18.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 153/1

I–VI

1–5

6–8

9–41

9–26

9–19

20–22

23–26

27–31

32–40

34–38

39–40

41

42–47

I.

Az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) a Németországban, Ausztriában, a Cseh Köztársaságban és Franciaországban bekövetkezett súlyos árvizekre reagálva, 2002-ben hozták létre. Az Alap létrehozásával az Unió a természeti katasztrófák által sújtott tagállamok iránti szolidaritását szándékozta kimutatni. Az Alap 2006 végéig 23 katasztrófa kapcsán több mint 1 milliárd EUR összegű támogatást nyújtott.

II.

A Tanács igénye az volt, hogy az EUSZA gyorsan, hatékonyan és rugalmasan nyújtson támogatást. Ez a jelentés azt vizsgálja, hogy az Alap elérte-e ezeket a célokat, és hogy a kedvezményezett államok elégedettek voltak-e az Alappal.

III.

A Számvevőszék a 2006 végéig az Alaphoz beküldött összes kérelmet áttekintette, és azt állapította meg, hogy az Alap reagálása nem volt gyors. Ezt a Számvevőszék által végzett felmérés is alátámasztja. A katasztrófák bekövetkezése, illetve a kifizetések között rendszerint körülbelül egy év telt el.

IV.

Mivel az Alap Bizottság általi kezelésének közvetlen költségei alacsonyak, a Számvevőszék megállapítja, hogy az Alap hatékonyan működik. Ami a rugalmasságot illeti, a Számvevőszék nem tárt fel olyan esetet, amelyben az Alap a támogatási kérelmek kezelését illetően rugalmatlannak bizonyult volna.

V.

Bár az Alapból származó támogatás megszerzése hosszadalmas eljárásnak bizonyult, a segélyben részesült államok meg voltak elégedve az Alappal. A támogatott államokat illetően tehát elmondható, hogy az Alap teljesítette alapvető célkitűzését, és katasztrófa idején szolidaritást tanúsított a tagállamokkal.

VI.

A Számvevőszék azt javasolja, hogy a Bizottság lássa el részletes útmutatással a kérelmezőket, a kérelemfeldolgozási késedelmeket elkerülendő pedig segítse tanácsokkal az információk gyors továbbítását.

1.

2002 nyarán súlyos árvizek sújtották Németországot, Ausztriát, a Cseh Köztársaságot és Franciaországot. Az árvizek pusztító ereje miatt az érintett térségekben a gazdaság egy időre le is állt. Az Európai Közösség gyorsan reagált, és 2002 novemberében létrehozta az Európai Unió Szolidaritási Alapját (a továbbiakban: az Alap) (1).

2.

Az Alappal azt kívánták lehetővé tenni a Közösség számára, hogy gyors, hatékony és rugalmas pénzügyi támogatást nyújthasson a természeti katasztrófák okozta szükséghelyzetekben. Az Alap rendeltetése nem a katasztrófával összefüggő valamennyi költség azonnali kifizetése, hanem főként a létfontosságú szolgáltatások helyreállításával és az átmeneti szállás biztosításával kapcsolatos költségek egy részének megtérítése. Célja alapvetően az, hogy szolidaritást tanúsítson a természeti katasztrófák sújtotta államokkal szemben. Az évi egymilliárd EUR összegű költségvetéssel gazdálkodó Alap a következő esetekben avatkozik be (2):

3.

A támogatás arányát minden katasztrófa esetén az állam által elszenvedett teljes közvetlen kár viszonylatában számítják ki. A súlyos katasztrófák esetén a támogatásnak kétféle rátája lehetséges: 3 milliárd alatti kár esetén 2,5 %, ezen összeg feletti kár esetén pedig 6 % a támogatási ráta. A regionális és szomszédos katasztrófák esetében egyféle rátát alkalmaznak, ez a teljes közvetlen kár 2,5 %-a.

4.

Az Alapot a Regionális Politikai Főigazgatóság működteti. A Főigazgatósághoz az Alap indulásától kezdve 2006 végéig 41 támogatás iránti kérelem érkezett be. A támogatási kérelmek csaknem fele árvízkatasztrófákkal volt kapcsolatos. A kérelmekben szereplő különböző katasztrófatípusokat az 1. táblázat veszi sorra.

1. táblázat

A (támogatási kérelmekben szereplő) különböző típusú katasztrófák száma

5.

Ez alatt az időszak alatt 23 elfogadott kérelemre összesen 1 084 millió EUR összegű támogatást ítéltek meg, a 2. táblázatban ismertetettek szerint (az esetek részletes felsorolását lásd az I. mellékletben).

2. táblázat

Kérelmek száma és a támogatás összege 2002-től 2006-ig a szükséghelyzet kategóriája szerint

6.

Az ellenőrzés célja az volt, hogy az Alap létrehozásától kezdve értékelje az Alap Bizottság általi végrehajtásának gyorsaságát, hatékonyságát és rugalmasságát. Ennek érdekében áttekintették a Regionális Politikai Főigazgatósághoz az Alap létrehozásától (2002) 2006 végéig beérkezett mind a 41 támogatási kérelmet.

7.

A Számvevőszék a következő kérdésekre kereste a választ:

8.

Az ellenőrzést főként megkérdezések, a Bizottságnál lévő akták vizsgálata és az összegyűjtött adatok elemzése útján hajtottuk végre. A Számvevőszék ezen túlmenően egy elektronikus felmérés keretében az Alaptól támogatást igénylő 41 kérelmező közül 17 állam 37 kérelmezőjének küldött ki kérdőívet (lásd: I. melléklet), amelyre 15 tagállam 33 kérelmezőjétől érkezett válasz (89 %-os válaszadási arány).

9.

A 23 sikeres kérelem esetében a támogatás megérkezéséig eltelt idő átlagosan 375 nap volt.

10.

A Számvevőszék az Alapból való támogatás megszerzéséhez szükséges időt úgy vizsgálta meg, hogy a kérelmek feldolgozását szakaszokra bontotta. A katasztrófa időpontjától a kifizetés időpontjáig az igazgatási eljárás öt fő szakaszra bontható (lásd: 1. folyamatábra).

11.

Az alábbi 3. táblázat azt mutatja be, hogy az eljárás egyes szakaszai átlagban mennyi ideig tartanak. Az első két szakasz átlagos időtartama mind a 41 kérelemre, az utolsó három szakasz átlagos időtartama viszont csak a 23 sikeres kérelemre vonatkozik.

3. táblázat

Az Alapból való támogatás iránti kérelmek feldolgozási szakaszainak átlagos időtartama

12.

Amint a 3. táblázat mutatja, a kérelmezési szakasz átlagos időtartama 66 nap. Az Alapból való támogatásra irányadó rendelet azt írja elő, hogy a kérelmeket „a katasztrófa által okozott első kár bekövetkezését követően […] a lehető leggyorsabban, de legfeljebb tíz héten belül” kell benyújtani a Bizottságnak (4). Hét esetben (csaknem az esetek 17 %-ában) a kérelmet mégis több mint tíz héttel a katasztrófa bekövetkezése, vagyis a határidő lejárta után nyújtották be. A kérelmezőknek nyilvánvalóan legalább két hónapra van szükségük a kérelem elkészítéséhez. Ez azért vesz igénybe ennyi időt, mert össze kell gyűjteni a kérelmet alátámasztó bizonyítékokat, köztük információt arról, hogy a lakosság milyen nagy részét sújtotta a katasztrófa.

13.

Amint a 3. táblázat mutatja, az Alapból való támogatás iránti kérelmek feldolgozásának valamennyi szakasza közül az értékelési szakasz tart a legtovább, hiszen ez a katasztrófa időpontjától a kifizetés időpontjáig eltelő idő több mint egyharmadát veszi igénybe. A kérelem beérkezése után a Bizottság megvizsgálja annak támogathatóságát, ami szinte minden esetben azzal jár, hogy további információt kér be a kérelmező államtól (lásd: 1. keretes szöveg). Ez a szakasz az arra vonatkozó elvi döntéssel zárul, hogy nyújtsanak-e támogatást vagy sem.

1. keretes szövegA szükséges információ eljuttatása a Bizottság számáraEsetről esetre jelentősen eltér, hogy meddig tart, míg a Bizottság elemzi a kérelmet, illetve kiegészítő információt kér be. Egy 2005-ös árvíz esetében már közvetlenül a katasztrófa bekövetkezése után, a hivatalos kérelem benyújtása előtt rengeteg információt küldtek, különösen elektronikus adatokat. Ennek eredményeképpen a Bizottság már 1,6 hónappal azelőtt kért kiegészítő információt, hogy a kérelem beérkezett volna, és az értékelési idő az átlagosnál rövidebb lett. Egy 2003-as erdőtűz esetében a hatóságok már másnap elküldték a Bizottságnak a megkért információt. Ennek köszönhetően a teljes értékelési idő mindössze 1,5 hónap lett. A másik szélsőség egy 2003-as eset, amikor az értékelés 12,5 hónapot vett igénybe. Ezt az okozta, hogy a nemzeti hatóságok óriási, de hiányos csomagot küldtek alátámasztó dokumentációként, nemzeti nyelven.

14.

A Számvevőszék megvizsgálta, mi a véleményük a kérelmezőknek az értékelési szakasz időtartamáról (lásd: 4. táblázat). A felmérés adatai szerint a sikeres kérelmezők több mint fele és a sikertelen kérelmezők kétharmada indokoltnak találta a Bizottság által a kérelmük értékelésére fordított időt. Sikeres kérelmezők azok, akiknek a kérelmét elfogadták, sikertelen kérelmezők pedig azok, akiknek a kérelmét elutasították.

4. táblázat

A kérelmezők hány százaléka találja az értékelési szakasz hosszúságát indokoltnak, túlzottnak, és hányan vannak más véleményen

15.

Az 5. táblázat ezen túlmenően bemutatja, hogy a kérelmezők átlagosan az értékelési szakasz milyen időtartamát tartják indokoltnak, valamint hogy a kérelmezők átlagosan milyen időtartamot tartanak túl hosszúnak. Érdekes módon a sikertelen kérelmezők „türelmesebbnek” bizonyultak a sikeres kérelmezőknél. Érdemes megjegyezni, hogy mindössze egy sikertelen kérelmező tartotta a Bizottság által az értékelésre fordított időt „túl hosszúnak”.

5. táblázat

A kérelem sikere, az értékelési szakasz időtartama és a kérelmezők véleménye közötti összefüggés

16.

A Bizottság elvi döntését követően megkezdődik a költségvetési szakasz. Az EUSZA-ra vonatkozó költségvetési tétel csak egy pro memoria bejegyzés. A Bizottság „költségvetési kérelmet” készít és nyújt be a költségvetési hatóságnak (a Tanácsnak és a Parlamentnek). Ez a költségvetés-módosítási eljárás átlagosan több mint két hónapot vesz igénybe, sőt szabadságolási időszakok alatt négy hónapig is elhúzódhat (lásd: 2. keretes szöveg).

2. keretes szövegA költségvetés-módosítási eljárás2005-ben két árvíz utáni kérelem esetében az elvi döntést 2005 decemberében meghozták, de a költségvetési módosítást csak 2006 áprilisában, négy hónappal később hagyták jóvá. Egy 2004-es árvízkérelmi esetben az elvi döntést 2005 júniusában hozták meg, a költségvetési módosítást viszont csak 2005 szeptemberében, három hónappal később hagyták jóvá.

17.

Miután a költségvetésben rendelkezésre bocsátják a szükséges pénzügyi forrásokat, a Bizottság támogatási határozatot hoz, és megállapodást köt a kérelmezővel. Ez a megállapodás határozza meg az Alap által finanszírozandó tevékenységek típusát és helyét. Amint a 3. táblázat mutatja, ez a szakasz három hónapig tart. Hét esetben azonban rendellenes késedelem volt tapasztalható, mert a kérelmezők késve nyújtották be a kért dokumentumokat, alkalmasint akár olyan egyszerű adatot is, mint a kifizetéshez szükséges bankszámlaszám. Késedelmet okozhat az is, hogy milyen módon küldik meg a dokumentumokat a Bizottságnak. Néhány kérelmező például azt tapasztalta, hogy rövidebb ideig tartott volna közvetlen postai küldeményként feladnia az aláírt támogatási megállapodást, mint ugyanazt diplomáciai postával eljuttatnia országa állandó képviseletére, majd onnan továbbítani a Bizottságnak.

18.

A költségvetési szakasz átlagos időtartama és a támogatási határozati szakasz átlagos időtartama együtt a katasztrófától az Alapból való támogatás megszerzéséig átlagban eltelő idő csaknem felét teszi ki. Ennélfogva a pénzügyi források rendelkezésre bocsátása és valamennyi dokumentum aláírása épp annyi időt vesz igénybe, mint egy kérelem értékelése.

19.

