ISSN 1725-518X |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72 |
|
Magyar nyelvű kiadás |
Tájékoztatások és közlemények |
52. évfolyam |
Közleményszám |
Tartalom |
Oldal |
|
II Közlemények |
|
|
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK |
|
|
Bizottság |
|
2009/C 072/01 |
A Bizottság közleménye az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről |
|
2009/C 072/02 |
Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.5364 – Iberia/Vueling/Clickair) ( 1 ) |
|
|
IV Tájékoztatások |
|
|
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK |
|
|
Bizottság |
|
2009/C 072/03 |
||
|
TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK |
|
2009/C 072/04 |
||
|
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉGGEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSOK |
|
|
EFTA Felügyeleti Hatóság |
|
2009/C 072/05 |
||
|
V Vélemények |
|
|
A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK |
|
|
Bizottság |
|
2009/C 072/06 |
||
2009/C 072/07 |
||
2009/C 072/08 |
||
|
EGYÉB JOGI AKTUSOK |
|
|
Bizottság |
|
2009/C 072/09 |
||
2009/C 072/10 |
||
2009/C 072/11 |
||
|
|
|
(1) EGT-vonatkozású szöveg |
HU |
|
II Közlemények
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
Bizottság
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/1 |
A Bizottság közleménye az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről
(2009/C 72/01)
1. BEVEZETÉS
1. |
A nagykereskedelmi hitelpiacok működését 2007 közepe óta súlyos zavarok nehezítik. Ennek eredményeként a bankszektor likviditása beszűkült, és csökkent a bankok hajlandósága arra, hogy akár egymásnak, akár általánosságban véve a vállalkozásoknak hitelt nyújtsanak. Ahogy a hitelpiacok működési zavarai az elmúlt másfél évben felerősödtek, úgy mélyült a pénzügyi válság és a világgazdaság súlyos recesszióba került. |
2. |
A bankszektor és általánosságban a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása nélkül aligha számíthatunk a pénzügyi válság megoldására és a világgazdaság recesszióból való kilábalására. Csak ekkor állhat ugyanis helyre a befektetők bizalma és tudnak visszatérni a bankok rendes hitelezési gyakorlatukhoz. Ennek megfelelően a tagállamok intézkedéseket hoztak bankszektoruk stabilitásának megerősítésére és a hitelezés támogatására: állami források felhasználásával új tőkeinjekciókat nyújtanak, valamint a banki hitelekhez állami kezességvállalást biztosítanak. Ezen intézkedéseket 2008 októberében jelentették be, és az elmúlt hónapokban fokozatosan végrehajtásra kerültek. |
3. |
Nemrégiben több tagállam is bejelentette azon szándékát, hogy meglévő támogatási intézkedéseit a bankok értékvesztett eszközeinek valamilyen formában történő átvétele révén egészítse ki. E bejelentések – az Egyesült Államok hasonló intézkedésével párhuzamosan – széleskörű vitát indítottak a Közösségen belül az eszközátvétel mint a kormányzat által alkalmazott banktámogatási intézkedés hasznáról. A vita kapcsán a Bizottság az Európai Központi Bankkal (EKB) konzultálva e közleményt állította össze, amely az eurorendszer által 2009. február 5-én kiadott ajánlásokra épül (lásd I. melléklet). |
4. |
E közlemény azon nehézségekre összpontosít, amelyekkel a tagállamok az eszközátvételi intézkedések mérlegelése, kidolgozása és alkalmazása során találják szemben magukat. Általános szinten ezek a kérdések a következőket foglalják magukban: jogosan alkalmazható-e az eszközátvétel a pénzügyi stabilitás megőrzésének és a banki hitelezés támogatásának eszközeként, a bankszektor életképességére és a költségvetés fenntarthatóságára vonatkozó hosszabb távú megfontolások, amelyeket figyelembe kell venni az eszközátvételi intézkedések alkalmazásának mérlegelésekor valamint az eszközátvételre vonatkozó közös és koordinált közösségi megközelítés iránti szükséglet az egyenlő feltételek biztosítása érdekében. E közösségi megközelítés kontextusában e közlemény konkrétabb iránymutatást is nyújt az állami támogatás szabályainak eszközátvételre történő alkalmazásáról, olyan kérdéskörökre összpontosítva, mint: i. átláthatóság és közzétételi követelmények; ii. a terhek megosztása az álam, a részvényesek és a hitelezők között; iii. a kedvezményezetteket célzó ösztönzők összehangolása a közérdekű célkitűzésekkel; iv. az eszközátvételi intézkedések kidolgozásának alapelvei a jogosultságot, valamint az értékvesztett eszközök értékelését és kezelését illetően; és v. az eszközátvétel, más kormányzati támogató intézkedések és a bankok szerkezetátalakítása közötti kapcsolat. |
2. ESZKÖZÁTVÉTEL MINT A PÉNZÜGYI STABILITÁS MEGŐRZÉSÉNEK ÉS A HITELEZÉS ÉLÉNKÍTÉSÉNEK ESZKÖZE
5. |
A 2008 októberében bejelentett tagállami mentőcsomagok közvetlen célja a pénzügyi stabilitás megőrzése és a reálgazdaságnak nyújtott hitelek kínálatának növelése. Túl korai lenne még végleges következtetést levonni a csomagok hatékonyságát illetően, de egyértelmű, hogy elhárították a pénzügyi meggyengülés veszélyét, és támogatták a fontos bankközi piacok működését. Másrészt viszont a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés kedvezőtlenül alakult a csomagok bejelentése óta, és a legfrissebb statisztikák a hitelek növekedésének erőteljes visszaesését jelzik (1). Számos tagállamban egyre gyakrabban jelzik a vállalkozások, hogy nem jutnak bankhitelhez, és úgy tűnik, a hitelpolitika szigorítása erősebb annál, amit a ciklikus megfontolások indokolnának. |
6. |
A hitelek elégtelen áramlásának egyik fő oka az értékvesztett eszközök felderítésével és értékelésével kapcsolatos bizonytalanság, amely a válság kezdete óta a problémák egyik forrása a bankszektorban. Az eszközértékeléssel kapcsolatos bizonytalanság nem csupán a bankszektorba vetett bizalmat gyengítette tovább, hanem mérsékelte azon kormányzati támogató intézkedések hatását is, amelyekről 2008 októberében született megállapodás. A bankok feltőkésítése például puffert teremtett ugyan az eszközök értékvesztése ellen, de a nyújtott tőkepuffer jelentős részét elnyelték a bankok által az eszközök jövőbeli értékvesztésére képzett céltartalékok. A bankok már tettek lépéseket az értékvesztett eszközök problémájának kezelésére. Így például jelentős összegű értékvesztést írtak le az eszközoldalon (2), lépéseket tettek a fennmaradó veszteségek korlátozására az eszközök mérlegen belüli átcsoportosítása révén, és fizetőképességi pozíciójuk javítása érdekében fokozatosan pótlólagos tőkét tettek félre. Mindazonáltal a problémát nem sikerült megfelelő mértékben orvosolni, és a gazdaság lelassulásának nem várt mértéke most azt vetíti előre, hogy a banki eszközök hitelminőségének romlása tovább fokozódik és nagyobb kiterjedésű lesz. |
7. |
Az eszközátvétel közvetlenül kezelné a bankok mérlegének minőségével kapcsolatos bizonytalanság kérdését, és ezáltal segítene feléleszteni a szektorba vetett bizalmat. Emellett segítene elkerülni azt is, hogy szükség legyen a bankok többszöri, ismételt feltőkésítésére, amikor a reálgazdaság romló helyzete közepette ismét nő az eszközök értékvesztésének mértéke. Erre alapozva a 2008 októberében az állam- és kormányfők által megállapodott stratégia végrehajtása során számos tagállam aktívan mérlegeli az értékvesztett banki eszközök átvételének alkalmazását a többi intézkedés kiegészítéseként. |
3. HOSSZABB TÁVÚ MEGFONTOLÁSOK: A BANKSZEKTOR ÉLETKÉPESSÉGÉNEK HELYREÁLLÍTÁSA ÉS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS FENNTARTHATÓSÁGA
8. |
Az eszközátvételi intézkedéseket úgy kell kialakítani és végrehajtani, hogy a lehető leghatékonyabban teljesítsék a pénzügyi stabilitás megőrzésére és a banki hitelezés élénkítésére vonatkozó közvetlen célkitűzéseket. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a megfelelő feltételek meghatározása és árszabás, valamint szükség esetén kötelező részvétel révén biztosítsuk az eszközátvételi intézkedésekben való megfelelő részvételt. Az eszközátvételi intézkedések kialakítása és végrehajtása során azonban nem szabad figyelmünket csupán e közvetlen célkitűzésekre korlátozni. Elengedhetetlen, hogy hosszabb távú megfontolásokat is figyelembe vegyünk. |
9. |
Ha az eszközátvételi intézkedések végrehajtása során nem ügyelünk a bankok közötti (tagállamokon belüli és határokon átnyúló) verseny súlyos torzulásának az Európai Közösséget létrehozó szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival összhangban történő elkerülésére, ideértve szükség esetén a kedvezményezettek szerkezetátalakítását is, strukturálisan gyengébb közösségi bankszektor jön létre, ami negatív hatással lesz a szélesebb értelemben vett gazdaság termelési potenciáljára. Emellett ahhoz vezethet, hogy újra meg újra szükség lesz a szektorba történő kormányzati beavatkozásra, ami fokozatosan növekvő terhet ró az államháztartásra. Tekintettel az állam kockázatának valószínű mértékére, ezek igen komoly veszélyek. E hosszabb távú káros hatás kockázatának korlátozása érdekében kellően célzottá kell tenni a bankszektorba történő kormányzati beavatkozást, és olyan magatartásbeli biztosítékokkal kell kiegészíteni, amelyek összehangolják a bankok ösztönzőit a közérdekű célkitűzésekkel. Az szközátvételi intézkedéseknek a bankszektor életképességének helyreállítására irányuló általános erőfeszítés részét kell képezniük, és a szükséges szerkezetátalakításokra kell alapulniuk. A bankszektor kormányzati támogatás fejében történő szerkezetátalakításának szükségességét az állami támogatások szabályainak összefüggésében az 5. és 6. szakasz tárgyalja részletesebben. |
10. |
Az eszközátvételi intézkedések kialakításának és végrehajtásának mérlegelése során elengedhetetlen, hogy a tagállamok költségvetési megfontolásokat is figyelembe vegyenek. A teljes várt eszközleírásra vonatkozó becslések arra utalnak, hogy az eszközátvétel – tényleges, potenciális vagy mindkettő – költségvetési költségei abszolút értékben és a tagállamok bruttó hazai termékéhez (GDP) viszonyítva is egyaránt jelentősek lehetnek. Az eszközátvétel (és más intézkedések) révén nyújtott kormányzati támogatás nem lehet olyan mértékű, hogy az aggodalmat okozzon az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatban, például túlzott mértékű eladósodottság vagy finanszírozási problémák miatt. Ezek a megfontolások különösen fontosak a jelenlegi helyzetben, amikor egyre nagyobb a költségvetési hiány, nő az államadósság szintje, és a kormányok nehézségekkel néznek szembe az államkötvények kibocsátásával kapcsolatban. |
11. |
Konkrétabban, a tagállamok költségvetési helyzete fontos tényező lesz annak eldöntésénél, hogy a következők közül melyik lehetőséget válasszák az átvétel tárgyát képező eszközök esetében: eszközvásárlás, eszközbiztosítás, eszközcsere vagy ezek egy kombinációja (3). Elképzelhető, hogy az eszközátvétel különböző formái esetében nem lesz jelentős különbség az államháztartási politika hitelességére gyakorolt hatás tekintetében, mivel a pénzügyi piacok hajlamosak a potenciális veszteségeket hasonló alapon leszámítolni (4). Mindazonáltal az értékvesztett eszközök közvetlen megvásárlását szükségessé tevő megközelítés nagyobb azonnali hatást gyakorolna a költségvetési rátákra és a kormányzati finanszírozásra. Bár az értékvesztett eszközök kezelésére választott módszer az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, érdemes megfontolni olyan hibrid megoldások alkalmazását, amelyek során az elértéktelenedett eszközöket kiveszik a bankok mérlegéből és egy olyan (a bankokon belüli vagy kívüli) különálló egységbe vezetik át, amely valamilyen módon kormányzati garanciát élvez. Ez a megközelítés vonzó, mivel a bankrendszerbe vetett bizalom szemszögéből az eszközvásárlás számos előnyét biztosítja, ugyanakkor a költségvetésre gyakorolt azonnali hatása korlátozott. |
12. |
Tekintettel a költségvetési források korlátozott voltára, helyénvaló lehet az eszközátvételi intézkedéseket csupán néhány, pénzügyi rendszerkockázati tényezőnek minősített bankra összpontosítani. Néhány tagállam esetében a bankok számára nyújtott eszközátvételt erőteljesen korlátozhatják meglévő költségvetési megszorításaik és/vagy bankjaik mérlegének a GDP-hez viszonyított nagysága. |
4. EGY KÖZÖS ÉS ÖSSZEHANGOLT KÖZÖSSÉGI MEGKÖZELÍTÉS SZÜKSÉGESSÉGE
13. |
Az eszközátvételi intézkedések valamely formájának mérlegelése során össze kell egyeztetni a pénzügyi stabilitás és a banki hitelezés rövidtávú célkitűzéseit a Közösségen belüli bankszektorra, az egységes piacra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra gyakorolt káros hatás elkerülésének hosszabb távú szükségletével. Ez leghatékonyabban egy közös és összehangolt közösségi megközelítés révén érhető el, amelynek általános célkitűzései a következők:
|
14. |
A tagállamok közötti koordinációra csak általános szinten van szükség és ez elérhető úgy, hogy közben elegendő mértékű rugalmasságot őrizzünk meg az intézkedéseknek az egyes bankok sajátos helyzetéhez igazításához. Az elégséges előzetes koordináció hiányában e célkitűzések közül sok csak pótlólagos utólagos állami támogatási ellenőrzési követelmények révén érhető el. Ezért az eszközátvételi intézkedések alapvető jellegzetességeire vonatkozó közös iránymutatás segítene minimalizálni az állami támogatásra vonatkozó szabályok keretében elvégzett értékelés eredményeként szükségessé váló korrekciókat és kiigazításokat. A következő szakaszok tartalmazzák ezt az iránymutatást. |
5. IRÁNYMUTATÁS AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK ESZKÖZÁTVÉTELI INTÉZKEDÉSEKRE TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL
15. |
A bankok rendes feladata az általuk megvásárolt eszközök kockázatának értékelése és annak biztosítása, hogy minden kapcsolódó veszteséget fedezni tudjanak (5). Mindazonáltal a pénzügyi stabilitás támogatása érdekében mérlegelhető az eszközátvétel. Az állam általi eszközátvételi intézkedések annyiban állami támogatásnak minősülnek, amennyiben a kedvezményezett bankot mentesítik az értékvesztett eszközök miatti veszteség vagy lehetséges veszteségre képzett tartalék könyvelésének kényszere alól (vagy kompenzálják ezért), és/vagy szavatoló tőkét szabadítanak fel más célokra. Különösen ez a helyzet, ha az értékvesztett eszközöket a piaci árnál magasabb értéken vásárolják meg vagy biztosítják, vagy ha a biztosítás díja nem kompenzálja az államot a garancia keretében felmerülő kötelezettség maximális lehetséges összegéért (6). |
16. |
Az eszközátvételi intézkedésekhez nyújtott valamennyi támogatásnak összhangban kell azonban lennie a szükségesség, az arányosság és a versenytorzítás minimalizálásának alapelveivel. A segítségnyújtás e formája súlyosan torzítja a versenyt a kedvezményezett és a kedvezményben nem részesülő bankok, illetve a különböző mértékben rászoruló kedvezményezett bankok között. Az alapvetően stabil, kedvezményben nem részesülő bankok úgy érezhetik, piaci versenypozíciójuk megőrzése érdekében kénytelenek mérlegelni a kormányzati intervenció igénybevételét. Hasonló módon torzulhat a verseny a tagállamok között is: fennáll a támogatási verseny kockázata (amikor a tagállamok a más tagállambeli bankokra gyakorolt hatásra való tekintet nélkül próbálják megmenteni saját bankjaikat), valamint a pénzügyi protekcionizmus felé fordulás és a belső piac széttöredezésének veszélye. Ezért az eszközátvételi programban való részvételt egyértelműen megfogalmazott és objektív kritériumoktól kell függővé tenni annak elkerülése érdekében, hogy egyes bankok jogtalan előnyben részesüljenek. |
17. |
A Bizottság az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményében (7) rögzítette az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak és különösen a Szerződés 87. cikke (3) bekezdése b) pontjának a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben a bankokat érintő támogatási intézkedésekre történő alkalmazásának alapelveit. A Bizottság ezt követően a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok című nemrégiben kiadott közleményében (8) részletesebb iránymutatást nyújtott ezen alapelveknek a feltőkésítésre történő gyakorlati alkalmazásáról. Ugyanezen elvekre alapozva az e közleményben meghatározott iránymutatás megállapítja az eszközátvételi intézkedések vagy programok azon legfontosabb jellemzőit, amelyek nem csupán hatékonyságukat, hanem a versenyre gyakorolt hatásukat is meghatározzák. Ezen iránymutatás – azok egyedi helyzetétől függetlenül – vonatkozik valamennyi, eszközátvételi intézkedésben részesülő bankra, de alkalmazásának gyakorlati végrehajtása a kedvezményezett kockázati profilja és életképessége függvényében változhat. Az iránymutatás alapelvei értelemszerűen alkalmazandók, ha két vagy több tagállam koordinálja a határokon átnyúló tevékenységű bankokra irányuló eszközátvételi intézkedéseit. |
18. |
E közlemény célja, hogy koordinált elveket és feltételeket határozzon meg az eszközátvételi intézkedések lehető legnagyobb mértékű hatékonyságának biztosítása érdekében az egységes piacon, figyelembe véve a rendes piaci feltételekhez való visszatérés hosszú távú célkitűzését, ugyanakkor elegendő rugalmasságot őrizzen meg a sajátosságok kezeléséhez, illetve ahhoz, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében pótlólagos intézkedéseket vagy eljárásokat biztosítson egyedi vagy nemzeti szinten. A hatékony eszközátvételi intézkedések eredménye a reálgazdaságnak történő hitelezés fenntartása kell hogy legyen. |
5.1. A probléma és a megoldási lehetőségek megfelelő meghatározása: teljes körű előzetes átláthatóság, az értékvesztések közzététele és a támogatásra jogosult bankok előzetes értékelése
19. |
Minden eszközátvételi intézkedésnek a következők egyértelmű meghatározásán kell alapulnia: a bank eszközökkel kapcsolatos problémájának nagysága, tényleges fizetőképessége a támogatás előtt, valamint kilátásai az életképesség helyreállítására. Ennek során megfelelő mértékben mérlegelni kell valamennyi lehetséges alternatívát a szükséges szerkezetátalakítási folyamat megkönnyítése érdekében, a piaci szereplők ösztönzői torzulásának megakadályozására és annak elkerülése érdekében, hogy állami forrásokat pazaroljanak anélkül, hogy ezzel hozzájárulnának a reálgazdaságnak nyújtott hitelek rendes szintjének helyreállításához. |
20. |
Ezért, azon kockázat minimalizálása érdekében, hogy ugyanazon kedvezményezett esetében többször felmerüljön az állami beavatkozás iránti igény, az eszközátvétel előfeltételeként a következő kritériumoknak kell teljesülniük:
|
5.2. Az értékvesztett eszközökhöz kapcsolódó költségek megosztása az állam, a részvényesek és a hitelezők között
21. |
