19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/1

1.

A Tanács 2009. július 7-én megvizsgálta Szlovénia 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

2.

Az utóbbi években Szlovénia stabil, a 2004 és 2008 közötti időszakban átlagosan 5 %-os gazdasági növekedését az export és a beruházások erős teljesítménye jellemezte. Mivel Szlovénia gazdasága rendkívül nyitott, a világméretű válság jelentős mértékben sújtotta. A gazdasági tevékenység 2008-ban – az utolsó negyedévben meredeken zuhanva – erősen visszaesett. A gazdaság ezzel egy időben a fajlagos bérköltségek emelkedését mutatta. Emellett a foglalkoztatás és a bérek jelentős emelkedése által támogatott magánfogyasztást visszafogta a magas infláció és a gyengülő fogyasztói bizalom. A hatóságok – kihasználva a válság előtti mérsékelt hiány- és adósságszintből adódó költségvetési mozgásteret – intézkedéseket fogadtak el a gazdaság élénkítése érdekében, amelyek célja a pénzügyi rendszer stabilizálása, a munkahelyek megőrzése és a növekedési potenciál erősítése, miközben a vállalkozások részesülnek a válság kibontakozása előtt elfogadott adókedvezmények előnyeiből is. Ugyanakkor, mivel szükség van az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítására, konszolidációs intézkedésekre került sor és a program benyújtása után – a kormány által június 17-én elfogadott pótköltségvetésben – további megtakarításokat fogadtak el az államháztartási hiány gyors emelkedésének megfékezése érdekében, amely 2008-ban a GDP 1 %-a alatt volt, de 2009-ben a GDP 5 %-a fölé emelkedett (a romlás mintegy fele az automatikus stabilizátorok működését tükrözi). A későbbiekben kulcsfontosságú kihívást jelent a költségvetési ösztönzők megszüntetése és a visszatérés a költségvetés konszolidációjához, a hosszú távú fenntarthatóságnak a nyugdíjrendszer reformja révén történő javításával együtt. Tekintettel a bérek és a termelékenység közelmúltbeli alakulására, kihívást jelent a versenyképesség megfelelő bérpolitikával, valamint a gyártás technológiaintenzitásának fokozását elősegítő kutatási és innovációs intézkedésekkel történő javítása is.

3.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy miután a reál-GDP 2008-ban 3,5 %-kal bővült, 2009-ben 4 %-kal visszaesik, majd a programidőszak további részében visszaáll a pozitív, egyre erősebb növekedés. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2), különösen a 2009 első negyedévére vonatkozó reál-GDP adatai alapján, amelyeket a program benyújtása után tettek közzé, ez a forgatókönyv optimista növekedési feltételezéseken alapul. A gazdasági növekedés 2009-ben a programban előre jelzettnél alacsonyabb lehet, majd 2010-ben visszafogottabb lehet az élénkülés. Ennek fényében a munkanélküliség emelkedése is némileg gyorsabb lehet az aktualizált változatban tervezettnél. Reálisnak tűnik a program inflációs előrejelzése, amely a 2008. évi csúcs után jelentős mérséklődést vetít előre. Az aktualizált program a külső hiány jelentősebb szűkülésével számol a Bizottság szolgálatainak 2009-es adataihoz képest (a GDP 2008-as 5,6 %-áról), annak fényében, hogy a magánszektor bérnövekedésének erős lefelé irányuló kiigazítására kerül sor.

4.

A 2009. tavaszi költségvetési jelentés értelmében a becslések szerint 2008-ban az államháztartási hiány a GDP 0,9 %-a, ami összhangban van a stabilitási program előző változatában meghatározott céllal, de a tervezettnél alacsonyabb GDP-növekedés mellett (3,5 % a tervezett 4,6 %-hoz képest). A költségvetés végrehajtására túlköltekezés volt jellemző. Ez megakadályozta a 2008-ra kitűzött cél túlteljesítését, ami annak fényében lehetséges lett volna, hogy i. a 2007. évi eredmény GDP-arányosan több mint 1 százalékponttal jobb volt az előző programban előirányzottnál, és ii. 2008-ban a költségvetésben tervezettnél erősebb volt a bevétel növekedése. A bevétel a tervezett 6,4 % helyett 7,1 %-kal emelkedett, pozitív fejleményekkel a személyi jövedelemadó, a társadalombiztosítási járulékok és a nem adójellegű bevételek terén. A kiadások 7,4 % helyett 10,7 %-kal nőttek, túlköltekezés az állami beruházások, a szociális transzferek és a munkavállalók kompenzációja terén volt jellemző.

5.

Az aktualizált program szerint az államháztartási hiány 2009-ben a tervek szerint jelentősen szélesedik, a GDP 5,1 %-ára, tükrözve az automatikus stabilizátorok működését és a különböző diszkrecionális intézkedéseket, valamint a szociális transzferek (különösen az indexálási megállapodásokból adódó) erős dinamizmusát, valamint a munkavállalók kompenzációját (a bérkülönbségek kezelését célzó megállapodásból eredően). A program szerint a kormány ösztönző csomagjaiban meghatározott gazdaságélénkítő intézkedések, valamint a válság kibontakozása előtt hozott expanzív intézkedések (főként a vállalkozásoknak nyújtott adókedvezmények) a GDP közel 2 %-át jelentenék. Ugyanakkor konszolidációs intézkedéseket fogadtak el a jövedéki adók emelése és a kiadások visszafogása formájában, a közszféra bérei, a közbenső fogyasztás és a beruházások területén. Az utóbbiakat a stabilitási programban jelentették be, és később csak részben erősítették meg a pótköltségvetésben. A program azzal számol, hogy a ciklikus hatásoktól megtisztított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélküli, a közösen megállapított módszertan alapján számított strukturális hiány GDP-arányosan 1,25 százalékponttal szélesedik, ami expanzív költségvetési irányvonalra utal.

6.

A program középtávú stratégiája az államháztartási hiánynak a GDP 2009-es 5 %-ot meghaladó szintjéről 2011-ben a GDP 3,4 %-ára történő csökkentésére irányul a programidőszak elejére ütemezett kiigazítások révén. Az elsődleges hiány a kamatterhek előre jelzett emelkedését tekintve valamivel gyorsabban javulhat. A program Szlovénia költségvetési egyenlege tekintetében megerősíti a középtávú költségvetési célkitűzést, amely a GDP 1 %-át kitevő strukturális hiány, de – miközben 2010-től tervezi a középtávú költségvetési célkitűzés felé való előrelépést – nem számol azzal, hogy az ország eléri azt a programidőszakon belül. Tükrözve azt a célt, hogy 2011-ig a gazdaság élénkülésével összhangban vissza kell vonni a költségvetési ösztönzőket, a tervezett konszolidáció elsősorban a kiadási oldalt érinti, és főként a támogatásoknak GDP-arányosan 1 százalékponttal való csökkenésében nyilvánul meg 2009 és 2011 között. A bértámogatási rendszert 2010-ben, a kiadási oldalon még fennmaradó ösztönző intézkedéseket pedig 2011-ben fokozatosan meg kell szüntetni. A kamatterhek GDP-arányosan 0,25 százalékpontot jelentő tervezett növekedését a programidőszakban nagyjából ellensúlyozza a munkavállalók kompenzációjának csökkenése a GDP arányában. A szociális transzferek keretösszegét a tervek szerint 2010 végéig befagyasztják (a 2009 első felében elért szinten).

A tervek szerint 2010-ben a bevételek GDP-arányosan 0,5 százalékponttal növekednek. A 2008-ban a GDP 22,8 %-ára becsült bruttó államadósság aránya az előrejelzés szerint megközelítőleg 13,5 százalékponttal növekszik a programidőszakban. Az államadósság növekedésének több mint fele az elsődleges hiány jelentős növekedésével magyarázható, de hozzájárul a „hógolyó-hatás” és a jelentős adósságállomány-alkalmazkodás is 2009-ben, tükrözve a pénzügyi ágazat támogatását célzó újratőkésítéseket és likviditási műveleteket.

7.

A programban tervezett költségvetési eredmények az egész programidőszak alatt lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Először, a gazdasági növekedés a programban előre jelzettnél alacsonyabb lehet. Másodszor, ahogy azt a program benyújtása után elfogadott pótköltségvetés jelzi, lehetséges, hogy a stabilitási programban 2009-re bejelentett kiadásmegtakarítások a közbenső fogyasztás és a beruházások tekintetében nem valósulnak meg teljesen. Fennáll a túlköltekezés kockázata is: például a bérek további visszafogására vonatkozó terveket meg kell tárgyalni a szociális partnerekkel. Nehéz lehet annak biztosítása is, hogy a kiadási oldalon a nagyrészt támogatásokat tartalmazó ösztönző intézkedéseket a terveknek megfelelően visszafordítsák. Harmadszor, az esetleg alacsonyabb gazdasági növekedés hatása mellett 2010-től bevételkiesésre lehet számítani, különösen a közvetett adók terén. Végül, a pénzügyi ágazat támogatását célzó intézkedések részeként nyújtott jelentős állami kezességvállalások további kockázatot jelentenek a költségvetési célok tekintetében (a kiadások növekedhetnek, ha és amikor a kezességeket lehívják). A költségvetési célok negatív kockázatai az adósságállomány kiigazítása körüli bizonytalansággal együtt arra utalnak, hogy az adóssághányad a programban tervezettnél gyorsabban növekedhet.

8.

Az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása Szlovéniában jóval meghaladja az EU átlagát, főként a tervezett GDP-arányos nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekben viszonylag jelentős növekedése miatt. A program előrejelzése szerint 2008-ban az előző változat kiindulási helyzeténél rosszabb költségvetési egyenleg egyesíti a népesség elöregedésének költségvetési hatását a fenntarthatósági réssel. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos magas kockázatok csökkentése középtávon a magas elsődleges hiány programban is szereplő csökkentésével és a nyugdíjkiadások jelentős növekedésének megfékezését célzó további reform (különösen a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzésével) végrehajtásával biztosítható.

9.

A szlovén költségvetési keret tekintetében még szükség lehet javításra, különösen a kiadások ellenőrzése terén, tekintettel arra, hogy a konszolidációs stratégia a kiadások visszafogásán alapul. Ugyanakkor erősíteni lehet a közkiadások hatékonyságát és eredményességét, többek között az egészségügy területén, annak biztosításához, hogy a kiadások fékezése ne veszélyeztesse a nyújtott szolgáltatások szintjét. E cél eléréséhez a kormány a következő költségvetési ciklusban (2010–2011) teljesítményalapú költségvetés-tervezést szándékozik bevezetni, de a program nem részletezi ennek gyakorlati megvalósítását.

10.

Szlovénia a pénzügyi ágazat stabilitásának megőrzése érdekében számos intézkedést fogadott el. 2008 őszén bevezették a lakossági bankbetétekre nyújtott korlátlan állami kezességvállalást. Emellett a kormány felhatalmazást kapott az alábbi típusú intézkedések alkalmazására: i. hitelintézeteknek, (viszont-) biztosítótársaságoknak és nyugdíjalapoknak nyújtott kölcsönök és tőkeberuházások; ii. hitelintézetek refinanszírozási műveleteihez nyújtott állami kezességvállalások; és iii. követelések megvásárlása hitelintézetektől. A tervek szerint ezeket az intézkedéseket 2010 végére fokozatosan megszüntetnék. Az állami kezességvállalások teljes volumenének felső határát 12 milliárd EUR-ban (a GDP 33 %-a) határozták meg. Az intézkedések egy második (2009 elején elfogadott) csoportja vállalkozásoknak nyújtott banki kölcsönökre vonatkozó állami kezességvállalási program, valamint a szlovén export- és fejlesztési bank, valamint a vállalkozói alap újratőkésítése (összesen a GDP 0,6 %-a). Végül, a kormány átmenetileg bankoknál helyezte el néhány újabb kötvénykibocsátás nyereségét.

11.

Az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban Szlovénia két ösztönző csomagot fogadott el. Az ösztönző intézkedések a válság kibontakozása előtt elfogadott, a vállalkozásokat támogató adókedvezményekkel együtt a GDP közel 2 %-át jelentik, ezeket részben finanszíroznák a már elfogadott és bejelentett konszolidációs intézkedések. A pótköltségvetés alapján a nettó hatás körülbelül a GDP 0,75 %-a. Az intézkedések a gazdasági visszaesésre adott megfelelő válasznak tűnnek, tekintve, hogy a válság előtti mérsékelt hiány és adósságszint által teremtett költségvetési mozgásteret szűkítik a hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatos kihívások.

Az ösztönző intézkedések időszerűnek és célzottnak tekinthetők, mivel a munkaerő-piaci helyzet romlásának visszafogására és az új technológiákra, valamint kutatás-fejlesztésre irányuló beruházások ösztönzésével a növekedési potenciál és a versenyképesség erősítésére összpontosítanak. A program benyújtása után a kormány elfogadott egy harmadik intézkedéscsomagot, amellyel újra elosztja az előző két csomag forrásainak egy részét, miután a bértámogatási rendszer felhasználása alacsony volt. További munkaerő-piaci támogatást, valamint a hátrányos helyzetű személyeknek nyújtott egységes összegű támogatást is előirányoz. A kiadásokhoz kapcsolódó ösztönző intézkedések (főként támogatások) a tervek szerint átmenetiek lesznek – egy vagy két évig tartanak majd –, de a többi intézkedés, többek között a korábban elfogadott adókedvezmény, tartós jellegű. A jelenleg zajló infrastrukturális beruházások további támogatást jelenthetnek a gazdaságélénkítéshez. A hatóságok által elfogadott intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt és március 19-én a tavaszi Európai Tanács által jóváhagyott középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

12.

A hiány 2009-ben erősen emelkedik, de az előrejelzés szerint ezután fokozatosan szűkül, különösen 2010-ben. A költségvetési célok kockázatait figyelembe véve a programidőszak végéig (2011) a hiány nem csökken újra a GDP 3 %-át jelentő referenciaérték alá. 2009-ben a hiány valószínűleg jelentősen szélesedik, és meghaladhatja a programban meghatározott célt. A programban vázolt költségvetési irányvonal 2010-ben és 2011-ben nem biztosít megfelelő strukturális javulást, tekintettel a hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokra, kivéve, ha folytatódik a nyugdíjreform és kezelik a költségvetési célok elérésének fent említett kockázatait, különösen úgy, hogy az ösztönzőket a gazdaság élénkülésével visszafordítják, további konszolidációs intézkedéseket hajtanak végre és biztosítják a kiadások szigorú ellenőrzését. Emellett fel kell gyorsítani a 2011-re tervezett kiigazítást, tekintettel a gazdasági növekedés várható erősödésére.

13.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (3).

i.

az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében 2009 folyamán hajtsa végre az ösztönző intézkedéseket;

ii.

a programban tervezetteknek megfelelően 2010-ben kezdje meg a pénzügyi ösztönzők visszafordítását, majd ezt követően konkrét intézkedések révén jelentős konszolidációt valósítson meg; eközben – többek között a költségvetési keretben tervezett javító intézkedések végrehajtásán keresztül – szigorúan ellenőrizze az állami kiadásokat;

iii.

a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedésére tekintettel a nyugdíjrendszer további reformjával, különösen a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzésével, javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/6

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/8

Food Safety and Inspection Service (FSIS) of the United States Department of Agriculture (USDA)

Washington D.C., 20250

UNITED STATES OF AMERICA

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/9

1.

Az Európai Tanács 2009. március 20-i, valamint június 18–19-i ülésén megerősítette, hogy elkötelezett a bizalom és a pénzügyi piac megfelelő működésének helyreállítása mellett, ami a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás nélkülözhetetlen feltétele. A válság rendszert érintő jellegét és a pénzügyi szektorbeli, illetve a pénzügyi szektor és a reálgazdaság közötti szoros összekapcsolódásokat tekintve számos intézkedést vezettek be annak érdekében, hogy helyreállítsák a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat, és biztosítsák a belső piac működését és a gazdaságnak történő hitelnyújtást (1).

2.

Ezeket az intézkedéseket ki kell egészíteniük az egyes pénzintézetek szintjén tett intézkedéseknek, ami biztosítaná, hogy ezen intézetek képesek állami támogatás nélkül ellenállni a jelenlegi válságnak, és hosszú távon ismét életképessé válnak, hogy ily módon szilárdabb alapon végezhessék hitelnyújtási tevékenységüket. A Bizottság már jelenleg is számos olyan állami támogatási üggyel foglalkozik, amelyek révén a tagállamok a likviditási, fizetőképességi vagy hitelnyújtási problémákat próbálják elkerülni. A Bizottság három egymást követő közleményben szolgált útmutatással a bankoknak nyújtandó állami támogatás formájával és végrehajtásával kapcsolatban (2). E közleményekben a Bizottság elismerte, hogy a válság súlyossága indokolja a támogatásnyújtást, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összegyeztethetőnek tekinthető; a közlemények továbbá keretet biztosítanak ahhoz, hogy a tagállamok koherens módon alakítsák ki az állami garanciákat, a feltőkésítést és az eszközátvételi intézkedéseket. E szabályok elsődlegesen annak biztosítására irányulnak, hogy a mentőintézkedések révén elérjük a pénzügyi stabilitást és fenntartsuk a hiteláramlást. Ezzel egyidejűleg azt is biztosítják, hogy a különböző tagállamokban megtelepedett bankok, illetve az állami támogatásban részesülő és nem részesülő bankok azonos feltételek mellett működhessenek (3) annak érdekében, hogy elkerüljük a káros támogatási versenyt, csökkentsük a morális kockázatot, valamint a Közösségen belül és a nemzetközi piacokon egyaránt szavatoljuk az európai bankok versenyképességét és hatékonyságát.

3.

Az állami támogatási szabályokkal biztosítható, hogy a cselekvésre elszánt tagállamok intézkedései koherensek legyenek. Továbbra is a tagállamok döntenek azonban arról, hogy nyújtsanak-e állami támogatást pl. a bankok értékvesztett eszközöktől való megtisztításához. Néhány esetben a pénzintézetek nagyobb módosítások vagy kiegészítő támogatás nélkül is képesek a jelenlegi válság kezelésére, míg más esetekben szükséges lehet a kezességvállalás, feltőkésítés vagy az értékvesztett eszközök átvétele formájában nyújtandó állami támogatás.

4.

Amennyiben egy pénzintézet állami támogatásban részesül, a tagállamnak életképességi vagy alapvető szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania annak alátámasztására, hogy az egyes bankok hosszú távon állami támogatás nélkül is (ismét) életképesek lesznek. Szempontokat állapítottunk meg korábban annak meghatározására, hogy mely körülmények között végezhető egy banknál jelentős szerkezetátalakítás, és mikor van szükség a támogatás versenytorzító hatásai elleni intézkedésekre (4). E közlemény nem változtat ezeken a követelményeken, hanem kiegészíti őket azzal a céllal, hogy fokozza a kiszámíthatóságot, és koherens megközelítést biztosítson. Kifejti, hogyan értékeli a Bizottság a jelenlegi rendszerszintű válságban a Szerződés 87. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmében a tagállamok által a pénzintézeteknek nyújtott szerkezetátalakítási támogatás (5) összeegyeztethetőségét.

5.

A bankokról szóló közlemény, a feltőkésítési közlemény és az értékvesztett eszközökről szóló közlemény ismételten felhívják a figyelmet a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásban foglalt alapelvekre (6). Ezek az alapelvek elsőként azt kívánják meg, hogy a szerkezetátalakítási támogatás eredményeképpen a vállalkozás hosszú távon állami támogatás nélkül is életképes maradjon. Az is előírás, hogy a szerkezetátalakítási támogatást a lehető legnagyobb mértékig megfelelő tehermegosztás és a versenytorzulást minimalizáló intézkedések kísérjék, mivel a torzulás hosszú távon alapvetően gyengítené az érintett piac szerkezetét és működését.

6.

Ezen alapelvek alkalmazásakor kiemelt figyelmet kell szentelni a belső piac integritásának és a bankok Közösségen belüli fejlődésének; el kell kerülni a felaprózódást és a piac felosztását. A jelenlegi válság elmúltával az európai bankoknak az egységes európai pénzügyi piacra támaszkodva erős globális pozícióban kell lenniük. A Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy szociális felelősségvállalással kell előrejelezni és kezelni a változásokat, valamint hogy végre kell hajtani az ilyen körülmények között alkalmazandó, a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló közösségi irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat (7).

7.

E közlemény kifejti, hogy a Bizottság milyen módon vizsgálja a jelenlegi válságban a bankok szerkezetátalakításához nyújtott támogatást, figyelembe véve a következőket: a válság jellege és globális volta tükrében a múltbeli gyakorlat módosításának szükségessége; a bankszektor által a gazdaság egészében játszott szerep; illetve annak lehetséges rendszerszerű hatásai, hogy azonos időszak alatt számos banknak kell átalakítania szerkezetét.

8.

A 2. szakasz vonatkozik azokra az esetekre, amelyekben a tagállamnak szerkezetátalakítási tervet kell bejelentenie (9). A 2. szakasz alapját képező elvek megfelelően alkalmazandók azokra az esetekre is, amikor a tagállam hivatalosan nem köteles szerkezetátalakítási tervet bejelenteni, de demonstrálnia kell a kedvezményezett bank életképességét (10). Ez utóbbi esetben – kivéve a kétséges helyzeteket – a Bizottság általában kevésbé részletes tájékoztatást kér (11). Kétség esetén a Bizottság a (13) bekezdéssel összhangban megvizsgálja, hogy megfelelő stressztesztet végeztek-e, és hogy az illetékes versenyhatóság hitelesítette-e a stresszteszteredményeket. A 3., 4. és 5. szakasz csak azokra az esetekre vonatkozik vonatkozik, amikor valamely tagállamnak szerkezetátalakítási tervet kell bejelentenie. A 6. szakasz a közlemény időbeli hatályával foglalkozik, és egyaránt alkalmazandó a támogatás kedvezményezettjére vonatkozó szerkezetátalakítási tervet bejelenteni köteles tagállamra, illetve a csak a támogatás kedvezményezettje életképességének bizonyítására kötelezett tagállamra.

9.

Amennyiben korábbi bizottsági útmutatók vagy határozatok arra kötelezik a tagállamot, hogy szerkezetátalakítási tervet nyújtson be (12), e tervnek átfogónak, részletesnek és koherensnek kell lennie. Ki kell fejteni benne, hogy a bank hogyan állítja vissza hosszú távú életképességét állami támogatás nélkül és a lehető legrövidebb időn belül (13). A benyújtott szerkezetátalakítási tervben össze kell vetni több alternatív helyzetet, pl. a bank feldarabolását vagy egy másik bank által történő felvásárlását annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja (14), hogy létezik-e a pénzügyi stabilitás fenntartását biztosító, de piacorientáltabb, kevésbé költséges vagy kevésbé versenytorzító megoldás. Amennyiben a bank életképessége nem állítható helyre, a szerkezetátalakítási tervben be kell mutatni, hogyan számolható fel rendezetten.

10.

A szerkezetátalakítási tervnek meg kell neveznie a bank nehéz helyzetét okozó tényezőket és a bank gyenge pontjait, valamint körvonalaznia kell, hogy a javasolt szerkezetátalakítási intézkedések hogyan oldják meg a bank problémáit.

11.

A szerkezetátalakítási tervnek be kell mutatnia a kedvezményezett üzleti modelljét, közte az alábbiakat: szervezeti struktúra, finanszírozás (illusztrálva a rövid és hosszú távú finanszírozási struktúra életképességét (15), vállalatirányítás (illusztrálva az érdekellentétek megelőzését és a menedzsment terén szükséges változtatásokat (16), kockázatkezelés (ideértve az értékvesztett eszközök nyilvánosságra hozatalát és óvatos céltartalékképzést a várhatóan nem teljesítő eszközökre), eszköz-forrás menedzsment, jövőbeni pénzmozgás (amelynek állami támogatás nélkül kell kielégítő szintet elérnie), mérlegen kívüli kötelezettségvállalások (bemutatva ezek fenntarthatóságát és – a bank jelentős kitettsége esetén – konszolidálását (17), tőkeáttétel, a jelenlegi és a várható tőkemegfelelés az alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban (óvatos értékelés és megfelelő céltartalék-képzés mellett), valamint az ellentételezést ösztönző struktúra (18) (illusztrálva, hogyan segíti elő a kedvezményezett hosszú távú nyereségessé válását).

12.

Minden egyes üzleti tevékenység és nyereségközpont életképességét elemezni kell a szükséges bontásban. A bank életképességhez való visszatérésének alapját elsősorban belső intézkedésekkel kell megteremteni. Figyelembe lehet ugyan venni olyan külső tényezőket, mint az árak és a kereslet ingadozása, amelyeket a vállalkozás nem nagyon tud befolyásolni, de csak akkor, ha a piaccal kapcsolatos feltételezések általánosságban elfogadhatók. A szerkezetátalakítás keretében meg kell szüntetni azokat a tevékenységeket, amelyek középtávon továbbra is veszteséget termelnének.

13.

A hosszú távú életképességet akkor éri el a bank, ha képes valamennyi költsége (ideértve az értékcsökkenést és a pénzügyi költségeket is) fedezésére, és – a bank kockázati profilját figyelembe véve – megfelelő sajáttőke-arányos nyereséget termel. Az átalakított banknak saját erőből képesnek kell lennie arra, hogy a piacon a vonatkozó szabályozási követelményeknek megfelelve versenyezzen a tőkéért. A tervezett szerkezetátalakítás várható eredményeit egy alapforgatókönyvvel és „stresszforgatókönyvekkel” kell bemutatni. Ehhez a szerkezetátalakítási tervekben alap- és legrosszabb esetre vonatkoztatott feltevések alapján ki kell térni többek között a pénzpiacok jelenlegi helyzetére és jövőbeli kilátásaira. A stresszteszt során több forgatókönyvet kell figyelembe venni, beleértve a stresszhelyzetek halmozódását és az elhúzódó globális recessziót. Össze kell hasonlítani a feltevéseket az ágazatra vonatkozó referenciaértékekkel, amelyeket a pénzügyi piacok jelenlegi válságában mutatkozó új elemekre való tekintettel módosítottak. A tervnek tartalmaznia kell a stressztesztet követően esetleg felmerülő követelmények teljesítését szolgáló intézkedéseket. A stressztesztet a lehető legnagyobb mértékben a közösségi szinten megállapított közös paraméterek (pl. az európai bankfelügyelők bizottsága által kidolgozott módszertan) alapján kell végezni, adott esetben az ország- és bankspecifikus körülményekhez igazítva.

14.

A jelenlegi válság során a kormányok elsősorban a pénzügyi stabilitás szempontjai alapján tőkésítettek fel bankokat, nem pedig a magánbefektetőknek is elfogadható megtérülés alapján. Ezért a hosszú távú életképesség megköveteli, hogy az állami támogatást – a támogatásnyújtáskor feltételezett módon – idővel visszafizessék, vagy rendes piaci feltételeknek megfelelően ellentételezzék, biztosítva ezáltal, hogy minden kiegészítő támogatás megszűnik. Mivel a Szerződés nem tér ki a tulajdon kérdésére, az állami támogatási szabályok a magán- és állami tulajdonban lévő bankokra egyaránt alkalmazandók.

15.

Bár a szerkezetátalakításnak a lehető leggyorsabban le kell zajlania az életképesség visszanyerése érdekében, a Bizottság figyelembe veszi a jelenlegi válságkörülményeket, így hozzájárulhat, hogy egyes strukturális intézkedések végrehajtása a szokásosnál hosszabbra nyúljon annak érdekében, hogy ne terheljék a piacot kényszereladásokkal (19). A szerkezetátalakítást azonban minél hamarabb – és legfeljebb öt éven belül (20) – végre kell hajtani a hatékonyság, valamint annak érdekében, hogy az átalakított bank hitelesen nyerje vissza életképességét.

16.

Amennyiben az átalakítási időszak alatta bejelentett szerkezetátalakítási tervben nem szereplő további támogatásra lenne szükség az életképesség helyreállítása érdekében, ezt előzetesen be kell jelenteni, a Bizottság pedig minden ilyen támogatást figyelembe vesz végleges határozatában.

17.

Nehézségekkel küzdő bank másik pénzintézetnek történő eladása segíthet a hosszú távú életképesség és a piaci bizalom helyreállításában, ha a vásárló életképes, és fedezni tudja a nehéz helyzetben lévő bank átvételét. Ez a lépés hozzájárulhat a pénzügyi szektor konszolidálásához is. Ebből a célból a vásárlónak bizonyítania kell, hogy az integrált entitás életképes lesz. Eladás esetén szintén be kell tartani az életképességre, a saját hozzájárulásra és a versenytorzulás korlátozására vonatkozó követelményeket.

18.

Az eladási folyamatnak átláthatónak, objektívnek, feltétel- és megkülönböztetésmentesnek, valamint versenyalapúnak kell lennie, hogy minden lehetséges ajánlattevőnek azonos feltételeket biztosítsunk (21).

19.

Ezenfelül, adott esetben az alkalmazandó összefonódás-ellenőrzési szabályok sérelme nélkül, valamint elismerve, hogy a nehéz helyzetben lévő, támogatott bank versenytársnak történő eladása hozzájárulhat a hosszú távú életképesség helyreállításához és a pénzügyi szektor konszolidációjához, amennyiben az eladás első látásra jelentősen akadályozná a hatékony versenyt, csak akkor engedélyezhető, ha a támogatással megfelelő korrekciós intézkedések párosulnak a versenytorzulás megakadályozására.

20.

A bank eladása jelenthet állami támogatást a vásárló, illetve az eladott üzletág számára (22). Amennyiben az eladás nyílt és feltételek nélküli versenyeljárás keretében történik, és az eszközöket a legmagasabb árat kínáló kapja, akkor az eladási ár piaci árnak tekintendő, és kizárható, hogy a vásárló támogatásban részesülne (23). Negatív eladási ár (vagy az azt kompenzáló pénzügyi támogatás) abban az esetben tekinthető állami támogatást nem tartalmazónak, ha az eladó költségei felszámolás esetén magasabbak lennének (24). Ilyen esetben a felszámolási költség kiszámításánál a Bizottság csak azokat a kötelezettségeket veszi számításba, amelyeket piaci befektető átvett volna (25). Ebbe nem tartoznak bele az állami támogatásból származó kötelezettségek (26).

21.

Minden olyan esetben meg kell fontolni a fizetésképtelenné vált bank rendezett felszámolását vagy elárverezését, amelyben a bank nem tudja hitelesen helyreállítani hosszú távú életképességét. A kormányoknak ösztönözniük kell, hogy az életképtelen gazdasági szereplők kilépjenek a piacról, ugyanakkor lehetővé kell tenniük, hogy a kilépés a pénzügyi stabilitást nem veszélyeztető időtartam alatt menjen végbe. A bankokról szóló közlemény ismerteti a rendezett felszámolási eljárást (27). A nehézségekkel küzdő bank jó eszközeinek és kötelezettségeinek felvásárlása jó lehetőség egy egészséges bank számára, mivel költséghatékony módon bővítheti betéteit, és megbízható hitelfelvevőkkel építhet kapcsolatokat. Járható utat jelenthet az életképesség eléréséhez valamely bank jó eszközeinek és kötelezettségeinek egy autonóm, jó bankba történő átvitele is, feltéve, hogy ez az új entitás nem torzítja túlzott mértékben a versenyt.

22.

A versenytorzulás mértékének korlátozása és az erkölcsi kockázat kiküszöbölése érdekében a támogatást a szükséges minimumra kell korlátozni, a kedvezményezettnek pedig megfelelő mértékben hozzá kell járulnia a szerkezetátalakítási költségekhez. A vállalkozásnak és a tulajdonosoknak a lehetséges mértékig saját forrásból kell finanszírozniuk az átalakítást. Ezáltal biztosítható, hogy a megmentett bankok felelősséget vállaljanak múltbeli viselkedésük következményeiért, és hogy jövőbeli magatartásukat megfelelő ösztönzők irányítsák.

23.

A szerkezetátalakítási támogatásnak azokra a költségekre kell korlátozódnia, amelyek az életképesség helyreállításához szükségesek. A vállalkozásoknak tehát nem szabad olyan mértékben állami forrásokat juttatni, hogy a szerkezetátalakítási folyamathoz nem kapcsolódó, piactorzító tevékenységeket finanszírozhassanak. Nem finanszírozható állami támogatásból pl. más vállalkozásban történő részesedésvásárlás vagy új beruházás, kivéve, ha ez a vállalkozás életképességének helyreállításához szükséges (28).

24.

A támogatási összeg szükséges mértékre történő korlátozása érdekében a bankoknak először saját forrásaikból – például eszközeladás révén – kell finanszírozniuk a szerkezetátalakítást. Az állami támogatást olyan feltételekkel kell nyújtani, amelyek biztosítják a költségek megfelelő megosztását (29). Ez magában foglalja, hogy a szerkezetátalakítás költségeit az állam és a banki befektetők közösen viselik; utóbbiak a rendelkezésre álló tőke segítségével vállalják át a veszteségeket, valamint ellentételezik az állami beavatkozást (30). A Bizottság ennek ellenére úgy véli, hogy – tekintettel a magántőkéhez jutás megkönnyítésére és a normál piaci feltételekhez való visszatérésre irányuló célkitűzésre – a jelenlegi rendszerjellegű válság miatt nem megfelelő a tehermegosztásra vonatkozó küszöbértékek előzetes meghatározása.