Amint a 3. táblázat mutatja, a kifizetési szakasz átlagos időtartama 24 nap. Miután mindkét fél aláírta a megállapodást, maga a kifizetés rendszerint egy hónapnál kevesebbet vesz igénybe, de tovább is eltarthat. Ez a helyzet akkor, ha az aláírt megállapodás csak a költségvetési év elején érkezik be a Bizottsághoz. Ekkor – az év végi és év eleji számviteli eljárások miatt – a kifizetést legkorábban márciusban teljesítik.

20.

Ez a jelentés eddig az Alapból való támogatás megszerzéséhez vezető eljárás öt szakaszának átlagos időtartamát ismertette. E körül az átlagos időtartam körül nagy szóródás volt tapasztalható. A Számvevőszék megkísérelte meghatározni, hogy milyen tényezőknek tudható be ez a szórás. A Számvevőszék ezért megvizsgálta, hogy a szórást milyen mértékben magyarázhatja a katasztrófa kategóriája, a katasztrófa típusa, illetve az, hogy az mely országban következett be. A katasztrófák három kategóriáját különböztették meg: súlyos, szomszédos és regionális katasztrófák. Típusuk szerint a katasztrófákat a következőképp sorolták be: árvíz, erdőtűz, vihar, földrengés, olajszennyezés, kedvezőtlen időjárás, vulkánkitörés és robbanás. Nem derült fény jelentős összefüggésre a katasztrófa kategóriája és az Alapból való támogatás megszerzéséhez szükséges idő tartama között. Ugyanez érvényes a katasztrófa típusára és a katasztrófa bekövetkezésének országára.

21.

Az Alapból való támogatás megszerzéséhez szükséges idő szórásának elemzésére a 6. táblázat mutat be példát. A táblázat a katasztrófa típusa és a kérelmezési szakasz időtartama közötti kapcsolatot szemlélteti. Mint látható, a katasztrófa típusa nem befolyásolja döntően, hogy mennyire ingadozik a kérelmezőnek az ügy Bizottsághoz történő benyújtásához szükséges idő tartama.

6. táblázat

A kérelmezési szakasz időtartama katasztrófatípusok szerint

22.

A Számvevőszék elemzése arra mutat, hogy a források mozgósításához szükséges idő főként a következőktől függ:

23.

Kísérletet tettünk arra, hogy az Alap gyorsaságát hasonló alapokkal vagy tevékenységekkel összehasonlítva értékeljük. Különféle egyéb alapokat és tevékenységeket vizsgáltunk meg. Megállapítottuk, hogy leghasonlóbb tevékenységet a Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságának (ECHO) gyorssegélyalapja folytat. A két alap között fennálló párhuzamok azonban nem elégségesek ahhoz, hogy hasonlósága okán az utóbbi alap mérceként szolgálhasson a Szolidaritási Alap gyorsaságának értékelésénél. A gyorssegélyalapra külön szabályozási és eljárási keretrendszer vonatkozik annak érdekében, hogy az azonnali segélyt tudjon nyújtani (pl. az értékelési szakasz rövidebb egy hétnél, a költségvetésben pedig külön tétel van rögzítve). Az Alap nem rendelkezik ehhez fogható szabályozási keretrendszerrel.

24.

Az adatok elemzése során azonban a Számvevőszék megállapította, hogy az első négy kérelmet a katasztrófa bekövetkezésétől számított 100 és 150 nap közötti időszakban fizették ki, átlagosan 131 napon belül. A Bizottság az első négy kérelemmel még azelőtt kezdett el foglalkozni, hogy az Alap teljes mértékben felállt volna. E négy kérelem feldolgozási idejét összehasonlítási alapként lehet venni a későbbi kérelmek feldolgozási idejének megítélésénél. Ha egy 2003-ban vagy később – tehát az Alap teljes beindulása után – beérkezett kérelem feldolgozási ideje, vagyis a katasztrófa bekövetkeztétől az Alapból való támogatás megszerzéséig eltelt idő meghaladja a 150 napot, az hosszú időtartamnak tekinthető. Az első négy kérelem után következő 19 sikeres kérelem átlagos feldolgozási ideje 415 nap volt, vagyis meghaladta a fent meghatározott teljesítményértékelési mutatót. A Számvevőszék ezért úgy tekinti, hogy az Alap által a 2002 utáni években nyújtott támogatás nem volt gyors. Az Alap sokkal gyorsabban kezelte az első négy kérelmet, mint a későbbieket.

25.

A teljesítményértékelési mutatóként felhasznált négy eset ötleteket adhat, hogyan lehet felgyorsítani a munkafolyamatot a későbbiekben. Ebben a négy esetben:

26.

A Számvevőszék megvizsgálta, hogy a kérelmezők vélekedése szerint az eljárás időtartama befolyásolta-e helyreállító intézkedések végrehajtását. A felmérésből az derült ki, hogy a kérelmezők nagy többségének megítélése szerint az eljárás időtartama nem befolyásolta a helyreállító intézkedések végrehajtását. Ezt a véleményt valószínűleg az magyarázza, hogy az Alap révén rendszerint a katasztrófa okozta költségeknek csak egy kis részét térítik meg (lásd: 1. ábra).

27.

Az Alaptól megkövetelik, hogy hatékony legyen. A rendelet kimondja, hogy „az igazgatási eljárásokat megfelelően át kell alakítani, és a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni”, de ezt nem határozza meg pontosabban (5).

28.

A Számvevőszék felülvizsgálta azokat az eljárásokat, amelyeknek a támogatással kapcsolatos pályáztatás, szerződéskötés, végrehajtás, jelentéstétel és ellenőrzés tekintetében a kedvezményezett államoknak eleget kell tenniük. A Számvevőszék megállapította, hogy az EUSZA esetében a kedvezményezett államok számára könnyebb betartani az előírásokat, mint más uniós alapok esetében. Ezért állítható, hogy az igazgatási eljárások csökkentésének mértéke már biztosítja, hogy az eljárások hatékonyak a kedvezményezett államok számára.

29.

A Számvevőszék felülvizsgálta a Bizottságnál folyó igazgatási eljárásokat annak értékelése céljából, hogy ezeket a legkisebb mértékűre csökkentették-e. A Számvevőszék megállapította, hogy a jelenlegi szabályozási rendszer mellett (vagyis hogy az Alap szolidaritási, nem pedig gyorssegélyalap) az igazgatási eljárás mind az öt szakasza szükséges, és egyiket sem lehetne kihagyni.

30.

A Bizottság ugyan nem rendelkezik olyan elszámolási rendszerrel, amely adatokkal szolgálna az Alap költségeinek kiszámításához, de az Alap kezelésének átlagos közvetlen költsége kb. a támogatási összeg 0,06 %-ára (tehát 0,1 %-ánál kevesebbre) becsülhető, amint az a 7. táblázatból is kitűnik. Az Alap 2002-es létrehozása óta két fő látja el állandó jelleggel az Alap szolgáltatásainak kezelésével kapcsolatos feladatokat. E két fő a kérelmek elindításától kezdve a támogatás lezárásáig kíséri végig az eljárást.

31.

Hogy mégis megpróbáljuk kiszámítani az Alap Bizottság általi kezelésének teljes költségét, további információt kértünk a humán erőforrásokkal, illetve az ellenőrzéssel foglalkozó igazgatóságoktól a következőkről: az e feladathoz rendelt egyéb alkalmazottak, a kiküldetések gyakorisága és költsége operatív és ellenőrzési egységenként, illetve az igazgatás, a figyelemmel kísérés és a helyszíni ellenőrzés egyéb költségei. Az így nyert információ kevésnek bizonyult. Ezért, hogy az értékeléshez mégis ki lehessen dolgozni valamilyen teljesítményértékelési mutatót, a Számvevőszék valamennyi fenti költségre egy éves szinten becsült értéket számított ki. Így évi átlagos összegként 170 000 EUR-t kapott. A 7. táblázatban látható, hogy az igazgatási költségek a kezelt összeghez képest minimálisak. Viszonyításként: 2002-ben, amikor csak négy esetet kellett kezelni, az igazgatási költségek a támogatási összeg mindössze 0,02 %-ának feleltek meg. A Számvevőszék megállapításai azt jelzik, hogy a Bizottság hatékonyan kezeli az Alapot.

7. táblázat

Az Alap éves igazgatási költségei és munkaterhelése

32.

Ennek az elemzésnek az összefüggésében a rugalmasságot úgy határozzuk meg, hogy mennyire könnyű a rendszert kiigazítani más alkalmazásokban vagy környezetekben való felhasználás céljából, mint amelyekre kifejezetten kialakították. Mivel az Alapot a súlyos katasztrófákra alakították ki, rugalmassága ezért a regionális katasztrófákkal kapcsolatos kérelmekre való reagálása során mutatkozhat meg.

33.

Az Alapnak képessé kell tennie a Közösséget arra, hogy rugalmasan válaszoljon a vészhelyzetekre, de a kivételes eseteket a legszigorúbban kell kezelni (6). Az Alap rugalmassága nem sértheti az egyenlő bánásmód elvét.

34.

A Számvevőszék felülvizsgálta a regionális és a súlyos katasztrófák kezelését. Az elemzés abból a szempontból összpontosított a „rugalmasságra”, hogy a kérelmeket az egyenlő bánásmód elvének megfelelően kezelik-e, vagyis méltányosan értékelik-e a kérelmezők által benyújtott kérelmeket, illetve a Bizottság következetes és egységes kritériumokat alkalmaz-e a kérelmek jóváhagyásánál és elutasításánál.

35.

A 18 elutasított kérelemből (7) 15 (83 %) regionális katasztrófához kapcsolódott. Azt, hogy ilyen sok az elutasítás, az okozza, hogy a regionális katasztrófa meghatározása nem elég egyértelmű, és ezekről a kérelmekről nehezebb megítélni, hogy támogathatóak-e az Alapból. Minden egyes Bizottság általi elutasítást több tényezővel indokoltak. Az elutasítás okaként a Bizottság főként a következőket jelölte meg:

36.

A Számvevőszék nem állítja, hogy az elutasított kérelmeket el kellett volna fogadni, ám megjegyzi, hogy két esetben nem egyértelműek az alkalmazott kritériumok, illetve a tagállam számára benyújtott igazolás (lásd: 3. keretes szöveg). Egy esetben a támogathatósági feltételeket a kár sújtotta lakosság nagyságát illetően nem úgy alkalmazták, mint más hasonló esetekben.

3. keretes szövegTámogathatósági kritériumok regionális katasztrófák esetébenEgy 2005-ben elutasított erdőtűzkérelem kapcsán a Bizottság egyik érve az volt, hogy a kár nem sújtotta a lakosság jelentős részét (lásd a 2. bekezdésben szereplő feltételeket), 2003-ban, egy hasonló eset elutasításakor viszont nem vetette be ugyanezt az érvet. Sőt, 2002–2003. évi éves EUSZA-jelentésében maga a Bizottság fejtette ki, hogy az adott esetben ez a feltétel miért nem volt alkalmazható, jóllehet az említett feltételnek egyik elutasított erdőtűzzel kapcsolatos kérelem tekintetében sem volt különösebb értelme.A Bizottság egyik érve egy 2004-es árvízzel kapcsolatos eset elutasítása mellett az volt, hogy nem került sor a közösségi polgári védelmi mechanizmus aktiválására, ami az árvíz korlátozott jellegére utal. A rendelet azonban nem írja elő, hogy e mechanizmust kötelezően aktiválni kellene. Ezt az esetet összehasonlítottuk egy másik esettel, egy 2005-ös árvízével, amikor a Bizottság szintén megemlítette a polgári védelmi mechanizmust, de ebben az esetben kijelentette, hogy ennek a tényezőnek nincs jelentősége.

37.

A Számvevőszék megvizsgálta, hogy a bármely katasztrófakategóriába tartozó, elutasított kérelmezők elfogadhatónak találták-e a Bizottság elutasítási indokait. Ez mutatóként szolgálhat arról, hogy a támogathatósági szabályok ellentmondásmentesek és jól érthetőek-e. A felmérés eredménye szerint a kérelmezők 45 %-a el tudta fogadni a kérelem elutasítása melletti bizottsági érveket, amint a 2. ábra mutatja. Azoknak az elutasított kérelmezőknek, akik nem tudták elfogadni a Bizottság érveit, a következők voltak az indokaik:

38.

Az említett nézetek azt jelzik, hogy a kérelmezők problémásnak találják a kérelem elkészítéséhez rendelkezésükre álló időt, a kár értékelését a nehezen számszerűsíthető összetevőket illetően, valamint a kérelem értékelése során alkalmazott bizottsági kritériumokat. Ez az utolsó kritikus elem jelezheti azt is, hogy egyes esetekben a kérelmezők esetleg aggályosnak találják a bánásmód méltányosságát.

39.

A Bizottság által használt módszer szerint (8) valamennyi regionális katasztrófa után a teljes közvetlen kár azonos százalékarányát fizetik ki, amely a teljes közvetlen kár 2,5 %-ának megfelelő átalány, tehát nem veszik figyelembe a kérelmező állam vagy régió „fejlettségét”. Ezzel szemben súlyos katasztrófák esetén a támogatás kiszámításánál a kérelmező bruttó nemzeti jövedelmét veszik alapul, ami az országok eltérő fejlettségét is figyelembe vevő méltányos bánásmódot tesz lehetővé.

40.

Inkább szabály, mintsem kivétel, hogy az Alapot a „kivételes kritérium” (a regionális) alapján veszik igénybe (a katasztrófák 58 %-a regionális katasztrófa volt), márpedig rendkívüli regionális katasztrófa esetén a kritériumoknak a kérelem sikeréhez vezető – és a lehető legszigorúbban vizsgálandó – betartása rendkívül nehéz. Így a regionális katasztrófákkal kapcsolatos kérelmek 83 %-át hosszabb értékelési időszak után elutasították. Az elutasítást nem a források rendelkezésre állásának hiánya indokolta, mivel az Alap a 2002. októberi megalapításától 2006 végéig alig több mint egyévi költségvetésének megfelelő támogatást nyújtott.

41.

Valamennyi, a felmérésre választ adó kérelmező elégedett volt az Alappal. Az Alapot a szolidaritás jeleként érzékelik, s ez kedvező hatással van a közvéleményre, különösen az új tagállamokban. A felmérésre adott válaszok szerint (lásd: 3. ábra) az elégedettség fő okai a következők:

42.

Az Alap 2002 és 2006 közötti működésének számvevőszéki vizsgálata azt mutatja, hogy az Alap nem reagál gyorsan. A kérelmezőknek átlagosan 12 hónapot kellett várniuk a katasztrófa után arra, hogy a támogatás megérkezzék. A késedelmek nincsenek összefüggésben sem a katasztrófa kategóriájával vagy jellegével, sem azzal, hogy honnan érkezett be a kérelem. A források mozgósításához szükséges idő főként az alkalmazott igazgatási szabályok mértékén, a Bizottság gyorsaságán, a nemzeti hatóságok által adott válaszok gyorsaságán és a kérelmező által a konkrét esetben nyújtott információ milyenségén múlik (lásd: 10–26. bekezdés).

43.

A Bizottságnál az Alapot kezelő személyzet a jelenlegi létszámán hatékonynak bizonyult. Az Alap kezelésének összköltségéről is az volt megállapítható, hogy az a nyújtott támogatáshoz viszonyítva nagyon alacsony (lásd: 27–31. bekezdés).

44.

Nincs olyan eset, amelyben az Alap a támogatási kérelmek kezelését illetően rugalmatlannak bizonyult volna. A kérelmek elutasításának megkérdőjelezése nélkül megállapítható, hogy néhány esetben nem eléggé világos a regionális katasztrófák estén beadott kérelmek elutasításának indoklása. Az a módszer, amelyet a regionális katasztrófák esetében elfogadott kérelmek támogatási összegének kiszámításánál alkalmaznak, nem veszi figyelembe az érintett államok fejlettségét, ami esetleg sérti a méltányosság elvét (lásd: 32–40. bekezdés).

45.

Megjegyzendő végül, hogy a felvetett kérdések ellenére a felmérésre válaszoló valamennyi kérelmező meg van elégedve az Alap működésével. Elmondható tehát, hogy az Alap teljesítette alapvető célkitűzését, és szolidaritást tanúsított a katasztrófahelyzetbe került tagállamokkal (lásd: 41. bekezdés).

46.

A támogatás kifizetésének meggyorsítása érdekében a Bizottság 2008 végéig vezessen be eljárásokat annak biztosítására, hogy a kérelmező állam mielőbb kapjon részletes útmutatást a kérelemmel kapcsolatos követelményekről, lehetőleg már egy héten belül azt követően, hogy az érintett állam vagy régió értesítette a Bizottságot arról, hogy az Alaphoz fog folyamodni támogatásért.

47.

A Bizottság ezenkívül létesítsen közvetlen kapcsolatot a tagállamnak vagy csatlakozni kívánó államnak a kérelem elkészítéséért felelős szervével, hogy figyelmeztethesse azt a beérkező kérelmekben visszatérően előforduló hiányosságokra, illetve annak fontosságára, hogy a kérelmet és a Bizottság által kért bármely egyéb dokumentumot – beleértve a végleges megállapodást is – haladéktalanul visszaküldjék.