem az illegális bevándorló munkavállalók kizsákmányolásának megelőzését és leküzdését szolgáló olyan eszközökre és mechanizmusokra is, amelyekbe beletartozik az alapvető emberi jogok elismerése és tiszteletben tartása;

81.

felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül írják alá és ratifikálják az Európa Tanács egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről;

82.

felhívja a tagállamokat, hogy határozzák és erősítsék meg a megfelelő jogalkotási intézkedéseket, amelyek a kizsákmányolás áldozatául váló bevándorlókat arra ösztönzik, hogy helyzetükről bejelentést tegyenek, mivel ez különösen a be nem jelentett munkavégzés elleni hatékonyabb fellépést segítené elő;

83.

támogatja az egyesített pénzügyi, adópolitikai és munkaügyi vizsgálatokat a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében;

84.

felkéri a Bizottságot, hogy az árnyékgazdaság ellen folytatott közösségi szintű küzdelem terén mozdítsa elő az adminisztratív együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét.

85.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/11

A.

mivel a 2000. december 7–9-i nizzai Európai Tanács megállapította a szegénység és a társadalmi kirekesztés 2010-ig történő határozott és mérhető csökkentésére irányuló uniós célkitűzést, mivel az említett célkitűzés tekintetében elért előrehaladás fokozandó;

B.

mivel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács arról állapodott meg, hogy 2010-re felszámolják a gyermekszegénységet Európában;

C.

mivel a 2000. december 7–9-i nizzai Európai Tanács arra hívta fel a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a szociális védelmi rendszerek által biztosítandó minimális garantált forrásokról szóló, 1992. évi ajánlás nyomon követéséről;

D.

mivel a 92/441/EGK tanácsi ajánlás elismeri „a személyek alapvető jogát az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez szükséges erőforrásokhoz és a szociális segélyhez”;

E.

mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989-es közösségi charta elismeri a munkavállaló „méltányos bérhez” való jogát; mivel a Parlament és a Bizottság 1993-ban foglalkozott a minimálbérekkel kapcsolatos összehangolt politika szükségességével a munkavállalók olyan bérhez való jogának megvalósítása érdekében, amely „elegendő számukra a tisztességes életvitelhez”;

F.

mivel az EU-nak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem tekintetében 2001-ben tett kötelezettségvállalása kezdetén az EU-ban 55 millió embert fenyegetett jövedelme alapján a szegénység kockázata (az EU-15 lakosságának 15 %-a); mivel 2005-re az említett számadat 78 millióra emelkedett (az EU-25 lakosságának 16 %-a);

G.

mivel a férfiak és nők bérezésében meglévő tartós egyenlőtlenség a nőket hátrányosabb helyzetbe hozza a szegénységből való menekvés terén;

H.

mivel valamennyi szociális transzfer hiányában az EU-ban különösen a nőket érintő szegénység kockázata 16 %-ról 40 %-ra, illetve a nyugdíjkifizetések kizárásával 25 %-ra nőne;

I.

mivel a nők rövidebb, lassabb és kevésbé jól fizetett karrierje szintén hatással van elszegényedésük kockázatára, különösen a 65 évesnél idősebbek esetén (21 %-kal vagy 5 százalékponttal magasabb ez az érték, mint a férfiak körében);

J.

mivel a gyermekek és a fiatalok teszik ki az Unió népességének majdnem egyharmadát, és mivel 19 millió gyermeket fenyeget a szegénység kockázata, és közülük sokat elválasztottak a családjuktól a család szegénysége miatt; mivel a különböző társadalmi körülmények között, beleértve a gyermekek védelmét a durva bánásmód minden típusával szemben, komplex kapcsolat áll fenn a szegénység, a gyermeknevelés és a gyermekek jóléte között;

K.

mivel különösen a szélsőséges szegénység és a társadalmi kirekesztés minden emberi jog megsértését jelenti;

L.

mivel az Európai Unió lakosságának jelentős része él a társadalomból kirekesztve, azaz ötből egy fő él gyenge minőségű lakásban, és minden nap közel 1,8 millió személy keres hajléktalanszállókon szállást, 10 % él olyan háztartásban, ahol senki nem dolgozik, a hosszú távú munkanélküliség megközelíti a 4 %-ot, 31 millió dolgozó vagy 15 % keres szélsőségesen alacsony bért, a dolgozók 8 %-a vagy 17 millió ember a foglalkoztatás ellenére megtapasztalja az alacsony jövedelemből eredő szegénységet, az iskolát korán elhagyók aránya több mint 15 % és a „digitális szakadék” továbbra is fennáll (az uniós népesség 44 %-ának nincs semmilyen internet- vagy számítógép-használói ismerete);

M.

mivel a szegénység és az egyenlőtlenség aránytalanul sújtja a nőket; mivel a nők átlagos jövedelme a férfiak átlagos jövedelmének csupán 55 %-a; mivel a nőket különösen és aránytalanul érinti az időskori szegénység; mivel a magas színvonalú szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya elfogadhatatlan mértékben növeli a nők szegénységének kockázatát;

N.

mivel a regionális és helyi hatóságok már jelentős felelősséggel bírnak a közszolgáltatások és -ellátások biztosítását illetően, ugyanakkor ki vannak téve a közpénzek korlátozó nyomásának;

O.

mivel a gyermekekbe és a fiatalokba történő befektetés elősegíti a gazdasági jólét növelését mindenki számára és segít megtörni a szegénységi ciklust, és mivel kiemelt jelentőséggel bír, hogy amint azonosították a problémákat, megelőzzék azokat vagy beavatkozzanak a gyermekek életesélyeinek fenntartása érdekében;

P.

mivel a szegénységhez és a munkanélküliséghez rossz egészségi állapot és az egészségügyi ellátáshoz való rossz hozzáférés társul olyan tényezők miatt, mint a rossz táplálkozás, a rosszabb életkörülmények a hátrányos helyzetben lévő területeken, a nem megfelelő lakáskörülmények és a stressz;

Q.

mivel az egyenlőtlenség, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az esélytelenség hatásai összefüggenek egymással, és tagállami szinten következetes stratégiát tesznek szükségessé, amely nem csupán a jövedelemre és a jólétre összpontosít, hanem olyan kérdésekre is, mint a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, az információs társadalomhoz, a kultúrához, a közlekedéshez való hozzáférés és a jövő nemzedékek lehetőségei;

R.

mivel a 2000-től 2005-ig terjedő időszakban az EU-ban a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó európai uniós statisztikák (EU-SILC) szerint a jövedelmi egyenlőtlenség (S20/S80 arány) jelentősen, 4,5-ről 4,9-re emelkedett, azaz 2005-ben az Európai Unió lakossága leggazdagabb 20 %-ának a jövedelme közel ötször magasabb volt mint a lakosság maradék 80 %-áé;

S.

mivel a szabadságvesztéssel járó büntetés megfelelő rehabilitáció és oktatás hiányában gyakran vezet további társadalmi kirekesztéshez és munkanélküliséghez;

T.

mivel az Európai Unió teljes munkaképes korú lakosságának 16 %-a fogyatékkal élő (Eurostat 2002); mivel a fogyatékkal élők – akik közé mentális egészségügyi problémákkal élők, idősebbek és etnikai kisebbségek is tartoznak – munkanélküliségének mértéke továbbra is elfogadhatatlanul magas az egész Európai Unióban; mivel 500 000 fogyatékkal élő ember még mindig nagy, zárt lakóintézetekben él;

1.

üdvözli a Bizottság aktív társadalmi integrációval kapcsolatos megközelítését; úgy ítéli meg, hogy az aktív társadalmi integrációs politikákkal kapcsolatos átfogó cél az alapvető jogok végrehajtása kell hogy legyen annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az egyének számára a tisztességes életvitelt és részvételt a társadalomban, illetve a munkaerőpiacon;

2.

úgy véli, hogy az aktív társadalmi integrációs politikáknak jelentős hatással kell lenniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolására, mindkét esetben tekintettel a foglalkoztatottakra (a „dolgozó szegényekre”) és a fizetett alkalmazásban nem lévőkre; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az aktív társadalmi integrációval kapcsolatos holisztikusabb megközelítést az alábbi közös elvekre kell alapozni:

3.

úgy véli, hogy a 92/441/EGK tanácsi ajánlást az Európai Unió társadalmi valósága számbavételének eredményei és az aktív integráció javasolt holisztikus megközelítésének fényében ki kell szélesíteni és aktualizálni kell, továbbá úgy véli, hogy az ajánlásnak megfelelően figyelembe kell vennie a demográfiai változással, valamint a tudás- és szolgáltatásalapú gazdasággal összefüggő új társadalmi kockázatok kialakulását;

4.

helyesli a Bizottság álláspontját, miszerint az aktív integráció holisztikusabb megközelítésének a gyermekszegénység megszüntetésére, az egészségügyi ellátáshoz és az egészségügyi eredményekhez való hozzáférés tekintetében az egyenlőtlenségek felszámolására, az állami és magánnyugdíjhoz, valamint a nyugdíjazáshoz kapcsolódó szegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére és a megfelelő, magas színvonalú és hosszú távú ellátásról szóló rendelkezésekre kell összpontosítania;

5.

kiemeli, hogy az EU-27 legtöbb tagállamában van nemzeti minimumjövedelem-rendszer, de számos tagállamban nincs; ösztönzi a tagállamokat garantált minimumjövedelem-rendszerek biztosítására a társadalmi integráció érdekében, valamint sürgeti a legjobb gyakorlatok cseréjét; felismeri, hogy amennyiben szociális támogatást biztosítanak, a tagállamoknak kötelessége annak szavatolása, hogy a polgárok tudják, mire jogosultak, és képesek legyenek jogosultságaikat érvényesíteni;

6.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam valószínűsíthetően nem veszi figyelembe a 92/441/EGK tanácsi ajánlást, amely elismeri „az egyénnek az emberi méltósággal összeegyeztethető életmódhoz elégséges forrásokhoz és szociális segítségnyújtáshoz való alapvető jogát”;

7.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a szociális segély mértéke a legtöbb tagállamban máris a szegénységi küszöb alatt van; kitart amellett, hogy a jövedelemtámogató rendszerek fő célkitűzéseként az egyének szegénységből való kiemelését és a méltóságteljes élethez való hozzásegítésüket kell meghatározni; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a mindenki számára feltétel nélkül biztosított alapjövedelem hatékony eszköze lehet-e a szegénység elleni küzdelemnek;

8.

felhívja a Bizottságot egy részletes jelentés közzétételére arról, hogy a tagállamok jóléti rendelkezései (többek között a minimáljövedelmi rendszerek és a vonatkozó ellátások, a munkanélküli, a rokkantsági és a túlélő hozzátartozóknak járó ellátások, a kötelező és önkéntes nyugdíjrendszerek, a korengedményes nyugdíj tekintetében) előírják-e a nemzeti átlagjövedelem 60 %-ának megfelelő uniós szegénységi küszöbérték feletti jövedelem biztosítását;

9.

javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg, hogy létrehoz-e egy egységes módszert a minimum megélhetési összeg és a megélhetési költségek (az áruk és szolgáltatások kosara) kiszámítására, biztosítva a szegénységi küszöb összehasonlítható mérését és a szükséges társadalmi beavatkozás kritériumának meghatározását;

10.

rámutat arra, hogy a szélsőséges elszegényedés kockázata magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál; rámutat arra, hogy a mai európai társadalmakban a szegénység elnőiesedése felé mutató tartós tendencia azt mutatja, hogy a szociális védelmi rendszerek jelenlegi keretei, illetve az EU szociális, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáinak széles köre nem alkalmas a nők igényeinek és a nők munkájában mutatkozó különbségeknek a kezelésére; hangsúlyozza, hogy a nők szegénysége és társadalmi kirekesztése Európában egyedi, többrétű és nemekhez igazított politikai válaszokat igényel;

11.

kijelenti, hogy a minimális jövedelem megfelelő rendszerei a mindenkire érvényes társadalmi igazságosságon és esélyegyenlőségen alapuló Európai Unió alapvető előfeltételei; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahely nélkül vagy munkahelyek között eltelt időszakokra megfelelő minimális jövedelmet nyújtsanak, különös figyelmet fordítva a nők azon csoportjaira, akikre további felelősségek hárulnak;

12.

felhívja a Tanácsot, hogy egyezzen meg a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatos uniós célkitűzésről és olyan járulék alapú jövedelemhelyettesítő rendszerekről, amelyek a nemzeti átlagjövedelem legalább 60 %-ának megfelelő mértékű jövedelemtámogatást nyújtanak, illetve az ezen célkitűzés valamennyi tagállam által történő elérésére vonatkozó ütemtervről;

13.

úgy véli, hogy az elszegényedés kockázata a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, különösen idős korban, mivel a szociális biztonsági rendszerek alapját gyakran a folyamatos jövedelemszerző foglalkoztatás elve képezi; a megfelelő minimális jövedelemhez való egyéni jog biztosítására szólít fel, amely nem függ a foglalkoztatáshoz kötődő hozzájárulásoktól;

14.

úgy ítéli meg, hogy a foglalkoztatásban lévők szegénysége nem tükröz méltányos munkafeltételeket, és erőfeszítések kifejtésére hív fel az ilyen állapot orvoslása végett oly módon, hogy általában a bérek és különösen a minimálbér – tekintet nélkül arra, hogy kötelezőek vagy kollektív megállapodáson alapulnak – megakadályozza az alacsony jövedelemből eredő szegénységet és biztosítsa a tisztességes életkörülményeket;

15.

felhívja a Tanácsot, hogy egyezzen meg a minimálbérekkel kapcsolatos uniós célkitűzésről (kötelező, kollektív megállapodások nemzeti, regionális vagy ágazati szinten), amely az adott (nemzeti, ágazati stb.) szintű átlagbér legalább 60 %-ának megfelelő bért nyújt, illetve az ezen célkitűzés valamennyi tagállam által történő elérésére vonatkozó ütemtervről;

16.

rámutat, hogy a minimáljövedelmi rendszereket a társadalmi integrációt támogató intézkedéscsomaggal kell kiegészíteni, az ilyen csomagnak magában kell foglalnia pl. a lakhatás, az oktatás, a képzés, a szakmai átképzés és az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, valamint a hatékony gazdasági irányítás és a jövedelemtámogatási rendszerek támogatását az egyének és a háztartások költségeinek fedezéséhez való hozzájárulás céljából, ezáltal biztosítva az életszükségeletek és az egész életen át tartó tanulás szükségletének kielégítését, különösen az egyedülállók, az egyszülős és a nagy családok számára;

17.

a tagállamokat jövedelemtámogatási rendszerük gyakran komplex és szövevényes hálózatának felülvizsgálatára hívja fel, függetlenül azok különleges jellegétől (legyen szó akár minimáljövedelem-rendszerekről és a kapcsolódó ellátásokról, járulékalapú pótlólagos jövedelemrendszerekről stb.) hozzáférhetőségük, hatékonyságuk és eredményességük javítása céljából;

18.

úgy ítéli meg, hogy a hátrányos helyzetű csoportok (mint a fogyatékkal élő vagy krónikus betegségben szenvedő emberek, egyszülős vagy sokgyermekes háztartások) számára a tagállamoknak célzott kiegészítő ellátást kell nyújtaniuk, amelyek fedezik a felmerülő többletköltségeket, többek között a személyes támogatás, a különleges létesítmények, az orvosi és szociális ellátás igénybevétele tekintetében; hangsúlyozza a rokkantsági és az öregségi nyugdíj tisztességes szintje biztosításának szükségességét;

19.

elismeri az egyenlőtlen jövedelemeloszlást az önálló vállalkozók körében, valamint, hogy az önálló vállalkozók egynegyede él a szegénységi küszöb alatt, ezért a szegénységi csapda elkerülése érdekében jobban intézményesült támogatás nyújtandó a vállalkozóknak;

20.

az UNCRC gyermekjog-központú perspektívája alapján hangsúlyozza a gyermekek anyagi biztonságával és a gyermekjóléttel kapcsolatos holisztikus megközelítés fontosságát, hogy a családok – és különösen a nagycsaládok – részesülhessenek a kielégítő jövedelmi szint előnyeiből, hogy gyermekeik számára megfelelő lakhatást és étkezést, valamint magas színvonalú egészségügyi, szociális és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosíthassanak, hogy mind testük, mind pedig személyiségük harmonikusan fejlődhessen; elismeri ugyanakkor, hogy a gyermekek alapvető szükségleteinek prioritást kell élvezniük a tagállamok pénzügyi megfontolásaival szemben;

21.

felhívja az EU intézményeit, a tagállamokat és a szervezett civil társadalmi szövetségeket annak biztosítására, hogy a gyermekek részvételének megszervezése mindig a biztonságos és érdemi részvétel alapvető elvei szerint történjen;

22.

felhívja a figyelmet a holisztikus megközelítés alábbi dimenzióira:

23.

felhívja a Bizottságot, hogy a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést az uniós döntéshozatal tágabb összefüggésében szemlélje, ideértve olyan kérdéseket is mint a bevándorlás, a fogyatékosság, a megkülönböztetés, a gyermekek védelme a rossz bánásmód és bántalmazás valamennyi formájával szemben, gyermek- és felnőttgondozók, a nemek közötti egyenlőség, családtámogatás, az aktív társadalmi integráció, a korai életkorban nyújtott gondozás és oktatás, az egész életen át tartó tanulás, valamint a munka, a munkán kívüli élet és a családi élet összeegyeztetése;

24.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre a megegyező társadalmi értékű munkáért járó megegyező fizetés elvét, végezzék el a szociális védelmi rendszerek célzott elemzését és reformját, dolgozzanak ki uniós iránymutatásokat a szociális védelmi rendszereknek a nemek egyenlősége szempontjából elvégzett megreformálására, beleértve a szociális biztonsághoz való jogok egyénivé tételét, a szociális védelemnek és szolgáltatásoknak a változó családszerkezetekhez igazítását, valamint annak biztosítását, hogy a szociális védelmi rendszerek jobban ellensúlyozzák a nők bizonytalan helyzetét és megfeleljenek a nők legkiszolgáltatottabb csoportjai igényeinek;

25.

felkéri a Bizottságot, hogy a nyílt koordinációs módszerben javítsa az összehasonlítást és a nyomon követést, dolgozzon ki közös mutatókat és gyűjtsön összehasonlítható és magas színvonalú adatokat és hosszú távú statisztikákat a gyermekek helyzetéről, amely lefedi gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni közdelem holisztikus megközelítésének valamennyi aspektusát, ide értve a gyermekek és a családok lakáshelyzetét a gyermekek jólétének nyomon követhetősége céljából;

26.

ösztönzi az Eurostatot, hogy hozzon létre kapcsolatot az EU Alapjogi Ügynöksége által készíttetett, az EU gyermekjoggal és -jóléttel kapcsolatos tevékenységei hatásának nyomon követése érdekében kidolgozás alatt álló mutatókészlettel; rámutat arra, hogy a Bizottság, az Alapjogi Ügynökség és a tagállamok közös erőfeszítésére van szükség az ENSZ illetékes hivatalaival, nemzetközi szervezetekkel és kutatóközpontokkal az EU-ban a gyermekek helyzetére vonatkozó, összehasonlítható statisztikai adatok összegyűjtésének javítása érdekében folytatott együttműködéshez, melynek szükségességét már a fent említett, 2008. január 16-i állásfoglalásában is jelezte; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden lehetséges intézkedést a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak az európai gyermekszegénységről és -jólétről szóló, 2008. január 17-én elfogadott jelentésében kifejtett ajánlások tiszteletben tartása érdekében, amelyek hangsúlyozzák, hogy a tagállamoknak felül kell vizsgálniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekekkel kapcsolatban nemzeti és regionális szinten rendelkezésre álló különböző adatforrásokat;

27.

a tagállamokat olyan megelőző rendszerek felállítására sürgeti, amelyek felismerik az olyan kritikus helyzeteket, mint például az otthonuk elvesztésével fenyegetett szülők, a gyermekeknek az iskolából történő hirtelen kivétele, vagy a saját gyermekkorukban visszaélést elszenvedett szülők; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek korai iskolaelhagyásának megelőzése érdekében folytassanak aktív politikát a veszélyeztetett csoportoknak biztosított támogatási mechanizmusokon keresztül;

28.

a lehető legnagyobb hatékonyság biztosítása érdekében sürgeti a tagállamokat, amelyek eddig ezt még nem tették meg, hogy ruházzák fel hatáskörrel helyi hatóságaikat a bajba jutott gyermekeket segítő rendszerek felállítására és működtetésére;

29.

támogatja a Bizottság álláspontját, miszerint a gyermekszegénység elleni küzdelemben a legjobb eredmény a modern családszerkezetek sokféleségére és a gyermekjogokra helyezett hangsúly egyensúlyával érhető el;

30.

felkéri a Bizottságot, hogy a sajátos nemzeti összefüggést tekintetbe vevő és a korai beavatkozásra fókuszáló, egyértelmű célkitűzések és célok által alátámasztott és megfelelően finanszírozott politikák kiegyensúlyozott kombinációját támogassa;

31.

felhívja a tagállamokat a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó kölcsönös tanulási folyamatok erősítésére, valamint a sikeres és sikertelen politikák figyelemmel kísérésére;

32.

kiemeli az aktív integrációt meghaladó, integrált, holisztikus családpolitikák jelentőségét a gyermekek és családok jóléte valamennyi tényezőjének számításba vétele, valamint az Európai Unióban a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében;

33.

felhívja a tagállamokat a gyermekek részvételére vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréjére és a gyermekek bevonására a saját jövőjüket érintő döntésekbe, mivel a gyermekek bevonása a legmegfelelőbb módja a gyermekperspektíva megismerésének;

34.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok elköteleződését az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezménye mellett; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyértelmű kapcsolatot alakítsanak ki a gyermekek jogaival kapcsolatos napirend és a gyermekszegénység és a kirekesztés elleni küzdelem napirendje között, mivel a gyermekszegénység és a nélkülözés az alapvető emberi jogok megsértése; támogatja a tagállamokat, hogy társadalmi integrációs stratégiáik előkészítésekor vegyék figyelembe az egyezményi bizottságnak a részes államok végrehajtási jelentésére és a nem kormányzati szervezetek alternatív jelentéseire válaszul adott ajánlásait;

35.

rámutat arra, hogy a szolgáltatások és a mentesítések tekintetében az egyedülálló szülőket nem szabad a gyermekes pároknál rosszabb helyzetbe hozni;

36.

sürgeti a tagállamokat a gyermekszegénység csökkentését és felszámolását célzó nemzeti stratégiák differenciált megközelítés alapján történő kialakítására, amely a régiótól és a gyermekek korától függően számol a szegénység szintjének variációival;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák minden gyermek és család számára – beleértve a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élőket – a magas színvonalú szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ami egyértelműen tükrözi a szegénység családokra gyakorolt hatásának megértését, beleértve a gyermekbántalmazás és a rossz bánásmód megnövekedett kockázatait és hatását;

38.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a foglalkoztatottság a legjobb esélyt jelenti a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, bár nem jelent mindig garanciát, mivel a hivatalos statisztikák szerint az EU-ban a munkavállalók 8 %-át fenyegeti a szegénység kockázata; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat a 2000/78/EK irányelv hatékony végrehajtására;

39.

felhívja a tagállamokat a hatályos közösségi jogszabályok hatékonyabb alkalmazására a foglalkoztatás és a szociális ügyek területén;

40.

rámutat arra, hogy az EU-ban 20 millió embert, különösen nőket érint a dolgozók szegénysége, azaz a teljes népesség 6 %-át és a dolgozó népesség 36 %-át érinti a dolgozók szegénységének kockázata; felhívja a tagállamokat, hogy az aktív integráció elválaszthatatlan elemeként állapodjanak meg a minimálbérre vonatkozó jogszabályokról;

41.

hangsúlyozza, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás aránya az EU-ban a nők körében 31 %, míg a férfiaknál 7,4 %; kiemeli, hogy a nők részmunkaidős foglalkoztatása gyakran csupán jelentéktelen és marginális részmunkaidős munka, alacsony díjazással és elégtelen szociális védelemmel; rámutat, hogy a nőket ezért gyakran sújtja az elszegényedés nagyobb kockázata, különösen idős korban, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás után kapott nyugdíjak igen gyakran nem elegendők a független élet folytatásához;

42.

úgy ítéli meg, hogy a leghátrányosabb helyzetű csoportok aktív munkaerőpiaci integrációjához célzott intézkedések szükségesek:

43.

úgy ítéli meg, hogy a kifizetődő munkát célzó politikáknak kezelniük kell az alacsony bér csapdájának problémáját, illetve a munkaerőpiac alsó szegmenseiben az alacsony bér/nincs bér ciklus problémáját, amelyek azt eredményezik, hogy az egyének a bizonytalan, az alacsony bérrel járó, az alacsony minőségű, az alacsony produktivitású munkahelyek és a munkanélküliség és/vagy inaktivitás között mozognak; hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség és a szociális ellátás tekintetében a rugalmasság igénye prioritásként kezelendő; úgy véli, hogy a jóléti rendszereknek aktívan kell motiválniuk az embereket új munkalehetőségek felkutatására, miközben ösztönzik a változásra való nyitottságot a jövedelemkiesés mérséklése és az oktatási lehetőségek biztosítása által; sürgeti a politika kialakítóit a rugalmas biztonság koncepciójának alkalmazására a „legyen a munka kifizetődő” politikáikban;

44.

felhívja a tagállamokat, hogy gondolják újra az olyan „aktiválási politikákat”, amelyek alapjai a túlzottan korlátozó jogosultsági szabályok és feltételek az ellátásban részesülők számára, és amelyek az egyéneket olyan alacsony minőségű munkahelyekre kényszerítik, amelyek nem fizetnek eleget a tisztességes életszínvonal biztosításához;

45.

javasolja, hogy találjanak egyensúlyt az egyének személyes felelőssége, valamint a szociális segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezés között annak érdekében, hogy mindenki méltóságteljesen és a társadalomban szerepet vállalva élhessen;

46.

hangsúlyozza a Tanács azon álláspontját, amely szerint az aktív munkaerő-piaci politikáknak támogatniuk kell a „jó munkát” és a felfelé irányuló társadalmi mobilitást, és lehetőségeket kell biztosítaniuk a rendszeres, kifizetődő foglalkoztatás felé, amely megfelelő szociális védelmet, tisztességes munkafeltételeket és javadalmazást biztosít;

47.

kiemeli a szociális gazdaságban, a szociális vállalkozásokban, a nonprofit ágazatban és az állami foglalkoztatási szektorban rejlő lehetőséget a veszélyeztetett csoportok számára nyújtott támogatott foglalkozási lehetőségek és munkakörülmények tekintetében, amelyeket a tagállamoknak és a közösségi politikáknak teljes mértékben fel kell tárni és támogatni kell (Európai Szociális Alap, regionális és kohéziós alapok stb.);

48.

egyetért a Bizottsággal, hogy a különböző okokból (mint a súlyos fogyatékosság, kor vagy keresőképtelenség, a tartós és generációs szegénység, és/vagy a megkülönböztetés, családi vagy gondozási felelősség vagy a helyi munkahelyhiány) munkaképtelen egyének számára az aktív integrációs politikáknak kell jövedelem-támogatást és támogató intézkedéseket biztosítaniuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése, a méltóságteljes élet és a társadalmi részvétel lehetővé tétele érdekében;

49.

felhívja a tagállamokat, hogy ne csupán az alacsonyabb jövedelmek, hanem az átlagjövedelem adóterheit is csökkentsék, hogy elkerüljék a munkások alacsony jövedelmi csapdába jutását és megakadályozzák bekapcsolódásukat a fekete munkába;

50.

felhívja a figyelmet az európai társadalmi változásokra, amelyek módosítják a háztartások társadalmi összetételét; e változások figyelembe vételére hív fel annak érdekében, hogy a nem dolgozó partnerek munkaerőpiacra való belépésének korlátait felszámolják az élettársi kapcsolatban élők esetében;

51.

úgy ítéli meg, hogy a szociális gazdaságnak, a szociális vállalkozásoknak, stb. tisztes munkakörülményeket és díjazást kell nyújtaniuk, és támogatniuk kell a nemek közötti egyenlőséget, valamint a megkülönböztetés-mentességet (például a nemek közötti fizetési különbségek csökkentését, a kollektív szerződések és a minimálbérek betartását, továbbá az egyenlő bánásmód biztosítását);

52.

megjegyzi, hogy a felsőoktatásban való nagyobb részvétel ellenére, a tagállamokat ösztönözni kell a munkaalapú gyakorlati oktatás fenntartására és bevezetésére; a munkahelyeket fizetetlen gyakornoki munkával leplező jelenlegi tendenciák megfékezése érdekében a tagállamokat a gyakornoki státusszal kapcsolatban következetes, minimális garanciát és tisztes díjazást nyújtó politikák kialakítására sürgeti;

53.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egységes megközelítést az uniós tagállamok oktatási rendszereiben a pályaválasztási folyamat tekintetében, hasonló felkészítési módszerek alapján, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára az általuk választott munkaorientált környezetben való képzést a karrierút részeként; rámutat arra, hogy az oktatási rendszereknek a diplomák és szakképesítési, beleértve a nyelvi oklevelek kölcsönös elismerésén kellene alapulnia, tekintettel a kommunikációs korlátok felszámolására az Unión belül; úgy véli, hogy az átképzési intézkedéseknek egyensúlyt kell teremteniük az érzelmi és szakmai jólét között, hogy a szakmai átképzést ne tekintsék fogyatékosságnak vagy gátló tényezőnek a szakmai fejlődés szempontjából;

54.

felhívja a figyelmet a fiatalok, az idősek és a bevándorlók aktív integrációjának minden erőfeszítéssel történő támogatására egy nyitott munkaerőpiac létrehozása érdekében; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vázoljanak fel egy sürgős intézkedéscsomagot a fekete munka, a gyermekkényszermunka és a munkások kizsákmányolása elleni küzdelem érdekében, továbbá oldják meg a gazdasági migráció és a menedékkérés egymással, valamint mindkettőnek az illegális bevándorlással való összemosását; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el jogszabályokat a veszélyeztetett munkavállalók bandavezérek általi kizsákmányolása ellen, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezménynek az aláírása és végrehajtása érdekében;

55.

üdvözli a Bizottság azon nézetét, hogy a kötelező és kiegészítő társadalombiztosítási rendszereknek, egészségügyi szolgáltatásoknak és általános érdekű szociális szolgáltatásoknak megelőző és társadalmi összetartást biztosító szerepet kell játszaniuk, elő kell mozdítaniuk a társadalmi integrációt és meg kell védeniük az alapvető jogokat; rámutat, hogy a rászorulók számára magas színvonalú, hozzáférhető és megfizethető hosszú távú gondozás kialakításáról és az ellátást nyújtók számára támogatásról kell gondoskodni; felhívja a tagállamokat a munkaerőpiacról való kimaradásra gyakran kényszerülő gondozók problémáinak azonosítására és kezelésére;

56.

egyetért a Bizottsággal, hogy minden közérdekű szolgáltatásnak, beleértve a hálózati iparágakat, mint a közlekedést, a telekommunikációt, az energiát és más közüzemi vagy pénzügyi szolgáltatásokat, fontos szerepet kell játszania a társadalmi és a területi kohézióban, valamint hozzá kell járulnia az aktív integrációhoz;

57.

hangsúlyozza, hogy az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát minden európai állampolgár számára biztosítani kellene, és éppen ezért üdvözli a Bizottságnak a 2000/78/EK irányelvét kiegészítő, és az EK-Szerződés 13. cikkében meghatározottak alapján a diszkrimináció minden formája elleni horizontális irányelvre irányuló javaslatát, amely segíthet a diszkriminációnak a foglalkoztatáson kívül többi formája, így a fogyatékosságon, az életkoron, valláson vagy meggyőződésen, illetve szexuális orientáción alapuló diszkrimináció elleni küzdelemben; ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy további előrelépést kell elérni a hatályban lévő diszkriminációellenes közösségi irányelvek végrehajtása tekintetében;

58.

ösztönzi a tagállamokat, hogy fontolják meg szociális alaptarifák létrehozását a veszélyeztetett csoportok számára például az energia és a tömegközlekedés területén, illetve teremtsenek számukra mikrohitel-felvételi lehetőséget a az aktív integráció előmozdítása érdekében, valamint az anyagi gondokkal küzdők számára biztosítsanak ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást;

59.

az alapvető szolgáltatások hozzáférhetőségének és megfizethetőségének megerősítése és a célzott közszolgáltatási kötelezettségek tekintetében az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek (mint a telekommunikáció és a postai szolgáltatások) bővítésére ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok bevonásának fokozása érdekében;

60.

felhívja a Tanácsot, hogy állapodjon meg uniós szintű kötelezettségvállalásról az utcai hajléktalanság 2015-ig történő felszámolása érdekében, és felhívja a tagállamokat integrált politikák kidolgozására a mindenki számára megfizethető minőségi lakáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki „téli vészterveket” egy tágabb hajléktalansági stratégia keretében, valamint hozzanak létre a megkülönböztetéssel sújtott csoportok számára lakhatási előírásokat és hozzáférést biztosító ügynökségeket; javasolja a hajléktalanság mértékéről és a gyenge minőségű lakásállományról összehasonlítható adat gyűjtését; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy uniós keretmeghatározást a hajléktalanság fogalmára, és készítsen éves jelentéseket a tagállamokban a hajléktalanság megszüntetésére tett intézkedésekről és ezek eredményeiről;

61.

sürgeti a tagállamokat, hogy a gyermekszegénység teljes megszüntetése felé tett első lépésként 2012-ig 50 %-kal (nem kizárólag gazdasági mutatókkal mérhetően) csökkentsék a gyermekszegénységet, és e cél elérésére irányozzanak elő megfelelő forrásokat; úgy véli, hogy a csökkenés mérésére használt mutatóknak különösen figyelembe kell venniük a szélsőségesen szegény családok gyermekeit;

62.

hangsúlyozza olyan integrált szolgáltatások fontosságát, amelyek válasszal szolgálnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés multidimenzionális jellegére, ideértve pl. a szegénység és a hajléktalanság közötti kapcsolatot, az erőszakot, az egészséget és a mentális egészséget, az oktatási szinteket, a társadalmi és közösségi integrációt, az információs technológiákhoz és infrastruktúrához való hozzáférés hiányát, illetve a „digitális szakadék” elmélyülését;

63.

felhívja a tagállamokat az „egészség minden szakpolitikában” megközelítés elfogadására és integrált szociális és egészségügyi politikák kialakítására az egészségügyi ellátási rendelkezésekben, a megelőzésben és az egészségügyi eredményekben megjelenő egyenlőtlenségek leküzdésére, kifejezetten a veszélyeztetett és a legnehezebben elérhető csoportokat illetően;

64.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az önkéntes tevékenységek népszerűsítésére és a munkaerőpiaccal való kapcsolatukat vesztett vagy abban részt már nem vevő emberek társadalmi integrációjának az elősegítésére.

65.

üdvözli a Bizottságnak a szolgáltatások jobb hozzáférhetőségére (elérhetőségére és megfizethetőségére) és minőségére fordított figyelmét, beleértve a felhasználók bevonását, az ellenőrzést, a teljesítmény-értékelést, a jó munkakörülményeket, a felvételi politika és szolgálati előírások tekintetében az egyenlőséget, a koordinációt és a megfelelő fizikai infrastruktúrát;

66.

felszólítja a tagállamokat, hogy javítsa a közszolgáltatások összehangolását, különösen a gyermekek és felnőttek számára nyújtott szolgáltatások közötti kapcsolatok tekintetében; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre segítségnyújtási programokat a szülők számára az olyan területeken, ahol a szegénység a gyermeknevelési ismeretek hiányához vezet, és gondoskodjanak arról, hogy gyermeksegély-vonalak megfelelő forrásokkal rendelkezzenek; hangsúlyozza, hogy a gyermekek és családok számára nyújtott közszolgáltatások dolga a megfelelő struktúrák, kezdeményezések, teljesítményirányító rendszerek, finanszírozási források és a munkaerő biztosítása a munkahelyeken, valamint annak biztosítása, hogy élvonalbeli munkaerő a megfelelő képességekkel, tudással és bizalommal rendelkezzen annak érdekében, hogy biztosítható legyen a jobb megelőzés, a korai beavatkozás, valamint, hogy különösen a rászoruló családok minél előbb megkapják a szükséges segítséget;

67.

felszólítja a tagállamokat, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget annak a ténynek, hogy a különleges szolgáltatásokra mint például a vacsorapénzre, az ingyenes tananyagra és az iskolabuszra, valamint az alapvető szabadidős és iskolán kívüli lehetőségekre jutó források csökkentése közvetlen társadalmi kirekesztéshez vezet, különösen a társadalmilag veszélyeztetett családokból származó gyermekek esetében; kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok az iskolákban aktív sportpolitika, valamint az információs technológiákhoz való hozzáférés révén biztosítsanak minden gyermek számára egyenlő lehetőséget az integrációra; felhívja a Bizottságot arra, hogy a közérdekű szociális szolgáltatások listájára vegye fel a gyermekeknek nyújtott szolgáltatásokat, így a gyermekellátást, az iskolai közlekedést és iskolai étkezést;

68.

üdvözli a munkaképtelenek intézményektől való függetlenítését, de megjegyzi, hogy ahhoz a közösségalapú, átfogó támogatás és ellátási szolgáltatások kielégítő szintjére van szükség, amely előnyben részesíti a független életmódot, a személyes segítségnyújtáshoz való jogot, a saját költségvetés ellenőrzésének a jogát és a teljes társadalmi szerepvállalást a tagállamokban;

69.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak támogatniuk kellene átfogó helyi, regionális és nemzeti idősödési stratégiák kidolgozását és végrehajtását;

70.

úgy véli, hogy mind tagállami, mind pedig uniós szinten fokozott cselekvésre van szükség a családon belüli erőszak, valamint a gyermekek és az idősek bántalmazásának felismerésére, kutatására és felszámolására;

71.

felhívja a tagállamokat a kábítószerügyek konstruktívabb megközelítésének kialakítására, amely inkább az oktatásra és a függőség kezelésére, mintsem a büntetőjogi szankciókra helyezi a hangsúlyt;

72.

felhívja a tagállamokat azoknak a közegészségügyi intézkedéseknek az előnyben részesítésére, amelyek a számos etnikai kisebbségi közösség egészségügyi helyzetében és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés szintjében létező egyenlőtlenségek közvetlen felszámolását tűzi ki célul;

73.

megállapítja, hogy az alkohol és a kábítószerekkel való visszaélés valamennyi tagállamban bűnözéshez, munkanélküliséghez és társadalmi kirekesztéshez vezethet; úgy véli, hogy elfogadhatatlan, hogy sok ember számára az ilyen jellegű kezeléshez és tanácshoz való hozzáférés egyetlen módja a börtönrendszer;

74.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékosságnak számos formája van, beleértve a mozgásproblémákat, a látás- és halláskárosodást, a mentális problémákat, a súlyos betegségeket és a tanulási nehézségeket; kiemeli azt a tényt, hogy a halmozottan fogyatékos emberek kivételes problémákkal szembesülnek, éppúgy mint a többszörös megkülönböztetésnek kitett emberek;

75.

a mentális problémákkal és a tanulási nehézségekkel küzdő embereknek a megbélyegződéstől való mentesítésére, a mentális egészség és jólét népszerűsítésére, a mentális rendellenességek megelőzésére, valamint a kezelés és ellátás erőforrásainak növelésére hív fel;

76.

felszólítja a tagállamokat az emberkereskedelem- és diszkriminációellenes jogszabályok hatályba léptetésére, valamint különösen az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének aláírására, ratifikálására és végrehajtására;

77.

valamennyi tagállamot sürget, hogy a menekültek jogállásáról szóló egyezménnyel és az egyéb vonatkozó emberi jogi jogszabályokkal összhangban biztosítsa az emberi jogokon alapuló menekültügyi politikát, és ezzel párhuzamosan törekedjen a menedékkérők ellátásoktól való függőségének történő megszüntetésére munkavállalásuk engedélyezése révén, és mérlegelje további legális bevándorlási módok kialakítását;

78.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló, 2008. évi közös jelentése nem összpontosít eléggé stratégiai módon a szegénység felszámolására és a társadalmi kirekesztés leküzdésére;

79.

egyetért a Bizottsággal, hogy az aktív integráció szemléletének uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten kell támogatnia egy integrált végrehajtási folyamatot minden érintett szereplő (társadalmi partnerek, nem kormányzati szervezetek, helyi és regionális hatóságok, stb.) bevonásával, valamint biztosítani kell a hátrányos helyzetűek aktív részvételét a stratégiák kialakításában, irányításában, végrehajtásában és értékelésében;

80.

kiemeli egy európai szintű egységes intézkedéssorozat szükségességét a kisebbségekkel, fogyatékosokkal, idősekkel való bármiféle hátrányos bánásmód megelőzése és büntetése érdekében, ezeknek a társadalmi csoportoknak a veszélyeztetettségét mindenre kitejedően csökkentő konkrét intézkedésekkel összefüggésben, beleértve a pénzügyi vonatkozást is;

81.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítse meg újból a szegénység felszámolására és a társadalmi integráció előmozdítására irányuló egyértelmű stratégiai összpontosítást a 2008–2012. évi szociális napirend összefüggésében; felhív a szociális védelemmel és a társadalmi integrációval kapcsolatos nyílt koordinációs módszer következő ciklusában egy kifejezettebb elköteleződésre egy új, dinamikus és hatékony közösségi stratégia mellett, amely a szegénységre, a társadalmi kirekesztésre és az egyenlőtlenség elleni küzdelemre helyezve a hangsúlyt, érdemi célokat tűz ki, hatékony eszközöket és ellenőrző mechanizmusokat alakít ki; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy küzdjék le a különböző összehangolási eljárásokkal (a Lisszaboni Stratégiával, az EU fenntartható fejlődési stratégiájával, valamint a társadalmi integrációs és szociális védelem területén a koordináció nyílt módszerével) kapcsolatos problémákat oly módon, hogy az világos elkötelezettséget jelentsen a szegénység megszüntetése és a társadalmi integráció felé mindezen politikák keretében;

82.

felhívja a Bizottságot, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében állapítsanak meg a nemek egyenlőségére vonatkozó egyedi célkitűzéseket és célokat, beleértve egy sor politikai fellépést a nők azon csoportjainak támogatására, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés nagyobb kockázatának vannak kitéve, mint például a nem hagyományos és egyszülős családok, a migráns nők, a menekült és etnikai kisebbséghez tartozó nők, az idősebb nők és a fogyatékkal élő nők;

83.

a társadalmi partnereket a Közös Társadalmi Partner Elemzés és 2006–2008-as munkaprogramjuk keretében megkezdett erőfeszítéseik folytatására bátorítja a hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci integrációja érdekében; úgy véli, hogy jobb vezetés szükséges egyrészt a társadalmi partnerek vonatkozó munkaerőpiaci tevékenységeinek, másrészt a foglalkoztatáson kívüli társadalmi integrációról folytatott szélesebb körű társadalmi párbeszéd (nem kormányzati szervezetek, stb.) koordinálására;

84.

támogatja a Bizottság azon álláspontját, miszerint, tekintettel a 92/441/EGK ajánlásra és a társadalmi integráció és szociális védelem koordinációjának nyílt módszerére, megfelelő mutatókra és összehangolt nemzeti rendszerekre van szükség az adatgyűjtéshez és az adatok elemzéséhez (pl. statisztikai adatokra a megadóztatható jövedelmekről, háztartási fogyasztásról, az árszínvonalról, a minimumbérek és a kapcsolódó juttatások rendszeréről); úgy ítéli meg, hogy a társadalmi integrációs stratégiák végrehajtásának, illetve a tagállamok haladásáról szóló jelentések ellenőrzésének és értékelésének meg kellene mutatnia, hogy vajon minden egyes tagállamban, valamint regionális szinten biztosítva van-e az embereknek méltóságteljes életet biztosító elegendő forráshoz és szociális segítséghez való alapvető jog;

85.

üdvözli „A szociális Európa érdekében tett kötelezettségvállalás megújítása: A szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló nyílt koordinációs módszer megerősítése” című bizottsági közleményt (COM(2008)0418), amely a láthatóság és a munkamódszerek javításán, illetve a többi politikával való együttműködés megerősítése révén a koordináció nyílt módszerének megerősítését javasolja; különösen üdvözli a Bizottság következő célok kitűzésére vonatkozó javaslatát: a szegénység visszaszorítása (általánosságban, a gyermekszegénység területén, a munkahelyeken, és a tartós szegénység területén is), minimális jövedelem nyugdíjak általi biztosítása és a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés (a csecsemőhalálozás visszaszorítása, az egészségi állapot javítása és a várható életkor növelése, stb.);

86.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a gyermekgondozó szolgáltatásokra vonatkozó barcelonai célkitűzések elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet kielégíteni az európai gondozási szolgálatok igényeit (különös tekintettel a gyermekek és egyéb eltartottak gondozásának szervezésére és finanszírozására), ideértve pontos célok és mutatók meghatározását azzal a céllal, hogy 2015-re az Unióban biztosított legyen a gyermekgondozási eszközök rendelkezésre állása a születéstől az iskolaköteles kor betöltéséig a gyermek legalább 90 %-a számára, valamint az egyéb eltartott személyek megfelelő szintű gondozása; hangsúlyozza, hogy minden szolgáltatásnak ki kell elégítenie a megfizethetőség, a hozzáférhetőség és a jó minőség kritériumait, hogy a gyermekek felnevelése és az eltartottak gondozása ne jelentse többé a „szegénység kockázatát”, különösen a nők számára;

87.

hangsúlyozza, hogy munkaerőpiactól legtávolabbra eső emberek számára biztosítani kellene a hozzáférést az Európai Szociális Alap és az EQUAL kezdeményezés programjaihoz; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a Strukturális Alapoknak a társadalmi integrációs mutatókon alapuló koordináció nyílt módszeréhez való hozzájárulásának mértékét, és ösztönözze az új Európai Szociális Alapra vonatkozó rendelet rendelkezéseinek alkalmazását és a haladás finanszírozását, az aktív integrációs intézkedések támogatása, az Európai Szociális Alap finanszírozásának elkülönítési lehetőségeinek felmérése, valamint annak érdekében, hogy költségvetési forrást lehessen találni egy közösségi kezdeményezés számára e területen; úgy véli, hogy ez elősegíti a szegénység elleni küzdelem jó gyakorlati példáit összefogó hálózat kialakítását a tagállamok közötti tapasztalatcserét ösztönözve;

88.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni évvel összefüggésben kötelezzék el magukat hatékony cselekvési program mellett, amely hosszú távon jelentős lépés a szegénység elleni küzdelemben;

89.

felhívja a Bizottságot arra, hogy támogassa a gyermekek érdemi és biztonságos részvételét az őket érintő ügyekben, biztosítva ezáltal, hogy minden gyermek egyenlő lehetőséget kapjon a részvételre;

90.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/26

A.

mivel az EU kibocsátóitól megkövetelik a nemzetközi számviteli standardok használatát a konszolidált pénzügyi kimutatások elkészítéséhez;

1.

tudomásul veszi, hogy az IASCF egy ellenőrző csoport felállítását javasolta; azon a véleményen van, hogy az ellenőrző csoport számára jogot kellene biztosítani arra, hogy jelölteket javasoljon a kuratóriumba, valamint arra, hogy egy közösen meghatározott kinevezési folyamat alapján a kuratóriumi tagok kiválasztásáért ő feleljen;

2.

felhívja az ellenőrző csoportot, hogy az átláthatóság és elszámoltathatóság érdekében vegyen részt az IASB munkarendjének meghatározásában; elismeri, hogy az ezt követő pénzügyi beszámolási szabályalkotás folyamatának függetlennek kell maradnia bármilyen szükségtelen beavatkozástól, valamint azt, hogy erre valamennyi érdekelt féllel történő folyamatos konzultációval kell sort keríteni;

3.

hangot ad azzal kapcsolatos kételyeinek, hogy az IASB irányításának felülvizsgálatáról szóló konzultációs folyamat második szakasza előtt és az ellenőrző csoport és az IASCF között létrehozandó kapcsolatra vonatkozó, ez utóbbi alapszabályában szereplő határozott elképzelés nélkül kerüljön sor az ellenőrző csoport felállítására;

4.

úgy véli, hogy az ellenőrző csoportnak tükröznie kell a világ legjelentősebb valutaövezeteit, a kulturális sokszínűséget, a fejlődődő és feltörekvő gazdaságok valamint azon nemzetközi intézmények érdekeit, amelyek számára a hatóságok előtt történő elszámolási követelményeket írnak elő, amelyeknek aktív szerepet kell játszani a pénzügyi beszámolás átláthatóvá tételének, valamint a tőzsdei piacok fejlesztésének és hatékony működésének előmozdításában, a prociklikusság elkerülésének és a pénzügyi piacok stabilitásának biztosításában és az állandó veszély megelőzésében; véleménye szerint a bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot be kellene vonni az ellenőrző csoportba;jóváhagyóan megjegyzi a javaslatot, hogy az ellenőrző csoport kezdetben a következők tagokból álljon:

5.

rosszallását fejezi ki amiatt, hogy nem történt egyeztetés az Európai Parlamenttel egy nemzetközi számviteli tanácsadói csoport létrehozása ügyében;

6.

úgy véli, hogy az uniós pénzpiaci szabályozókat az ellenőrző csoportban is képviseltetni kell; hangsúlyozza, hogy egyik szervezetnek sem kellene egynél több képviselővel jelen lennie az ellenőrző csoportban;

7.

hangsúlyozza az ellenőrző csoport átfogó intézményi jellegét; hangsúlyozza annak szükségét, hogy az ellenőrző csoportnak saját működőképességének biztosítására és főbb feladatainak teljesítésére hatékony együttműködési mechanizmussal kell rendelkeznie; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenőrző csoport tagjai kellő kompetenciával rendelkezzenek politikai szempontból történő elszámoltathatóságuk biztosítására;

8.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrző csoport néhány javasolt tagja az IFRS alkalmazását nem teszi kötelezővé a hazai kibocsátók számára; úgy véli, hogy a csoport tagjai csak akkor válhatnak hatékonnyá, ha az IFRS-t hazai szabványként vezetik be; hangsúlyozza, hogy egyik országnak sem kellene egynél több képviselővel jelen lennie az ellenőrző csoportban;

9.

megjegyzi, hogy az IASCF javaslata az IASB további két taggal összesen 16 tagra történő kibővítését irányozza elő; a 16 tagra történő kibővítést elfogadhatónak tartja, mivel az az IASB kiegyensúlyozottabb működéséhez vezethet, főként ha az IASCF javaslatát úgy módosítják, hogy az biztosítsa a legfontosabb globális valutaövezetek párhuzamos kezelését;

10.

felhív a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti szándéknyilatkozat aláírására, amelyben a jogalkotók meghatározzák az ellenőrző csoport munkájával kapcsolatos feltételeket, amennyiben azt jelenlegi szakaszban felállítják;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak valamint az Európai Értékpapír Szabályozók Bizottságának, és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/28

A.

mivel Alekszandr Kozulin, Szergej Parszjukevics és Andrej Kim politikai foglyok 2008. augusztus 16. és 20. közötti, fehérorosz hatóságok általi szabadon bocsátása után jelenleg nincs több nemzetközileg elismert politikai fogoly bebörtönözve Fehéroroszországban;

B.

mivel a politikai foglyok szabadon bocsátását az EU jelentős lépésnek tekinti abba az irányba, hogy Fehéroroszország elfogadja a demokrácia alapvető értékeit, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, és ezt a szabadon bocsátást tették annak előfeltételévé, hogy felülvizsgálják a jelenleg bizonyos vezető fehérorosz politikusokkal szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket, és hogy fokozatosan helyreállítsák a kapcsolatokat Fehéroroszországgal;

C.

mivel Alekszandr Lukasenko elnök 2008. július 10-én nyilvánosan kérte, hogy a választások lebonyolítása nyílt és demokratikus legyen, és ezt 2008. augusztus 29-i televíziós megjelenése alkalmával is megerősítette, és azt ígérte, hogy a mostani választások minden eddiginél tisztességesebbek lesznek;

D.

mivel a 2008. szeptember 28-ra kitűzött parlamenti választások demokratikus lebonyolítását és pluralista vonatkozását az EU úgy tekintette, hogy ez ismét lehetőséget kínál Fehéroroszországnak, hogy bebizonyítsa, tiszteletben tartja a demokratikus értékeket és az európai normákat;

E.

mivel ezzel összefüggésben az EU üdvözölte az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) megfigyelők küldését, hangsúlyozta annak fontosságát, hogy szavatolják ezen megfigyelők számára a választási folyamat összes szakaszához való hozzáférést, beleértve a szavazatszámlálást, ezenkívül különösen hangsúlyozta az ellenzék jogai szavatolásának fontosságát a választási ellenőrző bizottságok felállítására, valamint ezen bizottságokhoz és a médiához való hozzáférésre irányuló jog tekintetében;

F.

mivel az EU, amennyiben a választások zökkenőmentesen zajlanak le, felkészült a fehérorosz vezetőkkel szembeni korlátozó intézkedések felülvizsgálatának megkezdésére, valamint pozitív és konkrét intézkedések meghozatalára, amelyek a kapcsolatok Fehéroroszországgal történő fokozatos újbóli felvételéhez vezetnek;

G.

mivel nem talált meghallgatásra a fehérorosz Egyesült Demokratikus Erők kormány felé intézett azon kérése, hogy a választási folyamattal kapcsolatban folytassanak nyílt párbeszédet; mivel az ellenzéki jelöltek aggodalmuknak adtak hangot a választások tisztességességét illetően, a szavazási folyamatba vetett bizalmuk hiányára és a szavazatszámlálás várható menetére hivatkozva;

H.

mivel az EBESZ választási megfigyelő küldöttsége előzetes következtetéseiben megállapította, hogy – noha voltak apróbb fejlesztések – a 2008. szeptember 28-i választások, amelyekre szigorúan ellenőrzött környezetben alig látható kampány után került sor, és amelyek során a szavazatszámlálás és a különböző választókörzetek eredményeinek összesítése nem volt átlátható, egyáltalán nem feleltek meg a nemzetközileg elismert demokratikus normáknak;

I.

mivel az ellenzék, amely a 110 mandátumból egyet sem szerzett meg, színjátéknak nevezte a választást, és kifejezte azon félelmét, hogy Lukasenko elnök demokráciával folytatott „flörtje” lezárult, valamint felhívta az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy ne ismerjék el a választási eredményeket;

J.

mivel Lídia Jarmosina, a fehérorosz központi választási bizottság vezetője kijelentette, hogy a választások „szabadok és tisztességesek” voltak;

K.

mivel az ellenzék mintegy 800 támogatója tüntetett Minszkben a választás napjának estéjén;

1.

elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy Alekszandr Kozulin, Szergej Parszjukevics és Andrej Kim politikai foglyokat szabadon bocsátották; ennek ellenére továbbra is elvárja, hogy a fenti személyek az összes olyan állampolgári joggal rendelkezzenek, amelyet a Fehérorosz Köztársaság alkotmánya az összes fehérorosz állampolgár számára biztosít;

2.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió által a fehérorosz nép érdekében elvárt jelentős fehérorosz demokratikus fejlődés elmaradt, és hogy némi fejlődéstől eltekintve a 2008. szeptember 28-i fehérorosz parlamenti választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak;

3.

úgy véli, hogy a Fehéroroszországban megválasztott parlament demokratikus legitimitása kétséges;

4.

aggodalmát fejezi amiatt, hogy az ellenzék által 2008. szeptember 28-án Minszkben szervezett nagygyűlést a belügyminisztérium a közrend súlyos megsértéseként jellemezte, valamint amiatt, hogy a jelentések szerint a nagygyűléssel kapcsolatos információkat a legfőbb ügyész hivatala elé terjesztik jogi vizsgálat céljából; felszólítja a fehérorosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatos, a fehérorosz alkotmányban megfogalmazott alapvető jogokat;

5.

rámutat, hogy bár az EU tudomásul vette számos demokratikus ellenzéki aktivista közelmúltbeli szabadon engedését és reménykedett a választások megszervezésének javulásában, a szabad és tisztességes választások megszervezésének sorozatos elmulasztása további kudarc Fehéroroszország számára és továbbra is komoly kihívást jelent majd a Fehéroroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatok tekintetében;

6.

felszólítja a fehérorosz kormányt, hogy erősítse meg azon szándéknyilatkozatát, hogy javítja az EU-val való együttműködést, és kedvezőbb feltételeket teremt az EU és Fehéroroszország közötti tárgyalások megkezdéséhez;

7.

ezzel kapcsolatban felhívja a fehérorosz kormányt, hogy a választási törvény és gyakorlat az alábbiak szerinti módosításával a jövőben mozduljon el a valóban demokratikus, a nemzetközi demokratikus normáknak megfelelő választások irányába:

8.

sürgeti a fehérorosz kormányt, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, különösen

az ország saját maga által teremtett, Európa többi részétől való elszigetelődésének megszüntetése, valamint az EU és Fehéroroszország közötti kapcsolatok jelentős javítása érdekében;

9.

emlékeztet arra, hogy 2006. november 21-én az Európai Unió kifejezésre juttatta, hogy kész az európai szomszédságpolitika keretében Fehéroroszországgal és népével ápolt kapcsolatai megújítására, amint a fehérorosz kormány tiszteletben tartja a demokratikus értékeket és a fehérorosz nép alapvető jogait;

10.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot a Fehéroroszországgal folytatott párbeszéd folytatására és a Fehéroroszországgal szembeni politika kialakítására, értékmérőkkel, menetrendekkel, felülvizsgálati záradékkal és megfelelő pénzügyi forrásokat tartalmazó, fokozatos megközelítésen alapuló szigorú pozitív feltételesség alkalmazásával,

11.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a meglévő korlátozó intézkedések egyenkénti felülvizsgálatát és esetleges felfüggesztését annak érdekében, hogy előnyöket biztosítson az egyszerű állampolgárok számára és elősegítse egy szabad társadalom kialakítását;

12.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a demokratikus választások és az emberi jogok megsértésében részt vevő személyekkel szembeni vízummegtagadást tartsák fenn; felszólít ezen intézkedés hat hónapra történő felfüggesztésének megfontolására egyéb hivatalnokok esetén azzal a feltétellel, hogy ezalatt az idő alatt a 2008. június végén elfogadott, korlátozó jellegű tömegtájékoztatási törvényt annak teljes körű hatályba lépése előtt módosítják;

13.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket a fehérorosz állampolgárokat érintő vízumeljárások megkönnyítése és liberalizációja irányába, mivel egy ilyen intézkedés döntő fontosságú az EU Fehéroroszországgal kapcsolatos politikája fő célkitűzésének – nevezetesen a személyes emberi kapcsolatok megkönnyítése és elmélyítése, valamint az ország demokratizálása – elérése szempontjából; ebben az összefüggésben sürgeti, hogy a schengeni övezetbe belépő fehérorosz állampolgárok esetében fontolják meg a vízumköltségek csökkentésének lehetőségét, ami az egyetlen módszer lenne Fehéroroszország és állampolgárai növekvő elszigetelődésének megakadályozására; felhívja a fehérorosz hatóságokat, hogy vessenek véget az állampolgáraik számára előírt kilépő vízum kiállításának, elsősorban a gyerekek és a diákok esetén;

14.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék fontolóra az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (2), valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (3) Belarusszal szembeni szelektív alkalmazását oly módon, hogy több támogatást nyújtanak a fehérorosz civil társadalomnak, és különösen, hogy növeljék a független médiának, a nem kormányzati szervezeteknek és a külföldön tanuló fehérorosz diákoknak nyújtott anyagi támogatást; üdvözli a litvániai Vilniusba száműzött Fehérorosz Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek a Bizottság által nyújtott pénzügyi támogatást; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, szólítsa fel a fehérorosz kormányt, hogy a jó szándék és a pozitív változás jeleként tegye lehetővé a Vilniuszba száműzött fehérorosz Európai Bölcsészettudományi Egyetem Fehéroroszországba történő törvényes visszatérését, valamint jövőbeli fejlődése szempontjából megfelelő körülmények közötti újraindítását Minszkben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást a Belsat nevű független fehérorosz televíziós csatorna részére;

15.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot az üzleti környezet, a kereskedelem, a befektetések, az energiaügyi és a közlekedési infrastruktúra, valamint az EU és Fehéroroszország közötti határokon átnyúló együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések fontolóra vételére annak érdekében, hogy hozzájáruljon a fehérorosz állampolgárok jólétéhez és fellendüléséhez, valamint hogy lehetővé tegye számukra az EU-val történő kommunikációt és az EU-ba történő szabad utazást;

16.

sajnálatát fejezi ki a fehérorosz hatóságok azon határozata miatt, amelynek alapján az elmúlt években több alkalommal is megtagadta a beutazási vízum kiadását az Európai Parlament tagjai és nemzeti parlamenti képviselők számára; felszólítja a fehérorosz hatóságokat, hogy ne akadályozzák tovább az Európai Parlament Belarusszal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségét abban, hogy látogatást tegyen az országban;

17.

üdvözli a fehérorosz nép azon szándékát, hogy megőrizze országa függetlenségét és területi integritását;

18.

üdvözli a fehérorosz hatóságok által a jelentős nyomás ellenére eddig fenntartott hozzáállást, mely szerint nem ismeri el a Dél-Oszétia és Abházia által kikiáltott egyoldalú függetlenséget;

19.

elítéli, hogy Fehéroroszország az utolsó állam Európában, amely az európai értékekkel ellentétesen még mindig alkalmazza a halálbüntetést;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, a Független Államok Közössége titkárságának, valamint a fehérorosz parlamentnek és kormánynak.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/31

A.

mivel a WTO dohai fejlesztési forduló („dohai forduló”) lezárására irányuló miniszteri találkozó tárgyalásai elakadtak 2008 júliusának végén;

B.

mivel a megbeszélések 2008 júliusában Genfben kudarcba fulladtak; mivel bizonyos kérdésekben sikert könyvelhettek el, a módozatok átfogó lezárásához fontos más kérdésekkel azonban nem foglalkozott a megállapodástervezet;

C.

mivel a fejlődő országok, különösen a legkevésbé fejlett országok érdekeinek, valamint az összes WTO-tag dohai forduló iránti elkötelezettségének kell továbbra is a tárgyalások középpontjában állnia;

D.

mivel a dohai forduló lezárásának elmaradása tovább súlyosbítaná a jelenlegi globális gazdasági bizonytalanságot és kockára tenné a többoldalú kereskedelmi rendszer hitelét, ami bilaterális és regionális kereskedelmi megállapodások megkötése irányába hatna;

1.

mélyen csalódott és aggodalommal tölti el a WTO 2008 júliusában tartott miniszteri találkozóján kialakult patthelyzet;

2.

megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a kereskedelempolitika többoldalú megközelítése és egy olyan WTO iránt, amely az ENSZ millenniumi fejlesztési célok tiszteletben tartása alapján a nemzetközi kereskedelem számára garantálja az átfogó, nagyra törő és kiegyensúlyozott eredményt;

3.

meggyőződése, hogy jelenleg a gazdasági és pénzügyi válság körülményei között a dohai forduló sikeres lezárása stabilizáló faktor lenne;

4.

úgy véli, hogy bármi is történik a DDA-val kapcsolatos előrehaladás terén, a WTO-nak, más nemzetközi szervezetekkel karöltve, sürgősen és következetesen kezelnie kell azon új globális kihívásokat, amelyekben a kereskedelem szerepet játszik, például az élelmiszerbiztonságot, az energetikát, a kereskedelmet célzó támogatást és az éghajlatváltozást;

5.

teljes mértékben tisztában van az egységes kötelezettségvállalás elvének nehézségeivel; tudomásul veszi a tárgyalások során eddig elért előrelépéseket, amelyek várhatóan fontos és konszolidált alapot teremtenek a dohai forduló következő üléséhez és annak sikeres kimeneteléhez;

6.

felhívja az EU-t, az USA-t és a G20-akat, mint új jelentős gazdasági szereplőket, hogy tegyenek eleget kötelezettségüknek a jelenlegi tárgyalások során, tartsák teljes mértékben tiszteletben a dohai forduló szellemiségét és tegyenek meg mindent a megállapodás lehető leggyorsabb tető alá hozása érdekében; ismételten hangsúlyozza a fejlődő és feltörekvő országok közötti különbségtétel fontosságát;

7.

felszólítja Indiát és az USA-t, hogy találjanak politikai megoldást a különleges védintézkedési mechanizmus (SSM) alkalmazásának feltételeire és a kereskedelmi és élelmiszerbiztonsági kérdések közötti igazságos egyensúly biztosítása érdekében azért, hogy Genfben folytatódhassanak a DDA egyéb kérdéseinek rendezésére irányuló tárgyalások;

8.

felkéri a fejlett és fejlett fejlődő országokat, hogy csatlakozzanak az EU „Fegyvereken kívül mindent” kezdeményezéséhez, amely 100%-osan kvóta- és vámmentes piaci hozzáférést biztosít a legkevésbé fejlett országok részére; hangsúlyozza a kereskedelmet célzó támogatás fontosságát;

9.

úgy véli, hogy a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok szükségleteit kiemelten kell kezelni a DDA-ra vonatkozó tárgyalásokon, mivel a fejlesztés áll az összes megfontolás előterében;

10.

úgy véli, hogy a DDA-val kapcsolatos nehézségek rávilágítanak arra, hogy a fordulót követően sürgősen foglalkozni kell a WTO reformjával annak hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele, valamint demokratikus legitimitásának, elszámoltathatóságának, átláthatóságának és befogadó jellegének javítása és a globális kormányzás szélesebb struktúráiba való integrációja érdekében; úgy véli, hogy a parlamenti képviselőknek még erőteljesebb és hatékonyabb ellenőrzést kellene gyakorolniuk a nemzetközi kereskedelem terén;

11.

megismétli, hogy célzott technikai segítségnyújtásra és kapacitásépítésre van szükség ahhoz, hogy a fejlődő országok hatékonyan részt tudjanak venni a DDA-ban;

12.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemiségében hozzanak tető alá megállapodást az EU nemzetközi kereskedelmi tárgyalásain való teljes mértékű parlamenti részvétel érdekében;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és a WTO főigazgatójának.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/33

A.

mivel a vízhiány és az aszályok kérdése földrajzilag nem korlátozódik az Európai Unióra, hanem nemzetközi következményekkel jár és világszintű problémát jelent, mivel a víz miatt már törtek ki nemzetközi konfliktusok, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy ezek gyakorisága növekszik;,

B.

mivel a víz az élethez nélkülözhetetlen, és olyan közjó, amely nem alacsonyítható puszta árucikké; mivel a mindenki, többek között a jövő generációi számára a vízhez biztosított tisztességes hozzáférésnek kell vezérelnie valamennyi vízügyi politikát;

C.

mivel a vízhiány és az aszály nagy kihívást jelent, és jelentős társadalmi-gazdasági és környezeti hatása van az Unióban; mivel az aszály gazdasági hatását az elmúlt 30 évben uniós szinten összesen 100 milliárd euróra becsülik;

D.

mivel a vízhiány és az aszály már érinti az EU egyes részeit, és az Unió lakosságának egyötöde él olyan országokban, amelyek nehézségekkel küzdenek vízkészleteik tekintetében;

E.

mivel Közösség országait eltérő mértékben érintő elsivatagosodás károsítja a természetes környezetet és a talaj degradációjához, illetve ebből következően mezőgazdasági értékének elvesztéséhez vezet;

F.

mivel a vízhiány és az aszály nem egyforma súlyosan érinti az EU összes régióját, a délebbre fekvő tagállamokban súlyosabb;

G.

mivel jelentős regionális különbségek mutatkoznak a vízhiányból és az aszályból fakadó problémák jelentkezésének módjában; mivel az lenne a legjobb, ha az e problémák kezelését szolgáló intézkedések regionális megközelítésen alapulnának;

H.

mivel a vízhiány és az aszály egyre gyakrabban és súlyosabban jelentkezett az elmúlt 30 évben, illetve az éghajlatváltozás előreláthatólag megnehezíti a helyzetet, és hozzájárul az Unión belül és kívül fellépő szélsőséges hidrológiai jelenségek növekedéséhez, amelyek vélhetően mind a vízkészletek minőségére, mind azok mennyiségére hatást gyakorolnak;

I.

mivel az EU a vízkészlete 20 %-át a hatékonyság hiányának következtében továbbra is elvesztegeti, ezét a vízhasználati tendenciák nem fenntarthatóak;

J.

mivel a súlyos aszály, amelyhez kevesebb esőzés társul, növeli az erdőtüzek veszélyét, amint azt a Dél-Európában a közelmúltban bekövetkezett pusztító tüzek tanúsítják;

K.

mivel nincs átfogó, műszakilag és tudományos szempontból is elfogadható értékelés az Unióban található vízmennyiség helyzetéről; mivel regionális szinten és a szezonális váltakozást illetően az elérhető adatok nagyon korlátozottak;

L.

mivel a vízhiány természetes okok, emberi tevékenységek vagy ezek kölcsönhatásának eredményeként alakul ki, akár a természetes készlet túlzott használata, akár a vízminőség romlása révén; mivel a víz nem megfelelő felhasználása az elsivatagosodás egyik oka;

M.

mivel az idegenforgalom tovább növeli a vízigényt, különösen a nyári időszakban és Dél-Európa tengerparti területein;

N.

mivel a tudatosítás és a polgárok megfelelő tájékoztatása – különböző formában, például tájékoztató és oktatási kampányok révén – kulcsfontosságú szerepet játszik a hozzáállás és a szokások megváltozásának elősegítésében és a víztakarékosság, illetve a hatékony vízfelhasználás kultúrájának kialakulásában;

O.

mivel a lakosság vízellátása a közegészségügyhöz kapcsolódó alapvető közszolgáltatás, amelyben nem keletkezhet zavar;

P.

mivel a vízhiány és az aszály kérdése komplex környezetvédelmi kérdés, és mint ilyen, más környezetvédelmi kérdésekkel szoros egységben, azokra tekintettel szabályozandó;

Q.

mivel a mezőgazdaság termelő ágazatként komolyan szenved a vízhiány és az aszály hatásaitól, ugyanakkor fontos szerepet tölt be a rendelkezésre álló vízkészletek fenntartható kezelésében;

R.

mivel az EU-ban a többfunkciós mezőgazdaság fontos szerepet játszik a tájak, a biológiai sokszínűség és a tiszta víz megőrzésében, és ezért bizonyos intézkedésekhez pénzügyi támogatásra, valamint a vízgazdálkodással kapcsolatos tudományos tanácsadásra van szüksége;

S.

mivel a vízhiány és az aszály jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági nyersanyagok árainak növekedésében; mivel folyamatosan biztosítani kell az élelmiszerellátást;

T.

mivel a mezőgazdaságban nagy mennyiségű vízre van szükség, és – mivel az így a vízellátástól függ – a mezőgazdaságot a víz kiegyensúlyozott felhasználása, a vízpazarlás megszüntetése, a táj és a növénytermesztés kiigazított tervezése, valamint a víz szennyezéssel szembeni védelme tekintetében felelős szereplőként be kell vonni az integrált regionális vízgazdálkodási rendszerekbe;

U.

mivel a szárazság bizonyos növénybetegségek elterjedésének is kedvez, jelentősen csökkentve ezáltal a termés mennyiségét;

V.

mivel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik bizottsági jelentés (COM(2007)0273) szerint az éghajlatváltozás, és különösen a vízhiány és az aszály az egyik új, jelentős területi hatással járó kihívás, amelyre a kohéziós politikának választ kell adnia, mivel ez idáig az Európai Unió lakosságának 11 %-át és területének 17 %-át érintette;

1.

üdvözli a közleményt, és támogatja az intézkedéssel kapcsolatban az első körben javasolt politikai alternatívákat, azonban sajnálattal jegyzi meg, hogy hatásköre csak az EU-ra és a tagállamok szintjére korlátozódik; emlékeztet arra, hogy a vízhiány és az aszály nemzetközi probléma, és azt ennek megfelelően kell kezelni;

2.

hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtő területek régiókon és határokon átívelő jellege a folyók felső és alsó szakaszán fekvő régiókra komoly, határokon átnyúló hatást gyakorolhat, és hogy ezért elengedhetetlen, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok együttműködjenek a vízhiány és az aszály kérdésében, biztosítva a vízkészletek fenntartható és tisztességes használatát; úgy véli, hogy a vízhiány és az aszály kérdésének specifikus jellege uniós és tagállami szintű, valamint regionális és helyi kormányzati szintű koordinált fellépést tesz szükségessé;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény általános célkitűzések előmozdítására szorítkozik, és csak korlátozott számú konkrét intézkedést javasol, azok végrehajtásának pontos időbeosztása nélkül a vízhiánnyal és aszállyal küszködő régiókban; sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem állapítottak meg reális célokat és időkorlátokat, és hogy nem hangsúlyozták eléggé a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal történő szoros együttműködést; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy folyamatos programot, különösen egy időközi jelentést 2009-ben valamint az Európai Unió stratégiájának felülvizsgálatát és fejlesztését;

4.

kiemeli a régiók mint a vízügy területén a technológiai innováció hajtóerőinek fontosságát, tekintve, hogy a hatékony vízfelhasználás egyre fontosabb tényező lesz a versenyképesség szempontjából; ezért sürgeti a regionális hatóságokat, hogy a hatékony regionális vízgazdálkodás megszervezése céljából vegyék fontolóra a nemzeti és nemzetközi régióközi együttműködést, az információcserét és stratégiai partnerségeket;

5.

felhívja a regionális és helyi hatóságokat, hogy használják ki a strukturális alapok nyújtotta hatalmas lehetőségeket, és az ipari és a mezőgazdasági ágazatban, valamint a háztartási fogyasztókat érintően eszközöljenek beruházásokat a vízkezeléssel kapcsolatos meglévő infrastruktúra és technológia fejlesztésébe és felújításába (különösen azon régiókban, ahol vízkészletek vesznek kárba a vízvezetékek szivárgása miatt), beleértve kiváltképp a hatékony vízfelhasználást lehetővé tévő és az integrált vízkészlet-gazdálkodással összekapcsolható tiszta technológiákat, elsősorban a – megtakarítás és újrahasznosítás szempontjából – hatékony vízfelhasználás kihívásának kezelése céljából;

6.

ebben az összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy az infrastruktúrára szánt forrásokat a meglévő szükségleteknek megfelelően a jó minőségű víz kezelésének és a vízellátás javítását célzó intézkedésekre kell fordítani;

7.

emlékeztet arra, hogy a vízforrások kezelése során a keresletoldali megközelítésre lenne szükség; álláspontja szerint azonban az EU-nak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, amely együttesen kezeli a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, illetve a megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat;

8.

megjegyzi, hogy a fenntartható fejlődés elvével összhangban a kínálati oldali intézkedéseket is fontolóra kell venni, a gazdasági és környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb megoldás elérése, a kínálat és a kereslet közötti egyensúly optimalizálása, valamint – beleértve az aszályos körülményeket is – a zavartalan lakossági vízellátás biztosítása érdekében; álláspontja szerint ösztönözni kell a vízfelhasználási módok hatékony hierarchiájának megállapítását szolgáló fellépést, és a vízhiány problémájára nem lehet megoldás az, hogy vízelvezető infrastruktúrát építenek a víz nagy távolságokra történő szállításához; hangsúlyozza azonban, hogy a vízhiány és az aszály által leginkább érintett régiók számára fontosak lehetnek a kínálatoldali intézkedések, amelyek hagyományos lehetőségek – mint például a vízfolyások szabályozását szolgáló infrastruktúra építése – vagy alternatív és innovatív megoldások – mint például a víz fenntartható újrafelhasználása vagy sótalanítása – formáját ölthetik;

9.

kiemeli a mezőgazdaságból élő európai lakosság szerepét a talajerózió és az elsivatagosodás elleni küzdelemben, és kéri, hogy ismerjék el az európai termelők kulcsfontosságú szerepét a tartós szárazság által sújtott, vagy a futóhomok által veszélyeztetett régiók növényzetének fenntartásában; hangsúlyozza, hogy az állandó kultúrák, gyümölcs- és szőlőültetvények, füves területek, legelők és erdők milyen fontos szerepet játszanak a víz megtartásában;

10.

hangsúlyozza a vízgazdálkodás kérdésének jelentőségét a hegyvidéki területeken, és felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi és regionális hatóságokat a forrásvidék és az alsó folyásvidék közötti felhasználói szolidaritás kialakítására;

11.

emlékeztet az éghajlatváltozás, a vízhiány és az aszály, illetve a helyi vízkészletek fenntartását és megőrzését célzó integrált területi kezelés közötti összefüggésre, és mélységesen aggódik a közegészségre gyakorolt lehetséges hatásuk miatt; arra szólít fel, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásakor vegyék figyelembe ezek vízkészletekre gyakorolt hatását: kéri, hogy készüljön részletes tanulmány a bioüzemanyagok fejlesztése és a vízkészletek elérhetősége közötti összefüggésekről; ehhez hasonlósan arra szólít fel, hogy készítsenek egyedi értékelést a nagy vízfogyasztású létesítményekről; hangsúlyozza a vízprobléma általános figyelembevételének szükségességét minden politikai területen, valamint annak kezelése során egy valóban integrált, az EU minden pénzügyi és jogi eszközét magában foglaló megközelítési mód létrehozásának szükségességét; kiemeli, hogy minden politikai szintet (tagállami, regionális és helyi) be kellene vonni e folyamatba;

12.

úgy véli, hogy kapcsolatot kellene teremteni a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozás, valamint ezek egyedi stratégiái között, szem előtt tartva, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos szempontokat prioritásként be kell építeni a VKI végrehajtásába;

13.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy az erdőirtás és a féktelen városfejlesztés hozzájárul a növekvő vízhiányhoz; felhívja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy tartsák szem előtt a vízre vonatkozó megfontolásokat a területhasználat-tervezés során, különösen a sérülékeny vízgyűjtő területeken zajló gazdasági tevékenységek bővítésének vonatkozásában, a szigeteket és a legkülső régiókat is beleértve; hangsúlyozza, hogy a vízellátásnak a fogyasztás céljára való tekintet nélkül meg kell felelnie a tisztességes vízdíjak elvének, ezáltal ösztönözve a vállalkozásokat különösen a víz hatékonyabb használatára;

14.

hangsúlyozza, hogy a közösségi költségvetés prioritásainak felülvizsgálata során kiemeltebb helyet kell kapniuk a környezetvédelmi intézkedéseknek és különösen az éghajlatváltozás hatásai – többek között az aszály és a vízhiány – elleni küzdelmet célzó politikáknak, biztosítva a szükséges további források rendelkezésre állását;

15.

felkéri a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozással összefüggő talajhasználat és energiaköltségek tekintetében vegye figyelembe az éghajlatváltozás társadalmi és gazdasági hatásai közötti összefüggéseket; ösztönzi az EU-t, hogy a hatékony vízfelhasználásra vonatkozó összes értékelést objektív és gazdasági mutatók alkalmazásával végezze el;

16.

elismeri, hogy a vízhiány és az aszály közvetlen hatást gyakorol a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra; fenntartja, hogy ezt a szempontot megfelelően figyelembe kellene venni a jövőbeli kohéziós politika kidolgozásakor, és hogy e cél érdekében valamennyi szükséges költségvetési és egyéb eszközökkel kapcsolatos intézkedést rendelkezésre kell bocsátani;

17.

rámutat, hogy egy régió gazdasági helyzetét, versenyképességét és fejlődési lehetőségeit a közleményben említett, összetett környezetvédelmi kérdések határozzák meg;

18.

elismeri a VKI jelentőségét, amely keretként szolgál az európai vizek „jó állapotának” eléréséhez, és amely előmozdítja a régiók közötti együttműködést, a fenntartható vízhasználatot és a meglévő vízforrások védelmét, miközben hozzájárul az áradások és aszályok hatásának csökkentéséhez, illetve felszólítja a Bizottságot és minden tagállamot VKI rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására, valamint annak biztosítására, hogy a vízhiánnyal és aszállyal kapcsolatos intézkedések ne gyakoroljanak negatív hatást a vízminőségi célkitűzésekre;

19.

hangsúlyozza, hogy (a VKI-val összefüggésben) egyértelművé kell tenni az „elhúzódó aszály” fogalmát, valamint az aszályos időszakokban és ezen időszakok után a VKI környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos kihatásait; rámutat arra, hogy a vízhiány és az aszály összefügg, de különböznek, és eltérő stratégiákat kell elfogadni;

20.

hangsúlyozza, hogy az aszály, a talajerózió, az elsivatagosodás és az erdőtüzek között szoros kapcsolat áll fenn;

21.

álláspontja szerint a VKI által megkövetelt vízgyűjtő medencék gazdálkodási tervébe be kellene építeni az aszályok és más vízügyi-meteorológiai katasztrófák kezelését is, valamint szorgalmazza egy olyan válságkezelés kialakítását, amely választ ad a vízhiánnyal és aszállyal fenyegetett vízgyűjtő medencék konkrét szükségleteire, beleértve a határokon átnyúló koordinációt, a közszféra részvételét és a különböző – európai, nemzeti, regionális és helyi – szinteken működő korai figyelmeztető rendszereket; hansgúlyozza, hogy az áradások minimálisra csökkentésére irányuló erőfeszítések során el kell kerülni a folyók természetes folyásának korlátozását, és ösztönzi a kiterjedtebb hatásvizsgálatokat a vízáramlás természetes folyásának körülzárásával kapcsolatban;

22.

hangsúlyozza az erdők vízciklusban betöltött szerepét, és az erdők, füves területek és megművelt területek kiegyensúlyozott egyensúlyának fontosságát a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából; különösen kiemeli a magas szervesanyag-tartalmú talajok és az adott viszonyokhoz igazodó vetésforgó szerepét; arra figyelmeztet, hogy a területek növekvő felhasználása veszélyt jelent a mezőgazdaságra, az élelmiszerbiztonságra és a fenntartható vízgazdálkodásra;

23.

rámutat, hogy az elsivatagosodás szorosan összefügg az erdőgazdálkodással; sürgeti, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák az erdősítést a szélsőséges felszíni és felszín alatti vízfolyások korlátozására és enyhítésére, valamint a talaj degradációjának és eróziójának leküzdésére;

24.

azt ajánlja, hogy a közösségi polgári védelmi mechanizmusok rendelkezzenek a rendkívüli aszályból fakadó válsághelyzetek során történő beavatkozásról;

25.

hangsúlyozza, hogy fontos az Unió egészében újraértékelni a felszín alatti vizek rendelkezésre álló mennyiségét és az ezek használatára irányadó szabályokat, amelynek fő célkitűzése a felszín alatti vízkészletek ésszerű, az adott érintett ország szükségleteinek megfelelő használatának biztosítása;

26.

tudomásul veszi, hogy a közlemény nem foglalkozik megfelelően a szennyvíz számos régióban elmulasztott tisztításából eredő problémákkal;

27.

hangsúlyozza, hogy a felszín alatti vízkészletek védelmének szükségességéről nem szabad megfeledkezni, ha azokat az átfogó vízkészlet-gazdálkodásban szerepeltetni kívánják;

28.

felhívja a Tanácsot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az egyéb ágazati politikákban a vízkészletek megőrzésével ellentétes hatások elkerülése érdekében tartsák szem előtt közleményben foglaltakat;

29.

hangsúlyozza, hogy világszerte a tapasztalatok szerint a folyók elterelése helyrehozhatatlan károkat okoz az ökológiai és hidromorfológiai feltételekben, és azt eredményezheti, hogy emberek és vállalkozások elköltözni kényszerülnek, ami felborítja a társadalmi és gazdasági kohéziót; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg vízgyűjtő területeik bárminemű állapotromlását, és szigorúan tartsák tiszteletben a VKI 1. és 4. cikkében meghatározott követelményeket, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy kizárólag olyan projekteknek biztosítson uniós finanszírozást, amelyek a fenti követelményeknek teljes mértékben megfelelnek;

30.

sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul határozzon az Európai Unió Szolidaritási Alapját létrehozó rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0108) a kritériumok és a támogatható események pontosabb meghatározása érdekében, ide sorolva az aszályokat is, és hogy ezáltal tegye lehetővé a természeti katasztrófák okozta károk hatékonyabb, rugalmasabb és gyorsabb ellensúlyozását, szem előtt tartva, hogy a Parlament már 2006 május 18-án (4) jóváhagyta álláspontját;

31.

üdvözli, hogy a vízhiányra és az aszályra adott válaszként a Bizottság elsődleges célkitűzése a víztakarékosság; ezzel kapcsolatban sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a strukturális alapok felhasználása ne legyen ellentétes e célkitűzéssel, valamint arra, hogy a projektekben kötelező kritériumként határozza meg a fenntartható vízgazdálkodást, és mielőtt a strukturális alapokból pénzeszközöket biztosítana a helyi és regionális hatóságoknak, szerezzen be bizonyítékokat a víztakarékosság általuk történő alkalmazásáról, valamint a VKI rendelkezéseinek való megfelelésükről;

32.

amennyiben egy vízfolyás egynél több tagállamon halad át, szükségesnek tartja a régióközi és nemzetközi együttműködés kialakítását a vízfolyások integrált kezelésére, különösen a gazdálkodással összefüggésben;

33.

emlékeztet arra, hogy az uniós vizek közel 20 %-a elvész a nem hatékony vízfelhasználás miatt, és hangsúlyozza jelentős befektetések szükségességét a technikai fejlődés javítása érdekében valamennyi gazdasági ágazatban (a legintenzívebb vízfelhasználásra és a legjelentősebb vízmegtakarító potenciállal rendelkező ágazatokra összpontosítva); tudomásul veszi, hogy a nem kielégítő vízgazdálkodás olyan probléma, amely befolyásolja a vízhiányt, és aszály idején kedvezőtlenebb hatással járhat, nem annak oka, mivel az aszály természetes jelenség;

34.

tekintettel arra, hogy a vízhiány és a szárazság kérdése szorosan összefügg a pazarló vízfelhasználás problematikájával, javasolja a Bizottságnak, hogy a gazdaságos vízfelhasználás kritériumát építse be az Európai Unió alapjaiból juttatott támogatások odaítélésének feltételrendszerébe;

35.

arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy támogassa a kevésbé víz- és energiaigényes és a vízellátás hatékonyságának fejlesztésére irányuló technológiákat és újításokat;

36.

felhívja a Bizottságot – szem előtt tartva, hogy a lakossági vízellátó hálózat szivárgása miatt bekövetkező veszteség a városközpontokban meghaladhatja az 50 %-ot –, hogy vizsgálja meg a városok fenntartható vízhasználatot ösztönző hálózata előmozdításának lehetőségét, a helyes gyakorlatok cseréjének céljával, mint például az újrafelhasználás, a megtakarítás és a hatékonyabb vízfelhasználás, illetve kísérleti demonstrációs projektek közös elvégzése; felhívja egyúttal a helyi hatóságokat, hogy javítsák a vízelosztást szolgáló, elavulttá vált ellátó hálózatokat;

37.

hangsúlyozza, hogy az Unióban használt víz 40 %-a megtakarítható lenne; a víz hatékonyabb és fenntartható használatát elősegítő konkrét intézkedések és anyagi ösztönzők létrehozására szólít fel; egyúttal felhív a vízfogyasztásmérő eszközök széles körben elvégzett üzembe helyezésére a víz megtakarításának, újrafelhasználásának, illetve hatékony és ésszerű felhasználásának ösztönzése érdekében; ösztönzi a leginkább érintett tagállamokat, hogy strukturális alapjaik egy részét a vízfelhasználás és a víztakarékosság javítását szolgáló projektekre használják fel; ösztönzi a vízgyűjtő terület hatóságait, hogy minden ágazatban végezzék el az alternatív vízgazdálkodási intézkedések költség-haszon elemzését;

38.

hangsúlyozza, hogy a pazarlás elleni küzdelemre és a vízfelhasználási módok kiegyensúlyozására van szükség, különösen az újrafelhasználás révén, szem előtt tartva annak sokrétű – biológiai, társadalmi, környezetvédelmi, szimbolikus, kulturális, valamint tájképi és idegenforgalmi – értékeit;

39.

emlékeztet arra, hogy a VKI 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét (…) különösen a szennyező fizet elvének megfelelően”, továbbá előírja, hogy „a tagállamok 2010-ig biztosítják, hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika biztosítson megfelelő késztetést a vízhasználók számára, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják, és ezáltal járuljon hozzá ezen irányelv célkitűzéseihez (…) [valamint] a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását (…) a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez”;

40.

úgy véli, hogy noha a vízgazdálkodási politikákat a szennyező fizet elvre kell alapozni, azokhoz olyan intézkedéseknek is társulniuk kell, amelyek a hibás felszerelések, valamint a nem fenntartható haszonnövények és mezőgazdasági rendszerek eredményeként bekövetkező jelentős veszteségek megszüntetését szolgálják;

41.

hangsúlyozza, hogy egyes országokban a mezőgazdasági ágazatban sokkal hatékonyabbá lehet tenni vízhasználatot, kifejezi azon reményét, hogy a Közös Agrárpolitika állapotfelmérése figyelembe veszi a problémát, és konkrét lépéseket javasol a víz fenntarthatóbb felhasználása érdekében olyan kezdeményezések révén, amelyek a legjobb elérhető módszereket hasznosítását ösztönzik, különösen a vidékfejlesztés támogatása, a kölcsönös megfeleltetés, a szennyező fizet és a felhasználó fizet elv alkalmazása, valamint a vidékfejlesztési programok révén; úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a mezőgazdasági vízgazdálkodás javítását szolgáló intézkedéseket, a vízfogyasztás csökkentése érdekében az öntöző rendszerek korszerűsítésével és az e területre vonatkozó kutatás fellendítésével;

42.

hangsúlyozza a KAP második pillérének keretébe tartozó környezetvédelmi programok szerepét a vízkészletek fenntarthatóságának és tisztaságának védelmét célzó mezőgazdasági gyakorlatokra irányuló ösztönzők meghatározásában;

43.

kiemeli, hogy a bioüzemanyagok előállítása növelni fogja a nagy vízmennyiségek iránti igényt, és hangsúlyozza, hogy szükség van a bioüzemanyag-használat hatásának szoros nyomon követésére, valamint a bioüzemanyagokra vonatkozó európai uniós és nemzeti politikák rendszeres felülvizsgálatára;

44.

rámutat arra, hogy a fő vízfelhasználók (például az erőművek) nem fogyasztanak vizet, hanem a vizet a folyamataikhoz történő felhasználást követően visszaengedik a vízciklusba; hangsúlyozza, hogy ennek révén a víz hőmérsékletének növelésével komoly hatást gyakorolnak a felszíni vizek elérhetőségére, az ökológiai rendszerekre és a közegészségre; hangsúlyozza, hogy e hatásokat figyelembe kell venni;

45.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztók hatalmas szerepet játszanak abban, ha az Unión belül el kívánjuk érni a vízkészletek fenntartható felhasználását, felhívja ezért az Európai Uniót, hogy indítson el egy nyilvános tájékoztatási és oktatásim kampányt annak érdekében, hogy tudatosítsa a polgárokban a vízzel kapcsolatos kérdéseket, és ösztönözze őket a konkrét lépések megtételére;

46.

felhívja a Bizottság figyelmét, hogy a víz valódi értékét tükröző hatékony vízárazási politika kialakításával takarékosabb vízhasználatra lehet ösztönözni a fogyasztókat;

47.

hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok és civil szervezetek kiemelkedő szerepét a figyelemfelkeltő kampányok és az oktatás szervezése területén;

48.

felhívja a Bizottságot, valamint a tagállamok régióit és városait, hogy ösztönözzék a víztakarékosság kultúrájának kialakítását az Európai Unióban azáltal, hogy elősegítik az esővízgyűjtést és a lakosságot víztakarékosságra ösztönző tudatosító kampányokat indítanak, többek között megfelelő oktatási programok révén; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét a régiók, városok és civil társadalmi szervezetek között, a hangsúlyt a víztakarékosságot (beleértve az eső- és a szennyvíz tisztítását is), a vízfelhasználás hatékonyságának javítását és az aszályveszély kezelését célzó intézkedésekre helyezve;

49.

szükségesnek tartja a termelőkre irányuló tájékoztató, tudatosságnövelő és képzési kampányok előmozdítását a fenntartható vízkészlet-gazdálkodáshoz való tevékeny hozzájárulás érdekében;

50.

álláspontja szerint a termékek vízfogyasztására vonatkozó címkézési rendszer – amely az energiahatékonyság terén már létezik – alkalmas eszköz lenne a fenntarthatóbb vízfogyasztás megvalósítására, de hangsúlyozza, hogy:

51.

sürgeti, hogy a vízfogyasztási teljesítményre vonatkozó kritériumokat – amennyiben lehetséges – tegyék az épületekre vonatkozó építési szabványok részévé;

52.

arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy alakítsanak ki a fenntartható vízkezelés címkézésére önkéntes osztályozást, és dolgozzanak ki önkéntes víztakarékossági programokat a különböző gazdasági ágazatokban (például a mezőgazdaságban, az idegenforgalomban, a feldolgozóiparban);

53.

álláspontja szerint a víznek köztulajdonnak, valamint az országok szuverenitását alkotó alapvető elemnek kell maradnia, amelynek mindenki számára tisztességes „társadalmi és környezeti áron” kell hozzáférhetőnek lennie, különösen figyelembe véve az egyes országok egyedi helyzetét és a meglévő különböző gazdálkodási rendszereket, valamint a gazdálkodás társadalmi szerepét;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy kísérleti projekt finanszírozását 2009-ben, melynek célja, hogy lefedje az olyan megelőző tevékenységek kialakítását célzó kutatásokat, vizsgálatokat és felügyeletet, melyek megállítják az európai elsivatagosodást és a sztyeppék kialakulását, főként olyan területekre összpontosítva, mint az erózió és a szél okozta talajpusztulás megelőzése, a mezőgazdasági és biodiverzitásbeli veszteségek csökkentése, a talaj védelmének és termőképességének növelése és a talaj víz- és szénmegkötő képességének megőrzése; ismételten hangsúlyozza a megbízható és átlátható adatok létrehozásának fontosságát, annak érdekében hogy a politika valóban eredményes lehessen;

55.

üdvözli az európai aszálymegfigyelő központ és a korai figyelmeztető rendszer létrehozását; hangsúlyozza az alapvető célkitűzéseivel, költségvetésével és szervezetével kapcsolatos kiterjedt egyeztetések fontosságát;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az Európai Környezetvédelmi Ügynökség keretein belüli európai aszálymegfigyelő központ működésének megkezdését, és hangsúlyozza, hogy annak a nemzeti adatokat a csapadékra és a szektoronkénti fogyasztásra vonatkozó szabványos regionális és helyi időszakos adatokkal való kiegészítésén kell munkálkodnia a megalapozott és stratégiai döntéshozatal előmozdítása érdekében;

57.

hangsúlyozza a humuszban gazdag talajnak, a kiigazított vetésforgórendszernek, valamint az erdők, füves területek és megművelt területek kiegyensúlyozott elegyének fontosságát a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából; arra figyelmeztet, hogy a földterületek egyre nagyobb felhasználása fenyegeti a mezőgazdaságot, az élelmiszer-ellátás biztonságát és a fenntartható vízgazdálkodást;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a ciklikus aszályok és tüzek által érintett területek újraerdősítésében, biológiai-éghajlati és ökológiai jellemzőik tiszteletben tartása alapján, és reméli, hogy a vidéki és városi táj rehabilitációját különös fontosságú kérdésként fogják kezelni, kellő figyelmet fordítva az egyedi helyi jellemzőkre;

59.

álláspontja szerint a vízhiány és a ciklikus aszályok fokozták a tűzeseteket és azok súlyosságát, növelve a dél-európai országok erdőire jellemző számos faj sebezhetőségét és kipusztításának kockázatát, amelyek számára az erdők gyakran a fő természeti erőforrást jelentik;

60.

hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdasági modell tervezésekor figyelembe kell venni a leggyakoribb és legsúlyosabb környezeti veszélyeket, valamint a vízhiányt és az aszályt, és ennek keretében egy hatékony válságkezelő mechanizmusnak a KAP egyik alapvető elemét kell képeznie.

61.

álláspontja szerint az erdők és a mezőgazdasági termelés környezeti értékét az éghajlatváltozás szempontjából újra kell értékelni, amelynek során teljes mértékben elengedhetetlen, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését az erdőborítás növelésével ellensúlyozzák, amelynek szén-dioxid elnyelő szerepét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló összes politikában figyelembe kell venni;

62.

támogatja a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy különösen az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye révén továbbra is kiemelten kezeli nemzetközi szinten folytatja a vízhiány és az aszály kihívásait;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/41

A.

mivel a Bizottág „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” címmel 2007. október 10-én közleményt adott ki (COM(2007)0575), (kék könyv);

B.

mivel a főképviselő és az Európai Bizottság 2008. március 14-én„Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság” címmel szakpolitikai dokumentumot nyújtott be az Európai Tanácshoz;

C.

mivel az Északi-sarkvidék geopolitikai és stratégiai jelentősége egyre nő, amit az Északi-sark alatti tengerfenékre 2007 augusztusában kitűzött orosz zászló is jelképez;

D.

tekintettel a tengerjogról szóló ENSZ-egyezményre (UNCLOS), amelyet még nem ratifikált az USA Szenátusa és amelyet nem a jelenlegi klímaváltozási körülményekre és nem az északi-sarki tengerek olvadó jegének következményeire tekintettel fogalmaztak meg;

E.

mivel az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek közelmúltbeli konferenciáján az Európai Parlament, Kanada, Dánia, Grönland, Izland, Finnország, Norvégia, Svédország, Oroszország és az Egyesült Államok választott képviselői találkoztak a tengeri biztonsággal, egészségüggyel, környezetvédelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdések megvitatására;

F.

mivel az Északi-sarkvidékre egyelőre nem vonatkozik semmilyen különösen erre való tekintettel megfogalmazott multilaterális szabály vagy erőírás, mivel senki nem számított arra, hogy valaha hajózható, illetve kereskedelmileg kiaknázható területté válik;

G.

mivel az elmúlt években exponenciálisan nőtt az Északi-sarkvidék vizein a hajóforgalom a part menti fúrások iránti nagyobb érdeklődés, az erre áthaladó egyre több tengerjáró hajó, valamint az északnyugati átkelő kínálta kilátások következtében;

H.

mivel az Északi-sarkvidék térségében lehet a világ még feltáratlan kőolaj- és földgáztartalékainak mintegy 20 %-a;

I.

mivel 2008. májusában az „A5-országok” (Dánia, Kanada, Norvégia, Oroszország és az Egyesült Államok) elfogadták az ilulissati nyilatkozatot;

J.

mivel az Északi Minisztertanács által 2008. szeptember 9–10-én Ilulissatban (Grönland) rendezett, „Az Északi-sarkvidék: közös ügyünk” című konferencián a Bizottság teljes mértékben részt vett, és mivel a Parlament tudomásul veszi a konferenciára vonatkozó elnöki következtetéseket;

K.

mivel a fent említett, Északi-sarkkal foglalkozó konferencia foglalkozott a térséget érintő éghajlatváltozással, illetve annak a bennszülött lakosságra gyakorolt hatásaival és az ahhoz való alkalmazkodás lehetőségeivel is;

L.

mivel a globális felmelegedés mértéke az Északi-sarkvidéken sokkal nagyobb, mint a világ többi részén: az elmúlt 100 évben 2°C-os volt a hőmérséklet-emelkedés szemben a világ többi részén mért átlag 0,6°C-kal;

M.

mivel az Északi-sarkvidéken az éghajlati viszonyok változásai már olyan méreteket öltenek, hogy az inuitok például már nem tudnak a hagyományos módon vadászni, mivel a jég túlságosan vékony ahhoz, hogy megtartsa szánjaikat, az állatvilág – például a medvék, rozmárok és rókák – élőhelyeinek jelentős részét pedig az eltűnés veszélye fenyegeti;

N.

mivel az EU tagállamai között három, illetve az EGT-megállapodás révén a belső piacban részt vevő közvetlen szomszédok között két további északi-sarkvidéki ország van, ami azt jelenti, hogy az EU és társult országai az Északi-sarkvidéki Tanács tagságának számszerűen több mint a felét teszik ki;

1.

komoly aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozás által mind az általános környezet szempontjából (olvadó jégsapka és állandóan fagyott talaj, emelkedő tengerszint és árvíz), mind a természetes élőhely szempontjából (a visszahúzódó jégsapka problémát jelent a jegesmedvék táplálkozási szokásait illetően) a térség bennszülött lakossága életének fenntarthatóságára gyakorolt hatások miatt, és hangsúlyozza, hogy az ezekre a kérdésekre vonatkozó nemzetközi döntésekbe teljes mértékben be kell vonni, illetve azok meghozatala során figyelembe kell venni az Északi-sarkvidék valamennyi népét és nemzetét;

2.

emlékeztet arra, hogy a 20. század folyamán az Északi-sarkvidéken a levegő hőmérséklete körülbelül 5°C-kal nőtt, és ez az emelkedés tízszer gyorsabb, mint az átlagos globális felszíni hőmérséklet terén tapasztalt növekedés; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéken az elkövetkező 100 évre további mintegy 4–7°C-os felmelegedést jósolnak; úgy véli ezért, hogy véget ért a diagnózis időszaka és elérkezett a cselekvés ideje;

3.

hangsúlyozza, hogy az északi-sarkvidéki fajok és társadalmak a zord sarkvidéki körülményekhez nagyon sajátos alkalmazkodási módokat alakítottak ki, ami rendkívül sebezhetővé teszi őket e körülmények drámai megváltozása esetén; kifejezi komoly aggodalmát a rozmárok, jegesmedvék, fókák és más tengeri állatok miatt, amelyek a tengeren lévő jégfelületen élnek, táplálkoznak, vadásznak és szaporodnak, és amelyeket különösen veszélyeztet az éghajlatváltozás;

4.

üdvözli az északi-sarkvidéki parlamenti képviselők 2008. augusztus 14-én, Fairbanksben megrendezett nyolcadik konferenciáján elfogadott konferenciazáró nyilatkozatot;

5.

üdvözli, hogy a távoli észak az Európai Unió északi dimenzióval kapcsolatos politikájának részét képezi, meggyőződése azonban, hogy az Északi-sarkvidék globális szempontból betöltött jelentőségének tudatosítását tovább kell fokozni egy önálló uniós északi-sarkvidéki politika kialakítása révén;

6.

hangsúlyozza az Északi-sarkvidéknek e szempontból a globális éghajlat tekintetében betöltött jelentőségét, és reméli, hogy a sarkvidékek nemzetközi éve után is folytatódik majd a térségben zajló kutatási tevékenységek jelenlegi támogatása;

7.

nagy érdeklődéssel várja az Északi-sarkvidékre vonatkozó politikáról szóló, közelgő bizottsági közleményt, és reméli, hogy az egy értelmes északi-sarkvidéki uniós politika alapjait fekteti majd le; felhívja a Bizottságot, hogy legalább a következő témákkal foglalkozzon a közleményében:

8.

felhívja a Bizottságot, hogy az északi-sarkvidékre vonatkozó energia- és biztonságpolitikát tűzze napirendjére, és különösen a régióra vonatkozó közeljövőbeli közleményében tegyen javaslatot megfelelő témakörökre és az EU és az északi-sarkvidéki országok közös munkamódszereire, az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, az energiaellátás biztonsága és a tengeri biztonság területén;

9.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Északi-sarkvidék a világ éghajlatára gyakorolt hatása és egyedülálló természeti környezete folytán különleges figyelmet érdemel az éghajlat-változási keretegyezményben részes felek (COP) 2009-ben Koppenhágában tartandó 15. ENSZ konferenciáján képviselendő uniós álláspont kidolgozásakor;

10.

úgy véli, hogy a térségben zajló (a turizmushoz és a part menti fúrásokhoz kapcsolódó) tengeri közlekedésre közel sem vonatkoznak a más nemzetközi vizeken érvényes nemzetközi biztonsági minimumszabályokhoz hasonló szabályok, sem az emberélet védelmét, sem a környezetvédelmet illetően, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb gondoskodjék a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) előírásainak megfelelő módosításairól;

11.

hangsúlyozza az energiapolitika külső aspektusait és az Északi-sarkvidéknek az Európai Tanács által 2007 márciusában javasolt európai energiapolitika kialakításában betöltött szerepét;

12.

támogatja az Északi-sarkvidéki Tanács azon törekvését, hogy az Északi-sarkvidék feszültségektől mentes, a nemzetközi kutatási együttműködés előtt nyitott térség maradjon annak érdekében, hogy egy fenntartható környezeti kereten belül teljes mértékben kibontakozhasson jövőbeli energiaellátó potenciálja;

13.

továbbra is fokozott aggodalmát fejezi ki az Északi-sarkvidék természeti kincseiért folytatott verseny miatt, amely biztonsági fenyegetést jelenthet az EU számára és veszélyeztetheti a nemzetközi stabilitást;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy legyen proaktív az Északi-sarkvidék kérdésében legalább oly módon, hogy első lépésként megfigyelői szerepet vállal az Északi-sarkvidéki Tanácsban, továbbá úgy véli, hogy a Bizottságnak létre kellene hoznia egy kifejezetten az Északi-sarkvidékkel foglalkozó irodát;

15.

úgy véli, hogy a Bizottságnak fel kellene készülnie az Északi-sarkvidék védelmét célzó nemzetközi szerződés elfogadására irányuló nemzetközi tárgyalások megnyitására, amely szerződést az Antarktiszról szóló és az 1991. évi madridi jegyzőkönyvvel kiegészített szerződés ihletne, az Északi-sarkvidék lakott jellegéből, valamint az északi-sarkvidék népeinek és nemzeteinek ebből következő jogaiból és szükségleteiből adódó alapvető különbséggel; mindazonáltal úgy véli, hogy egy ilyen szerződés kezdetben legalább a Jeges-tenger közepén elterülő lakatlan és senki által sem követelt területre terjedhetne ki;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, illetve Norvégia, Izland, Oroszország, Kanada és az Egyesült Államok kormányának, valamint a regionális együttműködés szereplőinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/44

A.

mivel egyes tagállamok a 3820/85/EGK tanácsi rendelet értelmében kötelező, a 2003–2004 közötti időszakban végzett ellenőrzési és végrehajtási tevékenységekre vonatkozó információkat a megszabott határidőn belül nem nyújtották be, és emiatt a Bizottság az ezen rendelet fent nevezett időszakban történő végrehajtásáról szóló jelentését (COM(2007)0622) másfél éves késéssel terjesztette elő;

B.

mivel a megállapított jogsértések átlagos száma stabil maradt, viszont a jegyzőkönyvbe vett jogsértések teljes száma egyes tagállamokban részben jelentősen emelkedett, a jogsértések általában a megszakítások és a pihenőidők ellen irányultak, a vezetési idő elleni jogsértések száma viszont csökkent;

C.

mivel a következő kétéves jelentésnek első ízben már tartalmaznia kell adatokat a 2002/15/EK irányelv végrehajtásáról;

D.

mivel közérdek, hogy a munkaidőre, a vezetési időre és a pihenőidőre vonatkozó szabályokat mind az utazó munkavállalók, mind az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők tekintetében helyesen alkalmazzák;

E.

mivel az a 2002/15/EK irányelv célja, hogy a munkaidő szervezésére vonatkozó minimumkövetelményeket határozzon meg annak érdekében, hogy jobban védjék azon személyek biztonságát és egészségét, akik közúti fuvarozási tevékenységeket végeznek, továbbá javítsa a közúti biztonságot és közelítse a versenyfeltételeket;

F.

mivel a 2002/15/EK irányelv 2002. március 23-án lépett hatályba, a tagállamok pedig 2005. március 23-ával véget érő hároméves időszakkal rendelkeztek az említett irányelv rendelkezéseinek végrehajtásához, és mivel közülük a többségnek nem sikerült az előírt hároméves átmeneti időszak alatt átültetni az irányelvet;

G.

mivel a 2002/15/EK irányelv átültetésére meghatározott átmeneti időszak lejárta után két évvel is vannak olyan tagállamok, amelyek még mindig nem ültették át az említett irányelv valamennyi rendelkezését;

H.

mivel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőket legalább 2009. március 23-ig kizárták a 2002/15/EK irányelv hatálya alól;

I.

mivel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek a 2002/15/EK irányelv hatálya alól való kihagyása következményeiről szóló jelentésében a Bizottság bemutatja az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők belefoglalásának és kihagyásának előnyeit és hátrányait, anélkül azonban, hogy végleges következtetéseket vonna le;

J.

mivel a Parlament többször megerősítette, hogy fel kell lépni azon jogellenes ágazati gyakorlattal szemben, amely szerint számos munkavállalót helytelenül az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők csoportjába sorolnak be;

K.

mivel el kell kerülni a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket, és hozzá kell járulni a tisztességes verseny biztosításához a közúti fuvarozási ágazatban azáltal, hogy belefoglalják az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőket;

L.

mivel fontos, hogy a vezetési időre és a pihenőidőre vonatkozóan koherenciát tartsanak fenn a 3820/85/EGK rendelet hatályával, függetlenül az adott gépjárművezető kategóriájától;

M.

mivel a munkaidő korlátozásának a közúti fuvarozási ágazatban sokkal szélesebb pozitív hatása van a közúti biztonságra, ha belefoglalják az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőket;

N.

mivel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők kihagyása egyáltalán nem csökkenti sem az arra vonatkozó alkalmasságukat, sem annak szükségességét, hogy adminisztratív vagy a vállalkozás igazgatásával kapcsolatos feladatokat lássanak el, mivel a munkaidő a 2002/15/EK irányelv alkalmazásában a közúti szállításhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységekre korlátozódik;

O.

mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban képviselt szociális partnerek teljesen egyetértettek abban, hogy a hatályba belefoglalják az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőket azzal a céllal, hogy az ágazat valamennyi szereplője számára biztosítsák az egyenlő bánásmódot, elkerüljék a verseny torzulásait és elősegítsék a jobb munkakörülményeket;

P.

mivel az Európai Közösségek Bírósága világosan kimondta, hogy az EK-Szerződés 71. cikke megfelelő és elégséges jogi alapot jelent a 2002/15/EK irányelv önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre történő alkalmazásához, pontosan azzal, hogy hozzájárul a közúti biztonság és a versenyfeltételek közelítése céljaihoz;

Q.

mivel a Bizottság fent említett közleménye és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek a 2002/15/EK irányelv hatálya alól való kihagyása következményeiről szóló jelentése rámutat a 2002/15/EK irányelv és a közúti fuvarozási ágazatot érintő más szociális rendelkezések átültetésében és végrehajtásában egyes tagállamokban tapasztalható aggasztó késedelmekre;

R.

mivel még ha egyes tagállamokban nem is ültették még át a 2002/15/EK irányelvet, e rendelkezések végrehajtásáról két éveként jelentést kell benyújtani magában az irányelvben meghatározott menetrend szerint;

1.

sajnálatát fejezi amiatt, hogy a 3820/85/EGK rendeletet nagyon különböző módon alkalmazzák és juttatják érvényre; megjegyzi, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a továbbfejlesztett szociális jogszabályok hatékony és egységes végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseiket;

2.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban elégtelen és késedelmes a 2002/15/EK irányelv átültetése és végrehajtása; kéri, hogy e tagállamok sürgősen tisztázzák a végrehajtás elmaradásának okait, és fejtsék ki azzal kapcsolatos álláspontjukat, valamint jelöljék meg az esetlegesen fennmaradó akadályokat;

3.

rámutat, hogy a 2002/15/EK irányelv „minimum követelményeket” állapít meg és átültetése nem vezethet a munkavállalói védelmi szint csökkenéséhez vagy az egyes tagállamokban érvényesülő, általános munkajogi szabályozásból, illetve kollektív szerződésből eredő kedvezőbb feltételeknek való alacsonyabb szintű megfeleléshez;

4.

kéri a tagállamokat, hogy jól felfogott közérdekből gyorsítsák fel a közúti fuvarozási ágazatra vonatkozó szociális jogszabályi rendelkezések nemzeti jogba való átültetésének folyamatát és a lehető leghamarabb hirdessék ki azokat annak érdekében, hogy biztosítható legyen a polgárok közúti biztonsága, a gépjárművezetők egészsége és biztonsága, továbbá létrejöjjenek a tisztességes verseny egyértelmű keretei;

5.

kéri a Bizottságot, hogy a 2002/15/EK irányelv végrehajtásáról az előírtaknak megfelelően kétévenként készítsen jelentést még akkor is, ha továbbra is vannak olyan tagállamok, amelyek még nem ültették át ezt a jogszabályt a nemzeti jogukba;

6.

aggodalmát fejezi ki a jogsértések magas átlagos száma miatt, különösen a személyszállítás terén, és az előírások hatékonyabb betartatását várja el a tagállamoktól; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az információk és a munkatársak cseréjének, valamint az összehangolt ellenőrzések ösztönzésére irányuló kezdeményezéseket;

7.

felkéri a Bizottságot, hogy mutassa a legnagyobb határozottságot a tagállamoknak a közúti fuvarozás szociális szempontjaira vonatkozó közösségi jogszabályokkal szembeni jogsértéseit illetően, alakítsa ki a kényszerítő intézkedések rendszerét az e rendelkezéseknek való meg nem felelés esetére, és megelőző céllal – ha szükséges, bírósági út igénybe vételével is – járjon el a közösségi jogszabályok szigorú betartásának biztosítása érdekében;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy az 561/2006/EK rendeletben megállapított komitológiai eljárásnak megfelelően 2008 októberéig tegyen javaslatot a jogsértések egységes meghatározására és osztályozására vonatkozó iránymutatásokra vonatkozóan;

9.

kéri a Bizottságot, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében megfogalmazottaknak megfelelően a 2002/15/EK irányelv módosítására irányuló jogalkotási javaslattal kapcsolatos hivatalos hatásvizsgálat elkészítésekor minden más megfontoláshoz képest megfelelően részesítse előnyben a közúti biztonság szociális vetületét, valamint a gépjárművezetők és más úthasználók biztonságát és egészségét;

10.

kéri a Bizottságot, hogy a fent említett hivatalos hatásvizsgálat elkészítésekor vegye figyelembe a tehergépkocsi-vezetők által európai útjaik során tapasztalható nehéz munkafeltételeket, amelyek a megfelelő pihenőhelyekhez való elégtelen hozzáférésnek tudhatók be, annak ellenére, hogy az 561/2006/EK rendelet 12. cikke kifejezetten elismeri annak jelentőségét, hogy kellő számú biztonságos pihenőterület álljon a hivatásos vezetők rendelkezésére a közösségi autópályák hálózatában; kéri ezért a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az Európai Parlament által indított biztonságos és őrzött parkolóterületre vonatkozó kísérleti projektet, figyelembe véve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai közlekedésbiztonsági politika és hivatásos járművezetők – Biztonságos és őrzött parkolóhelyekről” szóló véleményében (8) javasolt intézkedéseket;

11.

kéri a Bizottságot, hogy a fent említett hivatalos hatásvizsgálat elvégzésekor teljes mértékben vegye figyelembe a Parlament arra vonatkozó álláspontját és érvelését, hogy a 2002/15/EK irányelv hatálya az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre is teljes mértékben terjedjen ki;

12.

kéri a Bizottságot, hogy a fent említett hivatalos hatásvizsgálat elkészítésekor vegye figyelembe a fuvarozási ágazaton belül az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők belefoglalásának célszerűségére vonatkozóan kifejezett általános véleményt, valamint úgy véli, hogy jogilag rendkívül nehéz megkülönböztetni a hamis önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők jogi fogalmát és bírósági útra lépni, nem számítva azokat a gyakorlati és bürokratikus akadályokat, amelyeket ahhoz kell legyőzni, hogy ne használják tömegesen ezt a fogalmat a munkaidőre vonatkozó korlátozások megkerülése céljából;

13.

kéri a Bizottságot, hogy kellően korai időpontban nyújtsa be az ahhoz szükséges kezdeményezéseket, hogy a 2002/15/EK irányelv 2009. március 23-án teljes körűen hatályba léphessen, és hatálya kiterjedjen az önálló vállalkozókra is;

14.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a hatásvizsgálat sürgős elkészítését annak érdekében, hogy a célanalízist további késlekedés nélkül elvégezhessék az esetlegesen megfontolandó módosítások tekintetében;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy minden tagállamban vizsgálja felül a közlekedési ellenőrzési eljárásokat, és küldjön erre vonatkozó jelentést a Parlamentnek; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hatályos jogszabályokat és javasoljon módosításokat az egységes közlekedési ellenőrzési eljárások biztosítása érdekében, ha olyan eljárásokat tárnak fel, amelyek korlátozzák az áruk vagy a személyek szabad mozgását;

16.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az információkat és azokra építve a végrehajtási jelentéseket sokkal gyorsabban terjesszék elő annak érdekében, hogy a megvalósítás elemzéséből esetlegesen adódó szükséges jogi korrekcióknak további késedelem nélkül neki lehessen kezdeni;

17.

úgy véli, hogy a jogsértésekkel kapcsolatos számok ismét megerősítik azon álláspontját, hogy sürgős jogszabály-kiigazításra van szükség; tekintettel a 2006 májusában hatályba lépett 2006/22/EK irányelvre és a 2007 áprilisában hatályba lépett 561/2006/EK irányelvre, bízik abban, hogy az előírások szigorúbb és egységesebb végrehajtására fog sor kerülni;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/48

A.

mivel a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv felülvizsgálata folyamatban van, és javaslat benyújtása várható a hitelminősítő ügynökségekről;

B.

mivel a Bizottság nem foglalkozott a Parlament több kérésével, beleértve a fent említett állásfoglalásaiban megfogalmazott kéréseket, és mivel a mellékletben csatoltuk azoknak az ajánlásoknak a listáját, amelyek alapján a pénzpiacok felügyeletének működési módját javítani lehetne;

C.

mivel a pénzügyi felügyelet nem tartott lépést a piaci integrációval, a pénzpiacok globális alakulása pedig a jelenlegi szabályozási és felügyeleti rendszerek aktualizálását követeli meg a rendszerkockázatok jobb kezelése, a pénzügyi stabilitást garantálása, az EU célkitűzéseinek megvalósítása, valamint a globális pénzügyi irányítás javításához való hozzájárulás érdekében;

D.

mivel a Parlament által megfogalmazott jogalkotási javaslatoknak elvi megalapozottságúaknak kell lenniük, a mellékletben szereplő ajánlásokat pedig a felügyeleti hatóságokkal, a pénzpiaci szereplőkkel és más illetékes szervekkel együttműködve kell kidolgozni;

E.

mivel nő azoknak a páneurópai pénzintézeteknek a száma, amelyek tevékenysége több tagállamra terjed ki; mivel sok nemzeti hatóság összefonódása bonyolultságot eredményezett és elmosta a felelősségi köröket, különösen a makroszintű prudenciális felügyelet és válságkezelés terén;

F.

mivel az Egyesült Államok másodlagos jelzáloghitelei és az ahhoz kapcsolódó termékek által gerjesztett jelenlegi pénzügyi válság a piacok egyre nagyobb mértékű integrációja miatt világméretűvé vált, ami megerősíti azt a jelzést, hogy a pénzpiacok jelenlegi szabályozása és felügyelete sem uniós, sem pedig nemzetközi szinten nem elég egységes; mivel ezért a pénzpiaci szabályozás és felügyelet reformjára van szükség;

G.

mivel a válság hitelszűkéhez vezetett, ami azzal járt, hogy a hitelek ára számos piaci szereplő számára emelkedett; mivel a pénzpiacok jelenlegi zavarai hátráltatják a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást;

H.

mivel a tőkepiaci közvetítés és az új típusú pénzügyi eszközök ugyan kínáltak előnyöket, de miattuk ugyanakkor új globális rendszerkockázati források is megjelentek;

I.

mivel a „keletkeztető és szétosztó” modell növelte a versenyt és szétterítette a kockázatokat, ugyanakkor gyengítette a kockázatok elemzésének és figyelemmel kísérésének ösztönzőit, és egyes esetekben az átvilágítási folyamat csődjéhez vezetett;

J.

mivel egyes szereplők helytelen gyakorlatai, mint például a nem megfelelő kockázatkezelés, a felelőtlen hitelezés és a túlzott eladósodás (tőkeáttétel), a megfelelő átvilágítás gyengesége és a likviditás hirtelen visszavonása jelentős kockázatot jelentenek a pénzügyi intézmények számára és kockázatot jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve;

K.

mivel a kockázatok mikroszinten történő csökkentésére szolgáló és önmagukban a jelenlegi szabályozásnak megfelelő innovatív technikák a kockázatok koncentrálódásához és rendszerkockázatok kialakulásához vezettek;

L.

mivel a káros szabályozási arbitrázst el kell kerülni;

M.

mivel az Európában egyre inkább határokon átnyúló jellegűvé váló banki tevékenység, és a sokkokra adandó koordinált válasz igénye, valamint a rendszerkockázatok hatékony kezelésének igénye megköveteli, hogy a tagállamok nemzeti szabályrendszerei közti különbségeket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék, és mivel szükséges, hogy az Európai Bizottság által e tekintetben már elvégzett tanulmányokon túllépjenek, és a 94/19/EK irányelvet a lehető leghamarabb módosítsák azért, hogy a bankbetéteknek azonos szintű védelmet biztosítsanak az egész Európai Unióban, annak érdekében, hogy megóvják a pénzügyi stabilitást és a betétesek bizalmát, és elkerüljék a verseny torzulását;

N.

mivel biztosítani kell a közvélemény, a befektetők és a felügyeleti hatóságok irányába való átláthatóság megfelelő szintjét;

O.

mivel az egyéni és vállalati teljesítményt tükröző kompenzációs rendszereknek nem szabad jutalmazni a rövid távú túlzott kockázatvállalást a hosszú teljesítmény és az óvatosság rovására;

P.

mivel kezelni kell és nyomon kell követni azokat az érdekellentéteket, amelyek a pénzintézetek, hitelminősítők, valamint a könyvvizsgálók és ügyvédek által használt üzleti modellből eredeztethetők;

Q.

mivel az összetett strukturált termékek és a piaci szereplők által végzett hitelminősítések jelentésének félreértelmezése tekintetében a hitelminősítő ügynökségek hibái jelentős negatív kintlevőségek és piaci bizonytalanság kialakulását eredményezték; mivel a hitelminősítő intézetek eljárásai felülvizsgálatra szorulnak;

R.

mivel a hitelminősítő intézetek által javasolt önszabályozási megoldásokat még nem próbálták ki, és azok valószínűleg nem elégségesek ahhoz, hogy betöltsék azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a pénzügyi rendszerben játszanak;

S.

mivel a piac – általában előnyös – integrációjához megfelelően integrált felügyeleti megközelítésnek kell társulnia, amely kiküszöböli a szükségtelen bürokráciát és összhangban áll a jobb szabályozást célzó politikákkal;

T.

mivel a Bizottságnak el kellene végeznie egy ilyen értelmű jogalkotási javaslat átfogó hatásvizsgálatát;

U.

mivel az Európai Uniónak következetesebb, hatékonyabb, megfelelően végrehajtott és túlzott terhekkel nem járó szabályozásra és felügyeletre van szüksége a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatainak enyhítése, valamint a határokon átnyúlóan, illetve az összes piaci szereplő számára egyenlő esélyeket biztosító versenyfeltételek biztosítása érdekében; mivel az Európai Uniónak nemzetközi szinten vezető szerepet kell játszania, és meg kell erősítenie saját szabályozásának és felügyeletének következetes végrehajtását és konvergenciáját;

V.

mivel a jelenlegi uniós szabályozási és felügyeleti rendelkezések átfogó felülvizsgálatára van szükség a világméretű felügyeleti együttműködés javítását célzó intézkedésekkel együtt, amelyek kiterjednek a tőkemegfelelőségi keretre, az átláthatóságra és az irányításra, amelyek a hatékony szabályozási és felügyeleti rendelkezések előfeltételei egy koordinált keretben;

W.

mivel a felügyeleti megközelítést hozzá kell igazítani az üzleti élet sajátosságaihoz és annak már szabályozott szempontjaihoz; mivel a pénzpiaci felügyelet célkitűzései és az egyes intézmények prudenciális felügyeletének célkitűzései eltérőek;

X.

mivel a jövőbeni javaslatoknak figyelembe kell venniük a Szolvencia II. javaslatról folyó tárgyalásokat és a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv felülvizsgálatát;

Y.

mivel a felügyeleti együttműködésnek figyelembe kell vennie a nemzetközi csoportok felügyeletének harmadik országokkal kapcsolatos dimenzióját, mivel a legtöbb – ha nem az összes – nagy európai uniós pénzügyi csoportnak harmadik országokban is vannak érdekeltségei;

Z.

mivel a Tanács 2008. június 3-i, 2007. december 4-i és 2007. október 9-i következtetéseit követően már folyamatban van az a fontos munkaprogram, amely célzottan javítani kívánja az uniós felügyeleti együttműködés szabályait; mivel az Európai Unióban és világszerte már széles körű munkaprogramok zajlanak annak érdekében, hogy megértsék a piaci zavarok okait és azokra megfelelő választ adjanak;

AA.

mivel 2008 őszéig egy olyan, nagy tudású emberekből álló csoportot kell létrehozni, amely tömöríti a különböző érdekelt feleket, mint például felügyelőket, szabályozókat, és az ipar képviselőit, és amely kidolgoz egy hosszabb távú felügyeleti elképzelést; mivel a csoportot azzal a feladattal kell megbízni, hogy dolgozzon ki tervet és menetrendet a teljes körű intézményi integrációra irányuló, radikálisabb és hosszú távú reformra vonatkozóan; mivel a pénzügyi felügyelet szerkezetén túlmenően a csoport foglalkozhatna olyan kérdésekkel is, mint például egy egységes pénzügyi felügyeleti szabálygyűjtemény, letéti garanciarendszer és közös fizetésképtelenségi rendszer, amelyek egy integrált pénzügyi és felügyeleti rendszerhez mérhetőek;

1.

kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 44. cikke, 47. cikkének (2) bekezdése, 55. cikke, 95. cikke, 105. cikkének (6) bekezdése, 202. cikke, 211. cikke vagy 308. cikke alapján, 2008. december 31-i g nyújtson be jogalkotási javaslatot vagy az alábbi részletes ajánlásokban tárgyalt témákkal foglalkozó javaslatokat;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

3.

úgy véli, hogy a kért javaslat vagy javaslatok pénzügyi kihatásait adott esetben EU költségvetési előirányzatokból kell fedezni;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/56

A.

mivel az egészség a legbecsesebb dolgok egyike, és mivel célunk az egészség biztosítása mindenki számára, továbbá mivel az egészség magas szintjét kell biztosítani;

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében az áll, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás alapján történő megkülönböztetés, és mivel a 35. cikk kimondja, hogy mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez, és hogy biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét;

C.

mivel az egészségügy fejlődésének pozitív hatása, hogy egyre többen élnek egyre hosszabb ideig;

D.

mivel az Európai Unióban és azon túl is egyre nagyobb mértékben fenyegeti az egészséget a rák, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a reumás betegségek, a mentális betegségek, a túlsúly és az elhízással kapcsolatos problémák, az alultápláltság és a nem megfelelő táplálkozás, továbbá a HIV/AIDS növekvő előfordulása, a környezet rossz minősége és bizonyos betegségek újbóli megjelenése a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek következtében, és az új kihívások, fokozván az igényt a megelőzés, a hivatalos és nem hivatalos egészségügyi ellátás és gondozás, valamint a betegség utáni rehabilitáció iránt;

E.

mivel a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező új egészségügyi veszélyek, úgymint a világszintű járványok, a fertőző betegségek új tünettípusai, a trópusi betegségek és a biológiai terrorizmus, valamint az éghajlatváltozás és a globalizáció – különösen a vízellátás, az élelmezés, a fokozódó szegénység és a migráció terén megjelenő – következményei, valamint az olyan létező veszélyek, mint a környezetszennyezés egyre komolyabb problémát jelentenek;

F.

mivel a támogató egészségügyi rendszerek az európai szociális modell alapelemei, és a közérdekű szociális és egészségügyi szolgáltatók közérdekű feladatot látnak el, ami jelentősen hozzájárul a társadalmi igazságossághoz és a szociális kohézióhoz;

G.

mivel a népesség elöregedése változásokat okoz a tünettípusokban, fokozva az igényt a hivatalos és nem hivatalos egészségügyi ellátás és gondozás iránt, és megnehezítve az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát, továbbá mivel külön figyelmet kell szentelni az állami és a magánszektor által végzett kutatás és innováció támogatásának, és mivel különösen néhány tagállamban határozott politikákra van szükség az élet kezdeti szakaszainak támogatása érdekében;

H.

mivel a tagállamok között és azokon belül is nagy egyenlőtlenségek állnak fenn az egészségügyi ellátásban;

I.

mivel a polgárok egyre nagyobb mértékben közös és hatékony fellépést várnak az egészségügy terén;

J.

mivel a szubszidiaritás elvének szigorú figyelembevétele mellett ugyanakkor tiszteletben kell tartani a tagállamok egészségüggyel kapcsolatos hatásköreit és jogukat arra, hogy eldöntsék, milyen egészségügyi szolgáltatásokat tartanak megfelelőnek, beleértve a különböző irányítási rendszereket és annak tiszteletben tartását, hogy a tagállamok hogyan közelítik meg az állam vagy a magánszféra által biztosított egészségügyi szolgáltatások kérdését;

K.

mivel etikai aggályok esetén a tagállamok hatáskörén belül marad annak meghatározása, hogy egy adott szolgáltatás egészségügyi szolgáltatásnak tekinthető-e vagy sem;

L.

mivel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem azon egészségügyi területek egyike, ahol az EU-nak egyértelműen lehetősége van a fellépésre;

M.

mivel vannak olyan területek, ahol a tagállamok egyedül nem tudnak eredményesen fellépni, és mivel az Európai Unió elkötelezett egy olyan közös egészségügyi politika mellett, amellyel hozzáadott értéket tud nyújtani (pl. információk és bevált gyakorlatok cseréje);

N.

mivel az egészségügyi beruházások alapvető fontosságúak a humántőke fejlesztése szempontjából, és közvetett hatást gyakorolnak a gazdaság különböző ágazataira;

O.

mivel nehéz megállapítani az egészségügy terén zajló munkafolyamatok és munkaprogramok számát;

P.

mivel a betegségmegelőzés terén vannak kiaknázatlan lehetőségek,

Q.

mivel az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia erősödik, az antibiotikumok pedig egyre kevésbé hatnak, és mivel a rezisztencia foka az EU-n belül változó, és ennek oka az eltérő hozzáállás az antibiotikumok alkalmazásához és ellenőrzéséhez (bizonyos tagállamokban más tagállamokhoz képest 3-szor, 4-szer annyi antibiotikum fogy), és mivel az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia európai probléma tekintettel arra, hogy a fokozott mobilitás, beleértve a turizmust is, növeli a rezisztens baktériumok terjedésének kockázatát, ezért felügyelni kell az antibiotikumok nem megfelelő alkalmazását, valamint ösztönözni kell körültekintő használatukat, továbbá, mivel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) az az illetékes ügynökség, amely ezeket a tevékenységeket koordinálja;

R.

mivel az egészségügyi kiadások 40 %-a az egészségtelen életmódhoz kapcsolódik (például alkoholfogyasztás, dohányzás, mozgásszegény életmód és nem megfelelő étrend miatt);

S.

mivel a hatékony munkahelyi egészségvédelem és biztonság megelőzheti a munkahelyi baleseteket, gátolhatja a foglalkozási megbetegedések megjelenését és csökkentheti a munkához kapcsolódó okokból tartósan fogyatékkal élő személyek számát;

T.

mivel a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) nem védi megfelelő módon a munkavégzésük során a reprodukció szempontjából káros anyagoknak kitett európai uniós polgárokat;

U.

mivel a helytelen táplálkozás – amely jelentős számú uniós polgárt érint, köztük a kórházban ápoltak megközelítőleg 40 %-át és a gondozást biztosító intézményekben élő idős emberek 40–80 %-át – az európai egészségügyi rendszerek számára az elhízásból és a túlsúlyból adódó kiadásokhoz hasonló összegekbe kerül;

V.

mivel az egészség nem csak az alkoholfogyasztástól, a dohányzástól, a mozgásszegény életmódtól, a táplálkozástól és hasonló külső tényezőktől függ, ezért nagyobb figyelmet kell szentelni sok betegség pszichoszomatikus dimenziójának, valamint annak, hogy miért szenvednek egyre többen depresszióban és más mentális zavarban;

W.

mivel a tagállamoknak fokozottan támogatniuk kell a krónikus betegségekben szenvedő és/vagy fogyatékkal élő emberek segítését annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben integrálódhassanak a társadalomba;

X.

mivel sok tagállamban az egészségügyi szolgáltatások iránti növekvő kereslet mielőbbi aktív lépéseket tesz szükségessé az egészségügyi szakemberek toborzása és megtartása érdekében, illetve, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak az eltartottak fizetség nélküli gondozását biztosító rokonok és barátok támogatására;

Y.

mivel az EU egészségügyi stratégiáján belül több figyelmet kell szentelni az új technológiát használó hosszú távú gondoskodásnak, a krónikus betegségekben szenvedő személyek ellátásának és az otthoni egészségügyi ellátás idős és fizikai vagy lelki fogyatékossággal élő emberek számára történő biztosításának, valamint az őket gondozó személyeknek nyújtott szolgáltatásoknak, és mivel ebben az összefüggésben szinergiákat kell keresni az egészségügyi szolgáltatások és a szociális szolgáltatások között;

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó, európai uniós egészségügyi stratégiáról szóló fehér könyvét, és támogatja az abban lefektetett értékeket, elveket, stratégiai célokat és egyedi intézkedéseket;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az egészségügy terén jelenleg zajló munkát annak érdekében, hogy megállapítsa, mely munkafolyamatok teremtenek értéket a Közösség és a tagállamok számára; e munka részeként felhívja a Bizottságot annak meghatározására, hogy az egészségügy területén mely munkamódszerek és gyakorlatok képeznek hozzáadott értéket a tagállamokban zajló munka számára, és melyeket kellene jobban koordinálni;

3.

úgy véli, hogy mivel az egészséget új veszélyek fenyegetik, az egészségüggyel kulcsfontosságú politikai kérdésként kell foglalkozni a lisszaboni stratégia szellemében, amelybe beletartozik, hogy a polgárok számára megfelelő és a lehető legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást kell nyújtani az egészséges és versenyképes munkaerő biztosítása érdekében;

4.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a fehér könyv nem tűz ki konkrét, számszerűsíthető és mérhető célokat, amelyek megvalósítása révén kézzelfogható eredmények születhetnének, és javasolja ilyen célok lefektetését;

5.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz hatékony szakpolitikai támogatásra van szükség a tagállamokban és az Európai Unióban, valamint világszerte valamennyi területen („egészség minden politikában”) és minden szinten;

6.

hangsúlyozza, hogy az egyetemesség, egyenlőség és szolidaritás általános elvei alapján el kell ismerni a férfiak és nők nagyobb beleszólási jogát az egészségükkel és egészségügyi ellátásukkal kapcsolatos kérdésekbe, valamint a gyermekek jogát egészségük feltétel nélküli védelméhez;

7.

megjegyzi, hogy a WHO szerint a krónikus betegségek, különösen a szélütés és a szívbetegségek előfordulása fokozatosan megelőzi a fertőző betegségekét;

8.

a betegségek megelőzésére való törekvés jegyében javasolja az egészségügyi hatásvizsgálatok széles körű alkalmazásának bevezetését, tekintettel arra, hogy a különböző szintű döntéshozó testületek, helyi és regionális önkormányzatok, valamint a nemzeti parlamentek döntéseinek emberi egészségre gyakorolt hatása mérhető;

9.

hangsúlyozza, hogy a cselekvési terveknek elsősorban egyes betegségek okaival, valamint a világjárványok és a helyi járványok visszaszorításával és megelőzésével kell foglalkozniuk; hangsúlyozza, hogy léteznek nemtől függő betegségek, például a prosztatarák a férfiak esetében, illetve a méhnyakrák a nőknél, és ezekre vonatkozóan külön politikákat kellene kidolgozni;

10.

javasolja, hogy az ECDC megbízatását terjesszék ki a nem fertőző betegségekre is;

11.

javasolja, hogy a Bizottság kiemelt célként tűzze ki a tagállamok közötti és azokon belüli, valamint a különböző társadalmi csoportok – beleértve a férfiakat és a mentális egészségi problémákkal élő személyeket – közötti, elkerülhető egészségügyi egyenlőtlenségek és méltánytalanságok csökkentését; ezen kívül felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az olyan közösségi jogszabályokat, mint az átláthatóságról szóló irányelv (16);

12.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi méltánytalanságok csökkentését célzó fellépések közé kell tartoznia a célzott támogatásnak, a közoktatásnak és a megelőző programoknak;

13.

meggyőződése, hogy jelentősen fokozni kell a betegségmegelőzési erőfeszítéseket és – amennyiben hatékony termékek állnak rendelkezésre – a szervezett oltásokat; ennélfogva sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy 5 éves időszakra szóló, ambiciózus tervet a megelőző fellépésekről; egyetért azzal, hogy az egészségügyi kiadások – különösen a megelőzésre és a betegségek korai diagnosztizálására fordított kiadások – nem csak költséget jelentenek, hanem befektetést is képeznek, amelyet az egészségben eltöltött életévek számával mint lisszaboni strukturális indikátorral lehetne mérni;

14.

hangsúlyozza annak tényét, hogy az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotát jelenti, nem csak a betegség és gyengeség hiányát;

15.

hangsúlyozza, hogy a hatékony betegségmegelőzési stratégia előfeltétele, hogy megbízható, független és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre az egészséges viselkedésmódokra, a betegségekre és a kezelési lehetőségekre vonatkozóan;

16.

hangsúlyozza, hogy a betegségmegelőzés szándéka nem vezethet olyan társadalmi hangulathoz, amely megakadályozza a krónikus betegségben szenvedő vagy fogyatékos gyermekek megszületését; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a krónikus betegségben szenvedő és/vagy fogyatékkal élő gyermekek szüleinek biztosított konkrét segítségnyújtást;

17.

hangsúlyozza továbbá, hogy az egészségügyi befektetések ösztönzése érdekében fontos megmérni az eddigi befektetések hatékonyságát és közzétenni az eredményeket;

18.

hangsúlyozza azt, hogy fontos jól szervezett, átfogó és hatékony szűrési programokat végrehajtani annak érdekében, hogy elősegítsék a betegségek korai felismerését és azonnali kezelését, és ezáltal csökkentsék az azokhoz kapcsolódó halálozások és megbetegedések számát;

19.

meggyőződése, hogy mivel az Európai Unió magas egészségügyi és élelmiszerbiztonsági normákat ír elő, alapvetőnek kell lenniük a polgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést biztosító jogainak és a saját egészségükért való felelősségüknek egész életük során, s arra szólít fel, hogy eszközöljenek további befektetéseket az egészségügyi ismeretekről szóló kutatásokba annak érdekében, hogy meghatározzák, mi a legmegfelelőbb stratégia e kérdés kezeléséhez a népesség egyes csoportjain belül; egészséges életvitelre ösztönzi a társadalom valamennyi rétegét;

20.

hangsúlyozza, hogy az „egészséges életmód” fogalmát (azaz az egészséges étkezést, az élvezeti szerek mértékletes alkalmazását és a megfelelő fizikai aktivitást) ki kell egészíteni a pszichoszociális szempontokkal (azaz a munka és a családi élet közötti egyensúly megteremtésével); hangsúlyozza, hogy az egészséges életstílus magában foglalja a jó mentális és fizikai egészséget is, és hogy ezek a versenyképes gazdaság fenntartásában is jelentős tényezők;

21.

elvárja a Bizottságtól, hogy kiemelt figyelmet fordítson az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára, és ezzel összefüggésben a gyógyszeripar szerepére és felelősségére is;

22.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy alapvető egészségügyi értékeket határozzon meg és létrehozza az egészségügyi mutatók rendszerét (nemzeti és helyi szinten), továbbá ösztönözze az egészségismereti programokat és az egészségügyi problémák megelőzését célzó programokat;

23.

hangsúlyozza, hogy az emberi test és az emberi testrészek pénzügyi nyereség forrásává tételének tilalmát – ahogy az az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3. cikkében is szerepel – alapelvnek kell tekinteni az egészségügy terén, különösen a sejtek, szövetek és szervek adományozása és átültetése területén;

24.

üdvözli a Bizottság szándékát, hogy – az „egészség mindenkinek” koncepció szellemében – népszerűsíti az egészséget és a betegségmegelőzést valamennyi korcsoportban; hangsúlyozza az egészséggel kapcsolatos fő kérdések –, úgymint a táplálkozás, az elhízás, az alultápláltság, a fizikai aktivitás, az alkohol-, kábítószer- és dohányfogyasztás, valamint a környezeti kockázatok, ide értve a munkahelyi és otthoni levegőszennyezést – a férfiak és nők közötti egyenlőség elvével összhangban való kiemelésének szükségességét, támogatást nyújtva az egészséges idősödéshez és csökkentve a krónikus betegségek terhét;

25.

arra biztatja a Bizottságot, hogy holisztikusabb szemlélettel tekintsen a táplálkozásra, és az elhízás mellett tegye az alultápláltságot is kulcsfontosságú prioritássá az egészségügy területén, és azt ahol csak lehet, építse bele a Közösség által finanszírozott kutatásba, az oktatásba és a jó egészségügyi állapot előmozdítására irányuló kezdeményezésekbe, valamint az uniós szintű partnerségekbe;

26.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU egészségügyi stratégiája keretében törekedjenek a fogyatékosság fogalmának közös meghatározására vonatkozó iránymutatások kidolgozására – e fogalomba beletartozhatnak a krónikus vagy daganatos betegségben szenvedő személyek is –, és addig is azok a tagállamok, amelyek ezt eddig nem tették meg, a lehető leghamarabb cselekedjenek annak érdekében, hogy a fogyatékosságra vonatkozó nemzeti definíciójuk a krónikus vagy daganatos betegségben szenvedő személyekre is vonatkozzon;

27.

kéri továbbá, hogy tulajdonítsanak elsőrendű fontosságot annak, hogy a fogyatékkal élő személyek számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak az egészségügyi ellátáshoz, és hogy ez a finanszírozásban is tükröződjön;

28.

hatékony intézkedéseket kér az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem érdekében, beleértve azt, hogy az antibiotikumokat tegyék vénykötelessé, dolgozzanak ki iránymutatásokat az antibiotikumok felírásának csökkentésére és korlátozzák azt azon esetekre, ahol ténylegesen szükséges az antibiotikum alkalmazása, tegyenek erőfeszítéseket a markervizsgálatok javítására, ezáltal ösztönözve az antibiotikumok óvatosabb alkalmazását, és adott esetben dolgozzanak ki higiéniai szabályzatokat; kéri, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) baktériumra; rámutat arra, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) kellene nyomon követnie és értékelnie az iránymutatások és a szabályzatok alkalmazását;

29.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét, hogy a betegek jólétének és életminőségének biztosítása érdekében fontos a kutatás támogatása és a krónikus betegségek megelőzésének, korai felismerésének és megfelelő kezelésének elősegítése;

30.

elismeri az egészségügyi ápolók és az egészségügyi szolgáltatás alapvető szerepét, ezért kéri, hogy fordítsanak figyelmet az ápolók támogatására és az ápoltak mellett az ő egészségük védelmére is irányuló politikákra;

31.

megállapítja, hogy annak érdekében, hogy az egész Európai Unióban elősegítsék az egészségügyi szakemberek mobilitását és biztosítsák a betegek biztonságát, a tagállamok és az egészségügyi szakemberekkel foglalkozó szabályozó szerveik közötti információcsere alapvető fontosságú;

32.

az EU egészségügyi stratégiája keretében a bevált gyakorlatok hatékonyabb cseréjére szólít fel az Európai Unión belül az egészségügyi ellátás valamennyi területén, különösen a szűrési programokkal, valamint a súlyos betegségek, például a daganatos megbetegedés diagnosztizálásával és kezelésével kapcsolatban;

33.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak további lépéseket kell tennie az egészségügyi dolgozók munkahelyi balesetekkel és sérülésekkel szembeni védelmére, amennyiben ezek szükségessége tudományos vagy orvosi szempontból igazolt;

34.

sürgeti a Bizottságot, hogy a 2004/37/EK irányelv módosítására irányuló, soron következő javaslatába foglalja bele a reprodukció szempontjából káros anyagokat;

35.

helyesli a fent említett 2008. január 15-i állásfoglalásban megfogalmazott fellépést, és sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a Parlament véleményét, hozza meg a kért intézkedéseket és tegye meg a szükséges kezdeményezéseket, köztük:

36.

sajnálatának ad hangot, amiért a Parlament többszöri és külön kérése ellenére a Bizottság még nem tett javaslatot a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) módosítására, amelynek célja a tűkkel és éles orvosi eszközökkel végzett munkával járó, az egészségügyi munkavállalókat fenyegető súlyos kockázatok kezelése; felszólítja a Bizottságot, hogy az ajánlati felhívás (2007/S 139-171103) segítségével gyorsítsa fel a hatásvizsgálat lezárását és kéri, hogy az európai egészségügyi dolgozóknak a fent említett 2006. július 6-i állásfoglalásával összhangban kerüljön sor a megfelelő módosítás elfogadására jóval a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt;

37.

úgy véli, hogy a közösségi környezetvédelmi jogszabályok rendkívül hiányos alkalmazása is hátrányosan érinti az európai polgárok egészségi állapotát;

38.

hangsúlyozza, hogy bizonyos helyzetekben az európai polgárok olyan egészségügyi problémákkal küzdenek, mint a levegőszennyezés, és ez olyan jelentős egészségügyi veszélyt jelent, amely hatással van a gyermekek megfelelő fejlődésére és csökkenti az EU-n belüli várható élettartamot (18);

39.

meggyőződése, hogy az egészséges életmód családokban, iskolákban, kórházakban, gondozást biztosító intézményekben, munkahelyeken és a szabadidő eltöltését szolgáló helyeken történő népszerűsítése alapvető fontosságú a sikeres betegségmegelőzésben és a megfelelő mentális egészség fenntartásában; elismeri, hogy a család kulcsfontosságú az „egészséges életstílus” modelljének kialakításában, amely modell a későbbi életszakaszban gyakran továbbadódik;

40.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3. cikkére, amelynek értelmében a jogalkotó szerveknek elsőbbséget kell biztosítaniuk a gyermekek érdekeinek, amelynek egyik módja az elegendő hosszúságú szülési és szülői szabadság, az egészségvédelem és az anyaság alatt az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, különös tekintettel a szülő jelenlétének és gondoskodásának, valamint az anyatejjel való táplálásnak a csecsemő lelki és testi fejlődésére gyakorolt hatására;

41.

hangsúlyozza, hogy a terhes és szoptató nők egészségügyi ellátásán, illetve a terhesség és a szoptatás alatti alkohol- és kábítószer-fogyasztás és dohányzás veszélyeiről való tájékoztatáson javítani kell;

42.

hangsúlyozza, hogy a reproduktív és a szexuális egészség vonatkozásában fokozni kell a lakosság tudatosságát a nem kívánt terhességek megelőzése és a nemi úton terjedő betegségek elkerülése, valamint a meddőséggel összefüggő társadalmi és egészségügyi problémák mérséklése érdekében;

43.

támogatja a betegségek meghatározott típusaira irányuló intézkedéseket, és meggyőződése, hogy a hatékonyság növelése érdekében megfelelő munkamódszereket és szervezetet kell találni az intézményközi együttműködés javítására;

44.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe, milyen mértékben tudnak hozzájárulni az integrált szociális és egészségügyi politikák (a szociális szempontú egészségügyi szolgáltatások) a modern szemléletmód kialakításához az egészség elősegítése és védelme terén, különösen a népesség leginkább kiszolgáltatott rétegei – például a fiatal gyermekek, és a nem önellátó személyek – számára;

45.

úgy véli, hogy kutatási programokra irányuló erőfeszítései során az EU-nak fokozott figyelmet kell fordítania az olyan fontos, de gyakran elhanyagolt betegcsoportokra, mint a mentális egészségügyi problémákkal küzdők és a férfiak;

46.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai uniós egészségügyi stratégia keretében aknázzák ki jobban egyrészt a tudományos és technológiai kutatás közötti szinergiákat, különösen a jelenleg alulfinanszírozott egészségügyi területeken végzett újfajta kutatások tekintetében, másrészt az új orvosi ágazatok és terápiák fejlődését, hogy ezek a terápiák mindenki számára hozzáférhetővé váljanak, mivel rendkívül pozitív hatásuk lehet az uniós polgárok egészségi állapotára, valamint a rendszer hatékonyságának növelése szempontjából;

47.

üdvözli a Bizottság által javasolt azon megközelítést, melynek célja a gyógyszerhamisítás elleni hatékony küzdelem, és arra biztatja a Bizottságot, hogy segítse elő vagy egy nemzetközi megállapodás kidolgozását e témában, vagy azt, hogy kiegészítő jegyzőkönyvet csatoljanak az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez (Palermói Egyezmény);

48.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden fontos betegségcsoport vonatkozásában hozzanak létre olyan kiválósági központot, amely hivatkozási, tájékoztató és iránymutató pontként szolgál a betegek és családjaik, az orvosok, az ápolók, az ágazat és mások számára;

49.

kiemeli, hogy a regionális és helyi egészségügyi hatóságoknak sok tagállamban gyakorta feladata az egészségügyi ágazat tervezése, irányítása, üzemeltetése és fejlesztése, és gyakran viselik az ágazati pénzügyi felelősséget is, alaposan ismerik és értik az egészségügyi ágazatot, és alapvető fontosságú partnerek az egészségügyi politika formálásában és végrehajtásában;

50.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a gyógyfürdőkúrák felépülést és egészségmegőrzését segítő elismert kedvező hatását;

51.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa az e-egészségügy, az új egészségügyi technológiák és az orvosi eszközök felhasználók szükségleteiből kiinduló innovációjának fejlesztését;

52.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre uniós szintű strukturált együttműködési mechanizmusokat, és a civil társadalom közreműködésével teremtsék meg az érdekeltek közötti szorosabb együttműködést; hangsúlyozza, hogy a partnerségekbe be kell vonni a munkaadói és munkavállalói szervezeteket;

53.

kéri a tagállamokat, a regionális és a helyi hatóságokkal együtt, hogy a bevált módszerek cseréjének fejlesztése érdekében éljenek az együttműködési mechanizmussal; kéri a Bizottságot, hogy játsszon kezdeményező szerepet az ilyen bevált módszereken alapuló iránymutatások és ajánlások kidolgozásában;

54.

egyetért azzal, hogy az európai uniós egészségügyi stratégia alapján végrehajtandó intézkedéseket a meglévő pénzügyi eszközökből kell támogatni a jelenlegi pénzügyi keret (2007–2013) végéig, további költségvetési következmények nélkül;

55.

felkéri a Bizottságot, hogy javasolja a tagállamoknak, hogy nemzeti egészségügyi stratégiáikba azok kidolgozásakor vegyenek fel más, nem a közegészségügy területéhez kötődő projektekben teljesítendő prioritásokat is;

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/65

A.

mivel a kommunikáció fontos eleme mind a képviseleti, mind a részvételi demokráciának,

B.

mivel emiatt az Európai Unió demokratikus összetevőinek egyik erőssége az intézményeket a polgárokkal összekapcsoló, európai szintű kommunikációs struktúrákhoz kapcsolódik,

C.

mivel az európai választások és népszavazások tapasztalata azt mutatja, hogy az uniós ügyeket figyelemmel kísérők és azok iránt érdeklődők részvételére inkább lehet számítani, mint a kevésbé tájékozottak részvételére; ezt az ír népszavazást követően végzett kutatás is igazolta,

D.

mivel az Európai Unióról szóló kommunikáció minden szinten megköveteli az uniós intézmények és a tagállamok politikai elkötelezettségét,

1.

elfogadja az ehhez a határozathoz csatolt, „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című közös nyilatkozatot és úgy határoz, hogy a nyilatkozatot az eljárási szabályzathoz csatolja; felhív a nyilatkozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételére;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.