19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/1

—

tekintettel a Bizottságnak „A 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keret: A Bizottság álláspontja a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentésével kapcsolatban – Hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához”(COM(2007)0022) című közleményére,

—

tekintettel a Versenyképességi Tanács 2007. május 21–22-i ülésének elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a magas szintű csoport „CARS 21 – XXI. századi versenyképes autóipari szabályozási rendszer” című zárójelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0494/2007),

A.

mivel a Bizottság reagált a CARS 21 magas szintű csoport jelentésére, amely csoportban egy asztalhoz ült az összes érdekelt fél annak érdekében, hogy megvizsgálják az Európai Unió autóiparára hatást gyakorló főbb politikai területeket, és javaslatot tegyenek a jövőbeli szabályozási keretre;

B.

mivel az Európa Unió egyik legfontosabb gazdasági ágazata az autóipara, amely évente 19 millió járművet állít elő, 2,3 millió munkahelyet teremt közvetlenül, és további 10 milliót a kapcsolódó ágazatokban;

C.

mivel a járműalkatrészek többmárkás piaca, valamint a járművek szervízelésének és javításának piaca alapvető szerepet játszanak a megfizethető mobilitás biztosításában, az Unió 270 millió járművezetője részére járműveik vásárlást követő karbantartása érdekében a fogyasztói választás javításában, a biztonságos és tiszta járművek fenntartásában Európa útjain, és végül – 3,5 millió ember alkalmazásával a kis és középvállalkozásokban – egy stabil európai KKV környezet fenntartásában;

D.

mivel a Bizottság integrált stratégiát támogat annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió vállalatai továbbra is versenyképesek legyenek egy növekvő globális környezeten belül, és mivel az említett stratégiát közleményeiben állapította meg, először a „Globális Európa: Nemzetközi versenyképesség”(COM(2006)0567), másodszor a „Globális Európa: Erőteljesebb partnerség az európai exportőrök piaci hozzáférésének biztosítására”(SEC(2007)0452), harmadszor pedig a „Globális Európa: Az Európai Unió kereskedelmi védelmi eszközei a változó világgazdaságban – Nyilvános konzultációra szánt zöld könyv” című (COM(2006)0763) közleményeiben;

E.

mivel az említett dokumentumokban megállapított stratégiát jelenleg hajtják végre kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások keretében;

F.

mivel az autóipar jelentős eltéréseket mutat tagállamonként a stratégiák, struktúrák és a globális jelenlét tekintetében, és mivel az említett különbségeket ezért teljes mértékben figyelembe kell venni egy új és globálisabb módon orientált kereskedelmi stratégia kialakításakor;

G.

mivel 2006-ban az EU autóipara termelésének kb. 20 %-át exportálta, és 2004-ben a gépjárművek és azok részeinek és alkatrészeinek exportja az EU ipari exportjának 8,7 %-át, illetve 2,8 %-át tette ki, ami mutatja, hogy az autóipar mennyire különösen érzékeny az exportfeltételekre, és mivel 2004-ben az EU-n kívüli kereskedelem feleslege a közlekedési berendezések tekintetében 60,2 milliárd euró volt; mivel az EU világszintű kiválósága különösen annak tudható be, hogy a világ legnagyobb gépkocsigyártója és második legnagyobb tehergépkocsi-gyártója, továbbá a belső piac méretének és megszilárdítása mértékének, az autóipar egyre fokozódó nemzetközivé válásának, az európai márkák jó hírnevének és az európai szolgáltatások minőségének, valamint az európai gyártók által elért erős exportpozíciónak és a piacokon magas növekedési potenciállal való, tekintélyes jelenlétüknek köszönhető;

1.

üdvözli a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentését és a Bizottságnak a jövőbeli autóipari politikát körvonalazó közleményét;

2.

reményét fejezi ki, hogy a tagállamok parlamentjei és régiói részesei kívánnak majd lenni a CARS 21 folyamat eredményeinek; úgy véli, hogy az Európai Parlament által koordinált, autóipari kérdésekkel foglalkozó parlamentközi hálózat valódi előnyökkel járna a közúti biztonság, a környezetvédelem, az innováció és a versenyképesség szempontjából;

3.

felszólítja a tagállamok hatóságait, hogy szorosan működjenek együtt a Bizottsággal a CARS 21 ajánlások végrehajtása során; nevezetesen megállapítja annak szükségességét, hogy biztosítsák az autóipart érintő új szabályok összehangolt bevezetését, elkerülve a belső piaci versenytorzulásokat;

4.

hangsúlyozza, hogy szükség van az összes gépjárműre kiterjedő európai típusjóváhagyási rendszer tökéletesítésére;

5.

megerősíti, hogy támogatja a hatékony típusjóváhagyási folyamatot, ahogyan arra a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló 2007. május 10-én elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról szóló, második olvasatra készült álláspontjában rámutatott (1);

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy évente számoljon be az Európai Parlamentnek a típus-jóváhagyási eljárások működéséről és a komitológiai folyamat nyomon követéséről;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gépjármű-forgalmazásról szóló 2002. július 31-i 1400/2002/EK rendelet (2)(csoportmentességi rendelet) egész EU-ra kiterjedő megfelelő végrehajtását; úgy véli továbbá, hogy e rendelet felülvizsgálatakor a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának részt kell vennie a szektorra vonatkozó jogalkotás integrált megközelítésében;

8.

javasolja, hogy – az Európai Unió gépjárműipara versenyképességének fokozása érdekében – a csoportmentességi rendelet felülvizsgálatát össze kell kötni a CARS 21 középtávú felülvizsgálatával, megkönnyítve az ágazati szereplők közötti együttműködést, megakadályozva az állami támogatásoknak nem az eredeti célokra történő felhasználását, és nemzetközi szinten előmozdítva a versenypolitikát;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedési javaslatokat különösen a használtautók határokon átívelő kereskedelmét megkönnyítő regisztrációs eljárás garantálására; osztja a Bizottság nézeteit a gépjárművek nyilvántartási eljárásairól (3)és bizonyos nemzeti szabályok által a belső piac működésében okozott problémákról; megállapítja e nemzeti szabályok egyes gazdasági szektorokra – pl. gépjárműlízing és gépjármű-kölcsönzés – gyakorolt hatását; felszólítja a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre szabályaikban a szükséges változtatásokat;

10.

felhívja a figyelmet az utángyártott alkatrészekre vonatkozó, nemrégiben életbe léptetett jogszabályi rendelkezésekre, amelyek kihatnak a biztonsági és környezetvédelmi teljesítményre, és megállapítja, hogy e rendelkezések alkalmazása egységes piacot fog teremteni az ilyen alkatrészek számára;

11.

üdvözli a javításra vonatkozó megfelelő technikai információkhoz való korlátlan hozzáférést követelő intézkedések beillesztését a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 2007. június 20-i, 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletbe (4)és az 1400/2002/EK rendeletbe, és felhívja a Bizottságot, hogy Közösség-szerte folytassa erőfeszítéseit a gépjárműágazatra vonatkozó versenyjogi rendelkezések kikényszerítése terén;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze a hatékony versenyt az autóipar értékesítést követő piacán azzal, hogy jövőbeni autóipari politikájában és a 2010. május 31-én hatályát vesztő 1400/2002/EK rendeletet követő valamennyi jogszabályban kezeli a fogyasztói választást, valamint és a független piaci szereplők műszaki információhoz, képzéshez, pótalkatrészekhez, többmárkás diagnosztikai eszközökhöz és vizsgálati felszerelésekhez való hozzáférését;

13.

megjegyzi a fogyasztók körében végzett átfogó felmérésen alapuló, a használat során tapasztalt megbízhatóságra és a tartósságra vonatkozó információk fogyasztók számára betöltött fontosságát; megjegyzi, hogy a hatóságok megkönnyíthetnék e felméréseket úgy, hogy engedélyezik a nyilvántartó hatóságok számára, hogy kiadják azon gépjármű-tulajdonosok kapcsolati adatait, akik hajlandók részt venni bennük;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy az összes érintett főigazgatóság bevonásával minden új jogalkotási kezdeményezésben kezelje megfelelően a járművek „nyitott javíthatóságának” kérdését a fogyasztói választás és a verseny biztosítása érdekében az értékesítés utáni piacon; úgy véli, hogy ezt megfelelően alkalmazni kellene az új járműinformációs és kommunikációs technológiák és intelligens közlekedési rendszerek előmozdítására vonatkozó jövőbeni intézkedésekben is;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az egyedi és „tuning” alkatrészek – mint például a különleges gumiabroncsok, kerekek és egyéb pótalkatrészek – közös piacának megteremtésére, mivel a nemzeti eljárások jelenlegi sokfélesége akadályozza ezen ágazat további fejlődését, amelynek ennél fogva hasznára válna a közösségi szintű jogszabályi harmonizáció és a szellemi tulajdon megfelelő védelme;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a hamisított autóalkatrészek behozatala elleni küzdelmet;

17.

hangsúlyozza a szükségtelen bürokrácia felszámolásának jelentőségét, beleértve a nemzetközi egyezmények létezéséből eredő szabályozási kettősségeket;

18.

hangsúlyozza a jobb jogalkotás elvének (azaz a megfelelő hatásvizsgálat, a költség-haszon elv, megfelelő átfutási idő stb.) döntő fontosságú szerepét egy versenyképes autóipari szabályozási keret létrehozásában, mint ahogy ezt a CARS 21 folyamat is jóváhagyta; emlékeztet arra, hogy a szabályozási útiterv a CARS 21 zárójelentés szerves részét képezi, és azt tiszteletben kell tartani;

19.

elismeri, hogy a nemzetközi autóipari szabályozási környezetbe integrált, a jelenlegi szociális és környezetvédelmi szükségletekkel összhangban álló, jobban körülhatárolt, átlátható szabályok, amelyeket kivételek nélkül alkalmaznak, hozzájárulhatnak az iparban a nagyobb versenyképességhez és a tisztességes versenyhez;

20.

úgy véli, hogy a stratégiai szabványosítás a versenyképesség létfontosságú feltétele; kéri ezért a Bizottságot, hogy törekedjen az európai szabványok elismertetésére a világban;

21.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy 38 közösségi irányelv helyébe meglévő ENSZ-EGB előírások lépjenek, valamint hogy bevezessék az ön- és virtuális vizsgálat lehetőségét, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a jogszabályi egyszerűsítés folyamatát; ragaszkodik ahhoz, hogy e javaslatokat csak azzal a feltétellel tudja támogatni, hogy mindenki számára világos, miszerint a Parlament fenntartja magának a jogot arra, hogy az ENSZ-EGB rendszertől függetlenül is kezdeményezhesse jogszabály megalkotását abban az esetben, ha megítélése szerint az uniós kötelezettségek értelmében erre szükség van;

22.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy évente jelentést tegyen a Parlamentnek az ENSZ-EGB és a komitológiai folyamat keretében tett előrelépésekről;

23.

a gépjárműipar technológiai és fejlesztési szempontból intenzív jellege miatt üdvözli a Bizottságnak egy felülvizsgálati mechanizmus bevezetésére irányuló kívánságát; úgy véli azonban, hogy jobban ki kellene használni a jogszabályokban szereplő megszüntetési záradékokat annak biztosítása érdekében, hogy a jogszabályok ne akadályozzák, illetve ne hiúsítsák meg a K+F és a piaci erők által folyamatosan létrehozott technológiai előrelépéseket;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb kezdje meg a 74/297/EGK (5), a 76/115/EGK (6)és a 78/932/EGK (7) irányelvek, valamint a 122. számú ENSZ-EGB előírás egyszerűsítésének folyamatát;

25.

megjegyzi, hogy a közösségi jog olyan gépjárműpiacot szabályoz, amelyben éves szinten 17–18 millió járművet adnak el, ami azonos nagyságú az Egyesült Államok személygépjármű-piacával; arra számít, hogy egy ambiciózus kibocsátás-csökkentési politika világszerte kedvező hatást fog gyakorolni a közlekedésből származó kibocsátás csökkentésében;

26.

úgy véli, hogy az elmúlt évszázad egyik legfontosabb vívmánya az egyének mobilitása; úgy véli, hogy a mobilitás és a környezetvédelem nem feltétlenül zárja ki egymást, és hogy a jövő autótechnológiájának e két szempont egyesítéséhez hozzá kell járulnia; ténylegesen úgy véli, hogy az éghajlatváltozásból eredő kihívás különösen alkalmat teremt a technológiai előrelépéseknek és az innovációnak;

27.

tudatában van az idősek – különösen a vidékiek –, illetve a fogyatékkal élők mobilitását szolgáló járművek fontosságának;

28.

felkéri a Bizottságot, hogy teremtsen olyan környezetet, amely biztosítja a közúti közlekedés környezetvédelmi fenntarthatóságát, kedvező a termelési rendszerek rugalmasságára és emeli az EU-s munkaerő szakértelmének szintjét;

29.

úgy véli, hogy a szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó normák igazi sikerként könyvelhetők el, amelyek már mostanra is nagyon tiszta üzemű személyautókat eredményeztek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a sikert a nehézgépjárművek esetében is elérjék; úgy véli, hogy az autóipari ágazatban érvényesülő uniós környezetvédelmi szabályozásból eredő előnyök jóval az uniós piacon túl is elterjedhetnének;

30.

üdvözli a személygépkocsik szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó Euro 5 és Euro 6 normák gyors bevezetését;

31.

úgy ítéli meg, hogy a levegőminőség javulása a kevésbé szennyező járművek bevezetésén túl csak a járműpark gyorsabb megújításával érhető el; úgy ítéli meg, hogy pénzügyi intézkedéseket kell életbe léptetni a fogyasztók arra való ösztönzése érdekében, hogy régi autóikat kevésbé szennyező járművekre cseréljék;

32.

üdvözli a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (üzemanyag-minőség irányelv) felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot (8), amely a közúti közlekedési üzemanyagokból eredő üvegházhatású gázok életcikluson keresztül történő kibocsátásának figyelembe vételére irányul;

33.

a közösségi jogalkotás összefüggésében felhívja a Bizottságot, hogy – a gépkocsik CO2-kibocsátásával kapcsolatos, folyamatban lévő megbeszélés sérelme nélkül – kezdje el a kibocsátási teszteljárások újraértékelését és felülvizsgálatát, hogy jobban tükröződjenek a valós felhasználási feltételek;

34.

komoly aggodalmának ad hangot az elhasználódott járművekről szóló 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) nem harmonizált módon való végrehajtásával kapcsolatban; úgy véli, hogy az irányelv nem elég ambiciózus;

35.

üdvözli a Bizottságnak a személyautók szén-dioxid-kibocsátása csökkentésére irányuló terveit; úgy véli, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének valamennyi összetevőjére, például az infrastruktúrára, a vezetői viselkedésre, az embereket a tisztább autók és járműtechnológia, valamint a bioüzemanyagok használatára indító ösztönző-rendszerre is kiterjedő integrált megközelítés lenne a legmegfelelőbb; bátorítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy olyan közös keret létrehozását, amely a technológiasemleges és lehetőleg harmonizált, szén-dioxid-vonatkozású, jelentős szén-dioxid csökkentési potenciállal bíró, ugyanakkor a verseny torzulásait elkerülő pénzügyi kezdeményezések koordinált alkalmazására vonatkozik; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra Bizottság azon javaslatát illetően, amely az adókat a személyautók szennyezőanyag- (például szén-dioxid-) kibocsátásához kötné, annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon a belső piacnak a tagállamok általi eltérő alkalmazásból eredő további töredezettsége;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy – figyelembe véve az uniós piac valóságos helyzetét, amelyben az átlagos járműpark-megújulási arány évente alacsonyabb, mint 10 % – tűzzön ki ambiciózus, de reális célokat; ezért hangsúlyozza azt a tényt, hogy az új autók megfizethetősége elengedhetetlen szerepet játszik a közösségi cél elérésében; hangsúlyozza, hogy minél ambiciózusabb kötelező célokat tűznek ki a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatban, annál több alkalmazkodási időt kell biztosítani az autóipar számára;

37.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az új személyautó típusok kifejlesztése körülbelül 5–7 évet vesz igénybe; úgy véli, hogy a kötelező céloknak elegendő reagálási időt kellene biztosítaniuk az autóipar számára; felhívja a Bizottságot, hogy 2015 előtt ne állapítson meg végleges kötelező szén-dioxid-kibocsátási célokat;

38.

úgy véli, hogy az új személyautókra vonatkozó 125g/km átlagos szén-dioxid-kibocsátási célt el kell tudni érni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak még ambiciózusabb hosszú távú szén-dioxidkibocsátás-csökkentési célokon kellene munkálkodnia az autóipari ágazatban; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben alapvető fontosságú a célértékek fokozatos meghatározása a járművek súlyától függően;

39.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy 2020-ra 10 %-os kötelező érvényű bioüzemanyag-célokat tűzzön ki, feltéve, ha a fenntarthatósági követelményeket tiszteletben tartják és a második generációs technológia használata ösztönzést kap; felhív a fenntarthatóan termelt bioüzemanyagok tanúsításának kidolgozására; felhívja a Bizottságot, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó következő jogalkotási javaslatában csak a tanúsított, fenntartható bioüzemanyagok figyelembe vételét engedje meg a célkitűzés elérésénél; hangsúlyozza, hogy az étkezési növényekkel közvetlenül nem versenyző növényekből vagy növényi részekből származó, nagyobb hatékonyságot kínáló második generációs bioüzemanyagok fejlesztését és előmozdítását folytatni kell;

40.

rámutat arra, hogy a bioüzemanyagok és a hidrogén fokozottabb felhasználása érdekében, ami az optimális környezetvédelmi teljesítmény előfeltétele, elengedhetetlen a szükséges helyi hálózatok kiépítésének ösztönzése a lakosok ellátásának biztosítása céljából;

41.

úgy véli, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a vezetői ismeretek növelésére a gazdaságos vezetési technikákat és az új technológiák legjobb kihasználását illetően;

42.

úgy véli, hogy az üzemanyag-hatékonyság címén történő jobb jelölésének és a jobb szennyezőanyag-kibocsátási adatoknak köszönhetően a fogyasztók növekvő tájékozottsága hozzájárul a szén-dioxid-csökkentés megvalósításához; ezért felszólít az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló 1999. december 13-i, az 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) felülvizsgálatára a közelmúltban megvalósított bevált gyakorlatok figyelembevételével;

43.

emlékeztet arra, hogy a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentése legkönnyebben a tömegközlekedési rendszerek átalakítása révén valósítható meg;

44.

elismeri, hogy a Nemzetközi Autószövetség (FIA) vezető szerepet játszik azon innovatív környezetvédelmi technológiai változások terén, amelyek potenciális szén-dioxid-csökkentést és járulékosan hatékonyságjavulást jelentenek az új autók esetében;

45.

sürgeti a FIA-t, hogy fokozza erőfeszítéseit többek között az autók energiahatékonyságának növelését célzó innovatív közúti közlekedési kutatás előmozdítására;

46.

elismeri azt a szerepet, amelyet a motorsport játszhat a környezetbarát technológiához való viszonyulás és a fogyasztói szokások megváltoztatása terén; ezért kéri a FIA-t és a Forma 1 többi szereplőjét, hogy ennek megfelelően változtassanak a szabályaikon annak érdekében, hogy az olyan környezetbarát technológiák, mint a bioüzemanyagok, a négyhengeres motorok vagy a hibrid motorok könnyen alkalmazhatók legyenek;

47.

tanulmány készítésére hív fel azon további nem műszaki intézkedések nyilvántartásba vétele érdekében, amelyeket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése céljából hajtottak végre az EU-ban;

48.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó erőfeszítéseit – a fontos új technológiákat is beleértve –, hogy csökkentse a közúti balesetek áldozatainak számát; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a járművek biztonsági felszereléseire vonatkozó követelmények a CARS 21 magas szintű csoport által elfogadott jobb szabályozási elveknek megfelelően legyenek bevezetve; hangsúlyozza egy integrált megközelítés szükségességét, amely magában foglalja a járműtechnológiai fejlesztéseket, az infrastrukturális intézkedéseket, valamint az oktatást, a tájékoztatást és a végrehajtást a közútbiztonsági célok takarékosabb elérése érdekében;

49.

elismeri az új technológiákat általában elsőként alkalmazó prémiumkategóriájú piac katalizátorszerepét; rámutat ugyanakkor, hogy a további biztonsági rendszerek fokozhatják a személyautók súlyát, és így megnövekedett szén-dioxid-kibocsátáshoz vezethetnek;

50.

aggodalmát fejezi ki a járművek átlagos sebességnövekedésének közútbiztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt; ezzel összefüggésben javasolja a Nemzetközi Gépjármű-ellenőrzési Bizottság (CITA) által 2007-ben közzétett, az Európai Uniónak a gépjárművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos jövőbeli lehetőségeiről szóló tanulmány ajánlásainak végrehajtását; ajánlja egy biztonságos beállítást célzó kampány támogatását és az elektronikus menetstabilizáló rendszerek (ESC) standard tartozékként való mielőbbi fokozatos bevezetését;

51.

felhívja Bizottságot, hogy javítsa a közútbiztonsági rendszert azáltal, hogy kötelezi a tagállamokat a tanulóvezetői képzési követelmények szigorítására, a kötelező képzés kiterjesztésére és a hivatásos vezetők rendszeres továbbképzését elrendelő szabályok bevezetésére;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a közúti balesetek áldozatai számának csökkentésére irányuló intézkedésekhez szükséges környezet 2007–2009. évekre vonatkozó, bejelentett értékelését;

53.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan rendszert, amely lehetővé teszi az autógyártók számára, hogy büntetőszankciók nélkül gyárthassanak többlet-szén-dioxidot kibocsátó járműveket abban az esetben, ha ez a plusz kibocsátás közösségi szinten meghozott, jogilag kötelező érvényű biztonsági intézkedések következménye;

54.

nem véli úgy, hogy a fényszóró nappali használatának az egész EU-ban kötelezőnek kellene lennie;

55.

felhívja a Bizottságot, hogy prioritásként kezelve tegye hatékonyabbá a határokon átnyúló járművizsgálat rendszerét és az idegen tagállamban elkövetett közlekedési szabálysértések miatt kiszabott büntetések határon átnyúló behajtását;

56.

kijelenti, hogy az Európai Unió autóipara a világ egyik legversenyképesebb ágazata; úgy véli ugyanakkor, hogy a tisztességtelen verseny és a szellemi tulajdonjogok megsértése veszélyezteti ezt a pozícióját;

57.

hangsúlyozza a WTO fontosságát az autóipar szempontjából az egyre globálisabb kereskedelmi környezetben; kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a jelenlegi dohai fejlesztési forduló tárgyalásai a harmadik országok piacait a lehető legelérhetőbbé tegyék az autógyártók számára, különösen a feltörekvő harmadik országok potenciálisan nagy piacai esetében;

58.

hangsúlyozza a WTO vitarendezési mechanizmusának fontosságát a harmadik országokba irányuló exporttal kapcsolatos problémák megoldásában; emlékeztet a WTO elé terjesztett viták kedvező kimenetelére Kanada, India és Indonézia esetében;

59.

óvatosságra szólít fel a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit illetően, hogy alapjaiban felülvizsgálja a kereskedelmi védelmi eszközöket; emlékeztet arra, hogy az autóipar célpontja lehet harmadik országok versenyellenes gyakorlatainak, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU iparának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni védelmében a kereskedelmi védelmi eszközök alapvető filozófiájának alkalmazását;

60.

emlékeztet arra, hogy az EU-nak továbbra is kiemelten kell kezelnie a többoldalú kereskedelmi megállapodások sikeres megkötését; támogatja mindazonáltal a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy új kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról tárgyaljon, elsősorban Ázsiában, a piacra lépési feltételek javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásoknak mindig magas szintű piacra lépést kell célozniuk a partnerországban; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós politika biztosítsa az uniós és nem uniós országokban működő uniós autógyártók versenyképességét; meg van győződve arról, hogy az autóipar számára fontossággal bír EU és az ASEAN, India, valamint a Mercosur közötti kétoldalú megállapodások megkötése;

61.

sürgeti a Bizottságot, hogy az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi tárgyalásai keretében gondoskodjon arról, hogy Korea eltörölje az összes meglévő vámjellegű és nem vámjellegű akadályt, és ne hozzon létre újakat, és hogy több ENSZ-EGB előírást hajtson végre; kéri, hogy a Bizottság fontolja meg az uniós importvámok biztosítékok melletti fokozatos megszüntetésére vonatkozó stratégiát, és így javasolja ezen fokozatos megszüntetésnek a nem vámjellegű akadályok koreai oldalon történő megszüntetéséhez való hozzákapcsolását;

62.

megismétli, hogy Korea aláírta és ratifikálta az 1958. évi ENSZ-EGB megállapodást, és ezzel elkötelezte magát az ENSZ-EGB előírások végrehajtása mellett; sürgeti a Bizottságot ennek a jövőbeli tárgyalások során történő hangsúlyozására és a gyors végrehajtáshoz való ragaszkodásra; megjegyzi, hogy az FTA-nak mindenesetre egyértelműen rögzítenie kell, hogy Korea lehetővé teszi az ENSZ-EGB szabványoknak megfelelő EU-ból importált autók számára a koreai piachoz való hozzáférést;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy gépjárművekkel foglalkozó munkacsoport, valamint a gépjárművekkel kapcsolatos intézkedésekről szóló külön gyorsított vitarendezési eljárás létrehozásának lehetőségét, amelyet az USA–Korea szabadkereskedelmi megállapodás vezetett be;

64.

hangsúlyozza a szoros partnerség kialakításának fontosságát Kínával az egyenlő feltételeket teremtő szabályozási keretet kidolgozása terén; megállapítja, hogy a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme a partnerség elengedhetetlen feltétele;

65.

üdvözli a Bizottság kérését, mely szerint WTO-bizottságot kell létrehozni a behozott járműrészek Kína által történő kezelését illetően fennmaradó kérdések tekintetében, mivel ez a Bizottság szerint nem összeegyeztethető az egyes WTO-megállapodások több cikkével sem;

66.

támogatja a Bizottságot a Kínában fennálló jogi keretfeltételekkel kapcsolatos lépések során, amelyek célja, hogy tisztességes feltételeket és jogbiztonságot garantáljanak az e piacon működő európai vállalatok számára;

67.

úgy említi az európai gumiabroncsipart, hogy az jelentős mértékben hozzájárul a sikeres európai gépjárműiparhoz; felhívja ezért a Bizottságot, hogy közelről vizsgálja meg az indokolatlan technikai kereskedelmi akadályok kérdését, ideértve a helyi technikai szabályozást is, amelyekkel a gumiabroncsipar a fontos feltörekvő ázsiai piacokon szembesül;

68.

ösztönzik a közösségi K+F finanszírozásával és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram és az i2010 programokhoz hasonló kezdeményezések segítségével létrehozott együttműködés által elért eredmények; ösztönzi a Bizottságot, hogy a munkaprogramokkal célozza specifikusabban az autóiparnak az új jogszabályokból vagy a megállapított kötelező kibocsátási célértékekből eredő igényeit;

69.

kéri a Bizottságot, hogy 2012 előtt fogadjon el stratégiát az autóipari K+F finanszírozásának elégséges növelésére, különös figyelmet fordítva az ellátási szektorokra;

70.

sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az autóipari K+F közpénzből való finanszírozását, és tegyék azt függővé a szén-dioxid-kibocsátási célok kötelezővé tételétől;

71.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a városokban megváltozzon a gépkocsi használat; úgy véli, hogy az üzemanyag-takarékos gépkocsik mellett elengedhetetlen az elektromos városi gépkocsik bevezetése; ezért felhív a szükséges technológiákkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés támogatására;

72.

felhívja az összes tagállamot és az EU-t, hogy adjanak meg minden szükséges támogatást az áttörést biztosító új technológiákkal, például a hidrogénmotorokkal, üzemanyagcellákkal, illetve hibridekkel kapcsolatos kutatáshoz és fejlesztéshez;

73.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák az intelligens forgalomirányító rendszerekben az egész EU-ban való teljes körű alkalmazásuk esetén – amelyek célja a folyamatos forgalom biztosítása – hozzájárulhatnak a környezetet és az emberi egészséget érintő káros hatások, valamint a balesetek és az energiapazarlás elkerüléséhez; az a véleménye, hogy a gépjárművek és az infrastruktúrák közötti zavartalan kapcsolat biztosítása érdekében a kommunikációs eszközöknek valamennyi tagállamban egységes európai szabványt kell követniük;

74.

úgy véli, hogy az intelligens gépjárművekre irányuló kezdeményezés (11), a Galileo vagy az intelligens közlekedési rendszerek kialakítását támogató egyéb lehetőségek alkalmazása kiemelkedő fontosságú; felhívja ezért a Bizottságot, hogy erőteljesen támogassa ezek fejlesztését;

75.

határozottan támogatja az információs és kommunikációs technológián alapuló innovációkkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés folytatását; úgy véli, hogy az intelligens gépjárművekre irányuló kezdeményezés keretében új technológiai fejlesztések vezethetők be a közlekedés racionalizálásának elősegítése érdekében, hogy – azáltal, hogy megkönnyítik a járművezetők számára, hogy helyes döntést hozzanak és az úti céljuk eléréshez a leggyorsabb útvonalat válasszák –, a közlekedés még inkább környezetbarát legyen; felhív minden érdekelt felet, különösen a tagállamokat, hogy az eSegélyhívó rendszer végrehajtása érdekében hozzák meg a megfelelő rendelkezéseket;

76.

az intelligens közlekedési rendszerrel kapcsolatban végzett munkát a sikeres gépjárműipar és az ipar környezeti hatásának csökkentésére irányuló, eredményes erőfeszítések kulcsának tekinti; úgy véli, hogy a Galileót példaként kellene említeni, és ezért a Galileo konzorciumon – amelyben az érdekelt tagok kötelezettséget vállalnak a projekt fejlesztésére – keresztül történő finanszírozására vonatkozó megoldás megtalálását kiemelt kérdésként kell kezelni;

77.

úgy véli, hogy az Európai Technológiai Intézet első tudományos és innovációs társulásainak egyikét a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének kell szentelni a járműtechnológiában;

78.

úgy véli, hogy meg kell teremteni az általános feltételeket az európai autóipar fenntarthatóvá tétele érdekében, valamint hogy képes legyen a technológiai, ökológiai és társadalmi innováció élvonalában maradni a magasan képzett munkaerő támogatásával;

79.

elismeri, hogy az európai személygépkocsi-iparban a gyártók és a beszállítók egyaránt magasan képzett munkaerővel rendelkeznek, amely jelentős mértékben hozzájárult az európai személygépkocsi-ipar kiemelkedő teljesítményéhez;

80.

rámutat az európai autóipar fontosságára a foglalkoztatás, a növekedés, az innováció és a versenyképesség tekintetében; úgy véli, hogy – noha az autóipar jelentős változásokon megy majd keresztül – a politikákat is módosítani kell annak érdekében, hogy az európai szabályok ne vezessenek munkahelyek elvesztéséhez;

81.

fenntartja, hogy a közösségi környezetvédelmi, közútbiztonsági és energiahatékonysági jogszabályokból következik a munkaerő megfelelő oktatásának és képzésének szükségessége, annak érdekében, hogy azok képesek legyenek könnyebben alkalmazkodni egyaránt műszaki természetű és szabályozási jellegű változásokhoz, és hogy jobb munkavállalási kilátásokat élvezzenek;

82.

felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hatékony felhasználását, ahol az autóipar érintettsége felmerül;

83.

felhív arra, hogy tartsák vissza a közösségi támogatást az olyan vállalatoktól, amelyek – miután ilyen támogatásban részesültek valamely tagállamban – egy másik országba költöztetik át gyártási tevékenységüket, anélkül, hogy teljes mértékben teljesítenék az érintett tagállammal kötött megállapodásaikat;

84.

hangsúlyozza, hogy figyelembe véve a további szerkezetátalakítást, az EU-nak és a tagállamoknak a szerkezetátalakítás gördülékenységére és a munkavállalóknak kínált új lehetőségekre is hangsúlyt kell helyezniük;

85.

úgy ítéli meg, hogy meg kell erősíteni a dolgozók rendelkezésére álló tájékoztatási és konzultációs csatornákat és mechanizmusokat az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv (12) szükséges felülvizsgálata révén;

86.

fenntartja, hogy a munkavállalókkal történő egyeztetést és a dolgozók tájékoztatáshoz való jogát Európa-szerte meg kell erősíteni, annak érdekében, hogy a dolgozók a döntéshozatal korábbi szakaszában részt vehessenek, és így enyhíthessék a szerkezetátalakításból eredő hatásokat; rámutat ennek megfelelően a CARS 21 jelentésről szóló, fent említett bizottsági közleményben említett, a szerkezetátalakítással foglalkozó fórumra vonatkozó javaslat fontosságára;

87.

felhívja a szociális partnereket, hogy megfelelő politikákat hajtsanak végre az ipar szerkezetváltása következtében fenyegetettek számára;

88.

felhív a munkavállalók jobb tájékoztatására és a velük való egyeztetésre az iparnak a környezetkímélőbb járművek tervezéséből és gyártásából eredő új kihívásokhoz történő alkalmazkodási folyamata során;

89.

rámutat a gyártók és a forgalmazók közötti jelenlegi kapcsolat felülvizsgálatának szükségességére, amelynek az autóipari ágazat versenyképességére gyakorolt hatása komolyan károsítja az ágazatban működő kis- és középvállalkozásokat; úgy véli, hogy a K+F és az ipari stratégiák területén az együttműködést stabilabb alapokon kell ösztönözni; sürgeti e célból a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges szakpolitikákat a fent említett kapcsolat stabilizálása és az abban rejlő nehézségek leküzdése érdekében szükséges keret létrehozása végett;

90.

rámutat, hogy fontos az Európai Beruházási Bank forrásai használatának rendszeresebbé tétele a kis- és középvállalkozások autóipari ágazatban történő támogatása és a kockázati tőkéhez való hozzáférésük elősegítése érdekében;

91.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/10

—

tekintettel a „Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén” című bizottsági közleményre (COM(2006)0824),

—

tekintettel „Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához” című bizottsági közleményre (COM(2005)0532),

—

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának vonatkozó joggyakorlatára, különösen a C-250/95 sz. Futura Participations SA és Singer kontra Administration des contributions (1), a C-141/99 sz. AMID kontra Belgische Staat (2), a C-397/98 sz. és a C-410/98 együttes ügyek Metallgesellschaft Ltd. And others kontra Commissioners of Inland Revenue and HM Attorney General) (3), a C-446/03 sz. Marks & Spencer plc kontra David Halsey (HM Inspector of Taxes) (4)és a C-231/05 sz. Oy AA (5)ügyre,

—

tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel az Európai Uniós vállalkozások adózásáról: közös összevont társaságiadó-alap című, 2005 december 13-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel A növekedés és foglalkoztatás növelésére valamint az európai uniós vállalatok versenyképességének fokozására irányuló közösségi program végrehajtása: a közös konszolidált társasági adóalapra (KKTA) vonatkozó javaslat felé 2006-ban tett további haladás és a következő lépések című bizottsági közleményre (COM(2007)0223),

—

tekintettel 2007. szeptember 4-i állásfoglalására (8) az egységes piac felülvizsgálatáról: az akadályok és elégtelenségek kiküszöbölése jobb végrehajtás és alkalmazás révén,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0481/2007),

A.

mivel a tagállamok nemzeti adórendszereinek egyre jobban figyelembe kell venniük a gazdaság globalizálódását és kezelniük kell a belső piac szabályait és működését abból a célból, hogy növekedés és versenyképesség tekintetében megvalósítsák a lisszaboni stratégia célkitűzéseit;

B.

mivel a gazdaság globalizálódása olyan módon fokozta az adóversenyt, hogy az utóbbi 30 évben az iparosodott országokban az átlagos társaságiadó-kulcs drasztikus csökkenését eredményezte;

C.

mivel az adókulcsok e csökkenése felgyorsult az Európai Unió utolsó bővítése óta, és mivel a tagállamokban egyértelműen az a tendencia, hogy a különösen mobilis vállalatok számára vonzó, egyedi adórendszereket vezetnek be;

D.

mivel az Európai Unióban létező 27 különböző adórendszer akadályozza a belső piac zökkenőmentes működését, továbbá az adminisztráció és az előírásoknak való megfelelés tekintetében jelentős többletköltséget jelent a határokon átnyúló kereskedelem és üzleti tevékenység számára, valamint hátráltatja a vállalati szerkezetátalakítást és kettős adóztatást eredményez;

E.

mivel az eltérő nemzeti társasági adózási jogszabályoknak való megfelelés költségeinek csökkentése, a szabályok átláthatósága, a határon átnyúló tevékenységet hátráltató adóakadályok megszüntetése és egyenlő versenyfeltételek teremtése a belső piacon tevékenykedő uniós vállalkozások számára az EU egész területén gazdasági nyereséget eredményezhet a dinamikus vállalati környezetnek köszönhetően;

F.

mivel az adók olyan megfelelő, uniós szintű összehangolása, amely nem törekszik az adókulcsok harmonizációjára, hozzájárulhat a verseny torzulásának elkerüléséhez és olyan előnyökkel járhat, amelyek a vállalatok, alkalmazottaik, a fogyasztók, a tagállamok és az állampolgárok még szélesebb körére terjedhetnek ki;

G.

mivel a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a tagállamok adópolitikájának fokozottabb összehangolása szükséges;

H.

mivel a tagállamok hagyományosan kétoldalú adóügyi egyezmények kiterjedt hálózatán keresztül törekszenek adórendszereik összehangolására, azonban ezek az egyezmények nem terjednek ki teljes körűen olyan kérdésekre, mint például a határokon átnyúló veszteségelszámolás; mivel az Európai Unión belül a kétoldalú megközelítés kevésbé hatékony és a többoldalú vagy összehangolt megközelítésnél kevésbé következetes; mivel a konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos közös uniós megközelítés – például a KKTA-javaslat – nyújtja a legmegfelelőbb megoldást a veszteség és a nyereség határon átnyúló elszámolására a belső piacon belül, valamint nagyobb átláthatóságot, több beruházást és jobb versenyképességet eredményez;

I.

mivel a tagállamok különböző szabályokat alkalmaznak a fióktelepeknél, a leányvállalatoknál, illetve a vállalatcsoportok egységeinél keletkezett veszteségek utáni adókedvezmények tekintetében, és ezáltal torzítják a belső piacon hozott üzleti döntéseket és beruházási politikákat, ami hatással van a megfelelő hosszú távú ipari stratégiákra és adóbevételekre;

J.

mivel gyakorlatilag az Európai Unió valamennyi adórendszere aszimmetrikusan adóztatja a nyereséget és a veszteséget, azaz míg a nyereségeket abban az évben adóztatják meg, amelyben keletkeztek, a veszteségek adóértékét nem térítik vissza automatikusan azok felmerülésekor; mivel az Európai Közösségek Bírósága legutóbbi ítélkezési gyakorlata nem elemzi megfelelően ezt az időtényezőt és annak fontosságát az Európai Unión belül egyre növekvő számú, határon átnyúló beruházás szempontjából;

K.

mivel a határon átnyúló, veszteségek utáni adókedvezmény-rendszer megvalósítása egyenértékű lenne az adóbevételek egyes tagállamokban jogi biztosítékok nélkül történő elengedésével;

L.

mivel a belföldi fióktelepek veszteségeit az anyavállalat nettó eredményében automatikusan figyelembe veszi, de a külföldi fióktelepek, valamint a csoport belföldi és külföldi tagjai vesztesége esetében már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet;

M.

mivel a határokon átnyúló veszteségelszámolás hiánya akadályozza bizonyos piacokra a bejutást és az olyan nagyobb tagállamokban történő letelepedést ösztönzi, amelyek hazai piaca megfelelő méretű az esteleges veszteségek kompenzálásához;

N.

mivel az ismertetett helyzet hátrányosan érinti a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), mert a veszteséglevonással kapcsolatos bizonytalanság miatt kevésbé képesek határokon átnyúló befektetéseket eszközölni és gyakran szembesülnek kezdeti veszteségekkel,

1.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a belső piac működésére negatív hatással van az, hogy a különböző tagállamok eltérő módon kezelik a határokon átnyúló veszteségeket;

2.

megjegyzi, hogy a letelepedés szabadságát korlátozó intézkedések ellentétesek az EK-Szerződés 43. cikkével, ezért célzott fellépéssel ezek eltávolítására kell törekedni; emlékeztet arra, hogy az eltérő társasági adórendszerek akadályozzák a más nemzeti piacokra való bejutást és a belső piac megfelelő működését, torzítják a versenyt és meggátolják a vállalkozások számára EU-szinten azonos versenyfeltételek fenntartását, ezért érdemes ezekre figyelmet fordítani;

3.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló veszteségek levonásával kapcsolatos uniós szintű intézkedések kedvező hatással lehetnek a belső piac működésére;

4.

támogatását fejezi ki a Bizottság „Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén” című közleménye iránt, amelyet a helyzet megoldásához vezető fontos lépésnek tart és megfelelő tagállamok közötti koordinációra szólít fel a határidők és megoldások tekintetében;

5.

hangsúlyozza, hogy a határon átnyúló adókedvezmény bevezetésére irányuló bármely célzott intézkedést a tagállamok kétoldalú és közös megközelítése és összehangolt intézkedése alapján kell meghatározni és végrehajtani a belső piac egységes fejlődésének garantálása érdekében; emlékeztet arra, hogy az ilyen összehangolt intézkedések közbenső megoldást jelentenek a KKTA elfogadásáig; megítélése szerint a KKTA átfogó, hosszú távú megoldást nyújt a veszteség és a nyereség határon átnyúló kiegyenlítésére, valamint a transzferárazásra, a határon átnyúló egyesülésekhez és felvásárlásokhoz és szerkezetátalakítási műveletekhez kapcsolódó adózási akadályokra, továbbá a belső piaci vívmányokat a tisztességes versennyel teszi teljessé;

6.

rámutat arra, hogy néhány tagállam többfajta módszert alkalmaz a kettős adóztatás elkerülésére, amelyek vagy jóváírják a külföldön fizetett adót (jóváírási módszer), vagy nem veszik figyelembe a külföldi jövedelmet (mentesítési módszer); tudomásul veszi, hogy csak a mentesítési módszert alkalmazó néhány tagállam nem írja elő a külföldi fióktelepek veszteségeinek levonását;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy ott, ahol az állandó telephelyeknél felmerülő veszteségeket nem lehet a székhely nyereségeiből levonni, eltérően járnak el egy tisztán belföldi tényálláshoz képest, ami pedig gátolja a szabad letelepedést;

8.

prioritásnak tekinti a fellépést azon vállalatcsoportok érdekében, amelyek több tagállamban tevékenykednek, mivel ezek a csoportok sínylik meg leginkább a határokon átnyúló veszteségek kezelésének különbözőségét szemben azon vállalkozáscsoportokkal, amelyek csak egyetlen tagállamban működnek;

9.

úgy véli, hogy a nemzeti szabályozások eltéréséből származó torzulások elsősorban a kis- és középvállalkozásokat hozzák kedvezőtlen helyzetbe potenciális versenytársaikhoz képest, és kéri ezért, hogy a Bizottság tegyen lépéseket ezen a téren;

10.

emlékeztet arra, hogy a határon átnyúló leány- és anyavállalatok (csoportok) között a veszteséglevonás tekintetében kevés átfogó megoldás létezik, ezért egy vállalatcsoporton belül a veszteségeket nem veszik ugyanúgy automatikusan figyelembe, mint egy vállalaton belül;

11.

rámutat arra, hogy a tagállamok többsége a csoportok számára, azokat gyakorlatilag egy egységként kezelve, belföldi veszteségelszámolást tesz lehetővé, de csak kevés tagállam jár el ugyanígy a határokon átnyúló esetekben; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló csoportos adókedvezmény hiánya torzíthatja a befektetésekről szóló döntéseket, mind a befektetés helye, mind annak jogi formája (fióktelep vagy leányvállalat) szempontjából;

12.

elismeri, hogy a belföldön alkalmazott rendszerek határokon átnyúló tényállásokra történő kiterjesztése nehéz, mivel az adóalapok eltérnek;

13.

sürgeti a határon átnyúló adókedvezmény jelentőségének elismerését, bár hangsúlyozza, hogy további részletes kidolgozás szükséges a határon átnyúló veszteséglevonás tekintetében; javasolja annak eldöntését, hogy a határon átnyúló adólevonás korlátozódjék-e a leányvállalattól az anyavállalat irányába, vagy pedig fordítva is legyen-e lehetséges, valamint hogy emiatt el kell-e végezni azon rendszer költségvetési hatásainak alapos értékelését, amelyben a leányvállalatok vesztesége kiegyenlítheti az anyavállalat veszteségeit;

14.

úgy tekinti a Bíróság Marks & Spencer ügyben hozott ítéletét, hogy az megerősíti a tagállamok adórendszereik fenntartására vonatkozó jogát, különösen az adófizetés elkerülése tekintetében;

15.

tudomásul veszi, hogy a Bíróság Oy AA-ügyben hozott ítélete rámutat arra, hogy az eltérő nemzeti adórendszerek különbözőképpen kezelik a veszteségeket, ezért nem egyértelmű, hogy egy cégcsoporton belül valamennyi határon átnyúló helyzetben konszolidálhatók-e a veszteségek, még végleges veszteségek esetében sem, és ezért a Marks & Spencer-ügyben tapasztalt aránytalanságokhoz vezetnek;

16.

meggyőződése, hogy a vállalatcsoportoknak lehetőség szerint ugyanolyan elbánásban kellene részesülniük, függetlenül attól, hogy egyetlen, vagy több tagállamban tevékenykednek; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amelyekben a külföldi leányvállalatnál határon átnyúló veszteség keletkezik, el kell kerülni az anyavállalat kettős adóztatását, az adóügyi hatásköröket igazságosan kell megosztani a tagállamok között, meg kell akadályozni a veszteségek kétszeri elszámolását és az adóelkerülést;

17.

megítélése szerint hasznos lenne vitát indítani az Európa Unión belüli vállalatcsoportok fogalmáról és jellemzőiről, figyelembe véve a közös európai intézmények, úgymint az „európai részvénytársaság”és az „európai szövetkezet” meglétét, de nem korlátozva a határon átnyúló veszteségek leírását kizárólag ezekre az intézményekre;

18.

megismétli a „vállalatcsoport” fogalma meghatározásának fontosságát annak megelőzése érdekében, hogy a cégek opportunista módon osszák el veszteségüket és nyereségüket a tagállamok között; úgy véli, hogy a vállalati csoport meghatározása érdekében hasznos lenne a vállalkozáson belül olyan sajátos kritikus jellemzők azonosítása, mint amilyenek az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 94/45/EK tanácsi irányelvben szerepelnek;

19.

üdvözli a Bizottság „Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén” című közleményében megfogalmazott három alternatívát; támogatja az olyan célirányos intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék a külföldi leányvállalatok veszteségeinek hatékony és azonnali levonását (éves szinten és nem csak a végleges veszteségek esetében, mint a Marks and Spencer-ügyben), amely veszteségeket, amikor a leányvállalat újra nyereséges, az anyavállalat szintjén egy arányosan megállapított kiegészítő adóval utólag megadóztatná;

20.

ajánlja e javaslatok adóelkerülést megelőző módon történő végrehajtása érdekében annak megfontolását, hogy helyénvaló lenne-e a héa terén használt VIES-hez hasonló, automatikus információcsere-rendszer létrehozása, hogy a tagállamok ellenőrizhessék a leányvállalatok más tagállamokban bevallott negatív adóalapját;

21.

ennek ellenére sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a lehetőségeket, amelyek a cégeknek konszolidált társasági adóalapot biztosítanának az EU-ra kiterjedő tevékenységük tekintetében;

22.

megállapítja, hogy további alapos elemzés szükséges annak értékelésére, hogy a javasolt határon átnyúló veszteségleírási rendszer milyen mértékben ösztönözné a kkv-k határon átnyúló tevékenységeit;

23.

kiemeli, hogy az egyes tagállamok által a veszteségek határon átnyúló helyzetekben történő adóügyi kezelése vonatkozásában bevezetett célzott intézkedések önmagukban nem fogják megoldani a verseny torzulásának és a belső piacon működő EU-vállalkozások 27 különböző adórendszer fenntartásából származó magas megfelelési költségeinek problémáját;

24.

hangsúlyozza a tagállamok számára annak szükségességét, hogy összehangolt módon járjanak el a vállalaton vagy csoporton belül felmerülő, határon átnyúló veszteségek leírására szolgáló, célzott intézkedések bevezetésekor; emlékeztet a tagállamok között adóügyekben folyó szorosabb koordináció szükségességére, és felhívja a Bizottságot kezdeményező szerep felvállalására;

25.

támogatja a Bizottság erőfeszítéseit egy páneurópai egységes KKTA létrehozására; megjegyzi, hogy a KKTA nagyobb átláthatóságot és hatékonyságot eredményez, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy külföldön és belföldön azonos szabályok szerint működjenek, ezzel egyenlő versenyfeltételeket teremtve és növelve az EU vállalkozásainak versenyképességét, továbbá növeli a tagállamok közötti kereskedelmet és befektetéseket, ezáltal megteremtve a belső piac beruházások és növekedés tekintetében fennálló összes előnyének kihasználásához szükséges feltételeket, jelentősen csökkentve az adminisztrációs terheket, valamint a megfelelési költségeket és visszaszorítva az adóelkerülés és az adócsalás lehetőségét;

26.

emlékeztet arra, hogy a KKTA az adóalapra vonatkozó közös szabályozást tartalmaz, és nem korlátozza a tagállamok adókulcsok megállapítása terén élvezett szabadságát;

27.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy akár megerősített együttműködés keretében bevezesse a KKTA-t; rámutat azonban arra, hogy ez csupán a második legjobb megoldás, mivel az egész EU-t átfogó rendszer hiányában az átláthatóságból és az alacsonyabb adminisztrációs költségekből származó előnyök csökkennek;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/14

—

tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062) és a Bizottság szolgálatainak ehhez kapcsolódó munkadokumentumaira (SEC(2007)0214), (SEC(2007)0215) és (SEC(2007)0216),

—

tekintettel az EK-Szerződésre, és különösen annak 2., 136., 137., 138., 139., 140., 143. és 152. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára (1), és különösen annak 27., 31. és 32. cikkére,

—

tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

—

tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv) és annak egyedi irányelveire (2),

—

tekintettel a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv (4), az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre,

—

tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülését követő elnökségi következtetésekre,

—

tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2002–2006 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2002. október 23-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a közegészségügyre, illetve a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2007. november 13-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a hepatitis C-ről szóló, 2007. március 29-i nyilatkozatára (10),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0518/2007),

A.

mivel az összesített teljesítmény, a hiányzások, az alkalmazottak cserélődésének mértéke, a munkavállalók motivációja, a vállalat jobb arculata és a termelékenység szempontjából pozitív összefüggés áll fenn a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szintjének minősége és a pénzügyi teljesítmény között;

B.

mivel a legversenyképesebb gazdaságok munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (munkavédelmi) statisztikái a legjobbak, és a magas szintű egészségvédelem és biztonság a szociális biztonsági megtakarítások és a nagyobb termelékenység szempontjából pozitív hatást gyakorol az állami költségvetésre; mivel az egészség és a biztonság védelme nem csupán a munkavállalók termelékenységéhez, teljesítményéhez és jólétéhez járul hozzá, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is megtakarításokat eredményez;

C.

mivel bizonyos munkatevékenységek hosszú távú egészségi hatásaival kapcsolatban több kutatásra van szükség a munkavállalók megfelelőbb védelméhez, mivel egyes betegségek csak több évvel azután jelentkeznek, hogy az azokat kiváltó tevékenységet elvégezték;

D.

mivel aggodalommal tölti el, hogy a foglalkozási balesetek és megbetegedések számának csökkenése nem egyenletes, mivel egyes munkavállalói csoportok (pl. a migránsok, a bizonytalan szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalók, a nők, a fiatal és az idős munkavállalók), egyes vállalkozások (különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a mikrovállalkozások), egyes tevékenységi ágazatok (különösen az építőipar, a halászat, a mezőgazdaság és a közlekedés) és egyes tagállamok esetében a foglalkozási balesetek és megbetegedések jelenlegi aránya jóval nagyobb az uniós átlagnál;

E.

mivel a munkavédelmi intézkedéseknek az üzleti kultúra szerves részét kell képezniük, és mivel e kultúrának össze kell kapcsolódnia a munkavállalók és a vezetők élethosszig tartó képzésével;

F.

mivel a munkavédelem a vállalatokon belül következetesen végrehajtott politikája segíthet az egészségre és biztonságra vonatkozó eljárások nem bürokratikus módon történő végrehajtásában és ilyen módon az eredményes védelem biztosításában;

G.

mivel a pihenőidők kiemelkedően fontosak a munkavállalók egészségének és biztonságának magas szintű védelméhez;

H.

mivel az ILO becslései szerint 2006-ban körülbelül 167 000 személy halt meg az EU-ban munkahelyi baleset vagy munkához kapcsolódó megbetegedés miatt, és a Bizottság a munka minőségének és termelékenységének javításáról szóló közleményében úgy becsüli, hogy minden évben 300 000 munkavállalót érint különféle mértékű, állandó rokkantság;

I.

mivel a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó valódi stratégia alapja a következő eszközök megfelelő együttes alkalmazása: mindenki részéről megfelelő tudatosság, erre összpontosuló oktatás és képzés, megfelelő megelőzési szolgáltatások és kampányok, társadalmi párbeszéd és a munkavállalók részvétele, megfelelő jogalkotás és végrehajtás, az egyes csoportokra szabott odafigyelés, tevékenységi ágazatok és vállalattípusok, hatékony vizsgálatok és eredményes, arányos és visszatartó büntetések;

J.

mivel az idősödő munkavállalóknak a lehető legtovább meg kell őrizniük egészségüket, munkaképességüket és foglalkoztathatóságukat, és hogy intézkedéseket kell ennek megfelelően elfogadni;

K.

mivel az ellenőrzések fontos szerepet játszanak a meglévő jogszabályok végrehajtásában, és ilyen módon a munkahelyen történő kizsákmányolás megelőzésében, ezzel is segítve a tisztességes munkakörülmények elterjedését; mivel az ellenőröknek szorosabban együtt kell működni, és a tagállamok ellenőrei között biztosítani kell az információcserét;

L.

mivel a vállalkozások szintjén a kockázatértékelés nem tekinthető egyszeri tevékenységnek, hanem azt rendszeresen el kell végezni, és az új körülményekhez és/vagy kockázatokhoz kell igazítani; mivel ennek elmaradása vagy nem megfelelő teljesítése törvénybe ütközik, és egyik legfőbb oka a munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek;

M.

mivel a tűzesetek által a munkahelyi egészségre és biztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat illetően nincsenek statisztikák;

N.

mivel az egészségügyben dolgozók több mint húszféle halálos kimenetelű vírusos megbetegedés kockázatának vannak kitéve, ideértve a hepatitis B-t, a hepatitis C-t és a HIV/AIDS-et;

O.

mivel a lisszaboni stratégia 2010-re 70 %-os általános foglalkoztatási rátát, valamint a nők esetében 60 %-os, az idősebb munkavállalók körében 50 %-os foglalkoztatási rátát tűz ki célul, és mivel a krónikus megbetegedésben vagy hosszú ideig tartó betegségekben szenvedő munkavállalók gyakran nem térnek vissza a foglalkoztatásba, bár erre alkalmasnak ítélik őket, és a foglalkoztatásba visszatérők gyakran többszörös megkülönböztetéssel – például fizetéscsökkentéssel – szembesülnek, és mivel ez különösen igaz a rákos betegekre, ugyanis a legutóbbi tanulmányok szerint a mellrákban korábban megbetegedettek egyötöde nem tér vissza a munkába, bár erre alkalmas lenne;

P.

mivel több nő, mint férfi dolgozik biztosítás nélkül a „fekete” munkaerőpiacon, és mivel ez jelentősen kihat alkalmazásuk egészségügyi és biztonsági körülményeire;

Q.

mivel a nők és férfiak nem alkotnak homogén csoportot, ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítására szolgáló stratégiákat és intézkedéseket az egyes munkahelyek sajátosságaihoz kell igazítani, figyelembe véve, hogy néhány tényező különböző hatást gyakorolhat a nőkre, mint a férfiakra,

1.

üdvözli a Bizottságnak EU-szerte a munkahelyi balesetek átlagosan 25 %-os csökkentésére irányuló, nagyra törő célkitűzését; elismeri, hogy e számadat országonként eltérhet az eltérő kiindulási pontok miatt, azonban úgy véli, hogy továbbra is fontos, hogy legyenek egyértelmű és megfelelően célzott intézkedések, ütemezés és pénzügyi kötelezettségvállalások, amelyek a későbbiekben mérhetők és értékelhetők; ezek intézkedések, ütemezés és kötelezettségvállalások hiányában arra hívja fel a Bizottságot, hogy a 2007–2012-re vonatkozó stratégia időszakának felénél tegyen jelentést a Parlamentnek az elért előrehaladásról;

2.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak a tagállamok közötti, hanem az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségeket is kellő mértékben vegyék figyelembe, és vállaljanak kötelezettséget az egyenlőtlenségek csökkentésére;

3.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy nem kötelező erejű jogi eszközöket alkalmaz, amennyiben a kötelező jogi eszközök alkalmatlanok vagy nem megfelelőek, ami lehetővé teszi a tagállamok számára a rugalmasságot az olyan megoldások megtalálása terén, amelyek saját körülményeiknek megfelelően a legjobb eredményeket hozzák az egészséget és a biztonságot illetően;

4.

üdvözli a Bizottság által a szabályozás egyszerűsítésére és az igazgatási terhek csökkentésére helyezett, fokozottabb hangsúlyt, és hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés fokozott előnyökkel jár a polgárok számára, és segíti a munkáltatókat és a munkavállalókat is abban, hogy az egészség és biztonság gyakorlati kérdéseire összpontosítsanak az egészség és biztonság terén jobb eredmények biztosítása érdekében; rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyszerűsítés ne veszélyeztesse a munkavállalók biztonságának szintjét;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájában biztosítson kiemelt szerepet azon tevékenységeknek és/vagy iparágaknak, amelyek konkrét kockázatokat jelentenek, például a fémfeldolgozás, építőipar, villamosság vagy erdészet;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy vonja be szorosabban az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget (OSHA) e folyamatba, és különösen kérje olyan értékelés benyújtására, amely tartalmazza, hogy mely iparágak esetében a legnagyobb az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések kockázata, illetve hogy e kockázatokat hogyan lehet eredményesen ellensúlyozni;

7.

kiválónak tartja, hogy a Bizottság erős hangsúlyt helyez arra, hogy segítse a kkv-kat az egészségvédelmi és biztonsági kötelezettségeik teljesítésében, és teljes mértékben támogatja ezt a megközelítést;

8.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közleménye nem tesz említést a foglalkozási megbetegedések csökkentésére vonatkozó célkitűzésekről, de megérti a foglalkozási megbetegedések mérésével kapcsolatos nehézségeket; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a munkahelyi megbetegedések megfelelő azonosítása és mérése érdekében tekintse át a jelenlegi statisztikai eljárások használatát és alkalmazását, különösen a rák esetében, hogy célokat tűzhessen ki gyakoriságuk csökkentése érdekében; javasolja továbbá, hogy a Bizottság fontolja meg a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló 2003/670/EK bizottsági ajánlásnak (11) egy irányelvvel való felváltását;

9.

hangsúlyozza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének fontosságát a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos problémák kezelésénél, és üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; ugyanakkor kritikával illeti, hogy a Bizottság sem közleményében, sem a 2007–2012-es közösségi stratégia céljaiban, sem a hatáselemzésben nem veszi kellően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét;

10.

kéri a Bizottságtól, hogy mérje fel a munkával kapcsolatos végzetes és nem végzetes kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint lebontott, közösségi szintű statisztikák elérhetőségét;

11.

sürgeti a tagállamokat, hogy a nemek kérdését is figyelembe véve alkalmazzák a munkavédelmi irányelveket, és végezzék el ezen irányelvek nemi alapú hatásvizsgálatát;

12.

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók betegséget vagy munkahelyi balesetet követő rehabilitációja és újbóli beilleszkedése alapvető fontosságú, és üdvözli, hogy a nemzeti stratégiákban sürgetik, hogy a rehabilitáció és az újbóli visszailleszkedés külön hangsúlyt kapjon; fontosnak tartja, hogy a kormányok az egészségre és biztonságra vonatkozó stratégiáikban biztosítsák a foglalkoztatásban maradás kötelezettségét (képzések, a feladatok átalakítása stb. útján) azok számára, akik munkával töltött életük során fizikai vagy szellemi betegségen mentek keresztül;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön több számadatot és adatot a krónikus megbetegedésekkel érintett munkavállalókról és elemezze munkakörülményeiket, továbbá hogy készítsen chartát a rákos betegek és más krónikus betegségben szenvedők munkahelyi jogainak védelméről azzal a céllal, hogy a vállalatoktól megköveteljék annak lehetővé tételét a betegek számára, hogy kezelésük idején is foglalkoztatásban maradjanak, és ennek befejezését követően visszatérjenek a munkaerőpiacra;

14.

mély aggodalmát fejezi ki az ideiglenes és rövid távú és alacsony képzettségű munkavállalók körében bekövetkező balesetek túlzottan magas arányával kapcsolatban, amely néhány tagállamban az egyéb munkavállalóknál tapasztalt értéknek legalább kétszerese, felismerve ugyanakkor a foglalkoztatási csoportok és a fokozottabb kockázatot jelentő iparágakban – például az építőiparban – való foglalkoztatásuk kapcsolatát; rámutat, hogy a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv (12)általános szabályként azt állapítja meg, hogy az ideiglenes munkavállalókat az egészséggel kapcsolatban a munkahelyen ugyanolyan jogok illetik meg, mint az állandó munkavállalókat, de nem hoz létre konkrét mechanizmust arra, hogy ezt az elvet a gyakorlatban működőképessé tegye; felhívja a Bizottságot, hogy ezekkel a hiányosságokkal sürgősen foglalkozzon;

15.

aggodalommal veszi tudomásul azt is, hogy emelkedik az olyan, nem tipikus munkaszerződések száma, amelyek feltételei kockázatokat jelenthetnek az alkalmazottak és szerződő felek egészségére és biztonságára;

16.

intézkedések meghozatalára szólít fel a nem tipikus munkahelyeken – például betegek otthoni ápolása – dolgozó nők egészségvédelmi és biztonsági jogainak érvényesülése érdekében;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a demográfiai változás által a foglalkozási egészségre és biztonságra gyakorolt hatásokat; különösen felhívja őket a megelőző intézkedések megerősítésére és olyan intézkedések elfogadására, amelyek célja a kedvezőtlen fizikai következmények kompenzálása, különösen az ergonómia és a munkahelyek kialakítása révén, továbbá az idősödő munkavállalók motivációjának, képességeinek és egészségének megőrzését célzó intézkedések és ösztönzők útján;

18.

megállapítja, hogy a növekvő munkahelyi stressz és az emiatt kialakuló betegségek – különösen a krónikus megbetegedések, a szív- és érrendszeri betegségek és az izom- és csontrendszer megbetegedései – közötti kapcsolat tudományosan bizonyított tény;

19.

úgy véli, hogy rendkívül fontos a munkavédelemre vonatkozó, meglevő jogi aktusok jobb alkalmazásának biztosítása, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden elérhető eszközt használjanak fel ennek megvalósítása érdekében; a következőknek kell a mérlegelendő intézkedések közé tartozniuk:

20.

úgy véli, hogy a Bizottság komoly forráshiánnyal küzd a foglalkozási biztonságról szóló irányelvek eredményes átültetésének és végrehajtásának megfelelő ellenőrzését illetően; úgy véli, hogy a Bizottságnak valamennyi, rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia, beleértve a jogsértési eljárásoknak a jelenleginél nagyobb mértékű alkalmazását is;

21.

megállapítja, hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelme az Európai Unióban egyenlő mértékben alkalmazandó minden munkavállalóra, hogy e védelem alapja végső soron a fizikai integritáshoz való alapvető jog, és hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelméről szóló jogszabályok alkalmazásának mellőzése veszélyezteti a munkavállalók egészségét és esélyegyenlőségét, és a védelem csökkenését eredményező folyamatokat indíthat meg;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén vállaljon ugyanolyan kötelezettségeket és írjon elő ugyanolyan hatásvizsgálatokat, mint a környezetvédelem terén;

23.

úgy véli, hogy a munkaügyi ellenőrzés nélkülözhetetlen része az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtásának;

24.

elismeri, hogy a megelőzés alapvető fontosságú, és felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájában:

25.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó technikai dokumentumokhoz és normákhoz nemzeti szinten való hozzáférés díjmentességét;

26.

gratulál a Bizottságnak az oktatással és a képzéssel kapcsolatban a közleményében szereplő javaslataihoz, és úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező a megelőzés kultúrájának kialakításához, és hogy azokat folyamatosan alkalmazni kell a munkahelyek új technológiai körülményeihez, és azon munkavállalókra is alkalmazni kell, akik betegség vagy szakmai pályájuk családi gondozási kötelezettségek miatti megszakadását követően térnek vissza a munkába;

27.

úgy véli, hogy a munkahelyi egészség és biztonság terén az egyénre szabott szakképzés és átképzés lehetőségét biztosítani kell a munkavállalók és az egészségügyi és biztonsági képviselők számára, különös figyelemmel az alvállalkozásra, a határozott idejű munkára, a részmunkaidőre, a nőkre és a migráns munkavállalókra; úgy véli, hogy e tekintetben továbbra is nemzeti és uniós forrásokat kell használni;

28.

úgy véli, hogy a munkaadókat kötelezni kellene az alkalmi munkavállalók és részmunkaidős szerződéssel dolgozó alkalmazottak orvosi vizsgálatának megkönnyítésére;

29.

felhívja a Bizottságot. hogy teljes mértékben használja ki a meglévő közösségi alapokat (nevezetesen az Európai Szociális Alapot) az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben (megelőzés és a megelőzési kultúra fejlesztése, a foglalkozási balesettel balesettől vagy megbetegedéstől szenvedő munkavállalók tudatosságának növelése, szakképzése, élethosszig tartó tanulása, rehabilitációja és újraintegrálása) és különösen a kkv-kkel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy más közösségi alapokból (pl. a 7. kutatási keretprogram forrásaiból) és nemzeti alapokból is bocsásson rendelkezésre forrásokat a foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó kutatáshoz;

30.

fontosnak tartja, annak szem előtt tartását, hogy a bányászatban, a kohászatban, az acélgyártásban és a hajóépítő ágazatban dolgozók nagy kockázatban vannak kitéve, és hogy a tagállamok és a Bizottság megfelelő összegeket különítsen el a munkahelyi egészség és biztonság garantálásához szükséges beruházásokra;

31.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiák kidolgozásában, és az e témával kapcsolatos statisztikák gyűjtésében, felmérések végzésében és kutatásokban biztosítsák a nemi szempontokat szisztematikusan érvényesítő megközelítés alkalmazását; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy éljenek a Progress program e tekintetben – különösen a nemek közti egyenlőséggel foglalkozó szakaszában – rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeivel;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy mérjék fel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítását szolgáló pénzügyi ösztönzők alkalmazását, különösen az adókedvezményeket és az ajánlattételi felhívások esetén a biztonságos vállalatok, illetve munkavédelmi tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozások felé irányuló preferenciát, a biztosítási kötvények és szociális biztonsági járulékok esetében a káresemények számának csökkentését ösztönző rendszer bevezetését, valamint az elavult vagy nem biztonságos felszerelések cseréjét szolgáló pénzügyi ösztönzőket;

33.

javasolja továbbá, hogy a tagállamok mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos előírásokat is figyelembe vegyék;

34.

tekintettel azokra a folyamatban lévő társadalmi és gazdasági változásokra, amelyek egyben a munkaerőpiacot is befolyásolják és változtatják, felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze megfelelő foglalkoztatási politikák és tisztességes munkakörülmények kialakítását, és hogy munkahelyi egészségvédelem előmozdítására irányuló kampányok, a dohányzás munkahelyi betiltása, valamint a dohányzó alkalmazottak leszokásra ösztönzése révén buzdítsa a munkaadókat az egészséges munkahelyi életmód előmozdítására, továbbá hogy biztosítsa a más területekkel, elsősorban a közegészségüggyel való hatásköri és politikai koherenciát;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i, 92/85/EGK tanácsi irányelv (13) felülvizsgálatát;

36.

úgy véli, hogy az azbeszttel való kapcsolatból származó egészségügyi problémák jól ismertek, és az azbeszttel kapcsolatos európai szabályozás megfelelő; hangsúlyozza, hogy az azbesztnek betudható betegségek száma az előrejelzések szerint hosszú éveken keresztül növekedni fog; felhívja ezért a Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást az épületekben és más létesítményekben, mint például hajókon, vonatokon és gépekben lévő azbeszttel kapcsolatos jelentős foglalkozási egészségügyi és biztonsági problémákról; felhívja továbbá a tagállamokat nemzeti cselekvési tervek elkészítésére az azbeszt kivonását illetően, beleértve az épületekben lévő azbeszt feltérképezését, illetve az azbeszt biztonságos eltávolításának biztosítását is;

37.

sajnálja, hogy a Bizottság a Parlament ismételt, külön kérései ellenére sem nyújtott be a 2000/54/EK irányelv módosítására vonatkozó javaslatot a tűvel és hegyes orvosi eszközökkel folytatott munka miatti kockázatok kezelése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az ajánlattételi felhívás (2007/S 139–171103) alapján a hatástanulmányt, és felhív az irányelv megfelelő módosításának elfogadására a parlamenti ciklus 2009-es befejezése előtt, összhangban az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló fent említett parlamenti állásfoglalással; felhívja a Bizottságot megfelelő megelőzési és szűrési intézkedések végrehajtására a vérrel átadható betegségek – mint például a hepatitis C – kockázatának csökkentése érdekében;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az egészségügyi ellátásban szerzett fertőzések megelőzésére vonatkozó európai uniós gyakorlati kódex kialakítása és elfogadása terén;

39.

felhívja a Bizottságot az egészségügyi ellátásban – beleértve a gondozóotthonokat is – az egészség és a biztonság fejlesztésére, intézkedéseket kezdeményezve az egészségügyi dolgozók rutinszerű szűrésének ösztönzése terén a korai diagnosztizálás és kezelés lehetővé tétele érdekében, a foglalkozás során szerzett vagy foglalkozás során átadható fertőzések, pl. az MRSA visszaszorítása érdekében;

40.

üdvözli a tagállamok nemzeti stratégiák kidolgozására irányuló kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy ezeknek a stratégiáknak ugyanazt az időszakot kell lefedniük, és ugyanabban az évben kell kezdődniük, hogy megkönnyítsék mind a nemzeti stratégiák, mind azok eredményeinek az összehasonlítását, és ezeknek egyértelmű és mérhető célkitűzéseket is meg kell határozniuk, és külön hangsúlyt kell helyezniük a kkv-kra és a sebezhető csoportokra, mint például a migráns munkavállalók, a fiatal és idősödő munkavállalók, a nők, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók és a fogyatékkal élő munkavállalók;

41.

hangsúlyozza, hogy létfontosságú a munkahely elérhetővé és biztonságossá tétele a fogyatékkal élő munkavállalók számára, megfelelő elhelyezés, az egyéni szükségleteknek megfelelően kiigazított külön berendezés biztosítása, és a fogyatékkal élők számára a fogyatékosságuk miatt fontos egészségügyi szolgáltatások biztosítása útján, beleértve a további fogyatékosság minimalizálására és megelőzésére kialakított szolgáltatásokat is;

42.

felkéri mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy jogállásuktól függetlenül minden munkavállalóra teljes mértékben alkalmazzák és hajtsák végre a keretirányelvet, és módosítsák a jelenlegi jogszabályokat, amennyiben azok nem bizonyultak hatékonynak, beleértve azokat a gyakran figyelmen kívül hagyott területeket is, mint például a mezőgazdasági, egészségügyi dolgozók, a hivatásos sofőrök, a háztartási munkavállalók és az otthon dolgozók, valamint – adott esetben – a katonaság; továbbá biztosítsák a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i, 2000/78/EK tanácsi irányelv (14) teljes körű alkalmazását és végrehajtását; felkéri őket továbbá arra, hogy vegyék figyelembe az összes rendelkezésre álló lehetőséget arra nézve, hogy az EU egészségvédelmi és biztonsági rendelkezéseit adott esetben kiterjesszék az önálló vállalkozókra és a fogyatékkal élők számára kínált, védett foglalkoztatási szolgáltatásokra;

43.

felszólítja a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg a férfi és női munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő különféle kockázatokat, és intézkedjenek olyan társadalmi és fizikai infrastruktúra kialakításáról, amely védelmet biztosít ezen kockázatok ellen;

44.

hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak által viselt kockázatok elemzésének és a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségessége nem jelenti azt, hogy védekezésként ismét kirekesztő politikákat vezessenek be, vagy különböző állásokat alakítsanak ki a nőknek és a férfiaknak;

45.

úgy véli, hogy bár a munkáltató biztonsági kötelezettségei szigorúan azokra a személyekre szorítkozik, akikkel szemben munkaszerződés jogilag kötelezi, az egészségre és biztonságra vonatkozó politikának a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikában való szerepeltetése érdekében a munkáltatókat lehetőség szerint ösztönözni kell alvállalkozóik és az alvállalkozói lánc egészségügyi és biztonságügyi politikájának megvizsgálására;

46.

érdeklődve várja a szociális partnerek váz- és izomrendszeri megbetegedésekről (MSD-k) folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy irányelvre irányuló javaslatot, tekintettel az MSD-k növekvő gyakoriságára, valamint arra, hogy a jelenlegi jogszabályok nem feltétlenül megfelelők, mivel nem foglalkoznak az összes munkahelyi helyzettel, és nem térnek ki a munkához kapcsolódó MSD-k összes kockázatra; arra hív fel, hogy a tudományos elveket szigorúan szem előtt kell tartani;

47.

érdeklődve várja a szociális partnereknek a rákkeltő anyagokról szóló, 2004. évi irányelv felülvizsgálatáról folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és úgy véli, hogy előnyben lehetne részesíteni az irányelv módosításának lehetőségét – hogy szerepeljenek benne a reprotoxikus anyagok is –, valamint az irányelvben felsorolt rákkeltő és mutagén anyagokra nézve kötelező foglalkozási expozíciós határértékek (BOELV-ek) felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és az irányelvben még nem szereplő egyes rákkeltő anyagokra nézve új BOELV-ek megállapítását;

48.

emlékeztet arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság nem csak a fizikai munkát végzők esetében kerülhet veszélybe; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mentális betegségek kialakulásának okaira, valamint a szellemi egészségre, a függőségre és a lélektani kockázatokra a munkahelyeken, így például a stresszre, a zaklatásra, a támadásokra és az erőszakra, és hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a munkaadók fizikai és mentális egészség előmozdítására vonatkozó politikájára;

49.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy nagyobb összhang alakuljon ki az új, helsinki székhelyű, Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA), valamint hogy tisztázzák a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15)és a munkahelyi egészségvédelemről szóló egyéb irányelvek közötti kapcsolattal összefüggésben felmerülő számtalan kérdést;

50.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a közösségi stratégia és a REACH-rendelet egyidejű végrehajtására: a stratégiának arra kell törekednie, hogy kiegészítse a vegyi kockázatokkal szembeni védelemről szóló REACH-rendeletet, és ki kell használnia a lehetőséget a munkahelyi vegyi kockázatokkal szembeni megelőző intézkedések fokozására a REACH-rendelet végrehajtásával összefüggésben;

51.

üdvözli a szociális partnerek között a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodás újkeletű megkötését; sajnálja azonban, hogy az utóbbi megállapodás nem foglalkozik kifejezetten a harmadik fél által elkövetett erőszak kérdésével; ezért a szociális partnereket ebben a kérdésben konzultációra hívja fel;

52.

hangsúlyozza az Európában közlekedő számos kamionsofőr nehéz munkakörülményeit, amelyek oka a megfelelő pihenőhelyek elégtelen száma; a vezetésről és a pihenőidőről szóló, 561/2006/EK rendelet (16) 12. cikke kifejezetten elismeri az EU autópálya-hálózatában a hivatásos sofőrök számára az elegendő számú biztonságos és biztosított pihenési létesítmény fontosságát; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a biztonságos parkolóhelyekre vonatkozóan az Parlament által kezdeményezett kísérleti projektet, figyelembe véve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság biztonságos parkolóhelyekről szóló véleményében (17) szereplő ajánlott intézkedéseket;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen kutatást annak megvalósíthatósága és a munkahelyi egészség és biztonság és a társadalom egésze tekintetében jelentkező előnyei tekintetében, hogy minden, munkahelynek készülő új épület esetében legyen kötelező tűzoltó készülékek felszerelése, amennyiben ez biztonságos;

54.

a magas szintű egészségvédelem és biztonság hatékony kialakításának kulcsfontosságú eszközeként hangsúlyozza az összes érintett fél, ezen belül a hatóságok, a munkáltatók, a munkavállalók, azok képviselői és a civil társadalom közötti folyamatos párbeszéd fontosságát; ennek a párbeszédnek a munkavállalók egészségét és biztonságát, valamint egyes munkavállalói csoportok sajátos szükségleteit és igényeit illetően a vállalkozások és az ágazat szintjén érő valós kockázatokkal kapcsolatos jobb ismeretekhez, valamint a helyes gyakorlatok cseréjéhez kell vezetnie;

55.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők megfelelő képviseletét a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos döntéshozatal minden szintjén;

56.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége (CSR) a versenyképesség, a megfelelőbb foglalkozási egészség és munkahelyi biztonság, valamint a munkakörnyezet fejlesztésének egyik eredményes eszköze, és e tekintetben ösztönzi a bevált gyakorlatok helyi, nemzeti és európai szintű cseréjét a tagállamok között, globálisan pedig multinacionális szinten is, valamint a vállalatok társadalmi felelősségének további, önkéntes alkalmazását, illetve a vállalatok fejlesztési stratégiája integrált részeként történő alkalmazását is;

57.

úgy véli, hogy az alkalmazottak képviselete minden munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politika esetében rendkívül fontos; úgy véli, hogy az egészségvédelmi és biztonsági képviselők munkahelyi megléte és a jobb teljesítmény közötti pozitív összefüggést nem lehet alulbecsülni, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a részvételen alapuló megközelítést, valamint biztosítsák, hogy a lehető legtöbb munkavállaló számára legyenek elérhetők az egészségvédelmi és biztonsági képviselők;

58.

úgy véli, hogy a túl hosszú munkaidő/nem megfelelő pihenőidő kulcsfontosságú tényező a munkahelyi balesetek és megbetegedések növekvő számában, és a munka és a családi élet megfelelő egyensúlyának megteremtésére szólít fel;

59.

gratulál az OHSA-nak és az Élet- és Munkakörülmények Javításáért létrehozott Európai Alapítványnak az általuk mostanáig elvégzett munka tekintetében, és nézete szerint e szervek szakértelmét és hatásköreit teljes mértékben ki kell aknázni; e szerveket továbbra is a tudatosság felkeltésére, az információk összegyűjtésére, elemzésére és cseréjére, a bevált gyakorlatok cseréjére és – akár társadalmi változások, akár technikai innováció okozta – új és növekvő kockázatok előrejelzése céljából lefolytatandó vizsgálatokra kell használni;

60.

úgy véli, hogy az újonnan megjelenő kockázatok – pl. pszichoszociális kockázatok – azonosítása és nyomon követése alapvető fontosságú; ezért gratulál az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség kockázatkutató központjának munkájához, és azt várja a Bizottságtól, hogy a megállapításai alapján tegyen lépéseket, és az új kockázatok azonosításának megfelelően nyújtsa be a szükséges javaslatokat;

61.

javasolja a tagállamoknak, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nehéz vagy veszélyes körülmények között dolgozók szociális védelme tükrözze munkakörülményeiket mind munkás- mind nyugdíjas éveik során;

62.

javasolja, hogy az OHSA végezzen célzott kutatást az ideiglenes és ügynökségi munkavállalókat, valamint az alvállalkozóként működő vállalkozások munkavállalóit érintő egyedi problémák és kockázatok terén, hogy segítse a Bizottságot és a tagállamokat a felmerülő kockázatok elleni küzdelemben és a meglévő jogszabályok e csoportok tekintetében történő megfelelő végrehajtásában, felismerve, hogy egyes tagállamokban bizonyos csoportok, például az építőipari dolgozók nagyobb baleseti kockázatnak vannak kitéve;

63.

azon a véleményen van, hogy a globális környezetben szükség van a nemzetközi szervezetekkel, mint pédául a WTO-val, a WHO-val, és az ILO-val folytatott együttműködésre, valamint annak biztosítására, hogy a nemzetközi munkavédelmi egyezményeket és megállapodásokat az összes fél elfogadja és végrehajtsa; úgy véli, hogy ez fontos tényező az EU versenyképességének fenntartásához, valamint annak elkerüléséhez, hogy az EU vállalkozásait engedékenyebb egészségvédelmi és biztonsági jogi környezetet keresve harmadik országokba helyezzék; úgy véli továbbá, hogy ez az emberi jogok védelmének kérdése, és ezért a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során foglalkozni kell vele;

64.

ezért felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket, és különösen erősítsék meg a C-187. ILO-egyezményt, és hajtsák végre az R-197. ajánlást;

65.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/24

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a 2007. június 21–22-i brüsszeli Európai Tanácsnak a szerződés reformjának eljárásáról szóló elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződés 1. cikk (4) bekezdése által bevezetett, az Európai Unióról szóló szerződés új 3. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió küzd […] a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja […] a gyermekek jogainak védelmét”, és megállapítja, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió […] hozzájárul […] az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez”,

—

tekintettel a 2007. október 19-i lisszaboni kormányközi konferencia lezárásaképpen az állam- és kormányfők által hozott határozatra, mely szerint jogilag kötelező erővel kell felruházni az Európai Unió Alapjogi Chartáját (1), amelynek kifejezetten a „gyermekek jogaival” foglalkozó 24. cikke egyebek mellett megállapítja, hogy „mind a közhatóságok, mind a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységeiben elsődleges szempontként a gyermekek mindenek felett álló érdekét kell érvényesíteni”,

—

tekintettel az Unió határozatára, mely szerint csatlakozik az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, 1950. évi európai egyezményhez, amely az egyezmény be nem tartása esetére szankciókat irányoz elő,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1989. november 20-án a gyermekek jogairól elfogadott ENSZ-egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyveire,

—

tekintettel az 1994 szeptemberében Kairóban tartott Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencián elfogadott ENSZ cselekvési programra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a Bizottság 2006. július 4-i, „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleményére (COM(2006)0367),

—

tekintettel a szülőjük által jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő 2007. március 1-jei előrehaladási jelentésére, amely a gyermekek szülők általi jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyek számának drasztikus emelkedésére hívja fel a Bizottság, a Parlament és más intézmények figyelmét,

—

tekintettel a Save the Children és a Plan International által a Bizottság fenti „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleménye kapcsán kezdeményezett konzultáció eredményeire (3),

—

tekintettel az ugyanannak a közleménynek a közzétételét követően a Bizottság által létrehozott gyermekjogi fórumra, amely első ízben 2007. június 4-én, Berlinben ült össze,

—

tekintettel az első fórum alkalmával 2007. június 4-én Berlinben elfogadott politikai nyilatkozatra, amely ismételten kinyilvánítja az arra irányuló szándékot, hogy az Európai Unió belső és külső politikáiban rendszerszerűen figyelembe vegyék a gyermekek jogait,

—

tekintettel az Európai Parlament 2006. június 14-i, „Megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – keretstratégia” című állásfoglalására (4),

—

tekintettel az EU Alapjogi Szakértői Hálózatának „A gyermekek jogainak végrehajtása az Európai Unióban” című, 2006. május 25-i, 4. számú tematikus feljegyzésére (5),

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a gyermekek elleni erőszakról szóló tanulmányára, amelyet 2006. október 11-én, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése előtt ismertettek,

—

tekintettel az UNICEF-nek az emberkereskedelem gyermekáldozatainak védelméről szóló, 2006. szeptemberi iránymutatásaira,

—

tekintettel a 2003. december 22-i, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározatra (6),

—

tekintettel az 1989. évi Gyermekjogi ENSZ-egyezmény 34. és 35. cikkére, amelyek a gyermekeknek a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak valamennyi formája elleni védelmére vonatkoznak, valamint a gyermek elrablásának, eladásának vagy a velük való kereskedelemnek a megelőzésére törekszenek,

—

tekintettel a Bizottság 2007. május 22-i, „A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című közleményére COM(2007)0267,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0520/2007),

A.

mivel a Bizottság „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleményének elsődleges célkitűzése a gyermekjogok pozitív megerősítésének elősegítése – mindenekelőtt ideértve a biztonságos körülmények között való felnevelkedéshez, a gondozáshoz, a családhoz, a szeretethez és a játékhoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a társadalmi beilleszkedéshez, az esélyegyenlőséghez, a sporthoz és a tiszta és védett környezethez való jogot –, annak érdekében, hogy megvesse egy olyan, a gyermekek iránt jóakaratú és őket tekintetbe vevő társadalom alapjait, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat és amelynek cselekvő tagjai;

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Alapjogi Charta) 24. cikkének (3) bekezdése szerint „minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes”;

C.

mivel az Alapjogi Charta 24. cikkének és az ENSZ gyermekjogi egyezménye 12. cikkének megfelelően fontos, hogy valamennyi gyermek számára garantálják a „részvételi” jogot abból a célból, hogy tapasztalatait és véleményét valamennyi őt érintő kérdésben figyelembe lehessen venni, a gyermek életkorával, érettségével és szellemi fejlettségével összhangban kellő súlyt biztosítva annak; mivel ez a jog abszolút és nem terhelhető korlátozásokkal, és mivel meg kell találni annak módját, hogy valamennyi gyermekkel kommunikáljanak, még azokkal a gyermekekkel is, akik a felnőttek számára nehezen érthető módon fejezik ki magukat, például a nagyon fiatal gyermekek, a fogyatékkal élő gyermekek és a más nyelvet beszélő gyermekek;

D.

mivel alapvető fontosságú, hogy a gyermekjogok beillesztése és védelme a velük közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatos valamennyi uniós politikában megtörténjék (mainstreaming) és azok védelmet kapjanak;

E.

mivel a gyermekek esetében szüleik szegénysége és társadalmi kirekesztettsége jogaik gyakorlásának komoly akadályát képezik, és mivel számos egyéb olyan tényező is van, amely megakadályozza a gyermekeket jogaik gyakorlásában, például a szülői szerepüket elégtelenül betöltő szülők, jogi ügyekben a gyermekek felnőttek általi képviseletének szükségessége vagy az a tény, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog csak a gyermek felett felügyeletet gyakorló személy beleegyezésével történhet;

F.

mivel a felnőtteknek olyan kedvező feltételeket kell biztosítaniuk a gyermekek számára, amelyek lehetővé teszik, hogy hangot adjanak gondolataiknak, vagyis kifejezésre juttathassák véleményüket és meghallgassák őket; mivel a felnőtteknek elő kell mozdítaniuk a gyermekek békés és barátságos megnyilvánulásait és arra kell buzdítaniuk őket, hogy más gyermekekkel érintkezzenek; mivel az idő lényeges tényező a nyílt hozzáálláshoz és a gyermekek véleménye – nemcsak meghatározott eseményeken való – kifejezésének biztosításához vezető körülmények megteremtésében, és mivel ezt a nyilvános programok finanszírozásában is figyelembe kell venni;

G.

mivel az EU-n belül továbbra is probléma a gyermekek jogaival való visszaélés és a gyermekek elleni erőszak, valamint az illegális örökbefogadás, a prostitúció, az illegális munka, a kényszerházasság, a koldulás céljából vagy más célból történő gyermekkereskedelem;

H.

mivel egyre több gyermek szenved krónikus betegségektől – mint például a neurodermititis és az allergiák –, valamint légzőszervi megbetegedésektől és a zajtól;

I.

mivel a gyermekek környezetvédelmi jogai szerepelnek az ENSZ gyermekjogi egyezményében;

J.

mivel a családi környezet kedvező keretet jelent a gyermekek jogainak védelméhez, amely környezet biztosítja személyiségük egészséges fejlődését, fejleszti képességeiket és lehetővé teszi számukra a jogaik gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását, valamint kötelességeik megismerését, és ezért következésképpen minden erőfeszítést meg kell tenni a család megfelelő állami politikákkal történő támogatására, ugyanakkor mivel ilyen keret hiányában – a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően minden gyermeknek (az árvákat, hajléktalanokat és a menekülteket is beleértve) részesülnie kell helyettesítő védelemben, amely biztosítja, hogy mindenfajta megkülönböztetés nélkül nőjenek fel;

K.

mivel az EU gyermekjogi stratégiájának az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított értékekben és elvekben kell gyökereznie;

L.

mivel a gyermekek mint önálló jogalanyok jogait el kell ismerni, ugyanakkor – a nemzeti és nemzetközi jogszabályok ellenére – a lányok és az asszonyok gyakran jogi, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek áldozatai, amelyek érintik az olyan pozitív és alapvető jogaik gyakorlását, mint például az oktatáshoz, egészségügyhöz, biztonságos élelemhez, tiszta vízhez való egyenlő hozzáférés, valamint a serdülők gyermekvállalással összefüggő jogai;

M.

mivel az alapvető jogoknak és értékeknek – beleértve a nemek közötti egyenlőséget – a gyermekkori oktatás nélkülözhetetlen részét kellene alkotniuk, és azoknak valamennyi további életszakasz alapját kellene képezniük;

N.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget a gyermekeket érintő valamennyi politikára alkalmazni kell, hiszen a nemek közötti egyenlőség a fiúk és lányok egyenlő jogainak már az első életévekben történő elismerésével kezdődik;

O.

mivel a bevándorló nők és lányok ellen az úgynevezett becsület védelmében elkövetett bűncselekmények, a kényszerházasságok, a nemi szervek csonkítása vagy más erőszakos cselekmények formájában elkövetett emberi jogi jogsértések nem indokolhatók semmiféle kulturális vagy vallási alapon, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni;

P.

mivel Európában a gyermekek már korai életkorban ki vannak téve a horror, a pornográfia és az erőszak ábrázolásainak a médiában, és ez olyan pusztító pszichológiai és társadalmi hatásokkal járhat, mint például a szorongás és depresszió, fokozott agresszivitás és iskolai problémák;

1.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely nagyon világosan hangot ad annak, hogy a gyermekekre és a felnőttekre egyaránt vonatkozik az alapvető emberi jogokról szóló valamennyi egyezmény, és ugyanígy egy sor olyan kiegészítő jog is, amelyek a kiemelten gyermekek és a fiatalok különleges helyzetére vonatkozó ENSZ gyermekjogi egyezményében szerepelnek;

2.

üdvözli a kormányközi konferencia 2007. október 19-i határozatát arról, hogy a gyermekjogokat az EU egyik célkitűzéseként belefoglalják a Lisszaboni Szerződésbe, és ezáltal új keretet határoznak meg a gyermekjogok számára;

3.

üdvözli a Bizottság által létrehozott gyermekekkel kapcsolatos külkapcsolati cselekvési programot, amely az EU gyermekjogi stratégiája jóváhagyott kötelezettségvállalásainak és keretének részét fogja képezni;

4.

megállapítja, hogy az EU illetékességi területeinek növekvő hányada – közvetlenül vagy közvetetten – kapcsolatos a gyermekjogokkal, és kéri a Bizottságot, hogy 2005. április 27-i, „Az Alapjogi Charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban. A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című közleményében (COM(2005)0172) jelzett hatástanulmányába illesszen be egy olyan részt, amely a gyermekjogok – jogi értelemben vett – figyelembe vételével foglalkozik;

5.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a gyermekjogokkal kapcsolatos egyedi költségvetési tétel létrehozása céljából, amely lehetővé tenné „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című bizottsági közlemény végrehajtására irányuló munka, valamint az olyan, speciálisan a gyermekekre irányuló projektek finanszírozását, mint az európai „gyermekrablási” gyorsriasztási rendszer, valamint egy, a gyermekrablási ügyek számának csökkentésével megbízott, a tagállamok központi hatóságainak képviselőiből álló koordinációs szerv létrehozása; a költségvetési tételnek az e területen működő NGO-hálózatokra irányuló támogatásokat is magában kell foglalnia, és biztosítania kell a gyermekek részvételét az említett közlemény és az említett projektek végrehajtására irányuló munkában;

6.

pénzügyi eszközökkel támogatott, eredményes nyomon követési rendszerre, továbbá éves jelentésekre szólít fel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című bizottsági közleményben és az eljövendő gyermekjogi stratégiában szereplő kötelezettségvállalások végrehajtásának biztosítása érdekében;

7.

emlékeztet arra, hogy a jövőbeni stratégia hatékonysága megköveteli a hosszú távú kötelezettségvállalást és fellépést, a gyermekek jogai végrehajtásának mutatók kidolgozásán, valamint nem kormányzati szervezetek és a szülői és tanári egyesületek részvételén keresztül történő fokozott és hatékony ellenőrzését, továbbá megköveteli a nemzeti és nemzetközi gyermekjogi kezdeményezésekkel és politikákkal való összehangolást;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2008-tól kezdve kétévente dolgozzon ki átfogó, a gyermekekről és a fiatalokról szóló európai uniós jelentést;

9.

üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy egy, az egész EU-ra kiterjedő telefonos gyermek-segélyvonalat hoz létre és rámutat arra, hogy e szolgálatnak ingyenesnek és napi 24 órán keresztül elérhetőnek kell lennie; felszólítja a tagállamokat, hogy információs intézkedéseken keresztül tájékoztassák a gyermekeket e szolgálat használatának lehetőségéről;

10.

érdeklődéssel várja a Bizottságnak a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2003. évi kerethatározat tagállamok általi végrehajtásáról szóló jelentését;

11.

kéri, hogy a gyermekjogok ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított védelmét illesszék be az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: az Ügynökség) többéves kerettervének prioritásai közé, s az ügynökség minél hamarabb hozzon létre együttműködési hálózatot az e területen működő nemzetközi szervezetekkel – különösen a gyermekügyi ombudsmanokkal és NGO-kkal – annak érdekében, hogy tapasztalatukat és a rendelkezésükre álló információkat teljes mértékben fel lehessen használni;

12.

kéri a Bizottságot, az Ügynökséget és a tagállamokat, hogy az érintett ENSZ-ügynökségekkel, nemzetközi szervezetekkel és kutatóközpontokkal együttműködésben dolgozzanak az EU-ban élő gyermekek helyzetével kapcsolatos összehasonlítható statisztikai adatok összegyűjtésének javításán, adott esetben az Eurostat feladatkörének kiterjesztésével, abból a célból, hogy minél több, sajátosan a gyermekekre vonatkozó, pl. a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést jelző mutatót dolgozzanak ki és vizsgáljanak; az adatgyűjtésben biztosítani kell a gyermekek részvételét;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy nem és kor szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a gyermekeket érő megkülönböztetés és erőszak minden formájáról annak érdekben, hogy a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség dimenzióját integrálják a jövőbeni stratégiája valamennyi politikájába és eszközébe – beleértve a gyermekek jogaival foglalkozó fórum tevékenységeit –, és többek között a „gender budgeting” révén biztosítsák e politikák ellenőrzését és értékelését;

14.

felszólít arra, hogy a gyermekek jogait építsék be az EU külpolitikáiba és fellépéseibe, ideértve az európai szomszédsági politikát és Oroszországgal meglévő stratégiai partnerségét – amint ez „Az Európai Unió cselekvési terve a gyermekek jogairól a külkapcsolatokban” című bizottsági munkadokumentumban szerepel –, továbbá a bővítési folyamatban, elismerve, hogy e politikák hatékony eszközök arra, hogy lehetőségeket biztosítsanak a gyermekek jogainak előmozdítására; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy e lehetőségeket építse be a Közösség és a tagállamok külügyi tevékenységei egyedi célkitűzéseibe;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést a gyermekek jogainak nemzetközi szinten meghatározott módon történő tiszteletben tartásáról szóló, jogilag kötelező érvényű különleges záradék beemeléséről az Európai Közösség és harmadik országok között létrejött valamennyi nemzetközi megállapodásba;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy duplázza meg azon erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy a fejlődő országokat hozzásegítse az ENSZ gyermekjogi egyezménye rendelkezéseinek és fakultatív jegyzőkönyveinek nemzeti jogukba történő átvételéhez;

17.

kéri, hogy vegye fontolóra az EU csatlakozását az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez és annak két fakultatív jegyzőkönyvéhez, valamint az Európa Tanács gyermekjogi egyezményeihez, beleértve az emberi jogok európai egyezményét (EJEE), valamint a gyermekjogok gyakorlásáról, az örökbefogadásról vagy a szexuális kizsákmányolásról és visszaélésekről szólókhoz, továbbá felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el olyan elvi álláspontot, amelynek révén az EU a jövőben részt tud venni a jövőbeli – elsősorban a gyermekek jogairól szóló – egyezmények tárgyalásain;

18.

rámutat, hogy a gyermekekre vonatkozó bármiféle stratégiának az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének értékeiben és következő négy alapelvében kell gyökereznie: a megkülönböztetés valamennyi formája elleni védelem; elsődlegesen a gyermek érdekeinek figyelembevétele; az élethez és a fejlődéshez való jog; a gyermeket érintő bármely ügyben vagy eljárásban a véleménynyilvánításhoz, valamint ahhoz való jog, hogy e véleményt figyelembe vegyék;

19.

sajnálatosnak tartja, hogy még nem minden tagállam hozta létre a gyermekek és serdülők jogaiért felelős ombudsman posztját, ahogyan ezt az ENSZ gyermekek jogaival foglalkozó bizottsága szorgalmazza, a gyermekjogok védelmének előmozdítása és az ENSZ gyermekjogi egyezményének további végrehajtása érdekében, és felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb tegyék meg ezt a lépést; úgy véli, hogy az EU-nak pénzügyi támogatást kell biztosítania a gyermekjogok védelmével foglalkozó európai ombudsmanok hálózatának (European Network of Ombudspeople for Children – ENOC), annak érdekében, hogy a hálózat intenzívebben és az egész EU-ra kiterjedően kezelhesse a gyermekjogokkal kapcsolatos kérdéseket;

20.

rámutat arra, hogy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (7) nemzeti hatóságok általi alkalmazása többféle értelmezésre ad lehetőséget; sürgeti a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatásokat és állítsa össze a legjobb gyakorlatok jegyzékét az említett rendelet végrehajtásának egyértelművé tétele és megkönnyítése érdekében;

21.

hangsúlyozza a meglévő nemzetközi kötelezettségvállalások tagállamok és tagjelölt országok általi végrehajtásának fontosságát, különös tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményében, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben, amely külön rendelkezéseket tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekre vonatkozóan, és a gyermekmunkáról szóló ILO-egyezményekben foglaltakra;

22.

sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-i hágai egyezményt; sürgeti az Európai Unió intézményeit, hogy mozdítsák elő a gyermekek jogainak védelméről szóló fontosabb nemzetközi eszközök harmadik országok általi ratifikálását, különös tekintettel a kiskorú bevándorlók helyzetének javítására irányuló eszközökre;

23.

felszólítja az EU-t, hogy a „puha hatalom” eszközei, felvilágosítás és ajánlások révén vegyen részt tevőlegesen az ENSZ gyermekjogi egyezmény ismertségének előmozdításában és terjesztésében az EU-n kívül és belül;

24.

emlékezteti a tagállamokat, hogy haladéktalanul teljesíteniük kell a gyermekek jogainak védelme tekintetében vállalt európai és nemzetközi kötelezettségeiket;

25.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre csereprogramokat a tanárok és a diákok számára az EU-n kívüli országokkal, különösen közel-keleti és fejlődő országokkal, és terjesszék és mozdítsák elő a gyermekjogokat, különös tekintettel az oktatáshoz való jogra és a nemek közötti egyenlőségre;

26.

hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükség van a gyermekek igényeinek differenciált mérlegelésére; az ilyen differenciált skálára jó példa az UNICEF INNOCENTI kutatóközpont által közzétett „Report Card 7”, amely a gyermekjólét hat dimenzióját jeleníti meg, ideértve az anyagi jólétet, az egészséget és a biztonságot, az oktatási jólétet, a családdal és társakkal való kapcsolatokat, a viselkedésmódokat és a kockázatokat, valamint a szubjektív jólétet;

27.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a szellemi fogyatékos gyermekek jogai – különösen a szabadsághoz, oktatáshoz és a bírósághoz való hozzáféréshez való joguk – betartásának biztosítására, valamint a kínzással és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelmükre;

28.

felszólít valamennyi tagállamot annak biztosítására, hogy a gyermekek az őket érintő bírósági vagy kvázi bírósági eljárásokban eredményes, független képviselettel rendelkezzenek, továbbá legyen törvényesen kijelölt gyámjuk, amennyiben nincs az e feladatok elvégzésére képes felelős, alkalmas és megfelelő felnőtt családtagjuk;

29.

hangsúlyozza, hogy – mivel a gyermekek, főként a fiatal gyermekek többségének gondozása családi környezetben történik – a gyermekjogi stratégiának tartalmaznia kell a családok jólétének előmozdítására irányuló rendelkezéseket;

30.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szakpolitikákat és hajtson végre a gyermekek jogainak védelmére irányuló átfogó, több szakterületre kiterjedő intézkedést a gyermekek számára a térségek közötti egyenlőség és esélyegyenlőség elérése érdekében;

31.

javasolja, hogy az EU határozza meg a „veszélyeztetett gyermek” minden fogalmát, amely kiterjed valamennyi gyermekre, akik olyan társadalmi helyzet áldozatai, amely szellemi vagy fizikai egészségüket veszélyezteti és/vagy a gyermekeket – akár szereplőként, akár áldozatként – bűncselekmények kockázatának teszi ki;

32.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket (tájékoztató kampányok, a legjobb gyakorlatok cseréje stb.) a „veszélyeztetett gyermekekké” válás megelőzése, beleértve a fiatalkori bűnözés megelőzése érdekében;

33.

emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz és a képzéshez való jog alapvető szociális jog, és felszólít minden tagállamot és tagjelölt országot, hogy ezt a jogot a gyermek vagy szülei szociális és etnikai származásától, fizikai állapotától vagy jogállásától függetlenül biztosítsa;

34.

kéri, hogy a jövőbeni EU gyerekjogi stratégia foglaljon magába a nemi alapú erőszak megelőzésére irányuló intézkedéseket, amelyek többek között a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőségre vonatkozóan a fiúknak és lányoknak, szülőknek, pedagógusoknak és a sebezhető közösségeknek szóló figyelemfelkeltő kampányokra összpontosítanak a lányok emancipációja, esélyegyenlőségének biztosítása és jogaik jobb védelme érdekében; felszólít a fiúk és a férfiak aktív részvételének előmozdítására a fent említett megelőző intézkedésekben; felkéri a Bizottságot, hogy tegye fejlesztési támogatási politikája és kereskedelmi megállapodásai feltételévé a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőséget biztosító, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak minden fajtáját megszüntető jogszabályok végrehajtását;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban ösztönözze a nőkkel szembeni megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozó nemzetközi szerződések ratifikálását, valamint hogy mozdítsa elő a nők gazdasági, társadalmi és politikai életben való részvételét, ezáltal növelve gyermekeik jólétét;

36.

üdvözli, hogy a Bizottság útjára indította a Fórumot, amely kapcsolatot teremt a tagállamok, a Parlament és a Bizottság, a nem kormányzati szervezetek, a gyermekjogok területén tevékenykedő nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselőit, és magukat a gyermekeket is; úgy véli, hogy a gyermekek részvételének a Fórum egyik fő céljának kell lennie; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gyermekek, továbbá a tagállamok gyermekjogi ombudsmanjainak, valamint a szülői és családi egyesületeknek a részvételét;

37.

üdvözli, hogy a Bizottság szolgálatközi csoportot hozott létre, valamint gyermekjogi koordinátort nevezett ki, és a Lisszaboni Szerződés rendelkezése értelmében koordinációs csoport létrehozására hív fel a Parlamenten belül a Bizottság szolgálatközi csoportjával való együttműködés és a gyermekjogokkal kapcsolatos valamennyi parlamenti kezdeményezés és tevékenység összehangolása és ésszerűsítése érdekében; úgy véli, hogy e szerveknek egyben hálózatot kell biztosítaniuk az információk és a jó gyakorlatok cseréjére is, a néhány tagállamban végrehajtás alatt álló, a gyermekekre vonatkozó nemzeti stratégiai tervekkel összefüggésben; szorgalmazza, hogy ezek a szervek létesítsenek közvetlen kapcsolatot a gyermek- és fiatalkorúak által vezetett szervezetekkel a gyermekek valamennyi őket érintő döntéshozatalban való érdemi és hatékony részvételének kialakítása, megvalósítása, nyomon követése és biztosítása érdekében;

38.

emlékeztet arra, hogy a gyermekeknek és fiataloknak – életkoruktól függetlenül – joguk van véleményük kinyilvánítására; úgy véli, hogy a lányok és a fiúk egyaránt jogosultak véleményük kifejtéséhez, valamint hogy ezt a jogot garantálni kell az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozásakor, és biztosítani kell a lányok és fiúk kiegyensúlyozott részvételét;

39.

elismeri, hogy az aktív részvétel szorosan összefügg az információval; üdvözli egy olyan kommunikációs és információs stratégia kidolgozását, amely az EU intézkedéseit gyermekbarát és mindenki számára hozzáférhető módon teszi közzé;

40.

érdeklődéssel várja, hogy a Bizottság 2008-ban közzétegye a gyermekjogokat érintő meglévő európai uniós fellépések hatását értékelő tanulmányát és egy olyan konzultációs dokumentumot, amelynek célja, hogy meghatározza az EU gyermekek jogaira vonatkozó jövendő fellépésének főbb prioritásait, egy fehér könyv elfogadása céljából; kéri, hogy vegye figyelembe a Save the Children és a Plan International által 2007 elején mintegy ezer gyermek körében elvégzett fenti konzultáció eredményeit, amely rámutatott, hogy az általuk prioritásnak tekintett kérdések a gyermekek elleni erőszak, a hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés és a rasszizmus, a kábítószerek, az alkohol és a dohányzás hatásai, a prostitúció és a gyermekkereskedelem, továbbá a környezetvédelem; úgy véli, hogy e prioritást élvező konkrét kérdéseken túlmenően a stratégia átfogó célját a gyermekek részvételhez és befolyásoláshoz való jogának kell képeznie; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan eljárást, amelynek során valamennyi érdekelt fél, köztük a gyermekek is részt vehetnek az EU gyermekjogi stratégiájának meghatározásához vezető konzultációban;

41.

rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyermekjogokra vonatkozó információkat gyermekbarát módon és megfelelő eszközökkel terjesszék a gyermekek körében; felszólítja a Bizottságot, hogy:

42.

megállapítja, hogy a gyermekek elleni erőszak minden formája, minden körülmények között, beleértve az otthont is, elfogadhatatlan és mindenféle erőszak elítélendő; ezért olyan közösségi jogszabályt szorgalmaz, amely az erőszak, a szexuális kizsákmányolás, a megalázó büntetés és a káros hagyományos gyakorlatok minden formáját tiltja; elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, beleértve a fizikai, pszichológiai és szexuális erőszakot, például a kínzást, a gyermekek bántalmazását és kizsákmányolását, elrablását, a gyermekek vagy szerveik kereskedelmét vagy értékesítését, a családon belüli erőszakot, a gyermekpornográfiát, a gyermekprostitúciót, a pedofíliát, és az olyan káros hagyományos gyakorlatokat, amilyen például a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság és a becsület védelmében elkövetett bűntettek;

43.

emlékeztet az ENSZ főtitkárának a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájának megelőzéséről és az arra adott válaszról szóló fenti tanulmányában szereplő, alapvető ajánlásokra; megerősíti a megelőző politikák előnyben részesítésének és a szociális szolgálatok, különösen a családi közvetítő szolgálatok megerősítésének, az erőszak áldozatainak nyújtott támogatás javításának, az elkövetők elszámoltathatóságának és az e rejtett problémára vonatkozó adatok gyűjtése és elemzése megerősítésének szükségességét; a gyermekek elleni erőszak megelőzésére irányuló politikák keretében szorgalmazza a tudatosságot növelő, tájékoztató és oktató kampányok, valamint a gyermekekkel és a gyermekek érdekében dolgozó szakmai csoportok kapacitásépítési tevékenységeinek támogatását;

44.

felszólítja a tagállamokat, hogy vagy hajtsák végre a nők nemi szerveinek megcsonkítására vonatkozó különleges jogi rendelkezéseket, vagy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek értelmében büntetőeljárás alá vonható minden, a nők nemi szervét megcsonkító személy;

45.

felszólítja a tagállamokat, hogy az októl függetlenül lépjenek fel a becsülettel kapcsolatos bűncselekmények ellen, történjenek azok akár homoszexualitással, vallási vagy nemi önazonossággal, megszervezett házasságokkal, vagy kiskorúakkal kötött házasságokkal kapcsolatosak;

46.

sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az orvosok tudatosságát a káros hagyományos gyakorlatokkal kapcsolatban, és hogy biztosítsák a bűncselekmények következetes szankcionálását a hatályos jogszabályok értelmében, különös figyelmet szentelve a sebezhető csoportoknak, beleértve a bevándorló, etnikai kisebbségekből származó vagy fogyatékkal élő lányokat és nőket;

47.

felszólítja a tagállamokat, hogy vezessék be a női nemi szerv megcsonkítása valamennyi esetének az egészségügyi dolgozók általi, kötelező nyilvántartásba vételét, valamint hogy vegyék nyilvántartásba azokat az eseteket is, amikor fennáll annak gyanúja, hogy nők nemi szerveit csonkíthatják meg;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy szólaljanak fel a hagyományon alapuló, nők elleni erőszak ellen, hogy ítéljék el a bevándorló lányok emberi jogainak családon belüli megsértését, valamint hogy ellenőrizzék, mely jogszabályok alkalmazhatók a családtagok felelősségre vonására, különösen az úgynevezett becsület védelmében elkövetett bűncselekmények esetében;

49.

fenntartja, hogy ha a gyermekek elleni erőszakot és bántalmazást korai szakaszban akarják felismerni és leküzdeni, akkor különös eljárási protokollt kell bevezetni az ilyen események nyilvántartásba vételére és kezelésére, a gyermekek fizikai és mentális egészségével kapcsolatos ügyekért felelős orvosi és egészségügyi személyzetre vonatkozó képzési intézkedésekkel együtt;

50.

támogatja az ENSZ főtitkára gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetésével foglalkozó olyan különleges képviselőjének kinevezését, aki rendelkezik a gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetése tekintetében vállalt, globális kötelezettségvállalások érvényesítéséhez szükséges megbízatással és forrásokkal;

51.

hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális kizsákmányolás és visszaélések területén megfelelő jogszabályi keretet kell kidolgozni és meg kell erősíteni a tagállamok, az Europol és az Eurojust, valamint valamennyi illetékes nemzetközi szervezet közötti igazságügyi együttműködést;

52.

felszólítja a tagállamokat, hogy irányozzanak elő pénzeszközöket a szülőkre és szakmabeliekre irányuló oktatási és médiakampányokra, valamint a gyermekbarát jogi, orvosi és pszichológiai szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében;

53.

kéri valamennyi intézményt és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a gyermekkereskedelem, a pedofília, a gyermekekkel szembeni internetes szexuális visszaélések, a gyermekprostitúció és a gyermek-szexturizmus elleni küzdelemben, megtéve minden, a fenti 2004/68/IB kerethatározatban, illetve olyan más jogalkotási eszközökben elfogadott közös minimumelveken alapuló nemzeti jogszabály közelítésének lezárásához szükséges intézkedést, amelyek előirányozzák valamennyi köz- és magánszférabeli szereplő részvételét, ahogyan ezt a Bizottság „A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című fenti közleménye is tartalmazza;

54.

megerősíti, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolását a szankciók tekintetében a nemi erőszakkal kell egyenértékűnek tekinteni; úgy véli, hogy súlyosbító körülményeket kell figyelembe venni, ha a gyermek szexuális kizsákmányolás vagy visszaélés áldozata;

55.

felszólítja a tagállamokat nemi szempontból semleges jogszabályok megfontolására a szexuális erőszak tekintetében, valamint arra, hogy az ENSZ közgyűlése által 2000. május 25-én elfogadott ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt, a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló, fakultatív jegyzőkönyv 1. cikkével összhangban fontolják meg a szexuális szolgáltatások gyermekektől (azaz kiskorúaktól) történő vásárlásának bűncselekménnyé való nyilvánítását; a lakossági tudatosság létfontosságú a gyermekprostitúció és gyermekpornográfia elleni küzdelemben és az azok iránti kereslet csökkentésében;

56.

emlékeztet az emberkereskedelem elleni küzdelemről, valamint integrált megközelítés és cselekvési tervre irányuló javaslatokról szóló, a Tanácsnak címzett ajánlást tartalmazó, 2006. november 16-i ajánlására (8), amelynek E. preambulumbekezdése a következő tíz évben az emberkereskedelem áldozatai számának felére történő csökkentését javasolja, e bűncselekmény lehető leggyorsabb és legátfogóbb felszámolásának hosszabb távú, átfogó célkitűzésére tekintettel;

57.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek tényleges jogszabályi és egyéb intézkedéseket – az életkor és nemek szerint lebontott adatok gyűjtését is beleértve – a területükön akár a magán-, akár a közszférában elkövetett valamennyi erőszakos cselekménytípus megelőzésére és felszámolására;

58.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt fentebb említett fakultatív jegyzőkönyv, valamint az ugyanehhez az egyezményhez csatolt, a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló fakultatív jegyzőkönyv gyors ratifikálását;

59.

felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberkereskedelem áldozatainak teljes körű védelmét és támogatását, különös tekintettel arra, hogy megfelelő, tartós megoldást találjanak az emberkereskedelem gyermekáldozatai számára;

60.

felszólítja valamennyi intézményt és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben a kizsákmányolás valamennyi formája vonatkozásában, beleértve a munkát (pl. gyermekmunka (9), kényszermunka, házi szolgaság, rabszolgaság, adósrabszolgaság és koldulás), a kényszerházasságot, az illegális örökbefogadást és a jogellenes tevékenységeket (pl. kábítószer-kereskedelem, zsebtolvajlás) szexuális kizsákmányolást és prostitúciót stb.;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul értékelje a 2004/68/IB kerethatározattal összefüggésben a meglévő nemzeti végrehajtási intézkedéseket a kerethatározattal ellentétes nemzeti rendelkezések azonnali módosítására irányuló javaslat céljából, továbbá támogatja a Bizottság azon szándékát, mely szerint – a főbb hitelkártya-kibocsátó társaságokkal egyetértésben – tanulmányozza az internetes fizetési rendszerből való kizárás technikai megvalósíthatóságát vagy más korlátozások bevezetését olyan honlapok vonatkozásában, amelyek gyermekpornográfiai anyagokat értékesítésében vesznek részt; hasonlóképpen felszólítja az egyéb gazdasági szereplőket, például a bankokat, pénzváltóhelyeket, internetszolgáltatókat és keresőprogram-üzemeltetőket, hogy vegyenek aktívan részt a gyermekpornográfia és a gyermekek egyéb formában történő gazdasági kizsákmányolásának leküzdésére irányuló erőfeszítésekben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, (10) valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban tiltsa a gyermekpornográfiát és a gyermekek elleni erőszakot; úgy véli, hogy a Bizottság egyik alapvető prioritását annak kell képeznie, hogy fokozza a pedofil internetes oldalak elleni, határokon átnyúló műveleteket, valamint hogy az illegális honlapok megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalás céljából javítja a hatóságok és a magánszektor szervezetei közötti együttműködést;

62.

rámutat a gyermekek és fiatalkorúak kizsákmányolására a divat, a zene, a film és a sport világában;

63.

a gyermekjogok védelme érdekében javasolja megfelelő, hatékony és arányos szabályozó rendszer létrehozását a szolgáltatókkal, a médiával (köz- és magántelevíziók, hirdetők, a sajtó, videójátékok, mobiltelefon szolgáltatók és az internet), továbbá iparágakkal folytatott párbeszéd alapján, nevezetesen az ártalmas képek és tartalmak továbbításának (ide értve az elektronikus zaklatást is), valamint az erőszakos videójátékok forgalmazásának tilalma érdekében, mert ezek – amennyiben erőszakra és szexizmusra ösztönöznek – ártalmas hatással lehetnek a gyermekek testi-lelki fejlődésére; aggodalommal mutat rá továbbá a pornográf vagy a gyermekekkel való visszaéléssel kapcsolatos képek MMS-ben történő cseréjének növekvő problémájára; támogatását fejezi ki a biztonságosabb internet plusz program iránt, különösen a gyermekek védelmét elősegítő operatív és műszaki intézkedések végrehajtása által; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat és az internetszolgáltatókat, hogy a keresőprogramot üzemeltető cégekkel és a rendőrséggel együttműködve vezessenek be olyan gátoló technológiákat, amelyek gátolják az internetfelhasználóknak a gyermekek szexuális kizsákmányolásával összefüggő illegális honlapokhoz való hozzáférését, és megakadályozzák, hogy a nyilvánosság a gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázoló anyagokhoz férjen hozzá;

64.

üdvözli a mobiltelefonok serdülők és gyermekek általi biztonságosabb használatára vonatkozó európai keret végrehajtásának kezdetét, amely keretet az ezen ágazatban működő EU-beli, vezető vállalatok önszabályozó kódexként fogadtak el, és amelyet megfelelő nemzeti önszabályozó kódexek elfogadása fog követni; hangsúlyozza, hogy ez a keret az első fontos lépés a kiskorúak mobiltelefonok használatából eredő, egyedi veszélyek elleni védelmének biztosítása felé, ugyanakkor alapvető, hogy a Bizottság folyamatosan nyomon kövesse és értékelje a nemzeti szinten történő végrehajtást azzal a céllal, hogy értékelje annak eredményeit, és hogy megvizsgálja egy közösségi jogalkotási kezdeményezés elfogadásának szükségességét;

65.

támogatja, hogy hozzanak létre egységes rendszert az EU-ban a kiskorúaknak szóló audiovizuális tartalmak és videojátékok értékesítés és terjesztés céljából történő osztályozására és jelölésére, hogy az európai szabvány mintaként szolgálhasson az EU-n kívüli országok számára;

66.

emlékeztet arra, hogy a számítógépes és videojátékok életkor alapján történő besorolásával kapcsolatos meglévő európai rendszert nemrégiben egy, az online játékokra vonatkozó, különös címkével egészítették ki; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell és nagyobb mértékben kell támogatniuk a játékok címkézésével kapcsolatban az ilyen jellegű önszabályozást, annak érdekében, hogy jobban védjék a kiskorúakat a nem megfelelő tartalomtól, tájékoztassák a szülőket a játékokhoz kapcsolódó esetleges kockázatokról, valamint hogy a jó példákra felhívják figyelmüket;

67.

felszólítja a tagállamokat, hogy szigorítsák az abban az időpontban bemutatott televíziós műsorok tartalma feletti ellenőrzéseiket, amelyben a gyermekkorú nézők száma a legmagasabb, és a televíziós műsorokra vonatkozó megfelelő, egységes tájékoztatás biztosításával segítsék elő a szülői ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy az információs technológia további lehetőséget ad a gyermekeknek arra, hogy bármely, internet-kapcsolattal rendelkező számítógép segítségével bármikor hozzáférjenek televíziós műsorokhoz; rámutat arra, hogy nagyobb körültekintésre van szükség a tömegtájékoztatás gyermekekhez való korlátlan hozzáférési jogának és a gyermekek tömegtájékoztatáshoz való korlátozás nélküli hozzáférési jogának felülvizsgálatához;

68.

rámutat, hogy valamennyi tagállamban aggasztóan fokozódott a fiatalkorú elkövetők által elkövetett és – a legtöbb esetben – fiatalkorú áldozatokat követelő fiatalkori bűncselekmények jelensége, amely helyzet nemcsak nemzeti, hanem közösségi szintű integrált politikát igényel; ennélfogva mint szükséges intézkedést azt ajánlja, hogy a problémára vonatkozóan haladéktalanul állítsanak össze mérvadó felmérést, továbbá hogy azt követően hozzanak létre olyan közösségi szintű integrált keretprogramot, amely három irányvonal mentén csoportosítja az intézkedéseket: megelőző intézkedések, a fiatalkorú elkövetők társadalomba történő integrációjára irányuló intézkedések, valamint bírósági és bíróságon kívüli beavatkozási intézkedések;

69.

hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a „gyermekkultúra” előmozdítását a Média és a Kultúra európai programokon keresztül, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gyermekek érdeklődését megfelelő formában, innovatív projektek segítségével keltse fel az európai kultúra és az európai nyelvek iránt, és ébressze fel idejekorán a gyermekek tanuláshoz való kedvét; ezzel egyidejűleg rámutat a médiaoktatás jelentőségére, annak érdekében, hogy a különböző pedagógiai tartalmak bevezetésével a médiák tudatosabb felhasználását támogassák;

70.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy jövőbeni stratégiájában készítsen átfogó megelőzési tervet a fiatalkori bűnözés és az iskolai zaklatások, valamint az egyéb ártalmas magatartások és a fiatalkorúakból álló bandák sajátos problémája ellen, amelybe mindenekelőtt a családokat és az iskolákat, a családsegítő szolgálatokat, a sport- és ifjúsági központokat, valamint magukat a fiatalokat kell bevonni, lehetőségek teremtésének és a társadalomban való aktív részvételük előmozdításának középpontba állításával; azt ajánlja, hogy a tagállamok osszák meg egymással jó gyakorlataikat;

71.

felszólít a gyermekek, képviselőik és mások számára egy biztonságos, kellő mértékben reklámozott, bizalmas és hozzáférhető mechanizmus létrehozására a gyermekekkel szembeni erőszak bejelentése céljából; minden gyermeknek – beleértve a gondozó és igazságszolgáltatási intézményekben lévőket is – tudnia kell a panaszmechanizmusok létéről;

72.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hozzáférési rendszert a gyermekek ellen elkövetett visszaélések kapcsán hozott ítéletekkel összefüggő információk tekintetében, abból a célból, hogy azok, akiket szexuális visszaélés miatt elítéltek és ezért alkalmatlanok a gyermekekkel való foglalkozásra, végső soron az egész EU-ban kizárhatók legyenek bizonyos, a gyermekekkel való kapcsolatot feltételező foglalkozások gyakorlásából összhangban a Belgium kezdeményezésére a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény miatti elítélésből eredő eltiltásoknak az Európai Unión belüli elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi kerethatározat elfogadásával kapcsolatban hozott, 2006. június 1-jei álláspontjával (11); szükségesnek tartja az újabb visszaélések elkerülésére irányuló intézkedések bevezetését, például egy gyermekek elleni szexuális bűncselekmény elkövetéséért elítélt személy külföldre utazása esetén; e tekintetben üdvözli a Tanácsban elért eredményeket az egyes országokban történt büntetőjogi ítéletekre vonatkozó információk tagállamok közötti cseréje tárgyában, és szeretné, ha a Tanács rövid időn belül megvalósítaná a nemzeti bűnügyi nyilvántartások összekapcsolását egy európai hálózat révén;

73.

felszólít az oktatási intézményekben és azok környékén a kábítószer- és az alkoholkereskedelem és -fogyasztás kezelésére irányuló erőfeszítésekre, valamint arra, hogy a gyermekeket tájékoztassák az alkohol és a kábítószer veszélyeiről;

74.

kéri, hogy a tagállamok határozzák meg közösen, hogy mi minősül a gyermekekkel szembeni visszaélésnek, mivel eltérő jogszabályaik vannak, például a törvényes korra vonatkozóan;

75.

felszólít a gyermekekkel szembeni szexuális kizsákmányolás elleni eredményes védelemre, beleértve a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmus valamennyi tagállamban bűncselekménnyé történő minősítése és extraterritoriális (területen kívüli) hatályú büntetőjogi törvényekkel való szabályozása révén; szorgalmazza, hogy azzal az uniós polgárral szemben, aki harmadik országban bűncselekményt követ el, az egész EU-ban alkalmazandó egységes extraterritoriális hatályú büntetőjogi törvények szerint járjanak el, az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt, a gyermekkereskedelemről, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyvvel összhangban;

76.

szorgalmazza, hogy az Europol kapjon felhatalmazást a tagállamok és az ilyen jellegű turizmusban érintett államok rendőrségeivel való együttműködésre az ilyen bűncselekmények tetteseinek azonosítására irányuló nyomozások végrehajtása céljából, és ennek érdekében felhív európai összekötő tisztviselői beosztások létrehozására; megfelelő intézkedéseket szorgalmaz a szexuális kizsákmányolás kizsákmányolóiktól megszabadított áldozatainak rehabilitálása és társadalmi beilleszkedése érdekében; emellett átfogóbb tájékoztatást kér a tagállamokon belüli gyermekeket érintő szexturizmusról;

77.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan jogszabályi keretet, amely büntethetővé teszi a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg egy összehangolt gyermekszexturizmus elleni EU-stratégia elfogadásának lehetőségét, valamint hogy írjanak alá és mozdítsanak elő erkölcsi magatartási kódexeket a szállodaipar és az idegenforgalom terén, mint például az ECPAT (12)2004. április 21-i magatartási kódexét a gyermekek szexuális kizsákmányolás elleni védelméről az idegenforgalomban;

78.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás – mint például prostitúció és gyermekpornográfia –, valamint a kényszerházasságok miatt folytatott emberkereskedelem gyermekáldozatainak nagy többsége serdülő lány, aminek következtében az emberkereskedelem jelentős, a nemek közötti egyenlőséget érintő problémává válik; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy még az emberkereskedelem ellenőrzésére és megszüntetésére irányuló kísérletekben részt vevő csoportokon belül is tapasztalható a nemek közötti kapcsolatokkal, valamint a nők és lányok szerepének hagyományos felfogásával kapcsolatos, konvencionális hozzáállás;

79.

felszólítja a tagállamokat, hogy minden gyermeket tekintsenek bűncselekmény áldozatának, aki családon belül erőszaknak volt a tanúja;

80.

felszólít minden olyan tagállamot, amely még nem tette meg, hogy ratifikálja a nemzetek közötti szervezett bűnözésről szóló ENSZ egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló, az ENSZ által 2000-ben Palermóban elfogadott jegyzőkönyvet, valamint hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy védelmet biztosítson az emberkereskedelem gyermekáldozatai számára, többek között azzal, hogy lehetővé teszi az emberkereskedelem áldozatai számára, hogy ideiglenesen vagy állandóan területén maradjanak;

81.

ajánlja, hogy a jövőbeni EU-stratégia tulajdonítson különös jelentőséget a gyermekek hanyagság, bántalmazás, helytelen bánásmód, kizsákmányolás, valamint közvetlen és/vagy közvetett erőszak áldozatai orvosi, pszichológiai és szociális ellátásának, figyelembe véve a gyermek érdekeit és a nemek közötti egyenlőség dimenzióját; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jólétét érintő közvetett erőszak hatását és annak megelőzését bele kell foglalni a Bizottság tevékenységébe; hangsúlyozza, hogy ezek a kérdések gyakran összefüggésben állnak a szegénységgel és a családok közötti társadalmi kirekesztéssel, valamint hogy e problémák megoldásához olyan új szociálpolitikákra van szükség, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a szolidaritásra;

82.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekek más jellegű kizsákmányolása iránti kereslet szerepét; amint ennek létéről megbizonyosodnak, felszólít az e kereslet csökkentésére irányuló intézkedésekre, többek között a nyilvánossághoz szóló kampányok révén; a gyermekkereskedelmet a szervezett bűnözés egyik formájának tekinti, és ennélfogva közös erőfeszítésekre szólít fel a tagállamok e bűncselekmények elleni küzdelme terén; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a gyermekek védelemhez való jogát;

83.

felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a szexuálisan kizsákmányolt gyermekek körében a leánygyermekek aránytalanul magas számát, valamint hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolásával szembeni erőfeszítéseket ezért nemi perspektívából kell végrehajtani;

84.

úgy véli, hogy annak felismerése, hogy a lányok és fiúk között életük korai szakaszaiban meglévő nemekhez való viszonyulás az életciklus más szakaszaiban a nemek közötti egyenlőség előfutára;

85.

kéri, hogy a kiskorúak számára irányozzanak elő a börtönbüntetést kiváltó – az elkövetett cselekmény súlyosságával arányos – büntetéseket, s valamennyi esetben biztosítsanak számukra átnevelő intézkedéseket – mint például fiatalkorúak közhasznú munkája – jövőbeli társadalmi és szakmai beilleszkedésük elősegítésére, figyelembe véve azt is, hogy a kiskorúakat meg kell tanítani arra, hogy nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, annak figyelembe vétele mellett, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket csak végső esetben szabad fogva tartani, és a lehető legrövidebb időre; nevelési intézkedéseket is szorgalmaz a társadalmi és szakmai beilleszkedés biztosítására; úgy véli, hogy az átnevelő intézkedéseknek többek között arra kell irányulniuk, hogy ellássák a fiatalokat azzal a tudással és azokkal az eszközökkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kezelni tudják a valós helyzetet, amelyben élniük kell, ami azt jelenti, hogy világossá teszik számukra abbéli felelősségüket, hogy tiszteletben kell tartaniuk mások jogait, valamint abbéli felelősségüket, hogy tartaniuk kell magukat a társadalom által meghatározott törvényekhez és szabályokhoz; a fiatalok felelős egyénekké való lehetséges fejlődése szempontjából elengedhetetlennek tartja, hogy bevonják őket, és biztosítsák arra irányuló jogukat, hogy befolyásolhassák saját helyzetüket és az őket érintő kérdéseket;

86.

megállapítja, hogy a büntetőjogi felelősség viselésére irányadó életkor jelenleg nem ugyanaz az EU valamennyi tagállamában és kéri, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt a tagállamok körében a büntetőjogi felelősség viselésére irányadó életkorra vonatkozó különböző nézetekről, a fiatalkorú elkövetők kezeléséről, valamint a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó, hatékony stratégiáikról;

87.

hangsúlyozza, hogy a fiatalkorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatásban dolgozók (bírók, ügyvédek, társadalmi munkások és rendőrségi alkalmazottak) számára különleges képzést kell biztosítani;

88.

kifejezi azon óhaját, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán belül hozzanak létre egy, a gyermekek jogaira szakosodott részleget;

89.

felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a gyermekek kizsákmányolása valamennyi különböző formájának – beleértve a prostitúció vagy a szexuális kizsákmányolás más formái, a kényszermunka vagy kényszerszolgálat, rabszolgaság vagy a rabszolgasághoz vagy a szolgasághoz hasonló gyakorlatok, a gyermekek koldulásra, jogellenes tevékenységekre, sportra és az azzal kapcsolatos tevékenységekre való felhasználása, illegális örökbefogadás, kényszerházasság céljából történő kizsákmányolást vagy a kizsákmányolás bármely más formáját – megtiltására irányuló, komoly intézkedéseket;

90.

kéri, hogy foglalkozzanak a kiskorúak jogellenes külföldre vitelének problémájával, amely gyakorta előfordul a szülők között különélés vagy válás miatt, és mindenkor a gyermek legjobb érdekeit vegyék elsősorban figyelembe;

91.

hangsúlyozza, hogy a gyermekjogi ENSZ egyezmény 3. cikke kimondja, hogy „A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban”; a gyermekek jogellenes nemzetközi elvitelének polgári szempontjairól szóló, 1980-as hágai egyezmény (hágai egyezmény) szerint, a gyermekek érdekeit a jogellenes elvitel után a gyors visszatérés szolgálja leginkább; a gyermek érdekei azonban a pusztán gyors visszatérésnél többet foglalnak magukba, például biztonságos, közvetlen fizikai környezetet, szeretetteljes légkört, támogató, rugalmas családi szerkezetet, a szülők általi, megfelelő példamutatást, a nevelés és a gondozás folyamatosságát, valamint rendes életkörülményeket; a hágai egyezmény például nem veszi figyelembe, hogy melyik szülő vitte el jogellenesen a gyermeket, hogy van-e annak a szülőnek szülői felelőssége, mennyi idős a gyermek, mennyi időt töltött el már a gyermek a másik országban, hogy a gyermek iskolába jár-e és vannak-e barátai stb; le lehet vonni a következtetést, hogy a hágai egyezmény és a 2201/2003/EK rendelet „jó” szándékai ellenére a gyermekek jogai gyakran nem részesülnek megfelelő védelemben; felszólítja a Bizottságot, hogy itt is intézkedjen a gyermekek jogainak jobb védelméről és sürgeti, hogy e célból tegyen javaslatokat;

92.

kéri megfelelő intézkedések gyors bevezetését az eltűnt és jogellenesen elvitt gyermekek felkutatása és megtalálása érdekében; beleértve a Schengeni Információs Rendszer felhasználását, a határokon való túljutás megakadályozása érdekében; üdvözli az eltűnt gyermekekkel foglalkozó európai kommunikációs forródrótot és a nem kormányzati szervezetek ennek megfelelő tevékenységét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő egy, a problémákkal küzdő gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó nyílt, európai telefonos ügynökség létrehozását;

93.

felszólítja az Európai Unió intézményeit és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ENSZ Közgyűlésének az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló A/RES/46/121., A/RES/47/134. és A/RES/49/179. sz. határozatait, a szegénység felszámolása nemzetközi napjának megtartásáról szóló A/RES/47/196. sz. határozatát és a szegénység felszámolása nemzetközi évének megtartásáról és a szegénység felszámolásának első ENSZ-évtizedének kikiáltásáról szóló A/RES/50/107. sz. határozatát, továbbá az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló E/CN.4/SUB.2/1996/13, E/CN4/1987/NGO/2, E/CN4/1987/SR.29 és E/CN.4/1990/15, a fejlődéshez való jogról szóló E/CN.4/1996/25, és a gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósításáról szóló E/CN.4/SUB.2/RES/1996/25 sz. dokumentumait;

94.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a gyermekek 19%-a a szegénységi küszöb alatt él, és ezért megfelelő, a gyermekek szükségleteihez igazított támogató intézkedéseket kell hozni, többek között családjaik javára, és felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nagyra törő és elérhető célokat a gyermekszegénység visszaszorítása – és végső soron felszámolása – érdekében;

95.

javasolja a tagállamokban megfelelő struktúrák létrehozását annak elősegítésére, hogy a gyermekek és a szülők a megváltozott családi körülményekhez alkalmazkodni tudjanak;

96.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a gyerekek élvezhessék gyermekéveiket és részt vehessenek gyermektevékenységekben anélkül, hogy társadalmi megkülönböztetéstől vagy kirekesztéstől kellene szenvedniük;

97.

felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen a kifejezetten a gyermekszegénységre, a fiatalok munkanélküliségére és a kisebbségek társadalomba való beilleszkedésére irányuló stratégiáknak valamennyi vonatkozó fejlesztési stratégiába – beleértve a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumokat és az indikatív programokat is – történő beillesztésére;

98.

felszólítja az érintett intézményeket, hogy adjanak a gyermekeknek lehetőséget, hogy valóban hozzájárulhassanak a szegénység elleni küzdelemhez; a gyermekszegénység elleni hatékonyabb küzdelem céljából felszólít arra, hogy valamennyi érintett fél – beleértve a legszegényebb gyermekeket is – számára biztosítsanak ténylegesen aktív szerepet a rendkívüli szegénység felszámolására irányuló ilyen projektek megtervezésében, létrehozásában és értékelésében;

99.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek kereskedelmi célú, szexuális kizsákmányolása – azaz a gyermekek szexuális célokra történő kereskedelme, a gyermekpornográfia és a gyermek-szexturizmus – elleni küzdelmet a stratégia egyik fő célkitűzésévé kell tenni az Európai Unión belüli és azon kívüli tevékenységek során, mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Millenniumi Fejlesztési Céljainak (MFC) fényében; rámutat arra, hogy a szegénység gyakran a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés, valamint a gyermekek veszélyeztetésének egyik oka és súlyosbítja azokat; azon a véleményen van azonban, hogy a gyermekek kereskedelmi célú, szexuális kizsákmányolásának valódi gyökere a gyermekekkel folytatott szex iránti keresletben és a szervezett bűnözésben van, amely kihasználja a gyermekeket veszélyeztető helyzeteket;

100.

felszólít arra, hogy vegyék fontolóra pszichológiai–szociális gondozás és érzelmi támogatás nyújtását a nehéz helyzetben – például fegyveres konfliktusban és válsághelyzetekben – élő gyermekek, lakóhelyükről eltávolított gyermekek, vagy rendkívüli szegénységben élő gyermekek számára;

101.

felszólítja a tagállamokat, hogy gyakorolják a gyermekek megsegítésére és védelmére irányuló kötelességüket annak érdekében, hogy minden gyermeket megóvjanak az alultápláltság, a betegségek, a rossz bánásmód és a visszaélések kockázataival szemben, saját vagy szüleik társadalmi státuszától és/vagy jogállásától függetlenül;

102.

kéri, hogy a Bizottság nyújtson be irányelvjavaslatot, amely kiterjed az EK-Szerződés 13. cikkében felsorolt valamennyi megkülönböztetés kérdésére és a 2000. június 29-i, a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvben (13) említett valamennyi területre;

103.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyermekeket érintő megkülönböztetés valamennyi formájára, beleértve a tanulási nehézségekkel (pl. diszlexia, diszkalkulia, diszpraxia) küzdő vagy egyéb fogyatékossággal rendelkező gyermekekkel szembeni megkülönböztetést is;

104.

üdvözli a számos nem kormányzati szervezet és önkéntes munkások meglétét, amelyek a rendkívüli szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében barátságot és szolidaritási kötelékeket alakítanak ki a leghátrányosabb helyzetű gyermekek és a különféle társadalmi hátterű gyermekek között; felszólítja az EU-s intézményeket és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a legszegényebb gyermekek is részesülhessenek a közösségi projektekből, valamint hogy az európai önkéntes szolgálat projektjei az ilyen szervezetek számára több lehetőséget biztosítsanak arra, hogy fiatal önkénteseket alkalmazzanak;

105.

kéri, hogy különösen a roma gyermekek és a más nemzetiségi kisebbségekhez tartozó gyermekek javára hozzanak célzott intézkedéseket, mindenekelőtt a megkülönböztetés, a szegregáció, a társadalmi és oktatási kirekesztés, valamint a kizsákmányolás felszámolása érdekében, amelynek gyakran szenvedő alanyai; arra is felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a szellemi fogyatékosokkal foglalkozó intézményekben a roma gyermekek túlságosan nagy számának megszüntetésére; szeretné ezen kívül, ha ösztönzést kapnának a beiskolázási kampányok és az iskola korai elhagyása ellen hozott intézkedések, továbbá a megelőző jellegű egészségügyi és támogatási projektek, ideértve az oltásokat is;

106.

azon a véleményen van, hogy az EU-nak célul kell kitűznie maga elé, hogy az EU-ban ne legyenek hajléktalan gyermekek és utcán élő gyermekek; kéri, hogy irányozzanak elő megfelelő és célzott intézkedéseket a hajléktalan gyermekek és az utcán élő gyermekek megsegítésére, mivel többségük súlyos traumán esett át és a társadalomból kirekesztett, nem részesül formális oktatásban és egészségügyi ellátásban, különösen könnyen válik az emberkereskedelem (mint például prostitúció, szervkereskedelem és illegális örökbefogadás), kábítószer-függőség és bűncselekmény áldozatává, és gyakran kéregetésre kényszerítik;

107.

arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az utcán élő gyermekek és a kéregetésre kényszerített gyermekek ezreit ismerje el súlyos szociális és emberjogi problémaként, amely sérti az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és arra is felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be szankciókat a kéregetésre kényszerített gyermekek megaláztatásáért felelős személyek ellen;

108.

felszólítja az Európai Uniót, a tagállamokat és a szervezett civil társadalmi szervezeteket annak biztosítására, hogy minden gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy gyermekek csoportjában vagy társulásában vegyen részt, hogy más gyermekekkel találkozhasson és véleményt cserélhessen; ezen az alapon felszólít a felnőttek által megtett támogatási intézkedések létrehozására, amelyek annak biztosítására törekszenek, hogy minden gyermek úgy érezze, hogy része egy csoportnak és abban kifejezheti magát; felszólítja ennélfogva a tagállamokat és az érintett helyi hatóságokat, hogy ösztönözzenek olyan projekteket – mint például a gyermekek helyi tanácsait vagy parlamentjeit –, amelyek arra irányulnak, hogy a gyermekek számára lehetővé tegyék, hogy ekként kifejezhessék magukat, annak biztosítása mellett, hogy a leginkább kirekesztett gyermekek is részt vesznek;

109.

szeretne megbizonyosodni arról, hogy van-e lehetőség közösségi eszköz létrehozására az örökbefogadás terén, amelyet a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezménnyel és az egyéb vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban dolgoznának ki, és amely javítja az információs szolgáltatásokkal kapcsolatos gondosság minőségét, a nemzetközi örökbefogadások előkészítését, a nemzetközi örökbefogadási kérelmek feldolgozását és az örökbefogadást követő szolgáltatásokat, figyelembe véve, hogy valamennyi nemzetközi gyermekjogvédelmi egyezmény elismeri az elhagyott vagy árva gyermek jogát a családhoz és a védelemhez;

110.

felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyermekek családhoz való alapvető jogának biztosítása érdekében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy keressenek hatékony megoldásokat a gyermekek elhagyásának megelőzésére és az elhagyott vagy árva gyermekek intézményi elhelyezésének kiváltására; amikor egy gyermek számára új megoldást találnak, az ENSZ a gyermek jogairól szóló egyezménye értelmében elsődlegesen a gyermek érdekeit kell figyelembe venni;

111.

úgy véli, hogy örökbefogadásra a gyermek nemzetisége szerinti országban vagy nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családnál kerülhet sor, összhangban a nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal, míg az intézményeknél történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható; a nevelőcsaládok jelenthetik az alternatív családi gondozási megoldások egyik formáját; sürgeti, hogy a gyermekkereskedelem megelőzése érdekében a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az e gyermekek fejlődése átlátható és hatékony nyomon követésének biztosítására irányuló keretet; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben különös figyelmet szenteljenek a különleges szükségletekkel rendelkező gyermekekre, például az orvosi kezelésre szoruló vagy fogyatékkal élő gyermekekre;

112.

ösztönzi a tagállamokat arra, hogy irányozzanak elő fellépéseket az árvaházakból és más gondozó intézményekből kikerülő fiatal felnőttek javára, annak érdekében, hogy támaszkodhassanak olyan intézkedésekre, amelyek segítik őket szakmai jövőjükkel kapcsolatos terveik kidolgozásában és elősegítik beilleszkedésüket a társadalomba;

113.

hangsúlyozza a kiskorú elkövetők által tapasztalt társadalmi kirekesztést, ami sok esetben lehetetlenné teszi a társadalomba való zökkenőmentes újbóli integrációjukat; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy alakítsanak ki kísérő stratégiákat e veszélyeztetett kiskorúak vagy fiatal felnőttek javára, annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak számukra szakmai jövőjükkel kapcsolatos terveik kidolgozásában és elősegítsék társadalomba való visszailleszkedésüket;

114.

megjegyzi, hogy azok a gyermekek, akik egyedi igényű szüleik vagy testvéreik gondozását végzik, különleges célzott támogatásra legyenek jogosultak;

115.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeni EU-s stratégiának el kell ismernie, hogy a társadalomban a család a gyermek túlélésének, védelmének és fejlődésének alapvető intézményenként jelentős szerepet tölt be; azon a véleményen van, hogy a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe kell venni a szakmai élet és a családi élet összeegyeztetésével és a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben, különös tekintettel a fogyatékkal élő, illetve fogyatékos gyermeket nevelő anyák körülményeire, valamint a gyermekeket és szüleiket segítő köz és/vagy magán támogatási politikákban annak érdekében, hogy képesek legyenek viselni és megosztani nevelési és gondoskodási felelősségeiket; úgy véli, hogy el kell ismerni, hogy manapság az emberek egyre nagyobb számban élnek olyan alternatív családmodellekben, amelyek nem felelnek meg az anyából, apából és a biológiailag tőlük származó gyermekekből álló, hagyományos családmagnak;

116.

sürgeti a tagállamokat, hogy töröljenek el a szülők gyermekekkel történő kapcsolattartáshoz való jogával kapcsolatos valamennyi korlátozást, amely a nemzetiségbeli különbségekből fakad, különösen az adott ország hivatalos nyelvétől eltérő nyelv beszélésére irányuló választással kapcsolatban; azon a véleményen van, hogy az olyan többnemzetiségű családokkal kapcsolatos korlátozások eltörlése, ahol konfliktus van a szülők között, a gyermek és a szülő által választott nyelv használatának korlátozás nélküli szabadságát kell, hogy maga után vonja, megfelelően tiszteletben tartva bármely a bíróságok által esetlegesen megállapított olyan követelményt, hogy a találkozásokat felügyeljék;

117.

üdvözli a gyermekjogi ombudsman intézményének bevezetését és felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg annak nemzeti és helyi szinten történő bevezetését;

118.

hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos biztosítani, hogy azok a gyerekek, akik jogilag elég idősek ahhoz, hogy dolgozzanak, az azonos fizetésért azonos munka elv alapján részesüljenek díjazásban;

119.

felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodások keretében felállított emberi jogi bizottságok és alszervezetek tárgyalásaik során összpontosítsanak a gyermekmunka problémájára, valamint a gyermekek védelmére a durva bánásmód, kizsákmányolás és diszkrimináció minden formájával szemben;

120.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden politikának, mind bel-, mind külpolitikának, a tagállamok és az EU szintjén egyaránt figyelemmel kell lennie a gyermekmunka minden formájának megszüntetésére; úgy véli, hogy a nappali oktatás a legjobb mód a probléma megoldására a lányok és a fiúk esetében egyaránt, mivel egyrészt megakadályozza az ilyen visszaéléseket, másrészt megszakítja az írástudatlanság és a szegénység vég nélküli sorozatát;

121.

határozottan elítéli a gyermekmunka, a rabszolgaság és a kvázi rabszolgaság minden formáját, valamint a munka minden egyéb formáját, amely a gyermekek egészségét és biztonságát károsan befolyásolja; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unió harmadik országokkal folytatott kereskedelmét, illetve az ilyen országoknak nyújtott fejlesztési segélyeket szorosabban kapcsolják össze a gyermekmunka legrosszabb formáinak tilalmáról, valamint az ezek felszámolására irányuló azonnali intézkedésekről szóló ILO-egyezmény ezen országok általi végrehajtásával;

122.

rámutat arra a tényre, hogy előfordulhat, hogy az Európai Unióban olyan termékeket árusítanak, amelyeket gyermekmunkával állítanak elő; felszólítja a Bizottságot, hogy valósítson meg egy olyan mechanizmust, amelyen keresztül a gyermekmunka áldozatai a tagállamok nemzeti bíróságainál jogorvoslatért folyamodhatnak az európai társaságokkal szemben; felhívja a Bizottságot, hogy tartassa be az ellátási láncnak való megfelelést, és terjesszen elő olyan mechanizmusokat, amelyek a fővállalkozót felelőssé teszik a gyermekmunkára vonatkozó ENSZ-egyezményeknek az ellátási láncban való megsértése esetén; ebből a célból felhívja az EU-t, hogy használja az általános preferenciális rendszer (GSP) eljárását mint a világ különböző részein előforduló gyermekmunka kihasználása elleni hatékonyabb harc egyik módját, különleges intézkedéseket hozva a veszélyes munkára, amelyre nagyon sok gyermeket kényszerítenek;

123.

kéri, hogy a gyermek legjobb érdekében fordítsanak külön figyelmet a menekült, menedékkérő és migráns gyermekek, valamint az olyan gyermekek helyzetére, akiknek szülei menedékkérők, menekültek vagy illegális bevándorlók, annak érdekében, hogy ezek a gyermekek szüleik jogállásától függetlenül élvezhessék jogaikat, és ne kelljen szenvedniük egy olyan helyzet negatív következményeitől, amelyről nem tehetnek, továbbá foglalkozzanak sajátos szükségleteikkel, különleges figyelmet fordítva a család egységének megőrzésére, amennyiben ez szolgálja leginkább a gyermek érdekeit;

124.

felszólít arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a kísérő nélküli gyermekekre a bevándorlás valamennyi formájával összefüggésben, mivel a szervezett bűnözés minden lehetőséget kihasznál, hogy egy gyermeket behozzon egy országba annak érdekében, hogy kizsákmányolhassa; azon a véleményen van, hogy a tagállamoknak ébernek kell lenniük és biztosítaniuk kell, hogy minden elképzelhető helyzetre nézve legyenek gyermekvédelmi politikák;

125.

felszólít a bevándorló gyermekek számára az oktatáshoz való hozzáférésre és programok és források létrehozására a sebezhetőségre és a kíséret nélküli kiskorúakra – kultúraközi perspektívából – különös figyelmet fordítva;

126.

emlékeztet rá, hogy a gyermekek védelmére vonatkozó nemzetközi normák érvényesek az Európai Unió területére illegális bevándorlóként kísérő nélkül érkező kiskorúakra; kéri valamennyi helyi, regionális és nemzeti hatóságot, valamint az Európai Unió intézményeit, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt e kísérő nélküli kiskorúak védelme érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy egyrészt alakítson ki valamennyi harmadik származási országgal nemzetközi segítségnyújtási együttműködési eljárásokat, amelyek garantálják a kiskorúak ezen országokba történő szabályos visszatérését, másrészt hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek a származási országba történő visszatérésüket követően e kiskorúak védelmét szolgálják akár saját családjukban, akár hatékony védelmet nyújtó mechanizmusok vagy intézmények révén;

127.

szeretné, ha a közös menedékügyi rendszer alapját képező új eszközök – együttdöntés útján történő – elfogadásának keretében a gyermekek jogainak védelme első helyre kerülne, valamint olyan sajátos intézkedéseket dolgoznának ki számukra, amelyek figyelembe veszik sebezhetőségüket, továbbá különösen, ha megfelelő hozzáférést biztosítanának a gyermekek számára a menekültrendszerhez, iránymutatást nyújtanának a gyermekekkel kapcsolatos eljárásokhoz, megfelelően figyelembe véve a menedékkérő családokban a gyermek menedékkérésének egyedi indokait és a menedékkéréssel kapcsolatos eljárásban a család újraegyesülésének szélesebb lehetőségét;

128.

felhívja a figyelmet a mindkét szülőjüktől vagy a korábbi jogi vagy megszokott elsődleges gondozójuktól elválasztott migráns gyermekek különleges helyzetére és felszólít arra, hogy vegyék fontolóra egy olyan célirányos EU-s intézkedés szükségességét, amely valamennyi árva gyermek segítséghez való jogával, a területre való bejutással, a gyámok kinevezésével és szerepével és a meghallgatáshoz való joggal, a fogadás és a család nyomon követésével kapcsolatos intézkedésekkel foglalkozik, amely lehetőség szerint tartós megoldásokat is kínálhat;

129.

felhívja a figyelmet arra, hogy a felnőtt kísérő nélküli, hontalan, valamint a születésükkor nem anyakönyvezett gyermekek különösen veszélyben vannak, és felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak egyedi intézkedéseket az egyes gyermekek legjobb érdeke alapján, különösen az ENSZ gyermekjogi egyezménye és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága által meghatározottak szerint;

130.

felhívja a figyelmet az oktatás szerepére, amelynek az egyenlőségen kell alapulnia, erőszak vagy testi fenyítés nélkül; sürgeti a Bizottságot, hogy különítsen el – a mindkét nembeli kiskorúakkal foglalkozó, a nemi kérdésekre, az emberi jogokra, szexuális és reproduktív egészségre, a női nemi szervek megcsonkítására és a HIV/AIDS-re vonatkozó oktatási és tudatosítási programok létrehozása terén – a menekültközösségekben az erőszak bármely formájának, különösen a nemi erőszak és a szexuális kizsákmányolás megakadályozásához szükséges forrásokat;

131.

hangsúlyozza, hogy ellentmondások találhatók az európai menekültügyi eszközökre vonatkozó joganyag és a végrehajtás gyakorlata között, és hogy óriási különbségek vannak azt illetően is, hogy a menekült státusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes tagállamokban;

132.

kiemeli, hogy a menedékkérők 5%-a kíséret nélkül érkező kiskorú, aminek következtében a befogadó országba való megérkezésük után jól képzett jogi képviselőket kell melléjük kinevezni, akik érdekeiket a legjobban képviselik; kéri a befogadó létesítményekbe kerülő gyermekek életkörülményeinek javítását; csalódott, amiért nincsenek a gyermekek szempontjait figyelembe vevő menekültügyi eljárások;

133.

megjegyzi, hogy számos veszély, amelynek a menekült gyermekek ki vannak téve, éppúgy fenyegeti azokat a gyermekeket, akiket saját hazájuk határain belül kényszerítettek helyváltoztatásra;

134.

ragaszkodik ahhoz, hogy csak abban az esetben küldjék vissza a gyermekeket saját hazájukba, ha épségüket és biztonságukat garantálni lehet, továbbá hangsúlyozza a család felkutatásának és újraegyesítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani visszaküldésüket, ha fennáll a veszélye annak, hogy súlyos bajuk eshet – például gyermekmunka, szexuális kizsákmányolás, erőszak vagy a női nemi szervek megcsonkításának kockázata, társadalmi kirekesztés fenyegeti őket vagy fegyveres konfliktusokba vonhatják be őket;

135.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az adatgyűjtést a menekült státuszt kérő gyermekekről, az olyan gyermekekről, akik illegálisan tartózkodnak egy másik állam területén, de nem kérnek menekült státuszt és a menekültügyi eljárások eredményeiről és e gyermekek sorsának alakulásáról a menedékjog iránti kérelmükről szóló kedvező vagy elutasító határozat elfogadását követően, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek ne tűnjenek el és ne váljanak bűncselekmények áldozataivá;

136.

hangsúlyozza a kivándorlás negatív következményeit, illetve azt a veszélyes helyzetet, amikor a gyermekeket a kivándorló szülők egyedül hátrahagyják szülőföldjükön; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mindenre kiterjedő ellátást, beilleszkedést és oktatást kell az ilyen gyermekek számára biztosítani, lehetőség szerint a család újraegyesítésével együtt;

137.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak lehetőségéről, hogy az EU-ban született gyermekeknek uniós állampolgárságot ajánljanak fel szüleik jogállásától függetlenül;

138.

emlékeztet arra, hogy a gyermekek közigazgatási fogva tartásának kivételes intézkedésnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a családjaik által kísért gyermekek csak végső intézkedésként, a lehető legrövidebb ideig tarthatók fogva és csak akkor, ha a fogva tartásuk az ENSZ gyermekjogi egyezménye 37. cikkének b) pontja értelmében legjobb érdeküket szolgálja, továbbá hogy a kíséret nélküli kiskorúak nem tarthatók fogva és nem küldhetők vissza;

139.

emlékeztet arra, hogy a gyermekeknek joguk van az oktatáshoz és a szórakozáshoz;

140.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy hatékony rendszert, hogy a gyermekek életkoruknak és szellemi érettségüknek megfelelő mértékében, a családon belül, az oktatási intézményekben megismerhessék jogaikat és élhessenek velük;

141.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatal lányok számára könnyítsék meg a reproduktív egészségre és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférést;

142.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést gyermekgondozási létesítményeik minőségének biztosítására, beleértve a gyermekeket ellátó hivatásos munkatársak folyamatos szakmai képzését valamint gyermekjogi képzését, megfelelő munkakörülmények és fizetés biztosítását, mivel ezek a létesítmények és az ott dolgozók biztosítják a gyermekek számára jövőjük szilárd megalapozását, ugyanakkor a szülők javát is szolgálják, különösen a dolgozó és egyedülálló szülők munkaterhe tekintetében, ami viszont hozzájárul a nők – következésképpen a gyermekek – körében a szegénység csökkentéséhez;

143.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek összpontosított erőfeszítéseket a partnerországoknak történő segítségnyújtásra annak érdekében, hogy elérhessék a szabad és egyetemes általános iskolai oktatás célját (MFC 2) és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az „Oktatás mindenkinek – Rövid úton” című kezdeményezéshez szükséges finanszírozást;

144.

kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nemi esélyegyenlőségről szóló MFC 3-ra, valamint a lányok oktatására, a helyi tanárnők alkalmazására és képzésére, a tananyag férfiközpontúságának megszűntetésére, az iskolák helyének kijelölésére és a megfelelő higiéniai körülmények kialakítására; hangsúlyozza, hogy az iskoláknak olyan biztonsági zónáknak kellene lenniük, ahol tiszteletben tartják a gyermekek jogait, valamint, hogy hathatós megelőzést és megoldást kell találni az iskolai és az iskolák környéki szexuális zaklatás és erőszak problémájára;

145.

felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a több generáció együttélésére irányuló projekteket (többgenerációs otthonok) annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek idősek között nőhessenek fel, ugyanakkor pedig lehetővé téve, hogy az idősek élvezhessék egy társadalmi támogatási hálózat előnyeit, és hogy ismereteik és tapasztalatuk megosztása révén hozzájáruljanak a gyermekek fejlődéséhez;

146.

hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz való jog alapvető követelménye a gyermekek társadalmi fejlődésének és minden gyermek számára egyéni képességei szerint, az etnikai és társadalmi származásától, illetve a szülei családi állapotától függetlenül hozzáférhetőnek kell lennie;

147.

úgy ítéli meg, hogy a gyermekeknek helyzetüktől, illetve szüleik helyzetétől függetlenül hozzá kell férniük az oktatáshoz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a migráns és menekült gyermekek számára is biztosítsák ezt a hozzáférést;

148.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli EU-stratégiának el kell ismernie az esélyegyenlőségen alapuló, megkülönböztetés nélküli oktatáshoz való jogot;

149.

ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék prioritássá az emberi jogokkal és azon közös értékekkel kapcsolatos tantárgyak tanrendbe történő felvételét, amelyek a demokratikus polgárság alapját képezik;

150.

kéri, hogy az EU-stratégia prioritásai között szerepeljen olyan intézkedések koherens együttesének az elfogadása, amelyeknek célja, hogy a hátránnyal élő gyermekek mindig élvezhessék jogaikat, a lehetséges megkülönböztetések elkerülése végett, továbbá iskolai, társadalmi és szakmai beilleszkedésük elősegítése érdekében minden életszakaszban;

151.

ajánlja továbbá a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy vizsgálják meg a fogyatékkal élő diákok különleges szükségleteit, illetve a társadalomba való beilleszkedésük előmozdítását célzó, szükségleteikhez igazított beiskolázási program végrehajtását;

152.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet szenteljenek a fogyatékossággal élők integrált oktatásának, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedése már az oktatási intézményekben töretlen legyen, valamint azért, hogy az ép gyermekek toleranciája is növekedjen a fogyatékosságok és a társadalmi egyenlőtlenségek iránt;

153.

kéri, hogy nagyobb elhivatottsággal közelítsék meg a megkülönböztetéssel, a társadalmi sokféleséggel, a tolerancia iskolai tanításával, az egészséges életmód oktatásával, a táplálkozási tudnivalók oktatásával, az alkohol, a kábítószerek, a gyógyszerek és pszichotróp anyagok és egyéb kábító hatású anyagok túlzott fogyasztásának megelőzésével, valamint a szexuális egészségre vonatkozó oktatással kapcsolatos kérdéseket;

154.

megjegyzi, hogy a közösségi intézményekben (bölcsődék, iskolák) nyújtott korai gondozás az egyik legjobb módja annak, hogy megoldják a munka és a családi élet összeegyeztetésének problémáját, továbbá – a gyermek fejlődésének korai szakaszában – biztosítja a gyermekek egyenlő esélyekben való részesülését és szocializálódását;

155.

rámutat, hogy a lányok iskolai oktatásban és az úszáshoz hasonló sportágakban való részvételének megtiltását egyetlen kultúra vagy vallás sem indokolhatja, és azt nem szabad eltűrni;

156.

felszólítja a tagállamokat, hogy valamennyi gyermek számára biztosítsák az életkoruknak megfelelő játszó- és sportlehetőségekhez való ingyenes vagy megengedhető árú hozzáférést;

157.

rámutat arra az aggasztó tényre, hogy Európában egyre nagyobb méreteket ölt az elhízás, különösen a gyermekek körében; hangsúlyozza, hogy a becslések szerint több mint 21 millió túlsúlyos gyermek van az EU-ban, és ez a szám évente 400 000-rel növekszik; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az agresszív és megtévesztő reklámok szabályozására, valamint hogy az elhízás egyre növekvő problémájának kezelése érdekében javítsa a feldolgozott élelmiszerek tekintetében a tápanyagokra vonatkozó címkézéssel kapcsolatos rendelkezéseket;

158.

felszólítja a tagállamokat és megfelelő hatóságaikat, hogy tegyék meg a lehető legtöbbet annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekeket egészséges fizikai környezet vegye körül, amiatt az aránytalan hatás miatt, amelyet a szennyezés és a szegényes életkörülmények okoznak a fiatalokra nézve; megfelelő figyelmet kell fordítani a gyermekek tanulási környezetére is és megfelelő előírásokat kell bevezetni;

159.

emlékeztet a gyermekek egészséghez való jogára és különösen a serdülők szexuális és reproduktív egészséghez való jogára, valamint hangsúlyozza, hogy az anyák egészsége védelmének a gyermek jogairól szóló jövőbeni EU-stratégia szerves részét kell képeznie, amelynek elő kell mozdítania a várandós vagy szoptató nők megfelelő élet- és munkakörülményeit, minden nő egyenlő és egyetemes hozzáférését a szülés előtti és utáni minőségi orvosi ellátásokhoz az anyai és gyermekhalandóság, valamint az anya által gyermekének átadott betegségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza a szülési szabadságnak a gyermek fejlődésével kapcsolatos, alapvető fontosságát, különös tekintettel a gyermeknek az anyával meglévő kapcsolatára nemcsak a születést követő első hónapokban, hanem az első életévekben is;

160.

üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság elismeri, hogy a gyermekek – születésüktől felnőttkorukig – életük különböző fejlődési szakaszaiban igen eltérő igényekkel rendelkeznek; emlékeztet a gyermekeknek az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jogára és különösen a serdülők szexuális és reproduktív egészséghez, valamint a családtervezéssel kapcsolatos képzéshez és szolgáltatásokhoz való jogára, és ennélfogva annak a jövőbeli gyermekjogi EU-stratégia elválaszthatatlan részét kell képeznie;

161.

megállapítja, hogy a gyermekeknek az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított jogai valamennyi, 18. életévét be nem töltött személyre vonatkoznak, továbbá hogy el kell ismerni a serdülőknek a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos egyedi szükségleteit;

162.

hangsúlyozza a nemi és reproduktív egészségügyi jogokkal kapcsolatos politikák ösztönzésének fontosságát a fiatal nők körében a szexuális úton terjedő betegségek (mint a HIV/AIDS), a nem kívánt terhességek valamint az illegális és nem biztonságos abortuszok előfordulásának visszaszorítása, valamint a fiatalok reproduktív egészséggel összefüggő igényeik meg nem értésének megakadályozása érdekében;

163.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyen lépéseket a HIV/AIDS-ben szenvedő szülők gyermekeinek védelme érdekében, és kiemeli az MFC 5 (az anyák egészségének javításáról), az MFC 4 (a gyermekhalálozás csökkentéséről) és az MFC 6 (a HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni küzdelemről) fontosságát; továbbá sürgeti a kutatásba és a gyermekgyógyászati antivírusok fejlesztésébe, a malária szúnyog elleni hálók beszerzésébe és a védőoltásoknak a GAVI Szövetségen (a korábbi Global Alliance for Vaccines and Immunization) keresztüli támogatásába történő befektetéseket;

164.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak szexuális felvilágosítást, tájékoztatást és tanácsadást annak érdekében, hogy növeljék az egyén szexualitásával kapcsolatos tudatosságot és annak tiszteletben tartását, továbbá hogy megelőzzék a nem kívánt terhességeket, valamint a HIV/AIDS és más, nemi úton terjedő betegségek elterjedését; továbbá könnyítsék meg a különböző fogamzásgátlókhoz és az azokra vonatkozó tájékoztatáshoz való hozzáférést;

165.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az iskolai oktatásban részesülő és nem részesülő gyermekek és serdülők egyaránt személyre szabott és átfogó tudományos tájékoztatásban részesüljenek a szexuális és a reproduktív egészségről annak érdekében, hogy tájékozottan tudjanak választani a személyes jólétükkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan, beleértve a szexuálisan terjedő betegségek és a HIV/AIDS megelőzését is;

166.

ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – az Unión belül és azon kívül egyaránt – mind a két nemhez tartozó gyermekek esetében segítse elő az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférését, különös hangsúlyt fektetve a hátrányos helyzetű, illetve az etnikai vagy társadalmi kisebbségekből származó gyermekekre;

167.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következők révén növeljék a nők és a gyermekek alkohollal kapcsolatos károsodása elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket:

168.

kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok gondoskodjanak olyan feltételek megteremtéséről, hogy minden gyermek hozzájusson valamennyi típusú és szintű egészségügyi szolgáltatáshoz, szükség esetén pozitív intézkedések elfogadásával annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű csoportok élhessenek azokkal az egészségügyi szolgáltatási lehetőségekkel, amelyek e nélkül zárva maradnának előttük;

169.

emlékeztet arra, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv (14) rögzíti a terhes és szoptató nők munkavállalással kapcsolatos jogait, megkövetelve a munkáltatóktól, hogy tegyenek meg minden megfelelő lépést annak biztosítása érdekében, hogy a munkahelyen sem a nők, sem pedig a magzatok ne legyenek kitéve egészségügyi kockázatoknak;

170.

arra szólít fel, hogy kutassák és értékeljék a gyermekek hormonális, neurológiai, pszichológiai és immunrendszerére gyakorolt környezeti hatásokat, valamennyi város- és személyszállítási tervezésbe vezessenek be gyermek-barátságukkal kapcsolatos vizsgálatokat, pozitívan címkézzék a nem gyermekmunkával előállított, importált játékokat;

171.

elismeri minden gyermek jogát születéskori anyakönyvezésére, amellyel törvényesen igazolják létezését és jogát arra, hogy állampolgárságot és személyazonosságot kapjon, tekintet nélkül nemükre vagy etnikai származásukra, szüleik állampolgárságára vagy menekült, bevándorló vagy menedékkérő jogállására;

172.

elismeri, hogy a születési anyakönyvi kivonat segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvezési rendszerrel megakadályozható a gyermekekkel és szerveikkel való kereskedelem, visszaszorítható az illegális örökbe fogadás és megakadályozható, hogy a gyermekek életkorát magasabbnak tüntessék fel, ami lehetővé teszi a korai házasságkötést, a kiskorúak hadseregbe való toborzását, a gyermekek szexuális kizsákmányolását, a gyermekmunkát (15)és a bíróság előtt a kiskorúak felnőttként való kezelését;

173.

hangsúlyozza, hogy a nem anyakönyvezett gyermekek „láthatatlansága” fokozza kiszolgáltatottságukat és annak valószínűségét, hogy az őket érő jogsértések észrevétlenül maradnak;

174.

helyteleníti, hogy a nők elleni megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ egyezménnyel ellentétes jogszabályokat és gyakorlatokat alkalmazva egyes országokban nemi alapon történő megkülönböztetés valósul meg a születések anyakönyvezésekor, ideértve az egyedülálló anyák gyermekei anyakönyvezésének megtagadását is, az anya állampolgárságának megtagadását, illetve az iskolázatlan lányok anyakönyvezése tekintetében fennálló megkülönböztetést olyan esetekben, amikor az anyakönyvezés feltételéül az oktatást határozzák meg;

175.

felszólítja a Bizottságot és a gyermekjogi szervezeteket, továbbá a humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szervezeteket, hogy a harmadik országokban élők számára együttesen fellépve tudatosítsák a születési anyakönyvezés szükségességét; megjegyzi, hogy születési anyakönyvi kivonat hiányában előfordulhat, hogy a gyermekek esetleges öröklési jogait nem ismerik el; nem juthatnak állami oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és anyagi támogatáshoz; felhív olyan intézkedések támogatására, amelyek biztosítják, hogy az ilyen szolgáltatásokat egyetemesen nyújtsák a hivatalos anyakönyvezés megtörténtéig;

176.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse az államokat állandó nyilvántartási rendszerek létrehozására, amelyek működése a nemzeti szinttől a falvak szintjég terjed, amelyekhez ingyen hozzáfér az egész lakosság, azok is, akik távoli helyeken laknak, adott esetben mozgó nyilvántartási egységek biztosítását, valamint megfelelő képzés nyújtását az anyakönyvvezetők számára és elegendő forrást a fenti kezdeményezések finanszírozásához;

177.

felhívja a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy fokozzák az anyakönyvezés ösztönzésére irányuló politikáik eredményes összehangolására irányuló erőfeszítéseiket, különösen az ENSZ-szel és a szakosított szervekkel, olyan közös napirendről történő megegyezés céljából, amely a problémakör vonatkozásában az egész világra kiterjedő, eredményes választ segít elő;

178.

hangsúlyozza a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatások végrehajtásának alapvető fontosságát;

179.

szorgalmazza, hogy a tagállamok nemzeti jogrendszerük részeként fogadják el a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmányát és vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és büntessék meg mindazokat, akik a törvényeket megszegve fegyveres erőkbe/csoportokba gyermekeket toboroznak vagy arra használják őket, hogy a konfliktusokban aktívan részt vegyenek, és ezáltal tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a fenti bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség bevett szokása véget érjen;

180.

üdvözli a 2007. évi, a gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben/csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló párizsi kötelezettségvállalások elfogadását az 1997. évi fokvárosi elvek naprakész megfogalmazásaiként, és szorgalmazza, hogy ezeket minden állam fogadja el;

181.

úgy véli, intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a szabadságuktól megfosztott gyermekekkel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályoknak megfelelően bánjanak, figyelembe véve a gyermeki voltukból fakadó speciális helyzetüket, továbbá annak érdekében, hogy tilos legyen fogva tartásuk a felnőttekkel együtt, kivéve a kisgyermekes szülőket; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza az olyan országok igazságügyi és rendőrségi alkalmazottai és személyzete tudatosságának felkeltésére irányuló képzési programok támogatásának szükségességét, amely országokban megfigyelhető, hogy fiúkat vagy lányokat alkalmaznak gyermekkatonaként;

182.

hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szabályainak megfelelően kell bánni, és keresni kell a bírósági eljárások helyébe lépő alternatívákat; felhív arra, hogy a gyermekeket a bíróságokon fiatalkorúakra szakosodott ügyészeknek és szociális ügyekre szakosodott ügyvédeknek kell segíteniük; kéri tényfeltáró és békéltető bizottságok létrehozását;

183.

kéri a korábbi gyermekkatonák és a többi, fegyveres konfliktusoktól érintett gyermek társadalomba való újbóli integrálását és szociális, testi és lelki rehabilitációjukat, a családjukba való visszatérésük elősegítését, akik számára erre nincs lehetőség, azok esetében a gondozás más formájának biztosítását, az iskolai oktatásban való elmaradásuk pótlását segítő kurzusokat és a HIV/AIDS-fertőzésről szóló információk terjesztését; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom által időnként elutasított és peremre szorított katonalányok újbóli beilleszkedésének sajátos problémáit kezeljék, oktatási, szexuális egészségre vonatkozó, pszichológiai segítő és családi közvetítő programok létrehozása céljából külön források hozzárendelésével;

184.

hangsúlyozza a tagállamok közös diplomáciai fellépésének szükségességét, amennyiben arról érkeznek jelentések, hogy gyermekeket toboroznak katonai egységekbe vagy fegyveres csoportokba;

185.

tudomásul veszi, hogy a konfliktusokkal terhelt instabil államokban a gyermekek érdekeit szolgáló sürgősségi intézkedések ritkán terjednek ki a megfelelő oktatásra, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az oktatási tevékenységet, beleértve a vészhelyzetekben történő oktatás ügynökségek közötti hálózata által meghatározott minimális követelmények végrehajtását is;

186.

hangsúlyozza, hogy a befagyasztott konfliktusok végleges rendezésének hiánya miatt olyan helyzet keletkezik, amelyben a jogállamiságot mellőzik, és megsértik az emberi jogokat az érintett területeken, illetve hogy ez a gyermekek valamennyi joga biztosításának és tiszteletben tartásának alapvető akadálya; felhív a gyermekek és családjaik sajátos szükségleteinek a befagyasztott konfliktusokkal érintett területeken történő kezelésére irányuló intézkedések megtételére;

187.

hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek jogában áll szabad és nyílt társadalomban felnőni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és a szólásszabadságot, és ahol nincs halálbüntetés, különösen kiskorúak esetében;

188.

hangsúlyozza, hogy a nem demokratikus államokban a gyermekek helyzete igen ingatag és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az emberek ezen csoportjával;

189.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyermekek és fiatalok politikai tudatossága növelésének kérdését azokban a harmadik országokban, ahol a demokrácia korlátozott, hogy ezek a fiatalok politikailag tudatos polgárokká válhassanak;

190.

felszólítja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok (politikai) ifjúsági szervezeteken keresztül, önkéntes alapon tudjanak hangot adni véleményüknek;

191.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a nemzeti gyermekügyi hatóságok európai hálózata (ChildONEurope) Gyermekek Európája kormányközi csoportjának, az Európa Tanácsnak, az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottságának, az UNICEF-nek, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO), az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának (UNHCR) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO).

19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/46

—

tekintettel a „Felnőttkori tanulás: tanulni sohasem késő” című bizottsági közleményre (COM(2006)0614),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (2),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel az EK-Szerződés 149. és 150. cikkére,

—

tekintettel az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák előállításáról és kidolgozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban a 2007. szeptember 25-i első olvasat során kialakított álláspontjára (4),

—

tekintettel az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal kapcsolatban a 2007. október 24-i első olvasat során kialakított álláspontjára (5),

—

tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló 2007. március 13-i állásfoglalására (7), és a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007 című 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0502/2007),

A.

mivel a felnőttkori tanulás egyre inkább politikai prioritássá válik, és konkrét, megfelelő programokat, figyelmet, hozzáférhetőséget, erőforrásokat és értékelési módszereket igényel;

B.

mivel az oktatás és képzés elengedhetetlen a lisszaboni stratégiának a gazdasági növekedés, versenyképesség és a társadalmi beilleszkedés fokozására irányuló céljai eléréséhez;

C.

mivel további 4 millió felnőttnek kellene bekapcsolódnia az egész életen át tartó tanulásba ahhoz, hogy elérjék azt a részvételi arányt, amelyben a tagállamok az „Oktatás és Képzés 2010” program keretében megállapodtak;

D.

mivel egy hatékony, egyértelmű prioritásokat megfogalmazó felnőttképzési rendszer, és annak ellenőrzött megvalósítása az élethosszig tartó tanulás stratégiáiba illeszkedve elősegítik a kirekesztett csoportok nyelvi, szociális és kulturális integrálódását, például a bevándorlók vagy a romák esetében, akik közül sokan idő előtt hagyják el az iskolát;

E.

mivel a felnőttkori tanulásba való befektetés az egyéni jólét növekedése, valamint az önmegvalósítás és a tevékeny polgári részvétel révén növeli a társadalmi és kulturális megtérülést;

F.

mivel a felnőttkori tanulás a kulcskompetenciák elsajátítása révén meghatározó szerepet játszik a munkaerő-piaci foglalkoztathatóság és mobilitás, valamint a társadalmi beilleszkedés tekintetében;

G.

mivel a felnőttkori tanulás összetettségének a figyelemmel kíséréséhez, összehasonlításához és értékeléséhez megbízható adatokra van szükség a politikák kidolgozása érdekében;

H.

mivel a felnőttképzési rendszerekről nyújtott tájékoztatás és az azokhoz való hozzáférés tagállamonként jelentősen eltér;

I.

mivel a formális, nem formális és informális tanulás elismerése és jóváhagyása az egész életen át tartó tanulás stratégiájának sarokköve;

J.

mivel sürgető a felnőttkori tanulásnak az Európai Képesítési Keretrendszerrel történő összekapcsolása, továbbá az abban rejlő lehetőségek növelése a kulcskompetenciák, valamint a társadalmi és személyes kompetenciák tekintetében;

1.

üdvözli a felnőttkori tanulásról szóló cselekvési tervre irányuló bizottsági javaslatot;

2.

elismeri, hogy különféle szintű intézkedések szükségesek – különösen a felnőttek körében – a tanulási kultúra növekedésének előmozdítása, megerősítése és megteremtése érdekében, amelyekben a tagállamok mellett az Európai Uniónak is részt kell vennie;

3.

sürgeti a tagállamokat, hogy a tudásszerzés előmozdítására, a tudás vonzóbbá és hozzáférhetőbbé tételére, valamint a képesítések folyamatos frissítésére irányuló politikák és intézkedések végrehajtásával teremtsék meg az egész életen át tartó tanulás kultúráját, amely mindenekelőtt a felnőttoktatást és képzést célozza;

4.

felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenlőség fontosságára az élethosszig tartó tanulás keretében megvalósított programokban annak érdekében, hogy a férfiak és nők egyaránt és egyforma mértékben részesüljenek az oktatás e formája által nyújtott lehetőségekből; felhívja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködve a felnőttoktatás kidolgozása során használjon fel minden eszközt a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szenzitív politikák figyelemmel kísérésére;

5.

sürgeti a felnőttoktatás hatékonyabb népszerűsítését annak érdekében, hogy többeket motiváljon a felnőttoktatásban való részvételre; úgy ítéli meg, hogy a felnőttoktatásnak kulcsszerepet kell játszania az általános tanulási kultúra előmozdítására irányuló politikákban, médiakampányok, tájékoztató, tanácsadó és orientációs szolgáltatások, valamint – különösképpen – a hátrányos helyzetű csoportokra irányuló tájékoztató, orientációs és tanácsadó szolgáltatások révén; úgy ítéli meg, hogy az ilyen ösztönzőket – a megfelelő eredmény elérése érdekében – a tagállamok olyan hatékony szakpolitikai intézkedéseinek kell kísérniük, amelyek elősegítik a tanulás és a családi, illetve szakmai élet összeegyeztethetőségét;

6.

egyetért abban, hogy a szakosodott telefonvonalak és honlapok rendkívül sikeres eszközei a felnőttoktatás előmozdításának;

7.

úgy ítéli meg, hogy a médiaismeretek fejlesztése jelentős szerepet játszik az oktatásban és a szakképzésben a nemzedékek közötti digitális szakadék áthidalása tekintetében;

8.

úgy véli, hogy a felnőttkori tanulás területén megvalósuló politikák kidolgozásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez, valamint az egész életen át tartó tanulás integrált programjára vonatkozó javaslatok és iránymutatás biztosításához összehasonlítható statisztikai adatokra van szükség;

9.

úgy ítéli meg, hogy a European Adult Education Survey-t (európai felmérés a felnőttképzésről) a felnőttoktatásra vonatkozó összehasonlítható információk összegyűjtésének és a közös elképzelések előmozdításának eszközeként támogatni kell;

10.

felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált módszerek cseréjét;

11.

emlékeztet a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács által kitűzött célokra, és felhívja a figyelmet a tagállamok által elért eredményekre a bölcsődék és óvodák létesítésére, és az iskolát megelőző oktatás, valamint a „gyermekek és más eltartott személyek gondozásának napja” megteremtésére vonatkozó célok megvalósításában; ugyanakkor rámutat arra, hogy néhány tagállam messze le van maradva a barcelonai célok teljesítésében;

12.

rámutat, hogy a hivatás, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összeegyeztetése nemcsak fokozottabb rugalmasságot igényel az idővel és térrel való gazdálkodásban, hanem társadalmi, gazdasági és adóösztönzőkre van szükség a felnőttek képzési és oktatási programokhoz való hozzájutása érdekében;

13.

hangsúlyozza az új technológiák nagyobb mértékű alkalmazásának szükségességét, valamint e tekintetben megjegyzi, hogy a digitális szakadék áthidalása érdekében ösztönözni kell az internethez való hozzáférés és a digitális integrációs programok fejlesztését, továbbá támogatni kell és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni a tudás új forrásait és a tanulás új módjait – mint például a távoktatási programokat –, illetve gondoskodni kell a tantermekről;

14.

fontosnak tartja, hogy kiterjesszék a nők új technológiákhoz való hozzáférését, beleértve azokat a nőket is, akik külső, vidéki területeken élnek, valamint az idősebb nőket is, így biztosítva egyenlő esélyeket számukra a munkaerőpiaci versenyben; hangsúlyozza továbbá, hogy támogatni kell a technikai és tudományos képzettség terén a nők és férfiak között tapasztalható különbségek csökkentését;

15.

felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy kiterjesszék az állami és magán gyermekgondozó létesítmények körét, illetve hogy bevonják és ösztönözzék azokat a munkáltatókat, akik vállalni tudják vállalati gyermekgondozó létesítmények üzemeltetését, így adva lehetőséget a szülőknek – főként az anyáknak – a munkába való visszatérésre, és ezért ezeknek a szülőknek ezen időszakban és a munkaidő alatt lehetőségük nyílik az életen át tartó tanulásban való részvételre; fontosnak tartja továbbá, hogy javítsák az ápolásra szoruló és idősebb emberek ellátását biztosító közszolgáltatások kínálatát;

16.

emlékeztet, hogy a demográfiai változások egymással összefüggő, komplex kihívások elé állítják a tagállamokat, valamint hogy társadalmainknak meg kell teremteniük a kultúrák és a nemzedékek közötti szolidaritás új formáit;

17.

javasolja ezért a felnőttek által szerzett tudás, készségek és tapasztalatok hatékonyabb – kiváltképpen a nemzedékek közötti – átadását és cseréjét a különféle vállalkozói és kézműves tevékenységek támogatására irányuló mentori programok formájában; fontosnak tartja továbbá, hogy a mentorok egy hálózaton keresztül kapcsolatban legyenek egymással, így megoszthatják és kicserélhetik ismereteiket;

18.

hangsúlyozza a „családi tanulás” fontosságát, amikor a szülőt az indítja további tanulásra, hogy segíteni szeretne gyermekének a jobb iskolai eredmény elérésében;

19.

támogatja az önkéntes programok kidolgozását a nemzedékek közötti szolidaritásban, valamint a tapasztalatok és a képesítések elismerésében betöltött szerepük tekintetében;

20.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a mobilitás és a társadalmi kohézió keretében – kiváltképpen a bevándorlók számára – rugalmas lehetőségeket biztosítsanak az oktatási és képzési programokra, valamint gondoskodjanak megvalósításuk megfelelő feltételeiről;

21.

úgy véli, hogy a bevándorlókat támogató nemzeti és helyi központok létrehozása kulcsfontosságú eszköz, amely révén hasznos információk és bővebb tájékoztatás nyújtható a migránsok teljes körű társadalmi integrációját érintő kérdésekkel kapcsolatban;

22.

ismételten hangsúlyozza a nyelvtanfolyamok fokozottabb támogatásának fontosságát, kiváltképpen a bevándorlókat célzó tanfolyamok esetében, csakúgy, mint az egész lakosság körében az idegennyelv-tanulás támogatásának fontosságát;

23.

támogatja a „készség-ellenőrzés” bevezetésének elképzelését a bevándorlók, az alacsony képzettséggel rendelkezők és a fogyatékkal élők esetében; úgy véli, hogy a gazdasági előnyökön túl az ilyen készség-ellenőrzések hozzájárulhatnak a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a megkülönböztetés és a kirekesztettség csökkentéséhez;

24.

úgy ítéli meg, hogy a felsőoktatáshoz való hozzáférésnek ki kell terjednie a tágabb nyilvánosságra, ideértve a munkatapasztalattal rendelkező felnőtteket és az idősebb embereket is, és ennek érdekében az oktatási rendszert testre szabottabban és rugalmasabban kell kialakítani, továbbá fejleszteni kell a megfelelő infrastrukturális intézkedéseket és az emberi erőforrásokat;

25.

rámutat, hogy a középiskolai rendszerek korszerűsítésére van szükség a versenyképesség, a rugalmasság, a hozzáférhetőség és a hatékonyság javítása érdekében;

26.

hangsúlyozza a felnőttoktatásban dolgozók magas szakmai színvonalának szükségességét; úgy véli, hogy támogatni kell a felnőttoktatókra irányuló egyedi programokat, valamint ösztönzi az olyan egyetemi szintű okleveles képzések elindítását, amelyek elvégzése a felnőttoktatásra jogosító diploma megszerzéséhez vezet;

27.

támogatja a felnőttkori tanulás terén a kompetenciák fokozottabb átadására és a mobilitás élénkítésére irányuló intézkedéseket, mint például:

28.

egyetért azzal a nézettel, hogy az élethosszig tartó tanulás fontos szerepet tölt be elsősorban a társadalmi beilleszkedés javítása és az elhelyezkedési lehetőségek szempontjából, valamint az egyén személyes fejlődésében és a munkaerő-piaci egyensúlyvesztés leküzdésében, továbbá azon lisszaboni cél megvalósításában, hogy növekedjen az 50 év feletti foglalkoztatottak aránya, valamint a versenyképesség vonatkozásában;

29.

hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát annak érdekében, hogy jobb munkahelyeket hozzanak létre Európában, valamint hogy javuljon az életminőség, segítse az egyéni fejlődést, az önmegvalósítást és a polgárok aktív részvételét; felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalkozások számára fontos az új képességek és munkaerő-piaci követelmények előrejelzése annak érdekében, hogy a biztosított felnőttoktatási képzések tükrözzék a szakértelemre vonatkozó igényeket; az oktatás tartalmának a szakmai és gyakorlati követelményekhez kell igazodniuk; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet töltenek be e téren;

30.

rámutat arra, hogy az élethosszig tartó tanulás nem csak javítja a munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeit, alkalmazkodóképességét, de növeli földrajzi és szakmai mobilitásukat is, ami fontos a belső piac működése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a második (és harmadik) idegen nyelv elsajátítása hozzájárul a munkavállalók mobilitásának javításához;

31.

hangsúlyozza, hogy az alacsony képzettségi szint – amely jelenleg az európai munkaerő egyharmadát (72 millió munkavállalót) jellemez – a munkanélküliség magas kockázatával jár, és a képzés révén biztosítható, hogy az egyén megszerezze vagy fenntartsa az elhelyezkedéshez szükséges szaktudást, és javítsa munkája minőségét; hangsúlyozza a nem formális és informális tanulással megszerzett készségek elismerésének és jóváhagyásának fontosságát, amely alapot teremt az élethosszig tartó tanuláshoz mind a szakképzés keretein belül, mind az Európai Képzési Keretrendszerben;

32.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden polgár azonos részvételi lehetőségekkel és azonos esélyekkel vehessen részt az élethosszig tartó tanulási programokban; és ezért sajnálatát fejezi ki, hogy az alacsonyabb alapképzettséggel rendelkezők, a nők, a bevándorlók, az idősek, a vidékiek és a fogyatékkal élők részvételének a legkisebb a valószínűsége; úgy ítéli meg, hogy számukra különféle, megfelelő programokat és módszereket kell kínálni; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a munkavállalók és munkanélküliek új technológiák elsajátítására irányuló oktatására és képzésére, és felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az új információs és kommunikációs technológiák oktatási célú felhasználását, mivel ezek kulcsszerepet játszanak az esélyegyenlőség biztosításában, és megkönnyítik az élethosszig tartó tanulásban való részvételt a különös segítségben és pénzügyi támogatásban részesülő, legalacsonyabb képzettségi szintekkel rendelkezők számára;

33.

hangsúlyozza a felnőttkori tanulás fontosságát – beleértve a nyelvtanulást és a szakképzést is – a migránsok integrációja, elhelyezkedési lehetőségei, munkaerő-piacon való aktív részvételük javítása és a társadalmi beilleszkedésük megerősítése terén;

34.

hangsúlyozza a szociális partnerek és egyéb érintett felek aktív bevonásának jelentőségét – beleértve a nem kormányzati társadalmi szervezeteket is –, mivel csak működő szociális partnerségeken keresztül tudnak a munkáltatók és a munkavállalók azonos szinten cselekedni; úgy ítéli meg, hogy a szociális partnerség kialakult szerkezetével nem rendelkező tagállamokban támogatni kell annak létrehozását;

35.

hangsúlyozza az Európai Szociális Alap és más strukturális alapok fontosságát a mindenki számára elérhető élethosszig tartó tanulás céljainak megvalósításában, és sürgeti a strukturális alapok ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy több pénzt osszanak szét azok számára, akiknek az élethosszig tartó tanulásra a leginkább szükségük van; sajnálja, hogy néhány tagállamban nem biztosítanak kellő elsőbbséget és finanszírozást a felnőttkori tanulási lehetőségekhez való hozzáférés növelésére, különösen az idősebb és alacsonyabban képzett munkavállalók számára; felszólítja a tagállamokat, hogy tevékenyebben használják ki a strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az e területeken meglévő programokat;

36.

hangsúlyozza, hogy a részvétel növelése érdekében elengedhetetlen a felnőttkori tanulás eredményeinek javítása, a tájékoztatás nyújtása, valamint a munka családi élettel való összeegyeztetésének megkönnyítése, és ezek akkor hatékonyak, ha ösztönzőkkel párosulnak; a hatékonyság javítására irányuló intézkedések közé tartozik az oktatási létesítmények biztosítása, a munkaidők módosításával a munkahelyi tanulás megkönnyítése és a helyi gyermekgondozási intézmények biztosítása, távtanulási szolgáltatások nyújtása az elszigetelt területeken élő rászoruló és sérülékeny csoportoknak, tájékoztatás és útmutatások nyújtása az élethosszig tartó tanulással és az álláslehetőségekkel kapcsolatosan, a személyre szabott és rugalmas oktatásszervezés lehetőségét szintén általánosan el kell ismerni, és annak hozzá kell járulnia a szakmai előmenetelhez;

37.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az idősebb munkavállalók – különösen az atipikus szakmai pályával bíró vagy IKT-készségekkel nem rendelkező személyek – alacsony foglalkoztatási arányának kezelésére, és biztosítsák az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges feltételeket a munkavállalás terén történő előrelépés megkönnyítésére, legyen az akár az első munkavállalás, a munkaerőpiacra való visszatérés vagy a munkával eltöltött életszakasz meghosszabbítása; ugyanilyen fontosnak tartja a vállalkozások arra való ösztönzését – és az arra irányuló ösztönzők megteremtését –, hogy hosszabb ideig alkalmazzanak vagy nevezzenek ki idősebb munkavállalókat, mivel általában igen hozzáértők, tapasztaltak, megbízhatók és magasan képzettek;

38.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyi baleset vagy betegség miatt munkahelyváltásra kényszerült munkavállalók továbbképzésen vehetnek részt és javíthatják előmeneteli kilátásaikat;

39.

arra biztatja a tagállamokat, hogy az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosítása, a munkafeltételek és a munkahely minőségének javítása révén kínáljanak gazdasági és egyéb ösztönzőket mind a munkavállalók számára, a munkával töltött hosszabb életszakasz biztosítására, mind a munkaadók számára annak érdekében, hogy felvegyék és megtartsák az idősebb munkavállalókat;

40.

kéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy minden egyes tagállam megteszi a szükséges jogi és pénzügyi lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi alkalmazott és munkát kereső számára felajánlja és biztosítsa az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést;

41.

felhívja a befektetőket, hogy figyelmüket összpontosítsák olyan programok, képesítések és minősítések kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy vezetői és vállalkozói gyakorlatra tegyenek szert, és hogy vezető pozíciók betöltéséhez szükséges további képesítéseket szerezzenek;

42.

felhív arra, hogy a munkáltatók által az alkalmazottak számára biztosított képzések finanszírozásának és szervezésének gyakorlata váljon széles körben elterjedtté és részesüljön adókedvezményben, mivel a munkavállalók képzettsége és készségei kulcsfontosságúak az innováció, a termelékenység és a versenyképesség szempontjából;

43.

úgy ítéli meg, hogy a felnőttoktatásnak valamennyi ágazatban a magas színvonalú oktatási és kulturális intézkedéseken, valamint képzési modelleken keresztül a magas képesítési szint elérésére kell törekednie, annak biztosítására, hogy az emberek ismeretei és készségei megfeleljenek az adott szakma, illetve a munkaügyi szervezetek és a munkamódszerek változó követelményeinek;

44.

sürgeti a jogalkotási intézkedések és a felnőttképzéshez kapcsolódó szervek vagy társulások intézményi keretei, hálózatai és partnerségei közötti fokozottabb koordinációt, együttműködést, hatékonyságot és átláthatóságot, a helyi, regionális, nemzeti és európai (állami vagy magán) pénzügyi erőforrások felhasználásával;

45.

úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlen fontosságú a pénzügyi ösztönzők felkínálása, hogy az emberek számára lehetővé váljon a képzéshez és az oktatáshoz, valamint az azzal járó előnyökhöz való szabad hozzáférés; rámutat, hogy az ilyen jellegű pénzügyi ösztönzők, adóösztönzők, juttatások, támogatások, társfinanszírozás vagy a felnőttképzés megfelelő működési feltételeit megteremtő munkáltatók számára biztosított adócsökkentés vagy társadalombiztosítási járulékcsökkentés formáját ölthetik;

46.

elismeri a vállalaton belüli képzések jelentőségét, továbbá hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozásoknak, a mikrovállalkozásoknak és az új vállalkozásoknak fokozott prioritást kell biztosítani, mivel legkevésbé ők képesek a pénzügyi hátteret biztosítani a munkavállalóik képzésére;

47.

arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy a vállalatok szociális felelősségével összefüggésben finanszírozzák az élethosszig tartó tanulást támogató szakképzési programokat, különösen a női dogozók számára, a munkával töltött aktív életkoruk kitolása és a munkaerőpiacon, valamint a szakmai fejlődésben való részvételi lehetőségeik elősegítése érdekében;

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

19.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 41/53

—

tekintettel a Dél-Kaukázusról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. február 26-i állásfoglalására és az Európai Parlament által a Tanácshoz intézett, a Dél-Kaukázussal kapcsolatos EU-politikára vonatkozó ajánlásra (1),

—

tekintettel a Bizottságnak a „Fekete-tengeri szinergia – új regionális kezdeményezés” című közleményre (COM(2007)0160),

—

tekintettel a Bizottságnak „Az európai szomszédságpolitika megerősítése” című közleményére (COM(2006)0726),

—

tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával közösen elfogadott európai szomszédságpolitikai (ESZP) cselekvési tervekre,

—

tekintettel a közösen elfogadott cselekvési tervek végrehajtásához szorosan kapcsolódó európai szomszédsági és partnerségi támogatási eszközre (ESZPE), amely az eddig a TACIS és a MEDA által biztosított technikai segítségnyújtás helyébe lép,

—

tekintettel a Bizottság „Európai energiapolitika” című közleményére (COM(2007)0001),

—

tekintettel a Bizottság által 2007. szeptember 3-án tartott, az európai szomszédsági politikáról szóló konferenciára,

—

tekintettel az európai szomszédsági politika megerősítéséről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének a dél-kaukázusi stabilitási paktum létrehozásáról szóló 1771 (2006) sz. ajánlására és 1525 (2006) sz. határozatára,

—

tekintettel „Az energiával kapcsolatos közös európai politika kialakítása felé” című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 2008. január 17-i fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről (4) szóló állásfoglalására,

—

tekintettel az Európai Tanács 2006. december 14–15-i és a 2007. június 21–22-i elnökségi következtetéseire, valamint a német elnökség 2007. június 15-i, „Az európai szomszédsági politika megerősítése” című helyzetjelentésére,

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek a biztonságról és a fejlesztésről szóló 2007. november 19–20-i következtetéseire, valamint az EU által az ENSZ Biztonsági Tanács nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) sz. határozatának végrehajtásával kapcsolatban tett kötelezettségvállalására,

—

tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával kötött partnerségi és együttműködési megállapodásokra,

—

tekintettel az EU–Örményország Parlamenti Együttműködési Bizottság 2007. január 30-án tartott kilencedik ülésének zárónyilatkozatára és ajánlásaira,

—

tekintettel az EU–Azerbajdzsán Parlamenti Együttműködési Bizottság 2007. szeptember 12-én tartott nyolcadik ülésének zárónyilatkozatára és ajánlásaira,

—

tekintettel az EU–Grúzia Parlamenti Együttműködési Bizottság 2007. június 26-án tartott kilencedik ülésének zárónyilatkozatára és ajánlásaira,

—

tekintettel az Örményországban és Azerbajdzsánban tartott legutóbbi parlamenti választásokra, valamint az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának megfigyelői jelentéseire,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a grúz-abház konfliktusról és az ENSZ Megfigyelő Misszió grúziai megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2007. október 15-i 1781 (2007) sz. határozatára,

—

tekintettel a Tanácsnak a jelenlegi grúziai helyzetről szóló, 14818/07 sz. elnökségi nyilatkozatára, valamint az Einulla Fatullajev azerbajdzsáni elítéléséről szóló, 14809/07 sz. elnökségi nyilatkozatára,

—

tekintettel az energiaügyi együttműködés kialakításáról szóló bakui kezdeményezésre, valamint az EU és Azerbajdzsán között 2006. november 7-én Brüsszelben aláírt, az energia terén folytatott stratégiai partnerségről szóló egyetértési megállapodásra,

—

tekintettel az EU által az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai megvalósításának előmozdítására vonatkozóan vállalt kötelezettségre, valamint a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzusra (5),

—

tekintettel az „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” című európai biztonsági stratégiára, amelyet az Európai Tanács 2003. december 12-én hagyott jóvá,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ellenőrző jelentéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0516/2007),

A.

mivel az Általános Ügyek Tanácsának 2001. február 26-i ülésén az EU kifejezte arra való hajlandóságát, hogy még aktívabb szerepet játsszon a dél-kaukázusi térségben, hogy felkutassa a térség konfliktusainak megelőzése és megoldása érdekében tett erőfeszítések támogatásának módjait, és részt vegyen a konfliktust követő rehabilitációban;

B.

mivel a Baku–Tbiliszi–Kars közötti vasúti közlekedés elindítása új ablakot fog nyitni a dél-kaukázusi régió, Törökország és Nyugat-Európa között, ugyanakkor erősíti Örményország elszigeteltségét, ezért ellentétes az ESZP célkitűzéseivel; mivel a közlekedésért felelős magas szintű csoport ajánlásait mindemellett végre fogják hajtani, és az Európa–Kaukázus–Ázsia közlekedési folyosó (TRACECA) tengelye megmarad a térség országait összekötő kaukázusi transznacionális tengelynek;

C.

mivel az ESZP Örményországra, Azerbajdzsánra és Grúziára történő kiterjesztése fontos előrelépést jelent az Unió régiós szerepvállalásában, megteremtve az EU számára a dél-kaukázusi proaktív közreműködéshez szükséges előfeltételeket, és a régió országai számára lehetőségeket biztosítva az EU-val való szorosabb együttműködéshez; mivel több ösztönzőre van szükség ahhoz, hogy Örményországot, Azerbajdzsánt és Grúziát arra késztessék, hogy lépjenek előre a reform terén;

D.

mivel az ESZP közös értékekre és a politikai, gazdasági és intézményi reformok hatékony végrehajtására épül, azzal a meghatározott céllal, hogy a működő piacgazdaságokon és a jogállamiságon alapuló erős demokráciákkal rendelkező baráti szomszédok által alkotott térség jöjjön létre;

E.

mivel az ESZP-t a térséggel kapcsolatos jobb és hatékonyabb uniós politika megteremtésének és az EU biztonsági és stabilitással kapcsolatos szerepének biztosításának céljával kellene átalakítani; mivel az EU-nak egyértelmű arculatot és erőteljesebb jelenlétet kell kialakítania a térségben;

F.

mivel a dél-kaukázusi országoknak az ESZP-be történő bevonása a részükről is több felelősséggel és kötelezettségvállalással jár; mivel a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés az ESZP alapvető elemeit alkotják;

G.

mivel az Örményország és Azerbajdzsán kapcsolatát elmérgesítő hegyi-karabahi konfliktus és a grúz belső – abháziai és dél-oszétiai – konfliktusok békés megoldása elengedhetetlen az EU-val szomszédos országok stabilitásához, valamint a dél-kaukázusi térség gazdasági és társadalmi fejlődéséhez;

H.

mivel a megoldatlan posztszovjet konfliktusok további internalizációjával kapcsolatos kérdésnek az EU és Oroszország közötti kapcsolatok alapvető fontosságú témái közé kell tartoznia a közös szomszédos országokkal fennálló problémák hatékonyabb kezelése érdekében;

I.

mivel az EU pozitív részvétele szempontjából a térség jelentősége nem pusztán azzal függ össze, hogy a térség földrajzi elhelyezkedését tekintve Európa Közép-Ázsiából származó energiaellátásának tranzitterülete, hanem azon a minden érintett által osztott közös érdeken alapul, amely a régió fejlesztéséhez fűződik a demokrácia, a jólét és a jogállamiság tekintetében, és ennélfogva létrehozva a dél-kaukázusi térségben a regionális és régióközi fejlődés és együttműködés megvalósítható keretét;

J.

mivel a régió vetélkedések színterévé vált, ahol számos nagy geopolitikai szereplő stratégiai érdekei ütköznek össze, mivel mindhárom ország egyéni partnerségi cselekvési tervet alakított ki a NATO-val, aminek következtében a szövetség a régió új szereplőjévé vált;

K.

mivel az EU, Oroszország és az Egyesült Államok közötti párbeszéd és koordináció előmozdíthatja a demokráciát, növelheti az energiabiztonságot és megerősítheti a regionális biztonságot a dél-kaukázusi térségben;

L.

mivel a közelmúltban Grúziában és Örményországban erős gazdasági növekedés volt tapasztalható, és mivel Azerbajdzsán 2006. évi 34,5 %-os GNP növekedésével a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságai közé tartozik, főként gáz- és olajtartalékainak köszönhetően; mivel az említett növekedési rátáktól eltekintve a három ország társadalmát továbbra is a szegénység és a munkanélküliség rendkívül magas szintje, az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, alacsony jövedelem, valamint e jövedelem egyenlőtlen elosztása jellemzi;

M.

mivel destabilizáló fegyverkezési verseny folyik a Dél-Kaukázusban, amelyet a katonai arzenál példátlan mértékű kiépítése jellemez;

1.

üdvözli Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia bevonását az ESZP-be, valamint az érintett együttműködési tanácsok által 2006. november 14-én jóváhagyott bilaterális ESZP cselekvési terveket, és támogatja a megvalósításukra irányuló folyamatban lévő erőfeszítéseket, amelyekben minden érdekelt félnek részt kell vennie;

2.

hangsúlyozza, hogy a Dél-Kaukázus három országára vonatkozó politikai megközelítésnek nem szabad figyelmen kívül hagynia a három állam egyedi sajátosságait; támogatja az ESZP alkalmazásába beépített különbségtételt az érintett országokra vonatkozóan, valamint hangsúlyozza az EU és az érintett országok kapcsolata megerősítésének szükségességét a megfelelő ESZP cselekvési terv végrehajtásában mutatott egyéni érdemek alapján;

3.

kiemeli Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán geopolitikai helyzetét Oroszország, Irán és Törökország viszonylatában, valamint hangsúlyozza más gazdasági hatalmaknak – pl. Oroszország, az Egyesült Államok és Kína – a térség iránt mutatott egyre növekvő érdeklődését; ebből következően rendkívül fontosnak tartja, hogy a Dél-Kaukázussal folytatott együttműködés a legfontosabb teendők között szerepeljen, különösen az energiával kapcsolatos ügyekben;

4.

újólag megerősíti, hogy az EU-nak a régióval kapcsolatos legfontosabb célkitűzései arra ösztönöznek, hogy a dél-kaukázusi országok nyitott, békés, biztonságos és stabil államokká váljanak, amelyek hozzá tudnak járulni a régióban a jószomszédi kapcsolatok és a regionális stabilitás kialakulásához, továbbá készek legyenek arra, hogy osztozzanak az európai értékekben, valamint hogy saját maguk között és az EU-val intézményi és jogi interoperabilitást dolgozzanak ki; az említett célkitűzések elérése érdekében felhívja az EU-t, hogy a Dél-Kaukázusra vonatkozóan dolgozzon ki regionális politikát, amelyet a régió országaival közösen kell végrehajtani, és amelyet egyedi kétoldalú politikák egészítenek ki;

5.

hangsúlyozza, hogy az ESZP célja, hogy a demokrácia, a jólét és a biztonság területének fokozatos kiterjesztésével túllépje Európában a választóvonalakat; felhívja az EU-t és a Dél-Kaukázus országait, hogy ikerintézményi („twinning”), kirendelésre vonatkozó és egyéb elérhető segítségnyújtási programokon keresztül használják ki az új tagállamok tudását és tapasztalatát, amelyre a társadalom és a gazdaság átszervezése közben tettek szert uniós integrációjuk folyamata során, különös tekintettel a határőrség és vámhatóságok megerősítésére és a közöttük folyó regionális együttműködés fellendítésére;

6.

hangsúlyozza, hogy az ESZP-felülvizsgálatokat és -finanszírozást az intézményi háttér kiépítésének, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jogállamiság, a demokratizálódási folyamat és a regionális együttműködés előmozdítására kell felhasználni; újólag megerősíti, hogy az EU részéről további határozott lépéseket kell tenni a valódi regionális együttműködés és integráció ösztönzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a regionális együttműködési folyamat előrehaladásáról, valamint hogy ennek megfelelően igazítsa ki politikáit és eszközeit; várja, hogy egyre konstruktívabb kapcsolatok épüljenek ki az EU és a partnerországokban működő különböző érdekelt felek, különösen a civil társadalom között, az ESZP folyamatának dinamikusabbá és átláthatóbbá tétele érdekében,

7.

megjegyzi, hogy a gyors és erőteljes GNP-növekedés eredményeképpen Azerbajdzsán adományozóvá vált, míg a nemzetközi adományozók jelentősen korlátozták tevékenységeiket az országban; javasolja, hogy az EU összpontosítson a szakértelem és a legjobb gyakorlatok átadására a Twinning, a TAIEX és a Sigma programok keretein belül (az ESZPE keretében);

8.

úgy véli, hogy a kereskedelmi politika a dél-kaukázusi szegénység csökkentését eredményező politikai stabilitás és gazdasági fejlődés biztosításának kulcsfontosságú tényezője, és létfontosságú az EU és Dél-Kaukázus közötti további integráció szempontjából; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi politika vonatkozásában figyelembe kell venni a társadalmi dimenziót;

9.

támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy megvalósíthatósági tanulmányban mérjék fel egy Grúziával és Örményországgal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás lehetőségét; úgy véli, hogy egy ilyen megállapodás mindkét fél számára hasznos lehet; időközben kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán a lehető legjobban használják ki az általános preferenciarendszert, hangsúlyozva eközben Azerbajdzsán WTO-tagságának fontosságát a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok további erősítése szempontjából, arra ösztönzi az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy folytassák a WTO-hoz való csatlakozás előtt álló akadályok, így például a magas vámtarifák, az átláthatóság hiányának, valamint a kereskedelmi jogszabályok érvényre juttatása sikertelenségének, a korrupció és a szellemi tulajdonjogok foganatosítása meghiúsulásának felszámolását, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa Azerbajdzsánt a WTO-hoz való csatlakozás folyamata során;

10.

megjegyzi, hogy Grúziára nagy nyomás nehezedik a több, mint egy éve bevezetett orosz gazdasági embargó miatt, amelynek következtében grúz áruk előtt bezárultak a hagyományos piacok és számtalan állampolgár elvesztette megélhetési forrását; hangsúlyozza, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás Grúziával való gyors megkötése ugyanolyan fontos az EU és Grúzia közötti kapcsolatok megerősítése, valamint az országnak az orosz embargó következményeitől való megszabadítása szempontjából;

11.

hangsúlyozza, hogy mindhárom államnak folytatnia kell a szegénység csökkentésére és a fenntartható fejlődés elvének betartására irányuló erőfeszítéseket; tanácsolja, hogy a társadalmi polarizálódás csökkentése érdekében hatékony politikákat fogadjanak el, valamint biztosítsanak hozzáférést a szociális biztonsági rendszerekhez; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további támogatást a három országot a szegénység csökkentésére irányuló politikájuk fejlesztésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti képességeik megerősítésében;

12.

