30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/1

—

közös európai migrációs politika elfogadását ajánlja, amely jobb együttműködést és koordinációt tesz lehetővé a tagállamok és a harmadik országok között,

—

sürgeti a kifejezetten a komolyabb bevándorlási célpontként azonosított területekre és a bevándorlók tömeges érkezése által leterhelt tranzitzónákra – pl. Ceuta, Melilla, a Kanári-szigetek, Málta, Lampedusa és általában Dél-Olaszország – irányuló pénzügyi eszköz azonnal létrehozását – ezekben a térségekben a bevándorlók tömeges érkezése különösen súlyos problémát okoz,

—

az emberkereskedelem és az azt lebonyolító maffiák felszámolásához szükséges összes intézkedés elfogadását javasolja, és kéri, hogy ezt emeljék az uniós prioritások rangjára, és biztosítsák számára a megfelelő pénzügyi eszközöket. Az illegális bevándorlás kiküszöbölése és az azt előmozdító rejtett gazdaság elleni küzdelem alapvető feladatok,

—

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak egyrészt a származási országokkal fenntartott kapcsolatokból származó tapasztalataik révén, másrészt a bevándorlók beilleszkedését célzó, elsősorban egészségügyi (ez képviseli a közkiadások legnagyobb részét), lakhatási, oktatási és foglalkoztatási intézkedéseik révén betöltött fontos szerepét,

—

javasolja, hogy hozzanak létre a bevándorlással kapcsolatos vélemények nyomon követését szolgáló mechanizmust, amelynek célja az lenne, hogy az alkotmányos ügyekkel foglalkozó szakbizottság elnöke vagy adott esetben az előadók révén biztosítsa az RB képviseletét az Európai Bizottság idevonatkozó kezdeményezéseiben. Ez a mechanizmus lehetővé tenné, hogy az RB tevékenyen részt vegyen a jogalkotási folyamat különböző fázisaiban: a) a jogalkotás előtti fázisban (konzultáció érdekelt félként, hatásvizsgálat); b) a politika értékelésének fázisában (éves jelentések a migrációról és az integrációról, éves integrációs fórum)

(1)

Európa történelme legsúlyosabb migrációs válságát éli át; és figyelembe véve, hogy a migránsok végső célja az, hogy bejussanak Európa területére, és így mindez nem csupán a bevándorlókat elsősorban fogadó tagállamok és térségek helyi problémája, hanem az egész EU, a tagállamok és a migránsok származási és tranzitországainak átfogó perspektívájából kell rá tekinteni, mivel ezeknek együtt kell válaszolniuk a migrációs hullámok – ideértve az EU-n belüli migrációt is – által nap mint nap állított új kihívásokra; továbbá mivel az Európai Tanács által 2004 novemberében elfogadott hágai program már rendelkezik egy közös bevándorlási politika megteremtését célzó munkaprogramról, és azt az Unió prioritásaként határozza meg,

(2)

Nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikák a legális és az illegális migráció, valamint általában a migráció jelensége közötti összefüggés pontos felméréséhez, és ezért tovább kell folytatni az európai migrációs hálózattal kapcsolatos munkát annak érdekében, hogy a közös bevándorlási és menekültügyi politikák támogatásához objektív és összehasonlítható adatokat kapjunk.

(3)

A bevándorlók integrációjának kérdését egyrészt munkaerő-piaci beilleszkedésük szempontjából (különös figyelmet fordítva a bevándorló nőkre), másrészt olyan átfogó szemszögből kell megvizsgálni, amely többek között magában foglalja az oktatási, a kulturális, a szociális és a politikai területeket.

(4)

Az integráció kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlóknak a befogadó társadalomba való beilleszkedési hajlandóságát és ennek megvalósítását illető felelősségüket, mind pedig az Unió polgárainak a bevándorlók befogadására irányuló hajlandóságát feltételezi, olyan tudatosító és oktatási/felvilágosító intézkedésekre van szükség, amelyek előnyösen befolyásolják mindkét csoport viselkedését.

(5)

A helyi és regionális közösségeknek mint a bevándorlók közvetlen befogadóinak és az integrációs (munkaügyi, oktatási, kulturális, szociális és politikai) intézkedések fő végrehajtóinak a bevándorlók polgárközelibb szinten történő, hatékony befogadásának biztosítása érdekében alapvető szerepet kell majd játszaniuk a bevándorlási politika meghatározásában,

1.1

az illegális bevándorlók visszatelepítéséről és a hágai program helyi és regionális megvalósításáról szóló saját korábbi véleményeivel összhangban (1) úgy ítéli meg, hogy a bevándorlással kapcsolatban átfogó megközelítést kell alkalmazni, amely magában foglalja a migrációs politika területén meghozandó legfontosabb teendőkről alkotott világos elképzelést, amely nem széttöredezett intézkedésekből áll. Fontolóra kell venni minden szükséges jogszabályi, operatív és gazdasági intézkedést a jelenséget már a gyökereinél kezelő lépésektől kezdve – a származási országokkal való fejlesztési együttműködés és az illegális emberkereskedelem elleni küzdelem – a végső fázisig bezárólag – az országainkban letelepedett összes bevándorló beilleszkedéséhez szükséges intézkedések, valamint a nyilvánvalóan vonzó tényezőt jelentő és kizsákmányoláshoz vezető rejtett gazdaság elleni küzdelem; továbbá megállapítja, hogy a bűnözői szervezetek hozzájárulnak az illegális bevándorlás előmozdításához;

1.2

hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a bevándorlók száma az 1980-as évek óta nő, és az EU a fejlődő országokból érkező jelentős számú (a számítások szerint jelenleg mintegy 40 millió) bevándorló célpontja, még nem létezik közös európai politika a migrációs áramlások szabályozására, ezért a tagállamok olyan egyoldalú döntéseket hoznak, amelyek megnehezítik közös álláspont elfoglalását;

1.3

megjegyzi továbbá, hogy nem szabad megvárni, hogy súlyos következményekkel járó események következzenek be a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatban. Ezek a válsághelyzetek nem lehetnek a társulási megállapodások megkötésének előfeltételei;

1.4

úgy véli, hogy a harmadik országokkal aláírt társulási megállapodásokba bele kell foglalni a politikai, szociális, gazdasági és kulturális tényezőket oly módon, hogy valódi kölcsönös függőségi kapcsolat vagy viszony jöjjön létre a migráció és a fejlődés között, amint azt az Európai Parlament a fejlődésről és a migrációról szóló jelentésében is javasolja (2);

1.5

megerősíti, hogy a szabályozatlan migráció jelenségének elkerüléséhez elengedhetetlen lépések a munkahelyteremtő projekteken keresztül megvalósuló teljes körű fejlesztési együttműködés, egy gazdasági és kereskedelmi fórum létrehozása, egyetemi hálózatok kiépítése, a bevándorlóknak szánt mikrohitel-alapok létrehozása, olyan intézkedések meghozatala, amelyek elősegítik, hogy a bevándorlók részt vegyenek saját országuk fejlesztésében, az infrastruktúrák, kiváltképp az ivóvízellátáshoz (Afrika lakosságának 42 %-a nem rendelkezik ivóvízellátással), valamint az áramellátáshoz (mindössze 20 % rendelkezik rendszeres áramszolgáltatással) szükséges hálózatok, egészségügyi központok és iskolák építése. Mindezt annak figyelembevételével, hogy a legfontosabb feladatnak az intézményi együttműködés megerősítését kell tekinteni, megteremtve a fejlesztési támogatás kedvezményezett országaiban egy sor előfeltételt, például az irányítás átláthatóságát és a struktúrák demokratizálódását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a támogatást hatékonyan tudják fogadni és felhasználni. Egyszóval itt a fejlesztési együttműködés inkább minőségi, mint mennyiségi megerősítéséről van szó. Annak érdekében, hogy a támogatások valóban a fejlődés forrásai lehessenek, kiemelten fontos, hogy felhasználásuk magas fokú átláthatósága biztosítva legyen;

1.6

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak egyrészt a származási országokkal fenntartott kapcsolatokból származó tapasztalataik révén, másrészt a bevándorlók beilleszkedését célzó, elsősorban egészségügyi (ez képviseli a közkiadások legnagyobb részét), lakhatási, oktatási és foglalkoztatási intézkedéseik révén betöltött fontos szerepét. A származási országokkal folytatott együttműködés területén a helyi és regionális önkormányzatok számos megállapodást és projektet hoztak tető alá, többek között meg kell említeni a Madridi Autonóm Közösség által az AENEAS program keretében Marokkóban megnyitott, a visszatérő fiatalokat befogadó otthonokat;

1.7

emlékeztet az uniós fővárosi régiók közgyűléseinek 2006. április 26-27-én tartott, 5. konferenciáján született nyilatkozatra, amelyben megállapítják, hogy az Unió fővárosi régiói gazdagságuk és dinamizmusuk miatt jelentős vonzerővel rendelkeznek a harmadik országokból érkező, új és jobb kilátásokat kereső személyek számára, valamint ezzel megegyezően úgy véli, hogy intézkedéseket kell hozni a szabályos határátkelőket – repülőtereket, kikötőket és szárazföldi útvonalakat – megkerülő tömeges bevándorlás megakadályozására, és hogy e személyek országaink más régióiba történő beilleszkedéséhez vezető, megfelelő terveket kell kidolgozni;

1.8

hasonlóképpen emlékeztet a fővárosi régiók álláspontjára, amelyek olyan közös európai bevándorlási politika kidolgozására törekednek, amely felölelné mindazon kérdéseket, amelyek érintik a bevándorlók teljes körű társadalmi integrációját. Csak az integráció révén érhetjük el, hogy átvegyék a demokratikus együttélésnek és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékeit, amelyek az Uniót felépítő politikai rendszerek alapját képezik. Ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a bevándorlókat a befogadó társadalom hivatalos nyelvébe, illetve nyelveibe és kultúrájába bevezető, valamint az olyan kezdeményezések kidolgozásának a jelentőségére, amelyek révén a bevándorlók úgy érezhetik, hogy fontosak e társadalom számára, és maguk is felelősek annak jövőjéért;

1.9

úgy ítéli meg, hogy a bevándorlás mindenki számára kihívás: az uniós, nemzeti, regionális és helyi kormányzatoktól kezdve az uniós polgárokon át a bevándorlókig mindannyiunknak megvan benne a maga szerepe. Csakis így oldhatjuk meg a vele járó problémákat, és így aknázhatjuk ki – mindnyájan, beleértve a származási országokat is – a benne rejlő lehetőségeket;

1.10

éppen ezért úgy véli, hogy javítani kell az együttműködést:

1.11

a következőket ajánlja:

1.12

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy a bevándorlók hazautalásait termelő beruházások irányába tereljék a származási országokban, megkönnyítve azok mikrohitelhez jutását. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy hasznos volna a hazautalásokat úgy irányítani, hogy azokat összekössék a fejlesztési támogatási alapok révén megvalósított beruházásokkal. Ajánlja továbbá annak kötelezővé tételét, hogy az elengedett adósságot termelő beruházásokra fordítsák, amelyeket aztán összeköthetnének az említett hazautalásokkal oly módon, hogy a bevándorló számára megtakarításainak ilyen jellegű projektekbe történő befektetése legyen a legkifizetődőbb;

1.13

ezzel kapcsolatban sürgeti egy garanciaalap létrehozását a mikroprojektek hosszú távú fennmaradásának biztosítása és a fejlődésre gyakorolt hatásuk maximalizálása érdekében, és támogatja egy gazdasági és kereskedelmi fórum, valamint uniós és fejődő országbeli szakértőkből álló hálózatok létrehozását;

1.14

kéri a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a migrációs politikák kidolgozásába és a nemzeti integrációs és foglalkoztatási tervek létrehozásába, hiszen a végrehajtásukhoz szükséges intézkedéseket helyi és regionális szinten teszik meg;

1.15

sürgeti a kifejezetten a komolyabb bevándorlási célpontként azonosított területekre és a bevándorlók tömeges érkezése által leterhelt tranzitzónákra – pl. a Kanári-szigetek, Ceuta, Lampedusa, Málta, Melilla és általában Dél-Olaszország – irányuló pénzügyi eszköz azonnal létrehozását – ezekben a térségekben a bevándorlók tömeges érkezése különösen súlyos problémát okoz, mivel nem állnak rendelkezésre a megfelelő humanitárius bánásmód biztosításához szükséges eszközök. Szem előtt kell tartanunk, hogy egy határ két oldalán tapasztalható jövedelemkülönbség a világon az EU déli külső határainál a legnagyobb;

1.16

arra kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy ismerjék fel az EU szigeti területeinek partvidékein át történő tömeges méretű illegális bevándorlás sajátos jellegét, az ezzel járó humanitárius tragédiát, valamint következményeit Európa biztonságára és kohéziójára nézve. Az EU-nak ki kell használnia az azokban a régiókban rejlő lehetőségeket, amelyek tengeri határai a harmadik országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakításához vezető különleges hídként szolgálnak;

1.17

a családegyesítésről, a hágai program helyi és regionális megvalósításáról és az illegális bevándorlók visszatelepítésével kapcsolatos zöld könyvről szóló saját korábbi véleményeiben foglaltakkal, valamint az Európai Parlamentnek a migrációról és a fejlődésről szóló éves jelentésével összhangban (3) úgy véli, hogy intézkedéseket kell hozni a migrációval kapcsolatos jogbiztonság növelése érdekében, mégpedig számos területen:

1.18

az illegális bevándorlók visszatelepítésével kapcsolatos zöld könyvről szóló saját korábbi véleményében (4) foglaltakkal összhangban olyan intézkedések kidolgozását sürgeti, amelyek elősegítik az önkéntes hazatérést, és előnyben részesítik azt a kitoloncolással szemben. Jó volna bevezetni olyan ösztönzőket, amelyek a potenciális bevándorlókat otthonmaradásra sarkallják. A kitoloncolás esetében különös figyelmet kell szentelni a sebezhető csoportoknak, és mindenképpen együtt kell működni a származási országokkal;

1.19

emlékeztet arra, hogy a gyermekekről szóló nemzetközi egyezményeknek megfelelően a gyermek mindenek felett álló érdeke azt kívánja, hogy amennyiben lehetséges, a gyermek családja körében nevelkedjen. A támogatást a származási országban kell nyújtani, ahol oktatásban és képzésben kell részesíteni őket, hogy ott, a családjuk közelében találjanak munkát. A gyermekjogi egyezmény maga is kötelezi az államokat, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását;

1.20

kéri, hogy az európai integrációs alapok kezelésekor vegyék figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok különleges igényeit, és támogatja ezek részvételét a nemzeti programok, valamint a hozzájuk tartozó operatív programok előkészítésében;

1.21

az Európai Parlamentnek a fejlődésről és a migrációról szóló jelentésével összhangban sürgeti továbbá az Európai Bizottságot, hogy készítse elő a bevándorlóknak a befogadó ország politikai és társadalmi életébe való, nyelvi, kulturális és állampolgári képzés segítségével történő, identitásuk megtartását azonban meg nem akadályozó beilleszkedéséhez szükséges pénzügyi eszközöket. Hangsúlyozza továbbá, hogy figyelembe kell venni a bevándorlók leszármazottainak (gyermekeinek és unokáinak) beilleszkedésével kapcsolatos különleges problémákat is;

1.22

Különösen kiemeli az oktatás területét: ez az a politika, amely a leginkább és a legjobban elősegíti az integrációt, hiszen az iskolát sikeresen elvégzők aránya a bevándorlók között a többi uniós polgár átlagához viszonyítva riasztóan alacsony. Emlékeztet arra, hogy a bevándorlók integrációjához elengedhetetlen az oktatási rendszerbe, valamint a munkaerőpiacra történő beilleszkedésükhöz szükséges eszközök létrehozása. Ezért javasolja:

1.23

az Európai Bizottság integrációs kézikönyvében foglaltakkal összhangban fontosnak tartja:

2.1

a legális migrációval kapcsolatban úgy véli, nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen azok tudják ösztönözni hazájuk fejlődését, akik képességeiknek köszönhetően elhagyják az országot;

2.2

megítélése szerint, amint azt már a „Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országok állampolgárainak tanulmányok, szakképzés vagy önkéntes szolgálat céljából történő belépésének és tartózkodásának a feltételeiről” tárgyában készült véleményében (5) is hangsúlyozta, az agyelszívásra úgy kell tekinteni, hogy bár ösztönözni kell a mi országaink gazdaságai számára benne rejlő lehetőségeket is, elő kell segíteni e személyek hazatérését is, hogy segítsék hazájuk fejlődését, és fel kell kínálni nekik a lehetőséget, hogy képzésük folytatása vagy befejezése céljából újra visszatérhessenek, ezáltal folyamatos tapasztalatáramlás indulna be, ami előnyös mind a származási, mind pedig a befogadó ország számára;

2.3

úgy véli, hogy a körkörös migráció fontos eszköz a migráció fejlesztéshez való pozitív hozzájárulásának a megerősítéséhez;

2.4

támogatja az Európai Bizottság alapvető célkitűzését, azaz a harmadik országok valamely tagállam által befogadott és legálisan foglalkoztatott állampolgárainak biztosított jogok közös keretének a garantálását. Külön hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a diplomák és egyéb végzettségek elismerésének és egységesítésének kérdésével, annak elkerülése érdekében, hogy a bevándorlók a sajátjuknál alacsonyabb végzettséget igénylő munkát végezzenek;

2.5

kiemeli a foglalkoztatáshoz való hozzáférés fontosságát a bevándorlók sikeres integrációjában, és rámutat a leegyszerűsítő megközelítés és a regionális és helyi erőfeszítések között feszülő ellentétre, mivel az előbbi kizárólag arra koncentrál, hogy több bevándorlót kell fogadni és egyszerűen legalizálni akarja a munkavállalók státusát, míg az utóbbiak a kirekesztés, a peremre kerülés és az idegengyűlölet elleni küzdelemre, valamint a nők – akiknek a gyerekekhez fűződő kapcsolata meghatározó a család integrációja szempontjából – beilleszkedését célzó intézkedések végrehajtására irányulnak;

2.6

úgy ítéli meg, hogy a legális migrációnak magában kel foglalnia a családegyesítést mint a bevándorlók társadalmi integrációjának egyik alappillérét, mivel ennek hiányában a stratégia nem valósul meg hiánytalanul. A családegyesítést mint az integrációt katalizáló folyamatot ösztönözni kell, de kizárólag a szülőkből, gyerekekből és nagyszülőkből álló családi egység erejéig;

2.7

ezzel összefüggésben hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatoknak a nemi dimenzióval kapcsolatos aggodalmát, azaz hogy figyelembe kell venni a nőket egyrészt nemük, másrészt etnikai származásuk alapján érő kettős diszkriminációt. Ezzel kapcsolatban kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők jogai és a nemek közti egyenlőség előmozdítása érdekében fokozzák a származási országokkal folytatott párbeszédet;

2.8

támogatja az Európai Bizottságnak az ideiglenes munkavállalókra vonatkozó megfontolásait, és kedvezőbb szabályok kidolgozását tartja szükségesnek az ideiglenes munkavállalók mobilitása terén. El kell azonban kerülni, hogy az idénymunka a szabálytalan bevándorlás csatornájává váljon. Erre megoldást jelenthetne az, ha az ideiglenes munkalehetőségeket bevonnák a származási országokkal folytatott együttműködési projektek keretébe, oly módon, hogy e munkavállalók számára meglegyen az ösztönzés, hogy a szezon végeztével hazatérjenek, és egy együttműködési projekt keretén belül tovább dolgozzanak. E projektek keretében továbbá ösztönözni lehetne nemcsak a földrajzilag közeli, hanem a távolabbi országokból, például Latin-Amerikából származó ideiglenes munkavállalók érkezését, kihasználva az utazási költségeknek az utóbbi időkben tapasztalható csökkenését;

2.9

az Európai Bizottsággal egyetértésben elengedhetetlennek tartja az európai bevándorlási politika megfelelő kidolgozásához szükséges adatok gyűjtésének a javítását, amely politikának a bevándorlók fogadásakor mindenképpen döntő tényezőként kell számolnia a munkaerő-piaci igényekkel. Tarthatatlan, hogy a legális bevándorlók 90 %-a illegális bevándorlóként kezdi;

2.10

üdvözli az Európai Bizottság által a dokumentumban kinyilvánított szándékot, hogy ezzel kapcsolatban létrehozza a Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját, amely az interneten tájékoztatást ad az EURES (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) együttműködési hálózatról, melynek célja információs, tanácsadási és felvétellel/elhelyezkedéssel (munkakereséssel) kapcsolatos szolgáltatások nyújtása munkavállalók és munkaadók számára, hogy ezáltal tájékoztassa, eligazítsa és tanácsokkal lássa el a mobilitásban részt venni kívánó személyeket mind az álláslehetőségekről, mind az élet- és munkakörülményekről az Európai Gazdasági Térségben, segítve ezzel többek között a harmadik országokból munkaerőt felvenni szándékozó munkaadókat is; az RB azzal segíthetné az Európai Bizottságot, hogy megadja neki a helyi és regionális önkormányzatok által üzemeltetett internetes portálok címeit, amelyek fontos információforrásként szolgálhatnak az összes érdekelt fél számára (6);

2.11

osztja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint Európát vonzóvá kell tenni a szakképzett munkaerő, a legkiválóbb diákok és a kutatók szemében. Továbbá a diákok esetében (bizonyos tagállamok jelenlegi gyakorlatával szemben) meg kell engedni, hogy a tanulás mellett munkát vállaljanak, hiszen ez segítené őket a munkaerőpiacra történő beilleszkedésben. Érdekes volna az EU-ban széles körben működő, igen sikeres Erasmus, illetve Leonardo da Vinci programokhoz hasonló speciális mobilitási programokat létrehozni a külföldi diákok számára, egyrészt az agyelszívás megakadályozása, másrészt e diákok képzésének elősegítése érdekében, hiszen ők a származási országok humántőkéje szempontjából felbecsülhetetlen értéket képviselnek;

2.12

támogatja, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy bizonyos esetekben egyetlen tartózkodási és munkavállalási engedélyt bocsássanak ki, csökkentve ezzel a bürokráciát és növelve az ellenőrzést; ugyanakkor javasolja, hogy a munkavállalási és tartózkodási engedélyek az egész Unióban egységesek legyenek;

2.13

megerősíti az Európai Bizottság kijelentését, hogy a bevándorlás nem jelent megoldást az európai népesség elöregedésére, az csak egy eszköz, amely enyhíti ugyan, de önmagában meg nem oldja az európai demográfiai deficit problémáját;

2.14

üdvözli, hogy az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a közleményben a bevándorlók származási országaival való együttműködésnek, és támogatja a már létező bevándorlási pénzügyi eszközök megerősítését, valamint újabb célzott eszközök létrehozását;

2.15

megjegyzi, hogy belső szinten a helyi és regionális önkormányzatok irányítási jogköreik révén közvetlenül szembekerülnek a bevándorlással kapcsolatos problémákkal, ezért hangsúlyozza, hogy igen fontos többletértéket biztosíthatnak az Európai Bizottság által 2007-re tervezett, a tudatosítás, a tájékoztatás és a képzés területén a tapasztalatcseréről szóló tevékenységekben és vitákban (7);

2.16

felajánlja az Európai Bizottságnak, hogy részt vesz azon hatásvizsgálatok elkészítésében, amelyeket a közlemény szerint a legális bevándorlással kapcsolatos konkrét javaslatok előterjesztése előtt akar megvalósítani, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal való módszeres konzultációban (8).

3.1

különösen támogatja a harmadik országokkal folytatott együttműködés szükségességét az illegális bevándorlás megakadályozása érdekében, és ezzel kapcsolatban támogatja az Európai Tanács 2005. december 15-16-i ülésén hozott határozatát, hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz 3 %-át a közvetlenül a bevándorláshoz kötődő térségek anyagi támogatásának fokozására fordítsák;

3.2

szükségesnek tartja a származási országokkal kötött társulási megállapodások ösztönzését, amelyeknek ki kell térniük az esetleges migrációs és humanitárius válsághelyzetekre való felkészülésre, és amelyeknek magukban kell foglalniuk mind az illegális bevándorlás elleni küzdelem, valamint az illegális bevándorlók visszatelepítése és hazatoloncolása terén folytatott együttműködésről, mind pedig a fejlesztési támogatásról és ezen országok helyi népessége számára a munkalehetőség-teremtésről szóló megállapodásokat;

3.3

úgy véli, hogy alapvetően fontos a bevándorlásra, annak mértékére, a létező jogszabályokra és a szabályozott utakra történő terelés lehetőségeire vonatkozó, a származási országokban rendelkezésre álló összes információforrás fejlesztése;

3.4

támogatja az Európai Bizottság arról szóló kezdeményezését, hogy gyorssegély-mechanizmust hozzanak létre azon tagállamok megsegítésére, amelyek súlyos nyomásnak vannak kitéve a külső határoknál. Arra kéri a Tanácsot, hogy kellő mértékben lássa el az Európai Bizottságot az ehhez szükséges eszközökkel;

3.5

az Európai Bizottság dokumentumában kiemeli az emberkereskedelem és az azt lebonyolító maffiák felszámolásának szükségességével kapcsolatos javaslatot, és kéri, hogy emeljék azt az uniós prioritások rangjára és biztosítsák számára a megfelelő pénzügyi eszközöket. Tisztában kell lenni az emberkereskedelem drámai humanitárius vonzatával is: különféle nemzetközi szervezetek statisztikái szerint minden harmadik bevándorló életét veszi a célországba vezető úton;

3.6

az előzőekkel kapcsolatosan felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok teljes körű érvényesülése érdekében a fogadó európai országoknak el kell kerülniük, hogy a bevándorlók visszatelepítésének lebonyolítását olyan szomszédos országokra bízzák, amelyek nem tartják eléggé tiszteletben az emberi jogokat;

3.7

hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatban az Európai Foglalkoztatási Stratégiának és az általános irányelveknek ösztönözniük kell a szabályozott foglalkoztatást olyan intézkedésekkel, mint a munkaerőhöz kapcsolódó nem bérjellegű kiadások csökkentése és az alacsony fizetéssel és képzettséggel rendelkező munkavállalók adóterheinek csökkentése, amelyek hozzájárulhatnak a be nem jelentett munkának, és ebből következően az illegális bevándorlók alkalmazásának a visszaszorításához. Ezek a munkaerőpiacot rugalmassá tevő intézkedések várhatóan ösztönzik a bevándorlók legális alkalmazását;

3.8

támogatja a legális migráció előnyeiről és az illegális migráció veszélyeiről szóló tájékoztató kampányok elősegítését, valamint az Európai Bizottság azon kezdeményezését, mely szerint 2007-ben tanulmányt szándékozik készíteni a legalizálás egyes tagállamokban folytatott jelenlegi gyakorlatairól és azok hatásairól, amely a jövőbeni viták és az európai szintű legalizálás közös jogi kerete létrehozásának alapjául szolgál majd;

3.9

ésszerűnek tartaná, ha a tagállamok diplomáciai képviseletei és a hírszerző szolgálatok koordinálása közösségi szinten történne. Ily módon az illetékes helyi önkormányzatokkal való együttműködésben lehetségessé válna az illegális bevándorlók szállításával foglalkozó bűnszövetkezetek azonosítása és felszámolása;

4.1

egyetért a létrehozandó migrációs hálózat megbízatásával, amely abban áll, hogy objektív, megbízható és összehasonlítható információkkal látja el az Európai Bizottságot, a tagállamokat és általában a nagyközönséget a menekültügy és a migráció kérdésében, és a bizalmas jellegű adatok kivételével, minden esetben az adatvédelmi ügynökségek beleegyezésével támogatja az információk nyilvánosságra hozatalát;

4.2

egyetértését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az adatgyűjtési és -elemzési, kutatási, a vélemények és ajánlások közzétételével, valamint a tudatosító tevékenység megszervezésével kapcsolatos konkrét feladatokat egyetlen szervezet végezze, és hogy a feladatok egy helyre történő összpontosítása méretgazdaságosságot eredményez és megkönnyíti a koordinációt, továbbá

4.3

újabb feladatot tűz ki: az EMH-t bízzák meg a közösségi jogszabályok különböző országok által végzett átültetésének az összehangolásával is;

4.4

az Európai Parlamenttel egyetértésben (9) javasolja az érdekeltek és az információgyűjtésért felelős szervek közötti kiterjedt együttműködés biztosítása érdekében, hogy minden ilyen szerven belül nevezzenek ki egy kapcsolattartót, és használjanak egy, csak az érdekeltek és a szakosodott felhasználók számára elérhető honlapot. Szükség lesz ugyanakkor az e kérdésekkel foglalkozó nemzeti és nemzetközi szervek közötti kapcsolattartásra is, akiknek meg kell találniuk a problémák megoldását szolgáló együttműködési formákat;

4.5

a hálózat szerkezetét illetően az 1. lehetőséget, azaz az Európai Bizottsághoz kapcsolódó hálózatot javasolja, mert ez elősegíti az ellenőrzést, a koordinációt és a többi uniós intézménnyel való kapcsolatokat. A nemzeti kapcsolattartó pontok funkcióját illetően a nemzeti képviselőknek kell vállalniuk az adatgyűjtés és a problémaelemzés feladatát. A kapcsolattartó pontok szerepe az adatok gyűjtése, elemzése (ahol lehetséges) és a hálózathoz, illetve a nemzeti szereplőkhöz való eljuttatása kellene, hogy legyen, a kapcsolattartó pont feladatairól és tevékenységeiről szóló nemzeti rendelkezésekkel összhangban. Státusukból eredően függetlennek kell lenniük minden ország kormányától, és regionális és helyi szervekkel is kell rendelkezniük. Minden esetben garantálni kell az adatok továbbításának zökkenőmentességét.

4.6

alapvetően fontosnak tartja, hogy e hálózaton keresztül:

5.1

úgy véli, hogy a bevándorlás tervezését és az ahhoz megfelelő migrációs politika kialakítását lehetővé tevő adatokkal való kiegészítés révén hasznosabbá kell tenni a migrációról és a fejlődésről szóló éves jelentéseket. Elegendő információ híján nem tervezhetők a közpolitikák, ezen a területen pedig ez különösen igaz;

5.2

sürgeti a tagállamok, valamint helyi és regionális önkormányzataik közötti információcserét a meglévő hálózatokon és a létrehozandó európai migrációs hálózaton keresztül. Fontos, hogy minden érdekelt fél hozzájusson a lehető legtöbb információhoz;

5.3

hangsúlyozza, hogy minden megvalósítandó ötletet programba kell foglalni, és minden kidolgozandó programot vagy jogszabályt utólag értékelni kell hasznosságának és kezelése minőségének a megismerése érdekében. Éppen ezért üdvözli az Európai Bizottságnak a migrációról és az integrációról szóló éves értékelő jelentés kidolgozására irányuló kezdeményezését;

5.4

támogatja az Európai Bizottság éves integrációs fórum létrehozásáról szóló javaslatát, amelyben a szakértők, a bevándorlók, a közigazgatási szervek felelősei, valamint a helyi és regionális szint képviselői és általában véve minden érintett szereplő megosztaná a bevált gyakorlatokat és a maga számára levonná a következtetéseket. A bevált gyakorlatok cseréjét létfontosságúnak tartja az előrelépés és a területen folytatott politikák eredményeinek egységesítése érdekében, és ennek révén a regionális önkormányzatok is konkrét hozzájárulásokat tehetnek. Mindenképpen biztosítani kell a migrációra vonatkozó pontos és elégséges, e politikák végrehajtásakor figyelembe veendő információk megszerzéséhez szükséges eszközöket. Ezen a fórumon figyelembe kell majd venni az éves jelentéseket is, és az összes érintett szereplővel állandó kapcsolatban kell állni;

6.1

közös európai migrációs politika elfogadását ajánlja, amely jobb együttműködést és koordinációt tesz lehetővé a tagállamok és a harmadik országok között;

6.2

lényegesnek tartja a rendelkezésre álló adatok mennyiségének növelését és minőségének javítását, valamint a munkaerőpiac szükségleteinek megismerését annak érdekében, hogy lehetővé váljon az európai bevándorlási politika megfelelő megvalósítása, valamint a migrációs hullámok ellenőrzése;

6.3

javasolja a közös fejlődést mint olyan követendő utat, amely lehetővé teszi, hogy az uniós tagállamok bevándorló közösségeiben rejlő potenciál hasznosulhasson a származási országok fejlődése során; ezenkívül más, a legális bevándorlás kanalizálására irányuló, újító jellegű alternatívák vizsgálatát tanácsolja, amelyek segítségével elháríthatók az akadályok a bevándorlók származási országban történő alkalmazása elől;

6.4

az emberkereskedelem és az azt lebonyolító maffiák felszámolásához szükséges összes intézkedés elfogadását javasolja, és kéri, hogy ezt emeljék az uniós prioritások rangjára, és biztosítsák számára a megfelelő pénzügyi eszközöket. Az illegális bevándorlás kiküszöbölése és az azt előmozdító rejtett gazdaság elleni küzdelem alapvető feladatok;

6.5

ismételten megjegyzi, hogy belső szinten a helyi és regionális önkormányzatok irányítási jogköreik révén közvetlenül szembekerülnek a bevándorlással kapcsolatos problémákkal, ezért javasolja, hogy hozzanak létre a bevándorlással kapcsolatos vélemények nyomon követését szolgáló mechanizmust, amelynek célja az lenne, hogy az alkotmányos ügyekkel foglalkozó szakbizottság elnöke vagy adott esetben az előadók révén biztosítsa az RB képviseletét az Európai Bizottság idevonatkozó kezdeményezéseiben. Ez a mechanizmus lehetővé tenné, hogy az RB tevékenyen részt vegyen a jogalkotási folyamat különböző fázisaiban:

6.6

hasonlóképpen kéri, hogy képviseltethesse magát az Európai Bizottság migrációs politikával foglalkozó formális és informális munkacsoportjaiban. Meggyőződése, hogy e nyomon követés révén az Európai Bizottság meríthet a helyi és regionális önkormányzatoknak a bevándorlás terén szerzett tapasztalataiból;

6.7

kéri, hogy az EMH-ba vonják be a regionális és helyi önkormányzatokat;

6.8

kéri, hogy hozzájárulhasson az Európai Bizottság által létrehozni kívánt internetes portál feltöltéséhez azáltal, hogy rendelkezésre bocsátja a helyi és regionális önkormányzatok által üzemeltetett internetes portálok címeit, amelyek fontos információforrásként szolgálhatnak az összes érdekelt fél számára;

6.9

kéri a már létező jogi és pénzügyi eszközök megerősítését, valamint egy, mind a közelmúltban érkezett bevándorlók, mind pedig a bevándorlók leszármazottainak (gyermekeinek és unokáinak) integrációját elsősorban az oktatáson keresztül megvalósítani hivatott új eszköz létrehozását.

6.10

végül azt javasolja, hogy tartsák meg az első csúcstalálkozót „Az európai régiók szerepe a migrációs áramlatok kezelésében” témájában, azzal a céllal, hogy ez elősegítse a régióink közötti vélemény- és tapasztalatcserét ebben a tárgyban.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/10

—

A lakhatás nem csak a fizikai értelemben vett épületekről szól, hanem azokról a területekről és közösségekről is, ahol élünk. A lakhatás ügyének kezelése azt jelenti, hogy olyan biztonságosabb, tisztább és zöldebb területekért dolgozunk a városainkban és régióinkban, ahol az emberek élhetik az életüket és fenntarthatják kapcsolataikat egymással. A lakhatás témája a munkához, közlekedéshez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a jó minőségű környezet kialakítását is érinti. Ezért, bár a lakhatás nem tartozik az Európai Unió konkrét hatáskörébe, számos politikának közvetlen vagy közvetett hatása van a lakhatási ügyekre. Ide tartoznak a városi környezetet, az energiahatékonyságot, a megújuló energiákat, a zajszennyezést és az egészségügyet érintő politikák, de a szolgáltatások belső piacának megvalósítása és a versenypolitika is.

—

Az új tagállamok az érintett operatív programnak nyújtott ERFA-juttatás legfeljebb 3 %-át vagy a teljes ERFA-juttatás 2 %-át használhatják fel a lakásügyre, a vélemény pedig gyakorlati tanácsokat ad és példákat hoz a jó gyakorlatra az EU egész területéről annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a támogatás felhasználásában. A következő témákban ad ötleteket: a táj és az épületek, otthonok, munkahelyek és helyi szolgáltatások közötti fizikai kapcsolat optimalizálása; energiahatékonyság és fenntartható fejlődés; a gettósodás elkerülése a lakóterületeken.

—

Minden tagállam megvizsgálhatja a képzés szerepét a fenntartható közösségek kialakítása terén. A lakókörnyezet javításához, a zöld területek kialakításához, valamint az energiahatékonyság javításához szükséges ismeretek terén a helyi lakosok számára nyújtott képzés megoldásokat biztosíthat a hanyatló városi területek számára, és új munkalehetőségeket is jelent.

1.

A kormányfők 2005. decemberi kompromisszumának eredménye – mely szerint a lakhatással kapcsolatos kiadások a strukturális alapok keretében kizárólag az új tagállamok esetében támogathatók, korlátozott arányban, az ERFA-rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján: a támogatás az érintett operatív programnak nyújtott ERFA-juttatás legfeljebb 3 %-áig terjedhet, vagy pedig a teljes ERFA-juttatás 2 %-ig. A kiadások a szociális lakásokra és a több családos lakóházakra kell, hogy korlátozódjanak, és városfejlesztési programok keretében kell, hogy megvalósuljanak. Az Európai Bizottság és az EBB együttműködésének köszönhetően a strukturális alapok keretében létrehozott új eszközök – mint például a JESSICA – szélesebb körben fognak lehetővé tenni városfejlesztési finanszírozási projekteket.

2.

A lakhatás nem tartozik az Európai Unió konkrét hatáskörébe, de számos politikának közvetlen, vagy közvetett hatása van a lakhatási ügyekre. Ide tartoznak főképp a városi környezetet, az energiahatékonyságot, a megújuló energiákat, a zajszennyezést és az egészségügyet érintő politikák, és a szolgáltatások belső piacának teljessé tételét érintő politikák, valamint a versenypolitika.

3.

Az Európai Unióban általában a helyi és regionális önkormányzatok felelősek a lakhatási kérdésekért a területeiken, és a városi környezet jelenti a legnagyobb kihívást a lakhatási ügyek terén.

4.

A megfelelő lakásokhoz való hozzáférés alapvető előfeltétele a társadalmi és területi kohézió fenntartásának az Európai Unióban – ezért szoros kapcsolat áll fenn a lakhatás és a lisszaboni menetrend között. A megfelelő lakáskörülmények alapvető fontosságúak a régiók versenyképességéhez. Megfelelő mennyiségű jó minőségű lakás híján a régiók nem képesek vonzani és megtartani a munkavállalókat, ami gazdasági hanyatláshoz vezet.

1.

A lakhatás a társadalmi kirekesztés és a munkanélküliség elleni küzdelem egyik kulcstényezője: kis- és nagyvárosainkat, vidéki területeinket és régióinkat olyan helyekké változtathatja, ahol jó élni és dolgozni, harmóniát biztosíthat a közösségeken belül és közöttük, valamint hozzájárulhat a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések eléréséhez.

2.

Az Európai Unió számos régiója és városa a megújulás folyamatában van, vagy át kell, hogy essen rajta az olyan területek esetében, ahol rosszak a lakáskörülmények, a lakáspiac nem működik megfelelően, és mindehhez gazdasági hanyatlás, és az épületek állapotában, valamint a szociális infrastruktúrában (oktatás, egészségügy és közösségi kapcsolatok) bekövetkezett romlás is társul a környéken.

3.

A lakhatás nemcsak a fizikai értelemben vett épületekről szól, hanem azokról a területekről és közösségekről is, ahol élünk. A lakhatás ügyének kezelése azt jelenti, hogy olyan biztonságosabb, tisztább és zöldebb területekért dolgozunk a városainkban és régióinkban, ahol az emberek élhetik az életüket és fenntarthatják kapcsolataikat egymással. A lakhatás témája a munkához, közlekedéshez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a jó minőségű környezet kialakítását is érinti. Mindez az úgynevezett „fenntartható közösségek” menetrendje, mely két dimenziót fed le: a területi és a szociális dimenziót.

1.1

Az EU számos régi, és különösképpen új tagállamaiban örökségként maradtak hátra a nem megfelelő lakáskörülmények és a kirekesztett közösségek a több évtizedes elhanyagoltság következtében. A lakhatásra irányuló befektetések hiánya az ilyen esetekben a szegényebb, kirekesztett közösségek elgettósodásához vezetett, és emiatt elégedetlenség, időnként társadalmi nyugtalanság és erőszak alakult ki, mint ahogy megfigyelhető volt nemrégiben néhány tagállamban.

1.2

A várostervezés a jövőbeni stratégiák fontos alapköve, és lényeges ahhoz, hogy a lakhatási stratégiák összhangban legyenek a régiók területi stratégiáival. Ezzel kapcsolatosan a régi tagállamok sikereket és kudarcokat is elkönyvelhettek a városok túlzott terjeszkedése és a forgalmi torlódások ellen folytatott küzdelem terén, melynek célja a vonzóbb, élhetőbb városok és a helyi/kerületi szintű identitás kialakítása és támogatása volt. Az új tagállamok figyelembe kellene, hogy vegyék ezeket a tapasztalatokat, a hasonló hibák elkerülése végett.

1.3

A városi területek felújítására irányuló tevékenységek a helyi körülményektől függően fognak változni, de átfogóak kell, hogy legyenek, és tartalmazniuk kell intézkedéseket az oktatás, az egészségügy és az egyéb közszolgáltatások javítására, növelniük kell a képzési, foglalkoztatási és gazdasági lehetőségeket a városi területek proaktív kezelési módszereinek bevezetése, az antiszociális viselkedés problémaköreinek lefedése, a környezet minőségének és tervezésének javítása, valamint megfelelő tömegközlekedési szolgáltatások biztosítása mellett (lásd a melléklet 4. példáját).

1.4

Elsődleges figyelmet kell fordítani egyrészt a parlagon heverő területek újrafelhasználására, másrészt az elhagyott ipari területek újjáépítésére a városok egységes képének fenntartása és a városok túlzott terjeszkedésének, valamint a vidéki területeken való térhódításának megakadályozása érdekében. Ez rövid távon gyakran drágább, de vannak hosszú távú előnyei a közösségi kohézió, a források újrafelhasználása és a foglalkoztatás szempontjából. A helyi és regionális szintű infrastrukturális támogatások és ösztönzők megfelelő eszközök ennek népszerűsítésére ahelyett, hogy beépítetlen területeken építenének új lakásokat.

1.5

A rehabilitációt és az újjáépítést ösztönző intézkedések révén megkülönböztetett figyelmet kell majd szentelni az építészeti örökség újrahasznosításának, megtartásának és javításának is, valamint a fiatal lakosság történelmi óvárosokban, továbbá a partvidék és az ország belsejében levő elhagyatott és elöregedett népességű vidéki településmagokban történő letelepedésének.

1.6

A parlagon heverő területek kihasználása és a lelakott, régóta használatban lévő lakások felújítása érdekében felállított magán- és közszféra közötti partnerségek (PPP-k) nem csak az ilyen ingatlanok fizikai megjelenését változtathatják meg, hanem a kerületek számára lehetővé tehetik azt is, hogy vonzóbbá váljanak az ottani munkavállalás és élet szempontjából.

1.7

Az egységes környékeken, ahol a lakások jó minőségűek és különböző méretűek, valamint különböző tulajdonviszonyban vannak, a fejlettség szintje, valamint a népesség sűrűsége olyan mértékű, mely lehetővé teszi az integrált szolgáltatások, boltok és közlekedési eszközök létezését, és ezáltal biztosított a gazdasági életképessége. A lakásellátást össze kell kapcsolni a közszolgáltatások biztosításával, és figyelmet kell fordítani az optimális népességi szintek megtartására annak érdekében, hogy az alapvető szolgáltatásokat fenn lehessen tartani. A lakások felújítása terén végzett városfelújítás a népesség fenntartásával és a szolgáltatások biztosításával kapcsolatos problémákkal járhat. A tagállamok fel kellene, hogy ismerjék a szolgáltatások folyamatos biztosításának fontosságát olyankor, amikor ilyen lényeges változás történik egy közösségben.

1.8

A tervezés során átfogó szemléletre van szükség a táj és az épületek, az otthonok, a munkahelyek és a helyi szolgáltatások közötti fizikai kapcsolat megértése érdekében. A projektek összhangban kell, hogy legyenek egymással és az őket körülvevő térrel. Lakások renoválása vagy új lakások építése esetén a régiók és a helyi önkormányzatok figyelembe kell, hogy vegyenek olyan tényezőket, mint a formatervezés, egyrészt a bűnözés leküzdése, másrészt a jó minőségű területek kialakítása, a fenntartható fejlődés, és az örökségek megőrzése érdekében. Ezenkívül figyelmet kell, hogy fordítsanak a helyi közösségek szükségleteire és törekvéseire, valamint a kohézióra kifejtett szélesebb körű hatásra.

1.9

A városi területek történelmének és örökségének tiszteletben tartása kulcsfontosságú tényező lehet a befektetők és a lakosok vonzása terén. A gazdag ipari és városi örökségek felhasználása (elrejtésük helyett) a talpraállás és a változás mozgatórugója lehet, mivel segítségükkel olyan helyek alakíthatók ki, ahol kellemes élni és erős az identitás, melynek köszönhetően büszkeség érzése fejlődik ki a közösségben. Ezért az arra vonatkozó határozatot, hogy mit kell megtartani, mit kell felújítani és mit kell lerombolni, csak a fizikai, környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők megfontolása után szabad meghozni.

1.10

A szociális vállalkozások, beleértve a lakásszövetségeket, egyes tagállamokban fontos szerepet játszanak a lakásfelújítások terén. Stabilitást biztosítanak, foglalkoznak az integráció és a külvárosok elérhetőségének témaköreivel, valamint támogatják a nehéz helyzetben lévő közösségeket. A lakásszövetségek, a szociális lakások szolgáltatóiként rugalmasak és közvetlen kapcsolatban állnak a közösségekkel, mely lehetővé teszi számukra, hogy a lakosok szükségleteinek megfelelő megoldásokkal szolgáljanak. Munkahelyeket is létrehoznak, és segíthetnek az állami és magántámogatások megszerzésében a projektekhez (lásd a melléklet 1. és 2. példáját).

1.11

Mivel az éghajlatváltozás egyre jobban aggasztja a kormányokat, a jövőbeni lakások megtervezése során fontos figyelembe venni az energiahatékonyságot, mely lehetővé teszi, hogy a lakások fűtése megfizethető legyen, és így kezelhetővé váljon a fűtőanyaghiány problémája. Ugyanakkor a nem megfelelő szigetelésű régebbi ingatlanok problémájának kezelése szintén lényeges, és munkalehetőségeket biztosíthat, valamint energiamegtakarítást eredményezhet. Az egyik tényező, mely hozzájárul ahhoz, hogy sok terület iránt alacsony a kereslet a környező épületek nem megfelelő minősége, és ennek egyik eleme a lakásügy. A lakások infrastruktúrájának kialakítása esetében a tervezők már a kezdetektől figyelembe kell, hogy vegyék a környezetvédelmi szempontból fenntartható lehetőségeket. Például a geotermális vízmelegítő berendezések beszerelése nemcsak energiahatékony, hanem csökkenti a fűtési költségeket is. Az energia pazarlásának elkerülése alapvető az EU számára a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérése érdekében. Ezt a kérdést figyelembe kell venni a városfelújítási folyamatok és a lakásokkal kapcsolatos beavatkozások végrehajtásakor, különös tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló EU irányelvre.

1.12

A városi területeken a lakások megtervezése során figyelembe kell venni azt, hogy hogyan fogják felhasználni a házak közötti területeket, és hogy a közterek hogyan segíthetik elő az emberek közötti interakciót. Például, az utcákat az emberek számára is kell építeni, és nem szabad csak az autók közlekedési területeinek tekinteni őket. A „lakóövezetek”, ahol az autók másodlagos fontosságúak a gyalogosokhoz és a lakókhoz képest, jó példái a térbeli interakciónak. Az ilyen területeken a második munkaerőpiac rendszereinek és kertészeti képzéseknek a biztosítása megváltoztathatja a terület megjelenését, növelheti a helyi lakosok jólétét és a nem megfelelően kihasznált területeket termékenyebb, zöld övezetté alakíthatja.

1.13

A kerülettervezés már magában arra ösztönözheti az embereket, hogy fenntartható és egészséges életmódot alakítsanak ki, például otthonról gyalog elérhető különböző szolgáltatásoknak és egyéb létesítményeknek, hulladék-újrafeldolgozó központoknak, parkoknak és játszótereknek, valamint a tömegközlekedéshez való megfelelő hozzáférésnek köszönhetően.

1.14

E tekintetben alapvető jelentőségű a polgárokkal folytatandó kommunikáció és bevonásuk a városfelújítási projektekbe azok kezdeti szakaszától fogva. Ily módon aktívan részt vehetnek a felújítási folyamatban, és az érintett városnegyed „fizikai” újjászületéséhez a közösségi szellem újjáéledése, valamint a társadalmi befogadás és kohézió társul. A felújítási intézkedéseknek elsősorban a lakók hasznára kell válniuk, nem vezethetnek a rosszabb szociális helyzetű lakók kiszorításához.

1.15

A helyi lakosok képzése a lakóhelyük javítása, a zöld területek kialakítása és az energiahatékonyság terén megoldásokat biztosíthat a munkanélküliség és az elégedetlenség kettős problémájára, ahol a városi területek hanyatlóban vannak (lásd a melléklet 5. példáját).

1.16

A köz- és a magánszféra partneri együttműködései (PPP-k) gyakran az állami infrastrukturális projektekre – például a közlekedésre, hulladékkezelésre és közüzemi rendelkezésekre – összpontosítanak. Bár néhány szervezet már felismerte a PPP-k értékét a városfelújítás terén, ez az érték még tovább növelhető. Az ilyen jellegű fejlődés egyik előfeltétele a PPP-kkel kapcsolatos közösségi jogi keret pontosítása lenne, mivel jelenleg bizonytalanságok merülnek fel az „in-house” meghatározásával, a szociális lakásokkal kapcsolatos bizonyos közös műveletek PPP-ként való minősítésével és bizonyos olcsó lakótelepi lakásokkal foglalkozó szervezetek intézményes PPP-ként való minősítésével kapcsolatosan.

1.17

A városi önkormányzatok számára, ugyan különböző mértékben, de Európa-szerte mindenütt lényeges kihívást jelent a városfelújítás, és jelentős pénzügyi befektetést, valamint kreativitást és megfelelő irányítást igényel. Számos város már nem képes egyedül megfelelni ezeknek a kihívásoknak a közpénzek hiánya, a korlátozott mértékben rendelkezésre álló szakmailag képzett munkaerő, a túl magas kockázatok, vagy egyszerűen a jogszabályi korlátozások (a kölcsönfelvétel korlátozása) miatt.

1.18

A PPP-k ezen a téren nemcsak a kiegészítő tőkefinanszírozáshoz való hozzáférésben nyújthatnak támogatást, hanem segíthetnek a legjobb megoldások megtalálásában is ahhoz, hogy a partnerség mindkét fele kimozduljon a csupán hagyományos „érdekelt fél” szerepköréből. A magánpartnerek kiegészítő szakértelme segítséget nyújthat a projektek vezetése és egyszerűbb megszervezése terén. A közösségi szervezetek – melyek rugalmasabbak a hivatalos önkormányzati struktúráknál, közelebb állnak a nem hivatalos hálózatokhoz és a helyi közösség hosszú távú érdekeit képviselik – segíthetnek a hatékonyság, valamint a nyilvánosság elfogadó hozzáállásának és támogatásának biztosítása terén. Így a projekteket gyorsabban meg lehet valósítani, hosszabb távú fenntarthatóság mellett.

1.19

Ugyanakkor fennáll annak a kockázata is, hogy a magánfinanszírozás bevonása mesterséges inflációt eredményez a lakáspiacon. Ez számos kedvezőtlen hatással járhat. A helyi közösségek lakosai pénzügyi okokból nem juthatnak a megdrágult lakásokhoz, így felbomolhatnak a közösségek, és sokaknak esetleg el kell hagyniuk lakóhelyeiket, családjukat és a támogató hálózatokat. Ezen a téren a szociális lakások alapvető szerepet játszanak és kell is, hogy játsszanak. A szociális lakások enyhíthetik a fent említett infláció hatásait, és a megosztott tulajdonon alapuló rendszerek, valamint olcsó jelzálogkölcsönök további támogatást jelenthetnek a helyi közösségek számára. Segítségükkel megtarthatók a régi lakosok, és új lakosokat lehet a nehezebb helyzetben lévő területekre csábítani, ezenkívül gazdasági ösztönző erőt jelentenek a helyi gazdaság számára.

2.1

Annak érdekében, hogy a népesség szélesebb körben férhessen hozzá lakásokhoz, erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy megfelelő mennyiségű kiadó lakás álljon rendelkezésre, valamint ösztönözni és támogatni kell az embereket abban, hogy lakástulajdonossá váljanak, és segíteni kell őket lakásaik állapotának fenntartásában. A támogatás az adminisztratív költségek csökkentése, az alacsony kamatlábak és a bizonyos csoportoknak nyújtott adókedvezmények, valamint banki termékekhez való hozzáférés formájában jelenhet meg. Az épületek megfelelő külsejének fenntartására és az előttük álló terek növényekkel való beültetésére nyújtott anyagi támogatás is segíthet a lakások színvonalának növelésében (lásd a melléklet 4., 5. és 6. példáját).

2.2

A társadalmi, faji és hitbeli különbségeken átnyúló, integrált közösségek kialakítása sok esetben megvalósítható, ha a közösség különböző tagjainak lakhatással kapcsolatos szükségleteit és törekvéseit kielégítik. Ez történhet a vegyes tulajdonviszony nyújtotta lehetőségek keretén belül, beleértve a lakások megosztott tulajdonosi jogát és a különböző méretű lakásokat, melyek lehetőséget biztosítanak a kiterjedt családok és az egyedülálló személyek számára is. A föld értékét eszközként lehet használni az ilyen alacsony költségű lehetőségek kialakítására, ha a település kész a tulajdonában lévő földet ilyen célra használni. A különböző hitű csoportok szükségleteit – például a rituális mosdáshoz szükséges folyóvízzel kapcsolatos szükségletet – figyelembe kell venni az új otthonok építése és a lakások kiutalása során. A fogyatékkal élő és az idősebb munkavállalók számára lényeges lehet az elérhető, egész életre szóló otthonok kialakítása.

2.3

A polgárok lakásválasztásai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy bizonyos etnikai csoportok bizonyos környékeken tömörülnek. Ez önmagában nem probléma, és számos példa van arra, hogy sikeres közösségek alakulnak ki egyetlen etnikai csoportból származó lakosok jelentős aránya mellett. Sajnálatos azonban, hogy bizonyos területeken a fekete és a kisebbségi etnikai közösségek a rosszabb minőségű magánlakásokban, és a fehér közösségek szegény tagjai pedig szociális lakótelepeken tömörülnek. Az interakció hiánya – mely részben a fizikai elkülönülés eredménye – félelemhez és bizalmatlansághoz vezethet, melyet növel az, hogy az elkülönült lakhatás elkülönült beiskolázást és szabadidős tevékenységeket is jelent.

2.4

A számos kisebbségi és kirekesztett közösséget terhelő gazdasági és szociális nehézségek természete miatt a főbb rehabilitációs stratégiák és programok célja az, hogy ezeket a problémákat szélesebb körű csomagok részeként oldják meg. E programokba lakhatással kapcsolatos tevékenységeket is be kell vonni, és e tevékenységek a sikeres rehabilitáció érdekében egy szélesebb körű, a beavatkozás hatásával és a befektetésekkel kapcsolatos gondolkodási folyamat részét kell, hogy képezzék.

2.5

Lényeges, hogy a lakóterületek tükrözzék az ott élő közösségek kultúráját. A jellegzetes helyi építmények, mint például a közösségi központok, vallási épületek, helyi piacok vagy különleges üzletek fontosak a közösségek kialakításához. Az olyan szervezetek, mint a Habitat for Humanity különböző mechanizmusokat biztosíthatnak ahhoz, hogy újszerű lakhatási formák jöjjenek létre, melyek mindenki számára nyitva állnak, de különösen azok számára, akik vallási okokból ellenzik az adósságot és a jelzálogot – ezek a mechanizmusok nem hagyományos eszközök által biztosítanak lehetőségeket a lakások tulajdonjogának megszerzésére.

2.6

A demográfiai változás és a munkavállalók mobilitása az EU-ban olyan tényezők, amelyek befolyásolják a lakhatással kapcsolatos szükségleteket és igényeket. Néhány városban és régióban sok ház üresen maradt, ahogy a népesség egyéb régiókba költözött, hogy ott találjon munkát – és ezáltal csökkent a népesség. Számos tagállam új, bonyolult jelenségekkel kell, hogy szembenézzen: a szülők idősebb korban alapítanak családot, és kevesebb gyermekük születik, az idősebb emberek tovább élnek. Ennek eredményeképpen nagyobb igény alakult ki az egyszemélyes lakásokra. A régiók tudatában kell, hogy legyenek mind az előttük álló demográfiai kihívásoknak, mind pedig a bevándorlás és a munkavállalói mobilitás hatásainak, és a lakhatási stratégiáikat ezeknek megfelelően kell, hogy alakítsák.

3.1

Az Európai Parlament folytassa a jelen saját kezdeményezésű jelentés (1) által indított vitát, és a jelentésbe foglalja bele a Város-Lakhatás frakcióközi csoport által elfogadott Európai Lakhatási Chartában foglalt javaslatot is, mivel az EU nem hagyhatja folyamatosan figyelmen kívül az EU polgárainak a lakhatással – a növekedési és termelékenységi napirend fontos elemével – kapcsolatos aggodalmait.

3.2

Váljon elismertté a lakhatásnak a társadalmi és gazdasági növekedés terén játszott szerepe. Az emberek olyan, fenntartható közösségeken belüli megfelelő lakásokban akarnak élni, melyek hozzájárulnak a jó minőségű környezethez. Ha sikerül az embereket egy bizonyos területre vonzani, az a befektetést is vonzza, és ösztönzőleg hat a fenntartható gazdasági növekedésre.

3.3

A JESSICA – a városfelújításra és városfejlesztésre irányuló egyéb ERFA-kezdeményezések kiegészítő eszközének – felhasználását a lakhatás terén az új tagállamokban. Ebben a tekintetben az RB javasolja a lakhatás integrálását a JESSICA által finanszírozható fenntartható városfejlesztési stratégiákba. A pénzügyi tervezés használata igen hasznos lehet a hatékony lakhatási politikák megvalósítása terén, különösképpen a JEREMIE-kezdeményezésen keresztül támogatható lakásfelújítási és -karbantartási mikrohitelek tekintetében.

3.4

Az új tagállamok növeljék a helyi önkormányzatok rendelkezésére álló pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy ez utóbbiak hatékonyan kezelhessék a fenntartható városfejlesztés és lakhatás problémáit, valamint hogy lendületet kapjanak a kommunális és szociális lakások építését támogató állami lakásstratégiák (programok), és rendelkezésre álljanak az infrastruktúra kiépítéséhez szükséges beruházási források.

3.5

Elsődleges figyelmet kell fordítani egyrészt a parlagon heverő területek újrafelhasználására, másrészt az elhagyott ipari területek újjáépítésére a városok egységességének fenntartása és túlzott terjeszkedésük, valamint a vidéki területek beépítésének megakadályozása érdekében.

3.6

Ajánlja a polgárok városfelújítási folyamatokban való részvételét, főként a lepusztult városnegyedek átalakítása esetén, amikor újra kell éleszteni a közösségi szellemet, valamint a lakók közötti szociális kapcsolatokat és az integrációt. Az EU által támogatott projektekkel (pl. INTERREG IIIC POSEIDON) szerzett tapasztalatokat hozzáférhetővé kell tenni a tagállamok számára, és figyelembe kell venni őket.

3.7

Minden tagállam vizsgálja meg a fenntartható közösségek kialakítása terén nyújtott képzés szerepét. A lakókörnyezet javításához, a zöld területek kialakításához, valamint az energiahatékonysághoz szükséges ismeretek terén a helyi lakosok számára nyújtott képzés megoldásokat biztosíthat a hanyatló városi területek számára, és új munkalehetőségeket is jelent.

3.8

Az RB a Miniszterek Tanácsa a fenntarthatóan fejlődő közösségekről Bristolban tartott informális ülésének következtetéseivel emlékeztet arra, hogy szükség van a várostervezéssel foglalkozó személyek ismereteinek és tudásalapjának növelésére. Ezzel kapcsolatban az RB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket, különösképpen az együttműködés és a bevált gyakorlatok átadása terén. Európai hálózatot kell létrehozni a bevált gyakorlatok összegyűjtésére és terjesztésére az otthoni intelligens energiahasználat és a lakosság oktatása terén.

3.9

Történjen meg az EU az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvének felülvizsgálata és készüljön részletes felmérés a megvalósításáról a tagállamokban. Az energiamegtakarítást a lakásokban olyan uniós programok által is lehet ösztönözni, mint az „Intelligens energia – Európa” program vagy a (hetedik keretprogramhoz tartozó) CONCERTO kezdeményezés (2007-2013).

3.10

Javasolja, hogy mindenekelőtt a polgárok „energiatakarékosságra nevelésére” helyezzük a hangsúlyt; a megtakarítás ellenére fennálló energiaigényt pedig a megújuló energiaforrások előnyben részesítésével kell majd kielégíteni. Ezzel kapcsolatban a Régiók Bizottsága javasolja, hogy e területen több forrást biztosítsunk a kutatás és a tudatosítás céljára.

3.11

A lakhatás minden uniós városi politika lényeges része legyen, tekintettel a Miniszterek Tanácsa 2007 májusában Lipcsében, a városi ügyek témájában megrendezendő informális ülésére.

3.12

A tervezés során átfogó szemléletre van szükség a táj és az épületek, az otthonok, a munkahelyek és a helyi szolgáltatások közötti fizikai kapcsolat optimalizálása érdekében. Ennek során helyi, regionális és nemzeti szintű intézkedésekkel kell biztosítani a szükséges területeket főként a szociális lakásépítés számára, és biztosítani kell azok rendeltetésszerű felhasználását.

3.13

Képezze megfontolás tárgyát az a tény, hogy a lakásellátást össze kell kapcsolni a közszolgáltatásokkal, és hogy új lakóhelyek létrehozásakor meg kell teremteni a közszolgáltatások biztosításához szükséges infrastruktúrát, továbbá figyelmet kell fordítani az optimális népességi szintek megtartására az alapvető szolgáltatások fenntartásának biztosítása érdekében.

3.14

A lakásügyi egyesületek szerepe elismert, mivel rugalmasak és közvetlen kapcsolatban állnak a közösségekkel, ami lehetővé teszi számukra, hogy a lakók szükségleteinek megfelelő megoldásokkal szolgáljanak.

3.15

Képezze megfontolás tárgyát a lakhatás szerepe a demográfiai változásban, valamint a bevándorolt népesség az EU bevándorlási politikájába történő integrálásában, annak elismerése mellett, hogy a regionális és helyi önkormányzatok különleges szerepet játszhatnak e téren.

3.16

Az Európai Bizottság által nemrég létrehozott, a városi ügyekért felelős szolgálatközi munkacsoport a lakhatással mint a városi politikák fontos részével foglalkozzon.

3.17

Az RB örömmel fogadja, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló közleményében az Európai Bizottság elismeri a szociális lakások által a Szerződés célkitűzéseinek megvalósításában – a társadalmi kohézió és az alapvető jogok megerősítése terén – játszott szerepet.

3.18

Felkéri a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék és tegyék átláthatóbbá a lakások felújításával kapcsolatos adminisztratív eljárásokat.

3.19

Az URBACT-hálózat és a „Régiók a gazdasági változásért” elnevezésű új kezdeményezés használatát, mint lehetséges eszközöket a szakértelem és a bevált gyakorlatok cseréjére az Európai Unió városai és régiói között.

3.20

Az Európai Unió energiahatékonysági irányelvének kiemelt intézkedéssorozatként magában kell foglalnia az építészeti örökség rehabilitációját és újrahasznosítását, annak érdekében, hogy leállítsák az új területek beépítését mindaddig, amíg a teljes rendelkezésre álló, lakhatási célra megfelelő lakásállomány kihasználásra nem kerül, ezzel is elkerülve e területek további, felesleges megterhelését.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/19

—

úgy gondolja, hogy a jövőbeni uniós tengerpolitika általános célja az európai tengerekben rejlő nagy lehetőségek felismerése és megőrzése, valamint egy olyan aktív tengerpolitika kialakítása, melynek alapján a jövendő generációk is részesülhetnek a tenger környezeti, gazdasági, biológiai és kulturális gazdagságából,

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy Európai Tengerügyi Cselekvési Tervet, mely többek között a következő tevékenységeket kell, hogy tartalmazza:

1.

Az óceánok és a tengerek a földi élet egyik fontos alapját alkotják; még mindig jelentős biológiai sokféleség jellemző rájuk, hozzájárulnak az éghajlat szabályozásához, emellett az élelmiszerek (a halak, az algák, a tenger gyümölcsei stb.), az energia és az ásványi kincsek jelentős forrásai; továbbá fontos szállítási közegnek is tekinthetők, különösen a kontinensek közötti kereskedelem tekintetében.

2.

Európa tengeri kontinens, és integrált tengerpolitikára van szüksége az ENSZ Tengerjogi Egyezménye preambulumának szellemében, mely lefekteti többek között a következőket: „a tengerjogot érintő ügyeket a kölcsönös megértés és együttműködés szellemében” kell rendezni; „az óceáni területekkel kapcsolatos problémák szorosan kapcsolódnak egymáshoz és egy egészként kell őket kezelni”; elő kellene mozdítani a „nemzetközi kommunikációt”; valamint elő kellene segíteni „a tengerek és az óceánok erőforrásainak igazságos és hatékony felhasználását” és „élővilága erőforrásainak megőrzését és a tengeri környezet védelmét és megőrzését”.

3.

A felelősségteljes európai tengerpolitika figyelembe kell, hogy vegye Európa különböző földrajzi területeinek összetett és gyakran különböző jellemzőit, külön hangsúlyt fektetve a természet sokféleségére és az erőforrások rendelkezésre állására, valamint ezek felhasználásának mértékére, fenntarthatóságukra és kölcsönhatásaikra.

4.

A tengerek és az óceánok önmagukban is értéket jelentenek az emberiség számára, ezért fenntartható kiaknázásukat és a tengeri környezet védelmét olyan célnak kell tekinteni, amelynek elérésében az Európai Uniónak tevékeny részt kell vállalnia.

5.

A regionális és helyi önkormányzatok, különösképpen a part menti területeken, számos olyan tapasztalattal rendelkeznek, melyek alapján erős érdekük fűződik a jövőbeni tengerpolitika kialakításához,

1.1

üdvözli a zöld könyvet, mely holisztikus megközelítéssel kísérli meg felvázolni a közös tengerpolitika kialakításához szükséges fő elemeket;

1.2

üdvözli a holisztikus megközelítést, mely egy közös európai tengerpolitikában integrálja a fő ágazati politikákat, mint például a közlekedést, az ipart, a kikötőket, a halászatot, az energiaügyet, a környezetvédelmet és a turizmust;

1.3

elfogadja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy ennek a holisztikus megközelítésnek egy integrált európai, nemzeti, regionális és helyi szintű kormányzási megközelítésben kell tükröződnie;

1.4

hangsúlyozza, hogy az európai tengerpolitika különféle szempontjait tekintve nem szabad megfeledkezni az idevonatkozó intézkedések nemzetközi koordinációjának szükségességéről annak érdekében, hogy a tengerek és óceánok fenntartható kiaknázása és a tengeri környezet védelme garantáltan hatékony legyen;

1.5

támogatja a zöld könyv elkötelezettségét az iránt, hogy a jövőbeni európai tengerpolitika figyelembe vegye a lisszaboni menetrendben, illetve a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében kidolgozott tematikus stratégiában lefektetett kritériumokat;

1.6

üdvözli az Európai Bizottság által kezdeményezett széles körű és hosszan tartó, minden olyan érintett fél és polgár bevonása mellett folyó konzultációt, akik véleményét figyelembe kell venni a jövőbeni európai tengerpolitika kialakítása során;

1.7

méltányolja, hogy a különböző ágazati politikák és érdekek hatékony összekapcsolásának előfeltételeként nagy hangsúlyt kap az információk összegyűjtése és átlátható terjesztése;

1.8

továbbra is kész arra, hogy jelentős partneri szerepet játsszon a zöld könyv által kezdeményezett, jelenleg zajló konzultációs folyamatban, és hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatokat bevonó, hosszú távú népszerűsítő kampányok hasznosságát, melyek biztosítják, hogy az új politika által legközvetlenebbül érintett európai polgárok ne csak megértsék a javasoltakat, hanem elmondják nézeteiket, ötleteiket és aggodalmaikat is;

1.9

nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság a tengeri tevékenységek kezelése terén súlyt helyez a regionális dimenzióra, és hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok a jövőbeni európai tengerpolitika kialakításában és végrehajtásában játszott lényeges szerepét;

1.10

szükségesnek tartja a kisebb és nagyobb európai tengeri medencék (a Balti-tenger, a Fekete-tenger, a La Manche-csatorna, a Földközi-tenger, az Északi-tenger, az Atlanti-tenger északi része) különleges helyi, regionális és ökoregionális sajátosságainak kellő figyelembevételét; ugyanez érvényes azokra a tengerekre is, melyek az EU legkülső régióit határolják, és amelyek révén az Európai Unió a világ összes tengeri régiójában képviselteti magát: az Atlanti-óceán az afrikai oldalon, a Karib-tenger és az Indiai-óceán;

1.11

kedvezően fogadja az Európai Bizottság nézeteit a helyi és regionális önkormányzatoknak az új tengerpolitikában lefektetett alapelvek és célkitűzések megvalósításában játszott szerepével kapcsolatosan, és megerősíti arra irányuló szándékát, hogy részt vegyen a jövőbeni politika prioritásainak kidolgozásában és hogy rendszeres tájékoztatást kapjon a politikával kapcsolatos fejleményekről;

1.12

hangsúlyozza, hogy a jelen véleménytervezet két alapvető kérdéssel foglakozik: „Hogyan lehet megvalósítani az új európai tengerpolitikát?” és „Rendelkezik-e többletértékkel a jövőbeni integrált megközelítés a jelenlegi ágazati tengerpolitikával szemben?”. Elsődlegesen ezekre a kérdésekre kell választ adni.

1.13

továbbra is úgy gondolja, hogy a jövőbeni EU tengerpolitika általános célja az európai tengerekben rejlő nagy lehetőségek felismerése és megőrzése, valamint egy olyan, aktív tengerpolitika kialakítása, melynek alapján a jövendő generációk is részesülhetnek a tenger környezeti, gazdasági, biológiai és kulturális gazdagságából;

1.14

látja, hogy szükség van a megfelelő adatok összegyűjtésére és pontos elemzésére, valamint az információkhoz való hozzáférés lehetővé tételére, biztosítva ezzel, hogy a politikai döntéshozók és az érdekelt felek megalapozott döntéseket hozhassanak, amelyek alapját elsőrangú tengeri tudományos kutatás, technológia és innováció révén szerzett, az adott időszakra jellemző legkiválóbb tudományos ismeretek képezik;

1.15

támogatja a különböző érintett ágazati politikai területek érdekelt szereplőinek részvételét és üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy általában a tengerészeti ágazat, és különösen ennek a politikának a fontossága jobban tudatosuljon a nagyközönségben;

1.16

úgy véli, hogy az integrált európai tengerpolitika megvalósításának nem lenne szabad akadályoznia az egyes ágazati tengerpolitikák párhuzamos fejlesztését, ezeket azonban ökológiai szempontból fenntartható módon kell kialakítani;

1.17

hangsúlyozza, hogy az európai tengerpolitikát a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján kell kialakítani és megvalósítani;

1.18

támogatja az Európai Területi Paktumok ötletét, és bízik abban, hogy ezek a paktumok lehetővé teszik majd az EU kulcsfontosságú politikai céljainak és prioritásainak rugalmas, hatékony, és önkéntes alapú megvalósítását, valamint a háromoldalú szerződések és egyezmények hatékony kezelését az Európai Bizottság kezdeti javaslatának megfelelően, annak érdekében, hogy a polgárok aggodalmaira megoldások szülessenek;

1.19

támogatja, hogy konkrét intézkedések meghozatalára kerüljön sor a zöld könyvben lefektetett olyan fő célkitűzések elérése érdekében, mint például az emberek és a közösségek jóléte, a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázása, a felelősségteljes tengerügyi kormányzás kialakítása és az európaiak figyelmének fokozott felkeltése az európai tengeri örökséggel kapcsolatban, megőrizve a helyi és regionális kulturális sokféleséget is;

1.20

úgy véli, hogy fel kellene állítani egy Európai Tengerügyi Cselekvési Tervet, mely konkrét referenciaértékeket, valamint egy három lépésből álló megközelítést foglalna magában: valamennyi referenciaértékhez meg kellene határozni egy célkitűzést, egy részletes leírást, valamint egy végrehajtási javaslatot, melyet ideális esetben 2008-ig, míg a pénzügyi intézkedésekre vonatkozó javaslatokat 2007-ig fel kellene vázolni;

2.1.1

olyan áttekintés elkészítése, mely összefoglalja a meglévő nemzeti, regionális és helyi bevált gyakorlatok példáit – különös tekintettel a regionális gazdasági klaszterekre, kutatási hálózatokra, az állami és privát szektor közötti együttműködésre, a területrendezésre és a felelősségteljes kormányzásra –, továbbá a meglévő legjobb gyakorlatok népszerűsítése és átvétele az egyéb régiókban és egységekben;

2.1.2

a régiók ösztönzése és támogatása a hasonló bevált gyakorlatok kialakítása terén, és ezzel együtt európai tengerügyi kiválósági központok létrehozása;

2.1.3

a part menti régiók és a szigetek által a politikák kialakításában, végrehajtásában és értékelésében játszott jelentős szerep erősítése;

2.1.4

európai tengerügyi platform létrehozása, mely lehetőséget biztosítana az európai, nemzeti, regionális és helyi legjobb gyakorlatokra irányuló rendszeres, hatékony és az erőforrások terén gazdaságos eszmecserékre, és amelyben az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága is részt venne;

2.1.5

az európai óceánokra (az Atlanti-óceán északkeleti körzetére és az Északi-Jeges-tengerre) és a környező kisebb és nagyobb tengeri medencékre (a Földközi-tengerre, a Balti-tengerre, az Északi-tengerre és a Fekete-tengerre), valamint csatornákra (La Manche) irányuló specifikus stratégiai tervek kiértékelése és koordinálása, melyek az Európai Bizottság javaslata alapján, a tagállamok által kerülnek kidolgozásra a „Tematikus stratégia a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében” című dokumentumban lefektetettek alapján, mely szélesebb tengeri régiók kialakítása mellett száll síkra. A HELCOM már meg is kezdte a munkát balti-tengeri cselekvési tervének kidolgozásával. Ezt a nagyra törő és kiterjedt projektet kísérleti projektként vagy a tengeri stratégiára vonatkozó tanulmányként lehetne hasznosítani, és ezért a terv kidolgozásában együtt kellene működni velük;

2.1.6

a tematikus regionális hálózatok támogatása, melyek célja egyrészt közös projektek kialakítása a közlekedés, az infrastruktúrák erősítése és újraminősítése, a környezetvédelem, a halászati tevékenységek koordinálása és a kereskedelmi együttműködés terén, másrészt a már működő halászati tanácsok figyelembevétele;

2.2.1

mindenekelőtt a regionális adatbázisok fejlesztése regionális és helyi szinten, földrajzi információs rendszerek (geographic information system, GIS) alapján, valamint a műholdakról, repülőkről és bójákról származó olyan térbeli szempontból integrált, szárazföldi és tengeri adatok belefoglalása az adatbázisba, mint például a helyi tengerszintek, a hajók mozgása, vagy az óceánok megfigyelőrendszerei által szolgáltatott éghajlati adatok;

2.2.2

adatok gyűjtése az egyes tengeri erőforrások gazdasági és környezeti aspektusaival, valamint szociális hatásaival kapcsolatosan; egységes európai tengeri nyilvántartási rendszer bevezetése;

2.2.3

a közösségi vizekben élő halállomány és a vándorló fajok monitorozása, valamint a halállomány hasznosítására vonatkozó adatok gyűjtésére irányuló eljárás alkalmazása, a halpiacok ezen adatbankokhoz kapcsolt telematikus hálózatának kiépítése;

2.2.4

az Európai Tengeri Megfigyelő- és Adathálózat (European Marine Observation and Data Network – EMODN) felállítására irányuló javaslat követése, mely amellett száll síkra, hogy ezt a hálózatot a meglévő és az új tengeri adatok integrálására kellene használni, elősegítve ezzel a hosszú távú ellenőrzést és a magas színvonalú kockázatelemzést, különös tekintettel az olyan területekre, mint a tengeri szállítás biztonsága, a környezetvédelem, és a természetes erőforrások felkutatása és kiaknázása, valamint a tengeri környezetnek és a tengeri környezet biológiai sokféleségének a védelme;

2.2.5

az integratív megközelítés nagyobb mértékű figyelembe vétele a jövőbeni kutatási szisztémák esetében;

2.2.6

a meglévő európai kutatóintézetek közötti kapcsolatok megerősítése az „Európai Óceánkutató Intézetek” hálózatának létrehozása révén az összeurópai tengeri kutatóprogramok támogatása érdekében. Ez javítaná a tengeri kutatás minőségét, és ezáltal világszintű vezető szerepet biztosítana e téren Európának;

2.2.7

kutatóhajók és más jelentősebb eszközök összefogása egy Európai Tengeri Kutatóhálózat keretein belül a mérőrendszerek egységességének, illetve a költséghatékonyság és a minőség javításának érdekében, valamint e megközelítés támogatása közös beszerzések által, melyeket az Európai Befektetési Bank támogathatna;

2.2.8

a zöld könyvben megnevezett megújuló energiaforrások, többek között a tengeren nyert szélenergia és a hullámenergia használatának – amennyiben ezek más társadalmi-gazdasági és ökológiai tevékenységekkel és érdekekkel összeegyeztethetők –, valamint ezen ágazat további kutatásainak és innovációinak támogatása;

2.2.9

a kimerült tengeri olaj- és gázmezőkön történő szén-dioxid-megkötés vizsgálata;

2.2.10

az erőfeszítések megsokszorozása tudományos és technológiai áttörések elérése végett a tengeri kutatás, mint például a tengeri biotechnológia, navigációs irányítási rendszerek és a turisták tevékenységeinek vizsgálata terén, annak érdekében, hogy ezáltal szembe lehessen nézni a jelenlegi és jövőbeni esetleges fenyegetésekkel, különös tekintettel az éghajlatváltozásra, az apadó halállományra, a nem fenntartható turizmusra és a part menti népesség változó demográfiai összetételére, és következésképpen az ilyen tevékenységi területeken végzett kutatási és fejlesztési tevékenységeket elősegítő, könnyen hozzáférhető ösztönzőket lehessen kialakítani;

2.2.11

ösztönző intézkedések meghozatala a fenntartható haltenyésztésre irányuló kutatások és fejlesztések előmozdítása érdekében, tenyésztési protokollok kialakításával, amelyeket a tenyésztők kötelesek követni, abban a meggyőződésben, hogy a hal kulcsfontosságú alapélelmiszer, és a haltenyésztés különösen erőforrás-igényes folyamat;

2.2.12

az európai tengeri környezetet potenciálisan fenyegető tényezők (különösen az éghajlatváltozásból és a tengerszint ebből következő növekedéséből adódó tényezők) elemzésének, valamint a tengerszint alatti tektonikus mozgások ellenőrzésének fokozása és a megfelelő válaszlépések kidolgozása;

2.2.13

haltenyésztési protokollok alkalmazása és kifejlesztése a bio-akvakultúra részére;

2.2.14

a környezeti és a társadalmi fenntarthatósági fok meghatározásához szükséges paraméterek kialakítására irányuló kutatási irányvonalak ösztönzése és előmozdítása a tengerhez mint erőforráshoz kötődő valamennyi emberi tevékenység (halászat, akvakultúra, sporthajózás, idegenforgalom, üdülés, közlekedés, energiatermelés stb.) vonatkozásában;

2.3.1

stratégia előterjesztése azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Unió a globális versenyben hogyan fogja megtartani és kiterjeszteni piaci részesedését az egyes tengeri gazdasági ágazatokban, szem előtt tartva a fenntarthatóságot, a költségeket és a technológiai tényezőket;

2.3.2

annak részletes kidolgozása, hogy az egyes gazdasági ágazatok (például az energiaügy, a közlekedés, a turizmus, a halászat és a tengeri biotechnológia, valamint a hajógyártás) jelenleg milyen mértékben járulnak hozzá Európa versenyképességéhez és az innovációhoz, különös tekintettel a lisszaboni menetrendben lefektetett célokra és prioritásokra;

2.3.3

részletes tudományos adatok bemutatása arról, hogy ezek a gazdasági ágazatok hozzájárulnak-e, és ha igen, milyen mértékben

2.3.4

az érintkezési felület további fejlesztésének ösztönzése a kutatási ágazat és az ipar között, különösen a tengerészeti klaszterek vonatkozásában. Az európai tengerészeti klasztert összefogó konferencia ideális fórumot kínálhat a tengerkutatók és az ipari szereplők rendszeres találkozójához;

2.3.5

a közlekedés szerepének erősítése a jövőbeni tengerpolitika keretében, tekintettel arra, hogy a szállítás az egyik legfontosabb és a legtöbb területet érintő tengeri tevékenység;

2.3.6

a tengeri autópályák meghatározására irányuló elképzelés támogatása, annak szem előtt tartása mellett, hogy ez a nagyra törő projekt befejezésének évéig, 2010-ig növelni fogja a tengeri forgalmat az európai tengereken és óceánokon. Ezért az RB felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy ösztönözze a tagállamokat a szennyezésekkel kapcsolatos környezetvédelmi ellenőrzés figyelmesebb végrehajtására a főbb tengeri utakon, és úgy gondolja, hogy az új GMES-technológia (globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) alkalmazása hasznos lehet ezen a téren;

2.3.7

a tengeri terminálok befejezésére irányuló erőfeszítések fokozása, kezdve azokkal, melyek nyilvánvalóan intermodálisak, szem előtt tartva, hogy a tengeri dimenziót érintő bizonyos TEN-T-projektek megvalósítása késik;

2.3.8

a kikötői infrastruktúrák és a közlekedési kapcsolatok javítása a szigetekkel; a legkülső régiók bevonásához szükséges intézkedések meghatározása és végrehajtása; annak biztosítása, hogy a szigetek hozzáférhessenek a kontinentális piacokhoz, garantálva, hogy a tengeri teher- és személyszállítási szolgáltatások gyakorisága és költségei is elfogadhatók legyenek mind a sziget és a kontinens, mind pedig az egyazon szigetcsoporthoz tartozó szigetek között; valamint a másodlagos hálózatok fejlesztésének olyan módon történő felgyorsítása, hogy a szigetek és különösen a legkülső régiók teljes mértékben, késedelem nélkül csatlakozhassanak a tengeri autópályákhoz;

2.3.9

a tagállamokkal és a tengeri régiókkal közösen megkezdett munka folytatása a tengeri útvonalak javítása és fejlesztése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a transzeurópai hálózatok részeként megfelelő figyelemben részesüljenek;

2.3.10

tanulmány készítése a közös európai zászló bevezetésének előnyeiről és hátrányairól;

2.3.11

a stratégiai kikötők szerepének megerősítése, ami elsődleges fontosságú a jövőbeni tengerpolitika kialakítása tekintetében; ezzel párhuzamosan egy tanulmány megrendelése a fő és a másodlagos kikötők közötti kapcsolatokról, valamint bizonyos kikötői tevékenységek kisebb központokba történő áthelyezésének és decentralizálásának lehetőségeiről;

2.3.12

az európai tengerészeti szakiskolák hálózatának kiépítése a tengerészek képzésének és oktatásának javítására és szakmai életutak meghatározása annak érdekében, hogy Európa professzionális és képzett munkaerővel rendelkezzen; valamint javaslat előterjesztése az egész életen át tartó tanulással kapcsolatosan az összes tengerhez kötődő ágazatban, nem csak a tengeren dolgozókra vonatkozóan;

2.3.13

a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre vonatkozó, egész Európában érvényes minimumszabályok létrehozásának és betartatásának biztosítása a tengeri szállítás és az egyéb tengerészeti ágazatok területén, és a visszaélések megelőzése;

2.3.14

új keret kialakítása az EU-n belüli fenntartható tengeri turizmusra irányuló összehangolt megközelítés megvalósítására, szem előtt tartva, hogy a tengeri turizmus a tengeri gazdaság egyik legfontosabb eleme, melyben kiváló növekedési lehetőségek rejlenek, viszont részben hozzájárul a partok erősebb szennyezéséhez, az erőforrások nem fenntartható felhasználásához és a part menti ökológiai helyzet rosszabbodásához is;

2.3.15

a tengeri szélfarmok további fejlesztésének elősegítése az EU-ban, azaz olyan projektek támogatása, melyek megoldásokat nyújtanak a nemzeti, regionális és helyi szint sokféle felelősségi köréből adódó nehézségekre, különös tekintettel a kábelekre vagy a kombinált használatra (például szélturbinák és kagylófarmok);

2.3.16

rövid időn belül javaslat előterjesztése az új technológiai áttörésekre vonatkozóan az egyéb megújuló óceáni energiaforrások (például az árapály vagy az óceánok áramlásai) terén, melyek olyan tevékenységi területek, ahol az EU globális szintű stratégiai vezető szerepre tehetne szert;

2.3.17

a hagyományos tengeri energiaforrásokkal (például az olajjal és a gázzal) kapcsolatos kitermelési tevékenységek szabályozása megfelelően meghatározott környezetbiztonsági szabványok alapján, és az ilyen tevékenységek hatékony ellenőrzése;

2.3.18

forgatókönyvek készítése az esetlegesen szükséges part menti védelmi intézkedésekkel kapcsolatosan, a tengerszint-emelkedés és a változó időjárási feltételek különböző előrejelzéseire támaszkodva; figyelembe kellene venni a már meglévő forgatókönyveket, például a Watt-tengeri fórum keretében készítettet;

2.3.19

a közös halállomány (különösen a vándorló fajok) fenntartható hasznosítására irányuló nemzetközi egyezmények elősegítése;

2.3.20

olyan horgonyzási rendszerek kifejlesztésére irányuló kutatási projektek beindítása, amelyek a különösen értékes területeken megakadályozzák a tengeri fű (Posidonia oceanica) mezőinek tönkretételét;

2.3.21

olyan part menti igazgatási struktúra létrehozása a tengeren dolgozók számára, mely integrálja a környezetvédelmi felügyelet, határellenőrzés, tengeri mentőszolgálatok, halászati felügyelet, orvosi segítségnyújtás, polgári védelem feladatait;

2.4.1

annak bemutatása, hogy miképpen lehet a meglévő környezetet eredményesen megvédeni és helyreállítani, valamint közös európai szintű környezetvédelmi kritériumok meghatározása és végrehajtása, illetve a part menti és nyílt tengeri ökoszisztémák és élőhelyek minőségének biztosítása;

2.4.2

annak további tisztázása, hogy a tengeri környezetre vonatkozó tematikus stratégiát és a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvet miképpen építik majd be a jövőbeni átfogó tengerpolitikába, szem előtt tartva a Régiók Bizottsága által javasolt felülvizsgált időkereteket. A lehető legmagasabb fokú hatékonyság érdekében az időkereteket más fontos közösségi programokkal is össze kell hangolni, mint például a strukturális és mezőgazdasági alapokkal;

2.4.3

a tengeri régiók koordinálása és segítése a tengeri területek transzregionális és/vagy transznacionális védett területekké való nyilvánításában, illetve a meglévő környezet hatékony védelmének meghatározásában, különösen a radioaktív szennyezés, a hajók által okozott szennyezés (főként a kipufogógázok kibocsátása és a ballasztvíz tengerbe engedése, mivel az utóbbi révén nem honos fajok kerülhetnek a tengerbe), valamint a „Habitat” irányelvben említett különösen értékes tengeri élőhelyeken az emberi tevékenységek által előidézett károk jelentős mértékű csökkentését célzó konkrét javaslatok kidolgozásával; a part menti és nyílt tengeri ökoszisztémák és élőhelyek minőségének biztosítására irányuló erőfeszítések támogatása, szem előtt tartva azt a jelentős hatást is, amelyet a gazdasági tevékenység gyakorol a tengeri környezetre, különösen a tápanyagok tengerbe történő kibocsátásával;

2.4.4

annak részletes kidolgozása, hogy a környezetbarát technológia mely területeken és hogyan válthatja fel a standard technológiákat, illetve az ezen változásokat bátorító és megkönnyítő pénzügyi ösztönzők és támogatási programok biztosítása;

2.4.5

fokozottabb nyomás gyakorlása és jogi szankciók bevezetése azokkal szemben, akik nem tesznek eleget a jogi kötelezettségeknek és normáknak, különösen a tengerbe történő illegális hulladéklerakás, az illegális halászat, illetve a személyek vagy javak illegális szállítása vonatkozásában;

2.4.6

a tengeri utak biztonságának javítása, illetve annak a lehetőségnek a megvizsgálása, hogy az olajszállító tartályhajók és más, veszélyes rakományt szállító hajók esetében kötelezővé váljon-e a révkalauzolás, valamint a keskeny tengeri átjárók vonatkozásában általánosan kötelező révkalauzolás kerüljön-e bevezetésre;

2.4.7

az olajjal szennyezett víz fogadására hivatott kikötői infrastruktúrák korszerűsítését vagy javítását célzó kezdeményezések támogatása, az olaj tengeri szállításával és kezelésével kapcsolatos technológiai újítások elősegítése, egyúttal az invazív egzotikus fajok behurcolásának megelőzése;

2.4.8

a hosszú távon vándorló fajok kereskedelmi érdekű halállományainak megőrzésére irányuló nemzetközi egyezmények támogatása és ösztönzése, tudatában annak, hogy a kizárólag a közösségi halászflottákra vonatkozó megőrzési intézkedések nem eredményeznek jelentős hatást e halállományok védelme szempontjából;

2.4.9

az európai védett tengeri területekből álló hálózat, valamint egy elsősorban az Európai Unió tagállamai és a szomszédos országok közötti megfigyelő hálózat kialakításának előmozdítása, az igazgatás területén a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése érdekében;

2.4.10

a hajók ballasztvizének kezelésével kapcsolatos előírások kidolgozását célzó kezdeményezések támogatása, a ballasztvíz révén ugyanis nem honos fajok jelenhetnek meg, amelyek esetleg hátrányosan befolyásolják a tengeri biodiverzitást;

2.5.1

katalógus elkészítése a meglévő európai szintű tengerpolitikai egyedi finanszírozási eszközökről, így a strukturális alapokról, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap szabályozásairól, az Európai Halászati Alapról, az egész életen át tartó tanulást elősegítő alapról, vagy a 7. közösségi kutatási és fejlesztési keretprogramról; ezen eszközök hatékonyságának értékelése és annak meghatározása, hogy nem szorulnak-e egyszerűsítésre vagy nem kellene-e nagyobb nyilvánosságot kapniuk;

2.5.2

összefoglaló készítése a tengerészeti ágazatban az Európai Bizottság által már finanszírozott projektekről;

2.5.3

az integrált megközelítés nagyobb mértékű figyelembe vétele a jövőbeni finanszírozási rendszerek esetében (2014-től kezdődően);

2.5.4

annak a lehetőségnek a megvizsgálása, hogy az EU pénzügyi rendszerének felülvizsgálatával létrehozható-e egy egységes egyszerűsített rendszer, mely minden, vagy a legtöbb tengeri vonatkozású kérdést összefogja egy európai part menti és szigeti alap keretében;

2.5.5

az olyan, válságban lévő, azonban különleges biológiai, környezeti és építészeti értékekkel rendelkező területek pénzügyi támogatása, amelyek gazdasága erősen függ a tengerhez kötődő tevékenységektől;

2.5.6

a meglévő uniós jogi keretrendszer tengerpolitikai szempontból történő felülvizsgálata, a politikák integrációs potenciáljában a szűk keresztmetszetek és a hiányzó kapcsolatok problémájának kezelése, és a meglévő jogi keretrendszer jobb szabályozása;

2.5.7

olyan, kiemelkedő környezeti és kulturális értékekkel rendelkező területek felderítése és ad hoc pénzügyi eszközök segítségével való támogatása, amelyekre jellemző a part menti, kisipari jellegű halászat túlsúlya, amelyhez olykor kisüzemi gazdálkodás társul, és ahol a meglévő pénzügyi eszközök nem alkalmazhatók, mivel a területen működő kisvállalatok nem teljesítik az előírt gazdasági és méretbeli követelményeket;

2.5.8

pénzügyi eszközök bevezetése a part menti területek és a szigetek azon intézkedésekből adódó költségeinek enyhítésére, amelyek az Európai Unió általános érdekét szolgálják, különösen a kábítószer- és az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás és a tengeri környezet szennyezése elleni küzdelem, valamint a kizárólagos gazdasági övezetek felügyelete vonatkozásában;

2.5.9

további nemzetközi együttműködés kialakítása és a nemzetközi jog végrehajtása az UNCLOS alapján;

2.6.1

annak a feltérképezése a szigetek specifikus helyzetének kiemelésével, hogy a területrendezés és a parti övezetek integrált kezelése miképpen alkalmazható sikerrel az ágazati politikák integrációjának támogatására olyan területeken, melyek különböző hasznosításúak;

2.6.2

a szárazföldi INSPIRE Területi Információs Rendszerhez hasonló, erős földrajzi vonatkozású eszköz kidolgozása a tengeri ágazat számára;

2.6.3

sürgető szükség van egy Európai Parti Őrség Szolgálat felállítására, a különböző tengeri régiókkal együttműködve a sajátos igények meghatározására;

2.6.4

annak a meghatározása, hogy hogyan lehet az EU pénzügyi eszközeinek jobb felhasználásával (i) rövid távon azon tagállamokat vagy régiókat segíteni, amelyeket közvetlenül érint az egyre növekvő illegális bevándorlási hullám, (ii) hosszabb távon pedig a harmadik országokat segíteni egy olyan politikai és gazdasági fejlettségi szint elérésében, amely már visszatartja állampolgáraikat attól, hogy illegális úton az EU területére lépjenek. Ebben az összefüggésben támogatja az Európai Parlament költségvetési bizottságának egy olyan ügynökség felállítására vonatkozó javaslatát, amely kifejezetten az illegális migrációval, illetve harmadik országok állampolgárainak menedékkérésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozna, és székhelye Máltán volna;

2.6.5

a nemzeti hatóságokon túlmenően a helyi és regionális önkormányzatok határozottabb támogatása az új bevándorlók problémáinak kezelésében – amint azok már területükre léptek;

2.6.6

a belföldi dimenzió, valamint a belső, a part menti és a tengeri területek, a belvizek és folyók közötti interakciók figyelembe vétele, ily módon láthatóvá téve a már meglévő különböző kapcsolódási pontokat;

2.6.7

a hajóbiztonságra vonatkozó legszigorúbb követelmények továbbfejlesztésének és megvalósításának biztosítása az európai vizeken annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a hajóbalesetek a nyílt tengeren, a part menti területeken és a kikötőkben;

2.6.8

programok és intézkedések kidolgozása kifejezetten a legkülső régiók és a szigetek vonatkozásában, tekintettel azok sajátos körülményeire és nehézségeire, különösen az olyan tevékenységterületeken mint

2.6.9

az Európa óceánjain és tengerein történő egyre több visszaélést megfékező rövid és középtávú stratégiák kidolgozása, nem utolsósorban az Európába irányuló illegális emberkereskedelem vonatkozásában;

2.6.10

a szigeti régiók eltérő külső fekvéséből adódó tényleges hátrányok elemzése, és a tengeri forgalomra vonatkozó politikai intézkedések meghatározása a kohézió elve alapján annak érdekében, hogy ezek a régiók jobban integrálódhassanak az európai térségbe;

2.6.11

gyakorlati tapasztalatok elősegítése a part menti területek integrált irányításával, amely lehetővé teszi a különböző igazgatási szintek közötti koordináció szervezeti struktúráinak és eljárásainak kiépítését és támogatását, valamint a part menti területekre vonatkozó döntéshozatalban való társadalmi részvétel kiépítését;

2.7.1

arra vonatkozó javaslat elkészítése, hogy a közvélemény figyelmét szisztematikusan és folyamatosan ráirányítsák a tengerrel kapcsolatos ügyekre, ideértve a közös európai tengeri hagyományok, kultúra és identitás szempontjait is;

2.7.2

javaslat előterjesztése arra vonatkozóan, hogy a tengeri dimenzió miképpen integrálható a közelgő Kultúrák közötti párbeszéd európai évébe (2008);

2.7.3

a közfigyelem fokozottabb felkeltése céljából módszeres stratégia kidolgozása a modern tengerpolitika tárgyában annak érdekében, hogy az jobban beépüljön a közgondolkodásba, és annak biztosítása, hogy ez a stratégia eredményesen meg is valósuljon.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/27

—

azt javasolja, hogy az ETI irányítási struktúráit olyan módon alakítsák ki, hogy az ETI napi működéséhez szükséges függetlenségének igénye egyensúlyban legyen a tagállamoknak és az uniós intézményeknek azzal az igényével, hogy képesek legyenek az EU érdekeinek megőrzésére, például a tagállamokat képviselő bizottság által ötévenként elvégzett felülvizsgálat által.

—

sajnálatát fejezi ki, hogy az új jogalkotási javaslat nem javasol elegendő új finanszírozási forrást a kutatóközösségek számára. kitart amellett, hogy a kutatásra jelenleg rendelkezésre álló uniós finanszírozási források helyett e kezdeményezést elsősorban magánforrásokból kellene finanszírozni, és világos mechanizmusokkal kellene biztosítani; A tudományos és innovációs társulásokat arra kellene ösztönözni, hogy idővel pénzügyileg fenntarthatóvá váljanak, és költségvetéseiket teljesítményük tükrében rendszeresen felül kellene vizsgálni;

—

azt ajánlja, hogy az ETI a kezdeti szakaszban ne bocsásson ki saját „oklevelet”, hanem hozzon létre egy olyan minősítést vagy védjegyet, melyet egy-egy tudományos és innovációs társuláshoz tartozó partneregyetem ad ki;

—

azt ajánlja, hogy a tudományos és innovációs társulásokkal alkotott partnerségek kiválasztása során vegyék figyelembe a társulásoknak az oktatás, a kutatás és az innováció területén való kimagasló teljesítményét, illetve igazolt potenciálját kimagasló teljesítmény nyújtására. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy határozza meg ezeknek a követelményeknek a mérési módját;

—

azt ajánlja, hogy az ETI kapjon utasítást arra, hogy azokat a tudományos és innovációs társulási alkalmazásokat értékelje magasra, amelyek strukturált kutatási közösségekkel folytatnak erős partneri együttműködést, illetve saját regionális, illetve helyi önkormányzataikhoz kötődnek. A kkv-kat kifejezetten mint lehetséges partnerszervezeteket kell szerepeltetni.

(1)

Az Európai Bizottságnak az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozásának témájában készült második közleménye és a rendeletre tett javaslat valódi előrelépést jelent.

(2)

Bár az EU összes kutatási intézete közvetlenül nem tud részt venni az ETI-ben, törekvésük arra, hogy tudományos és innovációs társulások által a részévé váljanak, kedvező irányban fogja megváltoztatni a kutatási környezetet azáltal, hogy megerősíti az oktatás, a kutatás és innováció tudásháromszögét.

(3)

A tudásháromszög megerősítése, és különösképpen az üzleti és a kutatási ágazat közötti erős partnerségek kialakítása jelentős mértékben hozzá fog járulni az EU versenyképességének növeléséhez.

(4)

Javulhat a kiegyensúlyozott regionális fejlődés, ha az ETI tudományos és innovációs társulásai, melyek az üzleti szférával együttműködő legjobb kutatócsoportokat gyűjtik össze, közösen dolgoznak a helyi és regionális gazdasági fejlesztési szervekkel,

1.1

üdvözli e második közleményt, mivel pozitív hozzájárulásnak tekinti az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozásáról szóló vitához, valamint a lisszaboni stratégia megvalósításához;

1.2

üdvözli az Európai Bizottság kiegyensúlyozott álláspontját a jogalkotási javaslattal összefüggésben, közte a „tudásközösségek”„tudományos és innovációs társulásokra” való cseréjét, és örömmel jegyzi meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a tudományos és innovációs társulások lehetséges „partnerszervezeteiként” szerepelnek, ugyanakkor aggodalmának ad hangot néhány részlettel kapcsolatban;

1.3

támogatja a tudásháromszög három oldala: az oktatás, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatok megerősítésére irányuló kezdeményezést, valamint az Európában fellelhető ismert innovációs hiányosságok pótlására irányuló javaslatot;

1.4

megismétli azt a nézetet, mely szerint a sikeres kutatási és innovációs modelleket nem lehet tetszés szerint lemásolni, és ehelyett az EU-nak a kutatás, az innováció és az oktatás közötti erős kapcsolatok „legjobb gyakorlatainak” sikeres EU-n belüli modelljeire kellene építenie;

1.5

elismeri az ETI jelentőségét abban, hogy bevonja a tudásháromszög összes fontos szereplőjét, a jelentősebb kutatócsoportokat, az ipart és az önkormányzatokat. Mindenáron el kell kerülni, hogy kétszintű rendszer jöjjön létre;

1.6

elismeri, hogy vannak még problematikus kérdések a javaslat egyes elemeivel kapcsolatban;

1.7

sajnálatát fejezi ki, hogy az új jogalkotási javaslat nem javasol elegendő új finanszírozási forrást a kutatóközösségek számára, valamint hogy a javaslat nem tartalmaz konkrét mechanizmusokat a magánszférából származó finanszírozás biztosítására;

1.8

kitart amellett, hogy a kutatásra jelenleg rendelkezésre álló finanszírozási források (FP és CIP) helyett e kezdeményezést elsősorban magánforrásokból kellene finanszírozni;

1.9

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lényeges módon befolyásolják azon feltételeket, melyek mellett az innovációhoz vezető együttműködés kialakul;

1.10

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a helyi és regionális önkormányzatok (különösképpen gazdasági partnerségeik) fontos szerepet játszanak a tudásháromszög három része közötti együttműködés feltételeinek kialakítása, mint például a klaszterek fejlesztése, az inkubátorok infrastruktúrája, valamint az iparból származó befektetések ösztönzése stb. terén;

1.11

továbbá emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy a regionális és helyi önkormányzatok vannak a legalkalmasabb helyzetben arra, hogy a kkv-ket kutatási partnerségben való közreműködésre ösztönözzék, valamint, hogy a fennálló és a jövőbeli körülményeket, politikákat, a „vonzó” és a „kényszerítő” tényezőket stb. figyelembe véve regionális, illetve helyi környezetben sikeresnek ígérkező, az ipar és az egyetemek közötti partnerségeket támogassanak;

1.12

hangsúlyozza emellett, hogy az ETI tevékenységének középpontjában az innovációnak, az ismeretek átadásának, valamint az alkalmazott kutatási projekteknek kell lenniük.

2.1

azt javasolja, hogy az ETI egyesítse mind az EU világszinten elismert, kiváló egyetemeinek, kutatócsoportjainak és kutatóintézeteinek erősségeit, mind pedig az EU egyéb, olyan egyetemein és kutatóintézeteiben működő legjobb kutatócsoportok erősségeit, melyek kiválóvá válhatnak;

2.2

ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon együtt azokkal az egyetemekkel és kutatóintézetekkel, amelyek a tudásháromszög gyakorlati alkalmazásában már jelentős tapasztalatot szereztek. Ha az ETI-nek nem sikerül együttműködnie Európa legkiemelkedőbb egyetemeivel és kutatóintézeteivel, akkor ez globális megítélésére is kihat majd;

2.3

ragaszkodik ahhoz, hogy a tudományos és innovációs társulások létrehozása lentről felfelé irányuló megközelítésen alapuljon, és kezdetben a kutatási és az üzleti ágazat közötti együttműködés már létező, kiváló példáit válasszák ki;

2.4

örömmel jegyzi meg, hogy a tudományos és innovációs társulások kiválasztási eljárása nyitott, és lehetőséget biztosít az ígéretes kutatócsoportok számára ahhoz, hogy ETI-tagságra pályázhassanak. Minden egyetem és kutatóintézet (nagy és kicsi egyaránt) tudatában kell, hogy legyen annak, hogy ha a helyes struktúrákat, partnerségeket és politikákat alkalmazza, akkor a legjobb kutatócsoportjai az ETI aktív résztvevőivé válhatnak; Sajnálatát fejezi ki azonban, hogy az ehhez kapcsolódó legfontosabb kritérium, azaz „az oktatás és kutatás terén való kimagasló teljesítmény” nem tartalmaz konkrét hivatkozást a potenciálisan kimagasló teljesítményre is, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa, hogyan lesz a két feltétel elbírálva;

2.5

úgy véli, hogy egy tudományos és innovációs társuláson belül a kutatási ágazat és a magánszektor közötti kapcsolat megerősítésének egyik módja a tudományos és innovációs társulások ösztönzése lehetne arra, hogy idővel pénzügyileg fenntarthatóvá váljanak, és kéri, hogy ez a megközelítés kerüljön be a jogalkotási javaslat rendelkezéseibe;

2.6

nem ért egyet az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy az ETI saját oklevelet bocsáthasson ki, és az oklevelekkel kapcsolatosan azt ajánlja, hogy az ETI a kezdeti szakaszban ne bocsásson ki saját „oklevelet”, hanem hozzon létre egy olyan minősítést vagy védjegyet, melyet egy tudományos és innovációs társuláshoz tartozó partneregyetem ad ki. Egyéb esetben fennáll annak kockázata, hogy az ETI oklevele miatt a vezető egyetemek elfordulnak az intézettől;

2.7

javasolja, hogy az ETI kezdeti éveiben kizárólag olyan egyetemi képzési programokhoz adjon ki minősítést, melyek olyan konkrét elemeket tartalmaznak, mint például a szakmai gyakorlatok, az interdiszciplinaritás, a vállalkozói képzés stb.;

2.8

ragaszkodik ahhoz, hogy a magánszektor megfelelő képviselete az igazgatótanácsban (melynek jogkörében kellene, hogy álljon az ETI stratégiai programjának meghatározása) biztosítva legyen;

2.9

azt javasolja, hogy az ETI irányítási struktúráit olyan módon alakítsák ki, hogy az ETI napi működéséhez szükséges függetlenségének igénye egyensúlyban legyen a tagállamoknak és az uniós intézményeknek azzal az igényével, hogy képesek legyenek az EU érdekeinek megőrzésére, például a tagállamokat képviselő bizottság által ötévenként elvégzett felülvizsgálat által.

2.10

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy iránymutatásaiban adjon utasítást az igazgatótanácsnak arra, hogy a tudományos és innovációs társulások kiválasztásakor értékelje magasra azokat a tudományos és innovációs társulási alkalmazásokat, amelyek regionális, illetve helyi önkormányzatok bevonásával működő partneri együttműködésektől származnak, illetve amelyek az egyetemek, kutatóintézetek, valamint közép és hosszú távú kutatási programmal rendelkező vállalatok közti tudományos-technológiai együttműködést folytató strukturált kutatási közösségekkel rendelkeznek;

2.11

emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy a regionális és helyi önkormányzatok politikáik, valamint az infrastruktúrába irányuló befektetéseik révén meghatározó szerepet játszanak a klaszterek kialakítása terén, és így elősegítik a szoros együttműködést az egyetemek és az ipar között,

2.12

javasolja, hogy az ETI sikerének megítéléséhez a kormányzótanács számára olyan célokat tűzzenek ki, melyek révén mérni lehet stratégiai irányultságát. A siker méréséhez tartozhatnának olyan mutatók, amelyek azt értékelnék, hogy az ETI mennyire képes „eladható” megoldásokat kínálni a kkv-k, a vállalkozások és az ipar előtt álló problémákra;

2.13

hangsúlyozza, hogy nem szabad, hogy az Európai Bizottság figyelmét az ETI létrehozásával kapcsolatos erős és pozitív dinamika miatt kevesebb figyelem jusson az Európai Kutatási Tanács létrehozására, mely az alapvető kutatás fő mozgatórugója. Az ETI kormányzótanácsának minél szorosabb kapcsolatokat kellene kialakítania az Európai Kutatási Tanáccsal, és egymás kiegészítésére irányuló struktúrákat kellene létrehoznia a többszörös munkavégzés és bizonyos dolgok megkétszerezésének elkerülése érdekében;

2.14

javasolja, hogy az ETI tudományos és innovációs társulásait fokozatosan, a tapasztalatokra építve alakítsák ki, és megfelelő módon dolgozzák át a struktúrákat minden egyes új közösség létrehozásakor. Örömmel jegyzi meg, hogy az Európai Bizottság 2013-ig 6 tudományos és innovációs társulás létrehozását irányozta elő;

2.15

úgy véli, hogy az alábbi területek kulcsfontosságúak a tudományos és innovációs társulások létrehozásához és irányításához:

2.16

azt ajánlja, hogy a személyzeti kérdést rugalmas módon kezeljék annak érdekében, hogy az ETI a legjobb kutatócsoportokat foglalkoztathassa. A személyzeti kérdéssel kapcsolatosan pozitív előrelépésnek érzi a kettős foglalkoztatottság biztosítását;

2.17

javasolja, hogy a tudományos és innovációs társulások a személyzetet munkaidejük egy bizonyos százalékában alkalmazzák a legkiemelkedőbb kutatócsoportok együttműködésének, valamint az ETI iránti elkötelezettségének elnyerése érdekében. A felső és az alsó határokat minden esetben külön határozhatják meg, és a tudományos és innovációs társulás fennállása során módosíthatók;

2.18

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az ETI-vel kapcsolatos jogalkotási javaslatának elkészítése során hangsúlyozza a helyi és regionális szervek fontos szerepét, mivel ezek alapvető támogatást fognak nyújtani konkrétan a tudományos és innovációs társulások számára, általánosságban pedig a tudásháromszög részei között fennálló hézagok terén.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/34

—

úgy véli, hogy környezeti szempontból vannak még érvek a talajvédelmi politika európai szintű kidolgozása mellett. A talajszennyezés például összefügg az emberek és az állatok egészségével, és a talajvédelmi politika sokat tehet ezen a téren. Európai szintű figyelmet igényel továbbá az éghajlatváltozás, a talajromlás határokon átnyúló hatásai, az egyéb környezeti ágazatokra irányuló nyomás, valamint a Kiotói megállapodások,

—

úgy véli, hogy az irányelv, amely az Európai Bizottság által jelenleg javasolt formában eszköztárat határoz meg és segíti a tagállamok intézkedéseit, hozzájárulhat a közösségi fenntartható talajkezelés kialakításához. Ez azt jelenti, hogy az irányelvnek rugalmas jellegűnek kell lennie,

—

aggodalmát fejezi ki az adminisztratív terhek miatt, amelyek – a helyi és regionális önkormányzatok számára – a veszélyeztetett területek azonosításából, az azok tízévenkénti felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségből (6. cikk) és a szennyezett területek jegyzékének felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségből (10. és 11. cikk) adódhatnak,

—

azt szeretné, ha nem lennének konkrét kötelezettségek meghatározva az érintett önkormányzatok számára a szennyezett területek tényleges tisztítására és kezelésére vonatkozóan (13. cikk),

—

szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság útmutatóként összeállítsa a költséghatékony intézkedések listáját, amelyből a tagállamok ötletet meríthetnek intézkedéscsomagjaik összeállításához, saját megítélésük szerint.

1.1

A talaj létfontosságú életünk fenntartásához. Nélkülözhetetlen mint tápanyag- és vízforrás, körforgások szabályozója, számos organizmusnak otthont adó közeg és a földi élet alapja. Az ember és a természet számára is lényeges, hogy a talaj ezeket a funkciókat optimálisan és fenntarthatóan be tudja tölteni.

1.2

A talajjal kapcsolatos problémákkal kisebb-nagyobb mértékben minden EU-tagállam szembesül. Egyértelmű, hogy Európa bizonyos részein jelentős, aggodalmat keltő degradációs folyamatok következtek be és fognak is még bekövetkezni.

1.3

A talaj nem mobil, az egyik tagállamban bekövetkező talajromlás azonban a határokon túl is éreztetheti a hatását; ezért az RB úgy véli, hogy a javaslat összhangban áll a szubszidiaritás elvével. Az RB ugyanakkor megállapítja, hogy mindössze kilenc tagállam dolgozott ki talajvédelmi politikát, ezek pedig általában csak bizonyos talajszennyezési szempontokra korlátozódnak. Az RB ezen túlmenően úgy véli, hogy környezetvédelmi szempontból vannak érvek a talajvédelmi politika európai szinten történő kidolgozása mellett. A talajszennyezés összefügg például az emberek és az állatok egészségével, és a talajvédelmi politika sokat tehet ezen a téren. Európai szintű figyelmet igényelnek továbbá az éghajlatváltozás, a talajromlás határokon átnyúló hatásai, az egyéb környezeti ágazatokra irányuló nyomás, valamint a Kiotói megállapodások.

1.4

A talajvédelmi politika nagyon összetett kérdés. Európában több mint 320 különböző talajfajta létezik, amelyeket többféle célra hasznosítanak. A talajnak például gazdasági, társadalmi, kulturális és ökológiai funkciói vannak, és hasznosítják a mezőgazdaságban, a természetben, beépítésre, valamint utak és gátak építésére. A talajt fenyegető veszélyek az egyes tagállamokban különfélék. Nagy eltérések tapasztalhatók a tagállamok, illetve a tagállamokon belül a különböző régiók között. Nagy különbségek léteznek a tagállamok által tett különféle intézkedések között is. E földrajzi különbségekhez hozzáadódnak az egyes európai régiók közötti éghajlatbeli eltérések. Ez összhangban van a regionális és helyi önkormányzatok felelősségi köreivel e téren a tagállamokban.

1.5

E nagy különbségek és a közös szabványok kidolgozásával kapcsolatos nehézségek miatt az RB úgy véli, jelenleg nem lehetséges mennyiségi EU-szabványok elfogadása. Megítélése szerint azonban az Európai Bizottság által ismertetett stratégia kezdőlépés afelé, hogy a közeljövőben megállapodás szülessen a közös szabványokról. A talaj hatékony védelméhez egyéni esetekre szabott stratégia szükséges. A talaj olyan politikaterület, amelyet elsősorban helyi és regionális szinten kell tartalommal megtölteni.

1.6

A legtöbb tagállamban a helyi és a regionális önkormányzatok felelősek a talajvédelmi politikáért. A helyi és regionális önkormányzatoknak ezért fontos szerepet kell kapniuk az új talajpolitikai módszerek és intézkedések kidolgozása során.

1.7

A talaj témájában az Európai Unió támogató és ösztönző szerepet tölt be. Az európai jogalkotás elutasítandó, ha nem rugalmas és nem hagy elegendő mozgásteret a tagállamoknak.

1.8

Az RB egyetért a stratégia célkitűzéseivel, és úgy véli, hogy fontos hozzájárulást jelentenek a rugalmas közösségi politikai kerethez a fenntartható talajkezelés terén.

1.9

A célkitűzések leírásából az RB arra következtet, hogy a talajjal kapcsolatos folyamatokról rendelkezésre álló tudásra és a tagállamok részére kötelezően előírt erőfeszítésekre irányul a figyelem. A tagállamokat ösztönzik a talajdegradáció ellen történő fellépésre, de a veszélyeztetett területek meghatározását, a talajdegradációt csökkentő célkitűzéseket és az e célkitűzések elérésére szolgáló intézkedéseket a tagállamok maguk állapítják meg. Az RB támogatja ezt a megközelítést, mivel integrált, folyamatközpontú módon közelíti meg a talajproblematikát, valamint hangsúlyozza a talajproblematika helyi és regionális jellegét.

1.10

A stratégia végrehajtásához a talaj szempontjából fontos minden európai jogi aktust és politikát szisztematikusan meg kell vizsgálni abban a tekintetben, hogy milyen mértékben járul hozzá a fenntartható talajvédelemhez a Közösség területén. Ahol ez a hozzájárulás elégtelen, ott ki kell igazítani a jogot és a politikát. Ehhez az Európai Bizottságnak rövid időn belül ki kell dolgozni a megfelelő megközelítés tervét.

1.11

A fenti okokból az RB úgy véli, hogy a stratégiában erősebb kapcsolatot kell teremteni a hatodik környezeti program keretében kidolgozandó más stratégiákkal, különösen a peszticidekre, a hulladékra és újrafelhasználásra, a felszíni vizekre és a talajvízre vonatkozó stratégiákkal.

1.12

Az RB szerint a tájékoztatás és a kommunikáció lényeges a fenntartható talajkezelés elérése érdekében. Be kell vonni a fenntarthatóság szempontjából a talajt fenyegető problémákat és a lehetséges esélyeket is.

1.13

Nagy különbségek vannak a tagállamok által tett intézkedések között (ld. az 1.4. pontot). Az RB úgy véli, hogy a talaj minősége az Európai Unióban gyakorlati, hatékony módon javítható, ha a talajpolitikát folytató tagállamok ismereteket adnak át a többi tagállamnak. Az RB amellett foglal állást, hogy a kidolgozott talajpolitikával rendelkező tagállamok szakértelmük megosztása révén tapasztalatokat nyújthatnak az átfogó, talajt érintő szabályozással nem rendelkező tagállamok felé.

1.14

Az RB nagy jelentőséget tulajdonít egy nyílt kommunikációs platform létrehozásának, amelynek keretében információcsere lehetséges a „legjobb gyakorlatokról” a talaj megfelelő védelmének fényében. A talaj változatossága a felhasználható eszközök széles skáláját igényli, amelyek a gyakorlatban már bizonyították alkalmasságukat.

1.15

Az irányelv célja, hogy feltérképezze a talajdegradációt az EU-ban, és támpontokat nyújt ennek egységes, átlátható módon való megtételéhez. A tagállamok maguk határozzák meg, hogy egy területet veszélyeztetettnek nyilvánítanak-e, milyen intézkedések szükségesek és milyen határidővel.

1.16

Az RB úgy véli, hogy az irányelv, amely az Európai Bizottság által jelenleg javasolt formában eszköztárat határoz meg és segíti a tagállamok intézkedéseit, hozzájárulhat a közösségi fenntartható talajkezelés kialakításához. Az irányelvnek nem szabad bonyolultabbá tennie vagy akadályoznia a létező, jól működő nemzeti talajpolitikát. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi irányelvnek rugalmas jellegűnek kell lennie és nem tartalmazhat minőségi és mennyiségi normákat. Az intézkedések megvalósítása önkéntes alapon kell, hogy történjen, ösztönző és tanácsadó rendszerek révén. Emellett a fölösleges bürokrácia elkerülése érdekében nem szabad, hogy megnövekedjen a dokumentációs igény. A jelenlegi bizottsági javaslatokat pedig nem szabad felhívásnak tekinteni az EU jelentős irányító szerepére.

1.17

Az RB úgy véli, hogy elsődleges jelentőséget kell tulajdonítani a tagállami felelősségnek a környezeti normák elérésére a tulajdonos, illetve a talajszennyezés okozója felelősségének bevonásával. Tisztázni kell tehát, hogy a „szennyező fizet” elv alkalmazása esetén nemcsak a szennyező vonható felelősségre, hanem mások is. Az RB hangsúlyozza, hogy nemzeti szinten kell szabályozni, hogy ki tartható felelősnek a végső vizsgálat alapján.

1.18

Az RB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányelvvel szembeni konkrét követelmények kidolgozásához, különösen a talajszennyezéssel kapcsolatos kockázatelemzés kritériumainak meghatározására vonatkozóan, az 1999/468/EK határozatnak megfelelően bizottságot kell felállítani (komitológia). Ebben az esetben olyan eljárást kell választani, amely figyelembe veszi minden érintett érdekeit és biztosítja megfelelő részvételüket.

1.19

Az irányelv 16. cikke számos jelentéstételi kötelezettséget ír elő, amelyet elsősorban helyi és regionális önkormányzatoknak kell teljesíteniük. Az RB szerint ennek nem szabadna aránytalan adminisztratív terhelést rónia a településekre és régiókra. Ebben az összefüggésben meg kell említeni, hogy a jelentésekre fordított figyelmet, emberi és pénzügyi eszközöket nem lehet ugyanakkor a talajdegradáció megelőzésére is fordítani, pedig a talajdegradáció csökkentésének kellene az előtérben állnia.

1.20

Az RB egyetért a talajpolitikának az ágazati politikákba való külső integrációjával és az összes kormányzati szinten történő szabályozással (3. cikk). Ha az ágazati politikák végrehajtásáról van szó, tartózkodással kell szemlélni a meglévő adatok alapján végzett kötelező ellenőrzések (talajvizsgálatok) bevezetését. Az ellenőrzés csak a talaj veszélyeztetése esetén lényeges. Mivel a politika már jelenleg is keretmeghatározó jellegű, a talaj vizsgálata a végrehajtás során általában szükségtelen. Bonyolultabb és összetettebb helyzetekben már jelenleg is kötelező a környezeti hatástanulmány elvégzése.

1.21

Az RB aggodalmát fejezi ki az adminisztratív terhek miatt, amelyek – a helyi és regionális önkormányzatok számára – a veszélyeztetett területek azonosításából, tízévenkénti felülvizsgálati kötelezettségükből (6. cikk) és a szennyezett területek jegyzékének felülvizsgálatából (10. és 11. cikk) adódnak.

1.22

Az RB megállapítja, hogy az irányelvtervezet számos felmérési és jelentési kötelezettséget határoz meg, valamint előírásokat tartalmaz olyan tervek és programok létrehozásához, amelyek stratégiai környezeti vizsgálatra kötelezettek lehetnek, és mindez jelentős többletterhet eredményez a végrehajtás során. Az uniós szabályozásból messzemenően ki kell hagyni a jelentési kötelezettségeket, valamint a stratégiai környezeti vizsgálatra kötelezett terveket és programokat.

1.23

Az RB azt az álláspontot képviseli, hogy a nyilvánosság részvételének a környezetvédelmi tájékoztatásról szóló irányelvben szabályozott esetekre kellene korlátozódnia.

1.24

Az RB azt szeretné, ha nem lennének konkrét kötelezettségek meghatározva az érintett önkormányzatok számára a szennyezett területek tényleges tisztítására és kezelésére vonatkozóan (13. cikk). Az önkormányzatok biztosítják, hogy a tisztítás ténylegesen megtörténik. Bizonyos kérdéseket az adott tagállamban hatályos jog és szabályozás, valamint az adott helyi talajhelyzet függvényében kell szemlélni. Mindenképpen továbbra is az említett hatóságok felelősek a szennyezett területek kezeléséért.

1.25

Az RB elégedett a funkciónak megfelelő helyreállítással (1.1. és 13.2. cikk). Az intézkedéseket a talaj (jelenlegi) használatától függően határozzák meg.

1.26

A hatásvizsgálat említi, hogy a talajdegradáció csökkenésére irányuló intézkedések társadalmi szempontból bőségesen megtérülnek. Az RB egyetért ezzel a következtetéssel, de megjegyzi, hogy ennek eléréséhez először be kell ruházni a talajba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a talaj-helyreállítási projektek végrehajtása főként a településeken és a régiókban gyakran a pénzügyi források hiánya miatt stagnál.

1.27

A talaj állapotáról szóló jelentés bevezetését (12. cikk) az RB európai támogatásnak tekinti a szennyezett talajú területek azonosításához, mivel a jelentés egyrészt hozzájárul a szennyezett területek jegyzékének naprakészen tartásához, másrészt a más tagállamokból érkező telekvásárlókat átlátható módon információval látja el és ezzel gazdasági károktól óvja meg őket. Ez gyakorlatilag kiegészíti a 4. cikkben említett „a szennyező fizet” elvet.

1.28

Az RB úgy véli, hogy a talajfunkciók megőrzését célzó intézkedések meghatározása során a társadalmi és gazdasági aspektusok mellett biztonsági szempontokra és az archeológiai, geológiai és geomorfológiai örökségre is figyelmet kell fordítani (8. cikk).

1.29

Az RB úgy véli, hogy az Európai Bizottság a szennyezett területek helyreállítására szolgáló nemzeti finanszírozási modellekre irányuló követelése (13. cikk) nem veszi kellőképpen figyelembe a már létező specifikus regionális (finanszírozási) modelleket, amelyek az eddigi gyakorlatban már beváltak. Az erre a területre vonatkozó európai uniós előírások félő, hogy inkább akadályt jelentenek.

1.30

Az RB szerint az Európai Bizottság javaslatának egyik sarokköve egy információcserére szolgáló platform létrehozása (17. cikk). A helyi és regionális önkormányzatoknak – gyakorlati tudásukra és megszerzett tapasztalataikra tekintettel – aktívan részt kellene venniük ezen a platformon.

2.1

Az RB szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság útmutatóként összeállítsa a költséghatékony intézkedések listáját, amelyből a tagállamok ötletet meríthetnek intézkedéscsomagjaik összeállításához saját megítélésük szerint. Azok a tagállamok, amelyek még nem folytatnak talajvédelmi politikát, vagy éppen most dolgozzák ki azt, csak akkor végezhetnek eredményes munkát, ha elegendő ismerettel rendelkeznek.

2.2

Az RB azt javasolja, hogy ne legyen kiterjesztett európai jelentéstételi kötelezettség, hanem ehelyett a tagállamok saját jelentési rendszerüket alkalmazhassák, az Európai Bizottság pedig hozzáférhessen ezekhez az információkhoz (16. cikk).

2.3

A veszélyeztetett területek kijelölése kisebb adminisztratív terheléssel nagyon célzottan történhet, amennyiben előzőleg alkalmazható lenne egy gyors ellenőrzés annak kiderítésére, mely veszélyek nem jöhetnek szóba az érintett tagállamban a talaj (egyes részei) esetében (6. cikk). A veszélyeztetett területek felülvizsgálata és a szennyezett területek jegyzéke esetében szükségtelen a teljes felülvizsgálat. Elegendő lehet az ellenőrzési adatok alapján végzett aktualizálás.

2.4

Az RB az Európai Bizottság tematikus stratégiában bejelentett vizsgálati menetrendjének további konkretizálása, valamint a prioritások és az ütemezés meghatározása mellett foglal állást. Az éghajlatváltozásnak a talajra gyakorolt következményeire elsődleges fontossággal kell felhívni a figyelmet. Köztudott, hogy az éghajlatváltozás a szerves anyagok gyorsabb lebomlásához vezet(het). A szerves anyagoknak a talaj működésében betöltött igen fontos szerepét tekintve az éghajlatváltozás jelentős következményekhez vezethet a fenntartható talajkezelés szempontjából.

1.

a tagállamok azonosítják a veszélyeztetett területeket, és jegyzéket készítenek róluk (lásd a bizottsági szöveg b, c és e pontját);

2.

az Európai Bizottság a 17. cikkben javasoltaknak megfelelően összeállítja az útmutatót (ld. a 10. ajánlást);

3.

a tagállamok összeállítják intézkedéscsomagjukat (lásd a bizottsági szöveg a, d, f és g pontját).

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/48

—

üdvözli az Európai Bizottság tematikus stratégiáját, mivel a stratégia a peszticidek témakörének integrált, holisztikus megközelítését fogja át, amely sok lehetőséget nyújt az ökológiai téren szükséges további javulásra,

—

sajnálatát fejezi ki, amiért a hatályos rendelkezések nem voltak képesek megakadályozni, hogy az élelmiszerekben éveken át nőtt a növényvédőszer-maradványok mennyisége; ezért üdvözli, hogy a tematikus stratégia révén szigorodnia kell az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványok ellenőrzésének,

—

úgy véli, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletre tett javaslat szerinti zónákra osztás nem veszi kellő mértékben figyelembe a geológiai, földrajzi és hidrológiai szempontokat az egyes zónákon belül. Az ilyen különbségekből adódóan eltérő a veszélyes peszticidek beszivárgásának, illetve kimosódásának kockázata, ennek pedig tükröződnie kellene a jogalkotásban; sajnálatát fejezi ki, amiért a zónákra való felosztás nem veszi figyelembe a tagállamokban a peszticidek használatára vonatkozó szabályozás létező szabványait,

—

úgy véli, hogy nem ideális megoldás az Európai Bizottság azon javaslata, mely szerint a peszticideket kötelezően kölcsönösen el kell ismerni a zónákon belül, mivel ez a felszíni vizek növényvédő szerek általi fokozottabb szennyezését okozhatja,

—

véleménye szerint a COM(2006) 388 rendelet jogi alapját ki kellene terjeszteni a környezetet érintő 175. cikkre,

—

kéri, hogy dolgozzanak ki mennyiségi célokat a peszticidek felhasználásának csökkentése érdekében.

1.1

üdvözli az Európai Bizottság tematikus stratégiáját, mivel a stratégia a peszticidek témakörének integrált, holisztikus megközelítését fogja át, amely sok lehetőséget nyújt az ökológiai téren szükséges további javulásra;

1.2

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal összefüggő eljárásokat és feladatokat folyamatosan aktualizálja. Ily módon biztosítható, hogy az EU idevágó rendelkezései összhangban legyenek a legújabb tudományos ismeretekkel; mindez a környezet és az emberi egészség javára szolgál;

1.3

egyetért a tematikus stratégia célkitűzéseivel, mely szerint emelni kell a környezet- és az egészségvédelem szintjét a növényvédő szerek használatának korlátozásával, ugyanakkor elő kell mozdítani a kevésbé ártalmas alternatívák fellelésére irányuló kutatást;

1.4

szót emel amellett, hogy az állatkísérletekben gyűjtött adatok ne essenek az adatvédelmi rendelkezések hatálya alá. Ezáltal elkerülhető az állatkísérletek felesleges megismétlése, valamint hozzá lehet járulni az állatkísérletek végzésének lehető legnagyobb mértékű korlátozásához;

1.5

üdvözli, hogy a tematikus stratégiával létrejöttek a növényvédő szerek alkalmazásának azon eseteire vonatkozó vezérelvek, amelyek nem szerepeltek a korábbi közösségi rendelkezésekben;

1.6

üdvözli, hogy a stratégia átfogja a tematikus stratégia célkitűzéseinek megvalósítása során a tagállamok által elért eredmények ellenőrzésére, valamint az ezzel kapcsolatos jelentéstételre szolgáló eszközöket;

1.7

elismeri, hogy a peszticidek ésszerű alkalmazása nagymértékben növelheti a termelést, ahogyan ezt az Európai Bizottság hatástanulmánya (SEC(2006) 894) bemutatta, ugyanakkor e termékek alkalmazása még mindig súlyos környezeti hatásokkal jár;

1.8

ezenkívül elismeri, hogy az EU növényvédőszer-gyártó ipara jelentős munkaadó, amely összességében körülbelül 26 000 munkahelyet biztosít; ezért üdvözli, hogy a tematikus stratégia révén a hatástanulmány szerint további 3 000 munkahely teremthető ezen a területen, a mezőgazdaság legalább 380 millió euró összegű nyereséggel számolhat, valamint a tematikus stratégia összhangban van a lisszaboni stratégia célkitűzéseivel;

1.9

üdvözli, hogy a stratégia célja a biztonság növelése a növényvédő szerek alkalmazása során, mégpedig a berendezések vizsgálata és tanúsítása, a peszticidek biztonságos tárolásának előmozdítása, valamint a kereskedők és az ipari felhasználók oktatására irányuló intézkedések révén; ezáltal a peszticidek hatékonyabban alkalmazhatók valamennyi érdekelt javára;

1.10

sajnálatát fejezi ki, amiért a hatályos rendelkezések nem voltak képesek megakadályozni, hogy az élelmiszerekben éveken át nőtt a növényvédőszer-maradványok mennyisége; ezért üdvözli, hogy a tematikus stratégia révén szigorodnia kell az élelmiszerekben lévő növényvédőszer-maradványok ellenőrzésének; és sürgeti az olyan országokból importált élelmiszerek és tápanyagok növényvédőszermaradvány-tartalmának szigorú vizsgálatát, amelyekben a növényvédő szerek használatára vonatkozó korlátozások kevésbé szigorúak lehetnek;

1.11

üdvözli, hogy a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló javaslat utal a vízügyi keretirányelvre. Ezáltal koherensebbé válnak az EU környezetvédelemre irányuló erőfeszítései; ezért kéri, hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló rendeletre irányuló javaslat is utaljon a vízügyi keretirányelvre;

1.12

teljes mértékben érthetőnek tartja az Európai Bizottság kívánalmát, mely szerint erősíteni kell a versenyt, a fejlődést és a szabad kereskedelmet az Európai Unióban, elengedhetetlennek tartja azonban, hogy a növényvédő szerekre irányuló tematikus stratégia középpontjában a környezet és a polgárok egészsége álljon;

1.13

ezért úgy véli, hogy peszticideknek a három zónán belüli, a rendeletjavaslatban előirányzott kölcsönös elismerésére vonatkozó kötelezettség nem helyénvaló a hatályos rendelkezésekhez viszonyítva. A tagállamokban ugyanazon zónák különböző adottságokkal rendelkeznek, ezért az egyes tagállamoknak továbbra is joguk kell, hogy legyen arra, hogy szigorúbb szabványokat alkalmazhassanak a növényvédő szerekre vonatkozóan. Például több tagállamban a felszín alatti kezeletlen vizet ivóvízként használják fel. A korábban tiltott peszticidek kötelező bevezetése révén ez a gyakorlat veszélybe kerülhet, és súlyos gazdasági következményekkel járhat a helyi és a regionális önkormányzatok, továbbá a tagállamok számára; fel kívánja hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a jó minőségű víz közvetlenül a vízcsapból való fogyasztásának lehetősége növeli az életminőséget;

2.1

úgy véli, hogy a tervezett zónákra osztás nem veszi kellő mértékben figyelembe a geológiai, földrajzi és hidrológiai szempontokat az egyes zónákon belül. A kapcsolódó különbségek miatt változik a veszélyes peszticidek beszivárgásának, illetve kimosódásának kockázata; ennek tükröződnie kellene a jogalkotásban; sajnálatát fejezi ki, amiért a zónákra való felosztás nem veszi figyelembe a tagállamokban a peszticidek használatára vonatkozó szabályozás fennálló standardjait. Ha mindenáron meg kell maradnia a zónákra való felosztásnak, akkor legalább több egységet kellene létrehozni. Amennyiben a zónákra osztás tervét elfogadják, megoldást kell találni a növényvédő szerek engedélyezése kölcsönös elismerésének biztosítására a különféle zónákhoz tartozó, szomszédos régiókban, a fogyasztók és a környezet védelmének kellő figyelembevételével;

2.2

úgy véli, hogy nem ideális megoldás az Európai Bizottság azon javaslata, mely szerint a peszticideket kötelezően kölcsönösen el kell ismerni a zónákon belül, mivel ez a felszíni vizek növényvédő szerek általi fokozottabb szennyezését okozhatja. Ez fenyegeti a vízi élőlényeket, és bizonyos körülmények között a régiók egyedülálló madárállományát, valamint gerinces állatait is; nehezen tartja összeegyeztethetőnek e megközelítést a vízügyi keretirányelv azon általános célkitűzésével, amely a vízkészletek állapotromlásának megakadályozására irányul;

2.3

véleménye szerint a kölcsönös elismerés révén megvalósítandó célkitűzés elérhető az egyes zónák tagállamai közötti szorosabb együttműködéssel és adatcserével a zónához tartozó másik államban jóváhagyott növényvédő szer gyors megvizsgálására vonatkozóan; véleménye szerint a peszticidek kötelező kölcsönös elismerése nem megfelelő eszköz; azt az álláspontot képviseli, hogy az elismerés fenntartása esetén megfelelőbben tisztázni kellene a zónákra való felosztás következményeit azzal a céllal, hogy a zónákat szükség esetén kiigazíthassák;

2.4

szigorúbb környezetvédelmi követelmények bevezetését kéri, mivel a korábbi kritériumok nem elégségesek a fennálló magas védelmi szint fenntartásához; egyetért azonban a hatóanyagok jóváhagyásához kapcsolódó kizárási kritériumok bevezetésével. Az egészségügyi következmények vonatkozásában a kritériumok elfogadhatóak;

2.5

véleménye szerint a COM(2006) 388 rendelet jogi alapját ki kellene terjeszteni a környezetet érintő 175. cikkre. Ez ki fog hatni a jövőbeni értelmezési kérdések súlyozására és a tagállamok környezetvédelmi intézkedéseire egyaránt;

2.6

támogatja azon alapelv bevezetését, amely szerint bizonyos növényvédő szereket kevésbé veszélyes szerekkel, illetve nem vegyi módszerekkel kell helyettesíteni;

2.7

kéri a potenciálisan helyettesíthető anyagok meghatározási kritériumainak javítását, hogy minél több anyagot ki lehessen váltani. Javítani kellene az előírásokat is, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen a növényvédő szerek helyettesítésére az azokban lévő segédanyagok tulajdonságainak értékeléséből kiindulva;

2.8

kéri, hogy a felszín alatti vizet szennyező peszticideket a rendeletben következetesen sorolják be a magas kockázatú anyagok csoportjába;

2.9

kéri, hogy a növényvédő szerek hatóanyagainak jóváhagyása a 10 év utáni első meghosszabbítást követően ne szóljon korlátlan időre. Az engedély megújításának elmaradása kedvezőtlenül hathat a környezetre és az egészségre, ha például az adatokra vonatkozó új követelményeket vagy új értékelési vezérelveket vezetnek be;

2.10

szót emel azon növényvédő szerek kevésbé szigorú engedélyezési eljárásának bevezetése ellen, amelyek hatóanyagait „kis kockázatúként” értékelik. Bármely növényvédő szer rejthet bizonyos kockázatot az ember vagy a természeti egyensúly számára, ezért minden növényvédő szert alapos engedélyezési eljárásnak kellene alávetni;

2.11

ajánlja, hogy a peszticidek értékesítése és forgalmazása elismert szakmai vagy szakavatott orvosi ellenőrzés mellett történjen;

2.12

kéri, hogy a 6. környezetvédelmi keretprogram ajánlásainak megfelelően dolgozzanak ki hosszú távú, ambiciózus célokat a peszticidek felhasználásának csökkentése érdekében, valamint részesítsék előnyben a peszticideket csak csökkentett mértékben vagy egyáltalán nem használó termesztési módszereket, hasonlóan az ökológiai termelési módszerben alkalmazottakhoz;

2.13

kéri, hogy a rendelet 21. és 43. cikkébe foglaljanak bele közvetlen utalást a vízügyi keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozólag;

2.14

üdvözli, hogy a tematikus stratégia kialakítását átfogó konzultációs folyamat előzte meg, amelybe bevonták a helyi és regionális önkormányzatokat is; nyomatékosan szót emel amellett, hogy a helyi és a regionális önkormányzatokat fokozottabban be kell vonni a tematikus stratégia szakértői csoportjában való részvételük révén. E csoport feladata a példaszerű eljárásmódra irányuló tanácsadás, valamint a stratégia végrehajtásának ellenőrzése. A helyi és a regionális önkormányzatokat ezenkívül be kellene vonni a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába és végrehajtásába is, hiszen a helyi adottságok kivételes ismerete révén értékes hozzájárulást nyújthatnak e fórumokon, amelyeknek a civil társadalom képviselőit is magukban kell foglalniuk.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/53

—

üdvözli az Európai Bizottságnak az átláthatóság elősegítésére irányuló kezdeményezését. A nagyobb átláthatóság alapvetően fontos azért, hogy az EU intézményei megbízhatóak, demokratikusak és hatékonyak maradjanak, valamint továbbra is figyelembe vegyék a polgárok igényeit; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy ha az EU valóban növelni kívánja demokratikus legitimitását, akkor a helyi és regionális szereplőket nagyobb mértékben be kell vonni az EU jogalkotási és döntéshozatali folyamatába,

—

sajnálatát fejezi ki azonban, amiért a helyi és regionális dimenziót nem említi a kezdeményezés, és sürgeti az Európai Bizottságot annak szorosabb bevonására,

—

hangsúlyozza, hogy az EU többszintű intézményes partnerséget jelent, amelyben a regionális és helyi önkormányzatokat mind nemzeti, mind európai szinten bevonják a politikaformálásba,

—

úgy véli, ismét hangsúlyozni kell, hogy különbséget kell tenni az EU-intézményeknek a választott helyi és regionális önkormányzatokkal és azok szövetségeivel, illetve a sajátos érdekeket képviselő lobbicsoportokkal történő konzultációja között,

—

üdvözli, hogy az Európai Bizottság folyamatos és rendszeres párbeszédet indított el a helyi és regionális önkormányzatokkal és az őket képviselő európai és nemzeti társulásokkal azokon a területeken, amelyek felelősek a jogszabályok átvételéért és végrehajtásáért; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az ezzel a párbeszéddel kapcsolatos eljárások javíthatók,

—

üdvözli a lobbiszervezetek regisztrációjától várható nagyobb átláthatóságot,

—

nem gondolja azonban, hogy egy önkéntes regisztráláson alapuló rendszer megfelelő keretet biztosít az elegendő átláthatóság eléréséhez,

—

meg van győződve arról, hogy a jövőben fontos a hatékony és egyszerű regisztrálási eljárás biztosítása. A nyilvántartást az Európai Bizottságnak kellene vezetnie,

—

támogatja az Európai Bizottságnak a közösségi alapok átláthatóságának fokozására irányuló törekvését, és ösztönzi a tagállamokat a közösségi alapok „megosztott kezelésére”. Az uniós finanszírozás átláthatósága az összes kedvezményezett érdeke.

(1)

Az átláthatóság a többszintű kormányzással rendelkező demokrácia egyik alapvető eleme.

(2)

Az európai polgárok számára könnyen érthető, egyszerű és egyértelmű európai jogalkotás kialakításához fontos a szubszidiaritás, az arányosság és a közelség elvének jobb figyelembevétele.

(3)

Alapvetően fontos a regionális és helyi szereplők – többek között az RB révén történő – bevonásának biztosítása az európai napirend központi kérdéseibe.

(4)

A regionális és helyi önkormányzatok – amennyiben megfelelően bevonják őket a jogi aktusok előkészítésébe – kulcsszerepet játszhatnak azok átvételében és végrehajtásában saját körzetükben,

1.1

üdvözli az Európai Bizottságnak az átláthatóság elősegítésére irányuló kezdeményezését. Az európai átláthatósági kezdeményezés elindításával az Európai Bizottság fontos lépést tett az EU-intézmények átlátható működése elősegítésének irányába. A nagyobb átláthatóság alapvetően fontos azért, hogy az EU intézményei megbízhatóak, demokratikusak és hatékonyak maradjanak, valamint továbbra is figyelembe vegyék a polgárok igényeit; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy ha az EU valóban növelni kívánja demokratikus legitimitását, akkor a helyi és regionális szereplőket nagyobb mértékben be kell vonni az EU jogalkotási és döntéshozatali folyamatába;

1.2

úgy véli, hogy az átláthatósági kezdeményezéssel az Európai Bizottság szükségszerű vitát indított el, és úgy gondolja, hogy fontos, hogy erre a vitára most kerül sor, a gondolkodási időszak és az Európa jövőjéről szóló vita idején, mert a döntéshozóknak meg kell mutatniuk, és biztosítaniuk kell az EU demokratikus és hatékony működését. Az átláthatóság biztosítása az egyik alapvető módja annak, hogy Európát közelebb hozzuk polgáraihoz;

1.3

sajnálatát fejezi ki azonban, amiért a helyi és regionális dimenziót nem említi a kezdeményezés, és sürgeti az Európai Bizottságot annak szorosabb bevonására; emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság az európai kormányzásról szóló fehér könyvben (2001) kijelentette, biztosítani fogja, hogy a helyi és regionális ismereteket és feltételeket vegyék figyelembe a politikákra tett javaslatok kidolgozásánál;

1.4

üdvözli a finn elnökség alatt, 2006 második félévében meghozott döntést, mely szerint a Tanács munkájában nagyobb átláthatóságra kell törekedni. Igen pozitív változást jelent, hogy a Tanács is beleegyezését adta a nyitottabb döntéshozatalhoz és a tanácsi dokumentumokhoz történő hozzáféréshez; mindazonáltal úgy véli, hogy ez az első lépés a helyes irányba, és sürgeti a Tanácsot, hogy több eljárását nyissa meg a nagyközönség előtt. Ez fontos ahhoz, hogy a polgárok nyomon követhessék a döntéshozatali folyamatot;

1.5

úgy véli, hogy a „tisztességtelen lobbizás” fogalmát a lehető legpontosabban meg kellene határozni, ezáltal lehetővé téve a lobbik tevékenységeinek ellenőrzését és vétség esetén szankciók kirovását;

1.6

úgy véli, hogy az átláthatóság célja az kell hogy legyen, hogy az Európai Uniót közelebb hozzák a polgárokhoz, és annak érdekében, hogy elősegítsék magát az átláthatóságot, illetve hogy ezáltal is csökkentsék az európai intézmények és polgáraik közt meglevő távolságot, úgy véli, hogy alapvető fontossága van olyan intézkedések ösztönzésének, amelyek – mint például a Demokrácia, párbeszéd és vita, azaz a D-terv keretében kidolgozott intézkedések – az Európai Unió tevékenységeinek és jogköreinek az európaiak körében történő ismertetésére szolgálnak, különösen a fiatalok körében, mint ahogyan az az Ifjúsági Fórum célja is;

2.1

hangsúlyozza, hogy az EU többszintű intézményes partnerséget jelent, amelyben a regionális és helyi önkormányzatokat mind nemzeti, mind európai szinten bevonják a politikaformálásba. A vonatkozó kérdésekben a helyi és regionális önkormányzatokkal történő konzultálás, a párbeszéd fokozása, valamint nagyobb tér biztosítása a részvételre és az együttdöntésre a legjobb módja annak, hogy biztosítsuk azt, hogy az új uniós jogszabályok relevánsak és végrehajthatóak legyenek. Az önkormányzatok felelősek ugyanis az EU-politikák átvételéért és végrehajtásáért, és így főszerepet játszanak az átláthatóság biztosításában;

2.2

elismeri ugyanakkor, hogy nem csupán az Európai Uniónak kell az átláthatóságot biztosítani. A tagállamoknak, az RB-nek és az összes általa képviselt kormányzati szintnek példát kellene mutatnia hatékony, szolgáltatásorientált és demokratikus közigazgatás biztosításával. Következésképp a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak nyitottnak kellene mutatkozniuk az átláthatóság biztosítására saját közigazgatásukban is;

3.1

úgy véli, ismét hangsúlyozni kell, hogy különbséget kell tenni az EU-intézményeknek a választott helyi és regionális önkormányzatokkal és azok szövetségeivel, illetve a sajátos érdekeket képviselő lobbicsoportokkal történő konzultációja között; hangsúlyozza, hogy az általa képviselt helyi és regionális önkormányzatokkal együtt az RB az európai kormányzás része, és így közvetlenül be kellene vonni bármely európai bizottsági kezdeményezésbe az Unió döntéshozatalának átlátható működése érdekében;

3.2

kéri az Európai Bizottságot, hogy bármely jogalkotási, illetve nem jogalkotási javaslathoz mellékelje az adott javaslat elkészítése során tartott ülések és beérkezett tárgyalási álláspontok listáját;

3.3

kiemeli, hogy az Európai Bizottság, valamint a helyi és regionális önkormányzati szövetségek közötti strukturált párbeszéd, – mely az európai kormányzásról szóló fehér könyv alapján alakult ki – fontos lépés a helyi és regionális önkormányzatok tényleges bevonása felé; üdvözli ezt a változást, és hangsúlyozza, hogy központi szerep illeti meg ezen a területen;

3.4

üdvözli, hogy az Európai Bizottság folyamatos és rendszeres párbeszédet indított el a helyi és regionális önkormányzatokkal és az őket képviselő európai és nemzeti szövetségekkel azokon a területeken, amelyek felelősek a jogszabályok átvételéért és végrehajtásáért. Fontos e párbeszéd folyamatos fejlesztése, hogy az mindkét fél hasznára váljék; ebben az összefüggésben különösen ki kell emelni e párbeszéd fokozásának szükségességét a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó jogalkotási javaslatok kidolgozásának keretében;

3.5

mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az ezzel a párbeszéddel kapcsolatos eljárások javíthatók, ezért azt javasolja, hogy:

3.6

kéri az Európai Bizottságot, hogy javítsa a véleményeivel kapcsolatos visszajelzések meglévő eszközeit, hiszen a vélemények az Európai Bizottságtól érkező felkérésekre készült válaszok, és a regionális és helyi érdekeket figyelembe vevő konkrét javaslatokat tartalmaznak. Továbbá, amennyiben az Európai Bizottság mégsem veszi ezeket az ajánlásokat figyelembe, legalább ismertetnie kellene, illetve ki kellene fejtenie döntésének okait;

3.7

úgy véli, hogy a konzultáció minimumkövetelményeinek 2002-es bevezetése új lehetőségeket nyitott a jogalkotási javaslatokat megelőző, érdekeltekkel történő széleskörű konzultáció és alapos hatásértékelés előtt. Ezek a követelmények különös jelentőséget tulajdonítanak a helyi és regionális önkormányzatoknak, amit az RB és az Európai Bizottság közötti együttműködési megállapodás is megerősített. Fontos, hogy a konzultáció a megfelelő időben történjék, és tényleges lehetőséget nyújtson az érdekelteknek arra, hogy válaszoljanak a jogalkotási javaslatokra;

3.8

hangot ad azon kívánságának, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeivel folytatott strukturális párbeszéden kívül az RB égisze alatt más eljárásokat is dolgozzanak ki a régiókkal és a városokkal történő közvetlen, a jogalkotást megelőző konzultációra, annak érdekében, hogy ez utóbbiaknak mint érdekelt feleknek a véleményét is rendszeresen hallgassák meg a jogalkotási javaslatok előkészületi szakaszában; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy ezeket a konzultációkat az Európai Bizottság minimális konzultációs követelményeket megállapítani igyekvő, 2002. évi kezdeményezése irányozta elő, és hogy az RB ezzel kapcsolatban felkérést kapott arra, hogy az Európai Bizottság megbízásából konzultációkat szervezzen, és így játsszon proaktív szerepet (4);

3.9

sajnálatát fejezi ki, amiért a területi dimenzió nem kap elég hangsúlyt az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló zöld könyvben és a hatáselemzéssel kapcsolatos új stratégiában; ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a területi önkormányzatokkal történő konzultációt átfogó módszernek tekintse a többszintű kormányzás keretében, és a konzultatív eljárást – amelyet a kohéziós politika területén már sikerrel alkalmaz – valamennyi területi kihatású politikára terjessze ki;

3.10

úgy gondolja, hogy a hatásvizsgálatoknak alapvető szerepet kell betölteniük a helyi és regionális önkormányzatok uniós jogalkotásból eredő adminisztratív terheinek csökkentésében, ahogyan az a hatékonyabb jogalkotásról szóló véleményben (CdR 121/2005) is áll;

3.11

megismétli, hogy az előzetes értékeléseknek, azon túl, hogy elemzik a jogalkotási javaslat politikai célját és a legmegfelelőbb eszközöket, tartalmazniuk kell a jogalkotási javaslatok helyi és regionális szinten érzékelhető pénzügyi hatásának vizsgálatát;

4.1

üdvözli a lobbiszervezetek regisztrációjától várható nagyobb átláthatóságot. Az EU kormányzási rendszerének részeként az RB és tagjai maguk is a lobbitevékenység középpontjában foglalnak helyet, így egyetért azzal, hogy a regisztrációs/akkreditációs rendszer elősegíthetné az EU politikai folyamatainak átlátható működését;

4.2

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szövetségeikkel együtt – demokratikus legitimitásuknál fogva – egyértelműen különböznek a kereskedelmi lobbistáktól vagy a különleges érdekcsoportoktól. A helyi és regionális önkormányzatok az európai közigazgatási struktúra részei. Ezt a különbséget bármely regisztrációnak figyelembe kell vennie, és ennek következtében a helyi és regionális önkormányzatokat nem szabad lobbiszervezetként regisztrálni, ezáltal kockáztatva, hogy szerepük összemosódjon a listán lévő egyéb szervezetek szerepével;

4.3

nem gondolja azonban, hogy egy önkéntes regisztráláson alapuló rendszer megfelelő keretet biztosít az elegendő átláthatóság eléréséhez. Az önkéntes rendszer nem vetne véget a nyilvánosság manipulálásának és az intézményeknek a magánszereplőkkel folytatott konzultációi kapcsán érzett bizalmatlanságnak. A nyilvántartásba vételt a lobbiszervezeteknek az EU-intézményekbe történő bejutása feltételéül kellene szabni, ahogyan az az Európai Parlament esetében már megvalósult;

4.4

meg van győződve arról, hogy a jövőben fontos a hatékony és egyszerű regisztrálási eljárás biztosítása. A nyilvántartást az Európai Bizottságnak kellene vezetnie. Egyetlen kapcsolattartási ponton keresztül kellene regisztrálni az összes EU-intézménynél, és a regisztrálást személyek helyett szervezeteknek kellene végrehajtani. Mivel az RB-nek már vannak információi a regionális és helyi önkormányzatokról, valamint az őket képviselő szervezetekről, nincs szükség minden egyes helyi vagy regionális önkormányzat, illetve ezek szövetségeinek külön nyilvántartásba vételére. Az RB ezért továbbíthatja ezt az információt az Európai Bizottsághoz, hogy bekerülhessen a nyilvántartás megfelelő részébe;

4.5

úgy véli, pontosítani kellene, hogy a lobbistáknak milyen információt és milyen időközönként kellene megadniuk, valamint hogy ezeket az információkat mennyire lehet elegendőnek tekinteni;

5.1

támogatja az Európai Bizottságnak a közösségi alapok átláthatóságának fokozására irányuló törekvését, és ösztönzi a tagállamokat a közösségi alapok „megosztott kezelésére”, elsősorban a legjobb gyakorlatok cseréjének javítását célzó strukturális alaphoz kapcsolódó projektek esetében. Az uniós finanszírozás átláthatósága az összes kedvezményezett érdeke;

5.2

üdvözli az Európai Bizottság olyan internetes honlap létrehozására irányuló kezdeményezését, amely hozzáférést biztosít a projektek és programok kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkhoz. Az EU minden tagállamának polgárai számára összehasonlítható, ennélfogva átlátható információk rendelkezésre bocsátása érdekében az Európai Bizottságnak a megfelelő adatokat központilag nyilvánosságra kellene hoznia. Az európai polgároknak is érdekükben állna, hogy megismerkedhessenek a múltbéli tanulságokkal és a polgárközeli kezdeményezésekkel;

5.3

üdvözli a zöld könyv azon javaslatát, mely szerint közös, Unió-szerte érvényes előírásokat kellene kialakítani az uniós alapok felhasználásnak közzétételére;

6.1

elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság 2001-ben – a dokumentumok nyilvántartásán keresztül vagy egyéni kérés alapján – hozzáférést biztosított az EU-intézmények és -szervek nem publikált dokumentumaihoz, és hangsúlyozza, hogy 2002-ben ezt követte a helyes hivatali magatartási kódex bevezetése, amely meghatározza a dokumentumokhoz történő nyilvános hozzáférést. Mindkét kezdeményezés fontos lépést jelent az Európai Bizottság átláthatóságának biztosítása felé;

6.2

várakozással tekint az 1049/2001/EK rendelet tervezett felülvizsgálata elé, és hozzá kíván járulni e folyamathoz.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/58

—

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és különösen azt, hogy olyan stratégia kidolgozását javasolja, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit;

—

üdvözli az Európai Bizottságon belüli gyermekjogi osztály felállítását, és megállapítja, hogy jelentős szerepet kapott a gyermekjogi koordinátor a stratégia sikerének biztosításában, reméli, hogy elegendő erőforrás áll majd a rendelkezésükre, és hogy a koordinátor megkapja a kellő státuszt és politikai befolyást a hivatal célkitűzései teljesítésének érdekében; annak tisztázását kéri, hogy a koordinátor szerepe hogyan kapcsolódik a nemzeti szintű munkához;

—

sajnálatosnak tartja, hogy nem kap több figyelmet a kísérő nélküli kiskorúak, a leánygyermekek, valamint a fogyatékkal élő, illetve bevándorló, menedékjogkérő vagy menekült gyermekek helyzete, gondozása és védelme (sem az EU-n belül, sem pedig világviszonylatban);

—

megállapítja, hogy a stratégiában benne rejlik annak lehetősége, hogy – európai és nemzeti szinten – lefektesse a döntéshozók, helyi és regionális önkormányzatok és nem kormányzati szervezetek közötti eredményesebb partnerség alapjait;

—

sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem ismeri el a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló szerepét a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások és a gyermekjogok védelme terén, és hangsúlyozza, hogy ezek az önkormányzatok készek és képesek arra, hogy partnerekké váljanak a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

—

azt ajánlja, hogy a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat és politikai kötelezettségvállalást fordítsák a közlemény ügyének előmozdítására, továbbá a zöld könyv és a stratégia kidolgozására, és azt javasolja, hogy az Európai Parlament fontolja meg külön intézkedés bevezetését a stratégia és annak javasolt tevékenységei finanszírozására;

1)

a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében gyermeknek tekintendő minden, tizennyolc évesnél fiatalabb ember;

2)

valamennyi tagállam ratifikálta a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de sem az Európai Bizottság, sem az Európai Unió nem részes fele annak, és nem is lehet az;

3)

a gyermekek jogaira vonatkozóan korlátozott jogi alapok találhatók az európai uniós Szerződésekben; ez kihatásokkal jár a lehetséges költségvetési forrásokra;

4)

elismert a család központi szerepe, és különösképp a szülők szerepe, valamint a tagállamok arra vonatkozó felelőssége, hogy támogassák a szülőket gyermekgondozási és gyermeknevelési feladataik teljesítésében;

5)

a gyermekjogok érvényesülésének elősegítése és biztosítása, továbbá a társadalmak befogadóvá és gyermekbaráttá tétele alapvető fontosságú az Európai Unió jövője szempontjából;

6)

a gyermekek és a fiatalok korai szakaszban történő bevonása a közéletbe igen jelentős feltétele a befogadó és demokratikus társadalom kialakulásának;

7)

a regionális és helyi önkormányzatok egyedülállóan jó helyzetben vannak ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a gyermekjogok érvényesülésének elősegítéséhez és biztosításához, mivel felelősek azért, hogy a gyermekek megfelelő fizikai környezethez, tömegközlekedéshez, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jussanak, valamint lehetőségük legyen a játékra és a pihenésre, a fiatalok esetében pedig azért, hogy megjelenhessenek a munkaerőpiacon, továbbá a gyermekek életkörülményeinek figyelemmel kíséréséért, például a szociális ellátáson és az adatgyűjtésen keresztül;

1.1

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és különösen azt, hogy olyan stratégia kidolgozását javasolja, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit;

1.2

elismeri, hogy a gyermekeinkbe most történő beruházás egyenlő a jövőnkbe történő beruházással, valamint az európai integráció további elmélyítésével és megszilárdításával;

1.3

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy holtpontra jutott az európai alkotmányozási folyamat, mivel az alkotmányszerződés és az Alapjogi Charta explicit módon elismeri a gyermekek jogait;

1.4

üdvözli annak elismerését, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi szerződéseket, így különösen az ENSZ-nek a gyermek jogairól szóló egyezményét (United Nations Convention on the Rights of the Child, a továbbiakban: UNCRC), amelyet minden egyes tagállam ratifikált. azonban csalódott, amiért a közlemény nem hangsúlyozza jobban, hogy a tagállamoknak sürgősen teljesíteniük kellene a gyermekjogokkal kapcsolatos európai és nemzetközi kötelezettségeiket;

1.5

üdvözli annak elismerését, hogy a UNCRC – szinte a világ valamennyi országa által elvégzett – ratifikációja révén különösen szilárd alap jött létre az Európa Bizottság és az EU-n kívüli országok közötti együttműködésekhez; sajnálja azonban, hogy a közlemény nem épített annak lehetőségére, hogy a UNCRC valamennyi uniós tagállam általi ratifikációja a tagállamok közötti együttműködések keretéül szolgáljon;

1.6

üdvözli az Európai Bizottságon belüli gyermekjogi osztály felállítását, és megállapítja, hogy jelentős szerepet kapott a gyermekjogi koordinátor a stratégia sikerének biztosításában, reméli, hogy elegendő erőforrás áll majd a rendelkezésükre, és hogy a koordinátor megkapja a kellő státust és politikai befolyást a hivatal célkitűzései teljesítésének érdekében; annak tisztázását kéri, hogy a koordinátor szerepe hogyan kapcsolódik a nemzeti szintű munkához;

1.7

támogatja az Európai Bizottság által bizonyos sürgető kihívások kezelésére javasolt rövid távú lépéseket, különösen az arra irányulót, hogy ugyanazt a hat számjegyű telefonszámot vezessék be az EU-n belül, egységesen a gyermekeknek szóló segélyvonalakra, egy másikat pedig az eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekekkel foglalkozó forródrótok számára, és úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket ki kellene egészíteni egy olyan, megállapodáson alapuló jegyzőkönyvvel, amely az államok közötti gyermekrablásokkal foglalkozik. Továbbá úgy véli, hogy a gyermekeknek szóló új segélyvonalaknak nem megkettőzniük kell a meglévő nemzeti és regionális szintű segélyvonalak számát, inkább ki kell egészíteniük azokat, és hogy e szolgáltatások létrehozásakor alapvetően figyelembe kellene venni a tagállamok legjobb gyakorlatait;

1.8

megjegyzi, hogy a közlemény nem mutatott rá arra, hogy a stratégiának kötelezettséget kell vállalnia bizonyos minimális normák mellett, és átfogó célkitűzéseket kell magában foglalnia, egyértelmű célokkal és időkeretekkel;

1.9

megállapítja, hogy jelenleg nem működik olyan rendszer, amely átfogó, összehasonlítható és konzisztens adatokat tudna szolgáltatni a mutatókra vonatkozóan szerte az EU-ban; emlékeztet arra, hogy a nyílt koordinációs módszer keretén belül folyamatban van egy gyermekjóléti mutató (vagy mutatóegyüttes) kidolgozása, valamint a jövedelemfüggő szegénységre, az anyagi javaktól való megfosztásra és a lakhatásra vonatkozó statisztikai adatok összeállítása, továbbá hogy tagállami és regionális/helyi szinten számos más adathalmaz is létezik;

1.10

rámutat arra, hogy a gyermekek csoportja nem homogén, szükségleteik eltérnek, többek között koruk, képességeik, nemük, családjuk szerkezete és etnikai hovatartozásuk függvényében;

1.11

sajnálatosnak tartja, hogy nem kap több figyelmet a kísérő nélküli kiskorúak, a leánygyermekek, valamint a fogyatékkal élő, illetve bevándorló, menedékjogkérő vagy menekült gyermekek helyzete, gondozása és védelme (sem az EU-n belül, sem pedig világviszonylatban);

1.12

sajnálatosnak tartja, hogy nem történt utalás a hatéves korúnál fiatalabb gyermekek magas színvonalú „korai oktatására”, annak ellenére, hogy a „gyermekgondozás” az EU egyik hosszú távú és prioritásként meghatározott politikai célja, és annak ellenére, hogy az EU mennyiségi célkitűzéseket fogadott el;

1.13

megállapítja, hogy a stratégiában benne rejlik annak lehetősége, hogy – európai és nemzeti szinten – lefektesse a döntéshozók, helyi és regionális önkormányzatok és nem kormányzati szervezetek közötti eredményesebb partnerség alapjait;

1.14

sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem ismeri el a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló szerepét a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások és a gyermekjogok védelme terén, és hangsúlyozza, hogy ezek az önkormányzatok készek és képesek arra, hogy partnerekké váljanak a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

1.15

hangsúlyozza, hogy a stratégia kialakítása során a szubszidiaritás és az arányosság elvét maximálisan tiszteletben kell tartani;

1.16

üdvözli azt a kijelentést, mely szerint „befolyásolja a gyermekek helyzetét az a hely is, ahol élnek”; a gyermekek hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha a magas színvonalú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a tömegközlekedési, játék- és pihenési lehetőségekhez, az információhoz, továbbá a civil társadalomban való részvétel lehetőségeihez nem jutnak méltányosan hozzá, és szeretné, ha nagyobb figyelmet fordítanának a tagállamok által meghatározott városi, elővárosi és más speciális területeken meglévő feltételekre;

1.17

kiemeli, hogy számos helyi és regionális önkormányzat közvetlenül finanszírozza és hajtja végre a fejlesztési politikát az EU-n kívüli országokban, támogatva az infrastruktúrát és a kulcsfontosságú szolgáltatásokat, ikerintézményi együttműködést folytatva más önkormányzatokkal, megosztva tapasztalatait és átadva ismereteit. Aláhúzza továbbá, hogy megvan annak a lehetősége, hogy e munkában nagyobb súly kerüljön a gyermekek jogaira;

1.18

üdvözli annak elismerését, hogy a gyermekeknek jogukban áll hangot adni véleményüknek az életüket érintő kérdésekben; üdvözli továbbá az annak érdekében javasolt tevékenységeket, hogy a gyermekek is részt vehessenek a stratégia kialakításában. A helyi és regionális önkormányzatok, valamint a gyermekszervezetek részvétele jelentős lesz e munka sikere szempontjából;

1.19

üdvözli az Egyesült Nemzetek gyermekek elleni erőszakkal foglalkozó nemrégiben közzétett tanulmányát (1). A jelentés „sürgeti a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájának tilalmát, minden körülmények között, ideértve mindenfajta testi fenyítést, az ártó jellegű hagyományokat – úgymint a korai és kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, az ún. becsületbeli bűntettek –, a nemi erőszakot, kínzást és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot és büntetést” (2); és javasolja, hogy e tanulmány eredményeit teljes mértékben vegyék figyelembe a stratégia kidolgozása során.

2.1

azt ajánlja, hogy a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat és politikai kötelezettségvállalást fordítsák a közlemény ügyének előmozdítására, továbbá a zöld könyv és a stratégia kidolgozására, és azt javasolja, hogy az Európai Parlament fontolja meg külön intézkedés bevezetését a stratégia és annak javasolt tevékenységei finanszírozására;

2.2

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető partnereknek tekintendők a stratégia kialakításában, és felhív arra, hogy vegyék fel azokat az Európai Gyermekjogi Fórum tagjainak sorába; valamint, hogy azok képviseltethessék magukat az intézményközi csoportban; továbbá, hogy kérjék ki a véleményüket a koordinátor jelentésének kidolgozásakor, és e jelentést hozzák nyilvánosságra;

2.3

azt ajánlja, hogy a stratégia vállaljon kötelezettséget egy sor minimális norma mellett, és foglaljon magában ambiciózus célkitűzéseket különböző tevékenységekre vonatkozóan, egyértelműen meghatározott célokkal, alapos elemzést követően;

2.4

azt ajánlja, hogy a stratégia kiegyensúlyozottan foglalkozzon a globális helyzettel, illetve az Unión belüli és az államokon belüli fellépésekkel és párbeszédekkel;

2.5

azt ajánlja, hogy élvezzen elsőbbséget összevethető mutatók bizonyos együttesének kidolgozása, továbbá konzisztens adatok tagállami és – ahol lehetséges – regionális szintű összegyűjtése;

2.6

felhív arra, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő erőforrásokat és mechanizmusokat, továbbá nyújtsanak kellő támogatást annak elősegítésére, hogy a gyermekek is részt vehessenek a stratégia kialakításában, beleértve a hátrányos helyzetű, az etnikai kisebbséghez tartozó és a fogyatékkal élő gyermekeket is. A gyermekeket már korai szakaszban be kellene vonni a folyamatba, mégpedig különbözőféle, koruknak megfelelő módszerek segítségével, többek között művészeti tevékenységek vagy könnyített viták révén. Elismeri ezenkívül, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is többet tehetnének azért, hogy elősegítsék a gyermekek véleményének kikérését a nemzeti alatti szinten meghatározott, idevonatkozó politikák kapcsán;

2.7

ismét felhív az 1989. november 20-i a gyermek jogairól szóló egyezmény maradéktalan végrehajtására; és aláhúzza az alábbi jogok érvényesítésének fontosságát: a gondolat szabadsága, a lelkiismereti és vallásszabadság; a magánélethez való jog; az erőszakkal, rossz bánásmóddal és elhanyagolással szembeni védelemhez való jog; az egészségügyi ellátáshoz való jog; az oktatáshoz és képzéshez való jog; a kisebbségek védelem iránti joga, ahogyan azt a beilleszkedésről és a migrációról szóló véleményében is kinyilvánította (CdR 51/2006 fin); valamint a megfelelő táplálkozáshoz és lakhatáshoz való jog;

2.8

E tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy maradéktalanul elismerjék azt a döntő szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok töltenek be az olyan alapvető szolgáltatások gyermekeknek való, e„lső vonalbeli” nyújtásában, mint az oktatás, a lakhatás, a gyermekgondozás és más szociális szolgáltatások, továbbá szerepüket a tervezés és a politika-alkotás, valamint a fizikai környezet megfelelő állapotban tartása terén. Ez utóbbi azért szükséges, hogy a gyermekek alkalmas és szükségleteiknek megfelelő lakhatási, valamint megfelelő játék- és szórakozási lehetőségeket kapjanak, és biztonságos fizikai környezetben nőhessenek fel;

2.9

felhív annak fokozott hangsúlyozására, hogy a tagállamoknak sürgősen teljesíteniük kell meglévő európai és nemzetközi kötelezettségvállalásaikat, beleértve a UNCRC, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény és az Európa Tanács eszközeinek értelmében, jogalkotási és gyakorlati téren vállalt kötelezettségeiket is. E tevékenység a gyermekjogokat érintő, meglévő uniós intézkedések hatásvizsgálatának részét kellene, hogy képezze;

2.10

azt ajánlja, hogy az elemzés ne csak értékelje a hozott intézkedések hatékonyságát, hanem könnyítse is meg a tagállamok előrehaladásának értékelését a UNCRC-nek megfelelően, az adatok összehasonlító elemzése útján, ahogyan azt a hatásvizsgálati dokumentumban felvázolták;

2.11

javasolja, hogy az elemzés tartalmazzon áttekintést arra nézve, hogy valamennyi tagállam ratifikálta-e a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló hágai egyezményt (1993);

2.12

azt ajánlja, hogy a nyílt koordinációs módszert alkalmazzák a tagállamok közötti együttműködés és a legjobb gyakorlatok felhasználásának mechanizmusául a UNCRC végrehajtásának vonatkozásában, és hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be ebbe a folyamatba;

2.13

azt ajánlja, hogy az uniós és tagállami politikák kialakításánál vegyék figyelembe a gyermekek sokféleségét és eltérő igényeiket; így például a földrajzi helyzet, a kor, a nem, az etnikai hovatartozás és a fogyatékosság miatt hátrányos helyzetű gyermekek igényeit. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység, a szociális kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és a fogyatékosság hatásaira, az etnikai kisebbséghez tartozó, illetve menekült gyermekek helyzetére, továbbá a vallási, nyelvi és kulturális sokféleség következményeire mind az Unión belül, mind pedig világviszonylatban;

2.14

azt ajánlja, hogy a stratégia tartalmazzon konkrét célkitűzéseket annak biztosítására, hogy a gyermekek valamennyi földrajzi térségben egyenlő esélyekkel rendelkezzenek; ami a gyermekszegénység, illetve az oktatás terén jelentkező hátrányok leküzdésére irányuló tevékenység fokozását vonja maga után. A helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet töltenek majd be a fenti intézkedések terén;

2.15

azt ajánlja, hogy a felvázolt rövid távú intézkedéseken kívül dolgozzanak ki egy olyan intézkedést is, mely lehetővé teszi a gyermekekkel foglalkozó alkalmazottak és önkéntesek bűnügyi nyilvántartási adatainak ellenőrzésére irányuló nemzetközi együttműködést a rendőri szervek között; sürgeti, hogy a stratégia keretében vegyék fontolóra uniós nyilvántartás kialakítását a gyermekek ellen szexuális bűncselekményt elkövető személyekről, amelyhez a rendőri erők hozzáférhetnek;

2.16

sürgeti, hogy a stratégia foglalkozzon azokkal a lehetséges módokkal, amelyek alkalmasabbá teszik a családtámogatási szolgáltatásokat a gyermekek ellen elkövetett erőszak és a szülők részéről elkövetett gyermekgyilkosságok megelőzésére. Ennek középpontjában a következők állhatnának: a szülőknek nyújtott támogatások, a gyermekek ellen erőszak megelőzése és korai felismerése; az erőszak áldozatainak nyújtott támogatások, illetve a gyanús gyermekhalálozásokat felülvizsgáló mechanizmus létrehozása az ilyen eseteket megelőző állami beavatkozások hatékonyságának vizsgálata céljából;

2.17

javasolja, hogy a stratégia foglalkozzon a televízió, a számítógép és az új technológiák gyermekekre gyakorolt negatív hatásával, például a felnőtteknek szánt vagy gyermekek számára nem alkalmas internetes képi tartalmakhoz való hozzáférés, illetve az ilyesfajta tevékenységek helyhez kötött, „ülő” jellege és ennek megfelelő kihatása a gyermekek aktív életmódjára. Ehhez kapcsoló kérdés a gyermekeket közvetlenül célzó reklámok és marketing káros hatása. Az oktatási célú technológiák használatára irányuló intézkedéseket ösztönözni kell, így például a gyermekek nyelvi és kulturális kompetenciáját segítő televíziós programokat. Ez különösen fontos lesz a bevándorló gyermekek szempontjából. Kreatív jellegű intézkedésekre is szükség van az olyan kulturális tevékenységek, mint az olvasás, zene és színház népszerűsítésének és gyermekek számára történő hozzáférésük biztosítása érdekében;

2.18

kéri, hogy a stratégia keretében kifejlesztett képzési programok és eszközök váljanak elérhetővé a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy tisztviselőik megismerhessék az új politikaeszközöket és a legjobb gyakorlatot;

2.19

ajánlja, hogy a kommunikációs stratégia a UNCRC-n alapuljon, és hogy minden tájékoztató kampány regionális és helyi szinten induljon meg, legyen a célcsoport korához igazított, készüljön el több nyelven, és legyen elérhető a fogyatékkal élő gyermekek számára;

2.20

azt ajánlja, hogy az uniós fejlesztési támogatások bizonyos százalékát olyan intézkedésekre fordítsák, amelyeknek gyermekek a kedvezményezettjei, továbbá hogy az Unión kívüli országok helyi és regionális önkormányzatainak fejlesztési politikája is meg kell, hogy erősítse a gyermekjogi ismeretek és a vonatkozó politikákkal kapcsolatos tapasztalatok átadásának elsőbbségét.

30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/63

—

úgy véli, hogy az Európai Unió egész területén a szélessávú kapcsolat lehetőségének elérhető árakon való rendelkezésre állása alapfeltétele annak, hogy garantálni lehessen a szolgáltatások minőségét a polgárok számára, elő lehessen mozdítani a regionális versenyképességet és a termelékenységet, valamint lehetővé váljon az információs és tudásalapú társadalom átfogó fejlesztése – olyan térségekben is, amelyek általában kimaradnak ebből. Véleménye szerint a szélessávú kapcsolatot az általános szolgáltatásokhoz – például az ivóvízhez és az elektromos energiához – hasonlóan kellene biztosítani,

—

nagyon fontosnak tartja az Európai Bizottság hivatkozásait a vidékfejlesztésre és a strukturális alapok felhasználására, valamint értékelését arra vonatkozóan, hogy az állami forrásokból finanszírozott szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos projektek megfelelnek-e a közösségi jogszabályoknak,

—

reméli, hogy az elektronikus kommunikáció új jogszabályi kerete olyan rádiófrekvencia-használati politikát alakít ki, amely segíti a vezeték nélküli szélessávú technológia bevezetését.

—

egyetért az Európai Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon kérelmével, hogy erősítsék meg a szélessáv fejlesztésére irányuló stratégiáikat a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának növelése révén;

—

véleménye szerint a befogadó jellegű eGovernment egyaránt vonatkozik az online szolgáltatások által kiváltott esetleges kirekesztések (az infrastrukturális és a kulturális jellegű digitális szakadék) elleni küzdelemre, valamint a társadalmi integrációt elősegítő szakpolitikáknak az IKT révén való erősítésére,

—

megjegyzi, hogy az eGovernment használatának egyaránt kellene irányulnia a közigazgatás által nyújtott szolgáltatások újjászervezésére és korszerűsítésére, valamint a hatékonyság, eredményesség, gazdaságosság, pártatlanság, átláthatóság, egyszerűsítés és részvétel célkitűzéseinek megvalósítására. Véleménye szerint fontos szerepet játszhat a közszférában megvalósított legjobb gyakorlatok (best practices) közkinccsé tétele,

—

célszerűnek tartja az együttműködés megkönnyítését, az ismeretek cseréjét, az ismét felhasználható megoldások és kezdeményezések közkinccsé tételét, az állami – főként a parlamenti – döntéshozatali folyamatok nagyobb átláthatósága és az azokban való részvétel érdekében.

1.1

az internetet korunk egyik leglátványosabb újításának tekinti, amelynek gazdaságfejlesztési potenciálja még további alapvető előnyökkel járhat az új szolgáltatások létrehozása, a munkahely-teremtési és a befektetési lehetőségek, a termelékenység növelése, a költségek csökkentése és az életminőség javítása tekintetében;

1.2

véleménye szerint az információs technológiák terjesztése meghatározó szerepet játszik a lisszaboni és a göteborgi stratégia végrehajtásában, egyrészt azért, mert javítják a létező vállalatok működését, másrészt azért, mert elősegítik az új és innovatív vállalatok létrejöttét, továbbá jelentősen hozzájárulhatnak a munkavállalók – és általában a polgárok – képzéséhez;

1.3

megerősíti annak fontosságát, hogy növeljük az információs technológiák terjesztését a közigazgatás valamennyi szintjén, különösen azokon a területeken, amelyeken a közigazgatási szervek közvetlenül a polgárok részére nyújtanak szolgáltatásokat;

1.4

hangsúlyozza, hogy az online szolgáltatások (mint az elektronikus kormányzat, az elektronikus egészségügy, az elektronikus tanulás, az elektronikus közbeszerzés) csak akkor válnak befogadó jellegűvé és fokozottabb mértékben interaktívvá, ha széles körben az Európai Unió polgárai és vállalatai rendelkezésére állnak a szélessávú kapcsolatokon keresztül;

1.5

ezért úgy véli, hogy az Európai Unió egész területén a szélessávú kapcsolat lehetőségének elérhető árakon való rendelkezésre állása alapfeltétele annak, hogy garantálni lehessen a szolgáltatások minőségét a polgárok számára, elő lehessen mozdítani a versenyképességet és a termelékenységet a területeken, valamint lehetővé váljon az információs társadalom és a tudás átfogó fejlesztése – olyan térségekben is, amelyek általában kimaradnak ebből;

1.6

méltányolja, hogy e közlemény számos kifejezett utalást tartalmaz a vidékfejlesztésre, beleértve az ad hoc finanszírozási keretek megnyitását. Ebből kitűnik: az Európai Bizottság kellő mértékben számot vet azzal, hogy a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférés elterjedtsége növelheti a vidéki területek versenyképességét és a terület kiegyensúlyozott fejlődését, valamint – általában – a tartós földrajzi és természeti hátrányokkal küzdő térségek versenyképességét, továbbá azt a magas hozzáadott értéket, amelyből az ezekben a térségekben hagyományosan megtelepedett termelőtevékenységek részesülhetnek;

1.7

hasonlóképpen fontosnak tartja azokat a hivatkozásokat, amelyek a Regionális Politikai Főigazgatóság (a strukturális alapok felhasználását illetően), valamint a Versenypolitikai Főigazgatóság hatáskörébe tartozó szakpolitikákra irányulnak (különösen a Versenypolitikai Főigazgatóság értékelését arra vonatkozóan, hogy a vidéki területeken az állami forrásokból finanszírozott szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos projektek megfelelnek-e az idevágó közösségi jogszabályoknak);

1.8

aggodalmának ad hangot, mivel éppen a szélessáv elterjesztése esetében áll fenn annak a kockázata, hogy ez a folyamat megreked a piaci kudarc tipikus jelenségei miatt, ha a magánszereplők nem ítélik jövedelmezőnek a peremterületeken, a vidéki és az alacsony népsűrűségű térségekben, illetve az olyan területeken való infrastrukturális beruházásokat, ahol a területi adottságok különösen bonyolulttá és költségessé teszik azokat. E nyitottság és rugalmasság kifejezésre juttatása fontos jelzés és jó előjel, tekintettel a szélessáv jelentőségére e térségek társadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából;

1.9

emlékeztet arra: e megfontolások alátámasztásaként a Régiók Bizottsága több ízben elemezte a helyi és regionális hatóságok által egész Európában alkalmazott különböző lehetséges megoldásokat; egyértelmű megállapítást nyert, hogy nem lehet minden környezetre érvényes megoldást találni. Ami a nagy városközpontok esetében megfelelő lehet, az nem alkalmazható például a bonyolult és tagolt terepviszonyok által jellemzett hegyvidéki kistelepülésekre, ahol jelentős erőfeszítésre van szükség bármely szolgáltatás nyújtásához;

1.10

A Régiók Bizottsága tudomásul veszi, hogy az elmúlt évek során jelentősen nőtt a szélessáv elterjedtsége. Ha azonban mindezt összevetjük azzal a célkitűzéssel, hogy 2010-ig el kell érni az Európai Unió lakosságának legalább 90 %-át, akkor továbbra is hatalmas infrastrukturális különbség áll fenn a városközpontok és a peremterületek, valamint az Európai Unió régi és új tagállamai között;

1.11

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a lakosság 90 %-os lefedettsége nem elégséges, ha ehhez nem társulnak egyéb tényezők (földrajzi eloszlás, településsűrűség). A kistelepülések – például a hegyvidéki települések – esetében, ahol gyakran nehéz az alapvető szolgáltatások (vezetékes és mobiltelefon-hálózat, földi műsorszórás) biztosítása, a fennmaradó 10 % az alacsony népsűrűségű területek egészének elszigetelődését jelenthetné;

1.12

emlékeztet arra, hogy amikor szélessávú szakadékról beszélünk, akkor különös figyelmet kell fordítani a szélessáv elterjedtsége és tényleges felhasználása közötti szakadékra. E szakadék áthidalásához helyi szinten nem technológiai jellegű kiegészítő intézkedésekre van szükség, hogy elősegítsük a szélessáv idősebb személyek és hátrányosabb helyzetű vagy a technológiai fejlődés iránt hagyományosan kevésbé fogékony társadalmi csoportok – mint például a vidéki lakosság – általi használatát (a tájékoztatást szolgáló rendezvények, nyilvános hozzáférési helyek rendelkezésre állása stb.);

1.13

végezetül hangsúlyozza, hogy az adatátviteli infrastruktúrák és a segítségükkel bonyolítandó szolgáltatások létrehozása keretében különös figyelmet kell fordítani minden szinten valamennyi biztonsági követelmény betartására, hogy biztosítani lehessen a felhasználók védelmére és magánéletének tiszteletben tartására irányuló megfelelő standardokat.

1.14

utal arra, hogy az EU-15-tagállamoktól eltérően az új tagállamokban még nem léteznek összevethető regionális szintű adatok a szélessávú online szolgáltatások elterjedtségére, az ilyen szolgáltatásokkal való lefedettségre és azok tényleges használatára vonatkozóan;

1.15

ezzel összefüggésben felkéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen végezze el az új tagállamok régióiban és a régi tagállamok kevésbé urbanizált területein az infrastruktúrák állapotára vonatkozó felmérést, amelynek célja a meglévő infrastruktúrák korszerűsítéséhez szükséges beavatkozások meghatározása a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében.

1.16

üdvözli az Európai Bizottságnak az elektronikus kommunikáció jogszabályi keretének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését;

1.17

reméli, hogy az új jogszabályi keret a szubszidiaritási elv figyelembevételével biztosítani fogja a jelenlegi és a jövőbeni szolgáltatók és technológiák közötti, megkülönböztetés nélküli versenyt, a „technológiai semlegesség” elvére épülő rádiófrekvenciák használatát lehetővé tévő politika kialakítása révén. Mindez azért szükséges, mert a vidéki vagy a különösen kedvezőtlen terepviszonyokkal rendelkező térségekben felmerülő lefedettségi problémák megoldására különösen alkalmas, közelmúltban bevezetett wireless technológiák alkalmazásának az a feltétele, hogy elegendő frekvencia álljon rendelkezésre a szélessáv terjesztésére;

1.18

a frekvenciákkal kapcsolatban teljes mértékben egyetért az Európai Bizottság által 2005 szeptemberében és novemberében, valamint 2006 márciusában és júniusában bemutatott közleményekben vázolt elképzeléssel, amelynek kulcsszavai: technológiai semlegesség, átláthatóság, a frekvenciák hatékony felhasználása és az új technológiák fejlődését lehetővé tévő versenyképes és innovatív környezet kialakításának elősegítése;

1.19

osztja az Európai Bizottság azon elképzelését, mely szerint a frekvenciahasználat ne azt a logikát kövesse, hogy minden egyes sáv egy bizonyos technológiának felel meg, és a frekvenciára kiosztott szolgáltatás terjesztését célozza (például a 900 MHz, amelyet az eTacs szolgáltatással ellátott mobiltelefon-hálózat használ);

1.20

kéri tehát, hogy az Európai Bizottság járuljon hozzá egy olyan stratégia kialakításához, amely egy frekvenciaterületen belül lehetővé teszi az alkalmazott technológia rugalmas használatát;

1.21

hangsúlyozza: fontos, hogy a technológiai semlegességen alapuló új jogszabályi keret alkalmazása és betartása a frekvenciáknak a vezeték nélküli kommunikáció céljára való rendelkezésre bocsátásához és a szélessávú hozzáférések terjesztéséhez vezessen. Mindez a földrajzilag vagy természetileg tartósan hátrányos helyzetű térségeket sújtó súlyos egyenlőtlenségek csökkentését célozza;

1.22

rámutat arra, hogy a szélessáv terjesztésére szolgáló új technológiák, például a WiMAX e földrajzilag hátrányos helyzetű térségek számára is lehetővé teszik a hatékony megoldások megtalálását. Ebben az összefüggésben is érdekes példaképpen megemlíteni, hogy az amerikai egyesült államokbeli piacon tevékenykedő ágazati szereplők hatalmas összegeket fektetnek be a wireless technológiába;

1.23

véleménye szerint a szélessávú kapcsolatot az általános szolgáltatásokhoz – például az ivóvízhez és az elektromos energiához – hasonlóan kellene biztosítani;

1.24

megjegyzi, hogy a különösen bonyolult terepviszonyokkal rendelkező – például a tartós földrajzi és természeti hátrányokkal küszködő – területeken a szélessávú szakadék megszüntetése nagyobb befektetésekkel jár, mint a sík területek esetében, ami a jövedelmező befektetéseket gazdaságilag fenntarthatatlanná teszi;

1.25

hangsúlyozza, hogy a digitális megosztottságról rendezett fórum által megnyitott nyilvános konzultáció során megerősítést nyert az – akár a nemzeti és a helyi hatóságok, akár az ipar és a civil szféra – általi közbeavatkozás jelentősége.

1.26

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy fontos a helyi és a regionális hatóságok ösztönzése: a lehető legoptimálisabb módon használják fel a strukturális alapok és a Vidékfejlesztési Alap által a szélessáv biztosítása vagy felhasználása céljából nyújtott lehetőségeket. A Régiók Bizottsága számos alkalommal utalt e megközelítésmód szükségességére és kedvező hatásaira;

1.27

reméli, hogy az Európai Bizottság pontosan meghatározza iránymutatásait azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások kiépítése a strukturális alapok közreműködésével történik azokban a régiókban, ahol ezek a szolgáltatások már részben elérhetők. A vezeték nélküli új technológiák használata esetében a gyakorlatban lehetetlen olyan földrajzi korlátozást bevezetni, hogy azok csupán a gyéren lakott régiókban működjenek, anélkül hogy olyan beépített területeken is hozzáférhetővé válnának, ahol ezek a szolgáltatások már rendelkezésre állnak;

1.28

fel kívánja azonban hívni a figyelmet arra, hogy nem minden olyan vidéki terület és tartós földrajzi vagy természeti hátránnyal küzdő terület, amely sürgős intézkedéseket igényel, és súlyos problémákkal küzd a szélessávú szakadék áthidalása tekintetében, minősül hátrányos helyzetű térségnek a strukturális alapokból való támogatások folyósításánál alkalmazott kritériumok szerint;

1.29

fontosnak tartja tehát az új és rugalmas megoldások fellelését, hogy hatékonyan avatkozhassunk be e területeken: akár a helyi és regionális szinten meghatározott, azonban nemzeti és európai szinten koordinált infrastruktúra-kiépítést szolgáló gazdaságtámogatási politikák, akár olyan vezérelvek révén, amelyek lehetővé teszik az említett földrajzi területeken törvényszerűen bekövetkező piaci kudarcok kezelését a szabad verseny közösségi elveinek tiszteletben tartásával;