28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/1

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Finnország 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 4,5 %-os ciklikus csúcsról átlagosan 2,5 %-ra lassul a programidőszak hátralévő részében. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott, 2006 és 2010 esetében pedig óvatos növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése és a jelenlegi aktualizált program szerint az államháztartási többlet 2006-ban a GDP 2,9 %-a lesz, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 1,6 %-ának megfelelő céllal. Ez a 2005-ös év vártnál jobb teljesítményéből eredő áthozatnak és az államháztartási bevételeket meglepetésszerűen növelő 2006-os gazdasági növekedésnek köszönhető, a kiadások változatlan szintje mellett.

4.

A programban szereplő középtávú költségvetési stratégia fő célja, hogy a gazdasági növekedés rendes viszonyai között biztosítsa az államháztartás fenntarthatóságát és a központi költségvetés egyensúlyát. Az államháztartás teljes és elsődleges többlete az előrejelzések szerint enyhén csökkenő tendenciát mutat, 2010-ig mindkettő a GDP 0,5 %-ával csökken. A bevételi arány csökkenését – amelynek oka az adócsökkentési csomag fokozatos bevezetése 2007-ig – nem ellensúlyozza teljesen a kiadási arány csökkenése, amely a költségvetési kiadások korlátozásából és az állami szektor reformjaiból ered. Miközben a költségvetési stratégia a program előző változatához képest nem változott, az egyes évekre vonatkozó költségvetési célokat a GDP mintegy 1 %-ával emelték a 2005-ös év vártnál jobb teljesítményéből eredő áthozat és a kedvezőbb növekedési kilátások miatt.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a programidőszak alatt stabil marad, a GDP közel 3 %-át kitevő többlettel. A program középtávú költségvetési célkitűzésként a GDP 2 %-át kitevő strukturális többletet határoz meg, amelyet a programidőszak alatt fent kívánnak tartani. A program előző változata nem határozott meg konkrét középtávú célkitűzést, a tanácsi vélemény azonban a program előző változatának a strukturális többletre vonatkozó előrejelzései alapján a GDP 1,5 %-át kitevő többletet vette alapul. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,25 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és jelentősen szigorúbb, mint azt a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedése és az adósságráta indokolná. Az előírt minimumszintnél jóval szigorúbb középtávú célkitűzést a programban azzal indokolják, hogy biztosítani kell az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, továbbá azzal, hogy a népesség elöregedésének hatása Finnországban már korán érezhető.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottak. A program makrogazdasági feltételezései és adóbevételre vonatkozó előrejelzései megalapozottnak tűnnek. Az utóbbiakkal kapcsolatos, a növekedés összetevőiből eredő kockázatokat ellensúlyozza, hogy az adórugalmasságra vonatkozó feltételezések konzervatívak. A tervezett növekedési pályától való eltérések erőteljesen befolyásolhatják a költségvetés eredményét. Ezenfelül vélhetően jelentős kockázat áll fenn a helyi önkormányzatok kiadásainak alakulásával kapcsolatban.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt tekintélyes biztonsági tartalékkal megvalósítsák a középtávú célkitűzést.. Ezenkívül a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A programban szereplő költségvetési irányvonal teljes mértékben összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 39 %-ára csökkent, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. A program előrejelzése szerint az adósságráta a programidőszak alatt 5,5 százalékponttal csökken.

9.

A finn népesség elöregedése hosszú távon az EU-átlagnál jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést, noha a nyugdíjreformmal kapcsolatban hozott intézkedések segítségével a GDP-arányos nyugdíjkiadások növekedését az EU átlagához közeli szinten lehet tartani a következő évtizedekben. A tekintélyes strukturális többletet tartalmazó kiinduló költségvetési egyenleg jelentősen enyhíti a népesség elöregedése által okozott hosszú távú költségvetési hatásokat. Az állami nyugdíjalapban felhalmozott jelentős vagyon részben finanszírozni fogja a nyugdíjkiadások növekedését. Magas elsődleges többletek fenntartása a középtávon azonban hozzájárulhatna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogásához. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Finnország összességében alacsony kockázattal szembesül.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett rendszerezett tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig kifejezetten figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program előirányozza a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok hatékonyságát javító intézkedések végrehajtását és megerősíti, hogy a központi költségvetés kiadási korlátjait a jelenlegi törvényhozási időszakon túl is alkalmazni kívánják.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (2).

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/5

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Portugália 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 1,4 %-ról 2007-ben 1,8 %-ra, 2008-ban pedig 2,4 %-ra nő, és a programidőszak hátralévő részében a GDP évente körülbelül további 3 %-kal növekszik. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv a kibocsátási rés gyors bezáródását előrevetítő, kedvező növekedési feltételezéseken alapul 2008 és a későbbi évek vonatkozásában. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése és az új változat szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 4,6 %-a lesz, amely megegyezik a stabilitási program előző változatában meghatározott célkitűzéssel. Az új változat szerint mind a kormányzati bevételekre, mind a kiadási szintre irányuló célkitűzéseket nagyjából teljesítették. A GDP százalékában kifejezve mindkét arány enyhén alatta marad a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzésében foglaltaknak.

4.

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja a nagyobb költségvetési egyensúlyzavarok tartós megszüntetése, különösen az államháztartási hiánynak a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá csökkentése 2008-ban, majd azt követően további költségvetési konszolidáció. A tervek szerint az egész programidőszak alatt jelentős további lépéseket tesznek a költségvetési konszolidáció érdekében: az államháztartási hiány a tervek szerint 2006-ban a GDP 4,6 %-áról 2010-re fokozatosan 0,4 %-ra csökken, az elsődleges egyenleg tekintetében hasonló a kiigazítási pálya, amely szerint a GDP 1,7 %-át kitevő 2006. évi a hiány 2,5 %-os többletre javul 2010-re. A tervezett hiánycsökkentést főként az elsődleges kiadások megfékezésével kívánják elérni, amelynek általános szintje reálértékét tekintve csökken a programidőszak alatt, köszönhetően azoknak a strukturális jellegű korrekciós intézkedéseknek, amelyek a központi kormányzat, továbbá a magán- és közszolgáltatások átalakítását, valamint a társadalombiztosítási kiadások ellenőrzését célozzák. A program korábbi éveiben a költségvetési konszolidációhoz a főként az egyes adókulcsok emelkedése és az alacsonyabb adókedvezmények miatti magasabb adóbevételek, valamint az adócsalás és -kijátszás elleni küzdelemben tett további erőfeszítések is hozzájárulnak. A stabilitási program 2005. decemberi változatával összehasonlítva a program nagyjából változatlan makrogazdasági forgatókönyv mellett ugyanazt a kiigazítást tervezi.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 3,5 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 0,5 %-át kitevő hiányra javul 2010-re. A strukturális egyenleg a programidőszak alatt a tervek szerint évente átlagosan a GDP mintegy 0,75 %-ával javul. A program a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet az előző változatnál egy évvel korábban, 2010-re szándékoznak elérni. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A költségvetés teljesítményét a főként a kormányzati kiadásokat visszaszorító intézkedések hatásából eredő negatív kockázatok is befolyásolják. A nehéz makrogazdasági környezettel szembesülve a kormány nemrég döntő intézkedéseket hozott a kiadásnövekedés megfékezésére, különösen a közigazgatás, az egészségügy és a szociális jólét területén, a regionális és a helyi kormányzatok költségvetési fegyelmének javítására irányuló új jogi keretet kiegészítve. További intézkedések bevezetése várható a kormányzati szektor tekintetében. Az ezen intézkedésektől várható költségvetési hatást azonban bizonytalanság övezi 2008 és az azt követő évek tekintetében. Mivel a költségvetési konszolidáció alapvetően a kiadások lefaragásán alapszik, a költségvetési célkitűzések elérésében nagy szerepe lesz a költségvetési keret folyamatban lévő további fejlesztésének, valamint a költségvetés végrehajtását értékelő és ellenőrző mechanizmusok alkalmazásának. A makrogazdasági forgatókönyv felveti annak a kockázatát, hogy a gazdasági konjunktúra és így az államháztartás tehermentesítése a vártnál gyengébb lesz. Az adóbevételeknek a gazdasági fejlődéshez kötődő feltételezett rugalmassága 2007 tekintetében az adóbehajtás tervezett további javításától függ.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nagyjából alkalmas arra, hogy 2008-ig a Tanács ajánlásának megfelelően megszüntessék a túlzott hiányt, feltéve, hogy teljes mértékben és hatékonyan végrehajtják a programban bejelentett intézkedéseket a tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés esetében. A túlzott hiány megszüntetését követően a program a Paktummal összhangban lévő kiigazítást tervez. Mindazonáltal a költségvetési célkitűzésekhez kapcsolódó kockázatot figyelembe véve a programban szereplő költségvetési irányvonal normál makrogazdasági ingadozások esetén a programidőszak legvégéig esetleg nem fog elegendő biztonsági tartalékot nyújtani a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. Következésképpen a költségvetési célokhoz fűződő kockázatok veszélyeztethetik a középtávú költségvetési célkitűzés program szerinti, 2010-ig történő elérését. Így a túlzott hiány megszüntetését követő években a középtávú célkitűzés irányába ható program szerinti kiigazításhoz az intézkedéseket összhangba kell hozni a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 67,5 %-át, azaz meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2007-ben nőni fog, majd csaknem 6 százalékponttal csökken a programidőszak hátralévő része alatt. Az adósságráta alakulása a költségvetési célokat fenyegető fent említett kockázatok és az előző éveket tekintve jelentős és főként adósságnövelő hatású, bizonytalan kimenetelű állományalkalmazkodás függvénye. Végül, az állami vállalatok teljesítménye középtávú kockázatot jelent. E kockázatokra is figyelemmel az adósságráta a programidőszak végére csökkenni kezd a referenciaérték felé.

9.

Portugália nemrég nyugdíjreformot fogadott el az államháztartás fenntarthatósága erősítésének érdekében. A program szerint az elöregedéssel kapcsolatos kiadások növekedése a reformnak köszönhetően azonban jelentősen lassulni fog a következő évtizedekben, bár továbbra is jelentős marad. A kiinduló költségvetési egyenleg – noha 2005-höz képest jelentősen javult – a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is még mindig kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. Sőt, a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Portugália összességében magas kockázattal szembesül. A tervezett költségvetési konszolidáció és a folyamatban lévő reformokból fakadó, az elöregedéssel kapcsolatos kiadások várható visszaszorítása jelentős mértékben hozzájárul e kockázat csökkentéséhez.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett rendszerezett tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig kifejezetten figyelembe veszik az abban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program foglalkozik a közigazgatási reform és a költségvetési konszolidációra irányuló stratégia közötti kapcsolattal, valamint további információval szolgál számos szakpolitikai intézkedés tekintetében.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2). Ami a szerkezetet illeti, néhány lényeges ponton eltér a magatartási kódexben meghatározottól (3).

i.

szigorúan hajtsa végre a programban tervezett strukturális intézkedéseket, hogy 2008-ra megszüntetesse a túlzott hiányt, és álljon készen arra, hogy ezeket az intézkedéseket az előre jelzettnél esetleg alacsonyabb gazdasági növekedés költségvetési hatásával szemben is kikényszerítse;

ii.

a túlzott hiány kiigazítását követően hajtsa végre a középtávú költségvetési cél felé tartó kiigazítást, szükség esetben kikényszerített intézkedésekkel támogatva, és biztosítsa, hogy megfelelően csökkenjen az adósság/GDP-arány;

iii.

folytassa a közigazgatás folyamatban lévő reformját, erősítse tovább a költségvetési keretet, az államháztartás valamennyi szintjén értékelve és ellenőrizve a költségvetés végrehajtását, a tervezett kiadás-visszaszorítás elérése érdekében;

iv.

az adósságszint és az elöregedéssel kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedése fényében javítson az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságán, a középtávú célkitűzés elérése révén, valamint biztosítva és esetleg erősítve az elfogadott nyugdíjreform kedvező hatásait.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/9

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Szlovénia első, 2006–2009 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a programidőszak alatt stabilan 4 % felett lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése is valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1,6 %-a lesz, szemben a konvergenciaprogram 2005. decemberi változatában foglalt, a GDP 1,7 %-ának megfelelő céllal. A frissebb adatokon alapuló, 2006-ra becsült, a GDP 1,2 %-ának megfelelő hiány alacsonyabb lesz, mint 2005-ben.

4.

A program költségvetési stratégiáját úgy tervezték, hogy a programidőszak végére összpontosító konszolidáció révén a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtak szerint megvalósuljon a középtávú költségvetési célkitűzés. A folyamatban lévő adóreform és több kiadáscsökkentő intézkedés okán a GDP arányában mért költségvetési bevételek és kiadások jelentősen csökkenni fognak a programidőszak alatt. 2008-ig, amíg a vonatkozó ráták nagyjából egyformán csökkennek, az államháztartás hiánya a tervek szerint körülbelül a GDP 1,5 %-a lesz. 2009-ben a hiány 1,0 %-ra csökken, mivel a kiadások visszafogása meghaladja a bevételek elmaradását. Az elsődleges egyenleg a 2006-ban a GDP 0,1 %-át kitevő többletről 2008-ban először -0,3 %-os hiányra romlik, mielőtt 2009-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő többletre javulna. A konvergenciaprogram utolsó változatával összehasonlítva a stabilitási program kedvezőbb makrogazdasági forgatókönyv mellett egy évvel eltolja a GDP 1,0 %-át kitevő nominális hiánycél megvalósítását.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a programidőszak alatt a GDP mintegy 0,25 %-ával javul. A konvergenciaprogram 2005. decemberi változatával egyezően a stabilitási program a GDP 1 %-át kitevő strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet az előző programnál egy évvel később, 2009-re szándékoznak elérni. A késés oka a program alapján egy nagyszabású vasúti projekt, amelynek becsült költsége 2007-ben a GDP 0,4 %-át, 2008-ban a GDP 0,5 %-át, 2009-ben pedig a GDP 0,2 %-át teszi ki, valamint néhány átmeneti jellegű kiadás. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi az adósságrátát és a hosszú távú átlagos potenciális növekedést.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, 2009-ben azonban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. A növekedésre és az adóbevételekre vonatkozó feltételezések megalapozottnak tűnnek. Szlovénia az elmúlt években a vártnál jobb költségvetési teljesítményt mutatott fel, amit egy, a váratlan bevételkieséseket ellensúlyozó, a kiadásokat eredményesen visszafogó költségvetési mechanizmus is támogatott. A költségvetési kiadások újrastrukturálására irányuló erőfeszítések mellett azonban továbbra is nagyon magas — bár csökkenő tendenciát mutat — a kötelező jellegű kiadások aránya. A GDP arányában számított elsődleges kiadások 2009-re bejelentett jelentős visszafogását alátámasztó intézkedéseket részletesebben meg kell határozni.

7.

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2009-re megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. Az irányvonal azonban a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme elégtelen, és összhangba kellene hozni a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. A programidőszakban várhatóan előfordulnak majd kedvező időszakok, de a tervek szerint a strukturális egyenleg a program utolsó évéig nem fog érzékelhető mértékben javulni.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ben elérte a GDP 28,5 %-át, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. A program előrejelzése szerint az adósságráta a programidőszak alatt 0,8 százalékponttal csökken.

9.

A szlovén népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása az EU-ban a legmagasabbak közé tartozik, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások tekintélyes növekedése miatt. Bár születnek bizonyos intézkedések, a határozottabb költségvetési konszolidáció és a nyugdíjkiadások lényeges növekedésének visszafogására irányuló további reformintézkedések hozzájárulnának az államháztartás fenntarthatóságát veszélyeztető kockázatok csökkentéséhez. Noha a kiinduló költségvetési egyenleg hozzájárul az adósságráta középtávú stabilizálásához, a programidőszak alatti csekély strukturális javulás hosszú távon nem lesz elégséges az idősödés várható költségvetési hatásainak enyhítésére. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Szlovénia összességében magas kockázattal szembesül.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a 2006. októberi szlovén nemzeti reformprogram általános hatását. A program emellett ad némi tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései azonban nem veszik kifejezetten figyelembe a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A stabilitási program ismerteti a nemzeti reformprogramban bejelentett adóreform részleteit, és az ott előirányzott fellépéseket kiadásoldali intézkedésekkel egészíti ki.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia részben megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak. A középtávú költségvetési cél felé tartó kiigazítási pálya elégtelen.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (2).

i.

a kedvező gazdasági feltételeket, többek között a vártnál jobb 2006-os költségvetési eredményt kihasználva gyorsítsa fel a középtávú célkitűzés megvalósítását;

ii.

a nyugdíjkiadások tervezett növekedése miatt javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, különösen kiegészítő intézkedésekkel erősítve a folyamatban lévő nyugdíjreformot, amelynek célja főként az idősebb dolgozók foglalkoztatási arányának növelése és a magánnyugdíj-takarékossági rendszerekre való nagyobb fokú támaszkodás felé történő elmozdulás ösztönzése.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/12

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Dánia 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 2,7 %-ról átlagosan 1,0 %-ra lassul a programidőszak hátralévő részében. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv kifejezetten óvatos növekedési feltételezéseken alapul, különösen a 2008–2010-es időszak esetében: az aktualizált program 2010-re a (pozitív) kibocsátási rés bezáródását feltételezi. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2006-ban a GDP 3,2 %-a lesz, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 2,1 %-ának megfelelő céllal. Ennek alapja a vártnál nagyobb növekedés, valamint az energiaárak tartósan magas szintje, tekintettel Dánia olaj- és gáztermeléshez kapcsolódó bevételeinek jelentőségére.

4.

A költségvetési stratégia célja, hogy a programidőszak alatt 2010-ig átlagosan a GDP 0,5–1,5 %-ának megfelelő szinten tartsa a strukturális többleteket (azaz a ciklikusan kiigazított, az egyszeri intézkedések és egyéb átmeneti tényezők, mint például egyes bizonytalan bevételi tételek nélkül számított többleteket), amihez az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében az adósságráta jelentős csökkentése szükséges. E stratégia a kiadások visszafogásán (az állami reálkiadások éves növekedése a 2007–2010 közötti időszakban átlagosan megközelítőleg 1 %-os lehet, a program előző változatában szereplő alacsonyabb, 0,5 %-kal szemben) és a 2001-ben bevezetett adóbefagyasztás fenntartásán, továbbá a munkaerő-kínálat és a foglalkoztatás megerősítését célzó elfogadott reformokon alapul. Az aktualizált program szerint a 2006-ban a GDP 3,1 %-át kitevő államháztartási többlet 2007-ben 2,8 %-ra, 2010-ig pedig még tovább, 1,2 %-ra csökken (az elsődleges többlet a 2006-os 4,7 %-ról 2010-ig 1,8 %-ra). A 2008-tól bekövetkező csökkenés a GDP-növekedéssel kapcsolatos kifejezetten óvatos feltételezéseket tükrözi. A program előző változatával szemben az államháztartás egyenlege 2006 és 2008 között magasabb, a programidőszak vége felé pedig alacsonyabb lesz.

5.

A közösen megállapított módszertannal összhangban számított strukturális egyenleg az előrejelzés szerint a programidőszak alatt a GDP körülbelül 2 %-a vagy annál jobb lesz, 2007-ben enyhén romló, 2008-ban pedig valamelyest erősebben javuló tendenciák mellett. A program középtávú költségvetési célkitűzésként 2010-hez közeledve a GDP 0,5–1,5 %-a közötti strukturális egyenleget határoz meg, amelyet a program szerint nagy biztonsági tartalékkal terveznek fenntartani a programidőszak alatt. A középtávú célkitűzés, melynek célja a költségvetés fenntarthatóságának biztosítása — ha figyelembe vesszük, hogy a 2004. március 2-i Eurostat-határozattal (2) összhangban az aktualizált programban már nem szerepel a nyugdíjrendszer második, tőkefedezeti pillére (amely Dánia előző programjaiban még szerepelt) —, az előző aktualizáláshoz képest változatlan. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 0,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és jelentősen szigorúbb, mint azt a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedése és az adósságráta indokolná.

6.

A költségvetés teljesítménye – főként a 2008 és 2010 közötti évek tekintetében – a programban előre jelzettnél jobban alakulhat. Enne fő oka, hogy a programban kifejezetten óvatos makrogazdasági forgatókönyvet szerepeltetnek, amely eltúlozza annak a kockázatát, hogy az állami reálkiadások növekedése nagyobb lehet az előirányzottnál.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt fenntartsák a középtávú célkitűzést. Ezenkívül az egyes években bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A programban szereplő költségvetési irányvonal teljes mértékben összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 30 %-a alá csökkent, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. A program előrejelzése szerint a bruttó adósságráta a programidőszak alatt további mintegy 11 százalékponttal csökken.

9.

A dániai népesség elöregedése hosszú távon az EU-átlagnál jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások következő évtizedekre előre jelzett viszonylag magas növekedése miatt. A 2006 júniusában elfogadott átfogó reformcsomag – „Megállapodás a jövőbeli jólétről és a jövőre irányuló befektetésekről ”vagy egyszerűen jóléti megállapodás – célja a nyugdíjba menés időpontjának kitolása. Mind az öregségi, mind a korengedményes nyugdíjkorhatár fokozatosan 2 évvel emelkedni fog, amit később a korhatároknak a várható élettartam változása függvényében történő indexálása fog követni. Ezért a jóléti megállapodás hozzájárul a hosszú távú kiadási tendenciák fékezéséhez, és így javíthatja az államháztartás fenntarthatóságát. A tekintélyes strukturális többletet tartalmazó kiinduló költségvetési egyenleg jelentősen enyhíti a népesség elöregedése által okozott hosszú távú költségvetési hatásokat. Magas elsődleges többletek fenntartása a középtávon hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. E tényezőket figyelembe véve Dánia összességében alacsony kockázattal szembesül az államháztartás fenntarthatóságát tekintve.

10.

A konvergenciaprogram a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett rendszerezett tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig kifejezetten figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A konvergenciaprogramnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program a munkaerő-kínálatot hosszú távon növelő reformok végrehajtását tervezi, benne a kötelező nyugdíjkorhatár emeléséről szóló megállapodással, ennek eredményeként ösztönzi a munkában töltött évek meghosszabbítását.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (3).

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/16

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Ciprus 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 3,7 %-ról átlagosan 4,1 %-ra nő a fennmaradó programidőszak alatt. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése is valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban éppen a GDP 2 %-a alatt marad, a konvergenciaprogram előző változatában foglalt céloknak megfelelően. Az előző aktualizált programban előre jelzettnél alacsonyabb – 2,4 %-os helyett 3,7 %-os – reál-GDP-növekedés miatt a teljes kiadást a tervezettnél magasabbra becsülik, a becslések szerint ugyanakkor ezt ellensúlyozni fogja a teljes bevétel magasabb szintje.

4.

A 2005. évi túlzott hiány korrekciója után és azt követően, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárást 2006 júliusában megszüntették, a program folytatni kívánja az államháztartás konszolidációját. Az államháztartás egyenlege az előrejelzés szerint a 2006-ban a GDP 1,9 %-át kitevő hiányról 2010-ben egyensúlyi pozícióra javul, ami teljes mértékben a kiadások lefaragásának lesz köszönhető, mivel a bevételek aránya a programidőszakban változatlan marad. Miközben a programidőszakban a kiadások az előrejelzés szerint a GDP 1,75 %-ának megfelelő mértékben csökkennek – amelyből a GDP 1 %-át teszik ki a csökkenő kamatkifizetések – a szociális kiadások a tervek szerint a GDP 1,25 %-ának megfelelő mértékben nőnek. A 2006–2007-ben a GDP 1,5 %-át kitevő elsődleges többlet 2008-ban a tervek szerint a GDP 2 %-át éppen meghaladó értékre nő, ezután változatlan marad. A konszolidáció ütemét – nagyjából hasonló makrogazdasági forgatókönyv mellett – kis mértékben gyorsabbra tervezik, mint a konvergenciaprogram előző változatában.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 0,25 %-át kitevő többletre javul a programidőszak végén. A konvergenciaprogram előző változatával egyezően a program a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet az előző változatnál egy évvel korábban, 2008-ra szándékoznak elérni. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,75 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottak. A 2007-es cél a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzésével összevetve magalapozottnak tűnik, az elsődleges többlet javulását célzó 2008. év vonatkozásában pedig a program viszonylag részletes tájékoztatást ad a kiigazítást támogató intézkedésekről. A tervezett kiadás-visszafogás magas szintje, valamint a kiadási korlátokkal és betartatásukkal kapcsolatos korlátozott információ miatt azonban fennáll a túlköltekezés bizonyos szintű kockázata. Másfelől viszont a költségvetési célok elérésére vonatkozó adatok eddig összességében biztatóak.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2008-ra megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. Ezenkívül a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. A középtávú célkitűzés megvalósítása után a programban szereplő költségvetési irányvonal a Paktummal is összhangban lesz.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a 64,75 %-ot, azaz túllépte a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2008-ban a GDP 60 %-át kitevő referenciaérték alá süllyed, a programidőszak végére pedig éppen csak meghaladja majd a GDP 46 %-át. Az adósságráta előre jelzett alakulásával kapcsolatos kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. A kockázatértékelés alapján az adósságráta a programidőszak korai szakaszában elegendő mértékben csökken a referenciaérték irányába, és a tervek szerint 2007-re el is éri azt.

9.

A ciprusi népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása az EU-ban a legmagasabbak közé tartozik, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások igen jelentős növekedése miatt. A kiinduló költségvetési egyenleg hozzájárul az előre jelzett, elöregedéssel kapcsolatos, tekintélyes mértékű költségvetési hatás egy részének enyhítéséhez, de nem tudja teljesen ellensúlyozni. Sőt, a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Az elöregedéssel kapcsolatos kiadások jelentős növekedésének megállítása céljából hozott nyugdíjreform-intézkedések és az államháztartási konszolidáció párhuzamos végrehajtása, amint azt a hatóságok is felismerték, hozzájárul az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintetve Ciprus összességében magas kockázattal szembesül.

10.

A konvergenciaprogram a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett rendszerezett tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig úgy tűnik, hogy figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A konvergenciaprogramnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A népesség idősödése hatásainak csillapítása érdekében mindkét program a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer reformjának fokozatos végrehajtását tervezi. Emellett erősíteni szükséges az egész életen át tartó tanulást, valamint tovább kell növelni a fiatalok foglalkoztatási és képzési lehetőségeit.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2).

i.

az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében tartsa ellenőrzése alatt az állami nyugdíjkiadásokat, valamint hajtson végre további reformokat a nyugdíjrendszer és az egészségügy területén.

ii.

hajtsa végre a programban előirányzott költségvetési konszolidációs pályát.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/19

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Litvánia 2006–2009 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját. Az aktualizált programot csaknem két héttel a magatartási kódexben meghatározott december 1-jei határidő után nyújtották be, mivel megváltozott a program elfogadásával kapcsolatos eljárás, amelyben most már a parlament is részt vesz.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 7,8 %-ról gyorsuló ütemben 4,5 %-ra csökken 2009-ig. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2007 után óvatos növekedési feltételezéseken alapul. A gazdaság közelmúltbeli alakulása alapján a program inflációs előrejelzése alacsonynak tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1 %-a lesz, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 1,4 %-ának megfelelő céllal. Az aktualizált program 1,2 %-osra becsült hiányról számol be. A 2006 egészére vonatkozó előzetes adatok azonban azt mutatják, hogy az eredmény ennél kedvezőbb lehet, és megközelítheti az egyensúlyt. Ennek oka a vártnál sokkal nagyobb gazdasági aktivitás és foglalkoztatás, a bérek gyorsabb növekedése és az adóbehajtás tökéletesítése; a kedvezőbb eredményt a 2006. júliusi költségvetés-módosítás ellenére érték el, amely a kiadásokat a GDP mintegy 0,5 %-ával növelte.

4.

A program fő célja, hogy a programidőszak alatt fokozatosan csökkentse az államháztartás hiányát, és ezáltal 2008-ig megvalósítsa a középtávú célkitűzést (lásd lent), 2009-ben pedig kiegyensúlyozott költségvetést érjen el. Az elsődleges hiány 2007-ben várhatóan egyensúllyá, majd a programidőszak végén a GDP 0,8 %-ának megfelelő többletté alakul. A program előző változatával szemben a tervezett kiigazítás ambiciózusabb, viszont egy kevésbé kedvező makrogazdasági forgatókönyv mellett a programidőszak végére összpontosít. Az előirányzott költségvetési konszolidáció a bevétel/GDP-aránynak a kiadás/GDP-arányénál magasabb növekedéséből indul ki (2,6 százalékpont, illetve 1,4 százalékpont). A bevételi oldalon mindössze 0,5 százalékpontot magyaráz az adóbevételek arányának emelkedése, amely főként az adóbehajtás várt tökéletesítéséből ered. A növekedés többi összetevőjét a program nem részletezi, de úgy tűnik, hogy ezek az uniós pénzeszközök beáramlásával kapcsolatosak. A kiadási oldalon a változások az állami beruházások, a szociális juttatások és „egyéb ”elsődleges kiadások növekedéséből származnak, amelyet nem tud teljes mértékben ellensúlyozni az állami fogyasztás GDP arányában mért (több mint 2 százalékpontos) csökkentése.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP 1,75 %-át kitevő 2006. évi hiányról 2009-re a GDP 0,5 %-át kitevő többletre javul. A konvergenciaprogram előző változatával egyezően a program a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a program szerint 2008-ig kívánnak elérni. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 2 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2007-ig nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, 2008-tól kezdve azonban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. A költségvetési stratégia a bevétel/GDP-arány jelentős növekedéséből és az állami fogyasztás GDP-hez viszonyított arányának lényeges csökkentéséből indul ki, amit az államháztartás tervezésére és ellenőrzésére vonatkozó, nem megfelelő kötelező erővel bíró középtávú keretre tekintettel jobban alá kellett volna támasztani. Noha a 2006-os, vártnál alacsonyabb hiányeredmény valószínű áthozata azt sugallja, hogy a 2007-es cél elérhető, a tervezett intézkedésekre vonatkozó részletes információk hiánya jelentősen elbizonytalanítja a 2008-as és a későbbi évek költségvetési céljainak elérését.

7.

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2008-ra megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. Az irányvonal azonban a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A program szerint a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás üteme összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely előírja, hogy a kiigazításnak kedvező gazdasági időszakokban magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. A fent meghatározott kockázatok miatt azonban a tervezett strukturális kiigazítást alá kell támasztani intézkedésekkel oly módon, hogy a strukturális egyenleg éves javulása irányadó szinten a GDP 0,5 %-a legyen, amint azt az euro-övezeti és ERM-II tagállamok számára előírják.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 18,5 %-át, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2007–2008-ban a GDP 19 %-a marad, majd 2009-ben 17,75 %-ra csökken.

9.

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Litvániában kisebb, mint az EU-átlag, mivel a végrehajtott nyugdíjreformok miatt a nyugdíjkiadások a következő évtizedekben kevésbé nőnek majd. A bruttó adósság jelenlegi szintje Litvániában igen alacsony, és a költségvetési egyenlegnek az aktualizált konvergenciaprogramban tervezett javítása hozzájárulhat az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogására. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Litvánia összességében alacsony kockázattal szembesül.

10.

A konvergenciaprogram a középtávú költségvetési stratégia szempontjából nem értékeli minőségileg a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program mindamellett rendszerezett tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről, költségvetési előrejelzései pedig úgy tűnik, hogy figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A konvergenciaprogramnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program kiemeli a folyamatban lévő nyugdíj-, egészségügyi és adóreformokat. A konvergenciaprogramban bemutatott, államháztartási hiányra vonatkozó célok mindamellett lényegesen alacsonyabbak a nemzeti reformprogramban szereplőknél.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2).

i.

2007-re szigorúbb hiánycélt megállapítva használja ki a kedvező időszakot, tekintettel a valószínűleg kedvezőbb 2006-os eredményekre, és olyan intézkedésekkel támassza alá a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítást, amelyek a strukturális egyenleg tekintetében irányadó szinten a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves javulást biztosítanak az euro-övezeti és ERM-II tagállamok számára előírtak szerint, valamint amelyek biztosítják a célzott javulást a középtávú célkitűzésen túl is.

ii.

folytassa az államháztartás tervezésére és ellenőrzésére vonatkozó középtávú keret javítását.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/23

(1)

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Magyarország 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A program makrogazdasági forgatókönyve szerint a gazdaság 2007-ben és 2008-ban a költségvetési konszolidációs intézkedések eredményeként lassulni fog, a növekedés üteme 2009-ben fog visszaállni a konszolidáció előtti szintre. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében a forgatókönyv a 2008-ig tartó időszak tekintetében megalapozottnak, talán kissé óvatosnak is tűnik, a későbbi évek tekintetében pedig inkább optimistának. A program előrejelzése szerint az infláció 2007-ben meglódul, azután gyors ütemben csökken, a programidőszak egészére előre jelzett inflációs pálya azonban egy kissé optimista.

(3)

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 10,1 %-a lesz, összhangban a 2006. szeptemberi aktualizált program (2) módosított céljával, és szemben a 2005. decemberi aktualizált konvergenciaprogramban foglalt, a GDP 6,1 %-ának megfelelő céllal. Az eredeti hiánycéltól való eltérés csaknem teljes egészében a kiadási oldalon zajlott le (a GDP mintegy 5 %-a), főként a központi költségvetési szervek működési költségei, a nyugdíj- és egészségügyi kiadások, valamint a helyi önkormányzatok beruházásai következtében. Az eltérés az autópálya-beruházások államháztartási körben való szerepeltetését is tükrözi (a GDP 1,1 %-ának megfelelő mértékben). A 2006 nyarán elfogadott, a GDP 1,5 %-ának megfelelő költségvetési kiigazítási csomag bevételnövelő intézkedéseket tartalmaz, kiegészítve néhány azonnali kiadáscsökkentő lépéssel az egészségügy, a gázártámogatás és a közigazgatás területén. Ezek az intézkedések (kivéve a GDP 0,3 %-ának megfelelő általános tartalék visszavonását) várhatóan 2007-ben és az azt követő években is jelentősen éreztetik hatásukat.

(4)

Az aktualizált program fő célja a túlzott hiány 2009-ig történő megszüntetése (a 2006-ban a GDP 10,1 %-át kitevő hiánynak 2009-ig a GDP 3,2 %-ára csökkentése (3)), összhangban a 2006. szeptemberi aktualizált programmal, nagyjából hasonló makrogazdasági forgatókönyv mellett, 2010-ben további csökkentést előirányozva. Az elsődleges egyenleg javulása ugyanilyen nagyságrendű. A tervezett kiigazítás a programidőszak elejére összpontosít, a hiánycsökkentés közel fele 2007-ben megvalósul. A programidőszakra tervezett nominális kiigazítást a bevétel/GDP arány közel 1 százalékpontos növelésével és a kiadás/GDP arány 6,5 százalékpontos csökkentésével kell elérni. Az adóteher 2007-es, GDP-arányosan 1,6 százalékpontos kezdeti emelését fokozatosan felváltják a kiadási oldali intézkedések. A 2006 nyara óta elfogadott, kiadást csökkentő és a költségvetést befagyasztó intézkedéseken felül a hatóságok megkezdték a költségvetési felügyelet szigorítását és az államháztartás intézményi kereteinek fejlesztését. A program részletezi a strukturális reformok átfogó ütemtervét, amelynek célja a hiánycélok elérése, főként a program későbbi évei tekintetében.

(5)

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a 2006-ban a GDP 9,75 %-ának megfelelő hiányról a tervek szerint a programidőszak végén 3 %-os hiányra javul. A program középtávú költségvetési célkitűzésként a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányt határoz meg, amely a program szerint a programidőszakban nem valósul meg. A korábbi aktualizált programhoz képest, amely a középtávú célkitűzésre a GDP 0,5 és 1 %-a közé eső strukturális hiányt határozott meg, ez a program valamelyest ambiciózusabb. A középtávú célkitűzés megfelelően tükrözi az adósságrátát és az átlagos potenciális kibocsátás hosszú távú növekedését. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő strukturális hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben.

(6)

A költségvetés teljesítménye – főként 2008 után – a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat. A hiánycsökkentési pálya makrogazdasági kilátásokból eredő kockázatai 2008-ig nagyjából kiegyensúlyozottak, de az azt követő években az előre jelzettnél alacsonyabb GDP-növekedés magasabb hiányhoz vezethet. Noha a rövid távú kiadáscsökkentés és a költségvetés átmeneti befagyasztása a terveknek megfelelően a 2007-es költségvetés részét képezi, a kiadáscsökkentés eredményes végrehajtása még mindig valamelyest bizonytalan (a 2004–2006 közötti hasonló próbálkozások szerény eredményére is tekintettel). Meg kell még vizsgálni, hogy az új költségvetési szabályok és a többéves költségvetési keret felé tett kezdeti lépések eredményesek-e a túlköltekezési tendencia megfordításában. A kormány számos intézkedést hozott a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az ártámogatások és az oktatás reformja érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően előfordulhat, hogy a költségvetés jobban közelíti majd a 2007-es és a 2008-as hiánycélt, mint azt a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése várta. Még mindig hátravan azonban azoknak a további strukturális reformoknak a továbbrészletezése és teljes körű végrehajtása, amelyek a 2008 végén hatályukat vesztő kiadáscsökkentő intézkedések pótlásához szükségesek. A programidőszak későbbi éveiben felmerül a költségvetési szigor lazításának kockázata, amint az a múltban is előfordult. Végül pedig, amennyiben a tömegközlekedési vállalatok szerkezetátalakítási tervei nem járnak a kívánt eredménnyel, a hiányt átmenetileg növelhetik e vállalatok felhalmozódó veszteségei.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nagyjából alkalmasnak tűnik arra, hogy 2009-ig a Tanács ajánlásának megfelelően megszüntessék a túlzott hiányt, feltéve, hogy teljes körűen megvalósítják a költségvetési stratégiát. Ez konkrétabban a 2007-es költségvetésben és az új programban bejelentett intézkedések teljes körű végrehajtását, valamint a bejelentett további strukturális reformok továbbrészletezését és kellő időben való elfogadását jelenti. 2010-ben, a túlzott hiány terveknek megfelelő korrekcióját követően, fokozni kell a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti ütemét. Ezzel egyúttal megkezdődhetne annak a még nem létező biztonsági tartaléknak a kiépítése, amely megfelelő védelmet nyújt a GDP 3 %-ában meghatározott hiányküszöb átlépésével szemben.

(8)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 67,5 %-át, azaz meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2008-ban 71,25 %-ra nő, azután pedig újra csökkenni fog és 2010-ben 67,5 %-ra tér vissza. A költségvetési célok fent említett kockázataira tekintettel az adósságráta 2006-ban valószínűleg a program előrejelzésénél kedvezőtlenebbül alakul. E kockázatértékelés alapján az adósságráta a programidőszak végéig nem csökken elegendő mértékben a referenciaérték irányába.

(9)

Az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai Magyarországon jóval meghaladják az EU átlagát, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások hosszú távon jelentős növekedése miatt. Noha az első fontos lépéseket már megtették, az elöregedéssel kapcsolatos kiadások jelentős növekedésének megállítása céljából a programban tervezett további reformintézkedések teljes körű végrehajtása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. Fontos megemlíteni, hogy a kiinduló gyenge költségvetési egyenleg – amely 2005-höz képest jelentősen romlott – még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. Ehhez társul, hogy a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. A tervek szerinti további államháztartási konszolidáció ezért hozzájárulhatna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Magyarország magas kockázattal szembesül.

(10)

A konvergenciaprogram az általános középtávú stratégia szempontjából minőségileg értékeli a 2006. októberi módosított magyar nemzeti reformprogram általános hatását. A program emellett ad némi tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései azonban nem veszik kifejezetten figyelembe a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések valamennyi államháztartási hatását. A konvergenciaprogramnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A strukturális reform tervei és a konvergenciaprogramban felvázolt, nemrégiben elfogadott intézkedések teljes összhangban vannak a nemzeti reformprogramban előterjesztett reformokkal, azaz a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és az oktatás, valamint a különböző támogatási rendszerek területének reformlépéseivel.

(11)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (4).

i.

következetesen hajtsa végre a 2007-es költségvetést, és hozzon megfelelő intézkedéseket a túlzott hiány 2009-ig történő megszüntetésére, szükség esetén további intézkedések révén; valamint többek között az extra bevételeknek a hiánycsökkentésre való felhasználása révén biztosítsa, hogy az adósság/GDP-arány lehetőleg még 2009 előtt szigorúan csökkenő pályára álljon;

ii

a 2007-es költségvetésben megtett első lépésekre építve, a költségvetési szabályok tökéletesítése és az államháztartás intézményi kereteinek erősítése révén javítsa a költségvetési ellenőrzést;

iii.

a közigazgatás és az egészségügy bejelentett karcsúsításának, valamint az oktatási rendszer tervezett reformjának elfogadásával és gyors végrehajtásával tartósan fogja vissza a kiadásokat;

iv.

az adósságszintre és a nyugdíjkiadások emelkedésére tekintettel, a középtávú célkitűzés megvalósítása felé tett megfelelő előrehaladás, valamint a bejelentetteknek megfelelően további nyugdíjreform-intézkedések révén javítson az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságán.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/28

Commission of the European Communities

Competition DG

Merger Network

Rue Joseph II/Jozef II-straat 70

B-1000 Brussels

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/29

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/33

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek.

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32007M4441. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz. (http://eur-lex.europa.eu)

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/33

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek,

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32007M4544. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz. (http://eur-lex.europa.eu)

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/34

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek.

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32007M4560. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz. (http://eur-lex.europa.eu)

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/35

(1)

Az Európai Unió Tanácsa alapvető fontosságúnak tekinti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, mivel az elsődleges jelentőségű az Unió által egységbe fogott államokban élő emberek számára.

(2)

Az Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy biztosítsa az említett, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben élő polgárok nagyfokú biztonságát azáltal, hogy közös eljárásokat alakít ki a tagállamok között a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén.

(3)

Az Európai Tanács 1999. októberi tamperei ülésének következtetései megerősítették, hogy a bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása céljából fokozottabb információcserére van szükség a tagállamok illetékes hatóságai között.

(4)

A 2004 novemberében elfogadott, az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai programban az Európai Tanács kinyilvánította azon meggyőződését, hogy e cél érdekében innovatív megközelítésre van szükség a bűnüldözéssel kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréje terén.

(5)

Az Európai Tanács ennek megfelelően megállapította, hogy ezen információk cseréjének meg kell felelnie a hozzáférhetőség elvére vonatkozó feltételeknek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy bűnüldözési tisztviselőnek az Unió egyik tagállamában feladatainak végrehajtásához információkra van szüksége, megkaphatja azokat egy másik tagállamból, és a másik tagállam azon bűnüldözési szervei, amelynek a szóban forgó információk birtokában vannak, a kérvényezett célra rendelkezésre fogja azokat bocsátani, figyelembe véve az adott tagállamban zajló vizsgálatok követelményeit.

(6)

Az Európai Tanács 2008. január 1-jében határozta meg a hágai program e célkitűzésének elérésére vonatkozó határidőt.

(7)

Az Európai Unió tagállamainak bűnüldözési hatóságai közötti, információk és bűnüldözési operatív információk cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, 2006. december 18-i 2006/960/IB kerethatározat (2) meghatározza azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagállamok bűnüldözési hatóságai a bűnügyi nyomozás vagy bűnügyi hírszerzési műveletek végrehajtása céljából gyorsan és hatékonyan kicserélhetik a meglévő információkat és bűnüldözési operatív információkat.

(8)

A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítéséről szóló hágai program ugyanakkor kimondja, hogy az új technológiákat teljes mértékben fel kell használni, és a nemzeti adatbázisokhoz is kölcsönösen biztosítani kell a hozzáférést. A hágai program előírja továbbá, hogy új, központosított európai adatbázisokat kell létrehozni azon tanulmányok alapján, amelyek igazolták, hogy azok hozzáadott értéket képviselnek.

(9)

A hatékony nemzetközi együttműködés szempontjából alapvető fontosságú, hogy gyorsan és hatékonyan kerülhessen sor pontos információk kicserélésére. A cél olyan eljárások bevezetése, amelyek révén elősegíthető a gyors, hatékony és költségkímélő adatcsere-eszközök alkalmazása. Az adatok közös felhasználása keretében ezen eljárásokban érvényesülnie kell az elszámoltathatóságnak, valamint azoknak megfelelő garanciákat kell tartalmazniuk az adatok pontosságára és biztonságára vonatkozóan a továbbítás és tárolás során, továbbá tartalmazniuk kell az adatcsere rögzítésére és az átadott információk felhasználási korlátozásaira vonatkozó eljárásokat.

(10)

A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság és az Osztrák Köztársaság között létrejött, különösen a terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés, valamint az illegális migráció elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2005. május 27-i prümi szerződés teljesíti ezeket a követelményeket. Annak érdekében, hogy minden tagállam vonatkozásában teljesülhessenek a hágai program alapvető követelményei, és egyúttal annak határidővel kapcsolatos céljait is el lehessen érni, a prümi szerződés lényegi részeinek alkalmazását minden tagállamra nézve kötelezővé kell tenni. Ezért e tanácsi határozat a prümi szerződés legfőbb rendelkezésein alapul.

(11)

E határozat ennélfogva olyan, az információcsere javítására irányuló rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek alapján a tagállamok hozzáférést biztosítanak egymás számára automatizált DNS-elemzési állományaikhoz, automatizált daktiloszkópiai azonosítási rendszereikhez és gépjármű-nyilvántartási adataikhoz. A nemzeti DNS-elemzési állományokból és automatizált daktiloszkópiai azonosítási rendszerekből származó adatok esetében a „találat/nincs találat ”rendszernek lehetővé kell tennie a keresést végző tagállam számára, hogy az adott dokumentációhoz kapcsolódó konkrét személyes adatokat kérjen az azt kezelő tagállamtól, és szükség esetén a kölcsönös segítségnyújtási eljárások révén további információkat kérjen.

(12)

Ez jelentősen felgyorsítja a jelenlegi eljárásokat azáltal, hogy a tagállamok számára láthatóvá válik, hogy van-e olyan másik tagállam — és ha van, melyik az —, amely rendelkezik a számára szükséges információkkal.

(13)

A határokon átnyúló adatösszehasonlítás várhatóan új dimenziót nyit majd a bűnözéssel szembeni küzdelemben. Az adatok összehasonlítása révén szerzett információk új nyomozási megközelítéseket nyithatnak meg a tagállamok számára, és így kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a tagállami bűnüldöző szervei segítésében.

(14)

A szabályoknak a tagállamok nemzeti adatbázisainak hálózatba kapcsolásán kell alapulniuk, így egyszerű és hatékony megközelítést képeznek a határokon átnyúló bűnözés kezelésében.

(15)

Bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni a tagállamok számára a személyes és nem személyes adatok átadását a határon átnyúló dimenzióval rendelkező nagyobb szabású eseményekkel kapcsolatos információcsere javítása érdekében.

(16)

Mivel a nemzetközi együttműködés — különösen a határokon átnyúló bűnözéssel szembeni küzdelem területén — további fejlesztésre szorul, ez a határozat amellett, hogy javítja az információcserét, többek között lehetővé teszi a rendőri szervek közötti együttműködés szorosabbra fűzését is, például a közös biztonsági műveletek (pl. közös járőrszolgálatok) és az életet vagy a testi épséget fenyegető közvetlen veszély esetén való határokon átnyúló beavatkozások révén.

(17)

A büntetőügyekben folytatott szorosabb rendőrségi és igazságügyi együttműködéshez szervesen kapcsolódnia kell az alapvető jogok, különösen a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jog tiszteletben tartásának. Ezt e határozatban átfogó jelleggel megállapított különleges adatvédelmi szabályokkal kell garantálni, amelyeknek igazodniuk az általa szabályozott adatcsere egyedi jellegéhez. A határozat egyedi adatvédelmi rendelkezéseinek figyelembe kell venniük különösen az adatbázisokhoz való határokon átnyúló, on-line hozzáférés egyedi jellegét. Mivel az on-line hozzáférés esetében a dokumentációt kezelő tagállamnak nem áll módjában előzetes ellenőrzést végezni, e határozatnak biztosítania kell, hogy sor kerüljön az utólagos ellenőrzésre.

(18)

A tagállamok — tudatában annak, hogy e határozat milyen jelentőséggel bír a személyek jogainak védelmében, valamint, hogy a személyes adatok valamely másik tagállamnak történő átadásához a fogadó tagállam részéről elégséges szintű adatvédelmi szabályozás szükséges — gondoskodnak a benne foglalt valamennyi adatvédelmi szabály hatékony végrehajtásáról.

(19)

Mivel e határozat céljait, nevezetesen az Európai Unión belüli információcsere javítását a tagállamok egymástól elszigetelten nem tudják kielégítően megvalósítani a bűnözéssel szembeni küzdelem és a biztonsági ügyek határon átnyúló jellegéből adódóan, és ezekben az ügyekben rászorulnak egymás munkájának alapul vételére, azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, a Tanács intézkedéseket hozhat az EK-Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően, amelyre az EU-Szerződés 2. cikke hivatkozik. Az EK-Szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvének megfelelően e határozat nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(20)

Ez a határozat összhangban van a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt alapvető jogokkal és elvekkel.

a)

A DNS-profilok, daktiloszkópiai adatok és bizonyos nemzeti gépjármű-nyilvántartási adatok automatizált továbbítására vonatkozó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések (2. fejezet);

b)

A határokon átnyúló vonatkozású nagyszabású eseményekkel kapcsolatos adatok átadásának feltételeire vonatkozó rendelkezések (3. fejezet);

c)

A terrorcselekmények megelőzése érdekében történő információátadás feltételeire vonatkozó rendelkezések (4. fejezet);

d)

A határmenti rendőrségi együttműködés különböző intézkedésekkel való intenzívebbé tételére vonatkozó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések (5. fejezet).

a)

a megkereső tagállam meghatározza a kérelem célját;

b)

a megkereső tagállam saját jogának megfelelően — nyomozást elrendelő határozatot vagy –– az illetékes hatóság által kiadott nyilatkozatot mutat be, amely igazolja, hogy a sejtanyag gyűjtésére és vizsgálatára vonatkozó követelmények teljesülnének, amennyiben az érintett személy a megkereső tagállam területén tartózkodna; és

c)

a megkeresett tagállam joga szerint a sejtanyag gyűjtésére és vizsgálatára, valamint az így kapott DNS-profil átadására vonatkozó követelmények teljesülnek.

a)

tulajdonosokra vagy üzemeltetőkre vonatkozó adatok, és

b)

gépjárművekre vonatkozó adatok.

a)

egymás lehető leghamarabb történő értesítésével az ilyen határokon átnyúló hatásokkal járó eseményekről, valamint a vonatkozó információk cseréjével;

b)

saját területükön a szükséges rendőrségi intézkedések meghozatalával és összehangolásával a határokon átnyúló hatásokkal járó események esetén;

c)

lehetséges mértékben tisztviselők, szakértők és tanácsadók küldésével, valamint felszerelés biztosításával azon tagállam kérelmére, amelynek területén az esemény bekövetkezett.

a)

„személyes adatok feldolgozása”: a személyes adatokkal automatikus vagy nem automatikus módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, azaz adatok gyűjtése, rögzítése, rendszerezése, tárolása, átalakítása vagy megváltoztatása, szétválogatása, visszakeresése, az azokba való betekintés, adatok felhasználása, közlése átadás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, adatok összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése vagy megsemmisítése. Az e határozat szerinti feldolgozás magában foglalja továbbá a találatok meglétéről szóló értesítést;

b)

„automatizált keresési eljárás”: egy másik szerv automatizált állományaihoz való közvetlen hozzáférés, amely eljárás során a válasz is teljesen automatizált módon érkezik;

c)

„megjelölés”: a tárolt személyes adatok megjelölése a jövőbeni feldolgozásuk korlátozásának szándéka nélkül;

d)

„zárolás”: a tárolt személyes adatok megjelölése a jövőbeni feldolgozásuk korlátozásának céljából.

a)

az összehasonlított DNS-profilok vagy daktiloszkópiai adatok egyezésének megállapítása;

b)

az adatok egyezése esetén jogsegély iránti rendőrségi vagy igazságügyi kérelem előkészítése és benyújtása a nemzeti jognak megfelelően;

c)

a 30. cikk szerinti jegyzőkönyvbe vétel.

a)

ha az adatok nem vagy már nem szükségesek az átadás céljának szempontjából; amennyiben személyes adatok kérés nélkül kerültek átadásra, az átvevő szervnek haladéktalanul ellenőriznie kell, hogy azok szükségesek-e az átadás céljának szempontjából.

b)

az átadó tagállam nemzeti jogában az adatok megőrzése tekintetében megállapított maximális időtartam lejáratát követően, amennyiben az átadó szerv az átvevő szervet az említett maximális időtartamokról az adatok átadásakor tájékoztatta.

a)

az adatvédelem és adatbiztonság biztosítása céljából sor kerüljön a technika jelenlegi állásának megfelelő olyan intézkedések meghozatalára, amelyek különösen az adatok titkosságát és sérthetetlenségét szavatolják;

b)

általánosan hozzáférhető hálózatok használata esetén az illetékes hatóságok által elismert kódolási és engedélyezési eljárásokat alkalmazzanak; és

c)

a 30. cikk (2), (4) és (5) bekezdésével összhangban ellenőrizhető legyen a keresések megengedhetősége.

a)

az átadás indoka;

b)

az átadott adatok;

c)

az átadás dátuma; és

d)

a lekérdező szerv és az állományt kezelő szerv megjelölése vagy ismertetőjele.

a)

Automatizált kereséseket vagy összehasonlításokat kizárólag a nemzeti kapcsolattartó pontok különleges engedéllyel rendelkező tisztviselői hajthatnak végre. Az automatizált keresések vagy összehasonlítások végrehajtására jogosult tisztviselők jegyzékét kérésre az alábbi (5) bekezdésben említett felügyeleti hatóságok és az egyéb tagállamok rendelkezésére kell bocsátani.

b)

Minden tagállam biztosítja, hogy az állományt kezelő szerv és az átvevő szerv jegyzőkönyvet készítsen a személyes adatok minden egyes átadásáról és átvételéről, a találatról vagy annak hiányáról való értesítést is beleértve. A jegyzőkönyv a következő információkat tartalmazza:

a)

az adatvédelem ellenőrzése;

b)

az adatbiztonság biztosítása.

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/46

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/47

28.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/49