6.11.2007

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 263/1

---

13/2007/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2007. június 25-én elfogadva

a környezeti levegő minőségéről és a „Tiszta levegőt Európának” elnevezésű programról szóló, …-i 2007/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából

(2007/C 263 E/01)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) elfogadott hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapítja, hogy a szennyezést olyan szintre kell visszaszorítani, amely minimálisra csökkenti az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, különös figyelmet fordítva az érzékeny népességcsoportokra és a környezet egészére, valamint megállapítja, hogy szükség van a levegőminőség – beleértve a szennyező anyagok kiülepedését is – figyelemmel kísérésének és vizsgálatának fejlesztésére és a lakosság tájékoztatására.

(2)

Az emberi egészség és a környezet egészének védelme érdekében különösen fontos, hogy a szennyező anyagok kibocsátása elleni küzdelem a szennyezés forrásánál valósuljon meg, és hogy helyi, nemzeti és közösségi szinten azonosítsák és hajtsák végre a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentését célzó leghatékonyabb intézkedéseket. Ezért el kell kerülni, meg kell előzni vagy le kell csökkenteni a káros légszennyező anyagok kibocsátását, valamint az Egészségügyi Világszervezet vonatkozó előírásainak, iránymutatásainak és programjainak figyelembe vételével megfelelő célokat kell megállapítani a környezeti levegő minőségére vonatkozóan.

(3)

A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (5), a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (6), a környezeti levegőben található benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről szóló, 2000. november 16-i 2000/69/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), a környezeti levegő ózontartalmáról szóló, 2002. február 12-i 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), valamint a tagállamokban a környezeti levegőszennyezés mérését végző hálózatok és egyedi mérőállomások által szolgáltatott információ és adatok kölcsönös cseréjének létrehozásáról szóló, 1997. január 27-i 97/101/EK tanácsi határozat (9) alapos felülvizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy azok tartalmazzák a legfrissebb egészségügyi és tudományos eredményeket és a tagállamok tapasztalatait. Az érthetőség, az egyszerűsítés és az igazgatás hatékonysága érdekében ezért helyénvaló, hogy ennek az öt jogi aktusnak a helyébe egyetlen irányelv, és adott esetben végrehajtási intézkedések lépjenek.

(4)

Amint elegendő tapasztalat áll rendelkezésre a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló,2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) végrehajtásával kapcsolatban, fontolóra kell venni, hogy annak az irányelvnek a rendelkezéseit ezen irányelv rendelkezéseivel vonják össze.

(5)

A környezeti levegő minőségének vizsgálatára vonatkozóan közös vizsgálati kritériumok alapján közös megközelítést kell követni. A környezeti levegő minőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni a levegőszennyezésnek kitett népességcsoportok és ökológiai rendszerek méretét. Helyénvaló tehát valamennyi tagállam területét a népsűrűséget tükröző övezetekbe vagy agglomerációkba sorolni.

(6)

Annak biztosítása érdekében, hogy a levegőszennyezésről gyűjtött információk kellően reprezentatívak és Közösség-szerte egymással összehasonlíthatók legyenek, a környezeti levegő minőségének vizsgálatánál fontos, hogy szabványosított mérési technikákat, valamint a mérőállomások számára és helyére vonatkozóan közös kritériumok alkalmazzanak. A környezeti levegő minőségének vizsgálata során a mérési technikákon kívül más technikák is alkalmazhatóak, ezért meg kell határozni az ilyen technikák alkalmazásának és elvárt pontosságának kritériumait.

(7)

A vidéki háttér-mérőállomásokon a finom szálló porra vonatkozó részletes méréseket kell végezni, ezen szennyező anyag hatásainak jobb megértése és a megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében. Ezeknek a méréseknek összhangban kell állniuk az 1981. június 11-i 81/462/EGK tanácsi határozattal (11) jóváhagyott, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló egyezmény által létrehozott, a nagy távolságra jutó légszennyező anyagok európai megfigyelésére és értékelésére szolgáló együttműködési program (EMEP) méréseivel.

(8)

Ha a levegőminőség állapota jó, ezt az állapotot fenn kell tartani vagy tovább javítani, Amennyiben a környezeti levegő minőségére vonatkozóan az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések nem teljesülnek, a tagállamok intézkedéseket hoznak a határértékek és a kritikus szintek betartása, valamint, amennyiben lehetséges, a célértékek elérése és a hosszú távú célkitűzések megvalósítása érdekében.

(9)

A légszennyezésből származó, a növényzetet és a természetes ökoszisztémákat fenyegető veszély a városi térségektől távolabb eső helyeken a legjelentősebb. Ezért az ilyen veszélyekre, valamint a növényzet védelme érdekében meghatározott kritikus szintek betartására irányuló vizsgálatoknak a beépített területektől távolabb eső helyekre kell összpontosítaniuk.

(10)

A finom szálló por (PM2,5) jelentős káros hatást gyakorol az emberi egészségre. Ezen túlmenően jelenleg nem ismert olyan azonosítható küszöbérték, amely alatt a PM2,5 ne jelentene veszélyt. Így ez a szennyező anyag nem szabályozható ugyanolyan módon, mint más légszennyező anyagok. A megközelítésnek arra kell összpontosítania, hogy a városi háttérben mért koncentráció általános csökkentését célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság jelentős része élvezze a jobb levegőminőségből származó előnyöket. Annak érdekében azonban, hogy az egészségvédelem minimális szintje mindenütt biztosított legyen, ezt a megközelítést egy olyan határértékkel kell ötvözni, amelyet első lépésként egy célértéknek kell megelőznie.

(11)

Változatlanul fenn kell tartani az ózon-expozíció által az emberi egészségre, a növényzetre és az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások elleni hatékony védelem biztosítását célzó célértékeket és hosszú távú célkitűzéseket. Általában a lakosságnak és különösen az érzékeny népességcsoportoknak a megnövekedett ózonkoncentrációnak való, rövid ideig tartó expozícióktól való védelme érdekében meg kell állapítani az ózonnal kapcsolatos riasztási és tájékoztatási küszöbértéket. E küszöbértékek elérésekor tájékoztatni kell a nyilvánosságot az expozíció kockázatairól, és adott esetben az ózonszint csökkentését célzó, azokon a helyeken foganatosítandó rövid távú intézkedésekről, ahol a riasztási küszöbérték túllépését tapasztalták.

(12)

Az ózon országhatárokon átterjedő szennyező anyag, amely az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) szabályozott primer szennyező anyagok kibocsátása révén alakul ki a légkörben. Az ebben az irányelvben megállapított levegőminőségi célértékek és az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzések irányában történő előrehaladást a 2001/81/EK irányelvben előírt célértékek és kibocsátási határértékek segítségével, valamint adott esetben az ezen irányelv szerinti levegőminőségi tervek végrehajtása útján kell megállapítani.

(13)

A helyhez kötött méréseket kötelezővé kell tenni azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzéseknek, vagy más szennyező anyagok vizsgálati küszöbértékének túllépése tapasztalható. A helyhez kötött mérések eredményei kiegészíthetők olyan modellezési technikákkal és/vagy indikatív mérésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott pontokról származó adatokat a koncentrációk földrajzi megoszlásának összefüggésében értelmezzék. A kiegészítő vizsgálati technikák alkalmazása lehetővé teheti a helyhez kötött mintavételi pontok minimális számának csökkentését is.

(14)

A természetes forrásokból származó szennyezések vizsgálhatók, ám nem szabályozhatók. Ezért azokon a helyeken, ahol a környezeti levegőben található szennyező anyagokhoz való, természetes forrásokból származó hozzájárulás megfelelő bizonyossággal megállapítható, és ahol az értékek túllépése egészben vagy részben ezen természetes hozzájárulásoknak köszönhető, azok – az ebben az irányelvben meghatározott feltételek szerint – a levegőminőségi határértékeknek való megfelelés vizsgálata során az összértékből kivonhatók. A PM10 szálló por határértékeinek az utak téli, homokkal vagy sóval való beszórásából származtatható túllépése szintén kivonható az összértékből a levegőminőségi határértékek betartásának vizsgálata során, feltéve, hogy ésszerű intézkedéseket tettek a koncentrációk csökkentése érdekében.

(15)

A már létező levegőminőségi határértékeket változatlanul fenn kell tartani. A nitrogén-dioxid, a benzol és a PM10 szálló por esetén azonban lehetővé kell tenni az előírásoknak való megfelelés határidejének meghosszabbítását, vagy átmeneti mentességet kell biztosítani bizonyos határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól olyan esetekben, amelyekben meghatározott övezetekben és agglomerációkban a szennyezés csökkentését célzó megfelelő intézkedések végrehajtása ellenére akut problémák tapasztalhatók a betartással kapcsolatban. Egy adott övezetre vagy agglomerációra vonatkozó bármely halasztást vagy átmeneti mentességet a Bizottság által vizsgálandó, a felülvizsgált határidőre megvalósítandó megfelelés biztosítását célzó átfogó tervnek kell kísérnie.

(16)

Levegőminőségi terveket kell kidolgozni az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozóan, amelyekben a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja túllépi a vonatkozó levegőminőségi célértékeket vagy határértékeket, továbbá adott esetben az ideiglenes tűréshatárokat. A légszennyező anyagokat számos különböző forrás és tevékenység bocsátja ki. A különböző szakpolitikák közötti koherencia biztosítása érdekében az ilyen levegőminőségi terveknek, amennyiben megvalósítható, összhangban kell lenniük a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13), a 2001/81/EK irányelv és a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) alapján készült tervekkel és programokkal, és azokba be kell épülniük.

(17)

Cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek jelzik az egy vagy több riasztási küszöbérték túllépésének veszélye esetén a veszély csökkentése és időtartamának korlátozása érdekében rövid távon meghozandó intézkedéseket. Amennyiben a veszély egy vagy több határértékre vagy célértékre vonatkozik, a tagállamok adott esetben ilyen rövid távú cselekvési terveket készíthetnek. Az ózonnal kapcsolatban az ilyen rövid távú cselekvési terveknek figyelembe kell venniük a környezeti levegő ózontartalmáról szóló 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó útmutatásról szóló, 2004. március 19-i 2004/279/EK bizottsági határozat (15) rendelkezéseit.

(18)

A tagállamok konzultálnak egymással, ha egy másik tagállamból származó jelentős mértékű szennyezést követően egy szennyező anyag szintje meghaladja vagy feltehetőleg meg fogja haladni a megfelelő levegőminőségi célkitűzéseket, vagy adott esetben azok tűréshatárral megnövelt értékeit, illetve a riasztási küszöbértéket. Bizonyos szennyező anyagok, mint például az ózon vagy a szálló por országhatárokon átterjedő jellege miatt szükség lehet a szomszédos tagállamok közötti koordinációra a levegőminőségi tervek és rövid távú cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása, valamint a nyilvánosság tájékoztatása során. A tagállamok adott esetben harmadik országokkal is együttműködést folytatnak, különös hangsúlyt fektetve a tagjelölt országok minél korábbi bevonására.

(19)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a levegőminőségre vonatkozó információkat össze kell gyűjteniük, meg kell osztaniuk egymással, és a nyilvánosság elé kell tárniuk a levegőszennyezés hatásainak jobb megértése és megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében. A környezeti levegőben lévő valamennyi, szabályozás alatt álló szennyező anyag koncentrációjára vonatkozó naprakész információt a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni.

(20)	A levegő minőségével kapcsolatos információk kezelésének és összehasonlításának megkönnyítése érdekében az adatokat egységesített formában kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani.

(21)

Ki kell igazítani a levegőminőséggel kapcsolatos adatszolgáltatási, vizsgálati és jelentéstételi eljárásokat annak érdekében, hogy az elektronikus eszközök és az internet az információ hozzáférhetővé tételének elsődleges módozatai lehessenek, és így ezek az eljárások összhangban álljanak az európai téradat-infrastruktúra (Inspire) Közösségen belüli kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK irányelvvel (16).

(22)	Helyénvaló lehetőséget biztosítani arra, hogy a környezeti levegő minőségének vizsgálatához használt feltételeket és technikákat a tudományos és technikai fejlődéshez, valamint a szolgáltatandó információ természetéhez igazítsák.

(23)

Mivel az irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a légszennyező anyagok határokon átnyúló jellege miatt, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)	A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(25)

Az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett jogi aktusok bizonyos rendelkezéseinek hatályban kell maradniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a nitrogén-dioxidra vonatkozó meglévő levegőminőségi határértékek folytonosságát mindaddig, amíg ezen határértékek helyébe 2010. január 1-jétől újak nem lépnek, annak érdekében, hogy az új végrehajtási intézkedések elfogadásáig biztosítsák a levegőminőségi jelentéstételre vonatkozó rendelkezések folytonosságát, valamint a 2004/107/EK irányelvben előírt előzetes levegőminőségi vizsgálatokra vonatkozó kötelezettség folytonosságát.

(26)	Ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének kötelezettségét kizárólag azokra a rendelkezésekre kell korlátozni, amelyek a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben megváltoztak.

(27)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjával összhangban (17) a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(28)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapjogokat és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket. Ez az irányelv különösen az Európai Unió alapjogi chartája 37. cikkének megfelelően a magas színvonalú környezetvédelemnek és a környezet minősége javításának az uniós politikákba történő integrálását kívánja elősegíteni a fenntartható fejlődés elvével összhangban.

(29)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (18) összhangban kell megállapítani.

(30)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy módosítsa az I–VI., a VIII–X., valamint a XV. mellékletet. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(31)

Az átültetési záradék megköveteli a tagállamoktól, hogy az átlagexpozíció-mutató meghatározásához kellő időben biztosítsák a szükséges városi háttérmérések felállítását annak érdekében, hogy a nemzeti expozíciócsökkentési cél vizsgálatához és az átlagexpozíció-mutató kiszámításához kapcsolódó követelményeket garantálják,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a következő:

1.	a környezeti levegő minőségére vonatkozó célkitűzések meghatározása és létrehozása az emberi egészségre, valamint a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében;

2.	a környezeti levegő minőségének vizsgálata a tagállamokban közös módszerek és kritériumok alapján;

3.	a környezeti levegő minőségére vonatkozó információk szerzése a levegőszennyezés és a káros hatások elleni küzdelem érdekében, továbbá a hosszú távú tendenciák, valamint a nemzeti és a közösségi intézkedések alapján elért eredmények figyelemmel kísérése céljából;

4.	annak biztosítása, hogy a környezeti levegő minőségére vonatkozó ilyen információkat a nyilvánosság elé tárják;

5.	a környezeti levegő minőségének fenntartása ott, ahol az jó, és javítása más esetekben;

6.	a levegőszennyezés csökkentésével kapcsolatos, tagállamok közötti fokozottabb együttműködés előmozdítása.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„környezeti levegő”: a troposzférán belüli szabadtéri levegő, kivéve a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló, 1989. november 30-i 89/654/EGK tanácsi irányelvben (19) meghatározott azon munkahelyeket, ahol a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó rendelkezéseket alkalmaznak, és amelyekhez a nyilvánosság nem rendelkezik rendszeres hozzáféréssel;

2.	„szennyező anyag”: a környezeti levegőben lévő és az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló bármely anyag;

3.	„szint”: valamely szennyező anyagnak a környezeti levegőben lévő koncentrációja vagy adott idő alatt felületeken történő kiülepedése;

4.	„vizsgálat”: a szintek mérésére, számítására, előrejelzésére vagy becslésére használt bármely módszer;

5.	„határérték”: az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amelyet adott időtartamon belül kell elérni, elérése után pedig nem szabad túllépni;

6.	„kritikus szint”: tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amely felett egyes receptorokat – például fákat, egyéb növényeket, természetes ökológiai rendszereket az ember kivételével – közvetlen káros hatás érhet;

7.	„tűréshatár”: a határérték azon százaléka, amellyel a határérték túlléphető az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén;

8.	„levegőminőségi tervek”: olyan tervek, amelyek a határértékek vagy célértékek elérése érdekében intézkedéseket határoznak meg;

9.	„célérték”: az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából meghatározott szint, amelyet – amennyiben lehetséges – adott időtartam alatt kell elérni;

10.	„riasztási küszöbérték”: az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a teljes lakosság tekintetében, és amelynél a tagállamoknak azonnali lépéseket kell tenniük;

11.	„tájékoztatási küszöbérték”: az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a lakosság valamely különösen érzékeny csoportja tekintetében, és amelynél azonnali és megfelelő tájékoztatásra van szükség;

12.	„felső vizsgálati küszöbérték”: az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van a helyhez kötött mérési és modellezési technikák és/vagy indikatív mérések kombinációjának alkalmazására;

13.	„alsó vizsgálati küszöbérték”: az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van kizárólag modellezési vagy objektív becslési technikák alkalmazására;

14.	„hosszú távú célkitűzés”: az a szint, amelyet az emberi egészség és a környezet hatékony védelmének biztosítása érdekében hosszú távon el kell érni, kivéve, ha ez arányos intézkedésekkel nem teljesíthető;

15.

„természetes forrásból származó hozzájárulások”: olyan szennyezőanyag-kibocsátások, amelyeket közvetlenül vagy közvetve nem emberi tevékenységek okoztak, többek között olyan természeti jelenségek, mint például a vulkánkitörések, szeizmikus tevékenységek, geotermikus mozgások, bozóttüzek, szélorkánok okozta események, tengeri porzó víz vagy a száraz régiókból a természetes eredetű por légköri felkeveredése vagy elszállítása;

16.	„övezet”: a levegőminőség vizsgálatának és kezelésének céljából valamely tagállam területének a tagállam által behatárolt része;

17.	„agglomeráció”: olyan városias övezet, ahol a népesség száma meghaladja a 250 000 lakost, vagy ahol a népesség száma 250 000 lakos vagy annál kevesebb, de a tagállamok által meghatározandó, adott négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel rendelkezik;

18.	„PM10”: a szálló por azon része, mely 50 %-os hatásfokkal átmegy a PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az EN 12341 szabványban meghatározott 10 μm aerodinamikai átmérőjű méretszelektív szűrőn;

19.	„PM2,5”: a szálló por azon része, mely 50 %-os hatásfokkal átmegy PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az EN 14907-es szabványban meghatározott 2,5 μm aerodinamikai átmérőjű méretszelektív szűrőn;

20.	„átlagexpozíció-mutató”: a tagállamok területén, városi hátterű helyszíneken elvégzett mérések alapján meghatározott átlagos szint, amely a lakosság expozícióját tükrözi. A nemzeti expozíciócsökkentési cél kiszámítására használják;

21.

„nemzeti expozíciócsökkentési cél”: valamely tagállam lakossága átlagos expozíciója csökkentésének százalékos értéke, amelyet a referenciaévre vonatkoztatva az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából határoztak meg, és amelyet – amennyiben lehetséges – adott időtartamon belül kell teljesíteni;

22.	„városi hátterű helyszínek”: városi területeken belüli helyek, ahol a szintek a teljes városi lakosság expozíciója vonatkozásában reprezentatívak;

23.	„nitrogén-oxidok”: a nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid térfogati keverési arányának (ppbv) a nitrogén-dioxid tömegkoncentrációjának egységeiben kifejezett (μg/m3) összege;

24.	„helyhez kötött mérések”: meghatározott helyszíneken, folyamatosan vagy véletlenszerű mintavétellel végzett mérések a szinteknek a vonatkozó adatminőségi célkitűzéseknek megfelelően történő meghatározása céljából;

25.	„indikatív mérések”: olyan mérések, amelyek a helyhez kötött mérésekhez képest kevésbé szigorú adatminőségi célkitűzésnek felelnek meg;

26.	„illékony szerves vegyületek” (VOC): a metántól eltérő, antropogén vagy biogén forrásból származó szerves vegyületek, amelyek napfény jelenlétében a nitrogén-oxidokkal történő reakciók során fotokémiai oxidálószerek létrehozására képesek;

27.	„ózon előanyagok (prekurzorok)”: olyan anyagok, amelyek hozzájárulnak a talajközeli ózon kialakulásához, és amelyek közül néhány szerepel a X. mellékletben.

3. cikk

Felelősség

A tagállamok a megfelelő szinteken kijelölik a következőkért felelős illetékes hatóságokat és szerveket:

a)	a környezeti levegő minőségének vizsgálata;

b)	a mérési rendszerek (módszerek, berendezések, hálózatok és laboratóriumok) jóváhagyása;

c)	a mérések pontosságának biztosítása;

d)	a vizsgálati módszerek elemzése;

e)	a minőségbiztosítási programok koordinálása a tagállam területén, amennyiben a Bizottság szervez a Közösség egészére kiterjedő ilyen programokat;

f)	más tagállamokkal és a Bizottsággal történő együttműködés.

Adott esetben az illetékes hatóságok és szervek eleget tesznek az I. melléklet C. szakaszában leírtaknak.

4. cikk

Az övezetek és agglomerációk kijelölése

A tagállamok övezeteket és agglomerációkat jelölnek ki területükön. Valamennyi övezetben és agglomerációban el kell végezni a levegőminőség vizsgálatát és kezelését.

II. FEJEZET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐ MINŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

1. SZAKASZ

A környezeti levegő minőségének vizsgálata a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a szálló por, az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében

5. cikk

Vizsgálati rendszer

(1)   A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a szálló por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében a II. melléklet A. szakaszában meghatározott felső és alsó vizsgálati küszöbértékeket kell alkalmazni.

Minden övezetet és agglomerációt ezen vizsgálati küszöbértékek alapján osztályba kell sorolni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett osztályba sorolást legalább ötévenként felül kell vizsgálni a II. melléklet B. szakaszában megállapított eljárásnak megfelelően.

Az osztályba sorolást azonban gyakrabban felül kell vizsgálni a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid vagy adott esetben a nitrogén-oxidok, a szálló por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid környezeti koncentrációjára ható tevékenységek jelentős változása esetén.

6. cikk

Vizsgálati kritériumok

(1)   Az 5. cikkben említett szennyező anyagok tekintetében a tagállamoknak valamennyi övezetükben és agglomerációjukban – az ezen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében és a III. mellékletben meghatározott kritériumoknak megfelelően – a környezeti levegő minőségével kapcsolatos vizsgálatokat kell végezniük.

(2)   A környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából helyhez kötött méréseket kell alkalmazni valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett szennyező anyagok szintje meghaladja az ezen szennyező anyagokra vonatkozó felső vizsgálati küszöbértéket. Ezen helyhez kötött méréseket modellezési technikákkal és/vagy indikatív mérésekkel ki lehet egészíteni annak érdekében, hogy ezek megfelelő információkat nyújtsanak a környezeti levegő minőségének térbeli eloszlásáról.

(3)   A környezeti levegő minőségének vizsgálatára irányuló helyhez kötött mérések, valamint modellezési technikák és/vagy indikatív mérések kombinációja alkalmazható valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, az (1) bekezdésben említett szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az ezen szennyező anyagokra megállapított felső vizsgálati küszöbérték.

(4)   A környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából modellezési technikák vagy objektív becslési technikák, illetőleg mindkettő alkalmazása elegendő valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol a környezeti levegőben lévő, az (1) bekezdésben említett szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az ezen szennyező anyagokra megállapított alsó vizsgálati küszöbérték.

(5)   A (2), (3) és (4) bekezdésben említett vizsgálatokon kívül méréseket kell végezni a levegőszennyezés jelentős forrásaitól távol eső vidéki háttérhelyszíneken, amely méréseknek információval kell szolgálniuk – legalább – a finom szálló por (PM2,5) teljes tömegkoncentrációjáról és kémiai fajlagos összetételéről éves átlagos alapon, és amely méréseket a következő kritériumok felhasználásával kell elvégezni:

a)	minden 100 000 km2-en egy mintavételi pontot kell felállítani;

b)	minden tagállam felállít legalább egy mérőállomást vagy – a szomszédos tagállamokkal való megállapodás alapján – egy vagy több közös mérőállomást is felállíthat, amelyek a szükséges térbeli elosztás elérése érdekében lefedik a megfelelő szomszédos övezeteket;

c)	a figyelemmel kísérést adott esetben össze kell hangolni a nagy távolságra jutó légszennyező anyagok megfigyelésére és értékelésére létrehozott európai együttműködési program (EMEP) megfigyelési stratégiájával és vizsgálati programjával;

d)	az I. melléklet A. és C. szakaszát a szálló por tömegkoncentrációjának méréseivel kapcsolatos adatminőségi célkitűzések vonatkozásában kell alkalmazni, a IV. mellékletet pedig teljes egészében kell alkalmazni.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a finom szálló por (PM2,5) kémiai összetételének mérésére használt mérési módszerekről.

7. cikk

Mintavételi pontok

(1)   A környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, szálló por (PM10, PM2,5), ólom, benzol és szén-monoxid mérésére szolgáló mintavételi pontok elhelyezkedését a III. mellékletben felsorolt kritériumok felhasználásával kell meghatározni.

(2)   Valamennyi olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a helyhez kötött mérések képezik a levegőminőség vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrást, az egyes megfelelő szennyező anyagokra vonatkozó mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb a mintavételi pontoknak az V. melléklet A. szakaszában meghatározott minimális számánál.

(3)   Azokban az övezetekben és agglomerációkban azonban, ahol a helyhez kötött mérések mintavételi pontjaiból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak az V. melléklet A. szakaszában meghatározott összes száma akár 50 %-kal csökkenthető, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

a)	a kiegészítő módszerek elegendő információt nyújtanak a levegő minőségének a határértékek vagy a riasztási küszöbértékek tekintetében történő vizsgálatához, valamint megfelelő információt a lakosság tájékoztatásához;

b)

a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő a megfelelő szennyező anyagok koncentrációjának az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban történő megállapításához, és lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak.

A levegő minőségének a határértékek tekintetében történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.

8. cikk

Mérési referenciamódszerek

(1)   A tagállamoknak alkalmazniuk kell a VI. melléklet A. és C. szakaszában meghatározott mérési referenciamódszereket és kritériumokat.

(2)   A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek teljesülése esetén más mérési módszerek is alkalmazhatók.

2. SZAKASZ

A környezeti levegő vizsgálata az ózon tekintetében

9. cikk

Vizsgálati kritériumok

(1)   Helyhez kötött méréseket kell végezni abban az övezetben vagy agglomerációban, ahol az ózon koncentrációja az előző öt mérési év bármelyikében meghaladta a VII. melléklet C. szakaszában meghatározott hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket.

(2)   Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok összegezhetik a rövid idejű – a valószínűsíthetően legmagasabb szint szerinti időpontban és helyen elvégzett – mérési kampányok eredményeit az emissziókataszterekből és a modellezésből származó eredményekkel annak meghatározása céljából, hogy az (1) bekezdésben említett hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket túllépték-e ezen ötéves időtartam alatt.

10. cikk

Mintavételi pontok

(1)   Az ózon mérésére szolgáló mintavételi pontok helyzetét a VIII. mellékletben megállapított kritériumok felhasználásával kell meghatározni.

(2)   Minden olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a mérés a levegő minőségének vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, az ózon helyhez kötött mérésére szolgáló mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott minimális számánál.

(3)   Azokban az övezetekben és agglomerációkban azonban, ahol a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontokból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésekből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott számát csökkenteni lehet, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

a)	a kiegészítő módszerek elegendő információt nyújtanak a levegő minőségének a célértékek, a hosszú távú célkitűzések, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek tekintetében történő vizsgálatához;

b)

a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő az ózon koncentrációjának az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban történő megállapításához és lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak;

c)	minden övezetben vagy agglomerációban legalább kétmillió lakosra vagy 50 000 km2-re egy mintavételi pontnak kell esnie attól függően, hogy melyik lehetőség eredményez több mintavételi pontot, de a mintavételi pontok száma övezetenként vagy agglomerációként nem lehet kevesebb egynél;

d)	a nitrogén-dioxidot a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű mérőállomások kivételével minden fennmaradó mintavételi ponton mérik.

A levegő minőségének a célértékek tekintetében történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.

(4)   A nitrogén-dioxidot az ózon mérésére szolgáló, a IX. melléklet A. szakaszában előírt mintavételi pontok legalább 50 %-ánál mérni kell. A mérésnek folyamatosnak kell lennie, kivéve a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű mérőállomásokon, ahol más mérési módszerek használhatók.

(5)   Azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, ahol a koncentráció az előző öt mérési év mindegyike során a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt maradt, a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a IX. melléklet B. szakaszának megfelelően kell meghatározni.

(6)   Minden tagállam biztosítja, hogy területén legalább egy olyan mintavételi pontot felállítsanak és üzemeltessenek, amely a X. mellékletben felsorolt ózon előanyagok koncentrációjáról szolgáltat adatokat. Minden tagállam – a X. mellékletben megállapított célkitűzések és módszerek figyelembevételével – meghatározza az ózon előanyagok mérésére szolgáló mérőállomások számát és helyét.

11. cikk

Mérési referenciamódszerek

(1)   A tagállamok alkalmazzák az ózon mérésére szolgáló – a VI. melléklet A. szakaszának 8. pontjában meghatározott – referenciamódszert. A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek teljesülése esetén más mérési módszerek is alkalmazhatók.

(2)   Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot a X. mellékletben felsorolt illékony szerves vegyületek (VOC) mintavételére és mérésére alkalmazott módszerekről.

III. FEJEZET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐ MINŐSÉGÉNEK KEZELÉSE

12. cikk

A határértékeknél alacsonyabb szintek esetén alkalmazandó követelmények

Azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid szintje a XI. és a XIV. mellékletben meghatározott megfelelő határértékek alatt van, a tagállamoknak az említett szennyező anyagok szintjét a határérték alatt kell tartaniuk, és törekedniük kell a környezeti levegő minőségének a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legmagasabb szintjének megőrzésére.

13. cikk

Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértékek és riasztási küszöbértékek

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy övezeteikben és agglomerációikban a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, PM10, ólom és szén-monoxid szintje nem lépi túl a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

A nitrogén-dioxid és a benzol tekintetében a XI. mellékletben meghatározott határértékeket az ott meghatározott időponttól kezdődően nem lehet túllépni.

Ezen követelmények betartását a III. mellékletnek megfelelően kell vizsgálni.

A XI. mellékletben maghatározott tűréshatár a 22. cikk (3) bekezdésével és a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó.

(2)   A környezeti levegőben lévő kén-dioxid és nitrogén-dioxid koncentrációjának riasztási küszöbértékei a XII. melléklet A. szakaszában kerültek maghatározásra.

14. cikk

Kritikus szintek

(1)   A tagállamok biztosítják a XIII. mellékletben meghatározott és a III. melléklet A. szakasza b) pontjának megfelelően vizsgált kritikus szintek betartását.

(2)   Amennyiben a levegő minőségének vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás a helyhez kötött mérésekből származó információ, a mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb az V. melléklet C. szakaszában meghatározott minimális számnál. Amennyiben ezeket az információkat indikatív mérések vagy modellezések is kiegészítik, a mintavételi pontok minimális számát legfeljebb 50 %-kal lehet csökkenteni, feltéve, hogy a megfelelő szennyező anyag vizsgált koncentrációját az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban meg lehet állapítani.

15. cikk

A PM2,5-expozíciónak az emberi egészség védelme érdekében meghatározott csökkentésére vonatkozó nemzeti cél

(1)   A tagállamok minden szükséges, aránytalanul magas költségekkel nem járó intézkedést megtesznek a PM2,5-expozíció csökkentése érdekében, abból a célból, hogy a XIV. melléklet B. szakaszában meghatározott nemzeti expozíciócsökkentési célt az ott meghatározott évig teljesítsék.

(2)   A PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutatót a XIV. melléklet A. szakaszával összhangban kell értékelni.

(3)   Minden tagállam – a III. melléklettel összhangban – biztosítja, hogy a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutató alapjául szolgáló mintavételi pontok eloszlása és száma megfelelően tükrözze a lakosság általános expozícióját. A mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb az V. melléklet B. szakaszának alkalmazása révén meghatározottnál.

16. cikk

Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott PM2,5-célérték és -határérték

(1)   A tagállamok minden szükséges, aránytalanul magas költségekkel nem járó intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a környezeti levegő PM2,5-koncentrációja a XIV. melléklet C. szakaszában meghatározott időponttól kezdődően ne lépje túl az ott meghatározott célértéket.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a környezeti levegő PM2,5-koncentrációja övezeteikben és agglomerációikban a XIV. melléklet D. szakaszában meghatározott időponttól kezdődően ne lépje túl az ott meghatározott határértéket. Ezen követelmény betartását a III. mellékletnek megfelelően kell vizsgálni.

(3)   A XIV. melléklet D. szakaszában meghatározott tűréshatár a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó.

17. cikk

Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózonkoncentráció túllépi a célértékeket és a hosszú távú célkitűzéseket

(1)   A tagállamok minden szükséges, aránytalanul magas költséggel nem járó intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy elérjék a célértékeket és hosszú távú célkitűzéseket.

(2)   Azon övezetek és agglomerációk vonatkozásában, amelyekben a célértékeket túllépik, a tagállamok biztosítják, hogy a 2001/81/EK irányelv 6. cikke alapján kidolgozott programot – valamint adott esetben a levegőminőségi tervet – a VII. melléklet B. szakaszában meghatározott időponttól kezdve a célértékek elérésének érdekében végrehajtják, kivéve, ha ez nem valósítható meg aránytalanul magas költséggel nem járó intézkedésekkel.

(3)   A tagállamok a hosszú távú célkitűzések teljesítése céljából költséghatékony intézkedéseket dolgoznak ki és hajtanak végre azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő ózon szintje a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeknél magasabb, de a célértékeknél alacsonyabb vagy azokkal egyenlő. Ezen intézkedéseknek összhangban kell állniuk – legalább – a (2) bekezdésben említett valamennyi, a levegőminőségi tervekkel és a programmal.

18. cikk

Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózonkoncentráció megfelel a hosszú távú célkitűzéseknek

A tagállamok a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt tartják az ózonszintet azon övezetekben és agglomerációkban, ahol az ózonszint megfelel ezen célkitűzéseknek, amennyiben bizonyos tényezők – köztük az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege és a meteorológiai feltételek – ezt lehetővé teszik, valamint arányos intézkedések révén megőrzik a környezeti levegő minőségének a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legmagasabb szintjét és a környezet, valamint az emberi egészség magas szintű védelmét.

19. cikk

A tájékoztatási vagy riasztási küszöbértékek meghaladásakor hozandó intézkedések

A XII. mellékletben meghatározott tájékoztatási küszöbérték vagy az ugyanezen mellékletben meghatározott bármelyik riasztási küszöbérték túllépésekor a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a nyilvánosság tájékoztatása érdekében, amely történhet rádió, televízió, nyomtatott sajtó vagy internet útján.

A tagállamok – átmeneti jelleggel – tájékoztatják továbbá a Bizottságot a regisztrált szintekről és azon időszakok hosszáról, amelyek alatt a riasztási vagy tájékoztatási küszöbértéket túllépték.

20. cikk

Természetes forrásokból származó hozzájárulások

(1)   A tagállamok egy adott évre vonatkozóan továbbítják a Bizottságnak azon övezetek és agglomerációk listáit, ahol az egy adott szennyező anyagra vonatkozó határértékek túllépése természetes forrásokból származó hozzájárulásoknak tulajdonítható. A tagállamok biztosítják a koncentrációra és a forrásokra vonatkozó információkat, valamint az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a túllépések természetes forrásoknak tulajdoníthatók.

(2)   Amennyiben a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatták egy természetes forrásnak tulajdonítható túllépésről, ezt a túllépést nem kell az ezen irányelv szerinti túllépésnek tekinteni.

(3)   A Bizottság …-ig (20) iránymutatásokat tesz közzé a természetes forrásoknak tulajdonítható túllépések bemutatására és azok figyelmen kívül hagyására vonatkozóan.

21. cikk

A közutak téli homokszórásának és sózásának tulajdonítható túllépések

(1)   A tagállamok kijelölhetik azokat az övezeteket vagy agglomerációkat, ahol a környezeti levegő a közutak téli homokszórását vagy sózását követő felkeveredés miatt túllépi a PM10-re vonatkozó határértékeket.

(2)   A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az ilyen övezetek vagy agglomerációk listáját az ott előforduló PM10-koncentrációra és PM10-forrásokra vonatkozó információkkal együtt.

(3)   A Bizottságnak a 27. cikkel összhangban történő tájékoztatásakor a tagállamok benyújtják a szükséges bizonyítékokat annak igazolására, hogy minden túllépés a szálló por ilyen fajta felkeveredésének tulajdonítható, és hogy ésszerű intézkedések meghozatalára került sor a koncentráció csökkentése céljából.

(4)   A 20. cikk sérelme nélkül az ezen cikk (1) bekezdésében említett övezetek vagy agglomerációk esetében a tagállamoknak kizárólag akkor kell kidolgozniuk a 23. cikkben meghatározott, a levegőminőségi terveket, amennyiben a túllépések a közutak téli homokszórásától vagy sózásától eltérő PM10-forrásoknak tulajdoníthatók.

(5)   A Bizottság …-ig (20) iránymutatásokat tesz közzé a pornak a közutak téli homokszórását és sózását követő felkeveredéséből származó hozzájárulások meghatározására vonatkozóan.

22. cikk

A határidők betartásának elhalasztása és bizonyos határértékek alkalmazásának kötelezettsége alóli mentesség

(1)   Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a nitrogén-dioxidra vagy a benzolra vonatkozó határértékeknek való megfelelés nem teljesíthető a XI. mellékletben meghatározott határidőig, a tagállam ezen határidőket legfeljebb öt évvel meghosszabbíthatja az adott övezet vagy agglomeráció tekintetében, feltéve, hogy azon övezet vagy agglomeráció vonatkozásában, amelyre a halasztás vonatkozik, a 23. cikknek megfelelően a levegőminőségi terv készül; a levegőminőséggel kapcsolatos ezen tervet a XV. melléklet B. szakaszában felsorolt, az érintett szennyező anyagokkal kapcsolatos információkkal kell kiegészíteni, valamint a tervnek be kell mutatnia, hogy milyen módon valósítja meg a határértékek betartását az új határidő előtt.

(2)   Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a PM10 vonatkozásában a XI. mellékletben meghatározott határértékeket a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg miatt nem lehet teljesíteni, a tagállamok …-ig (21) mentesülnek ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól, feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása esetén a tagállamok biztosítják, hogy az egyes szennyező anyagokra vonatkozó határértéket ne lépjék túl az érintett szennyező anyagokra vonatkozó, a XI. mellékletben meghatározott maximális tűréshatárnál nagyobb értékkel.

(4)   A tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy véleményük szerint hol alkalmazandó az (1) és a (2) bekezdés, valamint továbbítják az (1) bekezdésben említett, a levegőminőségi tervet, beleértve a Bizottság számára annak megvizsgálásához szükséges, valamennyi vonatkozó információt is, hogy a megfelelő feltételeket teljesítették-e. A Bizottság a vizsgálatában figyelembe veszi a tagállamok által tett intézkedések becsült hatását, valamint a közösségi intézkedések becsült hatását.

Amennyiben a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül nem emel kifogást, az (1) vagy a (2) bekezdés alkalmazásának megfelelő feltételeket teljesítettnek kell tekinteni.

A Bizottság – kifogások esetén – arra kötelezheti a tagállamokat, hogy azok új levegőminőségi terveket biztosítsanak, vagy a meglévőket igazítsák ki.

IV. FEJEZET

TERVEK

23. cikk

A levegőminőségi tervek

(1)   A XI. és XIV. mellékletben meghatározott határérték vagy célérték teljesítése céljából a tagállamok biztosítják az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó levegőminőségi tervek kidolgozását, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket vagy célértéket, valamint az ezekhez kapcsolódó bármilyen megfelelő tűréshatárt.

Azon határértékek túllépéskor, amelyek esetében már lejárt a teljesítésre vonatkozó határidő, a levegőminőségi terv megfelelő intézkedéseket állapít meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

Ezen terveknek tartalmazniuk kell legalább a XV. melléklet A. szakaszában felsorolt információkat, és a Bizottságot azokról – haladéktalanul, de legkésőbb két évvel azon év végét követően, amikor az első túllépést megfigyelték – tájékoztatni kell.

Amennyiben több szennyező anyag tekintetében kell levegőminőségi terveket készíteni vagy végrehajtani, a tagállamok adott esetben a levegő minőségével kapcsolatos olyan integrált terveket készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szennyező anyagra kiterjednek.

(2)   A tagállamok a megvalósíthatóság határain belül biztosítják a 2001/80/EK irányelv, a 2001/81/EK irányelv vagy a 2002/49/EK irányelv értelmében előírt egyéb tervekkel való összhangot, a megfelelő környezetvédelmi célkitűzések teljesítése céljából.

24. cikk

Rövid távú cselekvési tervek

(1)   Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban fennáll a veszélye annak, hogy a szennyező anyagok szintje meghaladja a XII. mellékletben meghatározott egy vagy több riasztási küszöbértéket, a tagállamok a túllépési kockázat csökkentése, vagy az ilyen túllépés időtartamának korlátozása érdekében cselekvési terveket dolgoznak ki a rövid távon meghozandó intézkedések megjelölésével. Amennyiben ez a kockázat a VII., XI. és XIV. mellékletben meghatározott egy vagy több határértékre vagy célértékre vonatkozik, a tagállamok – adott esetben – ilyen rövid távú cselekvési terveket dolgozhatnak ki.

Amennyiben azonban fennáll a veszélye az ózon tekintetében a XII. melléklet B. szakaszában meghatározott riasztási küszöbérték túllépésének, a tagállamok kizárólag abban az esetben dolgoznak ki ilyen rövid távú cselekvési terveket, amennyiben véleményük szerint – figyelembe véve a nemzeti földrajzi, meteorológiai és gazdasági feltételeket – a kockázat, valamint az ilyen túllépés időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére számottevő lehetőség van. Az ilyen rövid távú cselekvési terv kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik a 2004/279/EK irányelvet.

(2)   Az (1) bekezdésben említett rövid távú cselekvési tervek az adott esettől függően intézkedéseket írhatnak elő az olyan tevékenységek – köztük a gépjárműforgalom – ellenőrzésére és – szükség esetén – felfüggesztésére, amelyek hozzájárulnak a határértékek, célértékek vagy riasztási küszöbértékek túllépésének kockázatához. Ezen cselekvési tervek magukba foglalhatnak ipari berendezések vagy termékek alkalmazásával kapcsolatos hatékony intézkedéseket is.

(3)   Rövid távú cselekvési terv kidolgozását követően a tagállamok a nyilvánosság, valamint a megfelelő szervezetek – például környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói egyesületek, érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és egyéb megfelelő egészségügyi szervek – számára hozzáférhetővé teszik a konkrét rövid távú cselekvési tervek megvalósíthatóságára vonatkozó vizsgálataik eredményét és a tervek tartalmát, valamint az e tervek végrehajtására vonatkozó információkat.

(4)   A Bizottság először … (22), majd ezt követően rendszeres időközönként közzétesz a rövid távú cselekvési tervek kidolgozásának legjobb gyakorlatára vonatkozó példákat.

25. cikk

Országhatárokon átterjedő levegőszennyezés

(1)   Amennyiben a levegőszennyező anyagok vagy azok előanyagai az országhatárokon történő jelentős mértékű átterjedés következtében bármely riasztási küszöbértéket, határértéket vagy tűréshatárral növelt célértéket, illetve bármely hosszú távú célkitűzést túllépnek, az érintett tagállamok együttműködnek és adott esetben közös tevékenységeket dolgoznak ki – például a 23. cikk szerinti közös vagy összehangolt, a levegőminőséggel kapcsolatos tervek elkészítése – annak érdekében, hogy megfelelő, de arányos intézkedések révén megszüntessék az ilyen túllépéseket.

(2)   A Bizottság felkérést kap, hogy vegyen részt az (1) bekezdésben említett bármilyen együttműködésben, és ahhoz nyújtson segítséget. Adott esetben a Bizottság – figyelembe véve a 2001/81/EK irányelv 9. cikkének megfelelően elkészített jelentéseket – megvizsgálja, hogy szükség van-e további közösségi szintű fellépésekre az országhatárokon átterjedő szennyezésért felelős előanyag-kibocsátások csökkentésének érdekében.

(3)   A tagállamok – amennyiben a 24. cikk értelmében helyénvaló – olyan rövid távú közös cselekvési terveket dolgoznak ki és valósítanak meg, amelyek más tagállamok szomszédos övezeteire terjednek ki. A tagállamok biztosítják, hogy más tagállamok azon szomszédos övezetei, ahol rövid távú cselekvési terveket dolgoztak ki, minden szükséges információt megkapjanak.

(4)   Amennyiben a tájékoztatási küszöbértéket vagy a riasztási küszöbértékeket a nemzeti határokhoz közel eső övezetekben vagy agglomerációkban túllépik, a lehető leghamarabb értesíteni kell az érintett szomszédos tagállam illetékes hatóságait. Az információt a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni.

(5)   Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott tervek kidolgozása, valamint a nyilvánosság (4) bekezdés szerinti tájékoztatása során a tagállamok – adott esetben – együttműködésre törekszenek harmadik országokkal, és különösen a tagjelölt országokkal.

V. FEJEZET

TÁJÉKOZTATÁS ÉS JELENTÉSTÉTEL

26. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)   A tagállamok biztosítják a nyilvánosság, valamint a megfelelő szervezetek, mint például a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztói egyesületek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és az egyéb megfelelő egészségügyi szervek megfelelő és kellő időben történő tájékoztatását az alábbiakkal kapcsolatban:

a)	a környezeti levegő minősége a XVI. melléklettel összhangban;

b)	a 22. cikk (1) bekezdése szerinti halasztásra vonatkozó határozat;

c)	a 22. cikk (2) bekezdése szerinti mentességek;

d)	a 22. cikk (1) bekezdésében és a 23. cikkben meghatározott, a levegőminőséggel kapcsolatos tervek és a 17. cikk (2) bekezdésében említett programok.

Az információhoz való hozzáférést díjtalanul, bármely könnyen hozzáférhető kommunikációs eszközön keresztül lehetővé kell tenni, ideértve az internetet vagy bármely más megfelelő távközlési eszközt, és figyelembe véve a 2007/2/EK irányelvben meghatározott rendelkezéseket.

(2)   A tagállamok éves jelentéseket hoznak nyilvánosságra az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi szennyező anyagról.

Az említett jelentések összegzik azokat a szinteket, amelyek a megfelelő átlagszámítási időszak alatt túllépik a határértékeket, a célértékeket, a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket, a tájékoztatási küszöbértékeket és a riasztási küszöbértékeket. Az információkat kombinálni kell az ezen túllépések hatásainak rövid értékelésével. A jelentések adott esetben tartalmazhatnak az erdők védelmére vonatkozóan további információkat és értékeléseket is, valamint olyan egyéb szennyező anyagokra vonatkozó információkat, amelyekkel kapcsolatban ezen irányelv figyelemmel kísérési rendelkezéseket határoz meg, többek között például a X. melléklet B. szakaszában felsorolt válogatott, még nem szabályozott ózon előanyagok.

(3)   A tagállamok nyilvánosságra hozzák a 3. cikkben említett feladatokra kijelölt illetékes hatóság vagy szerv nevét.

27. cikk

Információtovábbítás és jelentéstétel

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló információk a Bizottság rendelkezésére álljanak, a 28. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések által meghatározott előírt határidőn belül.

(2)   A határértékek és kritikus szintek betartásának, valamint a célértékek elérésének vizsgálata különös céljából az ilyen információkat legkésőbb kilenc hónappal minden év végét követően a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és ezeknek minden esetben magukba kell foglalniuk az alábbiakat:

a)	a lista adott évben végrehajtott módosításai és a 4. cikk szerint megállapított övezetek és agglomerációk elhatárolása;

b)

azon övezetek és agglomerációk listája, amelyekben egy vagy több szennyező anyag szintje magasabb, mint a határértékek és adott esetben azoknak tűréshatárral növelt értéke, illetve magasabb, mint a célértékek vagy a kritikus szintek; valamint ezen övezetekben és agglomerációkban: i. a megvizsgált szintek és – amennyiben lényeges – azon időpontok és időtartamok, amikor ezeket a szinteket megfigyelték; ii. adott esetben a természeti források és a közutak téli homokszórását és sózását követő porfelkeveredés hozzájárulásának vizsgálata a vizsgált szintekhez, a 20. és 21. cikk alapján a Bizottságnak bejelentettek szerint.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést a 28. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések hatálybalépését követő második naptári év elejétől kezdődően gyűjtött információkra kell alkalmazni.

28. cikk

Végrehajtási intézkedések

(1)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemei – azaz az I–VI. melléklet, a VIII–X. melléklet és a XV. melléklet – módosítására vonatkozó intézkedéseket a 29. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A módosítások azonban nem módosíthatják közvetlenül vagy közvetve az alábbiak egyikét sem:

a)	határértékek, expozíciócsökkentési célok, kritikus szintek, célértékek, tájékoztatási vagy riasztási küszöbértékek, vagy a VII. és a XI–XIV. mellékletben meghatározott hosszú távú célkitűzések;

b)	az a) pontban említett paraméterek bármelyike teljesítésének időpontjai.

(2)   A Bizottság a 29. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítja azokat a további információkat, amelyeket a tagállamoknak a 27. cikk szerint hozzáférhetővé kell tenniük, valamint az ezen információk közlésére vonatkozó határidőket.

A Bizottság a 29. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghatározza továbbá az adatok jelentési módjainak, valamint a környezeti levegő szennyezettségének mérését végző hálózatok és egyedi mérőállomások által szolgáltatott információk és adatok kölcsönös cseréje egyszerűsítésének módjait.

(3)   A Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki a 6. cikk (5) bekezdésében említett közös mérőállomások felállítására vonatkozó megállapodások tekintetében.

(4)   A Bizottság a VI. melléklet B. szakaszában említett egyenértékűség kimutatásáról útmutatót tesz közzé.

VI. FEJEZET

A BIZOTTSÁG, AZ ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottság munkáját „a környezeti levegő minőségével foglalkozó bizottság” segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

30. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy azokat végrehajtsák. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

31. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1)   A 96/62/EK, az 1999/30/EK, a 2000/69/EK és a 2002/3/EK irányelv …-től (20) hatályát veszti a tagállamok azon kötelezettségeinek sérelme nélkül, amelyek az ezen irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vagy alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatosak.

A következő cikkek ugyanakkor hatályban maradnak:

a)	a 96/62/EK irányelv 5. cikke 2010. december 31-ig;

b)	a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2002/3/EK irányelv 10. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése az ezen irányelv 26. cikkének (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések hatálybalépését követő második naptári év végéig;

c)	az 1999/30/EK irányelv 9. cikkének (3) és (4) bekezdése 2009. december 31-ig.

(2)   A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és azokat a XVII. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

(3)   A 97/101/EK határozat a 28. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések hatálybalépését követő második naptári év végétől hatályát veszti.

32. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2013-ban felülvizsgálja a PM2,5-el – és adott esetben az egyéb szennyező anyagokkal – kapcsolatos rendelkezéseket, és javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A PM2,5 tekintetében a felülvizsgálatra azzal a céllal kerül sor, hogy jogilag kötelező erejű expozíciócsökkentési kötelezettségeket alakítsanak ki a 15. cikkben meghatározott nemzeti expozíciócsökkentési cél helyettesítése érdekében, figyelembe véve többek között a következő elemeket:

—	a WHO-tól és más érintett szervezetektől származó legújabb tudományos ismeretek,

—	a tagállamok levegőminőségi helyzete és csökkentési potenciálja,

—	a 2001/81/EK irányelv felülvizsgálata,

—	a levegőszennyező anyagok csökkentésére vonatkozó közösségi intézkedések végrehajtásában elért előrehaladás.

A Bizottság a felülvizsgálat részeként a PM10 és a PM2,5 értékeinek figyelemmel kísérésével kapcsolatos tapasztalatokról is jelentést fog készíteni, figyelembe véve az automatikus méréstechnológiák területén elért technikai előrehaladást. Amennyiben indokolt, a Bizottság új referenciamódszereket fog javasolni a PM10 és a PM2,5 mérésére vonatkozóan.

33. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek …-ig (22) megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az V. melléklet B szakaszának megfelelően az átlagexpozíció-mutató kiszámításához szükséges megfelelő számú városi háttérű PM2,5 mérőállomás létesüljön 2008. január 1-jéig, vagy legkésőbb 2009. január 1-jéig annak érdekében, hogy a XIV. melléklet A. szakaszában megadott határidők és feltételek teljesüljenek.

(3)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

34. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

35. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 195., 2006.8.18., 84. o.

(2)  HL C 206., 2006.8.29., 1. o.

(3)  Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács június 25-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

(5)  HL L 296., 1996.11.21., 55. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284, 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 163., 1999.6.29., 41. o. A 2001/744/EK bizottsági határozattal (HL L 278, 2001.10.23., 35. o.) módosított irányelv.

(7)  HL L 313., 2000.12.13., 12. o.

(8)  HL L 67., 2002.3.9., 14. o.

(9)  HL L 35., 1997.2.5., 14. o. A 2001/752/EK bizottsági határozattal (HL L 282, 2001.10.26., 69. o.) módosított határozat.

(10)  HL L 23., 2005.1.26., 3. o.

(11)  HL L 171., 1981.6.27., 11. o.

(12)  HL L 309., 2001.11.27., 22. o. A legutóbb a 2006/105/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.

(13)  HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A legutóbb a 2006/105/EK tanácsi irányelvvel módosított irányelv.

(14)  HL L 189., 2002.7.18., 12. o.

(15)  HL L 87., 2004.3.25., 50. o.

(16)  HL L …

(17)  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(18)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(19)  HL L 393., 1989.12.30., 1. o.

(20)  Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően két évvel.

(21)  Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő három évvel.

(22)  Ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően 2 évvel.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---