11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/1

1.1

Az EGSZB határozottan üdvözli a francia elnökség kezdeményezését. Utalni szeretne egyben a fiatal önkéntesek Európai Unión belüli mobilitásáról szóló, 2008. november 20-i tanácsi ajánlásokra (1). Mivel azonban a fiatalok számos különféle rendszerben vállalhatnak aktív polgári szerepet, a kérdést úgy lehet a legjobban megközelíteni, ha az európai kezdeményezést olyan keretre alapozzuk, amelyet a következők jellemeznek:

1.2

A társadalomban és ezen belül a transznacionális csereprogramokban való aktív részvétel igen jó hatással van a személyes fejlődésre – különösen a fiatalok esetében –, de az európai szervezett civil társadalom kialakulására is. Az önkénteseknek páratlan lehetőséget nyújt a formális és informális tanulásra, valamint különféle szociális és nyelvi kompetenciák megszerzésére, ezáltal pedig fogékonnyá teheti őket az európai polgári szerepvállalás iránt, és erősítheti bennük azt a szándékot, hogy a későbbiekben is megőrizzék ezt az elkötelezettséget. Más – köztük idősebb – korcsoportoknak a programokba történő bevonása lehetővé tenné e személyek élettapasztalatainak felhasználását. Ez egészségükre és életminőségükre is kedvezően hat. A különféle korosztályok együtt végzett önkéntes tevékenysége a nemzedékek közötti megértést is elősegítheti.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak ambiciózus célokat kellene kitűznie arra nézve, hogy a polgárok szélesebb körben vegyenek részt a civil társadalomban. Első lépésként át kellene ültetni a gyakorlatba az EGSZB korábbi véleményében (2) megfogalmazott ajánlásokat.

1.4

Ezért az EGSZB örömmel venné, ha a tagállamok együttműködést indítanának az önkéntes tevékenységek szervezői között, aminek révén az önkéntes tevékenységek már meglévő típusai transznacionális dimenzióval bővülnének.

1.5

Az Európai Unió támogathatna egy olyan európai polgári kezdeményezést (3), amely – a fiatalok jelenlegi előtérbe helyezésén túlmutatva – összefogja a csereprogramokkal kapcsolatos politikákat és tevékenységeket. A célok között szerepelhetne az európai integráció elősegítése. Az EGSZB szerint magától értetődik, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi forrást kellene az ilyen programok rendelkezésére bocsátania. Először is lehetővé kellene tennie a csereprogramokban részt vevő fiatalok jelenlegi számának megduplázását, valamint a más korcsoportba tartozó személyek jelentősen nagyobb arányú részvételét.

1.6

Az EGSZB szerint a programoknak nagyobb mértékben kell a hátrányos helyzetű – és mindenekelőtt kevesebb lehetőséggel rendelkező – fiatalokra irányulni.

1.7

Alapvetően fontos, hogy a már meglévő nemzeti és európai programok között jobb legyen az együttműködés, továbbá csökkenjenek a technikai akadályok, valamint az egészségbiztosítási fedezettel és a balesetbiztosítással kapcsolatos problémák. Ennek érdekében az Európai Unió fontolóra vehetné egy olyan, a csereprogramokra irányuló védjegy kidolgozását, amely megfelel az uniós minőségi szabványoknak. Az önkéntes tevékenységek színvonala – a tevékenység típusától függetlenül – fontos, és a megfelelő eszközökkel biztosítandó.

1.8

Az EGSZB szerint fontos a harmadik országok részvételének támogatása, mivel ez hozzájárul az EU-nak az ezredfordulós célkitűzések érdekében végzett munkájához és a fejlesztésre és humanitárius segítségnyújtásra irányuló európai politikához.

1.9

Az EU-nak ki kell értékelnie ezt a területet azáltal, hogy ösztönzi és támogatja a kutatást, valamint egyre átfogóbb statisztikákat készít.

1.10

Meg kell válaszolni a biztosítást, egészségügyi ellátást és biztonságot érintő kérdéseket is. Gondoskodni kellene arról, hogy az önkéntesek szolgálatuk során megfelelő szociális védelemben részesüljenek, de ez nehézségekbe ütközhet, ha a transznacionálisan tevékenykedő önkéntesek szociális biztonságáról szóló rendelkezések országonként különbözőek. Ezért az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a kérdés egységes megközelítését, a tagállamokat és az illetékes intézményeket pedig e fontos kérdések megoldására kéri.

1.11

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ezt a területet – például egy konferencia formájában – nyomon kell követni. Ebben valamennyi érintett nemzeti szolgálatnak, továbbá az Európai Bizottságnak és az ifjúsági vagy önkéntes szolgálat területén tevékenykedő nem kormányzati szerveknek is részt kellene venniük annak érdekében, hogy segítsék az európai polgári kezdeményezés keretének kidolgozását.

2.1

Az EGSZB határozottan üdvözli, hogy a francia elnökség feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az európai társadalmi szolgálat tárgyában.

2.2

Mivel azonban a fiatalok számos különféle rendszerben – társadalmi szolgálat, önkéntes szolgálat vagy más részvételi lehetőségek révén – vállalhatnak aktív polgári szerepet, az európai kezdeményezést egyértelmű keret és meghatározás kell hogy jellemezze. Az EGSZB szerint a kérdést európai szinten úgy lehet a legjobban megközelíteni, ha túllépünk a hagyományos társadalmi szolgálaton, és az európai kezdeményezést olyan keretre alapozzuk, amelyet a következők jellemeznek:

2.3

Ezt lehetne európai polgári kezdeményezésnek nevezni, amely átfogja az önkéntes tevékenységek terén létező igen sok különböző hagyományt és gyakorlatot, köztük egyes tagállamokban a társadalmi szolgálatot is.

2.4

Már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés tartalmazott rendelkezéseket a fiatal munkavállalók cseréjéről az európai népek közötti szolidaritás erősítése és elmélyítése érdekében.

2.5

Az önkéntes munkáról kidolgozott korábbi véleményében (4) az EGSZB több ajánlást tett, köztük a következőket:

2.6

Az EGSZB úgy véli, hogy vannak ugyan előrelépések, de számos ajánlás és javaslat még nem vált valóra. Ezzel a véleményével az EGSZB ismét ki szeretné emelni, hogy át kell ültetni az említett korábbi vélemény ajánlásait, és hogy fokozottan ösztönözni kell az önkéntesség egyik különleges területét: az önkéntes szolgálatot.

2.7

Az EGSZB meggyőződése, hogy a civil társadalmat jobban be kell vonni Európa integrációjába. A minden korosztály számára hozzáférhető, ambiciózus európai polgári kezdeményezés elősegítheti az átlagpolgárok és az Európai Unió közötti, megrendült bizalom helyreállítását. Az emberek polgári szerepvállalásának előmozdítása hozzájárul az Európai Unió alapelvei: a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a férfiak és a nők közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség érvényesítéséhez.

2.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenkinek, de különösen a fiataloknak és/vagy a hátrányos helyzetűeknek fokozott mértékben, aktívan részt kell venniük a társadalomban annak érdekében, hogy erősödjön bennük a polgári szerepvállalás, valamint a szolidaritás iránti fogékonyság. Fokozni kell továbbá a társadalmi szolgálatok terén folytatott együttműködést a tagállamok, az Európai Bizottság és az EGSZB között.

2.9

A jelenleg hatályos Szerződésben az ifjúságpolitika és a polgári szerepvállaláson alapuló tevékenységek jogalapját a 149. és 151. cikk tartalmazza, amely cikkek kizárják a jogharmonizációt, az EU-nak lehetőséget adnak azonban a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésére és az ifjúsági csereprogramok támogatására. A Lisszaboni Szerződés némileg bővíti az ifjúságpolitika körét, mivel kitér a fiatalok részvételére Európa demokratikus életében.

2.10

A Lisszaboni Szerződés a hatálybalépését követően létre fogja hozni az európai fiataloknak az Unió humanitárius segélyezési intézkedéseiben való közös részvételéhez szükséges keretet: az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet.

2.11

Az önkéntes tevékenységgel jelenleg elsősorban az Európai Unió ifjúságpolitikája három elsőbbséget élvező irányának keretén belül folytatott nyitott koordinációs módszer foglalkozik. Ezek az irányok a következők:

2.12

Több szempontból is fontos átgondolni, hogy miként lehet erősíteni Európában az aktív polgári szerepvállalást. Az Európai Unió az összes többi földrésznél nagyobb mértékben felelős az ezredfordulós célkitűzések teljesítéséért. Az EU a világon az egyik legbőkezűbb adományozó. Azáltal, hogy az uniós polgárokat bevonjuk a világ legnagyobb kihívásaival való szembenézésbe, nemcsak az egyének személyes fejlődéséhez járulnánk hozzá, hanem globalizált világunkban erősítenénk a kölcsönös megértést, és nélkülözhetetlen hálózatokat hoznánk létre.

2.13

A nemzeti civil szolgálatok egyes esetekben a katonai szolgálat alternatívájaként működtek. A kötelező katonai szolgálat leépítésével és azzal párhuzamosan, hogy a tagállami haderők mindinkább hivatásosak, a civil szolgálatok köre is szűkült. Ugyanakkor az ifjúsági önkéntes szolgálatok fejlődése vonzó lehetőség lehet arra, hogy a fiataloknak helyet kínáljunk a társadalomban akkor is, ha a katonai, illetve civil szolgálat gyakorisága csökken.

2.14

Az önkéntesség és az egyéb civil kezdeményezések egyre több figyelmet kapnak. A tagállamok, a csatlakozó országok és az Európai Bizottság képviselői 2004-ben az olasz elnökség meghívására Rómában találkoztak, hogy részt vegyenek a társadalmi szolgálat és az ifjúság összefüggéseiről szóló első konferencián. Az olasz konferencia elnökségi következtetéseiben többek között az alábbi ajánlások szerepelnek:

3.1.1

A Cselekvő ifjúság program része az Európai Önkéntes Szolgálat (European Voluntary Service, EVS). A 18 és 30 év közötti önkéntesek 2–12 hónapot töltenek külföldön. Specifikus képzésben vesznek részt, és tanulmányi tapasztalataik egy Youthpass keretében formálisan elismerésre kerülnek. 1996 és 2006 között az Európai Önkéntes Szolgálatban 30 000 önkéntes vett részt.

3.1.2

2009-től idősebbek is részt vehetnek az európai önkéntes szolgálat intézményesített formájában, mégpedig a Grundtvig-program keretében. Ez a csereprogram kezdetben csak kisléptékű lesz, említésre méltó azonban, hogy az Európai Bizottság módokat keres arra, hogy megfelelően támogassa a különböző korcsoportok által végzett önkéntes tevékenységet. Az Európai Bizottság „Európa a polgárokért” programjának intézkedései is konkrét lehetőségeket biztosítanak a különböző országokból származó és különböző korcsoportokhoz tartozó önkéntesek cseréjére.

3.1.3

A tagállamok több ezer szervezete között már régóta létezik kétoldalú együttműködés, amelynek középpontjában többek között az önkéntesek cseréje áll. Ezek a cserék decentralizált formában történnek, méretükről nincsenek adatok. Ha azonban csak a nemzetközi szinten tevékenykedő világszervezetek keretében történő cseréket tekintjük, biztosan elmondhatjuk, hogy azokban jelentős számú, elsősorban fiatal európai polgár vesz részt.

3.1.4

Az EVS bizonyos alapvető értékek és minőségi normák tiszteletben tartására épül, melyeket az EVS-Charta határoz meg. Ezek védelme és megőrzése érdekében az EVS-önkéntesek kiküldetésében vagy fogadásában, illetve az EVS-projektek koordinálásában érdekelt szervezeteket először akkreditálni kell.

3.1.5

Az európai Erasmus program mind az egyetemi hallgatók mobilitásának növelése, mind a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés támogatása szempontjából rendkívül sikeres. Az Erasmus programban az európai egyetemek mintegy 90 %-a részt vesz, és 1987. évi elindulása óta 1,9 millió diák használta ki lehetőségeit. A program a jövőre nézve a mobilitási intézkedések további kiterjesztését tervezi, hogy 2012-re 3 millió „Erasmus-diákot” számlálhasson.

3.1.6

A Leonardo da Vinci program a szakmai alapképzésben részesülők, a munkavállalók, az önálló vállalkozói tevékenységet folytatók, valamint a szakképzés területén dolgozók mobilitását támogatja.

3.2.1

Az EGSZB elismeri a tagállamokban működő társadalmi szolgálatok különféle formáit és hagyományait, ahogy a más típusú önkéntes tevékenységeket is, melyek célja az aktív polgári szerepvállalás, a szolidaritás és a társadalmi fejlődés. Kiemeli az ifjúsági vagy önkéntes munka területén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek szerepét és hozzájárulását. Tudatában van annak is, hogy a tagállamok társadalmi szolgálattal vagy önkéntes tevékenységgel kapcsolatos programjairól kevés információ áll rendelkezésre.

3.2.2

Egyes tagállamok – például Németország, Olaszország és Franciaország – már bevezették az ifjúsági (kötelező vagy önkéntes) társadalmi szolgálat bizonyos típusait. Néhány más országban az ilyen jellegű szolgálatok bevezetése folyamatban van vagy mérlegelés tárgyát képezi.

4.1.1

Ezért az EGSZB üdvözölné, ha a szóban forgó területen komoly hagyományokkal rendelkező és érdeklődő tagállamok együttműködést kezdeményeznének, amelynek révén a társadalmi/civil szolgálat már létező típusai transznacionális dimenzióval bővülnének.

4.1.2

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy a különféle nemzeti rendszerek között összehangolt intézkedések hiánya és a rendelkezésre álló információk szűkössége korlátozza az EVS nyújtotta lehetőségeket, és aggodalomra ad okot. Az EGSZB örömmel veszi az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az EVS-t mint „márkanevet” szélesebb körben elismerjék, ahogy ez az Erasmus program esetében történt.

4.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak ambiciózus célokat kellene kitűznie arra nézve, hogy a polgárok szélesebb körben vegyenek részt a civil társadalomban. Első lépésként át lehetne ültetni a gyakorlatba az EGSZB korábbi véleményében megfogalmazott ajánlásokat (lásd a 2.5. pontot).

4.2.2

Az Európai Uniónak támogatnia kellene egy olyan európai polgári kezdeményezést, amely összefogja a nemcsak a fiatalokra hangsúlyt fektető, hanem erőteljesebb európai dimenziót is biztosító csereprogramokkal kapcsolatos politikákat és tevékenységeket. A résztvevőknek a szolgálati időszakot lehetőleg nem saját hazájukban kellene eltölteniük. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi forrást kellene az ilyen programok rendelkezésére bocsátania.

4.2.3

Az első szakaszban a fiatal önkéntesek csereprogramjaiban részt vevők jelenlegi számának megduplázására kellene törekedni. Ez a cél megvalósítható, ha azt nézzük, hogy az Erasmus programban ma több mint 100 000 diák, míg egyéb európai ifjúsági csereprogramokban az európai fiataloknak csak igen kis része vesz részt. Hosszú távon ezek a programok az Erasmus programra jellemző részvételi arány elérésére törekedhetnének.

4.2.4

Az EGSZB szerint több hátrányos helyzetű fiatalt kell elérni. Ennek a csoportnak válna leginkább előnyére a civil társadalmi részvétel, de tagjai gyakran nem rendelkeznek a részvételhez szükséges pénzügyi eszközökkel és/vagy képesítéssel.

4.2.5

A kezdeményezésnek a fiatalokon túl más csoportokra is ki kellene terjednie. Európa öregszik, az idősek azonban tevékenyebbek, mint régen, és szívesen vállalnak láthatóbb szerepet a társadalomban. A nyugdíjasok és a hasonló csoportok bevonása a rendszerbe egyfelől elősegítené az „aktív idősödés” koncepcióját, másfelől különböző országokból származó emberek új csoportjait közelítené egymáshoz. Az idősebbek így részt vehetnének a társadalom életében, kamatoztathatnák élettapasztalatukat és továbbra is hasznosnak érezhetnék magukat. Ez egészségükre és életminőségükre is kedvezően hatna. A fiatalok és az idősek együtt végzett önkéntes tevékenysége azt is elősegítheti, hogy a két nemzedék tapasztalatokat cseréljen és jobban megértse, kölcsönösen támogassa egymást.

4.2.6

Fontos, hogy a már meglévő nemzeti és európai programok között jobb legyen az együttműködés. Így csökkennének az olyan technikai akadályok, mint például a társadalmi szolgálatban szerzett tapasztalatok és a fiatalok által szerzett képesítések kölcsönös elismerésének hiánya, illetve az egészség- és baleset-biztosítási fedezet problémái. Ennek érdekében ajánlatos, hogy az Európai Unió határozzon egy olyan, a csereprogramokra irányuló védjegyről, amely megfelel az uniós minőségi szabványoknak.

4.2.7

Napjainkban az állami támogatás nélkülözhetetlen a programok kidolgozásának ösztönzéséhez és a színvonal biztosításához. De egyetlen ország sem fedezi az önkéntes projektek valamennyi költségét. Különösen a transznacionális tevékenységekhez gyakran további, magánszektorbeli finanszírozási forrásokat kell keresni. Ezért a csereprogramok ösztönzése és az európai polgári kezdeményezés kiépítése érdekében az EU-nak lényegesen növelnie kell az önkéntes tevékenységekre, köztük csereprogramokra szánt költségvetését, fedezve többek között a koordinációs költségeket, az ösztönzőket és az országok közötti kereszttámogatásokat. Az EGSZB a tagállamokat is az ilyen tevékenységek nagyobb mértékű finanszírozására biztatja.

4.2.8

Az EGSZB szerint fontos a harmadik országok részvételének olyan módon való támogatása is, hogy az önkéntesek az EU határain kívül is szolgálhassanak, hozzájárulva ezzel az EU-nak az ezredfordulós célkitűzések érdekében végzett munkájához, valamint a fejlesztésre és humanitárius segítségnyújtásra irányuló európai politikához. A csereprogramok tágabb keretének és nagyobb számának támogatására irányuló kezdeményezést össze kellene hangolni a lisszaboni stratégiában előirányzott Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtesttel. A hadtestbe hosszú távon a fiatalokon túl más csoportokat is be kellene vonni. Ebben az összefüggésben fontos annak biztosítása, hogy az EU vízumpolitikája ne akadályozza feleslegesen az ilyen jellegű csereprogramokat.

4.2.9

Végezetül az EU-nak azáltal is ki kell emelnie és értékelnie ezt a területet, hogy ösztönzi és támogatja a kutatást, valamint egyre átfogóbb statisztikákat készít. Fontos, hogy a megfelelő intézményi keretben folyamatosan megvitassák, nyomon kövessék és figyeljék a már meglévő társadalmi szolgálatok közötti együttműködést.

4.3.1

Az európai polgári kezdeményezés megerősítené az olyan univerzális és európai értékeket, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint az alapvető szabadságok és a jogállamiság. Célként kellene kitűzni továbbá a szociális, nyelvi és hálózatépítési kompetenciák, valamint az Európai Unió felépítésével és működésével kapcsolatos ismeretek fejlesztését csakúgy mint a tapasztalatgyűjtést és -cserét. A fiatalok önkéntes tevékenység melletti elkötelezettségét gyakran a tudásszerzés, illetve a saját jellemük és képességeik jobb megismerése utáni vágy támasztja alá, hozzájárulva egyben a tudásalapú társadalom követelményeinek való megfeleléshez.

4.3.2

Az EGSZB szerint különféle területeken (például társadalmi beilleszkedés, az emberek szükségletei, gyermekek és fiatalok, sport, tájékoztatás, örökségvédelem, kultúra és művészet, környezet, polgári védelem stb.) számos lehetőség van az önkéntesek transznacionális együttműködésére és cseréjére, ami erősítheti a polgári szerepvállalás európai dimenzióját.

4.3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a tagállamok, a csatlakozó országok és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) keretébe tartozó országok közötti együttműködést is előmozdíthatná az aktív polgári szerepvállalás és a szolidaritásra való készség vonatkozásában.

4.3.4

Az önkéntesek célirányosan gyűjthetnek fontos nem formális, a munkaerőpiacon jól hasznosítható tapasztalatokat és ismereteket, és kapcsolatrendszereket építhetnek ki, továbbá például a közönségszolgálat, a kommunikáció, a véleménynyilvánítás, a szociális kompetenciák, a szervezeti irányítás és a szakképzés területén is szerezhetnek kulcskompetenciákat és ismereteket. Az önkéntes tevékenység tehát az életpálya és a szakmai pályafutás fontos részévé válhat. Biztosítani kell azonban a fiatalok önkéntes tevékenységének és nem formális tanulásának elismerését.

4.3.5

A kihívásokról sem szabad megfeledkezni. Ilyen például az önkéntesek jogi státuszának hiánya. A nemzeti keretek meghatározzák az önkéntesek és a szervezetek státuszát az országon belül és – kisebb mértékben – külföldön. Nem létezik azonban olyan nemzeti jogi keret, amely hasonló jogi státuszt biztosít például az EVS önkénteseinek.

4.3.6

Meg kell válaszolni a biztosítást, egészségügyi ellátást és biztonságot érintő kérdéseket is. Gondoskodni kellene arról, hogy az önkéntesek szolgálatuk során megfelelő szociális védelemben részesüljenek, de ez nehézségekbe ütközhet, ha a transznacionálisan tevékenykedő önkéntesek szociális biztonságáról szóló rendelkezések országonként különbözőek. Ezért az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a kérdés egységes megközelítését, a tagállamokat és az illetékes intézményeket pedig e fontos kérdések megoldására kéri.

4.3.7

Mindent meg kell tenni a fizetett foglalkoztatás és az önkéntes szolgálat mibenlétével kapcsolatos lehetséges konfliktusok elkerülése érdekében. Ezért világosan meg kell határozni a foglalkoztatottak és az önkéntesek közötti különbségeket, valamint – szükség esetén – az önkéntesek hatáskörét. Nem az a szándék, hogy önkéntes tevékenységgel fizetett foglalkoztatást helyettesítsünk. Ezért igen fontos a szociális partnerekkel való együttműködés.

5.1

A szervezett civil társadalom az önkéntes tevékenység alapja. Az EVS-ben és egyéb európai programokban már most számos civilszervezet vesz részt. Az önkéntes szervezeteknek emellett továbbra is fontos szerepet kellene játszaniuk a szélesebb körű csereprogramokban is.

5.2

Tény, hogy a nonprofit és önkéntes szervezetek Európában gyakran vállalnak különféle jóléti szolgáltatásokat. Ugyanakkor a népi mozgalmakban számos esetben egyre kevesebben vesznek részt. Az európai polgári kezdeményezés elősegítheti egyfelől, hogy többen vegyenek részt a szervezett civil társadalomban, másfelől hogy a szervezeteknek jobb fejlődési lehetőségeik legyenek. A nonprofit szervezetek társadalomban betöltött szerepének és helyzetének felülvizsgálata és az erről szóló vita változást hozhat az ilyen szervezetek különleges hozzájárulását illetően, és felhívhatja a figyelmet az általuk létrehozott társadalmi többletértékre.

5.3

Az európai polgári kezdeményezés hozzájárulhat továbbá egy erősebb és élénkebb civil társadalom kialakulásához. Ebből a társadalmi tőke is profitál, ami a bizalmat, a korrupció csökkenését és az önkéntes szervezeti tagságot illeti.

5.4

A szervezetek akkreditációjának problémája és a csereprogramok színvonalának kérdése gyakran érinti a civilszervezeteket. Az EGSZB az egyes tagállamok szervezett civil társadalmát európai szintű együttműködésre biztatja annak érdekében, hogy megfogalmazzák az akkreditáció közös elveit, és további közös minőségi kritériumokat dolgozzanak ki. Ezt a munkát adott esetben az illetékes közigazgatási szervvel együttműködésben lehetne végezni.

5.5

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ezt a területet – például egy konferencia formájában – nyomon kell követni. Ebben valamennyi érintett nemzeti szolgálatnak, továbbá az Európai Bizottságnak és az ifjúsági vagy önkéntes szolgálat területén tevékenykedő nem kormányzati szerveknek is részt kellene venniük annak érdekében, hogy segítsék az európai polgári kezdeményezés keretének kidolgozását.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/8

1.1

A jelen vélemény a kutatási szervezetek (Research Performing Organisations), az ipar és a kkv-k közötti együttműködést és a tudásátadást tárgyalja, mivel ez az együttműködés döntő szerepet játszik abban, hogy a tudományos kutatás eredményeiből innovatív termékeket és folyamatokat lehessen kifejleszteni.

1.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy az iparban dolgozókat és a kkv-k munkatársait módszeresen tájékoztassák arról, hogy a tudás és technológia milyen kincsei állnak rendelkezésre az Európai Unió egyetemein és kutatási intézményeiben, és miként kell kialakítani a megfelelő kapcsolatokat. Ennek megfelelően az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság törekedjen egy, az eddigi információs rendszereket integráló és kiegészítő, tehát a specifikus információszükségletet az eddigieknél jobban kielégítő, európai szintű (internetes) keresőrendszer kifejlesztésére.

1.3

Az EGSZB támogatja a tudományos publikációkhoz való szabad internet-hozzáférés megteremtésére tett erőfeszítéseket. Ez azonban rendszerint magasabb közkiadásokkal jár majd. Ezért kellene arra törekedni, hogy megállapodások szülessenek reciprok szabályozásokról az Európai Unió tagállamai között, valamint az Európán kívüli államokkal. A kutatási szervezeteket és a kutatási szervezetek tudósait azonban nem szabad korlátozni szabadságukban a tekintetben, hogy eredményeik közzétételére azt a folyóiratot vagy azt a fórumot válasszák, amelyik a legjobban szolgálja eredményeik terjesztését és elismerését az egész világon.

1.4

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság gondolja tovább a kutatási adatokhoz való szabad hozzáférés lehetőségeit, ugyanakkor határozza meg az ilyen eljárás határait is. Ez alatt nem a bármely kutatási folyamatban keletkező adatokhoz, beleértve az úgynevezett nyers adatokhoz való túl korai, nyilvános hozzáférést kell érteni. Az EGSZB az érintett kutatók bevonása mellett óvatos és fokozatos eljárást javasol az Európai Bizottság részéről.

1.5

Tekintettel a kutatási szervezetek és az ipar különböző munkakultúráira, az EGSZB az érdekek tisztességes egyensúlyának megteremtését javasolja. Ez az eredmények korai közzététele, illetve a szükséges titoktartás és – a szabadalmakat is beleértve – a szellemi tulajdonjogok között feszülő ellentmondást érinti.

1.6

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság időközben tisztázta, hogy a szellemi tulajdon kezelésére tett ajánlásával még a megbízás alapján végzett kutatások esetében sem kívánt semmiképpen beavatkozni az együttműködő partnerek közötti szerződések szabad megfogalmazásába. Az Európai Bizottság ajánlásai nyújtsanak segítséget, de semmi esetre se váljanak merev szabályokká.

1.7

Az EGSZB megismétli ajánlását, hogy vezessék be az európai közösségi szabadalmat, a feltalálókat érintő és a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető, előzetes publikációra vonatkozó határidővel (grace period).

1.8

A kutatási infrastruktúrák, mint például részecskegyorsítók, sugárforrások, műholdak, földi csillagászati berendezések vagy fúziós berendezések fejlesztése során a kutatóintézmények elsődlegesen nem új tudás szállítóinak számítanak, hanem megrendelőknek és ügyfeleknek kell tekinteni őket. Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Unióban és a tagállamokban az állami támogatásra vonatkozó szabályok, a költségvetési, a beszerzési, valamint a versenyszabályok alkalmazása során összegyűlt eddigi tapasztalatokat vizsgálják felül abból a szempontból, hogy mennyiben szolgálják azt a célt, hogy az iparban az ilyen megrendelések teljesítése során szerzett képességeket és különleges ismereteket a lehető legjobban őrizzék meg és használják fel az európai versenyképesség érdekében, de egyúttal a megfelelő későbbi megrendelésekhez is, illetve hogy szükség lesz-e ezen a téren új iparpolitikai megközelítési módokra.

2.1

Az EGSZB számos véleményt (1) tett közzé kutatáspolitikai kérdésekkel kapcsolatban, és ezekben mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen alapvető jelentősége van az megfelelő kutatásnak és fejlesztésnek a lisszaboni és barcelonai célok elérése szempontjából.

2.2

Az ajánlások egyik különösen fontos tényezője a kutatási szervezetek – beleértve az egyetemeket is – (Public Research Organisations, PRO vagy Research Performing Organisations), valamint az ipar és kkv-k közötti együttműködést és az ehhez szükséges tudásátadást érintette azzal a céllal, hogy innovatív folyamatokat és piacképes termékeket lehessen kifejleszteni. Ezt a tényezőt elmélyítve a jelen vélemény a 3–5. fejezetekben megadott témakörökre összpontosít, azaz (a) a publikációkra és információkra, (b) a piacképes termékek és eljárások kifejlesztésében történő együttműködésre, valamint (c) a kutatási infrastruktúrák kiépítésében való együttműködésre (2).

2.3

A fenti témakörök az együttműködés és a verseny között fennálló egyensúlyt – de a köztük fennálló ellentmondásokat is – érintik. Az együttműködésre egyrészről szükség van, hogy megtartsa és erősítse az európai ipar versenyképességét az Európai Unión kívüli országokkal szemben. Másrészről azonban az együttműködés nem torzíthatja az európai vállalatok között fennálló versenyhelyzetet, amelyet a belső piac tisztességes működését biztosító, az állami támogatásra vonatkozó előírások szabályoznak (az állami támogatásra vonatkozó európai jogszabályok).

2.4

Az így keletkező ellentmondás alkotja a következőkben tárgyalt kérdések és ajánlások hátterét, mindenekelőtt a szellemi tulajdonjogokra és az információ szabad továbbításának ehhez kapcsolódó problémakörére vonatkozóan.

2.5

Az együttműködés témájával az Európai Bizottság és a Tanács is foglalkozott. Ennek eredményeként született meg többek között az Európai Bizottság ajánlása (3) a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról. Az ajánlás célja, hogy egységesebb eljárásra ösztönözze a tagállamokat és a kutatási intézményeket. A messzemenően ésszerű célkitűzések és javaslatok ellenére azonban épp ezek az ajánlások vetettek fel új kérdéseket, és komoly aggályokat ébresztettek az érintett szervezetekben az együttműködés keretében vagy megbízás alapján végzett kutatások terén érvényesülő szellemi tulajdonjogokat illetően. Jelen vélemény tartalmazza ezeket a kérdéseket és az azokra időközben adott válaszokat az Európai Bizottság részéről.

—

A kutatásnak szüksége van rá, hogy korán közzétehesse eredményeit, így kínálva fel más tudósoknak és kutatói csoportoknak az utólagos ellenőrző vizsgálatok lehetőségét. Ezen túlmenően a korai közzététel a tudományos közösségen belüli azonnali kölcsönös kommunikációból eredő szinergiát is szolgálja, különösen abban az esetben, ha több laboratórium együtt dolgozik egy közös kutatási vagy fejlesztési programon.

—

Az igazságos támogatások és verseny biztosítása érdekében azonban rendszerint a közszférának is ragaszkodnia kell az általa támogatott kutatások eredményeinek korai közzétételéhez.

—

Mégis jelenleg az állami finanszírozású kutatási intézményeknek is a találmánnyal kecsegtető eredmények esetében először egy szabadalmi bejelentést kell benyújtaniuk, mielőtt eredményeiket közzétennék, mert a korai közzététel egyébként a szabadalom újdonságát veszélyeztető tényező lenne, és így az eredmény nem lenne szabadalomképes. Ezt a szükségszerűséget, amely ugyanúgy érvényes a nyílt hozzáférésre, az Európai Bizottság is kiemeli a szellemi tulajdon kezeléséről szóló ajánlásában (15).

—

Az ebből következő célkonfliktus tompítására az EGSZB ismételten javasolta, hogy a tagállamok szabadalmi jogában, valamint a jövőbeli közösségi szabadalmi jogban vezessenek be egy, a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető, előzetes publikációra vonatkozó határidőt (16) (grace period).

—

Ezzel szemben egy vállalat – tekintettel versenyhelyzetére – általában legalább addig érdekelt termékfejlesztési eredményei bizalmas kezelésében, amíg nem jelenhet meg egy piacérett, új termékkel, vagy nem biztosította a megfelelő szabadalmakat.

5.1

A technika új területei – egyetlen példányban előállított termékek. A kutatás és ipar közötti együttműködés fent tárgyalt kategóriája mellett létezik még egy további és ugyancsak jelentős kategória, amely esetében a kutatási intézmények nem új tudás elsődleges szállítóinak számítanak innovatív sorozattermékek (vagy eljárások) kifejlesztése céljából, hanem maguk is megbízók vagy ügyfelek. Ebben a vonatkozásban túlnyomórészt újfajta kutatási infrastruktúrák kifejlesztéséről van szó. Ilyenek például a részecskegyorsítók, a sugárforrások, a műholdak és a földi csillagászati berendezések vagy a fúziós berendezések. Ennek során az ipar fontos, újszerű egyedi komponenseket fejleszt ki és gyárt, legtöbbször előzetes fejlesztési szerződések alapján.

5.2

Szakosítás és kockázat. Ezen az innovatív területen a vállalatoknál a legjobb képességű, szakosodott szakemberekre, és a lehetséges meghiúsulás miatt a vállalat kockázatvállalására van szükség. A közvetlen gazdasági nyereség ugyanis a legtöbb esetben csekély, főképp, mert az elkészült termékek esetében csaknem kizárólag egyetlen példányban előállított termékekről van szó, és a vállalatok nem ritkán alábecsülik a szükséges ráfordításokat, hiszen a meglévő know-how határait rendszerint nagymértékben át kell lépni.

5.3

A műszaki fejlődés hajtóerői. Az ilyen jellegű megbízások eredményeként azonban az érintett vállalatok képességei jelentős mértékben megerősödnek a csúcstechnológia területén, ami hosszú távon tovább erősíti a vállalatok versenyképességét a rokon területeken, és általánosságban is a műszaki fejlődést szolgálja. Mégis, a vállalatoknak gyakran nehezére esik, hogy az adott szakterületen megtartsák potenciáljukat – beleértve a munkatársakat és mérnököket is – a nem azonnal esedékes, későbbi szerződésekhez, minthogy jobban megtérül a munkatársakat és mérnököket a gazdasági szempontból sokkal nyereségesebb sorozattermékek fejlesztési és termelési folyamataiban foglalkoztatni.

5.4

A verseny- és beszerzési szabályok alkalmazása. A verseny és a szerződések odaítélésére vonatkozó jelenlegi szabályok alkalmazása megnehezítheti a helyzetet, többek között azért, mert nem engedik meg minden további nélkül, hogy a fejlesztési szerződést teljesítő vállalat a későbbiekben magától értetődően a gyártási szerződést is megkapja. Ez azt eredményezheti, hogy a gyártási megbízást egy kevésbé tapasztalt vállalat kapja, amely épp csekélyebb tapasztalatai miatt alulbecsüli a nehézségeket, és ezért kedvezőbb ajánlatot nyújtott be. A fenti probléma következtében néhány vállalat ilyen megbízásokra már nem pályázik, illetve ilyen megbízásokat nem fogad el. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés  (23) eszköze sem igazán ad választ a fent felvázolt problematikára, mivel a későbbiekben egyáltalán nem kerül sor sorozattermékek gyártására.

5.5

A probléma és a megoldások keresése. Az EGSZB sem tud mindenki számára megfelelő, egységes megoldást javasolni, azonban fel szeretné hívni a figyelmet egy komoly problémára, amely nemcsak késlelteti és megdrágítja az ilyen jellegű nagyprojekteket, hanem akadályozza a nagyprojektek lebonyolítása során szerzett képességek és tapasztalatok optimális hasznosítását is, mert értékes képességek gyakran ismét elvesznek. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hívjon életre egy magas rangú szakértői csoportot (24), amely megvizsgálja az eddigi tapasztalatokat. Ebből kiderülne, hogy megfelelnek-e a jelenlegi állami támogatási szabályok, költségvetési szabályok, versenyszabályok és beszerzési szabályok, valamint alkalmazási gyakorlatuk ennek a különleges helyzetnek, vagy hogy újszerű eszközök szükségesek-e az idevágó iparpolitikában.

5.6

ITER. Az EGSZB-nek az volt a benyomása, hogy az Európai Bizottság például a nemzetközi ITER-projekt esetében teljesen tudatában van a problémának, és ezért e projekt esetében már megfelelő intézkedéseket hozott az ipar bevonására. Ezt az eljárást lehetőleg az újonnan létrehozandó kutatási infrastruktúrák követelményeire (ESFRI-jegyzék) is alkalmazni kellene.

—

Hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram (INT/269, CESE 1484/2005 – HL C 65., 2006.3.17., 9. o.)

—

Nanotudományok és nanotechnológiák (INT/277, CESE 582/2006 – HL C 185., 2006.8.8., 1. o.)

—

A kutatási tevékenységek ötéves értékelése (1999–2003) (INT/286, CESE 729/2006 – HL C 195., 2006.8.18., 1. o.)

—

Egyedi programok (INT/292, CESE 583/2006 – HL C 185., 2006.8.8., 10. o.)

—

Kutatás és innováció (INT/294, CESE 950/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 10. o.)

—

A vállalkozások részvétele a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben (INT/309, CESE 956/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 35. o.)

—

A vállalkozások részvétele – hetedik keretprogram 2007–2011 (Euratom) (INT/314, CESE 957/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 41. o.)

—

Beruházások a tudásba és az innovációba (lisszaboni stratégia) (INT/325, CESE 983/2007 – HL C 256/17, 2007.10.27.)

—

Európa potenciálja – kutatás, fejlesztés és innováció (INT/326, CESE 1566/2006 – HL C 325., 2006.12.30., 16. o.)

—

Európai Technológiai Intézet (INT/335, CESE 410/2007 – HL C 161., 2007.7.13., 28. o.)

—

Zöld könyv – Európai Kutatási Térség: új perspektívák (INT/358, CESE 1440/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 1. o.)

—

Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás létrehozása (INT/363, CESE 1441/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 11. o.)

—

A beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezést megvalósító „ARTEMIS közös vállalkozás” létrehozása (INT/364, CESE 1442/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 15. o.)

—

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozása (INT/369, CESE 1443/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 19. o.)

—

Az ENIAC közös vállalkozás létrehozása (INT/370, CESE 1444/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 22. o.)

—

A kkv-kat támogató kutatási és fejlesztési programok (INT/379, CESE 977/2008 – HL C 224., 2008.8.30., 18. o.)

—

Versenyképes régiók: kutatás és innováció (INT/383, CESE 751/2008 – HL C 211., 2008.8.19., 1. o.)

—

Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (INT/386, CESE 484/2008 – HL C 204., 2008.8.9., 19. o.)

—

Európai kutatói partnerség (INT/435, CESE 1908/2008 – a Hivatalos Lapban még nem jelent meg)

—

Az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi kerete (INT/450, CESE …/2009 – a Hivatalos Lapban még nem jelent meg)

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/15

1.1

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy fontos biztosítani a Szerződés által szentesített és a 2008 júliusában jóváhagyott közös keret, valamint az egymást követő ágazati szabályzatok révén tökéletesített, a javak szabad áramlása elvének maradéktalan alkalmazását annak érdekében, hogy az egyik tagállamban legálisan forgalomba hozott termékek az EU egész területén, minden nehézség nélkül azok lehessenek, biztonsági, egészség- és környezetvédelmi garanciákkal a termék teljes életciklusa során, a koncepció kialakításától a hulladékfeldolgozásig.

1.2

Az EGSZB támogatja az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelvben szereplő európai szabályozás felülvizsgálatára vonatkozó európai bizottsági kezdeményezést, mely a jelenlegi igényekhez való igazítást, a tartalom frissítését, illetve egy biztos és egyértelmű európai szabályozási keret kialakítását célozza.

1.3

Az EGSZB meggyőződése, hogy már a tervezés fázisától be kell sorolni az ökoszisztéma minőségét a lakóhelyek és/vagy épületek tipológiai és morfológiai feltételei közé: a természeti erőforrások takarékos felhasználása, az egyének lakhatási feltételeinek javítása és az érintett szereplők felelősségvállalásának előmozdítása az eljárásokkal, folyamatokkal és technikákkal kapcsolatban, a minőségi és biztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében a munkavállalók és a végfelhasználók számára.

1.4

Az EGSZB véleménye szerint erősíteni kellene az építési termékek európai szabványosítási rendszerét a szabványhivatalok támogatása, valamint a munkahelyi biztonsággal, a termékek hasznosításával és azok lebontásával kapcsolatos szempontoknak a szabványokba történő beépítése révén.

1.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozás és a lakóépületek minősége káros hatásainak csökkentése tekintetében az innovatív építési termékekben rejlő rendkívüli potenciál szerves részét kell hogy képezze a technikusok, építési vállalkozások és felhasználók kultúrájának ahhoz, hogy konkrét formában és hatékonyan tudjon hozzájárulni a környezet tiszteletben tartásához és az energiatakarékossághoz.

1.6

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a javak szabad áramlása alapvető mozgatórugója kell, hogy legyen az európai egységes piac versenyképességének és gazdasági fejlődésének, illetve az egészséges és biztonságos termékek forgalmazási feltételeinek megerősítése és korszerűsítése minőségi garanciát kell hogy jelentsen az európai polgárok és az ágazat működtetői számára.

1.7

Az EGSZB fontosnak tartja egy harmonizált európai szabályozási keret biztosítását az építési termékek forgalmazására és termelésére vonatkozóan az egységes európai piacon (EGT).

1.8

Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy szükség van a CE jelölés hitelességének helyreállítására és a bejelentett szervek akkreditációs rendszere minőségének javítására. Kívánatosnak tűnik egy olyan jogi keret kidolgozása, mely biztosítja a decentralizált rendszer koherens, összehasonlítható és koordinált jellegét, a piac ellenőrzésének hatékonyságát és eredményességét, valamint meghatározások és eljárások egyértelmű és egyszerűsített voltát.

1.9

Az EGSZB megfelelő pénzügyi források biztosítását javasolja a közösségi képzési és tájékoztatási programok támogatására valamennyi érdekelt állami és magánszereplő számára – különösen a trénerek képzését célzó kampányokkal –, illetve kísérő és nyomon követési programmal egyetemben.

1.10

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja az egyszerűsítést célzó konkrét elkötelezettségnek megfelelő eljárásokra vonatkozó szabályozást, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások esetében, a CE jelölési rendszerhez való egyszerűsített hozzáféréssel és a SOLVIT (1) beindításával a nemzeti kapcsolattartó pontoknál oly módon, hogy azok megkönnyítsék a problémák megoldását.

1.11

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az új normák és a technikai mellékletek technikai útmutatókkal egészüljenek ki a környezetbarát elsődleges nyersanyagok és másodlagos anyagok, illetve az innovatív termékek felhasználásához kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó alapvető követelmények alakításáról.

1.12

Az EGSZB támogatja a közösségi riasztó és gyorstájékoztatási rendszer (RAPEX) speciális alkalmazását az építési termékekkel kapcsolatban, és fontosnak tartja, hogy a megállapított jogsértések és csalások kerüljenek nyilvánosságra az EU Hivatalos Lapjában, illetve egy építési termékekkel foglalkozó európai internetes portálon.

1.13

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a rendelet végrehajtásának határideje túlságosan szűkre szabott ahhoz, hogy a megvalósítás teljes körű és hatékony lehessen, és azt az előírt változtatások elfogadásának képzési és tájékoztatási követelményei szem előtt tartása mellett kellene értékelni.

1.14

Végezetül az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság kétévente jelentést nyújtson be a Parlamentnek, a Tanácsnak és az EGSZB-nek a rendelet végrehajtásáról, mely tartalmazna egy, az építési termékek egészségügyi és biztonsági követelményeivel, valamint az e tárgyban megállapított jogsértésekkel és csalásokkal foglalkozó fejezetet.

3.1

A javasolt rendelet megbízható és pontos adatok biztosítását célozza az építési termékek teljesítményéről a belső piac egészén (EGT) a következők révén:

4.1

Az EGSZB támogatja ezt a kezdeményezést, mely a közösségi jogi szabályozás kiigazítására, a tartalom aktualizálására, illetve a biztos és egyértelmű európai szabályozási keret kialakítására irányul, mely világos, átlátható és kiegyensúlyozott az európai belső piac valamennyi állami és magánszereplője számára, speciális közös nyelvezet, harmonizált műszaki követelmények (harmonizált európai szabványok és európai műszaki értékelés), valamint az építményekkel kapcsolatos alapvető követelmények használata révén, miközben teljes körűen magába foglalja a fenntartható fejlődés, a polgárok egészséghez fűződő jogai és a természeti források fenntartható használata támasztotta követelményeket, valamint egyszerűsíti az eljárásokat a kkv-k számára.

4.2

Az Európai Bizottság az építési szektort vezető európai piacnak tekinti, melynek szabályozása ugyanakkor „nem kellően összehangolt és nem csupán uniós szinten”. Ehhez „hozzáadódik az üzletág túlnyomóan helyi üzletszerkezete, (mely) jelentős adminisztratív terhekhez, és a fenntartható építési piac nagy fokú töredezettségéhez vezetett.” (8).

4.3

Az EGSZB véleménye szerint az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata és rendeletté történő alakítása során elsősorban a következő lényeges paramétereket kell figyelembe venni:

4.4

Az EGSZB egyetért azzal, hogy javítani kell a bejelentett szervek akkreditációs rendszerének minőségén, és hogy szigorúbb kritériumokat kell meghatározni az ilyen szervek kijelölése, kezelése és ellenőrzése tekintetében az erre vonatkozó, 2008. július 9-i 768/2008/EK határozatban és a 765/2008/EK rendeletben foglalt általános szabályozással összhangban.

4.5

A növekvő globalizáció tükrében a piacfelügyeleti rendszernek közös szabályozási keretet kell biztosítania a szabályozás hatékony és koherens végrehajtása érdekében a közösségi terület egészén: a tagállamoknak megfelelő forrásokat kellene biztosítaniuk ezen feladatok teljesítéséhez. A tagállamoknak mindenesetre kifejezett kötelessége kellene, hogy legyen egy olyan szerv létrehozása, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele, ahova a panaszokat be lehet nyújtani.

4.6

Az EGSZB véleménye szerint egyértelműen ki kell jelölni a különböző szereplők felelősségi köreit, biztosítva a termékek teljes körű nyomon követhetőségét, különös tekintettel az építési anyagok funkcionalitására a termék teljes életciklusa során, a biztonságra és az egészségre – nevezetesen a munkavállalók és a végfelhasználók biztonságára –, valamint a lakóépület és általában az épített környezet integrált védelmére.

4.7

Vissza kell szerezni a megfelelőségi jelzésekbe vetett bizalmat. Vissza kell adni az EC jelölés belső értékét, meg kell erősíteni a visszaélések üldözésének lehetőségeit, és biztosítani kell a jogi védelmet. Az EGSZB megjegyzi, hogy az új EC jelölési rendszerre történő áttérés költségekkel fog járni a vállalkozások számára, és jelentős kezdeti befektetéseket fog igényelni a hatóságok részéről a szabványosítási és ellenőrzési infrastruktúrákba, különösen a bejelentett szervek kiválósági szintre való emelése tekintetében.

4.8

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az építési termékek európai szabványosítási rendszerének megerősítését a nemzetközi szabványok kidolgozásának és alkalmazásának nagyobb fokú előmozdítása kell hogy kísérje, megkönnyítve a piacokhoz és a nemzetközi kereskedelemhez való hozzáférést, globális dimenzióba helyezve ezáltal az építési termékek piacait.

4.9

Az EGSZB a javasolt határidőknél megfelelőbb időpontok meghatározását ajánlja, mivel széles körű, kiterjedt információkra van szükség, és emellett idő kell az irányelvről rendeletre való áttérés jelentette módszertani, eljárási és magatartásbeli változásokhoz való alkalmazkodáshoz is.

4.10

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja megfelelő pénzügyi források biztosítását a közösségi képzési, tájékoztatási, kísérő és a végrehajtást nyomon követő programok támogatására valamennyi érdekelt állami és magánszereplő számára.

4.11

Az EGSZB javasolja, hogy az új normák és a technikai mellékletek technikai útmutatókkal egészüljenek ki az építményekre vonatkozó alapvető követelmények (basic works requirements) alakulásáról, hogy ezáltal:

—

az egyik a fenntartható építőipar széleskörű kultúrájának kialakításával kapcsolatos kommunikációval, tájékoztatással és képzéssel foglalkozna,

—

a másik az energiatakarékosság, a természeti erőforrások fenntartható felhasználása és az egészség, a higiénia és a biztonság kérdéseivel foglalkozna a termék teljes életciklusa során – a koncepció kialakításától a hulladékfeldolgozásig –, melynek alapvető követelményei az I. mellékletben szerepelnek, amit az EGSZB véleménye szerint kifejezetten a rendelet szövegébe kellene illeszteni.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/21

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a nanotudományok és nanoanyagok (N+N) felelősségteljes fejlesztése révén Európa vezető szerepet játszik globális szinten, a gazdasági és szociális fejlődéssel kapcsolatos kihívás tekintetében.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van a nanotechnológiák ipari és több ágazatra kiterjedő felhasználásának gyors fejlődésére, szoros összefüggésben a következőkkel:

1.3

Az EGSZB támogatja a nanotechnológiákkal kapcsolatos magatartási kódex elveit, és megfelelőnek tartja azokat az N+N-re vonatkozó európai jogszabályi keret felülvizsgálatához is.

1.4

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a nanotechnológiák kereskedelmi alkalmazásainak, illetve a nanoanyagoknak a környezetre, az egészségre és a toxikológiára kifejtett hatásai kutatásának még mindig túlságosan lassú fejlődése miatt.

1.5

Az EGSZB meggyőződése, hogy a nanotechnológiák összetettsége, gyors fejlődésük és tudományos sokrétűségük multidiszciplináris megközelítést tesz szükségessé, főként ami a normatív, etikai és szociális kereten belüli kockázatot illeti: ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadható megoldások szülessenek a kockázatkezelés során, melyek megbízható, teljes és felelős alapokon nyugszanak.

1.6

A megfelelő kormányzási rendszernek figyelembe kell vennie a nanoanyagok felelős fejlesztésének számos szempontja közötti egyensúlyt. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Nanotechnológiai Megfigyelőközpontot alakítsák állandó struktúrává, hogy lehetővé tegyék a biztos tudományos és gazdasági alapú elemzések elkészítését és a következők vizsgálatát: a társadalomra gyakorolt hatás, az esetleges környezeti, egészségi és biztonsági kockázatok – a többi érdekelt európai ügynökséggel közösen.

1.7

Az EGSZB szerint szükség van egy integrált jogszabályozási hivatkozási keretre a kormányzási rendszeren felül, melynek célja, hogy egyértelmű és megbízható válaszokat adjon a felmerült szükségletekre, főként az osztályozás és a mérés közös módszerei, valamint a meglévő és új protokollok végrehajtásának tesztelése és a szabványosítást megelőző és kísérő kutatás területén.

1.8

Az EGSZB szerint hatékony cselekvésre van szükség az interdiszciplináris oktatás és képzés terültén, és szintén lényeges, hogy ezen erőfeszítésekbe – a csúcsinfrastruktúrák segítségével – vonják be a kockázatértékelést és –megelőzést is.

1.9

Az EGSZB fontosnak tartja egy európai benchmarking rendszer kialakítását a kockázatértékelési és –megelőzési kezdeményezésekre Európában, az Egyesült Államokban, Japánban és a feltörekvő gazdaságokban.

1.10

Az EGSZB véleménye szerint támogatni kell a CEN, CENELEC és az ETSI európai műszaki szabványosítási munkáit, az Európai Bizottság világos és átlátható megbízásai által is, amelyeket nemzetközi szinten be kell vonni az ISO TC 229 munkáiba a nanotechnológiák, nanotermékek és összetett N+N-re kiterjedő rendszerek biztonságos világkereskedelmének lehetővé tétele érdekében.

1.11

Az EGSZB a biztos és átlátható alapokon nyugvó, strukturált párbeszéd megerősítését ajánlja a civil társadalommal, hogy ezen a jövőnk szempontjából a nemzetközi környezetben igen fontos területen egységes európai nézet alakuljon ki.

1.12

Az EGSZB azt kéri, hogy a 2009-es cselekvési tervről szóló jelentésben egy fejezet kifejezetten a következő pontokról szóljon:

2.1

Az elmúlt években az Európai Bizottság a legnagyobb finanszírozó szervezetté vált az N+N területén: a hatodik KTFD keretprogramhoz 1,4 milliárd euróval, a 2007–2013. évi 7. keretprogramhoz az első évben mintegy 600 millió euróval járult hozzá. Az utóbbi hozzájárulásából 28 millió eurót fordítottak az N+N biztonságával kapcsolatos kutatásokra, így az ágazatra összesen 80 millió eurót fordítottak (1).

2.2

Különböző, a nanotechnológiai alkalmazásokra, például nanoelektronikára (ENIAC), nano-orvostudományra és a fenntartható kémiára specializálódott európai technológiai platformok jöttek létre.

2.3

Globális szinten az N+N-re fordított köz- és magánberuházások a 2004–2006-os időszakban 24 milliárd euróra rúgtak: ennek több mint egynegyedét Európa biztosította, melyből 5–6 % (2) az Európai Bizottság alapjaiból származik.

2.4

A 2007–2013-as 7. KFTD keretprogrammal (3) kapcsolatos, N+N-re vonatkozó rendelkezésekben előírják az alapvető etikai szempontok betartását, amely elvek az Alapjogi Chartában is szerepelnek.

2.5

A nanotechnológiákra vonatkozó felelős K+F-vel kapcsolatos harmadik nemzetközi párbeszédről szóló jelentés kiemelte, hogy a következő témákkal kell foglalkozni:

2.6

A különböző nemzetközi szervezetek bevonását többek között a következő kezdeményezések szemléltetik:

2.7

Az angol Royal Society nanotudományok és nanotechnológia: bizonytalan lehetőségek (4) témájú jelentése a következőket írja: „ameddig nem tudunk meg többet a nanorészecskék és nanocsövek környezeti hatásairól, azt javasoljuk, hogy amennyire lehet, kerüljük el, hogy a mesterséges nanocsövek és nanorészecskék a környezetbe kerüljenek”.

2.8

A nanoanyagok, az orvosi diagnosztikával és bizonyos nem invazív terápiákkal összefüggő számos alkalmazás mellett már sok használati tárgyban, illetve a következő alkalmazásokban vannak jelen: öntisztító borítások, amelyekkel csökkenthető a tisztítószerek használata, méregtelenítő szerek a levegő nitrogéntartalmának kivonására, új generációs fotovoltaikus elemek, hőszigetelő anyagok, széndioxid-megkötő rendszerek, nanofilterek a levegő és a víz szűrésére. (5).

2.9

A probléma abból is adódik, hogy a nanoanyagok, az emberi szervek szöveteiben való felgyülemlésük és az ökoszisztéma más anyagaival való keveredésük rövid- és hosszú távú mérgezési kockázatainak értékeléséről szóló jegyzőkönyveket össze kell hangolni.

2.10

Komplex környezetben a kockázatelemzési normák és vizsgálatok az „in vitro” elemzéstől az „in situ” elemzésig terjedhetnek, és az ezzel kapcsolatos kutatásoknak (6) túl kellene mutatniuk a hagyományos védőtermékeken: szűrőkön, légző maszkokon, védőruházaton és védőkesztyűkön, azaz a 10–50 nanométer hosszúságú grafit nanorészecskékkel tesztelt termékeken.

2.11

Amint azt az Európai Bizottság is kifejti és az EGSZB is hangsúlyozta több alkalommal, „az integrált, biztonságos és felelősségteljes megközelítés az EU nanotechnológiára vonatkozó szakpolitikájának központi magva”. A nanotechnológiáknak különösen széles körű és mély alkalmazási területe van, ezért átfogó látásmódra van szükség az atomfizikától a plazmatechnológiáig, a nanomechanikától a textilgyártásig terjedő tudományág közös pontjainak és kölcsönhatásainak meghatározására.

2.12

Mivel a nanofolyamatok nanoszkopikus méretekben zajlanak (10-9), melyek nehezen elképzelhetőek az átlagember számára, a nanoanyagokról a kezdetektől fogva konstruktív párbeszédet kell folytatni a fogyasztókkal a kockázatok azonosítása és kizárása, valamint a megalapozatlan aggodalmak eloszlatása végett.

2.13

Az EGSZB nem csupán „az ipari és több ágazatot átfogó alkalmazások, valamint az innovatív új vállalkozások és professzionális munkakörök tevékenységét érintő gazdasági és szociális, jogi, szabályozási, adó- és pénzügyi vonatkozások” fejlesztése felgyorsításának szükségességét hangsúlyozta, hanem „az etikai, környezetvédelmi, egészségi és biztonsági érdekek” védelmét is „a tudományos alkalmazások teljes élettartama alatt”. (7)

2.14

Egy későbbi véleményében (8) az EGSZB kiemelte „a látható és átlátható párbeszéd [szükségességét] a civil társadalommal, amely objektív értékelések alapján tudatosítja az N+N területben rejlő kockázatokat és lehetőségeket”, valamint „az erkölcsi és a környezeti, valamint a munkavállalók és a fogyasztók egészségéhez és biztonságához kapcsolódó aspektusok védelmének folyamatos figyelemmel kísérése” jelentőségét.

2.15

2008-ban megjelent az Európai Bizottság ajánlása (9) a felelősségteljes nanotudományi és nanotechnológiai kutatás magatartási kódexéről, amely 7 elven alapul:

—   megértés: az N+N területen zajló kutatási tevékenységnek érthetőnek kell lennie a nyilvánosság számára, tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, alkalmazásának pedig a személyek és a társadalom jólétét kell szolgálnia,

—   fenntarthatóság: az etikai elvek és a fenntartható fejlődés tiszteletben tartása érdekében az N+N kutatására irányuló tevékenységek nem károsítják a környezetet, az embereket, az állatokat és a növényeket,

—   elővigyázatosság: az elővigyázatosság elvének tiszteletben tartása (10) az egészségre és a környezetre esetlegesen gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében,

—   nyitottság: átláthatóság, a tájékozódáshoz fűződő, jogszabályban elismert jogok tiszteletben tartása és nyitottság valamennyi érdekelt fél irányába,

—   kiválóság: a legmagasabb tudományos színvonal elfogadása, ideértve a kutatás kikezdhetetlenségét és a helyes laboratóriumi gyakorlatot (11),

—   innováció: az N + N kutatására irányuló tevékenység kereteinek meghatározása alkalmával az innováció és a gazdasági növekedés érdekében a lehető legnagyobb mértékben bátorítani kell a kreativitást, a rugalmasságot és a tervezhetőséget,

—   elszámoltathatóság: a kutatóknak és a kutatószervezeteknek mindenkor elszámoltathatók az általuk végzett N+N-kutatás által most és a jövőben kifejtett társadalmi, környezeti és egészségügyi hatásokért.

Az ajánlás értelmében a tagállamok évente jelentést nyújtanak be az etikai kódex alkalmazásának eredményeiről, illetve az ennek érdekében megvalósított bevált gyakorlatokról.

2.16

Az EGSZB támogatja a kódex elveit, és megfelelőnek tartja azokat az N+N-re vonatkozó európai jogszabályi keret felülvizsgálatához.

2.17

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a nanotechnológiák kereskedelmi alkalmazásainak, illetve a nanoanyagoknak a környezetre, az egészségre és a toxikológiára kifejtett hatásai kutatásának még mindig túlságosan lassú fejlődése miatt.

2.18

Még ha a munkavállalók és a polgárok kitettségével kapcsolatos veszély szintje jelenleg alacsony is, az EGSZB fontosnak tartja a kutatói és ipari világgal folytatott párbeszéd eszközeinek javítását annak érdekében, hogy ezek az aspektusok – a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal – helyet kapjanak a nanoanyagok kutatásában és alkalmazásában, tervezésüktől kezdve.

2.19

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az érintett tudományágak és ágazatok sokfélesége miatt a közösségi jogszabályi eszközök pluralitására van szükség (több mint 90): e komplexitás miatt a közösségi rendelkezések átláthatósága és a polgárok/fogyasztók számára biztosítandó érthetőség lehetetlenné válhat.

2.20

A szabályozási keret érthetősége javítható – különösen a kkv-k, a fogyasztók és a polgárok számára – egy interaktív honlap létrehozásával, a részvételi demokrácia fejlesztésével a civil társadalmi szervezetek bevonása révén, illetve egy a bevált gyakorlatokról szóló útmutató kiadásával.

2.21

A kormányzás optimális rendszerének fenn kell tartania az egyensúlyt a nanoanyagok felelősségteljes fejlesztésének számos vetülete között. Az EGSZB állandó referenciakeret kialakítását javasolja, elsősorban a 2008-ban egy az EU által finanszírozott projekt keretében létrehozott Nanotechnológiai Megfigyelőközpont (12) eredményei alapján, melynek célja tudományos és gazdasági alapokon nyugvó, megbízható, teljes körű és felelősségteljes elemzések elvégzése, az etikai kérdések vizsgálata, továbbá a lehetséges környezeti, egészségügyi és biztonsági (EHS) kockázatok jelzése, valamint új normák kifejlesztése.

2.22

Az EGSZB meggyőződése, hogy a nanotechnológiák összetettsége, gyors fejlődése és tudományos horizontális jellege miatt multidiszciplináris (szabályozó, etikai és társadalmi) megközelítésre van szükség: ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy komoly, teljes körű és felelősségteljes elemzéseken alapuló, megbízható kockázatkezelési megoldásokat találjunk, amelyek egymással összekapcsolják, dokumentálják és közlik a kifejlesztett nanoanyagokkal kapcsolatos hiánytalan információkat.

3.1

Az Európai Bizottság szerint különösen fontosak a következők:

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az N+N és a nanoanyagok felelősségteljes fejlesztéséhez – ami a globális szinten versenyképes gazdasági és társadalmi fejlődés kihívásának egyik európai sarokpontja – nélkülözhetetlen olyan multidiszciplináris megközelítés elfogadása, már a folyamat elején, amely – saját elfogadhatóságának feltételeként – képes folyamatos párbeszéd fenntartására a civil társadalommal.

4.2

Jóllehet értékeli az Európai Bizottságnak a meglévő, számos közösségi intézkedés elemzésére irányuló törekvését, úgy gondolja, hogy az ilyen elemezést utólag koherens keretbe kell foglalni, hogy megteremtődjön a civil társadalommal folytatandó strukturált párbeszédhez szükséges átlátható és felhasználóbarát alap. Az EGSZB már több alkalommal emlékeztetett e párbeszéd fontosságára. (13)

4.3

Az EGSZB véleménye szerint ezért ki kell alakítani az előretervezést (foresight) a nanotechnológiai kockázatértékelés terén, csakúgy mint az integrált jogszabályi referenciakeretet és egy nemzetközi szintű irányítási rendszert annak érdekében, hogy egyértelmű, megbízható és kimerítő válaszokat adhassunk, valamint megvizsgálhassuk az etikai kérdésekre kifejtett hatást, továbbá a környezetre, illetve a polgárok egészségére és biztonságára irányuló kockázatokat és a fejlődés lehetséges útjait.

4.4

Az EGSZB ezért kéri, hogy tegyenek további közösségi kezdeményezéseket az alábbi területeken:

4.5

Az EGSZB kéri, hogy a 2005–2009-es cselekvési tervben előirányzott 2009-es jelentés szenteljen egy fejezetet a kockázatértékelés és –megelőzés jogszabályi vetületének terén elért haladásnak, a tesztelési protokollok hatékonyságának és az e területen elért haladásnak, továbbá az új prioritást élvező intézkedéseknek.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/27

1.1

Az EGSZB már több ízben sürgette a közösségi joganyag egyszerűsítését, ugyanis az eredeti jogszabályok újabb és újabb módosításai megnehezítették ezek alkalmazását, sőt, számos esetben a szabályozott intézmények zökkenőmentes működését akadályozó, túlzott bürokráciához vezettek.

1.2

Az EGSZB azonban amellett is síkra szállt, hogy ez az egyszerűsítési folyamat ne vezessen se deregulációhoz, se a jogbiztonság csökkenéséhez, hiszen jogbiztonságra valamennyi uniós területen szükség van.

1.3

A belső piac szabályozása, valamint az európai gazdasági-társadalmi szereplők közötti kapcsolat lehetővé tette egyrészt a különféle jogszabályok harmonizálását, másrészt a személyek és a tőke szabad mozgását, anélkül, hogy csökkennének az érintettek jogai és kötelezettségei.

1.4

Ennél az oknál fogva és tekintetbe véve, milyen következményekkel járt, hogy a belső piac némelyik kulcsfontosságú szervével kapcsolatban elmaradt a szabályozás, és hiányzik az átláthatóság, az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak értékelnie kellene, hogy az egyszerűsítésre irányuló javasolt módosítások kizárólag pozitív hatásokkal járnak-e majd, csökkentve a gazdasági költségeket, vagy érinthetik-e az egyesülések, illetve szétválások útján kialakuló koncentrációs műveletek jogbiztonságát.

1.5

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek az európai belső piacon működő vállalkozások többségét alkotó európai kkv-kra vonatkoznak, világosan külön kellene választani azoktól, amelyek a nagyvállalatokra – mindenekelőtt a tőkéjüket az értékpapírpiacon szerző vállalatokra – vonatkoznak. A számos javasolt rendelkezésre vonatkozó egyhangúsági követelmény csak a kis- és közepes méretű tőkeegyesítő társaságokra terjedhet ki, hiszen különben megvalósíthatatlan lenne.

1.6

Amíg ez a különbségtétel nem történik meg, fenn kellene tartani a jogi garanciákat nemcsak a részvényesek, hanem a hitelezők és a munkavállalók számára is, továbbá olyan intézkedéseket kellene kidolgozni a kkv-k támogatására, amelyek mérsékelnék a hatályos jogszabályok betartásából eredő gazdasági terheket.

2.1

A belső piaccal kapcsolatban az Európai Bizottság egyik fő törekvése az, hogy elindítson egy, a közösségi – mindenekelőtt az európai vállalatokra nehezedő adminisztratív terhekről szóló – jogszabályok egyszerűsítésére irányuló folyamatot. E vállalkozások többsége kkv, de a társasági joggal kapcsolatos irányelvekben szereplő számos kötelezettség a tőkéjüket az értékpapírpiacon szerző nagy tőkeegyesítő társaságokra vonatkozik.

2.2

Az Európai Tanács 2007. tavaszi ülése (1) jóváhagyta a vállalkozások gazdasági tevékenységét szükségtelenül megnehezítő adminisztratív terhek egyszerűsítésére és enyhítésére irányuló cselekvési programot, amely 2012-ig e terhek 25 %-os csökkentését irányozta elő.

2.3

A társasági jog tekintetében eddig két területen születtek az eljárások egyszerűsítését célzó javaslatok: a tárgyi jog területén, a részvénytársaságok létrehozásáról szóló úgynevezett első irányelvben (2) és a társaságok létrehozásáról és tőkéjük módosításáról szóló második irányelvben (3), valamint az eljárási joggal kapcsolatos irányelvekben (4) különösen a számviteli standardokat, továbbá a jegyzett társaságokra háruló tájékoztatási kötelezettségeket illetően.

2.4

A most módosításra javasolt irányelvek közül kettővel kapcsolatban már készültek egyszerűsítési javaslatok: az egyik az egyesülésekről szóló harmadik irányelv, a másik pedig a hatodik irányelv, amely a szétválásokat szabályozza (5) egy igen fontos témával, a független szakértők részvénytársaságok egyesülése és szétválása esetén történő közreműködésével kapcsolatban. Az EGSZB kritikus véleményének adott hangot, (6) úgy ítélte ugyanis meg, hogy az objektív, társaságon kívüli kritérium hiánya veszélyeztetheti a harmadik felek, a hitelezők és a munkavállalók érdekeit.

3.1

Az ebben a véleményben tárgyalt irányelvjavaslat három irányelvet érint közvetlenül: az egyesülésekről szóló harmadik irányelvet, a szétválásokról szóló hatodik irányelvet, valamint a legkésőbb elfogadott, a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelvet (7). Ezenkívül közvetve a második irányelvet (8) is módosítja; az ugyanis, hogy az egyesülésekre és szétválásokra vonatkozó egyik új rendelkezés megszünteti a nem pénzbeli hozzájárulásokról szóló szakértői jelentésre vonatkozó kötelezettséget, érinti a szóban forgó irányelvben szereplő, a tőke módosítására vonatkozó szabályokat.

3.2

A három irányelvben javasolt egyszerűsítési intézkedések összességükben a következőkre vonatkoznak:

3.3

Mind a harmadik, mind a hatodik irányelv jelenleg három jelentést ír elő: egy, a vezetőség által készítendő jelentést az egyesülés, illetve szétválás jogi és gazdasági indokairól; egy független szakértők által írandó jelentést és egy közbenső mérleget, ha az éves beszámoló 6 hónapnál régebbi. Mindezeket a dokumentumokat jóvá kell hagynia az egyesülésben vagy szétválásban érintett társaságok közgyűlésének.

3.4

A javaslat mérsékli ezeket a követelményeket, amennyiben a részvényesek egyhangúlag lemondanak a vezetés írásos jelentéséről, a közbenső mérleg vonatkozásában pedig az átláthatósági irányelv (9) rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy a társaság rendelkezik tőzsdén jegyzett részvényekkel.

3.5

A második irányelvnek a tőke módosítása tekintetében történő módosításával kapcsolatban a javaslat mentesítené a társaságokat a nem pénzbeli hozzájárulásokról szóló szakértői jelentés kötelezettsége alól.

3.6

Egy, az egyesülésekről és szétválásokról szóló jelentések közzétételére vonatkozó fontos javaslat szerint az új technológiákat (például az internetet) fel kellene használni ezeknek az információknak a hozzáférhetővé tételére.

3.7

A hitelezők védelmével kapcsolatban a javaslat megváltoztatja azt a jogukat, hogy amíg nem kapnak biztosítékot követeléseik visszafizetésére, ellenezhetik az egyesülési, illetve szétválási műveletet; javasolják ennek a jognak az eltörlését. A határokon átnyúló egyesülések esetében azonban a hitelezők védelmében továbbra is el kell készíteni a nem pénzbeli hozzájárulásokról szóló jelentést, olyan érték garantálása érdekében, amely jogi úton érvényesíthető azokban az államokban, ahol a társaságok működnek.

4.1

Az EGSZB összességében kedvezően értékeli az uniós joganyag – konkrétabban a társasági jog – egyszerűsítését, tekintettel az európai vállalkozásokra – különösen az EU gazdasági szférájának jelentős részét alkotó kkv-kra – háruló adminisztratív terhekre. Az EGSZB azonban már rámutatott arra, hogy ennek az egyszerűsítési folyamatnak semmiképpen nem szabad jogbizonytalansághoz vezetnie a belső piac szereplői számára.

4.2

Megértjük, hogy az Európai Bizottság védeni kívánja a részvényeseket mint a vállalkozás tulajdonosait, ám az egyes jogi műveletek többi szereplőjéről sem szabad megfeledkezni, akiknek jogait érinthetik ezek a műveletek. Ezért megértjük és támogatjuk az EP álláspontját (10), amely szerint valamennyi érdekelt fél (befektetők, tulajdonosok, hitelezők és alkalmazottak) érdekeit tekintetbe kell venni. Az EGSZB már korábban is ezt az álláspontot képviselte (11), és most ismét hangsúlyozzuk ezt, hogy megőrizzük az átláthatóságot, valamint az európai belső piac gazdasági-társadalmi szereplőinek bizalmát.

4.3

Az egyesülésekkel és szétválásokkal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségre vonatkozó javasolt egyszerűsítéssel kapcsolatban, amely lehetővé teszi, hogy a cégnyilvántartásba történő benyújtás helyett az interneten tegyék közzé azokat a dokumentumokat, amelyeket a részvényesek és a hitelezők rendelkezésére kell bocsátani (ez a határokon átnyúló egyesülésekre is vonatkozik), bizonyos kritikai észrevételeket kell tennünk. Először is, ez a módosítás nem tekinthető biztosítéknak sem a részvényesek, sem a hitelezők jogainak tekintetében, mivel megszüntetné azt a nyilvános jelleget, amely a cégnyilvántartás jellemzője, másodszor megszűnne annak a lehetősége, hogy a szóban forgó információkat bármilyen jogvita esetén megbízható bizonyítékként használják fel. Ezért álláspontunk szerint az ilyen jellegű műveletek esetében az átláthatóságnak elsőbbséget kell élveznie a költségmegtakarításokkal szemben, és úgy véljük, hogy ezt az elvet hatékonyabban kell védeni.

4.4

Azzal viszont egyetértünk, hogy jegyzett társaságok esetében fölösleges megkettőzni a közbenső mérlegről szóló jelentéseket (12), mivel a rendelkezéseknek megfelelően készülnek, és kidolgozásukban a tőzsdei hatóságok is részt vesznek. E rendelkezés más, tőzsdén nem jegyzett társaságokra történő kiterjesztése – amennyiben adott valamennyi érintett társaság összes részvényesének egyhangú döntése – ellentétesnek tűnik a jogszabály szellemével. Amennyiben a társaság könyvelésére vonatkozó információk már rendelkezésre állnak, és megfelelnek a jogszabályoknak, nincs szükség megkettőzésükre, ám a harmadik irányelv 9. cikkének ii) b) pontjára ez a megállapítás nem érvényes, ez ugyanis eltekint a jelentés kidolgozásától, ha a részvényesek egyhangúlag így határoznak.

4.5

Az EGSZB aggasztónak tartja a második irányelv (77/91/EGK) korábbi módosítások után következő, javasolt módosítását. A javaslat szerint egyesülések vagy szétválások esetében nem kellene alkalmazni a nem pénzbeli hozzájárulásokról és ezek független szakértő általi értékeléséről szóló 10. cikket, alkalmazni kellene viszont a szakértői jelentésekre vonatkozó különféle rendelkezéseket. Véleményünk szerint a jelentés meghatározza, mennyi tőke tartozik az egyes részvényesekhez, és ez a tőke fejezi ki számszerűleg az egyes társaságok harmadik felekkel szembeni felelősségét. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja az átláthatósággal kapcsolatos álláspontját, és különösképpen kiemeli azoknak a garanciáknak a fontosságát, amelyek valamennyi érintettet megilletnek. Rossz kezdetnek tartja, ha nem áll rendelkezésre legalább egy „objektív” jelentés a társaságnak a részvénytőke névértékében kifejezett vagyoni helyzetéről.

4.6

Végül a hitelezők eddigi lehetősége, hogy mindaddig, amíg nem kaptak visszafizetési garanciát, ellenezhették az egyesülési, illetve szétválási műveleteket (amennyiben bizonyítani tudták követelésüket az említett típusú műveletekben részt vevő társaságokkal szemben), olyan eszköz volt, amellyel bizalmat lehetett kelteni a kereskedelmi műveletek iránt, és gondoskodni lehetett ezek zökkenőmentes lebonyolításáról. A hitelezők védelme most csökken, mivel a vizsgált irányelv szerint „a megfelelő közigazgatási vagy igazságügyi hatósághoz” kell fordulniuk megfelelő biztosítékokért, „amennyiben hitelt érdemlően be tudják mutatni, hogy a tervezett egyesülés miatt követeléseik kielégítése veszélyben van, és azt, hogy a társaságtól nem kaptak megfelelő biztosítékokat” (a 82/891/EGK irányelv 12. cikkének (2) bekezdése). A bizonyítási teher ilyen jellegű megfordítása kételyeket ébreszt ennek a változtatásnak a célszerűsége tekintetében, mivel megnehezíti az eddig rutinszerű kereskedelmi műveleteket, és növelheti a jogilag kötelező érvényű biztosítékokkal történő műveletek számát.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/30

1.1

Az elektronikus adatfeldolgozás pénzügyi szolgáltatásokban történő alkalmazásának terjedése miatt úgy gondolhatnánk, hogy az elektronikus pénz már létezik. A csekkeket elektronikus úton olvassák be és rendszerezik, a bank- és hitelkártyák adatait elektronikusan olvassák le pénzkiadó automaták (ATM), kártyaleolvasók és más fizetési eszközök. Mindezek az alkalmazások egy bankszámlán rendelkezésre álló – az azon elérhető összegre korlátozott, vagy (hitelkártyák esetén) a bank által megállapított – hitelen alapulnak. A bank mindkét esetben előzetesen felméri ügyfelének hitelképességét és megállapítja személyazonosságát, és ennek megfelelően állítja ki a csekk-könyvet vagy a bank-, illetve hitelkártyákat. Az elektronikus hitelrendszerhez való hozzáférés a hitelképesség függvénye. A népesség több – a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak kis mértékben hozzájutó – rétege kiszorul a rendszerből.

1.2

Az elektronikus pénz (e-pénz) nem ilyen. Nem hitelen alapul, hanem előzetes befizetés szükséges hozzá. A letett összeg a készpénz elektronikus helyettesítőjévé válik, amit egy elektronikuspénz-kibocsátó által kezelt elektronikus hordozóeszközön tárolnak. Ez a közvetítőeszköz lehet hordozható – általában bankkártya –, vagy egy online számla, amely az interneten keresztül érhető el. Az e-pénzzel lehetővé válik (általában) kisebb összegek készpénz nélküli kifizetése különböző helyzetekben: bolti kártyaleolvasók segítségével, illetve online környezetben, mobiltelefonos vagy internetes kapcsolat használatával. Az e-pénz nem kapcsolódik közvetlenül a hitelképességhez: csupán az előzetes befizetést kell tudni végrehajtani.

1.3

Az e-pénz valószínűleg sosem fogja kielégíteni mindazt az igényt, aminek a készpénz megfelel. Nem valószínű, hogy az ágy alatt tárolt dobozban sorakozó ötszázeurósok helyére fog lépni, alkalmazható viszont olyan tranzakciókban, amelyekre jelenleg érméket vagy bankjegyeket tartunk magunknál. Az e-pénz azonban még így is nagyon lassan terjed. A sikeres kezdeményezések összefüggésben vannak az információs társadalom fejlődésével, az e-pénznek ugyanis azzal párhuzamosan kellene terjednie, az információs társadalom fizetőeszközévé kellene válnia. Az, hogy a jövőben mennyire terjed el az elektronikus pénz, függ az információs társadalom vállalkozói kezdeményezéseitől és technológiai innovációjától. Az irányelv célja, hogy elhárítsa a találmányok és az innováció előtt álló akadályokat. Az EGSZB támogatja ezt a célkitűzést.

1.4

Az 1990-es évek végén az Európai Bizottság észlelte, hogy az elektronikuspénz-kibocsátás a hitelintézetekre korlátozódott, és igyekezett olyan megoldást találni, amelynek révén bővül az ilyen szolgáltatást nyújtó intézmények köre. A piac fejlesztése érdekében az Európai Bizottság bevezette az e-pénzről szóló 2000/46/EK irányelvet (a továbbiakban: elektronikuspénz-irányelv), hogy a hitelintézményeken kívüli más szereplők (a továbbiakban: elektronikuspénz-kibocsátók) számára is megkönnyítse az e-pénz piacára való belépést.

1.5

Az elektronikuspénz-irányelv célja olyan szabályozási rendszer kialakítása volt, amely összhangban van az új elektronikuspénz-kibocsátók által jelentett kockázat mértékével, illetve lehetővé teszi a technológia és az innováció fejlődését. A siker azonban elmaradt. Az elektronikus pénz még mindig messze van attól, hogy teljesítse a várt potenciális előnyöket, és nem is tekintik a készpénz hiteles alternatívájának.

1.6

Emiatt az Európai Bizottság részletesen felülvizsgálta az e-pénzzel kapcsolatos fejleményeket. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy az elektronikuspénz-irányelv egyes rendelkezései akadályozták az elektronikus pénz piacának fejlődését, gátolva a technológiai innovációt. A konzultációs és értékelési folyamat két fő hiányosságot tárt fel. Az első problémakör az elektronikus pénz fogalmának és az elektronikuspénz-irányelv hatályának nem egyértelmű meghatározásából ered, a második pedig a jogi kerettel kapcsolatos, konkrétabban a prudenciális szabályokkal, valamint a pénzmosás elleni szabályok elektronikuspénz-szolgáltatásokra való alkalmazásával. A következtetés az volt, hogy az elektronikuspénz-irányelv legtöbb intézkedése módosításra szorul, ezért került sor arra a döntésre, hogy a jelenlegi irányelvet újjal helyettesítik, amelynek tervezete – a COM(2008) 627 végleges jelű dokumentum – képezi jelen vélemény tárgyát.

1.7

Az új irányelv célja, hogy lehetővé tegye új, innovatív és biztonságos elektronikuspénz-szolgáltatások kifejlesztését, a piachoz való hozzáférést az új szereplők számára, valamint elősegítse a piac összes szereplője közötti valódi és hatékony versenyt. Az EGSZB véleménye szerint a kezdeményezés időszerű, ugyanis az elmúlt évtized vége óta exponenciálisan nőtt a fogyasztók kapcsolata az információs társadalommal, és mára kielégítetlen kereslet gyülemlett fel az e-pénzzel kapcsolatos fogyasztóbarát lehetőségek iránt. Az irányelv az ilyen kereslet kielégítésére irányuló vállalkozói kezdeményezések előtt álló akadályokat igyekszik megszüntetni.

1.8

Tekintettel a bankrendszer válságára és a bankokra vonatkozó szabályozás hatékonyságával kapcsolatos általános aggodalmakra, egy új szabályozási rendszernek a pénzügyi szektorban történő bevezetése problémákkal járhat. Az erre vonatkozó félelmek ellenére az EGSZB elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a javasolt rendszer megfelelő és arányos intézkedéseket tartalmaz: az új szabályok nem vonatkoznak a hitelválságért felelős bankokra; az alacsonyabb indulótőke-követelmény csupán a piacra lépés korlátainak csökkentésére szolgál; az elektronikuspénz-kibocsátókra vonatkozó tőkekövetelmény arányos lesz a bankokra érvényessel; a felhasználói követeléseknek megfelelő összegeket külön, korlátozott befektetési formákban kell megőrizni; az érintett pénzösszegek alacsonyak. Arra az esetre, ha az elektronikuspénz-kibocsátók túlságosan megerősödnének a kifizetések piacán, az irányelv rendelkezéseket tartalmaz a tapasztalatok fényében történő kiigazításra.

1.9

Az EGSZB-nek aggályai vannak a fogyasztóvédelem terén, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy módosítsa az irányelvet a szavatolótőke befektetésének korlátozása, annak „hibrid” intézményekben való megóvása, a befizetett pénzösszegek azonnali e-pénzre váltása, illetve az e-pénzre vonatkozó szerződések idő előtti felmondásáért felszámított díj megszüntetése érdekében.

1.10

A készpénzhez nem kapcsolódik név. Az egyszerű készpénzes tranzakciók nem fedik fel a fizető fél személyazonosságát. Az e-pénzes megoldások folyhatnak anonim, vagy azonosítást igénylő módon. A hordozóeszközön tárolt összegre vonatkozó magasabb, 500 eurós korlát vonzóbbá kell, hogy tegye az e-pénzt a potenciális felhasználók, különösen a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak korlátozott mértékben hozzáférők számára. Miközben ezek a korlátok elméletileg nem járnak a pénzmosás veszélyének (a nagy mennyiségű készpénz által jelentetthez képest) aránytalan mértékű kockázatával, némi fenntartás azért marad a javasolt korláttal kapcsolatosan.

1.11

Az érmék és bankjegyek előállítási és kezelési költséggel járnak a bankok és kereskedők számára. Nyilvánvaló, hogy az uniós polgárok továbbra is ragaszkodni fognak a készpénzhez, mint fizetési és vagyonfelhalmozási eszközhöz. A jelenlegi bizonytalan környezetben a forgalomban levő bankjegyek száma ugrásszerűen megnőtt.

1.12

Az irányelv egymagában nem fogja megváltoztatni ezt a tendenciát, meg fogja azonban szüntetni az üzleti és technológiai innováció előtt álló akadályokat. Egyetlen hatóság sem utasíthatja az embereket az e-pénz használatára. A bankok rávezethetik őket erre, de Belgiumon és az ott használt Proton kártyán kívül nem nagyon tettek ilyen irányú lépéseket. Az elektronikus közlekedési jegyek, a telefonkártyák és az internetes kereskedelem már egyértelműen mutatja azt, hogy az információs társadalom alkalmazásai sokszor túlmutatnak az elektronikuspénz-használaton. Az e-pénzt ráadásul gyakran egy másik vállalat állítja elő, így a kibocsátó sok esetben lehet „hibrid”, nem kizárólag az e-pénzzel foglalkozó vállalkozás. Ezt az e-pénz és más üzleti modellek közötti kapcsolatot alapvetőnek tekintik az e-pénz elterjedése szempontjából. Az irányelvet úgy állították össze, hogy megkönnyítse az ilyenfajta változásokat, ezért az EGSZB támogatja azt.

1.13

Alapvető kérdések merülnek fel a pénzmosás elleni rendelkezések változása terén. Az EGSZB számára nem elfogadható, hogy két irányelv egymásnak ellentmondó korlátokat szabjon. Ez ugyanis megengedhetetlen jogi zavarokat eredményez. Ha a tárgyalt irányelvben rögzített korlátokat fogadjuk el mérvadónak, akkor módosítani kell a pénzmosás elleni irányelvet.

1.14

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy az új irányelv végrehajtásakor fogadjanak el pozitív politikákat. Fontos, hogy a rendeletek az ágazattal való konzultáció eredményeképpen jöjjenek létre, és hogy úgy alakítsák azokat ki, hogy mindaddig ne jelentsenek túl nagy terhet sem az elektronikuspénz-kibocsátók, sem pedig azok ügyfelei számára, amíg a szóban forgó pénzösszegek alacsonyak. Az alkalmazott megközelítés szerint a nemzeti hatóságoknak hatalmukban áll a kialakulóban levő ágazat támogatása vagy elnyomása. Az EGSZB véleménye szerint ezt a szektort minden tagállamban támogatni kell.

1.15

Az irányelv nagy jelentőséggel bír, és hosszú távú következményekkel járhat. Az EGSZB sürgeti az e-pénzzel jelenleg kapcsolatban levő, illetve a jövőben potenciálisan kapcsolatba kerülő szereplőket, hogy az irányelv fényében értékeljék át erősségeiket, gyengeségeiket, az előttük álló lehetőségeket és veszélyeket. A piac most kap egy második lehetőséget.

2.1

A 2.2., 2.3. és 2.4. pont az elektronikus pénz (e-pénz) főbb jellemzőit, illetve az információs társadalommal való összefüggését írja le. Számos precedens van arra, hogy hogyan vezet a fogyasztóknak az információs társadalomban való részvétele az e-pénz elfogadásához.

2.2

Szemléletes példa az RFID-kártyák (1) használata. Az RFID-chip alkalmas pénzértékadat rögzítésére, így használata elterjedt a tömegközlekedésben. Hongkongban 1997-ben vezették be az Octopus elnevezésű kártyát, az újratölthető, kontaktus nélküli értéktároló intelligens kártyát. Azon kívül, hogy szinte a teljes hongkongi tömegközlekedési hálózaton fizethetünk vele, használhatjuk vegyesboltokban, szupermarketekben, gyorséttermekben, utcai parkolóórákban, étel- vagy italautomatákban stb. A kártyát Hongkong 16 és 65 év közötti lakosságának 95 %-a használja. Ez a példa azt mutatja, hogyan vezet a fogyasztónak az információs társadalomban való részvétele az e-pénz szélesebb körű fejlődéséhez. Már a londoni tömegközlekedésben is elterjedt a kapcsolat nélküli RFID-kártya (az úgynevezett Oyster card) használata. A felhasználók valószínűnek tartják, hogy azt hamarosan az átszállóhelyek és állomások közelében megtalálható újságosoknál, vegyesboltokban és gyorsétkezdékben is lehet majd használni. Az RFID-kártyák széles körű bevezetésével az ilyenfajta fejlődés kétségtelenül meg fog valósulni mind az Egyesült Királyságban, mind pedig más tagállamokban.

2.3

Másik elterjedt példa az előre fizetett mobiltelefon-számlaegyenleg, amelyet már olyan változatos célokra is fel lehet használni, mint például számítógépes problémákban segítséget nyújtó telefonos szolgáltatások igénybevételére, nyereményjátékban való részvételre, adományozásra, interaktív játékokra, felnőttszórakoztató, hír- és információs szolgálatokra. Amint az elektronikus közlekedési jegyek, az előre fizetett telefonszámlák is e-pénznek minősülnek, ha a rajtuk tárolt értéket a közlekedési vagy telefonvállalatokon kívül más cégek is elfogadják.

2.4

Az internet is előmozdítja az e-pénz használatát, ugyanis az elektronikus pénz két fontos szükségletet elégíthet ki. A legtöbb, az üzleteket a fogyasztókkal összekötő internetes alkalmazás hiteltranzakcióval jár. Azok, akik nem férnek hozzá a banki szolgáltatásokhoz, ezekből automatikusan kiszorulnak, hiszen nincs bank- vagy hitelkártyájuk. Ha viszont van e-pénzt tartalmazó kártyájuk, élhetnek az internet nyújtotta előnyökkel. Jelentős növekedés tapasztalható a fogyasztók közötti (Consumer to Consumer, C2C) internetes tranzakciók számában is, amelyek az eBaynek és a hozzá hasonló aukciós oldalaknak köszönhetően vannak terjedőben. Egyik fogyasztó a másiknak nem fizethet bank- vagy hitelkártyával, erre biztonságos e-pénzt kell felhasználni. Ennek tudható be az olyan rendszerek fellendülése, mint a PayPal  (2), amely szorosan együttműködik az eBay vállalattal.

2.5

Az elektronikus jegyek használata a tömegközlekedésben, a telefonkártyák és az internetes kereskedelem azt mutatja, hogy az információs társadalom alkalmazásai túlmutatnak az elektronikuspénz-használaton. Az is látszik, hogy az e-pénz lehet egy másik vállalat mellékterméke is, így az elektronikuspénz-kibocsátó gyakorta hibrid vállalkozás. Ezt az e-pénz és más üzletek közötti kapcsolatot alapvetőnek tekintik az e-pénz elterjedése szempontjából. Az irányelv is ennek megfelelően került megfogalmazásra.

2.6

A hitelintézetek, például a bankok minden szükséges jellemzővel rendelkeznek ahhoz, hogy elektronikuspénz-kibocsátók legyenek, működésük pedig megfelelő szabályozási rendszernek van alávetve. A hitelintézetek bizonyos fokig kezdeményező szerepet vállaltak magukra. Belgiumban a Proton kártya egy bankkonzorcium terméke. A hagyományos bankkártya funkcióival is rendelkező készpénz-helyettesítő kártya használata a belgiumi bankszámla-tulajdonosok közt széles körben elterjedt. Van némi kilátás arra, hogy a jövőben több ilyen kombinált, RFID-technológián alapuló, kontaktus nélküli elektronikuspénz-funkcióval is rendelkező kártya kerüljön forgalomba. Így is nyilvánvaló azonban az érdekellentét az e-pénz és a hitelintézetek más termékcsoportjai, például a hitel- és bankkártyák között.

2.7

A teljes körű engedéllyel rendelkező elektronikuspénz-kibocsátó intézmények alacsony száma (20 elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és 127 mentesített intézmény) vagy a kibocsátott elektronikus pénz kis mennyisége (az EU-ban a jelenleg forgalomban levő e-pénz 1 milliárd, a készpénz pedig 600 milliárd eurót tesz ki) mind azt bizonyítja, hogy az elektronikus pénz a legtöbb tagállamban még nem igazán vált elfogadottá. Ráadásul a forgalomban levő készpénz mennyisége az euró 2002-es bevezetése óta folyamatosan nőtt.

2.8

Emiatt az Európai Bizottság részletesen felülvizsgálta az e-pénzzel kapcsolatos fejleményeket. A konzultációs és értékelési folyamat két fő hiányosságot tárt fel a jelenleg érvényben levő, elektronikus pénzről szóló irányelvvel kapcsolatosan. Az első problémakör az elektronikus pénz fogalmának és az elektronikuspénz-irányelv hatályának nem egyértelmű meghatározásából ered, a második pedig a jogi kerettel kapcsolatos, konkrétabban a prudenciális szabályokkal, valamint a pénzmosás elleni szabályok elektronikuspénz-szolgáltatásokra való alkalmazásával.

2.9

Ezenkívül 2009 novemberére a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv is hatályba fog lépni. Ennek jelentősége az, hogy az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket szabályozóhoz hasonló különleges rendszert vezet be a pénzforgalmi intézményekre. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv nem összeegyeztethető az elektronikuspénz-irányelvvel, ezért az utóbbi felülvizsgálata nélkül előbb-utóbb fokozódni fog a jogbizonytalanság.

2.10

A fentiekből következik, hogy az elektronikuspénz-irányelv legtöbb intézkedése módosításra szorul; ezért került sor arra a döntésre, hogy a jelenlegi irányelvet újjal helyettesítik – ennek tervezete képezi jelen vélemény tárgyát.

3.6.1

Az elektronikuspénz-irányelv előírta, hogy az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek 1 millió eurós indulótőkével kell rendelkezniük. Ezt mára a felmerülő kockázat mértékéhez képest eltúlzottnak vélik, amely akadályozza innovatív kkv-k létrehozását az e-pénz piacán. Az új tervezetben az indulótőke-követelményt 125 000 euróra csökkentették.

3.6.2

Az induló tőkén kívül az elektronikuspénz-kibocsátóknak a fennálló kötelezettségeik meghatározott arányának mértékéig szavatolótőkével is rendelkezniük kell. Az elektronikuspénz-irányelvben ez az arány 2 % volt, az új elvárás azonban 5 %, amely a kint levő elektronikus pénz (vagy a havonta teljesített kifizetések) mennyiségének növekedésével, annak az egyes korlátokon kívül eső hányadaira alkalmazva fokozatosan csökken.

3.6.3

Olyan kibocsátó esetében, amely pénzforgalmi szolgáltatásokon kívüli üzleti tevékenységet is folytat, korlátozva van a forgalomban levő elektronikus pénznek megfelelő szavatolótőke befektetési lehetősége.

3.6.4

A harmadik pénzmosás elleni irányelv javasolt módosításai összhangban vannak az üzleti szükségletekkel és az ágazati gyakorlattal. A készpénz ellenében egyszerre elfogadható e-pénz mennyiségét 150 euróról 500 euróra emelik (16. cikk).

3.6.5

Az elektronikuspénz-irányelv lehetővé tette a tagállamok számára, hogy mentesítést adjanak az engedélyezési követelmények nagy része alól, hogy megkönnyítsék az új szereplők piacra lépését és innovációját. Ezeket a mentességeket a tagállamok nem egységes módon alkalmazták, így a piaci szereplők nem azonos feltételekkel szembesültek. Az új rendszerben is megmarad a mentesítési lehetőség (10. cikk), de – a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv vonatkozó cikkeiben rögzítetteknek megfelelően – a mentesítést kapó elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem működhetnek több tagállamban. Más szóval, a mentességet élvezők nem élhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

—

a szabályozás úgy van kialakítva, hogy támogassa a pénzforgalmi területen működő innovatív kkv-kat. A közelmúltban tapasztalt bankválság a bankok hitelkockázatából eredt. Az elektronikuspénz-kibocsátóknak nem lesz lehetőségük az ügyfeleik által rendelkezésükre bocsátott eszközök alapján hitelnyújtásra, így kockázat nem merül fel,

—

a saját tőkére vonatkozó követelmény (lásd a fenti 3.6.1. és 3.6.2. pontot) a 125 000 eurós indulótőkét a szavatolótőke növekedésével arányosan emeli. Az alacsonyabb indulótőke-követelmény csupán a piacra lépés korlátainak csökkentésére szolgál, a nagyobb szavatolótőkéjű társaságok számára az irányelv jelentős tőkekövetelményt ír elő,

—

az elektronikuspénz-kibocsátók tőkekövetelménye arányos lesz a bankokéval, a felhasználói követeléseknek megfelelő összegeket pedig külön, korlátozott befektetési formákban kell megőrizni,

—

az érintett pénzösszegek alacsonyak. Arra az esetre, ha az elektronikuspénz-kibocsátók túlságosan megerősödnének a kifizetések piacán, az irányelv tartalmaz rendelkezéseket a tapasztalatok fényében történő kiigazításra.

4.3.1

A szavatolótőke befektetésének korlátozása jelenleg csak a hibrid elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre vonatkozik. Az ügyfelek biztonságának növelése érdekében ezeket az intézkedéseket minden elektronikuspénz-kibocsátó intézményre alkalmazni kellene.

4.3.2

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem tarthatják betétként ügyfeleik pénzét. A befizetéseket azonnal e-pénzzé kell alakítani. Ezt a védelmi követelményt az irányelv nem mondja ki.

4.3.3

A 9. cikket módosítani kellene úgy, hogy kifejezetten előírja, hogy a fennálló e-pénz-kötelezettségeknek megfelelő szavatolótőkét a hibrid intézményeknek külön kell megőrizniük.

4.3.4

Az 5. cikk 4. pontja nem teszi lehetővé díj felszámítását az elektronikus pénznek a szerződés lejártakor történő visszaváltásáért, az 5. pont azonban lejárat előtti szerződésbontás esetén megengedi visszaváltási díj felszámítását. Utóbbi rendelkezést törölni kellene, mivel nincs különbség a szerződés lejárata előtti és a lejáratkori visszaváltás között, és ez valószínűleg olyan szerződéslejárati mintát fog eredményezni, amely gyengíti az ügyfél ismeretét megkövetelő prudenciális szabályokat.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/36

1.1

Az EGSZB támogatja az ISA program elindítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, mert meggyőződése, hogy ez a program a jövőben hatékonyan és eredményesen biztosíthatja és megerősítheti az átjárhatóságot az európai egységes piac új, komplex rendszerein belül.

1.2

Az EGSZB a Szerződésben lefektetett szabadságjogok konkrét gyakorlásának garantálása szempontjából létfontosságúnak tartja az átjárhatósági mechanizmusok maradéktalan végrehajtását, az adminisztratív hatóságok és az intézmények, de egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában véve az egész szervezett civil társadalom érdekében.

1.3

Egyértelműen szükség van egy, a személyes és a gazdasági adatok védelmére irányuló specifikus stratégia megvalósítására, mint ahogyan azt az EGSZB véleményeiben (1) már több ízben is megerősítette: „az informatikai biztonság szempontja semmiféleképpen nem választható el a személyi adatok és a szabadságjogok védelmétől, mely jogokat az Emberi Jogok Európai Egyezménye szavatolja”.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felhasználók számára összekötött hálózatok álljanak rendelkezésre, amelyeket az egyéni, illetve ipari adatok védelmének szavatolása mellett értékesítenek. Jogi szinten minél hamarabb szükség van a nyomon követés, illetve a szankciók európai hálózatára azok ellen a felhasználók ellen, akik visszaélnek a hálózatokkal és az adatokkal; ennek során pedig a jogi eljárások átjárhatóságára is törekedni kell az Unión belül.

1.5

Az EGSZB szerint a meghozott intézkedések egyelőre nem elegendőek arra, hogy kiküszöböljék a piac széttöredezettségét, és tényleges összeurópai dimenziót kölcsönözzenek az egymással összekapcsolt, interaktív és könnyen hozzáférhető közigazgatási hatóságok rendszerének.

1.6

Az EGSZB kéri, hogy az ISA programra irányuló javaslat mögött szilárd európai kezdeményezés álljon, amely kötelező hatályú feladatokat ró mind a tagállamokra, mind az Európai Bizottságra, biztosabb és erőteljesebb lendületet adva a közös átjárhatósági kereteknek.

1.7

Létfontosságú, hogy az új európai átjárhatósági stratégia a közös keretszabályozással együtt meghatározza a közösségi politika prioritásait, intenzívebb erőfeszítésekkel támogatva a közös eszközöket, kereteket és szolgáltatásokat – a világos költségvetési előirányzatok mellett.

1.8

Az EGSZB véleménye szerint digitális konvergencia megteremtésére van szükség, amely szavatolja a következőket:

1.9

Az EGSZB szerint fokozni kell a többi közösségi programmal való összhangot és együttműködést, ami hozzájárulhat az összeurópai átjárhatóság terén újabb ötletek és megoldások megszületéséhez.

1.10

Az EGSZB emlékeztet a nyílt szoftverek jelentőségére, különösen az elektronikus adminisztráció területén, a biztonság és a tartósság garantálása, illetve egyúttal az információk és fizetési folyamatok bizalmassága szempontjából, hangsúlyozva a „forráskód” ismeretének fontosságát; és úgy véli, támogatni kell egy nyílt forrású szoftver használatát, amely lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára rendkívül értékes szoftver-megoldások tanulmányozását, alkalmazását, újraelosztását és újrafelhasználását.

1.11

Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni az átjárhatóságra vonatkozó európai keretszabályozást, olyan – több dimenziót átfogó – szemszögből, amely mind a közös vízióra alapozott politikai szempontokat, mind a jogalkotási harmonizáció jogi aspektusait, mind pedig a különböző technikai, nyelvi és szervezeti aspektusokat magába foglalja.

1.12

Az EGSZB szerint ki kellene dolgozni a közigazgatási szervek által kialakított átjárható „PEGS” szolgáltatások költség-haszon arányának kiszámítására szolgáló európai módszert.

1.13

Az EGSZB szerint egy erre irányuló tájékoztatási és képzési kampány elengedhetetlen feltétele volna a kezdeményezés sikerének. Az európai szintű társadalmi és civil párbeszéd és az online szolgáltatásokról rendszeresen megrendezendő összeurópai konferenciák is alapvető fontosságúak az egyes országok közigazgatásai munkájának népszerűsítése, támogatása és orientációja szempontjából, a közös fejlesztési keretben.

—

az adminisztratív hatóságok és intézmények, és egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában a szervezett civil társadalom javára indított európai kezdeményezések megerősítésének fontosságát,

—

egy hatékony európai tanúsítási hatóság létrehozásának fontosságát, az információ-hozzáférés, illetve -csere megfelelő biztonsági szintjének biztosítása érdekében,

—

a maximális láthatóság, hozzáférhetőség és átjárhatóság biztosításának fontosságát a végfelhasználók irányában,

—

a felhasználók folyamatos továbbképzésére irányuló kezdeményezések különböző szinteken történő támogatásának szükségességét, valamint az említett hálózatokhoz kapcsolódó infrastruktúrák használatának engedélyezését szintén a folyamatos továbbképzés céljából,

—

a szóban forgó adatok érzékeny jellegére tekintettel a hálózatok magas szintű biztonságának szavatolását, megfelelő védőeszközök és adott esetben adatátviteli eljárások felhasználásával mind központi, mind tagállami szinten.

3.1

A Bizottság javaslata – az ISA (az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök) program elindításán keresztül – egy hatékony és eredményes határokon átnyúló és szektorok közötti elektronikus együttműködést kíván elősegíteni az európai közigazgatási hatóságok között, lehetővé téve számukra, hogy olyan elektronikus szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek hozzájárulnak a közösségi politikákhoz és tevékenységekhez, különös tekintettel az egységes piacra, elkerülve a tagállamokon belüli különféle elektronikus akadályok kialakulását.

3.2

Az ISA program célja támogatni és előmozdítani a következőket:

3.3

Az ISA program megvalósítására előterjesztett pénzügyi keretet a Bizottság a 2010–2015 közötti időszakra 164,1 millió euróban állapította meg, melyből a 2007–2013 közötti pénzügyi programozás értelmében 103,5 millió eurót a 2013. december 31-én véget érő időszakban, a fennmaradó 60,6 milliót pedig a két utolsó évben, 2014-ben és 2015-ben kell felhasználni.

4.1

Az EGSZB meggyőződéssel támogatja a kibővített egységes európai piac optimális működését és hatékonyságát biztosító kezdeményezéseket, és létfontosságúnak tartja a Szerződésben lefektetett szabadságjogok konkrét gyakorlásának garantálása érdekében az átjárhatósági intézkedések maradéktalan végrehajtását, az adminisztratív hatóságok és az intézmények, de egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában véve az egész szervezett civil társadalom érdekében.

4.2

Az EGSZB szerint a három egymást követő többéves program megvalósítása ellenére (IDA I, IDA II és IDABC) a meghozott intézkedések egyelőre nem elegendőek ahhoz, hogy kiküszöböljék a piac széttöredezettségét, és tényleges összeurópai dimenziót biztosítsanak az egymással összekapcsolt közigazgatási hatóságoknak, lehetővé téve számukra, hogy akadályoktól és megkülönböztetéstől mentes szolgáltatásokat nyújtsanak a piac egységének megóvása, valamint az európai polgárok és vállalkozások jogainak teljes körű gyakorlása érdekében az egész Unió területén.

4.3

Az EGSZB támogatja az ISA program elindítására irányuló kezdeményezést, feltéve, hogy az nem merül ki az 1993-tól napjainkig egymást követő programok egyszerű meghosszabbításában, illetve újrafinanszírozásában, hanem valódi és hatékony „európai átjárhatósági stratégiát” illetve „európai átjárhatósági kereteket” (10) garantál, ami két nélkülözhetetlen eleme az integrált egységes piacnak, illetve a megújított lisszaboni stratégiában hirdetett versenyképes és fenntartható európai gazdaságnak.

4.4

Az EGSZB kéri, hogy az ISA programra irányuló javaslat mögött szilárd európai kezdeményezés álljon, amely kötelező hatályú feladatokat ró mind a tagállamokra, mind az Európai Bizottságra, biztosabb és erőteljesebb lendületet adva az európai stratégiának és a közös átjárhatósági kereteknek, melyek biztonságos és átlátható közös csatornákat biztosítanak az állami és magánszereplők, illetve a belföldi és határokon túli ügyfelek számára.

4.5

Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy az új európai átjárhatósági stratégia a közös keretszabályozással együtt meghatározza a közösségi politika prioritásait, garantálva az irányelvjavaslatok, illetve a készülőben lévő rendeletjavaslat tényleges végrehajtását.

4.6

Az EGSZB elégtelennek ítéli a többi közösségi programmal való összehangolásra és együttműködésre irányuló erőfeszítéseket, melyek elősegíthetnék újabb ötletek és megoldások megszületését összeurópai átjárhatóság terén – különös tekintettel (az ITK területén stratégiai jelentőségű támogatást nyújtó) innovációs és versenyképességi keretprogramra, illetve a 7. európai kutatási és fejlesztési keretprogramra –, és egy átjárhatósággal foglalkozó programközi bizottság felállítását javasolja, amely az érintett programok irányítási felelőseit fogná össze az ajánlati felhívások szinergiában történő kidolgozása céljából.

4.7

Az EGSZB véleménye szerint valahányszor az állami adminisztrációs hatóságok új működési kereteket fejlesztenek ki, a tervezéstől kezdve – az új műszaki és normatív szabványok mintájára – előzetes bejelentési mechanizmusokon keresztül ellenőrizni kellene azok teljes összeférhetőségét az összeurópai átjárhatóság elveivel (11). Az átjárhatóság legfőbb akadálya kulturális okokban gyökerezik: egyes adminisztratív szervek még nem állnak készen, és nincsenek meggyőződve az európai átjárhatóság kereteibe illeszkedő nyílt, innovatív technológiai megoldások átvételének szükségességéről.

4.8

Az EGSZB szerint egy erre irányuló tájékoztatási és képzési kampány elengedhetetlen feltétele volna a kezdeményezés sikerének, éppúgy, ahogy az online szolgáltatásokról rendszeresen megrendezendő összeurópai konferenciák, melyek összehasonlító tanulmányok alapján értékelnék az egyes, különböző szintű közigazgatási szervek teljesítményét, és biztosítanák a munkaprogram folyamatos ellenőrzését és orientációjának módosítását.

4.9

A digitális konvergencia előfeltételei az eszközök, platformok és szolgáltatások átjárhatósága, a biztonság és a megbízhatóság, a személyes adatok és jogok megfelelő kezelése (12), a hozzáférhető és könnyű használat, és a nyelvi szempontból semleges informatikai rendszerek és műszaki struktúrák használata, kiemelt erőfeszítések a folyamatos képzés tekintetében a felhasználói területen, főként a gyengébb felek irányában, a társadalmi kirekesztés jelenségeinek elkerülése érdekében.

4.10

Az EGSZB emlékeztet a nyílt szoftverek fontosságára, főként az elektronikus adminisztráció területén, „a szoftverek biztonsága és tartóssága, illetve az információk és fizetési módok bizalmas voltának szavatolása érdekében”, és hangsúlyozza „a forráskód ismeretének fontosságát a kód, a stabilitás és a biztonság érdekében, még a kódot kiadó személy eltűnése esetén is” (13).

4.11

Az EGSZB szerint ki kellene dolgozni a közigazgatási szervek által kialakított átjárható „PEGS” szolgáltatások (14) költség-haszon arányának kiszámítására szolgáló európai módszert, amely nemcsak a beruházások megtérülését, a környezeti és rugalmassági előnyöket és az adminisztratív terhek enyhítését venné figyelembe, hanem – főként – ezek globális értékét, amely az egységes piacot életképesebbé és megbízhatóbbá teszi a polgárok és a vállalkozások számára.

4.12

Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni az átjárhatóságra vonatkozó európai keretszabályozást, olyan – több dimenziót átfogó – szemszögből, amely mind a közös prioritásokra alapozott politikai szempontokat, mind a jogalkotási harmonizáció jogi aspektusait, mind pedig a különböző technikai, nyelvi és szervezeti aspektusokat magába foglalja.

4.13

Az EGSZB úgy véli, hogy szociális téren jó gyakorlat lenne a nemzeti közigazgatások számára, ha az EUPAN/TUNED (15) informális párbeszéd keretein belül európai szintű párbeszédet kezdeményeznének az érdekelt közigazgatási egységek személyzetével annak érdekében, hogy a polgárok megfelelő információk birtokában vehessenek részt a folyamatban.

4.14

Ami a GPSCM (16) konceptuális modell keretében az Európai Bizottság és a tagállamok által meghatározott – meglévő és új – általános eszközöket illeti:

4.15

Az EGSZB szerint közös kereteket kell meghatározni a CEN, a CENELEC és az ETSI által e területre vonatkozóan kidolgozott nyílt technikai és normatív szabványok számára, melynek köszönhetően azok minden érdekelt félre alkalmazhatóvá válnának.

4.16

Az EGSZB szerint támogatni kell egy nyílt forrású szoftver használatát, mivel ez lehetővé tenné olyan szoftver-megoldások tanulmányozását, alkalmazását, újraelosztását és újrafelhasználását, amelyek mind a költséghatékonyság, mind a szabványalkalmazás ellenőrzése, mind pedig a funkcionális előnyök szempontjából rendkívül értékesek a közigazgatósági szervek számára, túllépve a licencek és szerzői jogok, a megoldások hosszú távú életképessége, illetve a helyi igényekhez való alkalmazkodás szabta korlátokon.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/41

1.1

Az EGSZB megismétli, hogy támogatja az Európai Bizottság javaslatát, tekintettel arra, hogy a 900 MHz-es frekvenciasáv használatának liberalizációja közösségi jogalkotási kezdeményezést tesz szükségessé.

2.1

Az Európai Bizottság 2007. július 25-én irányelvjavaslatot tett közzé, melynek célja a 87/372/EGK irányelv (1) hatályon kívül helyezése, és a 900 MHz-es sáv GSM-célokra történő fenntartásának eltörlése az EU tagállamaiban, melyet a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló, 1987. június 25-i 87/372/EGK tanácsi irányelv vezetett be.

2.2

Ez a 900 MHz-es sáv különösen értékes, mert kedvező hullámterjedési tulajdonságokkal rendelkezik, ebből következően a magasabb frekvenciasávoknál nagyobb távolságok lefedésére alkalmas, ami lehetővé teszi a korszerű hang- és adatátviteli, valamint multimédia-szolgáltatások kisebb népsűrűségű és vidéki területekre való eljuttatását.

2.3

A javaslat által kitűzött célt indokoltnak ítélték az i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért  (2) című kezdeményezés célkitűzéseinek teljesítése érdekében, valamint azért, hogy a 900 MHz-es sáv egyéb technológiákra történő felhasználása fokozott versenyt eredményezzen, és így a felhasználóknak a lehető legszélesebb szolgáltatás- és technológiaválaszték álljon a rendelkezésére.

2.4

A 676/2002/EK határozat rendelkezéseinek megfelelően az Európai Bizottság megbízta a CEPT-et kevesebb megkötést tartalmazó technikai feltételek rögzítésével. E megbízás értelmében a feltételeket arra az alapelvre alapozták, mely szerint a 900 MHz-es sáv párhuzamosan üzemeltethető a GSM és az UMTS technológiával, melyekkel teljes mértékben kompatibilis.

2.5

Az EGSZB kedvező véleményt (3) bocsátott ki e javaslattal kapcsolatban, mivel úgy vélte, hogy jóváhagyása ösztönözheti az innovációt és a versenyképességet, fokozhatja a versenyt a távközlési piacon, és bővítheti a fogyasztók választási lehetőségeit.

2.6

A jogalkotási folyamattal kapcsolatos vitákat követően az Európai Bizottság 2008. november 19-én új irányelvjavaslatot (4) tett közzé a 87/372/EGK irányelv módosításáról.

3.1

A jelenlegi irányelv értelmében a tagállamok kötelesek teljes egészében a GSM számára fenntartani a 890–915 MHz-es és a 935–960 MHz-es sávokat. E korlátozás miatt ezeket a sávokat nem használhatják a GSM-től eltérő más olyan páneurópai rendszerek, amelyek nagy sávszélességen korszerű és együttműködni képes hang- és adatátviteli, illetőleg multimédia-szolgáltatásokat lennének képesek nyújtani. Ezek az új páneurópai rendszerek, köztük az UMTS, a GSM-irányelv 20 évvel ezelőtti bevezetése óta lezajlott technológiai fejlődés során váltak életképessé, és olyan lehetőségeket hordoznak magukban, amelyek túlmutatnak a GSM korlátain.

3.2

Mivel a 900 MHz-es frekvenciasáv használata várhatóan versenytorzulásokat okozhat, különösen akkor, ha bizonyos mobilhírközlési szolgáltatók részére nem osztanak ki spektrumot a 900 MHz-es sávban, mivel ezek a szolgáltatók a költségek és a hatékonyság szempontjából hátrányos helyzetbe kerülhetnek azokkal a szolgáltatókkal szemben, amelyeknek ugyanebben a sávban lehetőségük van harmadik generációs szolgáltatásokat nyújtani.

3.3

A javaslat a „GSM-rendszer”-t az ETSI által kiadott GSM-szabványoknak, különösen az EN 301 502-nek és az EN 301 511-nek megfelelő elektronikus hírközlő hálózatként definiálja; az „UMTS-rendszer”-t pedig az ETSI által kiadott UMTS-szabványoknak, különösen az EN 301 908-1-nek, az EN 301 908-2-nek, az EN 301 908-3-nak és az EN 301 908-11-nek megfelelő elektronikus hírközlő hálózatként.

3.4

Az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályozási keret, és különösen a 2002/20/EK irányelv (5) értelmében a tagállamok módisíthatják és/vagy felülvizsgálhatják a frekvenciasávokra vonatkozó felhasználói jogokat, és így megvannak a szükséges eszközeik ahhoz, hogy adott esetben fellépjenek az esetleges versenytorzulások ellen. Ezért meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket, és meg kell vizsgálniuk, hogy a javasolt irányelv alkalmazása torzíthatja-e az érintett mobilhírközlési piacokon folyó versenyt.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/43

1.1

Az EGSZB véleménye szerint szükség van a rendeletjavaslatban foglalt egyszerűsítésre. Megerősíti azonban, hogy nem puszta egyszerűsítésről van szó, hanem az Európai Bizottság harmonizációs szándékkal is módosítja a meglévő technikai intézkedéseket.

1.2

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a tervezett harmonizálás szükségszerűen egyes technikai intézkedések módosításával jár, és ezért azt tudományos – mind biológiai, mind pedig társadalmi-gazdasági – értékeléseknek kell megelőzniük.

1.3

Mivel a rendeletjavaslatban szereplő intézkedések erősen technikai jellegűek, az EGSZB úgy véli, hogy mindaddig, amíg ezek az értékelések nem történtek meg, nem mondhatunk véleményt ezekről a módosítási javaslatokról. Úgy véli továbbá, hogy az új technikai intézkedések hatékonyságát előzetesen ellenőriztetni kellene a fedélzeten és a halászterületen az ott dolgozó halászokkal.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a tanácsi rendeletben minden technikai intézkedésnek szerepelnie kell, elkerülve ezzel azt, hogy néhányukról az Európai Bizottság később külön rendeletet alkosson.

1.5

Az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a technikai intézkedések hatékonyságáról rendszeres értékelés készüljön.

2.3.1

azt a Tanács által 2004 júniusában az Európai Bizottsághoz intézett felkérést, amely a halászati erőforrások védelmét biztosító, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger területén alkalmazandó technikai intézkedések felülvizsgálatára vonatkozik, és azok egyszerűsítését és bizonyos regionális jellemzők figyelembevételét célozza, valamint

2.3.2

a Tanács által 2006 áprilisában jóváhagyott európai bizottsági cselekvési tervet, melynek célja a közösségi jogszabályok egyszerűsítése, azaz hogy a különböző rendeletekben közzétett valamennyi technikai intézkedést, ideértve a halászati lehetőségekről és az egyes állományok helyreállítási terveiről szóló éves rendeleteket, egyetlen rendeletben kell összefoglalni.

3.1

Az EGSZB megítélése szerint a rendeletjavaslat kifejezetten technikai jellegű. A közösségi jogszabályok egyszerűsítését célzó cselekvési tervről szóló véleményében elfogadott intézkedésekkel összhangban úgy véli, hogy az egyszerűsítésre szükség van. Itt azonban nem puszta egyszerűsítésről van szó, az Európai Bizottság harmonizálási céllal is módosítja a hatályos jogszabályokat, és előírja, hogy figyelembe kell venni a regionális különbségeket, külön rendelkezéseket hozva a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek mindegyikére. Ez a regionalizáció is módosítja majd a jelenlegi jogszabályokat.

3.2

Az Európai Bizottság előírja, hogy a javasolt rendelet foglalja magában az összes területre vonatkozó valamennyi közös vezérelvet, és hogy a regionális természetű, tisztán technikai kérdéseket különálló bizottsági rendeletekben kell rendezni, komitológiai eljárás keretében.

3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy bár valóban az Unió különböző térségeinek jellemzőit figyelembe véve kell szabályozni a technikai intézkedéseket, az alkalmazott megközelítés nem a legmegfelelőbb. Jobbnak tartaná, ha az összes intézkedésről a vizsgált tanácsi rendelet rendelkezne, ahelyett hogy a későbbiekben külön európai bizottsági rendeletek születnének róluk.

3.4

Az EGSZB megítélése szerint ily módon a technikai intézkedések jobban illeszkednének a 2002-ben elfogadott új halászati politika kontextusába, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek a Tanács 2004. július 19-i határozata által létrehozott regionális tanácsadó testületeket, valamint a környezetvédelmi megfontolások – pl. a tengeri élőhelyek védelme és a visszadobott halmennyiség csökkentése – beépítését érintik, és amelyek specifikusan mind egy adott regionális tanácsadó testület hatáskörébe tartozó meghatározott területre vonatkoznak.

3.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a múltbeliekhez hasonló hibák elkerülése érdekében a javasolt új technikai intézkedések hatékonyságát még elfogadásuk előtt ellenőriztetni kellene a fedélzeten és a halászterületen az ott dolgozó halászokkal.

3.6

Tekintettel a szöveg és a javasolt technikai intézkedések összetettségére, az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslatnak tartalmaznia kellene egy, a megértést elősegítő ábrákkal ellátott mellékletet.

4.1

A rendeletjavaslat cikkeiben szerepelnek a különféle célokat szolgáló technikai intézkedések. A célkitűzések közül kiemelendő a fiatal halegyedek védelme, amelyet alapvetően úgy kívánnak elérni, hogy korlátozzák ezek kifogását, például a szelektív halászeszközöket támogató, illetve az egyes tilalmi időszakokat és területeket meghatározó intézkedésekkel. Egyes intézkedések célja, hogy a halászati erőkifejtések korlátozása – például a halászati tilalmak elfogadása révén – védjenek bizonyos fajokat vagy ökoszisztémákat; egy másik nagy intézkedéscsoport pedig a visszadobás gyakorlatának csökkentésére irányul.

4.2

Az alkalmazási terület meghatározása mellett a rendeletjavaslat az élő vízi erőforrások minden egyes faját tekintve meghatározza a legkisebb kifogható méretre vonatkozó rendelkezéseket. Az alkalmazási kört és annak a behozatalra való kiterjesztését illetően az EGSZB szeretné, ha világosan kifejtenék, mi történik akkor, ha az importált termékek esetében az engedélyezett legkisebb méret kisebb az Unióban előírtnál. Az EGSZB megítélése szerint az volna az ésszerű, ha az Unió területén nem lehetne forgalmazni a harmadik országok fogásából származó olyan termékeket, amelyek nem érik el a közösségi szabályok szerinti legkisebb méretet.

4.3

Kimerítően felsorolja a halászeszközöket, mindegyikhez meghatározza a háló és a zsákvég legkisebb méretét, hogy a kopoltyúhálók legfeljebb milyen mélységig alkalmazhatók, valamint az olyan zsákvégek használatának tilalmát, amelyek az előírttól eltérő méretűek és formájúak, azaz ha a zsákvég kerületén az azonos szembőségű hálószemek száma annak elülső végétől a hátsó végéig növekszik, vagy ha nem az engedélyezett léhésből és fonálvastagsággal készültek.

4.4

Az EGSZB megfelelőnek és szükségesnek tartja az Európai Bizottság által előterjesztett egyszerűsítést, azonban úgy ítéli meg, hogy a tervezett harmonizálást, amely egyes technikai intézkedések módosításával jár, tudományos – mind biológiai, mind pedig társadalmi-gazdasági – értékeléseknek kell megelőzniük.

4.5

Ezért, mivel a rendeletjavaslatban szereplő intézkedések kifejezetten technikai jellegűek, az EGSZB úgy véli, hogy mindaddig, amíg ezek az értékelések nem történtek meg, nem mondhatunk véleményt ezekről a módosítási javaslatokról.

4.6

Az előírtnál kisebb méretű kifogott élő vízi erőforrásokat tilos a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, ezeket haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy ez a rendelkezés hatással lehet a visszadobás gyakorlatára. Ellentmondást vélünk felfedezni aközött, hogy egyrészt megpróbálják megtiltani a visszadobás gyakorlatát, másrészt bizonyos fogásokat tilos a fedélzeten tartani.

4.7

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az „egy háló”-szabály lehetséges hatásait illetően. Az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie, hogy azon halászterületek esetében, ahol több fajt is halásznak, és különböző szembőségű hálókat kell használni, a halászoknak a jelenleginél gyakrabban vissza kell térniük a kikötőbe, hogy halászeszközt cseréljenek. Ez többletköltségekkel jár, így rontja a flották már most is alacsony jövedelmezőségét.

4.8

A rendeletjavaslat kimondja, hogy ha az előírt méretnek nem megfelelő kifogott halak mennyisége bármely fogási pozícióban meghaladja a teljes mennyiség 10 %-át, a hajónak a halászat folytatása előtt az egyes fajok tekintetében megengedett szembőség-tartománytól függően haladéktalanul legalább öt vagy tíz tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól, és a következő hálókivetés során végig legalább öt vagy tíz tengeri mérföldes távolságot kell tartania az előző fogási pozíciótól.

4.9

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki e miatt az intézkedés miatt, mivel az Európai Bizottság általánosít, és nem veszi figyelembe a különböző zónák és halászati területek jellegzetességeit. Ez egyes esetekben jogbizonytalansághoz vezethet, különösen akkor, ha nem határozzák meg, hogy célzott vagy járulékos fogásokról van-e szó. Az EGSZB úgy véli, hogy másfajta intézkedések, például területi vagy időbeli tilalmak bevezetése kedvezőbb hatást gyakorolhatna, mint ez a javaslat.

4.10

Alapvetően környezetvédelmi célból tilos robbanóanyagokat, mérgező és bódító anyagokat, elektromos áramot, valamint bármilyen lövedéket alkalmazó módszerekkel tengeri élőlényeket kifogni, a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni. Hasonlóképpen tilos a fedélzeten mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt vagy halolaj előállítása végett, illetve ilyen célból a halászzsákmányt más hajóra átrakodni.

4.11

Az EGSZB üdvözli ezeket a környezetvédelmi célú intézkedéseket, melyek eredetileg a 2002-ben elfogadott új közös halászati politika alkalmazásában gyökereznek, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezek betartását szigorúan kérjék számon az egész közösségi halászflottán.

4.12

Az EGSZB egyetért azokkal az eljárásokkal, amelyeket az Európai Bizottság a tagállamok által elfogadott, minden közösségi halászhajóra vonatkozó sürgősségi védelmi intézkedések, illetve a kizárólag a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó intézkedések jóváhagyása tekintetében ír elő. Ugyanakkor annak elkerülése érdekében, hogy egyes tagállamok esetleg visszaéljenek ezzel, lehetővé kellene tenni, hogy független szereplők vagy szervezetek ellenőrizhessék ezen intézkedések megfelelőségét és szükségességét.

4.13

Az EGSZB hasonlóképpen helyesli, hogy a tagállamok és/vagy a regionális tanácsadó testületek javaslatokat nyújthatnak be az Európai Bizottságnak a visszadobás gyakorlatának csökkentésére vagy megszüntetésére és a halászeszközök szelektivitásának javítására vonatkozó tervek kialakításával kapcsolatos ügyekben.

4.14

Az EGSZB továbbá helyesli, hogy a javaslat szerint a tanácsi rendeletet nem kell alkalmazni a kizárólag tudományos célú halászati tevékenységekre, amennyiben azokat a lobogó szerinti tagállam engedélyével folytatják. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a part menti tagállam megfigyelője a tagállam vizein folytatott tudományos célú halászati tevékenységek során a fedélzeten tartózkodhasson.

4.15

Végül az EGSZB maradéktalanul támogatja, hogy bevezetik a technikai intézkedések hatékonyságának értékelését, amely korábban nem létezett. Az értékelést ötévente kell elvégezni, és a benne foglalt adatok alapján az Európai Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak az esetlegesen szükséges módosításokra.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/46

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által bemutatott fenntartható fogyasztási, termelési és iparpolitikai cselekvési tervet, amely egy sor új intézkedés kidolgozását és különféle jogszabályok módosítását is magában foglalja. Az EGSZB már többször is kinyilvánította elkötelezettségét a fenntartható fejlődés iránt, amelyet az EU-n belüli környezeti, gazdasági és szociális fejlődés útjának tekint.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságban nagyon kiszolgáltatottak a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k). Azt is kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy a cselekvési tervet úgy hajtsák végre, hogy az elősegítse a vállalatok hatékonyságát és versenyképességét, és járuljon hozzá a gazdaság élénkítéséhez, egyszersmind ösztönözve a fenntartható termelést és fogyasztást.

1.3

Az Európai Bizottság által javasolt cselekvési terv – tartalmát és hatályát illetően – némileg homályos. Ezeket a kétes pontokat mielőbb tisztázni kell annak érdekében, hogy a terv könnyebben végrehajtható legyen, és hogy az érintett gazdasági ágazatok helyesen értékelhessék. Ennek kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terveit az érintett ágazatokkal folytatott, megfelelő együttműködés alapján dolgozza ki, mindig megalapozott, egyértelmű és a gyakorlatban alkalmazható tudományos és műszaki kritériumokat véve figyelembe.

1.4

Az EGSZB határozottan kéri, hogy a gazdasági ágazatok által a jövőben teendő erőfeszítések kiegészítéseként dolgozzanak ki támogató intézkedéseket, elsősorban a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén. Emlékeztet továbbá arra, hogy éppen válság idején erősítendők meg ezek a tevékenységek.

1.5

Igen fontos, hogy az Európai Bizottság valamennyi érintett szektor részvételét elfogadja a cselekvési terv kialakításában. Ennek kapcsán az EGSZB aggodalmának kíván hangot adni a kiskereskedői fórumot illetően, amelyet részleges és elutasítandó kezdeményezésnek tekint, mivel az a szolgáltatókra nézve azok hozzájárulása nélkül, pusztán a piaci pozíció alapján szabna meg feltételeket. Csak az lenne elfogadható és megvalósítható, ha a kiskereskedői fórumot az egyes érintett ágazatok egyenlő alapon történő részvételével zajló kerekasztallal helyettesítenék.

1.6

A környezetbarát tervezésre irányuló javaslattal kapcsolatban az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a környezeti követelményeket inkább az elérendő célok szerint kellene meghatározni, mint a környezetbarát tervezés révén megvalósítható műszaki megoldások alapján. A termékek környezeti tulajdonságainak folyamatos fejlesztése életciklusuk elemzésén keresztül kell, hogy történjen, amelynek pedig egy sor olyan mutatón kell alapulnia, mint például az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a vízfogyasztás, a meg nem újuló energiákból való felhasználás, a biológiai sokféleség csökkentése, vagy a levegő és a talaj szennyezése. Csupán úgy juthatunk el az ideális megoldáshoz, ha mindezeket a tényezőket – megfelelő tudományos módszereket alkalmazva – teljes körűen figyelembe vesszük.

1.7

A címkézés terén az EGSZB emlékeztetni szeretne arra, hogy a címkék rendszere fontos, ugyanakkor nem az egyetlen létező eszköz a fogyasztók tájékoztatására, és hogy a célkitűzések teljesülésének elősegítése érdekében a megfelelő eljárás a témára vonatkozó rendelkezések összehangolása lenne, valamint hogy egyes ágazatokban (így például az élelmiszeriparban) már szigorú követelmények vannak érvényben e tárgyban. Az EGSZB szerint a fogyasztók nevelése jelenti az ideális megoldást annak biztosítására, hogy jobban tudatában legyenek a problémának, és megértsék, valamint hogy módosítsák fogyasztási szokásaikat.

1.8

Végül az EGSZB meg kívánja ismételni, hogy az európai gazdasági szereplők által az Európai Bizottság cselekvési tervének végrehajtása során teendő valamennyi lépésnek az importtermékekre is vonatkoznia kell, hogy ne alakuljon ki az európai termelők számára diszkriminatív és költséges rendszer a saját belső piacukon.

2.1

Az Európai Unió jelentős lépéseket tett a lisszaboni stratégiában foglalt növekedési és foglalkoztatási célkitűzések teljesítése felé. A feladat most az, hogy ezt a gazdasági előrehaladást a fenntarthatóság keretei közé illesszük be. Az Európai Bizottság szerint azonnal hozzá kell látni ennek megoldásához.

2.2

Ezért az Európai Bizottság COM(2008) 397 végleges sz. közleményében bemutatja idevágó stratégiáját, amelynek célja, hogy megerősítse a közösségi szintű, integrált jövőképet a fenntartható fogyasztás és termelés fellendítése, továbbá a fenntartható iparpolitika ösztönzése érdekében. Ez a stratégia kiegészíti az energiafelhasználás tárgyában már létezőket, különösen az Európai Bizottság által 2008-ban az energia és az éghajlat témájában elfogadott csomagot.

2.3

Közleményében az Európai Bizottság olyan cselekvési tervet mutat be, amely a termékek energetikai és környezeti tulajdonságainak javítására, valamint azok fogyasztók általi fokozott felhasználására irányul. A végső cél a termékek környezeti teljesítményének javítása teljes életciklusukon át, azokra a termékekre összpontosítva, amelyek esetében nagyobb lehetőség van a környezeti hatások mérséklésére. A valódi kihívás tehát egy pozitív körforgás (ún. „circulus virtuosus”) megteremtése, kedvezőbbé téve a termékek környezeti teljesítményét életciklusuk során, ösztönözve a jobb termékek és termelési technológiák iránti keresletet, és egy koherensebb és leegyszerűsített címkézési rendszer révén segítve a fogyasztókat választásuk javításában. Mindezt pedig az európai gazdasági versenyképesség fokozására irányuló célkitűzés szem előtt tartásával.

2.4

A szóban forgó cselekvési tervet az alábbiakban részletezett nyolc intézkedés kíséri.

2.5

A cselekvési tervben részletezett, fenti célkitűzéseket három jogalkotási javaslat kíséri:

valamint egy közlemény a zöld közbeszerzésről.

—

Kétéves értékelő jelentés az EU fenntartható fejlődési stratégiájáról (1);

—

Az európai környezetvédelmi előírások hatása az ipari szerkezetváltásra (2);

—

Környezetbarát termelés (3).

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/50

1.1

Az európai ökocímkének önkéntes eszköznek kell maradnia. A rendszer önkéntes jellegéből adódóan alkalmas rá, hogy igen magas és ambiciózus normákat állítson fel, kizárólag ezek teszik lehetővé a kiváló környezeti teljesítményt nyújtó termékek és szolgáltatások népszerűsítését.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendszer irányítását tökéletesíteni kell, lehetővé téve a rendszer üzletszerűbb működését.

1.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy jelentős mértékben növelni kell a termékcsoportok, illetve az engedélyek számát.

1.4

Az EGSZB szerint a valamennyi – friss és feldolgozott – élelmiszerre egyaránt vonatkozó ökocímke lenne az első lépés a valóban „zöld” ellátási lánc felé. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az élelmiszerek ökocímkézését csupán akkor kellene engedélyezni, ha a termék egész életciklusát figyelembe veszik. A javaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy az Európai Bizottság milyen típusú élelmiszereket kíván a rendelet hatálya alá vonni.

1.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a csomagolást csak abban az esetben kell bevonni az ökocímke-kritériumok hatályába, ha az az adott termékcsoportra nézve releváns.

2.1

2008 júliusában az Európai Bizottság előterjesztette a közösségi ökocímkerendszerről szóló rendeletjavaslatát. A javaslat a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK rendelet helyébe lép.

2.2

A téma nem új az Európai Szociális és Gazdasági Bizottság (EGSZB) számára. Az EGSZB kifejtette álláspontját (1) az eredeti rendeletjavaslatról, és egyéb közelmúltbeli véleményeiben is számos javaslatot terjesztett elő a rendszer jövőbeli működésével kapcsolatban (2).

2.3

A jelen vélemény szövegezésekor az EGSZB figyelembe vette az ökocímkerendszerben részt vevő illetékes testületek, európai érdekcsoportok és vállalkozások különböző hozzászólásait is. Különösen hasznosnak bizonyultak e tekintetben azok a prezentációk, amelyeket a különböző vállalkozásoknak, környezetvédő NGO-knak és fogyasztói szervezeteknek az EGSZB székházában rendezett meghallgatáson részt vevő képviselői tartottak.

3.1

A környezet állapota egyre növekvő aggodalmat kelt.

3.2

A jelen gazdaságainak azzal a hatalmas kihívással kell szembenézniük, hogy a múlt hibáit kijavítva összeegyeztessék a környezeti fenntarthatóságot a gazdasági növekedéssel és a jóléttel.

3.3

A gazdaságokat világszerte sújtó pénzügyi válságnak nem kellene tompítania az éghajlatváltozás hatásának enyhítésére és a környezet védelmére irányuló erőfeszítéseket, hanem épp ellenkezőleg, az ellátási lánc „zöld” megközelítését egy olyan kiindulópontnak kellene tekinteni, melyet fokozatosan alkalmazni kellene valamennyi ipari ágazat esetében.

3.4

A fenntartható fogyasztás és termelés ennek keretében maximalizálja a vállalkozások lehetőségeit arra, hogy a környezeti kihívásokból gazdasági lehetőségeket kovácsoljanak, és előnyösebb üzletet kínál a fogyasztók számára.

3.5

A cél az, hogy egész életciklusukat tekintve jobb összesített környezeti teljesítményt nyújtó termékeket kínáljunk, növeljük a jobb termékek és termelési technológiák iránti keresletet, és segítsük a fogyasztókat a tudatosabb választásban.

3.6

Mindezek fényében az EGSZB támogatja az „életciklus-szemléleten” (3) alapuló, többszempontú, független szervezet által akkreditált ökocímkét, amely az ilyen irányú politikák egyik fontos összetevője lehet (4).

3.7

Az EGSZB határozottan helyesli azokat a kezdeményezéseket, amelyek egy olyan, fenntartható termelésre és fogyasztásra irányuló közösségi politika kialakítását célozzák, amely a többi közösségi politikával teljes összhangban egy „zöld” piac megvalósítását tűzi ki célul, biztosítva, hogy e termékeknek és szolgáltatásoknak világos, közös kritériumoknak kelljen megfelelniük, és hogy valamennyi tagállamban hozzáférhetőek legyenek.

3.8

Az ökocímkerendszer használatával szerzett eddigi tapasztalatok alapján indokoltnak tűnik változtatásokat végrehajtani a jelenleg hatályos rendeleten.

A jelenleg hatályban lévő rendszer hiányosságai a következők címszavakban összegezhetők:

Az EGSZB a rendszer e gyengeségeiről a „Részletes megjegyzések” című részben fejti ki álláspontját, ahol áttekinti a rendszer tökéletesítésére irányuló bizottsági intézkedésjavaslatokat is.

3.9

Végezetül a közösségi ökocímkerendszer sikeres alkalmazása azért is bír igen nagy jelentőséggel, mert ez a fenntarthatóság céljának érdekében kialakított egyetlen termékhez kapcsolódó és keresletelvű önkéntes politikai eszköz.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/55

1.1

Az EGSZB kedvezően fogadja a fókatermékek kereskedelmének harmonizált szabályozására irányuló európai bizottsági kezdeményezést. A tevékenység a jelenlegi feltételek mellett nem fenntartható, és nemzetközi szinten alapvető változásokat kell sürgetni.

1.2

Tekintettel arra, hogy a Szerződésben nincs az állatjóléti kérdéseket lefedő konkrét jogalap, az EGSZB helyesli, hogy a kérdés jogszabályi rendezéséhez az EKSz. 95. cikkét választották, amely a belső piac töredezettségéről szól. A közösségi joggyakorlat szavatolja ennek a döntésnek a legitimitását.

1.3

Az EGSZB az eltérési rendszer életbe lépésének elhalasztását javasolja, és azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság 2012-ben adjon ki részletes jelentést a fókavadászattal kapcsolatos jogi szabályozás alakulásáról, amely alapul szolgálna ahhoz, hogy 2012-től esetleg engedélyezzék az eltéréseket.

1.4

Az új rendszer alkalmazásának első három évében a tilalomnak teljes körűnek kellene lennie, ez alól az egyetlen kivételt az „inuit” eszkimó nép által gyakorolt, létfenntartást célzó fókavadászat képezné.

1.5

A jogalkotási javaslatban foglalt intézkedések megvalósíthatósága érdekében elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság hatékony ellenőrzési rendszereket tudjon kiépíteni. Az ellenőrzést nem végezheti kizárólag a derogációt kérő állam. Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a vonatkozó jogi rendelkezésekben foglaltak helyi alkalmazása megfelelő legyen.

1.6

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítse el az annak meghatározásához szükséges tanulmányokat, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással járhat a faj megőrzése szempontjából.

2.1

Az úszólábúakként ismert állatcsoportba összesen 33 fóka-, oroszlánfóka-, medvefóka-, elefántfóka- és rozmárfaj tartozik. Változó nagyságú emlősökről van szó, amelyek szaporodás céljából nagy csoportokba gyűlnek, akár a szárazföldön, akár a jégen.

2.2

Bár a környezetvédő szervezetek (1) egyre sűrűbben hívják fel a figyelmet arra, hogy többek között az éghajlatváltozás hatásai miatt erőteljesen csökken a fókapopuláció, a vadászszervezetek és azon államok kormányai, amelyek területén a fókák szaporodnak, tagadják, hogy a faj fennmaradását bármi fenyegetné, hangsúlyozva, hogy közel 15 millióra tehető a leölhető fókák száma. Az utóbbi években a fókavadászatot övező vita középpontjában az állatjóléti kérdések álltak, háttérbe szorítva a faj védelmével kapcsolatos szempontokat. Az EU-nak külön jogszabálya van a fókák védelmére (2).

2.3

Kereskedelmi fókavadászatot Kanadában, Grönlandon, Namíbiában, Norvégiában és Oroszországban folytatnak. Ezek az országok mind különböző jogszabályokat dolgoztak ki a fókavadászat szabályozására. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) elismerte, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a fókapopulációkról és az évente leölt állatok számáról. Az egyes államok hatóságai által szolgáltatott adatok alapján évi közel 300 000 leölt egyeddel Kanada az első számú fókavadász ország. A kanadai kormány adatai szerint (3) 2008 folyamán 275 000 fókát öltek le, és ehhez összesen 17 000 engedélyt adtak ki. Kanadát – jelentősen lemaradva – Grönland (4) és Namíbia (5) követi évi 160 000, illetve 80 000 leölt egyeddel.

2.4

Az Európai Unióban a fókák leölése és megnyúzása két tagállamban: Finnországban és Svédországban gyakorlat. Fókatermékeket ez Egyesült Királyságban (Skóciában) készítenek. Norvégiától és Kanadától eltérően a Közösség területén ez a tevékenység nem kereskedelmi jellegű, hanem kettős célja van: szabadidős tevékenység és a halevő állatfajok populációjának szabályozása.

2.5

A leölt fókák prémjéből bundát, zsírjából olajakat, húsából takarmányt, nemzőszervéből pedig afrodiziákumokat készítenek – ez utóbbi egyre keresettebb cikk Ázsiában.

2.6

A fókák leölésének többféle módja van. A leggyakrabban használt eszköz a puska és a hakapik (kalapácsalakban végződő csákányféle). Ez a hakapiknak nevezett szigonyfajta ránézésre primitív és ormótlan, de a szakértők szerint a fókák gyors elkábításának és megölésének leghatékonyabb eszköze.

2.7

Az EFSA 2007-ben kiadott szakvéleményében (6) kijelentette, hogy „a fókákat gyorsan és hatékonyan is le lehet ölni anélkül, hogy az állatoknak szükségtelen fájdalmat vagy szenvedést okoznának”. Ugyanakkor elismeri, hogy a gyakorlatban az állatokat nem mindig humánusan és hatékonyan ölik le. A különféle nemzeti jogszabályok szabályozzák a hakapik használatának mértékét és módjait, valamint a puskák kaliberét és a lövedék sebességét.

3.1

2006. szeptember 26-án az Európai Parlament nyilatkozatot (7) fogadott el, amelyben felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat két fókafajtából – a grönlandi fókából és hólyagos fókából – származó termékek behozatalának, kivitelének és értékesítésének szabályozására. A nyilatkozatban azt is kérte, hogy részesítsék különleges elbánásban a hagyományos inuit fókavadászatot.

3.2

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ajánlást fogadott el a fókavadászatról, amelyben tagjait arra sürgette, hogy tiltsák meg azokat a kegyetlen vadászati módszereket, amelyek nem garantálják, hogy az állat azonnal elpusztul.

3.3

Az elmúlt években Belgium, Hollandia és Szlovénia nemzeti szabályokat dolgozott ki a fókatermékek előállításának és forgalomba hozatalának betiltására. Más uniós tagállamok is úgy döntöttek, szabályozzák a kérdést, az ő nemzeti jogszabályaik jelenleg kidolgozás alatt állnak.

3.4

Az Európai Bizottság 2007 elején konzultációt kezdeményezett az érdekelt felekkel, ennek eredményeképpen született meg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudományos szakvéleménye (8). Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága 2008 áprilisában tanulmányt tett közzé a fókatermékek betiltásának lehetséges hatásairól.

