AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

25.9.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 244/4

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A közösségi repülőtereket használó harmadik országbeli légi járművek biztonsága (Jelentés a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/C 244/03)

1. BEVEZETŐ

Az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) és az Egyesített Légügyi Hatóságok (JAA) társult védnöksége alatti, 1996-os beindítása óta a SAFA (külföldi légi járművek biztonsági értékelése) program egyre nagyobb mértékben bizonyult az európai, sőt a nemzetközi repülésbiztonság zászlóshajójának. A program jellegéből fakadó nyilvánvaló korlátok – úgy mint a humán és műszaki erőforrások korlátozott rendelkezésre állása, illetve éppen magának a földi ellenőrzésnek a korlátozott jellege – ellenére a biztonság előmozdításában vállalt szerep a program sarokkövét jelenti.

Az Európai Közösség – a SAFA irányítóbizottsági tagságban történő aktív részvétellel, valamint az Európai Bizottság részéről a JAA rendelkezésére bocsátott finanszírozáson keresztül – a kezdetektől teljes egészében jóváhagyta és támogatta a SAFA programot.

Az európai polgári repülésbiztonság egységesen magas színvonalának létrehozására és fenntartására irányuló átfogó közösségi stratégia keretében a Közösség 2004. április 21-én elfogadta a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1) – az úgynevezett „SAFA irányelvet”.

Míg a tagállamok az irányelvből adódóan rájuk háruló közösségi kötelezettségeket jórészt képesek voltak teljesíteni az ECAC SAFA programjában való részvételen keresztül (melynek igazgatásával a JAA-t bízták meg), a program nem egy európai, jogilag kötelező alapra épült, hanem a részt vevő ECAC-tagállamok főigazgatóinak kötelezettségvállalására. A „külföldi” légi járművekre ellenőrzése alatt azon légi járművek ellenőrzését értették, amelyeket nem az ellenőrzés helye szerinti állam illetékes hatóságának felügyelete alatt használnak, illetve üzemeltetnek.

A 2004/36/EK irányelv – ellentétben az ECAC SAFA programjában való addigi részvételük „önkéntes” jellegével – az Európai Unió tagállamainak egyértelmű jogi kötelezettségévé tette repülőtereiken leszálló, harmadik országbeli légi járművek ellenőrzését valamint az elvégzett földi ellenőrzések adatainak összegyűjtését és cseréjét. Ebben az esetben a „harmadik országbeli légi jármű” olyan légi jármű, amelyet nem valamely EU-tagállam illetékes hatóságának ellenőrzése alatt használnak, illetve üzemeltetnek. Az irányelv azonban nem tiltja meg az EU-tagállamoknak a más EU-tagállamokból érkező légi járművek ellenőrzését sem.

A SAFA irányelv 13. cikke előírja a Bizottság számára, hogy az irányelv alkalmazásáról 2008. április 30-ig jelentést terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé. Előírja továbbá, hogy a Bizottság jelentését szükség szerint az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatoknak kell kísérniük. A jelentés alapvető célja annak jelzése, hogy az irányelv mennyire érte el a célját és az irányelv alkalmazása mennyiben járult hozzá az európai repülésbiztonság fokozásához.

E vita hátterének ismertetése érdekében a jelentés bemutatja és értékeli a SAFA program igazgatásában és fejlődésében 2004 óta bekövetkezett változásokat is, valamint törekszik annak megismerésére, hogy az irányelv szabályozói kerete mennyiben járult hozzá ezekhez a változásokhoz. Ehhez a kvantitatív és kvalitatív munkához szükség volt a Közösség jogalkotási programjában már meghozott vagy tervezett intézkedések átfogó nyilvántartásának elkészítésére is.

2. VÉGREHAJTÁS

Jogi vonatkozások

A 2004/36/EK irányelv kétéves keretet biztosított az EU tagállamainak az irányelv rendelkezéseinek átültetését célzó nemzeti intézkedések hatályba léptetésére. Míg az irányelv 11. cikkében kikötött határidő az EU-15 számára 2006. április 30. volt, az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz új tagállam számára átmeneti időszakokat állapítottak meg az irányelv végrehajtására.

Amint az az alábbi 1. táblázatból kitűnik, két kisebb kivétellel a tagállamok számára nem okozott jelentősebb gondot az irányelv rendelkezéseinek végrehajtása, bár a tagállamok jelentős része nem hozta meg időben a megfelelő átültető intézkedéseket. Ez főként annak a ténynek tudható be, hogy az irányelvben szereplő főbb kötelezettségeket már az ECAC SAFA programjában való részvétel révén jórészt teljesítették.

1. táblázat

Az irányelv átültetése a tagállamokban

Tagállam	Átültetési határidő	A határidő típusa	A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset a közlés elmulasztása miatt	Az ügy jelenlegi állása
Ausztria	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2007.6.27-én lezárták
Belgium	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő
Bulgária	2007.1.1.	Rendes átültetési határidő
Ciprus	2006.4.30.	Átmeneti időszak
Cseh Köztársaság	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügyet 2006.10.12-én lezárták
Dánia	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2006.10.12-én lezárták
Írország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2007.12.11-én lezárták
Észtország	2006.4.30.	Átmeneti időszak
Finnország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő
Franciaország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2007.3.21-én lezárták
Németország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2006.10.12-én lezárták
Görögország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2007.10.17-én lezárták
Magyarország	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügyet 2007.6.27-én lezárták
Olaszország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2008.1.31-én lezárták
Lettország	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügyet 2006.10.12-én lezárták
Litvánia	2006.4.30.	Átmeneti időszak
Luxemburg	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az átültetés hiányát megállapította az Európai Bíróság 2008.4.1-jei ítélete
Málta	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügyet 2007.6.27-én lezárták
Hollandia	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2006.12.12-én lezárták
Lengyelország (2)	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügy még mindig vizsgálat alatt áll (2007.11.28-án átkerült az Európai Bírósághoz)
Portugália	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő
Románia	2007.1.1.	Rendes átültetési határidő
Szlovákia	2006.4.30.	Átmeneti időszak
Szlovénia	2006.4.30.	Átmeneti időszak	X	Az ügyet 2006.12.12-én lezárták
Spanyolország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő
Svédország	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2006.12.12-én lezárták
Egyesült Királyság	2006.4.30.	Rendes átültetési határidő	X	Az ügyet 2006.10.12-én lezárták

Üzemeltetési vonatkozások

Az üzemeltetett járatok száma csaknem minden tagállamban meghaladja az ellenőrzési kapacitást. Ebből következően a SAFA földi ellenőrzésekre csak szúrópróbaszerűen kerülhet sor. Ezért ezeket az ellenőrzéseket ezidáig véletlenszerű kiválasztással vagy egyéb olyan információk alapján végezték, amelyek alapján meg lehetett határozni, hogy az ellenőrzés alanyának kiválasztása meghatározott szempontok szerint történjen (lásd az 5.2. pontot) – ilyen információk származhattak például az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) adatbázisának rendszeres elemzéséből vagy pedig az Európai Bizottság által kiadott ajánlásokból, illetve nemzeti politikákból vagy prioritásokból.

3. AZ IRÁNYELV HATÁSAI

Első és legfontosabb intézkedésként a 2004/36/EK irányelv a közösségi repülőtereket használó harmadik országbeli légi járművek ellenőrzését a tagállamok jogi kötelezettségévé tette.

Másodszor, az irányelv a közösségi repülőtereken leszálló harmadik országbeli légi járművek földi ellenőrzésére vonatkozó szabályok és eljárások harmonizálásával összehangolt megközelítést vezetett be a Közösségen belül a nemzetközi biztonsági előírások hatékony érvényesítésére. Ezzel összefüggésben lefektette a felügyelők és a programban részt vevő személyzet harmonizált képzése lehetővé tételének, a program és eszközei fejlesztését szolgáló eljárások és javaslatok kifejlesztésének, valamint az összegyűjtött információk jelentésének alapjait.

Ezen túlmenően az irányelv:

—	kétségkívül hozzájárult a tagállamok által az elmúlt években végrehajtott SAFA földi ellenőrzések számának jelentős növekedéséhez (lásd a 2. táblázatot),

—	előmozdította és támogatta a repülésbiztonsággal kapcsolatos információknak a tagállamok, a Bizottság és az EASA, illetve a külföldi polgári légiközlekedési hatóságok és nemzetközi szervezetek közötti cseréjét,

—	elismerten egyre hatékonyabb visszatartó erőt gyakorol a Közösségbe berepülni szándékozó potenciálisan nem biztonságos üzemeltetőkre.

Emellett a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) révén az irányelv megfelelő végrehajtása kulcsfontosságú elemnek bizonyult a Közösségen belüli repülési tilalom alatt álló légi fuvarozók – általánosságban „feketelistának” nevezett – listájának létrehozásában.

Valójában a fent említett rendelet hatálybalépését követően a SAFA földi ellenőrzésekről készült jelentések és az azt követő tagállami nyomon követő intézkedések nyilvántartása kiemelt fontossághoz jutott, és elsődlegesen figyelembe vették őket azokban a vizsgálatokban, amelyek eredményeként javaslat, majd esetlegesen döntés született több üzemeltető közösségi feketelistára való felvétele tekintetében.

2. táblázat

SAFA-ellenőrzések száma országok és évek szerinti bontásban

EU-tagállamok 2002–2007

		2002	2003	2004	2005	2006	2007	Összes jelentés
1	Belgique/België	104	92	74	73	84	100	527
2	България				7			7
3	Česká republika	32	28	18	39	40	24	181
4	Danmark	51	50	50	60	60	60	331
5	Deutschland	1 065	992	840	793	786	845	5 321
6	Eesti	10	6	11	18	30	31	106
7	Éire/Ireland	45	52	50	41	59	24	271
8	Ελλάδα	28	3	7	44	105	182	369
9	España	50	4	43	368	1 518	1 513	3 496
10	France	1 129	1 277	1 536	1 468	1 888	2 357	9 655
11	Italia			625	879	854	883	3 241
12	Κύπρος/Kıbrıs					2	9	11
13	Latvija		4	2	3	2	21	32
14	Lietuva	3	1	7	21	24	14	70
15	Luxembourg	4		4	15		2	25
16	Magyarország	2	2	9	36	8	3	60
17	Malta		4	9	13	10	9	45
18	Nederland	113	154	182	243	267	277	1 236
19	Österreich					42	243	285
20	Polska	60	25	111	141	115	135	587
21	Portugal		9	35	100	39	22	205
22	România	28	40	35	108	104	133	448
23	Slovenija	5	8	6	8	8	18	53
24	Slovensko	12	7	4		6	12	41
25	Suomi/Finland	24	7	51	56	113	125	376
26	Sverige	54	52	60	62	102	101	431
27	United Kingdom	194	213	224	197	251	233	1 312
	Összesen	3 013	3 030	3 993	4 793	6 517	7 376	28 722

4. KÖZÖSSÉGI HATÁSKÖR GYAKORLÁSA ÉS ÁTRUHÁZÁSA AZ EASA-RA

Az ECAC főigazgatók 125. ülésén az ECAC-tagállamok megvitatták a SAFA program jövőjét és megállapodtak abban, hogy programot átadják a közösségi intézményeknek (tehát az Európai Bizottságnak és az EASA-nak), továbbá kiemelték, hogy a program összeurópai dimenzióját indokolt egy olyan mechanizmus létrehozása révén megtartani, amely lehetővé teszi a nem EU-tagállam ECAC-tagállamok programban való folytatólagos részvételét.

Az első lépés ebben az irányban a 768/2006/EK bizottsági rendelet (4) elfogadása volt (a 2004/36/EK irányelv 8. cikkével lehetővé tett komitológiai eljárás útján). A rendelet előírta a SAFA programhoz kapcsolódó (addig a JAA által ellátott) feladatok EASA-ra való átruházását, beleértve elsődlegesen a program központi elemét jelentő SAFA adatbázisért vállalt felelősséget, más olyan kiegészítő tevékenységekkel együtt, amelyek célja a földi ellenőrzések és a kapcsolódó képzési tevékenységek előírásai egységességének biztosítása.

Ezt az átadást 2006 folyamán fokozatosan végezték el és az év végére be is fejeződött. A Bizottság megelégedéssel veszi tudomásul a két szervezet közötti zökkenőmentes átadási folyamat megvalósulását, ami további jelentőséget nyer akkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen gyakorlati, műszaki és logisztikai akadályai lehetnek egy ilyen áttérésnek, úgy hogy közben a SAFA rendszer folytonosságát csak a lehető legkisebb mértékben zavarják.

4.1. 2007. január 1. – A közösségi SAFA Program

Így 2007. január 1-jétől a közösségi SAFA Program igazgatásának és továbbfejlesztésének teljes felelőssége átkerült az EASA által támogatott Európai Bizottsághoz.

Az egyes nem EU-tagállam ECAC-tagállamok és az EASA között létrejött, a közösségi repülőtereket és az egyes államok repülőtereit használó légi járművek biztonságára vonatkozó információk gyűjtéséről és cseréjéről szóló munkamegállapodás aláírása révén a nem EU-tagállam ECAC-tagállamok folytatólagos részvétele, és így a program összeurópai dimenziója biztosított.

Így az EU-27-et beleszámítva a közösségi SAFA program jelenleg 42 részt vevő állammal büszkélkedhet: Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Magyarország, Málta, Moldovai Köztársaság, Monaco, Németország, Norvégia, Olaszország, Örményország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna.

Az ECAC/JAA által működtetett jogelődjéhez hasonlóan a közösségi SAFA programnak is lényeges elve, hogy (az EU-tagállamok szempontjából „harmadik országbeli”, a nem EU-tagállam ECAC-államok szempontjából külföldi) légi járműveket minden SAFA programban részt vevő államban alávethetik földi ellenőrzésnek. Ezek az ellenőrzések főként a légi jármű okmányaira és kézikönyveire, a repülőszemélyzet szakszolgálati engedélyeire, a légi jármű nyilvánvaló állapotára, valamint a kötelező fedélzeti biztonsági berendezések meglétére és állapotára irányulnak. Az ellenőrzések szempontjai megtalálhatók a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványainak 1. (személyzet szakszolgálati engedélyei), 6. (a légi jármű üzemeltetése) és 8. (légi jármű légi alkalmassága) mellékletében. Az ellenőrzéseket valamennyi részt vevő állam tekintetében közös eljárásnak megfelelően végzik. Eredményükről egységes formátumú jelentés készül. Jelentős szabálytalanságok esetében felveszik a kapcsolatot az üzemeltetővel és a megfelelő (az üzemeltető vagy a lajstromozás állama szerint illetékes) légiközlekedési hatósággal korrekciós intézkedésekről való megállapodás érdekében, nem csupán az ellenőrzött légi jármű, hanem más olyan légi járművek vonatkozásában is, amelyeket esetleg egy általános jellegű szabálytalanság előfordulása érinthet. A jelentésekből származó minden adatot és kiegészítő információt (például az ellenőrzést követően megtett és véglegesített intézkedések listáját) központilag gyűjtik az EASA által Kölnben létrehozott és kezelt számítógépes adatbázisban.

A közösségi SAFA program fő jellemzői a következőképpen foglalhatók össze:

—	a SAFA-ban részt vevő mind a 42 európai állam alkalmazza,

—	az ellenőrzési eredmények egy központosított adatbázison keresztül széles körben hozzáférhetővé válnak,

—	alulról felfelé irányuló megközelítés – a program lényegében a légi járművek földi ellenőrzésére összpontosít,

—	cél, hogy a valamennyi ellenőrzött légi járműre nemzetközileg általánosan vonatkozó ICAO előírásoknak való megfelelést ellenőrizze.

Felépítés

A 2004/36/EK irányelvben és az azt végrehajtó 768/2006/EK rendeletben előírtak szerint a program struktúrája két fő szervet tartalmaz:

—

a 3922/91/EGK tanácsi rendelettel létrehozott repülésbiztonsági bizottság: a program működését biztosító első szerv, amely a Bizottság megbízásával a 2004/36/EK irányelvnek a közösségi SAFA program hatékonysága fokozására irányuló harmonizált végrehajtási intézkedéseit elfogadja, különösen az említett irányelv 8. és 12. cikkében előírt ellenőrzési/beszámolási rendszer tekintetében,

—

EASA: a működést biztosító másik szerv, amely a 768/2006/EK rendeletben előírtak szerint – az adatbázissal kapcsolatos üzemeltetési feladatok elvégzésén túlmenően – javaslatokat ad a Bizottságnak és a repülésbiztonsági bizottságnak a közösségi SAFA program továbbfejlesztése és fejlesztése terén, és (megfelelő analitikai eszközök segítségével) időben elemzi az adatbázisba bekerülő jelentéseket.

Emellett a Bizottság a – repülésbiztonsági bizottság védnöksége alatt – létrehozta az Európai SAFA Irányító Testületet (ESSG), amelyben mind a 42 részt vevő állam képviselői részt vesznek. A Bizottság és/vagy maga a (repülésbiztonsági) bizottság felkérésére tanácsadói szerepben eljáró nemzeti szakértők összefogásán túl a testület felbecsülhetetlen kommunikációs csatorna a Közösség és a nem EU-tagállam részt vevő államok között, tovább hangsúlyozva a Bizottság kinyilvánított elkötelezettségét a program összeurópai dimenziójának megtartása és tényleges fokozása mellett.

5. A KÖZÖSSÉGI SAFA PROGRAM TOVÁBBFEJLESZTÉSE

A 2004/36/EK irányelv hatálybalépését követően gyűjtött tapasztalatok, az irányelvnek a „feketelista-rendelettel” (2111/2005/EK) való elválaszthatatlan kapcsolata és a teljes SAFA programnak az irányelv elfogadásakor még előre nem látott közösségi hatáskörbe helyezése mentén a Bizottság számára nyilvánvalóvá vált, hogy az említett irányelv meglévő rendelkezései sürgős felülvizsgálatot igényelnek annak érdekében, hogy biztosítsák a program zökkenőmentes működését és továbbfejlesztését.

Ezért a Bizottság két javaslatot terjesztett be új jogalkotási eszközökre 2007 folyamán, amelyek a földi ellenőrzés lefolytatásának eljárásával, illetve a tagállamok által elvégzett ellenőrzések rangsorolásával foglalkoznak (lásd az 5.1. és 5.2. pontot). A repülésbiztonsági bizottságon belüli kiterjedt vitát és a végleges szöveg Európai Parlament általi ellenőrzését követően a Bizottság 2008. április 16-án elfogadta mindkét új jogalkotási eszközt (5).

A program egyéb lehetséges javításait és jövőbeli fejlesztéseit az 5.3. és 5.4. pontban fejtjük ki.

5.1. A 2004/36/EK irányelv II. mellékletét módosító bizottsági irányelv

A 2004/36/EK irányelv II. melléklete – eredetileg elfogadott formájában – igen általános kritériumok meghatározásával csak egy tágabb keretrendszert vázolt fel a tagállamok által elvégzendő földi ellenőrzések és az azt követő jelentéstétel részletes eljárásaihoz.

A SAFA programban elvégzett földi ellenőrzések eredményeinek immár nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, amikor a Bizottság a fuvarozók közösségi feketelistára való felvételéről határoz – így egy másik kapcsolódó nézőpontból is indokolt volt az említett melléklet módosítása annak érdekében, hogy jogerőre emelkedjenek (és számon kérhetővé váljanak) a tagállami földi ellenőrzések harmonizált elvégzése és jelentése eljárásait alátámasztó fő elemek. Ezért az irányelv módosított melléklete az előző hónapok során meghatározott több kérdéssel is foglalkozik, nevezetesen az alábbiakkal:

a mellékletbe bele kell foglalni a közösségi SAFA program földi ellenőrzési eljárásokat tartalmazó kézikönyvének alapelemeit. Ezek kizárólag olyan előírásokból álljanak, amelyeket (az irányelv II. mellékletébe történő felvétel által) mindenképpen szükséges a tagállamok számára kötelezővé tenni, és az EASA-val kötött munkamegállapodásaik révén a nem EU-tagállam részt vevő országok számára is alkalmazandóvá kell válniuk. Ezek az alapelemek a következők:

—	a SAFA-felügyelők minősítési és képzési követelményei,

—	a közösségi SAFA program lényegi részét képező, vonatkozó biztonsági előírások,

—	ellenőrzési eljárások,

—	a megállapítások osztályozása,

—	a földi ellenőrzés lehetséges eredményei szerint meghozandó nyomon követő intézkedések;

2.	az eredeti melléklet részét képező „SAFA ellenőrzési listát” fel kell váltani a „SAFA eljárások” jelenlegi, legaktuálisabb változatával;

olyan egyedi rendelkezést kell hozni, amely minden részt vevő államot kötelez arra, hogy betartsa a földi ellenőrzés napja és az ellenőrzési jelentés központi adatbázisba való felvitele közötti legfeljebb 15 munkanapos határidőt annak érdekében, hogy az EASA által a bevitt jelentéseken rendszeresen elvégzett elemzés pontossága és jelentősége nőjön;

4.	létre kell hozni egy szabványos „ellenőrzési bizonylatot”, amelynek egy részét az ellenőrzött légi jármű megfelelő személyzeti tagjának átvételi elismervény aláírása ellenében átadnak;

5.	az eredeti szöveg több részét újra kell szövegezni a melléklet egyértelműségének és olvashatóságának javítása érdekében.

A módosított melléklet alapján az EASA vállalja, hogy e fő kérdések megoldásának előmozdítására kidolgozza a tagállamok által alkalmazandó iránymutatást. Ebből a célból az EASA a tagállamok légközlekedési szabályozói hatóságainál rendelkezésre álló szakértelemre építve és szükség esetén az érdekelt felek megfelelő szakértőit is bevonva átlátható eljárást hoz létre a tagállamokkal való konzultációra. E célból az Ügynökség egy munkacsoportot is létrehozhat.

5.2. A 2004/36/EK irányelvnek a közösségi repülőtereket használó légi járművek földi ellenőrzésének rangsorolása tekintetében történő végrehajtásáról szóló bizottsági rendelet

A Bizottság többször hangoztatta elkötelezettségét a repülésbiztonsági adatok összegyűjtésére szolgáló minden eszköz lehető legjobb kihasználása mellett annak érdekében, hogy a közösségi SAFA program keretében rendelkezésre álló korlátozott erőforrásokat a legoptimálisabban használja ki. Ezért ez az intézkedés felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy hivatalosan „minőségi célkitűzések” meghatározását írja elő, azáltal, hogy bizonyos számú a tagállamok által elvégzett földi ellenőrzéshez prioritást rendel egyes olyan alanyok vonatkozásában, amelyekről potenciálisan elképzelhető, hogy (a rendeletben meghatározott) követelmények fényében biztonsági hiányosságokkal rendelkeznek.

A Bizottságnak meggyőződése, hogy ez az intézkedés megfelelő mederbe tereli a SAFA földi ellenőrzési program véletlenszerű jellegét a potenciálisan veszélyes alanyok könnyebb azonosításának támogatásával, valamint az ilyen alanyokra vonatkozó további adatok összegyűjtésének lehetővé tételével. Továbbá esetlegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy még jobban körülírt eseteket terjesszenek be „feketelista-rendelet” (2111/2005/EK) kapcsán hozandó döntésekhez.

5.3. „Mennyiségileg meghatározott célok kitűzése”

A 2. táblázatra visszautalva (lásd a 7. oldalt), míg egyfelől észlelhető, hogy 2001 óta a Közösségben elvégzett SAFA földi ellenőrzések száma több mint kétszeresére nőtt, egyben látható az egyes tagállamok által elvégzett földi ellenőrzések eltérő számában megmutatkozó nagyfokú egyenlőtlenség is.

Miközben a Bizottság teljes mértékben megérti ezt a nagyfokú egyenlőtlenséget – ami sokszor a különböző tagállamokban rendelkezésre álló humán és anyagi erőforrások különbözősége miatt áll fenn –, meggyőződése, hogy az elvégzett éves ellenőrzések száma tekintetében az elfogadhatatlanság határát súrolja sok tagállamnak a nyilvántartásban szereplő teljesítménye, függetlenül a rendelkezésre álló erőforrásoktól. Államonként vizsgálva vonatkozik ez:

—	az ellenőrzések önmagukban vett, tényleges számára,

—	az elvégzett ellenérzések számára az egyes tagállamokba érkező, illetve onnan induló forgalom nagyságrendjével összevetve.

Ebben az összefüggésben a Bizottság többször megismételte, hogy ezen a helyzeten javítani kell. Az EASA-val és a tagállamokkal együttesen tovább vizsgálja, hogyan lehetne meghatározni az egyes tagállamok által évente elvégzendő ellenőrzések minimumszámát, természetesen olyan különféle feltételektől függően, mint a járatok és nemzetközi repülőterek száma, a más tagállamokban korábban végrehajtott ellenőrzések intenzitása stb.

5.4. Az EASA hatásköreinek kiterjesztése – 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

A Tanács és az Európai Parlament 2008. február 20-án elfogadta a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi rendelet, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 216/2008/EK rendeletet (6) (a továbbiakban: az EASA-rendelet). Rendelkezései előirányozzák a 2004/36/EK irányelv (és a kapcsolódó végrehajtási rendelkezések) az EASA-rendelet keretében elfogadott szabályrendszerrel történő felváltását a következők szerint:

A rendelet 10. cikke – amely 2008. április 8-án lépett hatályba – olyan rendelkezéseket ír elő, amelyeket eddig a 2004/36/EK irányelv szabályozott. Ezen túlmenően a 10. cikk (5) bekezdése előírja, hogy a cikkhez kapcsolódó végrehajtási intézkedéseket komitológiai eljárással („a 65. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján”) is el lehet fogadni.

Emellett a 69. cikk úgy rendelkezik, hogy a 2004/36/EK irányelvet a rendelet 10. cikkének (5) bekezdésében említett intézkedések hatálybalépésétől kezdődően, az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett végrehajtási szabályok sérelme nélkül hatályon kívül kell helyezni.

Végül a 10. cikkben szereplő elveket csak az azokat érintő végrehajtási szabályokban meghatározott időponttól kezdődően, de legkésőbb 2012. április 8-tól kell alkalmazni.

6. A SAFA „ÖSSZESÍTETT JELENTÉS” (7)

A 2004/36/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság évente a nyilvánosság és az ágazatban érdekeltek számára hozzáférhető átfogó jelentést tesz közzé, amely tartalmazza a közösségi repülőtereket használó légi járműveken elvégzett földi ellenőrzésekről szóló jelentéseken keresztül kézhez vett összes információ elemzését. Az ilyen elemzésnek egyszerűnek és könnyen érthetőnek kell lennie, és jeleznie kell, hogy fennáll-e megnövekedett biztonsági kockázat a légi utasok számára. Az elemzésben szereplő információk forrását anonimmá kell tenni.

Ebben a vonatkozásban a Bizottság 2008. februárban fogadta el és tette közzé az első összesített jelentést, amely a 2006. április 30.–2006. december 31. között elvégzett földi ellenőrzések eredményeit elemezte. Ugyanezt a jelentést fogják 2008 folyamán teljes éves alapon bevezetni a 2007. január 1.–december 31. közötti időszakra (és azt követően évente) – ez lesz az első teljes év azt követően, hogy a SAFA program irányítása és fejlesztése az ECAC-tól és a JAA-től közösségi hatáskörbe átkerült.

A Bizottságnak meggyőződése, hogy a programban részt vevő és az ilyen dokumentumokban említett valamennyi érdekelt vonatkozásában, valamint az Európai Parlament és általánosságban a közvélemény irányában a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság kedvéért csökkenteni kell a 2004/36/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott korlátozásokat azért, hogy az említett éves jelentések pontosabb információkat nyújthassanak a különböző érintett szereplők biztonsági teljesítményét illetően.

7. KÖVETKEZTETÉSEK

Az elmúlt néhány év során elvégzett SAFA-ellenőrzések alapján a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek általánosságban jelzik az egyes külföldi üzemeltetők biztonságosságát. Ez a jelzés azonban korlátozott olyan értelemben, hogy nem nyerhető teljes kép valamely adott légi jármű vagy üzemeltető biztonságosságáról. Ennek az az oka, hogy az ellenőrzés során bizonyos szempontok (például személyzeti erőforrás-gazdálkodás, teljes körű légi alkalmassági státus stb.) vizsgálata nehezen végezhető el amiatt, hogy az ellenőrzés végrehajtására korlátozott idő áll rendelkezésre, és ennek következtében csak kevésbé részletes vizsgálatra van lehetőség.

Csakis (az üzemeltető székhelye, illetve a lajstromozás szerinti állam) illetékes légügyi hatósága képes egy adott légi járműről vagy üzemeltetőről teljes körű értékelést adni. E szempontból tekintve a közösségi SAFA program keretében gyűjtött információ valóban igen hasznos:

—

elsősorban is olyan, a megelőzést szolgáló eszköz, amely segítséget nyújt a potenciális negatív biztonsági tendenciák meghatározásához, hiszen egy adott üzemeltetővel kapcsolatos nagyszámú és/vagy ismétlődő negatív megállapítás igen jól mutatja a potenciális strukturális gyengeségeket egyrészt az üzemeltető minőségellenőrzési rendszere, másrészt azon állam illetékes, nemzeti polgári légi közlekedési hatóságai által gyakorolt biztonsági felügyelet szintje tekintetében, ahol az üzemeltetőt hitelesítették. Hasonló negatív tendenciák az egyes légijárműtípusok vonatkozásában is megállapíthatók,

—	továbbá a SAFA-ellenőrzések ennél még közvetlenebbül, valós időben is hozzájárulhatnak az adott, éppen ellenőrzött légi jármű biztonságos üzemeltetéséhez, mivel arra ösztönzik az ellenőrző hatóságokat, hogy biztosítsák a hibák kijavítását, még mielőtt a légi jármű további műveleteket hajtana végre.

Az összes ellenőrzésből megosztásra kerülnek az adott információk, és így hozzájárulnak a valamely adott légi jármű, légijárműtípus, üzemeltető, vagy valamely adott államból származó minden üzemeltető tekintetében kialakult kép formálásához. A SAFA központi adatbázisa ezért különösen hasznos, mivel hozzájárul ezen információknak a közösségi SAFA programban részt vevő valamennyi államhoz történő gyors továbbításához.

Ezen túlmenően a („közösségi feketelistáról” szóló) 2111/2005/EK rendelet hatálybalépése óta a SAFA ellenőrzések jelentősége megnövekedett, mivel azon tényezők közé tartozik, amelyet a Bizottság a légi fuvarozók közösségi listára való felvételével kapcsolatos döntések meghozatala során figyelembe vesz. Az első közösségi lista 2006. márciusi létrehozása, valamint annak későbbi rendszeres frissítései óta valóban ez a helyzet.

A jelentés következtetései a következőkben foglalhatók össze:

—

a 2004/36/EK irányelv kötelező rendszert hozott létre a Közösségben a közösségi repülőtereket használó harmadik országbeli légi járművek rendszeres földi vizsgálatára, egyidejűleg meghatározva az ilyen ellenőrzések elvégzésére, jelentésére és nyomon követésére, valamint az ebből származó információk tagállamok, Bizottság és EASA közötti cseréjére vonatkozó harmonizált eljárásokat,

—	kisebb kivételektől eltekintve a tagállamok számára nem okozott jelentősebb gondot az irányelv rendelkezéseinek átültetése és végrehajtása,

—	az ECAC/JAA teljes SAFA programja irányításának és fejlesztésének közösségi hatáskörbe való áttételére vonatkozó határozat sürgősen szükségessé tette az irányelvet kiegészítő jogszabályok létrehozását, amelyek megalkotása időben megtörtént, lehetővé téve a program zökkenőmentes átvételét,

—

a közösségi földi ellenőrzési rendszert meghatározó alapelemek jogilag kötelezővé váltak az irányelv II. mellékletének módosítása révén, ezáltal kiterjesztve azok harmonizálását a tagállamokra és a többi 15 SAFA részt vevő államra. Az intézkedésnek javítania kell a földi ellenőrzésekről készülő jelentések általános minőségét, ami különös fontosságú a légi fuvarozók 2111/2005/EK rendelet alapján létrehozott közösségi „feketelistájával” kapcsolatos vizsgálatokkal összefüggésben,

—	megalkották a végrehajtási jogszabályokat, amelyek tartalmazzák a földi ellenőrzések rangsorolásának szabályait és szempontjait az olyan alanyokra vonatkozóan, amelyek a megállapított kritériumok alapján a légi közlekedés biztonságára potenciálisan veszélyt jelenthetnek,

—

míg 2001 óta a Közösségben elvégzett SAFA földi ellenőrzések teljes száma több mint megkétszereződött, egyben látható az egyes tagállamok által elvégzett földi ellenőrzések eltérő számában megmutatkozó nagyfokú egyenlőtlenség is. A Bizottság ezért megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az egyes tagállamok által elvégzendő ellenőrzésekre lehetne-e minimumkvótát létrehozni,

—

a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 216/2008/EK rendelet elfogadása révén a 2004/36/EK irányelvet végül – legkésőbb 2012. április 8-ig – hatályon kívül kell helyezni, hogy rendelkezéseit fokozatosan felváltsák az említett rendelet 10. cikkének rendelkezései és a 10. cikk (5) bekezdése alapján meghozandó végrehajtási szabályok. Ebben a tekintetben előre látható, hogy lényegesen gyarapodni fognak az EASA-nak a program irányításával és fejlesztésével kapcsolatos feladatai.

(1) HL L 143., 2004.4.30., 76. o.

(2) Lengyelország 2008. március 13-án jelentett be egy felülvizsgált végrehajtási intézkedéscsomagot, amelyet a Bizottság jogi szolgálata jelenleg vizsgál.

(3) HL L 344., 2005.12.27., 15. o.

(4) HL L 134., 2006.5.20., 16. o.

(5) HL L 109., 2008.4.19., 7. o. és HL L 109., 2008.4.19., 17. o.

(6) HL L 79., 2008.3.19., 1. o.

(7) HL C 42., 2008.2.15., 1. o.

25.9.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 244/13

Az EGT-Vegyesbizottság azon határozatai, amelyek vonatkozásában az EGT-megállapodás 103. cikke szerinti alkotmányos követelmények teljesültek

(2008/C 244/05)

Az EGT-Vegyesbizottság határozataiban 2000. márciusától lábjegyzetben jelzik, hogy hatálybalépésük időpontja függ-e a szerződő feleknél fennálló alkotmányos követelmények teljesítésétől. Ilyen követelményeket az alább felsorolt határozatokban jeleztek. Az érintett szerződő felek értesítették a többi szerződő felet belső eljárásuk befejezéséről. A határozatok hatálybalépésének időpontját az alábbi táblázat tünteti fel.

Határozat száma	Elfogadás időpontja	Közzétételi hivatkozás	Integrált jogszabály(ok)	Hatálybalépés időpontja
082/2004	2004.6.8.	HL L 349., 2004.11.25., 39. o. 59. sz. kiegészítés, 15. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól	2006.2.1.
014/2005	2005.2.8.	HL L 161., 2005.6.23., 33. o. 32. sz. kiegészítés, 19. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 725/2004/EK rendelete (2004. március 31.) a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról	2007.4.1.
023/2005	2005.2.8.	HL L 161., 2005.6.23., 52. o. 32. sz. kiegészítés, 30. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 851/2004/EK rendelete (2004. április 21.) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról	2005.5.19.
031/2005	2005.3.11.	HL L 198., 2005.7.28., 20. o. 38. sz. kiegészítés, 13. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/22/EK irányelve (2004. március 31.) a mérőműszerekről	2006.9.1.
064/2005	2005.4.29.	HL L 239., 2005.9.15., 48. o. 46. sz. kiegészítés, 30. o.	A Bizottság 809/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról	2007.1.1.
065/2005	2005.4.29.	HL L 239., 2005.9.15., 50. o. 46. sz. kiegészítés, 31. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről	2007.8.1.
070/2005	2005.4.29.	HL L 239., 2005.9.15., 61. o. 46. sz. kiegészítés, 37. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról	2007.8.1.
102/2005	2005.7.8.	HL L 306., 2005.11.24., 34. o. 60. sz. kiegészítés, 21. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányelve (2001. szeptember 27.) a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról	2006.9.1.
105/2005	2005.7.8.	HL L 306., 2005.11.24., 41. o. 60. sz. kiegészítés, 26. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve (2003. november 17.) a közszféra információinak további felhasználásáról	2006.9.1.
120/2005	2005.9.30.	HL L 339., 2005.12.22., 26. o. 66. sz. kiegészítés, 15. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról	2007.6.1.
146/2005	2005.12.2.	HL L 53., 2006.2.23., 43. o. 10. sz. kiegészítés, 17. o.	A Bizottság 2003/796/EK határozata (2003. november 11.) a villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportjának létrehozásáról. Az Európai Parlament és a Tanács 1228/2003/EK rendelete (2003. június 26.) a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről. Az Európai Parlament és Tanács 2003/55/EK irányelve (2003. június 26.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. június 26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről	2007.6.1.
152/2005	2005.12.2.	HL L 53., 2006.2.23., 53. o. 10. sz. kiegészítés, 24. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/36/EK irányelve (2004. április 21.) a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról	2007.3.1.
003/2006	2006.1.27.	HL L 92., 2006.3.30., 22. o. 17. sz. kiegészítés, 4. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/108/EK irányelve (2004. december 15.) az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről és a 89/336/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről	2007.3.1.
010/2006	2006.1.27.	HL L 92., 2006.3.30., 32. o. 17. sz. kiegészítés, 11. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/54/EK irányelve (2004. április 29.) a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről	2006.12.1.
017/2006	2006.1.27.	HL L 92., 2006.3.30., 46. o. 17. sz. kiegészítés, 22. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 854/2005/EK határozata (2005. május 11.) az internet és az új online technológiák biztonságosabb használatát elősegítő többéves közösségi program létrehozásáról	2006.5.16.
034/2006	2006.3.10.	HL L 147., 2006.6.1., 51. o. 28. sz. kiegészítés, 20. o.	A Bizottság 884/2005/EK rendelete (2005. június 10.) a tengeri védelmi biztonsággal kapcsolatos bizottsági vizsgálatok lefolytatási eljárásainak megállapításáról	2007.4.1.
041/2006	2006.3.10.	HL L 147., 2006.6.1., 64. o. 28. sz. kiegészítés, 28. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/387/EK határozata (2004. április 21.) páneurópai e-kormányzati szolgáltatásoknak közigazgatási szervek, üzleti vállalkozások és polgárok részére történő interoperábilis nyújtásáról (IDABC)	2006.6.8.
051/2006	2006.4.28.	HL L 175., 2006.6.29., 101. o. 34. sz. kiegészítés, 13. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 1158/2005/EK rendelete (2005. július 6.) a rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendelet módosításáról. Az Európai Parlament és a Tanács 1161/2005/EK rendelete (2005. július 6.) a gazdasági szektoronkénti negyedéves, nem pénzügyi számlák összeállításáról	2007.1.1.
059/2006	2006.6.2.	HL L 245., 2006.9.7., 5. o. 44. sz. kiegészítés, 5. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/68/EK irányelve (2005. november 16.) a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelv, valamint a 98/78/EK és a 2002/83/EK irányelv módosításáról	2007.6.1.
064/2006	2006.6.2.	HL L 245., 2006.9.7., 13. o. 44. sz. kiegészítés, 11. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003/59/EK irányelve (2003. július 15.) egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet és a 91/439/EGK, illetve a 76/914/EGK tanácsi irányelv módosításáról	2007.6.1.
065/2006	2006.6.2.	HL L 245., 2006.9.7., 16. o. 44. sz. kiegészítés, 13. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/65/EK irányelve (2005. október 26.) a kikötővédelem fokozásáról	2007.4.1.
067/2006	2006.6.2.	HL L 245., 2006.9.7., 18. o. 44. sz. kiegészítés, 15. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 549/2004/EK rendelete (2004. március 10.) az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról. Az Európai Parlament és a Tanács 550/2004/EK rendelete (2004. március 10.) a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról. Az Európai Parlament és a Tanács 551/2004/EK rendelete (2004. március 10.) a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról. Az Európai Parlament és a Tanács 552/2004/EK rendelete (2004. március 10.) az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról	2007.2.1.
068/2006	2006.6.2.	HL L 245., 2006.9.7., 22. o. 44. sz. kiegészítés, 18. o.	A Bizottság 2005/51/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közbeszerzésről szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XX. mellékletének, valamint a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv VIII. mellékletének módosításáról. A Bizottság 1564/2005/EK rendelete (2005. szeptember 7.) a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról. A Bizottság 2005/15/EK határozata (2005. január 7.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikke szerinti eljárás alkalmazásának részletes szabályairól. A Bizottság 1874/2004/EK rendelete (2004. október 28.) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek a közbeszerzési eljárások értékhatárai tekintetében történő módosításáról. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról	2007.4.18.
081/2006	2006.7.7.	HL L 289., 2006.10.19., 12. o. 52. sz. kiegészítés, 11. o.	A Bizottság 2005/61/EK irányelve (2005. szeptember 30.) a 2002/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a nyomon követhetőségi követelmények, illetve a súlyos szövődmények és súlyos káros események bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról. A Bizottság 2005/62/EK irányelve (2005. szeptember 30.) a 2002/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a vérellátó intézmények minőségbiztosítási rendszerére vonatkozó közösségi szabványok és előírások tekintetében történő végrehajtásáról	2007.2.1.
086/2006	2006.7.7.	HL L 289., 2006.10.19., 21. o. 52. sz. kiegészítés, 17. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/14/EK irányelve (2005. május 11.) a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról	2008.3.1.
087/2006	2006.7.7.	HL L 289., 2006.10.19., 23. o. 52. sz. kiegészítés, 19. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről	2007.4.1.
088/2006	2006.7.7.	HL L 289., 2006.10.19., 26. o. 52. sz. kiegészítés, 21. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003/41/EK irányelve (2003. június 3.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről	2007.4.12.
092/2006	2006.7.7.	HL L 289., 2006.10.19., 33. o. 52. sz. kiegészítés, 26. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről	2007.6.1.
124/2006	2006.9.22.	HL L 333., 2006.11.30., 53. o. 60. sz. kiegészítés, 40. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/40/EK irányelve (2004. április 29.) a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)	2007.6.1.
127/2006	2006.9.22.	HL L 333., 2006.11.30., 59. o. 60. sz. kiegészítés, 43. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (2005. október 26.) a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről	2007.6.1.
136/2006	2006.10.27.	HL L 366., 2006.12.21., 79. o. 64. sz. kiegészítés, 8. o.	A Bizottság 676/2006/EK rendelete (2006. május 2.) a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáról (EU-SILC) szóló 1177/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a meghatározások és frissített meghatározások tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1980/2003/EK rendelet módosításáról. A Bizottság 698/2006/EK rendelete (2006. május 5.) az 530/1999/EK tanácsi rendeletnek a munkaerőköltség-felvételi és a strukturális keresetfelvételi statisztikák tekintetében történő végrehajtásáról. A Tanács 701/2006/EK rendelete (2006. április 25.) a harmonizált fogyasztói árindexhez végzett árgyűjtés időbeli lefedettsége tekintetében a 2494/95/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról	2007.6.1.
150/2006	2006.12.8.	HL L 89., 2007.3.29., 21. o. 15. sz. kiegészítés, 17. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelve (2003. május 26.) a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről	2007.10.1.
151/2006	2006.12.8.	HL L 89., 2007.3.29., 22. o. 15. sz. kiegészítés, 18. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2004/8/EK irányelve (2004. február 11.) a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról	2007.10.1.
153/2006	2006.12.8.	HL L 89., 2007.3.29., 25. o. 15. sz. kiegészítés, 20. o.	A Tanács 1419/2006/EK rendelete (2006. szeptember 25.) a Szerződés 85. és 86. cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről és az 1/2003/EK rendelet hatályának a kabotázsra és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra való kiterjesztéséről	2007.8.1.
154/2006	2006.12.8.	HL L 89., 2007.3.29., 27. o. 15. sz. kiegészítés, 22. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/22/EK irányelve (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről	2008.5.1.
021/2007	2007.4.27.	HL L 209., 2007.8.9., 38. o. 38. sz. kiegészítés, 26. o.	A Bizottság 2006/73/EK irányelve (2006. augusztus 10.) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról. A Bizottság 1287/2006/EK rendelete (2006. augusztus 10.) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról	2008.6.1.
023/2007	2007.4.27.	HL L 209., 2007.8.9., 42. o. 38. sz. kiegészítés, 28. o.	A Bizottság 851/2006/EK rendelete (2006. június 9.) az 1108/70/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében található számlaforma egyes rovataiban feltüntetendő tételek meghatározásáról	2007.7.1.
050/2007	2007.6.8.	HL L 266., 2007.10.11., 8. o. 48. sz. kiegészítés, 6. o.	A Bizottság 2006/891/EK határozata (2006. december 4.) a nemzetközileg elfogadott számviteli standardok szerint készített információk harmadik országbeli értékpapír-kibocsátók által történő használatáról	2008.3.1.
143/2007	2007.10.26.	HL L 100., 2008.4.10., 84. o. 19. sz. kiegészítés, 85. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 717/2007/EK rendelete (2007. június 27.) a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming), valamint a 2002/21/EK irányelv módosításáról	2007.12.22.
146/2007	2007.10.26.	HL L 100., 2008.4.10., 92. o. 19. sz. kiegészítés, 90. o.	Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról. A Bizottság 2006/780/EK határozata (2006. november 13.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a kiotói jegyzőkönyvben meghatározott projekttevékenységek esetében a kibocsátási egységek Közösségen belüli kereskedelmi rendszere szerint történő üvegházhatást okozó gázkibocsátás-csökkentések kétszeres elszámolásának elkerüléséről. A Bizottság 2004/156/EK határozata (2004. január 29.) az 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról. A Bizottság 2216/2004/EK rendelete (2004. december 21.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti kibocsátásforgalmi-jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről. Az európai parlament és a tanács 2004/101/EK irányelve (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról	2007.12.29.

25.9.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 244/23

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

(2008/C 244/09)

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

ÖSSZEFOGLALÓ

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„ZNOJEMSKÉ PIVO”

EK-szám: CZ-PGI-005/0376-14.10.2004

OEM ( ) OFJ ( X )

Ezen összefoglaló a termékleírás legfontosabb elemeit tartalmazza tájékoztatás céljából.

1. A tagállam felelős szervezeti egysége:

Név:

Úřad průmyslového vlastnictví

Cím:

Antonína Čermáka 2a

CZ-160 68 Praha 6-Bubeneč

Tel.:

(420) 220 38 31 11

Fax:

(420) 221 32 47 18

E-mail:

posta@upv.cz

2. Csoportosulás:

Név:

Starobrno, a. s.

Cím:

Hlinky 160/12

CZ-661 47 Brno

Tel.:

(420) 543 51 61 11

Fax:

(420) 543 21 10 35

E-mail:

starobrno@starobrno.cz

Összetétel:

Termelők/feldolgozók ( X ) Egyéb ( )

Az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésétől eltérő kérelemről van szó, mivel a területen egyetlen termelő található. Az 1898/2006/EK bizottsági rendelet 2. cikkében előírt követelmények teljesülnek, mivel a kérelmező az egyetlen termelő a behatárolt területen, és a „Znojemské pivo” az előírt tulajdonságokkal, és minőségi paraméterekkel rendelkező nyersanyagokból, az alábbiakban leírt módszerek szerint, és helyi vízforrások felhasználásával készül a behatárolt területen, amely jellegzetes tulajdonságokat kölcsönöz a „Znojemské pivo”-nak megkülönböztetve azt a környező területeken termelt többi sörtől. Az adott területen a sörgyártás egyedisége a város sörfőzésének több évszázados hagyományából ered. A „Znojemské pivo” megjelölés hagyományosan és kizárólagosan csak a szóban forgó területhez kapcsolódik.

3. A termék típusa:

2.1. osztály – Sör

4. Termékleírás:

(követelmények összefoglalása az 510/2006/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján)

4.1. Elnevezés: „Znojemské pivo”

4.2. Leírás: A „Znojemské pivo” számos alapkategóriában készül: világos csapolt sör, barna csapolt sör, világos sör.

A gyártás során felhasznált alapanyagok:

Maláta – Kétsoros tavaszi árpából készült malátát használnak. A maláta tulajdonságainak a következő értékeknek kell megfelelni:

Extraktum a maláta szárazanyagában	(tömegszázalék)	min.	78,0
Kolbach-féle szám	(%)		38,0 ±3
Diasztatikus kiadósság	(W.-K. egységben)	min.	220
Elérhető erjedési fok	(%)	max.	82
Friabilitás	(%)	min.	80,0

Víz – a városi ivóvíz ellátó rendszerből szerzett vizet használják fel.

Komló – a Žatecký poloraný červeňák és a Magnum Hallertau komló fajtákat használják, granulátum, vagy kivonat formában; a felhasznált fajták adják meg a „Znojemské pivo” jellegzetes, enyhén kesernyés ízét.

Az egyes termékek leírása:

Világos csapolt sör

eredeti extrakttartalom 8–10 % (tömegszázalék),

alkohol tartalom 3,2–4,0 (térfogatszázalék),

kesernyésség 17–25 (EBC egység),

szín 8–12 (EBC egység),

CO2 tartalom 4,8–5,5 (mg/l),

a csapolt sörre, mely jóval erjedtebb, az enyhén kesernyés jelleg, komló aroma, kiváló hab, harmonikus íz és közepesen erős buké jellemző.

Barna csapolt sör

eredeti extrakttartalom 9–10 % (tömegszázalék),

alkohol tartalom 3,8–4,0 (térfogatszázalék),

kesernyésség 18–25 (EBC egység),

szín 35–90 (EBC egység),

CO2 tartalom (mg/l) 4,4–5,5,

gránátvörös színű barna sör, kevésbé hangsúlyos keserű ízzel, mely kellemes maláta és karamell aromával és közepes bukéval bír.

Világos sör

eredeti extrakttartalom 11–12 % (tömegszázalék),

alkohol tartalom 4,5–5,0 (térfogatszázalék),

kesernyésség 23–30 (EBC egység),

szín 11–14 (EBC egység),

CO2 tartalom 4,4–5,5 (mg/l),

a közepes mértékű erjedtség egy teltebb ízzel párosul, a keserűsége a közepes és az erős között van, tiszta aroma, kiegyensúlyozott ízhatás, és közepes testesség jellemzi egy erőteljesebb bukéval és kiváló habbal.

4.3. Földrajzi terület: A znojmói járás

4.4. A származás igazolása: A gyártó nyilvántartást vezet az összes alapanyag-beszállítóról, a végtermékek felvásárlóiról, és a gyártási folyamat során alkalmazott ellenőrzési rendszerről. A gyártási folyamat során végrehajtott ellenőrzéseket és a specifikációk betartásának ellenőrzését a brünni Státní zemědělská a potravinářská inspekce (Állami Mezőgazdasági és Élelmiszerfelügyelet) végzi. A törvény által meghatározott módon minden terméken feltüntetik a gyártó adatait. A cseh komló eredetének rendszeres ellenőrzését a žateci Výzkumný ústav chmelařský (Komló Kutató Intézet) végzi, mely igazolja a komlófajta tisztaságát.

4.5. Az előállítás módja: A „Znojemské pivo” előállításához három fő alapanyagot használnak: a fenti tulajdonságokkal rendelkező, kétsoros tavaszi árpából készült jó minőségű malátát, a Žatecký poloraný červeňák és Magnum Hallertau fajtájú komlót, valamint a város ivóvízellátó rendszeréből szerzett ivóvizet minden további kezelés nélkül. A sör gyártása a főzőházban kezdődik, ahol a ledarált malátát összekeverik a vízzel. A következő szakasz a klasszikus két cefrés dekokciós cefrézési folyamat, mellyel az optimális hőmérsékletet kívánják elérni a maláta összetevőinek kinyeréséhez. A legfontosabb műszaki eljárás a sör főzésében rejlik, amikor a malátalét (a maláta kivonat és víz keverékét) a komlóval összefőzik, hogy elkészüljön a végtermék, nevezetesen a sörlé. Miután eltávolították a még benne található szilárd elemeket, a még forró sörlét lehűtik, majd kezdődhet az erjesztése. Znojmoban az első erjesztési folyamat egy tipikus erjesztő helyiségben zajlik, ahol a lehűlt sörlét átlevegőztetik, hozzáadják az élesztőt, majd nyitott sörfőző kádakban erjesztik körülbelül hét napig. Ezalatt az élesztő átalakítja a malátacukrokat alkohollá, és közben melléktermékként széndioxid keletkezik. Mindehhez az úgynevezett alsó erjesztéshez használt Saccharomyces cerevisiae uvarum élesztőfajtához tartozó élesztőket használják. Amikor az első erjesztési folyamat befejeződik, a kádat lehűtik, az élesztő leülepszik az aljára (ezért kapta az „alsó erjesztés” elnevezést), és a fiatal sört a sörpincébe viszik érni. A sör érése fajtától függően 30–90 napig tart, és nagyon fontos hogy a hőmérséklet ezen idő alatt mindvégig 2 °C körül maradjon. Az érés célja, hogy optimalizálja a sör érzékszervi jellemzőit, hagyja, hogy elérje a széndioxid telítettségi pontját, és hogy kitisztuljon. Mielőtt hordókba, vagy üvegekbe fejtenék, a fiatal sört le kell szűrni, hogy eltávolítsák belőle az élesztőt. Ezután stabilizálják, és pasztőrözik, hogy növeljék a kolloid- és mikrobiológiai tárolhatósági idejét. A sör érlelésére sörpincékben kerül sor, melyek a Znojmo város alatt húzódó történelmi alagútrendszerhez kapcsolódnak. A sört üvegekben és hordócskákban szállítják az áruházak polcaira és juttatják el a vásárlókhoz.

4.6. Kapcsolat: A Znojmoban folyó sörkészítésről szóló legrégibb dokumentum 1278-ban készült. A „Losunková kniha” (1363), mely IV. Károly korából maradt ránk, számos házat és városi lakost nevez meg, akik rendelkeztek sörfőző engedéllyel, beleértve Hostan sörfőző mestert is (akinek a neve már a „Znojemské pivo” és a znojmoi sörfőzde jelképévé vált). 1629-ben két egymástól független sörfőzde volt a városban. 1924-ben a két városi sörfőzde egyesült, és Zojmo vált az alsó Podyjí régió sörgyártásának központjává. Az 1993-ban bekövetkezett privatizációt követően a város sörkészítő hagyományát a HOSTAN, s.r.o. vitte tovább. E vállalat aztán egyesült a STAROBRNO, a.s. társasággal, mely jogutód vállalkozásként folytatta a hagyományos znojmoi sör gyártását, amelynek a kezdete a 13. századba nyúlik vissza.

A „Znojemské pivo” az előírt tulajdonságokkal, és minőségi paraméterekkel rendelkező nyersanyagokból, a fent leírt módszerekkel, és helyi vízforrások felhasználásával készül a behatárolt területen, mely jellegzetes tulajdonságokat kölcsönöz a „Znojemské pivo”-nak. Az adott területen a sörgyártás egyedisége a város sörfőzésének több évszázados hagyományából ered.

A „Znojemské pivo” a négy kategóriából háromban szerzett díjat (1997-ben és 1998-ban) a Cseh Köztársaság legrangosabb versenyén, melynek a Pivex Kereskedelmi Kiállítás ad otthont. A Cena českých sládků (Cseh Sörfőzők Díja) versenyen a „Znojemské pivo” sörcsalád egyik tagját, a 12 % Premium – světlý ležák-ot az év harmadik legjobb sörének minősítették 1997-ben.

1999-ben a PIVEX Kereskedelmi Kiállításon a „Znojemské pivo” első díjat nyert a 12 % Hostan Premium söréért, és második díjat a 10 % Hostan Granát-ért; a Cena českých sládků versenyen a „Znojemské pivo” szerezte meg az első díjat a 11 % Hradní – světlý ležák sörért. 2000-ben a „Znojemské pivo” kapta az első díjat a Naše pivko (Mi Korsónk) versenyen, amely a Pivní kurýr (Sör Futár) című folyóirat szerkesztőségének gondozásában került megrendezésre. Mind a mai napig 2001 volt a „Znojemské pivo” számára a legsikeresebb év, amikor a Naše pivko versenyen megőrizte az első helyét, és a Hostan – Naše pivko-t, amely a „Znojemské pivo” sörcsalád tagja, a legjobb csapolt sörnek nyilvánították a České pivo versenyen, mely ebben a kategóriában a legrangosabb versenynek számít a Cseh Köztársaságban. Egy másik „Znojemské pivo” fajta, a Hostan – Hradní harmadik helyezést ért el a világos sör kategóriában. Még egy további siker is született ugyanebben az évben, amikor a „Znojemské pivo” második helyezést ért el a Hostan Hradní-val a Cena českých sládků versenyen. 2003-ban és 2004-ben a Zlatý pohár PIVEX (PIVEX Arany Kupa) versenyen a Hostan – Naše pivko minőségi tanúsítványt kapott.

Tekintet nélkül a védjegyre, mely alatt a „Znojemské pivo” értékestésre kerül, a vásárlóknak kétségük sincs afelől, hogy kizárólagosan a behatárolt területen belül gyártott sör csakis egy „Znojemské pivo” lehet.

2002-ben a „Znojemské pivo” megnevezést a Cseh Köztársaságban a 186. sz. eredetmegjelöléssel jegyezték be.

4.7. Ellenőrző szerv:

Név:

Státní zemědělská a potravinářská inspekce, Inspektorát v Brně

Cím:

Běhounská 10

CZ-601 26 Brno

Tel.:

(420) 542 42 67 02

Fax:

(420) 542 42 67 17

E-mail:

epodatelna@szpi.gov.cz

4.8. Címkézés: –

(1) HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

25.9.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 244/27

Kérelem közzététele a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 509/2006/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján

(2008/C 244/10)

Ezzel a közzététellel az 509/2006/EK tanácsi rendelet (1) 9. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

HAGYOMÁNYOS KÜLÖNLEGES TERMÉK BEJEGYZÉSE IRÁNTI KÉRELEM

A TANÁCS 509/2006/EK RENDELETE

„OLEJ RYDZOWY”

EK-szám: PL-STG-007-0049-28.12.2006

1. A kérelmező csoportosulás neve és címe

Név:

„SemCo” S.G.N.i P. Krystyna Just,

Instytut Włókien Naturalnych — Tłocznia Oleju,

Krzysztof Gałkowski — Zakład Wytłaczania Oleju i Wyrób Kitu,

Zakład Doświadczalno-Dydaktyczny Uprawy Roli i Roślin w Gorzyniu

Cím:

Śmiłowo 16

PL-64-500 Szamotuły

Tel.:

(48-61) 292 04 02; (48-60) 313 75 17

E-mail:

info@semco.pl

2. Tagállam vagy harmadik ország

Lengyelország

3. Termékleírás

3.1. Bejegyzésre javasolt elnevezés: „Olej rydzowy”

3.2. Az elnevezés:

	önmagában különleges
	a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer különleges jellegét fejezi ki

Az „Olej rydzowy”-t (gomborkaolaj vagy sárgarepceolaj) a Camelina sativa, azaz gomborka vagy sárgarepce elnevezésű növényből állítják elő. A növény lengyel neve „lnianka siewna”, további közkeletű elnevezései a „rydz”, a „rydzyk”, a „ryżyk”, ritkábban pedig a „lennica”.

Lengyelország egyes részein csak a növény közkeletű „rydz” elnevezését használják, melynek eredete a növény erősen rozsdaszínű magjához kötődik. A növény magjának színe a Lactarius deliciosus (ízletes rizike) gombáéhoz hasonlít, amelyet lengyelül „rydz”-nek hívnak, és amely az ország egész területén elterjedt. A gomborkamag rozsdaszíne indokolja a belőle készített olaj „olej rydzowy” elnevezését.

3.3. A kérelem tartalmazza az 509/2006/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján az elnevezés fenntartását:

	Az elnevezés fenntartással történő bejegyzése
	Az elnevezés fenntartás nélkül történő bejegyzése

3.4. A termék típusa: 1.5. osztály – Olajok és zsírok (vaj, margarin, olaj stb.)

3.5. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása, amelyre a 3.1. pontban megadott elnevezés vonatkozik: Az „Olej rydzowy” tiszta, átlátszó, rozsdaszínű olajos folyadék, alján kis mennyiségű üledékkel. A növény tavaszi vagy téli változatától (Camelina sativa, Camelina silvestris) függően az olaj színe az aranytól a vörösesbarnáig változhat. A színt a mag hevítésénél alkalmazott hőmérséklet is befolyásolja. Az „Olej rydzowy” jellegzetes hagyma- és mustárízzel és erőteljes, gazdag aromával rendelkezik.

Az „Olej rydzowy” a következő fizikai-kémiai tulajdonságokkal bír:

savérték – legfeljebb 6 mg KOH/g,

peroxidérték, mval aktív oxigén kg-onként – legfeljebb 6,

jódérték: 140–160,

fagyáspont: – 15 °C és – 18 °C között.

Az „Olej rydzowy” a telített és telítetlen zsírsavakat hasonló összetételben és arányban tartalmazó olajokkal szemben hosszú ideig eltartható. Ennek az az oka, hogy ebben az olajban igen magas a tokoferolcsoporthoz (E-vitamin) tartozó természetes antioxidánsok jelenlétének az aránya: 1 kg olajban kb. 550–1 100 mg.

A telítettzsírsav-tartalom alacsony, 10–11 %, míg a telítetlenzsírsav-tartalom kb. 90 %, ebből az egyszeresen telítetlen zsírsavak 36 %-os, a többszörösen telítetlenek pedig 50–60 %-os arányban vannak jelen.

3.6. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer gyártási módjának leírása, amelyre a 3.1. pontban megadott elnevezés vonatkozik:

1. lépés

A mag kinyerése:

A magot a tavaszi vagy a téli gomborka termesztése során nyerik. A növényt fajtától függően ősszel vagy tavasszal aratják.

A növényeket csak egy alkalommal aratják, a magok érését követően.

2. lépés

A magok szárítása és tisztítása:

A magok az aratást követően 6 óra elteltével megszáradnak. 7–12 %-os nedvességtartalom eléréséig kell szárítani őket.

Ezt követően a magokat több mint 98 %-os mértékben tisztítják.

3. lépés

A préselés előkészítése:

Az első előkészítő lépés a magok sima hengerrel történő hántolása (zúzása).

4. lépés

A magok kondicionálása:

A hántolt magokat üstben 38 °C-ra hevítik vízköpenyt vagy hevített bádoglapokat alkalmazva.

5. lépés

Préselés:

A kívánt fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező olaj kinyerése érdekében a préselésre kizárólag olyan présekben kerülhet sor, amelyekben a zúzott magok hőmérséklete nem emelkedik a 38 °C-os küszöb fölé.

6. lépés

Az olaj tisztítása:

Az olajat szobahőmérsékleten, 7–10 napon keresztül ülepítéssel tisztítják, melynek során a nehezebb kozmaolajak a tartály aljára kerülnek, ezt követően pedig az olaj felső rétege fogyasztásra alkalmassá válik.

Az olajat semmilyen módon nem finomítják.

7. lépés

Az olaj tárolása:

Az olajat napfénytől védve, száraz helyen tárolják, legfeljebb 20 °C, legalább 4 °C-on. A megfelelő tárolás kihat az olaj minőségére.

Tiltott eljárások:

A gomborkaolaj sajátos jellegének megőrzése érdekében az előállítás során az alábbiak alkalmazása nem engedélyezett:

—	a magvak 38 °C fölé történő hevítése,

—	olyan olajprés alkalmazása, mely a pép hőmérsékletét a megállapított 38 °C-os hőmérséklet fölé növeli,

—	az olaj préselése során a nyomás 300 A fölé történő növelése.

3.7. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer sajátos jellege: A gomborkaolaj sajátos jellegét a következő alapvető tulajdonságainak köszönheti:

kivételes íz és illat,

szín,

fizikai-kémiai összetétel,

a hosszú tárolás lehetősége.

Íz és illat:

Az olajat a hasonló típusú termékektől sajátos ízén – melyben hagyma és mustár érzékelhető – kívül kellemes, mérsékelten erős, tiszta aromája különbözteti meg.

Szín:

A gomborkaolaj rozsdaszínű.

Fizikai-kémiai összetétel:

A gomborkaolaj egyedi sajátossága elsősorban tápértékében és gazdag kémiai összetételében rejlik. A táplálkozástudomány az olaj számos összetevőjét tartja fontosnak, különösen a többszörösen telítetlen zsírsavakat (PUFA).

A gomborkaolaj az említett savakat 50–60 %-os arányban tartalmazza, ezek közül az omega-3 savakat 35–40 %-os, az omega-6 savakat pedig 15–20 %-os arányban. A gomborkaolaj ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően ismereteink szerint az omega-3 savak egyik legjelentősebb növényi forrása.

A hosszú tárolás lehetősége:

A gomborkaolaj magas savtartalma ellenére az előállítást követően hat hónapig tartható el és alkalmas fogyasztásra, a tárolásra vonatkozó ajánlások betartása esetén. A termék azért tartható el sokáig, mert az olaj a tokoferolcsoporthoz (E-vitamin) tartozó antioxidánsokat tartalmaz, 1 kg olajban kb. 550–1 100 mg mennyiségben. A termék sajátos jellegét ennek a tulajdonságának is köszönheti.

3.8. A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer hagyományos jellege:

Hagyományos nyersanyag:

A gomborkaolaj előállítása során alapanyagként a gomborka (vagy sárgarepce) nevű növényt használják, mely a Camelina nemzetségen belül a keresztesvirágúak (Cruciferae) családjához tartozik, számos más fajjal együtt. A gomborka két fajtáját használják az olaj előállítására: a tavaszit (Camelina sativa) és a télit (Camelina silvestris). A gomborka 30–100 cm magas, és hosszú sárgás-fehér fürtökből álló virágzata van. A gomborka termése körte alakú becőtermés (3–7 mm), amely hamar fássá válik és megkeményedik, és kb. 10 rozsdaszínű vagy rozsdasárga magot tartalmaz, amelyek kb. 0,6–2,6 mm hosszúak. A növény könnyű, homokos talajon terem.

A növény a Közel-Keletről származik. A növény termesztésének és a belőle préselt olaj előállításának a történetére vonatkozó kutatások szerint a bronzkorból, Kr. e. 3 000-ből származó gomborkamagot találtak Lengyelország területén, a Strzegom Śląski-i ásatásokon (egy 1966-ban F. Dembiński professzor által „Rośliny oleiste” – „Olajnövények” címen közzétett cikk szerint). A gomborkáról szóló munkájában Marian Nowiński növénytannal foglalkozó professzor hangsúlyozta, hogy a növény magját megtalálták olyan régészeti ásatásokon, melyek a luzsicai kultúrához tartozó protoszláv népek tevékenységeire utalnak, továbbá Biskupin, egy, Kr. e. nyolcadik századból származó település területén, Közép-Európa leghíresebb régészeti rezervátumában.

A gomborkamagok sok évszázadra visszanyúló felhasználásáról a növény számos közkeletű lengyel megnevezése is tanúskodik: rydz, rydzyk, ryżyk, lennica (vö. Szczegółowa uprawa roślin – „Részletes növénytermesztés”; egy 1956-ban Anatol Listkowski professzor által szerkesztett összefoglaló munka).

A mai napig közszájon forgó lengyel szólás szerint „lepszy rydz niż nic” (a fordító megjegyzése: a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” szólás lengyel megfelelője), azaz inkább a mindenütt megtalálható „rydz”, vagyis gomborka, mintsem üres kézzel távozni. Ez a szólás is alátámasztja, hogy a lakosság körében a növény igen jól ismert.

A növény elterjedtségét annak is köszönheti, hogy a talajt tekintve meglehetősen igénytelen, tenyészideje pedig rövid: 70–100 nap.

Tadeusz Zając professzor szerint a gomborkát a tizenkilencedik századig elsősorban rossz minőségű talajon termesztették, az ilyen talajokon viszont igen elterjedt volt a termesztése, magját pedig „gomborkaolaj” előállítására használták (a Magazyn Farmerski című folyóiratban 2006. júliusában megjelent cikk alapján).

A gomborka elterjedtsége alapján feltételezhető, hogy az olajpréselést már emberemlékezet óta ismerik, mióta csak szláv törzsek élnek Lengyelország jelenlegi területén. A „gomborkaolajat” évszázadokon át fogyasztotta a lakosság anélkül, hogy kémiai összetételét ismerték volna.

Hagyományos módszer:

A gomborkamagokból történő olajpréselés hagyománya igen-igen régi. Régészeti feltárások szerint Biskupin település lakói ismerték a gomborkamagokból történő olajpréselés eljárását. A régészek a gomborkamagok mellett megtalálták a lelőhelyen az olajpréselő berendezések maradványait is.

Más régészeti feltárások szerint gomborkamagokból olajat a luzsicai kultúrát követően kezdtek előállítani, amikor is szláv törzsek telepedtek meg Lengyelország területén.

H. Samsonowicz Olejarnia dworska z XVII wieku („Majorsági olajütők a tizenhetedik században”) című könyvében részletesen leírja az adott kor majorsági és jobbágysági olajütőit, illetve az olajpréseléshez akkoriban használt gépeket, például az éksajtókat, továbbá az éksajtók meghajtásának módszerét. A könyv említést tesz arról a tényről is, hogy a gomborkamagolajot jól ismerték a lengyel földbirtokos nemesség körében. Ezt az információt támasztja alá a szreniawai Mezőgazdasági Múzeumben a lengyel majorságokban olajpréselésre használt gépekről és berendezésekről szóló kiállítás.

H. Olszański Tradycyjne olejarstwo w Polsce („Hagyományos olajütés Lengyelországban”) című könyvében leírja, hogy az olajütésnél használt hagyományos berendezéseket, pl. darálókat, mozsarat vagy éksajtókat a tizenkilencedik században bekövetkező technológiai fejlődés során hogy váltották fel a keverőlapátos hevítőrendszerek, a magok hántolására szánt többhengeres berendezések és a kerekes prések, később pedig taposómalommal meghajtott hidraulikus prések, majd a gőzmotorok, az üzemanyaggal működő motorok, legújabban pedig a villanymotorok. A mai napig használják ezeket a gépeket, az olaj kinyerésének alapvető módszere, vagyis az, hogy a zúzott magok hőmérséklete nem emelkedhet 38 °C fölé, továbbra is változatlan.

Ez a tulajdonság szintén a gomborkaolaj hagyományos jellegét támasztja alá, és nem csupán a változatlan előállítási folyamat miatt, hanem azért is, mert bizonyítja az eljárás kiválóságát.

3.9. A sajátos tulajdonságok ellenőrzésének minimális követelményei és eljárásai: A gomborkaolaj sajátos jellegét illetően különösen az alábbiakat kell ellenőrizni:

az előállításhoz használt nyersanyag minősége, vagyis:

—	a magok tisztaságának ellenőrzése, és

—	a magok zúzásának, hevítésének és préselésének ellenőrzése,

a késztermék minősége, vagyis:

—	a jellegzetes hagyma- és mustáríz,

—	a kellemes, tiszta aroma,

—	az aranytól a barnásig terjedő színű, tiszta folyadék, amelynek kis mennyiségű üledék van az alján.

Az ellenőrzésekre évente legalább egy alkalommal kerül sor.

4. A termékleírásban foglaltakkal való egyezőséget vizsgálő szervek és ellenőrző szervezeti egységek

4.1. Név és cím:

Név:

Główny Inspektorat Jakości Handlowej Artykułów Rolno-Spożywczych

Cím:

ul. Wspólna 30

PL-00-930 Warszawa

Tel.:

(48-22) 623 29 01

Fax:

(48-22) 623 20 99

E-mail:

—

Állami hatóság

Állami szervezet

4.2. A szerv vagy egység különös feladatai: A fent említett felügyeleti hatóság feladata a termékleírás egészének ellenőrzése.

(1) HL L 93., 2006.3.31., 1. o.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 244

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	51. évfolyam 2008. szeptember 25.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	II Közlemények
	INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
	Európai Ombudsman Európai Beruházási Bank
2008/C 244/01	Egyetértési nyilatkozat az Európai Ombudsman és az Európai Beruházási Bank között a panaszok, ideértve az Európai Unión kívüli polgárok és az EU-ban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyek panaszainak kezelésére vonatkozó banki irányelvekkel, szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatásról	1

	Helyesbítések
2008/C 244/11	Helyesbítés az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményhez (HL C 155., 2008.6.20.)	32

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,469
JPY	Japán yen	155,57
DKK	Dán korona	7,4599
GBP	Angol font	0,79235
SEK	Svéd korona	9,6435
CHF	Svájci frank	1,5951
ISK	Izlandi korona	139,91
NOK	Norvég korona	8,259
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	24,329
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	241,34
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,7083
PLN	Lengyel zloty	3,3266
RON	Román lej	3,6755
SKK	Szlovák korona	30,3
TRY	Török líra	1,8266
AUD	Ausztrál dollár	1,7558
CAD	Kanadai dollár	1,5205
HKD	Hongkongi dollár	11,4051
NZD	Új-zélandi dollár	2,1489
SGD	Szingapúri dollár	2,088
KRW	Dél-Koreai won	1 694,49
ZAR	Dél-Afrikai rand	12,0385
CNY	Kínai renminbi	10,024
HRK	Horvát kuna	7,111
IDR	Indonéz rúpia	13 713,12
MYR	Maláj ringgit	5,0277
PHP	Fülöp-szigeteki peso	68,01
RUB	Orosz rubel	36,714
THB	Thaiföldi baht	49,953
BRL	Brazil real	2,7024
MXN	Mexikói peso	15,8108

Csúcs	Hosszúság	Szélesség
A	1,30 gr K	48,40 gr É
B	0,90 gr K	48,40 gr É
C	0,90 gr K	48,30 gr É
D	0,60 gr K	48,30 gr É
E	0,60 gr K	48,20 gr É
F	0,40 gr K	48,20 gr É
G	0,40 gr K	47,90 gr É

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Bizottság
2008/C 244/02	Euro-átváltási árfolyamok	3

2008/C 244/03	A Bizottság jelentése – A közösségi repülőtereket használó harmadik országbeli légi járművek biztonsága (Jelentés a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról) ( 1 )	4

	Európai Védelmi Ügynökség
2008/C 244/04	A 2007-es gazdasági évre vonatkozó végső elszámolások kiadása	12

	AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉGGEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSOK
	EGT-Vegyesbizottság
2008/C 244/05	Az EGT-Vegyesbizottság azon határozatai, amelyek vonatkozásában az EGT-megállapodás 103. cikke szerinti alkotmányos követelmények teljesültek	13

	V Vélemények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Bizottság
2008/C 244/06	A francia kormány közleménye a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján (Hirdetmény folyékony és gáznemű szénhidrogének bányászati kutatására vonatkozó kizárólagos engedélyek – ún. Permis du Languedoc és Permis des Plaines du Languedoc – iránti kérelmekről) ( 1 )	19

2008/C 244/07	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.5321 – LAHC/Barclays Life) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	21

2008/C 244/08	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.5285 – Fortis/Delta Lloyd ABN AMRO Verzekeringen Holding BV) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	22

	EGYÉB JOGI AKTUSOK
	Bizottság
2008/C 244/09	Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján	23

2008/C 244/10	Kérelem közzététele a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 509/2006/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján	27


2008/C 244/12	Megjegyzés az olvasóhoz(lásd a hátsó borító belső oldalán)	s3

„Hitelminőség	Standard and Poor's	Fitch	Moody's	Éves mentesülési díj
Legmagasabb besorolás	AAA	AAA	Aaa	0,4 %
Nagyon erős fizetési képesség	AA +	AA +	Aa 1	0,4 %
	AA	AA	Aa 2
	AA –	AA –	Aa 3
Erős fizetési képesség	A +	A +	A 1	0,55 %
	A	A	A 2
	A –	A –	A 3
Megfelelő fizetési képesség	BBB +	BBB +	Baa 1	0,8 %
	BBB	BBB	Baa 2
	BBB –	BBB –	Baa 3
A fizetési képességet befolyásolhatják kedvezőtlen körülmények	BB +	BB +	Ba 1
	BB	BB	Ba 2	2 %
	BB –	BB –	Ba 3
A fizetési képességet valószínűleg hátrányosan befolyásolják a kedvezőtlen körülmények	B +	B +	B 1	3,8 %
	B	B	B 2
	B –	B –	B 3	6,3 %
A fizetési képesség kedvező körülmények folyamatos fennállásától függ	CCC +	CCC +	Caa 1	Éves mentesülési díj nem állapítható meg
	CCC	CCC	Caa 2
	CCC –	CCC –	Caa 3
	CC	CC
		C
Nemfizetésben vagy ahhoz közel	SD	DDD	Ca	Éves mentesülési díj nem állapítható meg”
	D	DD	C
		D