Európai Parlament
ÜLÉSSZAK: 2008–2009
2008. április 22–24-i ülések
ELFOGADOTT SZÖVEGEK
Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 154 E, 2008.6.19.
A 2006. évi mentesítésről szóló, 2008. április 22-én elfogadott szövegeket a Hivatalos Lap 2009.3.31-i L sorozatának 88. számában tették közzé.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/1

Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései

P6_TA(2008)0130

Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása a szervadományozásról és a szervátültetésről: az Európai Unió politikai lépései (2007/2210(INI))

(2009/C 259 E/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződés 152. cikke (4) bekezdésének a) pontjára,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „a szervadományozás és a szervátültetés: uniós szintű szakpolitikai fellépések” című, bizottsági közleményre (COM(2007)0275), valamint a közleményt kísérő, hatásvizsgálat összefoglalásáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0705),

—	tekintettel az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel végzett klinikai vizsgálatok során alkalmazandó helyes klinikai gyakorlat bevezetésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 2001. április 4-i 2001/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—	tekintettel az Egészségügyi Világszervezet emberi szervek átültetésére vonatkozó irányadó alapelveire,

—	tekintettel az Európa Tanács emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményére, valamint annak az emberi eredetű szervek és szövetek átültetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvére,

—	tekintettel az Európa Tanács „A szervhiány kezelése. A jelenlegi helyzet és a szervadományozás javítására irányuló stratégiák” című jelentésére (1999),

—	tekintettel az Európa Tanács „Biztonsági és minőségbiztosítási iránymutatás a szervekkel, szövetekkel és sejtekkel kapcsolatban” című jelentésére (5),

—	tekintettel a nemzeti szakértők szervadományozással és -átültetéssel foglalkozó, első közösségi szintű, 2007. szeptember 13-án, Brüsszelben tartott ülésén született dokumentumra (6),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0090/2008),

mivel az Európai Unióban a szervátültetés iránti igény folyamatosan és gyorsabban nő, mint az adományozott szervek száma; mivel EU-szerte több mint 60 000 beteg vár szervátültetésre különböző várólistákon, és mivel a betegek jelentős része meghal az állandó szervhiány miatt; mivel a donorok számának növekedése eredményeképpen nem rövidülnek a várólisták;

B.	mivel a szervkereskedelem, a haszonszerző jelleg és a szervturizmus, – amelyek összeegyeztethetetlenek az emberi méltóság tiszteletben tartásával – gyorsan fejlődnek; mivel összefüggés áll fenn a szervhiány és a szervkereskedelem között; mivel több adatra van szükség a szervkereskedelemről;

C.	mivel a biztonsági kérdéseket az illegális, haszonszerzési célú szervátültetések elvégzésekor gyakran figyelmen kívül hagyják, ami az adományozó és a befogadó életét is kockára teheti;

mivel négy tagállam még mindig nem ratifikálta az ENSZ transznacionális szervezett bűnözés elleni egyezményét, öt tagállam nem ratifikálta annak az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvét (palermói jegyzőkönyv), kilenc tagállam nem ratifikálta a gyermekek jogaival, a gyermekek eladásával, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét, továbbá 17 tagállam nem ratifikálta az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló Európa tanácsi egyezményt;

mivel – annak ellenére, hogy a jelenlegi becslések szerint a szervkereskedelem viszonylag alacsony szinten áll az összes hasonló bűncselekményhez képest – a szerv- és szövetkereskedelem egyre nagyobb globális probléma, amely a nemzeti határokon belül és kívül egyaránt jelentkezik, és keresletvezérelt (becslések szerint az EU-ban 150–250 eset évente);

mivel a szerv- és szövetkereskedelem az emberkereskedelem egyik formája, amely az alapvető emberi jogok, különösen az emberi méltóság és fizikai integritás komoly megsértését jelenti, és alááshatja a polgárok legális transzplantációs rendszerbe vetett bizalmát, ami az önkéntesen adományozott szervek és szövetek tekintetében további ellátási hiányhoz vezethet;

G.	mivel a minőség, a biztonság, a hatékonyság és az átláthatóság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalom élvezhesse azokat az előnyöket, amelyeket az átültetés mint terápia nyújthat;

mivel a szervátültetés az egyetlen rendelkezésre álló terápiás lehetőség a végstádiumban lévő szervelégtelenségek, például a máj-, tüdő- és szívelégtelenség kezelésére, valamint a leginkább költséghatékony terápia a végstádiumban lévő veseelégtelenség kezelésére; mivel a szervátültetéssel életek menthetők meg, és jobb életminőség válik lehetővé;

mivel a tagállamok között és a tagállamokon belül jelentős eltérések vannak az átültetések gyakorisága és a szervek forrása (élő vagy elhunyt donor) között, a szervadományozás és -átültetés minőségi és biztonsági követelményei tekintetében pedig akár ellentmondások is felmerülnek, míg az átültetés szervezeti megközelítése tagállamonként változik, ami Unió-szerte eltérő normákhoz vezet;

mivel a tagállamok eltérő jogi keretrendszerrel rendelkeznek (egyes tagállamok részvételi, míg mások kívülmaradási rendszerekkel rendelkeznek – opt-in és opt-out rendszerek), a különböző tagállamokban szerzett tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a jogi rendszer meglehetősen korlátozott hatást gyakorol a donorok számára nézve;

K.	mivel a szervátültetés alternatívája gyakran az intenzív ápolás, ami kellemetlen a beteg számára, és terhet ró az egészségügyi rendszerre, valamint a betegek családjára és gondozóira is;

L.	mivel a szervadományozás és -átültetés érzékeny és összetett kérdés, amely nemcsak orvosi, hanem jogi és etikai szempontokra is kiterjed, és amely kidolgozásához a civil társadalom teljes mértékű részvételére van szükség;

M.	mivel a szervek terápiás célú felhasználása fertőző és egyéb betegségek átvitelének kockázatát hordozza magában;

N.	mivel a tagállamok között már számos szerv cseréje zajlik, és már léteznek különböző, szervcserével foglalkozó európai szervek (pl. Scandiatransplant, Eurotransplant);

O.	mivel a jelenlegi tapasztalatok (például a spanyol modell, a belgiumi GIFT-projekt, a DOPKI, a Szervadományozási és -átültetési Szövetség (Alliance-O)) pozitív eredményeket mutatnak fel, és ezeket figyelembe kell venni;

P.	mivel a lakossági tudatosság, a konkrét és határozott tájékoztatás, valamint a szakemberek magas szintű képzése és kommunikációs készségei fontos szerepet töltenek be a szervadományozási hajlandóság növelésében;

Q.	mivel a szervelégtelenséget okozó krónikus betegségek korai felismerését és kezelését megkönnyítő hatékony közegészségügyi intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy a jövőben szervátültetésre szoruló emberek számát minimalizáljuk;

1. üdvözli a fent említett bizottsági közleményt, amely egy nagyon értékes, három pillérből álló megközelítésre tesz javaslatot;

Jogi eszköz

2. várakozással tekint a Bizottság irányelvjavaslata elé, amely uniós szintű minőségi és biztonsági előírásokat állapít meg a szervek adományozására, beszerzésére, vizsgálatára, megőrzésére, szállítására és elosztására, valamint az e követelmények teljesítéséhez szükséges forrásokra; ennek ellenére hangsúlyozza, hogy a későbbi jogszabályi keret nem képezhet további adminisztratív terhet a tagállamok vagy a szolgáltatók számára, és nem veszélyeztetheti a meglevő helyes gyakorlat, illetve az egyes tagállamokat jellemző körülményekhez és feltételekhez igazított gyakorlat alkalmazását, illetve nem tartalmazhat olyan követelményeket, amelyek csökkenthetik a lehetséges vagy tényleges donorok számát;

3. rámutat arra, hogy az új irányelvnek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a tagállamok által az aktív és hatékony koordinációs módszer megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket, anélkül, hogy megakadályozná szigorúbb intézkedések bevezetését vagy fenntartását;

4. hangsúlyozza, hogy az irányelvnek helyet kell adnia az orvostudomány által elért előrelépéseknek;

Tagállamok közötti együttműködés

5. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő átültethető szerv a betegek szükségleteinek kielégítésére; úgy gondolja, hogy a szervátültetés tekintetében a szerv- és donorhiány csökkentése a tagállamok előtt álló legfőbb kihívás; emlékeztet arra, hogy jelenleg több ezer beteg van regisztrálva a várólistákon Európában, amelyeken nagyon jelentős az elhalálozási ráta;

6. megjegyzi, hogy a szervelosztásnak azon kell alapulnia, hogy a beteg egészségügyileg mennyire képes befogadni a szervet, az a véleménye, hogy nem szabad eltűrni az olyan fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, amely nincs hatással a beteg azon esélyeire, hogy befogadjon egy szervet;

7. rámutat arra, hogy a szervadományozás valójában ajándékozás; ezért hangsúlyozza, hogy bár rendkívül fontos választ találni a súlyos szervhiányra az EU-ban, tiszteletben kell tartani, és védeni kell az azzal kapcsolatos szabad választást is, hogy egy személy adományoz-e vagy sem;

8. tudomásul veszi az EU-n belül a szervek forrása (elhunyt vagy élő donorok) tekintetében meglévő lényeges eltéréseket, a donoraik körének bővítése terén a tagállamok által elért sikerek közötti nagy eltéréseket, a minőségi és biztonsági előírások terén a tagállamok között mutatkozó különbségeket, a szervadományozásra és -átültetésre alkalmazott eltérő szervezeti megközelítéseket, valamint az orvosi és paramedicinális szakemberek oktatásában és képzésében megmutatkozó eltéréseket; úgy véli, hogy a különbségek részben gazdasági, strukturális, igazgatási, kulturális, etikai, vallási, történelmi és társadalmi tényezők összességével magyarázhatók, noha a jelek szerint a kritikus tényező az adományozáshoz és szervátültetéshez vezető folyamat egészének megszervezése;

9. ezért kifejezett meggyőződése, hogy jelentős lehetőség rejlik a szakértelem megosztásában a tagállamok között, ami növelheti a donorok arányát, és Unió-szerte kiegyenlítheti a szervátültetés elérhetőségét; ennélfogva várakozással tekint a Bizottságnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére irányuló cselekvési terve elé, annak érdekében, hogy:

—	növelje a rendelkezésre álló szervek számát,

—	növelje a transzplantációs rendszerek hatékonyságát és elérhetőségét,

—	fokozza a lakosság tudatosságát,

—	garantálja a jó minőséget és biztonságot;

10. következésképpen hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos megfelelően strukturált működési rendszerek létrehozása, valamint a sikeres modellek alkalmazásának előmozdítása a tagállamokban és a tagállamok között, vagy adott esetben nemzetközi szinten; azt javasolja, hogy a működési rendszerek foglaljanak magukba megfelelő jogi keretet, műszaki és logisztikai infrastruktúrát, pszichológiai és szervezésbeli támogatást, valamint megfelelő, magasan képzett személyzettel ellátott szervezeti struktúrát kórházi és kórházak feletti szinten, a nyomon követhetőségre vonatkozó egyértelmű előírásokkal, valamint méltányos és eredményes szervelosztással és átültetéshez való hozzáféréssel;

A rendelkezésre álló szervek számának növelése

11. rámutat arra, hogy a tagállamok felelnek saját jogi modelljeikért; megjegyzi, hogy az EU-ban kétféle modell létezik és mindegyiknek különböző változatai vannak; szükségtelennek tekinti a jogi rendszerek közelítését vagy harmonizálását; felkéri a tagállamokat, hogy vezessék be jogszabályaikba egy jogi képviselő kinevezésének lehetőségét, aki egy személy halála után dönthet a szervadományozásról;

12. kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az elhalálozás utáni szervadományozásban rejlő lehetőségek teljeskörű megvalósítására; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek a lehető legtöbbet a szervezési rendszer javításába, a következők által:

—	az orvosi és paramedicinális szakemberek fogékonyságának javítása, valamint oktatása és képzése;

—	a kórházak pénzügyi támogatása annak érdekében, hogy jelöljenek ki „házon belüli transzplantációs koordinátorokat” (az intenzív osztályon egy orvosi csapat támogatásával dolgozó orvosok), akik feladata a potenciális donorok azonosítása és családjaik megkeresése;

—	minőségjavító programok kialakítása minden olyan EU-n belüli kórházban vagy kórházcsoportban, ahol bizonyítottan kimutatható a szervadományozási potenciál;

13. felkéri a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló szervek számának növelése céljából értékeljék a „tágabb értelemben vett” donorok (idősebb donorok, bizonyos betegségekben szenvedő donorok) igénybevételét, figyelembe véve a minőségi és biztonsági szempontokat;

14. úgy véli, hogy csak részben optimális szervek felhasználásával is végezhető átültetés; ilyen esetben az átültetésért felelős csoport a pacienssel és/vagy családjával konzultálva, kockázat-haszon elemzés alapján hoz döntést a szervek egyes betegek számára történő felhasználásáról;

15. felkéri az élődonoros szervadományozást engedélyező tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a minőségi és biztonsági szempontokat; hangsúlyozza azonban, hogy az élődonoros szervadományozást a halál beállta utáni szervadományozás kiegészítésének kell tekinteni;

16. elismeri, hogy a donorállomány kiszélesítése aggodalomra adhat okot az orvosok körében a szervek kilökődésének nagyobb valószínűsége és az átültetett szerv működésének fokozatos csökkenése miatt, ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szervkilökődés megelőzését és kezelését szolgáló módszereket, annak érdekében, hogy a kibővített szervállományt az orvosok bizalommal vehessék igénybe;

17. elismeri, hogy a biotechnológia már kínál megoldásokat az átültetett szervek kilökődésének kockázatával kapcsolatban, például olyan kezeléseken keresztül, amelyek csökkentik a kilökődések arányát, ami elősegíti a szervek rendelkezésre állását azáltal, hogy az orvosok kezelni tudják vagy akár meg is tudják akadályozni a szervek kilökődését; azzal érvel, hogy ez a kibővített szervállományi programokhoz kapcsolódó kockázat csökkentése révén segíti a kibővített donorállomány támogatását;

18. felkéri a tagállamokat, hogy 2010. január előtt szüntessék meg az olyan jogszabályokat, amelyek előírják, hogy a donorok szerveit kizárólag csak egyazon tagállamon belül szabad felhasználni;

19. felkéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a transzplantációs sebészek oktatása és képzése, csapatmunkája és javadalmazása terén;

20. hangsúlyozza a szervbeszerzés és -átültetés erre a célra szánt költségvetési tételben való finanszírozásának jelentőségét annak érdekében, hogy a szervátültetés ne riassza el a kórházakat;

21. ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a szervadományozás továbbra is szigorúan nem kereskedelmi jellegű maradjon;

22. támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja az élődonorok védelme orvosi, pszichológiai és szociális szempontból, valamint annak biztosítása, hogy a szervadományozás önzetlen és önkéntes módon, a donorok és átültetésre várók közötti pénzkifizetés kizárásával, szigorúan csak az adományozáshoz kapcsolódó költségek és a kellemetlenségek ellentételezésére korlátozódó költségtérítés mellett történjen; kéri a tagállamokat, hogy amennyiben nemzeti jogszabályaik ilyen adományozást lehetővé tesznek, biztosítsák a befogadóhoz genetikailag vagy érzelmileg nem kötődő, elhunyt és élő donorok névtelenségének megőrzését; sürgeti a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett pénzügyi ellentételezést lehet nyújtani;

23. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el szigorú jogi intézkedéseket a rokoni kapcsolatban nem lévő élő donoroktól származó szervátültetéssel kapcsolatban, vagy tartsák fenn azokat annak érdekében, hogy a rendszer átláthatóvá váljék, és kizárják a jogtalan szervárusítást vagy a donorok kényszerítését; így a rokoni kapcsolatban nem lévő élő donorok szervadományozására csak a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett és megfelelő független szerv engedélyét követően kerülhetne sor;

24. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az élő donorokat – különösen a biztosítási rendszerek – ne különböztessék meg hátrányosan;

25. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az élő donorok társadalombiztosítási költségeinek visszatérítését;

26. úgy véli, hogy a jövőben – amennyiben a nyomon követhetőség garantált – a biotechnológia lehetővé teheti a kutatók számára, hogy – akár maguktól a betegektől, akár más szövetdonoroktól származó – meglévő szövetekből növesszenek szerveket; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ilyen kutatást, amelyet gyakran az EU felemelkedőben lévő biotechnológiai KKV-i végeznek, a tagállamok által, valamint az alapjogi chartában és az Európa Tanács emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményében megállapított kulturális és etikai keretek között;

27. megjegyzi, hogy számos, embereken végzett klinikai teszt bizonyította a felnőttőssejt-kezelés hatékonyságát több sejtterápiás eljárás során;

A transzplantációs rendszerek hatékonysága és elérhetősége

28. megállapítja, hogy bár számos tagállam bevezette az átültetések kötelező nyilvántartását, és néhány önkéntes nyilvántartás szintén létezik, a különböző típusú átültetésekkel és azok kimenetelével kapcsolatos adatok gyűjtésének nincs átfogó rendszere; határozottan ajánlja az élő donorok és a szervátültetésben részesülő betegek, valamint az átültetési eljárások országos nyomon követési nyilvántartásainak létrehozását; rámutat, hogy a nyilvántartásokat rendszeresen frissíteni kell; hangsúlyozza az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának fontosságát;

29. felkéri a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat a tagállamoknak a nyilvántartásra vonatkozó iránymutatásokról, annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvántartásba vett személy megadjon bizonyos információkat a kórtörténetével kapcsolatban, továbbá hogy biztosítsa a donor szerveinek minőségét és biztonságosságát, mivel a nyilvántartás nem csak egy egyszerű név szerinti nyilvántartásba vétel, hanem következményekkel jár a donorra és a befogadóra nézve is;

30. felkéri a Bizottságot, hogy segítse az adományozás és átültetés keretében a szervadományozás biztonságosságának, minőségének és hatékonyságának kezelésére vonatkozó alapvető technikai és etikai normák kidolgozását, amelyek modellként szolgálhatnak a tagállamok számára; arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy EU-s mechanizmust, amely a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatban segítené a tagállamok közötti koordinációs tevékenységeket;

31. úgy véli, hogy az tagállamok közötti koordináció további, a fenti bizottsági közlemény által nem kellően hangsúlyozott előnye a szervek tagállamok közötti megosztásának gyógyászati szempontból és szakmai lehetőség tekintetében vett potenciális értéke, mindig figyelembe véve az ilyen megosztás földrajzi korlátait és a szervek életképességére gyakorolt esetleges hatásokat; e tekintetben hangsúlyozza a nemzetközi rendszerek jó eredményeit; úgy gondolja, hogy a szervek megosztása nagyon hasznos lehet, különösen ha nehéz átültetési eljárásokról van szó (pl. nagyon érzékeny vagy sürgős betegek, különleges feltételek mellett gyógyítandók, akik számára nehéz donort találni);

32. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek tanulmányt a nem uniós lakosok tagállamokban végzett szervátültetésével kapcsolatos valamennyi ügyről, és dolgozzanak ki magatartási kódexet, amely meghatározza azokat a szabályokat és feltételeket, amelyek mellett az elhunyt uniós donorok által adományozott szervek nem uniós lakosoknak oszthatók ki;

33. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szakemberek és az illetékes hatóságok között jó együttműködésre van szükség, és az hozzáadott értéket teremt; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok átültetéssel foglalkozó nemzeti szervezetei közötti szövetségeket, amelyek jogi, etikai és technikai szintű együttműködéssel járnak; elismeri, hogy az orvostudomány átültetéssel foglalkozó területén vannak olyan helyzetek, amelyeket a korlátozott donorkészlettel rendelkező tagállamokban nem lehet megfelelően kezelni; úgy gondolja, hogy különösen a kis tagállamoknak válna egyértelmű előnyére az európai együttműködés;

34. kéri egy EU-donorkártya bevezetését, amely kiegészíti a meglévő nemzeti rendszereket;

35. úgy véli, hogy kívánatos a szervek elérhetőségének és biztonságosságának elősegítésére szolgáló nemzetközi együttműködés; rámutat, hogy e tekintetben hasznosnak bizonyulnának a legjobb orvosi gyakorlatokra, diagnosztikai technikákra és egészségmegőrzésre irányadó általános szabályok; arra kéri a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ilyen együttműködést és alkalmazzák az általános szabályoknak ezt a rendszerét;

A lakossági tudatosság fokozása

36. hangsúlyozza a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos növekvő lakossági tudatosság jelentőségét, annak érdekében, hogy segítsék a szervdonorok azonosítását, és ezáltal növelhessék a szervek hozzáférhetőségét; ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a civil társadalmat, hogy strukturálisan javítsák a szervadományozás népszerűsítését, többek között a fiatalok körében az iskolákban; ezzel kapcsolatban közismert személyiségek (pl. sportolók) és oktatási csomagok igénybevételét javasolja;

37. rámutat arra, hogy a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos tájékoztatást átlátható, elfogulatlan és nem utasításszerű módon kell nyújtani, foglalkozva a szervadományozás hatókörével, azaz hogy az adományozás magában foglalhatja a több szerv adományozását és a szövetadományozást is;

38. hangsúlyozza, hogy az azzal kapcsolatos szabad választás, hogy egy személy adományoz-e vagy sem, az a donor kizárólagos joga, és azt tiszteletben kell tartani, valamint, hogy a szervadományozást egy ember másik embernek nyújtott adományának kell tekinteni; rámutat arra, hogy ennek a választott nyelvezetben is tükröződnie kell, elkerülve a gazdasági terminológiát, amely azt sugallja, a szervek a belső piac árucikkeiként kezelhetők;

39. felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a már létező szervadományozással kapcsolatos európai honlap (7), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ilyen honlapjának (8) összes tagállamra való kiterjesztését az EU összes hivatalos nyelvén azzal a céllal, hogy a szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos összes releváns információ és adat rendelkezésre álljon;

40. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a donorok napjának támogatására, és olyan cselekvéseket javasol, amelyek kiemelik az átültetés jó eredményeit és fontosságát;

41. meggyőződése, hogy a nyilvánosság helyi és regionális szinten egyaránt bővebb tájékoztatása nagyon hatékony módja a szervek hozzáférhetőségének növelésére; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a civil társadalmi szervezeteket, egyházakat, vallási és emberbarát közösségeket, hogy vegyenek részt a szervadományozás lehetőségével kapcsolatos lakossági tudatosság fokozására szolgáló ilyen erőfeszítésekben, figyelembe véve ugyanakkor az egyes tagállamok kulturális sajátosságait; kiemeli a nyilvántartásba vett donorok fontos szerepét a szervadományozásnak a családtagok és barátok körében való népszerűsítésében és arra bátorításában, hogy ők maguk is legyenek donorok;

42. elismeri, hogy fontos az egészségügyi szakemberek kommunikációs képességeinek javítása, például információs iránymutatások kidolgozása révén; hangsúlyozza, hogy a kommunikáció területén professzionális hozzáállásra és szakértői támogatásra van szükség; külön figyelmet kell fordítani mind az üzenetek tartalmára, mind pedig a legellentmondásosabb témák kezelésének legjobb eszközeire; hangsúlyozza a sajtó képviselőivel való rendszeres találkozók jelentőségét a szervátültetés jó eredményeinek és fontosságának népszerűsítésében;

43. támogatja egy országos szervátültetéssel foglalkozó szervezet (már ahol van ilyen szervezet) által működtetett transzplantációs forródrót létrehozását, amely egységes hívószámmal rendelkezik, és ahol a nap 24 órájában megfelelően képzett és tapasztalt szakemberek gyorsan, releváns és pontos, orvosi és jogi tájékoztatást tudnak adni valamennyi érintett szereplőnek;

44. arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti határokon átnyúló szervadományozással és -átültetéssel kapcsolatos kutatást, annak érdekében hogy foglalkozzanak az etnikai hovatartozásnak, a származási országnak, a vallásnak, az iskolázottság szintjének és a társadalmi-gazdasági osztálynak a szervadományozás felajánlására vonatkozó döntésekre gyakorolt hatásával; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyilvánosság tájékoztatása és a tévhitek megváltoztatása érdekében gyorsan terjesszék a kutatás eredményeit;

A minőség és biztonság javítása

45. elismeri, hogy alapvetően fontos a szervadományozás és -átültetés minőségének és biztonságosságának garantálása; rámutat arra, hogy ez hatással lesz az átültetéssel járó kockázatok csökkentésére, és következésképpen csökkenti a nemkívánatos eseményeket; elismeri, hogy a minőséggel és biztonsággal kapcsolatos intézkedések hatással lehetnek a szervek hozzáférhetőségére és fordítva; arra kéri a Bizottságot, segítse a tagállamokat a nemzeti szabályozások és egy szabályozási keret létrehozására és fejlesztésére irányuló kapacitásuk fejlesztésében a minőség és a biztonság megerősítése érdekében, anélkül, hogy ez negatív hatást gyakorolna az átültethető szervek elérhetőségére;

46. elismeri, hogy a szervátültetést és -adományozást követő eredményeket figyelemmel kell kísérni, és értékelni kell; hangsúlyozza, az eredmények optimális összehasonlíthatóságának lehetővé tétele érdekében szorgalmazni kell a tagállamok körében az adatelemzés egységes módszertanát az általuk jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatok alapján;

47. felkéri a tagállamokat, hogy a szervátültetésben részesülő betegek figyelemmel kísérési időszakát növeljék több évre, és lehetőleg addig folytassák, amíg a beteg él és/vagy az átültetett szerv még működik;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) keretében rendeljen pénzeszközöket a jobb és érzékenyebb diagnosztikai technikák támogatásához, amelyek lehetővé teszik az olyan ártalmas körülmények, mint a HIV/AIDS, hepatitisz és más fertőzések korai és eredményes feltárását, mivel a szervátültetés egyik fontos szempontja, hogy garantálja a donorok szerveiben meglévő különböző ártalmas tényezőkkel és ágensekkel szembeni biztonságot;

Szervkereskedelem

49. rámutat arra, hogy kapcsolat van a szervhiány és a szervkereskedelem között, mivel a szervkereskedelem aláássa a rendszer hitelességét a potenciális önkéntes és fizetség nélkül adományozó donorok előtt; hangsúlyozza, hogy a szervek bármilyen haszonszerzési célú felhasználása etikátlannak minősül, és összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb emberi értékekkel; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi motivációjú szervadományozás a szervadományt puszta árucikké alacsonyítja, ami az emberi méltóság megsértésének minősül, és ellentétes az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezmény 21. cikkével, továbbá az EU alapjogi chartájának 3. cikke (2) bekezdése értelmében tilos;

50. a harmadik országok tekintetében arra kéri a Bizottságot, hogy küzdjön a szerv- és szövetkereskedelem gyakorlata ellen, amelyet egyetemesen be kellene tiltani, beleértve a fiatalkorúak, szellemi fogyatékosok és kivégzett rabok szerveinek és szöveteinek átültetését is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a nemzetközi közösség e kérdéssel kapcsolatos tájékozottságát,

51. úgy ítéli meg, hogy a szervkereskedelemnek a világ szegényebb részeiben való leküzdése érdekében hosszú távú stratégiát kell elfogadni, hogy megszüntessék az ilyen gyakorlatok gyökerét képező társadalmi egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a pénzért értékesített szervek gyakorlata elleni küzdelem érdekében (különösen a fejlődő világ országaiban), nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani, hogy megakadályozzák e szervek bejutását az Európai Unióba;

52. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a „szervturizmus” megakadályozására, iránymutatások kidolgozásával annak érdekében, hogy a legszegényebb és legsebezhetőbb donorokat megvédjék attól, hogy a szervkereskedelem áldozataivá váljanak, valamint olyan intézkedések elfogadását, amelyek növelik a jogszerűen begyűjtött szervek hozzáférhetőségét, továbbá a már létező, szervcserével foglalkozó szervezetek várólistáinak egymás közötti cseréjével, a többszörös feliratkozás elkerülése érdekében; arra kéri a Bizottságot, hogy a jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térségen keresztül támogassanak egy olyan közös megközelítést, amelynek célja a szervkereskedelemre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos információk összegyűjtése, és azonosítsák a fő problémákat és lehetséges megoldásokat; ennek érdekében rámutat arra, hogy létre kell hozni az emberi eredetű anyagok nyomon követésének és elszámoltathatóságának rendszerét;

53. sürgeti a tagállamokat, hogy ahol szükséges, módosítsák büntető törvénykönyveiket annak biztosítására, hogy a szervkereskedelemért felelős személyeket megfelelő módon vád alá helyezzék, beleértve az olyan orvosi személyzet elleni szankciókat, akik közreműködnek a szervkereskedelemből származó szervek átültetésében, és tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a potenciális befogadókat eltántorítsák abbéli szándékuktól, hogy szervkereskedelemből származó szerveket és szöveteket keressenek; kiemeli, hogy meg kell fontolni ennek kiterjesztését azon európai polgárok büntetőjogi felelősségére, akik az Unión belül vagy azon kívül szerveket vásárolnak;

54. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy megakadályozzák az egészségügyi ellátásban dolgozóknak a szerv- és szövetkereskedelem elősegítését (vagyis azt, hogy a betegeket egy olyan külföldi transzplantációs szolgálathoz küldjék, amely esetleg részt vesz a szervkereskedelemben), valamint az egészségbiztosítóknak az olyan tevékenységek megkönnyítését, amelyek közvetlen vagy közvetett módon előmozdítják a szervkereskedelmet, például azáltal, hogy megtérítik az illegális szervátültetés során felmerülő költségeket;

55. úgy véli, hogy a tagállamoknak meg kell szervezniük a bűnüldöző ügynökségeik, valamint az egészségügyi alkalmazottak szervkereskedelemmel kapcsolatos képzését, hogy minden ismert esetet jelentsenek a rendőrségnek;

56. felkéri a tagállamokat, hogy írják alá, ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépéssel kapcsolatos egyezményét és a palermói jegyzőkönyvet, ha azt még nem tették meg;

57. sajnálatát fejezi ki, hogy az Europol nem folytatott felmérést a szervkereskedelemről, mivel állítása szerint nincsenek dokumentált esetek; utal az Európa Tanács és a WHO jelentéseire, amelyekből világosan kiderül, hogy a szervkereskedelem az EU tagállamaiban is létező probléma, és felkéri a Bizottságot és az Europolt, hogy javítsák a szervkereskedelmi ügyek felügyeletét és vonják le a megfelelő következtetéseket;

58. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy aktualizálja az emberkereskedelemmel kapcsolatos cselekvési tervet, és abba foglaljon bele egy szervkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet is annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok közti szorosabb együttműködést;

59. ezenfelül arra szólít fel, hogy a cselekvési terv az illegális kereskedelemben gazdát cserélő szervek mennyiségét, fajtáját és eredetét tekintve helyes és ellenőrzött adatokra hivatkozzon;

* *

60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Egészségügyi Világszervezetnek, az Európa Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 102., 2004.4.7., 48. o.

(2) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

(4) HL L 121., 2001.5.1., 34. o.

(5) Harmadik kiadás, 2007.

(6) SANCO C6 EFZ/gsc D (2007) 360346.

(7) az www.eurodonor.org és/vagy a www.eurocet.org

(8) www.transplant-observatory.org

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/9

A gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepe

P6_TA(2008)0131

Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről (2007/2149(INI))

(2009/C 259 E/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273),

—	tekintettel a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató „Európa a polgárokért” című program létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1904/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel a 2007 és 2013 közötti időszakra a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1719/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (2),

—	tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013 közötti programozási időszak) szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott „A fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célok megvalósítása a fiatalok aktív európai polgári szerepvállalásának ösztönzése érdekében” című, 2006. november 13-i állásfoglalásra (5),

—	tekintettel „Az oktatásban, a foglalkoztatásban és a társadalomban a fiatalok teljes körű részvételének elősegítése” című bizottsági közleményre (COM(2007)0498),

—	tekintettel az „Európa demográfiai jövője – kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című bizottsági közleményre (COM(2006)0571),

—	tekintettel a diákok, képzésben résztvevők, önkéntesek, tanárok és szakoktatók Közösségen belüli mozgásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (6),

—	tekintettel „A vállalkozások társadalmi felelőssége: egy új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntességről szóló véleményére (8),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által „Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai” tárgyában készített véleményre (9),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága által „Az önkéntes szervezetek szerepe – hozzájárulás egy európai társadalom kialakulásához” tárgyában készített véleményre (10),

—	tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 158. és 159. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0070/2008),

A.	mivel megbízható számítások alapján több mint 100 millió uniós polgár vállal önkéntes tevékenységet (11);

mivel az ENSZ nonprofit intézményekről (NPI-k) szóló kézikönyvének végrehajtásából származó első megállapítások azt mutatják, hogy a nonprofit intézmények gazdasági hozzájárulása átlagosan a GDP 5 %-át teszi ki, és hogy az önkéntes tevékenységgel töltött idő még óvatos becslések szerint is ennek a számadatnak több mint az egynegyedét teszi ki (12),

C.	mivel az önkéntesség a civil társadalmat éltető és a szolidaritást – az Európai Unió egyik alapvető értékét – erősítő egyik legnagyobb hajtóerő, valamint különösen a posztkommunista átmeneti időszakból felemelkedő új tagállamokban a közösségi fejlesztési programok egyik alapvető eleme;

D.	mivel az önkénteseket is foglalkoztató európai szervezetekről nemrégiben készült tanulmány magas hozzáadottérték-szintet állapít meg: minden 1 EUR után, amelyet a szervezetek önkéntesek támogatására költöttek, átlagosan 3–8 EUR közötti megtérülésről számoltak be (13);

E.	mivel teljes mértékben el kell ismerni, hogy az önkéntesség igen jelentősen hozzájárul a társadalmi tőke kiépítéséhez,

F.	mivel a fenntartható finanszírozás – főként a közigazgatási finanszírozás – alapvető fontosságú az önkéntes szervezetek és általánosságban az önkéntes munka számára;

G.	mivel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért legfrissebb jelentése megállapította, hogy a vidék gazdasági fejlesztésének elősegítésére irányuló politikák kidolgozása során a társadalmi tőke kulcsfontosságú tényező (14);

H.	mivel a sikeres aarhusi Urban programról szóló legfrissebb tanulmány hangsúlyozza, hogy a helyi lakosok és az önkéntes erőfeszítések döntő szerepet játszottak a program eredményes végrehajtásában (15);

mivel az önkéntességhez nem csupán mérhető gazdasági érték kapcsolódik, hanem a közszolgáltatások szempontjából jelentős megtakarítást is jelenthet, és mivel ebben az összefüggésben fontos annak biztosítása, hogy az önkéntes tevékenység kiegészítse a közszolgáltatások által nyújtottakat, és ne legyen felhasználható azok helyettesítésére,

J.	mivel az önkéntesség hozzájárul az önkéntesek személyes és társadalmi fejlődéséhez, és kedvező hatást gyakorol többek között a közösségen belül létrejött kapcsolatokra;

mivel az önkéntesek fontos szerepet töltenek be a Lisszaboni Stratégia társadalmi-gazdasági kohéziós célkitűzéseinek elérésében, a pénzügyi integrációhoz való hozzájárulás – például a szabályozott hitelintézetek, valamint önkéntesek által működtetett és irányított nem profitorientált pénzügyi szövetségek – révén;

L.	mivel a társaságok vállalati társadalmi felelőssége a vállalkozások fontos hajtóereje és egyszersmind az európai szociális modell alapvető eleme;

M.	mivel kapcsolat áll fenn az önkéntesség és a fenntartható fejlődés között;

N.	mivel fontos elősegíteni és támogatni az önkénteseket is foglalkoztató szervezetek között az önkéntesek irányításának legjobb gyakorlatait;

O.	mivel az önkéntesség a polgárok helyi fejlődésben való közvetlen részvételéhez vezet és így fontos szerepet játszhat a civil társadalom és demokrácia elősegítésében;

P.	mivel a fent említett, a résztvevő polgárságról szóló tanácsi állásfoglalásban a Tanács arra ösztönzi a fiatalokat, hogy vállaljanak nagyobb mértékű részvételt a polgári életben, a részvételi struktúrákban és az önkéntes munkában;

Q.	mivel az Európában bekövetkező demográfiai változás az idősebb önkéntesek számának növekedéséhez vezet;

R.	mivel az önkéntesség kedvező hatást gyakorolhat az emberek egészségére (16); mivel az egészségre gyakorolt kedvező hatás minden életkorban érvényes lehet, és megelőző szerepet játszhat a fizikai és lelki betegségek tekintetében;

S.	mivel az önkéntesség szerepet játszik a helyi fejlesztési kezdeményezések alátámasztásában és az EU által finanszírozott számos kezdeményezés – például a LEADER-program, az INTERREG és a PEACE-program – sikeres végrehajtásának elősegítésében;

1. arra ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy ismerjék el az önkéntesség értékét a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdításában; ezenkívül az önkéntes szervezetekkel kialakított partnerségekben való tevékenykedésre, valamint – az önkéntes szektorral folytatott konzultációt követően – az önkéntesség elismerésére, értékelésére, támogatására, elősegítésére és ösztönzésére irányuló tervek és stratégiák kidolgozására buzdít; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy teremtsék meg a nem kormányzati szervezetek nyilvános vitákban való részvételének stabil és intézményes kereteit;

2. felszólítja a Bizottság illetékes szakértőit, hogy tegyenek egyértelműbb különbséget az önkéntes és nem kormányzati szervezetek között, amelyek tevékenységeit nem ugyanolyan önkéntes alapokon szervezik, továbbá felszólít egy, a társadalmi részvétel – beleértve az önkéntes részvétel és az ilyen célú finanszírozás – jellegére, mértékére és belső mechanizmusaira vonatkozó átfogó, páneurópai vizsgálat lefolytatására;

3. felhívja a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, hogy tegyenek valós erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megkönnyítsék az önkéntes szervezetek elégséges és fenntartható – mind közigazgatási, mind pedig projektalapú – finanszírozáshoz való hozzájutását, mégpedig túlzott mértékű papírmunka és bürokrácia nélkül, ugyanakkor fenntartva a közpénzek elköltésére vonatkozó szükséges szabályozást;

4. sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a természeti csapásokra és balesetekre adott azonnali reagálás biztosítása érdekében támogassák minden helységben az önkéntes sürgősségi szolgálatok létrehozását;

5. felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy egyrészt a vidékfejlesztésre (2007–2013 közötti programozási időszak) vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokban, másrészt a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokban foglalt partnerségi alapelvet nemzeti szinten nem mindig tartják be (17), és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő igazgatási és intézményi lépéseket annak biztosításához, hogy saját politikáit, eljárásait és jegyzőkönyveit ténylegesen tartsák be és hajtsák végre a strukturális alapokkal kapcsolatos konzultációs tárgyalások és a későbbi műveletek során;

6. javasolja, hogy minden tagállam hozzon létre rendszeres NPI „szatellitszámlákat”, és felhív az önkéntes munka „szatellitszámlákba” történő bevonására annak érdekében, hogy a döntéshozók a politikák alakítása során figyelembe vehessék az NPI-ket; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az önkéntesség hogyan vonható be külön kategóriaként az EUROSTAT statisztikáiba;

7. határozottan támogatja azt a nézetet, hogy az önkéntesség és az önkéntes tevékenység nem foglalhatja el a fizetett munka helyét;

8. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon egy minden közösségi alapot átfogó rendszer bevezetésén, ami által az önkéntes tevékenységet a projektek társfinanszírozásához való hozzájárulásként ismerik el, és hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek által az önkéntes tevékenység ára megfelelően megállapítható; üdvözli a Bizottság egyes főigazgatóságainak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rugalmasabb megközelítést fogadjanak el az önkéntes tevékenységnek a társfinanszírozott projektek közösségi finanszírozásával egyenértékű hozzájárulásaként való elismerése tekintetében;

9. felhívja a Bizottságot az idősebb önkéntesek lehetőségeinek előmozdítására, valamint egy „Cselekvő idősek program” kidolgozására az önkéntességre hajlandó, megfelelő tapasztalattal rendelkező idősek egyre növekvő számára való tekintettel, amely a fent említett „Cselekvő ifjúság programmal” párhuzamosan működne és kiegészítené azt, továbbá arra, hogy mozdítsa elő a generációk közötti önkéntes tevékenységre és tanácsadásra irányuló egyedi programokat;

10. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy minden – valódi és virtuális – közösségen belül segítsék és mozdítsák elő az önkéntességet, pl. a családi önkéntességet vagy a társadalom szélére sodródott csoportokban vagy olyan csoportokban végzett önkéntességet, ahol esetleg hagyományosan nem vállalnak önkéntes tevékenységet, és hogy hangsúlyozzák az önkéntes munka megszervezésének kiemelkedő jelentőségét annak biztosítása érdekében, hogy az összhangban álljon és összeegyeztethető legyen a családi és szakmai élettel;

11. ösztönzi a vállalkozásokat és a magánszféra más szereplőit, hogy – a vállalati társadalmi felelősséggel kapcsolatos stratégiák részeként – anyagilag támogassák az önkéntesség előmozdítására és fokozására irányuló kezdeményezéseket, és sürgeti a tagállamokat, hogy a vállalati önkéntesség keretében ösztönzőkkel serkentse a magánszférát az önkéntesség támogatására és finanszírozására, így – a helyi problémák megoldása terén az önsegély ösztönzésén keresztül – segítse elő a vállalati készségek és know-how magánszektortól az állami szektor részére való átadását, valamint az életminőség helyi szinten történő javítását;

12. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az önkéntességnek mint a kompetenciák és készségek elsajátítására alkalmas megfelelő tevékenységnek az europass-hoz kapcsolódó youthpass keretében történő elismerését, ugyanakkor biztosítsa, hogy az önkéntességet ne a formális képzés alternatívájának, hanem kiegészítésének tekintsék; felhív továbbá nemzeti és helyi intézkedésekre az önkéntesek mobilitásának fokozása érdekében;

13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az önkéntes szervezetek szerepét – ideértve a jogaikat és felelősségeiket – meghatározó, az önkéntesség tervezett európai chartája elfogadásának késlekedését; a tagállamok, az egyes ágazatok és szervezetek által végzett önkéntes munka értékelésére éves szakértői értékelések bevezetését ajánlja;

14. javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy hozzanak létre egy, az önkéntes szervezetek alapvető adatait, valamint a legjobb gyakorlatokat tartalmazó adatbázist, amely hasznos iránymutatással szolgálhatna az önkéntes rendszerüket javítani kívánóknak;

15. felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az önkéntesek feladataik elvégzésekor megfelelő baleset- és felelősségbiztosítással rendelkezzenek, és hogy felmerülő költségeik megegyezés alapján téríthetőek legyenek;

16. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák az önkéntességet az oktatás minden szintjén azáltal, hogy az oktatási rendszer korai szakaszában bevezetik az önkéntes tevékenység lehetőségét annak érdekében, hogy azt a közösségi élethez való természetes hozzájárulásnak tekintsék; továbbá annak érdekében, hogy az ilyen tevékenység támogatását folytassák „szolgáltatásnyújtás tanulása” révén, amikor is a diákok az oklevelük/képesítésük megszerzésére irányuló program keretében önkéntes/közösségi csoportokkal dolgoznak együtt egy partnerségi modellben, hogy elősegítsék az önkéntes szektor és az oktatási szektor közötti kapcsolatok kialakulását, és hogy elismerjék a tanulás szerepét az önkéntességben az egész életen át tartó tanulás részeként;

17. felhívja a Bizottságot, hogy az állami szervekre és a szociális mentességekre vonatkozó hozzáadottérték-adó rendelkezések 2010-re tervezett felülvizsgálatára való tekintettel a tagállamokkal együtt fontolja meg a tagállamokban bejegyzett önkéntes szervezetek számára a céljaik eléréséhez szükséges beszerzések tekintetében biztosítandó héa-mentesség mellett szóló erős szociális érveket, továbbá fontolja meg adott esetben az olyan áruk és szolgáltatások után fizetendő hozzáadottérték-adó alóli mentesség mellett szóló érveket, amelyeket az önkéntes szervezeteknek adományoznak;

18. felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban hozzák létre az önkéntesség fenntartható infrastruktúráját, amely olyan kérdésekkel foglalkozik, mint például az önkéntes szervezetek alapvető finanszírozása;

19. javasolja, hogy 2011-et nyilvánítsák „az önkéntesség európai évének”;

20. elismeri, hogy a tagállamokban az önkéntes tevékenységek sokfélék lehetnek, ám arra ösztönzi a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, hogy lehetőség szerint a bevált gyakorlatok valamennyi szinten történő cseréje révén tanuljanak egymás tapasztalataiból;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be támogatási rendszereket az önkéntes szervezetek közötti, hatékonyabb együttműködési és hálózati rendszerek létrehozására, és hogy támogassa az önkéntesek olyan nemzetközi csereprogramjait, amelyek hozzájárulhatnak a millenniumi célok eléréséhez; elsősorban programok kidolgozására szólít fel az azokban a tagállamokban végzett önkéntes tevékenységek újbóli ösztönzése tekintetében nyújtandó segítség céljából, ahol ezeket a tevékenységeket kötelező jellegű intézkedésekkel azonosítják;

22. javasolja a határokon átnyúló önkéntes projektek előmozdítását;

23. felhívja a Bizottságot, hogy a politika és a jogalkotás minden területén támogassa az önkénteseket;

24. felhívja a helyi és regionális érintetteket, önkéntes szervezeteket és a médiát, hogy nyújtsanak megfelelő tájékoztatást a polgároknak az önkéntes tevékenységek lehetőségeiről, továbbá biztosítsanak a társadalom sérülékenyebb és marginalizálódott rétegeire, és a távoli és/vagy megközelíthetetlen régiók igényeire különös hangsúlyt fektető, megfelelő képzést;

25. sürgeti a Bizottságot, hogy a demokráciára, párbeszédre és a vitára vonatkozó D-terv (democracy, dialogue and debate) mellett vezesse be a V-tervet az önkéntesek értékelése, elismerése és előtérbe állítása (valuing, validating and ensuring the visibility of volunteers) érdekében;

26. kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU elismert önkéntes programjainak nem uniós résztvevőire vonatkozó vízumpolitikáját azzal a céllal, hogy különösen az EU szomszédos országaiból érkező önkéntesekkel kapcsolatban liberálisabb vízumrendszert vezessen be;

27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) HL L 378., 2006.12.27., 32. o.

(2) HL L 327., 2006.11.24., 30. o.

(3) HL L 55., 2006.2.25., 20. o.

(4) HL L 291., 2006.10.21., 11. o.

(5) HL C 297., 2006.12.7., 6. o.

(6) HL L 215., 2001.8.9., 30. o.

(7) HL C 301. E, 2007.12.13., 45. o.

(8) HL C 105., 2008.4.25., 11. o.

(9) HL C 325., 2006.12.30., 46. o.

(10) HL C 180., 1998.6.11., 57. o.

(11) Az Eurobarométer jelentése, „A társadalmi valóság feltérképezése” (Eurobarometer Report, „Social Reality Stocktaking”) (2007. február).

(12) A Johns Hopkins Egyetem jelentése, „A civil társadalom és az önkéntesség mérése” („Measuring Civil Society and Volunteering”.) September, 2007., www.jhu.edu/ccss.

(13) „Az önkéntesség működik!” (Volunteering works), az önkéntesség kutatásával és az önkéntességgel foglalkozó intézet (Institute for volunteering research and volunteering).

(14) I. Mandl, T. Oberholzner & C. Dörflinger, „Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért”. http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2007/18/en/1/ef0718en.pdf.

(15) Vestergaard Poulsen, L. „A hátrányos helyzetű környezettől a fenntartható közösségig”, angol nyelvű összefoglaló. Urban II. program Aarhusban 2002–2007. („From Deprived Neighbourhood to Sustainable Community”).

(16) Lásd: „Az önkéntesség egészségügyi előnyei – a legújabb kutatás áttekintése” (The Health Benefits of Volunteering – A Review of Recent Research) (Nemzeti és közösségi szolgálat, 2007) (Corporation for National and Community Service, 2007).

(17) „Civil társadalom – partner az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésében”. Európai Polgári Akciószolgálat, 2004. november.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/14

Az Európai Beruházási Bank 2006-os éves jelentése

P6_TA(2008)0132

Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank 2006-os éves jelentéséről (2007/2251(INI))

(2009/C 259 E/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EK-Szerződésnek az Európai Beruházási Bankkal (EBB) kapcsolatos 266. és 267. cikkére, valamint az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló, 11. jegyzőkönyvre (1),

—	tekintettel az EK-Szerződésnek a Számvevőszék szerepével kapcsolatos 248. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői által 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződésre,

—	tekintettel az EBB 2005-ös éves jelentéséről szóló, 2007. február 15-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az Európai Beruházási Alap tőkeemelésében való közösségi részvételről szóló, 2007. április 19-i 2007/247/EK tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel az Európai Bíróság 2003. július 10-i ítéletére az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) az EBB-vel kapcsolatos vizsgálati hatáskörére vonatkozóan (4),

—	tekintettel a Tanács 2006. december 19-i 2006/1016/EK határozatára (5), mely új megbízást ad az EBB-nek, felhatalmazva arra, hogy 12,4 milliárd EUR összegű hitelt nyújtson az Európai Unióval szomszédos országoknak,

—

tekintettel a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6), valamint az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (7) (mely a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusra vonatkozik),

—	tekintettel az EBB és a Bizottság közötti, 2008. január 11-én aláírt, a transzeurópai közlekedési hálózattal kapcsolatos projektek számára hitelgarancia-eszköz létrehozásáról szóló együttműködési megállapodásra,

—	tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (8),

—	tekintettel az EBB 49. éves jelentésére (2006), és 2006. március 28-án elfogadott nyilvánosságra hozatali politikájára,

—	tekintettel az EBB 2006-ban indított „A környezet európai elvei” című kezdeményezésére,

—	tekintettel a bank 2007–2009-es tevékenységi tervére, ahogyan azt az igazgatótanács 2006. december 12-i ülésén jóváhagyta,

—	tekintettel az EBB elnökének, Philippe Maystadtnak a Költségvetési Ellenőrző Bizottság előtt 2007. szeptember 11-én tartott beszédére,

—	tekintettel a 2006. évre jóváhagyott pénzügyi kimutatásokra, melyekről egy független könyvvizsgáló és az EBB ellenőrző bizottsága kedvező könyvvizsgálói véleményt adott,

—	tekintettel az európai közlekedési infrastruktúrák és szolgáltatások számára létrehozott új pénzügyi eszközökről szóló tanulmányra (9),

—

tekintettel az alábbi témában Clermont-Ferrand-ban (Franciaország) 2007. december 14-én tartott szimpózium során végzett munkára és annak következtetéseire: „Az Európai Unió területének rendezése és fejlesztése: az Unióban történő beruházások kihívásai és a beruházások finanszírozása: az Európai Beruházási Bank szerepe”

—	tekintettel az EBB saját csalásellenes politikájára és eljárásaira vonatkozó folyamatban lévő felülvizsgálatára,

—	tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. március 2-án jóváhagyott párizsi nyilatkozatra, és a fejlesztésről szóló európai uniós konszenzusra (10),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, és 112. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A6-0079/2008),

A.	mivel az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiacok igénybevételével és saját forrásainak felhasználásával hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez;

B.	figyelembe véve az EBB szerepét az Európai Unió egészének harmonikus fejlődésében és a különböző régiók – ideértve a legkülső régiókat is – közötti fejlődésbeli különbségek csökkentésében,

C.	mivel az EBB jegyzett tőkéjének összege 2006. december 31-én 163,7 milliárd eurót tett ki, melyből a tagállamok 8,2 milliárd eurót fizettek be;

D.	mivel az EBB alapokmánya előírja, hogy az általa nyújtott kölcsönök és garanciák mindenkori összege nem haladhatja meg jegyzett tőkéje összegének 250 %-át;

E.	mivel az EBB-re nem vonatkoznak a Bázel II. kötelezettségek, azonban úgy határozott, hogy önként eleget tesz a tevékenységére alkalmazandó szabályoknak;

figyelembe véve a luxemburgi pénzügyi ágazat felügyelőbizottságának arra vonatkozó beleegyezését, hogy szigorúan ellenőrzi az EBB kockázatkezelési politikáit, azonban kizárólag informális testületként és tanácsadó jelleggel, az EBB-re bízva, hogy igényeinek megfelelően meghatározza a Bázel II. alkalmazási körét,

mivel az EBB az alábbiak mellett prioritásai egyikeként határozta meg a megbízható, versenyképes és fenntartható energiaellátást: gazdasági és társadalmi kohézió, kutatás-, technológia- és innovációtámogatás, transzeurópai hálózatok (TEN-ek) a közlekedés és energia területén, a környezet életképessége hosszú távon, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása;

H.	tekintettel az Európai Unió jelentős infrastruktúra-finanszírozási igényére, mely 600 milliárd euróra becsülhető (9);

I.	mivel a különböző eszközök és mechanizmusok rendelkezésre bocsátása révén az EBB kulcsfontosságú szerepet játszik a TEN-ek fejlesztésében;

J.	figyelembe véve az EU nehézségeit az európai jelentőségű projektek, például a Galileo projekt finanszírozása terén,

K.	figyelembe véve az EBB emberi erőforrásainak minőségét, különösen a pénzügyi tervezés és a projektek összeállításának területén,

L.	mivel az EBB kiemelkedő szerepet játszik a fejlődő országokban megvalósuló projektek finanszírozásában;

Általános észrevételek

1. gratulál az EBB-nek 2006-os tevékenységi jelentéséhez és bátorítja, hogy folytassa az európai gazdaság fejlesztését támogató, valamint a növekedést, a munkahelyteremtést, a régiók közötti, illetve a társadalmi kohéziót ösztönző tevékenységeit;

2. üdvözli az EBB átláthatóságát és teljes körű együttműködését az Európai Parlamenttel;

3. kéri, hogy legalább évente szervezzenek tájékoztató ülést az EBB és az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága között az Európai Fejlesztési Alap (EFA) beruházási eszközének végrehajtásáról, az EFA mentesítési eljárásával párhuzamosan;

Költségvetési ellenőrzés és gazdálkodás

4. Kéri az EBB-t, hogy tegyen meg mindent az AAA minősítés megőrzése érdekében, mely garancia tevékenységére és kölcsöneinek legjobb kamataira, valamint hogy prudenciális politikáját ennek megfelelően alakítsa, anélkül azonban, hogy elhanyagolná a nagyon hosszú távú beruházásokat;

5. hangsúlyozza, hogy az EBB a csalással és a korrupcióval szemben a zéró tolerancia politikáját folytatja, és üdvözli a vizsgálatok számának növekedését, valamint az Európai Csaláselleni Hivatallal (OLAF) folytatott megerősített együttműködést, kéri továbbá az EBB-t, hogy csalásellenes politikájának és eljárásainak kidolgozásakor fogadjon el az alábbiakat eredményező intézkedéseket:

i.	adminisztratív kizáró mechanizmus az EBB vagy más többoldalú fejlesztési bankok által korrupcióban bűnösnek talált vállalatok esetében,

ii.	a visszaélés bejelentőjét védő politika, valamint

iii.	a meglévő közbeszerzési iránymutatások felülvizsgálata;

6. üdvözli a külső panaszok fogadásával és vizsgálatával foglalkozó panasziroda meglétét, valamint a jogorvoslati mechanizmust az európai ombudsmanon keresztül beérkezett panaszok kezelésére, üdvözli és aktívan támogatja az európai ombudsman és az EBB közötti párbeszédet, kéri az EBB-t, hogy utólagosan vizsgálja felül belső panaszmechanizmusát és hogy adjon ki a fellebbezési mechanizmusra vonatkozó új, az EBB által finanszírozott valamennyi műveletre kiterjedő iránymutatásokat;

7. üdvözli az EBB-nek az átláthatóság biztosítására irányuló szándékát nyilvánosságra hozatali politikája keretében és azt, hogy nagy számú információt bocsát a nyilvánosság rendelkezésére, beleértve a támogatott projektek listáját és a projektekhez fűzött rövid tájékoztatót, ösztönzi az EBB-t, hogy fejlessze a projektek és programok reprezentatív mintájának utólagos értékelését végző Műveletek Értékelése elnevezésű részlegének tevékenységét;

A számviteli és prudenciális ellenőrzési mechanizmusok, valamint az eredmények mérésének mechanizmusai

8. tudomásul veszi a külső ellenőrzés kedvező véleményét és az ellenőrző bizottság éves jelentésének következtetéseit, megismétli azirányú óhaját, hogy az EBB-re a hitelintézetek esetében alkalmazottakkal megegyező prudenciális szabályok és valódi prudenciális ellenőrzés vonatkozzanak, ugyanakkor megállapítja, hogy ezek a szabályok nem alkalmazandók a hasonló nemzetközi pénzintézetekre;

9. kéri, hogy hozzanak létre egy független szabályozási missziót, mely felügyelné az EBB pénzügyi helyzetét és biztosítaná az eredmények pontos mérését, valamint a szakma által megkövetelt helyes magatartás szabályainak betartását; javasolja, hogy ezzel párhuzamosan erősítsék meg az EBB független ellenőrző bizottságának szerepét;

10. javasolja, hogy az EBB kérje ki az Európai Bankfelügyelők Bizottságának (CEBS) véleményét e szabályozási misszióról, mely véleménynek pontosítania kell, hogy egy hivatalos európai bankszabályozó hatóság létrehozásáig ki tudná ellátni ezt a feladatot, javasolja, hogy vizsgáljanak meg minden lehetséges forgatókönyvet, beleértve például a CEBS, valamely nemzeti szabályozó vagy nemzeti szabályozók éves rotációs alapon történő bevonását;

11. gratulál az EBB-nek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Szabványoknak (International Financial Reporting Standards, IFRS) az EBB, valamint az Európai Beruházási Alap (EBA) konszolidált pénzügyi kimutatásaiba történő belefoglalására tett erőfeszítéseihez; ez utóbbi esetében a 2006-os pénzügyi év volt az IFSR számviteli standardok alkalmazásának első éve;

12. osztja – amennyiben minden információt eljuttatnak a harmadik feleknek – az EBB fenntartásait az IFRS számviteli standardok alapokmány szerinti beszámolókra történő gyors alkalmazását illetően mindaddig, amíg az érintett tagállamok nem jutnak széles körű konszenzusra a valósérték-alapú elszámolás tekintetében, mely rendkívül nagy ingadozáshoz vezethet az EBB nem konszolidált pénzügyi eredményének meghatározásában;

13. javasolja azonban e kérdés technikai felügyeletét, mely elsőrendű fontosságúvá válik a számviteli eredmények bemutatása, jóváhagyása és felhasználása terén a kockázati tőkével kapcsolatos műveletek fejlesztése, a kkv-k finanszírozása és az EU által az infrastruktúrája finanszírozására létrehozandó pénzügyi tervezés vonatkozásában;

14. tudomásul veszi az EBB-nek a hitelkockázatok mérésére elfogadott módszertani választásait, melyek a hitelveszteségek terén a tapasztalatok hiányából eredő káros következmények ellensúlyozását célozzák, miközben felhívja a figyelmet a kockázatok minimumra csökkentését célzó megelőző intézkedések bevezetésének szükségességére, az európai politika céljainak végrehajtását biztosító pénzügyi források legnagyobb mértékű védelme érdekében,

15. tudomásul veszi az e nehézségek leküzdésére a belső és külső paraméterek átültetési technikái alapján tett erőfeszítéseket, és kéri, tájékoztassák az EBB ügyfeleinek osztályozására és a hitelkockázatok értékelésére bevezetett új módszerekről, megjegyzi az értékpapírosítási műveletekkel kapcsolatban, hogy a jelenleg alkalmazott egyszerűsített megközelítést felül lehetne vizsgálni a jövőben;

16. a Bázel II. alkalmazását illetően reméli, hogy az EBB képes lesz teljesíteni a küldetését 33,5 milliárd eurós saját tőkéjéből, és megőrizni a legjobbnak számító AAA minősítést;

Stratégia és célkitűzések

17. üdvözli a 2007–2009-re vonatkozó új stratégiában elfogadott megközelítést, ideértve a hozzáadott érték növelését, a többek között a kis- és középvállalkozások és helyi önkormányzatok javát szolgáló tevékenységek terén történő kockázatvállalás fokozatos növekedését, az új pénzügyi eszközök alkalmazását, valamint a Bizottsággal folytatott együttműködés intenzívebbé tételét, fenntartás nélkül támogatja az EBB 2007–2009-re vonatkozó tevékenységi programját;

Új stratégiai prioritások és eszközök

18. üdvözli, hogy a megbízható, versenyképes és fenntartható energia támogatása az EBB tevékenységi programjának fő elemei között szerepel, ideértve alternatív és megújuló energiaforrásokat, és felszólít környezetbarát finanszírozási kritériumok kidolgozására, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó uniós stratégiai céloknak megfelelően;

19. üdvözli, hogy a fenntartható fejlődés alapvető követelmény marad az EBB számára, gratulál az EBB-nek a környezetvédelem, valamint a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdítása vonatkozásában végzett hitelezési tevékenység terén elért kitűnő eredményeihez, bátorítja az EBB-t környezetvédelmi és szociális politikájának megerősítésére jelenlegi standardjainak további javítása és naprakésszé tétele érdekében, különös tekintettel külső hitelezési tevékenységeire, kéri az EBB-t, hogy, pontosítsa elbírálási eljárásának céljait és módszertanát, és működése során a társadalmi és környezeti tényezők szélesebb körét vegye figyelembe, valamint biztosítsa e tevékenységek összhangját a fejlesztésről szóló európai konszenzussal és az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseivel, különös tekintettel Afrikára; kéri, hogy az EBB folytasson aktív párbeszédet a civil társadalommal, többek között konzultációs eljárások révén

20. gratulál az EBB-nek az EBB és a Bizottság között aláírt keretszerződésekhez: az RSFF (kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus) és az LGTT (a TEN-T közlekedési projektek hitelgarancia-eszköze); ösztönzi a Bizottságot és az EBB-t, hogy fejlessze jobban az uniós politikák támogatásához kapcsolódó eszközöket, egyidejűleg erőfeszítéseket téve a magántőke erőteljesebb mobilizálására az EBB prioritást élvező céljai elérésének teljes körű biztosítása érdekében;

A nagy infrastrukturális projektek finanszírozása

21. emlékeztet arra, hogy bár tevékenységei kiegészítik a magánszektor tevékenységeit, az EBB-nek el kell kerülnie a versenyt a magánszektorral, amikor az európai projektek finanszírozásának támogatására törekszik;

22. megismétli az EBB-nek szóló ösztönzését, hogy kezelje prioritásként a TEN-ek finanszírozását, beleértve azokat a határokon átnyúló infrastruktúrákat, melyek lehetővé teszik a nemzeti hálózatok összekapcsolását, ami lényeges a társadalmi kohézióra összpontosuló piacgazdaság kialakítása szempontjából, kéri az EBB-t a transzeurópai hálózatok finanszírozásával kapcsolatban, hogy kezelje prioritásként az alacsonyabb vagy negatív szén-dioxid kibocsátást biztosító közlekedési projekteket;

23. javasolja, hogy a Bizottság – figyelembe véve az EBB emberi erőforrásainak minőségét, elfogulatlanságát és a nagy infrastruktúrák finanszírozásában szerzett tapasztalatait – bízza meg az EBB-t azzal a feladattal, hogy stratégiailag gondolja át az infrastruktúrák finanszírozását, figyelembe véve a kiegyensúlyozott regionális fejlődés szükségességét, nem zárva ki egyetlen hipotézist sem: szubvenciók, az EBB tagállamok által jegyzett tőkéjének felszabadítása, hitelek (ezen belül EBB-hitelek, például tagállami különleges hitelek által finanszírozottak (11)), olyan innovatív eszközök, mint például a TEN-T közlekedési projektek vagy a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus hitelgarancia-eszköze, a nem azonnal jövedelmező hosszú távú projektekre alkalmazott pénzügyi tervezés, a garanciarendszerek fejlesztése, egy beruházási szakasz létrehozása az EU költségvetésén belül, európai, nemzeti és helyi hatóságok közötti pénzügyi konzorciumok, magán- és közszféra közötti partnerségek stb.;

Kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások

24. kéri az EBB-t, biztosítsa, hogy elegendő kockázati tőkét bocsássanak a kkv-k rendelkezésére, melyek számára nehézséget okoz kockázati tőkéhez jutni, üdvözli a „mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források” (JEREMIE) kezdeményezés elindítását, melyet 2005-ben dolgozott ki a Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága és az EBB annak érdekében, hogy a vállalkozások könnyebben hozzáférhessenek a pénzügyi tervezés eszközeihez, illetve ösztönzi a Versenyképesség és Innováció Programnak (CIP) a lisszaboni menetrend prioritásai keretében történő továbbfejlesztését;

25. emlékeztet rá, hogy jóváhagyta, hogy az EU járuljon hozzá az EBA tőkeemeléséhez annak érdekében, hogy rendelkezésére bocsássa a megbízatása teljesítéséhez, valamint a gazdasági és társadalmi kohéziós politika végrehajtásához szükséges pénzeszközöket;

26. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy jobban kell reagálni a piacon a kkv-k finanszírozása terén tapasztalható hiányosságokra, és arra ösztönzi a Bizottságot, az EBB-t és az EBA-t, hogy folytassák a közösségi pénzügyi eszközök diverzifikálását a kockázati tőke felsőbb (technológiatranszfer) és alsóbb (mezzanine tőke) szintjén is, valamint az „Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében” (COM(2007)0708) elnevezésű új kezdeményezés keretében támogassák a mikrohitel fejlesztését Európában;

Projektek összeállításának támogatása

27. kiemeli az EBB szakértelmének szerepét a projektek összeállításában, többek között a „Közös segítségnyújtás projektek támogatására az európai régiókban” (JASPERS) programnak köszönhetően, emlékeztet arra, hogy az EBB fontos hozzáadott értéke abban rejlik, hogy – többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségeket segítő európai szakértői központ (EPEC) keretében – képes megtervezni a projektek illetve a köz- és magánszféra közötti partnerségek finanszírozását, és kéri az EBB-t, hogy a projektfelelősöket helyi szinten jobban tájékoztassa az EBB által nyújtható technikai segítségről;

28. gratulál az EBB-nek ahhoz, hogy új irodákat nyit a tagállamokban, hiszen ez jobb láthatóságot biztosít majd számára, illetve közelebb hozza a projektfelelősöket – ami megkönnyíti a projektek végrehajtását –, és támogatni fogja az EBB-t abban, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait szervezetekkel, intézményekkel és helyi hatóságokkal a kiegyensúlyozott regionális fejlődést célzó uniós politika kedvező alakulásának, illetve az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott országok gyorsabb bevonása érdekében;

Műveletek az Európai Unión kívül

29. megelégedéssel veszi tudomásul az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz (FEMIP) tevékenységei felülvizsgálatának kedvező eredményeit, e felülvizsgálat alapján üdvözli a Tanács azon felhívását, hogy fejlesszék tovább a FEMIP-et az euromediterrán partnerség erősítése érdekében, ezzel kapcsolatban reméli, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan az EBB-re ruházott hitelezési megbízás megfelelő költségvetési forrásokkal kiegészítve lehetővé fogja tenni a regionális gazdasági integráció folyamatának felgyorsítását;

30. felhívja az EBB-t, hogy a fejlődő régiókban a támogatáshatékonyságról szóló, párizsi nyilatkozat elveinek megfelelően működjön, és biztosítsa az összhangot a fejlesztésről szóló európai konszenzussal, különösen hatékony támogatás nyújtása, a kölcsönös elszámoltathatóság erősítése, valamint mérhető fejlődési mutatók elfogadása révén;

31. úgy véli, hogy a FEMIP-nek továbbra is olyan alapul kell szolgálnia, melyből bármely, a mediterrán térség továbbfejlesztésére törekvő európai kezdeményezés kiindulhat;

32. ösztönzi az EBB-t, hogy folytassa azon politikáját, miszerint értékpapír-kibocsátásait különböző pénznemekben végzi, többek között a feltörekvő országok pénznemeiben, és eközben továbbra is biztosítsa magát az árfolyamkockázatokkal szemben;

* *

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek.

(2) HL C 287. E, 2007.11.29., 544. o.

(3) HL L 107., 2007.4.25., 5. o.

(4) C-15/00 sz. ügy, EBHT, 2003, I-07281. o.

(5) HL L 414., 2006.12.30., 95. o.

(6) HL L 162., 2007.6.22., 1. o.

(7) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

(8) HL L 310., 2006.11.9., 15. o.

(9) PE 379.207, IP/B/TRAN/IC/2006–184.

(10) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus” (HL C 46., 2006.2.24., 1. o.).

(11) Az EBB alapokmányának 6. cikke.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/22

Zöld könyv a civil társadalom szerepéről az európai uniós drogpolitikában

P6_TA(2008)0169

Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a civil társadalomnak az Európai Unió kábítószer-ellenes politikájában játszott szerepéről szóló Zöld könyvről (2007/2212(INI))

(2009/C 259 E/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel 2004. december 15-i, a Tanácshoz és az Európai Tanácshoz szóló ajánlására a kábítószer elleni küzdelemmel kapcsolatos európai stratégiáról (2005–2012) (1),

—	tekintettel a Bizottság 2006. június 26-i, a civil társadalomnak az Európai Unió kábítószer-ellenes politikájában játszott szerepéről szóló Zöld könyvére (COM(2006)0316),

—	tekintettel a fent említett Zöld könyvvel kapcsolatos nyílt konzultáció eredményeiről szóló jelentésre és a beérkezett válaszokra, melyeket 2007. április 18-án tettek közzé (2),

—	tekintettel az EU-Szerződés VI. címére, különösen annak 29. cikkére és 31. cikke (1) bekezdésének e) pontjára,

—	tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét, különösen az élethez és egészséghez való jog védelmét szolgáló nemzetközi, európai és nemzeti eszközökre,

—

tekintettel az 1972. március 25-i genfi jegyzőkönyvvel módosított, kábítószerekről szóló, 1961. március 30-i egységes ENSZ-egyezményre; illetve a pszichotrop anyagokról szóló, 1971. február 21-i, valamint a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni 1988. december 19-i ENSZ-egyezményekre,

—	tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról szóló, 2006. december 12-i 1920/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3), amely átdolgozta a korábbi jogszabályt,

—	tekintettel a Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának 2007. évi jelentésére (4),

—	tekintettel az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra vonatkozó „Drogprevenció és felvilágosítás” egyedi program létrehozásáról szóló 2007. szeptember 25-i 1150/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (5), különösen annak 2–7. cikkeire,

—	tekintettel a Bizottság „Az EU kábítószer-ellenes cselekvési tervének (2005–2008) végrehajtása terén elért eredmények 2006. évi felülvizsgálata” című, 2006. december 21-i munkadokumentumára (SEC(2006)1803),

—	tekintettel az EU kábítószer-ellenes cselekvési tervének (2005–2008) végrehajtásában elért haladásról szóló 2007-es jelentésről szóló, 2007. december 10-i bizottsági közleményére (COM(2007)0781),

—	tekintettel az EU kábítószer-ellenes cselekvési tervére (2005–2008), melyet a Tanács 2005 júniusában fogadott el (6),

—	tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatfelmérésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra (7),

—	tekintettel az EU 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájára, melyet a 2004. december 16–17-i Európai Tanács erősített meg (8),

—	tekintettel a kábítószer-prekurzorokról szóló, 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1998. június 8–10-i különleges ülésén (UNGASS) tett, a kábítószerekkel kapcsolatos politikai nyilatkozatára és az ott elfogadott határozatokra,

—	tekintettel az ENSZ tevékenységére, különösen Kábítószerügyi Bizottságának 51. ülésére (10), mely 2008. március 10. és 14. között, Bécsben került megrendezésre,

—

tekintettel az európai kormányzásról szóló fehér könyvre (COM(2001)0428), valamint „A konzultáció és párbeszéd megerősített kultúrája felé – Általános elvek és minimumszabályok a Bizottság érdekelt felekkel folytatott konzultációjára vonatkozóan” című bizottsági közleményre (COM(2002)0704) és a „Stratégiai célkitűzések 2005–2009 – Európa 2010: Partnerség Európa megújulásáért – fellendülés, szolidaritás és biztonság” című bizottsági közleményre (COM(2005)0012),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0073/2008),

mivel elő kell mozdítani a civil társadalom különböző (transznacionális, nemzeti, regionális és helyi szintű) elemei közötti és velük folytatott elmélyültebb európai szintű párbeszédet a tagállami és európai szintű kábítószer-ellenes politikák kialakításának, végrehajtásának és értékelésének céljából;

B.	mivel a civil társadalmi csoportok európai szintű szerveződése egyértelműen hozzáadott értéket jelent a nemzeti, regionális és helyi civil társadalmi szervezetek szempontjából;

C.	mivel különösen a civil társadalom széles körű tapasztalattal járulhat hozzá a kábítószerellenes politikák egyes szempontjaihoz, mint például a megelőzéshez, a tájékoztatáshoz, a függőségtől szabaduló személyeknek nyújtott támogatáshoz és társadalmi reintegrációhoz;

D.	mivel az EU 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájának kiemelt célkitűzése a pontos tájékoztatás és a civil társadalom szerepének megerősítése a kábítószer-elleni küzdelem terén;

E.	mivel a civil társadalomnak az Európai Unió kábítószer-ellenes politikájában játszott szerepéről szóló Zöld könyv és a kábítószerekre vonatkozó civil társadalmi fórum létrehozása az e célkitűzések végrehajtása érdekében tett első gyakorlati lépés;

F.	mivel a meglévő hálózatok tematikus összekapcsolásának elképzelését nagyon kedvezően fogadta a Bizottság konzultációjára választ adó szervezetek többsége.

G.	mivel a folyamatos konzultáción alapuló illetve az információcserét és a bevált gyakorlatok továbbadását ösztönző kapcsolat kialakítása érdekében fontos a civil társadalom és az európai intézmények és szervek egymást erősítő együttműködése, különös tekintettel a tudományos hozzájárulásokra;

H.	mivel hangsúlyozni kellene a harmadik országokkal folyatatott együttműködésben és a kábítószerrel összefüggő problémákkal kapcsolatos alternatív, fenntartható stratégiák előmozdításában közreműködő társadalmi szervezetek tevékenységének és megerősítésének elsődleges fontosságát,

I.	mivel a kiválasztott hálózatokkal meghatározott kérdésekben folytatott bármilyen párbeszédre vagy konzultációra javasolt struktúrába egy nyílt médiumot, például az internetet kell beépíteni, amelyet a valamennyi érdekelt felet átfogó nyílt konzultáció támogatna;

mivel a civil társadalom által e kérdésben betöltött fontos szerepnek ki kell egészítenie, és erősítenie kell a tagállamok és nemzetközi szervezetek jelentős felelősségét annak tekintetében, hogy együttműködjenek a kábítószerek előállítása és kereskedelme elleni küzdelemben, ahogy az a terrorizmus esetében történt,

K.	mivel az uniós intézmények és a civil társadalom intenzívebb részvétele a kábítószer-ellenes politikák terén elősegítené számukra, hogy megfelelően értékeljék a jelenlegi stratégiákat;

L.	mivel a „kábítószer” kifejezés kiterjed a fent említett ENSZ-egyezményben meghatározott kábítószerekre és pszichotróp anyagokra;

M.	mivel a kábítószer-használat a fiatal lányok és nők esetében bizonyos egészségügyi kockázatokhoz vezethet, különös tekintettel a terhességre és a HIV fertőzésre;

N.	mivel a kezelési programokon általában több férfi vesz részt, mint nő, és mivel jelenleg az Európai Unióban a kábítószerfüggők kezelésére irányuló programok résztvevőinek körülbelül 20%-a nő;

mivel a kábítószer-használat szintjében és módjában jelentős különbségeket mutattak ki férfiak és nők között, mivel a kutatások szerint számos, a függőség, a kockázatvállaló és segítségkereső magatartás kifejlődésével összefüggő fiziológiai és pszichoszociális tényező terén lényeges eltérés tapasztalható a nemek között;

1. elismeri a civil társadalom alapvető szerepét a kábítószer-ellenes politikák kialakítása, meghatározása, végrehajtása, értékelése és figyelemmel kísérésének támogatásában; hangsúlyozza különösen a gyakorlatban szerzett tapasztalataik által nyújtott hozzáadott értéket, innovációs képességüket, valamint az információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje terén rendelkezésre álló potenciáljukat, amelyet jelentősen próbára tettek és dokumentáltak a kábítószer-ellenes politikák alkalmazása során;

2. felhívja a tagállamok kormányait, a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a szülői és szakmai egyesületeket, hogy folytassanak kiterjedt tájékoztatási kampányt az alábbiakról:

—	a kábítószerek által a fizikai és mentális egészségben okozott károk, különösen a fiatal lányoknál, a terhes vagy szoptató nőknél és a gyermekeknél,

—	az anya egészsége és a kábítószerek hatása a magzatra,

—	a kábítószer-függő fiatalkorúak és bűnözők kezelése,

—	a kábítószert használó gyermekeket nevelő szülők támogatása;

3. elismeri, hogy az egyházak és vallási közösségek nagyon tevékenyek voltak a kábítószer elleni küzdelemben, tapasztalataikat ezért figyelembe kell venni a kábítószer-ellenes politikák kialakítása, végrehajtása és értékelése során;

4. ragaszkodik a civil társadalom szerepének megerősítéséhez az európai megközelítést megtestesítő kábítószer-ellenes politika kidolgozásának érdekében, mely a 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó uniós kábítószer-ellenes stratégia fő célkitűzése;

5. hangsúlyozza az internet fontos szerepét annak biztosításában, hogy az EU 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiája végrehajtásával és fejlődésével kapcsolatos információcsere átlátható és koherens legyen, amely elősegíti a civil társadalom bevonását és garantálja annak részvételét (köztük a kábítószer-fogyasztókét és a közösségi csoportokét is) a fent említett cselekvési terv végrehajtásában valamennyi szinten és a drogokkal kapcsolatos civil társadalmi fórum keretében, ami javítja a megelőzési programokhoz való hozzáférést és azok hatékonyságát, valamint azok tudatosítását;

6. hangsúlyozza a tömegtájékoztatási eszközökkel – beleértve az elektronikus sajtót is – való alapvető partnerséget, különösen a fiatal és a terhes nők kábítószer-fogyasztásának a fizikai és mentális egészségre gyakorolt kockázatairól szóló tudományos ismeretterjesztés tekintetében; az ilyen tömegtájékoztatási eszközöket arra ösztönzi, hogy a fiatalabb generációra gyakorolt hatásuk révén váljanak elsődleges partnerekké a kábítószer-ellenes kampányokban;

7. üdvözli a 2007–2013-as időszakra vonatkozó „Drogprevenció és felvilágosítás” egyedi program végrehajtását és rámutat, hogy e program különleges célkitűzése a civil társadalom bevonása az EU 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájának fejlesztésébe és alkalmazásába;

8. sajnálatosnak tartja, hogy a programmal összefüggésben rendelkezésre bocsátott támogatások kifizetése késedelmet szenvedett;

9. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2008–2013-ra vonatkozó, új egészségügyi stratégia vegye figyelembe a kábítószer nőkre gyakorolt különböző hatásait, különös tekintettel a civil szervezetek által működtetett kábítószer-ellenes tájékoztató programok finanszírozására;

Fórum – szerkezeti dimenzió

10. hangsúlyozza a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórum létrehozásának fontosságát, mint első lépést annak érdekében, hogy az európai társadalmi szervezeteket gyakorlatibb és konstruktívabb módon vonják be a kábítószer-használat megelőzésére és a kábítószerek elleni küzdelemre irányuló politikákkal összefüggő európai uniós intézkedésekbe;

11. sajnálattal veszi tudomásul, hogy bizonyos egyesületek úgy érzékelték, hogy a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórum résztvevőinek kiválasztási folyamata nem volt átlátható, és felszólítja a Bizottságot, hogy gondolja át, miként orvosolhatja ezt a problémát annak reményében, hogy a fórum jövőbeni bővítéseire átláthatóbb módon kerüljön sor;

12. úgy véli, hogy a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórumnak inkább befogadónak, mint kirekesztőnek kell lennie, és kiegyensúlyozottan kell képviselnie a vélemények széles spektrumát;

13. rámutat, hogy a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórum célja nem egy különböző ideológiáknak hangot adó tömörülés létrehozása, hanem az, hogy párbeszéd és közvetlen kapcsolat alakuljon ki a kábítószer elleni küzdelem frontvonalában lévő egyesületekkel mind a megelőzés, mind pedig a rehabilitáció szintjén, valamint hogy rendelkezésre álljon a kábítószer-ellenes politikák kialakítását és végrehajtását támogató, a sikeres tapasztalatokon alapuló gyakorlati eszköz, valamint a különösen a határ menti térségekben a nemzeti jogszabályok eltéréseiből adódó, az Európai Unión belüli határokon átnyúló problémáknak az elemzése;

14. felhívja a tagállamokat, hogy kerüljön sor a jelenleg alkalmazott legjobb gyakorlatok cseréjére a kábítószer elleni küzdelem, a megelőzés, a gyermekek és fiatalok tájékoztatása terén, és hogy a civil társadalom képviselőivel együttműködve ösztönözzék fejlődésüket;

15. sajnálattal veszi tudomásul az új tagállamokat képviselő szervezetek csekély részvételét e fórum tekintetében; kitart amellett, hogy az új tagállamok civil társadalmát tájékoztatni kell, és szélesebb körben kell bevonni, tekintettel ezen országoknak a kibővített Európai Unióban betöltött szerepének jelentőségére;

16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem kormányzati szervek nemzeti és nemzetek közötti hálózatai, különösen azok nőket, anyákat és fiatal lányokat tömörítő szervezetei, valamint a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal foglalkozó szervezetek nem vettek részt az első kábítószerekről szóló civil társadalmi fórumon, melyre 2007 decemberében került sor; felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen ösztönözze a hasonló szervezetek, illetve a kábítószerek és a kábítószerrel való visszaélés terén komoly tapasztalatokkal rendelkező más szervezetek részvételét is annak érdekében, hogy könnyen hozzáférhető és széles körű szakmai segítséget nyújthassanak;

17. támogatja a Bizottságot azon erőfeszítéseiben, hogy megtalálja a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórum szerepét a kábítószerekkel kapcsolatos európai megközelítésben, hogy a fórummal folytatott konzultáció végső célkitűzései egyértelműek legyenek;

18. úgy véli, hogy a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórumnak egyértelmű megbízatással, jól meghatározott menetrenddel, átlátható eljárásokkal és megvalósítható munkatervekkel kell rendelkeznie, amelyek valóban hozzájárulnak a politikaformálási folyamathoz;

19. reméli, hogy a civil társadalommal folytatott párbeszéd érezhető hatást gyakorol az uniós döntéshozatali eljárásra, úgy véli ezért, hogy a civil társadalommal folytatott párbeszédnek a 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiában meghatározott célkitűzésekkel és a jövőbeni kezdeményezésekkel összefüggésben hivatalos státuszra kell emelkednie, többek között az alábbiak révén:

—	a fórum részvétele más független szervezetekkel együtt a 2005–2008-as uniós cselekvési terv értékelésében, amelyet a Bizottság 2008-ban fog elvégezni,

—	átfogóbb és átláthatóbb kapcsolatok a tagállamokkal a fórum és a tagállamok közötti valódi együttműködés érdekében,

—	a fórum állandó jelenléte az Európai Unió elnöksége által a kábítószerre vonatkozó intézkedések tagállami koordinátoraival tartott üléseken,

—	állandó kapcsolattartás a Parlamenttel, amely évente konferenciát tart a fórummal, más érintett csoportokkal és a kábítószerek területén érintett uniós intézményekkel, illetve kiértékeli az elért eredményeket,

—	erős kapcsolódási pontok a fórum tevékenységei és a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (KKEM) tevékenységei között, amely éves jelentésében egy fejezetet az Európai Unió civil társadalmának tevékenységeire szánhatna;

20. felhívja a KKEM-et, hogy gyűjtsön statisztikai adatokat a nők Európai Unión belüli kábítószer-fogyasztásáról, elemezze a fogyasztásukat jellemző tendenciákat, és éves jelentésében vegye figyelembe a nemek szerint elkülönülő hatásokat a problémára vonatkozó jobb tájékoztatásnyújtás és az európai civil társadalom figyelmének sikeresebb felhívása érdekében;

21. ösztönzi a meglévő hálózatok tematikus összekapcsolását, a kábítószerekről szóló civil társadalmi fórum keretében illetve munkacsoportok formájában vagy a fórum keretében alcsoportokban;

22. kéri, hogy az EU – a költségvetési ellenőrzésre is figyelemmel – vállaljon pénzügyi kötelezettséget az Európai Unió civil társadalma által e téren végzett, a jelenlegi projektekkel és jövőbeli kezdeményezésekkel kapcsolatos tevékenységének támogatásában;

23. felhívja a tagállamokat, hogy megfelelő minőségbiztosítási kritériumok érvényesítése mellett lehetőség szerint terjesszék ki az állami finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseket a szakmai civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokra, nem csupán az egészségügyi vagy szociális szolgáltatások tekintetében, hanem az ártalomcsökkentő és alacsony küszöbű szolgáltatások esetében is; úgy véli, hogy ennek révén a szolgáltatások működésének megtervezhetősége és fenntarthatósága, valamint a minőségi normák teljesítése is biztosíthatóvá válik;

24. hangsúlyozza, mennyire fontos a társadalom számára forrásokat elkülöníteni azon önkéntes szervezetek és szülői egyesületek támogatására, amelyek különösen a fiatalok körében elkövetett, kábítószerrel való visszaélés ellen harcolnak;

Civil társadalom – a belső dimenzió

25. hangsúlyozza a civil társadalom tevékenységének fontosságát a 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiában meghatározott célkitűzések teljesítése során, a megelőzési és tájékoztatási politikák és a kábítószer-függőséghez kapcsolódó problémák kezelése, valamint e politikák megfelelő végrehajtásának nyomon követése tekintetében;

26. felhív minden uniós és tagállami szinten érintett felet, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet arra, hogy a civil társadalom tapasztalata innovatív vonatkozásokkal járulhat hozzá a 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiában meghatározott célkitűzések végrehajtásához, különös tekintettel a nyilvánosság tudatosítására irányuló kezdeményezésekre, a kármérséklő politikákra, a függőségtől szabaduló személyeknek nyújtott támogatásra és társadalmi reintegrációs politikákra;

27. fontosságot tulajdonít a kábítószer-fogyasztókat képviselő szervezetekkel folytatott uniós szintű párbeszéd megerősítésének – amely a társadalmi reintegráció kihívásaira adott válasz szükséges része, és támogatást nyújt a függőségtől szabaduló személyeknek;

28. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a civil társadalommal együttműködve támogassák a programokhoz való egyenlő hozzáférést, biztosítsák, hogy a programok kiterjedjenek a rejtett népességekre és a peremre szorult csoportokra, és törekedjenek a kapacitásépítésre annak érdekében, hogy biztosítsák a végrehajtott programok fenntarthatóságát és hatékonyságát;

29. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az alábbi célok tekintetében támogassák a civil társadalom kezdeményezéseit:

—	a megelőzés illetve a kábítószerek és pszichotróp anyagok fogyasztásának kockázataival kapcsolatos tájékoztatás erősítése a munkahelyeken és a fiatalok körében,

—	a börtönben lévő kábítószerfüggők kezelése,

—

a társadalmi szervezetek és szakszervezetek segítségével részletes megelőzési tervek életbe léptetése a kábítószerek és pszichotróp anyagok fogyasztása elleni küzdelem céljából a veszélyeztetett városrészeken, különösen a fiatalok körében, olyan módon, hogy megfeleljenek e területek fizikai és mentális egészségre vonatkozó igényeinek,

—

a kábítószerekről és az egészségre és a társadalmi életre gyakorolt káros hatásukról tájékoztatási és megelőzési kampányok szervezése a szülők, diákok és tanárok szervezeteivel illetve szakértőkkel való együttműködésben, amelyekre iskolákban kerülne sor, és amelyek a népesség minden csoportját elérnék,

—	az utcákon és a városok hátrányos övezeteiben folytatott közvetlen munka révén kármérséklő politikák végrehajtása,

—	az utcagyerek és a szociálisan hátrányos helyzetű családok külön reintegrációs projektjeinek kidolgozása és életbe léptetése;

30. utal az egyre növekvő aggodalomra, mely szerint a nők nem jutnak a kábítószerfüggőket kezelő szolgáltatásokhoz a társadalmi és gazdasági támogatottság hiánya és különösen – a kábítószer-elvonó programoktól távol tartó tényezőként tekintett – gyermekgondozási kötelezettségük következtében; rámutat, hogy a gyermekfelügyeletet biztosító szolgálatokat igénybevevő betegek között gyakran nagyobb a nők aránya, mint az ilyen lehetőséget nem biztosító szolgálatoknál;

31. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a határ menti régiókra, ahol gyakran kell foglalkozni a kábítószerekre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltéréseinek hatásaival;

32. támogatja a civil társadalmi szervezeteket, hogy teljes tudatossággal cselekedjenek a kiskorúak kábítószer- és kábítószerszármazék-fogyasztása elleni küzdelemben;

33. felhívja az Európai Unió alapjogi ügynökségét, hogy vizsgálja meg a kábítószer-ellenes politikák hatásait, és mérje fel ezek eredményességét és azt, hogy ezen politikák milyen mértékben lépték túl a határokat és sértettek meg egyéni jogokat;

34. hangsúlyozza, hogy a kábítószer-ellenes politikákat a civil társadalommal a kábítószerekkel kapcsolatos kutatás terén folytatott együttműködés során szerzett, tudományosan megalapozott bizonyítékokra kell építeni, elismerve, hogy kutatásokon és tényeken alapuló politikákat kell kidolgozni, és bizonyítékokon alapuló tevékenységeket kell megvalósítani, ideértve az egészségi károsodás megelőzésére és csökkentésére irányuló intézkedéseket is;

35. felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bűnüldözési szervek és a civil társadalmi szervezetek közös cselekvéseit és a közös végrehajtó szolgálatait, különösen a helyi közösségek szintjén;

Civil társadalom – a külső dimenzió

36. elismeri, hogy az európai kábítószerre vonatkozó politikák külső dimenziójával kapcsolatban a civil társadalom szerepe igen jelentős, valamint nagyra értékeli annak tényét, hogy az EU világelső a kábítószerek elleni küzdelemhez kapcsolódó külső programok és kezdeményezések finanszírozásában;

37. felszólít egy olyan uniós külső stratégia megvizsgálására és támogatására, amelynek fenntartható, érzékelhető és gyakorlati hatása lesz a kábítószerek nyersanyagát előállító régiók helyzetére;

38. kiemeli azon európai szervezetek tapasztalatainak jelentőségét, amelyek már részt vettek a helyi termelés terápiás és orvosi célú felhasználására történő átállás előmozdításában, ezzel egyidejűleg emlékeztetve arra, hogy az ilyen jellegű növénytermesztést állandóan a legszigorúbb ellenőrzés alatt kell tartani;

39. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az együttműködés lehetőségeit azokkal az uniós civil társadalmi szervezetekkel, amelyek részt vesznek a kokalevelekből származó, kizárólag legális felhasználásra szánt anyagok támogatásában, és így (a nyersanyagok felvásárlása révén) hatékonyan hozzájárulnak a kábítószer-kereskedelem elleni nemzetközi küzdelemhez, ezzel egyidejűleg biztosítva az ilyen anyagok felhasználásának biztonságosságát;

40. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az ópium orvosi célokra történő afganisztáni termesztéséről szóló, 2007. október 25-i ajánlását (11), és támogassák azokat a civil társadalmi kezdeményezéseket, amelyek a kábítószerek elleni küzdelemben együttműködnek, és az ország demokratizálódási folyamatában kedvező hatással lehetnek; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy előmozdítsák többek között az olyan kísérleti projekteket, mint pl. a „mák a gyógyításban” program, amelynek célja, hogy a jelenlegi illegális máktermesztés egy részét átállítsák a legális ópiumalapú fájdalomcsillapítók ipari termelésére, illetve, hogy vizsgálja meg a mák gyógyszeripari használatra történő termeléséhez adott engedélyekből származó előnyöket, valamint határozza meg azt, hogy milyen módon lehet ezt kivitelezni és milyen ellenőrzés mellett lehetséges az ENSZ égisze alatt;

41. felhívja a Bizottságot és a civil társadalmat, hogy vizsgálják meg az illegális mákültetvények ellen olyan permetezéssel folytatott küzdelem lehetőségeit, amely nem káros az emberekre, állatokra és a környezetre;

42. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki azokkal a tagállami tudományos intézetekkel, tudományos szervezetekkel és orvosi folyóiratokkal, valamint kutatóközpontokkal, szövetségekkel, specializált intézetekkel és civil társadalmi szervezetekkel fennálló együttműködést, amelyek az elmúlt években referenciapontként szolgáltak a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemmel kapcsolatos politikák kialakítása, valamint a nemzetközi kábítószer-kereskedelemből származó geopolitikai helyzet és gazdasági folyamatok elemzése során;

43. nagy jelentőséget tulajdonít az uniós és nemzetközi kábítószer-ellenes hálózatok együttműködésének a tapasztalatok és információ cseréjének elősegítése érdekében;

44. tudomásul veszi – az ENSZ kábítószerrel és bűnözéssel foglalkozó irodájában (UNODC) civil társadalmat képviselő – bécsi nem kormányzati szervezetek Kábítószerügyi Bizottságának tapasztalatait, és reméli, hogy e bizottság jövőbeli tevékenységére a szervezetek és magánszemélyek nagyobb részvétele lesz majd jellemző, tekintettel az olyan javaslatokra, mint pl. a „2008 után” kezdeményezés, amelynek célja a civil társadalom szerepének támogatása az ENSZ Közgyűlés 1998-as kábítószerekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakán (UNAGASS) megállapított paraméterek 10 éves felülvizsgálata során; javasolja, hogy az EU kábítószer-elleni stratégiájának 2012 utáni felülvizsgálatára hozzanak létre hasonló konzultációkat;

45. álláspontja szerint a jövőbeli stratégia számára a tanulságok levonása érdekében tíz évvel az 1998-as UNAGASS után, amelynek fő célkitűzése a „kábítószerek nélküli világ” tíz éven belüli megvalósítása volt, el kell kezdeni a jelenlegi kábítószer-ellenes politika tényleges eredményeinek értékelését annak meghatározása érdekében, hogy mely stratégiák voltak sikeresek;

* *

46. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kábítószerek és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának, az Európa Tanácsnak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének és szakosított ügynökségeinek.

(1) HL C 226. E, 2005.9.15., 233. o.

(2) http://ec.europa.eu/justice_home/news/consulting_public/news_consulting_public_en.html.

(3) HL L 376., 2006.12.27., 1. o.

(4) http://www.emcdda.europa.eu/html.cfm/index407EN.html.

(5) HL L 257., 2007.10.3., 23. o.

(6) HL C 168., 2005.7.8., 1. o.

(7) HL L 127., 2005.5.20., 32. o.

(8) doc. 15074/1/04.

(9) HL L 47., 2004.2.18., 1. o.

(10) http://www.unodc.org/documents/commissions/CND-Session51/CND-51_Info_Participants.pdf.

(11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0485.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/29

A 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtása

P6_TA(2008)0171

Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtásáról (2007/2138(INI))

(2009/C 259 E/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség (EK) és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra (1) (Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló belső megállapodásra (2),

—	tekintettel az AKCS–EK partnerségi megállapodás alapján létrehozott 10. Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2007. május 14-i 617/2007/EK tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0042/2008),

mivel a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) megvalósítása során a ratifikálási folyamat 2007. november 30-ig történő befejezése (az EU valamennyi tagállama és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) kétharmada által) volt a feltétele a 2008. január 1-jei hatálybalépésnek (Cotonoui Megállapodás 93. cikkének (3) bekezdése);

B.	mivel a „megszüntetési záradék” többé nem teszi lehetővé a korábbi EFA-k maradványainak igénybevételét;

C.	mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt a 9. EFA pénzeszközeinek teljes felhasználására 2007. december 31-e előtt;

D.	mivel az EFA jelenleg még mindig nem része az EU költségvetésének annak ellenére, hogy az Európai Parlament többször kérte a költségvetésbe való felvételét;

E.	mivel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek által az EFA felett gyakorolt hivatalos ellenőrzés hiánya – amely összefügg azzal, hogy az alap nem része az EU költségvetésnek – demokratikus deficitet jelent,

F.	mivel a 10. EFA programozásába bekapcsolódó nem állami szereplőkről a Bizottság készített egy 64 AKCS-országra kiterjedő tanulmányt, amely feltárja, hogy minden esetben volt tájékoztatás, azonban csak a vizsgált országok felében volt tényleges részvétel;

mivel a lisszaboni EU–Afrika csúcson (2007. december 8–9.) új Afrika–EU partnerségi stratégiát és egy 2008–2010 közötti időszakra szóló cselekvési tervet indítottak, melyek az „egységes Afrika elvén, Afrika és Európa kölcsönös függőségén, a felelősségvállaláson és közös felelősségen, az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság, valamint a fejlődéshez való jog tiszteletben tartásán” alapulnak, és ennek alkalmával elfogadták az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament közös nyilatkozatát, ily módon intézve felhívást a parlamentek szerepének az új stratégia keretében történő megerősítésére;

H.	mivel az EU és tagállamai politikai kötelezettséget vállaltak a – különösen az Afrikát érintő – fejlesztési támogatás és a támogatás hatékonysága terén;

I.	mivel az EU vállalta, hogy kereskedelmi támogatását mostantól 2010-ig évi közel 2 milliárd euróra növeli (1 milliárd euró a Bizottság terhére, 1 milliárd a tagállamok terhére);

figyelembe véve a 10. EFA előirányzatainak tájékoztató jellegű elosztását, azaz hozzávetőleg 30% az általános költségvetés támogatására, 30% az infrastruktúrákra, 15% a kormányzásra (beleértve a békét és a biztonságot is), 8% a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre, 8% a szociális ágazatokra és a társadalmi kohézióra, a fennmaradó összeg pedig a gazdasági fejlesztés, az intézmények támogatása és a környezetvédelem között oszlik meg,

K.	mivel a 10. EFA által az alapfokú oktatásra és az egészségügyi ágazatokra szánt előirányzatok részaránya némileg csökken a 9. EFA-hoz képest;

A 10. EFA feladatai és célkitűzései

1. hangsúlyozza, hogy fontos feladatot jelent a 2008–2013 közötti időszakra szóló EFA végrehajtása, különösen az EU és a tagállamok politikai kötelezettségvállalásai miatt a fejlesztési támogatások, az Európa és Afrika közötti megújított partnerség felé mutató fejlődés, valamint az EU-nak a milleniumi fejlesztési célok (MFC) 2015-ben való megvalósítására irányuló hozzájárulása terén;

2. teljes mértékben egyetért az együttműködésnek a 617/2007/EK rendelet 1. cikkében meghatározott elsődleges célkitűzésével, ami „a szegénység felszámolása a partnerországokban és -régiókban a fenntartható fejlődés összefüggésében, és különösen a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása”; a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja annak, hogy e kiemelt célkitűzések konkrétan megvalósuljanak az e rendelet által előírt eszközök és végrehajtási módok révén, és sajnálja, hogy az országstratégiai és a régióstratégiai dokumentumokra vonatkozó rendelkezések e célkitűzések megszorító értelmezésébe illeszkednek;

3. kéri, hogy az EFA végrehajtását illesszék be az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak keretébe is, melyekről az EK-Szerződés 177. cikkének (3) bekezdése rendelkezik;

4. ragaszkodik ahhoz, hogy az EFA végrehajtása feleljen meg az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának a hivatalos fejlesztési támogatás felhasználására vonatkozó ajánlásainak, valamint ahhoz, hogy a programozásból zárjanak ki legalább minden olyan cselekvést, amely nem felel meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) által meghatározott, a hivatalos fejlesztéstámogatásra alkalmazandó feltételeknek; kéri ennek megfelelően a 617/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének módosítását;

5. megelégedéssel fogadja, hogy az új 617/2007/EK rendelet kidolgozása során gondot fordítottak az egyszerűsítésre és a harmonizációra; úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködési eszközhöz (4) (FEE) történő igazításra fordított figyelemnek köszönhetően erősödni fog a Parlament szerepe az EFA végrehajtásának nyomon követésében és ellenőrzésében;

6. támogatja az EFÁ-nak az EU költségvetésébe való beillesztését, megerősítendő a fejlesztési együttműködés koherenciáját, átláthatóságát és hatékonyságát, és biztosítandó annak demokratikus ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy az EFA-nak a költségvetésbe történő beillesztése a kormányközi ratifikációs folyamat nehézkességéhez és lassúságához kapcsolódó, visszatérő problémákra is megfelelő választ nyújt; kéri a Tanácsot, hogy a pénzügyi keret 2009-ben esedékes félidős felülvizsgálata keretében írja elő az EFA költségvetésbe való beillesztését;

7. üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződésből törlésre kerül az EK-Szerződés 179. cikkének (3) bekezdése, mely cikk kizárta az EFA-t a Szerződés hatálya alól, így megnyílik az út az EFA-nak az EU költségvetésébe való beillesztése előtt;

8. emlékeztet arra, hogy ragaszkodik a fejlesztési politikák koherenciájához és azon európai kötelezettségvállalásokhoz, melyek célja annak biztosítása, hogy a fejlesztési politika célkitűzései ne kerüljenek ellentmondásba az EU e politikára kiható más politikáival (kereskedelem, környezetvédelem, biztonság, mezőgazdaság, stb.);

9. kéri a Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet az AKCS-országok képzett munkaerejének az EU-ba irányuló tömeges átvándorlására, és javasoljon megfelelő intézkedéseket az országban maradás vagy a visszatérés megkönnyítésére;

10. emlékeztet arra, hogy ragaszkodik azokhoz a felelősségvállalási és részvételi elvekhez, amelyek a Cotonoui Megállapodás és a fejlesztésről szóló európai konszenzus (5) középpontjában állnak;

Ütemterv

11. felkéri az EU-tagállamok és az AKCS-országok közül azokat, amelyek még nem ratifikálták a belső megállapodást és a felülvizsgált Cotonoui Megállapodást, hogy tegyék azt meg annak érdekében, hogy késedelem nélkül megkezdődhessen a 10. EFA végrehajtása;

12. tudomásul veszi, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a 9. EFA pénzeszközeinek teljes igénybe vételére a 2007. december 31-i lejárati határidő előtt; kéri a Bizottságot, hogy hozzon meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy egyetlen előirányzatra se vonatkozzon „megszüntető záradék”, és hogy biztosított legyen a finanszírozás folyamatossága;

13. hangsúlyozza, hogy e szoros ütemterv nem tette lehetővé, hogy a programozásba teljes körűen bevonják a civil szervezeteket és a parlamenteket, és nyomatékosan kéri, hogy a konzultációs folyamat e hiányosságait orvosolják a végrehajtási szakaszban;

Stratégiai dokumentumok és kiemelt cselekvési területek

14. hangsúlyozza, hogy a 617/2007/EK rendelet 1. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez a programozásnak elsőbbséget kell adnia a szegénység visszaszorítását célzó intézkedéseknek, különösen a millenniumi fejlesztési célokkal összefüggő ágazatokban, mint például a szociális ágazat, ezen belül is különösen az egészségügy és az alapfokú oktatás; hangsúlyozza, hogy az FEE keretében vállalt azon kötelezettséget, amely szerint a következetesség érdekében 2009-re a pénzeszközök 20%-át az egészségügyre és az alapfokú oktatásra kellene fordítani, és minden európai fejlesztési politikára, ezen belül az EFA-ra is alkalmazni kell;

15. tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy e célkitűzést a költségvetési támogatás segítségével kívánja elérni, de sajnálja, hogy a kedvezményezett országokkal együtt nem dolgoztak ki semmilyen átfogó stratégiát annak érdekében, hogy az egészségügy és az alapfokú oktatás ágazatát felvegyék az országstratégiai dokumentumokban szereplő prioritások közé; kéri, hogy a 20%-os célkitűzés elérése érdekében a félidős felülvizsgálat keretében értékeljék újra ezt a kérdést;

16. hangsúlyozza, hogy a szegénység tartós csökkentése csak fenntartható gazdasági, szociális és környezetvédelmi fejlődés mellett valósulhat meg; hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi EFA címén hozott intézkedésnek olyan erős gazdaság létrehozására irányuló fejlesztési folyamat részét kell képeznie, amely környezetkímélő, és amelyben senkit sem fosztanak meg az alapvető szociális szolgáltatásoktól;

17. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés soha nem valósítható meg teljesen háború, polgárháborús viszály vagy politikai bizonytalanság esetén; ezért úgy véli, hogy prioritást kellene élveznie a demokrácia építésének és a béke, a törvényesség, a stabil demokratikus intézmények fenntartására vagy támogatására, valamint az emberi jogok maradéktalan betartására irányuló erőfeszítéseknek;

18. az a véleménye, hogy az országstratégiai dokumentumokat demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni, és ebből következően azokat nem lehetne parlamenti ellenőrzés nélkül kidolgozni és alkalmazni; úgy véli, hogy az országstratégiai dokumentumoknak az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK) számára történő átadása jelentős hozzájárulás a Cotonoui Megállapodásban leírt felelősségvállalási célkitűzéshez, és előrelépés annak érdekében, hogy a komitológia keretében intézményi hatáskört juttassanak a KPK-nak és az Európai Parlamentnek; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a KPK rendelkezzen anyagi eszközökkel az országstratégiai dokumentumokra vonatkozó munka elvégzéséhez, valamint arról, hogy a KPK véleményeiről a Bizottság ellenőrző jelentést készítsen;

19. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 617/2007/EK rendelet semmilyen kifejezett eljárást nem ír elő az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szereplők részvételére, sem a velük való konzultációra vonatkozóan az országstratégiai dokumentumok kidolgozása, nyomon követése és értékelése keretében; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a programozásba következetesen illessze be ezeket a konzultációkat;

A nemekkel kapcsolatos kérdések

20. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek kérdését nem fogadták el külön cselekvési területként; kéri, hogy e döntést az AKCS-partnerekkel egyetértésben fontolják meg újra az EFA végrehajtásának félidős felülvizsgálata keretében;

21. kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a nemek közötti egyenlőség terén tett kötelezettségvállalásait, melyek a kulcsfontosságú politikákra vonatkozó dokumentumokban szerepelnek, úgymint az Európai fejlesztési konszenzusban, az EU–Afrika közös stratégiában, valamint a Cotonoui Megállapodásban, annak biztosítása érdekében, hogy az AKCS–EU partnerség politikai prioritásai között szerepeljenek és megfelelő figyelmet és finanszírozást kapjanak a nemekhez kapcsolódó kérdések a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének („gender mainstreaming”) keretében, továbbá nyomatékosan kéri, hogy egy fejezetnek és külön mutatóknak a Bizottság által készített éves jelentésbe való beillesztésével erősítsék meg a nemek kérdésének láthatóságát a jobb nyomon követésnek és az elért haladás jobb ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében;

Költségvetési támogatás

22. azon a véleményen van, hogy a költségvetési támogatás hatékonyan hozzájárulhat a szegénység felszámolásához és a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához, különösen, ha ezeket az eszközöket az egészségügy és az alapfokú oktatás ágazatára összpontosítják; egyetért a Bizottság azon szándékával, mely szerint a költségvetési támogatásnak olyan ösztönzőként kell működnie, amellyel növelni lehet a nemzeti költségvetési keretekből az ezen ágazatoknak szánt részarányt;

23. emlékeztet arra, hogy a költségvetési támogatás hatékonyságát és jogszerűségét szigorúan alá kell rendelni több előzetes feltétel betartásának, amelyek elsősorban a következők: egyrészt az adományozók közötti megerősített együttműködés, másrészt a demokratikus szabályok betartása, a helyes kormányzás és arra vonatkozó előírás, hogy a kedvezményezett országokban demokratikusan megválasztott parlamentnek kell ellenőriznie a közpénzek kezelését; felkéri a Bizottságot, hogy szigorúan tartsa be ezen előzetes feltételeket, mielőtt kötelezettséget vállal bármilyen költségvetési támogatási programra;

24. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy közvetlenül összekapcsolja a költségvetési támogatást a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában elért eredményekkel, és előmozdítja a millenniumi fejlesztési célok olyan „MFC-szerződések” útján történő megvalósítását, amelyek hosszabb távú garantált finanszírozást írnak elő, ily módon hozzájárulva a támogatás kiszámíthatóságának erősítéséhez;

25. kéri, hogy a költségvetési támogatásról megbízható, átlátható és a millenniumi fejlesztési célok terén elért előrelépések mértékének mérésére alkalmas mutatók alapján készített értékelésről nyújtsanak be éves jelentést az Európai Parlamentnek, a KPK-nek, a nemzeti parlamenteknek és a nem állami szereplőknek,

26. kéri, hogy a költségvetési támogatás keretében saját források álljanak rendelkezésre az összes AKCS-parlament költségvetési ellenőrzésre vonatkozó kapacitásának megerősítésére;

Ösztönző részlet

27. emlékeztet arra, hogy ragaszkodik a helyes kormányzás előmozdításához, és hogy egyetért a „helyes kormányzásért járó jutalom” elvével a Cotonoui Megállapodás 8. cikkében meghatározott politikai párbeszéd keretében azzal a feltétellel, hogy az odaítélés kritériumai és a végrehajtás módja világos és átlátható;

28. úgy véli, hogy az ösztönző részlet bontásához a Bizottság által meghatározott kritériumok kiemelten kezelik az Észak érdekeit, és szembeszállnak az olyan forma felé való eltéréssel, amelyben a támogatás feltételei nem kizárólag a helyes kormányzásra vonatkozó kritériumokon alapulnak;

29. aggodalmát fejezi ki a gazdasági és társadalmi kormányzáshoz kapcsolódó kritériumok értelmezésére vonatkozóan; ellenzi, hogy gazdasági és társadalmi téren „rejtett kritériumokat” írjanak elő, és úgy véli, hogy az e területre vonatkozó jogszabályok és közpolitikák elemzése nem vezethet követelményekhez a liberalizáció és a dereguláció terén; javasolja, hogy adjanak a kormányzási profilokhoz a közszolgáltatások létéhez és minőségéhez kapcsolódó kritériumokat; emlékeztet arra, hogy az AKCS-országoknak vagy AKCS-régióknak arra a végső döntésre vonatkozó álláspontja, hogy részt vesznek-e gazdasági partnerségi megállapodásokban (GPM) vagy sem, nem lehet kritérium;

30. kéri a Bizottságot, hogy tisztázza azt a döntéshozatali folyamatot, amely az alap ösztönző részének bontását meghatározza, és tegyen javaslatokat az Európai Parlament és a nem állami szereplők e területre vonatkozó tájékoztatásának biztosítására;

Regionális integráció, kereskedelmi támogatás és GPM

31. emlékeztet az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalására, amely szerint évente 2 milliárd EUR összegre emeli a kereskedelemnek nyújtott támogatását, és e kiegészítő támogatás 50%-át az AKCS-országokra fordítja, ezt az emelést kiegészítő pénzeszközökből fedezve; kiemelt jelentőséget tulajdonít az EU kereskedelemnek adott támogatás terén vállalt kötelezettsége betartásának, továbbá kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsen jelentést jelenlegi helyzetről az EU és a tagállamok által a célkitűzés elérése érdekében tett kötelezettségvállalásokat illetően;

32. nyomatékosan kéri, hogy az integrált regionális programok (IRP) finanszírozásából igazságosan részesüljön minden AKCS-ország vagy AKCS-régió, függetlenül az államok azon végső választásától, hogy részt vesznek-e GPM-ekben vagy sem; szembeszáll az IPR-előirányzatok odaítélésénél a GPM-ben való részvételhez kapcsolódó feltételesség minden formájával;

33. ismételten kéri, hogy a partnerségi megállapodásokban az AKCS-országok gazdaságainak átalakításához kapcsolódó sajátos szükségleteket az EFA pótlólagos alapjai fedezzék;

Részvétel

34. hangsúlyozza, hogy az EFA mentesítésének Európai Parlament általi utólagos vizsgálata nem minősül elégséges demokratikus ellenőrzésnek, és kéri a Tanácsot, hogy amíg megtörténik az EFA-nak az EU költségvetésébe való integrálása, adjon számára intézményi hatáskört a nyomon követési és a programozásértékelési eljárás egészére vonatkozóan;

35. sajnálatát fejezi ki a közösségi támogatás programozásában részt vevő szereplők szerepét meghatározó szabályok rendkívül homályos és kétértelmű megfogalmazása miatt (lásd a 617/2007/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdését); kéri, hogy az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szereplők képviselői vegyenek részt az EFA programozási, nyomon követési és végrehajtás-ellenőrzési folyamatában;

36. felkéri az EU-tagállamok és az AKCS-országok nemzeti parlamentjeit, hogy vegyék szigorú parlamenti ellenőrzés alá a végrehajtókat az EFA programozását illetően; kéri a Bizottságot, hogy győződjön meg arról, hogy a nemzeti parlamentekkel aktívan konzultálnak a stratégiai dokumentumok kidolgozásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában;

37. megerősíti, hogy támogatja a KPK által a 2005. áprilisban tartott 9. ülésszaka alkalmával kinyilvánított azon kérést, hogy az EFA előirányzataiból megfelelő részt fordítsanak a képviselők, politikai, gazdasági és társadalmi vezetők oktatására és politikai képzésére, annak érdekében, hogy szabad választásokon alapuló pluralista demokráciákban hosszú távon megszilárduljon a helyes kormányzás, a jogállamiság, a demokratikus szerkezetek és a kormány és ellenzék közötti együttműködés;

Nyomon követés és az eredmények értékelése

38. kéri, hogy 2010-ben konzultáljanak az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel és a nem állami szereplőkkel az EFA végrehajtásának félidős felülvizsgálatáról, és hogy az Európai Parlamentet tájékoztassák a befektetési eszköz félidős értékelésének eredményeiről;

39. elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság éves jelentést készít az EFA jogcímén nyújtott támogatás végrehajtásáról, amely jelentést továbbítja az Európai Parlamentnek; nagyobb gondossággal jár majd el ezen éves jelentés vizsgálatakor a támogatásnak a szegénység felszámolására gyakorolt hatásait és az MFC megvalósításához való hozzájárulását illetően; kéri, hogy a KPK-nak, a nemzeti parlamenteknek és a nem állami szereplőknek is továbbítsák ezt az éves jelentést;

40. üdvözli a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) azon szándékát, amely szerint rendszeresen értékelni kívánják az eredményeket, megkülönböztetett figyelmet fordítva a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása vonatkozásában elért eredményekre, valamint be kívánják vonni „az összes érintett szereplőt, beleértve a nem állami szereplőket is a Közösség által nyújtott támogatás értékelésének szakaszába”, ami természetesen az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés bevonásával jár; kéri a Bizottságot, hogy tisztázza, milyen szabályok szerint és milyen gyakorisággal készülnek majd ezek az értékelések;

41. hangsúlyozza, hogy válság vagy konfliktus esetén a parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselőinek tapasztalata és szakértelme még inkább nélkülözhetetlen, és kéri a Bizottságot, hogy írjon elő a 617/2007/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott különleges intézkedések elfogadása előtt e személyekkel folytatandó konzultációt;

A támogatás hatékonysága

42. elégedetten nyugtázza a fejlesztési támogatás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra tett utalást, és sürgeti az EFA programozásának az említett nyilatkozat ajánlásaival történő összehangolását; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy kiegyensúlyozott, egyenlő felek közötti partnerség létrehozása az EU és az AKCS-országok között nem épülhet csupán az adományozók közötti koordinációra és harmonizálásra, hanem mindenekelőtt elő kell mozdítani a kölcsönös kötelezettségeket és a kétoldalú elszámoltathatóságot, különösen az irányítás terén;

43. arra bíztatja a Bizottságot, hogy a gyakorlatban is valósítsa meg az e területen elért haladás szoros nyomon követésére vonatkozó szándékát, és készítsen külön jelentést a 2008. szeptemberi accrai csúcsértekezlet előkészítése keretében; kéri, hogy a támogatás hatékonyságának értékeléséről rendszeresen készítsenek jelentést, amelyet benyújtanak az Európai Parlamentnek;

44. elismeri, hogy a Bizottság által a kifizetések felgyorsítása érdekében tett erőfeszítéseknek köszönhetően javult jelentős mértékben az EFA végrehajtásának aránya; hangsúlyozza azonban, hogy van még előrelépési lehetőség e területen, és felkéri a tagállamokat, hogy ehhez aktívan járuljanak hozzá; kéri a Bizottságot, hogy negyedévenként készítsen kimutatást az Európai Parlament és KPK számára a pénzeszközök kifizetéséről;

45. teljes mértékben osztja azt a kifejezett szándékot, amely az EFA végrehajtása keretében nyújtandó támogatások kiszámíthatóságának fokozására irányul;

Az afrikai béke támogatására irányuló eszköz

46. határozottan támogatja egy, az afrikai béke támogatására irányuló eszköz létrehozását, és kéri, hogy ezen eszköz igazgatási szabályai fejezzék ki az EU és az Afrikai Unió közötti politikai partnerség megerősítését, az új EU–Afrika közös stratégia iránymutatásaival összhangban;

47. hangsúlyozza, hogy az afrikai béke támogatására irányuló eszközt a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) egyik eszközének kell tekinteni, és hogy a DAC feltételei szerint az nem tartozik a fejlesztés területéhez; e tekintetben rendkívül sajnálja a Tanács 2006. április 11-i határozatát, amely a béketámogatási eszköz EFA általi finanszírozását írja elő;

48. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy írjanak elő más forrásból történő finanszírozást legkésőbb az afrikai béke támogatására irányuló eszköz finanszírozási eljárásának 2010. évi felülvizsgálatát célzó értékelés befejezéséig; kéri, hogy ezen értékelés keretében konzultáljanak vele;

49. kéri, hogy konzultáljanak az Európai Parlamenttel és a KPK-val a 2008–2010-es időszakra vonatkozó cselekvési programról és a pénzeszközök felhasználásáról szóló, a Bizottság által készített éves tevékenységi jelentésről;

Társfinanszírozások és az egyéb eszközökkel való koherencia

50. jóváhagyja a 10. EFA programozása által megnyitott lehetőséget a fejlesztési projekteknek a tagállamokkal vagy más adományozókkal való közös finanszírozására;

51. javasolja, hogy az EU más pénzügyi eszközei számára is nyissák meg ezt a lehetőséget, és ismételten kéri egy programozható és kiszámítható új pánafrikai pénzügyi keret létrehozását, amelyet az EFA-ból, a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus eszközeiből és az európai szomszédsági politikai eszközből fedeznek az új EU–Afrika közös stratégia megvalósításának finanszírozása és támogatása céljából;

52. kifejezi azon óhaját, hogy társfinanszírozással hozzanak létre közös AKCS-EU programokat annak érdekében, hogy közös válaszok szülessenek a nagy globális kihívásokra, mint amilyen például a világ közjavaihoz való hozzáférés vagy az éghajlatváltozás, ekképpen járulva hozzá a Cotonoui Megállapodásban szereplő politikai partnerség megerősítéséhez;

* *

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A 2005. június 25-én aláírt megállapodással felülvizsgált megállapodás (HL L 209., 2005.8.11., 27. o.).

(2) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.

(3) HL L 152., 2007.6.13., 1. o.

(4) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.).

(5) A Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által együttesen elfogadott nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus” (HL C 46., 2006.2.24., 1. o.).

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/35

A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentés

P6_TA(2008)0172

Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2007. évi jelentésről (2007/2268(INI))

(2009/C 259 E/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i thesszaloniki ülésének elnökségi következtetéseire, amelyekben minden nyugat-balkáni állam ígéretet kapott arra, hogy csatlakozhat az Európai Unióhoz,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Biztonsági Tanácsa 1993. április 7-i, 817(1993) számú és 1993. június 18-i, 845(1993) számú határozataira,

—	tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i ülésén hozott határozatra, amely EU-tagjelölt ország státuszt ad Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, továbbá az Európai Tanács 2006. június 15–16-i és 2006. december 14–15-i ülésének elnökségi következtetéseire,

—	szem előtt tartva a Görög Köztársaság és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti 1995. évi ideiglenes megállapodást,

—	tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanács 2007. július 24-i negyedik ülésének következtetéseire,

—	tekintettel a 2006. március 11-én Salzburgban jóváhagyott EU/Nyugat-Balkán nyilatkozatra,

—	tekintettel a Bizottság 2008. március 5-i, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése” című közleményére (COM(2008)0127),

—	tekintettel a 2008. február 18-i, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal a csatlakozási partnerségben létrehozott elvekről, prioritásokról és feltételekről szóló, 2008/212/EK tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel a 2007. november 6-i, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló bizottsági jelentésre (SEC(2007)1432),

—	tekintettel a Parlament 2006. december 13-i, a Bizottság bővítési stratégiájáról és a 2006–2007 közötti fő kihívásokról szóló közleményéről elfogadott állásfoglalására (2),

—	tekintettel a Parlament 2007. július 12-i, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban elért haladásról szóló 2006. évi jelentésről elfogadott állásfoglalásra (3),

—	tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság parlamenti vegyes bizottság 2007. január 29–30-i és 2007. november 26–27-i üléseinek ajánlásaira,

—	tekintettel 2007. október 24-i, az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról elfogadott álláspontjára (4),

—	tekintettel 2007. október 24-i, az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, a visszafogadásról szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról elfogadott álláspontjára (5),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0059/2008),

mivel annak ellenére, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság már 2005-ben megkapta az EU-csatlakozásra váró tagjelölti jogállást, a csatlakozási tárgyalások kezdő időpontját máig nem jelölték ki; mivel ez az elhúzódó helyzet fokozza a szkopjei hatóságok által nemrégiben megkezdett reformok lankadatlan iramával kapcsolatos csalódottságot és bizonytalanságot;

szem előtt tartva, hogy az Európai Unió külügyminiszterei és a nyugat-balkáni államok külügyminiszterei által 2006. március 11-én Salzburgban egyhangúlag jóváhagyott EU–Nyugat-Balkán nyilatkozat újólag megismétli a jószomszédi kapcsolatok fontosságát és annak szükségességét, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak a szomszédos országokkal még függőben lévő kérdésekre,

C.	mivel egy tagállam – Görögország – és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság egy, az Egyesült Nemzetek égisze alatt zajló tárgyalási folyamat részesei, amelynek célja a tagjelölt ország neve tekintetében kölcsönösen elfogadható megoldás elérése;

1. üdvözli az ország Európai Unióhoz való csatlakozásával kapcsolatos megújult politikai konszenzust, valamint a fent említett, a Bizottság által 2007 novemberében közzétett, az elért haladásról szóló legutóbbi jelentés óta elért jelentős előrehaladást;

2. üdvözli az államügyészekről szóló törvény és az Ügyészi Tanácsról szóló törvény, valamint a kétszeres többségi szabály (a Badinter-elv alkalmazása) alapján elfogadandó törvényeket felsoroló, Közösségen belüli kapcsolatokkal foglalkozó bizottságról szóló törvény elfogadását és az Igazságügyi Tanács végleges kinevezéséről szóló határozatot;

3. az EU-hoz való csatlakozási folyamat fontos hajtóerejeként üdvözli az ellenzék vezetője elnökletével működő Európai Integrációs Nemzeti Tanács létrehozását, amelynek célja az EU-val kapcsolatos reformok iránti többpárti támogatás elérése; megállapítja, hogy a Nemzeti Tanács a szükséges intézményi felépítés, a humán erőforrások és a költségvetési finanszírozás pontos megállapításával meghatározza az ország intézményi prioritásait a tárgyalási folyamat előkészítő szakaszában; bátorítja a kormányt és a parlamentet, hogy tartsa fenn a reformok lendületét, és folytassa az ország európai menetrendjének kulcsfontosságú kérdéseivel kapcsolatos együttműködés és konszenzus szellemében a valamennyi érintett fél közötti folyamatos, rendszeres és konstruktív párbeszédet;

4. üdvözli a kormány és a parlament folyamatos erőfeszítéseit és eredményeit az ohridi keretmegállapodás végrehajtása és az állam többnemzetiségű jellegének növekvő elismerése terén; üdvözli a kormánynak és a parlamentnek az etnikumok közötti kapcsolatok további előmozdítása iránti elkötelezettségét, amely olyan jogszabályok elfogadását eredményezte, mint például az állami ünnepekről szóló törvény 2007. február 8-án elfogadott módosítása, amely megállapítja a különböző etnikai és vallási ünnepnapokat, üdvözli továbbá a kisebbségi közösségek kulturális értékeinek és hagyományainak előmozdításával kapcsolatos megnövelt költségvetési előirányzatokat; rámutat arra, hogy javítani kell a kisebbségi csoportok tagjainak méltányos képviseletét különösen a közigazgatásban, a rendőrségben és a fegyveres erőkben, és üdvözli a megállapodást 45 olyan törvénytervezet kiválasztásának kérdésében, amelyeket csak Badinter-többséggel lehet elfogadni;

5. rámutat arra, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság európai integrációjával kapcsolatos megújult politikai lendület az összes politikai erő által kifejezett erőteljes elkötelezettség eredménye; üdvözli a négy legnagyobb politikai párt (VMRO-DPMNE, SDSM, DPA és DUI) vezetői között folytatott rendszeres és intenzív párbeszédet, amelynek eredményeként számos jogszabályt, és az EU-ba való integrációhoz szükséges további intézkedéseket fogadtak el;

6. üdvözli továbbá, hogy az ohridi keretmegállapodással összhangban az etnikai kisebbségek több képviselőjét foglalkoztatják a közszolgálatban, és reméli, hogy az ohridi keretmegállapodást továbbra is következetesen hajtják majd végre;

7. helyesli a parlamentben képviselt nagyobb politikai pártok vezetőinek elkötelezettségét, amellyel továbbra is törekednek azon fennmaradó kérdésekkel kapcsolatos előrehaladás megvalósítására, amelyeket illetően még nem született egyetértés, mint például a nyelvhasználat és a 2001-es konfliktus áldozatai számára biztosítandó szociális csomag;

8. üdvözli, hogy 2007-ben érzékelhető előrelépés történt a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén, valamint hogy jelentős előrelépés történt az ember- és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben; felhívja a kormányt, hogy folytassa a korrupcióellenes jogszabályok és az igazságszolgáltatás reformja végrehajtását, amelyek az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének és általános teljesítőképességének megerősítéséhez vezetnek;

9. elismerését fejezi ki a kormánynak a makrogazdasági stabilitás fenntartása mellett a gazdasági téren elért előrehaladás miatt; üdvözli az adópolitikát, és a fokozott fiskális fegyelmet, amelyek az állami költségvetési bevételek növekedését eredményezték; üdvözli a javuló üzleti környezetet és a vállalkozások létrehozása előtt álló jogi és közigazgatási akadályok csökkentésére irányuló tevékenységeket;

10. bizakodva tekint az EU-s vívmányokkal összhangban lévő új banktörvény elfogadására; megállapítja a nemzeti bankról szóló új törvény 2008-ban történt elfogadásának fontosságát, amelynek révén megerősödött e bank függetlensége, valamint a felügyelettel kapcsolatos közigazgatási kapacitás;

11. aggodalmát fejezi ki a továbbra is magas munkanélküliség miatt, és sürgeti a kormányt, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel; különösen felhívja a figyelmet a Koszovóval határos falvakban tapasztalható helyzetre, ahol a munkanélküliség kérdésének megoldása létfontosságú annak érdekében, hogy a helyi lakosság legális jövedelemszerzési lehetőségekhez jusson;

12. emlékeztet az ohridi keretmegállapodás folyamatos végrehajtásának szükségességére, mivel ez a régióbeli stabilitás kulcsát jelentő transznacionális bizalomépítés előmozdításának eszközeként szolgál;

13. emlékeztet arra, hogy a közösségek zászlóinak használatáról szóló 2005. évi törvény lehetővé teszi az önkormányzatokon belül többségben lévő kisebbségi közösségek számára, hogy saját zászlóikat használják; körültekintően megállapítja, hogy a 2007. október 24-i alkotmánybírósági ítélet megerősítette a közösségek azon jogát, hogy az állami zászló mellett saját zászlóikat is használják, és az etnikai zászló használatához való jogot kiterjesztette az egy önkormányzaton belül élő valamennyi etnikai közösségre, valamint megerősítette az albán nemzeti kisebbség azon jogát, hogy az albán állami zászlót használják etnikai szimbólumukként; hangsúlyozza, hogy a Bíróság e jog korlátainak egyértelművé tételére is törekedett, mert úgy vélte, hogy az állami és közösségi zászlók különböző jelentéstartalommal rendelkeznek, és megállapította, hogy a közösségi zászlók nem használhatók állandóan, például hivatalos állami látogatások során vagy állami épületeken; felszólítja az összes pártot, hogy ezt a kérdést az ohridi keretmegállapodás és a nemzetközi normák szellemében vitassák meg;

14. üdvözli az Európai Bizottságnak az elért haladásról szóló 2007. évi jelentésében szereplő ajánlások gyors megválaszolását, valamint a közösségi vívmányok elfogadására irányuló felülvizsgált nemzeti tervnek a javasolt 2008-as csatlakozási partnerség prioritásaival összhangban történő elfogadása céljából hozott kormányzati intézkedést;

15. elismerését fejezi ki az EU-hoz való csatlakozás tárgyalási folyamatának előkészítésében zajló közigazgatási munkával kapcsolatban; felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák a közigazgatás reformját annak érdekében, hogy biztosítsák politikamentességét, szakmaiságát, szakértelmét és hatékonyságát, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a már felépített közigazgatási kapacitást;

16. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságon belül valamennyi politikai erő és etnikai közösség együttes kihívásnak tekinti annak bebizonyítását, hogy mára már az országban elfogadottnak számító politikai különbségeken kívül nincsenek olyan ellentétek, amelyeket akár belföldön, akár külföldön negatívnak tekinthetnének, beleértve a demokratikus kormányzás intézményeinek bojkottálását, ezáltal bizonyítva, hogy az ország felkészült az európai uniós integrációs folyamatra;

17. támogatja a thesszaloniki székhelyű Központ a Délkelet-Európai Demokráciért és Megbékélésért, valamint a Soros Alapítvány azon kezdeményezését, hogy adjanak ki a történelemtanárok és középiskolai tanulók számára a Balkán történelméről tankönyveket albán és macedón nyelven is, amelyek célja a közös múlttal kapcsolatos különböző vélemények egy helyen történő szerepeltetése, egy kiegyensúlyozott nézőpont bemutatása és a megbékélés előmozdítása;

18. megállapítja, hogy 2007. szeptember 27-én megtárgyalták a választási törvény felülvizsgálatáról szóló törvénytervezetet, amely a parlament 13 hellyel történő kibővítéséről rendelkezne az alacsony létszámú etnikai kisebbségek és a külföldön élő állampolgárok érdekeinek képviselete érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt törvény eredményeként megkerülhetik az ohridi keretmegállapodásban előírt, a Badinter-többségre vonatkozó szabály alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a „pacta sunt servanda” elvének tiszteletben tartása a kölcsönös bizalom megerősítése szempontjából létfontosságú; ennélfogva kívánatosnak tartja, hogy a választási törvény bármely felülvizsgálata – az albán képviselők részvételével – széles körű konszenzus mellett történjen, és bízik abban, hogy ennek elérése érdekében további konzultációkra kerül majd sor;

19. reméli, hogy a választási törvény rendelkezéseit, beleértve annak a Választási Bizottság elnökének megválasztásáról szóló 27. cikkét, teljes mértékben betartják majd; reméli, hogy a jelenlegi kormánykoalíció biztosítja a tisztességes és demokratikus előrehozott választásokat az alkotmánnyal és a választási törvénnyel összhangban;

20. felhívja a figyelmet a roma közösséggel szembeni folyamatos megkülönböztetésre, különösen az oktatás, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a lakhatás és a foglalkoztatás terén; reméli, hogy a romákra vonatkozó nemzeti stratégiát az abban kitűzött célokkal összhangban hajtják végre a közeljövőben;

21. üdvözli a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kötött vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások hatálybalépését; megjegyzi azonban, hogy az EU-s országokba való belépés még mindig óriási problémát jelent a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állampolgárai és általában a nyugat-balkáni országok állampolgárai számára; aláhúzza, hogy az országnak olyan belépési szabályokkal kell rendelkeznie, amelyek megfelelnek a Horvátország tekintetében alkalmazottaknak; támogatja ezért, hogy az Európai Bizottság 2008. február 20-án párbeszédet kezdett a vízumliberalizációról, amelynek célja egy végül vízummentes rendszerhez vezető menetrend létrehozása, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamok kormányait, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy megvalósítsák a késedelem nélküli, teljes vízumliberalizáció útitervének gyors elkészítését és végrehajtását;

22. ebben a tekintetben tudomásul veszi a biometrikus biztonsági jellemzőkkel rendelkező útlevelek bevezetését, a nemzeti vízuminformációs rendszer és a vízumközpont létrehozását, valamint az integrált határigazgatási rendszer végrehajtását;

23. üdvözli az egyházak, a vallási közösségek és a vallási csoportok jogi helyzetéről szóló, 2008 májusától alkalmazandó új törvény elfogadását, amely lehetővé fogja tenni, hogy megszűnjenek a kis hívő közösségek, különösen az elmúlt néhány évtizedben az új hitre térés és a meglévő egyházakról történő leválás révén kialakuló közösségek azon panaszai, hogy nem építhetnek, birtokolhatnak vagy használhatnak imaházként szolgáló épületeket;

24. üdvözli az adóügyi decentralizáció második szakaszának 2007 júliusában történt sikeres megindulását, amikor is a 84 önkormányzatból 42 lépett be a folyamatba, és további 9 csatlakozott;

25. rámutat arra, hogy további intézkedéseket tettek a nők jogainak előmozdítására – különösen az esélyegyenlőségre – vonatkozóan; kitart azonban amellett, hogy a nőknek az erőszak valamennyi formájával szembeni védelmét meg kell erősíteni;

26. rámutat arra, hogy a 2005 novemberében elfogadott műsorszórási törvénnyel összhangban kívánatos a közszolgálati műsorszolgáltatás állami szervektől való függetlenségének fenntartása, a vélemények meglévő sokszínűségének szabad megjelenítése, és ennek során annak meggátolása, hogy a kormány beavatkozása révén egyéb médiumok akadályoztatva legyenek; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az EU és az Európa Tanács azon normáinak általános betartását, amelyek – különösen a médiában – a szomszédos államokkal szembeni „gyűlöletbeszéd” újjáéledése elleni küzdelemmel kapcsolatosak;

27. megállapítja, hogy bizonyos médiatermékek egyoldalú támogatása, például kormánykampányok és államilag szponzorált cégek általi hirdetések révén, a média területén a verseny torzulásához vezet, és így sérti a többi médiát, beleértve a kormányt bírálókat is;

28. üdvözli a rendőrségi törvény végrehajtásával kapcsolatos előkészületek megkezdését, mivel e törvény teljes körű és hatékony alkalmazása óriási kihívás, amely az európai társulás kulcsfontosságú prioritását képezi;

29. megállapítja, hogy a vízminőség védelme érdekében tett erőfeszítéseket fokozni kell az új vízügyi törvény alapján; rámutat különösen arra, hogy óriási szükség lenne a határ mentén található Ohridi-tó, Prespai-tó és Dojran-tó, illetve az ország legtöbb csatornáját begyűjtő és a görög területekre már Axíosként veszélyes hulladékot szállító Vardar folyó vízminőségének védelmére és szennyezettségének ellenőrzésére, valamint hogy szükség van megkötni, illetve hatékonyan végrehajtani a vonatkozó kétoldalú megállapodásokat a szomszédos országokkal, Albániával és Görögországgal;

30. elismeri, hogy a hulladékkezelésről szóló törvény elfogadása némi előrelépéshez vezetett az azbeszt, a hulladékgyűjtés és a poliklórozott bifenileket és nyersanyagokat tartalmazó hulladék kezelése tekintetében;

31. felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a környezettel kapcsolatos általános szemléletmódon javítani kell, és felhívja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságait, hogy továbbra is tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy a környezetvédelmi jogszabályokat összhangba hozzák az elfogadott uniós normákkal;

32. megállapítja, hogy 2007. november 7-én egy nagyobb rendőrségi műveletre került sor Brodec község környékén, Tetovótól északra, amelynek célja bizonyos számú állítólagos bűnöző elfogása volt, amelyben az ún. „brodeci banda” hat tagját megölték, és a Belügyminisztérium további 13 helybéli lakost tartóztatott le; megjegyzi, hogy Brodecben olyan könnyű- és nehézfegyvereket találtak, amelyek között nehézgépfegyverek és repülők lelövésére alkalmas rakéták voltak; rámutat, hogy – az EU megfigyelő missziója és az EBESZ szerint – a műveletet szakszerűen, rendőri vagy polgári személyi sérüléseket nem eredményező módon végezték; üdvözli, hogy a kormány nyilvánosan kijelentette, hogy újjá fogja építeni a mecsetet és más sérült infrastruktúrákat; aggályát fejezi ki néhány olyan jelentés miatt, amelyek szerint a fogva tartottakkal a letartóztatásuk során nem bántak megfelelően; ennélfogva felszólítja az ombudsmant, hogy teljes körűen vizsgálja ki a helyzetet; hangsúlyozza továbbá, hogy a brodeci rendőrségi művelettel kapcsolatban fennmaradó kérdésekkel nyílt, átlátható és jogilag következetes módon kell foglalkozni;

33. üdvözli a szellemi tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok terén tett előrehaladást, de hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség az elfogadott jogszabályok végrehajtásának biztosításához;

34. üdvözli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a délkelet-európai együttműködési folyamatban való aktív részvételét és a Regionális Együttműködési Tanács létrehozásához való hozzájárulását; ugyancsak üdvözli a Koszovó jogállására vonatkozó konstruktív álláspontját; aggodalmát fejezi ki azonban a koszovói határ technikai kijelölésének késedelme miatt, és úgy véli, hogy az ügyet a Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős ENSZ-különmegbízott által tett javaslatban szereplő tervek szerint kell rendezni; üdvözli a kereskedelemmel, vámüggyel és rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos ügyekben Koszovóval folytatott aktív együttműködést és azt, hogy ugyanakkor jószomszédi kapcsolatokat tart fenn Szerbiával; üdvözli a két szomszédos állammal szabadkereskedelmi megállapodások aláírását, és hasonló politikát ajánl az Albániával, Bulgáriával és Görögországgal meglévő kapcsolatokban, főként a közlekedés és a kommunikáció terén;

35. üdvözli a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által az EU bosznia-hercegovinai Althea missziójához teljesített hozzájárulást, elismeri annak a regionális stabilitás tekintetében meglévő szerepét, és őszinte együttérzését fejezi ki az országnak és azon 11 békefenntartó családjainak, akik 2008. január 12-én egy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tulajdonát képező katonai helikoptert ért balesetben tragikusan életüket vesztették;

36. sajnálattal tölti el az Egyesült Államok hatóságaival kötött azon kétoldalú mentességi megállapodás Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság általi ratifikációja, amely az utóbbi állampolgárainak mentességet biztosít a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alól; hangsúlyozza, hogy egy ilyen intézkedés ellentétes az EU normáival és politikáival, amelyek mindegyike támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, valamint az EU kétoldalú mentességi megállapodásaira vonatkozó irányadó elveket; felszólítja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányát és parlamentjét, hogy jogszabályait hozza összhangba az EU tagállamok elveivel és normáival;

37. megállapítja, hogy további befektetésre van szükség az ország és szomszédjai közötti infrastrukturális kapcsolat fejlesztéséhez, ami hozzájárulna a régió egészének gazdasági fejlődéséhez és stabilitásához, továbbá felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul fejezze be a Szkopje és Szófia közötti vasúti összeköttetés hiányzó részének kiépítését;

38. tudomásul veszi a parlament 2008. április 11-i feloszlatását és az 2008 júniusára kitűzött előrehozott választásokat, és kifejezi abbéli reményét, hogy a hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek a csatlakozási tárgyalások 2008 vége előtti megkezdéséhez szükséges felkészülés esetleges késedelmének minimalizálásáért;

39. üdvözli a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Görögország közötti fokozott kétoldalú együttműködést, valamint az emberek közötti kapcsolatokat; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Parlament fent említett, 2007. július 12-i állásfoglalásának elfogadása óta kétoldalú tárgyalásokra került sor a régióban az Egyesült Nemzetek égisze alatt és Matthew Nimitz különleges megbízott segítségével abban a tekintetben, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak az ország nevével kapcsolatban felmerült nézeteltérésekre; tudomásul veszi a tárgyalások ütemének felgyorsulását; felszólítja mindkét oldalt, hogy a közelmúltban elért fontos előrelépés fényében és a kompromisszumos megoldás érdekében ragadja meg a tárgyalások azonnali folytatásának lehetőségét annak érdekében, hogy ez a kérdés ne akadályozza tovább Macedónia a Volt Jugoszláv Köztársaság nemzetközi szervezetekben való tagságát, amint azt az 1995. évi, jelenleg is hatályos ideiglenes megállapodás is előírja;

40. emlékeztetve az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. december 10-i következtetéseire, hangsúlyozza a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok fontosságát, valamint a fennmaradó kérdésekre vonatkozó, kölcsönösen elfogadható megoldások szükségességét az EU-hoz való közeledés folyamatában;

41. támogatja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a szomszédos EU-s tagállamokkal oktatási és történelmi vegyes bizottságokat hozzanak létre annak érdekében, hogy felülvizsgálják az esetleges történelmi ellentmondásokat és félreértelmezéseket, amelyek esetleg nézeteltéréseket okozhatnak, továbbá sürgeti a hatóságokat, hogy mozdítsák elő Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a szomszédjaival közös kulturális és történelmi örökségének együttes ünneplését;

42. megállapítja, hogy – noha az ország a tagjelölt státusz 2005-ben történt megszerzése óta jelentős előrehaladást ért el – a három tagjelölt ország közül az egyetlen, amellyel mindeddig nem zajlottak csatlakozási tárgyalások; kívánatosnak tartja, hogy ez a kivételes helyzet megszűnjön; felszólítja a Volt Jugoszláv Macedón Köztársaságot annak biztosítására, hogy a szükséges reformokat elvégezzék; hivatkozik az Európai Bizottság által meghatározott, az új csatlakozási partnerség legfontosabb prioritásaiból származó nyolc teljesítménymutatóra, és reméli, hogy e mutatónak az ország általi teljesítése a csatlakozási tárgyalások megnyitásához vezet 2008 vége előtt, ami tovább növeli a stabilitást és erősíti a Nyugat-Balkán európai kilátásait; felkéri a Tanácsot, hogy következő ülésén értékelje az addig elért eredményeket, és lehetőség szerint hozzon döntést a csatlakozási tárgyalások megkezdésének dátumáról;

43. üdvözli a kormány által az előcsatlakozási eszköz (IPA) végrehajtására tett előkészületeket, amelyek megkönnyítették az IPA 2007-re vonatkozó finanszírozási megállapodás és a 2007–2013-ra vonatkozó keretmegállapodás aláírását; újólag megismétli az IPA-nak a jövőbeli EU tagságra való előkészület vonatkozásában meglévő jelentőségét; felszólítja mind a kormányt, mind pedig a Bizottságot, hogy gyorsítsák meg az előkészületi munkákat, hogy lehetővé váljon az IPA-kezelés decentralizált rendszerének korai végrehajtása a fokozottabb hatékonyság és a folyamattal kapcsolatos helyi érdekek megteremtése érdekében;

44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság parlamentjének és kormányának.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 32. o.

(2) HL C 317. E, 2006.12.23., 480. o.

(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0352.

(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0454.

(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0453.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/41

Kína politikája és annak Afrikára gyakorolt hatásai

P6_TA(2008)0173

Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása Kína politikájáról és annak Afrikára gyakorolt hatásairól (2007/2255(INI))

(2009/C 259 E/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EU és Kína között hivatalosan 1994-ben elindult politikai párbeszédre, elismerve Kína leendő világhatalmi státuszát és az ebből adódó különösen messze mutató nemzetközi kötelezettségeket,

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A Kína–Európa kapcsolatokra vonatkozó hosszú távú politika” (COM(1995)0279) című közleményére, valamint a Kína–Európa kapcsolatokra vonatkozó hosszú távú politikáról szóló bizottsági közleményről kiadott 1997. június 12-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

—	tekintettel a Kína–Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) pekingi nyilatkozatára, valamint annak 2000. októberi, Kína és Afrika közötti gazdasági és szociális fejlesztési együttműködési programjára,

—	tekintettel az Afrikai Egységszervezet (OAU) és az EU égisze alatt az Afrika–Európa csúcson kiadott kairói nyilatkozatra (2000),

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „A DAC-iránymutatások; Fenntartható fejlődési stratégiák; Iránymutatás a fejlesztési együttműködéshez” című, 2001. évi jelentésére,

—

tekintettel az Afrikai Unió (AU) 2000. július 11-én elfogadott és 2001. május 26-án hatályba lépett alapító okiratára, valamint az afrikai vezetők által 2001 októberében kiadott, „Új partnerség Afrika fejlesztéséért” című dokumentumra (NEPAD), amelyet az Afrikai Unió első csúcstalálkozóján az Afrikai Unió programjává nyilvánítottak,

—	tekintettel Kínának az Európai Unióról szóló (2003) (2), illetve az afrikai politikáról szóló (2006) (3) politikai dokumentumára,

—	tekintettel a Bizottság „Fejlődő partnerség: közös érdekek és kihívások az EU és Kína kapcsolataiban” című politikai dokumentumára (COM(2003)0533), amelyet az Európai Tanács 2003. október 13-án fogadott el,

—	tekintettel a 2003-ban elindított EU–Kína stratégiai partnerségre,

—	tekintettel a FOCAC 2003 decemberében közzétett Addisz Abeba-i cselekvési tervére,

—	tekintettel az Afrikai Unió Bizottságának a 2004–2007 közötti időszakra szóló stratégiai tervére, amelyet 2004. július 7-én az etiópiai Addisz Abebában, az afrikai állam- és kormányfők harmadik csúcstalálkozóján fogadtak el,

—	tekintettel a segélyezés hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-án elfogadott párizsi nyilatkozatra, amely több európai és afrikai ország, illetve Kína részvételével a segélyezés hatékonyságáról tartott magas szintű fórum eredménye,

—	tekintettel a G8 által 2005. július 8-án Gleneaglesben tett kötelezettségvállalásokra,

—	tekintettel az Európai Tanács 2005. december 19-i„Az EU és Afrika: Egy stratégiai partnerség felé” című következtetéseire,

—

tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) által a 2005. október 3-i ülésén elfogadott következtetésekre, amelyekben kifejezi, hogy az EU az ENSZ keretében támogatja a nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezményt, amely közös kötelező szabványokat állapítana meg a hagyományos fegyverek globális kereskedelmére vonatkozóan (4),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „EU–Kína: Közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című közleményére (COM(2006)0631), valamint az ahhoz kapcsolódó, „Szorosabb partnerség, növekvő felelősség: Az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről szóló szakpolitikai dokumentum – Verseny és partnerség” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2006)0632),

—	tekintettel a 2006 szeptemberében, Finnországban tartott 9. EU–Kína csúcsra, valamint az annak eredményeként kiadott közös nyilatkozatra,

—	tekintettel a GAERC által 2006. december 11-én Kínáról elfogadott következtetésekre,

—	tekintettel az ENSZ alapokmányára és az ENSZ Biztonsági Tanácsának a civilek fegyveres konfliktusokban történő védelméről szóló, 1674(2006) sz. határozatára,

—	tekintettel a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek illegális kereskedelmének minden tekintetben történő megelőzésére, leküzdésére és felszámolására irányuló ENSZ cselekvési programra (5),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság közös nyilatkozatára az Európai Unió fejlesztési politikájáról „Az európai konszenzus” címmel (2006) (6),

—	tekintettel az EU–Kína kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az Afrika–EU stratégiai partnerségre, a közös Afrika–EU stratégia és cselekvési tervre (2007) és a kereskedelemről és a regionális integrációról, valamint a tudományról, az információs társadalomról és az űrkutatásról szóló Afrika–EU partnerségre,

—	tekintettel az „EU–Afrika partnerség az infrastruktúra területén”(2007) elindítására, amely tükrözi az infrastrukturális összeköttetések (közlekedés, energia, víz és IKT) terén való beruházások szükségességét a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében,

—	tekintettel az EU–Afrika üzleti fórum által a második EU–Afrika csúcstalálkozó (2007) alkalmával tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2007. évi időközi ENSZ-jelentésre, amely megállapítja, hogy Afrika szubszaharai régiója nem halad egyetlen millenniumi fejlesztési cél megvalósítása felé sem, és a szegénység enyhítésére irányuló erőfeszítések jelenlegi ütemét kétszeresére kell fokozni ahhoz, hogy 2015-re megvalósuljon a súlyos szegénységben élők számának felére csökkentésére irányuló millenniumi fejlesztési célkitűzés,

—

tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége” című közleményre (COM(2007)0357), valamint az Európai Bizottság és a Tanács titkárságának „Lisszabonon túl: az EU és Afrika stratégiai partnerségének fellendítése” című közös dokumentumára (SEC(2007)0856),

—	tekintettel az EU Kínával kapcsolatos országstratégiai dokumentumára (2007–2013) és a 2007–2010 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára (8), amelyben az EU 128 millió EUR fejlesztési együttműködési támogatást különít el Kína javára,

—	tekintettel a 10. Kína–EU csúcstalálkozó Pekingben, 2007. november 28-án elfogadott közös nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0080/2008),

A.	mivel Afrikában a fenntartható fejlődést jelentős mértékben előmozdíthatja és befolyásolhatja a Kínához hasonló, felemelkedőben lévő hatalmak fellépése;

B.	mivel elsősorban az afrikai államok felelnek a külföldi állampolgárok, szervezetek és kormányok területükön való jelenlétének politikai, társadalmi, gazdasági és környezeti következményeiért,

C.	mivel az EU és Kína egyaránt elkötelezte magát amellett, hogy hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz és a fenntartható fejlődéshez Afrikában;

D.	mivel az EU Afrika legnagyobb segélyadományozója és kereskedelmi partnere; mivel Kína növekvő gazdasági együttműködést és segélyezési felajánlást jelentett be, és 2010-re Afrika legnagyobb kereskedelmi partnerévé válhat;

E.	mivel az afrikai fenntartható fejlődési stratégiának biztosítania kell, hogy a nem afrikai szereplők bevonása ne ássa alá a fejlődést; mivel ebből az okból üdvözlendő az Afrika és a felemelkedő hatalmak közötti stratégiai partnerségekkel foglalkozó AU munkacsoport létrehozása,

mivel üdvözlendők azok a kezdeményezések, amelyek előmozdítják a párbeszédet, mint például a Kína és Afrika, valamint az EU és Afrika közötti csúcstalálkozók, a FOCAC, az EU–Afrika Partnerség, az EU–afrikai béke-, energia- és vízprogram és az EU–Afrika Infrastrukturális Partnerség, a Cotonoui Megállapodás (9) keretében folytatott párbeszédek, valamint az EU és Kína, illetve afrikai szervezetek között folytatott egyéb párbeszédek;

mivel a FOCAC harmadik csúcstalálkozójára 2006 novemberében Pekingben került sor, amelynek során nyilatkozatot fogadtak el, amely kimondja „egy új típusú stratégiai partnerség” létrehozását Kína és Afrika között; mivel ez az együttműködés egyaránt megfelel a gazdasági globalizáció kihívásainak, és előmozdítja a közös fejlődést, de kizártak belőle több afrikai államot, amely elismerte Tajvant;

mivel Kínának különleges felelőssége, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként hozzájáruljon a globális békéhez és biztonsághoz; mivel az EU üdvözli Kína különféle – például az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a Kyotói Jegyzőkönyv égisze alatt megvalósuló – multilaterális keretek melletti elkötelezettségét;

mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2015-re a GDP 0,7%-ára (2010-re 0,56%-ára) növeli a hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) mértékét, és az uniós ODA legalább 50%-át Afrikának utalja; mivel az uniós ODA magában foglal 20 milliárd eurót, amelyet a 10. EFA-ból (2008–2013) Afrika szubszaharai régiója számára nyújtanak; mivel az EU a 2008–2013-as időszakra 350 millió eurót utalt ki az afrikai békeprogramra és 5,6 milliárd eurót az EU–Afrika Infrastrukturális Partnerség számára; mivel az EU az afrikai nemzetközi békefenntartó missziók, az AIDS, a gümőkór és a malária elleni küzdelemmel foglalkozó világalap és más, a földrész fejlődése szempontjából fontos nemzetközi kezdeményezések egyik fő hozzájárulója;

mivel Afrikában erősödik Kína jelenléte és érdekei; mivel Kína 2005-ben Afrika szubszaharai régiójának nettó adományozójává vált, azóta pedig növelte segélyezési felajánlásait, és azt ígéri, hogy a 2006-os szinthez képest 2009-re megkétszerezi az Afrikának nyújtott támogatását; mivel Kína azt ígéri, hogy 5 milliárd USD összegű Kína–Afrika fejlesztési alapot fog létrehozni, hogy afrikai befektetésre ösztönözze a kínai vállalatokat,

K.	mivel Kína, mint újabb alternatív finanszírozó fellépése kihívást támaszt az EU azon feltételhez kötött megközelítése tekintetében, hogy az afrikai kormányoktól politikai reformokat követeljen meg;

mivel Kína az elmúlt 25 évben saját lakosságából 400 millió embert emelt ki a rendkívüli szegénységből, és ebből következően jelentős tapasztalatokkal rendelkezik, amelyek hasznosak lehetnek az afrikai országok számára; Kína ugyanakkor nagyobb társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel és riasztó környezeti pusztulással néz szembe, miközben továbbra is súlyosan korlátozottak a politikai jogok és az alapvető szabadságok, és Kína továbbra is gyenge munkaügyi szabványokról és a kormányzás gyenge elszámoltathatóságáról tesz tanúbizonyságot,

M.	mivel Kína megerősített szerepvállalása az afrikai országokkal folyó fejlesztési együttműködésben üdvözlendő, különös tekintettel a kórházak, iskolaépületek és a jobb közlekedési infrastruktúra építése során nyújtott segítségére;

N.	mivel Kína gazdasági növekedése és saját fejlesztéséhez fűződő jogos érdeke reálissá teszi, hogy növekedjen a természeti erőforrások és energiaforrások iránti igénye, és ezeket a fejlődő országokban, különösen Afrikában szerezze be;

O.	mivel Afrika nyersanyagokban gazdag államai Kína és más érdeklődők kereslete révén jobb piaci pozíciót érnek el;

P.	mivel kívánatos, hogy Kína afrikai elkötelezettsége ne csak az energiapolitikai szempontból érdekes nemzeteket vonja be, hanem vegye fontolóra az együttműködést Afrika minden államával;

mivel az elmúlt négy évben Kína részesedése a globális olajkereslet teljes növekedéséből durván 40%-ra tehető; mivel Kína nyersolajimportjának 30%-a Afrikából származik; mivel Kínának az importolajtól, az importált ásványoktól és más nyersanyagoktól való függősége előreláthatólag tovább nő, és 2010-re olajszükségletének várhatóan 45%-át importálni fogja; mivel növekvő energiakereslete és energiaimportjának bővítését célzó törekvése vezette Kínát arra, hogy afrikai államokban keressen olajellátókat,

mivel Kína olajimportja 1995 és 2005 között csaknem ötszörösére nőtt, és ezzel Kína a világ második legnagyobb olajimportőrévé vált, és az Afrikából behozott készletek tekintetében egyenlő lett az EU-val; mivel becslések szerint a CNPC (egy állami tulajdonban lévő kínai olajvállalat) ellenőrzi a szudáni olajtermelés 60–70%-át; mivel 2006-ban Angola volt Kína legnagyobb olajszállítója; mivel Kína az olaj és a gáz 28%-át már Afrika szubszaharai régiójából importálja; mivel a Kínába irányuló afrikai olajexport az elkövetkező években várhatóan növekedni fog;

mivel az afrikai természeti erőforrások külföldi országok vagy vállalatok általi kiaknázása fejlődést hozhat, de az erőforrások kimerüléséhez is vezethet, aláaknázhatja a kormányzást és a korrupció lehetőségét is megteremtheti, különösen ott, ahol a korrupció kultúrája már meghonosodott és elterjedt, mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket és a makrogazdasági stabilitás nehézségeit, és konfliktust idézhet elő, illetve súlyosbíthatja a konfliktusokat, ami súlyosan veszélyeztetheti a szegénység csökkentését és a fenntartható fejlődést;

mivel az uniós behozatal csaknem 9%-a Afrikából származik; ennek felét energiatermékek teszik ki, 23%-a gyárilag előállított termék, 11%-a pedig élelmiszer- és mezőgazdasági termék; mivel az EU exportjának 8,3%-a irányul Afrikába, és annak 78%-a munkagépekből, vegyi anyagokból és ipari árucikkekből áll; mivel Dél-Afrika az EU első számú kereskedelmi partnere (import és export); mivel Európa Afrikával folytatott kereskedelme folyamatosan csökken, bár továbbra is az EU Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere;

mivel az Európai Unió Kína legnagyobb kereskedelmi partnere és a legnagyobb befektető Kínában, mivel továbbá Kína az Európai Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel a Kínával a demokratikus reformokról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a jogállamiságról folyó párbeszéd nem szorulhat háttérbe a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok mögött;

mivel Kína az elmúlt néhány évben kirobbanó, átlagosan évi 9%-os gazdasági fellendülést mutatott, és vezető exportáló országgá vált; mivel Kína világgazdasági nagyhatalomként történő újbóli felemelkedése alapvetően megváltoztatta a kereskedelmi folyamatok és a nemzetközi piacok korábbi helyzetét; mivel megjegyzi, hogy e terjeszkedés fenntartása érdekében Kína nettó olajimportőrré és számos más nyersanyag és árucikk nettó importőrévé vált és kereslete nagyfokú áremelkedést idézett elő mindenféle ásványi és mezőgazdasági áru tekintetében;

W.	mivel Kínának jogában áll, hogy az Európai Unióval és tagállamaival jogszerű versenyben fellépjen a nemzetközi piacokon;

mivel Kína gyors gazdasági fejlődése az elmúlt húsz évben általában véve jelentős hatással volt az EU és Kína közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra: az EU és Kína közötti teljes kétoldalú kereskedelem 1978 óta több mint hatvanszorosára nőtt, és 2005-ben 210 milliárd eurót tett ki; az EU 1980-as évek elején tapasztalható kereskedelmi többlete 2005-ben 106 milliárd eurós deficitre esett vissza, ami az EU legnagyobb kereskedelmi deficitje bárminemű partnerrel, továbbá mára Kína vált az EU második legnagyobb kereskedelmi partnerévé az Egyesült Államok után; 2000-ben az EU kétoldalú piaci hozzáférési megállapodást kötött Kínával, ami lényeges tényezőként játszott szerepet Kínának a WTO-hoz való csatlakozási folyamatában, és ez a csatlakozás több szempontból is megváltoztatta a globális kereskedelmi gyakorlatokat;

mivel Kína behozatalának mintegy 3,6%-a Afrikából származik, és Afrika a kínai export 2,8%-át fogadja be; mivel Kína Afrikával folytatott kereskedelmének értéke az 1999-es 2 milliárd dollárról hozzávetőleg 39,7 milliárd dollárra nőtt 2005-ben; mivel jelenleg Kína Afrika harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere; mivel Afrika egyértelműen Kína gazdasági határává válik, ami nagyon hatékonyan egyesíti a „segítséget olajért” stratégiákat a külpolitikai eszközökkel;

mivel az Afrika és Kína közötti kereskedelem a becslések szerint az 1995. évi 4 milliárd USD-ről 2006-ban 55 milliárd USD-re nőtt, és Kína azt célozta meg, hogy 2010-re eléri a 100 milliárd USD-t; mivel 2007 májusában a kínai Exim Bank bejelentette, hogy a következő három év alatt 20 milliárd USD-t szándékozik biztosítani a kereskedelem és az infrastruktúra finanszírozására Afrikában; mivel Kína felajánlotta, hogy 2 milliárd USD kedvezményes kölcsönt és 2 milliárd USD kedvezményes vevői hitelt biztosít Afrika számára a következő három évben; mivel Kína megígérte, hogy még jobban megnyitja piacait Afrika előtt, és ennek keretében 190-ről több mint 400-ra növeli a Kínával diplomáciai kapcsolatban lévő, legkevésbé fejlett afrikai országokból Kínába exportált, nullakulcsos tarifális elbánásban részesülő cikkeknek a számát, és három–öt kereskedelmi és gazdasági együttműködési övezetet hoz létre Afrikában a következő három év folyamán;

AA.	mivel a WTO-tagság mind az Európai Unió, mind Kína számára számos jogot és kötelezettséget von maga után; továbbá mivel kínai részről e kötelezettségek közül számos kötelezettséget még mindig nem kielégítően alkalmaznak és hajtanak végre;

AB.	mivel Kína afrikai szerepvállalását nemcsak az energia és a nyersanyagok biztosításának, hanem az élelmiszerek biztosításának a szemszögéből is mérlegelni kell, minthogy az ország a jövőben növekvő élelmiszerimporttal számol;

AC.	mivel Európa Afrikához fűződő jövőbeni kapcsolatai a gazdasági partnerségi megállapodások megkötésének sikerétől, illetve kudarcától fognak függeni;

AD.	mivel Kína fejlesztési segély helyett hiteleket ad, ami az afrikai országok nagyfokú eladósodásának veszélyével jár;

AE.	mivel a kínai tevékenységek miatt ismét egyre nagyobb jelentőséget kap az infrastruktúrajavítás és -finanszírozás fontos kérdése Afrikában;

AF.	mivel az OECD adatai szerint Afrikában az építési beruházási projektek 50%-át kínai vállalkozók kivitelezik; mivel a kínai projekteken Afrikában gyakran többnyire kínai munkavállalókat foglalkoztatnak;

AG.	mivel Kína a saját munkaerő igénybevételével Afrikában hosszú távon biztosítja a kínai kereskedők afrikai piachoz való hozzáférését, és ezáltal befolyásolja az afrikai nemzetgazdaságokat;

AH.	mivel minden bizonnyal a kínaiak számára is fontos, hogy befektetéseik tekintetében a felelősségteljes kormányzás támogatása révén bizonyos mértékű befektetési és jogbiztonsághoz jussanak a széteső nemzetgazdaságokban;

AI.	mivel az állami tulajdonban lévő kínai vállalkozások nagy kockázatot vállalhatnak az afrikai beruházásokkal; mivel a CNOOC Ltd. kínai energiavállalat bejelentette, hogy 2 270 millió USD-ért 45%-os részesedést vásárol egy nigériai tengeri olajmezőből;

AJ.	mivel Kína 2007-ben létrehozta a China Investment Cooperation Ltd.-t, 200 milliárd USD tőkével, amely jelenleg a világ hatodik legnagyobb független pénzalapja;

AK.

mivel Kína máris a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója, vagy rövidesen azzá válik, és ezeknek a kibocsátásoknak a közvetlen áldozatai a kínai emberek; mivel az EU szintén a világ legnagyobb CO2-kibocsátói közé tartozik, és az európaiaknak is szembe kell nézniük e kibocsátások következményeivel; mivel a Heiligendammban, 2007-ben a G8+5 csúcstalálkozón tett felajánlások között teljesítménymutatóként szerepel 2050-re a kibocsátások 50%-os csökkentése, és mivel az EU és Kína egyéb célokat is kitűzött a kevesebb kibocsátás és a megújuló energia tekintetében; mivel Afrika az a kontinens, amely az előrejelzések szerint a legtöbbet fog szenvedni a környezeti pusztulás, az erdőirtás és az éghajlatváltozás miatt;

AL.	mivel méltányolandó, hogy Kína csatlakozott a Kyotói Jegyzőkönyvhöz és a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES); mivel Kína értékes szakértelemmel rendelkezik az erdőirtás és az elsivatagosodás elleni küzdelem terén;

AM.

mivel a becslések szerint a különösen veszélyeztetett régiókban, beleértve Közép-Afrikát is, a fakitermelési tevékenységek több mint fele illegális; mivel Kínát vádolják azzal, hogy ő viseli a fő felelősséget az illegális fakitermelés közelmúltbeli növekedéséért világszerte; mivel a becslések szerint az Egyenlítői-Guineából Kínába irányuló faexport 90%-a illegális;

AN.

mivel Kína kijelentette, hogy a „békés egymás mellett élés öt elve” a sarokköve a „beavatkozásmentesség” koncepcióján alapuló „önálló és békés külpolitikájának”, amelyet azokban az afrikai országokban, ahol bírálták Kínát, sőt, Kína-ellenes érzéseknek is hangot adtak, nem tekintenek semlegesnek; mivel Zambiában, Nigériában és Etiópiában kínai olajmunkásokat és bányászokat támadtak meg, raboltak el és gyilkoltak meg; mivel Kína azt kívánja, hogy felelős világhatalomként tekintsenek rá, és neki tulajdonítható, hogy befolyását latba vetve arra ösztönözte a szudáni kormányt, hogy fogadja el Dárfúrban az ENSZ–AU vegyes erőket; mivel Kína a Biztonsági Tanács állandó tagjaként kulcsszerepet tölthet be a konfliktusok megelőzésében, a békéltetésben és a megoldásban;

AO.

mivel Kína a bizonyos társadalmi és gazdasági jogokkal és szabadságokkal kapcsolatban elért előrehaladás ellenére továbbra is az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának hiányáról tesz tanúbizonyságot, beleértve az élethez és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot, valamint egyéb társadalmi, gazdasági és kulturális jogokat, beleértve a munkajogokat is; mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának hiánya különösen hangsúlyos a tibetiekkel kapcsolatban; mivel ez érinti a Kínáról külföldön kialakult képet és Kína külföldi fellépését, különösen Afrikában, ahol a fejlődés és a felelősségteljes kormányzás nem haladhat előre a demokratikus elszámoltathatóság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság nélkül;

AP.	mivel méltányolandó, hogy Kína a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelmében megfelelt a kimberley-i folyamat tanúsítási rendszere minimális követelményeinek, és iránymutatást készített a faipari vállalatok számára a felelős magatartásról;

AQ.

mivel méltányolandó, hogy Kína ratifikálta a korrupció elleni ENSZ-egyezményt, jóllehet a korrupció továbbra is súlyos probléma Kínában, amely drámaian érinti a központi kormányzat által meghatározott politikai célok és normák kezelésének képességét tartományi és helyi szinten; mivel ezek a gyakorlatok hatással vannak az afrikai országokra, ahol Kína és a kínai vállalatok befektetnek, gyakran erősítik a korrupciót és hozzájárulnak a korrupt rendszerek gazdagodásához és hatalmon tartásához, aláásva ezáltal a felelősségteljes kormányzást, az elszámoltathatóságot és a jogállamiságot; mivel a korrupció elleni ENSZ-egyezmény szigorú tiszteletben tartása alapvető a felelősségteljes kormányzás, az elszámoltathatóság és a jogállamiság előmozdításához;

AR.

mivel az európai, kínai és más fegyverexportálók gerjesztik a fegyveres konfliktusokat Afrikában, és ezzel súlyosan aláássák a fejlődést; mivel a tagállamokat jogilag még nem kötelezi a fegyverek exportjára vonatkozó EU magatartási kódex, és nem gyakorolnak megfelelő ellenőrzést az Afrikába exportált vagy Afrikán áthaladó tiltott fegyverek felett;

AS.	mivel Kínára, mint a világ egyik legnagyobb fegyverexportőrére és a Biztonsági Tanács állandó tagjára különös felelősség nehezedik;

AT.

mivel hiányzik az átláthatóság a hagyományos fegyverek, valamint a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek kínai exportjával kapcsolatban; mivel az Amnesty International nemrégiben kipellengérezte Kínát amiatt, hogy „veszélyesen megengedő” megközelítést alkalmaz a fegyverexport terén; mivel Kína felelős a konfliktusok által sújtott országokba – az ENSZ-embargót is megszegve Dárfúr, Libéria és a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében – irányuló jelentős fegyverszállításokért,

AU.	mivel méltányolandó, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül Kína biztosítja a második legtöbb ENSZ-békefenntartót, és már több mint 3 000 csapatot alkalmazott békefenntartó missziókban Afrikában;

1. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy fokozzák az uniós politikák hatását Afrikában, különösen az ígéretek betartásának és a kötelezettségek teljesítésének biztosítása által; ebben az összefüggésben kiemeli a lisszaboni szerződés fontosságát abban a tekintetben, hogy növeli az EU hatékonyságát és következetességét a külkapcsolatokban, megfelelő módon kitérve a fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekre és politikákra;

2. sürgeti az EU-t, hogy dolgozzon ki egységes stratégiát válaszul az Afrikában megjelenő adományozók – pl. Kína – által teremtett új kihívásokra, ideértve a különböző tagállamok és uniós intézmények által alkalmazott összehangolt megközelítést; hangsúlyozza, hogy az ilyen válasz nem törekedhet a kínai módszerek és célok lemásolására, mivel azok nem szükségszerűen összeegyeztethetők az uniós értékekkel, elvekkel és hosszú távú érdekekkel; megjegyzi, hogy az ilyen választ az EU-nak be kell építenie az AU-val folytatott párbeszédébe; sürgeti, hogy az EU fejlesztéspolitikai párbeszédet kezdjen Kínával, hogy megvitassák egymással a módszereket és célokat, de az EU-nak továbbra is ki kell tartania a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos saját megközelítése mellett;

3. sürgeti az EU-t, hogy a más adományozó nemzetekkel való versenyben is tartsa meg a felelősségteljes kormányzás előmozdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása iránti magas igényeit; felszólítja az Európai Uniót, hogy ebben a versenyben minőségileg jobb ajánlatokkal pozícionálja magát, mint például modern, az éghajlatot kímélő feldolgozó létesítmények telepítése a nyersanyagok származási országban való feldolgozásához, valamint a helyi munkaerő alkalmazásához és képzéséhez; megjegyzi, hogy az ilyen ajánlatok kidolgozását az EU-nak be kell építenie az Afrikai Unióval (AU) folytatott párbeszédébe, különösen a közös EU–Afrika stratégia és az ahhoz tartozó cselekvési terv végrehajtása során;

4. üdvözli, hogy Kína anélkül folytat gyakorlati együttműködést az afrikai országokkal, hogy lekezelő magatartást tanúsítana; tudomásul veszi, hogy az ilyen együttműködés pragmatikus természetű; sajnálja ebből a szempontból, hogy Kína együttműködik az afrikai elnyomó kormányokkal; rámutat arra, hogy kívánatos lenne az együttműködéshez politikai feltételeket kötni, valamint hogy az emberi jogoknak és a környezetvédelmi követelményeknek nagyobb szerepet kellene játszaniuk;

5. felszólítja az EU-t és Kínát, hogy afrikai stratégiáikat lehetőség szerint a felelős kötelezettségvállalásra tekintettel vitassák meg, dolgozzák ki és fogalmazzák meg, amely a fenntartható fejlődés előmozdítására és a millenniumi fejlesztési célok követésére irányul; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy építő jellegű párbeszédet alakítsanak ki egy multilaterális keretrendszeren belül a kontinens valamennyi érintett szereplőjével, különösen az AU-val és a NEPAD-dal; ebben az összefüggésben felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa, hogy az Afrikai Partnerségi Fórum bevonjon valamennyi fő adományozót és befektetőt, nevezetesen Kínát;

6. sürgeti az EU-t és Kínát, hogy növeljék a NEPAD támogatását, amely a fenntartható fejlesztési stratégia hajtóereje Afrikában, továbbá támogassák az afrikai regionális szervezeteket, az Afrikai Uniót és a Pánafrikai Parlamentet (PAP), az afrikai nemzeti parlamenteket és kormányokat abban, hogy erősítsék vezető szerepüket és részvételüket egy ilyen stratégiában; felhívja az EU-t, hogy segítsen megerősíteni az Afrikában meglévő, arra irányuló kapacitást, hogy biztosítsák az adományozók és a befektetők közötti összhangot, és garantálják, hogy a külföldi beruházások hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez;

7. hangsúlyozza szándékát, hogy a Kínai Nemzeti Népi Kongresszussal, a Pánafrikai Parlamenttel és az afrikai nemzeti parlamentekkel párbeszédet kezdjen a fenntartható fejlődés előmozdítása és az ellenőrzéssel kapcsolatos képességeik fokozása érdekében;

8. felhívja az EU-t, hogy ösztönözze Kínát, hogy vállalja az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként rá háruló feladatokat, ideértve a „védelmezői felelősséget”, ugyanakkor elismeri, hogy Kína afrikai jelenléte önmagában is komoly hatást gyakorol – többek között politikai szempontból is – a fogadó országokra, függetlenül a „be nem avatkozási politikával” kapcsolatos minden szándéktól;

9. felszólítja az EU-t, hogy a Kína által Afrikában kifejtett hatás mérlegelésekor vegye figyelembe az afrikai államok, valamint az Afrikai Unió által kinyilvánított nézeteket, hangsúlyozza, hogy az EU-nak el kellene kerülnie a Kína szerepével kapcsolatos általánosításokat, nyitott és építő jellegű hozzáállással kellene Kínára tekintenie, és nem szabadna arra törekednie, hogy európai mintákat és nézeteket kényszerítsen rá;

Fenntartható fejlődés

10. kéri, hogy közös érdekükben az EU folytassa a párbeszédet Afrika, az EU és Kína között az afrikai igények és az afrikai országok és emberek érdekében azzal a céllal, hogy megvizsgálják a fejlesztési együttműködés hatékonyságát és következetességét, az együttműködés konkrét útjainak feltárásával és partnerségeik bővítésével, elkerülve az elszigetelt fellépéseket; javasolja, hogy az EU, az AU és Kína hozzon létre egy állandó konzultációs testületet, hogy a fejlesztési együttműködés során javítsák a különféle tevékenységek következetességét és hatékonyságát; felszólítja az EU-t, Kínát és Afrikát, hogy hozzanak létre globális keretrendszert a közös kihívásokkal – mint például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, megújuló energia, mezőgazdaság, víz és egészségügy – kapcsolatos konkrét operatív projektek számára;

11. felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az afrikai országokkal való kapcsolataikat azáltal, hogy teljesítik a támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, és prioritásként kezelik a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására való törekvéseket; üdvözli, hogy az előző évhez képest 2006-ban az EK-támogatás 6%-kal, a 15 tagállam által nyújtott támogatás pedig 2,9%-kal nőtt, de sajnálja, hogy a 15 tagállamból származó, valamennyi régiónak nyújtott ODA-nak a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) viszonyított aránya a 2005-ös 0,44%-ról 2006-ban 0,43%-ra csökkent; azt is sajnálja, hogy négy tagállamnak nem sikerült tartania 2006-ban a GNI 0,33%-ával egyező egyéni célkitűzést, és még több tagállam ugyanígy sikertelen lett volna ebben, ha az ODA-adatokból le kellett volna vonni az adósságkönnyítést és egyéb olyan tételeket, amelyek nem jelentenek rendelkezésre álló forrásokat a fejlődő országok számára;

12. emlékeztet arra, hogy minden fejlesztési politika végső célját – legyen szó az EU vagy a Kína által megvalósított politikáról – a szegénység csökkentésének és felszámolásának kell képeznie;

13. felhívja az EU-t, hogy erősítse meg a feltétel nélküli segélyekre vonatkozó kötelezettségvállalásait, és ösztönözze Kínát arra, hogy biztosítson feltétel nélküli segélyeket az afrikai partnereknek, biztosítva, hogy a nemzetközi segélyekhez vagy kölcsönökhöz kapcsolt gazdasági feltételek nem ássák alá a fenntartható fejlődést; ezzel összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy vonja be Kínát a helyi afrikai munkaerőpiac bővítésébe, ahelyett hogy kínai munkások ezreit hozza be;

14. felhívja az EU-t, hogy ösztönözze Kínát, hogy használja ki az egészségügy terén meglévő szaktudását a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében az afrikai közegészségügyi rendszerek javítására és az Afrikában pusztító, a szegénységhez kapcsolódó járványok – nevezetesen a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis – leküzdésére irányuló kezdeményezések támogatására;

15. felszólítja az EU-t, hogy folytasson építő jellegű párbeszédet az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága (DAC) keretében a felemelkedőben lévő nem DAC adományozókkal, köztük Kínával abból a célból, hogy a DAC-iránymutatások és előírások vagy azokkal egyenértékű kódexek elfogadására és a segélyezés hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat elveinek tiszteletben tartására biztassa őket;

16. sürgeti az EU-t, hogy biztassa Kínát egy szakosodott segélyező intézmény létrehozására, amelynek célja a kínai segélyezési szakértelem és függetlenség fokozása, és hogy Kína elkötelezze magát a segélyezési költségvetésre vonatkozó átlátható jelentéstétel mellett; felszólítja az EU-t, hogy kérés esetén segítse Kínát ennek a szakértelemnek a fejlesztésében;

17. arra biztatja az EU-t és az afrikai országokat, hogy hívjanak meg kínai képviselőket a bilaterális és multilaterális adományozói koordinációs üléseken való részvételre;

18. felszólítja az EU-t, hogy biztassa Kínát arra, hogy vegyen részt az afrikai demográfiai helyzettel összefüggő kihívásoknak való megfelelésben: ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy Afrika sok részében nagyobb a népesség növekedési rátája, mint a gazdasági növekedési ráta, és az ennek megváltoztatására irányuló intézkedések közé tartozik a népességgel és fejlődéssel foglalkozó 1994-es nemzetközi konferencia ENSZ-jelentésében említettek szerint a szexuális és reproduktív egészség javítása;

19. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési célú nemzetközi partnerségeknek a személy-központúaknak kell lenniük, mivel a fenntartható fejlődés csak a civil társadalom részvételével valósulhat meg; hangsúlyozza, hogy a nőket, illetve a kisebbségi és a kiszolgáltatott csoportokat különösen támogatni kell, és értékelni kell a fejlődésben játszott nélkülözhetetlen szerepüket, és hogy az egyesülési szabadság és a szabad és pluralista média alapvető feltételei a fejlődésnek, amelyeket támogatni kell ilyen partnerségek által;

20. felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy magas rangú európai kormányzati képviselők jelenléte, látogatásai és párbeszédrendezvényei révén érjenek el nagyobb nyilvánosságot Afrikában és az EU-ban;

Energia és természeti erőforrások

21. úgy véli, hogy megállapítva Kína afrikai elkötelezettségét, nagyobb jelentőséget kell kapnia az Afrikával való együttműködésnek az uniós energia-külpolitika területén; aktív energiapolitikai együttműködést kíván Afrika és az EU között;

22. elismeri a természeti erőforrások átlátható kezelésének fontosságát a bevételek mobilizálásában, lévén ezek alapvető fontosságúak a fejlődéshez és a szegénység enyhítéséhez, mivel biztosítják az ellátás stabilitását és megakadályozzák az erőforrások kapcsán kialakuló konfliktusokat és instabilitást az erőforrásokban gazdag országokban; felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze az erőforrásokban gazdag afrikai országokat arra, hogy tartsanak ki a kitermelés ipari átláthatósági kezdeményezése (EITI) mellett azáltal, hogy az EITI számára politikai, pénzügyi és technikai támogatást nyújtanak, többek között azzal a szándékkal, hogy lehetővé tegyék a civil társadalom számára az EITI-ben való szabad és hatékony részvételt; sürgeti az EU-t, hogy tartson fenn aktív kapcsolatot a kínai kormánnyal és a kínai vállalatokkal annak érdekében, hogy ösztönözze azokat az EITI támogatására; felhívja az EU-t az EITI hatáskörének más természeti erőforrásokra, mint például a fára való kiterjesztésének támogatására, továbbá arra, hogy terjessze ki hatáskörét az erőforrásokból fedezett kölcsönök kapcsán a kormányokhoz befolyó bevételekre is;

23. rendkívül fontosnak ítéli, hogy az EU felhívjon valamennyi Afrikában működő politikai erőt és nemzetközi befektetőt, hogy tartsák szigorúan tiszteletben a 2002-ben a Világbank által a kitermelő iparágak tekintetében megállapított társadalmi és környezetvédelmi védintézkedési szabályokat;

24. felhívja az EU-t az átláthatóság aktív támogatására, nem csupán a bevételek beszedése, de a természeti erőforrásokból származó bevételekkel kapcsolatos kiadások tekintetében is, a költségvetési átláthatóság javítására irányuló kezdeményezések támogatása által az afrikai országokban; sürgeti az EU-t, hogy támogassa valamennyi adományozó részéről a „felelős kölcsönzést”, amely megkívánja minden olyan erőforrásban gazdag országtól, ahol korábban már jelen volt a nem felelősségteljes kormányzás vagy a korrupció, hogy a bevételekkel való gazdálkodás terén tegyenek konkrét lépéseket a fokozottabb átláthatóság felé a nem humanitárius segítségnyújtásban való részesülés feltételeként; felhívja az EU-t, hogy alkalmazza következetesebben a Cotonoui Megállapodás 96. és 97. cikkét az erőforrásban gazdag országokkal szemben, majd ezután kezdjen ezzel párhuzamosan párbeszédet Kínával és más adományozókkal, hogy összehangolt fellépés révén növeljék a megfelelő intézkedések hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy az EU-nak jó példával kell elől járnia azzal, hogy saját fejlesztési programjait és projektjeit az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás mintájává teszi;

25. sürgeti az EU-t, hogy emeljen szót az illegális fakereskedelem és az elefántcsont-kereskedelem szigorúbb nemzetközi ellenőrzése mellett; felhívja az EU-t, hogy emeljen szót az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és a kereskedelemre irányuló EU cselekvési tervben (FLEGT) körvonalazott elvek mellett, valamint biztassa arra Kínát, hogy alkalmazzon hasonló elveket saját afrikai faimportja során, az illegális fakereskedelem megállítása és a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő korai javaslatokat az illegálisan beszerzett faanyagok és fatermékek EU-ba irányuló behozatalának törvényen kívül helyezése céljából annak előmozdítása érdekében, hogy Kína ne illegálisan szerezzen be afrikai fát bútorexportjához; biztatja a Bizottságot, hogy terjessze ki a harmadik országokkal az önkéntes partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalásait; felhívja az EU-t, hogy támogassa a hasonló kezdeményezések, például az afrikai és ázsiai FLEGT-ek megerősítését;

26. felhívja az EU-t, hogy támogassa az energiaforrások kitermeléséről vagy kiaknázásáról szóló, olyan nemzetközi egyezmények megkötését, amelyek rendelkezéseket tartalmaznak azon engedélyezési megállapodások és szerződéses feltételek átláthatóságára vonatkozóan, amelyek meghatározzák a kormányok adóbevételeit, valamint záradékot foglalnak magukban a nyereség egy százalékának a helyi közösségi fejlesztésekben történő befektetéséről;

27. felhívja az EU-t és Kínát, hogy összehangolt fellépéssel kezelje a természeti erőforrások tiltott kereskedelmének problémáját, amelynek magában kell foglalnia annak megállapodás szerinti meghatározását, hogy mi képez „konfliktusban szerepet játszó erőforrást”, és egy nemzetközi szakértői csoport kinevezését, amely multilaterális megközelítéseket dolgoz ki a kérdés kezelésére;

28. felhívja az EU-t és Kínát, hogy a környezeti pusztulás és az éghajlatváltozás kezelésének módszereként, valamint az erőforrások, például az olaj szűkösségével összefüggő konfliktusok megelőzésének módszereként növelje befektetéseit a megújuló energia területén;

Kereskedelem, beruházások és infrastruktúrák

29. rámutat arra, hogy a kereskedelem általános diverzifikálása kulcsszerepet játszik a megbízható gazdasági növekedés biztosításában az afrikai országok számára; hangsúlyozza, hogy az Afrikába irányuló kínai termékexport nem akadályozhatja az afrikai iparágak fejlődését, és nem teheti tönkre ezen iparágak versenyképességét;

30. felhívja az EU-t és Kínához fordul, hogy tegye lehetővé Afrika számára az „árucsapdából” való kiemelkedést, és a nyersanyagokat szállító régióból a nyersanyagokat feldolgozó és szolgáltatásokat nyújtó régióvá való átalakulást; ebben az összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy ösztönözzön minden érintett szereplőt, nevezetesen a tagállamokat és az új adományozókat, mint például Kínát, hogy diverzifikálják a kereskedelmet és a beruházásokat, adjanak át technológiát az afrikaiaknak, szigorítsák meg a tisztességes kereskedelemre vonatkozó nemzetközi szabályokat, terjesszék ki a globális piaci hozzáférést az afrikai termékekre, csökkentsék az Afrikából származó, feldolgozott termékekre alkalmazott vámtarifákat, mozdítsák elő a magánszektor fejlődését és finanszírozáshoz való hozzáférését, támogassák a kereskedelem előmozdítását, ösztönözzék a regionális integrációt Afrikában és segítsék elő az afrikaiak anyaországba történő pénzátutalásait;

31. felhívja az EU-t, hogy saját közös agrárpolitikájának megreformálásával, valamint az afrikai termékek uniós piacra történő belépésének megkönnyítésével terjessze ki gazdasági befolyását Afrika fejlesztésére; felhívja az EU-t, és Kínához fordul, hogy saját agrárpolitikájának reformjai során erőteljesebben vegye figyelembe az afrikai földművelési ágazat fejlődési lehetőségeit, könnyítse meg az Afrikából származó mezőgazdasági termékek behozatalát, és az agrárkivitel során szigorúan ügyeljen arra, hogy ne veszélyeztesse Afrikában az élelmezést és a foglalkoztatást biztosító mezőgazdasági termelés kiépítését;

32. felszólítja az EU-t és Kínához fordul, hogy erőteljesebben lépjenek fel a tisztességes világkereskedelem érdekében azzal a céllal, hogy elérjék a kereskedelmi és fejlesztési politikák összhangját, jelentősen növeljék a termelők és foglalkoztatottak részesedését a világ árukereskedelmének nyereségéből, bővítsék az afrikai termékek világpiacokhoz való hozzáférését, és csökkentsék az Afrikából származó készárukra kivetett behozatali vámokat; Kína kormányához és az Európai Unióhoz fordul, hogy dolgozzanak ki olyan exportstratégiát, amely nem akadályozza Afrikában az ökológiai és szociális szempontból fenntartható feltételek melletti árutermelést;

33. Kínához fordul, hogy a hitelek nyújtása során vegye figyelembe azokat a tapasztalatokat, amelyek sok fejlődő ország adósságválságának kialakulásához vezettek, és ne ismételje meg a hitelezők korábbi hibáit;

34. üdvözli a Kína által a WTO és a nemzetközi közvélemény nyomására a szociális jogszabályok és a munkavállalói jogok 2008. január 1-jétől kezdődő javításának irányába tett lépéseket, és hangsúlyozza, hogy a szigorúbb szociális törvényeknek Kínában pozitív hatással kell lenniük Kína afrikai fellépésének módjára;

35. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Afrika kialakítsa saját Kína-stratégiáját; megállapítja, hogy egy ilyen stratégia igen nagy jelentőségű a Kína és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösségének fokozásában; hangsúlyozza, hogy e stratégiának az afrikai munkavállalók Afrikában megvalósuló kínai projektekben való fokozottabb részvételére, Kína részéről a technológiatranszfer tekintetében tanúsított fokozottabb hajlandóságra, továbbá olyan tipikus afrikai exporttermékek, mint a kávé, a kakaó és a bőráruk kínai piacra való könnyebb bejutására kell összpontosítania;

36. javasolja a Bizottságnak, hogy a Kínával a partnerségi és együttműködési megállapodás (PEM) új kereskedelmi fejezetéről folytatott, folyamatban lévő tárgyalások keretében tegyék kötelezővé az ILO alapvető munkaügyi normáit, a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségét, a társadalmi és környezetvédelmi dömping elleni rendelkezéseket, az ILO tisztességes munkára vonatkozó ajánlásait, továbbá a nemzetközi emberi jogi egyezségokmányokból eredő követelmények tiszteletben tartását;

37. hangsúlyozza a helyi munkaerő tisztességes pénzügyi feltételek melletti alkalmazásának jelentőségét az infrastrukturális és üzemtelepítési beruházások megvalósítása során; a foglalkoztatottak képesítésében való erőteljesebb szerepvállalást ajánl ösztöndíjak és a körkörös migráció keretében; a részben magasan képzett afrikai diaszpóra erőteljesebb bevonását és a külföldön élő afrikaiak Afrikába történő pénzátutalásainak megkönnyítését ajánlja;

38. tudomásul veszi az információs és kommunikációs technológia (IKT) által általában véve a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés támogatásában játszott, igen pozitív szerepet; ajánlja a Bizottság számára, hogy a meglévő afrikai és európai programjaiban helyezzen erőteljesebb hangsúlyt a KKV-k IKT-kapacitásának az állami és a magánszféra közötti partnerségek útján történő kiépítésére, annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények és a politikák a beruházások, az innováció és a technológiatranszfer előmozdítását szolgálják;

39. felhívja az EU-t és Kínát, hogy támogassák az AU-t és a NEPAD-ot környezeti hatásvizsgálatok elvégzésében, és értékeljék az Afrikában megvalósuló külföldi beruházási projektek szegénység enyhítésével kapcsolatos lehetséges hatásait, különösen az energia és az infrastruktúra terén, ugyanakkor dolgozzanak ki egy átláthatóbb rendszert a szerződések odaítélésére és a közpénzek elköltésére vonatkozóan; kiemeli az afrikai országokban az áruk közelmúltbeli áremelkedéséből, az energia-kitermelésből, valamint a külföldi tőkemozgásokból származó nyereségek állami szintű elköltése hosszú távú megtervezésének fontosságát, és azt ajánlja az Európai Uniónak és Kínának, hogy ebben az értelemben támogassák célzottan a megfelelő közigazgatási kompetencia kiépítését;

40. felhívja az EU-t, hogy Afrikában vegyen részt Kínával közös projektekben az energiakutatás, a szállítás és az infrastruktúrák területén, azzal a céllal, hogy az AU-val és a NEPAD-dal közösen kidolgozzák a részvétel és a befektetés közös szabályrendszerét;

41. felhívja az EU-t és Kínát, hogy ruházzon be az afrikai képzésbe és az oktatásba, mivel a képzett munkások alkotják egy függetlenebb fejlődés pilléreit;

42. felhívja az EU-t, hogy lépjen túl a jelenlegi EU–Afrika üzleti fórumon, és dolgozzon ki következetes cselekvési tervet az Afrikában megvalósuló európai befektetések ösztönzése és diverzifikálása érdekében;

43. elismeri, hogy Afrikában az európai gazdasági beruházások versenyhátrányt szenvednek a kínai projektek és a kínai kormány (vagy teljesen állami tulajdonban lévő vállalatok) által tett ajánlatok nyílt vagy rejtett támogatása, illetve a társadalmi és gazdasági normákból eredő magasabb költségek miatt, amelyek a kínai versenytársakat nem érintik, továbbá a kötött kínai támogatásnak köszönhetően, amely megakadályozza, hogy a kínai támogatásból finanszírozott projektekhez európai vállalkozások is csatlakozzanak, valamint az európai vállalatok részéről a finanszírozási és beruházási kockázatfedezési eszközökhöz való korlátozott mértékű hozzáférésnek köszönhetően;

Környezetvédelem

44. felhívja a figyelmet Kína afrikai jelenlétének környezeti hatásaira; sürgeti Kínát, hogy folytasson környezetvédelmi szempontból felelősségteljes magatartást mind Kínában, mind Afrikában;

45. felhívja az EU-t, hogy ösztönözze a kínai exporthitel-ügynökségeket, többek között az Exim Bankot, hogy az afrikai infrastruktúraprojektek (például gátak, utak és bányák) tekintetében rendszeresen végezzenek környezeti hatásvizsgálatokat;

46. üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy indítsanak el egy globális éghajlat-változási szövetséget a legkevésbé fejlett országokkal (LDC) és a fejlődő kis szigetállamokkal (SID) együtt, amely különösen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén növelné az együttműködést; felhívja az EU-t, hogy kérje fel Kínát a szövetség munkatervének fő területein való részvételre, mint például a katasztrófakockázat csökkentéséről és az „éghajlatálló” fejlesztésről folyó párbeszédben, amely kritikus fontosságú együttműködési területeket érint, tekintettel Kína, mint jelentős afrikai adományozó és befektető pozíciójára, amely gyakran nagyléptékű infrastrukturális projektekbe fektet be, amelyek rendszerint különösen érzékenyek lehetnek az éghajlatváltozásra;

47. szorgalmazza az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozásának növelését is, egy olyan rendszernek megfelelően, amelyben a hozzájárulási kötelezettség egyaránt függ a múltbeli kibocsátásoktól és a gazdasági kapacitástól, és amelyben a pénzeszközöket nem fordíthatják a meglévő támogatási költségvetési tételektől eltérő célokra; ebben az összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy a pénzügyi források és befektetések biztosítása terén emeljen szót az összehangoltabb és kiegészítő jellegű nemzetközi fellépés mellett az afrikai enyhítő és alkalmazkodási intézkedések támogatása érdekében, különösen a megfelelő, előrelátható és fenntartható pénzügyi forrásokhoz való jobb hozzáférés formájában, a segélyhez való alkalmazkodás költségeinek meghatározása során a kapacitásépítéshez nyújtott pénzügyi és technikai támogatás formájában, hogy segítsenek meghatározni ennek pénzügyi szükségleteit, valamint új és további források biztosítása formájában, beleértve a hivatalos és koncesszionális finanszírozást; sürgeti, hogy minden pénzügyi ellátás minimális bürokrácia mellett legyen hozzáférhető; kitart amellett, hogy meg kell valósítani az eredmények hatékony nyomon követését;

48. felhívja az EU-t, hogy folytasson többoldalú megbeszéléseket az AU tagállamaival és Kínával, valamint a civil társadalommal a környezet pusztulása és az éghajlatváltozás jelentette globális fenyegetésről, és mozdítsa elő a részt vevő felek konferenciája (COP-13) alkalmából Balin, 2007. december 15-én aláírt Bali Cselekvési Tervet a 2012 utáni keretrendszer érdekében;

49. felhívja az EU-t, hogy járjon élen az éghajlatváltozás enyhítésében egy „katasztrófaprogram” elindításával, amely a meglévő segélyezési költségvetési tételeken túlmenő, nagyléptékű pénzügyi támogatást biztosítana a zöld energetikai technológiák fejlesztéséhez és bevezetéséhez mind a felemelkedőben lévő gazdaságokban, mind a fejlődő országokban, felismerve mindazonáltal ezek eltérő szükségleteit; külön felhívja az EU-t, hogy biztosítson finanszírozást ahhoz, hogy lehetővé tegye az olcsó, környezetkímélő technológiák afrikai országoknak való átadását; felismerve, hogy a technológiaátadás finanszírozásának növelése kulcsfontosságú lépés ahhoz, hogy megállapodás szülessen 2009-re a 2012 utáni globális éghajlat-változási keretrendszerről;

50. sürgeti, hogy az EU és Kína a Bali Cselekvési Terv iránymutatásának megfelelően biztosítsa, hogy projektjei – különösen az energiakutatás – Afrikában környezetileg fenntarthatók és a Bali Cselekvési Tervvel összeegyeztethetők legyenek;

51. elismeri, hogy a nyugati kereskedelem és fogyasztás is felelős az afrikai természeti erőforrások iránti növekvő kínai kereslet megteremtéséért, valamint a fejlődő országokban a szennyező iparágak „kiszervezésének” következtében növekvő CO2-kibocsátásért; felhívja az EU-t, hogy vesse fel a kereskedelemmel és éghajlattal kapcsolatos igazságosság kérdését a Kínával és Afrikával folytatott háromoldalú együttműködés napirendjének részeként; felszólítja továbbá az EU-t, hogy erősítse a szociális és környezeti szempontból felelős fogyasztás előmozdítását célzó intézkedéseket (beleértve a termékcímkézést, amely a termék teljes életciklusára nézve, a természeti erőforrások kitermelésétől a termelésen át a szállításig kimutatja a környezeti hatást);

52. sürgeti az EU-t, hogy emeljen szót a nagyobb, különösen Kínával való nemzetközi együttműködés mellett, az alkalmazkodási intézkedések sürgős végrehajtásának támogatása érdekében, nevezetesen veszélyeztetettségi értékeléseken, az intézkedések priorizálásán, a pénzügyi szükségletek értékelésén, a kapacitásépítésen és válaszadási stratégiákon, az alkalmazkodási intézkedések ágazati és nemzeti tervezésbe való beépítésén, konkrét projekteken és programokon, az alkalmazkodási intézkedések végrehajtását ösztönző eszközökön keresztül és az éghajlatra rugalmasan reagáló fejlődést lehetővé tevő egyéb módszerekkel, figyelembe véve az éghajlatváltozás káros hatásaira érzékeny fejlődő országok, mint például az afrikai országok sürgős és közvetlen szükségleteit, amelyeket különösen sújt az aszály, az elsivatagosodás és az árvizek;

53. felszólítja az EU-t, hogy erősítse a párbeszédet Afrikával és Kínával, és alakítson ki közös megközelítéseket az olyan globális környezeti problémák kezelésére, mint például az erdőirtás, az elsivatagosodás és a fragmentáció, a biodiverzitás és a talaj termékenységének hanyatlása vagy elvesztése, valamint a levegő- és vízszennyezés; felhívja az EU-t, hogy támogassa az energiahatékonyságot, a zöld technológiákat, a kockázatkezelést és a korai előrejelző kapacitásokat, valamint a felelős iparosítást és fogyasztást;

Felelősségteljes kormányzás és emberi jogok

54. sürgeti a kínai hatóságokat, hogy afrikai kapcsolataikban tartsák tiszteletben a demokrácia, a felelős kormányzás és az emberi jogok alapelveit;

55. felhívja az EU-t, hogy cselekedjen összhangban saját értékeivel, elveivel és a Cotonoui Megállapodásban vállalt kötelezettségeivel azon afrikai kormányokkal való kapcsolataiban, amelyek akadályozzák a demokráciát és megsértik az emberi jogokat, továbbá tagadja meg e kormányoktól a támogatások ellenőrzését, a költségvetési támogatásokat vagy a beruházásokat; sürgeti az EU-t annak biztosítására, hogy ilyen esetekben a humanitárius és egyéb támogatások nyújtása a helyi civil szervezeteken keresztül történjen és segítse az ilyen szervezeteket kapacitásuk megerősítésében; felszólítja az EU-t, hogy sürgesse a nemzetközi emberi jogi ENSZ-egyezmények, egyezségokmányok és eszközök hatálya alá tartozó más nagy adományozókat, például Kínát, hogy cselekedjen hasonlóan;

56. hangsúlyozza, hogy a szuverenitás, a tulajdon és a kiegyenlítés elveinek fontossága dacára, az elnyomó rendszerek által nem megfelelően kormányzott afrikai országokban „feltétel nélkül” megvalósított kínai beruházások hozzájárulnak ahhoz, hogy állandósuljanak az emberi jogokkal való visszaélések, és tovább késleltetik a demokratikus előrehaladást, és akadályozzák a felelősségteljes kormányzás elismerését, beleértve a jogállamiságot és a korrupció ellenőrzését; e tekintetben rámutat a felelősségteljes kormányzást, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását Afrikában előmozdító kormányoknak, intézményeknek és civil társadalmi szereplőknek – úgymint a nemzeti parlamentek, többpártrendszerek, fejlesztési és emberi jogi szervezetek, a szabad média és korrupcióellenes szervezetek stb. – nyújtott nagyobb uniós támogatás fontosságára;

57. felhívja az EU-t, hogy kérjen arra minden adományozó és kedvezményezett országot, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi pénzügyi intézmények (IFI) által megállapított iránymutatásokat és átláthatósági szabályokat; sürgeti az EU-t, hogy győzze meg a kínai hatóságokat arról, hogy bátorítsák a nemzeti bankokat az „Equator-elvek” alkalmazására a társadalmi és környezetvédelmi szabványok tekintetében;

58. sürgeti az EU-t, hogy ösztönözze Kínát a megvesztegetés elleni OECD-egyezmény rendelkezéseinek önkéntes elfogadására, valamint ezen egyezmény nem csupán Kínában, hanem Kína afrikai országokkal való kapcsolataiban történő végrehajtásának biztosítására;

59. felhívja az EU-t, hogy biztassa az összes tagállamot és Kínát arra, hogy vegyenek részt a jelenlegi globális kezdeményezésekben, amelyek az ENSZ korrupcióellenes egyezménye V. szakaszának keretében a javak visszaszerzésének megkönnyítésére irányulnak, beleértve a közös kezdeményezést az ellopott javak visszaszerzéséért (StAR), amelyet nemrégiben indított el a Világbank és az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala (UNODC);

60. felszólítja az EU-t, hogy biztassa Kínát az általa még nem elfogadott ILO-egyezmények ratifikálására és végrehajtásuk biztosítására minden fejlődő országban, ahol kínai befektetés, vállalatok, szakértők vagy munkavállalók vannak jelen, különösen Afrikában;

61. felhívja az EU-t, hogy ösztönözze nemzetközi és jogilag kötelező érvényű magatartási kódexek kidolgozását a felelősségteljes kormányzással, a biztonságos és méltányos munkafeltételekkel, a vállalati társadalmi felelősséggel és a környezetvédelmi gyakorlatokkal kapcsolatban, valamint támogassa a vállalati elszámoltathatóságot;

Béke és biztonság

62. felhívja az EU-t, hogy fegyverkiviteli magatartási kódexét tegye jogilag kötelező erejű eszközzé;

63. felhívja az EU-t, hogy bátorítsa Kínát arra, hogy növelje nemzeti fegyverkiviteli ellenőrzési rendszerének átláthatóságát, különösen azáltal, hogy biztosítja a kivitelekről történő teljes jelentéstételt a hagyományos fegyverek kiviteléről szóló ENSZ-nyilvántartás számára, és javítja fegyverkiviteli ellenőrzési szabályait annak érdekében, hogy megakadályozza az olyan – különösen afrikai – országokba és régiókba irányuló fegyverszállítást, ahol rendszeresen megsértik a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogszabályokat;

64. felhívja az EU-t a Kínával szembeni fegyverembargó fenntartására mindaddig, amíg Kína fegyvereket exportál olyan fegyveres erőknek és fegyveres csoportoknak – sok esetben afrikai országokba –, amelyek konfliktusokat táplálnak és tartanak életben, és súlyos emberi jogi visszaéléseket követnek el;

65. felhívja az EU-t és Kínát arra, hogy függesszék fel az azokkal a kormányokkal folytatott fegyverkereskedelmi ügyleteket, amelyek emberi jogi visszaélésekért felelősek, konfliktusok részesei vagy a háború küszöbén állnak, úgymint Kenya, Zimbabwe, Szudán, Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Eritrea és Szomália; felhívja az EU-t és Kínát, hogy állítsák le, akadályozzák meg és tiltsák meg a fegyverek olyan fegyveres, nem állami szereplők számára történő átadását, amelyek veszélyeztetik az emberi jogokat, a politikai stabilitást és a fenntartható fejlődést az afrikai kontinensen;

66. felhívja az EU-t, hogy továbbra is támogassa a jogilag kötelező érvényű, ENSZ-szinten megtárgyalt nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezményt valamennyi hagyományos fegyver tekintetében;

67. felhívja az EU-t és Kínát, hogy támogassák az olyan afrikai vezetésű kezdeményezéseket, mint például egy készenléti erő, és a regionális szervezetek mint biztonsági pillérek használata;

68. felhívja az EU-t, hogy ösztönözze Kínát, hogy továbbra is fokozza részvételét az ENSZ és az Afrikai Unió afrikai békefenntartó misszióiban, és – szükség esetén és az ENSZ-felhatalmazásokkal összhangban – e hozzájárulást bővítse ki harci egységek rendelkezésre bocsátásával is;

69. felszólítja az EU-t, hogy vonja be Kínát az emberi biztonság közös megközelítéseinek kidolgozásába, nevezetesen a hagyományos leszerelés, a leszerelés, demobilizáció és reintegráció (DDR), a fegyverek nyomon követhetősége, az aknamentesítés és a biztonsági szektor reformja (SSR) területén; sürgeti a nem hagyományos biztonsági kérdésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalást, mint például a természeti katasztrófák megelőzése, éghajlati vagy gazdasági menekültek, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és migránsok, kábítószerek és fertőző betegségek;

* *

70. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, az Afrikai Uniónak, a NEPAD-nak, a Páneurópai Parlamentnek és a FOCAC-nak.

(1) HL C 200., 1997.6.30., 158. o.

(2) Peking, 2003. október, http://www.china-un.ch/eng/xwdt/t88637.htm.

(3) Peking, 2006. január 12., http://www.gov.cn/misc/2006–01/12/content_156490.htm.

(4) Az Európai Unió Tanácsának 2678. ülése, Luxembourg, 2005. október 3.

(5) ENSZ Dokumentum A/Conf. 192/ 15, 2001. július, http://disarmament.unorg/cab/poa.html.

(6) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(7) Hl C 305 E., 2006.12.14., 219. o.

(8) http://ec.europa.eu/external_relations/china/csp/index.htm.

(9) Cotonouban, 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás (HL L 317., 2000.12.15., 3. o.). A legutóbb az AKCS-EK Miniszterek Tanácsának 1/2006. sz. határozatával (HL L 247., 2006.9.9., 22. o.) módosított egyezmény.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/56

A Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiája

P6_TA(2008)0174

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiájáról

(2009/C 259 E/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiáról szóló közleményére (COM(2008)0072),

—	tekintettel a Bizottság 2008. évi jogalkotási és munkaprogramjának (COM(2007)0640) végrehajtásáról szóló közleményére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel a Parlamentnek a Bizottsággal folytatott strukturált párbeszéde fontos intézményközi lépés mind a jelenlegi, 2008. évi jogalkotási és munkaprogram végrehajtásában, mind a 2009. évi jogalkotási és munkaprogram kidolgozásában és megformálásában;

B.	mivel ezért alapvető fontosságú, hogy a strukturált párbeszédre kellő időben sor kerüljön, hogy az lehetővé tegye az Európai Unió 2009-re vonatkozó fő stratégiai célkitűzéseinek meghatározására való összpontosítást;

Növekedés és foglalkoztatás

1. ismét hangsúlyozza a lisszaboni stratégia alapos végrehajtásának jelentőségét, kiemelve a gazdasági, szociális és környezetvédelmi előrelépések kölcsönös összefüggését a dinamikus és innovatív fenntartható európai gazdaság létrehozásában;

2. üdvözli a kis-és középvállakozások (kkv-k) leendő európai kisvállalkozói törvényre épülő régen esedékes támogatását; a törvényt igen fontos stratégiának tartja a kis- és középvállalkozások támogatására; megjegyzi továbbá, hogy a kkv-k legmegfelelőbb módon történő támogatásához jogszabályokra és pénzügyi keretre is szükség van; azonban int attól, hogy ezeket az eszközöket rossz célra: a nemzeti piacok elzárására, és ezzel az európai versenyképesség és a fogyasztók választási lehetőségeinek korlátozására használják; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot az európai magánvállalatok jogállásáról;

3. üdvözli a kulcsfontosságú áruk és szolgáltatások piacainak szisztematikusabb és integráltabb ellenőrzését, amelynek célja a meglévő problémák beazonosítása; megjegyzi, hogy ebbe beletartozhatnak a versenyjogi vizsgálatok is, és nem történhet a belső piacon működő kkv-k, illetve az ott forgalmazott termékek és szolgáltatások kárára; tudomásul veszi a Bizottságnak azt a törekvését, hogy az áruk belső piacának ágazati szabályozását összhangba hozza az új jogszabályi kerettel, azonban ismét felszólítja a Bizottságot, hogy a szektorális jogszabályok tagállamokban zajló végrehajtását és érvényesítését kövesse nyomon, valamint felhívja a figyelmet az általános termékbiztonságról szóló, 2001/95/EK irányelv (1) felülvizsgálata és egy általános felülvizsgálat szükségességére; felszólít a belső piacra vonatkozó irányelvek, különösen a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (2) átültetésének folyamatos figyelemmel kísérésére, és kéri a belső piaci eszközök további fejlesztését;

4. elismeri az egységes piac 2007. évi felülvizsgálatának nyomon követését szolgáló, a Bizottság és a tagállamok közötti megosztott partnerségekről szóló kezdeményezést, amelynek célja a belső piacról szóló jog alkalmazása és végrehajtása; tudomásul veszi a számos új megközelítésű irányelv módosítására irányuló javaslatokat, amelyek célja a belső árupiac modernizálása; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamokkal való együttműködés fejlesztésére irányuló tevékenységét e téren; sajnálatát fejezi ki azonban a jogalkotási javaslatok konkrét harmonizációjának hiánya miatt a belső piac területén; hangsúlyozza a belső piacon a célzott harmonizációval összekötött kölcsönös elismerés fontosságát, hogy az áruk és szolgáltatások belső piaca teljessé váljon;

5. úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia nagyszabású célkitűzései a kutatás fejlesztése és előmozdítása számára új megközelítést igényelnek; kéri a hetedik kutatási keretprogram megvalósításának értékelését, még a félidőben történő felülvizsgálat előtt, kéri továbbá az Európai Kutatási Tanács eddigi tevékenységének értékelését;

6. rámutat, hogy messzemenően fontos a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzése, valamint a jelenlegi pénzügyi válsághelyzetben a fogyasztók megnyugtatása; megjegyzi, hogy a jelenlegi válság jelzi, hogy az EU-nak felügyeleti intézkedéseket kell kidolgoznia a befektetők átláthatóságának növelése, a jobb értékelési normák meghatározása, a prudenciális felügyelet javítása, valamint a hitelminősítő intézetek szerepének értékelése céljából; felkéri a Bizottságot, hogy teljes együttműködésben dolgozzon a Parlamenttel az Ecofin-Tanács által a Lámfalussy-eljárás, a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogszabályok, továbbá az átültetés és végrehajtás folyamatának fejlesztése érdekében 2007 decemberében jóváhagyott útiterv kidolgozása során; úgy véli, hogy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelv (3) és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 2006/29/EK (4) irányelv célzott felülvizsgálatának, amelyet bejelentettek, javítania kell a pénzintézetek prudenciális keretét és kockázatkezelését, növelve a piaci szereplők közötti bizalmat; ismételten megerősíti, hogy döntő fontosságú az EU jobb és egységes képviselete a nemzetközi pénzügyi intézményekben, és sajnálja, hogy erre vonatkozó javaslat még nem készült;

7. üdvözli továbbá a Bizottság eltökéltségét a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén folytatott munkát illetően, mivel e területen még minimális az integráció, és mivel ahhoz, hogy a fogyasztók kézzelfogható előnyökhöz jussanak, még fokozni kell a versenyhelyzetet; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a fogyasztói hitel-megállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtását;

8. tudomásul veszi a Bizottság erőfeszítéseit a lisszaboni stratégiában célként kitűzött foglalkoztatási arány teljesítésére; támogatja a Bizottságot abban, hogy folytassa egy közös megközelítés létrehozását a rugalmas biztonság tekintetében, amely egyfelől nagyobb rugalmasságot mozdít elő a munkaerőpiacon, másfelől a flexicurity (rugalmas biztonság) négy pillérének kiegyensúlyozott végrehajtása mellett biztonságot nyújt a munkavállalóknak, amelyre szükség lehet a kedvezőbb gazdasági hatások eléréséhez;

9. rámutat, hogy a Parlament egy plenáris vitával kezdve, majd a kollektív szerződéseket érő kihívásokról szóló parlamenti jelentéssel folytatva meg fogja vizsgálni az Európai Közösségek Bíróságának a C-438/05 (5), a C-341/05 (6) és a C-346/06 (7) ügyekben hozott legutóbbi ítéleteit;

10. sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság 2009. évi politikai stratégiájában nem tekinti prioritásnak az oktatás és kultúra témakörét; felhívja a Bizottságot a mindenki számára rendelkezésre álló európai oktatási térség megszilárdítására, különösen az európai uniós oktatás és képzés elérhetőségének, hatékonyságának és minőségének fejlesztése révén; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kellene fordítani az élethosszig tartó tanulásra a diákmobilitás, a nyelvismeret és a felnőttoktatás fejlesztése révén; hangsúlyozza a kulturális sokszínűség fontosságát, különösen a digitális tartalom területén;

11. üdvözli az egyetemek és az üzleti szféra közötti párbeszédről szóló, a jövőben elkészülő bizottsági közleményt, amelynek célja annak segítése, hogy az európai egyetemek világszinten is felvegyék a versenyt a legjobb egyetemekkel; támogatja azt a bizottsági kezdeményezést, hogy szülessen Zöld könyv a kulturális és kreatív iparról, valamint hangsúlyozza, hogy ebben, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez jelentősen hozzájáruló ágazatban további uniós fellépésre van szükség; rámutat, hogy az uniós fellépésnek a kulturális identitást és sokszínűséget kell erősítenie;

12. hangsúlyozza, hogy az utasok jogait, különösen a távolsági buszok utasainak, valamint a vasúton vagy hajón utazóknak a védelmét előtérbe kell helyezni; hangsúlyozza a forgalomirányító rendszerek sikeres fejlesztésének jelentőségét és sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon tovább az egységes európai égbolt légiközlekedés-irányító kutatási program (SESAR) és az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) fejlesztésén;

Éghajlatváltozás és fenntartható Európa

13. határozottan támogatja a Bizottságot az energiafüggetlenséget és a tagállamok közötti szolidaritás erősítését célzó európai energiapolitika kidolgozását illetően; elkötelezi magát a Tanáccsal és a Bizottsággal való szoros együttműködésre annak érdekében, hogy hatékony és megvalósítható megállapodás szülessen az energiaügyi és éghajlat-változási csomagról; felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb készítse el a lehető legjobb és legobjektívebb elemzést a növekvő energiaárak lehetséges gazdasági és társadalmi következményeiről, a Parlamentben és a Tanácsban folyó döntéshozatali eljárás lehető legjobb irányba terelése érdekében; tudomásul veszi azt is, hogy az Európai Uniónak továbbra is amellett kell állást foglalnia, hogy a gazdasági növekedés és fejlődés összeegyeztethető az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasággal; továbbá emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy a környezetvédelmi és klímaváltozási célokat valamennyi uniós politikába és pénzügyi programba beépítsék;

14. tudatában van annak, hogy e stratégia sikere attól is függ, hogy az Európai Unió meg tudja-e győzni világszintű partnereit, és különösen a főbb szereplőket, hogy ezt a stratégiát kövessék; ennélfogva hangsúlyozza, hogy az EU-nak szolidaritásban, egységesen kell fellépnie e téren; tudomásul veszi a főképviselő és a Bizottság az Európai Tanácshoz benyújtott, „Éghajlatváltozás és nemzetközi biztonság” (8) című közelmúltbeli jelentését, és hangsúlyozza az energiára, éghajlatváltozásra és külügyekre vonatkozó kérdések egyeztetett megközelítésének szükségességét; elítéli, hogy nem készültek éves és hosszú távú tervek a külső európai energiapolitikára;

15. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy csökkentse az áruszállítás következményeként keletkező kibocsátást, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a belvízi és a tengeri közlekedésnek a kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe történő bevonásáról szóló jogalkotási javaslatot; üdvözli ebben a tekintetben is az új tengerpolitika kialakítását és a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének (COM) reformjára vonatkozó javaslat beterjesztésének szándékát, de arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tisztázza, miként kíván 6 millió eurót átcsoportosítani a halászati politikán belül; felszólítja a Bizottságot, hogy a fenntartható Európa keretében 2009-re tervezett kulcsfontosságú fellépéseket egészítse ki a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének reformjáról szóló alcímmel;

16. azon a véleményen van, hogy a kohéziós politikának a Szerződéssel és a szolidaritás elvével összhangban továbbra is közösségi politikának kell maradnia, ezért elutasít minden, e politika újra nemzeti hatáskörbe vonására tett kísérletet; úgy véli, hogy a jövőben biztosítani kell a kohéziós politikához szükséges pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni az adott térségben kiemelt jelentőséggel bíró, előrelátható új kihívásokkal; rámutat, hogy a gazdasági és társadalmi kohézión túlmenően a demográfiai változásokból, a városi nagy népsűrűségből, a szegregációból, a migrációs helyváltoztatásokból, a globalizációhoz való alkalmazkodásból, az éghajlatváltozás és az energiaellátás biztosításának szükségességéből, valamint a vidéki területek lassú felzárkózási folyamatából adódó kihívásokat is kezelni kell;

17. felhívja a figyelmet arra, hogy 2009-ben kerül sor a KAP állapotfelmérésének összefüggésében elfogadott jogszabály-módosítások végrehajtására, és elvárja, hogy a Parlament álláspontját teljes mértékben tiszteletben tartsák; üdvözli, hogy a Bizottság jelezte: 2009-ben számos javaslat készül majd a bürokrácia és az adminisztrációs terhek csökkentésére, és bizakodik abban, hogy ez a gazdálkodókat is érinti majd, különösen a feltételesség tekintetében; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy előmozdítsa a minőségi mezőgazdasági termelést, és számít arra, hogy aktív szerephez jut a konkrét javaslatok kialakításában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a 2009. évi politikai stratégia nem veszi figyelembe az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos növekvő aggodalmakat;

A közös bevándorlási politika valóra váltása

18. üdvözli a Bizottságnak a közös bevándorláspolitika fejlesztése iránti elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy egy „migrációs politikáról szóló európai paktumnak” választ kellene adnia az illegális bevándorlás leküzdésével és a legális bevándorlás kezelésével kapcsolatos kérdésekre, az uniós hatáskörbe tartozó területek integrációjára vonatkozó ambiciózusabb politika, valamint az európai menedékpolitikának a Bizottság által ez év végéig bemutatásra kerülő javaslatai alapján történő bevezetésének kérdésére; úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK rendelet (9) (Dublin II rendelet) felülvizsgálatát;

19. hangsúlyozza, hogy a határőrizet szintén kiemelt fontosságú terület, és ezzel kapcsolatban alaposan megvizsgálja a közelmúltban tett, az EU utasnyilvántartási adatokra, az európai határőrizeti rendszerre, a be- és kilépések és a Frontex értékelésére tett javaslatokat, miközben ragaszkodik a szigorú adatvédelmi szabályok tiszteletben tartásához;

20. hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a schengeni információs rendszer (SIS II) és a vízuminformációs rendszer (VIS) teljes körű végrehajtásának felgyorsítása; hangsúlyozza továbbá a Frontex megerősítésének szükségességét a személyzet és felszerelés biztosítása tekintetében, a tagállamok elkötelezettségétől függően;

A polgárok előtérbe helyezése

21. megismétli kérését, mely szerint felül kell vizsgálni a nyolc ágazatspecifikus irányelvet, melyek elemzésére a tervek szerint a fogyasztóvédelmi szabályok felülvizsgálat és a belső piac megvalósítását célzó belső piaci elveket létrehozó horizontális eszközök kialakítása keretében kerül sor; kiemeli, hogy folyamatosan szükség van konkrét jogszabályokra az EK-jelzés és a biztonsági jelzések terén; bátorítja a Bizottságot, hogy dolgozzon a fogyasztót védő termékbiztonsági szabályok biztosításán és megerősítésén;

22. több kezdeményezés benyújtására szólít fel a polgári igazságszolgáltatás terén az egyensúlyt létrehozó jogi keret megteremtése érdekében, mely a biztonságot és az igazságszolgáltatáshoz való jogot biztosítaná; felszólít a közös referenciakeret – mint az egyik legfontosabb, jogalkotás előtti lépés – tekintetében a további haladásra és hangsúlyozza a Parlament, a Tanács és a Bizottság szoros közreműködésének szükségességét e projekt vonatkozásában;

23. úgy véli, nincs értelme kiküszöbölni a megkülönböztetést egy területen, miközben azt lehetővé teszik egy másikon; várja a Bizottság javaslatát egy átfogó irányelvre, mely az EK-Szerződés 13. cikke szerint a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányul és mely összhangban van a 2008. évi munkaprogramban előírtakkal, kiemelve azonban, hogy e téren tiszteletben kell tartani a tagállamok hatásköreit;

24. várja a Bizottság javaslatát a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról, kiemelve azonban, hogy e téren tiszteletben kell tartani a tagállamok hatásköreit; várakozással tekint a mentális egészségről szóló egyezmény elé és ismételten hangsúlyozza az európai egészségügyi ellátás javítására irányuló elkötelezettségét, beleértve a rák, a szív- és érrendszeri megbetegedések és egyéb gyakori súlyos betegségek, valamint a ritka betegségek elleni harccal foglalkozó uniós stratégia támogatását;

25. sajnálatosnak tartja, hogy a politikai stratégia továbbra is felületes a közegészségügy területén; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az erőfeszítéseket a szociális, gazdasági és környezeti tényezőkhöz kapcsolódó egészségügyi egyenlőtlenségek kezelésére, az egészségesebb életmód ösztönzésére, az egészségre vonatkozó tájékoztatás javítására és a globális egészségügyi fenyegetésekkel kapcsolatos koordinációs és gyors reagálási kapacitásainak javítására; a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló 1907/2006/EK rendelet (REACH) (10) kapcsán emlékezteti a Bizottságot, hogy a siker kulcsa a jogszabály megfelelő végrehajtása; kéri a Bizottságot, hogy a REACH-hez kapcsolódó jövőbeli feladatai ellátásához hozzon megfelelő előkészítő intézkedéseket;

26. további munkára szólít fel a szervezett bűnözés, különösen a számítógépes bűnözés felszámolása terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az emberkereskedelem büntetésével kapcsolatos lendületét; kéri a terrorizmusellenes politikák átfogó meghatározását, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a terrorizmus áldozatainak érdekeit védő és előmozdító javaslatot, továbbá dolgozzon ki a biológiai veszélyekre való felkészültség növelését célzó javaslatokat;

27. kéri a Bizottságot annak átgondolására, hogy milyen átmeneti intézkedéseket lehet hozni a bel- és igazságügyre vonatkozó jogszabályok elfogadására a Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséig; hangsúlyozza, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződés új szerephez juttatja a Parlamentet a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos politikák és az e politikákkal összefüggő nemzetközi megállapodások megkötése tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a jelenlegi „pillérszerkezettel” összefüggő néhány jogalkotási folyamat felülvizsgálatát teszi szükségessé, valamint az Europol és az Eurojust státuszának felülvizsgálatát is;

28. üdvözli a Bizottságnak a gyermekek jogairól és védelméről szóló javaslatát; megjegyzi, hogy a Bizottság stratégiája nagyon általános a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos politika tekintetében; emiatt kéri a Bizottságot, hogy sürgősen határozza meg a 2009-ben indítandó kezdeményezések részleteit; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Daphne III időben hatályba lépjen;

Európa, mint nemzetközi partner

29. üdvözli, hogy az éves politikai stratégia jelentőséget tulajdonít a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésére vonatkozó előkészületnek; tudomásul veszi, hogy az előkészületeknek helyet kell kapniuk mind a belső dimenzióban, mind a Bizottságnak a Parlamenttel és a Tanáccsal fennálló kapcsolataiban; hangsúlyozza a lisszaboni szerződés hatálybalépéséhez szükséges megfelelő előkészületek fontosságát, különös tekintettel az európai külügyi szolgálatnak a Parlamenttel együttműködésben történő létrehozására;

30. hangsúlyozza az emberi jogok védelmének és előmozdításának, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát az egész világon, különösen abban a sok országban, ahol nem tisztelik az emberi jogokat;

31. hangsúlyozza a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások mielőbbi lezárásának fontosságát, ami egyúttal jelezésként szolgál a szélesebb nyugat-balkáni régiónak arra, hogy jövője az Európai Unióban van, feltéve, ha a szükséges követelményeknek sikerül megfelelnie;

32. sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben járuljon hozzá az európai biztonsági stratégia felülvizsgálatához;

33. kéri a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze a koszovói átfogó rendezési tervben előírt feltételek maradéktalan teljesítését, és ragaszkodjon a soknemzetiségű Koszovó létrehozásához; sürgeti a Bizottságot, hogy a Tanáccsal együtt biztosítsa a szükséges koordinációs intézkedéseket annak érdekében, hogy a Koszovóban jelen lévő különböző uniós szereplők egységesen lépjenek fel; kéri a Bizottságot, hogy a stabilizációs és társulási folyamat segítségével támogassa és tartsa fenn a nyugat-balkáni országok uniós tagságára irányuló folyamatot;

34. hangsúlyozza az uniós balti-tengeri stratégia szükségességét annak érdekében, hogy fokozódjon a térség országainak együttműködése és integrációja és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be programot a fekete-tengeri szinergia megvalósítására vonatkozóan;

35. kéri, hogy vezessenek be kiegészítő intézkedéseket az európai szomszédságpolitika erősítése, és annak a többi érintett országban való relevánsabbá tétele érdekében; rámutat arra, hogy az Európai Uniónak fenn kell tartania az illető országokban a demokratikus értékek és a jogállamiság biztosítása iránti elkötelezettségét; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a keleti szomszédságpolitika parlamenti dimenzióval való bővítését az EU–keleti szomszédsági parlamenti közgyűlés felállításával, mely európai parlamenti képviselők és a keleti szomszédos országok parlamenti képviselőinek közös testülete lenne;

36. sajnálja, hogy a Bizottság semmilyen konkrét javaslatot nem tesz a millenniumi fejlesztési célok végrehajtása új útjainak kialakítására annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalásokat 2015-re teljesíteni lehessen; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Unió által nyújtott humanitárius segítségnyújtás – különösen a fejlődő országok számára juttatott élelmiszer-segélyek – fennmaradjon és lehetőség szerint 2009-ben bővüljön; úgy véli, hogy a dohai fejlesztési menetrend sikere továbbra is az Európai Unió kereskedelmi prioritása marad, de sajnálja, hogy a politikai stratégia még nem veszi fontolóra a Világkereskedelmi Szervezet Doha utáni fejlesztési ütemtervét; úgy véli, hogy valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás fontos részét kell, hogy képezze egy ambiciózus fenntartható fejlesztési fejezet, ideértve az ILO-megállapodások lényegi részének ratifikálását és végrehajtásukat, valamint a fontosabb környezetvédelmi előírásokat is;

Végrehajtás, irányítás és hatékonyabb szabályozás

37. megerősíti, hogy a hatékonyabb szabályozással kapcsolatban a független hatásvizsgálatot, a közösségi jog megfelelő végrehajtását, ellenőrzését és a kapcsolódó jelentéstételt prioritásként kell kezelni; úgy véli azonban, hogy a Bizottságnak központi szerepe van abban, hogy segítse a tagállamokat e cél elérésében; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet jobban be kellene vonni a közösségi jogszabályok alkalmazásának ellenőrzésébe, és kiemeli, hogy szorosabb intézményközi együttműködésre van szükség a komitológiai eljárásokat illetően;

38. támogatja a Bizottságnak az adminisztratív terhek csökkentését célzó javaslatait és emlékeztet eltökéltségére és támogatja az adminisztratív terhek 2012-ig történő, 25 %-os csökkentésére irányuló cél megvalósítását és minél előbb kézzelfogható eredmények felmutatására sürget; ezt elsődleges fontosságú feladatnak tekinti, különösen a kkv-k szempontjából, továbbá alapvető hozzájárulásnak a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez; megismétli, hogy minden jogalkotásnak ezt a célt kell követnie; kiemeli azonban, hogy a meglévő vívmányok egyszerűsítése, kodifikálása és átdolgozása nem válhat a politikai célkitűzések kárára;

39. hangsúlyozza, hogy a politikai prioritásokat új költségvetési prioritásokkal kell alátámasztani annak érdekében, hogy az Európai Unió konkrét szerepet tölthessen be;

40. elvárja, hogy a Bizottság tegyen erőfeszítéseket a nemzeti nyilatkozatok minőségének javítására (26 tagállam készített összefoglalót az uniós kiadásokról, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás (11) (44) bekezdésének és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (12) 53b. cikkének megfelelően), annak érdekében, hogy ezeket az Európai Számvevőszék használni tudja, és igen korai jelentést vár az összefoglalók minőségéről, továbbá javaslatokat ezek minőségének javítására; kiemeli továbbá a 2006-os általános költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok végrehajtásának fontosságát, különös tekintettel a strukturális alapokra vonatkozó cselekvési tervre és a külső fellépésekben rendelkezésre álló uniós pénzeszközök felhasználásának nyomon követésére;

A kommunikáló Európa

41. kéri a Bizottságot, hogy helyezze az állampolgárt az európai projekt középpontjába; ösztönzi a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit méginkább összpontosítsa hatékony kommunikációs politika fejlesztésére annak érdekében, hogy ellássa az állampolgárokat azokkal az eszközökkel, amelyek elősegítik az Unió jobb megértését, különösen az európai parlamenti választások évében; hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződésbe foglalt polgári kezdeményezések joga gyors alkalmazásának jelentőségét; emlékezteti a Bizottságot arra az elkötelezettségére, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendeletet (13) módosító rendeletre irányuló javaslat megfelelően biztosítsa a nagyobb átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést;

* *

42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 11., 2002.1.15., 4. o.

(2) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.

(3) HL L 177., 2006.6.30., 1. o. A legutóbb a 2008/24/EK irányelvvel (HL L 81., 2008.3.20., 38. o.) módosított irányelv.

(4) HL L 177., 2006.6.30., 201. o. A legutóbb a 2008/23/EK irányelvvel (HL L 76., 2008.3.19., 54. o.) módosított irányelv.

(5) Viking, (International Transport Workers' Federation és a Finnish Seamen's Union), 2007. december 11-i ítélet.

(6) Laval, 2007. december 18-i ítélet.

(7) Rüffert, 2008. április 3-i ítélet.

(8) S133/08.

(9) HL L 50., 2003.2.25., 1. o.

(10) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.

(11) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. A 2008/29/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 6., 2008.1.10., 7. o.) módosított megállapodás.

(12) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. A legutóbb az 1525/2007/EK rendelettel (HL L 343., 2007.12.27., 9. o.) módosított rendelet.

(13) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/64

Ötödik latin-amerikai és karibi–európai uniós csúcstalálkozó (V. LAK–EU)

P6_TA(2008)0177

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi országok Limában megtartott V. LAK–EU csúcstalálkozójáról

(2009/C 259 E/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az ez idáig négy alkalommal, Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 12–13.) megtartott latin-amerikai és karibi, illetve európai uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozóinak nyilatkozataira,

—	tekintettel a 2007. április 20-án a Riói Csoport és az Európai Unió között Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) megtartott XIII. miniszteri találkozó közös közleményére,

—	tekintettel a Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 19-én az Európai Unió trojkája és a közép-amerikai országok miniszterei között létrejött San José-i párbeszéd miniszteri találkozójának közös közleményére,

—	tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika részvételével 2005. június 14–16-án Limában megtartott XVII. Interparlamentáris Konferencia végleges jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében létrehozott globális partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalásra (1), valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalásra (2),

—	tekintettel a kereskedelemről és a klímaváltozásról szóló, 2007. november 29-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió e jelenség elleni küzdelemben betöltött szerepéről szóló, 2007. október 11-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés 2007. december 20-i állásfoglalásaira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a latin-amerikai és karibi (LAK), illetve európai uniós állam- és kormányfők négy korábbi csúcstalálkozóján meghirdetett biregionális stratégiai partnerség elmélyítésének folytatására ma minden eddiginél nagyobb szükség van;

B.	mivel az ez irányba tett előrelépés ellenére még mindig sok feladat van hátra mind a stratégiai partnerség politikai és biztonsági, mind pedig társadalmi, kereskedelmi és költségvetési vonatkozásai tekintetében;

mivel a stratégiai partnerség még nem valósította meg teljesen az érintett társadalmak közelítésére, fejlődési szintjük javítására, valamint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek LAK-ban történő jelentős csökkentésére vonatkozó célkitűzését, amelynek elérése érdekében szükség lenne mind az utóbbi években a régióra jellemző gazdasági növekedés fenntartására, mind pedig a kereskedelemre, a segélyek valamennyi típusára, valamint a szociális kohézióval kapcsolatos tapasztalatok átültetésére, amely téren az Európai Unió nyújthat segítséget;

1. megerősíti elkötelezettségét a regionális integrációval foglalkozó európai uniós és LAK szervek munkájának támogatása mellett, és vállalja, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a 2008. május 16–17-én megtartandó limai csúcstalálkozó valódi előrelépést jelentsen a stratégiai partnerség számára; köszönetet mond a csúcstalálkozó perui és szlovén társelnökségének, a szlovén uniós elnökségnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának az erre irányuló határozott erőfeszítéseikért;

A biregionális stratégiai partnerség elvei és prioritásai

2. megismétli meggyőződését, amely szerint az Atlanti-óceán két partján elő partnerek közös elvei, érdekei és értékei megőrzésének legjobb eszköze a biregionális megközelítés és a biregionális stratégiai partnerség;

3. megerősíti a 2002-es madridi csúcstalálkozón kiadott, a két térség közös értékeiről és álláspontjairól szóló 2002. május 17-i politikai nyilatkozat (a madridi kötelezettségvállalás) érvényességét, valamint a 2004-es guadalajarai és a 2006-os bécsi csúcstalálkozókon megerősített, a multilateralizmus, a regionális integráció és a társadalmi kohézió iránti közös kötelezettségvállalást;

4. átfogó stratégiai megközelítést javasol a stratégiai partnerség számára, amely nem korlátozódna elszigetelt javaslatokra és fellépésekre, és amelynek végső célja az lenne, hogy körülbelül 2012-re létrehozza az Euro–Latin-amerikai globális interregionális partnerség térségét, amely kiterjed a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, illetve a fenntartható fejlődés közös megvalósítására vonatkozó, kiforrott stratégiai partnerség megvalósítására;

5. javasolja, hogy a stratégiai partnerség politikai és biztonsági alapját rendszeres, ágazati és hatékony politikai párbeszéd, illetve a Béke és Biztonság Euro–Latin-amerikai Chartája nyújtsa, amely az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Alapokmánya mintájára lehetővé tenné a politikai, stratégiai és biztonsági javaslatok közös kidolgozását;

6. hangsúlyozza, hogy a felek közötti kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok érdekében szükséges, hogy

—

hatékony és a munkahelyteremtés, illetve a háztartások jövedelmének növelése szempontjából kedvező technológiai alternatívákkal járuljanak hozzá a – jelenleg még kisszámú, zömében elsődleges vagy félkész termékek kivitelétől jelentős mértékben függő – latin-amerikai nemzeti termelőeszközök diverzifikálásához és korszerűsítéséhez,

—

figyelmüket a tisztán kereskedelmi vonatkozásokról a gazdasági kérdésekre irányítsák, figyelembe véve a két térség gazdaságai közötti aszimmetriákat, valamint a társadalmi és környezeti kérdések szükséges hangsúlyozását, beleértve a környezetbarát és megújuló technológiák átadására vonatkozó terveket, illetve a biregionális vegyes beruházások és közös termelési rendszerek révén történő kapacitás-építést,

—	kapjon kiemelt fontosságot a jogbiztonság elvének szavatolása és a beruházások megvalósítására alkalmas és kedvező keret létrehozásának szükségessége,

—	vegyék figyelembe a viszonylagos fejlettségi szintekben meglévő különbségeket, amelyek miatt az EU-nak egyedi megkülönböztetett elbánást kell alkalmaznia különösen a térség legalacsonyabb gazdasági és társadalmi fejlettségi szinten lévő országaival,

—	ösztönözzék a latin-amerikai integrációt;

7. támogatja a limai csúcstalálkozó javasolt napirendjét, és annak két fő kiemelt témakörét, egyrészről a szegénységet, az egyenlőtlenséget és a kirekesztést, másrészről pedig a fenntartható fejlődéssel, és ehhez kapcsolódóan a környezettel, az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos kérdések;

8. emlékeztet rá, hogy az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek (EuroLat), mint a stratégiai partnerség parlamenti fórumának a korábbi bécsi csúcstalálkozót követő gyors felállítása a stratégiai partnerség és intézményi kerete demokratikus legitimációjának jelentős megerősítését jelenti, amelyben helyet kap a közgyűlés hatáskörébe tartozó, a stratégiai partnerséggel kapcsolatos kérdések megvitatása, ellenőrzése és nyomon követése;

9. javasolja, hogy a limai csúcstalálkozó ismételten hangsúlyozza, hogy az EU, illetve a LAK ragaszkodik a pluralista képviseleti demokrácia alapelveihez és értékeihez, a sajtó- és szólásszabadsághoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, valamint a diktatúra és az önkényuralom valamennyi formájának elutasításához;

Közös fellépések a hatékony multilateralizmus érdekében

10. kiemeli, hogy a multilateralizmus felé való közös elkötelezettség milyen előnyökkel járhat az euro–latin-amerikai partnerek számára, akik együttesen több mint egymilliárdos lakosságot képviselnek és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) tagországainak egyharmadát teszik ki, a világkereskedelemnek pedig több mint egynegyed részét bonyolítják;

11. javasolja, hogy a stratégiai partnerség alapját reális célkitűzések és olyan közös menetrendek képezzék, amelyek mozgatórugója a közösen vállalt multilateralizmus (Kiotói Jegyzőkönyv, Nemzetközi Büntetőbíróság, a halálbüntetés és a terrorizmus ellen folytatott küzdelem, az ENSZ rendszerének alapvető fontosságú szerepe stb.);

12. közös fellépést javasol valamennyi olyan területen és fórumokon, ahol elveik, értékeik és érdekeik egyértelműen konvergálnak, beleértve az ENSZ keretén belül létrehozott kollektív békét és biztonságot, az emberi jogok védelmét, a környezetvédelmi politikákat, a fejlesztést, a civil társadalom globális kormányzási folyamatban való részvételét, valamint a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer és annak intézményei reformját (Világbank Csoport, Nemzetközi Valutaalap, Kereskedelmi Világszervezet (WTO));

13. hangsúlyozza, hogy a többoldalú megközelítés a legmegfelelőbb módszer az euro–latin-amerikai partnerek előtt álló, olyan közös kihívások kezelésére, mint a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés, a korrupció, a pénzmosás és az emberkereskedelem – ezen belül pedig az illegális bevándorlásból hasznot húzó bűnszervezetek –, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések;

14. ismételten hangot ad annak a meggyőződésének, hogy a terrorizmus elleni harcot az emberi jogok, az állampolgári jogok és a jogállamiság legszigorúbb tiszteletben tartása mellett kell megvívni; követeli valamennyi Kolumbiában elrabolt személy azonnali szabadon bocsátását, különös tekintettel a betegekre; a fogva tartottakat a FARC vagy bármely, az őket fogva tartó szervezet egyoldalú döntésével kell szabadon bocsátani, vagy ennek hiányában egy humanitárius fogolycsere-egyezmény keretében;

15. támogatja az ENSZ határozatait, valamint az LAK–EU csúcstalálkozó és e Parlament ismételt állásfoglalásait, melyekben visszautasítják az az extraterritoriális hatályú törvények rendelkezéseiben foglalt összes olyan kényszerítő intézkedést, amelyek egyoldalú és területen kívüli jellegüknél fogva megsértik a nemzetközi jog szabályait, torzítják az euro–latin-amerikai partnerek közti kereskedelmet, és veszélyeztetik a multilateralizmus érdekében történő közös fellépésüket;

Határozott lendület a regionális integráció folyamatának és a partnerségi szerződéseknek

16. úgy véli, hogy az olyan teljes körű, ambiciózus és kiegyensúlyozott EU–LAK partnerségi megállapodások létrehozása és hatékony alkalmazása, amelyek hozzájárulnak a lakosság emberi, gazdasági és társadalmi jogainak védelméhez és a kölcsönös fenntartható fejlődéshez, valamint a WTO multilateralizmusának kiegészítéseként a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, stratégiai célkitűzést jelent egy olyan nemzetközi környezetben, amelyet mindinkább a kölcsönös egymástól függés, a gazdasági növekedés, az új gazdasági hatalmak megjelenése és a globális kihívások számának növekedése, továbbá olyan komoly és mély gazdasági válságok megjelenése jellemez, amelyek enyhítését vagy megoldását a regionális integráció segítené;

17. ezért javasolja, hogy gazdasági és kereskedelmi téren a globális régióközi társulás euro–latin-amerikai övezete létrehozásának alapját a WTO-val és a regionális integrációval összeegyeztethető modell képezze, melyet két fázisban hajtanak végre:

a)	az első szakasz az EU–Mercosur, az EU–Andok Közösség, valamint az EU–Közép-Amerika régióközi társulási megállapodás tárgyalásainak a lehető leghamarabb történő lezárása, továbbá a már megkötött EU–Mexikó és EU–Chile társulási megállapodások elmélyítése;

a második, egy 2012-ben kicsúcsosodó, globális régióközi társulási megállapodás tető alá hozását célzó szakasz, amely jogi és intézményi támogatást, illetve teljes földrajzi lefedettséget biztosít a stratégiai társulás különböző vetületeihez, és amely egyrészt a LAK-on belül létező regionális integrációs megállapodások, másrészt az EU valamennyi regionális országgal és csoporttal való társulási folyamatának elmélyítése révén magában foglalja a személyek szabad áramlását és a biregionális kereskedelmet;

18. javasolja, hogy a limai csúcstalálkozó adjon megbízást egy globális régióközi partnerségi megállapodással kapcsolatos megvalósíthatósági és környezeti és társadalmi fenntarthatósági tanulmány készítésére, tekintettel a javasolt euro-latin-amerikai interregionális globális partnerségi övezet létrehozására;

A limai ülés a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés felszámolásával kapcsolatos napirendjéről

19. kéri a limai csúcstalálkozó résztvevőit, hogy az említett napirend tartalmazza meghatározott számú egyértelmű, konkrét és ellenőrizhető, e témába vágó kötelezettségvállalás elfogadását, amelyek önmagukban is új lendületet adhatnak a stratégiai partnerségnek és lényegesen javíthatják polgáraik életszínvonalát az Atlanti-óceán mindkét partján; javasolja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére és azon csoportok integrálására, amelyek jelenleg a társadalom peremére szorultak és meg vannak fosztva a felemelkedés lehetőségétől, elsősorban leginkább az őslakosok közösségek;

20. felszólítja a LAK–EU csúcstalálkozó résztvevőit, hogy az ENSZ Közgyűlésén 2007. szeptember 13-án elfogadott, az ENSZ őslakosok jogairól szóló nyilatkozatát szisztematikusan foglalja bele a biregionális megállapodásokba;

21. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a két régió valamennyi közös kezdeményezésének és programjának tegye részévé a társadalmi kohéziót mint állandó, koherens és gyakorlati célkitűzést; fenntartja, hogy az euro–latin-amerikai partnerek olyan szolidaritási projektben vegyenek részt, amelyben a piacgazdaság és a társadalmi kohézió nem állhatnak egymással szemben, hanem kiegészítik egymást;

22. javasolja, hogy a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés felszámolására vonatkozó limai napirend tartalmazzon olyan konkrét intézkedéseket, mint például

—	közös fellépések, melyek középpontjában a millenniumi fejlesztési célok 2015-re való elérésének közös célkitűzése áll, beleértve a nemek közötti egyenlőség szempontját, a nők jogainak növelése és védelme érdekében,

—

az Unió valós helyi igényekhez igazított fejlesztési együttműködési finanszírozási eszközének (5) felhasználása az olyan felemelkedőben lévő és középes jövedelmű országok jelentős mértékben történő támogatására, amelyek számára különlegesen fontos a technológiai, a felsőoktatási és az innovációs, valamint a gazdasági jellegű együttműködés,

—	az EU-nak a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását világszerte szolgáló pénzügyi eszközéből származó források (6) fokozatos felhasználása a LAK-térségben a kormányozhatóság, a demokratikus intézményesség és az emberi jogok helyzetének javítására irányuló programokra és támogatásokra,

—	az EU szakképzésre, oktatásra, tudományos és technikai együttműködésre, kultúrára, egészségre és a latin-amerikai országokba történő bevándorlásra irányuló programjainak megnyitása,

—	intézményi és pénzügyi reformokra irányuló programok támogatása,

—	egy biregionális szolidaritási alap létrehozása,

—	az elkülönített költségvetési források növelése oly módon, hogy megfeleljenek a kinyilvánított ambiciózus céloknak;

23. kéri a partnereket szilárd és hatékony politikák elfogadására a demokratikus kormányozhatóság, a társadalmi ügyek, az államháztartás és az adóügyek terén a társadalmi kohézió növelése és a szegénység, az egyenlőtlenségek és a kirekesztés csökkentése érdekében;

24. úgy véli, hogy az oktatás és a humántőkébe történő beruházás képezi a társadalmi kohézió, a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a társadalmi mobilitás alapját; ismételten határozottan támogatja a „közös LAK–EU felsőoktatási térség” létrehozását; hangsúlyozza, hogy Latin-Amerikában és az EU-ban egyaránt az államnak garantálnia kell az oktatáshoz, valamint az egyéb közjavakhoz (az egészséghez, az ivóvízhez, a biztonsághoz) való hozzáférést;

25. úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlenül fontos új lökést adni az EU LAK irányába folytatott fejlesztési együttműködési politikájának, amely a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelmet kulcsfontosságú elemként megőrizve olyan differenciált megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a LAK országok eltérő gazdasági és társadalmi körülményeit és fejlettségi szintjét;

26. éppen ezért elengedhetetlennek tartja a LAK-térséggel folytatott fejlesztési együttműködések kizárólag segítségnyújtásra összpontosító szemléletének meghaladását oly módon, hogy a műszaki, felsőoktatási és innovációs együttműködések kerüljenek a figyelem középpontjába, kiaknázva a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramban (7) e téren létrehozott forrásokat;

A bevándorláspolitikával kapcsolatos együttműködés módszereinek kidolgozása

27. javasolja, hogy a csúcstalálkozón induljon meg rendszeres biregionális párbeszéd az olyan migrációról, amely garantálja a migráns munkavállalók emberi jogainak védelmét, akármilyen helyzetben is legyenek, és amely javítja és elmélyíti a személyek szabad mozgásával kapcsolatos latin-amerikai származási és tranzitországokkal folytatott együttműködést, ugyanazokkal a globális és kiegyenlített feltételekkel, amelyeket az afrikai és mediterrán országokkal, valamint az Uniótól keletre és dél-keletre található szomszédaival szemben alkalmaznak;

28. kéri, hogy az illegális bevándorlással, valamint a törvényes bevándorlás lehetőségeivel kapcsolatos kérdések kapjanak kiemelt szerepet a – különösen az illegális bevándorlók származási és/vagy tranzitországaival folytatott – párbeszéd során;

29. javasolja, hogy 2012-ig tanulmányozzák nemcsak az áruk, a szolgáltatások és a tőke, hanem a személyek mozgásának előmozdítására irányuló, általános érvényű közös szabályokat és rendelkezéseket is, ezáltal fokozatosan olyan, a lehető legszélesebb körű partnerséget alakítva ki, amely kölcsönös előnyökkel jár, és amelynek szemléletében megjelenik a migrációnak az ENSZ által elfogadott, globális megközelítése;

30. ismételten hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a migráns munkavállalók hazautalásainak jelenlegi túlzott költségeit, valamint támogatni kell a visszatérni kívánók hazatérését olyan programok segítségével, amelyek biztosítják jogaik tiszteletben tartását, valamint emberi méltóságuk megőrzését;

31. kéri a Bizottságot egy olyan közlemény kidolgozására, amely a latin-amerikai és karibi országokra is kiterjeszti az Európai Tanács elnökségi következtetései által 2005. december 15–16-án létrehozott, majd az Európai Tanács 2006. december 14–15-i elnökségi következtetéseivel kiegészített, migrációval kapcsolatos általános megközelítés prioritásait, eszközeit és előrejelzéseit;

A limai ülés fenntartható fejlődéssel, és elsősorban a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és az energiakérdéssel kapcsolatos napirendjéről

32. javasolja, hogy az EU és a LAK országok közötti politikai napirendben adjanak elsőbbséget az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésnek és a globális felmelegedés megelőzését célzó politikáknak; emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezetromlás legfőbb áldozatai a legszegényebbek és mindenekelőtt az őslakos népek;

33. emlékeztet arra, hogy az EU és a LAK országok között ezen a téren létrejött szövetség különös jelentőséget kap, ha figyelembe vesszük mindkét félnek a fenntartható fejlődés és a környezeti egyensúly előmozdításához fűződő érdekét, amely szövetségnek a felek saját környezetvédelmi kezdeményezéseinek kölcsönös támogatásához kell vezetnie nemzetközi szinten;

34. felhívja a latin-amerikai partnereket, hogy amennyiben eltérőek a vélemények az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló intézkedések részleteit illetően (például a légi közlekedés terén), alkalmazzanak konstruktív megközelítést, és semmiképpen ne akadályozzák teljes mértékben a kezdeményezéseket;

35. javasolja, hogy az EU–latin-amerikai partnerek működjenek együtt annak érdekében, hogy azok a nagy kibocsátású államok, amelyek még nem írták alá a Kiotói Jegyzőkönyvet, csatlakozzanak, valamint annak érdekében, hogy megerősítsék és összehangolják álláspontjukat a globális felmelegedéssel kapcsolatos nemzetközi eszközökről szóló tárgyalásokon, és hogy újabb lendületet adjanak a két térség közötti kibocsátáskereskedelemnek;

36. elengedhetetlennek tartja a gazdasági fejlődés és a fenntartható fejlődés összehangolását; e tekintetben támogatja a legkevésbé fejlett országokat a szennyező kibocsátások csökkentésére és előrehaladásuk, valamint társadalmi jólétük előmozdítására irányuló, kétszeres erőfeszítéseikben;

37. a LAK nemzetközi szervezeteken (mint például az Amazonasi Együttműködési Szerződés Szervezete) belüli közös mechanizmusok és együttműködés létrehozása mellett emel szót, döntéshozatali és finanszírozási célokból a számos latin-amerikai országon keresztülhúzódó nagyobb, világszintű természetvédelmi területek (mint például az Amazonas térsége) védelme és fenntartható fejlődése tekintetében;

38. kéri a Bizottságot, hogy működjön közre a LAK országok környezetvédelmi politikájának elősegítése érdekében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni az együttműködés és a bevált gyakorlatok szintjét, és hogy ennek meg kell mutatkoznia az EU által nyújtott finanszírozásban és a fejlesztéstámogatási politikában is;

39. felkéri a limai csúcstalálkozó résztvevőit, hogy a Baliban tartott 2007. december 15-i tizenharmadik ENSZ éghajlatváltozási konferencián elfogadott útvonalterv alapján dolgozzanak ki közös kezdeményezéseket az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az energiakérdés (elsősorban a megújuló energia és a bioüzemanyagok), az ivóvíz, a biológiai sokféleség, az erdőgazdálkodás és a vegyi anyagok kezelése terén;

40. kéri a limai csúcstalálkozót, hogy vesse fel, tanulmányozza és dolgozzon ki lehetséges megoldásokat a világméretű élelmezési válságra;

A promócióval és előrejelzéssel kapcsolatos intézményi mechanizmusok megerősítéséről

41. egyaránt javasolja a következőket:

a)	euro–latin-amerikai alapítvány létrehozása a köz- és magánszférába tartozó partnerek közötti párbeszéd előmozdítására a más földrajzi területeken – Ázsiában és a mediterrán térségben – már létező példák alapján; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatot e témában,

b)	biregionális konfliktusmegelőzési központ létrehozása, amely előre feltárja a lehetséges erőszakos és fegyveres konfliktusok okait, valamint hatékonyan megelőzi és megakadályozza eszkalációjukat;

c)	ismételten javasolja egy migrációs megfigyelőközpont létrehozását, melynek feladata az euro–latin-amerikai térség migrációs áramlásaival kapcsolatos kérdések folyamatos és részletes nyomon követése;

42. elengedhetetlennek tartja a stratégiai partnerség parlamenti dimenziójának megerősítését és támogatja azt a latin-amerikai kérést, amely az Euro–Latin-amerikai Közgyűlés tagjainak számát 150-ben határozza meg, a közelmúltban létrehozott Mercosur Parlament bevonásának megkönnyítése érdekében;

* *

43. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az V. LAK–EU csúcstalálkozó elnökségének, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak, az Európai Unió tagállamai és Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi országa kormányának és parlamentjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

(1) HL C 140. E, 2002.6.13., 569. o.

(2) HL C 296. E, 2006.12.6., 123. o.

(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0576.

(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0431.

(5) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.).

(6) A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).

(7) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/73

Biológiai sokféleség és biológiai biztonság

P6_TA(2008)0179

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a németországi Bonnban tartandó biodiverzitási és biológiai biztonsági COP-MOP értekezlet előkészületeiről

(2009/C 259 E/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a biológia sokféleségről szóló ENSZ-egyezményt (biodiverzitási egyezmény) aláíró felek 2008. május 19–30. között a németországi Bonban tartandó 9. konferenciájára (COP 9),

—	tekintettel a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyvet (BSP) aláíró felek 2008. május 12–16. között a németországi Bonnban tartandó negyedik ülésére (MOP 4),

—	tekintettel a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállításáról szóló 2007. május 22-i európai parlamenti állásfoglalásra (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

mivel a biodiverzitási egyezmény a biológiai sokféleség védelmét szolgáló legnagyobb globális megállapodás, amelynek célja a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata, valamint a genetikai források felhasználásából származó előnyök igazságos és kiegyensúlyozott megosztása, és mivel az egyezményt 190 fél írta alá, köztük a 27 tagállam és az Európai Közösség is;

B.	mivel a biodiverzitási egyezményt aláíró felek elkötelezték magukat amellett, hogy 2010-re jelentősen lefékezik a biológiai sokféleség csökkenésének ütemét, 2010-re létrehozzák a védett szárazföldi területek globális hálózatát, 2012-re pedig a védett tengeri területek globális hálózatát;

C.	mivel a biodiverzitási egyezmény hitelessége nagyban függ attól, hogy képesek-e teljesíteni e célkitűzéseket;

mivel a biodiverzitási egyezménnyel összefüggésben az Európai Unió hitelességét csorbítja, hogy hiányosan hajtotta végre belső biodiverzitási jogszabályait és politikáit, többek között a a madarak (2) és a természetes élőhelyek védelméről (3) szóló irányelvet, valamint nem tett megfelelő gyakorlati lépéseket arra irányuló kötelezettségvállalásai teljesítése érdekében, hogy az Unió területén 2010-re megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését, nem volt hajlandó szövegalapú tárgyalásokat kezdeni egy, a hozzáférésről és az előnyök megosztásáról szóló, jogilag kötelező érvényű eszközről, és nem volt hajlandó új kiegészítő forrásokat biztosítani a biodiverzitási egyezmény fejlődő országokban történő végrehajtásához;

E.	mivel az erdők biodiverzitásának csökkenése, az erdőirtás aránya és az éghajlatválság olyan méreteket ölt, hogy az erdőirtásra és erdőpusztulásra vonatkozó jelentős intézkedések nem várhatnak a 2012 utáni időszakig;

F.	mivel orvosolni kell a biodiverzitási egyezmény munkaprogramjainak végrehajtásában tapasztalható jelentős hiányosságokat;

mivel a biodiverzitási egyezményt aláíró felek legutóbbi konferenciáján további lépéseket tettek afelé, hogy bővítsék az őshonos népek és helyi közösségek képviselőnek szerepét a hozzáférésről, az előnyök megosztásáról és területükön a prioritások meghatározásához való jogukról szóló további tárgyalások során – az őshonos népek jogainak védelméről szóló 2007-es ENSZ-nyilatkozatban meghatározottaknak megfelelően;

H.	mivel a biodiverzitási egyezményt aláíró felek legutóbbi konferenciáján fokozott erőfeszítéseket tettek az erdészeti jogszabályok végrehajtásának javítására és a kapcsolódó kereskedelem kezelésére;

mivel a biodiverzitási egyezményt aláíró felek legutóbbi konferenciáján a genetikai felhasználás korlátozására irányuló technológia (Genetic Use Restriction Technology) tekintetében megerősítették az elővigyázatosság elvének alkalmazását, és javasolták, hogy ne engedélyezzék a szabadföldi kísérleteket és a kereskedelmi felhasználást;

J.	mivel az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a biodiverzitás globális helyzetét, és az ökoszisztéma romlásához és fajok kihalásához vezet, valamint dominóelv-szerű hatást gyakorol az emberi fejlődésre és a szegénység megszüntetésére;

K.	mivel a becslések szerint világszinten a szénkibocsátás 20 %-át az erdőirtás és az erdőpusztulás okozza;

mivel a tengeri környezet egészének védelmére vonatkozó nemzetközi jogi kereteket a biodiverzitási egyezmény és az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezménye (UNCLOS) biztosítja, mivel még mindig nem jött létre olyan mindent átfogó, jogilag kötelező erejű megállapodás, amely biztosítaná, hogy a jelenlegi kötelezettségvállalásokat következetesen alkalmazzák valamennyi tengeri területre, beleértve a nyílt tengerek nemzetközi vizeit;

mivel a védett tengeri területek vonatkozásában az ENSZ-közgyűlés munkájának támogatásában a nemzeti szabályozások mellett kulcsszerepe van a biodiverzitási egyezménynek, hiszen tudományos és adott esetben technikai információt és tanácsadást biztosít a tengerek biológiai sokféleségével kapcsolatban;

1. mélységes aggodalmát fejezi ki a biológiai sokféleség folyamatos csökkenése és az EU egyre növekvő ökológiai lábnyoma miatt, amely a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásában jóval túlmutat az EU határain;

2. kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet, és bizonyítsák meggyőződésüket azáltal, hogy konkrét intézkedéseket fogadnak el és tesznek lehetővé a biológiai sokféleség belföldi és nemzetközi védelme érdekében;

3. kéri a tagállamokat, a Bizottságot és a biodiverzitási egyezményt aláíró többi felet, hogy hozzanak létre egy, a biodiverzitással foglalkozó nemzetközi tudományos bizottságot, amely tanácsadást biztosít az egyezmény számára, és összeállítja a nagy természetvédelmi értékkel rendelkező területek átfogó globális jegyzékét;

4. elismeri a védett területek Natura 2000 elnevezésű európai hálózatának érdemeit, mint a nemzetközi biodiverzitási kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló uniós erőfeszítések mérföldkövét és mint a védett területek globális hálózatához való jelentős hozzájárulást, kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a madarak és a természetes élőhelyek védelméről szóló irányelvek maradéktalan végrehajtását, és határozottan ellenez minden olyan törekvést, amely az általuk nyújtott védelem gyengítésére irányul;

5. úgy véli, hogy az üvegházhatást okozó gázok fejlődő országokban végzett erdőirtásból és a bekövetkező erdőpusztulásból eredő kibocsátásának csökkentéséről szóló éghajlat-változási ENSZ-keretegyezményre (UNFCCC) vonatkozó tárgyalások résztvevőit tájékoztatni kell az üvegházhatást okozó gázokról szóló egyezményről, és biztosítani kell a konzisztenciát a biodiverzitási egyezménnyel, továbbá az erdei biológiai sokféleség megőrzésének céljával;

6. kéri továbbá, hogy fokozzák azokat az erőfeszítéseket, amelyek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás terén a biodiverzitási egyezménnyel, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ egyezménnyel, valamint az UNFCCC-vel való kapcsolódási pontok erősítésére irányulnak;

7. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciájának határozatai a védett területekre vonatkozó biodiverzitási egyezményekre irányuló munkaprogram végrehajtására és a 2010-es célok végrehajtásának erősítésére irányuljanak, különösen a biodiverzitási egyezmény erdők biodiverzitásáról szóló munkaprogramjának vonatkozásában,

—	pénzügyileg támogassák a LifeWeb kezdeményezést, melynek célja a védett területek kijelöléséért és igazgatásáért felelős intézmények és a célzott (társ)finanszírozást vállaló adományozók önkéntes kötelezettségvállalásainak összehangolása,

—

vállaljanak vezető szerepet a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és az azokból származó előnyök megosztására vonatkozó helyes és méltányos, jogilag kötelező érvényű nemzetközi rendszer elfogadásáról szóló tárgyalások során; tekintsék alapvető fontosságúnak, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciája továbbhaladjon a hozzáférésre és az előnyök megosztására vonatkozó nemzetközi rendszer fő elemeinek kidolgozása tekintetében, és a biokalózkodás elleni hatékony fellépés érdekében biztosítsanak tökéletes összhangot a genetikai forrásokat rendelkezésre bocsátó országok nemzeti jogszabályaival,

—	az éghajlatváltozás csökkentése, a biodiverzitás védelme és a fenntartható emberi fejlődés tekintetében a járulékos előnyök maximalizálása érdekében bővítsék ki a kapcsolódási pontokat és a kapcsolatokat az UNFCCC és a biodiverzitási egyezmény között,

—	vegyék figyelembe, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciájának az egyik elsőszámú prioritásként kell kezelnie a biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható használatát,

—

biztosítsák, hogy a védett területek és azok hálózatainak hatékony kezelését és finanszírozását létfontosságú feladatnak tekintsék, valamint hogy innovatív és állandó finanszírozási mechanizmusokat fogadjanak el, mivel azok hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható használatához,

—

végezzenek uniós hatásvizsgálatot az éghajlatváltozás által előidézett szárazságról és vízhiányról és annak a vadon élő állatok élőhelyeire gyakorolt hatásáról, kiemelve azokat az övezeteket, ahol a vándormadarak fészkelnek, és támogatva a nemzetközi együttműködést a vándormadarak és a számukra vizet és élelmet biztosító időszakosan vízzel borított területek védelme érdekében,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján felkérik a feleket, hogy a különböző regionális FLEG/T (az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtásával, a kormányzással és kereskedelemmel kapcsolatos) eljárásokban és az amazonasi szerződésben már elért előrelépésekre építve kezdeményezzenek vitát és állapodjanak meg a helyes erdőgazdálkodás közös elveiben és kritériumaiban,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján megállapodás születik arról, hogy a felek az illegális fakitermelés elleni küzdelem és az erdészeti erőforrások fenntartható használatának előmozdítása érdekében megbeszéléseket kezdenek a fakitermelésre és -kereskedelemre vonatkozó globális mechanizmusról, valamint, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján felkérik a feleket arra, hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályokat az illegálisan és károkozás mellett kitermelt faanyagok és az azokból készült termékek értékesítésének megakadályozására,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján javasolják, hogy a felek az éghajlat-változási hatásoknak és válaszintézkedéseknek az erdők biológiai sokféleségére irányuló vonatkozásait még fokozottabban foglalják bele a tagállami biodiverzitási stratégiákba és cselekvési tervekbe (NBSAP), valamint a tagállami erdészeti programokba és más erdészeti vonatkozású stratégiákba, továbbá támogassák az éghajlatváltozás által az erdők biológiai sokféleségére gyakorolt hatások jobb megértésére irányuló kutatásokat,

—	biztosítsák a tengeri biodiverzitás jobb megőrzésére és fenntartható kezelésére irányuló jelenlegi kötelezettségvállalások végrehajtásának felgyorsítását annak érdekében, hogy megvédjék a tengeri biodiverzitást az annak pusztulását eredményező módszerekkel szemben,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján a védelemre szoruló tengeri terültetek ökológiai kritériumaira és biogeográfiai osztályozási rendszerére vonatkozó szakértői munkacsoport ajánlásainak megfelelően elfogadják a védelemre szoruló tengeri területek és a tengeri védett területek reprezentatív hálózatainak meghatározására vonatkozóan javasolt tudományos kritériumokat,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciája ajánlásokat fogad el arról, hogy a felek a megállapított kritériumok alkalmazása és a védett tengeri területek tagállami és regionális hálózatainak a tagállami joghatóságon kívül eső nemzetközi vizekre történő kiterjesztésére tekintettel a tagállami joghatóság keretein felül együttműködnek a tengeri biodiverzitásra vonatkozó integrált irányítás elérése érdekében,

—	ösztönözzenek más államokat arra, hogy a hosszú távú integrált irányítás biztosítása érdekében kezdjenek tárgyalásokba a tengeri biodiverzitásra vonatkozó UNCLOS végrehajtási egyezményről a tagállami joghatóságon kívüli területeken,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján végleges határozatot fogadnak el a megsemmisítő technológiák (terminator technologies) betiltására és állapodjanak meg a környezetben való alkalmazásról szóló moratóriumról, beleértve a szabadföldi kísérleteket és a genetikailag módosított fák kereskedelemi felhasználását,

—

biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciája elérhetővé teszi az ENSZ-közgyűlés ad hoc nyílt informális munkacsoportja számára a védelemre szoruló tengeri terültetek ökológiai kritériumaira és biogeográfiai osztályozási rendszerére vonatkozó, fent említett szakértői munkacsoport tengeri és partvidéki biodiverzitásra vonatkozó ajánlásait,

—	vállaljanak vezető szerepet a cartagenai jegyzőkönyvet aláíró felek találkozóján a széles körű hatállyal rendelkező, jogilag kötelező érvényű felelősségi rendszer létrehozása érdekében,

—	biztosítsák, hogy a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciája haladéktalanul foglalkozzon az energetikai célú biomassza – különösen a mezőgazdasági üzemanyag-termelés – által a biodiverzitásra és az őshonos és helyi közösségekre gyakorolt negatív hatásokkal,

—	támogassák a biodiverzitási egyezmény behurcolt invazív fajokról szóló iránymutatásainak teljes körű alkalmazását, és fogadjanak el uniós szabályozást az Európai Unió élőhelyeit és fajait fenyegető behurcolt invazív fajok problémájának kézzelfogható kezelése érdekében,

—

mozdítsák elő a védett területekről szóló munkaprogram végrehajtását, különös tekintettel az annak 2.2. pontjában szereplő célkitűzésre, amely célja az őshonos és helyi közösségek és az egyéb érintettek bevonásának erősítése a védett területek kijelölésébe és irányításába, beleértve a hatások enyhítésére és az alkalmazkodásra irányuló tudatosság növelését, illetve a hatóságok és a földtulajdonosok közötti együttműködés erősítését,

—	ösztönözzék és támogassák a fenntartható erdészetre és az egyéb terményekre, többek között a bioüzemanyagokra és a fáknak a szarvasmarha-tenyésztési területekre történő telepítésére vonatkozó hitelesítési rendszereket;

8. üdvözli a biodiverzitási egyezményt aláíró felek 9. konferenciáján elindított, arra irányuló kezdeményezést, hogy folytassanak magas szintű párbeszédet parlamenti képviselőkkel, és támogatását fejezi ki az iránt, hogy a parlamenti képviselőket mint fontos csoportot bevonják az egyezmény három céljának hatékony megvalósításába;

9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a biodiverzitási egyezményt aláíró felek kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 102. E, 2008.4.24., 117. o.

(2) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. Legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.

(3) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A 2006/105/EK irányelvvel módosított irányelv.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/77

A Kereskedelmi Világszervezet reformja

P6_TA(2008)0180

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról (2007/2184(INI))

(2009/C 259 E/14)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Seattle-ben tartott harmadik miniszteri konferenciájáról szóló, 1999. december 15-i (1), a nyitottság és demokrácia a nemzetközi kereskedelemben című, 2001. október 25-i (2), a WTO Katarban tartott üléséről szóló, 2001. december 13-i (3), a WTO Cancúnban tartott ötödik miniszteri konferenciájáról, szóló 2003. szeptember 25-i (4), a WTO Főtanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatát követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2005. május 12-i (5), a WTO Hongkongban tartott hatodik miniszteri konferenciájának előkészítéséről szóló, 2005. december 1-jei (6), továbbá a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követően a dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i (7) állásfoglalásaira,

—	tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetről (WTO) tartott parlamenti konferencia üléseinek 2003. február 18-án Genfben, 2003. szeptember 12-én Cancúnban, 2004. november 26-án Brüsszelben, 2005. december 15-én Hongkongban és 2006. december 2-án Genfben elfogadott zárónyilatkozataira,

—	tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó marrakesi egyezményre,

—	tekintettel a WTO miniszteri konferenciájának 2001. november 14-én Dohában és 2005. december 18-án Hongkongban elfogadott nyilatkozataira,

—	tekintettel a Peter Sutherland elnökletével ülésező tanácsadó testület 2005. januári jelentésére a WTO jövőjéről (8),

—	tekintettel a WTO 2004. évi világkereskedelmi jelentésére,

—	tekintettel a hongkongi nyilatkozat (56) bekezdésére a legfontosabb ENSZ-ügynökségeknek – ideértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetét (ILO) is – a WTO eljárásaiban és a folyamatban lévő tárgyalásokban való teljes körű részvétele és segítségnyújtása biztosításához szükséges lépésekről,

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0104/2008),

mivel a WTO lényeges szerepet játszik azok között a többoldalú szervezetek között, amelyek hozzájárulnak a nemzetközi gazdaság irányításához, a globalizáció jobb kezeléséhez és az abból származó előnyök tisztességesebb elosztásához, és együtt tevékenykednek a fenntartható fejlődést szolgáló millenniumi célok megvalósításáért;

B.	mivel amikor a jelenlegi WTO-fordulót Dohában (Katar) 2001-ben elindították, a „dohai fejlesztési napirend” hivatalos elnevezést kapta, hangsúlyozva annak kiemelt fontosságát, hogy a fejlődő és a szegény országok számára elősegítsék, hogy többet nyerjenek a kereskedelem liberalizációjából;

C.	mivel az EU alapvető fontosságot tulajdonít a multilaterális kereskedelmi rendszer eredményei megőrzésének, és továbbra is erős elkötelezettséget érez a dohai forduló sikere érdekében;

D.	mivel – a tárgyalások során jelentkező nehézségek ellenére – a forduló sikerre vitele érdekében folytatódnak az erőfeszítések, amelyeket támogatni kell;

E.	mivel azok a különböző kétoldalú és regionális kereskedelmi tárgyalások, amelyeket az EU legutóbb kezdeményezett több partnerével szerte a világban, kiegészítik a dohai forduló lezárását, és nem alternatívái annak;

F.	mivel – a forduló lezárását érintő közvetlen aggályokon és a különböző vitás kérdésekkel kapcsolatos eltérő álláspontok bírálatán túlmenően – máris elő kell készíteni a Doha utáni időszakot;

mivel Peter Sutherland elnöklete alatt a tanácsadó testület már 2004-ben jelentős értékelő munkát végzett a WTO jövőjével és a szervezet előtt álló kihívásokkal kapcsolatban; mivel azonban azóta semmiféle gyakorlati intézkedés nem született azokkal az ajánlásokkal kapcsolatban, amelyek a tanácsadó testület által a WTO főigazgatójának 2005 januárjában eljuttatott jelentésben szerepeltek;

H.	mivel mára fontossá vált, hogy a legutóbbi fejlemények fényében a vita tovább folytatódjék, illetve, hogy a szervezet hatékonyságának és legitimitásának növelése céljából alaposan áttekintsék a WTO működésének több aspektusát;

I.	mivel a WTO-ban folyó – az Európai Parlament által kívánatosnak tartott – intézményi vita egyáltalán nem összeegyeztethetetlen a dohai forduló esetleges lezárásával;

1. ismételten felszólítja valamennyi érintett felet, különösen a feltörekvő gazdaságokat, hogy tanúsítsanak rugalmasságot a dohai forduló holtpontról való kimozdítása érdekében, valamint jussanak teljes körű, kiegyensúlyozott és mind a nemzetközi kereskedelem és a világméretű növekedés, mind a bolygó kevésbé fejlett országainak fejlődése szempontjából kedvező megállapodásra;

2. úgy véli, hogy soha nem volt még ennyire fontos a WTO döntéshozatali eljárásáról, mandátumáról, működéséről és jövőjéről folytatott gondolkodás a szervezet esetleges reformja érdekében;

3. kéri a Bizottságot, hogy minél előbb tegyen erőteljes kezdeményezést Genfben a vita folytatása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy e kérdésben informálisan vegye fel a kapcsolatot a WTO azon tagjaival, akik várhatóan támogatni fogják a kezdeményezést, illetve a szervezet főtitkárával, és 2008 vége előtt nyújtson be jelentést a Parlamentnek e konzultációkról;

4. üdvözli a WTO mélyreható megreformálását, és ismételten hangsúlyozza, hogy a kereskedelem a fejlesztésnek és a szegénység enyhítésének fontos eszköze; elismeri a multilateralizmus jelentőségét, mint a szabad és tisztességes kereskedelem előmozdítását és az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak teljesítését szolgáló módszert;

5. úgy véli, hogy az erős WTO és a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelem lehetőséget kínál a fejlődő országoknak a szegénység felszámolására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a korlátozott források hátrányos helyzetbe hozzák a fejlődő országokat a tárgyalások során; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kellene a WTO titkárság megerősítését és a szakmai támogatásra fordítható források növelését, különösen a fejlődő WTO-tagországok számára, annak érdekében, hogy ezen országok foglalkozhassanak egyedi problémáikkal;

6. rámutat, hogy a WTO az egyedüli szabályalkotási feladatkörrel rendelkező globális szervezet, amely nem része az ENSZ-szervezetek családjának, és, hogy a WTO szabályalkotása egyszerű kereskedelmi politikákra korlátozódik; felhívja a Bizottságot, hogy e strukturális dilemmát helyezze előtérbe a WTO reformjában;

7. úgy véli, hogy a javasolt eljárásnak elsősorban magának a többoldalú kereskedelmi rendszernek a végső célkitűzéseire kell irányulnia, különös figyelemmel a többi nemzetközi szervezettel való kölcsönös együttműködésre és azok tevékenységeivel való koherenciára; különösen szükségesnek tartja a WTO tevékenységeinek összehangolását, az ILO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), valamint a megújuló energiákról szóló kiotói program tevékenységeivel annak érdekében, hogy növeljék az e szervezetek döntéshozatali mechanizmusai közötti koherenciát; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az ILO számára megfigyelői státuszt kell biztosítani, és a kereskedelmi és környezetvédelmi bizottság mintájára létre kell hozni egy kereskedelemmel és a méltányos foglalkoztatással foglalkozó bizottságot;

8. felhív arra, hogy alaposan fontolják meg a nem kereskedelmi szempontok jobb kezelésének kérdését a WTO-szabályok alkalmazási körében, lehetővé téve a tagok számára legitim politikai célok követését, ugyanakkor védve a piaci hozzáférést; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak komolyan támogatnia kell a nemzetközi előírások elfogadására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy a fejlődő országok számára biztosítani kell a szükséges támogatást a szóban forgó előírásoknak való megfelelés érdekében;

9. kéri, hogy az ENSZ-ben – a WTO-val együttműködve – mérlegeljék, hogy milyen új kapcsolatokat kellene kialakítani többoldalú szervezetek között annak érdekében, hogy biztosítsák az összhangot fellépéseik, valamint a különféle nemzetközi megállapodások és egyezmények terén, a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása érdekében;

10. véleménye szerint az ENSZ-rendszer és a WTO közötti összhang legnagyobb kihívást jelentő követelménye az lesz, hogy az utóbbinak biztosítania kell, hogy a kereskedelmi szabályok teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogi jogszabályokat, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normákat;

11. a környezetvédelmi és társadalmi normáknak a WTO-tagok által történő betartása tekintetében támogatja az ösztönzőkön alapuló megközelítést, ugyanakkor felhív arra, hogy vizsgálják meg a WTO-val összeegyeztethető intézkedéseket a szociális és a környezeti dömping megoldása érdekében;

12. támogatja azt a követelményt, amely a WTO-tagokra vonatkozó jövőbeni kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus keretében előírja a szociális, nemi és környezetvédelmi szempontok vizsgálatát, ideértve a foglalkoztatást, a munkavállalói jogokat és a kapcsolódó rendelkezéseket;

13. felhívja a vita résztvevőit, hogy gondolkodjanak el a kereskedelmi tárgyalások hosszú „fordulókban” testet öltő megközelítésének korlátain, amely az „egységes elkötelezettség” alapján valamennyi WTO-tagot bevonja a számos kérdésre kiterjedő megbeszélésekbe; elismeri e megközelítés történelmi érdemeit a többoldalú kereskedelmi rendszer létrehozása és fejlesztése szempontjából, és mert lehetővé teszi a fokozatos liberalizációt, a viszonosságon alapuló és a kölcsönösen előnyös kötelezettségvállalásokat; mindazonáltal úgy véli, hogy azokon a területeken, ahol kellő mértékű haladást értek el (például a kereskedelem elősegítése terén), a jövőben más, rugalmasabb és hatékonyabb megoldásokhoz folyamodhatnak;

14. véleménye szerint a WTO intézményi felépítését javítani lehetne azzal, ha jobban elkülönítenék egymástól az új szabályok és új kötelezettségek megtárgyalásával kapcsolatos tevékenységeket azoktól, amelyek a meglévő megállapodások végrehajtásával függenek össze; hangsúlyozza az utóbbi csoportba tartozó tevékenységek jelentőségét, amelyeket semmiképpen nem szabad feláldozni a WTO-tagok erőforrásainak és politikai érdekeinek oltárán;

15. javasolja, hogy rendszeresen vizsgálják felül a hatályos többoldalú kereskedelmi szabályok célszerűségét és alkalmazhatóságát lehetséges kiigazításuk érdekében;

16. felszólít a miniszteri konferencia szerepének és formájának átfogalmazására; megállapítja, hogy a WTO-tagok hajlamosak előnyben részesíteni az e szinten folytatott informális egyeztetéseket és döntéseket, továbbá megjegyzi, hogy 2007-ben – a marrakesi egyezmény ilyen ülések gyakoriságára vonatkozó kitételei ellenére – nem került sor a miniszteri konferencia egyetlen ülésére sem; felhívja a WTO tagjait, hogy vonják le ebből a tanulságokat;

17. nagy jelentőséget tulajdonít a WTO parlamenti dimenziójának, hiszen az erősíti a WTO-tárgyalások demokratikus legitimitását és átláthatóságát; hangsúlyozza az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió (IPU) által közösen szervezett, a WTO-ról szóló parlamenti konferencia munkájának fontosságát, amelynek tevékenységét intenzívebbé kellene tenni;

18. emlékeztet arra, hogy a parlamenti képviselők – az állampolgárok megválasztott képviselőiként – fontos szerepet kapnak a kereskedelmi tárgyalásokban, és különösen a WTO-tárgyalásokban;

19. hangsúlyozza a WTO konzultációs jogkörrel rendelkező parlamenti közgyűlése létrehozásának szükségességét, tekintetbe véve a WTO demokratikus elszámoltathatóságának és legitimitásának hiányát, valamint üdvözöl minden reformot, amely megerősíti a parlamenti képviselők és a WTO kapcsolatát;

20. felhívja a WTO-tagokat, hogy parlamenti képviselőiknek nyújtsanak megfelelő támogatást ahhoz, hogy részt vehessenek a WTO parlamenti dimenziójának kialakításában; sürgeti a Bizottságot, hogy e célból tegyen kezdeményezéseket a WTO-nál; hangsúlyozza, hogy amíg a WTO át nem veszi ezt a feladatot, a WTO parlamenti dimenzióját a WTO parlamenti konferenciája biztosítja, amelyet az Európai Parlament és az Interparlamentáris Unió közösen szervez meg;

21. demokratikusabb döntéshozatali rendszer bevezetését szorgalmazza a WTO-nál, amely a különböző fejlettségi szinten álló országokból álló, teljes tagság nézeteit figyelembe veszi;

22. nem tartja sem reálisnak, sem kívánatosnak a konszenzus elvének megkérdőjelezését a WTO döntéshozatali folyamata tekintetében, amely – a többségi (vagy súlyozott) szavazással ellentétben – garantálja minden tag egyenlőségét; ugyanakkor véleménye szerint több megoldást is tanulmányozni kell, hogy minden esetben kialakulhasson a konszenzus;

23. elismeri azokat a fent említett Sutherland-jelentésben foglalt, többoldalú megközelítésre vonatkozó javaslatokat, amelyek részvételi, illetve kívülmaradási megállapodásokkal járnak olyan esetekben, amikor nem lehet konszenzust elérni, de megerősíti a multilateralizmus iránti elkötelezettségét, és arra figyelmeztet, hogy a többoldalúság nem szükségszerűen válik a fejlődő országok javára, sőt elmélyítheti a fejlett és fejlődő országok közötti szakadékot;

24. megjegyzi, hogy a WTO-n belül gyarapszik azon informális csoportok száma, amelyekben több-kevesebb tagország közös, ágazati vagy regionális érdekek körül tömörül, s hogy e csoportok gyakran hasznos szerepet töltenek be az álláspontok összehangolása és a kompromisszumok kialakítása szempontjából; kéri a tagországokat, hogy – az átláthatóság és a hatékonyság szem előtt tartásával – gondolkozzanak el ezeknek a csoportoknak a létrejöttén és működésén, és bocsássák rendelkezésükre a tevékenységükhöz szükséges eszközöket;

25. emlékeztet, hogy valamennyi tag – kiváltképpen a legkevésbé fejlett országok – egyenlő és eredményes részvételének kiemelt szerepet kell kapnia a multilaterális kereskedelmi rendszer bármiféle reformja tekintetében;

26. alapvető jelentőséget tulajdonít a fejlődő országok aktív részvétele erősítésének, annak érdekében, hogy azok teljes mértékben képviselve érezzék magukat a tárgyalási folyamatban, és meg tudják határozni, ki tudják fejezni, és meg tudják védeni kereskedelmi érdekeiket, például egy koalíciós vagy egyes országok általi képviseleti rendszer bevezetése, valamint az ezen országok technikai ismereteinek és kapacitásainak fejlesztéséhez szükséges erőforrások biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak megfelelő erőforrásokra is szükségük van a WTO-szabályok eredményes végrehajtása, a reformokhoz való igazodás és ezáltal a világ kereskedelmi rendszerébe való sikeresebb beépülés érdekében;

27. sürgeti, hogy tegyenek lépéseket a fejlődő országok részvételének és képviseletének javítása érdekében a végrehajtó tanácsokban, valamint hogy erősítsék meg a jelentéstételt, az átláthatóságot és a felelősségteljes kormányzást szolgáló belső rendszereiket;

28. üdvözli a Sutherland-jelentés arra vonatkozó javaslatát, hogy a legkevésbé fejlett országok szerződésből eredő jogaként fogadjanak el a szakmai segítségnyújtással kapcsolatos finanszírozási megoldásokat, hogy azok tevőlegesen vehessenek részt a multilaterális kereskedelmi rendszerben; hangsúlyozza, hogy a kapacitás növelése különös jelentőségű a fejlődő országok számára annak érdekében, hogy azok megerősítsék tárgyalási készségüket, valamint a szükségleteik és stratégiák megállapítására és a WTO-val szembeni kötelezettségvállalások teljesítésére vonatkozó képességüket;

29. véleménye szerint alaposabban el kellene gondolkodni a Főtanács szintjén történő konszenzusos döntéshozatal előkészítésére és megkönnyítésre hivatott valamiféle „szűk körű tanács” vagy „igazgatótanács” létrehozásának vissza-visszatérő kérdésén a WTO-n belül; megkérdőjelezi azonban, hogy miként valósítható meg az eseti alapon működő képviselet, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen szerv esetében igen komolyan felmerül a WTO teljes tagsága felé való elszámoltathatóság és a belső átláthatóság követelménye is;

30. hangsúlyozza, hogy a WTO titkársága létfontosságú szerepet tölt be, és ahhoz, hogy hatékonyabban tudja teljesíteni megbízatását, fontosnak tartja, hogy a titkárságban a fejlett és a fejlődő országok tisztviselői arányosan képviseltessék magukat;

31. szeretné, ha körültekintően megvizsgálnák a WTO titkársága és főigazgatója szerepének kérdését; felhívja a figyelmet azon elv túlságosan szigorú alkalmazásának korlátaira, miszerint a rendszert a tagországok kormányai igazgatják („member driven organisation” koncepció); szükségesnek tartja a WTO titkárságának rendelkezésére álló pénzügyi és humán eszközök és erőforrások megerősítését; megjegyzi azonban, hogy – a „kollektív” érdek előmozdítása érdekében – a kezdeményezés hatáskörének a WTO-szervek számára történő biztosítása felveti a demokratikus legitimitás, az elszámoltathatóság és az átláthatóság kérdését;

32. javasolja, hogy a WTO titkársága kapjon bizonyos szabadságot rendszerszintű kezdeményezések megtételére, elakadás esetén kompromisszumos megoldások ajánlására, vagy akár – a folyamatosság és a pártatlanság érdekében – egyes szervek elnöklésére is; hangsúlyozza, hogy e javaslatok kapcsán alaposan át kell gondolni a titkárság személyzeti politikáját és azt, hogy a rendelkezésére álló források megfelelnek-e a rá háruló feladatoknak;

33. meggyőződése, hogy a fejlődő országok közötti különbségtétel teljes hiánya – holott ezek gazdasági fejlettségi szintjük és sajátos szükségleteik tekintetében nagymértékben különböznek egymástól – továbbra is komoly akadály az ezen országok javát szolgáló, a dohai forduló célkitűzésének megfelelő hatékony intézkedések elfogadása előtt, és ez hátrányt jelent azon fejlődő országok számára, amelyek leginkább szükséget szenvednek; sürgeti a fejlettebb fejlődő országokat, hogy már a jelenlegi forduló alkalmával vegyék ki részüket a kötelezettségvállalásokból, és tegyenek fejlettségi szintjüknek és (ágazati) versenyképességüknek megfelelő felajánlásokat;

34. úgy véli, hogy a fejlesztés szempontjából a különleges és differenciált elbánás (SDT) átalakítása meghatározó jelentőséggel bír a WTO számára; egy ilyen átalakításnak magában kell foglalnia a WTO fejlődő országai közötti újszerű különbségtételt és egy olyan megközelítést az SDT-hez, amely inkább alapul az egyes országok fejlődési igényein, mint az országok kategóriáin; javasolja, hogy használjanak hatékony kritériumokat a differenciált elbánás kialakítására, nem kizárólag a bruttó nemzeti termék növekedése, hanem olyan mutatók figyelembevételével is, mint például a gazdasági sebezhetőség mutatója, valamint a kereskedelmi és fejlesztési mutató;

35. véleménye szerint alaposan meg kellene vizsgálni a fejlődő országokon túl valamennyi más WTO-tagország esetében is a nem kizárólag a bruttó nemzeti termékhez kapcsolódó objektív ismérvek alapján történő kategóriákba vagy alkategóriákba sorolás kérdését, a meglévő vagy tárgyalás alatt álló megállapodások esetleges differenciált alkalmazása érdekében;

36. úgy véli, hogy a kereskedelmi politikák kidolgozásában és végrehajtásában az átláthatóság jogos kívánalom a társadalom, az állampolgárok és a parlamenti képviselők részéről; üdvözli a WTO által a külső átláthatóság tekintetében az 1995-ös alapítás óta elért eredményeket, valamint kommunikációs politikája hatékonyságát; hangsúlyozza annak jelentőségét a gazdasági szereplők és a civil társadalom valamennyi érintett szereplője számára, hogy folyamatosan minőségi tájékoztatást kaphatnak a többoldalú kereskedelmi szabályokról és azok tényleges alkalmazásáról, illetve a tagországok mentességeiről;

37. támogatja a WTO főigazgatója által képviselt, az „aktív átláthatóságra”, valamint a tagországok által elfogadott szabályok és vállalt kötelezettségek alkalmazásának figyelemmel kísérésére és eredményes felügyeletére vonatkozó mechanizmusok megerősítésére irányuló gondolatokat, amelyeknek célja az előbbiek tényleges és teljes megvalósításának biztosítása; felhívja a WTO-t, hogy fejtsen ki további erőfeszítéseket ezen a területen, a tagországai pedig bocsássák rendelkezésére a szükséges forrásokat;

38. emlékeztet arra, hogy a nézeteltérések rendezéséről szóló egyetértési nyilatkozatról 1997 óta folynak a tárgyalások bizonyos szabályok tisztázása és alkalmazásuk javítása érdekében; sajnálja, hogy e tárgyalások az eltelt hosszú idő alatt sem hoztak eredményt; támogatja a vitarendezési szervek függetlenségének növelésére irányuló uniós javaslatot;

39. támogatja, hogy a vitarendezési eljárás keretében a felekkel, különleges csoportokkal és a Fellebbviteli Testülettel tartott lényeges találkozókat – tekintettel az eljárások tárgyalásos természetére – a jövőben nyilvánosan tartsák meg, ami a bírósági meghallgatások esetében megszokott, valamint hogy az érintett dokumentumok – különösen a felek vagy szakértők közleményei – ritka és megfelelően indokolt esetek kivételével legyenek nyilvánosan hozzáférhetők;

40. véleménye szerint a nézeteltérések rendezését szolgáló WTO- mechanizmus mindeddig általában jól működött, de szükség van bizonyos változtatásokra, nevezetesen a nézeteltérések rendezését végző szerv ajánlásainak és határozatainak végrehajtása terén; jónak tartja, hogy a vitarendezési mechanizmust bírósági szintre emelték, amely növelte a WTO-kötelezettségvállalások hitelét, egyenlőbb alapokra helyezve a WTO tagjait;

41. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a vitarendezési szerv úgy értelmezze a WTO-szabályokat, hogy ugyanakkor kellően figyelembe vegye az alkalmazandó nemzetközi környezetvédelmi és szociális jogszabályokat, és amennyiben szükséges, felhívja a Bizottságot és a WTO tagságának egészét, hogy ennek megfelelően módosítsák a WTO szabályait;

42. lehetségesnek tartja szankciók bevezetését azon országokkal szemben, amelyek elutasítják jogszabályaik vagy intézkedéseik összehangolását kötelezettségeikkel, az ilyen jogszabályok vagy intézkedések által sújtott országok javára, különösen olyan kisebb gazdaságok esetében, amelyek nem rendelkeznek valós megtorlási lehetőségekkel;

43. felhívja a WTO tagországait, hogy folytassanak szélesebb körű vitát a szervezet esetleges reformjáról, az egyetértési megállapodás felülvizsgálati folyamatának folytatása és lezárása érdekében;

44. véleménye szerint a WTO keretében a pozitív integrációt is támogatni kell a tagok között, a kereskedelmi korlátozások csökkentése vagy megszüntetése mellett (negatív integráció);

45. véleménye szerint a vita napirendjén a csatlakozások kérdésének is szerepelnie kell; sajnálja, hogy egyes WTO-tagságról folyó tárgyalások néha – csupán egyetlen vagy néhány tagország ellenállása miatt – minden ésszerű határidőn túl is tartanak;

46. felhívja a WTO tagországait, hogy gondolkodjanak el az előtagsági státusz megadásának lehetőségén azon tagjelölt országok esetében, amelyek – bár még nem zárták le a piaci hozzáférésről a szervezeten belüli főbb partnereikkel folytatott kétoldalú tárgyalásaikat – vállalják, hogy késlekedés nélkül teljesítik a fennálló szabályok alkalmazásából következő valamennyi kötelezettségüket; hangsúlyozza, hogy egy újabb ország WTO-tagságára vonatkozó pozitív vagy elutasító határozatot valamennyi esetben csakis szigorúan kereskedelmi szempontok alapján szabad meghozni;

47. úgy véli, hogy az EU „fegyver kivételével mindent” kezdeményezése jó példája a legkevésbé fejlett országok piacához való hozzáférésnek;

48. emlékeztet az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994) XXXVIII. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyet még mindig nem hajtottak végre, és amely megállapítja valamennyi WTO-tag kötelezettségvállalását a fejlődő országok számára különösen fontos alaptermékek piaci feltételeinek stabilizálása és javítása iránt, továbbá az e cikkel kapcsolatos határozott fellépést a megreformált WTO egyik fontos jellemzőjének tekinti;

49. hangsúlyozza, hogy a WTO jövőjéről folyó vitának elsősorban politikai jellegűnek kell lennie, és eredményes lezárása érdekében magas szintű kötelezettségvállalásra és eltökéltségre van szükség a tagországok részéről; az utóbbiakra bízza annak eldöntését, hogy ennek a folyamatnak a WTO mely alszervezetének keretében kell végbemennie, mint ahogy azt is, hogy meghatározzák mindebben a főigazgató szerepkörét; kéri ugyanakkor, hogy ebbe a folyamatba vonják be – a WTO-ról szervezett parlamenti konferencia révén – a tagországok parlamentjeit is;

50. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a WTO többi tagországa kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO-nak.

(1) HL C 296., 2000.10.18., 121. o.

(2) HL C 112. E, 2002.5.9., 326. o.

(3) HL C 177. E, 2002.7.25., 290. o.

(4) HL C 77. E, 2004.3.26., 393. o.

(5) HL C 92. E, 2006.4.20., 397. o.

(6) HL C 285. E, 2006.11.22., 126. o.

(7) HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o.

(8) „A WTO jövője – intézményi kihívások az új évezredben” a tanácsadó testület jelentése Szupacsai Panicspakdi főigazgatónak (WTO 2005. január).

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/83

Az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodás

P6_TA(2008)0181

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról

(2009/C 259 E/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az EGK és az Öböl menti Együttműködési Tanács (ÖET) között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló, 1990. július 13-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című, 2007. május 22-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség. Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—	tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, a nemzeti vagyonalapokra vonatkozó közös európai megközelítésről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0115),

—	tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Maszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra és az ÖET 2002. december 21-i, az ÖET-tagállamok közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

—	tekintettel a Lisszaboni Szerződés 188c. cikkére és 188n. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjára, amelynek értelmében a Tanács a Parlament egyetértését kéri minden olyan nemzetközi megállapodás megkötése előtt, amely a rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területeket érint,

—	tekintettel az emberi jogokról szóló éves európai parlamenti jelentésekre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.	mivel az EU-nak továbbra is elsőbbséget kell biztosítania egy szabályozott, a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül létrehozott többoldalú kereskedelmi rendszer számára, amely a tisztességes és méltányos kereskedelmi szabályok és azok betartásának legjobb fóruma;

B.	mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az EU megállapodást kössön bármilyen más országgal;

mivel az ÖET az EU hatodik legnagyobb exportpiaca, és az EU az ÖET első számú kereskedelmi partnere; mivel az EU ÖET-tagállamokba irányuló exportja változatos, és abban a legnagyobb súllyal a gépek és a szállítóeszközök szerepelnek (2006-ban 56 %), az importált termékek pedig elsősorban üzemanyagok és kőolajszármazékok;

D.	mivel az ÖET-tagállamok jelenleg az EU általános preferenciarendszere (GSP) keretében kedvezményes feltételekkel juthatnak be az uniós piacra;

mivel az uniós vállalkozások továbbra is súlyos akadályokba ütköznek az ÖET tagállamaiban folytatott kereskedelmi tevékenységeik során, és különösen mivel a helyi vállalkozásokban vásárolható tulajdonrész maximális arányának 50 %-ban történő meghatározása számos uniós vállalkozást eltántorít befektetési szándékától;

1. úgy véli, hogy az ÖET-tel kötendő kereskedelmi megállapodás jól kiegészíti a WTO multilaterális rendszerét, feltéve, ha messze túllép a vámtarifák csökkentésén, és kitér a kereskedelemmel összefüggő minőségi feltételekre, beleértve a hatékony emberi jogi rendelkezéseket, valamint a szociális és környezetvédelmi előírásokat is;

2. úgy véli, hogy – tekintve az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében a fenntarthatóbb kereskedelmi rend iránti igényt – az energiaforrásokhoz való hozzáférés többoldalú szabálymeghatározás kérdése, és ezt nem szabad aláásni a legnagyobb kedvezmény eléréséért egymással versenyző kétoldalú kereskedelmi megállapodásokkal;

3. aggodalmát fejezi ki a tárgyalások elhúzódása miatt, de érdeklődéssel nyugtázza a 2007-ben elért lényeges előrelépéseket; mindkét felet arra kéri, hogy a 2008. május 26-i EU–ÖET miniszteri csúcstalálkozóig érjenek el jelentős előrelépést a még lezáratlan fejezetekkel kapcsolatos tárgyalásokon;

4. kéri az EU intézményeit és az ÖET-et, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatok kialakítása és kiterjesztése során erősítsék meg politikai és társadalmi párbeszédüket;

A kölcsönös piaci hozzáférés

5. a kvóták és vámtarifák csökkentése vagy megszüntetése, valamint a nem vámjellegű akadályok liberalizálása mellett hangsúlyozza a piacokhoz való hozzáférés alapvető fontosságát;

6. kéri a Bizottságot, hogy körültekintően határozza meg a termékekkel szembeni minőségi követelményekkel kapcsolatos intézkedéseket (a kapacitásbővítés támogatása és az emberi erőforrások cseréje); emlékeztet arra, hogy a közösen megállapított előírások kitűzött végcélja azok betartatása, ennek pedig előfeltétele, hogy azokat belefoglalják a vitarendezési mechanizmusba;

7. prioritásnak tekinti a szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesítését; olyan szabadkereskedelmi megállapodás megkötését kéri, amelynek lényegi eleme a tudományos és technikai együttműködés, valamint a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása;

8. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az állami támogatások, illetve a nyersanyagoknak az uniós vállalatok által a világpiaci árnál olcsóbban történő beszerzésével járó egyéb előnyök számos ÖET-tagállamban a verseny torzulását okozhatják, ezért úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak meg kell erősítenie az állami támogatásokra és kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozó hatályos WTO-szabályokat;

9. aggodalmát fejezi ki a határokon átnyúló beruházások aszimmetrikus alakulása kapcsán, mivel az ÖET régiójában csökkent az uniós beruházások volumene, miközben az ÖET tagállamok beruházásai nőttek az EU területén; ezért fokozott együttműködést javasol a versenypolitika területén;

10. hangsúlyozza, hogy minden exporttámogatást rövid időn belül meg kell szüntetni; úgy véli, hogy a mennyiségi megszorításoknak is elsőbbséget kell biztosítani;

Ágazati kérdések

11. hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak fokoznia kell a szolgáltatások és befektetések, valamint a közbeszerzések liberalizációját, és tiszteletben kell tartania a mindenki számára megfizethető áron és magas minőségi színvonalon elérhető, egyetemes, hozzáférhető és fenntartható közszolgáltatások iránti igényt;

12. úgy véli, a megállapodásnak elő kell mozdítania a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot a nemzeti vagyonalapok befektetései vonatkozásában;

13. aggodalmának ad hangot az olyan nem vámjellegű akadályok miatt, mint az üzleti szolgáltatások korlátozásai, mivel az indokolatlan korlátok csökkentése révén az ÖET-ből származó cégek alacsonyabb költséggel járó, ugyanakkor hatékonyabb banki, biztosítási és jogi szolgáltatásokhoz jutnának;

14. üdvözli a nemzeti vagyonalapokra vonatkozó közös európai megközelítésről szóló fent említett bizottsági közleményt, különösen az alapok befektetési tevékenységét szabályozó magatartási kódexre irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy fontos ezen alapok érzékeny európai ágazatokban való részvételének értékelése;

15. kéri egy olyan mechanizmus beépítését a megállapodásba, amely előírná az ÖET-beli olajfeldolgozóknak, hogy nyersanyagaikat nemzetközi árakon szerezzék be; úgy véli, hogy a nyersanyagok alacsonyabb árakon való beszerzése a tisztességes versenyt torzító támogatási formának, vagyis a WTO értelmében dömpingnek minősül;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben mozdítsa elő az euró használatát a tagállamok és az ÖET közti kereskedelemben;

Fenntartható fejlődés

17. hangsúlyozza, hogy az érvényesíthető emberi jogi rendelkezések alapvető elemei a bármely országgal vagy régióval kötendő szabadkereskedelmi megállapodásnak, ezért ezeket felfüggesztési záradékként kellene belefoglalni a megállapodásba;

18. úgy véli, hogy a megállapodás fontos részét képezi a fenntartható fejlődésről szóló ambiciózus fejezet, és emlékeztet arra, hogy a végső cél az elfogadott normák érvényesítése; úgy véli, hogy ennek érdekében a szokásos vitarendezési mechanizmusnak is ki kell térnie e fejezetre;

19. úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodással járó korrupcióellenes intézkedések, az átláthatóság és a szociális normák érdekében alapvető fontosságú lenne, ha az ÖET-tagállamok ratifikálnák és maradéktalanul végrehajtanák a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény, az ENSZ korrupció elleni egyezménye, valamint a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény által alkotott keretet;

20. hangsúlyozza, hogy az ENSZ 1948. december 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában meghatározott demokratikus elvek és alapvető jogok tiszteletben tartásának át kell hatnia a felek bel- és külpolitikáját; támogatja az ÖET-országok által tett erőfeszítéseket a nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben, különösen a munkaerőpiac terén;

21. elvárja, hogy a megállapodás kötelezze a feleket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeinek ratifikálására és eredményes végrehajtására; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, milyen ösztönzők nyújthatók azon országok számára, amelyek javítják a munkakörülményekre vonatkozó előírásokat, különösen az ÖET-államok többségében a munkaerő jelentős részét alkotó migráns munkavállalókat illetően;

22. olyan mechanizmus létrehozását javasolja, amely révén az elismert emberi jogi, valamint munkavállalói és munkaadói szervezetek intézkedés iránti kérelmeket nyújthatnak be, amelyekkel adott határidőn belül foglalkozni kell, és amelyek eredményeképpen megvalósulhat a rendelkezések folyamatos nyomon követése és felülvizsgálata a munkavállalói jogok megsértése ellen irányuló nyomás fenntartása érdekében;

23. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen be naprakész fenntarthatósági hatásvizsgálatot, különös tekintettel azon intézkedésekre, amelyekre a bizonyos csoportokra vagy ágazatokra gyakorolt negatív hatások enyhítése érdekében lehet szükség;

24. felszólítja a Bizottságot, hogy az optimális tarifacsökkentések meghatározása céljából vegye figyelembe a kereskedelmi folyamatokban a kölcsönös liberalizáció miatt bekövetkezett változást, különös tekintettel az általános preferenciarendszerrel (GSP) járó preferenciális előnyök elvesztésére gyakorolt hatásra;

25. hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás értelmében ösztönözni kell az EU és az ÖET-régió közötti együttműködést, különösen a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás és az energiahatékonyság területén, beleértve a megújuló energiaforrásokra és a Galileo-programra vonatkozó rendelkezéseket;

26. felkéri mindkét felet, hogy vizsgálják meg a fokozottabb együttműködés lehetőségeit a jelenlegi euromediterrán partnerség keretében, különös tekintettel a közvetlen külföldi befektetésekre;

Az EP szerepe

27. úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés még a tárgyalások befejezése előtt hatályba lép, ami azt jelenti, hogy a megállapodás megkötéséhez szükség lesz a Parlament hozzájárulására; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2001. évi tárgyalási megbízást bocsássa a Parlament rendelkezésére;

* *

28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok, valamint az ÖET tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ÖET főtitkárának.

(1) HL C 231., 1990.9.17., 216–218. o.

(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0196.

(3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0206.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/86

A környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyv

P6_TA(2008)0182

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyvről (2007/2203(INI))

(2009/C 259 E/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyvre (COM(2007)0140),

—	tekintettel a brüsszeli Európai Tanács (2007. március 8–9.) elnökségi következtetéseire, ideértve az I. mellékletben szereplő, Európai energiapolitika című dokumentumot,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek „A piac felhasználása a költséghatékony környezetvédelmi politika kialakításához” című jelentésére (No 1/2006),

—	tekintettel az EK-Szerződés 2. és 6. cikkére, amelyek értelmében a környezetvédelemre vonatkozó követelményeket bele kell illeszteni a közösségi politika különböző ágazataiba a környezet érdekében a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlesztésének előmozdítása céljából,

—	tekintettel az EK-Szerződés 175. cikkére,

—	tekintettel „A fenntartható fejlődés felé” – közösségi környezetvédelmi és fenntartható fejlesztési politikai és cselekvési program felülvizsgálatáról szóló, 1998. szeptember 24-i 2179/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel a fenntartható fejlődést célzó EU-stratégia felülvizsgálatára,

—	tekintettel a hatodik környezetvédelmi cselekvési programra,

—	tekintettel a városi környezetre (2), a hulladékok újrafeldolgozására (3), a természeti erőforrások fenntartható használatára (4) és a peszticidek fenntartható használatára (5) vonatkozó stratégiai programokról szóló állásfoglalásaira,

—	tekintettel „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése – az előttünk álló út a Bali szigetén tartandó éghajlatváltozási konferenciáig és azon túl” című, 2007. november 15-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0040/2008),

mivel az éghajlatváltozásra vonatkozó adatok energikus cselekvést tesznek szükségessé annak érdekében, hogy csökkentsék e jelenség hatásait, és mivel az Európai Tanács minimális célkitűzésként a CO2-kibocsátás 2020-ra történő 20 %-os és 2050-re történő 60 %-os csökkentését határozta meg, továbbá mivel az Európai Tanács célkitűzésként azt határozta meg, hogy 2020-ra az energiafogyasztásban 20 % lesz a megújuló energia és 20 %-kal javítják az energiahatékonyságot;

B.	mivel a 2007. november 15-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozza, hogy az iparosodott országoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy az 1990-es szintekhez képest 2020-ra legalább 30 %-kal és 2050-re 60–80 %-kal csökkentik a CO2-kibocsátásaikat;

C.	mivel különböző típusú szennyezések léteznek, és fennáll a természetes erőforrások kimerítésének kockázata;

D.	mivel fennáll számos növény- és állatfaj kihalásának magas kockázata, és mivel az EU azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re meg kell állítani a biológiai sokféleség veszteségeit;

E.	mivel az EU-ban a szállításhoz, különösen az áruszállításhoz kapcsolódó forgalom egyre nagyobb mértékben nő, és ebből következően az energiafogyasztás emelkedik;

F.	mivel a piaci alapú eszközök a szennyező fizet elv végrehajtásának, továbbá szélesebb értelemben a termelés és a fogyasztás emberi egészség és a környezet szempontjából keletkező rejtett költségei költséghatékony módon történő figyelembevételének fontos eszközeit foglalják magukba;

G.	mivel a tagállamok között jelentős eltérések vannak mind a környezetvédelmi adók (a GDP 2 és 5 %-a között), mind a piaci alapú eszközök használata terén, és a tagállamok GDP-jében öt év óta csökkent a környezetvédelmi adók aránya;

H.	mivel az energiaadók átlagosan a környezetvédelmi adók 76 %-át és a szállítási adók 21 %-át képviselik;

I.	mivel a háztartások viselik a környezetvédelmi adók nagy részét, miközben az energia- és vízfogyasztás, illetve a szállítás igénybe vétele elsősorban különböző gazdasági ágazatokban történik;

J.	mivel a környezeti szempontból káros támogatások reformja hozzájárulhat az éghajlatváltozás kezeléséhez, a fenntartható fejlődés előmozdításához és az EU nemzetközi versenyképességének fenntartásához;

K.	mivel az éghajlatváltozás globális hatásait érintő előírásoknak nem csak a növekedés és a gyártási és fogyasztási módok szétválasztásához, hanem a társadalmi-gazdasági fejlesztési modellünk megváltoztatásához is kell vezetniük;

mivel a GDP jelenlegi gazdasági mutatói már nem elegendők a társadalmi, gazdasági és ökológiai valóság helyes értékeléséhez, és nem veszik figyelembe az emberi tevékenységek jelentős környezeti következményeit; mivel új környezeti mutatókat kell tekintetbe venni a létrehozott vagyon kiszámítására, amelyek célja a fent nevezett változások jobb figyelembe vétele;

A Zöld könyvre vonatkozó kritika

1. üdvözli a szennyező fizet elvre történő utalást, de sajnálja, hogy gyenge a kapcsolat a meglévő környezetvédelem-politikai eszközök kidolgozásában és kalibrálásában, vagy nem is létezik ilyen kapcsolat; hangsúlyozza, hogy a szennyező fizet elv lehetővé teszi egy termék valódi árának meghatározását, amely magába foglalja a megtisztítás és a helyreállítás termelés okozta költségeit is, jól tudva, hogy a szennyező termelés vagy termékek költsége végül magasabb, ha az magába foglalja az összes külső költséget, mivel olcsóbb a megelőzés, mint a helyreállítás vagy a megtisztítás;

2. sajnálatát fejezi ki a piaci alapú, a termelőre, illetve a fogyasztóra összpontosító eszközök közötti különbségtétel előnyeiről szóló alapos tanulmány hiánya miatt;

3. hangsúlyozza, hogy a szennyező fizet elv nem korlátozódhat arra, hogy a költségeket a végső fogyasztóval, azaz a háztartásokkal fizettessék meg;

4. sajnálja, hogy a Zöld könyv alapvetően a légköri szennyezésre és az éghajlatváltozásra összpontosít, és alig veszi figyelembe a gyártási és forgalomba hozatali eljárások, valamint a fogyasztási módok környezetre gyakorolt egyéb negatív hatásait;

5. osztja az Európai Bizottságnak a piaci alapú eszközök sokféleségére, valamint az adók és illetékek megkülönböztetésére vonatkozó véleményét, mivel az utóbbiak általában egy szolgáltatás vagy egy világosan meghatározott költség ellenértékeként való fizetést jelentenek; hangsúlyozza, hogy ösztönző és visszatartó erejű eszközökre is szükség van a környezet- és egészségvédelmi, valamint fenntartható fejlődési stratégiai célkitűzések megvalósítása érdekében;

6. sajnálja, hogy túl kevés szó esik a nemzetközi dimenzióról, és hogy még mindig nem vezették be a régiók és ipari ágazatok közötti aránytalanságok legnagyobb mértékű csökkentését célzó intézkedéseket;

Intézkedések

7. üdvözli a Zöld könyvet; sürgeti a Bizottságot, hogy a környezeti károk költségeinek felmérése és a vonatkozó piaci sikertelenségek kiigazítása érdekében dolgozzon ki olyan egyértelmű stratégiát a piaci alapú eszközök használatával kapcsolatban, amely kiterjed az adózásra, az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének áttekintésére, a kereskedelemre és a technológiai politikákra;

8. kéri a Bizottságot, hogy a piaci alapú szabályzóeszközök alkalmazási stratégiájának kidolgozásával egyidejűleg végezzen vizsgálatot és készítsen átfogó jelentést az EU jelenleg alkalmazott környezeti szabályozóeszközeinek hatékonyságáról annak feltárása érdekében, hogy mely területeken lenne célszerű a jelenlegi szabályozás piaci alapú szabályozóeszközökkel való helyettesítése;

9. kéri a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító tanulmányt a meglévő piaci alapú eszközökről azok hatékonyságának értékelése, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje érdekében;

10. kéri az Európai Uniót, hogy különböztesse meg a lakosonkénti bruttó gazdasági vagyont a nettó gazdasági, társadalmi és ökológiai vagyontól, amely a valódi fejlődés mutatója; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposabban tanulmányozzák azt a lehetőséget, amely szerint olyan „zöld” mutatók (7) alkalmazásával mérjék az európai növekedést, amelyek számításba veszik a környezeti károk miatt elveszített vagyont;

11. elismeri, hogy a környezetvédelmi költségek teljes internalizálása lényeges előfeltétele a különböző vállalkozások közötti tisztességes verseny létrehozásának és a tiszta termelés és fogyasztás előmozdítását segítő gazdasági ösztönzők növelésének, valamint a tisztább technológiák terén az innováció támogatásának;

12. elismeri, hogy a környezetvédelmi költségek internalizálására való képtelenség a környezetet károsító tevékenységek támogatását jelenti;

13. hangsúlyozza, hogy az EU tagállamaiban a környezetet károsító támogatások nagy száma súlyosbítja a szennyezést, és súlyosan sérti a szennyező fizet elvet;

Elvek

14. hangsúlyozza, hogy a szennyező fizet elv a környezetvédelmi politika egyik pillére, ami azzal jár, hogy a külső költségeket beépítik a piaci árakba annak érdekében, hogy azok tükrözzék az előállítás tényleges költségeit, illetve az okozott környezeti és egészségi károk költségeit; megjegyzi, hogy a szennyező fizet elv alkalmazása a tagállamok többségében sok kívánnivalót hagy maga után;

15. megjegyzi, hogy a piaci alapú eszközök meghatározott célokat szolgáló eszközök széles körét ölelik fel, mint például a szennyezés csökkentését (például a CO2-kibocsátás csökkentését) célzó kibocsátáskereskedelmi rendszerek, az árak és ezáltal a gyártók és fogyasztók magatartásának megváltoztatását célzó környezetvédelmi adók, a környezetvédelmi szolgáltatások költségeinek fedezésére szolgáló környezetvédelmi díjak, a tisztább technológiák fejlesztésére irányuló környezetvédelmi támogatások stb.;

16. elismeri, hogy a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközök a környezetvédelmi célkitűzések ésszerű áron való elérésének egyik leghatékonyabb eszközét jelentik; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezen eszközöket ki kell egészíteni más intézkedésekkel, mint például hatékonysági előírások, kibocsátásra vonatkozó követelmények stb.;

17. megjegyzi, hogy a piaci alapú eszközöknek fontos szerepet kell játszaniuk annak az EU-célkitűzésnek az elérésében, amely arra irányul, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások aránya elérje az összenergia-felhasználás 20 %-át;

18. úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés és a szénmentes gazdaság kialakítása sokféle elrettentő eszközt (például adókat, díjakat) és ösztönzőket (például kereskedelmi rendszereket) igényel.

19. hangsúlyozza, hogy az eszközkombinációk kialakítása segíti a piaci alapú eszközök optimális alkalmazását; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a piaci alapú eszközök nagyban hozzájárulhatnak a lisszaboni program céljainak eléréséhez;

20. úgy véli, hogy az átfogó koncepció keretében mind uniós, mind pedig nemzeti szinten elfogadott energia- és éghajlat-politikai intézkedéseket jobban össze kell hangolni a Lisszabonban és Göteborgban elfogadott célkitűzésekkel;

21. úgy ítéli meg, hogy a piaci alapú eszközök a külső hatások internalizálásának alkalmas és eredményes módját jelentik, sokkal gyakrabban kellene használni azokat, az igazgatási eszközöket azonban nem helyettesítik, csak kiegészítik;

22. hangsúlyozza, hogy a piaci alapú eszközök a környezetszennyezés és a környezetre gyakorolt negatív hatások orvoslása érdekében történő bevezetésének a környezeti eredményességen kell alapulnia; tekintetbe veszi, hogy e hatásokat kompenzálni kell az alacsony jövedelmű háztartásokat segítő olyan egyedi intézkedésekkel, mint például minimumárak, támogatások stb.; úgy véli, hogy olyan intézkedéseket is szükséges elfogadni, amelyek célja a túlzott fogyasztás büntetése;

23. emlékeztet arra, hogy az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (az energiaadóról szóló irányelv) (8) rendelkezik arról, hogy bizonyos körülmények között az adózást teljes egészében vagy részben alternatív piaci alapú eszközök válthatják fel, beleértve főleg az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét;

24. különösen kiemeli a környezetvédelmi adóztatás fontos szerepét a környezetvédelmi célkitűzések elérésében;

25. úgy véli, hogy a közösségi piaci alapú eszközök nem korlátozódhatnak a kibocsátási jogok vagy a kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszerére, és hogy más lehetséges rendszereket is számításba kell venni, így például a szénadó esetleges bevezetését a fosszilis energiáknak nyújtott támogatások csökkentésének ellentételezéseként;

26. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemhez kapcsolódó adókat nem lenne szabad elsősorban adóbevétel-növelő eszköznek tekinteni, hanem inkább olyan eszköznek, amellyel ésszerű áron megelőzhető a környezet bármiféle káros szennyezése vagy romlása – s amely révén növelhető a társadalom jóléte; külön kiemeli, hogy ha adókat vetnek ki olyan negatív tényezőkre, mint a környezetszennyezés, akkor azt kompenzálni szükséges a pozitív tényezőket – így a munkát – terhelő adók csökkentésével;

27. emlékeztet arra, hogy az adók terén előírt egyhangú határozathozatallal szemben a Szerződések lehetővé teszik a megerősített együttműködést, és hogy létezik a nyílt koordinációs módszer; felkéri ezért a tagállamokat, hogy mindenfajta fiskális dömping megakadályozása érdekében lépjenek előre a környezetvédelmi adók terén;

28. megjegyzi, hogy a környezetvédelmi adók EU szintű összehangolása és a legjobb gyakorlati megoldások cseréje megkönnyítené a reform megvalósítását; támogatja különösen az olyan javaslatokat, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára héa-kulcsaik csökkentését vagy adókedvezmények nyújtását az energiahatékony termékek és az energiamegtakarító anyagok után; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok maguk dönthetik el, hogy mi a legmegfelelőbb adóügyi megoldás;

29. felhívja a figyelmet a környezetvédelmi adóreform előnyeire; felhívja a tagállamokat ilyen reformok megvalósítására, többek között az energiaszegénység enyhítése, valamint a szénszegény technológiák, az energiamegtakarítás, az energiahatékonyság és a megújuló technológiák támogatása céljából;

30. támogatja a munkára vonatkozó nemzeti szintű adók csökkentését, de hangsúlyozza, hogy az nem kapcsolódik csupán a környezetvédelmi adók reformjához;

31. úgy véli, hogy az árak megváltoztatása a termelési és fogyasztási módok, valamint egyes szállítási módok használata befolyásolásának az eszköze, és a fogyasztókat az inkább környezetbarát szállítási módok használatára ösztönzi (például a tömegközlekedés árainak csökkentése révén); úgy véli, hogy a piaci alapú eszközök használatából fakadó minden áremelésnek előre láthatónak kell lennie, és ezek során, ha szükséges, tekintetbe kell venni a tagállamok egyedi körülményeit; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy ilyen intézkedés hatása korlátozott lehet az egyes ágazatok rugalmatlansága miatt, illetve egyes fogyasztói kategóriák esetében;

32. kiemeli annak szükségességét, hogy pontos adatok álljanak rendelkezésre a termékek és szolgáltatások teljes életciklusára vonatkozó környezetvédelmi és szociális költségekre vonatkozóan; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon módszereket e költségek felméréséhez;

33. üdvözli az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az OECD, a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Római Klub által nemrég szervezett „A GDP-n túl” című konferenciát és az ott levont lényeges következtetéseket; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos kiegészíteni a GDP-t más mutatókkal társadalmunk jólétének és haladásának mérése céljából, különösen a gazdasági növekedésnek a légkörre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatásait illetően;

34. úgy véli, hogy a piaci alapú eszközök hozzájárulhatnak a kutatás és az ökoinnováció előmozdításához, mivel a környezetet nem kímélő és az ökológiai előírásokat nem alkalmazó termékek és szolgáltatások adóztatása révén a termelőket arra ösztönzik, hogy végezzenek beruházásokat az energetikai téren hatékonyabb termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó kutatásokba;

Milyen eszközt milyen ágazat számára?

35. elismeri, hogy jelenlegi változatában a kibocsátási egységek európai kereskedelmi rendszerének hatóköre túl szűk az üvegházhatást okozó gázok számos forrásához és az érintett ágazatokhoz képest, és hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak javításokat kell végezniük ahhoz, hogy a terv harmadik szakaszában 2013-tól optimalizálják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét;

36. sürgeti a Bizottságot, hogy fokozatosan csökkenő felső határok bevezetésével erősítse meg az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét, és terjessze ki azt minden elsődleges kibocsátóra, mivel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban 2020-ra vonatkozó célok elérésének ez a fő eszköze;

37. hangsúlyozza ezért, hogy sürgősen szükség van a CO2-kibocsátási kvóták közösségi kereskedelmi rendszere felülvizsgálatára annak érdekében, hogy orvosolják a kísérleti időszak alatt tapasztalt hiányosságokat, ideértve a (például a nagy áramtermelők számára) ingyenesen jutatott CO2-kvótákból fakadóan keletkezett jogosulatlan társasági nyereség felszámolását is; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája keretében a szennyező fizet elvéhez való erős ragaszkodás azzal jár, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét a kibocsátási jogok egészének árverésen történő értékesítésére és a kibocsátások 2020-ig 30 %-kal való csökkentésére vonatkozó közösségi célkitűzéssel összhangban megállapított plafonértékre kell alapozni; a tiszta fejlesztési mechanizmus/közös végrehajtás (CDM/JI) keretében projektek finanszírozására szánt pénzeszközök igénybevételére vonatkozó mennyiségi és minőségi korlátokat is ideértve;

38. hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kibocsátások szükségszerű és jelentős csökkentésének költséghatékony módon történő elérése érdekében ösztönözni kell a világméretű szénpiac fejlődését;

39. úgy ítéli meg, hogy a közlekedési ágazatban a piaci alapú eszközök fokozott alkalmazása különösen lényeges az összes közlekedési mód környezeti és szociális költségeinek teljes internalizálásához; különösen úgy véli, hogy a közúti közlekedés alacsony arányú internalizálásának káros hatásai vannak az egyéb közlekedési módok – így a vasút – versenyképességére, valamint a hatékonyabb és tisztább technológiák elősegítése szempontjából;

40. örül a Bizottság azon javaslatának, hogy a légi közlekedési ágazatot foglalják bele az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe, de szükségesnek tartja párhuzamos és kiegészítő intézkedések – mint például a kerozinra és a nitrogénoxidok (NOX) kibocsátására vonatkozó adók – elfogadását annak érdekében, hogy az ágazatban szembenézzenek az éghajlatváltozás következményeivel;

41. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy 2009 előtt tegyen javaslatot jogalkotási tervre a tengeri közlekedés üvegházhatású kibocsátásainak csökkentésére vonatkozóan, mivel a tengeri közlekedésre e téren nem vonatkozik semmilyen közösségi vagy nemzetközi jogszabály;

42. azon a véleményen van, hogy az energiaadóknak az üvegházhatást okozó gázok másodlagos és kiegészítő csökkentési eszközének kell maradniuk, kizárólag az olyan kibocsátások vonatkozásában, amelyek közvetve vagy közvetlenül nem vonhatók be az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe;

43. emlékeztet arra, hogy a közlekedési és az építőipari ágazatok képviselik az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerébe nem tartozó energiaigények és CO2-kibocsátások nagy részét;

44. úgy véli, hogy az energia adóztatásáról szóló irányelv és a nehéz-tehergépjárművekről szóló irányelv (9) (Eurovignette irányelv) felülvizsgálatát együttesen és gyorsan kell elvégezni annak elkerülése érdekében, hogy az ugyanazon célt szolgáló intézkedések keresztezzék egymást, valamint azért, hogy módosítsák a környezeti adózást annak érdekében, hogy az a különböző gazdasági ágazatok viselkedését a környezettel szembeni felelősségteljes magatartás irányába mozdítsa el, különösen a külső költségek internalizálása révén;

45. úgy gondolja, hogy valamennyi tagállamban kötelezővé kell tenni az Eurovignette irányelv alkalmazását, és módosítani kell azt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a külső költségeket internalizálják az infrastruktúrák, különösen a közúti szállítás díjainak megszabása révén; úgy véli, hogy a forgalomnak az Eurovignette irányelv köréből kizárt utak felé való terelésének elkerülése végett az irányelvet az úthálózat egészére ki kell terjeszteni;

46. kifejezetten szükségesnek tartja, hogy a piaci alapú eszközök használatára megfelelőbb szabályozási elvek vonatkozzanak, valamint hogy ne létezzenek egymást átfedő és összetett eszközök; támogatja az energia adóztatásáról szóló irányelv oly módon történő módosítását, amely biztosítaná, hogy az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének résztvevői ne fizessenek kétszer – a kereskedelem és az adózás révén egyaránt – a kibocsátásaikért;

47. úgy véli, hogy az energiatermékek adójára vonatkozó jogszabályok felülvizsgálata keretében az ipari vagy kereskedelmi célú szállítások terén fel kellene emelni a legalacsonyabb adókulcsot; támogatja az adó differenciálását az energetikai és a közlekedési összetevőjében a CO2-kibocsátási szint alapján;

48. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az energia adóztatásáról szóló irányelvben foglalt eltéréseket és adómentességeket, továbbá vizsgálják meg, hogy a jövőben milyen energiaforrást kellene mentesíteni az adó alól, betartva az irányelv hatályát és szellemét, és elejét véve annak, hogy az egyéb adózási vagy kereskedelmi rendszerek alkalmazása folytán a szereplőkre többletterhek háruljanak;

49. kéri, hogy a piaci alapú eszközöket az egész EU-ban erőteljesebben alkalmazzák általában a környezetpolitikai célkitűzések elérése és különösen a külső költségek internalizálása érdekében; eközben azonban ügyelni kell arra, hogy a tagállamok adózási ügyekben fennálló szuverenitása ne torzítsa a versenyt; ösztönzi például azt, hogy gyakrabban alkalmazzanak piaci alapú eszközöket az energiahatékonyság és az épületek hőszigetelésének támogatása céljából;

50. kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg ösztönző politikáikat az építőipar javára az energiaigény és a CO2-kibocsátások csökkentésének megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza a passzív és pozitív energiaháztartás kialakításához nyújtott támogatásának jelentőségét;

51. javasolja, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv mechanizmusaiból merítő és pénzügyi ösztönzésre képes kompenzációs előírásokat tegyék szabaddá a lakáságazat energiahatékonyságát, valamint a városi közlekedés szénmérlegét javító munkák finanszírozásához;

Eszközök és sajátos ágazatok

52. úgy véli, hogy a környezet számára káros támogatások reformját nem szabad a KAP-ra korlátozni; úgy véli, hogy e területen a szállítási – különösen a közúti fuvarozási – ágazat gyors és határozott cselekvést igényel; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtson be ütemtervet a környezetre káros támogatások fokozatos, de gyors megszüntetésére vonatkozóan, összhangban a fenntartható fejlődési stratégia felülvizsgálatáról szóló európai tanácsi határozattal;

53. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetése alapvető kiegészítő intézkedést jelent, amely a fenntartható fejlődés és különösen azon célkitűzések elérésére irányul, amelyeket az EU állam- és kormányfői az integrált éghajlat-változási és energiaügyi program tekintetében hagytak jóvá;

54. azt várja a Bizottságtól, hogy a környezetvédelem érdekében nyújtott állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások felülvizsgálata valóban vegye figyelembe a termelési, közlekedési, szállítási és fogyasztási módok megváltoztatásának szükségességét és azt, hogy csökkenteni kell a hulladékok mennyiségét;

55. emlékeztet a hulladékokra vonatkozó közösségi rendelkezésekre, de sajnálja, hogy azok nem foglalkoznak az Európai Unióban meglévő hulladék mennyiségének problémájával; felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondolkodjanak a hulladékok adóztatására vonatkozó jogi keretről annak érdekében, hogy megelőzzék a hulladéktermelést és középtávon csökkentsék az Unióban termelt hulladék mennyiségét;

56. örül annak, hogy a víz-keretirányelv (VKI) (10) végrehajtása érdekében a piaci alapú eszközökre helyezik a hangsúlyt, és nagyon fontosnak tartja, hogy a felszíni vizek kitermeléséhez, a víz minőségének romlásához és a vízkezelő létesítményekhez kapcsolódó költségeket beépítsék a víz árába; hangsúlyozza, hogy a víz-keretirányelv referenciaként szolgálhat a környezetvédő piaci alapú eszközöknek; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagállamokban való alkalmazását, és kövesse a VKI végrehajtásának közös stratégiáját, a folyók kísérleti vízgyűjtői esetében pedig adjon támogatást a legjobb gyakorlatok tanulmányozása és támogatása végett; határozottan kéri a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy helyesen hajtsák végre a keretirányelvet, és különösen annak biztosításához, hogy minden vízfogyasztót alávessenek olyan gazdasági értékelésnek, amely kiterjed az erőforrás használatának költségeire és a környezeti költségekre is, e kritériumok különöse a vízre vonatkozó díjak meghatározására szolgálnak;

57. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan adó- vagy díjrendszert, amelynek célja az alkalmazott növényvédő szerek mennyisének csökkentése, valamint a környezetre és az egészségre nézve kevésbé mérgező és ártalmas növényvédő szerek használata;

58. úgy véli, hogy a biotermékekre vonatkozó héa csökkentett kulcsának bevezetését szigorú keretek közé kell foglalni annak érdekében, hogy az valóban a fogyasztóknak kedvezzen, és olyan kiegészítő intézkedéseknek kell kísérniük, mint az ökocímke, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a termékek könnyű összehasonlítását lehetővé tevő rendszer bevezetését;

59. elismeri a piaci alapú eszközöknek a biológiai sokféleség és az ökológiai rendszerekhez kapcsolódó szolgáltatások növelése és megőrzése, valamint a helyi jellegű környezeti problémák orvoslása érdekében történő bevezetéséhez kapcsolódó nehézségeket; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a biológiai sokféleség elvesztésének költségére és a piaci eszközök lehetséges használatára vonatkozó gondolkodását, miközben feltétlenül elismeri, hogy a biológiai sokféleség egy területen történő megőrzése vagy javítása nem járhat azzal, hogy a helyi hatások miatt egy másik területen a biológiai sokféleség elvész;

60. érdeklődéssel fogadja az NOX és SO2 kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszereit egyes tagállamokban, mivel az efféle rendszerek képesek az ilyen típusú légkörszennyezés által okozott problémák lehető leginkább költséghatékony megoldására; hangsúlyozza, hogy az NOX és SO2 kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszere bármiféle bevezetése során figyelembe kell venni a kibocsátások helyi körülményeit, és a rendszernek pontosan körülhatárolt földrajzi területekre kell korlátozódnia;

61. kéri a Bizottságot, hogy a kezdeményezéseiben írja elő a tagállamok által elfogadott azon jelenlegi mechanizmusok fenntartását, amelyek a megújuló energiák fejlesztésének támogatására irányulnak; úgy véli, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos pénzügyi ösztönzők odaítélése előtt kiegészítő fejlesztéseket kell előírni annak meghatározásához, hogy a környezetvédelem szempontjából azokat fenntartható módon állítják-e elő;

62. hangsúlyozza, hogy a piaci alapú eszközöket úgy kellene megtervezni, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi versenynek kitett iparágak – így az intenzív energiaigényű iparágak – versenyképességét, annak érdekében, hogy elkerüljék a behozatal során fellépő értékesítési veszteséget („szivárgás”), valamint a termelés esetleges kihelyezését és ennek következtében az Európai Unión kívüli környezeti hatásokat is;

63. kéri a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt egy „CO2-kártyának” személyek és kkv-k részére történő bevezetéséről, amely kártyán feltüntetnék az energiafogyasztást és a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét;

64. üdvözli, hogy az adózás és a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek mellett új pénzügyi eszközök vannak kialakulóban, nevezetesen az egyre nagyobb mértékben rendelkezésre álló zöld/etikai beruházások, például a zöld kötvények, amelyek fokozzák a tudatosságot és piaci alternatívákat teremtenek a befektetők számára;

65. elismeri a kockázatitőke-társaságok és a magántőke-társaságok támogató szerepét az alacsony szén technológiákba való befektetések terén;

A nemzetközi dimenzió

66. megállapítja, hogy az európai gazdaságok a forgalmazott környezeti áruk világpiacán több mint 35 %-os részesedéssel rendelkeznek, és ezért az európai vállalatok jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előnyhöz jussanak a globális zöld gazdaságban, ami legalább részben kompenzálja a GDP-re gyakorolt hatást;

67. támogatja egy kiigazítási eszköz létrehozását a határokon annak érdekében, hogy különösen elkerüljék az esetleges „szénszivárgásokat”, amelyek alááshatják a CO2-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettséget, és elérjék az Unió versenyképességének megőrzésére vonatkozó célkitűzéseket; felkéri a Bizottságot, hogy egy ilyen eszköz esetleges elfogadásáról szóló, az Európai Parlament számára készített jelentésében támaszkodjon az egyes tagállamokban készült tanulmányokra; hangsúlyozza azonban, hogy csak abban az esetben kéne bevezetni a határokon kiigazító eszközöket, ha nemzetközi szinten nem sikerülne megállapodni a CO2-kibocsátás kötelező csökkentéséről;

68. úgy véli, hogy a nemzetközi szintű elfogadás miatt ezen eszköznek figyelembe kellene vennie a rendelkezésre álló legjobb technikákat, és jóindulatúnak kell maradnia a harmadik országokkal, különösen a fejlődő országokkal szemben;

69. elismeri, hogy a versenynek kitett valamennyi ágazatra kiterjedő kötelező érvényű nemzetközi referenciaértékeket és kötelezettségvállalásokat előnyben kellene részesíteni a kereskedelmi partnerek közötti torzulások kompenzálására alkalmazott vámügyi kiigazítások esetleges elfogadásával szemben;

* *

70. utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 275., 1998.10.10., 1. o.

(2) Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i állásfoglalása a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról (HL C 306. E, 2006.12.15., 182. o.).

(3) Az Európai Parlament 2007. február 13-i állásfoglalása a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiáról (HL C 287. E, 2007.11.29., 168. o.).

(4) Az Európai Parlament 2007. április 25-i állásfoglalása a természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégiáról (HL C 74. E, 2008.3.20., 660. o.).

(5) Az Európai Parlament 2007. október 24-i állásfoglalása a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiáról. Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0467).

(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0537.

(7) Környezetvédelmi mutatók vagy olyan mutatók, amelyek figyelembe veszik a környezetet, mint pl. az IBED (a tartós jólét mutatója) vagy az ISEW (a fenntartható gazdasági jólét mutatója), TPI.

(8) HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

(9) A Tanács 93/89/EGK irányelve ( 1993. október 25.) a szárazföldi áruszállításra használt egyes járművekre vonatkozó adók tagállamok általi alkalmazásáról és az egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról (HL L 279., 1993.11.12., 32. o.).

(10) A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK Európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/94

A nemzetközi beszámoló-készítési szabványok és az IASB irányítása

P6_TA(2008)0183

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányításáról (2006/2248(INI))

(2009/C 259 E/17)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel a társasági jog terén az utóbbi időben tapasztalható fejleményekről és a jövőbeli kilátásokról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) és a harmadik országok nemzeti, általánosan elfogadott számviteli alapelvei (GAAP) közötti közelítésről szóló, az Európai Értékpapír Bizottsághoz (EÉB) és a Parlamenthez intézett első európai bizottsági jelentésre,

—	tekintettel az IASB (Nemzetközi Számviteli Standard Testület) és a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány (IASCF) irányítási fejleményeiről szóló 2007. júliusi bizottsági munkadokumentumra,

—	tekintettel az IASB irányításának és finanszírozásának kérdéseiról szóló 2007. július 10-i és a számviteli szabványokról és az IASB finanszírozásáról szóló 2006. július 11-i gazdasági és pénzügyi tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az EKB 2006. december 19-i jelentésére, amelynek címe „A számviteli standardok pénzügyi stabilitási szempontból történő értékelése”,

—	tekintettel az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoportnak (EFRAG) a kis és középvállalatok IFRS-éről szóló véleménytervezetéről az IASB részére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által az Európai Bizottsághoz intézett, az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdebizottságával (SEC) és az Egyesült Államok kongresszusa társbizottságainak elnökeivel folytatott konzultációra válaszul küldött, 2007. október 3-i levelekre,

—	tekintettel az Európai Bizottság, a japán Pénzügyi Szolgáltatási Ügynökség, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) és az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdebizottságának az IASCF irányításának javítására irányuló munkáról szóló 2007. november 7-i közös nyilatkozatára,

—	tekintettel a külföldi kibocsátókra vonatkozó IFRS-ről szóló 2007. december 21-i SEC határozatra,

—

tekintettel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolóiról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelvre (3) és a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a konszolidált éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelvre (4) (negyedik és hetedik társasági jogi irányelv),

—	tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0032/2008),

A.	mivel az IFRS koncepcióját abból a célból alakították ki, hogy valóban globális pénzügyi beszámoló-készítési szabványokat hozzanak létre világszerte a nyilvánosan működő társaságokra;

B.	mivel 2005. január óta a nyilvánosan működő társaságok a konszolidált pénzügyi kimutatásuk elkészítéséhez kötelesek a nemzetközi beszámoló-készítési szabványokat használni;

C.	mivel a 1606/2002/EK rendelet révén az IASCF/IASB ténylegesen jogalkotói szerv rangjára emelkedett;

D.	megismételve a társasági jog terén az utóbbi időben tapasztalható fejlemények és a jövőbeli kilátásokról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalása (37)–(39) bekezdésében rögzített álláspontját;

mivel az Európai Unió az IFRS-hez történő csatlakozás óta olyan ismeretekkel és szaktudással gazdagodott, amit fel kell használni az IASCF/IASB további tökéletesítésére vonatkozó viták során; mivel a saját számviteli szabványokat el nem hagyó, hanem mindössze a konvergencia-folyamathoz csatlakozó ítélkezési gyakorlat nem rendelkezhet ugyanazzal a szaktudással és szakértelemmel;

F.	mivel az IASCF új elnökének kinevezését megelőző 17 hónap megkérdőjelezi a szervezet tagjainak kiválasztására és kinevezésére vonatkozó jelenlegi eljárás hatékonyságát;

G.	mivel az Európai Uniónak az IASCF/IASB tekintetében a reagálás helyett kezdeményeznie kellene;

H.	mivel a 2007 nyarán bekövetkezett másodlagos jelzálogpiaci válság kiemelte a számviteli szabványok jelentőségét, és különösen a „valós érték” és a „market-by-market” fogalmát a pénzügyi stabilitás vonatkozásában;

Átlátható, felelős nemzetközi szervezetek

1. szilárd meggyőződése, hogy a cél minőségi globális számviteli szabványok kialakítása;

2. tudomásul veszi, hogy az IASCF egy önszabályozó magánszervezet, amely az 1606/2002/EK rendelet révén az Európai Unióban jogalkotói szerepet kapott; elismer bizonyos aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy az IASCF/IASB átláthatósága és elszámoltathatósága lehet, hogy nem kielégítő annak következtében, hogy nem áll demokratikusan megválasztott kormány ellenőrzése alatt és hogy az EU intézmények nem hozták létre a saját jogalkotási eljárásaikban szokásos konzultációra és demokratikus döntéshozatalra vonatkozó kísérő eljárásokat és gyakorlatokat; üdvözli azonban, hogy az IASCF és az IASB megkísérelte ezen hiányosságok kijavítását, pl. olyan féléves ülések révén, amelyek során az IASCF az IASB munkáját többek között az új szabványok következményeinek hatásvizsgálatával, valamint a nyilvános konzultációból származó észrevételekhez kapcsolódó formalizált visszajelzési nyilatkozatok bevezetésével ellenőrzi;

3. úgy véli, hogy az IASCF/IASB felépítésére és felügyeletére vonatkozó megfelelő megoldások hiányában vitát kellene indítani az IASCF-nek és az IASB-nek a nemzetközi igazgatásba, azaz a Nemzetközi Valutaalapba, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe és a Világbankba történő integrálásának feltételeiről;

4. hangsúlyozza, hogy több európai hátterű képviselőre van szükség a nemzetközi szabványokat kialakító testületekben a valóban nemzetközi megközelítés legitimációja és az Európai Unió súlyának kiegyensúlyozott figyelembe vétele érdekében, amely messze a legjelentősebb méretű és a legtöbb, nemzetközi beszámolási szabványokat alkalmazó szervezettel rendelkező gazdasági térség; úgy véli, hogy az IASB valamennyi vagyonkezelőjének olyan országból kellene jönnie, amely átvette vagy átvenni készül az IFRS-t, támogatja egy minimális földrajzi egyensúlyra vonatkozó rendelkezés felvételét az IASCF alapszabályába, ahogy azt az igazgatósági tagok javasolták;

5. megjegyzi, hogy az IASB projektjei egyre inkább elméleti síkon mozognak, olyannyira, hogy bonyolultságuk és elméleti jellegük miatt különösen a kis- és középvállalatok (kkv) már nem mindig képesek követni azokat;

6. megjegyzi, hogy az IASB nem tükröz kellőképpen egyes gyakorlati üzleti vonatkozásokat; úgy véli, hogy felhasználói szempontból fontos, hogy a könyvelésben használt pénzügyi beszámolók formája felhasználói szempontból alkalmas legyen egyéb irányú felhasználásra, például befektetőknek nyújtott pénzügyi tájékoztatásként, teljesítménykövetésre vagy a pénzügyi irányítás során;

7. támogatja a számviteli szabványokról szóló nyílt és folyamatos vitát; ennek érdekben úgy véli, hogy az IASB-nek az érintett felek tekintetében meg kellene erősítenie eljárását, a nemzetközi pénzügyi beszámolási szabványok valamennyi felhasználója és valamennyi befektető nézeteinek figyelembe vétele érdekében;

8. úgy véli azonban, hogy a kormányzást és az elszámoltathatóságot az alábbi intézkedések révén kell javítani:

közjogi felügyeleti szerv felállítása, valamennyi állami IASCF/IASB érintett, különösen a jogalkotók és a felügyeletek bevonásával; illetve, ahol a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok kötelezőek, a piaci résztvevők, többek között az előkészítők és az igazságszolgáltatási felhasználók képviseletét lehetővé tevő szerv létrehozása, amely évente jelentést készít az IASCF/IASB irányító szerveinek a nemzetközi számviteli szabványok meghatározásának működéséről;

ezen szerv hatáskörébe tartozhat az összes jelölt szakmai alkalmasságát és a földrajzi kiegyensúlyozottságot egyaránt biztosító átlátható kiválasztási eljárás keretében a vagyonkezelők kiválasztása és kinevezése; ez nagyobb átláthatóságot biztosítana a kinevezési eljárásban, illetve jelentősen növelné a vagyonkezelők legitimitását;

annak biztosítása, hogy a vagyonkezelők az IASB, a Standard Tanácsadó Tanács (SAC) és a Nemzetközi Számviteli Standard Értelmezési Bizottság (IFRIC) összetételén javítanak, valamint hogy tagjainak kinevezésekor figyelmet fordítanak arra, hogy a kinevezési eljárás átlátható legyen, és hogy a különböző érdekcsoportok érdekeit megfelelő mértékben figyelembe vegyék;

d)	a vagyonkezelők erőteljesebb részvétele az IASB és annak munkatervének ellenőrzésében, különösen annak tekintetében, ahogyan a munkaterv kidolgozásra kerül, illetve, ahogy az IASB-nek kiosztják a mandátumokat;

e)	az IASCF alapszabályában annak biztosítása, hogy az IASB olyan számviteli megoldásokat fejleszt ki, amelyek nem csak szakmailag helyesek, hanem azt is tükrözik, ami a felhasználók mindegyike (befektetők, felügyelők) és az előkészítők szempontjából szükséges és lehetséges;

f)	hatásvizsgálat elvégzése minden projekt tekintetében, a szövegtervezetek (többek között a felhasználó cégekre vonatkozó) költségeinek és hasznának vizsgálata, és különösen a pénzügyi stabilitásra vonatkozó következmények kiemelése érdekében;

9. tudomásul veszi, hogy a Bizottság – ahogyan azt 2006 áprilisában az Egyesült Államok hatóságaival együtt az ütemterv létrehozásakor is megtette – fent említett 2007. november 7-i közös nyilatkozatában olyan megoldások alkalmazását tűzte ki célul, amelyekben a hatékonyság és a jogszerűség nyílt egyeztetési és vitafolyamatot kíván, amelyhez ez az állásfoglalás is hozzá kíván járulni;

10. sürgeti, hogy az IASCF és az IASB elszámoltathatóságának és irányításának javítása ne teremtsen túlzott bürokráciát, valamint biztosítsák, hogy a technikai kérdések ne váljanak szükségtelenül politikai kérdésekké;

11. úgy véli, hogy az IASB-nek a szabványok kidolgozását megelőzően figyelembe kell vennie a felhasználók (könyvvizsgálók, befektetők, felügyeletek) által fontosnak ítélt szükségleteket és érdemi információkat;

12. sürgeti az IASB-t, hogy új szabványok elfogadását megelőzően a földrajzi sokszínűség és a piaci struktúrák figyelembe vételével vizsgálja meg az összes érintett félre gyakorolt hatást; üdvözli az IASCF igazgatósági tagjainak bejelentését, amely szerint a 2007. évi éves jelentésükben hivatkozni fognak a megvalósítás utáni felülvizsgálatokra és a visszajelzési nyilatkozatokra;

13. felhívást intéz annak érdekében, hogy egy beszámoló-készítési szabványt csak akkor szabad kidolgozni és módosítani, ha egyértelmű és előnyösnek tűnő igény áll fenn illetve megfelelő előzetes konzultációs eljárás előzi meg;

14. úgy véli, hogy e területen a Bizottság kezdeményezési jogát egy megfelelő előzetes konzultációs eljárással kell egyesíteni;

15. egyetért a Tanáccsal abban, hogy az IASB vezetés struktúrájának javítása érdekében elfogadott intézkedéseket egy megfelelő munkaterv szerint kell végrehajtani; ugyanez vonatkozik a Parlament által javasolt intézkedésekre;

16. úgy véli, hogy a Parlamenttel megfelelő időben komolyan konzultálni kell a munkatervről és a prioritások kidolgozásáról, valamint az új szabványok megállapítására irányuló projektek irányításáról; felhív e tekintetben a Parlamenttel korai szakaszban történő konzultációra;

17. úgy véli, hogy kérdéseket vet fel az IASCF és az IASB finanszírozási struktúrája, amely jelenleg elsősorban a többek között vállalatok és könyvvizsgáló cégek által nyújtott önkéntes hozzájáruláson alapul; felhívja az IASCF-t és az IASB-t különösen annak megvizsgálására, hogy miképpen módosítható a finanszírozási rendszer annak érdekében, hogy egyrészt valamennyi felhasználói csoport megfelelően részt vegyen a finanszírozásban, másrészt pedig biztosított legyen, hogy nem alakul ki összeférhetetlenség a finanszírozók és a felhasználók között, harmadrészt pedig az, hogy a számviteli szabványok általánosan hozzáférhetővé váljanak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy hozzájárulhatna-e illetve milyen feltételek mellett járulhatna hozzá a finanszírozáshoz;

18. álláspontja szerint az IASB és az IASCF átlátható és stabil finanszírozása döntő jelentőségű; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy ki lehet-e alakítani és hogyan lehet kialakítani egy egységes uniós finanszírozási módszert;

Az IFRS végrehajtása az Európai Unióban

19. elengedhetetlennek tekinti, hogy az Európai Unió koherensen nyilvánítson véleményt annak biztosítása érdekében, hogy a legnagyobb befolyást gyakorolhassa a számviteli szabványok kidolgozása, értelmezése és alkalmazása során;

20. tudomásul veszi, hogy a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok által a pénzügyi beszámolók összehasonlítóságának országok és versenytársak közötti, egyazon iparágon belüli és iparágak közötti megkönnyítése terén betöltött szerepet;

21. tudomásul veszi a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok érdemeit, mivel nemcsak technikai számviteli vonatkozásai vannak, hanem előnyt jelentenek a tőkepiacok és az EU mint világvezető számára is;

22. úgy véli, hogy a Bizottság által 2004-ben a Parlament megbízatási idejének kezdetén kezdeményezett, a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok következetes uniós alkalmazására irányuló kerekasztal (5) nem felelt meg a várakozásoknak a közösségi álláspontok és érdekek egyértelművé tételét illetően;

23. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok sikeréhez elengedhetetlen a végrehajtás és az alkalmazás következetessége, de emlékeztet arra, hogy elveken alapuló szabványokról van szó illetve arra, hogy ezért a következetességre való törekvés nem mehet a szakmai szempontok rovására;

24. egyetért a Tanáccsal abban, hogy az IASB-nek a szabványokra vonatkozó tevékenysége során a fenti kerekasztal következtetéseit jóval nagyobb mértékben kellene figyelembe vennie;

25. megállapítja, hogy az uniós jóváhagyási eljárásban számos fél vesz részt; utal különösen arra, hogy a Tanács munkájának előkészítésében olyan résztvevők is segítenek, amelyek hatásköre nyilvánvalóan fedi egymást; utal rá, hogy ezen átfedés lehetővé teszi a hatékonyság és az átláthatóság növelését;

26. úgy véli, hogy álláspontjának kifejezése tekintetében a Közösség rendelkezésére álló eszközök (Számviteli Szabályozó Bizottság (ARC), EFRAG) nem teszik lehetővé az egyenlő elbánást a központi szabályozói és felügyeleti hatáskörök mentén szerveződő államok tekintetében (pl. az Egyesült Államokban a Pénzügyi Számviteli Standard Bizottság, (FASB) és a SEC, Japán esetében pedig az Számviteli Standard Bizottság (ASBJ) és az Pénzügyi Szolgáltatási Hatóság);

27. álláspontja szerint egy egyszerűsített uniós struktúra létrehozása, amely figyelembe veszi a számviteli kérdésekre kialakított állami struktúrákat különösen, ha egyes meglévő hatóságokat megszűntetnének hozzájárulna az egyszerűsítéshez, és ezért erősítené az Unió globális szinten betöltött szerepét; felhívja az Bizottságot, hogy dolgozzon ki és terjesszen elő egy javaslatot az Parlamenttel, a tagállamokkal és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságával (CESR) konzultálva egy nemzetközi szinten is legitim partnerként megjelenő és a szabványok egységes értelmezését és alkalmazását biztosító európai struktúra létrehozására;

28. üdvözli e területen a hatáskörök gyakorlásának módját, és rámutat arra, hogy a Parlament a felülvizsgált komitológiai eljárás keretében a nemzetközi beszámoló-készítési szabványok kidolgozásában és elismerésében még inkább részt fog venni; megállapítja azonban, hogy a Parlament csak a jóváhagyási eljárás utolsó szakaszában vesz részt formálisan; időgazdálkodási okokból felhív annak biztosítására, hogy az Európai Parlamentet már akkor komolyan konzultáljanak az eljárás során, amikor az IASB munkaprogramját kidolgozzák és az új beszámoló-készítési szabványt megvizsgálják az IFRS uniós változata vagy az utólagos módosítás szükségességének elkerülése érdekében;

29. úgy véli, hogy hátrányos lenne az uniós nyilvánosan működő társaságokra, ah az IFRS-től csak a végső esetben térnének el;

30. úgy véli, hogy legalább a következő szempontoknak különös figyelmet kellene szentelni:

a)	IASB keret (az IASB tevékenységének koncepcionális alapelvei); ebben az összefüggésben arra utal, hogy a beszámolók nemcsak a tőkepiaci befektetőknek, hanem több más érintett félnek, mint például hitelezőknek, munkavállalóknak, hatóságoknak, tulajdonosoknak, ügyfeleknek, stb. is készülnek;

b)	az IAS/IFRS „branding” (beszámolók bemutatása); ebben az összefüggésben arra utal, hogy az IASB-nek olyan megoldásokat kellene kialakítania, amelyek figyelembe veszik az IFRS-t kötelezően alkalmazó különböző hatásköröket;

IAS32 és IAS39: az IAS 32 és az IAS 39 ebben az összefüggésben felhívja az IASB-t, hogy az IAS 32-ben rögzítse a saját források olyan fogalom-meghatározását, amely valamennyi társasági forma, különösen a szövetkezetek és személyegyesítő társaságok számára is lehetővé teszi, hogy a résztulajdonos által rendelkezésre bocsátott forrásokat saját tőkeként mutassák ki a mérlegben, továbbá a fedezeti ügyletek elszámolása tekintetében alakítson ki olyan megoldást, amely a bankintézetek tényleges kockázatkezelésén alapul;

d)	vállalatok egyesülése (beszámolók készítése felvásárlásnál); ebben az összefüggésben utal rá, hogy az IASF-nek a „valós érték” elv alkalmazási körének tekintetében megoldásokat kellenek kidolgoznia;

e)	valósérték-alapú értékelés: álláspontja szerint az IASB-nek a konzultációs eredményekre alapozva kellene határoznia, valamint tekintettel a nyilvánvaló hatásokra, korlátozza a „fair-value” elv alkalmazását;

szolgáltatási koncessziók (megállapodások, amely alapján egy jogi személynek (licenszvevő) egy szerződés révén a lincenszadóval (általánosságban egy kormánnyal) szemben joga és kötelezettsége keletkezik közszolgáltatás nyújtására); ebben az összefüggésben rámutat, hogy kiegyensúlyozott megoldások kialakítására van szükség; valamint

teljesítményjelentés (az eszközökben és forrásokban az ügyletek vagy más események miatt bekövetkező valamennyi elismert változás megjelenítése és bemutatása, a tulajdonosokkal tulajdonosként végrehajtott ügyletekkel kapcsolatosak kivételével); ebben az összefüggésben rámutat, hogy kiegyensúlyozott megoldások kialakítására van szükség.

31. álláspontja szerint, a „fair-value” elv alkalmazása nagyon költséges lehet, és nem valósághű értékelésekhez vezethet, például az értékelést biztosító tényleges piacok hiányában ez kevéssé alkalmas mutatója a társaságok valós értékének; úgy véli ezen felül, hogy figyelembe kell venni azt, hogy a „valós érték” elvnek a pénzügyi eszközökre és forrásokra való alkalmazása nem mindig eredményez reális értékelést;

32. úgy ítéli meg, hogy – figyelemmel az IFRS és az adóztatás közötti esetleges kapcsolatokra, ezen szabványok hatálybalépése és az értelmezése jelentős hatást gyakorolhat a tagállamokra;

33. üdvözli a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Parlament megbízatási idejének kezdete óta kialakított gyakorlatot, amely évente egy alkalommal meghallgatást szervezett az IASB elnöke számára, illetve informális megbeszéléseket az IASCF tagjaival, illetve felhív arra, hogy a jövőben az IASCF és az IASB elnökei készítsenek éves jelentést a Parlamentnek valamennyi, a Parlament szempontjából releváns kérdésről (beleértve a munkaprogramot, személyzeti döntéseket, a finanszírozást és a vitatott szabványokat);

34. az IASB meglévő szabványok javítására irányuló szándékának támogatása mellett aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a folyamatos kiigazítások – akár a kisebb változtatások – elvégzése is költséges lehet, és ezek költséges változtatásokat eredményezhetnek a nagyvállalatok számára; úgy véli, hogy csak akkor szabad bármilyen változtatást végrehajtani, ha az a költség-haszon elemzést követően szükségesnek látszik.

A kkv-kre vonatkozó IFRS

35. tudomásul veszi, hogy az IASB széles körű konzultációt és helyszíni vizsgálatokat folytat a kkv-kre vonatkozó standardjának nyilvános tervezetéhez; kéri, hogy e konzultáció és helyszíni vizsgálatok eredményeit komolyabban vegyék figyelembe, mint a jelen nyilvános tervezet esetében történt; hangsúlyozza, hogy ez szükséges, amennyiben az Uniónak valaha foglalkozni kíván a kkv-kre vonatkozó IFRS-sel, vagy a kkv-kre vonatkozó IFRS-sel konvergencia céljából uniós szabványokat fogadjon el a kkv-kre;

36. úgy ítéli meg, hogy a kkv-k széles körében osztják azt a nézetet, hogy az IASB által a kkv-k tekintetében javasolt IFRS túl bonyolult a kkv-k számára, és ezen felül számos helyen a teljes IFRS-re hivatkozik; álláspontja szerint a függelékek tekintetében a kötelezettségek túl átfogóak és az ehhez szükséges erőfeszítések nem állnak arányban a tájékoztatási kötelezettséggel; aggasztja, hogy a tervet a viszonylag nagyobb méretű (több mint ötven alkalmazottal rendelkező) kkv-kre tekintettel dolgozták ki, és véleménye szerint a kkv-k legtöbbje ennél kisebb méretű; tudomásul veszi, hogy kkv-k aggodalmukat fejezték ki továbbá amiatt, hogy az IASB standardjait kétévente kívánja módosítani; megállapítja mindazonáltal, hogy ez hasznos átalakulási lehetőség lehet nagyobb, terjeszkedő kkv-k számára, hangsúlyozza azonban, hogy ez nem mutathat a kényszerharmonizáció irányába;

37. álláspontja szerint az IFRS önkéntes alkalmazásának támogatása (vagy annak ösztönzése) nem kockázatmentes; úgy véli hogy, amennyiben egyes tagállamok úgy döntenének, a kkv-kre vonatkozó végleges IFRS-t az IASB által meghatározott formában alkalmazzák, az a belső piac szétforgácsolódásához vezetne, és akár az egész Európai Unióban káros lehet a kkv-kre vonatkozó beszámolókészítésre;

38. hangsúlyozza, hogy az IASB nem kapott politikai felhatalmazást arra, hogy a kkv-k számára IFRS-eket dolgozzon ki; tudomásul veszi, hogy a jóváhagyási eljárás csak a nemzetközi beszámoló-készítési szabványokra és a nyilvánosan működő vállalatokra vonatkozó értelmezésekre érvényes; megállapítja továbbá, hogy a jóváhagyási eljárás nem alkalmazható a kkv-re vonatkozó IFRS elismerésére;

39. javasolná először annak felmérését, hogy az uniós kkv-knek származik-e előnyük egy IASB által kidolgozott standardból; megállapítja, hogy az IASB saját magát rendszerint a tőkepiaci befektetői szabványok alkotójának tekint; elismeri, hogy az IASB a „következtetések alapjaiban” megerősíti, hogy a kkv-k követelményei a tőkepiaci befektetők követelményeitől eltérnek; megkérdőjelezi azonban, hogy az IASB-ben a kkv-kkel kapcsolatos egyensúly elégséges-e jelenleg; elismeri azonban, hogy kérhetik a világ más részeiről a kkv-kre vonatkozó standard kialakítását, és javasolja, hogy e kérést illetően pontosabb értékelésre kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy ez nem érinti következő standard uniós elfogadását;

40. utal rá, hogy az európai kkv-k éves beszámolójához a negyedik és a hetedik társasági jogi irányelv szolgáltatja a jogi keretet, és hogy még tisztázásra vár annak kérdése, hogy hogyan viszonyul az IASB által javasolt kkv-kre vonatkozó IFRS standard a negyedik és a hetedik irányelvhez; úgy véli, hogy a negyedik és hetedik társasági jogi irányelv lehet az uniós kkv-kre, többek között a partnerségekre vonatkozó számviteli követelmények alapja;

41. úgy véli, hogy az Európai Uniónak alaposan meg kell vizsgálnia a kkv-kre vonatkozó IFRS-standard melletti elkötelezettség előnyeit vagy inkább saját független és átfogó megoldást kellene-e alkotnia a kkv-kre; úgy véli ezen felül, hogy ilyen uniós megoldásoknak illeszkedniük kell az IFRS fogalmi keretébe, anélkül, hogy a kkv-ket a teljes IFRS szabványok alkalmazására kötelezné;

42. úgy véli, hogy bármilyen, uniós kkv-kre vonatkozó számviteli követelményt a felhasználók igényeire kell szabni; ez alapján tanácsolja a felhasználói igények újbóli részletes elemzését;

43. a fentiek fényében arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogalkotási aktusokkal, különösen a negyedik és a hetedik társasági jogi irányelvvel folytassa a társasági jog, valamint a kkv-k pénzügyi számviteli és könyvvizsgálati eljárásainak egyszerűsítésére irányuló tevékenységét;

44. utal rá, hogy a számviteli előírások jelentősen befolyásolják az egész kereskedelemi jogot és erre egy új standard nagy mértékben kihat, pl. a gyakorlatban jelentősen bele fog avatkozni a nemzeti vállalkozói adójogba; utal arra, hogy a „valós érték” elven alapuló nemzetközi standard ellentétes a más jogrendszerekben érvényesülő tőkefenntartási elvvel, és nem mindig áll összhangban a kkv-k (adózási) érdekeivel;

45. álláspontja szerint az kkv-kre vonatkozó szabványoknak figyelembe kell venniük, hogy az Európai Unióban különböző vállalkozási formák (például partnerségek és szövetkezetek) léteznek, úgy véli ezért, hogy bármilyen európai standardnak a sajáteszköz egyértelmű definícióját tartalmaznia kell, amely figyelembe veszi a kkv-k különös igényeit;

46. sajnálja, hogy a kkv-kre vonatkozó beszámoló-készítési szabványok tervezete nem veszi kellően figyelembe, hogy a kkv-k pénzügyi beszámolóinak címzettjei elsősorban inkább egyéni részvényesek, hitelezők, üzleti partnerek és alkalmazottak, mint névtelen befektetők, mint az állami vállalatok esetében, és hogy a felsorolt címzettek nem rövid távú befektetésben, hanem hosszú távú üzleti kapcsolatban érdekeltek;

47. felhívja az EU Bizottságát arra, hogy alakítson ki megfelelő konzultációs eljárást a kkv-kre vonatkozó számviteli keretek tekintetében a rendes jogalkotási javaslatok irányában, valamint hogy az EU belső eljárásainak lezárásáig vonja vissza kötelezettségvállalását a kkv-kre vonatkozó IFRS-szabványok (részleges vagy teljes körű) végrehajtására és elfogadására valamint a párhuzamos alkalmazás elkerülésére; ösztönzi a Bizottságot, hogy mérlegelje a kkv-kre a számvitel és a könyvvizsgálat terén háruló adminisztratív terhek csökkentésének lehetőségét,

48. elismeri ugyanakkor, hogy a kkv-k vonatkozásában is szükség van általában a beszámolási és könyvvizsgálati eljárások egyszerűsítésére, de emlékeztet arra, hogy a kkv-k munkahelyeket teremtenek és a gazdasági növekedés motorjai;

A konvergenciára és az egyenértékűségre vonatkozó menetrend

49. emlékeztet arra, hogy mindegyik nemzetközi szereplő végső célkitűzése az IFRS teljes körű elfogadása; elismeri a maximális konvergencia elérésére vonatkozó szándék és a globálisa elérhető konszenzustól való eltérés vonatkozásában az EU teljes körű hatáskörének megőrzésére irányuló igény közötti feszültséget; hangsúlyozza, hogy a globális szabványoktól való eltérést mind az Unión belül és a világ más részein a szükséges minimumra kell korlátozni; álláspontja szerint a harmadik országoknak az Uniót egy egészként kell kezelniük, és nem kezelhetik eltérően a 27 tagállamot, valamint meglévő rendszerekkel való konvergenciát illetően alkalmazott folyamatokat ne fogadják el köztes lépésként;

50. tudomásul veszi a világméretű szabványok és konvergencia megteremtésének fontosságát és kívánatos mivoltát, és elismeri, hogy a számviteli szabványok világméretű konvergenciája egyre gyorsabb tempóban halad előre;

51. támogatja a közelítés és egyenértékűség elképzelését, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy bizonyos harmadik országok szabványaihoz történő közelítésnek annak előzetes értékelésén kell alapulnia, hogy milyen előnyökkel járna, és milyen hatást gyakorolna egy ilyen változtatás a pénzügyi beszámolókat készítő és értékelő európai felhasználókra és különösen a kkv-kre, és felhívja az IASB-ot, hogy a további lépések megtételekor ezt vegye figyelembe;

52. megállapítja, hogy a közelítésre irányuló munkák haladnak előre és veszélyt lát abban, hogy különösen a nagy harmadik országok gazdasági és társasági jogi keretfeltételeit veszik figyelembe, és az európai keretek kevésbé jelentős szerepet töltenek be;

53. tudomásul veszi, hogy a SEC 2007. június 20-én javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy a külföldi kibocsátók beszámolóit egyeztetési kötelezettség nélkül engedélyezzék, amennyiben azok az IASB által elfogadott IFRS angol változta alapján készültek; hangsúlyozza, hogy az a cél, hogy az EU által a hatályos jogba átültetett IFRS-szabványokat a SEC ismerje el;

54. üdvözli az EU–Egyesült Államok számviteli útiterv terén elért előhaladást és az SEC közelmúltban tett bejelentését, amely szerint külföldi magánkibocsátók is benyújthatják pénzügyi beszámolóikat az IFRS keretében az US GAAP-pal való egyeztetés nélkül; támogatja a Bizottság által a 2007. szeptember 26-i SEC-hez intézett levelében vázolt megközelítést;

55. emlékeztet, hogy az Unió eltökéltsége arra, hogy valamennyi nyilvánosan működő társaságot 2005 elejétől a konszolidált kimutatások készítésekor az IFRS alkalmazására kötelezze, kulcsfontosságú az IFRS iránti világméretű érdeklődés erősödéséhez;

56. emlékeztet arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az Európai Tanács soros elnöke és az Európai Bizottság elnöke 2007. április 30-án az éves csúcstalálkozót követően aláírtak egy közös EU–USA nyilatkozatot, amely a pénzügyi beszámoló-készítés kérdésében az alábbiakat tartalmazza: „Pénzügyi piacok. Az USA általánosan elfogadott számviteli elveinek és a nemzetközi pénzügyi beszámolási szabványok 2009-ig vagy lehetőleg még előbb mindkét jogrendszerben egyeztetés nélküli elismerhetőségére vonatkozó feltételek előmozdítása, illetve annak biztosítására való törekvés.”;

57. emlékeztet az IFRS-szabványok végleges értelmezésére vonatkozó különböző joghatósági hatáskörök közötti kompetenciák még nem tisztázott kérdésére, amely magában rejti az ellentmondásos értelmezés veszélyét; utal rá, hogy csak az európai hatóságok és bíróságok végezhetik el az európai IFRS-szabványok végleges értelmezését és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez így is maradjon; a Bizottságnak a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel együttműködve olyan rendszert kell kidolgoznia, amely garantálja az IFRS-nek az EU-n belüli egységes értelmezését és alkalmazását;

* *

58. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a CESR-nek, az IASCF-nek és az IASB-nek.

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.

(2) HL C 303. E, 2006.12.13., 114. o.

(3) HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

(4) HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

(5) A kerekasztal az IASB-ból, az Európai Értékpapír Szabályozók Bizottságából (CESR), az EFRAG-ból, az Európai Könyvvizsgáló Szakértők Szövetségéből (Fédération des Experts Comptables Européens), üzleti csoportokból, könyvvizsgáló cégekből és a Bizottságból áll; a kulcsfontosságú kérdéseket vitatják meg anélkül, hogy a hatályos szabványokat bármilyen módon értelmeznék.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/106

Csád

P6_TA(2008)0186

Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a csádi helyzetről

(2009/C 259 E/20)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban végrehajtott EBVP-műveletekről szóló 2007. szeptember 27-i (1) és a Kelet-Csádról szóló 2007. december 13-i (2) európai parlamenti állásfoglalásokra,

—	tekintettel az Európai Unió csádi köztársasági és közép-afrikai köztársasági katonai műveletének (Eufor Csád–Közép-afrikai Köztársaság művelet) megkezdéséről szóló, 2008. január 28-i 2008/101/KKBP tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2007. szeptember 25-i, 1778(2007) számú határozatára, amely többdimenziós nemzetközi jelenlét kialakításáról rendelkezik Kelet-Csádban és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén, beleértve az Eufor Csád–Közép-afrikai Köztársaság EBVP-műveletet is,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2007. július 31-i, 1769(2007) számú határozatára, amely tizenkét hónapos kezdeti időszakra létrehozott egy Afrikai Unió–Egyesült Nemzetek Szervezete (AU–ENSZ) vegyes missziót Dárfúrban (UNAMID),

—

tekintettel a csádi elnökség és a fegyvertelen ellenzék közötti, a csádi demokratikus folyamat megerősítésére irányuló és a 2009-re tervezett törvényhozási választások előkészületeiről szóló, valamennyi érintett – többségi és ellenzéki – csádi politikai párt által 2007. augusztus 13-án N'djamenában aláírt politikai megállapodásra,

—	tekintettel a csádi és a szudáni államfő által 2008. március 13-án Dakarban, az Iszlám Konferencia Szervezete csúcstalálkozója során Abdoulaye Wade elnök (Szenegál) és Omar Bongo elnök (Gabon) védnöksége alatt aláírt megnemtámadási egyezményre,

—	tekintettel a Cotonouban aláírt AKCS–EU partnerségi megállapodásra (4), és különösen annak a humanitárius és gyorssegélyről szóló fejezetére,

—	tekintettel a nemzetközi emberi jogi egyezményekre és eszközökre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.	aggodalmát fejezve ki amiatt, hogy 2008. február 3. óta nincs hír Ibni Omár Mahamat Szálehről, a demokratikus ellenzék politikai pártjai koalíciójának szóvivőjéről és más, politikai okokból bebörtönzött személyekről;

B.	aggódva amiatt, hogy a lázadók 2008. februári, Idriss Déby Itno elnök hatalmának megdöntésére irányuló kísérletét követően ellenzéki pártok támogatóit és vezetőit tartóztatták le;

C.	mivel Déby elnök a fegyveres ellenzékkel történt jelenlegi összetűzéseket arra használta fel indokként, hogy békés ellenzéki vezetőket tartóztasson le;

mivel a csádi biztonsági erők büntetlenül törvénytelen kivégzéseket, kínzásokat és önkényes letartóztatásokat hajtottak végre, és az emberi jogi aktivistákat és az újságírókat továbbra is fenyegeti az a veszély, hogy a szólásszabadság jogát megsértve fogva tartják és bebörtönzik őket, valamint tisztességtelen tárgyalásokat folytatnak esetükben;

E.	mivel a csádi elnök arra használta ki a szükségállapotot, hogy rendeletben visszavonja a sajtószabadságról szóló, 1994. évi törvényt, és mivel nemzetközi tudósítók nagy nehézségekkel küzdenek tájékoztatási feladataik/kötelezettségük teljesítése során;

F.	a 2008. február 2–3-i eseményeket vizsgáló bizottságot létrehozó elnöki rendelet nem garantálta a bizottság függetlenségét;

mivel nyugtalanítja a Csád keleti részén fennálló biztonsági helyzet, amely 2006 óta romlott a csádi biztonsági erők és a csádi felkelők közötti összetűzések, valamint a dzsandzsavíd félkatonai alakulatok és fegyveres csoportok Szudánból történő betörései miatt, amelyekhez a humanitárius szervezetek elleni banditizmust és támadásokat is hozzá kell venni;

H.	mivel a válság megoldásához a kiváltó okok kezelésére van szükség egy mindenkire kiterjedő politikai megbékélési folyamat során, amelyet támogat a lakosság a béke, a biztonság és a fejlődés elérése érdekében;

I.	mivel az új csádi miniszterelnök, Júszuf Száleh Abbász kijelentette, hogy elsődleges céljának tekinti a fent említett 2007. augusztus 13-i, az Európai Unió által támogatott megállapodás végrehajtását;

J.	mivel a demokratikus ellenzék politikai pártjainak koalíciója kedvező választ adott egy széles körű kormány kialakításának ötletére;

K.	tekintettel a kormányerők és a felfegyverzett felkelő csapatok közötti, Adé térségében 2008. április elején lezajlott legutóbbi összecsapásokra;

L.	tekintettel a Tripoliban a kormány képviselői és a felkelők képviselői között megkezdődött tárgyalásokra;

M.	mivel Csád keleti részén több mint 250 000 szudáni menekült van elhelyezve 12 táborban; mivel 2008. februárban további legalább 12 000 új menekült áramlott be a dárfúri feszültségek kiéleződése nyomán;

mivel Csádban több mint 57 000, a Közép-afrikai Köztársaságból érkezett menekült is van, akik nagy többségét négy táborban helyezték el az ország déli részén; mivel ezeken a menekülteken kívül Csád keleti részén mintegy 180 000 országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személy („országon belüli menekült”) él, akik folyamatos mozgásban vannak, hogy elkerüljék az etnikai erőszakot; mivel az Eufor telepítése segíthet az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek visszatérése feltételeinek megteremtésében, amit azonban nem szabad siettetni;

mivel a jelenlegi humanitárius és biztonsági helyzetben elkerülhetetlen az ENSZ Biztonsági Tanácsa által engedélyezett Eufor-misszió bevetése, nem utolsósorban figyelembe véve azt, hogy az ENSZ és az EU felelősséggel tartozik azért, hogy minden szükséges eszközzel megvédje a térségben élő civil lakosságot, és hogy humanitárius segítséget nyújtson, valamint gondoskodjon a humanitárius személyzet biztonságáról;

P.	mivel Csád területének egy részét továbbra is felkelő csoportok tartják megszállás alatt, amelyek a csádi–szudáni határ mindkét oldalán jelen vannak;

Q.	mivel Csád azzal vádolja Szudánt, hogy megsértette a megnemtámadási egyezményt azzal, hogy felkelőket képez ki és fegyverez fel, hogy újból támadásokat indítsanak a csádi kormány ellen; mivel a szudáni kormány tagadja, hogy kapcsolatban állna a felkelőkkel;

R.	mivel a 2008. március 13-án Dakarban, az iszlám csúcsértekezleten aláírt béke-megállapodásban létrehozott összekötő csoportnak már össze kellett ülnie a csádi kormány szudáni kormánnyal szembeni azon vádjainak kivizsgálása céljából, hogy ez utóbbi támogatja a csádi felkelést;

S.	mivel az EU a konfliktusban közvetítőként való részvételére irányuló készségét kinyilvánította;

mivel jelenleg Dárfúrban és Csád keleti részén több mint 4,5 millió ember szorul humanitárius segélyre, és a folyamatos harcok akadályozzák az Élelmiszer Világprogram (WFP) Kelet-Csádban kifejtett tevékenységét, megakadályozva egyes menekülttáborokba való bejutását, más táborok esetében pedig késedelmet okozva az élelemellátásban;

U.	mivel annak következtében, hogy a szudáni válság átterjedt Csádra, csádi civilekkel szemben olyan emberi jogi visszaéléseket követtek el, mint falvak felgyújtása és kifosztása keleten, valamint a nők elleni erőszak, beleértve megerőszakolásukat is;

V.	mivel a bizonytalan csádi politikai helyzet és a fegyveres konfliktus súlyosbítja a dárfúri menekültek helyzetét, különösen a csádi kormány nemrégiben tett azon fenyegetéseit követően, hogy a Dárfúrból érkező további menekülteket kiutasítják;

W.	mivel eddig a 2008-as csádi humanitárius felhívásban kért, és nyolc ENSZ-ügynökség, valamint 14 nem kormányzati szervezet által felajánlott 290 millió USD kevesebb mint 20 %-át bocsátották rendelkezésre;

X.	mivel a WFP-nek során most kell megküzdenie azzal a félelmetes kihívással, amelyet hathavi élelmiszerkészlet kiosztása jelent a menekülttáborokban és az országon belüli menekültek között az esős évszak megérkezése előtt;

Y.	mivel az élelmiszerárak meredek emelkedése egy másik olyan kihívás, amellyel a WFP-nek szembe kell néznie, ami azt jelenti, hogy az ügynökségnek az elkövetkező hónapokban még több támogatásra lesz szüksége a térségben felmerülő élelmiszerigények kielégítése érdekében;

mivel a gyermekek védelmének alapvető prioritást kell jelentenie, és mivel a csádi gyermekek az emberi jogok súlyos megsértésének áldozatai: mint például fegyveres erők és csoportok általi toborzás és kihasználás, különböző okokból történő emberrablás, emberkereskedelem, megerőszakolás és egyéb nemi erőszak, különösen a lányokkal szemben;

AA.	mivel Csádban csak a gyermekek 20 %-a jár iskolába, miközben a becslések szerint 7–10 ezer (18 év alatti) gyermekkatona van;

1. szolidaritásáról biztosítja Csád népét, és különösen a jelenlegi konfliktus áldozatait;

2. mély aggodalmának ad hangot Ibni Omár Mahamat Száleh sorsa miatt, akiről 2008. február 3-i letartóztatása óta nincs hír; a csádi hatóságokat tartja személyesen felelősnek egészségi állapota miatt, és felszólítja őket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy haladéktalanul visszanyerje szabadságát;

3. elítéli az ellenzéki politikusok és újságírók üldözését és önkényes letartóztatását; felhívja a csádi kormányt, hogy tisztázza minden még fogva tartott ellenzéki politikus és újságíró helyzetét, és ügyüket a jogállamiság elveinek betartásával kezelje, hogy állítsa le az önkényes letartóztatásokat, és vessen véget a büntetlenségnek, továbbá állítsa bíróság elé az emberi jogok megsértőit;

4. hangsúlyozza, hogy a csádi kormánynak nemzetközi kötelezettsége, hogy tájékoztatást adjon a politikai foglyok hollétéről családtagjaiknak;

5. kéri a csádi kormányt, hogy tartsa tiszteletben az országa által aláírt nemzetközi emberi jogi megállapodásokat;

6. hangsúlyozza, hogy egyetlen parlamenti képviselőt sem lehet bebörtönözni mentelmi joga előzetes felfüggesztése nélkül;

7. hangsúlyozza, hogy Csádban a politikának etnikai és földrajzi szempontból reprezentatívabbnak kellene lennie; hangsúlyozza, hogy nem a dárfúri válság az összes csádi megpróbáltatás egyedüli oka, hiszen a humanitárius válság csak az utóbbi hat évben vált nyilvánvalóvá; hangsúlyozza, hogy Csádnak az utóbbi több mint négy évtizedben is megvoltak a maga saját belső problémái; elítéli a csádi kormány minden arra irányuló kísérletét, hogy Szudánt és Dárfúrt használja fel a Csádon belüli politikai problémák álcázására, ami csak meghosszabbítja a politikai nyugtalanságot az országban;

8. felszólít minden felet és különösen a csádi kormányt, hogy tartsák tiszteletben arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban megteremtik az alapot a 2009-re tervezett szabad és tisztességes választásokhoz;

9. hangsúlyozza, hogy nem képzelhető el tartós megoldás valódi nemzeti megbékélési folyamat és átfogó párbeszéd nélkül, amelyben minden résztvevő szerepet játszik a jogállamiságra és valódi demokráciára épülő, igazságos és átfogó béke elérése érdekében; tudomásul veszi az új miniszterelnök szándéknyilatkozatát, miszerint betartja a 2007. augusztus 13-i megállapodást;

10. ismételten hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb valódi, átfogó, minden felet bevonó párbeszédre van szükség Csádon belül; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a felkelő csoportokat bevonják a politikai folyamatba, és minden felet – beleértve a csádi kormányt és az EU-t is – arra bátorít, hogy találjanak módot a fegyveres ellenzékkel való tárgyalásra, amint az beleegyezik egy teljes és feltétel nélküli tűzszünetbe;

11. felhívja az Afrikai Uniót, hogy támogassa az átfogó békefolyamatra irányuló párbeszédet és a demokratikus választások előkészítését;

12. felhívja az EU-t, hogy továbbra is kövesse nyomon a 2007. augusztus 13-i megállapodás végrehajtását, melynek célja a demokratikus szabályokat tiszteletben tartó, minden területre kiterjedő politikai megbékélési folyamat sürgős folytatása;

13. ismételten megerősíti, hogy alapvetően ellenez minden fegyveres hatalomátvételt; határozottan elítéli a felkelő csoportok folytatódó fegyveres tevékenységét Csádban;

14. elismeri az EBVP Eufor Csád–Közép-afrikai Köztársaság missziója hasznosságát a menekülttáborok, az országon belüli menekültek és a humanitárius szervezetek biztonságának részrehajlás nélküli, szigorúan semleges biztosítása tekintetében; sajnálja, hogy a csapatok összetétele tekintetében az Eufor nem tükrözi eléggé az Európai Unió sokféleségét, és felhívja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy a misszió európai identitásának biztosítása érdekében bocsássák rendelkezésre a szükséges csapatokat és eszközöket; felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy a misszió lebonyolítása során vegyék figyelembe a nemi és emberi jogi szempontokat;

15. rámutat arra, hogy a veszélyeztetett civil lakosság védelme érdekében ezeknek az erőknek rendelkezniük kell minden szükséges eszközzel, és fel is kell használniuk azokat, teljes összhangban a nemzetközi emberi jogokkal és humanitárius joggal; sürgeti, hogy a konfliktus minden résztvevője tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a humanitárius jogokat, hagyja abba a menekültek, az országon belüli menekültek és a civilek támadását az érintett területeken, és tegye lehetővé a humanitárius ügynökségek számára a szenvedő polgári lakosság megsegítését;

16. ismételten mély aggodalmának ad hangot az egyre súlyosbodó csádi humanitárius és biztonsági helyzettel kapcsolatban, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a segélyezést, eleget téve a 2008-as csádi humanitárius felhívásban foglaltaknak; hangsúlyozza, hogy sürgős adományokra van szükség annak érdekében, hogy a következő hónapokban be lehessen fejezni a készletek feltöltését, és hogy az élelmiszer időben eljusson Kelet-Csádba; hangsúlyozza, hogy ilyen sürgető szükségletek esetén a támogatásra legalább egy évvel korábban szükség van;

17. mély aggodalmának ad hangot a humanitárius válságnak a régió stabilitására gyakorolt negatív hatásával kapcsolatban; javasolja, hogy a Csád és szomszédai közötti összetett kapcsolatok rendezésére mihamarabb hívjanak össze nemzetközi regionális konferenciát;

18. ezzel kapcsolatban felszólítja Csád és Szudán kormányát, hogy tartsák tiszteletben a 2008. március 13-i megnemtámadási szerződésüket, és támogassák annak betartását;

19. felszólítja Csád és Szudán kormányát, hogy azonnal hagyjanak fel a dárfúri és kelet-csádi fegyveres csoportok támogatásával, tegyenek eleget azon vállalásuknak, hogy megakadályozzák e csoportokat a közös határok átlépésében, és hogy politikai párbeszéd útján rendezzék a fennálló nézetkülönbségeket, továbbá tegyenek meg minden szükséges lépést a jelenlegi helyzet stabilizálására;

20. a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban felhív arra, hogy azonosítsák, jelentsék, vigyék bíróság elé és büntessék meg az emberi jogok megsértését, az emberiség elleni bűncselekményeket, a nők és gyermekek elleni nemi erőszakot, valamint a férfiak és gyermekek kényszertoborzását a menekülttáborokban;

21. támogatja az Egyesült Nemzetek közép-afrikai köztársasági és csádi misszióját (MINURCAT), amelynek célja a csádi igazságügyi és büntetés-végrehajtási rendszer támogatása, és a „csádi humanitárius rendőrség” létrehozása, amelynek feladata a közrend fenntartása a menekülttáborokban és az országon belüli menekültek táboraiban;

22. hangsúlyozza egy világos üzeneteket közvetítő tájékoztatási kampány jelentőségét, amely révén az Eufor felvilágosíthatja a helyi lakosságot és a nem kormányzati szervezeteket régióbeli jelenlétének céljáról;

23. csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Eufor-erők még nem kerültek bevetésre Guéréda térségében, amely egyike az etnikai viták és a menekültek beáramlása tekintetében legnehezebb helyzetben lévő régióknak; aggódik, amiért sorsára hagyták ezt a területet, és sürgeti az Eufor-erők lehető leghamarabbi bevetését, e veszélyes térségben a biztonság megteremtése céljából;

24. hangsúlyozza, hogy az országon belüli menekültek problémájának megoldása során tekintettel kell lenni a helyi lakosságra és a kormányzatra is; javasolja, hogy a megbékélési tervekbe vonják be az országon belüli menekülteket és a helyi lakosságot is;

25. üdvözli, hogy a 10. Európai Fejlesztési Alapban szerepel a menekülteket befogadó területek újjáépítése és rehabilitációja;

26. hangsúlyozza, hogy a csádi oktatási rendszerben meg kell erősíteni az emberi jogokat, és a lehető leghamarabb cselekvési terveket kell végrehajtani az emberi jogi nevelés terén az általános és középiskolákban; megjegyzi, hogy az Eufor a közösségi vezetőkkel együttműködve – felhívva figyelmüket a gyermekeikre leselkedő veszélyre – szerepet vállalhatna annak megakadályozásában, hogy a felkelő csoportok gyermeket toborozzanak;

27. kéri, hogy a csádi nemzeti hadseregből – beleértve a csádi kormány támogatását élvező önvédelmi milíciákat és más félkatonai szervezeteket is – minden 18 év alatti gyermeket szereljenek le, és vigyék őket vissza családjukhoz vagy a megfelelő gyermekvédelmi ügynökségekhez;

28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint Csád, a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0419.

(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0630.

(3) HL L 34., 2008.2.8., 39. o.

(4) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/111

A terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem *

P6_TA(2008)0128

Az Európai Parlament 2008. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/…/IB határozat végrehajtásáról szóló tanácsi határozat elfogadása céljából benyújtott kezdeményezéséről (11563/2007 – 11045/1/2007 – C6-0409/2007 – 2007/0821(CNS))

(2009/C 259 E/21)

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezésére (11563/2007 és 11045/1/2007),

—	tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

—	tekintettel az EU-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0409/2007),

—	tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére, valamint 41. cikke (4) bekezdésére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0099/2008),

1. jóváhagyja a Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezését annak módosított formájában;

2. felkéri a Tanácsot a szöveg ennek megfelelő módosítására;

3. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unióról szóló Szerződéshez, az Európai Unió Működéséről szóló Szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolandó átmeneti intézkedéseket tartalmazó jegyzőkönyv 10. cikkét érintő 50. számú nyilatkozattal összhangban a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően biztosítsanak elsőbbséget a határozat módosítására irányuló jövőbeni javaslatoknak;

4. határozottan szándékában áll, hogy minden ilyen jövőbeni javaslatot a (3) bekezdésben említett sürgősségi eljárással összhangban, a nemzeti parlamentekkel szorosan együttműködve vizsgáljon meg;

5. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

6. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezését;

7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság kormányának.

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ÁLTAL JAVASOLT SZÖVEG

MÓDOSÍTÁS

1. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

(3a) preambulumbekezdés (új)

(3a)	A Tanácsnak mihamarabb el kell fogadnia az Európai Unió területén a büntetőeljárásokban alkalmazandó egyes eljárási jogokról szóló kerethatározatot, hogy rögzíthetők legyenek bizonyos, a tagállamokban az egyének számára elérhető jogsegélyről szóló minimumszabályok.

2. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

(3b) preambulumbekezdés (új)

(3b)

A különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/…/IB határozatban rögzített adatvédelmi szabályokat a harmadik pillérbe tartozó megfelelő adatvédelmi jogi eszköz hiányában kell létrehozni. Elfogadását követően ennek az általános jogi eszköznek ki kell terjednie a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés valamennyi területére, feltéve, hogy az eszköz adatvédelmi szintje megfelel az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i Európa tanácsi egyezményben és annak 2001. november 8-i, a felügyelő hatóságokról és az adatok határon átnyúló áramlásáról szóló kiegészítő jegyzőkönyvében rögzített szintnek, illetve meghaladja azt.

3. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

(3c) preambulumbekezdés (új)

(3c)

A faji vagy etnikai származással, politikai nézettel, vallási vagy filozófiai meggyőződéssel, párt- vagy szakszervezeti tagsággal, szexuális irányultsággal vagy az egészséggel kapcsolatos adatok csak rendkívül indokolt esetben, az adott ügy céljával arányos mértékben és egyedi biztosítékok figyelembevételével dolgozhatók fel.

4. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

(3d) preambulumbekezdés (új)

(3d)	A hatékony rendőrségi együttműködés céljából lehetővé kell tenni közös műveleti csoportok gyors és bürokráciamentes létrehozását.

5. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

(4a) preambulumbekezdés (új)

(4a)	Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az európai adatvédelmi biztos 2007. december 19-i véleményével.

6. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

2. cikk, –a) pont (új)

–a)

„személyes adat”: egy azonosított vagy azonosítható természetes személlyel (az adatalany) kapcsolatos bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy társadalmi önazonosságára vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén;

11. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

2. cikk, e) pont

e)	„a DNS nem kódoló szakasza”: olyan kromoszóma-régiók, amelyekről genetikai információ nem íródik át, azaz nem ismert, hogy a szervezet funkcionális jellemzőit hordoznák ;

„a DNS nem kódoló szakasza”: olyan kromoszómazónák, amelyek nem tartalmaznak genetikai információt , azaz amelyekről nem ismeretes, hogy konkrét örökletes tulajdonságokra vonatkozó információt nyújtanának ; a DNS nem kódoló szakaszaiból a tudományos fejlődéstől függetlenül nem szabad további információt feltárni;

18. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

3a. cikk (új)

3a. cikk

Felmentett vagy szabadlábra helyezett személyekre vonatkozó kérelmek

E határozat 3. és 4. fejezetével összhangban, azon jelentések, amelyek felmentett vagy szabadlábra helyezett személyek DNS-profiljával vagy daktiloszkópiai adataival egyeznek meg, csak akkor cserélhetők ki, ha az adatbázis pontosan meg van határozva és a nemzeti jog egyértelműen meghatározza a vizsgálat tárgyát képező adatkategóriát.

19. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

8. cikk, (1) bekezdés, a) pont

a)	a kérelmező tagállam tagállami kódja,

a)	a kérelmező tagállam tagállami kódja és a tanácsadó nemzeti hatóság kódja,

20. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

17. cikk, (3) bekezdés, i. albekezdés

i.	a küldő tagállam(ok) tisztjei és egyéb tisztviselői által a művelet során a fogadó tagállamban gyakorolható hatáskörök;

i.	a küldő tagállam(ok) tisztjei és egyéb tisztviselői által a művelet során a fogadó tagállamban gyakorolható hatáskörök; e hatáskörök közé tartozik különösen a megfigyelés, üldözés, letartóztatás és kihallgatás joga;

21. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

18. cikk, (1) bekezdés

(1) A 2007/ …/IB határozat technikai és adminisztratív végrehajtására vonatkozó további részleteket e határozat melléklete állapítja meg. A mellékletet – minősített többséggel – a Tanács módosíthatja.

(1) A 2008/ …/IB határozat technikai és adminisztratív végrehajtására vonatkozó további részleteket e határozat melléklete állapítja meg. A mellékletet – minősített többséggel – a Tanács az Európai Unióról szóló Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjával és 39. cikke (1) bekezdésével összhangban az Európai Parlamenttel való konzultációt követően módosíthatja.

22. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

20. cikk, (1) bekezdés

(1) A Tanács a 2007/ …/IB határozat 25. cikkének (2) bekezdésében említett határozatot az e határozat mellékletének 4. fejezetében foglalt kérdőíven alapuló értékelő jelentés alapján hozza meg.

(1) A Tanács a 2008/ …/IB határozat 25. cikkének (2) bekezdésében említett határozatot az e határozat mellékletének 4. fejezetében foglalt kérdőíven alapuló értékelő jelentés alapján hozza meg. A határozat mellékletének 4. fejezetében leírt értékelési eljárásba teljes mértékben be kell vonni az érintett tagállam(ok) független adatvédelmi hatóságait.

23. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

21. cikk, (1) bekezdés

(1) A 2007/ …/IB határozat 2. fejezete szerinti adatcsere adminisztratív, technikai és pénzügyi alkalmazásának értékelése éves alapon történik. Az értékelés a 2007/ …/IB határozatot az értékelés időpontjában már alkalmazó tagállamokat érinti, és azt azon adatkategóriák tekintetében kell elvégezni, amelyek vonatkozásában az adatcsere az érintett tagállamok között már megkezdődött. Az értékelés az adott tagállamok jelentésein alapul.

(1) A 2008/ …/IB határozat 2. fejezete szerinti adatcsere adminisztratív, technikai és pénzügyi alkalmazásának értékelése éves alapon történik. Az értékelés során felmérésre kerül, hogy a DNS-ből származó adatok gyűjtésére és nyilvántartására a tagállamokban használt eltérő módszerek és kritériumok milyen következményekkel járnak. Az értékelés tartalmaz egy, a DNS-ből származó különböző adatok határokon átnyúló cseréjének eredményességére és arányosságára vonatkozó felmérést. Az értékelés a 2008/ …/IB határozatot az értékelés időpontjában már alkalmazó tagállamokat érinti, és azt azon adatkategóriák tekintetében kell elvégezni, amelyek vonatkozásában az adatcsere az érintett tagállamok között már megkezdődött. Az értékelés az adott tagállamok jelentésein alapul.

24. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

21. cikk, (2a) bekezdés (új)

(2a) A Tanács Főtitkársága a határozat melléklete 4. fejezetének 2.1. pontjában meghatározott jelentés formájában rendszeresen elküldi az adatcsere értékelésének eredményeit az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.

25. módosítás

A Németországi Szövetségi Köztársaság kezdeményezése

A kezdeményezés kiegészítése – 1. fejezet, 1.1. pont, harmadik albekezdés

Belefoglalási szabály:

A tagállamok által keresés és összehasonlítás céljából rendelkezésre bocsátott, valamint a keresés és összehasonlítás céljából kiküldött DNS-profiloknak legalább hat lókuszt kell magukban foglalniuk, de tartalmazhatnak több lókuszt és szóközt is, amennyiben azok rendelkezésre állnak. A referencia DNS-profiloknak a hét ESS/ISSOL lókusz közül legalább hatot kell tartalmazniuk. Az egyezések pontosságának javítása érdekében ajánlott, hogy valamennyi rendelkezésre álló allélt az indexelt DNS-profilok adatbázisában tárolják .

Belefoglalási szabály:

A tagállamok által keresés és összehasonlítás céljából rendelkezésre bocsátott DNS-profiloknak, valamint a keresés és összehasonlítás céljából kiküldött DNS-profiloknak legalább hat lókuszt kell tartalmazniuk, továbbá tartalmazniuk kell további lókuszokat vagy üres helyeket, ezek rendelkezésre állásától függően. A referencia DNS-profiloknak a hét ESS/ISSOL lókusz közül legalább hatot kell tartalmazniuk. Az egyezések pontosságának növelése érdekében valamennyi rendelkezésre álló allélt a DNS-profilok indexelt adatbázisában kell tárolni és keresés, illetve összehasonlítás céljából kell felhasználni. Valamennyi tagállam mihamarabb végrehajtja az EU által elfogadott, lókuszokra vonatkozó új európai szabványokat (ESS) .

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/116

Az európai ombudsman jogállása

P6_TA(2008)0129

Az Európai Parlament határozattervezete, amely 2008. április 22-én került elfogadásra az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat módosítására tekintettel (2006/2223(INI))

(2009/C 259 E/22)

A határozattervezetet az alábbi szövegezéssel fogadták el (1), és az EK-Szerződés 195. cikke (4) bekezdésének és az Euratom-Szerződés 107d. cikke (4) bekezdésének megfelelően továbbításra került a Tanácsnak és a Bizottságnak:

(1) A szavazást az állásfoglalási indítványról (A6-0076/2008) elhalasztották az EK-Szerződés 195. cikkének (4) bekezdése és az Euratom-Szerződés 107d. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás kimenetelére tekintettel.

Az Európai Parlament határozata az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 195. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 107d. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat módosításáról szóló európai parlamenti határozatra irányuló javaslatról szóló …-i állásfoglalására,

tekintettel a Bizottság véleményére,

a Tanács jóváhagyásával,

mivel:

(1)	Az Európai Unió alapjogi chartája (1) az Unió polgárainak egyik alapvető jogaként ismeri el a megfelelő ügyintézéshez való jogot.

(2)	Az ombudsman tevékenységének sikeressége érdekében alapvető fontosságú a polgároknak az ombudsmanba vetett bizalma, hogy alapos és pártatlan vizsgálatokat folytat le a hivatali visszásságok gyanújával kapcsolatos ügyekben.

(3)	Kívánatos az ombudsman alapokmányát kiigazítani minden olyan lehetséges bizonytalanság kizárása érdekében, amely az ombudsmannak a hivatali visszásságok gyanújával kapcsolatos ügyekben alapos és pártatlan vizsgálat lefolytatására való képességére vonatkozik.

(4)	Kívánatos az ombudsman alapokmányát kiigazítani a jogi rendelkezések vagy az ítélkezési gyakorlat minden olyan lehetséges fejlődésének lehetővé tétele érdekében, amely az Európai Unió szerveinek, hivatalainak és ügynökségeinek a Bíróság előtti ügyekbe történő beavatkozására vonatkozik.

(5)

Kívánatos az ombudsman alapokmányát kiigazítani az olyan változások – különösen az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) létrehozása – figyelembe vétele érdekében, amelyek az elmúlt években az Európai Unió pénzügyi érdekei ellen elkövetett csalással szembeni küzdelem terén az európai intézmények vagy szervek szerepe tekintetében következtek be, hogy lehetővé váljon az ombudsman számára ezen intézmények vagy szervek értesítése a hatáskörükbe tartozó bármely információról.

(6)

Kívánatos lépéseket tenni annak érdekében, hogy az ombudsman számára lehetővé váljék a hasonló nemzeti vagy nemzetközi szintű intézményekkel, illetve az európai ombudsmanénál tágabb – például az emberi jogok védelmére kiterjedő – tevékenységi körrel rendelkező nemzeti vagy nemzetközi intézményekkel folytatott együttműködésének fejlesztése, mivel az ilyen jellegű együttműködés pozitívan járul hozzá az ombudsman tevékenységének nagyobb hatékonyságához.

(7)	Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 2002-ben hatályát vesztette,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat első bevezető hivatkozása, (3) preambulumbekezdése, 1. cikkének (1) bekezdése, 3. cikke (2) bekezdésének első és ötödik albekezdése, 4. cikke és 5. cikke a következőképpen módosul:

AZ OMBUDSMAN ALAPOKMÁNYA

A MÓDOSÍTÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

1. módosítás

Első bevezető hivatkozás

tekintettel az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekre, és különösen az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikkének (4) bekezdésére, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 20d. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107d. cikkének (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekre, és különösen az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107d. cikkének (4) bekezdésére,

2. módosítás

(3) preambulumbekezdés

mivel az ombudsmannak, aki hivatalból is eljárhat, rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges valamennyi eszközzel; mivel e célból a közösségi intézmények és szervek az ombudsman kérelmére kötelesek a kért tájékoztatást számára megadni, az ombudsman titoktartási kötelezettségének sérelme nélkül , valamint azon kötelességének sérelme nélkül, mely szerint a minősített információkat és dokumentumokat az érintett intézményekben vagy szervekben érvényben lévő szabályoknak szigorúan megfelelő szabályok szerint kezeli; mivel a minősített információkat vagy dokumentumokat átadó intézményeknek vagy szerveknek e minősítésről tájékoztatniuk kell az ombudsmant; mivel az ombudsmannak és az érintett intézményeknek és szerveknek meg kell állapodniuk a minősített információk vagy dokumentumok átadásának gyakorlati eljárásáról; mivel a tagállamok hatóságai kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani minden szükséges információt, kivéve a titoktartási törvények vagy rendeletek, vagy az információ átadását megakadályozó rendelkezések hatálya alá tartozó információkat; mivel amennyiben az ombudsman úgy találja, hogy a kért segítséget nem kapja meg, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet, amely megteszi a megfelelő lépéseket;

3. módosítás

1. cikk (1) bekezdés

(1)

E határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikkének (4) bekezdésével, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 20d. cikkének (4) bekezdésével, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107d. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapítja az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.

(1)	E határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikkének (4) bekezdésével, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107d. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapítja az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.

4. módosítás

3. cikk (2) bekezdés, első albekezdés

(2)	A közösségi intézmények és szervek kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani minden általa kért információt, továbbá biztosítani számára a vonatkozó ügyiratokhoz történő hozzáférést. A fenti kérés kizárólag kellően megalapozott titoktartási okból utasítható el .

(2)

A közösségi intézmények és szervek kötelesek az ombudsman rendelkezésére bocsátani minden általa kért információt, továbbá biztosítani számára a vonatkozó ügyiratokhoz történő hozzáférést. A minősített információkhoz vagy dokumentumokhoz, különösen az 1049/2001/EK rendelet (2) 9. cikke hatálya alá tartozó minősített dokumentumokhoz való hozzáférést akkor biztosítják, ha az ombudsman betartja az érintett intézménynél vagy szervnél hatályban lévő szabályoknak szigorúan megfelelő szabályokat.

A minősített információkat vagy dokumentumokat az első albekezdésben említett módon átadó intézményeknek és szerveknek e minősítésről tájékoztatniuk kell az ombudsmant.

Az első albekezdésben meghatározott szabályok alkalmazásának érdekében az ombudsman megállapodhat az intézményekkel és szervekkel a minősített információkhoz vagy a szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információkhoz való hozzáférés gyakorlati megvalósításáról.

5. módosítás

3. cikk (2) bekezdés, ötödik albekezdés

A közösségi intézmények és szervek tisztviselői és alkalmazottai az ombudsman felhívására kötelesek tanúvallomást tenni; az említettek hivataluk nevében és utasításai alapján nyilatkoznak , és hivatali titoktartási kötelezettségükhöz továbbra is kötve vannak.

A közösségi intézmények és szervek tisztviselői és alkalmazottai az ombudsman felhívására kötelesek tanúvallomást tenni; az említettek a személyzeti szabályzat vonatkozó szabályaihoz , különösen a hivatali titoktartási kötelezettségükhöz továbbra is kötve vannak.

6. módosítás

4. cikk

(1)

Az ombudsman, valamint munkatársai – akikre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 287. cikkét , az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 47. cikkének (2) bekezdését és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 194. cikkét alkalmazni kell – a vizsgálataik során birtokukba került információkat vagy dokumentumokat nem hozhatják mások tudomására. A (2) bekezdés sérelme nélkül, bizalmasan kell kezelniük minden olyan információt is , amely a panaszt benyújtó vagy az ügyben szereplő más személynek kárt okozhatna.

(1)

Az ombudsman, valamint munkatársai – akikre az Európai Közösséget létrehozó szerződés 287. cikkét és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 194. cikkét alkalmazni kell – a vizsgálataik során birtokukba került információkat vagy dokumentumokat nem hozhatják mások tudomására. A (2) bekezdés sérelme nélkül nem hozhatnak nyilvánosságra semmilyen minősített információt , vagy az ombudsmannak átadott, az 1049/2001/EK rendelet 9. cikke értelmében minősített dokumentumnak számító dokumentumot, valamint a személyes adatok védelmével kapcsolatos közösségi jogszabályok hatálya alá tartozó dokumentumokat, valamint bármilyen információt, amely a panaszt benyújtó vagy az ügyben szereplő más személynek kárt okozhatna.

Az ombudsman és munkatársai harmadik személyeknek a vizsgálat során az ombudsman birtokába került dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeit a 1049/2001/EK rendelettel, különösen annak 4. cikkével összhangban kezelik.

(2)

Amennyiben az ombudsman vizsgálata során olyan tényekről szerez tudomást, amelyek megítélése szerint a büntetőjog hatálya alá tartoznak, erről a tagállamoknak az Európai Közösségek melletti állandó képviseletén keresztül haladéktalanul értesíti az illetékes nemzeti hatóságokat, valamint adott esetben azt a közösségi intézményt, amelyhez az érintett tisztviselő vagy alkalmazott tartozik , és amely esetleg alkalmazhatja az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 18. cikkének második bekezdését. Az ombudsman olyan tényekről is tájékoztathatja az érintett közösségi intézményt vagy szervet, amelyek valamely tisztviselőjének vagy alkalmazottjának a magatartását fegyelmi szempontból kérdőjelezik meg.

(2)

Ha az ombudsman vizsgálata során olyan tényekről szerez tudomást, amelyek megítélése szerint a büntetőjog hatálya alá tartoznak, erről a tagállamoknak az Európai Közösségek melletti állandó képviseletén keresztül haladéktalanul értesíti az illetékes nemzeti hatóságokat, vagy az illetékes közösségi intézményt vagy szervet; adott esetben az ombudsman értesíti azt a közösségi intézményt, vagy szervet, amelyhez az érintett tisztviselő vagy alkalmazott tartozik, amely alkalmazhatja az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 18. cikkének második bekezdését. Az ombudsman olyan tényekről is tájékoztathatja az érintett közösségi intézményt vagy szervet, amelyek valamely tisztviselőjének vagy alkalmazottjának a magatartását fegyelmi szempontból kérdőjelezik meg.

7. módosítás

5. cikk

Az ombudsman – amennyiben ezzel eljárása eredményességét fokozhatja, és a hozzá panasszal fordulók jogainak és érdekeinek megfelelőbb védelmét elősegítheti – együttműködhet egyes tagállamok azonos típusú szerveivel, amennyiben tiszteletben tartja az alkalmazandó nemzeti jog rendelkezéseit. Az ombudsman ezen az úton nem kérhet olyan dokumentumokat, amelyekhez a 3. cikk alapján nem férhet hozzá.

Az ombudsman – amennyiben ezzel eljárása eredményességét fokozhatja, és a hozzá panasszal fordulók jogainak és érdekeinek megfelelőbb védelmét elősegítheti – együttműködhet egyes tagállamok azonos típusú szerveivel, ha tiszteletben tartja az alkalmazandó nemzeti jog rendelkezéseit. Az ombudsman ezen az úton nem kérhet olyan dokumentumokat, amelyekhez a 3. cikk alapján nem férhet hozzá. Ugyanezen feltételek mellett az ombudsman együttműködhet egyéb intézményekkel az alapvető jogok előmozdítása és védelme érdekében.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről

az elnök

(1) HL C 303., 2007.12.14., 1. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete ( 2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

29.10.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 259/129

A többéves pénzügyi keret kiigazítása

P6_TA(2008)0170

Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a többéves pénzügyi keretnek (2007–2013) a végrehajtás tekintetében történő kiigazításáról szóló 2006. május 17-i európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0152 – C6-0148/2008 – 2008/2083(ACI))

(2009/C 259 E/28)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0152),

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1), és különösen annak 48. pontjára,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0157/2008),

1. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. A 2008/29/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal módosított (HL L 6., 2008.1.10., 7. o.) egyezmény.

I. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008. ÁPRILIS 29-I HATÁROZATA A KÖLTSÉGVETÉSI FEGYELEMRŐL ÉS A PÉNZGAZDÁLKODÁS HATÉKONYSÁGÁRÓL ÉS EREDMÉNYESSÉGÉRŐL SZÓLÓ, 2006. MÁJUS 17-I INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁSNAK A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET KIIGAZÍTÁSA TEKINTETÉBEN TÖRTÉNŐ MÓDOSÍTÁSÁRÓL

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra (1), és különösen annak 48. pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az 1b. és a 2. fejezet bizonyos operatív programjainak késedelmes elfogadása miatt a strukturális alapokhoz, a Kohéziós Alaphoz, a Vidékfejlesztési és az Európai Halászati Alaphoz rendelt források összegéből folyó értéken számítva 2 034 millió EUR lekötésére nem kerülhetett sor 2007-ben, és nem volt átvihető 2008-ra sem. Az intézményközi megállapodás 48. pontja értelmében ezen összeget a kötelezettségvállalási előirányzatok vonatkozó kiadási felső korlátjának növelésével át kell vinni a későbbi pénzügyi évekre.

(2)	A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell (2),

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

Egyetlen cikk

A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás I. melléklete helyébe e határozat melléklete lép.

Kelt Brüsszelben, 2008. április 29-én,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. A 2008/29/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 6., 2008.1.10., 7. o.) módosított megállapodás.

(2) E célból a folyó áron számított adatokat 2004-es árakra számítják át.

II. MELLÉKLET

A 2007–2013 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA VONATKOZÓ PÉNZÜGYI KERET

(millió euró – 2004-es állandó árakon)

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZATOK

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Össz. 2007–2013

1.	Fenntartható fejlődés

50 865

53 262

54 071

54 860

55 400

56 866

58 256

383 580

1a.	Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

8 404

9 595

10 209

11 000

11 306

12 122

12 914

75 550

1b.	Kohézió a növekedésért és a foglalkoztatásért

42 461

43 667

43 862

43 860

44 094

44 744

45 342

308 030

2.	A természeti erőforrások megőrzése és kezelése

51 962

54 685

54 017

53 379

52 528

51 901

51 284

369 756

ebből: piaccal kapcsolatos kiadások és közvetlen kifizetések

43 120

42 697

42 279

41 864

41 453

41 047

40 645

293 105

3.	Polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése

1 199

1 258

1 380

1 503

1 645

1 797

1 988

10 770

3a.	Szabadság, biztonság és a jog érvényesülése

600

690

790

910

1 050

1 200

1 390

6 630

3b.

Polgárság

599

568

590

593

595

597

598

4 140

4.	Az EU mint globális szereplő

6 199

6 469

6 739

7 009

7 339

7 679

8 029

49 463

5.	Adminisztráció (1)

6 633

6 818

6 973

7 111

7 255

7 400

7 610

49 800

6.	Ellentételezések

419

191

190

800

KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZATOK ÖSSZESEN

117 277

122 683

123 370

123 862

124 167

125 643

127 167

864 169

A GNI százalékában

1,08 %

1,09 %

1,07 %

1,05 %

1,03 %

1,02 %

1,01 %

1,048 %

KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZATOK ÖSSZESEN

115 142

119 805

112 182

118 549

116 178

119 659

119 161

820 676

A GNI százalékában

1,06 %

0,97 %

1,00 %

0,97 %

0,95 %

1,00 %

Tartaléksáv

0,18 %

0,27 %

0,24 %

0,27 %

0,29 %

0,24 %

Saját források felső korlátja a GNI százalékában

1,24 %

(1) Az e fejezet felső korlátján belül figyelembe vett nyugdíjakra vonatkozó számadatokat nettó módon, a munkavállalói hozzájárulások nélkül kell kiszámítani – ez a 2007–2013 közötti időszakra 2004-es állandó árakon legfeljebb mintegy 500 milló euró.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.CE2009.259.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 259E

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	52. évfolyam 2009. október 29.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2008. április 22., kedd
2009/C 259E/01	Szervadományozás és szervátültetés: az Európai Unió politikai lépései Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása a szervadományozásról és a szervátültetésről: az Európai Unió politikai lépései (2007/2210(INI))	1

2009/C 259E/02	A gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepe Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről (2007/2149(INI))	9

2009/C 259E/03	Az Európai Beruházási Bank 2006-os éves jelentése Az Európai Parlament 2008. április 22-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank 2006-os éves jelentéséről (2007/2251(INI))	14

2009/C 259E/04	Az utcai hajléktalanság felszámolása Az Európai Parlament nyilatkozata az utcai hajléktalanság felszámolásáról	19

	2008. április 23., szerda
2009/C 259E/05	Zöld könyv a civil társadalom szerepéről az európai uniós drogpolitikában Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a civil társadalomnak az Európai Unió kábítószer-ellenes politikájában játszott szerepéről szóló Zöld könyvről (2007/2212(INI))	22

2009/C 259E/06	A 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtása Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtásáról (2007/2138(INI))	29

2009/C 259E/07	A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2007. évi országjelentés Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2007. évi jelentésről (2007/2268(INI))	35

2009/C 259E/08	Kína politikája és annak Afrikára gyakorolt hatásai Az Európai Parlament 2008. április 23-i állásfoglalása Kína politikájáról és annak Afrikára gyakorolt hatásairól (2007/2255(INI))	41

	2008. április 24., csütörtök
2009/C 259E/09	A Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiája Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiájáról	56

2009/C 259E/10	A New Flame elsüllyedése Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a New Flame elsüllyedéséről és az Algecirasi-öbölre gyakorolt hatásairól	61

2009/C 259E/11	Ötödik latin-amerikai és karibi–európai uniós csúcstalálkozó (V. LAK–EU) Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása az Európai Unió és a latin-amerikai és karibi országok Limában megtartott V. LAK–EU csúcstalálkozójáról	64

2009/C 259E/12	A burmai helyzet Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a burmai helyzetről	70

2009/C 259E/13	Biológiai sokféleség és biológiai biztonság Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a németországi Bonnban tartandó biodiverzitási és biológiai biztonsági COP-MOP értekezlet előkészületeiről	73

2009/C 259E/14	A Kereskedelmi Világszervezet reformja Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról (2007/2184(INI))	77

2009/C 259E/15	Az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodás Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról	83

2009/C 259E/16	A környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyv Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló Zöld könyvről (2007/2203(INI))	86

2009/C 259E/17	A nemzetközi beszámoló-készítési szabványok és az IASB irányítása Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányításáról (2006/2248(INI))	94

2009/C 259E/18	Zimbabwe Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása Zimbabwéről	101

2009/C 259E/19	A nők jogai Iránban Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a nők jogairól Iránban	103

2009/C 259E/20	Csád Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a csádi helyzetről	106

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Parlament
	2008. április 22., kedd
2009/C 259E/21	A terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem * Az Európai Parlament 2008. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/…/IB határozat végrehajtásáról szóló tanácsi határozat elfogadása céljából benyújtott kezdeményezéséről (11563/2007 – 11045/1/2007 – C6-0409/2007 – 2007/0821(CNS))	111

2009/C 259E/22	Az európai ombudsman jogállása Az Európai Parlament határozattervezete, amely 2008. április 22-én került elfogadásra az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat módosítására tekintettel (2006/2223(INI))	116

	Az Európai Parlament határozata az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom határozat módosításáról	116
	2008. április 23., szerda
2009/C 259E/23	EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás *** Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, és másrészről Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (16731/2007 – COM(2007)0623 – C6-0093/2008 – 2007/0218(AVC))	121

2009/C 259E/24	A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazása a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira (kodifikált változat) * Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (konzorciumok) (kodifikált változat) (COM(2007)0753 – C6-0475/2007 – 2007/0265(CNS))	121

2009/C 259E/25	A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés ***II Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (15003/5/2007 – C6-0132/2008 – 2004/0251(COD))	122

2009/C 259E/26	Európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) ***I Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) végrehajtásának folytatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatról (COM(2007)0535 – C6-0345/2007 – 2004/0156(COD))	123

	Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. április 23-án került elfogadásra az európai műholdas rádiónavigációs programok (EGNOS és Galileo) végrehajtásának folytatásáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	124
2009/C 259E/27	A 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése * Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0298 – C6-0196/2007 – 2007/0112(CNS))	126

2009/C 259E/28	A többéves pénzügyi keret kiigazítása Az Európai Parlament 2008. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a többéves pénzügyi keretnek (2007–2013) a végrehajtás tekintetében történő kiigazításáról szóló 2006. május 17-i európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0152 – C6-0148/2008 – 2008/2083(ACI))	129

	2008. április 24., csütörtök
2009/C 259E/29	2009. évi költségvetés, III. szakasz – Bizottság: Költségvetési keret és prioritások 2009-re Az Európai Parlament 2008. április 24-i állásfoglalása a 2009-re vonatkozó költségvetési keretről és prioritásokról (2008/2024(BUD))	132