27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/1

(1)

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Írországnak a 2006–2009 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 5,4 %-ról átlagosan valamivel 4,5 % fölé lassul a programidőszak fennmaradó része alatt. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján értékelve úgy tűnik, ez a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezésekre épül, mindamellett a lakásépítés magas szintjének és az ingatlanáraknak a hirtelen visszaesése fontos kockázatot jelent. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

(3)

A program becslése szerint az államháztartási egyenleg 2006-ban a GDP 2,3 %-át kitevő többlet lesz, az előző változatban előirányzott, a GDP 0,6 %-át jelentő hiánnyal szemben; a központi kormányzat újabb készpénzforgalmi adatai egy még nagyobb, a GDP megközelítőleg 2,5 %-át kitevő többlet felé mutatnak. Az egy évvel korábbihoz képest a vártnál jobb eredmény teljesen a bevételi oldalnak tulajdonítható, és különösen az ingatlanpiac tartós élénkségét tükrözi, amely megnöveli a lakhatással kapcsolatos adóbevételeket, valamint korlátozottabb mértékben a magasabb kibocsátásnövekedést, amelynek hasonló a hatása a főbb adókra. A nominális kiadások becsült eredménye közel van az előirányzathoz.

(4)

Írország középtávú költségvetési stratégiája a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban a költségvetési fenntarthatóság biztosításán alapszik. Az előrejelzés szerint a többlet a programidőszak alatt fennmarad, a GDP 2,3 %-ára becsült 2006. évi államháztartási többletről 1,2 %-ra mérséklődik 2007-ben, majd fokozatosan 0,6 %-ra csökken 2009-ben; az elsődleges többlet hasonlóan a GDP 3,3 %-ára becsült 2006. évi értékről a GDP 1,6 %-ára esik vissza 2009-ben. Az előirányzott államháztartási többlet feleződése 2007-ben a magasabbra tervezett kiadási arányból ered, az emelés főként magasabb szociális juttatásokat tükröz; 2008-ban és 2009-ben a tervek szerint a bevételi és a kiadási arány is csökken, de a kiadás csak csekély mértékben. Az előző változat (2008-ig tartó) előrejelzéseivel összehasonlítva a becsült 2006-os egyenlegnek a vártnál magasabb bevételekkel elért erős emelkedését a bevételi, az államháztartási és az elsődleges többletarányok tekintetében átviszi a következő két évre, bár csökkenő tendenciával, az előrejelzett kiadási arány gyakorlatilag változatlan profilja mellett.

(5)

A közös módszertannak megfelelően kiszámított strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP nem egészen 3 %-át kitevő 2006. évi többletről a GDP valamivel több mint 1,5 %-ára csökken 2009-ben. A stabilitási program előző változatával egyezően a program strukturális egyensúlyi pozíciót határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a program szerint nagy biztonsági tartalékkal terveznek fenntartani programidőszak alatt. Mivel a középtávú célkitűzés önmagában szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,25 %-át kitevő hiány), a program szerinti strukturális egyensúly megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és szigorúbb, mint azt a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedése és az adósságráta indokolná.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottak. Egyrészről a feltételezettnél valószínűleg erősebb kiindulási helyzet után a makrogazdasági környezet a vártnál kedvezőtlenebbül alakulhat, és ezzel összefüggésben egyes bevételi források, különösen az ingatlanpiachoz legszorosabban kapcsolódók jelentősen gyengülhetnek. Másrészről a többi bevétel előrejelzése óvatosnak tűnik, és az utóbbi években a kiadások a tervezett szinten belül vagy ahhoz közel maradtak.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt fenntartsák a középtávú célkitűzést. Ezenkívül az ugyanazon időszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A 2008-as és 2009-es költségvetési irányvonal összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. 2007-ben azonban a strukturális egyenleg erősen visszaesik, aminek az a veszélye, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal ebben az évben ciklust támogató lehet, ha a gazdaság esetleg konjunktúrát él át; ezt a helyzetet el kell kerülni a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében.

(8)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 25 %-ára, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alá csökkent. A program előrejelzése szerint az adóssághányad további 3 százalékponttal csökken a programidőszak során.

(9)

Írországban az elöregedés okozta hosszú távú költségvetési hatás jóval az uniós átlag felett van, főként a viszonylag fiatalabb népességből és így az elkövetkező évtizedekben a GDP-arányos nyugdíjkiadások magasabb emelkedéséből eredően, amit részben a nyugdíjrendszer fokozódó igénybevétele befolyásol. A 2005-höz képest javult kiinduló költségvetési egyenleg jelentősen hozzájárul az elöregedéssel kapcsolatban előre jelzett költségvetési hatás enyhítéséhez, de nem tudja teljesen ellensúlyozni az elöregedő népesség miatt felmerülő kiadások lényeges növekedését. A magas elsődleges többletek középtávú fenntartása és a nyugdíjkiadások jelentős növekedését megfékező intézkedések végrehajtása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez, ahogyan azt a program is felismeri. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintetve Írország összességében közepes kockázattal szembesül.

(10)

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából nem értékeli minőségileg a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig nem veszik kifejezetten figyelembe a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései mindazonáltal láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program az infrastruktúra modernizálására irányuló ambiciózus tervek további végrehajtását tervezi, főként a 2007 januárjában közzétett nemzeti fejlesztési terv keretében, míg a stabilitási program az államháztartás intézményi elemeinek fejlesztésére irányuló intézkedések – főként a az adóbehajtás hatékonyságának növelésére és a kiadáskezelés során nagyobb költséghatékonyság elérésére irányuló intézkedések – részletes leírásával kiegészíti a nemzeti reformprogram tervezett fellépéseit.

(11)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2).

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/5

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Németország 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 2,3 %-ról átmenetileg 1,4 %-ra lassul 2007-ben, a programidőszak hátralévő részében pedig átlagosan 1,75 % lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (a GDP 2006-os növekedésére vonatkozó legfrissebb hivatalos becslés 2,7 %) úgy tűnik, hogy a Bizottság szolgálatainak a potenciális növekedésre vonatkozó előrejelzéséhez képest a forgatókönyv 2008-ig megalapozott, az azt követő évek esetében pedig enyhén kedvező növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése magasnak tűnik.

3.

A program szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 2,1 %-a lesz (a legfrissebb kormányzati közlemény ezt 1,9 %-ra módosította), szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 3,3 %-ának megfelelő céllal. A költségvetés váratlanul magas adóbevételekben részesült, amelyeket a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban nem költöttek el 2006-ban. Az adóteher (az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevétel) a jelenlegi előrejelzés szerint 2006-ban a GDP mintegy 40 %-ára nő, ez körülbelül a GDP 1 %-ával magasabb, mint a program előző változatában. Az államháztartás kiadásait 2006-ban szoros ellenőrzés alatt tartották. A valamelyest szűkebb költségvetési eredmény oka a monetáris transzferek alacsonyabb szintje, amit az okozott, hogy a munkaerőpiac javulása miatt váratlanul enyhült a német szövetségi munkaügyi hivatalok helyzete. A kamatkiadások és a támogatások a vártnál alacsonyabbak voltak.

4.

A középtávú költségvetési stratégia fő célja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. Ennek elérése érdekében a program a költségvetési konszolidáció folytatását, és eközben a növekedési és foglalkoztatási feltételek javítását javasolja. A túlzott hiány 2006-ra tervezett korrekcióját követően a hiány mértéke az előrejelzések szerint évente 0,5 százalékponttal csökken (kivéve 2008-ban), és végül 2010-ben a GDP 0,5 %-át teszi majd ki. Az elsődleges egyenleg javulása ugyanezt a mintát követi, a többlet 2010-ben eléri a GDP 2 %-át. Miközben a költségvetés bevételi oldalon kiigazító intézkedéseket tartalmaz, nevezetesen a központi héakulcs 16 %-ról 19 %-ra emelését, éves összehasonlításban mind a kiadási, mind a bevételi arány csökkenő tendenciát követ. A kiadási arány 2010-re 2,5 százalékponttal csökkenve a GDP 43 %-ára esik, amit főként a szociális kiadások lefaragásával kívánnak elérni. Ugyanebben az időszakban a bevétel/GDP-arány az előrejelzések szerint 2010-re 1,5 százalékponttal csökkenve a GDP 42 %-ára esik; az adók arányának emelkedését (például a héakulcs 2007-es emelését) nagyjából ellensúlyozza a társadalombiztosítási járulékok arányának csökkenése (ami a munkanélküliségi járulék 2007-es csökkentésének és a járulékok arányának negatív tendenciájának köszönhető), miközben a nem adóból származó bevételek csökkennek. A program előző változatával összehasonlítva a költségvetési célok minden évre magasabbak, noha 2008-ra nem terveznek kiigazítást.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 2 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 0,5 %-át kitevő hiányra javul a programidőszak végén, évente átlagosan csaknem a GDP 0,5 %-ával javulva. A stabilitási program előző változatával egyezően a program strukturális egyensúlyi pozíciót határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a program szerint nem érnek el a programidőszak alatt. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2007 tekintetében nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, ezután azonban az előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. Fennáll annak a kockázata, hogy a szociális kiadások arányának tervezett csökkenése nem érhető el további, a programban nem ismertetett intézkedések nélkül. Az aktualizált program is kimondja, további reformokra van szükség a munkaerőpiacon és a társadalombiztosításban. Ezenfelül bizonyos kockázat ered a társasági adó 2008-ra tervezett reformjából is. Ekképpen előfordulhat, hogy a társasági adóból származó bevételek esetleges csökkenését további kiadás-visszafogással kell ellensúlyozni. Az említett reformot leszámítva a bevételi előrejelzések megbízhatónak tűnnek. Mindamellett a költségvetési kiigazítást veszélyeztető negatív kockázatok összességében fennmaradnak, különösen a kiigazítási pályának a későbbi évek alatt történő végrehajtása tekintetében.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal alkalmas arra, hogy 2006-ig, a Tanács által megszabott határidő előtt egy évvel megszüntesse a túlzott hiányt. Ezenkívül a 2007 után bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben, noha 2008 vonatkozásában fennállnak bizonyos kockázatok. A túlzott hiány megszüntetését követő években a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti ütemét – főként 2008-ban – erősíteni kell annak érdekében, hogy összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. 2008-ban, amikor gazdaságilag „kedvező időszakok ”várhatók, nem tervezik a strukturális egyenleg javítását. A szükséges strukturális kiigazítási pálya követése gyakorlatilag lehetővé tenné a középtávú célkitűzés programidőszakbeli megvalósítását.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 67,9 %-án állt, azaz meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta a programidőszak alatt 3,5 százalékponttal csökken. Az adósságráta a programban előre jelzettnél kedvezőtlenebbül alakulhat, tekintve a költségvetési célokat fenyegető kockázatokat és a programban feltételezett adósságcsökkentő állományalkalmazkodások bizonytalanságát. E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy az adósságráta a programidőszak alatt nem csökken elegendően a referenciaérték felé.

9.

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Németországban közel van az EU-átlaghoz, noha a már lezajlott nyugdíjreformnak köszönhetően a nyugdíjkiadások valamelyest kisebb mértékben nőttek, mint sok más országban. Törvénytervezetet dolgoztak ki a kötelező nyugdíjkorhatár fokozatos lépésekben, 67 évre való emeléséről, 2012-től kezdődően. Noha lesznek kivételek a magasabb nyugdíjkorhatár alól, a lépés javítani fogja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A magánnyugdíj-takarékossági megoldások továbbfejlesztése kedvező hatással járna a nyugdíjjövedelmekre. A kiinduló költségvetési egyenleg még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. Sőt, a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Németország összességében közepes kockázattal szembesül.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából nem értékeli minőségileg a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig nem veszik kifejezetten figyelembe a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A társasági adó 2008. évi reformja és az egészségügyi reform mindkét programban szerepel. Ezenkívül a szövetségi rendszer reformjának második szakaszában mindkét program felül kívánja vizsgálni a kormányzat szintjei közötti kapcsolatokat annak érdekében, hogy fokozza az egyes területek elszámoltathatóságát. A stabilitási program ebben az összefüggésben felismeri továbbá egy olyan intézményi keret kiépítésének szükségességét, amely a kormányzat valamennyi szintjén biztosítaná a költségvetési fegyelmet és korán fellépne a felmerülő költségvetési válsághelyzetekkel szemben.

11.

Az államháztartási területen tervezett intézkedések nagyjából megfelelnek a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (2).

i.

A gazdaságilag „kedvező időszakok ”nyújtotta előnyöket kihasználva erősítse a strukturális kiigazítást 2008-ban, többek között bármilyen többletbevételnek a hiány csökkentése érdekében történő felhasználása által, ezt követően pedig folytassa a költségvetési konszolidációt a középtávú célkitűzés irányában, azáltal, hogy szoros ellenőrzése alatt tartja a kiadásokat, és eközben biztosítja, hogy a társasági adó bejelentett reformja nem teszi kockára a költségvetési konszolidációt;

ii.

Az adósságszint és a nyugdíjkiadások előre jelzett emelkedése miatt a középtávú célkitűzés elérésével és, különösen az egészségügyben, reformok végrehajtásával javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát;

iii.

Javítsa a költségvetési keretet annak érdekében, hogy a kormányzat összes szintjén erősítse a költségvetési fegyelmet, különösen a szövetségi rendszer reformjának második szakaszára vonatkozó tervek végrehajtása révén.

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/9

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Görögország 2006–2009 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját (2)  (3).

2.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP éves növekedése nagyjából állandóan 4 % körül lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2006 és 2007 esetében megalapozott, azt követően – mikor a növekedés várható alakulása kissé felfelé torzítottnak tűnik – pedig optimista növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzései a programidőszak későbbi éveit tekintve alacsonynak tűnnek.

3.

2006 tekintetében a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése és az új változat szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 2,6 %-a lesz, amely teljesen megegyezik a stabilitási program előző változatában meghatározott célkitűzéssel. Az összkiadások megfelelnek a 2006-os költségvetésben meghatározott célkitűzésnek. Míg a kiadások főbb kategóriái esetében meghatározott célkitűzéseket nagyjából elérték, a nem természetbeni szociális kiadások csökkentése révén kompenzálták az állami beruházásoknak a GDP 0,5 %-át kitevő túllépését. Az összbevétel kicsit magasabb volt a vártnál. Az egyszeri intézkedéseket részben az év közepén végrehajtott, többek között az üzemanyagot és a cigarettát terhelő jövedéki adó emelésére, valamint a mobiltelefonos szolgáltatásokra kivetett adótartalom növelésére irányuló állandó intézkedésekkel helyettesítették. Az ezen állandó intézkedések révén befolyt bevétel kompenzálta az egyszeri bevételek csökkenését, amely a GDP 2006. évi költségvetésben meghatározott 0,6 %-áról 0,4 %-ra esett vissza.

4.

A program költségvetési stratégiája a túlzott hiány 2006-ig történő megszüntetését tűzi ki célul. Azt követően az államháztartási hiány a tervek szerint tovább csökken a programidőszak alatt, a GDP 1,2 %-ára 2009-re. A 2006–2009 közötti, a GDP 1,5 százalékponttal megfelelő mértékű hiánycsökkenés majdnem egyenlően köszönhető a bevétel-növekedésnek és a kiadáscsökkentésnek. Az összbevétel a bevételi oldalon a várakozások szerint GDP-arányosan 0,75 százalékpontot növekszik, főként a közvetett adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások miatt. A kiadási oldalon az összkiadás az előrejelzések szerint a GDP 0,75 százalékpontot megfelelő mértékben csökken ugyanezen időszak alatt, amelyből 0,5 százalékpontnyit az alacsonyabb kamatkifizetések okoznak. Következésképpen az elsődleges kiadások csökkenése a várakozások szerint csak 0,25 százalékpontot tesz majd ki. A szociális kiadások a tervek szerint a GDP 0,5 százalékpontnyit megfelelő mértékben nőnek, amelyet nagyban kompenzál az egyéb kiadási kategóriákban – főleg a kollektív fogyasztás területén – bekövetkező, 0,75 százalékpontot elérő csökkenés. Az elsődleges többlet mintegy 1 százalékponttal nő a programidőszak alatt és 2009-re eléri a GDP majdnem 3 %-át. Bár az előző programmal összehasonlítva a 2006–2008-as célkitűzések ugyanolyan makrogazdasági forgatókönyv mellett nagyjából változatlanok maradtak, a 2006-os kiigazítás jelentősebb, mivel a 2005-ös hiány (a GDP 5,2 %-a) magasabb a 2005. decemberi változatban előre jelzettnél (a GDP 4,3 %-a).

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 3,5 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 1,75 %-át kitevő hiányra javul a programidőszak végén (2009-ben). A stabilitási program előző változatával egyezően a program strukturális egyensúlyi pozíciót, illetve strukturális többletet határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a program azonban nem kíván elérni a programidőszakban. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő strukturális hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2007-ig nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, azt követően azonban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. A program különösen 2008 és 2009 tekintetében nem ad megfelelő tájékoztatást a tervezett intézkedésekről, és optimista makrogazdasági forgatókönyvet vesz alapul. Az elmúlt évek tapasztalatait alapul véve, bár nem volt csúszás az elmúlt két évben, nem zárható ki a programidőszak alatti túlköltekezés, míg elmaradhatnak a bevételek, amennyiben a közzétett, adókijátszás elleni intézkedések nem bizonyulnak hatékonynak.

7.

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal alkalmas arra, hogy 2006-ig a Tanács ajánlásának megfelelően megszüntessék a túlzott hiányt. Úgy tűnik azonban, hogy a költségvetési irányvonal a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén nem nyújt elegendő biztonsági tartalékot a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. Görögország a túlzott hiány megszüntetését követő években várhatóan továbbra is kedvező időszakokkal szembesül. Ezen értékelés alapján a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme különösen 2007-et követően megerősítésre szorul ahhoz, hogy összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 104 %-át, azaz jóval meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta a programidőszak alatt fokozatosan a GDP mintegy 13 százalékpontjával csökken, míg az állományalkalmazkodás csökkenése 2007-től felgyorsul. Az optimista növekedési előrejelzéseket, valamint a fent említett költségvetési hiánycélokhoz kapcsolódó kockázatot tekintve az adósságráta 2007 után a program előrejelzésénél kedvezőtlenebbül alakulhat. E kockázatértékelés alapján azonban úgy tűnik, hogy az adósságráta a programidőszak alatt elegendően csökken a referenciaérték felé.

9.

Bizonytalan az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Görögországban, mivel nem áll rendelkezésre nyugdíjkiadásokra vonatkozó hosszú távú előrejelzés, bár a Görögország 2002-es aktualizált stabilitási programjában szereplő legfrissebb adatok alapján valószínűleg jóval meghaladja az uniós átlagot, hosszú távon pedig a nyugdíjkiadások tekintélyes GDP arányos növekedése várható. A kiinduló költségvetési egyenleg – noha 2005-höz képest javult – a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is még mindig nagy kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. Továbbá a bruttó adósság jelenlegi szintje jóval meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket, csökkentéséhez pedig hosszú időn keresztül magas elsődleges többletet kell elérni. Az államháztartás tervek szerinti konszolidációja, valamint az elöregedéssel kapcsolatos kiadások valószínűleg jelentős növekedésének megállítása céljából hozott sürgős reformintézkedések hozzájárulnának az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Görögország összességében magas kockázattal szembesül. Javítaná a hosszú távú fenntarthatóságra vonatkozó értékelés megbízhatóságát, ha rendelkezésre állnának a nyugdíjkiadásokra vonatkozó hosszú távú előrejelzések.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából nem értékeli minőségileg a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig — 2007 kivételével — nem veszik kifejezetten figyelembe a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései azonban láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A nemzeti reformprogram végrehajtási jelentésében tervezett 2007-es intézkedések és fellépések többségét láthatóan belefoglalták a 2007. évi költségvetési törvénybe, még ha az intézkedésekre és végrehatásukra vonatkozó részletes leírás hiánya miatt bizonyos kétségek merülnek is fel a költségvetési hatással kapcsolatban.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (4).

i.

a kedvező időszakokat figyelembe véve, a túlzott hiány korrekcióját követően fokozza a középtávú célkitűzés felé ható kiigazítást és biztosítsa, hogy megfelelően csökkenjen az adósság/GDP-arány;

ii.

javítsa tovább a költségvetési eljárást, még inkább fokozva annak áttekinthetőségét, hosszabb távú perspektívájú költségvetési stratégiát részletezve, illetve eredményesen végrehajtva az elsődleges kiadások nyomon követésének és ellenőrzésének mechanizmusait.

iii.

az igen magas adósságszint és az elöregedéssel kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedése fényében javítson az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságán, a középtávú célkitűzés elérése, az állami nyugdíjkiadások és az egészségügyi kiadások ellenőrzés alatt tartása, valamint az ambiciózus reformok határozott végrehajtása révén, és haladéktalanul dolgozza ki a nyugdíjkiadásokra vonatkozó hosszú távú előrejelzést.

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/13

1.

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Franciaország 2006–2010 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

2.

A program két különböző forgatókönyvet ad meg a makrogazdaság és a költségvetés alakulásáról: „alsó ”és „felső ”forgatókönyvet. A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzésével összhangban lévő „alsó ”forgatókönyv tekinthető a költségvetés alakulását értékelő referencia-forgatókönyvnek. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott feltételezéseken alapul, noha 2006 vonatkozásában kissé felfelé torzít. A forgatókönyv alapján a reál-GDP növekedése évente 2,25 %-kal nő a programidőszak alatt. A program inflációs előrejelzése is valószerűnek tűnik.

3.

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 2,7 %-a lesz, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 2,9 %-ának megfelelő céllal (és a 2005-ben a GDP 2,9 %-át kitevő hiánnyal). Noha a GDP-növekedési feltételezések a program előző és jelenlegi változatában megegyeznek – 2 és 2,5 % közé esnek – a növekedés összetétele a jelenlegi változatban inkább adótartalmú, mivel magasabb magánfogyasztásra épül. A hiány tekintetében várt javulás támogatja a) a GDP-növekedés gyorsulása (1,2 %-ról mintegy 2 %-ra), ami megnöveli a bevételeket (mintegy 5 milliárd euróval, azaz GDP-arányosan 0,3 százalékponttal), és b) a kiadási ütem lassulása.

4.

A program a francia hatóságok nagy ívű „nemzeti adósságcsökkentési ”stratégiájának része, és többéves, 2010-re nulla hiányt és a GDP 60 %-a alatti adósságszintet előirányzó adósságcsökkentési tervként mutatják be. A program a 2006-ban a GDP 2,7 %-át (2007-ben 2,5 %-át) kitevő infláció 2010-re a GDP 0 %-ára történő folyamatos csökkentését tervezi, ami azonban a későbbi évekre összpontosít, és összességében 2,7 százalékpontos GDP-arányos csökkenést jelent. A 2006-ban a GDP 0,1 %-át kitevő elsődleges hiány 2007-től többletbe fordulna és 2010-re elérné a GDP 2,5 %-át. A tervezett költségvetési konszolidáció a kiadási oldalra összpontosít: olyan többéves célszámokat határoz meg az államháztartási kiadások növekedésére, amelyek az (elsődleges) kiadás/GDP-arány közel 3 százalékpontos csökkenését hoznák a programidőszak alatt. A program előző változatával összehasonlítva az új változat lényegében ugyanolyan makrogazdasági forgatókönyv mellett nagyjából ugyanazt a költségvetési kiigazítást tervezi.

5.

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 2,5 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 0,25 %-át kitevő többletre javul a programidőszak végén (2010-ben). A stabilitási program előző változatával egyezően a program strukturális egyensúlyi pozíciót határoz meg középtávú célkitűzésként, amelyet 2010-re szándékoznak elérni. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

6.

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai a közeljövő tekintetében (2008-ig) nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, a program vége felé azonban az előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. A közeljövőt tekintve a kiigazítás főként az állami szintű kiadások szigorúbb ellenőrzésére épül, amit támogat még az új költségvetési rendről szóló organikus törvény (2) fokozatos végrehajtása és a korszerűsítési vizsgálatok eredménye; a kiigazítás megalapozottnak tűnik, noha a helyi önkormányzatok kiadási tendenciái kockázati tényezőt jelentenek. A későbbi éveket tekintve veszélybe kerülhet az előirányzott erőteljes kiigazítás teljes megvalósítása. A tervezett szigorú megszorítások várhatóan a programban nem részletezett intézkedéseket tesznek majd szükségessé, még abban az esetben is, ha az állami szintű kiadási normák megfelelően teljesülnek. Általánosabban, a francia költségvetési konszolidáció központi elemét adó államháztartási kiadási korlátok betartásával kapcsolatos múltbeli eredmények a végrehajtó mechanizmusok hiányával — főként a helyi önkormányzatok tekintetében — párosulva a negatív kockázatokat erősítik. Mechanizmusokat alakítottak ki a közkiadásokért felelősök közötti párbeszéd fejlesztésére a valamennyi szintű kiadás jobb ellenőrzése érdekében.

7.

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2010-re megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. Az irányvonal azonban a programidőszak vége felé, legvalószínűbben 2009-től bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. 2007-et leszámítva a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme nagyjából összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. Noha Franciaország alig van túl a túlzott hiány megszüntetésén, a 2007-re tervezett kiigazítás GDP-arányosan a becslések szerint csupán 0,3 százalékpontot ér el, miközben a gazdasági helyzet nem nevezhető „kedvezőtlen időszaknak”, sőt, az adórugalmasság „kedvező időszakot ”jelez.

8.

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 64,6 %-át, azaz meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint a adósság/GDP-arány a programidőszak alatt 6,5 százalékponttal csökkenni fog. Az adósságráta a programidőszak vége felé az előre jelzettnél kedvezőtlenebbül alakulhat, tekintve 1) a költségvetési célokat fenyegető fent említett kockázatokat és 2) az átlagos múltbeli szintet meghaladó, nem stratégiai állami vagyon értékesítésének bizonytalanságát. A kockázatértékelés alapján úgy tűnik, hogy az adósságráta a programidőszak alatt elegendő mértékben csökken a referenciaérték felé.

9.

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Franciaországban valamelyest kisebb, mint az EU-átlag, mivel a már lezajlott nyugdíjreformnak köszönhetően a nyugdíjkiadások is kevésbé nőttek, mint sok más országban. A kiinduló költségvetési egyenleg – noha 2005-höz képest javult – a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is még mindig kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. Sőt, a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. A további költségvetési konszolidáció hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságát fenyegető kockázatok csökkentéséhez, amihez jól jönne a nyugdíjreform kedvező hatásainak megőrzése és esetleg erősítése. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Franciaország összességében közepes kockázattal szembesül.

10.

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a 2006. októberi francia nemzeti reformprogram általános hatását. Bár a program nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, úgy tűnik, hogy költségvetési előrejelzései figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. A program különösen a munkaerőpiac modernizálására irányuló, ezáltal a növekedés lehetséges mértékét fokozó, valamint az ipari és kutatási szakpolitikák területén végzett innovációs intézkedéseket tartalmaz.

11.

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

12.

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (3).

i.

az erőteljes növekedési kilátásokat és az előzetesen vártnál jobban alakuló 2006-os eredményekből eredő kedvező kiindulási helyzetet kihasználva a középtávú célkitűzés felé vezető kiigazítást a programidőszak elejére összpontosítsa, és az elkövetkező években folytasson nagyszabású strukturális kiigazítási politikát abból a célból, hogy a terveknek megfelelően 2010-re megvalósítsa a középtávú célkitűzést, ezáltal pedig csökkentse az adósságszintet és javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. Különösen a 2007-es költségvetést kell maradéktalanul és hatékonyan végrehajtani, és minden lehetőséget meg kell ragadni a strukturális kiigazítás erősítésére.

ii.

az államháztartás valamennyi alága vonatkozásában erősítse a kiadási szabályok figyelemmel kísérését és végrehajtását a célból, hogy biztosítsa az ambiciózus többéves kiadási korlátok betartását.

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/17

(1)

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Olaszország 2006–2011 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 1,6 %-ról 2007-ben először 1,3 %-ra csökken. A gazdaság növekedése ezután fokozatosan erőre kap, és 2011-ben 1,7 %-ot ér el. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése is a későbbi éveket tekintve alacsonynak tűnik.

(3)

A 2006-os aktualizált stabilitási program a 2006-os hiányt a GDP 5,7 %-ára jelzi előre (2). A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzésében ezzel szemben a GDP 4,7 %-a szerepel. A Bizottság szolgálatainak forgatókönyve nem veszi figyelembe a GDP 0,9 %-ának megfelelő eltérést, amelynek oka egy vasúttársaság nagy sebességű projekttel (Ferrovie dello Stato – RFI/TAV) (3) kapcsolatos adósságának elengedése, a költségvetés elfogadásának végső szakaszában hozott döntés értelmében. A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány magasabb mint a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 3,5 %-ának megfelelő érték. A GDP 1,2 %-ának megfelelő különbséget alapvetően az egyszeri intézkedések eltérő hatása (a GDP 0,8 %-a) és az Európai Bíróságnak a vállalati autókra kivetett HÉA-val kapcsolatos ítéletének tartós negatív hatása (a GDP mintegy 0,4 %-a) magyarázza.

(4)

A programban szereplő költségvetési stratégia célja a túlzott hiány 2007-ig való megszüntetése (a hiány a tervek szerint a GDP 2,8 %-ára csökken) nagyrészt állandó jellegű intézkedések révén. Az államháztartás egyenlege a tervek szerint ezután folyamatosan javulni fog a programidőszak során, és végül 2011-ben a GDP 0,1 %-ának megfelelő többletbe fordul. Az elsődleges egyenleg a tervek szerint a 2006-ban a GDP 0,9 %-át kitevő hiányról 2011-re 5 %-os többletre javul. A kiigazítás 2007-ig elsősorban a bevételeken alapul, további közvetlen adókra és társadalombiztosítási járulékokra támaszkodik. A 2007 utáni időszak tekintetében az információk a tendenciáktól függő költségvetési célok eléréséhez szükséges korrekció nagyságrendjére korlátozódnak. Az előző programmal összehasonlítva a 2007 utáni célok kedvezőtlenebb makrogazdasági forgatókönyv mellett nagyjából változatlanok maradtak, de a sokkal magasabb 2006-os kiinduló hiány miatt a 2007-es kiigazítás is lényegesen magasabb.

(5)

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 4 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 0,25 %-át kitevő többletre javul a programidőszak végén (2011-ben). A stabilitási program előző változatával egyezően a program strukturális egyensúlyi pozíciót határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a programidőszak végére szándékoznak elérni. A program előző változata szerint a középtávú célkitűzést nem valósították volna meg a (2009-ben véget ért) programidőszak alatt. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

(6)

A költségvetés teljesítménye 2006 tekintetében a programban előre jelzettnél jobban a 2007 utáni időszakban pedig rosszabbul alakulhat. 2007 esetében a programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottak. A készpénzforgalmi adatok alakulása tükrében kedvező fejlemény, hogy a 2006-os hiány esetleg alacsonyabb lesz mint a GDP 5,7 %-ára előre jelzett érték, ami 2007 esetében az előre jelzettnél kedvezőbb kiindulási alapot teremt. Néhány, a 2007-es költségvetésben szereplő intézkedés eredményességéhez azonban kockázatok fűződnek. Nem lehet kizárni az államháztartást középtávon fenyegető kockázatokat, amelyek főként az ismétlődő egészségügyi túlköltekezésből erednek. Nincsenek adatok a 2007 utáni időszakra vonatkozó kiigazítási stratégiáról, ami szintén növeli a tervezett költségvetési konszolidáció kockázatait.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nagyjából alkalmasnak tűnik arra, hogy 2007-ig a Tanács ajánlásának megfelelően megszüntessék a túlzott hiányt, feltéve, hogy teljes körűen és eredményesen végrehajtják a költségvetési intézkedéseket. A GDP 1,25 %-ára tervezett strukturális kiigazítás kockázatokkal néz szembe. A 2006-ban az előre jelzettnél eredményesebb strukturális kiigazításra (a GDP 0,25 %-a) utaló, rendelkezésre álló adatok alapján azonban a 2007-es évben is kedvező hatások jelentkezhetnek. Előfordulhat, hogy a költségvetési irányvonal a 2010 előtt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén nem nyújt elegendő biztonsági tartalékot a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. Az is előfordulhat, hogy az irányvonal elégtelennek bizonyul a középtávú célkitűzés program szerinti, programidőszakon belüli megvalósításához. A túlzott hiány megszüntetését követő években a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme összhangban lesz a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb.

(8)

A bruttó államadósság a hivatalos becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 107,6 %-át, azaz jóval meghaladta a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaértéket. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2011-ig fokozatosan a GDP mintegy 98 %-ára csökken. Tekintve a készpénzforgalmi adatok alakulását, az adósságráta 2006-ban valószínűleg a program előrejelzésénél kedvezőbben alakul. Az adósságállomány előre jelzett alakulásával kapcsolatos kockázatok 2007-ben nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. 2007 után a kiigazítási stratégiára vonatkozó adatok hiánya növeli a tervezett adósságcsökkentés kockázatait. E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy az adósságráta a programidőszak alatt nem csökken elegendően a referenciaérték felé.

(9)

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Olaszországban kisebb, mint az EU-átlag, mivel a nyugdíjkiadások átlagosan kisebb mértékben nőttek, mint az EU átlaga, köszönhetően az elfogadott nyugdíjreformnak, feltéve, hogy azt teljes körűen végrehajtják, beleértve a várható élettartammal összhangban lévő tervezett, rendszeres biztosításmatematikai kiigazítást A foglalkoztatási ráta növelése – különösen az idősebb dolgozók tekintetében – emelné a dolgozók jövőbeni nyugdíját, és hozzájárulna a nyugdíjreform sikeréhez. A kiinduló költségvetési egyenleg – noha 2005-höz képest javult – még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is kockázatot jelent az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára nézve. A bruttó adósság jelenlegi szintje jóval meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket, csökkentéséhez pedig magas elsődleges többletet kell elérni, és hosszú időn keresztül fenntartani. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintetve Olaszország összességében közepes kockázattal szembesül.

(10)

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program ad némi tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig úgy tűnik, hogy figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program foglalkozik az államháztartás fenntarthatóságával, és a foglalkoztatás adóterheinek csökkentését tervezi 2007–2008 folyamán.

(11)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében is hiányos (4), amelyeket a jövőbeli programokba bele kell foglalni.

i)

a 104. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlással összhangban a túlzott hiány megszüntetése érdekében 2007-ben hajtsa végre a tervezett költségvetési konszolidációt;

ii)

használja ki a vártnál jobb költségvetési fejleményeket a hiány csökkentésére, és gondoskodjon arról, hogy a túlzott hiány korrekciója után megfelelően közeledjen a középtávú célkitűzés felé, és legkésőbb a programidőszak végére érje is el, valamint arról, hogy ennek megfelelően csökkenjen az adósság/GDP-arány;

iii)

az igen magas szintű adósság miatt teljes körűen hajtsa végre az elfogadott nyugdíjreformot – beleértve a várható élettartammal összhangban lévő tervezett, rendszeres biztosításmatematikai kiigazítást – annak érdekében, hogy elkerülje az nyugdíjkiadások jelentős növekedését; valamint

iv)

javítsa a költségvetési eljárást, fokozva annak áttekinthetőségét, részletesebben meghatározva a hosszabb perspektívájú költségvetési intézkedéseket, illetve eredményesen végrehajtva a kiadások, főként az egészségügyi kiadások nyomon követésének és ellenőrzésének mechanizmusait.

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/21

(1)

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Hollandia 2006–2009 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése 2006-ban 3,25 %, 2007-ben 3 %, a programidőszak hátralévő részében pedig évente 1,75 % lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2006 és 2007 esetében megalapozott, az azt követő évek esetében óvatos növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzései 2007-ig hihetőnek, a későbbi éveket tekintve pedig – a munkaerőpiac várható szűkülés miatt – alacsonynak tűnnek.

(3)

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartás egyenlege 2006-ban kiegyensúlyozott lesz, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP -1,5 %-ának megfelelő céllal. Ennek hátterében az erősen javuló konjunkturális kilátások állnak, amelyek eredményeként az adókból és a földgáz-értékesítésből magasabb bevételek származnak. Az őszi előrejelzés óta ismertté vált információk (az államháztartás helyzetéről szóló havi jelentések) még ennél is jobb költségvetési teljesítményre utalnak. A 2006. őszén készült utolsó hivatalos becslés szerint a 2006-os eredmény a GDP 0,4 %-ának megfelelő többlet lesz.

(4)

A programban szereplő középtávú költségvetési stratégia célja, hogy további költségvetési konszolidáció útján kínáljon megoldást az elöregedéssel kapcsolatos kiadási problémákra. A program azt tervezi, hogy a 2006-ban a GDP 0,1 %-át kitevő államháztartási többletet 2009-re 0,9 %-ra javítja. Az elsődleges többletre vonatkozó GDP-arányos cél a 2006-os 2,4 %-ról 2009-ig 2,9 %-ra javul; a tervezett javulás a program utolsó évében zajlik le, ami nagy részben a 2007–2009 közötti időszakban az EU költségvetésébe befizetett saját forrásokból várható, abban az évben esedékes visszatérítésnek köszönhető. A nominális kiigazítás a GDP-arányos kiadások esésével magyarázható, amelynek mértéke meghaladja a GDP-arányos bevételek 0,2 százalékpontos csökkenését. A stabilitási program előző változatához képest az államháztartási egyenleg szintje a teljes programidőszak alatt lényegesen magasabb. Ennek oka a gázértékesítésből származó magasabb bevétel, a 2005. évi kedvezőbb makrogazdasági környezet és a kedvezőbb 2006-os kilátások.

(5)

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a várakozások szerint 2007-ben GDP-arányosan mintegy fél százalékponttal romlik, 2008-ban stabilizálódik, 2009-ben pedig GDP-arányosan mintegy fél százalékponttal javul. A stabilitási program előző változatával egyezően a program a GDP 0,5–1 %-a közé eső strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet a programidőszak egészében fent kívánnak tartani. Mivel a középtávú célkitűzés sávjának alsó határa megegyezik az irányadó minimumértékkel (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1 %-át kitevő hiány), a célkitűzés megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok 2007-től kezdve összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. A 2006. évi magasabb adóbevételek 2007-re való átvitelének eshetősége pozitív kockázatot jelent a 2007-es költségvetési teljesítmény szempontjából. 2008 és 2009 vonatkozásában az óvatos makrogazdasági forgatókönyv jelenthet pozitív kockázatot a költségvetés számára. Másfelől viszont előfordulhat, hogy a gázértékesítésből származó bevételek szintje a programidőszak során alacsonyabb lesz a jelenleg vártnál.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt fenntartsák a középtávú célkitűzést. Ezenkívül a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén elegendő biztonsági tartalékot nyújt a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. Mindamellett fennáll annak a kockázata, hogy a program által alkalmazott költségvetési irányvonal 2007-ben, amikor kedvező gazdasági időszak várható, ciklikus politikába kezd. Ez nem lenne összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal.

(8)

Az államháztartási hiány 2004-ben és 2005-ben történt erőteljes csökkentésének köszönhetően a bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 50,2 %-ára, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alá esett. A program előrejelzése szerint az adósságráta a programidőszak alatt 6 százalékponttal tovább fog csökkenni.

(9)

A holland népesség elöregedése hosszú távon az EU-átlagnál jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások következő évtizedekre előre jelzett viszonylag magas növekedése miatt. A kiinduló költségvetési egyenleg, noha elmarad a 2005. évitől, hozzájárul az elöregedéssel kapcsolatban előre jelzett költségvetési hatás enyhítéséhez, de nem tudja azt teljesen ellensúlyozni. A GDP-arányos bevételek előre jelzett jövőbeni növekedése, amely főként a nyugdíjak elhalasztott adóztatásának köszönhető, hosszú távon részben ellentételezné az állami kiadások növekedését. Magas elsődleges többletek fenntartása a középtávon és/vagy a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését megfékező reformintézkedések végrehajtása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Hollandia összességében alacsony kockázattal szembesül.

(10)

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából nem értékeli minőségileg a nemzeti reformprogram 2006. évi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, noha úgy tűnik, hogy költségvetési előrejelzései figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program ismerteti a közelmúltban végrehajtott egészségügyi reformot, a társasági adózás módosításait és a tervezett különkiadásokat, például az infrastruktúra területén.

(11)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2).

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/24

(1)

2007. február 27-én a Tanács megvizsgálta Luxemburg aktualizált stabilitási programját, amely a 2006–2009 közötti időszakot fedi le.

(2)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 5,5 %-ról átlagosan 4,3 %-ra lassul a programidőszak hátralévő részében. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése is valószerűnek tűnik.

(3)

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1,0 %-a lesz, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 1,8 %-ának megfelelő céllal. Ezt részben magyarázza a 2005-ös hiánynak az előző programban szereplő, a GDP 2,3 %-ának megfelelő értékről a legújabb adatok szerinti 1 %-ra történő lefelé irányuló korrekciója.. Lehet, hogy a kedvező ciklikus feltételek és a – különösen az utolsó negyedévi – jelentősebb adóbevételek következtében a 2006-os hiány is alacsonyabb lesz az új programban becsültnél (a GDP 1,5 %-a).

(4)

A kormány és a szociális partnerek 2006 áprilisában, a Tanács 2006. február 14-i véleményét követően megállapodtak egy – a későbbiekben végre is hajtott – reform- és költségvetési konszolidációs csomagról. A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja e háromoldalú megállapodás szerint az egyensúlyi pozíció visszanyerése a programidőszak alatt. Ezt az államháztartás egyenlegének fokozatos javításával kell elérni, a GDP 1,5 %-ára becsült hiányról indulva kismértékű többletet elérve 2009-ben (a GDP 0,1 %-a). Az elsődleges egyenleg csökkenése párhuzamos lenne az államháztartási hiány csökkenésével. A kiigazítás a kiadási hányadnak a GDP 3,8 százalékpontot kitevő csökkenésére épül, amely messzemenően ellensúlyozná a bevételek arányának a 2,1 GDP-százalékpontos csökkenését. Ez a stratégia hasonlít a 2005. évi programban ismertetetthez, amely egy nagymértékben hasonló makrogazdasági kilátás mellett a hiány 2005. évi tetőzését jelezte előre 2006. helyett, és a nagyjából kiegyensúlyozott költségvetési helyzet elérését 2008-ra 2009 helyett.

(5)

A közös módszertannak megfelelő strukturális egyenleg (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg) a tervek szerint a GDP mintegy 1,25 %-át kitevő 2006. évi hiányról a GDP 1 %-át kitevő többletre javul a programidőszak végén. A stabilitási program az előző változatához hasonlóan középtávú költségvetési célkitűzésként a strukturális hiánynak a GDP 0,8 %-át kitevő szintjét határozza meg. A program a középtávú célkitűzést 2007-re szándékozik elérni, az előző változathoz képest egy évvel korábban. Mivel a középtávú célkitűzés (kissé) szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

(6)

A költségvetés akár jobban is alakulhat a programban előrejelzettnél. Főként az adó-előrejelzések tűnnek eléggé óvatosnak, különösen 2007. vonatkozásában. Az elmúlt években Luxemburgban a költségvetés valóban gyakran jobban alakult az előrejelzettnél, általában a vártnál jelentősen magasabb bevételek miatt. A program azonban azzal indokolja az általánosságban óvatos adó-előrejelzéseket, hogy a gazdaság kis mérete és nyitottsága következtében a gazdasági növekedés és így az adóbevételek rendkívül bizonytalanok.

(7)

E kockázatértékelés alapján, valamint feltételezve azt, hogy az ország szigorúan tartja magát a kiadási célkitűzésekhez, és nem hoz a költségvetési egyensúlyra kedvezőtlen hatást gyakorló újabb intézkedéseket, a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2007-re megvalósuljanak a középtávú célkitűzések. Továbbá úgy tűnik, elég széles biztonsági sávot nyújt ahhoz, hogy 2007-től kezdve a szokásos makrogazdasági ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott hiány-határértéket. A középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme teljes mértékben összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. A középtávú célkitűzés megvalósítása után a programban szereplő költségvetési irányvonal szintén teljes mértékben összhangban lesz a Paktummal.

(8)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban elérte a GDP 7,5 %-át, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. Az adóssághányad a program előrejelzése szerint enyhén emelkedik, a GDP 8,5 %-át éri el programidőszak végén.

(9)

A luxemburgi népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása az EU-ban a legmagasabbak közé tartozik, főként a nyugdíjkiadások előre jelzett, 7,5 GDP-százalékpontot kitevő, és az elöregedéssel kapcsolatos állami kiadások 8,25 százalékpontot kitevő igen jelentős növekedése miatt 2004 és 2050 között (összehasonlítva az EU-ban az átlagos, a GDP 2,25 illetve 3,5 százalékpontjának megfelelő növekedéssel). A bruttó adósság jelenlegi szintje igen alacsony és a társadalombiztosítás jelentős eszközöket halmozott fel. Míg ezen eszközök jelenlegi (a GDP körülbelül 25 %-ára becsült) mérete jelentősen hozzájárul az államháztartás fenntarthatóságához, nem lesz elegendő az elöregedéssel kapcsolatos kiadások nagymértékű növekedéséből eredően az adósságarányra gyakorolt hosszú távú hatás ellensúlyozására. Ezért, bár a stabil költségvetési egyenleg fenntartása segít csökkenteni a népességelöregedés okozta költségek egy részét, ahogyan azt a hatóságok felismerték, szükség lesz változtatásokra a nyugdíjrendszerben az államháztartási kiadások jövőbeli emelkedéseinek megfékezéséhez és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát érintő kockázatok csökkentéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Luxemburg összességében közepes kockázattal szembesül.

(10)

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. októberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett bizonyos szintű tájékoztatást ad a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, költségvetési előrejelzései pedig úgy tűnik, hogy figyelembe veszik a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásait. A stabilitási programnak az államháztartás területére tervezett intézkedései láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Különösen az a program által megerősített kormányzati szándék, hogy magas szinten tartsák az állami beruházásokat, tükrözi a nemzeti reformprogramban megállapított fellépések – a K+F fokozása, az erőforrások fenntartható használatának ösztönzése és a szomszédos országokkal való vasúti összeköttetés fejlesztése – elsődleges fellépésként történő kezelését.

(11)

A programban felvázolt költségvetési stratégia részben megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak. Eddig nem került sor jelentős nyugdíjreformokra.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (2). Ezenkívül a program lényeges pontokon eltér a magatartási kódexben meghatározott mintától (3).

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/27

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/35

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/36

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/40

—

a tapasztalat és bevált gyakorlat cseréje az ifjúságpolitika és a nem formális oktatás területén,

—

az ifjúságpolitika, valamint az ifjúsági és önkéntes munka fejlesztésének előmozdítása, továbbá az ifjúsági szervezetek teljesítőképességének és új tagjaik integrációjának támogatása,

—

partnerségi együttműködés és tartós hálózatok kiépítése ifjúsági szervezetek között.

1.

A civil társadalom, az állampolgárság és a demokrácia megszilárdítása

2.

A rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelem

3.

Etnikai és vallási csoportok közti párbeszéd

4.

Konfliktus-helyzetet követő mediáció és újjáépítés

5.

A nők aktív társadalmi részvétele

6.

Kisebbségek jogai

—

az Európai Unió tagállamai (1),

—

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás azon országai, amelyek tagjai az Európai Gazdasági Térségnek (Izland, Liechtenstein, Norvégia) (2),

—

az előcsatlakozási stratégiában részesülő tagjelölt országok, a közösségi programokban való részvételükre vonatkozó keret-megállapodásokban meghatározott általános elveknek, valamint általános feltételeknek és rendelkezéseknek megfelelően (Törökország).

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/42

—

a tartalomban és célkitűzésekben, összhangban az európai ifjúságpolitikai együttműködési keret kidolgozásával és a Cselekvő Ifjúság program prioritásaival, és/vagy

—

az alkalmazott módszerekben, amelyek új ötletekkel és megközelítésekkel gazdagítják a nem formális oktatás és az ifjúsági munka területét.

—

az Európai Unió tagországai (1),

—

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás azon országai, amelyek tagjai az Európai Gazdasági Térségnek (Izland, Liechtenstein és Norvégia) (2),

—

az előcsatlakozási stratégiában részesülő tagjelölt országok, a közösségi programokban való részvételükre vonatkozó keret-megállapodásokban meghatározott általános elveknek, feltételeknek és rendelkezéseknek megfelelően (Törökország).