3.5

Az Európai Bizottság 2008. július 23-án rendeletjavaslatot tett közzé a fókatermékek kereskedelméről (9). Az ehhez választott jogalap az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. és 133. cikke. A 95. cikk a belső piac töredezettségével, a 133. cikk pedig a közös kereskedelempolitikával kapcsolatos. Az Európai Bíróság joggyakorlata határozta meg azokat a kritériumokat, melyek alapján a 95. cikkre jogalapként lehet hivatkozni.

3.6

Az Európai Bizottság rendeletjavaslata értelmében tilos a fókatermékek Közösségen belüli forgalomba hozatala, bevitele, kivitele és átszállítása. Ugyanakkor eltérési rendszert is létrehoz, amely a rendeletben foglalt állatjóléti feltételeknek való megfelelés esetén lehetővé teszi az általános szabály alóli kivételeket (10). A felsorolt feltételek célja annak biztosítása, hogy a fókák leölése vagy megnyúzása fájdalom, megpróbáltatás vagy másfajta szükségtelen szenvedés nélkül történjen.

3.7

Az Európai Bizottság automatikus mentességet biztosít az inuit közösség által létfenntartási formaként gyakorolt hagyományos fókavadászat számára. A későbbiekben végrehajtási jogszabályok határozzák meg a fókatermékek eredetének garantálásához megfelelő intézkedéseket.

3.8

A tagállamok ötévente jelentésben számolnak be az Európai Bizottságnak a rendelet végrehajtása érdekében meghozott intézkedésekről.

4.1

Az EGSZB nagy megelégedéssel fogadja a fókavadászat elfogadható módszereinek és a fókatermékek kereskedelmének harmonizált szabályozására irányuló európai bizottsági kezdeményezést.

4.2

A rendeletjavaslat az állatjólétre összpontosít, és nem foglalkozik a faj megőrzésével kapcsolatos problémakörrel. Az európai környezetvédő szervezetek hangsúlyozták, hogy a jogszabályban szerepelniük kell a fajmegőrzés szempontjainak. Az Unió azonban határozott fajmegőrzéssel kapcsolatos jogszabályokkal rendelkezik, valamint olyan, külön a fókák védelmét szolgáló eszközökkel, amelyek jól kiegészítik a javaslatban szereplő intézkedéseket.

4.3

Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozás (különösképpen a sarki jégolvadás jelensége) közvetlenül érinti a fókák szaporodási és életfeltételeit. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, hogy végezze el az idevonatkozó értékeléseket, és készítsen tanulmányokat annak érdekében, hogy valós adatok álljanak rendelkezésre az éghajlatváltozásnak a fókapopulációkra gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásairól, és szükség esetén vizsgálja felül a fajmegőrzéssel kapcsolatos közösségi eszközöket, illetve fogadjon el újakat.

4.4

Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés nem tartalmaz külön jogalapot az állatjóléttel kapcsolatos kérdések uniós szabályozására. A konkrét jogalap hiánya miatt az EU más, de a kérdés kezelése szempontjából ugyanilyen legitim jogalapokhoz kénytelen folyamodni. Ebben az esetben a „belső piac töredezettségéről” szóló, vitatott 95. cikk teszi lehetővé az EU számára, hogy a közösségi joggyakorlatban „általános érdeknek” minősített állatjóléthez kapcsolódó jogszabályokat harmonizálja. Az EGSZB a macska- és kutyaprémről szóló véleményében (11) jelezte, hogy elfogadja a fent említett jogalapot az állatjóléttel kapcsolatos jogszabályok meghozatalához, és hangsúlyozta, hogy az megfelel a Kereskedelmi Világszervezet keretében kidolgozott kereskedelmi szabályoknak.

4.5

A terület közösségi ellenőrzésének hiánya, az (EFSA által hivatalosan elismert) adathiány és a mögöttes gazdasági érdek megnehezítik azt, hogy valós és torzítatlan képet kapjunk az Unión kívüli fókavadászatról. Azok az esetleges jogszabály-módosítások, amelyeket a fókavadászatot folytató országokban az új közösségi kritériumokhoz való igazodás érdekében végeznek, a gyakorlatban nem feltétlenül eredményeznek jelentős javulást a fókák leölésének körülményeiben.

4.6

Az utólagos eltérések rendszerével kiegészített általános tilalom újdonságnak számít, amely hasznos precedensként szolgálhat a jövőbeli közösségi jogalkotási eljárások számára. Ezért az EGSZB nem utasítja el teljes mértékben a közösségi eltérési rendszert, azonban életbe lépésének elhalasztását kéri oly módon, hogy a rendelet alkalmazásának első három évében a tilalom teljes körű legyen, és kivételt kizárólag az inuit közösség élvezzen, amelynek létfenntartása függ a fókavadászattól. A halasztás lehetőséget kínálna az EU-nak egy, a jelenlegi javaslatban foglalt általános rendszernél részletesebb és szigorúbb eltérési rendszer technikai kidolgozására, megkönnyítené az ellenőrzéseket, és új kritériumokkal járulna hozzá az eltérések esetleges engedélyezésének elbírálásához.

4.7

A fókavadászatról szóló nemzeti jogszabályokban, a gyakorlati alkalmazásban és az ellenőrzési mechanizmusokban bekövetkezett változásokról szóló közösségi jelentés 2012-es megjelentetése igen hasznos volna az uniós hatóság számára ahhoz, hogy attól kezdve értékelhesse az elért eredményeket és az eltérések esetleges engedélyezését. Az adatok hiánya nagyobb közösségi erőfeszítéseket indokol az idevonatkozó és szükséges adatok összegyűjtésére.

4.8

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság jogalkotási javaslata valódi ösztönzést jelentene a fókavadászatot folytató országok számára ahhoz, hogy módosítsák jogszabályaikat és gyakorlataikat úgy, hogy „humánusabb” fókaleölési módszereke térnek át. A fókák leölése tekintetében a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és ösztönözni kell a szükséges változásokat, elismerve ugyanakkor, hogy ezen a területen az EU korlátozott jogkörökkel rendelkezik.

4.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fókavadászatra vonatkozó új jogszabály széles körű alkalmazásának és eredményességének biztosítása érdekében a tagállamoknak hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókat tartalmazó rendszert kellene elfogadniuk. Egy hatékony szankciórendszer hozzájárulna a belső piac megerősítéséhez és a fogyasztók védelméhez.

5.1

Annak ellenére, hogy a rendeletjavaslat nem tárgyalja a fókavadászat indokoltságának kérdését, az EGSZB helyénvalónak tartja, hogy szót ejtsen a témáról szóló vitában gyakran visszatérő egyes kérdésekről. Először is egyértelműen le kell szögezni, hogy a fókavadászat nem sorolható a halászati tevékenységek közé, hanem emlősök leölésének számít. Másodszor kérdéses, hogy a fókák okolhatók-e a tengeri erőforrások, konkrétan a tőkehalrajok megcsappanásáért. Egyetlen tudományos tanulmány sem tudta bizonyítani ezt a tézist, mégis egyes országok ezzel próbálják igazolni a fókavadászatot. A tengeri ökoszisztéma összetettsége eleve kizárja, hogy minden kétséget kizáró kijelentéseket tegyünk erről a kérdésről.

5.2

Az Európai Bizottság javaslatában nem tesz különbséget a nagy- és a kisléptékű fókavadászat között. Figyelembe véve, hogy a javaslat végső soron az állatjólét elveinek érvényesülését célozza, az Európai Bizottság megközelítése indokolt. A kisléptékű fókavadászatot folytató európai országok számára bevezetett kivételek azonban az állatjólét szempontjából nem igazolhatók, így ezek a javaslat egészének nemzetközi legitimitását megkérdőjelezhetik.

5.3

Ennek a területnek az ellenőrzése különösen nehéz és összetett, és igen kedvezőtlen éghajlati körülmények között történik. Az ellenőrzések során meg kell határozni a leölt állatok tényleges számát és azt, hogy a helyszínen mennyire tartják be az idevonatkozó jogi rendelkezéseket. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a teljes egészében az eltérést kérelmező ország által kezelt ellenőrzési rendszer nem a legjobb módja az ellenőrzés függetlenségének biztosítására. Az Uniónak szakértői csoportot kellene felállítania a derogációt kérő országokban történő helyszíni ellenőrzések elvégzésére. Az európai ellenőrcsoport költségeit annak az országnak kellene állnia, amely exportálni szeretné termékeit a közösségi piacra. Ily módon az EU több információhoz jutna a tanúsítási és címkézési rendszer eredményességének elbírálásához.

5.4

A tanúsítási rendszer és a fakultatív címkézés bevezetése az eltérést kérelmező országokban válasz az uniós polgárok többször kinyilvánított és az Európai Bizottság által folytatott nyilvános konzultációban is megjelenő kérésére. A tanúsítással és a címkézéssel kapcsolatos kezdeményezéseket mindenképpen a fókatermékek kereskedelmének betiltására vonatkozó általános intézkedéseknek kell kísérniük. Ellenkező esetben kétséges, hogy el lehet-e érni az Európai Bizottság által a javaslatban szorgalmazott állatjóléti célkitűzéseket.

5.5

A tanúsítási követelményeket a tanúsítási és címkézési feltételek pontos meghatározása céljából a rendelethez tartozó végrehajtási jogszabályokban kell kifejteni. Korábban az ezen a területen tapasztalható pontatlanság pontatlan címkézéshez vezetett, ami pedig zavart és a fogyasztók megtévesztését eredményezte. A piacon gyakran találunk fókatermékeket tartalmazó termékeket, amelyek címkéjén „tengeri élőlényekből készült olaj” vagy „halolaj” szerepel. Az ilyen termékek címkéin mindenképpen fel kell tüntetni nemcsak az elkészítésükhöz felhasznált fókafaj nevét, hanem azt is, hogy az állat honnan származik.

5.6

Az eltérések engedélyezési eljárásában az Európai Bizottság munkáját segítő bizottságnak elő kellene segítenie az eljárásban érintett összes szervezet és szereplő részvételét.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/59

—

energiahatékonyság és -megtakarítás,

—

a talaj használata és védelme,

—

vizek és levegő,

—

káros kibocsátások,

—

a hulladék feldolgozása,

—

a biológiai sokféleség fenntartása.

—

a munkavállalók, vállalkozók és polgárok környezeti problémákkal kapcsolatos kultúrájának javításához,

—

a fenntartható termelés elősegítéséhez,

—

a fenntartható kereskedelem támogatásához,

—

a fenntartható fogyasztás ösztönzéséhez.

2.1

Az önkéntes eszközök kialakítását a közösségi környezetvédelmi politika fontos összetevőjeként kell kezelni, az Európai Bizottság ugyanakkor elismeri, hogy „ezek az eszközök komoly lehetőségeket rejtenek magukban, de még nincsenek teljesen kibontakoztatva” (3).

2.2

Az önkéntes eszközök a környezetvédelem területén jelentős előnyöket kínálhatnak, amennyiben:

2.3

Az Unió által kidolgozott, bevezetett és tökéletesített önkéntes eszközök között az EMAS rendszeren kívül meg kell említeni még a közösségi ökocímkét (4), a „környezetvédelmi terméknyilatkozatot” (Environmental Product Declaration – EPD), az „életciklus-elemzést” (Life Cycle Assessment – LCA), a „zöld” közbeszerzéseket (Green public procurement – GPP) (5), az Energy Star (6) címkézési rendszert, az önkéntes megállapodásokat (7), az Agenda 21 programot, és az EN ISO 14001 szabványt.

2.4

A környezetvédelmi politika egyéb eszközeivel mutatkozó szinergiák mindig is jelentős értékűnek bizonyultak: ilyen például az ISO 14001 szabvány (8) szerinti környezetirányítási rendszer – 35 000 tanúsítvánnyal, amely a vállalatok csúcsvezetőségének alapvető kötelezettségvállalásán alapul, hogy vállalatuk megfelel a jogszabályoknak, folyamatos korszerűsítésre törekszik és megelőző intézkedéseket hoz a környezetszennyezés ellen.

2.5

A fenntartható fogyasztásra, termelésre és iparpolitikára irányuló cselekvési terv (9) – melyről az EGSZB jelenleg szövegezi meg véleményét – az EMAS-rendszert az alábbi eszközökkel szinergikus eszközként mutatja be:

2.6

Az EGSZB 1992 óta hangoztatja, hogy a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) fontos ösztönző és előmozdító szerepet játszik a környezetvédelemben, helyeselve a környezetvédelem előmozdítását szolgáló rendszert, nevezetesen azt várva tőle, hogy a vállalaton belüli szervezési eszközök, a pontosságot ösztönző intézkedések, illetve megfelelőbb és szélesebb körű tájékoztatás révén szolgálja a környezetvédelmi célkitűzéseket (11), melyek valamennyi munkavállaló bevonását feltételezik.

2.7

Az 1993-as rendelet helyébe lépő 2001. március 19-i, 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a tanúsítás lehetőségét valamennyi létesítményre kiterjesztette, az előző rendelet felülvizsgálatát „az önkéntes eszközöket és a különböző szereplőkre a fenntartható fejlődés előmozdítása terén háruló felelősséget fokozottan hangsúlyozó közösségi környezetvédelmi politika fejleményeire” alapozva (12). A felülvizsgálat kapcsán az EGSZB sem mulasztott el véleményt nyilvánítani, pozitívan ítélve meg azt (13).

2.8

Az EGSZB az EMAS-rendszer alkotóelemei közül ismételten kiemelt hangsúlyt helyezett a következőkre:

2.9

Az EMAS-rendszer segítségével megvalósítható további célkitűzések közül a következők emelhetők ki:

2.10

Az EGSZB tehát pozitívnak ítéli az Európai Bizottság kezdeményezését, amely felül kívánja vizsgálni az EMAS rendszerben való önkéntes részvételt szabályozó jelenlegi jogszabályokat, a rendszerben rejlő potenciál maradéktalan kiaknázására törekedve.

3.1

A Közösségi Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszer (EMAS) felülvizsgálatára irányuló javaslat a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK határozat és a 2006/193/EK határozat helyébe lépő új rendelettel a következő törekvéseket célozza:

—

a felvételt/regisztrációt irányító illetékes szervek,

—

akkreditációs szervezetek,

—

a jogszabályi ellenőrzésért felelős adminisztratív hatóságok,

—

környezetvédelmi ellenőrző szervek.

—

a fenntartható termelés,

—

a fenntartható kereskedelem,

—

a fenntartható fogyasztás célkitűzését.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/65

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által előterjesztett rendeletjavaslatot. Jelentős lépés a helyes irányba, és rendelkezik azzal a potenciállal, hogy javítson az állatok jólétén a leölés során.

1.2

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy a vágóhídi vállalkozókat teljes körű felelősséggel ruházzák fel az állatok jólétét illetően a leölési folyamat során, és kötelezzék őket arra, hogy szabványműveleti előírásokat hajtsanak végre, képesítési bizonyítványokat vezessenek be, és állatjóléti tisztviselőt nevezzenek ki.

1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a hivatalos állatorvosra kulcsfontosságú felügyeleti szerep hárul annak biztosítása érdekében, hogy a leölés során teljes mértékben végrehajtsák a megfelelő állatjóléti eljárásokat. A hivatalos állatorvost azonnal értesíteni kell, ha bármilyen módon eltérnek a szabványműveleti előírásoktól.

1.4

A hivatalos állatorvosnak különösképp rendszeres ellenőrzések elvégzéséért kellene felelősnek lennie, amelyek biztosítják, hogy a leöléskor alkalmazott eljárások megfigyelését megfelelően végrehajtják.

1.5

Az a javaslat, hogy az állatok rituális jellegű leölésekor eltérésre legyen lehetőség, teljesen összeegyeztethetetlen azokkal a leölési folyamat során biztosítandó állatjóléti célkitűzésekkel, amelyek a rendeletjavaslatban szerepelnek.

1.6

Az EGSZB kiemelten üdvözli a kiirtásra és sürgősségi leölésre vonatkozó új eljárásokat. Különösen az a követelmény rendkívül fontos, hogy a művelet megkezdése előtt cselekvési tervet dolgozzanak ki az e rendeletben megállapított szabályoknak való megfelelés biztosítására. A kiirtás befejezésétől számított egy éven belül elkészítendő értékelő jelentés közzététele is feltétlenül támogatást érdemlő javaslat.

2.1

Az EU-ban növekvő jelentőséget nyernek az állatjólléttel kapcsolatos meggondolások, és ez lényeges is egy olyan társadalomban, amely modernnek és civilizáltnak mondja magát.

2.2

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2004-ben és 2006-ban kiadott két tudományos véleménye a 93/119/EK irányelv felülvizsgálatát javasolta.

2.3

Az uniós jogszabályokkal kapcsolatos olyan egyedi problémákat azonosítottak, mint például az új kábítási módszerek összehangolt módszertanának hiánya vagy a vágóhídi vállalkozók és vezetők felelősségi köreinek homályos volta. Szükség van az állatok leölésében részt vevő személyzet megfelelő képzésére is.

2.4

Világosabbá kell tenni, milyen állatjólléti feltételek érvényesek az állatok járvány-ellenőrzési célból történő leölése esetén. Ha szükséghelyzetben kell állatokat leölni, minél nagyobb mértékben alkalmazni kell az állatjólléti szabályokat, elkerülve a késedelmet és az állatok szükségtelen szenvedését.

2.5

Elő kell segíteni az állatjóllét fontosságának megértését, és be kell építeni az állatok leölésük előtti előkészítésébe és kezelésébe.

2.6

A 93/119/EK irányelvet hatályon kívül helyezik, és azt a javasolt rendelet váltja fel, a jogszabály érvényességi köre azonban változatlan marad.

2.7

A javaslat azáltal, hogy irányelv helyett rendelet formájában készül, az egységes piachoz igazodva egyöntetű és egyidejű alkalmazást biztosít az EU egész területén.

3.1

Ez a rendelet szabályokat állapít meg az élelmiszer-, gyapjú-, bőr-, prém- vagy más termékek előállítása céljából tartott állatok leölése, valamint a kapcsolódó műveletek tekintetében.

3.2

Eltérésre lesz lehetőség sürgősségi leölés esetében az állatok szükségtelen fájdalmának és szenvedésének megakadályozása érdekében, illetve akkor, ha a rendelkezések teljes betartása azonnali veszélyt jelentene az emberi egészségre vagy biztonságra.

3.3

E rendelet nem alkalmazandó, ha az állatok leölése

3.4

Az állatokat a levágás és a kapcsolódó műveletek alatt meg kell kímélni minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől. A vállalkozóknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az állatokról megfelelően gondoskodjanak, és úgy kezeljék őket, hogy levágásuk előtt a lehető legkevesebb stresszt szenvedjék el.

3.5

A 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően állatokat csak azonnali halált biztosító módszerrel, illetve elkábítás után szabad leölni.

3.6

Eltérés alkalmazható annyiban, hogy ha a vallási szertartások ilyen módszereket írnak elő, az állatok előzetes kábítás nélkül is leölhetők, amennyiben a leölés vágóhídon történik. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az eltérést.

3.7

Az elkábítási és leölési módszerek listáját és a kapcsolódó részletes technikai előírásokat az I. melléklet tartalmazza, és az elkábítást ezekkel a módszerekkel összhangban kell elvégezni. A kábítási folyamat hatékonyságának ellenőrzését megfelelően reprezentatív állatmintán kell elvégezni, biztosítandó, hogy a folyamat megfelelően és egyöntetűen történjen.

3.8

A 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban az I. mellékletben szereplő elkábítási módszerekre vonatkozóan bevált gyakorlattal kapcsolatos közösségi kódexek fogadhatók el. Ezt az eljárást egy 1999-es tanácsi határozat hozta létre, amely az Európai Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárást állapít meg a jogszabályok szabályozó bizottság révén történő végrehajtása tekintetében. Minden egyes tagállam képviselteti magát a bizottságban, amelynek elnöke az Európai Bizottság egyik képviselője lesz.

3.9

A vállalkozók szabványműveleti előírásokat dolgoznak ki és hajtanak végre annak biztosítására, hogy a leölést és a kapcsolódó műveleteket a 3. cikk (1) bekezdésével összhangban végezzék. Ezeket kérésre az illetékes hatóság számára elérhetővé teszik. Az elkábítás vonatkozásában a szabványműveleti előírások figyelembe veszik a gyártók ajánlásait és a berendezés használatára vonatkozó útmutatásokat. Rendelkezésre kell állnia egy azonnal bevethető tartalék berendezésnek is, arra az esetre, ha a kábítóberendezéssel probléma lenne.

3.10

A vágóhídon az állatok leölésében és az ehhez kapcsolódó műveletekben részt vevőknek képesítési bizonyítvánnyal kell rendelkezniük. A következő műveletekről van szó: