22.7.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/1

15/2008/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2008. június 6-án elfogadva

a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló, …-i 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/C 184 E/01)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)	A 2002/59/EK irányelv (4) elfogadásával az Európai Unió megerősítette az emberi élet biztonságára a tengeren veszélyt jelentő helyzetek megelőzésére és a tengeri környezet védelmére vonatkozó kapacitását.

(2)

Mivel ez az irányelv a 2002/59/EK irányelv módosítására vonatkozik, a benne foglalt kötelezettségek nagy része nem alkalmazandó a tengerparttal és tengeri kikötővel nem rendelkező tagállamok esetében. Következésképpen – a tagállamoknak a tengeri és egyéb forgalmi szolgáltatások, különösen a folyami információs szolgáltatások folyamatosságának biztosítására vonatkozó együttműködési kötelezettségének sérelme nélkül – Ausztriára, a Cseh Köztársaságra, Magyarországra, Luxemburgra és Szlovákiára nézve csak azok a kötelezettségek alkalmazandók, amelyek az e tagállamok lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkoznak.

(3)

Az irányelv értelmében a tagállamoknak parti állam minőségükben a hatáskörükbe tartozó területeken képesnek kell lenniük a tengeri forgalom megfigyelési feladatai keretében szerzett információk cseréjére. A tagállamok egyetértésével a Bizottság által kialakított közösségi tengerészeti információcsere-rendszer „SafeSeaNet” (a továbbiakban: SafeSeaNet) egyrészt egy adatcserére vonatkozó hálózatot, másrészt pedig a hajókról és rakományaikról rendelkezésre álló főbb információk szabványosítását (előzetes bejelentés és beszámoló) foglalja magában. Ekképpen lehetővé teszi az európai vizeken tartózkodó hajókkal, mozgásukkal és veszélyes vagy szennyező rakományukkal, illetve a tengeri eseményekkel kapcsolatos pontos és naprakész információk forrásazonosítását és bármely hatósághoz történő eljuttatását.

(4)	Ennek megfelelően, az ekképpen összegyűjtött információk operatív felhasználásának biztosítása érdekében alapvető jelentőségű, hogy az ezen irányelvben említett és a nemzeti hatóságok által megvalósított, az adatok begyűjtéséhez és cseréjéhez szükséges infrastruktúrát belefoglalják a SafeSeaNet-be.

(5)

A 2002/59/EK irányelv szerint bejelentett és cserélt információk között különleges jelentőségűek a tengeren szállított veszélyes vagy szennyező áruk pontos jellemzőire vonatkozóak. Ennek megfelelően és a közelmúltban bekövetkezett tengeri balesetek fényében lehetővé kell tenni a parti hatóságok számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a tengeren szállított szénhidrogének jellemzőihez, mivel ez alapvető tényező a legmegfelelőbb ellenőrzési technikák kiválasztásában, és biztosítani kell számukra, hogy vészhelyzetben közvetlen kapcsolatot létesíthessenek a szállított terméket legjobban ismerő üzemeltetőkkel.

(6)

Az 1974. november 1-jei, életbiztonság a tengeren tárgyú nemzetközi egyezményben említett automatikus hajóazonosító rendszerek (AIS – Automatic Identification System) nem csak a hajók megfigyelési lehetőségeinek, de főként az egymás felé közeledő hajók helyzeti biztonságának javítását teszik lehetővé. Az AIS-t ennek megfelelően beépítették a 2002/59/EK irányelv rendelkezéseibe. Tekintettel arra, hogy jelentős számú olyan ütközés történt, amelyeknek során a kereskedelmi hajók nyilvánvalóan nem észlelték a halászhajókat, vagy a halászhajók nem észlelték a közelükben lévő kereskedelmi hajókat, igencsak kívánatos ezen intézkedés kiterjesztése a 15 méternél hosszabb halászhajókra. Az Európai Halászati Alap keretében biztonsági rendszerek, például AIS halászhajók fedélzetén történő felszereléséhez pénzügyi támogatás nyújtható.

(7)	Az AIS-szel való felszerelésre vonatkozó kötelezettséget úgy is kell érteni, hogy az megköveteli az AIS mindenkori üzemben tartását, kivéve, ha nemzetközi szabályok vagy normák biztosítják a navigációs információ védelmét.

(8)

Hasznos lenne az AIS és a közös halászati politika keretében alkalmazott helyzeti és kommunikációs rendszerek, így például a műholdas hajómegfigyelési rendszer lehetséges szinergiájának tanulmányozása. E célból a Bizottságnak – a tagállamokkal együttműködésben – tanulmányoznia kell az AIS-nek a közös halászati politika keretében alkalmazott helymeghatározási és kommunikációs rendszerekbe való integrálásának a megvalósíthatóságát, és meg kell határoznia az erre vonatkozó részletes szabályokat. Az ezen rendszerek integrálására vonatkozó lehetőségek vizsgálatának tekintettel kell lennie a halászflották ellenőrzésére irányuló igényekre és követelményekre, különösen az átadott adatok biztonsága és bizalmas jellege tekintetében.

(9)

A 2002/59/EK irányelv előírja, hogy a tagállamok különleges intézkedéseket fogadnak el a viselkedésük vagy állapotuk miatt lehetséges fenyegetést jelentő hajókkal kapcsolatban. Ezért kívánatosnak tűnik hozzáadni e hajók jegyzékéhez azokat, amelyek nem rendelkeznek megfelelő biztosítással vagy pénzügyi garanciával, illetve amelyeknél a révkalauz vagy a parti hatóságok olyan egyértelmű rendellenességeket jelentettek, amelyek a biztonságos hajózást veszélyeztetik vagy környezeti kockázatot jelenthetnek.

(10)

A 2002/59/EK irányelvvel összhangban, a kivételesen kedvezőtlen időjárás okozta kockázatok tekintetében szükségesnek tűnik a hajózást esetlegesen veszélyeztető jégképződés figyelembevétele. Ezért amennyiben egy tagállam által kijelölt illetékes hatóság úgy ítéli meg egy elismert meteorológiai információs szakszolgálat jéghelyzeti előrejelzése alapján, hogy a hajózási feltételek komoly fenyegetést jelentenek az emberi élet biztonságára vagy a környezeti szennyezés tekintetében, arról tájékoztatnia kell a hatáskörébe tartozó területen jelen lévő hajók kapitányait, illetve azokat, amelyek az érintett terület kikötőjébe vagy kikötőibe érkezni, vagy onnan távozni kívánnak. Az érintett hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy minden megfelelő intézkedést megtehessen a tengeren tartózkodó emberek életének biztonsága és a környezet védelme érdekében.

(11)

A 2002/59/EK irányelv előírja, hogy a tagállamoknak – amennyiben a helyzet megköveteli – tervet kell kidolgozniuk a veszélyben lévő hajóknak a kikötőikben vagy bármely, a lehetőségekhez mérten a legjobb feltételeket biztosító védett helyen való fogadására a tengeri balesetek következményeinek enyhítésére. Figyelembe véve azonban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által az A.949(23) sz. határozathoz csatolt, 2003. december 13-i, a segítségnyújtásra szoruló hajók menedékhelyére vonatkozó iránymutatásokat (a továbbiakban: „A.949(23) IMO határozat”), amelyeket a 2002/59/EK irányelvet követően fogadtak el, és amelyek – ha emberi élet nincs veszélyben – a segítségnyújtásra szoruló hajókra vonatkoznak, mintsem veszélyben lévő hajókra, az említett irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az A.949(23) IMO határozat alapján, valamint a Bizottság, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) és a tagállamok által közösen végzett munkát követően meg kell határozni azokat az alapvető rendelkezéseket, amelyeket a segítségnyújtásra szoruló hajók fogadására vonatkozó terveknek tartalmazniuk kell ezen intézkedés harmonizált és hatékony végrehajtása, valamint a tagállamokra háruló kötelezettségek körének pontosítása érdekében.

(13)

A segítségnyújtásra szoruló hajók által jelentett fenyegetettségre való hatékony reagálás érdekében a tagállamok által készített bármely tervnek az A.949(23) IMO határozaton kell alapulnia. Az ilyen fenyegetettségekkel összefüggő kockázatok felmérésekor azonban a tagállamok – tekintettel egyedi körülményeikre – figyelembe vehetnek egyéb tényezőket is, így például a tengervíz ivóvíz előállítására és villamosenergia-termelésre való felhasználását.

(14)

Amikor egy hajó segítségnyújtásra szorul, szükséges lehet az említett hajó menedékhelyen való fogadásával kapcsolatos döntéshozatal. E célból az érintett hatóságnak a hajók „menedékhelyen” való fogadására vonatkozó idevágó tervben található információk alapján el kell végeznie a helyzet előzetes értékelését.

(15)

A segítségnyújtásra szoruló hajók fogadási tervének pontosan meg kell határoznia a riasztással és a szóban forgó helyzetek kezelésével kapcsolatos döntések sorát. Az érintett hatóságokat és hatásköreiket, csakúgy mint az érintett felek közötti kommunikációs eszközöket világosan meg kell határozni. Az alkalmazandó eljárásoknak gyors, az illetékes hatóság rendelkezésére álló szakértelmen és megfelelő információkon alapuló megfelelő döntéshozatalt kell biztosítaniuk.

(16)

Szükséges, hogy a tagállamok a tervek kidolgozásakor információkat gyűjtsenek a tengerparti menedékek lehetséges helyszíneiről annak érdekében, hogy baleset vagy tengeri esemény esetén lehetővé váljék az illetékes hatóság számára a segítségnyújtásra szoruló hajók fogadására legmegfelelőbb területek világos és gyors azonosítása. E lényeges információknak tartalmazniuk kell a tekintetbe vett helyszínek meghatározott jellemzőit, valamint a segítségnyújtásra szoruló hajók fogadását, illetve a baleset vagy szennyezés következményeinek kezelését megkönnyítő, rendelkezésre álló felszereléseknek és létesítményeknek a leírását.

(17)

Fontos, hogy a hajók menedékhelyen való fogadásával kapcsolatos döntéssel megbízott illetékes hatóságok, valamint a riasztások beérkezésével és kezelésével megbízott hatóságok jegyzékét megfelelően közzétegyék. Hasznosnak bizonyulhat az is, hogy a tengeri segítségnyújtás műveletében részt vevő felek – beleértve a segítségnyújtó és hajóvontató társaságokat is – és a tengeri vészhelyzetben esetleg érintett szomszédos tagállamok hatóságai számára rendelkezésre álljanak a lényeges információk.

(18)

A tengeri forgalom megfigyelési és szervezési intézkedéseinek különleges funkciója, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a fennhatóságuk alá tartozó vizeken közlekedő hajók valós ismeretét, és hogy ezáltal hatékonyabban léphessenek fel a lehetséges kockázatok ellen, amennyiben szükséges. Az összegyűjtött információk megosztása segíti minőségük javítását, valamint megkönnyíti feldolgozásukat.

(19)

A 2002/59/EK irányelvnek megfelelően a tagállamok és a Bizottság jelentős haladást ért el az elektronikus adatcsere harmonizációjával kapcsolatban, különösen a veszélyes vagy szennyező áruk szállítása tekintetében. A SafeSeaNet, amelynek kifejlesztése 2002-ben kezdődött, mára a közösségi szintű referenciahálózatnak tekintendő.

(20)

Az új technológiák – és különösen azok olyan űralkalmazásai, mint amilyenek a jeladókon keresztüli hajómegfigyelési berendezések, a képalkotó rendszerek vagy éppen a globális navigációs műholdrendszerek (GNSS) – terén megvalósított fejlődés lehetővé teszi a forgalom felügyeletének a nyílt tengerre való kiterjesztését, és ezáltal az európai vizek jobb lefedettségének biztosítását, többek között a nagy hatósugarú azonosítási és nyomon követési rendszerek (LRIT) által. Az ilyen eszközöknek a 2002/59/EK irányelv által létrehozott hajóforgalmi megfigyelő és információs rendszerbe való teljes integrációja érdekében szükséges, hogy e feladat terén teljes legyen a közösségi együttműködés.

(21)

A 2002/59/EK irányelv alapján összegyűjtött, a tengerbiztonságot érintő információk közösségi szinten harmonizált, lehető legjobb felhasználása érdekében a Bizottságnak szükség esetén képesnek kell lennie ezen adatoknak a feldolgozására és felhasználására, valamint a tagállamok által kijelölt hatóságokhoz való terjesztésére.

(22)

Ebben az összefüggésben az „Equasis-rendszer” fejlesztése megmutatta az általános tengerbiztonság elősegítésének jelentőségét különösen a tengeri szállításban résztvevők szempontjából. A Bizottságnak hozzá kell tudnia járulnia a tengeri biztonsággal kapcsolatos bármely információnak különösen az e rendszeren keresztüli terjesztéséhez.

(23)

A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) központosítja a tengervédelem, a hajókról történő szennyezés megelőzése és a fedélzeti élet- és munkakörülmények tekintetében hatályos közösségi jogszabályok keretében létrehozott bizottságok feladatait. Ezért a jelenlegi bizottságot a COSS-nak kell felváltania.

(24)	Ezenkívül figyelembe kell venni az említett nemzetközi eszközök módosításait is.

(25)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(26)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen a 2002/59/EK irányelv módosítására, hogy alkalmazza a nemzetközi egyezményekben, jegyzőkönyvekben, szabályzatokban és a kapcsolódó határozatokban bekövetkező változásokat. Mivel a fenti intézkedések általános hatályúak, és az említett irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(27)	Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletnek (7) megfelelően az ügynökség biztosítja a szükséges támogatást a Bizottság és a tagállamok számára a 2002/59/EK irányelv végrehajtásához.

(28)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (8) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk, illetve a Közösség érdekében készítsék el és hozzák nyilvánosságra saját táblázataikat, amelyek a lehető legteljesebb mértékben kimutatják a megfelelést az irányelv és az átültető rendelkezések között.

(29)	A 2002/59/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Módosítások

A 2002/59/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.	A 2. cikk (2) bekezdésében a bevezető szövegrész helyébe a következő lép: „Eltérő rendelkezés hiányában ezt az irányelvet nem kell alkalmazni:”.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

Az a) pont a következőképpen módosul:

i.	a bevezető szövegrész helyébe a következő lép: „»a vonatkozó nemzetközi okiratok« a következő okiratok naprakésszé tett változata”;

ii.

az a) pont a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

„–	»az A.917(22) IMO -határozat«: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek »az automatikus azonosító rendszerek (AIS) fedélzeti használatára vonatkozó iránymutatások« című, az A.956(23) határozatával módosított A.917(22) határozata,

–	»az A.949(23) IMO-határozat«: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek az »Iránymutatások a segítségnyújtásra szoruló hajók menedékhelyére vonatkozóan« című 949(23) határozata,

–	»az A.950(23) IMO-határozat«: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a »Tengeri segítségnyújtási szolgáltatások (MAS)« című 950(23) határozata.”.

A k) pont a következőképpen módosul:

„k)	»illetékes hatóságok«: a tagállamok által az ezen irányelv értelmében megállapított feladatok elvégzésére kijelölt hatóságok és szervezetek;”.

A cikk a következő pontokkal egészül ki:

„s)	»SafeSeaNet«: a Bizottság által a tagállamokkal együttműködésben kifejlesztett közösségi tengeri információcsere-rendszer a közösségi jogszabályok végrehajtásának biztosítására;

t)	»menetrend szerinti szolgáltatás«: ugyanazon két vagy több kikötő közötti forgalom bonyolítására szolgáló átkelések sorozata nyilvános menetrend szerint, vagy olyan rendszeres, illetve gyakori átkelésekkel, amelyek felismerhetően sorozatot alkotnak;

u)	»halászhajó«: bármilyen vízi jármű, amely az élő vízi erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

v)	»segítségnyújtásra szoruló hajó«: hajó olyan helyzetben, amely – eltekintve attól, hogy szükséges a hajón tartózkodó személyek mentése –, környezeti vagy navigációs fenyegetettséget eredményezhet.”.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

Az automatikus azonosító rendszerek (AIS) halászhajók általi használata

Minden olyan, valamely tagállam lobogója alatt közlekedő és a Közösségben lajstromozott, vagy valamely tagállam belvizein vagy felségvizein tartózkodó, vagy fogását valamely tagállam kikötőjében partra rakó halászhajót, amelynek teljes hosszúsága meghaladja a 15 métert, a II. melléklet I. részének 3. pontjában található ütemtervnek megfelelően fel kell szerelni az IMO által meghatározott teljesítménynormáknak megfelelő automatikus azonosító rendszerrel (AIS) (A. osztály).

