9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/1

—

az aktív beilleszkedést célzó optimális politikához egy negyedik, horizontális jellegű tényezőre: a társadalmi részvételre is szükség van,

—

az aktív beilleszkedés legfontosabb eszköze az aktív integráció. Az aktív beilleszkedés a „Work First” (Munka, mindenekelőtt) elvére épül: minden munkanélkülit be kell vonni a munkába vagy az oktatásba,

—

a koherens politikacsomagot főként regionális és helyi szinten kellene kidolgozni és megvalósítani. A munkahelyek létrehozása elsősorban az ezen a területen fontos szereplőknek számító vállalatok és a szociális partnerek feladata – együttműködve a helyi és regionális önkormányzatokkal,

—

elégséges jövedelmen minden ország, régió vagy helyi közösség mást és mást ért. A jövedelemtámogatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha küzdeni lehet általa a strukturális szegénység ellen. Ebben az esetben minősíthető a támogatás szintje „elégséges”-nek. Pénzügyi szempontból nem lehet az egész EU-ra érvényes általános szabályt megfogalmazni e tekintetben. A nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok együttesen felelősek a megfelelő jövedelemtámogatásra irányuló politikáért, amelyet a nyílt koordinációs módszer keretében uniós szinten meg kellene vitatni.

—

a társadalmi és gazdasági szempontból leghátrányosabb helyzetű európai régiók és városok esetében a munkaerőpiacról leginkább kiszorultakat célzó aktív beilleszkedési politikacsomag (bevált gyakorlatok) alkalmazásához az EU pénzügyi támogatására van szükség. Ezért az aktív beilleszkedésre irányuló politikák céljára közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni a helyi és regionális önkormányzatok számára az ESZA költségvetését.

—

a szociális, támogatásban részesített, illetve védett munkahelyek, a szociális vállalkozások és szövetkezetek fontos eszközként kiemelt szerepet játszhatnak a helyi és regionális szintű politikacsomag alkalmazásában. Az ilyen vállalkozások nem ítélhetők meg az európai piacra vonatkozó szokásos versenyszabályok alapján (például a közbeszerzés és az állami támogatások esetében kevésbé szigorú szabályokra van szükség).

Előadó

:

Henk KOOL (NL/PES), Hága polgármester-helyettese

1.

2006-ban az Európai Közösség 25 országában 80 millió embert (a népesség 16 százalékát) fenyegetett az elszegényedés veszélye. A szegénység elleni küzdelemhez és az aktív beilleszkedéshez elengedhetetlen a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak integrációja. Az a tény, hogy továbbra is sok embert fenyeget a szegénység, és sokan vannak kizárva a munkaerőpiacról, tagadhatatlan kihívást jelent a társadalmi kohézió EU-Szerződésben lefektetett célkitűzésére nézve.

2.

Az Európai Bizottság három alapvető tényezőt tart szükségesnek a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak aktív beilleszkedésének erősítéséhez: 1) megfelelő és elégséges jövedelemtámogatást, 2) aktív integrációt 3) színvonalas szociális szolgáltatásokat.

3.

Az aktív beilleszkedést célzó optimális politikához azonban egy negyedik, horizontális jellegű tényezőre: a társadalmi részvételre is szükség van.

4.

Az aktív beilleszkedéshez a négy említett tényezővel kapcsolatban egységes, átfogó megközelítésre van szükség.

5.

Az aktív beilleszkedés legfontosabb eszköze az aktív integráció (a második tényező). Az aktív beilleszkedés a „Work First” (Munka, mindenekelőtt) elvére épül: minden munkanélkülit be kell vonni a munkába vagy az oktatásba. Az első (megfelelő és elégséges jövedelemtámogatás) és a harmadik (színvonalas szociális szolgáltatások) tényező kiegészítő elem. A negyedik tényező (a társadalmi részvétel) az aktív beilleszkedés politikájának utolsó eszköze. A munkaképtelen polgárokat jövedelemtámogatással és egyéb intézkedésekkel hozzá kell segíteni ahhoz, hogy részt vehessenek a társadalom életében. Egyetértünk az Európai Bizottsággal abban, hogy ezek a tényezők egységes, átfogó megközelítést tesznek lehetővé. Ezért minden hatóságnak arra kellene törekednie, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a szociális segélyek, a szociális szolgáltatások, a közösségi szolgáltatások és a munkavállalásra irányuló pénzügyi, valamint nem pénzügyi ösztönzők között.

6.

Az aktív beilleszkedésre irányuló stratégia és politika elsősorban a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Azonban e politikák kidolgozásának és a tapasztalatok átadásának ösztönzésére az EU társadalmi kohézióra vonatkozó célkitűzésének megfelelően bizonyos alapelvek is megfogalmazódtak.

7.

A politikák kialakítása és alkalmazása elsősorban a helyi és regionális önkormányzatok feladata. Az EU támogató szerepet tölt be. Az aktív beilleszkedéssel kapcsolatos átfogó politikának ez a meghatározása arányos, és a szubszidiaritás elvére épül.

8.

A négy fő tényező (jövedelemtámogatás, aktív beilleszkedési politika, színvonalas szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés és társadalmi részvétel) szorosan összefügg, és erősíteniük kell egymást. Minden egyes régió, célcsoport és érintett esetében e négy tényezőt ötvözve kell optimális politikacsomagra törekedni. Az aktív beilleszkedésre irányuló politikák testre szabottak, figyelembe veszik a célcsoportok és az egyének közötti különbségeket. A nemzeti gazdasági modelltől függően e négy tényező viszonylagos jelentősége, valamint az egyes tényezőkhöz választott politikai eszközök különbözőek lehetnek az egyes tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok esetében.

9.

A munkaerőpiacról leginkább kiszorultak integrációjára irányuló politikák eredményeit legnyilvánvalóbban a helyi és regionális önkormányzatok érzékelik. Ők viselik azonban a szóban forgó helyi, regionális, nemzeti és európai szintű politikák hiányosságainak következményeit is. A koherens politikacsomagot ezért főként regionális és helyi szinten kellene kidolgozni és megvalósítani. A helyi és regionális önkormányzatok ismerik a helyi körülményeket, a munkaerőpiac jellegzetességeit és a számos szereplőt, aki kulcsszerepet játszhat az aktív integráció átfogó politikájának megvalósításában.

10.

A koherens politikacsomag végrehajtása érdekében a helyi és regionális önkormányzatoknak hatékony partnerségeket kellene kialakítaniuk más közintézményekkel, magáncégekkel, szociális partnerekkel, NGO-kkal, valamint az ügyfelek képviselőivel.

11.

A helyi és regionális önkormányzatoknak nagymértékű szabadságot kell élvezniük politikáikban az ilyen intézkedések kidolgozása és végrehajtása terén. Ezeket a politikákat egyéb közintézményekkel és magánszervezetekkel együttműködve kellene megtervezni és végrehajtani. Az európai és nemzeti szintű politikákat (adóügy, bevándorlás, oktatás, foglalkoztatás stb.) a helyi és regionális szintű politikák kidolgozásakor és alkalmazásakor felmerülő igényeknek megfelelően kellene kialakítani.

12.

Az európai, nemzeti, regionális és helyi jogalkotás és joggyakorlat akadályait, problémáit fel kell számolni.

13.

Az aktív beilleszkedés legfontosabb eszköze az aktív integráció javítása. Ahhoz, hogy mindenkit be lehessen vonni, az aktív integráció átfogó megközelítésére van szükség. Ugyanakkor minden egyes régió, célcsoport és egyén számára integrált politikacsomagot kell készíteni. Elsősorban a regionális és helyi önkormányzatok feladata, hogy partnereikkel (többek között a nemzeti kormánnyal, a munkaadókkal, a többi közintézménnyel és az NGO-kkal) kidolgozzák és alkalmazzák ezeket a koherens politikacsomagokat. Az átfogó és integrált politikacsomagnak az a lényege, hogy minél több ember számára felszámolja a munkaerő-piaci integráció akadályait. Ez úgy valósítható meg, hogy tanácsadással, útmutatással és képzéssel alkalmassá tesszük ezeket az embereket arra, hogy fizetett munkát végezzenek, és munkahelyeket létesítünk számukra mint védett csoport számára. A védett munkahelyek olyanok számára nyújtanak munkalehetőséget, akik a szokásos munkavégzésre nem azonnal alkalmasak.

14.

Az aktív integrációval kapcsolatos optimális politika és átfogó megközelítés többek között a következőket foglalja magában:

15.

Az intenzív, személyre szabott cselekvési tervek hozzájárulnak az aktív integráció javításához.

16.

A célcsoportok az átfogó, integrált politikacsomag fontos elemét képezik. Regionális és helyi szinten az önkormányzatoknak olyan politikákat kellene kidolgozniuk és átültetniük, amelyek a lehető leghatékonyabbak valamennyi személy aktív beilleszkedése szempontjából, mégpedig ezen személyek hátterétől függetlenül, de elhárítva az előttük álló sajátos akadályokat.

17.

A munkahelyek létrehozása elsősorban az ezen a területen fontos szereplőknek számító vállalatok és a szociális partnerek feladata – együttműködve a helyi és regionális önkormányzatokkal. Nemzeti és regionális szinten a központi kormányra támogató szerep hárul, optimális gazdasági keretfeltételek biztosításával, amilyen a színvonalas oktatás nyújtása, az elhelyezkedés, az adózási intézkedések és a rugalmas biztonság (szociális biztonság és rugalmas munkaügyi alternatívák). A végső láncszemet a helyi és regionális önkormányzatok, a szociális szolgálatok és az NGO-k jelentik, különösen a munkaerőpiactól legtávolabb kerültek esetében. Természetesen a magánszemélyekre is hárul felelősség.

18.

Az állami és szociális munkaadókat, valamint a magánszféra munkaadóit erőteljesen ösztönözni kellene arra, hogy a meglevő munkahelyeket építsék ki, és hozzanak létre új, minőségi munkahelyeket (amelyek elégséges jövedelmet, jó munkakörülményeket, valamint képzést, illetve oktatást nyújtanak). A gyakorlati (alacsony képzettséget igénylő) munkát kínáló állásokra különösen nagy szükség van. A nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok pozitív vállalkozói légkör biztosítása révén ösztönözhetik a magánszféra munkaadóit a munkahelyteremtésre.

19.

Maguk a helyi és regionális önkormányzatok is fontos munkaadónak számítanak. Munkaadóként az ebben a véleményben kifejtett elveket is érvényesíteniük kellene.

20.

A testi vagy szellemi fogyatékosságuk miatt a munkaerőpiactól igen távol került emberek számára mint védett csoport számára támogatásban részesülő, szociális munkahelyek megteremtésére és finanszírozására is szükség lehet. Szociális vállalkozások ösztönzésével a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak ezen a téren.

21.

A munkaerőpiacról kiszorult embereknek segítséget jelenthet a munkaerő-piaci belépéshez az, ha valamennyi foglalkoztatási forma (ideiglenes munka; rugalmas, rész-, valamint teljes munkaidő és távmunka) közül választhatnak.

22.

Valamennyi formális és nem formális oktatási és szakképzési módszer, a részleges továbbképzési rendszerek, a korábbi tanulás elismerése, valamint az egész életen át tartó tanulás – ideértve a továbbképzést is –, hangsúlyozása részét kell, hogy képezze azoknak az összehangolt erőfeszítéseknek, melyek a munkaerőpiactól leginkább eltávolodott emberek szakképzettségének javítására irányulnak.

23.

Több erőfeszítésre van szükség a nemzeti kormányok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok részéről, hogy a munkaerő-piaci igényeket figyelembe véve javítsák az oktatás minőségét. A helyi önkormányzatoknak aktívabb foglalkoztatási politikát kellene folytatniuk, amelynek során a helyi piac igényeinek minél nagyobb mértékű figyelembevételére van szükség. Azokban az országokban, amelyekben a munkaerő-piaci politika a helyi szint illetékességi körébe tartozik, a nemzeti kormányoknak – az EU segítségével – a helyi munkaerőpiac figyelésére kellene ösztönözniük a helyi önkormányzatokat.

24.

Az aktív integrációra vonatkozó politikák átfogó, integratív összehangolásának magában kell foglalnia azt is, hogy a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak számára megkönnyítsék a saját vállalkozás beindítását.

25.

A munkaerőpiacról leginkább kiszorultaknak elégséges jövedelemtámogatásra és egyéb segítségre van szükségük ahhoz, hogy méltó módon élhessenek, és legalább részben megőrizzék a munkaerőpiacra való visszatéréshez szükséges munkaképességüket. Hangsúlyozni kell, hogy ez az Európai Unió alapelvei közé tartozik.

26.

Elégséges jövedelmen minden ország, régió vagy helyi közösség mást és mást ért. Befolyásoló tényezőnek számít a jövedelemtámogatás mértéke, az árszint, a háztartás összetétele, az adózás, a kirekesztettség időtartama, a kulturális, társadalmi és történelmi tényezők stb. A jövedelemtámogatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha küzdeni lehet általa a strukturális szegénység ellen. Ebben az esetben minősíthető a támogatás szintje „elégséges”-nek. Pénzügyi szempontból nem lehet az egész EU-ra érvényes általános szabályt megfogalmazni e tekintetben. A nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok együttesen felelősek a megfelelő jövedelemtámogatásra irányuló politikáért, amelyet a nyílt koordinációs módszer keretében uniós szinten meg kellene vitatni.

27.

Uniós szinten közös alapelvet lehetne megfogalmazni, amely kimondja, hogy a munkavállalói minimálbér és a jövedelemtámogatás szintje közötti különbségnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az embereket és célcsoportokat munkavállalásra ösztönözze. Ez a különbség fontos pénzügyi ösztönző az átfogó politikacsomagban. A „munka kifizetődővé tételét” az Európai Bizottság, számos tagállam, valamint helyi és regionális önkormányzat fontos alapelvnek tekinti. A nemzeti hatóságoknak, továbbá a helyi és regionális önkormányzatoknak a jövedelemtámogatási intézkedések kidolgozása és végrehajtása során ezért figyelembe kellene venniük a szegénységi csapda kockázatát.

28.

Csak olyan személyeknek helyes jövedelemtámogatást nyújtani, akik nem képesek a munkaerőpiacon jövedelmet szerezni, illetve akik jövedelme (például termelékenységük alacsony szintje vagy a rosszul fizetett munkák elfogadásának kényszere miatt) nem éri el a létminimum szintjét. A nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok ne akadályozzák a munkaerőpiac működését, viszont – szigorú „kapuőrként” – pontosan kövessék nyomon, és alaposan értékeljék a jövedelemtámogatásra irányuló kérvényeket. Ugyanakkor aktív politikát kellene folytatni mindazon személyek elérése érdekében, akiknek szükségük van szociális ellátásra, jövedelemtámogatásra és társadalmi részvételre.

29.

A jövedelemtámogatás több formában létezhet, és a legkedvezőbb esetben a helyi szintre és az egyénre van szabva. A jövedelemtámogatás néhány példája: létminimum szintű jövedelemtámogatás a munkanélküli és nem tanuló munkaerőnek, természetbeni juttatás a táplálkozás, ruházkodás, oktatás, lakhatás és egészségügyi ellátás megkönnyítésére, a munkával szerzett jövedelem kiegészítése (ha a jövedelem az – alacsony – termelékenységi szinttől függ), jövedelemtámogatás a magas mobilitási költségek ellensúlyozására, jövedelemtámogatás az adott személy képesítésének és szaktudásának növeléséhez, magánvállalkozás létrehozásához nyújtott támogatás.

30.

A munkaerőpiacról leginkább kiszorultak közül jó néhányan személyes és fizikai értelemben véve is halmozottan hátrányos helyzetben vannak. A munkaerő-piaci integráció, de még a védett munkahely sem jelent számukra reális lehetőséget. Az átfogó megközelítés részeként a helyi és regionális önkormányzatok ezekről az emberekről is gondoskodnak. Társadalmi részvételük ösztönzéséhez különböző eszközök alkalmazására van szükség.

31.

A helyi és regionális önkormányzatoknak a pénzügyi eszközök és a természetbeni juttatás eszközeinek minden fajtáját alkalmazniuk kell, hogy megkönnyítsék a munkaviszonnyal nem rendelkező személyek társadalmi részvételét. Ezek az eszközök ösztönzik azoknak a társadalmi, kulturális, sport-, jóléti és önkéntes tevékenységeit, akiket egyébként a társadalmi elszigetelődés veszélye fenyegetne.

32.

A jövedelemtámogatás, az aktív integráció és a társadalmi részvétel minél hatékonyabb megvalósításához személyre szabott cselekvési tervekre van szükség, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy az egyes ügyfeleknek szóló támogató intézkedéseket idejében megtervezzék és végrehajtsák. A helyi és regionális önkormányzatoknak rendelkezniük kell a minőségi szolgáltatások infrastruktúrájához és a személyre szabott cselekvési tervek kialakításához szükséges eszközökkel.

33.

A személyre szabott cselekvési tervek iránti igény, illetve azok jellege a helyi és regionális önkormányzatok széles körű eszköztárát teszi szükségessé.

34.

A helyi és regionális önkormányzatoknak ösztönözniük kellene a szociális szolgáltatások minőségének javítására szolgáló eszközök és gyakorlatok alkalmazását (például a mindenki számára hozzáférhető internet, egyablakos ügyintézés, lex silentio (hallgatólagos beleegyezés), kötelező és megfelelő határidők a jövedelem- vagy a természetbeni támogatással kapcsolatos döntések meghozására vonatkozóan).

35.

A sikeresség érdekében az aktív beilleszkedési politikáknak integrálniuk kell a helyi, regionális, nemzeti és uniós politikákat. Ki kell terjedniük a minimálbérre, az aktív munkaerő-piaci intézkedésekre, illetve az oktatási és szociális szolgáltatásokra, és ötvözniük kell ezeket. Helyi és regionális szinten számos csapda áll az átfogó, integrált politikák végrehajtásának útjában. A nemzeti kormányoknak, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak közösen kellene ösztönözniük egy átfogó megközelítési mód alkalmazását.

36.

A társadalmi és gazdasági szempontból leghátrányosabb helyzetű európai régiók és városok esetében a munkaerőpiacról leginkább kiszorultakat célzó aktív beilleszkedési politikacsomag (bevált gyakorlatok) alkalmazásához az EU pénzügyi támogatására van szükség. Ezért az aktív beilleszkedésre irányuló politikák céljára közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni a helyi és regionális önkormányzatok számára az ESZA költségvetését. Olyan uniós költségkeretre is szükség van, amely a társadalmi részvételt finanszírozza. Az Interreg keretében kialakított megközelítés jó példa az Európai Unió által nyújtott hatékony támogatásra.

37.

A szociális, támogatásban részesített, illetve védett munkahelyek, a szociális vállalkozások és szövetkezetek fontos eszközként kiemelt szerepet játszhatnak a helyi és regionális szintű politikacsomag alkalmazásában. Az ilyen vállalkozások nem ítélhetők meg az európai piacra vonatkozó szokásos versenyszabályok alapján (például a közbeszerzés és az állami támogatások esetében kevésbé szigorú szabályokra van szükség).

38.

Az átfogó megközelítést – a helyi lakosság szempontjából – főleg a helyi és regionális önkormányzatok alkalmazzák. Az ilyen önkormányzatoknak jogi lehetőségekkel is rendelkezniük kellene, hogy aktív beilleszkedési politikájuk keretében a saját lakosaikra összpontosíthassanak.

39.

A helyi és regionális önkormányzatoknak vezető szerepet kell játszaniuk az aktív beilleszkedési politika intézkedéseinek végrehajtásában. Az uniós szubszidiaritási elv szerint közös uniós elvet lehetne megfogalmazni, amely kimondaná, hogy a nemzeti és az uniós jogalkotásnak és joggyakorlatnak figyelembe kell vennie a helyi és regionális szinten megfogalmazott igényeket (határadó, juttatási rendszerek, az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, pénzügyi ösztönzők a munkaadók számára, munkajog, diszkriminációellenes törvény, a minimálbér differenciálása stb.).

40.

A nyílt koordináció módszere jogi korlátozásoktól mentes keretet biztosít a politikai koordinációhoz. E módszert alkalmazva a tagállamok megállapodnak aktív beilleszkedést célzó leghatékonyabb politikáik meghatározásában és ismertetésében, azzal a céllal, hogy tanuljanak egymás tapasztalataiból. A nyílt koordináció módszerének elmélyítésére az alábbi politikai ajánlásokat fogalmazták meg:

41.

A munkaerőpiacról leginkább kiszorultak aktív beilleszkedésének és jövedelemtámogatásának javítását célzó politikák számottevő része nem elég hatékony. Ezért az ilyen politikák hatékonyságának, eredményességének javítása céljából az aktív beilleszkedést szolgáló regionális és helyi politikák színvonalas, összehasonlító és értékelő elemzéseire van szükség. Az Európai Bizottság is ösztönözhetné az ilyen minőségi tanulmányokat.

42.

A helyi és regionális önkormányzatok közötti szakértői felülvizsgálatok, valamint egy helyi és regionális megfigyelőkből álló hálózat (Progress) elősegítheti a tanulási folyamatot. Kezdettől fogva világosan meg kellene határozni, hogy miben álljanak felülvizsgálatok, és milyen tevékenységet végezzen a helyi és regionális megfigyelőkből álló hálózat.

43.

A munkaerő-kínálatban és -keresletben, valamint a bérekben és a jövedelemtámogatásban Európa-szerte tapasztalható különbségek olyan munkaerő-áramlásokat okoznak, amelyek akadályozhatják a munkaerőpiacról leginkább kiszorult emberek aktív beilleszkedését. A nyílt koordináció módszerét alkalmazva meg lehet vitatni, milyen hatásuk van az ilyen mozgásoknak az aktív beilleszkedésre.

44.

A bevált gyakorlatok kialakítása és terjesztése úgy is serkenthető, hogy minden évben megválasztják az aktív beilleszkedés szempontjából legeredményesebb helyi és regionális önkormányzatokat, és európai kitüntetéssel jutalmazzák őket. A bevált gyakorlatok rendszerezésére az ESZA tematikus csoportjainak példáját követve kerülhetne sor.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/6

—

határozottan emlékeztet arra, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés témája körüli megmozdulást, ahhoz, hogy valóban meghozza gyümölcsét, hosszú távú fellépésnek kellene tekinteni, melynek rá kellene irányítania a figyelmet a 2010-ben vagy korábban megtett intézkedések időbeli fenntarthatóságának szükségességére;

—

olyan strukturált intézkedések megvalósítását kéri, amelyek révén döntő jelentőségű változást lehet elérni a szegénység és a társadalmi kirekesztés valamennyi formája elleni küzdelemben, mivel ezek korlátozzák az egyének szabadságát, és ártanak magának a társadalomnak; és úgy ítéli meg, hogy minden bizonnyal hasznos lenne, ha nem csupán a tagállamok, hanem a helyi és regionális önkormányzatok vagy azok csoportosulásai – mint külön entitások – számára is nyitott lenne az európai évben való részvétel;

—

megállapítja, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a gyermekek helyzetére, mivel azok a gyermekek, akik szegénységben és társadalmi kirekesztésben nőnek fel, egy nemzedékről nemzedékre öröklődő „körbe” kerülnek, ami súlyos következményeket von maga után hosszú távon, hiszen megfosztja a gyermekeket attól a joguktól, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket, illetve veszélyezteti személyes fejlődésüket, oktatásukat és általános jólétüket;

—

kéri a közösségi intézményeket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztés összetett és többdimenziós formáira, és dolgozzanak ki a szociális felelősségvállalás folyamatára összpontosító koherens megelőző intézkedéseket és stratégiákat.

Előadó

:

Linetta SERRI (IT/PES), Armungia városi tanácsának tagja (Cagliari tartomány)

1.

nagy érdeklődéssel fogadja a 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánító kezdeményezés beindítását;

2.

osztja azokat az aggodalmakat, amelyeket az a választás is tükröz, hogy sor került a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének kinyilvánítására, mivel a 78 millió szegénységben és kirekesztésben élő európai polgár helyzetének kezelése mindenekelőtt a helyi és regionális önkormányzati rendszer feladata;

3.

határozottan emlékeztet arra, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés témája körüli megmozdulást, ahhoz, hogy valóban meghozza gyümölcsét, hosszú távú fellépésnek kellene tekinteni, melynek rá kellene irányítania a figyelmet a 2010-ben vagy korábban megtett intézkedések időbeli fenntarthatóságának szükségességére;

4.

megerősíti, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak különleges szerepük van a szegénységben élő vagy társadalmilag kirekesztett személyek szociális, gazdasági és kulturális szolgáltatásokhoz való valóságos hozzáférési feltételeinek elismerésében és előmozdításában. A helyi, regionális és nemzeti önkormányzatok alapvető felelőssége a kirekesztett személyek beilleszkedésének biztosítását célzó politikák kidolgozása, finanszírozása és irányítása;

5.

egyetért azzal, hogy a szociálpolitika megvalósításában a helyi, regionális és nemzeti önkormányzatok alapvető felelőssége a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek beilleszkedésének biztosítását célzó politikák kidolgozása, finanszírozása és irányítása. A – magán-, köz- vagy vegyes tulajdonú – szolgáltatók elengedhetetlenül fontos szerepet játszanak ezen politikák helyi szintű megvalósításában;

6.

hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni küzdelem évének erősítenie kell a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő személyek és szervezeteik részvételét. Az évnek meg kellene erősítenie a befogadó társadalom elvét azáltal, hogy olyan teret hoz létre a közszférában, ahol a kirekesztett személyek elérhetőek, mindezt azon szervezetek létfontosságú hozzájárulásának érvényre juttatása mellett, amelyekhez ezek a személyek tartoznak;

7.

fokozni kell a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szegénység elleni küzdelemben elkötelezett nemzetközi szervezetek közötti tapasztalatcserét, a kölcsönös tanulási folyamat részeként;

8.

egyetért azzal a javaslattal, hogy meg kell erősíteni a kollektív felelősség jelentőségét, amely nem csupán a politikai döntéshozókat kötelezi minden szinten, hanem a köz- és magánszféra szereplőit is;

9.

megjegyzi, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem – valamennyi közigazgatási szinten –, és különösen az ezen jelenségek megelőzésére irányuló politikai elkötelezettség ismételt és folyamatos kell hogy legyen;

10.

olyan strukturált intézkedések megvalósítását kéri, amelyek révén döntő jelentőségű változást lehet elérni a szegénység és a társadalmi kirekesztés valamennyi formája elleni küzdelemben, mivel ezek korlátozzák az egyének szabadságát, és ártanak magának a társadalomnak;

11.

nagyobb elszántságot szeretne látni azon intézkedések megvalósításában, amelyek kiegészítik a társadalmi befogadáshoz kapcsolódó egyéb eszközöket és megfelelő közösségi intézkedéseket, így a PROGRESS programot, a strukturális alapokat, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA), továbbá kapcsolódnak a megkülönböztetés elleni küzdelem, az alapvető jogok érvényesülésének és a nemek esélyegyenlőségének elősegítése, az oktatás és képzés, a kultúra és a kultúrák közötti párbeszéd, az ifjúság, a gyermekek és idősek gondozása, az állampolgári szerepvállalás, a bevándorlás és a menekültügy, valamint a kutatás területeihez;

12.

szeretné, ha a szegénység és a kirekesztés jelenségét elősegítő, valamennyi típusú megkülönböztetés ellen felvennék a harcot;

13.

úgy ítéli meg, hogy minden bizonnyal hasznos lenne, ha nem csupán a tagállamok, hanem a helyi és regionális önkormányzatok vagy azok csoportosulásai – mint külön entitások – számára is nyitott lenne az európai évben való részvétel;

14.

erősíteni kell a szociális védelem, a társadalmi beilleszkedés és az európai foglalkoztatási stratégia terén a nyílt koordinációs módszert, és biztosítani kell a regionális és helyi szint nagyobb arányú részvételét. A módszer hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó regionális cselekvési tervek elkészítése során mennyire kötelezik el magukat az aktív beilleszkedés három nagy tengelyét integráló átfogóbb megközelítés előmozdítása érdekében;

15.

a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával kapcsolatban kiemeli, hogy a tagállamok nagy részében a helyi és regionális hatóságok nyújtják a szociális szolgáltatásokat. A hozzáférés megkönnyítése érdekében ezek a szintek tehát a szolgáltatások ellátására vonatkozó új szabályok kidolgozására és alkalmazására alkalmasabb helyzetben vannak;

16.

megállapítja, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a gyermekek helyzetére, mivel azok a gyermekek, akik szegénységben és társadalmi kirekesztésben nőnek fel, egy nemzedékről nemzedékre öröklődő „körbe” kerülnek, ami súlyos következményeket von maga után hosszú távon, hiszen megfosztja a gyermekeket attól a joguktól, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket, illetve veszélyezteti személyes fejlődésüket, oktatásukat és általános jólétüket. Fontos, hogy minden olyan nagycsaládnak és fiatal családnak nagyobb figyelmet szenteljünk, amelyeknek a szociális kirekesztés esetleges kockázati tényezőivel kell szembenézniük;

17.

emlékeztet arra, hogy a fiatal generációk teljes körű részvételét először is a képzési szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítja: a legutóbbi PISA–OECD-felmérés szoros kapcsolatot tárt fel az alacsony képzettségi szint és a társadalmi kirekesztettség között. Az Unió polgárainak elkötelezettsége és részvétele alapvetően fontos a társadalmi kohézió és Európa fejlődése szempontjából;

18.

kéri a közösségi intézményeket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztés összetett és többdimenziós formáira, és dolgozzanak ki a szociális felelősségvállalás („empowerment”) folyamatára összpontosító koherens megelőző intézkedéseket és stratégiákat;

19.

kéri, hogy jobban vegyék figyelembe azokat a problémákat, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatok szembesülnek, például az Unióba való belépés területein jellemző, határokon átnyúló problémákat a menedéket kérők és az illegális bevándorlók belépését illetően.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/15

—

hangsúlyozza, hogy a jogszabályok gyors és következetes alkalmazására van szükség az EU teljes területén, az új eszköz európai szellemiségével összhangban,

—

kiemeli, hogy azáltal, hogy közösségi jogi szerkezetet adunk a két vagy több tagállam különböző szintű intézményi szereplői között kialakult területi együttműködési formáknak, az Európai Területi Együttműködési Csoport (EGTC) megindíthatja a horizontális európai integráció folyamatát, amelyben érvényesül a szubszidiaritás és a polgárközeliség elve,

—

hangsúlyozza, hogy a különböző intézményi szintek bevonásának lehetősége egyetlen együttműködési struktúrába megnyitja a többszintű kormányzás új formáinak perspektíváját, amely lehetővé teszi az európai regionális és helyi önkormányzatok számára, hogy hajtóerőként működjenek az EU politikájának kidolgozásában és megvalósításában, és hozzájárul, hogy az európai kormányzás nyitottabbá, még inkább részvételivé, demokratikusabbá, kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá váljon,

—

kinyilvánítja abbéli szándékát, hogy kulcsfontosságú tájékoztató és ösztönző szerepet játsszon az EGTC eszköz tekintetében a politikai mobilizáció, a kommunikációs kezdeményezések, a tapasztalatok és legjobb gyakorlatok összegyűjtésére szolgáló hálózatok létrehozása, illetve a kutató tevékenység által,

—

arra hívja fel az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli, európai területi együttműködésről szóló zöld könyvben indítson el stratégiai eszmecserét az EGTC-vel kapcsolatban.

Előadó

:

Mercedes BRESSO, Piemont tartomány elnöke (IT/PES)

1.

határozottan üdvözli az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet elfogadását, amely hatékony választ ad az európai integrációs folyamat elmélyítésének alapvető elvárására, az aktuális kormányzati modelleknek azokhoz a kihívásokhoz való – a regionális különbségeket figyelembe vevő – hozzáigazításán keresztül, amelyekkel az Európai Uniónak szembe kell néznie;

2.

tudomásul veszi, hogy az Európai Unió a jövőjét érintő, alapvető változásokkal áll szemben, mint például a 2007. december 13-án aláírt új Lisszaboni Szerződés, a schengeni övezet nemrég kilenc új állammal történő kibővítése, az euró ciprusi és máltai bevezetése a 2008. év elején, valamint a költségvetés folyamatban lévő felülvizsgálata;

3.

alapvetően örömmel fogadja, hogy az új Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkébe felveszi a területi kohéziót az Európai Unió célkitűzései közé, és megállapítja, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni a határokon átnyúló régióknak; ezzel kifejezetten elismeri annak szükségességét, hogy a többközpontú európai térség harmonizált és kiegyensúlyozott fejlődése támogatást kapjon az uniós politikák kidolgozása keretében; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot azon európai szintű intézkedésekre és tevékenységekre vonatkozóan, amelyekre az előbb említett célkitűzés a jövőben kiterjedhetne;

4.

elismeri, hogy az Európai Uniónak és területének jövője a kohéziós politikák és a versenyösztönző stratégiák megerősített szinergiájától, illetve a globalizáció kihívásainak elsősorban a hátrányos helyzetű területeken történő leküzdését lehetővé tevő ágazati politikák fejlesztésétől függ, határokon átnyúló, nemzetek közötti és régióközi megközelítésmód alkalmazásával; megjegyzi, hogy a határokon átnyúló, nemzetek közötti és régióközi együttműködés már eddig is többletértéket eredményezett – és eredményez a mai napig – európai, politikai, intézményi, gazdasági, illetve társadalmi-kulturális téren;

5.

emlékeztet arra, hogy a területi kohézió az Európai Unió területfejlesztési menetrendjének középpontjában áll, ami jelzi annak szükségességét, hogy a területi dimenziónak meghatározóbb szerepet kell játszania az európai kohéziós politika és a többi közösségi politika jövőjében;

6.

úgy véli, hogy a területi kohézió alapvető feltétele a gazdasági növekedés és szolidaritás célkitűzései elérésének, valamint egy magas versenyképességű szociális piacgazdaság megvalósításának, amelynek célja a teljes foglalkoztatás, a társadalmi haladás és a fenntartható fejlődés;

7.

megerősíti, hogy a területi kohézió ezzel párhuzamosan erősítheti Európa régióinak versenyképességét és fenntarthatóságát, a megújított – és a tagállamok által 2008-ban aktualizált – lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megfelelően;

8.

úgy véli, hogy a területi együttműködés – és mindenekelőtt a határokon átívelő együttműködés – kulcsfontosságú az európai integrációban, és az EU egyik politikai prioritása; valamint emlékeztet arra, hogy a területi együttműködés különösen fontos szerepet tölt be a legkülső régiók, szigetek és hegyvidéki területek esetében;

9.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy indítson stratégiai vitát az európai területi együttműködési csoportosulásról az európai területi kohézióról szóló következő zöld könyvében;

10.

támogatja a területi együttműködést mint a kohéziós politika lényeges eszközét, amely arra hivatott, hogy a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti szempontból alapvető fontosságú ágazatok – kifejezetten területi dimenziójú – problémáit megoldja;

11.

hangsúlyozza, hogy a területi együttműködés megfelelő választ ad arra, hogy a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó alapok elosztása földrajzi szempontból kiegyensúlyozottabban valósuljon meg;

12.

üdvözli, hogy a 2007–2013-as programozási időszak előirányozza a területi együttműködés jelentős fejlesztését a kohéziós politika keretében, a következő módon:

13.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendelet fontos jogi eszköz, amely egy egységes, minden tagállamban közvetlenül alkalmazható közösségi szabályozáson keresztül erősíti a területi önkormányzatok közötti együttműködést Európában;

14.

úgy véli, hogy a benne rejlő előrelátható lehetőségeket az is erősíti, hogy közvetlen kapcsolatban van a közösségi vívmányokkal, ami speciális érvénnyel ruházza fel, jobban beépíthetővé teszi a nemzeti jogrendszerekbe, és a klasszikus együttműködési eszközöknél alaposabbá és dinamikusabbá teszi;

15.

megjegyzi, hogy az előző jogi keret, amelyet a rendelet egyébiránt nem kíván megszüntetni, számos alkalommal bizonytalan helyzetet teremtett;

16.

örömmel veszi tudomásul, hogy az európai területi együttműködésre vonatkozó rendelet tartalmazza a tanácsi joganyagban bevezetett, területi együttműködésre vonatkozó rendelkezések nagy részét. Az Európa Tanács keretében, a területi önkormányzatok határokon átnyúló együttműködéséről szóló 1980-as keretszerződésben és az azt kiegészítő 1995-ös és 1998-as jegyzőkönyvekben ismerték el először a területi önkormányzatok nemzeti határokon túli együttműködésére vonatkozó jogát;

17.

hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás európai együttműködési struktúrát megvalósító eszköz, amelynek célja, hogy szembenézzen a – határokon átnyúló, nemzetek és régiók közötti programok és projektek végrehajtásához és irányításához, valamint általában a területi együttműködéshez kapcsolódó – hagyományos jogi és közigazgatási problémákkal, valamint hogy megoldja azokat;

18.

kiemeli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás hozzájárul ahhoz, hogy a területi együttműködési kezdeményezéseknek stabilitást és biztonságot nyújtson, jogi személyiséggel rendelkező együttműködési csoportok létrehozásának, valamint a projektek és intézkedések megvalósításához szükséges eszközök megteremtésének köszönhetően, a Közösség pénzügyi támogatásával, vagy anélkül;

19.

újfent hangoztatja, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás hatékony koordinációs platformja lehet az európai, nemzeti és regionális politikák megvalósításának számos olyan kulcságazatban, mint az infrastruktúrák, a vállalati verseny, a kutatás és fejlesztés, a képzés, a környezetvédelem és a kockázatmegelőzés, az energia-, és a közlekedési hálózatok, az egészségügy és a szociális ügyek, valamint a fenntartható és többközpontú városfejlesztés;

20.

emlékeztet arra, hogy az olyan európai programok, mint az INTERREG lehetővé tették számos olyan struktúra létrejöttét, jó viszony kialakítását, valamint megállapodás megszületését, amelyek a területi önkormányzatok közötti határokon átnyúló és interregionális együttműködés különböző formáit kívánták megvalósítani a közös érdekű területeken;

21.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás új lehetőséget jelenthet a jogi keret meghatározásához és az eurorégiók koherens fejlődéséhez, amelyek az elmúlt években jelentősen hozzájárultak a tevékenységek széles körében folytatott valódi együttműködéshez: a szomszédsági kapcsolatok bővítéséhez, a lakosság egymáshoz való közeledéséhez, az ismeretek átadásához és a legjobb gyakorlatok cseréjéhez az együttműködési kezdeményezések által;

22.

hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet nem szándékozik megszüntetni a jelenleg működő eurorégiókat, és nem is kíván új adminisztratív struktúrát kialakítani. Ehelyett valós lehetőséget igyekszik biztosítani a transzeurópai területi együttműködésre;

23.

hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás a decentralizált együttműködésre való törekvés erőteljes eszköze. Ez a törekvés európai szinten, számos politikai területen jelenik meg olyan stabil struktúrák alapján, amelyek képesek a polgárok részvételét előmozdítani és teljes mértékben megvalósításra kerülő közös döntéseket hozni, és még hosszú távú stratégiai együttműködéshez is vezetnek;

24.

megjegyzi, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás elsőrangú operatív eszköz lehet, illetve kell is hogy legyen, amely megkönnyíti a hitelpiachoz való hozzáférést azzal a céllal, hogy az EU olyan különböző területei számára finanszírozzon infrastruktúrákat vagy közös érdekű szolgáltatásokat, amelyek a maguk részéről megteremtik az ilyen intézkedések megfelelő finanszírozásához szükséges bevételeket;

25.

hangsúlyozza, hogy a közösségi szinten végrehajtandó intézkedések egyike annak ösztönzése lenne, hogy együttműködési eszközként előszeretettel alkalmazzák az európai területi együttműködési csoportosulást, egyrészt a jelentős előnyök miatt, amelyek az együttműködési politikák, tervek és projektek kezelésének egyszerűsödéséből adódnak, másrészt pedig azért, mert így az EU egész területén elterjednek a bevált adminisztratív gyakorlatok;

26.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás jelenlegi együttműködési eszközei e struktúrák számára nemcsak megteremthetik annak lehetőségét, hogy azok összehangoltabban és hatékonyabban működjenek, az alapok ésszerűbb és jobb összpontosítása révén, hanem javítják az ezt követő eredmények minőségét is;

27.

kiemeli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás jelentős módon hozzájárul majd a források hatékonyabb elosztásához és kezeléséhez a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a területi szintű gazdasági és szociális szereplők szorosabb bevonásán keresztül;

28.

hangsúlyozza, hogy azáltal, hogy – az egyes szinteken – a kettő vagy több tagállamhoz tartozó intézményi szereplők közötti területi együttműködés formái egy közösségi jogi struktúrába illeszkednek, az európai területi együttműködési csoportosulásnak módjában áll, hogy a vertikális európai integrációs folyamatot elindítsa, a szubszidiaritás és a polgárközeliség elveit alkalmazva;

29.

azt állítja, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás eszközén keresztül a regionális és helyi önkormányzatok fontos ösztönző szerepet játszhatnak az Unió politikáinak kidolgozásában és végrehajtásában, hozzájárulva a nyíltabb, a részvételre nagyobb súlyt helyező, demokratikusabb, felelősebb és átláthatóbb európai kormányzáshoz;

30.

rávilágít arra, hogy a különböző intézményi szintek egyetlen együttműködési struktúrába való bevonása olyan új többszintű kormányzási formáknak nyit utat, amelyekben az érintett szereplők az egyes hatásköröktől függően járulnak hozzá a projekt együttes sikeréhez;

31.

hangsúlyozza, hogy a rendelet jogi formája – a területi együttműködésre nézve – homogén szabályokat biztosít minden tagállamban, és csökkenti a rendeletek elaprózottságából fakadó eltéréseket; és ez az első ilyen földrajzi hatókörrel bíró, közös eszköz;

32.

úgy véli, hogy a rendeletet megfelelő koordináció mellett kell végrehajtani annak érdekében, hogy az 1082/2006/EK rendelet gyakorlati átültetésére kidolgozott különböző tagállami jogszabályok illeszkedjenek egymáshoz, és ne lépjen fel semmilyen összeférhetetlenség vagy akadály;

33.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy gyorsan és koherens módon hajtsák végre a rendeletet az Unió egész területén, az új eszköz európai szellemének megfelelően;

34.

kiemeli annak jelentőségét, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásra vonatkozó rendelet bevezető részében említett eljárásokkal összhangban a harmadik országokat is be kell vonni az új közösségi eszköz végrehajtásába, a legmegfelelőbb módon és a kezdetektől fogva;

35.

tudomásul veszi, hogy néhány tagállam már hozott – a rendelet végrehajtására vonatkozó – intézkedéseket, de fenntartja ezek alapos elemzésének jogát, hogy értékelni lehessen, mennyire összeegyeztethetőek a jogszabályok harmonizációjával, valamint a területi együttműködés ösztönzésének célkitűzéseivel;

36.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok többsége még nem tett lépéseket a rendelet elfogadására és végrehajtására, és arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy ezt késedelem nélkül, valamint – az európai területi együttműködési csoportosulások felállítása és teljes működőképessége szempontjából – bürokratikus akadályok és terhek bevezetése nélkül tegye;

37.

hangsúlyozza, hogy az EGTC létrehozása a területi együttműködési kezdeményezések működtetésére és megvalósítására vonatkozó eljárások egyszerűsítését is célozta, és ezért a legszélesebb körű együttműködést kéri az egyes tagállamokon belül a különböző nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok között, saját hatáskörükön belül;

38.

ezért úgy ítéli meg, hogy alapvetően fontos a tagállamok közötti együttműködés és információcsere, mely a regionális és helyi önkormányzatok közvetlen bevonásával párosul;

39.

emlékeztet arra, hogy az európai területi együttműködési csoportosulással kapcsolatos rendelettel a közösségi jog bevezet egy új jogi személyiség-kategóriát: az ebbe tartozók a nemzeti jogalkotásra való fontos hivatkozások ellenére, lényegében egységes elbánásban részesülnek a különböző tagállamokban a közvetlen alkalmazhatóság és hatékonyság elve alapján;

40.

hangsúlyozza, hogy a rendelet 2. cikke pontos hierarchiát hoz létre, amelynek alapján nemcsak a közösségi szabályok, hanem a születő európai területi együttműködési csoportosulások alkotmányaiban és szabályzataiban szereplő rendelkezések is magasabb rendűek annak a tagállamnak a jogánál, amelyben az EGTC-nek a székhelye van, míg ez utóbbit kizárólag a jogszabályok által nem, vagy csak részben szabályozott esetekben alkalmazzák;

41.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogra nem támaszkodó jogszabályokat mindig közvetlenül alkalmazni kell az európai területi együttműködési csoportosulások létrehozásakor;

42.

megítélése szerint a rendelet valóban biztosítja az európai területi együttműködési csoportosulás potenciális tagjainak azt a közvetlenül alkalmazandó jogot, hogy a rendelet rendelkezéseinek megfelelően ilyen csoportosulást hozzanak létre;

43.

emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a szükséges végrehajtási intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelességük elmulasztása gátolja az európai területi együttműködési csoportosulás mögötti elképzelés érvényesülését, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat ezirányban vállalt kötelezettségeik teljesítésére;

44.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság meghatározó szerepet játszhat annak érdekében, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás teljes mértékben, a rendelet valódi szellemének megfelelően – működőképes legyen;

45.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat a szükséges végrehajtási intézkedések meghozatalára, ezzel párhuzamosan adjon megfelelő támogatást az illetékes nemzeti hatóságoknak, iránymutatások, értelmezési szempontok, valamint technikai iránymutatások elfogadásán keresztül. Ennek érdekében az Európai Bizottság hasznot húzhatna az RB által felállított, az európai területi együttműködési csoportosulással foglalkozó szakértői csoport által végzett munkából;

46.

kívánja, hogy amennyiben a mulasztás továbbra is fennáll, az Európai Bizottság vegye figyelembe annak lehetőségét, hogy szükséges jogsértési eljárást indítson azon tagállamokkal szemben, amelyek megfelelő indok nélkül nem tartották tiszteletben azon kötelezettségüket, hogy intézkedéseket fogadjanak el a rendelet végrehajtásához;

47.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulások igénybevételét speciális kommunikációs, képzési közösségi intézkedések és egyéb hasznos intézkedések segítségével lehet előmozdítani, beleértve ebbe a jogi, gazdasági és pénzügyi jellegű ösztönzőket is;

48.

ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a legfontosabb gazdasági és pénzügyi ösztönzők két nagy csoportra oszthatók. Azt javasolja, hogy az első csoport egy speciális közösségi program létrehozását jelentse, amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alapból lehetne finanszírozni, és amely új európai területi együttműködési csoportosulások létrehozását vagy már létező, hagyományos módszerekkel irányított együttműködési projektek átalakítását segíthetné elő;

49.

a gazdasági és pénzügyi ösztönzők második csoportja értelmében az európai bizottsági tenderekben jeleznék, hogy az értékelés során előnyt jelent, ha a projekthez kötődik a projekt lezárultát követően is fennmaradó európai területi együttműködési csoportosulás létrehozása. Ezáltal olyan közép- és hosszú távú együttműködési kultúra intézményesülését erősítenék, amelyik közösségi forrásokon kívüli finanszírozási lehetőségek után kutat;

50.

úgy véli, hogy a jogi jellegű intézkedéseknek, melyek ennek az eszköznek a sikerét hivatottak elősegíteni az egész Unióban, a Régiók Bizottsága által nyújtott technikai segítség mellett elsősorban az Európai Bizottság hatáskörében kell lenniük;

51.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tegye intenzívebbé főigazgatóságainak belső információs tevékenységét az európai területi együttműködési csoportosulásokkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében az Európai Unió ágazati politikáinak végrehajtása során;

52.

kijelenti, hogy kész együttműködni az intézményi szereplőkkel a fentebb említett támogató intézkedések tekintetében;

53.

emlékeztet, hogy különleges konzultációs kompetenciával rendelkezik a területi együttműködés vonatkozásában, az EK-Szerződés 265. cikke értelmében,

54.

megerősíti azon szándékát, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás alapvető tájékoztatási és terjesztői szerepét magára vállalja, politikai mobilizáláson, kommunikációs kezdeményezéseken, a tapasztalatcserék és a bevált gyakorlatok hálózatának létrehozásán, valamint tanulmányok készítésén keresztül;

55.

hangsúlyozza, hogy létrehozták az európai területi együttműködési csoportosulás szakértői csoportját, amelynek feladata a nemzeti végrehajtási intézkedések elfogadásának utókövetése, valamint a területi szintű csoportosulások létrehozására és irányítására vonatkozó tapasztalatcsere ösztönzése;

56.

vállalja, hogy értékeli mind a tagállamok, mind az Unióval szomszédos harmadik országok jogalkotása által adott lehetőségeket, hogy optimalizálja az Európai Unió és a harmadik országok önkormányzatai közötti együttműködésnek a lehetőségeit;

57.

erősíteni szándékozik a transzeurópai együttműködés területén konkrét és kiterjedt tapasztalatokkal rendelkező páneurópai regionális szervezetekkel való kooperációt;

58.

hangsúlyozza, hogy az a fokozott intézményközi együttműködés, amely be tudja vonni az európai intézményeket, a nemzeti kormányokat, valamint a regionális és területi önkormányzatokat, lényeges feltételt teljesít ahhoz, hogy az európai területi együttműködési csoportosulások, illetve a területi együttműködés sikeresek legyenek.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/20

—

úgy véli, hogy az EU-nak a különböző kormányszintek kompetenciáit figyelembe véve, ugyanakkor élve a saját jogköreivel minél előbb valódi bevándorlási politikát kellene kidolgoznia;

—

üdvözli az Európai Bizottságnak a szabályos munkavállalási célú migrációt elősegítő mechanizmusok létrehozására irányuló kezdeményezéseit annyiban, amennyiben a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet célzó korlátozó intézkedések és a szabályos bevándorlás előmozdítását célzó intézkedések kidolgozása között egyensúlyzavar áll fenn, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó európai migrációs politikát, biztosítva, hogy az európai szintű intézkedések többletértéket nyújtsanak, ahogy az a magasan képzett munkavállalók esetében történik;

—

egyetért azzal, hogy az illegális munkavállalás lehetősége a szabálytalan bevándorlás egyik fő vonzereje, ezért a tagállamoknak fokozniuk és javítaniuk kell erőfeszítéseiket, hogy valamennyi, a szabálytalan munkaerőpiac elleni küzdelemhez szükséges intézkedést meghozzák;

—

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Régiók Bizottsága által játszott szerepet nem említik meg egyik hivatkozott dokumentumban sem, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem fordítanak figyelmet a területi dimenzióra, holott mind ez idáig elismerték mind a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a migráció kezelésében, mind pedig a Régiók Bizottsága tanácsadó szerepét e területen;

—

megállapítja, hogy az európai bevándorlási politika és eszközök külső dimenziójának kidolgozásakor meg kell erősíteni a területi dimenziót is, azáltal, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják a migráció átfogó megközelítésének kialakításába. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy az Európai Bizottság támogassa, hogy a Régiók Bizottsága a közösségi fellépések kezdeti szakaszában proaktívabb szerepet játsszon;

—

üdvözli a körkörös migráció előmozdítására irányuló kezdeményezést, és úgy véli, hogy az kedvezően hathat a tagállamok munkaerőpiacaira és a származási országok fejlődésére.

Előadó

:

Anna TERRÓN I CUSÍ (ES/PES), a katalán kormány („Generalitat”) európai uniós ügyekért felelős államtitkára

1.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak a különböző kormányszintek kompetenciáit figyelembe véve, ugyanakkor élve a saját jogköreivel minél előbb valódi bevándorlási politikát kellene kidolgoznia;

2.

üdvözli az Európai Bizottságnak a szabályos munkavállalási célú migrációt elősegítő mechanizmusok létrehozására irányuló kezdeményezéseit annyiban, amennyiben a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet célzó korlátozó intézkedések és a szabályos bevándorlás előmozdítását célzó intézkedések kidolgozása között egyensúlyzavar áll fenn, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó európai migrációs politikát, biztosítva, hogy az európai szintű intézkedések többletértéket nyújtsanak, ahogy az a magasan képzett munkavállalók esetében történik;

3.

egyetért azzal, hogy az illegális munkavállalás lehetősége a szabálytalan bevándorlás egyik fő vonzereje, ezért a tagállamoknak fokozniuk és javítaniuk kell erőfeszítéseiket, hogy valamennyi, a szabálytalan munkaerőpiac elleni küzdelemhez szükséges intézkedést meghozzák;

4.

úgy véli, hogy a feketemunka visszaszorítására szolgáló intézkedéseknek elsősorban azokra a munkaadókra és magánszemélyekre kell irányulniuk, akik az EU területén illegálisan tartózkodó személyeket alkalmaznak. Maguk a bevándorlók gyakran rendkívül nehéz helyzetben vannak, amit erkölcstelen és törvénytelen módon könnyen ki lehet használni;

5.

úgy véli, hogy az egységes engedély megfelelő eszköz a szabálytalan bevándorlás megakadályozására, és emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke rögzíti a megfelelő ügyintézéshez való jogot;

6.

úgy véli, hogy a harmadik országokkal való együttműködés alapvető a bevándorlás átfogó és koherens megközelítéshez, amint azt az Európai Tanács is elismerte 2005-ös következtetéseiben, melyekben megjegyezte, hogy „a migrációval kapcsolatos kérdések központi helyet foglalnak el az EU-nak a harmadik országok széles körével fennálló kapcsolataiban, beleértve különösen az Unióval szomszédos régiókat” (1);

7.

hangsúlyozza, hogy az ún. mobilitási partnerségek létrehozásakor azokat a harmadik országokat kell előnyben részesíteni, amelyek hajlandóak számottevő erőfeszítéseket tenni a jogszerűtlen bevándorlás és az emberkereskedelem felszámolására;

8.

üdvözli a harmadik országokkal való fokozottabb együttműködés „mobilitási partnerségek” vagy technikai és/vagy pénzügyi támogatás révén történő fejlesztésére irányuló javaslatokat, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tárja fel a származási és tranzitországokkal folytatott, egyenlőségen alapuló együttműködés lehetséges új formáit, olyan bizalmi kört kialakítva, amely révén ezek az országok közreműködhetnek a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelemben, és mechanizmusokat hozhatnak létre a szabályos bevándorlás irányítására;

9.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a származási és tranzitországokkal való tárgyalásokban és kapcsolatokban, különösen fejlesztési és együttműködési kérdésekben. Emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jelentős szerepet játszottak többek között az AENEAS, a MEDA és a TACIS programok megfelelő lebonyolításában, és kiemeli a bevándorlóközösségeknek köszönhetően a származási és tranzitországokkal kialakult kapcsolatokat és ismereteket;

10.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Régiók Bizottsága által játszott szerepet nem említik meg egyik hivatkozott dokumentumban sem, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem fordítanak figyelmet a területi dimenzióra, holott mind ez idáig elismerték mind a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a migráció kezelésében, mind pedig a Régiók Bizottsága tanácsadó szerepét e területen;

11.

megállapítja, hogy az európai bevándorlási politika és eszközök külső dimenziójának kidolgozásakor meg kell erősíteni a területi dimenziót is, azáltal, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják a migráció átfogó megközelítésének kialakításába. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy az Európai Bizottság támogassa, hogy a Régiók Bizottsága a közösségi fellépések kezdeti szakaszában proaktívabb szerepet játsszon (2);

12.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak a bevándorló népesség integrációját célzó politikák terén végzett munkáját, valamint a munkaerőpiachoz való hozzáférési mechanizmusok megfelelő működésének garantálásában játszott szerepét; és rámutat arra, hogy szerepet játszhatnak a bevándorló munkavállalók képzésében, amely irányulhat akár az európai munkaerőpiacokon való részvételre, akár – visszatérés esetén – a származási országok munkaerőpiacára történő beilleszkedésre;

13.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a (szabályos és szabálytalan) bevándorlók által igénybevett közszolgáltatások nyújtásában, amelyek közül ki kell emelni a befogadási intézkedéseket, az egészségügyi ellátást, az oktatást és a lakhatást. Amint az uniós fővárosi régiók közgyűléseinek 2006. áprilisi, 5. konferenciáján született nyilatkozat kimondja, a bevándorlás jelensége jelentős költségterhet ró egyes régiókra és helyi önkormányzatokra a közszolgáltatások tekintetében, ezért tanulmányozni kellene, hogy a helyi és regionális önkormányzatok milyen új módszerekkel fokozhatják a részvételüket a munkaerőpiachoz való hozzáféréssel és beilleszkedéssel kapcsolatos nemzeti kezdeményezések és stratégiák kialakításában;

14.

megjegyzi, hogy előnyben részesíti a „szabálytalan bevándorlás” kifejezés használatát, hiszen számos uniós hivatalos nyelvben az „illegális” jelző egyértelműen jogellenes cselekedetre utal, és mindenképpen sürgeti, hogy az „illegális bevándorló” kifejezést ne használják többé;

15.

megjegyzi, hogy szó esik más olyan uniós politikákról is, amelyek érinthetik a migránsokat, ilyen például a fejlesztési politika, az európai foglalkoztatási stratégia és más, a gazdasági és szociális területekkel összefüggő politikák, ezért kéri, hogy jobban hangolják össze a bevándorló lakosságot érintő politikákat;

16.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok által az Eurostatnak szolgáltatott adatok, valamint a nehezen betölthető álláshelyek listája alapján vegye figyelembe a tagállamok munkaerőigényre vonatkozó becsléseit, hogy részletesebb képet kaphasson a különböző tagállamok lépéseiről és értékeléseiről. Ennek során azonban figyelembe kell venni a harmadik országok állampolgárainak a munkaerőpiacra való beengedésére vonatkozó nemzeti kompetenciákat;

17.

hangsúlyozza egy megbízható és naprakész statisztikai rendszer jelentőségét, melynek segítségével a tagállamok önkéntes alapon tapasztalatokat és információkat cserélhetnek a munkaügyi és munkaerő-piaci politikák terén, amint az a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 862/2007/EK rendeletben szerepel (3);

18.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak az információ- és adatgyűjtésben, és hozzájárulhatnak többek között egy európai bevándorlási portál létrehozásához vagy az EURES-hálózat szolgáltatásainak bővítéséhez. A helyi és regionális önkormányzatok maguk is számos internetes portált üzemeltetnek, amelyek kiegészíthetik ezeket a kezdeményezéseket;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem esik szó külön a tagállamok által a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében aláírt nemzetközi megállapodásokról, és emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az alapvető munkaügyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozattal (ILO, 1998), a migráns munkavállalókról szóló cselekvési tervvel (ILO, 2004) és általában a személyek alapvető jogainak tiszteletben tartásával összhangban kell cselekedniük, a hatályban lévő nemzetközi egyezményekben foglaltaknak megfelelően;

20.

rendkívül fontosnak tartja egy, a helyi és regionális önkormányzatokból álló hálózat létrehozását, hogy olyan statisztikai eszközöket és közös mutatószámokat lehessen kidolgozni, amelyek révén jobban megismerhető a bevándorlók valós élethelyzete;

21.

hangsúlyozza, hogy a tapasztalatcsere és a bevándorlók befogadása, társadalmi és munkaerő-piaci integrációja terén bevált gyakorlatok cseréje érdekében fontos az állandó munkacsoportok és különböző fórumok (konferenciák, szemináriumok) szervezésének ösztönzése;

22.

szót emel azért, hogy a tagállamok ratifikálják a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt.

23.

üdvözli a körkörös migráció előmozdítására irányuló kezdeményezést, és úgy véli, hogy az kedvezően hathat a tagállamok munkaerőpiacaira és a származási országok fejlődésére;

24.

elismeri, hogy a körkörös migráció pozitív kapocs lehet a származási és a célországok között, és segíthet előmozdítani a párbeszédet, az együttműködést és a kölcsönös megértést;

25.

figyelmeztet arra, hogy ha a körkörös migráció nem jól működik, elősegítheti a szabálytalan bevándorlást, ezért hatékony csatornákat kell létrehozni a migránsok hazatérésének biztosításához és a körkörösség elősegítéséhez. Az RB továbbá úgy ítéli meg, hogy a körkörös migráció nem léphet az állandó migráció helyébe, és nem korlátozhatja a tagállamoknak a bevándorlók integrálását célzó kezdeményezéseit;

26.

a bevándorlási és egyéb uniós szintű politikák közötti nagyobb összhangra szólít fel annak érdekében, hogy javuljon a származási országok gazdasági és szociális helyzete, és mivel ez is „hozzájárulhat a szabálytalan migráció kiváltó okainak csökkentéséhez” (4);

27.

üdvözli a harmadik országokkal való mobilitási partnerségeket, és elismeri a harmadik országokkal való társulási megállapodások előmozdításának fontosságát. Az Európai Bizottság a közleményében hangsúlyozza, hogy a hatásköröknek az EU és a tagállamok közötti megosztását a mobilitási partnerségek megkötésekor figyelembe kell venni. E megállapodásoknak tartalmazniuk kell a migrációs áramlások közös kezelését célzó eszközöket, a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet célzó és a szabálytalan bevándorlók visszafogadását és visszatérését előmozdító intézkedéseket, valamint a származási országok gazdasági fejlődését elősegítő mechanizmusokat;

28.

rámutat arra, hogy kötelezettségvállalásaik keretében a harmadik országokkal visszafogadási megállapodásokat kell kötni, és jelzi, hogy a bevándorlók jogainak és a nemzetközileg elismert jogoknak a tiszteletben tartása mellett fel kell gyorsítani a visszatérést;

29.

kéri a helyi és regionális önkormányzatok nemzetközi határokon átnyúló együttműködésben játszott szerepének elismerését, és arra ösztönöz, hogy elősegítsék részvételüket az európai szomszédsági eszköz keretében, továbbá sürgeti a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy működjenek együtt a származási országok területi önkormányzataival, felhasználva ehhez az Európai Bizottság programjait, és mindenekelőtt a legkülső régiók és a szomszédos, harmadik országok közötti területi együttműködést célzó, közös kísérleti kezdeményezést, és emlékeztet arra, hogy éppen ezek az önkormányzatok ismerik a legjobban a bevándorlás gazdasági és szociális hatásait és a származási régiókban tapasztalható következményeit;

30.

emlékeztet arra, hogy elemezni kell, milyen következményekkel jár a körkörös migráció a származási országokra nézve, és tanulmányozni kell a hazautalások hatásait. Sürgeti, hogy e tanulmányokkal összhangban vegyék igénybe a hazautalások elősegítéséhez szükséges eszközöket;

31.

kéri, hogy vizsgálják meg, miként lehet bevonni a migrációs áramlások származási és célországainak városait és régióit a mobilitási partnerségekbe, mivel ezek elősegíthetik a bevándorlók mobilitását, és kedvező hatást gyakorolhatnak a bevándorlók társadalmi beilleszkedésére;

32.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell azokat a mechanizmusokat, amelyek elősegítik az egy tagállamban szabályosan tartózkodó és dolgozó migráns munkavállalók Unión belüli mobilitását;

33.

hangsúlyozza, hogy a mobilitási partnerségben részt vevő harmadik országoknak gondoskodniuk kell a visszatérés és a migránsok újbóli beilleszkedésének elősegítéséről úgy, hogy aktív és hatékony intézkedéseket hoznak a produktív munkahelyek és az emberhez méltó munkakörülmények megteremtésének támogatására. A befogadó országok hatóságainak erre fel kell hívniuk annak a származási országnak a figyelmét, amellyel mobilitási partnerségre léptek, továbbá tanácsokkal és egyéb módon támogatniuk kell anélkül, hogy ez a partner számára pénzügyi kiadásokkal járna;

34.

kedvezően értékeli a hosszú távra érvényes, többszöri beutazásra jogosító vízumok elképzelését, mert ezek elősegítik a körkörös migrációt, és támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a tagállamok munkaerőpiacán való részvétel elősegítése azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akiknek korábban diákként engedélyezték a beutazást, és akik körkörös migrációs mechanizmusban való részvétel révén a szabályokat betartva visszatértek származási országukba;

35.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy származási országukba való visszatérésük után a körkörös migránsok magukkal vihessék felhalmozott nyugdíjjogosultságaikat;

36.

kedvezően értékeli a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló és az egyéb intézkedésekkel egymást kölcsönösen kiegészítő, olyan ösztönzők számának növekedését, amelyek támogatják a helyi és regionális önkormányzatok részvételét a fejlesztési projektekben;

37.

támogatja azt az elképzelést, hogy a harmadik országokban közös vízumigénylési központokat állítsanak fel, és kéri, hogy ez a kezdeményezés ne bonyolítsa a bürokratikus eljárásokat, hanem egyszerűsítse és gyorsítsa fel őket;

38.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felvegye a harcot a harmadik országbeli állampolgárok által végzett feketemunkával. A pénzbeli, közigazgatási, illetve ha a cselekmény súlyossága miatt szükségesnek ítélik, akár büntetőjogi szankciók alkalmazása tagállami hatáskörbe tartozik; feltéve, hogy olyan szankciókról van szó, amelyek az uniós jog hatékonyságát hivatottak biztosítani;

39.

rámutat arra, hogy fel kell mérni, hogy az irányelv egyes nyelvi változataiban a „foglalkoztató” vagy a „vállalkozó” kifejezés-e a megfelelőbb, és úgy véli, hogy ott, ahol a tagállamok jogrendszere különbséget tesz a kettő között, jobb volna a „vállalkozó” kifejezés helyett a „foglalkoztató” szót használni, a vállalkozói kezdeményezések és a bűnelkövetői magatartás szétválasztása, illetve az olyan helyzetek kezelése érdekében, amikor egy személy rendszeres foglalkoztatást tud nyújtani, bár jogilag nem rendelkezik vállalkozói státusszal;

40.

úgy véli, hogy a szabálytalan munkavállalás elleni küzdelmet a szabálytalanul foglalkoztatók büntetése révén kell megvalósítani, fokozva ugyanakkor a munkaügyi ellenőrzéseket, javítva a legális foglalkoztatási lehetőségeket, és megvizsgálva emellett más olyan módszereket is, amelyek lehetővé teszik a legjobb gyakorlatok propagálását. A munkaügyi ellenőrzések eredményeit nyilvánosságra kell hozni, hogy a fogyasztók és a potenciális alkalmazottak jól megalapozott döntéseket hozhassanak;

41.

megjegyzi, hogy a szabálytalan migrációs áramlások egyik fő mozgatórugóját jelentő szabálytalan munkavállalás elleni küzdelemnek az EU bevándorlási politikával kapcsolatos tevékenységei között kiemelt helyen kell szerepelnie, és úgy véli, hogy az irányelv jogalapjának a szabálytalan munkavállalás elleni küzdelmet kell előtérbe helyeznie, hogy ennek következtében csökkenjen a szabálytalan bevándorlás, ne pedig fordítva;

42.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – a nemzeti jogszabályoknak megfelelően – fontos szerepet játszhatnak a munkaerő-piaci ellenőrzési és felügyeleti intézkedések végrehajtásában, és hogy az ellenőrzések számának növeléséhez adott esetben növelni kell a humán- és pénzügyi erőforrásokat;

43.

úgy véli, hogy a szabálytalan munkavállalás elleni küzdelem keretében különös figyelmet kell szentelni a migránsok illegális becsempészése és az emberkereskedelem elleni küzdelemnek, és elítéli a maffiák és szervezett bűnözői hálózatok szerepét általában a szabálytalan bevándorlás jelenségének, és konkrétan a munkahelyi kizsákmányolásnak a fenntartásában, mely utóbbi jövedelmező bűncselekménnyé vált;

44.

támogatja a szabálytalan munka elleni küzdelemre irányuló kezdeményezéseket, és sürgeti a különböző (nemzeti, regionális és helyi) igazgatási szintek és a társadalmi szereplők (főként munkaadók és szakszervezetek, valamint civil szervezetek és jogvédő szervezetek) közti, e területre vonatkozó közös kezdeményezések előmozdítását. Figyelemfelkeltő és tájékoztatási kampányok indítását sürgeti bizonyos ágazatokban a munkavállalókat szabálytalanul foglalkoztató személyek eltántorítása és a legális foglalkoztatás előnyeiről való tájékoztatása céljával;

45.

egyetért azzal, hogy nem célszerű az irányelv alkalmazási köréből kizárni a rendezetlen helyzetű munkavállalókat alkalmazó magánszemélyeket, figyelmeztet azonban arra, hogy ez a dilemma csak akkor oldható fel, ha gyors és kiegészítő jellegű intézkedéseket hoznak a munkaerőpiacon hiányzó munkaerő szabályos foglalkoztatásához;

46.

hangsúlyozza, hogy a szabálytalan foglalkoztatás megszüntetése érdekében rugalmasabbá és gyorsabbá kell tenni az ideiglenes, különösen a szezonális munkalehetőségekre való toborzást, valamint a legális migrációra vonatkozó 2005-ös politikai tervvel összhangban csatornákat kell meghatározni a szezonális bevándorláshoz;

47.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban sok bevándorló nő mind munkaügyi, mind magánéleti szempontból szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetben van, és sürgeti, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet ennek a kérdésnek;

48.

támogatja azt a határozatot, mely szerint a javaslat által érintett harmadik országbeli állampolgárokra nem rónának ki szankciókat, bár a visszatérési vagy kiutasítási határozat követelménye (5) büntetésként is értelmezhető, és kedvezően értékeli a jogszabálysértőkre kirovandó pénzbüntetéseket, különösen a visszatérés költségeinek viselését, amit ki lehetne egészíteni a bevándorlónak a visszatérítési eljárás lezárulásáig történő elszállásolásával és ellátásával. Kiemeli, hogy az Európai Uniónak biztosítania kell a visszatérésre vonatkozó intézkedésekre irányuló jogalkotási eszközök koherenciáját, továbbá azt, hogy azok tiszteletben tartsák az alapvető jogokat;

49.

sürgeti, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek garantálják, hogy a hazatérő munkavállalók megkapják elmaradt fizetésüket;

50.

fokozottabb védelmet kér a tagállamok illetékes hatóságai részéről a kizsákmányolt munkavállalók számára, valamint kéri, hogy mérlegeljék annak lehetőségét, hogy megadják nekik a hosszú távú tartózkodási engedélyt, különösen a szélsőségesen súlyos esetekben – összhangban a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló 2004/81/EK irányelv rendelkezéseivel;

51.

üdvözli az Unióba történő legális bevándorlási lehetőségek elősegítését célzó kezdeményezéseket, valamint a tagállami munkaerőpiacokhoz való hozzáférés különféle és összetett mechanizmusainak harmonizálására irányuló szándékokat;

52.

szükségesnek tartja az olyan intézkedéseket, mint a „kékkártya”, azzal a céllal, hogy növekedjen az Európai Unió vonzereje a szakképzett és magasan képzett migráns munkavállalók számára, kielégítsék az európai munkaerő-piaci szükségleteket és garantálják a lisszaboni stratégia végrehajtását. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak egyértelműbben meg kell határoznia, hogy mit ért „szakképzett” és „magasan képzett” migráns munkavállalók alatt. Azt javasolja továbbá, hogy az említett definíció vegye figyelembe a migráns képzettségi szintjét, valamint munkatapasztalatait, nyelvi képességeit és egyéb idevonatkozó tényezőket;

53.

emlékeztet arra, hogy nem szabad alábecsülni a képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerő hozzájárulását egyes európai munkaerőpiacokhoz, továbbá felhívja az Európai Bizottság figyelmét – a képzetlen vagy alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatási lehetőségeinek megvizsgálása és kiértékelése után – a befogadási eljárásoknak a foglalkoztatással összefüggő okokból történő közelítése kapcsán, a legális migrációról szóló politikai tervben előirányzottaknak megfelelően tett tanácsi kötelezettségvállalásokra;

54.

úgy véli, hogy a „kékkártyát” nemcsak azoknak a képzett munkavállalóknak kellene kiadni, akik belépési engedélyt kérnek az Unió területére, hanem azoknak is, akik már valamely tagállam területén élnek;

55.

elengedhetetlennek tartja a megbízható és alapvető információk megszerzését a tagállami munkaerőpiacok szakképzettmunkaerő-igényéről, és kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy hatékony, homogén módszert, amellyel a 862/2007. sz. rendeletnek megfelelően beszerezhetők és közzétehetők az e területről származó statisztikai adatok;

56.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatok magasabb részvételét a magas képzettséget igénylő állások betöltésére befogadandó harmadik országbeli állampolgárok számának meghatározásában, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez nem szerepel kifejezetten az irányelvjavaslatban;

57.

aggódik, hogy vajon a magasan képzett munkavállalók munkaerő-piaci mobilitását nem befolyásolhatja-e az a követelmény, hogy az érintett személynek legalább két éven keresztül az első tagállamban kell laknia, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy keressen alternatív megoldásokat, amelyek biztosítják a munkaerő-piaci mobilitást, és megfelelnek a nemzeti munkaerő-piaci szükségleteknek;

58.

kedvezően értékeli a magasan képzett munkavállalók családjára vonatkozó belépési feltételeket. Ez a szempont meghatározó lehet a magasan képzett alkalmazottak toborzásánál, amint azt más országok, pl. Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok példája is bizonyítja;

59.

emlékeztet annak fontosságára, hogy meg kell akadályozni az „agyelszívást” a fejlődő országokban, és aggodalommal jegyzi meg, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a szakképzett munkaerő befogadását célzó programok (köztük az Európai Bizottság körkörös migrációval kapcsolatos közelmúltbeli kezdeményezései) „súlyosbíthatják az agyelszívás problémáját” (6);

60.

kéri, hogy megbízhatóan, adatok és statisztikák felhasználásával tanulmányozzák az agyelszívást és a származási országokban kifejtett hatásait, hogy ezen országokkal közös megoldásokat lehessen kialakítani a jelenség kockázatainak és következményeinek lehető legmesszebbmenő elkerülésére;

61.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozza meg az összes szükséges intézkedést az agyelszívás alternatívájaként a „tudás körforgása” előmozdításának érdekében, amely szerint a migránsok visszatérnek származási országukba, hogy megosszák a célországban szerzett szakismereteiket (7), és amely révén felpezsdíthetők és elmélyíthetők a származási és célközösségek közötti kapcsolatok;

62.

elégedetten nyugtázza az egyben tartózkodási és munkavállalási engedély egységes kérvényezésére vonatkozó javaslatot, és sürgeti, hogy javítsák az ilyen kérelmek feldolgozását elősegítő adminisztratív eljárásokat;

63.

üdvözöl mindenféle javaslatot, amely egyszerűsítené a munkavállalás céljából az Unióba történő belépés mechanizmusait, és a rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében kéri az engedélyek kérelmezési és jóváhagyási eljárásainak felgyorsítását;

64.

üdvözli az egységes engedélyt mint az Európai Unió országaiban jelentős méreteket öltő problémát jelentő és az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett, megfelelő ügyintézéshez való jogot sértő szabálytalanságok elleni küzdelem helyes eszközét;

65.

megelégedését fejezi ki az egységes engedély birtokosainak jogait tartalmazó közös csomag elismerését illetően, és emlékeztet arra, hogy ezeket a jogokat úgy kell elismerni, mint a munkavállalók védelmének az ILO által garantált nemzetközi keretébe tartozó jogokat;

66.

emlékeztet arra, hogy a CdR 233/2006 jelű véleményben (8) foglaltaknak megfelelően fontos a bevándorlók szakképesítései és általában véve szaktudásuk elismerését és egységesítését elősegítő mechanizmusok javítása, ami elősegítené a képességeiknek megfelelőbb foglalkoztatási integrációjukat;

67.

kedvezően fogadja a kombinált engedély egységes kérelmezési eljárásába beépített garanciákat, különösen azt, hogy meg kell indokolni a kérelem elutasítását, és hogy elutasítás esetén fellebbezni lehet;

68.

felszólítja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a bevándorlási politikák kidolgozásába, különösen az integrációval és a munkaerőpiaccal kapcsolatos kérdéseket illetően, hogy azok részt vehessenek a területükre befogadott külföldiek számának, valamint szakmai profiljuknak a meghatározásában.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/26

—

meg van győződve arról, hogy a Lisszaboni Szerződéshez csatolt Alapjogi Chartában elismert értékek, vagyis a demokrácia és az emberi jogok az európai integrációs folyamat sarokkövét alkotják, és az EU területén az emberi jogok védelmének javítása az uniós külkapcsolatok terén is növelni fogja a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának hitelességét.

—

kiemeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok mindenekfelett globális ügyek és a köz javát szolgálják, és számos társadalomban a helyi önkormányzatok azok az egyénhez legközelebbi felelős szervek, amelyeknek feladata ezeknek a jogoknak a gyakorlatba való átültetése. Mivel a kezdeményezés elsősorban a közintézmények kapacitásépítésére összpontosít, nagyobb hangsúlyt fektethetne a helyi és regionális intézményekre.

—

emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a Régiók Bizottságának a választások megfigyelésére vonatkozó stratégiáját be lehetne építeni az 5. célkitűzésbe annak érdekében, hogy elősegítse a polgárközeli demokrácia kiépítését és a demokratikus folyamat iránti felelősségérzet megalapozását a lakosság körében.

—

úgy gondolja, hogy a választások megfigyelésének támogatása fontos része a demokrácia fejlődésének, és úgy érzi, hogy a harmadik országok helyi és regionális választásainak megfigyelésére is különös hangsúlyt kell fektetni az EU jövőbeli választásmegfigyelési stratégiáiban.

—

úgy véli, hogy a nemzeti választások EU általi megfigyelésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a demokrácia helyi és regionális szintű előmozdításának hatásvizsgálatára.

Előadó

:

Heini UTUNEN ZIV (FI/ALDE), Jyväskylä város önkormányzatának tagja

1.

meg van győződve arról, hogy a Lisszaboni Szerződéshez csatolt Alapjogi Chartában (az Európai Unió Alapjogi Chartája) elismert értékek, vagyis a demokrácia és az emberi jogok az európai integrációs folyamat sarokkövét alkotják, és az EU területén az emberi jogok védelmének javítása az uniós külkapcsolatok terén is növelni fogja a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának hitelességét;

2.

létfontosságúnak tartja, hogy az Európai Unió higgyen abban, hogy a demokrácia és az emberi jogok olyan egyetemes értékek, amelyeket határozottan támogatni kell a világban, és támogassa az azok elérésére való törekvéseket az Unión kívüli országokban;

3.

emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottságának következetesen az az álláspontja, hogy nem létezhet valódi demokratikus kormányzás a jog- és hatásköröknek a helyi és regionális szintekre való jelentős áthelyezése nélkül, a mindennapi problémákra kidolgozott kézzelfogható megoldások érdekében való összefogás révén ugyanis a helyi és regionális önkormányzatok bizalmat építhetnek ki az emberek között, hitet a helyi demokráciában és a kultúrák közötti párbeszédben, továbbá segíthetnek elérni, hogy a helyi szint jobban magáénak érezze a demokrácia és az emberi jogok népszerűsítésének ügyét, és hogy az ennek érdekében folytatott kapacitásépítés is fenntarthatóbb legyen;

4.

kiemeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok mindenekfelett globális ügyek és a köz javát szolgálják, és számos társadalomban a helyi önkormányzatok azok az egyénhez legközelebbi felelős szervek, amelyeknek feladata ezeknek a jogoknak a gyakorlatba való átültetése. Mivel a kezdeményezés elsősorban a közintézmények kapacitásépítésére összpontosít, nagyobb hangsúlyt fektethetne a helyi és regionális intézményekre;

5.

elismeri, hogy az EIDHR egyedülálló szerepet játszik a demokráciának és a jogállamiságnak a harmadik országokban történő fejlesztéséhez és megszilárdításához való hozzájárulásában világszerte, és fontos szerepe van az ezen a sajátos területen történő uniós fellépésre irányuló következetes és koherens megközelítési mód kidolgozásában is;

6.

az EIDHR-t olyan hasznos és átlátható eszköznek tekinti Európa számára, amely jól kiemeli Európa szerepét a demokráciának és az emberi jogoknak a harmadik országokban való népszerűsítése terén. Az RB hangsúlyozza, hogy az EU-nak a demokrácia népszerűsítésére irányuló szándéka nem jelenti azt, hogy exportálnia kellene egyfajta modellt, illetve azt harmadik országokra kellene erőltetnie, és ezt nem is szabad megtennie. Az EIDHR az egyéni szabadság közös elveinek hatékonyabb terjesztésére nyújt lehetőséget; utal arra, hogy az Európa Tanács által elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Chartája számos új európai demokráciának szolgált ötletadóként és útmutatóként a jól működő helyi önkormányzatok kiépítéséhez. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának (CLRAE) a regionális demokráciáról szóló európai chartára vonatkozó új tervezete is minden bizonnyal ezt a célt szolgálja majd;

7.

hangsúlyozza, hogy figyelembe véve a stratégiának azt a célkitűzését, amely a harmadik országok kormányainak jóváhagyására való tekintet nélküli támogatásra irányul, úgy véli, hogy az érintett országokban a demokratikusan megválasztott helyi és regionális önkormányzatokat az EIDHR céljainak elérésében partnerként kell meghatározni, és őket is fel kell sorolni a szereplők között, mégpedig a civil szervezetekkel egy szinten;

8.

felidézi, hogy az RB kidolgozott már néhány eszközt politikájának azokban az országokban történő megvalósítására, amelyekkel kapcsolatokat alakított ki. Különösen a Nyugat-Balkánnal, a Törökországgal és a Horvátországgal foglalkozó munkacsoport létrehozása, valamint az európai szomszédságpolitika tárgyában szervezett konferenciasorozat biztosított teret a rendszeres politikai párbeszédre, illetve a bevált gyakorlatok megosztására a harmadik országokbeli helyi és regionális önkormányzatokkal;

9.

az eszközt és annak célkitűzéseit tekintve hosszabb távú stratégiai megközelítést tart kívánatosnak. A kiemelt jelentőségű területek minden egyes tervezési időszakban változnak, ezért a program és az abban foglalt kezdeményezések hosszú távú fejlesztése és kiértékelése nehéz. A végleges programok részletes kiértékelése és a róluk készített pontos jelentések elősegítik a jövőbeli programok továbbfejlesztését;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy egyszerűsíteni szükséges az EIDHR-en keresztül megvalósuló finanszírozás kérelmezési eljárásait, és sürgeti a program konkrét működtetésének egyszerűsítését, hogy a kevésbé szervezett struktúrák is élhessenek az eszköz teljes mértékű, rugalmas kihasználásának lehetőségével. Mivel az EIDHR továbbra is viszonylag szerény méretű eszköz marad, sikeréhez elengedhetetlen a szelektív, stratégiai módon történő kihasználása;

11.

azt ajánlja, hogy a stratégia ki- és újraértékelését a harmadik országokban működő helyi és regionális önkormányzatok, illetve az ott érvényesülő szubszidiaritás szemszögéből végezzék. Az EIDHR vezetőségének nem lenne szabad növelnie a bürokráciát annyira, hogy az – különösen a helyi szereplőkre jellemző projektek előtt – már akadályt képezzen. A nehézkes struktúrák által okozott megkülönböztetés elkerülése érdekében a lehető nagyobb rugalmasságot kell biztosítani.

12.

A Régiók Bizottságának a demokrácia, a jó kormányzás, az európai értékek és az emberi jogok iránti elkötelezettsége indokolja bevonását a teljes stratégiába. A 2010–2013-as időszak többéves tervezésén belül azonban a javasolt öt célkitűzés közül külön hangsúlyt lehetne fektetni a helyi és regionális önkormányzatoknak a 2. célkitűzésbe történő bevonására. Az RB emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a Régiók Bizottságának a választások megfigyelésére vonatkozó stratégiáját be lehetne építeni az 5. célkitűzésbe annak érdekében, hogy elősegítse a polgárközeli demokrácia kiépítését és a demokratikus folyamat iránti felelősségérzet megalapozását a lakosság körében.

13.

kiemeli, hogy bár a célkitűzés keretében nyújtott támogatás főleg a civil szervezetekre irányul, fel kell ismerni, hogy egyes országokban és régiókban az emberi jogok védelmezői, sőt, a városi hivatalok tisztviselői is helyzetüknél és mindennapi munkájuknál fogva kockázatnak vannak kitéve. Törekedni kell arra, hogy ők is részesüljenek támogatásban;

14.

meg van győződve róla, hogy a helyi és regionális szintű részvételi és integratív demokrácia a legjobb módja hosszú távon a polgárok igényeire összpontosító és jól működő, felelősségteljes kormányzáson alapuló, a polgárok bizalmát és támogatását élvező demokrácia kiépítésének;

15.

úgy véli, hogy példát kell mutatni az integratív demokráciára, például mind a férfiak, mind pedig a nők, valamint az esetleges őshonos lakosság és a helyi kisebbségek politikai képviseletének biztosítása révén. Ezenkívül a helyi kisebbségek, a fogyatékkal élők, valamint a gyermekek és a fiatalok bevonásának vonatkozásában elengedhetetlennek tűnik a követendő gyakorlatok megosztása és a helyi önkormányzatok támogatása a polgárok bevonásának megerősítésében;

16.

megjegyzi, hogy a széles körű politikai képviseletre és részvételre alapozott felelősségteljes kormányzás kulcseleme annak a felismerése, hogy a legjobb döntések a polgárokhoz legközelebb eső szinten születnek;

17.

hangsúlyozza, hogy az elszámoltathatóság demokratikus folyamatai – a helyi és regionális szintről kiindulva – létfontosságúak a kormányzás átláthatóságának biztosításához, továbbá kulcsszerepet játszanak a korrupció leküzdésében és a szegénység enyhítésében;

18.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – azáltal, hogy az emberek között kevésbé formális kapcsolatokat építenek ki és elsőbbséget biztosítanak a polgárok mindennapi gondjait orvosoló, gyakorlati alapú megoldások kidolgozásának – jelentős szerepet játszanak az ellentétes érdekű csoportok közötti helyi együttműködés megerősítésében;

19.

úgy véli, hogy a civil társadalom, a helyi nem kormányzati szervezetek, az alapvető szabadság- és emberi jogokért küzdő helyi közösségi (civil) szervezetek, valamint az emberi jogok helyi védelmezői a politikai, gazdasági és szociális jogoknak a helyi gyakorlatba való átültetésekor akkor érhetik el a legjobb eredményt, ha munkájuk elismerésre talál, és fenyegetésektől, zaklatástól és bizonytalanságoktól mentes. Úgy véli továbbá, hogy a helyi szint különösen nagy jelentőséggel bír a demokratikus értékek népszerűsítésében és a polgárok politikai tudatosságának növelésében, amennyiben azok képesek együttműködni az illetékes helyi és regionális önkormányzatokkal;

20.

kiemeli, hogy a határokon átnyúló együttműködésben a helyi szintű megközelítés több területen – így például a konfliktuskezelésben – jelentős hozzáadott értéket képvisel. Külön ki kell emelni, hogy az olyan helyi kezdeményezések, mint a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása és a bizalom kialakítását szolgáló, helyi szintű intézkedések révén megvalósuló „városok közötti diplomácia”, a konfliktusokkal összefüggésben pozitív szerepet töltenek be. Ennélfogva még nagyobb szükség van a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott globális kampányok támogatására, például olyan, nemzeteket átfogó megközelítésmód révén, amely világosan megfogalmazott helyi és regionális szempontokat is tartalmaz;

21.

emlékeztet rá, hogy bár az emberi jogokról folytatott párbeszédek általában az állami hatóságokkal folynak, világos, hogy a demokráciával kapcsolatos kérdésekbe a helyi és regionális szintű szereplőket is be kell vonni. Nem lehet működőképes demokratikus rendszert kialakítani és fenntartani a helyi és regionális szint bevonása és elköteleződése nélkül – mindkét szint minden szempontból hozzájárul e rendszer továbbfejlesztéséhez;

22.

megjegyzi, hogy abból, hogy az ENSZ az emberi jogok védelmezőit a következőképpen határozza meg: „olyan személyek vagy szervezetek, amelyek az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdításáért és megvédéséért tevékenykednek”, világosan látszik a helyi szintű döntéshozók és aktivisták szerepe;

23.

nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy jelentős számú kínzási eset történik helyi börtönökben és rendőrőrsökön. Ezért nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a nemzeti törvényeket és a nemzetközi kötelezettségvállalásokat helyi szinten is végrehajtsák. Emiatt a hatóságok munkáját ellenőrző helyi civil szervezeteket és a hatóságok képzését is támogatni kell;

24.

támogatja a gyermekek jogairól szóló iránymutatást, és úgy látja, hogy a helyhatóságok fontos szerepet játszanak az oktatás területein, valamint a megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, ideértve (különösen lányok esetében) a reproduktív egészséghez való joggal kapcsolatos munkát is;

25.

támogatja az Európai Bizottság A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben című közleményét (COM (2008) 55), amely kiemeli a gyermekek különleges helyzetét az Európai Unió külső fellépéseiben, és emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani a gyermekek érdekeinek, illetve jogainak az összes közösségi külkapcsolati tevékenységben való általános érvényesülését;

26.

örömmel fogadja az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, a Nemzetközi Büntetőtörvényszékkel és hasonló szereplőkkel már megkötött együttműködési megállapodásokat, és igen nagyra értékelné, ha a helyi demokrácia elősegítésére, valamint a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok gyakorlati átültetése terén a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásának növelésére is nagy súlyt fektetnének;

27.

hangsúlyozza a gyermek ahhoz való jogát, hogy (az ENSZ gyermekjogi egyezménye 12. cikkének megfelelően) korának és érettségi fokának megfelelően bevonják, véleményét figyelembe vegyék és meghallgassák a döntéshozatal során, különösen akkor, ha helyi ügyekről van szó;

28.

mivel gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a helyi és regionális demokráciát, a decentralizációt és az európai önkormányzatiság előmozdítását illetően, és azokat aktívan támogatja, meg van győződve arról, hogy a kialakított helyi és regionális hatáskörök nemzeti és európai hatóságok általi tiszteletben tartásának biztosítása kulcsfontosságú a valódi demokrácia és az emberi jogok világméretű előmozdításához;

29.

hangsúlyozza, hogy a választások megfigyelése az elmúlt két évben az RB egyik hatásos külpolitikai eszközévé vált. Ebben az összefüggésben az RB méltatja az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának (CLRAE) tapasztalatát és évek óta tanúsított elkötelezettségét ezen a téren. Az RB üdvözli, hogy lehetősége nyílt részt venni a CLRAE-nek a helyi és regionális demokrácia elősegítését és továbbfejlesztését célzó munkájában;

30.

úgy gondolja, hogy a választások megfigyelésének támogatása fontos része a demokrácia fejlődésének, és úgy érzi, hogy a harmadik országok helyi és regionális választásainak megfigyelésére is különös hangsúlyt kell fektetni az EU jövőbeli választásmegfigyelési stratégiáiban;

31.

úgy véli, hogy a nemzeti választások EU általi megfigyelésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a demokrácia helyi és regionális szintű előmozdításának hatásvizsgálatára;

32.

hangsúlyozza, hogy a 2010–2013-as időszakra vonatkozó jövőbeli stratégiában figyelembe kell venni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok milyen szerepet játszhatnak a kezdeményezésben, különösen a helyi választási folyamatok, illetve az azok harmadik országokban történő megfigyelése terén gyűjtött európai tapasztalatok szempontjából.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/30

—

kiemeli, hogy az egész Európai Unióban a helyi és regionális szint a felelős a nyelvi sokféleség védelméért és előmozdításáért. A régiók és a helyi önkormányzatok kiemelt helyzetben vannak a nyelvi képzéssel foglalkozó intézményekkel kialakítandó konstruktív együttműködés létrehozása szempontjából, hiszen az oktatási és szakmai képzési kurzusok meghirdetésekor figyelembe tudják venni a sajátos helyi igényeket és elvárásokat,

—

úgy véli, hogy az Európai Unió nyelvi sokféleségére való tekintettel a többnyelvű társadalom felépítésének célja a sokféleség pozitív hatásainak maximális kiaknázása és negatív hatásainak minimalizálása kell, hogy legyen,

—

úgy véli, hogy minden uniós polgárnak – amellett, hogy saját anyanyelve(i) marad(nak) saját kultúrájának meghatározó eleme(i) – élete során aktív és passzív szinten el kellene sajátítania egy, az anyanyelvén kívüli közös második nyelvet, valamint kulturális hagyományainak, illetve az ország vagy régió társadalmi és gazdasági mobilitásra vonatkozó igényeinek függvényében egy harmadik nyelvet,

—

a területi szintnek kell azonban a főszerepet játszania a tantervek végrehajtásában az 1+2 nyelv célkitűzésének elérése érdekében is;

—

ezért azt javasolja, hogy ösztönözzék az összes régiót saját többnyelvűségi fórum létrehozására, amely kutatásokat végezne a helyi társadalmi, gazdasági és oktatási tendenciákról, valamint olyan kezdeményezéseket javasolna, amelyekkel fel lehet hívni a népesség figyelmét, illetve motiválni lehet az 1+2 nyelv egész életen át tartó tanulására.

Előadó

:

Roberto PELLA (IT/EPP), Biella önkormányzatának tagja, Valdengo alpolgármestere

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a 2007. január 1-jén létrehozott valódi, külön ennek a témának szentelt tárcával – melyet Leonard Orban kapott meg – erős ösztönzést adott a többnyelvűség kérdésének. Tekintettel jelentőségére és az általa támasztott kihívásra, a tárcát meg kellene erősíteni annak érdekében, hogy fejlődhessen, és eredményesen megvalósíthassa az elé kitűzött célokat;

2.

emlékeztet a többnyelvűség kiemelt helyére az európai politikai napirendben, ami egyben az európai társadalmi, gazdasági és kulturális élet összes érintett szektorának transzverzális bevonását jelenti;

3.

egyetért az Orban biztos által meghatározott tevékenységi iránnyal, amely szerint a többnyelvűség jelensége a magasabb fokú európai integráció és a kultúrák közötti magasabb szintű párbeszéd eszköze lehet;

4.

az Európai Unió nyelvi sokféleségére való tekintettel a többnyelvű társadalom felépítésének célja a sokféleség pozitív hatásainak maximális kiaknázása és negatív hatásainak minimalizálása kell, hogy legyen, érvényre juttatva ily módon, hogy a sokszínűség nem csak eszköz a cél elérésére;

5.

emlékeztet a többnyelvűséggel foglalkozó, 2005-ben felállított magas szintű csoport tanulmányára, és egyetért az alábbi módon összegezhető központi tevékenységi területekkel:

6.

emlékeztet a 2007 szeptemberétől zajló online konzultáció eredményére, amely a többnyelvűség terén a cselekvés következő kulcsfontosságú pontjait fogalmazza meg:

7.

felhívja a figyelmet az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejött értelmiségi csoport (elnök: Amin Maalouf) interkulturális párbeszéddel kapcsolatban megfogalmazott javaslataira, amelyekkel egyet is ért, és különösen a következő megállapításokat emeli ki:

8.

hangsúlyozza, hogy a kulturális és nyelvi sokféleség elősegítése és megőrzése központi prioritás. Az Európai Unión belül nyelvi sokféleségen az alábbi nyelvek ismerete és használata értendő:

Az Uniónak és tagállamainak saját illetékességi körükön belül elő kellene mozdítaniuk a nyelvi sokféleséget;

9.

az egész Európai Unióban a helyi és regionális szint a felelős a nyelvi sokféleség védelméért és előmozdításáért. Az oktatásért, a szakmai képzésért és a felnőttképzésért felelős regionális és helyi szint a társadalmi partnerség egyik eleme, amely összehangolja a regionális és helyi növekedést és fejlődést;

10.

egy, az egész életen át tartó tanulás módszerein alapuló szakmai képzésben a „tudás” és a „tanulás” fogalma jelentős konnotációkkal gyarapszik, azért is, mert a munka világa sokrétű lehetőségeivel már nagyobb nyelvi kompetenciákat igényel;

11.

a régiók és a helyi önkormányzatok kiemelt helyzetben vannak a nyelvi képzéssel foglalkozó intézményekkel kialakítandó konstruktív együttműködés létrehozása szempontjából, hiszen az oktatási és szakmai képzési kurzusok meghirdetésekor figyelembe tudják venni a sajátos helyi igényeket és elvárásokat;

12.

ezért úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képesek a leginkább kielégíteni a nyelvtanulással kapcsolatos helyi igényeket, ami nem jelenti azt, hogy ne részesülhetnének ezért központi/állami támogatásban;

13.

úgy gondolja, hogy Európának meg kell alapoznia saját társadalmi és gazdasági kohézióját oly módon, hogy javítja a mobilitáshoz, a globalizációhoz, az európai kultúrához és az európai polgársághoz kapcsolódó lehetőségeket;

14.

ez a folyamat leginkább akkor valósulhat meg, ha megszűnnek az országok és az egyes polgárok előtt álló akadályok:

15.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak – a nyílt koordinációs módszer többnyelvűség terén történő alkalmazását illetően – nem csupán a tagállami közigazgatási szintre kell figyelmet fordítania, hanem a helyi és regionális szintre is, mivel gyakran ez utóbbiak felelősek elsősorban a különböző intézkedések helyi szintű végrehajtásáért;

16.

ezzel összefüggésben úgy gondolja, hogy figyelmet kell fordítani az olyan kisebbségi csoportok által beszélt nem hivatalos nyelvek tiszteletben tartására és méltóságára, amelyek a hivatalos nyelv mellett egy adott kultúra sokszínűségének fontos elemeit képviselik, és helyet kell kapniuk az európai beilleszkedési programokban;

17.

fontosnak tartja, hogy az 1+2 nyelv célkitűzésén belül rögzítsék az európai többnyelvűségi politika főbb irányvonalait;

18.

minden uniós polgárnak – amellett, hogy saját anyanyelve(i) marad(nak) saját kultúrájának meghatározó eleme(i) – élete során aktív és passzív szinten el kellene sajátítania egy, az anyanyelvén kívüli közös második nyelvet, valamint kulturális hagyományainak, illetve az ország vagy régió társadalmi és gazdasági mobilitásra vonatkozó igényeinek függvényében egy harmadik nyelvet;

19.

úgy gondolja, hogy ez a választott nyelv nemcsak az EU hivatalos nyelveinek sorából kerülhet ki, hanem az európai kisebbségi nyelvek közül is, vagy akár az olyan nem európai nyelvek közül, amelyek Európa versenyképességének növelése szempontjából kulturális, gazdasági vagy társadalmi előnyt biztosítanak;

20.

javasolja, hogy az alábbi kulcsfontosságú üzeneteket fogadja el az európai többnyelvűségi politika, és alakítsa át őket olyan operatív intézkedésekké, amelyekkel ösztönözni lehet a polgárokat, meg lehet őrizni a sokféleséget, és a helyi és regionális szervek a képzésekkel kapcsolatos döntések során középpontba állíthatók;

21.

a területi önkormányzatok szerepe alapvető fontosságú, nem csupán azért, mert közülük több politikai és közigazgatási hatáskörökkel rendelkezik az oktatásügy terén, hanem azért is, mert a közösségi irányelvek és programok alkalmazásának keretében ők tudják a leginkább figyelemmel kísérni a polgárok többnyelvűségének helyzetét és fejlődését. Helyi és regionális szinten mérhetők a megszerzett ismeretek és az alkalmazott gyakorlatok, valamint – ezek vizsgálata alapján – erőteljesen ösztönözhetők az európai politikai intézkedések;

22.

a területi szintnek kell azonban a főszerepet játszania a tantervek végrehajtásában az 1+2 nyelv célkitűzésének elérése érdekében is;

23.

egy tagállamon belül az egyes régióknak egymástól eltérő történelmi, kulturális, társadalmi, szociális és gazdasági jellemzői lehetnek;

24.

a területi sokféleséget elő kellene segíteni azáltal, hogy a régiókat felkérik, hogy kínáljanak nyelvi képzéseket vizsgálatok, kutatások, a települések és régiók körében a hagyományokról végzett felmérések, a polgárok elvárásai, valamint az adott terület társadalmi-gazdasági igényei és kilátásai alapján;

25.

ezzel nyomon lehetne követni, mennyire felelnek meg egymásnak a területi igények és a bevezetett oktatási programok, és – felhasználva a helyi és regionális autonómia rugalmasságát – módosítani lehetne a nem a remélt eredményeket hozó képzési kezdeményezéseket;

26.

a tanult idegen nyelv szabadon választható kell, hogy legyen. Abban az esetben, ha egy tagállamban több hivatalos uniós nyelvet is beszélnek, a másik nyelv(ek) tanulását is ösztönözni kell;

27.

úgy véli, hogy a többnyelvűségi politikának jelentős külső elemmel is rendelkeznie kell. Az európai nyelvek előmozdítása az Európai Unión kívül mind kulturális, mind gazdasági szempontból érdekünk. Hasonlóképpen: az EU-nak nyitottnak kell lennie az Unión kívüli országok nyelveire is, például a kínaira, az arabra, az Indiában beszélt nyelvekre, az oroszra stb.;

28.

ezért javasoljuk, hogy ösztönözzék az összes régiót saját többnyelvűségi fórum létrehozására, amely nyomon követhetné a helyi társadalmi, gazdasági és oktatási tendenciákat, valamint olyan szükséges kezdeményezéseket javasolna, amelyekkel fel lehet hívni a népesség figyelmét, illetve motiválni lehet az 1+2 nyelv egész életen át tartó tanulására;

29.

erőteljesen támogatni kell továbbá a bevándorlók beilleszkedését célzó programokat. Ösztönözni kell és elő kell segíteni azoknak a nyelveknek az elsajátítását, amelyekre nekik és gyermekeiknek szükségük van ahhoz, hogy az európai társadalomban teljes mértékben ki tudják használni a bennük rejlő lehetőségeket, és egyúttal gondoskodni kell arról, hogy a saját nyelvük megőrzéséhez való joguk ne sérüljön. A tanulandó és elsajátítandó nyelvek között kell, hogy legyen az a hivatalos uniós nyelv is, amelyet a lakóhelyül szolgáló területen beszélnek, illetve azok is, amelyek az adott alkotmányjogi szabályozásoknak megfelelően szintén hivatalos nyelvnek számítanak az adott régióban és területen;

30.

összegezve: a helyi, regionális és tagállami intézményeknek arra kell buzdítaniuk az iskolákat, hogy a tanterven belül széles nyelvi választékot kínáljanak. Az oktatási rendszereknek nyelvek széles választékát kellene kínálniuk, melyeket a társadalmi, gazdasági és kulturális igények függvényében határoznak meg;

31.

úgy véli, hogy a nyelvi készségek a versenyképesség alapvető tényezői. Tanulmányok bizonyították, hogy az európai vállalkozások a megfelelő nyelvi készségek hiánya miatt piacokat veszítenek;

32.

ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket ezen a területen;

33.

a kis nyelvek és kisebbségi csoportok által beszélt nyelvek esetében figyelembe kell venni, hogy hozzájárulnak az európai kultúra alapértékének, vagyis a sokféleségnek az erősítéséhez, ezért nemcsak hogy nem szabad őket hátrányos helyzetbe hozni ebben a folyamatban, de kiemelt védelemben is részesülniük kell;

34.

a „kisebbségi nyelv” vagy a „kis nyelv” megnevezés a nyelv értékét illetően nem adhat okot hátrányos megkülönböztetésre;

35.

olyan viták kezdeményezését javasolja, melyek célja, hogy megfelelőbb, a valósághoz jobban igazodó szakkifejezéseket találjanak ki;

36.

fontos tehát, hogy további lépések történjenek ezeknek a kisebbségi nyelveknek a hivatalossá tétele érdekében, hiszen mély európai gyökerekkel bíró hagyományok és kultúra fémjelzi őket;

37.

mindez lehetővé tenné az európai intézményi elismerést, és ebből következően az EU-nak a mai 23-nál több nyelvre kellene fordítani szövegeit, hogy elősegítse az európai intézmények és a polgárok közvetlen kapcsolatát;

38.

a kisebbségi nyelvek európai hivatalos nyelvvé válásának és a területi diverzifikálódásnak a folyamata nagyobb mértékű társadalmi befogadást tesz lehetővé;

39.

üdvözli a 2005. június 13-i Európai Tanács következtetéseit, melyek értelmében az uniós szerveknél és intézményekben használni lehet az 1958. évi 1. rendelet által hivatalosnak elismert nyelvektől eltérő nyelveket is;

40.

ugyanakkor a sem európai, sem helyi vagy regionális szinten nem hivatalos nyelveket továbbra is támogatási programokkal kell segíteni identitásuk megőrzése érdekében;

41.

felmerül továbbá a kérdés, hogyan lehet támogatni a polgárokat az egész életen át tartó tanulás folyamatában;

42.

az iskolai szakaszban könnyebb a nyelvi képzés irányítása, illetve a ma fiataljainak támogatása abban, hogy holnap se veszítsék majd el az iskolapadban megszerzett interkulturális, nyelvi érdeklődésüket. A probléma azoknak a nemzedékeknek a környezetében válik összetettebbé, amelyek hosszú ideje nem részesei semmilyen oktatási rendszernek, és soha nem vettek részt többnyelvű képzésben. Fontos továbbá biztosítani a nyelvoktatást az idősebb generáció számára, amelynek számos tagja sem a magánéletében, sem szakmai életútja során soha nem került kapcsolatba idegen nyelvekkel. Ez javítaná kommunikációs képességeiket idősebb korukban, és ezáltal európai polgári szerepvállalásuk jobban kiteljesedne;

43.

ezért nem csupán a gazdaságilag elérhető (a nyelvtanfolyamok költségei gyakran olyan magasak, hogy nem férnek bele az idősoktatás kereteibe) tanulási mechanizmusokat kell ösztönözni, hanem a nyelvtanulás passzív módjait is, melyekhez a mobilitási problémákkal küzdő személyek is hozzáférhetnek, és amelyek – a nyelvtanfolyamokkal ellentétben – nem igényelnek folyamatos aktív részvételt;

44.

megjegyzi, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az idegen nyelvet minél pontosabban elsajátítsuk, különös tekintettel az egyre növekvő bevándorlói közösségekre;

45.

úgy véli tehát, hogy emlékeztetni kell arra, hogy létezik a tanulásnak egy olyan könnyebb formája is, amelynek keretében az egyén csupán olyan egyszerű nyelvi ismeretekre tesz szert, amelyekkel kifejezheti és megértetheti magát. Az állami, regionális és helyi oktatási intézményeknek ösztönözniük, az EU-nak pedig finanszíroznia kellene a tanulásnak ezeket a formáit a tanulási lehetőségek szélesítése, valamint a generációk között a nyelvi képzés terén meglévő szakadék áthidalása érdekében;

46.

ösztönözni kellene továbbá a multimédiás rendszerek nagyfokú használatán keresztüli alternatív nyelvtanulási módszereket például eredeti nyelven sugárzott, feliratozott tévéműsorok (mozifilmek, filmek, híradók) támogatásával, valamint a számítógépes nyelvtanulás és az online fordítás szélesebb körű használatával. Ez is az „egész életen át tartó önképzés” egyik módja;

47.

a fiatalok és a legfiatalabbak körében azonban a kezdetektől fogva motiválni kell a nyelvtanulást. Minél korábban kell elkezdeni a második nyelv tanulását azért, hogy a gyermekek megismerkedjenek az idegen nyelv hangjaival, mert így jobb feltételek teremtődnek a gyorsabb és sokoldalúbb nyelvtanulásra;

48.

meg kell teremteni a fokozatos haladást az általános iskolai és a középiskolai nyelvtanulásban. Az általános iskolában a tanítási folyamatnak több lehetőséget kell adnia az idegen nyelven történő beszélgetésre, míg a középiskolában meg kell ismerkedni a harmadik nyelvvel;

49.

az egyetemi tanulmányok során meg kell adni a lehetőséget a nyelvtudás tökéletesítésére vagy szélesítésére, az Erasmus és a Socrates programon keresztül is;

50.

az egyetemeknek azonban nem csupán a nyelvi hiányosságaik pótlására törekvő idősebbek előtt kell megnyitniuk kapuikat, hanem a vállalatok előtt is, amelyeket támogatni és biztatni kell arra, hogy munkavállalóik és vezetőik új, „kereskedelmi” nyelveket tanulhassanak. Ennek során ösztönözni kell a vállalatok és egyetemek közötti partnerségeket;

51.

ezenkívül fejleszteni kell a tolmács- és fordítóképzést, hogy ne csak az intézményeket lehessen ebbe bevonni (a településektől kezdve a régiókon át az Európai Parlamentig – támogatni és jutalmazni kell azokat a városokat, amelyek honlapja és kiadványai több nyelven is hozzáférhetők, hiszen ez jó ösztönzése a helyi, intézményi többnyelvűségnek), hanem a nyilvánossággal kapcsolatot tartó helyszíneket is;

52.

a többnyelvűség nem csupán az oktatás és a képzés támogatásával mozdítható elő, hanem a játékos-szabadidős tevékenységekkel is;

53.

például több nyelvnek a kultúra vagy a sport révén történő elsajátításával a gyerekektől a felnőttekig terjedő változatos közönség figyelmét kelthetjük fel;

54.

másik példa a dal, amely önmagában és globálisan többnyelvű jelenség: pozitív hatást válthatna ki például olyan rendezvények, mint egy – a dalszövegekre összpontosító – EuroMusic Open Day megszervezése;

55.

elő kellene segíteni az irodalmi művek terjesztését egy műfordítási program segítségével (kétnyelvű kiadások – eredeti és fordítás), és nem csupán az egyes kiadók kezdeményezéseihez kellene ezeket kapcsolni, hanem valamiféle állami partnerség megvalósításához, arra ösztönözve a helyi és regionális közigazgatást, hogy támogassa a többnyelvűségre irányuló magánkezdeményezéseket;

56.

nem vonja kétségbe az EU-n belüli „intézményi” többnyelvűség szükségességét, ezért az EU intézményeiben sürgősen biztosítani kell legalább az Európai Unió hivatalos nyelveiből történő passzív tolmácsolást, annak érdekében, hogy a viták résztvevői anyanyelvükön ismertethessék gondolataikat;

57.

meg van arról győződve, hogy a kulturális sokszínűség megőrzése a hivatalos vagy nem hivatalos dokumentumok összes európai hivatalos s nyelvre történő lefordításának biztosítását jelenti. Kétségtelen, hogy a többnyelvűség ösztönzéséhez abszolút szükséges, hogy minden informális találkozás alkalmával a kétoldalú kommunikáció a felek nyelvén folyjon;

58.

a formális kapcsolatokban, valamint a munkadokumentumok és a hivatalos dokumentumok esetében szükség van a tagállamok összes hivatalos nyelvére történő fordításra. Minden egyes tagállamot az EU sarokköveként tiszteletben tartva az EU-nak szolgáltatásokat kell nyújtania, és minden országnak – alkotmányjogi szabályozásaival összhangban – meg kell kapnia a szükséges dokumentumokat, hogy polgárai elősegíthessék az aktív európai polgári szerepvállalást;

59.

a többnyelvűség nem korlátozódhat arra, hogy az EU-n belül elősegíti a társadalmi és gazdasági mobilitást, hanem lehetővé kell tennie az európai polgárok számára az EU-n kívüli országok piacai és kultúrái felé történő nyitást;

60.

ez a nyitás a jelenlegi tendenciák fényében is nagyon fontos, melyek azt mutatják, hogy az EU-nak egyre szorosabb gazdasági és kulturális kapcsolata lesz például a kínai, orosz és japán piaccal;

61.

az EU külső versenyképességének növeléséhez tehát hozzájárul a nem uniós nyelvek tanításával foglalkozó tanfolyamok színvonalának növelése is;

62.

a tanult idegen nyelvet az európai országok kapcsolattartó nyelvei közül kell kiválasztani, különös tekintettel az EU-n kívüli, feltörekvő országokban beszélt nyelvekre, valamint azoknak az országoknak a kulturális hagyományaira, amelyekkel erősödnek a kereskedelmi kapcsolatok.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/36

—

emlékeztet José Manuel Barroso elnök kezdetektől fogva pozitív válaszára, amelyet a Hegyvidéki Területek Képviselőinek Európai Szövetsége által – a hegyvidéki területeket célzó európai politikákról szóló zöld könyv kidolgozásának tárgyában – feltett kérdésre, a Régiók Bizottsága 2006. december 7-i plenáris ülésén folytatott strukturált párbeszéd keretében adott,

—

megjegyzi, hogy a hegyvidékek egyrészt állandó természeti és földrajzi hátrányokkal küzdő területek, másrészt pedig természeti és humán tőkével rendelkező, a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző régiók,

—

kéri, hogy az Európai Unió egy valódi, a hegyvidéki területek egészét célzó, sokszínűségüket tiszteletben tartó, európai, integrált politikát valósítson meg,

—

támogatná, ha az Európai Bizottság és a EU-tagállamok a megújított lisszaboni és göteborgi stratégiák általános célkitűzéseit aktívan, a hegyvidékek versenyképességét és fenntartható fejlődését célzó európai cselekvési terven keresztül alakítanák ki,

—

az Európai Bizottságnak e három fő téma figyelembevételét ajánlja:

Előadó

:

Luis DURNWALDER (IT/EPP), Bolzano autonóm tartomány elnöke, regionális önkormányzatának képviselője

1.

emlékeztet José Manuel Barroso elnök kezdetektől fogva pozitív válaszára, amelyet a Hegyvidéki Területek Képviselőinek Európai Szövetsége által – a hegyvidéki területeket célzó európai politikákról szóló zöld könyv kidolgozásának tárgyában – feltett kérdésre, a Régiók Bizottsága 2006. december 7-i plenáris ülésén folytatott strukturált párbeszéd keretében adott;

2.

kiemeli, hogy a Lisszaboni Szerződés (158. cikke) a területi kohézió célkitűzéseinek meghatározásában elismeri, és kiemelt figyelemmel kezeli – más, állandó természeti vagy földrajzi hátrányban lévő régiók között – a hegyvidéki régiók igényeit;

3.

emlékeztet arra, hogy a hegyvidékek nélkülözhetetlenek az Európai Unió lakossága egészének életéhez és tevékenységéhez természeti erőforrásaik, kulturális erőforrásaik – például a nyelvi sokféleség és a szaktudás –, valamint gazdasági erőforrásaik – többek között a mezőgazdaság, az ipar és a turizmus – révén;

4.

megjegyzi, hogy a hegycsoportok az Európai Unió 21 tagállamát, Európa területének 35,69 %-át és az európai lakosság 17,73 %-át érintik (1);

5.

megjegyzi, hogy a hegyvidéki területek a világ földfelszíni kiemelkedéseinek 26 %-át teszik ki – és a világ lakosságának 10 %-a él ezeken a területeken – valamint a föld fenntartható fejlődésének lényeges elemét képezik, amint azt a riói Agenda 21 program 13. fejezete elismerte;

6.

megállapítja, hogy a hegycsoportok megközelíthetősége sarkalatos pontja a valódi egységes piac elérésének, valamint a személyek, áruk és szolgáltatások szabad áramlása megvalósításának;

7.

kiemeli, hogy a hegyvidéki területek közötti különbségek mellett a hegycsoportok – olyan régiókon és határokon átnyúló, nemzetek közötti térségek, amelyek egyesítik a hegyes vidékeket, a völgyeket és fennsíkokat, valamint a városi és vidéki területeket – koherenciáját is figyelembe kell venni;

8.

megerősíti, hogy a hegyvidéki tájat hihetetlenül gazdag biodiverzitás jellemzi, ezért törékeny, és különösen érzékeny az éghajlati változásokra, így ez utóbbinak valódi korai figyelmeztetőrendszere;

9.

megerősíti, hogy a hegyvidéki területek hagyományosan irányadóak a fenntartható fejlődés vonatkozásában, az állandó természeti hátránnyal szemben potenciálisan innovatívak;

10.

emlékeztet arra, hogy a területi önkormányzatok jelentős tapasztalattal rendelkeznek a hegyvidékek fenntartható fejlődése területén;

11.

emlékeztet az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azon erőfeszítéseire, amelyeket – vélemények és tanulmányok kidolgozása révén – annak érdekében tettek, hogy a hegyvidéki régiókat megfelelőképpen figyelembe vegyék az európai politikákban;

12.

megállapítja, hogy mind a mai napig nem létezik hegyvidéki területeket célzó – a tengerparti régiókat, vagy a városi területeket célzó, megvalósított modell mintájára – európai politika, sem integrált közösségi stratégia;

13.

megjegyzi, hogy a hegyvidéki területi önkormányzatok kötődnek autonómiájukhoz, és a szubszidiaritás elvének tiszteletéhez, az alulról felfelé irányuló európai kormányzást tükröző megközelítés mellett;

14.

megjegyzi, hogy a hegyvidékek egyrészt állandó természeti és földrajzi hátrányokkal küzdő területek, másrészt pedig természeti és humán tőkével rendelkező, a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző régiók;

15.

megjegyzi, hogy az európai politikákat a fenntartható fejlődés olyan integrált stratégiájában kell egyesíteni, amely képes a hegyvidékek különböző realitásához alkalmazkodni;

16.

megállapítja, hogy az EU-nak sürgősen kiegyensúlyozott és méltányos munkába kellene kezdenie az európai városi, tengerparti, gyéren lakott és hegyvidéki területek sokszínűségének fenntartható érvényesítése érdekében;

17.

emlékeztet a hegyvidékek lakossága tájrendezésben és a hegyvidéki környezet egyensúlyának kialakításában nyújtott szerepének és munkájának fontosságára;

18.

támogatja a régiók és a helyi önkormányzatok intézkedéseit és az őket tömörítő hálózatokat, amelyek a megújított lisszaboni és göteborgi célkitűzések értelmében a bevált gyakorlatok cseréjén munkálkodnak;

19.

emlékeztet a lisszaboni stratégia és a 2007–2013 közötti kohéziós politika hegyvidéki és más területekre – mint az európai globális versenyképesség motorjaira – vonatkozó iránymutatásainak helytállóságára;

20.

emlékeztet az európai politikák határokon átnyúló és nemzetek közötti dimenziójának az európai térség integrációjában betöltött központi szerepére;

21.

hangsúlyozza, hogy közelíteni kell Európa politikáját és közigazgatását a polgárok mindennapi életéhez;

22.

a hegyvidékek (Alpok, Pireneusok, Kárpátok, az Ibériai-hegység, a Balkán-hegység, a mediterrán hegységek – köztük a szigeteken található hegységek –, az Észak-, és Közép-Európában található hegységek stb.) szintjén és azok országhatárokon átnyúló és nemzetek közötti dimenziójában végzett munka európai szintű többletértékére fekteti a hangsúlyt;

23.

kiemeli a hegyvidéki területek jelentőségét a természeti és kulturális erőforrások terén;

24.

emlékeztet a hegyvidéket célzó, nemzeti és regionális integrált politikák jelentős számára;

25.

figyelembe veszi azt a munkát, amit az Alpok-egyezmény, és a Kárpátok Egyezmény elindítása jelentett;

26.

értékeli az eurorégiók, valamint a munkaközösségek közvetítő és szervező munkáját a határ menti régiókban;

27.

a hegyvidékeket célzó, valódi európai integrált stratégia kialakítását szeretné, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló területi kohézióról szóló fehér könyvben várható előrelépéseket ágazatközi módon kiegészítsék;

28.

kiemeli, hogy egy európai hegyvidéki politika érintené az – európai szinten részben már szabályozott, ám integrált megközelítésben még nem összehangolt – ágazati politikák nagy részét;

29.

az alábbiakban felsorolja azokat a fontos politikai területeket, amelyeket az aktív hegyvidéki politikának figyelembe kell vennie:

30.

kéri, hogy az Európai Unió egy valódi, a hegyvidéki területek egészét célzó, sokszínűségüket tiszteletben tartó, európai, integrált politikát valósítson meg;

31.

támogatná, ha az Európai Bizottság és a EU-tagállamok a megújított lisszaboni és göteborgi stratégiák általános célkitűzéseit aktívan, a hegyvidékek versenyképességét és fenntartható fejlődését célzó európai cselekvési terven keresztül alakítanák ki;

32.

javasolja az európai intézményeknek, hogy vegyék figyelembe a területek sajátosságait a „jobb szabályozás” érdekében tett lépéseik során;

33.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el azt a pozitív és sokszínű hozzájárulást, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a hegyvidéki területek fenntartható fejlődésében nyújtanak, és hogy integrálja ezt az új európai hegyvidéki politikába;

34.

az Európai Bizottságnak e három fő téma figyelembevételét ajánlja:

35.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a hegyvidéki területeket tegye az újítás, a tudásalapú társadalom és a fenntartható fejlődés modelljeivé;

36.

szeretné, ha a hegyvidéki régiók folytatnák a – hagyományuk ihlette – innovációs lépések fejlesztését, és javítanák a területükön működő kkv-k versenyképességét;

37.

azt javasolja az Európai Bizottságnak és az EU tagállamainak, hogy vegyék figyelembe a területek egymástól különböző foglalkoztatási és képzési igényeit;

38.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy – a természetvédelmi parkok tapasztalatára építve – fejlesszék ki az elszigetelt magas, valamint közepes hegyi régiók integrált igazgatási módszerét, melynek segítségével kombinálni lehetne a természeti erőforrások védelmére irányuló politikákat – elsősorban a Natura 2000 eszközeinek segítségével – a hegyvidéki területek kiegyensúlyozott fejlődésére irányuló politikákkal;

39.

javasolja az Európai Uniónak, hogy integrálja a területi sajátosságokat polgári védelmének európai rendszerébe, amely előtt ismertek a természeti kockázatok és kényszerek, és így a polgári védelem, illetve a hegyvidéki területen történő segítségnyújtás nagyon eltérő technikái;

40.

arra szólít fel, hogy a KAP reform keretében vegyék figyelembe a hegyvidéki mezőgazdaság, állattenyésztés és szőlészet-borászat által a tájak megőrzésében, a víz minőségében, valamint a jó minőségű és területi sajátosságokat hordozó termékek termelésében játszott stratégiai szerepet. Ez az új, a területi jellegre több hangsúlyt fektető közös agrárpolitika a minőségi, alacsony hozamú termelést segítené elő, amely az európai mezőgazdaság lényegi, környezeti szempontból pedig elsődleges összetevője;

41.

felkéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy terjesszenek elő olyan intézkedésekből álló kiegyensúlyozott csomagot, amelyek alkalmasak a tejkvótarendszer megszűnésének ellensúlyozására elsősorban a hegyvidéki és a középhegységekben található régiókban. Ezeket az intézkedéseket a piaci rendtartás már nem alkalmazott eszközeire fenntartott forrásokból kell finanszírozni, de nem a közvetlen kifizetések terhére. A hegyvidéki és a középhegységek régióiban folytatott mezőgazdaság, a kültéri állattartás és tejtermelés megtartása érdekében pedig gazdaságosabb megközelítésmódot kell kifejleszteni a második pillér számára, többek között kereskedelmi lehetőségek teremtése céljából, és ezáltal támogatni kell a természet és a környezet számára jelentős nyereséget termelő gazdaságokat a természeti és földrajzi hátrányban szenvedő területeken;

42.

felkéri az európai intézményeket, hogy saját politikáik területén gondolják át a hegyvidéki erdőségek, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás szerepét az érintett erdőségek, és különösen a lakóterületek védelmének biztosítása érdekében, valamit azt, hogy ezáltal miként tudnak hozzájárulni a természeti erőforrások és a biodiverzitás megőrzéséhez az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a levegő és a víz minőségének megőrzése, a táj védelme, valamint a hegyvidéki területek társadalmi-gazdasági fejlődése érdekében;

43.

alátámasztja, hogy napjainkban az erdőgazdálkodásnak, mint tevékenységnek, Európában nincs kihasználva az összes lehetősége, mind környezeti szerepét, mind gazdasági termékeit (energia, építészet, alapanyag) tekintve;

44.

felkéri az uniós intézményeket, hogy illesszék be az európai területekről készített elemzésükbe a hegyvidéki régiók energetikai kihívásait és termelői képességeit a megújuló energiaforrások (vízerőművek, nap- és szélenergia, biomassza és fa) és a passzívházépítés vonatkozásában;

45.

felkéri az uniós intézményeket, a nemzeti és regionális állami bankokat, valamint az európai szénalapot, vagy BlueNext-et, hogy vegyék figyelembe a hegyvidéki környezet (erdők, rétek és magaslati legelők) minőségének a szén-dioxid csökkentéséhez való pozitív hozzájárulását, amelyet anyagilag a szén-dioxidkibocsátási tanúsítványrendszeren, vagy a szén-dioxid-kvótarendszeren keresztül lehetne hasznosítani;

46.

emlékeztet arra, hogy a transzeurópai energiahálózatoknak, a közlekedésnek és az IKT-nak integrálniuk kell a valós területi dimenziót, és így figyelembe kell venniük az átszelt régiók földrajzi, környezeti és emberi adottságait, hogy a kommunikáció és a csere valódi európai hálózataivá váljanak a kontinens szintjén, a helyi lakosok által támogatva;

47.

javasolja, hogy tanulmányozzák a hegyvidéki városok integrált és fenntartható helyi közlekedésének kísérleteit az európai fenntartható városi közlekedésről való viták során;

48.

kitart amellett, hogy szükség van a hegyvidéki régiók és a többi régió lakossága közötti állandó összeköttetésre a megújított európai növekedési és foglalkoztatási célkitűzések elérése érdekében;

49.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a digitális megosztottság csökkentése érdekében, és tegye elérhetővé minden régió és európai polgár számára a földi vagy műholdas szélessávú, vagy a nagyon gyors adatátviteli lehetőségeket, többek között az i2010 európai integrációs kezdeményezés keretén belül;

50.

javasolja, hogy a külpolitikába és a szomszédsági politikába integrálják a hegyvidéki dimenziót, bizonyos számú nemzetközi geopolitikai kérdések formájában, olyan kihívásokon keresztül, mint a víz és a természeti erőforrások, a kulturális sokszínűség tisztelete és az oktatás, a fenntartható gazdasági fejlődés és a migráció;

51.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az európai polgárok mindennapi életéhez való közeledés érdekében bontsa régiókra kommunikációs stratégiáját;

52.

javasolja, hogy a területi dimenziót még jobban vegyék figyelembe az európai politikákban, a közösségi döntéshozatali folyamatokban és a bizottsági eljárás során az európai demokrácia javítása érdekében;

53.

felkéri az Európai Parlamentet, hogy határozza meg az Európai Unió intézkedéseinek hegycsoportonkénti pénzügyi hatását;

54.

javasolja, hogy a kohéziós politikát a hegycsoportok szintjén, partnerségben koordinálják, hogy elkerüljék a szétszóródást, és javítsák a strukturális intézkedések stratégiai dimenzióját;

55.

javasolja, hogy a többi, területi hatással rendelkező közösségi politika operatív tervezése szintén a hegycsoportok e megfelelő szintjén összpontosuljon átfogó, integrált és partnerségi stratégiák meghatározása érdekében;

56.

támogatja a területfejlesztésért felelős miniszterek tanácsának arra irányuló fellépését, hogy a Területi menetrendről szóló cselekvési terv keretében megvizsgálja az éghajlatváltozás hegyvidéki területekre gyakorolt hatását, és kéri az Európai Bizottságot, hogy építse be ezt a kérdést jogalkotási munkájába és javaslataiba;

57.

támogatja a kohéziós politika központi szerepét a hegyvidéki területek európai stratégiájában, csakúgy, mint a területi kohéziós célkitűzés és az Interreg programok kísérleti szerepét;

58.

kéri a tagállamokat és azok parlamentjeit, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet elfogadási eljárása keretében vegyék tekintetbe egy közös jogi eszköz alapvető fontosságát a hegyvidéki területekre vonatkozó területi együttműködés érdekében;

59.

kiemeli annak szükségességét, hogy a belső piaci és versenypolitikák keretében vegyék tekintetbe az általános érdekű szolgáltatások, illetve a köz- és magánszféra partnerségek hegyvidéki gazdaságban betöltött döntő szerepét, valamint az ezeken az állandó természeti hátrányokkal küzdő területeken állandó gazdasági és társadalmi többletköltségek meghaladását az elnéptelenedés elkerülése és a források hatékonyabb kihasználása érdekében;

60.

kéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon az Alpok Egyezmény és a Kárpátok Egyezmény minden érintett szereplőjével és megfigyelőjével az egyezmények irányításának tanulmányozása és célkitűzéseinek értékelése, valamint annak érdekében, hogy ezen az alapon döntés szülessen arról, hogy sor kerüljön-e az első jegyzőkönyveinek ratifikálására, illetve a második aláírására és ratifikálására vagy sem, és amennyiben igen, játsszon ösztönző szerepet ezekben a transznacionális egyezményekben;

61.

javasolja, hogy szenteljenek európai évet a hegyvidék témájának, és az Európai Bizottság a Régiók Bizottságával karöltve évente kétszer rendezzen európai konferenciát a hegyvidékről, a 2002-es konferencia mintájára;

62.

kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy a kinevezéseket megelőző meghallgatások során – meghatározott módon – önálló biztosra bízza a hegyvidékkel kapcsolatos hatáskört, aki egyéb feladatai mellett koordinálná az Európai Bizottság ezen transzverzális területi kihívásra vonatkozó fellépéseit;

63.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat egy, a hegyvidéki területeket célzó európai politikák jövőjéről szóló zöld könyvben, az Európai Bizottság és a tagállamok, valamint a társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi szereplőkkel kiegészült helyi és regionális önkormányzatok irányította integrált és partnerségen alapuló európai hegyvidéki stratégia előzményeként, és a hegyvidéki területi önkormányzatok országos és európai szervezeteinek bevonása révén.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/41

—

alapvetően fontosnak tartja, hogy megerősítsük a kommunikációt az európai polgárokkal, folyamatos párbeszédbe vonjuk be őket egy demokratikus, bizakodó hangulatú és szolidáris vita kialakítása érdekében az európai szellem ösztönzését és az aktív európai polgári szerepvállalás adaptálását tartva szem előtt;

—

hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi választott képviselők közös felelőssége, hogy az európai dimenziót beépítsék intézkedéseikbe; ezért kéri az európai intézmények, a nemzeti kormányok, a nemzeti parlamentek és a helyi önkormányzatok közötti partnerség ösztönzését a kommunikáció tekintetében, hogy ezáltal több ismeretet közvetítsenek Európáról a polgároknak, illetve érthető és objektív üzeneteket juttassanak el nekik az Európai Unió szintjén hozott intézkedésekről;

—

üdvözli a D-terv új, „Vitassuk meg Európát” nevű szakaszát, amely fenntartja „a helyi szinten megvalósuló Európa” megközelítését, és további olyan eszközt nyújt, amelynek segítségével az emberek elérhetők, kapcsolatba kerülhetnek, és partnerségben tevékenykedhetnek az európai választásokat követően és a lisszaboni szerződés ratifikációjának összefüggésében.

—

üdvözli az Európai Bizottság azon határozatát, amely egy sor új, a D-terv keretébe tartozó civil társadalmi projekt társfinanszírozására irányul, és egyetért azzal, hogy a súlyt decentralizált felhívásokra és helyi projekteket támogató fellépésekre helyezzék; kiemelten üdvözli, hogy e felhívások a legfőbb célkitűzések között szerepeltetik az RB-tagok bevonását és a helyi politikai döntéshozókkal folytatott párbeszéd megkönnyítését; felkéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy maguk a helyi és regionális önkormányzatok is legyenek jogosultak az ilyen ajánlati felhívások keretében;

—

azt javasolja, hogy az Európa Házak ne csupán az egyes tagállamok fővárosai számára legyenek fenntartva, hanem betartandó feltételrendszer alapján a területi önkormányzatok és a városok is kezdeményezhessék létrehozásukat; ebben az értelemben üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy még jobban együttműködik a helyi szinttel azáltal, hogy ösztönzi a vitát az európai fővárosokon túl az EB képviseleteivel és a Europe Direct központok 2009-re tervezett második generációjával;

—

kész tevékenyen hozzájárulni más intézmények által indított kezdeményezésekhez, illetve azokban részt venni, beleértve azokat a találkozókat is, amelyeket az EU Tanácsának elnökségei szervezhetnének a polgárok számára;

Előadó

:

Claude du GRANRUT (FR/EPP), Picardie régió önkormányzati képviselője

1.

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az Európai Tanács szándékának megfelelően új stratégiát dolgozzon ki az európai polgárokkal folytatott kommunikációt illetően, a közösségi intézmények és a tagállamok szorosabb bevonása, illetve a helyi és regionális szintű cselekvések jelentőségének elismerése mellett;

2.

alapvetően fontosnak tartja, hogy megerősítsük a kommunikációt az európai polgárokkal, folyamatos párbeszédbe vonjuk be őket egy demokratikus, bizakodó hangulatú és szolidáris vita kialakítása érdekében az európai szellem ösztönzését és az aktív európai polgári szerepvállalás adaptálását tartva szem előtt;

3.

újfent hangoztatja abbéli meggyőződését, hogy decentralizált párbeszéd útján feltétlenül vitát kell ösztönözni a közös értékekről, az európai építkezés eredményeiről és a közösségi politikáknak a polgárok életére gyakorolt hatásáról, valamint az Európai Unió jövőjével kapcsolatos kihívásokról, az uniós polgárok Európával kapcsolatos ismereteinek bővítése érdekében is;

4.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi választott képviselők közös felelőssége, hogy az európai dimenziót beépítsék intézkedéseikbe; ezért kéri a nemzeti kormányok, a nemzeti parlamentek és a területi önkormányzatok közötti partnerség ösztönzését a kommunikáció tekintetében, hogy ezáltal több ismeretet közvetítsenek Európáról a honfitársaiknak, illetve érthető és objektív üzeneteket juttassanak el nekik az Európai Unió szintjén hozott intézkedésekről;

5.

ennélfogva kéri az Európai Bizottságot, hogy a részvételhez valódi eszközöket bocsásson a polgárok rendelkezésére; e tekintetben hangsúlyozza a nagy kommunikációs eszközök, így az internet szerepét mint a polgárközeliség eszköze, illetve alapvető kommunikációs eszköz például a helyi és regionális önkormányzatok számára;

6.

örömmel fogadja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy megerősíti a partnerség elvét az Európai Unió intézményei és a tagállamok között; erőteljesen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elismerést nyerjen az általa, illetve a helyi és regionális önkormányzatok által ezzel kapcsolatban játszott alapvető szerep; megállapítja, hogy az Európai Bizottság elfogadja azt a tényt, hogy az Unió nem kielégítő ismerete alapvetően a tagállamok csekély mértékű elkötelezettségéből fakad, ugyanakkor elismerte a decentralizált kommunikáció pozitív hatásait és a helyi és regionális szintű cselekvés szükségességét;

7.

üdvözli a D-terv új, „Vitassuk meg Európát” nevű szakaszát, amely fenntartja „a helyi szinten megvalósuló Európa” megközelítését, és további olyan eszközt nyújt, amelynek segítségével az emberek elérhetők, kapcsolatba kerülhetnek, és partnerségben tevékenykedhetnek az európai választásokat követően és a lisszaboni szerződés ratifikációjának összefüggésében.

8.

kéri az Európai Bizottságot, hogy építse be a kommunikációs követelményt minden egyes európai politika kidolgozásába, elsősorban azon politikák vonatkozásában, amelyeknek közvetlen hatásuk van a területekre, így a strukturális alapok esetében, és úgy véli, hogy az átdolgozott uniós költségvetésnek tartalmaznia kellene egy fejezetet a polgárokkal való kommunikációról;

9.

úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni szerződés ratifikációs időszaka és az európai választások közelgő esedékessége hasznára válhat az Európáról szóló valódi vita ösztönzésének; e célból felállított egy speciális munkacsoportot, hogy optimalizálja az RB tagjainak európai polgárok felé irányuló, Európáról szóló kommunikációs kapacitását;

10.

emlékeztet Margot Wallström biztos nyilatkozatainak tartalmára a területi megközelítéssel és a helyi és regionális önkormányzatok azon alapvető szerepével kapcsolatban, amelyet a polgárok elérésében játszanak, illetve abban, hogy elmagyarázzák nekik az Unió politikai cselekvésének értelmét és pozitív hatásait a gazdasági fejlődés, a területi kohézió, a környezetvédelem, a biztonság és a társadalmi haladás tekintetében a D-terv keretében az Unió egész területén megrendezett több száz rendezvény alkalmával;

11.

ebben a szellemben újfent hangoztatja abbéli szándékát, hogy az Európai Bizottsággal kötött együttműködési megállapodásban foglaltakra, nevezetesen a kommunikációs politikáról szóló kiegészítésre kíván támaszkodni olyan viták és rendezvények megszervezése érdekében, amelyek témakörei – mint például a foglalkoztatottság, a biztonság, a bevándorlási politika, az alapvető jogok, a környezetvédelem, az energiaellátás – a polgárok mindennapi életéhez kapcsolódnak, bizonyítva ezáltal a közösségi politikának a legközelebbi szinten tevékenykedő helyi választott képviselők illetékességével összekapcsolt hozzáadott értékét;

12.

kéri, hogy az Európai Bizottság minden egyes képviseleténél tevékenykedő, az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodásnak megfelelően kijelölt kapcsolattartó személyek, akik az Intézményközi Tájékoztatási Csoport által meghatározott kommunikációs fellépések témáinak helyi és regionális szinten történő megvalósításáért felelősek, valóban kezdjék meg az információtovábbítást az Európai Bizottság és az RB tagjai között. E személyeknek elő kellene segíteniük a helyi és regionális önkormányzatok részvételét a decentralizált eseményekben és az európai bizottsági tagoknak a tagállamokban tett hivatalos látogatásaiban;

13.

emlékeztet, hogy amennyiben egy új kommunikációs stratégia az Unió intézményei és közösségi szervei nagyobb fokú interaktivitását feltételezi, építkeznie kell azokból a helyszíni reakciókból is, amelyeket kizárólag azok a hatóságok tudnak elemezni és továbbítani, amelyek egyszerre felelősek és közel is vannak polgártársaikhoz, és akik ismerik az Unió döntéshozatali folyamatait; ezzel kapcsolatban kiemeli a lisszaboni szerződésbe foglalt, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv szövegét, amely előírja az Európai Bizottság számára, hogy jogalkotási és rendeleti javaslataiban vegye tekintetbe a területi önkormányzatokra gyakorolt pénzügyi és igazgatási hatásokat;

14.

megállapítja, hogy a helyi és regionális szereplők elkötelezettsége, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak az Európai Bizottság valamennyi jogszabály kidolgozását megelőző formális konzultációiba történő bevonása megerősíti a városok és a régiók – mint az Európai Unió információhordozói és kommunikációs zászlóvivői – fellépését, és a többszintű kormányzás keretébe illeszkedik, ez a kétirányú tájékoztatási funkció megvalósulhat a regionális irodákkal, a területi önkormányzatokkal Brüsszelben, valamint a helyi és regionális választott képviselők nemzeti és európai szövetségeivel;

15.

felhívja a figyelmet, hogy szükség van arra, hogy az EU-val kapcsolatos információkat a különböző megcélzott népességcsoportokhoz és a területi realitásokhoz igazítsák;

16.

kéri, hogy vonják le a tanulságokat a decentralizált kommunikáció Régiók Bizottsága általi megvalósítása terén elért eredményekről szóló két jelentésben ismertetett, a regionális önkormányzatok és a városok által a D-terv keretében szervezett rendezvényekből;

17.

üdvözli az Európai Bizottság azon határozatát, amely egy sor új, a D-terv keretébe tartozó civil társadalmi projekt társfinanszírozására irányul, és egyetért azzal, hogy a súlyt decentralizált felhívásokra és helyi projekteket támogató fellépésekre helyezzék; kiemelten üdvözli, hogy e felhívások a legfőbb célkitűzések között szerepeltetik az RB-tagok bevonását és a helyi politikai döntéshozókkal folytatott párbeszéd megkönnyítését; felkéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy maguk a helyi és regionális önkormányzatok is legyenek jogosultak az ilyen ajánlati felhívások keretében;

18.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a D-terv „Vitassuk meg Európát” szakasza valamennyi tagállamban hatékonyan valósuljon meg, nagyobb szinergiának kell létrejönnie az európai parlamenti képviselők, a helyi és regionális választott képviselők, a nemzeti kormányok szóvivői, az EP és az Európai Bizottság képviseleti irodáinak vezetői, valamint a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségeinek képviselői között;

19.

azt javasolja, hogy az Európa Házak, amelyek tevékenységek széles skálájának otthont adó közéleti találkozóhelyekként vonzzák a polgárokat, ne csupán az egyes tagállamok fővárosai számára legyenek fenntartva, hanem betartandó feltételrendszer alapján a területi önkormányzatok és a városok is kezdeményezhessék létrehozásukat; ebben az értelemben üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy még jobban együttműködik a helyi szinttel azáltal, hogy ösztönzi a vitát az európai fővárosokon túl az EB képviseleteivel és a Europe Direct központok 2009-re tervezett második generációjával;

20.

hangsúlyozza, hogy a fiatalokkal való kommunikációnak annak közvetítésére kell irányulnia, hogy érdekükben állhat részt venni az Európai Unió építésében;

21.

kéri a kormányzati szervek minden szintjét, hogy gondoskodjanak arról, hogy az oktatás keretében a fiataloknak közvetítsenek alapismereteket az Európai Unióról, hogy a fiatalok megértsék, milyen jogkörei vannak, hogyan működik, milyen intézkedéseket hoz, és milyen lehetőségeket kínál személyes és szakmai jövőjükre nézve a 21. század kihívásai mellett;

22.

azt ajánlja, hogy a tagállamok kommunikációs fellépéseinek megvalósítása a nemzeti választott képviselőkkel, illetve a helyi és regionális választott képviselőkkel együttműködve történjen, például decentralizált események rendezésével a területeken, és például rendszeresen tanácskozva a helyi és regionális közgyűlésekkel az Európai Unió által folytatott politikákról, amennyiben lehetséges, egy európai parlamenti képviselő és az Európai Bizottság egyik főigazgatóságának képviselője jelenlétében, ahogy ez a nemzeti parlamentekben szokásos;

23.

emlékeztet, hogy a területi választott képviselők fontos szerepet játszhatnak egy kétirányú kommunikáció megvalósításában, amely lehetővé teszi a polgárok tájékoztatását az Európai Unió szerepéről és valós helyzetéről, megszólaltatásukat ezekkel az információkkal kapcsolatban, és azt, hogy a képviselők ezáltal „több Európát” vihessenek azokra a területekre, ahol megválasztották őket, emellett közvetíthetik a „helyszíni” reakciókat is, vagyis a helyi és regionális közvéleményt az EU politikai fellépésének előkészítésért és meghatározásáért felelős személyeknek;

24.

hangsúlyozza a politikai pártok által a helyi és regionális szintű kommunikáció terén az európai terv előmozdításában játszott szerepet, és ezzel kapcsolatban arra ösztönzi a helyi és regionális választott képviselőket, hogy készítsék fel a fiatal politikusokat az európai ügyekre, annak érdekében, hogy a holnap döntéshozói be is illesszék az európai dimenziót tevékenységükbe;

25.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy világosan és megbízhatóan ismertessék, melyek a lisszaboni szerződés vívmányai, milyen racionalitásokat tart szem előtt, valamint azt, hogy milyen előrelépéseket tartalmaz az Európai Unió fellépésének átláthatósága, hatékonysága, legitimitása és a polgároknak az uniós politikák kidolgozásába történő bekapcsolódása tekintetében;

26.

a regionális és helyi tanácsok keretében külön ülés tartását tervezi – például az Európa Napon (május 9.) – az európai integráció eredményeiről és az Európai Unió intézményi működéséről, amelyen az adott választókörzetből származó RB-tagok és európai parlamenti képviselők is részt vehetnek;

27.

bejelenti a Régiók Bizottsága által 2008-ra tervezett kiemelt fontosságú tevékenységeket a kommunikáció területén:

28.

szorosan együtt kíván működni az Európai Bizottsággal egy munkaterv kidolgozásában az intézményközi együttműködés keretében elfogadott kommunikációs kezdeményezések alapján, megsokszorozva a kétoldalú partnerségeket a tagállamokkal az operatív gazdálkodás terén;

29.

kész tevékenyen hozzájárulni más intézmények által indított kezdeményezésekhez, illetve azokban részt venni, beleértve azokat a találkozókat is, amelyeket az EU Tanácsának elnökségei szervezhetnének a polgárok számára;

30.

meg van győződve arról, hogy egy, a tájékoztatásra és a kommunikációra vonatkozó intézményközi keret megléte megszilárdítaná a partnerség elvét a közösségi intézmények és szervek, a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok között, és ennek a keretnek megfelelő pénzügyi eszközökkel kell rendelkeznie;

31.

hangsúlyozza azt a többletértéket, amelyet részvétele jelent az Intézményközi Tájékoztatási Csoportban, minden évben ismertetni szándékozik a decentralizált kommunikációra vonatkozó éves programját, és ezért kéri, hogy e téren vonják be az éves intézményközi program kidolgozásába;

32.

támogatja az Intézményközi Tájékoztatási Csoport tevékenységeinek értékelését annak eldöntése érdekében, hogy lehet-e azon javítani, szükség van-e egy, az Intézményközi Tájékoztatási Csoport által meghatározott irányok konkrét végrehajtási intézkedéseinek összehangolásával megbízott csoport létrehozására; és ezzel kapcsolatban felajánlja közreműködését;

33.

örül annak a lehetőségnek, hogy részt vehet a kommunikációról szóló éves intézményközi vitában, következésképpen kéri, hogy hozzájárulását ismerjék el az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács mellett a decentralizált kommunikációs stratégia fontos szereplőjeként;

34.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy megvalósuljon az uniós polgárok EU-val kapcsolatos ismeretei bővítésének célja, több, hatékonyabb és könnyebben hozzáférhető kommunikációs csatorna létrehozására van szükség. Ki kellene építeni a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a médiák közötti együttműködést, illetve új technológiákat kellene alkalmazni;

35.

elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság 2008-ban kísérleti projektet indít be tájékoztató hálózatok létrehozásával, mely a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű bevonását célozza az európai vitába, és ezzel összefüggésben kéri, hogy a regionális parlamenti képviselők és a helyi és regionális képviselők mellett bekapcsolódhasson ebbe a kezdeményezésbe;

36.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a 27 tagállamban működő képviseleteinek honlapjait kapcsolják össze a helyi és regionális hatóságok, városok és régiók nemzeti szövetségeinek honlapjaival, és hogy az eljuttatott információ illeszkedjen a helyi viszonyokhoz, elsősorban az európai politikák megvalósítása tekintetében;

37.

azt javasolja, hogy az Europa honlap tartalmazzon egy speciális oldalt a helyi és regionális hatóságoknak az európai döntéshozatali folyamatban játszott szerepéről, kiemelve, hogy az európai jogszabályok megközelítőleg 75 %-a helyi és regionális szinten valósul meg, továbbá az oldal linket javasolhatna a Régiók Bizottsága, illetve az érdeklődést mutató helyi és regionális hatóságok európai és nemzeti szövetségei honlapjai eléréséhez;

38.

hangsúlyozza az Európai Bizottság „e-participation” kezdeményezésének jelentőségét, mely a polgárok bevonását célozza a politikák kidolgozásába, elsősorban helyi és regionális szinten; és ezzel kapcsolatban kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy oly módon fejlesszék településeik internetes oldalait, hogy a polgárok hangot adhassanak véleményüknek az internetes konzultációk és interakció keretében, például az európai politikákra vonatkozó várakozásaikkal kapcsolatban;

39.

kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye fel a Régiók Bizottsága által készített videókat az „EU Tube” oldalra;

40.

végezetül kéri az Európai Bizottságot, hogy az Europa honlapon biztosítson vitafórumot a helyi és regionális választott képviselők számára a nyilvánosság kérdéseinek megválaszolására, például a Debate Europe fórum keretében, mivel ez a kezdeményezés növelheti az interakciót tagjai és az adott tagállamokban élő polgárok között;

41.

utal az információs és kommunikációs csatornák sokféleségének jelentőségére, valamennyi uniós polgár egyenrangú részvételének és az Európai Unióra vonatkozó ismeretek elsajátításának lehetővé tétele érdekében.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/46

—

üdvözli az Európai Bizottságnak a kreativitás és innováció európai évére (2009) irányuló kezdeményezését. Az Európát a leginnovatívabb tudásalapú társadalommá alakítani szándékozó lisszaboni célok megvalósítása Európa kreatív potenciálján alapul,

—

hangsúlyozza, hogy az európai városokban, régiókban és helyi szinten a kultúra, a kreativitás és az innováció a növekedés, a beruházások és az új munkahelyek fontos forrásának számít,

—

hangsúlyozza a beiskolázás és az általános iskolai oktatás előtti korai készségfejlesztés különleges szerepét az alapvető kompetenciák fejlesztése szempontjából. Itt arra a tudásra, hozzáállásra és azokra a képességekre gondolunk, amelyek elősegítik, hogy az emberek sikeresen élhessenek és dolgozhassanak a modern európai társadalmakban, valamint további ismeretekre tehessenek szert,

—

hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés kitűnően csatlakoztatható a kultúrák közötti párbeszéd évéhez. A különböző európai évek témái közötti kapcsolat erősíti azt a célt, hogy a szóban forgó tevékenységekkel közép- és hosszú távú hatást érjünk el,

—

tudomásul veszi, hogy az európai év megvalósításához nem áll rendelkezésre elkülönített költségvetési forrás. Ha a kreativitást az európai társadalmi fejlődés forrásaként értelmezzük, nem helyénvaló azt az oktatásra és kultúrára szűkíteni. A szakterületeken átnyúló gondolkodás új, kreatív megoldásokhoz vezet.

Előadó

:

Gerd HARMS (DE/PES), Brandenburg tartomány teljes jogú meghatalmazottja szövetségi és európai ügyekben, az állami kancellária államtitkára

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak a kreativitás és innováció európai évére (2009) irányuló kezdeményezését. A kreativitás, amelyet az európai bizottsági javaslat – helyesen – igen általánosan új megoldások találására való képességként értelmez az emberi tevékenység legkülönbözőbb területein, a technikai, kulturális és társadalmi innováció nélkülözhetetlen feltétele. Az Európát a leginnovatívabb tudásalapú társadalommá alakítani szándékozó lisszaboni célok megvalósítása Európa kreatív potenciálján alapul;

2.

egyetért azzal, ahogyan az Európai Bizottság a kreativitás és innováció fejlesztésének alapfeltételeit elemzi. Hangsúlyozza egyben a beiskolázás és az általános iskolai oktatás előtti korai készségfejlesztés különleges szerepét az alapvető kompetenciák fejlesztése szempontjából. Itt arra a tudásra, hozzáállásra és azokra a képességekre gondolunk, amelyek elősegítik, hogy az emberek sikeresen élhessenek és dolgozhassanak a modern európai társadalmakban, valamint további ismeretekre tehessenek szert;

3.

támogatja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint az oktatás fontos szerepet játszik a kreativitás ösztönzésében, és úgy véli, hogy a kreativitás fontosságát nem szabad az óvodai készségfejlesztésre, illetve az első iskolaévekben nyújtott képzésre szűkíteni. A művészeti tárgyaknak az iskolai képzés teljes időtartama alatt meg kell őrizniük jelentőségüket. A kreativitást nem szabad az úgynevezett „kreatív tantárgyakra” korlátozni. A kreatív problémamegoldás és az innovatív gondolkodás képessége minden formális képzési folyamatnak részét kell hogy képezze. Az RB ennek vonatkozásában határozottan kiemeli a többnyelvűség jelentőségét;

4.

hangsúlyozza, hogy a kiválóság és a csúcsteljesítmények támogatása mellett minden régióban mindenki számára a színvonalas képzést és szakképzést is biztosítani kell, ami az egyéni és társadalmi jólétnek, valamint a régiók innovációs képességének alapja;

5.

hangsúlyozza, hogy az európai városokban, régiókban és helyi szinten a kultúra, a kreativitás és az innováció a növekedés, a beruházások és az új munkahelyek fontos forrásának számít. Az adott régió kreatív potenciáljának és innovációs képességének fejlesztése az európai és globális versenyben elért siker előfeltétele. A regionális és helyi önkormányzatok általában felelősek az egész életen át tartó tanulás megszervezéséért, az aktív munkaerő-piaci politikáért, a regionális innovációs stratégiák kidolgozásáért, valamint az innovatív és kreatív gazdasági ágazatok támogatásáért;

6.

ismételten hangsúlyozza a városoknak és régióknak az innovatív környezet kialakításában betöltött kiemelkedő szerepét. Fontosak a helyi innovációs politikák, a technológiai központok, a vállalatindítási támogatások, a tudományos parkok és a kockázati tőke;

7.

utal rá, hogy ez nem csupán a kreatív és a tudásalapú modern iparágakra igaz. A modern társadalmak társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásaira minden szinten kreatív megoldásokkal kell válaszolni;

8.

határozottan üdvözli, hogy az európai bizottsági jogszabályjavaslat külön méltatja a helyi és regionális önkormányzatok szerepét – kiemelve, hogy

9.

szintén így vélekedik, és kiáll a helyi és regionális önkormányzatoknak a kreativitás és innováció európai évében való széles körű részvétele mellett;

10.

támogatja a kreativitás és innováció európai évének céljait (2. cikk). A célok átfogó megközelítése lehetővé teszi, hogy Európa kreatív potenciáljának fejlesztését és hasznosítását átfogóan értelmezzük, és ne szűkítsük kizárólag művészeti és művészi szempontokra. Utal rá, hogy a kreativitás és innováció európai évében mindenekelőtt az egész életen át tartó tanulás intézményei, valamint a kulturális, gazdasági, tudományos és civil intézmények és szereplők közötti átfogó tevékenységeket kell támogatni és kiemelni. Ezen túlmenően, a reprodukción és magoláson alapuló tanulással szemben ösztönözni kell az ismeretek kutatásán és fejlesztésén alapuló kreatív tanulást.

11.

hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés kitűnően csatlakoztatható a kultúrák közötti párbeszéd évéhez. A különböző európai évek témái közötti kapcsolat erősíti azt a célt, hogy a szóban forgó tevékenységekkel közép- és hosszú távú hatást érjünk el. A kultúrák közötti párbeszéd évével kapcsolatos tevékenységek egy nyitottabb, toleránsabb és rugalmasabb európai társadalom megvalósítására irányulnak, és szoros összefüggésben állnak a kreativitással és innovációval. Az eltérő kulturális kifejezésmódokkal és irányokkal való foglalkozás és találkozás kifejezetten alkalmas arra, hogy ösztönözze a kreativitást, és régi kérdéseket új megvilágításba helyezzen;

12.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság javaslatában különösen azokra a követelményekre hivatkozik, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács fogalmazott meg az egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáival kapcsolatban. Az RB utal a szóban forgó ajánlásról szóló véleményére (1), amelyben a matematikai és természettudományi képességek kiemelt jelentőségét hangsúlyozta. Az RB kiemelte továbbá annak jelentőségét, hogy a nők az egész életen át tartó tanulás eszközei révén támogatást kapjanak ezeken a területeken. Az európai társadalmak a jövőben még nagyobb mértékben rá lesznek utalva arra, hogy a fiatalokat – különösen a fiatal nőket – megnyerjék a tudományos-technikai és mérnöki tanulmányok és szakmák számára;

13.

megjegyzi, hogy a „pályafutás – társadalom – magasabb fokú képzettség” hármasa fontos alapját képezi az innovációnak és a növekedésnek, mind helyi, mind pedig regionális szinten. Ezenkívül olyan befogadó infrastruktúrára és megkülönböztetésmentes légkörre van szükség, amely az aktív polgári magatartás, illetve a közös felelősségvállalás ösztönözése révén biztosítja a társadalmi kohéziót és a fenntartható fejlődést;

14.

színvonalasabb oktatás és képzés mellett száll síkra annak érdekében, hogy a maximumot lehessen kihozni a legnagyobb európai tőkéből, azaz magukból a fiatalokból. Ehhez kiemelt szerepet kell biztosítani a műszaki tanulmányoknak, hogy ezáltal is ösztönzést kapjon az európai kutatás, fejlesztés és innováció, mindazonáltal ügyelni kell az emberi értékek közvetítésére, illetve egyéb megfelelő értékek elsajátítására is, és különösen fontos, hogy az oktatási rendszerek kellő figyelmet fordítsanak az európai kultúra és történelem tanítására;

15.

már több ízben felhívta a figyelmet arra, milyen fontos, hogy ösztönzést kapjon a kutatás, a fiatal tudósok képzése, a tudósok mobilitásának támogatása és az európai szintű tudományos együttműködés pártfogása. A kutatásbarát légkör kialakítása, valamint a szabadalmak ösztönzése és hatékony védelme előmozdítja a társadalomban és gazdaságban végbemenő innovatív folyamatokat;

16.

hangsúlyozza a szellemi tulajdon védelmét szolgáló szabványok és oltalmi jogok létrehozásának szükségességét, valamint a szellemi tulajdon kezelését szabályozó európai charta kifejlesztését;

17.

ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok – különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap – rendkívül fontosak annak támogatása szempontjából, hogy az új tudományos ismereteket innovatív termékekre és eljárásokra váltsák;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeményezést csak most terjesztették elő. A rövid előkészítési idő veszélyezteti az európai év sikerét. Ezért igen fontos, hogy az Európai Bizottság mostantól mindent megtegyen annak érdekében, hogy minél több partner részt vegyen a folyamatban;

19.

kiemeli az audiovizuális média különleges szerepét a kreatív környezet kialakításában. A tehetséggondozás, a kiváló képzési intézmények és a médiagazdaság közötti kapcsolatok Európa számos régiójában sikeres gazdasági klaszterek kialakulásához vezetnek. A kreativitás és innováció évének keretében hangsúlyozottan méltatni kellene ezeket a folyamatokat;

20.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai bizottsági javaslat nem merít az európai mobilitási programok sokrétű lehetőségeiből. A szakképzési mobilitás, az európai régiók közötti csereprogramok tapasztalata igen nagy mértékben elősegíti a fiatalok innovatív potenciáljának felszabadítását;

21.

amiatt is kifejezi sajnálatát, hogy a javaslat nem irányozza elő a kezdeményezés sikerének felülvizsgálatát, és a célok elérésének feltételeit sem fogalmazza meg;

22.

úgy véli, hogy a kreativitás és innováció európai éve csak akkor lehet sikeres, ha az Európai Bizottság összességében vállalja ezt a feladatot, és minden főigazgatóság kiaknázza a lehetőségeket. Ezen túlmenően a tagállamok, városok, régiók és helyi önkormányzatok határozott támogatására van szükség. Ezért az RB arra szólít fel, hogy az oktatáspolitika mellett más szakpolitikák is aktív szerepet kapjanak az európai év kialakításában;

23.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kreativitás és innováció ösztönzése számos regionális és helyi fejlesztési koncepció részét képezi. El kell kerülni, hogy a kreativitás és innováció európai éve a megvalósítás során azt a benyomást keltse, mintha az imént említett erőforrásokat kizárólag az európai bizottsági kezdeményezések révén kellene feltárni. Az európai év során éppen, hogy ki kellene emelni a sikeres városi, regionális és tagállami kezdeményezéseket, és támogatni kellene a legjobb gyakorlatok példáinak terjesztését. Az európai bizottsági kezdeményezések mindegyikénél tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét;

24.

utal a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil szervezetek sokoldalú tapasztalataira, amelyek például a települési és regionális politika és az RB által rendezett „Open Days” keretében zajló tevékenységekben jutnak kifejezésre. Ezek a tapasztalatok a kreativitás és innováció fejlesztésének és támogatásának különböző útjaira hívják fel a figyelmet, melyek európai városainkat és régióinkat jellemzik;

25.

tudomásul veszi, hogy az európai év megvalósításához nem áll rendelkezésre elkülönített költségvetési forrás. Az európai bizottsági javaslat a tevékenységek finanszírozásának kérdésével kapcsolatban csak az egész életen át tartó tanulást ösztönző programról (2007–2013), valamint a Kultúra programról (2007–2013) tesz említést. A kreativitás és innováció már említett kérdései azonban messze túllépnek ezeken a programokon. Foglalkozni kellene mindenekelőtt a tudományok területével, a gazdaság és a tudomány együttműködésével, az európai mobilitás területével, a vidéki területek fejlesztésének kérdésével, a szociálpolitikával, de egyéb kérdésekkel is. Ha a kreativitást az európai társadalmi fejlődés forrásaként értelmezzük, nem helyénvaló azt az oktatásra és kultúrára szűkíteni. A szakterületeken átnyúló gondolkodás új, kreatív megoldásokhoz vezet;

26.

a javaslat 4.4. pontjában az Európai Bizottság „az európai év témáiról szóló kommunikációs tevékenységek újraorientálásáról” beszél. Az intézkedések leírásakor erre az újraorientálásra nem tér ki bővebben. Az RB szerint a szóban forgó intézkedéseket össze kell hangolni a közösségi, országos, regionális és helyi szint között;

27.

felajánlja az Európai Bizottságnak támogatását és együttműködését a kreativitás és innováció európai évének megvalósításában. A városok, régiók és helyi önkormányzatok e terv természetes partnerei – és ezeken a szinteken születik a kreatív megoldások zöme. Az RB elvárja, hogy az Európai Bizottság teljes mértékben vonja be a tevékenységekbe, valamint idejében és kimerítően tájékoztassa az összes tevékenységről.

9.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 257/51

—

biztosítani kívánja, hogy az új szabályozási keret ne sértse a tagállamok kulturális és médiapolitikai célkitűzéseit, és vegye figyelembe a vidéki és gyéren lakott területek, továbbá a legkülső régiók és agglomerációk, valamint a kulturális és etnikai kisebbségek sajátos igényeit,

—

ellenzi az Európai Bizottságnak a rádiófrekvencia-gazdálkozás harmonizálására javasolt intézkedéseit. A spektrumgazdálkodásnak tagállami hatáskörben kellene maradnia, biztosítva ugyanakkor a nemzetközi megállapodásoknak való megfelelést; ehhez hozzátartozik az, hogy a műsorszórók elegendően széles frekvenciasávot kapjanak feladatuk tartalmi szempontú teljesítéséhez;

—

elutasítja azt az újonnan javasolt megoldást, mely a vállalkozások funkcionális szétválasztására irányul, valamint arra, hogy az Európai Bizottság megvétózhassa a nemzeti szabályozó hatóságok korrektív intézkedéseit. Arra ösztönzi a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy az érintett piacok elemzésekor és meghatározásakor vegyék figyelembe a helyi vagy regionális kulturális és nyelvi különbségeket;

—

értékeli az Európai Bizottságnak a fogyasztók védelmének és a felhasználók jogainak javítására irányuló erőfeszítéseit, melyek többek között a fogyasztóknak a szolgáltatás áráról és feltételeiről való jobb tájékoztatására, az adatvédelem és a biztonság fokozására, valamint a – többek között a segélyhívó szolgáltatásokhoz való – hozzáférés elősegítésére irányulnak; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a javaslatnak a regionális és helyi szolgáltatások működtetőire gyakorolt esetleges pénzügyi és gazdasági hatásai miatt;

—

úgy véli, hogy egy európai elektronikus hírközlési piac-felügyeleti hatóság létrehozása azzal járna, hogy az egyes tagállamok piacszabályozási hatásköreik jelentős részét az Európai Bizottságra ruháznák át, ennélfogva a nemzeti és európai szabályozó hatóságok közötti hatáskörmegoszlás egyensúlya felborulna; ezért egy európai telekommunikációs szabályozó testület felállítását támogatja, ami a jelenleg működő Európai Szabályozó Csoportot az uniós jogrendszer alá vonná.

Előadó

:

Marc SCHAEFER (LU/PES), a viandeni városi tanács tagja

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló célkitűzését, hogy fokozza a telekommunikációs piacok versenyre való nyitottságát, és ösztönözze a szélessávú hálózatokba való beruházásokat (mind a vezetékes, mind a mobil, mind pedig a műholdas technológiák esetében), csakúgy mint azt a célt, hogy – az audiovizuális szolgáltatások digitalizálásának kontextusában is – biztosítsa a frekvenciatöbblet optimális kezelését a belső piacon;

2.

arra kell törekedni, hogy az új szabályozási keret ne tartalmazzon olyan intézkedéseket, amelyek negatív hatást fejthetnek ki a különböző tagállamok kultúr- és médiapolitikájának célkitűzéseire;

3.

arra is törekedni kell, hogy az új szabályozási mechanizmus kialakításának során (elsősorban a frekvenciagazdálkodást illetően) vegyék figyelembe a kulturális vagy etnikai kisebbségek érdekeit, valamint a regionális igényeket;

4.

a javasolt szabályozási keretben olyan mechanizmusokat tart kívánatosnak, amelyek elősegítik a szélessávú internethez való hozzáférést a gyéren lakott vidéki területeken és a legkülső régiókban; ennek kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szükség lehet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – különösen az agglomerációkban – beruházzanak az IKT és az infrastruktúra kiépítésébe;

5.

értékeli az Európai Bizottságnak a fogyasztók védelmének javítására irányuló erőfeszítéseit, elsősorban az adatvédelem, a biztonság és az elektronikus hírközlési, illetve a segélyhívó szolgáltatások terén az összes felhasználói csoport – ideértve a fogyatékkal élőket is – számára biztosítandó méltányos hozzáférést illetően, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a javaslatnak a regionális és helyi szolgáltatások működtetőire gyakorolt esetleges pénzügyi és gazdasági hatásai miatt;

6.

értékeli az Európai Bizottságnak a páneurópai szolgáltatások fejlesztése érdekében, azzal a céllal tett erőfeszítéseit, hogy a szolgáltatások fejlesztése a nemzeti és regionális különbségek, valamint a gazdaságilag gyengébb helyzetben lévő szereplők technológiai és gazdasági igényeinek figyelembevételével történjék;

7.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét a nemzeti, regionális, sőt helyi piacok földrajzi sokszínűségére, ami miatt szükség lehet a szabályozási mechanizmusok és eljárások differenciálására és sokféleségére, például a földrajzi szegmentálódásra;

8.

szkeptikusnak mutatkozik néhány új tervezett intézkedés hozzáadott értékével kapcsolatban; ezek az intézkedések az összes tagállamra vonatkoznának, függetlenül azok sajátos helyzetétől, valamint a nemzeti vagy regionális szinten elért haladástól. Az RB-n belül tulajdonképpen erős aggodalmakat szül a közösségi szint hatáskörének növekedése a hírközlési piac szabályozása és a frekvenciagazdálkodás terén;

9.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatai megnyitják az utat az uniós szabályok koherensebb alkalmazása előtt, és így megteremthető lesz az elektronikus hírközlés egységes piaca;

10.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó ajánlását (1), hogy jelentősen csökkenteni kell az előzetes szabályozás alá vonható piacok számát, és így – amennyiben szükséges – hatékonyabbá és egyszerűbbé kell tenni a szabályozást mind a szolgáltatók, mind a nemzeti szabályozó hatóságok számára;

11.

értékeli az Európai Bizottság javaslatait, amelyek a különböző tagállamok szabályozási keretei, illetve a különféle nemzeti szabályozó hatóságok koordinációs, egyeztetési és konzultációs eljárásai számára kívánnak jobb koordinációs és harmonizációs mechanizmusokat biztosítani;

12.

egyetért az Európai Bizottsággal azzal kapcsolatban, hogy a hatékony rádiófrekvencia-gazdálkodás fontos a szolgáltatók hozzáférésének könnyítése, valamint az innováció és a kulturális sokféleség előmozdítása érdekében;

13.

osztja az Európai Bizottság véleményét a tekintetben, hogy biztosítani kell a helymegosztást és a közös eszközhasználatot az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára, egyrészt technikai szempontból, másrészt pedig oly módon, hogy az ilyen jellegű műveleteknek a költségmegosztása méltányos legyen;

14.

támogatja az Európai Bizottság álláspontját a számozás Közösségen belüli harmonizációjával kapcsolatban, amennyiben az hozzájárul a belső piac működéséhez és a páneurópai szolgáltatások fejlődéséhez. Az RB ugyanakkor úgy véli, hogy a tagállamok kompetensebbek egy ilyen harmonizációhoz szükséges összes intézkedés meghozatalában, ami végrehajtható az Európai Szabályozók Csoportján belül;

15.

úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak továbbra is kizárólagos hatáskörrel kellene rendelkezniük az olyan szolgáltatások számára történő frekvenciakiosztás meghatározásában, amelyekkel biztosítható a nyelvi és kulturális sokféleség és a médiapluralizmus;

16.

úgy véli, hogy, kiegészítő intézkedésként, a piacok liberalizációja érdekében nem kell a funkcionális szétválasztást bevezetni, és véleménye szerint az infrastruktúrán alapuló verseny a leghatékonyabb, és a meglévő szabályozási keret már lehetővé tesz szétválasztási intézkedéseket, többek között funkcionális szétválasztással is;

17.

úgy véli, hogy a frekvenciagazdálkodást illetően meg kell tartani a nemzetközi megállapodásokban előírt eljárásokra vonatkozó referenciákat, mivel ezek érvényben lévő megállapodások, és az Unióénál szélesebb szabályozási keretet jelentenek;

18.

támogatja az Európai Bizottságnak az elektronikus hírközlési ágazatban a fogyasztók védelme és a felhasználók jogai erősítésére és javítására irányuló erőfeszítéseit, többek között a fogyasztóknak a szolgáltatás áráról és feltételeiről való jobb tájékoztatásával és az elektronikus hírközlés elérhetőségének és használatának elősegítésével, ideértve a fogyatékkal élő felhasználók számára a segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

19.

értékeli az elektronikus hírközlési ágazatban a magánélet és a személyes adatok védelmének növelését célzó javaslatokat a biztonsággal kapcsolatos rendelkezések megerősítése és a végrehajtási mechanizmusok javítása révén;

20.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét a fogyasztók igényeire a gazdaságilag gyengébb, vidéki, földrajzilag nehezebben megközelíthető, legkülső régiókban fekvő vagy gyéren lakott területeken;

21.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a hálózatok biztonságára és a fogyasztók védelmére irányuló bizonyos intézkedésekhez nem közösségi, hanem nemzetközi szintű koordinációra és végrehajtásra van szükség;

22.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az érintett irányelvben javasolt bizonyos intézkedések jelentős beruházásokat igényelnek a műszaki infrastruktúra terén (például az egységes segélyhívó számokhoz való hozzáférés vagy a hívó helyzetének azonosítása), amelyek nehezen tűnnek biztosíthatónak a kisebb szolgáltatók, például a helyi és regionális szolgáltatók által;

23.

értékeli az Európai Bizottságnak a vezetékes és a mobilhálózatok közötti számhordozhatóság megkönnyítése terén tett erőfeszítéseit;

24.

fel kívánja hívni az Európai Bizottság figyelmét a vidéki régiók sajátos igényeire: ezekben a régiókban gyakran csak a „történelmi” szolgáltatón alapuló, igen korlátozott infrastruktúra áll rendelkezésre. Ezért ezeknek a régióknak az érdekében szeretne külön intézkedéseket látni, például a strukturális alapokon keresztül. Fel kívánja továbbá hívni a figyelmet azokra a strukturális korlátokra és többletköltségekre, amelyek az elektronikus hírközlés tekintetében folyamatosan terhelik a legkülső régiókat. Ezért egyedi intézkedéseket kellene mérlegelni, amelyek segítségével e területek polgárai számára Európa többi részével azonos esélyeket lehetne teremteni;

25.

úgy véli, hogy a műsorszórási szolgáltatások kötelező terjesztésre vonatkozó („must-carry”) szabályait ki kellene terjeszteni az összes további szolgáltatásra is, és rendszeresen felül kellene vizsgálni őket;

26.

úgy véli, hogy egy európai hírközlési hatóság létrehozása, amely kiegészítené az elektronikus hírközlési piacok szabályozásának meglévő intézményi struktúráját, nem egyeztethető össze a szubszidiaritás és az arányosság elvével, és inkább bonyolultabbá, mint egyszerűbbé teheti a szóban forgó ajánláscsomag tárgyát képező folyamatot;

27.

ezért inkább egy európai telekommunikációs szabályozó testület létrehozását támogatja. Egy ilyen testület több, az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság (a továbbiakban: „a Hatóság”) létrehozására vonatkozó javaslatban körvonalazott feladatot is felvállalhatna, és számos olyan tulajdonsággal is rendelkezhetne, amellyel az Európai Bizottság javaslattervezetében a Hatóságot ruházta fel. Mindezt anélkül tehetné, hogy ügynökségi státuszt venne fel, elkerülve így egyes, a Hatóság esetében potenciálisan felmerülő problémákat.