úgy véli, hogy az ESZP kiváló keretet biztosít a regionális és szubregionális együttműködéshez, azzal a szándékkal, hogy mind a dél-kaukázusi, mind a fekete-tengeri térségben valódi stabilitás és demokrácia jöjjön létre, az a véleménye, hogy a Dél-Kaukázus három országa tekintetében alkalmazott differenciált kétoldalú megközelítés nem lehet eredményes olyan globális többoldalú dimenzió nélkül, amely maga után vonja a regionális együttműködés fejlesztését; ezért:

13.

elismerően nyilatkozik az alkotmányos reformot követően az ESZP cselekvési terv végrehajtásával összefüggésben Örményország által végrehajtott belpolitikai és intézményi reformokról; arra ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy haladjanak továbbra is ezen az úton és tegyenek további előrelépéseket a demokratikus struktúrák, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének megerősítése terén; további erőfeszítések megtételére hív fel különösen a független igazságszolgáltatás létrehozása, a rendőrséggel, a közszolgálattal és a helyi önkormányzatokkal, a korrupció elleni küzdelemmel és egy energikus civil társadalom létrehozásával kapcsolatos reformok elősegítése révén; megállapítja, hogy a Nemzetközi Választási Megfigyelő Misszió nyilatkozata szerint a 2007 májusában megtartott parlamenti választások jórészt a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően zajlottak le; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fennmaradó problémák rendezése céljából az örmény hatóságok szorosan együtt fognak működni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ) és az Európa Tanáccsal az elért színvonal továbbfejlesztése, valamint a 2008. február 19-én tartandó elnökválasztások szabad és tisztességes lebonyolításának teljes mértékű garantálása érdekében; általánosságban arra ösztönöz, hogy a kormány és az ellenzék között jöjjön létre konstruktív párbeszéd a demokrácia alapelemének, a pluralizmusnak a megszilárdítása céljából; továbbá felhívja az örmény hatóságokat, hogy vizsgálják ki a rendőrségi őrizetben tartott személyeken és a büntetőintézetekben vélelmezetten alkalmazott erőszakkal és bántalmazással és a korrupcióval és a szólásszabadság megsértésével kapcsolatos állításokat;

14.

megismétli, hogy komoly aggodalomra ad okot az emberi jogi helyzet rosszabbra fordulása és a sajtószabadság meggyengülése Azerbajdzsánban; felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat arra, hogy biztosítsák a sajtószabadságot, e tekintetben üdvözli a 2007. december 28-i elnöki kegyelmet, amelynek következtében hat újságírót szabadon bocsátottak, és felhívja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy engedjenek szabadon minden börtönben fogva tartott újságírót, állítsák le az újságírók zaklatását, különösen a rágalmazással kapcsolatos büntetőjogi jogszabályokkal való visszaélés formájában, és a szólásszabadság mellett való elkötelezettség jeleként rendeljenek el moratóriumot a rágalmazással kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések alkalmazására nézve; elvárja az azerbajdzsáni hatóságoktól, hogy kövessék az Európa Tanács Velencei Bizottságának ajánlásait azáltal, hogy biztosítják a gyülekezés szabadságát, valamint hogy a 2008-as választásokra tekintettel nem korlátozzák a politikai pártok tevékenységeit és biztosítják az EBESZ által előírt normák teljes betartását; kéri az azerbajdzsáni hatóságokat továbbá, hogy előzzék meg a rendőri erőszakot és vizsgáljanak ki az őrizetbe vett személyek bántalmazására vonatkozó minden állítást; újólag megismétli, hogy az EU kész segítséget nyújtani Azerbajdzsánnak az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásával kapcsolatos reformok végrehajtása során;

15.

tudomásul veszi a grúz kormány által a rózsás forradalmat követően végrehajtott széles körű reformokat; további előrelépések megtételére ösztönöz a plurális kormányzás, valamint a kormány és az ellenzék között folytatott párbeszéd, a jogállamiság és az emberi jogi kötelezettségeknek való megfelelés terén, különös tekintettel a független bíráskodásra, a rendőri erőszakkal szembeni zéró toleranciára, a bűnügyi igazságszolgáltatás reformjára és a fogva tartás körülményeinek javítására; kéri a grúz hatóságokat a tulajdonjogok, a gyülekezési szabadság, a szólásszabadság, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel összhangban a kisebbségi jogok és a sajtószabadság tiszteletben tartására; elvárja, hogy Grúzia teljesítse az ESZP cselekvési terv célkitűzéseit, valamint az Európa Tanács ajánlásait a demokratikus kormányzás hosszú távú fenntarthatósága érdekében, különös figyelemmel a pluralizmus és az ellenzék tiszteletben tartására, a hatalmi ágak egyensúlyi rendszerébe beépített mechanizmusokra és az intézményi reformokra;

16.

megismétli, hogy továbbra is támogatja a Grúzia által tett, a politikai és gazdasági reformok bevezetésére – ideértve a választási kódexet is – valamint demokratikus intézményei megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, ezáltal létrehozva egy békés és virágzó Grúziát, amely hozzájárulhat a térség és Európa többi részének stabilitásához; mélységes aggodalmát fejezi ki a 2007 novemberi grúziai politikai fejlemények miatt, amelyek odáig vezettek, hogy a rendőrség békés tüntetőket rohant le, valamint független médiacsatornákat szüntettek be és szükségállapotot hirdettek ki; elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a Nemzetközi Választási Megfigyelő Misszió átfogó értékelése szerint a 2008. január 5-i elnöki választások lényegében megfeleltek az EBESZ- és az Európa tanácsi kötelezettségvállalások többségének, valamint a demokratikus választás normáinak; úgy véli, hogy ugyan jelentős kihívásokra derült fény, amelyekre sürgősen választ kell találni, e választás volt az első valódi választási verseny Grúziában, amely lehetőséget nyújtott a grúzoknak politikai választásuk kifejezésére; felhív minden grúz politikai erőt, hogy törekedjen a demokratikus politikai kultúrára, amelyben tiszteletben tartják a politikai ellenzéket és építő párbeszédet folytatnak a törékeny grúz demokratikus intézmények támogatása és megerősítése érdekében; felhívja a grúz hatóságokat, hogy még a 2008. tavaszi parlamenti választások előtt orvosolják a Nemzetközi Választási Megfigyelő Misszió előzetes jelentésében feljegyzett hiányosságokat;

17.

üdvözli a 2008. január 5-i elnökválasztás békés lefolytatását és ezt a grúz társadalom további demokratizálódása, valamint a grúziai demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása felé tett újabb lépésnek tekinti; elvárja a frissen megválasztott elnöktől, hogy ennek érdekében tegye meg a szükséges lépéseket az ellenzékkel folytatott konstruktív párbeszéd felé; ugyanakkor kifejezi aggodalmát a választási kampány általános lefolytatására vonatkozóan, amelyre igen polarizált környezetben került sor, és amelyet bizalomhiány és szabálysértések alapos gyanúja, valamint a korábbi elnök állami funkciói és a választási kampánya közötti szándékos átfedések jellemeztek, és méltánytalan választási környezethez vezettek; felhívja a grúz hatóságokat, hogy megfelelően és haladéktalanul foglalkozzanak a választási folyamattal kapcsolatos valamennyi panasszal; sürgeti a grúz hatóságokat, hogy vegyék kellően figyelembe a nemzetközi megfigyelők észrevételeit az összes jelzett probléma megoldása érdekében, valamint megfelelően és alaposan készüljenek fel a közelgő általános választásokra; felhívja az ellenzék erőit, hogy felelősen, a választási eredményt tiszteletben tartva járjanak el, és a grúziai demokratikus intézményekben konstruktívan lépjenek fel a politikai viták során;

18.

hangsúlyozza, hogy Örményországnak, Azerbajdzsánnak és Grúziának az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok melletti egyértelmű elkötelezettsége kiemelkedő fontossággal bír az EU-hoz fűződő jövőbeni viszonyuk meghatározásában; elvárja a fenti országoktól, hogy teljesítsék az ESZP cselekvési terv célkitűzéseit és kövessék az Európa Tanács erre vonatkozó ajánlásait; kéri a Bizottságot, hogy mindhárom országgal folytasson tárgyalásokat emberi jogi albizottságok létrehozásáról;

19.

elvárja Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia hatóságaitól, hogy a 2008. évi választások előtt biztosítsák a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot és a sajtószabadságot; kiemeli, hogy az említett országok arra való képessége, hogy mind az állami-, mind a magántulajdonban lévő médiához való tisztességes és kiegyensúlyozott hozzáférést biztosítani tudja, valamint hogy a választásokat a nemzetközi normákkal összhangban le tudják bonyolítani, alapvető fontosságú az EU-val való kapcsolataik további elmélyítéséhez;

20.

üdvözli azt a döntést, hogy Lengyelországot jelölték ki arra, hogy az EU nevében közvetítsen a grúz kormány és az ellenzéki média között a 2008. januári választásokat megelőző időszakban; úgy véli, hogy az új tagállamok bevonása – amelyeket szoros kulturális és történelmi kötelékek fűzik a térséghez – rendkívül fontos;

21.

hangsúlyozza a civil társadalom támogatásának és megerősítésének, valamint a személyes kapcsolatok kialakításának jelentőségét a demokrácia és a jogállamiság előmozdításában; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze nyújtotta lehetőségeket, többek között az ESZP végrehajtásának ellenőrzésére; hangsúlyozza, hogy az ESZP folyamatának – és különösen a végrehajtás átvilágításának – nyitottnak kell lennie a civil társadalommal való együttműködésre és konzultációra; ösztönzi a Bizottságot, hogy a civil társadalommal való konzultációra vonatkozó konkrét mechanizmusok létrehozásával mutasson példát; kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítsák azt, hogy a pénzeszközöket igazságosan, politikai indíttatású állami beavatkozás nélkül osszák szét; ezen kívül felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a helyi és regionális hatóságok számára az ESZP cselekvési tervek végrehajtásával kapcsolatban meghatározott szerepükre vonatkozóan;

22.

hangsúlyozza az együttműködés fontosságát az EU és a vele szomszédos országok határain történő szabad mozgás területén; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy Grúzia tekintetében minél előbb állítsa föl az Igazság, Szabadság és Biztonság elnevezésű albizottságot és tegye meg a szükséges lépéseket az EU és Grúzia közötti visszafogadási és vízumkönnyítési megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdésére, ugyanakkor hangsúlyozva ezen intézkedések késlekedésének Grúzia belső konfliktusaira gyakorolt negatív hatásait, és utal az orosz hatóságok azon döntéséből fakadó nehézségekre, mely szerint az Abházában és Dél-Oszétiában élő személyek részére orosz útlevelet adnak; támogatja a megállapodásokról folyó tárgyalások megkezdését Örményországgal és Azerbajdzsánnal; ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködést a dél-kaukázusi országokban működő konzuli szolgálatok hatékonyságának javítása és a vízumkérelmekkel foglalkozó közös központok létrehozásának felgyorsítása érdekében; támogatja kiegészítő kezdeményezések felkutatását a kelet- és délkelet-európai migrációval kapcsolatos globális megközelítés kialakítása keretében;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy pénzügyi szempontból is ösztönözze az európai nem kormányzati szervezetek örményországi, azerbajdzsáni ás grúziai jelenlétét annak érdekében, hogy a szervezett civil társadalom létrehozásával kapcsolatos ismereteiket és tapasztalataikat átadják;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést a három dél-kaukázusi ország nem kormányzati szervezeteinek és a civil társadalom képviselőinek egyesítésére a párbeszéd megkönnyítése, a kölcsönös megértés előmozdítása és a régió problémáinak alapos megvitatása érdekében; felhívja az érintett országok hatóságait, hogy ne akadályozzák az erre irányuló kezdeményezéseket;

25.

hangsúlyozza, hogy a személyek szabad mozgása a biztonságos határokhoz kapcsolódik, és üdvözli az integrált határigazgatás terén Dél-Kaukázus regionális együttműködésének támogatását célzó bizottsági kezdeményezést; kiemeli, hogy hatékonnyá és egyszerűvé kell tenni a helyi határforgalmat érintő vízumkövetelményeket; tudatában van annak, hogy a jó szándék mindkét fél részéről előfeltétele a Grúzia és Oroszország közötti határ teljes hosszában folytatandó együttműködésnek; hangsúlyozza a költségvetés és a bevételek átláthatóságának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a kormány a kiadásait illetően elszámoltatható legyen a polgárok előtt;

26.

felhívja mindhárom országot, hogy tegyenek még több erőfeszítést a korrupció leküzdésére és a kedvező befektetési és üzleti környezet megteremtésére; hangsúlyozza a költségvetés átláthatóságának fontosságát, ami a kormány közkiadásokkal kapcsolatos elszámoltathatóságának garantálására szolgál; hangsúlyozza, hogy a tulajdonjogok megerősítése alapvető fontosságú a kis- és középvállalkozások fellendüléséhez és a fenntartható gazdasági fejlődéshez; ösztönzi a piacgazdasági reformok előmozdítását, amelyek a versenyképesség javítására és a magánszektor megszilárdítására irányulnak; támogatja a liberalizációs intézkedéseknek a WTO elveivel összhangban történő harmonizációját és további fokozását; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani azt, hogy a gazdasági reformokhoz megfelelő szociális intézkedések társuljanak;

27.

kéri mindhárom ország hatóságaitól annak garantálását, hogy a korrupció elleni harc során hozott intézkedéseiket nem politikai célokra használják, és hogy a vizsgálatokat, a büntetőeljárásokat és a bírósági tárgyalásokat igazságos és átlátható eljárás keretében folytatják le;

28.

megjegyzi, hogy a megoldatlan posztszovjet konfliktusok és az általuk kiváltott bizonytalanság a katonai kiadások növelésére késztették a térség államait, ezáltal kedvezőtlen hatást gyakorolva gazdasági és társadalmi fejlődésükre; ezért felszólítja a térség államait, hogy állítsák le katonai kiadásaik növelését;

29.

úgy véli, hogy a Dél-Kaukázus, valamint a tágabb régió politikai stabilitásának és gazdasági fejlődésének nyitja a megoldatlan posztszovjet konfliktusok békés megoldása; hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszik a térségben a párbeszéd és az egyetértés kultúrájának előmozdításában, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának fent említett 1325(2000) sz. határozata végrehajtásának biztosításában; támogatja a határokon átnyúló programok és a párbeszéd civil társadalmak közötti alkalmazását mint a választóvonalakon túli konfliktus-átalakítás és bizalomépítés eszközét; különösen üdvözli a Bizottság Abházia és Dél-Oszétia megsegítésére és tájékoztatására irányuló erőfeszítéseit; támogatja az EU dél-kaukázusi különleges képviselője, Peter Semneby arra vonatkozó kezdeményezését, hogy mindkét régióban nyissanak információs irodákat; kéri a Bizottságot és Semneby urat, hogy ugyanilyen segítséget és tájékoztatást nyújtsanak Hegyi-Karabah számára is;

30.

elutasítja a külső hatalmak által kizárólag befolyási övezetek létrehozása érdekében tett mindennemű próbálkozásokat; felhív minden közös határral rendelkező országot az építő jellegű együttműködésre, és sürgeti Oroszországot, hogy ne tiltakozzon az EU dél-kaukázusi konfliktuskezelő és békefenntartó műveletekben való részvétele ellen;

31.

megállapítja, hogy az önrendelkezés és területi integritás elve közötti ellentmondás hozzájárul a dél-kaukázusi térség megoldatlan posztszovjet konfliktusainak állandósulásához; úgy véli, hogy ez a probléma csak az ENSZ-alapokmányban és a Helsinki Záróokmányban foglalt elveken alapuló tárgyalások segítségével, valamint regionális integráció keretében oldható meg; megállapítja, hogy erre a folyamatra csak a nemzetközi közösség támogatásával kerülhet sor, és felszólítja az EU-t, hogy e célból kezdeményezzen intézkedéseket; továbbá úgy véli, hogy az etnikumok közötti kapcsolatoknak az európai normák alapján történő javítása, valamint a kisebbségek jogainak olyan módon történő erősítése, hogy az megszilárdítsa a dél-kaukázusi államok polgári kohézióját, alapvető fontosságú a térség konfliktusainak tárgyalás útján történő megoldásához;

32.

megismétli, hogy feltétlen segítséget nyújt Grúzia területi integritásának és nemzetközileg elismert határai sérthetetlenségének megerősítéséhez, valamint támogatja a grúz hatóságok Abházia és Dél-Oszétia belső konfliktusainak megoldására irányuló folyamatos erőfeszítéseit; sajnálatát fejezi ki azonban a feleket továbbra is jellemző, a vitákat illető agresszív retorikája miatt, és támogatja Ban Ki-moon ENSZ főtitkárnak az erőfeszítések fokozására irányuló kérését, hogy elkerüljék az olyan eseményeket, amelyek a viszálykodás feléledéséhez vezethetnek Abháziában; arra ösztönzi a feleket, hogy a dél-oszétiai konfliktus végleges rendezése érdekében a párbeszéd és a tárgyalás valamennyi lehetséges formáját alkalmazzák; felszólítja a de facto hatóságokat, hogy teremtsék meg az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hazatérésének biztonságos feltételeit, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának fent említett 1781(2007) számú határozatával összhangban tartsák tiszteletben a tulajdonhoz való jogot a konfliktus sújtotta övezetekben; hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos problémák megfelelő megoldása, így például az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hazatérése és tulajdonuk visszaszerzése, valamint a háborús bűnök és az eltűnt személyek valamennyi fél általi megfelelő kivizsgálása kulcsfontosságú szerepet játszanak a tartós rendezés elérésében; felhívja valamennyi felet, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; üdvözli a grúz és abház tisztviselők közötti első magas szintű találkozót, amelyre hosszú szünet után nemrégiben sor került;

33.

úgy véli, hogy a hegyi-karabahi konfliktus rendezésével kapcsolatos további késedelem egyik érintett félnek sem előnyös, ellenben veszélyezteti a regionális stabilitást és akadályozza a regionális és gazdasági fejlődést; megismétli, hogy tiszteletben tartja és támogatja Azerbajdzsán és Örményország területi integritását és nemzetközileg elismert határait, valamint az önrendelkezéshez való jogot, az ENSZ Alapokmányának és a Helsinki Záróokmánynak megfelelően; felszólítja Örményországot és Azerbajdzsánt, hogy sürgősen ragadjanak meg minden alkalmat a hegyi-karabahi konfliktus békés megoldására; ismételten határozott támogatásáról biztosítja az EBESZ Minszk-csoportját, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tárgyalásokon nem történt jelentős előrehaladás; felhívja valamennyi felet az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozatának végrehajtására, és különösen kéri annak lehetővé tételét, hogy a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek épségben és biztonságban visszatérhessenek otthonaikba; óva int a militáns és provokatív retorikától, amely alááshatja a tárgyalási folyamatot;

34.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a térség három országában az álláspontok közelítése érdekében tett erőfeszítéseket a területi követelések és a szeparatizmus által előidézett, megoldatlan posztszovjet konfliktusok akadályozzák; kiemeli, hogy a konfliktussal sújtott övezetek gyakran a szervezett bűnözés, pénzmosás, kábítószer-kereskedelem és fegyvercsempészet biztonságos menedékhelyéül szolgálnak;

35.

emlékezteti az érintett hatóságokat arra, hogy a menekülteket és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket nem szabad a konfliktusok eszközéül használni; hatékony fellépést kér az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek életkörülményeinek és szociális helyzetének javítása érdekében, még mielőtt ténylegesen élhetnének a hazatéréshez való emberi jogukkal;

36.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia által a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzetének megoldása érdekében tett erőfeszítésekhez továbbra is nyújtsanak pénzügyi támogatást az épület-felújítások, útépítések, a víz- és villamosenergia-ellátó infrastruktúra létesítésének, a kórházak és iskolák építésének elősegítése révén, hogy ezek a közösségek valóban egységesebbek lehessenek, előmozdítva ugyanakkor azon régiók fejlődését, ahol élnek, nem felejtkezve el a helyi lakosokról, akik gyakran ugyancsak a szegénységi küszöb alatt élnek; hangsúlyozza a hegyi-karabahi konfliktusból származó, számos taposóaknával kapcsolatos probléma kezelésének fontosságát, amely aknák még most is sérüléseket és néha halált okoznak;

37.

kéri a térség legjelentősebb szereplőit, hogy lépjenek fel konstruktívan a régió megoldatlan posztszovjet konfliktusainak feloldásában, és tegyenek lépéseket a szomszédos országokkal való kapcsolataik normalizálására; ismételten kéri Törökországot, hogy tegyen komoly és erőteljes erőfeszítéseket valamennyi szomszédjával fennálló vitáinak megoldására, az ENSZ alapokmányával, az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozataival és más mérvadó nemzetközi egyezménnyel összhangban, és nyisson őszinte és nyílt vitát a múlt eseményeiről; ismételten kéri a török és az örmény kormányt, hogy kezdje meg a békéltetés folyamatát mind a jelen, mind a múlt tekintetében, illetve kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg ezt a folyamatot, felhasználva eközben az ESZP-ben és a Fekete-tengeri szinergia politikában elért regionális együttműködésből származó előnyöket; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy foglalkozzon a török–örmény határ megnyitásával, tárgyalva e két ország hatóságaival;

38.

javasolja a Dél-Kaukázus biztonságáról és az együttműködésről szóló 3+3 konferencia létrehozását, amelyen egyrészt a három dél-kaukázusi állam, másrészt az EU, az Egyesült Államok és Oroszország venne részt, ahol megvitatnák a dél-kaukázusi térség biztonságát és a vele való regionális együttműködést, a figyelem elsősorban a térség megoldatlan posztszovjet konfliktusainak megoldásához megfelelő körülmények kialakítására irányulna;

39.

nagy jelentőséget tulajdonít a Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték megnyitásának, valamint a Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezetéknek, és hangsúlyozza a kaszpi-tengeri térséget átszelő energiafolyosó projektjének jelentőségét, amely hozzájárulna a térség gazdasági és kereskedelmi fejlődéséhez, valamint fokozná az energiaellátás és az Azerbajdzsánból és a Kaszpi-medencéből az Unió piacára szállító tranzitrendszerek biztonságát és védelmét; ugyanakkor nyomatékosan felkéri az érintett országokat és a Bizottságot, hogy vonják be Örményországot a Baku-Tbiliszi-Erzurum gázvezeték és a kaszpi-tengeri térséget átszelő energia folyosó projektjeibe, az ENP által szorgalmazott regionális együttműködés célkitűzéseivel összhangban;

40.

hangsúlyozza az EU és Azerbajdzsán közötti energetikai partnerség erősítésének fontosságát, ahogy az a fent említett 2006. november 7-én aláírt egyetértési megállapodásban szerepel, és örvendetesnek tartja, hogy az azerbajdzsáni és a grúz kormány kész arra, hogy továbbra is aktív szerepet játsszon a térségben a piaci alapú energiaellátás és a szállítás diverzifikációjának előmozdítása terén, ilyen módon jelentősen hozzájárulva az európai energiabiztonsághoz;

41.

üdvözli a Loyola de Palacio elnökletével összeült magas szintű munkacsoport „Hálózat a békéért és a fejlesztésért” című jelentését és a Bizottság által a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „A fő transzeurópai közlekedési tengelyek kiterjesztése a szomszédos országokra” című, (COM(2007)0032) közleményét; megismétli, hogy támogatja az új infrastruktúra és a megvalósítható közlekedési folyosók – mint például a kaszpi-tengeri térséget/a fekete-tengeri térséget átszelő energiafolyosó és a Nabucco-gázvezeték, valamint a fekete-tengeri és a kaszpi-tengeri térséget összekötő INOGATE (Interstate Oil and Gas Transport to Europe) és TRACECA (Transport Corridor Europe-Caucasus-Asia) projektek – létrehozását, ami a szállítók és az útvonalak diverzifikációját eredményezi;

42.

megállapítja egy új valóság kialakulását, amelyben az éghajlatváltozás és az ellátás biztonsága kiemelkedő fontosságú tényezők; elismeri, hogy az ellátás sokféleségének kialakítása alapvető fontosságú és csak a szomszédos államokkal – különösen a dél-kaukázusi és a közép-ázsiai térség országaival – való fokozott együttműködés révén érhető el, és bátorítja a regionális és interregionális fejlesztést; úgy véli, hogy az energiadiverzifikációval kapcsolatos projektek megvalósításának a megerősített ESZP prioritásai között kell szerepelnie, és az Energia Charta Egyezmény elvei alapján fokozott támogatást kér a befektetői környezet és a keretszabályozás javításához az energiatermelő- és tranzitországok energiaágazatában;

43.

megjegyzi, hogy Azerbajdzsán gáz- és olajtartaléka a számítások szerint még tizenöt–húsz évig kitermelhető; megállapítja, hogy a legújabb becslések szerint a kaszpi-tengeri olajmezők körülbelül 14 milliárd hordónyi olajat tartalmaznak, a gázkészlet pedig hozzávetőleg 850–1370 milliárd m³-t tesz ki; elismeri, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ország elkerülje a „nyersanyag-átok” csapdáját; ezért hangsúlyozza a fenntartható alternatívák jelentőségét mind politikai, mind gazdasági szempontból; felhívja Azerbajdzsán kormányát, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket a szükséges jogalkotási és operatív keret létrehozásának irányába a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság területén rendelkezésre álló uniós támogatások lehető legjobb kihasználása érdekében;

44.

érdeklődéssel fogadja a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy készüljön megvalósíthatósági tanulmány egy lehetséges „Szomszédsági energetikai megállapodásról”, és e célból ösztönzi az ESZP partnerországait, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jog szabályait és a világpiaci kötelezettségvállalásokat;

45.

támogatja az örmény kormány erőfeszítéseit a medzamori atomerőmű elavult egységének az EU kérésének megfelelő mihamarabbi bezárására, illetve az energiaigény járható alternatív megoldásainak felkutatására, aggodalmát fejezi ki azonban a kormány arra vonatkozó döntésével kapcsolatban, hogy a szeizmikus zónában található ugyanazon erőműben egy új egységet építsenek, és ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy találjanak alternatív megoldásokat az energiaellátásra;

46.

ajánlja, hogy az energetikai együttműködés az országok saját energiaszükségletét és előnyeit is vegye figyelembe, különösen az energiához való hozzájutás tekintetében; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ESZPE keretében a hivatalos fejlesztési segély által finanszírozott energiaprojektek gyakoroljanak közvetlen hatást a szegénység csökkentésére és a helyi lakosság érdekét szolgálják; felhívja a Bizottságot, hogy fokozottan támogassa a három országnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy találjon konkrét megoldásokat a nem kielégítő energiatermelési és fogyasztási szerkezet vonatkozásában, többek között technológiaátadás segítségével;

47.

tudomásul veszi az olyan interregionális kezdeményezéseket, mint például a Baku–Tbiliszi–Kars közötti vasúti közlekedési projekt; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés megnyitja az utat a világ e térségének az európai- és világgazdaságba történő jobb gazdasági és politikai integrációja előtt, valamint hogy ez hozzá fog járulni a térség gazdasági és kereskedelmi fejlődéséhez; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a terv elkerüli az Örményországban meglévő és teljesen működőképes vasútvonalat; arra ösztönzi a dél-kaukázusi köztársaságokat és Törökországot, hogy valóban a regionális gazdasági integrációval kapcsolatos politikákat folytassanak, és tartózkodjanak minden olyan megfontolatlan és politikai indíttatású regionális energia- és közlekedési projekttől, amely sérti az ESZP tartós fejlődéssel kapcsolatos elveit;

48.

újra kéri, hogy az EU dél-kaukázusi különleges képviselőjének rendszeres jelentéseit, ideértve a küldetés végeztével benyújtott átfogó zárójelentést bocsássák a Parlament rendelkezésére;

49.

üdvözli a Bizottság 2007. május 10-i, a jereváni delegáció megújításáról és a 2007 végére tervezett bakui delegáció létrehozására vonatkozó határozatát; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a delegációk haladéktalanul kezdjék meg működésüket;

50.

úgy véli, hogy az EU dél-kaukázusi különleges képviselőjének látható jelenléte rendkívül fontos az adott országok és állampolgáraik számára az európai uniós hozzáállásról való tájékoztatás javítása érdekében; úgy véli, hogy e tekintetben a civil társadalom aktív részvétele döntő fontosságú;

51.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az adott ország egyéni teljesítménye alapján mérlegelje új, továbbfejlesztett megállapodások létrehozását az érintett országokkal;

52.

felhívja az érintett országok parlamentjeit, hogy erősítsék meg parlamenti ellenzékeik képviseletét a parlamenti együttműködési bizottságok küldöttségeiben, és támogatja a regionális parlamenti együttműködések kibővítését, ideértve a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlését és a Dél-kaukázusi Parlamenti Kezdeményezést;

53.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és a dél-kaukázusi országok közötti kapcsolat erősítése érdekében fel kell használni a meglévő többoldalú szervezeteket;

54.

újólag megerősíti, hogy az európai uniós intézmények tevékenységét össze kell hangolni a többi kétoldalú és többoldalú szereplővel a cselekvési tervek, valamint az Európa Tanács, az EBESZ, a NATO és az ENSZ kertében vállalt kötelezettségek közötti konzisztencia biztosítása érdekében;

55.

hangsúlyozza a Dél-Kaukázus térségének jelentőségét az EU számára, valamint annak szükségességét, hogy a Parlament szoros figyelemmel kövesse az ESZP cselekvési tervek végrehajtását;

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, illetve Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia kormányainak és parlamentjeinek, továbbá Törökország, az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció kormányainak, valamint az ENSZ főtitkárának.