8.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 298/3

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések az oktatás és a képzés hatékonyságáról és méltányosságáról

(2006/C 298/03)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

TEKINTETTEL:

arra, hogy az Európai Tanács 2000. március 23–24-i lisszaboni ülése az Európai Unió stratégiai céljaként tűzte ki, hogy a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval képes a fenntartható gazdasági növekedésre, az Oktatási Tanácsot pedig megbízta, hogy adjon általános véleményt az oktatási rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzéseiről, a közös érdekeltségekre és prioritásokra koncentrálva, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti sokszínűséget; (1)

2.	az Oktatási Tanács „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései” című, 2001. február 12-i – az Európai Tanács 2001. március 23–24-i ülésére benyújtott – jelentésére, amely három stratégiai célkitűzést és tizenhárom kapcsolódó célkitűzést határoz meg; (2)

az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram első és második stratégiai célkitűzésére, nevezetesen „az erőforrások legjobb felhasználása” kapcsolódó célkitűzést is (3) magában foglaló, „az oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának javítása az Európai Unióban” célkitűzésre, és a „Nyitott tanulási környezet” és az „Az aktív állampolgárság, az esélyegyenlőség és a társadalmi kohézió támogatása” kapcsolódó célkitűzéseket is magában foglaló, „az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése mindenki számára” célkitűzésre;

4.	a Bizottság 2003. január 10-i, „Hatékony befektetés az oktatásba és a képzésbe: Elengedhetetlen szükségszerűség Európa számára” című közleményére (4), amely „az emberi erőforrások terén a befektetések jelentős mértékű növelésére”, és „a létező erőforrások hatékonyabb felhasználására” szólít fel;

az európai oktatási és szakképzési átlagteljesítmény referenciaszintjeiről (hivatkozási értékek) szóló, 2003. május 5-i európai tanácsi következtetésekre, amelyekben kiemelték, hogy az Oktatás és képzés 2010 „munkaprogram (5)»végrehajtása figyelemmel kísérésének egyik eszközeként szolgáló európai ... átlagteljesítmény referenciaszintjeinek meghatározásáról megállapodott a Tanács«”.

a Tanács és a Bizottság 2004. február 26-i, az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, közös időközi jelentésére, amely hangsúlyozza, „hogy minél hamarabb többet és hatékonyabban kell befektetni az emberi erőforrásokba”, és „különösen a felsőoktatás, a felnőttoktatás és a szakmai továbbképzés terén a közszektor részéről nagyobb mértékű beruházásra, és adott esetben magasabb szintű magánberuházásokra” szólít fel; (6)

a Tanács és a Bizottság 2006. február 23-i, az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, közös időközi jelentésére, amely hangsúlyozza, hogy azonos figyelmet kell fordítani az oktatási és képzési rendszerek hatékonysági, minőségi és méltányossági célkitűzéseire, mivel „ez elengedhetetlen feltétele a lisszaboni célok elérésének és egyidejűleg az európai szociális modell megerősítésének”, továbbá hogy „a hatékonyság és a méltányosság közötti viszony nem tételez fel kompromisszumot”, és „az iskola-előkészítő oktatásba történő befektetés különösen kimagasló jelentőséggel bír az iskolai kudarc és a társadalmi kirekesztés megelőzése szempontjából”; (7)

az Európai Tanács 2006. március 23–24-i ülése következtetéseire, amelyben hangsúlyozták, hogy „az oktatás és a képzés kulcsfontosságú tényező a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén meglévő uniós potenciál hosszú távú kibontakoztatásában”, hogy „fel kell gyorsítani a reformokat az egyszerre hatékony és igazságos, magas szintű oktatási rendszerek biztosítása érdekében”, és „az oktatásba és képzésbe való beruházások olyan magas arányú megtérülést eredményeznek, amely alapvetően ellensúlyozza a költségeket, és messze túlmutat a 2010. éven”; (8)

a tagállamokat értékelési kultúra kialakítására felkérő, „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című bizottsági közleményre (9), amely – mivel a kutatói hálózatokkal együttműködésben készült – pozitív lépést jelent a tényekre alapuló oktatás- és képzési politika továbbfejlesztése felé.

MEGÁLLAPÍTJÁK, hogy

az oktatásnak és a képzésnek a nemzeti jogszabályok, politikák és gyakorlatok szerinti szervezése és erőforrással való ellátása az egyes tagállamok megfelelő hatóságainak az ügye. Szükség van ugyanakkor európai együttműködésre egymás tapasztalatainak és a bevált gyakorlatoknak a hasznosítása érdekében, valamint mutatókra és hivatkozási értékekre az eredmények nyomon követése érdekében. Az egész életen át tartó tanulással összefüggésben az oktatási és képzési politikák sikeréhez olyan több ágazatra kiterjedő megközelítésre van szükség, amely – különösen a kutatás és innováció, a foglalkoztatás, a gazdaság, a szociális és egészségügyi ellátás, valamint az ifjúság és a kultúra területén – kapcsolódik a megfelelő szakpolitikákhoz.

KINYILVÁNÍTJÁK, hogy

a demokráciához, a társadalmi kohézióhoz és a fenntartható gazdasági növekedéshez jelentős mértékben hozzájáruló oktatást és képzést a jövőre irányuló, kiemelt fontosságú befektetésnek kell tekinteni. A tagállamok számára az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégiák terén a kihívást az oktatási befektetések azon prioritásainak meghatározása jelenti, amelyek a tanulási eredmények minőségére és méltányosságára a legeredményesebb hatást fejtik ki;

a globalizálódás, a demográfiai változások, a gyors technológiai fejlődés és az állami költségvetésekre nehezedő növekvő nyomás által támasztott kihívásokkal szemben elengedhetetlen fontosságú az oktatás és a képzés hatékonyságának és igazságosságának növelése. A közkiadások szigorú korlátozásai ellenére széles körben felismerték az emberi erőforrások megfelelő – és adott esetben megnövelt – finanszírozásának és ennek megfelelően a magán-hozzájárulások növelésére és /vagy optimális felhasználására vonatkozó lehetőségek mérlegelésének szükségességét;

az oktatási és képzési rendszerekben létező, – többek között alacsony teljesítményt és az iskola idő előtti elhagyását eredményező – egyenlőtlenségek jelentős, a befektetéseknél lényegesen nagyobb, rejtett társadalmi költségekhez vezethetnek. Egy modern, tudásalapú társadalomban a hatékony és igazságos, magas szintű oktatási és képzési rendszerek kialakítása jelentősen hozzájárul a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, és az emberi erőforrás-potenciál elpazarlása jelentette kockázatok csökkentéséhez;

a minőség az Európai Unióban az oktatás és képzés valamennyi formájának közös célkitűzése, amelyet rendszeresen ellenőrizni és értékelni kell. A minőség nemcsak a tanulási eredményekben vagy az oktatás folyamatában áll, hanem abban is, hogy az oktatási és képzési rendszerek milyen módon gondoskodnak az egyéni, társadalmi és gazdasági szükségletekről, valamint a méltányosság fokozását és a jólét javítását is jelenti;

a tanárok, az oktatók, az egyéb oktatói személyzet, és az orientációs és tanulói jóléti szolgáltatások motiváltsága, szakismeretei és kompetenciái, valamint az iskola vezetőségének minősége kulcsfontosságú tényezők a magas szintű tanulási eredmények megvalósítása szempontjából. Az oktatói személyzet erőfeszítéseit folyamatos szakmai fejlődésnek, valamint a szülőkkel, a tanulói jóléti szolgáltatásokkal és a tágabb közösséggel folytatott megfelelő együttműködésnek kell támogatnia. Ezen túlmenően, a magas szintű tanítási és tanulási környezet a tanulás számára megfelelő feltételeket biztosít, és hozzájárul a pozitív tanulási eredményekhez;

a kutatások azt bizonyítják, hogy az iskola-előkészítő oktatás, valamint a célzott korai intervenciós programok az egész életen át tartó tanulás teljes folyamatában – különösen legkedvezőtlenebb helyzetűek számára – hosszú távon a legnagyobb megtérülést biztosíthatják. Pozitív emberi és társadalmi-gazdasági eredményekkel járnak, amelyek a további oktatásban és a felnőttkorban is megmaradnak. Tiszteletben tartva a tagállamok arra irányuló felelősségét, hogy megszervezzék oktatási és képzési rendszereiket, egyes kutatási eredmények szerint bizonyos esetekben a tanulók túlságosan korai, képességeik alapján elkülönített iskolatípusokba történő besorolása kedvezőtlen hatást fejt ki a kedvezőtlenebb helyzetű tanulók teljesítményére;

az oktatási intézményeknek mint tanulási közösségeknek a tágabb tanulási környezetre kell összpontosítaniuk a hatékonyság, igazságosság és általános jólét elősegítése és fenntartása érdekében. A speciális oktatási szükségletekkel rendelkező tanulók azonosítása és támogatása érdekében különleges intézkedésekre van szükség. Ezen intézkedéseknek többek között biztosítaniuk kell az elegendő számú speciálisan képzett oktatói és orientációs személyzetet, valamint a magas színvonalú, tanulói jóléti szolgáltatásokat és a megfelelő forrásokat. Bár a korai beavatkozáshoz szükséges, több ágazatra kiterjedő együttműködés, és az oktatás és képzés terén a méltányosság biztosítását célzó különleges intézkedések elkerülhetetlenül további költségeket jelentenek, hosszú távon azonban hasznot hoznak azáltal, hogy segítik elkerülni a kirekesztésből eredő, jövőbeli költségeket;

a felső középfokú oktatásban való részvétel javítása, valamint a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése alapvető fontosságú a modern tudásalapú társadalmon belüli foglalkoztathatóság javítása, a társadalmi befogadás és az aktív állampolgárság ösztönzése, valamint az európai szociális modell megerősítése érdekében. Mivel növekszik a szakismeretek iránti munkaerő-piaci igény, egyre fontosabb a fiatalabb generációk számára elérhetővé tenni a képesítéseket és szakismereteket, ezáltal javítva foglalkoztatási és társadalmi integrációs kilátásaikat;

az európai egyetemek modernizálásának szükségessége – tekintve az oktatást, a kutatást és innovációt összekapcsoló szerepüket – nemcsak a szélesebb értelemben vett lisszaboni stratégia sikerének előfeltétele, hanem az egyre inkább globalizálódó és tudásalapú társadalom irányába való általános elmozdulás része is. A tanulók számának, valamint a magas színvonalú oktatás és kutatás költségeinek növekedése a köz- és magánforrások fokozott és/vagy hatékonyabb felhasználását teszi szükségessé. A magas szintű felsőoktatás továbbá kulcsszerepet játszik az oktatás és képzés egészében azáltal, hogy képzést nyújt a jövő oktatói személyzete számára, valamint megújítja és naprakésszé teszi az oktatás alapjául szolgáló tudást;

10.

a szakoktatás és -képzés jelentős hatást gyakorol a foglalkoztatásra és a társadalmi integrációra. A fiataloknak biztosított megfelelő felsőfokú képesítések és az alacsonyan képzett és hátrányos helyzetű csoportok szakismereteinek és kompetenciáinak javítása már rövid távon is jelentős gazdasági előnyöket teremt. A kompetenciaalapú képesítési rendszerek, valamint az iskolarendszeren kívül szerzett ismeretek elismerésére szolgáló egyéb mechanizmusok előmozdítják a hatékonyságot és a méltányosságot azáltal, hogy a formális képesítések mellett figyelembe veszik a nem formális és informális tanulási eredményeket is. Az érintettek – beleértve a szociális partnereket és az ágazati szervezeteket – közötti partnerségek ösztönzése javíthatja továbbá a szakoktatási és szakképzési programok hatékonyságát és vonzerejét.

11.

a gyors technológiai fejlődés és Európa demográfiai szerkezetében bekövetkező változások szükségessé teszik a felnőttek – különösen az alacsonyabb képzettségűek – szakismereteinek, képesítéseinek és kulcskompetenciáinak naprakésszé tételébe és frissítésébe való, nagyobb fokú befektetést. Rövid távon a befektetéseknek a munkaerő meglévő ismereteinek és kompetenciáinak naprakésszé tételére és frissítésére való összpontosítása járul gyorsan hozzá a gazdasági növekedéshez és a versenyképességhez, valamint az idősebb munkaerő korai nyugdíjazásának megakadályozásához. A felnőttek tanulása kulcsszerepet játszik az új kulcskompetenciák, mint például a digitális ismeretek elsajátításában, és ezáltal hozzájárul a nagyobb fokú társadalmi befogadáshoz, valamint a közösség életében és a társadalomban való – a nyugdíjazást követően is jellemző – tevékenyebb részvételhez;

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT, hogy

folytassák annak mérlegelését, hogy az oktatási és képzési rendszereik finanszírozására, igazgatására és irányítására vonatkozó, jelenlegi szabályozások megfelelően tükrözik-e a hatékonyságról és a méltányosságról való gondoskodás szükségességét, és így optimálisan használják-e fel az erőforrásokat. Erre tekintettel a tagállamok felkérést kapnak annak megvizsgálására, hogy milyen módon lehetséges a jelenlegi szabályozások fejlesztése az oktatási egyenlőtlenségek okozta rejtett, de magas költségek elkerülése érdekében;

rövid és hosszú távon egyaránt biztosítsák az oktatási és képzési reformok és befektetések hatékony célzottságát a tudásalapú társadalom igényeinek – magasabb szintű minőség és méltányosság révén való – kielégítése érdekében, különös figyelmet szentelve az iskola-előkészítő oktatásnak, a célzott korai intervenciós programoknak, valamint az igazságos oktatási és képzési rendszereknek, amelyek célja olyan lehetőségek, hozzáférés és bánásmód biztosítása, amely független a gazdasági-társadalmi környezettől és egyéb olyan tényezőktől, amelyek hátrányhoz vezethetnek az oktatásban. Ezenfelül a magas színvonalú tanítás hátrányos helyzetű területeken való biztosítását különösen ösztönözni kell.

biztosítsák az emberi erőforrások megfelelő finanszírozását, és adott esetben növeljék az állami finanszírozást és ösztönözzék a nagyobb kiegészítő magán-hozzájárulásokat a felsőoktatáshoz való igazságosabb hozzáférésről való gondoskodás érdekében. A felsőoktatás és a kutatási ágazatok modernizációja szintén nélkülözhetetlen hatékonyságuk növelése érdekében. Mérlegelni kell továbbá a vállalkozásokkal a kutatás és fejlesztés terén való együttműködési kapcsolatok ösztönzését;

4.	biztosítsák a felnőttoktatás és a szakmai továbbképzés és továbbtanulás megfelelő finanszírozását és ösztönözzék a munkáltatókkal való aktív partnerségeket a gazdaság – többek között regionális és helyi szintjén fellépő – képzési igényeinek megállapítása érdekében;

ösztönözzék az oktatási reformok és befektetések eredményeire és társadalmi hasznára irányuló kutatást. Az elszámoltathatósághoz, valamint az oktatási és képzési rendszereken belül a minőség, a méltányosság és a hatékonyság megteremtéséhez szükséges intézkedések foganatosításához koherens, megfelelő, megbízható és tényeken alapuló információkra van szükség. Az ellenőrzésnek, az értékelésnek és a minőségbiztosításnak ugyanakkor objektív és átlátható visszajelzést és támogatást kell nyújtania a tanítási és tanulási módszerek és gyakorlat fejlesztése érdekében;

FELKÉRIK A BIZOTTSÁGOT ÉS A TAGÁLLAMOKAT, hogy

működjenek együtt a megfelelő kutatói hálózatokkal az oktatási és képzési reformokat támogató, átfogóbb és integráltabb elemzések biztosítása érdekében, és – adott esetben – alakítsanak ki az oktatási és képzési rendszerek hatékonyságára és igazságosságára alkalmazandó, nemzetközi szinten összehasonlítható mutatókat;

ösztönözzék és támogassák – nemzeti és nemzetközi szinten – az oktatási és képzési reformok és befektetések társadalmi és gazdasági hatásaira irányuló kutatásokat. További kutatások szükségesek, elsősorban a jelenleg nem megfelelően kutatott ágazatokban, mint például az iskola-előkészítő oktatás, a szakképzés, az egész életen át tartó tanulás és az oktatás gazdaságtana, valamint különösen a magán-hozzájárulások hatása terén;

használják fel a megfelelő kutatási eredményeket és a meglévő adatokat annak érdekében, hogy az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogrammal kapcsolatos nemzeti jelentések és a 2008. évi közös időközi jelentés elkészítésekor, valamint az európai oktatási és képzési rendszerek közös célkitűzéseire és azok 2010. utáni előmozdítására vonatkozó, lehetséges javaslattal kapcsolatban összekapcsolják a minőség, a méltányosság és a hatékonyság dimenzióit;

4.	az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében a hatékonyság és méltányosság kérdésében szervezzenek és hajtsanak végre együtt tanulási tevékenységeket;

5.	megfelelő mértékben használják fel az egész életen át tartó tanulás programját, a strukturális alapokat és a hetedik kutatási keretprogramot az oktatási és képzési rendszerek hatékonysági és méltányossági vonatkozásának támogatása érdekében.

(1) Elnökségi következtetések, az Európai Tanács lisszaboni ülése, 2000. március 23–24., (SN 100/1/00 REV 1).

(2) „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései”, az Oktatási Tanács jelentése az Európai Tanács számára (5980/01).

(3) Az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzései nyomon követésére vonatkozó részletes munkaprogram (HL C 142., 2002.6.14.).

(4) „Hatékony befektetés az oktatásba és a képzésbe: Elengedhetetlen szükségszerűség Európa számára” – bizottsági közlemény (5269/03).

(5) HL C 134., 2003.6.7., 3. o.

(6) „Oktatás és képzés 2010: A lisszaboni stratégia sikere a sürgős reformokon múlik”, a Tanács és a Bizottság közös időközi jelentése az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzései nyomon követésének részletes munkaprogramja végrehajtásáról (6905/04).

(7) „Az oktatás és képzés korszerűsítése: Kulcs Európa jólétéhez és társadalmi kohéziójához” – a Tanács és a Bizottság 2006. évi közös időközi jelentése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításában elért haladásról (HL C 79., 2006.4.1., 1. o.)

(8) Elnökségi következtetések, az Európai Tanács brüsszeli ülése, 2006. március 23–24. (7775/06).

(9) „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” – a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (12677/06).

8.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 298/8

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a szakoktatás és szakképzés (VET) területén való fokozott európai együttműködés jövőbeni prioritásairól

(a 2004. november 15-i tanácsi következtetések felülvizsgálata)

(2006/C 298/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

TUDATÁBAN ANNAK, hogy

a Tanács 2002. november 12-én állásfoglalást (1) hagyott jóvá a szakoktatás és szakképzés területén való fokozott európai együttműködés előmozdításáról. Ez az állásfoglalás képezte az Európai Unió tagállamainak, az EFTA/EGK tagországainak és a tagjelölt országoknak a szakoktatásért és szakképzésért felelős miniszterei, valamint a Bizottság és az európai szociális partnerek 2002. november 29–30-i koppenhágai találkozóján a szakoktatás és szakképzés teljesítményének, minőségének és vonzerejének javítására irányuló stratégiaként (koppenhágai folyamat) elfogadott nyilatkozat alapját;

a folyamat 2004. december 14-én Maastrichtban – a Tanács 2004. november 15-i következtetései (2) alapján – tartott első felülvizsgálata során elismerték, hogy a VET láthatósága és a VET-re irányuló figyelem európai szinten javult, és jelentős előrehaladás történt. Ez magában foglalt számos közös eszközt és elvet (3). A maastrichti közlemény meghatározta a nemzeti és európai szintű prioritásokat, és a koppenhágai folyamatot erőteljesebben hozzákapcsolta az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramhoz;

a maastrichti közlemény elfogadása óta elfogadták a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretét (EUROPASS), valamint a szakismeretek és kompetenciák fejlesztéséről szóló tanácsi következtetéseket (4). Sikeresen befejeződött az európai képesítési keretrendszerről folytatott konzultáció és folytatódott a szakoktatási és szakképzési kreditrendszerrel (ECVET) kapcsolatos munka, amely jelenleg nyilvános konzultáció tárgyát képezi.

a felülvizsgált lisszaboni stratégia és annak a növekedésre és új munkahelyek teremtésére vonatkozó integrált iránymutatásai (2005–2008) (5) tükrözik az oktatás és képzés központi szerepét az Európai Unió programjában. Az integrált iránymutatásokban az Európai Tanács felszólítja a tagállamokat, hogy bővítsék és javítsák a humán erőforrásba történő befektetéseket, és igazítsák oktatási és képzési rendszereiket a globalizáció, a demográfiai változások és a technológiai innováció által előidézett kihívásokhoz.

az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében elért eredményekről szóló 2006. évi közös időközi jelentés (6) megállapítja, hogy „A szakoktatás és szakképzés minőségének javítása és vonzerejének növelése a jövőben is kulcsfontosságú feladat marad”. Kimondja továbbá, hogy „a kiválóságra irányuló kutatásnak … párhuzamosan kell folynia a nagyobb mértékű részvételre és társadalmi integrációra irányuló kutatással”;

HANGSÚLYOZZÁK, hogy:

a szakoktatásnak és a szakképzésnek a munka világa számára fontos alapvető tudás és szakismeretek széles körét kell biztosítania, ugyanakkor minden szinten hangsúlyozva a kiválóságot. A politikáknak és gyakorlatoknak fel kell mérniük a szakismeretek és kompetenciák különböző szintjeibe való befektetések viszonylagos hatásait. Növelni kell a középiskolai és szakközépiskolai, valamint felsőfokú szakismeretekkel rendelkezők számát annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szakismeretekkel rendelkezők hiánya, valamint hogy fenntartható legyen az innováció és a tudásalapú társadalom növekedése;

a VET kettős szerepet játszik a versenyképességhez való hozzájárulás és a társadalmi kohézió fokozása tekintetében (7). A VET-tel kapcsolatos politikáknak a népesség minden rétegével foglalkozniuk kell, vonzó és kihívásokkal teli pályát kell kínálniuk a magas szintű ismeretekkel rendelkezők számára, ugyanakkor […] foglalkozniuk kell az oktatásbeli hátrányok és a munkaerőpiacról való kirekesztés által fenyegetett személyekkel – különösen a korai iskolaelhagyókkal, az alacsony végzettségűekkel vagy végzettséggel egyáltalán nem rendelkezőkkel, a különleges szükségletekkel rendelkezőkkel, a bevándorlókkal és az idősebb munkavállalókkal;

az alapfokú oktatásnak biztosítania kell, hogy a fiatalok a továbbtanuláshoz, munkavállaláshoz és vállalkozáshoz szükséges tudással, készségekkel, értékrenddel és szemlélettel rendelkezzenek, és fel kell készítenie a hallgatókat az általános oktatásban vagy a VET-ben, esetleg a kettő kombinációjában való részvételre;

a VET-ben részt vevő fiataloknak szert kell tenniük a munkaerőpiaci követelmények és az egész életen át tartó tanulás szempontjából fontos szakismeretekre és kompetenciákra. Következésképpen a szakpolitikáknak a szakoktatásból és -képzésből idő előtt kilépők számának csökkentésére kell irányulniuk, valamint az iskola–munka átmenet további könnyítésére kell törekedniük, például az oktatásnak és a képzésnek a munkával való kombinációja révén, szakmai képzésen és munka-alapú tanuláson keresztül.

A képzésen és munkatapasztalaton keresztül, vagyis az iskolarendszeren kívül szerzett ismeretek elismerésének ösztönzése révén el kell ismerni a felnőtt munkaerő szakismereteit és kompetenciáit. Képzési lehetőségeket kell biztosítani a foglalkoztatásban állók részére a pénzügyi terhek kiegyensúlyozott viselése lehetőségeinek és előnyeinek felmérése mellett. Ugyanakkor tanulási lehetőségeket kell biztosítani a hátrányos helyzetű – különösen az alacsonyabb iskolai végzettségű – egyének és csoportok számára;

az európai szakoktatási és szakképzési rendszerek sokfélesége olyan érték, amely a kölcsönös tanulás alapjául szolgál és reformokra ösztönöz. Ez a sokféleség ugyanakkor fontossá teszi a minőségbiztosítási kérdésekkel kapcsolatos átláthatóság és közös megegyezés növelését, és ily módon a szakoktatási és szakképzési rendszerek és gyakorlatok közötti kölcsönös bizalom fokozását. A cél olyan európai szakoktatási és szakképzési térség előmozdítása, amelyben az egyik országban szerzett szakképesítéseket és szakismereteket Európa egészében elismerik, ily módon támogatva a fiatalok és a felnőttek mobilitását.

ELISMERIK, hogy

a koppenhágai folyamat jelentős szerepet játszott a VET fontosságának a politikai döntéshozók felé történő hangsúlyozásában. Hozzájárult annak fokozottabb elismeréséhez, hogy a VET a lisszaboni stratégia részét képezi. A folyamat elősegíti közös európai célok és célkitűzések elfogadását, a nemzeti modellek és kezdeményezések megvitatását, valamint a jó gyakorlati példák európai szintű cseréjét. A folyamat nemzeti szinten hozzájárult a VET-re irányuló figyelem megerősítéséhez, és ösztönözte nemzeti reformok meghozatalát.

KIEMELIK, hogy:

a jövőben meg kell erősíteni a konkrétan a szakképzésre és szakoktatásra irányuló intézkedéseket. A koppenhágai folyamatot az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében folytatni kell. Olyan összpontosított és átfogó megközelítést kell biztosítani, amelyben a különböző kezdeményezések és eszközök egymással kölcsönösen kapcsolatban állnak és egymást kölcsönösen támogatják, és amelyben a szakoktatást és szakképzést az egész életen át tartó tanulás lényeges részeként, az általános közoktatással szorosan összekapcsolódva fejlesztik minden szinten. Hangsúlyozni kell a szociális partnerek és ágazati szervezetek bevonását a munka valamennyi szakaszába, valamint hangsúlyozni kell a nemzeti tapasztalatok beépítését az európai szintű fejlesztési munkába;

2.	az intézkedések önkéntesek, és azokat az alsó és a felső szint közötti együttműködés keretében kell kidolgozni.

EGYETÉRTENEK abban, hogy:

A koppenhágai és maastrichti prioritások továbbra is érvényben maradnak, és azokat a következő fázisban az alábbiak szerint kell végrehajtani:

1. A VET vonzerejének növelésére és minőségének javítására irányuló politika

A tagállamoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szakoktatásról és szakképzésről alkotott képre, valamint annak rangjára és vonzerejére. Ez a következőket teszi szükségessé:

—	az egész életen át tartó orientáció javítása, a VET és a munkaerőpiac kínálta lehetőségek és követelmények jobb figyelembevétele érdekében, beleértve a fokozott iskolai pályaorientációt, tájékoztatást és tanácsadást;

—

olyan nyitott VET-rendszerek, amelyek rugalmas, testre szabott pályát tesznek lehetővé, és a tanulmányokat követően jobb feltételeket biztosítanak a munkára való áttéréshez, a továbbtanulásban és továbbképzésben – többek között a felsőoktatásban – való részvételhez, és amelyek támogatják a felnőttek szakismereteinek fejlesztését a munkaerőpiacon;

—	szoros kapcsolatok a munkaerőpiaccal mind a szakmai alapoktatás és -képzés, mind a szakmai továbbtanulás és -képzés tekintetében, valamint több lehetőség a munkahelyi tanulásra;

—	a nem formális és az informális tanulás elismerése a szakmai előmenetel és az egész életen át tartó tanulás támogatásának előmozdítása érdekében;

—	a férfiak vagy a nők érdeklődésének és részvételének növelését célzó intézkedések olyan VET-területeken, amelyeken az egyik nem alulreprezentált, így például a nők a technológiai területen;

—	a szakismereti kiválóság fejlesztése és hangsúlyozása, például világszínvonalú szabványok alkalmazása vagy szakismereti versenyek rendezése révén (8).

A VET vonzerejének növelése és minőségének javítása során nagyobb hangsúlyt kell helyezni a VET-rendszerek felelősségteljes irányítására és a VET programját (9) biztosító szolgáltatókra. Ez az alábbiakban foglalható össze:

—	fogékonyság az egyének és a munkaerőpiac igényeire, beleértve a szakismereti igényeket is. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások igényeire.

—	a szakképzésben és a szakoktatásban megvalósuló minőségbiztosításról szóló tanácsi következtetésekkel (10) összhangban álló nemzeti minőségbiztosítás és -javítás;

—	a szakoktatásba és szakképzésbe történő állami és magán befektetések javítása kiegyensúlyozott és közös finanszírozási és befektetési mechanizmusok kidolgozása révén;

—	fokozott átláthatóság a VET-rendszerek tekintetében;

—	a nemzeti stratégiákon belül az intézmények és/vagy a képzést biztosítók erősebb vezetői szerepvállalása;

—	magasan képzett tanárok és oktatók, akik folyamatos szakmai továbbképzést végeznek;

—	aktív partnerség a különböző döntéshozók és érdekelt felek – különösen a szociális partnerek és ágazati szervezetek – között nemzeti, regionális és helyi szinten.

2. A VET közös eszközeinek fejlesztése és végrehajtása

Az európai szakoktatási és szakképzési térség megteremtése, valamint az európai munkaerőpiac versenyképességének támogatása érdekében folytatni kell a közös európai eszközök fejlesztését. Az elfogadott eszközök bevezetése tekintetében 2010 a céldátum.

A KÖVETKEZŐK TOVÁBBFEJLESZTÉSE:

a kifejezetten a VET területére tervezett közös európai eszközök, az alábbiak által:

—	a kreditátszámítási eszközként szolgáló európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) fejlesztése és tesztelése a VET sajátosságainak és az európai kreditátszámítási rendszer (ECTS) kapcsán a felsőoktatásban nyert tapasztalatoknak a figyelembevételével;

—

a szakoktatási és szakképzési minőségbiztosítás európai hálózatának (ENQA-VET) felhasználásával a minőség javítását szolgáló együttműködés megerősítése, a minőségbiztosítás terén egy egységes felfogás kialakításának támogatása és a kölcsönös bizalom erősítése érdekében. Folytatni kell az együttműködést a felsőoktatással;

az olyan közös európai eszközök, amelyekben a VET főszerephez jut, az alábbiak által:

—	a tanulási eredményekre alapozott, a VET és a felsőoktatási ágazatok között nagyobb paritást és jobb kapcsolatokat nyújtó európai képesítési keretrendszer (EKKR) fejlesztése és tesztelése valamint a nemzetközi ágazati képesítések figyelembevétele;

—	az EKKR és az ECVET bevezetésének támogatása és kiegészítése érdekében az átláthatóság egységes európai keretét képező EUROPASS, valamint a nem formális és informális tanulás elismerését szolgáló eszközök továbbfejlesztése.

A KÖVETKEZŐK VÉGREHAJTÁSA:

a kifejezetten a VET területére tervezett közös európai eszközök, az alábbiak által:

—	az ECVET tesztelésében való részvétel, és használatának ösztönzése;

—

a közös minőségbiztosítási keretrendszer – a szakképzésben és a szakoktatásban megvalósuló minőségbiztosításról szóló, 2004. májusi tanácsi következtetésekben említett – alapjául szolgáló elvekre építve, a minőségjavítás kultúrájának, valamint az ENQA-VET hálózatban való szélesebb körű részvételnek az előmozdítása érdekében;

az olyan közös európai eszközök, amelyekben a VET főszerephez jut, az alábbiak által:

—	a nemzeti képesítési rendszerek vagy nemzeti képesítési keretek hozzákapcsolása az EKKR-hez;

—	a nemzeti képesítési rendszerek támogatása a nemzetközi ágazati képesítések beépítése terén, az EKKR mint viszonyítási pont felhasználásával;

—	az EUROPASS széles körű használatának előmozdítása.

3. A kölcsönös tanulás erősítése

A kölcsönös tanulásnak, az együttműködésnek, valamint a tapasztalatok és a know-how megosztásának a megerősítése szisztematikusabb megközelítést igényel. Ezt megkönnyítik az alábbiak:

—	a nemzeti megoldások és modellek és szabványok könnyebb megértése érdekében európai szintű, közös fogalmak és elfogadott meghatározások;

—	a meghatározott témákban folytatott kutatások és felmérések bizottsági finanszírozása az európai VET rendszerek és gyakorlatok, valamint ezek munkaerőpiaccal és a többi oktatási ágazattal való kapcsolatainak mélyebb megértése érdekében;

—	a hálózatoknak, valamint a helyes gyakorlat példái cseréjének, továbbá a tudás és a szakértelem terjesztéséhez felhasználható mechanizmusok fejlesztésének bizottsági felügyelete;

—	a VET területén folytatott együtt tanulási tevékenységeket támogató, szisztematikus és rugalmas keretrendszer. E keretrendszernek a decentralizált együtt tanulást is támogatnia kell.

A szakoktatás és szakképzés történéseinek megértéséhez, a kölcsönös tanulás megerősítéséhez, valamint a tényekre épített képzési politika alapjainak megteremtéséhez kulcsfontosságúak a megfelelő és konzisztens adatok és mutatók.

A 2008. évi, következő nyomonkövetési miniszteri konferencia idejére a Bizottságnak a következő feladatokat kell befejeznie:

—	különleges figyelem fordítása a VET-statisztikák alkalmazási körének, pontosságának és megbízhatóságának javítására annak érdekében, hogy a VET fejlesztése terén elért eredmények értékelhetőek legyenek;

—	a mutatók és referenciaértékek összefüggő keretrendszerében figyelem fordítása a VET-összetevő fejlesztésére (11);

—	különleges figyelem fordítása továbbá a szakoktatási és szakképzési beruházásokra, valamint a VET finanszírozására vonatkozó statisztikai információk összeállítására;

Ennek megvalósítása legelőnyösebben a meglevő adatok felhasználásával és kombinációjával lehetséges, a szakoktatásra és szakképzésre vonatkozóan a megfelelő nemzeti/regionális adatok meglétének, valamint az oktatásra és képzésre vonatkozó egyéb adatokkal való következetesség és összehasonlíthatóság egyidejű biztosításával.

4. Valamennyi érdekelt részvétele

A koppenhágai folyamat sikere a VET területén működő valamennyi érdekelt fél aktív részvételén múlik, ideértve különösen az európai és nemzeti szintű szociális partnereket, az ágazati szervezeteket és a szakoktatást és szakképzést nyújtókat. Ez a következőket teszi szükségessé:

—	világos és egyértelmű információ a folyamatról, annak hátteréről, prioritásairól és tevékenységeiről, valamint az eredmények hatékony átadása;

—	a folyamat valamennyi szakaszában valamennyi érdekelt fél aktív részvétele a fejlesztésben, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten;

—	hangsúly helyezése arra, hogy a szakoktatást és szakképzést nyújtók, a tanárok és oktatók részt vegyenek a folyamat eredményeinek tesztelésében és végrehajtásában;

—	adott esetben a tanulók és szervezeteik bevonása nemzeti és európai szinten.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY SAJÁT HATÁSKÖRÜKÖN BELÜL

az alábbiak révén hajtsák végre a koppenhágai folyamatot:

—	a strukturális alapok hatékony felhasználása a nemzeti szintű VET-reformok támogatása érdekében;

—	az egész életen át tartó tanulás új programjának célzott alkalmazása a folyamat – különösen az innováció, a tesztelés, a kísérletezés és a végrehajtás – támogatása érdekében;

—	a megfelelő közösségi ügynökségek, szervek és bizottságok aktív részvétele:

—	szoros együttműködés az EUROSTAT-tal, az OECD-vel, a CEDEFOP-pal és az ETF-fel a statisztikák, mutatók és referenciaértékek kérdésében;

—	információ, szakértelem és eredmények cseréje harmadik – különösen a szélesebb európai szomszédságpolitika által érintett – országokkal. A magas teljesítményt mutató országokkal és nemzetközi szervezetekkel – például az OECD-vel – meg kell erősíteni az együttműködést.

A munkában való részvételre való jogot valamennyi tagállam számára biztosítani kell.

A nemzeti lisszaboni reformprogramokról szóló éves jelentésekben különleges figyelmet kell fordítani a VET területén elért eredményekre.

Az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramról szóló, kétévenként készített integrált jelentésnek külön részben kell foglalkoznia a VET-tel, lehetővé téve ezzel az előrehaladás figyelemmel kísérését és – az Európai Tanácsnak jelentendő – fő eredmények azonosítását.

(1) HL C 13., 2003.1.18., 2. o.

(2) 13832/04

(3) Az egész életen át tartó orientációról szóló állásfoglalás (9286/04);

A nem formális és az informális tanulás meghatározásáról és hitelesítéséről szóló következtetések (9600/04);

Következtetések a minőségbiztosításról a szakoktatásban és a szakképzésben (9599/04).

(4) Europass (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.);

Következtetések a szakismeretekről és kompetenciákról (HL C 292., 2005.11.24., 3. o.).

(5) 9341/2/05

(6) „Az oktatás és képzés korszerűsítése: kulcs Európa jólétéhez és társadalmi kohéziójához” – a Tanács és a Bizottság 2006. évi közös időközi jelentése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításában elért haladásról, HL C 79., 2006.4.1., 1. o.

(7) Elnökségi következtetések, az Európai Tanács brüsszeli ülése, 2006. március 23–24., 7775/06.

(8) Mint például a 2008-ban Hollandiában megrendezendő európai szakismereti verseny és a kétévente rendezett szakismereti világversenyek.

(9) Kulcsfontosságú üzenetek az Európai Tanács tavaszi ülése számára (7620/06 ).

(10) Következtetések a minőségbiztosításról a szakoktatásban és a szakképzésben (9599/04).

(11) A Tanács 2005. május 24-i következtetései az oktatás és képzés új mutatóiról (HL C 141., 2005.6.10., 7. o.).

8.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 298/15

Bizottsági közlemény az állami támogatások visszatérítése esetén 2006. szeptember 1-jétől a 25 tagállamban alkalmazandó kamatlábakról és referencia/diszkont rátákról

A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete (HL L 140., 2004. április 30., 1. o.) 10. cikkének, valamint a referencia és diszkont ráták megállapítási módjáról szóló Bizottsági közleménynek (HL C 273., 1997. szeptember 9., 3. o.) megfelelően közzétéve

(2006/C 298/09)

-tól	-ig	AT	BE	CY	CZ	DE	DK	EE	EL	ES	FI	FR	HU	IE	IT	LT	LU	LV	MT	NL	PL	PT	SE	SI	SK	UK
2006.9.1.	…	4,36	4,36	6,34	4,34	4,36	4,49	5,50	4,36	4,36	4,36	4,36	8,12	4,36	4,36	6,49	4,36	6,64	7,00	4,36	5,56	4,36	4,31	4,43	5,62	5,33
2006.6.1.	2006.8.31.	4,36	4,36	6,34	3,72	4,36	4,49	5,50	4,36	4,36	4,36	4,36	7,04	4,36	4,36	6,49	4,36	6,64	7,00	4,36	5,56	4,36	4,31	4,43	4,77	5,33
2006.3.1.	2006.5.31.	3,70	3,70	6,34	3,72	3,70	3,74	5,50	3,70	3,70	3,70	3,70	7,04	3,70	3,70	6,49	3,70	6,64	7,00	3,70	5,56	3,70	3,74	4,43	3,98	5,33
2006.1.1.	2006.2.28.	3,70	3,70	6,34	3,72	3,70	3,74	5,50	3,70	3,70	3,70	3,70	7,04	3,70	3,70	6,49	3,70	6,64	7,00	3,70	5,56	3,70	3,74	5,10	3,98	5,33
2005.12.1.	2005.12.31.	4,08	4,08	6,34	3,40	4,08	3,54	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	6,24	4,08	3,96	5,10	7,55	5,81
2005.9.1.	2005.11.30.	4,08	4,08	7,53	3,40	4,08	3,54	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	6,24	4,08	3,96	5,10	7,55	5,81
2005.7.1.	2005.8.31.	4,08	4,08	7,53	4,05	4,08	4,23	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	6,24	4,08	3,96	5,10	7,55	5,81
2005.6.1.	2005.6.30.	4,08	4,08	7,53	4,05	4,08	4,23	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	6,24	4,08	4,69	5,10	7,55	5,81
2005.4.1.	2005.5.31.	4,08	4,08	7,88	4,05	4,08	4,23	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	7,62	4,08	4,69	5,10	7,55	5,81
2005.1.1.	2005.3.31.	4,08	4,08	7,88	4,86	4,08	4,23	5,50	4,08	4,08	4,08	4,08	8,59	4,08	4,08	6,49	4,08	6,64	7,00	4,08	7,62	4,08	4,69	5,10	7,55	5,81

8.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 298/17

Bizottsági közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/C 298/11)

I. BEVEZETÉS

(1)

Ez a közlemény megállapítja azt a keretet, amellyel jutalmazni lehet a Bizottság vizsgálatai során együttműködő olyan vállalkozásokat, amelyek a Közösséget érintő titkos kartellben vesznek vagy vettek részt. A kartellek olyan megállapodások és/vagy összehangolt magatartások két vagy több versenytárs között, amelyek célja, hogy koordinálják a versennyel kapcsolatos magatartásukat a piacon és/vagy befolyásolják a versenyre vonatkozó paramétereket olyan tevékenységeken keresztül, mint a vételi vagy eladási árak rögzítése vagy egyéb kereskedelmi feltételek, a termelési vagy értékesítési kvóták felosztása, a piac felosztása, beleértve az ajánlattételben való összejátszást, az import vagy export korlátozásokat és/vagy más versenytársak elleni verseny-ellenes cselekedeteket. Az ilyen gyakorlatok az EKSZ 81. cikkének legsúlyosabb megsértései közé tartoznak (1).

(2)

A köztük egyébként érvényesülő verseny mesterséges korlátozásával a vállalkozások pontosan azt a nyomást kerülik el, amely mind a termékfejlesztés, mind a hatékonyabb termelési módszerek bevezetése terén újításokra ösztönözné őket. E gyakorlat ezen kívül drágább nyersanyagokat és alkatrészeket eredményez azon közösségi vállalkozások számára, amelyek azokat a kartellben részt vevő termelőktől szerzik be. Az végső soron mesterséges árakat eredményez, a vásárlók számára pedig a választék csökkenését idézi elő. Hosszú távon a versenyképesség csökkenéséhez és a munkalehetőségek korlátozásához vezet.

(3)

Jellegüknél fogva, a titkos kartelleket gyakran nehéz felderíteni és vizsgálatot folytatni ellenük a hozzájuk tartozó vállalatok vagy egyének együttműködése nélkül. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a Közösség érdekében áll, hogy jutalmazza azokat a vállalatokat, amelyek részesei az ilyen típusú illegális tevékenységeknek, de készek véget vetni részvételüknek és együttműködni a Bizottság vizsgálatai során, függetlenül a kartellben részt vevő többi vállalkozástól. A fogyasztók és az állampolgárok titkos kartellek felderítésének és megbüntetésének biztosításához fűződő érdeke nagyobb, mint az azoknak a vállalkozásoknak a megbírságolásához fűződő érdek, amelyek lehetővé teszik a Bizottságnak az efféle gyakorlatok felderítését és megtiltását.

(4)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy vállalkozás együttműködése egy kartell felderítésében önmagában is értéket képvisel. A döntő hozzájárulás a vizsgálat megindításához vagy a jogsértés felfedéséhez indokolttá teheti a bírság alóli teljes mentesség biztosítását az adott vállalkozásnak, feltéve hogy bizonyos egyéb követelmények is teljesülnek.

(5)

Egy vagy több vállalkozás együttműködése indokolttá teheti azt is, hogy a Bizottság csökkentse a bírságot. A bírság csökkentésének tükröznie kell azt, hogy milyen minőségű volt a vállalkozás tényleges hozzájárulása és annak időzítése a jogsértés Bizottság általi megállapításához. A csökkentéseket azokra a vállalkozásokra kell korlátozni, amelyek olyan bizonyítékot szolgáltatnak a Bizottság számára, amely jelentős többletértéket képvisel a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest.

(6)

Az előzőleg meglévő dokumentumok benyújtásán túl a vállalatok önként is benyújthatnak a speciálisan az engedékenységi program keretében való benyújtásra készített nyilatkozatokat a Bizottságnak a kartellről és az abban játszott szerepükről. Ezek a kezdeményezések hasznosnak bizonyultak a kartellek jogsértéseinek hatékony kivizsgálása és befejezése érdekében, ezért nemkívánatos, hogy ezeket elriasszák a polgári jogvita keretében hozott, az iratok felmutatására kötelező végzések. Az engedékenységi program potenciális jelentkezőit elrettentheti a Bizottsággal a Közlemény alapján történő együttműködéstől, ha ez hátrányosan befolyásolja helyzetüket a polgári eljárások során, az olyan vállalatokhoz viszonyítva, amelyek nem működnek együtt. Az ilyen nem kívánatos hatások jelentősen árthatnak az EKSZ 81. cikkének a kartellügyekben történő hatékony állami végrehajtása iránti közérdeknek és ezáltal a későbbi vagy párhuzamos, magánfelek általi hatékony végrehajtásnak.

(7)

A Szerződés alapján a versennyel kapcsolatos kérdésekben a Bizottságra ruházott felügyeleti feladatokba nemcsak az a kötelezettség tartozik bele, hogy kivizsgálja és megbüntesse az egyéni jogsértéseket, hanem az a feladat is, hogy általános politikát folytasson a tárgyban. A társasági nyilatkozatok védelme a köz érdekében nem jelent akadályt azok felfedése előtt a kifogásközlés más címzettei számára, annak céljából, hogy megőrizzék a jogukat a védelemre a Bizottság előtti eljárásban, feltéve, hogy technikailag lehetséges összekapcsolni mindkét fél érdekeit, a társasági nyilatkozatokat csak a bizottsági helyszíneken hozzáférhetővé téve és általában egyetlen alkalommal a kifogások hivatalos értesítését követően. Ezenfelül, a Bizottság a személyes adatok jelen közlemény alapján történő kezelése során eleget tesz a 2001/45/EK rendeletben foglalt kötelezettségeinek. (2)

II. MENTESSÉG A BÍRSÁGOK ALÓL

A. A bírság alóli mentességre vonatkozó kérelem jogosultságának követelményei

(8)

A Bizottság mentességet biztosít az egyébként kiszabandó bírság alól egy vállalkozás számára, amely felfedi részvételét a Közösséget érintő állítólagos kartellben, ha a vállalkozás elsőként szolgáltat olyan információt és bizonyítékot, amely a Bizottság szerint lehetővé teszi, hogy:

a)	célirányos helyszíni vizsgálatot folytasson az állítólagos kartellel kapcsolatban (3); vagy

b)	felfedje az EK-Szerződés 81. cikke megsértését az állítólagos kartellel kapcsolatban.

(9)

Abból a célból, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy célirányos helyszíni vizsgálatot folytasson a 8. pont a) alpontja értelmében, a vállalkozásnak a következő információkat és bizonyítékokat kell benyújtania a Bizottság számára, feltéve, hogy ezek a Bizottság véleménye szerint nem veszélyeztetik a helyszíni vizsgálat eredményes lefolytatását:

társasági nyilatkozat (4), amely tartalmazza, amennyiben ismert a jelentkező előtt a benyújtás időpontjában:

—

az állítólagos kartellmegállapodás részletes leírása, beleértve céljait, tevékenységeit és működését; az érintett termék vagy szolgáltatás, a földrajzi hatókör, az időtartam és a becsült piaci mennyiség, amelyet az állítólagos kartell érint; az állítólagos kartellkapcsolatokra vonatkozó pontos időpontok, helyszínek, tartalmak és résztvevők és a kérelem alátámasztására benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatos összes vonatkozó magyarázat,

—	a mentességi kérelmet benyújtó jogalany neve és címe, valamint az állítólagos kartellben rész vevő (vett) valamennyi más vállakozás neve és címe,

—	az állítólagos kartellben a kérelmező tudomása szerint részt vevő, vagy részt vett összes egyén neve, pozíciója, irodájának címe és szükség esetén lakcíme, beleértve azokat az egyéneket, akik a kérelmező nevében vettek részt benne,

—	információ arról, hogy az EU-n belül vagy azon kívül mely más versenyhatóságokat keresett meg vagy kíván megkeresni a kérelmező az állítólagos kartellel kapcsolatban; továbbá

b)	olyan egyéb bizonyíték, amely az állítólagos kartellel kapcsolatos és a kérelmező birtokában van vagy rendelkezésére áll a benyújtás időpontjában, beleértve különösen bármely a jogsértéssel egyidejű bizonyítékot.

(10)	A 8. pont a) alpontja szerinti mentesség nem adható meg, ha a benyújtás időpontjában a Bizottságnak már kellő bizonyíték állt a rendekezésére, hogy határozatot hozzon helyszíni vizsgálat lefolytatásáról az állítólagos kartellel kapcsolatban vagy már végrehajtott egy ilyen helyszíni vizsgálatot.

(11)

A 8. pont b) alpontja szerinti mentesség csak azon halmozott feltételek mellett biztosítható, hogy a Bizottságnak a benyújtás időpontjában nem állt rendelkezésére kellő bizonyíték az EK-Szerződés 81. cikke megsértésének felfedésére az állítólagos kartellel kapcsolatban, és semmilyen más vállalkozásnak nem biztosítottak feltételes mentességet a bírság alól a 8. pont a) alpontja alapján az állítólagos kartellel kapcsolatban. Annak érdekében, hogy jogosultságot szerezzen, a vállakozásnak elsőként kell benyújtania az egyidejű, terhelő bizonyítékokat az állítólagos kartellről, valamint a 9. pont a) alpontjában meghatározott információt tartalmazó társasági nyilatkozatot – amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára az EK-Szerződés 81. cikke megsértésének felfedését..

(12)

A 8. pont a) alpontjában és a 9. pontban, és a 10. pont vagy a 8. pont b) alpontjában és a 11. pontban meghatározott feltételeken kívül értelemszerűen az alábbi halmozott feltételeknek is teljesülniük kell a bírság alóli mentesség elnyeréséhez:

a vállalkozás őszintén (5), teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együttműködik a Bizottsággal a kérelem benyújtásától kezdődően a Bizottság közigazgatási eljárása során. Ez az együttműködés a következőkre terjed ki:

—	azonnal a Bizottság rendelkezésére bocsátja az állítólagos kartellről birtokába került vagy számára elérhető összes, a tárgyhoz tartozó információt és bizonyítékot,

—	a Bizottság rendelkezésére áll bármely olyan kérés gyors teljesítésére, amely hozzájárulhat a tényállás megállapításához,

—	biztosítja a jelenlegi (és amennyire lehetséges, a korábbi) alkalmazottak és igazgatósági tagok rendelkezésre állását, hogy a Bizottság kikérdezhesse őket,

—	nem semmisít meg, hamisít meg vagy rejt el az állítólagos kartellel kapcsolatos információt vagy bizonyítékot, továbbá

—	nem fedi fel kérelmét vagy annak tartalmát, mielőtt a Bizottság kifogásközlést ad ki az ügyben, kivéve, ha másként állapodnak meg;

b)	az állítólagos kartellben való részvételét kérelme benyújtását követően azonnal megszünteti, kivéve akkor, ha a Bizottság véleménye szerint a részvétel ésszerűen szükséges lehet a helyszíni vizsgálatok eredményességének biztosításához;

c)	amikor kérelmének Bizottság felé történő benyújtását mérlegeli, a vállalkozásnak nem lehet megsemmisített, meghamisított vagy rejtegetett bizonyítéka az állítólagos kartellről és nem fedheti fel a tervezett kérelem tényét vagy tartalmát, kivéve más versenyhatóságok előtt.

(13)

A vállalkozás, amely lépéseket tett, hogy egyéb vállalkozásokat kényszerítsen a kartellhez való csatlakozásra vagy abban való maradásra, nem jogosult a bírság alóli mentességre. Kérelmezheti azonban a jogosultságot a bírság csökkentésére, amennyiben teljesíti a vonatkozó követelményeket és megfelel a feltételeknek.

B. ELJÁRÁS

(14)

Ha egy vállalkozás bírság alóli mentességért kíván folyamodni, a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságát kell megkeresnie. A vállalkozás először kérheti az ún. markert (az elengedést/mérséklést igénylők rangsorában elfoglalt helyzetét jelző visszaigazolást) vagy azonnal hivatalosan kérheti a bírság alóli mentességet, hogy adott esetben megfeleljen a 8. pont a) és a 8. pont b) alpontjainak. A Bizottság figyelmen kívül hagyhat bármely bírság alóli mentesség iránti kérelmet, azon az alapon, hogy azt a kifogásközlés kiadása után nyújtották be.

(15)

A Bizottság szolgálatai kiadhatnak egy markert, amely védi a mentességet kérelmező helyét a rangsorban, egy eseti alapon meghatározott időszakra, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a szükséges információ és bizonyítékok összegyűjtését. A marker megerősítésének jogosultságához a kérelmezőnek be kell nyújtania a Bizottsághoz a nevét, címét és az állítólagos kartell résztvevőit, az érintett termék(ek)et és terület(ek)et, az állítólagos kartell becsült időtartamát és az állítólagos kartell-magatartás jellegét. A kérelmezőnek tájékoztatnia kell a Bizottságot egyéb múltbeli vagy jövőbeni engedékenységi kérelmekről más hatóságok felé az állítólagos kartellal kapcsolatosan és indokolnia kell a marker iránti kérelmét. Amikor a markert megadja, a versenyhatóság meghatározza azt az időszakot, amelyen belül a kérelmezőnek a markert érvényesítenie kell azáltal, hogy benyújtja a mentességhez szükséges nagyságú bizonyítékküszöb elérését biztosító információt és bizonyítékot. A markert elnyerő vállalkozások nem érvényesíthetik azt feltételes formájú hivatalos kérelem benyújtásával. Ha a kérelmező a Bizottság szolgálatai által megállapított időszakon belül érvényesíti a markert, a megadott információkat és bizonyítékokat azon a napon tekintik benyújtottnak, amikor a markert kiadták.

(16)

Egy vállalkozásnak, amely hivatalos mentességi kérelmet nyújt be a Bizottsághoz:

a)	a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania az állítólagos kartellel kapcsolatos összes információt, ahogyan azt a 8 és 9. pontban meghatározták, beleértve a társasági nyilatkozatot; vagy

először csak feltételes formában adja át a szóban forgó bizonyítékot, azaz a vállalkozás benyújtja az általa később egyeztetett időpontban felfedni kívánt bizonyítékok részletes leírását tartalmazó jegyzéket. Ennek a jegyzéknek pontosan tükröznie kell a bizonyítékok jellegét és tartalmát, miközben fenntartja a felfedés feltételes jellegét. A dokumentumok azon példányai, amelyekből a kényes részeket elhagyták, felhasználhatók a bizonyíték jellegének és tartalmának szemléltetésére. A kérelmező vállalkozás és az állítólagos kartellben érintett egyéb vállakozások nevét nem kell felfedni addig, amíg a kérelemben leírt bizonyítékot be nem nyújtják. Az állítólagos kartellre vonatkozó terméket vagy szolgáltatást, a földrajzi hatókört és a becsült időtartamot azonban világosan meg kell határozni.

(17)	Kérelem esetén a Versenypolitikai Főigazgatóság a vállalkozás bírság alóli mentességére vonatkozó kérelméről elismervényt ad, megerősítve a benyújtás időpontját és adott esetben az idejét.

(18)

Amint a Bizottság kézhez vette a vállalkozás által a 16. pont a) alpontja szerint benyújtott információt és bizonyítékokat, és ellenőrizte, hogy ezek megfelelnek-e a 8. pont a) alpontjában vagy a 8. pont b) alpontjában meghatározott feltételeknek, írásban biztosítja a vállalkozásnak a bírság alóli feltételes mentességet.

(19)

Amennyiben a vállakozás az információt és bizonyítékokat feltételes formában nyújtotta be, a Bizottság ellenőrzi, hogy a 16. pont b) alpontjában említett jegyzékben leírt bizonyítékok jellege és tartalma megfelel-e a 8. pont a) alpontjában vagy a 8. pont b) alpontjában meghatározott feltételeknek, és ennek megfelelően értesíti a vállalkozást. A bizonyítékok nem később, mint az egyeztetett időpontban történő felfedését követően és annak ellenőrzése után, hogy azok megegyeznek-e a jegyzékben leírtakkal, a Bizottság írásban biztosítja a vállalkozásnak a bírság alóli feltételes mentességet.

(20)

Amennyiben látszik, hogy a mentesség nem adható meg vagy a vállalkozás nem felel meg a 8 pont a) alpontjában vagy a 8. pont b) alpontjában meghatározott feltételeknek, ennek megfelelően a Bizottság írásban tájékoztatja a vállalkozást. Ebben az esetben a vállalkozás visszavonhatja a mentességi kérelem céljából felfedett bizonyítékokat vagy kérheti, hogy a Bizottság vizsgálja meg azokat e közlemény III. szakasza alapján. Ez nem képezi akadályát annak, hogy a Bizottság általános vizsgálati hatásköre révén szerezzen információt.

(21)

A Bizottság csak azt követően vizsgál meg a bírság alóli mentességre vonatkozó további kérelmeket, miután az ugyanazzal a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban már benyújtott kérelem tekintetében állást foglalt, függetlenül attól, hogy a mentesség iránti kérelmet közvetlenül hivatalosan nyújtják be, vagy marker útján.

(22)

Amennyiben a közigazgatási eljárás befejezésekor a vállalkozás megfelel a 12. pontban meghatározott feltételeknek, a Bizottság a vonatkozó határozatban biztosítja a bírság alóli mentességet. Amennyiben a közigazgatási eljárás befejezésekor a vállalkozás nem felel meg a 12. pontban meghatározott feltételeknek, a vállalkozás nem részesülhet semmilyen kedvező elbánásban a közlemény értelmében. Amennyiben a Bizottság a feltételes mentesség megadását követően úgy találja, hogy a kérelmező másokat a kartellbe kényszerített, visszavonja a mentességet.

III. A BÍRSÁG CSÖKKENTÉSE

A. A bírság csökkentésére vonatkozó kérelemre való jogosultság követelményei

(23)	Azok a vállalkozások, amelyek felfedik részvételüket a Közösséget érintő állítólagos kartellben, és amelyek nem felelnek meg a fenti II. szakasz feltételeinek, még jogosultak lehetnek az egyébként kiszabható bírság csökkentésére.

(24)

Annak érdekében, hogy jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak a Bizottság rendelkezésre kell bocsátania az állítólagos jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest és meg kell felelnie a 12. cikk a) alpontjától a c) alpontjáig meghatározott halmozott feltételeknek.

(25)

A „hozzáadott érték” fogalma arra vonatkozik, hogy a benyújtott bizonyíték jellege és/vagy részletessége folytán mennyiben segíti a Bizottságot a kérdéses tényállás bizonyításában. Ennek mérlegelésében a Bizottság általában értékesebbnek tekinti azokat az írásos bizonyítékokat, amelyek a bizonyítandó tényállás időszakából származnak. mint a később keletkezett bizonyítékokat. Ehhez hasonlóan a kérdéses tényállással kapcsolatos közvetlen terhelő bizonyítékokat általában nagyobb értékűnek tekinti, mint a közvetett vonatkozásúakat. Hasonlóképpen, az ügyben érintett más vállalkozások elleni bizonyítékok esetében a bizonyíték értékére hatást gyakorol, hogy milyen mértékben szükséges annak más forrásokból történő alátámasztása, ezért a meggyőző erejű bizonyítékokat nagyobb értékűnek fogják tekinteni, mint az olyanokat, mint például a nyilatkozatok, amelyek megerősítést igényelnek vitás esetekben.

(26)

A Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti, hogy a vállalkozásnak nyújtott csökkentés mértéke az egyébként kiszabható bírsághoz képest mekkora. A következők szerint:

—	az első vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 30–50 %-os csökkentés,

—	a második vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 20–30 %-os csökkentés,

—	a további vállalkozások esetében, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltatnak: 20 %-ig terjedő csökkentés.

Annak érdekében, hogy e tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottság figyelembe veszi a 24. pont feltételeinek megfelelő bizonyíték benyújtásának időpontját, valamint a bizonyíték tényleges értékét.

Amennyiben a bírság alóli mentességet kérelmező elsőként nyújtja be a meggyőző erejű bizonyítékot a 25. pont értelmében, amelyet a Bizottság kiegészítésül felhasznál a jogsértés súlyosságának vagy időtartamának növeléséhez, a Bizottság nem fog ilyen kiegészítéseket számításba venni, amikor bírságot szab ki a bizonyítékot szolgáltató vállalkozás ellen.

B. Eljárás

(27)

Annak a vállakozásnak, amely a bírság csökkentéséért folyamodik, hivatalos kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz és elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia az állítólagos kartellről, hogy a közlemény 24. pontjával összhangban jogosulttá váljon a bírság csökkentésére. Az olyan bizonyítékok önkéntes benyújtását a Bizottsághoz, amelyeket a benyújtó vállakozás a közlemény III szakasza szerinti kivételes elbánáshoz tekintetbe kíván vétetni, a benyújtás időpontjában világosan kell meghatározni mint a bírság csökkentése iránt benyújtott hivatalos kérelem részét.

(28)

Kérésre a Versenypolitikai Főigazgatóság elismervényt ad a vállalkozás bírság csökkentésére vonatkozó kérelméről és a bizonyítékok azt követő benyújtásáról, megerősítve a dátumot és adott esetben mindenegyes benyújtás idejét. A Bizottság nem foglal állást a bírság csökkentésére vonatkozó kérelemről mindaddig, amíg állást nem foglalt az ugyanazzal a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban már benyújtott, a bírság alóli feltételes mentességet igénylő kérelmek tekintetében.

(29)

Amennyiben a Bizottság arra az előzetes következtetésre jut, hogy a vállalkozás által benyújtott bizonyíték a 24. és 25. pont értelmében jelentős hozzáadott értéket képvisel, és a vállalkozás megfelel a 12. pont, valamint a 27. pont feltételeinek, legkésőbb a kifogásközlés elküldésének napján írásban értesíti a vállalkozást arról a szándékáról, hogy a 26. pontban meghatározott valamelyik tartomány szerint a bírság csökkentését kívánja alkalmazni. A Bizottság ugyaneddig a határidőig írásban tájékoztatni fogja a vállalkozást, ha arra az előzetes következtetésre jut, hogy a vállalkozás nem jogosult a bírság csökkentésére. A Bizottság figyelmen kívül hagyhatja a bírság csökkentése iránt benyújtott kérelmet azon az alapon, hogy azt a kifogásközlés kiadása után nyújtották be.

(30)

A Bizottság a közigazgatási eljárás végén hozott határozatban értékeli minden olyan vállalkozásnak a mérsékléssel kapcsolatos végleges helyzetét, amely a bírság csökkentésére vonatkozóan kérelmet nyújtott be. A Bizottság minden ilyen végleges határozatában meghatározza a következőket:

a)	a vállalkozás által szolgáltatott bizonyíték jelentős hozzáadott értéket képvisel-e az ugyanakkor már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest;

b)	eleget tett e a 12. pont a) alpontjától a c) alpontjáig megállapított feltételeknek;

c)	a csökkentés pontos mértékét, amelyet a vállalkozás megkap a 26. pontban megállapított tartományok szerint.

Amennyiben a közigazgatási eljárás befejezésekor a vállalkozás nem felel meg a 12. pontban meghatározott feltételeknek, a vállalkozás nem részesülhet semmilyen kedvező elbánásban a közlemény értelmében.

IV. A KÖZLEMÉNY ALAPJÁN ELFOGADOTT TÁRSASÁGI NYILATOKOZATOK

(31)

A társasági nyilatkozat a vállalkozás által – vagy annak nevében – a Bizottsághoz önként benyújtott nyilatkozat arról, hogy tudomása van egy kartell létezéséről és abban betöltött szerepéről, amely kifejezetten azért készül, hogy e közlemény értelmében nyújtsák be. A Bizottsághoz e közleménnyel kapcsolatban intézett bármely írásos nyilatkozat a Bizottság aktájának részét képezi és bizonyítéknak kell tekinteni.

(32)

A kérelmező kérésére a Bizottság elfogadhatja a társasági nyilatokozat szóbeli benyújtását, kivéve, ha a kérelmező már felfedte a társasági nyilatkozat tartalmát harmadik felek számára. A szóbeli nyilatkozattételt a Bizottság irodájában rögzítik és arról átirat készül. Az 1/2003/EK tanácsi rendelet (6) 19. cikkével és a 773/2004/EK (7) bizottsági rendelet 3. és 17. cikkével összhangban, a szóbeli nyilatkozatot tevő vállalkozásoknak megadják a lehetőséget, hogy ellenőrizzék a felvétel pontosságát – amely rendelkezésre áll a Bizottságirodájában – és helyesbítsék a szóbeli nyilatkozat tartalmát egy adott határidőn belül. A vállalkozások lemondhatnak erről a jogukról az említett határidőn belül, amely esetben attól az időtől kezdve a felvételt jóváhagyottnak kell tekinteni. A szóbeli nyilatkozat tényleges vagy hallgatólagos jóváhagyását vagy bármely helyesbítés benyújtását követően a vállalkozásnak meg kell hallgatnia a felvételt a bizottsági helyszínen és ellenőrizni az átirat pontosságát egy adott határidőn belül. Amennyiben ennek a követelménynek nem felelnek meg, az a közlemény szerinti kedvezményes elbánás elvesztéséhez vezethet.

(33)

A társasági nyilatkozathoz hozzáférést csak a kifogásközlés címzettjei részére hagynak jóvá, feltéve, hogy vállalják – a nevükben hozzáférést kapott jogi tanácsadójukkal együtt –, hogy nem készítenek mechanikus vagy elektronikus másolatot a társasági nyilatkozatról, amelyhez hozzáférést kaptak, biztosítva, hogy a társasági nyilatkozatról kapott információt kizárólag az alább meghatározott célból használják fel. Más résztvevők, mint például a panaszosok nem kapnak hozzáférést a társasági nyilatkozatokhoz. A Bizottság úgy véli, hogy a társasági nyilatkozat ilyen jellegű különleges védelme nem indokolt attól a pillanattól kezdve, mikor a kérelmező felfedi annak tartalmát harmadik felek számára.

(34)

A Bizottság aktájába való betekintés szabályairól szóló bizottsági közleménnyel (8) összhangban az aktába való betekintés azzal a feltétellel biztosítható, hogy az ily módon megszerzett információ csak olyan bírósági vagy közigazgatási eljárás céljaira használható fel, amely a Közösség ugyanazon versenyszabályainak alkalmazásásra irányul, mint a szóban forgóközigazgatási eljárás. Az ilyen információ felhasználását más célra az eljárás során a közlemény 12 pontja és 27. pontja szerint az együttműködés hiányának kell tekinteni. Amennyiben ilyen nem engedélyezett felhasználásra kerül sor az után, hogy az eljárás során a Bizottság már elfogadta a tiltó határozatot, a Bizottság a közösségi bíróságok előtt folyó bármely eljárásban kérheti a Bíróságtól a felelős vállalkozás számára kiszabott bírság megnövelését. Amennyiben az információt bármikor ettől eltérő célra használják fel külső jogász bevonásával, a Bizottság bejelentheti az esetet a külső jogász kamarájánál, fegyelmi eljárás indítása céljából.

(35)

A közlemény értelmében készített társasági nyilatkozatokat csak a tagállamok versenyhatóságainak fogják átadni a 2003/1 rendelet (9) 12. cikke értelmében, feltéve, hogy a hálózati együttműködésről szóló közleményben megállapított feltételeknek megfelelnek és a fogadó versenyhatóság által biztosított felfedés elleni védelem egyenértékű a Bizottság által biztosított védelemmel.

V. ÁLTALÁNOS MEGFONTOLÁSOK

(36)

A Bizottság nem foglal állást a feltételes mentesség megadásáról vagy a kérelem jóváhagyásáról, amennyiben kiderül, hogy a kérelem olyan jogsértésre vonatkozik, amely meghaladja a 2003/1 rendelet 25. cikkének 1. bekezdése b) pontjában meghatározott öt éves büntetési időkorlátot, mert az ilyen kérelmek okafogyottá válnak.

(37)

A Hivatalos Lapban történő közzétételtől ez a közlemény lép a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002-es bizottsági közlemény helyébe minden olyan esetben, ahol egyetlen vállalkozás sem lépett kapcsolatba a Bizottsággal az abban a közleményben meghatározott kedvező elbánás igénybevétele céljából. E közlemény 31–35. pontjai azonban – a közzétételét követően – valamennyi, a bírságok alóli mentességre és a bírság összegének csökkentésére irányuló függőben lévő és új kérelemre alkalmazzák.

(38)	A Bizottság tisztában van azzal, hogy e közlemény jogos elvárásokat teremt, amellyel a vállalkozások számolhatnak, ha a Bizottságot kartell fennállásáról tájékoztatják.

(39)

A Bizottság gyakorlatának megfelelően azt a tényt, hogy egy vállalkozás a közigazgatási eljárás folyamán együttműködött a Bizottsággal, a határozatban jelzik a bírság alóli mentességnek vagy a bírság csökkentésének indoklása végett. Az a tény, hogy biztosított a bírság alóli mentesség vagy a bírság csökkentése, nem védi meg a vállalkozást az EK-Szerződés 81. cikkének megsértésében való részvételéből eredő polgári jogi következményektől.

(40)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy azoknak a dokumentumoknak és írásbeli vagy felvett nyilatkozatoknak a nyilvánosságra hozatala, amelyeket e közleménnyel összefüggésben kap, ellentétes lenne bizonyos magán, illetve közérdekekkel, mint például a helyszíni vizsgálatok és vizsgálati tevékenységek céljának az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti védelmével (10), a határozat elfogadása után is.

(1) Ebben a szövegben az EKSz. 81. cikkének említése felöleli az EGT-Megállapodás 53. cikkét, amennyiben azt a Bizottság alkalmazza az EGT-Megállapodás 56. cikkében meghatározott szabályok alapján.

(2) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(3) A küszöb elérését a vizsgálatokat megelőzően kell értékelni, vagyis annak figyelembevétele nélkül, hogy az adott helyszíni vizsgálat sikeres volt-e vagy sem, vagy hogy a helyszíni vizsgálatra sor került-e vagy sem. Az értékelés kizárólag a kérelmező által benyújtott információk típusának és minőségének alapján történik.

(4) A társasági nyilatkozat lehet írott dokumentum a vállakozás aláírásával vagy nevében aláírva vagy szóban tett nyilatkozat.

(5) Ennek értelmében a kérelmező köteles pontos, nem félrevezető és teljes információt adni. Cfr: Az Európai Bíróság 2006. június 29-i ítéletét a C-301/04 sz. Bizottság kontra SGL Carbon AG és mások ügyben, a 68-70. bekezdések, valamint az Európai Bíróság ítéletét a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P.–C-208/02. P. és C-213/02. P. sz. Dansk Rørindustri A/S és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben, 395–399 bekezdések.

(6) HL L 1., 2003.1.4., 1. o.

(7) HL L 123., 2004.4.27., 18. o.

(8) HL C 325., 2005.12.22., 7. o.

(9) Bizottsági közlemény a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről, HL C 101, 2004.4.27., 43. o.

(10) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 298

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	49. évfolyam 2006. december 8.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Tájékoztatások
	Tanács
2006/C 298/1	A Tanács határozata (2006. november 7.) a trópusi faanyagok nemzetközi tanácsában a trópusi faanyagokról szóló 1994. évi nemzetközi megállapodás hatályának meghosszabbításával kapcsolatban a Közösség által képviselendő álláspontról	1

2006/C 298/2	A Tanács határozata (2006. november 28.) az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség igazgatótanácsának egy póttagja hivatalának betöltéséről	2

2006/C 298/3	A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések az oktatás és a képzés hatékonyságáról és méltányosságáról	3

2006/C 298/4	A Tanács határozata (2006. november 28.) az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért igazgatótanácsa egy tagja és egy póttagja hivatalának betöltéséről	7

2006/C 298/5	A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések a szakoktatás és szakképzés (VET) területén való fokozott európai együttműködés jövőbeni prioritásairól (a 2004. november 15-i tanácsi következtetések felülvizsgálata)	8

	Bizottság
2006/C 298/6	Euro-átváltási árfolyamok	12

2006/C 298/7	A 2004/17/EK irányelv 30. cikke alapján benyújtott kérelemről szóló közlemény	13

2006/C 298/8	A tagállamok tájékoztatása az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK rendelet értelmében engedélyezett állami támogatásokról ( 1 )	14

2006/C 298/9	Bizottsági közlemény az állami támogatások visszatérítése esetén 2006. szeptember 1-jétől a 25 tagállamban alkalmazandó kamatlábakról és referencia/diszkont rátákról – A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete (HL L 140., 2004. április 30., 1. o.) 10. cikkének, valamint a referencia és diszkont ráták megállapítási módjáról szóló Bizottsági közleménynek (HL C 273., 1997. szeptember 9., 3. o.) megfelelően közzétéve	15

2006/C 298/0	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4461 – Accor Services France/Groupe Caisse d'Épargne/Accor Emploi Services Universel JV) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	16

2006/C 298/1	Bizottsági közlemény a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről ( 1 )	17

2006/C 298/2	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.4390 – PHL/IBFF) ( 1 )	23

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3297
JPY	Japán yen	152,87
DKK	Dán korona	7,4554
GBP	Angol font	0,67610
SEK	Svéd korona	9,0345
CHF	Svájci frank	1,5875
ISK	Izlandi korona	91,85
NOK	Norvég korona	8,0945
BGN	Bulgár leva	1,9558
CYP	Ciprusi font	0,5781
CZK	Cseh korona	27,968
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	256,04
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,6986
MTL	Máltai líra	0,4293
PLN	Lengyel zloty	3,8103
RON	Román lej	3,4270
SIT	Szlovén tolar	239,67
SKK	Szlovák korona	35,460
TRY	Török líra	1,9045
AUD	Ausztrál dollár	1,6827
CAD	Kanadai dollár	1,5275
HKD	Hongkongi dollár	10,3283
NZD	Új-zélandi dollár	1,9261
SGD	Szingapúri dollár	2,0449
KRW	Dél-Koreai won	1 215,21
ZAR	Dél-Afrikai rand	9,3800
CNY	Kínai renminbi	10,4030
HRK	Horvát kuna	7,3495
IDR	Indonéz rúpia	12 063,70
MYR	Maláj ringgit	4,7105
PHP	Fülöp-szigeteki peso	65,727
RUB	Orosz rubel	34,8610
THB	Thaiföldi baht	47,293


	(1) EGT vonatkozású szöveg