Az AIS-szel felszerelt halászhajóknak állandóan üzemben kell tartaniuk ezt a berendezést. Kivételes körülmények között az AIS-t ki lehet kapcsolni, amennyiben a hajó parancsnoka úgy ítéli meg, hogy ez a hajó biztonságának vagy védelmének érdekében szükséges.”.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

A feladót terhelő kötelezettségek

A tagállamok kikötőiben – a hajó méretétől függetlenül – semmilyen veszélyes vagy szennyező anyagot nem lehet szállításra felajánlani vagy a hajókon tartani, kivéve ha a hajóparancsnoknak vagy az üzembentartónak átadnak egy nyilatkozatot, amely tartalmazza a következő információkat:

a)	az I. melléklet 2. pontjában felsorolt információk;

b)	a MARPOL-egyezmény I. mellékletében említett anyagok tekintetében a termékek fiziko-kémiai jellemzőit – beleértve az 50 °C-on mért, cSt-ben kifejezett viszkozitást és a 15 °C-on mért sűrűséget – részletesen tartalmazó biztonsági adatlap;

c)	a feladó vagy bármely olyan személy vagy szerv segélyhívási elérhetősége, aki vagy amely rendelkezik a termékek fiziko-kémiai jellemzőire és a vészhelyzet esetén hozandó intézkedésekre vonatkozó információkkal.

A feladót terheli annak kötelezettsége, hogy a hajóparancsnoknak vagy az üzembentartónak átadja ezt a nyilatkozatot, és hogy gondoskodjon arról, hogy a szállításra felkínált rakomány valóban az legyen, amelyet az első bekezdésnek megfelelően bejelentettek.”.

A 16. cikk (1) bekezdése a következő pontokkal egészül ki:

„d)	azok a hajók, amelyek a bármely vonatkozó közösségi jogszabálynak és nemzetközi szabálynak megfelelő biztosításról szóló igazolás vagy pénzügyi biztosítékok bejelentését elmulasztották vagy azokkal nem rendelkeznek;

e)	azok a hajók, amelyeknél a révkalauzok vagy a kikötői hatóságok olyan nyilvánvaló szabálytalanságokat jelentettek, amelyek a biztonságos hajózást veszélyeztethetik vagy környezeti kockázatot jelenthetnek.”.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„18a. cikk

Jég által okozott kockázatokra vonatkozó intézkedések

(1) Ha az illetékes hatóságok a jéghelyzet alapján úgy vélik, hogy az komoly fenyegetést jelenthet az emberi élet biztonságára a tengeren vagy hajózási területeik vagy part menti övezeteik vagy más államok hajózási területeinek vagy part menti övezeteinek védelmére:

a)	átadják a hatáskörükbe tartozó területen tartózkodó, vagy a kikötőikbe érkezni, illetve onnan távozni kívánó hajó parancsnokának a jéghelyzetre, az ajánlott útvonalakra és a hatáskörükbe tartozó terület jégtörő szolgáltatásaira vonatkozó információkat;

a segítségnyújtásra szoruló hajók megsegítésére vonatkozó kötelezettség és a vonatkozó nemzetközi szabályokból eredő egyéb kötelezettségek sérelme nélkül kérhetik, hogy az érintett területen tartózkodó és valamelyik kikötőbe vagy terminálra érkezni, illetve onnan távozni, vagy pedig horgonyzási területet elhagyni kívánó hajó teljesítse az érintett terület jéghelyzetének megfelelő szilárdsági és teljesítményi követelményeket.

(2) A jéghelyzetre vonatkozó adatok tekintetében az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően hozott intézkedések a tagállam által elismert meteorológiai információs szakszolgálat jéghelyzetre és időjárásra vonatkozó előrejelzésein alapulnak.”.

7.	A 19. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki: „Az illetékes nemzeti hatóságokkal azok kérésére e célból közlik a 12. cikkben említett információkat.”.

A 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„20. cikk

Segítségnyújtásra szoruló hajók fogadása a menedékhelyeken

(1) Valamely segítségnyújtásra szoruló hajó menedékhelyen való fogadása vagy elutasítása az illetékes hatóság által a 20a. cikkben említett terv alapján végzett előzetes helyzetértékelésen és döntésen alapul.

(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságok rendszeresen találkoznak a szakmai tapasztalatcsere és az e cikk értelmében hozott intézkedések javítása érdekében. A hatóságok különleges helyzet esetén bármikor találkozót tarthatnak.”.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„20a. cikk

A segítségnyújtásra szoruló hajók fogadására vonatkozó tervek

(1) A tagállamok terveket készítenek a fennhatóságuk alá tartozó vizeken tartózkodó, segítségnyújtásra szoruló hajók okozta kockázatok kezelésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett terveket az érintett felekkel való konzultációt követően az A.949(23) és A.950(23) IMO-határozat alapján dolgozzák ki, és azok legalább a következő elemeket tartalmazzák:

a)	a vészjelzések fogadásáért és kezeléséért felelős hatóság vagy hatóságok megnevezése;

b)	a helyzetértékeléssel és a segítségnyújtásra szoruló hajónak a kiválasztott menedékhelyen való fogadására vagy elutasítására vonatkozó döntéshozatallal megbízott illetékes hatóság megnevezése;

c)	információk azon tagállamok partvonaláról, amelyek segítséget biztosítanak a segítségnyújtásra szoruló hajó menedékhelyen történő értékelésében, beleértve a környezeti, gazdasági és társadalmi tényezők, valamint természeti feltételek leírását is;

d)	a segítségnyújtásra szoruló hajó menedékhelyen való fogadására vagy elutasítására vonatkozó értékelési eljárások;

e)	a segítségnyújtáshoz, a mentéshez és a szennyezés elleni küzdelemhez megfelelő eszközök és berendezések;

f)	a nemzetközi együttműködésre és döntéshozatalra vonatkozó eljárások;

g)	a menedékhelyen fogadott hajók tekintetében alkalmazott, pénzügyi biztosítékra és felelősségre vonatkozó eljárások.

(3) A tagállamok közzéteszik a 20. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóság, valamint a vészjelzések fogadására és kezelésére kijelölt hatóságok nevét.

A tagállamok kérésre közlik a szomszédos tagállamokkal a tervekkel kapcsolatos vonatkozó információkat.

A segítségnyújtásra szoruló hajók elhelyezésére vonatkozó tervekben meghatározott eljárások végrehajtásakor a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő információk álljanak a műveletekben részt vevő felek rendelkezésére.

A tagállamok erre irányuló kérése esetén a második és harmadik bekezdésnek megfelelően információban részesülőket, titoktartási kötelezettség terheli.

(4) A tagállamok …-ig (9) tájékoztatják a Bizottságot az e cikk alkalmazásában hozott intézkedésekről.”.

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22a. cikk

SafeSeaNet

(1) Az ezen irányelvben említett információk feldolgozására a tagállamok nemzeti vagy helyi szinten tengeri információkezelő rendszereket hoznak létre.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően létrehozott rendszereknek lehetővé kell tenniük az összegyűjtött információk operatív felhasználását, és teljesíteniük kell különösen a 14. cikkben megállapított feltételeket.

(3) Az ezen irányelvben említett információk eredményes cseréjének biztosítása érdekében a tagállamok biztosítják, hogy az információk összegyűjtésére, feldolgozására és megőrzésére létrehozott nemzeti vagy helyi rendszerek összekapcsolhatók legyenek a SafeSeaNet-tel A Bizottság biztosítja, hogy a SafeSeaNet napi 24 órában működjön.”.

11.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

A c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)

a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer kiterjesztése és/vagy naprakésszé tétele a hajók jobb azonosítása és figyelése céljából, figyelembe véve az információs és kommunikációs technológiák fejlődését. E célból a tagállamok és a Bizottság együttműködnek – adott esetben – kötelező jelentési rendszerek, kötelező tengeri hajóforgalmi szolgálatok és megfelelő hajóirányítási rendszerek kidolgozásában, az IMO által történő jóváhagyásuk céljából. Együttműködnek továbbá az érintett regionális vagy nemzetközi szervekkel a nagy hatósugarú azonosítási és nyomon követési rendszerek kifejlesztésében is.”.

a cikk a következő ponttal egészül ki:

„e)	a mellékletben említett információk kezelésére használt nemzeti rendszerek összekapcsolásának és interoperabilitásának biztosítása, valamint a SafeSeaNet fejlesztése és aktualizálása;”.

12.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„23a. cikk

A tengeri biztonságra vonatkozó információk feldolgozása és kezelése

(1) A Bizottság szükség esetén biztosítja az ezen irányelv értelmében összegyűjtött információk feldolgozását, felhasználását és a tagállamok által kijelölt hatóságok részére történő továbbítását.

(2) A Bizottság adott esetben – különösen az Equasis-rendszeren vagy bármely egyenrangú nyilvános rendszeren keresztül – hozzájárul a tengeri biztonsággal kapcsolatos adatok gyűjtésére és terjesztésére szolgáló rendszerek fejlesztéséhez és működtetéséhez.”.

13.

A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, a 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

14.

A II. melléklet I. része a következő 3. ponttal egészül ki:

„3. Halászhajók

A 15 métert meghaladó teljes hosszúságú halászhajókra a 6a. cikkben előírt követelmény alkalmazandó a következő ütemterv szerint:

—	24 méter és annál hosszabb, de 45 méternél rövidebb teljes hosszúságú halászhajók: legkésőbb …-ig (11),

—	18 méter és annál hosszabb, de 24 méternél rövidebb teljes hosszúságú halászhajók: legkésőbb …-ig (12),

—	15 méter és annál hosszabb, de 18 méternél rövidebb teljes hosszúságú halászhajók: legkésőbb …-ig (13).

A 15 méter teljes hosszúságot meghaladó, újonnan épített halászhajók …-tól/-től (9) kötelesek a 6a. cikkben meghatározott berendezéssel rendelkezni.”.

2. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek …-ig (9) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, …

az Európai Parlament részéről

az elnök

…

a Tanács részéről

az elnök

…

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.

(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.

(3) Az Európai Parlament 2007. április 25-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2008. június 6-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4) HL L 208., 2002.8.5., 10. o.

(5) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.

(6) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(7) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb az 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.

(8) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(9) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 18 hónappal.

(10) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.”.

(11) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő három évvel.

(12) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő négy évvel.

(13) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő öt évvel.

A TANÁCS INDOKOLÁSA

I. BEVEZETÉS

A Bizottság 2005 novemberében elfogadta a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát (1). A javaslatot 2006. január 13-án nyújtották be a Tanácsnak.

Az Európai Parlament az első olvasatot követő véleményét 2007. április 25-én fogadta el.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. szeptember 13-án fogadta el véleményét (2).

A Régiók Bizottsága 2006. június 15-én fogadta el véleményét (3).

Az együttdöntési eljárás keretében (EKSz. 251. cikk) a Tanács 2007. június 7-én politikai megállapodásra jutott az irányelvtervezetre vonatkozóan. A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács 2008. június 6-án elfogadta közös álláspontját.

II. CÉLKITŰZÉS

A javasolt irányelv fő célkitűzése a 2002/59/EK irányelv annak érdekében történő módosítása, hogy az a hajóbiztonság és a környezetvédelem fokozására irányuló kiegészítő intézkedéseket tartalmazzon, valamint hogy összehangolja a „menedékhelyek” megvalósítását.

A javaslat különösen a közösségi tengerészeti információcsere-rendszer, a SafeSeaNet fejlesztését, a veszélyben lévő hajók fogadásáért felelős független hatóság tagállamok általi kijelölését, a jéghelyzet esetén foganatosítandó intézkedéseket, valamint a biztosítással nem rendelkező hajókkal szemben alkalmazott bánásmódot foglalja magában. A javaslat ezenkívül indítványozza az automatikus azonosító rendszerek (AIS) kötelezővé tételét a 15 méternél hosszabb halászhajók esetében, valamint a feladót terhelő tájékoztatási kötelezettségek szigorítását.

III. A KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELEMZÉSE

Általános megjegyzések

A fenti javaslatra vonatkozó, a Tanács által jóváhagyott közös álláspont aktualizálja a hatályban lévő irányelvet, hogy az hozzájáruljon a megerősített tengerbiztonsághoz. Jóllehet a Tanács a javaslat célkitűzése tekintetében egyetért a Bizottsággal, a tanácsi megközelítés magában foglalt néhány kiigazítást, amelyek célja a 15 méternél hosszabb halászhajók biztonságának – a hajók automatikus azonosító rendszerekkel való felszerelése által történő – növelése, a segítségnyújtásra szoruló hajók menedékhelyen való fogadására vagy elutasítására vonatkozó szabályok megállapítása, valamint a hajómegfigyelésnek a SafeSeaNet információcsere-rendszeren keresztül történő megerősítése.

Megjegyzendő, hogy a közös álláspont több olyan változtatást is tartalmaz, amelyeket nem az Európai Parlament első olvasat során kialakított véleménye javasolt, ennek oka, hogy a bizottsági javaslat rendelkezései új elemekkel egészültek ki, vagy az, hogy azokat teljesen újraszövegezték.

Ezen túlmenően több olyan szövegezési változtatásra is sor került, amelyek célja pusztán a szöveg egyértelművé tétele, illetve az irányelv általános koherenciájának biztosítása.

Két fontos kérdéssel – az automatikus azonosító rendszerek halászhajókra való felszerelésével és a hajók menedékhelyeken való fogadásával – az érintett tanácsi szervekben folytatott megbeszélések során különösen jelentős kérdésként foglalkoztak.

Konkrét kérdések

A. Az automatikus azonosító rendszerek (AIS) használata

A Tanács elfogadta az automatikus azonosító rendszereknek (AIS, A. osztály) a 15 méter teljes hosszúságot meghaladó halászhajók általi használatát, ami a módosított irányelv egyik lényeges eleme. A Tanács mindazonáltal úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni, mely hajókra vonatkozik e kötelezettség. Ennek érdekében a tanácsi közös álláspont módosítja a bizottsági javaslatot, és pontosan meghatározza e kötelező rendelkezés feltételeit.

A Tanács továbbá elfogadta az Európai Parlament 17. módosítását, és az irányelv következésképpen hivatkozik az IMO A.917(22) határozatára (Az automatikus azonosító rendszerek (AIS) fedélzeti használatára vonatkozó iránymutatások).

A Tanács ezen túlmenően felülvizsgálta a Bizottság által javasolt végrehajtási ütemtervet (a II. melléklet I. része), biztosítandó azt, hogy az időkorlátok a gyakorlatban kivitelezhetők legyenek az érintett felek számára. A Tanács véleménye szerint fel kell tüntetni, hogy az AIS-szel felszerelt halászhajóknak – néhány kivételes esettől eltekintve – állandóan üzemben kell tartaniuk ezt a berendezést.

B. Hajók fogadása a menedékhelyeken

A Tanács azon a véleményen van, hogy a tagállamoknak a hajók menedékhelyeken való fogadása tekintetében a segítségnyújtásra szoruló hajók menedékhelyére vonatkozó IMO-iránymutatásokat kellene alkalmazniuk (az A.949(23) IMO-határozat), amelyek kimondják, hogy az adott tagállamnak jogában áll egy hajónak a menedékhelyen való fogadását engedélyezni vagy elutasítani. A Tanács által a bizottsági javaslaton végrehajtott módosítás egyértelművé teszi, hogy valamely segítségnyújtásra szoruló hajó menedékhelyen való fogadása vagy elutasítása az illetékes hatóság által a fogadásra vonatkozó terv alapján végzett előzetes helyzetértékelésen és döntésen alapul. A Tanács véleménye szerint biztosítani kell, hogy a fogadásra vonatkozó tervek az A.949(23) IMO-határozat (A segítségnyújtásra szoruló hajók menedékhelyére vonatkozó IMO-iránymutatások) és az A.950(23) IMO-határozat (Tengeri segítségnyújtási szolgáltatások) alapján kerüljenek kidolgozásra.

Továbbá a Tanács – a Bizottsággal ellentétben – azon a véleményen van, hogy a segítségnyújtásra szoruló hajók fogadására vonatkozó terveknek információkat kellene tartalmazniuk azon tagállamok partvonaláról, amelyeknek segítséget kell biztosítaniuk a segítségnyújtásra szoruló hajó menedékhelyen történő értékeléséhez. A szomszédos tagállamok e tervekről való tájékoztatásához kapcsolódóan a Tanács bevezette annak lehetőségét, hogy a tagállamok titoktartási kötelezettséget követeljenek meg.

A tanácsi szervekben folytatott megbeszélések során a menedékhelyen való fogadással kapcsolatban felmerült másik kérdés „az illetékes hatóság” szerepe. A Tanács további fogalommeghatározást vezetett be „az illetékes hatóság” kifejezésre, hogy segítse a kifejezés jobb megértését, és leírja az illetékes hatóság szerepét. A Tanács célkitűzése az, hogy megfelelő rugalmasságot biztosítson a tagállamok számára az illetékes hatóság megszervezéséhez, belső közigazgatási és szervezeti struktúráikat is kellőképpen figyelembe véve.

Egyéb kérdések

A fentiekben említett két fő kérdés mellett a Tanács tovább módosította a bizottsági javaslatot, különösen a jéghelyzet esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében. E kérdés kapcsán kifejtették, hogy az illetékes hatóságoknak a segítségnyújtási kötelezettség és a vonatkozó nemzetközi szabályok sérelme nélkül kell eljárniuk.

A pénzügyi biztosítékokra vonatkozóan javasolt rendelkezés tekintetében – amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a biztosításról szóló igazolást vagy pénzügyi biztosítékot kérjenek a hajó üzemeltetőjétől – a Tanács nem tartja helyénvalónak, hogy egy olyan másik bizottsági javaslatra hivatkozzanak, amelynek az együttdöntési eljárás keretében való vizsgálata még folyamatban van (a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló javaslat).

A módosított irányelv hatálybalépéséhez kapcsolódóan 12 hónapról 18 hónapra hosszabbították az ezen irányelvtervezet végrehajtásához szükséges tagállami intézkedések hatályba léptetéséhez rendelkezésre álló időszakot.

A SafeSeaNet vonatkozásában a tanácsi közös álláspont magában foglal egy – az Európai Parlament 65. módosításán alapuló – olyan rendelkezést, amely szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a SafeSeaNet napi 24 órában működjön.

IV. AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI

A közös álláspont átveszi az Európai Parlament által első olvasatban elfogadott, a javasolt irányelv szövegének javítását vagy pontosítását célzó módosítások egy részét.

A Tanács teljes egészében elfogadta az Európai Parlament 17. és 65. módosítását (a 8724/07 dokumentumban foglalt formában), valamint jóváhagyta a 22. és 23. módosítás újraszövegezését, így a 6a. cikk második bekezdésének szövege a következő: „Az AIS-szel felszerelt halászhajóknak állandóan üzemben kell tartaniuk ezt a berendezést. Kivételes körülmények között az AIS-t ki lehet kapcsolni, amennyiben a hajó parancsnoka úgy ítéli meg, hogy ez a hajó biztonságának vagy védelmének érdekében szükséges”.

A közös álláspont mindazonáltal az Európai Parlament által javasolt egyéb módosítások közül nem mindegyiket tükrözi. Ezek különböző okokból kifolyólag nem voltak elfogadhatók a Tanács számára. Ily módon például a 10., 11., 15., 18., 35. és 45. módosítás azért nem volt elfogadható a Tanács számára, mert azok az irányelv alkalmazási körének kiterjesztését célozzák. Az illetékes hatósággal kapcsolatos 5., 31., 32., 33. és 34. módosítást a Tanács azért nem tudja elfogadni, mert azok túl konkrétak és részletesek. E módosítások szervezeti rugalmatlansághoz vezetnének, és nem teszik lehetővé a tagállami sajátosságok figyelembevételét. Az automatikus azonosító rendszerek (AIS) halászhajók általi használata tekintetében a Tanács támogatja a hajók Bizottság által javasolt hosszúságát, figyelembe véve az e pont vonatkozásában a közös álláspontban foglalt további módosításokat is. A Tanács ennélfogva nem tudta támogatni a 24., 50. és 51. módosítást. A Tanács nem tartotta helyénvalónak a 8., 9., 38., 39., 40. és 41. módosítást, mert azok a harmadik tengerbiztonsági csomag egy olyan másik javaslatára hivatkoznak, melynek az együttdöntési eljárás keretében való vizsgálata még folyamatban van. A bizalmas információk cseréje tekintetében (7., 37., 44., 47. és 64. módosítás) a Tanács azon a véleményen van, hogy ezek a módosítások az érintett információk bizalmas jellegéhez kapcsolódó problémákat vethetnek fel. Végezetül, az 50., 52., 53. és 54. módosítás tekintetében – amelyek azt határozzák meg, hogy a különböző halászhajók milyen esetekben tartoznak az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá – a Tanács úgy véli, hogy a közös álláspontban foglalt végrehajtási ütemterv megfelelőbb lehet az érintett felek számára.

A Tanács továbbá úgy ítéli meg, hogy néhány módosítás – például a 42. és 43. módosítás – megfelelőbb lehetne, ha preambulumbekezdésbe foglalnák azokat.

V. KÖVETKEZTETÉS

A Tanács véleménye az, hogy a közös álláspont lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megfelelő megelőző intézkedéseket hozzanak, valamint hogy helyesen reagáljanak a veszélyes helyzetekre.

A Tanács várakozással tekint az irányelv mielőbbi elfogadása céljából az Európai Parlamenttel folytatandó konstruktív megbeszélések elé.

(1) 5171/06 – COM(2005) 589 végleges.

(2) HL C 318., 2006.12.23.

(3) HL C 229., 2006.9.22.

22.7.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/11

16/2008/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2008. június 6-án elfogadva

a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, …-i 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott változat) elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/C 184 E/02)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 1994. november 22-i 94/57/EK tanácsi irányelvet (4) számos alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az átláthatóság érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)	Tekintettel a 94/57/EK irányelv rendelkezéseinek jellegére, helyénvalónak tűnik, hogy annak rendelkezéseit két különböző közösségi jogi eszközzel dolgozzák át, nevezetesen egy irányelvvel és egy rendelettel.

(3)

A Tanács 1993. június 8-i, a tengerek biztonságára vonatkozó közös politikáról szóló állásfoglalásában célul tűzte ki a szabványoknak nem megfelelő hajók kiutasítását a Közösség vizeiről, és elsőbbséget biztosított egy olyan közösségi fellépés megvalósításának, amelynek célja, hogy közös szabványok előírásával biztosítsa a nemzetközi szabályok hatékony és egységes alkalmazását a hajóosztályozó társaságok számára.

(4)	A nemzetközi egyezmények, szabályozások és határozatok szigorú alkalmazása hatékonyan elősegíti a tengerek biztonságát és a tengerek szennyezésének megakadályozását, ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatosan meghatározott célokat.

(5)	A tengerek biztonságával és a tengerszennyezés megakadályozásával kapcsolatos előírások betartásának ellenőrzése a lobogó szerinti és kikötő szerinti államok feladata.

(6)

Az életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. november 1-jei nemzetközi egyezményben (SOLAS), az 1966. április 5-i nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról és az 1973. november 2-i nemzetközi egyezmény a hajók által okozott környezetszennyezés megelőzéséről (MARPOL) által előírt biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési bizonyítványok kibocsátása és ezen egyezmények végrehajtása a tagállamok feladata.

(7)	Az említett egyezmények rendelkezéseivel összhangban a tagállamok különféle mértékben felhatalmazást adhatnak elismert szervezetek számára az egyezmények betartásának ellenőrzésére, és átruházhatják a vonatkozó biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési bizonyítványok kibocsátásának jogát.

(8)

Világszerte megfigyelhető, hogy a már meglévő hajóosztályozó társaságok nem gondoskodnak sem a kellő előírások kielégítő betartásáról, sem az elégséges megbízhatóság eléréséről olyan esetekben, amikor nemzeti szakhatóságok nevében járnak el, mivel nem rendelkeznek megbízható és megfelelő szervezettel és szakmai ismeretekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy feladataikat magas szakmai színvonalon lássák el.

(9)

A SOLAS 74 II-1. fejezetével, A-1. részével és 3-1. rendelkezésével összhangban a tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók tervezése, megépítése és karbantartása megfeleljen valamely szakhatóságok által elismert hajóosztályozó társaság szerkezeti, mechanikai és villamossági követelményeinek. Ezek a társaságok ezért a hajók tervezésére, megépítésére, karbantartására és vizsgálatára vonatkozó szabályokat alkotnak és hajtanak végre, valamint felelősek a hajók lobogó szerinti államai nevében történő ellenőrzéséért és annak tanúsításáért, hogy azok megfelelnek a vonatkozó bizonyítványok kiállításáról szóló nemzetközi egyezmények előírásainak. Annak érdekében, hogy ezt a feladatot megfelelően végre tudják hajtani, szigorúan függetlennek kell lenniük, valamint nagyfokú műszaki hozzáértéssel és szigorú minőségirányítási rendszerrel kell rendelkezniük.

(10)

A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezeteknek képesnek kell lenniük szolgáltatásaiknak a Közösség egészében való nyújtására, és az egymással való versengésre, a biztonság és a környezet védelme egyenlő szintjének biztosítása mellett. A tevékenységükhöz szükséges szakmai szabványokat ezért egységesen kell megalkotni, és a Közösség egészében kell alkalmazni.

(11)	A teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány kibocsátásának jogosultsága megfelelő szakismeretekkel és képesített személyzettel rendelkező magánszervezetekre átruházható.

(12)	A tagállam tárgyilagos és áttekinthető indokok alapján szükségleteinek megfelelő mértékben korlátozhatja a felhatalmazott elismert szervezetek számát, amelyek felett a Bizottság bizottsági eljárás keretében ellenőrzést gyakorol.

(13)

Ez az irányelv biztosítja a szolgáltatásnyújtás szabadságát a Közösségen belül, ennek megfelelően a Közösség jogosult arra, hogy tárgyaljon azokkal a harmadik országokkal, ahol az elismert szervezet székhellyel rendelkezik, a Közösségben székhellyel rendelkező, elismert szervezeteknek való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében.

(14)

A nemzetközi biztonsági előírások teljes körű betartásának biztosítása érdekében a nemzeti szakhatóságok szoros bevonása szükséges mind a hajóellenőrzések végrehajtásába, mind a vonatkozó bizonyítványok kibocsátásába még abban az esetben is, ha a tagállamok olyan elismert szervezetekre támaszkodnak a jogszabályban előírt feladataik ellátásában, amelyek nem tartoznak szakhatóságaik közé. Ezért indokolt a szakhatóságok és az általuk felhatalmazott elismert szervezetek között szoros munkakapcsolat kialakítása, amihez szükséges, hogy az elismert szervezetek rendelkezzenek helyi képviselettel annak a tagállamnak a területén, amelynek nevében feladataikat ellátják.

(15)

A tagállamok nevében eljáró elismert szervezetek pénzügyi felelőssége szabályozásának különbözősége hátráltatná az ezen irányelv megfelelő végrehajtását. A probléma megoldása érdekében helyénvaló közösségi szinten bizonyos fokú harmonizációt elérni valamely elismert szervezet által okozott bármilyen tengeri balesethez kapcsolódó felelősséggel kapcsolatban, amelyet bíróság vagy választottbíróság megállapított.

(16)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (5) megfelelően kell elfogadni.

(17)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a nemzetközi egyezmények, jegyzőkönyvek, kódexek és a kapcsolódó határozatok későbbi módosításainak átvezetése érdekében ezt az irányelvet módosítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással kell elfogadni.

(18)	A tagállamoknak mindazonáltal lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy felfüggesszék vagy visszavonják egy elismert szervezet felhatalmazását, és e döntéseikről a Bizottságot és a többi tagállamot tájékoztatniuk kell, ismertetve annak megalapozott indokait.

(19)	A tagállamok rendszeresen értékelik a nevében tevékenykedő elismert szervezetek teljesítményeit, és a megállapított teljesítményekről a Bizottság és a többi tagállam számára tájékoztatást nyújtanak.

(20)

Kikötőhatósági minőségükben a tagállamok olyan hajók ellenőrzésének biztosítva az elsőbbséget, amelyek a közös minimumkövetelményeket nem kielégítő szervezetek által kibocsátott bizonyítványokkal rendelkeznek, javítják a biztonság és környezetszennyezések elleni védekezés színvonalát, ezzel biztosítva, hogy harmadik államok lobogóit viselő hajók ne részesülhessenek kedvezőbb bánásmódban.

(21)

Jelenleg nincsenek olyan egységes nemzetközi szabványok, amelyeknek akár építésük, akár teljes élettartamuk folyamán a hajóknak meg kell felelniük a hajótest, a gépi berendezések, elektromos és vezérlő berendezések vonatkozásában. Az ilyen szabványok rögzíthetők az elismert szervezetek szabályai, vagy a nemzeti szakhatóságok által a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) szabályozott eljárásnak megfelelően kiválasztott egyenértékű követelmények szerint,

(22)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen a tagállamok azon szervezetekkel való kapcsolatai során végrehajtandó intézkedések megállapítását, amelyek a Közösségben hajók ellenőrzéséért, felügyeletéért, valamint a rendelkezések betartását igazoló bizonyítványok kiállításáért felelősek – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a fellépés léptéke miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)	Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a 94/57/EK irányelvhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség azon irányelv értelmében merül fel.

(24)	Ez az irányelv nem sértheti az I. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(25)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (7) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(26)	A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek által követendő intézkedéseket a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) határozza meg,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv állapítja meg a tagállamok azon szervezetekkel való kapcsolatai során végrehajtandó intézkedéseket, amely szervezetek a tengerek biztonságáról és a tengerek szennyezésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek betartása céljából a hajók ellenőrzéséért, felügyeletéért, valamint a rendelkezések betartását igazoló bizonyítványok kiállításáért felelősek, ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságának megvalósítására irányuló célok elérését. Ez az irányelv a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó hajók hajótestével, gépi berendezéseivel, elektromos és vezérlőberendezéseivel szemben támasztott biztonsági követelmények kidolgozására és megvalósítására is alkalmazandó.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)	hajó	a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó hajó;
b)	egy tagállam lobogóját viselő hajó	olyan hajó, amelyet egy tagállam jogszabályai szerint abban a tagállamban lajstromoztak és amely annak a tagállamnak a lobogóját viseli. Az e meghatározásnak nem megfelelő hajók harmadik ország lobogóját viselő hajóknak minősülnek;
c)	ellenőrzés és felügyeleti szemle	olyan ellenőrzések és felügyeleti szemlék, amelyek a nemzetközi egyezmények alapján kötelezőek;
d)	nemzetközi egyezmények	az 1974. november 1-jei Életbiztonság a tengeren tárgyú nemzetközi egyezmény (SOLAS 74) kivéve a melléklet XI-2 fejezetét, az 1966. április 5-i nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról, valamint az 1973. november 2-i nemzetközi egyezmény a hajók által okozott környezetszennyezés megelőzéséről (MARPOL), annak jegyzőkönyveivel és módosításaival együtt, valamint a tagállamok mindegyikében alkalmazott kötelező, frissített változatú vonatkozó szabályzatok;
e)	szervezet	jogalany és annak leányvállalatai, valamint bármilyen más, ellenőrzése alatt álló csoport, amelyek együttesen vagy külön-külön végzik az ezen irányelv hatálya alá tartozó feladatokat;
f)	ellenőrzés	az e) pont alkalmazásában jogok, szerződések és bármilyen más, jogi vagy gyakorlati eszközök, amelyek akár külön-külön, akár együttesen lehetőséget adnak egy jogalany feletti meghatározó befolyás gyakorlására, vagy lehetővé teszik a jogalany számára az ezen irányelv hatálya alá tartozó feladatok elvégzését;
g)	elismert szervezet	a …/…/EK rendelettel összhangban elismert szervezet;
h)	felhatalmazás	olyan intézkedés, melynek során egy tagállam egy elismert szervezet számára felhatalmazást ad vagy hatáskört ruház át;
i)	jogszabályban előírt bizonyítvány	egy lobogó szerinti állam által vagy nevében a nemzetközi egyezményekkel összhangban kibocsátott bizonyítvány;
j)	szabályok és eljárások	egy elismert szervezet követelményei a hajók tervezése, megépítése, felszerelése, karbantartása és ellenőrzése vonatkozásában;
k)	osztályozási bizonyítvány	egy elismert szervezet által kibocsátott olyan okmány, amely igazolja, hogy a hajó adottságai a hajó meghatározott célú használatához vagy meghatározott működési területre vonatkozóan az elismert szervezet által összeállított és nyilvánosságra hozott szabályokkal és eljárásokkal összhangban megfelelőek;
l)	teherhajó-biztonsági rádióbizonyítvány	a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott, a SOLAS-t módosító 1988-as Jegyzőkönyvvel bevezetett bizonyítvány.

3. cikk

(1) A tagállamok a nemzetközi egyezmények hatálya alatt vállalt felelősségeik és kötelezettségeik keretében gondoskodnak arról, hogy illetékes hatóságaik biztosítsák azok rendelkezéseinek megfelelő végrehajtását, különösen a hajók ellenőrzése és felügyeleti szemléje, valamint a jogszabályban előírt bizonyítványok és felmentési bizonyítványok kibocsátása vonatkozásában, a nemzetközi egyezmények által előírtaknak megfelelően. A tagállamoknak a lobogó szerinti államokat az IMO jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847(20) IMO-határozat melléklete és függeléke vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell eljárniuk.

(2) Olyan esetekben, amikor az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában egy tagállam úgy határoz, hogy a lobogóját viselő hajók vonatkozásában:

szervezetek számára ad felhatalmazást a jogszabályban előírt bizonyítványokkal kapcsolatos ellenőrzési és felügyeleti hatáskörök gyakorlására, beleértve a 11. cikk (2) bekezdése cikk rendelkezései betartására vonatkozó részleges vagy teljes ellenőrzést, és adott esetben a vonatkozó bizonyítványok kibocsátását vagy megújítását is; vagy

ii.	az i. pontban említett ellenőrzési és felügyeleti feladatokat részben vagy egészben szervezetekkel végezteti,

e feladatok ellátását kizárólag elismert szervezetekre bízza.

A felmentési bizonyítványok első kibocsátásához minden egyes esetben be kell szerezni az illetékes szakhatóság hozzájárulását.

A teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány esetében azonban e feladatok ellátására megbízás adható egy illetékes szakhatóság által elismert és a nevében eljáró, a hajók rádiókommunikációs berendezései biztonsági ellenőrzésének végrehajtásához megfelelő szakismeretekkel rendelkező és képzett személyzetet foglalkoztató magánszervezet részére is.

(3) E cikk rendelkezései nem érintik sajátos tengerészeti berendezések hitelesítését.

4. cikk

(1) A 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok elvben nem utasíthatják el az elismert szervezetek vonatkozásában, hogy ezen cikk (2) bekezdése, valamint az 5. és 9. cikk rendelkezéseire figyelemmel, számukra e feladatok ellátásához a felhatalmazást megadják. Ugyanakkor a tagállamok jogosultak az általuk felhatalmazott szervezetek számát szükségleteiknek megfelelő módon korlátozni, feltéve, hogy az ilyen korlátozás alkalmazását áttekinthető és tárgyilagos indokokkal alá tudják támasztani.

Egy tagállam kérésére a Bizottság a 6. cikk (2) bekezdésében hivatkozott szabályozási eljárásnak megfelelően megteszi a megfelelő intézkedéseket.

(2) Ahhoz, hogy egy tagállam elfogadja, hogy a 3. cikkben említett feladatokat vagy azok egy részét egy harmadik államban letelepedett, elismert szervezet lássa el, az érintett tagállam megkövetelheti, hogy az adott harmadik állam kölcsönösségi alapon ugyanilyen bánásmódot biztosítson a Közösségben letelepedett, elismert szervezeteknek.

Továbbá, a Közösség felkérheti azt a harmadik államot, ahol az elismert szervezet székhelye van, hogy a Közösségen belül székhellyel rendelkező, elismert szervezetek számára ugyanilyen bánásmódot biztosítson.

5. cikk

(1) Azok a tagállamok, amelyek a 3. cikk (2) bekezdésében ismertetett döntést hoznak, illetékes szakhatóságuk és a nevükben eljáró szervezetek között megfelelő munkakapcsolatot alakítanak ki.

(2) A munkakapcsolat szabályozásáról az érintett szervezetek által vállalt feladatokat és hatásköröket rögzítő írásos és hátrányos megkülönböztetésektől mentes megállapodás megkötésével, vagy azzal egyenértékű jogi szabályozással kell gondoskodni, amely legalább a következőket tartalmazza:

az A.739 (18) IMO-határozat II. mellékletében megállapított rendelkezéseket a szakhatóság nevében eljáró szervezetek felhatalmazásának iránymutatásairól, amelynél az igazgatás nevében eljáró elismert szervezet felhatalmazási megállapodás mintáról szóló IMO MSC/710. és az MEPC/304 körlevél mellékleteit, függelékeit és csatolt anyagait figyelembe kell venni;

a következő, pénzügyi felelősségre vonatkozó rendelkezések:

amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választottbírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen tengeri balesetből eredően azzal, hogy kártalanítani kell a sértett feleket vagyoni kár, személyi sérülés vagy haláleset miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy azt az elismert szervezet, annak testületeinek, alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek szándékos cselekedete vagy mulasztása vagy súlyos gondatlansága okozta, az igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az említett veszteség, kár, sérülés, vagy haláleset miatt, olyan mértékben, amennyire a bíróság döntése szerint ezért az elismert szervezet felelős;

ii.

amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választottbírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen tengeri balesetből eredően, hogy kártalanítani kell a sértett feleket személyi sérülés vagy haláleset miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy azt az elismert szervezet, annak alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek gondatlansága vagy hanyagsága vagy mulasztása okozta, az igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az ezen sérülés vagy haláleset miatt, olyan mértékben, amennyire a bíróság döntése szerint ezért az elismert szervezet felelős; a tagállamok korlátozhatják az elismert szervezet által fizetendő legnagyobb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb mint 4 millió EUR;

iii.

amennyiben egy bíróság jogerősen vagy egy jogvitát lezáró választottbírósági eljárás a szakhatóság pénzügyi felelősségét állapítja meg bármilyen tengeri balesetből eredően, hogy kártalanítani kell a sértett feleket vagyoni kár, vagy veszteség miatt, amelyről a bíróság előtt bebizonyosodott, hogy az elismert szervezet, annak alkalmazottainak, képviselőinek vagy a szervezet nevében eljáró egyéb személyeknek gondatlansága, hanyagsága vagy mulasztása okozta, a igazgatás pénzügyi kártérítésre jogosult az elismert szervezettől az említett veszteség, vagy kár miatt, olyan mértékben, amennyire ezért a bíróság döntése szerint az elismert szervezet felelős; a tagállamok korlátozhatják az elismert szervezet által fizetendő legnagyobb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb mint 2 millió EUR;

c)	a szakhatóság nevében eljáró szervezetek feladatainak a szakhatóság vagy a szakhatóság által kijelölt pártatlan, külső szerv általi időszakos ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket a 9. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d)	a hajók véletlenszerű kiválasztás alapján végrehajtott és részletes ellenőrzéseinek lehetőségét;

e)	a szervezetek által osztályozott flotta lényeges információira, a hajóosztályban bekövetkezett változásokra, felfüggesztésre vagy a hajók osztályozásának megvonására vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget szabályozó rendelkezéseket.

(3) A megállapodás vagy azzal egyenértékű jogi egyezség előírhat olyan követelményt, amely szerint az elismert szervezetnek helyi képviselettel kell rendelkeznie annak a tagállamnak a területén, amelyben a 3. cikkben említett feladatait ellátja. E követelmény kielégítéséhez elegendő, ha a helyi képviselet az érintett tagállam jogszabályai szerint jogi személyiséggel bír és az érintett tagállam nemzeti bíróságainak joghatósága alá tartozik.

(4) Minden tagállam a Bizottság számára az e cikk rendelkezései szerinti kialakított munkakapcsolatra vonatkozóan pontos tájékoztatást nyújt. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot.

6. cikk

(1) A Bizottságot a 2099/2002/EK rendelettel (9) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak (8) bekezdése rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (1)–(4) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, tekintettel 8. cikkének rendelkezéseire.

7. cikk

(1) Az irányelv hatáskörének kiterjesztése nélkül módosítható annak érdekében, hogy:

a)	a 2. cikk d) pontjában, a 3. cikk (1) bekezdésében és a 5. cikk (2) bekezdésében említett vonatkozó nemzetközi egyezmények, azok jegyzőkönyvei, valamint a szabályzatok és a határozatok jövőbeni módosításai, amelyek hatályba léptek az ezen irányelvbe átvezetésre kerüljenek;

c)	a 5. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. és iii. alpontjában meghatározott összegek módosítva legyenek.

Ezen intézkedéseket, melyek a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására szolgálnak, a 6. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(2) A 2. cikk d) pontjában említett nemzetközi megállapodások új egyezményeinek vagy jegyzőkönyveinek az elfogadását követően a Tanács a Bizottság javaslatára a tagállamok parlamenti eljárásainak és az IMO vonatkozó eljárásainak figyelembevételével határozatot hoz az ilyen új egyezmények vagy jegyzőkönyvek ratifikációjának részleteiről és gondoskodik arról, hogy azokat a tagállamok egységesen és egyidejűleg alkalmazzák.

A 2. cikk d) pontjában és a z 5. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól.

8. cikk

A …/…/EK rendelet mellékletében meghatározott minimumfeltételek ellenére, amennyiben egy tagállamnak az a meggyőződése, hogy az elismert szervezet a továbbiakban nem hatalmazható fel arra, hogy nevében a 3. cikkben meghatározott feladatokat elvégezze, felfüggesztheti vagy visszavonhatja ezt a felhatalmazást. Ilyen esetekben a tagállam késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot a döntéséről és annak megalapozott indokairól.

9. cikk

(1) Minden tagállam meggyőződik arról, hogy a 3. cikk (2) bekezdése alapján a nevében eljáró elismert szervezetek az illetékes szakhatóság megelégedésére és hatékonyan látják el az abban a cikkben említett feladataikat.

(2) Minden tagállam legalább kétévenként elvégzi az (1) bekezdésben említett feladatot és az ellenőrzés eredményeiről a felmérés évét követő év március 31-ig a Bizottságot és a többi tagállamot jelentésben tájékoztatja.

10. cikk

A kikötő szerinti állam jogainak ellátása és kötelezettségeinek gyakorlása során a tagállam jelentésben számol be a Bizottságnak és a többi tagállamnak, továbbá tájékoztatja az érintett lobogó szerinti államot, amennyiben egy lobogó szerinti állam nevében eljáró elismert szervezet a nemzetközi egyezmények vonatkozó követelményeit nem kielégítő hajó részére állított ki érvényes jogszabályban előírt bizonyítványt, illetve egy érvényes osztályozási bizonyítvánnyal rendelkező hajó bármilyen, olyan területen előforduló hiányosságairól, amely területre a bizonyítvány vonatkozik. E cikk alkalmazásában csak a biztonságra és a környezetre súlyos fenyegetést jelentő, vagy az elismert szervezetek különösen gondatlan tevékenységét bizonyító hajókat kell bejelenteni. Az illetékes elismert szervezetet az első vizsgálatkor tájékoztatni kell az esetről, hogy azonnal meghozhassa a megfelelő utólagos intézkedéseket.

11. cikk

(1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogóját viselő hajók tervezése, építése, felszerelése és üzemben tartása a hajótestre, a gépi berendezésekre, elektromos és vezérlőberendezésekre vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal összhangban egy elismert szervezet által előírt követelmények kielégítésével történjen.

(2) A tagállamok csak azzal a feltétellel határozhatnak úgy, hogy egy elismert szervezet által előírt szabályokkal és eljárásokkal egyenértékű előírásokat alkalmaznak, hogy erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot a 98/34/EK irányelvben hivatkozott eljárásnak megfelelően, és ha azokkal kapcsolatosan a többi tagállam vagy Bizottság részéről ellenvetés nem érkezik, illetve azokról nem állapítják meg az ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésében hivatkozott szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően, hogy a vonatkozó előírások nem egyenértékűek.

(3) A tagállamoknak együtt kell működniük az általuk felhatalmazott elismert szervezetekkel azok szabályainak és eljárásainak kidolgozásában. Tárgyalásokat kell folytatniuk az elismert szervezetekkel azzal a céllal, hogy megvalósuljon a nemzetközi egyezmények következetes értelmezése.

12. cikk

A Bizottság kétévente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot ezen irányelv tagállami végrehajtásának eredményeiről.

13. cikk

(1) A tagállamok …-ig (10) hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek. Ezekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. Az ilyen hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

14. cikk

Az I. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 94/57/EK irányelv hatályát veszti …-i (11) hatállyal, az I. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és a II. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni.

15. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

16. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, …

az Európai Parlament részéről

az elnök

…

a Tanács részéről

az elnök

…

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.

(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.

(3) Az Európai Parlament 2007. április 25-i véleménye (HL C 74 E., 2008.3.20., 632. o.) és a Tanács 2008. június 6-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4) HL L 319., 1994.12.12., 20. o. A legutóbb a 2002/84/EK irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.

(5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(6) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 2006/96/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 81. o.) módosított irányelv.

(7) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(8) HL L …

(9) Európai Parlament és a Tanács 2099/2002/EK rendelete a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról (HL L 324., 2002.11.29., 1. o.). A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.

(10) Ezen irányelv hatálybalépését követő 24 hónap.

(11) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja.

I. MELLÉKLET

A. rész

A hatályát vesztett irányelv és annak egymást követő módosításai

(hivatkozás a 14. cikkben)

A Tanács 94/57/EK irányelve	HL L 319., 1994.12.12., 20. o.
A Bizottság 97/58/EK irányelve	HL L 274., 1997.10.7., 8. o.
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/105/EK irányelve	HL L 19., 2002.1.22., 9. o.
Az Európai Parlament és a Tanács 2002/84/EK irányelve	HL L 324., 2002.11.29., 53. o.

B. rész

A nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidők jegyzéke

(hivatkozás a 14. cikkben)

Irányelv	Átültetés határideje
94/57/EK	1995. december 31.
97/58/EK	1998. szeptember 30.
2001/105/EK	2003. július 22.
2002/84/EK	2003. november 23.

II. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 94/57/EK irányelv	Ez az irányelv	A …/…/EK rendelet
1. cikk	1. cikk	1. cikk
2. cikk, a) pont	2. cikk, a) pont	2. cikk, a) pont
2. cikk, b) pont	2. cikk, b) pont	–
2. cikk, c) pont	2. cikk, c) pont	–
2. cikk, d) pont	2. cikk, d) pont	2. cikk, b) pont
2. cikk, e) pont	2. cikk, e) pont	2. cikk, c) pont
–	2. cikk, f) pont	2. cikk, d) pont
2. cikk, f) pont	2. cikk, g) pont	2. cikk, e) pont
2. cikk, g) pont	2. cikk, h) pont	2. cikk, f) pont
2. cikk, h) pont	2. cikk, i) pont	2. cikk, g) pont
2. cikk, i) pont	2. cikk, k) pont	2. cikk, i) pont
–	2. cikk, j) pont	2. cikk, h) pont
2. cikk, j) pont	2. cikk, l) pont	–
2. cikk, k) pont	–	2. cikk, j) pont
3. cikk	3. cikk	–
4. cikk, (1) bekezdés, első mondat	–	3. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (1) bekezdés, második mondat	–	3. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (1) bekezdés, harmadik mondat	–	–
4. cikk, (1) bekezdés, negyedik mondat	–	4. cikk, (1) bekezdés
–	–	3. cikk, (3) bekezdés
–	–	4. cikk, (2), (3), (4) bekezdések
–	–	5. cikk
–	–	6. cikk
–	–	7. cikk
5. cikk, (1) bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés	–
5. cikk, (3) bekezdés	4. cikk, (2) bekezdés	–
6. cikk, (1), (2), (3), (4) bekezdések	5. cikk, (1), (2), (3), (4) bekezdések	–
6. cikk, (5) bekezdés	–	–
7. cikk	6. cikk	12. cikk
8. cikk, (1) bekezdés, első francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, a) pont, első albekezdés	–
8. cikk, (1) bekezdés, második francia bekezdés	–	13. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (1) bekezdés, harmadik francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, első albekezdés	–
–	7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
8. cikk, (2) bekezdés	7. cikk, (2) bekezdés	–
8. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	–	13. cikk, (2) bekezdés
9. cikk, (1) bekezdés	–	–
9. cikk, (2) bekezdés	–	–
10. cikk, (1) bekezdés, bevezető szavak	8. cikk	–
10. cikk, (1) bekezdés, a), b), c) pontok, (2), (3), (4) bekezdések	–	–
11. cikk, (1), (2) bekezdések	9. cikk, (1), (2) bekezdések	–
11. cikk, (3), (4) bekezdések	–	8. cikk, (1), (2) bekezdések
12. cikk	10. cikk	–
13. cikk	–	–
14. cikk	11. cikk, (1), (2) bekezdések	–
–	11. cikk, (3) bekezdés	–
–	12. cikk	–
–	–	9. cikk
15. cikk, (1) bekezdés	–	–
–	–	10. cikk, (1), (2) bekezdések
15. cikk, (2) bekezdés	–	10. cikk, (3) bekezdés
15. cikk, (3) bekezdés	–	10. cikk, (4) bekezdés
15. cikk, (4) bekezdés	–	10. cikk, (5) bekezdés
15. cikk, (5) bekezdés	–	10. cikk, (6) bekezdés, első, második, harmadik, ötödik albekezdések
–	–	10. cikk, (6) bekezdés, negyedik albekezdés
16. cikk	13. cikk	–
17. cikk	16. cikk	–
–	14. cikk	–
–	15. cikk	–
–	–	11. cikk
–	–	14. cikk
–	–	15. cikk
–	–	16. cikk
–	–	17. cikk
–	–	18. cikk
–	–	19. cikk
Melléklet	–	I. melléklet
–	I. melléklet	–
–	II. melléklet	II. melléklet

A TANÁCS INDOKOLÁSA

I. BEVEZETÉS

A Tanács 2007. november 30-án az együttdöntési eljárás keretében (az EKSz. 251. cikke) politikai megállapodásra jutott a szóban forgó bizottsági javaslaton (1) alapuló két jogi eszközről: a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló irányelvtervezetről (átdolgozás) és a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló rendeletről (átdolgozás). Ez a dokumentum a bizottsági javaslatnak az átdolgozott irányelvet alkotó részével foglalkozik. (2)

A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács 2008. június 6-án elfogadta közös álláspontját.

Az álláspont kialakítása során a Tanács figyelembe vette az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (3) és a Régiók Bizottsága (4) véleményét is. A szöveg – a Tanács álláspontja szerint az irányelvet vagy a rendeletet alkotó részben – tartalmazza vagy tükrözi az Európai Parlament által 2007. április 25-én első olvasatban elfogadott módosítások (5) nagy részét.

A javaslat célja, hogy a hajókat vizsgáló és a bizonyítványokat kiállító szervezetek – az ún. elismert szervezetek – közös szabályainak és szabványainak megállapításáról szóló 94/57/EK irányelv egymást követő módosításait átdolgozza. Továbbá a meglévő irányelv egyes rendelkezéseinek módosítására az egyszerűsítés vagy harmonizáció érdekében, vagy a hatályos szabályok megerősítése céljából kerül sor, például az elismert szervezetek ellenőrzésének megerősítése és az elismert szervezetekkel szemben támasztott minimumkövetelmények be nem tartása esetén kiszabandó szankciók rendszerének megreformálása révén.

II. A KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELEMZÉSE

a) A jogi aktus formája

A tanácsi szervek megbeszélései során felvetett fő kérdés a Bizottság által javasolt jogi aktus formája volt. A javasolt irányelv több rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy azok vagy közvetlenül kötelezettségeket állapítanak meg, vagy pedig a Bizottságot ruházzák fel azzal a hatáskörrel, hogy kötelezettségeket állapítson meg az egyének, illetve ebben az esetben az elismert szervezetek számára. A Tanács Jogi Szolgálata ezt 2007. október 8-i véleményében (13616/07) megerősítette, és azt javasolta, hogy a jogi aktust rendelet formájában fogadják el, vagy dolgozzák át a kérdéses rendelkezéseket, vagy bontsák szét a jogi aktust egy irányelvre és egy rendeletre.

A Tanács politikai megállapodásában úgy döntött, hogy a szöveget két külön jogi eszközre, egy irányelvre és egy rendeletre bontja. Az irányelv tartalmazza a tagállamok és az elismert szervezetek közötti kapcsolatra vonatkozó, a tagállamoknak címzett rendelkezéseket; a rendelet pedig a közösségi szintű elismerésre – azaz az elismerés Bizottság általi megadására és visszavonására – vonatkozó valamennyi rendelkezést, a közösségi elismeréshez szükséges, a szervezetek által teljesítendő kötelezettségeket és követelményeket, valamint az e kötelezettségeket és követelményeket nem teljesítő elismert szervezetek elleni lehetséges szankciókat.

b) Az irányelvhez kapcsolódó főbb kérdések

A Tanácsnak sikerült megállapodnia a bizottsági javaslat szinte minden olyan főbb eleméről, amely a tagállamok és a hajók ellenőrzésével, felügyeletével és a bizonyítványok kiadásával megbízott szervezetek közötti kapcsolatra vonatkozik. Az érintett rendelkezések csak néhány változtatást tartalmaznak a hatályos 94/57/EK irányelv megfelelő rendelkezéseihez képest.

A szöveg Tanács általi módosítására vagy szerkesztési és terminológiai okokból volt szükség, vagy azok a következőkkel kapcsolatosak:

Először, a meglévő közösségi rendszernek megfelelően, amelynek keretében a tagállamok elismert szervezetekre ruházhatják azon hatáskörüket, hogy a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján ellenőrizzék a hajókat és kiállítsák a bizonyítványokat, a Tanács úgy ítéli meg, hogy amennyiben valamely tagállam már nem kíván egy adott elismert szervezetet felhatalmazni arra, hogy nevében eljárjon, az érintett tagállam joga, hogy felfüggessze vagy visszavonja a felhatalmazást. A közös álláspont nem határoz meg erre vonatkozó eljárást, kivéve azon kötelezettséget, hogy a Bizottságot és a többi tagállamot haladéktalanul tájékoztatni kell a felfüggesztésről vagy visszavonásról, és az intézkedést indokolni kell.

Másodszor, a komitológiáról szóló, módosított határozatnak (6) megfelelően a Tanács a közös álláspontban előírja, hogy az irányelvet az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint kell kiigazítani, amennyiben ezt a nemzetközi egyezmények, jegyzőkönyvek, kódexek és határozatok módosításai szükségessé teszik.

Harmadszor, a Tanács helyénvalónak ítéli annak előírását, hogy a Bizottságnak milyen határidőn belül kell tájékoztatást nyújtania az irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, és megállapítja, hogy a tájékoztatást kétévenként kell megadni.

III. MÓDOSÍTÁSOK

A Tanács figyelembe vette az Európai Parlament által a javaslat első olvasata során nyilvánított véleményt. A Tanács közös álláspontja az EP véleményének alábbi elemeit tükrözi, néhányat részben vagy értelmét tekintve: a 3., 7., 9., 11., 13., 20., 29., 30., 31., 34., 35., 36., 37. és 51. módosítás.

A Tanács terminológiai okokból nem tudott elfogadni több módosítást (4., 5., 8., 27. és 48. módosítás). A Tanács véleménye szerint a 30. és 31. módosítás részben nem fogadható el, mert jelentősen megváltoztatná az elismert szervezetekre káresemények következtében háruló pénzügyi felelősség harmonizálására vonatkozó meglévő szabályokat. A Tanács nem ért egyet a 46. és 47. módosítással, mert túlságosan előíró jellegűek, és nem illenek bele a Tanácsnak a tagállamokra ruházott hatáskörökkel kapcsolatos megközelítésébe. Végezetül, az 1., 21., 28., 33. és 49. módosítás nem teljesen egyértelmű, vagy feleslegesnek tűnik.

IV. ÖSSZEGZÉS

A Tanács úgy véli, hogy közös álláspontja – ezen irányelv révén – a megfelelő mód azon intézkedések megállapítására, amelyeket a tagállamoknak a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetekkel fennálló kapcsolataikban be kell tartaniuk, az említett szervezetek közösségi szintű elismerésére vonatkozó valamennyi rendelkezést pedig a párhuzamosan készülő rendelet állapítja meg.

A közös álláspont tükrözi az Európai Parlament módosításainak nagy részét. A Tanács várakozással tekint az Európai Parlamenttel folytatandó konstruktív megbeszélések elé a mielőbbi megállapodás céljából.

(1) A Bizottság 2006. január 30-án benyújtotta a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló átdolgozott irányelvjavaslatát (5912/06 MAR 11 ENV 50 CODEC 95).

(2) A rendelettervezetről szóló tanácsi közös álláspont az 5726/08 dokumentumban, a hozzá kapcsolódó indokolás az 5726/08 ADD 1 dokumentumban található.

(3) CESE 1177/2006, 2006.9.13. (HL C 318., 2006.12.23., 195–201. o.).

(4) CdR 43/2006, 2006.6.15. (HL C 229., 2006.9.22., 38. o.).

(5) 8724/07 CODEC 389 MAR 28 ENV 206 (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(6) A 2006. július 17-i 2006/512/EK tanácsi határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat.

22.7.2008

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/23

17/2008/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2008. június 6-án elfogadva

a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló, …-i 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/C 184 E/03)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)	Az európai tengeri szállítás biztonságát magas általános szinten kell tartani, és mindent meg kell tenni a tengeri balesetek és események számának csökkentése érdekében.

(2)	A tengeri balesetek gyors műszaki kivizsgálása javítja a tengeri biztonságot, mivel hozzájárul az emberi áldozatot követelő, a hajók elvesztésével és a tengeri környezet szennyezésével járó ilyen balesetek megismétlődésének megelőzéséhez.

(3)	Az Európai Parlament a tengeri biztonság javításáról szóló, 2004. április 21-i állásfoglalásában (4) sürgette a Bizottságot a hajózási balesetek kivizsgálásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat előterjesztésére.

(4)

Az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének (a továbbiakban: UNCLOS) 2. cikke meghatározza a parti államok azon jogát, hogy kivizsgálják a felségvizeiken bekövetkező olyan tengeri balesetek okait, amelyek veszélyeztethetik az emberi életet vagy a környezetet, szükségessé tehetik a parti állam felkutatási és mentési hatóságainak beavatkozását, vagy másképpen érinthetik a parti államot.

(5)	Az UNCLOS-egyezmény 94. cikke előírja, hogy a lobogó szerinti államoknak megfelelően képzett személy vagy személyek által vagy előtt kell kivizsgáltatniuk bizonyos nyílt tengeren bekövetkezett baleseteket vagy hajózási eseményeket.

(6)

Az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1974. november 1-i nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a SOLAS 74) I/21. szabálya, a merülésvonalakról szóló 1966. április 5-i nemzetközi egyezmény és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. november 2-i nemzetközi egyezmény meghatározza a lobogó szerinti államoknak a balesetek kivizsgálására és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) a vonatkozó megállapításokról való tájékoztatására irányuló felelősségét.

(7)

Az IMO közgyűlésének a 2005. december 1-jei A.973(24) határozatához csatolt, a kötelező IMO-jogeszközök végrehajtási szabályzata emlékeztet a lobogó szerinti államok azon kötelességére, hogy a tengeri közlekedésbiztonsági vizsgálatokat megfelelően képzett, a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben jártas vizsgálóbiztosok végezzék. Az említett szabályzat előírja továbbá a lobogó szerinti államok számára, hogy készen kell állniuk arra, hogy – a baleset vagy esemény helyszínétől függetlenül – az adott célra képzett vizsgálóbiztosokat bocsássanak rendelkezésre.

(8)

Figyelembe kell venni a tengeri balesetek és események kivizsgálásának az IMO közgyűlésének az 1997. november 27-i A.849(20) határozatához csatolt szabályzatát (a továbbiakban: a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzat), amely közös megközelítés alkalmazását írja elő a tengeri balesetek és események biztonsági vizsgálata esetében, valamint államközi együttműködést a tengeri baleseteket és eseményeket kiváltó tényezők azonosítása területén. Figyelembe kell venni továbbá az IMO közgyűlésének 1997. november 27-i A.861(20) és az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottságának a 2004. május 17-i MSC.163(78) határozatait is, amelyek meghatározzák az „úti adatrögzítők” fogalmát.

(9)

Tengeri balesetek vagy események biztonsági vizsgálata során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az IMO közgyűlése és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Igazgató Tanácsának a 2005. december 1-jei A.987(24) határozatához csatolt, a tengeri balesetek során a tengerészekkel szembeni méltányos bánásmódra vonatkozó iránymutatásokat vagy a megfelelő nemzetközi szervezetek által elfogadott, az emberi tényezőhöz kapcsolódó bármely egyéb ajánlást vagy eszközt, amennyiben azok a műszaki biztonsági vizsgálatok tekintetében alkalmazandók.

(10)

A menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és a gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv (5) előírja a tagállamok számára, hogy saját jogrendszerük keretében hozzanak létre egy jogalapot, amely számukra és minden egyéb különösen érdekelt tagállam számára lehetővé teszi, hogy egy ro-ro komphajót vagy gyorsjáratú személyszállító vízi járművet érintő tengeri baleset vagy esemény kivizsgálásában részt vegyenek, abban együttműködjenek, vagy – amennyiben a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzat úgy rendelkezik – az ilyen vizsgálatot lefolytassák.

(11)

A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) előírja a tagállamok számára, hogy meg kell felelniük a tengeri balesetek és események kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzatnak és biztosítaniuk kell, hogy a balesetek kivizsgálásának eredményei a balesetek kivizsgálásának lezárultát követően a lehető legrövidebb időn belül közzétételre kerüljenek.

(12)

A tengerjáró hajókat vagy a kikötőkben vagy más, korlátozás alá tartozó területeken tartózkodó hajókat érintő balesetek és események pártatlan módon történő biztonsági vizsgálata alapvető fontosságú az ilyen baleset vagy esemény körülményeinek és okainak pontos megállapítása érdekében. A vizsgálatot ezért – az összeférhetetlenség elkerülése érdekében – független szerv ellenőrzése mellett, képzett vizsgálóbiztosoknak kell lefolytatniuk.

(13)

A tagállamoknak – az igazságügyi vizsgálat lefolytatásáért felelős hatóságok hatáskörére vonatkozó jogszabályaiknak megfelelően, és adott esetben ezen hatóságokkal együttműködésben – biztosítaniuk kell, hogy a műszaki kivizsgálásért felelős személyek feladataikat a lehető legjobb körülmények között végezhessék.

(14)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy jogrendszerük lehetővé tegye számukra és minden egyéb különösen érdekelt tagállam számára, hogy – a tengeri balesetek és események kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzat rendelkezései alapján – a balesetek kivizsgálásában részt vegyenek vagy együttműködjenek, vagy azt lefolytassák.

(15)	A tagállamok a tengeri baleset vagy esemény biztonsági vizsgálatának (a továbbiakban: biztonsági vizsgálat) vezetésével vagy az ilyen vizsgálathoz kapcsolódó egyedi feladatokkal – közös megegyezéssel – más tagállamot is megbízhatnak.

(16)

A tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a két vagy több tagállamot érintő biztonsági vizsgálatok keretében igényelt segítségnyújtásért ne számítsanak fel költséget. A biztonsági vizsgálatban nem érintett tagállamtól kért segítség esetén a tagállamok megállapodnak a felmerülő költségek megtérítéséről.

(17)

A SOLAS 74 V/20. szabálya értelmében a 2002. július 1-jén vagy azután megépített utasszállító hajókat és a 3 000 tonna, vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú egyéb hajókat úti adatrögzítőkkel kell felszerelni a balesetek kivizsgálásának segítése érdekében. Elő kell írni, hogy ez a berendezés – tekintettel a hajózási balesetek megelőzését célzó politika kialakításában betöltött fontos szerepére – mindig megtalálható legyen a nemzeti vagy nemzetközi forgalomban részt vevő és közösségi kikötőkbe érkező hajókon.

(18)

Az úti adatrögzítő rendszer és más elektronikus eszközök által szolgáltatott adatok felhasználhatók visszamenőlegesen a tengeri baleset vagy esemény okainak kivizsgálására, valamint megelőző jelleggel az esetlegesen ilyen eseményekhez vezető körülményekből való tapasztalatszerzésre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az ilyen adatok mindkét célra történő megfelelő felhasználását, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

(19)

Az Európai Parlament és a Tanács 1406/2002/EK rendelete (7) előírja az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) számára, hogy együtt kell működnie a tagállamokkal műszaki megoldások kidolgozása érdekében, továbbá technikai segítséget kell nyújtania a közösségi jogszabályok végrehajtásához. A balesetek kivizsgálása területén az ügynökségnek az a feladata, hogy – a tagállamok eltérő jogi rendszereire figyelemmel – megkönnyítse a tagállamok és a Bizottság közötti, a tengeri baleseteknek az egyezményes nemzetközi alapelvek szerinti kivizsgálására vonatkozó közös módszertan kidolgozására irányuló együttműködést.

(20)	Az 1406/2002/EK rendeletnek megfelelően az ügynökségnek elő segíti a kivizsgálással kapcsolatos tevékenységek tekintetében a tagállamok által nyújtott támogatásra és a meglévő baleseti jelentések elemzésére irányuló együttműködést.

(21)	A biztonsági vizsgálatot követően megfogalmazott biztonsági ajánlásokat a tagállamoknak kellően figyelembe kell venniük.

(22)	Mivel a műszaki biztonsági vizsgálat célja a tengeri balesetek és események megelőzése, a következtetések és a biztonsági ajánlások semmilyen körülmények között nem állapíthatják meg a felelősséget vagy a vétkesség megosztását.

(23)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tengeri szállítás biztonságának Közösségen belüli javítását és ily módon a jövőbeli tengeri balesetek kockázatának csökkentését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(24)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(25)

A Bizottságot fel kell hatalmazni ezen irányelv módosítására, hogy alkalmazza a nemzetközi egyezményekben, és jegyzőkönyvekben, szabályzatokban és az ahhoz kapcsolódó határozatokban bekövetkező változásokat, és kiigazítsa vagy módosítsa a tengeri balesetek és események kivizsgálásának közös módszertanát. Mivel a fenti intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(26)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (9) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy a maguk számára, illetve a Közösség érdekében készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1) Az irányelv célja a tengeri szállítás biztonságának javítása és a hajók által okozott szennyezés megelőzése a jövőbeli tengeri balesetek kockázatának csökkentése érdekében, a következők révén:

a)	a gyors biztonsági vizsgálatok elvégzésének, valamint a tengeri balesetek és események megfelelő elemzésének a megkönnyítése azok okainak meghatározása érdekében; és

b)	a biztonsági vizsgálatról szóló időszerű és pontos jelentések, valamint a helyreállítási intézkedésekre vonatkozó javaslatok biztosítása.

(2) Az ezen irányelv szerinti kivizsgálások sem a felelősség megállapítására, sem a vétkesség megosztására nem terjedhetnek ki. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy a vizsgálati szerv vagy jogalany (a továbbiakban: vizsgálati szerv) a baleset vagy esemény oka tekintetében teljes körű jelentést tegyen, mivel a vétkesség vagy a felelősség esetleg ezen megállapításokból kikövetkeztethető.

2. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv olyan tengeri balesetekre és eseményekre alkalmazandó, amelyek:

a)	valamelyik tagállam lobogója alatt közlekedő hajókkal kapcsolatosak;

b)	a tagállamoknak az UNCLOS-ban meghatározottak szerinti parti tengerén vagy belvizein történtek; vagy

c)	a tagállamok más alapvető érdekeit érintik.

(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan tengeri balesetekre és eseményekre, amelyek csak a következő típusú hajókat érintik:

a)	hadihajók, csapatszállító hajók és egyéb hajók, amelyek valamely tagállam tulajdonában vagy üzemeltetésében állnak, és amelyeket kizárólag kormányzati, nem kereskedelmi célra használnak;

b)	kereskedelmi tevékenységre nem használt, nem gépi meghajtású hajók, kezdetleges felépítésű fahajók, kedvtelési célú jachtok és kedvtelési célú hajók, kivéve ha legénységgel közlekednek vagy fognak közlekedni, és 12 utasnál többet szállítanak kereskedelmi céllal;

c)	belvízi utakon üzemeltetett belvízi hajók;

d)	15 méternél rövidebb halászhajók;

e)	rögzített nyílt tengeri fúróberendezések.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.	„A tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzat”: az IMO az 1997. november 27-i A.849(20) közgyűlési határozatához csatolt, a tengeri balesetek és események kivizsgálásának szabályzata, annak naprakész változata szerint.

A következő kifejezések a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzatban található meghatározások szerint értendők:

a)	„tengeri baleset”;

b)	„nagyon súlyos baleset”;

c)	„tengeri esemény”;

d)	„tengeri baleset vagy esemény biztonsági vizsgálata”;

e)	„a vizsgálatot vezető állam”;

f)	„különösen érdekelt állam”.

3.	A „ro-ro komphajó” és a „gyorsjáratú személyszállító vízi jármű” kifejezések az 1999/35/EK irányelv 2. cikkében található meghatározás szerint értendők.

4.	„úti adatrögzítő (a továbbiakban: VDR)”: az IMO közgyűlésének az A.861 (20) és az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottságának MSC.163 (78) határozatában foglalt meghatározás szerint értendő.

„Biztonsági ajánlás”: olyan javaslat, amelyet:

a)	biztonsági vizsgálatot folytató vagy vezető állam vizsgálati szerve tett a vizsgálatból származó információk alapján, vagy adott esetben;

b)	a Bizottság tett az adatok összefoglaló elemzése alapján.

4. cikk

A biztonsági vizsgálatok jogállása

(1) A tagállamok – a jogrendszerüknek megfelelően – oly módon határozzák meg a biztonsági vizsgálatok jogállását, hogy azokat a lehető leghatékonyabb módon és a lehető legrövidebb időn belül el lehessen végezni.

A tagállamok – jogszabályaiknak megfelelően és adott esetben az igazságügyi vizsgálat elvégzéséért felelős hatóságok általi együttműködéssel – biztosítják, hogy a biztonsági vizsgálatok:

a)	a felelősség megállapítására vagy a vétkesség megosztására irányuló nyomozástól vagy egyéb, párhuzamosan végzett vizsgálattól függetlenek legyenek; és

b)	ne legyenek indokolatlanul akadályoztatva, felfüggesztve vagy elhalasztva ilyen vizsgálatok miatt.

(2) A tagállamok által meghatározandó szabályoknak – a 10. cikkben említett állandó együttműködési kerettel összhangban – tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik:

a)	a más tagállamok által vezetett biztonsági vizsgálatok területén folytatott együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást, vagy az ilyen vizsgálatok lefolytatásának más tagállamokra való bízását a 7. cikkel összhangban; és

b)	vizsgálati szerveik tevékenységeinek összehangolását az ezen irányelv céljának eléréséhez szükséges mértékben.

5. cikk

Kivizsgálási kötelezettség

(1) Minden tagállam biztosítja, hogy a 8. cikkben említett vizsgálati szerv biztonsági vizsgálatot végezzen az olyan nagyon súlyos tengeri balesetekkel kapcsolatban, amelyek:

a)	a lobogója alatt közlekedő hajót érintenek, tekintet nélkül a baleset helyszínére;

b)	az UNCLOS-ban meghatározottak szerinti parti tengerén vagy belvizein következnek be, tekintet nélkül a balesetben érintett hajó vagy hajók lobogójára; vagy

c)	a tagállam alapvető érdekével kapcsolatosak, tekintet nélkül a baleset helyszínére és az érintett hajó vagy hajók lobogójára.

(2) Ezenkívül a vizsgálati szerv határoz arról, hogy elvégzi-e egyéb tengeri balesetek vagy események biztonsági kivizsgálását.

A vizsgálati szervnek határozatában figyelembe kell vennie a baleset vagy esemény súlyosságát, az érintett hajó és/vagy rakomány típusát, valamint azt a mértéket, amellyel a biztonsági vizsgálat megállapításai hozzájárulhatnak jövőbeli balesetek és események megelőzéséhez.

(3) A biztonsági vizsgálatok hatályát és a lefolytatásukra vonatkozó gyakorlati intézkedéseket a vizsgálatot vezető tagállam vizsgálati szerve határozza meg a többi különösen érdekelt állam vizsgálati szervével együttműködésben, oly módon, hogy az ezen irányelv céljának elérését a lehető legjobban elősegítse, és a jövőbeli balesetek és események megelőzését szolgálja.

(4) A biztonsági vizsgálatok során a tengeri balesetek és események kivizsgálására szolgáló, az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének e) pontja szerint kidolgozott közös módszertant kell követni. A Bizottság ezen irányelv alkalmazásában kiigazítja vagy módosítja e módszertant.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányuló ilyen intézkedést a 18. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A Bizottság és a tagállamok iránymutatásokat dolgoznak ki a biztonsági vizsgálatokkal kapcsolatos, a közös módszertan végrehajtása során alkalmazandó eljárásokra és legjobb gyakorlatra vonatkozóan. Az iránymutatásokat rendszeresen naprakésszé kell tenni a biztonsági vizsgálatok végzése során nyert tapasztalatok figyelembevétele érdekében.

(5) A biztonsági vizsgálatot a tengeri baleset vagy esemény bekövetkezése után a kivitelezhetőség függvényében haladéktalanul meg kell kezdeni.

6. cikk

Értesítési kötelezettség

A tagállamok – a jogrendszerük keretében – előírják, hogy a vizsgálati szervet a felelős hatóságok és/vagy az érintett felek haladéktalanul értesítik az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi balesetről és eseményről.

7. cikk

Biztonsági vizsgálatok vezetése és az azokban való részvétel

(1) A tagállamoknak kerülniük kell ugyanazon tengeri baleset vagy esemény párhuzamos biztonsági vizsgálatát. Tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely indokolatlanul kizárhatná, felfüggeszthetné vagy késleltethetné az ezen irányelv hatálya alá tartozó biztonsági vizsgálat elvégzését.

Két vagy több tagállamot érintő biztonsági vizsgálat esetén az érintett tagállamoknak a lehető leggyorsabban meg kell állapodniuk abban, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető tagállam. Minden erőfeszítést meg kell tenniük a vizsgálati eljárások elfogadása érdekében. Ezen megállapodás keretében a különösen érdekelt egyéb államok azonos jogokkal és hozzáféréssel rendelkeznek a tanúk és a bizonyítékok tekintetében, mint a biztonsági vizsgálatot vezető tagállam. Rendelkeznek továbbá azzal a joggal, hogy meggyőződjenek arról, hogy a biztonsági vizsgálatot vezető tagállam álláspontjukat figyelembe vette.

(2) Az (1) bekezdés ellenére minden egyes tagállam felelős a biztonsági vizsgálatért és az különösen érdekelt tagállamokkal való koordinációért mindaddig, amíg kölcsönösen megállapodnak arról, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető állam.

(3) A tagállamok – az ezen irányelv és a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeik sérelme nélkül – eseti alapon és kölcsönös megegyezéssel megbízhatnak egy másik tagállamot valamely biztonsági vizsgálat vezetésének feladatával, vagy az ehhez a vizsgálathoz kapcsolódó konkrét feladatok elvégzésével.

(4) Ha egy ro-ro komphajó vagy gyorsjáratú személyszállító vízi jármű érintett tengeri balesetben vagy eseményben, a biztonsági vizsgálati eljárást annak a tagállamnak kell megindítania, amelynek az UNCLOS-ban meghatározott felségvizein vagy belvizein a baleset vagy esemény bekövetkezett, egyéb vizeken bekövetkezett baleset esetén pedig a komphajó vagy vízi jármű által utoljára érintett tagállamnak. Ez az állam felelős a biztonsági vizsgálatért és az különösen érdekelt tagállamokkal való koordinációért mindaddig, amíg kölcsönösen megállapodnak arról, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető állam.

8. cikk

Vizsgálati szervek

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a biztonsági vizsgálattal független, állandó vizsgálati szervet bízzanak meg, és azt megfelelően képzett, a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben jártas vizsgálóbiztosok végezzék.

A biztonsági vizsgálat pártatlan módon történő lefolytatása érdekében a vizsgálati szerv szervezetileg, valamint jogi struktúrája és döntéshozatala tekintetében független minden olyan féltől, amelyek érdekeit feladata elvégzése sértheti.

A sem tengerparttal, sem lobogójuk alatt közlekedő hajókkal és vízi járművekkel nem rendelkező tagállamok független kapcsolattartó intézményt jelölnek ki, amely együttműködik az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti vizsgálat során.

(2) A vizsgálati szerv biztosítja, hogy az egyes vizsgálóbiztosok rendelkezzenek a szokásos vizsgálati feladataikhoz tartozó területekre vonatkozó szaktudással és gyakorlati tapasztalattal. A vizsgálati szerv szükség esetén biztosítja továbbá a megfelelő szakértők azonnali rendelkezésre bocsátását.

(3) A vizsgálati szervre bízott tevékenységek kiterjeszthetők a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos adatok gyűjtésére és elemzésére, különösen megelőzési céllal, ha ezek a tevékenységek nem befolyásolják függetlenségét, és szabályozási, igazgatási vagy szabványosítási kérdésekben nem járnak felelősséggel.

(4) A tagállamok – a jogrendszerük keretében eljárva és adott esetben az igazságügyi vizsgálatért felelős hatóságokkal együttműködve – biztosítják, hogy a vizsgálati szerv vagy a biztonsági vizsgálati feladattal megbízott bármely más vizsgálati szerv vizsgálóbiztosai:

a)	szabadon megközelíthessenek bármely érintett területet vagy baleseti helyszínt, valamint bármely hajót, hajóroncsot vagy hajószerkezetet, beleértve a rakományt, a felszereléseket vagy a törmelékeket;

b)	azonnal biztosíthassák a bizonyítékok jegyzékének összeállítását, valamint a vizsgálat vagy elemzés tárgyát képező hajóroncsok, törmelékek vagy más alkatrészek és anyagok ellenőrzött felkutatását és eltávolítását;

c)	megkövetelhessék a b) pontban említettek vizsgálatát vagy elemzését, és szabadon hozzáférhessenek az ilyen vizsgálatok vagy elemzések eredményeihez;

d)	szabadon hozzáférjenek, lemásolhassanak és felhasználhassanak bármely vonatkozó információt és rögzített adatot, beleértve a VDR-ből nyert adatokat, amelyek a hajóra, az útra, a rakományra, a legénységre vagy bármely más személyre, tárgyra, tényezőre vagy körülményre vonatkoznak;

e)	szabadon hozzáférhessenek az áldozatok holttestén vagy az áldozatok holttestéből vett mintákon végzett vizsgálatok eredményeihez;

f)	szabad hozzáférést kérhessenek és kaphassanak a hajó üzemeltetésében érintett személyeken vagy bármely más megfelelő személyen végzett, valamint az ezektől vett mintákon végzett vizsgálatok eredményeihez;

g)	kikérdezhessék a tanúkat minden olyan személy távollétében, akinek az érdekei hátráltathatják a biztonsági vizsgálatot;

h)	megkaphassák a lobogó szerinti állam, a hajótulajdonosok, a hajóosztályozó társaságok vagy bármely más érintett fél birtokában lévő felmérési feljegyzéseket és vonatkozó információkat, amennyiben ezek a felek vagy képviselőik a tagállamban székhellyel rendelkeznek;

i)	államuk megfelelő hatóságainak segítségét kérhetik, beleértve a lobogó szerinti és a kikötő szerinti állam ellenőreit, a partőröket, a hajóforgalmi szolgálatok irányítóit, a felkutatási és mentési csapatokat, a révkalauzokat vagy más kikötői vagy tengeri személyzetet.

(5) A vizsgálati szerv számára lehetővé kell tenni, hogy azonnal reagálhasson egy balesetről szóló értesítésre, és elegendő forrással rendelkezzen feladatai független módon történő ellátásához. Vizsgálóbiztosai részére olyan jogállást kell biztosítania, amely biztosítja számukra a függetlenséghez szükséges garanciákat.

(6) A vizsgálati szerv az ezen irányelv szerinti feladatait azzal a feltétellel kombinálhatja a tengeri balesetektől eltérő események kivizsgálásával kapcsolatos tevékenységekkel, ha az ilyen vizsgálatok nem veszélyeztetik a függetlenségét.

9. cikk

Titoktartás

A tagállamok – a jogrendszerük keretében eljárva – biztosítják, hogy a következő adatok ne legyenek hozzáférhetőek a biztonsági vizsgálattól eltérő célokra, kivéve ha az adott állam illetékes hatósága megállapítja, hogy a nyilvánosságra hozatalukhoz fűződő érdek jelentősebb, mint az a kedvezőtlen belföldi és nemzetközi hatás, amelyet az ilyen fellépés gyakorolhat a biztonsági vizsgálatra vagy bármely jövőbeli vizsgálatra:

a)	minden tanúvallomás és egyéb nyilatkozat, beszámoló és feljegyzés, amelyet a vizsgálati szerv jegyzett fel vagy kapott a biztonsági vizsgálat során;

b)	a biztonsági vizsgálat keretében tanúvallomást tett személyek személyazonosságát felfedő adatok;

c)	a balesetben vagy eseményben érintett személyekre vonatkozó orvosi vagy személyes adatok.

10. cikk

Állandó együttműködési keret

(1) A tagállamok a Bizottsággal szoros együttműködésben létrehoznak egy olyan állandó együttműködési keretet, amely – az ezen irányelv céljának eléréséhez szükséges mértékben – lehetővé teszi vizsgálati szerveik számára az egymással való együttműködést.

(2) Az állandó együttműködési keret eljárási szabályzatáról és a szükséges szervezeti intézkedésekről a 18. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell dönteni.

(3) Az állandó együttműködési keretben a tagállamok vizsgálati szerveinek meg kell állapodniuk a legmegfelelőbb együttműködési formákról annak érdekében, hogy:

a vizsgálati szervek megoszthassák a hajóroncsoknak, a hajófelszereléseknek és a biztonsági vizsgálat szempontjából lényeges egyéb tárgyaknak a műszaki kivizsgálásához szükséges berendezéseket, létesítményeket és felszereléseket, beleértve azokat, amelyek a VDR-ekből és más elektronikus készülékekből származó információk megszerzéséhez és értékeléséhez kellenek;

b)	biztosíthassák egymásnak a meghatározott feladatok elvégzéséhez szükséges szakmai együttműködést vagy szakértelmet;

c)	beszerezhessék és megoszthassák a balesetekre vonatkozó adatok elemzése szempontjából lényeges információkat, és közösségi szinten megfelelő biztonsági ajánlásokat tehessenek;

d)	közös alapelveket dolgozhassanak ki a biztonsági ajánlások nyomán hozott intézkedésekre és a kivizsgálási módszereknek a műszaki és tudományos fejlődéshez való igazítására;

e)	a nemzeti szabályok tiszteletben tartása mellett titoktartási szabályokat állapíthassanak meg a tanúvallomások megosztására és a 9. cikkben említett adatok és egyéb feljegyzett információk feldolgozására, beleértve a harmadik országokkal való kapcsolatokat is;

f)	adott esetben az egyéni vizsgálóbiztosok számára a tárgyhoz kapcsolódó képzési tevékenységeket szervezhessenek;

g)	az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken előmozdíthassák az együttműködést a harmadik országok vizsgálati szerveivel vagy testületeivel és a tengeri baleseteket kivizsgáló nemzetközi szervezetekkel;

h)	a biztonsági vizsgálatot végző vizsgálati szerveket elláthassák a lényeges információkkal.

11. cikk

Költségek

(1) Két vagy több tagállamot érintő biztonsági vizsgálatok esetén a saját tevékenységeket díjmentesen kell végezni.

(2) A biztonsági vizsgálatban nem érintett tagállamtól kért segítség esetén a tagállamok megállapodnak a felmerülő költségek megtérítéséről.

12. cikk

Együttműködés a különösen érdekelt harmadik országokkal

(1) A tagállamoknak a biztonsági vizsgálatok során a lehető legszorosabban együtt kell működniük a különösen érdekelt harmadik országokkal.

(2) A különösen érdekelt harmadik országok számára kölcsönös megállapodás alapján lehetővé kell tenni, hogy a valamely tagállam által, ezen irányelv alapján vezetett biztonsági vizsgálatba – annak bármely szakaszában – bekapcsolódjanak.

(3) Egy tagállamnak egy különösen érdekelt harmadik ország által folytatott biztonsági vizsgálatban való közreműködése nem sértheti az ezen irányelv szerinti biztonsági vizsgálat lefolytatásával és a jelentéstétellel kapcsolatos követelményeket. Ha a különösen érdekelt harmadik ország egy vagy több tagállamot érintő biztonsági vizsgálatot folytat, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem végeznek párhuzamos biztonsági vizsgálatot, amennyiben a harmadik ország a biztonsági vizsgálatot a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzatnak megfelelően végzi.

13. cikk

A bizonyítékok megőrzése

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítására, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó balesetekben és eseményekben érintett felek mindent megtegyenek annak érdekében, hogy:

megőrizzék a tengerészeti térképekből, a hajónaplókból, elektronikus és mágneses adatrögzítőkről és videoszalagokról származó összes információt, beleértve a balesetet megelőző, a baleset alatti és a balesetet követő időszakhoz kapcsolódóan a VDR-ekből és más elektronikus készülékből nyert információkat;

b)	megelőzzék az ilyen információk felülírását vagy más módosítását;

c)	védekezzenek minden egyéb, a baleset biztonsági vizsgálata szempontjából lényegesnek tartott készüléket érő interferencia ellen;

d)	a biztonsági vizsgálatok céljára haladéktalanul összegyűjtsenek és megőrizzenek minden bizonyítékot.

14. cikk

Baleseti jelentések

(1) Az ezen irányelvben foglaltak szerint végzett biztonsági vizsgálatokról az illetékes vizsgálati szerv által meghatározott formátumban, és az I. melléklet vonatkozó szakaszainak megfelelően jelentést kell közzétenni.

Olyan biztonsági vizsgálatok esetében, amelyek nem a nagyon súlyos tengeri balesetre vonatkoznak, és amelyek megállapításai potenciálisan nem vezetnek jövőbeli balesetek és események megelőzéséhez, a vizsgálati szervek határozhatnak úgy, hogy egyszerűsített jelentést kell közzétenni.

(2) A vizsgálati szerveknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett jelentést a baleset napjától számított 12 hónapon belül a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék. Ha a végleges jelentés nem készíthető el időben, időközi jelentést kell közzétenni a baleset időpontjától számított 12 hónapon belül.

(3) A vizsgálatot vezető tagállam vizsgálati szervének el kell juttatnia a végleges, az egyszerűsített vagy az időközi jelentés másolatát a Bizottsághoz. Figyelembe kell vennie a Bizottságnak a végleges jelentésre vonatkozó esetleges észrevételeit a jelentés minőségének oly módon történő javítása érdekében, hogy az a lehető legjobban segítse ezen irányelv céljának elérését.

15. cikk

Biztonsági ajánlások

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a címzettek megfelelően figyelembe vegyék a vizsgálati szervek biztonsági ajánlásait, és adott esetben – a közösségi és a nemzetközi joggal összhangban – azok alapján megfelelő intézkedéseket hozzanak.

(2) Szükség esetén valamely vizsgálati szerv vagy a Bizottság összefoglaló adatelemzés alapján biztonsági ajánlásokat fogalmazhat meg.

(3) A biztonsági ajánlás semmilyen körülmények között nem állapíthat meg felelősséget vagy oszthat meg vétkességet egy baleset kapcsán.

16. cikk

Korai vészjelző rendszer

A korai vészjelzés küldésére vonatkozó jogának sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam vizsgálati szerve a biztonsági vizsgálat bármely szakaszában arra az álláspontra jut, hogy sürgős közösségi szintű fellépésre van szükség az új balesetek kockázatának megelőzése érdekében, haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot a korai vészjelzés szükségességéről.

Szükség esetén a Bizottságnak figyelmeztető jelzést kell küldenie a többi tagállam felelős hatóságainak, a hajózási ágazatnak és bármely más érintett félnek.

17. cikk

Tengeri balesetek európai adatbázisa

(1) A tengeri balesetekre és rendkívüli eseményekre vonatkozó adatokat a Bizottság által létrehozott, az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformja (EMCIP) elnevezésű európai elektronikus adatbázisban kell tárolni és elemezni.

(2) A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az adatbázishoz való hozzáférésre jogosult hatóságokról.

(3) A tagállamok vizsgálati szerveinek a II. mellékletben megadott minta szerint értesíteniük kell a Bizottságot a tengeri balesetekről és eseményekről. Az EMCIP-adatbázisrendszeren keresztül meg kell adniuk továbbá a Bizottság részére a biztonsági vizsgálat által eredményezett adatokat.

(4) A Bizottság és a tagállamok kialakítják az adatbázisrendszert, valamint az adatokról megfelelő időben történő értesítés módszerét.

18. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 5-i 2099/2002/EK rendeletével létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti (10).

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő két hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

19. cikk

Módosítási hatáskörök

A Bizottság – ezen irányelv korlátainak tiszteletben tartásával – naprakésszé teheti ezen irányelv fogalommeghatározásait, valamint a közösségi jogszabályokra és az IMO-jogeszközökre történő hivatkozásokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a hatályba lépett közösségi vagy IMO-intézkedésekkel.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányuló ilyen intézkedéseket a 18. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

Ugyanezen eljárásnak megfelelően a Bizottság a mellékleteket is módosíthatja.

A tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzat módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke alapján kizárhatók ezen irányelv alkalmazási köréből.

20. cikk

További intézkedések

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg, hogy valamely tagállam az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó további tengerbiztonsági intézkedéseket hozzon, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem sértik ezt az irányelvet, és semmilyen módon nem befolyásolják hátrányosan a céljának elérését.

21. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján meghozott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek végrehajtásuk érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

22. cikk

A meglévő jogszabályok módosításai

(1) Az 1999/35/EK irányelv 12. cikkét el kell hagyni.

(2) A 2002/59/EK irányelv 11. cikkét el kell hagyni.

23. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …-ig (11) megfeleljenek.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

25. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt, …

az Európai Parlament részéről

az elnök

…

a Tanács részéről

az elnök

…

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.

(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.

(4) HL C 104. E, 2004.4.30., 730. o.

(5) HL L 138., 1999.6.1., 1. o. A 2002/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.

(6) HL L 208., 2002.8.5., 10. o.

(7) HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb az 1891/2006/EK rendelettel (HL L 394., 2006.12.30., 1. o.) módosított rendelet.

(8) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(9) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(10) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o.) módosított rendelet.

(11) Ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított 24 hónap.

I. MELLÉKLET

A BIZTONSÁGI VIZSGÁLATRÓL SZÓLÓ JELENTÉS TARTALMA

Előszó

A melléklet megállapítja a biztonsági vizsgálat kizárólagos célját, nevezetesen, hogy a biztonsági ajánlás semmilyen esetben sem keletkeztetheti felelősség vagy vétkesség vélelmét, és hogy tartalmát és stílusát tekintve a jelentés nem azzal a szándékkal íródott, hogy azt bírósági eljárás során felhasználják.

(A jelentés nem hivatkozhat tanúvallomásra, továbbá a jelentésben említettek közül senkit sem hozhat kapcsolatba olyan személlyel, aki a biztonsági vizsgálat során vallomást tett).

1. Összefoglaló

Ez a rész a tengeri baleset vagy esemény alapvető tényeit vázolja fel: mi történt, mikor, hol és hogyan; továbbá összegzi, hogy annak következtében történt-e haláleset, sérülés, károsodott-e a hajó, a rakomány, harmadik felek vagy a környezet.

2. Tényszerű adatok

Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elegendő olyan információt szolgáltat, amelyek a vizsgálati szerv értelmezésében tényszerűek, és amelyek bizonyítási alapot szolgáltatnak az elemzéshez és megkönnyítik az értelmezést.

Ezek a szakaszok különösen a következő információkat tartalmazzák:

2.1.	A hajóra vonatkozó adatok Lobogó/Lajstromozás, Azonosító, Főbb jellemzők, Tulajdonviszony és irányítás, A felépítésre vonatkozó részletek, A hajó biztonságosságához szükséges összetételű és létszámú minimális személyzet, Engedélyezett rakomány.

2.2.	Az útra vonatkozó adatok Érintett kikötők, Az út típusa, A rakományra vonatkozó adatok, Személyzet.

2.3.

A tengeri balesetre vagy eseményre vonatkozó információk

A tengeri baleset vagy esemény típusa,

Dátum és időpont,

A tengeri baleset vagy esemény földrajzi helyzete és helyszíne,

Külső és belső környezet,

A hajó üzemeltetése és az útszakasz,

A bekövetkezés helye a fedélzeten,

Emberi tényezőkre vonatkozó adatok,

Következmények (az emberekre, a hajóra, a környezetre, egyéb tényezőkre).

2.4.	A parti hatóság beavatkozása és vészhelyzeti reakciója Ki(k) az érintett(ek), Alkalmazott eszköz, A válaszadás gyorsasága, Meghozott intézkedések, Elért eredmények.

3. Beszámoló

Ez a rész a tengeri baleset vagy esemény előtti, alatti és utáni történések időbeli egymásutánján keresztül rekonstruálja a tengeri balesetet vagy eseményt és minden egyes résztvevő (azaz személy, anyag, környezet, felszerelés vagy külső tényező) érintettségét. A beszámolóban tárgyalt időszak azoknak a konkrét véletlen történéseknek az időpontjától függ, amelyek a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény közvetlen előidézői voltak. Ez a rész tartalmazza továbbá a lefolytatott biztonsági vizsgálat vonatkozó részleteit, beleértve a vizsgálatok vagy tesztek eredményeit is.

4. Elemzés

Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elemzést nyújt minden véletlen történésről, a biztonsági vizsgálat során végzett bármely vonatkozó vizsgálat vagy teszt eredményeihez és bármely, a tengeri balesetek megelőzésére esetlegesen már meghozott biztonsági intézkedéshez fűzött észrevételekkel.

Az elemző rész szakaszainak többek között az alábbi kérdésekre kell kiterjedniük:

—	a baleseti esemény körülményei és háttere,

—	emberi tévedések és mulasztások, veszélyes anyagok használatával járó események, környezeti hatások, felszerelésbeli hiányosságok és külső hatások,

—	kiváltó tényezők, amelyek személyekhez kapcsolódó feladatokkal, fedélzeti műveletekkel, a parti irányítással vagy a szabályozás hatásával kapcsolatosak.

Az elemzés és a magyarázat lehetővé teszi, hogy a jelentés logikus következtetésekre jusson, megállapítva valamennyi kiváltó tényezőt, beleértve azokat, amelyek kockázatai tekintetében alkalmatlannak bizonyultak vagy hiányoztak a baleseti esemény bekövetkeztének megelőzésére, és/vagy következményeinek elkerülésére vagy enyhítésére szolgáló, már létező védekezési eszközök.

5. Következtetések

Ez a rész összefoglalja a megállapított kiváltó tényezőket és azokat a hiányzó vagy nem megfelelő (anyagi, funkcionális, szimbolikus vagy eljárási) védekezési eszközöket, amelyek esetében biztonsági intézkedéseket kell kidolgozni a tengeri balesetek megelőzése érdekében.

6. Biztonsági ajánlások

Szükség esetén a jelentésnek ez a része olyan biztonsági ajánlásokat tartalmaz, amelyek az elemzésen és a következtetéseken alapulnak, és olyan sajátos területekkel függnek össze, mint a jogalkotás, a tervezés, eljárások, felügyelet, irányítás, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, képzés, javítási és karbantartási munkák, parti segítségnyújtás és vészhelyzeti válaszadás.

A biztonsági ajánlások címzettjei a végrehajtásukhoz legalkalmasabb helyzetben lévők, mint például a hajótulajdonosok, a vezetők, az elismert szervezetek, a tengerészeti hatóságok, a hajóforgalmi szolgálatok, a vészhelyzeti szervek, a nemzetközi tengerészeti szervezetek és az európai intézmények, a cél pedig a tengeri balesetek megelőzése.

Ez a rész tartalmazza továbbá azokat az átmeneti biztonsági ajánlásokat vagy biztonsági intézkedéseket is, amelyeket esetleg a biztonsági vizsgálat során fogalmaztak, illetve hoztak meg.

7. Függelékek

Szükség esetén a következő információkat tartalmazó, nem kimerítő listát kell csatolni a jelentéshez papíron és/vagy elektronikus formában:

—	Fényképek, mozgóképek, hangfelvételek, tengerészeti térképek, rajzok.

—	Alkalmazandó szabványok.

—	Használt műszaki szakkifejezések és rövidítések.

—	Különleges biztonsági tanulmányok.

—	Egyéb információk.

II. MELLÉKLET

A TENGERI BALESETRŐL VAGY ESEMÉNYRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN FELTÜNTETENDŐ ADATOK

(Az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformjának része)

Megjegyzés:

Az aláhúzott számok azt jelentik, hogy amennyiben több hajó érintett a tengeri balesetben vagy eseményben, minden egyes hajóról adatokat kell szolgáltatni.

01.

Felelős tagállam/kapcsolattartó személy

02.

A tagállamban kijelölt vizsgálóbiztos

03.

Tagállam szerepe

04.

Érintett parti állam

05.

A különösen érdekelt államok száma

06.

Különösen érdekelt államok

07.

Értesítést eljuttató testület

08.

Az értesítés időpontja

09.

Az értesítés dátuma

10.

A hajó neve

11.

IMO-szám/megkülönböztető betűjelzés

12.

A hajó lobogója

13.

A tengeri baleset vagy esemény típusa

14.

A hajó típusa

15.

A tengeri baleset vagy esemény dátuma

16.

A tengeri baleset vagy esemény időpontja

17.

Helyzetmeghatározás – földrajzi szélesség

18.

Helyzetmeghatározás – földrajzi hosszúság

19.

A tengeri baleset vagy esemény helyszíne

20.

Kiindulási kikötő

21.

Rendeltetési kikötő

22.

Forgalomelválasztó rendszer

23.

Útszakasz

24.

Hajóüzemeltetés

25.

A bekövetkezés helye a fedélzeten

26.

Áldozatok száma:

—

Legénység

—

Utasok

—

Egyéb

27.

Súlyos sérülések:

—

Legénység

—

Utasok

—

Egyéb

28.

Szennyezés

29.

A hajóban keletkezett kár

30.

A rakományban keletkezett kár

31.

Egyéb kár

32.

A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény rövid leírása.

A TANÁCS INDOKOLÁSA

I. BEVEZETÉS

Az együttdöntési eljárás keretében (az EKSz. 251. cikke) a Tanács 2007. június 7-én politikai megállapodásra jutott a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló irányelvtervezetről (1). A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács 2008. június 6-án elfogadta közös álláspontját.

Az álláspont kialakításakor a Tanács figyelembe vette az Európai Parlament 2007. április 25-án első olvasatban kifejezett véleményét (2), valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság (3) és a Régiók Bizottsága (4) véleményét. Ezen túlmenően figyelembe vette még a javasolt irányelv vizsgálata során a Bizottság által készített hatástanulmányt.

A javaslat célja a biztonság javítása a tengeri baleseteket és eseményeket követően elvégzendő független műszaki vizsgálatokra vonatkozó, egyértelmű, a Közösség egészében alkalmazandó iránymutatások megállapítása révén. A műszaki vizsgálatoknak nem a polgári vagy büntetőjogi felelősség megállapítása a céljuk, hanem az, hogy a tanulságok levonása érdekében felderítsék a tengeri balesetek és események körülményeit és kivizsgálják azok okait. A javaslat kidolgozására a nemzetközi tengerjog szabályaival összhangban és a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzatban foglalt fogalommeghatározásoknak és ajánlásoknak megfelelően került sor.

II. A KÖZÖS ÁLLÁSPONT ELEMZÉSE

A Tanács egyetért a bizottsági javaslat céljaival és fő elemeivel, amely megfelelő mechanizmust biztosít a tengeri balesetekből és eseményekből levont következtetéseknek a további balesetek megelőzése céljából történő felhasználásához. A Tanács által képviselt megközelítés azonban a szöveg néhány ponton való módosítását tette szükségessé, különösen a vizsgálati szervek függetlenségének és mérlegelési jogkörének biztosítása érdekében.

Az irányelvjavaslat tanácsi szerveken belüli vizsgálata során a következő kérdéseket tekintették különösen fontosnak, és ezt a Tanács közös álláspontja is tükrözi:

A Tanács úgy véli, hogy a jogi aktus természetével összhangban a tagállamoknak, és különösen azok vizsgálati szerveinek bizonyos mértékű rugalmasságot és mérlegelési jogkört meg kell őrizniük a biztonsági vizsgálatok végrehajtása tekintetében. Az eredeti javaslattól eltérően, amely a súlyos és nagyon súlyos tengeri balesetek és események esetén kötelező biztonsági vizsgálatot ír elő, a Tanács által jóváhagyott szöveg csak a nagyon súlyos tengeri balesetek és események esetében rendelkezik kötelező biztonsági vizsgálatról, valamint előírja, hogy egyéb tengeri balesetek és események esetén – elsősorban a baleset vagy esemény súlyosságát és a lehetséges tanulságokat figyelembe véve – a vizsgálati szervnek kell döntenie a biztonsági vizsgálat szükségességéről. Emellett a Tanács úgy véli, hogy nem szükséges a vészjelzésekre mint a biztonsági vizsgálatot igénylő események egy speciális kategóriájára külön hivatkozást beilleszteni.

Ezen túlmenően a vasúti ágazat példáját követve (5) a Tanács szükségesnek ítéli kihangsúlyozni, hogy a biztonsági vizsgálatok pártatlan lefolytatása érdekében a vizsgálati szerveknek szervezetileg, valamint jogi struktúrájuk és döntéshozataluk tekintetében függetlennek kell lennie minden olyan féltől, amelyek érdekeit feladata elvégzése sértheti. Ezt úgy kell érteni, hogy a vizsgálati szervet saját közigazgatási szervezetének megfelelően minden tagállam a belső működés tekintetében a lehető legnagyobb önállósággal rendelkező közszervezetként állítja fel. A gyakorlatban ez a szervezet egy nagyobb egységhez, például egy minisztériumhoz vagy más közigazgatási szervhez kapcsolódhat, de olyan rendelkezéseknek kell irányítaniuk, amelyek szavatolják a – különösen a tengeri balesetekkel kapcsolatosan esetlegesen érdekelt egyéb közigazgatási hatóságoktól való – függetlenségét. Az arányosság érdekében a lobogójuk alatt közlekedő hajókkal és vízi járművekkel nem rendelkező tagállamok független kapcsolattartó intézményt jelölnek ki, amely együttműködik az adott tagállam alapvető érdekét érintő biztonsági vizsgálatok során.

A légi közlekedés területén és a vasúti ágazatban végzett biztonsági vizsgálatokkal kapcsolatos közösségi joganyagban szereplő követelményeknek megfelelően a Tanács egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy a biztonsági vizsgálatoknak el kell különülniük a nyomozásoktól, valamint a felelősség és a vétkesség megállapítására irányuló egyéb eljárásoktól. A közös álláspont szövege kimondja, hogy az irányelv értelmében végzett vizsgálatoknak nincs más célja, mint a balesetek okainak megállapítása. Emellett a tengeri balesetek és események kivizsgálásáról szóló IMO-szabályzatnak megfelelően úgy rendelkezik, hogy a vizsgálati szervnek nem szabad tartózkodnia attól, hogy ezzel kapcsolatosan is teljes körű jelentést tegyen, mivel a vétkesség vagy a felelősség esetleg a megállapításokból kikövetkeztethető. Amennyiben a nemzeti jog nem tesz világos különbséget egyrészt a biztonsági vizsgálatok, másrészt a nyomozások vagy más közigazgatási eljárások között, a tagállam a biztonsági vizsgálat jogi státuszának meghatározásán keresztül biztosítja, hogy azt a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban, más eljárások általi indokolatlan akadályoztatás vagy felfüggesztés nélkül el lehessen végezni.

Az irányelv hatályára vonatkozóan a Tanács az eredeti javaslatban szereplő 24 méternél hosszabb hajók mellett bevette a közös álláspontjába a 15 méternél hosszabb kis halászhajókat is. Erre a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetre vonatkozó tanácsi közös állásponttal való összhang biztosítása miatt került sor. Az irányelvtervezet értelmében ezeket a hajókat kötelező AIS-szel (automatikus hajóazonosító rendszer) felszerelni a hajók megfigyelési lehetőségeinek és az egymás felé közeledő hajók helyzeti biztonságának javítása érdekében. Ebből kifolyólag a balesetek kivizsgálására vonatkozó irányelvnek is ki kell terjednie rájuk.

A tengeri balesetek és események kivizsgálásának módszertanát illetően a Tanács nagyobb rugalmasság biztosítását tartja szükségesnek, mindamellett ki kell alakítani a folyamatos tapasztalatcsere alapjait. Az eredeti javaslathoz képest a tagállamok nagyobb mozgástérrel rendelkeznek az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segítségével kidolgozott és az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott közös módszertan elveinek végrehajtását illetően. Emellett a biztonsági vizsgálatok lefolytatása során szerzett tapasztalatok alapján a Bizottság és a tagállamok iránymutatásokat dolgoznak ki a közös módszertan végrehajtása során alkalmazandó folyamatokra és legjobb gyakorlatokra vonatkozóan.

III. MÓDOSÍTÁSOK

Közös álláspontjának kialakítása során a Tanács figyelembe vette az Európai Parlament által a javaslatra vonatkozó első olvasat során kifejtett álláspontot. A közös álláspont az EP véleményének alábbi elemeit tükrözi, néhányukat részben vagy elvben: 3., 9., 10., 11., 22. és 23. módosítás.

Számos más módosítást azonban a Tanács nem tudott elfogadni. A 2. és 19. módosítást illetően a Tanács úgy ítéli meg, hogy a közös módszertannak nem kell a biztonsági vizsgálatok eredményeivel foglalkoznia, hanem eljárási kérdésekre kell koncentrálnia. A Tanács véleménye szerint az 5. és 8. módosítás nem egyeztethető össze a nyomozások és a műszaki vizsgálatok közötti különbségtétel elvére vonatkozó megközelítésével. A 7. és 20. módosítás azért nem volt elfogadható, mert a Tanács megítélése szerint nem helyénvaló az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség hatáskörének ezen irányelvben történő rögzítése. A 12. és 13. módosítás korlátozná a vizsgálati szerv munkamódszereit és túlságosan előíró jellegű. A 14. és 26. módosítás elfogadására azért nem kerülhetett sor, mert a Tanács különös jelentőséget tulajdonít a vizsgálati szerv pártatlanságára vonatkozó elvnek és úgy véli, minden egyes tagállamnak a saját közigazgatási struktúrájának megfelelően kell felállítania a szervet. A 16. módosítás nem egyeztethető össze a nemzeti jog tiszteletben tartásának szükségességével.

Néhány módosítás (a 4., 6., 15., 17., 18. és 24.) elutasítására azért került sor, mert vagy nem teljesen egyértelműek, vagy nem felelnek meg a Tanács rövid szöveget szem előtt tartó megközelítésének.

IV. KÖVETKEZTETÉSEK

A Tanács úgy véli, hogy közös álláspontjának szövege megfelelő és kiegyensúlyozott. Osztja az Európai Parlament azon célját, hogy a tengeri balesetek és események gyors biztonsági vizsgálatát szavatoló keret jöjjön létre. A közös álláspont tartalmaz néhány, az EP által első olvasatban elfogadott módosítást.

A Tanács ismételten megerősíti azon elkötelezettségét, hogy a mielőbbi megállapodás érdekében tárgyalásokat kezdjen a szövegről az Európai Parlamenttel.

(1) A Bizottság 2006. február 13-án nyújtotta be javaslatát.

(2) 8724/07 CODEC 389 MAR 28 ENV 206 (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) CESE 1177/2006, 2006.9.13. (HL C 318., 2006.12.23., 195–201. o.).

(4) CdR 43/2006, 2006.6.15. (HL C 229., 2006.9.22., 38. o.).

(5) A közösségi vasutak biztonságáról, valamint a vasúttársaságok engedélyezéséről szóló 95/18/EK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúrakapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának és a biztonsági tanúsítvány díjának felszámításáról szóló 2001/14/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 164., 2004.4.30.) 21. cikke.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 184E

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	51. évfolyam 2008. július 22.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	III Előkészítő jogi aktusok
	TANÁCS
2008/C 184E/01	A Tanács 2008. június 6-án elfogadott 15/2008/EK közös álláspontja, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva, a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel ( 1 )	1

2008/C 184E/02	A Tanács 2008. június 6-án elfogadott 16/2008/EK közös álláspontja, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva, a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott változat) elfogadására tekintettel ( 1 )	11

2008/C 184E/03	A Tanács 2008. június 6-án elfogadott 17/2008/EK közös álláspontja, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva, a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel ( 1 )	23