7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/1

A Tanács következtetései a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről

(2006/C 297/01)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

Figyelembe véve, hogy:

—	a kulturális örökség, valamint a kulturális tartalom és kifejezésmódok megtestesítik és közvetítik az Európai Unió közös és alapvető értékeit, továbbá bizonyítják Európa kulturális és nyelvi sokszínűségét;

—

a kulturális tartalom kulcsfontosságú társadalmi és gazdasági szerepet játszik. A polgárok között és a kutatói társadalomban valós igény van a digitális tartalomra. Kulturális örökségünk digitalizálása és online hozzáférhetősége lendületet adhat az alkotó tevékenységnek és támogathat más ágazatokhoz – például a tanuláshoz és az idegenforgalomhoz – kapcsolódó tevékenységeket is, a lisszaboni stratégiával összhangban fokozva ezáltal Európa versenyképességét és növekedését;

—

a párhuzamos erőfeszítések elkerülése és a szinergiateremtés érdekében összehangolt, közösségi szintű fellépésre van szükség; e fellépésnek azonban figyelembe kell vennie, hogy a tagállamokban a tartalmak digitalizálása és a digitális megőrzés terén tapasztalható előrehaladás és koordináció jelenlegi mértéke, továbbá az e területtel kapcsolatos nemzeti prioritások erős eltéréseket mutatnak.

1. ÜDVÖZLI

—	a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló bizottsági közleményt és ajánlást az „i2010: digitális könyvtárak” kezdeményezés részeként.

2. TÁMOGATJA

—	a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló bizottsági ajánlás mögött meghúzódó stratégiai célkitűzéseket és az ajánlás főbb elemeit.

—

az európai digitális könyvtár gondolatát, amely olyan közös, többnyelvű hozzáférési pontként működne, amelyen keresztül elérhető Európa szétszórtan fellelhető – vagyis különböző helyeken különböző szervezetek által őrzött – digitális kulturális öröksége, és amely mindenféle kulturális anyag (szövegek, audiovizuális anyagok, múzeumi tárgyak, levéltári gyűjtemények stb.) előtt nyitva áll, továbbá amelynek célja a kritikus mennyiségű forrás gyors elérhetővé tétele a felhasználók számára.

3. ELISMERI

—	a tagállamokban a levéltárak, könyvtárak és múzeumok tartalmának digitalizálása és online hozzáférhetővé tétele érdekében folyamatban lévő különböző erőfeszítéseket, és azt, hogy az egyes tagállamok különböző szintű előrelépéseket tettek.

—	a digitalizálással foglalkozó nemzeti képviselői munkacsoport által, többek között a dinamikus cselekvési terven keresztül (1) a tagállamok közötti tapasztalatcsere, és az előrehaladás figyelemmel kísérése érdekében végzett értékes koordinációs munkát.

—	annak szükségességét, hogy ezt a koordinációt beágyazzák a Közösség intézményi keretébe.

4. HANGSÚLYOZZA

—

a CENL (az Európai Nemzeti Könyvtárosok Konferenciája) által európai szinten végzett értékes munkát

—	az Európai Könyvtár (TEL) – mint az európai nemzeti könyvtárak kollektív forrásának kapuja – megszervezése és létrehozása terén,

—	az európai digitális könyvtár létrehozásának előmozdítása érdekében

—	az egyes tagállamokban található múzeumi, könyvtári és levéltári digitális gyűjtemények leírására és összekapcsolására, valamint az e gyűjteményekhez való hozzáférés lehetővé tételére irányuló, a Michael (2) és a Michael Plus projekt keretében folyamatban lévő munkát;

—	hogy a könyvtárak, múzeumok és levéltárak közötti kiegyensúlyozott együttműködés megvalósítására irányuló jövőbeni munkát ezekre és az ezekhez kapcsolódó kezdeményezésekre kell alapozni;

—

hogy miközben az európai digitális könyvtár mindenféle kulturális anyag (szövegek, audiovizuális anyagok, múzeumi tárgyak, levéltári gyűjtemények) tekintetében a kezdetektől fogva koncepcionális és technikai előkészületeket folytat, a kezdeti időszakban kihasználhatja a kritikus tömegű többnyelvű szöveges anyagban rejlő lehetőségeket.

—	hogy a szellemi tulajdonjog területére vonatkozó közösségi és nemzetközi jogszabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett fontos, hogy megkezdődjön a tartalom digitalizálását, megőrzését és hozzáférhetőségét célzó munka.

5. TUDOMÁSUL VESZI, HOGY

—	a Bizottság tanulmányt szándékozik készíteni a kultúra digitalizálásának az Európai Unióban elért eredményeiről, a digitális források hosszú távú megőrzésének társadalmi-gazdasági hatásairól, valamint a szabad hozzáférésű források társadalmi-gazdasági hatásairól;

—	a Bizottság a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram keretében társfinanszírozást szándékozik nyújtani a digitalizálással és a digitális megőrzéssel foglalkozó kompetenciaközpontok hálózatához.

6. FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY

—	foglalkozzanak a bizottsági ajánlásban meghatározott, a kulturális anyagok digitalizálásához és online hozzáférhetőségéhez, valamint a digitális megőrzéshez kapcsolódó kérdésekkel, és különösen az e következtetésekben kiemelt vonatkozásaikkal;

—

első lépésként, a mellékelt indikatív ütemtervvel összhangban és figyelembe véve a tagállamok eltérő kiindulási pontját,

—	támogassák a digitalizálásra és a digitális megőrzésre vonatkozó nemzeti stratégiákat és célkitűzéseket;

—	járuljanak hozzá az Európai Digitális Könyvtárhoz, azaz a közös, többnyelvű hozzáférési ponthoz, amelyen keresztül elérhető Európa szétszórtan fellelhető kulturális öröksége;

—	javítsák a kulturális anyagok digitalizálásának és online hozzáférhetőségének, valamint a digitális megőrzésének keretfeltételeit;

—	erősítsék a kapcsolódó kérdésekről a tagállamokon belül és azok között folytatott koordinációt;

—	járuljanak hozzá az európai szinten elért eredmények hatékony áttekintéséhez.

7. FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY

—

első lépésként, a mellékelt indikatív ütemtervvel összhangban:

—	ösztönözze és koordinálja az európai digitális könyvtár létrehozására irányuló munkát, amely olyan közös, többnyelvű hozzáférési pontként működne, amelyen keresztül elérhető Európa szétszórtan fellelhető digitális kulturális öröksége;

—

elsősorban egy, a tagállamok képviselőiből álló – a folytonosság, többek között a hatékony átmeneti szabályok biztosításával és a megszerzett tapasztalat és szakértelem alapján a digitalizálással foglalkozó nemzeti képviselői munkacsoport által végzett koordinációs munkát a Közösség intézményi keretében folytató – csoport létrehozása révén járuljon hozzá a kulturális anyagok digitalizálására és online hozzáférhetőségére, valamint a digitális megőrzésre vonatkozó szakpolitikák jobb koordinációjához.

—	határozza meg a digitalizálásra, az online hozzáférhetőségre és a digitális megőrzésre vonatkozó keretfeltételeket;

—	különböző kiindulási pontjaik figyelembevételével értkelje a tagállamok által a vonatkozó kérdések terén elért általános előrehaladást; valamint az európai digitális könyvtár létrehozása terén elért általános előrehaladást, és erről tájékoztassa a Tanácsot.

(1) A kulturális és tudományos tartalmak digitalizálásának uniós koordinációjára vonatkozó dinamikus cselekvési terv.

(2) Az európai kulturális örökség többnyelvű nyilvántartása

MELLÉKLET

KIEMELT INTÉZKEDÉSEK ÉS INDIKATÍV (1) ÜTEMTERV

A. A TAGÁLLAMOK TEVÉKENYSÉGEI ÉS CÉLJAI

A digitalizálásra és a digitális megőrzésre vonatkozó nemzeti stratégiák és célkitűzések támogatása az alábbiak révén:

A kulturális anyagok digitalizálására vonatkozó tervek és nemzeti stratégiák kidolgozása és naprakésszé tétele	2007
A hosszú távú megőrzésre és a kötelespéldány-szolgáltatásra vonatkozó nemzeti stratégiák kidolgozása	2008 közepe
Mennyiségi és minőségi célok megállapítása, beleértve a kulturális anyagok kötelespéldány-szolgáltatásához, digitalizálásához, online hozzáférhetőségéhez és hosszú távú megőrzéséhez szükséges pénzügyi terv több évre történő meghatározását is	2007
A digitalizálás terén a köz- és magánszféra partnerségére vonatkozó lehetőségek vizsgálata, valamint adott esetben e partnerség kezdeményezése és előmozdítása	2007-2008

A tagállamokon belül és azok között folytatott koordináció erősítése az alábbiak révén:

A kulturális tartalmakra vonatkozó digitalizálási tevékenységek nemzeti koordinációs mechanizmusának létrehozása, regionális és helyi szinten is	2007
Információcsere a többi tagállammal a szinergiateremtés, a széttöredezettség és az átfedések kiküszöbölése érdekében	2007-2008
A digitalizálandó anyagok kiválasztására vonatkozó közös kritériumok kidolgozása, európai szintű hozzáadott érték biztosítása céljából	2007

Az Európai Digitális Könyvtárhoz való hozzájárulás az alábbiak révén:

A kulturális intézmények számára ütemtervek és ösztönzők kidolgozása annak érdekében, hogy azok a már meglévő és a frissen digitalizált anyagaikat az európai digitális könyvtár rendelkezésére bocsássák	2007
A tartalomtulajdonos magánszemélyek ösztönzése, hogy a szerzői jogi oltalom alatt álló anyagaikat tegyék kereshetővé és hozzáférhetővé a közös, többnyelvű hozzáférési ponton keresztül	2008-2009
Olyan megállapodások vagy kollektív szerződések kötése a jogtulajdonosok és a kulturális intézmények, például archívumok, könyvtárak és múzeumok között, amelyek értelmében az utóbbiak szerződéses alapon online hozzáférhetővé tehetik a szerzői jogi oltalom alatt álló anyagokat	2009

Az európai szinten elért eredmények hatékony áttekintéséhez való hozzájárulás az alábbiak révén:

A nemzeti szinten elért eredmények és a nemzeti szinten szerzett tapasztalatok értékelése	2008 tavasza
A Bizottság tájékoztatása ezen eredményekről és tapasztalatokról, továbbá a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló bizottsági ajánlás és e következtetések különböző elemeire vonatkozóan tett intézkedésekről	2008 tavasza

A kulturális anyagok digitalizálása és online hozzáférhetősége, valamint a digitális megőrzés keretfeltételeinek javítása az alábbiak révén:

A nemzeti jogszabályokban a kulturális anyagok digitalizálása és online – megfelelő feltételek mellett többek között tanulmányi és kutatási vagy egyéb felhasználási célra való – hozzáférhetősége előtt álló akadályok felszámolására irányuló intézkedések meghatározása és foganatosítása	2008
A gazdátlan művek és a kereskedelmi forgalomban már nem beszerezhető művek digitalizálását és online hozzáférhetőségét elősegítő mechanizmusok létrehozása a tartalomtulajdonos érdekeinek és jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett	2008
Jogi vagy egyéb hatékony keret létrehozása a digitális megőrzés támogatására; ez magában foglalja a digitális kulturális anyagok kötelespéldány-szolgáltatását az erre jogilag felhatalmazott intézmények számára és az ilyen intézmények általi webes szüretelést, figyelembe véve többek között a közösségi adatvédelmi jogszabályokat, valamint a sokszorosítást és a migrációt is.	2009
A kulturális intézmények ösztönzése a digitális megőrzésre vonatkozó műszaki előírásoknak a digitalizáció szervezeti munkafolyamatán belüli végrehajtására.	2008

B. A BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGEI ÉS CÉLJAI

Az európai digitális könyvtár létrehozására irányuló munka ösztönzése és koordinálása az alábbiak révén:

Azon erőfeszítések koordinálása és ösztönzése, amelyek célja egy közös, többnyelvű hozzáférési pont létrehozása a kulturális anyagok terjesztése érdekében	2007-től kezdődően
Az interoperabilitás lehetővé tétele érdekében a szabványokkal kapcsolatos kérdések megoldására, valamint a többnyelvű hozzáférés eredményes kezelésére irányuló munka koordinálása és ösztönzése	2007-2008
Fórum biztosítása a magánszférával és a vonatkozó szervezetekkel folytatandó tárgyalások céljára annak érdekében, hogy kidolgozzák az anyagoknak a közös hozzáférési pont számára történő biztosításának elveit	2007-2008
Pénzügyi és egyéb források biztosítása az európai szintű tevékenységek számára; a digitalizálással és digitális megőrzéssel foglalkozó kompetenciaközpontok európai hálózata hetedik keretprogram keretében történő létrehozásának támogatása, a tagállamok eltérő lehetőségeinek és a különböző típusú kulturális tartalmak különleges jellemzőinek teljes mértékű figyelembevételével; a többnyelvű hozzáférési pontba integrálható, innovatív szolgáltatásokat támogató technológiák hetedik keretprogram keretében történő támogatása	2007-től kezdődően

A kulturális anyagok digitalizálására és online hozzáférhetőségére, valamint a digitális megőrzésre vonatkozó szakpolitikák jobb koordinációjához való hozzájárulás az alábbiak révén:

A tagállamok által végzett tevékenységek figyelemmel kísérése, valamint a tagállamok közötti együttműködés támogatása	2007-től kezdődően
Segítségnyújtás a tagállamok számára abban, hogy meghatározzák a problémákat, figyelemmel kísérjék a szűk keresztmetszeteket és szükség esetén javaslatot tegyenek a digitalizálási folyamat beindítására	2008-2009
A tagállamok által kijelölt szakértőkből álló – a folytonosság, többek között a hatékony átmeneti szabályok biztosításával és a megszerzett tapasztalat és szakértelem alapján a digitalizálással foglalkozó nemzeti képviselői munkacsoport által végzett koordinációs munkát a Közösség intézményi keretében folytató – csoport létrehozása	2007

A keretfeltételek meghatározása az alábbiak révén:

Javaslattétel néhány konkrét jogi kérdésnek – mint például a gazdátlan és a kereskedelmi forgalomban már nem beszerezhető művek – a tartalomtulajdonos érdekeinek és jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett történő megoldására, valamint azok hatékonyságának biztosítása határokon átnyúló összefüggésben	2008-2009
Az azonosított szűk keresztmetszetek alapján európai szintű korrekciós intézkedésekre történő javaslattétel, amennyiben a „rugalmas koordináció” nem vezet a várt eredményre	2008-2009

Az általános előrehaladás európai szinten történő vizsgálata az alábbiak révén:

A tagállamok által elért eredmények és az európai digitális könyvtár létrehozására irányuló munka figyelemmel kísérése a nemzeti és európai szinten gyűjtött adatokon alapuló mennyiségi és minőségi mutatók segítségével	2007-től kezdődően
Jelentés benyújtása a tagállamok által elért eredményekről és a közös, többnyelvű hozzáférési pont létrehozása terén elért eredményekről, és különösen annak a vizsgálata, hogy a „rugalmas koordináció” megközelítés mennyire volt sikeres	2008

(1) A tevékenységekkel és célkitűzésekkel kapcsolatos javasolt ütemterv elérendő célokat fogalmaz meg a tagállamok és a Bizottság számára, de nem rendelkezik kötelező jelleggel.

7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/6

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás – A fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célok megvalósítása a fiatalok aktív európai polgári szerepvállalásának ösztönzése érdekében

(2006/C 297/02)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

mivel:

(1)

A Tanács 2002. június 27-i állásfoglalásában (1) elfogadta a koordináció nyílt módszerét, mint az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés új keretét, és jóváhagyta az Európai Bizottság „Új lendület Európa fiataljai számára” című, 2001. novemberi fehér könyvében ifjúságpolitikai prioritásként kiemelt négy témakört, nevezetesen a fiatalok részvételének, tájékoztatásának és önkéntes tevékenységeinek, valamint az ifjúság jobb megértésének és megismerésének kérdését;

(2)	A Tanács 2003. november 25-i állásfoglalásában (2) a koordináció nyílt módszerének keretében közös célkitűzéseket fogadott el a fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatosan, továbbá megállapodott egy, e célkitűzések megvalósításáról szóló jelentés 2005 végéig történő elkészítéséről;

(3)	Az Európai Tanács 2005. márciusi ülésén (3) – a lisszaboni célkitűzések eléréséhez hozzájáruló eszközök egyikeként – elfogadta az Európai Ifjúsági Paktumot;

(4)

A fiatalok tájékoztatására vonatkozó közös célkitűzések végrehajtásáról szóló, 2005. május 24-i állásfoglalásában (4) a Tanács megállapodott abban, hogy az ifjúságra orientált információs struktúrák hálózatba szervezésének fokozására és a fiatalok tájékoztatásában közreműködő személyek folyamatos képzésére összpontosít;

(5)	A fiataloknak a képviseleti demokrácia rendszerében való részvételének növeléséről szóló, 2005. május 24-i állásfoglalásában (5) a Tanács megállapodott abban, hogy 2006-ban összeül, hogy a részvételi prioritásról szóló nemzeti jelentések alapján áttekintse az e célkitűzés terén elért eredményeket;

(6)	Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretében végzett tevékenységek mérlegéről szóló, 2005. május 24-i állásfoglalásában (6) a Tanács a koordináció nyílt módszerének végrehajtási eljárásait továbbfejlesztő intézkedésekről állapodott meg;

(7)

A Tanács „Napirenden az európai fiatalokat foglalkoztató kérdések” tárgyú, 2005. november 15-i állásfoglalásában (7) felkérte a Bizottságot arra, hogy fejlessze a strukturált párbeszédet, valamint felhívta a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy 2009-ben értékeljék az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretét;

(8)

2006. július 20-i közleményében (8) a Bizottság a fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célok helytállóságának és érvényességének megerősítését, valamint az elfogadott cselekvési irányok megvalósításának kiigazítását és fokozását javasolta. A Bizottság továbbá konkrét intézkedéseket javasolt a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd kialakítására és a koordináció nyílt módszerének megerősítésére;

tudomásul véve, hogy

Az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség európai ifjúsági információs chartájában a minimumszabályokra és minőségbiztosítási intézkedésekre vonatkozóan megállapít néhány irányelvet, amely az ifjúságpolitika részét képező, a fiatalok tájékoztatásával kapcsolatos munkához való, átfogó, következetes és összeghangolt megközelítés elemeként szolgálhat;

A fiataloknak a helyi közösségek és régiók életében való részvételéről szóló, felülvizsgált európai chartájában az Európa Tanács hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megteremtsék a fiatalok és a helyi és regionális hatóságok közötti valódi párbeszéd és partnerség feltételeit, valamint lehetővé tegyék a fiatalok és képviselőik teljes jogú részvételét az őket érintő politikák alakításában;

HANGSÚLYOZZÁK, HOGY

1.	a fiatalok európai népességen belüli arányának csökkenése által támasztott társadalmi-gazdasági és kulturális kihívásoknak tükröződniük kell az ifjúsággal és a nemzedékekkel kapcsolatos közösségi politikákban;

2.	a lisszaboni stratégia növekedési, foglalkoztatási célkitűzéseinek, valamint a polgári szerepvállalást célzó politikáknak a hatékony megvalósítása tekintetében a több ágazatra kiterjedő ifjúságpolitika nagy fontossággal bír;

3.	a fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös prioritások lendületet adtak a nemzeti ifjúságpolitikáknak, és továbbra is alapvető a szerepük a polgári szerepvállalásnak – a különösen a hátrányosabb helyzetű – fiatalok körében való ösztönzése tekintetében;

4.	az ifjúsági szervezetek szerepe kulcsfontosságú az ifjúság részvételének elősegítésében és előmozdításában, valamint a fiatalok – képességeik legjobb kihasználását segítő – támogatásában;

5.	az ifjúságpolitika alakítása során a fiatalokat érintő kérdésekről folytatott megbeszélésekben lényeges a fiatalokkal foglalkozó és az ifjúsági szervezetekben tevékeny fiatalok, valamint az ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kutatók – szakterületüknek megfelelő – részvétele;

6.	a polgári szerepvállalás fogalmát ki kell terjeszteni oly módon, hogy az a társadalmi és politikai dimenziók mellett a kulturális, a gazdasági és a fejlődő technológiai szempontokat is magában foglalja;

7.	a polgári szerepvállalás különböző létező formáit a demokrácia megerősítésére irányuló lehetőségnek és a politikai napirenden megjelenő új kérdéseknek kell tekinteni;

8.	az ifjúságpolitika terén a koordináció nyílt módszerét – mint a közös célkitűzések jobb végrehajtásának eszközét – a nemzeti ifjúságpolitikai programok és stratégiák kialakításakor meg kell erősíteni.

EGYETÉRTENEK ABBAN, HOGY

1.	az ifjúság részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos, 2003-ban elfogadott közös célkitűzések továbbra is helytállóak és érvényesek;

2.	az ifjúság részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célkitűzésekre vonatkozóan elfogadott, a mellékletben foglalt cselekvési irányokat ki kell igazítani és fejleszteni kell;

3.	az ifjúsági területen és az ifjúsági szervezetekben tevékenykedő fiatalokkal, valamint az ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kutatókkal folytatott vita és párbeszéd fórumait – a helyi szinttől európai szintig – megfelelőbben kell strukturálni és tovább kell fejleszteni;

4.	a fiatalok véleményét és a fiatalokat foglalkoztató kérdéseket az alulról felfelé és a felülről lefelé irányuló párbeszédben egyaránt figyelembe kell venni annak érdekében, hogy az ifjúság életének azon aspektusai is teret nyerjenek, amelyeket ők maguk fontosnak tartanak;

5.	e strukturált párbeszédet és eredményét kellő mértékben figyelembe kell venni a megfelelő szinteken való politikai döntéshozatal során;

6.	a fiatalok, a jelenlegi és a jövőbeli tanácsi elnökségek, az Európai Parlament és a Bizottság képviselőinek részvételével informális fórumot kell létrehozni, amely – az ifjúságpolitikai programok közötti összhangot és folyamatosságot biztosítandó – rendszeresen ülésezne;

7.	az ifjúság európai polgárságtudatának növelése érdekében ki kell aknázni az egyéb kezdeményezésekben – így a Bizottság „demokrácia, párbeszéd és vita” D-tervében (9) – rejlő lehetőségeket;

a 2009-ig a strukturált párbeszéd keretében megvitatandó kiemelt témák 2007-ben a társadalmi befogadás és sokféleség, 2008-ban a kultúrák közötti párbeszéd, 2009-ben pedig az ifjúságpolitika területén folytatott további együttműködéssel kapcsolatos kilátások lesznek. E kérdéseket az ifjúsági koordináció nyílt módszere és az Európai Ifjúsági Paktum keretében meghatározott kiemelt témákkal párhuzamosan, valamint az ifjúságpolitika területén elfogadott horizontális prioritásokkal, úgymint a megkülönböztetés-mentesség és az egészség kérdésével együtt kell megvitatni. Az elnökségek saját programjuknak megfelelően tovább alakítják ezeket a témákat.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT, HOGY

1.	2007 márciusának végéig határozzák meg a részvétel és tájékoztatás területén azokat a cselekvési irányokat, amelyekre összpontosítani kívánnak, valamint az ezek végrehajtására irányuló konkrét intézkedéseket és/vagy cselekvési terveket;

2.	A közös célok hatékony végrehajtása érdekében az érintettekkel, többek között a fiatalokkal, az ifjúsági szervezetekkel, az ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kutatókkal, valamint a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve hozzanak létre előkészítő és nyomon követő mechanizmusokat;

3.	a célkitűzések lehető legteljesebb körű végrehajtása érdekében mozdítsák elő a regionális és helyi hatóságok, az ifjúsági szervezetek és a fiatalok körében a részvétellel és a tájékoztatással kapcsolatos közös célkitűzéseket, továbbá szorosan működjenek együtt a regionális és helyi hatóságokkal;

4.	az ifjúság jobb megértésére és megismerésére vonatkozó közös célkitűzésekről 2008 végén készülő jelentésben térjenek ki arra, hogy milyen módon valósultak meg a fiatalok részvételével és a tájékoztatásával kapcsolatos közös célkitűzések tekintetében elfogadott cselekvési irányok.

TUDOMÁSUL VESZIK A BIZOTTSÁG AZON SZÁNDÉKÁT, MISZERINT

1.	az ifjúsággal kapcsolatos Eurobarometert indít;

2.	a strukturált párbeszéd támogatása érdekében mobilizálja az európai ifjúsági tájékoztatási hálózatokat (10);

3.	továbbfejleszti az európai ifjúsági portált;

4.	a részt vevő országokból származó megfelelő partnerekkel közösen, és a biztosok és más európai intézmények képviselőinek részvételével rendszeres időközönként európai ifjúsági hetet szervez, amelyet amikor lehetséges, az európai ifjúsági portálon folytatott konzultáció előz meg;

5.	találkozókat szervez olyan fiatalokkal, akiknek általában nincs kapcsolatuk az európai intézményekkel.

FELKÉRIK A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY

1.	biztosítsák, hogy a koordináció nyílt módszere továbbra is nyitott és átlátható maradjon, és az e folyamatból adódó információkat a lehető legmegfelelőbb módon használják fel;

2.	fejlesszék és támogassák azon folyamatos és strukturált párbeszédet, amelynek célja, hogy biztosítsa a fiatalok és az ifjúságpolitika egyéb szereplői által az ifjúság életének szempontjából helytálló ifjúságpolitika kialakításához nyújtott időszerű és hatékony hozzájárulást;

3.	e strukturált párbeszéd kialakítása során működjenek együtt az érintettekkel, többek között a helyi és a regionális hatóságokkal, valamint az oktatási intézményekkel és a nem kormányzati szervezetekkel;

4.	törekedjenek arra, hogy az ifjúságpolitikai kérdések koherensebb és több ágazatra kiterjedő megközelítésének kialakítása érdekében a strukturált párbeszédben vegyenek részt az e kérdésekben – közvetlenül vagy közvetve – érintettek;

e párbeszéd tekintetében a polgári szerepvállalás különféle, innovatív formáiban részt vevő fiatalok, a szervezetekben részt nem vevő, valamint a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok bevonásával befogadó megközelítésre ösztönözzenek, valamint teremtsék meg a valamennyi fiatal egyenlő részvételének feltételeit;

6.	ösztönözzék az ifjúság tájékoztatása és részvétele kérdésben az egymástól való ismeretszerzésre irányuló tevékenységet, adott esetben azon európai országok bevonásával, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak;

hozzanak létre önkéntes alapon európai szintű munkacsoportot, amely a fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célkitűzések megvalósítása által kifejtett hatás értékeléséhez alkalmazandó gyakorlati eszközökkel foglalkozik. A Bizottság felkérést kap arra, hogy a Tanácsnak beszámoljon az ezen munkacsoportban elért eredményekről;

8.	e strukturált párbeszédet támogatandó, a lehető legjobban aknázzák ki a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló „Cselekvő ifjúság” programban rejlő lehetőségeket;

9.	az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretének 2009. évi értékelése részeként nemzeti és európai szinten folytassanak vitát e strukturált párbeszéd megvalósításáról.

(1) HL C 168., 2002.7.13., 2. o.

(2) HL C 295., 2003.12.5., 6. o.

(3) 7619/1/05. A következtetések 37. pontja.

(4) HL C 141, 2005.6.10., 5. o.

(5) HL C 141, 2005.6.10., 3. o.

(6) HL C 141, 2005.6.10., 1. o.

(7) HL C 292, 2005.11.24., 5. o.

(8) 11957/06

(9) Az 14775/05 és a 9393/06 dokumentum.

(10) Úgymint ERYICA, EURODESK és EYCA.

MELLÉKLET

A FIATALOK RÉSZVÉTELÉRE ÉS TÁJÉKOZTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖZÖS CÉLKITŰZÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MEGERŐSÍTÉSÉT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK

Az egyes tagállamok körülményeitől és prioritásaitól függően, valamint a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságai különböző feladatainak sérelme nélkül többek között az alábbi cselekvési irányok követhetők:

TÁJÉKOZTATÁS

1. A fiatalok információs szolgáltatásokhoz való hozzáférése

a)	a tagállamok területén az információs szolgáltatások jobb összehangolása révén olyan koherens, átfogó információs stratégiák kialakítása és előmozdítása, amelyek a fiatalok számára lényeges kérdésekkel foglalkoznak;

b)	a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok információhoz jutásának megkönnyítése érdekében webalapú információs és tanácsadó szolgáltatások – például mozgó ifjúsági tájékoztató egységek –, valamint az ifjúság tájékoztatása terén innovatív megközelítések kidolgozása;

2. Jó minőségű tájékoztatás

c)	az ifjúság tájékoztatásáért felelős személyek számára oktatási és képzési lehetőségek nyújtása;

d)	az egyéni információs és tanácsadó szolgáltatások továbbfejlesztése;

e)	a fiatalok igényei számára legmegfelelőbb ifjúsági információs és tanácsadó szolgáltatások kialakítása, valamint a fiatalok körében leggyakrabban használt információs csatornák felhasználása;

f)	a minimális minőségi előírásokra vonatkozó meglévő irányelvek lehető legnagyobb mértékű hasznosítása és/vagy minőségi előírások kidolgozása a kiváló minőségű információ biztosítása érdekében;

g)	a tájékoztatás minősége értékelésének javítása;

h)	törekvés arra, hogy a fiatalokkal összefüggő kutatások eredményei érthető és felhasználóbarát módon rendelkezésre álljanak;

3. A fiatalok részvétele tájékoztatási tevékenységekben

i)	az ifjúsági szervezetek ösztönzése arra, hogy a civil társadalom építésében betöltött központi szerepükről tájékoztatást nyújtsanak;

j)	a fiatalok részvételének fokozása a nyilvánosság tájékoztatására irányuló stratégiák kidolgozásában és értékelésében;

k)	a fiatalok ösztönzése a nekik szánt és számukra lényeges információk összegyűjtésében, kidolgozásában és továbbításában való részvételre, valamint az ehhez kapcsolódó tanácsadási tevékenységben való részvételre.

RÉSZVÉTEL

1. A fiatalok részvétele a közügyekben

a)	az ifjúsági szervezetek és akciócsoportok működéséhez szükséges megfelelő feltételek megteremtése, például a tevékenységeikhez pénzügyi támogatások vagy létesítmények biztosítása révén;

b)	valamennyi fiatal számára széleskörű és egyenlő részvételi lehetőségek biztosításának ösztönzése;

c)	a fiatalok és az ifjúsági szervezetek ösztönzése globális partnerségek létrehozására;

d)	a részvétel új formáinak meghatározása, továbbá ezen új részvételi formák erősítése érdekében kísérleti projektek támogatása;

e)	a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd előmozdítása az őket foglalkoztató kérdésekben, az országos ifjúsági tanácsoknak, valamint a polgári szerepvállalás új formáiban részt vevő fiataloknak a konzultációs folyamatba történő bevonásával;

f)	az olyan helyi részvételi struktúrák – például ifjúsági tanácsok – fejlesztésének és hálózatba szerveződésének támogatása, amelyek révén a fiatalok rendszeresen részt vehetnek a helyi döntéshozó szervek munkájában, és amelyek mobilizálják a regionális és a helyi hatóságok támogatását;

g)	annak biztosítása, hogy a fiatalokkal rendszeresen konzultáljanak az őket érintő kérdésekben, valamint a helyi ifjúsági kezdeményezések kidolgozásának és megvalósításának ösztönzése;

h)	nemzeti szinten több ágazatra kiterjedő politikák kialakítása, és a fiatalok bevonása ezen politikák végrehajtásába;

i)	a webalapú egyesületek létrehozása lehetőségeinek tanulmányozása;

j)	a részvételt ösztönző eszközök – mint például a részvételi mechanizmusokra vonatkozó iránymutatások vagy az Interneten interaktív szakpolitikai részvételi fórumok – kialakítása.

2. A fiatalok nagyobb arányú részvétele a képviseleti demokrácia rendszerében

k)	gyakorlati intézkedések kidolgozása annak biztosítására, hogy a fiatalok nagyobb arányban vegyenek részt a képviseleti demokrácia intézményeiben az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia és az egyenlőség értékeinek tiszteletben tartása mellett;

l)	az információtechnológia jobb kihasználása a fiatalok helyi, országos, regionális és európai szintű választásokon való részvételének megkönnyítése érdekében;

m)	adott esetben a választójogi korhatárról szóló vita megfontolása, valamint néhány tagállamban nyert tapasztalatok teljes mértékű hasznosítása;

3. Támogatás a szerepvállalás megtanulásának különböző módjaihoz

szinergiák kialakítása az oktatás területén tett intézkedésekkel. Európai szinten ez az oktatás és képzés terén a koordináció nyílt módszeréhez való szorosabb kapcsolódás révén érhető el. A tagállamokban nemzeti, regionális és helyi szinten megfelelő intézkedéseket – például az iskolákkal közösen kialakított, a polgári szerepvállalást célzó kezdeményezéseket – kell kidolgozni.

a fiatalok számára olyan nem formális tanulási lehetőségek biztosítása, amelyek növelik részvételüket a civil társadalomban, és erősítik az iskola, a civil társadalom, az ifjúsági szervezetek és az ifjúsággal összefüggő helyi tevékenységek közötti kapcsolatokat. Különös figyelmet kell fordítani a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra;

p)	a demokrácia oktatásával és a fiatalok részvételével kapcsolatos legjobb gyakorlat kialakítása, értékelése és terjesztése.

7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/14

Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése

Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/C 297/06)

A határozat elfogadásának időpontja

2006.10.12.

A támogatás száma

N 53/06

Tagállam

Belgium

Régió

Flandria

A támogatás megnevezése

„Proefproject van het Vlaamse Gewest voor subsidies voor het vervoer van containers via binnenvaart en estuaire vaart van en naar de Vlaamse kusthavens”.

Jogalap

Besluit van de Vlaamse regering tot toekenning van een toelage voor het transport via binnenvaart en estuaire vaart van de Vlaamse kusthavens naar het hinterland

Az intézkedés típusa

Támogatási program

Célkitűzés

—	a közúti közlekedésről a belvízi hajózásra való váltás elérése a szállításban;

—	a közúti szállításnál fel nem merülő külső költségek kompenzálása;

—	elegendő áruforgalmat létrehozni ahhoz, hogy a kezdeti időszak lejártával a flamand parti kikötők és a hátország közötti rendszeres konténerszállító járatokat állami beavatkozás nélkül lehessen üzemeltetni.

A támogatás formája

Közvetlen támogatás

Költségvetés

6 240 776 EUR három évre.

A támogatás intenzitása

Folyami hajók építésére vagy felújítására a teljes költség 20 %-a. Az indulási támogatás a flandriai illetve rajna-vidéki rendeltetésű, egyetlen TEU teljes szállítási költségének 1,14 %-a és 3,16 %-a.

Időtartam

2006-2008

Érintett gazdasági ágazatok

Belvízi szállítás

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

The Region of Flanders via the Agency Waterwegen en Zeekanaal S.A.

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja

2006.9.13.

A támogatás száma

N 223/06

Tagállam

Franciaország

Régió

Martinique

A támogatás megnevezése

Régime d'aides sociales à caractère individuel au profit de certaines catégories de passagers des liaisons aériennes régulières entre la Martinique et la métropole, en application de l'article 60 de la loi no 2003-660 du 21 juillet 2003 de programme pour l'outre-mer

Jogalap

Article 60 de la loi no 2003-660 du 21 juillet 2003 de programme pour l'outre-mer; décret no 2004-100 du 30 janvier 2004 relatif à la dotation de continuité territoriale instituée par l'article 60 de la loi de programme pour l'outre-mer; arrêté du 7 février 2006 fixant pour l'année 2006 la répartition de la dotation de continuité territoriale instituée par l'article 60 de la loi de programme pour l'outre-mer; délibération du conseil régional de la Martinique no 04-1012 du 15 juin 2004 portant dispositif de continuité territoriale; délibération du conseil régional de la Martinique no 04-1711 du 6 octobre 2004 portant autorisation de signer des conventions avec les agences de voyage dans le cadre de la mise en place du dispositif de continuité territoriale; délibération du conseil régional de la Martinique no 05-1742 du 25 octobre 2005 portant modification du dispositif d'aide au voyage aérien

Az intézkedés típusa

Támogatási program

Célkitűzés

A martinique-i lakosok mobilitásának elősegítése a sziget és a kontinentális Franciaország között.

A támogatás formája

A menettérti repülőjegy 50 %-nak átvállalása.

Költségvetés

Körülbelül 5 000 000 EUR évente

A támogatás intenzitása

A menettérti jegy 50 %-a

Időtartam

10 év

Érintett gazdasági ágazatok

Légi közlekedés.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Conseil régional de la Martinique — Hôtel de Région — Plateau Roy-Cluny

Rue Defferre — BP 601 F-97200

Fort-de-France

Egyéb információ

Jelentés

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja

2006.7.4.

Támogatás száma

N 279/06

Tagállam

Szlovákia

Megnevezés

SEN Films s.r.o.

Jogalap

a)	Zákon č. 523/2004 Z. z. o rozpočtových pravidlách verejnej správy a o zmene a doplnení niektorých zákonov,

b)	Zákon č. 231/1999 Z. z. o štátnej pomoci v znení zákona č. 203/2004 - § 4 ods. 1, písm. d),

c)	Výnos MK SR - 12947/05-110/30493 zo 16. novembra 2005 o poskytovaní dotácií v pôsobnosti MK SR

Az intézkedés típusa

Egyedi támogatás

Célkitűzés

A kultúrát előmozdító támogatás

Támogatás formája

Vissza nem térítendő támogatás

Költségvetés

Tervezett éves kiadás: 9 millió SKK; tervezett támogatás teljes összege: 30,6 millió SKK

Támogatás intenzitása

29,4 %

Időtartam

2006. december 31.

Gazdasági ágazat

Szabadidő, kultúra és sporttevékenységek

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky, Námestie SNP č. 33, SK-813 31 Bratislava 1

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja

2006.10.12.

Támogatás száma

N 348/2006

Tagállam

Hollandia

Megnevezés

Overgangsbudget voor de liberalisatie van de markt voor inburgeringscursussen voor recente immigranten

Jogalap

Artikel 60 Wetsvoorstel

Ministeriële Regeling

Kamerstukken 2005-2006 30308 nr. 2 & 3.

Az intézkedés típusa

Támogatási program

Célkitűzés

Szektorális fejlesztés

Támogatás formája

Vissza nem térítendő támogatás

Költségvetés

Tervezett éves kiadás: 2007: 62 millió EUR, 2008: 40 millió EUR, 2009: 20 millió EUR; tervezett támogatás teljes összege: 122 millió EUR

Időtartam

2007. január 1. – 2009. december 31.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Ministerie van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap

Postbus 16375, 2500 BJ Den Haag, Nederland

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja	2006.9.13.
A támogatás száma	N 387/06
Tagállam	Szlovák Köztársaság
Régió	Nitriansky kraj
A támogatás megnevezése	Renty (t. j. odškodnenia za pracovné úrazy a choroby z povolania) pre Hornonitrianske bane Prievidza, a.s. Prievidza
Jogalap	Článok 7 nariadenia Rady (ES) č. 1407/2002 o štátnej pomoci pre uhoľný priemysel v kombinácii s číslom 1 písm. f) prílohy k nariadeniu
Az intézkedés típusa	Egyedi támogatás
Célkitűzés	„Örökölt adósságok” kompenzálása
A támogatás formája	Közvetlen kifizetés
Költségvetés	39,9 millió SKK
Időtartam	2005. január 1. – 2005. december 31.
Érintett gazdasági ágazatok	Szénipar
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	Ministerstvo hospodárstva Slovenskej republiky

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja	2006.6.7.
Támogatás száma	N 622/2005
Tagállam	Hollandia
Megnevezés	Steunregeling voor de aanpassing van het Europese signaleringssysteem (ETCS) in series goederenlocomotieven
Jogalap	Regeling, houdende bepalingen voor de subsidiëring van ombouw en typekeuring van ETCS in goederenlocomotieven
Célkitűzés	Pénzügyi támogatás nyújtása az új Betuwe-vonalon forgalomba állítandó tehermozdonyok ETCS-sel való felszereléséből eredő költségek fedezetéül
Költségvetés	15 millió EUR
Támogatás intenzitása	A támogatható költségek 50 %-a
Időtartam	2006 — 2007

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja	2006.9.13.
Támogatás száma	NN 9/2006
Tagállam	Szlovák Köztársaság
A támogatás megnevezése	Állami támogatás a szénipar számára
Jogalap	Zákon č. 461/2003
Célkitűzés	Szénbányák bezárása
Költségvetés	191 millió SKK
Időtartam	2004-től 2010-ig

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

A határozat elfogadásának időpontja	2004.4.20.
Támogatás száma	N. 54/2001
Tagállam	Olaszország
Régió	Provincia autonoma di Trento
Megnevezés	Provvidenze per gli impianti a fune e le piste da sci
Jogalap	Deliberazione della giunta provinciale n. 6749 del 12 giugno 1998, concernente provvidenze per gli impianti a fune e le piste da sci — anni 1999 e 2000
Az intézkedés típusa	Támogatási program
Célkitűzés	Szektorális fejlesztés
Támogatás formája	Vissza nem térítendő támogatás
Költségvetés	Tervezett éves kiadás: 10,9 millió EUR; tervezett támogatás teljes összege: 21,8 millió EUR
Támogatás intenzitása	45 %
Időtartam	1999. január 1. – 2000. december 31.
Gazdasági ágazat	Szabadidő, kultúra és sporttevékenységek
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	Provincia autonoma di Trento — Piazza Dante 15, I-38100 Trento

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/

7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/19

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – FRANCIAORSZÁG

A C 47/2006 (ex N 648/2005) sz. állami támogatás – Videojátékok készítése utáni adójóváírás

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/C 297/07)

A Bizottság 2006. november 22-i levelében – melyet hiteles nyelven ezen összefoglalóhoz mellékeltek – értesítette döntéséről Franciaországot, mely szerint a fent említett intézkedést illetően az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározottak szerint megindítja az eljárást.

Az érdekelt felek benyújthatják észrevételeiket azon támogatási intézkedésekre vonatkozóan, amelyek tekintetében a Bizottság eljárást indít, az ezen összefoglaló és az ezt követő levél közzétételét követő egy hónapon belül, az alábbi címre:

Commission européenne (Európai Bizottság)

Direction générale de la Concurrence (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Greffe Aides d'Etat (Állami támogatások hivatala)

SPA 3 6/5

B-1049 Bruxelles (Brüsszel)

Fax: (32-2) 296 12 42

Az észrevételeket közölni fogják Franciaországgal. Az észrevételeket előterjesztő érdekelt felek írásban, kérésüket megindokolva kérhetik azonosságuk bizalmas kezelését.

AZ ÖSSZEFOGLALÁS SZÖVEGE

1. AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

A francia hatóságok 2005. december 20-án bejelentették a videojátékok készítése utáni adójóváírás tervezetét.

Az adójóváírásra jogosult vállalkozások független vagy kiadóirodákhoz tartozó videojáték-fejlesztő stúdiók lehetnek. Bizonyos feltételek teljesítése esetén támogathatóak a számítógépre vagy konzolra készített videojátékok, a mobil és hálózati játékok, a számítógépes oktatóprogramok vagy a számítógépes játékos oktatóprogramok és bizonyos feltételek mellett a kulturális CD-ROM-ok.

Kizárják elsősorban azon játékokat, amelyek pornográf vagy kifejezetten erőszakos jellegű képsorokat tartalmaznak. A támogatásra jogosult videojátékoknak mindemellett teljesíteniük kell az alábbi kulturális kritériumok egyikét:

1.	Vagy az európai kulturális örökség egyik már meglévő művének adaptációját fejlesztik tovább francia nyelven írt forgatókönyv alapján.

Vagy teljesítik „a videojátékok területén a koncepció minőségére és eredetiségére, valamint a kulturális sokféleség és az európai alkotás kifejezéséhez való hozzájárulásra vonatkozó feltételt”. E feltétel értékelése ki fog terjedni „a tartalom minőségének és eredetiségének, a forgatókönyvnek, a játszhatóságnak, az irányításnak, az interaktivitásnak és a vizuális, hangtechnikai és grafikai összetevőknek a vizsgálatára”.

Mindez kiegészül egy európai kulturális feltétellel: a videojáték európai jellegét és ennélfogva az adójóváírásra való jogosultságot kategóriánként felállított pontskála alapján értékelik, a pontszám az Európai Unió tagállamainak állampolgárai által betöltött állások számától függ. A pontskála kiszámítása a kiadások helyszínétől függetlenül történik.

A támogatható költségek közé tartoznak a vonatkozó személyzeti költségek (díjazás/bérezés és szociális terhek), az állóeszközök (ingatlanok kivételével) értékcsökkenésének leírása, amelyeket közvetlenül az engedélyezett videojátékok készítésére fordítanak, továbbá átalányalapon a személyzeti kiadások 75 %-át kitevő egyéb működési kiadások.

Az adójóváírás számítási alapját az így meghatározott teljes kiadás képezi. Az adójóváírás a teljes támogatható kiadás 20 %-a. Ha egy pénzügyi évben az adójóváírás összege meghaladja a fizetendő adó összegét, a többletet visszatérítik a vállalkozásnak. E rendszer esetében az előzetes éves költségvetést 30–60 millió EUR-ra becsülik. A rendszer előreláthatólag 2008. december 31-ig érvényes.

2. AZ INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

A fenti adójóváírás – a fizetendő adó csökkentése révén és ennélfogva állami forrásból finanszírozva – szelektív előnyhöz juttat egyes, a videojátékok készítése területén tevékenységet folytató vállalkozásokat. Ezen ágazatban a tagállamok egymás közötti kereskedelmet folytatnak. Következésképpen az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősül.

Elsőként a Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy az intézkedés az állami támogatásoktól eltérő területeken nem tartalmaz-e az EK-Szerződés rendelkezéseivel ellentétes záradékot. Úgy tűnik azonban, hogy csak az értékcsökkenések leírása és az adójóváírásban részesülő vállalkozás által viselt személyzeti költségek számolhatók el támogatható költségként: nem tűnik ki világosan, hogy elszámolhatók-e, és ha igen, hogyan az akár más tagállamban lévő alvállalkozói vállalkozások költségei. A Bizottság nem tudja megállapítani, hogy az intézkedéssel nem kerül sor megkülönböztetésre a költségek helyszíne alapján. Nem világos továbbá, hogy az európai vállalkozások francia fiókjai – jogi formától függetlenül – részesülhetnek-e az adójóváírásban.

Az állami támogatások területén alkalmazandó közösségi szabályokkal való összeegyeztethetőség kérdését illetően a francia hatóságok úgy vélik, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett eltérés alkalmazható a bejelentett intézkedésre. Annak érdekében, hogy egy támogatási intézkedés a fenti cikk alapján összeegyeztethető legyen, az intézkedésnek arányos módon és szükségszerűen teljesítenie kell a kultúra előmozdításának célkitűzését.

A Bizottság nem zárja ki, hogy egyes videojátékok az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint kulturális terméknek minősülhetnek. E minősítés a videojátékok tartalmától és a francia hatóságok által alkalmazott kiválasztási feltételektől függ.

A francia hatóságok által javasolt első kulturális feltétel értelmében a játékok az európai kulturális örökség már meglévő művének adaptációját képviselik. A francia hatóságok által felhozott példák némelyike alapján, amely teljesítené e feltételt, arra lehet következtetni, hogy a kritérium nagyon tág értelemben alkalmazható, és így nem adná meg az összes szükséges biztosítékot ahhoz, hogy a kiválasztott videojátékok valóban az európai kulturális örökség már meglévő művének adaptációját képviselik. Következésképpen pontosabban meg kell határozni az európai kulturális örökség fogalmát.

A videojátékok az esetben is támogathatóak, ha teljesítik „a videojátékok területén a koncepció minőségére és eredetiségére, valamint a kulturális sokféleség és az európai alkotás kifejezéséhez való hozzájárulásra vonatkozó feltételt”. E második kulturális feltétel tartalma is tág értelmezésre adhat lehetőséget, és így megkérdőjelezhető kulturális tartalmú szimulációs játékokra vagy sport-videojátékokra is kiterjedhet. Ezen túlmenően a „koncepció minőségére és eredetiségére” vonatkozó feltétel is inkább a szórakoztatási és animációs értelemben jó videojátékok, mint a ténylegesen kulturális értelemben vett videojátékok kiválasztására alkalmazható.

A Bizottságnak ebben a stádiumban aggályai vannak azt illetően, hogy a bejelentett intézkedés lehetővé teszi csakis ténylegesen kulturális jellegű videojátékok kiválasztását, és ezáltal a kultúra előmozdítása tekintetében teljesíti az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott célkitűzést.

Amennyiben feltételezzük, hogy a videojátékok készítésének e támogatási intézkedés alapján meghatározott előmozdítása kulturális célkitűzésnek minősül az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint, helyénvaló arról megbizonyosodni, hogy az intézkedést e célkitűzés teljesítésének megfelelő módon dolgozták ki, és különösen, hogy megfelelő eszköznek minősül, elegendő ösztönző hatással bír és arányos. A Bizottság úgy ítéli, hogy a francia hatóságok ez idáig nem biztosítottak elegendő információt, amiből megállapítható lenne, hogy az intézkedés elegendő ösztönző hatással bír. Az arányosság tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy a kiadások 20 %-át kitevő adójóváírás az esetben ésszerű, amennyiben e támogatható költségeket helyesen határozzák meg, és csak a ténylegesen viselt előállítási költségeket számolják el.

Az „egyéb működési kiadások” (a személyzeti költségek és az állóeszközök értékcsökkenésének leírása nélkül) átalányalapon a személyzeti kiadások 75 %-át teszik ki. A Bizottságnak aggályai vannak azt illetően, hogy az „egyéb működési kiadások” számítása lehetővé teszi a támogatható vállalkozások által a videojátékok készítéséhez ténylegesen viselt költségek meghatározását, és hogy e számítás megfelel az állami támogatások területén alkalmazandó közösségi szabályoknak.

Végezetül az összeegyeztethetőség érdekében a versenyhelyzet torzulása és a bejelentett intézkedés kereskedelemre való hatása korlátozott kell, hogy legyen, oly módon, hogy a támogatás átfogó mérlege pozitív legyen. Amennyiben csökkentik a Franciaországban telephellyel rendelkező, ezen ágazatban tevékenységet folytató vállalkozások előállítási költségeit, az adójóváírás megerősítheti e vállalkozások helyzetét európai versenytársaikhoz képest, különösen az Egyesült Királyságban és Németországban. A francia hatóságok nem nyújtottak be pontos információt arra nézve, hogy a Közösségen belüli verseny tekintetében milyen hatással jár az intézkedés.

A fent kifejtett okok miatt a Bizottság ebben a stádiumban kételkedik, hogy a bejelentett intézkedés az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal. A Bizottságnak aggályai vannak továbbá, hogy az intézkedés összeegyeztethető lehetne a Szerződés egyéb rendelkezései vagy az elsődleges közösségi jogból származó előírások alapján.

A 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke értelmében a kedvezményezett kötelezhető a jogellenes támogatás visszafizetésére.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Par la présente, la Commission a l'honneur d'informer la France qu'après avoir examiné les informations fournies par vos autorités sur la réforme citée en objet, elle a décidé d'ouvrir la procédure prévue à l'article 88, paragraphe 2, du traité CE.

1. PROCÉDURE

1.	Le 20 décembre 2005, les autorités françaises ont notifié la présente mesure d'aide.

2.	Par lettre datée du 25 janvier 2006, la Commission a demandé des informations supplémentaires, qui ont été fournies par courrier daté du 15 février 2006.

3.	Le 3 mai 2006, une réunion a eu lieu entre les services de la Commission et les autorités françaises. À la suite de cette réunion, les autorités françaises ont apporté des changements à cette mesure, dont elles ont informé la Commission par lettre en date du 12 juin 2006.

4.	Sur la base de ces changements, la Commission a demandé des informations supplémentaires par lettre datée du 1er août 2006, à laquelle les autorités françaises ont répondu, après une demande d'extension de délai, par courrier daté du 18 septembre 2006.

2. DESCRIPTION DE LA MESURE

2.1. Contexte de la mesure

D'après les autorités françaises, la France est historiquement un pays de création de jeux vidéo. Actuellement trois sociétés françaises figurent au rang des tout premiers éditeurs mondiaux: Ubisoft, Atari et Vivendi Universal Games. Outre ces trois éditeurs, près d'une soixantaine de studios de développement indépendants, généralement de taille petite (5-10 personnes) à moyenne (50-60 personnes) participent en France à la création de jeux sur le territoire.

Les autorités françaises soulignent par ailleurs que le jeu vidéo s'est affirmé comme “un mode créatif d'expression capable de véhiculer des valeurs sociales, culturelles voire artistiques”. Cela serait particulièrement vrai en France. Selon les autorités françaises, il y a en effet une tradition et un savoir-faire français du jeu vidéo, qui sont tournés vers la création originale et où le graphisme et la jouabilité (“gameplay”) s'inspirent tout à la fois du cinéma et de la bande dessinée. Le jeu vidéo français se distingue aussi par l'importance des jeux à contenu directement culturel ou ludo-éducatif.

Or, selon les autorités françaises, l'environnement économique mondial menace les conditions de la création du jeu vidéo en France. La première raison serait d'ordre technologique: la particularité du jeu vidéo est d'être soumise à un cycle technologique court, marqué par le renouvellement tous les cinq ou six ans des consoles de jeu. L'introduction de nouvelles technologies rend chaque cycle de production plus coûteux et plus complexe puisqu'il faut à chaque fois réinventer la chaîne de production. Le dernier changement de consoles au début des années 2000 a ainsi abouti à des budgets de développement des nouveaux produits très supérieurs à ceux de la génération précédente. Or un nouveau cycle industriel est en court, avec les mêmes conséquences économiques pour les producteurs de jeux vidéos.

En outre, si les éditeurs français de jeux vidéo sont parmi les premiers au rang mondial, les studios européens et notamment français quant à eux souffrent, selon les autorités françaises, d'un manque de compétitivité par rapport aux autres pays, notamment le Canada Ainsi, pour un même projet, l'écart de coût de développement peut atteindre 33 % entre la France et les États-Unis et 90 % par rapport au Canada. En effet, le Québec a mis en place un crédit d'impôt sur les dépenses de jeux vidéo (37,5 % sur les dépenses de production éligibles), dont semble bénéficier d'ailleurs Ubisoft, qui a installé une filiale dans ce pays.

La concomitance de ces facteurs aurait ainsi provoqué un effondrement du tissu productif français, dont les effectifs seraient en baisse de 50 % depuis 2000. Ainsi une vingtaine de sociétés françaises ont cessé leurs activités entre 2001 et 2004. Cette situation mettrait en péril le secteur de la création de jeux vidéo européenne et française dont la dimension culturelle est essentielle, selon les autorités françaises. Face à ces difficultés, les autorités françaises proposent de mettre en place un mécanisme de soutien à la création de jeux vidéo ayant une dimension culturelle.

2.2. Modalités de la mesure

10.	La base juridique de la mesure est un projet d'article de loi instaurant un crédit d'impôt pour dépenses dans la création de jeux vidéo, à insérer dans la loi de finances pour 2006.

a) Entreprises et jeux vidéo éligibles

11.	Les entreprises éligibles sont celles qui produisent les jeux vidéos, à savoir les studios de développement, indépendants ou filiales d'éditeurs.

12.

Les jeux éligibles sont définis comme les logiciels de loisir mis à la disposition du public sur support physique ou en ligne et intégrant des éléments de création artistique et technologique. Ceci recouvre non seulement le jeu vidéo pour PC ou console, mais aussi le jeu mobile, le jeu en ligne multi-joueurs ou non, le logiciel éducatif ou ludo-éducatif et le CD-Rom culturel si il intègre une interactivité et une créativité suffisante. Un montant minimum de 150 000 EUR de coûts de développement a été fixé pour exclure les jeux qui n'ont pas vocation à une commercialisation significative. De plus, pour être admis au bénéfice du crédit d'impôt, les jeux vidéo devront remplir un certain nombre de critères.

13.	Le premier critère sera négatif: seront exclus du bénéfice du crédit d'impôt les jeux vidéo comportant des séquences à caractère pornographique ou de très grande violence.

14.

Les jeux vidéo éligibles devront par ailleurs avoir une dimension culturelle. Pour ce faire, les jeux vidéo devront satisfaire l'un de deux critères suivants:

a)	Soit ils développent une adaptation d'une œuvre pré-existante du patrimoine culturel européen à partir d'un scénario écrit en français.

Soit ils développent un concept original. Ce critère a été ultérieurement précisé par les autorités françaises: les jeux vidéo sont éligibles sur la base du second critère culturel si ils remplissent “un critère de qualité et d'originalité du concept et de contribution à l'expression de la diversité culturelle et de la création européennes en matière de jeu vidéo”. L'appréciation de ce critère comprendra “l'examen de la qualité et de l'originalité du contenu, du scénario, de la jouabilité, de la navigation, de l'interactivité et des composantes visuelles, sonores et graphiques”.

15.

S'ajoutera enfin un critère “culturel” européen: un barème de points répartis par catégories et affectés par postes en fonction de la qualité de ressortissant d'un État membre de l'Union européenne déterminera le caractère européen des jeux vidéo et donc leur admissibilité au bénéfice du crédit d'impôt. Sont pris en compte pour le barème non seulement les collaborateurs directement engagés par le producteur de jeu, mais aussi ceux rattachés aux éventuelles entreprises sous-traitantes chargées des opérations de fabrication. Le calcul de ce barème est aussi fait indépendamment de la localisation des dépenses: ainsi les dépenses effectuées auprès d'entreprises sous-traitantes établies en Europe seront éligibles.

b) Dépenses éligibles

16.

Les dépenses éligibles sont définies de façon à correspondre aux dépenses de conception et de création. En sont notamment exclues les dépenses de débogage et de tests avals. Elles recouvrent par contre:

les charges de personnel (rémunération et charges sociales) afférentes:

—	au réalisateur, à l'adjoint du réalisateur, au directeur artistique, au directeur technique;

—	aux personnes chargées du scénario et des dialogues, du design et de la conception des niveaux de jeu;

—	aux personnes chargées de la programmation;

—	aux personnes chargées du graphisme et de l'animation;

—	aux personnes chargées de l'environnement sonore.

b)	Les dotations aux amortissements des immobilisations, autres que les immeubles, affectées directement à la création de jeux vidéo agréés;

c)	Les autres dépenses de fonctionnement, établies de façon forfaitaire à 75 % des dépenses de personnel.

17.	Les subventions publiques perçues par les entreprises à raison de dépenses ouvrant droit au crédit d'impôt viendront en diminution de la base de calcul du crédit d'impôt.

c) Mécanisme d'application du crédit d'impôt

18.	C'est à l'assiette de dépenses ainsi définies qu'est appliqué le taux de crédit d'impôt. Le taux du crédit d'impôt est de 20 % de l'assiette des dépenses éligibles.

19.

Les autorités françaises se proposent par ailleurs d'instituer un plafond par entreprise dans un souci de maîtriser le coût fiscal de la mesure. Dans l'état actuel du projet, les autorités françaises se proposent de fixer ce plafond à 3 millions EUR. Le budget annuel prévisionnel pour ce dispositif est chiffré entre 30 millions EUR et 60 millions EUR.

20.

Un mécanisme d'agrément est par ailleurs mis en place afin de vérifier les critères de sélection des jeux vidéo. Cette évaluation sera effectuée par un comité d'experts composé de représentants des administrations françaises et de personnalités qualifiées, qui n'appartiendront pas forcément au monde du jeu vidéo, mais qui pourront aussi représenter d'autres disciplines culturelles. Ce groupe d'experts vérifiera l'éligibilité de l'entreprise, du jeu, la nature des dépenses, et le respect des critères culturels énumérés ci-dessus. Ce comité émettra un avis sur la base duquel le Ministère de la Culture et de la Communication émettra son agrément.

21.

Les modalités de versement sont les suivantes: le crédit d'impôt est imputé sur l'impôt sur les sociétés dû au titre du premier exercice clos à compter de la date d'agrément provisoire qui est donné au démarrage du projet, puis sur l'impôt sur les sociétés dû au titre de chaque exercice au cours desquelles les dépenses éligibles ont été engagées. L'agrément définitif est délivré lors de la livraison à l'éditeur. Si l'agrément définitif n'est pas délivré dans un délai de 24 mois à compter de la date de délivrance de l'agrément provisoire, l'entreprise doit reverser le crédit d'impôt qu'elle a utilisé. Enfin, lorsque le montant de la réduction d'impôt au titre d'un exercice excède le montant de l'impôt dû, l'excédent est restitué à l'entreprise.

22.	Le dispositif est initialement prévu pour durer jusqu'au 31 décembre 2008.

3. ÉVALUATION DE LA MESURE

3.1. Qualification des mesures

23.

L'article 87 paragraphe 1 du traité CE dispose: “Sauf dérogations prévues par ledit traité, sont incompatibles avec le marché commun, dans la mesure où elles affectent les échanges entre États membres, les aides accordées par les États ou au moyen de ressources d'État sous quelque forme que ce soit qui faussent ou qui menacent de fausser la concurrence en favorisant certaines entreprises ou certaines productions”.

24.	La mesure visée par la présente décision consiste en un crédit d'impôt qui vient en déduction de l'impôt sur les sociétés normalement dû par les bénéficiaires. Le caractère de ressource étatique de cette mesure ne fait donc aucun doute.

25.

Cette mesure vise à réduire les coûts de production des entreprises bénéficiaires et constitue clairement un avantage qui est par ailleurs sélectif dans la mesure où seul le secteur de production de jeux vidéo peut en bénéficier. Cette mesure constitue donc un avantage sélectif susceptible de créer une distorsion de concurrence au sens de l'Article 87(1) CE.

26.

Par ailleurs, selon les informations sur les parts de marchés fournies par les autorités françaises, et qui ne sont disponibles que pour les éditeurs de jeux vidéo, les trois grands éditeurs français de jeux vidéo, à savoir Ubisoft, Atari et VUGames représentaient respectivement 6,4 %, 3,5 % et 4,4 % des parts de marchés des éditeurs de jeux vidéo en 2005 dans l'ensemble formé par le Royaume-Uni, l'Allemagne, la France, l'Espagne et l'Italie. Les studios établis en France, à qui la mesure est destinée, ne représentent qu'une proportion limitée du chiffre d'affaire de ces éditeurs (25 % pour Ubisoft, 10 % pour Atari et 2 % pour VUGames). Ils n'en représentent donc pas moins une proportion non négligeable de la part de marché de ces éditeurs dans les cinq pays européens mentionnés ci-dessus. À l'évidence, le marché des jeux vidéo n'est donc pas un marché national. L'on peut donc considérer que le crédit d'impôt est susceptible d'affecter les échanges entre États Membres.

27.	Eu égard à ces considérations, il convient de conclure que ces financements constituent des aides d'État au sens du traité.

3.2. Compatibilité des mesures

3.2.1. Position des autorités françaises

28.

Les autorités françaises considèrent que la dérogation visée à l'article 87 paragraphe 3 d) du traité CE s'applique à la mesure notifiée. Cet article précise que peuvent être considérées comme compatibles avec le marché commun les aides destinées à promouvoir la culture et la conservation du patrimoine, quand elles n'altèrent pas les conditions des échanges et de la concurrence dans la Communauté dans une mesure contraire à l'intérêt commun. Pour établir que les jeux vidéo éligibles au bénéfice de ce crédit d'impôt constituent des objets culturels au sens de l'article 87 paragraphe 3 d) du traité CE, les autorités françaises avancent les arguments suivants:

a)	Ces jeux vidéo sont conçus sur la base d'un scénario en langue française, ce qui est un véhicule des modes de pensée associés à l'usage de cette langue.

Les jeux vidéo sont une création artistique et technologique. La part des dépenses artistiques devient en effet majoritaire dans la conception du jeu, au détriment des dépenses de programmation qui ne représentent plus qu'un tiers des coûts d'un projet. En effet, une grande partie de ces dépenses porte sur la substance du jeu, à savoir la qualité de l'interaction, autrement dit la jouabilité (“gameplay”). Cet élément essentiel relève de la dimension culturelle, à savoir le talent artistique.

La dimension culturelle des jeux vidéo transparaît aussi dans les relations complémentaires que ce média a tissées avec le cinéma et qui se manifestent à travers l'utilisation de certaines techniques cinématographiques dans les jeux vidéo (telles que les techniques d'animation), à travers le fait qu'un nombre croissant de jeux vidéo s'inspirent du cinéma et que les jeux vidéos reprennent les modes de narration utilisés au cinéma.

Cette dimension culturelle du jeu vidéo explique par ailleurs la réflexion actuellement en cours en France autour du statut des auteurs dans le jeu vidéo, réflexion qui va dans le sens de la protection des droits de propriété artistique de certains fonctions créatives telles que la réalisation du scénario interactif, la conception graphique et la création de la composition musicale originale.

e)	Les autorités françaises soutiennent que la Commission a soutenu cette industrie à travers le programme MEDIA.

f)	En outre, le caractère culturel des jeux vidéo éligibles serait garanti par les critères de sélection décrits au point 14.

29.

De plus, les autorités françaises soutiennent par ailleurs que, conformément à la Communication de la Commission sur l'application des règles relatives aux aides d'État aux mesures relevant de la fiscalité directe des entreprises de 1998, ce crédit d'impôt respecte les principes de légalité générale et notamment les principes du Traité interdisant toute discrimination en fonction de la nationalité et assurant la liberté d'établissement, la libre circulation des marchandises et la libre prestation des services. À ce titre, les autorités françaises soulignent qu'aucune discrimination n'est faite entre collaborateurs nationaux et européens. Toutes les entreprises établies en France, quelque soit leur nationalité, peuvent aussi être bénéficiaires du dispositif.

30.

Enfin, les autorités françaises considèrent que la mesure notifiée n'altère pas les échanges dans une mesure contraire à l'intérêt commun. Tout d'abord, la mesure proposée n'est pas discriminatoire, puisqu'elle permet d'associer les talents de tous les États membres de l'Union, sans traitement différencié en fonction des nationalités. Ensuite, les autorités françaises soutiennent que l'intérêt commun réside dans l'existence et le soutien à une production culturelle de jeux vidéo. Ainsi, même si le Royaume Uni et l'Allemagne ont aussi une industrie du jeux vidéo, la concurrence est aujourd'hui essentiellement extra-communautaire et provient des États-Unis, du Canada, de la Corée du Sud et du Japon. Ainsi, l'impact de la mesure devrait s'apprécier au regard de cette concurrence extra-communautaire.

3.2.2. Position de la Commission

31.

En premier lieu, et en application du principe établi par la Cour dans l'arrêt Matra (1), la Commission doit s'assurer que les conditions d'accès au crédit d'impôt ne contiennent pas de clauses contraires aux dispositions du traité CE dans des domaines autres que les aides d'État, et notamment qu'elles ne comprennent aucune discrimination en raison de la nationalité.

32.

Sur ce point, il convient de noter que la mesure ne paraît contenir aucune restriction quant à la nationalité des personnels employés. Par contre, seules les dotations aux amortissements et les charges de personnels salariés de l'entreprise bénéficiaire du crédit d'impôt semblent être pris en compte dans les coûts éligibles. Il n'apparaît pas clairement si et comment sont pris en compte dans les coûts éligibles les coûts d'entreprises sous-traitantes, qui peuvent être situées dans d'autres États Membres. La Commission ne peut donc à ce stade conclure que la mesure n'introduit aucune discrimination sur la base de la localisation des coûts.

33.

Du plus, le fait que les studios de production de jeux vidéo éligibles doivent être établis en France est, compte tenu des règles françaises d'imposition, inhérent à la condition de l'assujettissement en France aux fins de l'impôt sur les sociétés et serait donc justifié par la nature fiscale de la mesure d'aide qui est un crédit d'impôt. Il reste néanmoins à vérifier que les établissements stables français d'entreprises européennes pourraient elles aussi bénéficier du crédit d'impôt quelque soit leur forme juridique.

34.	En conclusion, à ce stade, la Commission ne peut conclure que la mesure d'aide ne comporte aucune infraction aux autres dispositions du Traité CE.

35.

Concernant ensuite la question de la compatibilité de la mesure avec le marché commun sur la base de l'article 87 paragraphe 3 d), la Commission souhaite rappeler à titre préliminaire que cette dérogation doit, comme toute dérogation à la règle générale énoncée à l'article 87 paragraphe 1, être interprétée de façon restrictive.

36.

Afin d'être compatible sur la base de cet article, une mesure d'aide doit remplir un objectif de promotion de la culture de façon proportionnelle et nécessaire. Elle doit en particulier être évaluée sur la base des questions suivantes:

1.	La mesure vise-t-elle à un réel objectif de promotion de la culture?

Est-elle conçue de façon à remplir cet objectif culturel? En particulier:

a)	Est-elle un instrument approprié ou existent-ils d'autres instruments mieux appropriés?

b)	A-t-elle un effet incitatif suffisant?

c)	Est-elle proportionnelle? Est-ce que le même résultat ne pourrait être obtenu avec moins d'aide?

3.	Est-ce que les distorsions de concurrence et les effets sur le commerce sont limités, de telle manière que le bilan global de l'aide est positif?

1) Existence d'un objectif culturel

37.	Les jeux vidéo sont des produits audiovisuels pour lesquels il existe un marché international en pleine expansion, avec une forte concurrence internationale, ainsi que potentiellement des marchés plus locaux.

38.

La production de jeux vidéo fait certes appel à des talents créatifs mais cela ne signifie pas nécessairement que ce sont des produits culturels au sens de l'article 87 paragraphe 3 d). Certains éléments de créativité interviennent en effet dans la production de nombreux produits qui ne sauraient à l'évidence rentrer dans le champ d'application de cet article (e.g.: design d'automobiles).

39.

Toutefois, la Commission a eu l'occasion de déclarer compatibles sur la base de l'article 87 paragraphe 3 d) du traité CE des mesures de soutien à la création de certains produits audiovisuels sélectionnés sur la base de critères précis visant à identifier ceux qui ont un contenu culturel. Ainsi, dans sa décision du 16 mai 2006 dans le cas no N45/2006 Crédit d'impôt en faveur de la production phonographique, la Commission a conclu que le soutien à la création d'œuvres musicales remplissant certains critères visait à promouvoir la culture. De la même manière, à ce stade, la Commission n'exclut pas que certains jeux vidéo puissent constituer des produits culturels au sens de l'article 87 paragraphe 3 d) du Traité CE. Leur caractère culturel dépendrait de leur contenu et donc en premier lieu des critères de sélection des jeux éligibles utilisés par les autorités françaises.

40.

Le premier critère culturel proposé par les autorités françaises pour sélectionner les jeux vidéo éligibles est que ces jeux constituent une adaptation d'une œuvre pré-existante du patrimoine culturel européen à partir d'un scénario écrit en français. Or certains des exemples fournis par les autorités françaises de jeux vidéo qui rempliraient ce critère semblent indiquer que ce dernier pourrait être appliqué d'une façon très large, qui ne fournirait pas toutes les garanties nécessaires pour assurer que les jeux vidéo sélectionnés constituent effectivement une adaptation d'une œuvre pré-existante du patrimoine culturel européen. Ainsi, parmi les exemples cités, figure le jeu vidéo “Caméra Café: Le Jeu”, basé sur un programme télévisuel français dont l'appartenance au patrimoine culturel européen n'apparaît pas clairement à ce stade. Le concept de patrimoine culturel européen devrait donc être précisé.

41.

Les jeux vidéo sont aussi éligibles s'ils remplissent “un critère de qualité et d'originalité du concept et de contribution à l'expression de la diversité culturelle et de la création européennes en matière de jeu vidéo”. L'appréciation de ce deuxième critère culturel inclut “l'examen de la qualité et de l'originalité du contenu, du scénario, de la jouabilité, de la navigation, de l'interactivité et des composantes visuelles, sonores et graphiques”. Le contenu de ce critère est lui aussi sujet à une interprétation potentiellement large. Il n'est ainsi pas exclu que, sur la base de ce critère, soient éligibles des jeux de simulation, ou des jeux sportifs, par exemple basés sur les courses automobiles, dont le contenu culturel n'apparaît pas clairement à ce stade. Ainsi, ce critère de “qualité et d'originalité du concept” pourrait être utilisé plutôt pour sélectionner de bons jeux vidéo, en termes de divertissement ou d'animation, que des jeux vidéo en effet culturels.

42.

Une évaluation, par exemple basée sur la production des dernières années, du pourcentage de jeux vidéo qui seraient éligibles sur la base de ces deux critères permettrait aussi de mieux évaluer leur caractère sélectif. Ainsi, par exemple, si la mesure aboutissait à soutenir la production d'une large proportion de jeux vidéo, il pourrait alors apparaître qu'elle est détournée de son objectif avoué de promotion de la culture, et qu'elle pourrait alors avoir plus un objectif industriel de soutien à un secteur subissant une forte concurrence internationale et une phase de mutation technologique.

43.	Il conviendrait enfin d'expliciter le critère qui vise à exclure du bénéfice du crédit d'impôt les jeux de “très grande violence”.

44.

Pour les raisons décrites ci-dessus, à ce stade, la Commission a des doutes que les critères proposés par les autorités françaises permettent d'identifier uniquement des jeux vidéo qui sont en effet des produits culturels et que la mesure a donc réellement pour seul objectif la promotion de la culture au sens de l'article 87 paragraphe 3 d) du traité CE.

2) Est-ce que la mesure est conçue de façon à remplir cet objectif culturel?

45.	À supposer que la promotion de la production des jeux vidéo tels que définis sur la base de cette mesure d'aide soit un objectif culturel au sens de l'article 87 paragraphe 3 d), il convient de s'assurer que la mesure est conçue de façon à remplir cet objectif.

46.

Dans un contexte où les producteurs de jeux vidéo doivent faire face à des coûts croissants, un crédit d'impôt assis sur les coûts de production de ces jeux vidéo peut être vu comme un instrument approprié pour encourager la production de ces jeux. Les autorités françaises n'ont toutefois par fourni d'informations démontrant qu'aucun autre instrument ne permettrait d'aboutir au même objectif.

47.	Les autorités françaises n'ont pas non plus fourni d'éléments visant à prouver que la mesure a un effet incitatif suffisant et notamment qu'elle est nécessaire pour la production de jeux vidéo ayant un caractère culturel.

48.

Enfin, la mesure doit être proportionnelle. Il convient en particulier de s'assurer que le même résultat ne pourrait être obtenu avec moins d'aide. À ce titre, la Commission note que le taux du crédit d'impôt est de 20 % des dépenses éligibles, ce qui semble à première vue et à ce stade raisonnable et en ligne avec les taux déjà acceptés par la Commission dans les cas similaires de promotion de produits culturels (2). Il convient néanmoins de s'assurer que les coûts éligibles sont correctement définis et que seuls les coûts de production réellement supportés sont pris en compte.

49.

Or, les “autres dépenses de fonctionnement” (hors charges de personnel et dotations aux amortissements des immobilisations) sont établies forfaitairement à 75 % des dépenses de personnel. La Commission doute que ce calcul des “autres dépenses de fonctionnement” permette de déterminer les coûts réellement supportés pour la création des jeux vidéo par les entreprises éligibles et soit donc conforme aux règles communautaires en matière d'aide d'État. Les autorités françaises ont expliqué qu'elles ont retenu ce mode de calcul des coûts éligibles par analogie avec le dispositif français du crédit d'impôt recherche. Selon les autorités françaises, la Commission a eu connaissance de cette mesure et elle n'aurait pas émis d'objection sur ce mode de calcul.

50.

Or il s'avère que le crédit d'impôt recherche est une mesure générale. La Commission n'a donc pas eu par conséquent à se prononcer sur ses modalités d'application et en particulier sur la conformité de ce mode de calcul des coûts éligibles au regard des règles communautaires en matière d'aide d'État.

51.	À ce stade, la Commission a des doutes quant à la conformité du calcul des coûts éligibles avec les règles communautaires en matière d'aides d'État.

3) Est-ce que les distorsions de concurrence et les effets sur le commerce sont limités, de telle manière que le bilan global de l'aide est positif?

52.

Si les principaux concurrents dans le domaine des jeux vidéo proviennent d'Amérique du Nord et d'Asie, il existe aussi des producteurs de jeux vidéo dans le autres États membres et en particulier au Royaume Uni et en Allemagne. Ainsi le Royaume-Uni compte environ 160 studios indépendants, et un éditeur national, SCi Games. Quant à l'Allemagne, elle compte une cinquantaine de studios indépendants.

53.

Ainsi, en réduisant les coûts de production des entreprises de ce secteur établies en France, ce crédit d'impôt est susceptible de renforcer leur position par rapport à leurs concurrents européens. Les autorités françaises n'ont fourni aucune information précise sur l'impact de cette mesure sur la concurrence intra-communautaire.

54.	À ce stade, la Commission doute donc que les distorsions de concurrence et les effets sur le commerce de la mesure sont suffisamment limités de telle manière que le bilan global de l'aide est positif.

Conclusion

55.

Pour l'ensemble de ces raisons, à ce stade, la Commission a des doutes que la mesure notifiée soit compatible avec le marché commun sur la base de l'article 87 paragraphe 3 d) du traité CE. La Commission a par ailleurs des doutes que la mesure puisse être compatible sur la base d'autres dispositions. L'article 87 paragraphe 2 n'est clairement pas applicable. L'article 87 paragraphe 3 a) concerne les aides pour les régions assistées, or la présente mesure n'est pas limitée à ces régions. Elle ne constitue pas non plus une projet important d'intérêt européen au sens de l'article 87 paragraphe b). Selon l'article 87 paragraphe 3 c), les aides qui visent à faciliter le développement de certaines activités ou de certaines régions peuvent être compatibles avec le marché commun lorsqu'elle n'altèrent pas les conditions des échanges dans une mesure contraire à l'intérêt commun. Les autorités françaises n'ont pas avancé d'arguments permettant de conclure que la mesure notifiée vise au développement de certaines activités au sens de l'article 87 paragraphe 3 c). La Commission note toutefois qu'il n'est pas exclu que cette mesure, qui concerne le développement de nouveaux produits, puisse dans une certaine mesure tomber dans le champ d'application de l'encadrement communautaire des aides d'État à la recherche et au développement (3). Les autorités françaises n'ont toutefois pas fourni les informations nécessaires permettant de vérifier l'éventuelle conformité de la mesure notifiée avec cet encadrement.

56.	En conséquence, la Commission requiert l'avis de la France et des parties intéressées sur la mesure notifiée.

4. CONCLUSION

Compte tenu des considérations qui précèdent, la Commission a des doutes à ce stade que la mesure en cause soit compatible avec le marché commun. Par conséquent, conformément à l'article 6 du règlement (CE) no 659/1999 du Conseil du 22 mars 1999 portant modalités d'application de l'article 93 du traité CE, la Commission invite la France, dans le cadre de la procédure prévue à l'article 88, paragraphe 2, du traité CE, à présenter ses observations et à fournir toute information utile pour l'évaluation des mesures dans un délai d'un mois à compter de la date de réception de la présente.

La Commission rappelle à la France l'effet suspensif de l'article 88, paragraphe 3, du traité CE et se réfère à l'article 14 du règlement (CE) no 659/1999 du Conseil qui prévoit que toute aide illégale pourra faire l'objet d'une récupération auprès de son bénéficiaire.

Par la présente, la Commission avise la France qu'elle informera les intéressés par la publication de la présente lettre et d'un résumé de celle-ci au Journal officiel de l'Union européenne. Elle informera également les intéressés dans les pays de l'AELE signataires de l'accord EEE par la publication d'une communication dans le supplément EEE du Journal officiel, ainsi que l'autorité de surveillance de l'AELE en leur envoyant une copie de la présente.”

(1) Matra v. Commission (Aff. C-225/91), Rec. 1993, I -3203.

(2) Voir par exemple décision de la Commission du 16 mai 2006 dans le cas no N45/2006 crédit d'impôt en faveur de la production phonographique.

(3) JO C 45 du 17.2.1996, p. 5.

7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/27

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – SVÉDORSZÁG

C 46/2006 (ex N 347/2006) sz. állami támogatás – Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó létesítményekben felhasznált tüzelőanyagok CO2–adó alóli mentessége

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/C 297/08)

A Bizottság 2006. november 8-i levelében – melynek hiteles nyelvű másolata ennek az összefoglalónak a végén található – értesítette Svédországot az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására vonatkozó határozatáról a fent említett támogatással kapcsolatosan.

A kérdéses támogatási intézkedésre vonatkozóan, amellyel szemben a Bizottság eljárást kezdeményez, az érdekelt felek az ezen összefoglaló és az azt követő levél közzétételét követő egy hónapon belül nyújthatják be észrevételeiket, az alábbi címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

State Aid Registry (Állami Támogatások Hivatala)

Rue de la Loi/Wetstraat, 200

B-1049 Brussels (Brüsszel)

Faxszám: (32-2) 296 12 42

Ezeket az észrevételeket közlik Svédországgal. Az észrevételeket benyújtó érdekelt felek írásban, kérésüket megindokolva kérhetik adataik bizalmas kezelését.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. LEÍRÁS

Az energiatermékek és a villamosenergia fogyasztására megállapított közösségi minimum adószinteket az energiaadó-irányelvben (2003/96/EK) határozták meg. Svédországban két adó felel meg az irányelvben foglalt minimum adószintnek: az energiaadó és a széndioxid-adó. Különböző nemzeti adószinteket alkalmaznak, a háztartásokra és a szolgáltatási- és távfűtési ágazatra magasabb szintet (100 % energiaadó és 100 % széndioxid-adó), az ipari ágazatban a feldolgozás és a kapcsolt hőerőművek hőtermelése során felhasznált tüzelőanyagra alacsonyabb szintet (0 energiaadó és 21 % széndioxid-adó) állapítottak meg. A nagy energiafogyasztású iparágakban működő feldolgozóipari vállalatoknak további adócsökkentést nyújtanak, amennyiben az általuk gyártás során felhasznált fosszilis tüzelőanyag meghaladja az előállított termékek eladási értékének 0,8 %-át. A feldolgozóiparban és a kapcsolt hőerőművekben felhasznált tüzelőanyagot érintő adócsökkentések korábban állami támogatás jóváhagyásának tárgyát képezték. 2005. január 1-jén hatályba lépett az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS), összhangban a közösségi kibocsátáskereskedelmi 2003/87/EK irányelvvel. A kibocsátáskereskedelmi irányelv energiaátalakításhoz kapcsolódó tevékenységekre és ipari termelésre terjed ki és kötelezi az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmények (ETS-létesítmények) üzemeltetőit az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának megfelelő egységek visszaadására. A kibocsátási egységeket az üzemeltetőnek vagy ingyenesen osztják ki minden egyes kereskedelmi időszak elején, vagy az üzemeltető aukciókon és/vagy a piacon vásárolja meg. A 2005 januárjában kezdődött és 2007 decemberéig tartó első kereskedelmi időszakra Svédország úgy döntött, hogy valamennyi kibocsátási egységet ingyen oszt ki.

A bejelentett intézkedés értelmében az ETS-létesítmények tüzelőanyag-felhasználására adókedvezmény nyújtható. A feldolgozó- és az energiaágazatban működő ETS-létesítmények különböző típusaira az adókedvezmény következő szintjeit javasolják:

—	az ipari tevékenységek feldolgozási folyamata és az egyes ultrahatékony kapcsolt hőerőművek hőtermelése során felhasznált tüzelőanyag teljes mértékben mentesül mind a CO2-adó, mind az energiaadó alól,

—	az egyéb kapcsolt hőerőművek tüzelőanyag-fogyasztása teljes mértékben mentesül az energiaadó alól, fizetendő a CO2-adó 7 %-a,

—	az EU ETS hatálya alá tartozó egyéb létesítmények, vagyis a hőerőművek tüzelőanyag-fogyasztása után továbbra is a teljes energiaadót és a CO2-adó 86 %-át fizetnék.

A bejelentett intézkedés olyan helyzetet teremtene, melyben a fent említett három kategória közül az első szerint felhasznált tüzelőanyagra nem vonatkozna semmilyen energiaadó az energiaadó-irányelv értelmében. A nem ultrahatékony kapcsolt hőerőművek és a távfűtőművek hőtermeléséhez felhasznált tüzelőanyag adószintje ugyanakkor az energiaadó-irányelvben meghatározott minimum adószintek szerint alakul.

A bejelentett intézkedés célja a kettős szabályozás elkerülése, mely a svéd hatóságok szerint az EU ETS bevezetésével állt elő. Svédország az EU egészére nézve hozzá kíván járulni a költséghatékony éghajlat-politikához. A svéd éghajlat-politika általános célja kizárólag az EU ETS-en keresztül szabályozni az ETS-létesítmények CO2-kibocsátásának csökkentését, és fokozatosan eltörölni a CO2-adót. A bejelentett intézkedés az eltörlés felé tett első lépés, az ETS-létesítmények tüzelőanyag-felhasználására kivetett CO2-adó alóli további mentesítést fokozatosan léptetik életbe az állami költségvetés helyzetétől függően. A program kedvezményezettjei az ETS-létesítményekben közreműködő vállalkozások, mérettől és régiótól függetlenül. A kedvezményezettek becsült száma 101–500. Az előirányzott költségvetés évente 358 millió SEK (kb. 38 millió EUR) és összesen 2 258 millió SEK (kb. 239 millió EUR). A bejelentett program időtartama: 2007. január 1. – 2011. december 31.

2. ELŐZETES ÉRTÉKELÉS ÉS A BIZOTTSÁG AGGÁLYAI

2.1. Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatás fennállása

A bejelentett adókedvezmény a kedvezményezettek számára olyan gazdasági előnyt jelent, amely révén mentesülnek az amúgy működési költségvetéseikből fedezett költségek alól. Mivel a „rendszer jellegének és általános felépítésének” meghatározása (1) alapján kétségesnek tűnik, hogy az adócsökkentés ez alapján igazolható lenne, és mivel úgy tűnik, hogy a 87. cikk (1) bekezdésében foglalt idevágó kritériumok teljesülnek, a Bizottság ebben a szakaszban úgy véli, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül.

2.2. A támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége

A Bizottság kétségbe vonja, hogy a svéd hatóságok által javasolt mentesítések jóváhagyhatók a környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó iránymutatások alapján. Az 51.1(b) pont nem alkalmazható, mivel a cégek által a tervezett program szerint fizetendő adó az energiaadó-irányelvben meghatározott minimális szint alatt lenne. Úgy tűnik, nem teljesülnek az 51.1(a) pontban foglalt követelmények sem, mivel a támogatásban részesülő vállalkozások önkéntes alapon nem vállalnának kötelezettségeket, vagy nem kötnének megállapodásokat.

A Bizottság kétségbe vonja továbbá, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján engedélyezhetők a tervezett mentesítések, melyeket a kétszeres szabályozás kiiktatásának szükségességével indokolnak. A Bizottság előtt ebben a szakaszban nem egyértelmű, hogy a kettős szabályozás fennállása milyen hatással lesz az elemzésre, és mennyiben igazolná a CO2-adó alóli mentességet az állami támogatásokra vonatkozó szabályok keretében. A Bizottság aggályai különösen a következőkre irányulnak:

—

Az energiaadó-irányelv és az ETS a közösségi jog két különálló eszköze. Bár részben mindkettő ugyanazt a szakpolitikai célt szolgálja, nevezetesen a CO2-kibocsátás extern költségeinek internalizálását, eltérő célkitűzéseket is követnek. Ez különösen igaz a minimum adószintekre, melyek elsősorban a belső piac zavartalan működését célozzák. Az energiaadó-irányelvnek való megfelelés érdekében ugyanakkor a tagállamok saját belátásuk szerint különböző adókat vethetnek ki, például CO2-adókat, melyeknek céljai megegyezhetnek az ETS-ben foglaltakkal. Az idevágó megközelítések nemzetenként eltérőek és csak néhány tagállamban követik azt a gyakorlatot, hogy a minimum adószintben foglalt adók részben CO2-adó formáját öltik. Az olyan esetekben, amikor CO2-adót vetnek ki az energiaadó-irányelvben meghatározott minimum adómértéknek való megfelelés érdekében – ez a helyzet áll fenn Svédországban – az ilyen CO2-adó alóli mentesítés torzítaná a versenyt a belső piacon, mivel olyan területen fokozná az adódifferenciálást, amelyen adóharmonizálást hajtottak végre közösségi szinten, különösen a célból, hogy biztosítsák a belső piac megfelelő működését és az egyenlő versenyfeltételeket a piaci szereplők számára.

—

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy figyelembe kell venni a „szennyező fizet” elvet olyan esetekben, amikor a környezetvédelem területén nyújtanak állami támogatást. Valószínű, hogy az EU ETS-ben részt vevő valamennyi vállalat CO2-adó alóli mentesítése nem indokolható, mivel az olyan vállalatok mentesítése, amelyek ingyenesen jutottak hozzá kibocsátási egységekhez, ütközhet a „szennyező fizet” elvvel. Másrészt az olyan vállalatok CO2-adó alóli mentesítése, amelyek a kvótát meghaladó szennyezésük fedezésére pótlólagos kibocsátási egységeket vásárolnak, ellentmondhat a környezetvédelmi logikának – mivel a mentesítés arra irányulhat, hogy olyan szereplőket hoz előnyös helyzetbe, amelyek nem eszközöltek beruházásokat, és nem csökkentették, sőt növelték kibocsátásukat.

A Bizottságnak továbbá értékelnie kell, hogy a kettős szabályozás milyen mértékben torzítja a versenyt, és hogy a feltételezett torzulás különösen a svéd vállalatokat érinti-e hátrányosan, mint ahogy azt a svéd hatóságok állítják. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia továbbá annak a lehetőségét, hogy a vállalkozások a kibocsátásuk után a CO2-adónál magasabb költségeket viselnek olyan esetekben, amikor a kibocsátási egységek megvásárlása mellett egyidőben ugyanazért a kibocsátásért CO2-adót fizetnek. Másrészt az olyan esetekben, amikor a kibocsátási egységeket ingyenesen osztották ki, és a kibocsátást nem terheli adó, előfordulhat, hogy nem tartják be a „szennyező fizet” elvet. Összehasonlítva az EU ETS-ben részt vevő és részt nem vevő vállalatokra nehezedő teljes pénzügyi terhet, figyelembe kell venni, hogy a tagállamok határozzák meg a kibocsátási kvóták összegét, és az első kereskedelmi időszakban a kibocsátási egységek legalább 95 %-át kellett ingyenesen a vállalkozások rendelkezésére bocsátaniuk.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az EU ETS célja a CO2-kibocsátás csökkentése azáltal, hogy a résztvevő vállalatoknak gazdasági ösztönzőt kínál a kibocsátás csökkentésére a teljes kibocsátás felső határának korlátozásával. Annak értékelése céljából, hogy a párhuzamos CO2-adózás valóban előidézi-e a verseny potenciális torzulását, a Bizottságnak részletesen elemeznie kell az EU ETS svédországi alkalmazásának pénzügyi hatásait. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak további információkra van szüksége a svéd hatóságok által kilátásba helyezett mechanizmusokról annak érdekében, hogy megállapíthassa az „extra teher” lehetséges fennállását, és meghatározhassa minden egyes vállalatra annak CO2-adót meghaladó összegét, valamint biztosíthassa, hogy a bejelentett adómentességek keretében csak azok a vállalatok mentesülhetnek a terhek alól, amelyek ténylegesen – vagy legalábbis részben – ilyen terhet viselnek.

A Bizottság továbbá elemezni fogja, hogy a tervezett adócsökkentés összeegyeztethető-e az energiaadó-irányelv 17. cikkével, és emiatt felkéri Svédországot, hogy a már benyújtott információkkal kapcsolatban tegye meg a kiegészítéseket.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Kommissionen önskar underrätta Sverige om att den, efter att ha granskat uppgifter som tillhandahållits av Era myndigheter om det ovannämnda stödet, har beslutat inleda det förfarande som anges i artikel 88.2 i EG-fördraget.

1. FÖRFARANDE

(1)

Genom en skrivelse av den 6 juni 2006, som registrerades hos kommissionen samma dag, anmälde de svenska myndigheterna den nedan beskrivna åtgärden till kommissionen. Genom en skrivelse av den 10 juli 2006 begärde kommissionen kompletterande upplysningar. Sverige inkom med kompletterande upplysningar genom skrivelser av den 11 september 2006 och den 18 september 2006, som registrerades hos kommissionen samma dagar.

2 DETALJERAD BESKRIVNING AV ÅTGÄRDEN

2.1 Bakgrund till den anmälda stödordningen

(2)

Gemenskapens minimiskattenivåer för förbrukning av energiprodukter och elektricitet fastställs i rådets direktiv 2003/96/EG av den 27 oktober 2003 om en omstrukturering av gemenskapsramen för beskattning av energiprodukter och elektricitet (2) (nedan kallat energiskattedirektivet). I Sverige räknas två olika skatter in i minimiskattenivåerna enligt direktivet, nämligen en energiskatt och en koldioxidskatt. Olika nationella skattenivåer tillämpas, en högre nivå för hushållen och tjänste- och fjärrvärmesektorn (100 % energiskatt och 100 % koldioxidskatt) och en lägre nivå för bränsle som används i tillverkningsprocesser inom industrin och bränsle som används för värmeproduktion i kraftvärmeanläggningar (0 % energiskatt och 21 % koldioxidskatt). En extra skattenedsättning beviljas tillverkningsföretag inom energiintensiv industri om värdet på det fossila bränsle de använder inom produktionen överstiger 0,8 % av försäljningsvärdet på de varor som tillverkas. Den högsta skatten på sådant bränsle uppgår till 0,8 % av försäljningsvärdet plus 24 % av det skattebelopp som ursprungligen översteg sistnämnda belopp. Skattenedsättningarna för bränsle som används inom tillverkningsindustrin och för bränsle som används i kraftvärmeanläggningar har tidigare godkänts som statligt stöd enligt följande tabell:

Förbrukningssektor

Aktuell situation

Godkännande av statligt stöd

1.	Tillverkningsindustri

a)	Energiintensiv industri

0 % energiskatt; 21 % koldioxidskatt + extra nedsättning av koldioxidskatten enligt 0,8 %-regeln

N 588/2005 + N 595/2005; EU:s minimiskattenivåer iakttas

b)	Icke energiintensiv industri

0 % energiskatt; 21 % koldioxidskatt

N 588/2005; EU:s minimiskattenivåer iakttas

2.	Värmeproduktion i kraftvärmeanläggningar

0 % energiskatt; 21 % koldioxidskatt

N 594/2005; EU:s minimiskattenivåer iakttas

3.	Fjärrvärmeproduktion och tjänstesektorn

100 % energiskatt; 100 % koldioxidskatt

(3)

I enlighet med Europaparlamentets och rådets direktiv 2003/87/EG av den 13 oktober 2003 om ett system för handel med utsläppsrätter för växthusgaser inom gemenskapen och om ändring av rådets direktiv 96/91/EG (3) (nedan kallat direktivet om handel med utsläppsrätter), trädde EU:s system för handel med utsläppsrätter (nedan kallat EU:s utsläppshandelssystem) i kraft den 1 januari 2005.Direktivet om handel med utsläppsrätter omfattar vissa energiverksamheter och viss industriproduktion. I direktivet krävs att de som driver anläggningar som omfattas av EU:s utsläppshandelssystem skall överlämna utsläppsrätter för sina utsläpp av växthusgaser. Utsläppsrätterna delas ut avgiftsfritt till operatören i början av varje handelsperiod eller köps av operatören på auktion och/eller på marknaden. Under den första handelsperioden, som började löpa i januari 2005 och pågår till december 2007, var medlemsstaterna skyldiga att dela ut minst 95 % av utsläppsrätterna avgiftsfritt (4). Sverige valde att dela ut alla utsläppsrätter avgiftsfritt.

2.2 Den anmälda stödordningen

(4)

Den anmälda stödordningen består av skattelättnader för bränsle som används i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet. Det föreslås att olika typer av sådana anläggningar inom tillverkningssektorn och energisektorn skall omfattas av följande skattelättnader:

—

Bränsle som förbrukas i samband med tillverkningsprocesser inom industriell verksamhet och bränsle som förbrukas för värmeproduktion i vissa högeffektiva kraftvärmeanläggningar skulle helt befrias från både koldioxidskatt och energiskatt (en extra nedsättning av koldioxidskatten med 21 procentenheter jämfört med dagens situation). De svenska myndigheterna har åtagit sig att tillämpa denna fullständiga befrielse endast på företag som uppfyller villkoren för energiintensiva företag enligt artikel 17.1 a i energiskattedirektivet.

—	Bränsle som förbrukas i andra kraftvärmeanläggningar skulle helt befrias från energiskatt och betala 7 % av koldioxidskatten (en extra nedsättning av koldioxidskatten med 14 procentenheter jämfört med dagens situation).

—	Bränsle som förbrukas i andra anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet, det vill säga värmeverk, skulle fortsätta betala full energiskatt och betala 86 % av koldioxidskatten (en extra nedsättning av koldioxidskatten med 14 procentenheter jämfört med dagens situation).

(5)

Den anmälda åtgärden skulle leda till en situation där bränslen i den första av de tre nämnda kategorierna inte skulle omfattas av någon energiskatt enligt energiskattedirektivet. De svenska myndigheterna har dock uppgivit att skattenivån för bränsle som används för värmeproduktion i kraftvärmeanläggningar som inte är högeffektiva och för bränslen som används i fjärrvärmeanläggningar kommer att följa minimiskattenivåerna i energiskattedirektivet, vilket illustreras i följande tabell:

Förbrukning	Tung eldningsolja, skatt/m3		Kol, skatt/1 000 kg		Naturgas, skatt/1 000 m3		Gasol, skatt/1 000 kg
Förbrukning	SEK	euro	SEK	euro	SEK	euro	SEK	euro
Värmeproduktion i kraftvärmeanläggningar:
Energiskatt	0	0	0	0	0	0	0	0
Koldioxidskatt	184	20	160	17	138	15	193	21
Summa	184	20	160	17	138	15	193	21
Fjärrvärmeanläggningar:
Energiskatt	739	79	315	34	239	26	145	16
Koldioxidskatt	2256	242	1963	211	1690	182	2373	255
Summa	2995	321	2278	245	1929	208	2518	271
EU:s minimiskattenivå	130	14	38	4	49	5	0	0

(6)

Anmälan i detta ärende omfattar de ovan beskrivna skattelättnaderna bara i den mån lättnaderna avser bränslen som används i anläggningar som omfattas av EU:s utsläppshandelssystem, men där användningen av energiprodukter inte omfattas av första, andra och femte strecksatsen i artikel 2.4 b i energiskattedirektivet. Enligt de bestämmelserna gäller direktivet inte användningen av energiprodukter som används för andra ändamål än som motorbränslen eller som bränslen för uppvärmning, dubbel användning av energiprodukter och mineralogiska processer.

2.3 Syftet med den anmälda stödordningen

(7)	Syftet med den anmälda stödordningen är att undvika de dubbla styrmedel som enligt de svenska myndigheterna uppkommit på grund av att EU:s utsläppshandelssystem införts. De svenska myndigheterna vill således bidra till en kostnadseffektiv klimatpolitik för EU som helhet.

(8)

Det övergripande syftet med den svenska klimatpolitiken är att enbart med hjälp av EU:s utsläppshandelssystem reglera minskningen av koldioxidutsläpp från anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet och att så småningom avskaffa koldioxidskatten. Den anmälda stödordningen är det första steget mot att avskaffa koldioxidskatten. Enligt planerna skall befrielsen från koldioxidskatt på resten av det bränsle som förbrukas i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet införas successivt, när statsbudgeten tillåter det.

2.4 Rättslig grund

(9)	Den rättsliga grunden för de föreslagna skattenedsättningarna är ett förslag till lag om ändring i 6 a kap. 1 § 15–17 lagen (1994:1776) om skatt på energi.

2.5 Stödmottagare

(10)

Stödmottagare är företag, av alla storlekar och i alla regioner, som bedriver verksamhet i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet. Stödmottagarna är verksamma inom följande sektorer:

Nace-kod

DA 15 – Livsmedels- och dryckesvaruframställning

DB 17 – Textilvarutillverkning

DD2 – Tillverkning av trä och varor av trä, kork, rotting o.d. utom möbler, Tillverkning av varor av halm och flätningsmaterial.

DE21 – Massa-, pappers- och pappersvarutillverkning.

DG24 – Tillverkning av kemikalier och kemiska produkter

DH25 – Tillverkning av gummi- och plastvaror

DM34.1 – Tillverkning av motorfordon

E – El-, gas- och vattenförsörjning

(11)	Antalet stödmottagare uppskattas till 101–500.

2.6 Budget och varaktighet

(12)	Den planerade årliga budgeten är 358 miljoner kronor (cirka 38 miljoner euro) och den totala budgeten 2 258 miljoner kronor (cirka 239 miljoner euro) (5). Den anmälda stödordningen löper från den 1 januari 2007 till den 31 december 2011.

3. PRELIMINÄR BEDÖMNING

3.1 Förekomst av statligt stöd enligt artikel 87.1 i EG-fördraget

(13)

Selektiv nedsättning av skatter som tas ut av miljöskyddsskäl utgör i regel driftsstöd som omfattas av artikel 87 i EG-fördraget. Artikel 87 är tillämplig på stöd som ges av en medlemsstat eller med hjälp av statliga medel, av vilket slag det än är, som snedvrider eller hotar att snedvrida konkurrensen genom att gynna vissa företag eller viss produktion, i den utsträckning det påverkar handeln mellan medlemsstaterna.

(14)	Den anmälda skattelättnaden utgör en ekonomisk förmån för stödmottagarna och befriar dem från kostnader som normalt belastar deras driftsbudget. Stödordningen leder till bortfall av skatteintäkter och finansieras således med statliga medel.

(15)

Skattelättnaden gäller bara företag som omfattas av EU:s utsläppshandelssystem. De svenska myndigheterna har hävdat att det ligger i den svenska klimatförändringsstrategins natur och logik att avskaffa koldioxidskatten för anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet, eftersom den logiska ekonomiska grunden för den strategin är att tillämpa ett enda marknadsbaserat styrmedel i fall där fler styrmedel inte skulle leda till någon ytterligare minskning av utsläppen. Med hänsyn till definitionen av ‚systemets art och struktur‘, som fastställts i EG-domstolens rättspraxis (6) och antagits av kommissionen i dess meddelande av den 10 december 1998 om tillämpningen av reglerna om statligt stöd på åtgärder som omfattar direkt beskattning av företag (7), tvivlar kommissionen emellertid på att skattenedsättningen skulle vara berättigad på den grunden. Kommissionen konstaterar vidare att nedsättningen inte gäller lika för alla anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet, eftersom vissa av de berörda anläggningarna skulle fortsätta att betala 7 % respektive 86 % i koldioxidskatt. Kommissionen anser därför i det här skedet att stödet är selektivt.

(16)	De företag som gynnas av stödet är verksamma på marknader där det förekommer handel mellan medlemsstater. Det betyder att stödet snedvrider eller hotar att snedvrida konkurrensen på den inre marknaden. Kommissionen anser därför i det här skedet att villkoren i artikel 87.1 i fördraget är uppfyllda.

3.2 Stödets förenlighet med den gemensamma marknaden

(17)

Statligt stöd enligt definitionen i artikel 87.1 anses oförenligt med den gemensamma marknaden om det inte omfattas av något av de undantag som anges i fördraget. Ett av undantagen är artikel 87.3 c, enligt vilket stöd för att underlätta utveckling av vissa näringsverksamheter eller vissa regioner kan anses vara förenligt med den gemensamma marknaden, när det inte påverkar handeln i negativ riktning i en omfattning som strider mot det gemensamma intresset. Kommissionen har antagit gemenskapens riktlinjer för statligt stöd till skydd för miljön (8) (nedan kallade miljöstödsriktlinjerna) för att med hjälp av dem kunna bedöma om statligt stöd på miljöområdet är förenligt med den gemensamma marknaden enligt den artikeln.

3.2.1 Tillämpliga bestämmelser i miljöstödsriktlinjerna

(18)

Avsnitt E.3.2 i miljöstödsriktlinjerna innehåller regler för bedömning av om driftsstöd i form av nedsättningar eller befrielser från miljöskatter är förenligt med den gemensamma marknaden. Enligt punkt 51.1 b i miljöstödsriktlinjerna kan en nedsättning av en miljöskatt som avser en harmoniserad gemenskapsskatt vara berättigad om det belopp företaget betalar efter nedsättningen fortfarande är högre än gemenskapens harmoniserade minimibelopp.

(19)

Enligt punkt 51.1 a i miljöstödsriktlinjerna kan också befrielser från miljöskatter som underskrider gemenskapens harmoniserade miniminivåer vara berättigade, om stödmottagarna har ingått frivilliga avtal genom vilka de åtar sig att uppnå miljöskyddsmål under den period för vilken befrielserna gäller. Medlemsstaterna måste noggrant kontrollera att företagen fullgör sina åtaganden, och avtalen måste innehålla föreskrifter om vilka straff som blir följden om åtagandena inte fullgörs. Den bestämmelsen är också tillämplig när en medlemsstat förenar en skattenedsättning med villkor som har samma effekt som sådana frivilliga avtal eller åtaganden.

(20)

Punkt 51.1 i riktlinjerna är tillämplig på nya skatter men kan enligt punkt 51.2 också tillämpas på befintliga skatter, under förutsättning att skatten har en betydande positiv effekt när det gäller miljöskydd och att undantaget har blivit nödvändigt till följd av en betydande förändring av de ekonomiska betingelserna som försatte företagen i en särskilt svår konkurrenssituation.

3.2.2 Tillämpliga bestämmelser i energiskattedirektivet

(21)

Undantag från harmoniserade miljöskatter kan bara godkännas enligt miljöstödsriktlinjerna om de också är tillåtna enligt det berörda harmoniseringsdirektivet. Den åtgärd som anmälts av Sverige kan således godkännas bara i den mån den är förenlig med energiskattedirektivet, genom vilket energibeskattningen har harmoniserats.

(22)

Enligt artikel 17.2 i energiskattedirektivet kan energiintensiva företag i den mening som avses i direktivet beviljas nedsättning av energiskatt ända ner till noll procent. I artikel 17.3 i samma direktiv tillåts skattenivåer ner till 50 % av direktivets miniminivåer för företag som inte är energiintensiva. Enligt artikel 17.4 tillåts en sådan nedsättning bara om stödmottagarna har ingått avtal eller genomfört system för handel med utsläppsrätter eller likvärdiga arrangemang, som leder till att miljömål uppnås, i stort sett motsvarande vad som skulle ha uppnåtts om gemenskapens vanliga minimiskattesatser hade iakttagits.

3.2.3 Argument som anförts av de svenska myndigheterna

(23)

De svenska myndigheterna har åberopat villkoret i artikel 17.4 i energiskattedirektivet och hävdat att förenligheten med detta kan bedömas genom att marginalkostnaderna för utsläppsminskningar som härrör från minimiskattesatserna respektive utsläppshandelssystemet jämförs. Eftersom marknadspriset för en utsläppsrättighet enligt de svenska myndigheterna är cirka 10 euro per ton koldioxid och gemenskapens genomsnittliga minimiskattesatser motsvarar en koldioxidskatt på omkring 5 euro per ton koldioxid, hävdar de svenska myndigheterna att marginalkostnaden för en utsläppsminskning är högre inom utsläppshandelssystemet jämfört med minimiskattesatserna, och att utsläppsminskningen inom utsläppshandelssystemet således är större än minskningen hade varit om minimiskattesatserna hade tillämpats. De svenska myndigheterna har dessutom gjort gällande att villkoren för en skattebefrielse i enlighet med artikel 17 i energiskattedirektivet är uppfyllda.

(24)

Enligt de svenska myndigheterna omfattas en skattebefrielse för bränslen som används i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet av villkor som har samma effekt som frivilliga avtal i den mening som avses i punkt 51.1 a i miljöstödsriktlinjerna. Enligt dem är den tillämpliga bestämmelsen inriktad på miljöeffekten och föreskriver inte på något sätt att villkoren måste vara frivilliga. De svenska myndigheterna hävdar att miljövinsten av EU:s utsläppshandelssystem är känd på förhand, vilket är en fördel jämfört med att använda skattestyrmedlet, och att det saknar betydelse att miljöskyddssyftet uppnås genom ett obligatoriskt EU-system snarare än genom ett frivilligt avtal mellan ett enskilt företag och en medlemsstat.

(25)

Skulle kommissionen finna att den anmälda åtgärden inte kan godkännas med hänsyn till miljöstödsriktlinjerna, anser de svenska myndigheterna i alla händelser att den uppfyller villkoren för ett undantag enligt artikel 87.3 i EG-fördraget och därför är förenlig med den gemensamma marknaden genom direkt tillämpning av fördraget tillsammans med artikel 17 i energiskattedirektivet, eftersom den ekonomiska logiken och EU:s övergripande miljöskyddsmål talar mycket starkt för att en koldioxidskatt på bränslen som används i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet bör avskaffas. De svenska myndigheterna anser att de gällande miljöstödsriktlinjerna inte är fullt tillämpliga på åtgärder som vidtas i samband med EU:s utsläppshandelssystem, eftersom riktlinjerna antogs före direktivet om handel med utsläppsrätter. Att inte vidta åtgärder för att minimera samhällets kostnader för en gemensam tillämpning av EU:s utsläppshandelssystem och koldioxidskatten skulle enligt dem strida mot gemenskapens rättsuppfattning. Enligt de svenska myndigheterna leder de dubbla styrmedlen i form av samtidig tillämpning av beskattning och utsläppshandel till ökade kostnader både för enskilda operatörer och för samhället, och det faktum att de dubbla styrmedlen åsamkar samhället kostnader bör kunna motivera ett avskaffande av koldioxidskatten.

(26)

De svenska myndigheterna gör gällande att alla marginalskatter, till exempel en koldioxidskatt eller någon annan indirekt skatt som beräknas utifrån mängden förbrukat bränsle, snedvrider priset på utsläppsrätterna och leder till att utsläppsminskningarna sprids ineffektivt över utsläppshandelssystemet. De gör därför gällande att eventuella övervinster som härrör från en fri fördelning av utsläppsrätter bör fångas in genom en schablonskatt för att undvika en sådan snedvridning av marginalbeteendet inom utsläppshandelssystemet. Den begränsning av koldioxidutsläppen som fastställs genom utsläppshandelssystemet åsamkar kostnader för de operatörer som deltar i systemet, för det första i form av extra kostnader för att köpa nödvändiga utsläppsrätter utöver fördelade utsläppsrätter och för det andra i form av högre elpriser på grund av den begränsning som fastställts för utsläpp från elproduktion som grundar sig på fossila bränslen och det faktum att en eventuell ökning av marginalkostnaden för elproduktion också påverkar marknadspriset på elektricitet.

(27)

Enligt de svenska myndigheterna snedvrids prismekanismen av beskattning inom utsläppshandelssystemet utan att det ger några miljöfördelar. De anser att en samtidig tillämpning av beskattning och utsläppshandel inte påverkar de totala utsläppen inom utsläppshandelssystemet, eftersom den totala utsläppsnivån avgörs av mängden fördelade utsläppsrätter, och ett eventuellt överskott på utsläppsrätter kommer bara att säljas på marknaden och leda till en ökning av utsläppen inom en annan del av systemet. Det påverkar dock marginalkostnaden för utsläppsminskningar och därmed den totala kostnaden för att nå målet att minska utsläppen. De svenska myndigheterna anser att en samtidig tillämpning av de båda styrmedlen leder till att utsläppsminskningarna fördelas ineffektivt över utsläppshandelssystemet, och resultatet blir att den totala kostnaden för att nå EU:s mål för utsläppsminskningar kommer att öka.

(28)

De svenska myndigheterna gör gällande att snedvridningarna i det långa loppet kommer att påverka investeringarna och därmed till vilken ort framtida produktionskapacitet kommer att förläggas inom de sektorer som omfattas av utsläppshandelssystemet. De europeiska företagens konkurrenskraft på den internationella marknaden kommer att försvagas. Den samtidiga tillämpningen av beskattning och utsläppshandel kommer att leda till att kostnaderna för att minska utsläppen kommer att vara högre än minskningens marknadsvärde. Det är ett ineffektivt sätt att fördela resurser som leder till förlorat välstånd, det vill säga en kostnad för samhället.

(29)

De svenska myndigheterna har gett ett exempel där två operatörer omfattas av EU:s utsläppshandelssystem och där utsläppshandelssystemet inte innehåller någon skatt. I ett sådant fall kommer operatören med de lägre marginalkostnaderna för utsläppsminskningar att minska utsläppen mer, hävdar de svenska myndigheterna. Utsläppsminskningarna kommer att fördelas optimalt eftersom varje operatör kommer att minska utsläppen tills de har samma marginalkostnader för minskningen. De svenska myndigheterna hävdar att om en av operatörerna är skyldig att betala en viss skatt kommer de ökade marginalkostnaderna för en utsläppsminskning att sporra den operatören att minska utsläppen mer och därmed göra det möjligt för denne att sälja utsläppsrätter på marknaden, vilket leder till lägre marknadspriser på utsläppsrätter. Det gör det möjligt för andra operatörer med potentiellt lägre marginalkostnader för utsläppsminskningar att köpa och använda utsläppsrätter. Denna ineffektiva resursfördelning leder till förlorat välstånd för samhället. Principskälen för en koldioxidskatt är i praktiken också tillämpliga på andra typer av energiskatter inom EU:s utsläppshandelssystem, eftersom energiskattedirektivet inte gör någon åtskillnad mellan olika slag av indirekta skatter (utom mervärdesskatt) som beräknas utifrån mängden energiprodukter och elektricitet när de frisläpps för konsumtion.

(30)

De svenska myndigheterna gör gällande att om skattebasen och den skattesats som tillämpas harmoniserades fullständigt inom EU-25 för bränslen som förbrukas i de berörda anläggningarna och om skattebasen motsvarade räckvidden för EU:s utsläppshandelssystem, skulle de dubbla styrmedlen inte störa utsläppshandelssystemets funktion, eftersom det bara skulle leda till lägre priser på utsläppsrätter tack vare mindre efterfrågan på eller större utbud på utsläppsrätter. Enligt de svenska myndigheterna omfattar den obligatoriska beskattningen på EU-nivå emellertid bara delar av de bränslen som ger upphov till koldioxidutsläpp som omfattas av EU:s utsläppshandelssystem, och det faktum att beskattningen inte tillämpas lika inom utsläppshandelssystemet snedvrider systemets funktion. Möjligheten till nollbeskattning enligt artikel 17.4 i energiskattedirektivet är väsentlig. De svenska myndigheterna hävdar vidare att i Sverige utgör utsläppen från industrisektorn 80 % av den totala mängden fördelade utsläppsrätter, medan situationen för hela EU-25 är att 70 % av de utsläpp som omfattas av utsläppshandelssystemet härrör från fossila bränslen som används inom energisektorn.

(31)

De svenska myndigheterna anser att tillämpningen av koldioxidskatten utöver EU:s utsläppshandelssystem inte kommer att leda till någon ytterligare minskning av den totala mängden utsläpp inom EU, eftersom den mängden fastställs på förhand. De gör gällande att svenska företag kommer att minska sina utsläpp mer än utländska företag som inte ålagts någon skatt, eftersom de svenska företagen har högre kostnader för utsläpp på grund av skatten på bränslen som förbrukas i anläggningar som omfattas av utsläppshandelssystemet. Enligt de svenska myndigheternas uppfattning kommer beskattningen bara att leda till en situation där företag i olika medlemsstater åsamkas olika kostnader för sina koldioxidutsläpp. Den grundläggande prismekanismen i utsläppshandelssystemet – som går ut på att alla företag möter samma kostnad för att släppa ut koldioxid – sätts ur spel. Då finns det inte längre någon garanti för att utsläppsminskningarna sker till lägsta möjliga kostnad. Konkurrensen snedvrids till nackdel för svenska företag, som kommer att ha en relativt sett högre kostnad för sina utsläpp, och samma grad av miljöstyrning uppnås till en högre kostnad. Förekomsten av kostnadsineffektiva miljörelaterade styrmedel är ett hinder för att nå målen för Lissabonstrategin.

(32)

De svenska myndigheterna påpekar vidare att kommissionen har godkänt den nationella allokeringsplan (NAP) som Sverige anmälde i enlighet med direktivet om handel med utsläppsrätter, och därmed godkänt en viss nivå av koldioxidutsläpp i Sverige. Att kräva att Sverige skall ha kvar sin koldioxidskatt skulle enligt de svenska myndigheterna i praktiken innebära att Sverige måste minska sina utsläpp ytterligare. De svenska myndigheterna anser dock att kommissionen måste anses ha avhänt sig den möjligheten när den godkände den utsläppsnivå som skulle bli följden av den svenska allokeringsplanen.

(33)	Påföljderna för brott mot lagen (2004:1199) om handel med utsläppsrätter, genom vilken direktivet om handel med utsläppsrätter införlivades i svensk lagstiftning, fastställs i lagen och uppfyller de krav på påföljder som föreskrivs i punkt 51.1 a i miljöstödsriktlinjerna.

3.2.4 Kommissionens tvivel

Förenlighet med miljöstödsriktlinjerna

(34)

Kommissionen betvivlar att de undantag som de svenska myndigheterna föreslår kan godkännas på grundval av miljöstödsriktlinjerna. Punkt 51.1 b är inte tillämplig, eftersom den skatt som företagen skulle betala enligt den föreslagna stödordningen skulle ligga under miniminivåerna enligt energiskattedirektivet. Inte heller villkoren i punkt 51.1 a förefaller vara uppfyllda, eftersom de företag som gynnas av stödet inte skulle ingå frivilliga åtaganden eller avtal. För att ett företag skall beviljas en skattenedsättning måste det vidta åtgärder som går utöver fullgörandet av en harmoniserad EU-skyldighet. EU:s utsläppshandelssystem utgör emellertid en obligatorisk standard i alla medlemsstater, och därför kan förenligheten med det systemet inte betraktas som en tillräcklig miljöinsats som tillåter statligt stöd.

(35)	Sammanfattningsvis tvivlar kommissionen på att de föreslagna skattelättnaderna – som underskrider gemenskapens minimiskattesatser och inte medför någon miljövinst som går utöver de krav gemenskapen ställer – är förenliga med miljöstödsriktlinjerna.

Förenlighet med den gemensamma marknaden enligt artikel 87.3 c i EG-fördraget på grundval av en ekonomisk bedömning av det påstådda behovet av att avskaffa dubbla styrmedel

(36)	När det gäller möjligheten att godkänna den anmälda stödordningen på grundval av behovet att avskaffa de dubbla styrmedel som de svenska myndigheterna hänvisar till anser kommissionen att principen om att förorenaren betalar måste beaktas när statligt stöd beviljas på miljöområdet.

(37)

Kommissionen tvekar i detta skede beträffande hur förekomsten av dubbla styrmedel kan komma att påverka dess bedömning och huruvida den kan berättiga till en befrielse från koldioxidskatt enligt reglerna om statligt stöd. Kommissionen har särskilt följande betänkligheter:

—

Energiskattedirektivet och utsläppshandelssystemet är två separata instrument i gemenskapens lagstiftning. Även om de delvis har samma politiska mål, nämligen att internalisera de externa kostnaderna för koldioxidutsläpp, har de också skilda syften. Det gäller särskilt minimiskattenivåerna, vars primära syfte är att få den inre marknaden att fungera smidigt. För att uppfylla kraven i energiskattedirektivet kan medlemsstaterna dock ta ut olika skatter, till exempel koldioxidskatt, som kan ha samma syfte som utsläppshandelssystemet. De nationella strategierna skiljer sig från varandra, och det är bara i vissa medlemsstater som de skatter som ingår i miniminivåerna delvis utgörs av en koldioxidskatt. När en koldioxidskatt tas ut för att uppfylla kraven enligt minimiskattenivåerna i energiskattedirektivet, vilket är fallet i Sverige, kan en nedsättning av en sådan koldioxidskatt således snedvrida konkurrensen på den inre marknaden genom att öka skattedifferentieringen på ett område där skatteharmonisering har genomförts på gemenskapsnivå, framför allt i syfte att skapa en välfungerande inre marknad och lika villkor mellan aktörerna.

—

Att befria alla företag som deltar i utsläppshandelssystemet från en sådan koldioxidskatt kan vara oberättigat, eftersom det skulle kunna strida mot den nämnda principen om att förorenaren betalar, om företag som avgiftsfritt tagit emot utsläppstillstånd befrias från skatten. Å andra sidan kan det strida mot miljölogiken att en sådan koldioxidskatt sätts ned för de företag som måste köpa fler utsläppstillstånd därför att de behöver täcka sin extra förorening – det kan leda till att en förmån beviljas de företag som inte gjort investeringar och inte minskat sin förorening eller till och med förorenat mer.

(38)

Kommissionen måste dessutom bedöma i vilken utsträckning de dubbla styrmedlen snedvrider konkurrensen, och huruvida denna påstådda snedvridning särskilt drabbar svenska företag, vilket de svenska myndigheterna tycks hävda. Kommissionen behöver närmare undersöka möjligheten att företag kan åsamkas en högre kostnad än koldioxidskatten för sina föroreningar i fall där de måste köpa utsläppstillstånd och samtidigt betala koldioxidskatt för samma utsläpp. Å andra sidan kanske principen om att förorenaren betalar inte iakttas i en situation där tillstånden har tilldelats avgiftsfritt och det inte finns någon skatt på utsläpp.

(39)

Kommissionen anser att man vid bedömningen av den samlade finansiella bördan för de företag som deltar i EU:s utsläppshandelssystem jämfört med de företag som inte deltar måste ta hänsyn till att medlemsstaterna fastställer mängden totala utsläppskvoter och att de under den första handelsperioden var tvungna att dela ut minst 95 % av utsläppsrätterna avgiftsfritt till företagen.

(40)

Kommissionen betonar att syftet med EU:s utsläppshandelssystem är just att begränsa koldioxidutsläppen genom att ge de deltagande företagen ett ekonomiskt incitament att minska utsläpp, som härrör från restriktiviteten hos den totala utsläppsgränsen. För att kunna bedöma om samtidig koldioxidskatt eventuellt orsakar en snedvridning av konkurrensen skulle kommissionen i detalj behöva undersöka de ekonomiska konsekvenserna av att EU:s utsläppshandelssystem tillämpas i Sverige. I detta sammanhang skulle kommissionen vidare behöva ytterligare uppgifter om de mekanismer som de svenska myndigheterna kan ha planerat för att fastställa förekomsten av en eventuell extra börda utöver koldioxidskatten och, för varje enskilt företag, fastställa beloppet för denna samt säkerställa att bara företag som faktiskt drabbas, åtminstone delvis, av en sådan börda befrias från den genom de anmälda skatteundantagen.

(41)	Kommissionen hyser därför tvivel om huruvida den anmälda stödordningen kan anses förenlig med den gemensamma marknaden enligt artikel 87.3 c i EG-fördraget på grundval av det påstådda behovet av att avskaffa dubbla styrmedel.

Bedömning av stödordningen mot bakgrund av energiskattedirektivet

(42)

Kommissionen måste dessutom undersöka om den planerade skattenedsättningen är förenlig med artikel 17 i energiskattedirektivet. Därför begär kommissionen att Sverige kompletterar den information som redan lämnats när det gäller tillämpningen av artikel 17, särskilt med uppgifter för ekvivalenstestet i artikel 17.4 i energiskattedirektivet.

3.3 Slutsats

(43)

Kommissionens preliminära undersökning har således väckt tvivel beträffande förekomsten av statligt stöd i den mening som avses i artikel 87.1 i EG-fördraget. Kommissionen tvivlar vidare på att sådant potentiellt statligt stöd är förenligt med miljöstödsriktlinjerna och med den gemensamma marknaden enligt artikel 87.3 c i EG-fördraget på grundval av det påstådda behovet av att avskaffa dubbla styrmedel. Dessa tvivel gör det nödvändigt att undersöka frågan vidare, och kommissionen vill ha in synpunkter från de svenska myndigheterna och från andra berörda parter.

4. BESLUT

Kommissionen underrättar härmed Sverige om att den efter att ha undersökt den information som de svenska myndigheterna lämnat i ärendet har beslutat att inleda ett formellt granskningsförfarande enligt artikel 88.2 i EG-fördraget.

Av ovan anförda skäl uppmanar kommissionen, i enlighet med det förfarande som anges i artikel 88.2 i EG-fördraget, Sverige att inom en månad för mottagandet av denna skrivelse inkomma med synpunkter och tillhandahålla alla upplysningar som kan bidra till bedömningen av stödet. Kommissionen uppmanar Era myndigheter att omedelbart översända en kopia av denna skrivelse till den potentiella stödmottagaren.

Kommissionen påminner Sverige om att artikel 88.3 i EG-fördraget har uppskjutande verkan och hänvisar till artikel 14 i rådets förordning (EG) nr 659/1999, som föreskriver att allt olagligt stöd kan återkrävas från mottagaren.

Kommissionen meddelar Sverige att den kommer att underrätta alla berörda parter genom att offentliggöra denna skrivelse och en sammanfattning av den i Europeiska unionens officiella tidning. Kommissionen kommer även att underrätta berörda parter i de Eftaländer som är avtalsslutande parter i EES-avtalet genom att offentliggöra ett tillkännagivande i EES-supplementet till Europeiska unionens officiella tidning, samt Eftas övervakningsmyndighet genom att skicka en kopia av denna skrivelse. De berörda parterna kommer att uppmanas att inkomma med synpunkter inom en månad från dagen för offentliggörandet.”

(1) Ezt a meghatározást a Európai Bíróság joggyakorlata vezette be, melyet megerősített többek között a C-88/03 Portugál Köztársaság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (2006. szeptember 6-i ítélet), melyet a Bizottság 1998. december 10-i, az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményében fogadott el, HL C 384., 1998.12.10., 3. o.

(2) EUT L 283, 31.10.2003, s. 51.

(3) EUT L 275, 25.10.2003, s. 32.

(4) Under den andra perioden inom EU:s system för utsläppshandel, som inleds 2008, kommer medlemsstaterna att åläggas att dela ut minst 90 % av utsläppsrätterna avgiftsfritt.

(5) Detta innefattar en årlig ökning med 2 % på grund av inflationen.

(6) Senast bekräftad genom EG-domstolens dom i mål C-88/03, Portugal mot kommissionen (dom av den 6 september 2006).

(7) EGT C 384, 16.2.1998, s. 3.

(8) EGT C 37, 3.2.2001, s. 3.

7.12.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 297/38

ÁLLAMI TÁMOGATÁS – GÖRÖGORSZÁG

Állami támogatás C 44/2006 (ex N 614/2005) – Regionális támogatás a görög textil-, ruházati és bőripar számára

Felhívás észrevételek benyújtására az EK Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/C 297/09)

A Bizottság 2006. október 24-i levelében, amelynek hiteles nyelvű másolata megtalálható ezen összefoglalót követően, értesítette Görögországot az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására vonatkozó határozatáról a fent említett intézkedéssel kapcsolatosan.

Az érdekelt felek a bizottsági eljárás tárgyát képező támogatásra vonatkozóan az ezen összefoglaló és az azt követő levél közzétételét követő egy hónapon belül nyújthatják be észrevételeiket a következő címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

State Aid Greffe (Állami Támogatások Hivatala)

B-1049 Brussels

Faxszám: (32-2) 296 12 42

Ezeket az észrevételeket közlik Görögországgal. Az észrevételeket benyújtó érdekelt felek írásban, kérésüket megindokolva kérhetik adataik bizalmas kezelését.

ÖSSZEFOGLALÁS

AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2005 decemberében Görögország bejelentette a fent említett, a görög textil- és ruházati ipar támogatására szolgáló támogatási programot, amely ágazatok a kvóták fokozatos felszámolását és a teljes importliberalizálást követően 2005 óta folyamatos válságban vannak.

2006. december 31-ig az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján Görögország egésze regionális támogatásra jogosult. A támogatás formája közvetlen támogatás. A bejelentett támogatást részben kezdő beruházási projekteknek ítélik oda. A bejelentett támogatási intézkedések részben működési támogatások. Ez különösen igaz a következő tevékenységekhez nyújtott támogatások esetében: meglévő berendezések szétszerelése és áthelyezése, a gyártási folyamathoz kapcsolódó minőségellenőrzési szoftverprogramok, adatbázisok létrehozása, valamint hálózatépítés, reklámkampányok és marketing.

A bejelentett intézkedések egy része több csoportmentességi szabályozás hatálya alá tartozik, közelebbről a KKV csoportmentességi, a képzési csoportmentességi, illetve a KKV-knek szóló K+F csoportmentességi szabályozások alá. A kedvezményezettek kizárólag az EK meghatározása szerinti KKV-k. A program figyelembe veszi Görögország 2000–2006-ra szóló jelenlegi regionális támogatási térképét, valamint a hatályos támogatási plafonokat, és 2006. december 31-ig marad érvényben. A teljes költségvetés mintegy 150 millió eurót tesz ki.

ÉRTÉKELÉS

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatási program állami támogatásnak minősül. Állami forrásokat vesz igénybe, előnyt biztosít a kedvezményezetteknek, szelektív, és befolyásolja a kereskedelmet.

A Bizottság vizsgálatnak vetette alá a programot az EK-Szerződés 87. cikke alapján, közelebbről a nemzeti regionális támogatásokról szóló bizottsági iránymutatások, valamint a KKV-k és a foglalkoztatás csoportmentességi szabályozása alapján.

A Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett támogatási intézkedés részben működési támogatás, mivel a vállalkozások folyó kiadásainak csökkentésére szolgál. Mivel a támogatási intézkedés révén orvosolandó speciális hátrányok nincsenek megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva, a Bizottságnak több információra van szüksége a működési támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékeléséhez.

A program a görög gazdaság meghatározott szektoraira, nevezetesen a textil-, ruházati és bőriparra irányul. A Bizottság véleménye szerint az egyetlen tevékenységi területre korlátozódó támogatás jelentős hatással lehet az érintett piacon zajló versenyre, ugyanakkor a regionális fejlesztésre gyakorolt hatása valószínűleg túl korlátozott.

A Bizottságnak kétségei vannak afelől, hogy az ilyen, egyetlen gazdasági ágazatra korlátozódó támogatási program szerves részét képezi-e a regionális fejlesztési stratégiának. Görögország nem adott magyarázatot arra, hogy a fennálló átfogó horizontális támogatási rendszer miért nem elegendő a regionális fejlesztés folyamatának elindítására. Ezenkívül a textil-, ruházati és bőriparban erős a verseny, és a tagállamok között élénk kereskedelem zajlik. Ezért egy ilyen program jóváhagyása Görögországban komoly versenytorzító hatással fenyegetne.

A Bizottságnak a fentiekre tekintettel az intézkedés első előzetes értékelését követően fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a támogatási program összeegyeztethető-e, illetve mennyire egyeztethető össze a közös piaccal. A Bizottság az érdekelt felektől adatokat kíván begyűjteni.

Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy az állami támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének ellenőrzésére kezdeményezi a 659/1999/EK tanácsi rendelet 6. cikke szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Η Επιτροπή επιθυμεί να ενημερώσει την Ελλάδα ότι, αφού εξέτασε τις πληροφορίες που έχει στη διάθεσή της και που υποβλήθηκαν από τις αρχές της χώρας σας σχετικά με το προαναφερόμενο μέτρο, αποφάσισε να κινήσει την επίσημη διαδικασία που προβλέπεται στο άρθρο 88 παράγραφος 2 της Συνθήκης ΕΚ.

1. ΔΙΑΔΙΚΑΣΙΑ

(1)

Με επιστολή της 5ης Δεκεμβρίου 2005, που καταχωρήθηκε από την Επιτροπή στις 8 Δεκεμβρίου 2005 (Α/40253), οι ελληνικές αρχές κοινοποίησαν στην Επιτροπή το προαναφερόμενο καθεστώς ενισχύσεων σύμφωνα με το άρθρο 88 παράγραφος 3 της Συνθήκης ΕΚ. Με επιστολές της 23ης Δεκεμβρίου 2005 (D/60212), της 22ας Φεβρουαρίου 2006 (D/51560), της 18ης Μαΐου 2006 (D/54076) και της 27ης Ιουλίου 2006 (D/56465), η Επιτροπή ζήτησε συμπληρωματικές πληροφορίες, οι οποίες υποβλήθηκαν εν μέρει από τις ελληνικές αρχές με επιστολές της 25ης Ιανουαρίου 2006 (Α/30736), της 21ης Μαρτίου 2006 (A/32245), της 8ης Ιουνίου 2006 και της 7ης Σεπτεμβρίου 2006 (Α37004).

2. ΠΕΡΙΓΡΑΦΗ ΤΟΥ ΜΕΤΡΟΥ ΕΝΙΣΧΥΣΗΣ

Στόχος του καθεστώτος

(2)

Το καθεστώς ενισχύσεων θα εφαρμόζεται μόνο στον τομέα της υφαντουργίας, της ένδυσης και των υποδημάτων (1). Το καθεστώς αυτό αποσκοπεί στην προώθηση της ανταγωνιστικότητας των επιχειρήσεων των κλάδων κλωστοϋφαντουργίας, ένδυσης, υποδημάτων και δέρματος της Ελλάδας. Σκοπό έχει την ενίσχυση των επιχειρήσεων που δραστηριοποιούνται στους ανωτέρω τομείς προκειμένου να αντιμετωπίσουν την κρίση που διέρχεται επί του παρόντος ο κλάδος. Ειδικότερα, θα βοηθήσει τις επιχειρήσεις αυτές να αναβαθμίσουν τις επιδόσεις τους και να αποκτήσουν καλύτερη πρόσβαση στις αγορές μέσω της βελτίωσης της ποιότητας των προϊόντων και των παραγωγικών μεθόδων, της εισαγωγής καινοτόμων μεθόδων παραγωγής ή/και προϊόντων. Το καθεστώς δεν θα εφαρμόζεται στους τομείς άνθρακα και χάλυβα, των συνθετικών ινών και της γεωργίας.

Νομική βάση του καθεστώτος

(3)	Νομική βάση του καθεστώτος είναι οι νόμοι 2244/94 (2), 2308/95 (3) και το προεδρικό διάταγμα 93/97 (4).

Μορφές της ενίσχυσης

(4)

Η ενίσχυση θα έχει μορφή άμεσων (μη επιστρεπτέων) επιχορηγήσεων. Θα χορηγείται επίσης ενίσχυση για τη δημιουργία θέσεων απασχόλησης που δεν συνδέονται με επενδύσεις. Δεν είναι σαφές εάν η ενίσχυση θα υπόκειται σε φορολογία. Η χορήγηση της ενίσχυσης θα είναι στη διακριτική ευχέρεια των ελληνικών αρχών, με βάση αντικειμενικά κριτήρια αξιολόγησης. Ειδικότερα, τα κριτήρια θα αφορούν την αξιολόγηση του επενδυτή (βιωσιμότητα και οικονομικά στοιχεία της εταιρείας, υποδομή, πιστοληπτική ικανότητα) και την αξιολόγηση του επενδυτικού σχεδίου (εισαγωγή νέων τεχνολογιών, ποσοστό ιδίας συμμετοχής).

Επιλέξιμα σχέδια και δαπάνες

(5)

Οι επιλέξιμες δαπάνες περιλαμβάνουν την επέκταση υφιστάμενων εγκαταστάσεων ή την έναρξη δραστηριότητας η οποία συνεπάγεται θεμελιώδη αλλαγή στο προϊόν ή τη μέθοδο παραγωγής μιας υφιστάμενης εγκατάστασης, νέα μηχανήματα και εξοπλισμό, καθώς και άυλα περιουσιακά στοιχεία, όπως δαπάνες για τη μεταφορά τεχνολογίας με απόκτηση διπλωμάτων ευρεσιτεχνίας, αδειών εκμετάλλευσης και τεχνογνωσίας ή τεχνικών γνώσεων μη κατοχυρωμένων με δίπλωμα ευρεσιτεχνίας. Οι επενδύσεις αντικατάστασης δεν είναι επιλέξιμες για τη χορήγηση ενίσχυσης.

(6)

Το ανώτατο όριο των δαπανών όσον αφορά τις άυλες επενδύσεις δεν μπορεί να υπερβαίνει το 50 % των επιλέξιμων δαπανών. Τα επιλέξιμα άυλα περιουσιακά στοιχεία θα εξακολουθούν να συνδέονται με την περιφέρεια που λαμβάνει την ενίσχυση και θα περιλαμβάνονται στα περιουσιακά στοιχεία της επιχείρησης τα οποία μπορούν να αποσβεστούν.

(7)

Επιπλέον, θα χορηγείται ενίσχυση για την αποξήλωση ή τη μετεγκατάσταση υφιστάμενων μηχανημάτων ή εξοπλισμού για την αγορά λογισμικού που συνδέεται με τον έλεγχο της ποιότητας της διαδικασίας παραγωγής, για τη δημιουργία βάσεων δεδομένων για πελάτες ή εμπόρους, καθώς και τη διασύνδεση των επιχειρήσεων, τις διαφημιστικές εκστρατείες και το μάρκετινγκ.

(8)	Όσον αφορά τη δημιουργία θέσεων απασχόλησης, δεν είναι σαφές τι περιλαμβάνουν οι επιλέξιμες δαπάνες ή σε ποια βάση θα υπολογίζεται η ενίσχυση.

Αποδέκτες

(9)

Αρχικά, οι ελληνικές αρχές δήλωσαν ότι αποδέκτες μπορούν είναι οι επιχειρήσεις κάθε μεγέθους. Με επιστολή της 25ης Ιανουαρίου 2006 (5), ανέλαβαν τη δέσμευση ότι οι αποδέκτες θα είναι μόνο μικρομεσαίες επιχειρήσεις που δραστηριοποιούνται στους μεταποιητικούς τομείς της κλωστοϋφαντουργίας, της ένδυσης, των υποδημάτων και του δέρματος. Οι ελληνικές αρχές ανέλαβαν τη δέσμευση να τηρήσουν τον ορισμό των ΜΜΕ που περιλαμβάνεται στο παράρτημα Ι του κανονισμού (EΚ) αριθ. 364/2004 (6). Με επιστολή δε της 8ης Ιουνίου 2006 (7), επιβεβαίωσαν ότι οι δικαιούχοι δεν θα χαρακτηρίζονται ως προβληματικές επιχειρήσεις σύμφωνα με τον ορισμό που περιέχεται στις κοινοτικές κατευθυντήριες γραμμές όσον αφορά τις κρατικές ενισχύσεις για τη διάσωση και την αναδιάρθρωση προβληματικών επιχειρήσεων (8) και ότι τυχόν ενισχύσεις που χορηγούνται σε προβληματικές επιχειρήσεις θα κοινοποιούνται ατομικά στην Επιτροπή.

Ένταση των ενισχύσεων

(10)

Αρχικά οι ελληνικές αρχές κοινοποίησαν ένα και μόνο ανώτατο όριο ενισχύσεων για το σύνολο της ελληνικής επικράτειας που έφθανε σε 55 % για τα ενσώματα περιουσιακά στοιχεία και 50 % για τα άυλα περιουσιακά στοιχεία. Ωστόσο, με επιστολή της 25ης Ιανουαρίου 2006 (9), ανέλαβαν τη δέσμευση να τηρήσουν τα ισχύοντα ανώτατα όρια περιφερειακών ενισχύσεων, όπως προσδιορίζονται στον χάρτη περιφερειακών ενισχύσεων για την Ελλάδα για την περίοδο 2000-2006 (10).

Άλλοι όροι

(11)	Οι αιτήσεις για τη χορήγηση ενίσχυσης πρέπει να υποβάλλονται πριν αρχίσουν οι εργασίες εφαρμογής του σχεδίου.

(12)	Η συμβολή του αποδέκτη στη χρηματοδότηση της επένδυσης θα πρέπει να ανέρχεται σε τουλάχιστον 25 % του επενδυτικού κόστους.

Διάρκεια και προϋπολογισμός του καθεστώτος

(13)	Το καθεστώς λήγει στις 31 Δεκεμβρίου 2006, τελευταία ημερομηνία κατά την οποία οι ελληνικές αρχές θα είναι σε θέση να λάβουν νομικά δεσμευτικές αποφάσεις σχετικά με τη χορήγηση ενίσχυσης. Ο συνολικός προϋπολογισμός του καθεστώτος ανέρχεται κατά προσέγγιση σε 150 εκατ. ευρώ.

Σώρευση ενισχύσεων

(14)	Με επιστολή της 8ης Ιουνίου 2006 (11), οι ελληνικές αρχές επιβεβαίωσαν ότι οι ενισχύσεις που χορηγούνται βάσει του καθεστώτος δεν μπορούν να σωρευθούν με άλλες κρατικές ενισχύσεις για τις ίδιες επιλέξιμες δαπάνες, και ότι θα τηρούνται τα ανώτατα επιτρεπόμενα όρια για τις περιφερειακές ενισχύσεις.

3. ΑΞΙΟΛΟΓΗΣΗ

Νομιμότητα

(15)	Με την κοινοποίηση του σχεδίου χορήγησης ενισχύσεων μέσω του καθεστώτος ενισχύσεων που περιγράφηκε ανωτέρω πριν αυτό τεθεί σε εφαρμογή, οι ελληνικές αρχές τήρησαν τις υποχρεώσεις που υπέχουν δυνάμει του 88 παράγραφος 3 της Συνθήκης ΕΚ.

Χαρακτήρας του καθεστώτος ως κρατικής ενίσχυσης

(16)

Βάσει του καθεστώτος, το κράτος χορηγεί επιχορηγήσεις σε επιχειρήσεις που δραστηριοποιούνται στον τομέα της κλωστοϋφαντουργίας και της ένδυσης οι οποίες πραγματοποιούν επενδύσεις. Η ενίσχυση θα χορηγείται σε περιορισμένο αριθμό επιχειρήσεων, οι οποίες θα επιλέγονται από τις ελληνικές αρχές με βάση αντικειμενικά κριτήρια. Κατά την επιλογή των δικαιούχων, οι ελληνικές αρχές ασκούν κάποιο βαθμό διακριτικής ευχέρειας. Η ενίσχυση συνιστά πλεονέκτημα για τους αποδέκτες (μειώνονται οι δαπάνες των σχετικών επενδύσεων). Με αυτή την έννοια, η ενίσχυση βελτιώνει τη θέση των αποδεκτών σε σύγκριση με εκείνη των ανταγωνιστών τους σε άλλα κράτη μέλη. Συνεπώς, πρέπει να θεωρηθεί ότι στρεβλώνει τον ανταγωνισμό και επηρεάζει τις συναλλαγές μεταξύ των κρατών μελών.

(17)	Λαμβάνοντας υπόψη τα ανωτέρω, η Επιτροπή θεωρεί ότι υφίσταται κρατική ενίσχυση κατά τη έννοια του άρθρου 87 παράγραφος 1 της συνθήκης ΕΚ.

Συμβιβάσιμο του μέτρου ενίσχυσης

(18)	Αφού διαπιστώθηκε ότι το καθεστώς συνιστά κρατική ενίσχυση κατά την έννοια του άρθρου 87 παράγραφος 1 της συνθήκης ΕΚ, είναι απαραίτητο να εξεταστεί κατά πόσο το μέτρο μπορεί να θεωρηθεί συμβιβάσιμο με την κοινή αγορά.

(19)

Η Επιτροπή εξέτασε το καθεστώς με βάση το άρθρο 87 της συνθήκης ΕΚ, και ιδίως με βάση τις “κατευθυντήριες γραμμές σχετικά με τις κρατικές ενισχύσεις περιφερειακού χαρακτήρα” (12) (αναφέρονται στο εξής ως ΚΕΠΧ), τον κανονισμό για τις ΜΜΕ (13) και τον κανονισμό για την απασχόληση (14). Τα αποτελέσματα της εξέτασης αυτής συνοψίζονται στη συνέχεια.

(20)

Η Επιτροπή διαπιστώνει ότι ένα μέρος των ενισχύσεων που κοινοποιήθηκαν θα χορηγούνται σε σχέδια για αρχική επένδυση στην Ελλάδα, τα οποία είναι εξ ολοκλήρου επιλέξιμα για τη χορήγηση περιφερειακών ενισχύσεων βάσει του άρθρου 87 παράγραφος 3 στοιχείο α) της συνθήκης ΕΚ μέχρι τις 31.12.2006. Αυτό ισχύει ιδίως για τις επενδύσεις σε κτίρια και εγκαταστάσεις ή μηχανήματα. Η Επιτροπή σημειώνει ότι οι μέγιστες εντάσεις των επενδυτικών ενισχύσεων που χορηγούνται βάσει του καθεστώτος είναι σύμφωνες με τα ανώτατα όρια περιφερειακών ενισχύσεων που ισχύουν για την Ελλάδα για την περίοδο 2000-2006. Το καθεστώς αυτό λήγει την ίδια ημερομηνία όπως και ο ισχύων χάρτης περιφερειακών ενισχύσεων, δηλαδή στις 31.12.2006.

(21)

Οι ελληνικές αρχές σκοπεύουν επίσης να χορηγήσουν περιφερειακές ενισχύσεις για τη δημιουργία θέσεων απασχόλησης που δεν συνδέονται με επενδυτικά σχέδια. Ωστόσο, δεν παρέχονται περισσότερες επεξηγήσεις. Η Επιτροπή χρειάζεται περισσότερες πληροφορίες, ειδικότερα σχετικά με τη μέθοδο υπολογισμού της ενίσχυσης έτσι ώστε να είναι σε θέση να αξιολογήσει το συμβατό της βάσει των ΚΕΠΧ ή του κανονισμού για την απασχόληση.

(22)

Η Επιτροπή διαπιστώνει ότι ορισμένα από τα μέτρα ενίσχυσης που κοινοποιήθηκαν ενδέχεται να συνιστούν ενίσχυση λειτουργίας, δεδομένου ότι αποσκοπούν στη μείωση των τρεχουσών δαπανών των επιχειρήσεων. Αυτό ισχύει ιδίως για τη στήριξη που χορηγείται για την αποξήλωση και τη μετεγκατάσταση υφιστάμενου εξοπλισμού, την αγορά λογισμικού που συνδέεται με τον έλεγχο ποιότητας των διαδικασιών παραγωγής, τη δημιουργία βάσεων δεδομένων καθώς και τη διασύνδεση των επιχειρήσεων, τις διαφημιστικές εκστρατείες και τις δαπάνες μάρκετινγκ. Δεν μπορεί να αποκλεισθεί ότι οι δαπάνες μάρκετινγκ μπορεί να συνδέονται με τις εξαγωγικές δραστηριότητες και, συνεπώς, να συνιστούν εξαγωγικές ενισχύσεις.

(23)

Σύμφωνα με το σημείο 4.15 των ΚΕΠΧ, οι ενισχύσεις λειτουργίας καταρχήν απαγορεύονται, αλλά κατ' εξαίρεση, μπορούν να χορηγούνται ενισχύσεις λειτουργίας σε περιοχές που δικαιούνται την παρέκκλιση του άρθρου 87 παράγραφος 3 στοιχείο α), υπό τον όρο ότι (i) δικαιολογούνται από τη συμβολή τους στην περιφερειακή ανάπτυξη και το χαρακτήρα τους και (ii) το ύψος τους είναι ανάλογο προς τα προβλήματα που καλούνται να αντιμετωπίσουν. Επίσης πρέπει να μειώνονται προοδευτικά και να χορηγούνται για περιορισμένο χρονικό διάστημα. Ωστόσο, παρόλο που ζητήθηκε επανειλημμένα από την Επιτροπή, οι ελληνικές αρχές δεν απέδειξαν ότι τα διαρθρωτικά προβλήματα των περιοχών είναι τόσο σοβαρά ώστε η περιφερειακή επενδυτική ενίσχυση να μην είναι επαρκής για να θέσει σε λειτουργία μια διαδικασία περιφερειακής ανάπτυξης και ότι η επενδυτική ενίσχυση θα πρέπει να συμπληρωθεί από περιφερειακή ενίσχυση λειτουργίας. Διαβεβαιώνουν απλώς ότι οι ενισχύσεις λειτουργίας είναι καθοριστικές για τη βιωσιμότητα και την ανάπτυξη των κλάδων αυτών, οι οποίοι είναι κρίσιμοι για τις σχετικές περιφέρειες. Επιπλέον, δεν παρέχονται πληροφορίες για τις σχεδιαζόμενες εντάσεις των ενισχύσεων όσον αφορά τις ενισχύσεις λειτουργίας.

(24)

Λαμβάνοντας υπόψη την ανεπαρκή αιτιολόγηση των συγκεκριμένων προβλημάτων τα οποία προορίζονται να επιλύσουν τα ανωτέρω μέτρα, η Επιτροπή χρειάζεται περισσότερες πληροφορίες για να είναι σε θέση να εκτιμήσει το συμβιβάσιμο των ενισχύσεων λειτουργίας με την κοινή αγορά. Σχετικά με την πτυχή αυτή, οι ενδιαφερόμενοι τρίτοι καλούνται να υποβάλουν όλες τις σχετικές παρατηρήσεις τους.

(25)

Επιπλέον, η Επιτροπή διαπιστώνει ότι το καθεστώς στοχεύει σε ένα συγκεκριμένο κλάδο της ελληνικής οικονομίας, και συγκεκριμένα την κλωστοϋφαντουργία, τη βιομηχανία ένδυσης και δέρματος. Η Επιτροπή έχει την άποψη ότι οι ενισχύσεις που περιορίζονται σε ένα τομέα δραστηριότητας μπορεί να έχουν σημαντικές επιπτώσεις στον ανταγωνισμό στη σχετική αγορά και ότι τα αποτελέσματά τους στην περιφερειακή ανάπτυξη είναι πιθανό να είναι πολύ περιορισμένα. Οι ενισχύσεις αυτές υπάγονται εν γένει σε συγκεκριμένες ή τομεακές βιομηχανικές πολιτικές και συχνά δεν συνάδουν με το πνεύμα της πολιτικής περιφερειακών ενισχύσεων αυτής καθεαυτής. Η πολιτική αυτή θα πρέπει να παραμείνει ουδέτερη όσον αφορά την κατανομή παραγωγικών πόρων μεταξύ των διαφόρων οικονομικών τομέων και δραστηριοτήτων (15).

(26)

Οι ελληνικές αρχές ισχυρίζονται ότι η σταδιακή κατάργηση των ποσοστώσεων από το 1995 και η απελευθέρωση των εισαγωγών από το 2005 στην κλωστοϋφαντουργία έπληξαν την ελληνική κλωστοϋφαντουργία, και τη βιομηχανία ένδυσης και δέρματος και οδήγησαν σε απώλεια θέσεων εργασίας και στο κλείσιμο ενός σημαντικού αριθμού των επιχειρήσεων του κλάδου. Επισημαίνουν ότι στη βιομηχανία ένδυσης και μόνο από το 1995 έως το 2004, έκλεισε το 50 % των επιχειρήσεων και η απασχόληση μειώθηκε κατά 16 %. Το πρόβλημα επιδεινώνεται με τη μετεγκατάσταση των ελληνικών επιχειρήσεων σε γειτονικές βαλκανικές χώρες και ιδίως τη Βουλγαρία. Συνεπώς, οι ελληνικές αρχές έχουν την άποψη ότι πρέπει να ληφθούν συγκεκριμένα μέτρα έτσι ώστε να υποστηριχθεί και να ενισχυθεί ανταγωνιστικότητα των επιχειρήσεων που δραστηριοποιούνται στους ανωτέρω τομείς.

(27)

Η Επιτροπή χρειάζεται περισσότερες πληροφορίες για να αξιολογήσει κατά πόσο ένα καθεστώς ενισχύσεων που περιορίζεται σε ένα τομέα της οικονομίας αποτελεί αναπόσπαστο μέρος μιας στρατηγικής περιφερειακής ανάπτυξης με σαφώς καθορισμένους στόχους. Οι ελληνικές αρχές δεν εξήγησαν για ποιο λόγο το υφιστάμενο γενικό καθεστώς οριζόντιων ενισχύσεων δεν είναι επαρκές για να θέσει σε λειτουργία μια διαδικασία περιφερειακής ανάπτυξης.

(28)

Επιπλέον, η Επιτροπή διαπιστώνει ότι υπάρχει έντονος ανταγωνισμός στους τομείς της κλωστοϋφαντουργίας, της ένδυσης και του δέρματος, και οι εμπορικές συναλλαγές μεταξύ των κρατών μελών είναι εκτεταμένες. Κατά συνέπεια, η έγκριση ενός τέτοιου καθεστώτος στην Ελλάδα θα αποτελούσε σοβαρή απειλή για στρέβλωση του ανταγωνισμού. Συνεπώς, η Επιτροπή δεν είναι βέβαιη εάν μια τέτοια ενίσχυση δεν θα οδηγήσει σε απαράδεκτες στρεβλώσεις του ανταγωνισμού στην ΕΕ. Σχετικά με την πτυχή αυτή, οι ενδιαφερόμενοι τρίτοι καλούνται να υποβάλουν όλες τις σχετικές παρατηρήσεις τους.

(29)

Επιπλέον, η Επιτροπή σημειώνει ότι δεν πληρούνται οι λοιπές προϋποθέσεις για τη χορήγηση περιφερειακής ενίσχυσης:

—	Το μέτρο δεν προβλέπει υποχρέωση διατήρησης της σχετικής επένδυσης και των θέσεων απασχόλησης που δημιουργούνται στην επιλέξιμη περιφέρεια επί μια τουλάχιστον πενταετία.

—	Το μέτρο δεν προβλέπει το δικαίωμα για τις αρχές που χορηγούν την ενίσχυση να ζητούν την πλήρη ανάκτησή τους σε περίπτωση παράβασης των προϋποθέσεων χορήγησης.

(30)

Λαμβάνοντας υπόψη τα ανωτέρω, η Επιτροπή, μετά από αρχική προκαταρκτική εξέταση του μέτρου, έχει αμφιβολίες για το αν και σε ποιο βαθμό το κοινοποιηθέν καθεστώς ενισχύσεων μπορεί να θεωρηθεί συμβιβάσιμο με την κοινή αγορά. Η Επιτροπή δεν είναι σε θέση να σχηματίσει εκ πρώτης όψεως (prima facie) γνώμη για τον εν μέρει ή πλήρως συμβιβάσιμο χαρακτήρα του εξεταζόμενου μέτρου και θεωρεί ότι απαιτείται διεξοδικότερη ανάλυση του μέτρου ενίσχυσης. Η Επιτροπή οφείλει να πραγματοποιήσει όλες τις απαιτούμενες διαβουλεύσεις και, συνεπώς, να κινήσει τη διαδικασία που προβλέπεται στο άρθρο 88 παράγραφος 2 της συνθήκης ΕΚ, εάν η αρχική έρευνα δεν επιτρέψει την αντιμετώπιση όλων των δυσχερειών που συνδέονται με την εξακρίβωση του συμβιβάσιμου της ενίσχυσης με την κοινή αγορά. Λαμβάνοντας υπόψη τις πληροφορίες που θα υποβληθούν τόσο από το οικείο κράτος μέλος όσο και από τους ενδιαφερόμενους τρίτους, η Επιτροπή θα αξιολογήσει το μέτρο και θα λάβει την τελική της απόφαση.

4. ΑΠΟΦΑΣΗ

(31)

Λαμβάνοντας υπόψη τις ανωτέρω παρατηρήσεις, η Επιτροπή συμφωνεί με τη διαδικασία που ορίζεται στο άρθρο 88 παράγραφος 2 της συνθήκης ΕΚ, καλεί την Ελλάδα να υποβάλει τις παρατηρήσεις της και να παράσχει όλες τις πληροφορίες που θα συνέβαλαν στην αξιολόγηση του μέτρου, εντός προθεσμίας ενός μήνα από την παραλαβή της παρούσας επιστολής. Στις πληροφορίες αυτές πρέπει ιδίως να διευκρινίζονται τα εξής:

—

να αποδεικνύεται ότι το καθεστώς ενισχύσεων που αφορά ειδικά τους τομείς της κλωστοϋφαντουργίας, της ένδυσης και του δέρματος της Ελλάδας, συμβάλλει σε μια συνεκτική στρατηγική περιφερειακής ανάπτυξης και ότι δεν θα οδηγήσει σε απαράδεκτες στρεβλώσεις του ανταγωνισμού. Ειδικότερα, οι ελληνικές αρχές θα πρέπει να εξηγήσουν για ποιο λόγο το υφιστάμενο γενικό καθεστώς οριζόντιων ενισχύσεων δεν θα επαρκούσε να θέσει σε λειτουργία μια διαδικασία περιφερειακής ανάπτυξης·

—	βάσει ποιων στοιχείων αιτιολογείται η ανάγκη χορήγησης ενίσχυσης λειτουργίας σε επιχειρήσεις που δραστηριοποιούνται στους τομείς της κλωστοϋφαντουργίας, της ένδυσης και του δέρματος της Ελλάδας·

—	να αναφέρονται λεπτομέρειες όσον αφορά τη χορήγηση ενίσχυσης για τη δημιουργία θέσεων απασχόλησης·

—	να δικαιολογείται γιατί το μέτρο δεν περιλαμβάνει υποχρέωση διατήρησης της επένδυσης και των δημιουργούμενων θέσεων εργασίας στην επιλέξιμη περιοχή για διάστημα τουλάχιστον πέντε ετών·

—	να εξηγείται γιατί το μέτρο δεν προβλέπει δικαίωμα της χορηγούσας αρχής να ζητήσει πλήρη επιστροφή της ενίσχυσης σε περίπτωση παραβίασης των όρων χορήγησης.

(32)

Η Επιτροπή γνωστοποιεί στην Ελλάδα ότι θα ενημερώσει όλα τα ενδιαφερόμενα μέρη με δημοσίευση της παρούσας επιστολής και σχετικής περίληψής της στην Επίσημη Εφημερίδα της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Επίσης, θα ενημερώσει τους ενδιαφερόμενους στις χώρες της ΕΖΕΣ που έχουν υπογράψει τη συμφωνία με τον ΕΟΧ, με δημοσίευση ανακοίνωσης το συμπλήρωμα για τον ΕΟΧ της Επίσημης Εφημερίδας της Ευρωπαϊκής Ένωσης και θα ενημερώσει την Εποπτεύουσα Αρχή της ΕΖΕΣ με την αποστολή αντιγράφου της παρούσας επιστολής. Όλα τα ενδιαφερόμενα μέρη θα κληθούν να υποβάλουν τις παρατηρήσεις εντός προθεσμίας ενός μηνός από την ημερομηνία της δημοσίευσής της.”

(1) Οι κωδικοί NACE: ΔB.17.00 — Παραγωγή κλωστοϋφαντουργικών ινών, ΔB.18.00 — Κατασκευή ειδών ενδυμασίας· κατεργασία και βαφή γουναρικών· ΔΓ.19.00 — Κατεργασία και δέρψη δέρματος· κατασκευή ειδών ταξιδίου (αποσκευών), τσαντών, ειδών σελοποιίας, ειδών σαγματοποιίας και υποδημάτων, 743, 748.9.

(2) ΦΕΚ 168/A/1994.

(3) ΦΕΚ 114/A/1995.

(4) ΦΕΚ 92/A/1997.

(5) A/30736, A.Π. Φ6410/Α/705.

(6) Κανονισμός (EΚ) αριθ. 364/2004 της 25ης Φεβρουαρίου 2004 για την τροποποίηση του κανονισμού (EΚ) αριθ. 70/2001 όσον αφορά την επέκταση του πεδίου εφαρμογής του ώστε να συμπεριλαμβάνει τις ενισχύσεις για έρευνα και ανάπτυξη, ΕΕ L 63 της 28.2.2004, σ. 22.

(7) Α/34500, Α.Π. Φ6410/Α/5286.

(8) ΕΕ C 244 της 1.10.2004, σ. 2.

(9) A/30736, A.Π. Φ6410/Α/705.

(10) Ο ελληνικός χάρτης περιφερειακών ενισχύσεων για την περίοδο 2000-2006 εγκρίθηκε από την Επιτροπή με την επιστολή N469/1999 SG(2000) D/100661 της 21.1.2000 όπως τροποποιήθηκε με την απόφαση της Επιτροπής N349/02 της 17.2.2002.

(11) Α/34500, Α.Π. Φ6410/Α/5286.

(12) ΕΕ C 74 της 10.3.1998, σ. 9.

(13) Κανονισμός (EΚ) αριθ. 70/2001 της Επιτροπής, της 12ης Ιανουαρίου 2001, σχετικά με την εφαρμογή των άρθρων 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ στις κρατικές ενισχύσεις προς μικρές και μεσαίες επιχειρήσεις, ΕΕ L 10 της 13.1.2001, σ. 33.

(14) Κανονισμός (EΚ) αριθ. 2204/2002 της Επιτροπής, της 12ης Δεκεμβρίου 2002, σχετικά με την εφαρμογή των άρθρων 87 και 88 της συνθήκης ΕΚ στις κρατικές ενισχύσεις στην απασχόληση, ΕΕ L 337 της 13.12.2002, σ. 3.

(15) Βλ. επίσης τμήμα 2 των ΚΕΠΧ.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 297

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	49. évfolyam 2006. december 7.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Tájékoztatások
	Tanács
2006/C 297/1	A Tanács következtetései a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről	1

2006/C 297/2	A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás – A fiatalok részvételével és tájékoztatásával kapcsolatos közös célok megvalósítása a fiatalok aktív európai polgári szerepvállalásának ösztönzése érdekében	6

	Bizottság
2006/C 297/3	Euro-átváltási árfolyamok	11

2006/C 297/4	Értesítés a Közösségben hatályban lévő dömpingellenes intézkedések, szubvencióellenes intézkedések és védintézkedések alkalmazásának a bővítést követően Bulgáriára és Romániára történő kiterjesztéséről és a felülvizsgálat lehetőségéről	12

2006/C 297/5	Közlemény importőrök részére a Montenegróból származó termékeknek a Közösségbe irányuló behozataláról	13

2006/C 297/6	Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást ( 1 )	14

2006/C 297/7	Állami támogatás – Franciaország – A C 47/2006 (ex N 648/2005) sz. állami támogatás – Videojátékok készítése utáni adójóváírás – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	19

2006/C 297/8	Állami támogatás – Svédország – C 46/2006 (ex N 347/2006) sz. állami támogatás – Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó létesítményekben felhasznált tüzelőanyagok CO2–adó alóli mentessége – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében ( 1 )	27

2006/C 297/9	Állami támogatás – Görögország – Állami támogatás C 44/2006 (ex N 614/2005) – Regionális támogatás a görög textil-, ruházati és bőripar számára – Felhívás észrevételek benyújtására az EK Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően ( 1 )	38

2006/C 297/0	A tagállamok jelentése az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatására történő alkalmazásáról szóló, 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendelettel összhangban nyújtott állami támogatásokról ( 1 )	43

2006/C 297/1	Tagállamok által közölt információk az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelet alapján nyújtott állami támogatásról ( 1 )	44

2006/C 297/2	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4504 – SFR/TELE 2 France) ( 1 )	46

2006/C 297/3	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4501 – HAL/Egeria/NB) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )	47

2006/C 297/4	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.4242 – Thermo Electron/Fisher Scientific) ( 1 )	48

2006/C 297/5	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.4271 – Daikin/OYL) ( 1 )	48

2006/C 297/6	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.4428 – AXA/Gerflor) ( 1 )	49

	EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉG
	EFTA Felügyeleti Hatóság
2006/C 297/7	Az EGT-megállapodás XV. mellékletének 1f. pontjában említett jogszabály (az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet) értelmében nyújtott állami támogatásokról az EFTA-államok által szolgáltatott információ	50

	EFTA-bíróság
2006/C 297/8	Bírósági ítélet (2006. május 3.) az E-3/05., EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Norvég Királyság ügyben (Valamely szerződő fél kötelezettségteljesítésének elmulasztása – A munkavállalók szabad mozgása – Migráns munkavállalók esetében szociális biztonsági rendszer az alkalmazási országtól eltérő EGT-államban lakóhellyel rendelkező családtagok számára – A családi ellátást illető, lakóhelyre vonatkozó regionális követelmények – Az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke – Az 1612/68/EGK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése – Megkülönböztetés – Indokolás a fenntartható rendezés elősegítése alapján)	51

2006/C 297/9	A Bíróság ítélete (2006. június 29.) az E-5/05, E-6/05, E-7/05, E-8/05 és E-9/05 számú, EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Liechtensteini Hercegség egyesített ügyekben (Szerződő fél kötelezettségeinek elmulasztása – A Bizottság 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről – Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/19/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról (Hozzáférési irányelv) – Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/20/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (Engedélyezési irányelv) – Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK irányelve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (Egyetemes szolgáltatási irányelv))	52

	Helyesbítések
2006/C 297/0	Helyesbítés az N. 625/06 – Olaszország állami támogatáshoz (HL C 291., 2006.11.30.)	53

2006/C 297/1	Helyesbítés az N. 51/06 – Olaszország állami támogatáshoz (HL C 291., 2006.11.30.)	53

2006/C 297/2	UK-Cardiff: Menetrend szerinti légi járatok működtetése – Helyesbítés az Egyesült Királyság által a 2408/92/EGK tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében kiírt, Cardiff és az angelsey-i RAF Valley közötti menetrend szerinti légi járatok működtetéséről szóló ajánlattételi felhíváshoz (HL C 248., 2006.10.14.) (Kiegészítés az Európai Unió Hivatalos Lapjához, HL S 197., 2006.10.14., nyílt eljárás, 208709-2006)	53

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,3274
JPY	Japán yen	152,66
DKK	Dán korona	7,4561
GBP	Angol font	0,67540
SEK	Svéd korona	9,0757
CHF	Svájci frank	1,5888
ISK	Izlandi korona	91,74
NOK	Norvég korona	8,1350
BGN	Bulgár leva	1,9558
CYP	Ciprusi font	0,5781
CZK	Cseh korona	28,015
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar forint	255,40
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,6984
MTL	Máltai líra	0,4293
PLN	Lengyel zloty	3,8111
RON	Román lej	3,4368
SIT	Szlovén tolar	239,66
SKK	Szlovák korona	35,465
TRY	Török líra	1,9201
AUD	Ausztrál dollár	1,6892
CAD	Kanadai dollár	1,5177
HKD	Hongkongi dollár	10,3129
NZD	Új-zélandi dollár	1,9429
SGD	Szingapúri dollár	2,0447
KRW	Dél-Koreai won	1 216,16
ZAR	Dél-Afrikai rand	9,4459
CNY	Kínai renminbi	10,3848
HRK	Horvát kuna	7,3569
IDR	Indonéz rúpia	12 105,89
MYR	Maláj ringgit	4,7116
PHP	Fülöp-szigeteki peso	65,713
RUB	Orosz rubel	34,8160
THB	Thaiföldi baht	47,342

Támogatás száma	Kis- és középvállalkozások támogatása – 1/2006
EFTA-állam	Norvégia
Régió	Hordaland, Nyugat-Norvégia
A támogatási program megnevezése vagy az egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve	Pilotprosjekt for å utløyse ei bioenerginæring i Hordaland. (A bioenergia-ágazat kialakításának ösztönzésére irányuló kísérleti projekt a Hordaland régióban)
Jogalap	2005.10.12-i költségvetési határozat, hordalandi megyei tanács, (fylkestinget), a hordalandi megyei tanács 2006.1.17-én kelt levele
A támogatási program keretében tervezett éves kiadás	Teljes éves összeg: 2006-ban 0,25 millió EUR (2 millió NOK), 2007-ben 0,125 millió EUR (1 millió NOK), 2008-ban 0,125 millió EUR (1 millió NOK)
Maximális támogatási intenzitás	A rendelet 4. cikkének (2)–(6) bekezdésével, valamint 5. cikkével összhangban
Végrehajtás időpontja	2006.3.16.
A támogatási program vagy egyedi támogatás nyújtásának időtartama	2008.12.31.
A támogatás célja	Kis- és középvállalkozások támogatása Befektetési támogatás, és konzultációs illetve egyéb szolgáltatások támogatása
Érintett gazdasági ágazat	Csak bizonyos ágazatokra vonatkozó támogatás: egyéb feldolgozóipar (bioenergia)
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	Osterfjord Næringssamarbeid
A támogatást nyújtó hatóság neve és címe	N-5282 Lonevåg
Nagy összegű egyedi támogatás	A rendelet 6. cikkével összhangban