4.5.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 101/1

1.

Amint az az indokolásban is szerepel, a kilencedik EFA pénzügyi szabályzatát módosító rendeletre irányuló javaslat célja a nemrég felülvizsgált általános költségvetési rendelet egyes módosításainak átültetése.

2.

A javasolt módosítások elsősorban azt szolgálják, hogy:

3.

A javaslat nem indokolja, hogy miért van „azonnal szükség a tervezett változtatásokra a kilencedik EFA végrehajtásának megkönnyítéséhez”. A javaslat preambulumbekezdéseiben nincs utalás olyan okokra, amelyek miatt lehetővé kellene tenni, hogy végrehajtási feladatokat lehessen bízni a tagállamok hivatalos szerveire a kilencedik EFA megvalósításának ezen szakaszában.

4.

Amint azt a javaslat második preambulumbekezdése is említi, a kilencedik EFA pénzügyi szabályzata az általános költségvetési rendeletre épül. Ezért felmerül a kérdés, hogy miért nem képezi a javaslat részét azoknak a módosításoknak az átültetése, amelyeket az 1995/2006/EK, Euratom rendelet a közösségi pénzügyi érdekek védelmének, valamint az elszámoltathatósági elvnek a megerősítése érdekében az általános költségvetési rendeletben nemrég eszközölt. Ilyen módosítások pl. az alábbiak:

5.

A Számvevőszéknek benyújtott javaslat ezenfelül nem ülteti át az általános költségvetési rendelet 143. cikkének a Számvevőszék által elkészített megbízhatósági nyilatkozat és éves jelentés megküldésére vonatkozó időrendről szóló (2) és (5) bekezdéseit, így továbbra is megoldatlan marad az időrend betarthatatlanságának a 12/2002. sz. számvevőszéki vélemény 3. bekezdésében már említett problémája, és ismét ellentmondások keletkeznek az általános költségvetésre, illetve az EFÁ-ra vonatkozó rendelkezések között.

6.

A Számvevőszék felhívja a figyelmet a 12/2002. sz. véleményére, amelyben javasolta, hogy a jogalkotó – szakítva a korábbi gyakorlattal – fogadjon el egységes pénzügyi szabályzatot az összes jelenlegi és jövőbeli EFÁ-hoz, melyet szükség esetén az általános költségvetési rendelethez hasonlóan módosítani lehetne. Egy ilyesfajta intézkedés egységes megközelítést biztosít anélkül, hogy az EFÁ-k végrehajtásának megszakítását kockáztatná, és az irányítást is jelentősen egyszerűbbé teszi. A Számvevőszék azt is javasolta a jogalkotónak, hogy egyértelmű és világos jogszabályt alkosson, olyan rendelkezésekkel, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az EFÁ-k végrehajtásához.

4.5.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 101/4

1–2.

3–6.

7–13.

1.

A rendelettervezet célja, hogy elősegítse a közösségi vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazását, ezáltal ugyanis a Bizottság, valamint a tagállamok vám- és egyéb hatóságai eredményesebb mechanizmusokkal rendelkeznének a vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokat sértő tevékenységek megelőzése és kivizsgálása során, illetve a vádemelésnél. Ennek érdekében a javaslat:

2.

A Számvevőszék az ellenőrzési munkája alapján vizsgálta meg a bizottsági javaslatot.

3.

A Számvevőszék szerint a javaslat akkor fog hozzájárulni a rendelet által kitűzött célok eléréséhez, ha a Bizottság megteszi a megfelelő lépéseket a gyakorlati működéshez szükséges informatikai infrastruktúra, adatbázisok és szoftveralkalmazások mielőbbi kiépítéséhez. A rendeletjavaslat ugyanakkor nem kínál megoldást egyes fontos témákra, amelyeket a Számvevőszék korábban már említett, és amelyek továbbra is érvényesek. Ezekről a 4., 5. és 6. bekezdés közöl további részleteket.

4.

A Számvevőszék szerint átfedés lehet a RIF-fel (kockázatokról tájékoztató formanyomtatvány), illetve a kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos közlések között, ezért javasolta, hogy az OLAF és a DG TAXUD racionalizálja mind a jelentéstételi, mind a felügyeleti rendszereket, és törekedjen egy egységesebb megközelítés kidolgozására (3).

5.

A Számvevőszék megállapította, hogy a kölcsönös segítségnyújtás sajátos esetében, a vám- és mezőgazdasági szektorokban, az OLAF nem végzett rendszeres nyomon követést (4). 2007 februárjában továbbra is ez volt a helyzet.

6.

A Számvevőszék felhívja a figyelmet az árutovábbítási rendszerről szóló 11/2006. sz. különjelentésében (5) tett ajánlására, mely szerint a Bizottság tegyen intézkedéseket a csalásra vonatkozó információforrások megbízhatóságának javítására, illetve kockázatkezelési stratégiák kidolgozásával jobban használja ki ezen információforrásokat. A Bizottságnak ebben a minőségében törekednie kell, hogy javuljon a kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos közlések, illetve a VIR teljeskörűsége és megbízhatósága.

7.

A vámjogszabályoknak a rendelettervezet 2. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében közölt meghatározása hivatkozik azon közösségi rendelkezésekre, amelyek a hozzáadottérték-adót a behozatal és kivitel tekintetében szabályozzák. A Számvevőszék helyesnek tartja ezt a megközelítést, ám úgy véli, hogy a cikknek a II. Nápolyi Egyezmény (6) vámjogszabályokra vonatkozó meghatározásával való következetesség érdekében a külföldről behozott termékek esetében alkalmazott, harmonizált jövedéki adókra vonatkozó közösségi szintű rendelkezésekre is hivatkoznia kellene, a kapcsolódó végrehajtási rendelkezésekkel együtt.

8.

A 15. cikkhez csatolt új (2) bekezdés miatt a 2. cikk (1) bekezdésébe a következő fogalmak meghatározását is bele kellene foglalni: „alkalmankénti információközlés”, „információközlés rendszeres időközönként”, „strukturált forma” és „strukturálatlan forma”. A rendszeres időközönkénti információközlés lehetősége ugyanakkor ellentmond a 15. cikkben található jelenlegi kötelezettségnek, mely szerint a többi tagállam illetékes hatóságainak haladéktalanul meg kell küldeni a vám- és mezőgazdasági jogszabályokat sértő vagy sértőnek látszó tevékenységekre vonatkozó összes fontos információt.

9.

A Számvevőszék szerint a 18. cikk új (7) bekezdésében felkínált lehetőség, hogy a kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos közléseket stratégiai elemzések céljára használhassák, javíthatja az OLAF eredményességét. Mindamellett a Számvevőszék úgy véli, hogy a javaslat 18a. cikke tovább is mehetett volna, és a személyes adatok védelmének megfelelő biztosítása mellett gyakorlati és stratégiai elemzések, valamint kockázatkezelés céljából teljes hozzáférést adhatott volna a Bizottságnak a már alkalmazásba került vagy a jövőben bevezetendő rendszerek (7) valamennyi áru (és nem csak a csalásra érzékeny áruk) tekintetében elérhető összes adatához.

10.

Az indoklással ellentétben a 18b. cikk nem teremt egyértelmű jogalapot egy olyan állandó infrastruktúra létrehozásához, amely biztosítaná azon közös vámügyi műveletek megfelelő összehangolását, amelyekben az illetékes nemzetközi vagy regionális szervezetek, az Európai Unió szervei vagy ügynökségei, illetve harmadik országok összekötő tisztviselői vagy képviselői vehetnek részt.

11.

A Számvevőszék szerint a rendelettervezet 23. cikkének (2) bekezdése lényegében nem különbözik a jelenlegitől, és a VIR célját jobban ki kellene fejteni, pontosítva, hogy az illetékes hatóságok együttműködési és ellenőrzési eljárásainak eredményességét immár gyakorlati és stratégiai elemzésekkel is növelni lehet.

12.

A Számvevőszék felkéri a Bizottságot, hogy a Bizottság vagy a tagállamok illetékes hatóságai által végzett vizsgálatok megkönnyítése érdekében a 41b. cikk (2) bekezdésének b) pontja, illetve a 41c. cikk (2) bekezdésének b) pontja alatt tüntesse fel a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló rendelet (8), valamint a 92/12/EGK irányelv (9) által előírt jövedékiadó-azonosító számot (SEED azonosító szám).

13.

Noha a Bizottság szerint a javaslat nem gyakorol pénzügyi hatást a bevételekre, a Számvevőszék úgy véli, hogy a csalás mérséklésével a javaslat pozitív hatással lesz a hagyományos és a HÉA-forrásokra. Ezt a hatást a javaslat költséghatékonyságának pontosabb felmérése érdekében a pénzügyi kimutatásban már meg kellett volna becsülni.