27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/1

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy nem helyes az 1992. óta eltelt időszakban az EU-12-ek országaiban mért inflációs rátával való automatikus kiigazítás, mivel időközben 1995-ben 3, 2004. május 1-jétől 10, 2007. január 1-jétől pedig 2 további ország csatlakozott az Európai Unióhoz.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a kívánatos harmonizáció EU-27-eken belüli megvalósítása érdekében mérlegelni kell egy maximális jövedelemadó-mérték alkalmazását is, mivel ez minden bizonnyal olyan intézkedés, amely – a csempészet és csalás hatékony leküzdése, valamint az adószintek közelítése perspektívájában – lehetővé teszi a belső piac valós fejlődését. A fogyasztók érdekeinek védelme – akik nem tekintendők csempészeknek csak azért, mert ott vásárolnak szeszes italokat, ahol azok kevesebbe kerülnek – a fokozatos harmonizációval valósul meg.

1.3

Az EGSZB javasolja – összhangban az Európai Bíróság határozatával (1) – annak kifejezett tilalmát, hogy a tagállamok egyéb fogyasztásiadó-formákat kapcsoljanak a szokásos jövedéki és HÉA-adórendszerhez, és ezeket az adókat esetleg a „közösségi adó” eredeti megnevezéssel illessék.

1.4

Az EGSZB véleménye szerint a javaslatban nem állnak fenn a következetesség azon feltételei, amelyek indokolnák a Szerződés 93. cikkével hivatkozott jogalapot, amely engedélyezi a Tanács számára, hogy az adóügy területén egyhangúlag a nemzeti jogszabályok harmonizálására irányuló rendelkezéseket fogadjon el. A javaslat ugyanis – mivel a tagállamok szabad belátására bízza adómértékeik megszabását a minimális adómértékekből kiindulva – semmit nem harmonizál.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság tévesen jár el, amikor a javaslatot csekély jelentőségűnek ítéli, és ezzel indokolja, hogy miért nem készült hatástanulmány, illetve miért nem kérték ki az érdekelt felek véleményét. Az EGSZB székhelyén tartott meghallgatás folyamán valamennyi résztvevő – túl azon, hogy az Európai Bizottság javaslata ellen foglalt állást – kérte, hogy a jövőben az Európai Bizottság készítsen gondos hatástanulmányt.

1.6

Az EGSZB a javaslat visszavonását tartja kívánatosnak. Kéri, hogy az Európai Bizottság jövőbeni tevékenysége során aktualizálja a 92/83 irányelvben szereplő, a Kombinált Nómenklatúra kódjaira való hivatkozásokat, valamint vizsgálja felül az osztályba sorolás módszereit.

2.1

Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló 92/84/EGK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat az alkohol és az alkoholtartalmú italok valamennyi kategóriája vonatkozásában meghatározza a minimum jövedékiadó-mértékeket. Az irányelv 8. cikke értelmében az Európai Bizottságnak rendszeres felülvizsgálatokat kell végeznie és jelentést, adott esetben módosító javaslatot kell készítenie.

2.2

Az Európai Bizottság 2004. május 26-án benyújtott jelentését – melyben az EB arra a következtetésre jutott, hogy a különböző tagállamok jövedékiadó-mértékének nagyobb egységességére van szükség a belső piac jobb működése, valamint a tagállamokban létező eltérő rendszereket kihasználó csalások és csempészet megelőzése érdekében – követő vita vezetett a Tanács azon felhívásához, hogy az Európai Bizottság „nyújtson be javaslatot a jövedéki adó minimum mértékeinek kiigazításáról a közösségi minimum mértékek reálértékében bekövetkező csökkenés elkerülése érdekében, átmeneti időszakokat és eltérést biztosítva azon tagállamok számára, melyeknek nehézségeik támadnak saját mértékeik felemelésében”. „Az Európai Bizottságnak kellően figyelembe kell vennie továbbá ennek a különleges kérdésnek az általános politikai érzékenységét”.

2.3

Az Európai Bizottság ezért javasolja az irányelv következő módosítását:

2.4

A Tanács kérésének megfelelően a javaslat elsődleges célja az adómérték 1992-ben érvényes reálértékének visszaállítása, amely az Európai Bizottság fogalmazásának megfelelően képes „az adóügyi határoktól mentes belső piac működésének biztosítására”.

3.1

Az EGSZB hatástanulmány hiányában ésszerűnek tartotta a termelői, a fogyasztóvédelmi szervezetek, valamint a szakszervezetek véleményének közvetlen meghallgatását. A meghallgatás során valamennyi résztvevő egyhangúlag aggodalmait fejezte ki az irányelvjavaslattal kapcsolatban. Egyes szervezetek megjegyezték azt is, hogy ezzel a javaslattal növekedne a szakadék a különböző alkoholtartalmú italok kezelésében, ami nyilvánvalóan hátrányos lenne valamennyi jövedékiadó-fizetésre kötelezett számára. Másrészt a nem jövedékiadó-köteles italok termelői azt kérik, hogy ne módosuljon a jelenlegi rendszer, amelyet egyébként a közös agrárpolitikáról szóló megállapodásokban rögzítettek.

3.2

A meghallgatás résztvevői (2) abban is egyetértettek, hogy a szociális-egészségügyi szempontokat tekintetbe kell ugyan venni, azonban ezek nem szolgálhatnak az adóztatás hivatkozási pontjaként. Ugyanakkor azt kérik – amivel az EGSZB is egyetért – hogy támogassák a „felelős alkoholfogyasztásra” irányuló kampányt, az alkohollal való visszaélés kockázatainak mérséklése érdekében. Azt is kiemelték, hogy az európai ipar világelső ebben az ágazatban, és nem elhanyagolható mértékben járul hozzá az európai GDP-hez, valamint a közvetlen és a közvetett foglalkoztatáshoz.

3.3

Az irányelvjavaslat látszólag rutinművelet, amely az értékeknek az 1993. óta regisztrált inflációhoz való egyszerű hozzáigazítását szolgálja. Valójában azonban egy rendkívül bonyolult és kényes témát érint, amely megmutatja: a nemzeti politikák és érdekek igencsak távol állnak attól, hogy átadnák a helyet egy ambiciózus közösségi adóharmonizációnak. Az EGSZB több ízben nyilatkozott kedvezően az adóharmonizációs folyamatról, ami elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy a fogyasztók képesek legyenek értékelni az egységes piac előnyeit.

3.4

Az Ecofin-Tanács 2006. november 7-i, valamint 28-i ülésén, amelyek e javaslat megvizsgálását tűzték ki célul, végeláthatatlan viták bontakoztak ki az egyes tagállamok között. E viták során lényegében újfent azt a keretet mutatták be, amelynek nyomán 1992-ben az irányelv létrejött. Ezen irányelvnek kizárólag a minimális adómértékeket sikerült megszabnia, azonban semmiféle lehetőséget nem vázolt fel a jövedékiadó-mértékek egységesítésére, illetve közelítésére irányuló közös folyamat vonatkozásában.

3.5

Ha behatóan megvizsgáljuk az egyes tagállamok által alkalmazott adómértékeket, a különbségek valóban óriásiak. A 2004. május 26-i jelentés felsorolja a 25 tagállam, valamint az akkori tagjelölt országok (Románia és Bulgária (3)) – amelyek 2007. január 1-jével váltak az Európai Unió tagjává – által a különböző kategóriákra alkalmazott intézkedéseket. A minimális és a maximális adómértékek különbsége 1 100 %!

3.6

Példaképpen, a borra alkalmazott adó összege 0 és 273 euró között van, a pezsgőre hektoliterenként 0 és 546 euró között; a sörre Balling-fokonként (4) 0,748 eurótól indul, amely hektoliter/alkoholfokonként 1,87-19,87 euró közötti összegnek felel meg, a csendes és habzó köztes alkoholtermékekre hektoliterenként 45 és 497 euró között, a tiszta alkoholra hektoliterenként 550 és 5 519 euró között, amely a 40 fokos alkoholtartalmú italok vonatkozásában hektoliterenként 220 és 2 210 euró között változik.

3.7

A minimális adómértékek Európai Bizottság által javasolt kiigazítása a különböző országok által alkalmazott adómértékek közötti különbséget a jelenlegi 1 100 %-ról 800-1 000 % közöttire csökkentené. Valóban meggondolatlannak tűnik tehát az Európai Bizottság azon kijelentése, mely szerint ezen intézkedés képes a belső piac működésének biztosítására! A jó eredmény elérése érdekében az EGSZB javasolja a minimális adómérték mellett a maximális adómérték bevezetését. Ez a megoldás a jövőben lehetővé tenné a csempészet és a csalás leküzdését.

3.8

Hasonlóképpen logikátlannak tűnik az a kijelentés, hogy a minimum jövedékiadó-mértékek inflációt követő emelése nem eredményez reálérték-növekedést. Az Európai Bizottságnak a tájékoztatás teljessége érdekében dinamikus módon kellett volna bemutatnia a tagállamok által alkalmazott jövedéki adók alakulását, mégpedig a harmonizációra irányuló javaslat benyújtásának évétől, azaz az 1985. évi fehér könyvtől kezdődően. Ezzel szemben a konkrét hatás az volt, hogy – néhány kivétellel – az intézkedés következtében az egyes országokban alkalmazott eltérés rendszerének megszűntével nőtt a jövedéki adó reálértéke a tagállamokban. Az EGSZB kedvezőtlennek tart minden olyan nemzeti gyakorlatot, amely a jövedéki adókhoz egyéb – esetleg „közösségi adó” elnevezéssel illetett – adóformákat társít.

3.9

Ezt egy az Európai Bizottság megbízásából készített tanulmány (5) is megerősítette, amelyből kiderül, hogy a tagállamok – három kivételével – évente vagy néhány évenként növelték a jövedéki adó értékét.

3.10

Ugyanez a tanulmány, amely figyelembe vette a kereslet rugalmasságát az árakhoz képest, kiemelte, hogy a jövedéki adó minimális értékeinek az inflációhoz való igazítását feltételezve:

3.11

Érdekes lenne a 27 tagú EU új dimenziója alapján összevetni a minimális jövedéki adók változásai által kiváltott hatásokat, valamint a csupán az EU-15-ökre szorítkozó tanulmányban leírt hatásokat.

3.12

Az EGSZB felveti a kérdést: vajon egy „rendkívül érzékenynek” nyilvánított téma kapcsán az Európai Bizottságnak továbbra is pusztán adminisztratív szerepet kell-e játszania, vagy inkább a tagállamokkal való együttműködésben olyan javaslatokat kellene benyújtania, amelyek valóban csökkenthetik az ennyire eltérő adórendszerek fenntartásából eredő erős versenytorzulásokat?

3.13

Az Európai Bizottság az irányelvjavaslat módosítására vonatkozó javaslatának kialakítása során nem vett tekintetbe egy másik elemet sem: mégpedig azt a tényt, hogy 1992-ban az 12 tagállamból álló Európai Közösségben az egy főre eső jövedelmek közötti különbség nem volt olyan mértékű, hogy valóban magassá tette volna a megállapított adómértékeket. A 27-ek Európájában, ahol a bér- és a nyugdíjszintek között ekkora különbségek vannak, a régi és az új tagállamokban továbbra is az adózás azonos mértékéről beszélni igazságtalan intézkedés, amely kizárólag a szerényebb jövedelemmel rendelkezőket sújtja. Azoknál a munkavállalóknál és nyugdíjasoknál, akiknek a bére, illetve nyugdíja nem haladja meg a havi 100-150 eurót, és akiknek már el kellett szenvedniük a szeszes italok jövedéki adójának 50 %-ról 400 %-ra való emelését, egy további 31 %-os emelés bizonyosan kedvezőtlen hatással járna a család fogyasztására. Tekintettel a 12 további tagországot eredményező új csatlakozásokra, az EGSZB úgy véli, hogy nem helyes az EU-15-ökben 1992-től kezdődően regisztrált inflációs rátához való automatikus kiigazítás alkalmazása.

3.14

Nagyon ritka kivételektől eltekintve a javasolt automatizmus a tagállamok által alkalmazott valamennyi inflációellenes intézkedésnek ellentmond: hiszen a tagállamok jó ideje megszüntették – ahol egyáltalán léteztek ilyenek – a fizetések és a nyugdíjak inflációs rátához való automatikus hozzáigazítását szolgáló mechanizmusokat. Az Európai Bizottság nem magyarázza meg megfelelően, miért kellene életben tartani egy effajta mechanizmust csupán az adók és a jövedéki adók vonatkozásában!

3.15

Az EGSZB ellenben úgy véli, hogy a jelenlegi rendszer a legkevésbé sem megfelelő, valamint hogy az (EU-12-ek, az EU-25-ök vagy az EU-27-ek) inflációs rátájához való igazítás felesleges büntető intézkedés, különösen az alacsonyabb jövedelműek vonatkozásában, hasonlóan valamennyi közvetett adónemhez, amely nem függ az adóalany tényleges jövedelmétől.

3.16

Ahogyan néhány tagállamban a borfogyasztás, az egyéb szeszes italok mértékkel történő fogyasztása más európai népek kultúrájának és történelmének részét képezi. A problémát tehát – noha részleteit is figyelembe véve – általános szinten kell megvizsgálni.

3.17

Az EGSZB tiszteletben tartja azon országok döntését, amelyek szigorú adópolitikát vezettek be a szeszes italokra és a dohányárukra vonatkozóan, valószínűleg a főként a fiatal korosztályban tapasztalható túlzott alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó jelenségek okán. Egyes tagállamok kijelentették, hogy adópolitikáiknak tekintetbe kell vennie a közegészségügyet, de szabad elhatározásaik nem hathatnak ki más tagállamok döntéseire és motivációira.

3.18

Ezzel kapcsolatban az EGSZB már részletes véleményben (7) adott hangot nézeteinek, amelyben kiemelte: „A túlzott fogyasztással az elsősorban a túlzott fogyasztókat megcélzó oktatási, tájékoztatási és képzési programok segítségével lehet a leghatékonyabban szembeszállni.”

3.19

Az EGSZB véleménye szerint nem állnak fenn a Szerződés 93. cikkében foglalt feltételek. Eszerint a Tanács jogosult az adórendszer harmonizációjára irányuló azon rendelkezésekről egyhangúlag határozatot hozni, amelyek célja a belső piac létrehozása vagy működésének javítása a 14. cikkben megfogalmazottak szerint. A minimális jövedékiadó-mérték növelése nem segíti elő a harmonizációt, ez csupán egy minimális alap, amelyet minden tagállam saját belátása szerint, korlátozás nélkül növelhet. A 92/84 EGK irányelv elfogadásától mostanáig eltelt időszakban a tényleges adómértékek közötti különbség tovább nőtt; mindez azt bizonyítja, hogy ezzel az irányelvvel nem volt lehetséges a harmonizáció megvalósítása.

4.1

Az adózás erősen eltérő szintjei által kiváltott kedvezőtlen hatások egyik vetülete, a belső piac jó működésének akadályozásán túl a jövedéki adók részleges kikerülésére való erős ösztönzés, amennyiben a jövedéki adókat egy a végfogyasztás országától eltérő országban fizetik meg, vagy a teljes kikerülésre való ösztönzés, amennyiben a termékeket harmadik országokból importálják, vagy „eltérítik” a különböző árukat, amelyek ily módon mentesülnek az adófizetés alól.

4.2

Az e-kereskedelem fejlődése újabb lehetőséget teremt az adócsalásra, mivel lehetetlen a távértékesítések ellenőrzése, valamint hiányzik a szeszesitalok jövedéki adójával kapcsolatosan elkövetett csalások leküzdésére irányuló koordinált politika, tekintettel arra, hogy egyes tagállamok nem tekintik ezt problémának, és a jelenség szinte kizárólag a magasabb adómértékkel rendelkező területeket érinti.

4.3

A bővítéssel az Európai Unió külső határai elérték azokat az országokat, ahol az adószintek jóval alacsonyabbak, mint az EU-ban alkalmazott átlagos adószintek – ezáltal a csalás lehetősége robbanásszerűen megnőtt. Ezen országok közül egyesekben a korrupció rendkívül elterjedt, és a vámhatóságokat is érinti. A csempészet leküzdésére irányuló intézkedéseket tovább kell erősíteni; ha viszont a jövedéki adók növelése a javasoltnak megfelelően történne, a nemzetközi csempészek nyereségei még jelentősebbek lennének.

4.4

Az Európai Unió 1992 óta foglalkozik a jövedéki rendszerben forgalmazott termékekkel kapcsolatos csalások leküzdésének problémájával, mégpedig az 1992. február 25-i, 92/12/EGK tanácsi irányelv révén, amely a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szól. Az elégtelen eredmények miatt az irányelvet a Tanács 2004-ben a 2004. november 16-i 2004/106/EK irányelvvel módosította, amely egyben a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv módosítására is kiterjedt.

4.5

Ezzel kapcsolatban az EGSZB egyik véleményében (8) kifejtette, hogy a csalások hatékony leküzdése érdekében nyilvánvalóan szükséges a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés és a jövedéki adóval kapcsolatos információcsere eszközének korszerűsítése, erősítése, egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele.

4.6

Ugyanezen vélemény kiemelte azon tényt, hogy az egységes piac hatékonyabb működéséből eredő előnyöket, valamint a konkrét helyzetben a csalások és az adóelkerülés felderítésére és leküzdésére alkalmas eljárásokat újfent korlátozná a nemzeti érdekek védelmének szándéka. Szintén a vélemény szerint kétségtelen, hogy a csalás számos formája közvetlen kapcsolatban áll az olykor jelentős különbségekkel, amelyek az egyes tagállamokban alkalmazott jövedéki adómértékek között fennállnak.

Az EGSZB megragadja az alkalmat, hogy rámutasson az egyhangú határozathozatal elvének alkalmazásához kötődő korlátokra, mely elv jelenleg az adójogszabályok terén a közösségi határozatok legnagyobb részére érvényes; rámutat ugyanakkor ezen elv meghaladásának szükségességére az – akár minősített – többségi elv javára, amikor olyan adókról van szó, amelyek befolyásolják a belső piac működését, vagy versenytorzulásokat okoznak.

4.7

Az EGSZB időközben kifejezte és hangoztatta az alábbi alapvető koncepciókat:

4.8

Svédországba a 2004-es évben például csak a sörágazatban a beutazók vagy a csempészek révén körülbelül 164 millió liter sör került, amely mennyiség körülbelül megegyezik az állami monopólium (Systembolaget) által eladott 173 millió literes volumennel. Ennek következtében körülbelül 190 millió euró összegű jövedékiadó- és HÉA-veszteség keletkezett. E vásárlások volumene 2002-től kezdődően 40 %-kal nőtt a külföldi termékek vásárlására vonatkozóan bevezetett korlátozások speciális rendszeréből való kiválás következtében. A becslések szerint a csempészet az elmúlt két év során megkétszereződött. Dánia becslései szerint 95 millió liter Németországban vásárolt sört hoznak be az országba, és a 10 %-ra becsült csempészárut hozzászámítva a Dániában fogyasztott sör körülbelül 30 %-a után nem fizetnek dán adót. 2005-ben a beutazók több mint 42 millió liter sört vittek be Finnországba, amely a teljes mennyiség 10 %-a; ez egy 50 millió eurót meghaladó adóbevételi veszteséget okozott. Ausztriába 30 millió liter sört visznek be Németországból és a Cseh Köztársaságból, Nagy-Britanniába pedig – a jelentős mértékű csempészetet nem számítva – több mint 100 millió litert (9).

5.1

2004-es jelentésében az Európai Bizottság kiemelt néhány olyan problémát, amely a 92/82 irányelv gyakorlati végrehajtása során merült fel. Különös figyelmet szentelt az alábbi három kérdésnek:

5.2

Az első pontot illetően az Európai Bizottság a pezsgők és a csendes borok különböző kezelésének megszüntetésére irányuló javaslatát azzal indokolja, hogy jelenleg már nem állnak fenn azok az indokok, amelyeken ez a megoldás alapult, azaz, hogy a pezsgőt már nem tekintjük luxusterméknek (sőt, egyes csendes borok esetében éppen ennek az ellenkezője igaz!).

5.3

A második ponttal kapcsolatban a jövedékiadó-struktúráról szóló 92/83 irányelv 26. cikke előírja, hogy a Kombinált Nómenklatúra általa megjelölt kódjai az irányelv elfogadása napján (1992. október 19.) hatályos kódok; az Európai Bizottság ezzel szemben azt javasolja, hogy a Kombinált Nómenklatúra lehető legnaprakészebb kódjai képezzék a hivatkozási pontot, a jövőben pedig a 92/12 EGK irányelv 24. cikkének megfelelően módosító határozatokat kell elfogadni (a jövedéki bizottság bevonásával, ahogyan ez az energetikai termékek esetében rögzítve van).

5.4

Végezetül, a harmadik pontot illetően, az irányelv túl általános fogalmazásmódjával kapcsolatos, számos érintett által felvetett probléma megoldása érdekében – amely nem jelöli meg pontosan, hogy milyen mértékben adható a desztillált alkohol az „egyéb erjesztett italokhoz”, az Európai Bizottság javasolja, hogy az alkoholtartalmú italok jövedéki adó céljára való osztályozása kevésbé függjön a Kombinált Nómenklatúra osztályozásától.

5.5

Az EGSZB szerint az ágazati szereplők egyszerűsítésre és a versennyel szembeni védelemre vonatkozóan kért módosításai megalapozottak és következetesek. Ezzel kapcsolatosan egyetértünk az Európai Bizottság által annak idején megalkotott javaslatokkal; ugyanakkor felmerül a kérdés: miért nem került sor e módosítások beillesztésére, a 92/83/EGK irányelv ilyen értelemben való módosítására?

5.6

Az EGSZB kívánatosnak tartaná az irányelvjavaslat visszavonását, ugyanakkor javasolja a az Európai Bizottság által a 92/83/EGK irányelvhez javasolt módosítások elfogadását.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/8

1.1

Az EGSZB üdvözli a 2008-2012 közötti időszakra szóló, ötéves statisztikai programra vonatkozó javaslatot, és egyetért azzal az állítással, mely szerint az összehangolt és összehasonlítható statisztikák elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nagyközönség jobban megértse Európát, illetve a polgároknak a vitába történő bevonásához és a gazdasági szereplőknek az egységes piacon való jelenlétéhez.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Eurostatnak és a nemzeti statisztikai hivataloknak a költségvetésük által megengedett, lehető legjobb emberi és pénzügyi erőforrásokkal kell rendelkezniük, egyrészt azért, mert ezek igen lényegesek a statisztikai információkkal szemben támasztott egyre magasabb szintű követelmények teljesítéséhez, másrészt pedig az Európai Unió jelentős világszintű szerepe miatt.

1.3

Az EGSZB véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni az európaiak jólétével kapcsolatos szempontokra, és ennek értelmében azt javasolja, hogy a statisztikai programot terjesszék ki az alábbi területekre:

1.4

Figyelembe véve, hogy mindez milyen fontos a lisszaboni célok elérésének szempontjából, úgy tűnik, hogy a 2008-2012-es statisztikai program nem szentel elég figyelmet az oktatás és a szakmai képzésről szóló statisztikai információk javításának.

1.5

Továbbá helyénvaló lenne statisztikákkal szolgálni a szociális gazdaságról, mivel az magas fejlettségi szintet ért el az Európai Unióban.

1.6

Másrészt léteznek olyan területek, amelyeken a jelenleg rendelkezésre álló statisztikai adatok nem kielégítők, ezért az ötéves programnak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezekre. Ebben az összefüggésben a következőkről van szó:

1.7

Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a Szerződés szerint a közösségi statisztikák összeállítása „nem róhat terheket a gazdasági szereplőkre”  (1) Ez az alábbiakat feltételezi:

1.8

Külkereskedelmi statisztikák: javításra szoruló eltéréseket tapasztaltak az egy bizonyos országból egy másikba történő kiviteli adatok és a másik országnak az előzőből történő behozatali adatai között. Azaz az A-nak B-be történő exportját érintő adatok különböznek B-nek az A-ból történő importját jelző adatoktól.

1.9

Az EU 27 tagállama között tapasztalt különbségekre való tekintettel az EGSZB hangsúlyozza a statisztika terén a lehető legnagyobb terminológiai együttműködés megteremtése érdekében tett erőfeszítések fontosságát.

1.10

Az EGSZB alapvetően azon a véleményen van, hogy a statisztikai adatok nagyobb semlegessége, valamint a bevált gyakorlatok kódexében foglalt egyéb elvek (pl. a statisztikai titok) biztosítása érdekében ellenőrizni kell azoknak a magánügynökségeknek a tevékenyégét, amelyek közvetlenül vagy közvetetten az Európai Statisztikai Rendszeren belül működnek.

2.1

A 322/97/EK tanácsi rendelet (2) többéves közösségi statisztikai program (3) létrehozását kezdeményezi a legfeljebb öt évre tervezett tevékenységek céljainak, fő területeinek és megközelítéseinek meghatározására, továbbá az összes közösségi statisztika előállítási kereteinek megalkotására. A közösségi statisztikai program az egyes évekre részletes célkitűzéseket tartalmazó, éves munkaprogramokon, továbbá a fő tevékenységekre vonatkozó, egyedi jogszabályokon keresztül valósul meg. A közösségi statisztikai programról félidei előrehaladási jelentés, a programidőszak lejártát követően pedig formális értékelés készítendő.

2.2

Ezekre való tekintettel a javaslat, amelynek jogi alapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés 285. cikke képezi, átfogó stratégiai program megvalósítását tűzi ki célul a hivatalos közösségi statisztikákra vonatkozóan. Ennek tartalmaznia kell a szolgáltatások és a termékek előállítását és a felhasználókhoz való eljuttatását, a statisztikák minőségének javítását, valamint az Európai Statisztikai Rendszer (ESR) (4) továbbfejlesztését.

2.3

A hivatalos közösségi statisztikák fő célja a közösségi politikák fejlődésének, nyomon követésének és értékelésének rendszeres alátámasztása megbízható, tárgyilagos, összehasonlítható és koherens tényadatokkal. Egyes területeken a statisztikai adatokat kulcsfontosságú politikák közösségi intézmények általi irányításához közvetlenül is felhasználják.

2.4

A 2008-2012 közötti közösségi statisztikai programot az alábbi politikai prioritások vezérlik:

2.5

A javaslat határozathozatalra való megfogalmazásakor az Európai Bizottság valamennyi érdekelt fél véleményét kikérte, beleértve az EU tagállamait, az EFTA országait és a tagjelölt országokat, továbbá az ESR technikai munkacsoportjait is. A gazdasági és szociális statisztikai információkkal foglalkozó európai tanácsadó bizottság (CEIES) (5), valamint a monetáris, pénzügyi és fizetési mérleggel kapcsolatos statisztikákkal foglalkozó bizottság (CMFB) (6) is fogalmazott meg véleményeket e tárgyban.

2.6

A program megközelítésére tekintettel a két választási lehetőség (a „korlátozott” és az „átfogó” változat) közül az Európai Bizottság a másodikat választotta, három tényezőt tartva szem előtt: a) az európai statisztikai rendszerben rejlő lehetőségeket és annak hatékonyságát; b) az ezen intézkedéseket végrehajtó tagállamok számára fellépett költségeket és c) a vállalkozásokra és a háztartásokra háruló terhet.

3.1

Az EGSZB az évek során már számos alkalommal kifejtette nézetét a statisztikai programok (7) és az Unió statisztikai politikájának több, különféle vonatkozása kapcsán. Általában véve elmondható, hogy az EGSZB állandóan arra törekszik, hogy kiemelje a statisztikai rendszer jelentőségét az EU gazdasági, társadalmi és politikai célkitűzéseinek elérésében, valamint az Eurostat támogatásának és megerősítésének szükségességét, mivel az a rendszer kulcseleme, csakúgy, mint a nemzeti statisztikai hivatalok, jóllehet ezek a tagállamok illetékességébe tartoznak.

3.2

Az EGSZB megerősíti e kritériumokat, és a fenti határozat kapcsán rá kíván mutatni ezenkívül három olyan szempontra, amelyek szükségessé tették, hogy a lehető legjobb statisztikai rendszerrel rendelkezzünk. Ezek: az EU világszintű szerepe, a lisszaboni és a bővítési célkitűzések teljesítése, továbbá az a tény, hogy 27 állam statisztikájának összehangolása soha nem látott kihívást jelent. Dióhéjban úgy foglalható össze, hogy az EU-nak a sikerhez többek között hatékony statisztikai rendszerre van szüksége.

3.3

Ami a pénzügyi erőforrásokat illeti, a 2008-2012 közötti ötéves program költségvetési kerete 274,2 millió euró (ez 24,3 %-os növekedést jelent a 2003-2007 közötti programhoz rendelt operatív erőforrásokhoz képest). Ugyanakkor számításba kell venni az ezzel az összeggel nem fedezett, egyéb tényezőket is (8). Az adminisztratív költségeket és tagállamok vagy egyéb szervek általi társfinanszírozást is hozzászámolva a kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege 739,34 millió euró.

3.4

Statisztikai irányítás A magatartási szabályzat (9) értelmében a nemzeti hivatalok és a közösségi statisztikai hivatal feladatai az alábbiak:

3.5

A 2008-2012 közötti statisztikai program 32 átfogó cél elérését javasolja (ezeket az I. melléklet részletezi), és mintegy 90 célkitűzést és gyakorlati tevékenységet irányoz elő (lásd a II. mellékletet), amelyek egyaránt vonatkoznak általános politikákra és a jelenlegi uniós politika 18 konkrét területére.

3.5.1

A program az alábbi főbb területeken rendelkezik intézkedésekről:

4.1

Tekintettel a 2008-2012 közötti időszakra szóló program ambiciózus célkitűzéseire, amelyek között most az Eurostat és a 27 tagállam statisztikai hivatalainak szoros együttműködése is szerepel, meg kell állapítani a statisztikai munka prioritásait, és a korlátozott erőforrásokat a lehető leghatékonyabban kell felhasználni.

4.2

A javasolt határozat 4. cikke statisztikai prioritások meghatározására utal, tekintettel annak szükségességére, hogy a korlátozott erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használják fel. Ugyanakkor nem jelöl ki semmilyen kritériumot vagy eszközt e prioritások meghatározására. Ezt nehéz is megtenni, amikor ezzel párhuzamosan elismerten szükség van meglévő munkaterületek továbbfejlesztésére, illetve új területek kialakítására.

4.3

Az EGSZB osztja azt a nézetet, miszerint „kapacitásának és elérhetőségének villámgyors fejlődése a jövőben a statisztikai adatok terjesztésének elsődleges eszközévé teszi az internetet. Jelentősen megnöveli a lehetséges felhasználói közösséget, és így új terjesztési lehetőségeket teremt” (10) Ennek a célnak az elérése érdekében, továbbá figyelembe véve azt, hogy az Eurostat weboldalai egyfajta képet adnak az Európai Unióról, fontos, hogy az adatok megjelenítése a technika által elérhető legáttekinthetőbb és legvonzóbb módon történjen.

4.4

Az EGSZB egyetért azzal az állítással, hogy az Eurostat és a nemzeti statisztikai hivatalok közötti együttműködést fokozni kell (11). Az EGSZB hangsúlyozni kívánja azonban, hogy a javasolt határozat nem fektet le semmilyen konkrét intézkedést az együttműködés fokozására.

4.5

Az európai statisztikák területe és prioritásai. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – mint ahogyan azt a vélemény 3.5.1. pontjában feltüntetett intézkedési területek listája is jelzi – a statisztikai rendszer alapvetően gazdasági szempontokra összpontosít, és nem szolgál kellő információval azokról a szociális szempontokról, amelyek közvetlen hatással vannak az európai polgárok életére. Utal arra is, hogy a többi területtel szemben a szociálpolitika szorosan összefügg az oktatással, a szakmai képzéssel és az ifjúsággal.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/11

1.1

A megbízható, jó minőségű statisztikai adatok rendelkezésre állása elengedhetetlen eszköz az intézményi, gazdasági és szociális szereplők számára bizonyos jogalkotási döntések hatékonyságának figyeléséhez és értékeléséhez, valamint a jövőt érintő döntések előkészítéséhez.

1.2

Ahhoz, hogy a lehető legjobb intézkedéseket lehessen elfogadni, a lehető legpontosabb és leghívebb képet kell kapni a valóságról.

1.3

Ez különösen érvényes az európai foglalkoztatási helyzetet illető statisztikákra, ha vizsgálni akarjuk, hogy a tagállamok milyen előrelépést értek el a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításában.

1.4

Az uniós munkaerőpiac alakulásának megértéséhez feltétlenül tudni kell, hogy mely ágazatokban és régiókban, milyen mértékben állnak rendelkezésre betöltetlen álláshelyek. Az üres álláshelyek számának alakulása tükrözi az egyes ágazatok konjunkturális helyzetét és annak változását, így rávilágíthat arra, hogy melyek a nagyobb munkaerőhiánnyal küzdő vagy – éppen ellenkezőleg – jelentős gazdasági és foglalkoztatási növekedést mutató régiók.

1.5

Az üres álláshelyek adatai az európai gazdasági főmutatók (PEEI) közé tartoznak, s ezen túl – ha gyorsan rendelkezésre állnak – hasznos jelzőszámok az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság számára a konjunktúra alakulásának felméréséhez az egyes ágazatokban, illetve a pénzpolitikai döntések mérlegeléséhez.

1.6

A lisszaboni stratégia új életre keltésének – melyről az Európai Tanács 2005. márciusi ülésén határoztak – legfontosabb prioritásai közé tartozik, hogy új és jobb munkahelyeket kell teremteni. Ez mindenképpen azt vonja maga után, hogy a munkaerő-keresletről megbízhatóbb statisztikai információkra van szükség.

1.7

A 2005-2008-as időszakra szóló integrált növekedési és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokhoz, valamint az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokhoz az európai foglalkoztatási stratégia keretében európai szinten összegzett adatokra van szükség az egyes gazdasági ágakban lévő üres álláshelyekről, hogy vizsgálni lehessen a munkaerő-kereslet mértékét és struktúráját.

1.8

Ha megbízható és folyamatosan aktualizált adatok állnak rendelkezésre, úgy az egyes tagállamok is képet alkothatnak a munkaerőpiacról, és – regionális alapon is – megfelelő munkaerőpiac-politikai döntéseket hozhatnak.

2.1

Az üres és a betöltött álláshelyek országos adatait 2003 óta egy informális, „becsületbeli” megállapodás keretében rögzítik. Ez a megállapodás ugyan rugalmasságot és függetlenséget biztosított a tagállamoknak, az adatfelhasználók igényeit azonban nem tudta teljes mértékben kielégíteni.

2.2

Jelenleg négy tagállam nem juttatta el a megfelelő adatokat az Eurostatnak, és az eljuttatott adatok sem mindig teljesen összehasonlíthatók. A negyedévenkénti adatgyűjtés nem teljesíti az EKB-nak és az Európai Bizottságnak a lefedettséggel, az időszerűséggel és a harmonizálással kapcsolatos valamennyi követelményét.

2.3

A foglalkoztatási bizottság egyik kezdeményezéséből eredő COM(2007) 76 final rendeletjavaslat révén tehát olyan rendeletet kell alkotni, amely lehetővé teszi, hogy a megállapodás szerinti határidőkre összehasonlítható statisztikák érkezzenek be az üres álláshelyekről.

2.4

A javaslat előkészítése folyamán, melynek során szakértők és a statisztikai programbizottság (SPB) véleményét is kikérték, több lehetőséget is számba vettek. Végül azon lehetőség mellett döntöttek, amely szerint a strukturális adatok éves összegyűjtése rövid távon továbbra is a becsületbeli megállapodás keretében történik.

2.5

A javaslat így elsősorban az üres álláshelyekre vonatkozó negyedéves statisztikai adatok felvételének szabályozására koncentrál. Kilátásba helyezik azt a lehetőséget, hogy e rendelet tapasztalatai alapján a jövőben új rendeletet fogadnak el, amely az éves adatigényekkel foglalkozik majd.

2.6

A gazdasági tevékenység szerinti részletesség szintjének meghatározásához a Közösségen belüli gazdasági tevékenységek általános osztályozásának (NACE) jelenleg érvényes verzióját szükséges használni.

2.7

A tagállamoknak biztosították azt a lehetőséget, hogy a vállalatok terheinek csökkentése érdekében – lehetőleg bizonyos minőségi normák betartása mellett – adminisztratív forrásokat is felhasználjanak vagy a bevonandó gazdasági ágak körét korlátozzák (5. cikk).

2.8

Az Európai Bizottság egy sor megvalósíthatósági tanulmányt irányoz elő azon tagállamok számára, amelyeknek nehézséget okoz az alábbiakra vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátása:

2.9

A kezdeti időszakban (az első három évben) a tervek szerint az EU pénzügyi hozzájárulást nyújt a tagállamoknak. Ezeket az eszközöket az első három évben a PROGRESS (1) közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program biztosítja majd (9. cikk). Így hozzá lehet fogni az adatgyűjtés megújítását és javítását szolgáló intézkedésekhez, illetve ki lehet egészíteni a becsületbeli megállapodás keretében már megkezdett munkákat.

3.1

Az EGSZB hangsúlyozza, milyen fontos, hogy az európai foglalkoztatási helyzetről minél koherensebb és megbízhatóbb adatokat kapjunk. Üdvözli és támogatja ezért az Európai Bizottság törekvését olyan jogi keret megteremtésére, amely lehetővé teszi, hogy európai szinten aktuálisabb, összevethető és célszerű statisztikák álljanak rendelkezésére az üres álláshelyekről.

3.2

A lisszaboni gazdasági és mindenekelőtt foglalkoztatáspolitikai célok elérését olyan, állandó és hatékony statisztikai támogatással kell megkönnyíteni, amely a statisztikák valamennyi felhasználója, valamint az európai és tagállami szintű gazdasági, szociális és intézményi szereplők számára rendelkezésre áll.

3.3

Az EGSZB üdvözli azt is, hogy jogi eszközként az európai rendeletre esett a választás, mivel a javaslatot annak céljából eredően – a legtöbb statisztikai tevékenységhez hasonlóan – az Európai Unió egész területén pontosan és egységesen kell végrehajtani.

3.4

Annak a döntésnek, hogy a rendeletjavaslatba csak a negyedéves adatgyűjtést veszik bele, a strukturális adatok éves felvételét pedig továbbra is az informális megállapodás alapján folytatják, nyilván az volt az alapja, hogy fokozatos átmenetet biztosítsanak az informális megállapodáson alapuló adatgyűjtésről az európai rendeleten alapulóra. Az átmeneti szakaszban feltétlenül az elért eredmények folyamatos ellenőrzésére van szükség, és az EGSZB reméli, hogy a belátható jövőben az európai munkaerőpiac lehetőségeire vonatkozó éves adatokhoz és negyedéves statisztikákhoz egyaránt átfogóbb és stabilabb keretet hoznak létre.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, amiért még nincsen hatáselemzés, és arra számít, hogy az Európai Bizottság készíteni fog, mielőtt elfogadnának egy másodlagos végrehajtási rendeletet, mivel az európai vállalatokra nehezedő terhek és költségek elvileg növekedni fognak anélkül, hogy ellensúlyozásképpen csökkennének az egyéb ellenőrzési tevékenységek.

3.5

Úgy véli azonban, hogy a statisztikai adatok gyűjtésének egyszerűsítési és költségcsökkentési igényéből kiindulva nem egészen érthető, hogy a szezonális ágazatokban – mindenekelőtt a mezőgazdaságban, a halászatban és az erdőgazdaságban – az adatgyűjtésnek miért kell fakultatívnak lennie.

3.6

A szezonális kiigazítás problémája egy sor kérdést vet fel ezen adatok megbízhatóságát illetően, mivel más iparágakban (pl. a textiliparban, az élelmiszeriparban, a turizmusban) és/vagy a közigazgatásban évek óta szokásos a szezonális szerződési formák alkalmazása.

3.7

Emellett a munkaszerződések különbözősége folytán az uniós tagállamokban jelenleg a munkakapcsolatok több tucat különféle formája létezik. Tudni kell tehát, hogy milyen jellegű üres álláshelyről van szó (határozatlan vagy határozott időre szóló állások, részidős munka, projekthez kötődő munka, független közreműködői tevékenység stb.).

3.8

Ha valóságközelibb képünk van a munkaerőpiac lehetőségeiről, fejlődési tendenciáiról és gyenge pontjairól az egyes gazdasági ágakban vagy régiókban, akkor célirányosabb stratégiákat lehet kidolgozni a lisszaboni célok eléréséhez.

3.9

Az EGSZB – különösen e területeken – már csak ezért is szükségesnek tartja az európai szociális partnerek meghallgatását és közvetlen részvételét.

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a Parlament fenntartással élhet a javaslatot illetően, amelynek elfogadására – az Európai Parlament részvételével – együttes döntéshozatali eljárás keretében kerül sor. A végrehajtási rendeletek – ellenőrzéssel történő szabályozási eljárás keretében – komitológiai eljárás tárgyát képezik, az 1999/468/EK és a 2006/512/EK tanácsi határozatokban foglalt eljárásnak megfelelően.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/13

1.1

Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete létrehozta a statisztikai célú területi egységek nómenklatúráját a tagállamok számára.

1.2

2005-ben, a 10 új tagállam csatlakozását követően sor került az első módosításra. Bulgária és Románia csatlakozását követően újabb módosítás válik szükségessé: az említett új tagállamokkal kapcsolatos táblázatokat be kell illeszteni a rendelet mellékletébe.

2.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát, amellyel csak egyet tud érteni, mivel ez a javaslat – mely egyébiránt tisztán technikai jellegű – az új tagállamok csatlakozása miatt vált szükségessé.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/14

1.1

A belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv (1) célja, hogy a lisszaboni stratégiának megfelelően fokozódjon a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás. A tervezet ugyanakkor élénk vitát váltott ki a szolgáltatások szabadságának kialakításáról. Vitatott pont volt és továbbra is az a nemzeti munkaerőpiacokra gyakorolt hatás, a szociális feltételek és a fogyasztóvédelem igényei. 2005. februári véleményében (2) az EGSZB részletesen állást foglalt a bizottsági dokumentum tervezetével kapcsolatban, ezért itt most nem az irányelv jogi szövegét vitatjuk meg, hanem a foglalkoztatásra és a fogyasztói érdekekre gyakorolt hatását, amely a szolgáltatások belső piacának ilyen szándékú megvalósítása esetén várható.

1.2

A szolgáltatások szabad áramlása mint a belső piac négy alapszabadságának egyike szerepel az EU-Szerződésben, és politikailag régóta hatályos. A bizottsági stratégia, amely az EU szolgáltatási irányelvében fejeződik ki, a szolgáltatási tevékenység minden korlátozását meg szeretné szüntetni. Ennek kapcsán részben nem közvetlenül a munkaerőpiac vagy a fogyasztóvédelem aspektusairól van szó. Ha azonban a szolgáltatások szabadságát a gyakorlatban nagyobb mértékben szeretnénk megvalósítani, akkor a különböző nemzeti rendszerek közötti különbségek még élesebbek és érezhetőbbek lesznek. Ugyanakkor viszonylag kevés EU-szerte érvényes szabályozás létezik a munkavállalók és a fogyasztók érdekeinek védelmére. Nemzeti és gyakran nagymértékben különböző jogi, szociális és foglalkoztatási feltételek dominálnak. Ehhez jön még, hogy a szolgáltatási irányelv rendelkezései szerint a származási és a szolgáltatásvégzés helye szerinti ország bizonyos tagállami szabályozásai párhuzamosan, illetve megosztva érvényesek, aminek hatását majd a gyakorlat fogja megmutatni.

1.3

A szociális stabilitás és a fogyasztók bizalma az európai integráció jelentős eleme, valamint a szolgáltatások sikeres belső piacának előfeltétele is. Az EU szolgáltatási irányelvéről folyó vita nagy hiányossága, hogy nem elemzi mélyrehatóan a nemzeti szociális feltételekre, a foglalkoztatásra és a fogyasztói érdekekre gyakorolt hatást. A határokon átnyúló szolgáltatási és letelepedési forgalom számszerűsítésének hiányzó statisztikai alapja volt az EGSZB által bírált egyik pont (3). A tagállamok munkaerőpiacának várható strukturális változásairól is alig léteznek megbízható adatok. Így kevés és nagyon általános statisztikai hatástanulmány áll szemben gyakran illegális vagy félig legális egyedi esetekkel. Tárgyilagos hatásvizsgálathoz egyik sem nyújt elegendő alapot.

1.4

A szolgáltatások belső piacának megvalósítása a lisszaboni stratégia fontos alkotóeleme. A szektor növekedési esélyei lényeges lökést jelentenek a foglalkoztatottság növekedése számára. A szolgáltatási piac liberalizációjából adódó megnövekedett versenynek pozitív hatásai lesznek, hiszen a szolgáltatási kínálat bővülni fog, az árak pedig csökkenni fognak. Ennek során azonban szükséges a munkavállalók szociális védelmének folyamatos javítása és a megfelelő fogyasztóvédelem biztosítása. Ugyanez vonatkozik a tagállamokban érvényes minőségi és biztonsági, ezen belül a környezetvédelmi szabványokra is. A foglalkoztatottságra gyakorolt hatás különböző lesz az egyes szektorokban és az egyes tagállamokban. Döntő tényező a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatás.

1.5

A saját kezdeményezésű vélemény célja az, hogy felhívja a figyelmet az aktuális szolgáltatási belső piaci stratégiának a munkaerőpiacra, a foglalkoztatási feltételekre és a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatásaira, és ezáltal gyakorlati hasznot hozzon az érintettek és az EU-intézmények számára. Az EGSZB korábbi, a szolgáltatások belső piacának témájában tartott konzultációi során ezek a szempontok nem kaptak elegendő figyelmet (4).

1.5.1

A „szolgáltatások szabadságának” európai jogi értelmezéséből kiindulva, amely szerint ez minden, különböző tagállamokban lévő két gazdasági alany közötti szolgáltatásra kiterjed (5), három témakörről van szó:

1.6

A vélemény egyrészt első lépést jelent, másrészt hozzájárul az Európai Bizottság által a belső piac felülvizsgálatáról kidolgozandó végleges jelentéshez (6) és az IMAC (7) vitáihoz. A jelenleg rendelkezésre álló adatokra, valamint a szakértők és érintettek gyakorlati tapasztalataira és elvárásaira épít. Mindezeket a 2006 áprilisában Bécsben tartott konzultáción és a 2006 őszén rendezett, több mint 600 gazdasági, szakszervezeti és egyéb érdekcsoporthoz tartozó szakemberhez, valamint tudósokhoz és minisztériumokhoz intézett kérdőíves felmérés során gyűjtöttük össze, amelyre több mint 150 választ kaptunk. A vélemény nem tudományos igényű, nem is pótolhat egy tudományos tanulmányt. Sokkal inkább az a célja, hogy olyan támpontokat adjon a létező problémákat és a jövőbeli fejleményeket tekintve, amelyeket az EGSZB keretein belül működő Egységes Piac Megfigyelőközpontja hosszú távú vizsgálat során fog elmélyíteni, és amelyek ösztönzést adhatnak az EU-intézmények vagy mások számára politikai döntéseikhez és tudományos kutatásaikhoz.

2.1

Az Európai Bizottság belső piaci stratégiáját azzal indokolja, hogy a szolgáltatások határokon átnyúló forgalma az EU-ban gyengén fejlődik. A várakozások szerint a szolgáltatások dinamikusabb belső piaca egyúttal lendületet ad a foglalkoztatottságnak és kedvező hatást gyakorol a fogyasztókra és a vállalatokra. Hogyan írható le ez a dinamika?

2.2

Még mindig megoldatlan probléma a határokon átnyúló szolgáltatások gazdaságának statisztikai leképezése. Az Eurostat és a nemzeti statisztikai szervek jelenleg is a kifizetési statisztikákból indulnak ki, vagyis szolgáltatások exportja vagy importja csak akkor valósul meg, ha megfelelő, határokon átnyúló fizetési folyamatot is kivált. Míg a szolgáltatások gazdaságának terén gyakori az együttműködés, a tudásátvitel és a szolgáltatások cseréje, addig cégek egyes részei közt, hálózati partnerek közt vagy akár folyamatosan együttműködő, jogilag önálló gazdasági egységek között terjedelmes elszámolási rendszer létezik. Az ilyen hálózati struktúrák esetében a partner a tudás, az idő és a szolgáltatás átvitelét a saját országában, saját teljesítésként számolja el az átvevő felé, ami azonban nem vált ki határokon átnyúló fizetési folyamatot.

2.3

Ez azt eredményezi, hogy a szolgáltatások gazdasága az EGSZB szerint jelentősen nagyobb volumenű és így nagyobb hatást gyakorol a belső piacra, mint ahogyan ez a hivatalos statisztikákban ma megjelenik. Az EGSZB ezért nyomatékosan úgy véli, hogy az Európai Uniónak tudományosan orientált alapvető adatgyűjtést kellene végeznie arról, hogyan alakulnak az európai tagállamokban a szolgáltatási gazdasági ágakban a más országokbeli vállalkozásokkal való együttműködési törekvések. Ebből kiindulva és ez alapján számolva ki kell dolgozni az európai szolgáltatási piac valódi méreteinek megbízható ábrázolását. Ezt támasztják alá az európai statisztikusok azért tett fáradozásai is, hogy minden szolgáltatás esetében árindexeket dolgozzanak ki, és minden tagállamban bevezessék őket.

2.4

Szemléltetésképpen: az Európai Bizottság a legutóbbi információk alapján abból indul ki, hogy az EU-ban a szolgáltatási szektor termeli a GDP 56 %-át, a foglalkoztatás 70 %-át jelenti, de csak 20 %-át teszi ki az EU-ban való kereskedelemnek. Az USA-hoz képest jóval alacsonyabb az EU szolgáltatási gazdaságában a termelékenység fejlődése (8).

2.5

A világpiacon nem ismerhető fel ez a gyenge pont, az EU ugyanis a szolgáltatási kereskedelemben a legerősebb, egyértelműen növekvő tendenciával. A 2003-as évben az EU aránya 26 %, míg az USA-é valamivel 20 % fölött volt. India és Kína, a feltörekvő kereskedelmi partnerek nagy dinamikájuk ellenére még együtt sem érték el az 5 %-os arányt. 1997 és 2003 között az EU aránya 1,8 %-kal nőtt, és az EU ezáltal e tekintetben is élen járt.

2.6

Egyes megállapítások szerint a gyengeség elsősorban az EU-n belüli kereskedelmet érinti. A számok azonban itt sem feltétlenül erre engednek következtetni. 2000 és 2003 között a szolgáltatásokkal való, közösségen belüli kereskedelem 10,8 %-kal nőtt, az EU-n kívüli partnerekkel folytatott kereskedelem pedig csak 6,4 %-kal. Egyértelmű tehát a belső piac viszonylagos dinamikája, annál is inkább, mivel 2003-ban összességében gazdasági hanyatlás volt észlelhető. Ehhez járul még, hogy a szolgáltatások árának csökkenését is figyelembe kell venni.

2.7

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a szolgáltatások belső piacának további megvalósítására vonatkozó hatástanulmányát intenzívebben folytassa. Segítséget jelenthetne az ún. SWOT-elemzés (Strengths, Weaknesses, Opportunities, Threats – erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek).

3.1

A foglalkoztatási hatás becslései összefüggenek a növekedési előrejelzésekkel. Az uniós szolgáltatási irányelv hatásával foglalkozó egyik legelső elemzést 2004 októberében készítette a holland Bureau for Economic Policy Analysis  (9). Az elemzés az OECD szokásos feltételezését követi, amely szerint a szabályozás mellőzése mindig növekedést és ezáltal a foglalkoztatás növekedését váltja ki. Érdekes, hogy a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy nem önmagukban a szabályozások hatnak hátrányosan, hanem a szabályozások heterogenitása. Becslései szerint a szolgáltatási irányelv 15-30 %-kal növelné a szolgáltatások kereskedelmét, a kereskedelmi szektorba történő külföldi közvetlen beruházások arányát pedig 20-35 %-kal.

3.2

A Copenhagen Economics Institut 2005 tavaszán az Európai Bizottság megbízásából megjelentetett egy tanulmányt (10), amely határozott kijelentéseket tett a foglalkoztatásra gyakorolt hatásról. A fogyasztás várható, az uniós GDP 0,6 %-ának megfelelő növekedése esetén a munkahelyek számának nettó növekedése a 25 tagállamra vonatkozóan kb. 600 000 lenne. Számíthatunk a termelékenység növekedésére is, és emellett a bérek átlagosan 0,4 %-kal történő növekedése is várható.

3.3

A koppenhágai intézet tanulmányának következtetései vitatottak, elsősorban azért, mert a tanulmány kizárólag a kínálatra összpontosítva érvel, és csak a szabályozások leépítése következtében csökkenő árak és növekvő kereslet hatásával foglalkozik. Nem vesz figyelembe olyan tényezőket, amelyek a növekvő kereslet ellen hathatnak, mint például a vásárlóerő eltűnése vagy a fogyasztói viselkedés megváltozása. Emellett az ágazatok kiválasztása is vitatott. A foglalkoztatásra gyakorolt hatásokról más becslések nem állnak rendelkezésre, illetve a koppenhágai tanulmányra támaszkodnak és így ugyanazokra a következtetésekre jutnak (11). A belső piac hatékonyságának javítása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a kutatás és az innováció hatására, a képesítések szintjének emelésére, valamint a kommunikációs technológiákra.

3.4

A 600 000 új munkahely természetesen kedvező, a magas elvárásokhoz képest azonban inkább csekély növekedés (12). Sokkal fontosabb azonban, hogy az ilyen növekedés nagyon különféleképpen jelentkezhet a különböző ágazatokban, országokban és a foglalkoztatottak különböző csoportjai esetében. Erről eddig semmiféle tapasztalat nincs. Az EGSZB az Egységes Piac Megfigyelőközpontja segítségével és a szóban forgó kezdeményezés által indíttatva szeretne megpróbálni egyértelműbb képet adni ezekről a munkaerő-piaci strukturális változásokról.

3.5

Az EGSZB felmérése azt mutatja, hogy nagy az érdeklődés az ilyen felismerések iránt. A válaszolók 90 %-a úgy vélte, nem áll rendelkezésre elegendő információ a szolgáltatási belső piacon jelentkező foglalkoztatási hatásokra vonatkozóan. Kérdéseink elsősorban azokra az ágazatokra vonatkoztak, amelyek különösen érintettek a munkahelyek megszűnésében vagy teremtésében. 60 % pozitív hatásokra számít általában vagy bizonyos ágazatok esetében. Leggyakrabban a vállalati és jogi tanácsadást említették, továbbá a következőket: kereskedelem, kézműipar/kkv-k, közlekedés, egészségügyi szolgáltatások, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, ipari szolgáltatások, képzés, idegenforgalom, személyi szolgáltatások, építési és épületgazdálkodás. Arra a kérdésre, hogy a válaszadók számítanak-e munkahelyek megszűnésére, 44 %-uk igennel válaszolt. Itt az ipart nevezték meg leggyakrabban vesztesként. További vesztes ágazatokként a következőket említették: közszolgáltatások, építési és épületgazdálkodás, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, vállalati szolgáltatások, élelmiszerek/élvezeti cikkek, személyi szolgáltatások, kereskedelem/kiskereskedelem, idegenforgalom, textilipar.

3.6

A folyamat hasznának kérdése felvet néhány érdekes ellentétet. Várható, hogy a piachoz való alkalmazkodás döntő jelentőségű szerepet fog játszani, és mindazok veszítenek, akik nem tudnak átállni az új, liberalizált feltételekre és a határokon átnyúló piacra. A képesített munka több esélyt kínál majd, mint a képesítés nélküli; a fiatal, szakosodott és helyileg rugalmas munkaerőnek több lehetősége lesz, mint az idősebb és kevésbé rugalmas munkaerőnek. A felmérés szerint a magas szociális normákkal rendelkező munkahelyek veszítenek a nem védett foglalkoztatással vagy az önállósággal szemben, amelyek a jövőben befolyásosabbak lesznek. Hátrányosabb lesz a helyzete a minőségnek az árral szemben, valamint a szigorú szakmai követelményeknek és a magas szociális költségekkel rendelkező országoknak. Az új tagállamok profitálnak ebből majd leginkább, a régiek pedig a legkevésbé. A kisebb vagy helyi szintű szolgáltatóknak szembe kell nézniük a nemzetközi vállalatok nyomásával. A fogyasztókkal kapcsolatban nehéz egyértelmű következtetést levonni.

3.7

A kis- és középvállalkozások helyzete különleges súlypontot jelentett: vajon a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás növekedése nagyobb fokú foglalkoztatottságot fog eredményezni, vagy az árak és a konkurencia jelentette nyomás a kkv-k visszaszorulásához és ezáltal a foglalkoztatás csökkenéséhez vezet majd? A válaszolók kétharmada (68 %) pozitívan látja a foglalkoztatási esélyeket. 55 % ugyanakkor a kiszorításra törekvő piaci verseny hatását is látja. A szolgáltatások belső piacának liberalizálása azonban a megkérdezettek egyértelmű többségének (69 %) véleménye szerint nem rendelkezik lényeges befolyással a kkv-k fejlődésére – az szerintük nagyobb mértékben függ más befolyásoló tényezőktől. Összegzés: az elvárások túlnyomórészt pozitívak, de lehet, hogy összességében inkább szerények lesznek. Arra azonban számítanak a válaszolók, hogy a foglalkoztatottak képesítése, az innovációs képesség és a szolgáltatás minősége a siker, illetve a túlélés döntő tényezője lesz. Erősödik és egyre nagyobb nyomást jelent a harmonizáció iránti igény is (a képzéseket és szakmai képesítéseket, a vezetéssel szembeni követelményeket, az árakat és béreket, a társadalombiztosítási járulékokat, a vállalati adózást, az uniós és nemzetközi normákhoz való alkalmazkodást illetően). Rosszabbodást várnak a szociális normákra vonatkozóan, illetve a fogyasztó- és a természetvédelem terén. Félő, hogy hátrányba kerülnek a helyi, kulturális sajátosságok, ha a nagy szolgáltatók hódítják meg a piacokat.

3.8

Arra a kérdésre, hogy az önálló vállalkozóknak a jövőben több esélye lesz-e a határokon átnyúló tevékenykedésre, 84 % válaszolt igennel.

4.1

A határokon átnyúló szolgáltatások csaknem minden esetben a foglalkoztatottak mobilitásával járnak együtt. Az EU-ban eddig kevéssé harmonizált feltételek között ilyen esetben a tagállami munkaerőpiacon vagy egy vállalaton belül különböző szociális szabályozások találkoznak. A munkavállalók kiküldetéséről szóló EU-irányelv meghatároz minimális számú lényeges feltételt a kiküldött munkavállalóknak a helyi foglalkoztatottakkal azonos kezeléséhez. Emellett a munka- és szociális jogi kérdéseket elvileg kivették az uniós szolgáltatási irányelvből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a határokon átnyúló, növekvő szolgáltatási piacnak ne lennének hatásai. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv ellenére még mindig nincs harmonizáció a kollektív szerződéssel kapcsolatos szabályozások területén. A munkajognak a szolgáltatási irányelvből való kivétele következtében nem alakult ki a „munkavégzés helyének elve” a foglalkoztatottakra nézve; a választott jogi megfogalmazás erősen vitatott volt és nem feltétlenül számít egyértelműnek. E téren meg kell majd várni a nemzeti jogba való átültetést. Végül pedig – a szolgáltatások belső piaca elmélyítésének sikerét feltételezve – a kiküldetés növekvő gyakorisága és valószínűleg időtartama is új minőséget fog teremteni.

4.2

Itt most nem tudjuk és nem akarjuk megvitatni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtását. Sokkal inkább az a legfőbb kérdés, hogy milyen új problémák keletkeznek, illetve mennyiben erősödnek fel a régiek, ha a jövőben a szolgáltatási megbízások keretében gyakrabban és esetleg hosszabb ideig dolgoznak különböző tagállamokból érkező foglalkoztatottak ugyanazon a munkahelyen – részben különböző feltételek mellett. Ez azonban esélyeket is jelenthet, gondoljunk csak például a koppenhágai intézet tanulmányának előrejelzéseire a növekvő bérekről. Kifejezetten nem arról van szó, hogy a szociális dömping általános szándékával gyanúsítsuk a piaci résztvevőket és a politikai felelősöket, hanem arról, hogy objektíven szemléljük a gyakorlatot.

4.3

82 % válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások és ezáltal a kiküldött munkavállalók más országban végzett tevékenysége növekedésével párhuzamosan számít-e a saját országában a tagállami foglalkoztatási feltételek változására is. 20 % a munkafeltételek javulását várja, míg 17 % rosszabbodásra számít. Mindössze 7 % véli úgy, hogy a munkahelyek biztosabbak lesznek. 56 % abból indul ki, hogy növekedni fog a munkaviszonyok rugalmassága és a határozott idejű munkaviszonyok aránya.

4.4

A rugalmasságnak ez az aspektusa jelenik meg a következő nyitott kérdésre adott válaszokban is. Sokan az állandó munkaerő-állomány csökkentését várják a részmunkaidős foglalkoztatás, a vállalkozási szerződések és a színlelt önálló tevékenység növekedése javára. A pozitív elvárásokat is részletezik: nyelvi képzés, új látásmód és pozitív ösztönzés a képesítések megszerzésére; növekvő bérek és több munkaajánlat. Többségben vannak azonban az aggodalmak a következők miatt: nagyobb verseny, rosszabb munkakörülmények, hosszabb és rugalmassá tett munkaidők, valamint növekedne a szociális konfliktusok és a jogszerűtlen gyakorlatok száma és csökkennének a bérek. A szociális rendszerek új terhekkel szembesülnek. A kevésbé mobil munkavállalók, főként a nők helyzete is nehezebbé válik a jövőben, a családi struktúrák pedig megszenvedik az egyre növekvő mobilitást. A szolgáltatások liberalizált belső piacának a bérek alakulására gyakorolt jövőbeni hatására vonatkozó kérdésre 50 % a bérek csökkenésére, 43 % a bérek növekedésére számít, 7 % pedig nem lát különösebb hatást, vagy az adott szektortól való függőséget hangsúlyozza.

4.5

Arra a kérdésre, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv elegendő-e a szociális védelemhez, 48 % igennel, 52 % nemmel válaszolt. Új szabályozások szükségességének esetén a többség az európai szintű megoldási módot részesíti előnyben (65 %), a válaszolók harmada szerint jobb tagállami szinten megoldani a problémákat, 2 % pedig mindkettőt szükségesnek tartja. Az arra a kérdésre adott válaszokat, hogy mely problémákra kell nyomatékosan utalni, úgy foglalhatjuk össze, hogy a szociális terület harmonizációjának hiánya (beleértve a szakmai és iparűzési engedélyekét is) és az ebből eredő nem egyenlő bánásmód áll első helyen a leggyakrabban említett tényezők közt. Következésképpen egyesek a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv hatályának kiterjesztését tartják szükségesnek az ágazatokra és a szabályozási tartalmakra vonatkozóan. A kiküldetési rendelkezések hibás alkalmazása, a jogi bizonytalanságok és a jogszerűtlen gyakorlatok növekedése, valamint az ellenőrzések és a büntetőeljárások hiányosságai még mindig jelentősek. Ehhez járulnak még a munkahelyi biztonság- és egészségvédelem terén, a szociális biztonsági rendszerek és a színlelt önálló tevékenység elleni küzdelem terén felmerülő problémák. Végül pedig bírálják a túl nagy bürokráciát, a még fennálló tagállami akadályokat és a tagállami elszigetelődés felé mutató tendenciákat. Problémákat látnak abban is, ha nem veszik eléggé figyelembe a nyelvi és kulturális különbségek kezelését.

4.6

Milyen következményekkel járnak ezek a viszonyok a vállalatok szintjén, ha szolgáltatási megbízások keretében más országokból származó munkavállalókat részben különböző tagállami feltételek szerint foglalkoztatnak? A válaszolók 6 %-a nem számít különös következményekre, 23 %-uk szerint ezt ma még nem lehet megbecsülni. 24 %-uk szerint nőni fognak a vállalaton belüli különbségek a munkakörülmények vonatkozásában, 34 % új nehézségekre számít a szociális és munkaügyi rendelkezések betartása során, 13 % pedig megerősíti, hogy a tagállami együttdöntési jogok nem fedik le teljesen a kiküldött munkavállalók helyzetét. A kérdés további, szabad megválaszolása során új aspektusok is megjelennek. A válaszadók szerint újabb bér- és szociális nehézségek alakulnak ki, például az azonos munkáért kapott eltérő fizetés vagy az önkéntes vállalati szociális juttatások csökkentése révén. Ugyanilyen gyakran fejeződik ki az az elképzelés, hogy a „jobb gyakorlatok” megismerése lehetőséget nyújthatna a munkafeltételek javítására és a munka minőségének növelésére. Ebben az értelemben „több intelligenciát” kellene tanúsítani a vállalati szintű szociális párbeszédben. A kommunikációs akadályok ronthatják a munka minőségét, megnehezíthetik a csapatmunkát, és általában véve csökkenhet a szolidaritás az alkalmazottak között. Saját jogaik ismerete és gyakorlása bizonyos körülmények között nehezebbé válik az egyes foglalkoztatottak számára. A túl nagy egyenetlenségek a vállalatok sikerét is gátolhatják (konfliktusok, adminisztrációs ráfordítás, munkaminőség), a törvényi rendelkezések betartása pedig túlterheltséghez és több visszaéléshez vezethet. Végül pedig a szolgáltatások szabadságának könnyítése lehetőségként is értékelhető a magas képzettséget igénylő állások személyzeti nehézségeinek megoldására.

4.7

Az egyes gyakorlati példákra vonatkozó kérdés nehezen összefoglalható, a specifikus példák felsorolásának célja ugyanis a jobb érthetőség. Itt ezért csak néhány gyakorlati példát idézünk, amelyek eddig még nem említett problémakörökre világítanak rá. Utalunk például a munkahelyi balesetekkel kapcsolatos szabályozásokra és eljárásmódokra, a cégen belüli kiküldetés különleges problémáira, a munkaszerződések átalakítására, más országokból való kollektív szerződések alkalmazására, valamint a munkaügyi bevándorlók kezelésére.

5.1

A szolgáltatások belső piaca a fogyasztóknak is javára kell, hogy váljon, ez a rendelkezésre álláson (ár, hozzáférés, kínálat), a minőségen, az átláthatóságon (tájékoztatás, bizalom) és a jogbiztonságon (felelősség, fogyasztóvédelem) múlik. Elégséges mértékben megvalósulnak ma ezek a szempontok? Támogatják őket a szolgáltatási belső piac megvalósítását célzó javaslatok, vagy léteznek fogyasztói szempontból problematikus tendenciák? A kérdőív harmadik súlypontjának célja, hogy fogyasztói szempontból derítsen fényt a szolgáltatások határokon átnyúló forgalmával kapcsolatosan szerzett gyakorlati tapasztalatokra.

5.2

A fogyasztóvédelem szempontjából nem egyértelmű az EU szolgáltatási irányelvének megítélése. A 2006 áprilisában tartott EGSZB-konzultáción olyan bíráló megjegyzések is elhangzottak, amelyek szerint a fogyasztóvédelem összességében rendkívül rosszul járt. Vannak pozitív értékelések is, amelyek elsősorban a kínálati oldal javulására vonatkoznak. Összességében nem eléggé egyértelműen vetődnek fel a fogyasztóvédelmi kérdések, valószínűleg csak akkor fogalmazódnak majd meg, ha nemzeti szinten szemléljük a hatásokat. A fogyasztók bizalma azonban nagy jelentőségű a szolgáltatások uniós belső piacának sikere szempontjából.

5.3

A szolgáltatások fogyasztóbarát belső piacának kritériumait, amelyeket az 5.1. pontban írtunk le (rendelkezésre állás, minőség, átláthatóság és jogbiztonság), a kérdőív keretében sorrendbe kellett állítani – egyszer a válaszadó saját nézetei szerint, egyszer pedig azt értékelve, hogy az EU szolgáltatási irányelve mennyiben mozdítja elő ezeket az aspektusokat. Míg a válaszadók saját magukból kiindulva nagyra értékelik a minőséget és a jogbiztonságot (1. és 2. hely), a szolgáltatási irányelvről úgy vélik, hogy elsősorban a rendelkezésre állást támogatja, a jogbiztonság pedig az utolsó helyen áll. Ezen aspektusok megvalósulásának jelenlegi helyzetével mindössze 23 % van megelégedve, 77 % szerint javulás szükséges.

5.4

Bár a szolgáltatási irányelv alapvetően érintetlenül hagyja a szolgáltatásnyújtás országában hatályos fogyasztóvédelmi rendelkezések érvényét, a vitában több ízben is elhangzottak olyan aggodalmak, hogy nem hagyja őket teljes mértékben érintetlenül. Arra a kérdésre, hogy veszélyeztetettnek látják-e a jövőbeli tagállami fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, 52 % válaszolt igennel. Leggyakrabban a jogérvényesülés rosszabbodásáról panaszkodnak, főként panaszok és kártérítési igények esetén. Ez összhangban áll egy másik kérdésre adott válaszokkal is, ahol a megkérdezettek 76 %-a szerint léteznek problémák a felelősségvállalással és a végrehajtással összefüggésben. 51 %-uk tart a fogyasztóvédelem szintjének általános süllyedésétől. Különösen a magasabb (az EU-minimum feletti) tagállami normák számítanak veszélyeztetettnek. Ez a veszélyeztetettség igaz az iparűzési közigazgatási jogi előírásokra is, amelyek közvetlen jelentőséggel bírnak a fogyasztókra nézve, mivel a jövőben a származási ország elve alapján fogják szabályozni őket, mint például a becsapás elleni védelmet vagy a kártérítési igények alapjait. A garancianyújtás és a szolgáltatások minőségének csökkenése miatt is vannak aggályok. Végül pedig többen fejezik ki aggodalmaikat az információ-hozzáférési jog csökkenése miatt, például a termékinformációkat (a környezet veszélyeztetése, felelősség, általános átláthatóság), az árak jelölését, a szolgáltatókat (a szolgáltató integritása, minősítési szint, megfelelő fedezet), a jótállást, a felelősséget stb. illetően.

5.5

A határokon átnyúló szolgáltatások esetében kívánt és nélkülözhetetlen fogyasztói információkkal külön kérdés foglalkozott. A legelső helyen áll a jogi garanciák, a kártérítés és a fellebbezési jogok megjelölése, a továbbiakon a szolgáltató/eredet megadása, az árak átláthatósága és a szolgáltatás minőségére, valamint a termék biztonságára/jótállásra vonatkozó pontos adatok. Nyilván a származási ország elve körüli vitától elbizonytalanodva sokan követelik annak megadását, hogy melyik jog érvényes és melyik felügyeleti szerv/hatóság illetékes.

5.6

Európai fogyasztóvédelmi tanácsadó szervekkel vagy EU-szintű fogyasztóvédelmi együttműködéssel kapcsolatban csak a megkérdezettek 25 %-a rendelkezett tapasztalatokkal. Véleményük általában kedvező volt, megneveztek azonban hiányosságokat is, például a határokon átnyúló jogérvényesítésben nyújtott segítséggel vagy a megfelelő tagállami kapcsolattartó közvetítésével kapcsolatban. Vannak olyan kritikus hangok is, amelyek szerint az eljárások túl bürokratikusak és drágák, a fogyasztóvédelmi együttműködés pedig összességében túl gyenge és kevésbé hatásos, főként bonyolult esetekben. Az általános benyomás az, hogy nem terjedtek el széles körben az információk az uniós fogyasztóvédelmi tanácsadó szervekről, illetve az együttműködés lehetőségeiről.

5.7

A szolgáltatások jobb minőségének biztosítása érdekében az uniós szolgáltatási irányelv önkéntes normák és minősítések bevezetését ajánlja. Ezt a javaslatot 54 % nagyon jónak tarja, 46 %-nak azonban kételyei vannak. Az önkéntes minőségi normák támogatói hatékony eszköznek tartják ezeket, amelynek meg kell állnia a helyét a piacon és a fogyasztókkal szemben. A bírálók meglehetősen egyöntetűen úgy vélik, hogy állami ellenőrzés nélkül nem biztosított az ilyen normák betartása. Ezért az egyértelmű jogi szabályozást részesítik előnyben. Az önkéntes normákat a tisztességes vállalatok betartanák, a „fekete bárányok” ellen azonban nem segítenek az ilyen normák. Éppen ez lenne pedig rendkívül fontos a határokon átnyúló szolgáltatások terén.

5.8

A szolgáltatási irányelv bevezeti a származási és a szolgáltatásnyújtás helye szerinti országban illetékes hatóságok megosztott ellenőrzési tevékenységének rendszerét is. Szerettük volna tudni, hogy ez nagyobb bizalmat eredményez-e a fogyasztók körében. 82 % igennel válaszolt, 18 % kevéssé bízik ebben. Nyilvánvalóan jelentős mértékben függ ez a gyakorlati megvalósítástól.

5.9

Végül ismételten lehetőséget adtunk a szolgáltatások jövőbeni belső piacának fogyasztóvédelmére vonatkozó nyílt kérdések felvetésére. Itt megint az mutatkozik meg, hogy a súlypontot a jogi egyértelműségnek és a jogbiztonságnak a fogyasztóvédelemben tapasztalt hiánya jelenti, méghozzá a garanciára, a felelősségvállalásra (például fizetésképtelenség esetén), a jótállási igényekre (hiányzó harmonizáció, a bizonyítás terhének problémaköre) és a kártérítési igények megvalósítására (túl hosszú időtartam, túl bonyolult eljárások, harmonizációs igény) vonatkozóan. Második helyen a szolgáltatásról és a szolgáltatóról szóló megfelelő információk nyújtása áll. Problémát látnak a közösségi minőségi szabványoknak és a kompetenciák és szakmai végzettségek összehasonlíthatóságának a hiányában is. A fogyasztóvédelmi előírások gyakran nem valósulnak meg megfelelően vagy egyes területeken hiányoznak (például a magánnyugdíjak, az egészségügyi szolgáltatások esetében). Fontosak a szociális kérdések is (a minimálbérnél alacsonyabb bérek, feketemunka, migráció), valamint a környezeti és biztonsági normák elveszítése miatti aggodalom. Meg kell határozni a társadalmi részvételt biztosító, általánosan hozzáférhető szolgáltatások minimális szintjét. További aggodalmak szerint versenytorzítás lehetséges a helyi szolgáltatók számára (pl. különböző szociális terhek), valamint problémák léphetnek fel a különböző valuták miatt.

6.1

A kérdőíves felmérés eredménye azt mutatja, hogy nagy az érdeklődés a szolgáltatások belső piacához kapcsolódó munkaerőpiacok, a foglalkoztatás és a fogyasztóvédelem új kihívásai iránt. Számos utalást tesznek problematikus tendenciákra, de meghatározzák a jövőbeli esélyeket is. Mindkettő általában több figyelmet érdemel, és mindkettőnek ösztönöznie kell az EU szolgáltatási irányelvének küszöbön álló megvalósítását.

6.2

Még mindig megoldatlan probléma a határokon átnyúló szolgáltatások gazdaságának statisztikai leképezése. A valósághű ábrázolás előfeltétele az ebből adódó foglalkoztatási dinamika értékelésének. Az EGSZB ezért ismételten követel egy egyszeri alapvető felmérést, amely egymagában a probléma megoldását jelentheti.

6.3

A megkérdezettek 90 %-a szerint az új belső piaci stratégia lehetséges foglalkoztatási hatásairól nem áll rendelkezésre elég információ. 60 % pozitív foglalkoztatási hatásokat vár. 44 % munkahelyek megszűnésére is számít. Összességében elsősorban a foglalkoztatás „eltolódását” várják. Az SMO további vizsgálata számára ésszerűnek tűnik az ágazatspecifikus és differenciált megközelítés, mint például az iparhoz kapcsolódó szolgáltatások, képzés, válogatott liberalizált közszolgáltatások, személyi szolgáltatások, kézműipar. Tanulságosak a folyamatból a legnagyobb mértékben profitálókra történő utalások. Ajánlatos a következő aspektusok pontos vizsgálata: képzett/képzetlen munkaerő, illetve a szaktudással rendelkező, mobilis munkaerő esélyei a kevésbé mobilis munkavállalókkal szemben. Az első olyan folyamat, amely mind tagállamok között, mind egyetlen ágazaton belül várható. A második különleges kihívást jelent a munkaerőpiacok és a szociális rendszerek számára.

6.4

A kisebb és közepes vállalatok fejlődését túlnyomórészt kedvezőnek tartják, valamint ezzel együtt a foglalkoztatás fejlődését is, az uniós szolgáltatási irányelv erre való befolyását azonban inkább csekélynek vélik. Új kihívások is várhatók azonban, amelyekkel a jobb minőség, a foglalkoztatottak magasabb képzettsége és az innovációs képesség segítségével kell szembenézni. Egyesek úgy vélik, hogy az újfajta verseny jelentette nyomásra a keretfeltételek nagyobb fokú harmonizációjával lehet válaszolni. Félő, hogy a helyi és kulturális sajátosságok hátrányba kerülnek, ha a nagy szolgáltatók hódítják meg a piacokat.

6.5

A szolgáltatások belső piacának jövőbeli elmélyülésétől többségében a tagállami munka- és foglalkoztatási feltételek változását várják (82 %). Ez nem a szolgáltatási irányelv nem ismeretéből adódik, hanem a nem harmonizált előfeltételek és az új piaci befolyások figyelembevételéből. Túlnyomórészt a határozott idejű munkaviszonyok és a foglalkoztatási viszonyok rugalmasságának növekedését várják. A pozitív elképzelések a jobb munkaajánlatokra, a nyelvi képzésre és általában a képesítésekre vonatkoznak.

6.6

A hatályos kiküldetési rendelkezések fontos szerepet játszanak ebben az összefüggésben. Az előírások hiányos végrehajtása gyakran jelenik meg problémaként. Az új kihívásokat tekintve azonban a megkérdezettek fele szerint nem elegendőek a jelenlegi rendelkezések a szociális védelem biztosításához. Ez a vállalati szint pontosabb megszemlélése során válik nyilvánvalóvá. Minél nagyobb a nem harmonizált terület, annál nagyobb alapja van a nem egyenlő bánásmódnak azonos értékű munka esetén. Ez részben lehetőségként is érthető, ha a „jobb gyakorlatokkal” való kapcsolat jobb munkafeltételek megteremtését ösztönzi a származási országban. Összességében az állapítható meg, hogy az egy üzemen/vállalaton belüli különböző munkafeltételek, illetve törvényi szabályozások a vállalatok számára is kihívást jelentenek. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv körüli vitára nem ez a megfelelő hely. Itt az a megállapítás fontos, hogy növekedni fog az egyenlőtlenség és ezáltal a konfliktusok száma. Ez feladat elé állítja az EU-t és a tagállami jogalkotókat, főként az uniós szolgáltatási irányelv küszöbön álló megvalósítása során, de kihívást jelent az EU-ban zajló szociális párbeszéd számára is.

6.7

A határokon átnyúló szolgáltatási megbízások keretében megvalósuló nagyobb munkavállalói mobilitás és a saját jogosultságok nagyobb átláthatatlansága következtében nagyobb az igény a tanácsadói szolgáltatásokra. Az ilyen tanácsadást EU-szerte biztosítani kell. Lényeges tájékoztatási alap az európai információs központok munkája, valamint a munkavállalói kérdések adatbankjának felépítése, amelyet az EGSZB is fokozott figyelemmel kísér.

6.8

Fogyasztói szempontból nem egyértelmű az EU szolgáltatási irányelvének megítélése. Vannak kritikus hangok és kedvező vélemények is. A kérdőív kiértékelése azt mutatja, hogy nagyra értékelik a minőséget és a jogbiztonságot, a szolgáltatási irányelv azonban – a megkérdezettek véleménye szerint – nem támogatja kellőképpen ezeket az aspektusokat. Mindössze 23 %-uk elégedett a fogyasztóvédelem jelenlegi helyzetével.

6.9

A jogbiztonság és a jogalkalmazás miatti aggodalom áll előtérben. Bár a szolgáltatási irányelv alapjában véve érintetlenül hagyja a nemzeti fogyasztóvédelmet, 52 % szerint a jövőben veszélyeztetve lesznek a nemzeti rendelkezések. Egyértelmű szabályozásokat szeretnének a jótállásról és a felelősségvállalásról, és kívánatos a kártérítési igények gyors érvényesítése. E téren, úgy tűnik, nem elegendőek a létező szabályozások, illetve a jövőbeli versenyben veszélyeztetve látják a magas tagállami normákat. Ugyanilyen lényeges a szolgáltatásról és a szolgáltatóról való kielégítő tájékoztatás. Problémát látnak a közösségi minőségi normáknak és a kompetenciák és szakmai végzettségek összehasonlíthatóságának hiányában is (az önkéntes tanúsításról megoszlanak a vélemények). A fogyasztóvédelmi előírások gyakran nem valósulnak meg megfelelően, egyes területeken pedig hiányoznak (például a magánnyugdíjak, az egészségügyi szolgáltatások esetében).

6.10

Az európai fogyasztóvédelmi szervekkel, illetve a határokon átnyúló együttműködéssel csak keveseknek van tapasztalata. A létezőket általában kedvezően értékelik, nem elegendőek azonban. Túl gyengék, keveset segítenek a jogérvényesítésben, illetve összetett esetekben.

6.11

A fogyasztóvédelmi céloknak nagyobb szerepet kell játszaniuk a szolgáltatások belső piacán. A határokon átnyúló szolgáltatások jogi helyzetével kapcsolatban megállapítható elbizonytalanodást nemzeti és közösségi szintű információs stratégiával kell leküzdeni. A szolgáltatásra és a szolgáltatóra vonatkozó pontos adatok igényét nem szabad alábecsülni. Ezt a szolgáltatási irányelv átültetése során is figyelembe kell venni.

6.12

Az EGSZB az Egységes Piac Megfigyelőközpontja keretében, az ECO szekcióval együttműködve továbbra is foglalkozni fog azzal, hogy a szolgáltatások belső piaca milyen hatást gyakorol a szolgáltatások tagállamok közötti kereskedelmének fejlődésére, a foglalkoztatásra és a fogyasztóvédelemre. A jelen vélemény felismeréseire támaszkodva ésszerű közelebbről megvizsgálni egyes szektorokat/szakterületeket, és ezekre alkalmazni a kérdőív lényegesebb eredményeit.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/21

2.2.1

Kézenfekvő, hogy az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság és a Foglalkoztatási, Szociális Ügyek és Munkakapcsolatok Főigazgatósága hatástanulmányai a társadalmi szempontokat is tekintetbe veszik. Más területeken az elemzés arányosságának elve  (7) alapján a társadalmi tényezőket különböző mértékben veszik figyelembe. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, hogy a társadalmi szempontok (köztük az EU szociális menetrendjével összefüggőek is) alapkövetelménynek (bottom line) tekintendők-e, továbbá, hogy mi a teendő azon javaslatok esetében, amelyek nem társadalmi vonatkozásúak, vagy valószínűleg csekély társadalmi következményekkel járnak. Az Istituto per la ricerca sociale (lásd a 4. lábjegyzetet) tanulmányában empirikus eszközökkel kimutatta, hogy a társadalmi szempontok főként a gazdaság terén végzett hatástanulmányokban játszanak mindössze alárendelt szerepet. Az ezen a téren végzett hatástanulmányok egyharmada a társadalmi szempontokat csak mellékesen vagy egyáltalán nem említi. (8)

2.2.2

Ha az intézkedés társadalmi jelentősége nyilvánvaló, a hatástanulmány messzemenően figyelembe veszi a társadalmi szempontokat, és a vizsgálati dokumentum egészében viszonylag részletesen foglalkozik velük (9). A társadalmi következmények közül egyértelműen a foglalkoztatásra gyakorolt hatást nevezik meg és emelik ki leggyakrabban. (10)

2.2.3

Az Istituto per la ricerca sociale szerint a társadalmi tényezők figyelembevételének mértéke nem feltétlenül „arányos” az intézkedés tartalmával és valószínű következményeivel. A következményeket gyakran csak felszínes módon írják le, általános érvényű feltételezések alapján. Ezekre az összefüggésekre azonban csak ritkán térnek ki, amikor az intézkedés részletes tartalmát, a célcsoportokat, az érintett régiókat, a politikai eszközök specifikus megválasztását és a végrehajtási folyamat hatását vizsgálják (11). Az intézet tanulmányában azt is megállapítja, hogy több hatástanulmányban figyelmen kívül maradtak a kölcsönhatások az EU más politikaterületeivel vagy intézkedéseivel. A hatáselemzések számottevő terhet jelentenek, azonban nem szabad hiányosnak vagy felszínesnek lenniük, mert akkor hiányosságaik megkérdőjelezik a jogszabály értékét.

2.3.1

Az adott javaslat kihatásainak vizsgálata nem tekinthető „kipipálandó listának”. Ellenőrizni is kell – ideális esetben a jogalkalmazók, különösen a közvetlenül érintett szereplők által, vagy szoros együttműködésben velük. Mivel a társadalmi vetület az uniós intézkedések három értékelési szempontjának egyike, a hatástanulmányok keretében történő specifikus információk gyűjtéséhez egy átlátható és egyszerű alapeljárásra van szükség. A következőkben néhány opciót említünk.

3.1

Számos kérdést fel kell tennünk ahhoz, hogy meghatározhassuk az ajánlott metodikát:

4.1

A jogalkotási javaslatok társadalmi következményei tanulmányozásának bonyolultságát és jelentőségét tekintve minden érintett félnek, azaz a szociális partnereknek – csakúgy mint a szervezett civil társadalom képviselőinek – el kellene gondolkodniuk a következő módszertani kérdéseken:

4.2

Egy EGSZB-n belüli nyilvános konzultáció lehetővé tette a szociális civil szervezetek, a szociális partnerek, a civil társadalom egyéb szereplői és a szakértők számára, hogy elmondják nézeteiket és megvitassák a véleménytervezetet. Így világos üzeneteket lehetne eljuttatni az európai intézményekhez, különösen az Európai Bizottsághoz.

4.3

Mivel a társadalmi hatástanulmányok igen nagy jelentőségűek az EU döntéshozatali folyamata szempontjából, az EGSZB-nek végül javaslatokat kellene tennie azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogyan javítható a folyamat, és hogyan lehet jobban bevonni a civil szervezeteket.

5.1

Társadalmi mutatókra többféle országos és nemzetközi rendszer létezik, de meg kell vizsgálni, hogy ezek mennyire használhatóak és alkalmasak a hatástanulmányok specifikus követelményei szempontjából.

5.2

Mintegy 30 évvel ezelőtt több ország kezdett ilyen mutatókat kidolgozni annak érdekében, hogy az egyszerű, mennyiségi jellegű adatokon túlmenően is értékelni tudja a gazdaságpolitikai intézkedések célszerűségét és következményeit, ezáltal a gazdasági fejlődéssel összhangban irányíthassa a társadalmi fejlődést, és eszközökhöz juthasson a társadalmi jólét és a jólét alakulásának értékelésére.

5.3

Mindezek folytán jelentősen megnövekedett a társadalmi statisztikák száma, különösen a főbb társadalmi feladatok, így az oktatás, az egészségügy, a szociális védelem, a környezet, a lakásügy, a közlekedés, a kutatás és a munkanélküliség vonatkozásában. A statisztikák azonban nem vezetnek automatikusan a társadalmi mutatók kidolgozásához: előbb osztályozni, összegezni és értelmezni kell őket.

5.4

„A mutató mindössze egy olyan statisztika, amelynek az ismeretek, az értékelés és/vagy a cselekvés tekintetében különleges jelentőséget tulajdonítunk.” (12) A hatástanulmányok vonatkozásában tehát nemcsak arról van szó, hogy összeállítsuk a tagállamok különböző forrásokból táplálkozó társadalmi statisztikáit, hanem arról, hogy ezeket az adatokat feldolgozzuk annak érdekében, hogy az adott tényállást a kiválasztott kérdéskörökben értékeljük annak megfelelően, mennyiben jelentős a hatástanulmány szempontjából.

5.5

Lehetséges, hogy egyes területeken csak töredékes tanulmányok és szórványos vizsgálatok állnak rendelkezésre, és így nem lehet költség-haszon elemzést készíteni. Így például a növényvédő szerek bizonyos kategóriái köztudottan károsak az egészségre, és adott mértékű kitettség esetén súlyos betegségekhez vezetnek. A bizonyos vegyi alapú növényvédő szerek használatának korlátozására irányuló határozat kedvezően hat a lakosság és az ilyen növényvédő szerekkel dolgozó munkavállalók egészségére. Ugyanakkor a viszonylagos hatástanulmányok keretében nem lehet pontosan számszerűsíteni az ilyen jellegű intézkedések hosszú távú előnyeit.

5.6

Az is világos azonban, hogy az egészség társadalmi vetülete indokolhatja az ilyen intézkedéseket, és alátámaszthatja a gazdasági meggondolásokat (például a mezőgazdasági termelés költségeinek csökkentése, illetve a versenyképesség ebből eredő növekedése révén). Ezenkívül az egészséges környezethez való alapvető jog is felhozható a javaslat alátámasztására.

5.7

Tény, hogy a gyakorlatban igen sok társadalmi statisztika áll rendelkezésre. Ezeket az egyes országok az éppen időszerű kérdésekről folytatott viták függvényében készítették (így például a munkafeltételek, a fiatalok foglalkoztatása, az idősek, a bűnözés, a jövedelemkülönbségek, a munkahelyi diszkrimináció, a vállalatáthelyezések stb. tárgyában). A legutóbbi évekig azonban csak kevés társadalmi mutatót szűrtek ki a statisztikák tömkelegéből. Szerencsére az elmúlt évtized során kialakult új társadalmi-gazdasági légkörben, amely újraértékelte az állam szerepét a szociális politika és a gazdasági szabályozások vonatkozásában, ismét felismerték a szóban forgó mutatók jelentőségét.

5.8

A társadalmi mutatók azonban, ha egymástól elszigetelten szemlélik őket, nem mindig járnak elégséges haszonnal. Csak akkor van értelmük, ha egy átfogóbb koncepcióba, például a társadalmi és gazdasági fejlődés vagy a fenntartható fejlődés koncepciójába illesztik őket. Az adatok időközben egyre több forrásból származnak, már nemcsak a központi állami adatbankokból, hanem civil szervezetektől és agytrösztöktől (a nagy alapítványok think tank-jeitől) is. Igen eltérő továbbá e mutatók prezentálása a tematikus alapon válogatott statisztikáktól egészen az összetett tematikus vagy általános mutatók kidolgozását szolgáló adat-összeállításokig.

5.9

Számos nemzetközi szervezet tesz közzé társadalmi mutatókat és statisztikákat, és hasonlítja össze az egyes tagállamokat. Ebben az összefüggésben az EU-tagállamok szempontjából a következő szervezetek a legfontosabbak (tetszőleges sorrendben): az OECD, az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme, UNDP), az Európai Bizottság – mindenekelőtt az Eurostat –, az UNESCO, a Világbank és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).

5.10

A források közötti jelentős különbségek gondot okoznak egyfelől a statisztikák minősége vonatkozásában, hiszen nem minden ország rendelkezik megfelelően fejlett statisztikai hivatalokkal; másfelől az adatok összehasonlíthatósága és a megközelítések összehangolása tekintetében. „Az EU-tagállamok társadalmi konvergenciájának mérését szolgáló mutatók megválasztása mondhatni politikai jelentősséggel bír. Az összehasonlítások alapjául szolgáló mutatók nem semlegesek: a prioritásokat és olykor a társadalom kívánt állapotát tükrözik, és mindez országról-országra joggal különbözhet. A munkanélküliség példája mutatja, hogy bizonyos mutatók ténylegesen – adott esetben még kedvezőtlenül is – befolyásolhatják a politikák kialakítását (13). Meg kell tehát állapítanunk, hogy a mutatórendszerek kidolgozása napjainkban kizárólag szakemberek kezébe való.” (14)

5.11

A GDP és a növekedés társadalmi jóléti mutatóként való használatát különösen az UNDP bírálta, amely program keretében ezen a területen külön indexet (human development index, HDI) dolgoztak ki, mindenekelőtt Amartya Sen szegénységgel, éhezéssel és demokráciával kapcsolatos munkáinak, illetve annak indíttatására, ahogyan az indiai közgazdász a tisztán gazdasági (mennyiségi) mutatók használatát bírálta – amiért egyébként a közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazták.

5.12

A társadalmi jólét és a környezet állapotának értékeléséhez fontos tényezőnek tekintendők az ivóvíz elérhetőségére vonatkozó adatok, az olvasni és írni tudó férfiak és nők aránya, az egészségügy rendszere, a pandémiák elleni küzdelem eredményei, a demokratikus folyamatban való részvétel, a nemek szerint vizsgált várható élettartam, a csecsemő- és gyermekkori halálozás aránya stb. is. Ezek az adatok azonban nincsenek közvetlen összefüggésben a GNP-vel.

5.13

Így az UNDP első összesített HDI-mutatói hosszas és ellentmondásos vitákhoz vezettek, mivel a „bruttó nemzeti boldogság” osztályozásánál a „gazdag” országok gyakran nem kerültek az élre. A mutató azonban megalapozottsága révén (képzés, várható élettartam, kiigazított bevételek a szegénység figyelembevételére) a tisztán gazdasági mutatók vitathatatlan alternatívája lett.

5.14

A társadalmi statisztikák a gazdasági statisztikák elválaszthatatlan kiegészítését alkotják, és az alapvető szociális kérdéseknek a közvéleményben megmutatkozó jelentősége politikai súllyal ruházza fel őket, amit az egyes vezetőknek feltétlenül figyelembe kell venniük.

5.15

Megállapítandó, hogy a figyelembevételt nemcsak a gazdasági szempontokra és a rövid vagy középtávú pénzügyi előnyökre való összpontosítás nehezíti meg, hanem egészen objektíven szemlélve az is, hogy a társadalmi kérdések igen sokrétűek, és nehéz őket osztályozni, illetve a gazdaságpolitikai iránymutatásokban való figyelembevételük érdekében számszerűsíteni.

5.16

Intuitív módon ugyanerre a következtetésre juthatnánk, ha olyan környezetvédelmi mutatókat dolgoznánk ki, amelyeknek a gazdasági növekedés külső tényezőit is figyelembe kellene venniük. Alapjában véve egy őserdő kivágásával járó növekedésnek az ilyen jellegű növekedési modell elutasításához kellene vezetnie, ha a hatástanulmány az összes társadalmi és környezetvédelmi tényezőt tekintetbe venné, amely tényezők – mint időközben tudjuk – jóval többet nyomnak a latban, mint a gazdasági-pénzügyi előnyök. Rendkívül nehéz azonban a külső tényezők – például az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a gyűjtőgazdálkodásból vagy gyógynövények hasznosításából élő emberek sorsa, a talaj gyors romlása és az ehhez kapcsolódó erózió – költséghatékonyságát számszerűsíteni. A rövid távú mérleg talán nagyon kedvező lenne, míg a hosszú távú mérleg, amely a külső tényezőket is figyelembe veszi, jelentős hiányt mutatna – méghozzá nemcsak az érintett területek vagy országok, hanem egész bolygónk szempontjából.

5.17

A társadalmi és környezetvédelmi tényezők hatástanulmányokban történő figyelembevételének objektív határait világosan kirajzolja a költség-haszon elemzés, amely a „jobb jogalkotás” keretében számos értékelés alapjául szolgál, és amelyet a közösségi hatástanulmányok során is elvégeznek (15). Habár a következményeket mértékadó mutató (az elvesztett munkahelyek száma, az alternatív foglalkoztatási lehetőségek hiánya) alapján vizsgálják, a politikai döntéshozatali folyamat szempontjából a társadalmi hatások nem feltétlenül döntő jelentőségűek. A döntéshozatalt gyakran alig számszerűsíthető tényezők befolyásolják, különösen akkor, ha a hatástanulmányok rövid vagy legfeljebb középtávú pénzügyi előnyökből vagy hátrányokból indulnak ki. A hosszú távú következményeket sokkal nehezebb megragadni: hogyan is lehetne a csökkenő halandóság előrelátható pénzügyi hasznát a tengerek hajóüzemanyag általi szennyezése megelőzésével összefüggésben értékelni? (16)

5.18

Végül a társadalmi kérdésekről folytatott vitában olykor pontatlanul meghatározott fogalmakat használnak. Így például a flexicurity (rugalmas biztonság) egyik mutatóját minden ország másféleképpen fogalmazná meg, annak függvényében, hogy lehet-e építeni megfelelő tapasztalatokra, vagy a koncepciót előbb bele kell vonni az európai (17) vagy tagállami vitába, olyan tagállami modellekre hivatkozva, amelyek különleges keretfeltételek között jöttek létre és aligha alkalmazhatóak egy másik társadalmi valóságra. Mely tényezőket kellene itt figyelembe venni, és mindenekelőtt: ezeknek milyen – pozitív vagy negatív – értéket kellene tulajdonítani? „Bizonyos mutatók figyelembevétele – vagy éppen figyelembe nem vétele – tájékoztathat a rejtett értékekről, illetve az ideológiai beállítottságról.” (18) A probléma még bonyolultabb, ha összetett mutatókról van szó: mely mutatókat kell bevonni, milyen együtthatókat kell hozzájuk rendelni, és mire utal valójában az így kapott összetett mutató?

5.19

Az összetett mutatók mind mennyiségi, mind minőségi szempontokra kiterjedhetnek és életkor, nem és egyéb jellegzetességek alapján osztályozhatók, de fontos, hogy könnyen érthetők legyenek. Hogyan lehetne kidolgozni például az Európára jellemző életminőség indexét? Vegyük figyelembe például a jövedelmet, a várható élettartamot, a nyugdíjakat, az átlagos képzettségi szintet és azt, hogy ki mennyire érzi hatékonynak az egészségügyi rendszert és mennyire elégedett munkájával? De miért ne térjünk ki a munkanélküliségi rátára, az alulfoglalkoztatottságra vagy a lakáshelyzetre is? És mekkora viszonylagos jelentőséget tulajdonítsunk az egyes összetevőknek?

5.20

Nyilvánvaló tehát, hogy a mutatók összeállítása nem tisztán technikai kérdés, sokkal inkább egy közös értékrendszerre vagy az adott társadalomban élő hagyományokra utal, és konzultációkat tesz szükségessé a társadalmi szervezetekkel, ezáltal pedig ideológiai vagy politikai döntéseket tükröz. Manapság „ritka, hogy a társadalmi mutatók megközelítése valóban azokra a társadalmi célokra tér ki, amelyek az értékeket és a társadalmi normákat tükrözik. […] A megközelítés egyik központi eleme a különböző társadalmi területek vonatkoztatási pontjainak felismerése és osztályozása konzultációk segítségével és egyeztetéssel. Az adatok és az eredmények, valamint az ezek közötti kapcsolatok vizsgálata szintén a folyamat része. […] Más szóval: annak érdekében, hogy a társadalmi mutatók befolyást gyakorolhassanak a politikára, a folyamatnak az eredmény részét kell képeznie” (Associés EKOS Inc. 1998).

5.21

Felmerül továbbá a statisztikailag vizsgálandó tárgy megválasztásának kérdése is: egyéneket, közösségeket vagy háztartásokat kell legkisebb gazdasági és társadalmi egységként megvizsgálni? Az etnikai csoportokkal való foglalkozás a megkülönböztetésmentesség alapelvére tekintettel problematikus, pedig ésszerű lenne annak érdekében, hogy fel lehessen mérni a diszkrimináció módját és mértékét, és intézkedéseket lehessen javasolni a megkülönböztetés visszaszorítására, illetve hosszú távú megszüntetésére.

5.22

A statisztikák megválasztása és az indikátorok kidolgozása már folyamatban lévő intézkedések értékeléseképpen vagy választási lehetőségek közötti döntés céljából is történhet. Adott intézkedésekről hozandó döntésekhez átfogó statisztikai adatokra van szükség (a célok és a megfelelő eszközök vonatkozásában), amelyek körét a későbbiekben – amint kirajzolódtak a megfelelő statisztikák és mutatók – szűkíteni lehet. Az ilyen döntések mindezek ellenére erőteljesen empirikus jellegűek, mivel nem konkrét tudományról van szó, és egy és ugyanazon adathalmaz – amely mind gazdasági, mind nem gazdasági jellegű adatokat tartalmaz – különböző értelmezési lehetőségeket rejthet magában.

5.23

Az OECD például a Panorama de la société 2005 (2005-ös társadalmi körkép, lásd az irodalomjegyzéket) vizsgálat alapjául szolgáló minden egyes társadalmi mutató vonatkozásában a következő alapadatokat gyűjtötte össze:

5.24

Az Eurostat a maga részéről a következő társadalmi mutatókat alkalmazza:

5.25

Kérdéses, hogy ezeket és az egyéb mutatókat mennyiben lehet eredményesen beépíteni a 2006. márciusi nyílt koordinációs módszer általános célkitűzéseibe, melyek a következők:

5.26

Ezen túlmenően pontosítani kell az egyes mutatóknál használt fogalmakat és módszereket. Így például a szegénység esetében a francia foglalkoztatási, jövedelmi és társadalmi kohéziós kérdésekkel foglalkozó tanács (Conseil de l'emploi, des revenus et de la cohésion sociale, CERC) (19) kiemelte a koncepció sokrétűségét.

5.26.1

Ennek alapján a szegénységnek több vetülete van: hiányos pénzeszközök, rossz életkörülmények, elégtelen kognitív, társadalmi és kulturális erőforrások. Minden ilyen vetület tekintetében kétféleképpen lehet megközelíteni a szegénységi állapot meghatározását:

5.27

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a társadalmi mutatóknak olyan társadalmi problémákra kellene felhívniuk a nyilvánosság és a döntéshozók figyelmét, amelyeket különben esetleg alábecsülnének vagy félreértenének. A döntéshozók figyelmét különösen azért fontos az alapvető kérdésekre irányítani, mert általában túlságosan sok információval van dolguk. Ugyanis, ahogy Herbert Simon világosan megfogalmazta, az információáradat információveszteséghez vezet.

5.27.1

Funkcionális szempontból tehát a mutatórendszerek célja „az információ optimális aggregálása”.

5.28

A mutató több, mint a statisztika:

a mutatórendszer túllép az egyszerű adatgyűjtésen, ami számos következménnyel jár:

5.29

A mutatók jellemzői a gyakorlatban:

5.30

A mutatórendszerek jellemzői:

6.

Az EGSZB kéri, hogy az uniós jogalkotási és politikai kezdeményezések társadalmi következményeinek vizsgálata minden politikaterületen helyet kapjon. Más szóval: az Európai Bizottságnak az összes érintett kezdeményezés társadalmi következményeit alaposan meg kellene vizsgálnia – függetlenül az illetékes főigazgatóságtól és az adott témától. Ez igen fontos, ha Európa valóban „szociális Európává” szeretne válni, és meg szeretné szerezni a polgárok támogatását. A jobb jogalkotásra irányuló kezdeményezés megfelelő alapot kínál az ebbe az irányba teendő lépésekhez.

6.1

A hatástanulmány keretében egyenként kell megvizsgálni azokat a csoportokat, amelyeket egy új jogi aktus esetleg különbözőféleképpen érint. Ennek során kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű csoportokra, például a nőkre, a fogyatékkal élőkre és az etnikai kisebbségekhez tartozókra. Egyes esetekben a kezdeményezés tárgya függvényében szükség lehet specifikus alcsoportok – például a vakok – különálló vizsgálatára.

7.1

Az előzőek, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által 2007. március 28-án tartott nyilvános meghallgatás alapján elmondható, hogy bizonyos fogalmak különböző vetületei miatt lehetetlen egyetlen kritériumon alapuló szociális mutatót érvényesíteni. Magából a társadalmi vita jellegéből eredően ugyanis bizonyos fogalmak meghatározása rosszul körvonalazott és szükségképpen változó az egyes országokban, illetve az egyes társadalmi realitásokat tekintve, bár nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az adott mutatók alkalmazása vagy kihagyása többé-kevésbé explicit értékekre és ideológiákra utal. A mutatók kiválasztása ezenkívül erős empirikus konnotációval bír, aminek elméletileg ellentétesnek kellene lennie mindenfajta merev gondolkodásmóddal.

7.2

Bizonyosan hasznos és szükséges, sőt elengedhetetlen felhívni a politikai döntéshozók figyelmét a tervezett jogszabályok társadalmi hatásaira, ami azonban módszerbeli kérdést vet fel, mivel a túl sok információ akadályozza a tájékoztatást. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy véli, hogy különös súlyt kell fektetni a módszerekre, amelyek még meghatározandók.

7.3

Ezért az EGSZB véleménye szerint az elmélkedésnek ebben a szakaszában alapvető fontosságú felhívni többek között az Európai Bizottság figyelmét a mutatókkal szemben támasztott minőségi követelményekre, amelyek a következők:

7.4

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy az Európai Unió jogalkotási és politikai kezdeményezései társadalmi hatásainak értékelését valamennyi közösségi politikába illesszék bele, és hogy a társadalmi hatás elemzésének szükségességéről a vezető főigazgatóság ismerete nélkül döntsenek. Ez döntő jelentőségű, ha valóban egyfajta „szociális Európát” kívánunk létrehozni, és el kívánjuk nyerni a polgárok támogatását.

7.5

Az EGSZB-nek – az általa véleményezendő jogalkotási javaslaton kívül – teljes mértékben figyelembe kellene vennie az útitervet és a hatáselemzést is. Jó lenne, ha a munka késlekedés nélkül, már a jogalkotási javaslatot kísérő közlemény megjelenésekor megkezdődne.

7.6

Döntő fontosságú, hogy rendszeres értékelésekre és esetleges javításokra kerüljön sor valamennyi olyan jogszabály végrehajtását illetően, amelynek kapcsán előzetes hatástanulmány készült, és hogy ebbe bevonjuk a szociális partnereket és adott esetben az érintett civil szervezeteket is. Erre szükség van az alkalmazott mutatók és a társadalmi hatás vizsgálatára felhasznált kombinációik alkalmasságának ellenőrzéséhez, valamint a tanulságok leszűréséhez, illetve adott esetben ahhoz, hogy a jogalkotót egy esetleges felülvizsgálatra ösztönözzük.

7.7

Bizonyos egyedi, különös társadalmi jelentőséggel bíró esetekben (például a munkajog területén) a szociális partnerekkel még korábbi szakaszban kellene konzultálni a legmegfelelőbb mutatók megtalálása érdekében, hogy a lehető legteljesebb és legtárgyilagosabb hatáselemzést végezhessük.

7.8

A jobb jogalkotásra irányuló kezdeményezés kétségkívül a megfelelő platform arra, hogy előrehaladjunk ebben az irányban, amely a következőket foglalja magában: olyan jogszabályt javasolni, amelyre szükség van, amely hatékony, és amelynek következményei előreláthatóak és változatlanok az érintettek számára, akiket a közösségi konzultatív szervek (az EGSZB és az RB) egyrészt közvetlenül, másrészt pedig – a jogszabály jellegétől függően – a szociális partnerek és az adott szakterületen működő civil szervezetek révén – szorosabban bevonnak a hatáselemzési és -ellenőrzési folyamatba.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/28

1.1

Az 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló közlemény által az Európai Bizottság nemcsak az irányelv átültetésének és végrehajtásának eredményéről tájékoztatja a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az EGSZB-t, hanem egyúttal nyilvános konzultációt indít az érintett felek részére, véleményük meghallgatása érdekében. Az Európai Bizottság azonban nem javasolja az irányelv felülvizsgálatát a fogyasztókra vonatkozó közösségi vívmányok széles körű felülvizsgálatának lezárásáig.

1.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár az irányelvben meghatározott határidőhöz képest a közlemény később jelent meg, mégis üdvözli a kezdeményezést és egyetért az Európai Bizottság számos megjegyzésével, melyek közül több az EGSZB saját véleményeiben is megtalálható, különösen általában a távértékesítésről, illetve konkrétabban a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéséről szóló véleményekben. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az erre a területre vonatkozó szabályokat összhangba kell hozni az időközben – bizonyos esetekben a szükséges koordináció és közös tervezés nélkül – bevezetett egyéb jogi eszközökkel.

1.3

Az EGSZB álláspontja szerint azonban hasznos lenne felülvizsgálni ezeket a szabályokat a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére és az elektronikus kereskedelem bizonyos aspektusaira vonatkozó szabályokkal egyetemben, mégpedig azonnal, még a fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálatának lezárása előtt, hogy a különböző helyeken szereplő rendelkezések összességükben hozzáférhetőbbé és érthetőbbé váljanak.

1.4

Ennek érdekében az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy elemezze ki részletesen a nyilvános konzultáció során időközben kapott válaszokat, az elemzés eredményét egészítse ki a belső piacon történő távértékesítés alkalmazási körére és mértékére vonatkozó megbízható statisztikai adatokkal, a folyamatnak pedig ezt követően az érdekelt felek számára megrendezett nyilvános meghallgatásban kellene kiteljesednie.

1.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az irányelv szövegezésének és szerkezetének javítását célzó legtöbb javaslatával, de megerősíti – korábbi véleményeiben már kifejtett – álláspontját, hogy az irányelv alkalmazási körének nem lenne szabad csak a vállalkozás/fogyasztó kapcsolatára korlátozódnia, és rendkívül hasznos lenne ennek a szempontnak az átgondolása, hogy az irányelv – az alapvető kérdésekben – összhangba kerüljön az elektronikus kereskedelemről szóló rendeletek alkalmazási körével.

1.6

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottságnak a „minimumzáradék” használatának következményeiről alkotott véleményével, amely szerinte nem okolható az irányelv végrehajtása során tapasztalt – jogosan hangsúlyozott – problémákért. Az EGSZB ugyanakkor nem utasítja el a – rendeleten keresztül történő – teljes harmonizáció felé való elmozdulásra irányuló elképzelést, amennyiben a fogyasztók magasabb szintű védelme biztosított.

1.7

Annak érdekében, hogy hozzájáruljon a távértékesítésre vonatkozó szabályok mélyreható elemzéséhez az EGSZB széles körű, konkrét ajánlásokat kíván tenni, melyeket véleménye szerint a belső piac jelenlegi fejlettségének szintjén tanulmányozni kellene a fogyasztók bizalmának növelése érdekében, valamint azért, hogy az ilyen típusú tranzakciók során a fogyasztóknak ugyanazt a védelmet lehessen biztosítani, mint a személyes találkozás során kötött szerződések esetében.

1.8

Az EGSZB rámutat, hogy különös hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a szerződő felek – különösen a kevésbé tájékozott fogyasztók – valós tájékoztatást kapjanak, valamint hogy álljon rendelkezésre a már meglévő jogi rendelkezéseket megsértő gyakorlatokat szankcionáló hatékony rendszer.

2.1

Az 1997. május 20-i 1997/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló közleménnyel az Európai Bizottság az irányelv közzététele óta eltelt 10 évben az irányelv átültetésének és végrehajtásának terén elért eredményekről tájékoztatja a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, ezáltal – bár hat év késéssel – teljesíti az irányelv 15. cikke (4) bekezdésében foglalt követelményeket.

2.2

Az Európai Bizottság amellett, hogy megállapít elsősorban az irányelv megfogalmazásából és bizonyos nyelvekre történt fordításából adódó néhány végrehajtási problémát (1), megjegyzi, hogy a minimumzáradék használatának eredményeként jelentős eltérések tapasztalhatók a nemzeti követelmények között, valamint hogy „az irányelv elég rugalmasnak látszik ahhoz, hogy az új technológiákra és marketingformákra is kiterjedjen”.

2.3

Végül az Európai Bizottság „kérdőívet” készített, melyet 2006. november 21-ig kellett visszaküldeni, és amelynek célja az érintett felekkel folytatott „nyilvános konzultáció” volt, annak érdekében, hogy azok megerősítsék vagy megcáfolják a bizottsági észrevételeket. Az Európai Bizottság ezenkívül nyilvános meghallgatás megrendezését irányozta elő.

2.4

Bár az Európai Bizottság elismeri, hogy a jelenlegi szabályok elvi hibákat és értelmezési nehézségeket rejtenek magukban, ami végrehajtási problémákhoz vezet, az Európai Bizottság mégsem tartja „helyénvalónak” az irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok előterjesztését a fogyasztókra vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálata feltáró szakaszának lezárása előtt, ez utóbbi tekintetében azonban nem tűztek ki határidőt.

2.5

E vélemény készítése közben az Európai Bizottság rendelkezésünkre bocsátott 84, a fent említett konzultáció során kapott választ, és a válaszok nagy részét összefoglaló munkadokumentumot hozott nyilvánosságra. Az Európai Bizottság a fennmaradó válaszok elemzésének befejezését javasolja, mégpedig belátható időn belül, valamint részletesebb hatástanulmányt kíván készíteni.

3.1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, de sajnálja, hogy azt nem sikerült az eredetileg tervezett időpontra (azaz 2001 júniusára), de legalább a tagállami átültetésre meghatározott négy éves határidőn belül (2004 júniusa) végrehajtani, és úgy véli, hogy a ma felmerülő kérdések többségével már három évvel ezelőtt foglalkozni lehetett volna, és nyilvánvaló előnyökkel járó megoldás is születhetett volna.

3.1.2

Az EGSZB rá kíván mutatni, hogy a közleményben felvetett számos kérdéssel az EGSZB már foglalkozott véleményeiben, egészen az irányelv tervezési szakaszáig visszamenően.

A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló tanácsi irányelvre vonatkozó európai bizottsági javaslatról megfogalmazott véleményében (2) az EGSZB már felhívta a figyelmet az irányelv 2. cikkében meghatározott koncepciókra, különösen az irányelv hatálya alá tartozó szerződések és magának a „fogyasztónak” a koncepciójára.

Az EGSZB hangot adott továbbá azon álláspontjának is, hogy az Európai Bizottságnak pontosabban kellene kifejeznie magát az irányelvben meghatározott, a szerződéstől való elállási joggal kapcsolatban, amelyet – véleménye szerint – a gondolkodási időhöz való jog tükrében kell értelmezni, és nem szabad összetéveszteni a szerződés felbontásának jogával, vagy ez által veszélyeztetni a fogyasztó jogát a szerződés felbontására, ha az abban foglaltak nem teljesültek, illetve ha csalárd gyakorlatra derül fény.

Az EGSZB arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerződéstől való elállás jogának gyakorlására adott 7 nap kevésbé kedvező, mint a jelenlegi irányelvekben, illetve néhány tagállamban az érvényben lévő jogszabályokban meghatározott időkeret, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze a jog gyakorlására rendelkezésre álló határidőket. Az EGSZB a gondolkodási idő jogára vonatkozó szabályok pontosítására irányuló kérését a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó javaslatról megfogalmazott véleményében is megismételte (3).

Ezenkívül hasonló kritikát sorakoztattak fel a régebben készült, igen nagy tiszteletnek örvendő szakirodalmi akadémiai kiadványokban is (4).

3.1.3

Az EGSZB meglepődését fejezi ki az Európai Bizottság számára rendelkezésre álló információ nyilvánvaló hiánya miatt arra vonatkozólag, hogy az egyes tagállamokban mikor léptek hatályba az irányelv átültetését szolgáló rendelkezések (5), ugyanakkor azt is meglepőnek találja, hogy néhány tagállam az átültetés során valószínűleg kirívó jogsértéseket követett el, ennek ellenére nem került nyilvánosságra, hogy jogsértési eljárás indult volna ezen tagállamok ellen, és az esetleges eljárások eredményeiről sem esett szó.

3.1.4

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy jobban megfelelt volna a valódi részvételi folyamatnak, ha a közleményt megelőzte és nem pedig követte volna a nyilvános konzultáció, és ezáltal az is elkerülhető lett volna, hogy az Európai Bizottság számos megjegyzése és észrevétele pusztán szubjektív „benyomásokon” és véleményeken „alapuljon” (6).

Az EGSZB emlékeztet továbbá a 2000. március 10-i, a távértékesítésekhez kapcsolódó fogyasztói panaszokról (COM(2000)127 final) szóló jelentésre, és azt ajánlja, hogy készítsenek hasonló jelentést, de ez alkalommal a nyilvános konzultációra adott összes válasz objektív elemzése alapján, az adatok naprakészre hozásával és összehasonlításával, hogy a problémák mérlegeléséhez objektív alapot teremtsenek.

3.1.5

A jelenlegi körülmények között az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, és kéri, hogy minden érintett fél bevonásával rendezzenek nyilvános meghallgatást, valamint gondoskodjanak róla, hogy a kérdés ne merüljön el a közösségi fogyasztói vívmányokról indított széles körű vitában, amelyről nemrégiben az Európai Bizottság zöld könyvével (7) együtt egy terjedelmes, kb. 800 oldalas szakirányú tanulmány (8) jelent meg.

3.1.6

Figyelembe véve a CFR-hálózatok (9) eddig végzett munkáját, az EGSZB kétli, hogy előnyös vagy ajánlatos lenne az irányelv felülvizsgálatát a fogyasztói jogokhoz kapcsolódó átfogó közösségi vívmányokkal összefüggő munka vagy konzultáció lezárásától, és az ezt követően meghozandó döntésektől függővé tenni, még az Európai Bizottság által legutóbb előterjesztett szűkített változatot (10) alapul véve is.

3.1.7

Az EGSZB továbbá azt javasolja, hogy lehetőleg gondolják át az irányelv jövőbeni felülvizsgálata során alkalmazott jogi eszköz jellegét, ha úgy vélik, hogy az ezen a területen szükséges alapvető változások biztosításához a feltételeket rendelet segítségével lehetne megteremteni – ami a legmegfelelőbb megközelítés lenne (11) –, miközben őrizzék meg a legfőbb célt, azaz az egyensúly és egyenlőség visszaállítását az érintett felek között, mint ahogyan az a személyes találkozás során, az üzlet telephelyén lebonyolított üzleti tranzakciók esetében történne.

3.2.1

Az Európai Bizottság irányelvhez fűzött megjegyzéseit két csoportba sorolhatjuk:

3.2.2

Az irányelv megfogalmazásával és szerkezetével kapcsolatban az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy:

3.2.3

Az EGSZB azonban nem ért egyet az Európai Bizottsággal abban hogy:

3.2.4

Az EGSZB emellett azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság törekedjen a távértékesítésre vonatkozó – jelenleg különböző jogi eszközökben szétszórt – rendelkezések egyszerűsítésére, és tegye őket hozzáférhetőbbé és könnyebben érthetővé.

3.2.5

Figyelembe véve az irányelv végrehajtását és az EGSZB ismereteit a bizonyos tagállamokban szerzett tapasztalatokról, az EGSZB egyetért az Európai Bizottság legtöbb megjegyzésével és támogatja azokat, de úgy véli, hogy mélyrehatóbb munkát kell végezni annak érdekében, hogy valódi rálátást és ne csupán egy részleges képet lehessen nyerni azokról a helyzetekről, ahol az irányelv átültetése vagy értelmezése tekintetében eltérés vagy összeférhetetlenség tapasztalható a tagállamok között.

Az EGSZB tehát arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy amint végzett a kérdőívre kapott válaszok elemzésével, végezzen mélyreható tanulmányt, és ismertesse annak eredményeit.

Azt is meg kell említenünk, hogy az Európai Bizottság még nem bocsátotta rendelkezésre azokat a statisztikai adatokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a fogyasztóknak történő távértékesítés mekkora részét teszi ki az összes határokon átnyúló tranzakciónak, illetve, hogy az ilyen értékesítés milyen nagyságrendű a fogyasztókkal lebonyolított tranzakciókhoz viszonyítva az egyes tagállamokban. Az ilyen jellegű információt nem lehet megfelelően objektív módon összegyűjteni az Eurobarométer által összegyűjtött legfrissebb adatokból (20), pedig elengedhetetlenül fontos annak eldöntéséhez, hogy mi tartozzon az irányelv hatókörébe, valamint annak meghatározásához, hogy az irányelvben lefektetett mentességek helyénvalóak-e.

3.2.6

Az EGSZB aggasztónak találja az Európai Bizottság álláspontját, mivel egyrészről az irányelv átültetéséhez kapcsolódó számos problémát állapít meg, másrészről viszont megkérdőjelezi az irányelv jelentősségét a fogyasztók bizalmának szempontjából, kijelentve, hogy az semmilyen változást nem fog eredményezni, ugyanakkor semmit sem tesz az átültetés problémáit célba vevő erőteljesebb intézkedések bevezetése érdekében.

3.2.7

Először is, az 1997/7/EK irányelv hatáskörét illetően maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy az irányelvben meghatározott mentességeket különbözőképpen ültették át a tagállamokban és hogy ezen mentességek egy részét felül kellene vizsgálni. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon konkrétabb intézkedéseket ezen a területen.

3.2.8

Az EGSZB nem ért egyet a Európai Bizottságnak a „minimumzáradék” használatának hatásairól alkotott véleményével, amely szerint a felsorolt következmények a 14. cikkben lefektetett záradék helytelen alkalmazásából adódnak.

3.2.8.1

Az EGSZB inkább úgy véli, hogy a megfigyelt valódi eltérések többsége nem a minimumzáradék helytelen alkalmazásának következménye, hanem az irányelv megtervezésében, szövegezésében és átültetésében/fordításában meghatározható hiányosságoké.

3.2.8.2

Az EGSZB véleménye szerint a minimumzáradék, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy továbblépjenek az irányelvekben előírt minimális harmonizáció közösségi követelményénél a Szerződésben foglaltak betartása mellett – a 153. cikkben foglaltaknak megfelelően – hasznos eszköz, amely magas szintű fogyasztóvédelmet fog biztosítani és hozzá fog járulni az egyes tagállami rendszerek sajátos kulturális, szociális és jogi jellegzetességeinek figyelembevételéhez.

3.2.8.3

Az EGSZB mindamellett azt javasolja, hogy ha így a fogyasztóvédelem magasabb szintje valóban garantált, akkor az egységesség biztosításának eszközeként a jog bizonyos területeit teljes mértékben össze kellene hangolni – mégpedig lehetőleg rendelet formájában – és ez vonatkozhatna a szóban forgó irányelvre is.

3.2.9

Az EGSZB úgy véli, vannak további kérdések, amelyeket az irányelv felülvizsgálata során át kellene értékelni és amelyeket az Európai Bizottság nem említ meg.

3.2.10

Pontosabban:

3.2.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenti kérdések alapos megfontolása elengedhetetlenül fontos azon célok eléréséhez, melyeket az irányelv biztosítani kíván, azaz hogy azok a fogyasztók, akik az árukat és szolgáltatásokat távértékesítésen keresztül vásárolják meg, ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint a személyes találkozás során megkötött szerződéssel vásárló fogyasztók.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/33

1.1

Az Európai Bizottságnak a részvénytársaságok egyesülésének és szétválásának szabályozására vonatkozó módosító javaslata annak a tervnek a része, amely a vállalati jog modernizálására és az EU-s vállalatirányítás javítására irányul (1). Az ebben a javaslatban szereplő cselekvési terv rövid, közép és hosszú távon olyan átfogó jogszabály-módosítást visz véghez, amely túllép a függőben levő irányelvtervezetek véglegesítésén.

1.2

Egy általánosabb tervben, azaz az EU adminisztratív terheinek csökkentését célzó cselekvési program (2) harmadik mellékletében pedig tíz konkrét, „gyorsított eljárással megindítandó intézkedések” meghozatalára tett javaslatot fogalmaznak meg azzal a céllal, hogy csökkentsék az alacsonyabb szintű követelményeket, amelyek nem veszélyeztetik a jogszabályok által biztosított védelmi szintet. Ez a célja a fenti javaslatnak, amely arra szorítkozik, hogy „minden” részvényes egyetértése esetén lemond az egyesülési vagy szétválási tervezetekről készült szakértői jelentésről.

1.3

Ahogy korábban, most is meg kell jegyezni, hogy a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2005/56/EK irányelv (3) 8.4. cikke tartalmazza az egyesülési tervekről készült szakértői véleményre vonatkozó kivételt, tehát azt, hogy erről le lehet mondani, ha ezzel minden érintett egyetért. Ugyanebben a vonatkozásban a részvénytársaságok alapítására, valamint a tőkéjük megtartására és átalakítására vonatkozó 77/91/EGK irányelv utolsó módosítása két új cikket – a 10. a)-t és a 10. b)-t – vezet be, amelyek szerint a nem pénzbeli hozzájárulásokról készített szakértői jelentéstől akkor lehet eltekinteni, ha több olyan körülmény is fennáll, amelyek garantálják az ilyen értéktárgyak valós értékét. (4)

2.1

A részvénytársaságok egyesüléséről és szétválásáról szóló irányelv e módosításának az a célja, hogy összehangolja annak tartalmát a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelv tartalmával, amelyben megengedik a szakértők olyan jellegű közreműködését, hogy jelentést készítsenek az egyesülési vagy a szétválási tervről, feltéve, hogy minden részvényes és szavazati joggal rendelkező tisztségviselő egyetért ezzel.

3.1

Az EGSZB érdeklődéssel figyeli az egyszerűsítési, és kiváltképp az európai vállalatok adminisztratív terheinek csökkentésére irányuló folyamatot. Véleményünk szerint ebbe a vonulatba illeszthető ennek a javaslatnak is a tartalma, főként a részvényeseknek szánt biztosítékot illetően, azaz, hogy mindannyiuk egyhangú egyetértése szükséges ahhoz, hogy eltekintsenek az egyesülési, illetve a szétválási tervekről készítendő szakértői jelentéstől.

3.2

Mindazonáltal véleményünk szerint léteznek még problémák, különösen a nagy társaságok egyesülése esetében a többségükben befektetőként funkcionáló részvényesek sokfélesége miatt. Ha a részvények kezelése nem közvetlenül történik, a kisrészvényesek védtelenné válhatnak, és kénytelenek lehetnek elfogadni az értékpapírjaikat kezelő testületek által elfogadott megállapodásokat. Még ha a hatályos jogszabályok a fenti tevékenységek, különösen a részvénycserék gazdasági eredményeivel való egyet nem értés esetén lehetővé is teszik az ellentmondási és visszalépési jogot, ennek megvalósítása az egyesülési tervről szóló szakértői jelentés hiánya esetén nehézségekbe ütközik.

3.3

Ugyanebből a megfontolásból úgy véljük, hogy a vállalatok hitelezői és dolgozói védtelenek, ha nem kapnak elegendő információt a szakértők felelősségi körébe tartozó objektív értékelés hiánya miatt. A javaslat elismeri, hogy a hitelezőknek joguk van az ellentmondásra, miután közzétették az egyesülést, hacsak nem nyújtottak biztosítékot hiteleikre. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy sem az egyesülésről, sem pedig a szétválásról szóló irányelv nem szabályozza semmilyen szinten a dolgozók jogait. A határokon átnyúló egyesülésről szóló irányelv viszont a 16. cikkben biztosít számukra egy részvételi opciót, amely megfelelő információs csatornák révén jobb eredmény elérését teszi lehetővé.

3.4

Egy jogszabály hatékonyságát azon lehet lemérni, hogy milyen jogokat biztosít a jogi folyamatokban, ez esetben az összeolvadásban és a szétválásban érintett szereplőknek; és mivel ezek nagyon összetettek, biztosítani kell azokat az eszközöket, amelyek ezeket átláthatóbbá teszik annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki konfliktusok az összes érintett fél között. A szakértői jelentésnek az összes részvényes kérésére történő eltörlése azzal a feltétellel valósítható meg, hogy érvényesülnek a 2006/68/EK irányelv 10a. cikkében foglaltak, azaz, ha átruházható értékpapírokból, pénzpiaci eszközökből vagy független szakértők által frissen felbecsült javakból álló vagyonról van szó, mivel az érték ellenőrizhető és „az értékelést […] a hozzájárulásra szánt eszközök fajtájára alkalmazott […] értékelési standardoknak megfelelően végezték el.”

4.1

Az EGSZB elismeri, hogy a részvénytársaságok egyesüléséről és szétválásáról szóló irányelvre vonatkozó módosító javaslat az európai vállalatok adminisztratív terheinek csökkentésére irányuló célkitűzés szellemében készült. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy az ilyen típusú jogi műveletek nagyrészt nagy tőkeegyesítő társaságokra jellemzőek, amelyekben egyszerre vannak jelen részvényesek, részvénnyel rendelkező vezetők és befektetők, akiknek eltérő érdekeik vannak. A befektető részvényesek a részvénycseréből származó legnagyobb haszonra törekednek.

4.2

A reform a szóban forgó jogi műveletek minden érintettjének általános érdekét szem előtt kell hogy tartsa. A szakértők által elvégzett becslések biztosítják az egyesülési és szétválási tervekben levő ajánlatok nagyobb átláthatóságát és megbízhatóságát, mivel a szakértők függetlenek, és így meghatározzák az ilyen tervek tartalmának objektív kritériumait.

4.3

Úgy gondoljuk továbbá, hogy a szakértők közreműködésére vonatkozó alapvető szabályozás megtalálható a második irányelv 10., 10a. és 10b. cikkeiben, amelyekben a szakértői jelentéstől való eltekintés feltételeként a közelmúltban valós értéken történő értékelés megléte szerepel.

4.4

Másrészt, véleményünk szerint figyelembe kell venni a 10. irányelv tartalmát, nemcsak azért, mert a közelmúltban tették közzé, hanem azért is, mert jobban igazodik a vállalati előírások által védett érdekek új szempontjaihoz, nemcsak a részvényesek és a hitelezők, hanem a vállalati struktúra részét képző dolgozók figyelembe vételével is. Ennek értelmében szükségesnek tartjuk, hogy a javaslat tartalmát a szóban forgó irányelv 16. cikkének értelmében kibővítsék, mivel így jobban megfelel az egyesülések és szétválások terén érvényes nemzeti jogszabályok harmonizációjára irányuló törekvésnek.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/37

1.1

Az EGSZB-hez eljuttatott javaslat két rendelet módosítására vonatkozik: egyrészt az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendeletre, másrészt az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre.

1.2

A „jobb jogalkotást” célzó közösségi politikákkal kapcsolatban az EGSZB azon a véleményen van, hogy a jelenlegi joganyagból eredően a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése különösen fontos és szükséges, mivel ez alapvetően hozzájárul versenyképességük növeléséhez és a lisszaboni célkitűzések eléréséhez. E cél megvalósításához minden bizonnyal hozzájárul az Európai Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett két közleménye: Az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálata és Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja az Európai Unióban.

1.3

Az első módosítás a 11. rendeletre vonatkozik. E rendelet elfogadása különösen régen történt, és az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozik. Az EGSZB egyetért az információszolgáltatási kötelezettség eltörlésével az útvonalakkal, távolságokkal, díjszabásokkal és egyéb fuvarozási feltételekkel kapcsolatosan, valamint a fuvarlevelek használatának engedélyezésével, hiszen utóbbiak tartalmazzák azokat az adatokat, amelyeket a jelenlegi szállítási okmányoknak tartalmazniuk kell. Ily módon ugyanis csökkenthetők a felesleges adminisztratív terhek mindamellett, hogy folyamatosan rendelkezésre áll a szükséges információ.

1.4

Az EGSZB ezért helyesli a 11. rendelet módosítását, főként az 5. cikk eltörlését, csakúgy mint az 1. cikk ötödik és hatodik mondatának, illetve a 6. cikknek az eltörlésére irányuló módosítást. Szintén támogatja a 6. cikk (2) bekezdése harmadik mondatának a következő szöveggel történő helyettesítésére irányuló módosítást: „Amennyiben a már létező okmányok (mint például fuvarlevelek vagy egyéb fuvarokmányok) is alkalmasak az (1) bekezdésben felsorolt összes információ megadására, és a fuvarozók nyilvántartási és számviteli rendszerével együtt lehetővé teszik a fuvardíjak és fuvarozási feltételek teljes körű ellenőrzését annak megállapítása végett, hogy a Szerződés 75. cikkének (1) bekezdésében említett hátrányos megkülönböztetéseket megszüntették-e vagy elkerülték-e, úgy a fuvarozók részéről nincs szükség új okmányok bevezetésére.”

1.5

Az EGSZB egyetért a 852/2004/EK rendelet módosításával, melynek célja egyes vállalatok mentesítése a 852/2004/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének követelményei alól, tekintettel arra, hogy ezek a vállalkozások kötelesek megfelelni az említett rendelet többi követelményének. A 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében minden olyan vállalkozás – és ezek elsősorban a kisvállalkozások – amely termékeit közvetlenül a végfelhasználóknak értékesíti, vagyis a pékségek, húsboltok, vegyesboltok, piaci standok, éttermek és bárok, egyszóval – a 2003. május 6-i, az élelmiszeripari mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003/361/EK ajánlás értelmében – a mikrovállalkozások, bevezet, alkalmaz és fenntart a veszélyelemzés és a kritikus ellenőrzési pontok elvén alapuló eljárást vagy eljárásokat.

1.6

Az EGSZB ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a mentességet, amelyben a fent említett termékeiket közvetlenül a végfelhasználóknak értékesítő vállalkozások, vagyis a pékségek, húsboltok, vegyesboltok, éttermek és bárok részesülnek, ki kell terjeszteni az élelmiszeripari mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás értelmében definiált kisvállalkozásokra is.

1.7

A 852/2004/EK rendelet 5. cikkének módosításakor szükség lesz két paraméter kiigazítására, kiterjesztve a cikk hatályát a kisvállalkozásokra is (mely kategória természetesen legfeljebb 50 főt foglalkoztató egység értelmében van meghatározva – ez olyan létszám, mely túl magas a HACCP-eljárások alóli mentesítéshez), vagy pedig, ha a kisvállalkozásokat a rendelet hatálya alá vonjuk, úgy külön rendelkezésre és korlátozásokra van szükség a vendéglátó-ipari egységek vonatkozásában.

1.8

Az első paraméter a higiéniai szabályok és a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében leírt specifikus higiéniai követelmények lelkiismeretes betartásának kötelezettsége lehetne, továbbá a személyzet képzése. Ez a két elem elegendő lenne a higiénikus élelmiszer-előállítás garantálásához, és egyben megkönnyítené a vállalkozások feladatát jogi kötelezettségeik betartásában.

1.9

Ugyancsak a vendéglátó-ipari kisvállalkozások (természetesen – a meghatározás értelmében – csak az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatókra gondolva) mentesítésének érdekében a második – kiegészítő – paraméter az lehetne, hogy kifejezetten e vállalkozások esetében az élelmiszer-előállításban (kis élelmiszerüzemben, konyhában) dolgozó alkalmazottak száma műszakonként nem haladhatná meg a 10 főt. A vállalkozás köteles lesz egy táblázatban előre megadni az élelmiszer-előállításban dolgozók nevét.

1.10

E megkülönböztetés bevezetésével, valamint az azzal kapcsolatos fogalmi tisztázással tiszteletben tartjuk a 2003/361/EK ajánlást, amellett, hogy a vendéglátó-ipari vállalkozások, illetve a pékségek, húsboltok, vegyesboltok, éttermek és bárok esetében meghatározzuk a termelés mértékének és az egy műszakban dolgozók létszámának korlátait, oly módon, hogy betartjuk a közegészség védelméhez és megőrzéséhez szükséges feltételeket.

2.1

Az Európai Bizottság konzultációs felkérése két rendelet módosítására vonatkozik: egyrészt az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendeletre, másrészt az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre.

2.2

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelettel kapcsolatban a javaslat az elavult követelmények elhagyásának és bizonyos egyéb követelmények módosításának lehetőségét vizsgálja meg azzal a céllal, hogy a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek a lehető legkisebbre csökkenjenek. Konkrétan az 5. cikk előírja, hogy a fuvarozással foglalkozó vállalkozások (és a tagállamok kormányai) 1961. július 1-je előtt kötelesek információt szolgáltatni a fuvardíjakkal, a díjszabásokkal és a fuvarozási feltételekkel kapcsolatosan. A rendelet 6. cikkének (1) bekezdése olyan fuvarokmányt tesz kötelezővé, amely különböző információkat tartalmaz a feladóra, a szállított áru fajtájára, az áruk származási és érkezési helyére, illetve a megteendő útvonalra vagy távolságra, beleértve adott esetben a határátkelőhelyekre vonatkozóan. Mivel ez utóbbi információk már nem feltétlenül szükségesek a rendelet célkitűzései eléréséhez, elhagyhatók. A rendelet 6. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata előírja, hogy a fuvaros köteles egy példányt megőrizni a fuvardíjakról és -feltételekről, az egyéb díjakról, valamint adott esetben az engedményekről vagy egyéb tényezőkről. Ez a mondat elhagyható, hiszen manapság ezek az információk a fuvaros számviteli rendszerében hozzáférhetők. A 6. cikk (3) bekezdésének határozott hivatkozást kell tartalmaznia a fuvarlevelekre, amelyeket a szárazföldi szállítási ágazatban jól ismernek, és gyakran használnak. E hivatkozás javítja a fuvarozással foglalkozó vállalkozások jogbiztonságát, mert egyértelművé teszi, hogy e fuvarlevelek – amennyiben tartalmazzák a 6. cikk (1) bekezdésében előírt valamennyi adatot – elégségesek.

2.3

Egy másik „gyorsított eljárású intézkedés” az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozik. Célja, hogy azokat a kisvállalkozásokat, amelyek az élelmiszer-higiéniai ellenőrzéseket képesek egyszerűen a 852/2004/EK rendelet egyéb követelményei végrehajtásával elvégezni, mentesítse a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok elvén alapuló eljárás vagy eljárások („HACCP”) bevezetése, alkalmazása és fenntartása alól. E mentesség azokra a mikrovállalkozásokra alkalmazandó, amelyek legjellemzőbb tevékenysége a végfelhasználók számára történő közvetlen élelmiszer-értékesítés.

3.1

Az EGSZB helyesli az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozó 11. rendelet módosítását. Ez a módosítás az elavult követelmények elhagyásának és bizonyos egyéb követelmények módosításának lehetőségét vizsgálja meg azzal a céllal, hogy a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek a lehető legkisebbre csökkenjenek.

3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a 852/2004/EK rendelet módosításakor a 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás értelmében a kisvállalkozásokat is figyelembe kell venni. A gyakorlati tapasztalatok szerint e vállalkozások esetében bizonyos rugalmasságra van szükség.

3.3

El kell ismerni, hogy a mikrovállalkozásokhoz hasonlóan bizonyos kisvállalkozásoknál sem lehet HACCP-kritériumokat meghatározni. Csupán kritikus ellenőrzési pontok megállapítása lehetséges, mindenekelőtt azért, mert a dokumentumok megőrzése nehézségekkel jár, és túlságosan megnöveli az ezekre a vállalkozásokra nehezedő terheket.

3.4

A 2003/361/EK ajánlás értelmében olyan vállalkozásokat nevezünk mikrovállalkozásoknak, amelyek alkalmazottainak száma tíznél kevesebb, és éves forgalmuk nem haladja meg a 2 millió eurót. Ez az osztályozás bizonyos tagállamok esetében a vállalkozások alkalmazottainak számát illetően helyes lehet. A 2 millió eurós éves forgalom viszont túlzott ehhez az alkalmazottszámhoz viszonyítva az érintett tagállamokban.

3.5

A 2003/361/EK ajánlásban szereplő meghatározás semmiféle megkülönböztetést nem tesz a vállalatok között – vagyis hogy vendéglátó-ipari vagy kereskedelmi vállalkozásokról van-e szó –, legalábbis az alkalmazottak számát illetően. A kereskedelmi vállalkozások esetében azért vezették be a 2 millió eurós kritériumot, mert – legalábbis bizonyos tagállamokban – egy mindössze 3 főből álló kereskedelmi vállalkozás évi forgalma is meghaladhatja az 1,5 millió eurót. Ezt az elfogadhatatlan definíciót csak egy bizonyos típusú vállalkozásra nézve helyesbítették. Ezért ésszerűnek tűnik annak szem előtt tartása – legalábbis ebben a véleményben –, hogy az egyes tagállamokban működő vendéglátó-ipari vállalkozásokat nem csak akkor tarthatjuk mikrovállalkozásoknak, ha 10-nél kevesebb alkalmazottjuk van, ugyanakkor évi forgalmuk nem haladja meg a 2 millió eurót. Egyes tagállamokban a vendéglátó-ipari vállalkozások két műszakban dolgoznak, így az alkalmazottak száma 10-nél jóval magasabb, az üzleti forgalom viszont természetesen távolról sem éri el az 500 000 eurót.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a vizsgált szövegben a 2003/361/EK ajánlásra történő hivatkozást – a vállalatok meghatározásával, különösen a HACCP alkalmazásával kapcsolatban – más megközelítés szerint kell értelmezni.

4.2

A 852/2004/EK rendelet 5. cikkének módosításakor szükség lesz két paraméter kiigazítására, kiterjesztve a cikk hatályát a kisvállalkozásokra is (mely kategória természetesen legfeljebb 50 főt foglalkoztató egység értelmében van meghatározva – ez olyan létszám, mely túl magas a HACCP-eljárások alóli mentesítéshez), vagy pedig, ha a kisvállalkozásokat a rendelet hatálya alá vonjuk, úgy külön rendelkezésre és korlátozásokra van szükség a vendéglátó-ipari egységek vonatkozásában.

4.3

Az első paraméter a higiéniai szabályok és a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében leírt specifikus higiéniai követelmények lelkiismeretes betartásának kötelezettsége lehetne, továbbá a személyzet képzése. Ez a két elem elegendő lenne a higiénikus élelmiszer-előállítás garantálásához, és egyben megkönnyítené a vállalkozások feladatát jogi kötelezettségeik betartásában.

4.4

Ugyancsak a vendéglátó-ipari kisvállalkozások (természetesen – a meghatározás értelmében – csak az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatókra gondolva) mentesítésének érdekében a második – kiegészítő – paraméter az lehetne, hogy kifejezetten az olyan vállalkozások, mint a pékségek, húsboltok, vegyesboltok, piaci standok, éttermek és bárok esetében az élelmiszer-előállításban (kis élelmiszerüzemben, konyhában) dolgozó alkalmazottak száma műszakonként nem haladhatná meg a 10 főt. A vállalkozás köteles lesz egy táblázatban előre megadni az élelmiszer-előállításban dolgozók nevét.

4.5

E megkülönböztetés bevezetésével, valamint az azzal kapcsolatos fogalmi tisztázással tiszteletben tartjuk a 2003/361/EK ajánlást, amellett, hogy a vendéglátó-ipari vállalkozások esetében meghatározzuk a termelés mértékének és az egy műszakban dolgozók létszámának korlátait, oly módon, hogy betartjuk a közegészség védelméhez és megőrzéséhez szükséges feltételeket.

4.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdését ki kellene egészíteni a következő mondattal:

4.6.1

„A rendelet egyéb követelményeinek sérelme nélkül az 1.bekezdés úgy módosítható, hogy a HACCP alkalmazása alóli mentesség a vendéglátó-ipari kisvállalkozásokra, pékségekre, húsboltokra, vegyesboltokra, piaci standokra, éttermekre és bárokra is kiterjedne a 2003/361/EK tisztázó jellegű ajánlás értelmében, feltéve, hogy lelkiismeretesen betartják a higiéniai szabályokat és a 852/2004/EK rendelet 4. cikkében leírt specifikus higiéniai követelményeket, és gondoskodnak a személyzet képzéséről. Ez a két elem elegendő a higiénikus élelmiszer-előállítás garantálásához, egyben megkönnyíti a vállalkozások feladatát jogi kötelezettségeik betartásában. A legfontosabb szempont a közegészség megőrzése.”

4.6.2

„Ugyancsak a vendéglátó-ipari kisvállalkozások, pékségek, húsboltok, vegyesboltok, piaci standok, éttermek és bárok (természetesen – a meghatározás értelmében – csak az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatókra gondolva) mentesítésének érdekében be kell tartani a következő kiegészítő paramétert: kifejezetten e vállalkozások esetében az élelmiszer-előállításban (kis élelmiszerüzemben, konyhában) dolgozó alkalmazottak száma műszakonként nem haladhatja meg a 10 főt.”

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/40

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/40

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mindig is támogatta az Európai Bizottság aktív szerepvállalását a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagokra és növényvédő szerekre vonatkozó, az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról szóló rotterdami egyezmény, valamint a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (POP) szóló stockholmi egyezmény létrehozásában és végrehajtásában.

1.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság részéről harmonizált megközelítésre van szükség, amely az emberi egészség és a környezet védelmét hivatott javítani az importáló országokban – különös tekintettel a fejlődő országokra –, valamint azzal, hogy gördülékeny és egységes eljárásokon alapuló, egyszerű, egyértelmű és átlátható mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy többletterhek és késedelmek nélkül megfelelő tájékoztatást lehessen biztosítani a veszélyes vegyi anyagokat importáló országok számára.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a téves jogalap miatt a Bíróság által megsemmisített 304/2003/EK rendeletben foglalt szigorúbb rendelkezések, amelyeket az új rendeletjavaslat újfent beiktat, a veszélyes vegyi anyagok általános biztonságának és kezelésének szempontjából elsődleges fontosságú elemek.

1.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság az irányú szándékát, hogy a rendelet jogalapjának helyesbítésére szolgáló alkalmat megragadva növelje a közösségi eszköz hatékonyságát és a jogbiztonságot, szoros összefüggésben a vegyi anyagokkal kapcsolatos jogszabályokról szóló 1907/2006/EK rendelettel, amely 2007 júniusában lép életbe.

1.5

Az EGSZB véleménye szerint az új szabályozásnak elő kellene írnia egyfelől az alkalmazásra vonatkozó iránymutatások és tájékoztató dokumentációk elkészítését, másfelől a közösségi minta szerint megrendezendő, elsősorban vámtisztviselőket célzó képzéseket, amelyeket az Európai Bizottság és főként a Közös Kutatóközpont szolgálatainak munkatársai tartanának.

1.5.1

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a címkézésnél és a műszaki adatlapokon az importáló ország hivatalos nyelvét használják.

1.6

Az EGSZB teljes mértékben támogatja azt az elgondolást, hogy az egyértelmű jóváhagyás megszerzésére irányuló eljárás lefolytatása során átmeneti jelleggel lehetőség legyen a kivitelek lebonyolítására.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt mechanizmusok hatékony, gördülékeny és átlátható működésének kulcsfontosságú alkotóelemét a vámellenőrzési rendszerek, valamint a vámhatóságok és a rendelet végrehajtására kijelölt nemzeti hatóságok közötti teljes körű együttműködés képviseli.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Kombinált Nómenklatúra javasolt javításai, valamint az EDIXIM adatbázis kifejezetten a vámhatóságok részére szánt változatának kifejlesztése mellett rendszeres és közösségi szinten összehangolt tájékoztatási és képzési kezdeményezésekre is szükség van.

1.8.1

Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy nem elegendőek az Európai Bizottság és különösen a Közös Kutatóközpont rendelkezésére álló pénzügyi és humán erőforrások, amelyek az alábbiakat hivatottak biztosítani:

2.1

Az EGSZB annak idején (1) támogatta a rotterdami egyezményben (2) foglalt célkitűzéseket és mechanizmusokat. Az egyezmény a veszélyes vegyi anyagok kivitelét és behozatalát megelőző, előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárást vezetett be, ugyanakkor javította az információkhoz való hozzáférést, és technikai segítséget nyújtott a fejlődő országok számára.

2.2

Az EGSZB osztotta a tagállamok azon véleményét, amely szerint „A fejlődő országok számára való segítségnyújtás végett az egyezmény által előírt rendelkezéseken túl kell menni” (3).

2.3

A veszélyes vegyi anyagok kivitelét és behozatalát szabályozó 304/2003/EK rendelet, amelyet 2003. január 18-án fogadtak el, és ugyanazon év március 7-én lépett életbe, elsősorban a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagokra és növényvédő szerekre vonatkozó, az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról szóló rotterdami egyezmény végrehajtását célozta.

2.3.1

Ugyanakkor az említett rendelet tartalmazott néhány olyan rendelkezést, amely túlmutatott az egyezmény által előírt követelményeken.

2.4

A rendelet előírja nevezetesen, hogy az abban felsorolt vegyi anyagok exportőrének az anyag első kivitelét megelőzően bejelentést kell tennie a kijelölt nemzeti hatóságnál. Miután a bejelentések teljességét megvizsgálták, azt továbbítják az Európai Bizottság részére, amely közösségi kiviteli bejelentésként bejegyzi azt az EDEXIM adatbázisba, a vegyi anyag és az importáló ország megnevezésével.

2.5

Ugyanígy a harmadik országból származó vegyi anyag közösségi behozatala esetén az Európai Bizottság kézhez kapja a kiviteli bejelentést, és erről igazolást állít ki, amelyet bevezet az EDEXIM adatbázisba.

2.6

Általában véve az Európai Bizottság felel a rendelet valódi alkalmazásának biztosításáért, más szóval ő kezeli a kiviteli és behozatali bejelentéseket.

2.7

A közösségi kiviteli és behozatali bejelentési eljárás jelenleg közel 130 vegyi anyagra és vegyianyag-csoportra alkalmazandó, amelyek jegyzékét a 304/2003/EK rendelet (4) I. mellékletének 1. része tartalmazza.

2.8

A rendelet a vegyi anyagok csomagolásával és címkézésével kapcsolatban is egyértelmű kötelezettségeket ír elő.

2.9

A 304/2003/EK rendelet előírja továbbá, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk a rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és hogy a büntetéseknek „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük”.

2.9.1

Ezen túlmenően, 2006. december 18-án elfogadták a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amely 2007. június 1-jén lép életbe (5).

2.10

Az Európai Közösségek Bírósága a C-94/03. és a C-178/03. sz. ügyekkel kapcsolatos ítéletekben (mindkettő 2006. január 10-én lépett életbe) megállapította, hogy a 304/2003/EK rendelet jogalapjául az EK-szerződés 133. és 175. cikkét kellett volna választani, nem pedig csak a 175. cikket, következésképpen a rendeletet meg kell semmisíteni. A Bíróság azonban megállapította, hogy a rendelet joghatásai a megfelelő jogalapokon nyugvó új rendelet ésszerű határidőn belül való elfogadásáig fennmaradnak.

2.11

A 2006. november 30-án a 304/2003/EK rendelet 21. cikke értelmében benyújtott, a 2003-2005. időszakra vonatkozó jelentésben (6) az alábbi szempontok vizsgálatára került sor:

2.12

Jelenleg valamennyi tagállam rendelkezik a rendelet végrehajtásához és betartatásához szükséges jogszabályokkal és adminisztrációs rendszerrel: a mai napig 2 273 kiviteli bejelentést tettek (amelyeknek több mint 80 %-a Németországból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Franciaországból és Spanyolországból származik), az importáló országok száma pedig a 2003-ban számolt 70-ről 2005-ben 101-re emelkedett.

2.13

A rendszer kritikus pontját a vámellenőrzési rendszerek jelentik, ezért a kijelölt nemzeti hatóságok és a vámhivatalok között fokozott együttműködésre van szükség, rendszeres információcserével és világosabb rendelkezésekkel, különösen az exportőrök kötelezettségeinek, valamint a Kombinált Nómenklatúrára és az Integrált Közösségi Vámtarifára (TARIC) alkalmazandó hatékonyabb ellenőrzési eszközök tekintetében.

2.14

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság részéről harmonizált megközelítésre van szükség, amely az emberi egészség és a környezet védelmét hivatott javítani az importáló országokban – különös tekintettel a fejlődő országokra –, valamint azzal, hogy gördülékeny és egységes eljárásokon alapuló, egyszerű, egyértelmű és átlátható mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy adminisztrációs többletterhek és késedelmek nélkül megfelelő tájékoztatást lehessen biztosítani az importáló országok számára az EU-ból származó veszélyes vegyi anyagok importjával kapcsolatban.

3.1

Az Európai Bizottság új rendeletre irányuló javaslata azon túl, hogy megoldást javasol a jogalappal kapcsolatos problémára, amely a 304/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezését vonta maga után, az alábbi szempontokat érintő módosítások bevezetését irányozza elő:

4.1

Az EGSZB – amint azt már a REACH jogszabály elfogadásához nyújtott hozzájárulása keretében számos alkalommal kifejtette (8) – megerősíti, hogy határozottan támogatja a fenntartható fejlődést elősegítő közösségi stratégiákat (ideértve a SAICM (9) iránti önkéntes elkötelezettséget), és hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagok kezeléséhez megelőző megközelítésre van szükség az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt negatív hatások lehetséges elkerülése érdekében.

4.2

Az EGSZB ennek fényében támogatta a REACH rendszer bevezetését, és különösen a termelő, importáló és feldolgozó vállalatok felelősséggel való felruházását a regisztráció és a kockázatok első felmérése céljából a vegyi anyagokról szóló dokumentáció elkészítésében. Az EGSZB ezért pozitívan értékelte az európai regisztrációs rendszer bevezetését és az azt kezelő közösségi testület létrehozását (10).

4.2.1

A veszélyes vegyi anyagokra vonatkozó specifikus rendelkezésekben tervezett jelentési kötelezettség kapcsán az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy dolgozza át az emberi egészségre és a környezetre veszélyes vegyi anyagokat tartalmazó listát, és amennyiben a technológiai kutatás és innováció kifejlesztett, illetve tesztelt konkrét alternatívákat, akkor ezeket a vegyszereket helyettesítse kevésbé veszélyes anyagokkal és készítményekkel.

4.3

Az EGSZB mindig is támogatta az Európai Bizottság aktív szerepvállalását a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagokra és növényvédő szerekre vonatkozó, az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról szóló rotterdami egyezmény, valamint a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (POP) szóló stockholmi egyezmény létrehozásában és végrehajtásában. Az EGSZB-nek egyébként a közelmúltban alkalma nyílt e témában véleményt nyilvánítani. (11)

4.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a téves jogalap miatt a Bíróság által megsemmisített 304/2003/EK rendeletben foglalt szigorúbb rendelkezések, amelyeket az új rendeletjavaslat (12) újfent beiktat, a veszélyes vegyi anyagok általános biztonságának és kezelésének szempontjából elsődleges fontosságú elemek.

4.5

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a 2003-2005. évi jelentésben napvilágra került működési hiányosságok és végrehajtási nehézségek orvoslásához a rendelkező rész módosítására van szükség.

4.6

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság az irányú szándékát, hogy a rendelet jogalapjának a Bíróság ítélete értelmében történő helyesbítésére (amely kérdésben az EGSZB már hangot adott véleményének (13) annak idején) szolgáló alkalmat megragadva növelje a közösségi eszköz hatékonyságát azáltal, hogy nagyobb fokú világosságot, átláthatóságot és jogbiztonságot nyújt mind az exportőrök, mind pedig az importőrök számára.

4.7

Az EGSZB úgy véli, helyénvaló, hogy a javasolt új közösségi szabályozásban a jogbiztonság, egyértelműség és átláthatóság biztosítása végett az „exportőr”, „készítmény” és „PIC eljáráshoz kötött vegyi anyag” fogalmak meghatározásának javítására kerüljön sor.

4.8

Az adminisztráció egyszerűsítését, a terhek csökkentését és a határidők lerövidítését célzó folyamathoz való hozzájárulásként az EGSZB teljes mértékben támogatja azt az elgondolást, hogy az egyértelmű jóváhagyás megszerzésére irányuló eljárás lefolytatása során átmeneti jelleggel lehetőség legyen a kivitelek lebonyolítására, valamint a vegyi anyagoknak az OECD országaiba történő exportja esetén a jóváhagyási kötelezettségtől való eltérésre.

4.9

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a jóváhagyási kérelmeket és az azok rendszeres felülvizsgálatára irányuló kérelmeket az Európai Bizottságon keresztül nyújtsák be annak érdekében, hogy a felesleges átfedések és a többletmunka, valamint az importáló országokban a félreértések és a bizonytalanság elkerülhetőek legyenek. Az EGSZB úgy véli, hogy az e célra az Európai Bizottság és különösen a Közös Kutatóközpont rendelkezésére álló pénzügyi és emberi erőforrásoknak képeseknek kell lenniük biztosítani a következőket: egységes tájékoztató és képzési csomagok, a különböző felhasználói csoportok számára útmutatók és a biztonsági adatlapok összeállítása és végül – a kiviteli és behozatali bejelentésekkel kapcsolatos problémák beazonosítása és tisztázása végett – párbeszéd folytatása az importáló országokkal, különös tekintettel a fejlődő országokra.

4.9.1

Az EGSZB megerősíti, hogy tekintettel az olykor veszélyes vegyi anyagok által okozott súlyos munkahelyi balesetekre, valamint az ezekre vonatkozó nemzetközi ILO-egyezményekre (14), milyen fontos, hogy a köztes és végfelhasználók és főként a mezőgazdaságban és a kkv-kben foglalkoztatottak érdekében a címkézés és a műszaki biztonsági adatlapok az importáló ország hivatalos nyelvén legyenek kiállítva.

4.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt jogszabály értelmében bevezetendő mechanizmusok hatékony, gördülékeny és átlátható működésének kulcsfontosságú elemét a vámellenőrzési rendszerek, valamint a vámhatóságok és a rendelet végrehajtására kijelölt nemzeti hatóságok közötti teljes körű együttműködés képviseli. A Kombinált Nómenklatúra figyelmeztető jelzésekkel való kiegészítése révén javasolt javítása, valamint az EDIXIM adatbázis kifejezetten a vámhatóságok részére szánt változatának kifejlesztése mellett rendszeres és közösségi szinten összehangolt tájékoztatási és képzési kezdeményezésekre is szükség van.

4.11

Az EGSZB úgy véli, hogy az új szabályozás során tervbe kellene venni felhasználási útmutatók és tájékoztató anyagok kidolgozását, valamint – különösen a csatlakozó államok számára – közösségi szabványokon alapuló képzési intézkedéseket.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/44

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a növényvédő szerek (a mezőgazdaságban és kertészetben felhasznált gombaölő, rovarirtó, gyomirtó és hasonló szerek) forgalomba hozataláról szóló rendeletre tett javaslatát.

1.2

A hatékony és biztonságos növényvédő szerek forgalomba hozatala mellett az ilyen szerek fenntartható és biztonságos használata is elsőrendű fontosságú. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a szóban forgó rendeletre tett javaslattal egy időben az Európai Bizottság javaslatot tett egy, a növényvédő szerek fenntartható használatát szabályozó irányelvre is.

1.3

Az EGSZB megállapítja, hogy a javaslat preambulumbekezdéseiben a hangsúly nyomatékosan a növényvédő szerek emberre és környezetre gyakorolt káros hatásainak megelőzésére és korlátozására helyeződik. Rendkívül fontosnak tartja a növényvédő szerek környezetre és az emberre gyakorolt káros hatásainak megelőzését, utal azonban arra, hogy a fenntarthatóság szempontjából ugyanennyire figyelembe kell venni a gazdasági érdekeket is. A biogazdálkodás (organic farming) termékei iránti növekvő érdeklődés mellett ugyanis a mai fogyasztók túlnyomó része elsősorban azokat a termékeket keresi, amelyek jó minőségűek, ráadásul az év bármelyik időszakában elfogadható áron elérhetők. A fogyasztók egyben abszolút feltételnek tekintik a termék biztonságát. Ez sok erőfeszítést igényel a mezőgazdasági termelési lánc részéről. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontos, hogy elegendő hatékony és biztonságos növényvédő szer álljon rendelkezésre.

1.4

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a növényvédő szerek olyan jóváhagyási kritériumainak bevezetése miatt, amelyek a hatóanyagok természetéből következő tulajdonságokon alapulnak, valamint e kritériumok bevezetésének az új, jobb szerek kifejlesztésére gyakorolt hatása miatt. A rugalmatlan kezelés ahhoz vezethet, hogy nem hagynak jóvá olyan anyagot, amely bár egy (és csak egy) kritériumnak nem felel meg, a többi kritériumot tekintve előrelépést jelent. Az EGSZB olyan kockázatértékelés mellett érvel, amely figyelembe veszi a tényleges alkalmazást és a kitettséget.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az engedélyezési zónák kialakítására és a kölcsönös elismerésre tett javaslat az első lépést jelenti az engedélyek teljes európai harmonizálása felé vezető úton. Azt javasolja, hogy az engedélyek kölcsönös elismerését az engedélyezési zónák határain átnyúlóan is tegyék lehetővé hasonló éghajlati és mezőgazdasági körülményekkel rendelkező (szomszédos) országok esetében.

1.6

Az EGSZB támogatja a potenciálisan helyettesítendő anyagokat tartalmazó növényvédő szerek összehasonlító értékelésének elvét. Ugyanakkor az értékelések kisebb gyakorisága és a rendes adatvédelmi időszak megtartása mellett foglal állást az ilyen anyagok esetében annak érdekében, hogy az ipar továbbra is bizonyos mértékben kész legyen beruházni az ilyen anyagokba, és ezáltal elkerülhetők legyenek a mezőgazdasági problémák.

1.7

A javaslat az EGSZB szerint túl kevéssé ösztönzi a növényvédő szerek kisebb jelentőségű felhasználások (minor uses) esetében történő engedélyezését. Az EGSZB két intézkedést javasol ennek javítására. Egyrészt egy olyan rendszert, amelyben az első kérelmező hosszabb időtartamú adatvédelemben részesül a kisebb jelentőségű felhasználások mértékével arányban, másrészt azt, hogy az Európai Bizottság aktuális jegyzéket bocsásson a tagállamok rendelkezésére az engedélyezett (kisebb jelentőségű) felhasználásokról.

2.1.1

A növényvédő szereket a növények egészsége érdekében és védelmében alkalmazzák. A szerek lehetővé teszik a termelők számára a terméshozam növelését és a rugalmasabb termelést. Ez biztosítja a megfizethető, biztonságos (élelmiszeripari) termékek előállítását az adott régióban.

2.1.2

Európában a fogyasztók többsége egyre magasabb követelményeket támaszt az élelmiszerek minőségével és egész éves rendelkezésre állásával szemben, az élelmiszerbiztonságot pedig abszolút feltételnek és magától értetődőnek tekinti. Ez nagy kihívást jelent a mezőgazdasági termelési lánc számára. A hatékony és biztonságos növényvédő szerek megfelelően széles választéka szükséges ahhoz, hogy ki lehessen elégíteni a fogyasztók e népes csoportjának igényeit.

2.1.3

Másrészt viszont a növényvédő szerek felhasználása hathat a mezőgazdasági-ökológiai rendszerekre, veszélyeztetheti a felhasználók egészségét, befolyásolhatja az élelmiszerek minőségét, és hátrányos következményekkel járhat a fogyasztók egészségére nézve, különösen abban az esetben, ha a növényvédő szerek veszélyes maradványai találhatók az élelmiszerekben a növényvédő szerek nem rendeltetésszerű (vagyis nem a jó gyakorlatnak megfelelő) alkalmazásának következményeként.

2.2.1

A rendeletjavaslat a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló jelenlegi 91/414/EGK irányelvet váltja fel, amelynek célja a kockázatoknak a forrásnál történő kiküszöbölése az egyes hatóanyagok és az azokat tartalmazó növényvédő szerek nagyon átfogó kockázatelemzésével, még azelőtt, hogy azok forgalomba hozatalát és használatát engedélyeznék.

2.2.2

A javaslat emellett hatályon kívül kívánja helyezni a meghatározott hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalának és használatának tilalmáról szóló jelenlegi 79/117/EGK irányelvet.

2.2.3

A növényvédő szerekre vonatkozó közösségi jogi keretbe tartozik emellett az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról, amely legnagyobb megengedett szermaradék-koncentrációt (MRL) határoz meg a mezőgazdasági növényvédő szerekben lévő hatóanyagokra.

2.2.4

E rendeletjavaslattal együtt az Európai Bizottság előterjeszt egy javaslatot egy olyan európai parlamenti és tanácsi irányelvre is, amely a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés jogi keretét hozná létre (COM(2006) 373 final). Az említett javaslat a használat és a forgalmazás fázisaival foglalkozik azokon a területeken, amelyek e javaslat keretén kívül esnek.

2.3.1

A 91/414/EGK irányelvnek az Európai Bizottság által végzett értékelése alapján az Európai Parlament és a Tanács 2001-ben az irányelv átdolgozását kérte a következők érdekében:

2.3.2

Az érdekeltekkel való részletes konzultáció időszaka (öt év) és egy hatástanulmány után az Európai Bizottság 2006 júliusában terjesztette elő javaslatát a 91/414/EGK irányelv átdolgozására. Az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az egyszerűsítés és a tagállami jogalkotás további uniós harmonizálása érdekében rendelettel váltja fel az irányelvet.

2.4.1

Az engedélyezhető hatóanyagok listáját EU-szinten az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság állítja össze. A hatóanyagok jóváhagyása egyértelmű kritériumok alapján történik, amelyek célja az emberek, állatok és a környezet magas védelmi szintjének biztosítása.

2.4.2

A hatóanyag értékelése során léteznie kell legalább egy, a felhasználó és a fogyasztó számára biztonságos felhasználásnak, és nem lehetnek elfogadhatatlan környezeti hatások. Egyértelmű határidőket szabnak az értékelés különböző fázisainak és a hatóanyagok jóváhagyásáról szóló döntésnek.

2.4.3

A tagállamok továbbra is maguk felelősek a növényvédő szerek tagállami engedélyezéséért, a jóváhagyott hatóanyagok listájából kiindulva.

2.4.4

Az engedélyezési dossziék megítélése során a tagállamoknak összehangolt kritériumokat kell alkalmazniuk, ha léteznek ilyenek, és figyelembe kell venniük a nemzeti sajátosságokat.

2.4.5

A kis és az átlagos mértékben veszélyes anyagok esetében az Európai Bizottság zónák szerinti engedélyezési rendszert vezet be a növényvédő szerek engedélyezésének kötelező kölcsönös elismerése révén. A zónák szerinti engedélyezés azt jelenti, hogy a javaslatban szereplő három éghajlati zóna (az Európai Bizottság három zónára osztja fel az EU-t) mindegyikében egy tagállam ítéli meg a tagállami engedélyezést, és csak azokban a tagállamokban kell engedélyezni az adott szert, amelyekben a gyártó kérelmezte az engedélyezés kölcsönös elismerését.

3.1.1

Az irányelv preambulumbekezdései felsorolják a rendeletjavaslathoz vezető megfontolásokat. Nyomatékosan meg kell említeni köztük az elegendő növényvédő szer rendelkezésre állásának jelentőségét az igényes európai fogyasztók biztonságos, kiváló minőségű és biztos élelmiszer-ellátására nézve.

3.2.1

Az irányelv nem teszi lehetővé, hogy egy tagállam ideiglenes engedélyt adjon tagállami szinten. Ez azt eredményezheti, hogy az innovatív, jobb anyagok a jelenlegi helyzethez képest lassabban kerülnek a piacra. Az Európai Bizottság ezt rövidebb határidőkkel próbálja elkerülni, amelyek révén az új anyagok gyorsabban felkerülhetnek az engedélyezhető hatóanyagok listájára.

3.2.2

Az EGSZB javasolja, hogy a rendelet mégis biztosítson lehetőséget az ideiglenes tagállami engedélyezésre olyan esetekben, amikor a kitűzött határidőket adminisztrációs késlekedés miatt lépték túl, és amelyek eleget tesznek a legnagyobb megengedett szermaradék-koncentrációt szabályozó 396/2005/EK rendeletből következő kötelezettségeknek.

4.1.1

A javaslat 4. cikke a II. mellékletre utalva a hatóanyagok jóváhagyási kritériumaival foglalkozik. A kritériumok szigorú alkalmazása ahhoz vezet, hogy már egyetlen tulajdonság elegendő ahhoz, hogy egyes hatóanyagokat ne lehessen jóváhagyni, mivel mindig minden követelménynek meg kell felelniük.

4.1.2

A növényvédelmi szerek jóváhagyásának ilyesfajta kritériumai, amelyek mindössze a szerben lévő hatóanyagok tulajdonságain alapulnak, és nem veszik figyelembe a tényleges alkalmazást és a kitettséget, aláássák a veszélyelemzés alapján hozott döntések elvét. Ennek eredményeképpen fokozatosan eltűnhetnek a piacról egyes jelenlegi termékek/felhasználások, amelyek pedig szükségesek ahhoz, hogy széles legyen a választék növényvédő szerekből.

4.1.3

A 4. cikk így megakadályozza, hogy forgalomba hozzanak olyan innovatív termékeket, amelyek minden kritériumot tekintve javulást jelentenek, csupán egyetlen követelménynek nem felelnek meg. Az EGSZB ezt nem támogatja, mivel ez szükségtelenül akadályozza az új, jobb anyagokra irányuló innovációt. Úgy véli, hogy a hatóanyagok tulajdonságain alapuló jóváhagyási kritériumokat csak a helyettesítésre szánt szerek azonosítása céljából kell alkalmazni, nem arra, hogy alapos értékelés nélkül, előre elutasítsanak bizonyos termékeket.

4.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az engedélyezési zónák rendszere és a kölcsönös elismerés fontos lépést jelent a növényvédő szerek forgalomba hozatalát szabályzó teljes európai harmonizált rendszer felé vezető úton.

4.2.2

A tagállami szintű rendes engedélyezési eljárás mellett az engedélyek egy zónába tartozó tagállamokban való kötelező kölcsönös elismerésének bevezetése révén elkerülhető a kétszeres munka a tagállamokban, valamint gyorsabban rendelkezésre állhatnak az innovatív, környezetbarát növényvédő szerek.

4.2.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy az engedélyek kölcsönös elismerése a zónák határain átnyúlóan is lehetséges legyen az összehasonlítható termesztési körülményekkel rendelkező szomszédos országok esetében.

4.2.4

Üvegházakban való vagy betakarítás utáni kezelésre való használat esetén az Európai Bizottság olyan megközelítést javasol, amely szerint mindegyik zónában kötelező a kölcsönös elismerés minden tagállam által (39. cikk). Az EGSZB szerint ide kell tartoznia a vetőmagok kezelésének is, amely az integrált növényvédelem fontos pillérét jelenti.

4.3.1

A veszélyesebb (potenciálisan helyettesítendő) anyagokat tartalmazó növényvédő szerek esetében a tagállamnak az engedélyezést követő négy éven belül alternatív tesztelést (összehasonlító értékelést) kell végeznie (48. cikk) alternatív szerek felkutatása céljából, hogy ezáltal több káros szert lehessen helyettesíteni, hacsak nem az adott szer szükséges a növény védelméhez esetleges rezisztencia esetén.

4.3.2

A négyévenkénti értékelés, valamint a helyettesítendő szerek dossziéjának hétéves adatvédelme az EGSZB szerint nem nyújt elegendő biztonságot az iparnak, és ahhoz vezet, hogy az ilyen szereket túl korán visszavonják a piacról, ami negatív következményekkel járhat az elegendő szer rendelkezésre állása szempontjából – a rezisztenciát és a kisebb alkalmazásokat tekintve.

4.3.3

Az EGSZB az értékelések kisebb gyakorisága és a rendes adatvédelmi időszak fenntartása mellett foglal állást a potenciálisan helyettesítendő szerek esetében annak érdekében, hogy az ipar továbbra is bizonyos mértékben kész legyen beruházni az ilyen anyagokba, és ezzel megelőzhetők legyenek a mezőgazdaságban és az értékláncnak a fogyasztók felé vezető további szakaszaiban jelentkező problémák.

4.4.1

A 49. cikk többek között professzionális felhasználók és szakmai szervezetek részére lehetőséget biztosít arra, hogy kérelmezzék egy növényvédő szer engedélyezésének kiterjesztését a kisebb jelentőségű felhasználásokra. Ugyanakkor a cikk előírja, hogy a tagállamok aktuális jegyzéket vezessenek a kisebb jelentőségű felhasználásokról.

4.4.2

Az EGSZB üdvözli ezt a cikket, megállapítja azonban, hogy nem eléggé ösztönzi az engedéllyel rendelkezőket arra, hogy ők maguk tevékenykedjenek a kisebb jelentőségű felhasználásokra való kiterjesztés érdekében.

4.4.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy az engedéllyel rendelkezők, amennyiben az engedélyezés után elsőként kérelmeznek kisebb jelentőségű felhasználásokra való többféle kiterjesztést, abban a kedvezményben részesüljenek, hogy meghosszabbodik az adatvédelmi időszak.

4.4.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság bocsásson a tagállamok rendelkezésére egy központi, európai jegyzéket a kisebb jelentőségű felhasználásokról, és ezzel helyettesítse a 49. cikk (6) bekezdésében meghatározott tagállami listát.

4.5.1

A rendeletben szerepel az adott szer használata előtt azon szomszédok tájékoztatásának esetleges kötelezettsége, akik ezt kérték, és akik ki lehetnek téve a permetvándorlásból származó hatásoknak (30. cikk).

4.5.2

Az EGSZB szerint a növényvédő szerek alkalmazásának átláthatósága nagyon jó dolog, de a javasolt tájékoztatási kötelezettség aláássa a növényvédő szerek forgalomba hozatalának alapjául szolgáló jogalkotásba vetett bizalmat. Biztonságosnak ítélt szerekről van ugyanis szó, a tájékoztatási kötelezettség azonban esetleg éppen ennek ellenkezőjét sejteti.

4.5.3

Úgy véli továbbá, hogy e cikk alkalmazása nem gondoskodik a felhasználók és szomszédaik közötti kölcsönös megértésről, sokkal inkább megzavarja a társadalmi kohéziót a vidéki közösségekben, mivel a tájékoztatási kötelezettség azt a látszatot keltheti, hogy a felhasznált szerek nem biztonságosak. Ez az előírás tehát nem célravezető.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/47

1.1

Az EGSZB üdvözli az irányelvjavaslatot, amely jól átgondolt, pragmatikus megközelítést kínál a légiközlekedési iparág rohamosan növekvő üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére, illetve ellensúlyozására.

1.2

Az, hogy a légi közlekedés az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá kerül, erősíti, és még inkább alátámasztja a CO2-kibocsátás kezelésének világviszonylatban is kiemelkedő példájaként működő rendszert.

1.3

A javaslat realisztikus: számol a légi közlekedés és szállítás folyamatos fejlesztésére irányuló politikai, gazdasági és fogyasztói nyomás erejével, miközben az ETS piaci mechanizmusát használja a légiközlekedési iparág egyik legfontosabb károsító külső hatásának ellensúlyozására.

1.4

A javaslatnak azonban megvannak a gyengéi is: sikere az ETS sikerén áll vagy bukik – egy olyan rendszerén, amelyet már számos érdekelt bírált, amelynek még bizonyítania kell, és amely a CO2-kibocsátási egységek igazságos elosztásán, a CO2-kibocsátás csökkentését célzó találékony és innovatív befektetésen és a Nemzeti Kiosztási Tervek tagállami végrehajtásán alapul.

1.5

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendszerbe 2012-től bevonják az összes Európából induló vagy oda érkező járatot, de úgy véli, hogy a kezdődátum – ahogy az európai szolgáltatók esetében is – 2011 kell hogy legyen.

1.6

Az irányelv a kiotói közös végrehajtásból vagy a tiszta fejlődési mechanizmusból (JI/CDM) származó, „külső”, rugalmas projektkreditek bevitelét is megengedi a rendszerbe. Örvendetes, hogy a fejlődő országokban támogatják a megújuló energiákkal és energiahatékonysággal kapcsolatos tanúsított rendszereket és a szén felhasználásának csökkentését, feltéve, hogy fenntartják a szigorú ellenőrzést.

1.7

Az EGSZB elismeri, hogy ez bonyolult kérdés, de úgy érzi, hogy a javaslat kissé homályos, és nem mutatja be világosan, hogy milyen előnyöket kínál. A javaslat többféle módon és szinten hivatkozik az EU egészére, az egyes tagállamokra, az ipar különböző ágazataira és a nagyközönségre. Mindenekelőtt azt a pozitívumot kellene hangsúlyozni, hogy az irányelv potenciálisan támogatja és erősíti az ETS-t. Megjegyzendő az is, hogy az Európai Bizottság más egységei – különösen az Energiaügyi és Közlekedési, valamint a Kutatási Főigazgatóság – részéről aktív, kiegészítő jellegű támogatásra lesz majd szükség.

1.8

Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

1.8.1

A légi közlekedésnek az ETS-be való bevonását a rendszer felülvizsgálatára nyíló lehetőségként használják ki, korrigálva a meglévő hibákat és megerősítve a gyenge területeket, hogy kifejlődhessen a szénkereskedelem valódi és hatékony piaca, ami döntő tényező az EU azon kötelezettségvállalásának teljesítéséhez, hogy 2020-ra 20 %-kal csökkenti szén-dioxid-kibocsátását.

1.8.2

A kibocsátások javasolt felső határértékét csökkenteni kell, hogy a légi közlekedésnek az ETS-ben már részt vevő egyéb iparágakhoz hasonlóan lépéseket kelljen tennie az alkalmazkodás érdekében.

1.8.3

A kibocsátási egységek javasolt ingyenes elosztását törölni vagy jelentősen csökkenteni kell, hogy így minden kibocsátási egységet vagy a többségüket be lehessen vonni a kereskedelembe.

1.8.4

A JI/CDM rendszerekből történő kreditvásárlásra általános limitet kell megállapítani, hogy a kibocsátáscsökkenés jelentős része az EU-n belül menjen végbe.

1.8.5

Előre gondolni kell annak kidolgozására, hogy az irányelv hatásait miként mutassuk majd be a nagyközönségnek. Amellett, hogy még inkább felhívjuk a figyelmet a légi közlekedésnek a klímaváltozásra gyakorolt hatására, ösztönözni kell a nagyobb nyitottságot a rendszernek a fogyasztókra és a szolgáltatókra gyakorolt pénzügyi kihatásait illetően, és minimalizálni a hatalmas, rendkívüli profitok elérésének kockázatát.

1.8.6

A tagállamokat fel kellene kérni, hogy az államfők, kormányfők és miniszterek repülőútjaiból – amelyek jelenleg adminisztratív okokból (többnyire katonai egységek által biztosított repülőutakról lévén szó) mentességet élveznek – származó kibocsátásokat önként kompenzálva mutassanak jó példát.

1.8.7

A nem az ETS-hez tartozó szénkibocsátás-csökkentő intézkedéseken végzett kiegészítő munkát is kiemelt kérdésként kell kezelni. Ide tartozik az adó- és szabályozási lépések előtt álló jogi akadályok kiküszöbölése, különösen a repülőgépek üzemanyagával összefüggésben; a nitrogén-oxid-kibocsátás korlátozása; a légiforgalmi irányítás javítása, valamint a hatékonyabb motorok és repülőgépvázak kifejlesztésére irányuló kutatás.

2.1

A repülés szerves és fontos része a bővülő globális gazdaságnak, és az is marad. A légi közlekedés sok szempontból sikertörténet. 1960 óta évente átlagosan 9 %-kal bővült – 2,4-szer olyan gyors ütemben, mint a világ GDP-je. Ez a növekedés folytatódik, és a jelenlegi trendek alapján a légi szállítás volumene 2020-ra megduplázódik.

2.2

Ez a sikeresség szükségszerűen problémákat okozott – például a repülőterek növekedése és helyi hatásaik –, de az éghajlatváltozással összefüggésben a figyelem egyre inkább arra irányult, hogy a légi közlekedés révén kibocsátott üvegházhatású gázok és más emissziók miként járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. A légiközlekedési iparág – mint szolgáltatási szektor – az EU gazdasági hozzáadott értékéhez mintegy 0,6 %-kal, az üvegházhatást okozó gázok (GHG) kibocsátásához viszont 3,4 %-kal járul hozzá. A légi forgalomból származó kibocsátások az EU-ban 1990 óta 87 %-kal nőttek, miközben az EU összes forrásból származó, teljes GHG-kibocsátása 3 %-kal csökkent.

2.3

A nemzetközi légi járatok hagyományosan üzemanyagadó-mentesek, és nem vonatkoznak rájuk a Kiotói Jegyzőkönyv célszámai sem. Ha figyelembe vesszük a repülőgépek hosszú élettartamát és a további, műszaki és működési jellegű hatékonyságnövelési lehetőségeket, a légi forgalom növekedése azt jelenti, hogy az ágazat GHG-kibocsátása továbbra is növekedni fog, aláásva azokat az erőfeszítéseket, amelyeket más, csökkenő kibocsátású ágazatok tesznek. Noha a repülés terén egészében véve jelentős javulás történt a szabályozás, összehangolás és a biztonsági intézkedések végrehajtása terén, eddig nehéz volt nemzetközi megállapodásokra jutni olyan környezetvédelmi kérdésekről, amelyek kereskedelmi érdekeket is érinthetnek.

2.4

Az Európai Bizottság egy ideje keresi a lehetőséget a repülés GHG-kibocsátása csökkentésének ösztönzésére, illetve érvényesítésére. 2005-ben „A repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése”  (1) címmel elfogadott egy közleményt. 2006 áprilisában az EGSZB a közleményről készített véleményében (2) arra a megállapításra jutott, hogy további politikai intézkedésekre van szükség a repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának mérséklése érdekében, és többek közt azt ajánlotta, hogy a repülést vegyék be az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. A Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa, az Európai Tanács és az Európai Parlament hasonló álláspontra helyezkedett. Az Európai Bizottság most irányelvet javasolt – ez a jelen vélemény tárgya –, amelynek révén a légi közlekedés bekerül a GHG-kibocsátási egységek közösségi kereskedelmi rendszerébe.

3.1

A javasolt irányelv bevezetőjében szerepel, hogy a légi közlekedés károsanyag-kibocsátása 2012-re az EU Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt környezetvédelmi hozzájárulásának több mint a negyedét emésztheti fel. Nehezen születik nemzetközi megállapodás a teendőkről, de az irányelvjavaslat arra irányul, hogy globális szintű cselekvési modellt kínáljon. Ez az egyetlen kezdeményezés, amely lehetőséget nyújt erre.

3.2

A jelenlegi javaslat a GHG-kibocsátási egységek kereskedelméről szóló 2003/87/EK irányelvet módosítja a légi közlekedésnek a közösségi rendszerbe való bevonásával. Egy, a javaslatot kísérő hatástanulmány megállapítja, hogy – noha a kibocsátáskereskedelem a leghatékonyabb megoldás a légi közlekedés éghajlati hatásának csökkentésére – az intézkedéseknek csupán csekély hatásuk van a kereslet prognosztizált növekedésére, s így a kibocsátások volumenére (3). Meg kell tehát érteni, hogy e javaslat célja nem az, hogy magát a légi forgalom növekedését csökkentse, hanem azt kívánja biztosítani, hogy annak néhány káros környezeti hatását más – többnyire egyéb gazdasági ágakban tett – lépések ellensúlyozzák.

3.3

Az EU jelenlegi ETS rendszere (4) mintegy 12 000 energiaigényes ipari létesítményre terjed ki, amelyek az EU teljes CO2-kibocsátásának 50 %-áért felelősek. A javaslat szerint a légitársaságok minden évben áruba bocsátható szén-dioxid-kibocsátási egységeket kapnának, miközben az összesített felső határt a légiközlekedési iparág által a 2004-2006 közötti három évben generált kibocsátás éves átlagos szintje jelentené. Az üzemeltetők az ETS piacán eladhatják fölösleges kibocsátási egységeiket, illetve vásárolhatnak is további kibocsátási egységeket, például olyan ipari létesítményektől, amelyek csökkentették kibocsátásukat vagy a Kiotói Jegyzőkönyv mechanizmusának megfelelően harmadik országokban folyó „tiszta energia” projektektől.

3.4

Az irányelvjavaslat 2011-től az EU-n belüli repülőjáratok kibocsátásaira, 2012-től pedig az EU repülőtereire érkező vagy onnan induló valamennyi járat kibocsátására kiterjed majd, uniós és Unión kívüli légijármű-üzemeltetők esetében egyaránt. A becslések szerint a javaslat révén 2020-ra 1,8-9 euró adódik hozzá az Európán belüli menettérti jegyek árához; a hosszú távú járatok esetében ez több lesz, egy New Yorkba szóló menettérti jegy esetén például 8-40 euró. Mivel ez a díj igen csekély befolyást gyakorol a nagy árrugalmasságú légi forgalmi iparra, úgy vélik, hogy a rendszernek nem lesz nagy hatása a növekedésre.

3.5

Megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a légi közlekedés beépítése az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerbe csak egyike a lehetséges lépéseknek, amelyekre nemzetközi szinten szükség lehet annak érdekében, hogy kezelni lehessen a légi járművekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekvő hatását az éghajlatra. Egy 2008-ra tervezett hatásvizsgálat nyomán az Európai Bizottság javaslatok előterjesztésére készül a nitrogénoxid-kibocsátásokkal kapcsolatban. 2007. szeptemberi közgyűlésén a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szintén további javaslatok előterjesztésére készül, bár a jelek szerint nő a nyomás az uniós kezdeményezés gyengítésére és aláásására.

4.1

Az EGSZB üdvözli a légi közlekedés beépítését az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, amely nemzetközi szinten az első lépés abba az irányba, hogy a légi közlekedéssel megfizettessék a környezeti költségek egy részét, amelyekért kialakulása óta felelős. Az Unión kívüli üzemeltetők bevonását szintén üdvözöljük. A javasolt rendszer szerint ezenkívül a kevésbé üzemanyag-hatékony légijárműveknek nagyobb mértékű kibocsátásiegység-kiosztást kell igénybe venniük, ami némileg ösztönzi a műszaki és az üzemeltetési hatékonyságot. Mivel az olcsó járatokat üzemeltető (fapados) légitársaságok kihasználtsága átlagosan 10 %-kal nagyobb, mint a hagyományos fuvarozóké, a javaslat e fapados szállítókat valamivel kevésbé érinti, ugyanakkor valamennyi légitársaságot arra ösztönzi, hogy üres helyeiket kedvezményes áron értékesítsék.

4.2

Az EGSZB elismeri, hogy a járatok hatékonyságára, az alternatív üzemanyagokra, a tervezés tökéletesítésére és a kihasználtság növelésére irányuló intézkedések bizonyos mértékben mind hozzájárulnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ezeknek az intézkedéseknek a legtöbbjét azonban 1990 óta aktívan alkalmazzák, ebben az időszakban mégis több mint 85 %-kal nőttek a kibocsátások – és ez a szám az utasok számának és a fuvarozott áru mennyiségének növekedése miatt továbbra is emelkedik.

4.3

Az irányelv azt javasolja, hogy a légiközlekedési ágazat növekvő hozzájárulását az éghajlatváltozáshoz a légi közlekedés európai kibocsátáskereskedelmi rendszerbe történő bevonásával kezeljék. A kibocsátáskereskedelmi rendszer az egyetlen nemzetközi, piaci vonatkozású, nagyszabású szén-dioxid-szabályozó és -kiegyenlítő mechanizmus, ám kísérleti szakaszában, amely 2007-ben zárul le, jelentős kezdeti problémák merültek fel vele kapcsolatban, amit jelentős mértékben a tagállamok túlzott mértékű kibocsátáskiosztása okozott. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere csak akkor érheti el célját, azaz csak akkor válhat a CO2-kibocsátás csökkentésének piaci eszközévé, ha az Európai Bizottság – valamennyi tagállam támogatásával – elkötelezi magát a CO2-kvóták megállapítása és alkalmazása mellett, és gondoskodik betartásukról.

4.4

A légi közlekedés bevonása nagy gyakorlati haszonnal járna a kibocsátáskereskedelmi rendszer számára. A légi közlekedés kevésbé érzékeny az árakra, mint a CO2-kibocsátások többségéért jelenleg felelős legtöbb ipari folyamat és energiatermelő iparág. Amint a légi közlekedés CO2-részesedése (szükségszerűen) növekszik, a kibocsátáskereskedelmi rendszer jelentős új finanszírozásban részesül, ami más ágazatokban további szén-dioxid-megtakarításokat célzó befektetéseket tesz lehetővé. Bár magának a légi közlekedésnek talán korlátozottak az ilyen megtakarításokkal kapcsolatos lehetőségei, finanszírozást biztosíthat erre más ágazatoknak.

4.5

Például az Európai Bizottság becslése szerint az irányelv hatására az üvegházhatást okozó gázok CO2 kibocsátása tisztán 183 millió tonnával csökken 2020-ig, ahhoz képest, ha minden változatlanul folytatódna. A szén árának erre az időszakra történő becslése pontatlan, és egy határozott elosztási rendszer függvénye, de ha a légi közlekedési ágazat átlagosan 30 eurós áron 100 millió tonnát vásárolna ebben az időszakban, akkor elvileg 3 milliárd eurót juttatna a CO2-csökkentésére.

4.6

Az EGSZB 2007-ben átfogó programot indított a civil társadalom körében az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések és bevált gyakorlatok ösztönzésére, amelynek fontos eleme az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása további fokozásának minimalizálása. Az EGSZB elismeri ugyan, hogy pragmatikus szempontból a vizsgált javaslat jelenti a legjobb megközelítést arra, hogy a légi közlekedést bevonják a szén-dioxid-csökkentésre irányuló stratégiába, rá kell azonban mutatnia arra, hogy az irányelvjavaslat gyakorlatilag semmit nem tesz az üvegházhatást okozó gázok légiközlekedési ágazat által történő egyre növekvő mértékű kibocsátásának korlátozására. Ez jelentős „prezentációs” problémát okoz. A légiközlekedési ágazat már jelenleg is az üvegházhatást okozó gázok leggyorsabban növekvő forrása Európában, és az irányelv engedékeny az ágazat növekedési igényeivel szemben, ugyanakkor nem követeli meg a káros kibocsátások korlátozását. A nagyközönséggel meg kell értetni, hogy az irányelv számottevő forrásokat mozgósíthat, amelyeket a CO2-kibocsátás kompenzáló célú csökkentésére fordítanak.

5.1

Az ágazat káros kibocsátásainak jelentős mérséklésére vonatkozó kinyilvánított cél elérésének szempontjából az irányelvjavaslat terminológiailag pontatlan. Mivel a légitársaságok „piaci” áron kvótákat vásárolhatnak a kiosztásmaximumot meghaladó kibocsátások fedezésére, a légiközlekedési ágazat csak minimális mértékben járul hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérsékléséhez. A becslések szerint 2020-ig ez 3 % nettó csökkenést jelenthet, ami az üvegházhatást okozó gázok légi közlekedésből származó kibocsátásának egy évi növekedésénél is kevesebb. Az Európai Bizottság saját adataiból kiderül, hogy a jegyárak elhanyagolható mértékű emelkedése csak kevéssé hat majd a légi közlekedés iránti keresletre.

5.2

Azzal, hogy a kezdeti kvóták nagy többségét ingyen adja a légitársaságoknak, és lehetővé teszi a további vásárlást az általános ETS-en belül (a légi közlekedés – vagy talán általában a közlekedés – nyílt, nem pedig zárt rendszere), az Európai Bizottság elfogadja a status quót, és nem sokat tesz az üvegházhatást okozó gázokat kibocsátó légiközlekedési ágazat folyamatos, gyors növekedésével kapcsolatban. A problémának azonban az a lényege, hogy egy ilyen korlátozás jelenleg politikailag és gazdaságilag elfogadhatatlan. Az előrelépés érdekében az Európai Bizottság kiszámította, hogy a légi közlekedés bevonása az ETS-be nemcsak hatékonyabbá teszi a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló folyamatot, hanem – a légi közlekedési ágazat nagyobb CO2 kibocsátását más ágazatokbeli csökkentéssel ellensúlyozva – lehetővé teszi a piac valódi ösztönzését, valamint a más területeken történő CO2.-csökkentésekre irányuló új kutatások és alkalmazások finanszírozását.

5.3

Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a kereskedelmi egységek „zárt” – vagyis kizárólag a légi közlekedési ágazaton belüli – rendszerében az egység ára 114-325 euró lenne, ellentétben a feltételezett 30 euró/tonnával. Ez a zárt rendszer valószínűleg 8-30 euróval megemeli a jegyárakat a rövid távú légi járatok esetében. Míg ez realisztikusabb módszernek tűnhet a kereslet befolyásolása és az üzemanyag-hatékonyság, valamint a kibocsátás minimalizálására irányuló kutatások támogatása terén, valószínűtlen, hogy uniós szintű támogatásban részesül ott, ahol nyilvánvalóan különböznek a közlekedési prioritások. A zárt vagy „kizárólag közlekedési” rendszer esetében még valószínűtlenebbé válna a globális megállapodás.

5.4

A javasolt irányelvben az Európai Bizottság elismeri, de döntése értelmében nem veszi figyelembe azt a körültekintő kutatáson alapuló elemzést, mely szerint a légi járművek kibocsátásai kétszer-négyszer olyan károsak az éghajlatra nézve, mint az egyéb iparágak kibocsátásai (5). (Ez nagyrészt abból adódik, hogy a legtöbb kibocsátásra a felsőbb légrétegben kerül sor, emellett a CO2-n kívüli, egyéb kibocsátások hatásai, például a kondenzcsíkok és a nitrogénoxid okozzák.) Kiegészítő lépéseket kell tenni a nitrogénoxid-kibocsátások csökkentésére vagy ellensúlyozására.

5.5

A légitársaságok már részesülnek abban az előnyben, hogy a repülőgépek üzemanyaga adómentes, és a szénkibocsátási egységek kezdeti ingyenes kiosztása tovább fogja növelni az állami támogatásból származó előnyeiket az egyéb közlekedési ágazatokkal szemben. Fennáll annak kockázata, hogy az üzemeltetők az ETS-rendszer bevezetését az árak általános emelésére fogják használni. Ha az Európai Bizottság világos módon nyilvánosságra hozná, hogy a rendszer milyen valós pénzügyi hatással van az iparág költségeire, azzal csökkenthetné az indokolatlan nyereségeket.

5.6

Tovább kellene gondolkodni az irányelvben javasolt kivételekről. Például az államfők, kormányfők és miniszterek repülőútjainak mentesítése nagyon helytelen, hiszen ennek a csoportnak jó példát kellene mutatnia. Ez a mentesítés (többnyire katonai egységek által biztosított repülőutakról lévén szó) magyarázható ugyan adminisztratív okokkal, de a tagállamokat fel kellene kérni, hogy e kibocsátásokat önként kompenzálják – néhány tagállam már el is határozta ezt.

5.7

Mivel az Európai Bizottság nyílt többletegység-vásárlási rendszert választott, nehezen tűnik indokolhatónak, hogy a rendszer báziséve nem igazodik jobban az EU jelenlegi kötelezettségvállalásához a Kiotói Jegyzőkönyv első időszakát illetően (8 %-os csökkentés 2008 és 2012 között az 1990-es szintekhez képest), valamint a jövőbeni kötelezettségvállalásokhoz (például 30 %-os csökkentés 2020-ra az 1990-es szintekhez képest). A 2005. év bázisévként történő kiválasztása az ágazat számára olyan kiindulópontot jelent, mely nagyjából 100 %-kal magasabb a Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltaknál. Természetesen – figyelembe véve azt, hogy a légi közlekedés az első olyan ágazat, amelyet bevezettek az EU-ETS rendszerbe –, az a méltányos, ha a kezdeti kiosztás az EU-ETS szabályokban lefektetett elvek szerint történik.

5.8

Valószínűtlen, hogy ez az irányelv jelentős hatással lesz a légi közlekedésből származó összes kibocsátás növekedésének lassítására. Mindazonáltal a tény, hogy stabilizálhatja a nettó CO2-kibocsátást az ETS segítségével, ugyanakkor forrásokat biztosíthat a további csökkentésekre, indokolja a megvalósítás költségét és az azzal járó bonyolult adminisztrációt. A javasolt irányelv nem puszta „környezetvédelmi fügefalevél” a légi közlekedési ágazat számára: növelheti a nagyközönség tájékozottságát, jelentős új forrásokat nyújthat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, és eszközt biztosíthat azon külső környezetvédelmi költségek beépítésére, melyeket a légi közlekedési ágazat mindeddig figyelmen kívül hagyhatott.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/53

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a reform célkitűzései, ha azokat teljes mértékben követik, koherens politikát alkothatnak az Európai Unió e fontos mezőgazdasági, ipari és élelmiszeripari szektorának fejlesztésére.

1.2

Az EGSZB kedvezően fogadja a termelői szervezetek központi szerepének megerősítését a gyümölcs- és zöldségágazat közös szervezésű piacán.

1.3

Az EGSZB a pénzügyi támogatást az európai gyümölcs- és zöldségágazat versenyképességének szavatolására alkalmas koherens politika egyik lényeges elemének tekinti. Arra kéri azonban az Európai Bizottságot, hogy gondolja át alaposabban a bevezetett innovációk pénzügyi következményeit, még ha azok kedvezőek és elfogadhatóak is.

1.4

Az EGSZB rámutat arra, hogy új, fontos intézkedések bevezetése a működési programokba a beruházások és a foglalkoztatás számára rendelkezésre álló források tényleges csökkenéséhez vezet.

1.5

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló stratégiáját, hogy 2013-ig az első pillért homogén és kiegyensúlyozott egésszé alakítsa. Ennek érdekében arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a gyümölcs- és zöldségágazatban is alakítson ki megfelelő átmeneti tervet annak érdekében, hogy az ágazat valamennyi szereplőjét közel hozza az új rendszerhez, valamint ezzel egyidejűleg biztosítsa az európai fogyasztók számára a minőségileg és mennyiségileg megfelelő kínálatot.

1.6

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a környezet aktív védelmére irányuló politikáját. Ennek érdekében rugalmas intézkedéseket ajánl, amelyek támogatják a különböző szereplők gyakorlatait és megközelítéseit. A gyümölcs és zöldségtermékek fogyasztásának bizonyos különleges fogyasztói rétegek körében való népszerűsítésére vonatkozóan a horizontális promóciós politikával jobban összhangban lévő stratégiát ajánl.

1.7

Az EGSZB a forgalomba hozatal normáinak fenntartását ajánlja a fogyasztók védelme érdekében, különös tekintettel az egészségbiztonságra és a termékek származási helyére.

2.1

Az Európai Bizottság a következő célkitűzéseket határozza meg:

2.2

A reform szerkezete a következő három alapfeltételre épül:

2.2.1

Az Európai Bizottság kijelenti, hogy a fent említett célkitűzéseket a WTO-val való összeegyeztethetőség, és a megreformált közös agrárpolitikával, illetve az érvényben lévő pénzügyi tervvel való összhang igényének figyelembevételével határozták meg.

2.2.2

Az Európai Bizottság emlékeztet arra, hogy a 27 tagú EU gyümölcs- és zöldségtermesztése a Közösség költségvetésének 3,1 %-át, a teljes uniós mezőgazdasági termelésnek pedig 17 %-át teszi ki.

2.2.3

A friss gyümölcs- és zöldségpiac reformjára vonatkozó javaslat által előirányzott források továbbra is az egyes termelői szervezetek által forgalomba hozott termék értékének 4,1 %-át teszik ki, míg az átalakított termékekre vonatkozó legmagasabb nemzeti értékeket – melyet az egyes országokra jellemző történelmi értékek alapján, az új tagállamok esetében pedig a csatlakozási szerződésekben leírtak alapján határoztak meg – átvették a mezőgazdasági üzemek egységes támogatásába (SFP).

2.2.4

Azon régiókban, amelyekben a termelők csak kis részben tömörülnek szervezetekbe, engedélyezhetők a nemzeti jellegű, kiegészítő pénzügyi támogatások is.

2.2.5

A működési programok társfinanszírozása továbbra is 50 %-os lesz, bizonyos különleges esetekben 60 %-os (transznacionális jellegű intézkedések, szakmaközi szintű intézkedések, biotermesztés, új tagállamok termelői, a termelői szervezetek egyesülése, legkülső régiók, 20 %-nál kevesebb szervezett termeléssel rendelkező régiók).

2.2.6

A termelésmennyiség 5 %-át nem meghaladó piacról való kivonást 100 %-ban az Európai Bizottság fizetheti, amennyiben az a következő célokból történik: szétosztás jótékonysági célból, illetve jótékony szervezeteknek, büntetés-végrehajtási intézményeknek, iskoláknak, gyermeküdültetési táboroknak, valamint kórházak és öregotthonok részére.

2.2.7

Az 1782/2003/EK rendelet 51. cikkét meg kívánják szüntetni, aminek következtében a gyümölcs- és zöldségtermelő területek részesülhetnének a mezőgazdasági üzemek egységes támogatásában.

2.2.8

A tagállamok a minden egyes gyümölcs- és zöldségtermék piacának megfelelő reprezentatív időszak, valamint objektív és megkülönböztetésmentes szempontok alapján meghatároznak egy referenciaösszeget, valamint az egységes támogatási rendszer keretében támogatható területek kiterjedését.

2.2.9

Az Európai Bizottság előirányozza, hogy minden működési program kiadásainak legalább 20 %-át fordítsák mezőgazdasági-környezetvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó tevékenységekre.

2.2.10

A javaslat nem érinti az érvényes külkereskedelmi szabályokat, azonban javasolja a kiviteli korlátozások eltörlését.

2.2.11

A gyümölcs- és zöldségágazatnak a vizsgált javaslatban foglalt szabályozása részben már az Európai Bizottság egységes közös piaci szervezetre irányuló rendeletjavaslatában is szerepelt (amelyet jelenleg a Tanács vizsgál).

2.2.12

Reformjavaslatában az Európai Bizottság a kereskedelmi normák fokozatos felülvizsgálatát is előirányozza, főként a következők tekintetében: minőség, osztályozás, súly, méret, csomagolás, bálázás, raktározás, szállítás, bemutatás, kereskedelmi forgalomba hozatal és címkézés. Az Európai Bizottság javaslata biztosítja a friss gyümölcsök és zöldségek piaca számára a termelő szervezetek alapvető szerepét,

2.2.13

A javaslat elismeri a szakmaközi szervezeteket, és a termelői szervezetek tagjaira érvényes szabályok hatókörének kiterjesztését tervezi a szervezethez nem tartozó termelőkre, amennyiben az érintett gazdasági terület kínálatát legalább 60 %-ban a termelői szervezet ellenőrzi.

2.2.14

Az Európai Bizottság előirányozza, hogy a tagállamok határozzanak meg nemzeti stratégiát, amely lehetővé teszi a termelői szervezetek működési programjainak értékelését.

2.2.15

Az egyes működési programokon belül a javaslat szerint kötelező promóciós tevékenységet kellene folytatni a 18 év alatti fiatalok javára.

3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a reform célkitűzései, ha azokat teljes mértékben követik, koherens politikát alkothatnak az Európai Unió e fontos mezőgazdasági, ipari és élelmiszeripari szektorának fejlesztésére. Az Európai Bizottság maga is hangsúlyozza „A reform okai” című részben a következőket: „A 25 tagú Európai Unió (EU) 9,7 millió mezőgazdasági üzeméből 1,4 millió termel gyümölcs- és zöldségféléket. Az ágazat a megművelt területek 3 %-án gazdálkodik, és az uniós mezőgazdasági termelés értékének 17 %-át teszi ki. Az ágazat a nagymértékben koncentrált kiskereskedelmi láncoktól eredő nyomással és a harmadik országokból származó termékek miatti megnövekedett versennyel szembesül. […] A gyümölcs- és zöldségágazat a közös mezőgazdasági költségvetés körülbelül 3,1 %-át kapja.” (1) Az EGSZB a maga részéről kiemeli, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat – a mezőgazdaságilag hasznosított területhez képest – a legmagasabb szintű foglalkoztatással rendelkező termelési ágazat. A gyümölcs- és zöldségágazat ezenkívül egy nemzetközi versenyhelyzet részese (tárgyalások a WTO keretében, euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet 2010-ben) amely egyre nagyobb mértékben befolyásolja majd az európai gyümölcs- és zöldségtermelés fejlődését.

3.2

Ezen felül az Európai Számvevőszék 2006/8. számú, „A siker útján? A gyümölcs- és zöldségtermelők működési programjaira nyújtott európai uniós támogatás eredményessége” című, a termelői szervezetek működését is kritikai vizsgálat tárgyává tevő különjelentésében „jelentős előrelépésről” beszél „a kiinduló helyzethez képest”, a támogatás hatékonyságának jobb utókövetésére ösztönöz, valamint kéri, hogy a termelői szervezetek megerősítése érdekében „a szakpolitika fokozottan irányuljon a koncentráció és a piaci kereslethez való alkalmazkodás elősegítésére”.

3.3

Az EGSZB kiemeli, hogy eltérés van a bejelentett célkitűzések és a pénzügyi támogatás között – amely a koherens politika lényeges eleme, és amelyet az előbbiek megvalósítására bocsátottak rendelkezésre, és amely megerősíti a KAP aránytalanságát a földközi-tengeri térség termelésének vonatkozásában.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság egy át nem lépett költségvetési küszöbértéken belül fogalmazta meg javaslatait. Kiemeli továbbá, hogy az Európai Bizottság a piacról való kivonás és kiviteli korlátozások megszüntetésével a jövőbeni működési programok számára rendelkezésre álló lehetséges források növekedését idézi elő, amelyeket így esetleg nem használnak majd fel, és nem fektethetnek be a hatékonyabb termelői szervezetek javára.

3.4

Az EGSZB egyébiránt megjegyzi, hogy a javaslat egyrészt új, nagy politikai és gazdasági horderejű intézkedéseket vezet be a működési programokba (a piaci krízisek kezelése, környezetvédelmi politika, a fogyasztás ösztönzése), másrészt megemeli néhány stratégiainak értékelt intézkedés társfinanszírozásának szintjét (legfeljebb 60 %-ra).

Ez az innovatív politika, amely együtt jár a működési programok közösségi pénzügyi támogatása küszöbértékének állandóságával, amelyet az egyes termelői szervezetek által forgalomba hozott termék értékének 4,1 %-ában határoztak meg, valójában a beruházások számára rendelkezésre álló források csökkenéséhez vezet.

3.5

Az EGSZB egyébiránt rámutat arra, hogy az átalakított termékekre nyújtott segélyek teljes leválasztása nagy valószínűséggel a forgalomba hozott termék értékének és ennek következtében a rendelkezésre álló pénzeszközöknek a csökkenéséhez vezet a jelenlegi helyzethez képest.

3.6

Ezen okokból kifolyólag az EGSZB úgy véli tehát, hogy – a „valódi” költségvetési semlegesség elvének megtartása mellett – legalább három javítás elvégzésére van szükség:

3.7

Az EGSZB egyébiránt tudomásul veszi az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a válságkezelést bízzák a termelői szervezetekre, és kéri az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki átlátható kritériumokat a válságkezelés vonatkozásában, valamint hogy az e célra rendelkezésre álló eszközöket minden termelő igénybe vehesse annak érdekében, hogy a válsághelyzetekbe való lehetséges beavatkozás hatékony legyen és lehetővé tegye a piacok eredeti állapot szerinti helyreállítását.

3.8

Az EGSZB tudatában van annak, hogy az Európai Bizottság több ízben is bejelentette hosszú távú stratégiáját, amelynek célja, hogy 2013-ig minden közös piaci szervezet legyen az egységes támogatási rendszer része. Az EGSZB megfontolandónak tartja – az eddig elfogadott reformokkal összhangban – egy megfelelő átmeneti időszak beiktatását, figyelembe véve az egyes tagállamok és a különböző termékek sajátosságait. Az EGSZB tudatában van annak, hogy az elsietett lépések zavart okozhatnak a foglakoztatásban és a feldolgozóiparban, mely utóbbi összetett átszervezési folyamattal kénytelen szembenézni. Ez termelőegységek bezárását is magával vonhatja, amire a reformjavaslat semmilyen konkrét kísérő intézkedést nem irányoz elő.

3.9

Az EGSZB egyébiránt tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság, a WTO-val való összhang érdekében szükségesnek tartja az 1782/2003/EK rendelet 51. cikkében szereplő rendelkezéseken való túllépést. Ez az ágazaton belül további versenyhez vezetne a hagyományos gyümölcs- és zöldségtermesztők és a lehetséges új termelők között. A szektor hozamdinamikájában jelentkező mesterséges torzulások elkerülése érdekében az EGSZB – átmeneti időszakra – elengedhetetlennek tartaná a tagállamok felhatalmazását arra, hogy szelektív módon, egyes érzékeny termékekre érvényben tartsák az 51. cikket, vagy pedig új jogokat biztosítsanak azoknak a zöldség- és gyümölcstermesztőknek, akik eddigi termesztési gyakorlatukban nem igényeltek ilyet.

3.10

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság a harmadik országokkal való kereskedelemben az ágazat export-visszatérítéseinek eltörlését javasolja, és megjegyzi, hogy ez az Unió egy olyan általános politikájába illeszkedik, amely nem egységes és nem teljesen koherens a különböző mezőgazdasági ágazatok tekintetében. Azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy kerüljön bármilyen olyan kereskedelmi koncessziót, amely megsérti a közösségi preferencia elvét, és ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy garantálja a vámkontingens szigorú betartását, valamint tartsa fenn a különleges védzáradékot, figyelembe véve azt a tényt is, hogy az EU a világ legnagyobb gyümölcs- és zöldségimportőre, és behozatalának több mint 70 %-a olyan országokból származik, amelyekkel preferenciális kereskedelmi szerződések vannak érvényben, valamint arra, hogy az ágazatban ún. érzékeny termékek is jelen vannak.

3.11

Az EGSZB, noha egyetért az egyszerűsítési tendenciával kapcsolatos célkitűzéssel, úgy véli, hogy a forgalomba hozatal normáinak megtartása alapvető eszköz egyrészt a fogyasztóknak nyújtott általános garancia szempontjából (a termék biztonsága és származási helye tekintetében), másrészt amiatt a fontos szerep miatt, amelyet ezek a normák a piac szabályozásában töltenek be. Ennek érdekében az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy az EU képes legyen bevezetni alapvető intézkedésként a nyomon követhetőséget az egészségügyi és növényvédelmi kockázatok kezelése során a nemzetközi kereskedelmet szabályozó normák közé.

3.12

Az EGSZB ezenkívül kiemeli annak szükségességét, hogy az Európai Unió nemzetközi szinten mozdítsa elő a termelési folyamatokban részt vevő dolgozók esetében már alkalmazott környezetvédelmi és szociális normák elismerését.

3.13

Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a környezet aktív védelmére irányuló politikáját. Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a küszöbértékek és a határozott százalékos paraméterek meghatározásánál lényegesen hatékonyabb a fokozatos társfinanszírozási módszer alkalmazása, amely minimális kötelező összegről indul és az e célokat szolgáló működési programokat kívánja támogatni.

3.14

A zöldség- és gyümölcstermékek fogyasztásának a fogyasztók bizonyos csoportjaiban való promóciója tekintetében az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít e célkitűzésnek, és hasznosnak tartaná a horizontális promóciós politika keretében külön promóciós stratégia kialakítását, ám kételyeit fejezi ki a működési programokon belül kötelezővé tett, szükségszerűen korlátozott mértékű promóciós intézkedések hatékonyságával kapcsolatban.

4.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság javaslata nem jelent megoldást a feldolgozásra szánt piros gyümölcsök termelőinek problémájára. Az EGSZB úgy véli, hogy mindenképpen közvetlen segélyek rendszerét kell létrehozni a feldolgozásra szánt piros gyümölcsök ágazatában, ahogyan az más, hasonló felhasználásra termesztett gyümölcsök és zöldségek (például a szárított gyümölcsök) esetében is megvalósult.

4.2

Az EGSZB kedvezően fogadja, hogy a fűszernövényeket bevették azon termékek közé, amelyekre létrehozhatók termelői szervezetek, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül, vajon a javaslatában meghatározott jegyzék valamennyi uniós terület követelményeinek megfelel-e.

4.3

Az EGSZB a jótékony célú elosztás területén szerzett, hasonló régebbi tapasztalatoknak a fényében felhívja az Európai Bizottság figyelmét a gyors és hatékony alkalmazási módozatok kidolgozásának szükségességére.

4.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jótékony célú elosztásra irányuló intézkedések célpontjai között vegye figyelembe a nem élelmiszeripari alkalmazásokat is

4.5

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamokból származó termelők különleges nehézségét a válságkezelés társfinanszírozását illetően.

4.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a reform célkitűzéseivel ellentétes a termelő általi közvetlen értékesítés minimális szintjének meghatározása, és javasolja az előző rendelet megfogalmazásának megtartását.

4.7

Az EGSZB a már létező nyilvános struktúrák alkalmazása és hasznosítása érdekében sem ellenzi, hogy a tagállamok nemzeti stratégiát határozzanak meg a működési programokkal kapcsolatban; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a nemzeti stratégiáknak fakultatívaknak kell lenniük az érdekelt tagállam számára, és nem szabad, hogy a nemzeti szintű pozitív intézkedések listáinak újbóli megjelenéséhez vezessenek.

4.8

Az EGSZB egyébiránt megállapítja, hogy bizonyos esetekben ellentmondás alakulhat ki a kínálati koncentrációt – többek között a termelői szervezetek egyesülését – ösztönző közösségi politika és a közösségi vagy tagállami versenyhatóságok intézkedései között. Ezért kéri, hogy a versenyszabályok alkalmazásánál vegyék figyelembe a gyümölcs- és zöldségpiac európai dimenzióját.

4.9

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hozza létre az árak és kereskedelmi gyakorlatok közösségi megfigyelőközpontját, amely javíthatná a piac átláthatóságát minden érintett fél javára.

4.10

Az EGSZB, annak tudatában, hogy a javasolt reform megerősíti az ágazat önálló közös piacszervezését, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ún. egységes közös piacszervezésre vonatkozó szabályozásba ne vegyen be utólagos, a gyümölcs- és zöldségágazatra vonatkozó specifikus normákat.

27.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja