19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/1

—

határozottan egyetért azzal, hogy a terrorizmus jelentette globális fenyegetés a demokráciát, az emberi jogokat, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést érintő súlyos fenyegetés az egész nemzetközi közösségre nézve;

—

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet fognak betölteni az EU terrorizmusellenes stratégiájának végrehajtásában. Ezek a helyhatóságok konkrétan a megelőzési pillérnek, valamint a jövőben várható terrorizmus- és radikalizmusellenes kezdeményezéseknek a tagállamokban történő megvalósítását irányítják majd;

—

elismeri az EU terrorizmusellenes stratégiájával párhuzamosan megvalósítandó radikalizációellenes EU-stratégia fontosságát, ám hangsúlyozza, hogy ezekben a stratégiákban a helyi szintű végrehajtásnak is teret kell adni: ki kell használni a helyi tapasztalatokat és rálátást, egyértelmű kereteket kell kialakítani a helyi hírszerzés számára, valamint támogatást és erőforrásokat kell biztosítani a helyhatóságok számára, hogy szükség esetén erőszakos radikalizáció elleni projekteket valósíthassanak meg; hangsúlyozza, hogy az EU-val és a tagállami kormányokkal együttműködésben kell kialakítani azt a szerepkört, amelyet a regionális és helyi közigazgatás tölt majd be a terrorizmus és az erőszakos radikalizálódás megelőzésében;

—

azt ajánlja, hogy a tagállamok folytassanak helyi szintű nyilvános konzultációt, hogy több oldalról is rálátást nyerjenek a terrorizmussal kapcsolatos helyi tapasztalatokra és elképzelésekre, valamint a szélsőségekhez vezető okokra. A tagállamoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy azok is részt vegyenek a konzultációban és elkötelezik magukat, akik általában nemigen működnek közre a helyi demokráciában;

—

örömmel fogadja a válságkezelési tervek második szakértői értékelését, amelyet jelenleg végez az Európai Bizottság; azonban felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon róla, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is teljes és aktív szerepet kapjanak az értékelésben;

—

arra szólítja fel az Uniót, hogy gondoskodjon arról, hogy minden terroristaellenes politikában közvetlenül vegye figyelembe az egyenlőséget és az emberi jogokat, és ügyeljen arra, hogy a fellépések bizonyos közösségekben ne keltsenek olyan negatív hatást, amely elidegenedéshez vezethet, és szélsőségekre adhat okot.

Előadó

:

Lord Graham TOPE (UK/ALDE), Sutton londoni kerület önkormányzatának és a londoni Fővárosi Rendőrség Főfelügyelőségének tagja

1.

határozottan egyetért azzal, hogy a terrorizmus jelentette globális fenyegetés a demokráciát, az emberi jogokat, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődést érintő súlyos fenyegetés az egész nemzetközi közösségre nézve;

2.

elismeri, hogy az Al-Káida példáját követő terrorizmus és a közösségeinkben erőszakos szélsőségekbe torkolló radikalizmus elkerülhetetlenül a figyelem középpontjába fog kerülni. Egyúttal azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a közelmúltbeli terroristacselekedetek zömét olyanok követték el, akik vagy abban az országban születtek és nőttek fel, ahol a cselekedet történt, vagy az EU-ban máshol, és a terrorcselekmény gyakran a cselekedet helyszínéül szolgáló országban uralkodó belső helyzetre adott válasz, és nem feltétlenül a vallás a fő indítéka. Mindemellett az RB elismeri, hogy ma az EU jelentős biztonsági problémája az Al-Káida példáját követő terrorizmustól való fenyegetettség;

3.

úgy véli, hogy az EU terrorizmus ellen folytatott küzdelmének két oldalra kell koncentrálnia: egyrészt a terrorista tevékenységek közvetlen leküzdésére, másrészt pedig a megelőzésre. Az erőszakos terrorcselekményekhez vezető okok láncolatát minél korábbi ponton meg kell szakítani. E téren igen hasznos lehet azoknak az okoknak és ösztönző erőknek az alapos vizsgálata, amelyek az embereket terroristatevékenységek támogatására és finanszírozására, illetve az azokban való részvételre késztetik;

4.

elismeri, hogy a terrorizmus vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni a vallási szempontokat. Egyértelműbben kell terjeszteni azt az üzenetet, hogy a terroristatevékenységre semmi sem lehet megfelelő indok;

5.

azt az álláspontot képviseli tehát, hogy az EU-nak kezdeményezőként kell fellépnie, olyan lépéseket támogatva, amelyek a terrorizmus vallások és kultúrák közötti párbeszéd révén történő visszaszorítását tűzik ki célul;

6.

a terrorizmus megelőzése tekintetében igen fontosnak tartja az EU harmadik országokkal való együttműködését. E külső együttműködés megerősített stratégiáit támogatni kell mind az információcsere, mind pedig a gyakorlati rendőri együttműködés és a vámügyi együttműködés terén;

7.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet fognak betölteni az EU terrorizmusellenes stratégiájának végrehajtásában. Ezek a helyhatóságok konkrétan – a nemzeti és regionális szintű, a személyek és a tulajdon védelmének hatáskörével felruházott bűnüldözési partnerekkel karöltve – a megelőzési pillérnek, valamint a jövőben várható terrorizmus- és radikalizmusellenes kezdeményezéseknek a tagállamokban történő megvalósítását irányítják majd;

8.

felhívja a figyelmet, hogy a 2002-es keretjogszabály óta a tagállamokban jelentős előrehaladás történt a másik három pillér: a védekezés, az üldözés és a reagálás végrehajtása terén. Ezenkívül örömmel fogadja a jelenlegi kezdeményezésen belül a terrorizmus elleni küzdelem fokozására, valamint a terrorizmusellenes stratégia egyes szempontjai jogalapjának kialakítására irányuló javaslatokat: a terroristák kiképzésének, toborzásának és a terrorcselekmény elkövetésére való nyilvános felbujtásnak a bűncselekménnyé nyilvánítását, a robbanóanyagok terroristák általi alkalmazásának megakadályozását, a légiutas-nyilvántartási adatállomány bűnügyi nyomozásokban való felhasználását, a terrorizmus finanszírozásának megelőzését és büntetendővé nyilvánítását, továbbá annak felismerését, hogy Unió-szerte a polgárok terroristatámadásoktól való megvédése érdekében a rendőrség munkájának támogatásához technológiai kutatásra és fejlesztésre van szükség;

9.

mindazonáltal kijelenti, hogy a terrorizmus elleni küzdelem fokozása terén az EU-nak a megelőzési pillér fejlesztésébe történő beruházásokat is fokoznia kellene a tagállamokkal, a bűnüldözési ügynökségekkel, valamint a regionális és helyi önkormányzatokkal, illetve a nekik felelős bűnüldözési szervekkel partneri együttműködésben. A terrorizmus és az erőszakos szélsőségek pusztán jogi eszközökkel és bűnüldözéssel nem akadályozhatók meg. Ezenkívül a büntető intézkedések sem lesznek önmagukban hatékonyak, ezért inkább arra kell összpontosítani az erőfeszítéseket, hogy a radikalizálódás és a terrorizmusba történő bevonás által különösen veszélyeztetett személyeknek pozitív kilátásokat nyújtsunk, és helyet adjunk a társadalomban;

10.

úgy véli, hogy a terrorizmussal való szembenézéshez alapvetően arra van szükség, hogy megelőzzük azt, megszüntetve azokat a hozzá szorosan kapcsolódó tényezőket, amelyek elősegítik a radikalizálódást és terrorcselekményekhez vezethetnek;

11.

elismeri, hogy a terrorizmus gyakran globális jellegű és indíttatású. Kijelenti azonban, hogy a terrorizmus hatását a polgárok és közösségek közvetlenül, saját bőrükön érzik. Az erőszakos, szélsőséges cselekedetek kitervelői és támogatói európai polgárokként közösségeinkben élnek és szabadon tevékenykednek, igénybe veszik a helyi szolgáltatásokat, és rendszeres kapcsolatban állnak a helyi demokráciával és emberekkel. Ezért az EU-szerte történt események tapasztalatából kiindulva a tagállamok felismerik, hogy ahhoz, hogy megértsük és leküzdjük azokat az okokat és folyamatokat, amelyek az európai polgárokat arra késztetik, hogy az erőszakos szélsőségek, illetve az Al-Káida mozgalom útjára lépjenek, alapos elemzésre van szükség;

12.

úgy véli, hogy a radikalizálódás elleni küzdelem jól célzott helyi szintű reakciót igényel. A regionális és helyi szintű önkormányzatok, amelyek jobban meg tudják közelíteni a veszélyeztetett csoportokat, kiemelten fontos szerepet játszanak abban, hogy a béke és a demokrácia légkörében biztosítsák az EU lakossága számára a lehető legteljesebb körű társadalmi beilleszkedést, amely távol áll mindenfajta diszkriminációtól;

13.

Felhívja a figyelmet, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa 2003-ban egyedi ajánlásokat fogadott el a helyi és regionális önkormányzatoknak a terrorizmus elleni küzdelemben játszott szerepéről;

14.

örömmel fogadja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felhívja a figyelmet a terrorizmusellenes stratégia megelőzési pillérére, valamint az erőszakos radikalizmus leküzdéséről szóló közlemény 2008-as kiadására vonatkozó tervét. Meg kívánja azonban jegyezni, hogy a megelőzés lényeges kulturális váltást jelent a terroristaellenes ügynökségek számára, és a helyi és regionális önkormányzatok szakértelmét, tapasztalatát és együttműködését igényli;

15.

támogatja az Európai Uniónak azt a kezdeményezését, hogy 2008-at a kultúrák közötti párbeszéd évévé nyilvánította, mivel ez kivételes eszköz az intenzív eszmecsere, a tolerancia és a különböző kultúrák, civilizációk és vallások közötti megértés fejlesztéséhez;

16.

hangsúlyozza, hogy az EU-val és a tagállami kormányokkal együttműködésben kell kialakítani azt a szerepkört, amelyet a regionális és helyi közigazgatás tölt majd be a terrorizmus és az erőszakos radikalizálódás megelőzésében. Azt ajánlja tehát, hogy minden tagállam állítson fel egy helyi és regionális hatósági hálózati rendszert a kormánnyal, a rendőrséggel (bevonva a személyek és a tulajdon védelmének kizárólagos hatáskörével rendelkező regionális testületeket) és a helyi önkormányzatokkal együttműködésben annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a társadalmi beilleszkedés területén bevált gyakorlatok cseréje, valamint szakszerűen lehessen tanulmányozni és megérteni a helyi kerületekből és környékekről kiinduló, erőszakká fajuló extrémizmust;

17.

azt ajánlja, hogy a tagállamok folytassanak helyi szintű nyilvános konzultációt, hogy több oldalról is rálátást nyerjenek a terrorizmussal kapcsolatos helyi tapasztalatokra és elképzelésekre, valamint a szélsőségekhez vezető okokra. A tagállamoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy azok is részt vegyenek a konzultációban és elkötelezzék magukat, akik általában nemigen működnek közre a helyi demokráciában;

18.

a jelen vélemény kiegészítéseképpen támogatni szándékozik az Európai Bizottságot és a terrorizmus elleni koordinátort a gyakorlati útmutató elkészítésében, amelynek révén meghatározhatják az egyes területeken a radikalizációellenes részvételi és partneri együttműködési projektek irányításában követendő gyakorlatot;

19.

azt ajánlja, hogy az RB évente tartson rendezvényt, amely az Európa összes helyi és regionális önkormányzata közötti tapasztalatcsere révén elősegíti a stratégiai tanulást, továbbá támogatást nyújt a terrorizmus megelőzésére és az erőszakos szélsőségek kialakulásának megakadályozására irányuló helyi fellépések kidolgozásához;

20.

elismeri az EU terrorizmusellenes stratégiájával párhuzamosan megvalósítandó radikalizációellenes EU-stratégia fontosságát, ám hangsúlyozza, hogy ezekben a stratégiákban a helyi szintű végrehajtásnak is teret kell adni: ki kell használni a helyi tapasztalatokat és rálátást, egyértelmű kereteket kell kialakítani a helyi hírszerzés számára, valamint támogatást és erőforrásokat kell biztosítani a helyhatóságok számára, hogy szükség esetén az erőszakos radikalizáció ellen irányuló projekteket valósíthassanak meg;

21.

azt ajánlja, hogy fogadják el a Prümi Szerződésben foglalt, a határokon átnyúló együttműködésnek a terrorizmus elleni küzdelem érdekében történő megerősítésével kapcsolatos rendelkezéseket;

22.

arra szólítja fel a tagállamokat és a rendőrséget, hogy alakítsanak ki világos és biztonságos adatközlési rendszereket a terroristaellenes és az erőszakos radikalizálódás ellen küzdő egységekkel rendelkező helyi és regionális partnerek között (a helyi és regionális rendőri egységeket is beleértve);

23.

hangsúlyozza, hogy a már meglévő helyi hírszerzési rendszerek használatakor egyértelműen figyelembe kell venni a biztonsági vonatkozásokat, a polgárok alapjogait, valamint a helyi partnerek és a rendőrség közötti bármilyen információcserével kapcsolatos adatvédelmi jogokat. Meg kell adni a polgároknak azt a lehetőséget, hogy a helyi hatóságokat – például a rendőrséget – anonim módon értesíthessék a lehetséges terrortámadásokról;

24.

alapvetőnek tartja továbbá, hogy a helyi hírszerzés vonatkozásában tisztázzák a rendőrség, a rendőri ügynökségek és a helyhatóságok közötti határokat; hogy olyan rendszereket alakítsanak ki, amelyek biztosítják a helyi és regionális partnereket arról, hogy részvételük nem lesz káros hatással a közösségi kapcsolatokra; hogy biztosítsák az információforrások védelmét; valamint hogy a nem rendőrségi partnerek önkéntes kiegészítő szerepet tölthessenek be;

25.

azt javasolja, hogy Európai Unió dolgozzon ki iránymutatásokat az információmegosztás fejlesztésének támogatására, valamint annak biztosítására, hogy a rendszerek teherbíróak, igazságosak és biztonságosak legyenek;

26.

arra kéri a tagállamokat, hogy támogassák a helyi és regionális hatóságokat abban, hogy radikalizációellenes projektek végrehajtásakor szorosabb munkakapcsolatokat alakíthassanak ki a (nemzeti és regionális szintű) rendőrséggel és a bűnügyi igazságszolgáltatási hatóságokkal; valamint hogy a projekteket és azok céljait rendőrségi hírszerzésre, valamint helyi és regionális tudásra és tapasztalatokra építve, jól informáltan alakítsák ki;

27.

a radikalizáció jelenségei és az erőszakhoz való folyamodás elkerülése érdekében a kultúrák közötti párbeszéd támogatását és társadalmi integrációs tervek létrehozását javasolja helyi szinten;

28.

elismeri, hogy az egyes tagállamok által erre a célra szánt erőforrások szintje a hírszerzési helyzettől függően fog változni. Hangsúlyozza viszont, hogy továbbra is szükség van a helyi közösségek folyamatos részvételére a folyó projektek hatékonyságának megvizsgálásához, a terrorizmus elleni küzdelem terén a polgárok, a bűnüldözési szervek és a kormányok közötti hosszú távú kapcsolat kiépítéséhez, valamint a változó szempontok és a demográfiai helyzet figyelembevételéhez. Az erőforrások és a projektek célkitűzéseit ezért ennek megfelelően kell meghatározni;

29.

azt ajánlja, hogy a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok a településekkel együtt olyan projekteket dolgozzanak ki, amelyek gyengítik az erőszakossághoz vezető szélsőséges eszméket, és a középutat kereső elképzeléseket támogatják. Az effajta projekteket szilárd szakmai útmutatással kell támogatni, és a hatékonyságukat független elemzéssel kell kiértékelni. Az RB ezért azt javasolja, hogy a tagállamok a helyi és regionális testületekkel együttműködésben az erőszakra hajló radikális vezetők hitelének lerombolása végett a középutat kereső közösségi vezetőket jelöljenek ki, és a hiteles alternatív eszméket támogassák az effajta szélsőséges szavakkal szemben;

30.

utal arra, hogy a terrorizmus ismert fő okai közé tartozik a társadalommal való elégedetlenség, illetve a tehetetlenség és kirekesztettség érzése. Egy jól működő, demokratikus társadalomban kisebb a veszélye annak, hogy terrorista gondolatkör és terroristahálózatok alakuljanak ki és nyerjenek teret. Igen fontosnak tartja ezért, hogy a demokrácia, valamint a polgári és politikai jogok tiszteletben tartása a terrorizmusellenes intézkedések fontos része legyen;

31.

felismeri, hogy a terminológia igen összetett és kényes kérdés, és számottevő tudást és kutatómunkát igényel azok részéről, akik a radikalizációellenes kezdeményezéseket irányítják;

32.

azt ajánlja, hogy a tagállamok és a regionális önkormányzatok támogassák a veszélyeztetett helyi intézményeket – iskolákat, továbbképzési központokat, egyetemeket, mecseteket és vallási intézményeket – abban, hogy felismerhessék, ha a helyszínen erőszakhoz vezető radikalizálódás folyik, hogy közbeléphessenek a radikális eszmék terjesztőivel szemben, és pozitív és vonzó alternatívák felkínálása révén támogathassák az erőszakos radikalizációra fogékony személyeket abban, hogy ellen tudjanak állni a szélsőséges üzenetek csábításának;

33.

azt ajánlja, hogy a tagállamok szorosan működjenek együtt a börtönökkel, illetve a javító- és rehabilitációs intézetekkel abban, hogy felismerjék, megakadályozzák és visszatartsák azokat a büntetésüket töltő személyeket, akik erőszakos radikális eszméket terjesztenek;

34.

meg van róla győződve, hogy az effajta projektek végrehajtását regionális szinten össze kellene hangolni a rendőrség és a rendfenntartó ügynökségek munkájával, a nyomon követését pedig a helyi és regionális önkormányzatoknak vagy hasonló szerveknek kellene végezniük, és a fejlődés kiértékelése végett jelentést tenniük a központi állami szervnek;

35.

alapvetőnek tartja, hogy az effajta projektek támogatásához az Európai Uniónak, a tagállamoknak és a rendőrségnek uniós – a régióknak felelős, a személyek és a tulajdon védelmének hatáskörével felruházott rendőrségi egységeket és terroristaellenes csoportokat is tartalmazó – hálózatokat kellene kialakítania, amelyek révén kialakíthatók a követendő gyakorlatok, valamint a helyi szintű végrehajtásért felelős személyek számára útmutatás, támogatás és képzés nyújtható;

36.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok vezetői szerepe elengedhetetlen a terrorizmus megelőzésére szolgáló stratégiák tagállami végrehajtásához;

37.

azt ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok erős vezetéssel növeljék az általuk képviselt közösség képességét arra, hogy ellenálljanak az erőszakos szélsőségek terjesztőinek. Ennélfogva azt ajánlja, hogy a helyhatóságok törekedjenek arra, hogy:

38.

úgy véli, hogy egy átlátható és elszámoltatható rendőrségi szolgálat alapvető szerepet játszik abban, hogy bizalom alakuljon ki a rendőrség terrorizmusellenes intézkedéseivel szemben, és hogy a lakosság is támogassa a terrorizmusellenes fellépéseket, valamint az erőszakos szélsőséges cselekedetekkel szembeni nemzeti és helyi beavatkozásokat. Az RB ezért azt javasolja, hogy mind a tagállamok, mind pedig a rendfenntartásért és a személyek és a tulajdon védelméért felelős, terrorizmusellenes egységekkel vagy csapatokkal rendelkező helyi és regionális önkormányzatok gondolkozzanak el azon, milyen módon erősíthetnék meg helyi szinten a rendőrség elszámoltathatóságát, adott esetben európai és nemzetközi partnerek támogatását és tapasztalatait is igénybe véve;

39.

nyomatékosan felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat, miképpen tudná támogatni a tagállamokat – adott esetben a tagállamok és a rendőrségi erők közötti tapasztalatcserét is elősegítve – abban, hogy módot találjanak a terrorizmusellenes rendőrségi eljárások elterjesztésére a rendőrségi szervek körében;

40.

felismeri, hogy az olyan rendőrségi szolgálat, amely az általa szolgált lakosság sokféleségét tükrözi, igen fontos a rendőrség és a lakosság közötti bizalom létrejöttéhez és a pozitív kommunikációs csatornák megnyitásához. Az RB ezért meg van róla győződve, hogy a tagállamokban helyi szinten elő kellene segíteni a rendőrségen belül a sokféleség és az esélyegyenlőség népszerűsítését támogató vitákat.

41.

örömmel fogadja a válságkezelési tervek második szakértői értékelését, amelyet jelenleg végez az Európai Bizottság;

42.

azonban felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon róla, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is teljes és aktív szerepet kapjanak az értékelésben. A 2005. júliusi londoni bombamerénylet kiértékelésének tapasztalataiból okulva gondoskodnia kellene arról, hogy a szükséghelyzeti tervek előkészítésére és vészhelyzeti szolgáltatások nyújtására hivatott különböző ügynökségek és szervek sürgősen és egyértelműen határozzák meg a feladatkörök elosztását és a köztük lévő döntési hierarchiát;

43.

határozottan támogatja a terroristatámadások áldozatainak támogatást nyújtó szervezetek közötti hálózatok kialakítását, és elismeri az RB-nek a tagállamok közötti tudásmegosztás elősegítésében betöltött szerepét;

44.

örömmel fogadja a lakosság terrortámadások elleni védelmét szolgáló, az egész Unióra kiterjedő rendvédelmi erőfeszítéseket elősegítő technológiai kutatás és fejlesztés támogatására irányuló terveket. Arra kéri az Uniót, hogy mind a négy pillérrel kapcsolatban támogassa a technológiai megoldásokat, például a bűnüldözés terén kívül is végezzen fejlesztéseket, és nehezítse meg a szélsőséges eszmék interneten való terjesztését. Az RB ezért arra szólítja fel a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő erőforrást az effajta fejlesztési projektek számára;

45.

arra kéri a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendfenntartó hatásköreivel összhangban alakítsanak ki koordinációs mechanizmusokat, hogy illetékességi területükön garantálhassák a közbiztonságot a forgalmas helyeken, már a tervezési folyamatok során is figyelembe véve a terrorizmus megelőzését;

46.

arra szólítja fel az Uniót, hogy gondoskodjon arról, hogy minden terroristaellenes politikában közvetlenül vegye figyelembe az egyenlőséget és az emberi jogokat, és ügyeljen arra, hogy a fellépések bizonyos közösségekben ne keltsenek olyan negatív hatást, amely elidegenedéshez vezethet és szélsőségekre adhat okot.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/6

—

szerint szükség van az energiahatékonyság növelésére technológiai innováció és környezetbarát közlekedési alternatívák kifejlesztése révén. A közlekedési ágazat működését a külső költségek internalizálásán keresztül az adott úti cél szempontjából legkörnyezetkímélőbb és legenergiahatékonyabb közlekedési módok alkalmazása felé kellene terelni;

—

úgy véli, hogy az EU-n belüli vasúti közlekedés irányítására közös nyelvet kellene kialakítani;

—

úgy látja, hogy a vasúti árufuvarozás a pálya nagy részén osztozik a személyszállítással. Ez esetenként nemcsak a városok vonzáskörzetében, de az interregionális közlekedésben is korlátozhatja mindkét rendszer kapacitásait és megbízhatóságát. Az EU-nak a tagállamokkal együttműködésben leltárt kellene készítenie az ilyen szűk keresztmetszetekről, és közreműködnie ezek elhárításában, a jelenleg és a jövőben rendelkezésre álló infrastruktúra lehető legnagyobb fokú kihasználására törekedve. Hosszú távon az EU-nak és a tagállamoknak a személy- és a teherszállítás számára – elsősorban a vasúti hálózat leginkább túlterhelt szakaszain, amennyiben a szabad földterület hiánya nem akadályozó tényező – elkülönített hálózatok kiépítésére kellene törekedniük;

—

úgy véli, hogy a városi forgalomtervezés (különösen az áruszállítási rendszereket illetően) kiemelt figyelmet kíván meg a helyi önkormányzatoktól, amelyeknek törekedniük kell a városi elosztórendszer hatékonyabb megszervezésére mind környezetvédelmi, mind pedig gazdasági szempontból;

—

véleménye szerint a belvízi kikötők és a kapcsolódó multimodális létesítmények fejlesztése és kialakítása révén a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak a fenntartható árufuvarozási politika megvalósításában;

—

úgy véli, hogy jobb kapcsolatokra van szükség a vasúti és a tengeri szállítási megoldások között, hiszen azok néhány helyen még mindig nem elég hatékonyak; támogatja a logisztikai megoldásoknak a logisztikai platformok és száraz kikötők létesítése révén, a belső területek helyi és regionális önkormányzatai által történő kifejlesztését. Ezek a létesítmények ugyanis alapvető eszközt jelentenek a globális áruelosztási rendszer javítása, valamint a belső területek fejlődésének és kohéziójának elősegítése szempontjából.

Előadó

:

José Macário CORREIA (EPP/PT), Tavira polgármestere

1.

Az Európai Bizottság árufuvarozásról szóló közleményeit a 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvben és annak 2006-ban közzétett időközi felülvizsgálatában kifejtett politikai aggályok nyomán állították össze. A munka keretében 13 szeminárium és több mint 30 külső esemény került megszervezésre, és 160 írásbeli hozzájárulást nyújtottak be. További 500 jelentés érkezett az Európai Bizottsághoz a logisztikában tapasztalható szűk keresztmetszetekről.

2.

A fehér könyv felülvizsgálata tükrözi a körülményekben 2001 óta bekövetkezett változásokat: a termelés minden eddiginél gyorsabb ütemű globalizációját, az energiaellátással kapcsolatos bizonytalanságot, a gyorsuló globális felmelegedést és az Európai Uniónak a közép- és kelet-európai országok csatlakozásával történő bővülését. A változásokra tekintettel és az általuk jelentett kihívásnak való megfelelés érdekében ajánlatos a közlekedési politika hatáskörének és eszközeinek bővítése. Különösen szükség van a különböző szállítási módok hatékonyságának növelésére, függetlenül attól, hogy önmagukban vagy egymással kombinálva („komodalitás”) veszik-e azokat igénybe.

3.

a fent említett tanulmányokból kibontakozó iránymutatások alapján egyértelmű, hogy egy sor politikai intézkedésre van még szükség. Ilyen például:

4.

illetve:

5.

valamint:

6.

úgy véli, hogy hosszú távon megfelelő kapacitású, megbízható vasúti infrastruktúrát kell kialakítani, amelyen az áruszállítás érdekei nem ütköznek más közlekedési célkitűzésekkel vagy társadalmi érdekekkel, és amely biztosítja az energiatakarékos és a környezettel összhangban álló szállítás feltételeit;

7.

véleménye szerint rövid távon a legfontosabb a rendszerben található szűk keresztmetszetek és kapacitáshiányok megtalálása és megszüntetése;

8.

úgy véli, hogy bár a teherfuvarozást a fontosabb nemzeti és nemzetközi folyosók szempontjából vizsgáljuk, az áruszállítás nem működhetne azoknak a helyi és regionális önkormányzatoknak a közreműködése nélkül, amelyek területén a szállítási útvonalak áthaladnak;

9.

véleménye szerint az áruelosztás városi és regionális szintű megtervezése tehát kiemelt jelentőséggel bír az energiatakarékos és környezetbarát árufuvarozási forgalom kialakítása során. Ezért az új közlekedési politikának támaszkodnia kell az összes olyan szereplő aktív támogatására, akik hasznos hatással lehetnek a politika eredményességére, különösen pedig azokéra, akik – mivel helyi szinten tevékenykednek – képesek a problémákat helyi szinten megoldani;

10.

az energiatakarékos és környezetbarát árufuvarozást mindenekelőtt az segíti elő, ha – ahol csak lehet – kihasználjuk a belvízi hajózás lehetőségeit. A belvízi hajózás a kikötők és a hátország közötti útvonalak zsúfoltságát is csökkentheti;

11.

úgy véli, hogy az intermodális közlekedési rendszerekben a terminálok, az átrakodóállomások és a kikötők lényeges elemei az infrastruktúrának. Tervezésük és elhelyezkedésük meghatározása a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Fontos, hogy a városok a várostervezés során még a korai szakaszban figyelembe vegyék az ilyen létesítményeket, amihez szintén hosszú távú és stabil várostervezési feltételekre van szükség az EU és a nemzeti szint részéről;

12.

mivel az EU-ban a gépjárművek kb. 40 %-át szolgáltatások nyújtására vagy áruszállításra használják, és mivel a legtöbb fogyasztó a városokban van, a városokban létrejövő nagy forgalmat szabályozni kell. Fontolóra kellene venni a városi árufuvarozási politika legjobb gyakorlatainak megosztását;

13.

megjegyzi, hogy a regionális vagy városi közlekedési hatóságok felállítása az egyes tagállamokban értékes támogatást jelent a különböző igények, elvárások és eredmények összhangba hozatalához. Az RB utal arra, hogy ennek a szubszidiaritás elvével összhangban kell történnie;

14.

rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatok több kapacitással rendelkeznek a termelőkkel és az árufuvarozási szolgáltatást igénybe vevőkkel való párbeszéd folytatására;

15.

különös figyelmet igényel a városokban történő szolgáltatásnyújtás és áruszállítás, mivel a városi logisztika ésszerű megtervezése kulcsfontosságú tényezője a városi mobilitásnak;

16.

úgy véli, hogy a jövőben a terminálok, a logisztikai elosztóközpontok és maguk az üzletek elhelyezkedésének meghatározásához is a helyi önkormányzatok mind nagyobb fokú bevonása lesz szükséges;

17.

kiemeli, hogy a regionális szintű logisztika új szakpolitika lesz, amely gyors fejlődés előtt áll. Alapvetően fontos lesz a regionális önkormányzatokkal való kapcsolatok kezelésének decentralizációja, mivel a főbb nemzetközi folyosók meghatározása tagállami hatáskörben marad;

18.

úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok jó várospolitikával jelentős mértékben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy fokozatosan felgyorsuljon a vasúti szállítás. Az ilyenfajta hozzájárulás felbecsülhetetlen értékű;

19.

úgy véli, hogy a kapcsolódó vasúti szolgáltatások – különösen a terminálok és a rendező pályaudvarok – különleges figyelmet érdemelnek a strukturális alapok elosztása során;

20.

úgy véli, hogy a városi forgalomtervezés (különösen az áruszállítási rendszereket illetően) kiemelt figyelmet kíván meg a helyi önkormányzatoktól, amelyeknek törekedniük kell a városi elosztórendszer hatékonyabb megszervezésére mind környezetvédelmi, mind pedig gazdasági szempontból. Ennek érdekében javítani kell a közlekedési eszközök környezetvédelmi szempontú teljesítményét, és növelni kell a kihasználtságot a szállítások számának korlátozása révén, fenntartva a teherszállítás volumenét;

21.

a belvízi kikötők és a kapcsolódó multimodális létesítmények fejlesztése és kialakítása révén a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak a fenntartható árufuvarozási politika megvalósításában;

22.

a területrendezés, mindenekelőtt a vállalati telephelyek kijelölésének keretében a helyi és regionális önkormányzatok ösztönözhetik a vízi fuvarozást. Ennek megfelelően a strukturális alapoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a vízorientált vállalatok telephelyeire, a vízi utakra és a belvízi kikötőkre.

23.

kiemeli azt a tényt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mind fontosabb szerepet játszanak a hatékony és megfelelő tervezésre, infrastruktúrára és koordinációra irányuló logisztikai stratégiák kialakításában;

24.

utal arra, hogy az áruszállítási forgalom nagy része olyan esetekben is megterheli a közép-európai közlekedési hálózatokat, amikor a szállítás célpontja nem Közép-Európában található. A közép-európai közlekedési hálózatok kapacitásproblémáit tekintve ezért igen fontos, hogy az EU támogassa olyan közlekedési tengelyek és folyosók kiépítését, amelyek nem terhelik meg ezeket a hálózatokat, illetve hozzájárulnak ezeknek a hálózatoknak a tehermentesítéséhez. Ilyen összeköttetést jelentenek például az észak-európai kelet-nyugati irányú közlekedési folyosók, amelyek ugyanakkor az érintett régiók fejlődéséhez is hozzájárulnak. A jelenleg kidolgozás alatt álló balti-tengeri stratégia kiemeli majd többek között azt, hogy a jól működő közlekedési hálózatok és a multimodális megoldások fontos szerepet játszanak egy régióban a fenntarthatóság és a versenyképesség megteremtésében. Rendkívül fontos, hogy az EU továbbra is eszközöket biztosítson ilyen intézkedésekre, pl. a strukturális alapok vagy ágazati programok révén;

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nyersanyagtermelő régiók számára igen lényeges a tengeri áruszállítás. A feldolgozóipar egész évben folyamatos, megbízható nyersanyagellátást igényel. Annak érdekében, hogy a tengeri szállítás télen is működjön, kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a jégtörő hajók alkalmazásának, és a TEN-T-be is fel kell ezt venni;

26.

úgy véli, hogy az Európai Unión belüli, valamint az EU és a szomszédos államok, illetve régiók közötti infrastruktúra megtervezése során az EU-nak integrált megközelítést kell alkalmaznia. Az EU árufuvarozási csomagját ezért úgy kell kialakítani, hogy összhangban álljon az Európai Unió által már kidolgozott és elfogadott más közlekedési és infrastrukturális tervekkel, például a TEN-T-vel és a határokon átnyúló közlekedési folyosók térképével;

27.

emlékeztet arra, hogy a közelmúltban több régió fejlesztett ki ilyenfajta stratégiát a jövőbeni szállítási mennyiségek rövid távú felbecslésére, és levonták a tanulságokat. Mindez egyre intenzívebb, határokon átnyúló és nemzetek közötti együttműködéshez vezet európai logisztikai projektek keretében. A tendenciát mutatja például a közép- és kelet-európai vegyipari logisztikai kezdeményezés, amelyet az Európai Vegyipari Régiók Hálózata (European Chemical Regions Network) indított el annak érdekében, hogy egy koordinált stratégiának köszönhetően jobb hosszú távú körülményeket biztosíthassanak a közép- és kelet-európai vegyipari termelési központok számára. Szintén példaként említhető a Balti-, az Északi-, a Földközi- és a Fekete-tengert összekötő vasúti folyosó (EU4SeaRail) megépítésére vonatkozó terv. Az észak-európai közlekedési folyosókra további példák a botteni folyosó és az északi tengely. A régiók fontos szerepet játszanak az olyan logisztikai területek kialakításában is, amelyek lehetővé teszik az egyes közlekedési módok egymást kiegészítő alkalmazását és az intermodalitást, elsősorban az áruszállítás területén, optimalizálva valamennyi közlekedési mód használatát. Jó példa erre a PLAZA elnevezésű aragóniai logisztikai platform és annak kapcsolódása olyan más platformokhoz, mint például a toulouse-i Eurocentre vagy az Ibériai-félsziget egyes kikötői;

28.

úgy véli, hogy a hatékony európai fuvarozási útvonalak jelentős mértékben hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez. Sürgeti ezért az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket a megfontolásokat a TEN-iránymutatások 2009–2010-ben történő felülvizsgálatának előkészítése során, és hogy elsőként és sürgősségi jelleggel a fenti hálózat keretében már elfogadott és kiemelt projektek alkalmazását ösztönözze, elsősorban azokon az útszakaszokon, amelyek különösen megnehezítik a hatékony áruszállítást (pl. határokon vagy hegyvidéki részeken átívelő útvonalak).

29.

üdvözli az eddigiekben – különösen a finn és a német elnökség által – az ezen a területen elért előrelépések biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket;

30.

lényegében támogatja a vasúti fuvarozási csomagot alkotó közleményekben szorgalmazott elemzést és intézkedéseket;

31.

ugyanakkor javasolja, hogy a fenti pontban kifejtetteknek megfelelően vegyék figyelembe a helyi és a regionális önkormányzatokkal kialakítandó jó kapcsolatok szükségességét;

32.

tisztában van azzal, hogy semmiféle új hatékony teherfuvarozási politika nem működhet az összes érintett helyi és regionális önkormányzat szoros együttműködése nélkül, ezért kéri, hogy sürgősen alakítsanak ki ilyen kapcsolatokat, és mindent megtesz, hogy ehhez segítséget nyújtson;

33.

javasolja, hogy dolgozzanak tovább azon, hogy az összes politikai hatóság figyelmét felhívják erre a kérdésre, tekintettel az ágazat kiemelt fontosságára a GDP szempontjából, valamint a gazdaságra és a társadalomra általánosságában kifejtett közvetett és közvetlen hatására;

34.

úgy véli, hogy a 96/53/EK irányelv felülvizsgálata valószínűleg nem lenne helyénvaló. Fenn kell tartani a környezetbarátabb megoldásokhoz való megfelelő hozzáállást (amelyek szerint több vonatra, és nem feltétlenül több teherautóra van szükség);

35.

utal arra, hogy a nagyvárosi területek képezik az árufuvarozási forgalom jelentős részének célpontját. A városokba és régiókba történő áruszállítás megtervezése ezért nagy jelentőségű az energiatakarékos és környezetbarát áruforgalom szempontjából. Lényeges szempont, hogy az átfogó áruszállítási hálózatban hol helyezkednek el az átrakodásra szolgáló telephelyek. Ezért jól működő együttműködés szükséges a helyi és regionális szint, illetve az áruszállítási logisztikára irányuló átfogó uniós politika között. Az RB úgy véli, hogy az áruszállítási politikát össze kell hangolni a városi közlekedésről szóló cselekvési tervvel;

36.

tekintettel az energiaköltségekre, a bioüzemanyagok terén való innovációt tartja a legfontosabbnak (noha úgy véli, hogy azt csak a világ mezőgazdaságának globális egyensúlyát szem előtt tartva szabad végezni), és ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tárgyban készülő tanulmányokat;

37.

támogatja a vasúti közlekedés minden fajtájának – a közérdeket szem előtt tartó koordinációs szabályoknak alávetett – liberalizációját;

38.

ösztönzi a minél nagyobb mértékű előrelépéseket a kifejezetten árufuvarozásra kijelölt vasúthálózat terén;

39.

úgy véli, hogy a közlekedési hálózatokat mindinkább a logisztikai politikák részévé kell tenni, bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat, miközben ki kell fejleszteni a száraz kikötő koncepcióját, és szem előtt kell tartani a nyilvánvaló környezeti aggályokat;

40.

úgy véli, hogy jobb kapcsolatokra van szükség a vasúti és a tengeri szállítási megoldások között, hiszen azok néhány helyen még mindig nem elég hatékonyak. Támogatja a logisztikai megoldásoknak a logisztikai platformok és száraz kikötők létesítése révén, a belső területek helyi és regionális önkormányzatai által történő kifejlesztését. Ezek a létesítmények ugyanis alapvető eszközt jelentenek a globális áruelosztási rendszer javítása, valamint a belső területek fejlődésének és kohéziójának elősegítése szempontjából;

41.

kiemeli a technológiai eszközök és szabványok jövőbeni harmonizációjának szükségességét, hogy a vasúti szállítás gyorsan átlépjen azokon az akadályokon, amelyeket jelenleg az eltérő elektromos ellátó rendszerek és a nyomtáv-szélességbeli különbségek jelentenek;

42.

meg van győződve arról, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvnek és a közlekedéspolitikára gyakorolt következményeinek látványos hatása lesz az árulogisztikára;

43.

úgy véli, hogy ideális esetben a jövőben nagy sebességű vonatok szelik majd át egész Európát, összeköttetéseket biztosítva Lisszabontól a földközi-tengeri és balti országokon át a harmadik országokkal való határokig;

44.

javasolja, hogy készüljenek részletesebb tanulmányok a jelenlegi infrastruktúrában és jogszabályokban tapasztalható működési akadályok kiküszöböléséhez szükséges intézkedések felkutatása és bevezetése érdekében. Úgy véli, hogy az ilyen problémák gyorsabb feltárása és a megoldáskeresés felgyorsítása érdekében célszerű lenne az olyan hálózatok helyi és regionális szintű kiépítése, amelyek az ismeretek és a bevált gyakorlatok cseréjére szolgálhatnának a logisztikára és az intermodalitásra szakosodott központok között;

45.

úgy véli, hogy hosszú távú stratégiákat és cselekvési terveket kell kidolgozni az európai közlekedési folyosók kibővítése érdekében;

46.

támogatja a tagállamok közötti semleges versenyfeltételeket biztosító intézkedéseket;

47.

támogatja a szabályok és előírások harmonizációját és egyszerűsítését, különös tekintettel a tömeg- és a mérethatárokra vonatkozó szabványokra, a rakomány rögzítését és a szereplők felelősségét szabályozó biztonsági előírásokra, a fuvarozó székhelyétől független törvény előtti egyenlőségre, a közlekedésirányítás közös nyelvére és az EU-n kívüli országokból érkező importokra;

48.

úgy véli, hogy az adminisztratív akadályokat azáltal kell átlépni, hogy a dokumentumokat, ahol csak lehet, elektronikus formában továbbítjuk;

49.

magasabb szintű szállítási hatékonyságot javasol az egyes szállítási módok kapacitásának bővítése és kihasználása tekintetében, illetve javasolja az intermodalitás fejlesztését és ösztönzését;

50.

a közlekedési rendszerek magasabb fokú hatékonyságát javasolja, ennek érdekében pedig a kikötők és terminálok logisztikai politikájának erősítését;

51.

úgy véli, hogy a kikötők helyi feltételeire és jellemzőire vonatkozó információkat elérhetővé kellene tenni az interneten.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/12

—

biztosítani kívánja, hogy a támogatási rendszerekhez mérettől függetlenül minden megújulóenergia-termelő hozzáférhessen, ideértve a kisméretű berendezéseket is, valamint úgy véli, hogy a következetesség kedvéért a megújuló energia támogatását a fosszilis üzemanyagok és az atomenergia termelésére és használatára adott támogatások fokozatos megszüntetésének kellene kísérnie (ami alól kivételt képezne a kapcsolt energiatermelő erőművek esetleges támogatása a közszolgáltatásként működő távfűtéssel összefüggésben). Azon eseteknek is kivételt kellene képezniük, amikor a szén-dioxid-megkötést és -tárolást a fosszilis üzemanyagok használata nyomán keletkezett szén-dioxid-mennyiség csökkentésére alkalmazzák;

—

az e területen hozott európai jogi aktusok – vagyis az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv, az energiahatékonyságról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, az energia liberalizációjáról szóló harmadik intézkedéscsomag, valamint az „energia-éghajlat” csomag különböző elemei, köztük a megújulóenergia-irányelv – maximális összehangolását ajánlja;

—

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 4. cikket, és ezúton követelje meg a helyi és regionális önkormányzatok bevonását a nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásába, továbbá vegye kellőképpen figyelembe ezt a tényezőt a nemzeti cselekvési tervek értékelésekor;

—

megállapítja, hogy a bioüzemanyagok közlekedésben való fokozott használata csak akkor hozza meg a kívánt pozitív hatást, ha a bioüzemanyagokat olyan nyersanyagokból állítják elő, amelyek kinyerése sem a természet ökológiai egyensúlyát, sem az élelmiszer-ellátást, sem a piac gazdasági egyensúlyát, sem pedig a társadalom szociális egyensúlyát nem befolyásolja hátrányosan.

Előadó

:

Paula BAKER (UK/ALDE), Basingstoke and Deane önkormányzati képviselője

1.

üdvözli a megújulóenergia-irányelvet, mivel úgy ítéli meg, hogy a megújulóenergia-termelés csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelheti az energiaellátás biztonságát, előmozdíthatja a technológiafejlesztést, növelheti a foglalkoztatási lehetőségeket és hozzájárulhat a regionális fejlődéshez;

2.

az irányelv céljainak elérése tekintetében hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok stratégiai szövetsége létrehozásának alapvető szerepét a megújuló energiaforrások használatának alulról felfelé történő ösztönzése érdekében;

3.

olyan jogszabályi keret létrehozását sürgeti, amely a beruházási döntésekhez szükséges hosszú távú stabilitást biztosítja annak érdekében, hogy a jelenleg rendelkezésre álló sokféle technológiát felhasználva az innovatív megújulóenergia-projektek versenyképessé válhassanak a hagyományos technológiákkal szemben;

4.

üdvözli a kötelező érvényű célkitűzések elfogadását a megújuló energiák területén. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a végső célok gyors megvalósításához és eléréséhez az irányelvjavaslat I. melléklete B részében megfogalmazott köztes célkitűzéseket is kötelezővé kell tenni. Kéri, hogy a köztes célkitűzések megfelelő felügyeletének biztosítása érdekében a nemzeti cselekvési tervek előkészítése során a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be a tagállamokkal folytatott tárgyalásokba, és határozzák meg a helyi szinten elfogadandó operatív eszközöket;

5.

határozottan támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a tagállamok építsenek ki olyan villamos áram-hálózati infrastruktúrát, amely alkalmas a megújuló forrásokból előállított energia fogadására, és biztosítsák, hogy az ilyen energia a hálózathoz való hozzáférésben elsőbbséget élvezzen; kiemeli ugyanakkor, hogy a hozzáférést méltányos és versenyképes áron kell biztosítani, betáplálási tarifa vagy egyéb módszer alkalmazásával;

6.

ugyancsak hangsúlyozza azon hálózati infrastruktúra jelentőségét, amely alkalmas a megújuló forrásokból (köztük a hulladékhőből) előállított gáz és hő fogadására, valamint azt is, hogy biztosítsák az ilyen jellegű energia megfelelő feltételek melletti hozzáférését az érintett hálózatukhoz;

7.

úgy véli, hogy a hálózatüzemeltetőknek saját költségükön kellene elvégezniük a megfelelő változtatásokat annak érdekében, hogy a hálózatokhoz kapcsolódhassanak a megújuló energiaforrások is. A költségeket nem szabadna az összes energiafogyasztókra hárítani;

8.

támogatja az Európai Bizottságnak a passzív vagy alacsony energiafelhasználású épületek támogatására irányuló politika érdekében a nemzeti, regionális és helyi hatóságokhoz intézett felhívását. Bár ezeket a politikákat külön kell kezelni, kiemelkedően fontosak és relevánsak a megújulóenergia-irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében. Javasolja, hogy az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv közeljövőben történő átdolgozásakor komolyan vegyék figyelembe a megújulóenergia-irányelvjavaslatban e tárgyban megfogalmazott rendelkezéseket; Általánosságban az e területen hozott európai jogi aktusok – vagyis az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv, az energiahatékonyságról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, az energia liberalizációjáról szóló harmadik intézkedéscsomag, valamint az „energia-éghajlat” csomag különböző elemei, köztük a megújulóenergia-irányelv – maximális összehangolását ajánlja; éppen az egyes országok kötelező érvényű célkitűzéseinek elérése érdekében kell kiemelt figyelmet fordítani a megújulóenergia-irányelv nemzeti szintű megvalósítására;

9.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalattal és megfelelő szaktudással rendelkeznek ahhoz, hogy saját területükön befolyásolják az energia-infrastruktúra és az energiapolitikák alakítását. Számos európai régió saját területén politikailag elkötelezte már magát a megújuló energia támogatása mellett, és konkrét célokat tűzött ki ezzel kapcsolatban, melyeket aktívan követ. A területi önkormányzatok területrendezési, regionális fejlesztési fellépéseik révén – az egyes polgárok magatartását befolyásolva – már hatással vannak az infrastruktúrára és az energiapolitikákra. Az épületek és a közlekedés terén, valamint egyéb területeken számos esetben támogatták a megújuló energiával (napenergia, talajból származó hőenergia, biomassza, víz- és szélenergia) működő innovatív alkalmazásokat;

10.

megállapítja, hogy a nem megújuló energiaforrások használatáról a megújulókra való áttéréshez hozzátartozik az aránylag kis léptékű helyi energiatermelés bővülése, mely a nagy távolságokat átszelő átvitel során keletkező veszteségeket is csökkenteni fogja. Ez megkívánja a helyi és regionális önkormányzatok részvételét, és kihat tevékenységeikre;

11.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok azon tevékenységei, amelyek révén hozzá tudnak járulni az irányelv célkitűzéseihez, a következők:

12.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a nyomás ellenére se kötelezze a tagállamokat az új, megújuló energiával kapcsolatos berendezésekre vonatkozó pályázatokkal és támogatással foglalkozó központosított, önálló adminisztratív szervek felállítására;

13.

óva int attól, hogy az energiatöbbletre vonatkozó előírásokat a középületekben visszamenőlegesen alkalmazzák;

14.

továbbra is az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tapasztalataira emlékeztetve felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges eszközöket (ideértve az emberi erőforrásokat is), és a hozza meg a kívánt intézkedéseket (ideértve a jogi eljárást és a pénzbírságot) annak biztosítására, hogy a tagállamok a megszabott határidőn belül benyújtsák színvonalas és az irányelv céljainak elérését lehetővé tevő cselekvési terveiket;

15.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok emellett jelentős, energiafogyasztó termékekre és szolgáltatásokra fordítható közbeszerzési pénzösszegek felett rendelkeznek; támogatja, hogy a sokkal nagyobb megújulóenergia-arányra való európai áttérés bevezető szakaszaiban nem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi és regionális önkormányzatoknak a megújulóenergia-ágazatok meghatározásában, fejlesztésében és a velük való tárgyalásokban játszott jelentős szerepét;

16.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a teljes energiaszükséglet csökkentésére irányuló tevékenysége az energiahatékonyság javítását célzó intézkedéseken keresztül jelentős közreműködést jelent a megújulóenergia-irányelv célkitűzései teljesítésének területén;

17.

úgy véli, hogy a nemzeti cselekvési tervekben szereplő fellépések (lásd pl. a 12. cikket) többségét a helyi és regionális önkormányzatoknak kell végrehajtaniuk. A helyi és regionális önkormányzatok már eddig is jelentős munkát végeztek, és az ebből származó tapasztalataikat teljes körűen fel kellene használni a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében;

18.

ezért nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 4. cikket, és ezúton követelje meg a helyi és regionális önkormányzatok bevonását a nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásába, továbbá vegye kellőképpen figyelembe ezt a tényezőt a nemzeti cselekvési tervek értékelésekor;

19.

az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tapasztalataira emlékeztetve felkéri az Európai Bizottságot, hogy kellő időben tegye közzé a cselekvési tervek elkészítéséhez szükséges irányelveket és egy mintatervet. A helyi és regionális önkormányzatok bevonása a nemzeti cselekvési tervek előkészítésébe e folyamat egyik fő részeként fog megjelenni az Európai Bizottság által e tárgyban kiadott bármely minta, főterv és egyéb ajánlás esetében;

20.

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy különféle intézkedéseken keresztül ösztönözze a megújuló energia támogatására már létező különféle rendszerek, pl. a strukturális alapok, az EBB-kölcsönökhöz való hozzáférés, a versenyképességi és innovációs keretprogramon (CIP) belül az „Intelligens energia – Európa” program, a 7. kutatási keretprogramhoz tartozó különböző programok és kezdeményezések, valamint az Európai Bizottság Európai stratégiai energiatechnológiai terv c. közleményében (COM(2007) 723 végleges) is felsorolt néhány terv igénybe vételét;

21.

biztosítani kívánja, hogy a támogatási rendszerekhez mérettől függetlenül minden megújulóenergia-termelő hozzáférhessen, ideértve a kisméretű berendezéseket is, valamint úgy véli, hogy a következetesség kedvéért a megújuló energia támogatását a fosszilis üzemanyagok és az atomenergia termelésére és használatára adott támogatások fokozatos megszüntetésének kellene kísérnie (ami alól kivételt képezne a kapcsolt energiatermelő erőművek esetleges támogatása a közszolgáltatásként működő távfűtéssel összefüggésben). Azon eseteknek is kivételt kellene képezniük, amikor a szén-dioxid-megkötést és -tárolást a fosszilis üzemanyagok használata nyomán keletkezett szén-dioxid-mennyiség csökkentésére alkalmazzák;

22.

szeretné, ha az Európai Bizottság elismerné a szél, a hullámok, az árapály és a tengeráramlatok nyújtotta tiszta, megújuló tengeri erőforrások hozzájárulását, valamint biztosítaná, hogy az ennek kiaknázására irányuló kutatás és fejlesztés ösztönzésére elegendő támogatás álljon rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy a nemzeti és regionális támogatási programok, amelyek megfelelő megoldásokat kínálnak a nemzeti, regionális és helyi körülményekre bebizonyították, hogy sikerrel képesek előmozdítani a megújuló energia használatát. Következésképp, ugyanakkor fenntartva, hogy az európai szintű kiegészítő támogatás továbbra is kívánatos, a nemzeti és regionális támogatási programok maradnak e terület előmozdításának legfontosabb eszközei. A támogatási programok kitételeinek és feltételeinek európai szintű szabványosítását mindenképpen el kell kerülni;

23.

megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamos, fűtő- vagy hűtőenergia eredetének igazolására szolgáló, az egész Unióban érvényes származási garanciákra vonatkozó európai bizottsági javaslat megfelel a Régiók Bizottsága A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése  (1) c. véleményének, amely zöldenergia-tanúsítvány bevezetését szorgalmazta;

24.

úgy véli, hogy a származási garanciáknak a kereskedelem és a számvitel céljaira is történő használata túl bonyolult, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság gondolja ezt át, és tegye egyértelművé, hogy jobban tudja biztosítani a rendszer átláthatóságát és jogi biztonságát. Javasolja továbbá, hogy ezzel egy időben az Európai Bizottság ügyeljen annak biztosítására, hogy a származási garanciák kereskedelmi és marketing rendszere ne jelentsen kockázatot a nemzeti és regionális támogatási programok hatékonyságára, és fontolja meg egy különálló bizonyítvány használatát az önkéntes kereskedelemben;

25.

álláspontja szerint figyelembe kell venni a mikroegységek hozzájárulását, annak érdekében, hogy az egyes tagállamok teljes energiacsomagjának ezen elemét megfelelő módon elismerjék és támogassák;

26.

megállapítja, hogy az energiatermelés, -elosztás és -felhasználás gyors ütemben változik, és úgy gondolja, hogy az átalakulás az elkövetkezendő évek során tovább gyorsul. Széles körű tájékoztatásra és képzésre van szükség, hogy az energiatermelők, a rendszer-üzembehelyezők és a fogyasztók megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az új technológiákról, annak érdekében, hogy a változások hatékonysága és méltányossága biztosítva legyen;

27.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a tagállamok biztosítsák megfelelő tájékoztatási, iránymutatási és akkreditációs rendszerek felállítását;

28.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az oktatásban és a képzésben, és az állampolgárok egyre gyakrabban kérik számon tőlük az aktuálisan rendelkezésre álló információk színvonalának az emelését; emellett közvetlenül részt vesznek majd az új épületek tervezési ellenőrzésére és előírásaira vonatkozó iránymutatási feladatok elvégzésében, ezért nyomatékosan kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes körűen vonják be a tájékoztatási, tudatosítási, iránymutatási, oktatási és képzési rendszerek fejlesztésébe és megvalósításába;

29.

megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egy ideje szorgalmazzák a bioüzemanyagok használatát. Javasolták például, hogy a városi tulajdonban lévő gépjárművek biodízel-meghajtásához össze lehetne gyűjteni a használt étolajat, vagy hogy ugyancsak a városi tulajdonban lévő gépjárművekben történő hasznosításra biogázt lehetne előállítani szennyvíziszapból és más bio-hulladékból, valamint hogy fapelletkészletet lehetne felhalmozni a helyi kezelésű erdőkből és hulladékfából, elsősorban hőenergia-termelésre, de kapcsolt energiatermelési rendszerekben történő felhasználásra is. Fokozni kell továbbá a különböző európai régiók „bioüzemanyag-hálózatok” létrehozására irányuló erőfeszítéseit. E hálózatok célja a bioüzemanyagok előállításának és felhasználásának regionális szintű koordinálása. Azzal a feltétellel, hogy a bioüzemanyagok termelése fenntartható, vagyis minden gazdasági, környezeti és társadalmi szempontot tiszteletben tart, lehetséges a regionális gazdaságok fejlődéséhez való hozzájárulás;

30.

úgy véli, hogy a megújuló energia közlekedésben való részesedésére vonatkozó 10 %-os célkitűzést legkönnyebben a megújuló forrásból előállított árammal működő elektromos meghajtású járművek használatával lehet elérni;

31.

úgy véli, hogy a hulladékból, melléktermékekből és maradványokból termelt bioüzemanyagok kétféle módon is kedvezőek az éghajlatváltozás szempontjából: csökkentik a közlekedésből származó kibocsátásokat és a hulladékáramban lévő anyag mennyiségét, ami a korlátozott biomasszaforrások takarékos felhasználását eredményezi. Fontos az is, hogy ezek a bioüzemanyagok nem jelentenek konkurenciát az élelmiszertermelés számára;

32.

megállapítja, hogy a bioüzemanyagok közlekedésben való fokozott használata csak akkor hozza meg a kívánt pozitív hatást, ha a bioüzemanyagokat olyan nyersanyagokból állítják elő, amelyek kinyerése sem a természet ökológiai egyensúlyát, sem az élelmiszer-ellátást, sem a piac gazdasági egyensúlyát, sem pedig a társadalom szociális egyensúlyát nem befolyásolja hátrányosan;

33.

megjegyzi, hogy a bioüzemanyag közlekedésben való használatából származó, az emberi egészségre káros levegőszennyező anyagok kibocsátása a forrás függvényében változó. A bioüzemanyagok tehát a levegőminőséget pozitív vagy negatív irányban is befolyásolhatják, ennek kezelésében pedig kulcsfontosságú szerepük van a helyi önkormányzatoknak;

34.

sürgeti ezért a különböző bioüzemanyagok kipufogógáz-kibocsátásával kapcsolatos átfogó kutatás indítását, valamint azt, hogy a fenntarthatósági vizsgálat mellett a levegőminőségre gyakorolt hatásokat is vegyék figyelembe, holisztikus megközelítést alkalmazva;

35.

azt javasolja, hogy a nemzeti cselekvési tervekben – amelyek kidolgozásában a helyi és regionális önkormányzatok is részt vesznek – szerepeljenek részletes szabályok a bioüzemanyagok előállítására használt nyersanyagokkal kapcsolatban. A cselekvési terveknek figyelembe kellene venniük az egyes tagállamok természeti erőforrásait és mezőgazdasági lehetőségeit;

36.

sürgeti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és számszerűsített mértékű csökkentését kínáló bioüzemanyagokat támogassák;

37.

úgy értelmezi, hogy a cellulóztartalmú biomassza (2) és az algák gyűjtése – ha az az egyéb tengeri tevékenységekkel összeegyeztethető – kevésbé befolyásolja az élelmiszeripart és kisebb terhet jelent a megművelhető föld szempontjából; habár a termelési módszerek még fejlesztés alatt állnak, az üvegházhatású gázok kibocsátásának akár 90 %-os csökkenését is prognosztizálják (3), továbbá a hulladék rothadása révén biogáz alapú üzemanyag állítható elő, egyben csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása;

38.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább az irányelvjavaslat 15. cikkében meghatározott, a bioüzemanyagok környezetvédelmi fenntarthatóságára vonatkozó kritériumokat. E kritériumoknak a következő, a bioüzemanyagok általános fenntarthatósága szempontjából alapvető fontosságú kérdésekre kell megoldást találniuk:

Ezenkívül a fent említett regionális hálózatok példái alapján felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye kellőképpen figyelembe a regionális termelési és fogyasztási láncok lehetőségeit;

39.

sürgeti a bioüzemanyagok fenntarthatóságának szigorú értékelését a technológiai fejlődés aktuális állásának figyelembevételével, a technológia fejlődésével párhuzamosan pedig az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében elért megtakarítások minimumértékének módosítását;

40.

úgy véli, hogy mind az Unióban, mind pedig az azon kívül termelt bioüzemanyagok esetén alkalmazni kell a fenntarthatóság kritériumát, hogy a nagyközönség magabiztosan dönthessen vásárláskor, és megbízzon a helyi önkormányzat által üzemeltetett rendszerekben;

41.

utal rá, hogy a bioüzemanyagokat fenntartható és az éghajlatot minél kevésbé megterhelő módon kell előállítani. Semmiképpen sem szabad kiterjedt erdős területeket kiirtani csak azért, hogy legyen hely a de facto kevesebb szén-dioxidot megkötő energianövények termesztésére.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/19

—

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a légi közlekedés kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételéről szóló jogszabály elfogadását, valamint a tengeri szállítási ágazatot a lehető leghamarabb vonja be a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe;

—

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv nem ösztönzi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a hulladékgazdálkodási ágazatban, amely mind a kibocsátások, mind a területkezelés szempontjából kifejezetten problémás ágazat;

—

azt javasolja, hogy a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek legalább 30 %-át a tagállamok a következő célokból biztosítsák a helyi és regionális önkormányzatoknak: a megújuló energiaforrások használatának, valamint az energiahatékonyságnak az ösztönzése a végfelhasználók esetében, a Közösség azon vállalásának teljesítése céljából, hogy 2020-ra 20 %-ban megújuló forrásból származó energiát fog felhasználni, valamint a Közösség azon vállalásának teljesítése céljából, hogy 2020-ig az energiahatékonyságot 20 %-kal növeli; az üvegházhatású gázok csökkentése a kibocsátáskereskedelembe nem tartozó ágazatokban, főként a közlekedési és a hulladékgazdálkodási ágazatban;

—

intézkedéseket javasol egyes fokozott energiafelhasználású iparágak támogatására következményes kibocsátás esetén;

—

az Európai Bizottság legkésőbb fél évvel ezen irányelv hatálybalépése után valamennyi illetékes szociális partnerrel és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően elemző jelentést terjeszt elő konkrét javaslatokkal a nagy energiafelhasználású ágazatok és részágazatok CO2-kibocsátása relokalizációjának megelőzésére.

Előadó

:

Pietro MARRAZZO (IT/PES), Lazio tartomány elnöke

1.

Emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok döntő módon hozzájárulnak az európai kezdeményezések sikerességéhez, és meghatározó szerepet játszanak a környezetvédelmi, ipari és energetikai politikák végrehajtásában;

2.

egyetért a „szennyező fizet” elv alkalmazásával, amelyet minden, környezettel és éghajlattal kapcsolatos közösségi politikában a gyakorlatban is végre kell hajtani; a javak és szolgáltatások környezeti költségeinek internalizációja ugyanis lényegi eleme a megfelelő, a fenntartható fejlődés elveihez igazodó, kiegyensúlyozott és környezetbarát közpolitikáknak;

3.

nagyra értékeli ezért az Európai Bizottság által a hatékony szén-dioxid-piac megteremtése érdekében már megtett erőfeszítéseket, amely piac a szabad tárgyalások rendszerének keretei között képes meghatározni „egy tonna szén-dioxid környezetszennyezésének árát”;

4.

az eddig elért eredményekkel, valamint a rendszer első működési szakaszában (2005–2007) tapasztalt problémákkal összhangban kedvezően fogadja az ETS (Emission Trading Scheme; kibocsátáskereskedelmi rendszer) hozzáigazítására és naprakésszé tételére vonatkozó javaslatot;

5.

úgy véli, hogy az elért haladás ellenére folytatni kell a kibocsátáskereskedelmi rendszer hosszú távú átláthatóságának és megbízhatóságának erősítését, és oda kell figyelni a javasolt intézkedések által elérhető társadalmi és környezeti megtakarításokra, főként regionális és helyi szinten;

6.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság által javasolt egyszerűsítés, mely magában foglalja a kisebb ipari létesítmények kizárásának, és a tüzelőberendezések meghatározása világossá tételének lehetőségét is, hozzájárul a teljes szén-dioxid-piac megbízhatóságához, hatékonyságához és átláthatóságához;

7.

arra kéri mindazonáltal az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa, hogy a lehetséges adópolitikai eszközökre való általános utaláson (szénadó) kívül melyek azok a tagállamok által elfogadható egyenértékű intézkedések, amelyeket a kis létesítmények kibocsátásának csökkentése érdekében követni kellene;

8.

megállapítja, hogy a kibocsátási egységek árverésen való értékesítése tekintetében helyénvaló lenne a teljesen ingyenes kiosztásról áttérni a folyamatos és fokozatos nyilvános árverés általi értékesítésre; kiáll amellett, hogy védelmet kell nyújtani a kevésbé jómódú társadalmi rétegek számára az ipari termékek és az egyéb energiahordozók árának, illetve az elektromos díjaknak az esetleges növekedésével szemben, valamint segíteni kell őket otthonuk energiahatékonyságának növelésében;

9.

egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy túl kell lépni az eddigi megközelítésen, amely nemzeti kiosztási tervek elfogadását az egyes tagállamokra bízta, és értékeli azt a megközelítést, mely szerint – az egységesség és a szolidaritás jegyében – közösségi szinten kell közös, az egész EU-ra érvényes célkitűzéseket meghatározni;

10.

osztja az Európai Bizottság a szén-dioxid elkülönítési, szállítási és geológiai tárolás folyamatainak a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételére vonatkozó javaslatát, és megfelelő támogatást remél a vonatkozó, utólagos fejlesztéseket és befektetéseket igénylő technológiákkal kapcsolatos kutatásokhoz, feltéve, hogy értékelik a szén-dioxid-tárolásnak az érintett ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásait;

11.

emlékeztet az energetikai és környezetvédelmi kutatás szerepének fontosságára a kibocsátások csökkentésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, és reméli, hogy az irányelv hatékony eszköze lesz az állandó pénzügyi forrás biztosításának ezekhez a tevékenységekhez;

12.

amellett száll síkra, hogy újabb tevékenységi területek kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való bevonását ne csak az európai ipar versenyképességének a nemzetközi piacon való csökkenése fényében értékeljék, hanem az adott ágazat által okozott tényleges szennyezés és a technológiai javítások lehetőségeinek szempontjából is az érintett ágazatokban. Ennek során ellenőrizni kell, hogy a járulékos költségek végső fogyasztóra való terhelése mennyiben korlátozható;

13.

ebből kifolyólag arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a légi közlekedés kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való felvételéről szóló jogszabály elfogadását, valamint a tengeri szállítási ágazatot a lehető leghamarabb vonja be a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (lásd az RB 22/2008 sz. véleményének 65. pontját);

14.

üdvözli az új kibocsátáskereskedelmi rendszerben bevezetett együttműködést és szolidaritást a technológiailag fejlettebb (magasabb energiahatékonyságú ipari ágazatokkal rendelkező), illetve a fejlődésben elmaradott országok között, mely utóbbiakban a gazdaság több energiát fogyaszt, és amelyek növekedési rátáit ösztönözni kell;

15.

értékeli az EU által eddig tett erőfeszítéseket a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon – legutóbb a Balin rendezett konferencián –, valamint a világszintű egységes stratégia meghatározásában való részvételre, különös tekintettel a gazdag, illetve a fejlődésben lévő országok által végrehajtandó erőfeszítések megosztásával kapcsolatban; reméli, hogy az eddig elért eredmények a későbbiekben megerősíthetők és fejleszthetők lesznek a következőkben megrendezésre kerülő poznani, illetve koppenhágai nemzetközi konferenciák keretében;

16.

kiegészítő intézkedéseket kér az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel és a kibocsátáskereskedelmi rendszer tekintetében meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban, annak érdekében, hogy ezek összhangban legyenek az összes kibocsátásnak a nemzetközi egyezményeknek megfelelő 30 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzéssel;

17.

hangsúlyozza, hogy az elérni kívánt nemzetközi egyezménynek világszerte az érintett ágazatok azonos kezeléséhez kell vezetnie; ezért olyan minimális követelményeket kell meghatározni, amelyeket az egyezménynek teljesítenie kell ahhoz, hogy az irányelv szerinti értelemben nemzetközi egyezménynek számítson;

18.

hangsúlyozza, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe bevont új termelési ágazatok esetében megfelelő költség-haszon elemzésekre van szükség annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a versenytorzulások az előállított üvegházhatású gázok csökkentése miatt nem egységes ipari ágazatok között;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv nem ösztönzi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a hulladékgazdálkodási ágazatban, amely mind a kibocsátások, mind a területkezelés szempontjából kifejezetten problémás ágazat;

20.

emlékeztet rá, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeivel történő kereskedelemmel párhuzamosan komoly erőfeszítéseket kell tenni mindenekelőtt a környezetbarát szállítási módokra való átállás érdekében. A nemzeti kormányoknak felelősséget kell vállalniuk ezen a téren, fejleszteniük kell a vasúti és a vízi közlekedési utakat, illetve általában véve is ösztönözniük kell az intermodális közlekedést;

21.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság még nem vizsgálta átfogóan a versenyképesség csökkenésének kockázatát az ipari ágazatokban, valamint hogy az új irányelv nem tartalmaz megfelelő támogató és védelmi intézkedéseket az európai gazdaságokkal kapcsolatban. Ebben a tekintetben rámutat a stabil és vonzó környezet jelentőségére a befektetések szempontjából, valamint annak szükségességére, hogy időben kezeljük a kibocsátások olyan országokba történő átirányításának kockázatát, amelyekben kevésbé kötelező érvényűek a környezetvédelmi jogszabályok és kisebbek a költségek (carbon leakage). Helyénvalónak tartaná, ha az Európai Bizottság a lehető leghamarabb az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztene az egész Közösségre kiterjedő és teljes mértékben összehangolt szabályozásokra vonatkozó javaslatokat a kibocsátási egységek ingyenes szétosztására vonatkozóan. A szabályozásnak különös figyelmet kell fordítani az energiaigényes ágazatok és alágazatok helyzetére, amelyek esetében jelentős a következményes kibocsátás (a szén-dioxid-kibocsátások áthelyeződésének) kockázata;

22.

azt ajánlja, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges erőfeszítéseket megfelelően osszák meg az érintett ipari szereplők és a végső fogyasztók között, elkerülve annak veszélyét, hogy – főként bizonyos termelési ágazatokban – kizárólag ez utóbbiak viseljék az elfogadott stratégiák miatt előálló járulékos költségeket;

23.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság javaslata nem fordít kellő figyelmet a kevésbé jómódú társadalmi rétegekre gyakorolt káros hatások elkerülésének szükségességére, főként az irányelv elektromos díjakra való lehetséges kihatásaival kapcsolatban. Arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy jobban felügyelje a piacokat, erősítse meg a fogyasztók bizalmát és csökkentse a piac manipulálásának kockázatát;

24.

amellett foglal állást, hogy az ingyenes kibocsátási egységek szétosztása során méltányolják az egyes vállalatok által már elért kibocsátáscsökkentést; ennek során például az olyan létesítmények számára, amelyek az adott termelési ágazatban az egy termelési egységre eső legalacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátás alapján viszonyítási pontot jelentenek, ingyenesen osszák ki valamennyi kibocsátási egységet;

25.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok éllovas szerepét az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében; ennek következtében megfelelően be kell vonni azokat valamennyi ellenstratégia és alkalmazkodási stratégia elfogadásába;

26.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét annak szükségességére, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálata során ne csak a nemzeti vagy nemzetközi szintű versenyképességre gyakorolt következményekre legyenek figyelemmel, hanem az EU-n belüli különböző régiók versenyképességét és vonzerejét fenyegető kockázatokra is;

27.

éppen ezért azt ajánlja, hogy megfelelően vegyék figyelembe a regionális fejlesztési politikák igényeit, és felhívja a figyelmet arra, hogy a szén-dioxidpiac nagyobb átláthatósága és jobb működőképessége érdekében bizonyos ipari létesítmények esetében átfogó átalakításokra lehet szükség, míg a kevésbé hatékony, vagy krízishelyzetben lévő létesítmények esetében azok termelési rendszerből való kizárása is lehetséges. Ilyen esetekben az ipari szerkezetátalakítási folyamatokat és az érintett munkavállalókat támogató tevékenységeket ajánl;

28.

a kibocsátáskereskedelmi rendszer erősítése és kiigazítása tekintetében elismeri, hogy az összes intézkedés nagyobb koherenciájára van szükség, valamint, hogy ambiciózusabb célkitűzések szükségesek, amelyek – az említett nemzetközi megállapodásoknak megfelelően – tartalmazzák az üvegházhatású gázok kibocsátásának 30 %-os csökkentésére vonatkozó célkitűzést 2020-ig;

29.

támogatja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok segítségével erősebben vonják be a közvéleményt az EU-nak a jelenlegi éghajlatváltozás elleni erőfeszítéseibe. Az ilyenfajta tudatosságnövelő tevékenységek célja mind az egyének megfelelő viselkedésének ösztönzése, mind a közvélemény megismertetése a nagy ipari és technológiai kérdésekkel, amelyek gyakran az elfogadott stratégiák alapjait képezik;

30.

támogatja a helyi és regionális önkormányzatok tevékenysége erősítésének lehetőségét a képzés, valamint a végső felhasználóknak, illetve a kibocsátáskereskedelmi irányelv hatálya alá eső ipari kis- és középvállalkozásoknak nyújtott tájékoztatás területén.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/28

—

aggályainak ad hangot a pénzügyi eszközök hiányával kapcsolatban a vidékfejlesztés vonatkozásában. Az „új kihívásokba” való további beruházáshoz a közeljövőben nem csak az 1. pillér forrásaiból kell meríteni, ezért sürgeti, hogy ezt a problémás kérdést más uniós politikákkal – különösen a kohéziós politikával – kapcsolják össze;

—

határozottan javasolja, hogy alakítsanak ki szinergiákat a vidékfejlesztési politika és egyéb uniós politikák, mindenekelőtt a kohéziós politika között;

—

támogatja a mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésekre, valamint a kutatási eredmények alkalmazására irányuló növekvő igényt, és üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely a hetedik kutatási keretprogrammal kialakítandó szinergiára irányul;

—

úgy véli, hogy Európa akkor lesz képes eleget tenni az új kihívásoknak, ha zárt ciklusú gazdaságra törekszik, és ezért ösztönzi és támogatja a mezőgazdasági innovációt a maga egészében;

—

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez integrált élelmiszer-stratégiák kidolgozását kellene ösztönözni;

—

úgy véli, hogy a régiókat – ahol ez a szén-dioxid-kibocsátásukat csökkenti – arra kellene ösztönözni, hogy alakítsanak ki és népszerűsítsenek helyben előállított élelmiszereket és élelmiszerekhez kapcsolódó termékeket;

—

azt ajánlja, hogy a tejkvóták javasolt növelését már most évi 2 %-ra emeljék, kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a mezőgazdasági termelők helyzetét a veszélyeztetett területeken, amennyiben azt a megnövelt tejkvóták rontanák;

—

úgy véli, hogy társadalmi felelőssége alapján Európának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az „emberek, bolygó és nyereség” elv megjelenjen a jelenlegi és jövőbeli WTO-tárgyalások eredményében;

—

le kívánja szögezni, hogy a helyi és regionális szervek az EU legtöbb tagállamában számottevő tapasztalatra és szakismeretre tettek szert a vidékfejlesztés területén, és üdvözölne egy arra irányuló felhívást, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájának kialakításában és végrehajtásában.

Előadó

:

Lenie DWARSHUIS-VAN DE BEEK (NL/ALDE), Zuid-Holland tartomány tanácsának tagja

1.

tisztában van azzal, hogy a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar stratégiai jelentőségű Európa számára, figyelembe veszi, hogy a vállalatok tevékenységi köre számos országra kiterjed, a minőségi mezőgazdasági termelést támogatja valamennyi területen, és egyetért az Európai Bizottsággal a közös agrárpolitika fontosságát illetően;

2.

egyetért azzal, hogy egy az európai népesség számára bizonyos fokú élelmiszer-önellátást garantáló rendszer kialakítása érdekében adott esetben válságkezelésre van szükség, továbbá elismeri, hogy az élelmiszeripar területén a piac nem képes minden esetben megteremteni a termelők jövedelme és az általános igények közötti egyensúlyt, és ez indokolttá teszi a közös agrárpolitikát;

3.

a jogalkotási javaslatokba már belefoglalt ajánlásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy A közös agrárpolitika állapotfelmérése (CdR 197/2007) című előretekintő véleményében megfogalmazott ajánlások közül sok továbbra is érvényes; az előterjesztett jogalkotási javaslatokon túl azonban további egyszerűsítésekre van szükség, hogy a KAP végrehajtásáért felelős regionális hatóságok és a mezőgazdasági termelők valóban mentesüljenek a bürokratikus terhek alól. Különösen a feltételesség terén van szükség nagyobb fokú egyszerűsítésekre. Ebben az összefüggésben nem szabad, hogy a III. mellékletben foglalt feltételek bővítése a terhek növekedéséhez vezessen. Továbbá a III. mellékletben felsorolt egyes normákhoz hozott intézkedések végrehajtásakor a részben igen különböző regionális és természeti adottságokat is tekintetbe kellene venni. Ezenkívül figyelembe kell venni a már létező szabályozásokat is;

4.

a feltáró véleményében foglaltakkal ellentétben amellett száll síkra, hogy a kötelező területpihentetés eltörlését bizonyos területeken – a 2. pillér keretében – fakultatív környezetvédelmi intézkedések kísérjék;

5.

azt ajánlja, hogy a tejpiac jelenlegi helyzetére való tekintettel újra fontolják meg a kvótarendszer megszüntetésének előkészítésére szánt, kvótaemelésre irányuló javaslatot. Megfelelő eszközöket kell választani, és azok számára – amennyiben szükséges – pénzügyi forrásokat is rendelkezésre kell bocsátani annak megakadályozására, hogy a verseny- és természeti hátránnyal küzdő régiók a kvótaeltörlés miatt – akár óriási – károkat szenvedjenek;

6.

Úgy véli, hogy a KAP állapotfelmérése nem korlátozódhat a 2003-as reform folytatására, célja inkább az kell, hogy legyen, hogy reagáljon az új nemzetközi élelmezési helyzetre. Óvatosságra int a tekintetben, hogy az állapotfelmérés során ne töröljék el visszavonhatatlanul a meglévő piaci eszközöket (kivéve a kötelező területpihentetés eszközét). A globális élelmiszerpiacok jelenlegi bizonytalanságára tekintettel úgy kell eljárni, hogy még ha jelenleg nem is használjuk ezeket az eszközöket, a későbbiekben szükség esetén újra bevethetők legyenek;

7.

egyetért az „új kihívások” fontosságával, és egyetért azzal, hogy valamennyi tagállamban erőteljes ösztönzőre van szükség ahhoz, hogy az „új kihívások” műveletei sikeresen elinduljanak;

8.

azonban attól tart, hogy a moduláció Európai Bizottság által javasolt formája azt jelenti, hogy a gazdálkodók jövedelme általában véve – a régiótól függően – jelentősen csökkenhet;

9.

úgy érzi, hogy az Európai Bizottságnak nem volna szabad alábecsülnie a KAP 2013-ig szóló megállapodás szerinti pénzügyi kerete megbízhatóságának fontosságát;

10.

felhívja a figyelmet, hogy a felszabadított erőforrások egy részét az „új kihívásokhoz” kialakítandó intézkedések mellett más intézkedésekre is be lehetne fektetni, így például az 1. pillér alá tartozó, a nagy társadalmi, gazdasági és környezeti jelentőséggel bíró, jelenleg Európa-szerte az állomány erőteljes csökkenésének veszélyével szembenéző közösségi juh- és kecskeágazatot támogató új megoldásokba, vagy a 2. pillér meglévő, gazdaságokhoz kapcsolódó intézkedéseibe, a 2. pillér különféle új intézkedéseibe, amelyek a gazdálkodóknak az 1. pillérbeli új helyzethez való alkalmazkodását kívánják segíteni, vagy pedig a 2. pillérhez tartozó olyan egyéb, új intézkedésekbe, amelyek célja, hogy a többfunkciós mezőgazdaság nagyközönséget szolgáló különféle lépéseinek költségeit fedezze;

11.

úgy érzi, hogy a célkitűzések és az intézkedések mérlege eltérő lehet az olyan régiók esetében, amelyek már számos intézkedést bevezettek az „új kihívásokhoz” való alkalmazkodásra, vagy amelyek már jelentős forrásokat használtak fel az „új kihívásokkal” összhangban;

12.

úgy véli, hogy amennyiben az európai agrárpolitikának figyelembe kell vennie az európai politika alapelemeit, a moduláció alkalmazásának elsősorban a termelési feltételeken kell alapulnia, és csak ezután kell kiemelten vizsgálni az általános versenyfeltételeket;

13.

úgy véli, hogy az eltérő helyi és regionális igényeknek való hatékonyabb megfelelés érdekében a modulációról szóló döntéseket a megfelelő fejlettségű szinteken lehet a legeredményesebben meghozni. A tagállamoknak és a régióknak rendelkezniük kellene azzal a lehetőséggel, hogy tényleges igényeiknek megfelelően a 2. pillérhez tartozó intézkedések köré csoportosítsanak finanszírozási alapokat;

14.

ebben a jogalkotási javaslatokról szóló véleményében aggályainak ad hangot a pénzügyi eszközök hiányával kapcsolatban általában a vidékfejlesztés, konkrétan pedig az „új kihívások” vonatkozásában, így egyértelműen kijelenti, hogy az „új kihívásokba” való további beruházáshoz a közeljövőben nem csak az 1. pillér forrásaiból kell meríteni, ezért sürgeti, hogy ezt a problémás kérdést más uniós politikákkal – különösen a kohéziós politikával – kapcsolják össze;

15.

ebben a véleményben a vidékfejlesztésről szóló 1698/2005/EK rendeletre irányuló javaslatok hatókörére helyezi a hangsúlyt, amelyek maximális eredményekre törekednek az „új kihívásokkal” kapcsolatban;

16.

ebben a véleményben – globális perspektívában – kifejti álláspontját a jövőbeli KAP-ról, a WTO-val kapcsolatos kérdésekre – például a szellemi tulajdonra, valamint a minőségre és az energiafelhasználásra vonatkozó uniós címkézésre – is kitérve;

17.

ebben a véleményben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kérje fel az RB-t a további vitákhoz és politikák kidolgozásához történő hozzájárulásra, és új RB-s kezdeményezéseket jelent be, például egy konzultatív konferencia megszervezését, továbbá egy, az európai mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre vonatkozó elképzeléseket összegző, a regionális döntéshozatal hatására, valamint a környezetbarátabb mezőgazdaság létrehozását célzó további munkára összpontosító dokumentum kidolgozását.

18.

utal a nagy hagyományokkal rendelkező európai agrárium és élelmiszeripar jelentőségére, illetve az élelmiszer-biztonság döntő fontosságára, különös tekintettel arra, hogy mára az EU számít a világ legnagyobb mezőgazdasági importőrének;

19.

mivel a tejkvótarendszer 2015-ös lejártával kapcsolatos zökkenőmentes átmenet érdekében fokozatos megszüntetésre van szükség, az RB az éves tejkvóták legalább 2 %-os emelését támogatná, legalább a nagyobb termelési potenciállal rendelkező régiók és országok esetében. Tekintettel a jelenleg tapasztalható igen jelentős mennyiségi és áringadozásra, a kvótarendszer megszűnéséig meg kellene őrizni a piacszabályozó mechanizmusokat;

20.

úgy véli, hogy a jelenleg is nagy jelentőségű közös agrárpolitika várhatóan a közeljövőben is fontos marad, mivel a KAP teljesítménye az élelmiszerek, a takarmányok, az üzemanyagok és a rostnövények iránti globális kereslet fokozódása kapcsán továbbra is vita tárgya lesz;

21.

annak a véleményének ad hangot, hogy az európai mezőgazdaság számára az egyre globalizáltabb világban nélkülözhetetlen egy hathatós, piaci szabályozási mechanizmusokat is tartalmazó közös európai politika, amely, miközben tekintetbe veszi az európai régiók földrajzi, társadalmi és gazdasági sokrétűségét és a fogyasztói elvárásokat, stratégiai célkitűzések felé tör, továbbá esélyeket és részvételi lehetőségeket kínál a régiók számára, különösen az új kihívásokkal kapcsolatban, miközben gazdasági, szociális és ökológiai szempontból fenntartható és hozzájárul a vidéki területek dinamizmusához;

22.

osztja az Európai Bizottság nézetét, hogy az éghajlatváltozás, a bioenergiák, a vízgazdálkodás és a biológiai sokféleség – a mezőgazdaság terén is – komoly kihívást jelentenek a jövőre nézve. Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy a KAP hogyan járulhat hozzá pozitívan a szükséges alkalmazkodáshoz. Kéri továbbá, hogy a tagállamok és a régiók idevonatkozó előzetes teljesítéseit is méltányosan vegyék figyelembe;

23.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a jelenlegi bizonytalan piaci körülmények között a közösségi intervenciós intézkedések leépítésének folytatását javasolja, és úgy véli, hogy a közösségi alapokból finanszírozott, meglévő piaci intervenciós eszközöket fenn kell tartani;

24.

tovább munkálkodik annak érdekében, hogy a KAP szükséges felülvizsgálata ne vezessen e politika nemzeti szintre történő visszahelyezéséhez – azt értve ezen, hogy bár a politika végrehajtása és társfinanszírozása a régiókra és a tagállamokra bízható, magát a KAP-ot, ideértve a stratégiát és a költségvetést, közösségi szinten kell biztosítani. Amellett foglal állást, hogy a 2007-től 2013-ig tartó uniós pénzügyi keretben a KAP-eszközök számára meghatározott felső határértékek a pénzügyi időszak végéig változatlanok maradjanak;

25.

a jelenlegi gazdasági helyzetre és az európai országokat sújtó, a vidéki társadalmat különösen károsan érintő súlyos válságra tekintettel javasolja, hogy az Európai Bizottság tartózkodjon az olyan lépésektől, amelyek hozzájárulhatnak a munkanélküliség növekedéséhez és a gazdasági tevékenység széles körű megszűnéséhez;

26.

úgy véli, hogy az összes közvetlen támogatást a mezőgazdasági tevékenység fenntartásához kellene kötni, bár konkrét termelési formáktól függetleníteni lehetne őket. Ebben az összefüggésben az „állapotfelmérés” nem jelenthet a közvetlen támogatások függetlenítésének irányába tett további elmozdulást;

27.

kéri, hogy mind a történeti alapú, mind a regionális modell fokozatosan egy munkaegységen alapuló, egységes közösségi támogatási rendszerré váljon, amelyet a többfunkciós mezőgazdaság keretében a társadalom számára nyújtott javak és szolgáltatások függvényében modulálnának;

28.

rámutat arra, hogy az Európai Bizottság arra irányuló javaslata, hogy egy bizonyos küszöbérték alatt ne lehessen támogatást kapni, szociális szempontból visszalépést jelenthet, és figyelembe véve a régiók közti különbségeket, erőteljes hatást gyakorolhat számos régió szociális helyzetére, ezért úgy véli, hogy a konkrét egyszerűsítési intézkedéseket minden tagállamnak magának kellene meghatároznia;

29.

tekintettel az Európai Bizottság azon javaslatára, hogy legkésőbb 2011. június 30-ig jelentést kell benyújtani a tejkvótarendszer fokozatos megszüntetésének feltételeiről, az RB úgy véli, hogy a kvótarendszer jövőjéről csak ekkor lehet bármiféle döntést hozni;

30.

megjegyzi, hogy maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy a kvótarendszer megszüntetése, illetve egyszerűen a kvóták fokozatos növelése esetleg árcsökkenést eredményezhet;

31.

javasolja, hogy a túlzott mennyiségi és áringadozások biztonsági háló segítségével való kezelése érdekében a megfelelő piacszabályozó mechanizmusok az állapotfelmérés keretében és a kvótarendszer lejárta után is maradjanak meg;

32.

azt ajánlja, hogy a tejre és tejipari termékekre vonatkozó piaci eszközöket addig tartsák bevethető állapotban, amíg azt hasznosnak vélik, azaz akár 2015 után is;

33.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy közösségi, de szükség esetén állami forrásokból kiegészített rendkívüli költségvetési alapot, amely arra szolgálna, hogy javítsa azon gazdaságok életképességét, amelyek kevésbé versenyképes és/vagy természeti hátrányokkal küzdő régióban vagy körülmények között működnek;

34.

javasolja, hogy a tagállamoknak tegyék lehetővé az ilyen farmok különböző módon – például hátrányos helyzetű területek újbóli kijelölésével, a 2. pillérhez tartozó intézkedések felkínálásával és/vagy a 68. cikk alkalmazásával, ezáltal biztonsági háló kialakításával – történő támogatását;

35.

kéri, hogy ügyeljenek arra, hogy az állapotfelmérés során ne szüntessék meg a tejre és a tejtermékre vonatkozó piaci eszközöket, mert úgy véli, hogy a meglévőket fenn kell tartani;

36.

véleménye szerint a mezőgazdaságnak a környezetre gyakorolt hatásai nagy kihívást jelentenek, és az EU-nak elsőrendű célkitűzésként kellene kezelnie a mezőgazdaság környezetkímélőbbé tételét. Ezért fontos, hogy folytatódjon a vita a mezőgazdaságban megvalósuló környezetvédelemről;

37.

problematikusnak tartja, hogy a „vidékfejlesztés” gyűjtőfogalmát egyre több területre próbálják alkalmazni. Az is kérdéses számára, hogy a fenti kihívások jelentős része valóban a vidékfejlesztési programok révén kezelhető-e a leghatékonyabban;

38.

növekvő eltérést észlel a második pillér keretében rendelkezésre álló eszközök mennyisége és a szükségesnek tartott célkitűzések hatása között, ez egyaránt vonatkozik a vidéki területek gazdasági, szociális és környezetvédelmi minőségével összefüggő „új kihívásokra” és „jelenlegi kihívásokra”;

39.

úgy véli, hogy a KAP elsősorban a mezőgazdaságra kell, hogy irányuljon, és nem csupán a területi kohéziós politika egyik fejezete kell, hogy legyen. Ha a KAP kellően figyelembe veszi a regionális sajátosságokat és a különböző termelési rendszereket, akkor a területi kohéziót is elősegíti. Az állapotfelmérés nyomán születő bármilyen módosítási javaslatnak megfelelően figyelembe kell vennie az Európai Unió különböző regionális sajátosságait és termelési rendszereit;

40.

kedvezően fogadja az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkének rugalmasabbá tételét, ugyanakkor úgy véli, hogy ez nem elegendő a piaci eszközök Európai Bizottság által javasolt leépítésének ellensúlyozásához, különös tekintettel a tejkvóták megszüntetésének következményeire;

41.

annak a véleményének ad hangot, hogy azzal, ha a vidéki területek fejlesztése során fokozzák az innovációt, a fenntarthatóságot, és javítják a szolgáltatások minőségét valamennyi lakos és gazdasági szereplő számára, az jóval túllép az egyszerű mezőgazdasági fejlesztés keretein;

42.

támogatja a mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésekre, valamint a kutatási eredmények alkalmazására irányuló növekvő igényt, és üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely a hetedik kutatási keretprogrammal kialakítandó szinergiára irányul;

43.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gazdaságok és az élelmiszer-ipari vállalkozások korszerűsítését és az e területen végbemenő innovációt – amelyek az új versenyképesség kialakításával kapcsolatos új kihívások kezelésének szükségességéből fakadnak – ne gátolják állami támogatási politikák;

44.

határozottan javasolja, hogy alakítsanak ki szinergiákat a vidékfejlesztési politika és egyéb uniós politikák, mindenekelőtt a kohéziós politika között, és bármilyen alkalmat örömmel fogadna a vitákkal kapcsolatos küszöbönálló konzultációkhoz történő hozzájárulásra e szinergiák feltárása érdekében;

45.

hangsúlyozva, hogy valamennyi KAP-intézkedés végrehajtása helyi hatással is jár, kiemeli, hogy egy közös politika végrehajtása során a regionális szint a legalkalmasabb a maximális eredmények elérésére; mindazonáltal nem szabad, hogy a tagállamok, illetve a régiók között versenytorzulások jöjjenek létre;

46.

le kívánja szögezni, hogy a helyi és regionális szervek az EU legtöbb tagállamában számottevő tapasztalatra és szakismeretre tettek szert a vidékfejlesztés területén, ahogy ezt például a PRODER és a LEADER programnak az elmúlt tíz évben történő végrehajtása is mutatta, és üdvözölne egy arra irányuló felhívást, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájának kialakításában és végrehajtásában;

47.

rámutat arra, hogy a KAP adminisztratív költségeinek csökkentését célzó intézkedések meghozatalára a regionális szint a legalkalmasabb; úgy véli, hogy ha egy bizonyos szint alatti támogatásban részesülő mezőgazdasági termelők mentességet kaphatnának a kötelező moduláció alól, az néhány terület számára az említett költségek jelentős csökkenését jelentené;

48.

rámutat, hogy a történeti alapúról a regionális kifizetési modellre való áttéréshez – amelyet az Európai Bizottság ösztönöz –, sokkal inkább földrajzilag meghatározott kritériumokat kell alkalmazni, és ki kell használni a helyi és regionális hatásköröket például a vízgazdálkodás, az energiaellátás és a területrendezés területén;

49.

szükségesnek tartja, hogy a vidékfejlesztési politika végrehajtását nagyobb mértékű technikai és oktatási támogatással mozdítsák elő;

50.

hangsúlyozza, hogy a termelőket és a fogyasztókat az eddigieknél hathatósabban, átfogóan tájékoztatni kell a mezőgazdaságot érintő kérdésekről a helyi és regionális önkormányzatok szintjén, annak érdekében, hogy felnyissuk a különböző társadalmi csoportok szemét a mezőgazdaságnak a mindennapi életünkben betöltött szerepére, növeljük ezzel kapcsolatos felelősségérzetüket, valamint felhívjuk a figyelmet a mezőgazdaság múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jelentőségére a gazdasági, szociális és környezeti kérdések terén;

51.

javasolja egy további elem meghatározását és bevezetését a modulációs küszöb alatti vállalkozások osztályozásához, melynek révén különbséget lehet tenni a központilag irányított nagyvállalatok és a helyileg, de szövetkezeti struktúrában irányított vállalkozások között, és a tagállamok számára lehetővé válik a támogató intézkedések alkalmazása, hogy ezáltal megkönnyítsék az átmenetet ezen szövetkezetek számára;

52.

megjegyzi, hogy a közeljövőben – a világ népességének robbanásszerű növekedése, valamint a jólét és a vásárlóerő növekedése miatt – nagymértékben emelkedni fog a mezőgazdasági cikkek és az élelmiszerek iránti mennyiségi kereslet, és az előttünk álló években meg is marad ez a tendencia;

53.

megjegyzi, hogy a népesség és a vásárlóerő növekedése nyomán a kiváló minőségű élelmiszerek, a feldolgozott élelmiszerek, a hús és a tejtermékek iránti kereslet is erősen növekedni fog, ami az élelmiszercélú növények – szemes termények, rostnövények és egyéb mezőgazdasági alapanyagok és nyersanyagok – fokozódó hiányához vezet;

54.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tejkvóták évi 1 %-kal javasolt növelése a 2009–2013-as időszakban talán nem lesz elegendő, és azt ajánlja, hogy a javasolt növelést már most évi 2 %-ra emeljék, kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a mezőgazdasági termelők helyzetét a veszélyeztetett területeken, amennyiben azt a megnövelt tejkvóták rontanák;

55.

úgy véli, hogy a közösségi jogszabályoknak lehetővé kellene tenniük a szakmaközi kapcsolatok ambiciózusabb átalakítását; lehetővé téve többek között, hogy regionális vagy tagállami szinten szabályozhassák az élelmiszerlánc egyes láncszemeinek a haszonkulcsát, anélkül hogy ezáltal módosulnának a versenyszabályok;

56.

úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának (KAP) továbbra is törekednie kell céljai elérésére, azaz az uniós polgárok jó minőségű élelmiszerekkel – elfogadható áron, megfelelő mennyiségben, egészségügyi garanciát nyújtva – történő ellátására, életképes gazdaságok létrehozására, vidéki örökségünk megőrzésére és a vidéki területek védelmére. Véleménye szerint a KAP olyan fejlődésen ment keresztül, hogy képes megfelelni a kihívásoknak és a változó igényeknek; ugyanakkor meg kell teremtenie a tisztességes verseny feltételeit, ami lehetővé teszi, hogy az európai mezőgazdaság megőrizze erőteljes világpiaci jelenlétét;

57.

szorgalmazza, hogy a megfelelő, világszinten egyenlő feltételek kialakítása érdekében az EU-ban történő fogyasztásra szánt élelmiszerek esetében egységes növény- és állategészségügyi, illetve környezetvédelmi szabványokat alkalmazzanak, akár uniós, akár harmadik országból származó termékről van szó. Kéri, hogy lássák el megfelelő erőforrásokkal a határfelügyeleti hatóságokat, az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalt (ÉÁH) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA);

58.

megállapítja, hogy az élelmiszer-előállítás továbbra is a mezőgazdaság központi eleme és fő feladata; megjegyzi, hogy az energianövények termesztése, ezt kiegészítve, hozzájárul a Közösség energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez, valamint értékteremtési lehetőséget jelent a mezőgazdaság és a vidéki területek számára, és javasolja, hogy a témával az új kihívások keretében ismét foglalkozzanak;

59.

úgy véli, hogy társadalmi felelőssége alapján Európának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az „emberek, bolygó és nyereség” elv megjelenjen a jelenlegi és jövőbeli WTO-tárgyalások eredményében;

60.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy kössön a földrajzi jelzésekre is kiterjedő megállapodást a szellemi tulajdonról (elismert regionális termékek), mielőtt WTO-megállapodást ír alá a mezőgazdaságról;

61.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság – a jelenleg előírt kritériumok alapján – határozzon meg egy európai élelmiszervédjegyet.

62.

hangsúlyozza, hogy a KAP előtt álló új kihívásokkal nem lehet kizárólag a KAP révén szembenézni, ez a feladat az összes közösségi politika felhasználását igényli;

63.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez integrált élelmiszer-stratégiák kidolgozását kellene ösztönözni. Ezek a stratégiák a következőkre terjednének ki: az élelmiszerek szállítási útjának rövidebbé tétele, hulladék- és energiagazdálkodás, valamint egy olyan címkézési rendszer kidolgozása, amely az eredettel, a minőséggel és a fenntarthatósággal kapcsolatos kritériumokon alapul, és jelzi, hogy mire a termék a fogyasztóhoz ér, összesen mennyi energia került felhasználásra;

64.

úgy véli, hogy a régiókat – ahol ez ökológiai egyensúlyukat erősíti – arra kellene ösztönözni, hogy alakítsanak ki és népszerűsítsenek helyben előállított élelmiszereket és élelmiszerekhez kapcsolódó termékeket;

65.

tudatában van annak, hogy az EK-Szerződés 28. és 29. cikke tiltja a tagállamok között a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatályú intézkedést, azonban úgy véli, hogy a vélemény 60. és 61. pontjában felsorolt cselekvések engedélyezhetőek lehetnének, mivel az Európai Bíróság jóvá szokott hagyni olyan közérdekű cselekvéseket, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelem; ezért a különböző lehetőségek további tanulmányozását sürgeti;

66.

hozzáteszi, hogy – bizonyos termékek esetében – egy bizonyos szintű regionális önellátásra való törekvés nem zárja ki az importot;

67.

ebben az összefüggésben arra szólít fel, hogy az exporttámogatásokat csak olyan mértékben engedélyezzék, ameddig az a hazai piacok tehermentesítése szempontjából szükséges, és nem károsítja a piacok kialakulását a fejlődő országokban;

68.

utal az európai agrárium és élelmiszeripar jelentőségére, valamint az élelmiszer-biztonság, az élelmezés-biztonság, valamint a fenntarthatóságra irányuló technológiák területén létező K+F-kapacitás döntő fontosságára, tekintettel arra, hogy ma az EU a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre;

69.

úgy véli, hogy az európai mezőgazdaság kiválóan összeegyeztethető mind a lisszaboni (tudás, kutatás, innováció), mind a göteborgi (fenntarthatóság) célokkal, és világszerte jó példát mutathat;

70.

úgy véli, hogy a KAP-nak – egy megfelelő második pillérrel kiegészülve – a vidéki területeken folyó valamennyi gazdasági tevékenységhez és a gazdálkodási tevékenység új feltételeihez igazított vidékfejlesztéshez kell vezetnie, illetve ezenkívül egy átfogóbb, az Unió teljes vidéki területét, valamint a legérzékenyebb térségeket, például a természeti hátrányokkal küzdő területeket (ritkán lakott területek, amelyek fejlődését megnehezíti földrajzi helyzetük, hegyvidékek, a szigetek és a legkülső régiók) továbbá a legdinamikusabb területeket (például az uniós polgárok többségének élelmiszer-ellátását biztosító városkörnyéki területek) lefedő vidékfejlesztés felé is; vállalni kell a tudásfejlesztés kihívását, és ezeket a területeket be kell vonni az Unió nagy földrajzi egységeibe;

71.

megjegyzi, hogy a legújabb kutatások szerint a világ népességének többsége városhatárokon belül, urbanizált területeken él, és e népesség élelmiszer- és édesvíz-ellátása a vidéki területgazdálkodás hatékonyságától függ. Megjegyzi továbbá, hogy az urbanizált területeknek természetvédelmi területekre, valamint vonzó és könnyen megközelíthető tájakra is nagy szükségük van. Amennyiben ezeket fenntartható módon kívánjuk megőrizni, akkor az e területeket kezelő gazdálkodók jövedelmének kellő támogatása biztosítandó, annak érdekében, hogy gazdaságuk versenyképes és életképes maradhasson a közösségi előírásokból számukra eredő szigorúbb kötelezettségek betartása mellett;

72.

hangsúlyozza, hogy a többfunkciós uniós mezőgazdaságnak hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, tartalmaznia kell a fenntarthatóság, a versenyképesség, a sokszínűség, az élelmiszer-önellátás és a társadalommal, illetve a fogyasztókkal szembeni felelősségvállalás szempontjait, valamint a helyes gazdálkodási gyakorlatokat, a környezetvédelmet és az állatok jólétét is magában foglaló közhasznúság gondolatát; a mezőgazdaság ezen hozzájárulásai a társadalom egészének az érdekében állnak, és olyan pénzügyi értéket képviselnek, amelyet érdemes támogatni, amennyiben a többletkiadásokat nem egyenlítik ki méltányos árak a szabadpiacon; ennek kapcsán kiemelt figyelmet érdemel az agrárnépességnek a gazdasági és szociális fejlődésben betöltött szerepe is;

73.

kéri az agrártermelők a mezőgazdasági tanácsadó rendszerbe való bekapcsolódásának feltételeiről szóló 13. cikk (2) bekezdésének elhagyását, amely előírja, hogy „a tagállamok előnyben részesítik azokat a mezőgazdasági termelőket, akik évente több mint 15 000 EUR közvetlen kifizetésben részesülnek”;

74.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás miatt további vízgazdálkodási intézkedésekre – például a víztározást, a vízszintek szabályozását, az árvizek és a vízhiány megelőzését, valamint az édesvízkészletek kezelését célzó lépésekre – van szükség;

75.

úgy véli, hogy Európának ösztönöznie és támogatnia kell a valóban megújuló energiaforrások mezőgazdasági felhasználását és termelését, nemcsak a (második generációs) energianövényekre és bioüzemanyagokra, hanem a napenergiára, szélenergiára, a vízenergiára, a geotermikus hőre és a kapcsolt energiatermelésre összpontosítva;

76.

úgy véli, hogy Európa akkor lesz képes eleget tenni az új kihívásoknak, ha zárt ciklusú gazdaságra törekszik, és ezért ösztönzi és támogatja a mezőgazdasági innovációt a maga egészében, nemcsak a tudást képviselő intézményekkel foglalkozik, hanem a rendszer-, hálózat- és láncolati innovációt is ösztönzi, és így valamennyi olyan vállalat korszerűsítését ösztönzi, amely része az élelmiszer-termelési, -feldolgozási, hulladékgazdálkodási, szállítási és forgalmazási láncnak;

77.

úgy véli, hogy szakszerű talajgazdálkodást kell végezni annak biztosítására, hogy a termékeny mezőgazdasági föld jó állapotban maradjon, és így biztosítani lehessen ennek az élelmiszertermelésre irányuló fenntartható felhasználását a belső és a külső piac részére;

78.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a biológiai sokszínűség és a természeti értékek megőrzéséhez, és hogy ezeknek a közérdekeknek pénzügyi értékük is van, és támogatást érdemelnek;

79.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a szabadidős lehetőségek szempontjából, és hogy ezeknek a közérdekeknek pénzügyi értékük is van, és támogatást érdemelnek;

80.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a vízgazdálkodás szempontjából, és hogy ennek a közérdeknek pénzügyi értéke is van, és támogatást érdemel;

81.

úgy véli, hogy míg a KAP bevezetése óta sikeresen alkalmazkodott a különböző kihívásokhoz, az Európai Bizottságnak és ügynökségeinek többet kell tenniük annak érdekében, hogy hatékonyabban tájékoztassák a polgárokat a KAP céljairól, eddig elért eredményeiről és prioritásairól, és ez kellene, hogy legyen az Európai Bizottság kiemelt jövőbeli kommunikációs feladata.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/44

—

elégedettségének ad hangot az Európai Bizottság közleményével kapcsolatban, mivel az megfelelő bevezetést nyújt a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések nagy elvi alapjainak, valamint végrehajtásuk módjának meghatározására, mindazonáltal a javasolt eljárás konkrét végrehajtásával kapcsolatban még vannak hiányosságok;

—

hangsúlyozza, hogy amennyiben a helyi és regionális önkormányzatok a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéseket választják annak érdekében, hogy ösztönözzék az innovációt azokban a kérdésekben, amelyekre megoldást keresnek az eszköz által elért eredmények segítségével, akkor több olyan kihívással kell szembenézniük, amelyeket a közlemény nem elemzett kellőképpen;

—

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak világos és részletes iránymutatásokat kellene adnia a szerződő helyi és regionális önkormányzatoknak, valamint tanulási eszközöket és képzéseket biztosítani a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések tekintetében a közösségi jog megsértésének elkerülésére;

—

másrészről úgy véli, hogy a szükséges iránymutatások és előírások annál inkább sürgősnek tűnnek, mivel a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eljárások fontos kérdéseket vetnek fel a szellemi és ipari tulajdonjogokkal kapcsolatban, valamint hogy a központi hatóságok jogi szolgálatai eleddig nem foglalkoztak ezekkel a jogokkal;

Előadó

:

Dimitrios TSIGKOUNIS (GR/EPP)

1.

arra szólít fel, hogy a későbbiekben folytatandó viták során vizsgálják meg, milyen szerepet kell játszaniuk a helyi és regionális önkormányzatoknak a szociális problémák vonatkozásában. Itt főként az elérhető, gazdaságilag vonzó áron nyújtott magas minőségi szintű egészségügyi ellátásról van szó, amely alkalmazkodik a lakosság elöregedéséhez, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról, az energiahatékonyság javításáról, a jobb minőségű és jobban hozzáférhető oktatás biztosításáról, és a biztonság területén jelentkező veszélyek hatékony kezeléséről;

2.

azt javasolja, hogy – mivel a problémák kezelése valószínűleg új és innovatív megoldásokat tesz majd szükségessé, amelyek a technológiai követelmények miatt még kereskedelmileg nem állnak rendelkezésre, illetve amennyiben rendelkezésre állnak, még nem felelnek meg teljesen az adott feltételeknek, ezért sürgős erőfeszítést igényelnek a kutatás és a fejlesztés részéről –, a helyi és regionális önkormányzatokat aktívan vonják be a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés új keretének kidolgozásába, valamint erősítsék meg az új típusú közbeszerzések hatékony kezelésére és végrehajtására rendelkezésükre álló lehetőségeket;

3.

kiemeli, hogy a kutatás és a fejlesztés bevonása a közbeszerzésekbe az innovatív megoldások ösztönzése érdekében a helyi és regionális önkormányzatok számára megteremti azt a lehetőséget, hogy közép- és hosszú távon megfelelően hozzájáruljanak az általuk nyújtott szolgáltatások hatékonyságának és jó teljesítményének biztosításához, valamint az európai ipar versenyképességének ösztönzéséhez az innováción keresztül;

4.

úgy véli, hogy mivel az ezekre a tranzakciókra fordított összegek nagy részét a helyi és regionális önkormányzatok fedezik, helyénvaló lenne, ha utóbbiak tökéletesen fel lennének készülve arra, hogy európai szinten kiemelt mozgatórugó szerepet játsszanak a kutatás és a fejlesztés ösztönzésében;

5.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az RB 2008–2010. évi politikai prioritásait, amelyek között szerepel többek közt a növekedésről és foglalkoztatásról szóló lisszaboni stratégia végrehajtása, az éghajlatváltozás kihívásainak való megfelelés, az energiaforrások diverzifikációja és fenntartható használata, a polgárok életminőségének javítása, ezen belül a határokon átnyúló együttműködés a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területén, a szolidaritás, a kultúrák és vallások közötti párbeszéd regionális és helyi önkormányzatok általi támogatása, valamennyi helyi kultúra és hagyomány ösztönzése, a közös bevándorlási és menekültügyi politikában való részvétel, főként az integráció területén bevált gyakorlatok cseréje területén, valamint a modern egységes piac elismert elsőbbsége, amely a közszolgáltatások minőségét javító stratégiával rendelkezik. Ezek a cselekvési területek érdekesek a területi önkormányzatok számára, amelyek integrációja a közbeszerzések piacába ígéretesen alakul a kutatás és a fejlesztés ösztönzése érdekében az információs és kommunikációs technológiák területén, és amelyek különösen alkalmasak a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések megtételére;

6.

elégedettségének ad hangot az Európai Bizottság COM(2007) 799 végleges közleményével kapcsolatban, mivel az megfelelő bevezetést nyújt a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések nagy elvi alapjainak, valamint végrehajtásuk módjának meghatározására, mindazonáltal a javasolt eljárás konkrét végrehajtásával kapcsolatban még vannak hiányosságok;

7.

hangsúlyozza, hogy amennyiben a helyi és regionális önkormányzatok a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéseket választják annak érdekében, hogy ösztönözzék az innovációt azokban a kérdésekben, amelyekre megoldást keresnek az eszköz által elért eredmények segítségével, akkor több olyan kihívással kell szembenézniük, amelyeket a COM(2007) 799 végleges közlemény nem elemzett kellőképpen;

8.

úgy véli, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó jelenlegi jogszabályok már éppen elég bonyolultak, és hogy számos helyi és regionális önkormányzat küzd kifejezett nehézségekkel azok megfelelő alkalmazása során. Úgy véli továbbá, hogy az önkormányzatok bizonytalannak mutatkoznak a tekintetben, hogy adminisztratív szerkezetükbe, valamint eljárásaikba egy olyan újabb, összetett tényezőt vezessenek be, mint amilyen az Európai Bizottság kezdeményezése. Ezért azt sürgeti, hogy a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokat ne alkalmazzák a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés esetében;

9.

javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, lehetne-e úgy módosítani a közbeszerzési irányelvet, hogy az innováció például partnerségi projektek keretében is megvalósulhasson. Az új innovációk gyakorlati megvalósulását jelentősen akadályozza a közbeszerzési eljárás merevsége. A Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmód követelményét nem szabad úgy értelmezni, hogy a vállalkozások és az ajánlatkérők a gyakorlatban nem hasznosíthatják a vállalkozások kutatási és fejlesztési eredményeit;

10.

meggyőződése, hogy az innováció ösztönzésére vonatkozó ajánlati felhívásokkal kapcsolatos kifejezetten technikai jellegű intézkedések kidolgozása különleges ismereteket és hozzáértést feltételez, amely általában nem adott a helyi és regionális önkormányzatoknál, mivel számos tagállam államapparátusában is csak bizonyos szolgálatok rendelkeznek ezzel;

11.

ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a kutatási és fejlesztési szolgáltatások kiválasztásának a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzési eljárásban szereplő lépései olyan szintű technikai ismereteket és olyan szintű hozzáértést feltételeznek az érintett kérdésekhez, amely általában nincs meg a területi önkormányzatoknál;

12.

megjegyzi, hogy még ha a kutatási és fejlesztési szolgáltatások területén a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzést siker is koronázza, attól még nem lesz könnyebb a polgárok ennek érdekében történő mobilizálása és politikai aktivizálása helyi szinten. A helyi és regionális önkormányzatok döntéseire nagy súllyal nehezedő tényező, hogy a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző ajánlati felhívások megfelelő végrehajtása hatalmas kiadásokkal jár, amelyek megterhelik a jelenlegi kezelési gyakorlatot, míg az ebből fakadó előnyök általában csak hosszú távon bontakoznak ki, és ahhoz, hogy ezekről a polgárok tudomást szerezzenek, hosszabb időre van szükség, általában többre, mint amennyi két egymást követő választás között telik el települési vagy regionális szinten;

13.

nyugtalanságát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy amennyiben a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés ajánlati felhívásainak helyénvalóságát politikailag megkérdőjelezték, lehetséges, hogy a választási küzdelemből az a csoportosulás kerül ki új helyi vagy regionális önkormányzatként, amelyik felhozta ezeket a kifogásokat, és kétségessé teszi az eljárás folytatását egy olyan kereskedelmi termék esetében, amelyet közben fejlesztettek ki, és amely lényegi előnyöket tesz majd semmissé, amelyeket a megbízást adó önkormányzat az eredeti kiírással meg akart valósítani;

14.

úgy gondolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szintjén nagyobb politikai probléma adódik majd, ha a versenytárgyalások végső győztesei a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítás során nem a szerződő hatóság településén vagy régiójában rendelkeznek székhellyel, illetve még rosszabb esetben, ha székhelyük egy másik tagállamban található;

15.

megjegyzi, hogy amennyiben a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés ajánlati felhívása eredménytelen marad, amit nem lehet kizárni, főként a kutatás és fejlesztés olyan területein, ahol a teljesítményszint még viszonylag alacsony, a helyi és regionális önkormányzatok kifejezetten nehéz helyzetben vannak, hogy a polgárok előtt tisztázzák magukat, és meggyőzzék őket arról, hogy az eljárást – eredményétől függetlenül – előnyben kell részesíteni egy már létező és kereskedelmi szempontból bevált technológiába történő befektetéssel szemben;

16.

azt a javaslatot fogalmazza meg, hogy a fentebb említett problémákra való tekintettel, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatoknak kell szembesülniük a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések tekintetében, az Európai Bizottság és a tagállamok hozzanak létre és alkalmazzanak egy sor intézkedést, amelyet elengedhetetlennek tart ahhoz, hogy a piacok a települések és régiók szintjén betöltsék feladatukat, amelyek aztán ennél magasabb szinten gyakorolnak befolyást az európai szereplők általános teljesítményére a kutatás és a fejlesztés területén, világpiaci versenytársaikkal szemben;

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad szem elől tévesztenünk: amennyiben az Európai Uniónak nem sikerül működőképes módon bevezetnie helyi vagy regionális szinten a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eljárásokat, akkor közösségi szinten K+F-eszközök mehetnek veszendőbe;

18.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak világos és részletes iránymutatásokat kellene adnia a szerződő helyi és regionális önkormányzatoknak, valamint tanulási eszközöket és képzéseket biztosítani a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések tekintetében a közösségi jog megsértésének elkerülésére;

19.

másrészről úgy véli, hogy a szükséges iránymutatások és előírások annál inkább sürgősnek tűnnek, mivel a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eljárások fontos kérdéseket vetnek fel a szellemi és ipari tulajdonjogokkal kapcsolatban, valamint hogy a központi hatóságok jogi szolgálatai eleddig nem foglalkoztak ezekkel a jogokkal;

20.

arra ösztönzi a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy fejlesszenek ki támogatási struktúrákat, amelyek alkalmasak arra, hogy azok a helyi és regionális önkormányzatok, amelyek úgy döntenek, hogy ajánlati felhívást adnak ki a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésre, hozzájuk fordulhassanak, és világosabb információkhoz, illetve lényegi segítséghez jussanak, főként a kockázatok és nyereségek igazságosabb elosztásával kapcsolatban a szerződő önkormányzatok és a végén kiválasztott jelentkezők között;

21.

hangsúlyozza, hogy mivel a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések rövid távon kifejezett és azonosítható kockázatokkal járnak regionális és helyi szinten, amelyek a szerződő önkormányzatot érintik, valamint a másik oldalon hosszú távon mutatkozó előnyökkel, amelyeket nehéz meghatározni, és gyakran igen összetettek, aminek hatására a területi önkormányzatok gyakran joggal nyugtalanok, a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak kifejezett, több szintű támogatást kell nyújtaniuk részükre, amely jól érthetővé teszi minden érintett szereplő számára, hogy az esetleges kudarc szerves része az ilyen típusú eljárásnak, amely újító megoldásokat keres az európai társadalmak régebbi vagy újabb problémáira;

22.

megjegyzi, hogy mivel a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés minden tagállam szereplői számára nyitott, elkerülhetetlen, hogy a regionális szinten a tevékenység támogatására szánt források legalábbis részben más uniós ország valamely régiójába kerüljenek. Az Európai Unió szintjén nyilvánvalóan nem okoz problémát ez a jelenség, de egy település vagy regionális közösség szintjén erősen riasztó hatású az ilyen típusú közbeszerzés finanszírozása szempontjából;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bizonyítsa be: a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés előnyös az ajánlati felhívást kiíró régió számára, még akkor is, ha az arra válaszoló érdekelt szereplők nem a területén vannak;

24.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy bátorítsa és támogassa a helyi és regionális önkormányzatok nagy csoportosulásait, amelyek közösen kívánnak kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést végrehajtani azoknak a kockázatoknak a csökkentése érdekében, amelyeknek egy olyan tagállami helyi vagy regionális önkormányzat tenné ki magát, mely egyedül kívánna ilyen ajánlati felhívást tenni;

25.

elismeri, hogy a páneurópai hálózatok létrehozása, illetve a különböző tagállamokban található, hasonló igényekkel rendelkező helyi és regionális önkormányzatok közötti kapcsolatfelvétel a legmegalapozottabb és legszilárdabb összetartó kapocs az országok, régiók és települések közötti együttműködés szempontjából a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések területén, valamint az ehhez kapcsolódó eljárások koordinációja szempontjából;

26.

támogatja, hogy a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések fejlesztésére és megszilárdítására irányuló cselekvéseket a helyi és a területi önkormányzatok szintjén azokból a forrásokból finanszírozzák, amelyek a közös agrárpolitika felülvizsgálata során szabadulnak fel az Európai Unió költségvetésében;

27.

támogatja, hogy az egységes európai kutatási térség gondolata esetlegesen új formát öltsön, és új lendületet kapjon, amennyiben a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések eljárásait beillesztik a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos, már létező mechanizmusok közé;

28.

úgy véli, hogy a kutatási és fejlesztési szolgáltatásokkal kapcsolatos kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések támogatási stratégiáját jelentősen egyszerűbbé tenné, ha abban részt vennének az egyetemek, a kutatóközpontok és főképpen a magas szintű tudással rendelkező és technológiai innovációval szolgáló kis- és középvállalkozások, amelyek jelen vannak a településeken és a régiókban, mivel így új keretben folyna az együttműködés annak a tagállamnak a helyi és regionális önkormányzataival, amelyben székhelyük van, másrészt más tagállamok helyi és regionális önkormányzataival, egyetemi intézetekkel, kutatási intézményekkel és hasonló profilú kkv-kkal;

29.

hangsúlyozza, hogy információs pontoknak és adatbázisoknak a helyi és regionális önkormányzatoknál történő létrehozása által, amelyek a települések és régiók problémáival foglalkoznak, köztük kiemelten olyanokéival, amelyek újító megoldásokat keresnek, és információkat szolgáltatnak a helyi kutatási és fejlesztési erőforrásokról, lehetséges lesz a közös nehézségekkel küzdő területek, valamint az egymást kiegészítő vagy támogató lehetőségekkel rendelkező kutatóközpontok és vállalkozások közelítése a problémák innovatív és szinergia általi megoldásának érdekében;

30.

javasolja, hogy a Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az Európai Szociális Alap által kiírt pályázatokat úgy irányítsák, hogy azok – az általuk finanszírozott ágazatban – a kutatásra és fejlesztésre irányuljanak a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések által.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/48

—

csatlakozik ahhoz a megállapításhoz, hogy az EU-ban egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy az európai szakképzést korszerűsíteni és javítani kell. A szakképzés minőségének biztosítása e cél fontos eleme;

—

úgy véli, hogy az egyes tagállamokban végzett tanulmányok eredményeinek elismerésében tapasztalható nehézségek gátolják a mobilitást az EU-ban, és útjában állnak az igazán egész életen át tartó továbbképzés lehetőségeinek;

—

hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a szakképzés a regionális és települési szint hatáskörébe tartozik;

—

üdvözli a két európai bizottsági javaslatot, mivel ezek megoldásokat ajánlanak a globalizált, tudásalapú világgazdaságunkban fellépő szociális és gazdasági problémákra. Ezenfelül céljuk, hogy hozzájáruljanak az Európai Unión belüli mobilitás javításához és a képesítések cseréjének ösztönzéséhez. Ezért az RB szempontjából szükségesnek tűnik, hogy továbbfejlesszék a polgárok számára fontos területeket és azokat feladatokat, amelyek a regionális és helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak;

—

úgy véli, hogy a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének legfőbb felhasználói egyrészt azok a nemzeti/regionális és helyi hatóságok lesznek, melyek az általános és a szakképzés minőségbiztosításáért és javításáért felelősek;

—

az egész életen át tartó tanulás képesítési keretrendszerére vonatkozó kéréséhez kapcsolódóan sürgeti, hogy az illetékes helyi és regionális hatóságokat vonják be a nemzeti/regionális képesítési keretrendszerek ECVET-tel való összekapcsolásának munkálataiba;

—

a rendszer sikerének tulajdonképpeni mércéjét ugyanakkor gyakorlati átültetésében és használatában látja. A helyi és regionális önkormányzatok értékes segítséget nyújthatnak abban, hogy ezt hálózataikon keresztül támogatják, és az ECVET-et hitelessé és a gyakorlatban alkalmazhatóvá teszik.

Előadó

:

Kent JOHANSSON (SE/ALDE), Västra Götaland régió regionális tanácsának tagja

1.

megállapítja, hogy a szakképzés döntő jelentőséggel bír a lisszaboni stratégia céljainak elérésében, azaz a gazdasági növekedés, a versenyképesség és a társadalmi integráció javítása szempontjából. Az általános és a szakképzés, a szakmai képességek és az egész életen át tartó tanulás az RB legfontosabb politikai prioritásai közé tartoznak;

2.

úgy véli, hogy az egyes tagállamokban végzett tanulmányok eredményeinek elismerésében tapasztalható nehézségek gátolják a mobilitást az EU-ban, és útjában állnak az igazán egész életen át tartó továbbképzés lehetőségeinek;

3.

csatlakozik ahhoz a megállapításhoz, hogy az EU-ban egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy az európai szakképzést korszerűsíteni és javítani kell. A szakképzés minőségének biztosítása e cél fontos eleme;

4.

hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a szakképzés a regionális és települési szint hatáskörébe tartozik. A szakképzést számos forrásból finanszírozzák, bár a legtöbb tagállamban az állam (nemzeti és regionális szint) viseli a pénzügyi költségeket a regionális és helyi finanszírozás magas hányada mellett;

5.

két javaslattal kapcsolatban nyilvánít véleményt, amelyek a szakképzés terén megvalósuló európai együttműködéssel kapcsolatosak. Az egyik javaslat esetében, amely az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerre vonatkozik, a konzultációs folyamat előrehaladott állapotban van, míg a másik javaslat esetében, amely a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozására vonatkozik, még kezdeti stádiumban áll. Fontos és üdvözlendő lenne emiatt a további konzultáció;

6.

üdvözli a két európai bizottsági javaslatot, mivel ezek megoldásokat ajánlanak a globalizált, tudásalapú világgazdaságunkban fellépő szociális és gazdasági problémákra. Ezenfelül céljuk, hogy hozzájáruljanak az Európai Unión belüli mobilitás javításához és a képesítések cseréjének ösztönzéséhez. Ezért az RB szempontjából szükségesnek tűnik, hogy továbbfejlesszék a polgárok számára fontos területeket és azokat feladatokat, amelyek a regionális és helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak;

7.

nyugtázza, hogy az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) eszközként szolgál a képesítéseknek a tanulmányi eredmények megfelelő pontokkal ellátott egységeiként való leírására annak érdekében, hogy a szóban forgó tanulmányi eredmények átvihetővé és összegyűjthetővé váljanak. Olyan közös módszertani keretet ad, amely megkönnyíti a tanulmányi eredmények kreditpontjainak átvitelét az egyik képesítési rendszerből a másikba, vagy az egyik tanulási útról a másikra;

8.

úgy véli, hogy a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének legfőbb felhasználói egyrészt azok a nemzeti/regionális és helyi hatóságok lesznek, melyek az általános és a szakképzés minőségbiztosításáért és javításáért felelősek. Az ECVET-től eltérően a referenciakeret célja, hogy biztosítsa a szakképzési politika fejleményeinek átláthatóságát és koherenciáját;

9.

csatlakozik ahhoz a véleményhez, hogy az ECVET és a referenciakeret alkalmazása önkéntes alapon történjen, ugyanakkor szükségesnek látja keretfeltételek és iránymutatások kidolgozását a rendszer kezelésével kapcsolatban. A felhasználók különböző csoportjait – ECVET-felhasználócsoport és ENQAVET (European Network on Quality Assurance in Vocational Education and Training) – ezenfelül olyan képviselőknek kell reprezentálniuk, akik egy regionális vagy helyi önkormányzat közvetlen mandátumával rendelkeznek. Ennek megfelelően gondoskodni kell a magánszereplők és a szociális partnerek képviseletéről is;

10.

hangsúlyozza, hogy azokat a régiókat, amelyek hatályos alkotmányos rendjük szerint hatáskörrel bírnak az oktatásügy terén, függetlenül attól, hogy tagállamuk csatlakozik-e az ECVET-ben és/vagy a referenciakeretben való együttműködéshez, közvetlenül be kell vonni azokba a közös testületekbe, amelyek a rendszerek továbbfejlesztésével foglalkoznak;

11.

a jövőbeli fejlesztési munkát illetően alapvető fontosságú elemnek tartja, hogy kiegyensúlyozott viszonyt teremtsenek egyrészt a polgárok mobilitásának az átvihető kreditrendszereken keresztüli javítására irányuló erőfeszítések – az oktatási tevékenységek minőségének javítását is ideértve –, másrészt a tagállamok régióinak és településeinek hatáskörébe tartozó oktatási rendszerek nagyobb diverzitásának szükségessége között;

12.

utal arra, hogy az ECVET és a minőségbiztosítási referenciakeret az oktatáspolitikai kezdeményezések egy nagyobb csomagjának részét képezi, amelyhez az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS), az Europass, az Európai Mobilitásminőségi Alapokmány (EQCM), a nem formális és informális tanulási folyamatok azonosításának és elismerésének európai alapelvei és az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszere (EQR) tartozik;

13.

rámutatott korábbi véleményeiben, hogy a munkahelyek folyamatosan továbbfejlődő követelményei (új munkarendszerek, az új technológiákhoz való alkalmazkodás) szükségessé teszik a munkavállalók folyamatos továbbképzését. Az egész életen át tartó tanulásra irányuló szakképzési kínálatok nélkülözhetetlen eszköznek bizonyulhatnak egy ilyen szakképzett munkavállalói bázis kiépítésében, amely a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés központi alapeleme (1). Különösen a demográfiai fejlődésre való tekintettel gondoskodni kell a meglévő munkaerő hatékonyabb kiaknázásáról;

14.

utal arra, hogy a rendszerek tesztelése és továbbfejlesztése saját pénzügyi eszközöket tesz majd szükségessé;

15.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tanulás és a szakmai tevékenység határokon átnyúló mobilitásának Európában igen régi hagyományai vannak. Alapvető jelentőségű volt a kézműipar, ipar, kereskedelem és a vállalkozói tevékenység létrehozásában, ami által egy adott település, régió vagy ország jólétének alapjai teremtődtek meg;

16.

meg van győződve arról, hogy az országhatárokon átívelő tanulás és szakmai tevékenység egyre inkább globalizált gazdaságunkban igen nagy jelentőséggel bír majd. A tanulás és szakmai tevékenység mobilitását korszerű eszközökkel kell támogatni. Az RB az ECVET-ben egy ilyen eszközt lát;

17.

megállapítja, hogy a kompetenciák iránti igényt egyre inkább a regionális szint határozza meg. Az RB hangsúlyozta, hogy a helyi és regionális fejlődésnek természetesen többféle előfeltétele és kiindulási pontja is lehet, azonban semmi esetre sem szabad környezetétől elválasztva szemlélni. A régióknak és közösségeknek produktív rendszerre van szükségük, amely olyan mértékben képes megújulni, ahogy a hagyományos munkahelyek megszűnnek: ellenkező esetben fenyeget a stagnálás, a munkanélküliség okozta társadalmi kirekesztődés, a megnövekedett betegállomány és a munkaerőpiac túl gyakran bekövetkező, idő előtti elhagyásának veszélye (2);

18.

hangsúlyozza, hogy a nagymértékű rugalmasság – egy olyan megbízható szociális védelemmel összefüggésben, mint amelyet az Európai Bizottság a rugalmas biztonság közös elveiben javasol (3) – az európai munkaerőpiac jellemző jegye kell, hogy legyen;

19.

egy korábbi alkalommal egyetértett az Európai Bizottsággal abban, hogy a tanulás bármilyen módjának elismerése az európai képesítési keretrendszer révén leegyszerűsödik (4);

20.

üdvözölte az egész életen át tartó tanulás Európai Bizottság által javasolt képesítési keretrendszerét, és támogatta mindkét célkitűzést, azaz „a képesítések átláthatóságának javítását” és „a nagyobb mértékű európai mobilitás ösztönzését”;

21.

az egész életen át tartó tanulás képesítési keretrendszerére vonatkozó kéréséhez kapcsolódóan sürgeti, hogy az illetékes helyi és regionális hatóságokat vonják be a nemzeti/regionális képesítési keretrendszerek ECVET-tel való összekapcsolásának munkálataiba;

22.

megerősíti az Európai Bizottság megállapítását, amely szerint szükséges, hogy az ECVET kreditrendszert „kulturális és technikai szempontból egyaránt a […] regionális környezethez […] igazítsák”, és utal arra, hogy gyakran éppen maguk a regionális önkormányzatok rendelkeznek hatáskörrel a képesítési rendszerek és az egész életen át tartó tanulás rendszereinek azonosítása, kidolgozása és végrehajtása terén formális, nem formális és informális kontextusban;

23.

kiemeli, hogy az egész életen át tartó tanulás szempontjából a szakképzés jelentős része tudásintenzív vállalkozásokban, illetve vállalkozáshálózatokban történik, mégpedig egyre inkább az országhatárokon átívelő jelleggel;

24.

a szakképzés terén már jelenleg is akadnak jó példái a vállalati szervezetek és a különböző tagállamok régiói közötti együttműködésnek, amelyhez a közös tervezés és a kölcsönös elismerés is hozzátartozhat (5). Az ilyen kezdeményezéseket ösztönözni kell, és figyelembe kell venni;

25.

hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elismerést illetően szükség van a különféle érintettek együttműködésére, nemcsak az állami területről, hanem a magánintézmények, vállalkozások és szociális partnerek részéről is;

26.

üdvözli egy olyan ECVET-felhasználócsoport létrehozását, amely aktualizálja és összehangolja az egyes eljárási folyamatokat. A felhasználócsoportnak azonban regionális és helyi önkormányzatok, helyi vállalatok és a szociális partnerek is tagjai kell, hogy legyenek az ECVET-hez való közvetlen hozzáférés biztosítása céljából; ennek során a nemzeti szabályokat és előírásokat is figyelembe kell venni;

27.

kiemeli, hogy gyakran éppen a helyi és regionális önkormányzatok képesek hatékony, konkrét intézkedések meghozatalára a szakképzés terén;

28.

nyugtázza, hogy az ECVET egy olyan egységekre alapuló kreditrendszer, amelynek segítségével a tanulmányi eredmények mérhetők, összehasonlíthatók és intézményről intézményre átvihetők;

29.

üdvözli, hogy az ECVET minden képesítési rendszerrel kompatibilis, különösen az Európai Kreditátviteli Rendszerrel (ECTS), amely az egyetemi hallgatók Európán belüli és globális mobilitását támogatja és segíti elő;

30.

a rendszer sikerének tulajdonképpeni mércéjét ugyanakkor gyakorlati átültetésében és használatában látja. A helyi és regionális önkormányzatok értékes segítséget nyújthatnak abban, hogy ezt hálózataikon keresztül támogatják, és az ECVET-et hitelessé és a gyakorlatban alkalmazhatóvá teszik;

31.

az ECVET-rendszer hatékony alkalmazásához konkrét példákat tart szükségesnek arra, hogy üzembe helyezése után a rendszer miként működik a gyakorlatban. Ez szélesebb körben lendületet adna az ECVET által kínált lehetőségek kiaknázásának;

32.

azon a nézeten van, hogy szocioökonómiai szempontból nagyobb hatékonyság azáltal érhető el a szakképzés terén, hogy a szakképzést jobban hozzáigazítják a tudásalapú társadalom munkaerőpiacának állandóan változó igényeihez, különösen egy magas szakképzettségű munkavállalói bázis ösztönzése által, amely meg tud felelni a globalizáció kihívásainak;

33.

kiemeli, hogy az általános és szakképzés rendszereit – ahogy ez néha megtörténik – nem lehet egy adott település vagy régió vállalkozói, illetve szociális környezetétől és innovációs potenciáljától elkülönülten fejleszteni, hiszen egy adott terület növekedése, versenyképessége és foglalkoztatási kilátásai egyre inkább a jelenlegi és jövőbeli munkavállalók képesítéseitől függenek, valamint attól, hogy a szakképzés, továbbképzés és átképzés milyen mértékben járulnak hozzá e képesítések folyamatos kiegészítéséhez és továbbfejlesztéséhez;

34.

ezért alapvetően szükségesnek tartja, hogy a minőségbiztosítási referenciakeretet összehangolják a helyi munkaerőpiac követelményeivel, és e folyamat részeként a szakképzési központok akkreditálását sürgeti;

35.

elismeri a minőségbiztosítási referenciakeret többletértékét, mivel előremutató lépést jelent az európai általános és szakmai képzés terén, különösen a kölcsönös tanulás, a mobilitás és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzését illetően;

36.

üdvözli, hogy a referenciakeretet alapvetően egy javítási ciklus keretében hozzák létre, és hangsúlyozza, hogy a minőségi mutatókat nem iránymutatásként, hanem referenciapontként kell érteni, amelyek a további folyamat során különbözőképpen fejleszthetők tovább, például kétoldalú vagy többoldalú kontextusban;

37.

hangsúlyozza, hogy a referenciakeretet nem szabad egy pusztán statisztikai célokat szolgáló rendszerre vagy egyfajta ellenőrzési funkcióra korlátozni, hanem olyan hatékony eszköznek kell tekinteni, amely biztosítja a minőség folyamatos fejlesztését a különböző szinteken és a különböző szereplők és érintettek esetében;

38.

amellett száll síkra, hogy a referenciakeret ne csak a nemzeti szintre korlátozódjon, hanem helyi és regionális szinten is elindítsanak hasonló folyamatokat. Hasonlóképpen kell eljárni az állami oktatási rendszeren kívül eső tanulmányi rendszerek esetében is, biztosítandó a folyamatos javítást és fejlesztést;

39.

úgy véli, hogy el kell gondolkodni azon, hogy hogyan alakítsák ki a referenciakeretet, és mennyire részletesnek kell lennie ahhoz, hogy elérje a célkitűzéseket. Az RB szerint a mutatókat nem szabad olyan részletesen kidolgozni, hogy a referenciakeret végrehajtása és a vele való további munka az oktatási rendszerek közvetett irányításához vezessenek;

40.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által javasolt referenciamutatók

előnyös lenne ezért, ha a különböző felhasználók kiválaszthatnák azokat a mutatókat, amelyek számukra a legrelevánsabbnak tűnnek minőségbiztosítási rendszerük igényei szempontjából;

41.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális dimenziót erősíteni kell, különösen a helyi és regionális hálózatok e téren történő támogatása révén, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ajánlás nem ismeri el eléggé nyomatékosan a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának jelentőségét;

42.

a helyi és regionális szint szorosabb közvetlen bevonását sürgeti az ENQAVET-be (European Network on Quality Assurance in Vocational Education and Training). A minőségbiztosítási referenciakeretben részt vevő különböző régiók és vállalatok közötti hálózatépítést ösztönözni és a létrejött hálózatokat támogatni kell;

43.

minőségjelzés bevezetését sürgeti a szakképzési intézmények számára, a magasabb szintű oktatási intézmények esetében használatos rangsoroláshoz (ranking) hasonlóan;

44.

utal arra, hogy a szakképzés terén elért javulások az egyénnek és a társadalomnak egyaránt hasznára válnak. Az általában véve magasabb képzettségi szint révén javulnak az olyan gazdasági mutatók, mint a termelékenység és a munkanélküliség, valamint az olyan szociális mutatók, mint a polgári szerepvállalás, a bűnözés mértéke és az egészségügy költségei;

45.

meg van győződve arról, hogy a szakképzés hozzájárulhat a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő csoportok – például bevándorlók, idősek és iskolaelhagyók – jobb társadalmi beilleszkedéséhez;

46.

hangsúlyozza, hogy nemcsak azokkal a csoportokkal kell törődni, amelyekre az oktatási intézkedések vonatkoznak, hanem azokkal is, amelyek nem, vagy csak nehezebben férnek hozzá a rendszerhez vagy kiesnek abból.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/52

—

kiemeli A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért elnevezésű kezdeményezés jelentőségét, amely előtérbe helyezi a földközi-tengeri térséget az európai menetrendben, valamint vitát és gondolkodási folyamatokat indított el a felmerülő kihívásokkal szemben,

—

meg van győződve arról, hogy a földközi-tengeri térségből és máshonnan származó, pusztán a diplomáciai megközelítésre összpontosító kezdeményezések mindaddig nem vezetnek tartós megoldásokhoz, amíg a viták középpontjában nem a helyi demokrácia áll. Ez éppúgy igaz a helyi demokrácia megerősítése esetében, mint A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés keretében a Földközi-tenger két partján fekvő régiók és városok közötti közvetlen együttműködés esetében,

—

emlékeztet arra, hogy a területi szint olyan kormányzati szint, amelyről kiindulva a globalizáció emelte kihívásokhoz való alkalmazkodásra és a velük szembeni fellépésre egyaránt lehet a többi intézményi szinttel szoros együttműködésben megoldásokat kidolgozni. A helyi és regionális önkormányzatokról – különösen Európában – fokozatosan bebizonyosodik, hogy fontos szintet alkotnak az effajta megoldások kialakításában,

—

következésképpen újfent annak elismerését kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lényeges partnerek a barcelonai folyamatban és az euro-mediterrán együttműködésben,

—

úgy dönt, hogy támogatja az euro-mediterrán regionális és helyi közgyűlés (ARLEM) megalakítását, amely állandó párbeszéd-, tapasztalatcsere- és együttműködési platformként működne, és amelynek tagságát a Régiók Bizottsága tagjai és az euro-mediterrán együttműködés terén tevékenykedő európai és nemzetközi szövetségek képviselői, valamint ugyanilyen számban a földközi-tengeri térség déli és keleti partvidékének területi önkormányzatait képviselő tagok alkotnák. Az RB azt kéri továbbá, hogy ezt a testületet A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért jövőbeli irányítása során ismerjék el konzultatív szervként, amint azt a nemzeti parlamentek szintjén működő APEM esetében is tették,

Főelőadó

:

Isidoro GOTTARDO, Sacile önkormányzati képviselője

1.

kiemeli A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért elnevezésű kezdeményezés jelentőségét, amely előtérbe helyezi a földközi-tengeri térséget az európai menetrendben, valamint vitát és gondolkodási folyamatokat indított el a felmerülő kihívásokkal szemben; egyúttal örömmel fogadja az EU Tanácsának francia elnöksége által útnak indított és a földközi-tengeri térség 16 déli és keleti partnerországa által támogatott projekt pragmatikus vetületét és politikai látásmódját;

2.

örömmel fogadja a barcelonai folyamatnak köszönhetően létrejött bizonyos intézkedések és kezdeményezések mindeddig tapasztalt sikerét, azonban sajnálattal állapítja meg, hogy a béke, a biztonság, az emberi és szociális fejlődés, valamint a helyi és regionális önkormányzatok bevonása terén nem történt számottevő előrehaladás;

3.

hangsúlyozza, hogy A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért új formájának lehetővé kellene tennie a pusztán kormányközi együttműködési rendszerről egy, a három partvidék lakosai közötti párbeszédet – konkrétan a földközi-tengeri térség déli és keleti országai közötti együttműködést – célzó projektre való átállást, helyi és regionális önkormányzataikat – a polgárok igényeire és a szolidaritásra épülő globális stratégia részét képező – konkrét és egyetértésre irányuló projektek keretében társítva;

4.

úgy véli, hogy az, hogy az euro-mediterrán országoknak A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés útján a partnerség megerősítésére irányuló együttműködése sikeres legyen, többek közt azon múlik, hogy sikerül-e olyan új katalizátorokat találni, amelyek révén az elvi kijelentések kézzelfogható fellépésekké alakíthatók és ezáltal világossá tehetők a polgárok számára azok a konkrét előnyök, amelyekben részesülhetnek – ehhez a helyi és regionális politikai képviselők nagymértékű bevonására, valamint átlátható és világos kommunikációra van szükség;

5.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és a civil társadalom közpolitikai hatásköreinek növekedését gyakran a helyi demokrácia gyengesége, valamint a földközi-tengeri térség déli és keleti országaiban végbemenő valódi decentralizálódási folyamat erőtlensége korlátozza;

6.

megállapítja továbbá, hogy a decentralizáció és a részvételen alapuló helyi kormányzás nem mindig jár együtt. Bizonyos államokban – az Európai Unión belül és kívül egyaránt – a helyi és regionális önkormányzatok osztoznak azokban a kihívásokban, amelyek a választási részvétel növelésével, a polgárok részvételének ösztönzésével, valamint az egyesületi szektornak a stratégiák kidolgozásába és a nagyszabású városi vagy regionális projektek előkészítésébe történő bevonásával kapcsolatosak;

7.

meg van győződve arról, hogy a földközi-tengeri térségből és máshonnan származó, pusztán a diplomáciai megközelítésre összpontosító kezdeményezések mindaddig nem vezetnek tartós megoldásokhoz, amíg a viták középpontjában nem a helyi demokrácia áll. Ez éppúgy igaz a helyi demokrácia megerősítése esetében, mint A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés keretében a Földközi-tenger két partján fekvő régiók és városok közötti közvetlen együttműködés esetében;

8.

ebben a szellemben méltányolja az euro-mediterrán partnerség állam- és kormányfőinek Párizsban, július 13-án tett nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy „fontos, hogy a civil társadalom, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a magánszektor aktívan vegyen részt A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés megvalósításában”;

9.

úgy véli azonban, hogy különbséget kell tenni a demokratikus legitimitással rendelkező helyi és regionális önkormányzatok, illetve az ezzel nem rendelkező civil társadalom és a magánszektor között;

10.

osztja emellett az euro-mediterrán partnerség állam- és kormányfőinek azt a megállapítását, hogy „jobban meg kell osztani a folyamat iránti felelősséget, a kormányzás során az összes fél egyenlőségét kell alapul venni, a folyamatnak pedig konkrét, a polgárok számára jobban érzékelhető projektekben kell testet öltenie – ezáltal, regionális és kiegészítő szubregionális, a térség polgárai számára hasznos projektek révén válhatnak a Földközi-tenger három partvidéke közötti kapcsolatok kézzelfoghatóbbá és érzékelhetőbbé”;

11.

megemlíti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok elkötelezetten állnak készen arra, hogy a helyi demokrácia és a decentralizált együttműködés előmozdítása révén gazdagítsák A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezést;

12.

utal az európai politikák végrehajtásának tapasztalatára: a politikák többségének bevezetésénél a helyi önkormányzatok elkötelezettségére, erőforrásaira és fellépésére van szükség. Hangsúlyozza ezenkívül az európai helyi és regionális önkormányzatoknak az energiával, a közlekedéssel, a polgári védelemmel, a migrációs jelenségekkel, a gazdasági fejlődéssel, valamint a barcelonai folyamat más, továbbra is érvényes prioritásaival – például a kultúrák közötti párbeszéddel, az oktatással, illetve a humanitárius és szociális dimenzióval – kapcsolatos városi és vidéki kérdések kezelése során szerzett nagy tapasztalatát és szakértelmét; következésképpen sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párizsi csúcstalálkozó következtetéseihez csatolt fejlesztési tervekről előzetesen nem kérték ki a regionális és helyi önkormányzatok véleményét, annak dacára, hogy a végrehajtás jövőbeli szakaszába be kell vonni őket; és hangsúlyozza, hogy a jövőben ezt a kormányközi megközelítést korrigálni kell, és minden érintett kormányzati szintet egyértelműen be kell vonni;

13.

az ebben a témában már korábban kibocsátott véleményhez csatlakozva hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat ne csak a végrehajtás szakaszába vonják be, de az együttműködés folyamatának egészébe is, a stratégiák kidolgozásától kezdve a programok és projektek megvalósításán át egészen a stratégiák végrehajtásának nyomon követéséig és az eredmények kiértékeléséig. Ez főleg az olyan területeket érintő kezdeményezések esetén fontos, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok kiterjedt, közvetlen hatáskörrel rendelkeznek, mint például a városfejlesztés és a területrendezés, a vízgazdálkodás, a hulladékgazdálkodás és -kezelés, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás helyi hatásai, a helyi gazdasági fejlődés, a kulturális és történelmi örökség kezelése és népszerűsítése, a helyi idegenforgalom fejlesztése, az alapvető közegészségügy, illetve az integráció és a szociális kohézió politikája;

14.

örömmel fogadja az új CIUDAD program közeljövőben várható elindítását a meglévő Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében – a program a városfejlesztés és a párbeszéd terén folytatott együttműködést kívánja előmozdítani a földközi-tengeri térségben. Az RB egyetért továbbá azzal, hogy a környezetvédelmi fenntarthatóságot, az energiahatékonyságot, a fenntartható gazdasági fejlődést és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését prioritásként kell kezelni, mivel ezek olyan területek, ahol a helyi és regionális önkormányzatok kiterjedt és közvetlen hatáskörrel rendelkeznek, valamint az Európai helyi és regionális önkormányzatok kellő tapasztalattal és szakértelemmel szolgálhatnak;

15.

felhívja rá a figyelmet, hogy A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért pénzügyi vonatkozásai mind a mai napig nincsenek meghatározva, valamint hogy a helyi és regionális önkormányzatok éppúgy lehetnek politikai, mint technikai és pénzügyi partnerek az olyan stratégiák és projektek kidolgozásában és végrehajtásában, amelyek egyrészt a polgárok valódi szükségleteinek, másrészt A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért célkitűzéseinek hivatottak eleget tenni. Megjegyzi továbbá, hogy A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés a hosszú távú tervezés és a finanszírozás szempontjából semmilyen mértékben sem változtatja meg az európai szomszédsági politika földközi-tengeri dimenzióját;

16.

emlékeztet arra, hogy a területi szint olyan kormányzati szint, amelyről kiindulva a globalizáció emelte kihívásokhoz való alkalmazkodásra és a velük szembeni fellépésre egyaránt lehet a többi intézményi szinttel szoros együttműködésben megoldásokat kidolgozni. A helyi és regionális önkormányzatokról – különösen Európában – fokozatosan bebizonyosodik, hogy fontos szintet alkotnak az effajta megoldások kialakításában;

17.

következésképpen újfent annak elismerését kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lényeges partnerek a barcelonai folyamatban és az euro-mediterrán együttműködésben;

18.

elismeri az euro-mediterrán decentralizált együttműködésben tevékenyen részt vevő, helyi és regionális önkormányzatok alkotta nemzeti, európai és nemzetközi hálózatok és szövetségek szerepét és tapasztalatát, valamint szakértelmét és helyi ismereteit (1); emiatt szükséges, hogy a felek kölcsönösen fokozzák erőfeszítéseiket, és az eredmények optimalizálása végett közelítsék a decentralizált együttműködési projektek célkitűzéseit az euro-mediterrán partnerségéihez;

19.

újfent kijelenti, hogy támogatja a földközi-tengeri térségbeli és európai helyi és regionális önkormányzatok képviselőinek 2008. június 23-án, Marseille-ben, a földközi-tengeri térség helyi és regionális önkormányzatainak fórumán tett nyilatkozatát;

20.

ennek keretében csatlakozik a helyi és regionális megválasztott képviselőknek és képviselői szövetségeiknek ahhoz a szándékához, hogy olyan, a területi szint érvényesülését előmozdító fontos intézményi eszközt hozzanak létre, amely biztosítja állandó jellegű politikai képviseletüket és aktív hozzájárulásukat A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezéshez, megismételve ezzel a Régiók Bizottságának a témával kapcsolatos korábbi véleményeiben megfogalmazott kérését;

21.

következésképpen célja, hogy megalakítsa az euro-mediterrán regionális és helyi közgyűlést (ARLEM), amelynek tagjai egyenlő arányban képviselik az Európai Unió helyi és regionális választott képviselőit, illetve a földközi-tengeri térség partnerországainak választott képviselőit. A testület a parlamenti dimenzió képviseletét tekintve az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés (APEM) mintáját követné;

22.

arra kéri A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kormányzati szerveit, hogy a politikai elismerés mellett formálisan és konkrétan is vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat az együttműködési folyamatba és A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezésbe;

23.

következésképpen azt kéri, hogy A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért újraindításának keretében az új munkadokumentumokban a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az együttműködési folyamat teljes jogú partnerként határozzák meg;

24.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat lehetőleg már a kezdeti stádiumtól be kell vonni a központi kormányzat oldalán az Európai Unió és a földközi-tengeri térség déli és keleti partnerországai között kétoldalú módon, különösen az európai szomszédsági politika keretében megkötött társulási megállapodások, stratégiai dokumentumok és cselekvési tervek kidolgozásába;

25.

ennélfogva arra kéri az euro-mediterrán kormányokat, hogy vezessenek be olyan mechanizmusokat, amelyek elősegítik a strukturált nemzeti párbeszédet és az állam alatti (regionális és helyi) szint szereplőivel, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való konzultációt, és vonják be a helyi és regionális önkormányzatok hálózatait és szövetségeit is;

26.

úgy dönt, hogy támogatja az euro-mediterrán regionális és helyi közgyűlés (ARLEM) megalakítását, amely állandó párbeszéd-, tapasztalatcsere- és együttműködési platformként működne, és amelynek tagságát a Régiók Bizottsága tagjai és az euro-mediterrán együttműködés terén tevékenykedő európai és nemzetközi szövetségek képviselői, valamint ugyanilyen számban a földközi-tengeri térség déli és keleti partvidékének területi önkormányzatait képviselő tagok alkotnák. Az RB azt kéri továbbá, hogy ezt a testületet A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért jövőbeli irányítása során ismerjék el konzultatív szervként, amint azt a nemzeti parlamentek szintjén működő APEM esetében is tették;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy helyezzen kellő nyomatékot az új eljárásra, és azt hangolja össze és koordinálja a különböző közösségi programokkal, projektekkel és eszközökkel (2), valamint az euro-mediterrán együttműködés terén meglévőkkel (3), hogy hasznot lehessen hajtani a tapasztalatokból, hogy elkerülhető legyen a tevékenységek felesleges ismétlése, és fokozottabb haladást lehessen elérni;

28.

javasolja, hogy vizsgálják meg, hogyan lehet a meglévő strukturális támogatási eszközöket beilleszteni a földközi-tengeri térség kontextusába. Ez alapvetően gazdasági és társadalmi kohéziós politikát igényel, amelynek révén az Európai Unió, illetve a földközi-tengeri térség országainak helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködés alapját a területi dimenzió képezhetné;

29.

arra kéri A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kormányzati szerveit, hogy a folyamat újraindítását kihasználva érjenek el haladást a földközi-tengeri térség bizonyos déli és keleti országaiban a helyi kormányzás és a decentralizáció reformjának terén, más országokban pedig indítsák el a decentralizáció folyamatát;

30.

ezért azt javasolja, hogy használják ki a helyi és regionális önkormányzatok intézményi megerősítési stratégiáit, és indítsanak korszerűsítési programokat a közigazgatási szervek számára, valamint helyi és regionális humánerőforrás-képzési projekteket;

31.

úgy véli, hogy a helyi és regionális választott képviselők kibővült feladatköre hozzájárul majd egy olyan többszintű kormányzás kialakulásához, amely bevonja a különböző intézményi szinteket a közpolitikák és a fejlesztési politikák döntéshozatali, kidolgozási, végrehajtási és kiértékelési folyamatába;

32.

a projektek végrehajtásához a helyi emberi, technikai és tudományos erőforrások mozgósítását javasolja, valamint azt, hogy a polgárokat is optimális mértékben vonják be, hogy magukénak érezhessék az együttműködés folyamatát, valamint az abból eredő projekteket;

33.

végezetül úgy véli, hogy A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért kezdeményezés dinamikája a különböző szintek minden szereplője számára tanulási alkalmat, új kapcsolatokat, illetve a kölcsönös elismerés új lehetőségeit jelenti, és elősegíti, hogy a különböző résztvevők (központi és területi közigazgatási szervek, helyi és regionális önkormányzatok, civil társadalom stb.) megismerhessék a fejlődés és a helyi demokrácia új megközelítési módját;

34.

felkéri az elnökét, hogy ezt a véleményt juttassa el az EU francia elnökségének, az Unió a földközi-tengeri térségért társelnökségének, az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésnek, valamint a földközi-tengeri térség déli és keleti partvidékén fekvő országok állam- és kormányfőinek.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/56

—

ismételten amellett érvel, hogy a partnerség vonatkozásában a helyi és regionális önkormányzatokat ne sorolják a civil társadalommal, valamint a gazdasági és szociális partnerekkel azonos kategóriába;

—

jelzi, hogy – a területrendezésre vonatkozó programozási és tervezési dokumentumok kidolgozását, megvalósítását, nyomon követését és kiértékelését illetően – nem létezik a partnerségek kialakítására egy egész Európára érvényes, általános módszertan. Következésképpen gyakorlatilag értékelhetetlen, hogy a partnerség elvét ténylegesen alkalmazták-e, vagy kizárólag formailag követték, valamint felmérhetetlen a partnerség tényleges hatása is;

—

javasolja az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, hogy vizsgálja meg a nemzeti és/vagy regionális intézmények bevonásának lehetőségét az operatív programok végrehajtásának, valamint a strukturális és kohéziós alapokból származó támogatások felhasználásának ellenőrzésébe, annak érdekében, hogy a keletkezett költségeket össze lehessen vetni a megvalósult eredményekkel;

—

meg van arról győződve, hogy a helyi és regionális szinten párbeszédet folytató tagok aktív közreműködése révén a Régiók Bizottságának nagyobb szerepet kellene játszania az uniós politikák előkészítésében, végrehajtásában és nyomon követésében;

—

elkötelezi magát azoknak a bevált gyakorlatoknak a terjesztésére szolgáló kezdeményezések tervezése és végrehajtása mellett, amelyek a tagállamokbeli prioritások kijelölésekor alkalmazott partnerségre vonatkoznak.

Előadó

:

Vladimir KISSIOV (BG/EPP), Szófia városi önkormányzatának tagja

1.

a területfejlesztésre vonatkozó program- és tervezési dokumentumok kidolgozásával és végrehajtásával összefüggésben kifejezetten támogatja a regionális politika területén megvalósuló nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzásra és projekttervezésre irányuló partnerség vizsgálatát és elemzését célzó kezdeményezést;

2.

üdvözli a regionális tervezési és fejlesztési politikák kidolgozására és végrehajtására szolgáló tervezési dokumentumok előkészítése terén az állami, illetve helyi és regionális intézmények, valamint a civil társadalom képviselői, a szociális partnerek és az üzleti világ közötti partnerség létrehozására és szisztematikus bevezetésére irányuló tagállami, továbbá helyi és regionális önkormányzati erőfeszítéseket;

3.

ezen belül is külön üdvözli a tényt, hogy az európai és nemzeti politikák összefüggésében a területfejlesztési célok, prioritások, források és a végrehajtás meghatározásakor a tagállamok kormányai erőfeszítéseket tesznek a regionális és helyi önkormányzatokkal folytatott párbeszéd erősítésére;

4.

kiemeli a városok és régiók vezető szerepét a stratégiai dokumentumok előkészítése, a programok végrehajtása és nyomon követése, valamint az uniós politikák végrehajtása terén;

5.

ismételten amellett érvel, hogy a partnerség vonatkozásában a helyi és regionális önkormányzatokat ne sorolják a civil társadalommal, valamint a gazdasági és szociális partnerekkel azonos kategóriába. A helyi és területi önkormányzatok ugyanis választott szervek, amelyek közvetlenül az EU polgárainak tartoznak felelősséggel. A tagállamok nemzeti hatóságai, az európai intézmények és a területi önkormányzatok közötti partnerség minőségi szempontból más szintű az egyéb partnerségi formákhoz képest. A rendeletekben és általános dokumentumokban világosan rögzíteni kell a polgárok által megválasztott és állami feladatokkal megbízott helyi és regionális önkormányzatokat mint olyanokat;

6.

meg van arról győződve, hogy a jó kormányzás elve a civil társadalom és a gazdasági és szociális partnerek képviselőinek nagyobb mértékű bevonása révén átültethető a helyi és regionális politikák gyakorlatába;

7.

támogatja a strukturális politika keretében megvalósuló kormányzás átfogó szemléletét az Európai Unió többszintű rendszerében;

8.

a regionális politika területén megvalósuló jó kormányzás érdekében fontosnak tartja a politikai eszközök egységes megközelítését, valamennyi érintett szereplő aktív közreműködését, valamint a politika tényleges és hatékony végrehajtását a különféle eszközök egyértelműen mérhető eredményeket felmutató horizontális és vertikális integrációjának alapján;

9.

méltatja az európai strukturális politikának mint a különböző európai országokban zajló közigazgatási decentralizációs folyamatok hatékony kísérőeszközének a szerepét a tervezésen és a mutatókon alapuló regionális irányítási folyamatok kialakításában, amelyek helyi és regionális szinten nagymértékben hozzájárultak az állami beavatkozások optimalizálásához;

10.

a strukturális politika jelenlegi kormányzási modelljében jó alapot lát ezen politika jövőbeli irányvonalainak kialakításához;

11.

jelzi, hogy – a területrendezésre vonatkozó programozási és tervezési dokumentumok kidolgozását, megvalósítását, nyomon követését és kiértékelését illetően – nem létezik a partnerségek kialakítására egy egész Európára érvényes, általános módszertan. Következésképpen gyakorlatilag értékelhetetlen, hogy a partnerség elvét ténylegesen alkalmazták-e, vagy kizárólag formailag követték, valamint felmérhetetlen a partnerség tényleges hatása is;

12.

sikerként tekint a partnerség megerősítésére irányuló kezdeményezésekre, amelyek célja egy fenntarthatóbb politika kidolgozása a nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzás és partnerség szorosabb és erőteljesebb vertikális és horizontális integrációja érdekében;

13.

a demokratikus fejlődés eredményeként könyveli el az új tagállamok kormányainak erőfeszítéseit annak érdekében, hogy bevezessék a jó kormányzás elvét a tervezési dokumentumok előkészítésének és végrehajtásának folyamatába;

14.

úgy véli, hogy a nemzeti és regionális, illetve államigazgatási szerveknek a programozási és tervezési dokumentumokra vonatkozóan olyan módszertant kell kidolgozniuk és megállapítaniuk a regionális politikai partnerségek létrehozásáról, amely világosan meghatározza a partnerség működését és minimális alkalmazási körét, annak valamennyi szakaszában (előkészítés, megvalósítás, nyomon követés és értékelés). Ennek során a partnerség két, minőségileg eltérő szintjét kell figyelembe venni:

A bevonandó partnerek a tevékenységi területben, a szakosodásban, a kompetenciákban és az esetleges hozzájárulásban különböznek. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a decentralizáció az Unió egyes tagállamaiban különböző mértékben valósult meg, valamint hogy a területi önkormányzatok hatáskörébe tartozik-e bizonyos operatív programok hatékony kezelése;

15.

úgy véli, hogy bevált gyakorlataik révén a régi tagállamok, különösen azok, amelyek nagymértékben decentralizáltak, jelentős mértékben közreműködtek a regionális politika területén megvalósuló nemzeti, regionális és helyi szintű jó kormányzásra és projekttervezésre irányuló partnerségi rendszer fejlesztésében, és a többi ország számára a bevált gyakorlatokra példákat mutathatnak fel;

16.

amellett érvel, hogy a partneri hálózatoknak a regionális fejlesztési politikák kidolgozásába és végrehajtásába történő bevonása kiemelkedő lehetőséget nyújt a különféle szereplőknek és résztvevőknek arra, hogy ismertessék elvárásaikat, egyúttal a lakosság kormányzás iránti bizalma is növekszik. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a vitában való teljes körű részvételhez elegendő pénzügyi eszközzel rendelkezzenek a fellépésre jogosult és az elvárt képességekkel és lehetőségekkel rendelkező érintett partnerek, akik részvétele tényleges hozzájárulást jelent. Ezek a pénzügyi források a technikai segítségnyújtás elemeivé válhatnának, fedezve a ténylegesen indokolt tanulmányok kidolgozásából, valamint az európai, nemzeti és helyi szinten végzett kutatásokból származó költségeket is;

17.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mivel számos operatív program nem veszi ezt figyelembe, engedélyezze a helyi és regionális önkormányzatoknak, azok nemzeti és nemzetközi szövetségeinek és a többi érintett partnernek, valamint ösztönözze őket arra, hogy a jelenlegi programozási időszak keretein belül használják a technikai segítségnyújtás eszközeit. Az említett szereplők így helyi, regionális, nemzeti és európai szinten tanulmányokat és elemzéseket végezhetnek, amelyek lehetővé teszik az új kohéziós politika szükségleteinek és prioritásainak meghatározását;

18.

meggyőződése, hogy egyre fontosabb a partnerség megerősítése az irányítás és a projekttervezés területén a helyi és regionális fejlesztést érintő EU-politikák kidolgozásának minden szintjén, és ezen belül minden lépésnél, vagyis – az előkészítésben, a végrehajtásban, a nyomon követésben és az értékelésben;

19.

úgy véli, hogy EU kommunikációs stratégiájában egyre jelentősebb szerepet kellene biztosítani az uniós területfejlesztési politika előkészítésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében szerepet játszó irányításnak és partnerségnek;

20.

felkéri az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy az uniós politikák kidolgozásakor nagyobb mértékben támaszkodjon a partnerségre és a kormányzásra, valamint a nyílt koordinációs módszerre, és így az érintettek minél nagyobb csoportját vonja be a folyamatba, különösen a helyi és regionális önkormányzatokat, hiszen ezek jelentik a kormányzásnak azt a szintjét, ahol az uniós politikák túlnyomó hányadát végrehajtják. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az ezt igénylő és az európai regionális fejlesztési programok irányításához szükséges szakértelemmel rendelkező helyi és regionális önkormányzatoknak az operatív programok irányító hatóságaivá történő kijelölését;

21.

hangsúlyozza, hogy kapcsolatot kell teremteni a nemzeti, regionális és helyi stratégiák és tervezési dokumentumok kidolgozásakor megvalósuló nemzeti és regionális szintű kormányzás és a partnerség, valamint azon kezdeményezések átgondolása és elindítása között, amelyek megoldást keresnek például az éghajlatváltozás, a városi közlekedés, az élettudományok és biotechnológia fejlődése, a tudományos és kutatási tevékenységek, valamint az EU-n belüli és azon kívüli régiókban történő innováció által jelentett kihívásokra;

22.

úgy véli, hogy az új, gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika előkészítésének keretében mindenekelőtt a súlyos és állandó természeti és demográfiai hátrányokkal küzdő régiók esetén lesz döntő jelentősége annak, hogy elsősorban a helyi és regionális önkormányzatokat, nemzeti és nemzetközi szövetségeiket, de a gazdasági és szociális partnereket is vonják be a lehető leghamarabb a nemzeti álláspontok és prioritások megfogalmazásába, valamint a dokumentumok kidolgozásába; fontos továbbá, hogy álláspontjukat megfelelően vegyék figyelembe;

23.

szükségesnek tartja a helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti fejlesztési prioritások megállapításának folyamatában a partnerség alkalmazására vonatkozó tagállami eljárások és tapasztalatok további alapos vizsgálatát. Az értékelések támogatni fogják azt, hogy helyi és regionális szinten a kommunikáció egyszerűbb és hatékonyabb formáit alkalmazzák a partnerek között;

24.

úgy véli, hogy a tagállamonként eltérő szintű decentralizáció miatt különbségek mutatkoznak a konzultációs folyamatban, valamint a projekttervezéssel összefüggésben az irányítás gyakorlatában is:

25.

elismeri, hogy a következő uniós tervezési időszakban fel kell készíteni azokat, akik a tagállamokban nemzeti és regionális szinten vesznek részt a kormányzásban és partnerségben, mégpedig a partnerekkel és a civil társadalom szereplőivel folytatott konzultációra szolgáló, bevált, kipróbált és hatékony módszereken keresztül. Megemlíthető itt a bevált gyakorlatok kézikönyve, az állami és magánszféra közötti partnerség, valamint a civil partnerekkel való együttműködés a jövőbeli helyi és regionális fejlesztési tervekről folytatott konzultációkban;

26.

a lisszaboni stratégiának a tudásalapú gazdaság kiépítésére irányuló célkitűzésével összhangban célzott intézkedéseket javasol az egyetemek, kutatóintézetek, tudományos intézmények és technológiai központok bevonására a nemzeti álláspontok és az új programozási időszakra vonatkozó dokumentumok kidolgozásába, nemcsak nemzeti, hanem regionális és helyi szinten is;

27.

elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy az adminisztratív kapacitás megerősítésére irányuló átfogó erőfeszítések részeként kezeljék prioritásként azon célzott intézkedések bevezetését, amelyek célja a fiataloknak a területi fejlesztési politikák előkészítésébe, megvitatásába és ütemezésébe történő lehető legkorábbi bevonása. Ez mélyreható és hosszan tartó hatást gyakorolna az uniós politikák végrehajtására, valamint ösztönözné a fiataloknak a polgári életben való aktív szerepvállalását;

28.

elismeri, hogy az irányítás folyamatában továbbra is erősíteni szükséges az aktív partnerséget (a helyi és a regionális önkormányzatok, valamint a nem kormányzati szervezetek kezdeményezésére is). E célból a tagállamoknak sajátos nemzeti feltételeiknek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, annak érdekében, hogy bátorítsák partnereiket az önszerveződésre, miáltal növekszik a civil társadalom szereplőinek közreműködése, felelőssége és érdekeltsége;

29.

javasolja az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, hogy vizsgálja meg a nemzeti és/vagy regionális intézmények bevonásának lehetőségét az operatív programok végrehajtásának, valamint a strukturális és kohéziós alapokból származó támogatások felhasználásának ellenőrzésébe, annak érdekében, hogy a keletkezett költségeket össze lehessen vetni a megvalósult eredményekkel. Ezáltal egyszerűbbé válnának az eljárások és csökkennének a költségek;

30.

úgy véli, hogy intézményi eszközöket szükséges kifejleszteni a horizontális és vertikális megközelítés végrehajtásának megkönnyítése céljából. Ezek fórumokat, a politika regionális szintű kezelését és kerekasztalokat foglalhatnak magukba, amelyek politikai és adminisztratív szinten segítik a kommunikációt a szektoralapú hálózatokon belül;

31.

úgy véli, hogy figyelembe kell venni, és erősíteni kell az európai területi együttműködési csoportosulásoknak a regionális politika irányításában betöltött szerepét. Ezek az új csoportosulások nem egyszerűen a közösségi alapok kezelésére szolgálnak, hanem mindenekelőtt a szomszédos régiók civil társadalmának érdekében történő közös, horizontális együttműködésre módot adó eszközök;

32.

úgy véli, hogy a kormányzás és projekttervezés területén meglévő partnerség értékelésekor a hangsúlyt egyre inkább a minőségi, semmint a mennyiségi kritériumokra kell helyezni; erre való tekintettel rendkívül fontos, hogy a kormányzás folyamatában a nemzeti, regionális és helyi hatóságok partnereit ne egységesen, hanem képességeik és potenciális hozzájárulásuk alapján ítéljék meg;

33.

mivel a regionális politikáknak a közvéleménnyel történő megismertetése nagy nehézségekbe ütközik, kimondottan fontosnak tartja a politikáknak az egyes ágazatokhoz történő kapcsolódását lehetővé tevő megfelelő csatlakozási pontok különböző szintű kiépítését;

34.

úgy véli, hogy az adminisztratív kapacitások megerősítése és folyamatos fejlesztése a helyi, regionális és nemzeti szintű kormányzás egyik fő feladata. Fontos, hogy az igazgatási kapacitás éves értékelése ne maradjon formális eljárás, hanem váljon az eredmények valós számbavételévé. A felmérés eredményeit nyilvánosságra kell hozni, és a kapacitásépítés területén a jövendőbeli intézkedések kiindulási pontjává kell tenni;

35.

meg van arról győződve, hogy a nyilvánossággal és a civil szervezetekkel helyi és regionális szinten párbeszédet folytató tagok – mint a helyi és regionális önkormányzatok érdekeinek képviselői – aktív közreműködése révén a Régiók Bizottságának nagyobb szerepet kellene játszania az uniós politikák előkészítésében, végrehajtásában és nyomon követésében. Ez előfeltétele a területfejlesztés sikeres tervezésének, valamint a helyi és regionális szintű adminisztratív és kommunikációs kapacitás kiépítésének és kibővítésének, az uniós dokumentumokban gyakran a fejlődés akadályául megjelölt adminisztratív deficit kezelésének céljával;

36.

éves ajánlásokat fog megfogalmazni a regionális és helyi szintű partnerség javítására, amelyek magától értetődő módon az évente sorra kerülő magas szintű tárgyalások napirendjén is szerepelni fognak;

37.

támogatni fogja a tagállamok, az Európai Parlament és az Európai Bizottság olyan kezdeményezéseit, amelyek a helyi és regionális önkormányzatokkal ápolt kapcsolatok fejlesztését tűzik ki célul, nem csupán a politikák végrehajtásának nyomon követésekor, hanem ami ennél is fontosabb, a kidolgozási szakasz során is;

38.

úgy véli, hogy különböző kezdeményezéseken keresztül támogatni, ösztönözni és fejleszteni kell a kormányzás alacsonyabb szintjein a nem kormányzati szervezetekkel és a munkáltatókkal fenntartott partnerséget, különösen a tervezési szakaszban és a konkrét intézkedések végrehajtásakor;

39.

elkötelezi magát azoknak a bevált gyakorlatoknak a terjesztésére szolgáló kezdeményezések tervezése és végrehajtása mellett, amelyek a tagállamokbeli helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti prioritások kijelölésekor alkalmazott partnerségre vonatkoznak. A kommunikációs folyamatba feltétlenül be kell vonni a helyi önkormányzatokat, mivel ők vannak a legalkalmasabb helyzetben ahhoz, hogy tájékoztassák a polgárokat az Európai Uniónak az emberek mindennapi életében játszott szerepéről;

40.

minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) által érintett európai, nemzeti és regionális politikák koordinálására és végrehajtására szolgáló mechanizmusokat minél jobban kihasználják, mivel ezek (a decentralizált nemzetközi együttműködés eszközeiként) a különféle partnercsoportoknak a kormányzásba való hatékonyabb bevonását is lehetővé tehetik.

19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/60

—

hangsúlyozza, hogy az ipari kibocsátások csökkentése elsősorban a légszennyezés esetében fontos; az ipari kibocsátásokra vonatkozó irányelv fontos európai szintű intézkedés, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 2020-ra elérjék kibocsátási céljaikat,

—

úgy véli, hogy az irányelv nem elég ambiciózus a levegőszennyezéssel kapcsolatosan, és csalódását fejezi ki a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó laza kibocsátási határértékek („ELV”, lásd az 1. mellékletet) miatt; azt is kiemelné, hogy még mindig jelentős az eltérés a javaslatban foglalt, illetve a megfelelő, nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó BREF-anyagban (lásd az 1. mellékletet) tárgyalt kibocsátási határértékek között; ezeket az értékeket összhangba kellene hozni és meg kellene szilárdítani,

—

nyomatékosan javasolja egy gyakorlati felülvizsgálati rendszer bevezetését, amely lehetővé teszi az irányelv részleges (például a technikai fejezetekre vagy a kibocsátási határértékekre vonatkozó) felülvizsgálatát az együttdöntési eljárás keretében; ezenkívül aggodalommal tekint a jogszabályok jövőbeni kiigazításai elé, amelyekre a sevillai folyamat (lásd az 1. mellékletet) szerint kerül sor – ez nem a Szerződésben rögzített jogi eljárás, és így nem esik demokratikus ellenőrzés alá,

—

határozott egyet nem értésének ad hangot az Európai Bizottság azon javaslatával szemben, amely szerint a komitológiai eljárásnak megfelelően helyi feltételeken alapuló kritériumokat lehet megállapítani eltérő határértékek engedélyezésére,

Előadó

:

Cor LAMERS (NL/EPP), Houten polgármestere

1.

megjegyzi, hogy a különböző tagállamok helyi és regionális önkormányzatai kulcsfontosságú szerepet játszanak a környezetvédelmi és ipari politikák végrehajtásában, és kiterjedt hatáskörökkel rendelkeznek a megelőzési politikák, valamint a szennyezéskorlátozás érvényre juttatása terén;

2.

határozottan támogatja a szennyezésmegelőzés és a „szennyező fizet” elvét, ezért értékeli az ipari kibocsátásokról szóló irányelv ezzel kapcsolatos célkitűzését;

3.

hangsúlyozza a forrásalapú intézkedések jelentőségét. Alapvető fontosságú, hogy azonosítsák a szennyezés okait, és hogy a kibocsátást annak forrásánál kezeljék – a lehető leggazdaságosabb és legkörnyezetbarátabb módon;

4.

megállapítja, hogy a levegő, a víz és a talaj minősége mind a városi, mind pedig a vidéki területeken közvetlen hatással van a polgárok mindennapi életére. Az Európai Unióban továbbra is a nagy ipari létesítmények okolhatóak a főbb szennyező anyagok jelentős részének kibocsátásáért;

5.

megjegyzi, hogy a levegő és a víz tisztaságát célzó politikáknak határokon átnyúló dimenziója van, ezért közösségi szintű cselekvést igényelnek. Üdvözli ezért az ipari kibocsátásokra vonatkozó irányelvet, mivel ez európai szintű eszköz arra, hogy az ipari kibocsátást annak forrásánál csökkentsük;

6.

határozottan úgy véli, hogy a javaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyekre szükség van, és amelyek jelentős potenciállal rendelkeznek a környezetvédelmi előnyök eléréséhez. Ebből a szempontból értékeli az irányelvnek a BREF-dokumentumok (az elérhető legjobb technikákat ismertető referenciadokumentumok, lásd az 1. mellékletet) jobb használatára vonatkozó javaslatát, hiszen ez környezetvédelmi szempontból fokozott előnyökkel jár;

7.

hangsúlyozza, hogy az ipari kibocsátások csökkentése elsősorban a légszennyezés esetében fontos. Az ipari kibocsátásokra vonatkozó irányelv fontos intézkedés, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 2020-ra elérjék kibocsátási céljaikat. Ezért a nagy tüzelőberendezések alacsonyabb kategóriájára (20–50 MW teljesítmény) történő kiterjesztés az új irányelv fontos szempontjának tekinthető;

8.

úgy véli, hogy az irányelv nem elég ambiciózus a levegőszennyezéssel kapcsolatosan:

9.

aggodalmát fejezi ki ezért amiatt, hogy az irányelv esetleg főként rövid távú előnyökkel fog járni. Erőteljes aggályai vannak amiatt, hogy a hosszú távú előnyök valószínűleg csupán korlátozott mértékűek lesznek (lásd a 17. pontot);

10.

kiemeli, hogy az IPPC-engedélyeknek (lásd az 1. mellékletet) továbbra is integrált megközelítéseken kell alapulniuk, amely figyelembe veszi a környezetet, a termelést, a technikai megvalósíthatóságot, a költséghatékonyságot és – ugyanilyen mértékben – a helyi feltételeket;

11.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az IPPC-irányelvet jelenleg nem minden tagállam hajtja végre megfelelően. Az IPPC-irányelvet meglehetősen nehézkes végrehajtani, és a BREF-dokumentumokat sem minden esetben használják, többek között bonyolult, technológiai jellegük miatt;

12.

megállapította, hogy az engedélyek inkább a központosított és egységesített normákat és elvárásokat tükrözik. Ez kedvezőnek tűnik ugyan, így azonban nehezebb lesz az engedélyek alapján felderíteni, hogy az adott vállalatok mit csinálnak, állítanak elő, dolgoznak át vagy optimalizálnak;

13.

azon a véleményen van, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelvet (amely tartalmazza az IPPC-irányelv felülvizsgálatát is) csak hetekkel az IPPC-re vonatkozó jelenlegi jogszabályok 2007. október 31-re kitűzött végrehajtási határideje után terjesztették elő. A felülvizsgálatra tehát még azelőtt kerül sor, hogy a jelenlegi IPPC-jogszabályok bebizonyíthatták volna működőképességüket és hatékonyságukat, és ami még fontosabb: azelőtt, hogy a kibocsátások csökkentése terén kifejtett hatásukat teljes mértékben felmérhették volna;

14.

úgy véli, hogy a hét irányelv egyetlen irányelvben való egységesítése igen ambiciózus vállalás, amelynél lehet, hogy megfelelőbb lett volna egy fokozatos megközelítés, vagy egy a származékos irányelveket magában foglaló keretirányelv. A keretirányelv arra is lehetőséget teremtene, hogy más, vele közvetlenül összefüggő irányelvek – például a városi szennyvizekről szóló irányelv – is beleépüljenek anélkül, hogy ez veszélyeztetné a keretirányelv jövőbeli felülvizsgálatait;

15.

támogatja a jobb jogalkotás elvét. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottságnak a hét irányelv konszolidálására vonatkozó javaslata összhangban van ezzel az elvvel. Az új irányelv bizonyos mértékben leegyszerűsíti az engedélykibocsátási eljárásokat. Úgy véli ugyanakkor, hogy az irányelv egyes részeit nem konszolidálták teljes mértékben, és – mivel továbbra is jelentős eltérések vannak az irányelv és a BREF-dokumentumok között – így nem minden gyakorlati nehézség fog megoldódni;

16.

nincs meggyőződve arról, hogy a javaslat megoldja a definíciók terén jelenleg fennálló következetlenségeket és többértelműségeket. Nem világos például, hogy milyen hatása lesz a BAT új meghatározásának („elérhető legjobb technológia” helyett „elérhető legjobb technika”). Az egyszeri technikával szemben a technológia szélesebb perspektívája jobban illik az üzleti befektetéshez, kedvez a tisztességes versenynek, így a környezetvédelmi kihívások szempontjából kreatívabb megoldásokhoz vezet;

17.

komoly aggodalmát fejezi ki a konszolidációnak a jövőbeni felülvizsgálatokra esetlegesen kifejtett hatásai miatt. A javaslat immár több különböző technikai szakterületet tartalmaz. A terjedelem, de különösen az összetettség megnehezíti, vagy akár el is lehetetleníti az irányelv jövőbeni felülvizsgálatát, illetve a jogszabályoknak az új igényekhez és a technológiai fejlődéshez való, szigorúbb működési előírások – például kibocsátási határértékek – előírása révén történő igazítását;

18.

megérti, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a jövőbeni bonyolult felülvizsgálatok problémájával az irányelv és a BREF-dokumentumok összekapcsolása révén foglalkozzanak. Az irányelv teljesítendő minimumelvárásokat fogalmaz meg, a könnyen felülvizsgálható BREF-dokumentumok pedig naprakészen tartják a rendszert a technológiai fejlődésnek és az azzal járó szigorúbb kibocsátási korlátoknak (BAT-AEL, lásd az 1. mellékletet) megfelelően. Komoly aggodalmának ad hangot a jövőben a felülvizsgálható BREF-dokumentumokban rögzített kibocsátási szintek és az irányelvben rögzített kibocsátási határértékek között esetlegesen jelentkező eltéréseket illetően. Komoly kockázata van annak, hogy a rendszer elavul, és így kevéssé járul hozzá a jövőbeni környezetvédelmi fejlődéshez;

19.

nyomatékosan javasolja egy gyakorlati felülvizsgálati rendszer bevezetését, amely lehetővé teszi az irányelv részleges (például a technikai fejezetekre vagy a kibocsátási határértékekre vonatkozó) felülvizsgálatát az együttdöntési eljárás keretében. Ezenkívül aggodalommal tekint a jogszabályok jövőbeni kiigazításai elé, amelyekre a sevillai folyamat (lásd az 1. mellékletet) szerint kerül sor – ez nem a Szerződés által előírt jogszerű eljárás, és így nem esik demokratikus ellenőrzés alá;

20.

örömmel fogadja a BREF-dokumentumok közelmúltban végrehajtott, kedvező irányú módosításait, és hasznos referenciadokumentumoknak tartja azokat. A BREF-anyagok nagy része azonban csak angol nyelven elérhető, ami nehézségeket okozhat a helyi és regionális felügyeleti és engedélyezési hatóságoknak. Kéri ezért a BREF-dokumentumok legfontosabb – például az egyes iparágak elérhető legjobb technológiáját (BAT, lásd az 1. mellékletet) meghatározó – fejezeteinek lefordítását az Európai Unió minden hivatalos nyelvére;

21.

megalapozatlannak tartja azt, hogy a BREF-dokumentumokat nem használják gyakrabban az EU-ban, és javasolja használatuk elterjesztését. Egyetértünk ezért a BREF-anyagok új státuszával és azzal, hogy legyen határozottabb a használatukra vonatkozó kényszer az engedélyezési eljárás folyamán. A BREF-dokumentumok új státuszát úgy értelmezi, hogy azok kötelezőbb érvényűek lesznek (jelenleg csupán referenciadokumentumokról van szó, amelyeket meg kell tekinteni, de nem kell figyelembe venni), hiszen mostantól gyakorlatilag kötelező lesz használni azokat;

22.

úgy véli, hogy a BREF-dokumentumokon még van mit javítani. Esetenként nem adottak a gyártási folyamatnak megfelelő innovációk és javítások. Például a mintavételek ingadozásainak ellenőrzését jelenleg arra használják, hogy büntetést rójanak ki a vállalatokra, pedig a technikák fejlesztésére is alkalmazhatnák. Az irányelv és a megfelelő BREF-dokumentum közötti eltérések másik példája az illékony szerves vegyületekről szóló fejezet. Az eltérés következményeképpen tartani lehet attól, hogy nem mindig a legtisztább megközelítés kap elsőbbséget. A helyi környezet javítását szolgáló innovációkat a helyi önkormányzatoknak a lehetőségek függvényében mindig támogatniuk kellene, és a BREF-dokumentumok minőségének elegendően jónak kell lennie ahhoz, hogy az illetékes hatóságok segítségére legyen;

23.

úgy véli, hogy a BREF-anyagok új státusza következetesebbé fogja tenni a kibocsátási engedélyek kiadására vonatkozó politikát, ugyanakkor hozzá fog járulni az európai vállalatok egyenlő versenyfeltételeinek megteremtéséhez;

24.

úgy véli, hogy a sevillai folyamat (lásd az 1. mellékletet) szükséges és megalapozott. Sevillában a BREF-anyagokat az Európai Bizottság tisztviselői és a tagállamok, az iparágak és a civil szervezetek szakértői között szervezett találkozók alapján állítják össze és frissítik. Az említett felek közötti együttműködés alapvető az elérhető legjobb technikák kialakítása és új vagy felülvizsgált BREF-dokumentumok létrehozása érdekében. A folyamatot ezért az irányelvben jelenleg szereplőnél jobban el kellene terjeszteni;

25.

már megjegyezte, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nem vesznek részt a sevillai folyamatban, és kéri, hogy hívják meg azok képviselőit is. Mivel az engedélyezési hatóságok és/vagy az ellenőrzésekért felelős testületek, regionális és helyi önkormányzatok fontos ismeretekkel rendelkeznek az elérhető legjobb technikákat illetően, a sevillai folyamat jobbá válhat a helyi és regionális önkormányzatok képviselőinek részvétele által;

26.

jelezni kívánja, hogy a BREF-anyagok új státusza negatív hatással lehet a sevillai folyamatra (lásd az 1. mellékletet). A BREF-dokumentumok új jellege miatt nehezebb lesz megállapodni az elérhető legjobb technikákat illetően, ugyanis a tagállamok, az iparágak és a civil szervezetek taktikázni kezdhetnek a referenciadokumentumok kialakítása során. A termelési költségek miatt az iparágak profitálnának abból, ha a BREF-dokumentumok kevésbé innovatív normákat tartalmaznának. Ebben az esetben a sevillai folyamat a legjobb műszaki megoldások keresése helyett lassú és átláthatatlan politikai folyamattá válhat;

27.

úgy véli, hogy ebből a helyzetből gyengébb dokumentumok születhetnének. Ennek eredményeképp az EU egy olyan elavult és gyenge eszközzel kell, hogy beérje majd, amely nem ösztönzi az innovációt, illetve nem javítja a környezet minőségét, hanem éppen gyengíti az ipari kibocsátásokról szóló új irányelv átültetését;