Általános alapelvként az értékvesztett eszközökhöz kapcsolódó veszteségeket a lehető legnagyobb mértékben a bankoknak maguknak kell viselniük. Ez először is teljes körű előzetes átláthatóságot és közzétételt tesz szükségessé, ezt követi az eszközök kormányzati beavatkozás előtti korrekt értékelése, valamint az állam megfelelő ellentételezése az eszközátvételi intézkedésért, bármely formában is valósuljon meg ez utóbbi, a konkrét választott modelltől függetlenül biztosítva ezzel a részvényesek azonos mértékű felelősségvállalását és teherviselését. Ezen elemek kombinációja lehetővé teszi, hogy – figyelembe véve a segítségnyújtás különböző típusainak egyedi jellegzetességeit (11) – az állami támogatás valamennyi formája esetében biztosított legyen a teherviselés átfogó koherenciája. |
22. |
Amennyiben az eszközök megfelelő értékelését és a veszteségek korrekt meghatározását (12) követően a bank állami beavatkozás nélkül technikai fizetésképtelenség állapotába kerülne, a bankot a közösségi és a nemzeti jogszabályokkal összhangban csődgondnokság alá kell helyezni vagy fel kell számolni. Ilyen helyzetben a pénzügyi stabilitás és a bizalom megőrzése érdekében helyénvaló lehet a kötvénytulajdonosok (13) védelme vagy a nekik nyújtott garancia. |
23. |
Amennyiben valamely bank csődgondnokság alá helyezése vagy felszámolása a pénzügyi stabilitás megőrzése szempontjából nem tűnik ajánlatosnak (14), garancianyújtás vagy eszközvásárlás formájában szigorúan a minimumra korlátozott támogatás nyújtható a bankoknak, hogy a szerkezetátalakítás vagy a rendes felszámolás tervének kidolgozásához szükséges időszakban folytatni tudják működésüket. Ilyen esetekben a részvényesektől elvárható, hogy legalább a tőkemegfelelőség jogszabályban előírt mértékének eléréséig részt vegyenek a veszteségek viselésében. Érdemes megfontolni az államosítás lehetőségeit is. |
24. |
Amennyiben előzetesen nem érhető el teljesen a megosztott teherviselés, a bank számára elő kell írni a veszteséghez vagy a kockázatfedezéshez egy későbbi szakaszban való hozzájárulást, például visszakövetelési rendelkezés formájában, vagy biztosítási program esetében a bank által viselendő (tipikusan legalább 10 %-os) „első veszteségre” vonatkozó rendelkezés és a reziduális veszteség megosztásáról szóló rendelkezés segítségével – ez utóbbi révén a bank százalékos (tipikusan legalább 10 %-os) arányban részesedik minden további veszteségből (15). |
25. |
Általános szabályként elmondható, hogy minél kisebb a kezdeti hozzájárulás, annál nagyobb szükség van a későbbi szakaszokban a részvényesek hozzájárulására ahhoz, hogy a szükséges szerkezetátalakítás értékelése során korlátozzák a verseny torzulását. A részvényesek hozzájárulása történhet az állami veszteségek bankrészvénnyé alakítása révén és/vagy pótlólagos kompenzációs intézkedések formájában. |
5.3. A bankok eszközátvételi intézkedésben való részvétele ösztönzőinek összehangolása a közérdekű célkitűzésekkel
26. |
Általános jellemzőként az értékvesztett eszközök átvételi programjai esetében a jelentkezési időszakot a program kormányzat általi elindításától számított hat hónapra kell korlátozni. Ez egyrészt korlátozza a bankok azon késztetését, hogy elhalasszák a közzétételeket annak reményében, hogy egy későbbi időpontban nagyobb mértékű eszközátvételben részesüljenek, másrészt megkönnyíti a bankszektor problémáinak gyors megoldását, mielőtt a gazdasági hanyatlás tovább súlyosbítja a helyzetet. A hathónapos jelentkezési időszak alatt a bankok bejelenthetik azon támogatható eszköz-kosarakat amelyeket az eszközátvételi intézkedéseknek le kell fednie, amely során lehetőség van a görgetésre (rollover) (16). |
27. |
Szükség lehet megfelelő mechanizmusok kialakítására annak biztosítása érdekében, hogy azok a bankok, amelyeknek a leginkább szükségük van az eszközátvételre, részt vegyenek a kormányzati intézkedésben. E mechanizmusok magukban foglalhatják a programban való kötelező részvétel, de legalább a felügyelő hatóságok felé történő közzétételt kötelezővé kell tenni. Ha valamennyi bank számára kötelezővé teszik az eszközökhöz kapcsolódó problémáik nagyságának feltárását, az tagállami szinten hozzájárul az eszközátvételi program iránti szükséglet és annak szükséges mértéke világos meghatározásához. |
28. |
Amennyiben a részvétel nem kötelező, a program tartalmazhat megfelelő ösztönzőket (mint például opciós utalványok vagy jogok kiosztása a meglévő részvényeseknek, amelyekkel kedvezményes feltételekkel vehetnek részt a jövőbeli magántőke-emelésben), amelyek az átláthatóság és közzététel, a valós értékelés és a megosztott teherviselés elveitől való eltérés nélkül könnyítik meg a program bankok általi elfogadását. |
29. |
Részvételre a hathónapos jelentkezési határidőt követően csak kivételes esetben és olyan előre nem látható körülmények esetében lehessen lehetőség, amelyekért a bank nem felelős (17), és ekkor is csak szigorúbb feltételek, például az államnak fizetendő magasabb ellentételezés és/vagy magasabb szintű kompenzációs intézkedések mellett. |
30. |
Az eszközátvételi programban való részvétel feltétele mindig egy sor megfelelő magatartási korlátozás alkalmazása kell hogy legyen. A kedvezményezett bankokra különösen olyan biztosítékoknak kell vonatkozniuk, amelyek garantálják, hogy az eszközátvétel tőkehatásait arra használják fel, hogy a kereskedelmi feltételeknek megfelelően és megkülönböztetéstől mentesen kielégítsék a hitel iránti keresletet, ne pedig a növekedési stratégia versenytársak rovására történő finanszírozására (különösen stabil bankok felvásárlására) fordítsák. |
31. |
Ugyancsak mérlegelni kell az osztalékpolitika szigorítását és a vezetői juttatások felső korlátjának megszabását. A magatartási korlátozások konkrét kialakítását egy arányossági értékelésre kell alapozni, figyelembe véve azokat a különböző tényezőket, amelyek szükségessé tehetik a szerkezetátalakítást (lásd a 6. szakaszt). |
5.4. Támogatható eszközök
32. |
Az eszközátvétel szempontjából szóba jöhető eszközök skálájának meghatározása során meg kell találni az egyensúlyt az azonnali pénzügyi stabilitás célkitűzése és a rendes piaci működéshez való visszatérés biztosításának középtávú szükséglete között. A jelek szerint a bankok életképességével kapcsolatos bizonytalanság és szkepticizmus fő okát a pénzügyi válság kiváltásáért felelős, rendszerint toxikus eszközöknek nevezett eszközök (pl. a jelzáloggal fedezett egyesült államokbeli értékpapírok, valamint kapcsolódó fedezeti ügyletek és derivatívák) képezik, amelyek jórészt elvesztették likviditásukat vagy erőteljesen le kellett értékelni őket. Amennyiben a támogatható eszközöket ezekre az eszközökre korlátoznák, az határok közé szorítaná az állam lehetséges veszteségeknek való kitettségét és hozzájárulna a versenytorzulás elkerüléséhez (18). Egy túlságosan szűk eszközátvételi intézkedés esetében ugyanakkor – tekintettel a különböző tagállamok és bankok esetében fellépő sajátos problémák eltérő voltára, valamint az értékvesztés problémája más eszközökre való átterjedésének mértékére – fennállna annak a veszélye, hogy nem sikerül helyreállítani a bankszektorba vetett bizalmat. Ez tehát a bizonyos mértékű rugalmasságot tartalmazó pragmatikus megközelítés alkalmazása mellett szól, amely biztosítaná, hogy kellően indokolt esetben más eszközök is megfelelő mértékben részesüljenek az eszközátvételi intézkedésekből. |
33. |
Az eszközátvételi intézkedésekben való részvételre jogosult eszközök meghatározásához közös és összehangolt közösségi megközelítésre van szükség egyrészt a tagállamok közötti és a közösségi bankszektoron belüli verseny torzulásának elkerülése, másrészt a határokon átnyúló tevékenységű bankok azon ösztönzőinek korlátozása érdekében, hogy a különböző nemzeti eszközátvételi intézkedések közül kiválasszák a számukra legkedvezőbb megoldást. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatható eszközök meghatározása uniószerte következetesen történjen, a meglévő értékvesztés mértékét tükröző eszközkategóriákat (ún. kosarakat) kell kialakítani. E kategóriák meghatározásáról részletesebb útmutatást a 3. melléklet tartalmaz. Ilyen eszközkategóriák alkalmazása Közösség-szerte megkönnyítené a bankok és kockázati profiljuk összehasonlítását. Ezt követően a tagállamoknak kellene eldönteniük, hogy az intézkedéssel – a kiválasztott eszközök értékvesztése fokának Bizottság általi vizsgálattól függően – mely kategória és milyen mértékben fedhető le. |
34. |
Arányos megközelítést kell kidolgozni annak lehetővé tétele érdekében, hogy azon tagállamok, amelyeknek bankszektorára más tényezők is, a pénzügyi stabilitást veszélyeztető nagyságrendű hatással vannak (mint például a buborék kipukkadása saját ingatlanpiacukon), megfelelően indokolt esetben mennyiségi korlátozás nélkül kiterjeszthessék a támogathatóságot olyan egyértelműen meghatározott eszközkategóriákra, amelyek összefüggnek a rendszerkockázattal. |
35. |
Emellett tovább fokozható a rugalmasság annak lehetővé tétele révén, hogy – tekintettel a tagállamok és a bankok körülményeinek különböző voltára – egy adott bank eszközátvételi mechanizmusban részt vevő eszközeinek maximum 10–20 %-áig a (32), (33) és (34) bekezdésben meghatározott támogathatósági körön kívül eső értékvesztett eszközöket is bevonják az átvételi intézkedésbe, anélkül, hogy ehhez különleges indoklásra lenne szükség. Mindazonáltal nem vonhatók be az eszközátvételi intézkedésbe azok az eszközök, amelyek jelenleg nem minősülnek értékvesztettnek. Az eszközátvételi intézkedés nem nyújthat nyílt végű biztosítást a recesszió jövőbeli következményeivel szemben. |
36. |
Általános alapelvként elmondható, hogy minél szélesebb a támogathatósági kritérium és a bank portfóliójának minél nagyobb hányadát képviselik az érintett eszközök, annál alaposabbnak kell lennie a szerkezetátalakításnak és a verseny indokolatlan torzulásának elkerülését célzó kiegyenlítő intézkedéseknek. Mindenesetre a Bizottság nem fogja az eszközátvételi intézkedésbe bevonhatónak minősíteni azokat az eszközöket, amelyek a kedvezményezett bank mérlegében egy rögzített, az átvételi program bejelentését megelőző határnapot követően jelentek meg (19). Ellenkező esetben ugyanis az eredmény eszközarbitrázs és elfogadhatatlan morális kockázat lehet, hiszen így a bankokat a jövőbeni hitelezések és más eszközök kockázata megfelelő értékelésének elmulasztására, vagyis gyakorlatilag a jelenlegi válsághoz vezető hibák megismétlésére ösztönözné (20). |
5.5. A támogatható eszközök értékelése és az árazás
37. |
A verseny indokolatlan torzulásának és a tagállamok közötti támogatási verseny kialakulásának elkerülése érdekében kulcsfontosságú az eszközök értékelésének korrekt és következetes megközelítése, ideértve az összetettebb és kevésbé likvid eszközökét is. Az értékelés során közösségi szinten meghatározott általános módszertant kell követni, és az értékelést a Bizottság az eszközátvételi intézkedés maximális hatékonyságának biztosítása, valamint a torzulás és – különösen a határokon átnyúló tevékenységű bankok esetében – a káros arbitrázsügyletek veszélyének csökkentése érdekében közösségi szinten előzetesen szorosan koordinálja. Sajátos, pl. az érintett adatok időben való rendelkezésre állásához kapcsolódó körülmények figyelembevétele érdekében szükség lehet alternatív módszerek alkalmazására, feltéve, hogy azok azonos mértékű átláthatóságot biztosítanak. Az intézkedésben való részvételre jogosult bankoknak minden esetben napi rendszerességgel kell értékelniük portfóliójukat, és rendszeresen és gyakran közzé kell tenniük adataikat a nemzeti hatóságok és a felügyeleti hatóságok felé. |
38. |
Amennyiben az eszközök értékelése különösen összetettnek bizonyul, fontolóra lehet venni alternatív megközelítési módok alkalmazását, például egy „jó bank” létrehozását – ez esetben az állam nem az értékvesztett, hanem a stabil eszközöket vásárolná meg. Alternatív megoldást jelenthet az állam részesedése a bankban (ideértve az államosítást is), amely lehetővé teszi, hogy az értékelésre a szerkezetátalakítás vagy a rendes felszámolás keretében kerüljön sor, eloszlatva így az érintett eszközök valódi értékével kapcsolatos minden bizonytalanságot (21). |
39. |
Első lépésként amikor csak lehetséges, aktuális piaci értékükön kell értékelni az eszközöket. Általánosságban véve minden olyan, átvételi program keretében végrehajtott eszközátvétel, amely során az értékelés meghaladja a piaci árat, állami támogatásnak minősül. Az aktuális piaci ár azonban a jelenleg forgalomban lévő eszközök esetében elég messze eshet a könyv szerinti értéktől, vagy előfordulhat, hogy piac hiányában nem is létezik (egyes eszközök tényleges értéke nulla lehet). |
40. |
Második lépésként az eszközátvételi program keretében az értékvesztett eszközökhöz rendelt érték (az átvételi érték) az átvételi hatás elérése érdekében elkerülhetetlenül az aktuális piaci ár fölé kerül. A támogatás összeegyeztethetősége következetes értékelésének biztosítása érdekében a Bizottság az összeegyeztethető és a szükséges minimumra korlátozott támogatási összeg elfogadható referenciaértékének tekinti az eszköz alapul szolgáló hosszú távú gazdasági értékét (a tényleges gazdasági értéket) tükröző és az alapul szolgáló cash-flow-k, valamint a szélesebb időhorizont alapján kiszámított átvételi értéket. Bizonyos eszközkategóriák esetében meg kell fontolni egységes marzsok alkalmazását, hogy megbecsülhető legyen azon eszközök tényleges gazdasági értéke, amelyek túlságosan összetettek ahhoz, hogy a belátható jövőbeni alakulásukról megbízható előrejelzést lehessen készíteni. |
41. |
Következésképpen az eszközvásárlási vagy eszközbiztosítási (22) intézkedések átvételi értékének az eszközök tényleges gazdasági értékén kell alapulnia. Ezenfelül az állam számára megfelelő ellentételezést kell biztosítani. Amennyiben a tagállamok – a technikai fizetésképtelenség elkerülése érdekében – a tényleges gazdasági értéket meghaladó átvételi érték alkalmazását ítélik szükségesnek, az intézkedés támogatástartalma értelemszerűen nagyobb lesz. Ez csak akkor fogadható el, ha messzeható szerkezetátalakítással, valamint olyan feltételek, például visszakövetelési rendelkezés bevezetésével jár együtt, amelyek egy későbbi szakaszban lehetővé teszik a pótlólagos támogatás visszafizettetését. |
42. |
A piaci érték és a tényleges gazdasági érték tekintetében az értékelési folyamatnak, valamint az állam ellentételezésének a IV. mellékletben felsorolt alapelveket és eljárásokat kell követnie. |
43. |
Az eszközátvételi intézkedések tagállamok által benyújtott értékelési módszereinek, valamint egyedi esetekben azok végrehajtásának értékelése során a Bizottság értékelési szakemberekből álló testületekkel konzultál (23). A Bizottság az értékelési módszerek konzisztens voltának biztosítása érdekében már meglévő, közösségi szinten szervezett testületek szakértelmére is épít majd. |
5.6. Az eszközátvételi intézkedések tárgyát képező eszközök kezelése
44. |
A tagállamok feladata, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos probléma mértékét, az egyes érintett bankok helyzetét és a költségvetési megfontolásokat figyelembe véve a 3. szakaszban és a II. mellékletben felsorolt lehetőségek közül kiválasszák a bankjaik tehermentesítésére leginkább alkalmas megoldást. Az állami támogatások ellenőrzésének célja annak garantálása, hogy a kiválasztott modell sajátosságai biztosítsák az egyenlő bánásmódot és megakadályozzák a verseny indokolatlan torzulását. |
45. |
Bár az egyes árazási rendelkezések eltérőek lehetnek a különböző támogatási intézkedések esetében, ezek a különbségek nem lehetnek érzékelhető hatással az állam és a kedvezményezett bank közötti megfelelő tehermegosztásra. Egy eszközkezelő társaság általános finanszírozási mechanizmusa, egy biztosítás vagy egy hibrid megoldás révén, megfelelő értékelésre alapozva kell biztosítani, hogy a bank azonos arányban viseli a veszteségeket. E tekintetben mérlegelhető a visszakövetelési rendelkezés alkalmazása. Általában véve minden programnak biztosítania kell, hogy a kedvezményezett bankok viseljék az eszközátvétel során felmerült veszteséget (lásd még az (50) bekezdést és a 10. lábjegyzetet). |
46. |
A választott modelltől függetlenül annak érdekében, hogy megkönnyítsék a bank számára az életképesség helyreállítására való összpontosítást és elkerüljék a lehetséges érdekellentéteket, funkcionálisan és szervezetileg is egyértelműen el kell különíteni egymástól a kedvezményezett bankot és annak értékvesztett eszközeit, különösen a menedzsment, a személyzet és az ügyfelek tekintetében. |
5.7. Eljárási szempontok
47. |
Az V. melléklet részletes iránymutatást tartalmaz ezen iránymutatásnak az állami támogatási eljárásra gyakorolt hatásáról, mind a támogatás eredeti bejelentése, mind pedig – ahol szükséges – a szerkezetátalakítási tervek értékelése vonatkozásában. |
6. NYOMON KÖVETÉSI INTÉZKEDÉSEK – SZERKEZETÁTALAKÍTÁS ÉS AZ ÉLETKÉPESSÉG HELYREÁLLÍTÁSA
48. |
Az 5. szakaszban említettalapelvek és feltételek megteremtik az állami támogatási szabályokkal összhangban lévő eszközátvételi intézkedések kidolgozásának keretét. Az állami támogatási szabályok célja ebben a kontextusban annak biztosítása, hogy a kedvezményezett bankot minimális összegű és a lehető legkevésbé torzító hatású támogatás segítségével szabadítsák meg eszközök egy különálló kategóriájához kapcsolódó kockázatoktól annak érdekében, hogy megteremtsék az állami támogatás nélküli, hosszú távú életképesség helyreállításának biztos alapját. Bár az értékvesztett eszközök fenti alapelvekkel összhangban történő kezelése szükséges lépés a bankok életképességének helyreállításához, önmagában nem elégséges e cél eléréséhez. Sajátos helyzetüktől és jellegzetességeiktől függően a bankoknak saját érdekükben megfelelő intézkedéseket kell hozniuk hasonló problémák ismételt felmerülésének elkerülése, valamint a fenntartható nyereségesség biztosítása érdekében. |
49. |
Az állami támogatásokról, különösen pedig a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló szabályok értelmében az eszközátvétel strukturális műveletnek minősül és az alábbi három feltétel alapos értékelését teszi szükségessé: i. a kedvezményezett megfelelő mértékű hozzájárulása az eszközátvételi program költségeihez; ii. megfelelő intézkedés az életképesség helyreállításának biztosítására; valamint iii. szükséges intézkedések a verseny torzulásának ellensúlyozására. |
50. |
Az első feltétel rendes esetben az 5. szakaszban rögzített követelmények, vagyis a közzététel, az értékelés, az árazás és az osztott teherviselés teljesítése révén érhető el. Ennek biztosítania kell, hogy a kedvezményezett legalább az eszközök állam általi átvétele során felmerülő veszteség egészét viselje. Amennyiben ez lényegileg nem lehetséges, kivételes esetben ekkor is nyújtható támogatás, feltéve, hogy a másik két feltétel esetében szigorúbb követelményeket alkalmaznak. |
51. |
Az életképesség helyreállítására vonatkozó és a verseny torzulásának ellensúlyozásához szükséges követelményeket eseti alapon határozzák meg. A második feltétel, a hosszú távú életképesség helyreállítása vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy az eszközátvételi intézkedés hozzájárulhat ehhez a célkitűzéshez. Az életképesség-vizsgálat a lehetséges kockázati tényezők figyelembevételét és teljes körű értékelését követően tanúsítja a bank jelenlegi és várható tőkemegfelelését (24). |
52. |
Az eszközátvételi intézkedések kezdeti engedélyezését követően a szerkezetátalakítás szükséges mértékére vonatkozó bizottsági értékelés a következő kritériumok alapján kerül meghatározásra: a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok című bizottsági közleményben felvázolt kritériumok; az eszközátvétel tárgyát képező banki eszközök aránya; ezen eszközök átvételi árának összehasonlítása a piaci árral; az értékvesztett eszközökhöz nyújtott eszközátvételi intézkedés sajátosságai; az állami érintettség teljes mérete a bank kockázattal súlyozott eszközeihez viszonyítva; a kedvezményezett bank problémáinak jellege és eredete; valamint a bank üzleti modelljének és befektetési stratégiájának stabil volta. Emellett figyelembe vesznek minden pótlólagosan nyújtott állami garanciát vagy állami újratőkésítést annak érdekében, hogy a kedvezményezett bank helyzetéről teljes körű képet alkossanak (25). |
53. |
A hosszú távú életképesség feltétele, hogy a bank állami támogatás nélkül képes legyen fennmaradni, következésképpen egyértelmű terveket kell kidolgozni a kapott állami tőke visszafizetésére és le kell mondani az állami garanciákról. Az értékelés eredményétől függően a szerkezetátalakításnak magában kell foglalnia a bank stratégiájának és tevékenységeinek mélyreható felülvizsgálatát, ideértve például a következőket: az alapvető üzleti tevékenységre összpontosítás, az üzleti modellek újbóli meghatározása, egyes üzletágak/leányvállalatok bezárása vagy értékesítése, az eszköz-forrás menedzsment módosítása és egyéb változtatások. |
54. |
A mélyreható szerkezetátalakítást akkor tekintik szükségesnek, ha az értékvesztett eszközök – az 5.5. szakaszban és a IV. mellékletben rögzített elvekkel összhangban végrehajtott – megfelelő értékelése állami beavatkozás nélkül negatív tőkét/technikai fizetésképtelenséget eredményez. Általában az ismételt támogatás iránti kérelmek és az 5. szakaszban rögzített alapelvektől való eltérés a mélyreható szerkezetátalakítás szükségességére utal. |
55. |
Az egyes kedvezményezettek helyzeti sajátosságainak kellő figyelembevétele mellett ugyancsak mélyreható szerkezetátalakításra van szükség akkor, ha a bank bármilyen formában már kapott állami támogatást, amely vagy hozzájárult a veszteségfedezéshez illetve a veszteség elkerüléséhez, vagy pedig összességében meghaladja a bank kockázattal súlyozott teljes eszközállományának 2 %-át (26). |
56. |
Az életképesség helyreállításához szükséges intézkedések időzítése figyelembe veszi az érintett bank sajátos helyzetét, valamint a bankszektor általános helyzetét, anélkül, hogy indokolatlanul késleltetné a szükséges kiigazításokat. |
57. |
Ami a harmadik feltételt illeti, a verseny támogatás által okozott torzulása alapján meg kell vizsgálni a szükséges kompenzációs intézkedések mértékét. Ez magában foglalhatja nyereséges tevékenységi területek vagy leányvállalatok csökkentését vagy értékesítését, vagy a kereskedelmi terjeszkedés korlátozására szolgáló magatartási korlátok bevezetését. |
58. |
Szükségesnek tekintik a kompenzációs intézkedéseket, ha a kedvezményezett bank nem teljesíti az 5. szakaszban rögzített feltételeket, nevezetesen a közzétételre, az értékelésre, az árazásra és az osztott teherviselésre vonatkozó követelményeket. |
59. |
A Bizottság a támogatás által okozott versenytorzulásra vonatkozó értékelés eredményének függvényében értékeli a szükséges kompenzációs intézkedések hatókörét, különösen az alábbi tényezők alapján: a támogatás teljes összege, beleértve a garanciából és a feltőkésítési intézkedésekből származó támogatást is, az intézkedésből részesülő értékvesztett eszközök volumene; az eszközökből származó veszteség aránya; a bank általános stabilitása; az átvett eszközök kockázati profilja; a bank kockázatkezelésének minősége; a fizetőképességi mutató szintje támogatás nélkül; a kedvezményezett bank piaci pozíciója és a bank piaci tevékenységének folytatása miatti versenytorzulás; valamint a támogatás hatása a bankszektor szerkezetére. |
7. ZÁRÓ RENDELKEZÉS
60. |
A Bizottság 2009. február 25-től alkalmazza e közleményt, attól a naptól, amikor annak tartalmáról elvi megállapodást hozott, tekintettel a pénzügyi és gazdasági helyzetre, amely azonnali cselekvést igényelt. |
(1) Bár az euroövezetre vonatkozó adatok szerint a vállalkozásoknak nyújtott hitelek helytállnak, a háttérben gyengülő tendencia mutatkozik, és a hitelezés növekedése 2008 végéig hónapról hónapra egyértelműen lassult. 2008 decemberében 0,4 %-kal kevesebb hitelt nyújtottak a magángazdaságnak (nem monetáris pénzügyi intézményeknek nyújtott hitelek, kormányzat nélkül) mint novemberben.
(2) 2007 közepétől máig összesen 1 063 milliárd USD értékben számoltak el eszközök után értékvesztést, ebből 737,6 milliárd USD-t egyesült államokbeli székhelyű, 293,7 milliárd USD-t pedig európai székhelyű bankok jelentettek be. Ez utóbbin belül 68 milliárd USD-t Svájcból jelentettek. A már bejelentett eszközleírás tetemes volta ellenére az IMF jelenlegi becslése szerint a bankok eszköz-értékvesztéshez kapcsolódó teljes vesztesége valószínűleg eléri majd a 2 200 milliárd USD-t. Ez a becslés a világszinten birtokolt egyesült államokbeli eredetű és értékpapírosított jelzáloghiteleken, fogyasztási és vállalati hiteleken alapul és a válság kezdete óta folyamatosan nőtt. Néhány piaci elemző véleménye szerint a veszteségek teljes összege lényegesen nagyobb lehet ennél. Nouriel Roubini például, aki következetesen a hivatalos becslések túl alacsony voltát hangoztatta, most úgy véli, hogy csak az Egyesült Államokban 3 600 milliárd USD lehet a teljes veszteség.
(3) E megoldásokat a II. melléklet tárgyalja részletesebben.
(4) A kormányzat általi eszközvásárlás hosszabb távon nem feltétlenül jár súlyos költségvetési terhekkel, ha a megszerzett eszközök jelentős része később nyereséggel adható el (lásd az egyesült államokbeli és svéd példát a II. mellékletben). Mindazonáltal első körben költségvetési kiadásokat okoz, ami növeli a bruttó államadósságot és a kormányzat bruttó finanszírozási szükségletét. Az államadósság értékvesztett eszközökre történő átváltásán alapuló megközelítés használható a kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó operatív problémák könnyítésére, de ezzel nem kerülhető el a költségvetési rátákra gyakorolt hatás, sem pedig az államadósság piaci kínálatának növekedése.
(5) A bankok tipikusan számos különböző eszközt birtokolnak, beleértve a következőket: készpénz, pénzügyi eszközök (kincstárjegyek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, értékesíthető hitelek és áruk), derivatívák (swapok, opciók), hitelek, pénzügyi befektetések, immateriális javak, telkek, ingatlanok és felszerelések. Veszteség keletkezhet, ha az eszközöket könyv szerinti értékük alatt értékesítik, ha értékük csökkent és a lehetséges jövőbeli veszteségre tartalékot képeznek, vagy utólag, ha a lejáratkori hozam alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték.
(6) A garancia állami támogatásnak minősül, ha a kedvezményezett bank nem talál a piacon olyan független magángazdasági szereplőt, amely hajlandó lenne hasonló garanciát nyújtani. Az állami támogatás összege az állam maximális nettó kötelezettségének összege.
(7) HL C 270., 2008.10.25., 8. o.
(8) HL C 10., 2009.1.15., 2. o.
(9) A terhek megfelelő megosztásával járó eszközátvételi intézkedés mérlegre gyakorolt hatására vonatkozó közzétételi követelmény sérelme nélkül az „átláthatóság” és „teljes körű közzététel” kifejezések a nemzeti hatóságok, az érintett független szakemberek és a Bizottság felé biztosított átláthatóságot jelentik.
(10) A támogatás összege az eszközök (rendszerint tényleges gazdasági értékükön alapuló) átvételi értéke és a piaci ár közötti különbségnek felel meg. E közleményben a felmerült veszteség összege az eszköz átvételi értéke és könyv szerinti értéke közötti különbség. A tényleges veszteség rendszerint csak utólag válik ismertté.
(11) Az eszközátvételi intézkedések bizonyos mértékig összehasonlíthatók a tőkeinjekcióval, mivel veszteségátvállalási mechanizmust biztosítanak és hatással vannak a szavatoló tőkére. Az előbbi esetében azonban az állam általában nagyobb kockázatot vállal, amely az értékvesztett eszközök egy speciális portfóliójához kapcsolódik, és nincs közvetlen hozzájárulás a bank egyéb jövedelemteremtő tevékenységeiből és forrásaiból – így az állam kockázata nagyobb lehet a bankban meglévő részesedésénél. Tekintettel arra, hogy az eszközátvételi intézkedés hátrányai meghaladják előnyeit, ellentételezésének rendes esetben nagyobbnak kell lennie, mint a tőkeinjekcióé.
(12) Az eszközök könyv szerinti értékének összehasonlítása átvételi értékükkel (azaz tényleges gazdasági értékükkel).
(13) A részvényesek védelme azonban rendes esetben kizárt. Lásd az NN 39/08 (Dánia, a Roskilde Bank likvidálásához nyújtott támogatás) és NN 41/08 (Egyesült Királyság, a Bradford & Bingley-nek nyújtott megmentési támogatás) határozatot.
(14) Ez előfordulhat abban az esetben, ha a bank mérete vagy tevékenységének típusa miatt a csődgondnoki vagy bírósági eljárást, illetve a rendes felszámolást nem lehetne a más pénzügyi intézményekre vagy a reálgazdaságnak történő hitelezésre gyakorolt veszélyes szisztematikus hatás nélkül végrehajtani. E tekintetben szükség van a monetáris és/vagy felügyeleti hatóság indokolására.
(15) A megfelelő szintet más tényezők, például a magasabb ellentételezés is befolyásolhatja. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy az utólagos kompenzáció esetében előfordulhat, hogy csak több évvel az intézkedés bevezetése után kerül rá sor, ami így nemkívánatos módon meghosszabbíthatja az értékvesztett eszközök értékelésével kapcsolatos bizonytalanságot. Az előzetes értékelésen alapuló visszakövetelési rendelkezés esetében ez a probléma nem áll fenn.
(16) Azon programba bevont eszközök esetében, amelyek a program végét követően járnak le.
(17) Az előre nem látható körülmény olyan körülmény, amelyet a vállalat vezetése semmiképpen sem láthatott előre, amikor úgy döntött, a jelentkezési időszakban nem csatlakozik az eszközátvételi programhoz, és ez nem a vállalatvezetés hanyagságának vagy hibájának vagy azon csoport döntésének eredménye, amelyhez a vállalat tartozik. Kivételes körülménynek a még a jelenlegi válságban is kivételesnek tekintett körülmények számítanak. Amennyiben valamely tagállam ilyen körülményeket kíván érvényesíteni, minden szükséges információt be kell jelentenie a Bizottságnak.
(18) A jelek szerint ezt a megközelítést választották az USA-ban a Citigroup és a Bank of America esetében.
(19) Általánosságban véve a Bizottság úgy véli, hogy egy egységes és objektív határnap, mint például 2008 vége azonos feltételeket biztosít a bankoknak és a tagállamoknak.
(20) Szükség esetén a jövőbeli eszközök kockázatához kapcsolódó állami támogatás a kezességvállalásról szóló közlemény és az átmeneti keretrendszer alapján kezelhető.
(21) Ez lenne a helyzet például abban az esetben, ha az állam az eszközöket azok névértékén váltja át államkötvényekre és ezzel egyidejűleg a banktőkére vonatkozó opciós utalványokat kap, amelyek értéke az értékvesztett eszközök tényleges eladási árától függ.
(22) Az eszközbiztosítási intézkedések esetében az átvételi érték alatt a biztosított összeg értendő.
(23) A Bizottság ezen értékelési szakemberekből álló csoportok véleményét ahhoz hasonlóan fogja felhasználni, ahogyan más állami támogatási eljárások esetében jár el, amikor külső szaktudást vehet igénybe.
(24) Emellett – amennyiben alkalmazandó – biztosítani kell a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok című bizottsági közlemény (40) bekezdésében rögzített kritériumoknak való megfelelést is.
(25) Azon bankok esetében, amelyekkel szemben korábban nyújtott állami támogatás következtében fennáll a szerkezetátalakítási terv összeállítására vonatkozó követelmény, a tervnek kellőképpen figyelembe kell vennie az új támogatást és a szerkezetátalakítástól a rendes felszámolásig minden lehetőséget elemeznie kell.
(26) E bekezdés alkalmazásában nem kell figyelembe venni a jóváhagyott hitelgarancia-programban való részvételt, amennyiben veszteség fedezése céljából nem került sor garancia lehívására.
I. MELLÉKLET
Eurorendszer-útmutató bankok számára az eszközök támogatására vonatkozó intézkedésekről
Az eurorendszer hét alapelvet azonosított a banki eszközök támogatására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban:
1. |
az intézmények támogathatósága, a részvétel önkéntes, túlzott igénylés esetén lehetőség szerint elsőbbséget kapnak azok az intézmények, amelyek nagy mennyiségű értékvesztett eszközzel rendelkeznek; |
2. |
a támogatható eszközök viszonylag széles körű értelmezése; |
3. |
a támogatható eszközök átlátható értékelése, amelynek a tagállamok által elfogadott megközelítéseken és közös kritériumokon kell alapulnia. E megközelítések és kritériumok független külső szakértők véleményén alapulnak és olyan modelleket használnak, amelyek mikroszintű adatokat alkalmaznak a várható veszteség gazdasági értékének és valószínűségének kiszámításánál, valamint eszközspecifikus marzsokat alkalmaznak az eszköz könyv szerinti értékének kiszámításánál akkor, ha a piaci érték megállapítása különös nehézséget okoz, vagy akkor, ha a helyzet gyors fellépést igényel; |
4. |
a kormány költségeinek csökkentése érdekében valamennyi intézkedési program szükséges eleme a megfelelő mértékű kockázatmegosztás, amely megfelelő ösztönzést és egyenlő feltételeket biztosít a résztvevő intézményeknek; |
5. |
kellően hosszú időtartamú eszköz-támogatási programok, amelyeknél az időtartam lehetőleg a támogatható eszközök futamidő-struktúrájának felel meg; |
6. |
az intézmény vezetése, amelyet az üzleti elvek alapján kell folytatni, és a jól meghatározott kilépési stratégiával rendelkező programokat kell előnyben részesíteni; valamint |
7. |
az állami támogatási programok mérhető feltételhez kötöttsége, mint például a kereskedelmi feltételek szerinti hitelfolyósítás folytatására vállalt kötelezettség annak érdekében, hogy megfelelően ki tudják elégíteni a keresletet. |
II. MELLÉKLET
A különböző eszközátvételi megközelítések és a „rossz bank”-megoldás alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok az Egyesült Államokban, Svédországban, Franciaországban, Olaszországban, Németországban Svájcban és a Cseh Köztársaságban
I. Lehetséges megközelítések
Elvben két átfogó megközelítés alkalmazása merülhet fel az átvételi intézkedések tárgyát képező eszközök kezelése során:
1. |
az értékvesztett és a jó eszközök szétválasztása egy bankon vagy a bankszektor egészén belül. E megközelítés többféle változata is lehetséges. Minden egyes bank számára létre lehetne hozni eszközkezelő vállalkozást (rossz bank vagy kockázatlefedésre létrehozott intézmény), így az értékvesztett eszközöket átvenné egy külön jogi személy, a kezelést továbbra is a támogatásra szoruló bank vagy egy külön jogi személy végzi, a lehetséges veszteség pedig megoszlik a jó bank és az állam között. Az állam ennek alternatívájaként önálló intézményt (amelyet gyakran aggregátor banknak neveznek) is létrehozhat, amely felvásárolná az egyes bankoktól vagy a bankszektor egészétől az értékvesztett eszközöket, ezáltal pedig lehetővé tenné a bankoknak, hogy az eszközleírás kockázatának terhe nélkül visszatérhessenek a normál hitelezési magatartásukhoz. E megközelítés esetében sor kerülhetne előzetes államosításra is, azaz az állam a jó és a rossz eszközök szétválasztása előtt átvenné az irányítást a szektor néhány vagy összes bankja felett; |
2. |
eszközbiztosítási rendszer, amelyben a bankok megtartanák mérlegükben az értékvesztett eszközöket, de az állam kártalanítaná őket a veszteségekkel szemben. Eszközbiztosítás esetén az értékvesztett eszközök a bankok mérlegében maradnak, az állam pedig kártalanítást nyújt a veszteség egy részével vagy egészével szemben. Az eszközbiztosításhoz kapcsolódó, specifikus problémát jelent a heterogén és az összetett eszközök biztosítási díjának meghatározása, amelynek elvben a biztosított eszközök értékelési és kockázati jellemzőinek kombinációján kellene alapulnia. Szintén probléma, hogy a biztosítási rendszerek működtetését nehezíti az, ha a biztosított eszközök számos bankban találhatók, ahelyett, hogy kevés nagybankban koncentrálódnának. Végezetül, az a tény, hogy a biztosított eszközök továbbra is a bankok mérlegében szerepelnek, érdekkonfliktusokat teremthet, és megszünteti a jó bank és a rossz eszközök egyértelmű elhatárolásából származó fontos pszichológiai hatást. |
II. A „rossz bank”-módszerre vonatkozó tapasztalatok
Az Egyesült Államokban 1989-ben hozták létre a Resolution Trust Corporation-t (RTC) állami tulajdonú eszközkezelő vállalkozásként. Az RTC feladata volt, hogy az 1989-1992 közötti takarék- és hitelszövetkezeti válság (Savings and Loan válság) következményeképpen az Office of Thrift Supervision által fizetésképtelenné nyilvánított takarék- és hitelszövetkezetek eszközeit felszámolja (elsősorban az ingatlanbefektetésekkel kapcsolatos eszközöket, ideértve a jelzáloghiteleket is). Az RTC átvette a korábbi Federal Home Loan Bank Board biztosítási feladatait is. 1989-től 1995 közepéig a Resolution Trust Corporation 747 esetben összesen 394 milliárd USD értékű eszközzel rendelkező takarék- és hitelszövetkezetet zárt be vagy talált más megoldást. 1995-ben feladatait a Federal Deposit Insurance Corporation (Szövetségi Betétbiztosító) részét képező Savings Association Insurance Fund vette át. Az adófizetők költségeit 1995-ös dollárárfolyamon összesen 124 milliárd USD-re becsülték.
Az RTC úgynevezett tőkepartnerségi programokkal (equity partnership program) dolgozott. Valamennyi partnerségben részt vett egy magánbefektető, amely részleges érdekeltséget szerzett egy eszközcsoportban. Mivel az RTC megtartotta érdekeltségét az eszközportfóliókban, maga is részesedett a portfólióbefektetők által realizált hatalmas hozamokból. Ezenfelül a tőkepartnerség lehetővé tette, hogy egyrészt az RTC részesedjen a magánbefektetői partnerek vezetési és felszámolási erőfeszítéseinek hasznából, másrészt azt, hogy az ösztönzőket a megbízó/vállalkozó kapcsolatban lehetségest meghaladó módon hangolják össze. A tőkepartnerség a következő formákat veheti fel: többszörös befektetési alap (multiple investment fund – korlátozott és szelektív partnerség, meghatározatlan eszközportfólió), N- és S-sorozatú jelzálogkezelő alap (N-series and S-series Mortgage Trusts – versenyképe ajánlatok meghatározott eszközportfólióra), földalap (a földtulajdon hosszú távú fellendüléséből és fejlesztéséből származó nyereségre számítva), valamint JDC-partnerség (általános partner választása „szépségverseny”-alapon (beauty contest) nem biztosított vagy kérdéses értékű kintlévőségekre).
Svédországban két banki eszközkezelő vállalkozást (Securum és Retriva) hoztak létre, hogy az 1992–1993-as pénzügyi válság megoldása keretében azok kezeljék a pénzügyi intézmények befagyott hiteleit. A támogatásra szoruló bank eszközeit „jó” és „rossz” eszközökre bontották, majd a rossz eszközöket átvitték az egyik eszközkezelő vállalkozáshoz, többnyire a Securumhoz. A svéd program egyik fontos eleme, hogy kényszerítette a bankokat a várt hitelveszteség teljes összegének közzétételére, valamint arra, hogy reális értékeket rendeljenek az ingatlanokhoz és egyéb eszközökhöz. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi felügyeleti hatóság szigorította a várható hitelveszteség meghatározására és az ingatlanértékelésre vonatkozó szabályokat. A támogatásért folyamodó bankok ingatlantulajdonának egységes felmérése érdekében a hatóság létrehozott egy ingatlanszakértőkből álló értékelő bizottságot. Az átvilágítás alatt álló eszközökhöz rendelt alacsony piaci érték alapján határozták meg a minimum eszközértéket. Mivel a piaci résztvevők nem számoltak azzal, hogy az árak e szint alá kerülnének, tovább folyt a kereskedés (1). A két bankieszköz-kezelő vállalkozás hosszú távon sikeresnek bizonyult, mivel a pénzügyi rendszer támogatására fordított költségvetési kiadások nagyjából megegyeztek a bankieszköz-kezelő vállalkozások által felszámolt eszköztulajdonból befolyt bevételekkel.
Franciaországban az 1990-es években korlátlan állami garanciával biztosított állami szervet hoztak létre a Credit Lyonnais rossz eszközeinek hosszú távú felszámolására. A rossz bank a Credit Lyonnais-től felvett hitelből finanszírozta az eszközvásárlást, így a Credit Lyonnais-nak nem kellett veszteségeket jegyeznie az eszközökön, és a kockázattal súlyozott eszközöknek megfelelő értékű tőkét szabadíthatott fel, mivel a rossz banknak nyújtott hitel az állami kezességvállalás fényében 0 %-os kockázatsúlyozást igényelt. A Bizottság szerkezetátalakítási támogatásként jóváhagyta a rossz bank létrehozását. A modellt többek között az jellemezte, hogy a jó és a rossz bankot egyértelműen szétválasztotta az érdekkonfliktusok elkerülése érdekében, valamint egy jobb megtérülést biztosító záradékot (better fortunes clause) iktatott be a jó bank nyeresége vonatkozásában az állam hasznára. Néhány év elteltével a bankot sikeresen privatizálták. Az a tény azonban, hogy az eszközöket könyv szerinti értéken vezették át a rossz bankba, megvédte a részvényeseket attól, hogy felelősséget kelljen vállalniuk a veszteségekért, és hosszú távon jelentős költségekkel járt az állam számára.
Pár évvel később Olaszországban a Banco di Napolit osztották fel jó és rossz bankra azután, hogy az akkori részvényesek átvállalták a veszteségeket, és az államkincstár a szükséges mértékű újratőkésítést hajtott végre a banki üzletmenet folyamatosságának biztosítására. A Banco di Napoli az államkincstár kezességvállalása mellett a központi bank által támogatott hitelből finanszírozta a diszkontált, azonban továbbra is értékvesztett eszközök rossz bank általi megvásárlását. Az így megtisztított bankot egy évvel később privatizálták. A banki tőke biztosításán túl sem a Credit Lyonnais, sem a Banco di Napoli rossz eszközeinek felvásárlása nem járt azonnali költségvetési kiadással az államkincstár számára.
Németország a tartományi bankok (Landesbanken) rossz eszközeinek kezeléséhez a rossz bank-módszer egyik könnyített formáját választotta nemrégiben. A SachsenLB ügyben a kedvezményezettet folyamatosan működő vállalkozásként értékesítették azután, hogy mintegy 17,5 milliárd EUR értékű rossz eszközt kihelyeztek egy különleges célú gazdasági egységbe, amely a papírokat azok lejártáig birtokolja. A korábbi tulajdonos Szászország a névérték mintegy 17 %-áig kezességet vállalt a veszteségekért. Stresszteszt elvégzése után ezt tekintették a lehetséges veszteség abszolút maximumának (az alapértéket mindössze 2 %-ra becsülték). Az új tulajdonos átvette a legtöbb refinanszírozást, és fedezte a fennmaradó kockázatot. A támogatás legalacsonyabb szükséges összegét a legrosszabb esetben körülbelül 4 %-ra becsülték. A WestLB ügyben 23 milliárd EUR összegű eszközportfóliót vezettek át egy különleges célú gazdasági egységbe, amelyhez 5 milliárd EUR értékben nyújtottak állami garanciát az esetleges veszteségek fedezésére, valamint a mérlegnek az eszközérték IFRS szerinti módosításától való védelmére. Ez lehetővé tette a WestLB számára, hogy mérlegében ne tüntesse fel az eszközök piaci ingadozását. 0,5 %-nyi kezességvállalási díjat fizettek az államnak. A kockázatlefedésre létrehozott intézmény állami támogatásnak minősül, és még mindig működik.
Svájcban a kormány új alapot hozott létre, az UBS ebbe vezette át az értékvesztett eszközök portfólióját, amelynek értékét előzetesen harmadik fél becsülte fel. Svájc – UBS-részvényekre váltható értékpapír formájában, az alap finanszírozásának biztosítására – tőkeinjekciót nyújtott az UBS-nek, amelyet az azonnal leírt és átvitt az alapba. Az alap finanszírozásának fennmaradó részletét a Svájci Nemzeti Bank nyújtotta hitelből fedezték.
Az 1990-es évek végén a cseh bankok nagyon enyhe feltételek mellett nyújtottak hitelt vállalkozásoknak. Mindez nagy kárt okozott nekik, így az 1990-es évek végén a kormány pénzügyi segítségére szorultak. Az egészséges bankszektor megteremtése érdekében nagyarányú mérlegtisztításra került sor.
1991 februárjában a cseh kormány konszolidációs bankot (Konsolidační banka, KOB) hozott létre a bankszektorban 1991 előtt felhalmozódott rossz hitelek – mint például a központi tervgazdaságból megörökölt, elsősorban a szovjet blokkon belüli kereskedelemhez kapcsolódó hitelek – átvételére. 2001 szeptemberében a konszolidációs bank ügynökséggé alakult, és átvállalta az „új innovatív” hiteleket is (különösen az úgynevezett privatizációs hiteleket, a befagyott hiteleket és a csalárd hiteleket).
1991-től kezdődően először a nagybankokat szabadították meg a rossz hitelektől, majd 1994-től a hangsúly a kisebb bankokra helyeződött át. A Kreditní banka 1996. augusztusi csődje, majd az Agrobanka ezt követő részleges „ostroma” megterhelte a cseh bankrendszert. Az érintett programok következtében 1995-ben és – az Agrobanka engedélyének visszavonása miatt – 1998-ban átmenetileg megnőtt az állami tulajdon aránya a bankokban. Összességében az állami banktulajdon aránya az 1994-es 29 %-ról 1995 végére 32 %-ra nőtt.
Ezenfelül a kis bankok támogatásának céljával 1997-ben stabilizációs programot hagytak jóvá. A program lényege, hogy a rossz minőségű eszközöket a résztvevő bankok tőkéjének 110 %-áig terjedő likviditással pótolták azáltal, hogy ezen eszközöket megvásárolta a bankoktól a Česká finanční nevű különleges társaság, hogy 5–7 év múlva a bankok maradványértéken vásárolják vissza az eszközöket. Hat bank csatlakozott a programhoz, de ötöt kizártak, mivel nem teljesítette a kritériumokat; ezt követően e bankok kiléptek a piacról. A stabilizációs program tehát sikertelen volt, ezért leállították.
1998 végéig 63 bankengedélyt bocsátottak ki (ezek közül 60-at 1994 vége előtt). 2000 szeptemberének végén 41 bank és külföldi bankfiók maradt versenyben, ezek közül 16 különleges státuszban (8 felszámolás alatt, 8 ellen pedig csődeljárást folytattak), 4 összefonódott más bankkal, egy külföldi bank engedélyét pedig visszavonták, mivel nem kezdte meg tevékenységét. A 41 fennmaradó intézmény (köztük a CKA) közül 15 belföldi, 27 pedig külföldi irányítás alatt áll, ideértve a külföldi leányvállalatokat és fiókokat is.
2000 májusában hatályba lépett a csődeljárásról és elszámolásról szóló módosított törvény, valamint a nyilvános árverésekről szóló törvény. E két törvény céljai közé tartozott a csődeljárások felgyorsítása és a hitelezők és adósok jogai közötti egyensúly megteremtése azáltal, hogy egyrészt lehetővé tették szakosodott cégek és jogi személyek számára, hogy csődeljárásban vagyonkezelőként lépjenek fel, másrészt lehetőséget teremtettek arra, hogy bíróságon kívüli vitarendezés céljával tárgyalásokat folytassanak.
(1) Ez éles ellentétben áll a japán gyakorlattal, amely túl magas árakat határozott meg a „rossz” eszközökre, ezáltal pedig körülbelül egy évtizedre befagyasztotta az ingatlanpiacot.
III. MELLÉKLET
A támogatható eszközök kategóriáinak (kosarainak) meghatározása, valamint az értékvesztett eszközök és a bank teljes üzleti tevékenységének teljes körű közzététele
I. A támogatható eszközök kategóriáinak (kosarainak) meghatározása
A bankok értékvesztett pénzügyi eszközeinek kategóriáihoz rendelt meghatározásoknak az alábbi területeken már használatos kategóriákra épülő közös nevezőként kell szolgálniuk:
1. |
megfontolt jelentéstétel és értékelés (Basel 3-as pillér = a tőkekövetelményekről szóló irányelv XII. melléklete; FINREP és COREP); |
2. |
pénzügyi jelentéstétel és értékelés (az IAS 39 és különösen az IFRS 7); |
3. |
szakosodott ad hoc jelentéstétel a hitelválsággal kapcsolatban: IMF-, FSF-, Roubini- és CEBS-jelentések az átláthatóságról. |
Az eszközkosarak meghatározásakor a jelenlegi jelentéstételi és értékelési kategóriák közös nevezőjének használata az alábbiakat eredményezi:
1. |
elkerülhető, hogy a bankokat újabb jelentéstétel terhelje; |
2. |
lehetővé teszi az egyes bankok értékvesztetteszköz-kosarának a Közösség általi és globális becsléseken alapuló értékelését (ami fontos lehet a gazdasági érték egy bizonyos időpontban történő meghatározásához); valamint |
3. |
objektív (ellenőrzött) kiindulási pontot szolgáltat az értékvesztett eszközök értékeléséhez. |
A fentiek figyelembevételével a Bizottság javasolja, hogy a gazdasági érték és az értékvesztett eszközök átvételének meghatározásánál az alábbi pénzügyieszköz-kosarak szolgáljanak kiindulópontul:
1. táblázat
I. Strukturált finanszírozás/értékpapírosított termékek |
||||||
|
A termék típusa |
Számviteli kategória |
A program értékelési alapja |
Megjegyzések |
||
Piaci érték |
Gazdasági érték |
Átvételi érték |
||||
1 |
RMBS |
FVPL/AFS (1) |
|
|
|
További szétválasztás az alábbiak szerint: földrajzi terület, részletek kora, minősítés, másodlagos (subprime) vagy Alt-A vonatkozás, egyéb fedezet, érettség/évjárat, értékcsökkenés és -leírás |
2 |
CMBS |
FVPL/AFS |
|
|
|
|
3 |
CDO |
FVPL/AFS |
|
|
|
|
4 |
ABS |
FVPL/AFS |
|
|
|
|
5 |
Vállalati hitel |
FVPL/AFS |
|
|
|
|
6 |
Egyéb hitelek |
FVPL/AFS |
|
|
|
|
Összesen |
|
|
|
|||
II. Nem értékpapírosított hitelek |
||||||
|
A termék típusa |
Számviteli kategória |
A program értékelési alapja |
Megjegyzések |
||
Költség (2) |
Gazdasági érték |
Átvételi érték |
||||
7 |
Vállalati |
HTM/L&R (1) |
Költség (2) |
|
|
További szétválasztás az alábbiak szerint: földrajzi terület, partnerkockázat, hitelkockázat-mérséklés (fedezetek) és lejárati struktúrák; értékcsökkenés és -leírás |
8 |
Lakáscélú |
HTM/L&R |
Költség |
|
|
|
9 |
Egyéb személyi |
HTM/L&R |
Költség |
|
|
|
Összesen |
|
|
|
II. Az értékvesztett eszközök és a kapcsolódó üzleti tevékenységek teljes körű közzététele
Az 1. táblázatban bemutatott eszközkosarak alapján egy banknak az eszközátvételi intézkedéssel érintett értékvesztett eszközeivel kapcsolatos információt részletesebben, az 1. táblázat „Megjegyzés” rovatában javasoltak szerint kell megjeleníteni.
Az európai bankfelügyelők bizottsága (CEBS) által megfigyelt, a piaci zavarok sújtotta tevékenységek közzétételének bevált gyakorlatai (3) alapján az értékvesztett eszközökhöz kapcsolódó banki tevékenységekre vonatkozó, az 5.1. szakaszban említett életképesség-vizsgálat részét képező tájékoztatást az alábbiak alapján lehetne rendszerezni:
2. táblázat
A CEBS által megfigyelt bevált gyakorlatok |
Senior Supervisors Group (SSG): A bevált gyakorlatok közzététele |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Üzleti modell |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kockázatok és kockázatkezelés |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A válság hatása az eredményekre |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kockázati szintek és típusok |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Számviteli politikák és értékelési kérdések |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Egyéb közzétételi kérdések |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A bemutatás kérdései |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
(1) FVPL = a nyereséggel vagy veszteséggel szembeni valós érték (fair value through profit and loss) = kereskedési portfólió + valós érték opció); AFS = értékesíthető (available for sale), HTM = lejáratig tartott (held to maturity), L&R = hitelek és követelések (loans and receivables).
(2) A költség a hitelek értékvesztéssel csökkentett könyv szerinti értékét jelenti.
(3) Forrás: CEBS report on banks' transparency on activities and products affected by the recent market turmoil (A CEBS jelentése a banki tevékenységek átláthatóságáról és a jelenlegi piaci zavarok sújtotta termékekről), 2008. június 18.
(4) Az SSG-jelentésben mindegyik elem egy konkrét SPE-re vagy azok egészére utal, ezek a következők: SPE (különleges célú gazdálkodó szervezet), LF (Leveraged Financ, finanszírozás-áttétel), CMB (Commercial Mortgage-Backed Securities, kereskedelmi jelzálog-fedezetű értékpapírok), O (Other sub-prime and Alt-A Exposures, egyéb subprime és Alt-A kockázatok), CDO (Collateralised Debt Obligations, biztosítékalapú hitelkötelezettségek).
IV. MELLÉKLET
Értékelési és árazási alapelvek és folyamatok
I. Értékelési módszertan és eljárások
Az eszközátvételi intézkedésekhez az eszközöket a III. mellékletben található 1. és 2. szemléltető táblázat szerint kell osztályozni.
A jelen közlemény értelmében vett tényleges gazdasági érték meghatározása során (lásd az 5.5. szakaszt) a megfigyelhető piaci adatokra, valamint a jövőbeli pénzforgalomra vonatkozó realisztikus és óvatos feltevésekre kell alapozni.
A támogatható eszközökre alkalmazandó értékelési módszerről közösségi szinten kell megállapodni; a módszer az egyes érintett eszközök vagy eszközkosarak alapján változhat. Amennyiben lehetséges, az eszközt élete során a piachoz viszonyítva rendszeres időközönként újra kell értékelni.
A múltban több értékelési opciót is alkalmaztak több-kevesebb sikerrel. Azon eszközkategóriáknál, amelyek piaci értéke ésszerűen biztos, hasznosnak bizonyultak az egyszerű, fordított aukciós eljárások. E megközelítéssel azonban nem sikerült a bonyolultabb eszközök értékelése az Egyesült Államokban. A kifinomultabb aukciós eljárások jobban megfelelnek azokban az esetekben, ahol a piaci érték bizonytalanabb, és ahol az egyes eszközök árának meghatározásához pontosabb módszerre van szükség. E módszerek sajnos nem túl egyszerűek. Az összetett eszközökre alkalmazható modellalapú számítások kínálta alternatíva azzal a hátránnyal jár, hogy nagymértékben a feltevéseinktől függ (1).
Egységes fedezetértékelési marzs alkalmazása valamennyi összetett eszközre általánosságban egyszerűsíti ugyan az értékelési folyamatot, ugyanakkor az egyes eszközök pontatlanabb árazásához vezet. A központi bankok jelentős tapasztalattal rendelkeznek a renfinanszírozási biztosíték lehetséges kritériumait és paramétereit illetően: ez hasznos referenciát jelenthet.
Bármelyik modellt válasszuk is, az értékelési folyamat során, különösen pedig a jövőbeli veszteségek valószínűségének értékelésekor szigorú stressztesztet kellene végezni egy elhúzódó globális recesszió lehetőségét véve alapul.
Az értékelésnek nemzetközileg elismert szabványokra és viszonyítási számokra kell épülnie. A közösségi szinten elfogadott és a tagállamok által következetesen végrehajtott közös értékelési módszertan nagyban enyhítené az egyenlő feltételek biztosításával kapcsolatos, az eltérő értékelési rendszerek esetleges jelentős következményeiből eredő aggályokat. Az eszközátvételi intézkedések tagállamok által benyújtott értékelési módszereinek vizsgálata során a Bizottság elvben értékelési szakemberekből álló testületekkel konzultál (2).
II. Az állami támogatás árazása az értékelés alapján
Különbséget kell tenni az eszközök értékelése és egy támogatási intézkedés árazása között. A megállapított jelenlegi piaci érték vagy a „tényleges gazdasági érték” alapján végrehajtott vásárlás vagy biztosítás, amely a lejáratig tartandó értékpapírok alapján a jövőbeli pénzforgalomra vonatkozó előrejelzéseken alapul, a gyakorlatban gyakran meghaladja a kedvezményezett bankok jelenlegi teherviselési kapacitását (3). Az árazási célkitűzésnek a megállapított tényleges gazdasági értékhez legközelebbi átvételi értéken kell alapulnia. A tényleges gazdasági értéken alapuló árazást úgy foghatjuk fel, mint a jelenlegi, bizonyos piacok romlásához vagy összeomlásához vezető válságfeltételek fűtötte piaci zavarok ellensúlyozását szolgáló tényezőt, amely ugyanakkor előnyös a jelenlegi piaci értékhez és az állami támogatáshoz képest. Minél nagyobb az átvételi érték és a tényleges gazdasági érték közötti eltérés, azaz a támogatási összeg, annál nagyobb szükség van az idő múlásával megfelelő árazást biztosító korrekciós intézkedésekre (például jobb megtérülést biztosító rendelkezés), valamint nagyszabású szerkezetátalakításra. Szigorúbban kellene meghatározni az értékelési eredménytől megengedhető eltérés mértékét azon eszközök esetében, amelyek értéke megbízható piaci adatok alapján határozható meg, mint a kötött piacú eszközöknél. A fenti elvek nemteljesítése egyértelműen a messzemenő szerkezetátalakítás és kompenzációs intézkedések, illetve a rendes felszámolás szükségességét jelzi.
Az eszközátvétel árazásakor minden esetben be kell kalkulálni az államnak nyújtott ellentételezést, amely kellő figyelemmel van a tényleges gazdasági érték meghatározásakor becsült jövőbeli veszteségeket meghaladó veszteségek kockázatára, valamint a tényleges gazdasági értéket meghaladó átvételi értékből eredő bármely egyéb kockázatra.
Az ilyen ellentételezés nyújtható az eszközök átvételi értékének a tényleges gazdasági érték alatti, a kockázat megfelelő ellensúlyozását arányos emelkedés formájában, vagy a kezességvállalási díj megfelelő módosítása révén biztosító meghatározása révén.
A célul kitűzött hozam meghatározásánál kiindulhatnak a feltőkésítési intézkedéseknél elvárt ellentételezésből, ami a javasolt eszközátvétel tőkehatásának mértékével egyezik meg. Ennek összhangban kell állnia a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékokról szóló bizottsági közleménnyel, ugyanakkor figyelembe kell vennie az eszközátvételi intézkedések sajátos elemeit, különösen azt a tényt, hogy a tőkeinjekciónál nagyobb kockázattal járnak (4).
Az árazási rendszerbe bekerülhetnek a banki részvényekre szóló opciós utalványok is, az eszközöknek megfelelő értékben (amelynek eredményeképpen a magasabb ár kifizetése magasabb tőkerészesedéshez vezetne). Egy ilyen árazási modell lehetne az eszközvásárlási forgatókönyv, amikor az opciós utalványok akkor kerülnek vissza a bankhoz, ha a rossz bank eladja az eszközöket, és azok elérték a célul kitűzött hozamot. Ha az eszközök hozama elmarad a várttól, a banknak készpénzben kellene kifizetnie a különbséget annak érdekében, hogy elérjék a célul kitűzött hozamot. Ha a bank nem fizet készpénzben, a tagállam a célul kitűzött hozam elérése érdekében eladja az opciós utalványokat.
Eszközgarancia esetén a kezességvállalási díjat részvények formájában fizethetnék, amelyre a célul kitűzött hozamnak megfelelő, rögzített halmozódó kamatot fizetnének. Amennyiben a garanciát lehívják, a tagállam a garancia értékének megfelelő összegű részvényt vásárolhatna az opciós utalványokkal.
Valamennyi árazási rendszernek biztosítania kell, hogy a kedvezményezett bankok átfogó hozzájárulása a szükséges minimumra korlátozza az állami beavatkozás nettó értékét.
(1) Mindenesetre az aukció csak homogén eszközkategóriák esetében lehetséges, és csak akkor, ha elegendő számú potenciális eladó áll rendelkezésre. Ezenfelül tartalékárat kellene előírni az állam érdekeinek biztosítására, valamint visszakövetelési mechanizmust kellene létrehozni arra az esetre, ha a végleges veszteség meghaladja a tartalékárat, ezáltal biztosítva a kedvezményezett bank elegendő mértékű részvételét. Az ilyen jellegű mechanizmusok értékeléséhez egyrészt összehasonlításokat, másrészt stresszteszteket kell végezni alternatív kezességvállalási/vásárlási rendszerek között annak érdekében, hogy garantáljuk az átfogó pénzügyi egyenértékűséget.
(2) A Bizottság ezen értékelési szakemberekből álló csoportok véleményét ahhoz hasonlóan fogja felhasználni, ahogyan más állami támogatási eljárások esetében jár el, amikor külső szaktudást vehet igénybe.
(3) Lásd az 5.2. szakaszt.
(4) Eszközgarancia esetén azt is figyelembe kellene venni, hogy a feltőkésítési intézkedésekkel ellentétben itt nem biztosítanak likviditást.
V. MELLÉKLET
Állami támogatási eljárás
Az eszközátvételi intézkedéseket bejelentő tagállamoknak átfogó és részletes információt kell szolgáltatniuk a Bizottság felé az e közleményben meghatározott állami támogatási szabályok szerinti állami támogatási intézkedések értékeléséhez szükséges valamennyi elemről (1). Ideértendő az értékelési módszertan, valamint a független szakértő bevonásával történő végrehajtás részletes ismertetése is (2). A Bizottság hat hónapra hagyja jóvá az intézkedést. A jóváhagyás feltétele a kötelezettségvállalás arra, hogy valamennyi kedvezményezett intézmény vonatkozásában szerkezetátalakítási tervet vagy életképesség-elemzést nyújtanak be az eszközátvételi programhoz való csatlakozásukat követő három hónapon belül.
Ha egy tagállam valamely banknak egyedi intézkedés vagy jóváhagyott eszközátvételi program formájában támogatást nyújt, akkor a tagállamnak legkésőbb a szerkezetátalakítási tervvel vagy az életképesség-vizsgálattal kapcsolatos egyedi bejelentés időpontjában be kell nyújtania a Bizottsághoz az érintett eszközökkel kapcsolatos részletes információt, az egyedi támogatás nyújtásakor végzett értékelés eredményét, valamint az átvételi intézkedés által érintett eszközök értékvesztésének közzétételére vonatkozó, hitelesített és érvényesített eredményeket (3). A lehető leghamarabb be kell nyújtani a bank tevékenységének és mérlegének teljes felülvizsgálati adatait: ez lehetővé teszi, hogy már jóval a szerkezetátalakítási terv hivatalos bemutatása előtt megkezdődhessen a szerkezetátalakítás jellegére és mértékére vonatkozó vita azzal a céllal, hogy felgyorsítsa e folyamatot, valamint a lehető leghamarabb egyértelmű feltételeket és jogbiztonságot teremtsen.
Azon bankok esetében, amelyek már részesednek más állami támogatási forrásból (legyen az jóváhagyott kezességvállalás, eszközcsere, tőkésítési program vagy egyedi intézkedés), az eszközátvételi rendszer keretében nyújtott bármely támogatást előbb be kell jelenteni a jelenlegi jelentéstételi kötelezettségek keretében. Ez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy képet alkothasson az egyedi támogatás kedvezményezettjének nyújtott többféle állami támogatásról, és jobban felbecsülhesse a korábbi intézkedések hatékonyságát, valamint a tagállam által küldött átfogó értékelésben ismertetett hozzájárulást.
A Bizottság a tervezett szerkezetátalakítás és korrekciós intézkedések fényében újraértékeli az ideiglenesen jóváhagyott támogatást (4), és új határozatban foglal állást annak hat hónapnál további összeegyeztethetőségéről.
A tagállamok hathavonta jelentést készítenek a Bizottságnak az eszközátvételi programok működéséről és a banki szerkezetátalakítási tervek teljesítéséről. Amennyiben a tagállam a bankjainak nyújtott egyéb támogatásokról már jelentést köteles készíteni, akkor azt a jelentést kell kiegészítenie az eszközátvételi intézkedésekhez és a banki szerkezetátalakítási tervekhez kapcsolódó, szükséges információkkal.
(1) Ajánlott a bejelentés előtti kapcsolatfelvétel.
(2) Lásd az 5.5. szakaszt és a IV. mellékletet.
(3) Mellékelni kell a felügyeleti hatóság vezetőjétől származó, a részletes eredményeket hitelesítő levelet.
(4) A tagállamok és a Bizottság munkájának megkönnyítése céljából a Bizottság készen áll arra, hogy a hasonló szerkezetátalakítási/felszámolási tervekről szóló értesítéseket csoportosan vizsgálja. Előfordulhat, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem kell benyújtani tervet egy intézmény egyszerű felszámolása esetén, vagy ha az intézmény elhanyagolható méretű.
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/23 |
Bejelentett összefonódás engedélyezése
(Ügyszám COMP/M.5364 – Iberia/Vueling/Clickair)
(EGT-vonatkozású szöveg)
(2009/C 72/02)
2009. január 9-én a Bizottság határozott, hogy engedélyezi a fentebb említett összefonódást, és a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (1) bekezdésén alapul, összefüggésben a 6. cikk (2) bekezdésével. A határozat teljes szövege kizárólag spanyolul érhető el, és azután teszik közzé, miután az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították a határozat szövegéből. Elérhető lesz:
— |
az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek, |
— |
elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32009M5364. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz (http://eur-lex.europa.eu). |
IV Tájékoztatások
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
Bizottság
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/24 |
Euro-átváltási árfolyamok (1)
2009. március 25.
(2009/C 72/03)
1 euro=
|
Pénznem |
Átváltási árfolyam |
USD |
USA dollár |
1,3494 |
JPY |
Japán yen |
132,24 |
DKK |
Dán korona |
7,4486 |
GBP |
Angol font |
0,92425 |
SEK |
Svéd korona |
10,9565 |
CHF |
Svájci frank |
1,5230 |
ISK |
Izlandi korona |
|
NOK |
Norvég korona |
8,7275 |
BGN |
Bulgár leva |
1,9558 |
CZK |
Cseh korona |
27,290 |
EEK |
Észt korona |
15,6466 |
HUF |
Magyar forint |
300,22 |
LTL |
Litván litász/lita |
3,4528 |
LVL |
Lett lats |
0,7095 |
PLN |
Lengyel zloty |
4,5600 |
RON |
Román lej |
4,2811 |
TRY |
Török líra |
2,2433 |
AUD |
Ausztrál dollár |
1,9310 |
CAD |
Kanadai dollár |
1,6598 |
HKD |
Hongkongi dollár |
10,4580 |
NZD |
Új-zélandi dollár |
2,3847 |
SGD |
Szingapúri dollár |
2,0376 |
KRW |
Dél-Koreai won |
1 837,68 |
ZAR |
Dél-Afrikai rand |
12,8317 |
CNY |
Kínai renminbi |
9,2176 |
HRK |
Horvát kuna |
7,4750 |
IDR |
Indonéz rúpia |
15 754,25 |
MYR |
Maláj ringgit |
4,8956 |
PHP |
Fülöp-szigeteki peso |
64,880 |
RUB |
Orosz rubel |
45,4110 |
THB |
Thaiföldi baht |
47,890 |
BRL |
Brazil real |
3,0442 |
MXN |
Mexikói peso |
19,3909 |
INR |
Indiai rúpia |
68,3740 |
Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.
TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/25 |
A 2092/91/EGK RENDELET 15. CIKKÉBEN ELŐÍRT FELÜGYELETÉRT FELELŐS SZERVEK VAGY ÁLLAMI HATÓSÁGOK JEGYZÉKE
(2009/C 72/04)
A mezőgazdasági termékek ökológiai termesztéséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló, 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendelet 9. cikke előírja, hogy a tagállamok állítsanak fel egy felügyeleti rendszert, amelyet egy vagy több kijelölt felügyelő hatóság és/vagy jóváhagyott magán felügyelő szerv működtet.
A rendelet 15. cikke utolsó albekezdésének rendelkezései szerint a tagállamoktól származó információk alapján 2008-ben frissített jelenlegi kommunikációs jegyzékek tartalmazzák az egyes tagállamokban működésbe lépett rendszereket, valamint a felügyeletre jóváhagyott szerveket és/vagy hatóságokat.
Az egyes tagállamokban működésbe lépett rendszereket az alábbiak szerint jelölik a „megjegyzések” oszlopban:
A |
: |
Jóváhagyott magán felügyelő szervek rendszere |
B |
: |
Kijelölt állami felügyelő hatóság(ok) rendszere |
C |
: |
Egy kijelölt állami felügyelő hatóság és jóváhagyott magán felügyelő szervek rendszere |
1998. január óta az Európai Unióban a jóváhagyott felügyelő szerveknek teljesíteni kell az EN 45011 szabvány feltételeiben meghatározott követelményeket (2092/91/EGK rendelet 9. cikkének (10) bekezdése).
A jegyzék tartalmazza az EGT-hez tartozó nem EGK országok által felügyeletre jóváhagyott szerveket és/vagy hatóságokat.
Ausztria és Spanyolország
Ausztriában és Spanyolországban a szervek egyes konkrét tartományokra/autonóm közösségekre korlátozzák tevékenységüket.
A „megjegyzések” oszlopban az alábbi kódokat használták az egyes tartományokra/autonóm közösségekre.
Ausztria
Karintia |
K |
Alsó-Ausztria |
N |
Felső-Ausztria |
O |
Salzburg |
S |
Stájerország |
ST |
Tirol |
T |
Bécs |
W |
Burgenland |
B |
Vorarlberg |
V |
Spanyolország
Andalúzia |
AN |
Aragónia |
AR |
Asztúria |
AS |
Baleárok |
BA |
Kanári-szigetek |
CA |
Kantábria |
CN |
Kasztília-La Mancha |
CM |
Kasztília és León |
CL |
Katalónia |
CT |
Extremadura |
EX |
Galícia |
GA |
Rioja |
RI |
Madrid |
MA |
Murcia |
MU |
Navarra |
NA |
Baszkföld |
VAS |
Valencia |
VA |
Tagállamok és kódok |
Felügyelő hatóság(ok) vagy szerv(ek) |
Megjegyzések |
|||||||||||||||
AUSZTRIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
AT-N-01-BIO |
|
N, B, K, O, S, ST, T, V, W |
|||||||||||||||
AT-0-01-BIO |
|
O, B, K, N, S, ST, T, V, W |
|||||||||||||||
AT-O-02-BIO |
|
O, B, K, N, S, ST, T, V, W |
|||||||||||||||
AT-O-04-BIO |
|
O, B, K, S, ST, T |
|||||||||||||||
AT-S-01-BIO |
|
S, B, K, N, O,ST, T, V, W |
|||||||||||||||
AT-T-01-BIO |
|
T, K, N, O, S, V, W |
|||||||||||||||
AT-W-01-BIO |
|
W, B, K, N, O, S, ST, T, V |
|||||||||||||||
AT-W-02-BIO |
|
W, B, K, N, O, S, ST, T, V |
|||||||||||||||
BELGIUM |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
BE-BIO-01 |
|
|
|||||||||||||||
BE-BIO-02 |
|
|
|||||||||||||||
BULGÁRIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
BG-02 |
|
|
|||||||||||||||
BG-03 |
|
|
|||||||||||||||
BG-04 |
|
|
|||||||||||||||
BG-05 |
|
|
|||||||||||||||
BG-06 |
|
|
|||||||||||||||
BG-07 |
|
|
|||||||||||||||
CIPRUS |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
CY-BIO-001 |
|
|
|||||||||||||||
CY-BIO-002 |
|
|
|||||||||||||||
CSEH KÖZTÁRSASÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
CZ-BIO-KEZ-01 |
|
|
|||||||||||||||
CZ-BIO-ABCERT-02 |
|
|
|||||||||||||||
CZ-BIOKONT-03 |
|
|
|||||||||||||||
DÁNIA |
|
B. rendszer |
|||||||||||||||
DK-Ø-50 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-1 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-2 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-3 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-4 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-5 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-6 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-7 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-8 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-9 |
|
|
|||||||||||||||
DK-Ø-10 |
|
|
|||||||||||||||
ÉSZTORSZÁG |
|
B. rendszer |
|||||||||||||||
EE-VTA |
|
VFB az import-engedélyezésért és előkészítésért felelős felügyelő hatóság |
|||||||||||||||
EE-TTI |
|
PPI a termelésért felelős felügyelő hatóság |
|||||||||||||||
FINNORSZÁG |
|
B. rendszer |
|||||||||||||||
FI-A-001 |
|
|
|||||||||||||||
FI-A-002 |
Varsinais-Suomen työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-003 |
Satakunnan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-004 |
Hämeen työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-005 |
Pirkanmaan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-006 |
Kaakkois-Suomen työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-007 |
Etelä-Savon työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-008 |
Pohjois-Savon työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-009 |
Pohjois-Karjalan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-010 |
Keski-Suomen työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-011 |
Etelä-Pohjanmaan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-012 |
Pohjanmaan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-013 |
Pohjois-Pohjanmaan työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-014 |
Kainuun työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-A-015 |
Lapin työvoima- ja elinkeinokeskus As above |
|
|||||||||||||||
FI-B |
Elintarviketurvallisuusvirasto Evira As above |
|
|||||||||||||||
FI-C |
|
|
|||||||||||||||
FI-D |
|
|
|||||||||||||||
FRANCIAORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
FR-BIO 01 |
|
|
|||||||||||||||
FR-AB 06 |
|
|
|||||||||||||||
FR-BIO 07 |
|
|
|||||||||||||||
FR-BIO 09 |
|
|
|||||||||||||||
FR-BIO 10 |
|
|
|||||||||||||||
FR-BIO 11 |
|
|
|||||||||||||||
NÉMETORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
DE-001-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-003-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-005-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-006-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-007-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-009-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-012-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-013-Öko-Kontrollstelle |
QC & I Gesellschaft für Kontrolle und Zertifizierung von Qualitätssicherungssystemen GmbH Geschäftsstelle:
Sitz der Gesellschaft:
|
|
|||||||||||||||
DE-021-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-022-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-024-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-026-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-032-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-034-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-037-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-039-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-043-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-044-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-060-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-061-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-063-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
DE-064-Öko-Kontrollstelle |
|
|
|||||||||||||||
GÖRÖGORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
EL-01-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-02-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-03-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-04-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-05-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-06-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-07-BIO |
|
|
|||||||||||||||
EL-08-BIO |
|
|
|||||||||||||||
MAGYARORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
HU-ÖKO-01 |
|
|
|||||||||||||||
HU-ÖKO-02 |
|
|
|||||||||||||||
ÍRORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
IRL-OIB1 |
|
|
|||||||||||||||
IRL-OIB2 |
|
|
|||||||||||||||
IRL-OIB3 |
|
|
|||||||||||||||
OLASZORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
IT-ASS |
|
|
|||||||||||||||
IT-ICA |
|
|
|||||||||||||||
IT-IMC |
|
|
|||||||||||||||
IT-BAC |
|
|
|||||||||||||||
IT-CPB |
|
|
|||||||||||||||
IT-CDX |
|
|
|||||||||||||||
IT-QCI |
|
|
|||||||||||||||
IT-ECO |
|
|
|||||||||||||||
IT-BSI |
|
|
|||||||||||||||
IT-ECS |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZO |
|
|
|||||||||||||||
IT-ABC |
|
|
|||||||||||||||
IT-ANC |
|
|
|||||||||||||||
IT-SDL |
|
|
|||||||||||||||
IT-CTQ |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZ-BZT |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZ-INC |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZ-IMO |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZ-QCI |
|
|
|||||||||||||||
IT-BZ-BKT |
|
|
|||||||||||||||
LETTORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
LV-EQ |
|
|
|||||||||||||||
LV-STC |
|
|
|||||||||||||||
LITVÁNIA |
|
B. rendszer |
|||||||||||||||
LT-01 |
|
|
|||||||||||||||
LUXEMBURG |
|
C. rendszer |
|||||||||||||||
LU-BIO-01 |
|
|
|||||||||||||||
LU-BIO-04 |
|
|
|||||||||||||||
LU-BIO-05 |
|
|
|||||||||||||||
LU-BIO-06 |
|
|
|||||||||||||||
MÁLTA |
|
C. rendszer |
|||||||||||||||
MT01 |
|
|
|||||||||||||||
MT02 |
|
|
|||||||||||||||
HOLLANDIA |
|
B. rendszer |
|||||||||||||||
NL01 |
|
|
|||||||||||||||
LENGYELORSZÁG |
|
C. rendszer |
|||||||||||||||
RE-01/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-02/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-03/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-04/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-05/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-06/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
RE-07/2005/PL |
|
|
|||||||||||||||
PORTUGÁLIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
PT/AB 02 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 03 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 04 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 05 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 06 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 07 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 08 |
|
|
|||||||||||||||
PT/AB 09 |
|
|
|||||||||||||||
ROMÁNIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
RO-ECO-001 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-002 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-003 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-005 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-006 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-007 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-008 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-009 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-010 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-011 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-012 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-013 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-014 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-015 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-016 |
|
|
|||||||||||||||
RO-ECO-017 |
|
|
|||||||||||||||
SZLOVÁKIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
SK-02-BIO |
|
|
|||||||||||||||
SZLOVÉNIA |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
SI-01-EKO |
|
|
|||||||||||||||
SI-IKC-EKO |
|
|
|||||||||||||||
SI-BV-EKO |
|
|
|||||||||||||||
SPANYOLORSZÁG |
|
C. rendszer |
|||||||||||||||
ES-AN-00-AE ES-CM-03-AE |
|
AN, CM |
|||||||||||||||
ES-AN-01-AE ES-AR-05/C-AE ES-CM-01-AE |
|
AN, AR, CM |
|||||||||||||||
ES-AN-03-AE |
|
AN |
|||||||||||||||
ES-AN-04-AE ES-AR-23/C-AE |
|
AN, AR |
|||||||||||||||
ES-AN-05-AE |
|
|
|||||||||||||||
ES-AR-AE |
|
AR |
|||||||||||||||
ES-AR-03/C-AE |
|
AR |
|||||||||||||||
ES-AN-06-AE ES-AR-17/C-AE |
|
AN, AR |
|||||||||||||||
ES-AR-18/C-AE |
|
AR |
|||||||||||||||
ES-AR-19/C-AE |
|
AR |
|||||||||||||||
ES-AS-AE |
|
AS |
|||||||||||||||
ES-BA-AE |
|
BA |
|||||||||||||||
ES-CA-AE |
|
CA |
|||||||||||||||
ES-CL-AE |
|
CL |
|||||||||||||||
ES-CM-01-AE |
|
CM |
|||||||||||||||
ES-CM-02-AE |
|
CM |
|||||||||||||||
ES-CM-03-AE |
|
CM |
|||||||||||||||
ES-CM-04-AE |
|
CM |
|||||||||||||||
ES-CN-AE |
|
CN |
|||||||||||||||
ES-CT-AE |
|
CT |
|||||||||||||||
ES-EX-01-AE |
|
EX A feldolgozók és importőrök ellenőrzése |
|||||||||||||||
ES-EX-02-AE |
|
EX A termelők ellenőrzése |
|||||||||||||||
ES-GA-AE |
|
GA |
|||||||||||||||
ES-MA-AE |
|
MA |
|||||||||||||||
ES-MU-AE |
|
MU |
|||||||||||||||
ES-NA-AE |
|
NA |
|||||||||||||||
ES-VAS-AE |
|
VAS |
|||||||||||||||
ES-RI-AE |
|
RI |
|||||||||||||||
ES-VA-AE |
|
VA |
|||||||||||||||
SVÉDORSZÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
SE Ekol 1 |
|
|
|||||||||||||||
SE Ekol 3 |
|
Takarmány elsődleges előállítása és felcímkézése céljára |
|||||||||||||||
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG |
|
A. rendszer |
|||||||||||||||
UK 2 |
|
|
|||||||||||||||
UK 3 |
|
|
|||||||||||||||
UK 4 |
|
|
|||||||||||||||
UK 5 |
|
||||||||||||||||
UK 6 |
|
|
|||||||||||||||
UK 7 |
|
|
|||||||||||||||
UK 9 |
|
|
|||||||||||||||
UK 13 |
|
|
|||||||||||||||
UK 15 |
|
|
EGT országok és kódok |
Felügyelő hatóság(ok) vagy szerv(ek) |
Megjegyzések |
||||||
IZLAND |
|
B. rendszer |
||||||
IS-1 |
|
|
||||||
NORVÉGIA |
|
A. rendszer |
||||||
N-001 |
|
|
AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉGGEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSOK
EFTA Felügyeleti Hatóság
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/50 |
Felhívás észrevételek benyújtására az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerint a liechtensteini céges („zárt”) biztosítótársaságok adózásával kapcsolatban
(2009/C 72/05)
A 2008. szeptember 24-i 620/08/COL határozattal, amelynek eredeti nyelvű szövege ezen összefoglaló végén található, az EFTA Felügyeleti Hatóság eljárást kezdeményezett az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerint. A liechtensteini hatóságokat a határozat példányának megküldésével értesítették.
Az EFTA Felügyeleti Hatóság ezúton felkéri az EFTA-államokat, az EU-tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy e felhívás közzétételétől számított egy hónapon belül juttassák el észrevételeiket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban az alábbi címre:
EFTA Surveillance Authority (EFTA Felügyeleti Hatóság) |
Registry (Iktatási Osztály) |
35, rue Belliard |
1040 Bruxelles/Brussel |
BELGIQUE/BELGIË |
Az észrevételeket megküldik a liechtensteini hatóságoknak. Az észrevételeket benyújtó érdekelt felek írásban, kérésüket megindokolva kérhetik adataik bizalmas kezelését.
ÖSSZEFOGLALÁS
A Felügyeleti Hatóság a liechtensteini hatóságokhoz 2007. március 14-én intézett információkérés formájában kezdte meg az eljárást.
A liechtensteini hatóságok az adózásról szóló 1997. december 18-i törvényben (1) speciális adószabályokat vezettek be a céges biztosítótársaságokra.
Az adózásról szóló törvény 82a. cikkének (1) bekezdése alapján a céges biztosítók a saját tőke 1 ‰-ének megfelelő összegű tőkeadót kötelesek fizetni. Az adókulcs degresszív: az 50 milliós tőkerészre 0,75 ‰, a 100 millió fölötti tőkerészre 0,5 ‰. A tőkeadó normál kulcsa 2 ‰.
A törvény 82a. cikke a 73. cikkel összeolvasva úgy értelmezendő, hogy e biztosítótársaságoknak jövedelemadót (nyereségadót) nem kell fizetniük.
Az adózásról szóló törvény 88d. cikkének (3) bekezdése emellett úgy rendelkezik, hogy az ilyen biztosítótársaságokban meglévő résztulajdont megtestesítő részvények és tulajdonrészek mentesek az osztalékadó alól, amelynek normál kulcsa 4 %.
A Hatóság előzetes véleménye szerint a zárt biztosítótársaságok az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerinti vállalkozások. Csak egyetlen vállalkozás felé, vagy pedig meghatározott vállalati csoport részére nyújtanak szolgáltatásokat. A biztosítási szolgáltatások nyújtása elvben nyereségorientált tevékenység. A zárt biztosítók alapesetben jövedelemre tesznek szert az általuk kínált szolgáltatásokból. E tevékenység nyereségorientált jellegét nem befolyásolja az a tény, hogy szolgáltatásaikat csak egyetlen ügyfél vagy meghatározott ügyfelek számára teszik hozzáférhetővé.
A Hatóság előzetes véleménye szerint a jövedelemadó-mentesség és a kedvezményes tőkeadókulcs szintén eleget tesz azon további feltételeknek, amelyek alapján ezek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősíthetők.
A teljes vagy részleges adómentesség állami forrásokat von el. A vállalkozások ennek révén támogatásban részesülnek, mivel olyan terhek alól mentesülnek, amelyeket különben saját költségvetésükből kellene kigazdálkodniuk. A jogosult vállalkozások az EGT-megállapodás szerződő felei körében forgalmazott szolgáltatásokat nyújtanak, ennélfogva ki vannak téve a határon átnyúló versenynek. Az intézkedések szelektív természetűek, mivel csak a vállalkozások meghatározott körére érvényesek. E szelektív jelleg a Hatóság véleménye szerint nem tartozik az adórendszer belső logikájához tartozó alapelemekhez.
Hasonló az érvelés az osztalékadó esetében. Az egyetlen különbség abból adódik, hogy az osztalékadó forrásadó. Az osztalékadó-mentesség ennek megfelelően a zárt biztosítók tulajdonosai számára biztosít előnyöket. E tulajdonosok rendszerint (tőkeerős) vállalkozások, amelyek az ilyen támogatási intézkedések közvetlen haszonélvezői. Az osztalékadó-mentesség ugyanakkor közvetve a biztosítótársaságoknak is hasznot hoz: jobban vonzzák a befektetőket, azaz az intézkedés megkönnyíti a tőkéhez jutást.
Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó támogatási intézkedések többnyire összeegyeztethetetlenek az EGT-megállapodás működésével, kivéve ha velük kapcsolatban a megállapodás 61. cikkének (2) vagy (3) bekezdése alapján eltérés alkalmazható. A Hatóság előzetes véleménye szerint a liechtensteini zárt biztosítótársaságok adózásának esetére az e rendelkezésekben foglalt eltérések egyike sem tűnik alkalmazhatónak. Mivel az intézkedéseket tartalmazó jogszabályt Liechtenstein EGT-hez való csatlakozását követően fogadták el, a nem összeegyeztethető támogatásokat rendszerint vissza kell követelni.
Következtetés
Az előbbi megfontolások alapján a Hatóság hivatalos vizsgálati eljárás indítása mellett határozott, összhangban az EGT-megállapodás 1. cikkének (2) bekezdésével. Felkérjük az érdekelt feleket, hogy az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított egy hónapon belül nyújtsák be észrevételeiket.
(1) A liechtensteini adózásról szóló törvény módosításáról szóló 1997. december 18-i törvény, Landesgesetzblatt 1998, 36. szám.
V Vélemények
A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
Bizottság
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/52 |
842. sz. HATÁROZAT
(2008. december 23.)
a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjával összhangban a Lovecs, Pleven és Gabrovo tartományokban található Devetaki 1–5. blokknál földfelszín alatti természeti erőforrásnak minősülő kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadására irányuló eljárás megindításáról és az engedély megadása céljából kiírandó pályázati felhívás közzétételéről
(2009/C 72/06)
BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG
MINISZTEREK TANÁCSA
A földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 5. cikkének (2) bekezdése, 42. cikke (1) bekezdésének 1. pontja és 44. cikkének (3) bekezdése értelmében, tekintettel az energiatörvény 4. cikke (2) bekezdésének 16. pontjára és 1. cikkének (24a) bekezdésére,
A MINISZTEREK TANÁCSA A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:
1. |
Eljárást indítanak a 786,74 km2 alapterületű, a kutatási és feltárási szerződésnek a pályázati dokumentáció szerves részét képező tervezetében foglalt térképen meghatározott és jelzett koordinátákkal rendelkező, 1–5. devetaki blokknál található kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadása céljából. |
2. |
Bejelentik, hogy az 1. pont szerinti engedély megadására pályázati felhívás alapján kerül sor. |
3. |
A kutatási és feltárási engedély érvényessége a kutatási és feltárási szerződés hatálybalépését követő öt évre szól, és ez az időszak a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 31. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghosszabbítható. |
4. |
Az 1. cikk szerinti engedély megadására irányuló pályázati eljárás lefolytatására az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 150. napon, a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium épületében (Szófia, Triadica utca 8.) kerül sor. |
5. |
A pályázati dokumentáció megvásárlásának határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 120. napon 17:00. |
6. |
A pályázati eljárásban történő részvételre vonatkozó értesítés benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 130. napon 17:00. |
7. |
A pályázati felhívásra a pályázatok benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 144. napon 17:00. |
8. |
A pályázati eljárás során személyes jelenlét nem szükséges. |
9. |
A pályázati dokumentáció ára 500 BGN (500 bolgár leva). A pályázati dokumentáció a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (Szófia, Triadica utca 8.) 802. szobájában vásárolható meg, az 5. pontban meghatározott időszak során. |
10. |
A pályázati eljárásban résztvevőknek eleget kell tenniük a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 23. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. |
11. |
A pályázati eljárásban résztvevők pályázatait a javasolt munkaprogramok, környezetvédelmi és képzési eszközök, bónuszok, illetve a pályázók irányítási és pénzügyi kapacitása alapján bírálják el. |
12. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozóan 10 000 BGN (10 000 bolgár leva) letétet állapítanak meg, amit a 6. cikkben meghatározott határidő leteltéig kell befizetni a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak a pályázati dokumentációban megjelölt bankszámlájára. |
13. |
Amennyiben a pályázó pályázati eljárásban való részvételét elutasítják, a letétet a pályázó elutasításról történő értesítésének napját követő 14 napon belül visszafizetik. |
14. |
A sikeres pályázó letétjét visszatartják, a többi pályázó letétjét pedig a Miniszterek Tanácsa kutatási és feltárási engedély megadásáról szóló határozatának az Állami Közlönyben történő közzétételét követő 14 napon belül visszafizetik. |
15. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozó értesítéseket és a pályázóknak a pályázati feltételekkel kapcsolatos javaslatait a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 46. cikkének követelményeivel összhangban a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak (Szófia, Triadica utca 8.) kell eljuttatni. |
16. |
A pályázati felhívásra benyújtott pályázatoknak eleget kell tenniük a pályázati dokumentációban meghatározott követelményeknek és feltételeknek. |
17. |
A pályázati eljárást akkor is lebonyolítják, ha csak egyetlen pályázó részvételét engedélyezik. |
18. |
A Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium felhatalmazást kap a következőkre:
|
19. |
Az e határozat elleni fellebbezéseket a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 14 napon belül lehet benyújtani a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak. |
miniszterelnök
Sergeï STANISHEV
a Miniszterek Tanácsának főtitkára
Veselin DAKOV
Hiteles másolat,
a Kabinetiroda igazgatója
Veselin DAKOV
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/54 |
843. sz. HATÁROZAT
(2008. december 23.)
a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjával összhangban a Vraca tartományban található Mizija 1–9. blokknál földfelszín alatti természeti erőforrásnak minősülő kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadására irányuló eljárás megindításáról és az engedély megadása céljából kiírandó pályázati felhívás közzétételéről
(2009/C 72/07)
BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG
MINISZTEREK TANÁCSA
A földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 5. cikkének (2) bekezdése, 42. cikke (1) bekezdésének 1. pontja és 44. cikkének (3) bekezdése értelmében, tekintettel az energiatörvény 4. cikke (2) bekezdésének 16. pontjára és 1. cikkének (24a) bekezdésére,
A MINISZTEREK TANÁCSA A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:
1. |
Eljárást indítanak a 155,95 km2 alapterületű, a kutatási és feltárási szerződésnek a pályázati dokumentáció szerves részét képező tervezetében foglalt térképen meghatározott és jelzett koordinátákkal rendelkező, 1–9. mizijai blokknál található kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadása céljából. |
2. |
Bejelentik, hogy az 1. pont szerinti engedély megadására pályázati felhívás alapján kerül sor. |
3. |
A kutatási és feltárási engedély érvényessége a kutatási és feltárási szerződés hatálybalépését követő öt évre szól, és ez az időszak a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 31. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghosszabbítható. |
4. |
Az 1. cikk szerinti engedély megadására irányuló pályázati eljárás lefolytatására az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 150. napon, a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium épületében (Szófia, Triadica utca 8.) kerül sor. |
5. |
A pályázati dokumentáció megvásárlásának határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 120. napon 17:00. |
6. |
A pályázati eljárásban történő részvételre vonatkozó értesítés benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 130. napon 17:00. |
7. |
A pályázati felhívásra a pályázatok benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 144. napon 17:00. |
8. |
A pályázati eljárás során személyes jelenlét nem szükséges. |
9. |
A pályázati dokumentáció ára 500 BGN (500 bolgár leva). A pályázati dokumentáció a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (Szófia, Triadica utca 8.) 802. szobájában vásárolható meg, az 5. pontban meghatározott időszak során. |
10. |
A pályázati eljárásban résztvevőknek eleget kell tenniük a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 23. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. |
11. |
A pályázati eljárásban résztvevők pályázatait a javasolt munkaprogramok, környezetvédelmi és képzési eszközök, bónuszok, illetve a pályázók irányítási és pénzügyi kapacitása alapján bírálják el. |
12. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozóan 10 000 BGN (10 000 bolgár leva) letétet állapítanak meg, amit a 6. cikkben meghatározott határidő leteltéig kell befizetni a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak a pályázati dokumentációban megjelölt bankszámlájára. |
13. |
Amennyiben a pályázó pályázati eljárásban való részvételét elutasítják, a letétet a pályázó elutasításról történő értesítésének napját követő 14 napon belül visszafizetik. |
14. |
A sikeres pályázó letétjét visszatartják, a többi pályázó letétjét pedig a Miniszterek Tanácsa kutatási és feltárási engedély megadásáról szóló határozatának az Állami Közlönyben történő közzétételét követő 14 napon belül visszafizetik. |
15. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozó értesítéseket és a pályázóknak a pályázati feltételekkel kapcsolatos javaslatait a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 46. cikkének követelményeivel összhangban a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak (Szófia, Triadica utca 8.) kell eljuttatni. |
16. |
A pályázati felhívásra benyújtott pályázatoknak eleget kell tenniük a pályázati dokumentációban meghatározott követelményeknek és feltételeknek. |
17. |
A pályázati eljárást akkor is lebonyolítják, ha csak egyetlen pályázó részvételét engedélyezik. |
18. |
A Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium felhatalmazást kap a következőkre:
|
19. |
Az e határozat elleni fellebbezéseket a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 14 napon belül lehet benyújtani a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak. |
miniszterelnök
Sergeï STANISHEV
a Miniszterek Tanácsának főtitkára
Veselin DAKOV
Hiteles másolat,
a Kabinetiroda igazgatója
Veselin DAKOV
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/56 |
844. sz. HATÁROZAT
(2008. december 23.)
a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjával összhangban a Vraca és Montana tartományokban található Botevo 1–10. blokknál földfelszín alatti természeti erőforrásnak minősülő kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadására irányuló eljárás megindításáról és az engedély megadása céljából kiírandó pályázati felhívás közzétételéről
(2009/C 72/08)
BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG
MINISZTEREK TANÁCSA
A földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 5. cikkének (2) bekezdése, 42. cikke (1) bekezdésének 1. pontja és 44. cikkének (3) bekezdése értelmében, tekintettel az energiatörvény 4. cikke (2) bekezdésének 16. pontjára és 1. cikkének (24a) bekezdésére,
A MINISZTEREK TANÁCSA A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:
1. |
Eljárást indítanak a 280,58 km2 alapterületű, a kutatási és feltárási szerződésnek a pályázati dokumentáció szerves részét képező tervezetében foglalt térképen meghatározott és jelzett koordinátákkal rendelkező, 1–10. botevói blokknál található kőolaj és földgáz kutatására és feltárására vonatkozó engedély megadása céljából. |
2. |
Bejelentik, hogy az 1. pont szerinti engedély megadására pályázati felhívás alapján kerül sor. |
3. |
A kutatási és feltárási engedély érvényessége a kutatási és feltárási szerződés hatálybalépését követő öt évre szól, és ez az időszak a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 31. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghosszabbítható. |
4. |
Az 1. cikk szerinti engedély megadására irányuló pályázati eljárás lefolytatására az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 150. napon, a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium épületében (Szófia, Triadica utca 8.) kerül sor. |
5. |
A pályázati dokumentáció megvásárlásának határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 120. napon 17:00. |
6. |
A pályázati eljárásban történő részvételre vonatkozó értesítés benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 130. napon 17:00. |
7. |
A pályázati felhívásra a pályázatok benyújtási határideje az e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő 144. napon 17:00. |
8. |
A pályázati eljárás során személyes jelenlét nem szükséges. |
9. |
A pályázati dokumentáció ára 500 BGN (500 bolgár leva). A pályázati dokumentáció a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (Szófia, Triadica utca 8.) 802. szobájában vásárolható meg, az 5. pontban meghatározott időszak során. |
10. |
A pályázati eljárásban résztvevőknek eleget kell tenniük a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 23. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. |
11. |
A pályázati eljárásban résztvevők pályázatait a javasolt munkaprogramok, környezetvédelmi és képzési eszközök, bónuszok, illetve a pályázók irányítási és pénzügyi kapacitása alapján bírálják el. |
12. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozóan 10 000 BGN (10 000 bolgár leva) letétet állapítanak meg, amit a 6. cikkben meghatározott határidő leteltéig kell befizetni a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak a pályázati dokumentációban megjelölt bankszámlájára. |
13. |
Amennyiben a pályázó pályázati eljárásban való részvételét elutasítják, a letétet a pályázó elutasításról történő értesítésének napját követő 14 napon belül visszafizetik. |
14. |
A sikeres pályázó letétjét visszatartják, a többi pályázó letétjét pedig a Miniszterek Tanácsa kutatási és feltárási engedély megadásáról szóló határozatának az Állami Közlönyben történő közzétételét követő 14 napon belül visszafizetik. |
15. |
A pályázati eljárásban való részvételre vonatkozó értesítéseket és a pályázóknak a pályázati feltételekkel kapcsolatos javaslatait a földfelszín alatti természeti erőforrásokról szóló törvény 46. cikkének követelményeivel összhangban a Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumnak (Szófia, Triadica utca 8.) kell eljuttatni. |
16. |
A pályázati felhívásra benyújtott pályázatoknak eleget kell tenniük a pályázati dokumentációban meghatározott követelményeknek és feltételeknek. |
17. |
A pályázati eljárást akkor is lebonyolítják, ha csak egyetlen pályázó részvételét engedélyezik. |
18. |
A Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium felhatalmazást kap a következőkre:
|
19. |
Az e határozat elleni fellebbezéseket a határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő 14 napon belül lehet benyújtani a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak. |
miniszterelnök
Sergeï STANISHEV
a Miniszterek Tanácsának főtitkára
Veselin DAKOV
Hiteles másolat,
a Kabinetiroda igazgatója
Veselin DAKOV
EGYÉB JOGI AKTUSOK
Bizottság
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/58 |
Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján
(2009/C 72/09)
Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.
ÖSSZEFOGLALÓ
A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE
„GRELOS DE GALICIA”
EK-szám: ES-PGI-0005-0469-13.06.2005
OEM ( ) OFJ ( X )
Ezen összefoglaló a termékleírás legfontosabb elemeit tartalmazza tájékoztatás céljából.
1. A tagállam felelős szervezeti egysége:
Név: |
Subdirección General de Calidad y Agricultura ecológica — Dirección General de Industrias y Mercados Agroalimentarios — Secretaría General de Medio Rural del Ministerio de Medio Ambiente, y Medio Rural y Marino de España |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+34 913475394 |
|||
Fax: |
+34 913475410 |
|||
E-mail: |
sgcaae@mapya.es |
2. Csoportosulás:
Név: |
CHAMPIVIL, S.L. y otros |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+34 9825112 22 |
|||
Fax: |
+34 982512135 |
|||
E-mail: |
info@champivil.com |
|||
Összetétel: |
Termelők/feldolgozók ( X ) Egyéb ( ) |
3. A termék típusa:
1.6. osztály – Gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék, természetes vagy feldolgozott állapotukban
4. Termékleírás:
(követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)
4.1. Elnevezés:
„Grelos de Galicia”
4.2. Leírás:
A „Grelos de Galicia” földrajzi jelzés oltalma alatt álló termék a Brassica rapa L. var. rapa növényfajta (köznapi nevén tarlórépa) Santiago és Lugo ökotípusának megfelelően „Grelos de Santiago” (santiagói répalevél) és „Globo blanco de Lugo” (lugói fehér kerekrépa) néven bejegyzett és forgalmazott fajtaváltozatának ehető, emberi fogyasztásra szánt része nyers, lefagyasztott vagy tartósított állapotban.
A fajtára jellemző morfológiai jegyek: Felfelé vastagodó karógyökér, amely a gyökérnyaktól elágazó, egyenes szárban végződik. Kocsányos, szőrös allevelek kicsi – a csúcskaréjnál nagyobb – széles oldalkaréjjal. A virágos szár fellevelei hosszúkás, lándzsás alakúak és két nagy, kerekded, szárölelő, sima melléklevéllel rendelkeznek.
A „répalevél” megnevezés egyaránt vonatkozik a levélre és a szár ehető részére, azaz a növény „zöldjére” (nabizas), amely a növény teljes életciklusa alatt szedhető; valamint a közvetlenül virágzás előtt megjelenő levelekre és virágos szárra, amely Galicia számos részén „csúcsként” (cimo) ismert.
A természetes állapotukban forgalmazott répaleveleket hagyományos módszerekkel, növényi szárral vagy a minőségbiztosítási kézikönyvben megjelölt egyéb kötöző anyaggal csomózott, kb. 0,5–1 kg tömegű, származási helyük és fajtaváltozatuk szerinti egynemű kötegekbe rendezik.
A lefagyasztott állapotban forgalmazott répaleveleket átválogatás, megmosás és forrázás, esetenként aprítás után fagyasztják le, majd a hatályos jogszabályoknak megfelelő, illetőleg a minőségbiztosítási kézikönyvben kifejezetten meghatározott anyagból készült csomagolásban és kiszerelésben értékesítik.
A tartósított állapotban forgalmazott répalevelek a főzéshez szükséges vízen és són kívül bárminemű egyéb adalék- vagy savanyító anyag hozzáadása nélkül készült lében, természetes formájukban, a hatályos jogszabályoknak megfelelő, illetőleg a minőségbiztosítási kézikönyvben kifejezetten meghatározott kiszerelésű fém konzervdobozban vagy konzerves üvegben kerülnek forgalomba.
Érzékszervi jellemzők: A répalevelet nyers állapotában nem fogyasztják. Étkezési célokra a növény adott fenofázisának megfelelő időtartamú főzés után alkalmas. Az érzékszervi jellemzők így a fogyasztásra kész, azaz a vásárló vagy a feldolgozóipar által megfőzött répalevélre vonatkoznak.
A jellemzők a következők: intenzív zöld szín, amely a virágzási időszakhoz közeledve egyre sötétebb; enyhén savas és kesernyés íz; némileg rostos textúra, amely a keskeny levelű, kocsányosabb fajtaváltozatoknál erőteljesebben érvényesül; az alacsony rosttartalomnak megfelelően lágy.
4.3. Földrajzi terület:
A termőterület a Galiciai Autonóm Körzet valamennyi települését magában foglalja. A feldolgozás és a csomagolás földrajzi területe egybeesik a termőterülettel.
4.4. A származás igazolása:
Kizárólag a termékleírásban és a minőségbiztosítási kézikönyvben meghatározott feltételek szerint, a megfelelő nyilvántartásban szereplő termőterületen, illetve termelő által termesztett répalevél részesülhet a „Grelos de Galicia” földrajzi jelzés oltalmában vagy dolgozható fel e földrajzi jelzés oltalma alatt. Ugyanígy kizárólag azokat a répaleveleket illeti a „Grelos de Galicia” földrajzi jelzés oltalma, amelyeket a vonatkozó nyilvántartásban bejegyzett létesítményekben dolgoztak fel és/vagy csomagoltak.
A felügyeleti szerv ellenőrzésnek vet alá a nyilvántartásokba tulajdonosként bejegyzett minden természetes vagy jogi személyt, valamint azok termőterületeit, raktárhelyiségeit, létesítményeit és termékeit abból a célból, hogy megvizsgálja, hogy a „Grelos de Galicia” földrajzi jelzés oltalma alatt álló termékek megfelelnek-e a termékleírásban és a minőségügyi kézikönyvben foglalt követelményeknek.
4.5. Az előállítás módja:
Vetőmagként a Santiago és Lugo ökotípusnak megfelelően „Grelos de Santiago” (santiagói répalevél) és „Globo blanco de Lugo” (lugói fehér kerekrépa) néven bejegyzett és forgalmazott fajtaváltozatok, valamint az azok újrafelhasználásával ugyanazon a termőterületen, illetve az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nyilvántartásába „Grelos de Galicia” jelzéssel bejegyzett egyéb termőterületeken termesztett növények magjai használhatók fel. A vetőmagokat kézzel kell kiszórni augusztus közepétől kezdődően, a termőterülettől és a fajtaváltozat érési idejétől függő időpontban. A betakarítás szintén kézzel történik, lehetőleg a reggeli órákban. A levelek épségének megőrzése érdekében a betakarítást a lehető legnagyobb körültekintéssel kell végezni, az esztétikai szempontokon túl azért is, nehogy a sérüléseken keresztül a terményt esetlegesen megfertőzzék különböző mikroorganizmusok. Ipari feldolgozásra szánt termények gépi úton is betakaríthatók. A répaleveleket a betakarítás napján – és kellő gondosság mellett – kell átszállítani a raktárhelyiségekbe, illetve a feldolgozóüzemekbe.
Mivel a betakarított termény minőségének megőrzése érdekében különleges bánásmódot igényel, a répaleveleket a meghatározott földrajzi területen belül kell feldolgozni és csomagolni. A meghatározott földrajzi területen ezen tevékenységek végrehajtásakor a következőkről szükséges gondoskodni:
— |
a termék épségének megőrzése: A répalevelek leveles zöldségek, amelyek a betakarítástól a feldolgozásig tartó időszakban gyorsan veszítenek frissességükből. A vízveszteség, valamint a sejtlízis következtében a levelek megsárgulnak és elfonnyadnak, ami csökkenti a termék piaci vonzerejét. A répalevél értékét növeli, hogy funkcionális élelmiszerként gazdag glükozinolátokban, flavonoidokban, vitaminokban és egyéb hasznos anyagokban. A betakarítást követően azonban ezek és a termény egyéb értékes vegyületei gyorsan bomlásnak indulnak, számottevő mértékben csökkentve a termény tápértékét. Köztudott, hogy a termény C-vitamin-tartalmának több mint felét a betakarítástól számított két napon belül elveszíti csakúgy, mint a glükozinolátok (rákmegelőző vegyületek) jelentős részét. Mindezek alapján elvárható, hogy a termény kezelésével, szállításával, raktározásával és feldolgozásával kapcsolatos minden eljárás a betakarítástól számított legfeljebb 24 órán belül lezáruljon. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a lehető legkisebb távolságra legyen egymástól a betakarítás, illetve az elosztás, a csomagolás és/vagy feldolgozás helye, |
— |
a termék nyomon követhetősége és ellenőrizhetősége: A felügyeleti szerv területi hatásköre a meghatározott földrajzi területre, azaz a Galiciai Autonóm Körzet területére korlátozódik. A felügyelet és a tanúsítás rendszerének köszönhetően biztosított a „Grelos de Galicia” termékek származásának igazolása és nyomon követhetősége, amennyiben a termékek előkészítése, feldolgozása és csomagolására ebben az autonóm körzetben kerül sor, |
— |
a „Grelos de Galicia” hagyományos jellegének és minőségének megőrzése: A Galiciai Autonóm Körzetben e termék fogyasztásának és feldolgozásának mélyen gyökerező hagyományai vannak. Az a tény, hogy a termék csomagolását a kijelölt földrajzi területen belül végzik, határozottan hozzájárul a „Grelos de Galicia” egyedi jellegének és minőségének megőrzéséhez, mint ahogyan az is, hogy a répalevelek szállításával, feldolgozásával és csomagolásával kapcsolatos normák alkalmazói és szabályozói maguk a termelők és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés felügyeleti szerve. Ők rendelkeznek a „Grelos de Galicia” szakszerű kezeléséhez szükséges minden ismerettel és jártassággal. |
4.6. Kapcsolat:
Különböző helyhatósági iratok és adásvételi szerződések tanúsága szerint a tarlórépa már a XIII. század óta a vetésforgók része A nyári és a téli gabonák termesztési rendjébe a tarlórépát beiktatva a termőföld teljes mértékű kihasználását lehetett biztosítani.
A tarlórépa fagyálló, a nagy páratartalmat és a mérsékelt hőmérsékleti viszonyokat kedveli. Fejlődéséhez termékeny, szerves anyagokban gazdag, átlagos konzisztenciájú, mély, laza szerkezetű termőtalajt igényel, amelynek relatív páratartalma magas, de nem mocsaras. Ezek a környezeti és talajviszonyok Galicia kiterjedt területein adottak.
A répalevél a galiciai gasztronómia elengedhetetlen hozzávalója, nem hiányozhat például a „Caldo”, a „Pote gallego”, a „Cocido” vagy a „Lacón con Grelos” elkészítésekor. A gallego konyhát más régiók konyháitól megkülönböztető, egyedi jellegzetesség.
Számos történelmi vagy gasztronómiai feljegyzésben történik utalás erre a termékre, és a galiciai kultúrában betöltött hagyományos szerepére. Különböző néprajzi és gasztronómiai források egybehangzóan megállapítják, hogy a répalevél a hagyományos galiciai konyha szerves és egyedülálló összetevője. Számos neves író tesz róla említést, köztük Ramón Otero Pedrayo (Guía de Galicia, 1926), az éttermi kritikus Ángel Muro (Almanaque y conferencias culinarias, 1890–1905), valamint Emilia Pardo Bazán (La cocina española antigua, 1912), Manuel María Puga y Parga (La cocina práctica, 1905) vagy Álvaro Cunqueiro (A cociña galega, 1973).
A spanyol Mezőgazdasági, Élelmezésügyi és Halászati Minisztérium által szerkesztett hagyományos spanyol termékek jegyzéke 1996-ban a terméket Galicia hagyományos veteményeként tüntette fel.
4.7. Ellenőrző szerv:
Név: |
Instituto Galego da Calidade Alimentaria (INGACAL) |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+34 981540055 |
|||
Fax: |
+34 981540018 |
|||
E-mail: |
sxca.agri@xunta.es |
4.8. Címkézés:
A „Grelos de Galicia” földrajzi jelzés oltalma alatt forgalmazott répaleveleket hitelesítés után el kell látni az adott termelő/csomagoló márkajelének megfelelő kereskedelmi címkével, valamint egy sorszámozott, alfanumerikus kódolású, a felügyeleti szerv által engedélyezett és kiadott, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés hivatalos logóját tartalmazó címkével.
Mind a kereskedelmi címkén, mind a földrajzi oltalmat jelző, hivatalos címkén szerepelnie kell a „Grelos de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzés feliratnak.
Igény szerint a termény fenofázisát jelző „nabizas” vagy „cimos” felirat is szerepelhet a címkén, a termékleírás vonatkozó szakaszában foglaltaknak megfelelően.
Azon termékek címkéin, amelyek nem a termékleírásban ismertetett feldolgozási eljárások szerint, de „Grelos de Galicia” földrajzi oltalom alatt álló répalevelek felhasználásával készültek, szerepelhet ez utóbbi tény, amennyiben a felhasznált nyersanyag megfelel a termékleírásban foglaltaknak és a minőségbiztosítási kézikönyv vonatkozó rendelkezéseinek.
(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/62 |
Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján
(2009/C 72/10)
Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.
ÖSSZEFOGLALÓ
A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE
„MOUTARDE DE BOURGOGNE”
EK-szám: FR-PGI-005-0503-25.10.2005
OEM ( ) OFJ ( X )
Ezen összefoglaló a termékleírás legfontosabb elemeit tartalmazza tájékoztatás céljából.
1. A tagállam felelős szervezeti egysége:
Név: |
Institut National des Appellations d'Origine (I.N.A.O.) |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+33 153898000 |
|||
Fax: |
+33 142255797 |
|||
E-mail: |
info@inao.gouv.fr |
2. Csoportosulás:
Név: |
Association Moutarde de Bourgogne (AMB) |
||||
Cím: |
|
||||
Tel.: |
+33 380288140 |
||||
Fax: |
+33 380288169 |
||||
E-mail: |
laure.ohleyer@cote-dor.chambagri.fr |
||||
Összetétel: |
Termelők/feldolgozók ( X ) Egyéb ( X ) |
3. A termék típusa:
2.6. osztály – „Mustárpép”
4. Termékleírás:
(követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)
4.1. Elnevezés:
„Moutard de Bourgogne”
4.2. Leírás:
A Burgundiai mustár („Moutard de Bourgogne”) fehérborral készült, világossárga színű, sűrű, egynemű és krémes állományú, erős vagy nagyon erős mustár. A burgundiai fehérbor erőteljes és jellegzetes illata, az intenzív csípősség és a burgundiai fehérbor markáns íze jellemzi.
4.2.1. Nyersanyagok és engedélyezett adalékok:
— |
Burgundiában termelt és tárolt mustármag, |
— |
hígításra szolgáló folyadék: víz és a burgundiai borvidéken termelt, bejegyzett eredetmegjelöléssel ellátott fehérbor elegye, amelyen belül a bor aránya a felhasználáskor legalább 25 %. Burgundia hagyományos szőlőfajtáiból, az Aligoté és a Chardonnay fajtákból készült száraz fehérborokról van szó. E borokat az erőteljes aroma és a szájban hosszantartóan érezhető íz jellemzi, |
— |
só, cukrok, fűszerek, adalékok (az adalékokról szóló 1995. évi európai uniós irányelvben elfogadottak, kivéve a mesterséges színezékeket, a gabonafélékből készült liszteket, illetve minden egyéb stabilizáló szert vagy állományjavítót, a természetes vagy mesterséges mustáresszenciákat, mustárkivonatot vagy -illóolajat). |
4.2.2. A Burgundiai mustár fizikai-kémiai jellemzői:
— |
a magokból származó szárazanyag ≥ 24 % a késztermék súlyában, |
— |
a mustármag lipidtartalma ≥ 9 % a késztermék súlyában, |
— |
a pépben visszamaradó maghéj a teljes súly 2 %-ánál kisebb mennyiségű. |
4.3. Földrajzi terület:
A mustármag termesztése és tárolása, valamint a mustárpép termelése (feldolgozása) kötelezően a termelés körzetében valósítandó meg. A termelés körzete a Burgundia régiót alkotó megyékből áll, amelyek a következők: Côte d'Or, Nièvre, Saône-et-Loire és Yonne megye.
A földrajzi terület a mustármagtermesztés és a Burgundiában termelt fehérborok mustárpéppé való feldolgozása útján keletkező, eredeti jellemzőkkel bíró termék (lásd a 4.6. bekezdést) előállításának speciális helyi know-how-ja alapján került meghatározásra.
A Burgundiában termesztett mustármag speciális tulajdonságokkal rendelkezik. E kvalitásokat évszázadok során elismerték. I. Ferenc orvosa, Charles Estienne megítélése szerint a Burgundiában előállított mustár magasabb rendű minősége a fekete mustárnak (a mustármagot adó növény közönséges neve) tulajdonítható. A második világháború idejéig a fekete mustárt erdőkben, faszénégető tisztásokon termesztették. A faszénégetés eredményeként e tisztások talaja káliumban gazdaggá és mustártermesztésre alkalmassá vált (és a mustármagot illóolajokban is gazdaggá tette); a szénégetők márciusban vetettek és augusztusban már be is takarították a termést. Burgundia meglehetősen egyenletes, fél-kontinentális éghajlata is kedvez a mustártermesztésnek. A mustár termesztéséhez valójában nincs szükség nagy vízmennyiségre. A növény nagyon jól alkalmazkodik a vízhiányhoz és a hőséghez. Nagyon rosszul viseli a túl csapadékos tavasz végi időszakot. Több évtizeden át tartó hanyatlást követően a mustárpép ipari előállítóinak kezdeményezésére újraélesztették Burgundiában a mustár termesztését azzal a céllal, hogy biztosítsák a megfelelő minőségű alapanyag termesztését, és javítsák a késztermék minőségét. Ez a fellendítési program egybefogta a kutatási szervezeteket, Côte d'Or megye Agrárkamaráját, a regionális tároló szervezeteket, a gazdákat és a feldolgozókat. A burgundiai talaj és éghajlat sajátosságainak és a feldolgozók minőségi követelményeinek egyaránt megfelelő speciális jellemzőkkel bíró fajták nemesítésére került sor.
Azonban e területen belül is kiválasztásra került egy, a mustármag termesztésére alkalmas körzet. Ezt a területet a mustármagtermesztés szempontjából kedvező közegek kiválasztását célzó geológiai és talajtani szempontok alapján határozták meg, azaz kizárták a savas barna erdőtalajú és a magaslati, kilúgozott talajú területeket. Az e talajokon végzett termesztési kísérletek korlátozott lehetőségeket mutattak ki, mivel a magvak hiányos töltöttsége és az elégtelen allil-izotiocianát tartalom nem teszi lehetővé a jellegzetes mustárpép előállítását.
4.4. A származás igazolása:
A nyomon követhetőség kódolt dokumentumok útján a termőterülettől a kiszerelt mustárpépig a Burgundiai mustár teljes termelési folyamata során biztosítva van. A mustármagot kizárólag az OFJ keretében kiválasztott termesztési körzetekben levő táblákról takarítják be. E tábláknak meg kell felelniük a termelési terv kapcsán meghatározott kiválasztási szempontoknak. A gazdák terményüket a Burgundiában működő regionális tároló szerveknek szállítják. Minden, a mustármag termesztésében, tárolásában vagy feldolgozásában közreműködő gazdasági szereplőnek kötelessége a kódolt dokumentumok vezetése. A mustármag és a kiszerelt mustárpép analitikai vizsgálatára is sor kerül a gyártás során.
4.5. Az előállítás módja:
Csak az Association Moutarde de Bourgogne (Burgundiai Mustár Szövetség, AMB) által kiválasztott és a (barna, illetve fehér maghéjú) Brassica juncea, illetve a Brassica nigra fajokból származó fajták engedélyezettek mustármag termesztésére. Termelési terv készül, amely feltünteti a termesztésbe vont területeket, a kiválasztott táblákat és azok elhelyezkedését az OFJ hatálya alá tartozó körzetben. A betakarítás során a mustármagot egy Burgundiában működő tároló szervezetnek szállítják, amely gondoskodik a nyomon követhetőségről, a magok tisztításáról és tárolásáról.
E fázisban a mustármagtételekre igazolást adnak ki, amely a következő feltételek teljesülésének ellenőrzésére ad lehetőséget:
— |
a mustármag burgundiai eredete és az AMB által kiválasztott fajták, |
— |
a zöld vagy éretlen magvak maximum 1,5 %-ra korlátozott jelenléte (I. és II. besorolás), |
— |
idegen magvak jelenléte: legfeljebb 0,3 % az I. besorolás, legfeljebb 0,5 % a II. besorolás esetén, |
— |
rovar- és penészmentesség, belső erjedéstől való mentesség, |
— |
a magvak nagysága: ezermagsúly (EMS) > 2,35 g (EMS > 2 g rendkívüli időjárási feltételek esetén), |
— |
víz és illóanyagok: 4,2–9 tömegszázalék, |
— |
zsír: 28–42 tömegszázalék a szárazanyagra vonatkoztatva, |
— |
allil-izotiocianát: 0,7–0,94 tömegszázalék a szárazanyagra vonatkoztatva, |
— |
fehérje: 24,2–30,8 tömegszázalék a szárazanyagra vonatkoztatva. |
Ezen igazolási eljárást követően a mustármagot előkészítik és a földrajzi területen működő ipari vállalkozóknak szállítják. A magvakat darálják és belekeverik a hígításra szolgáló folyadékba (víz + bor). A felhasznált bor a burgundiai borvidéken termelt, bejegyzett eredetmegjelöléssel ellátott fehérbor. E lépés során a magbél kivonására és a mustárpép-alap előállítására kerül sor. Ezt az alapot a későbbiek során rostán átszűrik, így eltávolítják a maghéjat. Így keletkezik a világos sárga színű, sűrű állományú, egynemű, krémes és „levegőmentesített” pép. E gyártási lépés pihentetést követően eredményezi a mustár csípős ízét. A mustárpépet ezt követően tárolják és kiszerelik.
4.6. Kapcsolat:
A földrajzi eredettel való kapcsolat egy ősi, helyi know-how-n, a burgundiai mustármag történelmi kultúráján, a burgundiai mustár és borvidék erőteljes történelmi kapcsolatán és az ősi hírnéven alapul.
4.6.1. Meghatározott minőség:
Az intenzív csípősséggel jellemzett „Moutarde de Bourgogne” Burgundiában termesztett és tárolt mustármagból, valamint egy víz, só, cukor, fűszerek, valamint – legalább 25 %-ban – Burgundia hagyományos szőlőfajtáiból készített fehérbor felhasználásával előállított elegyből készül. E fehérborokat erőteljes aroma és a szájban hosszan megmaradó íz jellemzi, és megadják a Burgundiai mustárnak azt az erőteljes és jellegzetes illatot, valamint a burgundiai fehérbor markáns ízét, amely más mustároktól megkülönbözteti azt. A mustármagból származó szárazanyag-, illetve lipidtartalomnak 24 %-nál, illetve 9 %-nál nagyobbnak kell lennie.
4.6.2. A hírnév:
Szoros történelmi kötelékek vannak Burgundia és a mustár között. Feljegyezték például, hogy a IV. Eudes, Burgundia hercege által VI. Fülöp tiszteletére 1336-ban Rouvres-ban rendezett ünnepség során egy hordó (206,75 l) mustár fogyott el. A XVI. századtól kezdve már alapító okiratok határozzák meg a mustárkészítő céhek működésének kereteit (Dijon város mustárkészítőinek céhalapító okirata 1634-ben, míg Beaun város hasonló okirata 1647-ben kelt). A XIX. századig a gyártás kis műhelyek tevékenységi köre maradt. Ám az ipari forradalom a mustáripart is megérintette. A burgundiai gyártók versenyeztek egymással az újító leleményesség terén, így megemlíthetjük a dijoni mustárkészítő Grey urat, aki 1850-ben a termelékenységet jelentősen megnövelő gépével kivívta a Művészeti, Tudományos és Szépirodalmi Akadémia elismerését. 1750 és 1984 között 263 mustárgyártó működött. Ekkora koncentrációt egyetlen más francia régióban sem találni.
A mustármag kultúrája Burgundiában erőteljes történelmi gyökerekkel is bír, hiszen I. Ferenc orvosa, Charles Estienne megítélése szerint a Burgundiában termelt mustár magasabb rendű minőségű a fekete mustármag miatt, „amelyet bármely más vidékről származónál jobbnak tart”.
A bor és a mustár szorosan kötődik egymáshoz. 1911-ben A. Berthiot a mustár hírnevét a gyártási eljárás minőségének tulajdonítja, amely elmondása szerint a legjobb minőségű mustármag őrléséből és speciális, burgundiai folyadékkal történő elegyítéséből áll. Ez a folyadék a zsendülő szőlőbor, azaz nem teljesen érett fehér borszőlő préselésével nyert, erőteljesen zöld színű borféleség. Miután az e szőlőt adó tőkéket a filoxéra kipusztította, a gyártók előbb gyengébb savas fehérborokat kezdtek használni, majd ezek is eltűntek, és nemes, oltványon termesztett fajtákból származó borok vették át a szerepüket. Az ecet helyett használt fehérbor érzékszervileg markánsabbá teszi a mustárt.
A mustárkészítők igencsak hamar használni kezdték a „Moutarde de Bourgogne” elnevezést. Például a Sens (89) megyei bíróságon megtalálhatjuk a „Moutarde de Bourgogne, extra-blanche supérieure” (Különlegesen fehér minőségi burgundiai mustár) 1891-es bejegyzésének nyomát, illetve a dijoni cégbíróságon 1903-ban bejegyezték a „Moutarde Jacquemart au pur verjus de Bourgogne” (Burgundiai zsendülő szőlőboros Jacquemart Mustár) márkát. Az elnevezésen kívül a márkák kiválasztásában a Burgundiára és a történelmére való hivatkozás is a burgundiai mustár ismertségét tanúsítja. Idézhetjük a „Jean-sans-Peur”, (Félelemnélküli János), „Téméraire” (Vakmerő), „Moutarde à la cuillère de la Belle Bourguignonne”, (Szép burgundiai lány kanalas mustára), „La Bourguignonne” (Burgundiai) márkákat.
4.6.3. Emberi tényezők, különleges know-how:
A második világháborúig fontos marad a mustármag termesztése Burgundiában. 1945 után az ipari vállalkozók igyekszenek fenntartani e termelést a térségben. A mustárgyártók szakmai szövetsége ennek érdekében kiad egy ismertetőt a mustár termesztéséről. E kezdeményezések hátterében az egyéb olajos magvú növények és a világpiac konkurenciája állt.
A mustármagtermesztés jelentős újbóli fellendülésére a 90-es évek elejéig kellett várni. Ekkor találkoztak a tevékenységi ágazat különböző képviselőinek az érdekei:
— |
az ipari vállalkozók anyagellátásuk diverzifikálására és a megfelelő minőségű alapanyagok termelésének biztosítására törekedtek. Emiatt irányítani akarták a mustármagtermesztés alakulását a késztermék minőségének javítása érdekében, |
— |
a gazdák lehetőséget kerestek termelésük diverzifikálására és termékeik regionális szintű értékesítésére. |
A termesztés újbóli fellendítésének megfelelő alakítására ily módon megalakult egy irányító bizottság a következő résztvevőkkel:
— |
a Dijoni Országos Felsőfokú Agrártanintézet és az országos agrár-kutatóintézet a genetikai kutatások terén: a termelékenység fokozása, az AMB által meghatározott feltételeknek megfelelő speciális minőség, |
— |
a Côte d'Or megyei agrárkamara az alkalmazott kutatás és a kísérletek terén, |
— |
a regionális tároló szervezetek a betakarítási logisztika és a mustármag kiszerelése terén, |
— |
a gazdák, akik a kísérleti platformokon kifejlesztett fajtajelölteket üzemi méretekben tesztelik és az ipari feldolgozók számára gyártási kísérletek végzésére is alkalmas mennyiségben termesztik a mustármagot, |
— |
a francia felvágottgyártó, húsfeldolgozó és hidegkonyhai ételgyártó ipari vállalatok szövetsége és a gyártási kísérleteket kísérleti, fél-üzemi és nagyüzemi méretekben kivitelező ipari vállalkozók. |
Ez az együttműködés lehetőséget adott az OFJ eljárás keretében két fajta belistázására.
E kutatással párhuzamosan a termelés is fejlődött, és az 1993. évi kb. 350 ha termesztési terület 2003-ra már 1230 hektárra nőtt.
4.7. Ellenőrző szerv:
Név: |
CERTIPAQ |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+33 145309292 |
|||
Fax: |
+33 145309300 |
|||
E-mail: |
certipaq@certipaq.com |
4.8. Címkézés:
A címkén a következő jelölések vannak:
— |
kereskedelmi elnevezés: „Moutarde de Bourgogne”, |
— |
OFJ logo. |
(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.
26.3.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 72/67 |
Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján
(2009/C 72/11)
Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.
ÖSSZEFOGLALÓ
A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE
„ŠTAJERSKO PREKMURSKO BUČNO OLJE”
EK-szám: SI-PGI-0005-0418-29.10.2004
OEM ( ) OFJ ( X )
Ezen összefoglaló a termékleírás legfontosabb elemeit tartalmazza tájékoztatás céljából.
1. A tagállam felelős szervezeti egysége:
Név: |
Ministrstvo za kmetijstvo, gozdarstvo in prehrano RS |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+386 14789109 |
|||
Fax: |
+386 14789055 |
|||
E-mail: |
varnahrana.mkgp@gov.si |
2. Csoportosulás:
Név: |
GOLICA GIZ |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+386 28432611 |
|||
Fax: |
+386 28432613 |
|||
E-mail: |
— |
|||
Összetétel: |
Termelők/feldolgozók ( X ) Egyéb ( ) |
3. A termék típusa:
1.5. osztály: Olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj stb.)
4. Termékleírás:
(követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)
4.1. Elnevezés:
„Štajersko prekmursko bučno olje”
4.2. Leírás:
A „Štajersko prekmursko bučno olje” finomítatlan növényi étolaj, amelyet a kifejezetten olaj kinyerése céljából termesztett tök kiváló minőségű, megpirított magjából sajtolnak.
A „Štajersko prekmursko bučno olje” színe a sötétzöldtől a vörösig terjed, illata és íze jellegzetesen aromás. Zsírsavtartalmának összetétele kedvező: mintegy 20 %-ban telített, 35 %-ban egyszeresen telítetlen, 45 %-ban többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz.
A „Štajersko prekmursko bučno olje” emellett kiváló tokoferolforrás is, hiszen 100 grammonként 50 mg E-vitamin található benne. A termék más vitaminokat, nyomelemeket, karotinoidokat, ritka aminosavakat és természetes színezőanyagat (klorofill) is tartalmaz.
4.3. Földrajzi terület:
A „Štajersko prekmursko bučno olje” tökmagolaj előállításának földrajzi területét kijelölő határolóvonal Dravogradból indul, majd Slovenj Gradec, Mislinja, Velenje (itt a főútvonallal esik egybe), Šoštanj, Mozirje, Nazarje, Vransko, Prebold és Zabukovica településeken keresztül Laškóig húzódik. Innen továbbhalad a Savinja és a Száva folyók mentén Radeče, Sevnica, Krško és Brežice településeken keresztül Obrežjéig, majd a horvát határ mentén annak a magyar határral való találkozásáig, ezt követően a magyar határ mentén annak az osztrák határral való találkozásáig, hogy végül az osztrák határ mentén (a Karavankák vonalában) térjen vissza Dravogradba.
4.4. A származás igazolása:
A „Štajersko prekmursko bučno olje” előállítóinak a fent meghatározott földrajzi területen kell bejegyezve lenniük, és a tökmagolaj előállítását a termékleírásnak megfelelően kell végezniük. A termelők kötelesek nyilvántartást vezetni beszállítóikról, az egyes beszállítóktól megvásárolt tökmag mennyiségéről, továbbá a vegyelemzés időpontjáról, eredményeiről és a mért fizikai és kémiai jellemzőkről. A termelők ezen túlmenően kötelesek jegyzőkönyvet vezetni a termelés folyamatáról, ebben megjelölni a felhasznált nyersanyag és egyéb anyagok, illetőleg az előállított tökmagolaj mennyiségét.
Mindezen követelmények teljesülését egy, az EN 45011 szabvány szerint akkreditált terméktanúsító szerv ellenőrzi.
4.5. Az előállítás módja:
A „Štajersko prekmursko bučno olje” előállításához különböző típusú tökmagok használhatók fel, de csak azzal a feltétellel, ha bizonyos előírt minőségi követelményeknek megfelelnek.
A tökmag a fent meghatározott földrajzi területen kívülről is származhat, a „Štajersko prekmursko bučno olje” előállításának azonban a földrajzi területen belül kell történnie.
1. |
A tökmag összegyűjtése – a fizikai és a kémiai jellemzők (idegen anyagok, nedvességtartalom, olajtartalom, sérült magvak aránya) és a megjelenés ellenőrzése. |
2. |
A magvak tárolása. |
3. |
A magvak tisztítása (az idegen anyagok eltávolítása). |
4. |
A magvak kiszárítása 6–7 % nedvességtartalomig. |
5. |
A magvak zúzása. |
6. |
Gyúrás. |
7. |
A magvak pirítása (a pirított massza maximális hőmérséklete 120 °C, a pirítás időtartama 30–60 perc). |
8. |
A pirított massza sajtolása. |
9. |
A tökmagolaj ülepítése. |
10. |
Minőség-ellenőrzés (fizikai és vegyi analízis, érzékszervi vizsgálat). |
11. |
Palackozás és címkézés. |
4.6. Kapcsolat:
A „Štajersko prekmursko bučno olje” a 4.3. pontban meghatározott földrajzi terület egyik speciális konyhaművészeti terméke. Alsó-Stájerországban (Štajerska) és a Muravidéken (Prekmurje) a tökmagolajgyártás hagyománynak számít, ahogyan azt a Framban megalapított tökmagolaj-sajtoló üzemről készült korabeli írásos feljegyzések is tanúsítják (1750). A területen nagy mennyiségben kezdtek tökmagot termelni, aminek köszönhetően több kisipari tökmagolaj-előállító üzem is létesült a környéken (Slovenska Bistrica, Središče ob Dravi, Selo pri Pragerskem stb.). Albert Stigar 1904-ben alapított gyárat Slovenska Bistricán, amelyben a tökmagból kisipari módszerekkel állították elő az olajat. A Muravidéken nincsenek nagy feldolgozóüzemek, az olajat a gazdák kisüzemi körülmények között, saját létesítményeikben készítik. Jó példa erre a Goričkóban, Vadarci (Tiborfa) településen található „Feri Vučak” üzem, amely 130 év elmúltával is áll, és már a család negyedik generációja irányítja.
A „Štajersko prekmursko bučno olje” jó híre már más európai országokba, az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába, Oroszországba és egyéb helyekre is eljutott, amint azt az IFE07 elnevezésű londoni szakmai versenyen (The International Food and Drink Event) 2007-ben elnyert, a leginnovatívabb terméknek járó díj is jelzi.
4.7. Ellenőrző szerv:
Név: |
Bureau Veritas d.o.o. |
|||
Cím: |
|
|||
Tel.: |
+386 14757670 |
|||
Fax: |
+386 14747602 |
|||
E-mail: |
info@bureauveritas.si |
4.8. Címkézés:
Ha a „Štajersko prekmursko bučno olje” csomagolása a földrajzi területen belül történik, akkor a termelők saját csomagolóanyagukat és címkéjüket használhatják, a címkén vagy másutt azonban el kell helyezniük a „Štajersko prekmursko bučno olje” oltalom alatt álló megnevezést, a „Štajersko prekmursko bučno olje” termék színes logóját, valamint a minőségre utaló megfelelő közösségi vagy nemzeti jelzést.
Ha a terméket a fent meghatározott földrajzi területen kívül csomagolják, akkor garantálni kell visszavezethetőségét az előállítás helyére. A „Štajersko prekmursko bučno olje” csomagolásán az oltalom alatt álló megnevezést, a logót és a megfelelő közösségi jelzést ilyenkor is el kell helyezni.
(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.