12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/1

A.

mivel az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa folyamatosan felszólalt a transzatlanti piac 2015-ig befejeződő kialakítása mellett;

B.

mivel a béke, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint a nemzetközi jog, a fenntartható gazdaságok és a fenntartható fejlődés olyan közös értékek, amelyek az Unió külpolitikájának, illetve globális gazdaságpolitikájának sarokkövét képező transzatlanti kapcsolatok alapjául szolgálnak;

C.

mivel a világban játszott domináns gazdasági szerepüket figyelembe véve a transzatlanti partnerek közös felelősséggel tartoznak a globális gazdasági irányítás állapotát és a globális gazdasági kihívásoknak való megfelelést illetően;

D.

mivel az EU és az Egyesült Államok közötti szoros és jól működő kapcsolatok elengedhetetlen eszközei a közös értékek mentén, valamint a hatékony multilateralizmus és a nemzetközi jog alapján kibontakozó globális fejlődésnek; mivel erős és következetes politikai vezetésre van szükség e cél eléréséhez;

1.

hangsúlyozza, hogy a szoros transzatlanti partnerség létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a globalizációt a közös értékek érdekében méltányos politikai és gazdasági világrenddé alakítsák; újfent megerősíti arra vonatkozó véleményét, hogy egy jól működő és versenyképes transzatlanti piac a transzatlanti patrnerség sarokkövét képezi, amely lehetővé teszi az EU és az Egyesült Államok számára a globális politikai és gazdasági kihívások közös kezelését;

2.

határozottan támogatja a transzatlanti gazdasági integrációnak a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti gazdasági integráció előmozdítása keretének elfogadásával, valamint – az e keretben felvázolt erőfeszítések felügyelésével és fokozásával megbízott – TGT létrehozásával megkezdett elmélyítését;

3.

üdvözli, hogy a Bizottság a Parlament ajánlására úgy határozott, hogy tanulmányt készíttet 2008 végéig arról, hogy mely akadályokat kell felszámolni a transzatlanti piac létrehozása érdekében; úgy véli, e tanulmányt az Atlanti-óceán mindkét partján széles körben terjeszteni kell; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a transzatlanti piac megvalósítására vonatkozó tanulmányok eredményeit még azelőtt vitassa meg a Parlament illetékes bizottságaival, hogy konkrét következtetéseket vonnának le a TGT-nek címzett jövőbeni ajánlások tekintetében;

4.

úgy véli, hogy mindkét kormányzatnak menetrendet kell készíteni a 2009-es EU–USA-csúcstalálkozóra, amely bemutatja, hogyan kell megvalósítani a transzatlanti piac iránti hosszú távú kötelezettségvállalást, és amely adott időkeretet határoz meg az ágazatok számára;

5.

értékeli a TGT által eddig elért előmenetelt a prioritások megállapításához és a kereskedelmi és beruházási akadályok felszámolásáról, valamint a transzatlanti piaci verseny támogatásáról szóló megállapodások előkészítéséhez szükséges politikai felelősség felvállalásában;

6.

véleménye szerint a TGT megalakítása óta elért eredményei bizonyítják, hogy a transzatlanti piacot nem lehet csupán adminisztrációs lépésekkel kiépíteni, céljai eléréséhez erős és állandó politikai iránymutatásokra van szükség; ösztönzi a TGT-t, hogy elszántan folytassa erőfeszítéseit;

7.

hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van e folyamat lendületének megőrzésére a 2008-as és 2009-es választási évek során annak biztosításához, hogy mindkét partner gyors ütemben folytassa a közös célok elérése felé tett lépéseket, és hogy mindkét oldal vezetői elkötelezettek maradjanak a végső cél elérése mellett;

8.

hangsúlyozza, hogy a – különösen a számviteli szabályok, az értékpapír-kereskedés, a viszontbiztosítás, az importbiztonság, a szállítók megfelelőségi nyilatkozatai és a kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok importja területén elért – konkrét eredmények képezik a TGT 2008. május 14-i brüsszeli ülésének prioritási listáját; fontosnak véli ugyanakkor, hogy rámutasson számos egyéb lényeges kérdésre is, amelyekkel a TGT-nek a jövőben foglakoznia kell;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az említett tanulmány eredményeiről;

10.

támogatja az 1569/2007/EK rendeletben (8) körvonalazott megközelítést és a Bizottságnak az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletéhez (SEC) címzett, „a külföldi magánkibocsátók által a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerint, a US GAAP-pal való egyeztetés nélkül elkészített pénzügyi beszámolók elfogadására vonatkozó javasolt szabályokról” szóló 2007. szeptember 26-i levelét, valamint e témával foglalkozó 2007. november 14-i (9) állásfoglalását a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy a „Bizottság határozatának minden esetben biztosítania kell az uniós kibocsátók számára az EU által átvett IFRS (nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok) használatának jogát bármely harmadik országban”;

11.

úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az EU közötti értékpapírpiac kölcsönös elismerése jelentős előrelépést jelentene, amely javítaná a transzatlanti piac hatékonyságát azzal, hogy elősegíti az EU és az Egyesült Államok szélesebb és mélyebb transzatlanti piachoz való hozzáférését; kiemeli ugyanakkor, hogy egy ilyen projektnek kétoldalú megállapodás eredményének kell lennie, és keretmegállapodást kell kötni az Egyesült Államok és az EU között, amely teljes mértékben figyelembe veszi az EU-s pénzpiacok felügyeletére vonatkozó jogalkotást, valamint a Bizottságnak nem kell ösztönöznie, hogy a tagállamok és az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásokat kössenek, tekintettel arra, hogy ez veszélyeztetné az EU-ban kialakított egyenlő versenyfeltételeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi stabilitás védelme kiemelt fontosságú; emlékeztet a Nemzetközi Valutaalap (IMF) fontos szerepére ebben a tekintetben; hangsúlyozza a pénzügyi zavarban megtestesülő hiányosságokat, különösen a kulcsfontosságú pénzügyi piacokon végbemenő válságokat, a valutaügyeket és a kereskedelmi kapcsolatokat érintő növekvő bizonytalanságokat, a néhány legszegényebb országban végbemenő és visszatérő hitelválságokat, illetve az országok közötti egyre mélyülő jóléti szakadékot illetően; úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az EU felügyeleti hatóságai közötti együttműködés megerősítése létfontosságú;

13.

üdvözli a Pénzügyi Stabilitási Fórum (FSF) és az IMF hozzáállását a pénzpiaci zavarok diagnózisának közös meghatározásához, és várakozással tekint az FSF piacok és intézmények rugalmasságával foglalkozó munkacsoportja következtetéseinek és politikai ajánlásainak mindkét fél általi végrehajtására; véleménye szerint az ilyen tevékenységnek kiegészítő jellegűnek kell lennie, és nem helyettesítheti az EU és az Egyesült Államok megfelelő politikai válaszaira vonatkozó észrevételeket és döntéseket;

14.

felhívja az Egyesült Államokat, hogy tájékoztassa az EU-t a Bázel II. keretrendszer Egyesült Államokban történő végrehajtásában elért előmenetelről; emlékeztet az összehangolt megközelítés fontosságára a nemzetközi tevékenységet végző pénzpiaci szereplőkre vonatkozó globális szabályok kidolgozása vagy módosítása során; e tekintetben hiszi, hogy a Bázel II. keretrendszer egyesült államokbeli végrehajtása létfontosságú az egyenlő versenyfeltételek megőrzéséhez az egész világon;

15.

üdvözli az USA Kongresszusának arra irányuló tevékenységét, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumán belül egy biztosítási információkkal foglalkozó szövetségi hivatal felállítására irányuló jogszabályt fogadjon el; úgy véli, hogy az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának tervei mellett ez fontos lépést jelent a pénzügyi szolgáltatások szabályozási megközelítésének kölcsönös elismeréséhez az Atlanti-óceán mindkét partján; elismeri, hogy még sok kérdésben meg kell állapodni és a viszontbiztosítási fedezet továbbra is megoldásra váró kulcsfontosságú kérdés; úgy véli, hogy a Szolvencia II. jelentősen meg fog erősödni a szorosabb parlamenti együttműködés révén;

16.

hangsúlyozza, hogy az egységes kereskedelmi és befektetési standardok megteremtésére irányuló cél elérése során, ahogyan arról a TGT 2007. novemberi ülésén is szó volt, biztosítani kell a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi standardok magas színvonalát azzal a céllal, hogy 2009-re elérhessük az EU–USA kereskedelmi partnerségi megállapodások közös elismerését;

17.

megismétli, hogy a kereskedelem és befektetés ún. nem vámjellegű akadályai a jogalkotói testületek tudatos tevékenységében gyökereznek, amelyek célja a szociális és egészségügyi, valamint a kulturális és környezetvédelmi célok elérésének előmozdítása, így nem szabad őket megfelelő jogalkotási aktus nélkül megszüntetni; e tekintetben rámutat arra, hogy a Parlamentnek és az amerikai Kongresszusnak kulcsfontosságú szerepe van standardok igazításának, illetve a kereskedelem és befektetés előtt álló akadályok elhárításának ellenőrzésében;

18.

hangsúlyozza, hogy az importált termékek biztonságának is elsőrendű kérdéssé kell válnia a TGT-n belül; véleménye szerint a nyitott kereskedelmi környezetbe vetett általános bizalmat csak abban az esetben tartja fent a lakosság, ha egészségüket és biztonságukat védik; felhívja az Egyesült Államok Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottságát, hogy használja ki nagyobb mozgáskörét az egyes esetekre vonatkozó információk megosztására, ugyanakkor javasolja a TGT-nek, hogy dolgozzon ki egy kötelező együttműködési eszközt, amely keretbe foglalná és megkönnyítené a termékek biztonságára vonatkozó információk megosztását, valamint a közös együttműködési programok kidolgozását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítse meg az EU és az Egyesült Államok vám- és piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy – szükségtelen adminisztrációs terhek nélkül – a külső határokon történő ellenőrzés alkalmas legyen a veszélyes termékek, különösen a veszélyes játékok fogyasztókhoz jutásának megakadályozására; felszólítja az EU tagállamait és az Egyesült Államokat, hogy biztosítsák a termék-, és különösen a játékbiztonsági jogszabályok szigorú végrehajtását és a szorosabb nemzeti felügyeletet; hangsúlyozza, hogy szoros EU–USA együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az EU/USA – különösen játékokra vonatkozó – biztonsági előírásainak való megfelelés érdekében Kína és egyéb harmadik országok szigorítsanak gyártási előírásaikon, valamint ezen országok meggyőzéséhez, hogy a termékbiztonságot építsék be a gyártási és elosztási folyamatokba;

19.

további tájékoztatást kér az aktualizált amerikai fogyasztói termékbiztonsági törvényről, és aggodalmának ad hangot, hogy ez az új jogszabály – harmadik fél általi teszteléssel ellenőrzött kötelező biztonsági előírások formájában – felesleges szabályozási terheket fog róni az európai vállalatokra; sürgeti a kölcsönös elismerésről folyó viták folytatását a kettős szabályozás elkerülése érdekében;

20.

megállapítja, hogy a biztonságos kereskedelem különösen fontos az egyre integráltabb globális gazdaságban, de úgy véli, hogy a tengerentúlról érkező összes szállítókonténer terrorista fenyegetés elhárítását célzó átvilágítása szükségtelen és irreális intézkedés; ezért felszólítja a Kongresszust, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, mivel meggyőződése, hogy a nagy kockázatot jelentő tengeri szállítókonténerek vizsgálatát előíró, szállítókonténerek biztonságáról szóló kezdeményezés (Container Security Initiative) elégséges intézkedés a nemzetközi tengeri szállítás biztonságának garantálására;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy a TGT keretében kezdjen tárgyalásokat a közös globális szabványok kialakítása érdekében minden olyan területen, ahol ez lehetséges; úgy véli, hogy a járművek közös biztonsági előírásainak (az ENSZ/EGB globális műszaki előírásai) a végrehajtása jelentősen csökkentené az Európai Unióban és az Egyesült Államokban egyaránt jelentős számú munkavállalót foglalkoztató járműipar költségeit;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendő vizsgálatra kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelőségi nyilatkozatának kölcsönös elismerését lehetővé tévő eljárások hivatalossá tételét;

23.

továbbra is támogatja a Bizottságnak azt az erőfeszítését, hogy közös megállapodásra jusson az importált termékek mind angolszász, mind metrikus mértékrendszer szerinti címkézését illetően, és ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy fogadják el a nemzetközi normák szerint elfogadott mértékegységeket – különösen ami a csak a metrikus mértékrendszer szerinti címkézett termékeknek az Egyesült Államok általi elfogadását illeti; úgy véli, hogy e törekvés eredményeként az európai, amerikai és harmadik országbeli cégek méretgazdaságossága növekedni fog, és ez különösen a kis- és középvállalkozások szempontjából lesz hasznos;

24.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az együttműködést az EU és az Egyesült Államok között az anyagok és keverékek besorolására és címkézésére vonatkozó harmonizált globális rendszer (GHS) tekintetében az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gazdasági és Szociális Bizottsága által megállapított nemzetközi követelmények végrehajtását illetően; úgy véli, hogy a rendszer egyik fontos célja az, hogy a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet elősegítse, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a GHS-t az EU-ban és az Egyesült Államokban egyszerre, egymással kompatibilis módon vezessék be;

25.

rámutat arra, hogy a személyes adatok kezelése számos üzleti tevékenység lényeges részévé vált, különösen az elektronikus távközlés területén; megjegyzi, hogy a személyes adatok és az azok alapján hozzáadott értéket teremtő műveletek gazdasági értéke gyors ütemben nő; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel szoros együttműködésben és tengerentúli megfelelője, az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság bevonásával kezdeményezze a transzatlanti adatvédelmi alapelvek kidolgozását; továbbá felszólít globális adatvédelmi előírások sürgős kidolgozására a TGT keretében, a személyes adatok magas szintű védelmének és a vállalatok jogbiztonságának garantálása érdekében;

26.

felszólít arra, hogy találjanak sürgős megoldást az Amerikából érkező, kórokozók elpusztítására irányuló kezelésben részesült szárnyasok EU-ba történő behozatalának tilalmát illető, folyamatban lévő vitákra; elismeri, hogy a fogyasztóvédelmet és a fogyasztók tájékoztatását figyelembe vevő megfelelő tudományos tanácsadásra lesz szükség; szintén elismeri az európai baromfiágazat az európai jogszabályokkal összhangban eszközölt jelentős befektetéseit, melyek a szalmonellafertőzésnek az egész folyamatra irányuló megközelítés révén történő csökkentését célozzák; úgy véli, hogy bármilyen megoldás is szülessen, az nem vezethet a verseny torzulásához;

27.

úgy véli, hogy a Közösségnek azt a döntését, hogy betiltja a hormonkezelt szarvasmarha behozatalát, a tudományos bizonyítékok alapján teljes mértékben igazolták, és felhívja az Egyesült Államokat, hogy késlekedés nélkül függessze fel az európai termékeket sújtó szankcióit;

28.

kiemeli a génmódosított organizmusokat (GMO) tartalmazó valamennyi élelmiszerre és takarmányra vonatkozó egységes, az elővigyázatosság elvének megfelelő jóváhagyási eljárás, valamint a GMO-tartalom címkén való feltüntetésének és visszakövethetőségének fontosságát annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak;

29.

párbeszédre szólít fel a mezőgazdasági piacokon bekövetkezett közelmúltbeli változásokat illetően, különös hangsúlyt fektetve az árutőzsdei árak ingadozására, a közös agrárpolitika félidős felülvizsgálatára („EU állapotfelmérés”), az amerikai gazdálkodói törvényre, az anticiklikus kifizetésekre, a vidékfejlesztés növekvő jelentőségére és a kölcsönös megfeleltetési eszközre;

30.

felszólít az energia-, ipar- és tudománypolitika terén a transzatlanti stratégiai együttműködés megerősítésére; hangsúlyozza az energiakérdés, az energiaforrások és ellátási útvonalak diverzifikálásának támogatása, az energiabiztonság és az infrastruktúra biztosítása, valamint a piaci alapú energiabiztonsági politika előmozdításának fontosságát; tudomásul veszi az Atlanti-óceán mindkét partján zajló, a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerekre vonatkozó fokozódó vitát;

31.

hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok között fokozottabb szabályozási és tudományos együttműködésre van szükség a bioüzemanyagokat és a biomasszát illetően, amely közös alapon támogatja az alternatív és fenntartható üzemanyagforrásokat a közlekedési ágazatban; ösztönzi a TGT-t, hogy Brazíliával közösen folytassa a közös bioüzemanyag-szabványok megállapítását, amelyek maximális környezeti fenntarthatóságot biztosítanak, és eloszlatják a globális élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a TGT hozzájáruljon a dohai fejlesztési menetrend érdemi lezárásához; az EU és az Egyesült Államok világkereskedelemben betöltött domináns (jelenleg a 60 %-ot elérő) szerepét a globális kereskedelmi rendszer és annak közös szabályozási kerete szempontjából előnyösnek találja;

33.

javasolja, hogy a Bizottság tekintse át, hogy a kétoldalú kereskedelmi vitarendezési eljárás témája a TGT szempontjából érdekes lehet-e; ebben az összefüggésben rámutat, hogy bár az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelem csupán 2 %-a volt érintett kereskedelmi vitákban, néhány ezek közül igen zavart keltő és költséges vita;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy a TGT-n belül tárgyalja meg, hogyan lehet nagyobb koherenciát elérni a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a WTO többoldalú kereskedelmi szabályai között abból a célból, hogy harmonikusabb és egyszerűbb nemzetközi kereskedelmi rendszert lehessen kialakítani; sürgeti a Bizottságot, hogy vitassa meg, hogyan lehet jobb összhangot teremteni az EU és az Egyesült Államok között a kereskedelmi feltételeket – például kereskedelmi és környezetvédelmi rendelkezéseket, kereskedelmi és szociális normákat, valamint kereskedelemi és munkajogi szabályozást – megállapító intézkedésekre vonatkozó, harmadik országokkal kötendő kétoldalú megállapodások tekintetében;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki átfogó koncepciót arra, hogy a világkereskedelmi tárgyalásokon érvényesíthesse az európai nem kereskedelmi vonatkozású szempontokat – különösen a szociális és környezetvédelmi záradékokat, a földrajzi jelölések elismerésének és védelmének kérdését, az állatjólétet és a behozott állati és növényi eredetű termékek egészségi állapotát illetően – annak érdekében, hogy ne alakuljon ki az európai termelőkkel szemben tisztességtelen verseny;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy szólítsa fel a TGT-t a szellemi tulajdonjogok érvényre juttatását célzó együttműködési tevékenységekről szóló előrehaladási jelentés készítésére, amelyben a hamisítás és szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelmet illető együttműködés erősítésére irányuló tervezett lépésekről is beszámol; a szabadalmi jogok kölcsönös nemzetközi elismerését elősegítő egyértelmű útiterv készítésére szólít fel;

37.

felszólítja a TGT-t, hogy aktívan támogassa a gyógyszergyártási kapacitással nem rendelkező országok számára az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférést megkönnyítő TRIPS-egyezményről szóló dohai nyilatkozatot; felhívja a Bizottságot, hogy vesse fel annak az amerikai politikának a kérdését, amelynek értelmében a fejlődő országokkal kötött kétoldalú megállapodások mindegyikébe olyan záradékokat foglalnak, amelyek által ezek az országok lemondanak a dohai megállapodás TRIPS-egyezményre vonatkozó azon rendelkezésének igénybe vételéről, amely lehetővé teszi olyan generikus gyógyszerek előállítását és importját, amelyek a legsúlyosabb közegészségügyi problémák (AIDS, TBC stb.) elleni küzdelemhez szükségesek;

38.

úgy véli, hogy függetlenül a dohai fejlesztési menetrend eredményétől, a nem vámjellegű korlátozások fokozatos megszüntetésére irányuló szabályozási együttműködést célzó transzatlanti piac fogalma alapvető fontosságú lehet a globális kereskedelmi integrációt eredményező folyamatos lendület biztosítása érdekében;

39.

a TGT-ben az európai oldal egyik fontos feladatának azt tekinti, hogy meggyőzze az EU transzatlanti partnereit egy nagy horderejű, nagyratörő és jogilag kötelező erejű Kiotó utáni, az üvegház hatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó rendszer 2012-ig történő kidolgozásának szükségességéről, valamint arról, hogy létre kell hozni egy nagy transzatlanti projektet a befektetési és technológiai cserére vonatkozóan a biztonságos és nem környezetszennyező energiatermelés területén;

40.

hangsúlyozza, hogy a transzatlanti gazdasági integráció további elmélyülése minden bizonnyal pozitív hatással lesz a fenntartható regionális fejlesztésre, és úgy véli, hogy ez a fejlődés hozzá fog járulni a lisszaboni stratégia végrehajtására, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósítására irányuló erőfeszítéseinkhez; ebben az összefüggésben felhívja az illetékes uniós szerveket, hogy gondoskodjanak arról, hogy ez a folyamat az összes uniós terület harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődéséhez járuljon hozzá, és hogy vegyék figyelembe a közérdekű szolgáltatásokhoz való mindenki számára biztosított hozzáférés európai elvét;

41.

felhívja mindkét felet, hogy vegyék fontolóra a regionális politikáról szóló strukturált párbeszéd elindítását az EU és az Egyesült Államok között, amely alapul szolgálhatna a regionális politika új útjainak felfedezéséhez, a bevált gyakorlatok cseréjéhez többek között a kutatás-fejlesztés terén, valamint a közös kihívásokkal – például az éghajlatváltozással, az energiaárakkal – való szembenézés módozatainak feltárásához;

42.

felhívja a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevőit, hogy elkövetkezendő üléseiken vegyék napirendre a konténerátvilágításról szóló amerikai törvény kérdését, mivel ebben az ügyben a Parlament és a Kongresszus között nagyobb mértékű kölcsönös megértésre van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy a transzatlanti jogalkotói párbeszéd résztvevőinek el kell gondolkodniuk a WTO Doha utáni napirendjéről – beleértve a WTO reformját –, valamint a kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak az emberi jogokat, a környezetvédelmet és a szociális jogokat illető záradékairól, példának tekintve többek között az Egyesült Államok és Peru között legutóbb létrejött kétoldalú megállapodást, amely részletes és érvényesíthető munkavédelmi rendelkezéseket tartalmaz;

43.

felhívja a figyelmet arra, hogy e lendület megtartásában a Parlamentnek és a Kongresszusnak döntő szerepe van, valamint arra, hogy a nem vámjellegű akadályokat csak jogalkotó testületek szüntethetik meg; javasolja, hogy évente rendezzenek gondosan előkészített vitát a TGT-n és belül megvitatott és a struktúráját érintő kérdések tekintetében elért előrehaladásról;

44.

ezért felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a TGT társelnökeit, hogy a folyamat hosszú távú sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók e kulcsfontosságú szerepét, valamint sürgeti, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe; elismeri egyúttal a vállalati és fogyasztói szintű érdekelt felek jelentőségét abban, hogy észrevételeikkel és szakértelmükkel hozzájárulnak a TGT munkájához; úgy véli ugyanakkor, hogy konzultatív szerepüket meg kell különböztetni a Kongresszus és a Parlament jogalkotó szerepétől;

45.

tudomásul veszi egy tanácsadó csoport létrehozását, amely a transzatlanti jogalkotói párbeszéd, a transzatlanti üzleti párbeszéd és a transzatlanti fogyasztói párbeszéd képviselőiből áll; elismerését fejezi ki a jogalkotóknak és érdekelt feleknek a TGT első, 2007. novemberi ülése sikeréhez nyújtott hozzájárulásukhoz; reméli, hogy a transzatlanti munkaügyi párbeszéd és a transzatlanti környezetvédelmi párbeszéd a közeljövőben nagyobb szerepet fog játszani; felszólít arra, hogy a munkaügyi párbeszéd és a környezetvédelmi párbeszéd vezetőit vonják be a tanácsadó csoportba;

46.

ismételten kifejezi szándékát a két parlament közötti párbeszéd megerősítésére, és felszólítja őket a korai bekapcsolódásra, különösen a globális önszabályozó testületek által a politikai elszámoltathatóság problémáinak korai szakaszban történő kezelését célzó jövőbeni szabályok kialakításába;

47.

úgy véli, hogy ezek már lényeges kérdések, és hogy a nemzeti parlamenti képviselőket rendszeresen tájékoztatni kell a fejleményekről; felhívja elnökét annak biztosítására, hogy e célból hozzanak létre mechanizmust;

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, a TGT titkárságának, valamint az USA Kongresszusának.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/7

A.

mivel a Tanácsnak és a Bizottságnak az emberi jogokról szóló, 2007. évi kilencedik éves jelentése általános áttekintést nyújt az Európai Unió intézményei által az emberi jogok terén az Unión belül és azon kívül végzett tevékenységekről;

B.

mivel ezen jelentés célja a Bizottság, a Tanács és a Parlament emberi jogi tevékenységeinek vizsgálata, értékelése és egyes esetekben építő jellegű bírálata;

C.

mivel az Európai Unión belüli emberi jogi helyzet minden kétséget kizáróan közvetlen hatással van hitelességére és egy hatékony külpolitika végrehajtására irányuló képességére;

D.

mivel az emberi jogok és azok védelme a jogállamiságon, a demokratikus kormányzáson, a hatalmi ágak szétválasztásának elvén és a politikai elszámoltathatóságon, valamint olyan politikai jogokon alapul – és ezekkel párhuzamosan előmozdítandó –, amelyek lehetővé teszik, hogy kedvezményezettei saját emberi jogaik védelmezői legyenek;

E.

mivel erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy nagyobb figyelem irányuljon az alapvető emberi jogok – különösen a politikai jogok – tiszteletben tartására a kétoldalú vagy regionális kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalások és azok végrehajtása során, még a fontos kereskedelmi partnerekkel kötött megállapodások tekintetében is;

F.

mivel a jog érvényesülése, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság – az alapvető szabadságok és az emberi jogok garantálásával – a tartós béke pilléreit alkotják, és mivel a tartós béke nem valósítható meg olyan alkukkal, amelyek védik az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot rendszeresen megsértő személyeket;

G.

mivel az emberi jogok előmozdítására irányuló politikák továbbra is veszélyben vannak a világ különböző térségeiben, miután az emberi jogok megsértése szükségszerűen együtt jár a jogsértők azon erőfeszítéseivel, hogy csökkentsék az emberi jogokat támogató politikák hatását, különösen azokban az országokban, ahol az emberi jogok megsértése döntő szerepet játszik egy nem demokratikus kormány hatalmának fenntartásában;

H.

mivel a fejlődő országokban a fogyatékkal élő emberek 82%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és továbbra is a legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseknek van kitéve, ideértve az élethez való jog megtagadását és az embertelen vagy megalázó bánásmódot; mivel a fogyatékkal élő gyermekek helyzete különösen aggasztó e tekintetben;

I.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Alapokmánya szerint „az elérhető legmagasabb szintű egészség élvezete egyike minden ember alapvető jogainak, fajra, vallásra, politikai nézetekre, gazdasági vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül”, és mivel a béke és biztonság megvalósításához alapvető fontosságú, hogy minden ember egészséges legyen;

1.

helyteleníti, hogy az Európai Unió még mindig messze van attól, hogy egységes és ütőképes politikát folytasson az emberi jogok védelme és előmozdítása érdekében világszerte, és hangsúlyozza, hogy hatékonyabban kell folytatni ezt a politikát; úgy ítéli meg, hogy jelentős előrelépéseket kell tenni az EU meglévő emberi jogi rendelkezései szigorú betartásának biztosítása érdekében;

2.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy jelentős javulás történjen az emberi jogok előmozdítása terén, lépéseket kell tenni az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) megerősítésére – amelyet gyakran a tagállamok felülkerekedő nemzeti érdekei akadályoznak –, hogy az emberi jogok előmozdítását prioritásnak tekintsék és az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkében felvázoltak szerint a KKBP egyik célkitűzéseként szigorúan megvalósítsák;

3.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az EU azon képességének javítása érdekében, hogy az emberi jogok harmadik országok általi megsértésére gyorsan reagáljon, nem utolsósorban oly módon, hogy általánosan érvényesítsék az emberi jogi politikát az Európai Uniónak ezen országokkal szembeni valamennyi külpolitikai intézkedésében, és a politikai párbeszéd keretein belül valamennyi szinten rendszeresen foglalkozzanak az emberi jogi kérdésekkel;

4.

megerősíti, hogy az emberi jogok – a fő nemzetközi okmányokban és egyezményekben, többek között az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározottak szerint – egyetemes és oszthatatlan jogok, amelyek gyakorlati és hatékony betartása alapvető eszköz a nemzetközi jog és rend végrehajtásának biztosításában, valamint a béke, a szabadság, a jog érvényesülése és a demokrácia előmozdításában;

5.

úgy ítéli meg, hogy az EU politikáinak kifejezett és kulcsfontosságú célkitűzéseként kell rögzíteni az emberi jogok hatékony érvényesíthetőségét mindenhol a világon a helyi és nemzeti bíróságokon, illetve – ha az előbbi nem lehetséges – a nemzetek feletti bíróságokon, aminek kiindulópontja a KKBP;

6.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió egyik fő politikai célkitűzése kell legyen, hogy valamennyi szinten támogassák a bírósági intézményeket, az emberi jogok tényleges tiszteletben tartására, és különösen a nemzetközi bíróságok támogatására irányuló erőfeszítések részeként;

7.

felszólítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – az NBB létrehozásához hasonlóan – kiemelt intézkedésként támogassa az emberi jogok védelmével foglalkozó valamennyi bíróság tevékenységét; úgy ítéli meg, hogy különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságának túlterheltségét további pénzügyi erőforrások hozzárendelésével kell megoldani, és maximális támogatást kell nyújtani az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság, valamint az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bírósága munkájához, továbbá lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy elősegítsék egy Emberi Jogi Bíróság létrehozását az ázsiai és csendes-óceáni államok között;

8.

úgy ítéli meg, hogy a demokráciához való jog – amely a népszuverenitás gyakorlásában való, minden polgárt megillető részvételi jogot jelent a jogállamiság elvei szerint működő intézmények keretében – a történelem során szerzett egyetemes emberi jog, amelyet kifejezetten elismer az ECHR, a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány, az emberi jogi világkonferencia 1993. évi bécsi nyilatkozata és az ENSZ millenniumi nyilatkozata; úgy véli, hogy ez a demokráciához való jog azt a kötelezettséget ruházza a nemzetközi közösség intézményeire, az Európai Unióra és valamennyi tagállamára, hogy törekedjenek az e jogok teljes körű gyakorlása előtt álló akadályok megszüntetésére; úgy véli, hogy ennek elérése érdekében egy új intézkedésre van szükség, nevezetesen a létező szervezetek átalakítása és megerősítése révén létre kell hozni a demokráciák tényleges, világméretű hálózatát;

9.

úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok erőszakmentes védelme a legalkalmasabb eszköz az alapvető emberi jogok gyakorlásának, védelmének, támogatásának és tiszteletben tartásának biztosítására; úgy véli, hogy e jogok előmozdításának kiemelt célkitűzést kell képeznie az EU emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikájában, és szándékában áll, hogy részben a korábban alkalmazott bevált gyakorlatok összehasonlító elemzésével hozzájáruljon az erőszakmentesség modern elméletének és gyakorlatának tanulmányozásához, és az ezekkel kapcsolatos ismeretek folyamatos frissítéséhez; annak érdekében, hogy ezen eszmének központi politikai szerepet adjon, javasolja 2009-ben egy erőszakmentességről szóló európai konferencia összehívását, továbbá azt, hogy 2010 legyen „az erőszakmentesség európai éve”; felszólítja a tagállamokat, hogy az ENSZ védnöksége alatt tegyenek erőfeszítéseket a „2010–2020, az erőszakmentesség évtizede” kikiáltására vonatkozóan;

10.

hangsúlyozza az Európai Unió emberi jogokról szóló éves jelentésének fontosságát az Európai Unió emberi jogi politikájának elemzésében és értékelésében, és elismeri, hogy a jelentés áttekintést nyújt az Európai Unió emberi jogokkal kapcsolatos egyre kiterjedtebb tevékenységeiről;

11.

úgy ítéli meg, hogy több és jobb tájékoztatást kell adni a korábbi politikák értékeléséhez, és elemeket és iránymutatásokat kell javasolni az egyes országok általános megközelítésének módosításához, valamint a politikai prioritások kiigazításához azzal a céllal, hogy egy emberi jogi országstratégiát fogadjanak el, illetve legalább egy emberi jogi fejezetet vezessenek be az országstratégiai dokumentumokba; megismétli felhívását, hogy rendszeresen értékelni kell az Európai Unió emberi jogi politikáinak, eszközeinek és kezdeményezéseinek harmadik országokban történő alkalmazását és eredményeit; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot egyedi, számszerűsíthető mutatók és viszonyítási pontok kidolgozására az említett politikák hatékonyságának mérése érdekében;

12.

üdvözli a 2007. évi jelentésnek a Tanács és a Bizottság általi nyilvános bemutatását a Parlament 2007. decemberi plenáris ülésén, és ezzel egyidejűleg, hogy a Parlament a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat a szudáni Salih Mahmúd Mohamed Oszmannak ítélte oda; immár rendszeres gyakorlatot alakított ki, és a decemberi plenáris ülésszakot az EU emberi jogokkal kapcsolatos tevékenységeinek éves összesítő alkalmává tette;

13.

ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonosítsák azokat „a különös aggodalomra okot adó országokat”, ahol különösen nehéz az emberi jogok előmozdítása, és e célból alakítsanak ki olyan kritériumokat, amelyekkel össze lehet mérni az országokat az emberi jogi besorolásuk alapján, lehetővé téve egyedi politikai prioritások megállapítását;

14.

úgy ítéli meg, hogy a Tanács emberi jogi titkárságának mennyiségi és minőségi javítása elősegítené, hogy az Európai Unió a külpolitikája terén fokozza jelentőségét és erősítse szerepét az emberi jogok előmozdításában és tiszteletben tartásuk biztosításában; várakozása szerint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezése, aki egyben a Bizottság alelnöke is lesz, jelentősen erősíti majd az EU koherenciáját és hatékonyságát ezen a területen;

15.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Alapjogi Ügynökség létrehozása terén elért előrehaladás a Parlament azon felhívására adott válasz első lépése, hogy alakítsák ki az alapjogi charta kötelező érvényének megteremtése és az ECHR-ben előírt rendszernek való megfelelés biztosítása céljából létrehozott szabályok és intézmények integrált keretét, továbbá dolgozzanak ki egy átfogó uniós politikát a kisebbségi jogokkal kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Ügynökség megbízása kiterjed azokra az országokra is, amelyek stabilizációs és társulási megállapodást kötöttek az EU-val;

16.

alapvető fontosságúnak tekinti, hogy az Európai Unió különleges képviselői a jövőben olyan megbízással rendelkezzenek, amely külön megemlíti az emberi jogok előmozdítását és tiszteletben tartásuk garantálását;

17.

úgy ítéli meg, hogy elégtelennek bizonyult az Európai Unió képessége a válságok megelőzésére, az azokra való reagálásra, azok kezelésére és megoldására, és felkéri a Tanácsot, hogy az Európai Polgári Békehadtest (ECPC) létrehozásáról szóló korábbi ajánlásait követve az európai biztonsági és védelmi politika polgári szempontjait fokozatosan alakítsa át egy „polgári békeszolgálattá”, amely a rövid távú polgári válságok kezeléséért, hosszabb távon pedig a béke megteremtéséért felel; véleménye szerint ennek keretében az Európai Uniónak meg kell erősítenie a helyi civil társadalmi hálózatokat – szubnacionális, nemzeti és regionális szinten –, annak érdekében, hogy ösztönözze a bizalomépítést, a kapacitásépítést, az ellenőrzést és a figyelemfelkeltést, ily módon támogatva a civil társadalom részvételének intézményesülését a regionális és szubregionális béketeremtő és biztonsági struktúrákban;

18.

megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy ösztönözze az Európai Unió tagállamait és azokat a harmadik országokat, amelyekkel tárgyalások folynak a jövőbeli csatlakozásról, hogy írják alá és ratifikálják az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács összes alapvető egyezményét és az azokhoz csatolt opcionális jegyzőkönyveket; felhívja az Európai Unió tagállamainak figyelmét különösen annak szükségességére, hogy ratifikálják a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik védelméről szóló 1990. évi nemzetközi egyezményt, amelyet eddig még egyik tagállam sem ratifikált (17);

19.

felszólítja az Európai Közösséget és tagállamait a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény haladéktalan ratifikálására; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyezményhez csatolt opcionális jegyzőkönyvet úgy kell tekinteni, mint amely az egyezmény szerves részét képezi, és felszólítja a feleket, hogy egyidejűleg csatlakozzanak az egyezményhez és a jegyzőkönyvhöz;

20.

hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni az Európai Unió és tagállamai aktív bevonását az emberi jogok és a demokrácia kérdéseibe a különböző nemzetközi fórumokon való 2008. évi részvételük tekintetében, beleértve az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát (UNHRC), az ENSZ Közgyűlését, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Minisztertanácsát és az Európa Tanácsot;

21.

jobb együttműködésre és koordinációra szólít fel az Európa Tanács és az Európai Unió között; üdvözli, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió 2007. május 11-én egyetértési nyilatkozatot írt alá, és felszólítja a két felet ennek gyakorlati megvalósítására; hivatkozik különösen az „Európa Tanács – Európai Unió: egyetlen célkitűzés az európai kontinens számára” című 2006. április 11-i Juncker-jelentésben említett következő ajánlásokra:

22.

az Európa Tanács és az Európai Unió közötti megerősített együttműködésre szólít fel a kisebbségi jogok előmozdítása és a regionális és kisebbségi nyelvek védelme terén; felszólít az Európa Tanács jogilag kötelező erejű egyezményeinek, például a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája, valamint ezek jól működő ellenőrzési mechanizmusainak alkalmazására; sürgeti, hogy vegyék fontolóra az egyezmény tanácsadó bizottságának véleményét a jelentéstevő államok által tett intézkedésekről, illetve mérlegeljék a charta szakértői bizottságának jelentését a szerződő államok kötelezettségvállalásainak teljesítéséről az uniós intézmények munkájában, és különösen a tagjelölt országok tekintetében a csatlakozási folyamat során;

23.

megjegyzi, hogy a UNHRC alkalmas arra, hogy az Európai Unió multilaterális emberi jogi erőfeszítéseinek értékes keretévé váljon; megjegyzi, hogy tevékenysége utolsó évében ez az új testület nem bizonyult hitelesnek, azonban ismételten hangsúlyozza a UNHRC-nek az ENSZ általános szervezetén belül betöltött döntő szerepét; bízik abban, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmus végrehajtása el fogja érni az első konkrét eredményeket és előrehaladást; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel ezt a folyamatot annak biztosítása érdekében, hogy végrehajtsák az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a UNHRC-ről szóló 2006. március 15-i, 60/251 sz. határozatát, amely az egyetemes időszakos felülvizsgálat kiindulópontja, és amely felülvizsgálat objektív és megbízható információk alapján olyan módon ellenőrzi az egyes államok emberi jogi kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak teljesítését, amely minden állam tekintetében biztosítja az egyetemes hatókört és az egyenlő bánásmódot; felhívja a Tanácsot, hogy a kérdésben konzultáljon a Parlamenttel;

24.

üdvözli, hogy a korábbi „1503-as eljáráson” alapuló panaszeljárás továbbra is lehetővé teszi, hogy magánszemélyek és szervezetek felhívják a UNHRC figyelmét az emberi jogok súlyos és megfelelően bizonyított megsértésével kapcsolatos panaszokra, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot a nem kormányzati szervezetek UNHRC előtti meghallgatásának biztosítására a jövőben is annak érdekében, hogy azok élhessenek az írásbeli közlemények benyújtására és szóbeli nyilatkozatok tételére vonatkozó, konzultációs jogállásukból eredő előjogaikkal;

25.

megerősíti a különleges eljárások és az országonkénti megbízások fontosságát az UNHRC keretében; ragaszkodik ahhoz, hogy a megbízások meghosszabbítására irányuló eljárás átlátható legyen, továbbá erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a földrajzi és nemi megoszlás szempontjából egyaránt kellően reprezentatív, független és tapasztalt jelölteket nevezzenek ki; megjegyzi, hogy a Dárfúrral foglalkozó szakértői csoport megbízását össze kellett vonni a Szudánnal foglalkozó különleges előadó megbízásával; megjegyzi továbbá az Európai Unió azon állásfoglalást támogató határozatát, amely kéri, hogy ne hosszabbítsák meg a Dárfúrral foglalkozó emberi jogi szakértők megbízását, valamint az UNHRC azon határozatát, hogy nem hosszabbítja meg a Fehéroroszországra és Kubára vonatkozó megbízásokat;

26.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a nyomásgyakorlást a UNHRC tagjainak megválasztására vonatkozó kritériumok kialakítására, ideértve a különleges eljárásokra irányuló állandó felhívásokat is; felszólít továbbá arra, hogy ellenőrizzék az ENSZ-tagállamok kormányai által tett választási ígéretek tényleges végrehajtását; felszólít e szabály alkalmazására annak meghatározása során, hogy az EU támogasson-e tagjelölt országokat;

27.

e tekintetben felszólítja az Európai Uniót, hogy hivatalosan lépjen kapcsolatba regionális csoportosulások demokratikus kormányaival, hogy a UNHRC keretében hivatalos együttműködést és konzultációt kezdjen az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített elvek tiszteletben tartására irányuló kezdeményezések sikerének biztosítása érdekében; úgy ítéli meg, hogy csak a demokratikus államok régiókat átfogó szövetségének összehangolt fellépése és az Európai Unió multilaterális emberi jogi erőfeszítései lehetnek hatékonyak az Egyesült Nemzetek fórumain, ahogyan arra az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumáról szóló 62/149. számú határozata 2007. december 18-i sikeres elfogadása is rámutatott;

28.

üdvözli, hogy a Bizottság felhasználta a kimberley-i folyamat elnökeként 2007-ben betöltött pozícióját a konfliktusokban szerepet játszó gyémántok mozgásának megállítására kialakított mechanizmusok megerősítésére; megismétli a kimberley-i folyamat jelentőségét, figyelembe véve a konfliktusokban szerepet játszó gyémántokkal folytatott kereskedelem megállítása, valamint a tartós béke és biztonság elérése közötti kapcsolatot; szintén üdvözli, hogy Törökország és Libéria 2007-től új résztvevői a folyamatnak, továbbá üdvözli, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság újra csatlakozott a kimberley-i folyamathoz (ezzel a résztvevők teljes száma 48, köztük a 27 tagállamot képviselő Európai Közösséggel);

29.

üdvözli, hogy 2007 decemberében Bécsben az Európai Unió teljes támogatása mellett megrendezték a harmadik nemzetközi konferenciát (18), amelynek célja a repeszbombák előállításának, felhasználásának, szállításának vagy tárolásának tilalmáról szóló nemzetközi szerződés megkötése, a nemzetközi humanitárius jog elveivel összhangban; felszólítja Romániát és Ciprust – a két EU-tagállamot, amely ezt még nem tette meg –, hogy hagyják jóvá a szórt lőszerekről szóló, 2007. február 23-i oslói nyilatkozatot; teljes körűen támogatja az oslói folyamat Wellingtonban 2008. február 18–22-én tartott konferenciáját, és a 2008. május 19–30-ára kitűzött dublini konferenciáját; arra számít, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama a 2008 végén Oslóban tervezett ünnepségen alá tudja majd írni a szerződést;

30.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a Római Alapokmány egyetemes ratifikálásának előmozdítása, valamint a szükséges nemzeti végrehajtási jogszabályok elfogadása érdekében tett határozott erőfeszítéseiket, összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi állásfoglalással (19) és a cselekvési tervvel; rámutat arra, hogy nem mindegyik tanácsi elnökség törekszik erre a közös célra ugyanilyen eréllyel; felkéri valamennyi elnökséget, hogy a harmadik országokkal tartott összes csúcstalálkozón említse meg az NBB-vel folyó együttműködés helyzetét; kéri, hogy ezeket az erőfeszítéseket terjesszék ki az NBB kiváltságairól és mentességeiről szóló egyezmény ratifikálására és végrehajtására is, ami fontos működési eszközt jelent az NBB számára; tudomásul veszi, hogy 2007. december 8-án hatályba lépett az Egyesült Királysággal kötött megállapodás a büntetések végrehajtásáról, (és az Ausztriával 2005-ben kötött hasonló megállapodás), és sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék hasonló megállapodások megkötését az NBB-vel; elismeri az Európai Unió és az NBB között létrejött együttműködési és segítségnyújtási megállapodást, mint az egyes tagállamokra háruló kötelezettségek kiegészítésének fontos eszközét;

31.

üdvözli, hogy Japán 2007 júniusában ratifikálta a Római Alapokmányt, aminek eredményeképpen 2007 decemberében 105-re nőtt a szerződő államok száma; sürgeti a Cseh Köztársaságot, az Európai Unió egyetlen olyan tagállamát, amely még nem ratifikálta a Római Alapokmányt, hogy ezt késedelem nélkül tegye meg; ismételten felhívja az összes olyan államot, amely még nem ratifikálta a Római Alapokmányt, hogy ezt haladéktalanul tegye meg (20); felszólítja Romániát, hogy vonja vissza kétoldalú mentelmi megállapodását az Egyesült Államokkal;

32.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy teljes mértékben működjenek együtt a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási mechanizmusokban, és különösen a szökevények igazságszolgáltatás elé állítását illetően; ebben a tekintetben elégedetten veszi tudomásul, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság együttműködött Germain Katanga NBB-nek való átadásában, valamint hogy Szerbia együttműködött Zdravko Tolimir letartóztatásában és a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszéknek (ICTY) való átadásában, Szerbia és Montenegró pedig együttműködött Vlasztimir Gyorgyevics letartóztatásában és az ICTY-nek való átadásában; aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy Szudán továbbra sem működik együtt az NBB-vel Ahmad Muhammad Harun és Ali Muhammad Ali Abd-Al-Rahman letartóztatásában és átadásában; aggodalommal jegyzi meg, hogy még nem hajtották végre az NBB által az ugandai Úr Ellenállási Hadserege négy tagja ellen kiadott elfogatóparancsot; szintén aggodalommal jegyzi meg, hogy Radovan Karadzsics és Ratko Mladics még mindig szabadlábon van, és továbbra sem állították őket az ICTY elé; ebben az összefüggésben felszólítja a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák az ICTY-vel való teljes körű együttműködést, aminek a fennmaradó vádlottak letartóztatásához és átadásához kell vezetnie, a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálása előtti út megnyitása érdekében; emellett úgy ítéli meg, hogy Libéria egykori elnöke, Charles Taylor ellen a Sierra Leonéval foglalkozó különbíróság előtt Hágában folyó jelenlegi eljárás fontos előrelépés a büntetlenség felszámolása felé;

33.

kiemeli a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer megerősítésének szükségességét, és e tekintetben elismeri a gyors igazságszolgáltatási válaszadási mechanizmus 2007 novemberi létrehozását, mint a szakértelem átadására és a segítségnyújtásra szolgáló új intézményi együttműködési mechanizmust, amelynek keretében az információk meghatározása, összegyűjtése és megőrzése széles körű nemzetközi és átmeneti igazságszolgáltatási módozatoknál nyújt segítséget; sürgeti az NBB-t, hogy fokozza segítségnyújtási tevékenységét annak érdekében, hogy bevonják a vizsgálat alatt álló helyzetekben érintett közösségeket az NBB-vel folytatott építő jellegű párbeszéd folyamatába, amelynek célja, hogy előmozdítsa a megbízatásának jobb megértését és támogatását, kezelje az elvárásokat, valamint elősegítse, hogy az említett közösségek képesek legyenek a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási eljárások követésére és megértésére; rámutat arra a szerepre, amelyet a bíróságon kívüli mechanizmusok játszhatnak az emberi jogok és a nemzetközi büntetőjog megsértésének kezelésében, feltéve, hogy ezek az erőfeszítések tiszteletben tartják a tisztességes eljárás elvét és nem csupán látszólagosak;

34.

üdvözli az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által az őslakosok jogairól elfogadott nyilatkozatot, és gratulál a Tanácsnak és a tagállamoknak e szöveg elfogadása támogatásához, amely olyan keretrendszert teremt, amelyben az államok kirekesztés és megkülönböztetés nélkül lesznek képesek védeni és támogatni az őslakosok jogait; ugyanakkor aggodalommal jegyzi meg, hogy a szóban forgó nyilatkozat végrehajtását garantáló új eszközök hiányában nem várható valódi javulás az őslakosok életében, különösen azokéban, akik autoriter és diktatórikus rezsimek uralma alatt élnek; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az Egyesült Nemzetek e nyilatkozatának végrehajtását, különösen a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezésen (EIDHR) keresztül, miközben nyomást gyakorol valamennyi tagállamra, hogy sürgős ügyként ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őslakosokról és törzsi népekről szóló 169. egyezményét, amely jogilag kötelező erejű eszközzel támogatja a szóban forgó nyilatkozatban felvázolt elveket;

35.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai keretstratégiát a romákra vonatkozóan, figyelembe véve a roma közösségek sajátos társadalmi helyzetét az Európai Unióban, a tagjelölt országokban és a Nyugat-Balkánra vonatkozó stabilizációs és társulási folyamatba bevont országokban;

36.

sürgeti az EU-t, hogy játsszon kulcsszerepet a durbani felülvizsgálati konferencián egy kiegyensúlyozott szöveg támogatása érdekében, amely fellép a rasszizmussal szemben, ahelyett, hogy megfosztaná legitimitásuktól a demokratikus államokat, és szítaná a gyűlöletet, ahogy az 2001-ben Durbanban történt;

37.

sajnálattal jegyzi meg, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság több alkalommal ajánlotta az ILO 169. egyezményének ratifikálását, majdnem húsz évvel hatálybalépése után jelenleg csak három tagállam – Dánia, Hollandia és Spanyolország – ratifikálta azt; ezért bátorítja azokat a kezdeményezéseket, amelyek e fontos jogalkotási aktussal kapcsolatos tudatosításra irányulnak, és azáltal javítják annak hatékonyságát világszerte, hogy biztosítják az egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását;

38.

ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamok nagykövetségeit és konzulátusait annak biztosítására, hogy személyzetük összes tagja teljes mértékben tisztában legyen az emberi jogi iránymutatásokkal; úgy ítéli meg, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat létrehozását proaktív módon annak szolgálatába kell állítani, hogy összehangolják a tagállamok és a Bizottság külföldi misszióinak megközelítéseit az emberi jogok területén, valódi „európai uniós nagykövetségek” létrehozása érdekében, megosztva egymás között szervezeti struktúráikat és személyzetüket;

39.

tudomásul veszi a német és portugál elnökségek arra irányuló törekvéseit, hogy véglegesítsék az Európai Unió gyermekek jogairól szóló emberi jogi iránymutatásait; várja, hogy a következő évben megkapja azon egyedi végrehajtási intézkedések tervezetét, amelyek az alapul szolgáló iránymutatásban kialakított holisztikus és átfogó megközelítés megvalósítására összpontosítanak;

40.

felszólítja az elnökséget, hogy találjon módot a Tanács munkacsoportjai közötti koordináció és együttműködés javítására a közös érdekű területeken végrehajtandó diplomáciai lépésekkel kapcsolatban, például az Emberi Jogi Munkacsoport (COHOM) és az NBB-vel foglalkozó nemzetközi jogi munkacsoport (COJUR) között a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás, valamint a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kérdésében;

41.

sürgeti a Tanácsot iránymutatásainak aktualizálására annak érdekében, hogy alapvető jogként teljes mértékben elismerje az elérhető legmagasabb szintű egészség élvezetét, különös tekintettel a fájdalom csillapítására;

42.

üdvözli az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 2007. december 18-án elfogadott 62/149. számú határozatot, amely globális moratóriumra hív fel a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatban, és elismeri a kezdeményezés régiókat átfogó, pozitív jellegét;

43.

sürgeti a Tanácsot, hogy aktualizálja a halálbüntetésre vonatkozó iránymutatásait az Egyesült Nemzetek Közgyűlése határozatának teljes körű végrehajtására irányuló összes tevékenység támogatása érdekében, amely határozat többek között felszólítja a halálbüntetést még mindig fenntartó valamennyi államot a halálbüntetésre ítéltek jogainak védelméhez garanciákat nyújtó nemzetközi normák betartására, különös tekintettel a Gazdasági és Szociális Tanács 1984. május 25-i 1984/50 sz. határozatának mellékletében rögzített minimumszabályokra; rámutat arra, hogy a határozat tájékoztatja a főtitkárt a halálbüntetés alkalmazásáról és a halálbüntetésre ítélt személyek jogainak védelmére irányuló garanciák betartásáról, és arra törekszik, hogy fokozatosan visszaszorítsa a halálbüntetés alkalmazását és csökkentse azon bűncselekmények számát, amelyekre az kiszabható; rámutat továbbá, hogy a határozat az Egyesült Nemzetek tagállamaihoz intézett arra irányuló felhívással zárul, hogy a halálbüntetés eltörlése céljából vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre;

44.

felszólítja az elnökséget, hogy ösztönözze Lengyelországot, Lettországot, Olaszországot és Spanyolországot az ECHR-nek a halálbüntetés minden körülmények közötti eltörléséről szóló 13. jegyzőkönyvének ratifikálására, amely országok ezt még nem tették meg (21); elismeri e tekintetben, hogy a halálbüntetésről szóló iránymutatások egységesebb végrehajtására kerülhetne sor, ha a tagállamok aláírnák és ratifikálnák az említett jegyzőkönyveket és egyezményeket;

45.

üdvözli a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. december 7-i határozatát az Európa Tanács/Európai Unió halálbüntetés elleni európai nap meghirdetéséről szóló közös nyilatkozatának aláírásáról, amelyet minden évben október 10-én fognak ünnepelni; üdvözli a 2007. október 9-i lisszaboni európai konferencia tárgyalásainak kimenetelét, amely ismételten a halálbüntetés megszüntetésére és a halálbüntetés egyetemes eltörlésének előmozdítására szólít fel Európában;

46.

üdvözli, hogy Albániában 2007. március 25-én (valamennyi bűncselekmény tekintetében), Kirgizisztánban 2007. június 27-én, Ruandában 2007. július 26-án, New Jersey államban (Egyesült Államok) 2007. december 13-án, Üzbegisztánban pedig 2008. január 1-jén eltörölték a halálbüntetést; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Guatemalában ismét sor kerülhet a halálbüntetés végrehajtására; sürgeti a guatemalai kormányt, hogy ténylegesen köteleződjön el a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratórium mellett; üdvözli Kína elhatározását, hogy valamennyi halálbüntetést érintő ügyben kéri a legfelső bíróság felülvizsgálatát, azonban továbbra is aggodalommal tölti el, hogy világszerte változatlanul Kínában kerül sor a legtöbb kivégzésre; elítéli a halálbüntetés alkalmazását Fehéroroszországban, ami ellentétes az európai értékekkel; elítéli, hogy az iráni rezsim egyre többször alkalmazza a halálbüntetést; rendkívül aggasztja, hogy az iráni rezsim továbbra is halálra ítél 18 év alatti vádlottakat;

47.

megjegyzi, hogy Görögország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Szlovákia mindezidáig nem írta alá és nem is ratifikálta a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvét (OPCAT); megjegyzi, hogy Ausztria, Belgium, Ciprus, Finnország, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Románia már aláírta, de még nem ratifikálta ez említett jegyzőkönyvet; sürgeti az Európai Unió azon tagállamait, amelyek eddig még nem írták alá és/vagy nem ratifikálták a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvét, ennek haladéktalan megtételére;

48.

aggodalmának ad hangot az Európai Unió azon tagállamainak emberi jogok melletti valós elkötelezettségével kapcsolatban, amelyek elutasították a fent említett, személyek erőszakos eltűnés elleni védelméről szóló nemzetközi egyezmény aláírását; felkéri az Európai Unió azon tagállamait, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják az egyezményt (22);

49.

a Tanács és a Bizottság figyelmébe ajánlja „Az Európai Unió kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó iránymutatásainak végrehajtása” című legutóbbi tanulmányt, amelyet 2007. június 28-án mutattak be az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága, 2007 decemberében pedig a COHOM előtt; felszólítja mind a Tanácsot, mind a Bizottságot a tanulmány ajánlásainak követésére, például egy egyértelmű globális elképzelés kialakítására vonatkozóan, amely nemzeti szinten a helyi politikai, társadalmi, kulturális és jogi összefüggésekre összpontosít; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – elemzést követően – küldjön utasításokat küldöttségeinek és a tagállamok misszióinak annak érdekében, hogy segítséget nyújtson számukra az iránymutatások végrehajtásában;

50.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítse meg az Európa Tanáccsal folytatott együttműködést egy egész Európát átfogó övezet létrehozása céljából, ahol nem kerülhet sor kínzásra vagy a rossz bánásmód egyéb formáira, ami egyértelmű jele az európai országok szilárd elkötelezettségének az ilyen gyakorlatok határaikon belüli végleges eltörlése mellett;

51.

várja az Európai Unió kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó iránymutatásainak végrehajtásával kapcsolatos értékelést, amelynek a COHOM előtti bemutatás céljából jelenleg folyik az előkészítése; ezen iránymutatások felülvizsgálatával kapcsolatban arra számít, hogy az iránymutatások végrehajtásának javítása érdekében a COHOM megvitatja az egyes esetekkel kapcsolatos fellépés egyedi kritériumait; olyan intézkedések elfogadását ajánlja, amelyek biztosítják a kínzás és egyéb embertelen vagy megalázó bánásmód teljes tilalmának betartását és ellenállnak minden olyan európai uniós álláspont kialakítására irányuló próbálkozásnak, amely legitimizálná a személyek olyan harmadik országok számára történő átadását megkönnyítő diplomáciai biztosítékok alkalmazását, ahol fennáll annak kockázata, hogy kínzásnak vagy egyéb embertelen vagy megalázó bánásmódnak vetik őket alá;

52.

felszólít a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vagy büntetésre vonatkozó európai uniós iránymutatások frissítésére a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 15. cikke fényében, amely a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alóli mentességgel foglalkozik;

53.

kéri, hogy az elnökség vagy a Tanács titkársága rendszeresen jelenjen meg a megfelelő ENSZ-bizottságokban, valamint továbbra is működjön együtt az Európa Tanáccsal, illetve annak a kínzás megakadályozásával foglalkozó bizottságával, annak érdekében, hogy jelentős mértékben, hasznosan és ténylegesen hozzájáruljanak az egyes országokat érintő diplomáciai lépésekkel kapcsolatos döntéshozatalhoz;

54.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a diplomáciai lépések gyakorlatát az Európai Unió valamennyi nemzetközi partnere tekintetében a kínzás és a megalázó bánásmód alkalmazását tiltó nemzetközi egyezmények ratifikálását és végrehajtását illetően, továbbá a kínzás túlélőinek rehabilitálásában nyújtott segítség vonatkozásában; felhívja az Európai Uniót, hogy tekintse a kínzás és a megalázó bánásmód elleni küzdelmet emberi jogi politikája fő prioritásának, különösen az uniós iránymutatások és minden egyéb uniós eszköz – mint pl. az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és Emberi Jogokért (EIDHR) – kibővített végrehajtása útján, valamint annak biztosításával, hogy a tagállamok tartózkodnak azon harmadik országoktól származó diplomáciai biztosítékok elfogadásától, amelyeknél ténylegesen fennáll annak kockázata, hogy az embereket kínzásnak vetik alá vagy megalázó bánásmódban részesítik;

55.

üdvözli az Egyesült Nemzetek főtitkárának gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselője által készített és 2007. augusztus 13-án közzétett jelentést, amely azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Nemzetek tagállamainak konkrét és célzott intézkedéseket kell alkalmazniuk az emberi jogokat következetesen megsértőkkel szemben;

56.

üdvözli az Egyesült Nemzetek főtitkárának a burmai gyermekekkel és fegyveres konfliktussal foglalkozó ajánlásait; elítéli a gyermekek jogainak súlyos megsértését az országban, és felszólítja a COHOM-ot, hogy kezelje prioritásként Burmát a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló iránymutatásainak végrehajtása során;

57.

üdvözli a nemzetközi gyermekvédelmi normák alkalmazásában a feltételezett elkövetők felelősségre vonását illetően tett előrelépéseket, mint például az NBB által a Kongói Demokratikus Köztársaság egymással harcban álló különböző frakcióinak magas beosztású vezetői elleni vádemelést, valamint az ugandai Úr Felszabadítási Hadsereg négy vezető tagja elleni vádemelést; figyelemre méltó eredménynek tekinti a Sierra Leonéval foglalkozó különbíróság döntését, amely szerint a nemzetközi szokásjog értelmében a 15 év alatti gyermekek toborzása és konfliktusokban való bevetése háborús bűncselekménynek minősül, valamint azt, hogy nemrégiben elítélte a gyermekeket toborzó katonai parancsnokokat;

58.

üdvözli, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekek jogaira a különböző tárgyalások, megállapodások, béketeremtő és békefenntartó erőfeszítések, programok és szerződések során; hangsúlyozza azonban, hogy a békemegállapodásokban egyedileg meghatározott záradékokat kell rögzíteni a gyermekekre vonatkozóan, és e céloknak elérhetőnek kell lenniük;

59.

üdvözli, hogy a gyermekek jogaira egyre nagyobb figyelmet fordítanak a bűncselekmények nemzetközi jog szerinti elszámoltathatóságára vonatkozó mechanizmusok során (elismerve e tekintetben a libériai Igazság és Megbékélés Bizottság által 2007-ben e célból tett erőfeszítéseket), amelyet olyan fontos eszköznek tekint, amely révén érvényesíthető a gyermekek részvételi joga az életüket érintő döntésekben; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen részvételt a gyermek legjobb érdekeinek kell vezérelnie, többek között az életkornak megfelelő politikák és gyakorlatok végrehajtása, valamint a gyermekáldozatok rehabilitálásának és újrabeilleszkedésének támogatása útján;

60.

üdvözli a leszerelésre, demobilizációra és újrabeilleszkedésre vonatkozó integrált előírások (2006), a párizsi elvek és a fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló iránymutatások (2007) terén elért jelentős előrelépést a politikák kialakításában; hangsúlyozza azonban, hogy immár hatékony végrehajtásra van szükség;

61.

üdvözli, hogy további hét nemzet (Argentína, Guatemala, Horvátország, Laosz, Marokkó, Mauritánia és Ukrajna) csatlakozott a párizsi kötelezettségvállalások néven ismert nemzetközi kötelezettségvállaláshoz, amelynek értelmében véget vetnek a gyermekek fegyveres konfliktusokra való toborzásának, és sajnálja, hogy az Egyesült Államok nem írta azt alá, mert ellenzi az NBB-ről szóló rendelkezést;

62.

üdvözli, hogy az Európai Unió 11 tagállama aláírta a fegyveres erőszakról és a fejlesztésről szóló Genfi Nyilatkozatot, és ezzel 42-re nőtt a szerződő államok teljes száma; sürgeti az Európai Unió többi 16 tagállamát, amelyek ezt még nem tették meg, hogy haladéktalanul írják alá a Genfi Nyilatkozatot;

63.

felszólítja az ezt eddig elmulasztó tagállamokat, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezmény opcionális jegyzőkönyveit (23);

64.

emlékeztet arra, hogy az ESZP-országokban nem került sor a megoldatlan konflikutusok végleges rendezésére; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet olyan kontextust teremt, hogy ezen országokban elhanyagolják a jogállamiságot és az emberi jogok megsértését, továbbá nagy akadályt jelent a gyermekek jogainak biztosítása és tiszteletben tartása előtt; felszólít arra, hogy az EU által ezen a területen tett intézkedések keretében prioritásként kezeljék a gyermekek és családjaik sajátos helyzetét az ESZP országaiban a megoldatlan konfliktusokkal sújtott területeken;

65.

megjegyzi, hogy a portugál elnökség követte az iránymutatások szerinti német kezdeményezéseket, és utasította a kiemelt országokban lévő EU diplomáciai missziókat, hogy tekintsék állandó utasításoknak a COHOM által 2007. június 15-én elfogadott országspecifikus stratégiákat, amelyeket be kell építeni a küldöttségek vezetőinek a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekekkel kapcsolatos munkájába; üdvözli, hogy a hivatalban lévő elnökség a helyi elnökségeknek is továbbította a megfelelő nem kormányzati szervezetektől az egyes országokkal kapcsolatban kapott jelentéseket; üdvözli a szlovén elnökség kezdeményezését, amelynek keretében egy tanulmány elkészítésére adott megbízást a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló uniós intézkedések hatásáról; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az iránymutatásoknak korlátozott hatása van a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre, különösen amiatt, hogy a Bizottság küldöttségeinek és a tagállamok nagykövetségeinek többségét nem tájékoztatták arról, hogy fogadó országuk kiemelt országnak tekintendő az iránymutatások alkalmazása tekintetében;

66.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy humanitárius és kereskedelmi politikájuk végrehajtása során tegyenek erőfeszítéseket a gyermekek kényszermunkája elleni küzdelemre;

67.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjék meg az Európai Unió emberijog-védőkre vonatkozó iránymutatásainak átláthatóbb és módszeresebb végrehajtását, mivel ez fontos és innovatív eszköz az emberijog-védők támogatására és a kockázatnak kitett személyek védelmére;

68.

arra számít, hogy az emberijog-védőkre vonatkozó iránymutatásokat – mint az Európai Unió emberi jogi külpolitikájának kiemelt elemét – kiegészítik ezen iránymutatások helyi stratégiák keretében való hatékony végrehajtásával 120 ország tekintetében; rámutat arra, hogy az Európai Unió nem tett diplomáciai lépéseket az emberijog-védők érdekében számos országban, mint például Kínában, Tunéziában, Etiópiában, Iránban és Oroszországban, ami láthatóan azt tükrözi, hogy nincs konszenzus az Európai Unió tagállamai között, és az egyes tagállamok eltérő külpolitikai érdekeknek biztosítanak prioritást, ami lehetetlenné teszi az együttes fellépést;

69.

úgy ítéli meg, hogy egy következetes megközelítésnek arra is kell összpontosítania, hogy az emberi jogi aktivisták körében megerősítsék a kapacitásépítést, ideértve azokat az aktivistákat is, akik a gazdasági, szociális és kulturális jogok védelme mellett kötelezték el magukat, valamint ösztönözzék köztük és kormányaik között a konzultációs és interakciós mechanizmusokat a demokratikus reformmal és az emberi jogok előmozdításával kapcsolatos kérdésekben, különösen amikor a demokratizálódási folyamat forog kockán;

70.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tevőlegesen bátorítsa az emberijog-védőket az erőszakmentességgel kapcsolatos elméletek és gyakorlatok terjesztésére, és törekedjen a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek és cseréjük előmozdítására, a helyszínen első kézből szerzett tapasztalatok alapján;

71.

felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgősen vizsgálják meg az emberijog-védőknek kiadandó sürgősségi vízumok ügyét, mégpedig azáltal, hogy világosan hivatkoznak az emberijog-védők sajátos helyzetére az új Közösségi Vízumkódexben, és ezáltal egy különleges és gyorsított vízumeljárást alakítanak ki, amely alapul veheti az ír és spanyol kormány által ebben az ügyben szerzett tapasztalatokat; úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió diplomáciai fellépéseinek az emberijog-védőket segítő bizalmas jellege néha hasznos, azonban kéri, hogy a bizalmas jelleg ellenére az Európai Unió helyi személyzete bizalmas úton mindig tájékoztassa a helyszínen tevékenykedő nem kormányzati szervezeteket az ilyen diplomáciai lépésekről;

72.

megjegyzi, hogy a jelentős gazdasági reformok ellenére továbbra is folytatódik a politikai és emberi jogok rendszeres megsértése Kínában, amely olyan formákat ölt, mint a politikai bebörtönzés, ügyvédek, emberijog-védők és újságírók – köztük a weiquan mozgalom tagjainak – megtámadása és megfélemlítése, a független bíróság hiánya, a kényszermunka, a szólás- és vallásszabadság és a vallási és etnikai kisebbségek jogainak elnyomása, az önkényes fogva tartás, a laogai táborrendszer és az állítólagos szervkereskedelem; továbbra is ugyanilyen aggodalommal töltik el az újságírókról és emberi jogi aktivistákról, köztük a dalai lámáról, társairól és a Falun Gong követőiről vezetett fekete listák;

73.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy csak öt emberi jogi szervezet maradt bejegyezve Fehéroroszországban, és a hatóságok folyamatosan megfélemlítik és ellenőrzik ezeket a csoportokat, miközben folyamatosan elutasítják más emberi jogi csoportok jogi nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit; üdvözli az ENSZ Közgyűlésének 2007. májusi határozatát, amelyben elutasította Fehéroroszország felvételét az Emberi Jogi Tanácsba, rámutatva arra, hogy az emberi jogokat kevéssé tartja tiszteletben; ismételten sürgeti a fehérorosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel a megfélemlítéssel, a zaklatással, a célzott letartóztatásokkal és a fehérorosz emberijog-védőkkel és civil társadalmi aktivistákkal szembeni politikai indíttatású büntetőeljárásokkal;

74.

mélyen aggasztja, hogy 2007-ben az iráni hatóságok fokozták a független emberijog-védők és ügyvédek zaklatását abból a célból, hogy megakadályozzák őket az emberi jogok megsértésének nyilvánossá tételében és üldözésében; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az iráni kormány bezáratta azokat a nem kormányzati szervezeteket, amelyek bátorítják a civil társadalom részvételét és növelik a tudatosságot az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, ideértve azokat a szervezeteket is, amelyek jogi és szociális segítséget nyújtanak az erőszak áldozataivá vált nőknek;

75.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyszínen működő emberijog-védők számára rendelkezésre bocsássák az iránymutatások végrehajtására vonatkozó kézikönyvet; ösztönzi a COHOM-ot, hogy terjessze az Európai Unió emberijog-védőkre vonatkozó iránymutatásainak a harmadik országokban lingua francának számító uniós nyelveken, valamint a fontos nem uniós nyelveken készült fordításait a regionális hivatalok és a nagykövetségek/delegációk körében; üdvözli, hogy eddig orosz, arab, kínai és perzsa nyelven állnak rendelkezésre fordítások, azonban hangsúlyozza, hogy több fordítást kell elkészíteni helyi szinten; sürgeti az Európai Unió tagállamait, hogy egyszerűsítsék a vízumkérdést azon emberijog-védők számára, akiket az Európai Unióban szervezett eseményeken való részvételre hívtak meg, vagy akik a romló biztonsági körülmények elől menekülnek;

76.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdeményezzék az emberi jogi párbeszédekről szóló iránymutatások átfogó értékelését, és dolgozzanak ki egyértelmű mutatókat az egyes párbeszédek hatásának értékelésére, valamint alakítsák ki a párbeszédek kezdeményezésének, megszüntetésének és újrakezdésének kritériumait;

77.

megismétli felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédet ki kell terjeszteni, hogy az magában foglalja mind a harmadik országok, mind pedig az Európai Unió helyzetét, az említett párbeszéd hitelességének javítása érdekében;

78.

ismételten felhív arra, hogy az emberi jogi kérdéseket a legmagasabb politikai szinten kell elbírálni annak érdekében, hogy az emberi jogi megfontolások nagyobb politikai súlyt kapjanak, és megakadályozzák, hogy a tagállamok vagy harmadik országok az emberi jogi kérdéseket a politikai párbeszédtől elkülönítve kezeljék; úgy ítéli meg, hogy ezt a párbeszédet sohasem szabad arra felhasználni, hogy a témát szakértői ülésekre korlátozzák, és ezáltal más politikai kérdésekhez képest másodlagos helyre sorolják vissza; felszólítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot a következő intézkedések végrehajtására:

79.

ebben az összefüggésben ismételten hangsúlyozza a Parlament fent említett, a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és konzultációk működéséről szóló, 2007. szeptember 6-i állásfoglalásában rögzített javaslatokat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy 2008 januárjában párbeszéd kezdődött a Tanács, a Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság között azzal a céllal, hogy végrehajtsák az említett állásfoglalás ajánlásait a Parlament párbeszédekbe való általános bevonása tekintetében; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke értelmében a Tanács köteles konzultálni a Parlamenttel, és kellőképpen mérlegelnie kell annak véleményét;

80.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és Kína közötti párbeszéd alapos elmélyítésére van szükség, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kína csak az EU által e párbeszéd részeként felvetett, aggodalomra okot adó egyedi esetek kétharmadára adott választ; nyugtalanságának ad hangot az emberi jogok megsértésének súlyos esetei miatt Kínában, és hangsúlyozza, hogy a rezsim által a következő olimpiai játékokat szem előtt tartva, az Olimpiai Chartával összhangban tett ígéretek ellenére sem javult az emberi jogokkal kapcsolatos helyzet Kínában; az Olimpiai Chartával összhangban üdvözli, hogy Kína megkezdte a kínzással foglalkozó különleges előadó ajánlásainak végrehajtását, és nemrégiben utasította a bíróságokat, hogy ne a vallomásokra támaszkodjanak; megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a kínai kormány többször is megerősítette abbéli szándékát, hogy ratifikálni kívánja a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt, annak ratifikálása még mindig várat magára; sajnálja, hogy az Európai Unió és Kína részvételével 2007. november 28-án Pekingben tartott csúcstalálkozón nem fogadtak el EU–Kína közös nyilatkozatot az emberi jogokról, annak ellenére, hogy eredetileg bejelentették egy ilyen nyilatkozat kiadásának szándékát; felszólítja a Tanácsot, hogy adjon részletesebb eligazítást a Parlamentnek a vitákat követően, ideértve az egyes esetekben a Tanács és a tagállamok által tett diplomáciai lépések részletes felsorolását is; megjegyzi, hogy ezeket az aggályokat hangsúlyozni kell a pekingi olimpiai játékokhoz közeledve, amely fontos történelmi lehetőséget kínál az emberi jogok helyzetének javítására Kínában; ezzel összefüggésben továbbra is aggodalmának ad hangot a kínai jogszabályokkal kapcsolatban – beleértve az államtitkok rendszerét is –, amelyek akadályozzák a felelősségteljes kormányzás és a jogállamiság által fémjelzett rendszer kialakításához szükséges átláthatóságot; aggodalmának ad hangot a kínai és a nemzetközi média – beleértve az internetet, az internetes naplók vezetését, valamint a kínai és nemzetközi sajtó információkhoz való hozzáférését – szabadságának korlátozása miatt; hasonlóképpen további aggodalmának ad hangot az újságírókról és emberi jogi aktivistákról, köztük a dalai lámáról, társairól és a Falun Gong követőiről vezetett feketelisták miatt; ebben a tekintetben felszólít az AIDS-betegek jogaiért küzdő kiemelkedő aktivista, Hu Csia azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy az olimpiai játékok után is folytatni kell az emberi jogi helyzet és a kérdéssel kapcsolatos jogszabályi változások gondos nyomon követését; sürgeti az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatai az emberi jogi reformoktól függjenek, és e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy bármely új partnerségi és együttműködési keretmegállapodás véglegesítését megelőzően végezzen az emberi jogok helyzetére vonatkozó átfogó értékelést; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vesse fel Belső-Mongólia Autonóm Régió, Kelet-Turkesztán és a Tibeti Autonóm Régió kérdését, tevőlegesen támogassa a kínai kormány és a tibeti emigráns kormány küldöttei közötti átlátható párbeszédet, és emelje általános témává a kínai politika emberi jogi hatásait Afrikában; továbbra is riasztónak tartja az ujgur etnikai kisebbség emberi jogainak sorozatos megsértését Hszincsiang-Ujgur Autonóm Régióban;

81.

továbbra is aggasztja, hogy az emberi jogi helyzet pozitív előrelépése és Irán együttműködése hiányában 2004 óta megszakadt az Iránnal folytatott emberi jogi párbeszéd; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy a demokrácia mellett elkötelezett valamennyi civil társadalmi érdekelt fél támogatása céljából folytassák ezt a párbeszédet, és – békés és erőszakmentes eszközökkel – erősítsék meg azokat a jelenlegi folyamatokat, amelyek előmozdíthatják a demokratikus, intézményi és alkotmányos reformokat, biztosíthatják e reformok fenntarthatóságát, és megerősíthetik Iránban az emberi jogok valamennyi védelmezőjének és a civil társadalom összes képviselőjének részvételét a politikaformálás folyamataiban, megerősítve szerepüket az általános politikai párbeszédben; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2007-ben tovább romlott az alapvető emberi jogok, különösen a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság helyzete Iránban; elítéli az iráni hatóságok által 2007 áprilisa óta folytatott új erkölcsi kampányt, amelynek keretében férfiak és nők ezreit tartóztatták le az „erkölcstelen magatartás elleni” fellépés keretében; elítéli, hogy az iráni rezsim egyre többször alkalmazza a halálbüntetést;

82.

sajnálja, hogy nincsenek eredményei az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációknak, és felszólítja a feleket, hogy vonják be a Parlamentet ebbe a folyamatba; bátorítja a Tanács és a Bizottság erőfeszítéseit egy olyan helyzet megteremtésére, amelyben Oroszországban és az Európai Unióban felváltva kölcsönös konzultációkra kerül sor, amelyben a külügyminisztériumon kívül más orosz minisztériumok is részt vesznek a konzultációkban, és ahol az orosz küldöttség részt vesz a konzultációkhoz kapcsolódóan szervezett orosz és európai parlamenti szervek vagy nem kormányzati szervezetek ülésein; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Uniónak nem sikerült politikai változásokat elérni Oroszországban olyan érzékeny kérdések tekintetében, mint a csecsenföldi és más kaukázusi köztársaságokban fennálló helyzet, a büntetlenség és a törvényhozás függetlensége, az emberijog-védőkkel és a politikai foglyokkal – köztük Mihail Hodorkovszkijjal – szembeni bánásmód, a média függetlensége és a szólásszabadság, az etnikai és a vallási kisebbségekkel szembeni bánásmód, a jogállamiság tiszteletben tartása és az emberi jogok védelme a fegyveres erőkön belül, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés és egyéb kérdések; úgy véli, hogy a Csecsenföldről régóta folyó vitát ki kell terjeszteni az aggasztó ingusföldi és dagesztáni helyzetre; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy védelmezze a nemzeti kisebbségeket a Mari El Köztársaságban, és biztosítsa az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását Mari El alkotmányával és az európai normákkal összhangban; helyteleníti, hogy folytatódik az újságírók, az emberi jogok védelmezői, a politikai foglyok és a nem kormányzati szervezetek üldözése, például legutóbb a Novaja Gazeta és a Nyizsnyij Novgorod Alapítvány a Tolerancia Támogatásáért zaklatása; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nem kormányzati szervezetekről szóló, 2006-ban hatályba lépett új orosz jogszabályról 2007-ben bebizonyosodott, hogy önkényes és szelektív végrehajtásának adott lehetőséget, és azt a törvényes nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek akadályozására, korlátozására és büntetésére használták fel, hozzájárulva ezzel a nem kormányzati szervezetek növekvő bizonytalanságához és veszélyeztetettségéhez; az Amnesty International 2007. decemberi jelentésével összhangban további aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az államügyészség folyamatosan nem tartja tiszteletben Mihail Hodorkovszkij és társa, Platon Lebegyev nemzetközi normák szerinti, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy annak ellenére megtagadják Vaszilij Alekszanjantól, a Jukosz egykori alelnökétől az életmentő orvosi kezelést, hogy ennek biztosítására ismételten felszólított az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke; sürgeti Oroszországot, hogy tegyen további intézkedéseket a szólásszabadság, valamint az újságírók és emberijog-védők biztonságának megóvása érdekében; ezzel kapcsolatban úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak prioritásként kell tekintenie Oroszország együttműködésére az EBESZ, az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek emberi jogi mechanizmusaiban, valamint az összes vonatkozó emberi jogi egyezmény ratifikálására, leginkább az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 14. jegyzőkönyvének ratifikálására, amely az egyezmény ellenőrzési rendszerének módosítására irányul; helyteleníti, hogy Oroszország nem hajlandó megfelelő számban és kellő időben nemzetközi választási megfigyelőket meghívni annak érdekében, hogy azok az EBESZ előírásaival összhangban megfelelően felügyeljék a választásokat, lehetetlenné téve ezzel, hogy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala megbízásával összhangban elvégezze tervezett választási megfigyelő küldetését, és ezért kénytelen megkérdőjelezni a 2007-es parlamenti és a 2008-as elnökválasztás demokratikus hitelét; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogi kérdéseket – köztük az egyedi eseteket is – vesse fel az orosz hatóságok felé a legmagasabb szinten és az Oroszországgal kötendő új partnerségi és együttműködési megállapodásban; sürgeti a Bizottságot, hogy az emberi jogi helyzet tényleges javítása érdekében az emberi jogi záradékon túl szabjon meg egyértelműbb kötelezettségeket, és alakítson ki hatékonyabb ellenőrző mechanizmusokat;

83.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy valamennyi szomszédos országgal hozzon létre emberi jogi albizottságokat; ismételten felhív arra, hogy a parlamenti képviselőket vonják be ezen albizottságok üléseinek előkészítésébe, és tájékoztassák őket az ülések eredményeiről; úgy ítéli meg, hogy míg a megbeszélések első fordulója – ahogy Tunézia esetében is – az albizottság tartós munkájának kialakítására és a partnerek közötti bizalom erősítésére összpontosíthatott, addig ezen albizottságoknak – most különösen Marokkó esetében – konkrét viszonyítási pontok és mutatók meghatározásával, valamint az egyedi esetek felvetésének lehetőségével egy eredményorientáltabb szakaszba kell lépniük; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokról folytatott vita semmiképpen sem szorítkozhat ezekre az albizottságokra, és kiemeli annak szükségességét, hogy ezeket a kérdéseket egészen a legmagasabb szintig beépítsék a politikai párbeszédbe, annak érdekében, hogy növeljék az EU politikájának koherenciáját ezen a területen, és csökkentsék az ellentmondásokat a két fél által az emberi jogok helyzetével kapcsolatban a sajtó előtt tett nyilatkozatokban; üdvözli a Tanács 2007. október 16-i nyilatkozatát, amely szerint a jövőbeli EU–Líbia keretmegállapodásról folyó megbeszéléseken kifejezetten foglalkozni fognak többek között az emberi jogi együttműködésről és az ezen a területen elért előrelépésekről;

84.

emlékeztet a szíriai helyzet romlására, ahol a rezsim hatóságai megtagadják, hogy hivatalos státuszt adjanak az emberi jogi csoportoknak, és ahol a biztonsági szolgálatok zaklatják az emberi jogi csoportokat, tagjaikat pedig jogállásuk hiánya miatt bebörtönzik; elítéli a másként gondolkodók és az ellenzéki pártok tagjainak letartóztatását, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szólítsák fel a szíriai kormányt az így fogva tartott újságírók, emberi jogi aktivisták és független jogászok szabadon bocsátására, valamint arra, hogy függessze fel a szükségállapotot;

85.

elítéli a fehérorosz hatóságok által az ellenzékkel szemben hozott intézkedéseket; megjegyzi, hogy ezek az intézkedések egyre inkább azt a formát öltik, hogy módszeresen megpróbálják megalázni és rossz bánásmódban részesíteni az ellenzék tagjait; példaként kiemeli a Szaharov-díjas Aljakszandr Milinkevics közelmúltbeli letartóztatását; megjegyzi, hogy az Európai Uniónak nem sikerült javítania a helyzeten az emberi jogi reformok terén Fehéroroszországban;

86.

kifejezi mély nyugtalanságát a Gázai övezetben tapasztalható katasztrofális emberi jogi válság miatt; felhívja az összes érintett felet, hogy tartsák tiszteletben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát; megerősíti a gázai övezeti helyzetről szóló2008. február 21-i állásfoglalásában (24) foglaltakat;

87.

elismeri a Tanács és a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2008 májusában megszervezze az EU–Üzbegisztán emberi jogi párbeszéd második fordulóját, és helyesli a Bizottságnak a médiaszabadságról szóló civil társadalmi szemináriumok szervezésére irányuló erőfeszítéseit, amelyekre a párbeszéd keretében, lehetőleg Taskentben kerül sor; ismételten rámutat arra, hogy az emberi jogokról folytatott párbeszéd és a 2005. évi andizsáni mészárlásról tartott szakértői ülés önmagában nem jelent előrelépést, és nem használható fel a szankciók eltörlésének indokaként; megjegyzi, hogy az andizsáni mészárlás független nemzetközi kivizsgálásának és az üzbegisztáni emberi jogi helyzet javulásának elmaradása – az Európai Unió ezekhez a feltételekhez kötötte a szankciók megszüntetését – logikusan ahhoz vezetett, hogy meghosszabbították az Üzbegisztán elleni szankciókat; üdvözli, hogy az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2007. október 15–16-i következtetései különleges feltételeket vezettek be, amelyeket hat hónapon belül teljesíteni kell ahhoz, hogy fenntartsák a vízumkorlátozás felfüggesztését; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék az Európai Unió Üzbegisztánnal szembeni szankcióinak részét képező egyes vízumkorlátozások felfüggesztésére vonatkozó határozat hatását, és tekintsék át az emberi jogok általános helyzetét az országban; sajnálja, hogy Üzbegisztán eddig nem tett előrelépéseket egyik említett szempontból sem; elismeréssel adózik Emberi Jogi Albizottságának munkája előtt, amely hathavonta szorosan ellenőrzi az emberi jogok helyzetét, hogy rendszeres parlamenti értékeléseket és ajánlásokat készítsen a Tanács számára az EU által az ügyben elfogadandó politikáról; megdöbbenését fejezi ki a 2007. december 23-i üzbegisztáni elnökválasztás miatt, amelyet az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala szerint „szigorúan ellenőrzött politikai környezetben tartottak, nem engedve teret a valódi ellenzéknek, és … általában véve nem teljesítették az EBESZ számos, demokratikus választásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását”; elítéli Mark Weil, a független Ilkhom Színház alapítójának és igazgatójának 2007. szeptember 9-i taskenti meggyilkolását és Aliser Szajpov, az üzbég rezsimet bíráló újságíró 2007. október 24-én a kirgizisztáni Os városában történt meggyilkolását; ismételten felhív a politikai foglyok (25) azonnali szabadon bocsátására;

88.

támogatja, hogy a Tanács kész emberi jogi párbeszédet indítani a többi négy közép-ázsiai ország mindegyikével; felszólít arra, hogy a párbeszéd eredményorientált legyen, és teljes mértékben összhangban álljon az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre vonatkozó iránymutatásaival, biztosítva a civil társadalom és az Európai Parlament részvételét; felszólít arra, hogy a párbeszéd elindításához rendeljenek megfelelő erőforrásokat a Tanács és a Bizottság titkárságain belül;

89.

megállapítja, hogy mind Törökország, mind pedig az EU Törökország csatlakozási folyamata melletti elkötelezettsége fontos a folyamatban lévő törökországi emberi jogi reform szempontjából;

90.

reméli, hogy a lehető leghamarabb megtalálják és felelősségre vonják a Benazir Bhutto meggyilkolásáért felelős személyeket; megjegyzi, hogy 2007 során romlott az emberi jogi helyzet Pakisztánban, beleértve mindenekelőtt a bíróságok függetlenségét és a média szabadságát fenyegető veszélyeket is; ezt szem előtt tartva elítéli az Iftikar Mohammed Csaudri, Pakisztán legfelső bíróságának egykori elnöke ellen indított rágalomhadjáratot, valamint azt a tényt, hogy eltávolították hivatalából, és házi őrizet alá helyezték; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a bírói kar és az ügyvédi kamara által elindított demokratizálási mozgalmat, különösen azáltal, hogy kiterjesztik a meghívásokat a mozgalom néhány képviselőjére, köztük Csaudri úrra is; felszólít az összes eltávolított bíró hivatalába történő visszahelyezésére; tudomásul veszi a Pakisztánra vonatkozó új országstratégiai dokumentum elfogadását, és üdvözli, hogy az egész dokumentumban általánosan érvényesítették a konfliktusmegelőzést és az emberi jogokat; megjegyzi, hogy az Európai Közösség és Pakisztán Közös Bizottságának első ülését 2007. május 24-én tartották Iszlámábádban, és hangsúlyozza, hogy az emberi jogoknak kiemelt helyen kell szerepelniük az összes következő ülés napirendjén;

91.

hangsúlyozza, hogy mind a helyi társadalom szintjén, mind pedig a politikaformálási folyamatban fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megszüntessék a női nemi szerv megcsonkításának minden formáját, és ily módon rámutassanak arra, hogy a csonkításnak ez a módja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdés és egyúttal a testi épség összefüggésében az emberi jogok megsértése is;

92.

ragaszkodik ahhoz, hogy minden emberi jogi párbeszédben kifejezetten foglalkozzanak a nők jogaival, különösen a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és erőszak minden formája – beleértve legfőképpen a nemi kiválasztás alapján végrehajtott abortuszt, a sérelmes tradicionális szokásokat és gyakorlatokat, mint például a nők nemi szervének megcsonkítását és a korai vagy kényszerházasságot –, az emberkereskedelem minden formája, a családon belüli erőszak és a nőgyilkosság, valamint a munkahelyi és gazdasági kizsákmányolás elleni küzdelemmel és ezek megszüntetésével; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy utasítsák el, ha az államok az ilyen brutális cselekmények és a nők életét veszélyeztető összes gyakorlat megszüntetésére irányuló kötelezettségük alóli kibúvóként bármilyen szokásra, hagyományra vagy vallási megfontolásra hivatkoznak;

93.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák az emberi jogi záradékokat annak érdekében, hogy a női nemi szerv megcsonkításának minden formája elleni küzdelmet kiemelt kérdéssé tegyék azon államokkal fenntartott kapcsolataikban, amelyek nem tagállamok, különös tekintettel azokra az államokra, amelyek a Cotonoui Megállapodás keretrendszerében (jelenleg az európai partnerségi megállapodások alapján) preferenciális kapcsolatokat tartanak fenn az Európai Unióval, és gyakoroljanak nyomást ezekre az államokra annak érdekében, hogy elfogadják az e gyakorlatok megszüntetéséhez szükséges jogszabályi, közigazgatási, igazságügyi és megelőző intézkedéseket;

94.

emlékeztet a millenniumi fejlesztési célokra, és hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés alapvető emberi jog; úgy véli, hogy az egészségügyi programoknak – beleértve a szexuális egészségre vonatkozókat is –, továbbá a nemek közötti egyenlőség előmozdításának, a nők felemelkedésének és a gyermekjogoknak fontos helyet kell elfoglalniuk az EU fejlesztési és emberi jogi politikájában, különösen ott, ahol széles körben elterjedt a nemi alapon elkövetett erőszak, és a nőket, valamint a gyermekeket a HIV/AIDS fertőzés veszélye fenyegeti, illetve elzárják őket az információtól, a megelőzéstől és a kezeléstől; felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesztési politikájába, különösen a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtási programokba integrálja az alapvető munkaügyi jogokat és a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet;

95.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő különösen azt, hogy az Afrikai Unió tagállamai ratifikálják és végrehajtsák az Afrikai Uniónak az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvét;

96.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az Európai Kezdeményezést a Demokráciáért és az Emberi Jogokért (EIDHR), és biztosítsák, hogy a női nemi szerv megcsonkítása minden formájának megszüntetésével foglalkozó tevékenységekhez forrásokat rendeljenek;

97.

sajnálatosnak tartja, hogy Burmában a katonai junta folyamatosan megsérti az emberi jogokat és a demokráciát, és támogatja az Európai Unió elkötelezettségét rögzített célkitűzéseinek elérése mellett, azaz a katonai rezsim, a demokratikus ellenzék (nevezetesen az 1990. évi választásokat megnyerő Nemzeti Demokratikus Liga) és az etnikai nemzetiségek közötti befogadó jellegű, valódi „háromoldalú párbeszéd” megteremtését azzal a céllal, hogy biztosítsák a burmai demokratikus átalakuláshoz szükséges nemzeti megbékélést, valamint egy legitim, demokratikus polgári kormány létrehozását, amely tiszteletben tartja népének emberi jogait, és rendezi kapcsolatait a nemzetközi közösséggel; üdvözli, hogy a Tanács 2007 novemberében közös álláspontot fogadott el az érvényben lévő korlátozó intézkedések meghosszabbításáról és további korlátozó intézkedések bevezetéséről, azonban sajnálja, hogy ezen intézkedések hatóköréből kizárták az olyan létfontosságú ágazatokat, mint az energiaszektor és a katonai rezsim elleni pénzügyi és bankügyi szankciókat; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a korlátozó intézkedéseket magától értetődően a civil társadalom számára nyújtott szilárd támogatás mellett kell elfogadni, ami láthatóan nem történt meg Burmában; elítéli a burmai hatóságok által a buddhista szerzetesek és a többi békés demonstráló tüntetéseire adott brutális választ; helyteleníti a demokratikus aktivisták és újságírók folyamatos letartóztatását, és felszólítja a Tanácsot, hogy továbbra is kiemelt kérdésként kezelje a burmai emberi jogi helyzetet a UNHRC-ben, folyamatosan gyakoroljon nyomást Tomas Ojea Quintana, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének második burmai látogatása érdekében, amelynek célja az emberi jogok megsértésének további felmérése; üdvözli az Európai Unió Burmával foglalkozó különmegbízottjának, Piero Fassinónak a kinevezését, és felkéri a Bizottságot, hogy az EIDHR keretében tevőlegesen támogassa a burmai demokráciabarát mozgalmat; elítéli Padoh Mahn Sha, a Karen Nemzeti Unió (KNU) főtitkára ellen 2008. február 14-én elkövetett merényletet, akit otthonában, Thaiföldön gyilkoltak meg; kéri e merénylet körülményeinek kivizsgálását, valamint azt hogy az EU fejezze ki felháborodását a katonai rezsimmel szemben, továbbá sürgeti a Burmából elmenekült és Thaiföldön élő demokratikus vezetők jobb védelmét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Malajziában élő burmai menekültek rendkívül veszélyeztetettek, és ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a malajziai hatóságok letartóztatják, fogva tartják, bebörtönzik és a deportálják őket; sürgeti a Tanácsot, hogy szólítsa fel a malajziai hatóságokat a menekültek szembeni brutális bánásmód megszüntetésére, hogy ösztönözzék az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát az összes menekült nyilvántartásba vételére annak érdekében, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak számukra, és sürgessék, hogy több ország fogadjon be letelepedés céljából Malajziából érkező burmai menekülteket;

98.

felszólítja a Tanács elnökségét, hogy összpontosítson az emberi jogi szempontból különös aggodalomra okot adó országokra; ösztönzi a Tanácsot különösen arra, hogy teljes körűen hajtsa végre az Európai Unió emberijog-védőkre vonatkozó iránymutatásait, és rendeljen többletforrásokat az emberi jogok védelmezőiról szóló, a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott európai kezdeményezés (EIDHR) keretében indított projektekhez, különösen a demokrácia támogatására Fehéroroszországban, Burmában, Eritreában, Észak-Koreában, Kubában, Laoszon, Üzbegisztánban, Vietnamban és Zimbabwében; úgy ítéli meg, hogy e projektek megtervezése és végrehajtása nem tehető függővé az adott rezsimek jóváhagyásától és együttműködésétől;

99.

üdvözli az Európai Unió első emberkereskedelem elleni napjának 2007. október 18-i megtartását, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelem kérdésére, és hangsúlyozza az Európai Unió régóta fennálló elkötelezettségét annak megszüntetése iránt;

100.

üdvözli az Európai Unió nem kormányzati szervezeteinek emberi jogi fórumát, amelyet a portugál elnökség és a Bizottság szervezett, és amelyet 2007 decemberében tartottak Lisszabonban a gazdasági, szociális és kulturális jogok témájában; támogatja az emberi jogok oszthatatlanságát és egyetemességét megerősítő és az Európai Unió politikáinak külső és belső szempontjait sikeresen összekapcsoló fórum ajánlásait; bátorítja ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egy megfelelő emberi jogi hatásvizsgálattal erősítsék meg a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága által végzett jelenlegi fenntarthatósági hatásvizsgálatot;

101.

üdvözli a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának negyedik találkozóját, amelyre Hágában került sor 2007. május 7–8-án; tudomásul veszi az ülés munkáját, amelyet teljes egészében Ruandának és a ruandai gyanúsítottak tekintetében az európai államok által végzett nyomozásnak szenteltek; sajnálja, hogy a portugál elnökség alatt nem szervezték meg a hálózat ötödik ülését; emlékezteti a Tanácsot arra a kötelezettségvállalására, hogy minden elnökség alatt megszervez egy ilyen ülést;

102.

felszólítja a Tanács elnökségét, hogy foglalkozzon az Európai Unió dárfúri fellépésének elmaradásával; a helyes irányba tett első lépésként üdvözli az Afrikai Unió és az Egyesült Nemzetek vegyes műveletét Dárfúrban (UNAMID), amelyet az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-én egyhangúlag jóváhagyott az 1769 (2007) sz. határozattal; megjegyzi, hogy 2007. december 31-én az UNAMID átvette az Afrikai Unió szudáni misszióját (AMIS), és kezdeti mandátuma 2008. július 31-én jár le; arra számít, hogy a 7 000 fős AMIS misszió, amely eddig a békefenntartásért felelt, beleolvad ebbe az új haderőbe, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az UNAMID képes legyen teljesíteni megbízatását, beleértve a bevetett békefenntartók számának időszakos felülvizsgálatát is; mindazonáltal ragaszkodik ahhoz, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által Dárfúrral kapcsolatban kiadott elfogatóparancsokat a lehető leghamarabb végrehajtsák; megjegyzi, hogy a csádi politikai és társadalmi helyzet romlásának egyik oka az volt, hogy Dárfúrban az intézkedések nem voltak alkalmasak a humanitárius katasztrófa leküzdésére; azonnal intézkedésekre szólít fel, hogy fokozottabb támogatást nyújtsanak ennek az országnak;

103.

aggodalmának ad hangot a lázadók által 2008 februárjában Csád fővárosában, N'Djamenában indított offenzíva miatt; hangsúlyozza az EU részvételének fontosságát abban, hogy fokozzák a diplomáciai nyomást a tűzszünet és a bekerített polgári lakosság védelme érdekében, és támogassák a békére és a nemzeti megbékélésre irányuló tárgyalásokat az országban; elítéli, hogy a csádi kormány a februári puccskísérlet után elnyomta a politikai ellenzéket a fővárosban, N'Djamenában; sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent a politikai ellenzék szabadságának biztosítása érdekében Csádban; hangsúlyozza a menekültválság és a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerült személyek helyzetének súlyosságát Kelet-Csádban, ahol több mint 400 000 menekültet és lakóhelyét országon belül elhagyni kényszerült személyt helyeztek el 12 táborban Csád keleti határai mentén; üdvözli az Európai Unió Csádi Köztársaságban és a Közép-afrikai Köztársaságban vezetett erői békefenntartó missziójának (Eufor Csád/Közép-afrikai Köztársaság) létrehozását, valamint annak alapvető célkitűzését, azaz a menekültek, a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerült személyek és a humanitárius segélyszervezetek személyzetének védelmét ebben a válságövezetben;

104.

üdvözli, hogy az Egyesült Nemzetek keretében megkezdődött a munka az egységes magatartási normák kidolgozása terén a békefenntartó missziókban részt vevő valamennyi személyzeti kategória tekintetében; megjegyzi, hogy a munkacsoport cselekvési terve vázolja azt a követelményt, amely szerint hat központi elvből álló csomagot kell beépíteni az Ügynökségközi Állandó Bizottság összes magatartási kódexébe, köztük a 18 év alatti személyekkel való szexuális kapcsolat tilalmának elvét, a helyileg érvényes nagykorúságtól és törvényes kortól függetlenül; üdvözli, hogy ez a magatartási kódex immár az Egyesült Nemzetek valamennyi békefenntartó és humanitárius személyzetére alkalmazandó; üdvözli a személyes magatartással foglalkozó egységek létrehozását az Egyesült Nemzetek Burundiban, Elefántcsontparton, Haitin és a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő missziói keretében, amelyek kivizsgálják a vádakat, és segítséget nyújtanak az áldozatoknak; elvárja a magatartási kódex teljes körű végrehajtását az Egyesült Nemzetek valamennyi missziójában, beleértve adott esetben büntetőjogi szankciók végrehajtását is a személyzet azon tagjaival szemben, akikről bebizonyosodik, hogy gyermekeket erőszakoltak meg vagy zsákmányoltak ki szexuálisan;

105.

üdvözli, hogy a Tanács létrehozza és rendszeresen frissíti azon kiemelt országok listáját (az úgynevezett „fordulóponton lévő országok”), ahol további összehangolt erőfeszítésekre van szükség az Európai Unió gyermekekről és fegyveres konfliktusokról, a halálbüntetésről és az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásainak végrehajtásához; megjegyzi, hogy hasonló gyakorlatok vannak tervbe véve az Európai Unió gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére irányuló új iránymutatásainak végrehajtási stratégiája értelmében; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy terjesszék ki ezt a bevált gyakorlatot, ami lehetővé teszi, hogy az Európai Unió többek között hatékonyabban reagáljon diplomáciai lépéseken, nyilatkozatokon és más fellépési formákon keresztül az Európai Unió kínzásról szóló iránymutatásaira; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonják be az Egyesült Nemzetek különleges mechanizmusait, és vegyék figyelembe az Európai Unió ajánlásait és sürgősségi állásfoglalásait a célországok azonosításakor;

106.

megismétli kérését, hogy a harmadik országokkal az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott tárgyalások, az összes emberi jogi okmány, dokumentum és jelentés – az emberi jogokról szóló éves jelentést is ideértve – egyértelműen foglalkozzanak a megkülönböztetés kérdésével, ideértve az etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségek problémáit, a vallásszabadsággal, ezen belül bármilyen vallással szembeni türelmetlenséggel és a kisebbségi vallásokkal szembeni megkülönböztető gyakorlatokkal, a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetéssel, az őslakosok jogainak védelmével és előmozdításával, a nők emberi jogaival, a gyermekek jogaival, a fogyatékkal élőkkel, ideértve a szellemi fogyatékkal élőket is, továbbá bármilyen szexuális irányultságú személyekkel, teljes körűen bevonva szervezeteiket is, mind az EU-n belül, mind pedig – adott esetben – harmadik országokban;

107.

aggodalmának ad hangot a 2007 decemberi kenyai elnökválasztások eredményeinek nyilvánvaló meghamisítása miatt, ami az erőszak kirobbanásához vezetett az országban, és felszólít az emberi jogok, köztük a szólásszabadsághoz való jog, a gyülekezési és egyesülési jog, valamint a szabad és tisztességes választásokhoz való jog garantálására; aggodalmának ad hangot a Kenyának a 2007 decemberi választások utáni napon kifizetett EU-támogatás miatt; sürgeti, hogy a jövőben a kormányoknak szánt kifizetéseket ne teljesítsék ilyen rövid idővel az általános választások után, és különösen, hogy e kifizetésekre ne kerüljön sor addig, amíg meg nem kapták az EU választási megfigyelő missziójának jelentését; a béketárgyalások fényében kiemeli annak jelentőségét, hogy az EU folyamatosan részt vegyen a működő és szilárd demokratikus kormányzat és elnökség elérésére irányuló folyamatos erőfeszítések támogatásában Kenyában;

108.

üdvözli az EIDHR elfogadását mint kifejezetten az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására nyújtott külső segély pénzügyi eszközét, valamint azt, hogy az Európai Parlament prioritásait figyelembe vették a 2007. és 2008. évi programozási dokumentumokban;

109.

teljes átláthatóságra szólít fel a pénz elköltésének és a projektek EIDHR keretében történő kiválasztásának és értékelésének módja tekintetében; felszólít a kiválasztott projektek interneten való közzétételére, amennyiben ez összeegyeztethető a kedvezményezettek védelmével;

110.

üdvözli, hogy az EIDHR alapján új projektet indítottak el, amely lehetővé teszi a sürgős fellépések végrehajtását az emberijog-védők védelme érdekében; felhívja a Bizottságot ezen új projekt gyors és hatékony végrehajtására;

111.

javasolja, hogy az EIDHR költségvetését 2009-től növeljék meg különösen abból a célból, hogy további alapokat bocsássanak mind a „problémás” országokban zajló projektekre, mind a közvetlenül a bizottsági delegációk által a helyi civil társadalmi szervezetekkel közösen kezelt projektekre azért, hogy minden olyan ország, amelyben ezeket a projekteket végrehajtják, hozzáférhessen a közösségi alapokhoz;

112.

felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az EIDHR végrehajtására kijelölt személyzet számát mind a központban, mind pedig a küldöttségeknél, hogy figyelembe vegyék ezen új eszköz sajátosságait és az ahhoz kapcsolódó problémákat, és így rendelkezésre bocsássák a szükséges erőforrásokat és szakértelmet, figyelembe véve a támogatott projektek rendkívül érzékeny természetét, a projekteket végrehajtó civil társadalmi szereplők védelmének szükségességét és az eszköz által képviselt politikai célkitűzés fontosságát;

113.

felszólít arra, hogy biztosítsanak különleges emberi jogi és demokráciával kapcsolatos képzést a harmadik országokban működő EU-delegációk személyzetének, egészen a legmagasabb szintig, tekintetbe véve különösen az iránymutatások alapján végrehajtott projekteket és az emberi jogok védelmezői támogatásának sürgős szükségességét; arra is felszólít, hogy a delegációvezetők kétévenkénti képzése emberi jogi modulokat is tartalmazzon, figyelembe véve a delegációk új feladatait ezen a területen;

114.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát az Unió politikai prioritásai és az általa támogatott projektek és programok között, különösen a harmadik országokkal kapcsolatos kétoldalú programozást illetően; továbbá felszólít a programok és a tematikus eszközök közötti koherencia biztosítására, valamint arra, hogy ezeket az eszközöket erősítsék meg, mivel ezek az egyedüli olyan eszközök, amelyekkel az Unió az érintett országok hatóságainak támogatása nélkül képes projekteket végrehajtani a harmadik országokban;

115.

megjegyzi, hogy az EIDHR keretében az Európai Unió választási megfigyelő misszióira fordított pénzeszközök 2007-ben az EIDHR rendelkezésére álló összes forrás 23%-át tették ki (30,1 millió EUR), és hogy 11 ilyen missziót hajtottak végre;

116.

megjegyzi, hogy azon projektek teljes EIDHR-finanszírozásának jelentős részét (50%-át), amelyekről 2007-ben kötöttek szerződést, nagy tematikus projektekre fordították, és csak egy kis részüket (24%) fordították országok szerinti támogatási rendszerekre (amelyek a mikroprojektekkel egyenértékűek); szintén megjegyzi, hogy az eszközöknek csak egy kis részét fordították Ázsiára, és javasolja a földrajzi eloszlás egyensúlyának újragondolását;

117.

megjegyzi, hogy gondosan kell eljárni az olyan nemzetközi szervezetek finanszírozásakor, amelyekhez a forrásokat a tagállamok előírt hozzájárulásai biztosítják (ilyen például az NBB), mivel e szervezetek finanszírozása egyenértékű azon állami felek támogatásával, amelyek kötelesek e szervezetek finanszírozására és ez más, az EIDHR támogatásától függő projekteket és intézményeket veszélyeztet, mint például a nem kormányzati szervezetek projektjeit és a Sierra Leonéval foglalkozó különleges bíróság megörökölt programját és támogatását;

118.

elégedettséggel jegyzi meg, hogy az EU egyre nagyobb mértékben alkalmazza a választási segítségnyújtást és választási megfigyelést harmadik országokban a demokrácia támogatása céljából, és hogy széles körben elismerik e missziók kiemelkedő szerepét és függetlenségét;

119.

fokozott éberségre ösztönöz azoknak az országoknak a kiválasztási kritériumaival kapcsolatban, ahol választási segítségnyújtást/választási megfigyelést hajtanak végre, valamint a nemzetközi szinten meghatározott módszertan és szabályok betartását illetően, különös tekintettel a misszió független jellegére;

120.

úgy ítéli meg, hogy a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve ebben a szakaszban a választási segítségnyújtást és választási megfigyelést egy összefüggő folyamatba kell beépíteni, amely a demokrácia és az emberi jogok létrehozásához nyújtott választás előtti támogatási szakaszt, és, ami a legfontosabb, a demokratikus folyamat támogatását és értékelését célzó választás utáni szakaszt foglal magában, a jogállamiság megerősítése, a demokratikus intézményrendszer, a politikai pluralizmus, a bírói függetlenség és a civil társadalom szerepének megszilárdítása érdekében;

121.

emlékeztet arra, hogy a választások utáni politika igénye szerepel az EIDHR jogalapjában;

122.

felszólít arra, hogy a választási folyamatot – a választás előtti és utáni szakaszokat is – építsék be az érintett harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd különböző szintjeibe, azzal a céllal, hogy biztosítsák az EU politikáinak koherenciáját, és megerősítsék az emberi jogok és a demokrácia döntő szerepét;

123.

emlékezteti továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a demokráciára és az emberi jogokra irányuló stratégiákat minden egyes ország tekintetében meg kell tervezni, ahogy ezt néhány tagállam már meg is kezdte, mivel ezek alapvető eszközei a követett politikák koherenciájának, a választási folyamatok során is;

124.

felszólítja a Külügyi Bizottságot, hogy a félidős felülvizsgálat előtt készítsen számvetést az EIDHR különböző elemeinek végrehajtásáról;

125.

sajnálja, hogy az emberi jogi és demokráciazáradékokat – a harmadik országokkal kötött együttműködési és partnerségi megállapodások alapvető elemeit – még mindig nem hajtják végre konkrét formában, mivel hiányoznak a végrehajtásukat lehetővé tevő mechanizmusok;

126.

ebben az összefüggésben ismételten hangsúlyozza a fent említett, az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i európai parlamenti állásfoglalás javaslatait; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy ezeket a záradékokat építsék be az összes uniós megállapodásba, beleértve az ágazati megállapodásokat is;

127.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kovácsoljon előnyt abból a jelenlegi körülményből, hogy lejárnak a több szomszédos országgal és Oroszországgal kötött partnerségi és együttműködési megállapodások, továbbá az új megállapodásokról folyó tárgyalásokból, annak érdekében, hogy a jövőbeli megállapodásokban érvényesítsék az emberi jogokat és az azokról folytatott hatékony párbeszédet, többek között a nyomon követési mechanizmusok keretében;

128.

sürgeti a Bizottságot, hogy uniós külkereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikái keretében biztosítsa, hogy az uniós magánvállalatok harmadik országokban folytatott gazdasági tevékenységük során tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat, különös tekintettel a természeti erőforrások kiaknázására és az érintett helyi közösségek és őslakosok megfelelő tájékozottságon alapuló előzetes hozzájárulásának megszerzésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségre; úgy véli, hogy az ez ügyben tett előrelépést a Parlamentnek nyomon kell követnie, és arról jelentést kell készítenie;

129.

megismétli felhívását, hogy az emberi jogi záradékokat a felek között egy átláthatóbb konzultációs eljárás keretében kell végrehajtani, részletezve azokat a politikai és jogi mechanizmusokat, amelyeket a kétoldalú megállapodásoknak az emberi jogok nemzetközi joggal ellentétes ismételt és/vagy rendszeres megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelem esetén kell alkalmazni; úgy ítéli meg, hogy a záradékoknak részletesen tartalmazniuk kell azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az adott együttműködési megállapodás ideiglenes felfüggesztését, valamint a „figyelmeztető mechanizmust”;

130.

megjegyzi, hogy az Európai Unió 2007-ben nem kötött olyan új megállapodásokat, amelyek emberi jogi záradékokat tartalmaztak;

131.

üdvözli, hogy a Tanács és a Bizottság 2007 júniusában felfüggesztette Fehéroroszország általános közösségi preferenciarendszer szerinti kereskedelmi kedvezményeit, annak következményeként, hogy a fehérorosz kormány nem hajtotta végre az ILO 2004-ben közzétett ajánlásait;

132.

úgy véli, hogy a demokrácia és az emberi jogok védelmének az EU külső határain való biztosítását az emberi jogok általános érvényesítésére irányuló uniós erőfeszítések kiemelt prioritásává kell tenni; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politika, az Oroszországgal folytatott stratégiai partnerség és a Törökországgal és a Nyugat-Balkán országaival fenntartott kapcsolatok keretében erősítsék tovább az emberi jogok érvényesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és e célból használják ki teljes körűen a meglévő regionális együttműködési kereteket ezekben a régiókban; megismétli, hogy a szóban forgó országok megoldatlan konfliktusokkal sújtott térségeiben kiemelten foglalkozni kell az emberi jogok megsértésével, ezek ugyanis jelentősen akadályozzák a jogállamiság és a demokrácia megszilárdítását az EU jelenlegi külső határain;

133.

felhívja a Bizottságot a kibővített általános preferenciális rendszerből származó előnyök olyan országok számára történő odaítélésének további közeli nyomon követésére, amelyekben súlyos hibákat észleltek az alapvető munkaügyi normákról szóló nyolc ILO-egyezmény végrehajtását illetően a polgári és politikai jogok megsértése vagy a börtönmunka alkalmazása miatt; kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki az általános preferenciális rendszer emberi jogi megfontolásokból történő visszavonásának kritériumait;

134.

emlékeztet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által az 1986. december 4-i 41/128. sz. határozattal elfogadott, a fejlődéshez való jogról szóló nyilatkozatra, amely elismeri, hogy a fejlődéshez való jog elidegeníthetetlen emberi jog, és az államok viselik az elsődleges felelősséget az olyan feltételek megteremtéséért, amelyek kedveznek a fejlődéshez való jog kiteljesedésének, valamint lépéseket kell tenniük a nemzetközi fejlesztéspolitikák megfogalmazása felé annak érdekében, hogy elősegítsék e jog teljes körű megvalósulását; olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek biztosítják, hogy az államok ezen felelősségét érintő nemzetközi fejlesztési programok befogadóak és hozzáférhetők legyenek a fogyatékkal élők számára, a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, az Európai Közösség által 2007. március 30-án aláírt ENSZ-egyezmény 32. cikkével összhangban;

135.

emlékezteti a Tanácsot arra a kötelezettségvállalására, hogy a KKBP és más uniós politikák keretében általánosan érvényesíteni fogja az emberi jogokat, ahogy azt a Politikai és Biztonsági Bizottság által 2006. június 7-én jóváhagyott dokumentum felvázolja; további előrelépésre szólít fel az említett dokumentumban szereplő ajánlások végrehajtása terén; emlékezteti a Tanácsot a földrajzi munkacsoportokra háruló kötelezettségekre, amelyek szerint átfogó tervezési tevékenységük részeként azonosítaniuk kell a kulcsfontosságú emberi jogi kérdéseket, prioritásokat és stratégiákat, és rendszeresebb párbeszédet kell kialakítaniuk a nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és emberijog-védőkkel;

136.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió 2008. évi általános költségvetése előírja, hogy a fogyatékkal élőkre szánt előirányzatoknál ellenőrizni kell, hogy közösségi segélyként megfelelnek-e a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikkének, és felszólít a költségvetés e rendelkezéseinek szigorú végrehajtására és nyomon követésére;

137.

felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen meg mindent az egészséghez való alapvető jog érvényesítéséért a fájdalomcsillapítás és az ópiáttartalmú fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférés tekintetében, megjegyezve, hogy a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv felkérte a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a fájdalomcsillapítók felírását, különösen a szegény országokban – azzal a feltétellel, hogy ezt nemzetközi és nemzeti felügyeleti megbízottak, például a nemzeti kormányok és az Egyesült Nemzetek szakosodott ügynökségei szigorúan ellenőrzik –, mivel súlyos kezelési hiányosságokról számoltak be több mint 150 országban; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak azon, hogy a szervezet Alapokmányának 3. cikkében rögzítettek szerint a WHO-tagság megnyíljon valamennyi állam előtt, így erősítve a WHO-programok hatékonyságát és egyetemességét;

138.

feltétel nélkül elítéli a gyermekek kizsákmányolásának valamennyi formáját, akár szexuális kizsákmányolás – ideértve a gyermekpornográfiát és a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust –, akár kényszermunka formájában, az emberkereskedelem minden formájával együtt; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komoly szociális és emberi jogi kérdésként ismerjék el a több ezer utcagyerek és koldulásra kényszerített gyermek problémáját, és tegyenek intézkedéseket annak megoldására; és felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be szankciókat azok ellen, akik a koldulásra kényszerített gyermekekkel szembeni embertelen bánásmódért felelősek;

139.

sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze az európai és helyi vállalatok körében a vállalatok szociális felelősségét; kéri a Tanácsot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek az ENSZ vállalati és emberi jogi különleges képviselőjétől kapott bármiféle visszajelzésről, amellyel kialakíthatók a vállalati felelősség és elszámoltathatóság normái a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások esetében az emberi jogokra tekintettel

140.

elismeri, hogy a bevándorlási politika elsőbbséget kapott az Európai Unió bel- és külpolitikai napirendjén, és hogy az ezzel kapcsolatos szövegekben az EU kísérletet tett a bevándorlás és a fejlődés összekapcsolására, valamint annak biztosítására, hogy a bevándorlók alapvető jogait tiszteletben tartják; fenntartja azonban, hogy a valóság meghazudtolja a szövegeket; hangsúlyozza, hogy illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló megállapodásokat olyan harmadik országokkal kell kötni, amelyek rendelkeznek az állampolgáraik visszafogadásának kezeléséhez és jogaik védelméhez szükséges jog- és intézményrendszerrel; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e visszafogadási megállapodások végrehajtása során biztosítva legyen a visszaküldés tilalma elvének teljes mértékű tiszteletben tartása, valamint a tisztességes menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés; kéri a visszafogadási megállapodások keretében visszatért személyekkel való bánásmód hatékony nyomon követését, különösen a „visszaküldési láncok” tekintetében;

141.

felszólítja a Tanácsot, hogy biztosítsa a menekültek, menedékkérők és migránsok jogainak teljes körű tiszteletben tartását a gyakorlatban, amikor megerősítik bevándorlás- és menekültügyi együttműködésüket a harmadik országokkal; hangsúlyozza különösen, hogy az európai szomszédsági politika mechanizmusait kell felhasználni az emberi jogokkal kapcsolatos teljesítmény nyomon követésére ezen a területen; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy az illegális bevándorlással szembeni fellépéshez kapcsolódó együttműködési politikákkal összefüggésben mindent megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok rendőrségi és igazságügyi szervei tiszteletben tartják az emberi jogokat; felszólítja továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az illegális bevándorlással szembeni fellépéshez kapcsolódó együttműködési politikákkal összefüggésben ne nyújtsanak támogatást olyan országok rendőri és igazságügyi szerveinek, ahol súlyosan és rendszeresen megsértik az emberi jogokat és/vagy nem számolnak be az adott pénzeszközök felhasználásának módjáról;

142.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegyen uniós kezdeményezéseket a szexuális irányultságon és nemi azonosságon alapuló üldözés és megkülönböztetés elleni küzdelemre, például egy ezzel a témával foglalkozó határozat támogatásával az Egyesült Nemzetek szintjén, továbbá olyan nem kormányzati szervezeteknek és szereplőknek nyújtott támogatással, amelyek az egyenlőség és a megkülönbözetés-mentesség előmozdítására törekednek; elítéli, hogy sok ország büntetendővé tette a homoszexuális magatartást, hogy Iránban, Szaúd-Arábiában, Jemenben, Szudánban, Mauritániában, az Egyesült Arab Emírségekben és Nigéria egyes részein halálbüntetéssel sújtják a homoszexualitást, hogy 77 országban vannak érvényben olyan törvények, amelyek felhatalmazzák az állami hatóságokat arra, hogy vádat emeljenek és adott esetben börtönbüntetéssel sújtsák az embereket az azonos neműek közötti aktusok miatt, továbbá hogy számos ország, például Pakisztán, Banglades, Uganda, Kenya, Tanzánia, Zambia, Malawi, Niger, Burkina Faso, Sierra Leone, Malajzia és India (ahol a Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek bírósági felülvizsgálata jelenleg folyik) hatályos törvényei 10 évtől életfogytiglanig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszik lehetővé; teljes mértékben támogatja a szexuális irányultsággal és nemi azonossággal kapcsolatos nemzetközi emberi jogok alkalmazására vonatozó jogjakartai elveket; sürgeti a tagállamokat, hogy adjanak menedékjogot azoknak a személyeknek, akik származási országukban üldözés veszélyének vannak kitéve szexuális irányultságuk és nemi azonosságuk miatt;

143.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának 2009-re tervezett miniszteri találkozójára tekintettel biztosítsák, hogy a nemzetközi ügynökségeknek, például az ENSZ illegális kábítószerekkel foglalkozó ügynökségeinek nyújtott finanszírozást sosem fordítják sem közvetlenül, sem pedig közvetve biztonsági szervek támogatására olyan országokban, ahol súlyosan és rendszeresen megsértik az emberi jogokat, vagy halálbüntetést szabnak ki a kábítószerrel kapcsolatos ügyekben; felszólít továbbá egy olyan dokumentum elkészítésére, amely az Egyesült Nemzetek Kábítószerügyi Bizottságának következő ülésszaka alkalmából átfogóan és részletesen felsorolja az Európai Unió tagállamai által az emberi jogokkal és kábítószerekkel kapcsolatos politikák terén végrehajtott bevált gyakorlatokat;

144.

megismétli a nemzetközi emberi jogi rendelkezéseknek való megfelelést ösztönző uniós belpolitika fontosságát és annak szükségességét, hogy a tagállamok jogszabályaikat többek között a genfi egyezményekből és azok kiegészítő jegyzőkönyveiből, a kínzás elleni egyezményből, a népirtásról szóló egyezményből és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumából eredő kötelezettségekkel összhangban hozzák; üdvözli az egyes tagállamokban az egyetemes joghatóság alkalmazásának terén elért előrehaladást; a bel- és külpolitikák nagyobb koherenciájára törekedve ösztönzi a Tanácsot, a Bizottságot és tagállamokat, hogy a súlyos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség elleni küzdelmet foglalják bele a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös uniós térség kialakítására irányuló törekvésekbe;

145.

megismétli az internetes tartalmak olyan korlátozásával kapcsolatos aggodalmait – függetlenül attól, hogy az az információ terjesztésére vagy fogadására vonatkozik –, amelyet a kormányok vezettek be, és amelyek nem összeegyeztethetők a szólásszabadság garantálásával; e tekintetben felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki közösségi szabályokat olyan áruk harmadik országokkal folytatott kereskedelmére vonatkozóan – beleértve a szoftvereket, hardvereket és egyéb hasonló cikkeket is –, amelyek egyedüli rendeltetése általános megfigyelési tevékenységek lebonyolítása és az internetes hozzáférésnek a szólásszabadsággal összeegyeztethetetlen módon történő korlátozása, valamint az ilyen áruk behozatalára és kivitelére vonatkozóan, kivéve az olyan árukat, amelyek egyedüli rendeltetése a gyermekek védelme; úgy ítéli meg, hogy ugyanezt kell alkalmazni a megfigyelési és/vagy katonai technológiákra is, ha azok célországa olyan ország, amely rendszeresen megsértik az emberi jogokat; egyben konkrét megoldásokat kér annak megakadályozására, hogy az európai vállalatok olyan személyes adatokat adjanak át ezeknek az országoknak, amelyek e jogok – különösen a szólásszabadság – megsértésére használhatók fel;

146.

kéri a Tanácsot, hogy vegyen részt a sürgősségi állásfoglalásokról tartott vitákon, és kéri, hogy az Emberi Jogi Albizottság kapjon konstruktívabb szerepet a sürgősségi témák kiválasztására szolgáló következetes és átlátható kritériumok kialakításában;

147.

javasolja, hogy az állásfoglalásokat és az emberi jogi kérdésekhez kapcsolódó többi kiemelt fontosságú dokumentumot fordítsák le a megcélzott területeken beszélt nyelvekre, különösen azokra a nyelvekre, amelyek használatát nem ismerik el az emberi jogok megsértéséért felelő kormányzati hatóságok;

148.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a burmai és kubai hatóságok megtagadták beleegyezésüket a Parlament azon kérésére, hogy delegációt küldhessenek a korábban Szaharov-díjjal kitüntetettek meglátogatására; úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek elő kell segíteni a Szaharov-díjasok hálózatának létrehozását, amelynek keretében rendszeres üléseket tartanak a Parlamentben;

149.

határozottan elítéli, hogy a „Damas de Blanco” (Nők fehérben) nevű, Szaharov-díjjal kitüntetett szervezet tagjait rendszeresen bántalmazzák és zaklatják, miközben békés tüntetés keretében kérik immár ötödik éve kubai fogságban élő rokonaik szabadon bocsátását; felkéri elnökét, hogy ismételten kérje a kubai hatóságokat, hogy engedélyezzék a 2002-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Oswaldo Payá számára, hogy az európai intézmények által a részére küldött meghívólevélnek megfelelően személyesen jelenjen meg előttük és tájékoztassa őket a jelenlegi kubai politikai helyzetről; felkéri továbbá elnökét, hogy továbbítsa a kubai hatóságoknak az Európai Parlament határozott kívánságát és elhatározását, miszerint az elkövetkező hetekben munkahelyeinek egyikén fogadja a „Damas de Blanco” csoportot és hivatalosan átadja nekik a 2005-ös Szaharov-díjat;

150.

emlékezteti a Parlament küldöttségeit, hogy a harmadik országokba tett látogatásaik napirendjébe rendszeresen vegyék fel az emberi jogi helyzetről folytatandó parlamentközi vitát;

151.

elismeri az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság munkáját, valamint az említett bizottság jelentését, amelynek eredményeképpen a Parlament 2007. február 14-én elfogadta ezzel kapcsolatos állásfoglalását (26); kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy minden szinten működjenek együtt most és a jövőben is a rendkívüli kiadatás gyakorlatának leleplezése és elítélése érdekében; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a lengyel és román kormánynak 2007. július 23-án küldött levelére adott válaszokról, amelyben részletes tájékoztatást kért a két országban folytatott vizsgálatok kimeneteléről, továbbá a tagállamok megfelelő terrorizmusellenes jogszabályaira vonatkozó kérdőívek eredményeiről, amelyeket az összes tagállamnak megküldtek a 2007. szeptemberi plenáris ülésen bejelentettek szerint;

152.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek és az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/31

A.

mivel a választásokat nemzetközileg elismert normáknak megfelelően kell megszervezni;

B.

mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy szabadon választott képviselőit időszakos és tisztességes választásokon, általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással válassza meg, és ezt a jogot minden más fontosabb nemzetközi és regionális emberi jogi eszköz is magában foglalja, továbbá alapvető eleme a valódi demokráciának is, amely mellett az EU Szerződéseiben elkötelezte magát;

C.

mivel a választási megfigyelés hozzájárul az alapvető emberi jogok és ezen belül a polgári és politikai jogok általános előmozdításához és védelméhez; és mivel a valóban demokratikus választási folyamat előfeltétele a szólásszabadság és a média szabadságának tiszteletben tartása, a jogállamiság betartása, a politikai pártok létrehozásához és a közhivatal betöltését célzó versengéshez való jog, a valamennyi polgár számára biztosított megkülönböztetés-mentesség és egyenlő jogok, valamint más alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyek védelme és elmozdítása mellett az EBESZ valamennyi részt vevő állama elkötelezte magát;

D.

mivel a nemzetközi választási megfigyelés célja, hogy erősítse a választási folyamat legitimitását, növelje a választások iránti közbizalmat, visszariasszon a választási csalástól és feltárja azt, amennyiben előfordul, valamint elemzéseket és jelentéseket készítsen, és ajánlásokat tegyen a választási folyamat valamennyi aspektusának a fogadó országgal teljes együttműködésben végzett javítása, a viták rendezése és az emberi jogok, valamint általában a demokrácia védelme érdekében;

E.

mivel az új és fejlődő demokráciákban végzett választási megfigyelés kiemelt fontosságú az EU számára, ami jelzi, hogy elkötelezett az új demokráciák és a demokrácia felé haladó országok számára a szilárd demokratikus struktúrák kiépítéséhez nyújtott segítség iránt;

F.

mivel – ahogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének az AKCS–EU együttműködésről és az AKCS-országok választási folyamatában való részvételről, valamint a Közgyűlés szerepéről szóló, 1999. április 1-jén Strasbourgban elfogadott határozatában (13) szerepel – a szegénység csökkentéséhez, ami az EU fejlesztési politikájának központi célkitűzése, részvételi demokráciára és felelős, korrupciómentes kormányokra van szükség;

G.

mivel, ahogy azt a Cotonouban 2000. június 23-án egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről pedig az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásban (a Cotonoui Megállapodásban) (14) hangsúlyozták, az AKCS-országok és az EU közti partnerségnek aktívan támogatnia kell az emberi jogok előmozdítását, a demokratizálódás folyamatait, a jogrend konszolidációját és a jó kormányzást,

H.

mivel az ENSZ égisze alatt 2005-ben elfogadták a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozatot és a nemzetközi választási megfigyelők magatartási kódexét, és amit a Bizottság és a Parlament egyaránt, valamint 32 másik nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezet megerősített;

I.

mivel az említett nyilatkozatban kiemelt elvek közé tartozik a teljes lefedettség, a függetlenség és a pártatlanság, az átláthatóság és a nyilvánosság, a szakmaiság, az elemzés és a tanácsadás, a fogadó ország szuverenitásának tiszteletben tartása, beleértve a megfigyelésre vonatkozó felkérés küldésének szükségességét, a különböző megfigyelő szervezetek közötti együttműködés, és a nyilvánvalóan nem demokratikus választási folyamatok legitimálásának elutasítása;

J.

J. mivel a fent említett bizottsági közlemény 2000. április 11-i elfogadása óta több mint 50 uniós választási megfigyelő misszió működött 32 afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban; mivel figyelmet érdemel azonban, hogy a déli földközi-tengeri országokban jóval kevesebb uniós választási megfigyelő misszió működött;

K.

mivel az EIDHR keretében évente több mint 30 millió eurót bocsátanak az EU választási megfigyelő missziói rendelkezésére;

L.

mivel abban az országban, ahol választások zajlottak, a demokratikusan megválasztott parlament értéke korlátozott, ha ez az intézmény nem élvez jelentős hatalmat és a végrehajtó hatalom uralkodik;

M.

mivel az EU választási megfigyelése területén változatlanul foglalkozni kell néhány olyan kulcsfontosságú jövőbeli kihívással, mint például az elektronikus szavazás növekvő jelentősége;

N.

mivel a fent említett 2000. április 11-i bizottsági közlemény fordulópontot jelentett az EU választási megfigyeléssel kapcsolatos szemléletében, mivel olyan átfogó, a választást megelőző szakasztól az azt követő szakaszig a teljes választási folyamatot felölelő módszertant hozott létre, amely rendkívül sikeresnek bizonyult, és ennek köszönhetően az EU a nemzetközi választási megfigyelés terén vezető szerepre tett szert;

O.

mivel az EU választási megfigyelő misszióinak bevetése az EU külpolitikájának egyik meghatározó eleme, és – az EU-nak a demokrácia, a fejlődés és a béke értékeinek előmozdítása iránti kötelezettségvállalásával összefüggésben – a választási támogatás alapvető eszköze, különösen a választási segítségnyújtással együtt;

P.

mivel eredményes választások kizárólag a társadalomban régóta gyökerező demokratikus értékek keretében valósulhatnak meg, figyelembe véve a demokrácia elősegítésére irányuló európai konszenzus megvalósításának szükségességét, ideértve a szavazói és állampolgári nevelést, az emberi jogokat támogató erős mechanizmust, a független és pluralista civil társadalom meglétét, valamint a jogalkotás és a végrehajtás szétválasztásának tiszteletben tartását;

Q.

mivel a választási megfigyelés hosszú távú folyamat, amely három időszakból áll: a választás előtti időszakból, a választás napjából és a választás utáni időszakból, és mivel ezen időszakok mindegyikét szigorúan és pártatlanul kell megvizsgálni, első kézből származó adatok alapján;

R.

mivel előfordulhat ugyan, hogy e három időszak megfigyelését különböző megfigyelők végzik, de azoknak egymást kiegészítő jellegűnek és jól összehangoltnak kell lenniük;

S.

mivel a jelenlegi és volt parlamenti képviselők jelenléte a választási megfigyelésben vitathatatlanul hozzáadott értékkel bír és kiegészíti az EU választási megfigyelő missziói által biztosított hozzáadott értéket, ugyanakkor önmagában nem biztosítja a választási folyamat szigorú megítélését;

T.

mivel a Parlament meghatározó szerepet tölt be az EU választási megfigyelő misszióiban, a tekintetben, hogy a megfigyelők vezetőjének az Európai Parlament egy képviselőjét nevezik ki, és az EU választási megfigyelő missziójának szerkezetébe többnyire teljes mértékben beépül egy európai parlamenti képviselőkből álló választási megfigyelő küldöttség;

U.

mivel az EU választási megfigyelő misszióit még egységesebb és átfogóbb módon kell nyomon követni, mind technikai, mind pedig politikai szinten,

V.

mivel – bár alapvető fontosságú fenntartani azt a politikát, hogy az EU választási megfigyelő misszióit olyan feltételek mellett kell alkalmazni, hogy a feladatokat pártatlanul, átfogóan és a részt vevő személyzet biztonságának garantálásával lehessen végezni – az EU nem burkolózhat hallgatásba az olyan körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban, ahol ezek a feltételek nem állnak fenn;

1.

megerősíti, hogy határozott szándéka, hogy a választási megfigyelésben való részvételének fokozása, az EU választási megfigyelő misszióinak nyomon követése és a parlamenti kapacitás növelése révén hozzájáruljon a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

2.

úgy ítéli meg, hogy a választások puszta megtartása nem tekinthető a demokrácia kizárólagos mutatójának, de annak mégis pozitív hatása van a polgári szabadságok javulásával mérhető demokratizálódási folyamatra, feltéve, hogy a politikai pluralizmus, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a médiához való egyenlő hozzáférés, a titkos szavazás és az emberi jogok tiszteletben tartása biztosított;

3.

hangsúlyozza, hogy az új és fejlődő demokráciákban a választások megfigyelését továbbra is prioritásnak kell tekinteni, mivel a választások nemzetközi megfigyelése és az ezekből származó ajánlások általában ezen államok számára járnak a legnagyobb jótékony hatással;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-nak még mindig nincs közös, átfogó stratégiája a demokrácia előmozdítására, és szorgalmazza, hogy az EU valamennyi intézménye és tagállama fokozott erőfeszítésekkel törekedjen egy ilyen stratégia elfogadásának lehetővé tételére; e tekintetben sürgeti az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a demokrácia tekintetében európai konszenzus létrehozásáról;

5.

ennek fényében úgy véli, hogy a választási megfigyelés csupán az első lépés a demokrácia felé, amelyet más, megfelelően finanszírozott tevékenységekkel és a választások utáni intézkedésekkel kell kiegészíteni a demokrácia előmozdítása érdekében, különösen a nemzeti parlamentek, a politikai pártok, a közszolgálat, a nem állami szereplők és a civil társadalom számára történő kapacitásépítés, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása által; ezért kéri a Bizottság által az EIDHR körülbelül 25 %-ában elfogadott költségvetési plafon fenntartását az EU választási megfigyelő missziói számára a 2007-től 2013-ig tartó pénzügyi keret hétéves időszakában; arra kéri a Bizottságot, hogy e finanszírozási költségvetésen belül különítsen el összegeket a választásokra való felkészülést szolgáló előkészítő intézkedésekre, beleértve a helyi választási megfigyelők képzését, a választói nevelést, valamint a szabad és tisztességes választások hosszú távú kialakításához alapvető fontosságú egyéb tevékenységeket;

6.

elismeréssel adózik az ODIHR-nek, amelynek úttörő munkája erős ösztönzést adott a választási megfigyelésről szóló EU-s módszertanhoz;

7.

elismeréssel adózik az EU választási megfigyelő misszióiban résztvevő harmadik országok, mint például Svájc, Norvégia és Kanada megfigyelőinek;

8.

ismételten megerősíti az ODIHR választási megfigyelő misszióinak jelentős szerepét az EBESZ térségében, ahol az EU általában nem alkalmaz választási megfigyelő missziókat; elismerését fejezi ki az ODIHR-nek munkája minőségével, illetve az átláthatóság és függetlenség magas szintű normáinak betartásával kapcsolatban; aggodalmának ad hangot az EBESZ-ben részt vevő néhány állam azon kijelentéseit és lépéseit illetően, amelyek megkérdőjelezik az ODIHR megbízatását, és akadályozzák misszióinak hatékonyságát, finanszírozását és függetlenségét; felhívja az EBESZ-ben részt vevő államokat és az Európai Tanácsot, hogy támogassák az ODIHR-nak az EBESZ térségében fő választási megfigyelő szervezetként betöltött pozícióját; különösen elítéli, hogy egyes EBESZ-ben részt vevő államok a közelmúltban korlátozást szabtak ki a választási megfigyelő missziók időtartamára vonatkozóan, és megtagadták, vagy késleltették a megfigyelők számára a vízum kiadását, mellyel megakadályozták, hogy az ODIHR teljesítse megbízatását;

9.

felhívja a figyelmet a nemzetközi választási megfigyelői missziókban való részvétel hozzáadott értékére az EBESZ térségében, az EBESZ/ODIHR-rel együtt, az EBESZ parlamenti közgyűlésében, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, és szükség esetén a NATO parlamenti közgyűlésében; az a véleménye, hogy az ezen küldöttségekben való részvételét folytatni, sőt, fokozni kell; aláhúzza a résztvevő szervek közötti politikai koordináció rendkívüli fontosságát, különösen azok értékelésének vizsgálata, a független szabványokhoz való ragaszkodás, a hosszú távú megfigyelők következtetései és a nyilvános nyilatkozatok koherenciája tekintetében;

10.

üdvözli az EU választási megfigyelő misszióinak pozitív hozzájárulását a demokratikus folyamatok megerősítéséhez, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a helyes kormányzás és a jogállamiság fokozott tiszteletben tartásához és különösen a választási folyamatok megerősítéséhez világszerte;

11.

emlékeztet a Bizottság/Parlament 2007. szeptember 11-én tartott szemináriumának következtetéseire, melyek kimondták, hogy módszertani, identitással kapcsolatos és láthatósági okokból az EU választási megfigyelő misszióinak továbbra is más nemzetközi és nemzeti megfigyelőktől függetlenül kell működniük; úgy véli, hogy ez ugyanakkor nem zárja ki a rendszeres és szoros együttműködést más megfigyelő szervezetekkel a területen, sem pedig a nemzeti és regionális megfigyelő szervezetek teljesítményének növeléséhez nyújtandó további uniós támogatást;

12.

nyomatékosítja az EU-s módszertan sikerét, ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok szerepeltetésével és az új kihívások kezelésével fejlessze tovább és aktualizálja azt;

13.

hangsúlyozza, hogy e sikernek köszönhetően az EU a nemzetközi választási megfigyelés vezető szervezetévé lépett elő, valamint hogy az EU választási megfigyelő misszióinak szakértelmére helyezett hangsúly nagymértékben hozzájárul a magasan képzett, tapasztalt választási szakértők jelentős számának megjelenéséhez; aláhúzza az új megfigyelők aktív toborzásának és képzésének fontosságát az uniós választási megfigyelői szakértelem folyamatosságának biztosítása érdekében: hangsúlyozza továbbá, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak szakértelme fokozza az EU hozzájárulását a demokratikus választási folyamatot alkotó elemekkel kapcsolatos fenntartható tudatosság kiépítéséhez; e tekintetben úgy véli, hogy figyelembe lehetne venni a volt európai parlamenti képviselők rövid távú megfigyelőként és hosszú távú megfigyelőként szerzett tapasztalatait;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a civil társadalmi szervezetek és a helyi megfigyelők választási folyamatokban való megfelelő részvételének további erősítése érdekében;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU rövid távú és hosszú távú megfigyelőinek tartózkodniuk kell minden olyan viselkedéstől, amelyet a helyi lakosság leereszkedő hozzáállásként, a helyi kultúrával szembeni felsőbbrendűségként vagy tiszteletlenségként értékelhet; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben adott esetben az EU megfigyelőknek kapcsolatba kell lépniük a helyi megfigyelőkkel;

16.

üdvözli azt a jól bevált gyakorlatot, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak élére egy európai parlamenti képviselőt neveznek ki, a vezető megfigyelő hitelességének biztosítása érdekében felszólít a kinevezési folyamat tisztaságára és átláthatóságára, továbbá hangsúlyozza, hogy bár a megbízatásuk ideje alatt szorosan együttműködnek a Bizottsággal és az EU egyéb intézményeivel, mindig meg kell őrizniük nyilvánvaló, jól körvonalazott, beavatkozásoktól mentes függetlenségüket;

17.

üdvözli a módszertan részeként a megfigyelők – köztük a vezető megfigyelő – kiválasztásában a nemek egyenlőségére vonatkozóan elfogadott politikát, a misszió nehézségére való tekintet nélkül;

18.

álláspontja szerint a választás helye szerinti országban használt nyelv (pl. Bolíviában a spanyol) ismeretének jelentős szempontnak kell lennie a megfigyelők kiválasztásában, mivel a helyiekkel folytatott közvetlen kommunikáció képessége megkönnyíti a megfigyelők számára az országban fennálló társadalmi és politikai helyzet teljes megismerését;

19.

álláspontja szerint a választást megelőző szakaszban a jelöltekkel és a választási bizottsági tisztviselőkkel való találkozókat követően lehetővé kell tenni a megfigyelők számára, hogy a választás helye szerinti országban más csoportokkal is találkozzanak;

20.

üdvözli a választási megfigyelő küldöttségei által szerzett pozitív tapasztalatokat az EU választási megfigyelő misszióinak keretében, amelyekhez fontos hozzáadott értéket biztosítottak azáltal, hogy következtetéseiknek legitimitást adtak és erősítették ismertségüket és elfogadottságukat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a következtetések hitelessége a módszertan szigorú, a megfigyelési időszak egészére kiterjedő alkalmazásától függ;

21.

üdvözli a volt európai parlamenti képviselők szövetsége által a Nemzetközi Választási Megfigyelők Intézete (IEMI) megalapítása terén a kanadai parlament volt képviselőivel és az Egyesült Államok volt kongresszusi képviselőinek szövetségével közösen végzett munkát; megállapítja, hogy az IEMI tagjai számos választást figyeltek meg, és rámutat továbbá, hogy egy napon a jelenlegi európai parlamenti képviselők mindegyike volt parlamenti képviselő lesz, és szakértelmük felbecsülhetetlen értékű lesz a demokratikus folyamat további fejlesztéséhez;

22.

felhívja a választási megfigyelő küldöttségekben részt vevő valamennyi európai parlamenti képviselőt, hogy továbbra is az ilyen küldöttségek számára kidolgozott iránymutatások szerint járjanak el; hangsúlyozza a nemzetközi választási megfigyelők magatartási kódexének jelentőségét, amely az európai parlamenti képviselőkre is érvényes;

23.

elismeri, hogy az Európai Parlament megfigyelő küldöttségeiben részt vevők száma több alkalommal nem volt teljes, és úgy gondolja, hogy ilyen esetekben hasznos lehet a létszámot korábbi parlamenti képviselők bevonásával teljessé tenni; sürgeti az Európai Parlament megfelelő politikai hatóságait, hogy foglalkozzanak ezzel a javaslattal;

24.

hangsúlyozza, hogy a politikai csoportok megfigyelő küldöttségei nem a Parlamentet képviselik, és felhívja az említett küldöttségeket, hogy tartózkodjanak mindenfajta olyan fellépéstől, amely sértheti a hivatalos európai parlamenti választási megfigyelő küldöttségek, valamint az EU választási megfigyelő misszióinak hitelességét és ismertségét;

25.

megállapítja, hogy az EU-s intézmények közötti és a Bizottságon belüli koordináció általában véve pozitív; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány esetben a kohézió nagyfokú hiánya mutatkozik, amelynek terén még további fejlődésre van szükség;

26.

hangsúlyozza különösen annak fontosságát, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításaihoz kapcsolódó nyilvános nyilatkozatokat kivétel nélkül összehangolják, és elkerüljék bárminemű nyilatkozat közzétételét azt megelőzően, hogy az EU választási megfigyelő missziója az előzetes nyilatkozatát ismertetné, és hangsúlyozza az előzetes nyilatkozat ismertetésének helyszínéül szolgáló sajtótájékoztató meghatározó szerepét a hitelesség és az ismertség szempontjából; arra szólít fel, hogy a megállapításokra vonatkozó sajtónyilatkozatokat és jelentéseket egyaránt olyan ütemezés szerint tegyék közzé, amely figyelembe veszi a helyi, érzékeny választási szempontokat;

27.

a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok javítása érdekében azt javasolja, hogy a Tanács vegyen részt a választási koordinációs csoport ülésein, és a Parlament kapjon megfigyelői státust a Tanács emberi jogi munkacsoportjának (COHOM) ülésein;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy a társulási megállapodásokról vagy stratégiai partnerségekről folytatott tárgyalások során mérlegelje azt, miként térjenek ki a déli földközi-tengeri országokban és a közel-keleti országokban zajló választási folyamatok megfigyelésének megvalósíthatóságára;

29.

úgy véli, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak hatékony és eredményközpontú nyomon követése továbbra is a legfontosabb kihívás, amellyel foglalkozni kell, továbbá hogy különbséget kell tenni a technikai és a politikai nyomon követés között, amelyben az EU valamennyi intézményének és tagállamának minden szinten részt kell vennie;

30.

javasolja, hogy az EU választási megfigyelő missziói által tett ajánlások végrehajtását szorosan kövessék nyomon, különösen akkor, ha választási segítségnyújtást nem biztosítanak;

31.

felkéri az EU valamennyi intézményét és különösen a Tanácsot, továbbá a tagállamok kormányait, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításait és ajánlásait építsék be az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédükbe, valamint diplomáciai lépéseikbe, nyilatkozataikba, állásfoglalásaikba, kijelentéseikbe és további intézkedéseikbe;

32.

felhívja különösen a Bizottságot, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak ajánlásait szerepeltesse az európai szomszédsági politika olyan országaira vonatkozó összes cselekvési tervben, amelyekben választási megfigyelő missziók működnek;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy ezen ajánlásokat teljes mértékben használja fel hosszú távon az Európai Fejlesztési Alap és az EU külső pénzügyi eszközei – különösen a 2006. december 18-i, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 1905/2006/EK (15), valamint a 2006. október 24-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) – égisze alatt futó országstratégiai dokumentumok/éves cselekvési programok elkészítésekor;

34.

elítéli az olyan múltbeli gyakorlatokat, amikor „minden marad a régiben” attitűdöt tanúsítottak azokkal az országokkal szemben, amelyek választási folyamatáról az EU választási megfigyelő missziói súlyos kritikát fogalmaztak meg, sajnálatát fejezi ki másrészről amiatt, hogy a demokratikus választásokat az EU nem mindig legitimálja, és úgy véli, hogy ezek a következetlenségek ezekben az országokban ártanak a demokrácia sérülékeny fogalmának és az EU-ról alkotott képnek;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje minden egyes EU választási megfigyelő misszió kimenetelét, tegye magáévá az ezekből levont tanulságokat és a zárójelentésekben világosan nevezze meg az egyes EU választási megfigyelő missziók módszertani korlátait; ezenfelül felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy ne vonják kétségbe, és ne szüntessék meg az EU választási megfigyelő missziói által elért demokratikus eredményeket (módszertan, technikai gyakorlat, költségvetési eszközök, választási struktúrák, stb.) a választási folyamat lezárultát követően;

36.

felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel a specializált missziók bevetésének megvalósíthatóságát a választási folyamat bizonyos kulcsfontosságú aspektusainak nyomon követésére, mint például a választási jogi keret megfogalmazása, a szavazók nyilvántartásba vétele és a választás utáni panaszok és fellebbezések, amelyekkel egyes esetekben az EU választási megfigyelő missziói nem foglalkoznak átfogóan;

37.

politikai párbeszéd kialakítását ajánlja olyan esetekben, amikor nem hajtják végre az EU választási megfigyelő misszióinak ajánlásait;

38.

a fenti ponttal összhangban azt javasolja, hogy az Európai Parlament legyen jelen annak az új parlamentnek a megnyitásán, amelynek megválasztását megfigyelték, és hogy az ilyen újonnan megválasztott parlamenttel folytatott együttműködést meg kell erősíteni;

39.

javasolja egy speciális támogatási stratégia létrehozását a demokratikus úton újonnan megválasztott parlamentek számára, a demokrácia, a jogállamiság és a megfelelő kormányzás tartós megszilárdítása érdekében;

40.

javasolja, hogy e célból a Parlament keressen lehetőségeket és eszközöket az újonnan megválasztott parlamentek munkájának segítésére, különös figyelmet szentelve a fejlődő országoknak;

41.

javasolja a Bizottságnak, hogy hozzon létre más mechanizmusokat a választási folyamatok megfigyelésére olyan esetekben, amikor egy teljes EU választási megfigyelő misszió bevetése nem lehetséges; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készüljön fel határozott és időbeni nyilatkozatok megtételére az ilyen körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban;

42.

arra az álláspontra helyezkedik, hogy a technikai nyomon követést illetően a választási segítségnyújtás képezi azt a fajta hosszú távú stratégiai kötelezettségvállalást a választási ciklus egészében, amely a legjobban együttműködik az EU választási megfigyelő misszióival, és úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a választási irányítótestületek függetlenségének és legitimitásának megerősítésére, valamint egy ad hoc jellegű bizottság helyett inkább egy állandó választási bizottság létrehozásának támogatására;

43.

hangsúlyozza, hogy demokratikusan választott európai intézményként a Parlament speciális szerepet fog játszani az EU választási megfigyelő misszióinak politikai nyomon követésében, és különösen a parlamenti kapacitásnövelési folyamatban;

44.

felszólít arra, hogy – ahol azok gyakorolhatók – szenteljenek komoly figyelmet a Parlament és az AKCS parlamenti küldöttségek és missziók közötti konzultáció, együttműködés és tudásátadás által generált hozzáadott értéknek az EU külügyi fellépései szélesebb összefüggésében, de más nemzeti és nemzetközi megfigyelői missziók összefüggésében is; javasolja, hogy hozzanak létre munkacsoportokat annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Afrikai Unió partnerei az új EU–Afrika stratégia részeként igénybe vehessék a választási megfigyeléssel kapcsolatos szakismereteket és tapasztalatokat, ahogyan az EU igénybe vette az ODIHR/EBESZ munkamódszereit és tapasztalatait;

45.

felhív azoknak a feltételeknek az elemzésére, amelyek mellett rövid távon közös választási megfigyelő küldöttségeket lehetne szervezni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés és az Európai–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés más tagjaival;

46.

javasolja közös AKCS–EU megfigyelő küldöttségek időszakos szervezését az EU-ban tartott választások alkalmával;

47.

úgy véli, hogy az elektronikus szavazás már most is kulcsfontosságú szerepet tölt be a választási folyamatokban, és egyre inkább ilyen szerepet fog betölteni, újfajta választási csalás előtt nyitva meg esetlegesen az utat; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket az ilyen szavazás megbízható megfigyelésére, és ennek céljából megfelelően képezze ki a megfigyelőket;

48.

felhívja a Parlamentet, hogy fogadjon el éves jelentést az EU választási megfigyelő misszióiról;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elnökének, az EBESZ parlamenti közgyűlése elnökének és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala igazgatójának.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/38

A.

mivel az Európai Uniónak továbbra is kiemelten kell kezelnie a WTO-n keresztül kidolgozott, szabályalapú multilaterális kereskedelmi rendszert, amely a tisztességes és méltányos nemzetközi kereskedelem legkedvezőbb lehetőségét nyújtja a megfelelő szabályok biztosításával és az azoknak való megfelelés biztosításával;

B.

mivel a dohai fejlesztési program sikeres és kiegyensúlyozott megvalósítása esetén valóra válhat az a remény, hogy támogatják a fejlődő országoknak a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe való beépülését;

C.

mivel a régiók közötti kereskedelmi megállapodások kiegészíthetik a multilaterális rendszert az integráció előmozdításával, valamint olyan témák taglalásával, amelyeket jelenleg nemigen érintenek többoldalú egyezmények;

D.

mivel összességében véve az ASEAN az EU ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere, az EU pedig az ASEAN második legnagyobb kereskedelmi partnere, valamint a régió vezető beruházója lenne;

E.

mivel az ASEAN rendkívül változatos régió: három országa a legkevésbé fejlett országok (LDC) közé tartozik, míg máshol magasabb az egy főre jutó jövedelem, mint az EU sok tagállamában;

F.

mivel az ASEAN-országok eltérő gazdasági jellemzőkkel rendelkeznek, és ezek a különbségek fontos szerepet játszanak majd az EU és az ASEAN közötti szabadkereskedelmi megállapodás végleges formájának kialakításában;

G.

mivel az erre vonatkozó tanulmányok szerint egy EU–ASEAN megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) mindkét fél számára jelentős gazdasági előnyökkel járna, ugyanakkor további intézkedésekre lehet szükség a termelt haszon méltányos elosztásának elősegítése érdekében;

H.

mivel az EU és bármely országgal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás előfeltétele egy végrehajtható emberi jogi záradékokat tartalmazó partnerségi és együttműködési megállapodás;

I.

mivel az EU–ASEAN piacokhoz való megfelelő és kölcsönös hozzáférés – teljes mértékben tiszteletben tartva az ASEAN-tagországok eltérő gazdasági helyzetét, különös tekintettel a legszegényebb, legkevésbé fejlett országokra – növelni fogja az áruk és szolgáltatások forgalmát, továbbá fokozni fogja az innovációt és fellendíti a gazdasági növekedést mindkét oldalon;

J.

mivel kellő figyelmet kell fordítani a szellemi tulajdonjogok eredményes védelmére, ideértve a földrajzi jelzéseket és az eredet-megjelöléseket is, támogatva a gyógyszerekhez való hozzáférést és a technológiák átadását, különösen a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni közdelemben;

1.

úgy véli, hogy egy nagyra törő megállapodás mindkét oldal számára komoly előnyökkel fog járni, és bár egy jól kidolgozott megállapodás fontosabb, mint egy szoros ütemterv, aggasztónak találja a tárgyalások lassú előrehaladását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós vállalkozások számára konkrét eredményeket érjenek el a piaci hozzáférés javításával;

2.

úgy véli, hogy a dohai fejlesztési program sikeressége továbbra is kiemelt szerepet kap az EU kereskedelmében, és reméli, hogy az ASEAN-nal folytatott tárgyalások ezt kiegészítik; úgy véli, hogy a javasolt szabadkereskedelmi megállapodásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a WTO szabályait;

3.

felhívja mindkét felet, hogy a tárgyalások során kezelje kiemelten az árucikkek, különösen az élelmiszerek, árstabilitásának szükségességét, valamint nagy óvatossággal kezelje a bioüzemanyagok kérdését,

4.

úgy véli, hogy a régiók közötti megállapodások hasznosan kiegészíthetik a multilaterális rendszert, amennyiben azok széleskörűek és nagyra törők, és nem elégednek meg a vámcsökkentéssel, valamint kitérnek a kereskedelemmel összefüggő minőségi feltételekre, beleértve a hatékony emberi jogi előírásokat, a társadalmi és környezetvédelmi normákat; úgy véli, hogy amennyiben egy régióközi megállapodás megvalósíthatatlannak bizonyulna, a kétoldalú tárgyalások tekintetében alapvető fontosságú lenne egy közös keret megléte, amelyben csak a megállapodás hatóköre és az átmeneti időszakok változnának;

5.

hangsúlyozza, hogy az Unió további ipari növekedése a tisztességes szabályokkal rendelkező külkereskedelemre és külföldi befektetésekre való nyitottságtól függ;

6.

sajnálja, hogy a 2007 novemberében Szingapúrban tartott EU–ASEAN csúcstalálkozón nem foglalkoztak részletesen a vállalkozási gyakorlatokhoz és magatartáshoz kapcsolódó bizonyos rendelkezésekkel, és ezáltal akadályozzák az ASEAN-országokba történő európai uniós befektetést;

7.

hangsúlyozza az ASEAN-országok közötti regionális gazdasági integráció megerősítésének fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy ennek elősegítése érdekében biztosítson technikai segítségnyújtást és további lehetséges segítséget;

8.

sürgeti a feleket, hogy fokozatosan csökkentsék vagy szüntessék meg az áruk és szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó akadályokat, az ASEAN-térséghez tartozó országok eltérő gazdasági helyzetének, valamint a mindenki számára megfizethető áron és magas minőségi színvonalon elérhető, egyetemes, hozzáférhető és fenntartható közszolgáltatások iránti igény teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy az EU–ASEAN megállapodásban biztosítsa az átláthatóságot és az eredményes szabályozást a közbeszerzés, a verseny és a beruházások, továbbá a szellemi tulajdonjogok, az állami támogatások és egyéb támogatások tekintetében; hangsúlyozza a szolgáltatások fontosságát az EU–ASEAN kereskedelmi kapcsolatokban;

10.

hangsúlyozza, hogy egy ASEAN megállapodásnak biztosítania kell az alábbiakat:

11.

úgy véli, hogy a nem tarifális akadályok kérdése ugyanannyira fontos, mint a vámcsökkentések, és különösen aggasztónak találja az üzleti szolgáltatásokra vonatkozó korlátozásokat, mivel az indokolatlan korlátozások csökkentésének eredményeként az ASEAN-vállalatok alacsonyabb költségű és hatékonyabb banki, biztosítási és jogi szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá;

12.

hangsúlyozza a szellemi tulajdonjogok fontosságát, és felhív arra, hogy kezeljék kiemelten azok eredményes érvényesítését, különös tekintettel a formatervezési mintákra, a hangfelvételekre és más kulturális termékekre, továbbá a földrajzi jelzésekre és az eredet-megjelölésekre; sürgeti a Bizottságot az akadályok leküzdésére annak ellenére, hogy az országoknak jogukban áll szabályozni azokat az ágazatokat – például az audiovizuális ágazatot –, amelyek központi szerepet töltenek be a kulturális sokszínűség megőrzésében;

13.

különösen fontosnak tartja a hamisított gyógyszerek elleni küzdelmet, mivel az ilyen termékek tisztességtelen versenyt eredményeznek és veszélyt jelentenek a fogyasztókra nézve; ugyanakkor rámutat, hogy a megállapodásban semmi sem hozhat létre olyan jogi vagy gyakorlati akadályokat, amelyek gátolják a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményről (TRIPS-egyezmény) szóló nyilatkozatban megállapított rugalmasságok maximális kihasználását, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférést, és felszólítja a bizottsági tárgyalókat, hogy maradéktalanul vegyék figyelembe a fent említett, 2007. július 12-i állásfoglalásban az e témára vonatkozóan tett megállapításokat;

14.

emlékeztet az Európai Unió azon elkötelezettségére, hogy támogatja a dohai nyilatkozatot és a közegészségügyet és a gyógyszerekhez való hozzáférést támogató TRIPS rugalmasságának alkalmazását a fejlődő országokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy ne tegyen semmi olyat, ami aláássa a thaiföldi kormány azon erőfeszítéseit, hogy biztosítsa minden lakos számára a gyógyszerekhez való hozzáférést;

15.

úgy véli, hogy a megállapodás közbeszerzést érintő szakaszaiban el kell ismerni az ASEAN-tagországok eltérő fejlettségi szintjét, és tiszteletben kell tartani valamennyi résztvevőnek a közszolgáltatások – különösen az alapvető szükségletekhez kapcsolódók – szabályozására vonatkozó jogát;

16.

úgy véli, a megállapodásnak elő kell mozdítania a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot az állami befektetési alapok befektetései vonatkozásában;

17.

aggodalmát fejezi ki a növekvő rizsárak miatt, különösen a szegényebb háztartások számára a rizst importáló ASEAN-országokban;

18.

szükségesnek véli, hogy részletekbe menően foglalkozzanak a halászattal, kiváltképpen a tonhalágazattal, tekintettel arra, hogy a vámok teljes és azonnali liberalizációja erős társadalmi-gazdasági hatást gyakorolna ezen érzékeny ágazatra, amint azt a Bizottság is elismeri a Parlament felkérésére készített, a szóban forgó ágazatról szóló tanulmányában;

19.

hangsúlyozza a halászat higiéniai és egészségügyi szabályainak való megfelelés fontosságát, sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges technikai segítséget, amely lehetővé teszi az ASEAN halászati ágazat számára e célkitűzések elérését;

20.

sürgeti, hogy a régiók közötti gazdasági együttműködést makrogazdasági területeke is terjesszék ki, ideértve az adóügyi és a statisztikai együttműködést, a nemzetközi könyvvizsgálati és számviteli előírások és a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelmet célzó intézkedések elfogadását is;

21.

felhívja az EU-t és az ASEAN-t, hogy fokozzák az együttműködést az emberkereskedelem, a szexturizmus és a hamisítás elleni küzdelem terén; üdvözli az ASEAN-tagországok kábítószerek elleni elkötelezettségét, miközben felhívja őket, hogy tartsák fenn az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) halálos ítéletekre vonatkozó moratóriumát; üdvözli, hogy a Fülöp-szigeteken eltörölték a halálbüntetést;

22.

felhívja az EU-t és az ASEAN-t, hogy fokozzák az együttműködést az éghajlatváltozás kezelése és az élelmiszerbiztonság támogatása, valamint a közegészségügy területén, különösen az olyan betegségek elleni küzdelemben, mint az AIDS, a SARS és a madárinfluenza;

23.

úgy véli, hogy az Uniónak az ASEAN-országokkal szembeni versenyképessége az Unióban végzett jobb minőségű oktatástól, képzéstől és kutatástól, valamint az innovatív termékek és szolgáltatások létrehozástól függ;

24.

úgy véli, hogy a kereskedelmi, befektetési és a kutatási és fejlesztési megállapodásoknak ki kell térniük ágazatspecifikus kérdésekre, például az alábbiakra:

25.

javasolja, hogy az uniós energiapolitika az ASEAN-országok tekintetében az alábbiakra koncentráljon:

26.

üdvözölné az Unióban és az ASEAN-országokban lévő kutatási intézmények által végzendő közös kutatási projektek kialakítását, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az ilyen megoldások megkönnyítése érdekében;

27.

emlékeztet arra, hogy az Unió iparát meg kell védeni az ASEAN-országok exportőreinek dömpingjétől, és az Unió kereskedelmi tárgyaló felei részéről történő korai beavatkozás révén előre lehetetlenítse el az ilyen dömpinget;

28.

hangsúlyozza, hogy a vámcsökkentésekre vonatkozó menetrendeknek mindenkor figyelembe kell venniük az ASEAN-országok eltérő gazdasági helyzetét;

29.

úgy véli, hogy az ASEAN-országok szegényebb, de nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó tagjai számára olyan rugalmasságokat kell biztosítani, amelyek nagyrészt egyenértékűek a gazdasági partnerségi megállapodásokban a hasonló jövedelmi szinttel rendelkező országok számára biztosítottakkal;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalások megfelelő szakaszában kérjék fel Kambodzsát és Laoszt, hogy jelezzék, részt kívánnak-e venni a megállapodásban; pozitív válasz esetén a Bizottság kérje a Tanácstól az azt lehetővé tevő, felülvizsgált tárgyalási megbízást;

31.

úgy véli, hogy a jelenlegi burmai helyzet nem teszi lehetővé, hogy az országot bevonják a megállapodásba;

32.

véleménye szerint mindenképpen megoldást kell találni a partnerségi és együttműködési megállapodás létrejöttét akadályozó banki titoktartás problémájára Szingapúrban ahhoz, hogy valóban fennállhasson egy régióközi szabadkereskedelmi megállapodás lehetősége;

33.

úgy véli, hogy egy, a fenntartható fejlődésről szóló nagyra törő fejezetnek minden megállapodás alapvető részét kell képeznie, és hangsúlyozza az elfogadott előírások végrehajtásának alapvető fontosságát; úgy véli, hogy ennek érdekében a fejezetet alá kell vetni a szabványokra irányuló vitarendezési mechanizmusnak;

34.

felszólít arra, hogy bármilyen megállapodásnak tartalmaznia kell kötelező érvényű szociális és környezetvédelmi záradékokat, amelyek kötelezik a feleket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb egyezményeinek ratifikálására, valamint azok eredményes végrehajtásának biztosítására, különös tekintettel a gyermek- és a kényszermunkára, amelyek felszámolása az ILO előtt álló egyik legfontosabb feladat, amint arra a „A gyermekmunka vége: elérhető közelségben” című, először 2006-ban kiadott jelentésében is rámutat;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogyan lehetne ösztönzőket biztosítani az országoknak a munkaügyi előírások javítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások terjedése ne csorbítsa az általános preferenciarendszer különleges ösztönző előírása (GSP+) státusának megszerzéséhez kapcsolódó vonzerőt, ugyanakkor vizsgálja meg az emberi jogokról és a munkajogról szóló alapvető ENSZ- és ILO-egyezmények ratifikálását tartalmazó záradék bevezetésének a lehetőségét, különös tekintettel a gyermek- és a kényszermunkára vonatkozó egyezményekre;

36.

hangsúlyozza, hogy az EU–ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépését követően intézkedéseket kell hozni a legkevésbé fejlett országoknak a termékeik EU-ba történő bejutásához biztosított előnyök veszélyeztetésének elkerülésére;

37.

úgy véli, hogy egy, a munkavállalói és munkáltatói szervezetek, valamint a civil társadalom képviselői által alkotott, a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórum nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a nagyobb mértékű piacnyitás a környezetvédelmi és a társadalmi normák erősödésével is járjon;

38.

olyan mechanizmus létrehozását javasolja, amely alapján az elismert munkavállalói és munkáltatói szervezetek intézkedés iránti kérelmeket nyújthatnak be, amelyekkel meghatározott időn belül foglakoznak és a rendelkezések folyamatos nyomon követését és felülvizsgálatát eredményezi annak érdekében, hogy a munkavállalók jogsérelmeivel szemben szüntelenül nyomást tartsanak fenn;

39.

várakozással tekint a fenntarthatósági hatásvizsgálat korai közzétételére, amelynek időben rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy átfogó nyilvános konzultációt folytathassanak, amelynek eredményei befolyásolhatják a tárgyalások kimenetelét, különös tekintettel azon intézkedésekre, amelyek szükségessé válhatnak a bizonyos csoportokra vagy ágazatokra gyakorolt negatív hatás mérséklése érdekében;

40.

úgy véli, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatnak külön figyelmet kell fordítania a kereskedelem liberalizációja által a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásra, kiváltképpen az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, a textilipar és az exportfeldolgozás;

41.

felhívja a Bizottságot és az ASEAN-országok képviselőit, hogy fordítsanak különös figyelmet a megállapodás által a térség kistermelőire gyakorolt hatásra, és biztosítsák, hogy a családi gazdálkodás és a fenntartható mezőgazdaság erősödik, nem pedig gyengül;

42.

véleménye szerint az erdőirtás megszüntetésére, valamint a trópusi erdők védelmére és gazdagítására irányuló intézkedések rendkívül fontosak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint a biológiai sokféleség megőrzésének elősegítésében; ezért úgy véli, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásnak csak a környezeti szempontból fenntartható bioüzemanyagok kereskedelmét szabad ösztönöznie, továbbá az ASEAN-országoknak segítséget kell nyújtani az illegális fakivágások visszaszorítására irányuló erőfeszítéseikben;

43.

felhívja a tárgyaló feleket annak biztosítására, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan mechanizmusokat, amelyek az erdőgazdálkodási és engedélyezési rendszerek bevezetésekor védelmezik a őshonos és helyi közösségeknek az erdeik használatára vonatkozó hagyományos jogait és szokásjogát, és növeljék a nemzeti parlamentek és a civil társadalom – ideértve a helyi közösségeket és a őslakosokat – azon képességét, hogy részt vegyenek a természeti erőforrások megőrzésével, felhasználásával és az azokkal való gazdálkodással kapcsolatos döntéshozatalban, és pontosan meghatározzák és megvédjék a földjükkel kapcsolatos jogaikat;

44.

úgy véli, hogy mind a környezetbarát termékek, mind pedig a „méltányos kereskedelemből” származó termékek esetében a vámcsökkentést gyorsabban kell megvalósítani, mint más termékek esetében, és biztosítani kell, hogy az EU piacain mielőbb megjelenhessenek; kéri, hogy a Bizottság vegye fontolóra a vámnómenklatúra aktualizálását e konkrét termékek figyelembevétele érdekében;

45.

elismeri az ASEAN-nak a regionális stabilitás és jólét területén játszott növekvő szerepét; üdvözli, hogy 2007-ben a szingapúri csúcstalálkozóval újraindultak az EU–ASEAN kapcsolatok; úgy véli, hogy a regionális integráció mellett egyaránt elkötelezett EU és ASEAN nagy együttműködési potenciállal rendelkezik;

46.

megállapítja, hogy az EU és az ASEAN közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fokozására tett intézkedések segíthetnek a két régió közötti kapcsolatok összességének konszolidálásában, illetve ösztönzik a további előrelépést a politikai együttműködés és a biztonság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, továbbá az energia és az éghajlatváltozás terén, a környezetvédelmi és szociokulturális területen, illetve az együttműködés és a fejlődés területén;

47.

üdvözli az ASEAN integrációjának előrehaladását és az ASEAN Charta aláírását, remélve, hogy rendelkezései a lehető leghamarabb hatályba lépnek;

48.

emlékeztet arra, hogy az emberi jogok és a demokrácia kulcsfontosságú uniós értékek, és követeli, hogy azok az ASEAN-nal folytatott tárgyalások szerves részét képezzék, különösen a partnerségi és együttműködési megállapodásokban; megismétli, hogy az Európai Parlament fontosnak tartja a politikai és polgári jogi reformokat, és üdvözli az ASEAN Chartában szereplő emberi jogi testület megalakítását, illetve annak kifejezett kötelezettségvállalását a demokrácia megerősítése, a jó kormányzás és a jogállamiság kibővítése, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdítása és védelme iránt; ezért elvárja, hogy az ASEAN konstruktívan hozzájárulhasson ezen értékek előmozdításához a régióban;

49.

üdvözli a demokrácia visszaállítására irányuló thaiföldi választásokat; hiteles demokratizálódási folyamatra és nemzeti megbékélésre hív fel Burmában, aminek az ellenzék és az etnikai csoportok teljes részvételével kell járnia, valamint követeli Aung Szan Szú Kji és valamennyi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását, illetve a a politikai pártok tevékenységének normalizálását; támogatja az ENSZ és az EU különmegbízottainak munkáját; felhívja a Tanácsot, hogy tartsa fenn a burmai kormány elleni korlátozó intézkedéseket, kísérje szoros figyelemmel a helyzetet, és ha az ország helyzetének alakulása ezt szükségessé teszi, akkor vizsgálja felül ezeket az intézkedéseket; felhívja az ASEAN-tagországokat, illetve Kínát és Indiát arra, hogy gyakoroljon nyomást Burmára;

50.

hangsúlyozza a terrorelhárítás és a válság/katasztrófakezelés területén jelenleg zajló együttműködés jelentőségét, valamint üdvözli az Aceh Megfigyelő Misszióval kapcsolatos közelmúltbéli együttműködést;

51.

a felelősségteljes kormányzás, az átláthatóság és a jogállamiság előmozdítása érdekében a Parlament szeretne látni, hogy a tagállamok és a Bizottság beavatkoznak olyan esetekben, amikor egyértelmű jogi bizonyíték van arra, hogy az ASEAN-országok tisztviselői a természeti erőforrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyekbe bonyolódtak; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlament számára minden e tekintetben tett intézkedésről;

52.

várakozása szerint a Lisszaboni Szerződés még a tárgyalások befejeződése előtt hatályba lép, ami minden kétséget eloszlat majd az ilyen típusú megállapodásokra vonatkozó parlamenti jóváhagyás szükségességével kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy szélesebb körben tegye a Parlament számára elérhetővé a tárgyalási mandátumot és a tárgyalások ideje alatt folytasson rendszeres konzultációt a Parlamenttel annak biztosítására, hogy a tárgyalások eredményei széles körű támogatást élveznek;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és az ASEAN-országok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ASEAN főtitkárának.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/45

A.

mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a mélytengeri fajokra vonatkozó 2002., valamint 2004. évi ajánlása is rámutat, hogy a legtöbb faj a biztonságos biológiai határértékeken kívülre került; mivel az EU az ICES ajánlásainál jelentősen kisebb mértékben csökkentette a halászat okozta terheléseket; mivel a pontosabb biológiai háttéradatok jelentősek a fenntartható halászatot biztosító kvóták megállapításához;

B.

mivel a harmadik országok felségvizein, egy regionális halászati szervezet szabályozása alá tartozó területeken vagy szabályozatlan nyílt tengeri területeken is tevékenykedő nyílt tengeri flottáknak halászati tevékenységeiket racionális és felelős módon kell végezniük, az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogról szóló egyezményének, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló ENSZ-egyezménynek és a felelősségteljes halgazdálkodásról szóló FAO magatartási kódexnek megfelelően; és mivel mind az ENSZ halállományokról szóló egyezménye, mind a FAO magatartási kódexe az elővigyázatosság elvének alkalmazását írja elő;

C.

mivel az EU a 2002-es johannesburgi csúcson elkötelezte magát a halászat világszinten való fenntarthatóságának biztosítása mellett, valamint a maximális fenntartható hozamnak a források fenntartása és különösen a túlhalászott állományok helyreállítása révén lehetőség szerint 2015-ig történő helyreállítása mellett;

D.

mivel a tengeri környezet védelme és a fenntartható halászat gyakorlata csak valamennyi érintett állam egyetértésével és együttműködésével lehet hatékony,

E.

mivel a megbízható adatok szisztematikus gyűjtése az állományok felmérésének és a tudományos értékelés alapköve, és mivel ennek alapvető jelentősége van a közös halászati politika alkalmazása tekintetében; és mivel a Bizottság említett közleményében elismeri a mélytengeri állományok állapotának tudományos értékeléséhez szükséges adatok hiányát és a mélytengeri állományok meghatározásában mutatkozó eltéréseket;

F.

mivel a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság (ACFA) által 2007 áprilisában benyújtott jelentés a tudományos jelentések benyújtási ütemtervének módosításáról és e jelentések minőségének javításáról szól;

G.

mivel megfelelő társadalmi-gazdasági intézkedésekre van szükség, hogy ellentételezzék a halászok számára az állományok helyreállítását célzó tervek miatti tevékenységcsökkenés költségeit;

H.

mivel a tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló tematikus stratégiáról szóló, 2006. november 14-i állásfoglalásában (1) több intézkedést támogatott a tengerek fenntartható használatának és a tengeri ökoszisztémák megőrzésének előmozdítása érdekében;

1.

üdvözli a közösségi flotta által fenntartható halászati politika folytatására tett kísérleteket, és bizonyos aránytalanságot állapít meg a bizottsági közleményben ismertetett helyzet és a valóság között;

2.

rámutat, hogy mielőtt újabb intézkedéseket fogadnának el, elemezni kell, miért nem alkalmazzák a már meglévő intézkedéseket, továbbá annak okait, hogy a tagállamok miért nem, vagy miért csak késéssel vagy eltérő módszerekkel tesznek eleget kötelezettségeiknek, ezáltal megnehezítve a halászattal kapcsolatos tényezők elemzését;

3.

figyelmeztet, hogy a szabályok állandó változása és az újabb és újabb javaslatok felvetése anélkül, hogy időt hagynának a már meglévők végrehajtására és a megszerzett információk megfelelő elemzésére, a közös halászati politika hitelvesztését okozza, és felhívja a figyelmet arra, hogy a már bevezetett halászati korlátozások egyes fajoknak kedvezőbbek, mint másoknak;

4.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megbízható adatok szisztematikus gyűjtése az állományok értékelésének és a tudományos következtetések alapköve; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a halászati ipart, hogy töltsék ki a meglévő űrt, hogy a halászati erőkifejtést ellenőrző intézkedéseket valamennyi halászati típushoz hozzá lehessen igazítani, elismerve, hogy a legtöbb mélytengeri halászat vegyes halászat;

5.

emlékezteti a Bizottságot, hogy még amikor a megfelelő biológiai ismeretek hiánya miatt önkényesen állapították is meg a teljes kifogható mennyiségeket és a halászati erőkifejtés korlátait e halászatok tekintetében, az egyes mélytengerinek tekintett fajokkal való gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatos megközelítést kell alkalmazni, és hogy a teljes kifogható mennyiségeket ennek megfelelően, pontos tudományos tanulmányok alapján kell megállapítani;

6.

megjegyzi, hogy a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (2) megköveteli az elővigyázatos megközelítés alkalmazását, amely a 3. cikk meghatározása szerint azt jelenti, hogy „a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának”;

7.

hangsúlyozza, hogy a mélytengeri halászat esetében be kell tiltani a visszaengedést, ami lehetővé tenné a tudósok számára, hogy alaposabban tanulmányozzák az ily módon szárazföldre kerülő, általában fogyasztásra alkalmatlan fajok komplex sokféleségét;

8.

úgy véli, hogy a járulékos fogások csökkentése és a visszaengedések megszüntetése érdekében hozott intézkedések keretében a Bizottságnak ki kellene igazítania az erőkifejtési szinteket a célzott fajok és a kizárólag véletlenül kifogott fajok tekintetében, és ugyanakkor meg kellene erősíteni a nyomon követő és ellenőrző eljárásokat;

9.

megjegyzi, hogy számos mélytengeri fajt járulékos fogásként halásznak ki, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a járulékos fogások mennyisége csökkentésének módjaként fektessen nagyobb hangsúlyt az ellenőrzésre; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szembőségre vonatkozó korlátozások a mélytengeri fajok alakja és mérete miatt nem megfelelőek;

10.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen társadalmi-gazdasági értékelést a mélytengeri fajok halászatáról, valamint elemzést arról, hogy a halászati erőkifejtések újabb csökkentése milyen hatással lenne az ágazatra, és a halászat alapját képező halállományok folytatódó kiaknázásának hatásáról; úgy véli, hogy egyensúlyt kell találni a társadalmi-gazdasági igények és a környezet fenntarthatósága között;

11.

emlékeztet, hogy mivel e halállományok nagy részének kezelése nemzetközi vizeken történik, szükség van a különböző regionális halászati szervezetek tevékenységeinek összehangolására, hogy az elfogadott intézkedések figyelembe vegyék az ilyen halászatokban részt vevő flották összességét; véleménye szerint az EU-nak azon kell munkálkodnia, hogy biztosítsa az ENSZ nyílt tengeren folytatott mélytengeri és tengerfenéki halászatra vonatkozó 61/105. számú közgyűlési határozatának teljes körű és hatékony végrehajtását; úgy véli, hogy a hátrányos helyzetbe kerülés megelőzése érdekében a korlátozásoknak valamennyi szerződő fél halászaira érvényesnek kell lennie;

12.

javasolja, hogy azokon a mélytengeri területeken, amelyeken jelenleg nem folyik halászat, mindaddig ne engedélyezzék a halászatot, amíg a területeket fel nem térképezik és tudományosan meg nem állapítják, hogy a biológiai sokszínűség csökkenésének és az élőhelyek károsodásának kockázata nélkül folytatható fenntartható halászat, és a megfelelő kezelési intézkedéseket be nem vezették;

13.

kéri a Bizottságot, hogy vezessen be új programokat a tudományos adatok összegyűjtéséhez, szükség esetén akár adatgyűjtő hajókat is igénybe véve; úgy véli, jó példa lenne, ha a Spanyol Halászati Szervezet befejezné az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság szabályozása alá tartozó „Hatton Bank” nevű hely feltérképezését, ahol mélytengeri fajokat szoktak kifogni, és ahol a kutatás a mélytengeri hegységek, a hidegvízi korallzátonyok és a hidrotermikus források megoszlására irányul a halászflották munkaterületén található érzékeny területek azonosítása céljából;

14.

egyetért a Bizottsággal, hogy az ilyen típusú halászat vonatkozásában az ökoszisztémát szem előtt tartó megközelítést kell elfogadni, ugyanakkor figyelmeztet, hogy az intézkedéseknek minimális szintű hitelességet kell biztosítaniuk, és azokat nem szabad általánosan alkalmazni, hanem csak környezeti hatástanulmányok után, hogy ne zárjanak le olyan területeket, ahol nem áll fenn kockázat, ugyanakkor a mélytengeri halászat elől zárják le azokat a területeket, ahol sérülékeny tengeri ökoszisztémák vannak, vagy valószínűsíthetők, vagy ahol a halállományok a biztonságos biológiai határértékeken kívül esnek; a tengerfenék feltérképezéséről, az ökoszisztémákat alkotó elemek kölcsönhatásáról és az óceánok természeti erőforrásainak megismeréséről szóló tanulmányoknak prioritást kell kapniuk, ha azt szeretnénk, hogy az új európai tengerpolitika valósággá váljon;

15.

megismétli, hogy a halászokat és az őket képviselő szervezeteket meg kell hallgatni, és részt kell venniük a tengeri környezet védelmére hozandó intézkedések kidolgozásában, az erőforrások kezelésében és az állományok helyreállításában;

16.

egyetért a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottsággal, hogy több emberi és pénzügyi forrást kell áldozni a biomassza és a halászat okozta állománypusztulás elemzésére szinte valamennyi halászati típusnál; úgy véli továbbá, hogy a tudományos vélemények valamennyi fél általi elfogadásához egyértelmű stratégiai iránymutatást kell meghatározni, ami elkerülhetővé teszi a munkálatok megkettőzését és a munkák összehangolásának hiányát;

17.

aggodalmát fejezi ki a közös halászati politika jelenlegi rendeleteinek eredménytelensége és elégtelen végrehajtása miatt; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban javítsa a megfigyelési és ellenőrzési eljárásokat;

18.

hangsúlyozza a működőképes ellenőrző és felügyeleti rendszer biztosításához szükséges új technológia kialakításának jelentőségét; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az ellenőrzési technológia fejlesztését, és ezzel összefüggésben rámutat az elektronikus hajónaplók nyújtotta lehetőségekre;

19.

kiemeli a NATURA 2000 hálózaton belüli védett tengeri területek hálózatának létrehozásával járó előnyöket, és úgy gondolja, hogy ez a lépés pozitív hatással lesz a túlhalászott halállományokra; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a Natura 2000 hálózat tengeri összetevői által nyújtott összes lehetőséget;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést a meglevő nemzetközi mélytengeri halászati megállapodások végrehajtásának és esetleges tökéletesítésének biztosítása érdekében;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális halászat és az illegális fogások európai piacon történő értékesítésének csökkentését szolgáló intézkedések jobb végrehajtása érdekében dolgozzanak ki közös iránymutatásokat, osszák meg a legjobb gyakorlatokat, javítsák a rendelkezésre álló közösségi technológia kihasználását és vonják be az agytröszt jellegű szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fokozottabban környezetbarát fogási módszereket, amelyek nem károsítják a környezetet és az ökológiai sokféleséget nemkívánatos járulékos fogásokkal vagy más élő szervezetek szükségtelen károsításával;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/48

A.

mivel az Európai Parlamentben a lobbizás mértéke a Parlament hatásköreinek bővülésével jelentősen megnőtt;

B.

mivel a lobbisták nem csupán a politikai és jogalkotási döntésekre kívánnak hatást gyakorolni, hanem a közösségi alapok elosztására, valamint a jogszabályok nyomon követésére és végrehajtására is;

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés várható ratifikálását követően az Európai Parlament hatásköre kibővül, és társjogalkotóvá válik a rendes jogalkotási eljárás szinte egészében, amivel még több lobbicsoportot vonz majd;

D.

mivel az érdekképviseletek alapvető szerepet játszanak a demokratikus rendszer alapjául szolgáló nyílt és pluralista párbeszédben, továbbá a képviselők fontos információforrását képezik feladataik végrehajtása során;

E.

mivel a lobbicsoportok nemcsak a képviselők körül lobbiznak, hanem a Parlament döntéseit is befolyásolni kívánják a parlamenti bizottságok titkárságainak tisztviselői, a képviselőcsoportok személyzete és a képviselők asszisztensei mellett történő lobbizással,

F.

mivel a becslések szerint nagyjából 15 000 egyéni lobbista és 2 500 lobbiszervezet működik Brüsszelben;

G.

mivel európai átláthatósági kezdeményezése részeként a Bizottság azt javasolta, hogy az európai intézményekben tevékenykedő érdekképviseletek tekintetében vezessenek be közös nyilvántartást;

H.

mivel a Parlament 1996-tól rendelkezik saját lobbista-nyilvántartással (3), valamint egy, többek között a lobbistákat magas etikai normáknak megfelelő eljárásra kötelező magatartási kódexszel (4);

I.

mivel a Parlament mellett jelenleg megközelítőleg 5 000 nyilvántartásba vett lobbista működik;

J.

mivel a lobbicsoportok körében helyi és nemzeti szervezetek is szerepelnek, amelyek működésének szabályozása a tagállamok feladata;

1.

elismeri a lobbicsoportoknak az EU döntéshozatalára gyakorolt befolyását és ezért létfontosságúnak ítéli, hogy a parlamenti képviselők ismerjék a lobbicsoportok képviselte szervezetek kilétét; hangsúlyozza, hogy a valamennyi EU-intézménybe való átlátható és egyenlő bejutás az Unió legitimitásának és a polgárok bizalmának abszolút előfeltétele; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság olyan kétélű fegyver, amelyre mind az intézmények munkájában, mind pedig a lobbisták körében szükség van; hangsúlyozza, hogy a lobbicsoportoknak az EU-intézményekbe való egyenlő bejutása bővíti az Unió működtetéséhez rendelkezésre álló ismereteket; létfontosságúnak tartja, hogy a civil társadalom képviselői közvetlenül kapcsolatba léphessenek az EU intézményeivel, leginkább és elsősorban a Parlamenttel;

2.

úgy ítéli meg, hogy az európai parlamenti képviselőknek megvan a saját felelőssége azért, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatásban részesüljenek; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament képviselőit alkalmasnak kell ítélni a lobbistáktól függetlenül történő politikai döntéshozatalra;

3.

elismeri, hogy az előadók belátásuk szerint (önkéntesen) igénybe vehetik a „jogalkotási lábnyomot”, azaz azon regisztrált érdekképviseleteknek a Parlament jelentéseihez csatolt indikatív listáját, amelyekkel a jelentés elkészítése során konzultáltak és amelyek ennek során jelentős mértékben közreműködtek; úgy ítéli meg, hogy különösen kívánatos, hogy egy ilyen listát csatoljanak a jogalkotási jelentésekhez; hangsúlyozza azonban: ugyanilyen fontos, hogy a Bizottság ilyen „jogalkotási lábnyomot” csatoljon jogalkotási kezdeményezéseihez;

4.

fenntartja, hogy a Parlamentnek teljesen függetlenül kell eldöntenie, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a civil társadalomtól kapott véleményeket;

5.

tudomásul veszi a jelenlegi szabályokat, amelyek értelmében a képviselők kötelesek nyilatkozni pénzügyi érdekeltségeikről; felkéri elnökségét, hogy a kvesztoroktól származó javaslat alapján dolgozzon ki tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehet az olyan parlamenti szabályok (5) végrehajtását és ellenőrzését tovább javítani, amelyek értelmében a képviselőnek be kell jelentenie minden olyan támogatást, amelyben részesül, legyen az pénzügyi, személyzeti vagy anyagi támogatás;

6.

tudomásul veszi a frakcióközi csoportokra vonatkozó hatályos szabályokat, amelyek a finanszírozásra vonatkozó nyilatkozatokat írnak elő; felszólít az átláthatóság növelésére a frakcióközi csoportok tekintetében, azaz a Parlament honlapján szereplő összes regisztrált és nem regisztrált frakcióközi csoport listájának egyértelműbbé tételére, beleértve a frakcióközi csoport tevékenységeihez kapott külső támogatásokról szóló kimerítő nyilatkozatot és a frakcióközi csoport átfogó céljaira vonatkozó nyilatkozatot is; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a frakcióközi csoportok semmilyen módon nem tekinthetők parlamenti szerveknek;

7.

felszólítja az Elnökséget, hogy a kvesztorok javaslata alapján, hogy vizsgálják meg a Parlament épületeiben lévő olyan szintekre való, nem engedélyezett bejutás korlátozásának módjait, ahol a képviselők irodái vannak, míg ellenben a közönség belépése a bizottsági termekbe csak kivételes körülmények között korlátozható;

8.

üdvözli a Bizottságnak – az európai átláthatósági kezdeményezés részeként – egy, az érdekképviseletek tevékenységeit szabályozó strukturáltabb keretre irányuló javaslatát;

9.

egyetért a Bizottság által a lobbizásra adott alábbi meghatározással: „mindazon tevékenységek, amelyek célja az európai intézmények politikaalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolása”; úgy véli, hogy ez a meghatározás összhangban van eljárási szabályzata 9. cikkének (4) bekezdésével;

10.

hangsúlyozza, hogy az e meghatározás hatálya alá tartozó és az intézményeket rendszeresen befolyásoló, európai intézményeken kívüli valamennyi szereplőt – az állami és magánjellegű érdekképviseleteket is beleértve – lobbistának kell tekinteni és ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni: hivatásos lobbisták, vállalati lobbirészlegek lobbistái, nem kormányzati szervezetek, „agytrösztök”, kereskedelmi szövetségek, szakszervezetek és munkáltatói szervezetek, profitorientált és nonprofit szervezetek, valamint ügyvédek, amennyiben céljuk a politika befolyásolása, nem pedig segítségnyújtás és védelem biztosítása bírósági eljárás során, vagy jogi tanácsadás; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a tagállami régiók és önkormányzatok, illetve a nemzeti és az európai szintű politikai pártok, valamint a szerződések értelmében jogi státusszal rendelkező szerveik nem tartoznak e szabályok hatálya alá, amikor ebbéli minőségükben járnak el és a Szerződésekben megjelölt feladataikat végzik;

11.

elvben üdvözli a Bizottságnak az „egyablakos” megoldásra irányuló javaslatát, amely keretében a lobbisták mind a Bizottságnál, mind pedig a Parlamentnél nyilvántartásba vetethetnék magukat, amint az a Parlamentnél a gyakorlatban már meg is valósult, és felhívást intéz a Parlament, a Bizottság és a Tanács által fenntartott közös kötelező nyilvántartásra vonatkozó intézményközi megállapodásra, amely nyilvántartás minden intézményre vonatkozna, és tartalmazná a teljes pénzügyi beszámolókat, a nyilvántartásból való törlés közös mechanizmusát és az etikus viselkedés közös kódexét; emlékeztet azonban a Tanács, a Bizottság és a Parlament, mint intézmények között fennálló alapvető különbségekre; ennélfogva fenntartja a jogot, hogy értékelje a Bizottság véglegesített javaslatát és csak akkor döntsön annak támogatásáról;

12.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentbe bejáratos lobbisták számának az ésszerűség határain belül kell maradnia; javasolja ezért egy olyan rendszer elfogadását, amelynek értelmében a lobbistáknak csak egyszer kell nyilvántartásba vetetniük magukat mindkét intézménynél, és az egyes intézmények eldönthetik, hogy engedélyt adnak-e az épületeikbe való bejutásra, és ilyen módon a Parlament folytathatja azt a gyakorlatát, hogy egyes szervezetek/vállalkozások számára kiadott belépőkártyák számát négyre korlátozza;

13.

felhív a Tanács, a Bizottság és a Parlament részéről a különálló nyilvántartások kölcsönös elismerésére abban az esetben, ha nem sikerül közös nyilvántartásban megállapodni; javasolja, hogy a lobbisták közös nyilvántartására vonatkozó rendelkezések hiányában az intézmények saját internetes nyilvántartásainak a többi intézmény nyilvántartásaira való hivatkozásokat kell tartalmazniuk a lobbisták bejegyzései összehasonlításának lehetővé tétele érdekében; felkéri a főtitkárt, hogy az akkreditált érdekcsoportok képviselőinek a Parlament által összeállított listáját helyezze át a Parlament internetes honlapjának egy könnyebben elérhető helyére;

14.

javasolja, hogy a lehető leghamarabb hozzanak létre közös munkacsoportot a Tanács képviselőiből, a Bizottság biztosaiból és az Európai Parlamentnek az Elnökök Értekezlete által kijelölt képviselőiből, az Európai Parlamentbe vagy a Bizottságba bejutni kívánó összes lobbistára vonatkozó közös nyilvántartás hatásainak 2008 végéig történő megvizsgálása, valamint a közös magatartási kódex kidolgozása céljából; utasítja főtitkárát a megfelelő intézkedések meghozatalára;

15.

sürgeti a Tanácsot, hogy csatlakozzon egy esetleges közös nyilvántartáshoz; véleménye szerint a lobbistáknak a Tanács titkárságával kapcsolatos tevékenységeit gondosan meg kell fontolni az együttdöntés összefüggésében;

16.

rámutat a Bizottság azon határozatára, hogy előbb önkéntes nyilvántartást vezet be és a rendszert egy év után értékeli, azonban aggasztja, hogy egy tisztán önkéntes rendszer a kevésbé felelős lobbisták számára lehetővé teszi a megfelelés elkerülését; felhívja a három intézményt, hogy a nyilvántartás életbe lépését követő három éven belül vizsgálják felül a lobbisták tevékenységére vonatkozó szabályokat annak értékelésére, hogy a módosított rendszerben megvalósul-e a kívánt átláthatóság a lobbisták tevékenységét illetően; tisztában van a kötelező nyilvántartás Lisszaboni Szerződés által biztosított jogalapjával, és úgy határoz, hogy közben a meglévő nyilvántartásokra épülő intézményközi megállapodás formájában együttműködik az intézményekkel; úgy ítéli meg, hogy a kötelező nyilvántartásba vétel előírás kell, hogy legyen az intézményekbe rendszeresen bejutni kívánó lobbisták esetében, amint az a Parlamentben már megvalósult;

17.

úgy ítéli meg, hogy mivel az érdekérvényesítő gyakorlatok továbbra is folyamatosan változnak, az ilyen gyakorlatokat előíró szabályoknak megfelelő mértékben rugalmasnak kell lenniük a változásokhoz való gyors alkalmazkodás érdekében;

18.

tudomásul veszi a Bizottság érdekképviseletekre vonatkozó magatartási kódexének tervezetét; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament már több mint 10 éve rendelkezik ilyen kódexszel, és kéri a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalást a Parlamenttel közös szabályok létrehozásáról; úgy véli, hogy a kódexnek komoly ellenőrzést kellene biztosítania a lobbisták viselkedésére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy szankcionálni kell azokat a lobbistákat, akik megsértik a magatartási kódexet; hangsúlyozza, hogy elegendő erőforrást (személyzet és pénz) kell rendelkezésre bocsátani a nyilvántartásban szereplő információk ellenőrzéséhez; úgy ítéli meg, hogy ami a Bizottság nyilvántartását illeti, a szankciók között szerepelhet a nyilvántartásból való felfüggesztés, súlyosabb esetekben pedig az onnan való törlés is; úgy véli, hogy egy közös nyilvántartás létrehozását követően a lobbisták nem helyénvaló magatartásának eredménye a nyilvántartás hatálya alá tartozó valamennyi intézménybe való bejutással kapcsolatos szankció kell, hogy legyen;

19.

hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásnak felhasználóbarátnak és az interneten könnyen hozzáférhetőnek kell lennie: a nyilvánosságnak könnyen meg kell tudnia találni a nyilvántartást és abban könnyen kell tudnia kereséseket végezni, és ebben nem csupán a lobbiszervezetek megnevezését, hanem maguknak a lobbistáknak a nevét is szerepeltetni kell;

20.

hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásban külön kategóriáknak kell szerepelniük, amelyekben a lobbisták az általuk képviselt érdek típusa szerint nyilvántarthatók (pl. szakmai szövetségek, vállalatok képviselői, szakszervezetek, munkaadói szervezetek, ügyvédi irodák, nem kormányzati szervezetek stb.);

21.

üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy pénzügyi beszámolót kérjen a nyilvántartáshoz csatlakozó érdekképviseletektől a következők vonatkozásában:

22.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi beszámoló követelményének egyformán kell valamennyi regisztrált érdekképviseletre vonatkoznia;

23.

felhívja az említett munkacsoportot, hogy tegyen javaslatot a pénzügyi beszámolóra vonatkozó sajátos követelményekre, például a lobbizással kapcsolatos ésszerű kiadások feltüntetésére (pontos adatok nem szükségesek);

24.

felhívja az illetékes bizottságot a Parlament eljárási szabályzata szükséges módosításainak elkészítésére;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/51

A.

mivel a sportnak integráló szerepe van, valamint hozzájárul a társadalmi kohézióhoz és a régiók belső kohéziójához;

B.

mivel az európai sport az európai identitás, kultúra és polgárság elidegeníthetetlen része, és mivel az európai sportolók, önkéntesek és támogatók millióinak elkötelezettségén és lelkesedésén alapul, akik nagy számban tevékenykednek a sportklubokban és szövetségekben, és egy olyan mozgalom részesei, amely számos kiemelkedő sportolót és sportcsapatot teremtett, és társadalmunk nagyra becsült elemévé tette sportot, ahol a sportesemények rendkívül népszerűek;

C.

mivel a sport nagyon fontos szerepet játszik az európai társadalmakban, ugyanakkor a versenysport egyes részeinek olyan új fenyegetésekkel és kihívásokkal kell szembenéznie, mint az üzleti nyomás, a fiatal játékosok és sportolók kizsákmányolása, a dopping, a fajgyűlölet, az erőszak, az eredmények manipulálása, a korrupció, a sportfogadási csalás és a pénzmosás;

D.

mivel a sport a társadalmi beilleszkedés és integráció eszközeként különleges társadalmi szereppel rendelkezik, a kultúrák közötti párbeszéd egyik fontos eszköze, és kiemelkedő mértékben járul hozzá az olyan fontos társadalmi értékek fejlesztéséhez és előmozdításához, mint a tisztességesség, a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, a szabályok tiszteletben tartása, a csapatszellem és az önfegyelem; mivel a sport az önkéntesség elve mentén felépülő szervezeteinek köszönhetően fontos szerepet játszik az európai társadalomban az egészséget, az oktatást, a társadalmi integrációt és a kulturális értékeket illetően;

E.

mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke alapján az EU fellépésének célja a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén, mivel az uniós szintű fellépésnek ki kell egészítenie a többi szereplő intézkedéseit a jelenlegi hatáskörmegosztás megváltoztatása nélkül;

F.

mivel a Lisszaboni Szerződés és az azzal módosított EK-Szerződés 149. cikke ratifikálása érdekében stratégiai iránymutatást kell adni az európai sport szerepe tekintetében, világossá téve a közösségi jog alkalmazását e területen; mivel a sport sajátos jellemzőinek kezeléséhez a sportszervezetek szempontjából nem elégséges az eseti megközelítés, amely bebetonozza a meglévő jogbizonytalanságot, és mivel több, sportra vonatkozó intézkedésre van szükség az EU szintjén, figyelembe véve egyben a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását;

G.

mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke felszólítja a Közösséget a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának támogatására, és mivel a piaci versenyszabályok sportra való alkalmazása a sportklubok közötti szakadék kiszélesedéséhez vezet a leggazdagabb és/vagy legnépszerűbb klubok javára, ami káros hatással van a sportversenyek igazságos lebonyolítására, és így ellentétes az abban a cikkben rögzített célkitűzéssel;

H.

mivel figyelembe kell venni a sportszervezetek és képviseleti testületek, például a hivatásos bajnokságokat szervezők függetlenségét, valamint azt a tényt, hogy a szervezéssel kapcsolatos felelősség alapvetően a sporttal foglalkozó testületek irányító szerveire és bizonyos mértékben a tagállamokra és a szociális partnerekre hárul;

I.

mivel a hivatásos sport egyre nagyobb jelentőséget kap, és elősegíti a sport társadalmi szerepének növelését; mivel a versenyjog és a belső piac rendelkezései annyiban alkalmazandók a hivatásos sportra, amennyiben az gazdasági tevékenységnek minősül;

J.

mivel a sport az EU jogszabályok hatáskörébe tartozik, nevezetesen ami a képviseleti és részvételi demokrácia elvének az európai sportintézmények döntéshozó testületeiben való érvényesülését, valamint az EK-Szerződés 13. cikkét illeti, amely tiltja a nemek, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, kor vagy szexuális beállítottság alapján történő megkülönböztetést; mivel vannak bizonyos esetek, amikor a sport alapvető és sajátos jellemzőit figyelembe véve nem vethető össze a szokásos gazdasági tevékenységgel;

K.

mivel a sportszektorban folytatott önkéntes tevékenységek erősítik a társadalmi kohéziót és integrációt, előmozdítják a helyi demokráciát és aktív polgárságot, és ennélfogva gazdasági értékük is van, mivel önkéntesek nélkül a sporttevékenységek magasabb költséggel járnának, és több, sporthoz kapcsolódó társadalmi tevékenység eltűnne, mivel támogatni kell a sport önkéntes struktúráit és bátorítani kell az önkéntes szolgálatokat a sportban, mégpedig olyan intézkedésekkel, amelyek megfelelő védelmet biztosítanak az önkénteseknek, és elismerik az önkéntesek gazdasági és társadalmi szerepét;

L.

mivel a testmozgás hiánya elősegíti az elhízás kialakulását és krónikus betegségek megjelenését, például a szív- és érrendszeri megbetegedésekét és a cukorbetegségét, és mivel ennek súlyos hatásai vannak a tagállamok egészségügyi költségvetésére;

M.

mivel az utóbbi évtizedben mind az általános, mind pedig a középiskolákban csökkent a testnevelésórák száma, és mivel nagy különbségek vannak a tagállamok között a sportlétesítményeket és az felszereléseket illetően; mivel a sport vonzó lehetőséget kínál a fiataloknak a társadalomban való részvételre és személyes kötelezettségvállalásra, és segítséget nyújthat abban, hogy távol tartsák őket a bűnözéstől;

N.

mivel a dopping sérti az átlátható és tisztességes verseny elvét és a sportolókra indokolatlan nyomást gyakorol;

O.

mivel a 2003-as Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat sikeres modellt adott a nemzeti jogszabályok világméretű összehangolására; mivel a Doppingellenes Világszervezet (WADA) erőfeszítései ugyanakkor főként az élsportra összpontosulnak;

P.

mivel az EU előnyt kovácsolhatna egy koordináltabb megközelítésből a doppingellenes küzdelem terén, különösen azáltal, hogy közös álláspontokat fogalmazna meg a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban, valamint a kormányok, nemzeti doppingellenes szervezetek és laboratóriumok között az információk és bevált gyakorlatok megosztásán keresztül;

Q.

mivel annak ellenére, hogy európai szinten tapasztalható némi előrelépés a nemek közötti esélyegyenlőség terén, a sportban még mindig tartós az egyenlőtlenség nők és férfiak között; mivel a tehetséges fiatal sportolóknak – férfiaknak és nőknek – szóló képzési programoknak nyitottaknak kell lenniük mindenki számára és el kell kerülni, hogy állampolgárságon vagy nemen alapuló megkülönböztetés jöjjön létre az európai polgárok és lakosok között;

R.

mivel minden polgárnak lehetőséget kell nyújtani a sportolásra, és mivel ezért meg kell vizsgálni bizonyos csoportok, úgymint a fogyatékkal élők, a migránsok és a hátrányos környezetből származók sajátos igényeit, és mivel különösen a fogyatékkal élő sportolókat nem érheti megkülönböztetés ép társaikhoz képest a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés terén a tagállamokban;

S.

mivel a sport minden polgárhoz szól, nemtől, fajtól, életkortól, fogyatékosságtól, vallástól, állampolgárságtól, szexuális irányultságtól, társadalmi közegtől és anyagi forrásaiktól függetlenül, és mivel a sport képes erősíteni a társadalmi beilleszkedést és integrációt, és mivel a Parlament és a Bizottság több ízben is elítélte az erőszak, a fajgyűlölet és az idegengyűlölet megnyilvánulásának valamennyi formáját;

T.

mivel a sporteseményeken fellépő erőszak továbbra is megoldatlan probléma, és a legkülönbözőbb formákat öltheti; mivel a nagy sportesemények időtartamuk alatt vonzzák a prostitúciót és a nő- és gyermekkereskedelmet;

U.

mivel az osztrák elnökség során 2006-ban bemutatott tanulmány szerint a sport által előállított hozzáadott érték 407 milliárd EUR volt 2004-ben, ami az EU GDP-jének 3,7 %-a, és 15 millió embernek, illetve a munkaerő 5,4 %-ának ad munkát; mivel a sport ezáltal előmozdítja a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítását a növekedés és a munkahelyteremtés területén, valamint a helyi, regionális és vidékfejlesztés eszközeként is működik, továbbá szinergiákat hozhat létre az idegenforgalmi fejlesztésekben is, elősegítve az infrastruktúrák modernizálását és új sport- és szabadidős létesítmények finanszírozását szolgáló partnerségek létrejöttét;

V.

mivel a növekvő mértékű digitális kalózkodás (és különösen a sportesemények nem engedélyezett élő közvetítése és továbbközvetítése) jelentős veszélyt jelent a sportszektor számára, bár a probléma eddig kevéssé tudatosult;

W.

mivel a sporttevékenységek túlnyomó többsége nonprofit módon működik, és ezek közül sok esetében a pénzügyi támogatásoktól függ annak biztosítása, hogy mindenki számára hozzáférhetők legyenek; mivel az állami támogatás fontos az alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport számára, feltéve, hogy megfelel a közösségi jognak; mivel a szervezett sport szinte valamennyi tagállamban sajátos, alulról építkező nem nyereségorientált irányítási struktúrákra épül, nagymértékben bízva az önkéntesek elkötelezettségében, valamint a jogi személyiség vagy jogállás sajátos formáit öltve, ami megteremti számos pénzügyi és adózási előny előfeltételét;

X.

mivel a tagállamok nem határozták meg világosan a sport fogalmát, és nem döntötték el, hogy a közérdekű szolgáltatások közé tartozik-e vagy sem, ami indokolhatna kedvezményes pénzügyi elbánást (például adókönnyítést);

Y.

mivel csökken az adományok és a kormányzati finanszírozás összege, és mivel a túlélés érdekében a nonprofit sportszervezetek többségének valamilyen fajta kereskedelmi tevékenységből kell növelnie bevételeit, amely lehetővé teszi, hogy eredményesen teljesítsék társadalmi céljaikat, ezek a szervezetek a közösségi jog hatálya alá tartoznak;

Z.

mivel a sportszervezeteknek számos bevételi forrásuk van, mint például a tagdíjak, a jegyeladások, a reklám és a szponzorálás, sorsolásos játékok, médiajogok, a sportszövetségeken és -ligákon belül a jövedelmek újraelosztása, kapcsolódó termékek értékesítése, és állami támogatások, emellett pedig az állami tulajdonú vagy állami engedéllyel működő, sorsolási és szerencsejátékokat üzemeltető szereplők által generált bevételek is léteznek, amelyek messze a legjelentősebb jövedelemforrást jelentik számos EU-tagállamban;

AA.

mivel a médiajogok váltak a hivatásos sport egyik elsődleges bevételi forrásává Európában, amelyek bevételét többek között helyi közösségi szintű képzésekbe, létesítményekbe és közösségi projektekbe fektetik be újra, ellenkező oldalról pedig a sportesemények közvetítésének joga népszerű tartalomforrás a média számos szereplője számára;

AB.

mivel az Európai Unióban a sportszervezetek elengedhetetlennek tekintik azt a hozzájárulást, amelyet a közérdek célját szolgáló, államilag működtetett sorsjátékok és engedélyezett szerencsejátékok biztosítanak a nem hivatásos sport finanszírozásához; mivel eddig még nem tettek javaslatot más olyan fenntartható és politikailag kivitelezhető megoldásra, illetve nem folytattak komoly vitát arról, hogy pótolják a finanszírozási források várhatóan jelentős kiesését, ha profitorientált vállalkozások működését engedélyeznék azokban a tagállamokban, amelyek eddig korlátozó szerencsejáték-politikát alkalmaztak;

AC.

mivel a sportfogadási tevékenységek ellenőrizetlenül fejlődtek (különösen az interneten kötött, határokon átnyúló fogadások); mivel számos játék eredményét előre rögzítették, és mivel az utóbbi időben fogadásokkal kapcsolatos botrányok kerültek napvilágra a tagállamokban, fenyegetve a sport és a sportversenyek integritását;

AD.

mivel a legtöbb tagállamban azonos gazdasági és társadalmi fejlemények, mint például a növekvő kereskedelmi jelleg, az állami ráfordítások növelésének ösztönzése, a résztvevők növekvő száma és a változatlan számú önkéntesek, újszerű kihívásokat teremtettek a sport szervezését illetően Európában;

AE.

mivel a nemzeti csapatok nem csak saját hitelük megalapozásával játszanak fontos szerepet, hanem azzal is, hogy biztosítják a szolidaritást az alulról szerveződő sporttal, és ezért támogatásra érdemesek;

AF.

mivel a játékosok és sportolók valódi európai piacának kialakulása és bizonyos sportágakban a hivatásos bérek emelkedése a sportügynökök tevékenységeinek növekedését vonta maga után, és mivel emiatt a tagállamokban külön képzésre van szükség sportmenedzserek és sportügynökök számára;

AG.

mivel a sportágazat igen erős nemzetközi jellege határokon átnyúló korrupciót eredményezett, és amikor az irányító szervek határokon átnyúló, egész Európát sújtó korrupciós problémákkal szembesülnek, lehetővé kell tenni számukra, hogy a Bizottság támogatását kérjék, amennyiben arra szükség van;

AH.

mivel az adott versenyszervező által jóváhagyott licencrendszerek célja annak biztosítása, hogy a hivatásos klubok ugyanazokat az alapvető szabályokat tartsák be a pénzügyi irányítás és az átláthatóság terén, valamint e szabályoknak meg kell felelniük a versenyszabályoknak és a belső piac szabályainak, továbbá nem léphetnek túl a sport megfelelő szervezéséhez és működéséhez kapcsolódó legitim célkitűzések eléréséhez szükséges szinten;

AI.

mivel a szervezett sport alapvető természeténél fogva az európai szintű sportszervezeti struktúrák általában kevésbé fejlettek, mint a nemzeti és nemzetközi szervezetek, miközben a sport európai szinten kontinentális keretek között, nem pedig az EU szintjén szerveződik;

AJ.

mivel a sportról szóló Fehér könyv többször említi a sport általános érvényre juttatását az európai finanszírozási programokban, és mivel az Uniónak is figyelembe kell venni a sport szempontjait cselekvéseiben, különösen annak érdekében, hogy tiszteletben tartsa a sportszervezetek autonómiáját, sajátosságait és önszabályozását, valamint támogassa a sportot európai szinten; mivel az érdekelt felek között folytatott strukturált párbeszéd következtetései rendkívül fontosak a sport sajátos természetének megértésében;

AK.

mivel a Bizottság úgy döntött, hogy az egészséget javító fizikai aktivitást a sporttal kapcsolatos tevékenységeinek sarokkövévé teszi; mivel az Európa Tanács az európai sportmozgalommal folytatott innovatív és hatékony párbeszédről tesz tanúbizonyságot, és ülésein egy asztalhoz ülteti a sport kormányzati és nem kormányzati érdekelt feleit;

AL.

mivel az európai szinten folytatott szociális párbeszéd mérsékelheti azokat az aggodalmakat, amelyeket a munkáltatók és a sportolók osztanak, és kiterjedhet a közöttük lévő kapcsolatokra vonatkozó megállapodások és az ágazatban uralkodó munkakörülmények vizsgálatára;

AM.

mivel a sport hozzájárulhat az EU külkapcsolatainak legkülönbözőbb szempontjaihoz a külső segélyezési programok összefüggésében, elősegítve a partnerországokkal az EU nyilvános diplomáciai lépései keretében folytatott párbeszédet;

AN.

mivel az európai sportszervezeteknek, a sportesemények szervezőinek és valamennyi felelős testületnek környezeti célkitűzéseket kell rögzíteniük saját maguk számára, hogy biztosítsák tevékenységeik környezeti fenntarthatóságát;

1.

üdvözli a sportról szóló Fehér könyv közzétételét, és reméli, hogy az alapként fog szolgálni a sport világa számára, a Bizottság pedig gyümölcsöző és folyamatos párbeszédet fog kezdeményezni; nagyra értékeli, hogy a Bizottság e Fehér könyv elfogadásával ilyen jelentőséget tulajdonít a sportnak;

2.

üdvözli, hogy a tagállamok elismerték a sportot a Lisszaboni Szerződésben, hogy ily módon lehetővé váljon egy koherens európai politika kialakítása e területen; miközben figyelembe veszi a sport sajátos természetét, az önkéntes tevékenységen alapuló struktúráit, valamint társadalmi és nevelési funkcióit, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy támogassa és kiegészítse – de ne szabályozza – a tagállamok és a sportszervezetek tevékenységeit; megjegyzi, hogy a sport meglévő struktúrái Európában nemzeti elven alapulnak;

3.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a sporttal kapcsolatosan a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke alapján kiegészítő hatáskört kell gyakorolnia, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét, tiszteletben tartva a sportszervezetek és az irányító testületek autonómiáját, valamint megfelelő figyelmet szentelve a sport sajátos jellegének;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy kellőképpen vegye figyelembe a sport sajátosságait, és ne ragaszkodjon az eseti megközelítéshez, valamint garantáljon nagyobb jogbiztonságot azáltal, hogy egyértelmű iránymutatásokat fogalmaz meg az európai jog sportra való alkalmazhatóságáról Európában, és támogatja a közösségi vívmányok sportra való konkrét alkalmazásáról szóló tanulmányokat és szemináriumokat; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU-szabályok egyértelműségét, koherenciáját és nyilvánosságát, hogy az általános érdekű sportszolgáltatások teljesíthessék küldetésüket, és hozzájáruljanak az európai polgárok jobb életminőségéhez; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és rendszeresen vizsgálja felül az EU-jogszabályok alkalmazását az EK-Szerződéssel összhangban, hogy figyelembe vegyék az új realitásokat, és ezzel azonosítsák és megoldják a küszöbön álló vagy felmerülő kérdéseket;

5.

osztja a Bizottság nézőpontját, mely szerint a fennálló nehézségek nagy része megoldható egy olyan önszabályozással, amely eleget tesz a megfelelő irányítás elveinek és tiszteletben tartja a közösségi jogot; úgy véli, hogy a Bizottság és a sportmozgalmak közötti strukturált partnerség és párbeszéd létfontosságú a sport jó irányításához és a jogbizonytalanság elkerüléséhez az sportszervezetek autonómiája és önszabályozása tekintetében; egyetért a Bizottsággal abban, hogy strukturált párbeszédet folytasson két részben: a) éves európai sportfórum a sport valamennyi érintett szereplőjének részvételével; és b) tematikus viták korlátozott számú résztvevővel;

6.

üdvözli, hogy a következők részt vesznek az ajánlott strukturált párbeszédben:

7.

úgy ítéli meg, hogy az európai uniós jogszabályok keretein belül a sportszervek szabadon irányíthatják sporttevékenységüket, amennyiben szabályaik pusztán sporttal kapcsolatosak, azonban ha ezek korlátozásokat tartalmaznak, akkor azoknak arányosnak kell lenniük, azaz a sporttal kapcsolatos célkitűzések eléréséhez ésszerű mértékben szükségesek;

8.

elismeri a professzionális csapatsportok fő színterei, azaz a klubok mint alapegységek szerepét, amelyek játékosokat alkalmaznak és a fő kapcsot jelentik a szurkolók felé; a játékosok szakszervezeteit mint munkavállalói képviseleti szerveket; a ligákat mint nemzeti szintű versenyszervezőket és munkáltatói képviseleti szerveket a klubokkal együtt; valamint az irányító szerveket mint a sportág és a játékszabályok oltalmazóit; e négy összetevő közös célja a jó egészség, az integritás és a sporton belüli szolidaritás megvalósítása;

9.

javasolja, hogy a sportban érintett, különböző csoportokba tartozó emberek (játékosok, edzők/oktatók, bírók stb.) szövetségeit mind megfelelően kell képviselni a nemzeti és nemzetközi szövetségek döntéshozó testületeiben;

10.

úgy véli, hogy az átadások által gerjesztett jelentős tőkemozgások miatt a pénzügyi tranzakciókat nyílt és átlátható módon az összes érintett fél között kellene lebonyolítani, és úgy véli, hogy a rendszert az illetékes irányító szervnek kellene irányítania, az adott sportágnak megfelelő módon;

11.

hangsúlyozza az önkéntes munka fontosságát a sportban, amennyiben az a társadalmi integráció ösztönzésében és támogatásában, valamint a fiatalok tudatosításában fő tényezőként működik; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, adjanak nagyobb bátorítást az önkéntes kezdeményezéseknek a sport és a sportszervezetek terén a nemzeti és európai szintű döntéshozatal keretében;

12.

felkéri a tagállamokat és a sportirányító testületeket a szurkolók társadalmi és demokratikus szerepének tevékeny előmozdítására szurkolói szövetségek létrehozásának és fejlesztésének támogatása, valamint azoknak a játék irányításába és igazgatásába történő bevonásának ösztönzése révén; hisz abban, hogy e tekintetben a Supporters Direct (a szurkolók közvetlen bevonása) kezdeményezés a bevált gyakorlatok egyik legjobb példája, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a sportirányító testületeket ennek elterjesztésének támogatására;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a nem kormányzati sportszervezetek erőteljesebb részvételét a tagállamok és a Bizottság közötti párbeszédben a nem kormányzati sportszervezetek részvételével tartott kormányzati ülések megszervezésével, mint amilyenek a miniszteri és sportigazgatói ülések vagy a Bizottság munkacsoportjainak ülései;

14.

üdvözli a Franciaország és Hollandia által a sportról szóló Fehér könyvről aláírt memorandumot, és felkéri a Bizottságot a sport jogállásának pontosítására az uniós jogban egyes pontokon, mint például a csapatok összetétele, a játékosok menedzsereinek jogállása, az audiovizuális jogok stb.;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új strukturált párbeszéd során fordítson külön figyelmet a Régiók Bizottságára, figyelembe véve annak regionális és helyi szintű közreműködését a sportról szóló Fehér könyvben meghatározott intézkedések felügyeletében és végrehajtásában;

16.

kéri a nemzetközi, európai és nemzeti sportszövetségeket, hogy szabályzataikban fogadják el a közönséges bíróságokhoz való fordulás jogát, ugyanakkor elismeri, hogy a nemzeti hatóságok, ligák és versenyek általi önszabályozás elve alátámasztja és igazolja a sport európai modelljének felépítését, valamint a sportversenyek szervezését meghatározó alapelveket;

17.

bátorítja a Bizottságot a nemzeti és európai szintű önszabályozó engedélyezési rendszerek végrehajtásának és erősítésének támogatására, hogy erősítse a felelősségteljes irányítást és egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a pénzügyi átláthatóság és stabilitás terén; ajánlja, hogy szülessenek intézkedések a pénzügyi átláthatóság és költségellenőrzés európai sportban való megvalósítása érdekében, hogy ne csak a stabilitást, hanem az egyenlő versenyfeltételeket is biztosítsa az európai versenytársak között a sportszektorban; elismeri a nemzeti és európai versenyeket szervezők előnyeit, amelyek a hivatásos kluboknak adnak engedélyt annak biztosítása érdekében, hogy ezek a klubok rendelkezzenek a szükséges struktúrákkal és teljesítsék a versenyben való részvételhez szükséges anyagi feltételeket;

18.

felszólítja a nemzeti és európai sportesemény-szervezőket annak biztosítására, hogy a sportszövetségek engedélyezésére vonatkozó eljárásaik megfeleljenek a pénzügyi átláthatóság alapelvének, megkülönböztetésmentesek legyenek, és összhangban legyenek a belső piac alapvető rendelkezéseivel és elveivel a verseny torzulásának megfékezésére; úgy véli, hogy az európai sportszervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy az átláthatósággal és engedélyezéssel kapcsolatos követelményeket betartsák, a követelmények betartásának elmulasztását pedig megbüntessék;

19.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy szervezzenek konferenciát az UEFA-val, az EPFL-lel, a Fifproval, a nemzeti szövetségekkel és a hivatásos labdarúgó-események szervezéséért felelős nemzeti szervekkel az engedélyezési rendszerek és az e téren kialakult bevált gyakorlatok megvitatása céljából; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erre a konferenciára hívjon meg más érintett reprezentatív szövetségeket is;

20.

felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös jogalkotási megközelítést a doppingolással kapcsolatban, hogy hasonló jogi elbírálást biztosítsanak minden tagállamban, és határozzanak meg közös álláspontot a WADA-val, az UNESCO-val és az Európa Tanáccsal kapcsolatban; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá az UNESCO-nak a sportban a dopping elleni küzdelemről szóló egyezményét, hogy ezt tegyék meg;

21.

a WADA-ban részt vevő félként kéri az Uniót, hogy a doppingellenes harc égisze alatt elsősorban erősítsék meg a meglévő hálózatokat, és csak ezt követően hozzanak létre új partnerségeket a törvény betartatásáért felelős hatóságok, a WADA által hitelesített laboratóriumok, az Europol és az Interpol között, melyek elősegíthetik az új doppingszerekről és az új doppingmódszerekről szóló információk megfelelő időben és biztonságos módon történő cseréjét;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv 4. és 5. cselekvését, hogy előmozdítsák a partnerkapcsolatok kialakítását a tagállamok bűnüldöző szervei, a WADA által hitelesített laboratóriumok és az Interpol között az új doppinganyagokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos információk megfelelő időben és biztonságos módon való cseréje érdekében, valamint hogy tevőlegesen segítse elő és támogassa a tagállami szintű nemzeti doppingellenes szervezetek hálózatának létrehozását;

23.

bátorítja a tagállamokat, hogy ugyanolyan módon kezeljék az illegális doppingszerek kereskedelmét, mint a drogkereskedelmet, és ilyen irányban módosítsák nemzeti jogszabályaikat; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, miként lehet ezt a Fehér könyvben megfogalmazott ajánlást továbbvinni;

24.

olyan doppingmegelőzési és doppingellenes politika megvalósítására szólít fel, amely az atléták számára megterhelő időbeosztás elkerülésére is kiterjed, és hangsúlyozza a szabálysértések elleni, ellenőrzések, kutatás, vizsgálatok, független orvosok által végzett hosszú távú felügyelet és az oktatás, ezzel egyidejűleg pedig a megelőzés és képzés segítségével vívott küzdelem szükségességét; felszólítja a hivatásos klubokat és sportszervezeteket, hogy fogadjanak el kötelezettségvállalást a doppingellenes küzdelemre és felügyeljék a szabályok betartásának figyelemmel kísérésére független belső és külső ellenőrzéseken keresztül;

25.

egy doppingellenes küzdelemről szóló cselekvési terv kidolgozását kéri, amely menetrendet állít fel a következő olimpiai játékokig, amelynek megrendezésére az EU-ban kerül sor (London, 2012);

26.

kéri, hogy a kutatási keretprogram és a közegészségügyi program keretében finanszírozzák a doppingra irányuló kutatást;

27.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak átfogóbb tájékoztatást és oktatást a fiatal versenysportolók számára a teljesítményfokozó szerekkel, az ilyen szereket tartalmazó rendelvényekkel és ezek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban;

28.

hangsúlyozza a sport szerepét az oktatásban, ahogy megtanítja a fiataloknak a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és az igazságos játékszabályok betartásának elvét, valamint az egészségügyi megelőzésben betöltött szerepét, különös tekintettel az elhízás kezelésében;

29.

üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az oktatási színvonal egyik fő tényezőjeként támogatni kell a sportot és a fizikai aktivitást, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék az iskolákat és javítsák a felsőoktatási színvonalat is; támogatja a Bizottság tagállamok felé tett ajánlásait, amelyek a gyermekek és iskolások korai gyermekkortól fogva történő, oktatási programokon belüli fizikai aktivitásának növelésére és fokozására törekvő nemzeti szintű stratégiák kidolgozásáról szólnak; hangsúlyozza az iskolai testmozgás finanszírozásának jelentőségét, amely alapvető fontosságú a legfiatalabb gyermekek fizikai és lelki fejlődéséhez, valamint fontos egészségügyi eszköz a fiatalok és a kevésbé fiatalok számára;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti oktatási színvonal emelésének fő tényezőjeként ösztönözzék a sport és a fizikai aktivitás előmozdítására irányuló további intézkedéseket, és teljes mértékben aknázzák ki a közösségi mobilitási programok által kínált lehetőségeket az oktatás, szakképzés és egész életen át tartó tanulás valamennyi szintjén;

31.

ajánlja a tagállamoknak, hogy ismerjék el a fiatal sportolók sportbéli és tanulmányi „kettős pályafutásával” kapcsolatos, a legfiatalabbak oktatására külön figyelmet fordító képzés szükségességét, amely lehetővé teszi, hogy a hivatásos sportolók pályafutásuk végén vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra, és aminek céljából szigorúbb felügyeletre és az edzések rendszeres ellenőrzésére van szükség, hogy a minőség szavatolható legyen, valamint minőségi helyi képzési központok szükségességét a sportolók erkölcsi, oktatási és szakmai érdekeinek védelme céljából;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a fiatal sportolók tekintetében megelőző intézkedések és egészségügyi szűrések bevezetésére, és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt valamennyi jog tiszteletben tartásának biztosítására;

33.

üdvözli a Bizottság javaslatát az olyan iskolák számára odaítélendő európai díjról, amelyek az oktatás részeként tevékenyen támogatják és ösztönzik a fizikai aktivitást;

34.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a fiatal és tehetséges sportolókba való befektetés döntő fontosságú a sport fenntartható fejlődése szempontjából, és úgy ítéli meg, hogy a sportmozgalmak számára valós kihívást jelent a játékosok helyi edzése; úgy véli, hogy az UEFA hazai nevelésre vonatkozó szabálya példaként szolgálhat a többi szövetség, liga és klub számára;

35.

ebben az összefüggésben utal a Lisszaboni Szerződés által az Európai Unióra ruházott feladatokra, különösen a legfiatalabb sportolók testi és morális épségének védelmét illetően;

36.

felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el azoknak az intézkedéseknek a jogszerűségét, amelyek az edzési programokat elvégző játékosok támogatásának kedveznek, mint például a helyileg kiképzett játékosok minimális száma a hivatásos csapatban, állampolgárságuktól függetlenül;

37.

kéri, hogy a Bizottság – nyíltan szót emelve a FIFA rendeletében foglalt előírás szigorúbb alkalmazása mellett, amely megtiltja a 16 évesnél fiatalabb játékosok átigazolását az Unión belül, továbbá támogatva azt az elvet, amely szerint egy játékosnak első hivatásos szerződését az őt felkészítő klubbal kell aláírnia – támogassa a sportszervezetek azon intézkedéseit, amelyek célja a fiatal sportolók védelme a sportág sajátosságainak tiszteletben tartása mellett;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő törvények és szabályok szigorú betartatásával szálljanak szembe a lányok és fiúk sport terén történő kizsákmányolásával és a gyermekkereskedelemmel; úgy véli, hogy – kiváltképp a „saját nevelésű játékosok szabálya” alkalmazásának terén – nagyobb jogbiztonság kívánatos;

39.

helyteleníti a tagállamok kormányainak azon gyakorlatát, hogy fejlesztési célból eladják az iskolai sportpályákat; úgy ítéli meg, hogy tagállamokat bátorítani kell annak biztosítására, hogy a gyermekeknek elégséges számú létesítmény álljon rendelkezésükre az iskolai sportoláshoz és fizikai aktivitáshoz; felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg valamennyi 14 év alatti gyermek szabad hozzáférését az összes belföldi és nemzetközi versenyhez;

40.

tekintettel annak szükségességére, hogy horizontális megközelítést kell elfogadni a környezetvédelem és egészségügy védelméről szóló kérdésekben, ajánlja, hogy a Bizottság ösztönözze a környezetvédelem és az egészségügy védelmének előmozdítását az európai sportesemények során; üdvözli Bizottság azon határozatát, amely az ökológiai vásárlási politika előmozdítására irányul a tagállamokkal és más érintett felekkel folytatott politikai párbeszéd keretében;

41.

elismeri a sport fontosságát az egészségvédelem területén, és ebből az okból ajánlja, hogy a közvetítési jogok tulajdonosai ebből a célból mozdítsák elő a sport nyilvánosságát;

42.

rámutat arra, hogy a sport és az egészség közötti kapcsolat fontos tényező, ezért a sportszervezetek vagy -szövetségek, és az egészségügyi alapok, valamint orvosok közötti együttműködés egyre inkább bevett gyakorlattá válik, amely hatalmas hozzáadott értéket képvisel az egészségügyi szolgáltatások terén, és ezzel együtt a pénzügyi megtakarítást is jelent; döntő fontosságúnak tekinti, hogy a fiatalok olyan európai szintű események keretében, mint az „E-mentes Élelmiszerek Napja”, úgy legyenek nevelve, hogy tudatában legyenek az egészséges táplálkozás jelentőségének a táplálkozás és a testmozgás közötti kölcsönös kapcsolat körülményei között;

43.

hangsúlyozza a testedzésnek és a sportnak az elhízás megakadályozásában és az egészségtelen életmódbeli szokások leküzdésben játszott fontos szerepét, mivel e tevékenységeknek jelentős pozitív hatásuk van egyrészt a polgárok egészségére, másrészt pedig az egészségbiztosítási alapok költségeinek csökkentésére nézve; aggodalmát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a munkaidő meghosszabbítása és a jelenlegi munkahelyi körülmények általában gátolják a munkavállalókat a rendszeres testmozgásban és abban, hogy céltudatosabban a sportnak szenteljék magukat; felszólítja a Bizottságot, hogy a sportszövetségekkel együttműködésben 2008 végéig dolgozzon ki és adjon ki európai iránymutatásokat és ajánlásokat a fizikai aktivitással kapcsolatban;

44.

felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a keretét az Európai Iskolai Bajnokságok és Európai Egyetemi Bajnokságok megszervezésének, hogy felkészítsék a fiatalokat a teljesítményre és ösztönözzék a kultúrák közötti párbeszédet;

45.

hangsúlyozza, hogy a sport a társadalmi integráció egyik leghatékonyabb eszköze, és mint ilyet az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell népszerűsítenie és támogatnia, pl. az európai, nemzeti és helyi sport- és rekreációs események szervezőire irányuló egyedi programokkal; úgy ítéli meg, hogy ki kell bővíteni ezeket a lehetőségeket, különösen azon sportesemények szervezőire, amelyek az integrációt és a fogyatékkal élők bevonását támogatják; úgy ítéli meg, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évének (2008) keretében külön figyelmet kell fordítani a sport szerepére, amelyet a kultúrák egymás mellett élésének alapvető fórumaként és a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés sarokköveként tölt be;

46.

rámutat az emberek sportolásra való ösztönzésének fontosságára, biztosítva a sport mindenki számára való elérhetőségét és az egyenlő esélyeket, valamint befektetve a tanárok és az edzők képzésébe csakúgy, mint több nyilvános sportlétesítmény kialakításába;

47.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak az épek és egészségesek előjogának tekintsék a sportot, hanem a fogyatékkal élő emberek rehabilitációjának és társadalmi beilleszkedésének fontos eszközeként is kezelje azt; ebben az összefüggésben sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogyatékkal élő résztvevők hagyományos sportágakba való jobb beilleszkedését elősegítő gyakorlati intézkedéseket és kezdeményezéseket;

48.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy ösztönzi a sportszervezeteket és a tagállamokat abban, hogy hozzáigazítsák a sport- és iskolai infrastruktúrákat a fogyatékkal élők igényeihez, és kéri, hogy a testnevelő tanárok számára tegyék könnyebbé a kinetoterápiai és fizikoterápiai tanulmányok elvégzését, lehetővé téve ezzel, hogy a állapotuknak megfelelően dolgozhassanak a részleges fogyatékossággal élő tanulókkal;

49.

üdvözli a Bizottság és a tagállamok azon döntését, hogy támogatják a fogyatékkal élőkre irányuló további intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a sportolókat megillető valamennyi szociális jogosultság fogyatékkal élő társaik számára is elérhető legyen;

50.

üdvözli a Bizottság sportról szóló átfogó Fehér könyvét; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az nem veszi kellőképpen figyelembe a nemi szempontokat, kiváltképp ami az azonos értékért azonos fizetség elvét illeti abban a tekintetben, hogy a női sportolók kevesebbet keresnek, mint a férfi sportolók;

51.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, mely szerint a nemek közötti egyenlőség kérdését be kívánja illeszteni valamennyi sporttal kapcsolatos tevékenységbe, különös figyelmet szentelve a bevándorló nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők sporthoz való hozzáférésének, a nők döntéshozói pozícióba való jutásának a sport területén, valamint a sportoló nők médiabeli megjelenésének;

52.

kéri a tagállamokat, hogy pénzügyi elismerés biztosításán keresztül is értékeljék a női sportsikereket, és fogadjanak el olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek meghiúsítják azon sportversenyek megtartását, amelyek a nőket a férfiakénál alacsonyabb pénz- vagy egyéb díjakkal jutalmazzák;

53.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a női sporttevékenységek közvetítését annak érdekében, hogy fel lehessen hívni a figyelmet a női példaképekre, és el lehessen oszlatni a női nemhez fűződő sztereotípiákat, valamint a sport világához kapcsolódó karrierlehetőségeket lehessen biztosítani a nők számára, akár döntéshozói pozíciókban is;

54.

kéri a tagállamokat, hogy progresszív módon igazítsák sport infrastruktúráikat a fogyatékkal élők, különösen a gyermekek igényeihez, de vegyék figyelembe az időseket és különösen a nőket is, hogy növeljék a várható aktív élettartamukat, továbbá a sport infrastruktúrákhoz való hozzáférés tekintetében vegyék figyelembe a sportnak a fizikai és mentális egészség támogatásában betöltött szerepét és aknázzák ki az e területen kialakított legjobb gyakorlatokat; felkéri a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a sport támogatására szánt közpénzek felhasználását, és győződjenek meg arról, hogy azok igazságosan, a két nem sportolási igényeinek megfelelően kerülnek elosztásra;

55.

hangsúlyozza a sport különösen fontos szerepét a hátrányos helyzetűek, főképpen a migránsok társadalmi integrációjában; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy a sporttevékenységeket és -programokat építsék be az Európai Szociális Alapból finanszírozott kezdeményezésekbe azzal a céllal, hogy elérjék a hátrányos helyzetű csoportokba tartozók társadalmi integrációját és részvételét;

56.

pozitívnak ítéli meg a Bizottság álláspontját abban, hogy elismeri a sportnak a migránsok beilleszkedésének hasznos eszközeként betöltött szerepét, továbbá általánosabban a sport mint társadalmi integrációs eszköz szerepét; javasolja, hogy a sporthoz való hozzáférést és a társasági sportok infrastruktúrájába való integrációt a szociális beilleszkedés mutatójának, valamint a szociális kirekesztés jelensége vizsgálati tényezőjének kell tekinteni;

57.

hangsúlyozza régiók és a helyi önkormányzatok jelentőségét a következő területeken: hivatalos sportrendezvények és tömegsport-rendezvények szervezése, infrastruktúra kiépítése, valamint a sport és az egészséges életmód uniós polgárok – különösen az iskolaköteles fiatalok – körében való előmozdítása;

58.

felszólítja a sportszervezeteket és a tagállamokat, hogy a legszigorúbb intézkedéseket fogadják el a sportban megjelenő rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében; úgy ítéli meg, hogy a sportstadion a hivatásos sportolók munkahelye, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyen ne legyen megkülönböztetés;

59.

felszólítja valamennyi tagállamot és a Bizottságot, hogy hatékonyan ültesse át és hajtsa végre a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK (10), illetve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK (11) irányelvet;

60.

felhívja a hivatásos sportszervezeteket és sportklubokat, hogy indítsanak kampányokat a sporttevékenységek és a mérkőzések előtt, közben vagy azok után, a résztvevők, illetve a nézők által elkövetett, a stadionokon belül vagy kívül megnyilvánuló megkülönböztetés, rasszizmus és idegengyűlölet bármilyen formájával szemben;

61.

ragaszkodik ahhoz, hogy a sporton keresztüli fejlődés sohase vezethessen a tehetséges sportolók elszívásához, és felszólítja az EU-t, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben és együttműködésben;

62.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés alkalmazási körét olyan kérdésekre is, mint a játékosok nemzetközi transzferei, a fiatalkorú játékosok kihasználása, dopping, pénzmosás a sporton keresztül, valamint a biztonság a nagy nemzetközi sporteseményeken;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak több létesítményt a harmadik országokból érkező sportolók elhelyezésére a körkörös migrációval kapcsolatban tett legutóbbi nyilatkozatokkal, a harmadik országokkal a mobilitás terén kötött partnerségi megállapodásokkal és a 2005-ben előirányzott, legális migrációra irányuló politikával összhangban;

64.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze fellépéseiket az ENSZ, a tagállamok, a helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és magánszervezetek már létrehozott programjaival, amikor az Európai Unió fejlesztési politikái keretében vizsgálják a sportot;

65.

kéri a tagállamokat, hogy a sportban megjelenő erőszak, fajgyűlölet és idegengyűlölet megelőzése és visszaszorítása végett ösztönözzék a bevált gyakorlatok és a kockázatot jelentő szurkolókról szóló használható információk cseréjét a rendőri szervek, a szurkolói kezdeményezések, a helyi erőszakellenes csoportok és szakértők és a sporthatóságok között; felhívja az összes érintett felet, hogy játsszanak tevékeny szerepet, amely azonnali és szigorúbb szankciókat eredményez a rasszizmussal és az erőszakkal szemben, történjen az a pályán vagy a lelátókon, valamint ösztönözzék az e téren kialakított, bevált gyakorlatok cseréjét a versenyszervezők és klubok között országos és európai szinten egyaránt annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások és a mérkőzések biztonsági terveinek végrehajtásában a hatóságok és versenyszervezők magas szintű minimumszabályokat valósítsanak meg; hangsúlyozza annak szükségét, hogy megteremtsék a sporteseményekkel kapcsolatos átfogóbb megközelítés feltételeit, bevonva minden érintettet egy olyan stratégiába, amely a kihívásokra adott válaszok nem megtorló aspektusait erősíti, és erőteljesen összpontosít az oktatásra és a képzésre;

66.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a sport területén egy határokon átnyúló rendőrségi együttműködésre vonatkozó, „hírszerzésalapú politika” végrehajtására, ideértve a biztonsági szolgálatok közötti információcserét és hírszerzést, biztosítva egyúttal a szabadság, az alapvető jogok és az adatvédelmi szabályok tiszteletben tartását;

67.

felhívja a figyelmet különösen a NFIP (Nemzeti Futballinformációs Pontok, National Football Information Points, amelyek feladata a határokon átnyúló rendőrségi információcsere, ideértve a kockázatértékelést és a magas kockázatot jelentő szurkolókra vonatkozó adatokat is) révén szerzett értékes tapasztalatokra, illetve a nemzetközi rendőri együttműködés kézikönyvére, amely kulcsszerepet játszhat ebben a „hírszerzésalapú politikában”; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szükség esetén erősítsék együttműködésüket, fejlesszék tovább és tegyék naprakésszé ezt a megközelítést;

68.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy meg kívánja előzni az erőszakot a sporteseményeken, és olyan intézkedések kidolgozását ajánlja, amelyek az iskolai sporttevékenységben is fellépnek az erőszak ellen;

69.

üdvözli a klubengedélyezési rendszerek nemzeti és európai szintű kialakítását, és úgy véli, hogy a faj- és idegengyűlölet, illetve az erőszak megakadályozásával és a kiskorúak védelmével, valamint az alapjogok tiszteletben tartásával kapcsolatos rendelkezéseknek is e rendszerek részét kell képezniük;

70.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be jogszabályokat és/vagy erősítsék a meglévő szabályozásokat annak érdekében, hogy megfelelő fontosságot tulajdonítsanak a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának a kereskedelmi kommunikációban, a márkajelzések használatában, a képekhez fűződő jogok és a médiajogok, valamint a sporteseményekkel kapcsolatban a szervezők által rendezett kapcsolódó események terén, ezáltal – a 2007/65/EK irányelvben (12) (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) meghatározott rövid híradásokhoz való jogot tiszteletben tartva – védve a hivatásos sportgazdaságot és a sport önfenntartó és kiegyensúlyozott fejlődését, anélkül, hogy kockáztatnák a sportszervezetek jogos érdekei és a közönség azon igénye közötti megfelelő egyensúlyt, hogy írásos, képi vagy audiotartalmak formájában objektív, informatív és aktuális információkhoz férjenek hozzá, vagy ilyeneket hozhassanak létre; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezettek számára biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy távolról is hozzáférhessenek az Európai Unióban zajló, határokon átnyúló sporteseményekhez; a tagállamoknak és a Bizottságnak mint prioritással kell foglalkozniuk különösen a gerillamarketinghez, az internetes kalózkodáshoz és törvénytelen sportfogadáshoz kapcsolódó problémákkal;

71.

elismeri valamennyi média jogát, hogy hozzáférhessen a nyilvánosság nagyfokú érdeklődésére számot tartó fontos szervezett sporteseményekhez, és azokról beszámoljon, annak érdekében, hogy garantálják a nyilvánosság jogát az ilyen hírekhez és információkhoz való hozzáférésre a hírműsorokban; elismeri a tagállamok azon jogát, hogy intézkedéseket hozzanak a tájékoztatáshoz való jog védelmére, és széles körű hozzáférést biztosítsanak a nyilvánosság számára a nagy társadalmi jelentőségű nemzeti és nem nemzeti sportesemények televíziós közvetítéséhez, mint amilyenek az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és a labdarúgó Európa-bajnokság;

72.

megismétli, hogy támogatja a tagállamokat azon, a nyilvánosság számára nagy jelentőséggel bíró események listájának összeállításában, amelyek tekintetében a fent említett audovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 3a. cikke értelmében szabadon elérhető televíziós vételt kell biztosítani, és helyteleníti a FIFA ezzel kapcsolatban indított bírósági keresetét;

73.

ajánlja a tagállamoknak és a nemzeti sportszövetségeknek és ligáknak, hogy vezessék be a médiajogok kollektív átruházását (ahol ez még nem történt meg); úgy véli hogy a szolidaritás érdekében a bevételek méltányos újraelosztására van szükség klubok között – beleértve a legkisebb klubokat is – a ligákon belül és között, valamint a hivatásos sport és az amatőr sport között, megelőzve az olyan helyzetet, ahol csak a nagy klubok jutnak nyereséghez a médiajogokból;

74.

elismeri, hogy a sporttal kapcsolatos jogokat ugyanúgy kell védeni, mint az egyéb médiajogokat; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a médiajogok kollektív értékesítését, mint olyan eszközt, amellyel nagyobb szolidaritást lehet megvalósítani a sportban, és azt, hogy ragaszkodik a szolidaritási mechanizmusok kialakításához és fenntartásához; felhívja az ilyen mechanizmusokat még nem alkalmazó bajnokságokat azok bevezetésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy a médiajogok kollektív értékesítését fogadja el az EU versenyszabályaival általában összeegyeztethető megoldásként, alternatív lehetőségként pedig alakítson ki csoportos mentességet a médiajogok kollektív értékesítése tekintetében a sport terén, ezzel garantálva a jogbiztonságot mind a sportesemény-szervezők, mind pedig a médiabefektetők számára;

75.

megállapítja, hogy a sportnak biztosítania kell a versenyzők egymásra utaltságát, valamint hogy garantálni kell a versenyek eredményeinek megjósolhatatlanságát, ami indokolttá teheti, hogy a sportszövetségek egyedi keretrendszert valósítanak meg a sportesemények előállításának és értékesítésének piacán; azonban ezek a sajátos jellemzők nem biztosítanak automatikus mentességet az EU versenyszabályai alól a sport által létrehozott gazdasági tevékenységek számára;

76.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék tovább a szellemi tulajdonjogokat a sportszektorban; kézzelfogható intézkedéseket kér, amelyek védik a sportesemények szervezőinek szellemi tulajdonjogait az eredményeket és a sportesemény egészét illetően, a sajtószabadság sérelme nélkül;

77.

felszólítja a Bizottságot, hogy az online tartalmak szektorára irányuló stratégiájában és a kalózkodás elleni küzdelme során fordítson kiemelt figyelmet a sporteseményekkel kapcsolatos kalózkodásra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) keretében erősítsék a sportszektor jogait és a harmadik országokkal folytatott párbeszédüket;

78.

megállapítja, hogy gyakran eltérő mértékű a kereslet és a kínálat a főbb sporteseményekre kínált jegyeket illetően, ami hátrányos a fogyasztókra nézve; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói érdekeket teljes mértékben figyelembe kell venni a jegyértékesítés megszervezésekor, valamint hogy a jegyek megkülönböztetéstől mentes, méltányos értékesítését minden szinten garantálni kell;

79.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki európai statisztikai módszert a sport gazdasági hatásának mérésére a sporttal kapcsolatos nemzeti statisztikák alapjaként, amely idővel egy átfogó európai statisztikává alakulhat a sport terén;

80.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közeljövővel kapcsolatos terveibe vegye fel a sport GDP-hez, fejlődéshez és foglalkoztatáshoz való közvetlen hozzájárulásának értékelését, valamint a lisszaboni menetrendhez való közvetett hozzájárulásának értékelését, amely az oktatáson, regionális fejlődésen és az EU nagyobb hírnevén keresztül valósul meg;

81.

ajánlja a tagállamoknak, hogy hatékonyabban használják ki a sportban rejlő munkahelyteremtő, gazdasági növekedést serkentő és különösen a hátrányos helyzetű régiókat élénkítő lehetőségeket, és hogy a tagállamok és az Európai Unió ennek megfelelően támogassák a sportot a meglévő uniós finanszírozási programokon keresztül, és ennek fényében hangsúlyozza, hogy a sport fontos szerepet játszhat a társadalmi integráció terén; elismeri a média- és egyéb szellemi tulajdonjogokból származó bevételek szerepét abban, hogy nőnek az élénkítő és közösségi projektekre irányuló ráfordítások;

82.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével szervezzék meg a nagy sportesemények szervezésével kapcsolatos bevált gyakorlatok köztük és a sportszövetségek közötti cseréjét, azzal a céllal, hogy ösztönözzék a fenntartható gazdasági fejlődést, a versenyt és a foglalkoztatást;

83.

javasolja a határokon átnyúló és az interregionális együttműködés előmozdítására irányuló hatékony mechanizmus létrehozását, amely révén a sportesemények keretében létrehozott infrastrukturális beruházások kihasználtsága lenne javítható; javasolja továbbá a sport előmozdításának ösztönzését az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló, 2006. július 5-i 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) előírt területi együttműködési csoportosuláson keresztül;

84.

támogatja a hivatásos és az amatőr sportok közötti szolidaritás erősítését a kis klubok ösztönzése, az iskolai sport támogatása és a megfelelő helyi infrastruktúra kiépítése céljából; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri az amatőr és a nonprofit, valamint az önkéntességtől függő sport sajátságos kihívásait, és felhív arra, hogy ezt a jövőbeni sportpolitika valamennyi gazdasági szempontja tükrözze;

85.

felhívja a figyelmet a nem hivatásos sportra, amelyet gyakran elhanyagolnak; rámutat a nem hivatásos sportnak nyújtandó nagyobb pénzügyi támogatás, jobb munkakörülmények és egyéb ösztönzők és juttatások szükségességére, beleértve a non-profit klubokat, valamint azok amatőr és önkéntes sportolóit, edzőit/oktatóit és bíróit;

86.

ugyancsak hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az állam fedezze a nem hivatásos, különösképp a non-profit szervezetek által nőknek és gyermekeknek szervezett versenyek biztonsági költségeit;

87.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a nem hivatásos sport folyamatos finanszírozási forrásának biztosítása céljából – segítsen fenntartani a nem hivatásos sport állami finanszírozásának jelenlegi rendszerét az államilag működtetett sorsolási játékok és államilag engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulásaiból, amelyek a közérdek érdekében működnek;

88.

érdeklődéssel várja a tagállamokban alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport számára nyújtott állami és magánfinanszírozásról készített független felmérés eredményeit, valamint az ebben a szektorban folyamatban lévő változások hatását;

89.

aggodalmát fejezi ki a szerencsejátékok és a sorsjátékok piacának esetleges liberalizálása miatt; helyénvalónak tartja, hogy az ilyen sorsjátékokból származó bevételeket közérdekű célokra, köztük a hivatásos és amatőr sport finanszírozásának folytatására használják fel;felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan szabályozási intézkedéseket, amelyek biztosítják a sport védelmét a fogadással járó mindenfajta helytelen befolyásolással szemben, és amelyek biztosítják a sportesemények integritását, valamint a versenyek szervezői szellemi tulajdonjogainak tiszteletben tartását; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy milyen hatásokkal járna a társadalomra és a sportra a szerencsejátékok és sorsjátékok piacának teljes liberalizálása, és milyen típusú ellenőrzési mechanizmusok alkalmazhatók a fogyasztók védelme érdekében;

90.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, amely biztosítja a sportfogadási szektor tisztaságát az Európai Unióban, megakadályozza a visszaélést és a korrupciót, és tiszteletben tartja a sportesemények szervezőinek jogait; és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sport és a sportfogadás szervezőivel közösen vizsgálja meg egy működőképes, méltányos és fenntartható keret létrehozását annak biztosítására, hogy az illegális fogadás ne érintse egyik sportot sem az EU-ban, valamint hogy a közönség megőrizze a tisztességes sport iránti bizalmát;

91.

rámutat arra, hogy a tagállamokban alkalmazott, a sportolókat előnyben részesítő diszkriminatív adóelbánásnak versenytorzító hatásai lehetnek;

92.

a Bizottsággal együtt hangsúlyozza, hogy továbbra is biztosítani kell a kedvezményes héa-kulcsok alkalmazásának lehetőségét a sporttevékenységekkel kapcsolatban, figyelembe véve az azok által betöltött fontos társadalmi szerepet és a helyi közösséghez való szoros kötődésüket;

93.

a médiajogok értékesítéséből és piaci ügyletekből származó bevételek bizonyos százalékának elkülönítésére ösztönöz, közvetlenül az adott sport önkéntes és nonprofit ágazatainak finanszírozása és támogatása céljából;

94.

megítélése szerint el kell ismerni a nyereségérdekeltség nélküli sportszervezetek sajátos jellegét, és támogatja azt, hogy a közösségi jog keretében figyelembe kell venni a nyereségérdekeltség nélkül működő önkéntes szervezetek és a nyereségérdekelt vállalkozások között fennálló különbséget; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együtt határozzák meg a nem profitorientált sportszövetségek előtt álló fő kihívásokat és az általuk nyújtott szolgáltatások alapvető természetét;

95.

nemkívánatosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók korlátozottabb jogokkal rendelkezzenek, mint más szerződéses munkavállalók, ezért fontosnak tartja, hogy a hivatásos sportolók munkavállalókként széles körű és átlátható jogokkal bírjanak, beleértve a kollektív szerződéshez való csatlakozás, illetve annak megtagadásának jogát, a szakszervezeti tagsághoz való jogot, valamint a bírósághoz fordulás jogát is;

96.

megerősíti, hogy az EU megkülönböztetés-mentességről szóló jogszabályai alapvetően alkalmazandók az európai sport területén, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a sport sajátos jellemzői miatti esetleges eltérések jogi jellegűek és korlátozott alkalmazási körűek maradjanak; úgy ítéli meg, hogy – figyelembe véve a sport sajátos jellemzőit – vannak bizonyos esetek, amikor a szabad mozgás körülhatárolt és arányos korlátozása helyénvaló, hasznos és szükséges lehet a sport támogatása céljából a tagállamokban;

97.

kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak nemzeti jogszabályaik megfelelő módosításáról annak érdekében, hogy európai összefüggésben a közösségi jog betartása valamennyi átadásra vonatkozó szabályozásban biztosított legyen, kellően figyelembe véve a sport sajátosságait és más alapelveket, mint például a szerződések stabilitásának fenntartása és a versenyek stabilitása;

98.

felszólítja a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy ne vezessenek be olyan új szabályokat, amelyek az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetést eredményeznek (például a FIFA által javasolt 6+5 szabály, szemben az UEFA arányosabb, és megkülönböztetéstől mentes, saját nevelésű játékosokon alapuló rendszerével); a tagállamokkal folytatandó politikai párbeszéd mellett szólal fel, amely ajánlásokon, a sportban részt vevő felekkel folytatott strukturált párbeszéden és megfelelő esetben jogsértési eljárásokon keresztül a megkülönböztetés elleni küzdelem eszköze a sportban;

99.

felszólítja a tagállamokat és az illetékes szabályozó szerveket, hogy vizsgálják ki a sportolók toborzásával és alkalmazásával kapcsolatos állítólagos korrupciót és kizsákmányolást, különösen az Európai Unión kívülről származó kiskorú sportolók tekintetében;

100.

helyteleníti a hivatásos játékosok egyes ügynökeinek jogellenes gyakorlatát, amely egészen korrupcióig, pénzmosásig, a játékosok vagy kiskorú sportolók kizsákmányolásáig terjed, és megítélése szerint e gyakorlatok általában véve kedvezőtlenül hatnak a sportra; úgy véli, hogy a játékosok menedzsmentjét körülvevő jelenlegi gazdasági realitás megköveteli, hogy a sportirányító szervek valamennyi szinten a Bizottsággal konzultálva javítsák a játékosok menedzsmentjére irányadó szabályokat; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot a sportirányító szervek erőfeszítéseinek támogatására, amelyek célja a játékosok menedzsmentjének szabályozása, szükség esetén egy játékosok menedzsereiről szóló irányelvre irányuló javaslat előterjesztésével; támogatja a közszféra és a magánszféra partnerkapcsolatait a sportérdekeket képviselő szervezetek és a korrupció elleni küzdelemért felelős hatóságok között, mert ezek elősegítik az e küzdelem szempontjából hatékony megelőzési és visszaszorítási stratégiák kidolgozását;

101.

megállapítja, hogy a játékosok ügynökei szakmai képesítésének elismerése a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) hatálya alá tartozik, amennyiben a szakmára a nemzeti szabályokat kell alkalmazni;

102.

ragaszkodik ahhoz, hogy a bevándorlási jogot mindig tiszteletben tartsák a fiatal külföldi tehetségek toborzásakor, és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a gyermekkereskedelem problémájával az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat (15) keretében és/vagy a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelv (16) végrehajtásával összefüggésben;

103.

felszólítja a tagállamokat és sportszövetségeket, hogy működjenek együtt a fiatalok mentális és fizikai egészségének védelmében, mégpedig az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos tájékoztatáson, a sportolók biztosításán, minimumszabályok bevezetésén és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül;

104.

felszólítja a sport irányító szerveit és a klubokat, hogy vegyenek részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben a következőkön keresztül:

105.

üdvözli a sportszektorban a szociális párbeszéddel foglalkozó európai bizottságok létrehozásának ösztönzését; támogatja a munkaadók és munkavállalók erőfeszítéseit ezen a területen, és felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a nyílt párbeszédet valamennyi sportszervezettel ebben az ügyben;

106.

hangsúlyozza az Európai Bizottság által támogatott szociális párbeszéd fontosságát, amely értékes platformként szolgál a szociális konzultáció és a munkaadók és munkavállalók közötti stabil kapcsolatok előmozdításában, és biztosítja a jogbiztonságot és a szerződések stabilitását a sportban; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az EPFL és a Fifpro – amelyek kölcsönösen elismerik egymást szociális partnerként – közösen felkérték az Európai Bizottságot az EU szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságának létrehozására a hivatásos labdarúgás szektorában, a klubok és az UEFA egyenlő partnerekként való részvételével;

107.

úgy ítéli meg, hogy a játékosok menedzsereinek szerepet kell kapniuk a sport terén folytatott szociális párbeszéd erősítésében, amely a menedzserek európai engedélyezési rendszerének jobb szabályozásával összekapcsolva megakadályozná a menedzserek helytelen fellépéseit is;

108.

kéri, hogy a 2009. évi költségvetésbe rendeljenek külön költségvetési tételt a sport terén megvalósítandó előkészítő intézkedésekre; mivel a Lisszaboni Szerződéssel módosított EK-Szerződés 149. cikke ösztönző intézkedéseket irányoz elő a sport terén, és mivel egyedi uniós finanszírozási programok 2011 előtt valószínűleg nem indulnak el – abból kiindulva, hogy a Lisszaboni Szerződést a 27 tagállam ratifikálja –, a Parlament elismeri annak szükségességét, hogy 2009-től előkészítő intézkedések keretében előkészítsék a programokat;

109.

kéri, hogy kezdjék meg a „Pierre de Coubertin” cselekvési tervben említett többirányú cselekvések végrehajtási folyamatát;

110.

üdvözli az EU sportpolitikai programjával kapcsolatos elképzelést, amely a Lisszaboni Szerződésben előírt rendelkezéseken alapul, és várakozással tekint a Bizottság erre irányuló javaslata elé;

111.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen előkészítő intézkedéseket a társadalmi integráció és a sport terén, olyan projektekre összpontosítva, amely világos európai hozzáadott értéket hoznak létre, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az ezt a célt teljesítő projekteket, mint amilyen a „Speciális olimpia egyesített sportjai” kezdeményezés; sürgeti a Bizottságot, hogy szentelje a sporttal kapcsolatos minden jövőbeli előkészítő intézkedés egy részét a kiskorúak védelmének;

112.

felkéri a Bizottságot és tagállamokat, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy támogató programokat hozzanak létre a különleges fizikai szükségletekkel rendelkező tanulóknak;

113.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiáik keretében biztosítsák az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében a sporthoz kapcsolódó projektek és infrastruktúrák finanszírozását, valamint az új pénzügyi eszközökhöz (többek között a Jeremie-hez és a Jessica-hoz) való hozzáférést;

114.

sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelően érvényesítse a sportot a jelenlegi uniós politikákban és uniós finanszírozási programokban, és évente többször tegyen jelentést a sport általános érvényesítése terén elért eredményekről;

115.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá az európai, a nemzetközi és nemzeti sportszövetségeknek, továbbá a nemzeti ligáknak és versenyszervezőknek.

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/67

A.

mivel a mikrohitel a kölcsön olyan formája, amelynek összege nem magas és a hátrányos helyzetűek számára is elérhető;

B.

emlékeztet arra, hogy a mikrohitel lehetővé tette a foglalkoztatásra vonatkozó önálló projektek sikeres létrehozását, s ezzel párhuzamosan az életkörülmények javítását, valamint arra, hogy a mikrohitel a női emancipáció fontos előmozdítója;

C.

mivel a mikrohitel a szegénység elleni harc egyik alapvető formája, valamint a Millenniumi Fejlesztési Célok eszköze;

1.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ismerje el a mikrohitel fontosságát a barcelonai folyamat, valamint a szomszédsági és fejlesztési politika keretében;

2.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is támogassa a mikrofinanszírozási projekteket, valamint erősítse meg a nőket segítő programokat;

3.

emberi és gazdasági forrásokat kér a fejlődő és a mediterrán országokban megvalósuló mikrohitel-projektek számára;

4.

javasolja egy közös mikrohitel-egyesület létrehozását, amelynek feladata a projektek hitelességének elbírálása lenne;

5.

utasítja elnökét, hogy e nyilatkozatot az aláírók nevével együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak:

12.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 271/70

A.

mivel az Európai Parlament és a Bizottság közötti, Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtására vonatkozó eljárásokra vonatkozó 1999. június 28-i megállapodás („a 2000. évi megállapodás”) bizonyos rendelkezéseit (2) – például azt a rendelkezést, hogy a Parlament a bizottsági tagokkal egy időben és azonos feltételekkel megkapja a komitológiai dokumentumokat, – a Bizottság sajnálatos módon figyelmen kívül hagyta, mivel e dokumentumokat mindig túl későn, és nem is a bizottsági tagoknak történő megküldéssel egy időben juttatta el a Parlamentnek;

B.

mivel az 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtási eljárásai nagymértékben elégtelenek voltak, és az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás menetének kivételével továbbra is azok, egyebek mellett a komitológiai adatbázis működtetési módja miatt; mivel a dokumentumokat gyakorta szétdarabolva küldik meg, aktuális állapotuk egyértelmű közlése nélkül, olykor félrevezető címekkel, pl. a bizottságban még szavazásra nem bocsátott végrehajtási intézkedések tervezetét az „ellenőrzéshez való jog” címmel küldik meg a „tájékoztatáshoz való jog” cím helyett, ami homályossá teszi, hogy mely határidők alkalmazandók;

C.

mivel e probléma a gyakorlatban még tovább csökkenti a Parlament már eddig is igen korlátozott ellenőrzési lehetőségeit a komitológiai kérdésekben;

D.

mivel, a Bizottság ezúttal vállalta, hogy létrehoz egy elektronikus nyilvántartást, amely a Parlamentnek megküldött valamennyi olyan dokumentumot tartalmazza, amelyhez a Parlament közvetlenül hozzáférhet, ami az azonos eljárás alá tartozó különféle dokumentumokat világosan azonosíthatóvá teszi, valamint feltünteti az eljárás jelenlegi szakaszát és menetrendjét, láthatóan elkülöníti a Parlamenthez beérkező intézkedéstervezeteket a bizottság véleményezését követő végleges tervezettől, és egyértelműen felismerhetővé tesz minden a Parlamentnek már megküldött dokumentumokhoz képest előforduló módosítást,

E.

mivel a megállapodás kiemelt gyakorlati jelentőséggel bír nemcsak az új ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás, hanem minden komitológiai eljárás számára is; mivel a megállapodás precedensül szolgálhat a jövőbeli hasonló célú intézményközi megállapodásoknak;

F.

mivel, noha a megállapodás csupán egy rövid átmeneti időre szól, az ezalatt szerzett tapasztalat rendkívül tanulságos lehet, és mivel a megállapodás célja annak biztosítása, hogy amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, minden komitológiai eljárás kielégítően működjön a három intézmény között,

1.

hangsúlyozza, hogy megfelelő esetben az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás betartása mindhárom intézmény számára kötelező, és nem képezi alku vagy megbeszélések tárgyát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és valamennyi parlamenti bizottságot, hogy ezt a körülményt minden vonatkozó jogalkotási eljárás során kellő mértékben vegyék figyelembe;

2.

emlékeztet arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást minden olyan általános hatályú intézkedés esetében alkalmazni kell, amely a Szerződés 251. cikkében előírt eljárásnak megfelelően elfogadott alap jogi aktus nem alapvető fontosságú elemének módosítására irányul, beleértve néhány ilyen elem törlését, vagy a jogi aktus új, nem alapvető fontosságú elemek beillesztésével történő kiegészítését is;

3.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azokon a bizonytalan területeken, ahol nem egyértelmű, hogy az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást vagy valamely más komitológiai eljárást kell-e alkalmazni, alkalmazzák az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást;

4.

hangsúlyozza, hogy az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás egyedüli célja a Parlament ellenőrzési jogának megerősítése, és hogy semmilyen módon nem módosítja a Bizottságra ruházható végrehajtási hatáskörök terjedelmét;

5.

úgy véli, hogy a megállapodás megkötése helyes irányba tett lépés a Parlament átruházott jogalkotásra vonatkozó jogait és hatásköreit illetően;

6.

üdvözli, hogy a megállapodás részletesen meghatározza a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségét, hogy tájékoztassa a Parlamentet az 1999/468/EK határozat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően, amely kiköti, hogy a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell a bizottságok tevékenységéről az előterjesztési rendszer átláthatóságát és hatékonyságát, valamint az átadott információnak és az eljárás különböző szakaszainak azonosítását biztosító módon;

7.

elvárja, hogy a Bizottság teljes mértékben tartsa magát a megállapodás minden rendelkezéséhez, ami sajnos a 2000. évi megállapodás esetében nem történt meg;

8.

kéri, hogy az összefoglaló beszámolókat egységesen magas színvonalon készítsék el azon jelenléti ívekkel egyetemben, amelyek tartalmazzák legalább a kérdéses ülésen résztvevők nevét, munkahelyét és e-mail címét;

9.

hangsúlyozza, hogy az új nyilvántartás hatékony működése lesz a döntő fontosságú tényező a megállapodás teljes körű és kielégítő végrehajtására nézve, és ezért kíváncsian várja annak gyakorlati bevezetését; azt ajánlja, hogy az átmeneti időszak után a Parlament és a Bizottság vizsgálják felül az új nyilvántartást és találjanak megoldást az esetleges gyakorlati nehézségekre és hibákra; azt ajánlja, hogy az átmeneti időszakban a Parlament tájékozódjon az érintett felektől a nyilvántartás működéséről;

10.

kifejezetten üdvözli azon új rendelkezéseket, amelyek értelmében a nyilvántartás egyértelműen azonosítja valamennyi beérkező komitológiai dokumentum állapotát, a már megküldött egyéb dokumentumokhoz való kapcsolódását és az összes esetleges módosítást;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben változtasson belső eljárási szabályain annak biztosítása érdekében, hogy különbséget tegyen egyrészről a Parlamentnek és a megfelelő bizottságnak a Parlament tájékoztatáshoz való joga alapján egy időben elküldendő intézkedéstervezetek, másrészt a Parlamentnek annak érdekében elküldendő intézkedéstervezetek között, hogy a Parlament képes legyen ellenőrzési jogát gyakorolni;

12.

üdvözli a „korai előrejelző rendszer” bevezetését, amelynek révén a Parlamentet azonnal tájékoztatják, amennyiben látható, hogy sürgős végrehajtási intézkedések tervezetét terjesztik valamely bizottság elé, azonban ragaszkodik hozzá, hogy ezt ne használják fel arra, hogy nem sürgős ügyeket sürgősekké tegyenek, mivel lerövidített határidők csak megfelelően indokolt, rendkívüli esetben alkalmazhatók;

13.

emlékeztet arra, hogy a megfelelő információk alapján történő ellenőrzési jog gyakorlásához a Parlamentet el kell látni mindazzal a háttér-dokumentációval, amely érthetővé teszi, hogy a Bizottság miért javasolja bizonyos intézkedések meghozatalát; üdvözli, hogy a Bizottság a különös végrehajtási intézkedések tekintetében kész támogatni a Parlamentet a teljes körű együttműködés érdekében, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamentnek kérésre továbbítsa a végrehajtási intézkedések tervezetével kapcsolatos valamennyi háttérdokumentumot;

14.

nem osztja a Bizottság azon nézetét, hogy a Parlamentnek benyújtott végrehajtási intézkedés tervezetei a bizottsági szavazás befejeződéséig nem nyilvánosak, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett intézkedéseket illetően tetszése szerint bárkivel konzultálhasson; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját, és a hivatalos javaslattételt követően minden végrehajtási intézkedés tervezetét azonnal hozzon nyilvánosságra;

15.

jóváhagyja az új megállapodás megkötését, és várja jóváhagyását követő haladéktalan, teljes körű végrehajtását;

16.

úgy határoz, hogy az új megállapodást csatolja az eljárási szabályzathoz, felváltva annak XII. mellékletét;

17.

utasítja elnökét, hogy e határozatot és mellékletét tájékoztatásul továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.