21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/1

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Finnországnak a 2008–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

Bár a finn gazdaság és pénzügyi ágazat stabil alapokon nyugszik, a világméretű válság jelentős mértékben hatott az ország erősen exportorientált ágazatainak teljesítményére. Miközben a háztartások számára 2009-ben és 2010-ben előnyt jelent az erőteljes bérnövekedés, az adócsökkentések és az alacsony infláció, a fogyasztói és a vállalkozói bizalom gyengülése visszafogja a magánfogyasztást és a beruházásokat. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint a GDP 2009-ben több mint 1 %-kal zsugorodik, majd 2010-től a globális piacok várható stabilizációjával párhuzamosan fokozatosan helyreáll. Annak ellenére, hogy a gazdaságban gyorsan eluralkodott a recesszió, az adóbevételek 2008-ban a munkaerőpiac – különösen az év első felében jellemző – rugalmasságának és a jövedelmek stabil növekedésének következtében összességében szilárdak maradtak. Az államháztartás többlete 2008-ban valószínűleg a GDP 4,5 %-ára emelkedik. Tekintve, hogy 2009-ben a gazdasági nehézségeket a külső kereslet zuhanása és a bizalomvesztés okozza, a finn gazdaság alapjai viszont összességében stabilak maradnak, a program 2009-re komoly költségvetési ösztönzést tervez, amely a hazai kereslet támogatására irányul a foglalkoztatásnak a recesszió időszakában való fenntartása érdekében.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv előrejelzése szerint a reál-GDP növekedése a 2008-as 2,6 %-ról 2009-ben 0,6 %-ra mérséklődik, majd a programidőszak további részében javul és valamivel 2 % fölé emelkedik. A makrogazdasági kilátások utóbbi hónapokban tapasztalt gyors romlása (2) miatt most úgy tűnik, hogy ez a 2008 novemberében véglegesített forgatókönyv (3) erősen optimista feltételezéseken alapul, különösen 2009-re vonatkozóan. A kormány legújabb, az ösztönző csomagba és a kapcsolódó, 2009. január 30-i kiegészítő pótköltségvetési javaslatba is belefoglalt becslései szerint a GDP 2009-ben több mint 2 %-kal szűkül. A program inflációs előrejelzése összességében valószerű.

(4)

A Bizottság szolgálatainak előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2008-ban a GDP 4,5 %-a, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 3,7 %-ának megfelelő célkitűzéssel. A tervezettnél jobb eredmény nagyrészt az előző év áthúzódó hatásával magyarázható, amikor a gazdasági növekedés és az adóbevételek várakozáson felül alakultak. A társadalombiztosítás eszközeiből származó tulajdonosi jövedelmek elszámolásának változása is hozzájárult a többletnek a GDP majdnem 0,4 %-ával felfelé való módosításához.

(5)

A program szerint 2009-ben az államháztartás többlete 2,3 százalékponttal visszaesik a GDP 2,1 %-ára, ami nagyjából összhangban van a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésével (a GDP 2 %-a). A Bizottság szolgálatai által a programban megadott adatok alapján újraszámított strukturális egyenleg éves csökkenésével mért költségvetési irányvonal a becslések szerint expanzív, körülbelül a GDP 1 %-áig. 2009-ben az automatikus stabilizátorok hatása várhatóan a GDP további 1,5 %-ával csökkenti a költségvetési többletet. A költségvetési irányvonal becslése nagyjából megfelel a kormány által a programban bejelentett ösztönző csomag méretének, ami 2009-ben összesen a GDP 1,2 %-a. Ennek több mint háromnegyede a fogyasztók vásárlóerejének támogatását szolgáló adócsökkentésre fordított kiadás. Ezek az adócsökkentések segítik a kormány hosszú távú célkitűzésének, vagyis a munkaerőre nehezedő, viszonylag magas jelenlegi adóterhek csökkentésének és a foglalkoztatás ösztönzésének a megvalósítását. A program aktualizált változatában szereplő többi ösztönző intézkedés mérete viszonylag korlátozott, a GDP körülbelül 0,3 %-át teszi ki, és különböző infrastrukturális beruházásokra, valamint a vállalkozások finanszírozásának biztosítására irányul. 2009. január 30-án a kormány egy további ösztönző csomagot jelentett be, ami széles körű intézkedéseket tartalmaz, kiterjed az infrastrukturális és ingatlannal kapcsolatos beruházások fellendítésére, különös tekintettel a foglalkoztatás fenntartására, az oktatás és a kutatás finanszírozásának növelésére, valamint a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásainak csökkentésével a munkaerő költségének visszafogására. A további intézkedések költsége a becslések szerint 2009-ben a GDP 0,5 %-át teszi ki, ami egyértelműen nem tükröződik a program célkitűzésében (4).

(6)

Az előző programhoz hasonlóan Finnország középtávú költségvetési célkitűzése a költségvetési egyenleg tekintetében strukturális értelemben (azaz ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül) a GDP 2 %-át jelentő államháztartási többlet elérése. A program azzal számol, hogy az államháztartási, az elsődleges és a strukturális többlet 2009-ben és 2010-ben meredeken esik, majd ezt követően stabilizálódik. A program szerint a közös módszertan alapján számított strukturális többlet az időszak későbbi éveiben nem változik (a GDP 1,5 %-a), ami valamivel elmarad a középtávú költségvetési célkitűzéstől. A 2008 és 2012 közötti időszakban az államháztartási egyenleg csökkenése egyrészt a bevételi hányadnak a GDP körülbelül 2 %-át jelentő, nagyrészt a tervezett adócsökkentéseket tükröző csökkenésével, másrészt a kiadási hányadnak a GDP 1,5 %-át kitevő emelkedésével magyarázható. A program aktualizált változata a visszaesést követő években nem tartalmaz költségvetési megszorító intézkedéseket.

(7)

A programban tervezett költségvetési teljesítményre lefelé mutató kockázatok hatnak, mivel a makrogazdasági forgatókönyv határozottan optimista növekedési feltételezéseken alapul. A költségvetési előrejelzések negatív kockázatát azonban némileg enyhíti, hogy a fő adóalapok némelyike (a magánfogyasztás és a háztartások jövedelme) a külső kereslet megtorpanása által előidézett gazdasági visszaesés időszakában várhatóan rugalmasabb lesz.

(8)

Miközben a népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása meghaladja az EU átlagát, az elfogadott nyugdíjreform a következő évtizedekben segít visszafogni a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését. A programban tervezett költségvetési egyenleg 2008-ban nagy strukturális többlettel jelentős mértékben hozzájárul a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások ellensúlyozásához és az állami nyugdíjrendszerek által felhalmozott jelentős mértékű eszközök segítenek finanszírozni a nyugdíjkiadások emelkedését. A költségvetés program szerinti alakulása azonban fenntarthatósági rést eredményezhet. A magas elsődleges többletek fenntartása középtávon, valamint a megfelelő strukturális reformok végrehajtása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, jelenleg csekély mértékű kockázatok visszafogásához.

(9)

Az elmúlt években a központi kormányzat hatályos költségvetési kerete megbízható módon akadályozta meg a kiadások túllépését. Finnország az elmúlt években számos strukturális reformot is végrehajtott az államháztartás színvonalának javítása és a hosszú távú kiadási nyomás fékezése céljából.

(10)

A pénzügyi válságra válaszolva a finn kormány a pénzügyi piacok stabilizálását célzó intézkedéseket fogadott el. Ezen intézkedések révén a kereskedelmi bankok jelentős hitelgaranciákhoz (a maximális összeg körülbelül a GDP 25 %-át teszi ki) és állami tőkeberuházásokhoz (ennek maximális összege körülbelül a GDP 3 %-a) férnek hozzá. A betétgarancia felső határa is a duplájára, 50 000 EUR-ra emelkedett. Tekintve azonban, hogy a finn pénzügyi ágazatra láthatóan viszonylag kisebb mértékben hat a globális válság, az állami finanszírozás tényleges felhasználása korlátozott lehet.

(11)

Az Európai Tanács által decemberben elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban Finnország számos költségvetési ösztönző intézkedést fogadott el 2009-re, amelyek összességében a gazdasági visszaesésre adott megfelelő válasznak tekinthetők. Az erős költségvetési kiinduló helyzetre és a gazdaság stabil alapjaira tekintettel a programban levő ösztönző intézkedések és a 2009 januárjában bejelentett legújabb intézkedések megfelelőek, feltéve, hogy középtávon költségvetési megszorításokra kerül sor a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása érdekében. Az ösztönző csomag nagyjából összhangban van az európai gazdaságélénkítési terv általános elveivel. Az intézkedések időszerűek, nagyrészt 2009 elejétől lépnek hatályba, és a belső gazdasági kihívások kezelésére irányulnak. Az általános elveknek ellentmondva a fiskális ösztönzők egy része állandó adócsökkentést tartalmaz, és nincsenek tervek a visszafordításra. Ez részben indokolható az államháztartás és a kormány hosszú távú adópolitikai célkitűzései által biztosított jelentős mozgástérrel. A jelenlegi gazdasági válság kezelését szolgáló intézkedések az aggregált kereslet és a foglalkoztatás fenntartására, valamint a versenyképesség erősítésére összpontosítanak. Az intézkedések kapcsolódnak Finnországnak a Bizottság által 2009. január 28-án felülvizsgált középtávú reformtervéhez. A beruházások élénkítését szolgáló intézkedések az energiahatékonyság javítását is célozzák, és az adócsökkentések ösztönzőleg hatnak a munkaerő-keresletre és -kínálatra egyaránt.

(12)

A strukturális egyenlegben 2009-ben és 2010-ben bekövetkező megközelítőleg évi 1 százalékpontos csökkenéssel mért költségvetési irányvonal expanzívnak tűnik. A program ezután semleges költségvetési irányvonalat tervez. A programban szereplő költségvetési irányvonal nagyjából összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, és lehetővé teszi a költségvetési ösztönzést a recesszió időszakában, majd – miután a gazdasági növekedés az előrejelzések szerint visszaállt a becsült potenciáljához közeli szintre – semleges költségvetési irányvonal követését. A programidőszak végén a költségvetési irányvonal nagy biztonsági tartalékot tart fenn, hogy elkerülhető legyen a 3 %-ban meghatározott hiányküszöb átlépése.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (5).

i.

az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban és a Stabilitási és Növekedési Paktum keretén belül hajtsa végre a 2009-re tervezett költségvetési politikát;

ii.

ezt követően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának megőrzése érdekében fordítsa vissza a fiskális ösztönző intézkedések hátrányos költségvetési hatását azáltal, hogy visszatér a középtávú költségvetési célkitűzéséhez, valamint megfelelő strukturális reformokat hajt végre.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/6

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Írországnak a 2008–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját (2).

(2)

Több mint egy évtizedes, egyre inkább a belföldi kereslet ösztönözte erős gazdasági növekedés után Írország jelenleg súlyos recesszión megy keresztül. A visszaesést az ingatlanpiacon bekövetkezett és azóta a gazdaság egészére átterjedt hirtelen korrekció okozta, és azt a pénzügyi világválság és az Írország főbb kereskedelmi partnerországaiban mutatkozó recesszió tovább súlyosbította.

Ezek a fejlemények az államháztartás jelentős romlásához is vezettek (a 2007-ben kis mértékű többletet mutató államháztartási egyenleg 2008-ban a GDP 6,3 %-át kitevő hiánnyal zárt). Ezen előzmények alapján a hatóságok 2008 közepétől kezdődően – különböző lépésekben – konszolidációs intézkedéseket fogadtak el. Ezzel összefüggésben a vásárlóerő erősítésére és az ingatlanpiac megfelelő kiigazításának támogatására, valamint ezzel egyidejűleg az állami beruházások kulcsfontosságú projektekre történő összpontosítására irányuló intézkedések meghozatalára is sor került. Az elkövetkező években a legfontosabb kihívás a piac bizalmának helyreállítását célzó, hiteles és fenntartható költségvetési konszolidációs stratégia végrehajtása, és ezzel párhuzamosan források átirányítása az építőiparból más, produktívabb ágazatokba, valamint a versenyképesség visszanyerése a termelékenységnövekedést ösztönző intézkedések és megfelelő bérpolitika segítségével. A pénzügyi ágazatra továbbra is jellemző törékenység rövid távon akadályozhatja a kiigazítási folyamatot, és további terhet róhat az államháztartásra. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében további fontos kihívást jelent a nyugdíjrendszer megreformálása.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv előrejelzései szerint a reál-GDP 2008-ban 1,4 %-kal csökken, amelyet további, 2009-ben 4,0 %-os és 2010-ben 0,9 %-os csökkenés követ majd, mielőtt a programidőszak hátralevő részében a növekedés átlagosan 2,9 %-ra élénkül. A jelenleg rendelkezésre álló információk (3) fényében ezek a növekedési feltételezések 2010-ig nagyjából megalapozottnak tűnnek. 2011-től az előre jelzett gazdasági növekedés meglehetősen optimistának tűnik. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik. Ugyanez vonatkozik a külső hiányra és a versenyképességre vonatkozó előrejelzésre.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2008-ban a GDP 6,3 %-át teszi ki, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 0,9 %-ának megfelelő célkitűzéssel (4). Ez a vártnál lényegesen rosszabb eredmény egyrészt jelentős adókiesést, másrészt egyes kiadások túllépését tükrözi (5). Az adóbevételre vonatkozó célok az ingatlanpiaci fellendüléshez köthető bevételek tovább folytatódó elvesztése, illetve általánosabban a várakozásoktól elmaradó gazdasági tevékenység következtében nem teljesültek. Bár 2008 júliusában intézkedéseket hoztak a kiadások növekedésének visszafogására, a kiadások mégis a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedtek, különösen a szociális juttatások, a kamatköltségek és az állami beruházások terén. A szociális juttatások betöltik automatikus stabilizátorszerepüket, amit a munkanélküliséggel összefüggő magasabb kiadások is mutatnak.

(5)

Az előrejelzések szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 9,5 %-ára nő, főként a gazdasági visszaesés következtében. A kormány végrehajtott egy, a GDP közel 3 %-át kitevő diszkrecionális megszorítási intézkedést. Ezzel egyidejűleg a GDP 0,5 %-át kitevő nagyságrendben elfogadásra került néhány, a gazdaságot a visszaeséssel szemben támogató intézkedés. Ez együttesen a GDP körülbelül 2,5 %-át kitevő átfogó megszorítást jelent. Ez a megszorítás egy olyan csomagot is magában foglal, amelyet a program kiegészítésében részletes információk szolgáltatása nélkül jelentettek be, és amely ezért nem szerepel a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében. A csomag a Bizottság értékelése szerint 2009-ben a GDP 0,8 %-ára tehető nettó megtakarítást fog generálni, ami valamivel alacsonyabb a kormány által bejelentett, a GDP 1 %-ának megfelelő célkitűzéshez képest (6). A (Bizottság szolgálatai által a programban megadott információk alapján újraszámított) strukturális hiány a becslések szerint a megszorítás ellenére is a GDP 2 százalékpontjával nő az ingatlanpiacon végbemenő kiigazításhoz kapcsolódó adóbevétel-kiesés, a kiadásnövekedés kellő gyorsasággal való visszafogása terén tapasztalható nehézségek, valamint a potenciális növekedés lefelé irányuló hirtelen módosítása következtében.

(6)

A kormány középtávú költségvetési stratégiájának célja, hogy 2013-ra a GDP 3 %-ának megfelelő referenciaérték alá csökkentse az államháztartási hiányt. A hiány csökkenése 2010-ben kezdődne, és 2011-től felgyorsulna. A program nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy a középtávú költségvetési célkitűzésnek mikorra kellene teljesülnie (7). Míg a 2010-től kezdődő időszak tekintetében nominális értéken összesítve körülbelül a GDP 7 %-ának megfelelő éves konszolidációs célkitűzést jelentettek be, konkrét intézkedések bemutatására nem került sor. A program kiegészítésében szereplő indikatív előrejelzések elsősorban kiadásalapú konszolidációs stratégiát irányoznak elő. A programidőszak során a bevételek aránya várhatóan kis mértékben (a GDP 0,75 százalékával) nő, míg az elsődleges kiadások aránya határozottan csökken (körülbelül 5,25 százalékponttal), különösen a szociális juttatások és a kormányzati fogyasztás területén. A kamatkiadások GDP-hez viszonyított aránya a programidőszak alatt várhatóan megháromszorozódik, és így a GDP 3,5 %-át teszi majd ki. A hiány gyors emelkedése, a nominális GDP csökkenése és 2008-ban a likviditás szándékos felhalmozásához köthető jelentős államadósság-változás egyaránt hozzájárult az adóssághányad 2007 és 2009 közötti megkétszereződéséhez, és 2010-től a GDP 60 %-ának megfelelő referenciaérték megsértéséhez.

(7)

A költségvetési eredmények a teljes programidőszak során lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Először is, jelentős kockázatok adódnak a 2009 utánra tervezett konszolidációs stratégiára vonatkozó információk hiányából, nevezetesen a kiadások és a bevételek alakulását illetően, különösen a kiadások visszafogásának tulajdonított jelentőség fényében (8). Másodszor, a gazdasági forgatókönyv növekedési előrejelzései kedvezőnek tekinthetők, különösen a program későbbi éveiben. A hiánycélokhoz kapcsolódó negatív kockázatokra tekintettel az adóssághányad is valószínűleg a program előrejelzéseinél kedvezőtlenebbül alakul. Emellett külön kockázatok kapcsolódnak a pénzügyi válságból – nevezetesen az egyes bankok számára biztosított esetleges további tőkeinjekciókból (adósság) és a kormány banki kezességvállalásaiból (hiány, és amennyiben ezeket lehívják, adósság) – eredő függő kötelezettségekhez.

(8)

A népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai Írországban jóval meghaladják az uniós átlagot, főként a nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekben várható viszonylag jelentős növekedése miatt. A program előrejelzései szerint az előző programváltozat kiindulási helyzeténél lényegesen rosszabb 2008-as költségvetési egyenleg súlyosbítja a népesség elöregedésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. Ha a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében szereplő 2009-es költségvetési egyenleget tekintenénk kiindulási alapnak, a fenntarthatósági rés jelentősen kiszélesedne. Míg a jövőbeli nyugdíjkiadások egy részének előfinanszírozása céljából a nemzeti nyugdíj-tartalékalapban vagyont halmoztak fel, a bruttó adósság a programidőszak során várhatóan meghaladja majd a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos magas kockázatok csökkentése középtávon a magas elsődleges hiánynak a programban is szereplő csökkentésével és a nyugdíjkiadások jelentős növekedését megfékező reformintézkedések végrehajtásával biztosítható. Az Írország által bevezetett, a pénzügyi ágazat stabilizálására irányuló programokból eredő fent említett kockázatok potenciálisan negatívan befolyásolhatják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, elsősorban az államadósságra kifejtett hatásuk révén, amennyiben az állami támogatás költségei a jövőben nem térülnek meg teljes mértékben.

(9)

Írország középtávú költségvetési keretének vannak gyenge pontjai. Így a költségvetés tárgyát képező évet követő évekre vonatkozó költségvetési célok, különösen a kiadási keretösszegek, a későbbi költségvetésekben módosíthatók. Mint azt a közelmúlt tapasztalatai mutatják, ez (gyakori) váratlan bevételek mellett megnehezíti a politikai döntéshozók számára a körültekintő költségvetés-politikai pálya fenntartását. Ugyanakkor korlátozhatja az azzal kapcsolatos lehetőségüket is, hogy nehéz időkben hitelesen elkötelezzék magukat egy konszolidációs stratégia mellett. Míg a program közvetlenül nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a kormány adóügyi bizottságot, valamint a közszolgálattal összefüggő kiadások és a közszolgálatban dolgozók számának felülvizsgálatával foglalkozó különleges csoportot hozott léte, amelyek ajánlásokat tesznek majd az adózási rendszer javítására, illetve a közkiadásokkal összefüggő programokra. E csoportok jelentései 2009 során várhatók, és a nemzeti hatóságok jelezték, hogy az ajánlásokat figyelembe veszik a 2010-es és az azt követő évekre szóló költségvetésekre vonatkozó döntéshozatali folyamatban.

(10)

Írország a pénzügyi ágazat stabilitásának biztosítása érdekében számos intézkedést fogadott el. A betétbiztosítási rendszer jogszabályban rögzített felső határát betétesenként 100 000 EUR-ra emelték. Az érintett bankok részére körülbelül 400 milliárd EUR összegben nyújtottak garanciát. Decemberben három nagyobb bankot érintő, 10 milliárd EUR összegű (a GDP 5 %-a) feltőkésítési programot jelentettek be, amelyet legalább részben a nemzeti nyugdíjtartalék-alapból kívántak finanszírozni. Az egyik érintett bankot azonban ehelyett később államosították. A (másik két bank tekintetében február 11-én bejelentett, 7 milliárd EUR összegű) tőkeinjekciót a nemzeti nyugdíjtartalék-alapból és az ahhoz való jövőbeli hozzájárulásokból kell finanszírozni.

(11)

A 2009-es költségvetési politika a költségvetés átfogó konszolidációját irányozza elő, ami összhangban áll az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel, és a magas hiányra, valamint az erőteljesen növekvő adósságállományra tekintettel megfelelőnek tekinthető. Ezen túlmenően Írország az európai gazdaságélénkítési tervnek megfelelően számos, a gazdasági tevékenységeket támogató és a strukturális reformokat elősegítő intézkedést fogadott el. Ez a csomag a makroköltségvetési helyzetre adott megfelelő választ jelent. Az ír hatóságok által hozott intézkedések a háztartások vásárlóerejének támogatására és a beruházások ösztönzésére helyezik a hangsúlyt. Az intézkedések célzottak, és azokat megfelelő időben hozták. Konkrét intézkedéseket hoztak a jelenlegi gazdasági visszaesés kiindulópontját jelentő ingatlanpiacon zajló kiigazítási folyamat elősegítése érdekében, míg más intézkedések, többek között egy szociális jóléti csomag, kifejezetten a válság által várhatóan leginkább érintett legkiszolgáltatottabb csoportok segítésére irányultak. Az intézkedések inkább tartós, mint átmeneti jellegűek, ezt azonban arra a tényre tekintettel kell vizsgálni, hogy az általános költségvetési stratégia a hiány csökkentésére irányul. Ezenkívül a fellendülést elősegítenék még a strukturális intézkedések, így például a nagy értékű állami beruházásoknak Írország többéves nemzeti fejlesztési tervének keretében történő folytatása (a programidőszak alatt évente a GDP 4,5 %-a körüli összeg), valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységek után és az újonnan alapított kisvállalkozások számára biztosított adókedvezmények. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

(12)

A 2009-es további növekedését követően, a hiány várhatóan fokozatosan csökkeni fog. Az államháztartási hiánynak a programban tervezett, a GDP 3 %-át kitevő referenciaszint alá történő csökkentéséhez azonban a fent említett, a költségvetési célokhoz kapcsolódó jelentős kockázatok kezelésére, és adott esetben további intézkedések elfogadására lesz szükség. A költségvetési konszolidációs terveket intézkedésekkel kell alátámasztani.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (9).

i.

2009-ben korlátozza a hiány növekedését, valamint a 2010-re és az azt követő időszakra vonatkozó széles körű költségvetési konszolidációs program keretében az egyes évekre vonatkozóan vállaljon jelentős erőfeszítéseket, és szigorúan hajtsa végre azokat;

ii.

a kiigazítással járó kockázatok csökkentése érdekében erősítse a középtávú költségvetési keret kötelező jellegét, és szigorúan kísérje figyelemmel a költségvetési célkitűzések betartását az egész év során;

iii.

az elöregedéshez kapcsolódó kiadások előre jelzett jelentős növekedésére, valamint az adósságnak a programidőszak során – bár alacsony szintről induló – várható növekedésére tekintettel a költségvetési konszolidációra törekvés mellett további nyugdíjreformok végrehajtása révén javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/12

(1)

2009. március 10-én a Tanács megvizsgálta Lettországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A kilencvenes évek vége óta tartósan fennálló, nagyrészt a belföldi keresleten alapuló magas növekedés jellemezte időszak után, a 2005 és 2007 közötti időszakban Lettország reál-GDP-jének növekedése kétszámjegyű volt, ami jelentősen meghaladta az ország növekedési potenciálját. A növekedést elsősorban a magánfogyasztást és az ingatlanberuházásokat fellendítő, jelentős hitelbővülés ösztönözte, ez azonban 2007 közepére véget ért, mivel a túlértékelt ingatlanárakat nem lehetett tovább fenntartani. Ezekben az években a magas belföldi kereslet túlhevültséget eredményező komoly nyomás kialakulásához vezetett, és a gazdaság szerkezetében a hangsúly a kereskedelemképes ágazatokról a nem kereskedelemképes ágazatokra helyeződött át, ami aláásta a gazdaság külső fenntarthatóságát. Azt a megrázkódtatást, amelyet Lettországban a hitelezés és az ingatlanárak fellendülésének megfordulása okozott, a pénzügyi világválság a hitelek rendelkezésre állásának beszűkülése és a feltételek szigorodása révén felerősítette, még inkább hozzájárulva ezzel a belföldi kereslet 2008 során jelentkező meredek visszaeséséhez. A rögzített átváltási árfolyammal összefüggésben 2008 során a magasabbnak tekintett országkockázat és a tényleges reálárfolyam folyamatos felértékelődése mellett szigorodtak a monetáris és hitelfeltételek. Az exportpiacokon mutatkozó, ezzel együtt járó visszaesés a viszonylag kevés kereskedelemképes ágazatot sújtotta, amelyet az előző évek során már legyengített a belföldi költségek rendkívüli mértékű emelkedése. A gyors gazdasági hanyatlás nyomán a költségvetési bevételek 2008-ban erőteljesen csökkentek, ami a GDP 4 százalékpontját kitevő becsült hatással járt a költségvetési egyenlegre. Ahogy a piaci hangulat egyre inkább a feltörekvő piacok ellen fordult, a finanszírozási nehézségek miatt a kormány úgy döntött, hogy nemzetközi intézményi finanszírozást kér. Lettország az elfogadott politikai program végrehajtásának feltételével nagyon jelentős mértékű nemzetközi pénzügyi támogatást kapott az EU-tól, az IMF-től és más hitelezőktől (összesen 7,5 milliárd EUR-t kitevő összeg erejéig a 2011 első negyedévéig terjedő időszakban) (2). A nemzetközi támogatást nyújtók felé tett kötelezettségvállalásokkal összhangban Lettország költségvetési politikája az ország magas egyensúlyhiányának kiküszöbölése miatt szükséges kiigazítás elősegítésére irányul.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP a 2008-ban bekövetkezett 2 %-os becsült visszaesést követően 2009-ben 5 %-kal, 2010-ben további 3 %-kal fog csökkenni a 2011-ben várható 1,5 %-os növekedéssel járó nagyon gyenge fellendülés előtt. A jelenleg rendelkezésre álló információk (3) alapján megállapítható, hogy a makrogazdasági forgatókönyv 2009-re kedvező növekedési feltételezéseken alapul, ezt követően azonban a keresletre és a kibocsátásra vonatkozó forgatókönyv megalapozottnak tekinthető. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik. A program nettó külső hitelfelvételre vonatkozó előrejelzései kissé óvatosak, azonban úgy tűnik, összhangban vannak a program keresleti és kibocsátási kilátásaival.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése a 2008-as államháztartási hiányt a GDP 3,5 %-ára becsüli, a konvergenciaprogram előző változatában kitűzött, a GDP 0,7 %-át kitevő többletnek megfelelő céllal szemben (4). Ez a vártnál lényegesen rosszabb eredmény elsősorban a jelentős adókiesésre vezethető vissza. A vállalkozások és magánszemélyek adófizetései a gazdaságban jelentkező súlyos likviditási problémák következtében az év vége felé csökkentek.

(5)

2008. december 12-én a lett parlament elfogadta a módosított 2009-es költségvetést, amely összhangban áll a fizetési mérleghez nyújtott uniós támogatás feltételeivel és más nemzetközi hitelezők által támasztott követelményekkel. Ez a költségvetés módosított konszolidációs intézkedéseket tartalmaz, amelyek a becslések szerint a GDP 7 %-át teszik ki. Mivel azonban az eredeti költségvetés expanzív volt, a 2009. évi költségvetési konszolidáció mértéke egészében véve kisebb. A volatilis bevételek tekintetében tapasztalható lényeges változások következtében a 2009-es konszolidációs erőfeszítés nem tükröződik a strukturális egyenlegben. A 2008. november 14-én elfogadott eredeti 2009-es költségvetéshez képest a főbb intézkedések között a héa és a jövedéki adó emelése és az összes kiadás – főként a közszférában fizetett bérek – jelentős csökkentése szerepel. Ezt 2009 március végéig részletes pótköltségvetés, valamint helyi önkormányzati szinten a költségvetések felülvizsgálatára irányuló intézkedések követik majd az államháztartási hiánycél elérése érdekében. Az automatikus stabilizátorok általában kis hatással járnak Lettországban, a jelenlegi recesszió azonban az adóbevételeket különösen érinti.

(6)

A programban szereplő középtávú költségvetési stratégia fő célja, hogy 2011-ben a költségvetési hiány a Maastrichti Szerződésben meghatározott, a költségvetési hiányra vonatkozó 3 %-os referenciaérték alatti szintre csökkenjen az euró bevezetéséhez vezető sikeres átmenet megvalósítása érdekében. A program legutóbbi változata nem tervezi a programidőszak alatt a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célkitűzés elérését. Az államháztartási hiány az előrejelzések szerint a 2009-es, a GDP 5,3 %-át kitevő szintről 2010-ben a GDP 4,9 %-ára, míg 2011-ben a GDP 2,9 %-ára javul majd. Ezt a konszolidációt a bevételeknek a 2009-es, a GDP 32,5 %-át kitevő szintről 2011-re a GDP 37,7 %-ára történő növelése révén kell elérni, amelyet 2011-ben a közvetett adóbevételek GDP-hez viszonyított jelentős növekedése, valamint 2010-ben és 2011-ben más bevételek arányának jelentős növekedése egészít ki. Ugyanakkor a kiadások GDP-hez viszonyított arányának emelését is tervezik, de csak kisebb mértékben, a 2009-es, a GDP 37,7 %-át kitevő szintről 2010-re a GDP 39,9 %-ára és 2011-re a GDP 40,7 %-ára. A bruttó államadósság 2008-ban a GDP 19,4 %-át tette ki, ami jóval a GDP 60 %-ának megfelelő referenciaérték alatt marad, azonban növekvő tendenciát mutat. Az adósságra vonatkozó, 2009–2010-re szóló előrejelzések a nemzetközi pénzügyi támogatás teljes lehívásával számolnak, a részt vevő felek által meghatározott ütemezésnek megfelelően.

(7)

A programban jelzett költségvetési eredmények lefelé mutató kockázatnak vannak kitéve. Ez valamennyi programévet érinti: 2009-ben a fő kockázatot az jelenti, hogy a GDP a programban előre jelzett szintnél alacsonyabb is lehet. A módosított költségvetést a parlamentnek március végéig benyújtandó javaslatok részletezik. 2010-ben és 2011-ben a tervezett költségvetési konszolidációt nem támasztják alá részletes intézkedések. Emellett a pénzügyi ágazat stabilizálása érdekében a program által lefedett időszakon túlmutató intézkedések válhatnak szükségessé, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az államháztartásra.

(8)

A már végrehajtott nyugdíjreform következtében az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása kisebb az uniós átlagnál. A programban előre jelzett 2008-as költségvetési egyenleg azonban jelentősen romlott az előző program kiindulási helyzetéhez képest, és fokozza a népesség elöregedésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. A programban tervezettnek megfelelően az elsődleges hiány középtávú csökkentése hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával összefüggő közepes kockázatok csökkentéséhez, és fontos lenne Lettország piaci megítélésének javítása szempontjából. A pénzügyi ágazat stabilizálását szolgáló intézkedések Lettországban kedvezőtlen hatással járhatnak az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára, elsősorban az államadósságra gyakorolt hatásuk révén.

(9)

A Lettország által az elmúlt évek során közzétett költségvetési eredmények részben az ország költségvetési keretének intézményi hiányosságaival magyarázhatók. A nemzetközi pénzügyi támogatással összefüggésben 2009 első felére a költségvetési irányítás erősítését, az átláthatóság növelését és a közpénzekkel való gazdálkodás javítását szolgáló intézkedéseket terveznek, többek között a költségvetés-összeállítási eljárás erősítésével, a kiadások pénzügyminisztérium általi ellenőrzésének megerősítésével és a középtávú költségvetési keret életbe léptetésével. Ezenkívül a költségvetési eljárások tervezésének és végrehajtásának erősítése érdekében módosításra kerül a költségvetési és pénzügyi gazdálkodási törvény. A bevételek igazgatásának rendszerét nemzetközi technikai segítségnyújtás segítségével 2009 első negyedévében felülvizsgálják, ezt a közpénzekkel való gazdálkodás átfogó felülvizsgálata követi majd.

(10)

A pénzügyi ágazat stabilizálása érdekében Lettország 20 000 EUR-nak megfelelő latról 50 000 EUR-nak megfelelő latra emelte a betétbiztosítás által lefedett összeget. 2008 novemberében a kormány irányítást biztosító részesedést szerzett a Parex Bankban, és likviditási támogatást nyújtott a banknak. Lettország most dolgozza ki a pénzügyi intézmények közpénzekből történő támogatásának jogi keretét.

(11)

Az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési tervnek megfelelően – jelentős külső és belső egyensúlyhiánnyal szembesülő országként – Lettország költségvetési politikája az egyensúlyhiány megszüntetésére irányul. A költségvetési mozgástér hiányára és a gazdasági egyensúlyhiány megszüntetésének szükségességére tekintettel a 2009-től 2011-ig tartó időszakra tervezett restriktív költségvetési irányvonal a gazdasági helyzetre adott megfelelő válasznak tűnik. Konkrét intézkedéseket hoztak a kiigazítási folyamat támogatására a kereskedelemképes gazdasági ágazatokban. Jelentős bércsökkentést hajtottak végre a közszférában, ami várhatóan hozzájárul majd a bérek tekintetében bekövetkező általános kiigazításhoz és a külső egyensúlyhiány megszüntetéséhez. A lett hatóságok az üzleti szféra támogatását szolgáló intézkedéscsomag elfogadását tervezik, amely az adminisztratív terhek csökkentését és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítását tartalmazza majd.

A fellendülést továbbá az Unió strukturális alapjai által támogatott projektekbe történő állami és magánberuházások folytatása is elősegíti. A hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítják a strukturális alapokból támogatott programok megfelelő időben történő és határozott végrehajtását. Az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

(12)

Lettország a külső és belső egyensúlyhiány csökkentése céljával, valamint a fizetési mérleghez nyújtott uniós támogatás követelményeivel és az egyéb nemzetközi hitelezők által támasztott feltételekkel összhangban konszolidációs programot fogadott el. A közösen megállapított módszertan alapján kiszámított strukturálisegyenleg-változás nem tükröz nagyon komoly költségvetési erőfeszítést 2009-ben, főként a rendkívül volatilis bevételek miatt. A konvergenciaprogram értelmében a költségvetési irányvonal restriktív lesz azt követően. A költségvetési mozgástér hiányára és a gazdasági egyensúlyhiány megszüntetésének szükségességére tekintettel ez megfelelőnek tűnik, bár a kitűzött államháztartási hiány elérése érdekében 2009-ben a költségvetési irányvonal restriktívebb is lehetne. Lettország ERM II. tagságával, valamint azzal összefüggésben, hogy a gazdaságban szükség van a költségek versenyképességének javítására, a hatóságok – a közszféra jövedelmi szintjének csökkentésével és a közszférában foglalkoztatottak számának csökkentésével – megkönnyítették a magánszféra béreinek a termelékenységhez történő igazítását. A program költségvetési forgatókönyve, bár ki van téve bizonyos kockázatoknak, úgy tűnik, összhangban áll a fizetési mérleghez nyújtott uniós támogatás keretében vállalt, 2011-re a hiány 3 % alá történő csökkentésére irányuló kötelezettséggel. A program azonban nem szolgál kellően részletes információkkal a 2010-re és 2011-re kitűzött célok eléréséhez szükséges intézkedésekről.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden kötelező adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (5).

i.

teljes körűen hajtsa végre a 2008. december 12-én elfogadott pótköltségvetésben tervezett konszolidációt; 2009 március végéig nyújtsa be a parlamentnek a pótköltségvetéshez kapcsolódó részletes adatokat; szükség szerint hozzon további intézkedéseket a 2009-re célként kitűzött államháztartási hiány elérése érdekében, és ezt követően folytassa a tervezett költségvetési konszolidációt;

ii.

szigorúan hajtson végre nominálbér-csökkentést a közszférában annak érdekében, hogy a gazdaság egészében könnyebbé váljon a béreknek a termelékenységhez történő igazítása, és így javuljon a költségek versenyképessége;

iii.

erősítse a költségvetési irányítást és az átláthatóságot a középtávú költségvetési keret javítása és a kiadások pénzügyminisztérium általi ellenőrzésének megerősítése révén, valamint erősítse a pénzügyi piacok szabályozását és felügyeletét;

iv.

széles körű strukturális reformokkal és a rendelkezésre álló uniós strukturális alapok hatékony felhasználásával erősítse a gazdaság kínálati oldalát.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/17

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Spanyolországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése alapján a spanyol reál-GDP növekedés 2008-ban 1,25 %-ra lassult. Spanyolország kiigazítást igénylő belső és külső kihívásokkal néz szembe. Belföldön az ingatlanágazat szűkül, miközben a lakások ára csökken. Külgazdaságilag a folyó fizetési mérleg tartós hiánya gyorsan növekvő eladósodottsághoz vezetett, amely a külföldre irányuló kamatfizetések emelkedését eredményezte. A spanyol hatóságok 2008 első felétől számos intézkedést vezettek be a gazdasági tevékenység ösztönzésére. Ezek között vannak átmeneti és állandó adócsökkentések és beruházási projektek, amelyek 2009-ben a GDP mintegy 2 %-át teszik ki, valamint strukturális reformok sorozata. E diszkrecionális intézkedések mellett a gazdasági visszaesés is súlyosan érinti az államháztartást, ami korlátozza a további költségvetési ösztönzők alkalmazásának lehetőségét a hosszú távú szilárd költségvetési egyenleg veszélyeztetése nélkül. Spanyolország ezért az elhúzódó visszaesés alatt a potenciális növekedés fokozásának kihívásával szembesül, ugyanakkor elő kell segítenie a meglévő makrogazdasági egyensúlyhiány folyamatos korrekcióját.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP 2009-ben 1,6 %-kal szűkül, majd 2010-ben és 2011-ben a reál-GDP növekedése 1,2 %-ra illetve 2,6 %-ra javul. Ezt a gyorsulást főként a hazai kereslet vezérli, míg a külső hiány az előrejelzések szerint a GDP 9 %-a feletti 2008-as értékről 2011-ben 5,5 %-ra esik. A program figyelembe veszi a gazdasági visszaesésre reagálva hozott ösztönző intézkedéseket, de nem tartalmaz konkrét becsléseket a reál-GDP növekedésére gyakorolt hatásukról. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) alapján úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv 2009 vonatkozásában némileg optimista, azt követően pedig határozottan optimista növekedési feltételezésekre épül. A termékek és szolgáltatások mérlegében mutatkozó hiány leépítéséből kiindulva a program a külső hiány csökkenését vetíti előre, a GDP 9,2 %-át kitevő 2008-as értékről 2011-ben a GDP 5,4 %-ára.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése 2008 vonatkozásában a GDP 3,4 %-ára (3) becsüli az államháztartási hiányt, az aktualizált stabilitási programban szereplő számadattal összhangban. Mindazonáltal ez jóval alacsonyabb az előző változatban a GDP 1,2 %-át jelentő többletben meghatározott célnál. A költségvetési helyzet rosszabbodása a diszkrecionális intézkedésekre és a sokkal gyengébb gazdasági aktivitásra egyaránt visszavezethető. A közvetlen adóbevételek visszaesésének oka a személyi jövedelemadó és a társasági adó csökkentésének kombinációja, valamint a társasági nyereség jelentős, gyenge eszközpiacokhoz kapcsolódó csökkenése, ideértve az ingatlanpiacot is.

A közvetlen adóbevétel csökkenésének oka a fogyasztói kiadások visszafogása és különösen a lakóépületek adásvételeinek szűkülése, valamint az egyszeri jellegű bevételcsökkentő intézkedések, mint például a héabefizetések és -bevallások változtatása. A kiadások túllépése főként a magasabb szociális juttatásokon, köztük munkanélküli ellátásokon keresztül működő automatikus stabilizátorokra vezethető vissza.

(5)

Az aktualizált változat 2009-re a GDP 5,8 %-át kitevő költségvetési hiányt tervez, szemben a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében foglalt 6,2 %-kal. A költségvetési egyenleg romlása a GDP körülbelül 2 %-át kitevő számos diszkrecionális intézkedés elfogadásával, és a gazdasági visszaesésre reagáló automatikus stabilizátorok működésével (a becslés szerint a GDP 1 %-a) is magyarázható. A diszkrecionális intézkedésekhez tartozik a 2008. novemberi ösztönző csomag is (valamivel a GDP 1 %-a felett). A csomag a GDP 0,75 %-ával rendelkező, helyi szintű állami beruházásokra irányuló központi kormányzati alap létrehozását tervezi, amelynek célja új állami beruházások végrehajtása. A héabevallások rendszerének módosítását és a jelzáloggal rendelkező adófizetők személyi jövedelemadójának csökkentését magában foglaló, bevételcsökkentő egyszeri intézkedések a GDP körülbelül 0,75 %-át teszik ki. Összességében a költségvetési politika irányvonala 2009-ben expanzív lesz, az európai gazdaságélénkítési terv ajánlásával összhangban.

(6)

A költségvetési hiány 2009-ben éri el csúcsát, majd várhatóan 2011-ben a GDP 4 %-a alá csökken. Hasonlóképp, az elsődleges egyenleg a GDP 1,9 %-ának megfelelő hiányt ér el 2011-re, a 2009-es 4,1 %-ról. Strukturális értelemben az államháztartási hiány a GDP 3,5 %-át kitevő 2008-as értékről 4,75 %-ra emelkedik 2009-ben, ami a diszkrecionális intézkedések költségvetési hatásának és az ingatlanágazat folyamatban lévő kiigazításához kapcsolódó bevételcsökkenésnek az eredménye. Ez nem tartalmazza a 2009-es költségvetésben szereplő, a GDP 0,75 %-át kitevő egyszeri jellegű bevételcsökkentő intézkedéseket. Az aktualizált változat költségvetési kiigazítási pályát határoz meg, amely a strukturális egyenleg javulását vetíti előre, 2010-ben a GDP 1,25 %-ának megfelelő, 2011-ben pedig valamivel több mint 0,5 %-ának megfelelő mértékben.

Ennek eredményeképp a programban tervezettek szerint a strukturális hiány 2011-ben 2,75 %-ra csökken (4). A program szerint a kiigazítás célja az egyensúlyi helyzetre irányuló középtávú költségvetési célkitűzés újbóli elérése, de ez várhatóan nem valósul meg a programidőszak alatt. A 2010-es javulást részben magyarázza a 2008 novemberében elfogadott ösztönző csomag átmeneti jellege. Ettől eltekintve a program nem tartalmaz a strukturális egyenleg előre jelzett csökkenését alátámasztó intézkedéseket. A 2008-ban a GDP 39,5 %-ára becsült bruttó államadósság az előrejelzés szerint megközelítőleg 14 ponttal nő a programidőszakban. A hiány emelkedése és a GDP-növekedés visszaesése mellett a banki eszközöknek a pénzügyi mentőcsomag keretében történő felvásárlása is hozzájárul az adóssághányad növekedéséhez, főként 2009-ben.

(7)

A költségvetési eredmények a teljes programidőszak során lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Először is, az aktualizált változatban előre vetített makrogazdasági forgatókönyv optimista növekedési feltételezéseken alapul, különösen a program későbbi évei tekintetében. Másodszor, a 2010-re és 2011-re kitűzött költségvetési célokat a 2008. novemberi csomag bejelentett megszüntetésén kívül nem támasztják alá más intézkedések. Ezenfelül a regionális és helyi önkormányzatok az egyensúly-visszaállítási terv benyújtására irányuló szokásos kötelezettség nélkül mutathatnak fel hiányt 2009-ben a költségvetési stabilitási csomag értelmében, amely ezt a mentességet lehetővé teszi, ha a reálgazdasági tevékenység jelentősen eltér a kezdeti előrejelzésektől. A makrogazdasági forgatókönyv és a költségvetési célok kockázatai, valamint a pénzügyi mentőcsomag keretében nyújtott kezességvállalások hatását illető bizonytalanság miatt előfordulhat, hogy az adóssághányad alakulása az aktualizált programban előre jelzettnél kedvezőtlenebb lesz. Ha azonban a támogatási program és a hozzá kapcsolódó pénzügyi műveletek sikeresek lennének, a pénzügyi ágazat támogatását célzó intézkedésekkel járó adósságnövekedés visszafordítható lehetne.

(8)

Az népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása jóval meghaladja az EU átlagát, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekben viszonylag jelentős növekedése miatt. Míg a 2007-ig erős költségvetési helyzet hozzájárult a népesség elöregedése által okozott előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás egy részének ellensúlyozásához, ennek ellenkezője történik a költségvetés programban előre jelzett alakulása nyomán. Ha a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében szereplő 2009-es költségvetési egyenleget vennénk kiindulási pontként, a fenntarthatósági rés akkor is jelentősen szélesedne az előző változathoz képest. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos magas kockázatok csökkentését középtávon az elsődleges egyenleg javításával és a nyugdíjkiadások jelentős növekedését megfékező további strukturális reformintézkedések végrehajtásával lehet elérni.

(9)

A középtávú költségvetési keret nagymértékben hozzájárult a megfelelő költségvetési tervezés ösztönzéséhez, és összességében jó eredményt mutat fel, bár ez 2008 óta rosszabbodik. A keret reformját nem tervezik. A program azonban több, az államháztartás minőségének javítását célzó reformot felvázol. A bevételi oldali reformokhoz tartozik többek között a megkeresett jövedelem adóterheinek csökkentése adófizetőnként legfeljebb 400 EUR személyijövedelemadó-jóváírás révén, jelzálogtörlesztés adójóváírását megelőlegező mechanizmus, a vagyonadó megszüntetése és a társasági jövedelemadó reformjának második szakasza, valamint az adórendszer működésének javítását célzó intézkedések, például a havonkénti héavisszatérítés lehetősége. A kiadási oldalon elsőbbséget élveznek a produktív kiadások és ezzel párhuzamosan a közbenső állami fogyasztás megfékezésének a szükségessége. A program az állami szolgáltatások hatékonyságát és minőségét fokozó értékelési kultúra előmozdítása felé tett lépésként kiemeli az állami politika és szolgáltatások minőségének értékelésével foglalkozó állami ügynökség szerepét.

(10)

A spanyol hatóságok intézkedések széles körét fogadták el a pénzügyi ágazat stabilizálása céljából. Ilyen intézkedés többek között a betét- és befektetésbiztosítási alap összegének felemelése (számlatulajdonosonként és bankonként 20 000 EUR-ról 100 000 EUR-ra), és a társaságok és egyének számára történő hitelezés előmozdítása érdekében egy pénzügyi eszközök megszerzésére irányuló alap létrehozása, amelyet 30 milliárd EUR-al (a GDP közel 3 %-ával) töltenek fel, és ezt az összeget legfeljebb 50 milliárd EUR-ra lehet emelni. A hatóságok ezenkívül rendkívüli engedélyt adtak a gazdasági és pénzügyminisztériumnak arra, hogy 2009-ben a spanyol illetőségű bankok három hónap és három év közötti futamidővel rendelkező új finanszírozási ügyleteihez 100 milliárd EUR összegig (a GDP 10 %-a) állami kezességvállalást nyújtson, és a spanyol bankok által kibocsátott értékpapírokat vásároljon saját tőkéjük erősítése céljából.

(11)

A spanyol kormány a gazdasági visszaesésre reagálva jelentős diszkrecionális költségvetési intézkedéseket fogadott el. A 2009-es ösztönző csomag összhangban van az Európai Tanács által decemberben jóváhagyott európai gazdaságélénkítési tervvel, és megfelelő választ jelent a gazdasági visszaesésre, átmenetileg támogatva a gazdasági tevékenységet 2009-ben. A csomag főként a beruházásokra, a háztartások vásárlóerejére és a vállalkozásokra, köztük a kkv-kra összpontosít. 2008 áprilisában és augusztusában specifikus csomagok részeként már tervbe vettek a GDP mintegy 1 %-át kitevő intézkedéseket, míg a többi a 2008. novemberi költségvetési ösztönző csomagban elfogadott új intézkedés (valamivel a GDP 1 %-a felett). A 2008. novemberi csomag aktuális, átmeneti és célirányos. A rövid távú kilátások tekintetében nagyjából megfelel a fő politikai célkitűzéseknek. Az aktualizált változat számos strukturális intézkedést is tartalmaz, amelyek a hosszabb távú politikai reformterv részei, de a visszaesés által támasztott jelenlegi kihívások kezelésében is segítenek. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak. Céljuk a növekedési potenciál fokozása, a versenyképesség és a foglalkoztatás erősítése valamint a hátrányos helyzetű csoportok jövedelmének támogatása, és magukban foglalják a szolgáltatási irányelv átültetését.

(12)

A programban foglalt általános költségvetési irányvonal 2009-ben expanzív, 2010-ben pedig enyhén restriktív. Konkrétabban, a program célja, hogy 2010-re megvalósítsa a 2009. évi költségvetési expanzió visszafordítását, 2011-re pedig további strukturális javulást érjen el. Figyelembe véve azonban a költségvetési tervek kockázatait, a 2010-es visszafordulás hatékonyságához további intézkedésekre van szükség. A program előrejelzése szerint a költségvetési hiány a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték felett marad. Nem támasztják alá intézkedések a programban 2010-re és azt követően tervezett hiánycsökkentést.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (5).

i.

hajtsa végre az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban és a stabilitási és növekedési paktum keretében 2009-re tervezett költségvetési politikát, ezzel párhuzamosan kerülje el az államháztartás további romlását 2009-ben, és kellő határozottsággal, intézkedésekkel alátámasztva végezzen jelentős strukturális kiigazítást 2010-ben és azt követően;

ii.

az elöregedéssel kapcsolatos kiadások megfékezése céljából elfogadott további intézkedések végrehajtásával javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát;

iii.

biztosítsa, hogy a költségvetési konszolidációs intézkedések az államháztartás minőségét is fokozzák, a fennálló egyensúlyhiány megszüntetéséhez szükséges gazdasági kiigazítás fényében tervezettek szerint.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/23

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Svédország 2008–2011 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Sok évi viszonylag erős gazdasági növekedést követően 2008-ban a külső keresletet letörő globális visszaesés eredményeképp a svéd gazdaság jelentősen lelassult. A hazai kereslet nyárig meglehetősen jól fennmaradt, de azóta feltűnően gyengült, mivel az üzleti és a fogyasztói bizalom a főbb tőzsdei indexekkel párhuzamosan erősen visszaesett. A lassulás 2008 utolsó hónapjaiban szemmel láthatóan tovább fokozódott, és megindult a munkanélküliség növekedése. Részben az általánosan szilárd makrogazdasági keretnek köszönhetően Svédországot viszonylag erős helyzetben lévő államháztartás mellett érte a gazdasági visszaesés, és ezért van mozgástere az automatikus stabilizátorok teljes körű működtetéséhez, és a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül hozhat diszkrecionális ösztönző intézkedéseket. Mivel a svéd államháztartás mindig is viszonylag érzékenyen reagált a ciklusos és a munkaerő-piaci változásokra, az elkövetkező évek fő kihívása a teljes foglalkoztatottsághoz való visszatérés biztosítása lesz, hogy a munkanélküliség várhatóan gyors emelkedése ne legyen állandó negatív hatással az államháztartásra. A 2008 szeptemberéig inflációs aggodalmak miatt végrehajtott többszöri kamatemelés után a Riksbank egymást követő kamatláb-csökkentésekkel (4,75 %-ról jelenleg 1,00 %-ra) enyhített a monetáris politikán. A korona tényleges nominális árfolyama 2008-ban megközelítőleg 10 %-kal romlott.

(3)

A program a makrogazdaság és a költségvetés alakulása tekintetében három különböző forgatókönyvet tartalmaz: egy „alapforgatókönyvet” és két „alternatív forgatókönyvet”, amelyek óvatosabb makrogazdasági és költségvetési fejleményeket vázolnak fel. Az alapforgatókönyv referenciának tekinthető a költségvetési előrejelzések értékeléséhez, mivel ez az egyetlen teljesen kifejtett, elég részletes előrejelzéseket tartalmazó forgatókönyv. A 2009-re tervezett ösztönző intézkedések legtöbbjét figyelembe vevő referencia-forgatókönyv előrejelzése szerint a reál-GDP növekedés a 2008. évi 1,5 %-ról 2009-ben 1,3 %-ra esik vissza, majd a programidőszak hátralévő részében átlagosan 3,3 %-ra javul. Tekintve a makrogazdasági kilátások utóbbi hónapokban mutatkozó gyors romlását (2), ez a szeptemberben véglegesített forgatókönyv határozottan optimista növekedési feltételezéseken alapulónak tűnik, különösen 2009 és 2010 vonatkozásában. Ezt tükrözi a munkanélküliségre vonatkozó kifejezetten optimista előrejelzés is. A növekedés összetétele megalapozottabb, mint az általános GDP-növekedési kilátások, és a program inflációra vonatkozó előrejelzései valószerűnek tűnnek. Az alacsonyabb nyersanyagárak és a keresleti oldalról az árakra gyakorolt nyomást csökkentő szélesedő kibocsátási rés miatt az infláció a várakozások szerint jóval a Riksbank 2 %-os célkitűzése alá esik 2009-ben.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2008-ban a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 2,8 %-ának megfelelő céllal szemben várhatóan a GDP 2,3 %-a. A kedvező (az előző programban becsültnél erősebb 2007-es eredményt tükröző) kiindulási helyzet ellenére a tervezettnél rosszabb 2008-as eredményt nagymértékben magyarázza a fogyasztást és a tőkejövedelmet terhelő adókból származó, a várakozásokhoz képest alacsonyabb bevétel, amely nagymértékben ellensúlyozza a kiadások vártnál alacsonyabb növekedésének pozitív hatását. Ennek oka a fogyasztás és a beruházások lassabb növekedése és a tőzsdeindexek 2008 második felében bekövetkezett jelentős zuhanása volt.

(5)

Az aktualizált program becslései szerint az államháztartási többlet 2009-ben 1,7 százalékponttal a GDP 1,1 %-ára szűkül, ezzel szemben a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében a GDP 1,3 %-át kitevő hiány szerepel. A program aktualizált változatában szereplő 2009-es cél magában foglalja a 2009-es költségvetési terv által tartalmazott, a GDP körülbelül 1 %-át kitevő költségvetési ösztönző intézkedéseket, amelyek főként a megkeresett jövedelmet terhelő adó és a társadalombiztosítási járulékok csökkentéséből állnak. Az automatikus stabilizátorok költségvetési egyenlegre gyakorolt hatása a becslések szerint a GDP 0,6 %-át kitevő többletcsökkenés. A költségvetési irányvonal a tervek szerint 2009-ben expanzívvá válik, így a strukturális egyenleg GDP-arányosan körülbelül 1 százalékponttal csökken. A strukturális egyenleg viszonylag nagyobb mértékű – a Bizottság előrejelzése szerint a GDP megközelítőleg 2 százalékának megfelelő – romlása főleg a konvergenciaprogram elfogadását követően bejelentett intézkedések és az adóbevételek csökkenése miatt következett be.

(6)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja az üzleti ciklus során a GDP átlagosan 1 %-át kitevő költségvetési többlet elérése, amelyet a kormány esetében többéves kiadási korlátok, az önkormányzatok esetében pedig kiegyensúlyozott költségvetési követelmények támogatnak. Ez a költségvetési többlet megfelel Svédország középtávú célkitűzésének, amely a GDP 1 %-át kitevő strukturális többlet. A program az államháztartási egyenleg 2009-es jelentős romlása ellenére megfelelő tartalékkal kívánja figyelembe venni a középtávú célkitűzést a programidőszak során. Ez 2010 és 2011 vonatkozásában változatlan politika feltételezésén alapszik. A program előrejelzése alapján 2010-től mind az államháztartási, mind az elsődleges egyenleg erősödik, melynek során a költségvetési többlet a GDP 1,6 %-ára, illetve 2,5 %-ára emelkedik 2010-ben, illetve 2011-ben.

(7)

A költségvetési eredmény lefelé mutató kockázatnak van kitéve. A program költségvetési előrejelzéseit érintő fő kockázatok a makrogazdasági forgatókönyvből erednek. E kockázatot elismerve a program két alternatív forgatókönyvet tartalmaz, mindkettő a referencia-forgatókönyvben feltételezettnél mélyebbnek és elhúzódóbbnak bizonyuló nemzetközi pénzügyi válságra alapozó, kevésbé optimista növekedési feltételezést tartalmaz. A rendelkezésre álló információból úgy tűnik azonban, hogy a két alternatív forgatókönyv közül a kevésbé optimista is alulbecsüli a benne foglalt gazdasági visszaesésnek az államháztartási egyenlegre gyakorolt hatását. Ez megerősíti, hogy az államháztartási egyenlegnek a jelenlegi körülmények között a gazdasági tevékenység változásaival szembeni érzékenysége mértékét illetően jelentős a bizonytalanság. Bár a bizonytalanság a bevételi és a kiadási oldalt is érinti, bizonyos bevételi elemek – főleg a tőkejövedelmet terhelő adókból származó bevételek – közelmúltbeli ingadozását tekintve azonban valószínűleg a bevételi oldalon nagyobb. A kiadási oldalon a munkanélküli segélyek és a betegbiztosítási rendszer közelmúltbeli reformjának az államháztartási kiadásokra gyakorolt hatását, valamint a pénzügyi ágazatnak nyújtott explicit és implicit garanciák államháztartást érintő potenciális következményeit illetően áll fenn bizonytalanság.

(8)

A népesség elöregedésének hosszú távú költségvetési hatása alacsonyabb az EU-átlagnál. A programban tervezett költségvetési egyenleg 2008-ban, nagy elsődleges többlettel hozzájárul a bruttó adósság csökkentéséhez és az állami nyugdíjrendszerek által felhalmozott jelentős mértékű eszközök részben segítenek finanszírozni a nyugdíjkiadások emelkedését. Mindazonáltal ha a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében szereplő 2009-es költségvetési egyenleget vennénk kiindulási pontként, kismértékű fenntarthatósági rés keletkezne. Magas elsődleges többletek fenntartása középtávon hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok korlátozásához, amelyek jelenleg alacsony szintűek.

(9)

A svéd költségvetési keret általánosságban erősnek tekinthető és hozzájárult a bevezetése óta megfigyelt jelentős adósságcsökkentéshez. Az átláthatóság fokozása érdekében a kormány az elmúlt években számos lépést tett a keret finomítása céljából, és elkötelezett a keret teljesítményének a fennmaradó problémák kezelése érdekében folytatódó felülvizsgálata mellett. A legújabb felülvizsgálat keretében felállítottak egy költségvetési tanácsot, amelynek feladata annak értékelése, hogy a kormány mennyire jól hajtotta végre költségvetési célkitűzéseit. Ez a tanács első éves jelentését 2008-ban nyújtotta be. A fennmaradó gyengeségek a keret azon kockázatához kapcsolódnak, hogy nem képes megfelelően megakadályozni az expanzív politikát a kedvező gazdasági időszakokban, amikor a többletcél vagy az önkormányzatok kiegyensúlyozott költségvetésére irányuló követelmény nem kötelező. Ez gazdasági visszaesés idején korlátozhatja a mozgásteret. A kormány nemrégiben megerősítette a kiadási korlátra vonatkozó szabályokat is, valamint kifejezetten törekszik a gazdaság adóterheinek fokozatos csökkentésére.

(10)

A pénzügyi ágazat stabilizálása céljából a svéd hatóságok számos intézkedést fogadtak el, többek között a betétgarancia felső határának megduplázását (számlánként 500 000 SEK), a bankok középtávú hitelfelvételeire vonatkozó hitelgarancia-rendszert (a maximális összeg 1 500 milliárd SEK vagy a GDP majdnem 50 %-a) és a szolvens bankok feltőkésítését megkönnyítő programot (a maximális összeg 50 milliárd SEK vagy a GDP közel 1,5 %-a).

(11)

Az Európai Tanács által decemberben jóváhagyott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban Svédország számos költségvetési ösztönző és strukturálisreform-intézkedést fogadott el. A Svédország által 2009-re elfogadott költségvetési ösztönző csomagok megfelelő választ jelentenek a gazdasági visszaesésre. Bár a végrehajtott vagy javasolt intézkedések időszerűek és elég jól célzottak, alapvetően állandó jellegűek. Ez áll fenn mindenekelőtt a jövedelemadók és társadalombiztosítási járulékok csökkentésénél, ami a kormány strukturális napirendjének részét képezi az inaktivitás megszüntetése és a foglalkoztatás felé való elmozdulás fokozottabb ösztönözése érdekében. Ezek az intézkedések kapcsolódnak a Bizottság által 2009. január 28-án felülvizsgált, Svédországra vonatkozó lisszaboni strukturális reformtervhez. A pótköltségvetésben javasolt intézkedések ezzel szemben többségében átmeneti jellegűek és a visszaesésre adott közvetlen válaszként szolgálnak.

(12)

Az aktualizált programban szereplő költségvetési intézkedések alapján a strukturális egyenleg várhatóan a GDP körülbelül 1 %-ával csökken, azaz a költségvetési irányvonal expanzív. Figyelembe véve a pótköltségvetésben javasolt további intézkedéseket, az expanzív irányvonal valamivel hangsúlyosabb. A gazdasági kilátások elmúlt hónapokban jelentkező romlását tekintve ez indokolt. Változatlan politikát feltételezve az aktualizált program azt jelzi előre, hogy a strukturális egyenleg csak kissé emelkedik 2010-ben és nagyjából 0,5 százalékponttal 2011-ben, ami enyhén korlátozó szakpolitikai irányvonalat jelent ebben az időszakban.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (3).

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/28

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Hollandiának a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

2008-ban jelentős mértékben lelassult a gazdasági tevékenység, mivel a világméretű gazdasági visszaesés és a pénzügyi válság a külső és a hazai keresletre egyaránt hatott. Bár az éves növekedés még mindig elérte az 1,9 %-ot, ez nagyrészt a magánfogyasztás jelentős emelkedésének az eredményeként 2007 második felében megerősödött hazai kereslet áthúzódó hatása. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése 2009-ben a gazdasági tevékenység számottevő, 2 %-os szűkülését vetíti előre. A rendkívül nyitott holland gazdaságot viszonylag erősen sújtja a világkereskedelem várható visszaesése. A recesszió időszakában a fő szakpolitikai kihívások egyrészt a pénzügyi ágazathoz kapcsolódnak, mert kezelni kell a jelentős bizalomvesztést és a nyugdíjalapok eszközegyenlegének csökkenését, másrészt a reálgazdasághoz, ahol a beruházások és a versenyképesség támogatására van szükség. A visszaesésnek jelentős hatása lesz az államháztartásra, mivel a 2008-ra előre jelzett többlet 2009-re hiányba fordul át, amely 2010-ben tovább növekedik. Ez figyelembe veszi a novemberben előterjesztett, többek között a magánbefektetéseket is támogató intézkedéscsomag hatását is.

(3)

2008. december 19-én Hollandia – egy gazdaságélénkítési tervet és a makrogazdasági forgatókönyv részleges aktualizálását tartalmazó – kiegészítést nyújtott be a stabilitási programhoz. A kiegészítés adatai kevésbé optimisták, mint a programban levők, 2009-ben –0,75 %-os, 2010-ben pedig 1 %-os GDP-növekedést becsülnek, az államháztartási hiányt pedig a GDP 1,2 %-ára és 2,4 %-ára teszik. Az értékelés alapját azonban nem az új adatok jelentik, mivel a makrogazdasági forgatókönyv nem volt teljesen kiforrott és az államháztartási adatokat nem a pénzügyminisztérium hivatalos megerősítésével, hanem csupán tájékoztatási céllal nyújtották be.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP növekedése a 2008-as 2,25 %-ról 2009-ben 1,25 %-ra esik vissza, majd a fennmaradó programidőszakban átlagosan 2 %-ra erősödik. A makrogazdasági kilátások elmúlt hónapokban tapasztalt gyors romlására tekintettel, ez a szeptemberben (2) véglegesített forgatókönyv a Bizottság szolgálatainak januári időközi előrejelzéséhez képest erősen optimista növekedési feltételezéseken alapul. A GDP 2009-es növekedésére vonatkozóan a kiegészítésben megadott adat (–0,75 %) is optimista a Bizottság szolgálatainak előrejelzéséhez képest, amely a gazdasági kilátások igen gyors romlását vetíti előre. A rendelkezésre álló legújabb adatok azt jelzik, hogy a szigorúbb hitelfeltételek miatt a beruházások jelentősen visszaestek és a gyenge külső kereslet eredményeként az export is gyorsan csökken. A támogatási csomag (korlátozott) költségvetési és gazdasági hatását a makrogazdasági forgatókönyv nem tükrözi. A program 2009-es inflációs előrejelzése magasnak tűnik, de a későbbi időszakban reális.

(5)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése 2008-ra az államháztartási egyenleg tekintetében a stabilitási program előző változatában foglalt céllal szemben (a GDP 0,5 %-ának megfelelő többlet) a GDP 1,1 %-át kitevő többletet vetít előre. A javulás főként a vártnál jobb 2007-es teljesítménynek tulajdonítható. Emellett 2008-ban a bevételnövekedés a vártnál valamivel magasabb volt, a pénzügyi válságból eredően alacsonyabb adóbevételek hatása ugyanis csak részben ellensúlyozta a magasabb gázbevételek hatását. A kiadásnövekedés 2008-ban szintén némileg magasabb volt, nagyrészt a vártnál magasabb kamatfizetéseket és a gyermekgondozási ellátással kapcsolatos kiadásokat tükrözve.

(6)

Az aktualizált változat 2009-es költségvetési célkitűzése a GDP 1,2 %-át jelentő többlet, ezzel párhuzamosan a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzése a GDP 1,4 %-át kitevő hiányt vetít előre. A strukturális egyenleg az aktualizált stabilitási programban szereplő és a Bizottság szolgálatai által újraszámított adatok szerint a 2008-as körülbelül 0,75 %-os többlethez viszonyítva 2009-ben várhatóan a GDP mintegy 1 %-át jelentő többletet ér el. A programban szereplő költségvetési irányvonal kissé restriktívnek tekinthető. Mindazonáltal a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzése 2009-re expanzív költségvetési irányvonalat jelez a strukturális egyenlegnek a GDP 1 százalékpontját kitevő romlásával, ami a gazdasági visszaesésre válaszul hozott diszkrecionális intézkedések költségvetésre gyakorolt (akár a GDP 0,5 %-át is elérő) hatásának, valamint a lassabb növekedéssel és a nagyobb adórugalmassággal összefüggő gázbevétel- és adóbevétel-kiesésnek tulajdonítható.

(7)

A program költségvetési stratégiájának fő célja a programidőszak végére a GDP 1 %-át jelentő, ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított strukturális többlet elérése. Ezzel Hollandia a programidőszakban tiszteletben tartja a költségvetési egyenlegre vonatkozóan a GDP 0,5–1 %-át kitevő strukturális hiányban meghatározott középtávú költségvetési célkitűzést. A program szerint az államháztartás többlete a GDP 2009-es 1,2 %-áról 2010-ben 0,8 %-ra esik vissza, majd 2011-ben újra emelkedik, a GDP 1,1 %-ára. Az elsődleges egyenleg várhatóan hasonló pályán mozog. A bruttó államadósság a program becslése szerint 2008-ban eléri a GDP 42,1 %-át, és az előrejelzések szerint a programidőszakban 6 százalékponttal csökken. Ezeket az előrejelzéseket azonban a kormánynak a pénzügyi piacok stabilizálását célzó intézkedései előtt véglegesítették, így azokat nem vették figyelembe. Ezek a műveletek, így a holland Fortis Bank eladása és bankok újratőkésítése 2008-ban, a GDP-arányos adóssághányad körülbelül 15 százalékpontos növekedéséhez vezettek. A Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzése szerint 2008-ban az adóssághányad elérte az 57,3 %-ot, 2009-ben a törlesztések eredményeként 53,2 %-ra csökken, majd 2010-ben újra 55,2 %-ra emelkedik. A 2008. decemberi kiegészítésben 2009-re és 2010-re becsült államháztartási egyenleg most lényegesen a programban megállapított célok alatt van (1,2 %-os, illetve 2,4 %-os hiány). Ez arra utal, hogy valószínűleg már a 2011-re tervezett egyenleg sem időszerű adat.

(8)

A programban előre jelzett költségvetési eredmények (jelentős) lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Még fontosabb, hogy a makrogazdasági kilátások erősen optimista növekedési feltételezéseken alapulnak, ezt a legújabb, például az ipari termelésre vonatkozó gazdasági adatok gyengesége is megerősíti. A Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzéséhez képest a gazdasági növekedés eltérése 2009-ben a GDP 3,25 %-át teszi ki, amely lényeges költségvetési kockázatot jelez és a kiegészítésben megadott romló államháztartási egyenlegben is tükröződik. Emellett a költségvetési ösztönző intézkedéseket még nem vették figyelembe a program költségvetési célkitűzéseiben, bár hatásuk rendkívül csekély. A közvetlen költségvetési hatás mellett a garanciát tartalmazó intézkedések komoly közvetett kockázatot jelentenek, amennyiben jelentős mértékben lehívásra kerülnek. Végül a költségvetési eredmény szempontjából a gázbevételek is kockázatot jelentenek, mivel a programban levő adat a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében szereplőnél optimistább olajár-feltételezésen alapul. Tekintettel a költségvetési célok kockázataira és a banki ágazatnak biztosított jelentős garanciákra, komoly a veszélye annak, hogy az adóssághányad alakulása a programban előre jelzettnél kedvezőtlenebb lesz.

(9)

A holland népesség elöregedése hosszú távon az EU-átlagnál jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést. A GDP-arányos adóbevételek előre jelzett jövőbeni növekedése, amely főként a magánnyugdíjak halasztott adóztatásának köszönhető, hosszú távon részben ellentételezné az állami kiadások növekedését. A programban előre jelzett – az előző változat kiindulási helyzeténél jobb – 2008-as költségvetési egyenleg hozzájárul a népesség elöregedése miatt várható hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához, de nem elegendő a jövőbeli kiadási nyomás teljes mértékű kiegyenlítéséhez. A középtávon magas elsődleges többlet fenntartása és a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését megfékező további reformintézkedések végrehajtása hozzájárul az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos közepes kockázatok csökkentéséhez. A pénzügyi válság – a pénzügyi ágazat stabilizációja érdekében Hollandia által bevezetett programok (például az újratőkésítés, garanciavállalás) révén, elsősorban ezek államadósságra gyakorolt hatása miatt – az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára is kedvezőtlen hatást gyakorolhat, amennyiben az állami támogatás költségei nem térülnek meg teljes mértékben a jövőben.

(10)

Hollandia 1994-ben tendenciákon alapuló költségvetési keretet vezetett be, amely sikeresnek bizonyult (3). A jelenlegi kormány megerősítette ezt a keretet, bár a kormányzati ciklus elején, 2007-ben sor került néhány kisebb kiigazításra (4). Nemrég, 2008 novemberében úgy módosították a költségvetési szabályt, hogy a kiadási korlátok (5) a pénzügyi ágazatban végrehajtott intervencióból származó esetleges kiadásokra és nem adójellegű bevételekre nem vonatkoznak. Emellett, amennyiben az említett kormányzati intézkedések következtében a hiány eléri a GDP 2 %-ában kifejezett figyelmeztető értéket (6), nem kerül sor korrekciós intézkedésre. Ennek a kiegészítő költségvetési szabálynak az a célja, hogy a lehető legkisebbre csökkentse a pénzügyi válságra válaszul hozott intézkedéseknek a szokásos költségvetési döntéshozatalra gyakorolt hatását. Ezeknek a módosításoknak a hatályon kívül helyezésére vonatkozóan nem állapítottak meg határidőt. A kormány bejelentette, hogy 2012-től módosítja a nem adójellegű gázbevételek költségvetési kezelésének módszerét. A 2008–2011-es időszakra meghatározták, hogy a gázbevételekből legfeljebb mekkora összeget lehet kiadásokra fordítani.

(11)

A holland kormány számos intézkedést hozott a pénzügyi ágazat stabilizálása céljából. Először, a betétbiztosítási garancia által fedezett összeget 100 000 EUR-ra emelte. Másodszor, bevezette a bankok középtávú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira vonatkozó hitelgarancia-rendszert, amelynek összege 200 milliárd EUR (a GDP 33 %-a). A rendszer célja, hogy javuljon a bankok finanszírozáshoz való hozzáférése. Harmadszor, létrehozott egy 20 milliárd EUR összegű alapot (a GDP 3,3 %-a) pénzügyi intézmények újratőkésítése céljából. Végül, sor került az egyik vezető bank államosítására és egy nagy pénzintézet támogatására.

(12)

Hollandia az Európai Tanács által decemberben elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban a magánbefektetések adócsökkentés és hitelgaranciák révén történő élénkítését, a foglalkoztatásnak a munkaidő-csökkentés átmeneti lehetőségével való fenntartását, a hitelkínálat garanciák biztosításával megvalósuló bővítését, valamint a társadalombiztosítási járulékok csökkentését célzó intézkedéseket fogadott el. Ezek az intézkedések az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban időszerűek és célirányosak, és részben átmeneti jellegűek. Következésképpen nem gyakorolnak jelentős hatást az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára. A pénzügyi mentőcsomagok intézkedései által jelentett komoly kötelezettségvállalásokhoz képest, valamint az államháztartási egyenleg és az adósságállomány kedvező kiindulási helyzetét és a várható súlyos visszaesést tekintve a költségvetési támogatási csomag volumene szerény (a GDP 0,5 %-a). A stabilitási program aktualizált változata számos olyan strukturális intézkedést is tartalmaz, amelyek élénkítik a keresletet, de a hosszabb távú szakpolitikai reformtervvel is összeegyeztethetők. A társadalombiztosítási járulékok csökkentésének célja a munkaerő-kínálat növelése mellett a kereslet élénkítése. Emellett a tömeges elbocsátások elkerülése és a munkaerő-piaci átmenet megkönnyítése céljából a magángazdaság és az állam közötti partnerségen alapuló mobilitási központokat hoztak létre. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

(13)

A strukturális egyenleg változásával mért és a költségvetési előrejelzések kockázatait figyelembe vevő költségvetési irányvonal 2009-ben expanzív. Ez nagyjából összhangban van a stabilitási és növekedési paktummal, amely megállapítja, hogy kedvező gazdasági időszakban jelentősebb, míg kedvezőtlen körülmények között csekélyebb kiigazítás indokolt. Az államháztartási egyenleg és az adósságállomány alakulásához kapcsolódó komoly kockázatok fényében azonban fennáll annak a veszélye, hogy az államháztartás romlása hátrányosan befolyásolja annak hosszú távú fenntarthatóságát. Másrészt a hosszú távú fenntarthatóságnak várhatóan némileg előnyére válnak a munkaerő-piaci részvétel növelésére irányuló tervezett intézkedések, például az általános adókedvezmények átvihetőségének fokozatos megszüntetése és a megkeresett jövedelem utáni adókedvezmény bevezetése, amelynek célja a munka kifizetődővé tétele az alacsony képzettségűek számára. Végül, az adósságra vonatkozó fenti előrejelzések kockázatait figyelembe véve lehetséges, hogy az adóssághányad a programidőszak során nem marad a referenciaérték alatt.

(14)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/33

(1)

2009. március 10-én a Tanács megvizsgálta az Egyesült Királyság 2008/2009–2013/2014-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A hazai kereslet által hajtott erőteljes növekedés néhány éve után az Egyesült Királyságban 2008-ban meredeken visszaesett a gazdasági tevékenység. A világméretű pénzügyi válság kedvezőtlen hatása és a hazai ingatlanpiac éles korrekciója egymást kölcsönösen erősítve eredményezett recessziót a gazdaságban. A gazdasági és pénzügyi válságra adott válaszként az Egyesült Királyság kormánya számos intézkedést fogadott el a pénzügyi ágazat stabilitásának biztosítása és a lakossági, valamint az üzleti hitelfelvételi lehetőségek bővítése érdekében. Az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban a kormány – az automatikus stabilizátorok teljes mértékű működésének lehetővé tétele mellett – 2008 novemberében egy költségvetési ösztönző csomagot is elindított, amely 2008-ban a GDP körülbelül 0,25 %-ának, 2009-ben pedig 1,5 %-ának felel meg. A Bank of England egymást követő kamatlábcsökkentésekkel (a 2007. júliusi 5,75 %-ról a jelenlegi 1,0 %-ra) és mérlegének növelésével enyhítette a monetáris politikát. Az angol font sterling nominális effektív árfolyama 2008-ban több mint 20 %-kal romlott. A gazdasági visszaesés és az eszközárak zuhanásának együttes hatása, valamint az expanzív költségvetési irányvonal az Egyesült Királyság államháztartásának jelentős romlását eredményezte. Az államháztartás – már a válságot megelőzően is hiányt felmutató – elsődleges egyenlegének gyors gyengülése miatt az Egyesült Királyságnak kevés tere volt arra, hogy enyhébb költségvetési irányvonalat kövessen, de egyidejűleg biztosítsa a költségvetés fenntarthatóságát. A 2008. márciusi költségvetésben az Egyesült Királyság bejelentette, hogy 2008/2009-ben a tervezett költségvetési hiány meghaladja a GDP 3 %-ában kifejezett referenciaértéket, ami 2008 júniusában a túlzott hiány esetén követendő eljárás elindításához vezetett.

(3)

A program két makrogazdasági forgatókönyvet tartalmaz: egy központi forgatókönyvet és egy sokkal óvatosabb alternatív forgatókönyvet, amely a központi forgatókönyvben foglaltnál negyed százalékponttal alacsonyabb növekedési trenden alapul. Az államháztartási előrejelzések az alternatív forgatókönyvön alapulnak, amelyet az aktualizált konvergenciaprogram értékelése referencia-forgatókönyvnek tekint. E forgatókönyv szerint a 2008 második felében kezdődött recesszió 2009 első felében is folytatódik, és a program előrejelzése szerint a reál-GDP 2008/2009-ben 0,25 %-kal, majd 2009/2010-ben további 0,5 %-kal csökken. Ezt 2010/2011-ben a GDP növekedésének élénkülése követi, mégpedig 2 %-ra, majd 2011/2012-től évi 3 %-os növekedés várható. Figyelembe véve a makrogazdasági kilátásoknak az elmúlt hónapokban tapasztalt gyors romlását, még ez a 2008 novemberében véglegesített óvatosabb forgatókönyv is láthatóan optimista növekedési feltételezéseken alapul, főként 2009/2010 és 2010/2011 esetében (2). A program arra vonatkozó becslése, hogy a költségvetési ösztönző csomagnak a GDP növekedésére gyakorolt kedvező hatása 2009-ben körülbelül fél százalékpontot jelent, összhangban van a Bizottság szolgálatainak becslésével. Az inflációs előrejelzés némileg magasabb a Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzésénél.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2008/2009-ben – a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 2,9 %-ának megfelelő céllal szemben – várhatóan a GDP 5,7 %-a lesz, míg a program szerint 5,5 %-a. A költségvetési hiány váratlan megugrása elsősorban a bevétel növekedésére vonatkozó előrejelzés lefelé történő módosítását tükrözi, ami a makrogazdasági környezet rendkívüli mértékű romlásának és az automatikus stabilizátorok működésének a következménye. A lakóingatlan-piac hirtelen megtorpanása és a lakóingatlan-árak esése következtében az illetékbevételek 2008/2009-ben a GDP körülbelül 0,5 %-ával alacsonyabbak lesznek a becsültnél, miközben a pénzügyi ágazat nyereségességének romlása miatt a társaságiadó-bevétel, amely 2007/2008-ig öt éven át az adóbevételek növekedésének egynegyedét tette ki, szintén számottevően visszaesett. A kiadási oldalon az aktualizált változat azzal számol, hogy az állami tőkebefektetések nagysága az előző programhoz képest a GDP 0,2 %-ával magasabb lesz, ami a gazdaság támogatása érdekében hozott intézkedéseket tükrözi, és a kamatfizetések várhatóan szintén meghaladják az előrejelzés adatát az indexált állampapírok törlesztési költségeire ható magasabb infláció miatt. Emellett az Egyesült Királyság kormánya által a 2007-es aktualizált változat óta bejelentett diszkrecionális intézkedések 2008/2009-ben körülbelül 0,5 százalékponttal járulnak hozzá a becsült hiány növekedéséhez, többek között a 2008 májusában bejelentett személyijövedelemadó-csökkentés, az általános héakulcs csökkentése és a nyugdíjasoknak biztosított többletkifizetések miatt. A bruttó államadósság aránya 2008/2009-ben várhatóan majdnem 10 százalékponttal növekszik, a GDP körülbelül 53 %-ára; a növekedés feléért a pénzügyi ágazatba irányuló, a hiányt közvetlenül nem befolyásoló állami intervenció a felelős.

(5)

A legfrissebb aktualizált változat szerint az államháztartási hiány 2009/2010-ben 2,75 százalékponttal nő, a GDP 8,2 %-ára, szemben a Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzésében levő 9,5 %-kal. A program előrejelzése szerint az állami bevétel nominális értéken 2 %-kal csökken, miközben a kiadások várhatóan majdnem 5 %-kal emelkednek. A program azzal számol, hogy a pénzügyi ágazat és az ingatlanpiac tevékenységének visszaesése 2007/2008 és 2009/2010 között összesen a GDP 1,5 százalékával csökkenti az állami bevételeket, többek között a pénzügyi ágazati jövedelmekből származó kisebb személyijövedelemadó-bevétel miatt. A költségvetési előrejelzés 2009/2010-ben a GDP mintegy 1 %-át kitevő költségvetési ösztönző intézkedéseket is figyelembe vesz, többek között az általános héakulcs átmeneti csökkentését, ami a 2008. novemberi ösztönző csomag felét jelenti, valamint a beruházási kiadások előrehozását. A strukturális hiány – azaz a közös módszertan szerint számított, ciklikus hatásoktól megtisztított költségvetési egyenleg, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül – 2009/2010-ben valószínűleg körülbelül 2 százalékponttal romlik. Ez a visszaesés az expanzív költségvetési intézkedések és az adórugalmasság nagyjából egyforma mértékű hatását tükrözi, a pénzügyi ágazat és az ingatlanpiac – a válság előtt magas adóbevételt jelentő – tevékenységének szűkülése miatt.

(6)

Az aktualizált program a költségvetési helyzetre vonatkozóan nem tartalmaz számszerű középtávú célkitűzést. A program költségvetési előrejelzése 2010/2011 és 2013/2014 között a strukturális hiány évi átlagos csaknem 1 százalékpontos szűkülését jelzi. A program középtávú előrejelzései változatlan politikán alapulnak, és az államháztartás hiányának tartós csökkentését irányozzák elő. A program szerint az államháztartási hiány a 2010/2011 és a 2013/2014 közötti időszakban várhatóan évente a GDP 1,25 százalékával javul, és a programidőszak végére eléri a GDP 3,4 %-át. 2010/2011 és 2013/2014 között a nominális egyenleg célzott kiigazításának körülbelül háromötöde a kiadási hányad visszaesését tükrözi. 2011/2012 és 2013/2014 között a kiadások növekedésének éves nominális üteme a korábbi hároméves időszak átlagos 5,25 %-áról a feltételezések szerint 4 %-ra csökken, bár a kiadások növekedésének jelentős visszaesését még nem támasztják alá a kiadások felülvizsgálatára előírt hároméves eljárást tükröző részletes minisztériumi kiadási tervek. A kormány az adók és a társadalombiztosítási járulékok emelését jelentette be, valamint 2010/2011-től a közszférában a hatékonyságjavuláshoz kapcsolódó fokozott megtakarításokat tervez. Az előrejelzés szerint a bruttó államadósság aránya a programidőszakban 15,5 százalékponttal növekszik és 2013/2014-ben eléri a GDP 68,5 %-át. A program célja, hogy a GDP arányában kifejezett adósság a programidőszak lezárása után, 2015/2016-ra csökkenjen.

(7)

A költségvetés végrehajtását lefelé mutató kockázatok veszélyeztetik. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári előrejelzése szerint 2009/2010-ben és 2010/2011-ben a gazdasági növekedés jóval gyengébb lesz a programban előirányzottnál, ami 2010/2011-ben a programhoz képest körülbelül 2 százalékponttal növelheti a hiányt. Emellett annak a valószínűsége, hogy 2010-ben a gazdasági tevékenység a programban tervezettnél gyengébb lesz, felveti annak a veszélyét, hogy az átmenetinek tervezett ösztönző intézkedéseket 2010-ben nem helyezik hatályon kívül. A program elismeri, hogy a pénzügyi ágazat hozzájárulása a gazdasági tevékenységhez középtávon a korábbi előrejelzésnél alacsonyabb lesz, és az aggregált kereslet összetételéből adódóan valószínűleg még kevesebb lesz az adóbevétel. A programban szereplő, 2010/2011 utáni jövedelemrugalmasság szintén optimistának tűnik, és az aggregált kereslet összetételéből adódóan még kevesebb lesz az adóbevétel a programban feltételezettnél. A negatív kockázatok alapján 2009/2010 után valószínűleg az adóssághányad alakulása is kedvezőtlenebb lesz a programban előre jelzettnél, és az adósságszolgálat költségei magasabbak lehetnek. Emellett a pénzügyi ágazatba irányuló állami intervenció szintén a programban előirányzottnál magasabb hiány és/vagy adósságszint kockázatát hordozza (3). Mindazonáltal a pénzügyi ágazat támogatásából eredő – a program szerint a GDP mintegy 5 %-át kitevő – államadósság-növekmény nagyobb része valószínűleg nem lesz tartós. A gazdaság megélénkülése és a pénzügyi ágazat feltételeinek stabilizálódása után az Egyesült Királyság hatóságainak – legalább részben – vissza kell fogniuk a pénzügyi ágazat állami intervenciója miatti adósságnövekedést azáltal, hogy a magánszférában értékesítik a pénzintézetekben levő tőkerészesedést és visszafizettetik a hiteleket.

(8)

Miközben az Egyesült Királyság kiindulási helyzetére a viszonylag csekély államadósság jellemző, valamint az, hogy az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása megközelíti az uniós átlagot, a programban becsült, az előző program kiinduló helyzeténél lényegesen rosszabb 2008-as költségvetési helyzet még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is megnövekedett kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. A pénzügyi válság is kedvezőtlen hatást gyakorolhat az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára, amennyiben az állami támogatás költségei nem térülnek meg teljes egészében. Ha a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésében levő 2009-es költségvetési helyzet lenne a kiindulási pont, a fenntarthatósági rés lényegesen romlana. Emellett a bruttó adóssághányad valószínűleg már a programidőszakban meghaladja a Szerződésben megállapított referenciaértéket. Az elsődleges hiány csökkentése hozzájárulna az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát fenyegető, a jelenlegi magas strukturális hiányból eredő, és a közösen elfogadott módszertan alapján jelentősnek minősülő veszélyek enyhítéséhez.

(9)

Az Egyesült Királyság államháztartásának legújabb határozott romlása komoly nyomást jelent a hazai költségvetési keretre. A 2008-as előzetes költségvetési jelentésben két hatályos költségvetési szabályt felfüggesztettek, és átmeneti operatív szabályozással váltottak fel. A gazdaság helyreállása után alkalmazandó új szabály célja a ciklikusan kiigazított folyó évi költségvetés javítása az egyenleg elérése és az adósság-GDP arány csökkentése érdekében. Célja továbbá jelentősebb állami hitelfelvétel biztosítása a gazdaság rövid távú támogatásához, bár ez a minimális költségvetési konszolidáció szempontjából számszerűen nem meghatározott terhet jelent, amint az Egyesült Királyság gazdasága kilábal a jelenlegi recesszióból. Az új szabályozási keret bevezetését 2015/2016 előtt tervezik, de pontos ütemezése még bizonytalan. Az Egyesült Királyság számára a hatékony és hiteles felülvizsgált költségvetési keret fontos elem a szükséges költségvetési konszolidáció középtávú elérése érdekében. A 2007-es átfogó kiadási áttekintés (Comprehensive Spending Review) részeként bevezetett új hatékonysági program, amelyet a 2008-as költségvetésben és az előzetes költségvetési jelentésben kibővítettek, jelzi a hatóságok azon szándékát, hogy a közszférában továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani az értékarányossági kérdésekre, többek között ambiciózus megtakarítási célok kitűzésével, valamint új ellenőrzési és jelentési keret bevezetésével. Az aktualizált változat tartalmaz néhány konkrét támogató intézkedést, de továbbra sem egyértelmű, hogy ez milyen mértékben érinti az egyes minisztériumokat és szakpolitikai területeket.

(10)

A pénzügyi válságra adott válaszként az Egyesült Királyság hatóságai egy sor szakpolitikai intézkedést fogadtak el, amelyek célja a pénzügyi ágazat stabilizálása és a hitelnyújtás támogatása. A hitelgarancia rendszer a lejáró vállalati hitelek refinanszírozása céljából a bankok által kibocsátott értékpapírokra nyújt garanciát. Emellett a Bank of England által 2009 januárjáig működtetett „special liquidity scheme” (speciális likviditási rendszer) lehetővé tette a részt vevő bankok számára, hogy nem likvid eszközeiket az Egyesült Királyság államkötvényeire cseréljék. Ezt a rendszert a Bank of England által létrehozott „discount window facility” (leszámítolási eszköz) váltotta fel, amely továbbra is hozzáférést biztosít a bankok számára hosszú távú likviditáshoz, bár szélesebb körű biztosítékok alkalmazásával. Miután sor került két pénzintézet, a Northern Rock és a Bradford & Bingley államosítására (2008 februárjában, illetve 2008 szeptemberében), a kormány 37 milliárd GBP (a GDP 2,5 %-a) összegű állami tőkeinjekciót nyújtott számos banknak. 2009 februárjától a Bank of England felhatalmazást kap a pénzügyminisztériumtól, hogy legfeljebb 50 milliárd GBP összegig (a GDP 3,5 %-a) megvásárolja a magánszféra értékpapírjait. 2009 januárjában a kormány egy újabb programot jelentett be, ami fedezetet nyújtana a bankok azon eszközeivel kapcsolatos veszteségeivel szemben, amelyeket a jelenlegi gazdasági visszaesés a leginkább sújt, miközben a Financial Services Authority (pénzügyi szolgáltatók felügyelete) által a tőkekövetelményekre vonatkozóan kiadott nyilatkozat egyértelművé tette, hogy a bankok a gazdasági recesszió időszakában hozzányúlhatnak a tőketartalékokhoz, ezzel megkönnyítve a hitelezés folytatását.

(11)

Az Európai Tanács által 2008 decemberében elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban az Egyesült Királyság 2008 novemberében költségvetési ösztönző intézkedéseket jelentett be, amelyek 2009-ben a GDP mintegy 1,5 %-át teszik ki, és 2009-ben várhatóan körülbelül 0,5 százalékponttal visszafogják a GDP zsugorodását. A csomag átmeneti és időszerű, mivel az intézkedések a hazai kereslet 2009-es támogatására irányulnak. A költségvetési hiány előre jelzett növekedése azonban – korlátozott kezdeti költségvetési mozgástérrel és a hiteles középtávú költségvetési keret hiányával párosulva – azt jelenti, hogy alapvető fontosságú középtávon az ösztönzéseknek egy tartós konszolidáció révén történő visszafordítása. A legtöbb költségvetési ösztönző intézkedés célja a háztartások vásárlóerejének támogatása és ennek során inkább azok részesülnek előnyben, akik viszonylag nagy fogyasztási hajlandósággal rendelkeznek. Egyéb, többek között strukturális jellegű intézkedések célja a vállalkozási és beruházási tevékenység támogatása, valamint a közfoglalkoztatási szolgálatok kapacitásának növelése és képzési lehetőségek teremtése a munkanélküliek számára. Végül az ingatlantulajdonosok számára 2008 szeptemberében elindított támogatási csomagra építve további intézkedéseket jelentettek be az ingatlanpiac kiigazításának támogatása céljából. Ezek az intézkedések megfelelnek a kibocsátás rövid távú stabilizálását szolgáló szakpolitikai célkitűzésnek és kapcsolódnak az Egyesült Királyság lisszaboni strukturális reformtervéhez.

(12)

Az elmúlt évek alapvetően kedvező gazdasági időszakában folytatott expanzív költségvetési irányvonalat és a 2009-es ösztönző csomagot követően az Egyesült Királyság hatóságai költségvetési konszolidációra törekednek, ami középtávon évi körülbelül 1 százalékpontos javulást jelent a strukturális egyenlegben. A tervek szerint az ösztönző intézkedések – a konszolidációs stratégiával összhangban – átmenetiek lesznek. Fennáll azonban annak a kockázata, hogy az átmenetinek tervezett ösztönző intézkedéseket 2010-ben nem vonják vissza, ha – a Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzésével összhangban – az Egyesült Királyság által 2010-re előirányzott gazdasági fellendülés nem valósul meg. Végül, az adóssághányad várhatóan jelentős mértékben növekszik a programidőszakban és 2009/10-től meghaladja a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében jelentős mértékben hiányos (4).

i.

az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében hajtsa végre a költségvetési tervet és az ösztönző intézkedéseket, egyidejűleg kerülje el az államháztartás további romlását;

ii.

2010/2011-ben és azt követően hajtson végre jelentős költségvetési konszolidációt, konkretizálja a kiigazítást szolgáló intézkedéseket, és gondoskodjék arról, hogy a hiány mielőbb a referenciaérték alá csökkenjen;

iii.

határozza meg, hogy a költségvetési keretet hogyan alkalmazza a jövőben, az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javításával összhangban.

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/39

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek,

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32009M5456. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz (http://eur-lex.europa.eu).

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/39

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek,

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32009M5474. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz (http://eur-lex.europa.eu).

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/40

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/41

21.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/42

1.

2009. március 16-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az RBSK csoporthoz (a továbbiakban: RBSK, Ausztria) tartozó Raiffeisen Bausparkasse GmbH, a Deutsche Zentral-Genossenschaftsbank bankcsoport (a továbbiakban: DZ, Németország) irányítása alá tartozó Bausparkasse Schwäbisch Hall AG és a Raiffeisen Zentralbank Österreich Aktiengesellschaft csoport (a továbbiakban: RZB, Ausztria) irányítása alá tartozó Raiffeisen Bank SA (a továbbiakban: RBRO, Románia) tervezett összefonódásáról, amely szerint e vállalkozások újonnan alapított közös vállalkozásban szerzett részesedés útján közös irányítást szereznek a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Raiffeisen Banca pentru Locuințe SA (a továbbiakban: RBL, Románia) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5493 – RBSK/DZ Bank/RZB/RBL JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44) vagy postai úton a következő címre: