—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0012) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 37. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0057/2007),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0038/2007),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0048) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált az Európai Parlamenttel (C6-0076/2007),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0051/2007),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0448) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 37., 279. és 308. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0277/2006),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0056/2007),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy ismételten konzultáljon a Parlamenttel, ha a Bizottság javaslatát lényegesen módosítani kívánja;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0507) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 47. cikke (2) bekezdésére és 55. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0298/2006),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0027/2007),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel „A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” című bizottsági közleményre (COM(2006)0136) (A vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény),

—

tekintettel a vállalati magatartásra vonatkozó két leginkább irányadó, nemzetközileg elfogadott szabványra, egyrészt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kiadott, a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló, utoljára 2001-ben felülvizsgált háromoldalú nyilatkozatra, másrészt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó, utoljára 2000-ben felülvizsgált iránymutatásaira, továbbá tekintettel az egyéb nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, az Egészségügyi Világszervezet és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája támogatását élvező erőfeszítésekre a fejlődő országok vállalkozásainak tevékenysége vonatkozásában,

—

tekintettel az ILO-nak a munkahelyen alkalmazott alapelvekre és jogokra vonatkozó 1998-ban elfogadott nyilatkozatára és a kényszermunka megszüntetésére (C29 (1930) és C105 (1957)), az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés jogára (C87 (1948) és C98 (1949)), a gyermekmunka megszüntetésére (C138 (1973) és C182 (1999)), és a foglalkoztatásban történő megkülönböztetés-mentességre (C100 (1951) és C111 (1958)) tekintettel egyetemes alap munkaszabványokat létrehozó egyezményekre,

—

tekintettel az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, különösen annak azon nyilatkozatra, amely minden egyént és minden társadalmi szervezetet az emberi jogok egyetemes betartásának biztosításában való szerepvállalásra szólít fel, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményére (1979), a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezményre (1989) és az őslakosok jogairól szóló ENSZ nyilatkozattervezetre (1994),

—

tekintettel az OECD korrupcióellenes egyezményére (1997),

—

tekintettel a globális jelentési kezdeményezés 2006-os G3 fenntarthatósági és jelentési iránymutatásaira,

—

tekintettel az ENSZ 2000 júliusában elindított globális szerződésére,

—

tekintettel az ENSZ globális szerződése és a globális jelentési kezdeményezése által 2006. október 6-án tett bejelentésre, amely szerint „stratégiai szövetséget” hoztak létre,

—

tekintettel az emberi jogi, transznacionális társaságokra és egyéb üzleti vállalkozásokra vonatkozó normákról szóló ENSZ tervezetre (2003. december),

—

tekintettel az ENSZ 2002. évi fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ-csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalatok elszámoltathatóságának kérdésére vonatkozó kormányközi kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002. december 3-i határozatára a csúcstalálkozó nyomon követéséről,

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának az „Út a globális partnerséghez - Fokozott együttműködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között” című 2005. augusztus 10-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ főtitkár által kirendelt vállalati és emberi jogi különmegbízottra, és annak 2006. február 22-i időközi jelentésére, illetve a 2006. március 27-28-án Johannesburgban, illetve 2006. június 26-27-én Bangkokban tartott regionális konzultációkra,

—

tekintettel az európai megfigyelő platform által támogatott európai mintaleírások létrehozását javasoló, „A fejlődő országokban működő európai vállalkozásokra vonatkozó uniós standardok: úton egy európai magatartási kódex felé” című, 1999. január 15-i határozatára (1),

—

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletre (2), amely a Dánia és a többi tagállam közötti kapcsolatok vonatkozása kivételével felváltotta az 1968. évi brüsszeli egyezményt,

—

tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató zöld könyv nyomon követéséről szóló 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra (4),

—

tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a környezetvédelmi témák elismeréséről, felméréséről és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételéről szóló, 2001/453/EK 2001. május 30-i bizottsági ajánlásra (7),

—

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Az alapvető munkaügyi normák támogatása és a társadalmi irányítás javítása a globalizációval összefüggésben” című bizottsági közleményre vonatkozó 2002. július 4-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalásra (9),

—

tekintettel „Az irányítás és fejlesztés” című bizottsági közleményre (COM(2003)0615),

—

tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—

tekintettel az európai érdekelt felek csoportjai fórumának a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2004. június 29-i végleges jelentésére, különösen a vállalatok társadalmi felelősségéről vonatkozó jogi keretrendszer létrehozását célzó hetedik ajánlásra,

—

tekintettel a Bizottság „A globalizáció szociális dimenziója - Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek” című közleményére (COM(2004)0383),

—

tekintettel az Európai Parlament és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi irányelvre, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (12),

—

tekintettel a 2005. március 22-23-i tavaszi európai tanácsi ülésre, amely újraindította a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerséget az EU intézményei, a tagállamok és a polgári lakosság között azért, hogy együtt tudjanak dolgozni a növekedés és a foglalkoztatottság elérése érdekében,

—

tekintettel a fejlődő országokban történő gyermek kizsákmányolásról és gyermekmunkáról szóló 2005. július 5-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálata - Cselekvési program” című bizottsági közleményre (COM(2005)0658), és a 2006. június 15-16-i Európai Tanács által elfogadott megújult EU fenntartható fejlődés stratégiájára,

—

tekintettel a Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanácsban ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság 2005. december 20-i, „az Európai Fejlesztési Politika: Európai konszenzus a fejlesztésről” című közös nyilatkozatára (14),

—

tekintettel az először a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendelet (15) által végrehajtott, 2006. január 1-jén hatályba lépett új általános preferenciarendszerre (GSP+), amely nagyobb számú termék vonatkozásában biztosít vámmentességet vagy vámkedvezményt, továbbá új ösztönzőket nyújt a specifikus kereskedelmi, pénzügyi vagy fejlesztési szükségletekkel szembenéző rászoruló országok számára,

—

tekintettel a „Tisztességes munka mindenki számára - Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0249),

—

tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0194),

—

tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Bizottságnak „A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban - terv az előrelépéshez” című közleményére (COM(2003)0284) (a vállalatirányításról szóló cselekvési terv),

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által szervezett, 2006. október 5-i„A vállalatok társadalmi felelőssége - létezik Európai közelítés?” címmel tartott meghallgatásra,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, illetve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0471/2006),

A.

mivel a vállalatokat nem szabad arra használni, hogy helyettesítsék a hatóságokat, amikor az utóbbiak nem ellenőrzik a társadalmi és környezetvédelmi kritériumoknak való megfelelést;

1.

meg van győződve arról, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségének fokozása, összefüggésben a vállalati elszámoltathatóság alapelvével, az európai szociális modellnek, Európa fenntartható fejlődési stratégiájának és a gazdasági globalizáció társadalmi kihívásainak való megfelelés céljának alapvető alkotóelemét képezi;

2.

üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közleményt, amely új lendületet adott a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott uniós vitának, azonban tudomásul veszi az érintett felek aggodalmait a vállalt konzultáció során a közzétételt megelőzően tapasztalt átláthatóság és egyensúly hiánya miatt;

3.

elismeri, hogy a vita továbbra is nyitott az érdekelt felek különböző csoportjai között a vállalatok társadalmi felelősségének pontos fogalmáról, és hogy a „betarthatatlanság” koncepciója néhány vállalat számára lehetővé teszi a társadalmi felelősség hangoztatását, miközben ugyanakkor nem tartják tiszteletben a helyi vagy nemzetközi jogszabályokat; úgy véli, hogy a harmadik országok kormányai számára a nemzetközi egyezményeknek megfelelő szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása tekintetében nyújtott európai uniós támogatások - hatékony ellenőrzési rendszerek mellett - szükségszerű kiegészítő elemei az európai vállalkozások társadalmi felelősségének világszerte történő előmozdításában;

4.

tudomásul veszi a Bizottság meghatározását, amely szerint a vállalatok társadalmi felelőssége a környezetvédelmi és társadalmi megfontolásoknak a jogi követelményeket és szerződés szerinti kötelességet meghaladó önkéntes átültetése az üzleti tevékenységekbe; úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikákat a saját érdemeik alapján kell előmozdítani, nem pedig más területekre vonatkozó megfelelő szabályozások helyettesítésével vagy ilyen szabályozásra vonatkozó burkolt megközelítéssel;

5.

tudomásul veszi, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó többféle önkéntes kezdeményezés elterjedése a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák elfogadásának akadályát képezheti, gátolhatja továbbá a vállalatokat a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó tevékenységek és politikák hitelesebb és ambiciózusabb folytatásában, bár amellett is felhozhatók érvek, hogy ez a többféleség tovább ösztönzi a vállalatokat; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó önkéntes kezdeményezésekből eredő helyes gyakorlatok elterjedését; úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie továbbá a felelősnek nyilvánított vállalkozások által betartandó kritériumok listájának létrehozását;

6.

úgy véli, hogy az vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó önkéntes kezdeményezések hitelessége függ továbbá a nemzetközileg elfogadott normák és alapelvek átvételére vonatkozó elkötelezettségtől és az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma által ajánlott több érdekelt félre kiterjedő megközelítési módtól, valamint a független felügyelet és ellenőrzés alkalmazásától;

7.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéréről folytatott uniós vita már lassan eljut arra a pontra, ahol a hangsúlyt a „folyamatok” helyett az „eredményekre” kell helyezni, amely által mérhetővé és átláthatóvá válik a vállalkozások hozzájárulása az Európában és szerte a világon tapasztalható társadalmi kirekesztés és környezetkárosítás elleni küzdelemhez;

8.

felismeri, hogy számos vállalat már jelentős és egyre növekvő mértékű erőfeszítést tesz, hogy eleget tegyen társadalmi felelősségének;

9.

tudomásul veszi, hogy egész Európát tekintve a piacok és a vállalatok eltérő fejlettségi szinteken állnak; ezért úgy véli, hogy a vállalati magatartásra egyetlen modellt alkalmazni kívánó egységes módszer nem helyénvaló, és hatására nem fog jelentős számú vállalat társadalmi felelősséget vállalni; ezenkívül úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a civil társadalom fejlesztésére, és különösen a felelős termeléssel kapcsolatos fogyasztói tudatosságra, hogy támogassák a vállalati felelősség terjedését, amely tartós és jelentősséggel bír az adott nemzeti vagy regionális kontextusban;

10.

rámutat arra, hogy - az ipari átalakulás és szerkezetátalakítás irányításának kiegészítő eszközeként való működése érdekében - a vállalatok társadalmi felelősségének olyan új területekkel is foglalkoznia kell, mint például az élethosszig tartó tanulás, a munkaszervezés, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a fenntartható fejlődés és az etika;

11.

tudomásul veszi a Bizottság döntését egy, a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó európai szövetségnek (a továbbiakban: szövetség) számos vállalati hálózattal együttműködve történő létrehozásáról; javasolja, hogy a Bizottság biztosítson egy egységes koordinációs csomópontot a szövetség tagságának és tevékenységeinek tudatosítására, továbbá azért, hogy világos célkitűzésekről, ütemtervekről és a tevékenységét elősegítő stratégiai elképzelésekről állapodjanak meg a szövetség munkájának tájékoztatása érdekében; ösztönzi az európai, illetve Európában működő harmadik országokbeli nagyobb és kisebb vállalatokat, hogy támogassák e kezdeményezést, illetve hogy más érintett felek részvételével bővítsék tovább a szövetséget;

12.

úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd ez idáig hatékony eszköze volt a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló kezdeményezések támogatásának, és az európai üzemi tanácsok szintén építő szerepet játszottak a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos legjobb gyakorlatok kidolgozásában;

13.

javasolja, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó gyakorlat uniós vállalatok közötti alkalmazásának jelentős növelése, a legjobb gyakorlat új modelljeinek a vállalatok társadalmi felelőssége különböző vonatkozásaiban a valóban élen járó vállalatok és szakszervezeti szervek általi fejlesztése, a kifejezetten a vállalatok társadalmi felelősségének támogatására irányuló uniós intézkedések és szabályozás azonosítása és előmozdítása, valamint az ilyen kezdeményezéseknek a környezetre és az emberi és társadalmi jogokra gyakorolt hatásának értékelése alkothassák a szövetség által elért eredmények alapvető mércéit; javasolja továbbá, hogy határozzanak meg egy kétéves határidőt a szövetség védőernyője alatt felállított „laboratóriumok” munkájának befejezésére, ahogy azt a vállalatok társadalmi felelősségének európai szervezete (CSR Europe) javasolta;

14.

tudomásul veszi, hogy az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma ismételt összehívása a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény későbbi kiegészítésére szolgált, és hogy intézkedéseket kell hozni a különböző érdekelt felek abba vetett bizalmának fokozására, hogy nyílt párbeszéd fog folyni, amely az uniós politikák és programok ösztönzésének és a vállalatok társadalmi felelősségének uniós üzleti vállalkozásokban való alkalmazásának valódi eredményéhez vezet; úgy véli, hogy le kell vonni a fent említett fórum működésének korábbi két évével kapcsolatos tanulságokat, különösen „a hírnév nélkül nincs felelősség” szabály, és kifejezetten a független előadók alkalmazása tekintetében; rámutat azonban arra, hogy fejlesztésekre van szükség a konszenzuskialakítás tekintetében; sürgeti továbbá a Bizottság képviselőit, hogy aktívabban vegyenek részt a vitában;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy kérjen fel több, a vállalatok társadalmi felelősségének fejlesztése érdekében közbeszerzés és egyéb közpolitikai eszközök alkalmazása mellett elkötelezett nemzeti, regionális és helyi kormányzatot arra, hogy a szövetség keretében hozzák létre saját „laboratóriumukat”, és jövőbeni munkájuk során egyesítsék tapasztalataikat;

16.

támogatja a Bizottságnak az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma tagságának bővítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy befektetők, az oktatás és a hatóságok is a fórum részesei lehessenek, ugyanakkor kitart amellett, hogy meg kell maradnia a hosszan tartó párbeszéd lehetőségének a megállapodás szerinti célok elérése érdekében;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy miközben figyelemmel kíséri a vállalatok társadalmi felelőssége ügyének előmenetelét, bátorítsa a nők fokozott szerepvállalását az európai érdekelt felek csoportjainak fórumában, továbbá az információ, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét a nemek egyenlősége terén;

18.

támogatja a vállalati és egyéb érdekérvényesítők kötelező közzétételére és az uniós politika-alkotáshoz vezető üzleti csoportosulások és egyéb érdekelt felek csoportjai közötti kiegyensúlyozott hozzáférésre vonatkozó felhívásokat;

19.

üdvözli a közlemény azon célkitűzését, hogy a vállalatok társadalmi felelősségét a lisszaboni menetrend gazdasági, társadalmi és környezeti céljaihoz kapcsolja, pontosan mivel úgy véli, hogy a vállalatok által folytatott társadalmi felelősség tekintetében alkalmazott megfontolt megközelítés hozzájárulhat egyrészt a munkahelyek számának növeléséhez és a munkakörülmények javításához, másrészt a munkavállalói jogok tiszteletben tartásának biztosításához, valamint a technológiai újításokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés támogatásához; támogatja a „felelős versenyképesség” elvét, mint a Bizottság innovációs és versenyképességi programjának szerves részét; felhívja az európai vállalatokat, hogy építsék be jelentéseikbe azt, hogy milyen módon járulnak hozzá a lisszaboni célokhoz;

20.

felismeri, hogy a hatékony versenyszabályok - Európában és azon kívül - alapvető elemek a felelős vállalati gyakorlat biztosításában, különösen azáltal, hogy lehetővé teszik a méltányos bánásmódot és a hozzáférést a helyileg tevékenykedő KKV-k számára;

21.

megismétli, hogy olyan felelős és megkülönböztetéstől mentes személyzet-felvételi gyakorlatok alkalmazása - a CSR-en belül -, amelyek előmozdítják a nők és a hátrányos helyzetűek alkalmazását, hozzájárulnak a lisszaboni célok megvalósításához;

22.

tudomásul veszi a rugalmasság és a költségek terén való állandó fejlesztéseket szorgalmazó vállalatok általi versenyképes beszerzési stratégiák, illetve a kizsákmányoló foglalkoztatási gyakorlatok elkerülését és a szállítókkal való hosszú távú kapcsolatok előmozdítását szorgalmazó önkéntes, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kötelezettségvállalások közötti ellentmondást; e tekintetben üdvözli a további párbeszédet;

23.

e tekintetben javasolja, hogy a felelős vállalatként elismert európai vállalatok értékelését és ellenőrzését terjesszék ki az általuk vagy alvállalkozójuk által az Európai Unión kívül végzett tevékenységekre, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jótékony hatásaiból harmadik országok, és különösen a fejlődő országok is részesülnek összhangban azon ILO-egyezményekkel, amelyek különösen a szakszervezetek alakításának szabadságára, a gyermekmunka és a kényszermunka tilalmára, és kifejezetten a nőkre, a migránsokra, az őslakosokra és a kisebbségekre vonatkoznak;

24.

a vállalatok társadalmi felelősségét fontos üzleti hajtóerőnek tekinti, és társadalmi politikák, úgymint a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása, méltányos bérpolitika, a megkülönböztetés megszüntetése és az élethosszig tartó tanulás, valamint a kifejezetten a fenntartható fejlődés dinamikus támogatását előtérbe helyező környezetvédelmi témakörök integrálására szólít fel mind az új termékek és eljárások támogatásában az uniós fejlesztéseken és a kereskedelmi politikákon keresztül, mind az ágazati, a szubregionális és a városi versenyképességi stratégiák felvázolásában;

25.

hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségről tanúbizonyságot tett vállalatok jelentősen hozzájárulnak a munkaerőpiacon a bejutás, szakképzés, szakmai előmenetel és fizetések terén a nőket és a hátrányos helyzetűeket, köztük a fogyatékkal élőket sújtó egyenlőtlenségek felszámolásához; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi rendelethez (17) kellene igazítaniuk munkaerő-felvételi politikájukat;

26.

üdvözli az utóbbi években jelentkező tendenciát, amely szerint a nagyobb vállalatok önkéntes társadalmi és környezetvédelmi jelentéseket tettek közzé, tudomásul veszi azonban, hogy míg 1993 óta e jelentések száma emelkedett, mostanra e szám közel állandóvá vált, és csak nagyon kevés jelentés alkalmaz nemzetközileg elfogadott szabványokat és alapelveket, illetve fedik le a vállalat teljes ellátási láncát vagy vonnak be független ellenőrzést és felülvizsgálatot;

27.

emlékezteti a Bizottságot a Parlament felkérésére, hogy terjesszen elő javaslatot a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (18) (negyedik vállalat-irányelv) módosítására a társadalmi és a környezetvédelmi jelentéseknek a pénzügyi jelentési kötelezettségek mellé történő felvétele érdekében; fontosnak véli felhívni a figyelmet a környezetvédelmi közzétételről szóló, 2001/453/EK bizottsági ajánlásban, a beszámolók modernizációjáról szóló 2003/51/EK irányelvben, illetve a kibocsátási tájékoztatókról szóló 2003/71/EK irányelvben (19) foglalt társadalmi és környezetvédelmi jelentésről szóló előírásokra, támogatja azok valamennyi tagállamban időben történő átvételét és a figyelemfelkeltés érdekében hatékony végrehajtásuk vizsgálatára hív fel;

28.

felismeri a „vállalatok társadalmi felelőssége iparának” jelenlegi korlátait a vállalati magatartás mérésével, a társadalmi hitelesítéssel és tanúsítással kapcsolatban, különösen a költségek, az összehasonlíthatóság és a függetlenség terén, és úgy véli, hogy szükséges lesz egy szakmai keret kidolgozása, ideértve a kapcsolódó speciális képesítéseket;

29.

javasolja, hogy a Bizottság bővítse ki a több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok igazgatóinak felelősségi körét, hogy az magába foglalja maguknak az igazgatóknak azt a kötelességét, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a vállalat tevékenységeiből adódó minden, társadalmi és környezetvédelmi szempontból káros hatást;

30.

ismételten hangsúlyozza a Parlament támogatását a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer vonatkozásában, különös tekintettel annak a külső felülvizsgálatra vonatkozó követelményére, valamint a tagállamoknak a rendszer támogatására vonatkozó kötelezettségére, és úgy véli, hogy lehetőség van hasonló rendszerek kidolgozására a munkával kapcsolatos jogok, valamint a társadalmi és emberi jogok védelmére vonatkozóan;

31.

támogatja a Nemzetközi Szociális és Gazdasági Akkreditációs és Címkézési Szövetség helyes gyakorlatra vonatkozó kódexét, mint a legjobb példáját annak, hogyan támogatható az együttműködés meglévő címkézési kezdeményezések között, új társadalmi címkék nemzeti vagy európai szinten történő létrehozása helyett;

32.

felhívja a Bizottságot egy olyan mechanizmus létrehozására, amelyen keresztül az áldozatok - ideértve harmadik országok állampolgárait is - jogorvoslatot kérhetnek európai vállalatokkal szemben a tagállamok nemzeti bíróságain;

33.

megjegyzi a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény társadalmilag felelős befektetésekre vonatkozó kérdéseinek figyelmen kívül hagyását; üdvözli a befektetők érdekelt félként való teljes részvételét a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló vitában uniós szinten, beleértve az európai érdekelt felek csoportjainak fórumában való részvételt; támogatja az ipar igényét az átláthatóságra, a „befektetési nyilatkozat elvének” a befektetési alapok vonatkozásában történő uniós szintű bevezetése helyett;

34.

rámutat arra, hogy a fogyasztók fontos szerepet játszanak, amikor a felelős termeléssel és a felelős vállalati gyakorlattal kapcsolatos ösztönzők létrehozásáról van szó; mindazonáltal úgy véli, hogy a helyzet jelenleg áthatolhatatlan a fogyasztók számára, mivel nincs összhang a különböző nemzeti termékszabványok és termékcímkézési rendszerek között, ami mind hozzájárul a meglévő szociális termék címkék tönkretételéhez; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a vállalatoknál ugyanakkor jelentős költségek merülnek fel a számos különböző nemzeti követelmény és szabvány közötti váltáskor; rámutat arra is, hogy költséges dolog ellenőrző mechanizmusokat kiépíteni a szociális termékcímkézés ellenőrzésére, különösen a kisebb országok számára;

35.

támogatja az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának törekvéseit a vállalatok társadalmi felelősségének az EU fenntartható fejlődési stratégiájának vonatkozásában való teljesítménye mérésére szolgáló mutatók megalkotására, és a Bizottság azon szándékát, hogy új mutatókat dolgozzon ki a tudatosság, az uniós ökocímkével ellátott termékek fogyasztása, valamint az EMAS-ban nyilvántartott vállalkozások termelési részesedésének mérésére;

36.

emlékeztet a vállalatok társadalmi felelősségéért felelős uniós ombudsman kinevezésére vonatkozó korábbi elképzelésekre, akinek feladata a vállatoktól vagy bármely érdekeltcsoporttól érkező kérelmek alapján a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó témákat érintő egyéni kérdések megválaszolása; felhív a kérdés további vizsgálatára és a jövőben hasonló jellegű javaslatok elkészítésére;

37.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák a nagyobb tudatosság és a hatályos jogi eszközök végrehajtásával javíthatók; felhívja a Bizottságot a tudatosító kampányok szervezésére és előmozdítására, illetve a közvetlen külföldi felelősség brüsszeli egyezmény szerinti alkalmazásának nyomon követésére, valamint felhív a félrevezető reklámról szóló 84/450/EK irányelv (20), illetve a tisztességtelen üzleti magatartásról szóló 2005/29/EK irányelv alkalmazására annak érdekében, hogy a vállalatok beépítsék a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló önkéntes magatartási kódexeikbe;

38.

ismételten hangsúlyozza az egyszerű, könnyen érthető nyelvezet alkalmazását, ezzel ösztönözve a vállalatokat a társadalmi felelősség támogatására;

39.

ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállami kormányoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük nemzeti, regionális és helyi szinten a közbeszerzési irányelvek 2004. évi felülvizsgálata által kínált lehetőségek kiaknázása érdekében, hogy elősegítsék a CSR támogatását, a leendő beszállítók körében ösztönözve a társadalmi és környezetvédelmi kritériumokat, emellett elismerve, hogy el kell kerülni a kisvállalkozásokra rótt további adminisztratív költségeket, amelyek visszariaszthatják őket a tender benyújtásától, és szükség esetén - többek között korrupció esetén -, egyes vállalatokat ki kell zárni szerződéseiket társadalmi és környezetvédelmi záradékokkal egészítsék ki; felhívja a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy törekedjen továbbá szigorú és egyértelmű panaszmechanizmusokkal biztosított társadalmi és környezetvédelmi kritériumok alkalmazására a magánszektor vállalatainak juttatott összes támogatás és hitel vonatkozásában olyan példákra építve, mint a közbeszerzésnek és a megfelelésnek az ILO központi egyezménnyel, illetve az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival történő hollandiai összekapcsolása vagy az SA8000 CSR szabvánnyal egyes olasz tartományokban történt összekapcsolása; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az exporthitel-garancia minden esetben megfeleljen a legmagasabb környezetvédelmi és társadalmi kritériumoknak, és ne legyen felhasználható olyan projektekben, amelyek ellentétesek a például az energiára vagy a fegyverkezésre vonatkozóan megállapított uniós szakpolitikai célokkal;

40.

üdvözli a Bizottságnak a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló közleményében ismételten feltűnő kötelezettségvállalásait a vállalatok társadalmi felelősségének támogatása és előmozdítása vonatkozásában, annak valamennyi tevékenységi területe tekintetében, és komoly erőfeszítésekre hív fel annak érdekében, hogy e kötelezettségvállalásokat minden téren konkrét cselekvésekké ültessék át;

41.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló vitát nem lehet elválasztani a vállalati elszámoltathatóság kérdéseitől, és hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi hatásainak, az érdekelt felekkel való kapcsolatoknak, a kisebbségben lévő érdekelt felek jogai védelmének és a vállalati igazgatók kötelezettségeinek témáját ebben a tekintetben teljes mértékben integrálni kell a Bizottság Vállalatirányítási Cselekvési tervébe; rámutat arra, hogy az ilyen kérdéseknek a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott vita részévé kell válniuk; arra kéri a Bizottságot, hogy e konkrét pontokat tegye megfontolás tárgyává, és dolgozzon ki határozott javaslatokat azok megoldására;

42.

üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések közvetlen anyagi támogatását a Bizottság részéről, különösen az újítások ösztönzése, az érdekelt felek részvételének lehetővé tétele és az állítólagos jogellenes gyakorlattal, többek között a tömeges elbocsátásokkal kapcsolatban a lehetséges áldozatok csoportjainak támogatása céljából; ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan mechanizmusokat, amelyek különösen azt biztosítják, hogy az európai vállalatok által érintett közösségek számára megfelelő és elérhető igazságügyi folyamatokat biztosítsanak; hangsúlyozza a kísérleti projektek, mint például a Munkatársak Közösségi Tevékenységét magában foglaló projekt céljára szolgáló B3-4000 EU költségvetési tétel (04 03 03 01. jogcím), a Bizottság versenyképesség és innováció programjában a vállalatok társadalmi felelősségét támogató, jelzáloggal megterhelt pénzalapok, valamint a társadalomtudományi és humán kutatások 3%-ának a vállalatok társadalomban betöltött szerepének vizsgálatára való felhasználása fontosságát a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban; fokozottabb erőfeszítésekre hívja fel a Bizottságot, hogy külső segítségnyújtási programjain keresztül támogassa a vállalatok társadalmi felelősségét a harmadik országokban tevékenykedő uniós vállalatok tekintetében;

43.

üdvözli azt a kötelezettségvállalást, amely szerint az oktatást a nyolc kiemelt cselekvési terület egyikének nevezik meg, felhív a vállalatok társadalmi felelősségének a Szokratész programba való mélyebb bevonására, számos különböző, a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló anyag rendelkezésre bocsátására a jövőbeni európai oktatási segédanyagok központjában, és az üzleti oktatást nyújtó iskolákat és egyetemeket tartalmazó online európai regiszter kidolgozására a vállalatok társadalmi felelőssége és a fenntartható fejlődés témájában;

44.

ösztönzi azokat az uniós és tagállami szintű kezdeményezéseket, amelyek célja a felelős irányítás és termelés oktatásának javítása az európai üzleti iskolákban;

45.

rámutat, hogy a társadalmi és környezetvédelmi felelősség ugyanúgy vonatkozik a kormányzati és nem kormányzati szervezetekre, mint a vállalkozásokra, és felhívja a Bizottságot azon kötelezettségvállalása teljesítésére, hogy éves jelentést adjon ki saját közvetlen tevékenységeinek társadalmi és környezetvédelmi hatásairól, továbbá hogy politikákat dolgozzon ki, amelyekkel ösztönözheti az uniós intézmények alkalmazottait önkéntes közösségi feladatok vállalására;

46.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségének keretén belül a vállalatok védnökséget vállalhatnának kulturális és oktatási tevékenységek felett, ami az európai politika számára a kultúra és az élethosszig tartó tanulás terén értéktöbbletet hoz létre;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO szabályok tiszteletben tartása mellett és indokolatlan akadályok támasztása nélkül teljes mértékben integrálja a vállalatok társadalmi felelősségét a kereskedelmi politikáiba és ösztönözze valamennyi kétoldalú, regionális illetve többoldalú megállapodás kötelező rendelkezéseinek bevezetését összhangban a nemzetközileg elfogadott, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó normákkal, többek között az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival, a háromoldalú ILO-nyilatkozattal és a riói alapelvekkel, továbbá a szabályozási hatásköre fenntartásával az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi felelősség témájában; üdvözli az ezen célkitűzéseknek a tisztességes munkáról szóló közleményben biztosított támogatást; ismételten felszólítja a Bizottság harmadik országokban lévő küldöttségeit, hogy a saját hatáskörükben támogassák az OECD iránymutatásait és szolgáljanak kapcsolattartási pontként; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nemzeti kapcsolattartó pontok működését, különösen európai vállalatok az egész világra kiterjedő tevékenységei és ellátási lánca tekintetében jelentett állítólagos jogsértések konkrét esetei megoldása tekintetében;

48.

megjegyzi a nemzetközi méltányos kereskedelem mozgalom hatvan évig tartó úttörő jellegű hozzájárulását a felelős üzleti gyakorlatokhoz, amellyel bizonyította, hogy az ilyen gyakorlatok életképesek és fenntarthatók az egész ellátási láncon keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a méltányos kereskedelem mozgalom tapasztalatait, és alaposan vizsgálja meg, hogy e tapasztalatok miként hasznosíthatók a vállalatok társadalmi felelősségének keretében;

49.

annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az uniós székhelyű, a GSP+ rendszerben részt vevő országokban termelőegységgel rendelkező transznacionális vállalatok feleljenek meg az ILO központi szabványainak illetve a társadalmi és környezetvédelmi egyezségokmányoknak és nemzetközi megállapodásoknak annak érdekében, hogy világszerte egyensúly alakuljon ki a gazdasági növekedés és a magas társadalmi és környezetvédelmi normák között;

50.

üdvözli az Európai konszenzus a fejlesztésről kötelezettségvállalását a vállalatok társadalmi felelőssége, mint kiemelt tevékenység támogatására; felhívja a Bizottság Fejlesztési Főigazgatóságát, hogy vállaljon aktív szerepet a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott vitában; hogy vizsgálja ki a munkakörülményeket a fejlődő országokban, valamint azt, hogy milyen feltételek mellett termelik ki természetes erőforrásaikat, valamint működjön együtt hazai vállalkozásokkal, és uniós vállalatok tengerentúli üzemeivel és azok érdekeltjeivel a fejlődő országokban, a szegénység leküzdése és méltányos növekedés megteremtése érdekében;

51.

javasolja, hogy a Bizottság a KKV-knek vállalatok társadalmi felelősségében való részvételére a kereskedelemi kamarákkal és egyéb közvetítő testületekkel való közös munkán keresztül összpontosítson, speciális támogatást nyújtva a szövetkezetek/társadalmi gazdasági vállalkozások részvételéhez a szakosodott szervezeteiken keresztül, az Európai Információs Központok hálózatát a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések közvetlen támogatására használja, és a CSR-küldött kinevezését hasonlónak véli a Bizottság Vállalkozási és Ipari Főigazgatóságán belül működő KKV-küldöttével;

52.

javasolja a Bizottságnak, hogy készítsen egy egész Európára kiterjedő, mélyreható tanulmányt arról, hogy a KKV-k milyen módon vehetnének részt a vállalatok társadalmi felelősségében, valamint a KKV-k által a vállalatok társadalmi felelőssége elveinek önkéntes és egyéni alapon történő alkalmazása érdekében nyújtható ösztönzőkről, továbbá vonja le a megfelelő tanulságokat az e téren szerzett tapasztalatokból és helyes gyakorlatokból;

53.

üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény kötelezettségvállalását az alkalmazottak és szakszervezeteik szerepének fokozása vonatkozásában a vállalatok társadalmi felelősségében és ismételten felhívja a Bizottságot és a társadalmi partnereket, hogy építsenek az 50 nemzetközi keretmegállapodás és a 30 európai keret-megállapodás alkotta sikeres tárgyalásokra főleg az önálló vállalatok vagy szektorok alapvető munkaügyi normái vonatkozásában, a vállalati felelősség fejlesztésének egyik megközelítéseként Európában és világszerte; utal az európai üzemi tanácsokra, amelyek különösen alkalmasak a vállalatok társadalmi felelősségének előmozdítására, és különösen arra, hogy a multinacionális vállalatoknál eredményeket érjenek el a munkavállalók alapvető jogait illetően;

54.

hangsúlyozza a szociális partnerek fontosságát, a nők foglalkoztatottsága, illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban; arra bátorítja a szociális partnereket, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jegyében kezdeményezzenek olyan tevékenységeket, amelyek elősegítik a nők nagyobb arányú szerepvállalását a vállalatok vezetőségén belül, a vállalati bizottságokban és a szociális párbeszéd fórumain;

55.

javasolja, hogy a jövőbeli, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kutatás mutasson túl a társadalmi felelősség egyszerű „üzleti ügyein”, összpontosítson a versenyképesség és a fenntartható fejlődés közötti makrogazdasági szintű (EU és a tagállamok), középső szintű (ipari ágazatok és ellátási láncok), és mikrogazdasági szintű (KKV-k) összefüggésre, a közöttük lévő kapcsolatokra, valamint a jelenlegi társadalmi felelősség-kezdeményezések hatásaira illetve a vállalatok társadalmi felelőssége alapelveinek esetleges megsértésére; támogatja az Európai Társadalmi Üzleti Főiskola vezető szerepét e vonatkozásban; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé független szakértők és kutatók által összeállított, a meglévő információkat összegző, az új tendenciákat leíró és a jövőbeli cselekvésekhez ajánlásokat biztosító kötelező éves jelentést a vállalatok társadalmi felelősségéről;

56.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló politikák lehetséges hatása a vállalatok globális ellátási lánca, a vállalatok felelősségteljes beruházásának a fejlődő országokban a szegénység elleni harc érdekében való lehetővé tétele, a tisztességes munkakörülmények előmozdítása, a tisztességes kereskedelem és a felelősségteljes kormányzás alapelveinek támogatása, továbbá a nemzetközi normák, többek között a munkaügyi szabványok vállalatok általi, a gyenge szabályozási rendszerű vagy azzal nem rendelkező országokban való megsértése előfordulásának csökkentése vonatkozásában a legnagyobb;

57.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen célzott kutatásokat a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák hatására vonatkozóan, és dolgozzon ki javaslatokat a vállalatok felelős beruházásai, illetve a vállalatok felelőssége növelésére;

58.

felismeri, hogy számos nemzetközi, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezés gyökerei mélyebbre nyúlnak, és új fejlettségi szintet értek el, ideértve a közelmúltban kiadott globális jelentési kezdeményezés G3 fenntarthatósági és jelentési iránymutatásait, 200 vállalat kizárását az ENSZ Globális Szerződése által, és egy üzleti és emberi jogi különleges képviselő kinevezését;

59.

csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem helyezett nagyobb hangsúlyt a globális kezdeményezések támogatására a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló közleményében, és felhívja Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködve alakítson ki stratégiai elképzeléseket és hozzájárulást a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések fejlesztésére globális szinten, tegyen továbbá jelentős erőfeszítéseket az uniós vállalatok ilyen kezdeményezésekben való részvételének nagymértékű növelése érdekében;

60.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák és mozdítsák elő az ILO alapvető szabályainak tiszteletben tartását, mint a vállalatok társadalmi felelősségéhez tartozó, a vállalatok tevékenységi helyszínétől független tényezőt;

61.

úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége nemzetközi vetületének az egész világon ösztönöznie kell az ilyen jellegű politikák kidolgozását előmozdító iránymutatások létrehozását;

62.

felhívja a Bizottságot, hogy az egyéb érdekelt felekkel együttműködve 2007-re, a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó ötödik évfordulóján elfogadott, a vállalati elszámoltathatóság területén való kormányközi kezdeményezésekre vonatkozó kötelezettségvállalás tiszteletére szervezzen egy jelentős nemzetközi kezdeményezést;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy építsen a vállalatok társadalmi felelősségéről az 1990-es években folytatott transzatlanti üzleti párbeszéd sikereire az EU és Japán közötti hasonló gyakorlat megszervezésén keresztül;

64.

ösztönzi a teljes bevétel átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezések továbbfejlesztését az európai vállalatok által, a harmadik országokban végzett tevékenységeik tekintetében, hogy a konfliktusövezetekben folytatott tevékenységeik során teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogokat, és elutasítsanak az ilyen országokban érvényes szabályozási követelmények aláásásának vagy megkerülésének céljával, vállalatok által a „fogadó országgal kötött megállapodásokat” magukban foglaló érdekérvényesítési cselekvéseket;

65.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak támogatásához és erősítéséhez, különösen az európai nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonyságára, illetve az érdekeltek között a konfliktusok megoldása érdekében végzett hatékony közvetítésben betöltött szerepükre vonatkozó felülvizsgálat elvégzésével; modell kidolgozására hív fel az európai nemzeti kapcsolattartó pontok számára, amely tartalmazza az intézményi felépítésükkel kapcsolatos helyes gyakorlatot, láthatóságot, a hozzáférést valamennyi érdekelt számára és a panaszok kezelését; felhív a beruházás meghatározásának szélesebb értelmezésére az OECD iránymutatásainak alkalmazása során annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtási eljárások során érintsék az ellátási lánccal kapcsolatos kérdéseket;

66.

a globális jelentési kezdeményezés fejlesztésére szólít fel azáltal, hogy vezető uniós vállalatokat felhív új ágazati megközelítésekben való részvételre, olyan területeket érintve mint az építőipar, a vegyipar és a mezőgazdaság; a KKV-k részvételével kapcsolatos kutatás támogatására, a munka kiterjesztésének lehetővé tételére - különösen a közép- és kelet-európai országokban -, valamint fenntarthatósági indexek kidolgozására a tőzsdékkel együtt a kialakulóban lévő piacokon;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal kötendő jövőbeni együttműködési megállapodásokba foglaljon bele fejezeteket az uniós székhellyel rendelkező vállalatok harmadik országokbeli működése és ellátási lánca okán kialakult társadalmi, emberi és környezetvédelmi problémák orvoslására vonatkozó kutatásról, ellenőrzésről és segítségnyújtásról;

68.

üdvözli a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet keretében a társadalmi felelősségi normák létrehozására irányuló vitákat, és felhívja az európai képviseletet annak biztosítására, hogy minden eredmény összhangban legyen a nemzetközi normákkal és megállapodásokkal, valamint annak a lehetőségével, hogy hasonló külső értékelési és tanúsítási módszereket biztosíthassanak;

69.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa jelen határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a határozatban megnevezett valamennyi intézménynek és szervezetnek.

—

tekintettel a „Nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006-2010” című bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi stratégiához kapcsolódó közösségi cselekvési program létrehozásáról (2001-2005) szóló, 2000. december 20-i 2001/51/EK tanácsi határozatra (1) és az Európai Parlament e kérdésről szóló, 2000. november 15-i álláspontja (2),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete emberi jogi és különösen a nők jogait érintő jogi eszközeire, különösen a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (a továbbiakban: Egyezmény), és az ENSZ egyéb, a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos eszközeire, mint amilyen az 1993. június 14-25-i emberi jogi világkonferencián elfogadott bécsi nyilatkozat és cselekvési program, valamint az ENSZ Közgyűlésének a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i határozata (3), a nők elleni, családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2004. február 19-i (4), a nőkkel szemben elkövetett becsületbeli bűncselekményekről szóló, 2004. december 20-i-i (5), a nők elleni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzési és büntetőjogi intézkedésekről szóló, 1998. február 2-i (6) határozata,

—

tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencián elfogadott cselekvési programra, és a Parlament 2000. május 18-i, a pekingi cselekvési program (7) nyomon követéséről szóló, valamint a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló, 2005. március 10-i állásfoglalásaira (8),

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának „A nők elleni erőszak minden formájára vonatkozó mélyreható vizsgálat” című, 2006. július 6-i jelentésére (9),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése nők helyzetével foglalkozó bizottsága 2005 márciusában tartott 49. ülésének zárójelentésére,

—

tekintettel az afrikai emberek és népek jogainak chartájához csatolt, az afrikai nők jogairól szóló - „maputói jegyzőkönyv” néven is ismert -, 2005. november 25-én hatályba lépett jegyzőkönyvre, amely tiltja többek között a női nemi szervek megcsonkításának valamennyi formáját,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára (10), amely felszólít a nők nagyobb mértékű részvételére a fegyveres konfliktusok megelőzése és a béketeremtés tekintetében,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottsági tanácsadó testületnek a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a nemzeti költségvetésekbe történő beépítéséről szóló 2003. májusi jelentésére,

—

tekintettel a lisszaboni rendkívüli Európai Tanács elnökségének 2000. március 23-i és 24-i, a stockholmi Európai Tanács elnökségének 2001. március 23-24-i, a barcelonai Európai Tanács elnökségének 2002. március 15-i és 16-i, a brüsszeli Európai Tanács elnökségének 2003. március 20-i és 21-i, valamint 2004. március 25-i és 26-i következtetéseire,

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra (11),

—

tekintettel 2006. január 19-i állásfoglalására a lisszaboni stratégia jövőjéről a nemek közötti esélyegyenlőség perspektívája tekintetében (12),

—

tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztethetőségéről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a munkaidő szervezéséről szóló, 2004. február 11-i állásfoglalására, (a 93/104/EK irányelv módosítása) (14),

—

tekintettel a nőkre irányuló erőszak elleni küzdelem jelenlegi helyzetéről és a további intézkedésekről szóló, 2006. február 2-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett gyermekekkel és nőkkel való kereskedelem megelőzésének stratégiáiról szóló, 2006. január 17-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a nők bevándorlása: a bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban című, 2006. október 24-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a nemi esélyegyenlőségi politikákért felelős EU-s miniszterek által 2005. február 4-én Luxembourgban elfogadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, a 2006. március 23-24-i brüsszeli Európai Tanács által elfogadott európai paktumra,

—

tekintettel a Nemzetközösség által a nemek közötti egyenlőség tárgyában 2005-2015-re elfogadott cselekvési tervre,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0033/2007),

A.

mivel az ENSZ emberi jogi világkonferenciáján 1993. június 25-én elfogadott bécsi nyilatkozat megerősíti, hogy a „nők és leányok emberi jogai elidegeníthetetlen, teljes és oszthatatlan részét képezik az egyetemes emberi jogoknak”, és mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az EU alapvető joga és alapelve, amelyet az Európai Uniót létrehozó szerződés és az Európai Unió alapjogi chartája is elismer; mivel az e téren elért jelentős előrelépések ellenére a nők és a férfiak között továbbra is számos egyenlőtlenség áll fenn;

B.

mivel a nőkkel szembeni erőszak az emberi jogok megsértésének legelterjedtebb, földrajzi, gazdasági vagy társadalmi határokat nem ismerő formája, és mivel a nemzeti, közösségi és nemzetközi erőfeszítések ellenére az erőszaknak áldozatul eső nők száma riasztó (18);

C.

mivel a „nők elleni erőszak” kifejezés alatt olyan, a nemi megkülönböztetésen alapuló bármely cselekmény értendő, ami a nők számára fizikai, szexuális vagy pszichológiai sérülést, illetve szenvedést eredményez vagy eredményezhet, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert, vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, függetlenül attól, hogy az a köz- vagy a magánéletben történik;

D.

mivel a szakképzés, a személyi szolgáltatások, a munkavállalás, a családi kötelezettségek, a nyugdíjjogosultság és a különválás vagy a házasság felbontása esetén őket megillető jogvédelem terén fennálló tartós nemi alapú megkülönböztetés és egyenlőtlenségek miatt a szegénység nagyobb számban fenyegeti a nőket, ideértve azokat is, akik dolgoznak (19), és különösen az idősebb nőket, az egyszülős családok családfői szerepét betöltő nőket, a fiatalkorú anyákat és a családi vállalkozásban dolgozó nőket, különösen a gazdaságilag függő helyzetben lévő nők esetén;

E.

mivel az EU és tagállamai kulturális és társadalmi elvei és értékei, vagyis az emberi jogok tiszteletben tartása, az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a párbeszéd, a szolidaritás és a részvétel, az Európai Unió valamennyi állampolgára és lakója örökségét képezi; mivel ezen értékek biztosítása az Unió egyik prioritása és tényezője az emancipációnak és az integrációnak, különösen olyan nők és lányok esetében, akik nyelvi, kulturális vagy vallási gátak miatt elszigetelt helyzetben vannak;

F.

mivel a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a nemzeti költségvetésekbe történő beillesztése több figyelmet érdemel az esélyegyenlőségi politika hatékony irányítása céljából, és mivel mostantól az e téren szerzett európai, nemzeti vagy regionális szintű ismeretek és tapasztalatok lehetővé tehetik azoknak a közösségi költségvetésben és programokban történő alkalmazását a tervezés, a végrehajtás és az értékelés fázisában (20);

G.

mivel az EK-Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése, 13. és 152. cikke meghatározza a Közösség feladatát a nemek közötti egyenlőségnek az emberi egészségvédelmi politika keretében történő megvalósításában;

H.

mivel a nők foglalkoztatására vonatkozó lisszaboni célok megvalósítása a koordináció nyílt módszerének keretén belül további intézkedéseket igényel, amelyek a nemzeti vagy regionális szinten meglévő bevált gyakorlaton alapulnak, és amelyek különösen figyelembe veszik a képzési és a munkához jutásra vonatkozó politikák, a munka és magánélet jobb összeegyeztethetőségét célzó politikák, a szolgáltatások és a nők döntéshozatalban való részvételének ösztönzése között fennálló kölcsönös függőséget, és mivel ezzel összefüggésben különös erőfeszítést kell tenni a társadalmi-gazdasági kohézió megteremtésére, a nemek közötti digitális szakadék felszámolására és a nők tudományos életben betöltött szerepének előmozdítására;

I.

mivel az egyenlő díjazásra vonatkozó közösségi jogszabályok és nemzeti rendelkezések ellenére a két nem között komoly bérezési különbségek vannak, és az EU-ban a nők átlagosan 15%-kal keresnek kevesebbet a férfiaknál, ez a különbség pedig jóval lassabban csökken, mint a két nem foglalkoztatási mértékének eltérése;

J.

mivel a nők gyakran kevesebb nyugdíjjogosultsággal rendelkeznek, mint a férfiak, akár alacsonyabb fizetésük miatt, akár azért, mert szakmai pályafutásuk rövidebb, illetve megszakítják nagyobb mértékű családi kötelezettségeik miatt;

K.

mivel a családi élet és a hivatás összeegyeztetésére irányuló politikának a nők éppúgy címzettjei, mint a férfiak, és mivel ezáltal szükség van egy olyan átfogó megközelítésre, amely szem előtt tartja a nőkkel szembeni megkülönböztetést és az új nemzedékeknek a társadalom egésze szempontjából előnyös szerepét;

L.

mivel annak ellenére, hogy a nők az európai népesség 52%-át teszik ki, ez az arány nem tükröződik sem a hatalmi pozíciók megszerzésében, sem a hatalomban való részvételben; mivel a teljes társadalom reprezentativitása megerősíti a kormányzást és politikák helyességét a lakosság elvárásaihoz képest; mivel ezenfelül nemzeti szinten rendelkezésre áll a megoldások olyan palettája (jogszabályok, megállapodások vagy magánkezdeményezések), amellyel megvalósítható a nők döntéshozatalban való képviselete;

M.

mivel a Bizottság közleményében (COM(2005)0229) javasolt „e-2010” (európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért 2010) stratégiai keret többek között az életminőség javítására irányul a társadalom egészének az információs társadalomban való részvétele révén;

1.

megállapítja, hogy a Bizottság az esélyegyenlőségi stratégiát többéves keretben kívánja végrehajtani, mivel ez lehetővé teszi egy hosszú távú stratégia felépítését az esélyegyenlőség uniós szintű előmozdítása érdekében, ugyanakkor kiemeli, hogy az ütemterv nem határozza meg sem a Bizottság és a tagállamok feladatait a végrehajtás és a polgárok tájékoztatása tekintetében, sem az ajánlásai végrehajtására elkülönített forrásokat;

2.

elismeri az esélyegyenlőség előmozdításának kettős természetét, amely szerint valamennyi politikai területen érvényre kell juttatni, és ezzel egyidejűleg célzott intézkedéseket kell hozni az egyenlőség érvényesülésének előmozdítása érdekében;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy általános keretet a nemek között egyenlőséget támogató politikák és programok, illetve az ezek nyomán kidolgozott nemzeti politikák értékelésére; külön kéri a férfiak és nők egyenlőségéről szóló közösségi keretstratégia (2000-2005) (21) alapos értékelését, és az esélyegyenlőségre vonatkozó irányelvek, különösen a 86/613/EGK (22), 89/391/EGK (23), 92/85/EGK (24) és 2003/41/EK (25) irányelv végrehajtásának elemzését, hogy az ütemtervhez megbízható adatok és statisztikák felhasználásával egy megfelelő programozási, végrehajtási, ellenőrzési és értékelési ciklus készülhessen; e tekintetben fenntartja, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének mielőbbi létrehozása elengedhetetlen az ütemterv előrehaladásának állandó felügyeletéhez;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség politikáját ne csak az EU egyik prioritásaként kezelje, hanem mindenek előtt úgy, mint az emberi jogok tiszteletben tartásához alapvetően szükséges elvárást; úgy ítéli meg, hogy e megközelítésnek a nők és gyermekek jogi védelmét szolgáló európai és nemzeti intézkedések összehangolásának és megerősítésének előmozdítását kell eredményeznie, különösen:

továbbá felhívja a Bizottságot, hogy:

és felkéri a tagállamokat, hogy:

5.

felkéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem erősítették meg az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvet („palermói jegyzőkönyv”) és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét, hogy ezt késedelem nélkül tegyék meg, továbbá hajtsák végre a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvet (26);

6.

úgy ítéli meg, hogy a tagjelölt országokkal folytatott csatlakozási tárgyalások keretében alapvető elvárás a nők jogainak tiszteletben tartása, más emberi jogokhoz hasonlóan; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezekben az országokban a nőket érő megkülönböztető magatartásokra és erőszakra vonatkozó adatokat, és azokról tájékoztassa az Európai Parlamentet és a Tanácsot, valamint tevőlegesen támogassa a csatlakozni kívánó országokat a Progress és a Daphne közösségi programokban való részvételre;

7.

hangsúlyozza, hogy a nők jogainak tiszteletben tartása az EU szomszédsági, kül- és fejlesztési politikáinak létfontosságú feltétele kell, hogy legyen; e tekintetben

8.

kéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a nők egészséghez való jogának biztosítására, ideértve a szexuális és a reproduktív egészségügyi jogokat is; megerősíti, hogy alapvetően fontos - különösen a HIV/AIDS elleni küzdelemre való tekintettel - a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó információkhoz, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségeinek kiszélesítése;

9.

elismeri, hogy a lányok különösen kiszolgáltatottak az erőszaknak és a megkülönböztetésnek, és kéri, hogy tegyenek jelentősebb erőfeszítéseket a lányoknak az erőszak valamennyi formája ellen való védelme céljából, ideértve a nemi erőszakot, a szexuális kizsákmányolást és a fegyveres erőkhöz való kényszertoborzást is, valamint olyan politikák és programok elősegítését kéri, amelyek javítják a lányok jogainak védelmét a konfliktusokban, illetve a konfliktusok utáni helyzetekben;

10.

kéri a Bizottságot, hogy tartsa be kötelezettségvállalását, mely szerint közleményt terjeszt elő a „Fejlesztési együttműködésben megvalósuló nemek közötti egyenlőség európai víziója” címmel;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU és az ENSZ közötti koordinációt az esélyegyenlőségre és a lányok jogaira vonatkozó politikák terén; megerősíti, hogy elő kell segíteni az európai és nemzetközi, regionális vagy kétoldalú intézményekkel - ideértve az ENSZ szervezeteit is - való szoros együttműködést a nemekre vonatkozó megközelítések összehangolása céljából a fejlesztési együttműködések és humanitárius segélyek terén, elsősorban a pekingi cselekvési platform és a kairói cselekvési program, továbbá az Egyezmény és annak önkéntes jegyzőkönyve, valamint a millenniumi fejlesztési célok közötti összefüggések erősítésével;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Afrikát és az afrikai országok nemzeti fejlesztési stratégiáit támogató politikák keretében mozdítsák elő a maputói jegyzőkönyv megerősítését és végrehajtását valamennyi afrikai országban, kiemelt figyelemmel az 5. cikkre, ami elítéli és tiltja a nemi szervek megcsonkításának valamenynyi formáját;

13.

üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, mely szerint előmozdítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa fent említett, 1325. számú határozatának végrehajtását, valamint iránymutatásokat dolgoz ki a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének a válságkezelést oktató képzésekbe való beillesztéséről;

14.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el konkrét kezdeményezéseket a bevándorolt nők emancipációja és gazdasági-társadalmi integrációja érdekében, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak integrációját szolgáló keretprogram keretében, valamint a nyelv és a közösségi vívmányokból, nemzetközi megállapodásokból, a fogadó ország alapelveiből és hatályos jogszabályaiból (mint amilyen a többnejűség tilalma a családegyesítés leple alatt) és az EU alapértékeiből eredő jogok és kötelezettségek elsajátítását elősegítő támogató intézkedéseket, az esélyegyenlőséggel, a nemi alapon történő megkülönböztetéstől való mentességgel, továbbá a nemi szempontok fellépésekben való érvényesítésével kapcsolatos egyedi képzési politikák kidolgozásával, a munkához való hozzáférés terén és a munkahelyen történő megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó programokkal, a bevándorló nők olyan vállalkozási projektjeinek támogatásával, amelyek előmozdítják származási országaik kulturális gazdagságának megtartását és terjesztését, és a bevándorló nők számára olyan nyilvános fórumok létrehozásával és támogatásával, ahol aktívan képviseltethetik magukat;

15.

javasolja a tagállamoknak és a Bizottságnak, hogy gondoskodjanak olyan programok finanszírozásáról, amelyek célja a bevándorlók EU-ba érkezésének és itt tartózkodásának előfeltételeiről, továbbá az illegális bevándorlás kockázatairól szóló tájékoztatás nyújtása a származási országokban;

16.

felkéri a Bizottságot, hogy indítsa el a nemek közötti egyenlőség dimenziójának az EU költségvetésébe és a közösségi programokba, különösen a strukturális alapokba, a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramba (2007-2013), az egészségügy és a fogyasztóvédelem területére vonatkozó közösségi cselekvési programba (2007-2013) és a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési programba (2003-2008) történő beépítésére irányuló első kísérleti projekteket; úgy véli, ezeknek a kísérleti projekteknek fel kell tárniuk az Unió költségvetésének a nemek közötti egyenlőségre kifejtett hatását (átfogó megközelítés), a kifejezetten a nők vagy a nők által javasolt projektek részére megállapított tartalékok hatékonyságát, és elemezniük kell azokat a nehézségeket, amelyekkel a nők a fenti programokhoz való hozzáférés során találkoztak (egyedi megközelítés);

17.

felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatásra és társadalmi integrációra vonatkozó nemzeti cselekvési terveikbe építsék bele vagy erősítsék meg bennük azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a nők munkaerőpiacra történő belépése után azonos munkáért azonos megbecsülésben és egyenlő díjazásban részesüljenek, ösztönzik a nők vállalkozó kedvét, új munkalehetőségeket azonosítanak és támogatnak az egészségügyi és szociális ágazatban, valamint a személyes és a családnak nyújtott szolgáltatások terén ahol a foglalkoztatottak többsége nő, kiemelve e munkák gazdasági és társadalmi értékét és egy olyan szabályozási környezetet teremtve, amely lehetővé teszi a szolgáltatások minőségének és a szolgáltatást nyújtók szociális jogainak és méltóságának elismerését, továbbá elősegítve az elszegényedés kockázatának csökkentését; úgy ítéli meg, hogy a nők szociális és gazdasági szférában elfoglalt - a férfiakénál magasabb munkanélküliségi mutatókban és alacsonyabb bérekben megnyilvánuló - hátrányos helyzete következtében a nők fokozottabban ki vannak téve a kizsákmányolás veszélyének;

18.

felhívja a tagállamokat, hogy - többek között - az informatikai és kommunikációs technológiák kínálta lehetőségek kiaknázásával dolgozzanak ki konkrét stratégiákat a nők vállalkozó kedvének megerősítése érdekében, továbbá olyan intézkedéseket, amelyek révén a női vállalkozók könnyebben hozzáférhetnek bankkölcsönökhöz és szolgáltatásokhoz, különös tekintettel a mikrofinanszírozásra, valamint a női vállalkozói hálózatokat támogató intézkedéseket;

19.

megállapítja, hogy azok a kihívások, amelyekkel a tagállamoknak és az EU-nak a nemek közötti esélyegyenlőség terén szembe kell nézniük, egyre komolyabbak az erősödő globális gazdasági verseny, illetve az ebből fakadó, rugalmasabb és mobilisabb munkaerő iránti kereslet következtében; hangsúlyozza, hogy a nők továbbra is társadalmi, munkahelyi és egyéb típusú megkülönböztetés áldozatai, és hogy e követelmények valószínűleg súlyosabban érintik majd a nőket, mint a férfiakat; úgy ítéli meg, hogy e helyzet nem áshatja alá a nemek közti esélyegyenlőséget és a nők gyermekvállaláshoz való jogát;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy a lisszaboni stratégia végrehajtása keretében nevezzenek ki nemzeti felelőst a nemek közötti egyenlőség területén, akinek feladata részt venni a különböző nemzeti tervek kidolgozásában és felülvizsgálatában, és végrehajtásuk ellenőrzésében a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a költségvetésbe, valamint az e tervek által meghatározott politikákba és célokba történő beépítésének elősegítése céljából;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a férfiak és nők fizetése még mindig 15%-os eltérést mutat; felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül a 75/117/EGK tanácsi irányelvet (27), különösen annak a munkaügyi ellenőrzésekhez és a megkülönböztetés esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekhez kapcsolódó elemeit; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására is, hogy az irányelvet oly módon alkalmazzák, hogy a nők ne szenvedjenek el megkülönböztetést azon az alapon, hogy a gyermeknevelés miatt kevesebb munkatapasztalatuk van;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve ösztönözze a család és a munka összeegyeztethetőségére vonatkozó politikák kidolgozását, nevezetesen az alábbiak révén:

23.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közösségi jogszabályok - például a 93/104/EK irányelv - felülvizsgálata vagy kidolgozása során a nemek esélyegyenlőségére irányuló hatáselemzéseket megfelelő mértékben vegyék figyelembe, és kéri a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket, amenynyiben az esélyegyenlőség tekintetében negatív hatások várhatók, például az idézett irányelv kapcsán; kéri a Tanácsot, hogy vessen véget a szóban forgó irányelv alkalmazása alóli mentességeknek, mivel ezek hátrányosabban érintik a nőket, mint a férfiakat, és aláássák a munka és a családi élet összehangolását;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió finn elnöksége által szervezett, a férfiakról és a nemek közötti egyenlőségről szóló konferencia eredményét, valamint a férfiaknak a nemek közötti egyenlőség megvalósításában játszott szerepét;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által végzett munka és a döntéshozói szintekről készült adatbázisban rögzített előrelépések alapján (29) mérje fel a nemzetközi, nemzeti vagy regionális szinten működő helyes gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik a nők számára a döntéshozatali folyamatokban való részvételt, majd ezt követően e döntések terjesztésének és elfogadtatásának elősegítését, többek között a döntéshozatali folyamatokban részt vevő nők hálózatának támogatása révén;

26.

sürgeti a tagállamokat egyértelmű célok és ütemtervek létrehozására és végrehajtására a nők különböző döntéshozatali folyamatokban való részvételének növelése, illetve a nők politikai életben történő szerepvállalásának fokozása terén;

27.

fontosnak tekinti a nők tudományos és kutatási pályán való szereplésének előmozdítását; úgy véli, e célból olyan politikákra és eszközökre van szükség, amelyek együtt biztosítják e szakmákban a nemek közötti egyensúlyt és a kiválóságot;

28.

úgy ítéli meg, hogy a nők tudományos szakmákban való jelenlétét olyan szerződéses megoldások felkínálása ösztönözheti, mint a tanulmányi ösztöndíjak vagy a részmunkaidő, amelyek segítségével a családi és a szakmai élet összeegyeztethető;

29.

úgy véli, hogy a társadalomban elfoglalt női szerepek pozitív példáinak és valamennyi ágazatban elért eredményeiknek - amiket hangsúlyozni kell a pozitív kép megteremtése és más nők ösztönzése érdekében -, továbbá a nemek közötti egyenlőség megvalósításában, illetve a család és a magánélet összeegyeztethetővé tételében vállalt férfiúi részvételnek a médiában történő megjelenítése hatékony eszköze lehetne a nőket sújtó negatív előítéletekkel szembeni harcnak; ezért kéri a Bizottságot, hogy - például a Média 2007 program keretében - ösztönözze azokat a kezdeményezéseket, amelyekkel mozgósíthatja a médiát a maga által közvetített előítéletekkel szemben - például az említett ágazat tagjaival való állandó konzultációs fórumok segítségével - és előmozdíthatja az esélyegyenlőséget, különös tekintettel a fiatal férfiak és nők tájékoztatására és körükben a figyelem felkeltésére;

30.

szorgalmazza, hogy a tagállamok hozzanak a nemekhez kötődő, különösen a munkaerőpiacon előforduló sztereotípiák felszámolását, valamint az elsősorban nők által uralt ágazatokban és pozíciókban - például az általános iskolákban és a gondozólétesítményekben - a férfiak jelenlétének növelését elősegítő intézkedéseket;

31.

szorgalmazza, hogy a Bizottság - összhangban az Európai Közösségek Bíróságának legújabb ítéleteivel - foglalja bele az ütemtervbe a transznemű személyek jogait és az őket érintő problémákat;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy a biztosok, a legmagasabb rangú köztisztviselők és minden vezetői képzésben részt vevő európai tisztviselő számára hozzon létre a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről és a nemek közötti egyenlőség tudatosításáról szóló képzést;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy az EU valamennyi hivatalos dokumentumában és az EU összes hivatalos nyelvén folyó tolmácsolásban olyan szóhasználatot ösztönözzön, amely megfelel az esélyegyenlőség követelményeinek és minden érintett kultúrához eljut;

34.

felhívja az európai intézményeket és testületeket, hogy adminisztrációs szinten mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőséget, valamint - különösen a magas rangú beosztások esetében - a toborzásoknál és kinevezéseknél tűzzék ki célul a nők és a férfiak közötti egyenértékűséget;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy szenteljen külön fejezetet az ütemtervnek a nők és férfiak Európai Unión belüli esélyegyenlőségéről szóló éves jelentésben, és hogy e fejezetben számoljon be az ütemterv tekintetében elért előrehaladásról;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottságát, illetve bizottságait az ütemterv haladásának nyomon követéséről, többek között nyilvános országonkénti jelentés révén;

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a helyi, regionális és nemzeti szinten az esélyegyenlőség kérdésében hatáskörrel rendelkező végrehajtó és választott szerveknek.

—

tekintettel a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló, 2005. október 18-i 2005/737/EK bizottsági ajánlására (1) (a továbbiakban: az ajánlás),

—

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. és 151. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának II-77. és II-82. cikkére,

—

tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés III-181. cikkére,

—

tekintettel a zenei jogokról szóló hatályos nemzetközi megállapodásokra, nevezetesen az 1961. október 26-i, az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló Római Egyezményre, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezményre, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO - World Intellectual Property Organization) 1996. december 20-i, Szerzői Jogi Szerződésére, a WIPO 1996. december 20-i, előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződésére, valamint az 1994. április 15-i, a szellemi tulajdonjogok kereskedelemi vonatkozásairól (TRIPS) szóló WTO-megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Közösségnek a zenei jogokra vonatkozó szerzői és szomszédos jogi joganyagára („acquis communautaire”), nevezetesen a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2), a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK tanácsi irányelvre (3), a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló, 2006. december 12-i 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4), valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a Bizottság zöld könyvére a szerzői és szomszédos jogokról az információs társadalomban (COM(1995)0382),

—

tekintettel az audiovizuális területen működő előadóművészek védelméről szóló, 2003. május 15-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a szerzői és szomszédos jogokkal foglalkozó közös jogkezelő szervezetekre irányuló közösségi keretről szóló, 2004. január 15-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Bizottság 2004. április 16-i, a szerzői és szomszédos jogok belső piaci kezeléséről szóló közleményére (COM(2004)0261),

—

tekintettel „a Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról: Több kutatás és innováció - Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekében: Közös megközelítés” című 2006. július 5-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0053/2007),

A.

mivel a Bizottság az ajánlás elfogadása előtt nem folytatott átfogó és alapos konzultációt az érintett felekkel és a Parlamenttel; mivel az tisztességes és kiegyensúlyozott érdekképviselet biztosítása érdekében minden jogosulti kategóriával konzultálni kell az e területre irányuló jövőbeli szabályozási tevékenységekről;

B.

mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság nem vonta be hivatalosan a Parlamentet, különösen a Parlament fent említett 2004. január 15-i állásfoglalása fényében, hiszen az ajánlás a meglévő szabályok értelmezésén és kiegészítésén nyilvánvalóan túlmutat;

C.

mivel elfogadhatatlan, hogy a „puha jogszabályok” szerinti megközelítést választották előzetes konzultáció és a Parlament és a Tanács hivatalos bevonása nélkül, megkerülve ezzel a demokratikus eljárást, különösen mivel a kezdeményezés máris kihatott egyes piaci döntésekre, a verseny és a kulturális sokszínűség esetleges kárára;

D.

tekintettel arra, hogy az ajánlás csak a zenei felvételek online eladását kívánja szabályozni, a pontatlan megfogalmazásból adódóan azonban más, zenei felvételeket tartalmazó online szolgáltatásokra (pl. műsorsugárzásokra) is alkalmazható lenne; tekintettel arra, hogy ebből adódóan az egyértelműség hiánya a különböző engedélyrendszerek alkalmazhatóságával kapcsolatban jogbizonytalansághoz vezet és különösen az online műsorsugárzók számára jár hátrányokkal;

E.

tekintettel arra, hogy fennáll annak veszélye, hogy azok a jogosultak, akik megfelelnek az ajánlásban foglaltaknak az interaktív online-jogaik tekintetében, a helyi közös jogkezelőktől megvonják a többi (pl. műsorsugárzással kapcsolatos) jogot is, és így e jogok felhasználóitól elveszik azt a lehetőséget, hogy a egyetlen közös jogkezelőtől szerezzék meg a változatos repertoárhoz kapcsolódó felhasználói jogokat;

F.

mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság ajánlást kívánna elfogadni a magáncélú többszörözés méltányos díjazásának jelenlegi rendszeréről, a 2001/29/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint, ezáltal ismételten megkerülve a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó szabályozásra alkalmazandó demokratikus folyamatot;

G.

mivel fontos elkerülni az esetleges kockázatokat, valamint ésszerű egyensúlyt biztosítani a különböző érdekelt felek jogai és érdekei között;

H.

mivel a zene nem árucikk, és a közös jogkezelők főként nonprofit szervezetek, és mivel az ellenőrzött versenyen alapuló rendszer bevezetése valamennyi jogosult érdekét, illetve a kulturális sokszínűség és a kreativitás előmozdítását szolgálja;

I.

mivel a nemzeti közös jogkezelőknek továbbra is fontos szerepet kell játszaniuk az új és kisebbségi jogosultak, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának támogatásában, ami feltételezi, hogy a nemzeti közös jogkezelők kulturális hozzájárulások beszedésére vonatkozó joga meg kell, hogy maradjon;

J.

mivel a nemzeti közös jogkezelők már létező hálózata fontos szerepet játszik, pénzügyi támogatással ösztönözve az új és kisebbségi repertoárokat Európában, és ezt nem szabad veszni hagyni;

K.

mivel az online zenei ágazat szerzői és szomszédos jogainak közös kezelése területén kialakított nagyobb, de ellenőrzött verseny az összes résztvevő javát szolgálhatja és alátámaszthatja a kulturális sokszínűséget, feltéve, ha tisztességes és átlátható, és a verseny kizárólag a szóban forgó szolgáltatás nyújtásának minőségét és költségét érinti és nincs hatással a jogok értékére;

L.

mivel aggodalomra ad okot az ajánlás néhány rendelkezésének esetleges negatív hatása a helyi repertoárokra és a kulturális sokszínűségre, hiszen ez a jogok nagyobb közös jogkezelők kezében való összpontosulásához kedvezhet, és mivel a jogkezelők közötti, a jövedelmezőbb jogosultak megszerzésére irányuló bármilyen verseny bevezetésére irányuló kezdeményezés hatásait vizsgálni kell és össze kell mérni e megközelítés kisebb jogosultakra, kis- és középméretű közös jogkezelőkre és a kulturális sokszínűségre gyakorolt hatásával;

M.

mivel a jogosultak azon lehetőségét, hogy tartózkodási helyük tagállamától függetlenül választhatnak közös jogkezelőt, az alábbiakhoz kell kötni:

N.

mivel a kölcsönösségi szerződések és a jogdíjak kölcsönös beszedésének jelenlegi rendszerét meg kell őrizni annak érdekében, hogy a verseny a közös jogkezelők által nyújtott szolgáltatások hatékonyságára és minőségére, valamint az adminisztratív költségek százalékos arányára legyen alapozva, valamint hogy a zenei felvételek online értékesítésében részt vevő felhasználók engedélyezése a szerzői jog egyes felhasználók általi felhasználásának országában esedékes díjak szerint történjen, és mivel a tagállamoknak a műholdas műsorsugárzásról és a vezetékes továbbközvetítésről 93/83/EGK irányelv határokon átnyúló műsorszórásra vonatkozó szabályaival összhangban jogbiztonságot kell teremteniük az online zeneértékesítésen felüli online szolgáltatásokat nyújtók számára, és lehetővé kell tenniük ezen egyéb felhasználók számára a szükséges jogi hozzájárulás igénylését és a jogosultak minden kategóriájának járó méltányos jogdíjak megfelelő, tisztességes és diszkriminációmentes kifizetését;

O.

mivel a kölcsönös képviseleti megállapodások rendszerét fenn kell tartani, ami diszkriminációmentesen valamennyi kereskedelmi és egyéni felhasználó számára lehetővé teszi a világrepertoárhoz való egyenlő hozzáférést, a jogosultak számára jobb védelmet biztosít, szavatolja a valódi kulturális sokszínűséget és elősegíti a tisztességes versenyt a belső piacon;

P.

mivel a közös jogkezelők számára lehetővé kell tenni, hogy az Európai Unió területén bárhol élő kereskedelmi felhasználók számára páneurópai és többféle repertoárt átfogó engedélyeket adjanak ki határokon átnyúló és online felhasználásra, valamint a mobiltelefonos és egyéb digitális hálózati felhasználásra, amennyiben az engedélyezett jogok hasznosítását megfelelően tudják adminisztrálni, és mivel az ilyen több területet lefedő engedélyek kiadását tisztességesen megtárgyalt feltételekhez kell kötni a felhasználók közötti megkülönböztetés nélkül, illetve a különböző technológiai platformok közötti interoperabilitás biztosításával, annak érdekében, hogy a közös jogkezelők engedélyezési gyakorlata ne eredményezzen versenytorzulást a jogok különböző felhasználói között, valamint a különböző, nem interoperábilis technológiai átviteli módok között;

Q.

mivel a közös jogkezelők együttműködésének középpontjában az egyablakos ügyintézésnek kell állnia - ahol a kereskedelmi felhasználók a világrepertoárra kiterjedő engedélyt szerezhetnek az általuk kívánt területre -, a jogosultak magas szintű védelmével együtt, a forum shopping (a legolcsóbb engedélyeket kínáló közös jogkezelők keresése a felhasználók részéről) elkerülése révén; mivel az egyablakos ügyintézés fenntartása érdekében meg kell őrizni a jogdíjak kölcsönös beszedésének jelenlegi rendszerét, összekapcsolva azt a jogosultak magas szintű védelmével annak érdekében, hogy a bevételekre gyakorolt kedvezőtlen hatást elkerüljék és egyúttal biztosítsák, hogy az tisztességes verseny szempontjából káros, nem kívánatos kizárólagos megbízásokat ne lehessen adni;

R.

mivel a monopóliumokkal való lehetséges visszaélések tekintetében szükség van néhány közös jogkezelő jobb irányítására azáltal, hogy a szolidaritás, az átláthatóság, a diszkriminációmentesség, a jogosultak különböző kategóriáinak tisztességes és kiegyensúlyozott képviselete és az elszámoltathatóság szabályait bevezetik a tagállamokban megfelelő ellenőrző mechanizmusok kíséretében; mivel a közös jogkezelőknek a hatékonyság, a tisztességesség és az átláthatóság három kulcsfontosságú alapelve szerint kell nyújtaniuk szolgáltatásaikat;

S.

mivel amennyiben közös jogkezelés történik, olyan méltányos és hatékony vitarendezési mechanizmusokat kell bevezetni a tagállamokban, amelyek biztosítják, hogy a jogosultak és a felhasználók hozzáférjenek a vitarendezéshez szükséges eszközökhöz a mindenkit megillető bírósági felülvizsgálathoz való jog sérelme nélkül, és mivel ennek következtében a tagállamokban minden érintett számára méltányos, pártatlan és hatékony, világos és releváns feltételeken alapuló vitarendezési mechanizmusokat kell bevezetni;

T.

mivel a Bizottságnak pontos és kimerítő adatokra alapozott alapos hatástanulmányt kell készítenie a megállapodások és rendelkezések kidolgozásáról és végrehajtásáról az online szolgáltatások terén bevezetendő, több területre és több repertoárra érvényes engedélyezés lehetséges eredményeinek fokozása és kockázatainak értékelése céljából, maradéktalanul figyelembe véve a kulturális, gazdasági és szociális dimenziót;