1.1.

Az EK-Szerződés 248. cikke alapján a Számvevőszék az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megbízhatósági nyilatkozatot („DAS”) nyújt be a beszámoló megbízhatóságára, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan. A Szerződés arra is felhatalmazza a Számvevőszéket, hogy ezt a nyilatkozatot az Unió fő tevékenységi területeire vonatkozó külön értékelésekkel egészítse ki.

1.2.

Az Európai Közösségek beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja elégséges bizonyosságot szerezni annak megállapításához, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás feltüntetése, illetve hogy az éves beszámoló híven tükrözi-e a 2007. december 31-i pénzügyi helyzetet, valamint a Közösségek műveleti és pénzforgalmi eredményeit az akkor véget ért pénzügyi évben (lásd: 1.6–1.31. bekezdés).

1.3.

A 2007-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét vizsgáló számvevőszéki ellenőrzések célja elégséges – közvetett vagy közvetlen jellegű – bizonyíték beszerzésével véleményt adni arról, hogy ezek a tranzakciók összhangban vannak-e a vonatkozó rendeletekkel vagy szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (a horizontális kérdésekről lásd ennek a fejezetnek az 1.32–1.54. bekezdését, a részletekről pedig a 2. és 4–11. fejezetet).

1.4.

A Számvevőszék ismét felmérte, hogy milyen előrelépést tett a Bizottság a belsőkontroll-rendszerének megbízhatóbbá tétele terén, illetve hogy mi valósult meg az integrált belsőkontroll-keretrendszer létrehozásának ütemtervével kapcsolatban elfogadott cselekvési tervek folyományaként (lásd: 2. fejezet).

1.5.

Miután a Bizottság már évek óta nem dolgoz ki mutatókat – illetve a 2007-es mutatók kiegészítésére (9) – a Számvevőszék szolgál bizonyos mutatókkal mind az átfogó érvényű, mind az egyes bevételi és kiadási területekre vonatkozó belsőkontroll-mechanizmusok javulásának figyelemmel kíséréséhez (lásd ennek, illetve a 2. és a 4–11. fejezetnek a mellékleteit).

1.6.

A Számvevőszék észrevételei a 2002. június 25-i költségvetési rendelet 129. cikkének megfelelően (10) a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által jóváhagyott, a Számvevőszéknek 2008. július 28-án megküldött, a 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolóra vonatkoznak. A beszámoló az – elsősorban az eszközökről és forrásokról év végi mérleget adó és az eredménykimutatást feltüntető – „összevont pénzügyi kimutatásokból”, valamint az – éves bevételt és kiadást tárgyaló – „a költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentésekből” áll.

1.7.

A 2007. a harmadik olyan év, amelyre vonatkozóan az éves beszámoló az Európai Közösségek által 2005-ben, a költségvetési rendelet (különösen annak 123–138. cikke) értelmében bevezetett eredményszemléletű számviteli szabályok alapján készült. A 2005. és a 2006. évi éves beszámolóhoz képest a következő lényeges változások történtek:

—

a 2005-ös 16 ügynökséghez képest 2007-ben már 26 ügynökséget vontak be a konszolidáció körébe (2006-ban 24-et),

—

átszerkesztették a jogosulatlan kiadások bizottsági visszatéríttetésének különböző formáiról adott tájékoztatást,

—

közölték a költségvetési eredmény és a gazdasági eredmény egybevetését;

—

az idén először a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője megfelelően aláírt „kísérőleveleket” kapott a többi intézmény és szerv számvitelért felelős tisztviselőitől; a legtöbb ilyen levél alapjában véve hasonló volt a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által adott megerősítő levélhez (management representation letter) (11).

1.8.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője megerősítő levelet küldött a Számvevőszéknek, amelyben tanúsítja, hogy az összevont beszámoló – bizonyos korlátozásokkal – teljes körű és megbízható (lásd azonban: 1.29. és 1.31. bekezdés), illetve hogy a Bizottság helyi rendszereinek többségét validálták (lásd azonban: 1.13–1.16. bekezdés).

1.9.

Az eredményszemléletű számvitelre történő átállás, illetve az Európai Közösségek beszámolójának ebből fakadó jelentős szerkezeti és tartalmi változásai többéves alkalmazkodási folyamat elé állítják a Bizottságot. A 2007-es beszámoló ellenőrzése során a Számvevőszék különös figyelmet fordított a Közösségek számviteli rendszerének folyamatos korszerűsítéséből adódóan bekövetkező változásokra (12). Az ellenőrzés elsősorban a következőket vizsgálta (13):

—

annak felmérése, hogy az új pénzügyi beszámolási keretrendszerben, illetve az egyes intézmények és főigazgatóságok számviteli rendszereiben feltárt hiányosságok orvoslására tett, Bizottságon belüli intézkedések (14) hozzájárulnak-e az ésszerű bizonyosság megszerzéséhez arról, hogy a beszámoló megbízható és valós képet nyújt-e. Ennek érdekében elsősorban annak elemzésére került sor, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők (a költségvetési rendelet 61. cikke értelmében) milyen alapon validálták a felelősségi körükbe tartozó 2007-es elszámolásokat, illetve hogy a számvitelért felelős tisztviselő hogyan validálta a pénzügyi évek elkülönítésének módszereit; elemezték a bizottsági beszámolóhoz adatokat szolgáltató helyi pénzügyi irányítási rendszerek készenlétét is (lásd: 1.13–1.18. bekezdés),

—

a 2007. évi beszámoló megbízhatóságának ellenőrzése, különös tekintettel azokra az összetevőkre, amelyekkel kapcsolatban a 2006. évi megbízhatósági nyilatkozat módosított véleményt fogalmazott meg (15) (előfinanszírozások, számlák/költségelszámolások és a pénzügyi évek elkülönítése). E célból a Számvevőszék elemző vizsgálatokat, valamint statisztikailag reprezentatív mintán közvetlen tételes ellenőrzéseket végzett (lásd: 1.23., 1.24., 1.25. és 1.26. bekezdés).

1.10.

A korszerű eredményszemléletű számvitelre történő átállás eredményeinek megszilárdítása érdekében a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője több intézkedést vezetett be. 2006 júliusában kísérleti vizsgálat indult a számviteli adatok minőségével kapcsolatban, és ez azóta le is zárult. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője ennek eredményeképpen több intézkedést véglegesített, amelyeket 2007 márciusában valamennyi főigazgatósággal megismertettek. Az intézkedések célja a számviteli ellenőrzési környezet javítása az egyes főigazgatóságokon. Ilyen intézkedés a számviteli kockázat elemzésének kifejlesztése, kockázatelemzésen alapuló felülvizsgálatok telepítése, specifikus számviteli kézikönyvek kidolgozása, valamint az év végi számviteli záródossziék dokumentálása. A projekt először a 2007-es éves beszámoló kapcsán valósul meg.

1.11.

Ezek az intézkedések hozzájárultak a pénzügyi beszámolási keretrendszer és a számviteli rendszerek megbízhatóbbá tételéhez. Egyes hiányosságok azonban továbbra is fennállnak, és veszélyeztetik a számviteli adatok minőségét (lásd: 1.13–1.18. bekezdés). Észrevételezték azt is, hogy az elkülönítési számítások tekintetében néhány műveleti főigazgatóság nem alkalmazta teljes mértékben a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének a számviteli kontrollkörnyezetre vonatkozó iránymutatásait.

1.11.

Bár némely számviteli adat minősége hiányosságokat mutatott, ezek a számlák megbízhatóságára nem gyakoroltak jelentős hatást.

1.12.

Az 1.1. táblázat bemutatja, milyen lépések történtek azon fenntartások nyomán, amelyeket a Számvevőszék a 2006-os pénzügyi évre vonatkozó megbízhatósági nyilatkozatában fogalmazott meg a beszámoló megbízhatóságát illetően, illetve egyéb olyan, a Számvevőszék által felvetett kérdések nyomán, amelyek vagy részben megoldódtak, vagy a korszerű eredményszemléletű számvitelre történő átállás eredményeinek megszilárdítása érdekében tett bizottsági intézkedések keretében még megoldásra várnak.

1.13.

Számos főigazgatóság saját informatikai rendszerét használja pénzügyi irányítási célokra, illetve tranzakciók létrehozására, amelyeket azután egy interfész közbeiktatásával továbbít a központi számviteli rendszerbe (ABAC).

1.13.

A körülmények változásával párhuzamosan a számviteli szolgálatok ellenőrzési csoportjának rögzítenie kell e változásokat, és – amint azt a múlt évben említettük – bevezette a helyi rendszerekben végrehajtott módosítások validálására szolgáló eljárást.

1.14.

A 2007-es pénzügyi évet illetően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének munkatársai megvizsgálták az előző évi megállapításaik nyomán bekövetkezett fejleményeket (16). Hat további részlegnél (17) mélyreható felülvizsgálatra került sor a bizottsági részlegek időszakosan ismétlődő, középtávon a tervek szerint valamennyi bizottsági részlegre kiterjedő ellenőrzésének keretében. Két másik részlegnél (18) szintén történt felülvizsgálat, de az ezekről szóló jelentés nem készült el időben ahhoz, hogy belekerüljön a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének 2007-es átfogó validálási jelentésébe.

1.14.

A számviteli szolgálatok ellenőrzési csoportja foglalkozik az előző jelentésekben említett témák nyomon követésével: ily módon biztosítja, hogy végrehajtsák a tett ajánlásokat, azaz garantálja a helyi pénzügyi irányítási rendszerek minőségének folyamatos javítását.

1.15.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője a 2007-es pénzügyi évre vonatkozóan sem tudta validálni az Oktatásügyi és kulturális főigazgatóság (19), illetve a Külkapcsolati főigazgatóság (20) helyi rendszereit – amint azt a megerősítő levelében jelezte (lásd: 1.8. bekezdés) –, illetve fenntartások nélkül validálni az EuropeAid Együttműködési Hivatal (21) helyi rendszerét. A Közös Kutatóközpont (22) esetében 2006-ban megfogalmazott nem számviteli jellegű fenntartás a 2007-es pénzügyi évre vonatkozóan is érvényes maradt. A további vizsgálatot igénylő horizontális kérdések és egyéb témák száma és jelentősége igen hasonló volt, mint az előző években (23).

1.15.

Folyamatos munka folyik a Külkapcsolati Főigazgatóság, valamint az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság által benyújtott jelentések validálásának céljával.

1.16.

A számvevőszéki ellenőrzés megerősítette, hogy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője megalapozott döntéseket hozott: a függőben maradt kérdések és témák valóban fontosak.

1.17.

Miután megtörtént az átállás az eredményszemléletű számvitelre, a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője felkérte a bizottsági részlegeket, hogy szükség szerint (24) – mind költségvetési forrásokból, mind az általános számvitelből származó adatok felhasználásával – utólagos vizsgálattal győződjenek meg elkülönítési módszereik megfelelő voltáról. A megvizsgált kilenc főigazgatóság közül (25) hatot érintett részben a tesztelés (ami az összes elkülönített összeg valamivel kevesebb mint 20 %-ának felelt meg), egy az elkülönítési eljárásainak tesztelésével és javításával tökéletesítette az eljárásait (26), más főigazgatóságok ugyan tesztelték a módszereiket, de a javításokat későbbre halasztották (27), egyes főigazgatóságok (28) pedig még el sem végezték elkülönítési eljárásaik utólagos tesztelését. Ez pontatlanságokat eredményezhet a számviteli adatokban.

1.17.

A számvitelért felelős tisztviselő kellően pontosnak ítélte a számviteli adatokat a végső beszámolóhoz.

1.18.

Egyes főigazgatóságok (az összes elkülönített összeg körülbelül 20 %-ára vonatkozóan) az időbelileg elhatárolt költségek elkülönítéséhez a pro rata temporis módszert (29) alkalmazzák. Az azonban, ha az elkülönítési számítások alapjául szolgáló számviteli rendszerekben helytelen szerződéskötési dátumok szerepelnek, vagy ha a rendszerekbe nem vezetik be a bekövetkezett változásokat, hátrányosan befolyásolja a beszámoló megbízhatóságát.

1.18.

A legfontosabb érintett főigazgatóság minőség-ellenőrzési terve a tevékenységi dátumokra összpontosított. 935 szerződést vizsgáltak felül, köztük minden hosszú távú szerződést. Következésképpen a tevékenységi dátumokhoz kötődő fennmaradó hibák rövid távú szerződésekre vonatkoznak, így az elmúlt éveknél csekélyebb hatást gyakorolnak az elkülönítésre. A főigazgatóság húsz tranzakcióját tartalmazó számvevőszéki mintából három tartalmaz hibát rossz szerződéskötési dátum következtében. Ez az elmúlt évekhez képest javulást mutat.

1.19.

2007 folyamán a Bizottság intézkedéseket tett, hogy az új előfinanszírozási kifizetések és az azokhoz kapcsolódó garanciák, valamint az új, rendezetlen számlák/költségelszámolások teljes körűen és pontosan legyenek lekönyvelve, illetve hogy sikeresen megtörténjék a pénzügyi évek elkülönítése.

1.20.

A kölcsönök, készletek, hosszú távú követelések, készpénz és készpénz-egyenértékesek, munkavállalói juttatások, céltartalékok, pénzügyi és egyéb hosszú távú kötelezettségek és tartalékok számvevőszéki vizsgálata nem eredményezett lényeges megállapításokat. Egyéb tényezőkkel kapcsolatban mégis előfordultak egyes hibák, amelyeket alább mutatunk be.

1.21.

A 2004-ben uniós ügynökségként létrehozott (30) Európai GNSS (31) Felügyeleti Hatóság (GSA) 2007. január 1-jén vette át hivatalosan a korábbi Galileo Közös Vállalkozás (GJU) feladatkörét (32). Az új szerv az eredeti szándék szerint az állami és a magánszektor partnersége alapján működött volna, de egy 2007. novemberi tanácsi határozat értelmében a Galileo programot most már az uniós költségvetésből kell finanszírozni. A 2007. év végén, dacára annak, hogy az érdekelt felek (GJU, Európai Űrügynökség, a Hatóság) szerződést írtak alá (33), a projekt eszközeinek tulajdonjogát még nem ruházták át teljes körűen a GJU-ról a Hatóságra, és nem vették lajstromba a Galileónak az Európai Űrügynökség birtokában levő eszközeit. A Számvevőszék ezért nem nyilvánított véleményt a Hatóság beszámolójának megbízhatóságáról a 2007. december 31-ével záruló évre vonatkozóan.

1.21.

2007 végén az Európai Űrügynökség – az érdekelt felek (GJU, Európai Űrügynökség, Európai GNSS Ellenőrzési Hatóság) által aláírt megállapodás ellenére – nem adta át teljesen a projekt eszközeinek tulajdonjogát az Európai Közösségeknek. Mivel még némi bizonytalanság és késedelem tapasztalható az eszközök átadása kapcsán, az óvatosság okán az Európai Közösségek nem tüntetik fel a program eszközeit a mérlegben. Az eszközöket az átadási problémák megoldása után kívánjuk feltüntetni.

1.22.

Az Európai Közösségek összevont pénzügyi kimutatásaiban valamennyi kockázatitőke-művelet (2007. december 31-én 218 millió EUR) „hosszú távú befektetésként” (értékesíthető eszközök) szerepel. Ezek értéke az értékvesztésre képzett céltartalékokkal csökkentett bekerülési költségen van nyilvántartva, mivel valós értékük jelenleg nem mérhető megbízhatóan. Bár ez a fajta értékelési módszer az adott körülmények között elfogadható, következetlenségek figyelhetők meg az alkalmazásában. A Számvevőszék megállapítása szerint az értékvesztések csak leírásokon alapulnak, pedig a műveletek irányítója (az Európai Beruházási Bank) rendelkezett előzetes értékvesztési becslésekkel, ám nem osztotta meg azokat a Bizottsággal (34).

1.22.

A beszámolókészítési és számviteli standardok jelentős mértékben javultak az e kockázatitőke-műveleteket lefedő MEDA-mandátumok időszaka alatt. Az EBB és a Bizottság nyomon követte a fejleményeket, és jelenleg együtt vizsgálja felül a helyzetet, keresve a leginkább költséghatékony megoldást és figyelembe véve a végső kedvezményezettekkel sok évvel ezelőtt kötött (ezért a jelenlegi beszámolókészítési standardokat nem tartalmazó) szerződésekkel összhangban rendelkezésre álló információkat. A felülvizsgálat megerősítette, hogy a kockázatitőke-műveletek jelenlegi értékelési gyakorlata az ilyen ügyletek nagy száma és összetett kaszkádstruktúrája miatt nagyon időigényes és kihívást jelentő feladat. Az EBB azt is hangsúlyozta, hogy az ilyen ügyletek értékelése a lehetséges mértékig a vonatkozó nemzetközi számviteli elveken (azaz az IAS 39-en) alapul.

1.23.

A számviteli rendszerben rögzített előfinanszírozásokból vett 150 elemű, statisztikailag reprezentatív minta számvevőszéki ellenőrzése szerint a hibaszint a pénzügyi hatást tekintve ennek a mérlegtételnek a vonatkozásában alacsonynak bizonyult. E hibák gyakorisága rámutat azonban, hogy az alapul szolgáló számviteli adatokat a műveleti főigazgatóságokon tovább kell pontosítani. A leggyakoribb hibatípusok:

—

egyes előfinanszírozási tételeket nem a pénzügyi kimutatások jegyzeteiben leírt különböző irányítási módokkal összhangban rögzítettek,

—

egyes előfinanszírozási összegek lezáratlanok maradtak, pedig a kedvezményezettek az év vége előtt felhasználták azokat.

1.24.

Az előfinanszírozási tételek azonosítására és validálására irányuló további ellenőrzések a mérleg teljességével/pontosságával kapcsolatos alábbi problémákra mutattak rá:

1.24.

—

egyes kifizetéseket kiadásként könyveltek el a gazdasági eredménykimutatásban, pedig előfinanszírozásként kellett volna elkönyvelni őket a mérlegben,

—

egyes előfinanszírozások bent maradtak a mérlegben, pedig a vonatkozó információ – például ellenőrzési záradékok formájában – rendelkezésre állt ahhoz, hogy ezeket az előfinanszírozásokat az adott kiadásoknak a gazdasági eredménykimutatásban történő könyvelésével számolják el. Arra is fény derült, hogy az előfinanszírozások elszámolása nem egységes módon történik. Míg az Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság ellenőrzési záradékkal el nem látott költségigénylések esetében helyesen számolja el az előfinanszírozásokat, addig a Kutatási Főigazgatóság ugyanilyen körülmények között nem zárja le az előfinanszírozást.

—

A Bizottság egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a legjobb az előfinanszírozási összegeket a lehető legkevesebb időeltéréssel rendezni. A Bizottság célja, hogy szolgálatai ezt azonnal elvégezzék, amikor elegendő alátámasztó dokumentum áll rendelkezésre. Ezalatt az év végi könyvelés rendszere biztosítja, hogy a kritizált gyakorlat ne befolyásolja a beszámoló megbízhatóságát.

Ezenfelül az Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság, valamint a Kutatási Főigazgatóság együttműködik azzal a céllal, hogy kidolgozza a kérdésnek a számviteli szolgálatok ajánlásaival összhangban való kezelésére szolgáló közös módokat.

1.25.

A számviteli rendszerben szereplő szállítói kötelezettségek alapsokaságából kiválasztott 150 számla/költségelszámolás statisztikailag reprezentatív mintájának számvevőszéki ellenőrzése szerint a hibaszint a pénzügyi hatást tekintve ennek a mérlegtételnek a vonatkozásában alacsony volt. E hibák gyakorisága rámutat azonban, hogy az alapul szolgáló számviteli adatok megbízhatóságát a műveleti főigazgatóságokon tovább kell pontosítani. A legtöbb hiba téves összegre kiállított számlákkal vagy költségelszámolásokkal volt kapcsolatos.

1.26.

Egyes számlák és költségtérítési igények kezelése jelentős késedelemmel történt. E késések kihatnak a beszámolóra, amennyiben az előfinanszírozások rendezése csak a számlák támogatásjogosultsági elemzése után indulhat meg. Ennek az lehet a következménye, hogy hibásan határoznak meg harmadik felek felé fennálló kötelezettségeket, illetve hogy a már benyújtott számlák konkrét összegei helyett pénzügyiév-elkülönítési becslés alapján könyvelnek egyes kiadásokat.

1.27.

Ha a kifizetések könyvelésénél azok irányítási típus szerinti beosztása tévesen történik, akkor az irányítási típus szerinti megoszlás mind a gazdasági eredménykimutatáshoz csatolt jegyzetekben, mind a szegmensenkénti kimutatásokban pontatlanul lesz feltüntetve (lásd még: 1.23. bekezdés).

1.28.

Az éves beszámolóhoz fűzött magyarázó jegyzetek ugyan tájékoztatnak arról, hogy egyes tranzakciókat később a Bizottság részlegei vagy a tagállamok valószínűleg helyesbíteni fognak, az viszont továbbra sem szerepel a jegyzetekben, hogy mely kiadási összegek és területek képezhetik további felülvizsgálat és záróelszámolási eljárások tárgyát (35).

1.28.

A költségvetési rendelet, valamint a mezőgazdaságra és a strukturális alapokra vonatkozó ágazati rendeletek biztosítják a Bizottság számára azt a jogot, hogy valamennyi kiadást sok évvel azok felmerülése után ellenőrizzen. A beszámoló (a Bizottság e joga miatt) nem vonja maga után, hogy valamennyi érintett kiadás elfogadásra kerül. Amennyiben a lehetséges visszatérítések számszerűsíthetők, azokat az összevont beszámolóhoz kapcsolódó 5.3. és 5.4. megjegyzésben közzétették.

1.29.

A Számvevőszék ajánlására a pénzügyi kimutatások jegyzetei részletesebb tájékoztatást adtak a szabálytalan kifizetések visszatéríttetéséről. A pénzügyi kimutatások jegyzetei azonban még nem tartalmaznak teljes körű és megbízható információt a tagállamok pénzügyi korrekciós tevékenységéről; ilyen tájékoztatást elsősorban a strukturális intézkedések terén történt visszavonásokról, visszafizettetésekről és függőben lévő visszafizettetésekről adnak (36). Tekintve, hogy a Számvevőszék éves jelentései ismételten a nem támogatható kiadások magas arányára mutatnak rá, a Számvevőszék úgy véli: ahhoz, hogy a beszámolók megbízható és valós képet nyújtsanak, a beszámoló jegyzeteiben megfelelő tájékoztatást kellene adni ezekről a korrekciós mechanizmusokról.

1.29.

A 2007. évi éves beszámoló 6. fejezete áttekinti a szabálytalan kifizetések visszatéríttetésére szolgáló eljárásokat, és felbecsüli az ilyen visszatéríttetések összegét, beleértve a tagállamok mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó visszafizettetéseit.

1.30.

A Számvevőszék a mezőgazdaság terén az igazoló szervek munkájának vizsgálata alapján (37) ismét (38) megkérdőjelezi a tagállamokkal szemben fennálló követelések nyilvántartásának pontosságát. A Számvevőszék megjegyzi továbbá, hogy a kifizető ügynökségek eltérő politikát követnek az adósságok dátumának elismerését illetően, és ez ellentmondásokat eredményez az adósságok összértékének feltüntetésében (lásd: 5.44. és 5.45. bekezdés).

1.30.

A Bizottság elszámolási és számviteli célokra kellően megbízhatónak ítéli a mezőgazdasági szakterületen fennálló követelések terén a tagállamoktól kapott adatokat.

1.31.

Továbbá a beszámoló jegyzetei nem tájékoztatnak azokról a visszafizettetésekről sem, amelyek egy későbbi kifizetésből való levonás útján történnek (beszámítás).

1.31.

Amint az a beszámolókhoz mellékelt jegyzetekből kitűnik, az információs rendszerek 2007-ben nem tették lehetővé ezen információk azonosítását. Azóta a Bizottság 2008 folyamán bevezette a rendszereket, így azonosítható és megmagyarázható minden, a következő kifizetésből való levonással eszközölt visszatérítés.

1.32.

Miután a Bizottság bevezette a tevékenységalapú költségvetés-tervezést és -irányítást (TKT, ill. TAI), a Számvevőszék úgy határozott, hogy a DAS keretében végzett külön értékelésekhez a költségvetést a TKT szakpolitikai területeinek megfelelően osztja fel csoportokra (lásd:  1.2. táblázat ).

1.33.

A számvevőszéki megbízhatósági modell két fő bizonyítékforráson alapszik:

1.33.

a)

az uniós intézmények, tagállamok, régiók és harmadik országok által az uniós költségvetésből származó pénzeszközök beszedése és elosztása során alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek működésének értékelése annak biztosítására, hogy ezek reprezentatív információt nyújtsanak arról, hogy a főbb kontrollmechanizmusok a hibák megelőzésére, illetve feltárására és kijavítására alkalmas módon működnek;

b)

a bevétellel, illetve kiadással kapcsolatos alapul szolgáló tranzakciókból vett statisztikailag reprezentatív mintán alapuló, minden szinten – a végső kedvezményezett szintjén is – végzett ellenőrzések, amelyek célja az, hogy közvetlen bizonyítékkal szolgáljanak a kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről.

b)

Az alkalmazandó jogszabályok (46) alapján a Bizottságnak a közösségi finanszírozású kiadásokhoz kapcsolódóan működtetett kontrollciklusa több éven át húzódik. Ez alkalmazandó például a mezőgazdasági szakterület számlaelszámolási eljárásaira, a strukturális intézkedéseknél működő pénzügyi korrekciós mechanizmusokra, valamint a belső szakpolitikák és a külső tevékenységek terén zajló visszatéríttetésekre. A többéves projektek során felfedezett hibák és az azokhoz kapcsolódó szabálytalan kifizetések a vizsgált év után következő valamelyik évben visszatéríttethetők, például az utolsó kifizetés csökkentésével, így véve tekintetben a fennálló hiányt.

Ezen eljárások tagállamok és Bizottság általi alkalmazása, valamint a végrehajtott egyéb kontrollintézkedések – a 2007-es éves tevékenységi jelentésekben ismertetett hiányosságok mellett – elfogadható biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Bizottság tevékenységeihez rendelt forrásokat kijelölt céljukra, illetve a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használták fel. A bevezetett kontrollintézkedések megfelelően biztosítják az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét.

A Bizottság vállalja az EK-Szerződés 274. cikke alapján ráruházott végső felelősséget a költségvetés végrehajtásáért.

A Bizottság örömmel fogadja a Számvevőszék által a hibák feltárására és – pénzügyi korrekciók, elszámolás és visszatéríttetések révén történő – kijavítására irányuló intézkedések vizsgálata iránt mutatott növekvő érdeklődést. A Bizottság jelentős erőfeszítésekkel igyekezett fejleszteni a tagállamok által a visszatéríttetésekkel kapcsolatban szolgáltatott adatok minőségét, és jelenleg ellenőrzi ezen adatok hiánytalanságát és pontosságát.

Előrelépések történtek a többéves korrekciós mechanizmusok működésével kapcsolatos megbízható bizonyítékok szolgáltatásában. Az Európai Közösségek 2007-es költségvetési évre vonatkozó éves beszámolójához csatolt megjegyzéseket a Bizottság új, a szabálytalan kifizetések visszatéríttetéséről szóló fejezettel egészítette ki. E fejezet célja, hogy áttekintést adjon a szabálytalan kifizetések visszatéríttetésére alkalmazott eljárásról, és hogy a lehető legpontosabb becslést nyújtsa a teljes visszafizettetett összegről.

1.34.

A fentebb leírt főbb forrásokat két másik egészítheti ki:

a)

a bizottsági főigazgatók éves tevékenységi jelentéseinek és nyilatkozatainak, illetve az ezeket összefoglaló jelentésnek az elemzése, amely számot ad arról, hogy a Bizottság ésszerű bizonyosságra tett-e szert arra nézve, hogy a jelenlegi rendszerek biztosítják az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét/szabályszerűségét;

b)

a közösségi irányítási és kontrolleljárásoktól független ellenőrök (pl. tagállamok vagy harmadik országok legfőbb ellenőrzési intézményei) által végzett munka vizsgálata (47).

1.35.

A hibák lehetnek „kifizetési feltételt” érintő vagy „egyéb szabályszerűségi kritériumokhoz” kapcsolódó hibák. Rendszerint akkor van szó kifizetési feltételt érintő hibáról, ha a vonatkozó támogatási rendszer vagy szerződés jogi követelményei nem teljesülnek. Léteznek azonban más, az adott szakpolitika céljaihoz kapcsolódó (pl. környezetvédelem, helyes mezőgazdasági gyakorlat) vagy rendszerkövetelményekből adódó (pl. kontrollok minimális száma, előírt struktúrák és eljárások) szabályszerűségi kritériumok is.

1.36.

A Számvevőszék megkülönböztet „számszerűsíthető” és „nem számszerűsíthető” hibákat. Az első kategóriába az olyan hibák tartoznak, amelyek közvetlen és mérhető pénzügyi következménnyel járnak az uniós költségvetésből finanszírozott, alapul szolgáló tranzakciók összegére vonatkozóan (48).

1.37.

Annak megbecslésekor, hogy az alapsokaság egészére nézve milyen pénzügyi következménnyel jártak a hibák, csak a számszerűsíthető hibákat vették figyelembe. A hibagyakoriság ebben a jelentésben mind a számszerűsíthető, mind a nem számszerűsíthető hibák gyakoriságára vonatkozik (49).

1.38.

A „Bevételek”, „Gazdasági és pénzügyek”, illetve az „Igazgatási és egyéb kiadások” terén, ahol a felügyeleti és kontrollrendszereket egészében véve megfelelően és pontosan alkalmazzák (lásd: 4.40–4.41., 10.32–10.33. és 11.25. bekezdés), a Számvevőszék becslése szerint a hibák pénzügyi hatása kisebb, mint a teljes összeg 2 %-a (lásd:  1.3. táblázat ). A főigazgatók és a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők nyilatkozatainak számvevőszéki értékelése megerősítette továbbá, hogy legfeljebb kisebb jelentőségű fenntartásokat kellett megfogalmazni, illetve egyes esetekben semmilyen fenntartásra nem volt szükség (lásd: 2.6., 2.7. és 2.9. bekezdés, illetve 2.1. táblázat ).

1.38.

A 2007-es összefoglaló jelentés következtetéseiben megállapítja, hogy az érvényben lévő belsőkontroll-rendszerek – a 2007. évi éves tevékenységi jelentésekben ismertetett korlátozások mellett – elfogadható biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Bizottság tevékenységeihez rendelt forrásokat a kijelölt célra fordították, és betartották a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit.

1.39.

A mezőgazdaság és természeti erőforrások, a kohézió, a kutatás, energia és közlekedés, a külső segélyek, a fejlesztés és bővítés, illetve az oktatás és állampolgárság terén, ahol a felügyeleti és kontrollrendszerek legfeljebb részben működnek eredményesen (lásd: 5.50–5.55., 6.32., 7.40–7.41., 8.31–8.32. és 9.25. bekezdés), a Számvevőszék becslése szerint a hibák pénzügyi hatása nagyobb, mint a teljes kiadás 2 %-a (55) (lásd:  1.3. táblázat ). A főigazgatók és a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők nyilatkozatainak számvevőszéki értékelése megerősítette továbbá, hogy a szóban forgó területeket illetően jelentős fenntartások kerültek megfogalmazásra, illetve – a Számvevőszék véleménye szerint – ilyeneket kellett volna megfogalmazni (lásd: 2.6–2.11. bekezdés és  2.1. táblázat ).

1.39.

A Bizottság arra törekszik, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek hatékonyan tárják fel és javítsák ki a hibákat, és kellően figyelembe vegyék a helyszínen elvégzendő ellenőrzések költségeit és hasznát. Az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervet nagyrészt végrehajtották, és fokozatosan érzékelhetővé válik a javulás. Teljes hatása hosszú távon mutatkozik meg.

1.40.

Az előző évekhez képest a következő változásokat lehetett elkönyvelni: a korábban „Belső politikák” (58) és „Külső fellépések” (59) (lásd:  1.3. táblázat ) alá tartozó szakpolitikai területeken kisebbnek mutatkozott a minta alapján becsült hibaarány (lásd:  1.3. táblázat ). Az IIER alá tartozó mezőgazdasági kiadások értéke jelentősen megnőtt egyes magasabb kockázatú kiadási területeknek, többek között az olívaolaj-termelésnek az IIER körébe vonásával. A Számvevőszék azonban úgy ítéli meg, hogy megfelelő alkalmazása esetén az IIER továbbra is eredményesen korlátozza a szabálytalan kiadások kockázatát, feltéve, hogy pontos és megbízható adatokkal táplálják az odaítélt jogosultságok alapján teljesített SPS-kifizetésekre vonatkozóan. Pozitív fejlemény, hogy az SPS-be nemrég olyan támogatási rendszereket vontak be, mint például az olívaolaj támogatása, noha rövid távon ez nagyobb hibagyakorisághoz vezethet (lásd: 5.52. bekezdés).

1.40.

A Bizottság szintén szeretné hangsúlyozni, hogy a kohéziós területen növekedett a hibátlan projektek aránya, és hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek általános értékelését a Számvevőszék „nem hatékony”-ról „részben hatékony”-ra javította.

1.41.

A Számvevőszék hangsúlyozza, hogy a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások”, a „Kohézió”, a „Kutatás, energia és közlekedés”, valamint az „Oktatás és állampolgárság” terén végzett ellenőrzései tanúsága szerint a támogathatósági kritériumok bonyolult vagy nem egyértelmű volta, illetve a jogi követelmények összetettsége számottevően kihat az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségére és/vagy szabályszerűségére (60).

1.41.

A szabályozás javítását szolgáló bizottsági program fontos eleme az egyszerűsítés. A tagállamoknak szintén egyszerűsíteniük kell nemzeti programjaik támogathatósági kritériumait. Elkerülhetetlen ugyanakkor némi összetettség, amelyet az elfogadható kockázati arányról folytatott jövőbeli megbeszéléseken figyelembe kell venni.

1.42.

Az 1.39. bekezdésből és az 1.3. táblázatból kitűnik, hogy a kiadások érték szerint vett többségénél a felügyelet és kontroll vagy csak részben eredményes, vagy teljesen eredménytelen, illetve hogy az alapul szolgáló tranzakciókat továbbra is lényeges hibaarány jellemzi. A 2007-es és a korábbi éves jelentések azonban rámutatnak arra is, hogy:

a)

a bizottsági belsőkontroll-intézkedések vagy egyre javulnak (az éves tevékenységi jelentések – lásd: 2.8, 2.10–2.12. és 2.37. bekezdés), vagy folyamatosan magas szinten működnek (a belsőkontroll-standardoknak való megfelelés – lásd: 2.25. és 2.39. bekezdés);

b)

előrehaladt az integrált belsőkontroll-keretrendszer megvalósítását célzó cselekvési terv bizottsági végrehajtása (lásd: 2.29–2.36. és 2.39. bekezdés);

c)

a Bizottság költségvetési gazdálkodása az utóbbi néhány évben javult (lásd: 3.4., 3.6., 3.11., 3.15. és 3.30–3.32. bekezdés).

1.42.

A Számvevőszék értékelése a felügyeleti és kontrollrendszerek hibamegelőző képességének hatékonyságára vonatkozik. A Közösség belső ellenőrzési keretrendszere a hibák azonosításához és kijavításához szükséges ellenőrzések mellett tartalmazza a hibák megelőzésére tervezett ellenőrzéseket is. A Bizottság értékelni fogja a keretrendszer által a rendszerek összességének hatékonyságára kifejtett hatást.

1.43.

Az Unió költségvetéséből több millió egyéni végső kedvezményezettnek folyósítanak kifizetéseket. A kifizetésekre akkor kerül sor, ha a végső kedvezményezettek megfelelnek a jogi vagy szabályozási követelményeknek (a támogatandó kedvezményezett, ill. költség is megfelel az alkalmasint összetett támogathatósági szabályoknak), és ha nem fér kétség ahhoz, hogy a szóban forgó tevékenységek, illetve költségek a részletekig menően megfelelnek a valóságnak. Egyes finanszírozási feltételeket a közösségi szabályozás ír elő, például olyan általánosan alkalmazandó szabályokat, mint a közbeszerzési irányelvek, míg más feltételeket az egyes tagállamok szabnak meg. A végső kedvezményezettek a kifizetéseket vagy közvetlenül kapják meg (így történik közvetlen irányítás esetében), vagy a támogatható kiadásaikra benyújtott visszatérítési kérelmük alapján, tagállami hatóságok útján (ez a helyzet megosztott irányítás esetén).

1.44.

A kifizetések akkor jogszerűek és szabályszerűek, ha a fenti feltételek teljesülnek, és ha a megfelelő kedvezményezettek akkor és annyit kapnak, amikor és amennyit kell. Ezt csak megfelelő felügyelet és kontroll biztosíthatja. Annak biztosítása, hogy a költségvetési kiadások megfelelőek legyenek – vagyis jogszerűen, szabályosan és költséghatékony módon történjenek –, a Bizottság feladata. A kiadások kb. 80 %-át illetően – azaz a mezőgazdaság és a kohéziós politika terén – a végrehajtás a tagállamokkal közösen történik, amelyeknek a gyakorlatban külön kötelezettségeik vannak a támogatandó projektek kiválasztása, a kifizetések folyósítása és a kockázatokat eredményesen kezelő kontrollrendszerek működtetése, valamint az eredményekről történő beszámolás terén.

1.45.

Igen sokféle tényező befolyásolja azt, hogy valamely hiba előfordul-e vagy sem, megelőzik, illetve feltárják-e vagy sem, kiigazítják-e a kontrollrendszerek vagy sem. Ilyen tényezők: a támogathatósági szabályoknak és a kedvezményezettek kötelezettségeinek összetett volta, valamint az, hogy a kedvezményezettek mennyire ismerik ezeket; az igénylések benyújtásának és feldolgozásának módja; az elvégzett ellenőrzések száma és mértéke; a valósnál nagyobb költségeket elszámoló kedvezményezettek szankcionálásának mértéke a hiba feltárásakor; a kontrolleljárások tudatosulása és ebből adódó visszatartó ereje. Ezért elmondható, hogy a jól megtervezett, félreérthetetlen és könnyen alkalmazható szabályok és előírások csökkentik a hibák kockázatát.

1.46.

Bármilyen irányítási megközelítést alkalmaznak is, a felügyeleti és kontrollmechanizmusok olyan keretbe illeszkednek, amelyben nagyjából három működési szint különböztethető meg:

a)

elsődleges szintű kontrollok, annak megállapítására, hogy a végső kedvezményezettek betartják-e a szabályok által előírt kötelezettségeiket;

b)

másodlagos szintű kontrollok, amelyek az elsődleges szint eredményességét vizsgálják;

c)

a Bizottság által gyakorolt általános felügyelet, amely azt biztosítja, hogy a tagállamok és/vagy bizottsági főigazgatóságok teljesítik kötelezettségeiket és feladataikat a költségvetési gazdálkodás során (62).

1.47.

Az uniós kiadások jellegéből adódóan a legfőbb hibakockázat a végső kedvezményezettnél jelentkezik, amikor az szándékosan, hanyagságból vagy szándékán kívül olyan összegre kér visszatérítést, amely nem támogatható, mivel vagy nem felel meg a szabályozási követelményeknek, vagy nincs megfelelően dokumentálva, vagy pontatlanul számították ki. Ezt mutatják mind a Számvevőszék korábbi ellenőrzési megállapításai, mind az ebben az éves jelentésben foglaltak (lásd: 5.12–5.16., 6.22–6.27., 7.14–7.22., 8.9., 9.8–9.11. és 10.16–10.19. bekezdés). Azon túl, hogy a fő kockázat ezen a szinten jelentkezik, azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a hibákat gyakran csak helyszíni ellenőrzéssel lehet feltárni, és ezért a dokumentációalapú ellenőrzés csak részben lehet eredményes. Ebből az következik – tekintve azt is, hogy évente sok millió kifizetésre kerül sor –, hogy az első szintű kontrollok működtetése költséges, hiszen összköltségük egyenesen arányos a kiterjedtségükkel.

1.47.

A Bizottság egyetért azzal, hogy a kérelmek dokumentációalapú ellenőrzése csak részben biztosítja a hibák előfordulásának megelőzését. Ebből következően a Bizottság belső ellenőrzési keretrendszere csak többéves alapon, számos helyszíni ellenőrzés végrehajtásán keresztül növeli a kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó bizonyosságot.

1.48.

Az ezen a szinten lezajló ellenőrzések az egyéni igényléseknek gyakran csupán egy kis részét érintik (területtől függően rendszerint évente 5–10 %-ot). A Számvevőszék a tagállami hatóságok gyengeségeiből eredő hiányosságokat észlelt a mezőgazdaság, ill. a kohéziós politika terén végrehajtott ellenőrzésekben (lásd: 5.27., 5.28., 5.30–5.32. és 5.34–5.36. bekezdés – mezőgazdaság, illetve 6.29. bekezdés – kohéziós politika). A közvetlen irányítás terén is minőségi hiányosságok mutatkoztak egyes elsődleges kontrolloknál, így pl. nem volt kielégítő a kutatás terén működő egyes kedvezményezetteknek fizetendő visszatérítések bizottsági ellenőrzése (7.29. és 7.30. bekezdés), illetve alacsony színvonalúnak bizonyultak egyes független könyvvizsgálóknak az egyéni igénylésekre vonatkozóan végzett ellenőrzései (lásd: 7.32–7.33., 10.29–10.30. bekezdés).

1.48.

Bár igaz az, hogy a helyszíni ellenőrzések magas költsége miatt csak ritkán végeznek helyszíni ellenőrzést egy támogatási rendszer minden kedvezményezettjénél, az előírt adminisztratív ellenőrzéseket minden egyes kérelemre vonatkozóan elvégzik.

1.49.

Az elsődleges szintű kontrollok jellege miatt az itt jelentkező minőségi hiányosságot a másodlagos szintű kontrollok közvetlenül nem tudják ellensúlyozni. Ez utóbbiak eredményessége ezért kevésbé azon mérhető le, hogy feltárnak és orvosolnak-e egyes konkrét hibákat, sokkal inkább azon, hogy mennyire mozdítják elő az elsődleges szint kontrollmechanizmusainak megfelelő működését. A Számvevőszék ellenőrzései a 2007-es pénzügyi évben is arra mutattak rá, hogy sem a tagállamok által végzett másodlagos ellenőrzések, sem a Bizottság felügyeleti ellenőrzései (63) nem érik el az eredményesség kívánt szintjét. A Számvevőszék többek között az alábbi területeken tárt fel hiányosságokat:

1.49.

A bizottsági felügyelet célja egyrészt az irányítási és kontrollrendszerek javítása, hogy a Számvevőszék ajánlásának megfelelően képesek legyenek megelőzni, azonosítani és kijavítani a hibákat, másrészt annak biztosítása, hogy korrektív intézkedésekre kerül sor. Önmagában nem célja az egyes hibák azonosítása.

a)

a Bizottság szabályszerűségi záróelszámolása a mezőgazdaság terén (lásd: 5.47. és 5.48. bekezdés);

a)

A Számvevőszék 5.47. és 5.48. bekezdésre vonatkozó észrevételei a mezőgazdaság terén működő szabályszerűségi záróelszámolási mechanizmus velejárói, ezért nem tekinthetők a mechanizmus hiányosságának. A Bizottság úgy véli, hogy a mechanizmus jól működik, és teljes mértékben teljesíti a kialakítása okát képező célkitűzést, vagyis a közösségi szabályokkal ellentétesen kifizetett közösségi finanszírozások ellehetetlenítését.

Ezenkívül, amennyiben a megfelelőség ellenőrzése során megállapítható, hogy a kedvezményezettek jogosulatlanul jutottak kifizetéshez, a tagállamok kötelesek ezt nyomon követni az említett kedvezményezettekkel szemben indított visszafizettetési intézkedésekkel. Azonban még ha nincs is szükség a kedvezményezettek részéről visszafizetésre, mivel a pénzügyi kiigazítás csak a tagállamok irányítási és kontrollrendszerének hiányosságaira, és nem a jogosulatlan kifizetésre vezethető vissza, ezek a kiigazítások fontos eszközök a tagállami rendszerek fejlesztésében és ilyen módon abban, hogy megakadályozzák, illetve azonosítsák a kedvezményezettek javára tett szabálytalan kifizetéseket, továbbá hogy ezeket visszafizettessék.

Lásd még az 5.47. és 5.48. bekezdésre adott választ.

b)

a kohéziós kiadásokra irányuló ellenőrzések (lásd: 6.30. és 6.31. bekezdés);

b)

A Bizottság úgy véli, hogy a Számvevőszék által a kohéziós politika területén megvizsgált ellenőrzések közül a legtöbb esetben sor került hatékony korrektív intézkedésekre, amelyek hasznos eredményeket szültek. Ezenfelül az illetékes főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései részletezik az ellenőrzési tevékenységek – különösen a korrekciós intézkedések, felfüggesztések és pénzügyi korrekciók – eredményeit.

Lásd még a 6.30. és 6.31. bekezdésre adott választ.

c)

utólagos pénzügyi ellenőrzések a kutatás, energia és közlekedés terén (lásd: 7.34. bekezdés);

c)

A kutatási főigazgatóságok 2007-ben jelentősen növelték ellenőrzési erőfeszítéseiket, és teljesítették a kitűzött éves célszámokat.

A figyelem most az azonosított hibák kijavítására irányul. A kutatási főigazgatóságok tevékenyen arra törekednek, hogy javítsák a monitorozási eszközöket, és pontosabb igazgatási és pénzügyi iránymutatást adnak ki. Ezek a lépések várhatóan növelik majd a beszedési eljárás hatékonyságát és teljességét (beleértve az extrapolációt és a Számvevőszék megállapításainak nyomon követését).

d)

előzetes megbízhatósági nyilatkozat az irányítás minőségéről és az ehhez kapcsolódó ellenőrző látogatások (lásd: 9.16., 9.17. és 9.20. bekezdés).

d)

A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága (DG JLS) javította útmutatóját, és cselekvési tervet állított össze a monitorozás véglegesítésére. Lásd a 9.16., 9.17. és 9.20. bekezdésre adott választ.

1.50.

Ha az elsődleges és másodlagos kontrollok gyengén működnek, azt a bizottsági felügyelet nem tudja ellensúlyozni. Ez a felügyelet azt hivatott biztosítani, hogy létezzenek megfelelő elsődleges és másodlagos kontrollok, és működtessék őket eredményesen. Rá kell mutatni az alsóbb szinteken (például a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben) meglévő hiányosságokra, és meg kell tenni az orvoslásukhoz szükséges lépéseket (lásd: 2.40. bekezdés). A felügyelet különböző bizottsági szinteken történik: egyrészt a megosztott irányítású területekkel kapcsolatos kiadásokat kezelő főigazgatóságokon, másrészt – az egyes főigazgatóságokra vonatkozóan – a legmagasabb bizottsági szinten.

1.50.

A mezőgazdaság területén a szabályszerűségi záróelszámolási eljárások segítségével fedezik fel a tagállami irányítási és kontrollrendszerek hiányosságait, amelynek eredményeként pénzügyi korrekcióra kötelezhetik a tagállamot. Ezek a korrekciók fontos eszközt jelentenek a tagállami rendszerek javítása, azaz a kedvezményezettek javára szabálytalanul eszközölt kifizetések megelőzése, azonosítása és visszatéríttetése terén.

1.51.

Ezt a folyamatot több minden hátráltatja, közvetlen kapcsolatban az alábbi tényezőkkel: a kedvezményezettek száma, a szabályok összetett volta, a szabályok betartásának nehéz ellenőrizhetősége, illetve a pénzügyi korrekciók és szankciók visszatartó ereje.

1.51.

Ezek a kockázatok bizonyos szakpolitikai területek velejárói, amelyeket az ellenőrzési stratégia meghatározásánál figyelembe kell venni, különösen a többéves programokkal összefüggésben.

1.52.

A Számvevőszék 2/2004. sz. véleményében azt javasolja, hogy a közösségi kiadásokra vonatkozó kontrollrendszerek hozzák egyensúlyba egyfelől a kontrollmechanizmusok költségeit, másfelől azt a hasznot, amely a tranzakciókra vonatkozó hibakockázat ésszerű mértékre (fennmaradó kockázat) való csökkentéséből származik. Mindezt a költségvetési eljárás valamennyi résztvevőjének is el kell ismernie:

1.52.

A Bizottság egyetért a Számvevőszék által a 2/2004 véleményben tett ajánlásokkal, amelyeket a COM(2008) 110 végleges haladási jelentésben bemutatott módon, az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv keretében hajt végre. A Bizottság a cselekvési terv 10. pontjának keretében folytatja az ellenőrzések költségeivel és hasznával kapcsolatos munkát, és 2008 vége felé újraindítja az elfogadható kockázatról folytatott vitát.

a)

nem minden végső kedvezményezettet lehet a helyszínen ellenőrizni, ezért mindig kell számolni valamennyi fennmaradó kockázattal. A lényeg az, hogy ez a kockázat megfelelő (elfogadható) szintre legyen szabályozva, figyelembe véve az egyes kiadásfajták különböző jellegét, az érvényes szabályok összetett voltát, illetve az alkalmazható szankciók visszatartó erejét;

b)

a kontrollok költsége mind az uniós költségvetés, mind a tagállamok és kedvezményezett államok számára fontos kérdés;

b)

Különösen a helyszíni ellenőrzések költsége magas.

c)

az egyes kiadási területeken olyan lényeges kérdés a költség és a fennmaradó kockázat közti egyensúly, hogy azt politikai szinten, az Unió polgárainak nevében (vagyis a költségvetési/mentesítési hatóságnak) kellene jóváhagyni;

d)

ha valamely rendszert nem lehet elfogadható költséggel, illetve tolerálható kockázattal kielégítő módon működtetni, akkor azt a rendszert újra kell gondolni.

1.53.

Ha a belsőkontroll-keretrendszer ezeken az ésszerű alapelveken épülne fel, akkor lehetségessé válnék azt szem előtt tartva kialakítani a kontrollrendszereket, hogy a kimeneti oldalon milyen célokat érjenek el (64), és hogy milyen elfogadott kritériumok szerint legyen megítélhető és ellenőrizhető a teljesítményük.

1.53.

A Bizottság megvizsgálja az említett ötletet. A kohéziós szakpolitikai területre vonatkozó útmutató a hibaarány és időbeli szórásának nyilvántartásán keresztül ösztönzi az ellenőrzések eredményalapú megközelítését; a 2007–2013-as időszakra vonatkozó jogszabályokban kötelező lesz a monitorozás és a hibaarány jelentése. A mezőgazdaság területén az IIER keretében előírt ellenőrzések eredményeit szorosan monitorozzák.

1.54.

A Számvevőszék arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fejezze be a kontrollmechanizmusok költségére, illetve az egyes kiadási területek eredendő kockázatára vonatkozó elemzését (65). A Számvevőszék véleménye szerint a reális, átlátható, ésszerű és költséghatékony kockázatkezelési megközelítés mind a támogatást nyújtóknak, mind a kedvezményezetteknek a javára válnék.

2.1.

Ez a fejezet azokat az előrelépéseket vizsgálja, amelyeket a Bizottság 2007-ben a főigazgatósági felügyeleti és kontrollrendszerek eredményességének javításában elért, és amelyek célja az Unió költségvetéséből finanszírozott tranzakciók jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítása volt. A fejezet elsősorban a következőket elemzi:

2.1.

a)

a számvevőszéki ellenőrzés megállapításai milyen mértékben támasztják alá az éves tevékenységi jelentésekben és a főigazgatói nyilatkozatokban, valamint a Bizottság összefoglaló jelentésében szereplő vezetői állásfoglalásokat (2.2–2.14. bekezdés);

b)

a Bizottságnak milyen mértékben sikerült növelnie mutatók, releváns lényegességi kritériumok és éves összefoglalók alkalmazása révén a jogszerűséggel és szabályszerűséggel kapcsolatos bizonyosságot (2.15–2.23. bekezdés);

c)

milyen mértékben tett előrelépést a Bizottság a belsőkontroll-standardok végrehajtása, valamint az integrált belsőkontroll-keretrendszer terén, és milyen mértékben tudta kimutatni ezek hatását a 2007-es kiadásokra (2.24–2.36. bekezdés).

c)

Az érvényben lévő belsőkontroll-rendszerek – a 2007. évi éves tevékenységi jelentésekben ismertetett korlátozások mellett – ésszerű biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Bizottság tevékenységeihez rendelt forrásokat a kijelölt célra fordították, és betartották a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit. Az alkalmazott ellenőrzési eljárások és a Számvevőszék megállapításai alapján tett intézkedések megfelelő garanciát jelentenek a kérdéses ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége szempontjából.

A Bizottság intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy eddigi tapasztalatai fényében tovább javítsa belsőkontroll-rendszerét, valamint hogy kezelje az ellenőrök által felvetett kérdéseket. A 2007-ben tett intézkedések közé tartozik a hatékony igazgatásra vonatkozó belsőkontroll-standardok felülvizsgálata, az integrált belsőkontroll-keretrendszerre vonatkozó cselekvési terv végrehajtásának folytatása, valamint az éves tevékenységi jelentésekről szóló iránymutatás felülvizsgálata.

A Bizottság foglalkozik azokkal a kérdésekkel is, amelyeket az engedélyezésre jogosult megbízott tisztviselők fenntartásaikban kiemeltek. A Bizottság világosabban megfogalmazza majd érveit azokban az esetekben, amelyekben véleménye eltér a Számvevőszék EK-Szerződés által előírt éves jelentésében foglaltaktól, amely jelentés figyelembe veszi az év közben előforduló hibák feltárására és kijavítására hozott intézkedéseket.

2.2.

Az összefoglaló jelentés elfogadásával a Bizottság politikai felelősséget vállal a költségvetés főigazgatók általi operatív végrehajtásáért (1). A Bizottság úgy ítéli meg, hogy „a bevezetett ellenőrzési rendszerek kellő biztosítékot nyújtanak azon műveletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően, amelyekért a Bizottság az EK-Szerződés 274. cikke értelmében teljes felelősséget vállalt”.

2.3.

A Bizottság elismeri azonban, hogy néhány hiányosság korrigálásához további erőfeszítésekre van szükség, különös tekintettel azokra, amelyekről a megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselők fenntartásai tesznek említést, illetve amelyek a Számvevőszék által nem kielégítőnek ítélt költségvetési területek alá tartoznak. E tekintetben a Számvevőszék úgy véli, hogy a bizottsági főigazgatóknak egyes fenntartásaikat, szélesebb hatókörrel kellene megfogalmazniuk, mint ahogy azt jelenleg teszik (2.12. bekezdés és 2.1. táblázat ).

2.3.

A Bizottság üdvözli a Számvevőszék 2.1. táblázatban foglalt, javított értékelését a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatának következtetéseihez nyújtott, a főigazgatók 2007. évi éves tevékenységi jelentéseiben foglalt bizonyítékokkal kapcsolatban.

2.4.

A Strukturális Alapokat tekintve a Bizottság megemlíti, hogy az országos szintű, tagállami visszavonások és visszafizettetések révén elvégzett pénzügyi korrekciók adatait összesítve bocsátotta rendelkezésre (8). A Bizottság összefoglaló jelentésének ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a tagállamoktól származó adatok „hiányosságaira és következetlenségeire”. Az információk minőségének javítását célzó intézkedések ezért nem szorítkozhatnak csupán a Bizottságra, amint azt az összefoglaló jelentés javasolja, hanem azokat ki kell terjeszteni a tagállamokra is (lásd még: 1.42., 2.31–2.33 és 3.26–3.28. bekezdés).

2.4.

A Strukturális Alapokról készült 2006. évi éves jelentés azon melléklete, amelyre az összefoglaló jelentés hivatkozik (COM(2008) 338 végleges), valamint a 2007. évi éves beszámoló is elismeri, hogy a tagállamoktól kapott adatok hiányosságokat és következetlenségeket tartalmaznak.

2.5.

A Bizottságnak a többéves célkitűzéseire vonatkozó saját értékelése egyes esetekben eltér a Számvevőszék értékelésétől. A Bizottság úgy tekinti például, hogy mind az eredményes belsőkontroll-rendszer létrehozására, mind az elszámoltathatóságnak az éves tevékenységi jelentések révén történő előmozdítására irányuló célkitűzései teljesültek. A Számvevőszék ezzel szemben megjegyzi, hogy bár a belsőkontroll-standardokat végrehajtották, számos felügyeleti és kontrollrendszer eredményessége a hibák megelőzését, feltárását, illetve korrigálását tekintve még nem mutatható ki (lásd még: 2.26. bekezdés), valamint hogy az éves tevékenységi jelentésekben egyes fenntartások potenciális hatását jobban tükrözné, ha azok hatókörét és mélységét bővítenék (lásd: 2.12. bekezdés).

2.5.

A Bizottság összefoglaló jelentése (COM(2008) 338 végleges, 3. melléklet) teljesítettnek nyilvánított néhány, a célkitűzések megvalósítására irányuló kezdeményezést. Ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság nem tart szükségesnek további lépéseket a belsőkontroll-rendszerek vagy az éves tevékenységi jelentések javítása érdekében a jövőben. A Bizottság elkötelezett belsőkontroll-rendszerének folyamatos javítása mellett.

2.6.

A Számvevőszék a főigazgatók éves tevékenységi jelentéseire és nyilatkozataira irányuló vizsgálataiban értékelte, hogy azok milyen mértékben adnak valós (tehát kevéssé torzító) képet az alkalmazott eljárások eredményességéről. Különösen azt vizsgálta, hogy az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét tekintve a felügyeleti és kontrollrendszerek megfelelő bizonyosságot nyújtanak-e.

2.7.

Az ellenőrök valamennyi éves tevékenységi jelentést áttekintettek, a 15 főigazgatóság éves tevékenységi jelentéseit pedig részletesen elemezték.

2.8.

A 2007-es éves tevékenységi jelentésekre vonatkozó útmutatás (9) hangsúlyozta, hogy a Bizottság központi részlegei szerint egyértelmű kapcsolatot kell teremteni a belsőkontroll-rendszerek eredményessége és aközött, hogy a nyilatkozat milyen alapokon nyugszik. A gyakorlatban a legtöbb főigazgató részletesen kifejtette azokat az „építőkockákat”, illetve fő elemeket, amelyekre ők az általuk nyújtott bizonyosságot alapozták.

2.9.

Kijelentéseik szerint minden főigazgató ésszerű bizonyosságot szerzett arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésére bocsátott forrásokat a tervezett célokra fordította, és hogy az általa bevezetett belsőkontroll-mechanizmusok szavatolták az elszámolások alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét. Néhány esetben ennek ellenére fenntartásukat fejezték ki. A Számvevőszék oly módon értékelte ezen nyilatkozatok megalapozottságát, hogy összevetette azok hatókörét és hatását a számvevőszéki ellenőrzés eredményeivel.

2.10.

A 2007-ben kiadott 40 nyilatkozatból 13 (10) tartalmaz egy vagy több fenntartást, ezek döntő többsége az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét érintő hiányosságokkal kapcsolatos. A fenntartások száma 2007-re az előző évi 20-ról 17-re csökkent, azok együttes pénzügyi hatása azonban nőtt.

2.11.

A Regionális Politikai, valamint a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság esetében a fenntartások pénzügyi hatása 2007-re az előző évi – becslések szerint – közel 140 millió euróról megközelítőleg 725 millió euróra nőtt (11). A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság esetében a 2007-es vidékfejlesztési kiadásokra vonatkozó új fenntartás tagállamoktól származó információkon alapul, amelyek szerint a hibaarány több mint 3 %. Ezeket az információkat azonban az igazoló szervek nem validálták, és a főigazgatóság sem hagyta jóvá. Az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége szempontjából legfontosabb fenntartásokat a 2.1. táblázat mutatja.

2.11.

Mind a Regionális Politikai, mind a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentése tartalmaz kockázatos összegeket, nevezetesen a hiányosságok által érintett rendszerekkel kapcsolatos kifizetéseket és a számszerűsített pénzügyi hatást. Az utóbbit az irányítási és kontrollrendszerek hiányosságaira vonatkozó átalánykorrekció mértékét figyelembe véve határozták meg. A Bizottság úgy véli, hogy ez a megközelítés a feltárt hiányosságok potenciális pénzügyi hatásának megfelelő értékelését eredményezi.

2.12.

A táblázatból látható, hogy az éves tevékenységi jelentések csak az igazgatási kiadások és a gazdasági és pénzügyek terén szolgálnak világos és egyértelmű bizonyítékkal a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatának következtetéseihez. A legtöbb szakpolitikai területen (különösen a mezőgazdaság és a kohéziós politika esetében) az éves tevékenységi jelentések jobban megközelítik a megbízhatósági nyilatkozat adott területre vonatkozó külön értékelését, mint a korábbi években. A Számvevőszék megjegyzi ugyanakkor, hogy az említett fenntartások hatókörét és mélységét bővíteni kell annak érdekében, hogy azok minél inkább tükrözhessék potenciális hatásukat, valamint hogy a főigazgatók számos szakpolitikai területen továbbra is kedvezőbb következtetésekre jutnak az uniós kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét tekintve, mint a Számvevőszék saját ellenőrzési megállapításai.

2.12.

Míg a Számvevőszék éves ellenőrzési véleménye az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét tárgyalja (az EK-Szerződés előírásainak megfelelően), a főigazgatók véleménye arra összpontosít, hogy az alapokat azok kijelölt céljára fordították-e, figyelembe véve az ellenőrzések többéves jellegét, valamint hatékonyságukat a hibák feltárása és korrigálása terén. A főigazgatók vezetőségi véleményt bocsátanak ki, amely a Bizottság saját ellenőrzési munkájában és a Számvevőszék éves jelentésében és észrevételeiben, valamint a tagállamok által végzett ellenőrzések vonatkozó eredményeiben foglalt információkon alapul.

2.13.

Ami az oktatás és állampolgárság szakpolitikai területet illeti, a főigazgatók által nyújtott bizonyosság néhány fontos szempontból nem egyeztethető össze a Számvevőszék megállapításaival. A Számvevőszék lényeges hiányosságokat állapított meg az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság hatáskörébe tartozó előzetes nyilatkozati eljárások tekintetében (lásd: 9.17. és 9.25. bekezdés), ezek a hiányosságok azonban a főigazgató fenntartásaiban nem szerepelnek. A Tájékoztatási Főigazgatóság esetében szerepel egy fenntartás a rendszeres utólagos ellenőrzések hiányáról, a Számvevőszék azonban azt is megállapította, hogy az előzetes ellenőrzésekben szintén lényeges hiányosságok vannak (lásd: 9.23. és 9.25. bekezdés).

2.13.

Az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC) bizonyosságát egy átfogó ellenőrzéssorozatra alapozta, nem csupán az előzetes nyilatkozatok értékelési eljárására.

2.14.

A Számvevőszék a külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitikai terület tekintetében úgy véli, hogy az alapul szolgáló tranzakciókat – ezen belül pedig elsősorban a végrehajtó szervezetek által irányított tranzakciókat – a jogszerűséggel, illetve a szabályszerűséggel kapcsolatban lényeges hibaszint terheli (lásd: 8.31. bekezdés), valamint hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek részben eredményesek (lásd: 8.32. bekezdés). Ezeket a megállapításokat a főigazgatók fenntartásai nem tükrözik megfelelően.

2.14.

A lényegességgel kapcsolatban a Számvevőszék következtetései szerint bizonyos tranzakciókat több főigazgatóság is elvégez. Jelenleg minden főigazgatóság csak a saját területén fogadhat el következtetéseket és jelentéseket a lényegességgel kapcsolatban.

2.15.

A Bizottság a 2007-es éves tevékenységi jelentéseknél különös hangsúlyt fektetett arra, hogy azokban szabályszerűségi mutatók is szerepeljenek (12). A főigazgatók többsége a példaként megadott belsőkontroll-sablonokat alkalmazva mutatta ki, hogy mennyiben tartották be a vonatkozó jogi, szabályozási és szerződéses rendelkezéseket, és ezek a rendelkezések mennyiben kötődnek az ésszerű bizonyossághoz (13). Az egyik főigazgatóság esetében ugyanakkor az alapul használt adatok nem voltak megbízhatóak, illetve a jogszerűséggel és szabályszerűséggel való kapcsolat nem volt egyértelmű (14). Majdnem egyik főigazgató sem szerepeltetett összehasonlító mutatókat az előző évekről, illetve jogszerűségi és szabályszerűségi célokat sem állított fel (15).

2.15.

A Bizottság kidolgozott számos belsőkontroll-sablont az ellenőrzési stratégiák harmonizált bemutatása érdekében, amelyeket azonban különböző irányítási kérdésekhez vagy módszerekhez lehet igazítani. A tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó monitoring és jelentéstétel megkönnyítését célzó jogszerűségi és szabályszerűségi mutatók kötelezővé váltak a 2007. évi éves tevékenységi jelentések vonatkozásában. A Bizottság úgy véli, hogy ez egy fontos első lépés, de elismeri, hogy további fejlődés szükséges még a mutatók megbízhatósága és világossága terén. Teljes mértékben és könnyen alkalmazhatónak kell lenniük nyomonkövetési és monitoring célokra.

2.16.

A felülvizsgált költségvetési rendelet (16) 53b. cikkének bekezdése szerint: „A tagállamok a megfelelő nemzeti szinten elkészítik a rendelkezésre álló auditok és nyilatkozatok éves összefoglalóját” (17). A Bizottság központi részlegei által adott utasításoknak megfelelően a főigazgatóknak a 2007-es éves tevékenységi jelentésekben előzetes értékelést kell benyújtaniuk az éves összefoglalókból nyert bizonyosságról (18).

2.17.

A Számvevőszék korábban elismerte, hogy az éves összefoglalók is a belső kontroll elemét képezik, és arra ösztönözte a Bizottságot, hogy növelje ezek értékét közös problémák, lehetséges megoldások és a legjobban bevált gyakorlatok azonosításával, illetve azáltal, hogy ezeket az információkat felhasználja felügyeleti szerepe gyakorlásakor (19).

2.18.

A számvevőszéki ellenőrzés megállapította, hogy 2008. március 31-ig a 27 tagállam közül 25 nyújtott be éves összefoglalót. E 25 államból összesen nyolc nem, további 12 tagállam pedig csupán részlegesen felelt meg a költségvetési rendeletben és a végrehajtási szabályokban (20) szereplő minimális követelményeknek. Ezenkívül a rendelkezésre bocsátott információk teljességéről és pontosságáról a 25 tagállamból mindössze 15 nyújtott be nyilatkozatot, közülük is kettő a 2007–2013-as programozási időszakot illetően, amelyre vonatkozóan azonban mindeddig csak kis kockázatú előlegek kifizetése történt meg.

2.18.

A Bizottság üdvözli a Számvevőszék következtetéseit, miszerint a Bizottság megfelelően felügyelte az éves összefoglaló elkészítésének folyamatát azáltal, hogy világos iránymutatást adott ki és haladéktalanul járt el a nemteljesítés eseteiben.

2.19.

Az alapul szolgáló adatok teljességéről és pontosságáról szóló nyilatkozatok rendszertelen bemutatása és gyakori hiánya arra mutatott rá, hogy az éves összefoglalók egyelőre nem nyújtanak megbízható értékelést a felügyeleti és kontrollrendszerek működése és eredményessége tekintetében.

2.19.

Az éves összefoglalók első körének általános eredménye pozitív volt abban a tekintetben, hogy végül szinte az összes tagállam megfelelt a követelményeknek, és a Bizottság úgy látja, hogy ez jó alapot teremt az összefoglalók minőségének javításához a következő körben. A Bizottság felülvizsgált iránymutatást fog küldeni a tagállamoknak, amelynek ajánlásai azt célozzák, hogy 2008. évi éves összefoglalójuk jobb minőségű legyen.

2.20.

A Számvevőszék szerint az éves összefoglalók bevezetésének első évében a Bizottság megfelelően felügyelte az azokkal kapcsolatos eljárást azáltal, hogy egyértelmű útmutatókat bocsátott ki a tagállamok számára, és felderítette a határidők, valamint a hatókörre és a minőségre vonatkozó kritériumok be nem tartásához vezető okokat.

2.21.

A legtöbb főigazgatóság a bizottsági útmutatásokkal összhangban lényegességi kritériumokat (21) határozott meg, majd azokat a saját irányítási módszereihez, belsőkontroll-környezetéhez és a tagállami kontrollrendszerekhez igazította (22).

2.22.

A Számvevőszék 2006-os éves jelentésében (23) megfogalmazott ajánlásra reagálva az uniós költségvetés megosztott igazgatással történő végrehajtásáért felelős négy legfontosabb főigazgatóság (24) felülvizsgálta a tagállami strukturális intézkedésekre vonatkozó irányítási és kontrollrendszerek működésének értékelési módszerét. A főigazgatók jelenleg minden olyan programot vagy rendszert, amelyre vonatkozóan egy illetékes szerv elutasító ellenőrzési véleményt bocsátott ki, úgy tekintenek, hogy az „jelentős hiányosságokat” tartalmaz, kivéve abban az esetben, ha ennek ellenkezőjéről egy másik forrásból megbízható ellenőrzési bizonyíték áll rendelkezésre (25).

2.23.

Az egyik főigazgatóság olyan lényegességi küszöböket alkalmazott, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek az éves tevékenységi jelentésében máshol megadott információkkal vagy bizonyossággal (26).

2.23.

A Bizottság központi részlegei kötelezettséget vállaltak az összefoglaló jelentésben arra, hogy további iránymutatást adnak a főigazgatóságoknak a hibaarányok, a lényegesség és a fenntartások közötti kapcsolat világosabb kimutatásához.

2.24.

A Számvevőszék a Bizottság néhány szolgálatánál megvizsgálta a kiválasztott belsőkontroll-standardok (ICS) alkalmazását. A vizsgálat célja az volt, hogy a minimális követelmények (alapkövetelmények) teljesülésének mértékén kívül az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét biztosító rendszerek eredményességét is értékeljék. Ez utóbbi a 2007-es évre nézve különösen fontos, mivel ezen a területen már a standardok átfogó felülvizsgálata előtt – amelynek hatásai 2008-tól érezhetők – lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le a Bizottság törekvéseinek sikeréről.

2.24.

A Bizottság célja azt bemutatni, hogy a standardok végrehajtása hatékonyan hozzájárul az igazgatás megbízhatóságához. A belsőkontroll-standardok 2007-es felülvizsgálata (amely 2008-tól lépett hatályba) kiterjedt erre az elvre is.

2.25.

A belsőkontroll-standardok végrehajtásának számvevőszéki értékelése szerint a 2007-es pénzügyi évben a főigazgatóságok (a 2006-os 95 %-hoz képest) átlagosan 96 %-ban feleltek meg az alapkövetelményeknek (lásd: 2.2. táblázat ). A Bizottság tehát 2004 óta folyamatosan magas végrehajtási arányt ért el a belsőkontroll-standardok tekintetében.

2.25.

A Bizottság 2000-ben fogadta el belsőkontroll-standardjait az akkor indított reformok részeként. A standardok és a hozzájuk kapcsolódó minimális követelmények arra irányultak, hogy a Bizottság belsőkontroll-rendszerének lényegességét mérjék. E megközelítés sikerét jól mutatja az, hogy az elmúlt években mind a szolgálatok, mind a Számvevőszék jelentései rendszeresen magas szintű megfelelésről számoltak be.

2.26.

A fenti előrelépés ellenére a Bizottság 2007-re vonatkozóan nem tudta teljes mértékben kimutatni, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek bizonyos szakpolitikai területeken – mezőgazdaság és természeti erőforrások (5.51. bekezdés), kohéziós politika (6.32. bekezdés) (27), kutatás, energia és közlekedés (7.41. bekezdés), külső támogatás, fejlesztés és bővítés (8.32. bekezdés), valamint oktatás és állampolgárság (9.25. bekezdés) – eléggé eredményesek-e a hibakockázatok enyhítéséhez.

2.26.

A Bizottság elismeri, hogy bizonyos politikaterületeken további intézkedésekre van szükség a belsőkontroll- és felügyeleti rendszerek hatékonyságának növelése érdekében. Ez folyamatos erőfeszítéseket igényel, valamint a kontrollrendszerek minden kontrollszintre kiterjedő további javítását.

2.27.

2007-ben a Bizottság úgy döntött, hogy a belsőkontroll-standardok jelenlegi szerkezetét alapelvekkel és részletesebb vonatkozó követelményekkel váltja fel, amelyek lényegében a korábbi belsőkontroll-standardoknak és alapkövetelményeknek felelnek meg (28). A 2007-es számvevőszéki értékelés szempontjából releváns nyolc belsőkontroll-standard elemzése nem tárt fel lényeges változást azok új formátumában.

2.27.

A standardok felülvizsgálata végrehajtásuk világosabbá és egyszerűbbé tételét szolgálta: az új standardok a korábbiakéval azonos területeket fednek le, de nyelvezetük az összes munkatárs számára világosabb lett. Az új rendszer kiküszöbölte a korábbi standardok átfedéseit, és a kontrollrendszerek hatékonyságára helyezi a hangsúlyt.

2.28.

A felülvizsgált belsőkontroll-standardok egyik összetevője a belsőkontroll eredményességi értékelése, amelynek során a bizottsági részlegeknek véleményezniük kell és ki kell mutatniuk a gyakorlatban belsőkontroll-rendszerük eredményességét. Ennek érdekében egyes standardoknál fontossági sorrendet fognak kialakítani, és a vezetőség éves rendszerességgel kockázatértékelést végez majd. Ugyanakkor, mivel a belsőkontroll-standardok függenek egymástól, és együtt ellenőrzési keretrendszert alkotnak, a Bizottságnak minden évben a belsőkontroll-rendszer egészének az eredményességét is ki kell tudni mutatnia.

2.28.

A hatékonyságra vonatkozó jelentési kötelezettség két szinten érvényesül:

—

annak kimutatása terén, hogy magukat a (pénzügyi és nem pénzügyi kérdésekre vonatkozó) standardokat hatékonyan hajtják végre a Bizottság szolgálatai, valamint

—

annak kimutatása terén, hogy a Bizottság rendszerei hatékonyan kezelik az alapul szolgáló tranzakciók hibakockázatát.

2.29.

2007 decemberében véget ért az a kétéves időszak, amelyet a Bizottság az egységes belsőkontroll-keretrendszerre irányuló cselekvési terve végrehajtásához meghatározott (29). A Bizottság 2007-re vonatkozó összefoglaló jelentése (30) pozitív értékelést nyújt az intézkedések végrehajtásában mostanáig tett előrelépésekről, megjegyzi azonban, hogy bizonyos időnek még el kell telnie ahhoz, hogy az intézkedések eredményessége az alapul szolgáló tranzakciók hibaszintjének csökkentése szempontjából bebizonyosodjon.

2.29.

A cselekvési terv célja, hogy a belsőkontroll-keretrendszer konkrét hiányosságait orvosolja. A 16 intézkedést a 2007. december 31-ig tartó kétéves időszak során tervezték végrehajtani. Ezt a célt nagyjából sikerült elérni (a még hátralévő intézkedéseket 2008 vége előtt tervezik végrehajtani).

2.30.

A Számvevőszék elemzése szerint (lásd: 2.3. táblázat ) a Bizottság 2007-ben előrelépést könyvelhet el a cselekvési terve végrehajtásában. 2007 végére összességében 21 alintézkedés végrehajtása történt meg (2006-ban ezek száma 7 volt), és jelenleg 14 van folyamatban (2006-ban ezek száma 19 volt).

2.30.

A Számvevőszék elemzése általában véve alátámasztja a Bizottság 2008. február 27-i, elért eredményekről szóló jelentésében (COM(2008) 110 végleges) foglalt saját elemzését. Az intézkedések végrehajtása folyamatos feladat, amelyen nyomatékosan dolgozunk. Az intézkedések hatása szükségszerűen 2006-os és 2007-es végrehajtásukat követően jelentkezik. Az első hatástanulmány 2009 elején készül majd.

2.31.

2007 márciusában bevezették a 11N jelű alintézkedést, amely a visszafizettetési és jóváírási rendszerek működésének eredményességét értékeli a 2005-ben és 2006-ban visszafizettetett összegek megállapítása, majd annak meghatározása útján, hogy azok következetesek-e a kontrolleljárások során azonosított hibákkal.

2.32.

A Bizottság, noha jelentős erőfeszítéseket tett, 2005-re és 2006-ra vonatkozóan nem tudott teljes körű és megbízható adatokat szolgáltatni. A Bizottság továbbá azt sem tudta kimutatni, hogy a bemutatott adatok a kérdéses évekre vonatkoztak-e, a tagállamok által kezdeményezett valamennyi visszafizettetést figyelembe vették-e, és a közzétett pénzügyi beszámolókkal átlátható módon összevethetők-e.

2.32.

A 2007. évi éves beszámolóhoz csatolt megjegyzések 6. fejezete adja a behajtások legjobb becslését (lásd még a 3.29. bekezdésre adott választ). A kohéziós politika területén a Bizottság közzéteszi a saját kontrolltevékenységéből eredő pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos adatokat. Ezen adatok megbízhatóságával kapcsolatban már sikerült javulást elérni. A Bizottság lépéseket tesz a tagállamok kontrolltevékenységéből származó korrekciókról szóló jelentéseinek javítása érdekében, hogy a jövőben biztosítsa azok teljességét.

2.33.

A Bizottság arra irányuló kezdeményezése, hogy 2008-tól kezdve minden, az általa eszközölt visszafizettetésekre vonatkozó adatot rögzítsen a központi pénzügyi és számviteli rendszerben, pozitív előrelépés. A Számvevőszék megjegyzi ugyanakkor, hogy 2007-re vonatkozóan ez a lehetőség már elveszett.

2.33.

A 2007-re vonatkozó összes jóváírási értesítés és beszedési utalvány utólagos frissítésének költségeit túl magasnak ítélték.

2.34.

A Bizottság 2008 februárjában elvégezte a cselekvési terv hatásainak első vizsgálatát (34). Összességében úgy ítélte meg, hogy az intézkedések hatásai már kimutathatók, az egyéni alintézkedések hatásai között azonban kisebb, de érzékelhető eltérések figyelhetők meg (lásd: 2.3. táblázat ). Az átláthatóság növelése érdekében a Bizottságnak pontosítania kell a hatásvizsgálathoz alapul vett tényezőket.

2.34.

2009-től a jelentések hangsúlya a végrehajtástól a hatáselemzés felé tolódik el. A Bizottság 2009 elején esedékes első hatásértékelésében közöl majd további információkat az egyes intézkedések hatásának értékeléséről, minden intézkedés esetében utalva a konkrét hatásmutatókra. Ugyanakkor a Bizottság néhány intézkedés esetében már kimutatott valós hatásokat, például:

—

(a 3. számú intézkedés esetében) a belsőkontroll-sablonok és a kölcsönös értékelés megerősített folyamata, valamint a főigazgatóságok világosabb iránymutatásai mérhető javulást eredményeztek az éves tevékenységi jelentésekben, amint az a Számvevőszék 2.1. táblázatából is kiderül,

—

(a 8N. számú intézkedés esetében) az esettanulmányt követően javult a legfelsőbb ellenőrzési intézmények számára készített jelentések minősége, ami miatt több legfelsőbb ellenőrzési intézmény használta fel ezeket munkája során,

—

(a 12. számú intézkedés esetében) a 6. kutatási keretprogram ellenőrzési stratégiájáról elismerte a Számvevőszék, hogy „valószínűleg hozzájárul ennek az [utólagos] ellenőrzési műveletnek a még hatékonyabb végrehajtásához”.

2.35.

Bár a Számvevőszék elismeri, hogy a cselekvési terv nagy részének végrehajtása megtörtént, nem talált bizonyítékot olyan előrelépésre, amely közvetlenül és mérhető módon kapcsolható az intézkedésekhez (különösen azokhoz, amelyek a tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkoznak). A Számvevőszék szerint a hatás értékelése – amennyiben az tárgyilagosan mérhető – csakis hosszabb időkeretben valósulhat meg.

2.35.

A szabályok bármilyen egyszerűsítése, és a Bizottság ellenőrzéseinek minden javulása bizonyos idő elteltével gyakorol csak majd hatást a hibák elkerülésére. Ezenkívül számos intézkedés az utólagos ellenőrzésekre, valamint a hibák elkövetése utáni években történő kijavítására vonatkozik. A Bizottság osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a hatásokat csak hosszabb időszak után lehet értékelni, amint azt a cselekvési tervről készített 2008. februári jelentésében (COM(2008) 110 végleges) is kifejti; lásd még a 2.29. bekezdésre adott választ.

2.36.

A Számvevőszék megjegyzi, hogy a Bizottság a cselekvési terv hatásairól szóló első éves jelentést 2009 elején szándékozik bemutatni.

2.37.

2007-ben a Számvevőszék további javulást tapasztalt a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereiben; különösen vonatkozik ez az éves tevékenységi jelentés és nyilatkozatok elkészítési folyamataira (2.8. bekezdés), a főigazgatók nyilatkozataiban adott bizonyosságra vonatkozó fenntartások hatására (2.10. és 2.11. bekezdés), illetve arra, hogy nőtt az összhang a DAS külön értékeléseiben szereplő következtetésekkel (2.12. bekezdés).

2.37.

A Bizottság üdvözli a Számvevőszék által megállapított javulást, és kötelezettséget vállalt erőfeszítéseinek folytatására. Például az éves tevékenységi jelentés véglegesítését megelőző kölcsönös ellenőrzés belső folyamata hozzájárult a jelentések konzisztenciájának és robusztusságának biztosításához. Ezt a folyamatot – az összefoglaló jelentésben leírtaknak megfelelően – továbbfejlesztik a 2008. évi éves tevékenységi jelentésekhez.

2.38.

A számvevőszéki ellenőrzések ennek ellenére továbbra is hiányosságokat állapítottak meg egyes éves tevékenységi jelentésekben és nyilatkozatokban a fenntartások hatókörét és mélységét, valamint a felügyeleti és kontrollrendszerek értékelését és működését illetően (2.13. és 2.14. bekezdés).

2.38.

A Bizottság felkérte szolgálatait, hogy nyomatékosan lépjenek fel a 2007. évi éves tevékenységi jelentésekben ismertetett fenntartások kezelése érdekében, és gondosan figyelemmel kíséri majd az előrehaladást, különös figyelmet szentelve a visszatérő fenntartásoknak. 2008 során a szolgálatok további iránymutatást kapnak majd a konzisztencia fokozásához a tekintélyvesztés kockázatának kezelése, valamint a hibaarányok, a lényegesség és a fenntartások közötti kapcsolat terén.

2.39.

A Bizottság 2004 óta folyamatosan magas végrehajtási arányt ért el a belsőkontroll-standardok tekintetében (lásd: 2.25. bekezdés), és 2007 végére az integrált belsőkontroll-keretrendszer megvalósítását célzó cselekvési tervbe vett alintézkedések több mint kétharmadát végrehajtotta (2.30. bekezdés).

2.40.

A Számvevőszék szerint a Bizottság ugyanakkor nem tudta igazolni azt, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek tökéletesítésére irányuló intézkedései a legfontosabb költségvetési területeken eredményesen csökkentették a hibakockázatot. A cselekvési terv Bizottság által bejelentett hatására vonatkozóan a Számvevőszék még nem talált bizonyítékot.

2.40.

Az elmúlt évek során javították a közösségi finanszírozási programok jogi keretét, javultak az ellenőrzések feltételei, egyszerűsödtek a pénzügyi szabályok, a megosztott és a közvetett központi igazgatás területén bevezették az éves összefoglalók rendszerét – ezek mind olyan kezdeményezések voltak, amelyeket a belsőkontroll-rendszer javítására, valamint a tranzakciók hibakockázatának csökkentésére alakítottak ki.

2.41.

A Számvevőszék javasolja, hogy a Bizottság továbbra is törekedjen a főigazgatósági felügyeleti és kontrollrendszerek eredményességének szavatolására és kimutatására, a következő területekre összpontosítva:

2.41.

a)

biztosítsa, hogy az éves tevékenységi jelentések és nyilatkozatok következetesen és a fenntartásokkal összeegyeztethető módon értékeljék a felügyeleti és kontrollrendszereket (2.12–2.14. bekezdés);

a)

Míg továbbra is egyedül a főigazgató felelős az éves tevékenységi jelentésért és minden esetleges fenntartásért, az éves tevékenységi jelentéstervezetek kölcsönös értékelése erősödött 2007-ben. Az éves tevékenységi jelentésekben és nyilatkozatokban már jelentős mértékben szerepel a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek egészének konzisztens értékelése, és nem csupán a hibák megakadályozása terén bizonyított hatékonyságuk. Ez összeegyeztethető a fenntartásokkal. Ezenkívül a Bizottság javítja éves tevékenységi jelentési eljárását bizonyos területeken, különösen a szolgálatok közötti teljes konzisztencia biztosítása érdekében, és további erőfeszítéseket fog még tenni ebben a tekintetben.

Lásd még a 2.12. és 2.14. bekezdésre adott választ.

b)

a tagállamokkal együttműködve javítsa az éves összefoglalókban rendelkezésre bocsátott információk minőségét, és mutassa ki, hogyan nyer bizonyosságot, illetve hogyan növeli az éves tevékenységi jelentésekből nyert bizonyosság értékét az említett információk felhasználása révén (2.19. bekezdés);

b)

A Bizottság felülvizsgált iránymutatást fog küldeni a tagállamoknak, amelynek ajánlásai a 2008. évi éves összefoglalók minőségének javítását célozzák.

Lásd még a 2.19. bekezdésre adott választ.

c)

a felügyeleti és kontrollrendszerekre gyakorolt tényleges hatás biztosítása érdekében megfelelően kövesse nyomon az integrált belsőkontroll-keretrendszerre vonatkozó cselekvési terv intézkedéseit (2.35. bekezdés), különösen az 1. alintézkedés (egyszerűsítés), a 10a. és a 10b. alintézkedés (költséghatékonyság) és a 11N. alintézkedés (visszafizettetési rendszerek) tekintetében (2.31. bekezdés).

c)

2009 elejére készül el a cselekvési terv hatásáról készült jelentés (amely a 2008. december végi állapotokat tükrözi majd). A Bizottság a 4., 10. és 11. számú intézkedések eredményeit is nyomon fogja követni 2008. novemberi közleményében, amelynek célja, hogy újraindítsa az elfogadható kockázatról szóló vitát.

A kohéziós politika tekintetében a Bizottság jelentős erőfeszítésekkel igyekezett fejleszteni a tagállamok által benyújtott adatok minőségét, és jelenleg ellenőrzi ezen adatok hiánytalanságát és pontosságát.

Lásd még a 2.31. és 2.35. bekezdésre adott választ.

2.42.

A Számvevőszék azt javasolja, hogy a jogalkotó hatóságok és a Bizottság készüljenek fel a jövőbeli kiadási programok megtervezésének felülvizsgálatára, a következők megfontolásával:

2.42.

a)

tegyék egyszerűbbé a támogatható költségek számításához alapul vett tényezőket és a „ténylegesen felmerült költségek” visszatérítése helyett alkalmazzanak minél gyakrabban átalányösszegeket;

a)

A Bizottság egyetért azzal, hogy további egyszerűsítés szükséges a támogatható költségekkel kapcsolatos kérdésekben.

A Bizottság már kötelezettséget vállalt az integrált belsőkontroll-keretrendszerre vonatkozó cselekvési tervében arra, hogy egyszerűsített szabályokra tesz javaslatot a következő jogalkotási időszakokban. Ugyanakkor a Bizottság nem egyedül dönt, és szüksége van a jogalkotó hatóságra annak biztosításához, hogy a jövőbeni jogszabályok egyszerűsítő intézkedéseket tartalmazzanak.

A Bizottság vállalta annak biztosítását, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok világos és egyértelmű szabályokat tartalmaznak majd az átalányfinanszírozás kiterjedtebb alkalmazása tekintetében.

A kohéziós politika jelenlegi szabályai már lehetővé teszik az átalányokat bizonyos esetekben, és a Bizottság megvizsgálja majd e gyakorlat kiterjesztésének lehetőségét, amely egyelőre csak korlátozott számú költségkategóriák esetében alkalmazható. A tőkeprojektek esetében ez nem működik a közbeszerzési szabályok és megtérülési megfontolások miatt.

A kutatás területén a Bizottság egyetért azzal, hogy a költségelszámolási problémák miatt további egyszerűsítésre van szükség, elsősorban a személyzeti és a közvetett költségek terén. A Bizottság felhívja a figyelmet a 7. keretprogram jogi korlátaira és a reprezentatív átalányösszegek meghatározásának nehézségeire.

További fontos lépés az egyszerűsítés felé, hogy a 7. keretprogramban bevezették a költségszámítási módszer előzetes hitelesítését. A Bizottság utal a 7.20. és 7.21. bekezdésekre adott válaszokban említett problémákra.

b)

kontrollrendszereiket az elérendő eredmények (kockázati célkitűzések, és ehhez kapcsolódóan az elfogadható hibaszint) figyelembevételével alakítsák át, s ezentúl ne a kitűzött feladatok (elvégzendő ellenőrzések száma) szempontjából közelítsék meg azokat, mint ahogy az jelenleg történik;

b)

A Bizottság elfogadja ezt az ajánlást, és meg fogja vizsgálni, hogy hogyan tudná átültetni a gyakorlatba.

c)

tegyenek előrelépéseket az elfogadható kockázat fogalmának kidolgozása terén.

c)

A Bizottság közleményt fog kibocsátani a kérdésről 2008 őszén, amely az elfogadható kockázatról szóló intézményközi vita újraindítását célozza majd.

3.1.

Ez a fejezet olyan kérdéseket elemez, amelyek a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret első évére, 2007-re vonatkozóan vetődnek fel az Unió általános költségvetésének végrehajtására nézve. Ez az elemzés, melynek során az „n + 2 év”-szabály alkalmazása kiemelt figyelmet kap, elsősorban a költségvetés végrehajtásának ütemére és a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások szintjére terjed ki. A fejezet tárgyalja a korábbi évek rendszerhiányosságai és helytelen kifizetései miatt eszközölt pénzügyi korrekciókat és visszafizettetéseket is, ezeket figyelembe kell venni a költségvetési eljárás során.

3.2.

A Bizottság által folytatott költségvetési gazdálkodás egyik legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a Parlament és a Tanács által az Unió elsődleges politikai céljainak megfelelően elosztott pénzforrások szabályos, a megbízható pénzgazdálkodás elveinek megfelelő felhasználását. A költségvetés végrehajtására irányuló elemzés csupán egy szempontot ad a végrehajtás helyességének meghatározásához. A költségvetés ugyanis meg kell, hogy feleljen a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elveinek is, ezeket azonban nem annyira ez az éves jelentés, mint inkább a Számvevőszék által kiadott különjelentések tárgyalják.

3.3.

A 2007-re elfogadott költségvetési előirányzatokban (a megszavazott költségvetésben és a költségvetés-módosításokban) összesen 126,4 milliárd EUR kötelezettségvállalás és 113,8 milliárd EUR kifizetés szerepelt, ami a végleges 2006-os költségvetéshez képest 5 %-os, illetve 6 %-os növekedést jelentett. Az év költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatai összességükben 2,5 milliárd euróval maradtak a pénzügyi keret szerinti felső határérték alatt, míg a kifizetési előirányzatok 10 milliárd euróval maradtak el attól (lásd: az I. melléklet III . és IV. ábrája ).

3.4.

Az év közben megszavazott hét költségvetés-módosítás a kötelezettségvállalási előirányzatokban összesen 0,167 milliárd EUR, a kifizetési előirányzatokban pedig 1,65 milliárd EUR csökkenést eredményezett. Ez utóbbi csökkenés többnyire arra adott válasz, hogy a kiadások a versenyképesség (0,5 milliárd EUR), a kohéziós politikák (0,7 milliárd EUR), valamint a mezőgazdaság és természeti erőforrások (0,5 milliárd EUR) területén a vártnál alacsonyabbak. A kifizetési előirányzatok ily módon történő csökkentése helyes költségvetési gazdálkodást tükröz, bizonyítja ugyanis a változásokhoz való alkalmazkodás képességét, és csökkenti a költségvetési többletet (1) (a saját források egy része így visszakerülhet a tagállamokhoz).

3.5.

Az I. mellékletben található III . és IV. ábra részletes tájékoztatást nyújt a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokról, és a pénzügyi keret fejezetei, illetve a tevékenységalapú költségvetés-tervezés szakterületei szerinti bontásban közli ezek 2007-es tényleges összegeit.

3.6.

A Bizottság több (részben egymást átfedő) dokumentumot készít az Európai Közösségek költségvetésének végrehajtásáról (2), amelyekben többek között az alábbi adatok szerepelnek:

3.6.

A Számvevőszék által említett dokumentumok különféle célokra készülnek (lásd a 3.20. pontra adott választ).

—

a költségvetési többlet a 2006-os 1,9 milliárd euróval szemben 2007-ben 1,5 milliárd euróra csökkent,

—

a kihasználtsági ráta mind a kötelezettségvállalások (96 %), mind a kifizetések (98 %) tekintetében a 2006. évi adatokhoz (99 % és 96 %) hasonlóan magas volt,

—

1,2 milliárd EUR értékben felhasználatlanul maradt kifizetési előirányzatokat (nem voltak célhoz kötött bevételek közöttük) törlés helyett 2007-ről 2008-ra vittek át vagy átprogramoztak; ez a tavalyihoz hasonló szintet jelent,

—

a „Kohézió” területén (04-es, 05-ös, 11-es és 13-as cím (3)) a kifizetési előirányzatok 0,745 milliárd EUR összegű csökkentése következtében majdnem 100 % lett a végleges kihasználtsági ráta (költségvetés-módosítás elfogadása nélkül 97 % lett volna). A tagállami kifizetési előrejelzések az utóbbi években javultak. A túlbecslés átlagos mértéke a 2006-os 33 %-ról 2007-ben 18 %-ra csökkent.

—

Bár a tagállamok továbbra is igyekeznek javítani az előrejelzések pontosságát, ez utóbbiak továbbra is túlságosan következetlenek ahhoz, hogy költségvetési célokra használják fel. További fejlesztéssel azonban hasznos eszközzé válhatnak a továbbra is magas kihasználtsági ráták biztosításának elősegítéséhez.

3.7.

A kiadások differenciálásának közvetlen következménye, hogy fennálló kötelezettségvállalások keletkeznek akkor, ha a kiadásokat végrehajtó programok lebonyolítása több évbe telik, és a kötelezettségeket évekkel a vonatkozó kifizetések előtt vállalják. A kötelezettségvállalások egyszeri növekedése (például bővítéseket követően) és a források kihasználatlanul hagyása (amikor nem használják fel a költségvetésben jóváhagyott összes kifizetési összeget) arra vezethet, hogy nő a fennálló kötelezettségvállalások szintje. Mivel a kötelezettségvállalásokat kifizetések folyósítása révén lehet felszámolni, hosszú távon a fennálló kötelezettségvállalások strukturális jellegű növekedéséhez vezet, ha a kötelezettségvállalások jelentősen meghaladják a kifizetéseket. Ez a helyzet aztán évről évre húzódik (4).

3.8.

Az – elsősorban többéves programok keretében – fennálló költségvetési kötelezettségvállalások (azaz olyan fel nem használt kötelezettségvállalások, amelyek jövőbeli kiadások finanszírozása céljából kerülnek átvitelre) 6,855 milliárd euróval (5,2 %) 138,6 milliárd euróra nőttek. Ha csak a differenciált előirányzatok révén finanszírozott szakpolitika-területeket tekintjük, 136 milliárd EUR összegben állnak fenn kötelezettségvállalások, ez az érintett politikaterületek kiadásainak 2007-es teljesítési arányát tekintve 1,9 évnyi kötelezettségvállalásnak vagy 2,1 évnyi kifizetésnek felel meg.

3.9.

A fennálló kötelezettségvállalások túlnyomó része a strukturális alapokhoz kapcsolódik. Ezen a területen 84 milliárd eurót (5) (a teljes összeg kb. 66 %-át) tesznek ki a fennálló kötelezettségvállalások, a 2007-es teljesítési arány mellett ez 1,9 évnyi kötelezettségvállalásnak vagy 2,3 évnyi kifizetésnek felel meg. A 2007-es év azonban az új programozási időszak első éve volt, ezért az összes kifizetés kb. 20 %-át előlegfizetések tették ki. Éppen ezért két lehetséges mutató esetében (év végén fennálló kötelezettségvállalások a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz, illetve az év során megvalósított kifizetésekhez viszonyítva) az előző évi referenciaértékkel való összehasonlítás kevésbé hasznos, mint a korábbi években.

3.7–3.9.

A költségvetésben a kötelezettségvállalásokat következetesen magasabb összegekben irányozzák elő, mint a kifizetéseket, mivel ez utóbbiak hosszabb időtartamon át oszlanak el. Ezért a kötelezettségvállalások általában évről évre növekednek.

3.10.

Bár a 2007-es évre jóváhagyott kötelezettségvállalási előirányzatoknak csupán 5 %-a kötődött a Kohéziós Alaphoz, mégis innen származott a fel nem használt kötelezettségvállalások 13 %-a (18,1 milliárd EUR). Ez a 2006-os évhez képest 2,7 milliárd eurós, avagy kb. 15 %-os növekedésnek felel meg. A fennálló kötelezettségvállalások e magas mértéke a 2007-es teljesítési arány mellett 2,5 évnyi kötelezettségvállalást, vagy 4,2 évnyi kifizetést tesz ki, és egyben tükrözi azt a tényt is, hogy erre az alapra nem vonatkozik az „n + 2 év”-szabály (lásd: 3.12–3.17. bekezdés). A Kohéziós Alapnál a teljesítési arány alulmúlta a tervezettet, különösen a spanyolországi, a csehországi és a szlovéniai projektek esetében. Egy költségvetés-módosítás révén a kifizetési előirányzatokat 0,67 milliárd euróval (14 %) csökkentették.

3.10.

A Kohéziós Alaphoz kapcsolódó számos projekt esetében a kiadások végrehajtásának végső határideje 2010-re esik. Az új programozási időszakban a Kohéziós Alapra az n + 2/n + 3 szabályt alkalmazzák.

3.11.

A korábbi, 2000–2006-os programozási időszak strukturális alapjai tekintetében fennálló kötelezettségvállalásoknál 41 %-os, 78 milliárd euróról (2007-es teljesítési arány mellett 2,4 évnyi kifizetés) 46 milliárd euróra (2007-es teljesítési arány mellett 1,5 évnyi kifizetés (6)) történő csökkenés figyelhető meg (7). Az alapok kedvezményezetteinek azonban 2008 végéig sort kell keríteniük a kifizetéseikre ahhoz, hogy a Bizottság le tudja nullázni a fennmaradó összeget. A Bizottságnak ezzel összefüggésben biztosítania kell, hogy a korábbi, 2000–2006-os programozási időszak lezárása ne szenvedjen késedelmet, és így ne gyakorolhasson negatív hatást a 2007–2013-as időszakra jóváhagyott új programok megvalósítására. A Számvevőszék jelentős javulást észlelt az új programozási időszakkal kapcsolatban, a programok időben történő elfogadásának köszönhetően ugyanis ezen a politikaterületen a 2007-es előirányzatok több mint 98 %-ára kötelezettséget vállaltak (8), szemben a korábbi programozási időszakhoz tartozó 2000-es évben tapasztalható 50 %-kal.

3.11.

A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne késsen a 2000–2006-os programok lezárása, amire főleg 2010–2011 folyamán kerül sor. A Bizottság a lezárás előkészítéseként 2006-ban iránymutatást adott ki, és lezárási szemináriumokat szervezett a tagállamokkal. Ellenőrzi továbbá, hogy a tagállamok hogyan készülnek elő a lezárásra (lásd a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv 3.1. fellépését, COM(2008) 97 végleges). Ha a kiadások lezárási határidejét nem tartják be, az el nem költött forrásokat a Bizottság a lezárás alkalmával megszünteti.

3.12.

A strukturális intézkedések területén, melyek végrehajtása rendszerint többéves időszakok keretében történik, a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezéseket megállapító 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (9) 31. cikke az esetleg rendellenesen fennálló, évről évre gördített kötelezettségvállalások egyre fokozódó felhalmozódásának elkerülése érdekében bevezette az automatikus visszavonásokat. Ezt a mechanizmust „n + 2 év”-szabálynak is nevezik.

3.13.

Az éves beszámolóban (10) közöltek szerint fennálló kötelezettségvállalások („RAL” (11)) származási év szerinti elemzéséből látható, milyen hatással jártak a strukturális alapok területén az annak érdekében tett erőfeszítések, hogy a fennálló kötelezettségvállalásokat az automatikus visszavonási szabály hatálybalépése előtt kifizetések révén rendezzék. Az éves beszámoló szerint fennálló kötelezettségvállalások 95 %-ban a 2000–2006-os időszak utolsó három évéből származnak. Ezzel szemben a strukturális alapok területén fennálló, egyelőre rendezetlen kötelezettségvállalásoknak csupán 5 %-a vonatkozik korábbi évekre.

3.14.

Noha az „n + 2 év”-mechanizmus hozzájárult a kifizetési folyamat felgyorsításához (lásd: 3.15. bekezdés), a strukturális alapok területén a fennálló kötelezettségvállalások halmozott összege folyamatosan nő (lásd: 3.1. ábra ), 2007 végére 79 milliárd eurót tett ki (lásd: 3.7. bekezdés is).

3.14.

Ahogyan az a Bizottságnak a 2006. évi éves jelentésre adott válaszaiban is szerepel (3.9–3.10. pont), a fennálló kötelezettségvállalások 1994 óta történő felhalmozódása továbbá részben egyrészt a kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre alkalmazott rendszer 2000–2006 közötti reformjának, másrészt a bővítésnek tudható be. A Bizottság 2008. májusi jelentésének (A strukturális alapok és a Kohéziós Alap 2007. évi költségvetés-végrehajtásának elemzése) 38. oldalán szereplő 21. ábra egyértelműen ábrázolja a különböző programozási időszakok hatását, azaz a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) természetes időbeni csökkenését.

3.15.

Az „n + 2 év”-szabály az esetek csupán kis hányadánál eredményezett automatikus visszavonást (az utóbbi három év során átlagosan kb. 200 millió EUR értékben). Más szóval a potenciális automatikus visszavonást kilátásba helyező „n + 2” rendszernek megvan az a szándékolt hatása, hogy ösztönzi a kötelezettségvállalások időben történő megszüntetését. Felmerül azonban annak a nemkívánatos mellékhatásnak a veszélye, hogy a fennálló kötelezettségvállalások csökkentését célzó kifizetési folyamatot kevésbé szigorú belsőkontroll-eljárásokat alkalmazva gyorsítják fel, ami növelné az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségéhez és szabályszerűségéhez fűződő kockázatot (12).

3.15.

A Bizottság figyelembe veszi a vizsgálatban említett kockázatot, és meghozza a megfelelő intézkedéseket, amennyiben megállapítja, hogy a tagállamok elfogadhatatlan intézkedéseket fogadtak el az n + 2 szabály alapján történő forrásvisszavonások elkerülésére.

3.16.

Az elkövetkező években ez a folyamat részben megfordulhat, mivel az új, 2007–2013-as programozási időszakban az automatikus visszavonási szabályt enyhítve egyes tagállamok esetében n + 3 év szabályt vezetnek be (13). 2007 és 2010 között az összes kötelezettségvállalás 61 %-a olyan tagállamokra fog vonatkozni, amelyek az új pénzügyi keret értelmében az n + 3 év szabály alá tartoznak.

3.16.

Ahogyan az a Számvevőszék 2006. évi jelentésében (3.17. pont) szerepel, ezt a hatást enyhítheti, ha a 2007–2013 közötti időszakban az n + 2/n + 3 szabályt alkalmazzák a Kohéziós Alap projektjeire. Az új vidékfejlesztési alap esetében továbbra is az n + 2 szabályt alkalmazzák.

3.17.

A többi olyan politikaterületen, ahol ugyan futnak többéves projektek, de amelyekre nem vonatkozik az n + 2-eshez hasonló szabály (például a Kutatási, az Információstársadalmi és Médiaügyi, illetve az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóságok esetében), nem figyelhető meg az a tendencia, hogy a fennálló kötelezettségvállalások olyan gyorsan rendeződnek, mint a strukturális alapok esetében (11).

3.17.

Az EU által finanszírozott kutatótevékenységekben minden egyedi kötelezettségvállalásnak megvan a saját, a projekt időtartamától függő „végleges végrehajtási határideje”. A projekt időtartama – a tevékenység jellegétől függően – igen változatos, néhány hónaptól több évig terjedhet. A költségvetési rendelet 77. cikke szerint e kötelezettségvállalások bármely részét, amelyet a határidő után hat hónappal nem teljesítettek, vissza kell vonni. A visszavont összegek a projekt befejezése után, és nagyon kivételes esetben a projektek – tudományos vagy pénzügyi problémákból bekövetkező – nem terv szerinti befejezéséből fakadóan fennmaradó összegeknek felelnek meg.

3.18.

Amint azt a korábbi években is megjegyeztük, a Bizottságnak a költségvetési és pénzgazdálkodásról készített jelentésében jelentős mennyiségű információ található a költségvetési végrehajtás részleteiről, a fennálló költségvetési kötelezettségvállalásokról és az előrejelzettnél alacsonyabb kihasználtság okairól. Lehetőség van azonban további javulásra is, különösen ami a fennálló kötelezettségvállalásokkal („RAL”) kapcsolatos adatok elemzését illeti.

3.18.

A Bizottság egyetért azzal, hogy lehet még mit javítani.

3.19.

Emellett a közzétett adatokat jobban el kellene különíteni a különböző programozási időszakok szerint.

3.19.

Tájékoztatás található a strukturális alapok és a Kohéziós Alap 2007. évi költségvetés-végrehajtásának elemzéséről szóló jelentésben.

3.20.

Egyéb dokumentumokban, például az éves beszámolóban, szintén fontos adatok szerepelnek a költségvetés végrehajtásáról, amelyek a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentésből kimaradtak (pl. a költségvetési eredmény). Nagyobb figyelmet kell szentelni annak, hogy ezekben a különböző dokumentumokban egységes adatok kerüljenek bemutatásra (14).

3.20.

A Bizottság nem gondolja, hogy magát a költségvetési eredményt is fel kellene tüntetni a költségvetési és pénzügyi irányításról szóló jelentésben, mivel az éves előirányzatok meghatározása ebben a könyvelési számításban (amelynek az a célja, hogy a tagállamoknak visszatérítendő összegeket kiszámítsa) logikusan eltér a hagyományos végrehajtási elemzésben szereplőtől. Ezen túlmenően, a bevételi oldalon e jelentés a saját forrásokra korlátozódik.

3.21.

Az EK-Szerződés 274. cikkének első albekezdése kimondja, hogy „A Bizottság a költségvetést […] saját felelősségére […] hajtja végre [és] … A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelveivel összhangban történő felhasználását.” A költségvetés helyes végrehajtásáért tehát végső soron a Bizottságra hárul a felelősség.

3.22.

A költségvetési rendelet többféle irányítási módszert is megkülönböztet a költségvetés végrehajtásához, ezek mindegyikénél megfelelő felügyeleti és kontrollrendszerekre van szükség a kifizetéseket terhelő hibák megelőzéséhez, illetve feltárásához és kijavításához.

3.23.

A Szerződésben, a költségvetési rendeletben és az ágazati rendeletekben a pénzügyi gazdálkodást és a kontrollt illetően megfogalmazott jogi előírások összhatásának eredményeképpen a felelősségi körök megoszlása és a pénzügyi korrekciók különböző eszközei rendkívül bonyolultak. A 3.2. ábra egyszerűsített áttekintést nyújt a különböző jogi összetevőkről és azok egymásra gyakorolt hatásáról.

3.24.

Közvetlen centralizált irányításnál (a költségvetést a Bizottság részlegei hajtják végre, például az igazgatási kiadások vagy a kutatás, energia és közlekedés egyes részei esetében), illetve közvetett centralizált irányításnál (a költségvetést az ezzel megbízott szervezetek, például végrehajtó ügynökségek hajtják végre) a Bizottság kizárólagos felelőssége a végrehajtás, és ennek keretében a megfelelő korrekciós intézkedések alkalmazása. A megosztott irányítás tárgyát képező kiadásoknál – különösen a mezőgazdaság és a kohézió területén – a költségvetés helyes végrehajtásáért, és ennek keretében a helytelen kifizetések visszafizettetéséért első fokon a tagállamok a felelősek (15). Ha azonban a tagállamoknál nem kerül sor a szabálytalan kiadások korrekciójára, vagy ha működő felügyeleti és kontrollrendszereik eredménytelenek az ilyen kifizetések megelőzésében vagy a korrekciók megtételében, akkor a Bizottság záróelszámolási vagy egyéb eljárások révén pénzügyi korrekciókat eszközöl (16).

3.25.

A Számvevőszék ellenőrzése a korábbi évekhez hasonlóan lényeges hibákra utaló bizonyítékokat talált a megosztott irányítású uniós kiadások fontos területein, és megállapította, hogy a legtöbb hiba a végső kedvezményezettek szintjén fordul elő. A visszafizettetési mechanizmusoknak és az eszközölt visszafizettetések mértékének tükröznie kellene a fennálló kockázatok típusát és mértékét. Noha az uniós támogatási rendszerek összetettsége és sokfélesége miatt nehéz általános értékelést adni arról, hogy tagállami szinten mennyire eredményes a korrekciós mechanizmusok működése, a Számvevőszék egyes uniós intézkedések esetében (pl. foglalkoztatás és szociális ügyek, regionális politika) nem talált elégséges bizonyítékot arra nézve, hogy azok többéves korrekciós mechanizmusai arányban állnának a fennálló kockázatokkal.

3.25.

A visszafizettetést csak akkor lehet teljesíteni, ha az ellenőrzés megállapításait megerősítik az ellenőrzöttel folytatott egyeztető eljárás során, ami néhány esetben a megállapítás elvetését vagy módosítását eredményezi. Ezért elkerülhetetlen, hogy a visszatérítések összege kevesebb legyen, mint az ellenőrzésekben beazonosított kockázatok.

3.26.

Jelenleg a tagállami szinten alkalmazott korrekciós mechanizmusokról szolgáltatott információ a kohéziós politikák esetében nem teljes körű és nem megbízható. A mezőgazdaságot illetően a Számvevőszéknek kétségei vannak a szolgáltatott információ megbízhatóságával kapcsolatban (lásd: 5.44. bekezdés). A Bizottság még nem rendelkezik teljes körű és/vagy teljesen megbízható információval arról, hogy ez milyen következményekkel jár az uniós kiadások címzettjeire, illetve az uniós és a nemzeti költségvetésekre nézve.

3.26.

Az Európai Közösségek 2007-es költségvetési évre vonatkozó éves beszámolójához csatolt megjegyzéseket a Bizottság új, a jogosulatlan kifizetések visszafizettetéséről szóló fejezettel egészítette ki. E fejezet célja, hogy áttekintést adjon a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésére alkalmazott eljárásról, és hogy a lehető legpontosabb becslést nyújtsa a teljes visszafizettetett összegről.

3.27.

A korrekciós mechanizmusoknak nem feltétlenül képezi részét a túlfizetett összeg egyéni kedvezményezettel való visszafizettetése. Ha például a túlfizetett összeg alacsony, költséghatékonysági szempontból nem gazdaságos a visszafizettetése. Az is előfordulhat, hogy a kontrolleljárások során nem állapítják meg a ténylegesnél többet visszaigénylő egyes kedvezményezettek kilétét (például ha a korrekció mintavételt alkalmazó módszerekkel kivetített hibaarányokon alapul). Az összegeket általában akkor sem fizettetik vissza a kedvezményezettekkel, ha a pénzügyi korrekciót a felügyeleti és kontrollrendszerek hiányosságai miatt a tagállamra szabják ki.

3.28.

A 3.27. bekezdésben említett esetekben a korrekció költségeit végső soron nem a ténylegesnél többet elszámoló kedvezményezettek, hanem a nemzeti adófizetők finanszírozzák. A kontroll- és szankciórendszerek közvetlen elriasztó hatása így csökken, és ezért a hibák ismét előfordulhatnak. A visszafizettetési eljárások eredményességének megítélésekor azonban számítania kell annak is, hogy ezek mennyire ösztönzik a felügyeleti és kontrollrendszerek javítását (és ezáltal a jövőbeli hibakockázat csökkenését).

3.27–3.28.

A tagállamoknak – adott esetben – vissza kell fizettetniük a kedvezményezettekkel a túlzott kifizetéseket, és bizonyított, hogy ennek általában eleget is tesznek. Amennyiben a hibák az irányítási és kontrollrendszereknek tudhatók be, nem kell az összeget a kedvezményezettől visszatéríttetni, hiszen nem ő a hibás. Átalányalapú vagy extrapolált korrekciók alkalmazása esetén a nemzeti hatóságok csak akkor hajthatnak végre visszatéríttetést az egyéni kedvezményezettektől, ha bizonyított a szabálytalanság. A korrekciós mechanizmus fő célja, hogy a közösségi finanszírozásból kizárja a közösségi szabályoknak nem megfelelő kiadásokat, vagyis megvédje a közösségi költségvetést a nem odatartozó kiadásoktól. Amennyiben a tagállam közigazgatása viseli a költségeket, az átalányalapú vagy extrapolált korrekciók védelmezik a közösségi költségvetést, és ösztönzik a hatóságokat arra, hogy elkerüljék e hibák újabb előfordulását. Az átalányalapú vagy extrapolált korrekciók ezért fontos eszközök a tagállamok irányítási és kontrollrendszereinek fejlesztése szempontjából, így nagyban hozzájárulnak a végső kedvezményezettek részére teljesített szabálytalan kifizetések elkerüléséhez, illetve e kifizetések feltárásának és korrekciójának biztosításához.

3.29.

A visszafizettetések eszközléséhez, illetve az ezzel kapcsolatos kimutatásokhoz alkalmazott rendszerek és eljárások felülvizsgálata alapján a Számvevőszék úgy találja, hogy a Bizottságnak az alábbiakat kellene tennie (17):

3.29.

A Bizottság megerősíti azon kötelezettségvállalását, hogy továbbra is igyekszik javítani az általa vagy a tagállamok által végrehajtott visszafizettetésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatban rendelkezésre álló információt.

—

a már létező korrekciós mechanizmusok átláthatóságának növelése érdekében készítsen listát és leírást az összes olyan tagállami és bizottsági eljárásról, amelyek révén összegeket fizettetnek vissza,

—

teremtsen egyértelmű kapcsolatot a kontrollmechanizmusok által feltárt hiba és az abból fakadó visszafizettetés vagy kiigazítás (a kedvezményezett által elszámolt összeg kiigazítása) között, és gondoskodjon ennek a folyamatnak a megfelelő nyomon követéséről, illetve a megfelelő kimutatások elkészítéséről,

—

kapcsolja össze a visszafizettetéseket, illetve az elszámolt összegekben eszközölt kiigazításokat azzal az évvel, amelyben a hiba vagy szabálytalanság történt, és teremtsen ezáltal alapot a többéves korrekciós mechanizmusok eredményességének értékeléséhez,

—

A Bizottság elszámolásaiban szereplő információk:

A 2007-es költségvetési évre vonatkozó éves beszámolókhoz csatolt megjegyzésekben külön fejezet foglalkozik a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésével, és áttekintést nyújt az e célból alkalmazott eljárásokról.

A fejezet tartalmazza továbbá a visszafizetendő teljes összeg lehető legpontosabb – a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján kiszámított – becslését. Ezen információk még nem tartalmazzák az összes olyan visszafizettetést, amely a Bizottság által közvetlenül irányított pénzeszközök esetében a soron következő kifizetésből történő levonásból fakad. A kohéziós politika területén a tagállamok által végrehajtandó visszafizettetésekkel kapcsolatban csak előzetes adatokat tartalmaz.

A bizottsági szinten korrigált hibákkal kapcsolatos információk további fejlesztése érdekében a Bizottság 2008-ban módosításokat vezetett be az „ABAC” pénzügyi elszámolási rendszerben, hogy az ellenőrzések révén feltárt hibákat vagy szabálytalanságokat egyértelműen összekapcsolja a visszafizettetésekkel, illetve a kedvezményezettek által követelt összegek kiigazításával. A módosítás lehetővé teszi továbbá a visszafizettetések és a követelt összegek kiigazításainak az összekapcsolását azzal az évvel, amelyben a hiba vagy szabálytalanság történt, ezáltal lehetővé teszi, hogy a Bizottság – a Számvevőszék ajánlásának megfelelően – ellenőrizhesse a többéves korrekciós mechanizmusok eredményességét.

—

számszerűsítse a túlzott költségeket elszámoló végső kedvezményezettek által visszafizetett összegeket, illetve a nemzeti költségvetésből, vagyis az adófizetők által finanszírozott pénzügyi korrekciók összegét,

—

gondoskodjon arról, hogy a tagállamok időben nyújtsanak teljes körű, megbízható információt a visszavonásokról, a visszafizettetésekről, illetve a függőben lévő visszafizettetésekről, különösen ami a strukturális alapokat illeti,

—

értékelje, hogy mennyire eredményesen ösztönözték a pénzügyi korrekciók a felügyeleti és kontrollrendszerek javítását a tagállamokban,

—

A tagállamoktól származó információk:

A mezőgazdaságban a végső kedvezményezettektől visszafizettetett összegeket – a tagállamokra terhelt pénzügyi korrekciókkal együtt – bejelentik a Bizottságnak, és feltüntetik a 2007. évi elszámolásokban, valamint a 2007-es elszámolásokhoz csatolt megjegyzésekben. A pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos valamennyi határozatot közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentése pedig teljes információt tartalmaz a Bizottság és a tagállamok közötti pénzügyi kapcsolatokról, valamint a tagállamok által a végső kedvezményezettektől visszafizettetett jogosulatlan kifizetésekről.

A strukturális fellépésekkel kapcsolatos kiadások esetében a Bizottság által elrendelt pénzügyi korrekciókat szintén bejelentik az elszámolásokban. A nemzeti szinten végzett korrekciók esetében a tagállamokat arra kérik, hogy éves jelentéseket nyújtsanak be a Bizottságnak azon korrekciókról, amelyeket a támogatások visszavonásai és visszafizettetései révén hajtottak végre, valamint az év végén függőben lévő visszafizettetésekről. A Bizottság a strukturális alapokról szóló 2006. évi éves jelentés (SEC(2007) 1456) mellékletében ismertette a tagállamoktól a 2006. évre vonatkozóan szolgáltatott információkat, a 2007-es adatokat pedig a 2007. évi jelentésben teszi közzé. A Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv (COM(2008) 97 végleges) egyedi intézkedéseket tartalmaz a jelentéstétel további fejlesztésének szükségességével kapcsolatban. Ezen egyedi intézkedések között szerepelnek pl. a benyújtott információ megbízhatóságának és hiánytalanságának értékelése céljából végzett helyszíni ellenőrzések.

A Bizottság folyamatosan vizsgálja a tagállamokban alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek hatékonyságát, és következtetéseiben, különösen az érintett főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben jelentést tesz. Amennyiben súlyos hiányosságokat tárnak fel, a Bizottság a jövőben is – ahogyan a múltban is tette – felfüggeszti a kifizetéseket és pénzügyi korrekciókat rendel el, amennyiben a tagállam nem hozza meg az elfogadott intézkedést a rendszerek fejlesztése céljából.

A mezőgazdasági kiadások tekintetében a Számvevőszék korábban már elismerte, hogy javulás mutatkozik a tagállamok felügyeleti és kontrollrendszereit illetően (lásd például a Számvevőszék 2006. évi éves jelentését). A Bizottság úgy véli, hogy e javulások – legalábbis részben – egyrészt a bizottsági ajánlások tagállamokban történő végrehajtásának, másrészt a tagállamokra kiszabott pénzügyi korrekcióknak köszönhetők.

—

értékelje, hogy megfelelő típusú korrekciós mechnizmusokat alkalmaz-e a Bizottság, illetve a tagállamok, és hogy – a költséghatékonyság elvét figyelembe véve – mekkora intenzitással teszik ezt (18).

—

Az ellenőrzés költségei:

A Bizottság nemsokára befejezi az ellenőrzési költségek értékelését a mezőgazdaság, az ERFA és a közvetlen központi igazgatás vonatkozásában. Az eredmények alapján a Bizottság 2008 vége felé közleményt ad ki azzal a céllal, hogy újraindítsa az elfogadható mértékű kockázatról szóló intézményközi eszmecserét.

3.30.

Az előző programozási időszak kezdetéhez képest 2007-ben jelentős javulás állapítható meg a tekintetben, ahogyan az új programozási időszak első évének kötelezettségvállalási előirányzatait végrehajtják. A teljesítési arány 2007-ben is magas maradt. A kohéziós politika területén az eredeti kifizetési előirányzatokat költségvetés-módosítások révén 0,745 milliárd euróval csökkentették.

3.31.

A tagállamok javították a strukturális alapok kiadásaira vonatkozó előrejelzéseiket, a túlbecslések aránya a 2006-os 33 %-ról 2007-ben 18 %-ra csökkent (19).

3.31.

Bár a tagállamok továbbra is fejlesztik az előrejelzések pontosságát, ez utóbbiak továbbra is túlságosan következetlenek ahhoz, hogy költségvetési célokra használják fel. További fejlesztéssel azonban hasznos eszközzé válhatnak a továbbra is magas kihasználtsági ráták biztosításának elősegítéséhez.

3.32.

A differenciált kiadásoknál továbbra is rendkívül magas a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások szintje, olyannyira, hogy meghaladja a 2007-es költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatainak összegét. Az automatikus visszavonások rendszere viszonylagos javulást eredményezett a strukturális fellépések területén. Fennáll azonban annak a kockázata, hogy a kifizetések felgyorsulása az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos belsőkontroll-eljárások fellazulását eredményezheti. A Bizottságnak ezt a szempontot is szem előtt kell tartania, amikor hasonló szabályok bevezetését mérlegeli a többéves tevékenységeket folytató egyéb területeken, például a kutatás, az energia és közlekedés, vagy az információs társadalom és média területén.

3.32.

A Bizottság figyelembe veszi a vizsgálatban említett kockázatot, és megfelelő intézkedéseket tesz, amennyiben megállapítja, hogy a tagállamok elfogadhatatlan intézkedéseket fogadtak el az n+2 szabály alapján történő visszavonások elkerülésére.

3.33.

Annak érdekében, hogy az uniós kiadásokra irányuló többéves korrekciós mechanizmusok eredményességét értékelni lehessen, jelentősen javítani kell a korrekciós intézkedések irányításával, illetve hatásával kapcsolatos tájékoztatást.

3.33.

A Bizottság javította és továbbra is igyekszik javítani a rendelkezésre álló információt (lásd a 2007. évi elszámolások 6.5. bekezdését).