29.11.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 287/1

A TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2007. november 16.)

az európai kulturális menetrendről

(2007/C 287/01)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

(1)	emlékeztetve az Európai Közösség számára különösen a Szerződés 151. cikke által kijelölt célkitűzésekre;

(2)	utalva a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló Unesco-egyezmény rendelkezéseire;

(3)	tekintettel az európai kulturális programoknak a globalizálódó világban betöltött szerepéről szóló, 2007. május 10-i bizottsági közleményre (1);

(4)	emlékeztetve a kulturális és a kreatív ágazatoknak a lisszaboni célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló, 2007. május 24-i következtetéseire (2);

(5)	figyelembe véve a Tanács 2002-2004-es és 2005-2007-es munkatervének tervezése és végrehajtása során szerzett tapasztalatokat (3);

(6)	figyelembe véve a 2007. szeptember 26-27-én Lisszabonban megrendezett első európai kulturális fórum eredményeit;

(7)

meggyőződve arról, hogy a kultúra és annak sajátosságai – ideértve a nyelvi sokféleséget is – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közös értékeken és a közös örökségen alapuló európai integrációs folyamatban, amely elismeri, tiszteletben tartja és előmozdítja a kulturális sokszínűséget és a kultúra transzverzális szerepét;

(8)	hangsúlyozva, hogy a kultúra és a kreativitás fontos mozgatóerő a személyes fejlődés, a társadalmi kohézió, a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, az innováció és a versenyképesség szempontjából;

(9)	osztva azt a nézetet, hogy a 2008-ban új ciklusba lépő lisszaboni menetrendben jobban el kell ismerni a kultúra szerepét;

(10)	úgy ítélve meg, hogy a kultúrának mint a nemzetközi együttműködést erősítő eszköznek fontos szerepet kell játszania az EU külkapcsolataiban;

(11)

kiemelve a kultúra és fejlesztés közötti szoros kapcsolatot és üdvözölve a tagállamok és az Európai Közösség által a külső támogatásaik tekintetében tanúsított proaktívabb szerepvállalást annak érdekében, hogy a fejlődő országokban elősegítsék egy dinamikus kulturális szektor kialakulását, valamint tudomásul véve a helyi lakosság kultúrához való hozzáférését és ezen országok kulturális termékeinek európai piacra jutását támogató finanszírozás mobilizálásának és diverzifikálásának fokozására irányuló bizottsági javaslatot;

(12)	hangsúlyozva a kultúrák közötti párbeszéd nemzetközi szintű elmélyítésének fontosságát többek között a törékeny helyzetben lévő országokkal, valamint a nem kormányzati szereplők bevonásával, a teljesebb megismerés és megértés elősegítése céljából,

EURÓPAI KULTURÁLIS MENETREND

ÜDVÖZLI a Bizottságnak az európai kulturális menetrend kidolgozására irányuló javaslatát, amely véleménye szerint fontos lépés a kulturális együttműködés továbbfejlesztése és az e területen folytatott európai tevékenységek koherenciájának és láthatóságának növelése felé, miközben erősíti a kultúra transzverzális szerepét.

Stratégiai célkitűzések

TÁMOGATJA a közös európai kulturális menetrend kialakítása céljából a Bizottság közleményében szereplő három stratégiai célkitűzést, nevezetesen az alábbiakat:

a)	a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatása;

b)	a kultúrának mint a kreativitás mozgatórugójának támogatása a növekedést, a munkahelyteremtést, az innovációt és a versenyképességet célzó lisszaboni stratégia keretében;

c)	a kultúrának mint az Európai Unió nemzetközi kapcsolatai létfontosságú elemének támogatása.

Konkrét célkitűzések

EGYETÉRT abban, hogy ez a három stratégiai célkitűzés a következő konkrét célkitűzéseket foglalja magában:

A KULTURÁLIS SOKSZÍNŰSÉG ÉS A KULTÚRÁK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD TÁMOGATÁSA TEKINTETÉBEN:

—	a művészek és a kultúra területén tevékenykedő egyéb szakemberek mobilitásának ösztönzése,

—	a kulturális örökség támogatása, nevezetesen a gyűjtemények mobilitásának megkönnyítése és a digitalizálás előmozdítása révén annak érdekében, hogy a közönség könnyebben hozzáférjen a különböző kulturális és nyelvi kifejezési formákhoz,

—	a kultúrák közötti párbeszéd mint az európai identitást, polgárságot és társadalmi kohéziót elősegítő fenntartható folyamat támogatása, többek között a polgárok interkulturális készségeinek fejlesztése révén.

A KULTÚRÁNAK MINT A KREATIVITÁS MOZGATÓRUGÓJÁNAK TÁMOGATÁSA TEKINTETÉBEN:

—	a kultúra és az oktatás közötti szinergiák hatékonyabb kihasználásának támogatása, különösen a művészeti oktatás és a kulturális tevékenységekben való aktív részvétel ösztönzése révén, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében,

—	a kifejezetten a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő szakemberek számára kialakított menedzseri, üzleti és vállalkozói képzés elérhetővé tételének támogatása,

—

a kulturális és a kreatív ágazatok – ideértve az audiovizuális ágazatot is – fejlődéséhez szükséges kedvező környezet előmozdítása, maximalizálva ezáltal azok teljesítőképességét, különösen a KKV-k tekintetében, nevezetesen a már létező programok és kezdeményezések jobb felhasználása, valamint a kulturális ágazat és más ágazatok közötti kreatív partnerség ösztönzése révén, többek között a helyi és regionális fejlesztés összefüggésében.

A KULTÚRÁNAK MINT A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK LÉTFONTOSSÁGÚ ELEMÉNEK TÁMOGATÁSA TEKINTETÉBEN:

—	a kultúra szerepének erősítése az EU külkapcsolataiban és fejlesztési politikájában,

—	a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló Unesco-egyezmény támogatása, valamint nemzetközi szintű végrehajtásának előmozdítása,

—	a kultúrák közötti párbeszéd és együttműködés erősítése az uniós tagállamok és harmadik országok civil társadalmai között,

—	az uniós tagállamok harmadik országokban működő kulturális intézményei, valamint azoknak az adott tagállamban működő partnerintézményei közötti további együttműködés ösztönzése, ideértve a kulturális intézeteket is.

Szubszidiaritás és rugalmasság

HANGSÚLYOZZA, hogy az említett célkitűzések elérése céljából végzett tevékenységeknek valódi európai hozzáadott értéket kell képviselniük és azokat a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végezni, valamint hogy ezek az uniós szintű közös iránymutatások nem zárják ki a nemzeti politikai célkitűzések tagállamok általi meghatározását és végrehajtását.

5.	KIEMELI, hogy ezeket a célkitűzéseket a kultúra területén végrehajtandó jövőbeli tevékenységek irányítását szolgáló rugalmas keretnek kell tekinteni.

MUNKAMÓDSZEREK

Párbeszéd a kulturális szektorral

EGYETÉRT ABBAN, hogy a kulturális szereplőkkel való folyamatos, többrétű és rugalmas párbeszéd, valamint az ágazattal valamennyi (helyi, regionális, nemzeti és európai) szinten folytatott konzultáció alapvető fontosságú mind az európai kulturális menetrend kidolgozása, mind annak végrehajtása szempontjából.

7.	ÜDVÖZLI a Bizottság azon szándékát, hogy a kommunikációs csatornák kiépítése és az érintettekkel folytatott párbeszéd megszervezése érdekében az ágazatot képviselő tárgyalópartnereket válasszon ki és feltérképezze az ágazatot.

Tekintettel a 2007. szeptember 26-27-én Lisszabonban megrendezett első kulturális fórum pozitív hatására EGYETÉRT ABBAN, hogy a civil társadalmak közötti és az azokon belüli nemzeti és európai szintű kapcsolatok a rendszeres jelentéstétel összefüggésében jelentős szerepet játszanak az érintettek meglátásainak összegyűjtésében.

Nyitott koordinációs módszer

ÚGY VÉLI, hogy a kultúra területén folytatott együttműködésnek a Bizottság által javasolt új megközelítése, nevezetesen a nyitott koordinációs módszernek egy egyedileg átdolgozott módon történő alkalmazása, valamint az ágazat sajátosságainak figyelembevétele rugalmas és nem kötelező erejű keretet biztosít majd az európai kulturális menetrend stratégiai célkitűzéseivel kapcsolatos együttműködés megszervezéséhez és a legjobb gyakorlatok cseréjének előmozdításához.

10.

A következőképpen HATÁROZ:

a nyitott koordinációs módszer alkalmazására a kultúra területéhez igazított, rugalmas megközelítés keretében, a tagállamok, valamint azok regionális és helyi hatóságai hatásköreinek teljes körű tiszteletben tartása mellett és a szubszidiaritás elvének megfelelően kerül sor. A tagállamok az érintett fellépésekben és eljárásokban önkéntes alapon vehetnek részt;

b)	az arányosságnak az EK-Szerződésben foglalt elvével (4) összhangban a nyitott koordinációs módszer végrehajtása során különös figyelmet fognak fordítani arra, hogy a különböző szereplőkre nehezedő pénzügyi és adminisztratív terheket a minimálisra csökkentsék;

az európai kulturális menetrend célkitűzéseinek megvalósítására olyan korlátozott számú kiemelt területet lefedő hároméves munkatervek keretében kerül sor, amelyeket a Tanács a vonatkozó időszakban a nyitott koordinációs módszerhez megfelelőnek ítél. A Bizottság a kiemelt területekre alapozva konkrét fellépéseket fog javasolni a munkatervek keretében, amelyeket a Miniszterek Tanácsa fog megvitatni, kiegészíteni, naprakésszé tenni, és amennyiben szükséges, jóváhagyni;

d)	a Tanács a Bizottsággal együttműködésben központi szerepet játszik majd a kiemelt cselekvési területeken a folytonosság és nyomon követés biztosításában, valamint a folyamat lendületének fenntartásában;

az illetékes tanácsi szervvel [a Kulturális Bizottsággal] folytatott konzultációt követően a Bizottság többek között a 10. pont a) és b) alpontjában foglalt elveknek megfelelően a tagállamok által önkéntes alapon nyújtott információk alapján jelentést készít az elért eredményekről, amelyet a Tanács elé terjeszt;

f)	az európai szintű kulturális együttműködés általános megismertetésének és láthatóságának erősítése érdekében a kulturális szereplőket és a nagyközönséget tájékoztatni kell a munkaterv célkitűzéseiről és elsődleges fellépéseiről.

11.	A 10. pont c) alpontjának megfelelően MEGÁLLAPODIK ABBAN, hogy a 2008-2010-es időszakra szóló munkaterv a mellékletben szereplő kiemelt cselekvési területekre fog összpontosítani.

12.	A Tanács az elért eredmények fényében, valamint tekintettel a fenti e) alpontban említett jelentéstételre és értékelésre, a Bizottsággal együttműködve felülvizsgálhatja a nyitott koordinációs módszernek a kultúra területén való alkalmazását.

13.	Az Európai Parlamentet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a Régiók Bizottságát tájékoztatni kell a munkatervek végrehajtásáról.

Horizontális szempontok

14.	FELKÉRI a Bizottságot, hogy a definíciók és a módszertan tekintetében oly módon folytassa a kulturális statisztikákkal kapcsolatos munkáját, hogy a tényeken alapuló politikaalkotás és fellépések támogatása érdekében összehasonlítható statisztikai adatok szülessenek.

15.	ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság szolgálatközi csoportot hozott létre annak biztosítása érdekében, hogy az EK-Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során is figyelembe vegye a kulturális szempontokat.

16.

AJÁNLJA, hogy a kulturális szempontok és egyéb közösségi politikák közötti kapcsolódási pontokat a kultúrára hatással lévő kérdésekkel foglalkozó megfelelő tanácsi formációk közötti koordináció, valamint egy hatékony és koherens mechanizmusnak a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó kulturális szempontokkal kapcsolatos rendszeres jelentéstétel és nyomon követés céljából történő létrehozása révén erősítsék meg.

17.	FELKÉRI az Európai Tanácsot, hogy támogassa ezeket, az európai kulturális menetrendnek keretet biztosító következtetéseket.

(1) 9496/07 és az azt kísérő munkadokumentum, amely felsorolja a kultúra területén végrehajtott közösségi fellépéseket (9496/07 ADD1).

(2) 9021/07.

(3) HL C 162., 2002.7.6., 5. o. és 13839/04.

(4) Az EK-Szerződés 5. cikke, ahogy azt a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló, az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 30. jegyzőkönyv, és különösen annak 9. pontja értelmezi.

MELLÉKLET

A 2008-2010-ES IDŐSZAK KIEMELT CSELEKVÉSI TERÜLETEI

A fenti 10. pont c) alpontjában és a 11. pontban foglalt rendelkezésekkel összhangban az európai kulturális menetrend stratégiai célkitűzései keretében a következő elsődleges fellépéseket fogják megvalósítani:

—	a művészek és a kultúra területén tevékenykedő egyéb szakemberek mobilitását meghatározó feltételek javítása,

—	a kultúrához való hozzáférés előmozdítása, különösen a kulturális örökség, a többnyelvűség, a digitalizáció, a kulturális turizmus, az oktatással, különösen a művészeti oktatással fennálló szinergiák és a gyűjtemények nagyobb mobilitásának támogatásán keresztül,

—	adatok, statisztikák és módszertanok kialakítása a kulturális ágazatban, valamint azok összehasonlíthatóságának javítása,

—	a kulturális és kreatív ágazatok, azon belül is elsősorban a KKV-k teljesítőképességének maximalizálása,

—	a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló Unesco-egyezmény támogatása és végrehajtása.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

29.11.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 287/12

Az EFTA Felügyeleti Hatóság közleménye az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkei szerinti panaszok Hatóság általi kezeléséről

(2007/C 287/06)

A.	Jelen közleményt az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: EGT-megállapodás) és az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás) szabályai szerint adták ki.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) közleményt adott ki „Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkei szerinti panaszok Bizottság általi kezeléséről szóló bizottsági közlemény” címmel (1). Ezen nem kötelező erejű jogszabály a Bizottság által a versenyjog területén alkalmazott elveket és szabályokat tartalmazza. Bemutatja továbbá, hogy a Bizottság milyen módon kívánja kezelni a panaszokat.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság a fent említett jogszabályt EGT-vonatkozásúnak ítéli meg. Az egyenlő versenyfeltételek fenntartása, valamint az EGT-versenyszabályoknak az EGT teljes területén történő egységes alkalmazása biztosítása érdekében az EFTA Felügyeleti Hatóság jelen közleményt a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint ráruházott hatáskörben fogadja el. Követni szándékozik az ezen közleményben lefektetett elveket és szabályokat, amikor a vonatkozó EGT-szabályokat valamely meghatározott esetre alkalmazza (2).

D.	E közlemény célja különösen annak bemutatása, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság miként jár el az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeinek feltételezett megsértésére irányuló panaszok kezelése során.

E.	Jelen közlemény olyan esetekre vonatkozik, amelyekben a Hatóság az EGT-megállapodás 56. cikke szerinti illetékes felügyeleti hatóság.

I. BEVEZETÉS ÉS A KÖZLEMÉNY TÁRGYA

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyve I. részének II. fejezete (a továbbiakban: II. fejezet) (3) olyan rendszert állít fel, amelyben az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-államok versenyhatóságai és bíróságai alkalmazhatják az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeit. A II. fejezet elismeri többek közt a versenyszabályok érvényesítéséért felelős Hatóság, az EFTA-állami versenyhatóságok, valamint az 53. és 54. cikkekből következő egyéni jogok védelme érdekében magánfelek közötti perekben eljáró EFTA-állami bíróságok egymást kiegészítő funkcióit.

A II. fejezet szerint a versenyszabályok érvényesítéséért felelős hatóságok intézkedéseiket az 53. és 54. cikkek súlyos, gyakran nehezen felderíthető megsértéseire összpontosíthatják. A versenyjogot érvényesítő tevékenységeik gyakorlását segítik a piaci szereplők – a vállalkozások és a fogyasztók – által szolgáltatott információk.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság emiatt bátorítani kívánja a polgárokat és vállalkozásokat, hogy forduljanak a versenyjog érvényesítéséért felelős hatóságokhoz, és tájékoztassák azokat a versenyszabályok megsértésének gyanújáról. A Hatóság szintjén erre két lehetőség nyílik, egyrészt a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz benyújtásával. A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyvének I. részének III. fejezetének (a továbbiakban: III. fejezet) (4) 5–9. cikkei szerint az ilyen panaszok meg kell feleljenek bizonyos követelményeknek.

A másik lehetőség olyan piaci információk nyújtása, amelyek esetén nem kell teljesülniük a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, panaszokra vonatkozó követelményeknek. Az 53. és 54. cikkek feltételezett megsértésére vonatkozó információ EFTA felügyeleti hatósági vizsgálat kiindulópontja lehet (5). A gyanított jogsértéssel kapcsolatos információk a következő címre küldhetők:

EFTA Surveillance Authority (EFTA Felügyeleti Hatóság)

Competition and State Aid Directorate (Versenypolitika és állami támogatások Főigazgatósága)

Rue Belliard 35

B-1040 Brussel (Brüsszel)

competition@eftasurv.int

A II. és III. fejezetek EFTA-Bíróság általi értelmezésének sérelme nélkül jelen közlemény szándéka, hogy iránymutatást nyújtson a versenyszabályok gyanított megsértése miatt panaszt tevő polgárok és vállalkozások számára. A közlemény két fő részből áll:

—

A II. rész segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy a panaszt az EFTA Felügyeleti Hatósághoz nyújtsák-e be, vagy az eset nemzeti bíróság elé kerüljön. Ezen túlmenően, a közlemény emlékeztet az 1/2003/EK rendelet által létrehozott versenyjogérvényesítési-rendszerben működő, a Hatóság és az EFTA-államok nemzeti versenyhatóságai közötti munkamegosztáshoz kapcsolódó elvekre, amelyeket az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény ismertet (6).

—	A III. rész ismerteti a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszok Hatóság általi kezelésének eljárását.

Jelen közlemény hatálya nem terjed ki a következőkre:

—	az EFTA-államok által benyújtott, a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszok,

—	olyan panaszok, amelyekben az EFTA Felügyeleti Hatóságot valamely EFTA-állam elleni intézkedésre kérik az 59. cikk (3) bekezdésének megfelelően, összefüggésben az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeivel,

—	az EGT-megállapodás állami támogatásokkal foglalkozó 61. cikkéhez kapcsolódó panaszok,

—	olyan panaszok, amelyek EFTA-államok által elkövetett olyan jogsértésekhez kapcsolódnak, amelyeket a Hatóság a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 31. cikke keretében kivizsgálhat.

II. AZ EGT-MEGÁLLAPODÁS 53. VAGY 54. CIKKEINEK GYANÍTOTT MEGSÉRTÉSÉRE IRÁNYULÓ PANASZOK BENYÚJTÁSÁNAK KÜLÖNBÖZŐ LEHETŐSÉGEI

A. Panaszok a II. fejezet által létrehozott új jogérvényesítési rendszerben

A panasz jellegétől függően a panaszos a versenyjog érvényesítéséért felelős nemzeti bíróságnak vagy EFTA-versenyhatóságnak terjesztheti elő panaszát. E közlemény jelen fejezetének szándéka, hogy segítséget nyújtson az esetleg panasszal élőknek annak eldöntésében, hogy panaszukkal az EFTA Felügyeleti Hatósághoz, az EFTA-államok versenyhatóságainak valamelyikéhez, vagy nemzeti bírósághoz forduljanak-e.

Amíg a nemzeti bíróságok feladata az egyéni jogok védelme és így az eléjük terjesztett valamennyi ügyben való ítélkezés, a versenyjog érvényesítéséért felelős hatóságok nem vizsgálják ki valamennyi panaszt, az általuk lefolytatott eljárásban az ügyeket fontosság szerint rangsorolniuk kell. Az EFTA Felügyeleti Hatóság, amelyet az EGT-megállapodás 55. cikkének (1) bekezdése felruház az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeiben meghatározott elvek alkalmazásának biztosításával, felelős az EGT versenypolitikájának meghatározásáért és végrehajtásáért (7). Az Európai Közösségek Bíróságának esetjoga alapján a Bizottság – feladatainak hatékony ellátása érdekében – jogosult arra, hogy fontosság szerint rangsorolja az EK-Szerződés 81. és 82. cikkei szerint hozzá beérkező panaszokat (8). A Hatóság véleménye szerint az EGT-megállapodás keretében a Hatóságra hasonló elv vonatkozik.

A II. fejezet feljogosítja az EFTA-államok bíróságait és az EFTA-államok versenyhatóságait arra, hogy az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeit azok teljességében az EFTA Felügyeleti Hatósággal párhuzamosan alkalmazzák. A II. fejezet legfontosabb céljai közé tartozik az EFTA-államok bíróságainak és versenyhatóságainak hatékony részvétele az 53. és 54. cikkek érvényesítése során (9).

10.

Ezenkívül, a II. fejezet 3. cikke szerint az EFTA-államok bíróságainak és versenyhatóságainak alkalmazniuk kell saját nemzeti versenyjoguk mellett az 53. és 54. cikkeket is valamennyi olyan megállapodásra vagy magatartásra, amely befolyásolhatja az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet. A II. fejezet 11. és 15. cikkei létrehozzák továbbá az 53. és 54. cikkek érvényesítése során követendő, az EFTA-államok bíróságai és versenyhatóságai, valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság közötti együttműködés rendszerét.

11.

Ezen új jogi keretrendszerben az EFTA Felügyeleti Hatóság szándéka, hogy a versenyszabályok alkalmazása érdekében erőforrásait a következők szerint csoportosítsa át:

—	az EGT-versenyjog alkalmazása olyan esetekben, amelyek kezelésére a Hatóság a leginkább alkalmas hatóság (10), miközben erőforrásait a legsúlyosabb jogsértésekre összpontosítja,

—	olyan esetek kezelése, amelyekben az EFTA Felügyeleti Hatóság az EGT versenypolitikájának meghatározása, és/vagy az 53. és 54. cikkek egységes alkalmazásának biztosítása céljából lép fel.

B. A magánfelek és a hatóságok általi jogérvényesítés egymást kiegészítő szerepe

12.

A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok feladata az EK-Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének és a 82. cikke közvetlen hatálya folytán megillető jogok védelme (11). Az EGT-megállapodás 7. cikkéből, valamint az EGT-megállapodás 35. jegyzőkönyvéből következik, hogy az EGT-jog nem tartalmazza a jogalkotási hatáskör átadását. Ily módon az EGT-jog nem írja elő, hogy magánszemélyek, vagy gazdasági szereplők bíróságok előtt közvetlenül nem végrehajtott EGT-szabályokra hivatkozhatnak (12). Ugyanakkor a 35. jegyzőkönyv szerint az EFTA-államoknak kötelességük – ha szükséges, akár külön jogszabályi rendelkezéssel – biztosítani, hogy a végrehajtott EGT-szabályok és egyéb jogszabályi rendelkezések közötti ütközés esetén a végrehajtott EGT-szabályok legyenek irányadók. Az EFTA-Bíróság ítélkezései alapján az ilyen rendelkezés tulajdonsága, hogy a végrehajtott EGT-szabályok és a nemzetállami jogszabályi rendelkezések ütközése esetén a magánszemélyeknek és a gazdasági szereplőknek jogában kell állnia, hogy nemzeti szinten az EGT-megállapodásból származó jogokat követeljenek, mivel ezek az adott nemzeti jogrendszer részét képezik, amennyiben ezek feltételekhez nem kötöttek és elég pontosak (13).

13.

A nemzeti bíróságok dönthetnek szerződések érvényességéről vagy semmisségéről, és kizárólag nemzeti bíróságok ítélhetnek meg egyének számára az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeinek megsértése esetén kártérítést. Az EGT versenyszabályainak leghatékonyabb biztosítása érdekében bárki követelheti a versenyt korlátozó vagy torzító szerződésekből vagy magatartásokból eredő kára megtérítését. A nemzeti bíróságok előtt tárgyalt hasonló kártérítési perek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó területen belüli hatékony verseny fenntartásához, mivel visszatartják a vállalkozásokat versenykorlátozó megállapodások vagy gyakorlatok alkalmazásától (14).

14.

A II. fejezet kifejezetten hangsúlyozza a nemzeti bíróságoknak az EGT-versenyszabályok alkalmazásában betöltött fontos szerepét (15). Azáltal, hogy a rendelet kiterjeszti az 53. cikk (3) bekezdésének alkalmazási jogkörét a nemzeti bíróságokra, megszünteti a vállalkozások azon lehetőségét, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóságnak címzett bejelentéssel késleltessék a nemzeti bíróságok előtti eljárást, és ezáltal felszámolja a magánjogi jogviták rendezésének korábbi szabályozás szerinti egyik akadályát.

15.

A nemzeti bíróságokat a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke szerinti, az EFTA-Bíróságtól tanácsadó vélemény bekérésére irányuló joga illetve kötelessége sérelme nélkül a II. fejezet 15. cikkének (1) bekezdése kifejezetten arról rendelkezik, hogy a nemzeti bíróságok az EFTA Felügyeleti Hatóságtól véleményt, vagy információt kérhetnek. Ezen rendelkezés célja, hogy megkönnyítse az 53. és az 54. cikkek nemzeti bíróságok általi alkalmazását (16).

16.

A nemzeti bíróság előtti eljárás a következő előnyöket nyújtja a panaszos számára:

—	A nemzeti bíróságok az 53. és 54. cikkek megsértéséből eredő károkra vonatkozó kártérítést ítélhetnek meg.

—	A nemzeti bíróságok ítélkezhetnek az 53. cikk szerinti vizsgálat tárgyát képező megállapodásokon alapuló fizetési követelések vagy szerződési kötelezettségek teljesítése ügyében.

—

A nemzeti bíróságok feladata, hogy az egyének közötti szerződéses kapcsolatokra alkalmazza az 53. cikk (2) bekezdése szerinti semmisséget (17). A nemzeti bíróságok az alkalmazandó nemzeti jog alapján értékelhetik különösen az egyes, szerződésbe foglalt rendelkezések 53. cikk (2) bekezdése szerinti semmisségének hatályát és annak következményét, különös tekintettel a megállapodás által lefedett valamennyi egyéb kérdésre (18).

—	A nemzeti bíróságok rendszerint könnyebben fogadnak el ideiglenes intézkedéseket, mint az EFTA Felügyeleti Hatóság (19).

—	A nemzeti bíróságok előtt tárgyalt pereknél lehetséges az EGT-versenyjog alá eső követelés kombinálása a nemzeti jog alá eső más követelésekkel.

—	A nemzeti bíróságok jogköre rendszerint kiterjed arra, hogy a pernyertes félnek megítéljék a jogi eljárás költségeit. Ez a Hatóság által lefolytatott igazgatási eljárásban nem lehetséges.

17.

Az a tény, miszerint a panaszos nemzeti bíróságok előtt tárgyalt pereknél biztosíthatja jogainak védelmét, olyan, nagy jelentőségű tényező, amelyet az EFTA Felügyeleti Hatóság figyelembe vehet a panasz kivizsgálásához fűződő, az EGT-megállapodásból származó érdeket megállapító vizsgálata során (20).

18.	Az EFTA Felügyeleti Hatóság véleménye szerint a II. fejezet által létrehozott új jogérvényesítési rendszer erősíti a panaszosok számára annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróságokhoz forduljanak és jogvédelemben részesüljenek.

C. Munkamegosztás az Európai Közösségen belül a versenyjog érvényesítői között

19.

A II. fejezet olyan rendszert hoz létre, amelyben az EFTA Felügyeleti Hatóságot és az EFTA-államok versenyhatóságait felhatalmazzák az 53. és 54. cikkek alkalmazására azok teljes terjedelmében (5. cikk). Az EFTA-államok versenyhatóságai általi decentralizált jogérvényesítést elősegíti továbbá az információcsere lehetősége (12. cikk), valamint a kölcsönös segítségnyújtás lehetősége a vizsgálatok lefolytatása során (22. cikk).

20.

A II. fejezet nem szabályozza az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-államok versenyhatóságai közötti munkamegosztást, hanem az egyes ügyekkel kapcsolatos munkamegosztást a Hatóság és az EFTA-államok versenyhatóságai közötti együttműködésre bízza az EFTA Versenyhivatalok Hálózatán belül. A II. fejezet célja, hogy biztosítsa az egyes ügyekben az 53. és 54. cikkek hatékony érvényesítését az EFTA-államok versenyjog érvényesítéséért felelős hatóságai közötti rugalmas munkamegosztás révén.

21.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-államok közötti munkamegosztásra vonatkozó iránymutatásokat külön közlemény tartalmazza (21). Az EFTA-államok versenyjog érvényesítéséért felelős hatóságai közötti kapcsolatokról szóló közleményben lefektetett iránymutatás a panaszosok számára is hasznos lesz, mivel lehetővé teszi számukra, hogy panaszukkal azon hatósághoz forduljanak, amely leginkább alkalmas ügyük intézésére.

22.

Az EFTA versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény kiemeli többek között, hogy (22):

„Egy hatóság akkor tekinthető az ügy intézésére leginkább alkalmasnak, ha teljesül a következő három, kumulatív feltétel:

1)	a megállapodás vagy gyakorlat számottevő, közvetlen, jelenleg vagy előreláthatóan jelentkező hatást gyakorol a területén zajló versenyre, a megállapodás vagy gyakorlat a területén valósul meg, illetve a területéről származik;

2)	a hatóság képes arra, hogy a jogsértés egészének eredményesen véget vessen, vagyis abbahagyásra kötelező határozatot fogadhat el, amelynek hatása elégséges a jogsértés megszüntetésére és adott esetben a jogsértést megfelelően szankcionálja;

3)	a hatóság, akár más hatóságokkal együttműködve, képes a jogsértés bizonyításához szükséges bizonyítékokat összegyűjteni.

A fenti kritériumok azt mutatják, hogy fenn kell állnia a jogsértés és az EFTA-állam területe közötti lényeges kapcsolatnak ahhoz, hogy az EFTA-állam versenyhatósága legyen az ügy kezelésére leginkább alkalmas hatóság. Várható, hogy a legtöbb esetben azon EFTA-államok hatóságai lesznek a leginkább alkalmasak, amelyek területén a jogsértés jelentős hatással van a versenyre, feltéve, hogy eredményesen meg tudják szüntetni a jogsértést, akár egyéni, akár párhuzamos intézkedések által mindaddig, amíg az intézkedésre nem az EFTA Felügyeleti Hatóság válik a legalkalmasabbá (lásd alább […]).

Ebből következik, hogy rendszerint a nemzeti versenyhatóság a leginkább alkalmas az olyan megállapodások vagy gyakorlatok kezelésére, amelyek főleg a területén zajló versenyt befolyásolják jelentős mértékben. […]

Ezen túlmenően, egy nemzeti versenyhatóság egyéni intézkedése megfelelő lehet annak ellenére is, hogy akár több versenyhatóság is alkalmasnak tekinthető, ugyanakkor egyetlen versenyhatóság intézkedése is elégséges a teljes jogsértés megszüntetéséhez. […]

Több versenyhatóság párhuzamos intézkedése megfelelő lehet olyan esetekben, amikor egy megállapodás vagy gyakorlat jelentősen befolyásolja főleg az egyes hatóságok saját területén zajló versenyt, de semelyik nemzeti versenyhatóság intézkedése nem lenne elégséges a jogsértés egészének megszüntetéséhez vagy megfelelő szankcionálásához. […]

A párhuzamos intézkedést folytató hatóságok arra törekednek, hogy intézkedéseiket a lehető legnagyobb mértékben koordinálják. E célból a hatóságok számára hasznos lehet egyikük kijelölése a vezető hatóság szerepkörére, valamint az, hogy bizonyos feladatokat, mint például a vizsgálati intézkedések koordinálását, a vezető hatóságra ruházzák, miközben minden egyes hatóság továbbra is felelős saját eljárásainak levezetéséért.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság különösen akkor a leginkább alkalmas eljárni, ha egy vagy több megállapodás vagy gyakorlat, beleértve a hasonló megállapodások vagy gyakorlatok rendszerét, kettő, vagy annál több EFTA-állam versenyére gyakorol hatást (kettő, vagy annál több EFTA-államra kiterjedő, határokon átívelő piacok, vagy több nemzeti piac esetében).

Továbbá, a EFTA Felügyeleti Hatóság különösen akkor tekinthető leginkább alkalmasnak egy ügyben eljárni, ha az szorosan kapcsolódik más EGT-rendelkezésekhez, amelyeket kizárólagosan vagy eredményesebben a Hatóság alkalmazhat, ha az EGT-érdek szükségessé teszi az EGT-versenypolitika fejlesztését szolgáló határozat elfogadását, olyan esetekben, amikor új versenypolitikai kérdés merül fel, vagy a hatékony jogérvényesítés biztosítása érdekében”.

23.

Az EFTA Versenyhivatalok Hálózatán belül a panasztételt követően vizsgálat tárgyát képező ügyekkel kapcsolatos információt a hálózat más tagjai számára is hozzáférhetővé teszik az első vizsgálati intézkedés megkezdése előtt, illetve a megkezdést követően azonnal (23). Amennyiben ugyanazt a panaszt több hatóságnak nyújtották be, vagy amennyiben egy ügy nem a kezelésére leginkább alkalmas hatósághoz került, a hálózat tagjai arra törekednek, hogy két hónapos irányadó határidőn belül meghatározzák, mely hatóság vagy hatóságok kezeljék az ügyet.

24.

Maguk a panaszosok fontos szerepet töltenek be abban, hogy csökkenjen a panaszukból fakadó ügy esetleges áthelyezésének valószínűsége azáltal, hogy figyelembe veszik a jelen fejezetben bemutatott, a hálózaton belüli munkamegosztásra vonatkozó iránymutatásokat akkor, amikor eldöntik, hova nyújtsák be panaszukat. Ha ennek ellenére az ügyet a hálózaton belül áthelyezik, erről az érintett vállalkozásokat és a panaszos(oka)t az érintett versenyhatóságok késedelem nélkül tájékoztatják (24).

25.

A II. fejezet 13. cikkével összhangban az EFTA Felügyeleti Hatóság elutasíthatja a panaszt azon az alapon, hogy az üggyel egy EFTA-állam versenyhatósága már foglalkozik, vagy foglalkozott. Ilyen esetekben a Hatóságnak a II. fejezet 9. cikkével összhangban késedelem nélkül tájékoztatnia kell a panaszost arról a nemzeti versenyhatóságról, amelyik az üggyel foglalkozik, vagy foglalkozott.

III. A II. FEJEZET 7. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI PANASZOK EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG ÁLTALI KEZELÉSE

A. Általános

26.

A II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerint jogos érdek (25) fennállása esetén természetes vagy jogi személyek jogosultak panasz benyújtására arra vonatkozóan, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság állapítsa meg az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeinek megsértését, és hogy vessen véget a jogsértésnek a II. fejezet 7. cikke (1) bekezdésével összhangban. Ezen közlemény jelen fejezete bemutatja a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdésén alapuló panaszokra alkalmazandó követelményeket, azok értékelését és a Hatóság által követett eljárást.

27.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság – a polgári bíróságoktól eltérően, amelyek célja a magánszemélyek egyéni jogainak védelme –, közigazgatási hatóság, amely a közérdek védelmében cselekszik. A Hatóság versenyjog érvényesítésére irányuló feladatának velejárója, hogy jogérvényesítői tevékenységében saját belátása szerint állít fel fontossági sorrendet (26).

28.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság különböző rangsorolási fokozatok szerint fontossági sorrendbe állíthatja a hozzá beérkezett panaszokat, rangsorolási kritériumként pedig hivatkozhat az ügyhöz kapcsolódó, az EGT-megállapodásból származó érdekre (27). A Hatóság elutasíthatja a panaszt, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügy nem képvisel elégséges mértékben az EGT-megállapodásból származó olyan érdeket, amely igazolná a további vizsgálatot. Ha a Hatóság elutasítja a panaszt, a panaszos jogosult a Hatóság határozatára (28) a III. fejezet 7. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.

B. A II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panasztétel

a) Panasztételi formanyomtatvány

29.

A II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panasz csak az 53. vagy 54. cikk feltételezett megsértésével kapcsolatosan nyújtható be, azzal a céllal, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság a II. fejezet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében intézkedéseket hozzon. A II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panasznak meg kell felelnie a III. fejezet 5. cikke (1) bekezdésében említett C formanyomtatványnak.

30.

A C formanyomtatvány elérhető a http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldcompetition/faq/ internetes címen és egyben jelen közlemény melléklete is. A panaszt nyomtatott formában három másolatban, valamint – amennyiben lehetséges – egy elektronikus másolatban is be kell nyújtani. A panaszosnak biztosítania kell továbbá a panasz nem bizalmas információkat tartalmazó változatát is (III. fejezet 5. cikkének (2) bekezdése). A panasz elektronikus benyújtása a EFTA Felügyeleti Hatósághoz az említett weboldalon keresztül lehetséges, a nyomtatott másolatok pedig a következő címre küldendők:

EFTA Surveillance Authority (EFTA Felügyeleti Hatóság)

Competition and State Aid Directorate (Versenypolitika és állami támogatások Főigazgatósága)

Rue Belliard 35

B-1040 Brussels (Brüsszel)

31.

A C formanyomtatványon a panaszosoknak a panaszukkal kapcsolatos átfogó információt kell benyújtaniuk. A panaszosoknak a lehető legnagyobb mértékig biztosítaniuk kell továbbá a rendelkezésükre álló, bizonyító erejű, vonatkozó dokumentumok másolatát, valamint fel kell tüntetniük, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság hol szerezheti be azokat a releváns információkat és dokumentumokat, amelyekhez ők maguk nem férnek hozzá. Egyes esetekben a Hatóság eltekinthet attól a kötelezettségétől, hogy információt nyújtson a C formanyomtatványban megkövetelt információk egyes részeivel kapcsolatosan (a III. fejezet 5. cikkének (1) bekezdése). A Hatóság véleménye szerint különösen ez a lehetőség játszhat szerepet a fogyasztói szövetségektől érkező panasztételek ösztönzésében olyan esetekben, amikor egy különben megalapozott panasz során nem férhetnek hozzá a panasz tárgyát képező vállalkozásokkal kapcsolatos, az érintettektől származó különleges információkhoz.

32.

Az EFTA Felügyeleti Hatóságnak benyújtott minden olyan panaszt, amely nem tesz eleget a III. fejezet 5. cikkének követelményeinek, és emiatt nem minősül a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panasznak, a Hatóság általános információként kezeli, amely – adott esetben – saját kezdeményezésre indított vizsgálatot eredményezhet (vö. fentebb, 4. bekezdés).

b) Jogos érdek

33.	Hivatalos panasztételre a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében azon természetes és jogi személyek jogosultak, akiknek ehhez jogos érdekük fűződik (29). Az EFTA-államok által benyújtott valamennyi panasz esetében az érdeket jogosnak tekintik.

34.

Számos esetben a jogos érdek megállapítása nem volt egyértelmű, mivel a legtöbb panaszos a feltételezett jogsértésben gyakran közvetlenül vagy közvetve érintett volt. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amelyek a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott „jogos érdek” feltétele teljesülésének megállapításához további elemzést tesznek szükségessé. Mindez néhány példán keresztül mutatható be a legjobban.

35.

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága megállapította, hogy a vállalkozások társulása akkor is érvényesítheti a tagjai magatartására irányuló panasz benyújtásához fűződő jogos érdekét, ha ő maga, mint a kérdéses piacon működő vállalkozás, a kifogásolt magatartás által közvetlenül nem érintett, feltéve, hogy mindenek előtt jogosult tagjai érdekeinek képviseletére,, másodszor pedig, hogy a panaszolt magatartás sérti tagjai érdekeit (30). Ezzel ellenkezően megállapították, hogy a Bizottság eltekinthet az olyan vállalkozások társulása által benyújtott panasz kivizsgálásától, amelynek tagjai nem vettek részt azokban az ügyletekben, amelyekre a panasz irányult (31).

36.

Ezen ítélet figyelembevételével az EFTA Felügyeleti Hatóság azon véleményen van, hogy a vállalkozások (önmaguk, vagy érdekeiket képviselő társulások által) érvényesíthetik jogos érdeküket, amennyiben az érintett piacon működnek, vagy ha a kifogásolt magatartás közvetlenül sérti érdekeiket. A Hatóság megítélése szerint például olyan vállalkozások is érvényesíthetik jogos érdekeiket, amelyek a kifogásolt megállapodás vagy magatartás részesei, vagy olyan versenytársak, amelyek érdekeit feltételezhetően sérti a kifogásolt magatartás, vagy olyan vállalkozások, amelyeket kizártak valamely értékesítési csatornából.

37.

Fogyasztói szövetségek is benyújthatnak panaszt az EFTA Felügyeleti Hatósághoz (32). Ezen túlmenően a Hatóság azt a véleményt képviseli, hogy azok az egyéni fogyasztók, akik gazdasági érdekei közvetlenül sérülnek azáltal, hogy a jogsértés tárgyát képező termékek és szolgáltatások fogyasztói, szintén rendelkezhetnek jogos érdekkel (33).

38.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság ugyanakkor nem tekinti a 7. cikk (2) bekezdése szerinti jogos érdeknek olyan személyek vagy szervezetek érdekeit, akik, vagy amelyek közérdekre hivatkoznak annak bizonyítása nélkül, hogy a jogsértés alkalmas érdekeik, vagy tagjaik érdekének közvetlen csorbítására (pro bono publico).

39.

Helyi vagy regionális hatóságok rendelkezhetnek jogos érdekkel azáltal, hogy a kifogásolt magatartás által érintett termékek vásárlói vagy szolgáltatások igénybe vevői. Ha azonban a hatóságok az EFTA Felügyeleti Hatóságot közérdeket (pro bono publico) szolgáló feltételezett jogsértésekről tájékoztatják, nem érvényesíthetnek jogos érdeket a II. fejezet 7. cikke (2) bekezdésének értelmében.

40.

A panaszosoknak a jogos érdeket bizonyítaniuk kell. Ha a panaszt benyújtó természetes vagy jogi személy nem tudja bizonyítani a jogos érdeket, az EFTA Felügyeleti Hatóság – a saját kezdeményezésen alapuló eljárás indításához való jogának sérelme nélkül – jogosult arra, hogy eltekintsen a panasz kivizsgálásától. A Hatóság az eljárás bármely szakaszában megállapíthatja, hogy ez a feltétel teljesül-e (34).

C. A panaszok értékelése

a) Az EGT-megállapodásból származó érdek

41.

A közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata és a Bizottság gyakorlata szerint az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy ítéli meg, hogy nem köteles minden esetben vizsgálatot lefolytatni (35), és arra különösen nem, hogy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti határozatot hozzon az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkek megsértésének, vagy ennek ellenkezőjének megállapításáról (36); sokkal inkább jogosult arra, hogy megállapítsa a hozzá beérkező panaszok fontosságának súlyát, valamint, hogy hivatkozzon az EGT-megállapodásból származó érdekre az elé terjesztett különböző panaszok fontossági sorrendjének megállapításakor (37). Más a tényállás olyan esetekben, amikor a panasz a Hatóság kizárólagos hatáskörébe esik (38).

42.	Az EFTA Felügyeleti Hatóságnak ugyanakkor gondosan ki kell vizsgálnia a panaszos által elé tárt tényszerű és jogi információkat annak érdekében, hogy megállapíthassa a vizsgálat további lefolytatását indokoló, az EGT-megállapodásból származó érdek fennállását (39).

43.

A panasz által felvetett, az EGT-megállapodásból származó érdek fennállásának értékelése az egyes ügyek körülményeitől függ. Ennek megfelelően az értékelés kritériumai, amelyekre az EFTA Felügyeleti Hatóság hivatkozhat, számban nem korlátozottak, illetve a Hatóságnak nem kell kizárólagosan egyes kritériumokra támaszkodnia. Mivel a tényszerű és jogi körülmények esetről esetre jelentősen változhatnak, megengedhető olyan új kritériumok alkalmazása, amelyeket korábban nem vettek figyelembe (40). Adott esetben az EGT-megállapodásból származó érdek értékelése során a Hatóság egyetlen kritériumot is előnyben részesíthet (41).

44.

A valamely ügy (további) kivizsgálását indokoló EGT-megállapodásból származó érdek értékelése során különösen a következő kritériumokat tekintik relevánsnak:

—	Az EFTA Felügyeleti Hatóság elutasíthat egy panaszt azon az alapon, hogy a panaszos nemzeti bíróságok előtt is érvényesítheti jogait (42).

—

A Hatóság nem tekinthet egyes eseteket az EGT-megállapodás által ráruházott feladat hatásköréből eleve kizártnak, de köteles valamennyi ügyben értékelni, hogy a feltételezett jogsértések mennyire súlyosak és azok következményei mennyire maradandóak. Ez különösen azt jelenti, hogy figyelembe kell vennie a kifogásolt jogsértés időtartamát és súlyosságát, valamint az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó területen belüli versenyre gyakorolt hatását (43).

—

A Hatóságnak egyensúlyt kell teremtenie az EGT-megállapodás működése tekintetében a feltételezett jogsértés jelentősége, a jogsértés megállapításának valószínűsége és a szükséges vizsgálat hatóköre között, annak érdekében, hogy elláthassa az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkeinek betartására irányuló feladatát (44).

—	Amíg a Hatóság mérlegelési jogköre független az ügy vizsgálatának előrehaladottságától, a vizsgálat előrehaladása részét képezi az ügy azon körülményeinek, amelyeket a Hatóság figyelembe vehet (45).

—

A Hatóság úgy határozhat, hogy a vizsgálat lefolytatása nem helyénvaló olyan esetekben, amikor a kérdéses magatartást már nem folytatják. Ehhez azonban a Hatóság meg kell állapítsa, vajon továbbra is fennállnak-e versenyellenes hatások, valamint azt is, hogy a jogsértések súlya, illetve hatásaik időtartama indokolják-e a panasz kivizsgálásához fűződő EGT-megállapodásból származó érdek fennállását (46).

—	A Hatóság úgy is határozhat, hogy a vizsgálat lefolytatása nem helyénvaló olyan esetekben, amikor az érintett vállalkozások beleegyeznek magatartásuk olyan módosításába, amely által a továbbiakban nem áll fenn az EGT-megállapodásból származó elégséges érdek a beavatkozáshoz (47).

45.

Amennyiben a Hatóság azt az álláspontot alakítja ki, hogy az ügyhöz nem fűződik az EGT-megállapodásból származó elégséges érdek, amely indokolná a (további) vizsgálat lefolytatását, az EFTA Felügyeleti Hatóság ezen az alapon elutasíthatja a panaszt. Ilyen határozat vagy a vizsgálat megkezdését megelőzően, vagy vizsgálati intézkedések megtételét követően születhet (48). Ugyanakkor a Hatóság nem köteles arra, hogy az EGT-megállapodásból származó érdek hiánya miatt eltekintsen a vizsgálat lefolytatásától (49).

b) Az 53. és 54. cikkek szerinti értékelés

46.	Egy panasz 53. és 54. cikkek szerinti vizsgálata két aspektusra terjed ki, egyrészt az 53. és 54. cikkek megsértését igazoló tényállás megállapítására, másrészt a kifogásolt magatartás jogi értékelésére.

47.

Amennyiben a panasz III. fejezet 5. cikkének és a C formanyomtatványnak való megfelelés ellenére nem elégséges az állítólagos jogsértés bizonyítására, a panasz ezen az alapon elutasítható (50). Egy panasz olyan okból történő elutasítása esetén, ahol a kifogásolt magatartás nem sérti az EGT-versenyjogot, vagy nem esik a versenyjog alkalmazási körébe, az EFTA Felügyeleti Hatóság nem köteles figyelembe venni olyan körülményeket, amelyeket a panaszos nem hozott a tudomására, és amelyeket csak az ügy kivizsgálása során deríthetett volna ki (51).

48.

Jelen közlemény nem terjed ki az 53. és 54. cikkek szerinti megállapodásokra vagy gyakorlatokra vonatkozó jogi értékelések kritériumainak részletes bemutatására. Ugyanakkor, az esetleg panasszal élők, egyéb források mellett, hivatkozhatnak az EFTA Felügyeleti Hatóság által rendelkezésre bocsátott átfogó iránymutatásokra (52), és különösen az EFTA-Bíróság és a közösségi bíróságok esetjogára, valamint a Hatóság és a Bizottság határozathozatali gyakorlatára (53). A következő pontok négy konkrét kérdést ismertetnek, feltüntetve, hogy hol találhatók meg kapcsolódó iránymutatások.

49.

A megállapodások és gyakorlatok az 53. és 54. cikkek alkalmazási körébe esnek, amennyiben befolyásolhatják az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet. Ha egy megállapodás vagy gyakorlat nem meríti ki ezt a feltételt, a nemzeti versenyjog alkalmazható az EGT-versenyjog helyett. E tárgyban további iránymutatás található a kereskedelemre gyakorolt hatásokról szóló közleményben (54).

50.	Az 53. cikk hatáskörébe eső megállapodások olyan csekély jelentőségű megállapodások lehetnek, amelyek feltételezhetően nem korlátozzák jelentősen a versenyt. E kérdésben további iránymutatás található az EFTA Felügyeleti Hatóság de minimis közleményében (55).

51.

A csoportmentességi rendelet feltételeit kimerítő megállapodások feltételezhetően kielégítik az 53. cikk (3) bekezdés feltételeit. Annak érdekében, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság visszavonhassa a csoportmentességi rendeletből származó kedvezményeket a II. fejezet 29. cikke alapján, meg kell állapítania, hogy az adott ügyben egy olyan megállapodásnak, amelyre érvényes a csoportmentességi rendelet, az 53. cikk (3) bekezdésével összeegyeztethetetlen hatásai vannak.

52.

Az olyan megállapodások, amelyek az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdése értelmében korlátozzák a versenyt, kimeríthetik az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdését. A II. fejezet 1. cikke (2) bekezdése szerint, valamint előzetes közigazgatási határozat hiányában, az ilyen megállapodások nem tiltottak. Az 53. cikk (3) bekezdése szerinti feltételeket kimerítő megállapodásokra vonatkozó iránymutatás megtalálható az 53. cikk (3) bekezdéséről szóló közleményben (56).

D. Az EFTA Felügyeleti Hatóság panaszkezelési eljárásai

a) Áttekintés

53.

A fentebb bemutatottak alapján az EFTA Felügyeleti Hatóság nem köteles valamennyi, hozzá beérkezett panasz kivizsgálására annak megállapításához, hogy történt-e jogsértés. Ugyanakkor a Hatóság kötelessége, hogy gondosan vizsgálja meg a panaszos által tudomására hozott tényszerű és jogi kérdéseket annak megállapításához, hogy ezek a kérdések az 53. és 54. cikkekbe ütköző magatartásra engednek-e következtetni (57).

54.	Az EFTA Felügyeleti Hatóság panaszkezelési eljárása több szakaszra osztható (58).

55.

A panasz benyújtását követően az első szakaszban az EFTA Felügyeleti Hatóság megvizsgálja a panaszt és további információkat gyűjthet be a panasszal kapcsolatos intézkedés meghatározása céljából. Ez a szakasz magában foglalhatja a Hatóság és a panaszos közötti nem hivatalos véleménycserét a panasz tényszerű és jogi kérdéseinek tisztázására. Ebben a szakaszban a Hatóság a panaszoshoz előzetes véleményt intézhet, lehetőséget nyújtva számára, hogy ezen előzetes vélemény fényében pontosítsa panaszát.

56.

A második szakaszban az EFTA Felügyeleti Hatóság az ügyet mélyrehatóbban is kivizsgálhatja a II. fejezet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, a panasszal érintett vállalkozások elleni eljárás indításának céljával. Olyan esetben, amikor a Hatóság szerint kellően nem indokolható a panasszal kapcsolatos intézkedés meghozatala, ezen okokról a Hatóság értesíti a panaszost és felajánlja számára annak lehetőségét, hogy a Hatóság által meghatározott határidőn belül további észrevételeket nyújtson be (a III. fejezet 7. cikkének (1) bekezdése).

57.

Ha a panaszos az EFTA Felügyeleti Hatóság által megállapított határidőn belül nem ismerteti álláspontját, a panaszt visszavontnak tekintik (a III. fejezet 7. cikkének (3) bekezdése). Minden más esetben az eljárás harmadik szakaszában a Hatóság tudomásul veszi a panaszos által megküldött észrevételeket, és vagy eljárást indít a panasz alapján, vagy a panaszt elutasító határozatot fogad el (59).

58.	Ha az EFTA Felügyeleti Hatóság a II. fejezet 13. cikke szerint elutasítja a panaszt azon okból, hogy az üggyel más hatóság foglalkozik vagy foglalkozott, a Hatóság a III. fejezet 9. cikkével összhangban jár el.

59.

Az eljárás egésze során a panaszosok rendelkeznek bizonyos jogokkal, amelyeket többek között a III. fejezet 6–8. cikkei tartalmaznak. Az EFTA Felügyeleti Hatóság versenyügyekben lefolytatott eljárásai ugyanakkor nem képeznek kontradiktórius eljárást, amelynek során egyrészről a panaszos, másrészről a vizsgálat tárgyát képező vállalkozások állnak szemben. Ennek megfelelően a panaszosokat illető eljárási jogok kevésbé kiterjedtek a jogsértési eljárás tárgyát képező vállalatok meghallgatáshoz való jogához képest (60).

b) Irányadó határidő a panaszos tájékoztatására az EFTA Felügyeleti Hatóság javasolt intézkedéséről

60.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság köteles ésszerű határidőn belül határozni a panaszokról (61). Az ésszerű határidő függ az adott ügy körülményeitől, és különösen az eset környezetétől, a Hatóság által lefolytatott eljárási szakaszoktól, a feleknek az eljárás során tanúsított magatartásától, az ügy összetettségétől és az érintett felek által az ügynek tulajdonított fontosságtól (62).

61.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság jellemzően arra törekszik, hogy a panaszost a panasz beérkezésétől számított négy hónapos irányadó határidőn belül értesítse az általa javasolt intézkedésről. Ily módon, az adott ügy körülményei, és különösen annak függvényében, hogy szükséges-e a panaszostól vagy harmadik személyektől kiegészítő információkat beszereznie, a Hatóság rendszerint négy hónapon belül tájékoztatja a panaszost arról, hogy szándékában áll-e az ügy további kivizsgálása. Ez a határidő jogilag nem kötelező.

62.

Ennek megfelelően, e négy hónapos időszakon belül, az eljárás első szakasza során az EFTA Felügyeleti Hatóság előzetes válasz formájában értesítheti a panaszost a javasolt intézkedés irányáról (lásd a fenti 55. pontot). A Hatóság, amennyiben a panasz kivizsgálása elérte a második szakaszt (lásd a fenti 56. pontot), levél útján közvetlenül is értesítheti a panaszost az előzetes értékelésről, a III. fejezet 7. cikkének (1) bekezdése szerint.

63.	Annak érdekében, hogy a panaszt minél hamarabb feldolgozhassák, kívánatos a panaszosok gondos együttműködése az eljárás során (63), például azáltal, hogy tájékoztatják az EFTA Felügyeleti Hatóságot az ügyben bekövetkező új fejleményekről.

c) A panaszost megillető eljárási jogok

64.

Amikor az EFTA Felügyeleti Hatóság a panasszal érintett vállalatokhoz kifogási nyilatkozatot intéz a III. fejezet 10. cikkének (1) bekezdése szerint, a panaszos jogosult arra, hogy megkapja a kérdéses dokumentum üzleti titkokat és más bizalmas információt nem tartalmazó másolatát (a kifogási nyilatkozat nem bizalmas változata; vö. a III. fejezet 6. cikkének (1) bekezdése). A panaszost felkérik arra, hogy a kifogási nyilatkozattal kapcsolatos észrevételeit írásban tegye meg. Az írásos észrevételek benyújtása határidőhöz kötött.

65.	Ezen túlmenően az EFTA Felügyeleti Hatóság adott esetben lehetőséget biztosíthat a panaszosok számára, hogy kifejtsék álláspontjukat azon felek szóbeli meghallgatásán, akikhez kifogási nyilatkozatot intéztek, ha ezt a panaszosok írásbeli észrevételükben kérik (64).

66.

A panaszosok saját kezdeményezésükre vagy az EFTA Felügyeleti Hatóság kérésére benyújthatnak olyan dokumentumokat, amelyek üzleti titkokat vagy más bizalmas információt tartalmaznak. A Hatóság nem fedi fel a bizalmas információt (65). A III. fejezet 16. cikke szerint a panaszosok észrevételeik benyújtásakor kötelesek megjelölni a bizalmas információt, megindokolni annak bizalmas jellegét és megküldeni egy külön, nem bizalmas változatot a III. fejezet 6. cikkének (1) bekezdése, valamint 7. cikkének (1) bekezdése szerint, és ezt abban az esetben is, ha ugyanazon eljárás keretében később kiegészítő információkat küldenek meg. A Hatóság minden más esetben felkérheti továbbá a dokumentumokat benyújtó vagy nyilatkozatokat tevő panaszosokat, hogy azonosítsák azokat a dokumentumokat vagy dokumentumrészeket, illetve nyilatkozatokat, amelyeket bizalmasnak tartanak. A Hatóság határidőt tűzhet ki a panaszosnak többek között annak megindokolására, hogy egy adott információt miért tekint bizalmasnak, valamint a nem bizalmas változat benyújtására, amely tartalmazza az eltávolított információ rövid leírását is.

67.

Az információ bizalmasnak minősítése nem akadályozza az EFTA Felügyeleti Hatóságot abban, hogy olyan információkat tegyen közzé vagy használjon fel, amelyek szükségesek az 53. és 54. cikkek megsértésének bizonyításához (66). Abban az esetben, ha a jogsértés bizonyításához szükség van az üzleti titkokra, illetve egyéb bizalmas információra, a Hatóságnak minden egyes irat esetében fel kell mérnie, hogy a közzététel szükséglete nagyobb-e, mint a közzétételből esetlegesen származó kár.

68.

Ha az EFTA Felügyeleti Hatóság szerint az ügyhöz kapcsolódó, az EGT-megállapodásból származó érdek elégtelen mértékű, vagy más okokból kifolyólag a panasz további kivizsgálása nem indokolt, az erre vonatkozó jogalapról levél útján tájékoztatja a panaszost (III. fejezet 7. cikk (1) bekezdés), amelyben ismerteteti a Hatóság előzetes döntéséhez vezető okokat, és biztosítja a panaszos számára annak lehetőségét, hogy kiegészítő információkat küldhessen vagy észrevételeket nyújthasson be a Hatóság által kitűzött határidőn belül. A Hatóság ismerteti továbbá a válasz megküldésének elmaradásával járó következményeket a III. fejezet 7. cikkének (3) bekezdése szerint, az alább bemutatottak alapján.

69.	A III. fejezet 8. cikkének (1) bekezdése szerint a panaszosnak jogában áll hozzáférni azokhoz az információkhoz, amelyekre a Hatóság korábbi véleményét alapozta. A hozzáférést rendszerint úgy biztosítják, hogy a vonatkozó dokumentumokról készült másolatot a levélhez csatolják.

70.

A III. fejezet 7. cikkének (1) bekezdése szerint a panaszos által a levéllel kapcsolatosan benyújtható észrevételek határidejét az ügy körülményeihez igazítva tűzik ki. A határidő nem rövidebb négy hétnél (a III. fejezet 17. cikkének (2) bekezdése). Ha a panaszos nem válaszol a kitűzött határidőn belül, a panaszt visszavontnak tekintik a III. fejezet 7. cikkének (3) bekezdése szerint. A panaszosok jogosultak továbbá arra, hogy panaszukat saját kívánságra bármikor visszavonják

71.	A panaszos kérheti az észrevételek megtételére kitűzött határidő meghosszabbítását. Az ügy körülményeitől függően az EFTA Felügyeleti Hatóság meghosszabbíthatja a határidőt.

72.

Abban az esetben, amikor a panaszos kiegészítő észrevételeket tesz, az EFTA Felügyeleti Hatóság ezeket az észrevételeket tudomásul veszi. Ha ezek az észrevételek olyan jellegűek, amelyek alapján a Hatóság megváltoztatja előzetesen hozott intézkedéseit, eljárást kezdeményezhet a panasszal érintett vállalatok ellen. Ebben az eljárásban a panaszost megilletik a fentebb bemutatott eljárási jogok.

73.	Ha az észrevételek nem módosítják az EFTA Felügyeleti Hatóság által javasolt intézkedéseket, a panaszt határozatban elutasítja (67).

d) Az EFTA Felügyeleti Hatóság panaszt elutasító határozata

74.

Ha az EFTA Felügyeleti Hatóság a III. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerint határozattal elutasít egy panaszt, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 16. cikkével összhangban meg kell indokolnia az elutasítás okát, az adott jogi aktusnak megfelelő módon, valamint az adott eset körülményeinek figyelembevételével.

75.

Az indoklásnak világosan és egyértelműen tartalmaznia kell az EFTA Felügyeleti Hatóság érvelését, olyan módon, hogy a panaszos megérthesse a határozat mögött meghúzódó okokat, és az EFTA-Bíróság elláthassa felülvizsgálati jogkörét. A Hatóság ugyanakkor nem köteles arra, hogy véleményét a panaszos valamennyi, a panaszt alátámasztó érvelésére alapozza. Elegendő azon tényszerű és jogi megfontolások ismertetése, amelyek határozata meghozatalában döntő jelentőségűek (68).

76.

Ha az EFTA Felügyeleti Hatóság olyan ügyben utasít el panaszt, amely a II. fejezet 10. cikke (az 53. és 54. cikkek alkalmazhatatlanságának megállapítása), vagy a II. fejezet 9. cikke (Kötelezettségvállalások) szerinti határozatot is indokol, a panaszt elutasító határozat vonatkozhat az említett rendelkezés alapján hozott másik határozatra.

77.	A panaszt elutasító határozat az EFTA-Bíróság előtti fellebbezés tárgyát képezi (69).

78.

Panaszt elutasító határozat esetén a panaszos egészen addig nem kérheti az eljárás újbóli elindítását, amíg be nem nyújt újabb, jelentősséggel bíró információkat. Ennek megfelelően, ugyanazon feltételezett jogsértéssel kapcsolatosan korábbi panaszosok által benyújtott további információk nem tekinthetők új panasznak egészen addig, amíg az EFTA Felügyeleti Hatóság tudomására nem hoznak jelentőséggel bíró új bizonyítékokat. A Hatóság ugyanakkor indokolt esetekben az ügyet újból megnyithatja.

79.

A panaszt elutasító határozat nem jelenti az 53. és 54. cikkek megsértése kérdésének végleges eldöntését, még akkor sem, ha az EFTA Felügyeleti Hatóság az 53. és 54. cikkek alapján vizsgálta meg a tényállást. A Hatóság értékelései, melyeket a panaszt elutasító határozat tartalmaz, nem akadályozzák az EFTA-állam bíróságát vagy versenyhatóságát abban, hogy az elé terjesztett megállapodásokra és gyakorlatokra alkalmazza az 53. és 54. cikkeket. A Hatóság értékelései, melyeket a panaszt elutasító határozat tartalmaz, olyan tényeket jelentenek, amelyeket az EFTA-állam bírósága vagy versenyhatósága figyelembe vehet annak kivizsgálásakor, hogy a kérdéses megállapodások vagy magatartások összhangban állnak-e az 53. és 54. cikkekkel (70).

e) Különleges helyzetek

80.

A II. fejezet 8. cikkével összhangban az EFTA Felügyeleti Hatóság saját kezdeményezésére ideiglenes intézkedéseket rendelhet el a versenyt veszélyeztető komoly és helyrehozhatatlan kár kockázatának fennállása esetén. A II. fejezet 8. cikke világosan meghatározza, hogy az ideiglenes intézkedések nem alkalmazhatók a II. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti panaszosokra. A vállalkozások ideiglenes intézkedésekre irányuló kérelmei benyújthatók az EFTA-tagállamok bíróságaihoz, amelyek leginkább alkalmasak a hasonló intézkedésekről szóló döntés meghozatalára (71).

81.

Előfordulhat, hogy egyes személyek anélkül kívánják tájékoztatni az EFTA Felügyeleti Hatóságot az 53. és 54. cikkek gyanított megsértéséről, hogy a gyanúsított vállalkozásoknak felfednék személyüket. Az ilyen személyek a Hatósághoz fordulhatnak. A Hatóság köteles tiszteletben tartani az információt szolgáltató személyek névtelenségének megőrzését illető kérelmét (72), kivéve akkor, ha a névtelenséget illető kérelem nyilvánvalóan megalapozatlan.

(1) HL C 101., 2004.4.27., 65. o.

(2) Az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkei hatálya alá eső egyedi ügyekben való eljárás hatásköre az EGT-megállapodás 56. cikkében meghatározott szabályok szerint megosztott az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Bizottság között. A felügyeleti hatóságok közül csak egy járhat el valamely adott ügyben.

(3) Az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló, 2004. szeptember 24-i megállapodás 4. jegyzőkönyvét módosító megállapodás 2005. május 20-i hatálybalépését követően, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyvének II. fejezete nagy mértékben tükrözi az 1/2003/EK tanácsi rendelet EFTA-ra vonatkozó részét (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).

(4) Az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló, 2004. december 3-i megállapodás 2005. július 1-i hatálybalépését követően, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyvének III. fejezete tükrözi a 773/2004/EK bizottsági rendelet tartalmát (HL L 123., 2004.4.27, 18. o.).

(5) A Hatóság az ilyen bejelentéseket a helyes közigazgatási gyakorlat elvei szerint kezeli.

(6) Az EFTA Felügyeleti Hatóság EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közleménye, még nem jelent meg.

(7) Ezeket a feladatokat az EGT-megállapodás 56. cikkében foglalt, hatáskörre vonatkozó szabályokkal összhangban a Bizottsággal közösen gyakorolja.

(8) C-344/98. sz. ügy, Masterfoods kontra HB Ice Cream, [2000] EBHT I-11369. o., 46. pont; C-119/97 P sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 88. pont; T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 73–77. pontok. Az EGT-megállapodás 6. cikke szerint az esetjog jövőbeni alakulásától függetlenül, ezen megállapodás rendelkezései, amennyiben lényegükben megegyeznek az Európai Közösséget létrehozó szerződés, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés, és az ezen két szerződés alkalmazásában elfogadott jogszabályok vonatkozó szabályaival, azokat végrehajtásuk és alkalmazásuk során – az EGT-megállapodás aláírását megelőzően – az Európai Közösségek Bírósága vonatkozó ítéleteivel összhangban kell értelmezni A Bíróság EGT-megállapodás aláírását követően meghozott ítéleteire vonatkozóan a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-Bíróság megfelelően figyelembe veszi az ezen ítéletekben meghatározott elveket.

(9) Vö. különösen a II. fejezet 5., 6., 11., 12., 15., 22., 29. és 40. cikkeit.

(10) Vö.: Az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény, 5. pont és rákövetkező pontjai.

(11) Közösségi állandó ítélkezési gyakorlat, vö.: 127/73 sz. ügy, Belgische Radio en Televisie (BRT) kontra SABAM és Fonior, [1974] EBHT 51. o., 16. pont; C-282/95. P. sz. ügy, Guérin automobiles kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT I-1503. o., 39. pont; C-453/99. sz. ügy, Courage kontra Bernhard Crehan, [2001] EBHT I-6297. o., 23. pont.

(12) Lásd E-4/01. sz. Karlsson-ügy, EFTA-Bírósági jelentés [2002], 240. o., 28. pont.

(13) Lásd E-1/94., Restamark-ügy, EFTA-Bírósági jelentés [1994–1995], 15. o., 77. pontok.

(14) C-453/99. sz. ügy, Courage kontra Bernhard Crehan, [2001] EBHT I-6297. o., 26. és 27. pontok.

(15) Vö. A II. fejezet 1., 6., és 15. cikkeit.

(16) E rendszer részletesebb ismertetéséhez vö.: A Hatóság és az EFTA-államok bíróságai közötti, az EK-Szerződés 53. és 54. cikkei alkalmazása keretében történő együttműködésről szóló közleményt, még nem jelent meg.

(17) T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 93. pont.

(18) Vö. az EFTA-Bíróság ítéleteit a következő ügyekben: E-3/97. sz. ügy, Jæger kontra Opel Norvégia, EFTA-Bírósági jelentés [1998], 1. o., 77. pont, és E-7/01. sz. ügy, Hegelstad kontra Hydro Texaco, EFTA-Bírósági jelentés[2002], 310. o., 43. pont, valamint a közösségi bíróságok ítéleteit a C-230/96. sz. ügy, Cabour és Nord Distribution Automobile kontra Arnor „SOCO”, [1998] EBHT I-2055, 51. pont; T-185/96. sz., T-189/96. sz. és T-190/96. sz. egyesített ügyek, Dalmasso és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT II-93. o., 50. o.

(19) Vö.: II. fejezet 8. cikke és az alábbi 80. pont. A tényállástól függően az EFTA-államok versenyhatóságai szintén ugyanúgy alkalmasak lehetnek ideiglenes intézkedések elfogadására.

(20) Vö.: lentebb a 41. és azt követő pontok.

(21) Az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény.

(22) Az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény, 8–14. pontok.

(23) A II. fejezet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése; Az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény, 15/16. pontok.

(24) Az EFTA-versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény, 33. pont.

(25) A különösen e fogalomra vonatkozó további átfogó magyarázatért vö.: alábbi 33. és azt követő pontok.

(26) A közösségi bíróságok megállapították a Bizottság mérlegelési jogkörét a versenyjog végrehajtásában, lásd pl. C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 88. pont; T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 73–77. és 85. pontok. Lásd még szintén a fenti 8. pontot.

(27) A Bizottság azon lehetősége, hogy rangsorolási kritériumként valamely ügyben fennálló közösségi érdekre hivatkozzon, állandó ítélkezési gyakorlat a következő ügy óta: T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 85. pont. A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a Hatóság számára hasonló lehetőség áll fenn az EGT-megállapodás keretében.

(28) Közösségi kontextusban lásd: C-282/95. P. sz. ügy, Guérin automobiles kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT I-1503. o., 36. pont.

(29) Vö.: II. fejezet 5. cikkének (1) bekezdése.

(30) T-114/92. sz. ügy, Bureau Européen des Médias et de l'Industrie Musicale (BEMIM) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1995] EBHT II-147. o., 28. pont. Szintén vállalkozások társulata nyújtott be panaszt a következő ítéletek alapját képező ügyekben: 298/83. sz. ügy, Comité des industries cinématographiques des Communautés européennes (CICCE) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1985] EBHT 1105 és T-319/99. sz. ügy, Federacion Nacional de Empresas (FENIN) kontra Európai Közösségek Bizottsága, még nem jelent meg [2003] EBHT.

(31) T-133/95. és T-204/95. sz. egyesített ügyek, International Express Carriers Conference (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1998] EBHT II-3645. o., 79–83. pontok.

(32) Közösségi kontextusban lásd: T-37/92. sz. ügy, Bureau Européen des Unions des Consommateurs (BEUC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1994] EBHT II-285. o., 36. pont.

(33) Ez a kérdés mostanában merült fel az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróság elé került, még nem lezárt eljárásban (T-213. és 214/01. sz. egyesített ügyek). A Bizottság egyéni fogyasztót is elfogadott panaszosként a IV/D-2/34.466, Greek Ferries ügyben hozott, 1998. december 9-i határozatában, HL L 109., 1999.4.27., 24. o., 1. pont.

(34) T-133/95. és T-204/95. sz. egyesített ügyek, International Express Carriers Conference (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1998] EBHT II-3645. o., 79. pont.

(35) T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 76. pont; C-91/95. P. sz. ügy, Roger Tremblay és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1996] EBHT I-5547. o., 30. pont.

(36) 125/78. sz. ügy, GEMA kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1979] EBHT 3173. o., 17. pont; C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 87. pont.

(37) Állandó ítélkezési gyakorlat a T-24/90. sz. ügy óta, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 77. és 85. pontok; lásd még a fenti 25. és 26. lábjegyzeteket.

(38) Állandó közösségi ítélkezési gyakorlat a T-24/90. sz. ügy óta, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 75. pont. A II. fejezet szerint ez az elv csak a fejezet 29. cikkében leírtakkal összefüggésben lehet releváns.

(39) Ebben a kontextusban lásd: 210/81. sz. ügy, Oswald Schmidt, Demo-Studio Schmidt kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1983] EBHT 3045. o., 19. o; C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 86. pont.

(40) C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 79–80. pontok.

(41) Lásd ebben a kontextusban: C-450/98. P. sz. ügy, International Express Carriers Conference (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [2001] EBHT I-3947. o., 57–59. pontok.

(42) Lásd ebben a kontextusban: T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 88. és következő pontok; T-5/93. sz. ügy, Roger Tremblay és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1995] EBHT II-185. o., 65. és következő pontok; T-575/93. sz. ügy, Casper Koelman kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1996] EBHT II-1. o., 75–80. pontok; lásd még a fenti II. részt, amely a bemutatott helyzetre vonatkozóan részletesebb magyarázattal szolgál.

(43) Lásd még ebben a kontextusban: C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341. o., 92–93. pontok.

(44) Állandó közösségi ítélkezési gyakorlat a T-24/90. sz. ügy óta, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 86. pont.

(45) Lásd ebben a kontextusban: C-449/98. P. sz. ügy, International Express Carriers Conference (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [2001] EBHT I-3875. o., 37. pont.

(46) Ebben a kontextusban lásd: T-77/95. sz. ügy, Syndicat français de l'Express International és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága [1997] EBHT II-1.o., 57. pont; C-119/97. P. sz. ügy, Union française de l'express (Ufex) és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT I-1341.o., 95. pont. Vö. még: T-37/92. sz. ügy, Bureau Européen des Unions des Consommateurs (BEUC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1994] EBHT II-285. o., 113. pont, amelyben egy tagállam és a közös kereskedelmi politikában nem részes harmadik ország közötti nem írásos kötelezettségvállalást nem találtak elégségesnek annak megállapításához, hogy a bepanaszolt magatartást már nem folytatják.

(47) Lásd még ebben a kontextusban: T-110/95. sz. ügy, International Express Carriers (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága és más érintett felek, [1998] EBHT II-3605. o., 57. pont, megerősítette a 449/98. P. sz. ügy, International Express Carriers (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága és más érintett felek, [2001] EBHT I-3875. o., 44–47. pontok.

(48) Lásd még ebben a kontextusban: C-449/98. P. sz. ügy, International Express Carriers Conference (IECC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [2001] EBHT I-3875. o., 37. pont.

(49) Lásd ebben a kontextusban: T-77/92. sz. ügy, Parker Pen kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1994] EBHT II-549. o., 64–65. pontok

(50) 298/83. sz. ügy, Comité des industries cinématographiques des Communautés européennes (CICCE) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1985] EBHT 1105. o., 21–24. pontok; T-198/98. sz. ügy, Micro Leader Business kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1999] EBHT II-3989. o., 32–39. pontok.

(51) Lásd ebben a kontextusban: T-319/99. sz. ügy, Federacion Nacional de Empresas (FENIN) kontra Európai Közösségek Bizottsága, még nem jelent meg [2003] EBHT, 43. pont.

(52) Az átfogó iránymutatások megtalálhatók a Hatóság honlapján:

http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldcompetition/

(53) Amint az az EGT-megállapodás 58. cikkében és annak 23. jegyzőkönyvében szerepel, a Hatóság és a Bizottság együttműködik többek között az EGT-megállapodás egységes végrehajtásában, alkalmazásában és értelmezésében. Bár a Hatóság számára a Bizottság határozatai és nemhivatalos iránymutató levelei nem kötelezőek, a Hatóság emiatt kellőképpen figyelembe veszi a Bizottság határozathozatali gyakorlatát.

(54) A kereskedelemre gyakorolt hatásokról szóló közlemény megtalálható az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében, még nem jelent meg.

(55) A Hatóság közleménye a csekély jelentőségű megállapodásokról, amelyek nem korlátozzák érezhetően a versenyt az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdése szerint (de minimis), HL C 67., 2003.3.20., 20. o., és a HL 15. számának EGT-kiegészítése, 2003.3.20, 11. o.

(56) Hatósági közlemény – Iránymutatások az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról, még nem jelent meg.

(57) Ebben a kontextusban lásd: 210/81. sz. ügy, Oswald Schmidt, Demo-Studio Schmidt kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1983] EBHT 3045. o., 19. o.; T-24/90. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1992] EBHT II-2223. o., 79. pont.

(58) Lásd ebben a kontextusban: T-64/89. sz. ügy, Automec kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1990] EBHT II-367. o., 45-47. pontok; T-37/92. sz. ügy, Bureau Européen des Unions des Consommateurs (BEUC) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1994] EBHT II-285. o., 29. pont.

(59) Lásd ebben a kontextusban: C-282/95. P. sz. ügy, Guérin automobiles kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT I-1503. o., 36. pont.

(60) 142 és 156/84. sz. egyesített ügyek, British American Tobacco Company és R. J. Reynolds Industries kontra Európai Közösségek Bizottsága [1987] EBHT 249.o., 19–20 pontok.

(61) Lásd ebben a kontextusban: C-282/95. P. sz. ügy, Guérin automobiles kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT I-1503. o., 37. pont.

(62) Lásd ebben a kontextusban: T-213/95. sz. és T-18/96. sz. egyesített ügyek, Stichting Certificatie Kraanverhuurbedrijf (SCK) és Federatie van Nederlandse Kraanbedrijven (FNK) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT 1739. o., 57. pont.

(63) A panaszos részéről tanúsítandó „gondosság” fogalmát az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága használta a T-77/94. sz., Vereniging van Groothandelaren in Bloemkwekerijprodukten és más érintett felek kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben, [1997] EBHT II-759. o., 75. pont.

(64) III. fejezet 6. cikkének (2) bekezdése.

(65) Az EGT-megállapodás 122. cikke, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkének (4) bekezdése, a II. fejezet 28. cikke, és a III. fejezet 15. és 16. cikkei.

(66) II. fejezet 27. cikkének (2) bekezdése.

(67) A III. fejezet 7. cikkének (2) bekezdése, lásd ebben a kontextusban: C-282/95. P. sz. ügy, Guérin automobiles kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1997] EBHT I-1503. o., 36. pont.

(68) Állandó ítélkezési gyakorlat, vö.: E-2/94. sz. ügy, Scottish Salmon Growers Association Limited kontra EFTA Felügyeleti Hatóság, EFTA-bírósági jelentés [1994–1995], 59. o., E-4/97. sz. ügy, Norvég Bankárszövetség kontra EFTA Felügyeleti Hatóság, EFTA-bírósági jelentés [1998], 38. o., és a Közösségben t.k. T-114/92. sz. ügy, Bureau Européen des Médias et de l'Industrie Musicale (BEMIM) kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1995] EBHT II-147. o., 41. pont.

(69) A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 36. cikkének (2) bekezdése. Közösségi kontextusban lásd: 210/81. sz. ügy, Oswald Schmidt, Demo-Studio Schmidt kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1983] EBHT 3045.

(70) Lásd ebben a kontextusban: T-575/93. sz. ügy, Casper Koelman kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1996] EBHT II-1. o., 41–43. pontok.

(71) A tényállástól függően az EFTA-államok versenyhatóságai szintén ugyanúgy alkalmasak lehetnek ideiglenes intézkedések elfogadására.

(72) 145/83. sz. ügy, Stanley George Adams kontra Európai Közösségek Bizottsága, [1985] EBHT 3539. o.

MELLÉKLET

29.11.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 287/29

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – ROMÁNIA

Állami támogatás C 40/07 (ex NN 48/07) – A Mittal Steel Roman magánosítása

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 287/08)

A Bizottság 2007. szeptember 25-i levelében, amelynek hiteles nyelvű másolata megtalálható ezen összefoglalót követően, értesítette Romániát az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a fent említett intézkedéssel kapcsolatosan.

A támogatási intézkedésre vonatkozóan, amellyel szemben a Bizottság eljárást kezdeményez, az érdekelt felek az ezen összefoglaló és az azt követő levél közzétételét követő egy hónapon belül nyújthatják be észrevételeiket az alábbi címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

State aid Greffe (Állami Támogatások Hivatala)

B-1049 Brussels (Brüsszel)

Fax: (32-2) 296 12 42

Ezeket az észrevételeket közlik Romániával. A megjegyzéseket benyújtó érdekelt fél írásban, a kérés indokainak megjelölésével kérheti adatainak bizalmas kezelését.

AZ ÖSSZEFOGLALÁS SZÖVEGE

ELJÁRÁS

2003-ban, a Mittal Steel Roman (a továbbiakban: MS Roman), a korábbi Petrotub magánosítása keretében több hatóság lemondott a vállalattal szembeni követeléseiről, illetve átütemezte azokat. Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a Bizottság tájékoztatást kért e lemondásokról és átütemezésről, amit Románia 2007. március 8-án, 2007. március 13-án, 2007. június 14-én és 2007. július 5-én nyújtott be.

LEÍRÁS

A romániai Romanban telephellyel rendelkező MS Roman öntöttvasat és acélcsöveket előállító cég. A vállalat – a nagyberuházási projektek regionális támogatásának több ágazatot érintő keretrendszere B mellékletében található fogalommeghatározás szerint – az acélipari ágazat része. A vállalatot 2003-ban a LNM Holdings N.V., a jelenlegi Mittal Steel részére magánosították. A társadalombiztosítási költségvetés, a munkanélküli alap, az országos egészségbiztosítási pénztár, valamint az állami tulajdon magánosítását és kezelését végző hatóság, az APAPS (jelenleg Állami Privatizációs Hatóság, az AVAS), amely a magánosítást megelőzően a Petrotub tulajdonosa volt, a magánosítás keretében lemondott körülbelül 931,47 milliárd ROL (24,39 millió EUR) összegű fennálló tartozásról, valamint hozzájárult 20 millió ROL (0,52 millió EUR) fennálló tartozás átütemezéséhez. Románia úgy érvel, hogy a magánosítás előnyösebb volt az államnak, mint a vállalat felszámolása lett volna, valamint, hogy az állam az adósságok elengedésekor és átütemezésekor, valamint e követelésekről való lemondáskor magángazdasági szereplőként járt el. Románia következtetése szerint ezáltal a lemondás és átütemezés nem minősülnek állami támogatásnak.

ÉRTÉKELÉS

Annak ellenére, hogy a lehetséges támogatást Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően nyújtották, a Bizottság hatásköre – a csatlakozási okmány acéliparnak nyújtott támogatásról szóló VII. mellékletében található különös rendelkezésekből kifolyólag – kiterjed e lehetséges támogatások értékelésére.

A Bizottság kétli, hogy a köztartozásokról való lemondás, illetve azok átütemezése nem minősül állami támogatásnak. Először is a Bizottság kételkedik abban, hogy a különböző állami hitelezőnek és az APAPS-nak történő kifizetések összeadódhatnak. Épp ellenkezőleg, valamennyi hitelezőt külön kell megvizsgálni. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a vállalat csődje és felszámolása valamennyi hitelező és az APAPS számára is előnyösebb lett volna, mint a magánosítás.

Másodszor, amennyiben a Bizottság el is fogadja, hogy az állami hitelezők és az APAPS részvényesként együtt vehetők figyelembe, továbbra is kételkedik abban, hogy a magánosítás volt a legjobb megoldás. A felszámolási forgatókönyv költségeinek kiszámításánál Románia állami költségként veszi figyelembe a Petrotubnak 1998-ban nyújtott állami kezességvállalás alapján történt kifizetéseket. Annak értékelésekor azonban, hogy az állam magángazdasági szereplőként járt-e el, különbséget kell tenni egy hasonló helyzetben lévő magánszereplő kötelezettségei és az állam hatósági szerepéből származó kötelezettségek között. Úgy tűnik, hogy az állami kezességvállalást az állam hatóságként nyújtotta, és ezért az ezen kezességvállalás alapján történt kifizetések a felszámolási költségek kiszámításánál nem vehetők figyelembe. Amennyiben nem veszik figyelembe ezeket a kifizetéseket, a csőd az állam számára a magánosításnál előnyösebb megoldásnak látszik.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Comisia dorește să informeze România că, în urma examinării informațiilor furnizate de autoritățile dumneavoastră privind ajutorul menționat anterior, a decis să inițieze procedura prevăzută la articolul 88 alineatul (2) din Tratatul CE.

I. PROCEDURĂ

(1)

La 2 februarie 2007, Comisia a solicitat informații referitoare la scutirile de la plata datoriilor și reeșalonarea acestora acordate întreprinderii Mittal Steel Roman (denumită în continuare «MS Roman»), fostă Petrotub, în contextul privatizării acesteia. România a furnizat informații prin intermediul unei scrisori din data de 8 martie 2007, înregistrată la aceeași dată și al unei alte scrisori din data de 9 martie 2007, înregistrată la data de 13 martie 2007. Comisia a solicitat informații suplimentare la 1 iunie 2007, pe care România le-a furnizat prin intermediul unei scrisori din data de 14 iunie 2007, înregistrată la aceeași dată și al unei alte scrisori din data de 5 iulie 2007, înregistrată la aceeași dată. Au fost organizate două reuniuni cu autoritățile române și reprezentanții societății, care au avut loc la 2 mai 2007 și, respectiv, 12 iulie 2007.

II. DESCRIERE

2.1. Întreprinderea vizată

(2)

MS Roman este o întreprindere producătoare de tuburi turnate din fontă și oțel, localizată în Roman, România. Aceasta aparține societății Mittal Steel și produce diverse tipuri de oțeluri carbon si slab aliate, fără sudură. Produsele societății sunt utilizate în industria petrolului și a gazelor naturale, în industria energiei nucleare și a celei pe bază de combustibili fosili, în industria producătoare de mașini și în industria construcțiilor civile. În conformitate cu informațiile prezentate pe site-ul internet al societății Mittal Steel, MS Roman are o capacitate anuală de producție de 500 000 de tone și aproximativ 3 100 de angajați.

(3)	De la data expirării Tratatului CECO la 23 iulie 2002, MS Roman aparține industriei oțelului, astfel cum este definită în anexa B la Cadrul multisectorial privind ajutorul regional pentru proiecte mari de investiții (1).

2.2. Privatizarea

(4)

MS Roman a fost preluată în 2003 de societatea LNM Holdings N.V. (denumită în continuare «LNM»), numită ulterior Mittal Steel și în prezent Arcelor Mittal. Înaintea preluării de către LNM, statul era acționarul majoritar al societății, deținând aproximativ 70 % din acțiunile acesteia, numele societății fiind la acea vreme Petrotub. Privatizarea a fost efectuată pe baza unei proceduri de licitație, la care agenția română de privatizare APAPS (Autoritatea pentru Privatizare și Administrarea Participațiilor Statului) (2) a invitat câțiva posibili ofertanți să depună oferte. Conform informațiilor furnizate de România, APAPS a vândut societatea ofertantului care a propus condițiile cele mai avantajoase, și anume LNM. La momentul privatizării, Petrotub se afla într-o situație financiară dificilă. Cifra de afaceri a societății a scăzut de la 4 645 miliarde ROL (122 milioane EUR) în 2002 la 2 695 miliarde ROL (71 milioane EUR) (3) în 2003, iar cifra pierderilor a crescut de la 35 miliarde ROL (1 milion EUR) în 2002 la 1 235 miliarde ROL (32 milioane EUR) în 2003.

(5)	Acordul de vânzare-cumpărare pentru privatizare a fost semnat la data de 28 octombrie 2003. Transferul de acțiuni a avut loc la data de 14 ianuarie 2004. Prețul de achiziție a fost de 6 milioane USD și a fost achitat în două tranșe la data de 8 ianuarie 2004 și, respectiv, 14 iulie 2005.

2.3. Posibil ajutor de stat în contextul privatizării

(6)

În contextul privatizării, câteva autorități publice au acceptat să acorde scutirea de la plata anumitor datorii sau să reeșaloneze plata acestora. Aceste măsuri au făcut parte integrantă din acordul de vânzare-cumpărare. Conform informațiilor furnizate de România la data de 8 martie 2007, au fost acordate societății în contextul privatizării următoarele măsuri:

—

Bugetul asigurărilor sociale: scutirea de la plata datoriilor restante la data de 31 decembrie 2002, în valoare de 201,24 miliarde ROL (5,27 milioane EUR); scutirea de la plata dobânzilor și penalităților pentru datoriile restante la data de 31 decembrie 2002 și acumulate până la momentul transferului de acțiuni de la data de 14 ianuarie 2004, în valoare de 583,09 milioane ROL (15,27 milioane EUR).

—	APAPS: scutirea de la plata datoriilor reprezentând dividende, despăgubiri și fonduri de restructurare în valoare de 46,79 miliarde ROL (1,23 milioane EUR).

—

Fondul național de asigurări sociale de sănătate: reeșalonarea plăților pentru datoriile restante în valoare de 20,00 miliarde ROL (0,52 milioane EUR); scutirea de la plata creșterilor și penalităților pentru datoriile restante la fondul național de asigurări sociale de sănătate, în valoare de 100,34 miliarde ROL (2,63 milioane EUR).

(7)

În total, urma ca datoriile publice în valoare de aproximativ 931,47 miliarde ROL (24,39 milioane EUR) să fie scutite de la plată, iar plata datoriilor restante în valoare de 20,00 milioane ROL (0,52 milioane EUR) urma să fie reeșalonată. Cu toate acestea, conform informațiilor furnizate de România, nu a fost încheiat până în prezent între societate și fondul național de asigurări sociale de sănătate niciun acord de reeșalonare a plăților. Celelalte scutiri au fost înscrise în evidențele contabile ale societății la data de 31 decembrie 2003.

(8)

România a înaintat un raport elaborat de un consultant extern pentru a demonstra faptul că scutirile de la plata datoriilor și reeșalonarea plății acestora acordate de autoritățile publice în contextul privatizării nu au reprezentat un ajutor de stat. Raportul este elaborat pe baza evaluării societății de la data de 20 septembrie 2003, adică pe baza datelor celor mai recente disponibile înaintea semnării acordului de vânzare-cumpărare în octombrie 2003. Informațiile privind valoarea scutirilor de la plata datoriilor și a reeșalonărilor plății acestora cuprinse în acest raport variază în anumite privințe față de informațiile furnizate de România la 8 martie 2007.

(9)

Conform raportului elaborat de consultant, au fost acordate măsurile următoare:

—

Fondul național de asigurări sociale de sănătate (capital și penalități de întârziere a plăților): scutire de la plata datoriilor în valoare de 746,94 miliarde ROL (19,56 milioane EUR) și reeșalonarea plăților în valoare de 1,89 miliarde ROL (0,05 milioane EUR). O sumă restantă de 4,21 miliarde ROL (0,11 milioane EUR) urma să fie plătită de către noul proprietar, fără reeșalonarea plății.

—

Fondul de șomaj (capital și penalități de întârziere a plăților): scutire de la plata sumei de 23,51 miliarde ROL (0,62 milioane EUR) și reeșalonarea plăților în valoare de 4,27 milioane ROL (112 EUR). O sumă restantă de 69,62 milioane ROL (1 823 EUR) urma să fie plătită de către noul proprietar, fără reeșalonarea plății.

—	Fondul național de asigurări sociale de sănătate: nu a fost acordată nicio scutire de la plata datoriilor, dar a fost stabilită plata sumei restante de 95,16 miliarde ROL (2,49 milioane EUR) de către noul proprietar.

—	APAPS: scutirea de la plata tuturor datoriilor restante (dividende, penalități și fonduri de restructurare) în valoare de 47,14 miliarde ROL (1,23 milioane EUR).

(10)	Conform raportului, în baza acordului de vânzare-cumpărare și în conformitate cu legislația în vigoare, APAPS și Ministerul Finanțelor Publice au emis un Ordin comun prin care sunt acordate aceste scutiri.

(11)

Sumele care au făcut obiectul scutirilor acordate de la bugetul asigurărilor sociale și de APAPS, astfel cum sunt prezentate în raportul consultantului, corespund mai mult sau mai puțin cu cele prezentate de România în scrisoarea din 8 martie 2007. Cu toate acestea, scutirile acordate de fondul de șomaj nu sunt menționate de România în scrisoarea trimisă. De asemenea, în raportul consultantului se presupune că nu au fost acordate scutiri de fondul național de asigurări sociale de sănătate, fapt care se pare că este în contradicție cu informațiile furnizate de România în scrisoarea din 8 martie 2007.

III. EVALUARE

3.1. Legislația aplicabilă

(12)

Anexa VII la Protocolul Tratatului de aderare a României conține măsuri de tranziție pentru România referitoare la procesul de restructurare a industriei oțelului. Conform punctului 1 din apendicele B la anexa VII, ajutoarele de stat acordate de România în scopul restructurării anumitor sectoare ale industriei oțelului din România în perioada 1993-2004 trebuie să fie considerate compatibile cu piața comună cu condiția ca, printre altele, să fie îndeplinite cerințele stabilite în anexa respectivă.

(13)	Conform punctului 2 din apendicele B la anexa VII, ajutorul pentru restructurare poate fi acordat numai societăților incluse pe lista din apendicele A, partea 1. România a selectat șase societăți pentru a fi incluse pe lista respectivă, iar MS Roman nu se afla printre acestea.

(14)

Punctul 6 din apendicele B la anexa VII interzice acordarea oricărui tip de ajutor de stat pentru restructurare societăților care nu sunt incluse pe lista din apendicele A, partea 1, precum și a oricărui alt ajutor care nu este considerat a fi compatibil cu normele privind ajutorul de stat comunitar. În acest scop, punctul 17 conferă Comisiei puterea de a adopta măsurile necesare, solicitând societății în cauză să ramburseze orice ajutor acordat prin încălcarea termenilor stabiliți în aceste dispoziții și în apendicele A, în cazul în care procesul de monitorizare demonstrează faptul că România a acordat ajutoare de stat suplimentare incompatibile cu piața comună vreunei societăți producătoare de oțel.

(15)

Prin urmare, deoarece articolele 87 și 88 nu se aplică, în mod normal, în cazul ajutoarelor de stat acordate înaintea momentului aderării, dispozițiile din apendicele B la anexa VII extind controlul privind ajutoarele de stat efectuat în temeiul Tratatului CE asupra oricărui ajutor acordat pentru restructurarea industriei oțelului din România în perioada 1993-2008.

(16)

Decizia poate fi adoptată după aderarea României în temeiul articolului 88 alineatul (2) din Tratatul CE deoarece, în absența unor dispoziții specifice în cadrul apendicelui B la anexa VII, se aplică normele și principiile generale. Ulterior, se aplică, de asemenea, Regulamentul (CE) nr. 659/1999 al Consiliului de stabilire a normelor de aplicare a articolului 93 (în prezent, articolul 88).

3.2. Ajutor de stat în sensul articolului 87 alineatul (1) din Tratatul CE

(17)

În conformitate cu articolul 87 alineatul (1) din tratat, cu excepția derogărilor prevăzute de tratatul menționat, sunt incompatibile cu piața comună ajutoarele acordate de state sau prin intermediul resurselor de stat care denaturează sau amenință să denatureze concurența prin favorizarea anumitor întreprinderi sau sectoare de producție, în măsura în care acestea afectează schimburile comerciale dintre statele membre.

3.2.1. Favorizarea unei anumite întreprinderi

(i) Scutirea de la plata datoriilor publice

(18)

Ștergerea datoriilor de către autoritățile publice conferă un avantaj economic, deoarece autoritățile publice acceptă să renunțe la veniturile respective. Din acest motiv, astfel de măsuri pot fi considerate drept ajutoare. Cu toate acestea, o intervenție a statului reprezintă un ajutor de stat în sensul articolului 87 alineatul (1) din Tratatul CE numai dacă întreprinderii care beneficiază de ajutorul respectiv i se acordă un avantaj pe care nu l-ar fi obținut în condiții normale de piață. Din acest motiv, trebuie efectuată o evaluare prin care să se stabilească dacă un agent economic din cadrul economiei de piață ar fi acordat aceleași scutiri precum cele acordate de autoritățile publice. Pentru a decide dacă scutirea de la plata datoriilor ar reprezenta opțiunea cea mai adecvată din punct de vedere economic, un agent economic privat ar compara rezultatul financiar obținut în eventualitatea acordării scutirilor cu rezultatul care ar putea fi obținut în cazul adoptării unor scenarii alternative și ar alege opțiunea cea mai avantajoasă.

(19)

România afirmă că scutirile acordate societății MS Roman în contextul privatizării nu reprezintă un ajutor de stat. În acest sens, România afirmă că privatizarea prin acordarea scutirilor de la plata datoriilor a fost considerată a fi mai avantajoasă de către autoritățile române decât orice alt scenariu posibil. Astfel, autoritățile române au acționat în același mod în care ar fi acționat agenții economici din cadrul economiei de piață.

(20)

Pentru a demonstra faptul că privatizarea a reprezentat soluția cea mai avantajoasă pentru stat, România a furnizat un raport elaborat de către un consultant extern. Conform acestui raport, singurele scenarii alternative la privatizarea prin scutirea de la plata datoriilor au fost declararea falimentului societății și vinderea ulterioară a acesteia ca unitate funcțională (scenariu de faliment I) sau lichidarea societății, activele acesteia fiind vândute în mod individual (scenariu de faliment II).

(21)

Raportul a calculat rezultatul fiecăruia dintre aceste scenarii și implicațiile acestora pentru creditorii publici și pentru acționarul APAPS. Scenariul de privatizare reflectă condițiile care au fost agreate în cadrul acordului de vânzare-cumpărare. Scenariul de faliment I presupune inițierea procedurilor de recuperare și de declarare a insolvabilității societății și vinderea activelor societății ca unitate funcțională de către mandatar, sub supravegherea judecătorului sindic. Scenariul de faliment II presupune inițierea procedurilor de recuperare și de declarare a insolvabilității societății și vinderea individuală a activelor societății de-a lungul unei perioade de cinci ani de către mandatar, sub supravegherea judecătorului sindic.

(22)

Rezultatele fiecăruia dintre scenariile respective, astfel cum sunt calculate în raport, sunt prezentate mai jos:

În mii de ROL	Privatizare	Scenariu de faliment I	Scenariu de faliment II
Plăți în cadrul unei garanții de stat	0	[– 570 000 000-1 145 000 000] (4)	[– 570 000 000-954 000 000]
Bugetul asigurărilor sociale [sume indexate]	[2]	[213]	[243]
Fondul de șomaj [sume indexate]	[0,02]	[6]	[7]
Fondul de asigurări sociale de sănătate [sume indexate]	[31]	[26]	[30]
APAPS	0	0	0
Preț de achiziție	200 646 000	nu se aplică	nu se aplică
TOTAL instituții de stat [sume indexate]	[100]	[12]	[65]
TOTAL instituții de stat (în EUR) [sume indexate]	[100]	[12]	[65]
TOTAL instituții de stat fără garanția de stat [sume indexate]	[100]	[243]	[282]
TOTAL instituții de stat fără garanția de stat (în EUR) [sume indexate]	[100]	[243]	[282]

(23)

Primul rând face referire la plățile cu care statul român s-ar confrunta în cazul unui faliment. Aceste plăți rezultă din garanția de stat acordată Petrotub în 1998 de către Ministerul Finanțelor din România pentru un credit acordat de KfW. Potrivit autorităților române, în cazul unui faliment, garanția de stat ar fi preluată de KfW, iar Ministerul Finanțelor ar trebui să plătească [570 miliarde-1 145 miliarde ROL (15-30 milioane EUR)] (scenariul de faliment I) sau [570 miliarde-954 miliarde ROL (15-25 milioane EUR) (scenariul de faliment II) (5). În raport se presupune că în scenariul privatizării, societatea ar continua să ramburseze creditul KfW și garanția de stat nu ar fi preluată. Așadar, pentru statul român nu ar exista plăți în cadrul garanției de stat din scenariul de privatizare.

(24)

Rândurile doi-cinci indică sumele pe care creditorii în cauză, respectiv bugetul asigurărilor de stat, fondul de șomaj, fondul național de asigurări sociale de sănătate și APAPS le-ar putea recupera în diferitele scenarii. Se poate remarca faptul că niciun creditor nu ar putea recupera întreaga sumă solicitată în cererile lor din niciunul din cele două scenarii de faliment.

(25)	Rândul șase indică prețul de achiziție pe care APAPS l-ar obține în scenariul privatizării. În scenariile de faliment, APAPS nu ar obține acest preț de achiziție.

(26)

Consultantul cumulează sumele care urmează să fie recuperate de creditorii publici și autoritățile statului, precum și suma care urmează să fie plătită de Ministerul Finanțelor în cadrul garanției de stat pentru a obține plata totală către stat. Consultantul concluzionează că în cazul privatizării instituțiile statului ar încasa [indexat 100] ROL, inclusiv prețul de achiziție, în timp ce în cazul declarării falimentului și al vinderii societății ca unitate funcțională instituțiile statului ar încasa doar [indexat 12] ROL, și respectiv, [indexat 65] ROL în cazul declarării falimentului și al vinderii individualea activelor acesteia. Astfel, România concluzionează că scenariul de privatizare a fost cel mai avantajos.

Evaluarea individuală a diferiților creditori

(27)

Comisia își exprimă unele îndoieli cu privire la calculele prezentate de România. În primul rând, în conformitate cu hotărârea emisă în cauza Hamsa (6), creanțele diferiților creditori publici și ale altor instituții ale statului nu pot fi cumulate, ci trebuie să fie tratate în mod separat. Fiecare creditor, precum și APAPS, care este atât investitor cât și acționar și creditor, trebuie să decidă asupra sumei care va fi primită în cadrul scenariului de privatizare, pe de o parte, și suma pe care se așteaptă să o poată recupera în urma declarării falimentului societății și a lichidării acesteia.

(28)

În conformitate cu informațiile incluse în raport, bugetul asigurărilor sociale de sănătate și fondul de șomaj ar trebui să recupereze sume mai mari în cazul declarării falimentului societății decât în cazul privatizării acesteia. Astfel, se pare că scenariul falimentului ar fi fost mai avantajos pentru acestea, iar decizia adoptată de acordare a scutirilor nu corespunde deciziei pe care ar fi luat-o un creditor privat.

(29)

În ceea ce privește fondul de asigurări sociale de sănătate, din informațiile furnizate nu reiese în mod clar dacă a fost acordată sau nu scutirea de la plata datoriilor. În raport se presupune faptul că au fost acordate scutiri, în timp ce, conform scrisorii trimise de România la 8 martie 2007, fondul de asigurări sociale de sănătate a acceptat să acorde scutirea de la plata a [70-130] miliarde ROL ([1,8-3,4] milioane EUR).

(30)

Cu toate acestea, consultantul calculează rezultatul pentru fondul național de asigurări sociale de sănătate în cadrul celor două scenarii de faliment. Raportul concluzionează că fondul național de asigurări sociale de sănătate ar obține [indexat 26] ROL în cadrul scenariului de faliment I și [indexat 30] ROL în cadrul scenariului de faliment II. În cazul în care s-a aplicat scutirea de la plata datoriilor, astfel cum s-a arătat în scrisoarea transmisă de România la 8 martie 2007, se pare că fondul național de asigurări sociale de sănătate ar fi obținut plăți mai mari în cazul falimentului decât în cazul privatizării, când nu ar fi primit nimic. Așadar, scutirile, în cazul în care ar fi puse în aplicare, nu vor fi conforme comportamentului unui creditor privat.

(31)

În ceea ce privește APAPS, situația sa este diferită de a celorlalți creditori, deoarece APAPS este, de asemenea, proprietarul societății. APAPS a avut datorii restante din dividende, penalități și fonduri de restructurare. Conform consultantului, în cazul falimentului, APAPS nu ar putea recupera niciuna din aceste sume. Acest rezultat extrem de nefavorabil din faliment, care diferă de rezultatul pentru ceilalți creditori publici care cel puțin recuperează ceva, este provocat de faptul că bugetul asigurărilor sociale, fondul de șomaj și fondul național de asigurări sociale de sănătate sunt trecute în cea de-a doua categorie a creditorilor, cărora urmează să li se dea curs din sumele rămase din veniturile nete după plata creditorilor de prim rang (creditori cu credite garantate), în timp ce solicitările formulate de APAPS se înscriu în cea de-a cincea categorie care reprezintă creanțele acționarilor. Această categorie va fi abordată doar după ce ceilalți creditori au fost plătiți.

(32)

Comisia are îndoieli cu privire la faptul că clasificarea cererilor APAPS în cea de-a cincea categorie este justificată, în special în ceea ce privește fondurile de restructurare. Comisia nu deține informații cu privire la originea acestei datorii și prin urmare are îndoieli referitoare la faptul că aceasta reprezintă o creanță a unui acționar. În cazul în care cererea ar fi clasificată în aceeași categorie cu solicitările bugetare, APAPS ar putea recupera cel puțin partea datoriei în caz de faliment.

(33)

S-ar putea susține faptul că, chiar dacă ar fi cazul și APAPS ar urma să recupereze mai mult din cererile sale privind falimentul decât s-a presupus de către consultant, privatizarea ar reprezenta în continuare soluția cea mai avantajoasă din punct de vedere economic pentru APAPS, deoarece pentru orice soluționare a cererilor sale ar primi, în plus, prețul de achiziționare de 20,06 miliarde ROL.

(34)

Cu toate acestea, în această etapă, Comisia are îndoieli cu privire la plățile din prețul de achiziționare pe care l-a primit APAPS, iar sumele pe care APAPS le-ar recupera din cererile sale către societate pot fi cumulate pentru a fi comparate cu rezultatul diferitelor scenarii. Trebuie făcută diferența între obligațiile asumate de APAPS în calitate de acționar al societății și obligațiile sale ca autoritate a statului. Astfel cum s-a menționat anterior, Comisia nu deține informații cu privire la condițiile în care au fost acordate fondurile de restructurare. deoarece se pare că îndoielile Comisiei privind faptul că fondurile au fost acordate în condiții pe care un acționar privat le-ar fi furnizat, par total nefondate. Comisia nu deține niciun fel de informații nici în ceea ce privește originea datoriilor numite dividende și penalități, astfel încât aceasta nu se află în poziția de a evalua dacă acumularea acestor datorii a corespuns atitudinii unui agent economic din cadrul economiei de piață.

(35)

Prin urmare, Comisia are îndoieli că APAPS a acționat în calitate de acționar privat în acumularea de dividende și penalități și în furnizarea fondurilor de restructurare. Prin urmare, în compararea rezultatului APAPS în diferite scenarii, suma de recuperat pentru dividende, penalizări și fonduri de restructurare, care este posibil să nu fi fost oferite de APAPS în calitatea sa de acționar, ci în calitate de autoritate publică, precum și prețul de achiziționare obținut de APAPS în calitate de acționar, nu au putut fi cumulate.

Îndoieli cu privire la calcularea rezultatului în urma falimentului

(36)

În al doilea rând, chiar dacă s-ar accepta că creditorii publici și APAPS în calitate de acționar pot fi considerați împreună, Comisia are încă îndoieli cu privire la calculele prezentate. Aceste îndoieli privesc calcularea rezultatului pentru instituțiile statului în cazul unui faliment al societății și al lichidării acesteia.

(37)

Astfel cum a fost deja menționat anterior, în costurile de lichidare, consultantul a luat în considerare costurile pentru stat sub forma plăților în cadrul unei garanții de stat oferită Petrotub în 1998. România susține că această garanție a fost o obligație validă introdusă de stat în calitate de acționar. În cazul unui faliment, garanția ar fi invocată astfel încât statul s-ar confrunta cu plăți de [570 miliarde-1 145 miliarde ROL (15-30 milioane EUR)] (scenariul de faliment I) sau [570 miliarde-954 miliarde ROL (15-25 milioane EUR) (scenariul de faliment II).

(38)

În conformitate cu jurisprudența (7), pentru evaluarea capacității creditorilor și a agenției de privatizare APAPS în calitate de acționar de a recupera o sumă mai mare din privatizare decât din scenariul de faliment, numai obligațiile cu care s-ar confrunta un acționar privat într-o situație similară, precum și statul pot fi luate în considerare pentru calcularea scenariului de faliment. Prin urmare, trebuie realizată o distincție între obligațiile pe care trebuie să și le asume statul în calitate de proprietar al capitalului de acțiuni al unei societăți și obligațiile în calitate de autoritate publică (8). Astfel, trebuie evaluat dacă statul a oferit garanție în calitatea sa de acționar al societății, respectiv în condiții care ar fi fost acceptabile și pentru un acționar privat, astfel cum s-a solicitatde către România, sau în calitatea sa de organ public.

(39)

În această etapă, Comisia consideră că statul nu a acționat în calitate de investitor în economia de piață atunci când a oferit garanția. Garanția de stat a fost oferită de către Ministerul Finanțelor pentru un împrumut de investiții de [15-25 milioane EUR] de către banca germană Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW), până în 2011. La momentul acordării garanției, APAPS era acționarul majoritar al societății. Prin urmare, Comisia menționează că Ministerul Finanțelor, care a acordat garanția, nu era proprietarul societății, împrejurare care a pus la îndoială faptul că garanția era oferită de minister în calitatea sa de acționar.

(40)

De asemenea, Comisia a menționat că pentru același credit, o garantare a creditului la export a fost oferită de Germania. Conform explicațiilor oferite de România cu privire la relația dintre garanția statului, garantarea dreptului la export și creditul KfW, KfW a dorit să obțină garantarea creditului la export din partea Germaniei pentru împrumutul de [15-25 milioane EUR]. Pentru a obține garantarea acestui credit la export din partea Germaniei, KfW a trebuit să solicite o garanție suverană din partea țării de origine a importatorului. În cazul de față, garanția suverană putea fi acordată numai de către Ministerul Finanțelor din România.

(41)	Faptul că agenția germană de credit la export a solicitat în mod expres o garanție din partea statului, demonstrează în mod clar că statul nu a acționat în calitate de acționar atunci când a oferit garanția, deoarece niciun alt acționar privat nu ar fi putut să o furnizeze.

(42)

În plus, în același timp cu acordarea creditului garantat de stat, KfW a acordat un al doilea credit în valoare de [1-10 milioane EUR] care a fost asigurat de o garanție din partea băncii române BCR. Această garanție poate fi utilizată ca o comparație pentru a evalua dacă condițiile garanției de stat au fost conform pieței.

(43)

Comisia menționează că garanția statului a fost acordată cu un risc mai scăzut decât garanția BCR. Statul a perceput o taxă unică de 4 % pentru garanție, plus o taxă anuală de 0,45 % pentru suma restantă, în timp ce BCR a perceput un comision de 4 % pe an. Garanția statului a avut, de asemenea, o durată mai mare și a fost mai puțin asigurată. Astfel, se pare că statul a acordat garanția în condiții pe care niciun operator privat nu le-ar fi acceptat.

(44)

România susține că situația statului în calitate de acționar al Petrotub care oferă garanția a fost diferită de poziția BCR în calitate de unul din principalii creditori ai societății, care nu a avut un avantaj comercial din acordarea acestei garanții societății, altul decât prima de risc. Acest aspect ar putea justifica o primă de risc mai scăzută pentru stat, deoarece statul ar determina alte avantaje comerciale, de exemplu, sub forma unei performanțe îmbunătățite a societății.

(45)

Comisia nu este de această părere. La momentul acordării de către stat a garanției, statul era principalul acționar al societății (aproximativ 70 % din acțiuni), dar nu unicul acționar. Orice avantaj suplimentar datorat unei performanțe îmbunătățite nu poate fi acordat în întregime de stat, de acesta beneficiind și ceilalți acționari. Această situație nu ar fi acceptată de niciun acționar privat.

(46)	Prin urmare, în această etapă, Comisia concluzionează că statul nu a acționat în calitate de investitor privat când a acordat garanția. Prin urmare, plățile potențiale din cadrul garanției statului nu pot fi luate în considerare în calcularea costurilor de lichidare.

(47)

În cazul în care aceste plăți potențiale sunt excluse din calculele prezentate de România, ambele scenarii de faliment ar fi fost mult mai avantajoase pentru stat decât scenariul privatizării, astfel cum reiese din tabelul 1 de mai sus. În cazul privatizării, instituțiile statului primesc [indexat 100] ROL, în timp ce în cazul falimentului I ar primi [indexat 243] ROL, iar în varianta de faliment II ar primi [indexat 282] ROL. Prin urmare, un agent economic din cadrul economiei de piață a decis să conducă societatea la faliment în schimbul privatizării, în condițiile date incluzând și scutirile de la plata datoriilor.

(48)	Prin urmare, concluziile preliminare ale Comisiei privind scutirea de la plata datoriilor acordată de bugetul asigurărilor sociale, fondul de șomaj, fondul național de asigurări sociale de sănătate și APAPS nu au fost conforme pieței, oferind în schimb un avantaj selectiv societății.

(ii) Reeșalonarea datoriilor publice

(49)

Referitor la reeșalonarea datoriilor, nu au fost furnizate niciun fel de informații potrivit cărora acestea ar fi în conformitate cu atitudinea unui agent economic din cadrul economiei de piață și acest aspect nu a fost abordat în raportul consultantului. Prin urmare, Comisia consideră că eventuala reeșalonare a datoriilor de către bugetul asigurărilor sociale, fondul de șomaj și fondul național de asigurări sociale de sănătate ar fi putut acorda un avantaj selectiv întreprinderii Roman.

3.2.2. Alte condiții prevăzute la articolul 87 alineatul (1) din Tratatul CE

(50)

Măsurile au fost întreprinse de agenția română de privatizare APAPS, bugetul asigurărilor sociale, fondul de șomaj și fondul național asigurări sociale de sănătate. Acestea rezultă astfel din resursele statului și sunt imputabile statului. Întreprinderea Roman produce țevi și tuburi din oțel. Având în vedere faptul că aceste produse sunt comercializate la scară largă în Uniunea Europeană, măsurile amenință să denatureze competitivitatea și să afecteze comerțul între statele membre.

3.2.3. Concluzie asupra articolului 87 alineatul (1) din Tratatul CE

(51)	Astfel, în această etapă, Comisia concluzionează că scutirile de la plata datoriilor și reeșalonarea constituie ajutor, iar compatibilitatea măsurilor trebuie evaluată în consecință.

3.3. Derogare în cadrul articolului 87 alineatele (2) și (3) din Tratatul CE

(52)	Articolul 87 alineatele (2) și (3) din Tratatul CE prevăd scutiri de la incompatibilitatea generală, astfel cum este prevăzut la alineatul (1) al aceluiași articol. În această etapă, Comisia consideră că niciuna din scutiri nu poate fi aplicată în cazul de față.

(53)

În special, Comisia consideră că Liniile directoare în domeniul ajutorului de stat pentru salvarea și restructurarea întreprinderilor aflate în dificultate (9) nu se aplică sectorului industriei oțelului și prin urmare, unei societăți care face parte din acest sector nu i se poate acorda niciun fel de sprijin în acest sens. De asemenea, Comisia consideră că orientările privind ajutorul regional la nivel național (10) nu se aplică industriei oțelului.

(54)

În această etapă, Comisia consideră că niciuna din liniile directoare și regulamentele comunitare, ca de exemplu pentru cercetare și dezvoltare, pentru mediu, pentru întreprinderile mici și mijlocii, pentru ocuparea forței de muncă și formare sau pentru capitalul de risc nu se poate aplica prezentei măsuri.

IV. DECIZIE

(55)

Astfel, în această etapă, Comisia concluzionează că scutirea de la plata datoriilor și reeșalonarea datoriei de către bugetul asigurărilor sociale, fondul de șomaj, fondul național de asigurări sociale de sănătate și APAPS reprezintă ajutor de stat și consideră cu titlu preliminar că acestea nu îndeplinesc condițiile de compatibilitate cu piața comună.

Având în vedere considerațiile anterioare, Comisia, acționând conform procedurii prevăzute în articolul 88 alineatul (2) din Tratatul CE, solicită României să-și prezinte observațiile și să furnizeze toate informațiile necesare pentru evaluarea ajutorului, în termen de o lună de la data primirii acestei scrisori. În caz contrar, Comisia va adopta o decizie în funcție de informațiile pe care le deține. Comisia solicită autorităților dumneavoastră să transmită o copie a acestei scrisori, în cel mai scurt termen, potențialului beneficiar al ajutorului.

Comisia dorește să reamintească României că articolul 88 alineatul (3) din Tratatul CE are efect suspensiv și vă atrage atenția asupra articolului 14 din Regulamentul (CE) nr. 659/1999, care prevede că orice ajutor de tip ilegal poate fi recuperat de la beneficiar.

Comisia informează România că va informa părțile interesate publicând această scrisoare, precum și un rezumat justificativ al acesteia în Jurnalul Oficial al Uniunii Europene. De asemenea, Comisia va informa Autoritatea de Supraveghere a AELS prin transmiterea către aceasta a unei copii a acestei scrisori. Toate părțile interesate vor fi invitate să-și prezinte observațiile în termen de o lună de la data acestei publicări.”

(1) JO C 70, 19.3.2002, p. 8.

(2) În luna mai 2004, APAPS (Autoritatea pentru Privatizare și Administrarea Participațiilor Statului) și AVAB (Autoritatea pentru Valorificarea Activelor Bancare) au fuzionat, rezultând astfel o nouă entitate — AVAS (Autoritatea pentru Valorificarea Activelor Statului).

(3) Rata de schimb utilizată este de 38 185 ROL = 1 EUR care era rata de schimb oficială stabilită de Banca Națională a României la data de 30 septembrie 2003. România a utilizat această rată de schimb în datele furnizate.

(4) Informațiile cuprinse între […] sunt informații cu caracter confidențial și reprezintă fie sumele indexate, fie marginile între care se situează sumele absolute.

(5) Din raport nu reiese în mod clar din ce motiv plățile diferă în cele două scenarii de faliment.

(6) Cauza T-152/99 HAMSA împotriva Comisiei, hotărârea Curții de Justiție din 11 iulie 2002.

(7) A se vedea, de exemplu, cauza C-344/99 Germania v. Comisie (Gröditzer Stahlwerke), hotărârea Curții din 28 ianuarie 2003, alineatul (134); cauze conexe C-278/92, C-279/92 și C-280/92 Spania v. Comisie (Hytasa), hotărârea Curții din 14 septembrie 1994, alineatul (22).

(8) A se vedea alineatul (134) din cauza C-344/99 (citat anterior).

(9) A se vedea nota de subsol 5.

(10) JO C 74, 10.3.1998, p. 9.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 287

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	50. évfolyam 2007. november 29.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Tanács
2007/C 287/01	A Tanács állásfoglalása (2007. november 16.) az európai kulturális menetrendről	1

	IV Tájékoztatások
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
	Bizottság
2007/C 287/02	Euro-átváltási árfolyamok	5

2007/C 287/03	A vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottsága tagjainak kinevezése a 2007. január 1-je és 2009. december 31-i közötti időszakra	6

	TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK
2007/C 287/04	A tagállamok tájékoztatása az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet értelmében engedélyezett állami támogatásokról ( 1 )	8

2007/C 287/05	A tagállamok tájékoztatása az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet értelmében engedélyezett állami támogatásokról ( 1 )	10

	AZ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉGGEL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZTATÁSOK
	EFTA Felügyeleti Hatóság
2007/C 287/06	Az EFTA Felügyeleti Hatóság közleménye az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkei szerinti panaszok Hatóság általi kezeléséről	12

	V Vélemények
	A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK
	Bizottság
2007/C 287/07	Állami támogatás – Németország – Állami támogatás C 24/07 (ex NN 71/06) – Állami támogatás a Flughafen Lübeck GmbH és a Ryanair számára – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	27

2007/C 287/08	Állami támogatás – Románia – Állami támogatás C 40/07 (ex NN 48/07) – A Mittal Steel Roman magánosítása – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	29

2007/C 287/09	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4910 – Motorola/Vertex Standard) ( 1 )	38

2007/C 287/10	Állami támogatás – Egyesült Királyság – Állami támogatás C 42/04 (ex N 350/04) – Üzlethelyiség-felújítási támogatások ( 1 )	39

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,4747
JPY	Japán yen	162,02
DKK	Dán korona	7,4568
GBP	Angol font	0,71375
SEK	Svéd korona	9,3367
CHF	Svájci frank	1,6463
ISK	Izlandi korona	91,89
NOK	Norvég korona	8,1075
BGN	Bulgár leva	1,9558
CYP	Ciprusi font	0,5842
CZK	Cseh korona	26,494
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	255,27
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,6984
MTL	Máltai líra	0,4293
PLN	Lengyel zloty	3,6489
RON	Román lej	3,5445
SKK	Szlovák korona	33,239
TRY	Török líra	1,7676
AUD	Ausztrál dollár	1,6719
CAD	Kanadai dollár	1,4676
HKD	Hongkongi dollár	11,4817
NZD	Új-zélandi dollár	1,9184
SGD	Szingapúri dollár	2,1293
KRW	Dél-Koreai won	1 374,13
ZAR	Dél-Afrikai rand	10,2344
CNY	Kínai renminbi	10,9047
HRK	Horvát kuna	7,319
IDR	Indonéz rúpia	13 887,99
MYR	Maláj ringgit	4,9882
PHP	Fülöp-szigeteki peso	63,184
RUB	Orosz rubel	35,983
THB	Thaiföldi baht	45,627

BELGIUM	Karel VAN DAMME Michel ASEGLIO
BULGÁRIA	Totyu MLADENOV Veselin VESELINOV
CSEH KÖZTÁRSASÁG	Rudolf HAHN Anežka SIXTOVÁ
DÁNIA	Jens JENSEN Annemarie KNUDSEN
NÉMETORSZÁG	Hans-Jürgen BIENECK Helmut DEDEN
ÍRORSZÁG	Michael HENRY Peter CLAFFEY
ÉSZTORSZÁG	Herko SUNTS Katrin KAARMA
GÖRÖGORSZÁG	Alexandros KARAGEORGIOU Ioanna PAPAIOANNOU
SPANYOLORSZÁG	Raimundo ARAGON BOMBIN Javier VALLEJO SANTAMARIA
FRANCIAORSZÁG	Jean BESSIERE Christiane GIRAUD
OLASZORSZÁG	Mario NOTARO Mariano MARTONE
CIPRUS	Leandros NICOLAIDES Anastasios YIANNAKI
LETTORSZÁG	Rita ELCE Tatjana ZABAROVSKA
LITVÁNIA	Mindaugas PLUKTAS Dalia LEGIENE
LUXEMBURG	Robert HUBERTY Paul WEBER
MAGYARORSZÁG	István PAPP János GÁDOR
MÁLTA	Mark GAUCI Vincent ATTARD
HOLLANDIA	Jaap UIJLENBROEK Peter WEEDA
AUSZTRIA	Eva-Elisabeth SZYMANSKI Gertrud BREINDL
LENGYELORSZÁG	Bozena BORYS-SZOPA Roman GIEDROJĆ
PORTUGÁLIA	Paulo MORGADO DE CARVALHO Manuel Joaquim FERREIRA MADURO ROXO
ROMÁNIA	Mariana BASUC Silvia TRUFASILA
SZLOVÉNIA	Borut BREZOVAR Boris RUŽIC
SZLOVÁKIA	Andrej GMITTER Jana GIBÓDOVÁ
FINNORSZÁG	Mikko HURMALAINEN Jaakko ITAKANNAS
SVÉDORSZÁG	Bernt NILSSON Bertil REMAEUS
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG	Justin MC CRACKEN Sandra CALDWELL


	(1) EGT-vonatkozású szöveg