30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/1

1.1

Az EK antitrösztszabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló zöld könyv Európai Bizottság általi előterjesztése széleskörű vitát váltott ki arról, hogy szükség van-e közösségi iránymutatásokra annak megkönnyítéséhez, hogy a vállalkozások, a fogyasztók és a munkavállalók jogi felelősséggel kapcsolatos keresetet nyújthassanak be azok ellen, akik üzleti tevékenységük során megsértik az EK-Szerződés 81. és 82. cikkét.

1.2

Az EGSZB először is le kívánja szögezni, hogy a cél az európai belső piac minden résztvevőjének hatékony védelme. Az áruk szabad mozgására való tekintettel az érintett országok között bizonyos fokú egységességnek kell lennie a szerződésekből és szolgáltatásokból eredő jogok és kötelezettségek terén. A határokon átnyúló tranzakciók tekintetében ösztönözni kell a különböző országok nemzeti jogszabályainak harmonizációját.

1.3

Másodszor, figyelembe kell venni mind az európai, mind pedig a nemzeti versenyhatóságok létezését, amelyeknek az a feladatuk, hogy meghatározzák, mi minősül tiltott gyakorlatnak, valamint az, hogy kidolgozzák azon gazdasági szankciókat, amelyekkel a szabályokat megszegő vállalatok büntethetők. A zöld könyv a magánszféra által elszenvedett veszteségek kompenzációjának – bírósági úton történő – biztosításával foglalkozik, ami azt jelenti, hogy ennek a lépésnek összhangban kell lennie a nemzeti versenyhatóságok által tett lépésekkel.

1.4

Ki kell jelentenünk, hogy az EGSZB nem foglal el általános álláspontot, amely a zöld könyvben felvetett minden egyes fontos kérdésre kiterjedne; hanem minden egyes kérdéssel kapcsolatban előterjeszti érveit, amelyek segítséget nyújtanak majd az Európai Bizottságnak abban, hogy meghozza azon döntéseket, amelyeknek célja, hogy iránymutatással szolgáljanak a jövőbeli jogalkotási intézkedések számára. Ezeket a kérdéseket a vélemény 5. pontjában vitatjuk és válaszoljuk meg.

2.1

Az európai belső piac a versenyszabályokat illetően jelentős átszervezésen ment keresztül, ami egyrészt segített abban, hogy e piac tekintetében megalkossák az annak biztosításához szükséges szabályokat, hogy a vállalatok a szabad verseny keretében működhessenek. Az átszervezés továbbá segített a nemzeti versenyszabályok tagállamok közötti kiigazításában, hogy a vállalatok azonos feltételek mellett gyakorolhassák a letelepedés szabadságára vonatkozó jogukat.

2.2

A belső piac egyik kérdése, hogy miként biztosítható hatékony védelem a piac másik oldalának, avagy a fogyasztóknak – a szó legtágabb értelmében –, akiknek a jogait hátrányosan érinti, ha a szerződések és a szolgáltatások határokon átnyúló jelleget kapnak. Ha a szóban forgó vállalatok telephelye egy másik tagállamban van, a fogyasztók csak saját, nemzeti joguk szerinti fogyasztói jogaikat gyakorolhatják, míg a versenyszabályok a belső piac egészére vonatkoznak.

2.3

A közösségi versenyjogi szabályozás nem rendelkezik hatékony rendszerrel kártérítés követelésére az EK-Szerződés 81. és 82. cikkében megállapított szabályoknak a belső piacon történő megsértése esetén. A versenypolitika és a fogyasztóvédelem tekintetében alkalmazott új bizottsági megközelítés ösztönzőleg hatott a zöld könyv előterjesztésére, amely meghatározza a legfontosabb kérdéseket azzal a céllal, hogy jogi fellépés alkalmazásával megvédjék azoknak a jogait, akik kárt szenvedtek a belső piaci szabad verseny hiánya miatt.

2.4

Figyelembe kell venni az EK-Szerződés 153. cikke (3) bekezdésének (1) jelentőségét, amely horizontális fogyasztóvédelmi politikát ír elő valamennyi politikára vonatkozóan.

2.5

A zöld könyv ebben az összefüggésben megemlíti a védőintézkedések bevezetésével és a közösségi antitröszt jog megsértésére alapuló kártérítési igények megalapozásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, különösen a Szerződés 81. és 82. cikkére, illetve azok végrehajtási rendelkezéseire vonatkozóan. Mindettől függetlenül azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a zöld könyv összetett jogszabályi keretet fed le, amely a nemzeti eljárási szabályok reformját eredményezheti, ami kérdéseket vet fel elsősorban a szubszidiaritás témakörében, és a polgári jog más területeit is érinti.

2.6

A zöld könyv kiindulópontként a versenyjog kettős alkalmazását határozza meg. Egyrészről a hatóságok, azaz nem csak az Európai Bizottság, hanem a nemzeti hatóságok (a nemzeti versenyhatóságok) is egyénileg alkalmazzák a szabályokat, a számukra biztosított hatáskör keretein belül. A versenyhatóságok először is felhatalmazással rendelkeznek ahhoz, hogy megállapítsák a szabályok megsértését, valamint hogy érvénytelenné nyilvánítsák a versenyt korlátozó megállapodásokat. Másodszor – a versenyjogra vonatkozó végrehajtási rendeletek alapján – jogukban áll pénzügyi szankciókat alkalmazni.

2.7

Másrészről a versenyjog magánfelek általi érvényesítésére lehetőség nyílik a rendes bíróságokon, mivel a bíróságoknak jogában áll e jog közvetlen érvényesítése. A magánszférában különös jelentőséget kapnak az óvintézkedések iránti kérelmek, amelyek arra irányulnak, hogy kényszerítsék a vállalkozásokat a tiltott gyakorlatok beszüntetésére, ezáltal csökkentve a versenytársakat és a fogyasztókat érő hátrányt.

2.8

Mindazonáltal a Szerződés szerinti jogok teljes körű védelme annak biztosítását szolgálja, hogy a károk miatt bírósághoz lehessen fordulni, ami a versenyszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek alapvető célja. A szabad verseny korlátozása nemcsak a vállalkozásokra, hanem a fogyasztókra is hatással van, akik a piaci tevékenységek láncolatának végén helyezkednek el.

2.9

Az EB egyik nagy jelentőségű ítéletében biztosítja a kárpótlási igény iránti jogot azon magánszemélyek számára, akik a Szerződés 81. és 82. cikkének megsértése miatt kárt szenvedtek. Azokban az esetekben, amikor a nemzeti jogszabályok ellentétesek ezzel a joggal (2), a Szerződés cikkeit tekintik alkalmazandónak a nemzeti jogszabályokkal szemben.

2.10

A zöld könyv különböző megoldásokat kínál megvitatásra, amelyek segítenek meghatározni a kártérítési keresetek lehetséges formáit, a versenyhatóságok által indított keresetek vagy a károsult egyének által indított magánkeresetek alapján. E célból a zöld könyv ismerteti a legfontosabbnak ítélt kérdéseket, amelyek tekintetében – irányt adva a vitának – számos különböző lehetőséget javasol a lehető legjobb eredmények elérése érdekében, hogy ezek a lehetőségek megvalósíthatók legyenek, illetve hozzáigazíthassák azokat a nemzeti jogrendszerekhez, amelyek nem minden esetben vannak összhangban.

3.1

A zöld könyv egy sor kérdés köré épül, amelyek célja, hogy ösztönözzék a kártérítési keresetek jogi természetéről folyó vitát; a kérdésekre vonatkozóan számos lehetőséget vázol fel, amelyek meghatározzák és formálják az Európai Bizottság jövőbeni jogalkotói fellépését. Azt próbálja meg tisztázni, hogy milyen körülmények mellett lehet kártérítési keresetet benyújtani, és milyen tényezők – tekintettel az egyes tagállamokban hatályos jogszabályokra – könnyítenék meg a folyamatot.

3.2

Az Európai Bizottság három kérdést tesz fel, amelyekre több választ is kínál.

„A” kérdés: Szükség van-e az EK-Szerződés 81. és 82. cikkei szerinti kártérítésre irányuló polgári eljárások során a bizonyítékok nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kivételes szabályokra? Ha igen, milyen formában valósuljon meg ezek nyilvánosságra hozatala?

„B” kérdés: A versenyhatóságok birtokában levő dokumentumok hozzáférhetőségére vonatkozó külön szabályok hasznosak-e az antitrösztszabályok megsértésére épülő kártérítés iránti igények esetén? Hogyan valósítható meg az ilyen hozzáférés?

„C” kérdés: Kell-e könnyíteni kártérítési perekben az antitrösztszabályok megsértésére vonatkozóan a felperesre háruló bizonyítási terhet, és ha igen, ez hogyan valósítható meg?

A második téma a vétkesség követelménye, mivel számos tagállamban a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos keresetek során bizonyítani kell a vétkességet. A kérdés a következő:

„D” kérdés: Szükséges-e a vétkesség követelménye az antitrösztszabályok megsértésére épülő kártérítési perek esetében?

A harmadik témával, a kártérítéssel kapcsolatban az Európai Bizottság a következő kérdéseket teszi fel:

„E” kérdés: Hogyan határozható meg a kártérítés fogalma?

„F” kérdés: Milyen módszer alapján történjen a kártérítésként megítélt összeg meghatározása?

A kár áthárításán alapuló védekezést és a közvetett fogyasztó kereseti jogát a következő kérdés érinti:

„G” kérdés: Szükség van-e a kár áthárításán alapuló védekezés megengedhetőségére és annak kezelésére vonatkozó szabályokra? Ha igen, ezek milyen jogszabályok legyenek? Rendelkezzen-e a közvetett fogyasztó kereseti joggal?

Fontos kérdés, hogy az ilyen típusú cselekvés alkalmazható-e a fogyasztói érdekek védelmére, mivel úgy vélik, hogy nehezen alkalmazható önálló keresetekben. Ebben az esetben érdemes lenne kollektív keresetet benyújtani, ami már létező dolog az EU néhány tagállamában.

„H” kérdés: Szükség van-e külön eljárásokra a kollektív perekre és a fogyasztói érdekek védelmére? Ha igen, hogyan szabályozhatók az ilyen eljárások?

A költségek fontos szerepet játszanak a javasolt cselekvések sikerében, mivel a magas költségek időnként visszatartják a panaszost attól, hogy keresetet nyújtson be, ami felveti az alábbi kérdést:

„I” kérdés: Szükség van-e olyan kivételes szabályok bevezetésére, amelyek csökkentik a felperes költségkockázatát? Ha igen, milyen típusú szabályok legyenek ezek?

A javasolt cselekvések sikere függhet a hatóságok általi és a magánfelek általi jogérvényesítés koordinációjától. A következő kérdés tehát:

„J” kérdés: Hogyan valósítható meg a magánfelek és a hatóságok általi jogérvényesítés koordinációja?

A joghatóság és az alkalmazandó jog témája szintén felmerül. Figyelembe véve, hogy a versenyszabályok értelmében tiltott gyakorlatok gyakran határokon átnyúló jellegűek, a kérdés a következő:

„K” kérdés: Kártérítési igények esetén melyik jog legyen az alkalmazandó anyagi jog?

A javaslatban foglalt egyéb kérdések:

„L” kérdés: A szakértőt, bármikor is legyen rá szükség, a bíróság jelölje ki?

„M” kérdés: Szükség van-e az elévülési idő nyugvására? Ha igen, mikortól?

„N” kérdés: Szükséges-e az okság jogi követelményének tisztázása a kártérítési igények ösztönzésére?

4.1

Az 1/2003/EK rendelet (3) elismeri, hogy az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok egyaránt felelősek a közösségi versenyjog a közösségi hatóságok és a tagállamok általi megfelelő végrehajtásának ellenőrzéséért, és – saját hatáskörük adta lehetőségeken belül – egy adott kereskedelmi gyakorlatot tiltottnak vagy a piacon meglévő erőfölénnyel történő visszaélésnek nyilváníthatnak, és az okozott kárnak megfelelő formájú és mértékű szankciókat alkalmazhatnak.

4.2

A problémát a polgári bíróságokon történő, magánfelek általi jogérvényesítés jelenti, amikor a kárt elszenvedett egyének – köztük fogyasztók – tiltott versenymagatartásra hivatkozva bírósági keresetet kívánnak benyújtani annak érdekében, hogy kárpótlásban részesüljenek a versenyhelyzet torzulásából eredő kárukért. E vitát az EU szintjén kell megoldani, mivel az áruknak és a szolgáltatásoknak az európai belső piacon történő szabad mozgása közösségi intézkedéseket kíván meg, különös tekintettel arra, hogy a helyzet nagyban különbözik az egyes tagállamokban, és – mivel e kérdésre vonatkozóan nem létezik egységes európai jogi szabályozás – a nemzeti bíróságok rendelkeznek joghatósággal.

4.2.1

A fogyasztói kártérítési keresetek megkönnyítését szolgáló megoldás nem feltétlenül alkalmazható a verseny korlátozásával kapcsolatos vitákban leggyakrabban érintett szereplők, a vállalkozások közötti viták esetében. Az Európai Bizottság javaslatának elő kell irányoznia valamilyen megközelítést az ilyen viták rendezésére. Ezenkívül az antitröszt gyakorlatokban érintett vállalatok alkalmazottainak védelméről is gondoskodni kell.

4.3

Mivel azonban nem léteznek közösségi jogszabályok a Szerződés 81. és 82. cikkének megsértéséből származó károk ellentételezésére, az EB (4) – amelyhez előzetes döntés iránti kérelmet nyújtottak be e szabályok nemzeti bíróság általi alkalmazására vonatkozóan – ítélete szerint az EK-Szerződés cikkeit közvetlenül kell alkalmazni. A verseny korlátozására épülő kártérítési keresetek a nemzeti bíróságok joghatóságába tartoznak. Ezenkívül az EB ismét egy, számos más ítéletében (5) már kinyilvánított elvet alkalmazott, amelynek értelmében a Szerződés megalkotta saját jogi rendszerét, amelyet a tagállamok beépítettek saját jogi rendszerükbe, és amely egyaránt kötelező a tagállamokra és az egyénekre nézve.

4.4

Az EB ezenkívül megerősítette (6), hogy a 81. cikk (1) bekezdése és a 82. cikk „közvetlen hatást fejt ki az egyének közötti kapcsolatokban, és jogot teremt az érintett egyének számára, amelyet a nemzeti bíróságoknak védelmezniük kell”, és még azt is hozzáteszi (7), hogy „az ügy rendezésére irányadó közösségi szabályok hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata a joghatósággal rendelkező bíróságok kijelölése, valamint az egyének – közvetlenül a közösségi jogból eredő – jogainak védelmét célzó fellépések tekintetében irányadó, részletes eljárási szabályok megállapítása”.

4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy közösségi iránymutatást lehetne kidolgozni, amely meghatározná azokat a feltételeket, melyek alapján a Szerződés megsértéséből eredő károk miatt keresetet lehet indítani. E fellépésnek – ésszerű keretek között – kárpótolnia kell azokat, akik tiltott versenymagatartás következtében gazdasági veszteséget vagy nyereségkiesést szenvedtek. Elsősorban azonban lehetővé kell tenni a – legtágabb értelemben vett – fogyasztók számára, hogy gyakorolják a védelmüket szolgáló jogszabályok által elismert gazdasági jogaikat, és ez az ok, amiért üdvözöljük a témában készült zöld könyvet. Mindazonáltal rá kívánunk mutatni arra, hogy rövidebbé kell tenni az eljárásokat annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban biztosíthassuk a legjobb eredményeket.

5.1

Az EGSZB számára elsődleges fontosságú, hogy – egy magánfél által, polgári bíróságnak benyújtott kereset kezdetétől – meghatározzák a tiltott versenymagatartások által okozott, jövőbeni kártérítési kereseteket.

5.2

Mind a közösségi, mind a nemzeti versenyhatóságok rendelkeznek eszközzel – az 1/2003/EK rendelettel (8) – a közösségi jogszabályok végrehajtására, amely átfogó jogköröket biztosít számukra, hogy a versenyjogot vélhetően megsértő vállalkozások ellen benyújtott kártérítés iránti igények esetén cselekedjenek. Ezen átfogó cselekvési jog ellenére az állami hatóságok nem tehetnek többet, mint hogy megállapítják, hogy a vállalkozás megsértette az antitrösztjogot, majd bírságot szabnak ki.

5.3

A probléma összetettebbé válik, amikor – közösségi szinten – a versenyhatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy kártérítési keresetet indítsanak. Ezenkívül az EB csak előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetén cselekedhet, mivel e téren a nemzeti bíróságok rendelkeznek kizárólagos joghatósággal. Tekintettel erre a tényre az EB kijelentette, hogy a tagállamoknak ki kell dolgozniuk saját eljárásaikat a kártérítési keresetek benyújtására vonatkozóan (9).

5.4

Az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének magánfelek általi érvényesítése azt jelenti, hogy e cikkeket alkalmazhatják a nemzeti bíróságok polgári eljárásokban, amelynek során magánszemélyek nyújtanak be kártérítési keresetet. A problémát a cselekvés legmegfelelőbb típusának meghatározása jelenti, és különösen az, hogy szükség van-e különleges kereset indítására. Komoly problémák vannak, amelyek a zöld könyvben az Európai Bizottság által feltett számos kérdésben felmerülnek. Az EGSZB segíteni szeretne a vita irányításában azáltal, hogy észrevételeket fűz a felvetett kérdésekhez.

5.4.1

A bizonyítékokhoz való hozzáférés. A polgári eljárásokban a bizonyítékokra vonatkozó szabályok két kérdést vetnek fel: a) bizonyítási teher és b) e bizonyíték értékelésének kérdését. Ezeket a kérdéseket mérlegelni kellene a valószínűleg az alábbi körülmények között végbemenő bírósági perek esetében: i) versenyhatósági döntést követően, ii) versenyhatósági döntést megelőzően, illetve iii) ha az illetékes hatóság egyidejűleg bizonyos gyakorlatok elemzését végzi.

5.4.1.1

Az 1/2003/EK rendelet megállapít minden egyes olyan körülményt, amelynek esetén a közösségi és a nemzeti versenyhatóságok bizonyíték bemutatására szólíthatnak fel annak eldöntése érdekében, hogy tiltott gyakorlat folyik-e (10). Az a lehetőség, hogy a versenyhatóságok aktáit bizonyítékként használják fel, így egyfajta megoldást jelentene a magánszemélyek azon problémájára, hogy bizonyítékot szolgáltassanak. A kérdés az, hogy az aktákhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó döntést az a bíróság hozza-e meg, amelyhez a kérelmet benyújtották, vagy a magánszemélyeknek – a felpereseknek – jogukban álljon-e ezeknek a bizonyítékoknak a beszerzése? Az EB (11) tekintélyes esetjogi anyaggal rendelkezik az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalására vonatkozóan, hogy nem ad ki perrel kapcsolatos dokumentumokat harmadik felek számára az alapeljárás befejezéséig.

5.4.1.2

Következésképpen az általunk „nyomon követő” intézkedésekként ismert lépések tekintetében a következő megközelítés alkalmazható: amennyiben a versenyhatóság már megállapította a jogsértést és az érintett egyének kártérítési keresetet indítottak, a versenyhatóság biztosítja a bíróság számára a bizonyítékot, ezzel összekapcsolva a hatóságok és a magánfelek általi jogérvényesítést (12).

5.4.1.3

Azokban az esetekben, amikor az illetékes hatóságok döntésének következtében az antitrösztszabályok megsértésére épülő kártérítési kereset nem nyújtható be, az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben a felperes a kereset sikerének valószínűségét vizsgáló előzetes értékeléshez megfelelő (a tényeket igazoló) bizonyítékot mutat be, az elegendőnek tekintendő ahhoz, hogy ilyen kereset benyújtható legyen. Ez nemcsak arra megfelelő indok, hogy különleges szabályokat állapítsanak meg a bizonyítékok kiadására vonatkozóan, hanem arra is, hogy átfogó jogköröket és aktív szerepet biztosítsanak a bíróságok számára, ideértve a szankciók alkalmazásának jogát, a kereset alapvető szempontjai, és különösen a bizonyítékok keresése, összegyűjtése és nyilvánosságra hozatala tekintetében.

5.4.1.4

Mivel a trösztellenes kártérítési ügyeket tárgyaló nemzeti bíróságok hasonló hatáskörrel rendelkeznek a versenyszabályokkal való visszaélések eseteiben (1/2003/EK rendelet), e dokumentumokhoz való hozzáférésük – a fent említett titoktartás védelme kötelességének sérelme nélkül – nem jelenthet leküzdhetetlen akadályt. Ezért elsőrendű fontosságú, hogy a hozzáférés szabályai összhangban legyenek a fórum jogával, ugyanakkor a versenyhatóságok kötelesek kiadni a bíróságoknak minden, általuk kért bizonyítékot.

5.4.1.5

Hangsúlyozni kell, hogy egy kártérítési keresetben már felhasznált dokumentumokhoz való hozzáférés különösen fontos a trösztellenes kártérítési keresetekben, tekintet nélkül a vizsgálatot folytató szervre (közigazgatási vagy igazságügyi), és tekintet nélkül az ügy kimenetelére (13).

5.4.1.6

Az a lehetőség, hogy a trösztellenes keresetekben érintett közigazgatási szervek választhatják ki a kártérítési kereset során hozzáférhető bizonyítékokat, gyanút és felelősséget teremthet a kiválasztási eljárás tekintetében irányadó kritériumokkal kapcsolatban.

5.4.1.7

Végül azt a feltételezést illetően, hogy a bíróságoknak különleges és átfogó jogköröket kell biztosítani az ilyen típusú esetekben, támogatni kell azt az elképzelést, amely szerint amennyiben valamely fél megtagadja a bizonyítékok bemutatását, az negatívan befolyásolhatja az értékelését, továbbá lehetővé válik a bíróság számára, hogy figyelembe vegye a megtagadás tényét annak megállapítására, hogy az ügy bizonyított-e.

5.4.1.8

Azokban az esetekben, amikor a keresetben fogyasztók is részt vesznek, egy másik lehetőség a bizonyítási tehernek az alperesre történő áthárítása lenne, ami azt jelenti, hogy amennyiben a versenyhatóságok versenyellenesnek nyilvánítottak egy bizonyos gyakorlatot, annak folytatói csak abban az esetben mentesülhetnek a kártérítés megfizetése alól, ha bizonyítottá válik, hogy az említett gyakorlat nem érinti a felpereseket. Erre a fogyasztóvédelem egyik legfőbb elveként fel kell hívni a figyelmet, és bár a legtöbb tagállam érvényesíti azt a szabályt, hogy a bizonyítási terhet a felperes viseli, elismerik azokat a kivételes eseteket, amelyekben e bizonyítási teher (14) megfordul, amint ahogyan azt néhány bírósági ítélet (15)  (16) is bizonyítja. Amennyiben létezik egy, a jogsértés tényét kimondó korábbi ítélet, a bizonyítási teher megfordításának elmulasztása olyan kártérítési keresetekben, ahol ez a jogsértés képezi az eljárás alapját, a bizonyítás elfogadhatatlan megkettőzését jelentené, azaz ebben az esetben a bizonyítási teher nem a különleges vizsgálati jogkörrel rendelkező hatóságra, hanem a károsult felekre hárulna, ami növelné a felek közötti egyenlőtlenségeket az ilyen típusú keresetekben.

5.4.1.9

A bizonyítékok benyújtásához kapcsolódik a szakértő tanúk kérdése is, mivel a kártérítési keresetek összetettsége miatt az általuk nyújtott szolgáltatásokat gyakran igénybe veszik. El kell kerülni azonban annak a lehetőségét, hogy újabb és újabb, esetlegesen egymásnak ellentmondó szakértőket vonjanak be, mivel ez nem igazán járulna hozzá az eljárás kívánt hatékonyságához. A bíróság átfogó jogköreivel összhangban – amelyet ebben az összefüggésben már említettünk –, amennyiben a felek nem jutnak megállapodásra, a bíróság feladata, hogy – lehetőség szerint a közigazgatási versenyjogi szervekkel együttműködésben – kijelölje a szükséges szakértőket.

5.4.2

Kártérítés. A legfontosabb kérdés az egyének által elszenvedett veszteség mérlegelése és számszerűsítése. Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság tanulmányt készített (17), hogy meghatározza a kár fogalmát a fogyasztók tekintetében, és egy olyan definíciót dolgozzon ki, amely különböző területeken, így a verseny terén is alkalmazható. A kérdés széles területet érint, mivel a kár felmérése a tiltott gyakorlat által érintett piac nagyságától függ. Mindenesetre az egyének által elszenvedett veszteség megakadályozása rendkívül komoly értékelési problémákat von maga után, mivel felismerték, hogy az okozott veszteségnél sokszor könnyebb felmérni azt, hogy a vállalatok mekkora előnyhöz jutottak egy antitröszt-megállapodás révén.

5.4.2.1

Míg a bíróságoknak átfogó jogköröket kell biztosítani az ilyen típusú keresetek tárgyalásakor, elfogadható a méltányosság alkalmazása, bár a rendszer következetessége érdekében, és figyelembe véve az esetjog tendenciákon alapuló alakulását, iránymutatásokkal kell szolgálni a kártérítés mértékének megállapításakor alkalmazandó kritériumokról (méltányosság megállapítása).

5.4.2.2

Egy másik kapcsolódó pont az antitröszt-gyakorlatokra épülő kártérítési igények benyújtásához való jog elévülését (18) érinti, amely – különösen a versenyjogi hatóságok döntését követően benyújtott keresetek esetében – nem kezdődhet meg addig, amíg a jogsértésről nem születik jogerős ítélet, mivel ez további nehézségeket okozna a bizonyítékokhoz való hozzáférést illetően.

5.4.2.3

Végül a kártérítési kereset jogi természetének kérdésével is foglalkozni kell, mivel a legtöbb esetben a jogsértést elkövető vállalkozás és a fogyasztó közötti szerződéses jogviszony hiánya megnehezíti a kereset jogi alapjának meghatározását. Ennek érdekében, a szerződésen kívüli kötelezettségekre vonatkozó jog (19) alkalmazása lehetővé tenné a kártérítési keresetek rendszerének alkalmazását, amely mély gyökerekkel rendelkező hagyomány a nemzeti jogban.

5.4.3

Kollektív jogérvényesítési keresetek és egyéni kártérítési keresetek  (20). Az antitrösztszabályok megsértéséből eredő károk összefüggésében a csoportos keresetek tökéletesen példáznak néhány fő célkitűzést: i) hatékony kártérítés, az érintett fogyasztókat képviselő szervezetek által benyújtott kártérítési igények előmozdítása, ezzel támogatva az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést; ii) a trösztellenes magatartás megelőzése és megakadályozása, figyelembe véve az ilyen típusú esetek nagyobb társadalmi hatását. Ezenkívül a szabálysértők számára védelmük összpontosításának lehetősége a költségek és hatékonyság szempontjából igen előnyös.

5.4.3.1

A kollektív jogérvényesítési keresettel kapcsolatban a legfontosabb érv, hogy elismeri a szervezetek jogát a cselekvésre, ami megkönnyíti számukra, hogy bíróság elé vigyenek egy ügyet, hasonlóan a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 98/27/EK (21) irányelvben foglaltakhoz. Bár ezen irányelv – amelynek alapja egyrészt az az elv, hogy kölcsönösen elismerik a szervezetek jogosultságát, amelyről értesítik az Európai Bizottságot (22) – a fogyasztóvédelem terén nem biztosít kártérítést az elszenvedett kárért, európai szinten utat nyitott különböző szervek és szervezetek aktív jogosultságához, valamint ahhoz, hogy kereseteket nyújtsanak be kollektív érdekek (23) védelmében.

5.4.4

Kártérítési keresetek finanszírozása. A kártérítési keresetek benyújtásának általános gyakorlata azt mutatja, hogy az eljárás költségei visszatartó erejűek. Egyrészt az eljárás kezdeményezésének magas költsége megakadályozhatja, hogy keresetet nyújtsanak be, másrészt pedig a polgári eljárások elhúzódó jellege tovább növeli a költségeket. Megfontolandó az az elgondolás, hogy fogyasztóvédelmi hatóságok alapot hozzanak létre a kollektív keresetek támogatására.

5.4.4.1

Ellenkező esetben fennáll annak a kockázata, hogy a források szétszóródnak a károsult felek között – egyéni, időnként nevetséges összegű kifizetésekkel – ami rendkívül megnehezíti az ilyen jellegű keresetek finanszírozásának biztosítását, ellentétben az alperesekkel, akik bármikor megtehetik, hogy további összegeket fordítsanak védelmükre.

5.4.4.2

A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a károsult felek és a szabályokat megsértő vállalkozás vagy vállalkozások társulása által viselt költségek közötti különbség bizonyos nyomást gyakorol a károsultakra. Vélekedések szerint azzal, hogy mentességet biztosítanak a jogi költségek megfizetése alól, vagy csökkentik e költségeket az antitrösztszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek felperesei számára – azon jog sérelme nélkül, hogy büntetéssel sújtsák a rosszhiszeműen cselekvő feleket, illetve a per elvesztése esetén a költségek kifizetésének kötelezettsége fenntartásával – ellensúlyozzák az ilyen jellegű keresetekben érintett felek között meglévő aránytalanságokat.

5.4.5

A kár áthárításán alapuló védekezés és a közvetett fogyasztó kereseti joga összetett eljárást jelent annyiban, hogy egy vállalkozás által folytatott tiltott gyakorlat által okozott veszteség befolyásolhatja az ellátási láncot, sőt, a végső fogyasztót is érintheti. Ez tovább nehezíti a kártérítési keresetek indítását, különösen azért, mert nehéz bizonyítani az elszenvedett veszteség és a tiltott gyakorlat közötti kapcsolatot. A bizonyítékok bemutatásának nehézsége miatt a kártérítési keresetek közül kizárják az ilyen eseteket.

5.4.6

Joghatóság és az alkalmazandó jog. A Brüsszeli Egyezmény az ügyek tárgyalásához kapcsolódó joghatóság kérdéséről szól, valamint a határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. Ezt követően a 44/2001/EK rendelet meghatározta a végrehajtási szabályokat az EU-ban a határokon átnyúló vitákra vonatkozóan. Ez megoldást jelenthet a tiltott versenymagatartás által okozott károkon alapuló kártérítési keresetek legtöbb, lehetséges végrehajtási nehézségére. A kollektív jogérvényesítési keresetek az antitröszt gyakorlatokra épülő kártérítési keresetek terén csak kevés tagállamban jelentenek bevált gyakorlatot, és annak eldöntésekor, hogy ez a lehetőség hasznos-e, figyelembe kell venni a keresetek egyedi jellegét, különösen az illetékes joghatóság és az irányadó jogszabályok vonatkozásában. Az ilyen keresetek alkalmazásából a költségek és a hatékonyság terén a felperes és az alperes számára egyaránt adódó előnyök csak akkor érvényesülhetnek, ha a szabályokat következetesen lehet alkalmazni, ami attól függ, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság által alkalmazott jog elsőbbséget élvez-e. Információ rendelkezésre bocsátása nem csupán az ilyen jellegű keresetek indításában illetékes szervekről, hanem a felfüggesztett eljárásokról és az azt követő döntésekről is fontos lépés lehet a versenypolitika magánfelek által történő valódi érvényesítésének bevezetésében.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/7

1.1

Kodifikációról van szó, a kodifikált szövegek – a néhány formai kiigazítás ellenére – nem módosítják a kodifikáció időpontjában alkalmazandó jogot, ami konszolidált jogként valósul meg.

1.2

„A polgárok Európájának” összefüggésében a közösségi jog egyszerűsítése és egyértelműsége nagy jelentőséggel bír. Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kiemelték tehát a gyakran módosított jogi aktusok kodifikációjának szükségességét, és intézményközi megállapodásban egyeztek meg arról, hogy gyorsított eljárás lenne alkalmazható. A kodifikáció tárgyát képező jogi aktusokon semmilyen lényegi módosítás nem végezhető.

2.1

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság javaslatai pontosan megfelelnek a kodifikáció terén alkalmazandó gyorsított eljárás céljainak.

2.2

Fel kell vetni mindazonáltal a szerzői jogokra és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályok stabilizációjának kérdését, a kodifikáció értelme ugyanis csupán akkor nyilvánvaló, amikor a vizsgált területre alkalmazandó jog várhatóan már nem változik mélységében.

2.3

Márpedig a továbbra is változó közösségi jog (nevezetesen „büntetőjogi intézkedésekre” irányuló javaslatok várhatók) és annak az egyes tagállamok nemzeti jogába való, különbözőképpen végrehajtott átültetése tekintetében meg kell állapítanunk, hogy a szerzői jogok (és különösen a szomszédos jogok) birtokosainak jogai és a művek célcsoportjának (a közönségnek, a tudományos és egyetemi közösségnek stb.), azaz a „kulturális szolgáltatások fogyasztóinak” jogai közötti egyensúly nem valósul meg, mivel a védett művek célcsoportjának jogai több tagállamban is egyre korlátozottabbá válnak. Számos esetben például a saját felhasználási célú másolathoz való jogot veszélyeztetik az ún. „DRM” (digital rights management: digitális jogkezelő) rendszerek fizikai vagy informatikai védelmi elemei; és a szoftverek kompatibilitását célzó, ún. „reverse engineering” alkalmazhatósága is ugyanezen okokból válik kétségessé.

2.4

Ezen, a „fogyasztók” számára kedvezőtlen változások hatásait tovább erősíti azoknak a büntetőjogi következményeknek a súlyosbodása, amelyekre akkor kerül sor, ha valaki azért kerüli meg a DRM-eket, hogy saját felhasználási célú másolatot vagy biztonsági másolatot hozzon létre.

2.5

Az EGSZB nem látja tehát még elérkezettnek az időt a kodifikációs intézkedésekre a szerzői jog és a szomszédos jogok területén, hiszen előbb a közösségi szabályozás újbóli kiegyensúlyozására lenne szükség, különös tekintettel a lisszaboni stratégiára. Ezenkívül számos jelentős kérdésben a szubszidiaritás nyer teret, a közösségi joganyagnak a nemzeti jogba való átültetése pedig országonként eltéréseket mutat, amelyek akadályozhatják a művek és a „kulturális szolgáltatások” szabad áramlását.

2.6

Így a jelenlegi szakaszban az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala által végzett egyszerű, technikai konszolidáció (egységes szerkezetbe foglalás) is lehetővé tette volna a konszolidáció időpontjában hatályos jog helyzetének tisztázását, és e technika a későbbiekben az alkalmazandó jog minden jelentős módosításánál felhasználható, anélkül, hogy a jövőbeli változásokat gátló tényezőnek mutatkozna, amint az a kodifikáció választása esetén sejthető lenne.

3.1

Az EGSZB ezenkívül szeretné, ha a közösségi jogban megjelenne az olyan licencek megfelelő elismerése és védelme, mint például a GPL („general public licence”), vagy pedig a „Creative Commons” a könyvekre és a művészeti alkotásokra vonatkozóan. Az ilyen licencek nagy szabadságot nyújtanak a felhasználóknak. A GPL például igen sok, a szerverekhez használt informatikai programra (internetes útvonalválasztók, közigazgatási ill. vállalati alkalmazások) vonatkozik.

3.2

Ezek a tágabb körű felhasználást lehetővé tevő licencek elősegítik a művek felhasználók és célközönség általi terjesztését és birtokba vételét, és teljesen megfelelnek az ismeretek és technológiák gyors terjesztésére irányuló célkitűzéseknek, amelyek a lisszaboni stratégia jellemzői.

3.3

Az EGSZB arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy kezdje újra az elmélkedést, amely – úgy tűnik – erejét veszti a kodifikációval, továbbá hogy tervezzen kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb kör számára elérhetővé váljanak a művek a szabad licencek elismerésével, valamint az információs társadalombeli birtokosok és felhasználók jogainak újbóli kiegyenlítésével, az Európai Közösség versenyképességének és innovációs képességének megerősítése érdekében.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/8

1.1

Kodifikációról van szó, a kodifikált szövegek – a néhány formai kiigazítás ellenére – nem módosítják a kodifikáció időpontjában alkalmazandó jogot, ami konszolidált jogként valósul meg.

1.2

„A polgárok Európájának” összefüggésében a közösségi jog egyszerűsítése és egyértelműsége nagy jelentőséggel bír. Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kiemelték tehát a gyakran módosított jogi aktusok kodifikációjának szükségességét, és intézményközi megállapodásban egyeztek meg arról, hogy gyorsított eljárás lenne alkalmazható. A kodifikáció tárgyát képező jogi aktusokon semmilyen lényegi módosítás nem végezhető.

2.1

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság javaslatai pontosan megfelelnek a kodifikáció terén alkalmazandó gyorsított eljárás céljainak.

2.2

Fel kell vetni mindazonáltal a szerzői jogokra és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályok stabilizációjának kérdését, a kodifikáció értelme ugyanis csupán akkor nyilvánvaló, amikor a vizsgált területre alkalmazandó jog már várhatóan nem változik mélységében.

2.3

A szerzői jog védelmének időtartama, amely modernkori eredetekor, a XIX. században tíz év volt, napjainkban hetven évvel túlnyúlik a szerző halálának időpontján, és semmi nem utal arra, hogy jogosultaktól vagy szomszédos jogok birtokosaitól eredő, újabb nyomásra nem nőnek tovább a jövőben a védelmi időszakok.

2.4

A helyzet jelenleg erősen kiegyensúlyozatlan a szerzők örököseinek (mintegy három nemzedéken át) és a szomszédos jogok birtokosainak a javára, és helyénvaló lenne felülvizsgálni a közönség – és maguk az alkotók – igényeihez képest aránytalanná vált védelmi időszakokat. Amennyiben ugyanis a WTO egy tagja, például az Egyesült Államok, az eredeti védelmi időszakot – amint az várható – kilencven évre vagy egy évszázadra növeli (lásd „Disney-módosítás”), mi történik majd Európában? Felül kell majd vizsgálnunk a szellemi tulajdonjog tárgyában kötött kereskedelmi egyezményeinket?

2.5

Igen sok mű (irodalmi, filozófiai és egyéb) csupán egyszer jelenik meg, az eredeti nyelven, és nem kerül újabb kiadásra a szerző, sőt annak örökösei életében sem. Bár a maguk idejében nem váltak bestsellerré, számos közülük bír bizonyos értékkel, hamar hozzáférhetetlenné válnak azonban valamennyi lehetséges olvasó számára. A jogok határozatlan időre szóló meghosszabbítása valójában csak viszonylag kevés alkotó számára előnyös, a védelmi rendszer azonban – időtartamánál fogva – jóval nagyobb számban „iktat ki” műveket, amelyeket az olvasók, a diákok többé nem találnak majd meg, amint az első kiadás elfogyott.

2.6

Fel kell vetni tehát a szerzői jogokra és a szomszédos jogokra vonatkozó jogszabályok stabilizációjának kérdését, a kodifikáció értelme ugyanis csupán akkor nyilvánvaló, amikor a vizsgált területre alkalmazandó jog várhatóan már nem változik mélységében.

2.7

Márpedig – a digitalizáció korában – alaposan el kellene gondolkodnunk a művek terjesztése, valamint a közönségnek az egyetemes kultúrához és alkotásokhoz való hozzáférési joga kapcsán. Az EGSZB nem látja tehát még elérkezettnek az időt a kodifikációra, és előnyben részesítette volna egyszerűen az egységes keretbe foglalást, továbbá a szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó védelem feltételeinek és időtartamának felülvizsgálatát, amelyek meg kell, hogy feleljenek a lisszaboni stratégiának.

3.1

Az EGSZB ezenkívül szeretné, ha a közösségi jogban megjelenne az olyan licencek megfelelő elismerése és védelme, mint például az LGPL („lesser general public licence”) a műszaki dokumentációkra, vagy pedig a „Creative Commons” a könyvekre és a művészeti alkotásokra vonatkozóan. Az ilyen licencek nagy szabadságot nyújtanak a felhasználóknak. A GPL („general public licence”) például igen sok, a szerverekhez használt informatikai programra (internetes útvonalválasztók, közigazgatási ill. vállalati alkalmazások) vonatkozik.

3.2

Ezek a tágabb körű felhasználást lehetővé tevő licencek elősegítik a művek felhasználók és célközönség általi terjesztését és birtokba vételét, és teljesen megfelelnek az ismeretek és technológiák gyors terjesztésére irányuló célkitűzéseknek, amelyek a lisszaboni stratégia jellemzői.

3.3

Az EGSZB arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy kezdje újra az elmélkedést, amely – úgy tűnik – erejét veszti a kodifikációval, továbbá hogy tervezzen kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb kör számára elérhetővé váljanak a művek a szabad licencek elismerésével, valamint az információs társadalombeli birtokosok és felhasználók jogainak újbóli kiegyenlítésével.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/10

1.1

A „polgárok Európájának” összefüggésében fontos, hogy a Közösség jogszabályai érthetőek és átláthatóak legyenek. Az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság ezért mindig is hangsúlyozta, hogy szükség van a több alkalommal módosított jogi intézkedések kodifikálására. Egy intézményközi egyezmény keretében megegyeztek a gyorsított eljárásról. A kodifikáció során az érintett jogszabályok szövegén nem lehet tartalmi módosításokat végezni.

1.2

Az Európai Bizottság javaslata teljes mértékben eleget tesz a kodifikáció céljának és szabályainak, az EGSZB ezért egyetért vele.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/11

1.1

A közösségi jog egyértelműsége és átláthatósága a gyakran módosított szabályok kodifikációjától is függ.

1.2

A kodifikációt a rendes közösségi jogalkotási folyamat szigorú betartásával kell elvégezni.

1.3

Jelen javaslat tárgya a Tanács 1993. október 29-i, a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájának elhelyezéséről szóló EGK/94/93 számú irányelvének kodifikációja. Az új irányelv magában foglalja a különböző jogi aktusokat, amelyek helyébe lép; teljes egészében megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

1.4

Az Európai Bizottság vizsgált javaslata teljes mértékben megfelel a kodifikáció céljának és szabályainak, ezért az EGSZB is egyetért vele.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/12

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a szeszes italok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó jelenleg érvényben lévő szabályozás korszerűsítésére irányuló kezdeményezését, és különösképpen a földrajzi megjelölési rendszer javasolt módosításait, melyek az illetékes nemzeti hatóságok által benyújtandó kérelmeket, valamint az új rendelet módosítására javasolt eljárást irányoznak elő.

1.2

Az EGSZB nem támogatja a javaslattervezetben foglalt kategorizálást, mivel az félrevezető lehet.

1.3

A szeszes italok összetevőinek feltüntetését csak akkor támogatja, ha az minden alkoholtartalmú italra egyformán vonatkozik.

1.4

Az „eredetiségmutatók” fontos eszközök a csalás és a hamisított termékek elleni küzdelemben, és a használatukra vonatkozó rendelkezéseket be kell építeni a szövegbe.

1.5

A vodka meghatározása különösen vitatott, főként a tekintetben, hogy milyen nyersanyagokból állítható elő. Az EGSZB azt javasolja, hogy a felhasználható nyersanyagokat a gabonafélékre, a burgonyára és a répamelaszra korlátozzák, s így ne legyen szükség a nyersanyagok címkén történő feltüntetésére.

2.1

A szeszes italok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó jelenlegi szabályokat az 1576/89/EGK tanácsi rendelet (1) és az 1014/90/EGK bizottsági rendelet foglalja magában (2). E rendelkezések eddig eredményesen szabályozták a szeszipari ágazatot, most azonban tisztázni kell néhány pontot, és figyelembe kell venni a szabályozás megszületése óta történt fejleményeket. Ezért készült el a jelenlegi rendeletjavaslat.

2.2

A javaslat célja, hogy világosabbá tegye a jelenlegi szabályozást (1. és 2. lábjegyzet), alkalmazkodjon az új műszaki követelményekhez, és figyelembe vegyen néhány egyéb tényezőt is, például a WTO követelményeit. Emellett az Unióból származó szeszes italok jó hírnevének megőrzését is célozza, és gondoskodni kíván arról, hogy a fogyasztók megkapják a szükséges információkat.

3.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a jelenlegi szabályozás módosítására és korszerűsítésére irányuló javaslatot, és megjegyzi, hogy hosszas konzultáció folyt a szeszesitalgyártókat uniós szinten képviselő szervezettel (3), amely szintén támogatja a kezdeményezést.

3.2

Az EGSZB különösen a földrajzi megjelölések rendszerét a WTO követelményeivel összhangba hozni kívánó változtatásokat, valamint a javasolt rendelet módosításainak egyszerű és átlátható eljárására tett javaslatot üdvözli.

3.3

Az első preambulumbekezdésben világossá kell tenni, hogy a javasolt új rendelet két meglévő rendelet helyébe lép, oly módon, hogy az ennek folytán hatályát vesztő 1576/89/EGK rendeletre történő utalás mellé be kell illeszteni egy hasonló utalást az 1014/90/EGK rendeletre is.

3.4

Ez az iparág, amely évi mintegy 5 milliárd euróval járul hozzá az exporthoz (4), 50 000 embert foglalkoztat közvetlenül (és körülbelül ötször ennyit közvetve), és egymilliárd eurónál több tőkét fektet be évente, igen fontos az EU gazdasága szempontjából. Emellett az EU mezőgazdasági termelőinek fontos vevője is: a legutóbbi bővítést megelőzően évente mintegy 2 millió tonna gabonát, 2,5 millió tonna cukorrépát, 300 000 tonna gyümölcsöt és 16 millió hektoliter bort használt fel; ezeket az adatokat az EU 25 tagállamára nézve frissíteni kell. A tíz új tagállam csatlakozása miatt a burgonyát is hozzá kell adni ehhez a listához, mivel a szeszesitalok készítéséhez nyersanyagként évente körülbelül 100 000 tonnát használnak fel belőle.

3.5

Jelenleg az EU szeszesital-iparága a legversenyképesebb a világon, és a változtatások nem vezethetnek ennek az előnynek az elvesztéséhez. Különös fontosságú e tekintetben a kiváló hírnév fenntartása és a további innovációra való képesség.

3.6

Fontos, hogy a meglévő rendeletek egységes szerkezetbe foglalása és korszerűsítése során végzett változtatásokkal ne vesszenek el az ebben foglalt alapelvek. Különösen fontosak ebből a szempontból a jelenlegi címkézési előírások (az ezzel kapcsolatos észrevételeket lásd az I. melléklet részletes megjegyzései között).

3.7

Az egyes szeszes italok meghatározásai összetettek; az EGSZB ezeket csak ott tárgyalja, ahol az alapvető jelentőségűnek tűnik.

4.1

A javaslat a szeszes italok „kategóriákra” osztását vezeti be, az összes szeszes italt három kategóriába sorolva: „A” („párlatok”), „B” („különleges szeszes italok”) és „C” („egyéb szeszes italok”). Nem világos, miért szükséges ez a kategóriákra való felosztás, de úgy véljük, zavart okozhat, mivel némely ital az alkalmazott gyártási módszertől függően több kategóriába is sorolható. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy az indoklásban az „A” kategóriára mint „a szeszes italok exkluzív csoportjára” hivatkoznak, amely „kizárólag a termék legtisztább formáját foglalja magában”. Ez azt sugallhatja, hogy a többi kategória nem tiszta, miközben a rendelet biztosítani kívánja, hogy valamennyi EU-ban előállított szeszes ital kiváló hírnévvel rendelkezzen.

4.2

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a javasolt kategorizálásnak nem lesz jogi hatása, de úgy véli, hogy a javasolt kategóriákra osztás nem segít sem a fogyasztóknak, sem másoknak, és a dokumentum szerkezeti egysége szempontjából sem tűnik szükségesnek. Az EGSZB azt javasolja, hogy ha kategóriákat vezetnek be, azok legyenek kellően megalapozottak. Aggályai vannak emellett az egyes kategóriák jelenlegi leírását illetően is.

4.3

Az EGSZB-t az is aggasztja, hogy ha a különféle szeszes italokat kategóriákba sorolják, ez alapot nyújthat arra, hogy közöttük – például a címkézés vagy az adózás terén – megkülönböztetést tegyenek. Az EGSZB ellenezne egy ilyenfajta diszkriminációt.

4.4

Az eddigi vita (5) azt mutatta, hogy a javasolt kategorizálás ellentmondásos és ezért valószínűleg meg kell változtatni. Ha erre sor kerül, figyelni kell arra, hogy a különféle hagyományos eljárások lehetővé tétele érdekében némi átfogalmazásra van szükség, emellett a javaslat II. mellékletét alaposabban ki kell dolgozni, hogy az világosabban meghatározza, milyen eljárások engedhetők meg az egyes termékeknél.

5.1

Az EGSZB nem tud arról, hogy a szeszes italokat illetően bármilyen kérés érkezett volna fogyasztói szervezetektől. Őket valószínűleg továbbra is az érdekli, hogy a szeszes italok igen jó minőségűek és (megfelelően alkalmazva) biztonságosan fogyaszthatók legyenek.

5.2

Az összetevők felsorolásának kérdése nem szerepel az Európai Bizottság tervezetében, amit az EGSZB támogat, mivel ez jelenleg szükségtelen és nem reális. Az EGSZB azonban támogatná az összetevők felsorolását, amennyiben az valamennyi alkoholtartalmú italra ugyanúgy vonatkozna, és ha meg lehetne tenni olyan módon, hogy a fogyasztó számára tényleges információt hordozzon.

6.1

Az EGSZB üdvözli a szeszes italokra alkalmazott „földrajzi megjelölési” szabályok tisztázását. Előnyös volna egyértelműen kijelenteni, hogy kérelmeket csak a tagállamok – illetve bizonyos esetekben harmadik országokban működő hatóságok – nyújthatnak be az Európai Bizottsághoz.

6.2

Ha azt akarjuk, hogy a földrajzi megjelölések továbbra is értéket képviseljenek, figyelni kell arra, hogy ez a szabályozás ne túl sok termékre vonatkozzon.

6.3

Az EGSZB feltételezi, hogy az 5. cikkben foglalt rendelkezések, melyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok a szóban forgó új rendelet szerint szükségeseknél szigorúbb szabályokat hozzanak és alkalmazzanak, elsősorban a megállapodás szerinti földrajzi megjelöléssel rendelkező termékekre vonatkoznának, de jó volna tisztázni, hogy ez a cikk bármely termékre alkalmazható-e (akár van földrajzi megjelölése, akár nincs).

7.1

Az „ízesítőket” és az „ízesítést” (6) illetően, valamint abban a kérdésben, hogy melyik terméknél melyik eljárás alkalmazható, nagyon konkrétnak kell lenni. Úgy tűnik, a tervezetben e téren jelenleg zavar van.

7.2

Lehet, hogy szükség volna néhány további ízesített szeszes ital meghatározására is. Ezt meg kell fontolni.

7.3

Az édesítést illetően az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie az „ízlekerekítés” helyzetének tisztázását (arról van szó, amikor meghatározott édesítőanyagból kis mennyiséget adnak az italhoz a végtermék ízének javítása érdekében).

8.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy az egyes szeszesitalfajták meghatározásait egy mellékletben szerepeltessék, így ez a Szeszipari Irányítóbizottsággal történt megállapodást követően módosítható volna anélkül, hogy a rendelet teljes szövegéről vitát kellene nyitni. Ezáltal a rendelet jobban tudná tükrözni az innovációkat.

8.2

Meg kellene fontolni, hogy egy kiszámítható időszak megteremtése érdekében meghatározott időn – mondjuk az új rendelet hatálybalépésétől számított öt éven – belül ne lehessen változtatni a szeszes italok II. mellékletben felsorolt meghatározásain.

9.1

A tervezetben nincs szó az eredetiségmutatók kérdéséről, pedig ennek szerepelnie kellene benne. Az Európai Szeszipari Szövetség (CEPS) javaslata szerint az eredetiségmutatóknak élelmiszer-ipari anyagoknak kell lenniük, 0,1 térfogatszázaléknál kisebb koncentrációban kell jelen lenniük a termékben, és nem lehetnek az adott termék megkülönböztető jegyei. Az EGSZB támogatja a rájuk vonatkozó javaslatot.

9.2

Az eredetiségmutatók egyre fontosabb eszközök a csalás és a hamisított termékek elleni küzdelemben. A szeszes italokon kívül más termékekben is használják őket, de e javaslattal összefüggésben lényeges, hogy a szeszes italok gyártói is egyetértsenek használatukkal.

10.1

Noha az EGSZB nem kíván belebonyolódni az egyes termékek meghatározásának részleteibe, megjegyzi, hogy a vodka esete különösen nehéz, ahogy az a február 20-i Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésén is kiderült (7). Az EGSZB ezért mérlegelte ezt az esetet, hogy olyan véleményt adjon, amely konszenzushoz vezethet.

10.2

Az EGSZB véleménye a II. mellékletben foglalkozik a vodka esetével, és arra az eredményre jut, hogy némileg szűkíteni kell a vodka termeléséhez felhasználható nyersanyagok körét (a gabonafélékre, a burgonyára és a répamelaszra). Ennek lényege, hogy lehetővé tenné, hogy ez a fontos kategória több védelmet élvezzen, és a kereskedelem építhessen hírnevére és megítélésére. Rendelkezni kell azonban azokról a termékekről, amelyek így már nem felelnének meg a „vodka” elnevezés kritériumainak. Az ilyen termékekre vonatkozólag az új rendeletről születendő megállapodástól számított hozzávetőlegesen 3 év átmeneti időszakot kellene biztosítani a kategória megváltoztatására és az ilyen termékekre vonatkozó marketing átalakítására.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/15

1.1

A Tanács felkérte az EGSZB-t, hogy készítsen véleményt az idegen (1) és a nem honos (2) fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre tett javaslatról.

1.2

Az Európai Bizottság javaslatának célja a vízi környezetek és a vízi biodiverzitás védelmének biztosítása az idegen fajok megjelenésével együtt járó kockázatokkal szemben. Az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi jogi keret, amely az élőhelyekről szóló irányelvet (3) is magában foglalja, nem kielégítő.

1.3

Az Európai Bizottság olyan rendelet bevezetését javasolja, amely a már bevált gyakorlatra és meglévő gyakorlati szabályzatokra épül, ugyanakkor a jövőbeli stratégiáknak sem állja útját.

1.4

A javasolt rendelet nem foglalkozik többek közt a horgászással, a díszhalakkal vagy hasonló egzotikus állatokkal kapcsolatos problémákkal, ehelyett a természetes élőhelyüktől távol került idegen fajok okozta jövőbeli problémák előrejelzését, megakadályozását és kezelését tűzi ki célul.

1.5

Az EGSZB úgy érzi, hogy az Európai Unió hajlamos a túlszabályozásra. A javasolt rendelet esetében ennek nem kellene beigazolódnia.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy állítsák össze a meghonosodott (azaz a már letelepedett) idegen fajok jegyzékét, hogy ezen fajok esetében minél kevesebb bürokráciával kelljen számolni.

1.7

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a „nem honos faj” kifejezést pontosan határozzák meg. A rendeletjavaslat vonatkozásában a „zóna” és az „ökorégió” kifejezéseket is meg kell határozni.

1.8

Az EGSZB továbbá úgy érzi, hogy az Unió egységes piac, ezért különbséget kell tenni EU-n belüli és EU-n kívüli idegen, illetve nem honos fajok között.

1.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet azokra az előre látható problémákra, amelyekkel a kistermelőknek kell szembesülniük, ha a rendelet bevezetésre kerül. Külön kiemeli a javaslat 1. mellékletében foglalt igen hosszú kérdőívet.

2.1

A javaslatot, amely a Közösség területére az akvakultúrában alkalmazandó idegen fajok behozatalának uniós szintű szabályozását kívánja bevezetni, ami egyrészt védi majd a honos vízi állat- és növényvilág változatosságát (4), másrészt elősegíti az akvakultúra fejlődését, az EGSZB elvben nagy örömmel fogadja.

2.2

Az EGSZB elismeri, hogy a vízi környezet és a vízi biodiverzitás védelme érdekében az akvakultúrában az idegen fajok alkalmazásáról szóló rendelet igen fontos, és szükség is van rá.

2.3

A javasolt rendelet elfogadása esetén az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy a rendeletről szóló megfelelő tájékoztató kampánnyal vegye elejét annak, hogy a média a rendeletet a fogyasztók elrettentésére és a lapok példányszámának növelésére használja fel.

2.4

Az EGSZB úgy érzi, hogy a rendelettől alapvető elvárás, hogy elősegítse Európában az akvakultúra fejlődését (5), mivel az akvakultúra növekvő ágazat, amely a jövőben számos lehetőséget teremthet, ha a javaslat a jelenlegi formájában ezt nem nehezíti meg.

2.5

Az EGSZB felhívja rá a figyelmet, hogy az ágazat az Unión kívül gyors ütemben fejlődik, megemlíti továbbá, hogy telítve van, és új fajták kitenyésztésére szorul. Az EGSZB emellett rámutat, hogy az akvakultúra ágazatának megvan a lehetősége arra, hogy a közös halászati politika keretén belül – a halászati ágazatot illetően – sikertörténetté váljon.

2.6

Az EGSZB úgy érzi, hogy az Unión belüli kereskedelmet – kevesebb bürokráciával és papírmunkával – egyszerűsíteni kell, és nem szabad túlszabályozni.

2.7

Az EGSZB hangsúlyozza: gondoskodni kell arról, hogy a rendelet ne jelentsen akkora terhet, amely már hátráltatná az ágazat továbbfejlődését, valamint aggodalmát fejezi ki az ágazat ökológiai, gazdasági és szociális vetületei közötti egységet illetően. Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a fajok áttelepítésére az EU-n belül már kellő szabályozás van érvényben.

2.8

Régióinkban a vízi környezetek számára a valódi nehézséget az akvakultúrában az egzotikus, illetve idegen fajok betelepítése okozza. Ahhoz, hogy a javaslat a lehető legegyszerűbb és legrövidebb lehessen, az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság összpontosítson ennek a problémának a megoldására, a nem honos fajokkal pedig foglalkozzon külön. A nem honos fajok alkalmazása látszólag nem nagyon fontos az akvakultúrában. Ugyancsak ezzel függ össze az a probléma, hogy az Európai Bizottság nem határozta meg, mely régiókban nem honos egy adott faj.

2.9

További egyszerűsítést jelentene, ha a javaslat különbséget tenne az EU-ban honos fajok és az Unión kívülről származó idegen és nem honos fajok között. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezt is vegyék figyelembe, mivel az EU egy integráltabb közös piac irányába halad.

2.10

Az EGSZB észrevételezi, hogy mivel az ágazat hajlamos a gyors változásokra, a termelők számára a gyakorlatban nem mindig kivitelezhető annyira előre tervezni, ahogyan azt az Európai Bizottság a behozatali és szállítási engedély megszerzése érdekében szükségesnek ítéli.

2.11

Példának okáért, ha egy termelő egy Izraelből származó adott állományt tenyészt, és az állomány elpusztul, a termelőnek gyorsan kell cselekednie, és például az Egyesült Államokból kell importálnia, hogy minél kevesebb értékes időt veszítsen. A jelenlegi javaslat értelmében a termelő addig nem folytathatná a tevékenységét, amíg új engedélyt nem kap. Az áttelepítésnek és a szállításnak, különösen a kereskedelmi szállításnak kivételt kellene képeznie a javasolt rendelkezések alól, miután általános tudományos megállapítást nyert, hogy az idegen, illetve nem honos fajok akvakultúrában történő tenyésztésének „kockázata” alacsony.

2.12

Az EGSZB felhívja rá a figyelmet, hogy az ágazati szakembereket gyakran frusztrálja az Európai Bizottság által választott megközelítés. Fontos tehát annak biztosítására is összpontosítani, hogy a rendelet egyszerűbb és gyakorlati irányultságú legyen, valamint hogy az érintett felek számára a lehető legkevesebb költséggel járjon.

2.13

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat nem tér ki a díszhalakra és a lazacra, azonban hangsúlyozza, hogy ezek a fajok potenciálisan nagymértékben járulhatnak hozzá az általános problémához.

2.14

Az EGSZB hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy világossá kell tenni, mik a rendelet céljai, és egyértelművé kell tenni, mire és meddig terjed ki a hatásköre. Mivel az ágazatot tekintve nincsenek mindenre kiterjedő, részletes szabályok, az EGSZB azt indítványozza, hogy az Európai Bizottság javasoljon egy effajta átfogó rendeletet, vagy legalább az ágazat jövőbeli irányítására indítson útnak egy cselekvési tervet.

2.15

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a javaslat ötlete már az EU 2005-ös egyszerűsítési kezdeményezése előtt megfogant, mégis úgy érzi, hogy a jelenlegi javaslatot az említett kezdeményezés figyelembevételével egyszerűsíteni kellene.

3.1

A javaslat a szükséges és indokolt intézkedéseken messze túlhalad, továbbá nem veszi figyelembe az olyan fajok status quóját, amelyek közül jó néhány már évszázadok óta részese az európai akvakultúrának (pl. a ponty, a szivárványos pisztráng, a szajbling stb.). Ezeknek a fajoknak a tenyésztése mindeddig semmilyen kárt nem okozott az ökoszisztémában. Az, hogy fejlődésük minden szakaszában kockázatértékelést kell készíteni a szállításukról, valamint a hosszadalmas engedélyeztetési eljárások a valóságtól igen elrugaszkodottak, és a gyakorlatban sem kivitelezhetők. A Közösség területén működő, akvakultúrával foglalkozó vállalatoknál bevált gyakorlat, hogy határokon túl is együttműködnek az állatorvosi előírásoknak megfelelően, és a pontyot, a pisztrángot és más honos halfajokat rövid határidővel szállítják.

3.2

Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy a honos halfajokat (6) vonják ki a rendelettervezet hatálya alól egy „pozitív lista” vagy tagállamonként a kivételek felsorolása révén. Ugyanígy a nem honos fajok kérdését is ki kellene venni a rendeletből. Érthetetlen, hogy miért hozzák összefüggésbe az ellenőrzött akvakultúrát az egyébként őshonos, ám helyileg nem honos hal- és egyéb fajok elterjesztésének vagy áttelepítésének kérdésével.

3.3

A nem honos fajok kérdését az egyes tagállamokban már külön rendeletek szabályozzák. A rendeletjavaslatnak az Unió vízi biodiverzitásának védelmére kellene összpontosítania az idegen fajok megjelenésével együtt járó kockázatokkal szemben. Igen bonyolult is lenne a javasolt rendeletet a nem honos fajok tekintetében végrehajtani, mivel ebben az értelemben nincs általánosan elfogadott meghatározása a helyi régióknak. A nem honos fajokra vonatkozó rendelkezések elhagyásával a javasolt tanácsi rendelet kézzelfoghatóbbá válna, valamint a végrehajtása is könnyebb és olcsóbb lenne.

3.4

Az EGSZB rámutat, hogy a szállításra irányuló kérelem elbírálásának egy évig terjedő határideje (10. cikk) a termelési döntéseket elfogadhatatlan mértékben késleltetné és elfogadhatatlan gazdasági zavarokhoz vezetne, ezért a határidő rövidítését javasolja.

3.5

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy fontos lenne feltérképezni annak lehetőségét, hogy a 10. cikk egy „mi van akkor, ha”-forgatókönyvet is tartalmazzon, hogy a szöveg a válasz nélkül maradó engedélyezési kérelmek esetéről is rendelkezzen. A spanyol jog szerint például a hallgatás – azaz ha a javasolt egy éves határidőn belül nem érkezik válasz – jóváhagyást jelent. Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben jogilag lehetséges, a javaslatnak ebben a cikkében a spanyol példát kellene követni.

3.6

A többszöri, ötéves időszakra tervezett szállítás kérelmezése (6. cikk) nem kivitelezhető, mivel gyakran rövid időn belül meghozott, váratlan döntésekre van szükség különböző fejődési szakaszban lévő halak vásárlásával, eladásával és cseréjével kapcsolatban. A javasolt rendelet közvetlen összeütközésbe kerülne az akvakultúrának és az akvakultúrában alkalmazott fajok sokféleségének előmozdítására irányuló kinyilvánított célok megvalósítására tervezett rendelkezésekkel.

3.7

A vízi organizmusoknak az akvakultúra számára történő behozatalára és szállítására vonatkozó alkalmazásokról szóló döntések fontosak; ezeket tudományos érvekre kell alapozni, és a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

3.8

Az illetékes hatóságok, a tervezett tanácsadó bizottság és az akvakultúrával foglalkozó cégek számára a szerteágazó szabályok óriási személyzeti és pénzügyi terhet jelentenének, ami a rendelkezésre álló emberi erőforrásokkal nem vállalható. Mindez szemben áll azzal az általános törekvéssel, hogy mind a tagállamokban, mind az EU szintjén csökkenjen a bürokrácia.

3.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a szabályok túlzott mértékét a minimálisan szükséges szintre kell csökkenteni. Különösen a javasolt rendelet I. mellékletében kellene a követelmények egy részét elhagyni.

3.10

Az idegen halfajok behozatala és szállítása jelentős kockázatokkal járhat. Ezeknek a kockázatoknak a felmérése alapos tudományos felkészültséget igényel. A szükséges tudományos adatokat – ellentétben azzal, amit az I. melléklet sugall – a kérelmezők munkahelyükről nem tudják beszerezni, ehhez a kérelmezőknek szakértői tanácsra lenne szükségük.

3.11

Az EGSZB úgy véli, hogy segítségül a termelők számára rendelkezésre kell bocsátani a szükséges ismeretek birtokában levő uniós tudósok jegyzékét. Ezzel egy időben a termelők számára a kérelmi folyamatról tájékoztatást vagy képzést kell elérhetővé tenni.

3.12

A javaslat a tervezett egyedi értékelésekkel szemben ökorégiónként vagy tagállamonként csak egy mintán elvégzett kockázatértékelést ír elő, amelyet egy arra felhatalmazott tudományos intézetnek kell elvégeznie. Ha a minta értékelése során a kockázat „enyhének” minősül, az adott ökorégióban minden további, rutinszállításra beadott kérelemhez elegendő lesz a helyszínt, a személyzet adatait és a dátumokat megadni. Ha ez a javaslat hatályba lép, az javítja a kockázatértékelés minőségét, és egyúttal mind az akvakultúrával foglalkozó cégeknek, mind a hatóságoknak hatalmas megtakarítást eredményez a bürokratikus kiadások terén. A tudományos intézet által elvégzett mintaértékelés költségeit az Európai Halászati Alapnak (EHA) kellene állnia.

3.13

Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy a tanácsi rendeletben meg kell határozni az ökorégiók fogalmát, hogy lehetővé váljon a tagállamok közti harmonizáció.

3.14

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelet megjelenése után hasznos lenne a hatálybalépéssel legalább egy évet várni, hogy a nemzeti jogszabályok felzárkózhassanak, és hogy az ágazat és az érintett felek tájékozódhassanak a bevezetésre kerülő változásokról.

3.15

Az EGSZB korábbi, a közös halászati politikáról (7), az akvakultúráról (8), illetve a biodiverzitásról (9) szóló véleményeire hívja fel a figyelmet, és a jelen vélemény vonatkozásában és témájának erejéig is kitart az ott leírtak mellett.

3.16

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét a génmódosított szervezetekre és a poliploid fajokra, amelyeknek a vízi környezetet fenyegető potenciális veszélyét nem szabad alábecsülni. Szigorúbb szabályozásra van szükség az akvakultúrában alkalmazott génmódosított szervezetek, illetve lazac; továbbá a díszállatfajok betelepítése és áttelepítése vonatkozásában.

3.17

Az EGSZB nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a véleményt a korábban említettekkel együtt vegye figyelembe, hogy az akvakultúra ágazata számára az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazása tekintetében jobb munkakörnyezet jöhessen létre.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/18

1.1

Az állatok jóléte és védelme iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és nem csupán az Európai Unió jelentős részében, hanem az Unión kívül is. Célszerű ezért a piaci erőket támogatva az EU minimum-előírásait a szükséges mértékben korrigálni. Nem kell feltétlenül több korlátozásra gondolni – inkább a jobb és szakszerűbb jogalkotásról van szó, amely a tudományos és társadalmi-gazdasági ismeretekre épül. Emellett fontos közös minőségmegjelölést bevezetni az olyan termékekre, amelyek eleget tesznek az állatok jólétére vonatkozó különleges igényeknek. A kutatásban, tesztelésben és a törvényileg előírt biztonsági teszteknél használt állatok vonatkozásában is lényeges javításokra van szükség.

1.2

Az Európai Bizottság cselekvési terve e követelményeket egészében véve jól tükrözi, így e területen a további prioritások alapjául szolgálhat. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság alapjában véve támogatja a stratégiai javaslatot, a későbbiekben azonban megvizsgálja, hogy az Európai Bizottság specifikus javaslatai kiegyensúlyozottan tükrözik-e az állatvédelmi és a társadalmi-gazdasági szempontokat. Mindazonáltal döntő kérdés, hogy a kevésbé szigorú normákat alkalmazó harmadik országokból történő behozatal ne vezessen az uniós termékek piacról való kiszorításához. Ennek az volna a következménye, hogy az állattenyésztés a nem megfelelő körülményeket nyújtó területekre helyeződne át, miközben az uniós termelőknek be kellene szüntetniük tevékenységüket. Az EGSZB e tekintetben egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve tartós megoldásokat tudna biztosítani.

1.3

Az EGSZB nagyon sajnálja, hogy ezt a kérdést a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jelenlegi tárgyalási fordulójában nem lehet megvitatni. Ennek ellenére az állatok jólétét az állati termékek kereskedelmében hosszabb távon be kell sorolni a nem kereskedelempolitikai szempontok közé. Egyébként az Európai Unió kénytelen lehet egyoldalú lépéseket bevezetni, hogy a jogi helyzet korrekciója iránt szükséges megértést biztosítsa. Rövid távon mind az Európai Bizottságnak, mind a civil társadalomnak nyomást kell gyakorolnia az uniós kiskereskedelemre és élelmiszeriparra annak érdekében, hogy a harmadik országból történő behozatal esetén a megfelelő normák betartását tanúsítási mechanizmusok és hasonló garanciák révén biztosítsák.

1.4

A kutatás terén össze kell hangolni és ki kell szélesíteni a munkát, hogy az eszközöket közösen a lehető legjobban ki lehessen aknázni. A rendelkezéseket ezenkívül rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, többek közt azért, hogy azok továbbra is tükrözzék a műszaki fejlődést és a legújabb ismereteket.

1.5

Az EGSZB többek között üdvözli az európai állatvédelmi és állatjóléti központ vagy laboratórium létrehozására irányuló javaslatot. Meg kell azonban fontolni, hogy nem egy messzebb mutató megoldásra – világméretű központ létrehozására – kellene-e inkább törekedni, amely hozzájárulhatna az állatvédelemmel és állatjóléttel kapcsolatos problémák megoldásához, elősegítve az OIE (1) és az Európa Tanács keretében folyó munkát és az EU kétoldalú megállapodásait.

1.6

Emellett az Európai Bizottságnak az OIE-vel és az Európa Tanáccsal együttműködve egy nemzetközi konferenciát kellene kezdeményeznie, hogy létrejöjjön egy hosszú távon működő hálózat az Unión kívüli kutatók között, és ezen a területen nagyobb mértékű legyen az informális nemzetközi együttműködés.

1.7

Ami az állatok laboratóriumokban és toxikológiai vizsgálatokhoz való alkalmazását illeti, az EGSZB úgy véli, hogy a stratégiát bővíteni kell egy olyan „szükségleti” kritériummal, amely szerint csak akkor használhatnak fel állatokat ilyen célra, ha a kérdéses termék iránt valamilyenfajta bizonyítható társadalmi szükséglet mutatkozik.

2.1

A cselekvési terv fő célja, hogy biztosítsa az állatok jólétét az EU-ban és nemzetközi szinten, hogy meghatározza, mire lesz szükség a jövőben, és hogy gondoskodjon a meglévő erőforrások hatékonyabb összehangolásáról. A terv a következő öt fő cselekvési területet rögzíti az állatvédelem terén a 2006–2010-es időszakra, amelyeket – többek közt a 2010 utáni folytatásra való tekintettel – figyelemmel kell kísérni és ki kell értékelni:

2.2

A terv 28 olyan kezdeményezést is tartalmaz, amelyet az Európai Bizottság mostantól 2010-ig szándékozik megvalósítani. Ezek közül 21 már folyamatban van, illetve azt kihirdették vagy arról a Közösség jogszabályai konkrétan rendelkeznek.

2.3

Az Európai Bizottság munkadokumentumokat is közzétett, amelyekben rögzítette a kezdeményezések stratégiai alapját és a cselekvési tervben javasolt intézkedéseket megalapozó legfontosabb elemeket. Az Európai Bizottság emellett úgy véli, hogy az állatkísérletekre vonatkozó, 2005-ben elfogadott „3R nyilatkozatban” (2) foglaltak betartása a cselekvési terv kulcseleme.

2.4

Az Európai Bizottság úgy érzi, hogy az állatjólét javításában betöltött szerepét könnyebbé tenné, ha hatékonyabb volna a koordináció a különböző érintett szervek között. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy következetesebb és összehangoltabb legyen az Európai Bizottság egyes politikaterületeinek megközelítése, és az állatok jólétére kiható intézkedéseket mind társadalmi-gazdasági hatásuk szempontjából, mind pedig abból a szempontból megvizsgálják, hogy azok megfelelnek-e az EK-Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyvnek.

3.1

Az EGSZB a civil társadalom képviselőjeként és reprezentatív összetétele révén nyilvánvalóan osztozik az európai szociális modell részének tekintett állatvédelmi rendelkezések kidolgozásának felelősségében (3). Fontos tehát, hogy az eddigi irányban haladjunk előre, és az EU-n belül biztosítsuk az állatvédelemnek egy olyan, ésszerű és elfogadható szintjét, amely nem vezet a verseny szükségtelen torzulásához és az alacsonyabb szintű normákat alkalmazó harmadik országokból származó behozatal révén az állatvédelmi szempontok elhanyagolásához. Az átfogó stratégiai terv emellett több átláthatóságot is visz ebbe a munkába, és javítja az érintettek konstruktív együttműködésének lehetőségeit. Ez különösen a mezőgazdasági termelőkre érvényes, akiket hosszú távú befektetéseikre, motivációjukra és gazdaságuk vezetésére való tekintettel be kell vonni a jövőbeli stratégia kialakításába.

3.2

Az EU mezőgazdasági termelő szektora általában véve támogatja az ésszerű és kiegyensúlyozott állatjóléti rendelkezéseket, de arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a verseny torzulásának veszélyét rejti magában, ami részben abból ered, hogy a tagállamok további nemzeti követelményeket vezethetnek be, részben pedig abból a gyakorlatból, hogy olyan, Unión kívüli országokból importálnak állatokat, ahol kevésbé szigorúak a normák, vagy egyáltalán nem is léteznek. Annak veszélyét, hogy a verseny a további nemzeti szabályozások révén torzul, tovább fokozza a közös agrárpolitika „keresztmegfelelési” követelménye. Mindez jogbizonytalanságot eredményez a tagállamokban – ezért van szükség a jogi helyzet tisztázására e téren.

3.3

A harmadik országból származó importot tekintve a 30 országra és 500 millió lakosra kiterjedő belső piaccal rendelkező EU közös szabályai (4) az Unión kívüli államokban és ezen államok EU-ba történő kivitele terén is ösztönzést jelentenének. A Világbankhoz tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) nemrég rámutatott, hogy világszerte növekszik az állatok jóléte iránti érdeklődés, és mind az elsődleges termelés, mind az ipari feldolgozás terén alkalmazkodni kell ehhez a fejleményhez (5).

3.4

Rövid távon mindenesetre világossá kellene tenni az Unió kiskereskedelmi láncai és feldolgozóipara számára, hogy a harmadik országból importált mezőgazdasági termékek és feldolgozott állati termékek esetében – saját érdekükben és azért is, hogy a nagyközönség körében kedvező képet alakítsanak ki magukról – ügyelniük kellene arra, hogy a termelő országban betartsanak egy megfelelő magatartási kódexet, amelyhez a vonatkozó uniós rendelkezéseknek megfelelő állatvédelmi normák is hozzátartoznak. Ez történhet például a szállítókkal való kötelező együttműködés formájában (6). Az Európai Bizottságnak mindenképpen ennek elérését kellene célul kitűznie, és a civil társadalomnak is tennie kellene azért, hogy a kérdést a média segítségével megvilágítsa. Világossá kell tenni tehát az EU kiskereskedelmi láncai és az élelmiszeripara számára, hogy az importált mezőgazdasági termékek és feldolgozott állati termékek esetében a jövőben jobban odafigyelnek majd a termelés körülményeire. A fogyasztók és a mezőgazdasági termelők szövetségeinek az államok szintjén közösen kell az effajta feladatokat felvállalniuk. Ettől függetlenül ugyanakkor az is igen fontos, hogy hosszabb távon az állatok jólétét a mezőgazdasági termékek kereskedelmében az egyik nem kereskedelempolitikai szempontnak tekintsék (lásd alább).

3.5

Ami az uniós belső versenytorzulás kockázatát illeti, a rendelkezések harmonizálása a szigorúbb tagállami normák tilalmával egybekötve nem volna logikus lépés, és több tagállamban nem is volna elfogadható a nagyközönség számára. Ha azonban a jövőbeli uniós szintű minimumnormákat egyre objektívabb, kutatásra és tudományos vizsgálatokra épülő kritériumokra alapoznák, akkor feltételezhető, hogy azok nagyobb megértésre és elfogadásra találnának, és nem volna szükség azoknál messzebb menő tagállami rendelkezésekre. A célszerű szabályozás érdekében az új intézkedéseknek mindenképpen tudományos adatokon és megfelelő társadalmi-gazdasági értékeléseken kell alapulniuk. Egyidejűleg garanciát kellene nyújtani arra, hogy a kutatási eredményeket mint a javasolt mutatók megállapításának előzményét szakszerűen értékelik és alkalmazzák. Egyben lehetőséget kellene adni a tagállamoknak, hogy a környezeti vagy éghajlati viszonyoknak megfelelően, rugalmasan cselekedjenek.

3.6

E normák kiigazítását, kezelését és közvetítését, továbbá a vonatkozó társadalmi-gazdasági és hatásvizsgálatok lefolytatását az Európai Bizottság szerint egy európai állatvédelmi központ vagy laboratórium létrehozásával lehetne előmozdítani. Az EGSZB amellett érvel, hogy vegyenek fontolóra egy messzebb mutató megoldást: egy globális központ létrehozását, amely hozzájárulhatna az állatvédelmi kérdések nemzetközi kezeléséhez, segítve ezzel az Állategészségügyi Világszervezeten (OIE) és az Európa Tanácson belül folyó munkát, továbbá esetleges kétoldalú egyezmények létrejöttét.

3.7

Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükség van az Európai Bizottság és az iparág közötti partnerség támogatására, amely a laboratóriumi állatok felhasználását helyettesítő alternatív megoldások propagálását célozná, egybekötve például a központ felállításával és az úgynevezett „3R” elv alkalmazási stratégiájának benyújtásával, amely útmutatást nyújthat a laboratóriumi állatok EU-ban történő felhasználását illetően (7). Az Európai Bizottság kezdeményezése ösztönzést is adhat az alternatív megoldások támogatását célzó, másutt folyamatban lévő tevékenységeknek (8). Az EGSZB azonban úgy érzi, hogy a stratégiát ki kellene szélesíteni úgy, hogy az magában foglaljon egy „szükségleti” rendelkezést is, amely szerint az állatokon végzett tesztelés csak abban az esetben engedhető meg, ha bizonyított társadalmi szükséglet van azon termék iránt, amelyhez az adott vegyi vagy egyéb anyagot felhasználják.

3.8

Az éles verseny és az EU piacának megnyitása azzal a jelentős kockázattal jár, hogy az Unión kívüli országokból származó, alacsonyabb szintű vagy teljesen hiányzó normák mellett előállított termékek fokozatosan kiszorítják az uniós termékeket és értékesítést, a nem EU-s piacokon is. Így tehát a gazdaságok igen szerény nyeresége, az állatjólétre fordított többletköltségekkel párosulva, döntő tényező lehet a tekintetben, hogy egy mezőgazdasági termelő talpon tud-e maradni. Ráadásul a mezőgazdasági termelők számára a legtöbb esetben túl kockázatos, hogy termelésüket arra a viszonylag kis létszámú fogyasztói csoportra építsék, amely hajlandó többet fizetni. (9)

3.9

Az alacsonyabb szintű állatjóléti követelményeket érvényesítő harmadik országokból származó import igen összetett kérdéseket vet fel, és az EGSZB nincs meggyőződve arról, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve elegendő a megfelelő és fenntartható megoldások biztosításához. Az EGSZB mély sajnálattal veszi tudomásul, hogy a WTO jelenlegi tárgyalási fordulójában lehetetlen ezt a kérdést megvitatni, de a mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően az EU-nak mégis nyomást kell gyakorolnia annak érdekében, hogy az állatok jólétét nem kereskedelmi szempontként elismerjék.

3.10

Ha azonban ezen az úton nem bizonyul lehetségesnek megfelelő, fenntartható megoldások elérése vagy a téma iránt szükséges megértés biztosítása a WTO keretein belül, akkor az EU-nak – akár előzetes nemzetközi megállapodás hiányában is – meg kell követelnie, hogy a harmadik országokból származó import azonos szabályoknak feleljen meg. Szükség lehet tehát bizonyos mértékű provokációra annak érdekében, hogy a kérdés megkapja a kellő figyelmet, és érthetőbbé váljon, hogy jogszabályi változtatásra van szükség.

4.1

Az uniós szabályoknak való megfelelés ezen a területen azt jelenti, hogy a tagállamoknak tartaniuk kell a konkrét rendelkezések benyújtására, elfogadására és végrehajtására saját maguk által kitűzött határidőket – ami a múltban nem mindig történt meg. Így a cselekvési tervben szereplő több kezdeményezés határideje korábbi határozatok vonatkozásában is lejárt.

4.2

A cselekvési terv nem foglalkozik az EU egységes piacából és az állat-egészségügyi határok eltörléséből adódó hosszú távú állatszállítás kérdésével. 2004-ben a Tanács elfogadta az állatok szállítás alatti védelméről szóló szabályok módosítását, amely 2007-ben lép majd életbe (10). Az Európai Bizottság közölte, hogy 2010 után javaslatot nyújt majd be. Akárcsak egyéb területeken, itt is fontos, hogy az előírások tudományos ismereteken alapuljanak, továbbá hogy a szállítási időt és a szállítás közbeni helyigényt szabályozó rendelkezéseket hatékonyabban ellenőrizzék.

4.3

Minden tapasztalat azt mutatja, hogy az állatjólét szempontjából az igazgatás játszik kulcsszerepet. Ezt a tényezőt kell a jövendő állatvédelmi és állatjóléti rendelkezések középpontjába állítani, többek közt képzési és tanácsadási követelmények felállítása révén, amelyhez a különböző termelési rendszerek folyamatos állatjóléti ellenőrzése járul. Ez azt is jelenti, hogy a termelési rendszereket kevésbé részletesen kell szabályozni, és a jogi előírásokat úgy kell alakítani, hogy azok könnyebben kezelhetők legyenek.

4.4

Az állattenyésztés nagyobb és még inkább szakosodott termelőegységek létrehozásával, valamint új technológiák alkalmazásával járó strukturális fejlődésének köszönhetően egy sor állatvédelmi mutatón keresztül most már szorosabban nyomon lehet követni az állatok jólétét, mint eddig bármikor. Az objektív, számszerűsíthető állatjóléti mutatókról összegyűlt egyre részletesebb ismeretek emellett beépülhetnek az új termelőépületek tervezésébe. A javasolt központ tudományosan megalapozott tényekre épített viszonyszámok kidolgozásával elősegíthetné a haladást ezen a területen. Új követelmények alkalmazásakor azonban figyelembe kell venni a mezőgazdasági beruházások hosszú amortizációs idejét.

4.5

Az EGSZB támogatja egy speciális Állatjóléti Tájékoztató Platform létrehozását, hogy megkönnyítse a párbeszédet és az ismeretek/tapasztalatok cseréjét e kérdésben az érintettek – például a fogyasztók, termelők, a kiskereskedelem és az ipar – között (11). E téren azonban erősen korlátozott a cselekvés lehetősége, és a gyakorlatban az Unióban élő fogyasztók nem tudnak világos képet kapni a különböző termelési rendszerek közötti különbségekről, azok előnyeiről és hátrányairól. A fogyasztói szervezeteknek ezért az a kívánságuk, hogy az EU és a tagállamok vállaljanak felelősséget e téren, és határozzanak meg minimumszabályokat.

4.6

Az EGSZB támogatja egy közös marketingrendszer létrehozását is a minimálisnál magasabb állatvédelmi normák alkalmazásának elősegítésére. Alapvetőnek véli, hogy ezt a rendszert közös, objektív kritériumokra és dokumentált ismeretekre alapozzák. Az EU kidolgozhatna a vállalatok és a kereskedelem számára egy ilyen címkézési rendszert, de valójában az a fontos, hogy a magasabb szintű normáknak megfelelő termékek fejlesztését minél inkább a piaci erők kényszerítsék ki. Az eredményességhez azonban bármely címkézési rendszert ellenőrzésekkel kell alátámasztani és gondosan végrehajtott, hitelességnövelő tájékoztató kampánnyal kell kísérni.

4.7

Az EU-n kívülről importált áruk származási országát megjelölő címkézési rendszer bevezetéséről általános szinten döntenek. Egy ilyen rendszer az állati termékek és a belőlük készített, iparilag feldolgozott áruk esetében különösen fontos. A rendszernek azonosíthatóvá kell tennie azokat az árukat, amelyeket az EU állatjóléti normáival nem összeegyeztethető módon állítottak elő.

4.8

A cselekvési terv szerint a magas szintű normákra való törekvés a környezetbarát termelés jele. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az ilyen termelést is mércének kell tekinteni a legmagasabb szintű állatjóléti normákhoz (12). A tapasztalat azt mutatja, hogy a környezetbarát termelés néhány területen magában rejti az állatjólét javításának lehetőségét, de azt is, hogy nem megfelelő körülmények is fennmaradnak, és további ismeretekre van szükség.

4.9

Mindenképpen fontos, hogy az EU-n belül az erőforrásokat a lehető legjobban használjuk fel. Ez nem csak a kutatásra és a tudományos tanulmányokra vonatkozik, ahol a nemzeti erőforrásokat a közös, optimális kihasználás érdekében, amennyire lehet, össze kell hangolni. Az erőforrásokat ezért hatékonyabban lehetne felhasználni, ha azokat például egy ezen a területen szaktudással bíró képviselőkből álló közös tanácsadó bizottság hangolná össze. Emellett az Európai Bizottságnak az OIE-vel és az Európa Tanáccsal együttműködve egy nemzetközi konferenciát kellene kezdeményeznie, hogy segítsen létrehozni egy fenntarthatóbb hálózatot az Unión belüli és kívüli kutatók között, és ezen a területen nagyobb mértékű legyen az informális nemzetközi együttműködés.

4.10

Az EU állat-egészségügyi és betegségfelszámolási intézkedéseinek egy sor szociális-állami kihatása van, még ha ez az összefüggés nem is tűnik mindig egyértelműnek. Emellett a közvélemény aggodalommal reagál arra, ha veszélyes állatjárványok kitörésekor nagyszámú egészséges állatot ölnek le és semmisítenek meg. Nagyobb hangsúlyt kell tehát helyezni a megelőző intézkedésekre, és kutatókkal és állatorvosokkal együttműködve megvalósítható alternatívákat kell kidolgozni a haszonállatok járványainak leküzdésére.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/22

1.1

Az állatbetegségek megelőzését és az ellenük való védekezést célzó intézkedések uniós társfinanszírozási mechanizmusát fokozatosan alakították ki és a területen a mai napig megszerzett tapasztalatok ismeretében folyamatosan adaptálták. Ezt a mechanizmust azonban alaposabban újra kellene gondolni úgy, hogy figyelembe vegye a lehetséges fejleményeket, nem utolsósorban a kibővült kereskedelmet. Az EGSZB figyelemmel kíséri majd az e téren tett előrehaladást, és konstruktív szerepet kíván játszani e folyamat formai alakításában és érdemi tartalommal való megtöltésében.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely jelenleg csak korlátozott módosításokat és kiigazításokat tartalmaz. Ezek megegyeznek az e területre vonatkozó általános politika előzetes értékelésében foglalt javaslatokkal, az egyszerűsített adminisztratív eljárások és a többéves tervezés lehetősége pedig mindenképpen kívánatos célkitűzések. Az EGSZB hasonlóképpen támogatja a kereskedelmi és behozatali eljárások számítógépesítése, valamint az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszerek pénzügyi támogatásáról szóló javaslatot. A betegségek és zoonózisok jegyzékére és a lista módosításának egyszerűsített eljárására vonatkozó javaslatok szintén célszerűnek tűnnek.

2.1

Az Európai Bizottság elkezdte az EU teljes állat-egészségügyi politikájának a felülvizsgálatát. Ennek keretében megvizsgálják az állatbetegségek és a zoonózisok megfigyelésére, az ellenük való védekezésre és felszámolásukra jelenleg használt pénzügyi eszközök költséghatékonyságát, és mérlegelik, hogy melyek azok a leghatékonyabb módok, amelyek által a gyártók érdekeltté tehetők a szükséges megelőző intézkedések meghozatalában. Az elemzés eredményeitől függően a Bizottság a későbbiekben alternatív megoldásokat javasolhat a tagállamok pénzügyi támogatásának mikéntjére (1). Pillanatnyilag az Európai Bizottság úgy döntött, hogy csak néhány, korlátozott kiigazítást javasol amelyek nem változtatnak az állatbetegségek és a zoonózisok felszámolása, az ellenük való védekezés és figyelemmel kísérésük szakpolitikai vonatkozásain. A javaslat csupán közvetlenül alkalmazandó és egyértelműen szükséges változtatásokat kíván végrehajtani, amelyekről a vizsgálat során kiderült, hogy hasznosak volnának.

2.2

Az Európai Bizottság javaslata egyszerűsíti az állatbetegségek és a zoonózisok felszámolását, az ellenük való védekezést és figyelemmel kísérésüket célzó nemzeti programok jóváhagyási és támogatási eljárásait. A javaslat szerint a programok egy eljárással akár hat évre is jóváhagyhatók és támogathatók. Mostanáig – bár a tagállamok benyújthattak többéves programokra vonatkozó kérelmeket – az Európai Bizottság egy évnél hosszabb időszakra nem tudta jóváhagyni az ilyen programok finanszírozását. Javasolja továbbá az állategészségüggyel és az állati eredetű termékek körében az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos információs politika, illetőleg az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszerek (2) használata előmozdítását célzó finanszírozási előírások tárgyi hatályának kiterjesztését.

2.3

A jelenlegi szabályok értelmében pénzügyi támogatás 23 endemikus állatbetegség, továbbá 8 zoonózis és állatjárvány felszámolását, az ellenük való védekezést és figyelemmel kísérésüket célzó nemzeti programok finanszírozásával kapcsolatban a tagállamok számára felmerülő költségek fedezésére nyújtható (3). A Tanács a jegyzéket a Bizottság javaslatára minősített többséggel egészítheti ki vagy módosíthatja. A prioritások pontosabb meghatározására tekintettel az Európai Bizottság a társfinanszírozásra jogosult betegségek listájára felvett betegségek számának csökkentését javasolja. Az Európai Bizottság úgy érvel, hogy a jegyzék nagyrészt annak alapján készült, hogy milyen hatással vannak az egyes betegségek a közegészségügyre, illetőleg a nemzetközi és a Közösségen belüli kereskedelemre. Javasolja továbbá a betegségek és a zoonózisok jegyzékének összevonását és azt, hogy ugyanaz az eljárás vonatkozzék rájuk a közösségi pénzügyi hozzájárulás odaítélése tekintetében (4). Az Európai Bizottság szerint ennek célja az erőforrások hatékonyabb felhasználása és annak biztosítása, hogy a tagállamok prioritásai összhangban legyenek az uniós prioritásokkal és más nemzeti programokkal. Szintén javasolja, hogy a jegyzék bármiféle további módosítása a szabályozási eljárás szerint történjen. Az Európai Bizottság úgy érzi, hogy ez különösen érvényes az újonnan kialakuló, mind az állatok egészsége, mind a közegészségügy szempontjából kockázatot jelentő betegségek esetében.

3.1

A fertőző állatbetegségek és zoonózisok felszámolását, az ellenük való védekezést és figyelemmel kísérésüket célzó intézkedések közösségi társfinanszírozását a szóban forgó betegségek bonyolult természetéből és hatásaiból, valamint az ilyen jellegű fellépések jelentős költségvonzatából eredően mindig is élénk érdeklődés kísérte. A súlyos fertőző állatbetegségek elleni védekezéshez azonban világos finanszírozási eljárásokat kell bevezetni, és már a kezdetektől fogva és minden esetben garanciát kell vállalni, hogy azokban az esetekben, ahol le kell ölni az állatokat vagy meg kell semmisíteni a termékeket, az érintettek teljes körű kártérítést kapnak. Máskülönben fennáll a veszély, hogy ha egy súlyos, fertőző állatbetegség ténylegesen vagy gyaníthatóan felüti a fejét, a megtett intézkedések eredménytelenek lesznek, a várhatónál sokkal súlyosabb következményeket okozva. Ez különösen a nemzeti politikaalkotási folyamatra vonatkozik. Emellett a súlyos fertőző állatbetegség-járványok gyakran a nyilvánosság figyelmének középpontjába kerülnek, ami még akkor is komoly fogyasztói reakciókat vált ki, ha a járványnak nincs közvetlen és egyértelműen bizonyított élelmiszer-biztonsági vonzata.

3.2

A jobb piaci hozzáférés és kereskedelem, a hosszabb szállítási idők és az élőállatok különféle formában, egy helyen történő koncentrálódása növelik a betegségek terjedésének kockázatát és a megelőzés és védekezés pénzügyi vonzatát. Emiatt is szükség van a közösségi állat-egészségügyi politika teljes körű vizsgálatára, melynek során mélyrehatóbban elbírálnák az állatbetegségek figyelemmel kísérésére, az ellenük való védekezésre és felszámolásukra jelenleg alkalmazott pénzügyi eszközök, valamint az állatállományok körében elvégzendő megelőző intézkedések költséghatékonyságát. Az EGSZB tevékeny részt kíván vállalni a nemzeti programokra vonatkozó megfelelő társfinanszírozási modellek kialakításában, nem utolsósorban azért, hogy összefüggőbb és hatékonyabb keretet adjon a magasabb fokú átláthatóságot biztosító élelmiszer-biztonsági politikának.

3.3

Ebben az összefüggésben az EGSZB sajnálja, hogy a meglévő szabályok nem világosak és bonyolultak, és ezért a következő felülvizsgálat részeként könnyebben érthető és összefüggőbb rendszert és a társfinanszírozási szabályok jobb osztályozását kéri majd. Éppen ezért az egész Unióban meg kell határozni az idevonatkozó jogszabályokat, és meg kell könnyíteni azok alkalmazását az állategészségügy és az élelmiszer-biztonság széles körű területén. Ez az Európai Bizottság és a tagállamok nemzetközi tevékenységét is támogatni fogja azáltal, hogy az EU kereskedelmi partnerei és szomszédai számára növeli az uniós jogszabályok érthetőségét és átláthatóságát. Az információk gyűjtése és terjesztése szintén segít biztosítani a szabályok eredményesebb végrehajtását.

4.1

Az EGSZB úgy érzi, hogy a nemzeti programok többéves jóváhagyására és finanszírozására vonatkozó javaslat egyértelműen az adminisztratív egyszerűsítést szolgálja, és segít biztosítani a programok célkitűzéseinek eredményes végrehajtását. Hozzájárul továbbá a jobb és átláthatóbb adminisztrációhoz, ezáltal biztosítja a közösségi alapok jobb felhasználását.

4.2

Az aktuális állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági információk gyűjtésére és terjesztésére szükség van az e területre vonatkozó jogszabályok színvonalasabb kidolgozása és végrehajtása érdekében. A továbbiakban különösen fontos lesz, hogy átláthatóbb közösségi jogszabályok szülessenek, és hogy azokról tájékoztassák az érintett hatóságokat, termelőket és fogyasztókat.

4.3

Az EGSZB tehát támogatja azt a javaslatot, hogy az EU pénzügyileg támogassa az állat-egészségügyi, állatjóléti és az állalti eredetű termékekre vonatkozó élelmiszer-biztonsági területekre vonatkozó információs politika kidolgozását, ideértve olyan információs eszközök telepítését és fejlesztését, mint például a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos információk gyűjtéséhez és tárolásához megfelelő adatbázis.

4.4

Hasonlóképpen helyes figyelembe venni az állatorvosi eljárások számítógépesítése során elért technikai fejlődést és biztosítani az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszerek befogadásához, irányításához és karbantartásához szükséges erőforrásokat.

4.5

A társfinanszírozásra elvileg feljogosító állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke magától értetődően tükrözik az ilyen betegségek és zoonózisok által mind a közegészségre, mind az állatokkal és állati eredetű termékekkel való nemzetközi és közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatásokkal összhangban meghatározott prioritásokat. Az EGSZB egyetért azzal a javaslattal, mely szerint a hangsúlyt inkább zoonózisokra és a közegészségügyre, nem pedig az inkább a termeléssel kapcsolatos állatbetegségekre kellene helyezni, és támogatja a betegségek és a zoonózisok jegyzékének összevonására és az arra vonatkozó javaslatokat, hogy ugyanaz az eljárás vonatkozzék mindkettőre a közösségi pénzügyi hozzájárulás odaítélése tekintetében.

4.6

Természetesen a közösségi támogatásra pályázó, felszámolást, védekezést és figyelemmel kísérést célzó programokra vonatkozó technikai és információs követelményeket rendszeresen és időben frissíteni és adaptálni kell annak érdekében, hogy megfeleljenek a technikai és tudományos fejlődésnek és a programok végrehajtásából származó tapasztalatokról kapott visszajelzéseknek. Ezért a javaslattal összhangban az Európai Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja ezeket a technikai kritériumokat – és szükség szerint frissítse őket – a szabályozási eljárás alkalmazásával.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/25

1.1

Ezen javaslat célja a Tanács 1979. október 30-i, a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről szóló 79/923/EGK irányelvének kodifikációja. Az új irányelv a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép; a javaslat teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.1

Az EGSZB igen hasznosnak tartja, ha egy irányelv foglalja majd magába az összes szöveg tartalmát. A Polgárok Európájához illő szellemben az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan nagyon fontosnak tartja a közösségi jog egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét annak érdekében, hogy az világosabbá és hozzáférhetőbbé váljon az átlagpolgárok számára, mert ilyen módon új lehetőségek nyílnak meg előttük és élhetnek új, különleges jogaikkal.

2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a kodifikációnak az általános közösségi jogalkotási eljárásnak megfelelően kell történnie.

2.3

Megvannak a biztosítékok arra, hogy ez a rendelkezésgyűjtemény nem tartalmaz majd lényegi változtatásokat, mindössze a közösségi jog világossá és áttekinthetővé tételét szolgálja. Az EGSZB teljes támogatását adja ehhez a célkitűzéshez, és ezeknek a biztosítékoknak a tudatában örömmel üdvözli a javaslatot.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/26

1.1

Az Európai Bizottság javaslata a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló 91/629/EGK irányelv kodifikációját tartalmazza, amelyre az 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmében gyorsított eljárás alkalmazásával kell sort keríteni. A kodifikációt olyan jogi aktusok esetében alkalmazzák, amelyek a számos módosítás miatt nehezen érthetővé váltak.

1.2

A kérdéses irányelvet több alkalommal teljes mértékben átdolgozták. A jogi aktus címzettjei számára időközben nehézkessé vált az érvényben lévő szöveg tartalmának és hatókörének jogi elemzés és pontosítás nélküli megértése.

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az említett okokból üdvözli a kodifikációra irányuló javaslatot, amely megkönnyíti az uniós polgárok számára a közösségi joghoz való hozzáférést, valamint – ahogyan azt az EGSZB régebbi véleményeiben kívánatosnak tartotta és kifejezésre juttatta (1) – adalékként szolgál a jobb jogalkotáshoz.

2.2

Az irányelv 6. cikke alapján az Európai Bizottságnak legkésőbb 2006. január 1-jén az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleményén alapuló jelentést kell beterjesztenie a Tanács elé az intenzív tartás rendszerével, illetve rendszereivel – amelyben teljesülnek a fajtának egészségügyi, állattenyésztési, fiziológiai és viselkedéstani szempontból megfelelő borjútartás követelményei –, valamint a különböző rendszerek társadalmi és gazdasági hatásaival kapcsolatban. A jelentéshez emellett megfelelő javaslatokat kell csatolni, amelyek tekintetbe veszik az abban szereplő következtetéseket. A Tanácsnak ezt követően a javaslatok benyújtásától számított három hónapon belül kell minősített többséggel döntést hoznia.

2.3

Ez nem történt meg. Bár a kitűzött határidő már rég letelt, az Európai Bizottság a kodifikáció végrehajtását ezen dátumtól számított hatállyal javasolja, aminek az lehet a következménye, hogy nem lesz alkalmazható az egyszerűsített eljárás, mivel a módosításhoz új határozatra lenne szükség.

2.4

Az EGSZB ismételten utalt arra, hogy elfogadhatatlan, hogy az intézmények és a tagállamok olyan határidőket állapítsanak meg, amelyeket maguk sem tudnak betartani. Ez aláássa a közösségi rendelkezések tiszteletét és a beléjük vetett bizalmat, ennek következményeként pedig a többi érintett nem érzi magára nézve kötelezőnek a határidőket.

2.5.

Az Európai Bizottság az állatok védelméről és jólétéről szóló közösségi cselekvési tervre vonatkozó javaslatában 2008-ra jelentés benyújtását jelentette be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a tenyésztési célból tartott borjú védelméről (2). A jelentés alapjául az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2006 júniusában megjelentetett közleménye szolgál majd (3). Az Európai Bizottság elemezni fogja a közleményt, újabb adatokat kér be, értékeli a társadalmi és gazdasági szempontokat, valamint a konkrét javaslatok beterjesztése előtt konzultál szakemberekkel, a tagállamokkal és más érdekelt felekkel. Az EGSZB üdvözli az alapos előkészítő munkát, azonban sajnálatát fejezi ki a határidő túllépése miatt.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/27

1.1

Ezen javaslat célja a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 1990. április 23-i 90/219/EGK tanácsi irányelv kodifikációja. Az új irányelv a benne foglalt különböző irányelvek helyébe lép; a javaslat teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.1

Az EGSZB igen hasznosnak tartja, ha egy irányelv foglalja majd magába az összes szöveg tartalmát. A Polgárok Európájához illő szellemben az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan nagyon fontosnak tartja a közösségi jog egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét annak érdekében, hogy az világosabbá és hozzáférhetőbbé váljon az átlagpolgárok számára, mert ilyen módon új lehetőségek nyílnak meg előttük és élhetnek új, különleges jogaikkal.

2.2

Az emberi egészség és a környezet megőrzése és védelme céljából minden intézkedést meg kell hozni a biotechnológia optimális felhasználásának szavatolására – különösen az emberi fogyasztás vonatkozásában –, és a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok felhasználását zárt rendszerűvé kell tenni, hogy a kedvezőtlen következmények elkerülhetők legyenek.

2.3

Az EGSZB kiemeli, hogy a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok ellenőrzése kárt szenvedhet a Közösség valamennyi tagállamában való egységes alkalmazás hiányában, mivel a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok felhasználásuk során a nemzeti határokon túl is képesek szaporodni.

2.4

Az EGSZB – miközben emlékeztet arra, hogy a „géntechnológiával módosított mikroorganizmus” (GMM) egy olyan „mikroorganizmus, amelyben a génállományt nem természetes módon változtatták meg”– egyetért az Európai Bizottsággal a munkahelyi biztonságra és higiéniára, a balesetek megelőzésére és a kibocsátások ellenőrzésére vonatkozóan.

2.5

Megvannak a biztosítékok arra, hogy ez a rendelkezésgyűjtemény nem tartalmaz majd lényegi változtatásokat, mindössze a közösségi jog világossá és áttekinthetővé tételét szolgálja. Az EGSZB teljes támogatását adja ehhez a célkitűzéshez, és ezeknek a biztosítékoknak a tudatában örömmel üdvözli a javaslatot.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/28

1.1

Az Európai Bizottság javaslatának célja az 1990. november 27-i, az egyes állatbetegségek felszámolására és folyamatos ellenőrzésére vonatkozó közösségi szempontok megállapításáról szóló, 90/638/EGK tanácsi határozat kodifikációja. Az új határozat a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép; ez a javaslat teljes egészében megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.1

Az EGSZB ezért helyesli a kodifikációra tett javaslatot, amely a polgárok számára megkönnyíti a jogszabályokhoz való hozzáférést, és hozzájárul a jobb jogalkotáshoz.

3.1

Az ellenőrzési rendszer hatékonyságának megőrzésével, és az egyes állatbetegségek felszámolásával párhuzamosan felmerülhet más egyszerűsítési eljárás használata is.

3.2

Az állatokat érintő patogén elemek egyre inkább az Európai Unión kívül fekvő országokból érkeznek. A közeljövőben az Európai Uniónak és tagállamainak egyre éberebbnek kell lenni, és össze kell fogni az állatbetegségek terén meglévő kompetenciákat annak érdekében, hogy megőrizhető legyen a polgárok egészsége, és a hústermékek teljes biztonsággal legyenek fogyaszthatók.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/29

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) rámutat arra, hogy egy uniós erdészeti cselekvési tervet a gazdasági, az ökológiai és a szociális szempontok azonos súlyát (fenntartható módon) biztosítva kell összeállítani. Ugyanez érvényes a kulcsfeladatok gyakorlati végrehajtására.

1.2

A fő célkitűzések meghatározását illetően az EGSZB amellett foglal állást, hogy ezek számát az „erdő mint munkahely támogatása” hozzáadásával 4-ről 5-re kell emelni. Ez magában foglalná az erdőben foglalkoztatottak szakmai készségeinek biztosítását és bővítését, valamint a vidéki térségek erősítését és fenntartását.

1.3

Az EGSZB javasolja, hogy az erdő mint munkahely vizsgálatakor vegyék figyelembe „az erdőben foglalkoztatottak szakmai készségeinek biztosítása és bővítése” témakört. Ez ésszerű javaslat, hiszen az erdőbirtokosok mellett végső soron az erdészeti üzemek, a minisztériumok és a tagállamok közigazgatásának dolgozói azok, akiknek a cselekvési tervet a vidéki területeken a gyakorlatban végre kell hajtaniuk.

1.4

Az EGSZB a vidéki térségek erősítését és fenntartását fontos feltételnek tartja ahhoz, hogy az EU erdészeti cselekvési tervét a tagállamokban, a helyszínen sikeresen végre lehessen hajtani. A „Vidéki térségek” című fejezettel a cselekvési terv aktívan gondoskodik arról, hogy ezeknek az európai területeknek legyen jövőjük, és ne a fejlődésben lemaradt ökológiai és szociális senki földjeként tengődjenek.

1.5

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az EU erdészeti cselekvési terve abszolút megbízható projekt, és ne csupán a szándékok kinyilvánítása legyen. A megbízhatóságban rejlik az uniós erdészeti cselekvési terv elfogadottságának és hitelességének kulcsa.

2.1

Az EU erdészeti cselekvési tervének elkészítésekor az Európai Bizottság és a tagállamok megfogalmazták az erdészet közös jövőképét, valamint azt, hogy az erdők és az erdőgazdálkodás mivel járulnak hozzá a modern társadalomhoz:

2.2

Erdők a társadalomért: hosszú távú, többcélú erdőgazdálkodás, amely megfelel a mai és a jövőbeli társadalmi elvárásoknak, és biztosítja az erdőhöz kapcsolódó területeken a megélhetést.

2.3

A többcélú erdőgazdálkodás gazdasági, ökológiai és kulturális előnyöket kínál. Megújuló, környezetbarát nyersanyagokat nyújt, és fontos szerepet játszik az európai gazdasági fejlődésben, foglalkoztatásban és jólétben, főként a vidéki területeken. Az erdők hozzájárulnak az életminőséghez, mivel kellemes lakókörnyezetet, szabadidős és kikapcsolódási lehetőségeket nyújtanak, s ugyanakkor környezetvédelmi és ökológiai értéket képviselnek. Az erdőkben rejlő szellemi és kulturális örökséget meg kell őrizni.

2.4

A cselekvési terv a fentiekkel összhangban az alábbi négy célt követi:

2.5

Az ötéves cselekvési terv (2007–2011) egy sor olyan kulcsintézkedést tartalmaz, amelyeket az Európai Bizottság a tagállamokkal együttesen meg szeretne valósítani. Olyan, további lépések is szerepelnek benne, amelyeket a tagállamok saját speciális feltételeiknek és prioritásaiknak megfelelően, a meglévő közösségi eszközökből történő támogatással hajthatnak végre; ehhez nemzeti szintű eszközökre is szükség lehet.

2.6

Az EU erdészeti cselekvési tervének gyakorlati végrehajtásából kiindulva átlátható keretet kell rögzíteni az erdőkkel kapcsolatos közösségi és tagállami szintű lépésekhez és döntésekhez.

2.7

A cselekvési tervnek a tájékoztatást és további, célirányos, a közösségi intézkedések és a tagállamok erdészeti politikája közötti erdészeti politikai tevékenységek kidolgozását kell szolgálnia.

2.8

Az EU erdészeti cselekvési tervének fő célkitűzése a gazdaságos, környezetkímélő és a szociális szempontokra (tartósan) tekintettel lévő erdőgazdálkodásnak, valamint az erdők többfunkciós szerepének fenntartása, támogatása és kibővítése.

2.9

Alapvetően nemzeti szinten összehasonlítható erdészeti programokat kell az erdészeti vonatkozású nemzetközi kötelezettségek és szabályok kötelező érvényű kereteként rögzíteni. Az erdészeti politikában növekszik a globális és több ágazatot átfogó témák jelentősége (ilyen például a fa energiaforrásként való használata), ami nagyobb következetességet, több információt és jobb koordinációt követel meg.

2.10

Tekintve, hogy az EU-ban az ökológiai, szociális, gazdasági és kulturális adottságok, illetve az erdők tulajdonviszonyai igen változatosak, az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvési tervnek számolnia kell azzal, hogy az erdőgazdálkodás és a tulajdonviszonyok különféle típusaihoz specifikus, regionális megközelítésekre és intézkedésekre van szükség. Kiemeli, hogy milyen fontos szerepet játszanak az erdőbirtokosok, az erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak és a vidéki térség az EU-ban lévő erdők tartamos művelésében.

2.11

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság az EU erdészeti cselekvési tervében az alábbi öt fő célkitűzést vegye figyelembe:

3.1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy ezen a téren különösen az erdők fahozamon kívüli potenciális hasznát – például a jó minőségű ivóvíz biztosítását vagy a szén-dioxid-megkötés és az emissziókereskedelem közötti kapcsolatot – kell e célkitűzés keretében tekintetbe venni.

3.1.2.1

Az ösztönzés mellett az erdészeti ágazat versenyképességének erősítésére az európai kutatási központok kutatási és technológiai eredményeinek általános cseréjét, illetve az ezekre vonatkozó tudástranszfert is fel kell használni.

3.1.2.2

Az erdőgazdálkodás általános versenyképességének javítására a cselekvési terv keretében az egyes tagállamokkal együttműködve tudományos alapon tisztázni kell, hogy a tagállamokban hány fő megfelelő képzettségű munkaerőre van szükség ahhoz, hogy a nemzeti törvények és rendeletek alapján tartamos és gazdaságilag életképes erdőgazdálkodást lehessen folytatni.

3.1.3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az erdőbirtokosoknak nem kell támogatások formájában kompenzációt nyújtani az aktuálisan nem értékesített erdei áruk és szolgáltatások után. A szolgáltatásokért az egyes felhasználóknak és haszonélvezőknek közvetlenül kell fizetniük az erdőbirtokos számára.

3.1.3.2

Az EGSZB azt tanácsolja, hogy az Európai Bizottság javasolja az Állandó Erdészeti Bizottság számára, hogy hozzon létre ad hoc munkacsoportot, amely feltárja és dokumentálja, hogy az erdőkhöz kapcsolódó termékek és szolgáltatások további marketinglehetőségeit illetően milyen tevékenységek és tapasztalatok léteznek az egyes tagállamokban. Egy ilyenfajta dokumentációcseréből valamennyi erdőbirtokos és tagállam profitál majd.

3.1.4.1

Az erdei hulladék fa energiafává való feldolgozásakor ki kell zárni, hogy a felhasználás a talaj elszegényedéséhez és a fajgazdagság csökkenéséhez vezessen.

3.1.4.2

A vegyileg kezelt fahulladék energia-nyersanyagként való felhasználásánál biztosítani kell, hogy az égetéskor ne kerüljenek veszélyes szermaradványok a levegőbe vagy a talajba.

3.1.4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy tudományosan megalapozott kutatási eredmények alapján kell meghozni az európai döntéseket arról, hogy ki (mely tagállam), hogyan és hol használjon fel megfelelő fenntarthatósággal energiafát. Csak az úgynevezett fejlődő országokban a fakereslet 50 %-a – egyéb energiahordozókkal történő kiváltás hiányában – tüzelőanyagként (energia-nyersanyagként), megfelelő értékteremtés nélkül elvész. Ezt ki kell zárni – az EU tagállamaiban nem történhet így. Európában mérlegelni kell és meg kell valósítani az ökológiai, gazdasági és szociális szempontból stratégiailag legkedvezőbb, tartósan jó hatásfokú fa alapú energia-előállítást.

3.1.4.4

Mielőtt az erdészetben bármilyen génmanipulált magot vagy növényi anyagot felhasználnának, biztosítani kell, hogy az ökológiailag elfogadható legyen.

3.1.5.1

Az együttműködés kiépítésére nemcsak az erdőbirtokosokkal kell törekedni, hanem az erdőgazdaságban foglalkoztatott munkavállalókkal is. Ebben az erdőbirtokosok és az ipar közötti összekötő kapocsként kiemelt szerepet kap az „erdész” és a vidéki térség középvezetői szintje; mely szerepet az adott struktúráknak megfelelően fenn kell tartani és támogatni kell. A faállomány megfelelő hasznosítása és az erdőgazdálkodás a képzett helyi vezetés meglétén áll vagy bukik.

3.1.5.2

Emiatt az EGSZB amellett érvel, hogy a tagállamoknak támogatniuk kell az erdőbirtokosok, az erdészeti vezetők, az erdei munkások és az erdőgazdasági szolgáltató vállalatok szakmai képzését és továbbképzését. Tanácsadó szolgáltatások létrehozásával nem csupán az erdőbirtokosokat és szövetségeiket, hanem a munkavállalók szakmai szövetségeit is támogatniuk kell. Ez a támogatás egy olyan, fenntartható (szociális) fejlődés eleme, amely főleg a vidéket segíti.

3.1.5.3

Az erdőgazdálkodás versenyképességének és gazdasági életképességének javítására a tagállamok prioritásaik keretében emellett

3.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az erdészet és a természetvédelem területén az ökológiai fenntarthatóság biztosítása, támogatása és fejlesztése alapvető az Európai Bizottság által javasolt fenti cél eléréséhez.

3.2.2

Az EGSZB úgy látja, hogy erdőgazdaságok elismert tanúsítási rendszerek keretében történő önkéntes tanúsítása nagyban hozzájárul a fenntarthatóság biztosításához, támogatásához és fejlesztéséhez.

3.2.3.1

Az EGSZB üdvözli az európai erdészeti megfigyelőrendszer létrehozását. Az illetékes nemzetközi szervezeteket, amelyeknek ebben részvételt kell biztosítani, konkrétan fel kell sorolni, hogy kizárható legyen, hogy fontos szereplők s így a tudásuk is hiányozzon.

3.2.3.2

Egy európai erdészeti adatbázisközpontnak az összegyűjtött és tudományos szempontból kiértékelt adatokat az adatvédelem irányelveinek megfelelően be kellene mutatnia a nagyközönségnek és szükség esetén rendelkezésre kellene bocsátania.

3.2.4.1

Az egyes tagállamok évente készített és közzétett erdőállapot-jelentései az erdők állapotára vonatkozó aktuális információk fontos alapját képezik. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az egyes jelentések elkészítését az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és a Life+ eszköz révén támogatni kell.

3.2.4.2

Az erdőtüzek megelőzésére a tűzre fogékonyabb monokultúrákat sűrűbben kellene elegyes állományokká alakítani, és ezt támogatni kellene.

3.3

Az Európai Bizottság által javasolt cselekvési terv harmadik célkitűzésére („Hozzájárulás az életminőség javításához”) az EGSZB az alábbi új megfogalmazást javasolja: „Az életminőség javítása a tartamos erdőgazdálkodás révén”

3.3.1

Az Európai Bizottság közleményében megjegyzi, hogy a tagállamok ösztönözhetnek olyan beruházásokat, amelyek növelik az erdők rekreációs értékét. Az EGSZB úgy véli, hogy az EMVA-nak a vidéki térségek fenntartására és megerősítésére is támogatást kellene nyújtania, hiszen e térségekben az erdők igen fontos szerepet játszanak.

3.3.2.1

A képzési és tájékoztatási intézkedések támogatása ne korlátozódjon a környezetvédelem területére: a szociális területet szintén támogatni kell. Az egyes területek között vannak kapcsolódási pontok, például a tanárok szociális kompetenciája vagy a kulturális vetület magas szintű szociális képzettséget és tájékozottságot igényel.

3.3.3.1

A városokban és vonzáskörzetükben az erdőterület és a fakészlet valamennyi tagállamban kimutathatóan csökken. A nagyobb emissziós károk mellett az erdőket különösen a kivágás fenyegeti. Helyettesítő területek természeti szempontból hasonló területen ritkán találhatók. A jelenség oka a lakó- és ipari területek iránti átlagon felüli kereslet és az infrastruktúra állandó továbbépülése. Az út-, vasútépítések és reptérbővítések ebben kiemelkedő szerepet játszanak.

3.4.1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a cselekvési terv megvalósításának időtartama alatt együttes üléseket kell szervezni, amelyeken az európai fenntartható erdőgazdálkodás szövetségei és szereplői találkoznak és megfelelően képviselik saját területüket. Ugyanez érvényes az ad hoc munkacsoportok létrehozására. Ezzel a lépéssel biztosítható, hogy a cselekvési tervet az erdőgazdálkodási ágazat számos szereplője magáénak érezze és támogassa.

3.4.2.1

Az erdőterület világméretű csökkenésének visszafogását szolgáló intézkedés volna egy európai őserdőtörvény megalkotása, amely többek közt rögzíti, hogy milyen jogi feltételek mellett lehet trópusokról és őserdőből származó fát az EU-ba behozni, ott feldolgozni és felhasználni. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia egy megfelelő jogalkotási kezdeményezést, és 2012-ig el kellene érnie egy európai őserdővédelmi törvény elfogadását. Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy az EU-ban az erdészeti jogszabályok végrehajtását, irányítását és a kereskedelmet (FLEGT) érintő, jelenleg zajló folyamat a világméretű erdőirtás és az őserdők állapotromlása elleni harc eszköze lehet. A FLEGT-jogalkotásnak olyan rendszerként kell működnie, amely megakadályozza, hogy illegálisan kitermelt faanyag kerüljön az EU piacaira és feldolgozóiparába.

3.4.3.1

A tagállamok nagy közfigyelmet keltő rendezvényeibe az erdőgazdálkodás valamennyi érdekeltjét multiplikátorként be kell vonni és pénzügyileg támogatni kell.

3.5

Az EGSZB véleménye szerint ahhoz, hogy az EU-ban tartamos erdőgazdálkodást lehessen garantálni, biztosítani kell az erdőben dolgozók szakmai képzettségét. A vidéki területek erősítése és fenntartása is döntő szerepet játszik ezzel kapcsolatban. Az EGSZB kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a következő új célkitűzést: „az erdő mint munkahely támogatása”.

3.5.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az erdő csak akkor tudja összes funkcióját és közjóléti szerepét teljes mértékben betölteni, ha kezelésére elegendő személyzetet (erdei munkásokat, gépkezelőket, erdészeti igazgatási dolgozókat és erdészeti vezetőket) foglalkoztatnak, akiknek szakmai alapképzettséggel kell rendelkezniük, és rendszeres továbbképzéseken kell részt venniük. Ez természetesen a munkákban részt vevő erdőbirtokosokra is érvényes. A képesítéseket a szakma gazdasági, ökológiai és társadalmi követelményeihez kell igazítani. Ez különösen a természetvédelem biztosítására érvényes az erdőkben.

3.5.2

E cél elérése érdekében az EGSZB az alábbi kulcstevékenységeket javasolja:

3.5.3.1

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak jobban kell támogatniuk az erdészet, faipar és természetvédelem terén a képzést és továbbképzést, a kutatást, a fejlesztést és a technológiaátadást.

3.5.3.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottságnak támogatnia kell azokat az elismert erdőgazdálkodási tanúsítási rendszereket, amelyek a foglalkoztatás biztosítása és bővítése érdekében az erdőgazdaságok fenntartható személyzeti tervezését és fejlesztését jelző mutatókat alkalmaznak.

3.5.4.1

Az Európai Bizottságnak tudományos vizsgálatokat kellene támogatnia annak megállapítására, hogy milyen összefüggés áll fenn a tartamos erdőgazdálkodás, illetve az erdőbirtokosok és az erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak szakmai képzése/képesítése között (a szükséglet tisztázása).

3.5.4.2

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, készítsen tanulmányt arról, hogy milyenfajta munkakörökre van szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen az erdészeti ágazat hosszú távú versenyképessége.

3.5.5.1

A tagállamok erdei túlnyomórészt strukturális nehézségekkel küzdő vidéki területeken találhatók. E területeken az erdészeti szektor gondoskodik az infrastruktúra fenntartásáról, valamint az erdőbirtokosok és a vidéki lakosság foglalkoztatásáról és jövedelméről. Gazdaságilag jól működő erdőgazdálkodás nélkül ezek az ökológiailag és turisztikailag is értékes területek nem tudnának lépést tartani az adott ország általános fejlődésével, aminek várhatóan a népesség elvándorlása és városokba áramlása, illetve elöregedése, parlagon maradt erdőterületek és az infrastruktúra pusztulása lenne a következménye. A vidéki struktúrák szétesésének pedig egyenes következménye, hogy növekvő globális szükséglet mellett egyre nehezebb lesz a fa mint nyersanyag felhasználása.

3.5.5.2

Az Európai Bizottságnak elő kellene segítenie és támogatnia kellene annak vizsgálatát és kutatását, hogy milyen jelentősége van az erdőgazdálkodásnak a vidéki térségek szempontjából.

3.5.5.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamokat fel kellene szólítani arra, hogy garantálják és javítsák a vidéki térségek munkaerő-piaci helyzetét. Az elhúzódó szerkezetváltásból eredő szociális méltánytalanságokat el kell kerülni. Ha így alakulna a helyzet, azt összehangolt programokkal kell enyhíteni. Vonzóbbá kell tenni a vidéki területeket a lakosság – főleg a fiatalok – számára.

3.5.5.4

Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság az EMVA révén pénzügyileg támogassa a vidéki térségek fejlődését. A pénzügyi támogatást kérelem benyújtását követően közvetlenül az erdőbirtokosnak/erdőgazdaságnak, illetve erdőgazdasági üzemi szövetkezeteknek kell nyújtani.

4.1

Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy az erdőgazdálkodással és parafával foglalkozó tanácsadó csoportban az európai erdőgazdálkodás valamennyi érdekeltje képviseltetve legyen.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/34

1.1

A haszonállatok összetett takarmányának előállítására és forgalmazására vonatkozó 1979-es jogszabályokat több alkalommal megváltoztatták, többek között a címkézés és az összetétellel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében (1). Több ízben került sor a takarmánygyártók által támogatott bizalmas adatkezelés figyelembevételének, illetve a mezőgazdaság részéről felmerült, a tartalomra és összetételre vonatkozó teljes körű tájékoztatás iránti igénynek az összehangolására is.

1.2

1990-ben megtörtént a címkézéssel kapcsolatos jogszabályok harmonizációja, melynek alapján kötelező a takarmány-alapanyagok súlyhányaduknak megfelelő, csökkenő sorrendben történő feltüntetése (a pontos mennyiségi adatok feltüntetésének kötelezettsége nélkül). A BSE-válság (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása) és a dioxinválság következtében 2002-ben az ún. „nyílt bevallás” bevezetéséről határoztak, amely mind mennyiségi, mind minőségi adatokat tartalmaz az összetételről. Ez a takarmány-alapanyagok tömegszázalékban, csökkenő sorrendben történő feltüntetését tartalmazta, a megjelölt értéktől való +/- 15 %-os eltérés engedélyezése mellett. Ezenkívül előírták, hogy az összetett takarmányban felhasznált takarmány-alapanyagok tömegszázalékban kifejezett pontos mennyiségét a vevő kérésére ismertetni kell. (2)

1.3

Emiatt a kötelezettség miatt előzetes döntésre kérték fel az Európai Bíróságot a takarmányipar részéről beterjesztett, az érvényben lévő nemzeti jogi előírások törlésére, illetve felfüggesztésére irányuló kérelmek ellenőrzésével kapcsolatban. 2005. december 6-i (3) ítéletében a Bíróság lényegében igazat adott az uniós intézményeknek, többek között az irányelv érvényességével kapcsolatban. A Bíróság azonban azt az álláspontot képviselte, hogy a vevő kérésére nyújtott, az összetett takarmány pontos mennyiségi összetételére vonatkozó tájékoztatás kötelezettségét az arányosság elvének figyelembevétele miatt érvénytelennek kell tekinteni. Az Európai Bíróság többek között úgy vélte, hogy ez a kötelezettség nem indokolható egészségvédelmi szempontokkal, másrészt pedig túlmutat a szükséges kereteken.

1.4

Ennek tükrében az Európai Bizottság inkább a „helyesbítő határozat” formát ajánlja, amely figyelembe veszi azt az elvet, hogy maguknak a módosító jogszabályoknak a megváltoztatása nem kívánatos, helyesbítésük azonban lehetséges. Mindez az Európai Bizottság véleménye szerint biztosítja „az átláthatóságot és a közösségi jog egyértelműségét, ugyanakkor a tagállamokat nem kötelezi közvetlenül nemzeti jogszabályaik megváltoztatására, mivel azok (…) kötelesek nemzeti jogrendszerük keretében meghozni a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket”.

2.1

Az Európai Bíróság ítélete ismert az EU takarmánygyártóinak körében. A fenti megfogalmazás által pedig az Európai Bizottság elismeri, hogy a helyesbítésnek nincs gyakorlati jelentősége. Az EGSZB úgy véli, hogy az előírásoknak az aktuális jogi helyzetet kell tükrözniük, és ezért támogatja az Európai Bizottság helyesbítésre irányuló javaslatát.

2.2

Az EGSZB egyébiránt a fogyasztóvédelmi előírásokra és az e területen kialakult versenyre való tekintettel egyetért a „nyílt bevallás” elvével. A mezőgazdasági termelők számára fontos az összetett takarmányok tartalmának pontos ismerete, nemcsak a takarmány összetétele szempontjából, hanem azért is, hogy össze tudják hasonlítani az árakat és a minőséget. A takarmányipar érvelése, valamint az adatok bizalmas kezelése iránti igénye a takarmánypiacon kialakult versenyre és a szabadalmaztatási lehetőségekre tekintettel – az összetett takarmányok piacán uralkodó viszonyokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok alapján – kevésbé esik latba.

2.3

Az EGSZB azonban elismeri, hogy bizonyos esetekben és egyes meghatározott összetett takarmányoknál, például a haltenyésztésnél, különleges feltételek vannak érvényben (4). Az EGSZB ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra a szabály alóli kivételt bizonyos, kis számú speciális keverék esetében, annak érdekében, hogy mentesítse ezeket az összetett takarmányok takarmány-alapanyagainak tömegszázalékban, csökkenő sorrendben történő feltüntetésétől, és a technikai fejlődés figyelembevételével lehetővé tegye az adatok bizalmas kezelését. Ezt a lehetőséget azonban csak olyan egyedi esetekben szabadna igénybe venni, amelyekben az elengedhetetlen.

2.4

A rendelkezés, amely tömegszázaléknak a megjelölt értéktől való +/-15 %-os eltérés engedélyezése melletti feltüntetésére irányul, gyakorlati szempontból összességében véve realisztikus. Amennyiben a gyakorlatban nem bizonyul lehetségesnek kisebb, például 10 %-os mennyiségek megfelelően pontos ellenőrzése, akkor lehetővé kellene tenni a tagállam ellenőrző hatósága számára, hogy a vállalkozás dokumentációja alapján ellenőrzéseket végezzen.

2.5

Egyes vélemények szerint a keverékek tartalmának elemzése gyakorlatilag lehetetlen. Ez az állítás – a fenti kivételtől eltekintve – nem helytálló, mivel minden tagállamban létrehoztak olyan felszereltségű laboratóriumokat, amelyek alkalmasak e feladat szakszerű elvégzésére.

2.6

Az EGSZB, nem utolsósorban a közösségen belüli kereskedelem és a vonatkozó európai jogszabályok miatt igen fontosnak tartja ennek ellenőrzését és a tagállamok hatóságai általi teljes körű betartását – mely utóbbi nem volt mindig adott. Az Európai Bizottság az ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek – az Élelmiszerellenőrzési és Állategészségügyi hivatal (LVA) segítségével – az eddigieknél elkötelezettebben kell, hogy eleget tegyen.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/36

1.1

Ezen javaslat (1) célja az 1962. március 21-i, a tagállamokban javasolt, a közlekedésre vonatkozó egyes törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések tekintetében előzetes vizsgálatra és konzultációra szolgáló eljárás bevezetéséről szóló tanácsi határozat (2) hatályon kívül helyezése.

1.2

A javasolt határozat célja az 1962. március 21-i tanácsi határozat kodifikálása, így az teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

1.3

A jelenlegi kodifikációs javaslat az Európai Bizottság 1987. április 1-jei határozata alapján született (3), amely arra utasítja a munkatársakat, hogy valamennyi jogi aktus kodifikációját legkésőbb a tizedik módosítást követően végezzék el annak érdekében, hogy a közösségi jogi aktusok világosak és könnyen érthetők legyenek.

2.1

Az EGSZB-t nagymértékben aggasztják azok az újabban megfigyelhető fejlemények, amelyek elidegenítik az európai polgárokat az európai gondolattól, és ami még nagyobb baj, az európai jogalkotási és döntéshozatali folyamattól. Az EGSZB-nek az a küldetése, hogy segítsen áthidalni az Európa és a szervezett civil társadalom – vagyis Európa polgárai – közötti, egyre szélesedő szakadékot.

2.2

Nyilvánvaló, hogy amíg számos rendelkezés, amelyet több alkalommal módosítottak, töredékes formában marad, azaz részben az eredeti dokumentumban, részben az újabb, azt módosító szövegben kell keresni, a jelentős kutatómunka meggátolja, hogy az átlagpolgár és számos civil szervezet könnyen megtalálja az információt, amelyre szüksége van.

2.3

Az EGSZB ezért teljes mértékben támogatja a jelenlegi javaslatot, abban a reményben, hogy az valamennyi polgárnak és a civil társadalom érdekcsoportjainak is segít majd abban, hogy jobb és pontosabb információt szerezzenek egy adott európai jogalkotási aktust illetően.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/37

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ismét megerősíti, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a Galileo műholdas rádiónavigációs program sikeres lezárásának. Az EGSZB számos ehhez kapcsolódó véleményében (1) hangsúlyozta, hogy a Galileo jelképes értékű tudományos és műszaki projektet jelent az Európai Unió számára, különösen azon stratégiai kihívás miatt, amit a polgári irányítású műholdas rádiónavigációs rendszer képvisel – nem csupán a nemzetközi műholdas navigációs és helymeghatározó rendszer számára, hanem az üzleti szolgáltatások, a polgárok és a társadalom, valamint a nemzetközi szinten versenyképesebb európai ipar szempontjából.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szerint alapvető jelentőségű a Galileo program stratégiai értékének általános elismerése, mivel mindezidáig ez a legnagyobb, európai szinten megvalósított, az állami és a magánszféra partnerségén alapuló program; egyben az első olyan közszolgálati infrastruktúra, amely harminc, három különböző pályán keringő, az európai intézmények tulajdonában lévő műholddal rendelkezik, és a robbanásszerűen növekedő piaccal (2), valamint a térben és időben való pontos helymeghatározással a teljes földgolyón újfajta, nemzetközi szinten hozzáférhető közszolgáltatást képes nyújtani.

1.3

Az EGSZB aggodalmának ad hangot a műholdak és a rendszer földi összetevőinek a kifejlesztése, illetve a keringési pályán való jóváhagyása során felgyűlt késedelmek miatt. Ennek a szakasznak a Galileo Közös Vállalkozás keretében 2006-ban le kellett volna zárulnia, azonban 2009 elejéig el fog húzódni. A műholdak keringési pályájának beállítására és a földi alkotórészek teljes installációjára irányuló további szakaszok, valamint a tényleges működés – különösen kereskedelmi téren – 2010 vége előtt tehát nem valósulhat meg.

1.4

Az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal, hogy meg kell akadályozni a források és a szakértelem pazarlását, amely a Galileo Közös Vállalkozás tevékenységének meghosszabbításából származna. Ez utóbbi feladata az volt, hogy a GNSS Európai Ellenőrző Hatóság létrehozása után – amely 2006 közepén a 2004. július 12-én kiadott tanácsi rendelettel (3) már megkezdte működését – lefedje a fejlesztés és a keringési pályán való jóváhagyás teljes szakaszát.

1.5

Az EGSZB azonban úgy véli: „a Galileo Közös Vállalkozás (GKV) és a Galileo Ellenőrző Hatóság (GEH) közötti átmenet időszakának zökkenőmentesen kell lezajlania”, ahogyan ezt egyik közelmúltban elkészült véleményében is kiemelte. Ennek során biztosítani kell a következőket:

1.6

Az EGSZB egyetért a GKV alapszabályának módosítására irányuló javaslat alapelveivel (5), amellyel kapcsolatban a Szerződés 171. cikke értelmében kötelező kikérni véleményét. Ugyanakkor a következő észrevételeket teszi, valamint az alábbiakban kifejtett javaslatokkal él:

1.6.1

Ami a fentiekben említett rendelet módosításait illeti, véleménye szerint nem elegendő csupán a rendelet mellékleteként csatolt alapszabályra irányuló módosításokat javasolni, amelyekkel az EGSZB egyébként egyetért. Véleménye szerint inkább az alábbi módosításokat kellene előirányozni:

1.6.2

A Galileo Ellenőrző Hatóság (GEH) tekintetében az EGSZB szerint elengedhetetlen „a GEH-rendelet módosítása, hogy szerepeljenek benne a GKV-ról a GEH-re ruházott feladatok is, mint például a fejlesztési és a keringési pályán való jóváhagyási szakasz irányítása, az európai kutatási és fejlesztési keretprogramokból eredő tevékenységek irányítása, vagy az operációs rendszer technikai fejlődésének nyomon követése és kezelése”.

1.6.2.1

A GEH-et a Tanács 2004. július 12-i 1321/2004/EK rendelete hozta létre, és 2006 közepétől működik. Feladata az EGNOS és a Galileo műholdas rádiónavigációs európai programokkal kapcsolatos közérdekek biztosítása, valamint a műholdas rádiónavigációs szolgáltatások jövőbeni engedményesével szemben az engedélyező hatóság szerepének betöltése; azonban nem feladata a fejlesztési szakasz irányítása, sem pedig az ezen szakaszhoz vagy a következő szakaszokhoz kapcsolódó kutatási tevékenység vagy munkálatok; nem rendelkezik továbbá az ezen feladatok végrehajtásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokkal sem.

1.6.2.2

Nem került sor az EGSZB véleményének kikérésére a tanácsi rendeletre irányuló 2006. június 2-i javaslattal kapcsolatosan/COM(2006) 261 final/, amely módosítja az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrákról szóló 1321/2004/EK rendeletet. Ezen oknál fogva az említett cikk vizsgálata formális értelemben meghaladja a jelen vélemény kereteit.

1.7

Az EGSZB mindenesetre elengedhetetlennek tartja a 1321/2004/EK rendelet módosítását a Galileo program folytonosságának biztosítása, valamint a Galileo Közös Vállalkozás tevékenységeinek az Ellenőrző Hatóságra való megfelelő átruházása érdekében. Ez azért fontos, hogy a közös vállalkozás lezárultával optimális körülményeket biztosítsunk a program fejlesztési szakasza befejezéséhez. Ugyanakkor világosan meg kell határozni a 2006. december 31. utáni időszakra vonatkozó jogi, technikai és pénzügyi módozatokat és kérdéseket, az egyes szakaszok lezárásának megkönnyítése és a rendszer tökéletes működésének biztosítása érdekében.

1.8

Az EGSZB kiemeli annak a jelentőségét, hogy az Európai Bizottság, a Galileo Közös Vállalkozás, valamint az Európai Ellenőrző Hatóság tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a Galileo rendszer 2010 végéig teljes mértékben működőképessé váljon, ahogyan ezt a Közlekedési és Hírközlési Tanács 2006. október 12-i következetései is rögzítették. A Tanács ezenkívül elfogadta a Bizottság jogalkotási javaslatait, amelyek a Galileo Közös Vállalkozás még folyamatban lévő tevékenységeinek 2006 során a Galileo Ellenőrző Bizottságra való átruházására irányulnak.

1.9

Az EGSZB kéri, hogy folyamatosan tájékoztassák a Galileo program alakulásáról, valamint az ESA által betöltött alapvető szerepről az európai GNSS programok létrehozása és fejlesztésre területén. Az EGSZB ezen kívül kedvezően fogadná, ha az Európai Bizottság kikérné véleményét a Galileo program alkalmazásaival kapcsolatos zöld könyvvel kapcsolatban, amelyet az Európai Bizottság 2006 vége előtt szándékozik közzétenni. (6)

2.1

Az EGSZB kezdettől fogva figyelemmel kísérte a Galileo európai műholdas rádiónavigációs és helymeghatározó program létrehozását és fejlődését, elismerte az európai rendszer versenyképessége szempontjából alapvető jelentőségű stratégiai szerepét, akár a belőle eredő innovációs, a foglalkoztatásra és a társadalomra gyakorolt kedvező hatások, akár a polgárok életminőségének javítása miatt.

2.2

A program a következő négy egymást követő szakaszból áll:

2.3

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot a fejlesztési és a keringési pálya jóváhagyási szakaszában felgyűlt késedelmekkel kapcsolatban, amelyek következésképp a kereskedelmi hasznosítás későbbi szakaszait is hátráltatják. Ez a helyzet a projekthez kialakított teljes ütemtervet felborító csúszást eredményez, és késlelteti egy kivételes, az európai kutatás kompetenciáit és eredményeit szintetizáló eszköz megvalósítását, amely képes a műholdas rádiónavigációhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások nemzetközi piacán való eredményes részvétel biztosítására. Ez a piac 2005-ben 60 milliárd eurós forgalmat generált, évi 25 %-os növekedéssel, és csak az EU-ban 150 000 munkahelyet teremtett, főként a csúcstechnológia, a kutatás és a szolgáltatások ágazatában.

2.4

Az EGSZB még inkább aggasztónak találja a részletes szabályokkal, valamint a jogi, technikai és pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságok által jellemzett jelenlegi helyzetet, amit egyik nemrégiben készült véleményében (7) is kiemelt. Ezek a bizonytalanságok, amelyek mind a Galileo Közös Vállalkozást (GKV), mind az Ellenőrző Hatóságot (GEH) érintik, azt a kockázatot rejtik magukban, hogy amennyiben 2006-ig nem sikerül megszüntetni őket, veszélyeztetik a rendszer optimális működését biztosítani képes egyes szakaszok megfelelő végrehajtását. E rendszer pedig alapvető szerepet játszhat a nemzetközileg versenyképesebb európai gazdaság megvalósításában.

2.5

Az EGSZB már rámutatott arra, hogy a magánszektort a Galileo Közös Vállalkozás beindításától kezdődően be kellene vonni a rendszer kifejlesztésébe és hasznosításába a megvalósítás szakaszai alatti állandó támogatás biztosítása érdekében, mivel a Galileo a legnagyobb európai PPP-projekt.

2.6

A meghatározási szakaszt követően, 2002 májusában az Európai Közösséget létrehozó szerződés 171. cikke értelmében létrejött a Galileo Közös Vállalkozás. A 876/2002/EK rendelet négy éves időtartamra az Európai Uniót és az ESA (8)-t jelöli meg alapító tagokként; a közös vállalkozás célja, „hogy a Galileo program kutatási, fejlesztési és demonstrációs szakaszára vonatkozóan a projekt irányításának egységességét és pénzügyi ellenőrzését biztosítsa, és ennek érdekében az említett programhoz rendelt pénzeszközöket mobilizálja”.

2.7

A Galileo Közös Vállalkozás létrehozásának célja a fejlesztési szakasz eredményes lebonyolítása és a Galileo program következő szakaszainak előkészítése volt, az alábbi két fő feladattal:

2.8

Az Európai Űrpolitika megvalósításáról szóló cselekvési tervre vonatkozó 2004. január 29-i állásfoglalásában (9) az Európai Parlament felhívta a figyelmet a Galileo program hatalmas jelentőségére az ipar, a közlekedés, a környezetvédelem fejlesztése, valamint a lisszaboni stratégia keretében kitűzött célok megvalósítása szempontjából. Kérte az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy – az Ellenőrző Hatóság létrehozásán túl – bocsássanak hatékony struktúrákat a Galileo rendelkezésére, az átlátható üzemeltetés, valamint a rendszer biztonságának garantálása érdekében (10).

2.9

Az Ellenőrző Hatóságot (GEH) a Tanács 2004. július 12-i 1321/2004/EK rendelete hozta létre, és az 2006 közepétől működik. Feladata az EGNOS és a Galileo műholdas rádiónavigációs európai programokkal kapcsolatos közérdekek biztosítása, valamint a műholdas rádiónavigációs szolgáltatások jövőbeni engedményesével szemben az engedélyező hatóság szerepének betöltése.

2.10

A GEH-re vonatkozó jelenlegi rendelet tehát nem tenné lehetővé a fejlesztési szakasz irányításába, sem pedig az ezen szakaszhoz vagy a következő szakaszokhoz kapcsolódó kutatási tevékenységekbe vagy munkálatokba való beavatkozást; a GEH nem rendelkezik továbbá az ezen feladatok végrehajtásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokkal sem.

2.11

A GKV (11)-ra vonatkozó rendelet másrészről négy éves időtartamot irányoz elő, ami 2006 közepén lejárt. E rendelet érvényességét tehát meg kellene hosszabbítani a rendszer jövőbeni engedményesének kiválasztására irányuló tárgyalások, valamint a műholdak és a földi alkotóelemek kifejlesztésének teljes szakasza, továbbá a rendszer keringési pályán való jóváhagyásának lezárása érdekében.

2.12

A projekt megvalósítása folyamán a további késedelmek elkerülése, valamint az egyes szereplők közötti kapcsolatokban a bizonytalanságok kialakulásának megakadályozása érdekében az EGSZB szerint el kell végezni a GKV- és a GEH-rendelet gyors és átlátható felülvizsgálatát, hogy biztosítható legyen az egyértelműség a két szervezet közötti kapcsolatokban, valamint a hatáskörök átruházása során.

2.13

Az EGSZB egyetért a jelen vélemény tárgyát képező javaslat céljaival, amely az erőforrások és a kompetenciák tekintetében a pazarlás elkerülésére irányul, ami akkor következne be, ha a Galileo Közös Vállalkozás tevékenységét meghosszabbítanák az Európai Ellenőrző Hatóság (GEH) létrejötte után. Ez utóbbi 2006 közepén már megkezdte működését.

2.14

Az EGSZB azonban tartalmi szempontból nem tartja kielégítőnek a javaslatot, mivel az a GKV – a 876/2002/EK rendelet mellékletében található – alapszabályára korlátozódik, holott ki kellene térnie a GEH-rendelet felülvizsgálatára is. Ez utóbbival kapcsolatban az EGSZB-vel eddig nem konzultáltak.

2.15

A program jelenlegi állapota szerint a Galileo fejlesztési szakasza 2008 vége előtt nem fog befejeződni. Csupán akkor válik majd működőképessé az a négy műhold, amelyeket az Európai Űrügynökség a „keringési pályán való jóváhagyás” szakasza keretében épít meg és lő fel. A Galileo Közös Vállalkozás működése tehát a hatályos alapszabály értelmében 2008 vége előtt nem szűnhetne meg, ami azt jelenti, hogy körülbelül három évvel hosszabb ideig tevékenykedik az eredetileg előirányzottnál.

2.16

Egyébként a GEH létrejöttének célja éppen az európai műholdas rádiónavigációs programokhoz kapcsolódó közérdekek érvényesítésének biztosítása, valamint az engedélyező hatóság szerepének betöltése volt a műholdas rádiónavigációs szolgáltatások jövőbeni engedményesével szemben, nem pedig a fejlesztési szakasz, vagy az ehhez a szakaszhoz kapcsolódó kutatási tevékenységek vagy munkálatok irányítása; következésképpen nem rendelkezik az ezen feladatok elvégzéséhez szükséges emberi vagy pénzügyi erőforrásokkal sem.

2.17

Az EGSZB egyetért a Tanács útmutatásaival a műholdas navigációs rendszer előmozdításának fontosságát illetően, a kereskedelmi siker – különösképpen a kutatási tevékenységek általi – elérése érdekében. A Galileo gazdasági előnyeinek legnagyobb része a Tanács szerint a program beszállítóinak körében való alkalmazásból ered. (12)

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/41

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, amint azt már több alkalommal is hangsúlyozta, mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonít a GALILEO program sikerének.

1.2

Ahogyan azt „A GALILEO program: az Európai Ellenőrzési Hatóság sikeres létrehozása” című feltáró véleményében is kiemelte: a GALILEO Közös Vállalkozás és a GALILEO Ellenőrzési Hatóság közötti átmenet időszakának zökkenőmentesen kell lezajlania, és az átmenet jogbiztonságáról gondoskodni kell.

1.3

Jogosnak tartja tehát a Tanács jogi megközelítését, mely szerint a GALILEO-program folytonosságának biztosítása, valamint a GALILEO Közös Vállalkozás tevékenységeinek az Ellenőrzési Hatóságra való megfelelő átruházása érdekében az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK rendeletet módosítani kell.

1.4

Úgy véli, hogy az 1321/2004/EK rendelet 2. cikkének az Ellenőrzési Hatóság feladatait meghatározó (1) bekezdésére vonatkozó javasolt módosítás megfelelő módon kielégíti azt a szükséges feltételt, hogy az Ellenőrzési Hatóság egyrészről garantálja a fejlesztési szakasz befejezését, másrészről felvállalja az európai GNSS-programok szempontjából hasznos és szükséges kutatási cselekvéseket.

1.5

Az EGSZB egyben úgy véli, hogy az 1321/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséhez javasolt új megfogalmazás a rendszer – a fejlesztési szakasz befejezése előtt –, valamint a Galileo Közös Vállalkozás megszűnése előtt, továbbá a megszűnést követő fejlesztési szakasz során létrehozott, illetve kifejlesztett materiális és immateriális eszközök tulajdonlására vonatkozó jogbiztonság kívánalmának megfelelő módon tesz eleget.

1.6

Nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy – amint azt a Tanács is hangsúlyozza – amennyire csak lehet, el kell kerülni a struktúrák haszontalan és költséges megkettőzését, továbbá az átmenet időszakában harmonikus együttműködést kell biztosítani a struktúrák között.

1.7

Az EGSZB végül örömmel látja, hogy a javasolt szöveg figyelembe veszi a TEN/246. sz. saját kezdeményezésű véleményében megfogalmazott ajánlásokat.

2.1

A tanácsi rendeletre tett javaslat azokat a jogi és vagyonátruházási nehézségeket hivatott orvosolni, amelyek a jelenleg hatályos szövegek értelmében a Közös Vállalkozás megszűnéséből eredhetnek a fejlesztési szakasz befejezése előtt, valamint azelőtt, hogy a tevékenységeket az Európai Ellenőrzési Hatóság átvenné.

2.2

Ahhoz, hogy ilyen problémák ne következhessenek be, a rendeletjavaslat az 1321/2004/EK rendelet 2. cikke jelenlegi (1) bekezdésének kiegészítését, valamint ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének új szöveggel való helyettesítését javasolja.

3.1

A GALILEO program indulásakor a Közös Vállalkozásra és az Európai Ellenőrzési Hatóságra bízott feladatok mind természetükben, mind pedig végrehajtásuk ütemezésében különbözőek voltak. Most, mivel a fejlesztési szakaszban majd' két év késedelem tapasztalható, és az Európai Ellenőrzési Hatóság már ténylegesen működik, gazdasági, jogi és technikai okok miatt szükség volt arra, hogy az Ellenőrzési Hatóság beavatkozzon a fejlesztési szakaszba, valamint a Közös Vállalkozás megszüntetésére. Természetesen ehhez módosítani kellett a hatályos jogszabályokat, közelebbről az 1321/2004/EK rendeletet.

3.2

Ahhoz, hogy a tevékenységek átruházása harmonikusan mehessen végbe, fontos, hogy ezek az intézmények az elkerülhetetlen átmeneti időszakban szorosan együttműködjenek.

3.3

A tevékenységek és a szaktudás átruházása csak egyértelműen rögzített jogi kereten belül és garantált jogbiztonság mellett mehet végbe megfelelően.

3.4

A rendeletjavaslat tárgya pontosan ennek a jogi keretnek a kialakítása, illetve a jogbiztonság megteremtése – mint az alábbi, alapvető kérdésekben:

3.5

A rendeletjavaslat választ ad mindezekre az elvárásokra, és üdvözlendő, hogy a Tanács nyíltan kifejezi ama szándékát, hogy elkerülje a struktúrák mindenfajta megkettőzését, amely nemcsak haszontalan, de költséges is lenne.

3.6

Kiegészítő jogi síkon – amely közvetlenül nem kapcsolódik a kérdéses rendelethez – a Tanácsnak alaposan meg kellene fontolnia a GALILEO-műholdakat fellövő államok nemzetközi felelősségének kérdését.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/42

1.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság nézeteit, amely – tekintettel a mobiltelefonálók által a mobiltelefonjaikon igénybe vett „nemzetközi barangolási” szolgáltatásért fizetett túl magas díjra –, rendeletjavaslatot dolgozott ki abból a célból, hogy harmonizált jogalapot adjon az elektronikus hírközlés belső piacának megvalósítását megkönnyítő intézkedéseknek, amelyek ugyanakkor a polgárokat állítják a közösségi politika középpontjába.

1.2

A javaslat szükséges, arányos, és emeli a fogyasztóvédelem szintjét azáltal, hogy átláthatóságot szolgáló intézkedéseivel hatékonyan kiterjeszti a fogyasztók jogát az információkhoz való hozzáférésre, továbbá védi gazdasági érdekeiket egy olyan mechanizmus bevezetésével, amely révén a földi mobilszolgáltatóknál árkorlátozást vezetnének be a tagállamok közötti beszédhívásokhoz kapcsolódó barangolási szolgáltatások kis- és nagykereskedelmét illetően.

1.3

Az EGSZB helyesebbnek tartaná, ha az Európai Bizottság a rendelet működésének felülvizsgálatakor későbbi javaslatait „a hívó fél fizet”(„calling party pays”), valamint a „hazai díjszabás” elvére („home pricing principle”) alapozná, ami azt jelenti, hogy a barangoló ügyfelek által fizetett díjak hasonlóak, mint a hazai hálózat által megállapított díjak.

2.1

Az európai polgárok mind gyakoribb külföldi utazásai – mindenekelőtt az EU-n belül – egyre szükségesebbé teszik a telefonbeszélgetések biztosítását a növekvő számú mobiltelefonon. „Barangolásnak” ebben az összefüggésben az ügyfél azon lehetőségét nevezzük, hogy – a különböző országokon belüli üzemeltetők közötti megállapodás alapján – külföldi utazása során hívást kezdeményezhet, illetve fogadhat.

2.1.1

Ennek során egy nemzeti mobiltelefonhálózat-szolgáltató (fogadó hálózat) egy másik ország szolgáltatójának (hazai hálózat) nyújt szolgáltatásokat. A piac általában a következő szolgáltatásokat foglalja magában:

2.1.2

A becslések szerint már csaknem 150 millió európai polgár használja ezt a szolgáltatást, vagy amikor szabadságukat töltik, vagy – sokkal nagyobb arányban (háromnegyed részben) – munkájukhoz kapcsolódó célokra.

2.2

A barangolás kétségtelen gazdasági és társadalmi előnyökkel jár a polgárok számára, de ismételt kritikák tárgya is a felhasználók, a fogyasztóvédelmi szervezetek, szabályozó hatóságok és politikusok részéről, mivel díjai sokkal magasabbak, mint a belföldi hívásokért fizetett díjak. A bírálatok szerint ezenkívül a barangolás díjai nem elég átláthatóak a végfelhasználó számára; a szolgáltatásnyújtás költségei alapján indokolatlanul magasak, és az országok, illetve üzemeltetők között jelentős eltéréseket mutatnak: a díjak nagyjából 0,20 eurótól, amelyet egy Svédországból hazatelefonáló finn felhasználó fizet, 13,05 euróig, amelyet egy Lettországban tartózkodó máltai fizet, terjednek. Különböző ágazati tanulmányok szerint az európai uniós telefontársaságoknak évi mintegy 10 milliárd eurós bevételük származik ebből a szolgáltatásból, ami üzleti forgalmuk 3–7 %-át teszi ki, és ez a részarány folyamatosan emelkedik.

2.3

Az Európai Bizottság az elmúlt évtized vége óta több kezdeményezéssel fejezte ki aggodalmát az Európán belül utazó mobiltelefon-felhasználók barangolásáért kiszabott magas díjak miatt:

2.4

Mostanáig a kritikákban megfogalmazott egyértelmű diagnózis, az európai intézmények kezdeményezései, egyes tagállamok intézkedései, sőt, a néhány üzemeltető által végrehajtott díjtétel-csökkentés ellenére sem sikerült hatékony, gyors intézkedéseket hozni az EU-n belüli barangolási díjak számottevő, összehangolt csökkentésére.

2.5

Különböző szabályozási lehetőségek és ezek következményeinek megvizsgálása után az Európai Bizottság 2006. július 12-én rendeletjavaslatot terjesztett elő az EU-n belüli nyilvános mobilhálózatok vonatkozásában, amely korlátozni igyekszik azokat a díjakat, amelyeket az üzemeltetők egymás részére szabhatnak meg a mobilhívások kezeléséért, valamint azokat a díjtételeket, amelyek a felhasználót terhelik ilyen hívások saját országán kívüli, de az Európai Unión belüli kezdeményezéséért és fogadásáért. Ez a rendelet módosítaná az elektronikus hírközlés közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelvet.

3.1

A rendeletjavaslattal az Európai Bizottságnak az a célja, hogy harmonizált, objektív, következetes és arányos jogalapot hozzon létre, amely megkönnyíti az elektronikus hírközlés belső piacának kialakítását; valamint összhangban van a növekedésnek és a foglalkoztatottságnak a versenyképesség fokozása általi előmozdítására irányuló megújult lisszaboni stratégiával és az Európai Bizottság kapcsolódó i2010 kezdeményezésével.

3.2

Ez a mechanizmus lehetővé tenné, hogy a földi mobilszolgáltatóknál percdíjkorlátozást vezessenek be az Európai Közösségen belül a tagállamok közötti beszédhívásokhoz kapcsolódó barangolási szolgáltatások hálózati üzemelők közti nagykereskedelmi díjait, illetve a hazai szolgáltató kiskereskedelmi díjtételeit illetően. A felső árkorlát megállapításánál indokolt tekintetbe venni, hogy mely különböző elemek vesznek részt egy nemzetközi barangolásos hívás lebonyolításában (beleértve az általános költségeket, valamint a hívás jelzését, kezdeményezését, továbbítását és végződtetését), és a szolgáltatás hátterében álló költségek különbségeit.

3.3

Az „európai hazai piac szemléletmódjának” az a célja, hogy magas szintű védelmet biztosítson a Közösségen belül utazó, nyilvános mobiltelefon-hálózatokat igénybe vevő fogyasztóknak, ugyanakkor megmaradjon a mobilszolgáltatók közötti verseny is, akiknek lehetőségük lenne az általuk kínált termékek differenciálására, és árstruktúráiknak a piaci feltételekhez és a fogyasztói preferenciákhoz történő igazítására.

3.4

Az árkorlátozások a következőképpen alakulnának:

3.5

A rendeletjavaslat a díjak átláthatóságának szükségességével is foglalkozik; kötelezi a mobilszolgáltatókat, hogy barangoló ügyfeleik kérésére személyre szólóan tájékoztassák őket a kiskereskedelmi barangolási díjakról. Az információ ingyenes, és az ügyfél választhat, hogy mobilbeszédhívással, vagy SMS-ben (rövid szöveges üzenet) kívánja-e megkapni. A mobilszolgáltatók ezenkívül szerződéskötéskor, valamint rendszeres időközönként és a díjszabásban bekövetkező minden jelentős változás alkalmával is kötelesek tájékoztatást nyújtani a barangolási díjakról.

3.6

Annak érdekében, hogy e rendelkezések mindenkinek előnyére váljanak, aki mobiltelefon-beszélgetéseket folytat, az e rendeletben foglalt díjszabási követelményeket indokolt egységesen alkalmazni, függetlenül attól, hogy a barangoló ügyfél feltöltőkártyás vagy számlás szerződést kötött-e hazai szolgáltatójával.

3.7

A rendelettervezet – az elektronikus hírközlésre vonatkozó keretszabályozás szerinti feladataiknak megfelelően – felhatalmazza a nemzeti szabályozó hatóságokat a rendelkezések betartatására. E hatóságoknak, azonkívül, hogy felelősek az Európai Bizottság által rendszeres időközönként közzéteendő átlagos mobilhívás-végződtetési díj közléséért, figyelemmel kell kísérniük a Közösségen belül barangoló mobiltelefonos ügyfeleknek nyújtott beszéd- és adatátviteli szolgáltatások – beleértve az SMS-t és a multimédiás üzenetek (MMS) – árának alakulását, különösen a Közösség legkülső térségeinek esetében, az életképesség és a költségek megtérülésének értékelése céljából, és rendelkezniük kell e rendelet megszegése esetén adott esetben alkalmazandó szankciókról.

3.8

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket az Európai Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban helyénvaló elfogadni. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdése szerinti határidő három hónap. Az Európai Bizottságot a 2002/21/EK irányelv 22. cikkével létrehozott hírközlési bizottság segíti.

3.9

A javaslat előírja, hogy a rendeletet két év után felül kell vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az akkori piaci helyzet alapján a rendelet szükségtelennek bizonyul, az Európai Bizottság mérlegelni fogja, hogy a jobb szabályozás elveivel összhangban javaslatot tegyen-e a hatályon kívül helyezésére.

4.1

Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy jogalapot teremtsen az európai mobiltelefon-szolgáltatások barangolási díjainak csökkentésére irányuló hatékony intézkedések elfogadására. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bizottság becslései szerint a barangolási díjakat akár 70 %-kal is csökkenteni lehetne, ami mintegy 5 milliárd eurós megtakarítást jelentene a fogyasztók számára.

4.1.1

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a javasolt intézkedés két szempontból is magas szintű védelmet jelent a fogyasztók számára: egyrészt a barangolási költségek csökkentése révén gazdasági érdekeiket szolgálja, másrészt támogatja a felhasználók jogát az információkhoz való hozzáférésre, így növeli az árak átláthatóságát. Az EGSZB egyetért azokkal az indokokkal, amelyek alapján az Európai Bizottság kidolgozta ezt a javaslatot, és támogatja azt.

4.2

Az EGSZB annak is tudatában van, hogy bizonyos szabályozó hatóságok és az üzemeltetők vonakodása miatt a barangolási árak csökkentésére vonatkozó konszenzus kialakítása nehézségekbe ütközik. A bírálók elsősorban arra hivatkoznak, hogy az Európai Bizottság kezdeményezése túlzott mértékű szabályozást vezetne be; hogy nem került sor elegendő konzultációra az érintett felekkel; a rendelet alkalmazásának túlságosan rövid a határideje, ami nem teszi lehetővé az üzemeltetők alkalmazkodását; ezeknek a társaságoknak lehetőséget kellene kapniuk az önszabályozásra; az intézkedés csak a kiskereskedelmi árakra – a nagykereskedelmi díjtételeket érintetlenül hagyva – is vonatkozhatna; a kezdeményezés különösen azon országok üzemeltetőit érinthetné hátrányosan, ahová sokan látogatnak más országokból, vagy azzal a káros hatással járhatna, hogy más távközlési szolgáltatásoknak növelné az árát, és veszélybe kerülnének az elektronikus hírközlés fejlesztéséhez szükséges jövőbeli beruházások (3G, szélessávú internetszolgáltatás stb.).

4.3

Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a telefonüzemeltetők bevételei olyan magasak, hogy – amint ezt az üzemeltetők saját ágazati tanulmányai is elismerik – gazdasági életképességük a barangolási díjak csökkenése esetén is biztosítva lenne.

4.3.1

Indokolt, hogy az Európai Bizottság rendeletet javasol, mert elismerjük ugyan bizonyos üzemeltetők erőfeszítéseit a barangolási díjak csökkentésére, de a tapasztalatok tanúsága szerint az ilyen kezdeményezések nem garantálják sem a gyorsaságot, sem a kellő harmonizációt, amelyet a probléma megoldása igényel.

4.3.2

Az EGSZB tehát úgy ítéli meg, hogy rendeletre van szükség, mivel ezt azonnal alkalmazni tudják a tagállamok, így előnyösebb, mint az egyszerű piaci önszabályozás, illetve azok az intézkedések, amelyeket a tagállamok önmagukban is hozhatnak, ugyanis a barangolás transznacionális jellegű. Határokon átnyúló jelenségről van szó, amelyet a nemzeti szabályozó hatóságok nem képesek kezelni.

4.4

Másrészt a virtuális üzemeltetők létrehozásának jövőbeli lehetősége figyelmeztet annak a kockázataira, ha az EU más-más területeire nézve különböző határozatok kerülnének elfogadásra, ugyanis ez veszélyeztetné az elektronikus hírközlés egész Európára kiterjedő globális fejlesztését.

4.5

Mindezzel együtt az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság arra irányuló intézkedései, hogy az üzemeltetők többé ne állapíthassanak meg indokolatlanul magas díjakat ezért a szolgáltatásért, végül messze elmaradnak a felhasználók várakozásaitól, sőt azoktól az intézkedésektől is, amelyeket maga az Európai Bizottság tervezett eredetileg.

4.6

Az EGSZB megítélése szerint azt a célt kellene kitűzni, hogy a barangolási díjak tagállamonkénti különbségei megszűnjenek, anélkül hogy ez veszélyeztetné az egyes üzemeltetők között az ajánlatok vonatkozásában kialakuló esetleges versenyt. Más szóval az ügyfelek ugyanazt a díjat fizetnék, mint saját országukban, tekintet nélkül arra, hogy hol tartózkodnak („home pricing”, azaz „hazai díjszabás elve”). A rendeletjavaslattal a díjak csökkentésének ellenére nem érhető el a hazai és a barangolási árak azonos szintre hozásának célja.

4.7

A rendeletjavaslat korlátozza ugyan a barangoló ügyfelek által a hívásfogadásért fizetendő díjakat, de – bár ezt régóta követelik felhasználói és fogyasztóvédelmi szervezetek, és eredetileg az Európai Bizottság is így tervezte – meg nem szünteti ezeket. Az EGSZB megítélése szerint a jövőben a „hívó fél fizet” („calling party pays”) elv bevezetésére kellene törekedni, mivel ez igazságosabb.

4.8

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem vizsgálta meg, hogy milyen szociális hatása lehet ezen intézkedés elfogadásának, és reméli, hogy alkalmazása nem hat károsan a foglalkoztatásra vagy a munkakörülményekre az ágazatban, hanem éppen ellenkezőleg, fenntarthatók a Szociálpolitikai Menetrend (7) által keltett várakozások.

4.8.1

Az EGSZB túlzottnak tartja a kiskereskedelmi díjakra – tehát amelyeket a végfelhasználók fizetnek – vonatkozó árkorlátozások hatálybalépésének hat hónapos határidejét, mivel az üzemeltetők könnyen alkalmazkodni tudnak az új helyzethez, ezért e határidő megszüntetését javasolja.

4.8.2

Mindazonáltal ésszerűbbnek tűnik, hogy az említett hat hónapra a rendeletjavaslat tartalmazzon néhány átmeneti intézkedést, amelyek korrekciós intézkedéseket vezetnének be azon egyensúlyhiányok kompenzálására, amelyeket a rendelet alkalmazása egyes üzemeltetők számára jelentene – különösen az új tagállamokban –, de ezek az átmeneti intézkedések nem lehetnek diszkriminatívak e tagállamok fogyasztóival szemben.

4.9

Az EGSZB reméli, hogy a rendelet alkalmazása nem jár majd a mobilszolgáltatások díjainak olyan kiigazításával, amelynek során egyes üzemeltetők meghatározott körülmények között úgy próbálják fedezni költségeiket, hogy más szolgáltatásokból nagyobb bevételre törekednek. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a nagy- és kiskereskedelmi díjak megállapításának mechanizmusai a szolgáltatással kapcsolatos összes költségre kiterjedjenek.

4.9.1

Az elektronikus hírközlési piac azonban olyan dinamikus, hogy az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon szándékával, hogy a rendelet működését annak hatálybalépése után legkésőbb két évvel felülvizsgálja. Erről szóló jelentésében az Európai Bizottságnak meg kell indokolnia, hogy a piac alakulása és a verseny továbbra is szükségessé teszi-e a rendeletet, vagy hatályon kívül helyezhető.

4.9.2

A rendelet működésének felülvizsgálatakor a következmények meghatározása érdekében értékelni kell, hogy milyen hatása van a foglalkoztatásra, a munkakörülményekre és az üzemeltetők befektetéseire.

4.10

Az EGSZB megítélése szerint a rendelet elfogadása által nyújtott alkalmat a barangolással kapcsolatos – a szolgáltatási díjak indokolatlanul magas megállapításán kívüli – más problémák megoldására is fel kellene használni. Hasonlóképpen indokolatlan például az, hogy az uniós országok egyes határ menti térségeiben már igénybe kell venni a barangolási szolgáltatást.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/47

1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Tanács elnöksége által a kodifikációnak tulajdonított jelentőséggel, mivel a kodifikáció jogbiztonságot teremt abban a kérdésben, hogy egy bizonyos téren, bizonyos időpontban melyik jogrendszer hatályos, valamint növeli a közösségi jog átláthatóságát és hozzáférhetőségét az európai polgárok számára.

1.2

A szóban forgó javaslat célja a tagállamok határain a közúti és belvízi közlekedés terén végzett ellenőrzések megszüntetéséről szóló, 1989. december 21-i 4060/89/EGK tanácsi rendelet, valamint a 3356/91 rendelet által eszközölt módosítások kodifikálása. Az EGSZB úgy véli, érdemes megvizsgálni, hogy más közlekedési módok, például a vasút, az intermodális közlekedés, a rövid távú tengeri hajózás és a légi közlekedés terét illető jogalkotást nem kellene-e bevonni a tárgyalt kodifikációs javaslatba.

1.3

Az EGSZB egyetért a kodifikált változat javaslatával, feltételül szabva, hogy a kodifikálandó határozatok tartalma változatlan marad, a módosítások pedig csak összevonásokat, valamint a kodifikációhoz szükséges pusztán formai módosításokat jelentenek.

1.4

Tekintettel annak fontosságára, hogy az európai polgárok hozzáférjenek az átlátható közösségi joghoz, az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e és mennyiben van több lehetőség a jogi aktusok kodifikálására.

1.5

Az ellenőrzéseket, vizsgálatokat és átvizsgálásokat a tagállamoknak egymás között össze kellene hangolniuk, vagy legalábbis – a szállítás akadálytalan lebonyolítása érdekében – meg kellene osztaniuk egymással az eredményeket, elkerülendő, hogy minden ország újra elvégezze az átvizsgálást vagy ellenőrzést. A belvízi hajózás esetében a folyami információs szolgálatok (RIS) révén ez nem jelentene problémát.

2.1

Egy olyan Európában, ahol igen sok területre kiterjed a közösségi jog hatálya, a meglévő jogszabályok pedig gyakran módosulnak, a nagymértékű szétforgácsolódás miatt a polgárok nehezen tudják áttekinteni a jogrendszert.

2.2

Az Európai Bizottság beismeri, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a közösségi jogalkotás egyszerűsítésének és érthetőbbé tételének, hogy az hozzáférhetőbb legyen a polgárok számára.

2.3

Az Európai Bizottság ezért azt ajánlotta szervezeti egységeinek, hogy minden jogi aktust legkésőbb a tizedik módosítást követően kodifikáljanak.

2.4

Az 1992. decemberi edinburghi Európai Tanács elnökségi következtetései hangsúlyozták a kodifikáció jelentőségét, mivel a kodifikáció egyértelművé teszi, hogy egy bizonyos téren, bizonyos időpontban melyik jogrendszer hatályos, és ezzel növeli az átláthatóságot.

2.5

Mivel a kodifikáció nem jelent tartalmi módosítást az érintett jogi aktusok szövegében, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság az 1994. december 20-i intézményközi megállapodásban a kodifikálás gyorsított munkamódszeréről egyezett meg.

2.6

A szóban forgó javaslat tárgya a tagállamok határain a közúti és belvízi közlekedés terén végzett ellenőrzések megszüntetéséről szóló, 1989. december 21-i 4060/89/EGK tanácsi rendelet kodifikációja. Az új rendeletre tett javaslat magában foglalja a 4060/89/EGK rendeletet és a különböző módosító határozatokat is.

2.7

A bizottsági javaslat változatlanul hagyja a módosító határozatok tartalmát, csak összevonásokra és a kodifikációhoz szükséges formai módosításokra korlátozódik.

3.1

Az EGSZB számára feltűnik, hogy a szóban forgó bizottsági javaslat csak a tagállamok határain a közúti és belvízi közlekedés terén végzett ellenőrzések megszüntetéséről szóló 4060/89/EGK rendelet kodifikációjára vonatkozik, más közlekedési módokat, például a vasutat, az intermodális közlekedést, a rövid távú tengeri hajózást és a légi közlekedést nem érinti. Az utóbbi közlekedési módok esetében is léteznek még határellenőrzések. Az EGSZB szerint érdemes lenne figyelembe venni ezeket a közlekedési módokat is.

3.2

Az EGSZB nyomatékosan utal arra, hogy a 4060/89/EGK rendelet és a kodifikációs javaslat tárgya a tagállamok határain végzett rendszeres ellenőrzések megszüntetése. Amint az a rendeletjavaslat 3. cikkében is szerepel, továbbra is fennmarad a lehetőség, hogy az ellenőrzéseket a tagállam egész területén, megkülönböztetés nélkül alkalmazott rendes ellenőrzési folyamatok részeként hajtsák végre.

3.3

Az EGSZB szerint üdvözlendő az Európai Bizottság kezdeményezése a szóban forgó kodifikációs javaslatra. Minél átláthatóbb a közösségi jogalkotás az európai polgárok számára, annál jobb. Az EGSZB ezért biztatni szeretné az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e és mennyiben van több lehetőség a jogi aktusok kodifikálására.

3.4

Bár a javaslat (4) preambulumbekezdésének megfelelően a jelenlegi közösségi jogszabályok szerint a tagállamok szabadon dönthetik el, hol végzik az ellenőrzéseket, vizsgálatokat és átvizsgálásokat, egymás között egyeztetniük kellene mindezt, vagy legalábbis – a szállítás akadálytalan lebonyolítása érdekében – meg kellene osztaniuk egymással az eredményeket, elkerülendő, hogy minden ország újra elvégezze az átvizsgálást vagy ellenőrzést. A belvízi hajózás esetében a folyami információs szolgálatok (RIS) révén ez nem jelentene problémát.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/49

—

2 % +/– 1 százalékpontos lebegtetési sávval, szimmetrikus célként újra meg kellene határozni az árstabilitási célkitűzést. Ez a középértékkel rendelkező cél megkönnyíti a célértéktől való pontos távolság meghatározását, és akkor is fontos lehet, ha lehetővé akarjuk tenni, hogy az EKB meggátolja a csökkenő, illetve növekvő kereslet következtében fellépő árstabilitási ingadozásokat.

—

Amennyiben a politika jobban tekintettel kíván lenni a monetáris és a fiskális politikai intézkedések közötti összefüggésre, akkor a maginflációt kell mértékként alkalmaznia. Itt ugyanis az EKB által nem befolyásolható, véletlenszerű árváltozásokat nem veszik tekintetbe. Ez az inflációfogalom alkalmasabb az ártrendek változásainak mérésére. Az Európai Központi Banknak azonban az árak alakulásának értékelésekor figyelnie kellene arra, hogy az mennyiben alapul az adóváltozásokon.

—

Ezért felül kell vizsgálni a közös valutához csatlakozni kívánók árstabilitására vonatkozó követelést. Ez a Szerződés formális módosítását teszi szükségessé. Tekintettel arra a tényre, hogy ilyen módosítást még az Alkotmányszerződés sem tartalmaz, a Szerződést rugalmas módon kellene értelmezni, azaz az adott követelmény mögött rejlő célkitűzés a döntő a közös valutához való esetleges csatlakozás szempontjából, nem pedig a pillanatnyi állapot. Értelemszerűen az árstabilitás kérdésében ugyanannak a célkitűzésnek kellene érvényesülnie az euróövezethez csatlakozni kívánók számára, mint az euróövezet tagjai számára.

—

A stabilitás és a monetáris politika iránti bizalom nem csak attól függ, hogy 2 % alatt marad-e az infláció. Nem ásná alá a stabilitást, ha az árstabilitás mértékeként egy valamivel magasabb szint szolgálna. Sokkal inkább az a döntő, hogy biztosak lehessünk benne: nem hiányzik az akarat és a képesség az infláció ellenőrzésére, ezáltal a kitűzött cél elérésére.

—

Az EKB-nak közzé kellene tennie az üléseiről készült jegyzőkönyveket.

—

Amíg a kapacitás kihasználtsága még nem olyan mértékű, hogy ez az infláció növekedéséhez vezetne, aligha áll fenn a prociklikus politika veszélye. A munkanélküliség még mindig túlságosan magas, és sok lehetőség van a foglalkoztatottsági arány megnövelésére. A gazdasági konjunktúra éveiben a gazdaságpolitikának főként a demográfiai változások következtében kialakuló gazdasági problémák leküzdésének tervezésére kellene irányulnia. A gazdasági fellendülés időszakaiban nem elegendőek az EU általános céljai a költségvetés és az adósságállomány vonatkozásában. Azoknak a tagállamoknak, amelyek már elérték a célokat, nem szabad elkényelmesedniük.

—

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell hagyni a költségvetési egyensúly és az államadósság kritériumait, de a vitában előre kell lépni és a gazdaságpolitika valós céljai felé kell fordulni.

—

A gazdaságpolitika hároméves időszakra vonatkozó átfogó iránymutatásainak központi célként – a lisszaboni stratégiában említett, a foglalkoztatási aránnyal kapcsolatos százalékértékek mellett – elő kellene irányozniuk egy minimális értéket a gazdasági növekedés tekintetében, valamint a munkanélküliség százalékarányban kifejezett csökkentését. Az egyes tagállamoknak meg kell határozniuk saját célkitűzéseiket, ezek azonban nem lehetnek kevésbé ambiciózusak, mint a közösségi célkitűzések.

—

A pénzügyminisztereknek következetesnek kell lenniük: ne cselekedjenek másként saját hazájukban, mint ahogyan azt Brüsszelben bejelentették.

—

A kölni folyamat keretében megrendezendő találkozók között közös elemzéseket kellene készíteni a gazdasági összefüggésekről, a különféle politikai lépések hatásairól és hasonló kérdésekről.

—

A kölni folyamat keretében talán sikerül elegendő nyomatékkal felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy teljesíteniük kell kötelességüket a gazdasági statisztikák vonatkozásában.

—

Az Európai Parlamentnek minden találkozó előtt állásfoglalást kellene előterjesztenie a gazdasági helyzetről és a kívánatosnak tartott politikáról.

—

Mind a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak, mind az Euró-csoportnak jelen kellene lennie, hogy képviseltetve legyen egyfelől az összes pénzügyminiszter, másfelől minden olyan pénzügyminiszter, akinek közvetlen hatáskörébe tartozik a fiskális politika, amelyet össze kell kapcsolni az EKB monetáris politikájával.

—

További vizsgálatot kellene végezni a maginflációval kapcsolatban. Részletesen tanulmányozni kellene azon országok politikai intézkedéseit, amelyekben jó az infláció és a növekedés viszonya (vagyis a növekedés tempójához képest alacsony az infláció). Az eredmények a jövőbeni teljesítményértékelés (benchmarking) alapjául szolgálhatnának.

—

A vizsgálatok választ adhatnának azokra a kérdésekre, hogy például mennyiben vezethetők vissza a különféle növekedési ráták a termelékenységben bekövetkező változásokra, mekkora mértékben alapulnak a termelékenység növelésének különböző rátái a beruházások és az innováció területén tapasztalható különbségeken és milyen eljárások léteznek még a termelékenység növelésére. Ezért az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az összefüggést egyfelől a növekedés és foglalkoztatás átfogó céljai, másfelől például a termelékenység fokozása és az inflációs ráták között.

1.1

Az EU átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásai (Broad Economic Policy Guidelines) immár hároméves időszakra vonatkoznak. Az ez évi iránymutatások a 2005-ben elfogadott iránymutatásokhoz képest mindössze kisebb kiigazításokat tartalmaznak.

1.2

Ezért az EGSZB úgy döntött, hogy a gazdaságpolitikáról szóló ez évi véleményében nem ezeket a módosításokat taglalja, hanem inkább az iránymutatások formális alapjaival foglalkozik. Egy ilyen jellegű elemzés nem korlátozódhat az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások tartalmára, hanem a monetáris politikára, illetve a monetáris és a fiskális politika kapcsolatára is ki kell térnie.

1.3

A monetáris és fiskális politikai kérdésekben a közösségi politika alapját a közös valuta vonatkozásában a Maastrichtban elfogadott Szerződés rendelkezései, a gazdaságpolitikai iránymutatások vonatkozásában pedig a Stabilitási és Növekedési Paktum, illetve a Szerződés rendelkezései képezik. A 2005-ben bevezetett újítások értelmében az iránymutatásokkal az éves „lisszaboni folyamat” keretében foglalkoznak.

1.4

Célunk az említett rendelkezések kölcsönhatásainak és annak tanulmányozása, hogy ezek miképpen hatnak a konkrét politikai intézkedésekre uniós, illetve tagállami szinten. A vizsgálódás szükségképpen meglehetősen elméleti síkon mozog majd, hogy hozzájárulhasson a vita előmozdításához és a politikák tökéletesítéséhez. Az átfogó elemzés érdekében szükség van a tarifarendszerek vizsgálatára is. Ennek során ellenőrizni kell, hogy a rendelkezések mennyiben hatnak kedvezően az árstabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás átfogó célkitűzéseire.

1.5

Ajánlásaink nem korlátozódnak az aktuális politikára, hanem kiterjednek a rendelkezések módosítására is, amelyek azonnal végrehajthatók, főként, ha a döntéshozók magatartása megváltozik. Javaslatunk csupán egy esetben teszi szükségessé a Szerződés módosítását.

2.1

Az EKB az árstabilitás átfogó célját követi. A Szerződés Maastrichtban elfogadott rendelkezései további célként említik, hogy az EKB – az árstabilitás elértével – támogassa a növekedést. Ebben az összefüggésben összehasonlítási alapként általában említésre kerül az egyesült államokbeli jegybank (Federal Reserve) politikája, mely inkább az árstabilitás, foglalkoztatás és növekedés összképén alapul. Mindössze fokozati különbségekről van szó, a monetáris politika megvalósítása során azonban világosabban megmutatkoznak az eltérések: a „Federal Reseve” a kamatlábak módosítását gyakran a foglalkoztatás alakulásával magyarázza. Az EKB szerint – úgy tűnik – kizárólag az árstabilitás adhat okot a kamatlábak módosítására.

2.2

A gazdaságpolitika egészére gyakorolt hatás szempontjából ezért a tényleges monetáris politikai intézkedéseken túl a célkitűzés világos megfogalmazása is fontos.

2.3

A monetáris és a fiskális politikát egyaránt felölelő gazdaságpolitika átfogó ismeretében ezért a fiskális politika megvalósításához nemcsak a kamatpolitika alapvető jelentőségű, hanem a monetáris politikai célok megválasztása is. Előfordulhat, hogy egy pénzügyminiszter olykor azon töpreng: „Vajon egy adott intézkedésre vonatkozó döntésemet nem fogja-e semlegesíteni, hogy a hatás kiegyenlítésére módosulnak a kamatok?” Annak elkerülésére, hogy az egyik gazdaságpolitikai cselekvési terület túlságosan uralja a másikat, fontos lenne, hogy az EKB és a Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) megegyező politikai célkitűzésekből induljon ki. Különösen fontos, hogy az Ecofin Euró-csoportja és az EKB ugyanazt a megközelítést képviselje. A monetáris politikai célt hosszú távra kellene rögzíteni. Az EKB számos alkalommal állította, hogy a 2 %-os inflációs ráta mint cél egy ECOFIN-tanácsbeli megállapodásra vezethető vissza. Lehet, hogy az infláció kívánt mértékéről nem különböznek a vélemények számottevően, de a célokat és az intézkedéseket mindenkinek tiszteletben kell tartani.

2.4

Amikor az EKB kitűzte az árstabilitás célját, 2 % alatti inflációs rátát választott. Ez a cél már 2003-ban módosult, amennyiben egyszeriben a 2 %-ot el nem érő, de megközelítő inflációs rátára kellett törekedni. Így realisztikusabb lett a célkitűzés, mivel az eredeti megfogalmazást („2 % alatti”) úgy is lehet értelmezni, hogy még a defláció is elfogadható.

2.5

Két problémával azonban ez a meghatározás sem tudott megbirkózni: szinte lehetetlen megállapítani, milyen messze vagyunk a célértéktől, és mely eltérések megengedhetők. Szimmetrikus cél esetén a kívánt inflációs rátától egy bizonyos sávon belül el szabad térni. Tekintve, hogy az EKB a 2 %-ot megközelítő szintet tartja ideálisnak, a célt leginkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy „2 % +/– 1 százalékpont”. Ez a célérték csökkenthetné a szórványosan előforduló ezrelékes eltérések esetén megfigyelhető aggodalmakat is. Az EGSZB szerint minden érv amellett szól, hogy az EKB által kitűzött célból szimmetrikus cél legyen. Ez a középértékkel rendelkező cél akkor is fontos lehet, ha lehetővé akarjuk tenni, hogy az EKB meggátolja a csökkenő, illetve növekvő kereslet következtében fellépő árstabilitási ingadozásokat. Az eddigi fejleményeket tekintve elmondhatjuk, hogy a millennium előtti kedvező európai konjunkturális légkörben a kamatemelések igen gyorsan bekövetkeztek, míg az utána következő „rossz” években a kamatcsökkentések érezhetően lassabban haladtak.

2.6

Komoly gondot jelent az is, vajon melyik inflációt kell mérni. Az EKB hivatalos célkitűzése a harmonizált fogyasztói árindexet (a HICP-t), azaz az infláció általános mértékét veszi figyelembe. Ennek során el lehetne tekinteni pl. az energia- vagy élelmiszeráraktól, hogy olyan inflációs rátákat kapjunk, amelyek jól alakíthatók monetáris politikával, és nem befolyásolhatatlan tényezőkön alapulnak. Ezáltal kiegyenlíthető lenne mindenekelőtt az – átmeneti és gyakran az ellenkező irányba átcsapó – olajár-emelkedések hatása. Módosított árindexre azért van szükség, hogy elkerülhetők legyenek az átmeneti áringadozások által az EKB politikájára gyakorolt közvetlen hatások. Még az olajár előreláthatólag hosszú távú emelkedése esetén sem egyenlíthetők ki soha az olajár esetleges ingadozásai kamatmódosításokkal, hiszen az ilyen módosítások hatása általában csak 1–2 évvel később mutatkozik.

2.7

Az úgynevezett „maginfláció” a belső piaci gazdaság (az EKB számára az euróövezet) inflációs tendenciáinak mértéke. Ezen árszintváltozások inkább a tendenciákat tükrözik, és éppen ezen tendenciák befolyásolása az EKB egyik legfontosabb feladata. A kamatváltozásoknak az áremelkedési rátára gyakorolt közvetlen hatása az ilyen értelemben vett infláció esetén az EKB kamatpolitikájának példáján látható legjobban. Amennyiben az EKB elfogadja a meghatározott mértékű infláció túllépését, akkor ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy ezt a korlátozott inflációs megközelítést is figyelembe vette. A maginflációra való kiegészítő utalás lehetővé tenné az EKB számára, hogy az emberek jobban megértsék politikáját. Amennyiben a politika jobban tekintettel kíván lenni a monetáris és a fiskális politikai intézkedések közötti összefüggésre, akkor a maginflációt kell mértékként alkalmaznia. Így a gazdaságpolitika összességében könnyebben eredményezhet kedvező hatásokat a növekedésben és a foglalkoztatásban.

2.8

Ha a HICP szerinti hivatalos inflációs rátát összevetjük a maginfláció fogalma értelmében megállapított áremelkedéssel, az évek többségében csak jelentéktelen eltérések mutatkoznak (lásd: Melléklet). Az energiaárak az általános árszintet csak 2005-ben befolyásolták említésre méltó módon. Az infláció és az EKB célértékének összehasonlításából kiderül, hogy a maginfláció csak 2000-ben és 2005-ben maradt jóval a célérték alatt. Ha a maginfláció fogalmát vették volna alapul, akkor például a 2005-ös évben egy kevésbé megszorító jellegű politikát kellett volna végrehajtani.

2.9

Az adók és járulékok változásai szintén az inflációs rátát befolyásoló tényezők, de nem tekinthetők a belső piaci kereslet közvetlen hatásának. Ha a tagállamok pl. a költségvetés hiányának csökkentése érdekében megemelik a HÉA-t, akkor ezzel együtt az inflációs ráta is emelkedik. Amennyiben az EKB a HICP segítségével méri az árstabilitást, ilyen esetben úgy gondolhatja, hogy kamatemelésre van szükség. A HÉA megemelése azonban keresletcsökkentő hatással van a nemzetgazdaságra, ezért a gazdaságpolitikai összkép fényében kamatcsökkentéssel kellene, hogy járjon. Ilyen esetekben – mint például amikor Németországban 2007. január 1-jére 16 %-ról 19 %-ra emelték a hozzáadottérték-adót – az EKB-nak rendkívül gondosan meg kellene vizsgálnia mind az áremelés okait, mind pedig azt, hogy egyedi esetről van-e szó, amely nem vezet az inflációs tendencia növeléséhez. Egy további szempontot is meg kell említeni: ha az EKB hagyja, hogy egy ilyen adóemelés egy adott országban befolyásolja a monetáris politikát, akkor ennek kedvezőtlen hatásai vannak valamennyi euró-országra.

2.10

Amennyiben az euróövezethez még nem tartozó tagállamok csatlakozni szeretnének a közös valutához, úgy a Szerződés értelmében továbbra is olyan inflációs rátával kell rendelkezniük, „amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz”. A „közel esik” ebben az esetben legfeljebb 1,5 százalékpontos különbséget jelent. A legjobb eredmény ebben az összefüggésben a legalacsonyabb inflációs rátát jelenti. Ez a cél ma már nem olyan magától értetődő, mint a kilencvenes évek elején, hiszen – szem előtt tartva az elmúlt néhány év folyamatait – akár az euroövezet-beli országokban jelenleg mértnél alacsonyabb inflációs rátát jelenthet. Az említett feltétel annál inkább is abszurd, mivel nemcsak az euróövezethez tartozó országokban, hanem az összes EU-tagállamban mért infláción alapul. Az utóbbi időkben ugyanis az euróövezethez csatlakozni kívánó országokkal szemben támasztott árstabilitási elvárások szempontjából mérvadó három ország között az EU-15-nek éppenséggel az euróövezethez nem tartozó tagállamai szerepeltek. Ezért át kell gondolni a közös valutához csatlakozni kívánók árstabilitására vonatkozó követelést. Ez a Szerződés formális módosítását teszi szükségessé. Tekintettel arra a tényre, hogy még az Alkotmányszerződés sem tartalmaz ilyen módosítást, e módosítás olyan sok időt igényelne, hogy az euróövezethez csatlakozni kívánó országok nagy része kénytelen lenne a jelenlegi rendelkezések teljesítésére törekedni. Ezért inkább a Szerződés rugalmas értelmezésére lenne szükség, mely szerint a közös valutához való esetleges csatlakozás szempontjából az adott követelmény mögött rejlő célkitűzés a döntő, nem pedig a pillanatnyi állapot. Értelemszerűen az euróövezethez csatlakozni kívánók számára az árstabilitás kérdésében ugyanannak a célkitűzésnek kellene érvényesülnie, mint az euróövezet tagjai számára. Amennyiben módosul a cél (2 %, méghozzá +/– 1 százalékpontos lebegtetési sávval), akkor ez legyen érvényes az euróövezethez csatlakozni kívánók számára is.

2.10.1

A nagyon gyors gazdasági növekedésű országokban rugalmasabb hozzáállásra lehet szükség az árstabilitás tekintetében. Írország példaként szolgálhat arra, hogy egy szilárdan növekedő gazdaságban a magasabb infláció az alkalmazkodás szükséges velejárója.

2.11

Az infláció a gazdaságpolitika alátámasztásához szükséges statisztikai eszköz. A polgárok azonban másféleképpen érzékelik az áremelkedéseket. Hevesen reagálnak a lakbér, az élelmiszer- és benzinár stb. emelkedésére, ugyanakkor csak kevesen veszik észre, hogy bizonyos áruknak csökkent az ára. Aggodalomra ad viszont okot, hogy a hatások mindenkit más-más módon érintenek. Amennyiben az áremelkedések főként a napi szükségletek kielégítésére szolgáló javakra jellemzők, ez a szegényeket érinti legkomolyabban, hiszen egy 2–3 %-os általános áremelkedés jelentősen megnövelheti létfenntartásuk költségeit. A politikusoknak figyelembe kell venniük ezeket a hatásokat és megfelelő politikai ellenintézkedésekről kell gondoskodniuk. Ez nem annyira a költségvetési politika terjedelmének, sokkal inkább konkrét tartalmának a kérdése.

3.1

Vajon módosult a tagállamok gazdaságpolitikája a Stabilitási és Növekedési Paktum újraszövegezése folytán? Megváltozott az egyes országoknak az Európai Bizottság és később a Tanács általi értékelése? Úgy tűnik, mintha csak Litvánia vonatkoztatta volna egyértelműen magára a deficitnek a Paktum újraszövegezéséből következő meghatározását. A Paktum újraszövegezése időközben oda vezetett, hogy valamennyi tagállam nemzeti szinten középtávú célokat fogalmazott meg az államháztartás számára. A célkitűzések az adott ország jelenlegi helyzetén alapulnak.

3.2

A gazdaságnak a Paktum módosítása utáni alakulását tekintve természetes, hogy a paktumnak nem lehetett érezhető hatása. A legtöbb bevezetett újítás olyan helyzetekre vonatkozott, amelyeket a gazdasági problémák kiéleződése jellemez. Ehelyett fellendült és talpra állt a gazdaság, ami még a Paktum mutatóira is kihatott.

3.3

A 2005-ös gazdasági fejlődés és a 2006-os kilátások – különösen a Németországban tapasztalható kedvező folyamatokat tekintve – arra engednek következtetni, hogy általában könnyebb lesz eleget tenni a Stabilitási és Növekedési Paktum kritériumainak. A tény, hogy ez a folyamat igen jelentős olajár-emelkedések idején vette kezdetét, a gazdasági fellendülés nagy erejére utal. Az olajár-emelkedések – az olajimporttól való függőség fokának megfelelően – különbözőképpen hathatnak az egyes országokra. Még a gazdasági fellendülés időszakában is akad néhány olyan ország, amely továbbra is távol van a költségvetési egyensúly céljának elérésétől. Ezeknek hasznára válhat a többi EU-országban tapasztalható kedvező tendencia.

3.4

Az elért, illetve várható növekedés azonban a legtöbb országban még nem felel meg annak a szintnek, amelytől kezdve szükség lenne a Paktum szigorúbb alkalmazására a költségvetési helyzet javítását szolgáló, konjunktúra idején esedékes költségvetési intézkedések vonatkozásában. Amíg a kapacitás kihasználtsága még nem olyan mértékű, hogy ez az infláció növekedéséhez vezetne, aligha áll fenn a prociklikus politika veszélye. A munkanélküliség még mindig túlságosan magas, és sok lehetőség van a foglalkoztatottsági arány megnövelésére. A fiskális és monetáris politika összjátéka az elmúlt évek rossz konjunkturális körülményeihez képest új terheknek van kitéve. A gazdasági fellendülés éveiben a gazdaságpolitikának főként a demográfiai változások következtében várható gazdasági problémák leküzdésének tervezésére kellene irányulnia.

3.5

A gazdasági fellendülés időszakaiban nem elegendőek az EU általános céljai a költségvetés és az adósságállomány vonatkozásában. Azoknak a tagállamoknak, amelyek már elérték a célokat, nem szabad elkényelmesedniük. Alapvető jelentőségű, hogy a nemzeti célokat az újraszövegezett Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a gazdasági helyzet javítására használjuk.

3.6

A Paktum kritériumainak betartása során felmerülő gondokat elsősorban a 2005 előtti rossz gazdasági helyzet okozta, de létezik emellett egy statisztikai magyarázat is, csak ezt kevesen veszik észre. Egy alacsony inflációval rendelkező gazdaságban az államadóság reálértéke nem változik. Ilyen helyzetben nem létezik egyszerű megoldás: az adósságállomány leépítéséhez gyakorlati lépésekre van szükség. A növekedés elmaradására ennek ellentéte igaz. Erőteljes növekedés esetén az államadósság GDP-hez mért aránya minden további intézkedés nélkül csökken. Hasonló hatások mutathatók ki a költségvetési egyensúly vonatkozásában. Magas inflációs ráta esetén csökken a közszféra részarányának értéke – tehát statisztikailag javul a költségvetés helyzete. Gazdasági növekedés esetén emelkednek az állami bevételek anélkül, hogy szükség lenne az adók megemelésére. Az államadósságra és a költségvetés helyzetére gyakorolt komoly statisztikai hatásokat nemrégiben bizonyos mértékben felváltották a kedvező statisztikai hatások.

3.7

A nehéz időket az is jellemezte, hogy szokatlanul magas volt a megtakarítások aránya. Ez a tőke az európai befektetési lehetőségek hiányában az Egyesült Államokba folyt. A gazdaságba vetett bizalomnak a jobb időkkel együtt járó növekedése alapján várható, hogy csökken a jövő miatti aggodalom, és az emberek kevesebbet takarítanak meg. A tovább fokozódó kereslet ördögi kört eredményezhet.

3.8

Ráadásul a közösségi szintű fiskális politika sajátos problémával küszködik: megfogalmazói és a betartásáért felelősek állandóan változnak. A pénzügyminiszterek negyede néha évente cserélődik, és az új miniszterek nem érzik ugyanazt a felelősséget az elődjük által megkezdett politikákért. Ezért az Ecofin-Tanácsban több hosszú távú döntést kellene hozni, hogy egy új minisztercsapat ne borítson fel már bevezetett politikákat. A miniszterek folyamatos cseréje megnehezíti azt is, hogy olyan ECOFIN-Tanács jöjjön létre, amely rendelkezik a közös politika folytatásához szükséges politikai akarattal.

4.1

Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások 1993 óta léteznek. A kezdetekben csak fiskális politikával, később a foglalkoztatás kérdéseivel is foglalkoztak. 2005-től egy összehangolási folyamat keretében az iránymutatások össze lettek vonva a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal és a lisszaboni programmal. A gyakorlatban itt nemzeti politikákról van szó, melyek vonatkozásában az Európai Bizottság és a Tanács iránymutatásokat nyújt. A Stabilitási és Növekedési Paktummal ellentétben szankciók itt nincsenek előirányozva.

4.2

A vitát az EMU létezése óta a központi monetáris politika és a továbbra is nemzeti irányítású fiskális politika közötti egyensúlyzavar uralja. A Stabilitási és Növekedési Paktum „hibridnek” tekinthető, mivel megtalálhatók benne egy közös, szankciókkal alátámasztott politika elemei is, míg a gazdaságpolitikai iránymutatások ajánlásokon alapulnak.

4.3

Milyen lehetőségek vannak a gazdaságpolitikai iránymutatások továbbfejlesztésére? Ennek vonatkozásában feltétlenül szükség van arra, hogy a gazdaságpolitikai célok meghatározását egyértelműen elhatároljuk a célok elérését szolgáló eszközöktől.

4.4

A Stabilitási és Növekedési Paktum esetében a nyilvános vita során célnak tekintik a költségvetési egyensúlyt és azt, hogy az államadósság a GDP-nek adott részét tegye ki. Egyik kritérium sem tekinthető azonban valódi célnak: inkább támpontok a követendő gazdaságpolitikai irányhoz. Az állami költségvetés egyensúlya vagy többlete mozgásteret biztosít a gazdasági recesszió idejére. A többlettel később ösztönözni lehet a gazdaságot. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell hagyni a költségvetési egyensúly és az államadósság kritériumait, de a vitában előre kell lépni és a gazdaságpolitika valós céljai felé kell fordulni.

4.5

A teljes – mind a monetáris, mind pedig a fiskális politikát felölelő – gazdaságpolitika átfogó célkitűzése az árstabilitás, növekedés és foglalkoztatás. Ezeknek a céloknak kifejezésre kell jutniuk. Az árstabilitás kérdéséről már volt szó. Ezért fontos lenne, hogy a gazdaságpolitikai iránymutatások alapját az képezze, hogy az EU a kívánt növekedést és a teljes foglalkoztatottságot is meghatározza. Ez azonban a gyakorlati megvalósításkor jelentős problémákba ütközik. Amennyiben realisztikus célokat szeretnénk meghatározni, ezeket az aktuális gazdasági helyzettel összefüggésben kell szemlélni, ami azt jelenti, hogy valószínűleg gyakran módosításra szorulnak, és nem lehet őket olyan hosszú távon rögzíteni, mint az árstabilitás célját.

4.6

Vitatható, hogy a gazdasági fejlődés mennyiben mérhető a növekedéssel. A bevett módszer nem veszi figyelembe a szociális és a környezetspecifikus kihatásokat. Ha azonban kizárólag a gazdasági növekedést tekintjük, ezt két bevett módszerrel lehet meghatározni: az egy főre eső GDP reálértékének növekedésével vagy a vásárlóerő-paritás (VEP) alapján. Az utóbbi eljárás a különböző országok valós gazdasági helyzetét hasonlítja össze. Mivel a növekedési ráta kiszámolásáról van szó, a mutatók megválasztása nem játszik szerepet. A mérendő GDP típusából eredő éves eltérések csekélyek. Néhány évvel ezelőtt vizsgálat készült annak megállapítására, mekkora növekedési rátától kezdve csökken a munkanélküliség. A vizsgálat kimutatta, hogy mintegy 3 %-os növekedési rátára van szükség. Ez a célérték azonban az idők során változhat, és nem feltétlenül érvényes valamennyi nemzetgazdaságra. Tekintettel a munkanélküliség csökkentésével kapcsolatban felmerülő nehézségekre, aligha lehet elképzelni, hogy ennél alacsonyabb növekedési ráta esetén csökkenjen a munkanélküliség. Az utóbbi években egyébként csak néhány ország érte el ezt a szükséges növekedési rátát.

4.7

Az országok összehasonlításánál és a növekedés fokozását szolgáló politika megválasztásánál különbséget kell tenni a két legfontosabb növekedésfokozó módszer között. Növekedést el lehet érni a termelés fokozásával ugyanazon technológia alkalmazása mellett – gyakran a foglalkoztatottak számának növelésével –, de a termelékenység fokozásával is, amelynek során változatlan számú munkavállaló többet termel. Az elkövetkező években továbbra is fennáll az első módszer alkalmazásának lehetősége. A demográfiai változások következtében azonban középtávon valószínűleg csak a második megoldás jöhet szóba.

4.8

A foglalkoztatás vonatkozásában határozottan nehezebb a célérték meghatározása. A célt két területre kell osztani, hiszen egyfelől a munkanélküliek arányáról van szó, másfelől pedig arról, hogy mekkora az aktív keresők részaránya a keresőkorú lakosságban (foglalkoztatási arány). A lisszaboni stratégia kitűzte a célokat a teljes foglalkoztatási arány (70 %), a nők foglalkoztatási aránya (60 %) és az 55 év és a nyugdíjkorhatár közötti személyek foglalkoztatási aránya (50 %) vonatkozásában.

4.9

A munkanélküliek arányával kapcsolatban nem fogalmazódtak meg százalékos célértékek. Először is a munkanélküliség meghatározására számos különféle módszer létezik. Tekintettel a nyílt munkanélküliség létezésére és arra, hogy egyes személyek többféle munkaerő-piaci politikai intézkedésben is részt vesznek, legalább két célértékre van szükség. Csak nagyon kevés ország közelíti meg az úgynevezett teljes foglalkoztatást (ezekben az országokban a munkanélküliek százalékos aránya mindössze annyi, amennyi egy dinamikus gazdaságban a szükséges és folyamatos változások miatt mindig fennáll). Ezért valószínűleg ésszerűbb, ha hosszú távú célkitűzésként az kerül meghatározásra, hogy a munkanélküliséget hány százalékkal kell csökkenteni.

4.10

Az eddigi fejtegetésekből következik, hogy a hároméves átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások központi elemként javaslatot tehetnének a gazdasági növekedés minimumértékére és a munkanélküliség százalékos csökkentésére. A foglalkoztatási arány célértékeként egyelőre meg lehet hagyni a lisszaboni stratégiában előírt százalékos értékeket. A monetáris politikára jellemző körülményeket – világos, a politikusok számára követhető célokkal – a fiskális politika vonatkozásában is meg kell teremteni.

4.11

A gazdaságpolitikai iránymutatások szerepe következésképpen főként abban állna, hogy a tagállamok jelentést tesznek a célértékek elérésére tett intézkedéseikről, az Európai Bizottság és a Tanács pedig ehhez kapcsolódóan értékeli, mennyiben sikerült elérni a célokat. Amennyiben nem sikerült, az EU számára lehetővé kellene tenni, hogy bírálja a választott politikákat, összevesse azokat a többi tagállam sikeres intézkedéseivel, és ennek alapján javaslatokat tegyen. Mindazonáltal minden országot saját specifikus körülményei és aktuális gazdasági helyzete alapján kell értékelni.

4.12

Mivel a fiskális politika továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik, az Európai Unió egészére jellemző gazdasági helyzet jelenlegi hangsúlyozásának az egyes nemzeti politikák értékelése szempontjából nincs különösebb jelentősége. Ezért a gazdaságpolitikai iránymutatásokat módosítani kell. A gazdaságpolitikai iránymutatásokban a jövőben az átfogó célok érdekében nemzeti célkitűzéseket kell meghatározni, amelyek azonban nem lehetnek kevésbé ambiciózusak, mint a közösségi célok, és minden országot aszerint kell értékelni, mennyiben felel meg saját célkitűzéseinek.

4.13

A tagállamok által gazdasági körülményeik fényében tett intézkedések határozottabb hangsúlyozásával és a lisszaboni menetrend világosabb foglalkoztatáspolitikai céljaihoz történő erőteljesebb hozzárendeléssel a gazdaságpolitikai iránymutatásokat szorosabban össze lehetne kapcsolni a lisszaboni menetrend egyéb célkitűzéseivel. Az átfogó gazdaságpolitika így szervesebben válhatna a lisszaboni menetrend keretei közé tartozó nemzeti reformprogramok részévé, és ezáltal felgyorsíthatná a lisszaboni menetrend megvalósításának egészét.

5.1

1999-ben indult meg az úgynevezett „kölni folyamat”. A Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak (ECOFIN), az EKB-nak, az Európai Bizottságnak és a szociális partnereknek (ESZSZ, UNICE/CEEP) ez az évente megrendezésre kerülő vitafóruma, amelyen aktuális politikai kérdések kerülnek terítékre, alig ismert. A kölni folyamat mégis fontos szerepet játszott abban, hogy a résztvevők felfigyeljenek a többi fél politikájára és gazdaságpolitikai nézeteire.

5.2

Ezek a viták két szinten zajlanak: egyrészt a szakértők szintjén, másrészt a magas szintű csoportban. Az általában félévente megrendezésre kerülő találkozón az aktuális gazdasági helyzetet és az ennek fényében szükséges politikát vitatják meg.

5.3

A 2005-ös viták és következtetések azt mutatják, hogy a vélemények mind az elemzések, mind az intézkedésjavaslatok vonatkozásában rendkívül szerteágazóak. Az Európai Bizottság a gazdasági helyzet javulására utal. Az EKB a bérmérséklés jelentőségét hangsúlyozza, amit természetesen az UNICE is támogat. A CEEP az állami befektetések követelményét emeli ki. Az UEAPME szerint nemcsak a kisvállalkozások figyelembevétele fontos, hanem egy esetlegesen magasabb infláció elfogadása is. Az ESZSZ arra utal, hogy a belföldi kereslet élénkítésére a gazdaság egészét ösztönözni kell, és figyelmeztet, hogy a bérek és fizetések nem csupán költségtényezők, hanem a kereslet alapvető feltételei is. A munkavállalók sok éven át hozzájárultak az infláció leszorításához, amennyiben a bérnövekedés nem volt olyan erőteljes, mint a termelékenység növekedése.

5.4

A fentiek fényében felmerül a kérdés, nincs-e szüksége a kölni folyamatnak új lendületre. Hogyan lehetne előremozdítani? A kölni folyamat keretében folytatott párbeszéd eddig a találkozás és a véleménycsere jegyében zajlott. A jövőben a találkozók között esetleg közös elemzéseket lehetne készíteni a gazdasági összefüggésekről, a különféle politikai lépések hatásairól és hasonló kérdésekről. Ez közelebb hozhatná egymáshoz a kiindulópontnak tekintendő gazdasági realitásról kialakított eltérő látásmódokat. Ez a javaslat a független gazdasági elemzések intézményére vonatkozó, az EGSZB által már előterjesztett javaslathoz is kapcsolható (1).

5.5

Kevésbé ideológiai jellegű, mindazonáltal a követendő politika megválasztásához döntő jelentőségű kérdés a statisztikai adatok megbízhatósága. Minden tagállamnak magától értetődően gondoskodnia kellene arról, hogy a szükséges statisztikai adatok egyidejűleg hozzáférhetővé váljanak. A szükséges politikai lépések hibás statisztikai adatok alapján történő megválasztása súlyos következményekkel járhat. A kölni folyamat párbeszédei keretében talán sikerül elegendő nyomatékkal felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy teljesíteniük kell kötelességüket a gazdasági statisztikák vonatkozásában. Az Európai Parlament ismételten követelte a pontosabb statisztikákat.

5.6

Talán a formális struktúrák megváltoztatása is segíthet élénkíteni a vitát. Fontos lenne megerősíteni az Európai Parlament szerepét. Tisztán formális jelenlét helyett az EP minden találkozó előtt állásfoglalást terjeszthetne elő a gazdasági helyzetről és a kívánt politikáról. Ezt össze lehetne vetni a – valószínűleg az Európai Bizottság által végzett – formális felülvizsgálattal. Mind az Ecofin-Tanácsnak, mind az Euró-csoportnak jelen kellene lennie, hogy képviseltetve legyen egyfelől az összes pénzügyminiszter, másfelől minden olyan pénzügyminiszter, akinek közvetlen hatáskörébe tartozik a fiskális politika, amelyet össze kell kapcsolni az EKB monetáris politikájával.

5.7

Habár politikájában minden részt vevő fél – az EKB, a pénzügyminiszterek és a szociális partnerek – független, az általunk támogatott fokozottabb együttműködésre sürgősen szükség van. A függetlenség nem azt jelenti, hogy az adott fél nem vesz részt az általános vitában vagy elzárkózik a jó tanácsok elől. Az sem árt a függetlenségnek, ha a felek nyilvánosan vitáznak annak állandó hangsúlyozása helyett, hogy minden döntést önállóan és minden külső befolyástól mentesen hoznak. A pénzügyminisztereknek le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket; otthon sem cselekedhetnek a Brüsszelben kijelentettektől eltérően. Az EKB számára lehetővé kell tenni, hogy – átvéve az Egyesült Királyság és Svédország központi bankjának gyakorlatát – közzétegye üléseinek jegyzőkönyvét.

6.1

Az Európai Parlamentnek a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások tárgyában megfogalmazott 2005. május 26-i jelentése a következőképpen fogalmaz: „Mivel az euróövezet és a 25 tagú Európai Unió növekedése lehetőségei alatt maradt és továbbra is alacsony; különösen az euróövezet négy legfontosabb nemzetgazdaságában; mivel a háztartások fogyasztása továbbra is bizonytalan, a 2005-2006-os gazdasági kilátások pedig elég szerények, ami hozzájárul a magas, és a jövőben is csak lassan csökkenő munkanélküliség fennmaradásához; mivel a második világháború óta legalacsonyabb kamatok ellenére a befektetési kedv alacsony;”

6.2

A gazdasági szakirodalomban az infláció és a munkanélküliség klasszikus ellentétpárt alkot. Statisztikai szempontból ha az egyik jó eredményeket mutat fel, a másiknál rossz eredmények jelentkeznek. Az EGSZB úgy döntött, hogy – az Európai Parlament jelentésében olvashatók és hasonló leírások alapján – inkább az infláció és a növekedés összefüggéseit vizsgálja.

6.3

Adott gazdasági helyzetben össze lehet hasonlítani az alacsony, illetve a magas inflációval rendelkező országok növekedését. Az is kimutatható, hogyan változik egy adott országban a növekedés különféle helyzetekben, ha változik az infláció. Az EGSZB táblázatai jóllehet nem tudományos igényűek a szó szoros értelmében, de világosan megmutatják, hogy a megfelelő politikacsomag összeállításához fontos ismerni a növekedés és az infláció közötti összefüggéseket.

6.4

Ha látjuk, hogy vannak egyrészt olyan országok, ahol magas az infláció és erőteljes a növekedés, másrészt olyanok, ahol alacsonyabb az infláció és gyenge a növekedés, felvetődik a kérdés, nincs-e az infláció és a növekedés között a statisztikainál szorosabb összefüggés. Annak kiderítésére, hogy valóban okozati összefüggésekről van-e szó, mindenekelőtt rendet kell teremteni a számok között, mivel az egyes gazdasági helyzetek és különösen a fejlettségi szintek (GDP) különbségeket mutathatnak fel. Azt is meg kell vizsgálni, hogy tettek-e specifikus gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyek más inflációs ráták esetén erőteljes vagy gyenge növekedéshez vezettek volna. Ennélfogva általában egy-egy adott országra kell összpontosítani, s ezért talán nem is lehet következtetéseket levonni az infláció és a növekedés közötti általános összefüggésekről.

6.5

A növekedési ráta valós probléma, legalábbis a 15 „régi” tagállam számára. Az Európai Bizottság statisztikai adatai szerint ezekben az országokban olyan alacsony volt a növekedés, hogy GDP-jükben (1995 és 2005 között) évente kb. fél százalékpontos veszteség figyelhető meg a többi ipari országhoz képest (2). A belföldi kereslet a szóban forgó államokban ugyanebben az időszakban nagyjából egy százalékkal visszaesett a többi ipari országhoz képest. A millennium utáni viszonylag jó évek az európai termékek iránti fokozott külföldi keresletnek voltak köszönhetők. Annak érdekében, hogy a jövőben jobb politikát lehessen folytatni, szükség van a szinte katasztrofálisnak nevezhető növekedési ráta hátterében álló tényezők elemzésére.

6.6

Az alacsony infláció „költségeinek” iménti bemutatását össze lehet vetni azzal, amelyet Wim Duisenberg, az EKB korábbi elnöke fogalmazott meg az Európai Parlamenthez címzett levelében a magas infláció költségeiről. Ennek lényege, hogy az EKB árstabilitásának mennyiségi definíciója stabil és megalapozott gazdasági kritériumokon nyugszik. Amennyiben csak lassú ütemű drágulást engedélyezünk, minimalizálódnak az infláció költségei, amelyeket a nyilvánosság igen jól ismer, a szakirodalom pedig átfogóan dokumentált.

6.7

Az infláció optimális célértékének megkeresésekor ügyelni kell arra, hogy elkerüljük mind a magas inflációval járó költségeket, mind pedig a megfelelő növekedés megvalósítási nehézségei révén keletkező költségeket. Egyben el kell ismerni, hogy az infláció magában sem megoldásnak, sem gondnak nem tekinthető. Inkább arról van szó, hogy egy bizonyos fokú infláció rugalmasabbá teszi a gazdaságot, illetve arról, hogy a magas infláció katasztrofálisan hat a bizalomra, a hosszú távon való gondolkodásra és a jövedelemeloszlásra.

6.8

A mellékletben EU-államokra vonatkozó adatok találhatók az inflációról (HICP és maginfláció) és a növekedésről (azaz a GDP reális növekedéséről). A kiindulási év az EKB alapításának éve.

6.8.1

Összességében olyan időszakról van szó, amelyben az infláció alacsony, a növekedés pedig gyenge volt. Némileg elfogadható növekedési ráták csak 2001-ben és 2002-ben, illetve egyes országok esetében 2004-től jellemzőek. Az infláció ezen országok közül majdnem mindegyikben együtt jár a növekedéssel. A korábbi éveknek (1999–2000) a nagy világpiaci keresleten alapuló növekedési rátái után az EU belső kereslete nem volt képes megfelelően ösztönözni a növekedést. Az utóbbi években, illetve az idei fellendülés nyomában az inflációs ráta alig emelkedett 2 % fölé.

6.8.2

Minden egyes ország adataihoz számos megjegyzést lehetne fűzni, észrevételeinket azonban a következőkre korlátozzuk:

6.8.3

Amennyiben az inflációt egy adott gazdasági rendszer általános keresleti szintje mértékeként értelmezzük, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy – kevés kivétellel – mindkettő túl alacsony volt. Tekintve, hogy a gazdaság nehézségekbe ütközik, amennyiben összességükben csekély árváltozások mellett igyekszik megfelelően átalakulni, az inflációs ráta akadályozta a növekedést. Habár köztudott, hogy a dinamikus gazdaságnak szüksége van egy bizonyos mértékű inflációra mint kenőolajra, ezt a felismerést sokan nem tartották politikailag korrektnek. A jelenlegi globalizált gazdaságban a dinamikus változások mindenesetre a nemzetközi versenyképesség feltételének számítanak.

6.8.4

A stabilitás és a monetáris politika iránti bizalom nem csak attól függ, hogy 2 % alatt marad-e az infláció. Nem ásná alá a stabilitást, ha az árstabilitás mértékeként egy valamivel magasabb szint szolgálna. Sokkal inkább az a döntő, hogy biztosak lehessünk benne: nem hiányzik az akarat és a képesség az infláció ellenőrzésére, ezáltal a kitűzött cél elérésére.

6.9

További elemzést lehet készíteni a maginflációra vonatkozó idősorok segítségével. 2005-től eltekintve a fogyasztói árindex és az árak alakulása között (az energiaárak figyelmen kívül hagyásával) meglehetősen kicsi a különbség. Részletesen tanulmányozni kellene azon országok specifikus politikai intézkedéseit, amelyekben jó az infláció és a növekedés viszonya (vagyis a növekedés tempójához képest alacsony az infláció). Az eredmények a jövőbeni teljesítményértékelés (benchmarking) alapjául szolgálhatnának.

6.10

A melléklet a munkaórákhoz viszonyított termelékenységről is tartalmaz adatokat. Az értékek nem az egyes országok helyzetének alakulását jelzik, hanem az országok teljesítményét az EU-15-ök átlagos termelékenységéhez képest. Így a táblázatból kiolvasható, hogy az adott ország mennyire közelíti meg az átlagot.

6.10.1

Hat éves időtávlatban általában nem történnek hirtelen változások. A legtöbb ország esetében nem is történtek. Azonban kivételek is vannak: Görögország, ahol alacsony volt a termelékenység, gyors tempóban zárkózik fel a többiekhez. Írország meghaladta az átlagos értéket, és termelékenysége továbbra is nő. Olaszország a vizsgált időszakban elmaradt a többi ország mögött. Ugyanez érvényes Portugáliára, bár ott az időszak kezdetén nagyon alacsony volt a termelési szint.

6.10.2

Ezen a területen is hasznos lenne egy mélyrehatóbb vizsgálat. Mennyiben vezethetők vissza például a különféle növekedési ráták a termelékenységben bekövetkező változásokra? Mekkora mértékben alapulnak a termelékenység növelésének különböző rátái a beruházások és az innováció területén tapasztalható különbségeken? Az oktatási rendszerek között meglévő különbségek mennyiben vezetnek különbségekhez az innováció területén? Milyen további lehetőségek léteznek a termelékenység növelésére? Ezért az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az összefüggést egyfelől a növekedés és foglalkoztatás átfogó céljai, másfelől például a termelékenység fokozása és az inflációs ráták között.

6.11

Az inflációról és a növekedésről szóló statisztikai adatokból mindazonáltal már leszűrhető az az első következtetés, hogy a monetáris és a fiskális politikát jobban össze kell hangolni egymással. Az árstabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás fontos célkitűzés kell, hogy legyen valamennyi gazdaságpolitikai döntéshozó – az EKB, az Európai Bizottság, az ECOFIN, a szociális partnerek és a tagállamok – számára. Ha valamennyi szereplő azonos célokat követ – vagyis intézkedésjavaslataikat mindnyájan erre a három célra alapozzák –, szükségszerűen figyelembe veszik javaslataik összes következményét is. Intézkedések, amelyek az adott gazdasági helyzetben kitűnően hatnak az árstabilitásra, másféle gazdasági helyzetben kifejezetten rossznak bizonyulhatnak. Lehet, hogy bizonyos körülmények között ösztönzik a növekedést és foglalkoztatást, más körülmények között azonban éppen ellentétes hatást váltanak ki.

6.12

Az EKB „Monthly Bulletin”-jének 2004. februári kiadása, úgy tűnik, új felismeréseknek ad hangot, amelyek egy új, összehangolt politika kiindulópontjaként szolgálhatnának. A kiadvány felsorolja a beruházások fellendítésének legfontosabb tényezőit, amelyek a következők: megfelelő jövedelmezőség, kellőképpen hozzáférhető finanszírozási lehetőségek és megfelelő keresletet biztosító körülmények.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/57

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleménye pontosan és teljes körűen ismerteti az euró szlovéniai bevezetése előkészítésének jelenlegi folyamatát, valamint az előrehaladást, amelyet az a többi tíz tagállam tett, amelynek be kellene vezetnie az eurót, amint teljesíti az előírt feltételeket. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság közleményét.

1.2

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság alaposan gondolja át a kérdést, és a jövőben – ahol lehetséges – vegye figyelembe az EGSZB ajánlásait jelentései és ajánlásai megfogalmazásakor.

2.1

Az Európai Bizottság dokumentuma a rendes éves jelentés arról az előrehaladásról, amelyet az a tizenegy tagállam (1) tett, amelynek be kellene vezetnie az eurót, és az euróövezet tagjává kellene válnia, amint teljesíti az előírt feltételeket. Ez már a harmadik ilyen jellegű dokumentum 2004 óta. A jelentés a szokásos novemberi határidőnél előbb született az euróövezet előrehozott bővítése miatt, amelyre Szlovénia 2007. január 1-jei belépésével kerül sor (2). A jelentés részletesen leírja a Szlovéniában jelenleg folyó előkészületeket, és a többi tíz tagállamban nemzeti szinten folyó gyakorlati előkészületekről is beszámol.

2.2

Tekintettel az euróövezet bővítésének folyamatára, amely a tagállamok politikai és gazdasági felelőssége, az Európai Bizottság hangsúlyozza a gondos, előretekintő tervezés és a mélyreható, átfogó felkészülés jelentőségét, amelyben mind az állami és a magánszektornak, mind a nagyközönségnek részt kell vennie. Következtetéseiben a jelentés a Szlovéniában megteendő további lépéseket sorolja fel. Azt is hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a többi tagállamban folyó előkészületeket, és konszolidálni kell az euró bevezetésére irányuló nemzeti tervek többségét.

3.1

Ez az első európai bizottsági jelentés, amelyet az EGSZB az euróövezet jövőbeli bővítése gyakorlati előkészületei tárgyában megvizsgál, bár már a harmadik kibocsátásra váró jelentés, amióta az euróövezet 2002-ben létrejött. Kiemelendő azonban, hogy az euró bevezetését nem szabad úgy tekinteni és kezelni, mint pusztán technikai projektet: inkább jelentős gazdasági, monetáris és szociális következményekkel járó, alapvető változásnak tekintendő.

3.2

Kétségkívül a tagállamok azok, amelyek felelősek a bevezetési folyamat sikerének biztosításáért. Alá kell ugyanakkor húzni, hogy valamennyi civil szervezet bevonása szükséges, hiszen egyedi érdekcsoportokat képviselnek, és biztosítják e csoportok tevékeny részvételét a fenti folyamatban szerte azon tagállamokban, amelyekben az euró bevezetése várható. A jelenlegi bővítés az egyes tagállamokban külön-külön zajlik majd, és nem tizenkettőben egyszerre, mint ahogy az 2002-ben, az euró első bevezetési körénél történt. 2001-ben az EGSZB megállapította, hogy nem csupán számottevő mennyiségű erőforrást mozgósítottak a folyamathoz, hanem az összes érdekelt fél aktívan részt is vett az átállásban, a lakosságot pedig jól felkészítették, és teljes körűen bevonták a folyamatba (3). Különösen fontos és valóban sürgős annak biztosítása, hogy ugyanezek a feltételek megvalósuljanak Szlovéniában, mivel az ország kevesebb mint három hónapnyira áll az euró bevezetésétől.

3.3

Közvélemény-kutatások (4) azt mutatják, hogy valamennyi olyan tagállam közül, amelynek az euróövezethez való csatlakozása várható, Szlovénia lakossága a leginkább tájékozott az euró tekintetében. A nemzeti és uniós finanszírozással lebonyolított tájékoztató kampány nagymértékben hozzájárult ehhez. Aggasztó ugyanakkor, hogy a legutóbbi, 2006 áprilisában az Eurobarométer által végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint – az euró tekintetében leginkább szkeptikusnak ítélt tagállamokat is megelőzve – egyúttal a szlovén társadalom a legszkeptikusabb a tekintetben, hogy az euró bevezetése milyen hatást gyakorol majd az inflációra (5).

3.4

Az áruk és az (elsősorban az állami szektorban nyújtott) szolgáltatások árának figyelemmel kísérése a bevezetést megelőző hajrában és az azt követő, meghatározott időszakban számottevően elősegítheti a lakosság szkepticizmusának mérséklődését az euró bevezetésének negatív hatásait illetően. Ezáltal az árak indokolatlan növekedésének és a valutaátváltással kapcsolatos „kerekítésnek” az esélye is csökkenne. Az Európai Parlamentnek az euróövezet bővítéséről kibocsátott állásfoglalása (6) hasonló problémákra hívja fel a figyelmet.

3.5

A fogyasztói szervezetek és kereskedők közötti önkéntes együttműködés kívánatos, de nem elégséges. Az, hogy az euró bevezetését megelőző időszakban a termékek áráról háromhavonta monitoringjelentést bocsátanak ki, nem tűnik elegendőnek arra, hogy kellően javítsa a lakosságnak az euróbevezetés hatásaival kapcsolatos negatív felfogását.

4.1

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ajánlja, hogy a tagállamok az euró bevezetésére tett előkészületeik során és a szükséges tájékoztató kampányok mellett fordítsanak különös figyelmet annak biztosítására, hogy valamennyi érdekcsoport részt vegyen a folyamatban, civil szervezetek támogatásával. Ennek érdekében a tagállamoknak és az EU-nak pénzügyi erőforrásokat kell biztosítaniuk a különféle érdekcsoportok képzésére és felkészítésére, hogy együtt tudjanak élni és dolgozni tudjanak az új pénznemmel, az euróval.

4.2

Komolyan megfontolandó az állami szektorban nyújtott szolgáltatások árának figyelemmel kísérésére irányuló rendelkezések bevezetése, továbbá az áruk és – általánosságban – a szolgáltatások árváltozásának havi nyomon követése az euró bevezetését megelőző hat hónapon át és legalább egy évig azt követően. A tagállamok így a jövőben elkerülhetnék az euró 2002. évi bevezetésekor, majd az euróövezet további bővítéseikor tapasztalt hiányosságokat.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/59

1.1

Az EGSZB üdvözli, és a személyek unión belüli szabad mozgásának javításához fontos lépésnek tekinti a szociális biztonsági rendszerek alkalmazásának koordinálásáról szóló, az új, 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó rendelet előterjesztését.

1.2

Az EGSZB szerint – éppen idén, a munkavállalók mobilitásának európai évében – célravezető lenne felszólítani a tagállamokat, hogy a tervezet formájában létező végrehajtási rendeletet igyekezzenek mielőbb hatályba léptetni. Hiszen csak így lehet alkalmazni az új 883/2004/EK rendeletet és a velejáró javításokat és egyszerűsítéseket.

1.3

Gyors elfogadása nem csupán szimbolikus értékű lenne, hiszen valóban arról van szó, hogy a mobilitási lehetőségek javítása érdekében konkrét jogi aktust alkossanak az európai polgárok számára. A 883/2004/EK rendelet és a szóban forgó végrehajtási rendelet alkalmazása minden érintett szempontjából számos egyszerűsítést, pontosítást és javítást jelentene a szociális jog koordinálása területén.

1.4

Az EGSZB különösen üdvözli a személyi és tárgyi hatály kiszélesítését és a társadalombiztosítási intézetek közötti együttműködés javítására irányuló valamennyi rendelkezést.

1.5

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mielőbb tegye meg a szükséges lépéseket azon rendeletek és szerződések módosítására, amelyek a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának érvényét kiterjesztik az EGT-államokra, Svájcra, Grönlandra, valamint a harmadik országok állampolgáraira. Az illető rendeletek és szerződések mindegyike összefüggésben van a 1408/71/EGK rendelettel és annak végrehajtási rendeletével (574/72/EGK). Az új, 883/2004/EK rendeletre vonatkozó, megfelelő módosításokat legkésőbb a rendelet alkalmazásának kezdetéig foganatosítani kell.

1.6

Ami az információcsere jobb és gyorsabb eljárásainak bevezetését illeti, az EGSZB elismeri a közigazgatási eljárásokban rejlő költségmegtakarítási potenciált, valamint annak előnyeit, ha a határokon átnyúló ügyek esetén a biztosítottak számára gyorsulnak az eljárások. Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az adatátadás egyszerű felgyorsítása önmagában nem jelent majd áttörést. A feldolgozási idők tekintetében a kívánt hatékonyságot csak úgy lehet elérni, ha a tagállamokban az adott intézmények egyszerre bocsátják rendelkezésre az elegendő és jól képzett személyi, valamint a megfelelő technikai erőforrásokat.

1.7

A jövőben elsősorban elektronikus úton történő adatátvitel vonatkozásában az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy itt egy sor érzékeny személyes adatról van szó (többek között az egészségi állapot, munkaképtelenség, munkanélküliség területén). Ezért mindenképpen biztosítani kell az adatok megfelelő tárolását és azt, hogy ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe.

1.8

Emellett az EGSZB szorgalmazza az európai betegbiztosítási kártya bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok felhasználását, a gyakorlati alkalmazás egyes tagállamokban tapasztalt hiányosságainak vonatkozásában is. A tagállamok feladata megfelelő intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az európai polgárok – mindenekelőtt a betegbiztosítás területén – teljes mértékben kihasználhassák az új szabályozások előnyeit.

1.9

Az EGSZB kifejezetten üdvözli a végrehajtási rendelet összes olyan intézkedését, amely az új koordinálási rendelet valamennyi alkalmazója számára nagyobb jogbiztonságot és átláthatóságot hivatott biztosítani, hiszen korábban előfordulhatott, hogy a különböző tagállambeli intézmények közötti elszámolásból származó adósságokat akár éveken keresztül nem térítették meg. Az EGSZB reméli, hogy a tagállamok közötti fizetési morál egyértelműen javulni fog. A szociális biztonsági intézmények közötti nyílt követelések behajtása tekintetében azonban továbbra sem szűnnek meg a végrehajtás hiányosságai.

1.10

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy a rendelet és a végrehajtási rendelet szabályozásai – különösen a személyi hatálynak a gazdaságilag inaktívakra való kiterjesztésével – nem válthatnak-e ki olyan folyamatot, amely esetleg aláássa az EU jól kiépített szociális rendszereit, és az ellátások csökkenésének irányába ható trendet vált ki. Az EGSZB ebben az összefüggésben intézkedéseket tart szükségesnek olyan összevethető és egyértelmű adatok rendelkezésre bocsátásáról, amelyek kimutatják az egészségügyi és szociális szolgáltatások jelenleg zajló és a jövőben várható, határokon átnyúló vonatkozását az EU-n belül. Különösen a 883/2004/EK rendelet alkalmazhatóságával összefüggő változások érdekesek.

1.11

Végül az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat a meglévő intézkedések megerősítésére annak érdekében, hogy a rendelet összes lehetséges érintettje jobban megismerhesse a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának szabályait és előnyeit. Az ehhez szükséges előkészületeket az EGSZB szerint haladéktalanul meg kell tenni.

2.1

A tagállamok szociális biztonsági rendszereinek koordinálására vonatkozó közösségi előírásokat jelenleg az 1408/71/EGK rendelet és annak végrehajtási rendelete, az 574/72/EGK rendelet szabályozza. Az évek során mindkét rendeletet többször módosították és frissítették. Az 1408/71/EGK rendelet helyébe a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet lép, amelyet már 2004. április 29-én elfogadtak.

2.2

A tagállamok szociális biztonsági rendszereinek koordinálásáról szóló rendeletek célja meghozni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a hatálya alá tartozó személyek, akik egy másik tagállamba utaznak, ott tartózkodnak vagy laknak, a szociális biztonság terén ne veszítsék el jogosultságaikat. E jogosultságok megőrzésének biztosítása érdekében a rendeletek különböző végrehajtási szabályokat tartalmaznak, amelyek megfelelnek a szociális biztonság különböző területei által támasztott különleges követelmények és a koordinálás működési elveinek. Így a rendszerek koordinálásáról, nem pedig harmonizálásáról van szó.

2.3

Az új, 883/2004/EK rendelet 89. cikke szerint annak végrehajtását egy külön rendeletben kell szabályozni. A hatályos új, 883/2004/EK rendelet csak ennek a 2006. január 31-e óta tervezet formájában létező végrehajtási rendeletnek (COM(2006) 16 final) – amely az EGSZB e véleményének tárgya – elfogadása után alkalmazható. E határozatig az 1408/71/EGK rendelet és a 574/72/EGK rendelet továbbra is korlátozás nélkül alkalmazandó.

2.4

A tagállamok szociális biztonsági rendszereinek közösségi jogi kezelésében meghonosodott az a megközelítés, hogy a jogi aktust felosztják egy alaprendeletre és egy végrehajtási rendeletre. Az alaprendelet az elveket, a végrehajtási rendelet pedig az inkább technikai jellegű szabályokat rögzíti.

2.4.1

A végrehajtási rendelet jelenlegi tervezete ezért egyfajta „használati utasításnak” tekinthető a 883/2004/EK rendelethez. Így ennek keretében tisztázható valamennyi nyitott közigazgatási és eljárásjogi kérdés, és kezelhetők a közösségi koordinálás azon szempontjai, amelyek különleges eljárást tesznek szükségessé.

2.4.2

Az öregségi nyugdíj területén például pontosítani kell, hogy a biztosítottnak mit kell tennie a nyugdíjának megállapításához, melyik intézményhez kell benyújtania a kérelmét, ha több tagállamban is dolgozott, hogyan történik az intézmények egymás közötti adatcseréje az érdekelt teljes előmenetelének figyelembevétele érdekében, és az egyes intézmények hogyan számolják ki az általuk folyósítandó nyugdíjat.

2.5

A gyakorlatban azonban nem volt olyan egyértelmű az „elv” és a „technikai szempontok” elválasztása. A jelenlegi végrehajtási rendeletben található néhány olyan pont, amely rendszerszerűen a 883/2004/EK alaprendeletbe tartozna.

2.5.1

Szerencsére a 883/2004/EK rendeletről folyó több mint hatéves tárgyalássorozatot 2004 áprilisában, még az EU legutóbbi bővítése előtt eredményesen lezárták, így elkerülhető volt a rendelet további késlekedése. Azonban ezáltal a 883/2004/EK rendelet egyes részei kidolgozatlanok maradtak (pl. részben üres mellékletek, különösen a XI. melléklet). A most előterjesztett végrehajtási rendeletben ezért néhány olyan anyagi jogi szempontot is szabályozni kell, amely rendszerszerűen tulajdonképpen a 883/2004/EK alaprendelethez tartozna. Itt különösen a szociális biztonsági intézmények közötti pénzügyi elszámolás szempontjairól van szó. A polgárok jogai tekintetében nincsenek nyitott anyagi jogi kérdések.

2.5.2

Jelen véleményben az EGBSZ az említett anyagi jogi kérdésekre különös figyelmet fordít.

3.1

A jelenlegi végrehajtási rendelkezések céljai a következők:

3.2

Az új végrehajtási rendelet szerkezete jelentősen eltér az 1408/71/EGK rendelet végrehajtásáról szóló 574/72/EGK rendeletétől. Mindenekelőtt abban, hogy az új végrehajtási rendelet felépítése az új, 883/2004/EK alaprendeletét követi, amely néhány pontban alapvetően eltér az 1408/71/EGK alaprendelettől. Itt elsősorban a személyi és tárgyi hatály eltérését kell megemlíteni, amely az új, 883/2004/EK rendeletben szélesebb körű, mint a jelenleg érvényben lévő 1408/71/EGK rendeletben. Ezenkívül az új, 883/2004/EK rendelet az általános rendelkezésekre és fogalommeghatározásokra összpontosít, szemben azokkal a különleges rendelkezésekkel, amelyek az 1408/71/EGK rendeletben az egyes biztosítási területekről szóló fejezetekben szerepelnek.

3.2.1

Az 1408/71/EGK rendeletet eredetileg a munkavállalókra és hozzátartozóikra alakították ki. Az 1980-as évek elején a rendelet személyi hatályát kiterjesztették az önálló vállalkozókra is, az 1990-es évek végén pedig a hivatalnokokra és a felsőoktatási hallgatókra is.

3.2.2

A személyi hatály feltétele az egyik tagállambeli állampolgárság, illetve hontalanok vagy menekültek esetében az egyik tagállamban lévő lakóhely. A személyi hatály kiterjed a családtagokra és a túlélő hozzátartozókra is.

3.2.3

A rendelet személyi hatálya addig terjed ki a túlélő hozzátartozókra, amíg azok valamelyik tagállam állampolgárságával rendelkeznek; ebben az esetben nem számít annak a személynek az állampolgársága, akitől ezeket a jogokat származtatják.

3.2.4

A 883/2004/EK rendelet immár minden olyan uniós polgárra alkalmazandó, aki a nemzeti jog keretében biztosítva van, mivel e rendelet hatálya kiterjed a nem foglalkoztatottakra is.

3.2.5

Az 1408/71/EGK rendelettel szemben a tárgyi hatály is szélesebb körű: az új, 883/2004/EK rendeletbe az eddigi szabályozásokon túl bevonták a korkedvezményes nyugdíjazást és az anyasági ellátással egyenrangú apasági ellátásokat is. Az 1408/71/EGK rendelettől eltérve a tartásdíj megelőlegezése már nem tartozik a 883/2004/EK rendelet hatálya alá.

3.2.6

A 883/2004/EK rendelet minden olyan jogszabályra alkalmazandó, amely a szociális biztonság következő területeit érinti: a) betegbiztosítási ellátások; b) anyasági és azzal egyenrangú apasági ellátások; c) rokkantsági ellátások; d) öregségi ellátások; e) túlélő hozzátartozói ellátások; f) munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetére szóló ellátások; g) haláleseti juttatások; h) munkanélküli ellátások; i) korkedvezményes nyugdíj; j) családi ellátások.

3.3

A hatály kiterjesztése bizonyos új szabályokat és eljárásokat tesz szükségessé, amelyek ezen csoportok igényeire vannak szabva. Ide tartoznak például azoknak az időszakoknak a beszámítására alkalmazandó jogszabályokról szóló rendelkezések, amelyeket olyan személyek töltöttek gyermekneveléssel különböző lakóhely szerinti államokban, akik sem munkavállalóként, sem önálló vállalkozóként nem voltak foglalkoztatva.

3.4

Az előterjesztett végrehajtási rendelet felépítésében követi a 883/2004/EK alaprendeletet: az I. cím foglalkozik az általános rendelkezésekkel, a II. cím az alkalmazandó jogszabályokkal, a III. cím az egyes ellátási típusokra vonatkozó különleges rendelkezésekkel, amit a pénzügyi rendelkezések (IV. cím), valamint az átmeneti és záró rendelkezések (V. cím) követnek. A rendelet egyes cikkeihez fűződő részletes megjegyzéseiben az EGSZB nem annyira az egyes ellátási típusok részleteire, mint inkább az általános előírásokra, valamint az alkalmazandó jogszabályokra összpontosít.

3.4.1

A végrehajtási rendelet mellékletei jelenleg üresek, ezeket még fel kell tölteni tartalommal. Ezekben a következők szerepelnek: a hatályban maradó és új kétoldalú egyezmények végrehajtási rendelkezései (I. melléklet); a tisztviselőkre alkalmazandó különleges rendszerek (II. melléklet); az ellátások költségeit átalány alapján megtérítő tagállamok (III. melléklet); valamint az illetékes hatóságok és intézmények már említett felsorolása (IV. melléklet).

3.5

Ezen túlmenően a rendelet intézkedései és eljárásai pontosítani kívánják azokat a kritériumokat, amelyeket a tagállamok intézményeinek a 883/2004/EK rendelet keretében kell alkalmazniuk.

3.5.1

Így a 883/2004/EK rendelet általános rendelkezésekről szóló I. címében számos fogalommeghatározást foglalnak össze, amelyek az 1408/71/EGK rendeletben a szociális biztonság egyes területei szerint vannak elosztva, és ott szabályozásuk bizonyos pontokon nem egységes. Nagyobb hangsúlyt kapnak az általános fogalommeghatározások, és kevesebb megállapítás van az egyes fejezetekben. Ezzel az új rendeletben az egyes biztosítási osztályokat nem olyan „külön világként” kezelik, amelyen belül a megfelelő rendelkezéseket kell alkalmazni.

3.5.2

Fontos lépést jelent az 5. cikk (a tények összevonása) is. Az álláspontok effajta összehangolása azt jelenti, hogy a más tagállamban fellépő tényállásokat vagy eseményeket úgy kell kezelni, mintha azok a saját tagállamban következtek volna be.

3.6

Az alaprendelet és a végrehajtási rendelet csak a határokon átnyúló tényállásokkal foglalkozik, legalább két tagállam között. Csak ezekben az esetekben támasztanak a biztosítottakkal vagy a munkáltatókkal szemben további követelményeket (ilyen pl. a kiküldetés bejelentése a társadalombiztosítási intézménynél). Annak meghatározása, hogy a biztosítottaknak és a munkáltatóknak milyen egyéb kötelezettségeket kell teljesíteniük az illetékes tagállamban, az adott tagállam hatáskörében marad, és ezt az alaprendelet vagy a végrehajtási rendelet nem érinti.

4.1

Az EGSZB üdvözli a szociális biztonsági rendszerek alkalmazásának koordinálásáról szóló, az új, 883/2004/EK rendeletre vonatkozó végrehajtási rendelet előterjesztését. E javaslat fontos lépés ahhoz, hogy az Európai Unión belül javuljanak a személyek szabad mozgásának feltételei. Nem támaszt nagyobb problémákat a szociális biztonság koordinálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések különböző alkalmazói számára a tagállamokban, és nem tartalmaz a biztosítottak számára nehézséget okozó rendelkezéseket sem.

4.2

A rendelettervezet sokkal inkább számos egyszerűsítést, pontosítást és javítást tartalmaz. Az EGSZB különösen üdvözli a személyi és tárgyi hatály kiszélesítését és a társadalombiztosítási intézetek közötti együttműködés javítására vonatkozó valamennyi rendelkezést.

4.2.1

A személyi hatály kiterjesztésének mindenekelőtt azokban az országokban van jelentős hatása az érintett személyre, amelyekben a biztosítási fedezet a lakóhelyhez kötött. Azokban az országokban, ahol a biztosítási fedezet a keresőtevékenységhez kapcsolódik, a hatás kevésbé érezhető, itt a rendelet alig érint új csoportokat.

4.3

Az EGSZB ezért megismétli a különösen a tagállamokhoz intézett és a korábbi véleményeiben már előterjesztett követelését, hogy az előterjesztett végrehajtási rendelet tervezetének megvitatására a lehető leggyorsabban kerítsenek sort, és törekedjenek viszonylag gyors hatálybaléptetésére. Az új koordinálási rendeletnek és az azzal együtt járó javításoknak és egyszerűsítéseknek minél gyorsabban hatályba kell lépniük (1).

4.4

A 883/2004/EK rendelet végrehajtásáról szóló tervezetre némi késedelemmel, csak másfél évvel a 883/2004/EK rendeletre vonatkozó határozathozatal után kerül sor. A tervezet már 2006 eleje óta napirenden van. A megtárgyalandó tényállások összetettsége és átfogó jellege miatt, de a számos nyitott kérdés miatt is minden bizonnyal valamennyi időt még igénybe vesz, amíg az egyes tagállamokban és intézményekben a tényállások kezelésével és az eljárásokkal kapcsolatban felmerülő összes részletes kérdést tanácsi és igazgatási bizottsági szinten tisztázzák.

4.4.1

A tervek szerint a végrehajtási rendelet 2008 elején lép hatályba. A 91. cikkben rögzítettek alapján a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hatodik hónapban lép hatályba. Ez a határidő szükségesnek, de elégségesnek is tűnik ahhoz, hogy a rendszereket az új szabályozáshoz igazítsák. Mindenképpen el kell kerülni a közzététel és a hatálybalépés közötti hathónapos határidő kiterjesztését.

4.4.2

Az alaprendelet gyors alkalmazhatósága érdekében ezért az EGSZB felszólítja a tagállamokat, hogy e gyors átállás elősegítése céljából már most lássák el szociális biztonsági intézményeiket a szükséges személyi és technikai erőforrásokkal. A nemzeti szintű szereplők és érintettek meglévő eszközeit – mindenekelőtt a működő TRESS-hálózatokat (2), amelyek tagállami szinten összekötik az érdekelt köröket és szereplőket – fel kell használni arra, hogy miután a szóban forgó rendelet az egyes tagállamokban hatályba lépett, megfelelő módon értékeljék annak gyakorlati alkalmazását. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot ezen intézkedések támogatására. Mindenképpen el kell kerülni a közzététel és a hatálybalépés közötti hathónapos határidő kiterjesztését.

4.5

Még maga a 883/2004/EK rendelet is kidolgozás alatt van. Itt külön meg kell említeni a XI. mellékletet. Ezt a mellékletet a 2004. évi határozathozatalkor üresen hagyták, így azt éppen most, a végrehajtási rendelet tervezetével együttesen, illetve párhuzamosan vitatják meg a tanácsi munkacsoportban.

4.5.1

A XI. melléklet nemcsak a 883/2004/EK rendeletre vonatkozik, hanem magára a végrehajtási rendeletre is. A két szöveget nem lehet egymástól függetlenül értelmezni. A XI. melléklet tárgyát, „A tagállamok jogszabályainak alkalmazására vonatkozó különleges rendelkezéseket” az Európai Parlament és a Tanács együttesen határozza meg. A melléklet tartalmát még a végrehajtási rendelet hatálybalépése előtt rögzíteni kell.

4.5.2

Ebben a mellékletben határozhatók meg annak eljárásai, hogyan alkalmazandók bizonyos jogszabályok. A tagállamok arra törekednek, hogy elérjék egyes nemzeti rendelkezéseik érvényben maradását. A XI. melléklet a bejegyzések lehetséges nagy száma miatt a rendelet különösen érzékeny részét képezi. Az EGSZB ebben a tárgyban közvetlenül a jelen véleményhez kapcsolódva, külön foglal állást.

4.6

Immár az Európai Bizottság által 2006-ra kihirdetett munkavállalói mobilitás éve miatt sem engedhető meg, hogy a részérdekek tovább késleltessék az új koordinálási rendelet, a 883/2004/EK rendelet hatálybalépését és ezzel az eddig már elfogadott javítások alkalmazását. Gyors elfogadása nem csupán szimbolikus értékű lenne, hiszen tényleg arról van szó, hogy a mobilitási lehetőségek javítása érdekében konkrét jogi aktust alkossanak az európai polgárok számára (3).

4.7

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az 1408/71/EGK rendelet és annak 574/72/EGK végrehajtási rendelete bizonyos személycsoportok tekintetében a 883/2004/EK rendelet hatálybalépése esetén is hatályban marad, amennyiben nem módosítanak még további rendeleteket vagy megállapodásokat (lásd az alaprendelet 90. cikkét és a végrehajtási rendelet 90. cikkét).

4.7.1

Az 1408/71/EGK rendeletben a szociális biztonság koordinálására vonatkozó szabályok hatályát az évek során több személycsoportra is kiterjesztették. E csoportok bevonása azonban nem magának az 1408/71/EGK vagy 574/72/EGK rendeletnek a módosításával történt, hanem különleges kiegészítő rendeletekkel vagy megállapodásokkal.

4.7.2

Ez egyrészt érinti a koordinálási szabályok harmadik országok állampolgáraira, azok családtagjaira és túlélő hozzátartozóira való alkalmazhatóságát, amelyet a 859/2003/EK rendelet szabályoz. 2003. június 1-je óta azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik jogszerűen tartózkodnak valamelyik tagállamban, ugyanúgy alkalmazandók a koordinálási szabályok, mint az uniós polgárokra. Meg kell azonban említeni, hogy a hatály harmadik országok állampolgáraira való kiterjesztése csak e biztosítottak legalább két EU-tagállam közötti, határokon átnyúló tényállásaira érvényes, a származási országuk és az egyik EU-tagállam közötti határokon átnyúló ügyekben nem.

4.7.3

Másrészt az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezései már 1994 óta az EGT tagállamaira és polgáraira is alkalmazandók. A Svájccal megkötött, a személyek szabad mozgásról szóló megállapodás – amely 2002. június 1-je óta érvényes – kiterjeszti a koordinálási szabályokat a Svájccal való kapcsolatokra is. Grönlandot és polgárait pedig az 1661/85/EGK rendelet vonta be.

4.7.4

Mindez az uniós polgárok számára is nagyobb földrajzi hatályt jelent. Az EGT-államok és Grönland ezzel egyenjogúvá váltak az EU-tagállamokkal. Ezt az állapotot szociális területen a Közösség állampolgárai és a harmadik országok állampolgárai közötti egyenlő bánásmód megvalósítása értelmében fenn kell tartani. Az említett rendeleteket ennek megfelelően módosítani kell, hogy hatályuk e kiterjesztése a 883/2004/EK rendeletre is érvényes legyen.

4.8

Ennek értelmében az EGSZB felszólít az 1408/71/EGK rendelettel összefüggő összes rendelet és szerződés mielőbbi, de legkésőbb az új koordináció alkalmazásának kezdetéig lezajló módosítására. Alapvető továbbá, hogy a 883/2004/EK rendelet is ugyanazzal a térbeli és személyi hatállyal legyen alkalmazható. Ellenkező esetben a harmadik országok érintett állampolgáraira, valamint az EGT, Svájc és Grönland állampolgáraira nem vonatkozna a rendelet nyújtotta védelem, és bizonyos határokon átnyúló tényállásokban az uniós polgárok is hátrányt szenvedhetnének. Ezekre az esetekre továbbra is az 1408/71/EGK rendeletet kellene alkalmazni.

4.8.1

Az Európai Bizottság feladata, hogy ezen a területen mielőbb megtegye a szükséges lépéseket. Egyrészt a helyzet egyenlőtlen bánásmódhoz vezet az Európai Unióban lakóhellyel rendelkező különböző polgárok között. Másrészt a tagállamok szociális biztonsági intézményei számára is szükségtelen többletterhet jelent két ennyire komplex rendelet egyidejű alkalmazása.

4.8.2

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy az 1408/71/EGK rendelet és végrehajtási rendelete (574/72/EGK) további érvényben maradásával mindkét rendeletet továbbra is folyamatosan ki kell egészíteni és hozzá kell igazítani a változásokhoz – akkor is, ha már csak egy kis kedvezményezett csoportra érvényesek. Ez az Európai Unió igazgatása és a rendelkezések összes alkalmazója számára elfogadhatatlan mértékű munkaterhet jelent.

4.9

A 883/2004/EK rendelet jobb eljárások végrehajtását is előírja a tagállamok szociális biztonsági intézményei közötti gyorsabb és megbízhatóbb adatcsere tekintetében. Ennek különösen az elektronikus információcsere-eljárások alkalmazásának támogatásán és az elektronikus dokumentumokkal való munkán keresztül kell megtörténnie.

4.9.1

Míg eddig az eljárásokat papíralapú dokumentumokkal bonyolították le, és az elektronikus ügyintézés csak opcionálisan, két tagállam kölcsönös megállapodása esetén állt rendelkezésre, immár az intézmények közötti teljes adatcserét rendszerint elektronikus úton kell lebonyolítani.

4.9.2

Ezzel az igazgatási költségmegtakarítások mellett előrelépések remélhetők a biztosítottakkal kapcsolatos eljárások meggyorsítása, a válaszadási és feldolgozási idő csökkenése, valamint határokon átnyúló ügyekben az intézmények közötti térítések és juttatások megítélésének felgyorsítása terén.

4.9.3

Ugyanakkor a rendeletjavaslat semmiképpen sem rögzíti, hogy az EU-ban minden intézménynek minden intézménnyel elektronikus úton kell kommunikálnia. Elég tagállamonként legalább egy intézményi hozzáférési pont, amely az elektronikus társadalombiztosítási adatok fogadására és küldésére van kialakítva, és belföldön lebonyolítja a továbbítást az illetékes intézményekhez. A kommunikációs partnerek azonosítása céljából a tervezet 83. cikke szerint mindenképpen létre kell hozni egy nyilvánosan hozzáférhető adatbázist. Ez tartalmazza a fogalommeghatározás szerinti „illetékes hatóságokat” és „illetékes intézményeket”, valamint a „tartózkodási hely szerinti intézményt”, a „hozzáférési pontot” és a „kapcsolattartó szervezetet”. E hozzáférés lehetővé teszi, hogy a rendelet eddigi mellékleteit az intézmények megfelelően frissített listájával helyettesítsék.

4.9.4

Ebben az összefüggésben az EGSZB szorgalmazza az európai betegbiztosítási kártya bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok felhasználását, a gyakorlati alkalmazás egyes tagállamokban tapasztalt hiányosságainak vonatkozásában is. Különösen azt kellene megvizsgálni, mennyiben használhatók a meglévő adatbankok a betegbiztosítási intézmények számára. Ezúton felszólítjuk az igazgatási bizottságot, hogy határozza meg a kommunikációhoz elengedhetetlen adatokat. Ezen túlmenően a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy az európai polgárok – mindenekelőtt a betegbiztosítás területén – teljes mértékben kihasználhassák az új szabályozások előnyeit.

4.10

Az EGSZB felismeri, hogy az adatok elektronikus továbbításával az eljárások felgyorsíthatók, ami a biztosított érdekét szolgálja. Ennyiben az EGSZB üdvözli ezt az átállást. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez számos érzékeny személyes adatot érint (többek között: egészségi állapot, munkaképtelenség, munkanélküliség). Ezért mindenképpen biztosítani kell az adatok megfelelő tárolását és azt, hogy ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe.

4.10.1

Tény, hogy ezen a területen is érvényesek a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló közösségi rendelkezések teljes körű garanciái. Ezeket az 1408/71/EGK rendelet 84. cikke szabályozta, most pedig a 883/2004/EK rendelet 77. cikkében találhatók. Az EGSZB – különös tekintettel a tagállamokon belüli intézmények között egyre inkább szokássá váló elektronikus adatátvitelre – mégis kéri, hogy a végrehajtási rendelet nyomatékosan utaljon az adatok érzékenységére, és találja meg a megfelelő mechanizmusokat ezek biztonságának garantálásához.

4.10.2

Az EGSZB mindenképpen hiányolja az 1408/71/EGK rendelet 84. cikk (5) bekezdése b) pontjában említetthez hasonló megfogalmazást, amely kifejezetten tiltja az adatok szociális biztonsági célokon kívül más célra történő felhasználását. A végrehajtási rendelet 4. cikkéhez világosan hozzá kell fűzni egy ilyen rendelkezést.

4.11

Nem szabad azonban túlbecsülni azt az előnyt, amit az elektronikus eszközök használata jelent a szociális biztonsági rendszerek közötti adatcserében. Kétségtelenül meggyorsítja az adatok továbbítását. Ehhez azonban gyakran a nemzeti intézmények átszervezésére van szükség.

4.11.1

Kérdéses azonban, hogy az adattovábbítás felgyorsítása valóban jelentős előnyökkel jár-e a biztosítottra nézve. Hiszen az adattovábbítás ideje egy ügy feldolgozásához szükséges teljes időhöz mérten viszonylag csekély. Bizonyos esetek (többek között a nyugdíjbiztosítás területén: államközi részellátások, régi jogosultságok arányosított elszámolása stb.) a tényállások összetettsége miatt továbbra is specifikus ügyintézést igényelnek, és elektronikus úton nem, vagy csak aránytalanul sok program felhasználásával oldhatók meg. Az ilyen ügyeket szükségszerűen továbbra is ügyintézők segítségével kell feldolgozni.

4.11.2

Így az adatok és tények átadásának egyszerű felgyorsítása az EGSZB véleménye szerint nem jelent majd áttörést. A feldolgozási idők tekintetében a kívánt hatékonyságot csak úgy lehet elérni, ha a tagállamokban az adott intézmények egyszerre szavatolják az elegendő és jól képzett személyi, valamint a megfelelő technikai erőforrást.

4.11.3

Az EGSZB ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális biztonsági intézmények személyzetét haladéktalanul készítsék fel az alaprendelet és a végrehajtási rendelet új szabályozásaira. Elkerülhetetlen a személyzet megfelelő képzéseken és továbbképzéseken való részvétele. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hatásköre keretein belül indítson megfelelő kezdeményezéseket a tagállamok e területen történő támogatása érdekében. Mindenekelőtt továbbképzési programokra fordítandó közösségi eszközökre van szükség, de adott esetben a szakképzésben való közreműködésre is.

4.12

Mivel a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó szociális biztonsági rendszerek valamennyi biztosított szolidaritásán alapulnak, mechanizmusokat kell kialakítani azoknak a követeléseknek a hatékony behajtására, amelyek törvénytelenül igénybe vett jogosultságokra vagy a biztosított, illetve a járulékfizetésre kötelezett nem lerótt járulékaira irányulnak.

4.12.1

Az EGSZB csatlakozik az Európai Bizottság azon véleményéhez, hogy az adatcsere iránti bizalom fenntartása érdekében kötelezőbb érvényű eljárások tűnnek szükségesnek a tagállamok intézményei között felmerülő követelések fizetési határidejének lerövidítéséhez.

4.12.2

A végrehajtási rendelet így közös határidőket állapít meg bizonyos kötelezettségek vagy bizonyos közigazgatási lépések megtételére, amelyeknek hozzá kell járulniuk a biztosítottak és az intézmények közötti kapcsolatok egyértelművé tételéhez és megszervezéséhez.

4.12.3

Ezen túlmenően – a mezőgazdasági járulékokból és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről szóló 76/308/EGK irányelv alapján – kölcsönös jogsegélyt terveznek az intézmények között, valamint kamatot vezetnek be az elmaradt járulékokra, hogy növeljék a fizetési morált.

4.12.4

Az EGSZB kifejezetten üdvözli a végrehajtási rendelet összes olyan intézkedését, amely az új koordinálási rendelet valamennyi alkalmazója számára nagyobb jogbiztonságot és átláthatóságot hivatott biztosítani, hiszen korábban előfordulhatott, hogy a különböző tagállambeli intézmények közötti elszámolásból származó adósságokat akár éveken keresztül nem térítették meg. Az EGSZB reméli, hogy a tagállamok közötti fizetési morál egyértelműen javulni fog. A szociális biztonsági intézmények közötti nyílt követelések behajtása tekintetében azonban továbbra sem szűnnek meg a végrehajtás hiányosságai.

4.13

Az EGSZB üdvözli továbbá az új végrehajtási rendelet nagyobb rugalmasságát az 1408/71/EGK rendelet végrehajtásáról szóló 574/1972/EGK rendelethez képest, ami a továbbiakban lehetővé teszi, hogy a tagállamok kétoldalú kapcsolataikban a végrehajtási rendeletben megköveteltnél jobban valósítsanak meg egyes szempontokat, amennyiben ez nem veszélyezteti a kedvezményezettek érdekeit és a koordinálás működését. Az EGSZB azonban – előrehelyezve, hogy a rugalmasságnak nem szabad sértenie a kedvezményezettek érdekeit – egy másik, szigorúbb megfogalmazást javasol a 9. cikkben az ott említett „nem sértik a kedvezményezettek jogait” helyett. Különösen azt kellene világosan rögzíteni, hogy a másfajta végrehajtás nem vezethet például hosszabb határidőkhöz vagy járulékos adminisztratív eljárásokhoz.

4.14

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat azon intézkedések megerősítésére, amelyek a rendelet összes érintettjével jobban megismertetik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának szabályait és előnyeit, beleértve a 883/2004/EK alkalmazhatóságával kapcsolatos módosításokat is. Tájékoztatni kell a vállalkozásokat és minden biztosítottat, mindenekelőtt a különböző fajta kereső tevékenységet végzőket, a munkavállalóktól egészen az informális szektorig. Az ehhez szükséges előkészületeket az EGSZB szerint haladéktalanul meg kell tenni.

4.15

A 883/2004/EGK rendelet előírja, hogy az eljárásoknak eleget kell tenniük a tagállamok közötti kiegyensúlyozott tehermegosztás iránti követelésnek. Az EGSZB ebben az összefüggésben azonban felteszi azt a kérdést, hogy a rendelet és a végrehajtási rendelet szabályozása nem válthat-e ki olyan tendenciát, amely alááshatja az EU jól kiépített szociális rendszereit és az ellátások csökkenésének irányába ható trendet válthat ki. Az EGSZB különösen a rendelet személyi hatályának a gazdaságilag inaktívakra való kiterjesztésével és a személyek Unión belüli szabad mozgásával összefüggésben rögzíti, hogy a koordinációs törekvések semmiképpen sem vezethetnek a csökkenő, lefelé irányuló kiegyenlítéshez és a szociális színvonal visszaeséséhez.

4.15.1

Az EGSZB ebben az összefüggésben intézkedéseket tart szükségesnek olyan összevethető és egyértelmű adatok rendelkezésre bocsátásáról, amelyek dokumentálják az egészségügyi és szociális szolgáltatások jelenleg zajló és a jövőben várható, határokon átnyúló vonatkozását az EU-n belül. Különösen a 883/2004/EK rendelettel összefüggő változások fontosak.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja