26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/1

A.

mivel a vámunió az egyik történelmi eszköz, amelyen az európai kontinens gazdasági és politikai integrációja felépült;

B.

mivel a vámunió és a kereskedelmi politika kölcsönösen egymás lényegéhez tartozó fogalmak;

C.

mivel az Európai Unió behozatali és kiviteli szabályai és eljárásai továbbra is lényeges szerepet játszanak a belső piac helyes működésében;

D.

mivel a közös kereskedelmi politika az évek során jelentős fejlődésen esett át, ami megkövetelte és továbbra is megköveteli a behozatali és kiviteli szabályok és eljárások folyamatos kiigazítását;

E.

mivel a közös kereskedelmi politika csak az árucikkek behozatalára és kivitelére vonatkozó hatékony szabályokra és eljárásokra támaszkodva tud működni;

F.

mivel a behozatali és kiviteli szabályok és eljárások egyszerűsítése és korszerűsítése az Európai Unióban és nemzetközi szinten a kereskedelmi versenyképesség stratégiai tétjeit jelenti;

G.

tekintettel azokra a sajátos problémákra, amelyekkel a kis- és középvállalkozások a vámszabályok és eljárások alkalmazásakor találkoznak, s amelyek gyakran okozzák, hogy e vállalkozások nehezebben férnek hozzá a nemzetközi kereskedelemhez, és akadályozzák őket abban, hogy teljesen hasznukra fordítsák a globalizáció nyújtotta lehetőségeket;

H.

mivel a tarifális besorolás, a származás és a behozott áruk értékének helyes meghatározása elengedhetetlen a közös vámtarifa, a tarifális preferenciák, a dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések, valamint minden egyéb kereskedelempolitikai eszköz helyes alkalmazásához;

I.

mivel a túlzott mértékben kényszerítő jellegű vagy lassú vámszabályok és eljárások akadályozzák a nemzetközi árukereskedelmet, és a gazdasági szereplők – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – azokat a fő nem tarifális kereskedelmi akadályok közé sorolják;

J.

mivel a vám szerepe napjainkban távolodóban van a vámterhek egyszerű beszedésétől, amelynek fontos a szerepe, de az utóbbi húsz évben jelentősen visszaszorult, egyre inkább a nem tarifális intézkedések alkalmazása felé irányul, különösen a biztonság és védelem, a hamisítás, a pénzmosás és a kábítószerek elleni küzdelem terén, valamint az egészségügyi, a környezet- és a fogyasztóvédelmi intézkedések alkalmazása felé, nem megfeledkezve a behozatalhoz kapcsolódó hozzáadottérték-adó és jövedéki adó beszedéséről, illetve a kivitel esetében az ilyen adóktól való mentesítésről, valamint természetesen az Unió kereskedelmi politikáinak tiszteletben tartásáról sem;

K.

figyelemmel a 2004. augusztus óta a WTO és a dohai forduló keretében a kereskedelem megkönnyítése terén kötelező többoldalú megállapodásokra vonatkozó tárgyalások érdekében tett erőfeszítésekre, valamint azokra a nehézségekre, amelyekkel több fejlődő ország találkozik az e tárgyalások keretében javasolt, a határokon alkalmazandó intézkedések finanszírozásában,

L.

tekintettel a fejlődő országok által a hatékony vámrendszerek létrehozásában tapasztalt rendkívüli nehézségekre, különösen az infrastruktúra, a felszerelés, a képzés és a személyzet feddhetetlensége terén;

M.

mivel a kereskedelem megkönnyítésének alapvető célját össze kell egyeztetni az ellenőrzések hatékonyságának nem kevésbé fontos céljával;

N.

mivel a személyek és a javak biztonságához kapcsolódó gondok egyre nagyobb szerepet játszanak a vámszabályok és eljárások meghatározásában és alkalmazásában, különösen az Unió egyes nagy kereskedelmi partnereinél;

O.

mivel az európai fogyasztóvédelmi normákat – különösen az egészség és a biztonság terén – alkalmazni kellene a belső piacon belül szabad forgalomba helyezett valamennyi termékre, származásuktól függetlenül;

P.

tekintettel az informatikának és más modern technológia eszközöknek a vámügyletek kezelésében és az áruk ellenőrzésében történő alkalmazásából eredően a hatékonyság és a gyorsaság terén elért jelentős nyereségekre;

Q.

mivel figyelembe kell venni az ilyen felszerelések alkalmazásához kapcsolódó interoperabilitási korlátokat, valamint az ezen alkalmazásból eredően az érintett igazgatásokat és a gazdasági szereplőket terhelő költségeket;

R.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésében (amely a jelenlegi 2. cikk (5) bekezdésének felel meg, amint azt a Lisszaboni Szerződés 1. cikkének 4. pontja módosítaná) szereplő új alapvető célok között előírja, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió hozzájárul polgárainak védelméhez; mivel az említett Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése (amely a jelenlegi 2. cikk (2) bekezdésének felel meg, amint azt a Lisszaboni Szerződés 1. cikkének 4. pontja ugyancsak módosítaná) arról is rendelkezik, hogy az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása különösen a külső határok ellenőrzésére vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul;

S.

mivel az Unió vámszabályait és eljárásait ugyan közösségi szinten határozzák meg és fogadják el, de tényleges végrehajtásuk a tagállamok nemzeti hatóságainak tevékenységén nyugszik;

T.

tekintettel a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) által a nemzetközi vámegyüttműködéssel a kereskedelem előmozdításában játszott szerep fontosságára;

1.

hangsúlyozza a behozatali és kiviteli szabályok és eljárások hatékonyságának jelentőségét a kereskedelmi politika végrehajtásában;

2.

emlékeztet arra, hogy valamennyi kereskedelempolitikai intézkedés hatékonysága nagy részben az Unió azon kapacitásától függ, hogy képes biztosítani helyes alkalmazásukat; ide tartoznak különösen a kereskedelmi védelmi intézkedések és az Unió által a különböző partnereinek megadott valamennyi tarifális preferencia; a vám terén egy nem vagy csak nehezen alkalmazható intézkedés a verseny súlyos torzulásaihoz és hatalmas kapcsolódó gazdasági, társadalmi és/vagy környezeti károkhoz vezethet;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedelmi politika egyes kezdeményezéseinek „vámszempontú megvalósíthatóságát” nem mindig mérték fel helyesen és vették figyelembe; példaként emlékeztet a Kínával kötött 2005. június 10-i, a textiltermékek behozataláról szóló szándéknyilatkozat végrehajtásában 2005-ben felmerült problémákra;

4.

hangsúlyozza, hogy szükség van a Bizottság kereskedelempolitikával, illetve vámpolitikával foglalkozó szervei közötti jobb együttműködésre, különösen az utóbbiaknak a kereskedelmi megállapodásokat tárgyaló csoportokba való módszeresebb integrálása révén;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy fordítson különleges figyelmet a kkv-kat érintő problémákra, különösen azzal, hogy megkönnyíti informatikai rendszereiknek a vámhatóságok által használt informatikai rendszerekhez való lehető legkisebb költséggel járó hozzáillesztését, és egyszerűsíti számukra az engedélyezett gazdálkodó státuszhoz való hozzáférés szabályait;

6.

üdvözli, hogy 2007. július 1-jétől a WCO teljes jogú tagjává fogadták az Európai Közösséget, ami megerősíti nemzetközi hatáskörét a vámpolitika terén, és csak hozzájárulhat belső kohéziója megerősítéséhez; kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt a szervezetet;

7.

emlékeztet az árucikkek tarifális besorolására, értékére és a – preferenciális vagy nem preferenciális – származására vonatkozó szabályok rendkívüli jelentőségére;

8.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fáradhatatlanul dolgozzon e szabályok javításán mind közösségi szinten, mind a WTO és a WCO többoldalú kereteiben az átláthatóság, az előreláthatóság, az egyszerűsítés és a hatékonyság szellemében;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is elakadás van az uruguayi forduló keretében kötött, a származási szabályokról szóló megállapodás alapján 1995-től többoldalúan vállalt nem preferenciális származási szabályok harmonizálásában; úgy véli, hogy egy ilyen harmonizáció különösen lehetővé tenné a kereskedelmi védelmi intézkedések hatékonyabb és pártatlanabb alkalmazását az egész világon, valamint a gyakorlatok megfelelőbb kezelését az eredetmegjelölés terén; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges kezdeményezést e tárgyalásoknak a származási szabályokban előírt elvek alapján történő fellendítése és lezárása érdekében;

10.

tudomásul veszi a Bizottság által a preferenciális származási szabályok korszerűsítése és egyszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseket;

11.

sajnálja, hogy a Parlamentet nem vonták be szorosabban – azért, hogy gyakorolja az előzetes betekintési jogot, amellyel a komitológiai eljárás keretében rendelkezik – az általános preferenciarendszer származási szabályainak reformjáról szóló tanácsi rendelettervezetbe – amelyet jelenleg vizsgálnak a tagállamok a Vámkódex Bizottság keretében – annak jelentősége és komoly politikai érzékenysége ellenére; ugyanakkor megjegyzi, hogy a tervek szerint a Bizottság e témáról ismertetőt tart a Parlament illetékes bizottsága előtt;

12.

észrevételezi, hogy a közösségi ipar egyes ágazatai – mint például a textil- és ruházati ipar vagy az élelmiszeripar – súlyos ellenvetéseket tettek a hozzáadottérték-teszt egységes alkalmazásával szemben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy amennyire lehetséges, vegyék figyelembe ezeket az indokolt kritikákat;

13.

emlékeztet azonban arra, hogy általában véve gondosan ügyelni kell arra, hogy a preferenciális eljárások kedvezményét élvező országoknak juttatott preferenciák egyes érzékeny ágazatokban ne tolódhassanak el könnyen olyan, túlságosan rugalmas származási szabályok felé, amelyek nagy versenyképességű harmadik országoknak kedveznének;

14.

sajnálja, hogy bonyolultságuk miatt az európai vállalkozások továbbra is alig használják a vámraktározás, a passzív feldolgozási mentesség és az aktív feldolgozási mentesség közösségi rendszereit; felkéri a Bizottságot, hogy irányozza elő a gazdasági rendszerek egyszerűsítését, rugalmasabb eljárások bevezetését és a papír alapú dokumentumok megszüntetését;

15.

a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja a kereskedelem megkönnyítéséről a WTO-ban 2004. augusztus óta folyamatban lévő tárgyalásoknak; emlékeztet azokra a jelentős előnyökre, amelyeket e kérdésben egy nagyra törő megállapodástól várnak az ügyleti költségek mérséklődéséből, a fejlődő országok versenyképességének és nemzetközi vonzerejének javulásából, valamint a kereskedelem ösztönzéséből eredően;

16.

tudatában van annak, hogy a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó tárgyalások eredménye azzal járhat, hogy a fejlődő országokat esetleg nehezen finanszírozható, költséges programok végrehajtására kötelezik; ezért elengedhetetlennek véli, hogy a fejlett országok a tárgyalások végleges eredménye alapján világosan vállaljanak kötelezettséget arra, hogy technikai és pénzügyi segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak annak érdekében, hogy finanszírozni tudják egy jövőbeni többoldalú keret megfelelővé tétele, kiigazítása és alkalmazása költségeit;

17.

hangsúlyozza e tárgyalások rendkívül együttműködő jellegét, amely nem ad terepet a dohai forduló más témáit keresztező esetleges külön alkudozásokra; úgy véli, hogy a kereskedelem megkönnyítése külön következtetést és végrehajtást érdemelne – kiküszöbölve annak kockázatát, hogy a forduló egyensúlya megbomoljék – és ezért kéri annak az egységes kötelezettségvállalásból történő kivezetését;

18.

a 2006. október 4-i, „Versenyképes Európa a globalizált gazdaságban – Hozzájárulás az európai növekedési és munkahelyteremtési stratégiához” című közleményének (COM(2006)0567) folytatásában jelentősen támogatja azt is, hogy a Bizottság által tárgyalt valamennyi új szabadkereskedelmi egyezménybe foglaljanak bele egy „a kereskedelem megkönnyítése és vámügyi együttműködés” fejezetet;

19.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió szintjén be kell vezetni egy, a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre vonatkozó tervet; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni e témában az együttműködést a Bizottságon belül a szellemi tulajdonjogi szabályokkal, a kereskedelmi politikával és a vámpolitikával foglalkozó szervezeti egységek között, valamint a tagállamok vámhatóságaival és ezen utóbbiak között;

20.

üdvözli a tagállamok és a Bizottság között a csalás elleni nemzetközi egyezségokmány (Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA)) elfogadott mandátumára vonatkozóan létrejött kompromisszumot, mivel ez a megállapodás az Unió globális kereskedelmi stratégiájának fő kihívása, és általa egy magas szintű nemzetközi keret jöhet létre a szellemi tulajdonjogok végrehajtásának megerősítéséhez és ahhoz, hogy a termelőket megvédjék az ipari ismeretek eltulajdonításával szemben, valamint a fogyasztókat a számos hamisításhoz kapcsolódó egészségi és biztonsági kockázatokkal szemben;

21.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyekkel biztosítható, hogy az Európai Unióban történő forgalomba hozatal céljából behozott termékek megfeleljenek az európai fogyasztóvédelmi normáknak, különösen egészségi és biztonsági téren a fogyasztókra nézve veszélyt jelentő termékek vagy anyagok behozatalának megelőzése érdekében;

22.

elismeri a személyek és a javak biztonságához kapcsolódó aggodalmak jogosságát, de hangsúlyozza, hogy helyes egyensúlyt kell találni az ellenőrzés és a könnyítés között annak érdekében, hogy ne akadályozzák fölöslegesen és túlzottan a nemzetközi kereskedelmet; úgy véli ugyanakkor, hogy a vám alapvető fontosságú szerepet játszik a közösségi intézkedések teljes végrehajtásában mind az egészségügy, mind a környezetvédelem és a fogyasztók védelme terén, és a vámkönnyítési intézkedésekkel nem szabad veszélyeztetni ezt a szerepet;

23.

támogatja a WCO Tanácsa által 2005-ben elfogadott SAFE (a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése és biztonságossá tétele) szabályozási keretet; teljes mértékben osztja a WCO által kifejtett véleményt, amely szerint „elfogadhatatlan és fölösleges valamennyi küldemény ellenőrzése”, és előnyben kell részesíteni a kockázatok nagy teljesítményű informatikai rendszerek révén történő hatékony kezelését;

24.

nagyon sajnálja, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa 2007. júliusban elfogadta a „HR1”-nek nevezett jogszabályt, és hogy az Egyesült Államok egyoldalúan bevezette azt a kötelezettséget, hogy 2012-től az országba érkező valamennyi konténert át kell világítani; kételkedik abban, hogy egy ilyen intézkedés hatékony és összeegyeztethető lenne a WTO szabályaival; attól tart, hogy amennyiben megvalósul, fékezni fogja a transzatlanti kereskedelem fejlődését;

25.

megjegyzi, hogy a biztonságos kereskedelem rendkívül fontos az egyre integráltabb világgazdaságban; nyomatékosan kéri a jogalkotók transzatlanti párbeszédét és a Bizottságot, hogy támogassák az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy változzon az Egyesült Államokba érkező összes konténer átvilágítását előíró amerikai jogszabályozás, és foglalja magába a kockázaton alapuló megközelítést; kéri a Bizottságot, hogy vesse fel ezt a kérdést mind a Transzatlanti Gazdasági Tanács előtt, mind más intézmények keretében, és bírja rá az Egyesült Államokat, hogy újból gondolja át ez irányú döntését; felhív az „engedélyezett gazdasági szereplők” és a Vámigazgatások Világszervezete által elfogadott biztonsági előírások (C-TPAT, SAFE-előírások kerete) kölcsönös elismerésének előmozdítására;

26.

emlékeztet arra, hogy az Unió vámrendszerének a WCO szabályaival való összeegyeztethetőségét a WTO jogvitáinak rendezésével foglalkozó szerv másodfokon lényegében már megerősítette az WT/DS315 ügyben, és üdvözli ezt az eredményt;

27.

megállapítja azonban, hogy mind a kereskedelmi partnereink, mind maguk az európai gazdasági szereplők továbbra is nagyobb harmonizációra tartanak igényt a nemzeti hatóságok között a közösségi vámjogszabályok végrehajtását illetően;

28.

megjegyzi, hogy időnként káros eltérések állapíthatók meg a tagállamok között például a behozatalra kivetett héa, egyes egyszerűsített eljárások elnyerésének feltételei, az áruk fizikai ellenőrzésének gyakorisága és a szankciók terén;

29.

úgy véli, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a közösségi vámterület minden pontján biztosítsák a gazdasági szereplők számára az egyenlő bánásmódot, amely elengedhetetlen a belső piac sértetlenségének fenntartásához, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, külső hatásköreinek – különösen a kereskedelmi politika terén történő – megőrzéséhez és nemzetközi kötelezettségvállalásai tiszteletben tartásához;

30.

kifejezi, hogy támogatja mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a nemzeti hatóságok közötti kohézió növelése, a szinergiák támogatása, új kommunikációs és információ-megosztási rendszerek bevezetése, a legjobb gyakorlatok kifejlesztése, valamint a személyzet és a tapasztalatok cseréje annak lehetővé tétele érdekében, hogy a hatóságok a közösségi jogszabályok alkalmazása során úgy működjenek, mintha egyetlen egységet alkotnának;

31.

hangsúlyozza e tekintetben az olyan eszközök alapvető fontosságát, mint például az integrált vámtarifa (TARIC), a kötelező érvényű tarifális felvilágosítások, a származás terén kötelező érvényű felvilágosítások és a kockázatkezelés közösségi kerete; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák ezen eszközök tökéletesítését és a helyes működésük biztosítását;

32.

hangsúlyozza, hogy egységesíteni kell a bizonyítás jogát, vagy minimális közös szabályokat kell megállapítani, és gondoskodni kell arról, hogy a 27 tagállam egységesen alkalmazza a vámjog területére vonatkozó közösségi szabályokat (különösen az 1383/2003/EK rendeletet (4));

33.

kéri a Bizottságot, hogy javaslataiba építse be az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés 135. cikkében és 280. cikkében előírt, a vámrendelkezések megsértéséért járó igazgatási és büntetőszankciókra vonatkozó pontos rendelkezéseket, a Lisszaboni Szerződés 2. cikkének 45. és 276. pontja általi módosított formában;

34.

sajnálja a Bizottság és a tagállamok habozását arra vonatkozóan, hogy ebben a szakaszban új szervezeteket hozzanak létre a közösségi vámjogszabály egységes alkalmazásának biztosításához; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozzák azt a lehetőséget, hogy hosszú távon megvalósítható-e a nemzeti vámhatóságok integrált koordinációja annak szem előtt tartásával, hogy majdan létrejöjjön a vámunióval foglalkozó közösségi hatóság; annak érdekében, hogy az Európai Unió egész vámterületén hatékonyabban alkalmazzák a vámszabályokat és a vámeljárásokat;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Vámigazgatások Világszervezetének, a Kereskedelmi Világszervezetnek, valamint az e szervezetekhez csatlakozó országoknak és a tagjelölt országoknak.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/7

A.

mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett Grúziával fenntartott kapcsolatainak megerősítése és elmélyítése iránt, és támogatja a szükséges politikai és gazdasági reformokat, a szilárd alapokon álló és hatékony demokratikus intézmények és a hatékony és független igazságszolgáltatás létrehozására irányuló intézkedéseket, valamint a további korrupcióellenes erőfeszítéseket, melyek révén Grúzia olyan békés és virágzó országgá válik, amely képes hozzájárulni a térség, valamint Európa többi részének stabilitásához;

B.

mivel az orosz minisztériumok és más állami szervek elnöki rendeletben kaptak utasítást arra, hogy létesítsenek hivatalos kapcsolatot a szakadár grúz köztársaságok: Abházia és Dél-Oszétia megfelelő szerveivel;

C.

mivel az Orosz Föderáció visszalépett a Független Államok Közössége (FÁK) államfői tanácsának 1996. január 19-i határozatától, amely az aláíró feleknek megtiltotta az abház szeparatista hatóságokkal folytatott katonai együttműködést;

D.

mivel 2008 májusában Oroszország egyoldalúan további csapatokat, illetve nehéztüzérséget telepített Abháziába a FÁK békefenntartó misszió égisze alatt, és bejelentette azon szándékát, hogy 15 további ellenőrző pontot létesít az adminisztratív határvonal mentén; mivel orosz kormányképviselők bejelentették, hogy a Dél-Oszétiában állomásozó orosz zászlóalj csapatainak számát növelni fogják;

E.

mivel 2008. április 20-án Abházia fölött lelőttek egy grúz felderítő repülőgépet; mivel az UNOMIG által az incidensről közelmúltban készített jelentés kimondja, hogy a felderítő repülőgépet orosz repülő lőtte le; mivel a jelentés azt is kimondja, hogy Grúziának le kell állítania a felderítő repülőgépek Abházia fölé való küldését;

F.

mivel 2007 októbere óta nem került sor az ENSZ égisze alatt magas szintű hivatalos tárgyalásokra Grúzia és Abházia képviselői között; mivel Mihail Szaakasvili grúz elnök új javaslatokkal állt elő az abháziai konfliktus megoldását illetően, mely magában foglalja a grúz kormány legmagasabb szintjén történő széles körű politikai képviseletet, amely minden, Abháziával kapcsolatos főbb jogalkotási kérdésben vétójogot, valamint nemzetközi garanciákat biztosít az átfogó föderalizmus, a korlátlan autonómia és a biztonság érdekében;

G.

mivel Grúzia hivatalos lépéseket tett, kérve a békefenntartás jelenlegi formájának felülvizsgálatát vagy az Abháziában jelenleg felvonultatott orosz békefenntartó kontingens felváltását;

H.

mivel az ENSZ Közgyűlése 2008. május 15-én állásfoglalást (A/RES/62/249) fogadott el a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek, illetve leszármazottaik – etnikai hovatartozásuktól független – azon jogának elismeréséről, hogy visszatérhessenek Abháziába, és kiemelte a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek – beleértve az „etnikai tisztogatás” áldozatait is – tulajdonjogai védelmének fontosságát;

I.

mivel a tbiliszi hatóságok felfüggesztették az Oroszország Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való felvételéről folytatott kétoldalú tárgyalásokat Moszkvával, tiltakozásképpen az önmagukat függetlenné nyilvánító abháziai és dél-oszétiai köztársaságokkal folytatott együttműködésről szóló orosz döntés ellen; mivel Oroszország grúz borra és mezőgazdasági termékekre vonatkozó importtilalma még mindig érvényben van;

J.

mivel 2008. január 5-én országos népszavazásra került sor Grúziában; mivel a NATO 2008. április 2–4-i bukaresti csúcstalálkozóján nem javasoltak Grúzia tagságára vonatkozó cselekvési tervet, hanem politikai kötelezettséget vállaltak az esetleges tagság mellett;

K.

mivel amiatt, hogy Oroszország állampolgárságot ad abházoknak és dél-oszétoknak, lehetővé téve számukra, hogy élvezzék az EU és Oroszország közötti vízumkönnyítési megállapodás előnyeit, a grúz állampolgárok egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek, hiszen Grúziának még nincs hasonló megállapodása az EU-val;

L.

mivel a grúziai választások nemzetközi normáknak megfelelő lebonyolítására irányuló erőfeszítések ellenére a 2008. május 21-i grúziai parlamenti választásokat megfigyelő nemzetközi küldöttség problémákat állapított meg, melyeket kellő időben orvosolni kell;

1.

mélységes aggodalmát fejezi ki az abháziai helyzet súlyosbodása miatt, és felszólítja a feleket, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, melyek a helyzetet még inkább destabilizálnák; a nemzetközi erőfeszítések megújítására szólít fel a felek közötti párbeszéd és a békefolyamat újraindítása céljából, a tartós és átfogó rendezés elérése érdekében;

2.

mély csalódottságának ad hangot Oroszország azon bejelentésével kapcsolatban, hogy hivatalos kapcsolatokat létesít Dél-Oszétia és Abházia szeparatista hatóságainak intézményeivel; helyteleníti e tekintetben az orosz védelmi minisztérium 2008. május 31-i döntését, amely szerint csapatokat küldenek Abházia szakadár köztársaságba a közúti és vasúti infrastruktúra helyreállítása céljából, összhangban az elnöki rendelettel;

3.

megerősíti Grúziának a nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitásával és területi integritásával kapcsolatos teljes mértékű támogatását, és felszólítja Oroszországot, hogy vonja vissza ezt a döntését, amely aláássa a béke megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, amelyekben Oroszország is részt vesz;

4.

támogatja azon erőfeszítéseket, amelyeket a helyzet kezelésére tettek a KKBP főképviselője, Szaakasvili elnök és Lavrov orosz külügyminiszter közötti tárgyalások révén; sürgeti a Dél-Kaukázusért felelős különleges megbízottat, hogy találjon módot a valamennyi érintett fél közötti párbeszéd megkönnyítésére és a kölcsönös bizalom bizonyos fokának helyreállítására;

5.

sürgeti az Orosz Föderációt, hogy haladéktalanul vonja vissza kiegészítő csapatait Abháziából; úgy véli, hogy a békefenntartás jelenlegi formája felülvizsgálatot igényel, mivel az orosz csapatok elvesztették a semleges és pártatlan békefenntartó szerepét, és a békefolyamatok előmozdítása érdekében a rögzült konfliktusokban való fokozott európai közreműködésre hív fel;

6.

kéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra a nemzetközi jelenlét erősítését a konfliktus térségében azáltal, hogy EBVP határmissziót küld, felhasználva az európai uniós határsegély-missziónak (EUBAM) a Moldova és Ukrajna közötti határ Dnyeszteren túli szakaszával kapcsolatos kedvező tapasztalatait és javasolja, hogy a tagállamok aktívabban vegyenek részt az UNOMIG-ban; kéri, hogy az ENSZ erősítse meg a megbízatást és növelje az UNOMIG forrásait;

7.

felkéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, az EBESZ-t, és más nemzetközi szervezeteket, hogy támogassák a grúz kormány új, alternatív tárgyalásokra és békefenntartási formákra – többek között a valóban független nemzetközi békefenntartó erők fokozatos felállítására – irányuló javaslatát;

8.

felszólítja e tekintetben a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozottan vesse fel Abházia és Dél-Oszétia kérdését az orosz partner előtt a következő EU–Oroszország csúcson és az új megerősített partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások során, és sürgeti az orosz hatóságokat, hogy ne ellenezzék az EBVP-åmisszió lehetőségét a régióban, melynek része az EU jelenléte a polgári és békefenntartó műveletekben;

9.

kéri, hogy az ENSZ vizsgálja meg és felügyelje, hogy a konfliktus térségében minden szereplő szigorúan betartja-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának valamennyi vonatkozó állásfoglalását, beleértve a nehézfegyverzet lehetséges jelenlétét;

10.

tudomásul veszi a 2008. május 21-i parlamenti választások eredményét és a nemzetközi választási megfigyelő küldöttség megállapításait, melyek szerint a választás napja mindenütt eseménytelenül telt el és általában kedvező megítélést kapott, továbbá hogy a januári elnökválasztások óta jelentős előrelépés történt;

11.

hangsúlyozza azonban, hogy további erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi közösséggel szoros együttműködésben a választási eljárás során megállapított, az EBESZ és az Európa Tanács által megszabott normák következetlen és hiányos alkalmazása miatt fellépő összes probléma kezelése és megoldása érdekében, valamint Grúzia demokratikus vívmányainak megerősítése érdekében; felszólítja a grúz hatóságokat, hogy átlátható módon vizsgálják ki a választási folyamattal kapcsolatos panaszokat és további javulásra tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy tovább erősödhessen a választási folyamatba vetett bizalom;

12.

felszólítja a grúz politikai erőket, hogy tartsák tiszteletben a jogállamiságot, kötelezzék el magukat a konstruktív párbeszéd és a kompromisszumok mellett és tartózkodjanak attól, hogy tovább polarizálják a grúz társadalmat; elismeri, hogy a kormány és az ellenzéki pártok közötti bizalomhiány akadályozza a további demokratikus fejlődést és elvárja, hogy minden politikai erő demokratikus politikai kultúrára törekedjen, melynek keretében a politikai vitákra a parlamentben kerül sor, a politikai ellenzéket tiszteletben tartják, a konstruktív párbeszéd célja pedig Grúzia törékeny demokratikus intézményeinek támogatása és megszilárdítása;

13.

támogatja Grúziának az Európai Unióval történő integrációs folyamat felgyorsítására irányuló törekvéseit, megerősített ESZP keretében;

14.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az EU–Grúzia közötti vízumrendszerről szóló tárgyalások megnyitását azért, hogy a közeljövőben megkössék Grúziával a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokat annak biztosítására, hogy a szeparatista régiókban élő grúz állampolgárok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az orosz útlevéllel rendelkezőkkel szemben;

15.

üdvözli a Tanács európai szomszédsági politikáról szóló 2008. február 18-i következtetéseit, melyben rávilágít arra, hogy ahol csak lehet, tárgyalásokat kell kezdeni széles körű és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások (DFTA) megkötéséről; sürgeti a Bizottságot, hogy a grúz törekvésekkel kapcsolatban törekedjen gyors megállapodásra Grúziával, és szerezzen tárgyalási megbízást a tagállamoktól; reméli, hogy e téren a francia elnökség időszaka alatt további előrelépést sikerül elérni;

16.

üdvözli a jog érvényesülésével, szabadsággal és biztonsággal foglalkozó EU–Grúzia albizottság létrehozását, melynek célja a kétoldalú párbeszéd élénkítése és az ESZP cselekvési terv végrehajtása;

17.

reméli, hogy Grúzia teljes mértékben kihasználja majd a szomszédságpolitikai beruházási eszköz (NIF) által biztosított további pénzügyi lehetőségeket, különösen az infrastruktúrával, energiával és környezetvédelemmel kapcsolatos projektekben, ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje fokozott figyelemmel az oktatási, a szociális és a demokrácia építésével kapcsolatos területeket is;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, valamint Grúzia elnökének és parlamentjének, az EBESZ-nek, az Európa Tanácsnak és az Orosz Föderáció elnökének és parlamentjének.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/11

A.

mivel az Unió érdekeinek világos meghatározása alapvető fontosságú az Unió külső fellépéséhez kapcsolódó célok eléréséhez és különösen külpolitikája megvalósításához;

B.

mivel az értékközpontú KKBP megerősítéséhez és hatékonnyá tételéhez az Európai Unión belül fokozott politikai egységre van szükség, mivel máskülönben fennállna a veszély, hogy az Európai Unió – mint globális szereplő – hitelessége sérül, amint az annál fogva meg is történt, ahogyan az EU Kínát, Oroszországot, Irakot, Afganisztánt, Kubát és az energiabiztonság kérdését kezelte; mivel remélhető, hogy a Lisszaboni Szerződés és a főképviselő megerősített szerepe meg fogja könnyíteni az előretekintőbb, hosszabb távú külpolitikai stratégiát és egy olyan átfogó megközelítés létrejöttét, amely valamennyi tagállam részéről elrendeli a támogatást;

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés egyértelműen javítja a jelenleg hatályban lévő KKBP-megállapodásokat, ezáltal erősíti az Unió nemzetközi profilját és fokozza annak hatékonyságát; mivel ennek ellenére további erőfeszítésekre van szükség a döntéshozatali folyamat külpolitika tekintetében történő korszerűsítésére a vétójog megszüntetése és a minősített többségi szavazás bevezetése céljából;

D.

mivel az EU határain kívüli válságok és konfliktusok által gyakorolt nyomás és a gyors éghajlatváltozás által keltett, riasztó új kihívások kezelésének szükségessége szélesebb perspektívájú KKBP-t indokol;

E.

mivel a hitelesség érdekében a KKBP-nek és a közös biztonsági és védelmi politikának (KBVP) a törekvéseikkel és a konkrét céljaikkal összhangban kell forrásokat juttatni, és mivel e tekintetben jelentős emelést tartanak szükségesnek a pénzügyi terv 2009-ben esedékes félidős felülvizsgálata során, valamint más pénzügyi forrásokból is;

1.

úgy véli, hogy a KKBP az európai biztonság- és védelmi politikával (EBVP) együtt hozzájárult az európai identitás megerősítéséhez és az EU globális szerepének megszilárdításához;

2.

mindazonáltal azon a véleményen van, hogy az EU szerepe a világban nem arányos a benne rejlő potenciállal és az európai közvélemény elvárásaival, mivel a tagállamok vonakodnak elfogadni az EU külpolitikája hatékonyságának, koherenciájának és elszámoltathatóságának fokozására irányuló szükséges és nélkülözhetetlen reformokat;

3.

mivel az Európai Unió értékeken alapuló közösség, úgy véli, hogy annak érdekében, hogy hiteles globális szereplő legyen, külkapcsolataiban fenn kell tartania magas szintű normáit, ezért a KKBP-nek azokra az értékekre kell épülnie, amelyeket az Európai Unió és tagállamai vallanak, nevezetesen a demokrácia, a jogállamiság értékére, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletére, melyek a KKBP kulcsfontosságú céljai;

4.

e tekintetben rámutat, hogy az EU nem demokratikus országoktól való erőteljes energetikai függése súlyosan veszélyezteti közös külpolitikájának koherenciáját, magabiztosságát és fenntarthatóságát;

5.

határozott meggyőződése, hogy az Európai Unió csak akkor gyakorolhatja befolyását és folytathat valódi, hatékony és hiteles KKBP-t, ha egyértelműen meghatározza közös célkitűzéseit, megfelelő eszközökkel látja el magát – olyan módon, ami biztosítja a célkitűzések és az eszközök közötti összhangot –, egységesen lép fel és rendelkezik az Európai Parlament ellenőrzése által nyújtott erős, demokratikus legitimitással; ugyanakkor úgy véli, hogy a KKBP kulcsfontosságú célkitűzései csak akkor érhetők el, ha maga az Európai Parlament egységesen lép fel, e tekintetben pedig ösztönzi a KKBP-vel foglalkozó szakosodott szervei között a hatáskörök tematikai és földrajzi szempontból történő, egyértelműbb meghatározását;

6.

felszólítja a tagállamokat, kötelezzék el magukat az uniós partnereikkel, valamint a főképviselővel történő konzultációra, mielőtt stratégiai jelentőségű külpolitikai döntéseket hoznak – különösen a többoldalú szervezetek keretében – annak érdekében, hogy a stratégiai döntésekre vonatkozó álláspontjaik legalább koherensek, egybehangzóak és kompatibilisek legyenek, és ne befolyásolják az EU külső fellépéseinek következetességét és egységességét, illetve ne veszélyeztessék az EU mint globális szereplő hitelességét harmadik országokkal szemben;

7.

tudomásul veszi a Tanács KKBP-ről szóló 2006. évi jelentését;

8.

miközben elismeri a jelentés szerkezetében bekövetkezett előrelépést, különösen ami az előretekintőbb tervezés beillesztését illeti az előző évben végzett tevékenységek ismertetése mellett, elvárja, hogy a Tanács a következő éves jelentésnél vegye figyelembe a Parlament által elfogadott, vonatkozó állásfoglalásokat és/vagy ajánlásokat;

9.

úgy véli, hogy a Parlamentnek szisztematikusabban kellene kialakítania álláspontját a KKBP és az EBVP keretében zajló döntéshozatal egymást követő szakaszairól; javasolja, hogy demokratikus legitimitásuk erősítése érdekében a közös álláspontok és az együttes fellépések adott esetben vegyék figyelembe és tartalmazzák a Parlament által elfogadott álláspontokra való hivatkozásokat;

10.

elismeri, hogy a Tanács és a Parlament közötti kapcsolatok terén jelentős előrehaladás történt, különösen az új, rugalmasabb kommunikációs csatornáknak köszönhetően; úgy véli azonban, hogy a Parlamentnek szilárdabban kell állást foglalnia a megtárgyalt kérdések tekintetében, amelyekkel szisztematikusan kell a Tanácsban foglalkozni; rámutat, hogy előrehaladás történt az intézmények közötti fokozottabb kapcsolattartás révén is, amelynek része a főképviselővel való rendszeres eszmecsere és az uniós különmegbízottak, valamint más magas beosztású tisztviselők gyakoribb megjelenése a Parlament ülésein; azonban úgy véli, hogy további előrelépés szükséges, különösen ami a Parlament előtti megjelenések időzítését illeti, amelynek tekintetbe kellene vennie a Parlament és illetékes bizottságai napirendjét is;

11.

üdvözli, hogy egyre többen felismerik, hogy a KKBP/EBVP legitimitása és egységessége nagymértékben függ a főképviselő és szolgálatai fokozott hajlandóságától a Parlamenttel való együttműködésre, továbbá attól, hogy Tanács elnöksége mennyire kész a Parlament bevonására;

12.

javasolja, hogy 2008-ban kezeljék kiemelten azt a néhány kérdést, amely jobban tükrözi az európai polgárok aggodalmait, valamint az Unió által a nemzetközi ügyekben betöltendő szerepre vonatkozó elvárásaikat;

13.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak közösen, kiemelt sürgősséggel az Európát jelenleg aggasztó olyan kérdésekkel, mint például a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a biztonság együttműködés és fejlesztés általi javítása, az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés, a szomszédos területek stabilitásának javítása, a válságkezelés, a konfliktusmegelőzés és konfliktusmegoldás, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása, a migrációkezelés és az emberi jogok és szabadságjogok támogatása; üdvözli a Bizottság és a főképviselő Európai Tanácshoz intézett jelentését az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról; felszólítja a Tanácsot, hogy tanulmányozza a jelentést és tegyen ajánlásokat a megfelelő nyomon követésére; hangsúlyozza a külső dimenzió fontosságát, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megvalósításában kulcsszereppel bír;

14.

felkéri a főképviselőt, hogy értékelje az európai biztonsági stratégia végrehajtása során 2003 óta elért előrehaladást és bármely felmerült hiányosságot, belefoglalva abba az európai biztonsági stratégia javítására és kiegészítésére irányuló javaslatokat is; úgy véli, hogy a nemzetközi jog, a hatékony multilateralizmus, az emberi biztonság, a világszerte megvédendő polgári jogok, a konfliktus-megelőzés és a leszerelés, valamint a nemzetközi intézmények szerepének tiszteletben tartása az EU külső fellépései vezérelvévé kell válnia; azon a véleményen van, hogy ezen értékelésnek kell képeznie egy szélesebb körű, nyilvános politikai vita alapját; hangsúlyozza, hogy az európai biztonsági stratégia bármely jövőbeli értékelését az összes uniós intézmény – köztük az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek – nagymértékű bevonásával kell elvégezni; úgy véli, hogy az európai biztonsági stratégiát oly módon kell felülvizsgálni, hogy az tartalmazza a NATO jelenlegi feladatának és jövőbeli irányának, valamint a NATO és az Európai Unió stratégiai és operatív szinteken meglévő kapcsolatának mélyreható elemzését, továbbá a NATO további bővülése biztonsági kihatásainak elemzését; felkéri az Európai Tanácsot, hogy – első alkalommal – dolgozzon ki egy koherens álláspontot az EU–NATO politikára vonatkozóan, amely nemcsak a transzatlanti kapcsolatok újraélesztésére szolgálna, hanem arra is, hogy támogatást biztosítson a Lisszaboni Szerződésben előírt ESDP korai kidolgozásához;

15.

felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra megfelelő struktúrák és eljárások létrehozását, valamint a meglévők működésének javítását annak érdekében, hogy az EU kiépíthesse azt a képességét, hogy válsághelyzetekben gyorsan reagáljon; felszólít továbbá egy olyan jogi keret kidolgozására, amely meghatározza a válsághelyezetekben a beavatkozási jogot és a védekezési kötelezettséget, beleértve a döntéshozatali eljárásokat és az ilyen helyzetekben a megfelelő feladatokat is;

16.

úgy véli, hogy az energiabiztonság külpolitikai dimenziójának jelentősége – beleértve az Uniónak labilis vagy nem demokratikus berendezkedésű országokból és térségekből származó energiától és más stratégiai készletektől való függőségét – tovább fog erősödni; javasolja az energiaforrások és az energiaszállítási útvonalak fokozott diverzifikálását, valamint a nagyobb energiahatékonyságot és az EU-tagállamok közötti szolidaritást az energiapolitika terén; elítéli, hogy a tagállamok anélkül, hogy erről egyeztetnének, az energiaellátásra vonatkozó kétoldalú megállapodásokat kötnek, amelyek sértik az EU egészének és a többi tagállamnak az érdekeit és megkérdőjelezik stratégiai projektjeiket; hangsúlyozza ennélfogva a Nabucco csővezetéknek az Európai Unió energiabiztonsága tekintetében meglévő stratégiai jelentőségét, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb tegyen meg az e projekt sikeres végrehajtására irányuló minden erőfeszítést; ismételten megerősíti felhívását a kettős tisztséget betöltő főképviselő/bizottsági alelnök fennhatósága alá tartozó, az energiaügyi külpolitikáért és az Unió ezen a téren végzett tevékenységeinek összehangolásáért felelős magas rangú tisztviselői poszt létrehozására; sajnálja, hogy a Tanácstól és a Bizottságtól nem érkezett válasz a Parlament fent említett, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására;

17.

sajnálja, hogy nem történt előrelépés egy közös európai energetikai külpolitika irányába, és elítéli az egyes uniós tagállamok által elfogadott intézkedések bilateriális jellegét, amely jelentősen gyengíti az Európai Unió, mint egész, tárgyalóerejét és közös energetikai külpolitikára irányuló erőfeszítéseit; megismétli azon véleményét, hogy egy ilyen politikának a szolidaritáson kell alapulnia, és egy olyan hatékony és belülről megfelelően összekapcsolt belső piacnak kell támogatnia, amely rendelkezik a monopolisztikus és politikailag motivált, nem kereskedelmi jellegű, a Közösség energiabiztonságára nézve fenyegető magatartás elleni fellépéshez szükséges valamennyi eszközzel; ennélfogva üdvözli és erőteljesen támogatja a harmadik energiacsomagba beépített, a harmadik országokra vonatkozó záradékot;

18.

ismételten megerősíti, hogy a terrorizmus – mint nem demokratikus vagy terrorista szervezetek által használt eszköz – az EU biztonságát fenyegető fő veszélyek egyike, és üdvözli az EU terrorizmusellenes koordinátora által az EU terrorizmusellenes stratégiája végrehajtásának megszilárdítására tett erőfeszítéseket; megállapítja, hogy a terrorizmus ellen a nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben és az ENSZ által megállapított stratégiának megfelelően folytatott küzdelem során kellő mértékben tiszteletben kell tartani a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes értékeit és azok védelmét; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni eredményes küzdelemnek az Európai Unió és a harmadik országok közötti kapcsolatok kulcsfontosságú prioritásai között kell szerepelnie;

19.

megismétli a migráció szabályos kezelésének fontosságát; ennélfogva létfontosságúnak tartja mind a származási, mind pedig a tranzitországok közötti együttműködés biztosítását, valamint ennek a pozitív feltételekhez kötöttség politikájának alkalmazásával történő ösztönzését; rámutat az illegális bevándorlás elhárításának, valamint az e téren kereskedő csoportok elleni küzdelemnek a szükségességére;

20.

ismételten megerősíti, hogy a globális kormányzás, a nemzetközi szervezetek és a nemzetközi jogi értékek megerősítése az Unió külső fellépése szempontjából továbbra is létfontosságú; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a hatékony multilateralizmus támogatása tekintetében az ENSZ-re háruló kulcsfontosságú szerepet, és nyomatékosítja, hogy az Uniónak egységesen sürgetnie kell partnereit a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság fejlesztésére és megszilárdítására, mivel ezek jelentik a jólét és a biztonság alapjait; ismételten megerősíti az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai, különösen a szegénység elleni globális küzdelem iránt vállalt kötelezettségét;

21.

azon a véleményen van, hogy a globális kormányzás során különös figyelmet kell fordítani a szuverén jóléti alapok és a hasonló állami gazdasági szereplők által játszott szerepre, amelyeket arra kell ösztönözni, hogy a lehető legnagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság mellett működjenek;

22.

fontosnak tartja, hogy az EU nagyobb erőfeszítést tegyen a demokrácia világszerte történő támogatására irányuló politikáinak erősítésére és megszilárdítására; ezért létfontosságúnak tekinti, hogy ez a támogatás a KKBP középpontjába kerüljön, valamint hogy biztosítsák az uniós intézmények és a tagállamok intézkedései közötti koherenciát;

23.

ragaszkodik a harmadik országokkal kötött megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok, valamint az atomsorompóra és a terrorizmus elleni harcra vonatkozó rendelkezések eredményes végrehajtásához és egy energiabiztonsági záradék beillesztéséhez az EU külpolitikájának egységessége és hatékonysága biztosítása érdekében;

24.

kitart amellett, hogy továbbra is nyomást kell gyakorolni a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni uniós stratégia nemzetközi szintű végrehajtása tekintetében, aktívan törekedni kell a már meglévő fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési rendszer megtartására, különösen az átfogó atomcsend-szerződés hatálybalépésén, a vegyifegyver-tilalmi egyezmény konzisztens végrehajtásán és átfogó nyomon követésén, a kazettás bombák nemzetközi tilalmán és a taposóaknák tilalmáról szóló egyezmény egyetemes alkalmazásán keresztül, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kézi lőfegyver-kereskedelem ellenőrzésére irányuló kezdeményezésekre, valamint a leszereléssel és az atomsorompóval kapcsolatos egyéb kezdeményezésekre és kérdésekre, meg kell erősíteni a többoldalú atomsorompó-szerződéseket, és biztosítani kell a pénzügyi eszközöket az EU tömegpusztító fegyverekre vonatkozó stratégiájának végrehajtására; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy játsszanak pozitív és hatékony szerepet a genfi leszerelési konferencia jelenlegi holtpontján való túljutásban, valamint hogy tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy a tárgyalások megkülönböztetésmentes, többoldalú, nemzetközi és ténylegesen indokolható szerződést eredményezzenek, amely tiltja hasadóanyagoknak nukleáris fegyverek számára történő előállítását;

25.

úgy véli, hogy az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkén alapuló bővítési folyamata kulcsfontosságú külpolitikai prioritás marad, és az Unió új tagállamok integrálására irányuló kapacitásán kell alapulnia (figyelembe véve a bővítésnek az EU intézményeire és pénzügyi forrásaira gyakorolt hatását és azt, hogy a bővítés hogyan befolyásolja az EU politikai céljainak megvalósítását);

26.

úgy véli, hogy 2008-ban a legfontosabb célként a Nyugat-Balkán stabilitását kell kitűzni, és ez megfelel a Tanács 2006-os éves jelentésében foglaltaknak; ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy még több erőfeszítés történjen annak érdekében, hogy a Nyugat-Balkán közelebb kerüljön az EU-hoz, többek között egy vízummentes rendszer bevezetésével, a regionális együttműködés fokozásával a kereskedelem, a közlekedés, az energia területén és a nyugat-balkáni országok közösségi programokban való részvételével; úgy véli, hogy az ennek részét képező gazdasági és társadalmi kérdésekre helyezett erőteljesebb hangsúly megkönnyítené és megalapozná a nyugat-balkáni országok felkészülését az Unióhoz való csatlakozásra a thesszaloniki cselekvési programmal összhangban; hangsúlyozza a civil társadalom csatlakozási folyamatba való bevonásának fontosságát;

27.

úgy véli, hogy a Szerbiával folytatott párbeszédet fokozni kell, valamint konkrét intézkedéseket kell tenni az ország európai uniós kilátásainak újbóli megerősítése érdekében; a stabilitási és társulási megállapodás aláírását Szerbia EU-hoz való jövőbeli csatlakozása irányába tett konkrét lépésnek tartja; ösztönzi az alapvető támogatásokat, a kölcsönös kötelezettségvállalások és az együttműködési intézkedések végrehajtását, beleértve a vízummentességre vonatkozó ütemtervet; kiemeli, hogy a közérdekű területeken működő demokratikus erőkkel és a civil társadalommal való kapcsolatok megerősítésére különös hangsúlyt kell fektetni; úgy véli, az EU-nak megfelelő politikákat kell kidolgoznia és megfelelő eljárásokat kell kezdeményeznie Szerbia elszigetelődésének megakadályozása érdekében;

28.

utal a 2008. február 18-i Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa következtetéseire, amelyek értelmében a Tanács tudomásul vette a koszovói közgyűlés által 2008. február 17-én elfogadott, Koszovó függetlenségét kikiáltó határozatot, valamint kijelentette, hogy az egyes tagállamok – nemzeti gyakorlatuk és a nemzetközi jog alapján – maguk döntenek Koszovóval való kapcsolatukról;

29.

úgy véli, hogy a terület többnemzetiségű jellegének megőrzése, az etnikai közösségek közötti bizalom kiépítése, a kulturális, vallási és történelmi örökség védelme, a jogállamiság megszilárdítása és a gazdasági fejlődés támogatása céljából az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójának (EULEX) védenie kell a nemzeti kisebbségek érdekeit az ahtisaari tervben előírtaknak megfelelően; rámutat, hogy az ezen erőfeszítések melletti helyi elkötelezettség fogja biztosítani a sikeres átmenetet és a fenntartható társadalmi, politikai és gazdasági fejlődést Koszovóban; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Nemzetek Koszovói Missziója (UNMIK) feladatainak az EULEX számára való átadásáról szóló tárgyalások megrekedtek; felszólítja az EU tagállamait, hogy közösen lépjenek fel az ENSZ keretén belül annak érdekében, hogy az EULEX-missziót elismerjék a koszovói nemzetközi polgári jelenlét tagjaként az ENSZ Biztonsági Tanács 1244. (1999) állásfoglalása értelmében;

30.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is alaposan nyomon kell követnie az összes nyugat-balkáni országban a kisebbségek helyzetét valamennyi kisebbségi csoport és azok jogai tényleges védelmének biztosítása érdekében, valamint hogy további konzisztens előrehaladást kell megvalósítani e területen az európai normákkal összhangban; úgy véli, hogy ki kell használni 2008, mint a kultúrák közötti párbeszéd évét annak érdekében, hogy előmozdítsák a kölcsönös megértést és a tolerancia melletti elkötelezettségre irányuló oktatást;

31.

hangsúlyozza továbbá, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) megerősítését 2008-ban az egyik legfontosabb célnak kell tekinteni, amely szomszédaink differenciáltabb megközelítéséhez vezet, és megfelelően figyelembe veszi elvárásaikat és az Unió stratégiai érdekeit; úgy véli, hogy ennek a megújult politikának jobban és szélesebb körben kellene felhasználnia a rendelkezésre álló közösségi eszközöket;

32.

megismétli, hogy az ENP-országokban a rendezetlen konfliktusok folyamatos fennállása komoly kihívást jelent az EU külső határainak biztonságára és az ENP hatékony végrehajtására nézve; hangsúlyozza, hogy a 2007. évi bővüléssel az EU határai még közelebb kerültek az említett, konfliktus által érintett területekhez; ezért aktívabb és átfogóbb uniós részvételre szólít fel e konfliktusok – különösen a Moldovai Köztársaság transznisztriai területén zajló konfliktus – megoldására irányuló jelenlegi erőfeszítésekben, a nemzetközi joggal és a területi integritás elveivel összhangban, továbbá az EU részéről a konfliktuskezelésben mélyebb elkötelezettségre hív fel;

33.

úgy véli, hogy az Uniónak a gazdasági együttműködés, a politikai stabilitás és a demokrácia három kulcsfontosságú régióban, a földközi-tengeri, a balti-tengeri és a fekete-tengeri területen történő kialakítására kellene összpontosítania figyelmét azáltal, hogy felhasználja az említett területeken már meglévő együttműködési struktúrákat, megszilárdítja az intézményi és a regionális politikák közötti szinergiát és segítséget nyújt a fent említett régiókban lévő országoknak a csatlakozási folyamatban; üdvözli az Európai Tanács 2007. március 13–14-én kifejezett szándékát a barcelonai folyamat fellendítésére; újból hangsúlyozza a kézzelfogható eredmények elérésének fontosságát, hogy egy olyan euro–mediterrán térség, ahol előmozdítható az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a Földközi-tenger déli partján lévő országokban a gazdasági és társadalmi fejlődés, továbbá ahol nagyobb figyelmet fordítanak az energetikai és környezeti kihívásokra;

34.

újból megerősíti, hogy a fekete-tengeri és a balti-tengeri régiók stratégiai fontossággal bírnak az Unió szempontjából, és ezért következetesebb megközelítést érdemelnek, hasonlóan a földközi-tengeri térséghez; elhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a regionális együttműködést a fekete-tengeri és a balti-tengeri térséggel; úgy véli, hogy e három kulcsfontosságú térségre fordított egyenlő mértékű figyelem és a közöttük lévő egyensúly legjobban úgy biztosítható, ha a fekete-tengeri és a balti-tengeri térségben regionális együttműködésre vonatkozó új szervezeti struktúrákat hoznak létre, valamint a meglévő többoldalú közgyűlésekkel, mint például a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Parlamenti Közgyűlésével folytatott kapcsolatokat megerősítik;

35.

hangsúlyozza az Egyesült Államokkal való transzatlanti kapcsolatok megerősítésének és a kapcsolatok fokozásának szükségességét többek között egy fejlettebb és átfogóbb transzatlanti partnerségi megállapodás révén, az abban rejlő összes lehetőség kiaknázásával, beleértve a kölcsönös érdekekről folyó konzultációt és együttműködést, valamint a polgári konfliktusmegelőzést, a nemzetközi jogrendet, békét és leszerelést, a fenntartható fejlődést és a szegénység elleni küzdelmet; üdvözli a Transzatlanti Gazdasági Tanács létrehozását; hangsúlyozza a „jogalkotók közötti transzatlanti párbeszéd” keretében a parlamenti dimenzió fontosságát, továbbá egy mélyebb párbeszéd kezdeményezésének szükségességét az Egyesült Államok Kongresszusával az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok és a NATO jövőjét, valamint az Egyesült Nemzetek reformját illetően;

36.

különösen fontosnak tartja, hogy az Unió 2008-ban felülvizsgálja az Oroszországgal folytatott kapcsolatát; véleménye szerint e kapcsolatoknak kiegyensúlyozott partnerségen kell alapulnia, amely olyan globális kihívásokkal foglalkozna, mint például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a regionális biztonság és az energiabiztonság, továbbá a demokrácia megerősítésének, az emberi jogok védelmének, a szabadkereskedelemnek és mindenekelőtt a jogállamiság tiszteletben tartásának előmozdítása; emlékeztet arra, hogy egy valódi partnerségnek valamennyi tagállammal szemben egyenlő bánásmód alkalmazásán, valamint a szomszédos államokkal való jó viszonyon, átláthatóságon és elszámoltathatóságon kell alapulnia; felkéri a tagállamokat, hogy hangolják össze az Orosz Föderációval folytatott kapcsolataikat az Unió közös érdekei alapján; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák, hogy bármely jövőbeni megállapodásra adott megbízás ne csupán hangsúlyozza e közös érdekeket, hanem dolgozzon is ki egy mechanizmust a megvalósítása ellenőrzésére;

37.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mind a közel-keleti kvartett keretében, mind pedig a helyszínen folytassák az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az izraeliek és a palesztinok közötti tárgyalások meginduljanak az átfogó, tartós és tisztességes, két biztonságos és életképes államon alapuló békés megoldás elérése érdekében, az annapolisi menetrendben foglalt kötelezettségvállalásokkal összhangban; úgy véli, hogy e békés megoldás elérése érdekében az Uniónak pénzügyi, kereskedelmi és politikai eszközeinek maximumát kell adnia mindkét oldal számára, és az illetékes fórumokon pénzügyi és politikai hozzájárulásával arányos szerepet kell betöltenie;

38.

úgy véli, hogy az atomsorompó-szerződés (ASZ) szerinti nukleáris atomsorompó-rendszer komoly veszélyben van, és felszólítja a Tanácsot és különösen a nukleáris fegyverekkel rendelkező két tagállamot, hogy terjesszenek elő egy, az ASZ VI. cikkében szereplő leszerelési kötelezettségek végrehajtására vonatkozó európai kezdeményezést, különösen az ASZ felülvizsgálatára irányuló, 2010. évi konferenciára tekintettel; határozottan ellenzi a tömegpusztító fegyverek gyártását és terjesztését, ami egyre több országban fenyeget a megvalósulás veszélyével, mivel lehetetlen egyértelműen elválasztani a nukleáris technológia energetikai célokra és fegyvergyártásra való felhasználását; ezzel összefüggésben emlékeztet különösen az Irán nukleáris programjának céljaiban rejlő bizonytalanságokra; felhívja Iránt, hogy tanúsítson átlátható magatartást a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) folytatott kapcsolataiban, és törekedjen a nemzetközi közösség bizalmának újbóli felépítésére; felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy utalják vissza az Irán-kérdést a NAÜ-nek, és kezdjenek előfeltételek nélküli tárgyalásokba; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tiltsák meg a nukleáris technológia bármely olyan országba irányuló valamennyi exportját, amely nem ratifikálta az ASZ kiegészítő jegyzőkönyveit;

39.

úgy véli, hogy az EU azzal járulhatna hozzá a bizalomépítéshez azon országok irányába, amelyekkel nem, vagy csökkentett mértékben rendelkezik szerződéses kapcsolatokkal, hogy fokozza az emberek közötti kapcsolatokat például testvérvárosi- vagy Erasmus Mundus programokon keresztül;

40.

elvárja a közép-ázsiai stratégia gyors és átfogó végrehajtását;

41.

ismételten megerősíti, hogy a nemzetközi szolidaritás, a stabilitás, a béke, valamint a demokratikus, emberi és gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a kábítószerek elleni küzdelem előmozdításának 2008-ban továbbra is az EU Afganisztánnal kapcsolatos politikájának prioritásai közé kell tartoznia; hangsúlyozza a biztonság helyreállításának szükségességét Afganisztánban, amelyet nem lehet kizárólag katonai eszközökkel megteremteni; hangsúlyozza, hogy e célból a jogállamiság megteremtését szolgáló rendőri erők megszilárdítása és a fejlesztési erőfeszítések fokozása egyaránt fontos; aggodalommal állapítja meg, hogy a kábítószer-termelés fokozatosan növekedett, aminek eredményeként Afganisztán ismét a világ legnagyobb termelőjévé vált; üdvözli az EU afganisztáni rendőri missziójának (EUPOL Afganisztán) életbe léptetését, és sürgeti az uniós tagállamokat, hogy bocsássanak a rendelkezésére tapasztalt és megfelelően felkészült személyzetet, valamint hogy adott esetben bővítsék ki; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mind a nemzetközi közösségen belül (különösen az EU és a NATO között), mind az afgán hatóságokkal folytatott kapcsolatokban megmutatkozó elégtelen koordináció nagymértékben csökkenti a helyszíni tevékenységek hatékonyságát; felhív valamennyi szereplőt, hogy tegyen erőfeszítéseket a helyzet javítására; e tekintetben üdvözli Kai Eide kinevezését az ENSZ-főtitkár Afganisztánért felelős különleges képviselőjévé;

42.

javasolja a Kínával fennálló politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítését 2008-ban azzal a feltétellel, hogy lényeges előrelépések történjenek a demokrácia és az emberi jogok területén, valamint hogy Kína gondosan figyeljen az általa Tibetben tanúsított magatartással kapcsolatos komoly uniós aggályokra, e kérdésekről építő párbeszédet folytatva a hatóságokkal, különösen a pekingi olimpia előkészületei során; kéri Kínát, hogy dolgozzon ki egy, az ország helyreállítására irányuló előretekintő, átfogó megközelítést, a különböző népek és kulturális hagyományaik fokozott tiszteletben tartása mellett; e vonatkozásban sajnálja, hogy nem születtek lényeges eredmények az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd során;

43.

javasolja a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) fennálló politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítését 2008-ban, a demokrácia és az emberi jogok területén elért jelentős előrelépés alapján; elismeri az ASEAN-nak a regionális stabilitás és jólét területén játszott növekvő szerepét;úgy véli, hogy nagy lehetőségek előtt áll az EU és az ASEAN fokozott együttműködése, amely részben az ASEAN-nak a regionális integráció vonatkozásában, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén tett előrelépésein alapul; továbbra is különösen aggasztja a burmai helyzet;

44.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a 2007. decemberében Lisszabonban megrendezett EU–Afrika csúcstalálkozó határozatait 2008 folyamán alaposan nyomon kövessék; ebben az összefüggésben üdvözli a kettős tisztséget – az Európai Unió különleges képviselője/az Európai Bizottság Afrikai Unióba delegált addisz-abebai székhelyű küldöttségének vezetője – betöltő tisztviselő kinevezését, ; ebben a tekintetben úgy véli, hogy az ENSZ-szel együttműködésben az Uniónak mindent meg kell tennie az Afrikai Unió béketeremtő és békefenntartó kapacitásának erősítése érdekében; üdvözli e tekintetben a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Bissau-guineai Köztársaság biztonsági ágazatának reformját támogató uniós missziókat, és kéri a KKBP és a közösségi eszközök, mint például a Stabilitási Eszköz összehangolt alkalmazását;

45.

elvárja, hogy az EU–Latin-Amerika és karibi-térség 2008 májusában Limában megrendezésre kerülő V. csúcstalálkozója a kihirdetett biregionális társulás tartalmának elmélyítését eredményezze, beleértve a Parlament által javasolt biregionális szolidaritási alap létrehozását, valamint az EU és a Mercosur, az Andok Közösség és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások kellő időben, 2008 végéig történő lezárását;

46.

felhívja a figyelmet az Unió különböző földrajzi érdekterületeivel foglalkozó kiterjedt állásfoglalásaira és jelentéseire, mivel értékes hozzájárulásokat tartalmaznak a vitához arról a módról, ahogy az Unió politikájának e földrajzi területekkel szemben alakulnia kellene;

47.

ajánlja, hogy az Unió erősítse meg a harmadik országokkal és térségekkel, különösen a fontos partnerekkel folytatott párbeszédet; ezzel kapcsolatban ismételten megerősíti, hogy a parlamenti diplomácia kiegészítő eszközként fontos szerepet játszik az Unió harmadik országokkal és térségekkel fenntartott kapcsolataiban, elsősorban a három jelentős többoldalú parlamentközi közgyűlés (az Afrikai, karibi és csendes-óceáni és EU Közös Parlamenti Közgyűlés (AKCS–EU KPK), az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés (EuroMed), az EU–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat)) révén; vállalja egy EU–keleti szomszédsági parlamenti közgyűlés (Euro-Nest) 2009-ig történő létrehozását, a Parlament és az ESZP keleti részében érintett országok közötti politikai partnerség parlamentközi dimenziójának megerősítése érdekében;

48.

ismételten felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsában részt vevő uniós tagállamokat, hogy ennek keretében fokozzák együttműködésüket az EU világszintű fellépése eredményességének javítása érdekében, és hosszabb távon törekedjenek egy európai uniós képviselői hely megszerzésére a Biztonsági Tanácsban az ENSZ rendszerének nagyobb mértékű reformjával összefüggésben; kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsának azon állandó tagjait, amelyek uniós tagállamok, hogy működjenek szorosabban együtt azokkal az uniós tagállamokkal, amelyek nem állandó tagok;

49.

üdvözli a Lisszaboni Szerződéssel a külső fellépések, a KKBP és az EBVP (a jövőben KBVP) terén végrehajtott előrelépéseket; úgy véli, hogy az új szerződés jelentősen megerősíti az Unió külső fellépését és a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepét, valamint javítja az Unió láthatóságát és profilját, miközben erősíti az irányú képességét, hogy a világpolitika színpadán hatékonyan lépjen fel;

50.

reméli, hogy a Lisszaboni Szerződést valamennyi tagállam haladéktalanul ratifikálja, így az időben hatályba léphet majd; gratulál azoknak a tagállamoknak, amelyek már ratifikálták a Lisszaboni Szerződést;

51.

üdvözli az Unió intézményi keretének fejlesztését a KKBP területén, főként a következők révén:

52.

üdvözli az Unió külső cselekvési területének bővülését, beleértve egy új jogalap és a KKBP-vel összefüggő területeket érintő eszközök biztosítását, úgy mint az európai szomszédságpolitika egyértelmű jogalapját, az Unió különálló jogi személyként való meghatározását, a harmadik országok sürgős pénzügyi támogatását, a humanitárius segítségnyújtást, a nem-állami szereplőkkel szembeni szankciókat, az űrpolitikát, az energiabiztonságot, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a nemzetközi terrorizmus megelőzését és a személyes adatok védelmét;

53.

hangsúlyozza az Unió külpolitikai intézkedésein belüli politikai koherencia biztosításának fontosságát, különösen a KKBP, a KBVP, valamint a fejlesztési és kereskedelmi politikák között; ezzel összefüggésben hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet a főképviselőnek és az EKSZ-nek a politikai koherencia biztosításában játszania kell;

54.

emlékeztet arra, hogy az Unió jogi személyiségének megteremtése felveti az Unió nemzetközi szervezeteken – például az ENSZ-en – belüli jogállásának kérdését; véleménye szerint az Unió ENSZ-en belüli jövőbeni rangjának arányosnak kell lennie pénzügyi és politikai hozzájárulásával;

55.

úgy véli, hogy az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke, a főképviselő és a soros elnökség közötti lehető legszorosabb együttműködés kialakítása kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy eltérő funkcióik hozzájáruljanak a KKBP egységességéhez és hatékonyságához;

56.

felszólítja a Tanácsot, hogy érdemben reagáljon a Parlament hivatalos közleményeiben kifejezett óhajokra és aggályokra, különös tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló állásfoglalásokra;

57.

felszólítja a Tanácsot, hogy vizsgálja meg egyes riasztó rezsimekkel – mint például a zimbabwei Mugabe-rezsimmel és a burmai katonai juntával – szembeni szankció-politikáinak hatékonyságát, továbbá hogy javításuk érdekében vezessen be intézkedéseket, beleértve az azok teljes körű betartásához és végrehajtásához szükséges mechanizmusokat;

58.

felkéri a jövőbeni főképviselőt/bizottsági alelnököt, hogy támaszkodjon a főképviselők és a külkapcsolatokért felelős biztosok által a Parlament plenáris ülésein való időszakos részvételük során és a Külügyi Bizottság keretében szerzett tapasztalatokra, valamint az informális találkozók gyakorlatára annak érdekében, hogy rendszeres, szisztematikus és érdemi konzultációkat alakítson ki a Parlamenttel és illetékes szerveivel, továbbá – a KKBP-vel kapcsolatos főbb választások átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése érdekében – vonja be a Parlamentet a döntéshozatali folyamatba; rámutat, hogy a főképviselő/bizottsági alelnök jövőbeli hivatalának legitimációja közvetlenül az Európai Parlamenttől ered majd;

59.

hangsúlyozza továbbá, hogy a Tanács és a Parlament közötti kapcsolatokat szintén újra kell gondolni annak érdekében, hogy számba lehessen venni a jövőbeni KBVP jelentősebb reformjait és a Parlament megerősített ellenőrzési hatásköreit, azt követően, hogy a Nyugat-Európai Unió fennmaradó hatásköreit az Európai Unióra ruházzák át; e tekintetben üdvözli az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket;

60.

kéri a Parlament és a Tanács közötti olyan intézményközi megállapodás létrehozását, amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor meghatározza munkakapcsolataikat a külső fellépés terén, beleértve a bizalmas adatok megosztását is; kéri a Bizottság és a Parlament közötti keretmegállapodás aktualizálását annak érdekében, hogy az vegye figyelembe a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit;

61.

kéri, hogy a jövőbeli főképviselő/bizottsági alelnök az új Bizottsággal együtt, 2009. november 1-jén lépjen hivatalba, hogy találjanak ideiglenes megoldást a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és a 2009. november 1-je közötti időszakra, valamint hogy a Parlamenttel folytassanak teljes körű konzultációt az első főképviselőnek/bizottsági alelnöknek az Európai Tanács általi és a Bizottság elnökének beleegyezésével történő kinevezéséről, továbbá bármilyen más, ideiglenes kinevezésről; ebben az összefüggésben szükségesnek tartja egy ad hoc meghallgatási eljárás létrehozását a főképviselő/bizottsági alelnök kinevezésére, amelynek során a Külügyi Bizottság lenne a vezető bizottság;

62.

hangsúlyozza azt a jelentős hatást, amelyet az EKSZ létrehozása az Unió külkapcsolatai tekintetében fog okozni; kiemeli az átláthatóság, valamint az e folyamathoz nyújtott demokratikus hozzájárulás szükségességét; emlékeztet a Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 27. cikke (3) bekezdése szerinti konzultációhoz való jogára az EKSZ létrehozásáról; kéri, hogy az e téren végzett előkészítő munkába teljes mértékben vonják be; hivatkozik az erről a kérdésről folyamatban lévő jelentésére; reméli, hogy az EKSZ létrehozása nagyobb tisztánlátást fog biztosítani az uniós különleges képviselők kinevezésére és értékelésére vonatkozó kritériumok tekintetében, beleértve feladataik meghatározását és célját, megbízatásuk időtartamát, valamint az Európai Bizottság küldöttségeivel folyó koordinációjukat és kiegészítő jellegüket is;

63.

felhívja a jövőbeni főképviselőt/bizottsági alelnököt, valamint a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az együttműködést a meglévő többoldalú parlamenti közgyűlésekkel (AKCS–EU KPK, EuroMed, EuroLat és megalakulása után az Euro-Nest), amelyek közös fórumot biztosítanak az Unió parlamenti képviselői és legfontosabb partnerei számára, mivel az egyértelműen hozzáadott értéket jelent az Unió külső fellépésének következetessége és hatékonysága szempontjából;

64.

azon a véleményen van, hogy a parlamenti ellenőrzés létfontosságú értékkel bír az EBVP számára; e tekintetben felkéri a Politikai és Biztonsági Bizottságot (PPB), hogy a felmerülő válságokra vagy nemzetközi biztonsági eseményekre vonatkozó bizalmas információk tekintetében az Európai Parlamenttel együtt hozzon létre egy – néhány tagállam nemzeti parlamentjében működőhöz hasonló – mechanizmust, amelynek kerete a bizalmasság mértékétől függően lehet akár zárt bizottsági ülés, vagy a PPB és a megfelelő bizottságok és albizottságok kinevezett tagjai közötti ülés;

65.

szükségesnek tartja, hogy a Külügyi Bizottság elnöke részt vegyen a tagállamok külügyminisztereinek informális találkozóin (Gymnich-találkozók), követve a Tanács más politikai területeken tartott informális ülései esetében már kialakult hagyományt;

66.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztosítsák az Európai Védelmi Ügynökség által végzett tevékenységek demokratikus elszámoltathatóságát és átláthatóságát;

67.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősíti a Parlament költségvetési hatáskörét az EU összes kiadása felett, az EKSZ-t is beleértve, ezáltal a Parlament egyenrangúvá válik a Tanáccsal, továbbá megszűnik a kötelező és a nem kötelező kiadások közötti különbségtétel, és jogilag kötelezővé válik a többéves pénzügyi keret;

68.

sajnálatát fejezi ki a KBVP tevékenységeinek gyors, az EU költségvetésén kívül történő finanszírozására lefektetett eljárás szükségtelen bonyolultsága miatt; kitart amellett, hogy az Unió valamennyi külső fellépését (beleértve a jövőbeni KBVP keretén belüli fellépéseket, kivéve minden katonai kiadást) a jövőben a közös uniós költségvetésből kell finanszírozni;

69.

ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a polgári válságkezelés ellenőrzésére, amikor az optimális hatékonyság és koordináció biztosítása érdekében egyesítik a Tanács, a Bizottság és a tagállamok erőforrásait és különböző feladatait;

70.

elismeri a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság elnökségei, valamint a PPB elnöke részvételével megtartott közös konzultációs ülések hasznosságát, mint ahogyan azt a fent említett 2006. május 17-i intézményközi megállapodás is előirányozza; ugyanakkor támogatja, hogy a Parlament külső fellépésért illetékes bizottságainak elnökei és/vagy előadói hivatalból teljes körűen részt vegyenek az új költségvetési eljárással foglalkozó új egyeztetőbizottság tevékenységében, amennyiben az éves eljárással összefüggésben ez szükséges;

71.

kéri, hogy az említett 2006. május 17-i intézményközi megállapodás szellemében, amely strukturált párbeszédet irányoz elő a Tanács és a Parlament között, a Tanács tájékoztassa a Parlamentet a KKBP-vel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó bármilyen határozat elfogadását megelőzően;

72.

a KKBP részére a 2007–2013 közötti időszakra kiutalt 1 740 milliárd eurós teljes összeget nem tartja elégségesnek az EU mint globális szereplő törekvéseinek eléréséhez, de elismeri, hogy a KKBP 2008. évre megállapított 285 millió eurós finanszírozása jelentős előrelépés a korábbi finanszírozáshoz képest (és 125 millió eurós növekedést jelent 2007-hez képest); hangsúlyozza, hogy ennek a növekedésnek határozottabb intézkedésekkel kell járnia a parlamenti ellenőrzés terén és jobb együttműködéssel a Tanács részéről;

73.

egyedi javaslatokat fog tenni az EKSZ finanszírozására és költségvetési ellenőrzésére vonatkozóan, az e tárgyban esedékes jelentésének keretében;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elnökének.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/23

A.

mivel 2007-ben és 2008 elején a Tanács jelentős operatív döntéseket hozott az EBVP és az európai biztonsági stratégia területén, többek közt:

B.

mivel 2007-ben és 2008 elején az EBVP-képességek és az európai biztonsági stratégia végrehajtása területén további előrelépésekre került sor, többek között:

C.

mivel 2007-ben és 2008 elején ismételten hiányosságok merültek fel az EBVP területén és az európai biztonsági stratégia végrehajtásában, többek között:

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés jelentős újításokat vezet be az EBVP terén;

E.

mivel folyamatos erőfeszítések szükségesek a párhuzamosság elkerülése és az EU-n belül az interoperabilitás fokozása érdekében, és mivel ennek legköltséghatékonyabb módja a védelmi eszközök megosztása és összevonása Európa védelmi kapacitásának maximalizálása érdekében;

1.

megerősíti a Parlament korábbi, az európai biztonsági stratégiára és az EBVP-re vonatkozó állásfoglalásainak következtetéseit;

2.

üdvözli a Lisszaboni Szerződés aláírását, amely jelentős újításokat vezet be az EBVP területén, különösen a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője hivatalának megerősítésével, az Európai Külügyi Cselekvési Szolgálat létrehozásával, egy kölcsönös védelmi segítségnyújtási cikk és szolidaritási záradék beiktatásával, valamint a védelmi területen kialakított strukturált együttműködés megteremtésével, illetve a „petersbergi feladatok” kibővítésével; reményei szerint a ratifikálás folyamata sikeresen és időben lezárul valamennyi tagállamban; gratulál a Lisszaboni Szerződést már ratifikált tagállamoknak; rámutat, hogy a jelenlegi Szerződés értelmében a Parlament eleget fog tenni kötelezettségeinek, és minden újítás végrehajtását nyomon fogja követni;

3.

kéri az érintett tagállamokat, hogy vizsgálják meg a lehetőségeit és a lehetséges hatásait az olyan, már működő többnemzetiségű erők állandó strukturált együttműködésbe történő bevonásának, mint az Eurocorps, az Eurofor, az Euromarfor, az európai csendőrerők, a spanyol–olasz kétéltű haderő, az európai légi csoport, az európai légi koordinációs sejt Eindhovenben, az athéni többnemzetiségű vízi szállítási koordinációs központ, valamint az EBVP műveleteket szolgáló valamennyi haderőt és struktúrát;

4.

felszólítja a főképviselőt, hogy egy Fehér könyvben készítsen felmérést az európai biztonsági stratégia végrehajtása terén 2003 óta tett előrelépésekről és hiányosságokról, beleértve az EBVP-műveletekből tanultakat továbbá: a biztonság külső és belső aspektusai közti kapcsolatot (a terrorizmus elleni küzdelem); a határok és a létfontosságú infrastruktúrák védelmét, beleértve az internetes támadások elleni védelmet is; az energiaellátás biztonságának szavatolását, mint a polgári erőfeszítések, a gazdaság, a technika és a diplomácia előtt álló kihívást; a megoldatlan regionális vitákat az EU szomszédos országaiban, pl. Dnyeszteren Túli Terület, Abházia, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah; a humanitárius és biztonsági kihívásokat az afrikai kontinensen; az éghajlatváltozás és egyéb természeti katasztrófák polgári védelemre és emberi biztonságra vonatkozó következményeit, valamint a tömegpusztító fegyverek terjesztését; felkéri továbbá, hogy értékelje, hogy az említett veszélyek, kockázatok és kihívások közvetlenül érintik-e a tág értelemben vett európai biztonságot, vagy csupán egy biztonsági dimenzióval rendelkeznek;

5.

felszólítja a főképviselőt, hogy a Fehér könyvben tegyen olyan javaslatokat az európai biztonsági stratégia javítására és kiegészítésére, mint például a közös európai biztonsági érdekek és az EBVP-missziók megindításához szükséges feltételek meghatározása; továbbá felszólítja, hogy határozzon meg új célkitűzéseket a polgári és katonai képességek vonatkozásában (beleértve a parancsnoklás és ellenőrzés struktúráit, valamint a válságkezelésben részt vállaló valamennyi európai szereplő szállítását az EBVP vagy katasztrófa-elhárítás céljából), valamint hogy mérlegelje a Lisszaboni Szerződés EBVP-vel kapcsolatos következményeit, illetve az új EU–NATO partnerség kialakítására irányuló javaslatot;

6.

sürgeti továbbá a főképviselőt, hogy kezelje a Fehér könyvben a „kifogások” kérdését is; habár ez a kérdés az egyes tagállamok nemzeti szuverenitásával kapcsolatos, úgy ítéli meg, hogy ezeket harmonizálni kell az egyes tagállamok helyszínen lévő haderői biztonságának megóvása érdekében;

7.

úgy véli, hogy egy ilyen Fehér könyvnek kell képeznie egy szélesebb körű, nyilvánosan lefolytatott politikai vita alapját, elsősorban azért, mert az európai biztonsági stratégia határozza meg az Unió alapvető értékeit és célkitűzéseit, illetve lényegét; hangsúlyozza, hogy az európai biztonsági stratégia jövőbeli értékelését fokozottabb demokratikus elszámoltathatóság mellett és ezért az összes uniós intézmény – köztük az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek – nagymértékű bevonásával kell elvégezni;

8.

hangsúlyozza, hogy a NATO az a transzatlanti fórum, ahol a legtöbb uniós tagállam, az Egyesült Államok és Kanada felvethetik a biztonsággal kapcsolatos aggodalmaikat; ennek ellenére ösztönzi a Tanácsot és a főképviselőket, hogy kezdeményezzenek közvetlen biztonsági párbeszédet az Egyesült Államok hivatalba lépő vezetésével és a kanadai kormánnyal azokon a területeken, amelyeken az EU illetékes; javasolja, hogy e párbeszéd középpontjában olyan konkrét kérdések álljanak, mint a nyugati értékek hitelességének növelése a terrorizmus elleni harcban, illetve a stabilizáció és az újjáépítés;

9.

üdvözli a 2008. január 1-jén meghirdetett új, 2010-es Legfőbb Polgári Célt, amely figyelembe veszi a korábbi polgári EBVP-missziók tapasztalatait;

10.

üdvözli a CPCC-nek a Tanács titkárságán belüli létrehozását, amely az EU műveleti főhadiszállásának polgári megfelelője lesz és segítséget, illetve támogatást nyújt majd a polgári EBVP-missziók tervezéséhez és végrehajtásához, ilyen módon biztosítva a polgári parancsnoki láncot; felszólít ezen egyensúlynak a polgári és katonai sejt adminisztratív felépítésében és szerepében való megjelenítésére;

11.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg egy megfelelőbb szervezeti háttér lehetőségeit, úgy mint egy szakosodott egység létrehozását az Európai Külügyi Szolgálaton belül, a civil válságkezeléssel kapcsolatos koherensebb és átfogóbb megközelítés biztosításának érdekében, áthidalva az intézményi szakadékokat, és ilyen módon lehetővé téve a belső uniós eszközök jobb koordinációját, továbbá az uniós és a külső szervezetek és nem kormányzati szervezetek közötti együttműködést;

12.

kéri a Tanácsot, hogy tekintettel az EUPOL Afganisztán nem megfelelő tervezésére és bevetésére, haladéktalanul bírálja felül a polgári EBVP-missziók döntési, finanszírozási és bevetési gyakorlatát, és tegyen konkrét javaslatokat annak érdekében, hogy ilyen helyzetek a jövőben ne fordulhassanak elő;

13.

elismeri a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alkalmazottakat bocsássanak a polgári EBVP-missziók rendelkezésére a polgári védelem, az ellenőrzés, az EU különmegbízottjainak támogatása és a missziók támogatása területén; megjegyzi ugyanakkor, hogy a jogérvényesülés, a polgári igazgatás és a rendőri műveletek terén ismétlődő hiányosságok tapasztalhatók; hangsúlyozza az EBVP-missziók tekintetében a hozzáértő és magas szinten képzett személyzet biztosításának fontosságát;

14.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket az EBVP polgári misszióinak és az EU határ menti misszióinak területén, ahol zavaros a két intézmény között a hatáskörök megoszlása; nézete szerint a Lisszaboni Szerződésben előírt Európai Külügyi Szolgálatnak meg kell könnyítenie ezt a feladatot; úgy hiszi azonban, hogy a hatáskörök tekintetében még mindig adódhatnak konfliktusok akár a Lisszaboni Szerződés szerint is, ilyen módon szükségessé téve a főképviselő által hozott határozatokat;

15.

sürgeti a tagállamokat, hogy rendszeresen vizsgálják felül a polgári EBVP-missziókba küldhető állomány rendelkezésre állását, és utasítsák illetékes nemzeti hatóságaikat, hogy együttesen hozzanak létre a lehetséges hozzájárulásokra irányuló nemzeti cselekvési terveket, ahogy azt Finnországban teszik, beleértve az ilyen missziókban részt vállalók karrier-lehetőségeinek biztosítására szolgáló eljárások kialakítását, továbbá a nők konfliktusmegelőzési, -kezelési és -megoldási mechanizmusokban való részvételéről szóló, 1325. sz (2000) ENSZ biztonsági tanácsi határozat megfelelő figyelembe vételét; sürgeti továbbá egyedi képzés kialakítását a gyermekek védelme érdekében, a gyermekekre és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó uniós iránymutatásokkal összhangban;

16.

fontosnak ítéli a konfliktusmegoldásra vonatkozó civil képesség megerősítését, ezért felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlament kérésének megfelelően hozzanak létre egy kríziskezeléssel és konfliktusmegelőzéssel foglalkozó uniós civil békefenntartó erő létrehozását;

17.

rámutat arra, hogy a polgári reagáló csapat (CRT) mint értékes eszköz igénybe vételének hiányát, és sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a CRT-szakértőket csaknem kizárólag egyéni alapon, nem pedig – a korábbi terveknek megfelelően – csapatban vetik be, amire ezeket a szakértőket kiképezték;

18.

üdvözli a közösségi polgári védelmi mechanizmust létrehozó 2007. november 8-i 2007/779/EK tanácsi határozat (4) és a polgári védelmi pénzügyi eszközt létrehozó 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozat (5) felülvizsgálatát, amely eszközt a polgári védelmi segítség mobilizálására és összehangolására alakítottak ki az EU-n belül vagy kívül felmerülő nagyobb vészhelyzetek esetére;

19.

emlékezteti a Tanácsot arra a nemzetközi jog által előírt kötelezettségére, hogy gondoskodjon minden polgári és katonai alkalmazott teljes körű és a nemzetközi humanitárius normáknak megfelelő képzéséről, valamint a megfelelő útmutatások felülvizsgálatáról és továbbfejlesztéséről a mindenkori helyi lakosság, a kultúra és a férfiak és nők közti egyenlőség tiszteletben tartása érdekében;

20.

emlékeztet az emberi jogok és a nemek közti esélyegyenlőség általános érvényesítésének fontosságára, és több női pályázó kinevezésére szólít fel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és az EBVP felső vezetői szintű álláshelyeire, beleértve az EU különmegbízotti és általában az EBVP műveletekhez kapcsolódó pozíciókat;

21.

felhívja a tagállamokat, hogy folytassák a repeszlövegek nemzetközi betiltására irányuló erőfeszítéseiket, a fel nem robbant eszközök észlelésére és megsemmisítésére szolgáló új módszerek kifejlesztését, és nyújtsanak pénzügyi és technikai támogatást az érintett országok számára, valamint hogy továbba is törekedjenek a taposóaknák és az uránalapú fegyverek globális betiltására, illetve a hagyományos fegyverszállítmányok globális ellenőrzésére irányuló, folyamatban lévő tárgyalások lezárására; ennek alapján szégyenteljesnek találja, hogy bár az EU fegyverszállítási magatartási kódexe 2008-ban ünnepli tizedik évfordulóját, jogilag mégsem kötelező erejű, és az uniós tagállamok ellenőrizetlen fegyverexportjai láthatólag különösebb akadályok nélkül folytatódnak, még olyan országok kormányai számára is, ahol az EU EBVP-műveletet indít vagy tervez indítani; megállapítja továbbá, hogy fennáll a veszélye annak, hogy fegyvereket szállítanak az EU-n keresztül, olyan tagállamok részvételével, amelyekben kevésbé szigorú a harmadik országokba irányuló kivitel ellenőrzése, és/vagy a nemzetközi behozatali tanúsítvány felelőtlenül rugalmas használata révén; hangsúlyozza ezért, hogy fontos, hogy minden tagállam a fegyverexport ellenőrzésének terén a legmagasabb normákat alkalmazza annak érdekében, hogy megakadályozza az EU fegyvereinek a konfliktusok táplálásában való részvételét;

22.

megerősíti aggályait a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek (SALW) folyamatos terjedése miatt, mivel ezek szükségtelen emberi szenvedést okoznak, súlyosbítják a fegyveres konfliktusokat és az instabilitást, előmozdítják a terrorizmust, aláaknázzák a fenntartható fejlődést, a jó kormányzást és a jogállamiságot, emellett pedig hozzájárulnak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséhez; véleménye szerint az SALW visszaszorítására és ellenőrzésére irányuló stratégiák megfelelő integrálása a nemzetközi konfliktusmegelőzési és konfliktust követő béketeremtési programok szerves része kell, hogy legyen; felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a kormányoknál érje el az SALW ellenőrzésére (ideértve a közvetítést és a szállításokat is) irányuló kötelező rendelkezésekkel kapcsolatos megállapodás létrejöttét nemzetközi, regionális és nemzeti jogszabályok szintjén;

23.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió vállaljon kezdeményező szerepet a nemzetközi fegyverzetellenőrző rendszer megerősítésében, ilyen módon hozzájárulva a tényleges többoldalúság nemzetközi rendszeren belüli megerősítéséhez; tudomásul veszi továbbá a fegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos szempontoknak az Unió szomszédságában a biztonság kiépítésére vonatkozó átfogó stratégiai célkitűzés szempontjaival való összehangolására irányuló egybehangzó törekvéseket az európai szomszédsági politikán belül;

24.

úgy véli, hogy a leszerelésnek, a demobilizációnak és visszailleszkedésnek az EBVP-műveletek szerves részét kell képezniük, és felszólítja a Tanácsot, hogy ahol csak lehetséges, tegye az EBVP műveletekre kiadott megbízás részévé a leszerelt fegyverek megsemmisítését vagy biztonságos tárolását a fegyverek törvénytelen átruházásának elkerülése érdekében, ahogy erre a NATO multinacionális stabilizációs erői (Sfor)/Eufor Althea misszió boszniai tapasztalatai tanítanak;

25.

üdvözli az EU védelmi és fejlesztési minisztereinek 2007. november 19-én megrendezett, első együttes ülését, amely fontos lépés volt a fejlődő világ problémáinak számba vétele felé, ezáltal megerősítve az EU biztonsággal kapcsolatos rövid távú fellépéseinek és a fejlesztéssel kapcsolatos, az érintett országokra irányuló hosszú távú fellépéseinek koherenciáját és következetességét; üdvözli továbbá a biztonságról és a fejlesztésről szóló, 2007. november 19-i tanácsi következtetéseket, különösen az ebben a konfliktuselemzésre és a konfliktus iránti érzékenységre helyezett hangsúlyt, és komolyan ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot az említett következtetések végrehajtására;

26.

véleménye szerint az atomsorompó-szerződés 2008. július 1-jei 40. évfordulója lehetőségnek tekintendő az EU számára, hogy támogathassa a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szembeni stratégiájában a nukleáris lefegyverezés szükségességét, figyelemmel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó közelgő konferencia előkészítő bizottságaira; újólag megerősíti azon nézetét, hogy ennek része az is, hogy az „elismert” atomhatalmak lefegyverezési kezdeményezéseket tegyenek Európa atomfegyvertől mentes övezetté tétele érdekében, továbbá globális egyezményt kössenek az atomfegyverek betiltásáról;

27.

hangsúlyozza az EU vezető diplomáciai szerepét Irán nukleáris programját illetően, amely nemcsak az EU-t és az EU3-at (Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság) képviselő főképviselőre korlátozódik, hanem az Egyesült Államokra, Oroszországra és Kínára is, amelyek egy közös cél érdekében különféle érdekeket és megközelítéseket képviselnek; újólag megerősíti, hogy az Irán nukleáris programjával kapcsolatos fegyverkezés veszélye továbbra is erősen aggasztja az EU-t és a nemzetközi közösséget; e tekintetben kiemeli Iránról szóló, 2008. január 31-i állásfoglalását (6), és támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2008. március 3-i 1803 (2008) határozatát, csakúgy mint az Iránnak a nukleáris energia békés felhasználása, a politikai és gazdasági együttműködés, az energiapartnerség, a mezőgazdaság, a környezetvédelem és infrastruktúra, a polgári légi közlekedés, valamint a gazdasági, szociális és humanitárius segítségnyújtásra irányuló fejlesztési együttműködés vonatkozásában az EU3, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína által tett ajánlatot;

28.

sajnálatának ad hangot a hosszú távú szállításra szolgáló A400M légi jármű késedelmes leszállításával és emelkedő költségeivel, valamint a rövid távú szállításra szolgáló működőképes helikopterek hiányával kapcsolatban;

29.

támogatja az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) stratégiai közlekedéssel kapcsolatos munkáját, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek többet a hiányosságok kiküszöbölése érdekében; üdvözli az olyan átmeneti intézkedéseket, mint a SALIS (stratégiai légi szállításra szolgáló átmeneti megoldások), illetve ösztönzi a képességek összevonására irányuló műveleti koncepció kialakítását;

30.

üdvözli az Egyesült Királyság javaslatát, amely szerint meg kell osztani az EU-missziók céljait szolgáló helikopterek elérhetőségével kapcsolatos információkat, a légiflotta jobb koordinálása érdekében;

31.

üdvözli a teherszállító helikopterekre vonatkozó francia-német projektet, ugyanakkor tisztában van a rendelkezésre álló és működőképes helikopterek hiányának összetett okaival, melyek nagyrészt a repülési órák és a karbantartás magas költségével kapcsolatosak; felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja ki a közeljövőre a hiányosságok áthidalásának lehetőségeit, akár közös fellépés útján, akár a tagállamokat támogatva az orosz építésű helikopterek helyreállításában és fejlesztésében, továbbá helikopteres kiképzőközpont létrehozásában; újólag hangsúlyozza, hogy az európai haderők a 21. század biztonsági kihívásainak leküzdése céljából történő korszerűsítésének és átalakításának egyik fő akadálya nem a védelmi kiadások mértéke, hanem inkább az együttműködés hiánya, a munka és a szakosodás egyértelmű megosztásának hiánya, illetőleg a fegyvergyártás és -beszerzés párhuzamossága és felaprózódása, mivel ezzel megnő a hadseregek interoperabilitása hiányának kockázata; sürgeti ugyanakkor a tagállamokat, hogy vegyék tervbe a védelmi kiadások növelését a beszerzett helikopterek hatékony használata érdekében;

32.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassák a Parlamentet a kulcsfontosságú területeken – pl. helikopterek és orvosi támogatási csoportok – mutatkozó képességbeli hiányosságok kezelésére irányuló mindenkori kezdeményezésekről, és tegyenek közös pénzügyi javaslatokat az ezen képességekhez humanitárius okokból vagy az EBVP céljait szolgáló hozzáférés garantálása érdekében;

33.

üdvözli az EVÜ szoftver alapú rádiózásra irányuló projektjét, amely révén vészhelyzetben jobb minőségű kommunikáció biztosítható a polgári és katonai hatóságok között;

34.

felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg nagyobb mértékben a bűnüldözési operatív információkat az EU Közös Helyzetelemző Központján keresztül; úgy hiszi, hogy külön intézkedéseket kell megvizsgálni az ESS által nem lefedett új fenyegetésekre – pl. az energiaellátás biztonsága és az éghajlatváltozás biztonsági vonatkozású következményei – vonatkozóan;

35.

úgy véli, hogy a harci egységek olyan eszközt képeznek, amely segíti a tagállamokat fegyveres erőik átalakításában a kölcsönös átjárhatóság megerősítése és a közös védelmi stratégiai kultúra kialakítása érdekében; megjegyzi, hogy a harci egységek mindeddig (többek közt a szűken meghatározott bevetési feltételek miatt) nem kerültek bevetésre, és sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a harci egység jelenlegi koncepciója ennek következtében nem oldotta meg a haderő felállításának problémáját egy meghatározott harci művelet esetére; nézete szerint a katonai struktúraépítés sok veszteséggel járó átfedései elkerülésének érdekében sürgős egyértelműsítés szükséges;

36.

tudatában van annak, hogy a haderők felállítása elsősorban politikai szándék és közös értékelés függvénye; felszólítja a Tanácsot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne javítani a haderő felállításának hatékonyságán, például a harci egység koncepciójának továbbfejlesztésével, melynek eredményeként megnövelnék az állandó közös EU munkacsoport létszámát, vagy a Legfőbb Polgári Cél keretén belül rendelkezésre álló képességek kiterjesztése révén, megteremtve egy adott misszióhoz szabott haderő gyors felállításának lehetőségét;

37.

felszólít az EBVP katonai műveleteinek végrehajtását szolgáló állandó tervezési és műveleti szolgálatnak az EU műveleti központján belüli létrehozására;

38.

javasolja, hogy az Eurocorpsot állandó haderőként helyezzék EU parancsnokság alá, és felszólítja a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá ehhez a haderőhöz;

39.

kéri az uniós nemzeti fegyveres erők közötti interoperabilitás folyamatos javítását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok különféle fegyveres erőinek kiképzésére és felszerelésére a sokféleség jellemző, és egy katonai „Erasmus-programot” szorgalmaz, amely magában foglalná a műveletekben részt vevő katonai személyzet közös kiképzését;

40.

emlékeztet arra, hogy az EBVP műveleteinek sikere a katonai személyzet megfelelő felszereltségétől és ellátottságától függ; felhívja a Tanácsot, hogy alakítson ki közös normákat az orvosi ellátás és a műveleti jólét terén; nézete szerint az ilyen közös normáknak és a legjobb gyakorlatoknak például az uniós katonai személyzet által koordinált rendszeres cseréje támogathatja az egyes tagállamokat a kapacitásfejlesztéssel kapcsolatos munkájukban, illetve ilyen módon segítené őket idővel az ütőképes haderő megteremtésében;

41.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EVÜ létrehozására túlságosan későn került sor, így nem sikerült megakadályozni azt, hogy egy egységes európai program helyett három különböző nemzeti programot indítsanak el a robotrepülőgépekkel kapcsolatosan, és aminek következtében bizonyos vállalatok egyszerre több projektben is részt tudnak venni, többször is kifizettetve az adófizetőkkel ugyanazt a tevékenységet, az EVÜ számára pedig nem marad más választás, mint hogy dolgozzon a robotrepülőgépek szabályozott légtérbe történő integrálásán; támogatja az egységes európai műhold-projektet, a hírszerzés és a kommunikáció terén egyaránt;

42.

üdvözli a Bizottság védelmi csomagját, különösen a védelmi beszerzésekkel és a védelmi felszerelések Közösségen belüli átadásával kapcsolatos irányelvjavaslatokat; úgy véli, hogy ezek szükséges lépések a nemzeti és uniós katonai személyzet lehető legjobb felszereléssel való ellátása érdekében;

43.

üdvözli az EVÜ irányítóbizottsága 2007. május 14-i állásfoglalásait, különösen a kulcsfontosságú védelmi technológiák terén a nem európai forrásoktól való függőség csökkentésére vonatkozó felszólítását, valamint hangsúlyozza az EU autonómiájának és operatív szuverenitásának szükségességét;

44.

hangsúlyozza, hogy az EU növekvő szerepe, különösen az EBVP polgári missziói révén, folyamatosan növekvő KKBP-költségvetést igényel, ami szélesebb körű és gyorsabb információáramlást követel meg a Tanács részéről annak érdekében, hogy a Parlament előkészíthesse az éves költségvetéssel kapcsolatos döntéseit;

45.

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki olyan javaslatokat, amelyek révén az EBVP – gyakran gyors döntéseket igénylő – polgári missziói számára megfelelő, rugalmas beszerzési eljárások indulhatnak, és amelyeket a Parlamentnek, a Bizottságnak és a Tanácsnak kell megvizsgálnia, illetve elfogadnia; üdvözli a tényt, hogy a Bizottság nemrég megindította az EBVP missziókban részt vevő állomány képzését a közbeszerzés és a pénzügyi eljárások terén;

46.

sajnálatát fejezi ki az EU-Szerződés 28. cikkében az EBVP tevékenységeinek gyors, az EU költségvetésén kívül történő finanszírozására lefektetett eljárás szükségtelen bonyolultsága miatt; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodást (7), valamint az ebben meghatározott, a Tanács és a Parlament közötti strukturált párbeszédet teljes mértékben be kell tartani; hosszabb távon felszólít arra, hogy az Athena-mechanizmust rugalmasságának megőrzése mellett helyezzék át a KKBP-költségvetésbe;

47.

a 2007–2013 közötti pénzügyi terv keretében kéri a koherencia és a kiegészítő jelleg félidei felülvizsgálatát az EU külső eszközeinek (KKBP-költségvetés, stabilitási eszköz, fejlesztési együttműködési eszköz, európai szomszédságpolitikai eszköz) a (katonai és polgári) válságkezelési akciókban történő alkalmazását illetően;

48.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentekkel ápolt kapcsolatain keresztül (külügyi bizottsági elnökök értekezlete, védelmi bizottsági elnökök értekezlete, NATO parlamenti közgyűlés), illetve a Lisszaboni Szerződés nemzeti parlamentek szerepéről szóló jegyzőkönyvének jövőbeni végrehajtása révén európai szinten az Európai Parlament lesz az a legitim testület, ahol megvalósul az EBVP parlamenti felügyelete, nyomon követése és ellenőrzése;

49.

a KKBP és az EBVP, vagyis a leendő Közös Biztonsági és Védelmi Politika számára a Lisszaboni Szerződés által lehetővé tett új lehetőségek fényében szorosabb együttműködést kíván kialakítani az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek érintett bizottságai, valamint a NATO parlamenti közgyűlése között;

50.

felhívja a Politikai és Biztonsági Bizottságot (PSC), hogy a Parlamenttel együttműködve és a tagállamok nemzeti parlamentjeiben működő mechanizmusokhoz hasonlóan dolgozzon ki egy mechanizmust a kialakuló válsághelyzetekkel vagy nemzetközi biztonsági eseményekkel kapcsolatos információk kezelésére, amely mechanizmus – a bizalmasság mértékétől függően – zárt bizottsági ülésektől a PSC és az érintett bizottságok és albizottságok kijelölt tagjai közötti ülésekig terjedhet;

51.

kiemeli, hogy a Parlamentnek továbbra is a nemzeti parlamentekkel folytatott mélyreható konzultáció alapján ajánlást vagy állásfoglalást kell elfogadnia bármilyen EBVP-művelet elindítása előtt, ideértve a harci egység elindítását is, az EBVP műveleteit megelőzően ilyen módon biztosítva az Európai Parlament állásfoglalásának rendelkezésre állását; úgy véli, az Eljárási Szabályzat módosítása révén engedélyezni kell, hogy az illetékes bizottság a Parlament nevében fogadhasson el ilyen ajánlást vagy állásfoglalást, ily módon biztosítva a rugalmasságot akkor is, amikor a Parlament nem tart plenáris ülést vagy amikor szükségesnek tartják a gyors bevetést;

52.

felkéri a Tanácsot, hogy az EBVP-műveleteket engedélyező együttes fellépésekben tegyen utalást a Parlament által elfogadott ajánlásra vagy állásfoglalásra, ily módon tanúsítva, hogy további demokratikus legitimitást keres külső fellépései parlamenti határozatok útján való alátámasztására;

53.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország akadályozza a Berlin Plus megállapodáson alapuló, és azon túlmutató EU–NATO stratégiai együttműködés végrehajtását; aggodalmát fejezi ki az ilyen akciók, például az afganisztáni EUPOL és a koszovói EULEX által az EU-alkalmazottak védelmére gyakorolt negatív következmények miatt, és felhívja Törökországot, hogy a lehető leghamarabb számolja fel ezeket az akadályokat;

54.

úgy véli, hogy az Egyesült Államok azon terve, hogy Európában rakétaelhárító rendszert telepít, jelenleg akadályozhatja a nemzetközi leszerelési törekvéseket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Oroszország felfüggesztette az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés szerinti kötelezettségeinek végrehajtását, ami aggodalmat teremtett Európa stratégiai egyensúlya tekintetében; hangsúlyozza, hogy mindkét kérdés valamennyi európai ország biztonságát érinti, és ezért nem lehet az Egyesült Államok és az egyes európai országok közötti tisztán kétoldalú megbeszélések tárgya; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a NATO-val együtt hozzanak létre olyan keretet, amelynek révén a lehető legtöbb európai ország jelen lehet a vitában; felhívja a Tanácsot és a NATO-t, hogy értékeljék bizonyos országok várható jövőbeli nukleáris fenyegetéseit, illetve az új európai fegyverkezési verseny veszélyét, továbbá tegyenek javaslatot ezeket illetően megfelelő többoldalú válaszra;

55.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió és a NATO egymást kölcsönösen erősíti, és szoros együttműködést sürget közöttük;

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO parlamenti közgyűlésének, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete, a NATO, az Afrikai Unió, az EBESZ, az OECD és az Európa Tanács főtitkárának.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/32

A.

mivel az EU és az USA közötti partnerség az Unió külpolitikájának sarokköve, és olyan közös értékeken alapul, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, és támogatja a fenntartható gazdaságokat és a fenntartható fejlődést;

B.

mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a világpolitikában és a világgazdaságban, és megosztott felelősséggel tartoznak a béke, a demokrácia és a stabilitás előmozdításáért a világban, valamint a gazdasági kihívások – különösen a pénzpiaci válságok, a kereskedelmi és valutapiaci egyensúlyhiányok és a néhány nagyon szegény országban jelentkező adósságválságok – kezeléséért;

C.

mivel az éghajlatváltozás hatásai – mint például az erőforrások feletti területi konfliktusok, a növekvő élelmiszerárak és a migráció – olyan kérdések, amelyek jelentős aggodalommal töltik el az EU polgárait és vezetőit; mivel a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az energia iránti globális kereslet 2030-ig 50–60%-kal fog növekedni;

D.

mivel az EU és az Egyesült Államok egyaránt vezető szerepet tud vállalni és kell, hogy vállaljon nemzetközi szinten az éghajlatváltozás kezelésében;

E.

mivel a világ élelmiszer-kereslete nagyobb ütemben növekszik, mint a kínálat, nem utolsó sorban azért, mert a felemelkedő gazdaságokban, úgy mint Indiában és Kínában különösen a húsipari és tejtermékek, és emiatt a takarmány iránt is növekszik a kereslet; mivel – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint – az etanol kukoricából történő előállításához nyújtott jelenlegi amerikai támogatások hozzájárulnak az élelmiszerárak globális emelkedéséhez, ami a világ legszegényebb országait sújtja leginkább;

F.

mivel a legtöbb fejlődő országban a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) többsége nem valósul meg a 2015-ös határidőig;

G.

tekintettel az EU-n belüli egyetértésre arra nézve, hogy az atomsorompó-szerződésnek új lendületet kell adni és azt meg kell erősíteni a 2010-ben esedékes felülvizsgálati konferenciáig;

H.

mivel az izraeli és palesztin vezetők Annapolisban megállapodtak, hogy ismételten tárgyalásba kezdenek annak érdekében, hogy 2008 végéig megállapodásra jussanak; mivel a közel-keleti stabilitásnak – a béke, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának ösztönzésén keresztül történő – megteremtésére irányuló törekvések erőteljes együttműködést tesznek szükségessé az EU és az Egyesült Államok között, többek között a közel-keleti kvartett munkája keretében, valamint az Arab Liga államaival;

I.

mivel az EU és az Egyesült Államok szoros együttműködése Koszovóban elengedhetetlen a Nyugat-Balkán stabilitásához és fejlődéséhez; mivel az Egyesült Államok elvi kötelezettséget vállalt a kulcsfontosságú EBVP/koszovói jogállamiság-misszióban mintegy 80 rendőrtiszttel, 2 bíróval és 4–6 ügyésszel történő részvételre;

J.

mivel a nemzetközi terrorizmus elleni harcban hangsúlyozni kell a nemzetközi jog és az emberi jogokra és alapvető szabadságokra vonatkozó nemzetközi egyezmények teljes mértékű betartásának fontosságát;

K.

mivel történelmi jelentőségű szavazást követően az ENSZ Közgyűlés 2007. december 18-án a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumról szóló állásfoglalást fogadott el, amelyet egy régiókon átnyúló, az EU-t is magában foglaló szövetség támogatott; mivel aggasztó, hogy az USA számos államában még ma is létezik halálbüntetés;

L.

mivel az együttműködésen alapuló transzatlanti gazdasági kapcsolat az EU-nak és az Egyesült Államoknak is kölcsönös érdeke, és mivel a transzatlanti piac megerősítéséhez következetes politikai vezetésre van szükség; támogatja a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban folyó munkát, és reméli, hogy az majd az EU–USA kapcsolatok egyik sarokkövévé válik;

M.

mivel szükség van a szabadság és a demokrácia előmozdítására a világban valamint a hozzájuk kapcsolódó problémák, például a nemzetközi biztonság, a szegénység felszámolása, a fejlődés előmozdítása, a lefegyverzési erőfeszítések globális szükségessége, az emberi jogok védelme, a globális egészségügyi kockázatok leküzdése, a környezetvédelmi és energiabiztonsági kérdések, a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása kezelésére; mivel, ahogyan azt az európai biztonsági stratégia is világossá teszi, a transzatlanti partnerség és a NATO óriási jelentőséggel bírnak a kollektív biztonság szempontjából;

N.

mivel mindkét partner érdeke a mindkettejüket érintő fenyegetésekkel és kihívásokkal való összehangolt szembeszállás a hatályos nemzetközi szerződésekre és a nemzetközi intézmények alapján, és különösen az ENSZ rendszerére építve, az ENSZ alapokmányával összhangban;

O.

mivel az elmúlt néhány év során az amerikai elvárások alapján készült és az Európai Parlament bevonása nélkül elfogadott megállapodások – nevezetesen az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR), a SWIFT-memorandumról és az amerikai automatikus kiválasztási rendszerről szóló megállapodások – jogbizonytalansághoz vezettek az adatoknak a terrorizmus elleni küzdelem érdekében az EU és az USA közötti megosztásához és cseréjéhez szükséges transzatlanti adatvédelmi garanciák tekintetében;

1.

figyelemmel a közelgő amerikai elnökválasztásra, várakozással tekint az új amerikai elnökkel való együttműködésre, és reméli, hogy az USA határozottabb kötelezettséget vállal a multilateralizmus, valamint a világbéke és demokrácia iránt; úgy véli, hogy meg kell erősíteni az EU és az Egyesült Államok közötti partnerséget az olyan kényes ügyekben, mint a szegénység és az éghajlatváltozás globális problémája; tudatában van azonban annak, hogy egyes kérdésekben, mint például a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB) vagy az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvével vagy a terrorizmus elleni küzdelemben alkalmazott módszerekkel kapcsolatban továbbra is véleménykülönbségek vannak az Európai Unió és az Egyesült Államok között; reméli, hogy az Egyesült Államok következő elnöke bevonja kormányát e problémák megoldásába;

2.

sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy működjenek együtt szorosabban a közös, különösen a Közel-Kelettel, Iránnal, Irakkal, Koszovóval és a Nyugat-Balkánnal, Afganisztánnal és Afrikával kapcsolatos politikai kihívások széles spektruma tekintetében, továbbá hogy működjenek együtt egy olyan nemzetközi környezet létrehozásában, amely azáltal segíti elő a biztonsági és emberi jogi helyzet javítását például Burmában és Zimbabwéban, hogy az összes vonatkozó fórumon, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, napirenden tartja ezeket a kérdéseket; ezenkívül kéri, hogy dolgozzanak ki közös megközelítést a többi jelentősebb geopolitikai szereplővel fenntartott kapcsolatok tekintetében;

3.

határozottan ösztönzi mindkét felet, hogy alakítsanak ki közös megközelítést az éghajlatváltozásnak az iparosodás előtti szintet legfeljebb 2°C-kal meghaladó hőmérsékletnövekedésben történő korlátozásában azáltal, hogy a fejlett és a fejlődő országok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítésekhez méltányos mértékben – különböző felelősségvállalásaikhoz és képességeikhez mérten – hozzájárulnak, elismeri a fejlett országok vezető szerepének betöltésére vonatkozó felelősségét; üdvözli az Egyesült Államok főbb elnökjelöltjei által tett kötelezettségvállalásokat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a veszélyes éghajlatváltozás elhárítására vonatkozó nemzetközi megállapodás legkésőbb 2009-ben történő megkötése tekintetében;

4.

sürgeti az Egyesült Államokat, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az éghajlatváltozással kapcsolatos hazai jogszabályok megalkotásának lezárása érdekében a 2009 decemberében megrendezendő koppenhágai ENSZ-konferencia előtt; felszólítja az Egyesült Államokat, hogy fokozza a szén-dioxid-kereskedelmi rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit is, amely rendszert a jövőben össze lehet kapcsolni az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével (EU ETS); mivel mind a környezet, mind az ipar nagyobb hasznára válna, ha az újonnan létrejött szén-dioxid-piaci mechanizmusok a világon mindenütt kompatibilisek és együttműködtethetők lennének; ezért üdvözli az EU ETS javaslattervezeteiben foglalt azon rendelkezést, amely lehetővé tenné a kibocsátás korlátozásának és kereskedelmének egyéb kötelező rendszereivel való összekapcsolódást, beleértve a szubnacionális rendszereket is; ebben az összefüggésben bátorító jelnek tartja a regionális szén-dioxid-kereskedelmi rendszerek megjelenését az Egyesült Államokban;

5.

üdvözli a főképviselő és a Bizottság fent említett jelentését az éghajlatváltozás biztonsági következményeiről; sürgeti az EU–USA csúcsot, hogy kezeljék e kérdést prioritásként a 2007 decemberében Balin megrendezett sikeres konferenciára alapozva; felszólítja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy munkálkodjanak közösen egy nagyra törő 2012 utáni megállapodás létrehozásán 2009-ben, amely tartalmazná az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló nemzetközi szintű fellépéseket; érdeklődéssel veszi tudomásul az USA Kongresszusában a Nemzetközi Tiszta Technológiai Alap létrehozására vonatkozó javaslatok vitáját, és ösztönzi a Bizottságot, hogy ebben a kérdésben kezdjen párbeszédet az USA kormányzatával;

6.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a guantánamói fogolytábor puszta létezése, valamint az önkényes letartóztatások és rendkívüli kiadatások gyakorlata továbbra is negatív üzenetet közvetít a terrorizmus elleni küzdelem módjáról; sürgeti a Tanácsot, hogy világos és határozott nyilatkozatban szólítsa fel az USA kormányát arra, hogy vessen véget az önkényes letartóztatásoknak és a rendkívüli kiadatásoknak, kéri az USA kormányát, hogy a nemzetközi joggal és előírásokkal teljes összhangban állítsa bíróság elé vagy bocsássa szabadon a még fogva tartott személyeket és engedje őket visszatérni a polgári életbe és adjon nekik kártérítést, és hogy adjon tájékoztatást az amerikai területeken kívüli titkos börtönök létezéséről;

7.

sajnálatát fejezi ki az USA kormányzatának azon határozata miatt, amely szerint új fogolytábor-létesítményt fognak építeni Afganisztánban annak határozott elismeréseként, hogy az USA az elkövetkező években valószínűleg továbbra is fog foglyokat tartani a tengerentúlon;

8.

ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hajtsák végre az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság (TDIP) által számukra készített ajánlásokat;

9.

felhívja az Egyesült Államokat, hogy azonnal szüntesse meg a vízumkényszert, és a teljes viszonosság elve alapján részesítse azonos bánásmódban az európai uniós tagállamok valamennyi polgárát; ezen összefüggésben üdvözli a vízummentesség bevezetésére vonatkozó új amerikai biztonsági követelményekről szóló EU–USA megbeszélések megkezdését; úgy véli, hogy a tárgyalásoknak átlátható módon, a viszonosság elve alapján, és az EU adatvédelmi rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett kell zajlaniuk;

10.

üdvözli, hogy az Egyesült Államok elismerte az Európai Közösségnek egy ilyen megállapodás megtárgyalására vonatkozó hatáskörét, és megállapítja, hogy az EU hatáskörébe tartozó ügyeket, például a biztonsági ügyeket (beleértve a PNR cseréjét, a kiadatást és a kölcsönös jogi segítségnyújtást) a Tanáccsal kell megtárgyalni, a tagállamokkal pedig csak annyiban, amennyiben az a saját állampolgáraikat érinti;

11.

hangsúlyozza, hogy az adatok és az információk megosztása a terrorizmus és a terrorizmushoz kapcsolódó bűnözés ellen folytatott nemzetközi küzdelem értékes eszközét jelentheti, de hangsúlyozza, hogy a személyes adatok megosztására megfelelő – egyértelmű szabályokat és feltételeket tartalmazó, a polgárok magánéletének és polgári szabadságjogainak megfelelő védelmét biztosító, és szükség esetén jogorvoslati mechanizmusokat előíró – jogi keretek között kell sort keríteni; hangsúlyozza továbbá, hogy az ilyen adatcserének minden esetben kötelező érvényű, a Parlament és az amerikai Kongresszus teljes körű bevonásával kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy az adatok szükséges cseréjének összhangban kell lennie a hatályos, a kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló EU–USA megállapodással, és meg kell felelnie az EK és EU adatvédelmi jogszabályainak, valamint emellett szükség van a hírszerzési és bűnüldöző szervek közötti koordinációra is – adott esetben még működési szinten is –, és az igazságügyi együttműködésre a kiadatásról és kölcsönös jogsegélyről szóló hatályos EU–USA megállapodás révén;

12.

hangsúlyozza az alapvető jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc során, és sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az euro-atlanti együttműködési keretről folytatott tárgyalásokon elért haladásról, különös tekintettel a személyes adatok és a magánélet védelmére; globális adatvédelmi szabályok sürgős kidolgozására szólít fel a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében, a személyes adatok magas szintű védelmének és a vállalatok jogbiztonságának garantálása érdekében;

13.

kéri az EU és az USA kormányait, hogy kezdeményezzék az ENSZ-en belül a szankciók listája meglévő gyakorlatának reformját, beleértve a tisztességes tárgyalásra, az indokolásra, a tényleges jogi védelemre és jogorvoslatra vonatkozó megfelelő eljárások létrehozását; hangsúlyozza ugyanakkor az EU „fekete lista” eljárások javításának szükségességét;

14.

megismétli teljes körű támogatását az ENSZ Biztonsági Tanács Iránról szóló, az ENSZ Alapokmánya VII. fejezete 41. cikkén alapuló állásfoglalásaira vonatkozóan, és felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy állapodjanak meg olyan közös stratégiában, amely meggyőzné Teheránt, hogy tartsa be az ENSZ Biztonsági Tanács határozatait;

15.

üdvözli az EU és az Egyesült Államok közötti szoros együttműködést az iráni nukleáris kérdéssel kapcsolatban, amely 2008. március 3-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1803. (2008) számú, Iránra új szankciókat kirovó határozatának elfogadását eredményezte; felhívja az Egyesült Államokat, hogy az Észak-Koreával folytatott tárgyalások diplomáciai sikerét követően az EU mellett közvetlenül vegyen részt az Iránnal folytatott tárgyalásokban, mivel az Egyesült Államok olyan helyzetben van, hogy Irán biztonsági érdekeit figyelembe véve további biztonsági garanciákat nyújthat; hangsúlyozza az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával és az el nem kötelezett országokkal való együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy kiegészítő koncepciókat vizsgáljanak meg a nukleáris létesítményeiről és azok használatáról Iránnal kötendő megállapodás céljából;

16.

üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanács tagállamai és Németország (P5+1) közelmúltbeli kezdeményezését, miszerint egy új ösztönző csomagot kínálnak fel Iránnak, hogy rávegyék urándúsítási programjának leállítására; kéri az Egyesült Államokat, hogy a helyzet megoldása érdekében az atomsorompó-egyezményben előírt szabályok és kötelezettségek korlátain belül teljes mértékben támogassa az Iránnal folytatott tárgyalásokat;

17.

kéri a tömegpusztító fegyverek elterjedését megakadályozó nemzetközi szerződések és rendszerek megerősítését; hangsúlyozza az EU és az Egyesült Államok közötti, a nemzetközi joggal összhangban álló együttműködés szükségességét a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni harcban, illetve annak szükségességét, hogy mindkét fél támogassa az ENSZ által ezeken a területeken betöltendő szerepet; sürgeti a Tanácsot, hogy tisztázza amerikai tárgyalópartnerével azt, hogy hogyan lehetne pozitívan hozzáállni az atomsorompó-szerződés jövőbeli felülvizsgálati konferenciáit előkészítő bizottság üléseihez, amely az atomsorompó-szerződés 2010-ben megrendezendő felülvizsgálati konferenciájáig az első lehetőség a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására létrehozott globális rendszer megerősítésére; hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozón meg kell vitatni néhány nukleáris leszereléssel kapcsolatos kezdeményezést, amely az atomsorompó-szerződés 2000. évi felülvizsgálati konferenciáján kidolgozott „13 gyakorlati lépésre” épül; reméli, hogy ezen a csúcstalálkozón az Egyesült Államok kormányzata hajlandó lesz elfogadni egy EU-val közös stratégiát, melynek célja a leszerelés előmozdítása mind a tömegpusztító fegyverek, mind a hagyományos fegyverek terén; felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy kerüljék el az esetleges vákuumot a 2009–2010-es időszakban, amikor a fő leszerelési egyezmények megújítása időszerűvé válik; reméli, hogy az Oroszországgal 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben kötött, igen fontos megállapodások megmaradnak; továbbá felhívja az Egyesült Államokat, hogy ratifikálja az Átfogó Atomcsend Szerződést (CTBT), ami fontos lépés lenne az atomfegyverek gyakorlati jelentőségének csökkentése felé;

18.

felhívja az EU tagállamait és az Egyesült Államokat, hogy dolgozzanak közösen az újrafogalmazott és erősebb EU–NATO partnerség elindítására vonatkozó friss elképzeléseken, amelyek túlmutatnak a Berlin Plus megállapodáson, tekintettel arra, hogy nagyobb együttműködésre van szükség Afganisztánban; úgy véli, hogy az európai biztonsági stratégia kiigazítását és finomítását össze kell kapcsolni az új stratégiai NATO-koncepcióról szóló eszmecserék korai szakaszával; hangsúlyozza a NATO – amely továbbra is az Európa és az Egyesült Államok közötti biztonsági konzultáció legfontosabb fóruma –, valamint az EU közös kül- és biztonságpolitikájának fontosságát az EU azon képességének megerősítése szempontjából, hogy szembenézhessen a már meglévő és a 21. században megjelenő új biztonsági fenyegetésekkel; üdvözli, hogy az Egyesült Államok a bukaresti csúcstalálkozón elismerte, hogy egy erős NATO-szövetség felépítéséhez erős európai védelmi hatékonyságra van szükség; javasolja ezért a NATO és az EU között meglévő kapcsolatok továbbfejlesztését a biztonsági kérdésekben, a két szervezet függetlenségének tiszteletben tartása mellett;

19.

úgy véli, hogy az USA azon terve, hogy Európában rakétaelhárító rendszert kíván telepíteni, a jelenlegi helyzetben hátráltatná a nemzetközi leszerelési erőfeszítéseket; aggodalmának ad hangot Oroszország azon döntése miatt, hogy felfüggeszti az európai hagyományos fegyverzetekre vonatkozó szerződésből eredő kötelezettségei betartását; hangsúlyozza, hogy mindkét kérdés érinti az európai népek biztonságát, és ezért nem képezheti az USA és egyes európai országok közötti tisztán kétoldalú tárgyalások tárgyát; tudomásul veszi e tekintetben az Észak-atlanti Tanács legutóbbi, bukaresti csúcstalálkozóján 2008. április 3-án kiadott nyilatkozatát, amely olyan átfogó rakétaelhárító rendszer kialakítására szólít fel, amely lefedi a szövetséges területek egészét; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan keretet, amelyen keresztül az összes EU-tagállam és a NATO részt vehet az erről folytatott vitában;

20.

várakozással tekint az EU–USA kapcsolatok biztonsági dimenziójának a NATO stratégiai felülvizsgálata, az európai biztonsági stratégia aktualizálása és az új USA-kormány hivatalba lépése fényében történő újraértékelése elé;

21.

a sürgős segítségnyújtás fokozására szólít fel, annak érdekében, hogy kezelni tudják a világ legszegényebbjeinek a magas élelmiszerárak általi közvetlen fenyegetettségét; elismeri ugyanakkor, hogy a pénz nem elég, és ezért felkéri a Tanácsot, a Bizottságot, valamint az Egyesült Államok Kongresszusát és kormányzatát, hogy foglalkozzanak az elégtelen mértékű mezőgazdasági beruházásokéhoz hasonló strukturális problémákkal, és felszólítja az EU-t, az Egyesült Államokat és a multilaterális szervezeteket egy összehangolt, globális megközelítés kialakítására, amely a kistermelőkre és a nőkre összpontosító, igazságosabb kereskedelmi szabályokat és a fejlődő országok mezőgazdaságába történő nagyobb mértékű beruházást foglalna magában; felhívja az adományozókat, hogy nyújtsanak támogatást és segítséget a leginkább rászorulók biztonsági hálójának finanszírozásához; kéri az EU és az Egyesült Államok vezetőit, hogy aktívan támogassák a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár vezetésével létrehozott globális élelmiszerválsággal foglalkozó ENSZ-munkacsoportot és tevékenyen vegyenek is részt benne;

22.

üdvözi az Egyesült Államok kormányzatának azon kezdeményezését, amely szerint az élelmiszersegélyeket nem köti feltételekhez, és ezt az egész élelmiszerprogram reformjára irányuló első lépésnek tekinti, amely reform célja, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a megerősített regionális és helyi élelmiszer-biztonság proaktív támogatásának szükségességét, amelyet a múltban a feltételekhez kötött amerikai élelmiszersegélyek sok esetben aláástak;

23.

felszólítja a Bizottságot annak felvetésére, hogy az EU–USA fejlesztési segélyekre szánt költségvetésének java részét fordítsák mezőgazdasági kutatásra, képzésre és a gazdálkodók közötti tapasztalatcserére a hatékony és fenntartható növénytermesztési rendszerek (például a vetésforgó, a különböző fajták együttes termesztése, valamint a helyi viszonyokra alkalmazott, részvételi alapú, genetikailag módosított szervezeteket (GMO) kizáró növénytermesztés és állattenyésztés) továbbfejlesztése érdekében, a helyi élelmiszerellátás stabilitása és a hosszú távon alacsony energiafelhasználással működő, hatékony termelési módszerek biztosítása végett;

24.

sajnálatát fejezi ki az USA kormányának azon határozata miatt, amely szerint csökkentik az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) nyújtott pénzügyi támogatásukat; rámutat az UNFPA lényeges szerepére a kevésbé fejlett országok népszaporulata önkéntes csökkentésének elérésében; úgy véli, hogy a fogamzásgátlókhoz és a reproduktív szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a lányok és nők kedvező helyzetbe hozása, valamint az anyák és a gyermekek egészségének támogatása létfontosságú stratégiák a népesség növekedésének lassítása és az erőforrások fenntarthatóságának megőrzése érdekében; ezért sürgeti az USA kormányát, hogy növelje az UNFPA-nak nyújtott pénzügyi támogatását;

25.

felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy a millenniumi fejlesztési célokat helyezzék a nemzetközi fejlesztési politika középpontjába; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot, a tagállamokat és az Egyesült Államokat, hogy fokozzák a fejlődő országoknak nyújtott segítségüket a segélyek növelésére vonatkozó kötelezettségvállalásaik hitelességének megőrzése érdekében; elismeri az Egyesült Államoknak általánosságban a fejlesztési segélyre, és konkrétan Afrikára vonatkozó fokozott kötelezettségvállalását; sürgeti az Egyesült Államok elnökét, hogy hivatali idejének utolsó évét használja fel a 2008 júliusában Japánban tartandó G8-találkozó és az ENSZ millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó, 2008 szeptemberében New Yorkban tartandó csúcstalálkozójának ambiciózus eredményeire való törekvésre; felhívja az EU-t, hogy az Európai Tanács 2008. június 19–20-i napirendjén lényeges pontként tartsa fenn a millenniumi fejlesztési célokat és a hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) 0,7%-os részarányának elérésére vonatkozó éves menetrendeket;

26.

hangsúlyozza, hogy az izraeli–palesztin konfliktus megoldása döntő fontosságú a Közel-Keleten a béke és a stabilitás biztosítása szempontjából; emlékezteti a feleket az általuk Annapolisban vállalt kötelezettségekre, miszerint jóhiszemű tárgyalásokat folytatnak egy valamennyi megoldatlan ügyet rendező békeszerződés 2008 végéig történő megkötése érdekében; ismételten hangsúlyozza az arab békekezdeményezés jelentőségét, és sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy biztosítsák az arab partnerek építő bevonását a folyamatba; újfent felhívja Izraelt, hogy fagyassza be a települések kialakításával kapcsolatos tevékenységeit, ideértve a természetes növekedést is, és bontsa le a 2001 márciusa óta kialakított előretolt állásokat; ismételten mély aggodalmát fejezi ki a Gázai övezetet sújtó humanitárius és politikai válsággal és annak további lehetséges súlyos következményeivel kapcsolatosan; követeli, hogy haladéktalanul vessenek véget annak, hogy a palesztin milícia a Gázai övezetből izraeli területre rakétákat lő ki; teljes mértékben támogatja Egyiptomnak az erőszak felszámolására és a valamennyi határátkelő újbóli megnyitását lehetővé tevő megoldásra irányuló erőfeszítéseit;

27.

üdvözli annak bejelentését, hogy Szíria és Izrael közvetett béketárgyalásokba bocsátkozik Törökország égisze alatt;

28.

üdvözli Michel Szulejmán libanoni elnökké való megválasztását; hangsúlyozza Libanon stabilitásának, szuverenitásának, függetlenségének és területi egységének fontosságát; sürgeti a feleket, hogy a Dohában kötött megállapodást teljes mértékben hajtsák végre, és felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy minden erre irányuló erőfeszítést támogassanak;

29.

hangsúlyozza, hogy az euro-atlanti és a szélesebb körű nemzetközi biztonság kérdése szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy Afganisztán a jövőben békés és demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó és a terrorizmus fenyegetésétől mentes állam legyen; üdvözli ezért a NATO határozott és hosszú távú, az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) új stratégiai víziójában vázolt kötelezettségvállalását Afganisztánnal kapcsolatban, valamint a nemzetközi közösség átfogó, a civil és katonai erőfeszítéseket – köztük az EU rendőri misszióját (EUPOL) is – egyesítő megközelítését, amely rendőri misszió az EU Afganisztánnal kapcsolatos általános kötelezettségvállalásának és az EU különmegbízottja által nyújtott helyi politikai iránymutatásokra és a többek között a Bizottság által irányított újjáépítési erőfeszítésekre is kiterjedő összehangolt uniós megközelítés részét képezi; felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az Afganisztánnak nyújtott fejlesztési segítségük növelésére, fejlesztésére, javítására és jobb összehangolására, többek között a lehető legtöbb pénzeszköznek az afgán intézmények és a tapasztalt nem kormányzati szervezetek számára történő juttatása révén;

30.

felhívja a Tanácsot, hogy az Egyesült Államokkal kezdjen párbeszédet Irakról, és ossza meg az Egyesült Államokkal az EU véleményét az országban betöltött stratégiai szerepéről, és továbbra is támogassa a nemzetközi közösség által Irakban játszott szerep – az ENSZ kiterjesztett, a Biztonsági Tanács 1770. (2007) sz. határozatával összhangban betöltött szerepének teljes mértékű kihasználása által történő – fokozott multilateralizációját;

31.

hangsúlyozza a Balkán regionális biztonsága és stabilitása iránti közös elkötelezettséget; méltatja a NATO koszovói nemzetközi haderejének (Kfor) a gyors, pártatlan és hatékony teljesítményét a Koszovóban a közelmúltban kirobbant erőszak kezelésében, és hangsúlyozza, hogy a Kfor-nak az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. (1999) sz. határozata alapján Koszovóban kell maradnia az ott tartózkodó összes személy szabad mozgását és a nemzetközi jelenlétet lehetővé tevő biztonságos környezet megteremtése érdekében; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy az EU fontos szerepet játszik Koszovóban; üdvözli a koszovói EULEX beindítását és ragaszkodik ahhoz, hogy az EULEX-nek Koszovó egész területén jelen kell lennie;

32.

úgy véli, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak sürgősen foglalkozniuk kell a rövid távú biztonsági kihívásokkal és Koszovó fejlődésének hosszabb távú kihívásaival egy közös célkitűzés elérése érdekében: működő állam, soknemzetiségű társadalom erős, működő intézményekkel és a jogállamiság tiszteletben tartása; üdvözli, hogy az EBVP koszovói EULEX missziója most először egyesült államokbeli rendőrtiszteket is magában foglal; megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormányzata a külügyminisztérium számos munkatársát és vállalkozókat fog kiküldeni a koszovói művelethez, és a nemzetközi polgári hivatal működési költségeinek 25%-át fogja fedezni, a fennmaradó részt pedig az Európai Bizottság és más államok hozzájárulásai fedezik;

33.

összehangolt fellépésre szólít fel Kínával kapcsolatban, különös tekintettel a demokrácia előmozdításának, a Tajvannal fenntartott kapcsolat feszültsége enyhítésének, valamint a pekingi hatóságok és a dalai láma közötti párbeszédnek megkönnyítésének sürgető szükségességére a tibeti kérdéssel kapcsolatos konkrét előrelépés érdekében;

34.

felhívja a Tanácsot, hogy az Egyesült Államokkal újból vitassa meg az NBB kérdését, mivel az a nemzetközi jog sarokköve; konstruktívabb hozzáállást vár az Egyesült Államok leendő kormányától az NBB alapokmányának ratifikálása, valamint az agresszió mint bűncselekmény továbbra is nyitott definíciójának közös véglegesítése irányában tett előrelépések tekintetében – a római alapokmány 5.2. cikkében foglaltak szerint – az NBB 2009-ben esedékes felülvizsgálati konferenciájának előkészítése keretében;

35.

ismételten elítéli a halálbüntetést; felhívja az USA kormányát és összes államát, hogy szüntessék meg a halálbüntetést; sajnálatát fejezi ki az USA legfelső bíróságának közelmúltbeli határozata miatt, amely megtartotta a halálos injekciót, és lehetőséget teremtett a kivégzések folytatásához;

36.

javasolja, hogy tegyenek lépéseket az Egyesült Államokkal fenntartott transzatlanti kapcsolatok megerősítésére egy új transzatlanti partnerségi megállapodás révén, amely a meglévő új transzatlanti napirendet váltja fel; javasolja e tekintetben rendszeres felülvizsgálati mechanizmus létrehozását egy ilyen transzatlanti partnerségi megállapodás tekintetében, amelynek révén az EU és az Egyesült Államok szakértői folyamatosan törekedhetnek a transzatlanti partnerség javítására az abban rejlő összes lehetőség kihasználása érdekében; hangsúlyozza, hogy csak az amerikai Kongresszus, a Parlament és a nemzeti parlamentek valamennyi szintjén folytatott szélesebb körű részvétel teszi valóban lehetővé a teljes folyamat megerősítését, és hogy a meglévő parlamentközi eszmecserét fokozatosan tényleges „transzatlanti közgyűléssé” kellene alakítani;

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/39

A.

mivel a földközi-tengeri térség és a Közel-Kelet stratégiai jelentőségű az EU számára, és mivel szükség van a szolidaritáson, párbeszéden, együttműködésen és cserén alapuló földközi-tengeri politikára azért, hogy szembe tudjunk nézni a közös kihívásokkal, és létre tudjuk hozni a béke, a stabilitás és a közös jólét térségét;

B.

mivel a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezést megindító, 2008. július 13-án Párizsban megrendezendő csúcstalálkozónak egyértelmű iránymutatásokat kell meghatároznia az EU és földközi-tengeri partnerei közötti többoldalú kapcsolatok javítására, melybe beletartozik a munkamódszerek megerősítése és a felelősségek megosztásának fokozása;

C.

mivel a barcelonai folyamat eredményeinek és hiányosságainak elemzését figyelembe kell venni az euromediterrán kapcsolatok hatékony felülvizsgálatához és a barcelonai folyamat új lendületbe hozásához; hangsúlyozva e tekintetben annak a fontosságát, hogy szembe kell nézni az euromediterrán partnerség elmélyítése és az együttműködés fejlesztése terén tapasztalt olyan nehézségekkel, mint a közel-keleti konfliktus állandósulása, a régióban (például Nyugat-Szaharában) uralkodó komoly politikai feszültségek, a demokrácia és az emberi jogok terén tapasztalható egy helyben topogás és a folyamat csekély ismertsége a lakosság körében,

D.

mivel a kitűzött célokhoz viszonyítva nem kielégítő eredmények ellenére a barcelonai folyamat eredményeinek összegzése azt mutatja, hogy rejlik lehetőség a folyamatban, de optimalizálni kell azt,

1.

üdvözli a Bizottságnak a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért témáját taglaló említett közleményét, és osztja ezen új kezdeményezés ama célját, mely szerint friss politikai és gyakorlati lendületet kell adni az EU és földközi-tengeri partnerei közötti többoldalú kapcsolatoknak politikai szintjük emelésével, a közös szerepvállalás fokozásával, a felelősségek megosztásának növelésével, valamint a térség állampolgárai szükségleteit szem előtt tartó regionális projektek kidolgozásával;

2.

úgy véli, hogy új lendületet kell adni a barcelonai folyamatnak ismertsége fokozása és annak érdekében, hogy a polgárok – különösen a mediterrán térség déli partjain élők – számára annak konkrét előnyei érzékelhetőek legyenek;

3.

egyetért azzal, hogy szükség van a barcelonai folyamat újraélesztésére, és hogy továbbra is az maradjon az EU és a földközi-tengeri térség közötti együttműködés központi eleme, mivel ez az egyetlen olyan fórum, amelynek keretei között valamennyi földközi-tengeri partner eszmecserét és építő jellegű párbeszédet folytathat; úgy véli, hogy a barcelonai nyilatkozat, annak céljai és együttműködési területei e kapcsolatok mérföldköveit jelentik; reméli, hogy az új kezdeményezés az euromediterrán partnerség eredményeire fog épülni, és többletértéket fog nyújtani a folyamathoz;

4.

ezért felhívja azokat az országokat, amelyek nem csatlakoztak a barcelonai folyamathoz, hogy a közös célok megvalósítása érdekében fogadják el a barcelonai vívmányokat;

5.

határozottan támogatja a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés javasolt fejlesztését az euromediterrán térség demokratikus alapelvekre, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletére alapuló konszolidációjaként, amelynek szoros partnerséghez kell vezetnie a kül- és biztonságpolitika területén;

6.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értékelje az új intézményt és e jelentős új kezdeményezés jogi következményeit, nevezetesen a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel összefüggésben;

7.

biztosít arról, hogy készen áll az együttműködésre a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés intézményi keretének kialakításában; rámutat, hogy az EU költségvetési hatóságának egyik ágaként szerepet fog vállalni, hogy biztosítsa az új intézményi keret és projektjei sikerét;

8.

üdvözli a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés állam- és kormányfői és külügyminiszteri szintű társelnökségének létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az EU-társelnökség az illetékes uniós intézményekből álljon; méltányolva, hogy ez növelni fogja a közös szerepvállalást az euromediterrán együttműködésben; hangsúlyozza, hogy az elnökség földközi-tengeri szárnyát a földközi-tengeri partnerek konszenzusos megegyezése alapján kell kinevezni, és hogy a soros elnöki tisztet betöltő országnak a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezésben részt vevő valamennyi államot meg kell hívnia a csúcstalálkozókra és a miniszteri ülésekre;

9.

támogatja a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés valamennyi részt vevő országának kinevezett képviselőiből állandó közös bizottságot állítsanak fel Brüsszelben, melynek fontos szerepe lehet az intézményi vezetés fejlesztésében;

10.

úgy véli, hogy a javasolt új titkárságot a Bizottság szolgálatai közé kell integrálni, és az a folyamat összes résztvevője által kiküldött tisztviselőkből állhat, és többletértéket kell nyújtania a meglévő struktúrákhoz azért, hogy a teljes politikai folyamat támogatása céljából megerősítsék az igazgatási kapacitást;

11.

úgy véli, hogy a javasolt új titkárságnak láthatóbbá kell tennie a térségben a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért új kezdeményezést, és hogy eltökélten kell összpontosítania a regionális projektekre, valamint feladatok egész soráért kell felelősséget vállalnia a projektek helyes kormányzása érdekében;

12.

felhívja azonban a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a titkárságnak otthont adó országtól követelje meg a barcelonai folyamat demokratikus és emberi jogokra vonatkozó értékei melletti elkötelezettségét;

13.

üdvözli a Bizottság azon javaslatát, mely szerint politikai szinten erősíteni kell a kapcsolatokat földközi-tengeri partnereinkkel a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés keretében csúcstalálkozók kétévenkénti megrendezésével, amelyek célja politikai nyilatkozatok elfogadása, valamint regionális szinten megvalósítandó fő programokról és projektekről történő döntések meghozatala;

14.

véleménye szerint az EMPA-t teljes mértékben be kell vonni e csúcstalálkozók előkészítésébe és lefolytatásába;

15.

üdvözli a Bizottság javaslatát, amely az EMPA jövőbeni szerepét a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés intézményi keretének szerves részeként jelöli meg, annak parlamenti dimenziójaként; hangsúlyozza, hogy szükség van a demokratikus legitimáció megerősítésére, valamint az EMPA szerepének megszilárdítására, hiszen az EMPA az egyetlen olyan parlamenti közgyűlés, amely egyesíti mind a 27 tagállamot és a közel-keleti békefolyamatban részt vevő valamennyi felet; úgy véli, hogy a konzultációs testületként működő EMPA-nak rendelkeznie kell javaslatok és értékelések készítésének jogával; támogatja a barcelonai folyamatban részt nem vevő országok parlamenti képviselőinek részvételét az EMPA-ban;

16.

megismétli, hogy a demokrácia fejlődését politikai reformok támogatásával kell elérni, és hangsúlyozza, hogy a demokratizálódásra és az emberi jogok előmozdítására irányuló európai politika hitelessége a Földközi-tenger déli felén működő civil társadalmak és demokratikus politikai szervezetek szilárd és látható támogatásán múlik; felszólít a civil társadalom és a társadalmi partnerek képviselőinek szoros bevonására a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés intézményi keretébe;

17.

rámutat arra, hogy az euromediterrán politika fő céljai a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és a politikai pluralizmus előmozdítása, és ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az euromediterrán partnerség még nem hozta meg a várt eredményeket az emberi jogok területén; ezért felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdítását világosan foglalja bele az új kezdeményezés céljaiba, és erősítse tovább a meglévő mechanizmusokat, például a társulási megállapodások emberi jogi záradékát és egy végrehajtási mechanizmus kialakítását a megállapodások új generációjában, az európai szomszédságpolitika kétoldalú cselekvési terveiben, valamint emberi jogi albizottságok létrehozását;

18.

rámutat, hogy az EU–mediterrán együttműködésnek ki kell terjednie a Földközi-tenger partján elhelyezkedő egyéb államokra is, és hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri térség egészének identitását el kell ismerni teljes mértékben;

19.

felidézi a Bizottság által javasolt példákat, például a tengeri gyorsforgalmi útvonalakat, az arab a Maghreb-országok közötti országúti összeköttetést, a Földközi-tenger megtisztítását, a polgári védelmet és a mediterrán napenergiára vonatkozó tervet; érdeklődését fejezi ki a észak-afrikai sivatagi nagyteljesítményű naphő alapú villamosáram-termelés iránt és javasolja, hogy a Mediterrán Unió első ülésén biztosítsanak prioritást e kérdés megvitatásának; egyéb projekteket is támogat, például a vízből való sókivonást az ivóvízhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében, ami számos földközi-tengeri ország egyik fő problémája;

20.

rámutat annak szükségességére, hogy a Barcelonai folyamat: Unió a mediterrán térségért kezdeményezés projektjei nyitva álljanak az összes érdekelt uniós tagállam és mediterrán partner előtt, különösen, ha érdekeltségük van egy projektben vagy egy-egy területen;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet és az EMPA-t e regionális projektek fejlődéséről, és hogy vegye fontolóra a parlamenti szinten előterjesztett, a folyamat népszerűsítésére, valamint a felvevő kapacitás és a régió polgárainak nyújtott többletérték növelésére irányuló javaslatokat és értékeléseket;

22.

hangsúlyozza, hogy az EU–mediterrán partnerség nem összpontosíthat kizárólag gazdasági és kereskedelmi kérdésekre; rámutat, hogy a három barcelonai pillér egymással szorosan összefügg; rámutat, hogy az első pillér a „békéhez, stabilitáshoz és a jóléthez” kíván hozzájárulni és hogy a béke és stabilitás tervezett chartája terén nem történt jelentős előrelépés; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi terület létrehozásának és a kereskedelem liberalizálásának céljai önmagukban nem célok, ezeket a regionális együttműködés, illetve a társadalmi és környezetvédelmi integráció megerősítésével kell kiegészíteni;

23.

rámutat, hogy a gazdaságpolitikát nemcsak a növekedésben, hanem a létrehozott munkahelyek számában, valamint a szegénység csökkentésében betöltött szerepét illetően kell megítélni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fokozottan támogatnia kell a mediterrán partnerállamok programjait, amelyek célja kedvező környezet kialakítása a befektetések növelése és a fiatalok kisvállalkozások alapítására való ösztönzése – ideértve a mikrohitelekhez való hozzáférés megkönnyítését – érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy fokozni kell az euromediterrán befektetési és partnerségi eszközön (FEMIP) keresztül nyújtott támogatást, beleértve az információs kampányokat;

24.

emlékeztet az EU–mediterrán térségben hiányzó közvetlen külföldi befektetés bevonzására képes Euromediterrán Befektetési és Térségfejlesztési Bank létrehozásáról szóló javaslatára, valamint arra, hogy a Perzsa-öböl menti államok mint a régió első befektetői részvétele hozzájárulhat e cél megvalósításához;

25.

megismétli, hogy szükség van a nők helyzetének megerősítésére a földközi-tengeri térségben saját társadalmukon belüli szerepük megerősítését biztosító politikák, valamint a nemek egyenlőségének előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a hagyományok és szokások tisztelete nem járhat együtt alapvető jogaik sérelmével;

26.

hangsúlyozza, hogy az Erasmus Mundus és a 2006–2008-as II. Euromed Audiovizuális Program – amelyeket az európai szomszédságpolitikai eszközeként (2) erősíteni és bővíteni kell – jobb felhasználása révén érdekes kulturális együttműködési programok körének felkínálására van szükség az EU földközi-tengeri partnerei számára;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a barcelonai folyamatban részt vevő államok kormányainak és parlamentjeinek.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/43

A.

mivel a göteborgi stratégia kijelöli az unió gazdasága versenyképességével és fenntarthatóságával kapcsolatos prioritásokat, és mivel a fiatal mezőgazdasági termelők alapvető fontosságú szerepet játszhatnak e célok elérésében;

B.

mivel a többfunkciós európai mezőgazdasági modell a mezőgazdasági üzemek széles körű jelenlétének köszönhetően a vidéki területek tartós fejlődését eredményezheti;

C.

mivel a KAP reformjának előrehaladása új lehetőségeket teremtett a fiatal mezőgazdasági termelők számára a gazdaságaik létrehozásával és fejlesztésével kapcsolatos számos szempontból, ám ezek a lehetőségek nincsenek egyenlően jelen az unió területén, ami megnehezíti a közösségi stratégiai megközelítést;

D.

mivel a fiatal mezőgazdasági termelők létszámára és az európai mezőgazdaságban elfoglalt helyzetükre vonatkozó teljes és friss statisztikák hiánya sajnálatos, az Eurostat 2003-as adatai szerint pedig az Európai Unióban csak 7 % volt a 35 évesnél fiatalabb mezőgazdasági termelők aránya, és ez az arány csökken, miközben az élelmiszer-termelésnek a jövőben tovább kell növekednie; sajnálatát fejezve ki továbbá miatt;

E.

mivel a KAP közelgő felülvizsgálata („KAP állapotfelmérés”) lehetőséget ad arra, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek juttatott támogatásokat jobban irányítsák, és ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani;

F.

mivel az Európai Unió élelmiszerellátási- és energiabiztonsága, az európai vidéki területek növekedése és foglalkoztatása, valamint a vidéki területek hosszú távon fenntartható igazgatása kapcsán előttünk álló kihívásoknak való megfelelés érdekében, a fiatal mezőgazdasági termelőknek életképes birtokokon és élhető környezetben kell tevékenykedniük;

G.

mivel többfunkciós szemléletre és olyan szilárd politikára van szükség, amely támogatást nyújt különösen a fiatal mezőgazdasági termelők számára;

H.

mivel a vidéki területek számára létfontosságú, hogy a fiatalok a mezőgazdasági üzemek tulajdonosaivá váljanak, mivel e területek többségén a mezőgazdaság továbbra is alapvető oszlopa a gazdasági tevékenységnek és a társadalom szövetének;

I.

mivel elsődleges fontosságú egy olyan európai stratégia, amely ösztönzi a fiatal mezőgazdasági termelők üzleti képzését;

J.

mivel a fiatal mezőgazdasági termelők igen dinamikusan hoznak döntéseket, valamint készek kockázatot vállalni, keresik a szinergiát és a kiegészítő jelleget, illetve a szokásos mezőgazdasági gyakorlaton túlmenően és azt meghaladva készek igen innovatív tervezési lehetőségeket végrehajtani;

K.

mivel annak ellenére, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőket támogató különböző politikák hozzájárulnak az uniós mezőgazdasági ágazat új lendületéhez, az EU számára továbbra is kihívást jelent a mezőgazdasági üzemek tulajdonosainak generációváltása;

L.

mivel a mezőgazdasági ágazatban a fiatal mezőgazdasági termelők további nehézségekkel néznek szembe, például a magas indulási költségekkel, a jelentős adósságállománnyal, a kevés rendelkezésre álló gazdasággal, valamint a célzott képzések alacsony számával; mivel továbbá a mezőgazdasági politika egyre több felelősséget ró a termelőkre a környezetvédelemmel, az állategészségüggyel, az állatjóléttel, az élelmiszerbiztonsággal és a tájjelleg fenntartásával kapcsolatos kölcsönös megfeleltetési követelmények kapcsán;

M.

mivel a lisszaboni stratégia által kitűzött célok elérésének egyik alapvető feltétele egy fiatal és dinamikus mezőgazdasági ágazat;

N.

mivel a vidékfejlesztési támogatás új szabályozásával meg lehet valósítani a 2013. december 31-ig tartó programozást;

O.

mivel az EU területe 92 %-ban vidéki terület, míg a lakosság 50 %-a városokban, 50 %-a pedig vidéken él;

P.

mivel az unióban az élelmiszerek magas minőségének, az élelmiszerbiztonságnak és az EU önellátásának jövőbeni megőrzése érdekében generációváltásra van szükség;

1.

úgy véli, hogy a megreformált KAP egyik célkitűzéseként biztosítani kell a mezőgazdasági termelők jobb generációváltását, és hogy ennek elérése érdekében az első és a második pillér eszközei a fenntartható mezőgazdaság és a fejlett vidéki közösségek támogatása tekintetében különösen kiegészítik egymást;

2.

fenntartja, hogy a mezőgazdasági termelők generációváltása érdekében tett lépések alapvető fontosságúak a ma és a holnap uniós mezőgazdaságára váró élelmezési, energetikai és területi kihívások megoldása szempontjából; úgy véli, hogy ezeket nem lehet megoldani erős mezőgazdaság és nagyszámú uniós mezőgazdasági termelő nélkül, ha meg akarnak felelni a társadalom elvárásainak;

3.

kiemeli, hogy az Európai Unió új tagokkal történt kibővítése megerősítette a kulturális sokféleségét és növelte a termékválasztékot, és ideális lehetőséget kínál az uniós mezőgazdaság versenyképességének javítására, a folyamatos innovációra és a közösségi termékek minőségére összpontosítva, valamint kiemelve a termelők eredményeit az élelmiszerbiztonság igen fontos területén;

4.

úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőket segítő intézkedések kidolgozása és végrehajtása során különösen figyelembe kell venni az új tagállamok fiatal gazdálkodóinak helyzetét;

5.

felkéri ezért a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat egy olyan uniós minőségi címke bevezetése céljából, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy könnyen felismerjék a környezetvédelem, az állatjólét és az élelmiszerbiztonság terén hatályos szigorú uniós előírások szerint gyártott termékeket;

6.

megállapítja, hogy a minőség összefüggésében célkitűzéssé kell tenni a termelés és a termékek sokszínűségét;

7.

megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelői generációk fiatalításának fő feltétele a földhöz való hozzáférés, tekintettel annak magas költségére;

8.

úgy véli, hogy a jövőben a generációváltás prioritásként való kezelésével a KAP célkitűzésévé kell tenni a mezőgazdasági tevékenységet választó fiatalok előtt álló akadályok felszámolását;

9.

kéri továbbá, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nyilvánosság megismerhesse az európai mezőgazdasági modellt, valamint annak a környezetvédelem, az állatjólét és az élelmiszerbiztonság terén alkalmazott szigorú normáit;

10.

úgy véli, hogy a kibővített EU egyik fő ütőkártyája lehet a mezőgazdasági vállalkozásokat alapító vagy vásárló fiatalok indulásának elősegítése;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy továbbra is fennállnak a tevékenység megkezdésének magas költségeivel, ideértve a földterület vételárával vagy bérleti díjával, valamint a műszaki és logisztikai modernizációhoz szükséges folyamatos és jelentős tőkebefektetésekkel és humán ráfordításokkal kapcsolatos nehézségek, valamint hogy a műszaki és logisztikai modernizációhoz nem elegendő a berendezések és gépek vásárlása, hanem elengedhetetlen a kutatás és a kutatási eredményekhez való hozzáférés is;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat egy termőföldbank létrehozásában a korai visszavonulás révén szabaddá váló földterületek alapján; úgy véli, hogy támogatásokat kell bevezetni a magas költségű és alacsony egyedi kihasználtságú berendezések és gépek közös megvásárlása érdekében;

13.

kéri, hogy vizsgálják felül az elindulási támogatás összegét, amely a bevezetése óta változatlan, és amely a jelek szerint már nincs összhangban a mezőgazdasági termelők szükségleteivel;

14.

hangsúlyozza, hogy a termőföld ára jelentős mértékben hozzájárul a fiatal mezőgazdasági termelők indulási nehézségeihez, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a földárak jelentős – részben a városfejlesztési nyomásból és spekulációból eredő – emelkedésének jelenségét;

15.

javasolja, hogy dolgozzanak ki olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági területek átruházásakor a tevékenységüket megkezdő fiatal mezőgazdasági termelők prioritást élvezzenek a gazdaságukat növelő mezőgazdasági termelőkkel szemben, így különösen a korengedményes nyugdíjazás rendszere, a földterület halasztott megszerzéséhez nyújtott támogatás, fokozatos indulási mechanizmusok és a földek egy részének bérbevehetősége révén;

16.

megállapítja, hogy növelni kell a fiatal mezőgazdasági termelők indulását támogató politikák hatékonyságát és további olyan kritériumokat kell előírni a kedvezményezetti kategóriák prioritási sorrendjének megállapításához, amelyek objektív tényezőket vesznek figyelembe;

17.

sürgeti a Bizottságot, hogy a KAP állapotfelmérésre vonatkozó jogszabály-tervezetében tegyen javaslatot arra, hogy a vidékfejlesztésre vonatkozó szabályozásban a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatásokat foglalják bele a tagállami tervekben szereplő kötelező intézkedésekbe, s ezt kísérje az elindulási támogatások összegének növelése is;

18.

úgy véli, hogy az újonnan érkezőknek is részesülniük kell a fiatal mezőgazdasági termelőket támogató intézkedésekben, mivel fontos forrásai lehetnek az uniós mezőgazdaság megújításának; következésképpen hangsúlyozza, hogy a támogatásokat elsősorban az új gazdálkodóknak kell adni és nem azoknak, akik befejezik a tevékenységüket; kiemeli, hogy a gazdaságok átvételét támogató intézkedések nem eredményezhetik a verseny torzulását az újonnan érkezők és a mezőgazdasági termelők gyermekei között;

19.

megállapítja, hogy az EU területi kohéziójával kapcsolatos célkitűzés elérése érdekében különösen fontos a hátrányos helyzetű mezőgazdasági területek elnéptelenedésének megelőzése, valamint az indulás megkönnyítése az olyan fiatal mezőgazdasági termelők számára, akik állandó természeti hátrányoktól szenvedő területeken, például szigeteken és hegyvidéki területeken terveznek tevékenykedni, ahol magasabbak a fejlesztési, építkezési és közlekedési költségek, és ahol a kellő életképesség érdekében gyakran diverzifikálásra van szükség;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot a fiatal mezőgazdasági termelőknek szánt különféle nemzeti és uniós intézkedések hatékonyságával és hozzáadott értékével kapcsolatban, és 2009. július 1-jéig nyújtson be jelentést e témáról;

21.

megállapítja, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők nagy része véli úgy, hogy a beruházási támogatások és a kamattámogatások a leghatékonyabb eszközei a vállalkozó szellem ösztönzésének és versenyhelyzetük erősítésének; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek megfelelő figyelmet a támogatásoknak és szubvencióknak;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a termelési jogok, az egységes támogatási jogosultságok és a támogatási jogok a kezdő fiatal mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatásait, mivel a generációk között ezek az intézkedések gyakran olyan konfliktusokat okoznak, amelyek megnehezítik a mezőgazdaságban dolgozni akaró fiatalok számára az e jogokhoz való hozzáférést; úgy véli, hogy a Bizottságnak minden szükséges következtetést le kell vonnia a KAP igazgatására vonatkozóan annak érdekében, hogy javítsák a fiatalok indulási lehetőségeit;

23.

megállapítja, hogy a gazdaságok átvételéhez kapcsolódó magasabb költségek és a problémás területeken jellemző indulási nehézségek jobb figyelembevétele érdekében emelni kell a támogatásokat 55 000 euró értékben korlátozó közösségi felső értékhatárt, továbbá három év helyett öt évben kell megszabni annak határidejét, hogy az indulás után megfeleljenek az előírásoknak;

24.

megállapítja, hogy a vidéki területeken igen gyakran a mezőgazdasági tevékenység az utolsó, megélhetést biztosító tevékenység, ezért szükség van a fiatal mezőgazdasági termelők indulását ösztönző intézkedésekre; hangsúlyozza azonban, hogy a gazdaságok életképességén túl gondoskodni kell arról is, hogy maga a vidéki környezet is vonzóbbá váljon az emberek számára, a közszolgáltatásokhoz (posta, iskola, közösségi közlekedés, egészségügyi szolgáltatások stb.) való egyenlő hozzáférés, a szolgáltatások (kereskedelem és kisipar, a kisgyermekeket és az idős embereket befogadó rendszerek, szociális és bérlakások stb.) fenntartása, valamint az elszigetelődés megakadályozását lehetővé tevő közösségi terek (kávéházak, kulturális és sportközpontok stb.) révén;

25.

hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik a fiatal mezőgazdasági termelők számára, hogy képzés, szabadság, gyermek születése stb. esetén elhagyhassák gazdaságukat;

26.

üdvözli azt a rendelkezést, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők indulási támogatásának odaítélését – még ha csak részleges indulásról van is szó – egy olyan üzleti terv önkéntes benyújtásától tegyék függővé, amely tartalmazza, hogy az új gazdaságban idővel milyen, a vidéki környezethez kapcsolódó, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenység fejleszthető ki;

27.

javasolja, hogy az indulást ösztönző intézkedések rendszere tartalmazzon a fiatal mezőgazdasági termelőknek gazdaságokat bérbe adó tulajdonosok számára ösztönző intézkedéseket és/vagy az indulást követően akár tíz évig is adható bérleti támogatásokat;

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tevékenységüket megkezdeni kívánó fiatal mezőgazdasági termelők nehezen jutnak finanszírozáshoz, továbbá hogy hasznos a kamattámogatások gyakorlata, amely lehetővé teszi a fiatal mezőgazdasági termelők számára, hogy túlzott eladósodás nélkül elindítsák és folytassák gazdálkodásukat;

29.

megállapítja, hogy nagyfokú eladósodottságuk és az indulási költségek magas összege miatt a fiatal mezőgazdasági termelőknek nagy nehézségekkel kell megküzdeniük a jó versenyhelyzet eléréséhez; következésképpen kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak újabb megoldásokat e konkrét problémákra;

30.

úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők vállalkozói szellemét átlátható, egyszerűsített és könnyített szabályozás bevezetésével kell támogatni, ekképpen csökkentve a kapcsolódó költségeket;

31.

úgy véli ezért, hogy a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak meg kellene vizsgálniuk olyan rendelkezések bevezetésének vagy a meglévő rendelkezések javításának a lehetőségeit, amelyek lehetővé tennék, hogy az új mezőgazdasági termelőknek kedvezményes kamatozással indulási tőkét biztosítsanak;

32.

sajnálatát fejezi ki ugyanakkor a hitelhez jutáshoz szükséges biztosítékokhoz, a magas hitelkamatokhoz, a jogi és pénzügyi jellegű akadályokhoz, a szociális és adminisztratív terhekhez hasonló spekulatív jellegű vagy szerkezeti tényezők hatása miatt, amelyek akadályozzák a termőföldből, a munkából és a tőkéből származó jövedelemből való megfelelő megélhetést, és úgy véli, hogy elengedhetetlen megfelelő politikai intézkedések meghozatala ahhoz, hogy csökkenjenek a többletek és a verseny torzulásai;

33.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy új (adóügyi) intézkedések meghozatala révén segítsék a fiatal mezőgazdasági termelőket a gazdaságaik megvásárlása után őket terhelő kamatok viselésében; kéri a Bizottságot, hogy ennek érdekében nyújtson be konkrét javaslatokat a KAP állapotfelmérése keretében;

34.

kéri, hogy a mezőgazdasági ágazat versenyképességének javítása érdekében a fiatal mezőgazdasági termelőket támogató ezen intézkedések váljanak kötelezővé az 1698/2005/EK rendelet I. tengelye alapján előírt cselekvések keretében;

35.

ismételten hangot ad véleményének, miszerint a vidékfejlesztési intézkedéseknek közvetlenül a mezőgazdasági termelőket kell célozniuk;

36.

úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a vidékfejlesztési politika 2. és 3. tengelye alapján a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott egyedi pénzügyi támogatásokat, különösen a szociális infrastruktúra szempontjából és a vidéki régiók fiataljai foglalkoztatottságának növelése tekintetében;

37.

kéri, hogy emeljék az indulási támogatásokat a többfunkciós (mezőgazdasági és egyéb) tevékenységeket végző mezőgazdasági termelők javára annak érdekében, hogy mind a csak mezőgazdasági tevékenységeket gyakorló fiatal mezőgazdasági termelők, mind azok, akik e tevékenységeket a vidéki környezetben végzett egyéb jövedelemszerző tevékenységekkel egészítik ki, hozzáférhessenek a kezdeti indulási támogatásokhoz;

38.

felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a kezdeti indulási támogatásokhoz való hozzáférést a bizonytalan helyzetben lévő fiatal – férfi és nő – tulajdonosok számára, akik csak e támogatások révén tudják oly módon fejleszteni gazdaságukat, hogy az – akár a mezőgazdasági tevékenységek által, akár azokat más jövedelemszerző tevékenységekkel kiegészítve – a rendelkezésre álló jövedelem és a munka szempontjából biztosíthassa számukra a megélhetést;

39.

úgy véli, hogy a fiatal európai mezőgazdasági termelőknek egyenlő feltételek mellett kellene tudniuk versenyezni egymással az EU-ban; kéri ezért az 1782/2003/EK tanácsi rendelet (3) jelenlegi 69. cikkének körültekintő felülvizsgálatát és ennek megfelelő végrehajtását annak érdekében, hogy megakadályozzák az uniós belső piacon a verseny torzulásait;

40.

kéri, hogy minden mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikát hozzanak összhangba az EU által a lisszaboni stratégia keretében meghatározott célkitűzésekkel annak érdekében, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők dinamikus gazdasági környezetben gyakorolhassák tevékenységüket;

41.

úgy véli, hogy a KAP állapotfelmérése keretében ösztönözni kell a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálását és biztonságossá tételét – mivel ez elengedhetetlen előfeltétele a mezőgazdasággal foglalkozó generációk megújításának – innovatív kockázat- és válságkezelési eszközök uniós szintű bevezetésével annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni a piac változásaival és az árak nagyobb mértékű ingadozásával is;

42.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy valóban egyszerűsítsék és jobban átláthatóvá tegyék a mezőgazdasági tevékenységet folytató fiatal mezőgazdasági termelőket támogató eszközök és intézkedések végrehajtását, abban az esetben is, ha a gazdaság életképessége érdekében e tevékenységeket kiegészítik a vidéki környezethez kapcsolódó, a mezőgazdaságitól eltérő egyéb tevékenységekkel;

43.

megjegyzi, hogy nem szabad hátrányos helyzetbe hozni azokat a fiatalnak már nem tekinthető mezőgazdasági termelőket, akik középtávon még aktívak maradnak, ám szintén új kihívásokkal szembesülnek;

44.

hangsúlyozza, hogy a jövő gazdálkodói részéről mutatkozó jelentős igény miatt folyamatosan fejleszteni kell a szakmai továbbképzést annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a tényleges tudástranszfert a mezőgazdasági kutatástól a gazdálkodásig;

45.

úgy véli, hogy az öröklési megállapodások tekintetében fontolóra kell venni a gazdaságok egységét jobban megőrző szabályozás kialakítását, a méret- és választékgazdaságosság megvalósításának célkitűzésével együtt; rámutat, hogy meg kell könnyíteni a nem a családi körhöz tartozó feleket megjelölő öröklési megállapodásokat annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a gazdaságokat és meg lehessen könnyíteni a mezőgazdasági tanulmányokat végzett fiatal vállalkozók számára a mezőgazdasági termelővé válást;

46.

úgy véli, hogy a nemzeti korengedményes nyugdíjazási mechanizmusok igénybe vételét ahhoz a feltételhez kellene kötni, hogy a nyugdíjba vonuló mezőgazdasági termelő gazdaságát fiatal mezőgazdasági termelő veszi át, vagy ilyen esetben további kedvezményt kellene adni a gazdaságát átadó termelőnek;

47.

úgy véli, hogy a gazdaságok elindítására és fejlesztésére vonatkozó általános terveknek a fiatal mezőgazdasági termelők jogállását elismerő egyedi intézkedéseket kell tartalmazniuk, ezáltal biztosítva a szociális jogok terén a férfiak és nők közötti egyenlőséget; ennek érdekében alapvetőnek tartja, hogy a vidéki területeken fenntartsák az olyan elengedhetetlen intézményeket, mint a bölcsődék, az óvodák és a családanyákat segítő szolgáltatások; ennek keretében nyomatékosan hangsúlyozza a mezőgazdasági termelőket segítő társak jogállására vonatkozó tájékoztatásnyújtás fontosságát is;

48.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi és kulturális sajátosságok és sokszínűség kulcsfontosságú tényezők a termékpromóciós politikákban, ugyanígy az egy meghatározott földrajzi terület feltüntetése és a termelési módok kiválósága, amint azt az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott vagy címkézett mezőgazdasági termékek hírneve és sikere is mutatja;

49.

hangsúlyozza, hogy a táplálkozás terén az oktatás, amelyet a fiatal mezőgazdasági termelők tudnak nyújtani, elősegíti a helyes táplálkozási szokásokat az emberek és általánosabban a társadalom egészsége érdekében, és kiváltképp üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen például a Fiatal Mezőgazdasági termelők Európai Tanácsa (CEJA) „Tellus” programja vagy a „Schüler auf dem Bauernhof” (iskolások a vidéki gazdaságban) programhoz hasonló, országokon átnyúló kísérleti projekteket;

50.

kiemeli, hogy valamennyi képzési forma esetében szükség van konkrét táplálkozástudományi és dietetikai szakismeretekre;

51.

úgy véli, hogy népszerűsíteni kell a mezőgazdasági termelői szakmát és az általa a termelői tevékenységen túlmenően a társadalomnak nyújtott szolgáltatásokat annak érdekében, hogy több fiatalt – különösen nem mezőgazdasági környezetből származó fiatalokat – vonzzanak ebbe a szakmába;

52.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelői szakma előmozdítása együtt jár azzal is, hogy megfelelőbben tájékoztassák a közvéleményt, vagyis a fogyasztókat a KAP tartalmáról az egészségügyi, környezeti és állatjóléti követelmények tekintetében, a támogatások feltételhez kötéséről, a multifunkcionalitásról, az uniós termékek minőségéről, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulásról, az élelmezési önállóságról és a világ 2050-re várhatóan kilenc milliárdot elérő népességének élelmezésével kapcsolatos jövőbeni kihívásokról;

53.

kéri, hogy erősítsék meg a közösségi preferenciát annak érdekében, hogy az európai fogyasztók számára biztosítható legyen az általuk vásárolt termékek egészségügyi és környezeti minősége, illetve támogassák az uniós mezőgazdasági termelőket olyan harmadik országok versenyével szemben, amelyekben az egészségügyi, környezeti és szociális követelmények betartása nem áll hasonló szinten;

54.

úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőket a legjobb körülmények közé kell helyezni annak érdekében, hogy hasznukra fordítsák a mezőgazdasági tevékenységgel előállított termékek és szolgáltatások iránti kereslet nagyobb rugalmasságát, valamint a világszerte felemelkedő piacok többoldalú megállapodások megkötése reményében tanúsított fokozottabb nyitottságát; ezért úgy véli, hogy fontos, hogy a Bizottság a WTO keretében tárgyaljon egy olyan megállapodásról, amely elegendő mozgásteret ad a mezőgazdasági termelőknek ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak a harmadik országokkal szemben, és ekképpen biztosítsanak jövőt a fiatal mezőgazdasági termelőknek; alapvető fontosságúnak tartja, hogy ennek keretében foglalkozzanak a nem kereskedelmi jellegű megfontolásokkal is;

55.

úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek egyenlő feltételek mellett kellene tudniuk szembenézni a külföldi versenytársakkal; ezért kéri a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a több- és kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során adjanak prioritást a nem kereskedelmi jellegű megfontolások – mint behozatali követelmények – elismerésének;

56.

megjegyzi, hogy a közép- és hosszú távú programozás részeként a mezőgazdasági termelők új nemzedéke vállalja felelősségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a környezet partnereként cselekszik és a környezetet kímélő alternatív energiaforrások szolgáltatásával – különösen a biomassza-termeléssel és biogázt termelő üzemek működtetésével – aktívan hozzájárul a környezet megóvásához és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez;

57.

megjegyzi, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők előtt kettős kihívás áll, ugyanis egyrészt végre kell hajtaniuk a mezőgazdasági gyakorlatok javítását, valamint azokat egyaránt fenntarthatóbbá és működőképesebbé kell tenniük, másrészt pedig helyre kell állítaniuk a mezőgazdaság alapvető szerepét a környezetvédelem szempontjanak kezelésében, s ezáltal vezető szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében szakpolitikára és intézkedésekre van szükség a fiatal mezőgazdasági termelők számára hosszú távú és fenntartható távlatok nyújtásához, és pénzügyileg támogatni kell a környezet megóvása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket;

58.

megállapítja, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás kizárólagos példái a fotoszintézis révén szén-dioxid megkötésére képes gazdasági tevékenységnek, és ez méginkább szükségessé teszi a mezőgazdasági tevékenységek fenntartását;

59.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a KAP reformjával összhangban orientálják a mezőgazdasági kutatást, támogassák a technológia-átadást és javítsák a mezőgazdasági termelőknek a termelési módokra és eszközökre vonatkozó kutatási eredményekhez és legújabb újításokhoz való hozzáférését; úgy véli, hogy az uniós mezőgazdasági termelőknek könnyebben kell hozzájutniuk a kutatási eredményekhez azáltal, hogy létrehozzák a kutatásból származó adatok cseréjének hálózatait, továbbá nemzeti és uniós szinten összehangolják a kutatásokat;

60.

megállapítja, hogy feltétlenül szükség van a tudomány és alkalmazói közötti cserére annak érdekében, hogy átültessék a gyakorlatba a kutatási eredményeket, és hogy a kutatás kielégítse a mezőgazdasági ágazat igényeit;

61.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak gazdasági (a termelékenység javítása) és környezetvédelmi (a „zöld” gyakorlatokra vonatkozó ismeretek naprakésszé tétele) érdeke, hogy jobban támogassa a mezőgazdasági termelők egész életen át tartó képzését; különösen ösztönzi a fiatal mezőgazdasági termelők EU-n belüli mobilitását támogató programokat (például a Leonardo-programot); külön kiemeli, hogy létre kell hozni olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a fiatal mezőgazdasági termelők számára, hogy az ilyen képzések időtartamára elhagyhassák gazdaságukat;

62.

javasolja, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők számára hozzanak létre egy, a bevált mezőgazdasági gyakorlatok cseréjét szolgáló programot;

63.

szükségesnek tart egy olyan csereprogram létrehozását a fiatal mezőgazdasági termelők számára, amely megkönnyítené a bevált gyakorlatok megosztását, valamint egy olyan képzési hálózat kialakítását, amelyen belül központi szerepű az olyan kérdésekről nyújtott tájékoztatás, mint például a fenntarthatóság, a bioenergia, az éghajlatváltozás vagy a versenyképesség; úgy véli, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek fel kell készíteniük a fiatal gazdálkodókat arra a feladatukra, hogy választ adjanak a mezőgazdaságban és az élelmiszer-ágazatban jelentkező új kihívásokra;

64.

kéri olyan kísérleti projekt kidolgozását, amely elősegíti a fejlődő országokban és az EU-ban élő fiatal mezőgazdasági termelők közötti csereprogramokat, melyek lehetővé teszik a számukra, hogy első kézből megismerhessék egymás piacainak működését, technológiahasználatát, valamint a fennálló éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásuk módszereit;

65.

javasolja, hogy az EU-ban gondoskodjanak az egy adott földrajzi területhez vagy kulturális hagyományhoz kapcsolódó termelési módszerek megőrzéséről, tökéletesítéséről és terjesztéséről;

66.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági földtulajdon megtartásának témája szorosan kapcsolódik a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához, és olyan politikát kell folytatni, amely lehetővé teszi, hogy a földterületek kijelölésekor előnyben részesítsék a pályakezdő fiatalokat; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a mezőgazdasági tulajdonnal kapcsolatos problémakörről a gazdaságok fiatalok által történő átvételének szemszögéből;

67.

azon a véleményen van, hogy hatékonyabban kell segíteni a társasági formában történő pályakezdést az erre irányuló olyan egyedi intézkedések végrehajtása révén, amelyek nem csak az indulás költségeit csökkenthetik az érintett fiatalok számára, hanem lehetővé teszik a gazdaságok életképességét növelő munkaszervezést is;

68.

nagyobb rugalmasság bevezetését javasolja az indulási és átruházási eljárásokba a következő eszközök révén: fokozatos indulás, a tevékenység megkezdését tervező személy korábbi szakmai tapasztalatai érvényesítésének figyelembevétele – amennyiben nem rendelkezik a megkívánt szintű képzettséggel –, mentesség a korhatárra vonatkozó követelmény alól megvalósítható indulási terv benyújtása esetén, különösen a hátrányos helyzetű mezőgazdasági övezetekben, stb.;

69.

úgy véli, el kell fogadni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az indulástámogatási rendszer keretében támogassák, kísérjék és tanácsokkal lássák el a fiatal mezőgazdasági termelőket, célkitűzésként határozva meg a sikeres indulások számának növelését és ezzel párhuzamosan a tevékenységgel való felhagyás és a csődbe jutás eseteinek csökkentését vagy megszüntetését;

70.

javasolja a város és vidék közötti párbeszéd európai évének létrehozását;

71.

felkéri a Bizottságot, hogy átfogóan támogassa a mezőgazdasági tevékenység megkezdését tervező fiatalokat megbízható politika, valósághoz igazodó adminisztratív eljárások és a vállalkozások irányításához nyújtott maximális támogatás alkalmazásával;

72.

kéri a Bizottságot, hogy kellő időben nyújtson be időközi jelentést a fiatal mezőgazdasági termelők helyzetéről, valamint folytasson konzultációt a fiatal mezőgazdasági termelők érintett szervezeteivel;

73.

hangsúlyozza, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek az indulásuk utáni években támogatást kell nyújtani, továbbá külön tartalékalapot kell létrehozni azzal a céllal, hogy segítséget kapjanak az indulás során előre nem látható körülményekkel való megbirkózáshoz, így például a termést károsító szélsőséges időjárás vagy a költségek jelentős növekedése esetén;

74.

felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza az innovatív termelési technikák és a gazdaságirányítás terén bevált gyakorlatoknak az összes új uniós mezőgazdasági termelő közötti megosztását lehetővé tevő módszereket;

75.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/51

—

az AKCS-országokban a természetes erőforrások kitermelésével kapcsolatban a felelősségteljes kormányzásról, az átláthatóságról és az elszámoltathatóságról (6),

—

az AKCS országok kisgazdálkodói körében – mindenekelőtt a gyümölcs-, a zöldség- és a virágtermelési ágazatokban – a szegénység visszaszorításáról (7),

—

a képzett munkaerő migrációjáról és annak a nemzeti fejlődésre gyakorolt hatásáról (8),

—

a dárfúri helyzetről (9),

—

a választásokról és a választási folyamatokról az AKCS-országokban és az Európai Unióban (10),

—

a közvetlen külföldi tőkebefektetéseknek (FDI) az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokban kiváltott hatásáról (11),

—

az egészségügyi ellátás és a gyógyszerek elérhetőségéről, különös tekintettel az elhanyagolt betegségekre (12),

—

a természeti csapásokról az AKCS-államokban: európai uniós készenléti finanszírozás (EFA-források) és segélyek (ECHO-források) (13),

—

a Kongói Demokratikus Köztársaságban, különösen az ország keleti részén uralkodó helyzetről, valamint ennek a régióra gyakorolt hatásáról (14),

A.

tekintettel a 2007 júniusában Wiesbadenben és 2007 novemberében Kigaliban a gazdasági partnerségi megállapodások állásáról folytatott vitákra, amelyek a fent említett, EPA-król szóló Kigali Nyilatkozat elfogadásához vezettek;

B.

mivel az 1905/2006/EK rendeletet a Parlament és a Tanács elfogadta, és ez az AKCS-országokra is vonatkozó tematikus programokat, valamint a cukorra vonatkozó jegyzőkönyvet aláíró AKCS-országoknak szóló kísérő intézkedésekre irányuló programot irányoz elő;

C.

mivel a fejlesztésért és a humanitárius segélyekért felelős biztos a KPK fent említett, wiesbadeni ülésén kötelezettséget vállalt arra, hogy nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat terjesztenek elő az AKCS-országok számára (a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozóan) a parlamentek demokratikus vizsgálatára, és üdvözölve e kötelezettségvállalás megvalósításának kezdetét;

D.

mivel a Cotonoui Megállapodás felülvizsgálata során lefektették az Európai Unió és az AKCS-országok közötti megerősített és hatékonyabb együttműködés alapjait, de a megállapodás ratifikálási eljárása még nem fejeződött be;

E.

mivel a KPK-n belül egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az emberi jogokra, a demokráciára, a sérülékenységre, a politikai koherenciára és a támogatások hatékonyságára vonatkozó közérdekű kérdések;

F.

mivel a Zimbabwéban kialakult helyzet 2007-ben tovább romlott, és mivel sajnálja, hogy nem volt mód a rendkívül építő jellegű vita lezárásaként egy e témáról szóló állásfoglalás elfogadására a KPK fent említett, Wiesbadenben tartott ülésén; tekintettel a zimbabwei küldöttség ezen ülésről való távolmaradásának igen sajátos jellegére;

G.

mivel Dárfúrban (Szudán) a konfliktus tartósan fennáll, és az emberi jogokat súlyosan és sorozatosan megsértik, különös tekintettel a nőket és lányokat érő szexuális támadás és nemi erőszak folyamatos kockázatára, és mivel emlékeztetni kíván arra, hogy hatékony humanitárius segélyekre és a nemi erőszak áldozatainak megsegítésére van szükség;

H.

tekintettel a Pánafrikai Parlament munkájára, valamint az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament közötti kapcsolatok hivatalossá tételére; különös tekintettel a 2007 decemberében Lisszabonban tartott EU–Afrika csúcstalálkozóval kapcsolatban kiadott Pánafrikai Parlament–EP közös nyilatkozatra;

I.

mivel a KPK ülésein egyre nagyobb a nem-állami szereplők részvételi aránya, és tekintettel az AKCS-országok civil társadalmának az üléseken való részvétellel kapcsolatos anyagi nehézségeire;

J.

tekintettel az Unió német elnökségének és Ruanda kormányának kiemelkedő hozzájárulására a KPK fent említett wiesbadeni és kigali üléséhez;

K.

mivel a KPK elnöksége az alábbi országokban teljesített tényfeltáró kiküldetéseket és tanulmányutakat 2007-ben:

1.

üdvözli, hogy a KPK 2007-ben keretet biztosított az Európai Unió és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokról szóló nyílt, demokratikus és elmélyített párbeszédhez, amint arról a fejlesztésre irányuló gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló Kigali Nyilatkozat is tanúskodik;

2.

hangsúlyozza a KPK által a tárgyalások több elemével kapcsolatban megfogalmazott, mind a formát, mind pedig a tartalmat illető aggodalmakat; emlékeztet arra, hogy a vita a karibi térség országaival kötött gazdasági partnerségi megállapodás és az egyes országokkal, illetve régiókkal kötött ideiglenes szerződések elfogadása után folytatódik;

3.

aggodalommal tekinti egy új szerv, nevezetesen a parlamenti bizottság felállítását a gazdasági partnerségi megállapodások keretében, anélkül hogy tisztázott lenne az e szerv és a KPK közötti kapcsolat; kéri mindennemű hatásköri összeférhetetlenség és fölösleges vita elkerülését e területen; üdvözli ugyanakkor, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokat ilyen parlamenti dimenzióval ruházták fel, és szilárd meggyőződése, hogy a KPK e parlamenti szintű párbeszéd végrehajtását regionális ülései révén azonnal meg fogja kezdeni;

4.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a fejlesztésért és a humanitárius segélyekért felelős biztos a KPK Kigaliban tartott ülésén kötelezettséget vállalt arra, hogy nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat terjesztenek elő az AKCS-országok számára (a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozóan) a parlamentek demokratikus vizsgálatára, és üdvözli, hogy néhány AKCS-ország parlamentje már megkezdte e dokumentumok elemzését;

5.

ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy szorosan be kell vonni a parlamenteket a demokratikus folyamatba és a nemzeti fejlesztési stratégiákba; hangsúlyozza, hogy szerepük alapvető fontosságú a fejlesztési politikák létrehozásában, nyomon követésében és ellenőrzésében;

6.

kéri az AKCS-országok parlamentjeit, hogy követeljék meg kormányaiktól és a Bizottságtól az Európai Unió és saját országaik közötti együttműködésre (2008–2013 közötti időszak) vonatkozó stratégiai dokumentumok előkészítési és végrehajtási folyamatába való bevonásukat;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy az AKCS-országok parlamentjei számára biztosítsa az összes rendelkezésre álló információt, és nyújtson segítséget e demokratikus ellenőrzési munkában, különösen a kapacitások támogatásával;

8.

kéri az AKCS parlamenteket, hogy gyakoroljanak széles körű parlamenti ellenőrzést az Európai Fejlesztési Alap (EFA) felett; hangsúlyozza a KPK különleges helyzetét e vitában, és kéri, hogy továbbra is sürgessék, hogy azok a parlamentek, amelyek még nem ratifikálták a felülvizsgált Cotonoui Megállapodást, tegyék ezt meg a 10. EFA igénybe vétele érdekében;

9.

kéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a 9. és a 10. EFA végrehajtása közötti pénzügyi űr áthidalására;

10.

megerősíti, hogy támogatja a KPK által a 2005 áprilisában tartott 9. ülésszak alkalmával kinyilvánított azon kérést, hogy az EFA előirányzatainak egy adott százalékát fordítsák a képviselők, a politikai, gazdasági és társadalmi vezetők oktatására és politikai képzésére, annak érdekében, hogy hosszú távon megszilárduljon a helyes kormányzás, a jogállamiság, a demokratikus struktúrák és a kormány és az ellenzék közötti interakció a szabad választásokon alapuló plurális demokráciákban;

11.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a KPK egyre inkább parlamenti, vagyis politikai jelleget ölt, és képviselői egyre intenzívebben vállalnak kötelezettséget, valamint a viták minőségét, ami meghatározó módon járul hozzá az AKCS–EU partnerséghez;

12.

úgy véli, hogy a fent említett, a dárfúri helyzetről és a kongói helyzetről szóló KPK állásfoglalások e megerősített párbeszéd kiváló példái;

13.

megítélése szerint a KPK, amely az EU és az AKCS-országok képviselői közötti viták helyszíne, pozitív szerepet játszik a politikai párbeszédben és egy átfogó megállapodás keresésében, amely magában foglalja a dárfúri népesség számára a békét és fejlődést is;

14.

kéri a KPK-t, segítse elő, hogy a nemzetközi közösség figyelme az Észak-Kivut és a Kongói Demokratikus Köztársaság több keleti tartományát sújtó konfliktusokra irányuljon, mozdítsa elő a válság politikai tárgyalásos megoldását, és támogasson minden olyan fellépést, amelyet egy tárgyalásos megoldás keretében javasolni lehet;

15.

kéri a KPK-t, hogy folytassa és mélyítse el a párbeszédet a Pánafrikai Parlamenttel és a regionális szervezetek parlamentjeivel, mivel a regionális integráció fontos az AKCS-országok békéje és fejlődése szempontjából;

16.

üdvözli a KPK fent említett kigali ülésén a szomáliai helyzetről folytatott vitát, ami azt mutatja, hogy a KPK fórumként szolgálhat az ilyen összetett kérdések megvitatásához; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a helyzet az országban nem javult, és továbbra is egy „elfelejtett válság”;

17.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KPK-val nem konzultáltak kellő mértékben a közös EU–Afrika stratégia kidolgozása során, és azt reméli, hogy a KPK aktív részvételt vállalhat a stratégia végrehajtásában;

18.

üdvözli, hogy a regionális ülésekre, amelyeket a Cotonoui Megállapodás, és a KPK szabályzata is előír, 2008-tól végre sor kerülhet; reméli, hogy ezen ülések valódi eszmecserére adnak majd lehetőséget a regionális ügyekről, és hogy az európai politikák elősegítik majd a regionális kohézió erősítését; hangsúlyozza, hogy ezek az ülések a gazdasági partnerségi megállapodások megtárgyalása, aláírása és végrehajtása szempontjából rendkívül fontosak, és prioritást kell jelenteniük; üdvözli a 2008 áprilisában Windhoekban, Namíbiában megtartandó első regionális ülést;

19.

arra ösztönzi a KPK-t, hogy erősítse meg a Politikai Bizottság szerepét, hogy azok a konfliktusmegelőzés és -megoldás valódi fórumává váljanak az AKCS–EU partnerség keretében, továbbá hogy e célból tegye általános jellegűvé az egyes országok válsághelyzeteiről szóló vitákat; üdvözli a helyes kormányzás, a választások és a választási folyamatok terén az AKCS és az Unió országaiban elvégzett munkát, és ösztönzi az AKCS és az Unió parlamenti tevékenységeinek összehangolását a választások megfigyelése terén, az Unió választásmegfigyelő küldöttségei keretében;

20.

megelégedéssel nyugtázza a KPK Gazdasági Fejlesztési, Pénzügyi és Kereskedelmi Bizottságának azon óhaját, hogy élelmiszerbiztonsági kérdéseket tárgyaljon, különösen egy olyan időszakban, amikor a Világélelmezési Program megkongatja a vészharangot az árak emelkedése, az éghajlatváltozás és a világ élelmiszertartalékainak csökkenése miatt;

21.

hangsúlyozza a KPK Kigaliban tartott ülésén elhatározott, a támogatások hatékonyságáról szóló jelentés fontosságát, és arra ösztönzi a KPK-t, hogy folytasson elmélyült vitát a hivatalos fejlesztési támogatás fogalmáról, a költségvetésbe történő felvétel kérdéseiről és az alternatív finanszírozás formáiról a fejlesztési együttműködésben;

22.

hangsúlyozza a KPK Szociális és Környezetvédelmi Bizottságának szerepét a szakképzett munkavállalók migrációja, valamint az elhanyagolt betegségek terén, és támogatja a strukturális kiigazítási programok hatásának tanulmányozására irányuló döntését;

23.

megelégedéssel nyugtázza, hogy a KPK ülésein egyre nagyobb a nem-állami szereplők részvételi aránya, és azt, hogy az ezen ülések mezsgyéjén folyó események pozitív hozzájárulást jelentenek; kéri a KPK-t, az Uniót és az AKCS országokat, hogy anyagilag és technikailag is támogassák az AKCS országok civil társadalmának részvételét e munkában; megítélése szerint az ilyen irányú kérés és azok a javaslatok, amelyeket a KPK elnöksége fogalmaz majd meg 2008 szeptemberében, építő jellegű fejlődést jelentenek;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Tanácsnak, a KPK-nak, az AKCS országok parlamentjeinek, valamint Németország és Ruanda kormányainak és parlamentjeinek.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/55

A.

mivel a jól működő, integrált pénzpiac szükséges előfeltétele a lisszaboni napirend megvalósítása, amelynek célja az, hogy az Európai Unió lehessen a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaság a világon, amely több és jobb munkahely megteremtésével képes a fenntartható gazdasági növekedésre;

B.

mivel a kereskedelmi bankok nélkülözhetetlen szerepet játszanak a monetáris politikai feltételeknek adott esetben a piac, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a fogyasztók felé történő érvényesítésében;

C.

mivel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv kiteljesítéséhez, és ahhoz, hogy a fogyasztók és kereskedők egyaránt és teljes körűen élvezhessék annak előnyeit, jobb lakossági pénzügyi szolgáltatásokra van szükség;

D.

mivel az alapvető banki szolgáltatásokhoz történő hozzáférés – mint például bankszámlanyitás – minden állampolgár joga;

E.

mivel a lakossági banki szolgáltatások fontos szerepet játszanak az Unió gazdaságában a növekedés és a foglalkoztatás, valamint a fogyasztók és kkv-k szempontjából;

F.

mivel az EU-n belül továbbra is fennállnak a fogyasztói politika harmonizálását övező nehézségek, és a pénzügyi termékek jellegükből fakadó komplexitása;

G.

mivel a közösségi versenypolitika fontos a belső piac kiteljesítése és a valóban versenysemleges környezet megfelelő működése szempontjából valamennyi szereplő számára;

H.

mivel a lakossági banki ágazatban a pénzügyi intézmények jogi modelljeinek (bankok, takarékpénztárak, takarékszövetkezetek stb.) és üzleti célkitűzéseinek sokfélesége az európai gazdaság alapvető értéke, amely gazdagítja az ágazatot, megfelel a piac pluralista szerkezetének és segíti a belső piacon a verseny fokozását;

I.

mivel egyensúlyt kell teremteni a fogyasztóvédelem magas foka és az egységes piac megfelelő működése között;

1.

támogatja a Bizottság integrált megközelítését, amely a belső piaci politikáknak a megfelelően célzott ágazati vizsgálatokkal történő támogatásából áll; sajnálatát fejezi ki azonban az ágazati vizsgálat időzítése, valamint amiatt, hogy a vizsgálat nem terjedt ki arra, hogy miként érvényesítik a monetáris politikai feltételeket a lakossági piac felé, és ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a munkát, miután a tőkemegfelelési irányelv, illetve az egységes eurófizetési térségről (SEPA), a fizetési szolgáltatásokról és a fogyasztói hitelről szóló irányelv hatásai már a gyakorlatban is megmutatkoztak;

2.

sajnálatát fejezi ki, hogy a lakossági banki szolgáltatások ágazati vizsgálata nem kellően veszi figyelembe a szigorúan szabályozott banki ágazat sajátosságait, valamint a kultúra, a szokások és a nyelvek fontosságát a pénzügyi termékek fogyasztók általi kiválasztásában és e termékek védelmében; úgy véli, hogy a fogyasztói mobilitás hiánya az Európai Unióban a bank és az ügyfél között gyakran kialakuló, hosszú távú bizalmi kapcsolatból ered; aggódik amiatt, hogy a Bizottság által a piaci integrációról készített értékelés túl kevés gazdasági mutatóra épül, és következésképpen esetleg nem megfelelően tükrözi a lakossági banki szolgáltatások ágazatának jellemzőit;

3.

emlékeztet arra, hogy a versenypolitika hatékony eszköz a belső piac teljessé tételében, de az intenzívebb verseny célként való kitűzése nem vezethet gyengülő kockázatkezeléshez a bankszektorban, és nem veszélyeztetheti a világgazdaság egy különösen fontos és stratégiai ágazatának stabilitását; hangsúlyozza, hogy a piac és a fogyasztók bizalma alapvető fontosságú a pénzügyi szolgáltatások további fejlődésében, továbbá hogy szükség van a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásának előmozdítására a fogyasztók piaci résztvevőként betöltött szerepének erősítéséhez;

4.

rámutat arra, hogy a nagymértékben felaprózott szabályozási keret akadályozza a határokon átnyúló banki szolgáltatásnyújtás fejlesztését; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ismét indítsák el a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) értékelését, amelynek ki kell terjednie az elektronikus kereskedelemről (8) és az elektronikus aláírásról szóló irányelv (9) felülvizsgálatára is annak lehetővé tétele érdekében, hogy ezek hatékonyan elérjék megfogalmazott céljaikat;

5.

álláspontja szerint még a pénzmosásra vonatkozó jogszabályok végrehajtása is akadályt jelenthet az ügyfelek mobilitása tekintetében, például a határokon átnyúló folyószámlák nyitása szempontjából, figyelembe véve a bankok által az azonosításra és ellenőrzésre vonatkozóan teljesítendő, változó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a pénzmosásra vonatkozó jogszabályokban megállapított szabályoknak a fogyasztók mobilitására gyakorolt hatását;

6.

felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen a fogyasztói mobilitás elősegítésére és kísérje figyelemmel a tagállamok előrehaladását annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben válthassanak szolgáltatót, megerősítve ezzel a szolgáltatók közötti egészséges versenyt; elérendő célként jelöli meg a szolgáltatás lehető legnagyobb mértékű folyamatosságát a folyószámla megszüntetésekor vagy a szolgáltató megváltoztatásakor is, és el kívánja kerülni a szolgáltatások magas költségekkel járó megkettőzését;

7.

sürgeti, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának egyszerűsítése és a fogyasztók mobilitása előtt álló akadályok megszüntetése ne eredményezzen alacsonyabb tagállami fogyasztóvédelmi normákat;

8.

javasolja, hogy a mobilitás és a verseny ösztönzése érdekében számlamegszüntetés esetén csak teljes mértékben indokolt költségeket állapítsanak meg, amennyiben egyáltalán szükséges ezek kiszabása; ösztönzi a bankszektort, hogy dolgozza ki a számlák közötti váltás gyors és hatékony eljárásainak legjobb gyakorlatát, figyelembe véve mind az eljárás időtartamát, mind az ahhoz kapcsolódó költségeket; véleménye szerint a folyószámlaváltás nem károsíthatja meg a fogyasztókat; ellenez bármilyen szükségtelen, az ügyfélmobilitást akadályozó szerződéses feltételt;

9.

hangsúlyozza, hogy a termékkapcsolás tekintetében egyértelmű különbséget kell tenni az ügyfél és a bank számára egyaránt kedvező, a gazdaság valamennyi ágazatában közös termékkombinációk, valamint a tisztességtelen versenyt eredményező gyakorlatok között;

10.

úgy véli, hogy az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférés – mint például bankszámlanyitás – minden állampolgár joga, és felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az e jog gyakorlásával kapcsolatos akadályokat és a lakossági pénzügyi ágazatban a szolgáltatók által követett legjobb gyakorlatokat;

11.

azon a véleményen van, hogy a fogyasztók tájékoztatása alapvető a bankok közötti verseny biztosításához; jobb minőségű és könnyebben olvasható, ezáltal a fogyasztók számára hozzáférhető tájékoztatást sürget; azon a véleményen van, hogy a fenti információk megszerzése a fogyasztók számára jelenleg igen gyakran időigényes és nehézkes;

12.

elismeri, hogy ellentét feszül a túlzott mennyiségű tájékoztatás kerülése és a fogyasztók kielégítő tájékoztatásának biztosítása között; az információk mennyisége helyett azok minőségét részesíti előnyben; ezért felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a fogyasztói szervezeteket annak meghatározására, hogy milyen információkat tartanak alapvetőnek ahhoz, hogy a fogyasztók képesek legyenek megfelelő döntéseket hozni;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy a létező nemzeti rendelkezéseket kiegészítve az ágazat a számlanyitást megelőzően biztosítson a fogyasztók számára az összes költséget – ideértve a zárás költségeit is – részletező tömör, uniószerte összehasonlítható összefoglalót; felhívja a Bizottságot, hogy e témában terjesszen elő megfelelő jogszabályjavaslatokat, amennyiben az ágazat nem tartja tiszteletben kötelezettségvállalásait;

14.

üdvözli a Bizottság tanulmányát a lakossági befektetési termékek szabályozási környezetéről, és bízik abban, hogy ez a költségek, kockázatok és feltételek megfelelőbb közlését fogja eredményezni, és ezáltal hasznos, határokon átnyúló összehasonlításokat biztosít;

15.

ajánlja, hogy a szolgáltatók hozzanak létre egységes uniós szabványt a fogyasztók számára az alaptermékeikkel, az azokhoz kapcsolódó költségekkel és feltételekkel kapcsolatban a szolgáltató által nyújtott tájékoztatásra, amellyel lehetővé tehetik az egyszerű és átlátható összehasonlítást, amelyet jelenleg a kapcsolt termékek nem tesznek lehetővé; az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a lakossági pénzügyi termékek értékláncköltségeinek közlésére hív fel; javasolja az ágazatnak, hogy tegyen lépéseket az egész EU-ra kiterjedő keresőmotor létrehozásának megvalósíthatósága érdekében, amely lehetővé tenné az egyszerű és ingyenes, határokon átnyúló összehasonlítást;

16.

pénzügyi tájékoztatási programok kidolgozására szólít fel, amelyek a fogyasztók tudatosságának növelését célozzák pénzkezelési lehetőségeikkel kapcsolatban;

17.

támogatja a Bizottság és a pénzügyi szolgáltató ágazat által tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy bővítsék a fogyasztók ismereteinek szintjét a pénzügyi szolgáltatási termékekkel kapcsolatban, és szervezzenek oktatási programokat ezen a területen, mivel a pénzügyi szolgáltatási termékek szolgáltatói által nyújtott tájékoztatást a fogyasztóknak meg kell érteniük és fel is kell tudni használniuk;

18.

emlékeztet a megfelelő fogyasztóvédelem kiegészítéseként a pénzügyi nevelés kialakításának fontosságára, különösen a lakossági banki szolgáltatások területén (például kölcsönök, jelzálogok, diverzifikált és biztonságos megtakarítás és beruházás tekintetében); felhívja a tagállamokat és a banki ágazatot, hogy tegyenek intézkedéseket és koordinálják azokat a polgárok pénzügyi ismereteinek bővítése érdekében, beleértve a gyermekeket, a fiatalokat, az alkalmazottakat és a nyugdíjasokat is, a fogyasztók nevelése és részvételük megteremtése érdekében, hogy képesek legyenek a jobb, olcsóbb és megfelelőbb szolgáltatások megkeresésére, és a banki ágazatban előmozdítsák a versenyt, a minőséget és az innovációt; emlékeztet arra, hogy a magabiztos befektetők további likviditást biztosíthatnak a tőkepiacok számára;

19.

felkéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék a pénzügyi szolgáltatásokért felelős, független nemzeti ombudsman intézményének létrehozását;

20.

hangsúlyozza a hitelekre és csalásokra vonatkozó, tisztességes és átlátható alapon hozzáférhető, megbízható adatok fontosságát a bankok és más hitelnyújtók számára; ragaszkodik ugyanakkor a fogyasztók személyes adatai védelmének szükségességéhez; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa az adatok megosztásával kapcsolatos akadályokat és tegyen javaslatot az adatnyilvántartások interoperabilitására, tiszteletben tartva azonban a fogyasztók magánéletét, valamint a hozzáféréshez és helyesbítéshez való jogát; úgy véli, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a rájuk vonatkozó, hitelekkel kapcsolatos, határokon átnyúló adatlekérések esetén; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy hitel-nyilvántartási szakértői csoportot hozzon létre annak érdekében, hogy nyújtson segítséget a Bizottságnak ezirányú intézkedéseinek előkészítésében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a hitelközvetítőkkel (ügynökök vagy brókerek) kapcsolatban a fogyasztóvédelem biztosítása és a homályos értékesítési gyakorlatok elkerülése érdekében, amelyek különösen a kiszolgáltatott fogyasztói csoportokat károsítják; e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy tanulmányt tesz közzé az uniós hitelközvetítő piac elemzéséről, felülvizsgálva annak szabályozási keretét és megvizsgálva, hogy vannak-e olyan rendelkezések, amelyek hátrányosan érintik a fogyasztókat;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy az „azonos üzleti vállalkozás, azonos kockázat, azonos szabályok” elvet követve pontosítsa és harmonizálja a közvetítők feladatait és felelősségét, mivel gyakran merülnek fel problémák a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződések értékesítésében, adminisztrációjában és végrehajtásában; rámutat arra, hogy a differenciálatlan, egyenmegoldásokat alkalmazó megközelítés hátrányosan érinti a termékek sokféleségét; felhívja a Bizottság figyelmét az egyértelmű, tömör, olvasható és díjmentes tájékoztatás és a fogyasztó személyére szabott tanácsadói szolgáltatások közötti különbségre;

23.

üdvözli, hogy a Bizottság tovább vizsgálja a bankok közötti együttműködést annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen együttműködés eredményezhet-e gazdasági és fogyasztói előnyöket, illetve hogy vezethet-e a verseny korlátozásához; hangsúlyozza azonban, hogy a bankok közötti együttműködés – például decentralizált hálózatokban működő hitelintézetek – előnyökkel járhat a gazdaság és a fogyasztók számára, és ezért gondos elemzésre és elfogulatlan megközelítésre van szükség;

24.

azon a véleményen van, hogy a takarék- és szövetkezeti bankok más hitelintézetekkel együtt jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi gazdaság finanszírozásához és a térségekben rejlő lehetőségek kibontakoztatásához, valamint elősegítik a pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét valamennyi ügyfél számára; hangsúlyozza, hogy a plurális bankpiacok és a szolgáltatók sokszínűsége előfeltételei a versenynek az egész EU bankpiacán, feltéve, hogy a verseny nem torzul és minden piaci résztvevő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak az „azonos üzlet, azonos kockázatok, azonos szabályok” elv alapján;

25.

fenntartja, hogy a független hitelintézetek közötti megkülönböztetésmentes együttműködés – a közöttük zajló verseny megőrzésével – nagyobb hatékonyságot eredményez, és a végfelhasználók számára a szolgáltatások nagyobb interoperabilitását és változatosságát biztosítja, segítheti az ágazat működését és hozzájárul a fenti célkitűzések eléréséhez;

26.

bízik abban, hogy a SEPA és a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv megoldást nyújt a fizetési infrastruktúrákra vonatkozó ágazati vizsgálat során azonosított szétszabdaltságra és a verseny hiányára; emlékeztet arra, hogy a SEPA első szakasza 2008. január 28-án lépett hatályba, és integrált klíring- és elszámolási platformokat igényel, amelyek ugyanazon szabályok és technikai szabványok alapján működnek; hangsúlyozza, hogy a SEPA-hoz való hozzáférés kritériumainak tisztességesnek és átláthatónak kell lenniük, és az irányításnak figyelembe kell vennie a rendszerben levő összes érdekelt felet, nem csak a pénzügyi intézményeket; emlékeztet arra is, hogy a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv úgy rendelkezik, hogy a fizetési rendszerekhez való hozzáférésben ne legyen más megkülönböztetés, mint amely a kockázatok kivédéséhez, illetve a pénzügyi és működési stabilitás védelméhez szükséges; rámutat arra, hogy a közösségi politikák semlegességének elve szerint semmilyen egyedi fizetési módszert nem lehet előnyben részesíteni a másikhoz képest, és a különböző fizetési rendszerek használatával kapcsolatos költségeknek átláthatónak kell lenniük, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében választhassák meg a fizetési módot;

27.

felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv átültetése csökkenti-e a fizetési elszámolási szolgáltatók számát, valamint arra, hogy azonnal tegyen lépéseket, ha a nagyobb szolgáltatók monopolhelyzetbe kerülnek, ami csökkenthetné a versenyt;

28.

megjegyzi, hogy a Bizottság és sok nemzeti versenyhatóság számos alkalommal kijelentette, hogy a multilaterális bankközi díjakat (MIF) az EK-Szerződés 81. cikke önmagukban nem tiltja; ennek ellenére megállapítja, hogy a közelmúltban a Bizottság a MIF-rendszer és a közösségi versenyjog összeegyeztethetőségére összpontosította a figyelmét; azt ajánlja, hogy a Bizottság javasoljon egyértelmű iránymutatásokat és mutatókat a piaci hiányosságok helyesbítésére; emlékezteti a Bizottságot, hogy a jogbiztonság fontos a piaci szereplők és az új piacra lépők számára szolgáltatásaik továbbfejlesztéséhez és innovációjához;

29.

úgy véli, hogy nagy szükség van a multilaterális bankközi díjak kezelésére vonatkozó módszerek és szabályok pontosítására a kártyás fizetések, valamint a bankjegykiadó automatákra és nem kártyás fizetésekre vonatkozó bankközi díjak kiszámítási mechanizmusa esetében; emlékeztet arra, hogy a közvetlen terhelési és hitelátutalási rendszerek – mint például a SEPA rendszerek – támogatják a két fizetési szolgáltató által közösen kínált és két fogyasztó által közösen igényelt szolgáltatásokat, úgynevezett hálózati hatásoknak köszönhetően teremtve gazdasági előnyöket; javasolja a Bizottságnak, hogy állapítson meg a multilaterális – és ezúton a Bizottság tudomására jutó – bankközi díjak számítási módszerének a piaci szereplők által végzett meghatározására vonatkozó kritériumokat, és azt közölje valamennyi érdekelttel, biztosítva a ténylegesen versenysemleges környezetet és valamennyi versenyszabály érvényesítését;

30.

emlékezteti a Bizottságot, hogy egyenlő mértékben fontos a díjakra és árakra összpontosítani és az ágazatban nagyobb átláthatóságot megvalósítani a fizetési termékek és szolgáltatások jellemzőinek, illetve az őket felhasználóként megillető jogoknak és kötelezettségeknek a fogyasztók felé történő kommunikációja terén, így ösztönözve a fokozottabb versenyt a piacon;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak és az európai bankfelügyelők bizottságának.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/61

A.

mivel az európai integráció polgárok általi támogatottsága az abból származó kézzel fogható eredményektől függ, mivel ezért minden polgárnak megfelelő mértékben élveznie kell a belső piac előnyeit;

B.

mivel a lakossági banki szolgáltatások döntő szerepet játszanak a monetáris politikai feltételek a piac felé történő megfelelő közvetítésében, különösen a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) tekintetében;

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az európai szabályozási modell a fenntartható szociális piacgazdaság;

D.

mivel a belső piaci, nagyobb üzleti ügyfelek számára nyújtott pénzügyi szolgáltatások integrációja az elmúlt években biztatóan gyors módon haladt előre, a lakossági és a kkv-knak nyújtott pénzügyi szolgáltatások egységes piaca ezzel szemben még tovább fejleszthető;

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról – azaz a banki, biztosítási és nyugdíjtermékekről – szóló Zöld könyvét és annak céljait, vagyis a fogyasztóknak a szélesebb választékból és az alacsony árakból, a fogyasztói bizalom javításából és a fogyasztók erősítéséből származó kézzel fogható eredményeit;

2.

megállapítja, hogy nemcsak a fogyasztók, hanem a kkv-k is kevésbé fogadják el a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a belső pénzügyi piac előnyeiben a kkv-k is részesüljenek; azonban rámutat arra, hogy ez nem jelenti a fogyasztóvédelmi jog kkv-kra történő kiterjesztését; hangsúlyozza továbbá, hogy a lakossági szolgáltatásokra vonatkozó átfogó stratégiába számos intézkedés beletartozik, a fogyasztóvédelmi jogszabályok ennek csak egyik területét képezik;

3.

úgy véli, hogy – főként a keresleti oldalon – a fogyasztók és a kkv-k számára nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat nyelvi és kulturális tényezők, valamint a személyes kapcsolat iránti igény miatt nagyrészt helyi vállalkozások végzik; ugyanakkor elismeri a kínálati oldalon megjelenő, a lakossági piachoz történő megkönnyített hozzáférés által teremtett lehetőségeket; ezért arra ösztönzi a fogyasztókat és a kkv-kat, hogy használják ki a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokban rejlő versenyelőnyt és kínálatot;

4.

hangsúlyozza, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások belső piaca csak olyan intézkedésekkel teremthető meg, amelyek a keresleti és a kínálati oldalon is biztos környezetet teremtenek, ideértve a jogorvoslati feltételeket is; kulcsfontosságúnak tekinti, hogy az ilyen intézkedéseknek olyan formát kell ölteniük, amely megnyitja az utat az új termékek, szolgáltatások és a piaci szereplők előtt;

5.

hangsúlyozza a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködés tekintetében egy keretrendszer és nemzeti feladatmeghatározások megvizsgálásának és meghatározásának szükségességét abból a célból, hogy rövid időn belül gyakorlati megoldások szülessenek a határokon átnyúló lakossági pénzügyi csoportok felügyelete tekintetében; támogatja a több joghatóság alá tartozó pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó ellenőrző hatóságok kollégiumait;

6.

támogatja a Bizottságot abban a szándékában, hogy csak olyan kezdeményezéseket folytasson, amelyek igazolhatóan kézzel fogható előnyöket nyújtanak a polgárok számára, átfogó költség-hasznon elemzés folytán jól megalapozottak, és alapos hatástanulmányok készültek rájuk vonatkozóan; egyetért, hogy a határokon átnyúló tevékenység kulcsfontosságú a verseny növelése szempontjából, amely többnyire a választék bővülését, alacsonyabb költségeket és dinamikusabb fejlődést von maga után;

7.

emlékeztet, hogy egy megalapozott hatástanulmánynak mindig tartalmaznia kell az eredeti piaci feltételek korrekt megállapítását is; hangsúlyozza, hogy a piaci integráció, a piaci verseny és egy kezdeményezés által okozott hatások értékelését nemcsak egy mutató, hanem a lehető legtöbb mérési érték alapján kell végezni; felhívja a Bizottságot, hogy a piaci kínálat ára és terjedelme mellett a szolgáltatások minőségét, valamint a társadalmi és kulturális közeget is vegye figyelembe;

8.

megállapítja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló jogalkotási törekvések közül – az alapvető, kulcsfontosságú elemeket magába foglaló – teljes körű harmonizáció a legmegfelelőbb a határon átnyúló üzletmenet fejlődése és a fogyasztóvédelem, és így a lakossági piac integrációja szempontjából; megítélése szerint az eltérő nemzeti szabályok tekintetében a kölcsönös elismerésnek kell érvényesülnie, amennyiben ezen elemek harmonizációja nem lehetséges;

9.

tisztában van azzal, hogy a közös referenciakerethez hasonló 28. rendszer, az európai szabályozás lehetséges új kiindulásaként merül fel, amely a határokon átnyúló felhasználók számára, a páneurópai pénzügyi termékekhez egységesen magas fogyasztóvédelmi szabványok szerint történő hozzáférést biztosít; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő részletes ütemtervet annak megvizsgálására, hogy járható út-e a 28. rendszer kifejlesztése, van-e rá igény a pénzügyi szolgáltató ágazat és a fogyasztók részéről, valamint hozhat-e kedvező eredményeket; hangsúlyozza, hogy a 28. rendszer semmiképpen nem képezheti új termékek és szolgáltatások akadályát;

10.

bírálja a termékek jogalkotás révén történő szabványosításának gondolatát, ha ez hátráltatja a termékek sokszínűségének bővítését; úgy véli, hogy a versengő pénzügyi termékek összehasonlíthatóságának javításához például az információ és a prudenciális követelmények jogharmonizációja vezet el;

11.

úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazat önszabályozása egyes esetekben hatékonynak bizonyulhat; hangsúlyozza, hogy az önszabályozást – különösen ezekben az esetekben – ösztönözni kellene, valamint végrehajtását alaposan figyelemmel kísérni; felhívja a pénzügyi szolgáltatási ágazatot, hogy önszabályozással célzottan támogassa a nevezett Zöld könyv céljait, és ezzel csökkentse a jogszabály-alkotás iránti igényt;

12.

kiemeli, hogy különleges gondossággal kell eljárni a megtakarítási és az öregséginyugdíj-termékek forgalmazása tekintetében, mivel e területeken általában a fogyasztók saját maguk számára nagy horderejű döntést hoznak;

13.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók és kkv-k számára nyújtott pénzügyi szolgáltatások belső piacának megteremtéséhez a közösségi szintű verseny kialakítása és a pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló kínálata alapvető feltételek; rámutat, hogy az alacsony árak, a nagyobb választék és a jobb minőség főként a pénzügyi szolgáltatók közötti egészséges verseny következményei; hangsúlyozza, hogy a kkv-knak kedvező pénzügyi szolgáltatásokról szóló irányelvek csak akkor fejtenek ki jótékony hatást, ha a lakossági pénzügyi szolgáltatók között hatékony verseny van;

14.

üdvözli a fizetésekkel foglalkozó ágazat kezdeményezését az egységes eurofizetési térség létrehozására, de hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszernek nagyobb átláthatóságot kell eredményeznie, különösen a bankközi díjak tekintetében;

15.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatók közötti hatékony versenyt az egyenlő feltételek mellett versengő piaci résztvevők magas száma és a fogyasztók érdemi információval történő folyamatos ellátása biztosítja; emlékezteti a pénzügyi szolgáltató ágazat konszolidációjáról hozott állásfoglalására, amelyben kijelenti, hogy az uniós banki piac pluralisztikus szerkezete – melynek keretében a pénzintézetek különböző üzleti céljaiknak megfelelő jogi formát ölthetnek – előnyt jelent az európai szociális piacgazdaság, a fogyasztók és a pénzügyi piacok stabilitása számára;

16.

megállapítja, hogy a kölcsönös biztosítók fontos szerepet töltenek be az uniós biztosítási piacon a biztosítótársaságok 68 %-át kitevő részvételükkel és 25 %-os piaci részesedésükkel, több mint 230 millió európai polgár szolgálatában; hangsúlyozza, hogy a belső piaci üzletfejlesztés jelenlegi eszközei nem összeegyeztethetőek a kölcsönös biztosítók vállalati struktúrájával;

17.

kiemeli, hogy az európai kölcsönös biztosítótársaságok alapokmánya lehetővé tenné a kölcsönös biztosítók számára a többi biztosítási vállalkozáséval azonos feltételek melletti működést, különösen a határokon átnyúló esetekben, ezzel bővítve a biztosítási termékek kínálatát; hangsúlyozza, hogy a kölcsönösség alapján működő szervezetek az ügyfeleiket közvetlenül is bevonó irányításukon keresztül hozzájárulnak az EU pénzügyi piacaiba vetett erőteljesebb általános fogyasztói bizalomhoz; határozott meggyőződése, hogy a kölcsönösség alapján működő szervezetek irányításának demokratikus kialakítása alkalmas a fogyasztói tudatosság és a pénzügyi piaci részvétel növelésére;

18.

megállapítja, hogy igazi és méltányos verseny csak azonos feltételek mellett jöhet létre; úgy véli, hogy minden intézkedésnek követnie kell az „azonos vállalkozás, azonos kockázat, azonos szabályozás” elvét; emlékeztet azonban, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a termékek kialakítását különösen a szabályozási környezet befolyásolja és a különbségtétel nélküli „ugyanazon mérték mindenki számára” megközelítés károsítaná a termékek sokszínűségét; hangsúlyozza a különböző terméktípusok szerinti különbségtételt; meggyőződése azonban, hogy a versengő befektetési termékek esetében – különösen az eladási pontokon – szükség van összehasonlítható átláthatóságra és a közzétételi rendelkezésekre vonatkozó követelményekre; sajnálja, hogy eddig az összetett pénzügyi termékek kérdésével nem foglalkoztak megfelelően; felhívja ezért a Bizottságot, hogy orvosolja a vonatkozó szabályozói keretrendszer indokolatlan következetlenségeit és más hiányosságait;

19.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat az összehasonlítható lakossági termékek és azokkal kapcsolatos információk terjesztésére és megszervezésére irányuló szabályozási követelmények egyszerűsítésére; úgy gondolja, hogy az ilyen javaslatokat a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i, 2004/39/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvben (6) meghatározott elvekre kell alapozni, amilyen például a „legjobb tanács” és az „ismerd meg ügyfeled” elve;

20.

sajnálja, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok különböző előírásai és eltérő gyakorlatai következtében a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatást nyújtók magas költségek, valamint jogi bizonytalanság mellett működnek; felhívja a Lámfalussy-bizottságokat, hogy tegyék intenzívebbé az egységes uniós szabványok kidolgozása érdekében folytatott munkájukat; különösen támogatja a bejelentési és engedélyezési eljárásokra vonatkozó, egyszerű és gyakorlatias formanyomtatványokban történő megegyezést;

21.

megítélése szerint az internetes szolgáltatások fejlődése megváltoztatja az uniós pénzügyi piacok jövőjét, és lehetőséget jelent a lakossági szolgáltatások terén a vezetés átvételére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák az elektronikus kereskedelmet és az elektronikus aláírást; továbbá felhívja őket, hogy a pénzmosási irányelvet (7) értékeljék abból a szempontból, hogy az gátolja-e a távszolgáltatásokat, és ez a helyzet hogyan orvosolható;

22.

elismeri, hogy a pénzügyi szolgáltatások közvetítői (ügynökök és alkuszok) nagyon fontos szerepet játszanak a más tagállamból származó pénzügyi szolgáltatások fogyasztók és kkv-k számára való biztosításában; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson olyan keretrendszert, amely erősíti e gazdasági ágazatot; ismételten hangsúlyozza, hogy ezen ágazatra vonatkozó bármilyen keretrendszernek az „azonos üzleti tevékenység, azonos kockázat, azonos szabályok” elvét kell követnie, elkerülve a körülményekhez nem igazított, uniformizált megközelítést; hangsúlyozza, hogy a közvetítőkre vonatkozó bármilyen rendelkezésnek biztosítania kell a jogbiztonságot az ügynökök és alkuszok számára, és garantálnia kell a fogyasztók védelmét, például a gyanús értékesítési gyakorlatokkal szemben; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi szolgáltatások közvetítőinek képzésére, a reklámra és az értékesítési tanácsadásra vonatkozó szabályokat is meg kell határozni;

23.

emlékeztet a pénzügyi oktatás mint a megfelelő fogyasztóvédelem kiegészítője fejlesztésének fontosságára; felhívja a tagállamokat és valamennyi érdekelt felet a polgárok – beleértve a gyermekeket, a fiatalokat, a munkavállalókat és a nyugdíjasokat – pénzügyi ismereteinek gyarapítását szolgáló intézkedések megtételére és összehangolására abból a célból, hogy a fogyasztókat képessé tegyék és megtanítsák a jobb, olcsóbb és megfelelőbb termékek és szolgáltatások megtalálására, valamint az iparágon belüli verseny, minőség és innováció fejlesztésére, és olyan, pénzügyekben járatos fogyasztói szervezetek felépítése érdekében, amelyek képesek ellensúlyozni az üzleti vállalkozásoknak a szabályozás előkészítésében betöltött szerepét; emlékeztet arra, hogy a magabiztosan befektető polgárok további likviditást nyújthatnak a tőkepiacoknak;

24.

emlékeztet, hogy az adójogban rejlő különbségek jelentik az egyik legnagyobb akadályt a pénzügyi szolgáltatások belső piacára nézve; emlékezteti a tagállamokat az e területen meglévő nagy felelősségükre;

25.

a lakossági banki ágazatban a közelmúltban bekövetkezett botrányok, mint például a Northern Rock, IKB, Sachsen LB, Société Générale ügyek tanulságait levonva elismeri, hogy a morális kockázat jelenségével szembeni hatékonyabb fellépés és a prudens kockázatkezelési rendszerek szerepének erősítése érdekében a hosszú távú célkitűzések és a felügyeleti hatóságok iránymutatásai alapján át kell alakítani a banki javadalmazási rendszereket;

26.

nyomatékosan felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a hitelintézetek és a hitelinformációs ügynökségek számára lehetővé váljon a hiteladatokat és a csalásokra vonatkozó adatokat tartalmazó nyilvántartásokhoz való megkülönböztetésmentes, határokon átnyúló hozzáférés; bátorítja a bankokat a rendelkezésre álló hiteladatokra vonatkozó információk felhasználására, különösen az ügyfélmobilitás megkönnyítése érdekében, ami ösztönözné az egészséges versenyt; hangsúlyozza azonban, hogy ugyanakkor garantálni kell a fogyasztók adatainak optimális védelmét, valamint azon jogát, hogy betekintést nyerjenek személyes adataikba, és szükség esetén javítsák azokat;

27.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a nem banki – például a kizárólag interneten vagy szöveges üzeneten (SMS) keresztül elérhető – lakossági hitelnyújtó szervezetek jogállását és felügyeleti keretrendszerét;

28.

hangsúlyozza a megbízható adatok fontosságát a bankhitelek nyújtása tekintetében, és hogy a hiteleket tisztességes és átlátható kritériumok alapján kell rendelkezésre bocsátani;

29.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a biztosítási iparágnak a piacra való belépés előmozdítására irányuló együttműködését; felhívja a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg a 358/2003/EK rendelet hatályát 2010 utánra;

30.

úgy véli, hogy csak akkor lehetséges megszüntetni azt a követelményt, hogy másik tagállamban folytatott tevékenység megkezdésekor adóügyi képviselőt kelljen kijelölni, ha a határon átnyúló műveletek tekintetében a felügyeleti hatásköröket és feladatokat meghatározó jogi keretrendszer már működik;

31.

támogatja a Bizottságot abban a törekvésében, hogy minden jogilag kötelező érvényű közérdekű nemzeti előírás esetében vizsgálja meg, hogy az összhangban van-e a közösségi joggal;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az európai kölcsönös önsegélyező egylet alapokmányán folyó munkát a jogalkotási projekt megvalósíthatósági tanulmányának kezdeményezésével;

33.

hangsúlyozza, hogy – miközben arra hív fel, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló közösségi jogszabályok mindig a legmagasabb szintű fogyasztóvédelemre törekedjenek – valamennyi piaci szereplőnek – a fogyasztókat és befektetőket is ideértve – teljes mértékben tudatában kell lennie a pénzügyi piacok alapvető elvének, amely szerint a magasabb megtérülés lehetősége magasabb kockázatot jelent, és a kockázat valamennyi működőképes pénzügyi piac elengedhetetlen eleme; hangsúlyozza továbbá, hogy megfelelő kompromisszumot kell találni a magas szintű fogyasztóvédelem és a hibátlanul működő belső piaci mechanizmusok között; úgy véli, hogy a Bizottságnak bátorítania kell a pénzügyi ismeretek terjesztésére irányuló nemzeti kezdeményezéseket, a „kockázatmegtérülés” elvének és a pénzügyi instrumentumok sajátosságainak megfelelő mértékű megértése biztosítására;

34.

elismeri, hogy bár a lakossági pénzügyi piacok elsősorban belföldi piacok, az internet és az elektronikus bankügyletek kulcsfontosságú eszközzé váltak azon fogyasztók számára, akik határokon átnyúló lakossági pénzügyi tevékenységet kívánnak folytatni; felszólítja ezért az összes érdekelt felet, hogy támogassák e szolgáltatások fejlesztését, biztosítva egyidejűleg az elektronikus levelezés biztonságát, különösen a fogyasztók tekintetében;

35.

hangsúlyozza azonban, hogy nem szabad megfeledkezni az e technológiákhoz hozzáféréssel nem rendelkező vagy használatukban – például életkoruk miatt – nehézségekkel küzdő fogyasztókról;

36.

úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának egyszerűsítése és a fogyasztói mobilitás akadályainak lebontása nem eredményezhet alacsonyabb szintű fogyasztóvédelmi előírásokat a tagállamokban;

37.

emlékeztet 2007. július 11-i állásfoglalására, különös tekintettel a benne foglalt azon javaslatra, amely értelmében létre kellene hozni egy uniós költségvetési tételt a fogyasztói és kkv-szervezetek pénzügyi piaci szakértelmének finanszírozása céljából;

38.

egyetért azzal, hogy a fogyasztók bármikor, minimális jogi akadályok és költségek mellett válthassanak pénzügyi szolgáltatót, ha ezt kívánják, és hogy a szolgáltatóváltást szabályozó szerződéses kikötéseket átláthatóan, könnyen érthető nyelven kell megfogalmazni, és kifejezetten fel kell rájuk hívni a fogyasztók figyelmét;

39.

támogatja a Bizottság pénzügyi ismeretek bővítésére irányuló kezdeményezéseit, és tudja, hogy ennek érdekében tájékoztatásra van szükség, ugyanakkor elismeri, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt az információ-túlburjánzás és az ügyfelek megfelelő tájékoztatása között; előnyben részesíti a minőséget a mennyiséggel szemben; ezért felkéri a Bizottságot, hogy konzultáljon fogyasztói szervezetekkel annak meghatározására, hogy mely információk szükségesek a fogyasztók számára a helyes döntés meghozatalához; hangsúlyozza, hogy a tájékoztatás és a tanácsadás között egyértelmű megkülönböztetést kell tenni;

40.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak bizalomra és helytálló ismeretekre van szükségük a számukra megfelelő pénzügyi termék kiválasztásához; ezért kiemeli továbbá, hogy nemzeti és uniós szinten koordinált erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a pénzügyi műveltség szintje valamennyi tagállamban emelkedjen;

41.

kéri, hogy a fogyasztók számára elérhetőek legyenek a peren kívüli alternatív vitarendezési mechanizmusok a lakossági pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvitákban mind nemzeti, mind pedig határokon átnyúló szinten; felszólítja a Bizottságot, hogy népszerűsítse az alternatív vitarendezési mechanizmusok legjobb gyakorlatait;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a Pénzügyi Szolgáltatások Panaszhálózattal (FIN-NET) kapcsolatos fogyasztói tudatosságot és ismereteket; hangsúlyozza, hogy a FIN-NET-nek kulcsszerepet kell betöltenie a nyilvánosság jogorvoslati lehetőségekhez és alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos tájékoztatásának koordinálásában valamennyi tagállamban, különösen a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat illetően;

43.

emlékeztet arra, hogy a hagyományos bírósági eljárás fontos vitarendezési mechanizmus marad; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelet (8) határon átnyúló lakossági pénzügyi szolgáltatásokra gyakorolt hatását;

44.

támogatja egy olyan koherens, európai szintű megoldás felkutatását, amely a lakossági pénzügyi termékekkel kapcsolatos határokon átnyúló panaszok tekintetében a kollektív jogorvoslat kiegyensúlyozott, új formáit biztosítja a fogyasztók számára; javasolja a közelmúltban tagállami szinten létrehozott rendszerek hatásának értékelését;

45.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden érdekelt hozzáférjen pénzügyi szolgáltatásokhoz; sürgeti ezért a pénzügyi szolgáltatókat, hogy legalább hitel alapú elszámolási számlát kínáljanak az ez iránt érdeklődő fogyasztóknak;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Bankfelügyeleti Bizottságnak, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságának és az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottságának.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/67

A.

mivel a reumatikus megbetegedések fájdalmat, szenvedést és cselekvőképtelenséget előidéző krónikus szenvedést jelentenek;

B.

mivel a népesség 30–40 %-ánál jelentkeznek csontrendszeri tünetek, és Európában 100 millió fölött van azok száma, akiket érint a betegség;

C.

mivel a reumatikus megbetegedések a munkavégzők cselekvőképtelenségének és a korai nyugdíjazásnak a fő okai;

D.

mivel becslések szerint a 65 évnél idősebb emberek száma 2030-ra eléri az európai népesség egynegyedét, és a 70 évnél idősebbek többségénél krónikus és ismétlődő reumatikus tünetek jelentkeznek;

E.

mivel a reumatikus megbetegedésekben szenvedők szükségleteinek elemzésén alapuló egészségügyi és szociálpolitikák elfogadása csökkentené az ilyen megbetegedésekkel összefüggő gazdasági és szociális költségeket (a fejlett országokban a bruttó nemzeti jövedelem 1–1,5 %-a);

1.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

Aláírók:

Adamos Adamou, Vittorio Agnoletto, Gabriele Albertini, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Alfonso Andria, Laima Liucija Andrikienė, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Kader Arif, Stavros Arnaoutakis, Francisco Assis, Robert Atkins, John Attard-Montalto, Jean-Pierre Audy, Margrete Auken, Inés Ayala Sender, Liam Aylward, Pilar Ayuso, Maria Badia i Cutchet, Enrique Barón Crespo, Katerina Batzeli, Edit Bauer, Zsolt László Becsey, Ivo Belet, Irena Belohorská, Monika Beňová, Sergio Berlato, Giovanni Berlinguer, Slavi Binev, Šarūnas Birutis, Jana Bobošíková, Herbert Bösch, Vito Bonsignore, Josep Borrell Fontelles, Victor Boștinaru, Costas Botopoulos, Bernadette Bourzai, John Bowis, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Frieda Brepoels, Elmar Brok, Danutė Budreikaitė, Udo Bullmann, Nicodim Bulzesc, Ieke van den Burg, Colm Burke, Philip Bushill-Matthews, Cristian Silviu Bușoi, Philippe Busquin, Jerzy Buzek, Milan Cabrnoch, Mogens Camre, Luis Manuel Capoulas Santos, Carlos Carnero González, David Casa, Paulo Casaca, Michael Cashman, Françoise Castex, Pilar del Castillo Vera, Giusto Catania, Alejandro Cercas, Giulietto Chiesa, Ole Christensen, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Dorette Corbey, Giovanna Corda, Titus Corlățean, Thierry Cornillet, Jean Louis Cottigny, Jan Cremers, Corina Crețu, Gabriela Crețu, Brian Crowley, Magor Imre Csibi, Daniel Dăianu, Joseph Daul, Dragoș Florin David, Chris Davies, Antonio De Blasio, Bairbre de Brún, Arūnas Degutis, Véronique De Keyser, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marie-Hélène Descamps, Harlem Désir, Nirj Deva, Mia De Vits, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Jolanta Dičkutė, Koenraad Dillen, Giorgos Dimitrakopoulos, Alexandra Dobolyi, Brigitte Douay, Mojca Drčar Murko, Bárbara Dührkop Dührkop, Árpád Duka-Zólyomi, Constantin Dumitriu, Maria da Assunção Esteves, Edite Estrela, Harald Ettl, Jill Evans, Robert Evans, Göran Färm, Carlo Fatuzzo, Claudio Fava, Szabolcs Fazakas, Emanuel Jardim Fernandes, Fernando Fernández Martín, Anne Ferreira, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Karl-Heinz Florenz, Alessandro Foglietta, Nicole Fontaine, Glyn Ford, Juan Fraile Cantón, Armando França, Monica Frassoni, Duarte Freitas, Ingo Friedrich, Sorin Frunzăverde, Milan Gaľa, Gerardo Galeote, Vicente Miguel Garcés Ramón, Iratxe García Pérez, Jean-Paul Gauzès, Evelyne Gebhardt, Bronisław Geremek, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Roland Gewalt, Claire Gibault, Neena Gill, Robert Goebbels, Bogdan Golik, Bruno Gollnisch, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Hélène Goudin, Genowefa Grabowska, Dariusz Maciej Grabowski, Vasco Graça Moura, Martí Grau i Segú, Louis Grech, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Françoise Grossetête, Lilli Gruber, Pedro Guerreiro, Umberto Guidoni, Zita Gurmai, Cristina Gutiérrez-Cortines, Catherine Guy-Quint, David Hammerstein, Małgorzata Handzlik, Marian Harkin, Joel Hasse Ferreira, Gyula Hegyi, Jeanine Hennis-Plasschaert, Edit Herczog, Mary Honeyball, Richard Howitt, Alain Hutchinson, Iliana Malinova Iotova, Mikel Irujo Amezaga, Marie Anne Isler Béguin, Carlos José Iturgaiz Angulo, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Lívia Járóka, Rumiana Jeleva, Karin Jöns, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Ioannis Kasoulides, Piia-Noora Kauppi, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Dieter-Lebrecht Koch, Eija-Riitta Korhola, Magda Kósáné Kovács, Miloš Koterec, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Helmut Kuhne, Sepp Kusstatscher, Stavros Lambrinidis, Vytautas Landsbergis, Romano Maria La Russa, Henrik Lax, Johannes Lebech, Roselyne Lefrançois, Lasse Lehtinen, Bogusław Liberadzki, Marie-Noëlle Lienemann, Kartika Tamara Liotard, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Antonio López-Istúriz White, Andrea Losco, Astrid Lulling, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Toine Manders, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Erika Mann, Diamanto Manolakou, Marian-Jean Marinescu, Sérgio Marques, David Martin, Jean-Claude Martinez, Miguel Ángel Martínez Martínez, Jan Tadeusz Masiel, Antonio Masip Hidalgo, Marios Matsakis, Maria Matsouka, Mario Mauro, Manolis Mavrommatis, Manuel Medina Ortega, Erik Meijer, Íñigo Méndez de Vigo, Emilio Menéndez del Valle, Willy Meyer Pleite, Rosa Miguélez Ramos, Marianne Mikko, Miroslav Mikolášik, Francisco José Millán Mon, Gay Mitchell, Nickolay Mladenov, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Elisabeth Morin, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Joseph Muscat, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Juan Andrés Naranjo Escobar, Robert Navarro, Cătălin-Ioan Nechifor, Catherine Neris, James Nicholson, Angelika Niebler, Raimon Obiols i Germà, Jan Olbrycht, Seán Ó Neachtain, Gérard Onesta, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Siiri Oviir, Reino Paasilinna, Athanasios Pafilis, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marco Pannella, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Neil Parish, Ioan Mircea Pașcu, Aldo Patriciello, Béatrice Patrie, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Tobias Pflüger, Willi Piecyk, Rihards Pīks, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Rovana Plumb, Anni Podimata, Zdzisław Zbigniew Podkański, Bernard Poignant, Adriana Poli Bortone, Mihaela Popa, Nicolae Vlad Popa, Miguel Portas, Bernd Posselt, Christa Prets, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, Luís Queiró, Bilyana Ilieva Raeva, Miloslav Ransdorf, Poul Nyrup Rasmussen, Vladimír Remek, Karin Resetarits, José Ribeiro e Castro, Teresa Riera Madurell, Frédérique Ries, Giovanni Rivera, Michel Rocard, Zuzana Roithová, Luca Romagnoli, Raül Romeva i Rueda, Dagmar Roth-Behrendt, Mechtild Rothe, Libor Rouček, Martine Roure, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Guido Sacconi, Tokia Saïfi, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, María Isabel Salinas García, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Jacek Saryusz-Wolski, Luciana Sbarbati, Christel Schaldemose, Pál Schmitt, Inger Segelström, Adrian Severin, José Albino Silva Peneda, Brian Simpson, Kathy Sinnott, Marek Siwiec, Peter Skinner, Nina Škottová, Csaba Sógor, Søren Bo Søndergaard, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Sérgio Sousa Pinto, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Dirk Sterckx, Catherine Stihler, Ulrich Stockmann, Theodor Dumitru Stolojan, Daniel Strož, Margie Sudre, László Surján, Eva-Britt Svensson, Hannes Swoboda, József Szájer, Konrad Szymański, Csaba Sándor Tabajdi, Antonio Tajani, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Salvatore Tatarella, Britta Thomsen, Silvia-Adriana Țicău, Gary Titley, Patrizia Toia, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Georgios Toussas, Antonios Trakatellis, Catherine Trautmann, Kyriacos Triantaphyllides, Evangelia Tzampazi, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Ioannis Varvitsiotis, Yannick Vaugrenard, Bernadette Vergnaud, Alejo Vidal-Quadras, Kristian Vigenin, Oldřich Vlasák, Dominique Vlasto, Sahra Wagenknecht, Graham Watson, Henri Weber, Renate Weber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Iuliu Winkler, Bernard Wojciechowski, Janusz Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Luis Yáñez-Barnuevo García, Anna Záborská, Mauro Zani, Andrzej Tomasz Zapałowski, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Gabriele Zimmer, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/69

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/70

A.

mivel a 2008-as általános költségvetésre vonatkozó 3. sz. költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza:

B.

mivel a 3/2008 számú költségvetés-módosítási tervezet célja ezen költségvetési módosításoknak az előírások szerinti belefoglalása a 2008. évi költségvetésbe;

C.

mivel a fizetésekből és nyugdíjakból elért megtakarításokat, valamint az ún. Microsoft felügyeleti mechanizmus finanszírozását a Tanács belefoglalta a 3/2008 számú költségvetés-módosítási tervezetbe;

1.

emlékeztet, hogy a közös vállalkozások előirányzatait az illető program működési költségvetéséből fizetik;

2.

rámutat, hogy a Microsoft felügyeleti mechanizmus finanszírozása kizárólag a fizetésekből és nyugdíjakból elért, az 5. fejezetben szereplő megtakarításokból történik;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács váratlanul csökkentette a 26 02 01 költségvetési sor összegét, ezáltal új költségvetési elemet hozva létre a Parlament megkérdezése nélkül; elvárja, hogy e megtakarításokat a Parlament prioritásainak finanszírozására használják fel az 1a. fejezetben;

4.

kéri a Bizottságot, hogy az EU szolidaritási alapjához vagy az európai globalizációs alkalmazkodási alaphoz hasonló eszközökhöz kapcsolódó finanszírozás a jövőben ne kerüljön bele más tételekkel együtt a költségvetés-módosítási tervezetekbe annak érdekében, hogy elkerüljék a határozathozatal és a kifizetés késedelmeit;

5.

módosítás nélkül jóváhagyja az 3/2008 számú költségvetés-módosítási tervezetet;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/71

A.

mivel a 2008-as általános költségvetéshez fűzött 4. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2007-es pénzügyi év 1 528 833 290 eurós többletének beállítása a 2008. évi költségvetésbe;

B.

mivel e többlet fő forrásai egy 72 957 868,80 eurós, a bevételi oldalon jelentkező túlkönyvelés, valamint a kiadási oldalon egy 1 579 386 212,59 eurós alulköltekezés és az árfolyamkülönbségek – 123 510 791,35 eurós negatív egyenlege;

C.

mivel az előző évekhez képest a kifizetési előirányzatok végrehajtásának aránya tovább javult;

D.

mivel a kifizetési előirányzatok végrehajtása 2007-ben (4) az 1. fejezet esetében 648 millió euróval, a 2. fejezet esetében 361 millió euróval, a 3. fejezet esetében 241 millió euróval, a 4. fejezet esetében 362 millió euróval és az 5. fejezet esetében 903 millió euróval maradt el a tervezettől;

1.

tudomásul veszi a kizárólag a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó beszámoló bemutatását érintő, 4/2008 számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetet;

2.

módosítás nélkül elfogadja a 4/2008. sz. költségvetés-módosítási tervezetet;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/72

1.

jóváhagyja a Németországi Szövetségi Köztársaság módosított kezdeményezését;

2.

felkéri a Tanácsot a szöveg megfelelő módosítására;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezését;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság kormányának.

26.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 285/74

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felkéri a Bizottságot javaslatának megfelelő, az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítására;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.