25.

A megfelelő mértékű tehermegosztástól való bármely előzetes eltérést, amelyet a pénzügyi stabilitás követelménye miatt a megmentési szakaszban kivételesen engedélyeztek, kompenzálni kell a szerkezetátalakítás későbbi szakaszában, például visszakövetelési rendelkezés formájában és/vagy nagyobb mértékű szerkezetátalakítás révén, ideértve a versenytorzulást korlátozó kiegészítő intézkedéseket (31).

26.

A banknak a tevékenységei által generált nyereségből képesnek kell lennie a tőke osztalékfizetéssel vagy fennálló alárendelt kölcsönre kibocsátott kamatszelvényekkel történő ellentételezésére. A bankok azonban nem használhatják az állami támogatást a saját pénzeszközök (tőke és alárendelt kölcsön) ellentételezésére, ha ezek a tevékenységek nem termelnek elegendő nyereséget. Ebből kifolyólag szerkezetátalakítás esetén nem összeegyeztethető a tehermegosztás célkitűzésével az, hogy a kedvezményezett bank belátása szerint (például tartalék felszabadítása vagy tőkecsökkentés révén) ellensúlyozza a veszteségeket annak érdekében, hogy garantálhassa az osztalékfizetést vagy a fennálló alárendelt kölcsönre kibocsátott kamatszelvényeket (32). Ezt esetleg ellensúlyozni kell a bank refinanszírozási képességének és az állami támogatás elhagyására való ösztönzőknek a biztosításával (33). A kedvezményezett bank általi refinanszírozást elősegítendő a Bizottság a létező alárendelt kölcsönökkel szemben előnyben részesítheti a nagyobb szenioritású, újonnan kibocsátott hibrid tőkeeszközök utáni kamatfizetést. A bankoknak azonban semmi esetre sem szabad megengedni, hogy a szerkezetátalakítás alatt saját részvényeket vásároljanak.

27.

Nyitva kell hagyni a lehetőséget arra, hogy a szerkezetátalakítási időszak alatt kiegészítő támogatást nyújtsanak, amennyiben a pénzügyi stabilitás érdekében erre szükség van. A kiegészítő támogatás összegének az életképesség megőrzéséhez szükséges minimális összegre kell korlátozódnia.

28.

Bár az állami támogatás – egyéb pozitív hatásai mellett – rendszerjellegű válság esetén hozzájárulhat a pénzügyi stabilitás helyreállításához, különböző módokon torzíthatja is a versenyt. Ha a bankok termékeik és szolgáltatásaik teljesítménye tekintetében versenyben állnak egymással, a túlzott kockázatot vállalók, illetve fenntarthatatlan üzleti modellt alkalmazók végezetül csökkenő piaci részesedéssel szembesülnek, és esetleg ki kell lépniük a piacról, míg a hatékonyabb versenytársak részesedése növekszik, vagy új belépőként jelennek meg az érintett piacon. Az állami támogatás eredményeképpen fennmarad a túlzott kockázatvállalás és a fenntarthatatlan üzleti modellek okozta versenytorzulás, mivel a támogatás mesterségesen fenntartja a kedvezményezettek piaci hatalmát. Ily módon erkölcsi kockázatot jelent a kedvezményezettek számára, és gyengíti a támogatásban nem részesülők versenyzési, befektetési és innovációs kedvét. Végezetül, az állami támogatás gyengítheti az egységes piacot azáltal, hogy a strukturális alkalmazkodás terhének aránytalanul nagy részét és az azzal járó társadalmi és gazdasági problémákat más tagállamokra hárítja, ezzel egyidőben pedig belépési korlátokat teremt, és gyengíti a határokon átnyúló tevékenységek folytatását célzó ösztönzőket.

29.

A pénzügyi szektornak a rendszerjellegű válság idején nyújtott támogatás fő célja továbbra is a pénzügyi stabilitás megteremtése, azonban a rövid távú rendszerstabilitás megőrzésének nem szabad hosszú távon károsítania az egyenlő feltételeket és a versenyen alapuló piacot. Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszanak az állami támogatás okozta versenytorzulást korlátozó intézkedések, többek között a következő okok miatt. Először is, a bankokat nem egyformán érintette a válság a Közösségen belül, így a válsághelyzetbe került bankok megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatás gyengítheti a stabilitásukat megőrző bankok helyzetét, ezáltal pedig alááshatja a pénzügyi stabilitást. Pénzügyi, gazdasági és államháztartási válság idején tovább növekednek az állami beavatkozásra rendelkezésre álló forrásokban a tagállamok között fennálló különbségek, ami rontja az egységes piaci egyenlő feltételeket. Másodszor, a jelenlegi gazdasági válságban végrehajtott nemzeti beavatkozások jellegüknél fogva az országos piacokra összpontosítanak, így súlyos kockázatokat hordoznak, például az országhatárokon belülre való visszavonulás vagy az egységes piac széttöredezése tekintetében. A támogatás kedvezményezettjeinek piaci jelenlétét annak tükrében kell értékelni, hogy biztosítsuk a hatékony versenyt, megelőzzük a piaci erőfölény, a piaci korlátok és a határokon átnyúló tevékenységek előtt álló akadályok kialakulását, azaz hogy ne sérüljenek az európai vállalkozások és fogyasztók érdekei. Harmadszor, az állami beavatkozás pénzügyi stabilitás helyreállításához szükséges mértéke, valamint a rendes tehermegosztás esetleges korlátai szükségszerűen még nagyobb erkölcsi kockázatot teremtenek, amit ki kell igazítani egyrészt a kívánatossal ellentétes hatású ösztönzők és a túlzottan kockázatos magatartás jövőbeni megismétlődésének elkerülése érdekében, másrészt azért, hogy lehetővé tegyük a rendes, állami támogatás nélküli piaci feltételekhez való gyors visszatérést.

30.

A versenytorzulás mértékét korlátozó intézkedéseket az életképességét a szerkezetátalakítást követően visszanyert kedvezményezett bank működési piacain azonosított torzulások kezelése érdekében a konkrét körülmények alapján kell meghatározni, ugyanakkor viszont közös politikát és alapelveket kell követni. A Bizottság az ilyen intézkedések szükségességének értékelésénél abból indul ki, hogy milyen mértékűek és jellegűek lennének, illetve mire terjednének ki a szóban forgó bank tevékenységei a 2. szakaszban bemutatott hiteles szerkezetátalakítási terv végrehajtása után. A versenytorzulást jellegétől függően kezelhetjük a kötelezettségeket és/vagy az eszközöket érintő intézkedésekkel (34). Az ilyen intézkedések jellegét és formáját két kritérium határozza meg: 1. a támogatási összeg, valamint a nyújtási feltételek és körülmények; 2. a kedvezményezett bank működési piaca(i).

31.

Az első kritériumot illetően, a torzulást korlátozó intézkedések nagymértékben eltérnek a támogatás összege, illetve a tehermegosztás foka és az árszint szerint. Ebben az összefüggésben az állami támogatás összegét mind abszolút értékben (a kapott tőke összege, garancia- és eszközátvételi intézkedési elem), mind a bank kockázattal súlyozott eszközeihez viszonyítva értékelik. A Bizottság a kedvezményezettnek nyújtott teljes támogatási összeget figyelembe veszi, ideértve bármilyen megmentési támogatást is. A Bizottság hasonlóképpen figyelembe veszi a kedvezményezett saját hozzájárulásának mértékét, valamint a szerkezetátalakítási időszak alatti tehermegosztást. Általánosságban szólva, kevesebb az erkölcsi kockázatból származó negatív következmény azokban az esetekben, ahol nagyobb fokú a tehermegosztás, illetve magasabb a saját hozzájárulás aránya. Ezért kisebb mértékben van szükség további intézkedésekre (35).

32.

A második kritériumot illetően a Bizottság megvizsgálja, hogy milyen valószínűsíthető hatást gyakorol a támogatás azokra a piacokra, amelyeken a kedvezményezett bank a szerkezetátalakítást követően működik majd. Először is megvizsgálják a banknak az életképesség helyreállítását követően a piaco(ko)n elért méretét és relatív fontosságát. Amennyiben az átalakított bank piaci jelenléte korlátozott marad, akkor valószínűleg kisebb szükség lesz további korlátozásokra, pl. leválasztásra vagy magatartásbeli kötelezettségvállalásokra. Az intézkedéseket a piaci jellemzőknek (36) megfelelően alakítják ki annak érdekében, hogy megőrizzék a hatékony versenyt. Egyes területeken a leválasztás negatív következményekkel járhat, és nem biztos, hogy szükséges a várt eredmény eléréséhez, így a leválasztással szemben preferált opció lehet a szerves növekedés korlátozása. Más területeken, különösen az erős belépési korlátokkal működő országos piacokon szükség lehet a leválasztásra, hogy lehetővé tegyük a versenytársak belépését vagy bővülését. A versenytorzulást korlátozó intézkedések nem ronthatják a bank életképességhez való visszatérésének kilátásait.

33.

Végezetül, a Bizottság figyelmet fordít arra, hogy a szerkezetátalakítási intézkedések ne ássák alá a belső piacot, és kedvezően tekint azokra az intézkedésekre, amelyek segítenek annak biztosításában, hogy a nemzeti piacok nyíltak maradjanak és helyet kínáljanak a versenynek. A támogatást az országos pénzügyi stabilitás és a reálgazdaságnak történő hitelnyújtás fenntartására nyújtják a tagállamok, ha azonban e támogatást ahhoz kötik, hogy a kedvezményezett bank tartsa be a támogatást nyújtó tagállamon kívüli tagállamok hitelezési célkitűzéseit, akkor ezt a támogatás további fontos pozitív hatásaként értékelik. Kifejezetten így történik akkor, ha a hitelezési célkitűzések a tények hiteles összevetésén alapuló elemzés alapján jelentősek, ha e célkitűzéseket megfelelően ellenőrzik (például honi és székhelyállami felügyelők közötti együttműködés keretében), ha a székhelyállam bankrendszerét külföldi székhelyű bankok dominálják, és ha a hitelezési kötelezettségvállalásokat közösségi szinten koordinálják (például a likviditási segítségnyújtásra irányuló tárgyalások keretében).

34.

Az állami beavatkozás megfelelő ellentételezése általánosságban véve a versenytorzulás megfelelő korlátozásának egyik legjobb módja, mivel a támogatás összegét korlátozza. Ha a belépési árat pénzügyi stabilitási okokból jelentős mértékben a piaci ár alatt állapítják meg, akkor biztosítani kell, hogy a pénzügyi támogatási feltételeket a szerkezetátalakítási tervben felülvizsgálják (37), ezáltal csökkentve a támogatás torzító hatását.

35.

Az e szakasz kritériumai szerinti értékelés alapján az állami támogatásban részesülő bankoknak előírhatják, hogy válaszszanak le leányvállalatokat, fiókokat, ügyfélportfóliókat vagy üzleti egységeket, vagy hasonló intézkedéseket tegyenek (38), többek között a támogatás kedvezményezettjének székhelyéül szolgáló hazai kiskereskedelmi piacon is. Ahhoz, hogy ezek az intézkedések fokozzák a versenyt és segítsék a belső piac működését, támogatniuk kell a versenytársak belépését és a határokon átnyúló tevékenységeket (39). Az életképesség helyreállításának követelményével összhangban a Bizottság kedvezően viszonyul az ilyen strukturális intézkedésekhez abban az esetben, ha azok nem tesznek különbséget a különböző tagállamokban lévő vállalkozások között, azaz hozzájárulnak a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megőrzéséhez.

36.

Néhány üzletágban vagy földrajzi területen szükség lehet a bank expanziójának – piacorientált korrekciós intézkedéseken, például konkrét tőkemegfelelés előírásán keresztül megvalósuló – korlátozására abban az esetben, ha a piaci verseny gyengül az expanziót sújtó közvetlen korlátozások vagy az erkölcsi kockázat korlátozása révén. Ezzel egyidejűleg a Bizottság különös figyelmet szentel annak, hogy ne kerüljön sor az országhatárokon belülre való visszavonulásra, és ne töredezzen szét az egységes piac.

37.

Amennyiben objektíve nehéznek bizonyul vevőt találni az elidegenítendő leányvállalatokra, eszközökre vagy egyéb tevékenységekre, a Bizottság meghosszabbítja az ezen intézkedések végrehajtására rendelkezésre álló időszakot, ha kötelező erejű ütemterv áll rendelkezésre az üzleti tevékenység fokozatos szűkítésére (ideértve az üzletágak leválasztását). Az ezen intézkedések végrehajtására rendelkezésre álló időszak azonban nem haladhatja meg az öt évet.

38.

A versenytorzulást korlátozó strukturális intézkedések szükséges mértékének egy adott ügyben történő értékelése során a Bizottság az egyenlő bánásmód elvére való tekintettel figyelembe veszi az azonos piacokon vagy piaci szegmensekben egyidejűleg folyó ügyekben hozott intézkedéseket.

39.

Az állami támogatás nem használható a közpénzekből folyósított támogatásban nem részesülő versenytársak károsítására (40).

40.

A (41) bekezdés sérelme nélkül a bankok nem fordíthatják az állami támogatást versenytársaik felvásárlására (41). Ez az előírás legalább három évig alkalmazandó, de a támogatás mértékétől, vonatkozásától és időtartamától függően meghosszabbítható a szerkezetátalakítási időszak egészére.

41.

Kivételes esetben, bejelentést követően a Bizottság engedélyezheti a felvásárlást, ha az a pénzügyi stabilitás helyreállításához vagy a hatékony verseny biztosításához szükséges konszolidációs folyamat részét képezi. A felvásárlásnál tiszteletben kell tartani a potenciális vásárlók esélyegyenlőségének elvét, az eredménynek pedig biztosítania kell a hatékony versenyt az érintett piacokon.

42.

Ha a leválasztás megkövetelése, illetve a felvásárlási tilalom nem megfelelő eszköz, a Bizottság elfogadhatja azt is, hogy a tagállam visszakövetelési mechanizmust vezessen be, például a támogatás kedvezményezettjére rótt díj formájában. E mechanizmus lehetővé tenné, hogy a bank életképességének helyreállítását követően visszatérítse a támogatás egy részét.

43.

Ha az állami támogatásban részesülő banknak a reálgazdaságnak való hitelnyújtásra nézve bizonyos követelményeket kell teljesítenie, a banknak kereskedelmi feltételek mellett kell hitelt nyújtania (42).

44.

Az állami támogatás mellett nem ajánlhatók olyan feltételek (például kamat vagy biztosíték tekintetében), amelyekkel az állami támogatásban nem részesülő versenytársak nem tudnak versenyre kelni. Olyan esetekben azonban, ahol nem megfelelő a kedvezményezett árazási magatartásának korlátozása (mert például ezáltal csökkenne a hatékony verseny), a tagállamok javaslatot tehetnek a hatékony versenyt biztosító, alkalmasabb – például a belépést megkönnyítő – korrekciós intézkedésekre. Hasonlóképpen, a bankok pénzügyi ajánlataik értékesítésekor nem alkalmazhatják az állami támogatást versenyelőnyként (43). E korlátozások a támogatás mértékétől, vonatkozásától és időtartamától függően három évtől a szerkezetátalakítási időszak végéig terjedő időtartamra maradnak érvényben. Ily módon e korlátozások egyértelmű ösztönzőt szolgáltatnak az állami támogatás minél hamarabbi visszafizetésére is.

45.

A Bizottság megvizsgálja a piac nyitottságának fokát is és azt is, hogy a szektor milyen mértékben képes kezelni a bankcsődöket. Átfogó értékelésében a Bizottság figyelembe veheti a kedvezményezett vagy a tagállam által olyan intézkedésekre vállalt kötelezettségeket (44), amelyek elősegítik a stabilabb, versenyen alapuló piacok kialakulását például azáltal, hogy megkönnyítik a be- és kilépést. Adott esetben ilyen kezdeményezések tehetők a kedvezményezettektől elvárt egyéb strukturális és magatartásbeli intézkedések mellett. A tagállamok által a bankok nehézségeinek korai kezelésére szolgáló mechanizmusok létrehozására vállalt kötelezettséget a Bizottság a stabil és versenyen alapuló piacok elősegítését szolgáló elemként kedvezően ítélheti meg.

46.

Annak verifikálása érdekében, hogy a szerkezetátalakítási tervet megfelelően hajtják végre, a Bizottság rendszeres részletes jelentéstételt ír elő. Az első jelentést általában a szerkezetátalakítási terv jóváhagyását követő hat hónapon belül kell benyújtani a Bizottsághoz.

47.

A szerkezetátalakítási terv bejelentését követően a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a terv következtében helyreáll-e a hosszú távú életképesség, és megfelelően korlátozzák-e a versenytorzulásokat. Ha a Bizottságnak súlyos kételyei vannak annak tekintetében, hogy a szerkezetátalakítási terv teljesíti a vonatkozó követelményeket, hivatalos vizsgálati eljárást kell indítania, megadva a lehetőséget harmadik feleknek, hogy megtegyék észrevételeiket az intézkedésre vonatkozóan. Ezáltal átlátható és koherens megközelítés érvényesül az állami támogatási eljárásokra alkalmazandó titoktartási szabályok egyidejű betartása mellett (45).

48.

A Bizottságnak azonban nem kell hivatalos vizsgálati eljárást indítania, ha a szerkezetátalakítási terv teljes, és a javasolt intézkedések alapján a Bizottságnak nincsenek kételyei az összeegyeztethetőségre vonatkozóan, az EK-Szerződés 88. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében (46). Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha egy tagállam a szükséges nyomon követés tekintetében kíván jogbiztonsághoz jutni, és ezért bejelenti a Bizottságnak a jelen közleményben foglalt összes feltételt teljesítő szerkezetátalakítási tervhez kapcsolódó támogatást. Ilyen esetben a Bizottság végleges határozatot hozhat, amelyben megállapítja, hogy a megmentési és a szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethető a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján.

49.

E közlemény elfogadását a kivételes pénzügyi szektorbeli válság indokolja, ezért csak korlátozott időtartamra alkalmazandó. A Bizottság a 2010. december 31-ig bezárólag nála bejelentett szerkezetátalakítási támogatások értékelését a jelen közlemény alapján végzi. A be nem jelentett támogatásokra a jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (47) alkalmazandó. A Bizottság ezért a jelen közleményt alkalmazni fogja a 2010. december 31-ig nyújott, be nem jelentett támogatások összeegyeztethetőségének értékelésekor.

50.

Figyelembe véve, hogy e közlemény a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontján alapul, a Bizottság a piaci feltételek javulása, az ügyek kezelése során szerzett tapasztalatok és a pénzügyi stabilitás fenntartása mint feltétlenül érvényesítendő érdek tükrében felülvizsgálhatja a közlemény tartalmát és érvényességének tartamát.

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/21

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/22

1.

2009. augusztus 12-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Dong Energy A/S (a továbbiakban: Dong, Dánia) irányítása alá tartozó Dong Naturgas A/S által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Kom-Strom AG (a továbbiakban: Kom-Strom, Németország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5604 – Dong/Kom-Strom hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301 vagy 22967244) vagy postai úton a következő címre:

19.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/23

1.

2009. augusztus 11-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Panasonic Corporation (a továbbiakban: Panasonic, Japán) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás nyilvános vételi ajánlat útján teljes irányítást szerez a tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében a Sanyo Electric Co., Ltd. (a továbbiakban: Sanyo, Japán) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5421 – Panasonic/Sanyo hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301 vagy 22967244) vagy postai úton a következő címre: