2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/1

A Bíróság (második tanács) 2006. június 22-i ítélete – Belga Királyság kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(C-182/03 (1) és C-217/03 (2) sz. egyesített ügyek)

(Állami támogatás - Létező támogatási programok - Belgiumi székhelyű koordinációs központok adózási rendszere - Egyesület keresete - Elfogadhatóság - A Bizottság azon határozata, hogy e rendszer nem minősül támogatásnak - A Bizottság álláspontjának megváltozása - Az EK 87. cikk (1) bekezdése - Bizalomvédelem - Az egyenlőség általános elve)

(2006/C 212/01)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: a Belga Királyság (képviselők: A. Snoecxs, E. Dominkovits, meghatalmazottak, B. van de Walle de Ghelcke, J. Wouters és P. Kelley, ügyvédek) (C-182/03 sz. ügy)

a Forum 187 ASBL (képviselők: A. Sutton és J. Killick barristers) (C-217/03. sz. ügy)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Rozet, R. Lyal és V. Di Bucci, meghatalmazottak)

Tárgy

A Belga Királyság által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatással kapcsolatban az Európai Közösségek Bizottsága által hozott 2003. február 17-i C(2003)564 határozat hatályon kívül helyezése annyiban, amennyiben az nem hagyja jóvá az engedéllyel rendelkező központok engedélyének megújítását.

Rendelkező rész

A belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatási programra vonatkozó 2003. február 17-i 2003/757/EK bizottsági határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központok tekintetében, amelyek engedély-meghosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően járt le.

2)	A Bíróság a Forum 187 keresetét ezt meghaladóan elutasítja.

3)	A Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a C-182/03. sz. ügy költségeinek, valamint a Forum 187 ASBL-nek a C-217/03. sz. ügyben felmerült költségei felének viselésére.

4)	A Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a C-182/03. R. sz., és a C-217/03. R. sz. ügy költségeinek viselésére.

(1) HL C 135., 2003.6.7.

(2) T-276/02 – HL C 289., 2002.11.23.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/1

A Bíróság (nagytanács) 2006. július 11-i ítélete – Federación Española de Empresas de Technología Sanitaria (FENIN), korábban Federación Nacional de Empresas, Instrumentación Científica, Médica, Técnica y Dental kontra Európai Közösségek Bizottsága

(C-205/03. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Verseny - A spanyol nemzeti egészségügyi rendszert irányító szervezetek - Gondozási szolgáltatás - A „vállalkozás” fogalma - Gyógyászati eszközök forgalmazóival szemben érvényesített fizetési feltételek)

(2006/C 212/02)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Federación Española de Empresas de Technología Sanitaria (FENIN), korábban Federación Nacional de Empresas, Instrumentación Científica, Médica, Técnica y Dental (képviselik: J.-R. García-Gallardo Gil-Fournier és D. Domínguez Pérez ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Közösságek Bizottsága (képviselik: F. Castillo de la Torre és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, J. Rivas de Andrés és J. J. Gutiérrez Gisbert ügyvédek)

Az alperest támogató beavatkozók: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: M. Bethell, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Barling QC), Spanyol Királyság (képviselik: N. Díaz Abad, L. Fraguas Gadea és F. Díez Moreno, meghatalmazotti minőségben)

Tárgy

Az Elsőfokú Bíróság (kibővített első tanács) által a T-319/99. sz., FENIN kontra Bizottság ügyben 2003. március 4-én hozott ítélet elleni fellebbezés, amellyel az Elsőfokú Bíróság elutasította a felperesnek a Bizottság 1999. augusztus 26-i, a spanyol nemzeti egészségügyi rendszert irányító testületek által a gyógyászati termékek szállítóira kényszerített fizetési feltételek és a fenti testületek által folytatott más állítólagos versenyellenes magatartások tárgyában hozott határozata megsemmisítése iránt benyújtott keresetét – A „vállalkozás” fogalma

Rendelkező rész

1)	A fellebbezést elutasítja.

2)	A Federación Española de Empresas de Tecnología Sanitaria-t (FENIN) kötelezi a költségek viselésére.

3)	Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Spanyol Királyság maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 184., 2003.8.2.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/2

A Bíróság (második tanács) 2006. június 22-i ítélete – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-399/03. sz. ügy) (1)

(Állami támogatás - Létező támogatási programok - A belgiumi székhelyű koordinációs központok adózási rendszere - A Tanács hatásköre)

(2006/C 212/03)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Rozet, V. Di Bucci és R. Lyal meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: A.-M. Colaert és F. Florindo Gijón meghatalmazottak)

Tárgy

A Belga kormány által egyes belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatásra vonatkozó 2003. július 16-i 2003/531/EK tanácsi határozat (HL L 184., 17. o.) megsemmisítése.

Rendelkező rész

1)	A belga kormány által egyes belgiumi koordinációs központoknak nyújtott támogatásra vonatkozó 2003. július 16-i 2003/531/EK tanácsi határozatot megsemmisíti.

2)	A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 275., 2003. 11. 15.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/2

A Bíróság (nagytanács) 2006. július 4-i ítélete (a Monomeles Protodikeio Thessaloniki előzetes döntéshozatal iránti kérelme – Görögország) – Konstantinos Adeneler, Pandora Kosa-Valdirka, Nikolaos Markou, Agapi Pantelidou, Christina Topalidou, Apostolos Alexopoulos, Konstantinos Vasiniotis, Vasiliki Karagianni, Apostolos Tsitsionis, Aristeidis Andreou, Evangelia Vasila, Kalliopi Peristeri, Spyridon Sklivanitis, Dimosthenis Tselefis, Theopisti Patsidou, Dimitrios Vogiatsis, Rousas Voskakis, Vasileios Giatakis kontra Ellinikos Organismos Galaktos (ELOG)

(C-212/04. sz. ügy) (1)

(1999/70/EK irányelv - A határozott idejű munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 1. szakaszának b) pontja és 5. szakasza - Egymást követő, határozott idejű szerződések a közszektorban - Az „egymást követő szerződések” és e szerződések meghosszabbítását indokoló „objektív okok” fogalma - A visszaélések megakadályozására irányuló intézkedések - Szankciók - Az összhangban álló értelmezés kötelezettségének hatálya)

(2006/C 212/04)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Monomeles Protodikeio Thessalonikis

Az alapeljárás felei

Felperesek: Konstantinos Adeneler, Pandora Kosa-Valdirka, Nikolaos Markou, Agapi Pantelidou, Christina Topalidou, Apostolos Alexopoulos, Konstantinos Vasiniotis, Vasiliki Karagianni, Apostolos Tsitsionis, Aristeidis Andreou, Evangelia Vasila, Kalliopi Peristeri, Spyridon Sklivanitis, Dimosthenis Tselefis, Theopisti Patsidou, Dimitrios Vogiatsis, Rousas Voskakis, Vasileios Giatakis

Alperes: Ellinikos Organismos Galaktos (ELOG)

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Monomeles Protodikeio Thessalonikis – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) melléklete 5. szakasza (1) és (2) bekezdésének értelmezése – Közigazgatási szervvel kötött munkaszerződés – Az egymást követő, határozott idejű szerződések korlátlan időre történő meghosszabbítását indokoló objektív okok fogalma – Egymást követő szerződések fogalma

Rendelkező rész

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazása, amelyek egyedüli indoka, hogy azokat egy általános tagállami törvényi vagy rendeleti rendelkezés írja elő. Ezzel ellentétben az „objektív okok”-nak az említett szakasz szerinti fogalma értelmében az efféle egyedi munkaviszonyok nemzeti szabályozásban előírt alkalmazását csak konkrét, a szóban forgó tevékenységre és gyakorlásának feltételeire vonatkozó különös elemek indokolhatják.

A határozott ideig tartó munkavégzéséről szóló keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló azon nemzeti szabályozás, amelynek értelmében csak azok a határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok tekinthetőek az említett szakasz értelmében véve „egymást követő”-nek, amelyek között nem telik el több mint 20 munkanap.

Az alapügyben szereplő körülmények esetén a határozott ideig tartó munkavégzéséről szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy: amennyiben az érintett tagállam belső jogrendje az adott ágazatban nem tartalmaz az egymást követő, határozott idejű szerződések visszaélésszerű használatának elkerülésére, illetve adott esetben szankcionálására egyéb intézkedést, a keretmegállapodással ellentétes az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a közszférában általános jelleggel tiltja a munkáltatók „állandó és tartós” szükségleteinek kielégítésére vonatkozóan kötött – és jogellenesnek tekintendő –, egymást követő, határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejűvé alakítását.

Egy irányelvnek az érintett tagállam nemzeti jogába való késedelmes átültetése és az irányelv vonatkozó rendelkezései közvetlen hatályának hiánya esetén a nemzeti bíróságok – az átültetésre előírt határidő leteltét követően – kötelesek a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben úgy értelmezni, hogy a szóban forgó irányelv eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszik annak szövegét és célját, előnyben részesítve a nemzeti jogszabályok irányelv céljának leginkább megfelelő értelmezését, hogy az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő eredményre jussanak.

(1) HL C 179., 2004.7.10.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/3

A Bíróság (második tanács) 2006. június 29-i ítélete – SGL Carbon AG kontra Európai Közösségek Bizottsága

(C-308/04. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Verseny - Kartell - Grafitelektródák - Az EK 81. cikk (1) bekezdése - Bírság - Bírságkiszabási iránymutatás - Engedékenységi közlemény - Ne bis in idem elve)

(2006/C 212/05)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: SGL Carbon AG (képviselik: M. Klausmann és K. Beckmann ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Bouquet, H. Gading és M. Schneider, meghatalmazotti minőségben), Tokai Carbon Co. Ltd, széhelye: Tokió (Japán), Nippon Carbon Co. Ltd, székhelye Tokió, Showa Denko KK, székhely: Tokió, GrafTech International Ltd., korábban UCAR International Inc., székhelye: Wilmington (Amerikai Egyesült Államok), SEC Corp., székhelye: Amagasaki (Japán), The Carbide/Graphite Group Inc., székhelye: Pittsburgh (Amerikai Egyesült Államok)

Tárgy

Fellebbezés az Elsőfokú Bíróságnak (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01-T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz. egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélete ellen, a T-239/01. sz. ügy vonatkozásában – Az EK 81. cikke és az EGT 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban 2001. július 18-án hozott 2002/271/EK bizottsági határozat megsemmisítése – COMP/E-1/36.490. sz. ügy – Grafit elektródák (HL 2002. L 100., 1. o.)

Rendelkező rész

1)	A fellebbezést elutasítja.

2)	Az SGL Carbon AG-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 262., 2004.10.23.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/4

A Bíróság (második tanács) 2006. június 15-i ítélete (Cour d'appel de Liège, Tribunal de premiere instance de Liège [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Air Liquide Industries Belgium SA kontra Ville de Seraing (C-393/04.) és Province de Liège (C-41/05.)

(C-393/04. és C-41/05. sz. egyesített ügyek) (1)

(Állami támogatások - Fogalom - Helyi és tartományi adók alóli mentesség - Az EK 88. cikk (3) bekezdésének hatálya - Azonos hatású díj - Belső adó)

(2006/C 212/06)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel de Liège, Tribunal de premiere instance de Liège

Az alapeljárás felei

Felperes: Air Liquide Industries Belgium SA

Alperesek: Ville de Seraing (C-393/04.), Province de Liège (C-41/05.)

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Tribunal de première instance de Liège (Belgium) – Az EK 25., 87., és 90. cikkek értelmezése – Kizárólag a földgáz vételezéséhez használt motoroknak a hajtómotorokra kivetett kommunális alóli mentesítése, amelyből ki vannak zárva az ipari gáz vételezésére használt motorok

Rendelkező rész

Az EK 87. cikk szerinti állami támogatásnak minősülhet a földgázállomásokon használt motoroknak a helyi és tartományi hajtómotoradó alóli olyan mentesítése, amely nem terjed ki a más ipari gáz céljára használt motorokra. A kérdést előterjesztő bíróságok feladata annak megítélése, hogy teljesültek-e az állami támogatás feltételei.

Mivel az alapügyhöz hasonló adómentesség esetleges jogellenessége az állami támogatást szabályozó közösségi jog szempontjából nem befolyásolja magának az adónak a jogszerűségét, az ezen adó megfizetésére köteles vállalkozások nem hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt e mentesség jogellenességére annak érdekében, hogy kivonják magukat az említett adó megfizetése alól, vagy annak érdekében, hogy azt részükre visszatérítsék.

3)	Nem minősül az EK 25. cikk szerinti azonos hatású díjnak az a hajtómotoradó, amely különösen olyan motorokat terhel, amelyeket ipari gáz nagynyomású vezetékekben történő szállítására használnak.

4)	Nem minősül az EK 90. cikk szerinti hátrányosan megkülönböztető belső adónak az a hajtómotoradó, amely különösen olyan motorokat terhel, amelyeket ipari gáz nagynyomású vezetékekben történő szállítására használnak.

(1) HL C 273., 2004.11.6.

HL C 93., 2005.4.16.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/4

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 6-i ítélete (a Cour de cassation [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Axel Kittel kontra État belge

(C-439/04. és C-440/04. sz. egyesített ügyek) (1)

(Hatodik HÉA-irányelv - Az előzetesen felszámított HÉA levonása - „Körhinta” jellegű adókijátszás - A belső jog szerint semmis adásvételi szerződés)

(2006/C 212/07)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Axel Kittel (C-439/04.) État belge (C-440/04.)

Alperesek: État belge (C-439/04.) Recolta Recycling SPRL (C-440/04.)

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Cour de cassation de Belgique – A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) rendelkezéseinek értelmezése – Az adósemlegesség elve – Semmis adásvételi szerződés alapján teljesített termékértékesítés – „Körhinta” jellegű adókijátszás – Az adólevonás jogának a vevő általi elvesztése

Rendelkező rész

Ha a termékértékesítés olyan adóalany részére történik, aki nem tudta, és nem is tudhatta, hogy a szóban forgó ügylet az eladó által elkövetett adókijátszás részét képezi, az 1995. április 10-i 95/7/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 17. cikkét akként kell értelmezni, hogy e cikkel ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely szerint az adásvételi szerződésnek valamely belső polgári jogi – az eladó által elérni kívánt cél jogellenessége miatt közérdekbe ütköző szerződéshez a semmisség jogkövetkezményét fűző – rendelkezés folytán fennálló érvénytelensége következtében ezen adóalany elveszti az általa megfizetett HÉA levonásához való jogát. E tekintetben irreleváns, hogy a semmisséget a HÉA vagy más adó kijátszása okozza-e.

Ezzel szemben, ha objektív körülmények alapján megállapításra kerül, hogy az értékesítés olyan adóalany részére történik, aki tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a beszerzésével a HÉA kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az adólevonás kedvezményének ezen adóalanytól történő megtagadása.

(1) HL C 6., 2005.1.8.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/5

A Bíróság (negyedik tanács) 2006. június 29-i ítélete – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Olasz Köztársaság

(C-487/04. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - Az 1255/1999/EK tanácsi rendelet és a 2799/1999/EK bizottsági rendelet - Tej és tejtermékek - Sovány tejpor - A sovány tejpor nyomon követésére szolgáló rendszer)

(2006/C 212/08)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: A. Bordes és C. Cattabriga meghatalmazottak)

Alperes: az Olasz Köztársaság (képviselők: I. Braguglia meghatalmazott és D. Del Gaizo ügyvéd)

Tárgy

Tagállami kötelezettségszegés – A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1255/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 366. o.) és a takarmányozásra szánt fölözött tejre és sovány tejporra és az ilyen sovány tejpor értékesítéséhez nyújtott támogatásra vonatkozóan az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2799/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 340., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 28. kötet, 110. o) megsértése – A tejpor nyomon követésére szolgáló, a közösségi jogban nem ismert rendszer bevezetése

Rendelkező rész

Az Olasz Köztársaság – mivel egyoldalúan bevezetett egy, a bizonyos célokra szánt sovány tejpor nyomon követésére szolgáló, az ágazatra alkalmazott, összehangolt közösségi jogban nem ismert rendszert – nem teljesítette a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1255/1999/EK tanácsi rendelet és a takarmányozásra szánt fölözött tejre és sovány tejporra és az ilyen sovány tejpor értékesítéséhez nyújtott támogatásra vonatkozóan az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2799/1999/EK bizottsági rendeletből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 31., 2005.2.5.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/5

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. június 15-i ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Heintz van Landewijck SARL kontra Staatssecretaris van Financiën

(C-494/04. sz. ügy) (1)

(Adórendelkezések - Jogszabályok harmonizálása - 92/12/EGK irányelv - Jövedéki adó - Adózási jel - Hatodik HÉA-irányelv - 2. cikk és 27. cikk - Adójegyek eltűnése)

(2006/C 212/09)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: Heintz van Landewijck SARL

Alperes: Staatssecretaris van Financiën

Tárgy

A 78/583/EGK kilencedik irányelvvel (HL L 194., 16. o; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 69. o.) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 27. cikke (1) és (5) bekezdésének értelmezése – A jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv (HL L 73., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.) értelmezése – Nemzeti jog összeegyeztethetősége a közösségi szabályozással – Dohánytermékek adójegyei – Használat előtti eltűnés

Rendelkező rész

Sem a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv, sem az adósemlegesség elve nem képezi gátját annak, hogy a tagállamok olyan szabályozást vezessenek be, amely nem teszi lehetővé a jövedéki adó összegének visszatérítését, így hangsúlyozva az adójegyek igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét abban az esetben, ha az adójegyek a dohánygyártmányokra történő felragasztásukat megelőzően tűntek el, az eltűnés nem elháríthatatlan külső oknak vagy balesetnek tulajdonítható és nem állapították meg, hogy az adójegyek megsemmisültek vagy végérvényesen használhatatlanná váltak.

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 27. cikkének (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az értesítési határidő elmulasztása nem minősül olyan lényeges eljárási hibának, amely a késedelmesen bejelentett eltérő intézkedés alkalmazhatatlanságát eredményezi.

A hatodik irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1968. június 28-i törvény (Wet op de omzetbelasting, Stb., 1968., 329.) 28. §-a által bevezetetthez hasonló, a HÉA beszedésének adójegyek útján történő különös rendszere összeegyeztethető az irányelv rendelkezései által támasztott követelményekkel, és nem haladja meg az adó kivetésének egyszerűsítéséhez szükséges mértéket.

Nem összeegyeztethetetlen a 77/388 hatodik irányelvvel, különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdésével az, hogy nem kötelező az adójegyek beszerzése során a hozzáadottérték-adó címén fizetett összegek visszatérítése abban az esetben, ha az adójegyek a dohánygyártmányokra történő felragasztásukat megelőzően tűntek el, az eltűnés nem elháríthatatlan külső oknak vagy balesetnek tulajdonítható és nem állapították meg, hogy az adójegyek megsemmisültek vagy végérvényesen használhatatlanná váltak.

(1) HL C 45., 2005.2.19.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/6

A Bíróság (első tanács) 2006. június 22-i ítélete – August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

(C-24/05. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Közösségi védjegy - A 40/94 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése - Lajstromozás feltétlen kizáró oka - Térbeli védjegy - Világos gesztenyebarna színű cukorka térbeli formája - Megkülönböztető képesség)

(2006/C 212/10)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: August Storck KG (képviselők: I. Rohr, H. Wrage-Molkenthin és T. Reher ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: G. Schneider meghatalmazott)

Tárgy

Az Elsőfokú Bíróságnak (negyedik tanács) a T-396/02. sz. August Storck KG kontra OHIM ügyben 2004. november 10-én hozott azon ítélete ellen benyújtott fellebbezés, amellyel az Elsőfokú Bíróság elutasította egy világos gesztenyebarna színű cukorka formájában megjelenő térbeli védjegynek a 30. osztályába tartozó cukrászáruk vonatkozásában történő lajstromozása megtagadásának megsemmisítésére irányuló keresetet – Védjegy megkülönböztető képessége – A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja

Rendelkező rész

1)	A fellebbezést elutasítja.

2)	Az August Storck KG-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 69., 2005.3.19.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/7

A Bíróság (első tanács) 2006. június 22-i ítélete – August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

(C-25/05. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Közösségi védjegy - A 40/94/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése - Lajstromozás feltétlen kizáró oka - Ábrás védjegy - Aranysárga cukorkacsomagolás ábrázolása - Megkülönböztető képesség)

(2006/C 212/11)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: August Storck KG (képviselők: I. Rohr, H. Wrage-Molkenthin és T. Reher ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: G. Schneider meghatalmazott)

Tárgy

Az Elsőfokú Bíróságnak (negyedik tanács) a T-402/02. sz. August Storck KG kontra OHIM ügyben 2004. november 10-én hozott azon ítélete ellen benyújtott fellebbezés, amellyel az Elsőfokú Bíróság elutasította egy pillangós (szaloncukorszerű) csomagolást ábrázoló ábrás védjegynek a 30. osztályába tartozó cukorkák vonatkozásában történő lajstromozása megtagadásának megsemmisítésére irányuló keresetet – Védjegy megkülönböztető képessége – A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja

Rendelkező rész

1)	A fellebbezést elutasítja.

2)	Az August Storck KG-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 69., 2005.3.19.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/7

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 6-i ítélete – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Portugál Köztársaság

(C-53/05. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - A 92/100/EGK irányelv - Szerzői jog - Bérbeadási és haszonkölcsönbe adási jog - Az előírt határidőn belül történő átültetés elmulasztása)

(2006/C 212/12)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: P. Andrade és W. Wills, meghatalmazottak)

Alperes: Portugál Köztársaság (képviselők: L. Fernandes és N. Gonçalves, meghatalmazottak)

Tárgy

Tagállami kötelezettségszegés – A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelv 1. és 5. cikkének megszegése (HL L 346, 61. o.)

Rendelkező rész

Azáltal, hogy nyilvános haszonkölcsönbe adás címén mentesítette a szerzőknek fizetendő jogdíj megfizetésének kötelezettsége alól az összes nyilvános haszonkölcsönzést végző intézmény kategóriáját, a Portugál Köztársaság nem teljesítette a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelv 1. és 5. cikkében foglalt rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

2)	A Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 82., 2005.4.2.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/8

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. július 6-i ítélete (a Rechtbank Amszterdam [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – J. J. Kersbergen-Lap, D. Dams-Schipper kontra Raad van Bestuur van het Uitvoeringsinstituut Werknemersverzekeringen

(C-154/05. sz. ügy) (1)

(Migráns munkavállalók szociális biztonsága - 1408/71/EGK rendelet - A 4. cikk (2a) bekezdése és a 10a. cikk, valamint a IIa. melléklet - Különleges nem járulékalapú ellátások - Holland ellátás a fogyatékossággal élő fiatal személyeknek - Nem exportálható jelleg)

(2006/C 212/13)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Amszterdam

Az alapeljárás felei

Felperesek: J. J. Kersbergen-Lap, D. Dams-Schipper

Alperes: Raad van Bestuur van het Uitvoeringsinstituut Werknemersverzekeringen

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Rechtbank Amsterdam – Az 1992. április 30-i 1247/92/EGK tanácsi rendelettel (HL L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 41. o. ) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK rendelet (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o. ) 4. cikke (2a) bekezdésének, 10a. cikkének és IIa. mellékletének értelmezése – Különleges nem járulékalapú ellátások – Az 1408/71 rendelet 10a. cikke által bevezetett koordinációs szabály – Hatály – Az 1408/71/EGK rendelet IIa. mellékletében említett, fogyatékossággal élő fiatal személyek számára nyújtott ellátás bennfoglaltsága – Nem Hollandiában lakó kedvezményezettek

Rendelkező rész

A fogyatékossággal élő fiatal személyek munkaképtelenségi biztosításáról szóló, 1997. április 24-i törvény (Wet arbeidsongeschiktheidsvoorziening jonggehandicapten) alapján nyújtott ellátást különleges nem járulékalapú támogatásnak kell tekinteni az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, az 1999. február 8-i 307/1999/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének értelmében úgy, hogy kizárólag a rendelet 10a. cikkének koordinációs szabályát kell alkalmazni, és az említett ellátásból nem részesülhet az olyan személy, akinek a lakóhelye Hollandián kívül van.

(1) HL C 155., 2005.06.25.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/8

A Bíróság (első tanács) 2006. július 6-i ítélete (Court of Appeal (Civil Division) [Egyesült Királyság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Talacre Beach Caravan Sales Ltd kontra Commissioners of Customs & Excise

(C-251/05. sz. ügy) (1)

(Hatodik HÉA-irányelv - 28. cikk - Előzetesen felszámított adó visszatérítésével járó mentesség - Nulla százalékos adókulcs alá tartozó termékek, amelyeket az általános adókulcs alá tartozó felszereléssel együttesen értékesítenek - Lakóautók - Egységet képező termékértékesítés)

(2006/C 212/14)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Court of Appeal (Civil Division)

Az alapeljárás felei

Felperes: Talacre Beach Caravan Sales Ltd

Alperes: Commissioners of Customs & Excise

Tárgy

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK (hatodik) tanácsi irányelv (HL L 145, 1977.6.13., 1. o., magyar nyelvű különkiadás, 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 28. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezése – Nulla százalékos adókulcs alá tartozó lakóautók, amelyeket az általános adókulcs alá tartozó termékekkel együttesen értékesítenek – Annak meghatározására szolgáló ismérvek, hogy HÉA-szempontból az ügyletet egyetlen termékértékesítésnek kell-e tekintetni

Rendelkező rész

Az a tény, hogy bizonyos termékek egyetlen termékértékesítés tárgyait képezik, amely egyrészt a tagállam szabályozása alapján a közös hozzáadottértékadó-rendszer kiegészítéséről és a 77/388/EGK irányelv módosításáról (hozzáadottértékadó-mértékek közelítése) szóló, 1992. október 19-i 99/77/EGK tanácsi irányelv által módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti előzetesen felszámított adó visszatérítésével járó mentesség alá eső fő terméket, másrészt az ezen szabályozás által a mentesség hatálya alól kizárt termékeket tartalmaz, nem zárja ki azt, hogy az érintett tagállam a kizárt termékek értékesítése tekintetében általános adókulcs szerinti HÉA-t vessen ki.

(1) HL C 205., 2005.8.20.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/9

Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) T-129/04. sz., Develey Holding GmbH & Co. Beteiligungs KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2006. március 15-én hozott ítélete ellen a Develey Holding GmbH & Co. Beteiligungs KG által 2006. május 29-én benyújtott fellebbezés

(C-238/06. sz. ügy)

(2006/C 212/15)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Develey Holding GmbH & Co. Beteiligungs KG (képviselő: H. Kunz-Hallstein meghatalmazott)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-129/04. sz. ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletét (1);

—	a Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM fellebbezési tanácsának az R 367/2003-2. sz. ügyben 2004. január 20-án hozott határozatát, másodlagosan

—	utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé,

—	a Bíróság kötelezze a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) a két eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező az Elsőfokú Bíróság nevezett ítélete ellen irányuló fellebbezését a következőkkel indokolja:

A napjainkban általánosan és az Elsőfokú Bíróság eljárásában is elismert jogelmélet szerint bizonyítási teher szabályai alapján annak, aki valamely jogszabályra hivatkozik, bizonyítania kell a jogszabály tényleges feltételeinek fennállását. Ez különösen vonatkozik a kivételekre való hivatkozásra, amelyeket a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint mindig megszorítóan kell értelmezni. Mivel az OHIM az oltalom megtagadásakor kivételre hivatkozott, köteles lett volna a kivételt jelentő tényállás fennállását bizonyítani.

A jelen ügyben nem csupán egy korábbi nemzeti lajstromozásról van szó, hanem egy, a Párizsi Uniós Egyezményben (PUE) is részes EU-tagállam korábbi nemzeti lajstromozásáról is a PUE 6 quinquies cikkének A) része értelmében, amelynek oltalma csak a PUE 6 quinquies cikkének B) részében foglalt kivétel alkalmazásával tagadható meg. A PUE 6 quinquies cikke A) részének (1) bekezdése megtiltja az alperesnek azt, hogy legalábbis annak a tagállamnak a területén, amelyben az azonos uniós védjegy oltalomban részesül, oltalomban nem részesíthetőnek nyilvánítsa a bejelentést. Az alperes határozatát azonban arra alapította, hogy a megkülönböztető képesség nincs meg a Közösségben, és így a Németországi Szövetségi Köztársaság területén sem: az alperes ezzel végső soron érvénytelennek nyilvánítja egy PUE-részes állam lajstromozását. Ebben az esetben nem elegendő, ha az OHIM általánosságban a „nemzeti”, vagyis a saját jogrend függetlenségére hivatkozik, mivel egy uniós védjegy jogosultja többet követelhet a nemzeti elbánásnál. Ezt inkább a PUE 6 quinquies cikkének A) részére figyelemmel kell megvizsgálni.

A megkülönböztető képesség hiányának bizonyításával kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság kifejtette, hogy az OHIM legalábbis annyiban eleget tett kötelezettségeinek, hogy jogosan utalt az általános élettapasztalatra. Az általános élettapasztalatra vonatkozó érv azonban nem hozható fel jobb híján azért, mert nem sikerült a tényeket bizonyítani. Másfelől az Elsőfokú Bíróság a hiányzó megkülönböztető képesség kérdését jogellenesen kizárólag a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján vizsgálta, és teljességgel figyelmen kívül hagyta a PUE 6 quinquies cikkének B) részét.

Az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta a megkülönböztető képességet a konkrétan kérelmezett áruk tekintetében, és nem állapította meg a védjegyek által keltett összbenyomást sem. Nem tett különbséget az egyes áruk között sem. Az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy az áru külsejének eredetmegjelölésként történő használata a piaci résztvevők szükségleteit is szolgálja: a szupermarketekben ugyanis, ahol számos ugyanolyan tartalmú üveg sorakozik a polcon, egyedül a csomagolás formája ad lehetőséget az előzetes választásra.

(1) HL C 108., 20. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/10

A Hanseatisches Oberlandesgericht (Németország) által 2006. május 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Lämmerzahl GmbH kontra Freie Hansestadt Bremen

(C-241/06. sz. ügy)

(2006/C 212/16)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Hanseatisches Oberlandesgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: Lämmerzahl GmbH.

Alperes: Freie Hansestadt Bremen.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelvvel, és különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésével összeegyeztethető-e, ha a az ajánlattevővel szemben általánosságban megtagadják az ajánlatkérő közbeszerzést odaítélő határozatának felülvizsgálatát, mivel az ajánlattevő a nemzeti jog által előírt jogorvoslati határidőn belül felróható módon elmulasztotta kifogásolni az odaítélési eljárás szabályai megsértését, amennyiben e szabálysértés

a)	az ajánlati felhívás formájához vagy

a szerződésben foglalt ellenszolgáltatás meghatározásának helyességéhez (a becslés egyértelmű tévességéhez vagy a meghatározási módszer átláthatóságának elégtelenségéhez)

kapcsolódik, és a helyesen megállapított vagy helyesen megállapítandó ellenszolgáltatás alapján lehetséges lenne további, és – külön vizsgálva – nem elévült eljárási szabálysértések felülvizsgálata?

Ahhoz, hogy a szerződésben foglalt ellenszolgáltatás becsléséhez kapcsolódó szabálytalanságokból le lehessen vonni azt a következtetést, hogy az elsődleges jogorvoslati igény általánosságban kizárt, az ajánlati felhívásnak a szerződésben foglalt ellenszolgáltatás meghatározása szempontjából releváns adataira vonatkoznia kell-e bármely különleges követelménynek abban az esetben is, ha a helyesen becsült vagy helyesen becsülendő ellenszolgáltatás meghaladja a releváns küszöbértéket?

(1) HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/10

A Raad van State (Hollandia) által 2006. május 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie és T. Sahin a Rechtbank's-Gravenhage AWB 04/45792. sz. ügyben hozott ítélete ellen

(C-242/06. sz. ügy)

(2006/C 212/17)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Raad van State (Hollandia).

Az alapeljárás felei

Felperesek: Minister voor Vreemdelingenzaken en Integratie és T. Sahin.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1. a)

A C-317/01. sz. és C-369/01. sz. Abatay és társai egyesített ügyekben 2003. október 21-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-12301. o.) 81. és 84. pontja alapján a társulás fejlesztéséről szóló 1/80 határozat 13. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezésre hivatkozhat az a török állampolgárságú külföldi, aki megfelelt az első tartózkodási engedély és az országban való tartózkodás szabályainak, és 2000. december 14-től 2002. október 2-ig jogszerűen alkalmazásban állt különböző munkaadóknál, de a tartózkodási engedélye érvényességi idejének meghosszabbítását nem kérelmezte kellő időben, amelynek eredményeképpen az engedély lejártakor és a meghosszabbítás kérelmezésének idején a nemzeti jog szerint nem minősült sem jogszerűen letelepedettnek, sem az országban munkavégzésre jogosultnak?

1. b)

Az 1a) kérdésre adott választ érinti-e, ha a külföldi által nem a határidőn belül benyújtott meghosszabbítás iránti kérelmet, amely a tartózkodási engedély érvényességi idejének lejáratát követő hat hónapon belül érkezik meg, annak ellenére, hogy a nemzeti jog szerint e kérelmet első tartózkodási engedély iránti kérelemnek kell tekinteni, a folytatólagos tartózkodás engedélyezésére irányadó feltételek szerint vizsgálják, és a külföldi számára biztosítják a kérelem tárgyában történő határozathozatalig az ország területén való tartózkodás jogát?

2. a)

Az 1/80 határozat 13. cikkében a „korlátozás” kifejezést úgy kell-e érteni, hogy az magában foglalja az 1/80 határozat hatálya alá tartozó török állampolgárságú külföldire vonatkozó azon követelményt, mely szerint e külföldinek igazgatási illetékeket kell fizetnie a tartózkodási engedély érvényességi idejének meghosszabbítása iránti kérelem elbírálásához kapcsolódóan, melynek elmulasztása esetén kérelmét a Vw 2000 24. cikkének (2) bekezdése értelmében nem veszik figyelembe?

2. b)

Más választ kell-e adni a 2.a) pontban foglalt kérdésre, ha a kérelem elbírálásáért fizetendő illetékek összege a kérelem elbírálásához kapcsolódó költségeket nem haladja meg?

Az 1/80 határozat 13. cikkét, amely az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének (1) végrehajtását is szolgálja, e kiegészítő jegyzőkönyv 59. cikkével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy az igazgatási költségek összege (169 EUR a külföldiek számára a tárgyidőszakban) az 1/80 határozat hatálya alá tartozó török állampolgárok tekintetében a tartózkodási engedély vagy annak meghosszabbítása iránti kérelem elbírálásához kapcsolódóan nem haladhatja meg azon illetékek összegét (30 EUR), amelyek az Európai Közösség tagállamainak állampolgáraira vonatkozóan az engedély iránti kérelemnek a közösségi jog alapján történő vizsgálatáért és a megfelelő tartózkodási okmányokért (lásd a 68/360/EGK irányelv (2) 9. cikkének (1) bekezdését és a 2004/38/EK irányelv (3) 25. cikkének (2) bekezdését) előírhatóak?

(1) HL 1972, L 293, 1. o.

(2) A tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15-i 68/360/EGK tanácsi irányelv (HL L 257, 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 27. o.).

(3) Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158, 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/11

A Tribunal de commerce de Charleroi (Belgium) által 2006. május 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SA Sporting du Pays de Charleroi, G-14 Groupement des clubs de football européens kontra Fédération internationale de football association (FIFA)

(C-243/06. sz. ügy)

(2006/C 212/18)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de commerce de Charleroi

Az alapeljárás felei

Felperes: SA Sporting du Pays de Charleroi, G-14 Groupement des clubs de football européens

Alperes: Fédération internationale de football association (FIFA)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A FIFA Alapszabályának és szabályzatainak a játékosok nemzeti szövetségek részére történő kötelező és ingyenes rendelkezésre bocsátását, valamint az összehangolt nemzetközi mérkőzésnaptár egyoldalú és kötelező jellegű megállapítását szabályozó rendelkezéseiben az egyesületek és az egyesületekkel munkaszerződésben álló játékosok részére előírt kötelezettségek megvalósítanak-e versenykorlátozást vagy erőfölénnyel való visszaélést vagy az EK-Szerződésben biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának akadályozását, és így ellentétesek az EK-Szerződés 81. és 82. cikkével, a közösségi jog összes többi rendelkezésével, különösen az EK-Szerződés 39. és 49. cikkével?

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/11

A Juzgado de lo Social Único de Algeciras (Spanyolország) által 2006. június 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Josefa Velasco Navarro kontra Fondo de Garantía Salarial (Fogasa)

(C-246/06. sz. ügy)

(2006/C 212/19)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de lo Social Único de Algeciras (Spanyolország).

Az alapeljárás felei

Felperes: Josefa Velasco Navarro.

Alperes: Fondo de Garantía Salarial (Fogasa).

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Miután a nemzeti bíróság megállapította, hogy a nemzeti jog, hiányossága miatt, 2005. október 8-án nem felelt meg a 2002/74 irányelvnek (1) és a Bíróság által 2005. december 13-án hozott végzésében (az egyenlőség közösségi elvének szempontjából) adott értelmezésének (C-177/05. sz. előzetes döntéshozatali ügy), úgy kell-e tekinteni, hogy az irányelvnek közvetlen hatálya van a FOGASA-val, az állami garanciaintézettel szemben, a következő naptól (2005. október 9.) kezdve?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, a 2002/74 irányelv hivatkozott közvetlen hatályát, a munkavállalóra nézve kedvezőbb (a kötelezettségszegő állammal szemben pedig hátrányosabb) jellege okán alkalmazni kell-e egy – a hiányos nemzeti jog által nem előírt bírósági egyeztető eljárást követően – az irányelv hatályba lépésének időpontja (2002. október 8.) és azon végső határidő között bejelentett fizetésképtelenségi helyzet esetén, amely időpontig (2005. október 8.) a spanyol államnak hatályba kellett léptetnie azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a hivatkozott irányelvben foglaltaknak?

(1) A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 270. 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 261. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/12

Conseil d'Etat (Belgium) által 2006. június 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – United Pan-Europe Communications Belgium SA, Coditel Brabant SA, Société intercommunale pour la Diffusion de la Télévision Brutele, Wolu TV ASBL kontra Belga Állam

(C-250/06. sz. ügy)

(2006/C 212/20)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'Etat

Az alapeljárás felei

Felperes: United Pan-Europe Communications Belgium SA, Coditel Brabant SA, Société intercommunale pour la Diffusion de la Télévision Brutele, Wolu TV ASBL

Alperes: a Belga Állam

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Úgy kell-e értelmezni a kábeles műsorterjesztő televíziós társaságok rótt, meghatározott műsorokat közvetítésére vonatkozó kötelezettséget, hogy az e műsorok alkotóira „különleges jogot” ruház az [EK] 86. cikk értelmében?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, az EK 86. cikk (1) bekezdésének végén érintett szabályokat (azaz e szerződéssel, különösen az annak a 12. és a 81 89. cikkében foglalt szabályokkal […]) úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok nem kötelezhetnek kábeles műsorterjesztő televíziós társaságok meghatározott olyan televízió-műsorok közvetítésére, amelyeket magán műsorszolgáltató szervezetek közvetítenek, de ezen állam által meghatározott hatóságoknak vannak „alárendelve” (a Bruxelles-Capitale kétnyelvű régiójában a műsorközvetítő hálózatokról és a műsorközvetítési tevékenységek gyakorlásáról szóló, 1995. március 30-i törvény értelmében) és ez azzal a következménnyel jár e, hogy más tagállamokból – vagy olyan államokból, amelyek nem tagállamai az Európai Uniónak, és az olyan szervezetektől, amelyek nincsenek e hatóságoknak alárendelve – származó műsorok száma a kötelező műsorok számára csökken?

Az [EK] 49. cikkét úgy kell e értelmezni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltott akadályozásának minősül, az intézkedés tagállam általi meghozatalának idejétől kezdődően, a jelen esetben a televízió-műsorok kábelszolgáltató hálózatokon való továbbközvetítési kötelezettsége, amely alkalmas arra, hogy közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan megakadályozza a szolgáltatás nyújtását egy másik tagállamból e szolgáltatásoknak az első tagállamban található címzettjei számára, amely akkor áll fenn, ha ezen intézkedés miatt a szolgáltatások nyújtója kedvezőtlenebb tárgyalási helyzetbe kerül ugyanezen hálózatokhoz való hozzáférés tekintetében?

Az EK 49 cikket úgy kell-e értelmezni, hogy tiltott akadályozásnak minősül, a jelen esetben egy tagállam által hozott intézkedés miatt a televíziós műsorok továbbközvetítési kötelezettsége a kábelközvetítő hálózatokon, amelyet az esetek többségében – tekintettel a kedvezményezettek letelepedési helyére és azoknak egyéb kapcsolataira ezzel a tagállammal – csak az ebben a tagállamban letelepedett a vállalkozások számára engedélyeznek, jóllehet egy ilyen akadály nem igazolható a közérdeken alapuló kényszerítő okokkal, ennek megfelelően az arányosság elvével?

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/13

Az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Linz (Ausztria) 2006. június 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelme – Firma Ing. Auer – Die Bausoftware GmbH kontra Finanzamt Freistadt Rohrbach Urfahr

(C-251/06. sz. ügy)

(2006/C 212/21)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Linz

Az alapeljárás felei

Felperes: Firma Ing. Auer – Die Bausoftware GmbH

Alperes: Finanzamt Freistadt Rohrbach Urfahr

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

(1)

Amennyiben a társaság, egyesület vagy jogi személy a tényleges ügyvezetési központját abból a tagállamból, amely a tőkeilletéket annak alapítása előtt eltörölte, olyan másik tagállamba helyezik át, amely a tőkeilletéket ezen időpontban kiveti, kizárja-e e társaság, egyesület vagy jogi személy tőketársaságnak minősítését „a tőkeilleték megállapítása szempontjából” az 1985. június 10-i 85/303/EGK irányelvvel (1) módosított, 1969. július 17-i 69/335/EGK irányelv (2) 4. cikke (1) bekezdésének g) pontja és 4. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében az a körülmény, hogy az előbbi tagállam a vonatkozó nemzeti jogi alap eltörlése útján lemondott a tőkeilleték kivetéséről?

(2)

Tiltja-e az 1985. június 10-i 85/303/EGK irányelvvel módosított, 1969. július 17-i 69/335/EGK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése azon tagállam számára, ahova a tőketársaság a tényleges ügyvezetési központját áthelyezi, hogy a tényleges ügyvezetési központ áthelyezése folytán tőkeilletéket vessen ki az 1985. június 10-i 85/303/EGK irányelvvel módosított, 1969. július 17-i 69/335/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) és g) pontjában leírt ügyletekre, ha ezen ügyletek abban az időszakban mentek végbe, amikor a tőketársaság tényleges ügyvezetési központja még abban a tagállamban volt, amely a tőketársaság alapítása előtt a vonatkozó nemzeti jogi alap eltörlése útján lemondott a tőkeilleték kivetéséről?

(1) HL L 156., 23. o., magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet 1. kötet 122. o.

(2) HL L 269., 12. o., magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet 1. kötet 11. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/13

A cour d'appel de Bruxelles (Belgium) által 2006. június 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Zürich Versicherungs-Gesellschaft kontra Bureau Benelux des Marques

(C-254/06. sz. ügy)

(2006/C 212/22)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel de Bruxelles

Az alapeljárás felei

Felperes: Zürich Versicherungs-Gesellschaft.

Alperes: Bureau Benelux des Marques.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EK első tanácsi irányelv (1) 3. és 13. cikke úgy értelmezendő-e, hogy azok nem akadályozzák azt, hogy valamely nemzeti szabály előírja, hogy a védjegy lajstromozása tárgyában hozott határozattal szemben indított keresettel megkeresett bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy az irányelv 3. cikke (1) bekezdésében felsorolt valamely lajstromozást kizáró ok azon áruk és szolgáltatások mindegyike tekintetében fennáll-e, amelyekre a lajstromozást kérték, és nem juthat eltérő következtetésre az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében, ha a védjegy lajstromozása terén illetékes hatóság az áruk és szolgáltatások egésze tekintetében megtagadta a lajstromozást, és az e hatóság előtti eljárás során a bejelentő nem kérte másodlagosan egyes áruk és szolgáltatások tekintetében a részleges lajstromozást.

(1) HL L 40., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. oldal)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/14

Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) T-367/03. sz., Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret AŞ kontra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. március 30-án hozott ítélete ellen a Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret AŞ által 2006. június 6-án benyújtott fellebbezés

(C-255/06. P. sz. ügy)

(2006/C 212/23)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: a Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret (képviselők: S. Sariibrahimoglu és R. Sinner ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsa által a T-367/03. sz., Yedaş kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott ítélet egészét;

—	utalja vissza a Yedaş ügyet felülvizsgálatra az Elsőfokú Bírósághoz;

—	engedélyezzen szóbeli szakaszt;

—	a felperesnek ítélje meg költségei megtérítését.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor – az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával ellentétben – nem tulajdonított kellő jogi jelentőséget, illetve hatást az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó megállapodásnak (a továbbiakban: ankarai megállapodás) és jegyzőkönyveknek, valamint amikor tévesen úgy határozott, hogy az ankarai megállapodásban és jegyzőkönyvekben meghatározott elvek és szabályok nem tartoznak azon jogi normák közé, amelyek alapján a közösségi intézmények jogi aktusainak jogszerűsége felülvizsgálható. A fellebbező szerint az ankarai megállapodás rendelkezései közvetlenül alkalmazhatóak és jogokat biztosíthatnak a magánszemélyek számára.

A fellebbező továbbá arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor elmulasztotta megvizsgálni azt az érvet, hogy a Török Köztársaságot a támogatások terén más államokkal – például Spanyolországgal, Portugáliával és Görögországgal – azonos bánásmód illette meg, illetve amikor úgy találta, hogy a közösségi intézményeket nem terhelte cselekvési kötelezettség Görögországnak a Törökország számára nyújtandó pénzügyi támogatást illető álláspontjára vonatkozólag.

Végül a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévedett annak jogi értékelésében, hogy nem volt okozati kapcsolat a közösségi intézmény állítólagos jogellenes magatartása és az állítólagos kár között.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/14

A cour d'appel de Montpellier (Franciaország) által 2006. június 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ministère public kontra Daniel Pierre Raymond Escalier és Jean Louis François Bonnarel

(C-260/06. sz. ügy - C-261/06. sz. ügy)

(2006/C 212/25)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel Montpellier (Franciaország)

Az alapeljárás felei

Felperes: Ministère public

Alperesek: Daniel Pierre Raymond Escalier (C-260/06.) és Jean Louis François Bonnarel (C-261/06.)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Amennyiben valamely tagállam egy másik olyan tagállamból származó növényvédő szer importálását, ahol a termék már rendelkezik a 91/414/EGK irányelvnek (1) megfelelően kibocsátott forgalomba hozatali engedéllyel, egyszerűsített forgalomba hozatali engedélyezési eljárásnak veti alá annak ellenőrzése céljából, hogy az importált termék a C-100/96. sz. ügyben 1999. március 11-én hozott ítéletben meghatározott azonosítási feltételeknek eleget tesz-e, alappal veti-e e tagállam az említett egyszerűsített engedélyezési eljárás alá a piaci szereplőt, hogyha:

—	az importáló olyan mezőgazdasági termelő, aki kizárólag a gazdasága sokféle, de mennyiségileg korlátozott szükségletei érdekében importálja a terméket, és tehát nem végez kereskedelmi értelemben vett forgalomba hozatalt, amelyet e fogalom magában foglal;

—	az importengedélynek megfelelő egyszerűsített forgalomba hozatali engedélyezési eljárás egyedi minden egyes gazdasági szereplő/forgalmazó esetében, akik kötelesek az importált terméket a saját márkanevén nevezni, és akikre 800 euró adót vetnek ki.

Ezen első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a C-212/03. sz., a gyógyszerek magánszemélyek általi személyes importálására vonatkozó ügyben 2005. május 26-án hozott ítélet alkalmazható-e a mezőgazdasági termelők által csak a gazdaságuk szükségletei érdekében importált növényvédő szerek esetére?

(1) A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/15

A Bundesverwaltungsgericht által 2006. június 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Deutsche Telekom AG kontra Bundesrepublik Deutschland

(C-262/06. sz. ügy)

(2006/C 212/26)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht.

Az alapeljárás felei

Felperes: Deutsche Telekom AG

Alperes: Bundesrepublik Deutschland

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (1) 27. cikkének első mondatát, illetve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (2) 16. cikkének a) pontját, hogy az e tekintetben erőfölényben lévő vállalkozás által a véghasználóknak nyújtott beszédalapú telefónia szolgáltatásért fizetendő díjak engedélyezésére irányuló, a korábbi nemzeti jogban előírt törvényi kötelezettséget – és ennélfogva az ezt megállapító közigazgatási aktust – átmenetileg fenn kell tartani?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2)	Az európai közösségi joggal ellentétes-e az ilyen messzemenő fenntartás?

(1) HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás13. fejezet, 29. kötet, 349. o.

(2) HL L 108, 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/15

2006. június 16-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Portugál Köztársaság

(C-265/06. sz. ügy)

(2006/C 212/27)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő: A. Caeiros, meghatalmazott)

Alperes: Portugál Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság – mivel a 2003. március 11-i 40/2003 törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében megtiltotta színes autóüvegfólia felhelyezését gépjárművek ablakára – nem teljesítette az EK 28. és EK 30. cikk, valamint az EGT-megállapodás 11. és 13 cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel a tilalom korlátozza a más tagállamban, illetve az EGT-megállapodást aláíró államban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott színes autóüvegfólia Portugáliában történő forgalmazását.

—	kötelezze a Portugál Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2003. március 11-i 40/2003 törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom az EK 28. cikkel és EGT-megállapodás 11. cikkével ellentétes mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, mivel a gyakorlatban korlátozza a más tagállamban, illetve az EGT-megállapodást aláíró államban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott színes autóüvegfólia Portugáliában történő forgalmazását. A tilalom továbbá nem igazolható az EK 30. cikk és az EGT-megállapodás 13. cikke alapján.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/16

A Labour Court (Írország) által 2006. június 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Impact kontra Minister for Agriculture and Food, Minister for Arts, Sport and Tourism, Minister for Communications, Marine and Natural Resources, Minister for Foreign Affairs, Minister for Justice, Equality and Law Reform, Minister for Transport

(C-268/06. sz. ügy)

(2006/C 212/28)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Labour Court (Írország)

Az alapeljárás felei

Felperes: Impact

Alperes: Minister for Agriculture and Food, Minister for Arts, Sport and Tourism, Minister for Communications, Marine and Natural Resources, Minister for Foreign Affairs, Minister for Justice, Equality and Law Reform, Minister for Transport

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Valamely ügynek a belső jog alapján elsőfokon történő eldöntésekor vagy az ennek során hozott határozat elleni fellebbezés elbírálásakor kötelesek-e a Rights Commissioners és a Labour Court a közösségi jog bármely elve (különösen az egyenértékűség és a hatékonyság elve) alapján az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (1) valamely közvetlen hatályú rendelkezését alkalmazni abban az esetben, ha:

—	a Rights Commissioner és a Labour Court a tagállam belső jogában (beleértve az irányelvet átültető belső jogot) nem kapott erre kifejezett hatáskört,

—	magánszemélyek egyéb keresetet is előterjeszthetnek a High Court előtt az irányelvnek az egyéni körülményeikre való alkalmazása munkáltatójuk általi elmulasztása miatt és

—	magánszemélyek egyéb keresetet is előterjeszthetnek valamely hatáskörrel rendelkező rendes bíróság előtt a tagállam ellen, amelyben kártérítést követelhetnek az őket amiatt ért kárért, hogy a tagállam nem ültette át időben az irányelvet?

Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő,

(a)	Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött – az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező – keretmegállapodás 4. szakasza 1. bekezdésének szövege feltétlen-e és eléggé pontos-e ahhoz, hogy arra magánszemély a nemzeti bírósága előtt igényt alapíthasson?

(b)	Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött – az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező – keretmegállapodás 5. szakasza 1. bekezdésének szövege feltétlen-e és eléggé pontos-e ahhoz, hogy arra magánszemély a nemzeti bírósága előtt igényt alapíthasson?

Tekintettel a Bíróságnak az 1. kérdésre és a 2. kérdés b) pontjára adott válaszára, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött – az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező – keretmegállapodás 5. szakaszának 1. bekezdése kizárja-e, hogy a munkáltatóként eljáró tagállam egy határozott idejű munkaszerződést az irányelv átültetésére előírt határidő lejártától az átültető jogszabálynak a belső jogban való megalkotásáig terjedő időszakban 8 évig terjedő időtartamra meghosszabbítson, ha:

—	a szerződést valamennyi előző alkalommal rövidebb időre hosszabbították meg, és a munkáltató a munkavállaló munkáját a hosszabb időszakra igényli,

—	a szerződésnek hosszabb időszakra való meghosszabbítása azzal a következménnyel jár, hogy meghiúsítja a keretmegállapodás 5. szakaszának magánszemélyre – a belső jogba való átültetését követően – történő alkalmazását, és

—	a szerződéshosszabbításnak nincsenek a munkavállaló határozott idejű szerződéses jogviszonyán kívüli objektív okai.

Amennyiben az 1. vagy 2. kérdésre adott válasz nemleges, kötelesek-e a Rights Commissioners és a Labour Court a közösségi jog bármely rendelkezése (különösen az a kötelezettség, miszerint a belső jogot az irányelv szövege és célja alapján úgy kell értelmezni, hogy az az irányelvvel elérni kívánt eredményt hozza létre) alapján az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv átültetése végett alkotott belső törvényt úgy értelmezni, hogy az az átültetési határidő lejárta napjára visszaható hatállyal rendelkezik, ha:

—	a belső jog rendelkezésének megfogalmazása kifejezetten nem zárja ki az ilyen értelmezést, azonban

—	a törvények felépítését szabályozó belső jogszabály kizárja az ilyen visszaható hatályt, kivéve, ha a visszaható hatályról a törvény világosan és egyértelműen rendelkezik?

5.	Amennyiben az 1. vagy a 4. kérdésre adott válasz igenlő, az 1990/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő „foglalkoztatási feltételek” magukban foglalják-e a munkaszerződésnek a díjazásra és nyugdíjra vonatkozó feltételeit?

(1) HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/17

2006. június 20-án benyújtott kereset – Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság

(C-270/06. sz. ügy)

(2006/C 212/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: H. Støvlbæk meghatalmazott, B. Wägenbaur ügyvéd)

Alperes: Osztrák Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság az Európai Közösséget létrehozó szerződés 226. cikkének első bekezdése értelmében állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel egyes, valamely központi hitelintézethez kapcsolt hitelintézetek számára előírta, hogy a betétek meghatározott százaléka erejéig likviditási tartalékaikat a központi hitelintézetnél (és a központi hitelintézet által meghatározott feltételek mellett) tartsák, és megakadályozta, hogy e hitelintézetek likvid eszközeiket más európai pénzügyi intézményeknél fektessék be – nem teljesítette az EK 56. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

2.	az Osztrák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az EK 56. cikk (1) bekezdése értelmében tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. Ez a tilalom nem csupán a pénzügyi piac résztvevőivel szemben állampolgárság alapján alkalmazott egyenlőtlen bánásmód megakadályozására terjed ki, hanem magában foglal általában minden olyan korlátozást, amely ezen alapvető szabadság gyakorlását kevésbé vonzóvá teszi. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tőke szabad mozgása korlátozásának minősülnek az olyan tagállami intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy az adott területen letelepedetteket visszatartsák attól, hogy más tagállamban kölcsönt vegyenek fel, vagy befektetéseket eszközöljenek.

A Bizottságnak az az álláspontja, hogy az osztrák Bundesgesetz über das Bankwesen (a bankrendszerről szóló szövetségi törvény) azon előírása, amely szerint meghatározott, valamely központi hitelintézethez kapcsolt hitelintézetek kötelesek a likviditási tartalékaik meghatározott részét a központi hitelintézetnél tartani, a tőkemozgás szabadsága korlátozásának minősül. Ez a törvényen alapuló kötelezettség ugyanis megakadályozza az elsődleges bankokat abban, hogy a likviditási eszközeik jelentős részét e kötelező betét erejéig más európai hitelintézeteknél befektessék, és e likviditási eszközöknek a határokon átnyúló átutalása útján más tagállamokban magasabb tőkehozam elérésére törekedjenek, mint a központi hitelintézetük által biztosított tőkehozam.

Az osztrák Bundegesetz über das Bankwesen kérdéses előírása a Bizottság álláspontja szerint sem az EK 58. cikkben kifejezetten felsorolt indokok alapján, sem a betétesek védelmének indokai vagy más nyomós közérdek alapján nem igazolható.

A Bizottság meggyőződése szerint a kérdéses, törvény által előírt, a központi hitelintézetnél történő kötelező betét nem szükséges a betétesek védelme céljai érdekében. Először is Ausztriában a likviditás biztosítása már törvénnyel szabályozott, és ez a szabályozás valamennyi bankra vonatkozik, másodszor léteznek kevésbé radikális eszközök a megfelelő likviditás elérésére, amelyek a tőke szabad mozgását nem, vagy kisebb mértékben korlátoznák. A fennálló szabályozás ráadásul a betétesek védelme szempontjából éppen a kívánttal ellentétes hatású, mivel az elsődleges bankokat megakadályozza abban, hogy likviditási tartalékaikat a betétesek érdekében a határokon túl, és a lehető legnyereségesebb módon fektessék be. Ezenfelül semmi nem támasztja alá azt, hogy az egyes elsődleges bankok fizetésképtelensége szükségszerűen láncreakciót váltana ki, és az ágazat más elsődleges bankjainál is tömeges pánikreakciót vonna maga után az ott elhelyezett takarékbetétek tekintetében. Ez a legrosszabb esetre vonatkozó forgatókönyv már csak azért sem meggyőző, mert más tagállamok hasonló rendszereihez nem kapcsolódik törvényen alapuló kötelező betét, és e rendszerek évtizedek óta stabilan működnek, a bankok sorozatos összeomlása nélkül.

Mivel az érintett hitelintézeteknek a jelen ügy tárgyát képező törvényen alapuló kötelezettsége sem az osztrák pénzügyi ágazat becsületéhez vagy jó híréhez, sem a pénzügyi intézmények hatékony felügyeletének megvalósításához nem szükséges, e kötelezettség a szabad tőkemozgás aránytalan korlátozásának minősül.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/18

Cour d'appel d'Angers (Franciaország) által 2006. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EARL Mainelvo kontra Denkavit France SARL

(C-272/06. sz. ügy)

(2006/C 212/30)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel d'Angers

Az alapeljárás felei

Felperes: EARL Mainelvo

Alperes: Denkavit France SARL

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az 1999. május 17-i 1254/1999/EK rendelet (1) által bevezetett vágási támogatás 67,63–71,35 %-ának a tenyésztő általi, a borjúvertikum feldolgozó vállalkozásait és tenyésztőit képviselő nemzeti szakmai szervezetek megállapodásában rögzített keretek között valamely nemzetközi borjútakarmány-előállító és -szállító csoport francia leányvállalatával kötött szerződés alapján történő feltétlen átengedése összeegyeztethető e az e rendelet által kitűzött, a piac szabályozására és a mezőgazdasági népesség számára méltányos életszínvonal biztosítására irányuló célokkal, valamint az ugyanezen rendelet által ezek elérése érdekében bevezetett, és az 1999. október 28-i 2342/1999/EK bizottsági rendelet (2) által részletezett belső piaci intézkedésekkel?

(1) A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi rendelete (HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 339. o.)

(2) A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1254/1999/EK tanácsi rendeletnek a jövedelemtámogatási rendszerek tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. október 28-i 2342/1999/EK bizottsági rendelete (HL L 281., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 396. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/18

A Handelsgericht Wien (Ausztria) által 2006. június 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Auto Peter Petschenig GmbH kontra Toyota Frey Austria GmbH

(C-273/06. sz. ügy)

(2006/C 212/31)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Handelsgericht Wien (Ausztria)

Az alapeljárás felei

Felperes: Auto Peter Petschenig GmbH

Alperes: Toyota Frey Austria GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28-i 1475/95/EK bizottsági rendelet (1475/95/EK rendelet) (1) 5. cikke (1) bekezdése első mondatának első franciabekezdését, hogy ennek értelmében szükséges átszervezésnek tekintendő önmagában a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (1400/2002 rendelet) (2) hatályba lépése és az 1475/95 rendelet szerint kialakított és azáltal mentesített forgalmazási rendszernek az 1400/2002 rendelet hatálybalépéséből eredő, e rendelet szerinti szelektív forgalmazási rendszer mentesítéséhez szükséges követelményekhez történő egyszerű hozzáigazítása?

Az 1. kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28-i 1475/95/EK bizottsági rendelet (1475/95 rendelet) 5. cikke (3) bekezdése első mondatának első franciabekezdését, hogy már önmagában a szerződéses forgalmazók korábbi – a szelektív forgalmazási rendszereket érintő – területi védettségének megszűnése, akár még az adott márka szerződéses forgalmazását nem végző javítóműhelyek az 1475/95 rendelet szerint korábban nem lehetséges engedélyezésével összefüggésben is, az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdése első mondatának első franciabekezdése szerinti átszervezést jelent, vagy tényleges átszervezési intézkedéseket kell bizonyítani?

(1) HL L 145., 25. o.

(2) HL L 203., 30.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/19

2006. június 23-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság

(C-274/06. sz. ügy)

(2006/C 212/32)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: H. Støvlbæk és R. Vidal Puig meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az EK-Szerződés 56. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel olyan intézkedéseket tartott hatályban – mint a december 30-i 62/2003 törvény 94. cikkével módosított, a pénzügyi, közigazgatási és szociális intézkedésekről szóló december 29-i 55/1999 törvény 27. sz. kiegészítő rendelkezése –, amelyek az energiaágazatban működő spanyol vállalkozásokban korlátozzák a köztestületek szavazati jogát;

—	kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az 55/1999 törvény 27. sz. kiegészítő rendelkezése előírja, hogy amennyiben egy közvetve vagy közvetlenül valamely hatóság irányítása alatt álló szervezet valamely az energiaágazatban működő társaságban közvetlen irányítást vagy jelentős befolyást szerez, a miniszterek tanácsa két hónapon belül úgy határozhat, hogy „nem ismeri el” az ezzel kapcsolatos társasági jogok gyakorlását, illetve hogy azt meghatározott feltételhez köti. Ezt a határozatot bizonyos, állítólagosan az energiaellátást biztosító szempontok szerint kell meghozni.

A Bizottság álláspontja szerint az 55/1999 törvény 27. sz. kiegészítő rendelkezése összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés 56. cikkével az alábbi indokok miatt:

—	a spanyol energiaágazatban működő társaságokban köztestületek általi közvetlen irányítás- vagy jelentős befolyásszerzés az EK-Szerződés 56. cikke szerinti „tőkemozgásnak” minősül;

—	az a tény, hogy a fenti irányítás- vagy befolyásszerzések körében a spanyol hatóságok úgy határozhatnak, hogy korlátozzák a társasági jogokat, a tőkemozgások az EK-Szerződés 56. cikke által tiltott korlátozásának minősül;

—	a fenti korlátozás nem igazolható a Szerződés alapján.

A Bizottság különösen úgy véli, hogy az 55/1999 törvény 27. sz. kiegészítő rendelkezése nem igazolható az energiaellátás biztosításának szükségességével az alábbi indokok miatt:

—	az a tény, hogy a közvetlen irányítást vagy jelentős befolyást szerző társaság valamely hatóság irányítása alatt áll nem jelen további kockázatot az energiaellátásra és ezért nem igazolhatja a tőkemozgás korlátozását kizárólag ebben az esetben;

—	a szavazati jogok korlátozása nem megfelelő módja az energiaellátás biztosításának, ennek sokkal megfelelőbb módjai vannak;

—	még amennyiben a szavazati jogok korlátozása megfelelő módja is lenne energiaellátás biztosításának, ennek eszköze aránytalan, mivel a szavazati jog gyakorlásának „el nem ismerése” a társaság minden tevékenységére és határozatára kiterjed;

—	a Miniszterek Tanácsának a szavazati jogok gyakorlása elismerésére vagy el nem ismerésére vonatkozó hatásköre nem alapszik tárgyilagos és kellően pontos szempontokon, amelyek lehetővé tennék a bírói felülvizsgálatot.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/19

A Juzgado de lo Mercantil No 5 de Madrid (España) által 2006. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Productores de Música de España – Telefónica de España SAU

(C-275/06. sz. ügy)

(2006/C 212/33)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de lo Mercantil No 5 de Madrid

Az alapeljárás felei

Felperes: Productores de Música de España (Promusicae)

Alperes: Telefónica de España SAU

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A közösségi jog – egészen pontosan az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 15. cikkének (2) bekezdése és 18. cikke, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 8. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése és 47. cikke lehetővé teszik-e, hogy a tagállamok – a polgári jogi eljárásoknak e kötelezettség hatálya alól történő kivételével – nyomozásra, illetve a közbiztonság vagy nemzetbiztonság védelme esetére korlátozzák egy információs társadalommal összefüggő szolgáltatással létrejött kommunikációval kapcsolatos – a hálózatüzemeltetőket, az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat nyújtókat, valamint a távközlési hálózathoz való hozzáférést biztosítókat és az adattárolást nyújtó szolgáltatókat terhelő –, a hálózatra való kapcsolódásra és a forgalomra vonatkozó adatok megőrzésével és rendelkezésre bocsátásával összefüggő kötelezettséget?

(1) HL L 178, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.

(2) HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.

(3) HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/20

A Finanzgericht Hamburg által 2006. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Interboves GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Jonas

(C-277/06. sz. ügy)

(2006/C 212/34)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Finanzgericht Hamburg

Az alapeljárás felei

Felperes: Interboves GmbH

Alperes: Hauptzollamt Hamburg-Jonas

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Azzal a következménnyel határozza-e meg a 91/628/EGK irányelv (1) melléklete VII. fejezetének 48.7. a) pontja a vízi úton történő szállítás alapvető feltételét, hogy – amennyiben a 91/628/EGK irányelv melléklete VII. fejezetének 3. és 4. pontjában meghatározott 48.3 és 48.4 pontjában foglalt követelmények, a szállítási idő és pihenési idők kivételével, teljesülnek – a vízi úton történő szállítást megelőző és azt követő közúti szállítási idők főszabály szerint az állatok ún. Roll-on/Roll-off-kompon történő szállítása esetén sem nem adódnak össze?

Tartalmaz-e a 91/628/EGK irányelv melléklete VII. fejezetének 48.7. b) pontja a Közösség területén közlekedő úgynevezett Roll-on/Roll-off-kompokra vonatkozó olyan különös rendelkezést, amely a 91/628/EGK irányelv melléklete VII. fejezetének 48.4. a) pontjában található követelmények mellett, azaz azok kiegészítéseként alkalmazandó, aminek következményeként a komp rendeltetési kikötőbe történő megérkezése után csak akkor nem kezdődik újabb 29 órás maximális szállítási idő (48.4. d) pont), hanem 12 óra pihenőidőt kell biztosítani, ha a vízi úton történő szállítás időtartama meghaladta az irányelv melléklete VII. fejezetének 48.2–48.4. pontjában meghatározott általános mértéket, konkrétan a 48.4. d) pontban meghatározott 29 órát?

(1) HL L 340., 17. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/20

A Bundesverwaltungsgericht (Németország) által 2006. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Manfred Otten kontra Landwirtschaftskammer Niedersachsen

(C-278/06. sz. ügy)

(2006/C 212/35)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht.

Az alapeljárás felei

Felperes: Manfred Otten.

Alperes: Landwirtschaftskammer Niedersachsen.

Résztvevő: Vertreterin des Bundesinteresses beim Bundesverwaltungsgericht

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (1) 7. cikke (2) bekezdésének az 1999. május 17-i 1256/1999/EK tanácsi rendelettel (2) megállapított szövegét úgy kell-e értelmezni, hogy a tejtermelő gazdaságra vagy tejtermeléshez használt földterületre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződés megszűnésekor a gazdasághoz vagy a földterülethez kapcsolódó referenciamennyiségek akkor is visszaszállnak a haszonbérbe adóra, ha a haszonbérbe adó maga nem tejtermelő, és nem is lesz az, amennyiben a haszonbérbe adó a referenciamennyiségeket a lehető legrövidebb időn belül az állami adásvételi szerveken keresztül olyan harmadik személyre ruházza, aki tejtermelő?

(1) HL L 405., 1. o.

(2) HL L 160., 73. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/21

Az Audiencia Provincial de Madrid (Spanyolország) által 2006. június 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – CESPA, Estaciones de Servicio SA kontra LV Tobar e Hijos SL

(C-279/06. sz. ügy)

(2006/C 212/36)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Audiencia Provincial de Madrid (Spanyolország).

Az alapeljárás felei

Felperes: CESPA, Estaciones de Servicio SA.

Alperes: LV Tobar e Hijos SL.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

ELSŐ KÉRDÉS

Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik egy 1996-ban egy olajtermék-forgalmazó és egy töltőállomás tulajdonosa között létrejött speciális kizárólagos beszerzési szerződés, amely alapján ez utóbbi köteles kizárólag a szállító által forgalmazott üzemanyagot és motorolajat árusítani a meghatározott időtartam alatt és nem értékesíthet más forgalmazó által szállított ilyen terméket, amennyiben ez a kötelezettség versenytilalmi kötelezettséget is tartalmaz, habár az ilyen szerződést gazdasági tartalma szerint ügynöki szerződésnek lehet tekinteni?

B)	Amennyiben annak hatálya alá tartozik, részesülhet-e tilalom alóli mentességben, feltéve, hogy teljesíti az 1984/83 rendeletben (1) meghatározott feltételeket, különösen az időtartam tekintetében?

Ebben az esetben, a hivatkozott rendelet 10. és 12. cikkében előírtak – amennyiben azok lehetővé teszik, hogy a versenytilalmi kötelezettség időtartama az öt évet meghaladja, tekintettel a szállító által a töltőállomás tulajdonosának átengedett pénzügyi és gazdasági előnyökre – teljesülésének feltétele-e az, hogy a pénzügyi és gazdasági előnyök lényegesek legyenek, vagy elegendő-e az, hogy azok nem jelentéktelenek? A fenti rendelkezéseket úgy kell-e értelmezni, hogy a speciális kizárólagos beszerzési szerződés szerződésben a pénzügyi és gazdasági előnyök átengedése megtörtént azzal, hogy az olajtermékek szállítója fedezi a védjegye töltőállomáson való felszerelésének és karbantartásának költségeit, illetve üzemanyag-tartályokat és kutakat ad használatba, amelyeket a töltőállomás tulajdonosa nem használhat más szállítók termékeinek értékesítésére a kizárólagos szállító írásbeli engedélye nélkül, és amelyeket az engedélyezett használat megszűntével vissza kell szolgáltatni, továbbá amelyeknek értéke megegyezik a töltőállomás tulajdonosa által nyújtandó első felszólításra fizetendő bankgarancia összegével?

D)	Amennyiben a mentesség nem alkalmazandó, az EK-Szerződés 81. cikkének (2) bekezdésében szabályozott semmisség a szerződés teljes egészére kihat-e?

MÁSODIK KÉRDÉS

Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az ilyen speciális kizárólagos beszerzési szerződés szerződés, amennyiben előírja, hogy a töltőállomás tulajdonosa köteles a kizárólagos szállító által forgalmazott motorolajokat és üzemanyagokat a szállító által rögzített fogyasztói áron értékesíteni, főszabály szerint ütközik-e az árrögzítés útján történő versenykorlátozás tilalmával, figyelemmel a szerződés gazdasági tartalmára és különösen a töltőállomás tulajdonosa által viselt kockázatokra, valamint a szerződés tárgyát képező termékek szállításával és értékesítési promóciójával összefüggésben viselt kiadásokra, figyelembe véve az alábbi vonatkozó rendelkezéseket:

A töltőállomás tulajdonosa kötelezettséget vállal arra, hogy kizárólag a szállító által szállított kenőolajokat, más az gépjárműfelszerelési termékeket, motorolajokat és üzemanyagokat árusít – betartva a szállító által meghatározott fogyasztói árakat, értékesítési feltételeket és módszereket, valamint nyereséget – 10 évig, amely legalább hat hónappal a lejárta előtt kifejezett és írásbeli megállapodással minden alkalommal további öt évre meghosszabbítható.

A töltőállomás tulajdonosa viseli a kárveszélyt – beleértve a mennyiségi változásra vonatkozó kárveszélyt – a motorolajok és üzemanyagok tekintetében attól a pillanattól kezdve, hogy azt az töltőállomáson tárolótartályokban átvette a szállítótól A tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy a termék átvételét követően azt megfelelő körülmények között tárolja, hogy ne keletkezzen benne veszteség vagy minőségromlás, és adott esetben felelős mind a szállító, mind harmadik fél felé a termékben keletkező bármely veszteségért, szennyezésért vagy keveredésért, illetve az ebből eredő károkért.

A töltőállomás tulajdonosa köteles a motorolaj és az üzemanyag árát a szállítónak a töltőállomásra való szállítást követő kilenc napon belül megfizetni, az első szállítás időpontjában köteles bankgaranciát kiállítani tizenöt napi szállításnak megfelelő összegről. Nemfizetés esetén a szállító lehívhatja a bankgaranciát és a töltőállomás tulajdonosa köteles lesz a szállítmányokat előre kifizetni. A töltőállomás tulajdonosa által a szállító részére fizetendő összeg kiszámítása érdekében le kell vonni a szállító által meghatározott HÉA-val növelt fogyasztói árból a töltőállomás tulajdonosa részére járó „jutalék” HÉA-val növelt összegét. A szállított üzemanyagot a szállítás időpontjától számítva a vételár megfizetésére előírt kilenc napnál átlagosan jóval rövidebb idő alatt értékesíti az alapügy alperese. A szállító havonta a szállított üzemanyag tekintetében a töltőállomáson meghatározott árak változása –emelkedése vagy csökkenése – miatt hol fizetési hátralékot, hol előleget könyvelhet el. A szállítás költségeit a szállító viseli.

A töltőállomás tulajdonosa kezességet vállal és felel a szállító vállalkozáscsoportja által létrehozott és működtetett hitelkártyát használó ügyfelek felé, továbbá a tulajdonos a fenti kártyával történő vásárlásokat egy hónappal később számolja fel, finanszírozza a kártyahasználat költségének egy kis részét, továbbá viseli azon ügyfelek általi nemfizetés kockázatát, akik közvetlen hitelben részesültek.

Az olajtermékek szállítója fedezi a védjegye töltőállomáson való felszerelésének és karbantartásának költségeit, illetve üzemanyag-tartályokat és kutakat ad használatba, amelyeket a töltőállomás tulajdonosa nem használhat más szállítók termékeinek értékesítésére a kizárólagos szállító írásbeli engedélye nélkül, és amelyeket az engedélyezett használat megszűntével vissza kell szolgáltatni, továbbá amelyeknek értéke megegyezik a töltőállomás tulajdonosa által nyújtandó bankgarancia összegével.

Ebben az esetben az 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendeletet, és különösen annak 10. és 12. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy annak hatálya alá esik egy ilyen jellegű szerződés oly módon, hogy az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom nem alkalmazandó, amennyiben a szerződés a rendelet hivatkozott rendelkezéseiben meghatározott feltételeknek megfelel?

Ebben az esetben úgy kell-e értelmezni a rendelet 11. cikkét, hogy a szerződésben egynél több versenykorlátozás található, mivel a szállítótól való kizárólagos beszerzést előíró versenytilalmi kötelezettségen kívül a szállító határozza meg a fogyasztói árat? A töltőállomás szállító általi felhatalmazása arra, hogy 2001 novemberétől a fogyasztói árat a szállító bevételének csökkentése nélkül csökkentse, lehetővé teszi-e azt, hogy a szerződést érvényesnek lehessen tekinteni?

(1) A Szerződés 85. cikke [jelenleg 81. cikke] (3) bekezdésének a kizárólagos beszerzési megállapodások bizonyos csoportjaira való alkalmazásáról szóló, 1983. június 22-i 1984/83/EGK bizottsági rendelet (HL L 173., 5. o.).

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/23

A Zala Megyei Bíróság (Magyar Köztársaság) által 2006. június 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KÖGÁZ Rt., E-ON IS Hungary Kft., E-ON DÉDÁSZ Rt., Schneider Electric Hungária Rt., TESCO Áruházak Rt., OTP Garancia Biztosító Rt., OTP Bank Rt., ERSTE Bank Hungary Rt., Vodafon Magyarország Mobil Távközlési Rt. kontra Zala Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője

(C-283/06. sz. ügy)

(2006/C 212/38)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Zala Megyei Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperesek: KÖGÁZ Rt., E-ON IS Hungary Kft., E-ON DÉDÁSZ Rt., Schneider Electric Hungária Rt., TESCO Áruházak Rt., OTP Garancia Biztosító Rt., OTP Bank Rt., ERSTE Bank Hungary Rt., Vodafon Magyarország Mobil Távközlési Rt.

Alperes: Zala Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.)

A „Csatlakozási okmány” (a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány) 24. cikke értelmében alkalmazandó X. melléklet (1) 4/3/a.) pontjában írt azon előírás, hogy „Magyarország 2007. december 31-ig fenntarthatja … a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. 6. § és 7. §-a alapján az adóalap 2 %-áig a helyi önkormányzatok által meghatározott ideig nyújtott iparűzési adókedvezményeket” értelmezhető-e akként, hogy:

—	Magyarország átmeneti mentességet kapott az iparűzési adó fenntartására; avagy akként, hogy:

—	a Csatlakozási szerződés az iparűzési adó-kedvezmények fenntartásának lehetőségével elismerte Magyarország (átmeneti) jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is?

2.)

Amennyiben az Európai Bíróság válasza az 1.) pontban foglalt kérdésre nemleges, akkor a bíróság további kérdése:

A Tanács hatodik irányelve (77/388/EGK (2)) helyes értelmezése szerint mely ismérvek alapján minősül egy adófajta a hatodik irányelv 33. cikkében említett nem forgalmi adó jellegű adónak?

(1) HL L 236, 846. oldal.

(2) HL L 145, 1. oldal.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/23

2006. június 29-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság

(C-286/06. sz. ügy)

(2006/C 212/39)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: H. Støvlbæke és R. Vidal Puig meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel megtagadta az Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerését, illetve mivel a valamely más tagállamban szakmai képesítést szerzett mérnökök esetében a közszolgálatban az előléptetéshez szükséges belső vizsgákra való bocsátást e képesítések felsőfokú elismerésétől tette függővé – nem teljesítette a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelvből (1), és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

—	A Bíróság kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottsághoz számos panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy az illetékes spanyol hatóságok elutasítják az Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerése iránt az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma Spanyolországban való gyakorlása céljából benyújtott kérelmeket.

A 89/48/EGK irányelv 3. cikke alapján a spanyol hatóságok kötelesek lehetővé tenni valamely szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását valamely tagállam azon állampolgára számára, aki valamely másik tagállamban e szakma gyakorlásához megkövetelt oklevéllel rendelkezik. A Bizottság által előterjesztett tényeknek megfelelően:

(1)	az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma Spanyolországban „szabályozott szakma”;

(2)	a panaszosok tagállami állampolgárok;

(3)

a mérnöki szakma megkezdéséhez Olaszországban megkövetelt oklevél a „Diploma de Laurea in Ingegneria Civile” együtt az „Abilitatione all'esecizio della professione di ingegnere”-vel. A panaszosok mindkét képesítéssel rendelkeznek, és ennélfogva jogosultak a mérnöki szakma gyakorlására Olaszországban; és

(4)	a „Diploma de Laurea in Ingegneria Civile”-ből és az „Abilitatione all'esecizio della professione di ingegnere”-ből álló, „összetett képesítés” megfelel az irányelv 1. cikke a) pontjában szereplő „oklevél” fogalom minden előírásának.

Következésképpen, a spanyol hatóságokat kötelesek lettek volna lehetővé tenni a panaszosok számára az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma megkezdését. Mivel a Spanyol Királyság megtagadta tőlük a szakmában való elhelyezkedés lehetőségét, nem teljesítette az irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A Bizottság által előterjesztett tények alapján az is nyilvánvaló, hogy a spanyol hatóságok a közszolgálatban az előléptetéshez szükséges azon belső vizsgákon való részvétel jogát, amelyek esetében mérnöki oklevéllel kell rendelkezni, a Spanyolországon kívül megszerzett oklevelek esetében „elismertségüktől”, azaz a spanyol felsőfokú oklevéllel egyenértékűnek való elismeréstől teszik függővé. Ez a követelmény megnehezíti a közszolgálaton belüli előmenetelt, és így a mérnöki szakma gyakorlását azon tagállami állampolgárok számára, akik valamely másik tagállamban előírt szakmai oklevéllel rendelkeznek, és egyúttal ellentétes az irányelv 3. cikkével.

(1) HL 1989. L 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/24

2006. július 4-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság

(C-297/06. sz. ügy)

(2006/C 212/40)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: E. Tserepa-Lacombe és I. Chatzigiannis)

Alperes: Görög Köztársaság

Kereseti kérelmek:

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről, valamint a 85/511/EGK irányelv és a 89/531/EGK és a 91/665/EGK határozat hatályon kívül helyezéséről és a 92/46/EGK irányelv módosításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 2003/85/EK tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis a kérdéses rendelkezéseket a Bizottsággal nem közölte – nem teljesítette a szóban forgó irányelvből eredő kötelezettségeit;

—	a Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv belső jogrendbe való átültetésére előírt határidő 2004. január 30-án lejárt.

(1) HL L 306., 2003.11.22., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 5. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/24

2006. július 4-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság

(C-299/06. sz. ügy)

(2006/C 212/41)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Zavvos és N. Yerrel)

Alperes: Görög Köztársaság

Kereseti kérelmek:

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis a kérdéses rendelkezéseket a Bizottsággal nem közölte – nem teljesítette a szóban forgó irányelv 16. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	a Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az irányelv belső jogrendbe való átültetésére előírt határidő 2005. január 14-én lejárt.

(1) HL L 9., 2003.1.15., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 330. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/25

2006. július 19-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

(C-313/06. sz. ügy)

(2006/C 212/42)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: D. Lawunmi és D. Recchia meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésről szóló 97/68/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 21-i 2004/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis ezen rendelkezésekről nem tájékoztatta a Bizottságot – nem teljesítette az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

—	A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2004/26/EK irányelv átültetésének határideje 2005. május 20-án lejárt.

(1) HL L 146., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 341. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/25

2006. július 20-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság

(C-317/06. sz. ügy)

(2006/C 212/43)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Enegren és R. Vidal Puig)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis nem értesítette az említett rendelkezésekről a Bizottságot – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

—	A Bíróság kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2002/14/EK irányelvnek a belső jogba való átültetésére rendelkezésre álló határidő 2005. március 23-án lejárt.

(1) HL L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/26

2006. július 20-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Luxemburgi Nagyhercegség

(C-318/06. sz. ügy)

(2006/C 212/44)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Enegren és G. Rozet meghatalmazottak)

Alperes: Luxemburgi Nagyhercegség

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvnek (1), vagy mindenesetre nem közölte a Bizottsággal az említett rendelkezéseket – nem teljesítette a fenti irányelv 14. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2001/86/EK irányelv átültetésének határideje 2004. október 8-án lejárt.

(1) HL L 294., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 272. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/26

2006. július 20-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság

(C-320/06. sz. ügy)

(2006/C 212/45)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Enegren és G. Rozet meghatalmazottak)

Alperes: Belga Királyság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy mindenesetre nem közölte a Bizottsággal az említett rendelkezéseket – nem teljesítette a fenti irányelv 11. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Belga Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2002/14/EK irányelv átültetésének határideje 2005. március 23-án lejárt.

(1) HL L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/26

2006. július 20-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Luxemburgi Nagyhercegség

(C-321/06. sz. ügy)

(2006/C 212/46)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Enegren és G. Rozet meghatalmazottak)

Alperes: Luxemburgi Nagyhercegség

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy mindenesetre nem közölte a Bizottsággal az említett rendelkezéseket – nem teljesítette a fenti irányelv 11. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2002/14/EK irányelv átültetésének határideje 2005. március 23-án lejárt.

(1) HL L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/27

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 4-i ítélete – Hoek Loos NV kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-304/02. sz. ügy) (1)

(„Verseny - Kartell - Ipari és orvosi gázok holland piaca - Árrögzítés - Bírság összegének kiszámítása - Bírságkiszabási iránymutatás - Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve”)

(2006/C 212/47)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Hoek Loos NV (Schiedam, Hollandia) (képviselők: J. J. Feenstra és B. F. Van Harinxmy thoe Slooten ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő: A. Bouget meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EK-Szerződés 81. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E-3/36.700 ipari és orvosi gázok-ügy) 2002. július 24-én hozott 2003/207/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 84., 1. o.) részleges megsemmisítése, másodlagosan a felperesre kiszabott bírság csökkentése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A felperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 305., 2002.12.7

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/27

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 6-i ítélete – Franchet és Byk kontra Európai Közösségek Bizottsága

(T 391/03 és T-70/04. sz. ügy) (1)

(Dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatai - Eurostat - A hozzáférés megtagadása - Ellenőrzések és vizsgálatok - Bírósági eljárások - Védelemhez való jog)

(2006/C 212/48)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Yves Franchet és Daniel Byk (Luxemburg, Luxembourg) (képviselők: G. Vandersanden és L. Levi ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: D. Maidani, J. F. Pasquier és P. Aalto)

Az ügy tárgya

Az Európai Csaláselleni Hivatal által (OLAF) az Eurostat-ot érintő vizsgálatok keretében készített dokumentumokhoz való hozzáférés iránti felperesi kérelmet elutasító bizottsági határozat megsemmisítése

Az ítélet rendelkező része

1)	A 2003. augusztus 18-i határozat, valamint a felperesek 2003. október 21-i és 29-i kérelmét elutasító hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kérelmeket, mint elfogadhatatlanokat, elutasítja.

Megsemmisíti az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 2003. október 1-jei határozatát annyiban, amennyiben az megtagadta a hozzáférést az OLAF által a Bizottságnak megküldött összes olyan közleményhez, amelyekre nem a 2003. május 19-i sajtóközlemény utalt, valamint a 2003. december 19-i bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az megtagadta a hozzáférést a Belső Ellenőrzési Szolgálat 2003. július 7-i jelentésének mellékleteihez.

3)	A kereseteket ezt meghaladó részükben, mint megalapozatlanokat, elutasítja.

4)	A Bizottságot kötelezi a felperesek költségi egyharmadának viselésére. A feleket kötelezi fennmaradó költségeik viselésére.

(1) HL C 21., 2004.1.14.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/28

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 4-i ítélete – Marie Tzirani kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-45/04. sz. ügy) (1)

(Tisztviselők - Előléptetés - A2 besorolási fokozatú munkakör betöltése - A pályázat elutasítása - A jogszerűség elve)

(2006/C 212/49)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Marie Tzirani (Brüsszel, Belgium) (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Berscheid és V. Joris meghatalmazottak, segíti őket B. Wägenbaur ügyvéd)

Az ügy tárgya

A felperesnek a Bizottság „Személyügyi és igazgatási” főigazgatósága „Jogállás: politika, ügyvitel és tanácsadás” igazgatóságának A2 besorolási fokozatú igazgatói munkakörére benyújtott pályázatát elutasító 2003. február 11-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, M. J. e munkakörbe történt kinevezéséről szóló határozat megsemmisítése iránti kérelem, valamint az e két határozat elleni felperesi panaszt kifejezetten elutasító bizottsági határozat szükség szerinti megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság M. J. COM/151/02 álláshirdetésben szereplő munkakörbe történt kinevezéséről szóló, valamint a felperes e munkakörre benyújtott pályázatát elutasító bizottsági határozatokat megsemmisíti.

2)	Az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 94., 2004.4.17.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/28

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 4-i ítélete – Marie Tzirani kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-88/04. sz. ügy) (1)

(Tisztviselők - Előléptetés - A2 besorolási fokozatú munkakör betöltése - A pályázat elutasítása - Indokolás hiánya - Az A1 és A2 besorolási fokozatú tisztviselők kinevezési szabályainak megsértése)

(2006/C 212/50)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Marie Tzirani (Brüsszel, Belgium) (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Berscheid és V. Joris meghatalmazottak, segíti őket B. Wägenbaur ügyvéd)

Az ügy tárgya

A felperesnek a Bizottság „Személyügyi és igazgatási” főigazgatósága „Szociális politika, luxemburgi személyzet, egészség, higiénia” igazgatóságának A2 besorolási fokozatú igazgatói munkakörre benyújtott pályázatát elutasító 2003. május 23-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, D. S. e munkakörbe történt kinevezéséről szóló 2003. május 21-i határozat megsemmisítése iránti kérelem, valamint az e két határozat elleni felperesi panaszt elutasító hallgatólagos bizottsági határozat szükség szerinti megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság D. S. COM/063/03 álláshirdetésben szereplő munkakörbe történt kinevezéséről szóló, valamint a felperes e munkakörre benyújtott pályázatát elutasító bizottsági határozatokat megsemmisíti.

2)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	Az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 106., 2004.4.30.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/29

Az Elsőfokú Bíróság 2006. július 4-i ítélete – easyJet Airline Co. Ltd kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-177/04. sz. ügy) (1)

(„Verseny - Összefonódás - A 4064/89/EGK rendelet - Összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Harmadik fél által benyújtott kereset - Elfogadhatóság - Légiközlekedési piac - Kötelezettségvállalások”)

(2006/C 212/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: easyJet Airline Co. Ltd (Luton, Egyesült Királyság) (képviselők: kezdetben: J. Cook, J. Parker és S. Dolan solicitors, később: M. Werner és M. Waha ügyvédek, L. Mills solicitor, M. de Lasala Lobera és R. Malhotra ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: P. Oliver, A. Bouquet és A. Whelan meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó: a Francia Köztrásaság (képviselő: G. de Bergues, meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az Air France és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV társaságok közötti összefonódást – a javasolt bizonyos kötelezettségvállalások betartása mellett – a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 2004. február 11-i bizottsági határozat (COMP/M.3280 Air France/KLM ügy) megsemmisítése iránti kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A felperes maga viseli saját, valamint a Bizottság költségeit.

3)	A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 201., 2004.8.7

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/29

2006. április 26-án benyújtott kereset – Diy-Mar Insaat Sanayi ve Ticaret és Akar kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-129/06. sz. ügy)

(2006/C 212/53)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Diy-Mar Insaat Sanayi ve Ticaret és Akar (Cankaya/Ankara, Törökország) (képviselő: C. Sahin ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek

—	kártérítési igényeik érvényesítésére irányuló joguk fenntartásával, azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	elsődlegesen függessze fel az eljárás folytatását a jelen eljárás tárgyára tekintettel;

—	nyilvánítsa semmisnek a jelen eljárás tárgyát képező, MK/KS/DELTUR/(2005)/SecE/D/1614 számú, 2005. december 23-i eljárást;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek az Európai Bizottság törökországi küldöttségének 2005. december 23-i, a Diyarbakir és Siirt tartományokban létesítendő oktatóközpontok építési munkálataira vonatkozó ajánlati felhívással kapcsolatban a felperesekhez címzett határozatát támadják.

A felperesek többek között arra hivatkoznak, hogy az ő ajánlatuk tartalmazta a legalacsonyabb összeget, valamint hogy pályázati anyaguk hiánytalan volt, és ennek következtében a szerződést nekik kellett volna odaítélni. Előadják továbbá, hogy a megtámadott határozat az Európai Unió jogszabályaiba ütközik.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/30

2006. június 23-án benyújtott kereset – ARBOS kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-161/06. sz. ügy)

(2006/C 212/54)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: ARBOS Gesellschaft für Musik und Theater (Klagenfurt, Ausztria) (képviselő: H. Karl ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére, képviselője kezeihez 38 545,42 eurót, és annak 2001. január 1-jétől járó évi 12 %-os kamatát, valamint 27 618,91 eurót és annak 2003. március 1-jétől járó évi 12 %-os kamatát;

—	kötelezze az alperest, hogy térítsen meg a felperes részére nettó 26 459,38 euró közigazgatási eljárásban felmerült költséget, valamint a jelen eljárás költségeit.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EK 288. cikk alapján támogatási összegek jogtalan visszatartásával okozott károk megtérítését követeli az Európai Közösségek Bizottságától. Megtérítési igényét két támogatási szerződésre alapítja, amelyek megkötésére kulturális támogatási céllal 2000-ben illetve 2002-ben került sor, és amelyek mellékleteikben választottbírósági kikötést tartalmaznak.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/30

2006. június 26-án benyújtott kereset – Kronoply GmbH & Co. KG kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-162/06. sz. ügy)

(2006/C 212/55)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Kronoply GmbH & Co. KG (Heiligengrabe, Németország) (képviselők: R. Nierer, L. Gordalla ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a C 5/2004 (ex N 609/2003) sz. állami támogatásról szóló, 2005. szeptember 21-i bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította a Németország által a felperesnek nyújtani kívánt állami támogatást;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot saját és a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a Bizottság 2005. szeptember 21-i K(2005) 3497 határozatát támadja meg, amellyel a Bizottság akként határozott, hogy a Németország által a nagyberuházásokra szolgáló multiszektoriális regionális támogatási keretből (1) a felperesnek nyújtani kívánt állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

Keresetének alátámasztásául a felperes négy jogalapot ad elő.

A felperes első helyen a Bizottság ténymegállapításának hibás voltára hivatkozik. Ezzel kapcsolatban többek között előadja, hogy az alperes a felperes támogatás iránti kérelme benyújtásának időpontját nem derítette fel, noha az a történeti tényállás vizsgálatakor döntő jelentőséggel bír. Továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a nemzeti közigazgatási eljárás még nem fejeződött be.

A felperes keresetét másodsorban arra alapozza, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen.

A felperes kifejti továbbá, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontját, az EK 88. cikket, a 659/1999/EK rendeletet (2), valamint a regionális célú állami támogatásokról szóló iránymutatást (3).

A felperes végül az alperes nyilvánvaló mérlegelési hibájára és hatáskörével való visszaélésére hivatkozik.

(1) HL 1998. L 107., 7. o.

(2) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet.

(3) HL 1998. C 74., 9. o., legutóbbi módosítás: HL 2000. C 258., 5. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/31

2006. június 26-án benyújtott kereset – Charlott kontra OHIM – Charlot (a „Charlott France Entre Luxe et Tradition” ábrás védjegy)

(T-169/06. sz. ügy)

(2006/C 212/56)

A keresetlevél nyelve: francia

Felek

Felperes: Charlott SARL (Chaponost, Franciaország) (képviselő: L. Conrad ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Charlot – Confecções para Homens, Artigos de Lã e Outros SA (Lisszabon, Portugália)

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM második fellebbezési tanácsának (az R 223/2005-2. sz. ügyben) 2006. április 24-én hozott határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Charlot – Confecções para Homens, Artigos de Lã e Outros SA nevű társaság nem teljesítette a 40/94/EK rendelet 43. cikke (2) bekezdésében foglalt kötelezettségeket;

—	az Elsőfokú Bíróság utasítsa az OHIM-ot a Charlott' SARL által bejelentett védjegy lajstromozására;

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot vagy a pervesztes feleket kötelezze a jelen eljárásban felmerült költségek, különösen a jelen bíróság 1991. május 2-i eljárási szabályzatának 91. cikke b) pontja értelmében megtéríthető költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: a felperes.

Az érintett közösségi védjegy: a „Charlott France Entre Luxe et Tradition” ábrás védjegy a 25. osztályba tartozó áruk tekintetében – az 1 853 274. sz. védjegybejelentés

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: Charlot – Confecções para Homens, Artigos de Lã e Outros SA.

A hivatkozott védjegy vagy megjelölés: a „Charlot” nemzeti ábrás védjegy a 25. osztályba tartozó áruk tekintetében.

A felszólalási osztály határozata: a felszólalás elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: a felszólalási osztály határozatát hatályon kívül helyezte.

Jogalapok: a 40/94/EK rendelet 43. cikke (2) bekezdésének, valamint a 2868/95/EK rendelet 22. cikke (2) bekezdésének megsértése azáltal, hogy a felperes szerint, a felszólaló nem bizonyította védjegyének a megelőző öt év során történő tényleges használatát, és nem szolgáltatott adatokat az e védjegy korábbi használatának jelentőségéről.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/31

2006. június 29-én benyújtott kereset – Alrosa kontra Bizottság

(T-170/06. sz. ügy)

(2006/C 212/57)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Alrosa Company Ltd (Mirnij, Oroszország) (képviselők: R. Subiotto, K. Jones, solicitors)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a határozatot teljes egészében;

—	kötelezze a Bizottságot az Alrosa a jelen üggyel kapcsolatos jogi és egyéb költségeinek és kiadásainak megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja a Bizottság 2006. február 22-i határozatát, amelyben a Bizottság kötelezővé tette a De Beers számára az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, amely szerint 2006 és 2008 között folyamatosan leépíti, majd 2009. január 1-jétől teljes egészében megszünteti a nyersgyémánt a felperestől történő közvetlen vagy közvetett beszerzését.

Keresete alátámasztására a felperes először előadja, hogy megsértették a határozathoz vezető eljárás során a meghallgatáshoz való jogát. A felperes előadja, hogy a Bizottság köteles lett volna indokolni, hogy a harmadik felek mely észrevételei, illetve a Bizottság értékelésének mély része igazolta a De Beers és a felperes által eredetileg együttesen felajánlott kötelezettségvállalások elvetését és a későbbiekben a De Beers által felajánlott végleges kötelezettségvállalások elfogadását.

Másodszor a felperes az 1/2003 rendelet 9. cikkének megsértésére hivatkozik annyiban, amennyiben a vitatott határozatban kötelezővé tett kötelezettségvállalásokat egyedül a De Beers ajánlotta fel, nem pedig az érintett vállalkozások, vagyis a De Beers és a felperes. A felperes hozzáteszi, hogy a vitatott határozatot nem meghatározott időtartamra fogadták el.

A felperes végül előadja, hogy a vitatott határozat abszolút és esetlegesen határozatlan időre szóló tilalma arra vonatkozóan, hogy a De Beers a felperestől közvetve vagy közvetlenül nyersgyémántot vásároljon sérti az EK 82. cikket és az 1/2003 rendelet 9. cikkét, valamint a szerződési szabadság és az arányosság alapvető elveit.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/32

2006. június 22-én benyújtott kereset – Laytoncrest kontra OHIM – Erico (TRENTON)

(T-171/06. sz. ügy)

(2006/C 212/58)

A keresetlevél nyelve: görög

Felek

Felperes: LAYTONCREST LIMITED (székhelye: London, Egyesült Királyság) (képviselő: Nikolaos K. Dontas)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Erico International Corporation (képviselők: GILLE HRABAL STRUCK NEIDLEIN PROP ROOS, Düsseldorf, Németország)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM második fellebbezési tanácsának 2006. április 26-án, az R-406/2004-2. sz. ügyben hozott határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság utalja vissza az ügyet érdemi döntés végett az OHIM fellebbezési tanácsai elé;

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot és az Erico International Corporation-t mint esetleges beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: a felperes.

Az érintett közösségi védjegy: a TRENTON szóvédjegy a 7., 9. és 11. osztályba tartozó áruk vonatkozásában – védjegybejelentés száma 2 298 438.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: ERICO INTERNATIONAL CORPORATION

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: a LENTON szóvédjegy a 6. és 7. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.

A felszólalási osztály határozata: a felszólalást elutasítja és a felszólalót kötelezi a költségek viselésére.

A fellebbezési tanács határozata: a felszólalási eljárást és a fellebbezési eljárást lezárja azon okból, hogy a felperes az ütköző védjegy bejelentését hallgatólagosan visszavonta.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 44. cikkének és 66. cikke (1) bekezdésének, valamint az e rendeletet végrehajtó 2868/95 bizottsági rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének megsértése. A felperes egyrészt úgy véli, hogy a felszólalási és fellebbezési eljárás során tanúsított passzivitását a megtámadott határozat tévesen tekintette az ütköző védjegy bejelentése visszavonásának, másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a fellebbezési tanácsnak folytatnia kellett volna az eljárást és érdemi döntést kellett volna hoznia, annak ellenére is, hogy a felperes elmulasztotta észrevételeit előterjeszteni.

A védelemhez és a meghallgatáshoz való alapvető eljárásjogi elvek megsértése, így többek között a 40/94 rendelet 54. cikkének és a 2868/95 végrehajtási rendelet 54. szabályának megsértése, amelyek értelmében a fellebbezési tanácsnak lehetőséget kellett volna biztosítania a felperes számára, hogy nyilatkozatot tegyen, mielőtt számára hátrányos határozatot hoz.

A 40/94 rendelet 74. cikke (1) bekezdésének megsértése. A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács meghaladta hatáskörét és visszaélt hatáskörével, amikor kijelentette, hogy a felperes hallgatólagosan visszavonta a védjegybejelentés egészét.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/33

2006. június 29-én benyújtott kereset – Coca-Cola Company kontra OHIM – Azienda Agricola San Polo (MEZZOPANE)

(T-175/06. sz. ügy)

(2006/C 212/59)

A keresetlevél nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Coca-Cola Company (N. W. Atlanta, Georgia, USA) (képviselők: E. Armijo Chavarri és A. Castán Pérez-Gómez ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Azienda Agrícola San Polo Exe S.r.l.

Kereseti kérelmek

—	az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az OHIM első fellebbezési tanácsának az R-99/2005-1. sz. ügyben 2006. április 5-én hozott határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: Azienda Agrícola San Polo Exe S.r.l.

Az érintett közösségi védjegy: a „MEZZOPANE” ábrás védjegy a 33. osztályba tartozó áruk tekintetében – a 2 242 147 sz. védjegybejelentés.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: A felperes.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés: a „MEZZO” és a „MEZZOMIX” nemzeti szóvédjegyek a 32. osztályba tartozó áruk tekintetében.

A felszólalási osztály határozata: a védjegy lajstromozásának megtagadása.

A fellebbezési tanács határozata: a felszólalási osztály határozatát hatályon kívül helyezte.

Jogalapok: a 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel az ütköző védjegyek által jelölt áruk hasonlóak, az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli téren hasonlóak, és a szóban forgó védjegyek a forgalomban összetéveszthetőek.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/33

2006. július 3–án benyújtott kereset – Ayuntamiento de Madrid és Madrid Calle 30 kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-177/06. sz. ügy)

(2006/C 212/60)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperesek: Ayuntamiento de Madrid (Madrid város önkormányzata és Madrid Calle 30, SA (Madrid) (képviselő(k): J. L. Buendía Sierra és R. González-Gallarza Granizo)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Madrid Calle 30 SA-nak az Európai Bizottság (Eurostat) általi a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet A. mellékletében foglalt „EURÓPAI SZÁMLÁK RENDSZERE – ESA 1995” szerint az „államháztartás” általános szektorba történő osztályozását, amely osztályozás következik a Bizottság (Eurostat) által 2006. április 24-én az EK-Szerződéshez csatolt a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásával közzétett, a 2005. évi adatok vonatkozásában az államháztartási hiányról és az államadósságról szóló beszámolóból;

—	kötelezze az Európai Közösségek Bizottságot a költségek megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a Madrid Calle 30 SA-nak az Európai Bizottság (Eurostat) általi a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló, 1996. június 25-i 2223/96/EK tanácsi rendelet (1) A. mellékletében foglalt „EURÓPAI SZÁMLÁK RENDSZERE – ESA 1995” szerint az „államháztartás” általános szektorba sorolásának megsemmisítésére irányul. A felperesek szerint a fenti osztályozás következik a Bizottság (Eurostat) által 2006. április 24-én az EK-Szerződéshez csatolt a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásával közzétett, a 2005. évi adatok vonatkozásában az államháztartási hiányról és az államadósságról szóló beszámolóból.

A felperesek előadják, hogy a Madrid Calle 30 a madridi önkormányzat és három építési és szolgáltatótársaság által létrehozott privát konzorcium részvételével működő részvénytársaság, amelyeket a piaci árak szigorú szempontjai szerint lefolytatott közbeszerzési eljárás során választottak ki.

A keresetük alátámasztására a felperesek az alábbiakra hivatkoznak:

—	Az ESA 1995 számos, az intézmények „államháztartás” vagy „nem pénzügyi vállalatok” szektorba történő osztályozásával kapcsolatos végrehajtó rendelkezésének megsértése.

—	A közigazgatási aktusok indokolására és az érintett fél meghallgatására vonatkozó általános elvek megsértése.

(1) HL L 310, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 2. kötet, 3. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/34

2006. július 7-én benyújtott kereset – Fränkischer Weinbauverband kontra OHIM („Bocksbeutel” térbeli védjegy)

(T-180/06. sz. ügy)

(2006/C 212/61)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Fränkischer Weinbauverband e.V. (Würzburg, Németország) (képviselők: N. Hetzelt, A. Weigand ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) első fellebbezési tanácsának 2006. április 25-i R 0479/2004-1. sz. határozatát;

—	utasítsa az alperest a 002323301. sz. közösségi védjegy közzétételére a közösségi védjegyrendelet 40. cikkének megfelelően és

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: A „Bocksbeutel” térbeli együttes védjegy a 32., 33. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában (lajstromszám: 2 323 301).

Az elbíráló határozata: A bejelentés részleges elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A bejelentett védjegy oltalomban részesíthető, mivel a 40/94/EK rendelet (1) 64. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében rendelkezik a szükséges megkülönböztető képességgel. Ezen túlmenően a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét.

(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/34

2006. július 6-án benyújtott kereset – Olasz Köztársaság kontra Bizottság

(T-181/06 sz. ügy)

(2006/C 212/62)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: Giacomo Aiello Avvocato dello Stato)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2006. április 28-i 2006/334/EK bizottsági határozatot (az értesítés a C(2006) 1702. számú dokumentummal történt);

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Olasz Köztársaság megtámadta az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság 2006. április 28-i C(2006) 1702 határozatát azon részében, amely a felperes által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére kifizetett egyes kiadásokat kizár a közösségi finanszírozásból.

Keresete alátámasztására a felperes az alábbi jogszabályok megsértésére és helytelen alkalmazására hivatkozik:

—

a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1996. október 28-i 2200/96/EK tanácsi rendelet (HL L 297., 1996.11.2., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 55. o.) 11. cikke (1) bekezdése c) pontjának (4) alpontja; 13. cikke (2) bekezdése; 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja, 30. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 51. cikke;

—

a 2200/96/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldségágazatban alkalmazott intervenciós intézkedések tekintetében történő alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1997. április 16-i 659/97/EK bizottsági rendelet (HL L 100., 1997.4.17., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 405. o.) 17. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése;

—

a működési programok, működési alapok és a közösségi pénzügyi támogatás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról, valamint a 411/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 28-i 609/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 90., 2001. 3.30., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 39. o.) 8. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontja, valamint (4) bekezdésének b) pontja és 16. cikkének (1) bekezdése;

—	a 2200/96/EK tanácsi rendeletnek a termelői szervezetek elismerése tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1997. március 3-i 412/1997/EK bizottsági rendelet (HL L 62., 1997.3.4., 16. o.) 3. cikke;

—	az egyes közösségi támogatási rendszerekre vonatkozó integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 23-i 3887/92/EGK bizottsági rendelet 6. és 9. cikke.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/35

2006. július 12–én benyújtott kereset – Holland Királyság kontra Bizottság

(T-182/06. sz. ügy)

(2006/C 212/63)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Holland Királyság (képviselők: H. G. Sevenster és D. J. M. de Grave, meghatalmazotti minőségben)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Holland Királyság által az EK-Szerződés 95. cikkének (5) bekezdése alapján bejelentett, a dízel gépjárművek részecskekibocsátásának határértékeit meghatározó nemzeti rendelkezésekről szóló, 2006. május 3-i 2006/372/EK bizottsági határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EK 95. cikk (5) bekezdésének megfelelően bejelentette a Bizottságnak azon szándékát, hogy a 98/69/EK irányelv (1) rendelkezéseitől eltérő nemzeti rendelkezéseket kíván elfogadni a dízel gépjárművek részecskekibocsátásának korlátozására vonatkozóan. A közölt szabályok értelmében 2007. január 1-jei hatállyal az új dízel személygépkocsik és a dízel tehergépjárművek finomrészecske-kibocsátásának határértéke 5 milligramm/kilométer. A 98/69 irányelv által meghatározott jelenlegi határérték 25 milligramm/kilométer. A Hollandiában a levegő minősége tekintetében felmerült különleges problémákra tekintettel a holland kormánynak az az álláspontja, hogy szigorúbb szabály bevezetése szükséges. A Bizottság a javasolt nemzeti rendelkezést a megtámadott 2006/372/EK határozatban (2) elutasította.

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes előszöris arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 95. cikk (5) bekezdésében foglalt értékelési kritériumokat azon megállapításával, hogy Hollandia nem jelezte, hogy a levegő minősége tekintetében, és különösen a 99/30 irányelvben (3) foglalt kötelezettségekkel kapcsolatban különleges probléma áll fenn.

Másodszor a felperes érvelése szerint a Bizottság az EK 253. cikk szerinti gondos ügyintézési és indokolási kötelezettséget is megsértette azáltal, hogy nem vette figyelembe – anélkül, hogy ezt részletesen megindokolta volna – azokat a legújabb és releváns adatokat, amelyeket a holland kormány kellő időben, a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően nyújtott be.

Harmadszor a felperes álláspontja szerint a Bizottság megsértette az EK-Szerződést azáltal, hogy az alternatív rendelkezéseknek az EK 95. cikk (6) bekezdése szerinti értékelésekor nem a jóváhagyásra előterjesztett nemzeti rendelkezés különleges célja alapján járt el.

A felperes ennek megfelelően azt állítja, hogy megsértették az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettséget az EK 95. cikk (6) bekezdésében foglalt követelmények értékelésekor.

A felperes végezetül az EK 95. cikk (5) és (6) bekezdésének, valamint az EK 253. cikk szerinti indokolási kötelezettségnek a megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság a tervezett rendelkezés nemzetközi kontextusát relevánsnak tekintette a holland kormány kérelmének értékelésekor.

(1) A gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről és a 70/220/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/69/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 350., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 23. kötet, 126. o.)

(2) A Holland Királyság által az EK-Szerződés 95. cikkének (5) bekezdése alapján bejelentett, a dízel gépjárművek részecskekibocsátásának határértékeit meghatározó nemzeti rendelkezésekről szóló, 2006. május 3-i 2006/372/EK bizottsági határozat (az értesítés a C(2006) 1791. számú dokumentummal történt) (HL 2006. L 142., 16. o.)

(3) A környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 163., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 164. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/36

2006. július 11–én benyújtott kereset – Portugál Köztársaság kontra Bizottság

(T-183/06. sz. ügy)

(2006/C 212/64)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Portugál Köztársaság (Lisszabon, Portugália) (képviselők: L. Fernandes, meghatalmazott, C. Botelho Moniz és E. Maia Cadete ügyvédek)

Alperes: Bizottság

Kereseti kérelmek

—

az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2006. április 28-i„a tagállamok egyes az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege körében felmerült költségének a közösségi finanszírozásból való kizárásáról” szóló, 28/IV/2006. sz. határozatát annyiban, amennyiben az Portugália esetében 100 %-os, 3 135 348,71 euró összegű pénzügyi korrekciót alkalmaz a len ágazatban;

—	az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset tárgya az Európai Közösségek Bizottságának a 2006. április 28-i„a tagállamok egyes az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege körében felmerült költségének a közösségi finanszírozásból való kizárásáról” szóló, 28/IV/2006. sz. határozata annyiban, annyiban, amennyiben az Portugália esetében 100 %-os, 3 135 348,71 euró összegű pénzügyi korrekciót alkalmaz a len ágazatban a rostlenre és a kenderre nyújtott támogatás részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1989. április 28-i 1164/89/EGK bizottsági rendelet (1) által létrehozott rendszer keretében.

(1) HL L 121, 4. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/36

2006. július 14–én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Internet Commerce Network és a Dane-Elec Memory

(T-184/06. sz. ügy)

(2006/C 212/65)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (Brüsszel, Belgium) (képviselő: L. Störm, meghatalmazott, segítője: P. Elvinger ügyvéd)

Alperesek: az Internet Commerce Network és a Dane-Elec Memory

A felperes kereseti kérelmei

—	Az Elsőfokú Bíróság idézze be a feleket békítés céljából, vagy

—	nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, és

—	elsődlegesen, kötelezze a Dane-Elec Memory társaságot, hogy fizesse ki a Bizottságnak az 55 878 euró késedelmi kamatokkal növelt összegét első felszólításra fizető garancia teljesítése címén;

—	másodlagosan, kötelezze az ICN társaságot, hogy fizesse vissza a Bizottságnak 55 878 euró előleg késedelmi kamatokkal növelt összegét, a Crossemarc projekt keretében a szerződéses kötelezettségvállalások nem teljesítése címén;

—	kötelezze a pervesztes felet az eljárás kiadásainak és költségének viselésére az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján,

—	rendelje el a meghozandó ítélet ideiglenes végrehajtását, a fellebbezés ellenére és biztosíték nélkül;

—	tartson fent a felperesnek minden egyéb jogot, jogalapot és eljárást, különösen a fizetési kérelme emelésének jogát.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Közösségek Bizottsága által képviselt Európai Közösség 2001. február 28-án egy IST-2000-25366 szerződést kötött többek között az Internet Commerce Network (ICN) társasággal, mely szerződés tárgya az információs társadalom technológiáira (IST) vonatkozó kutatási, technológia-fejlesztési és demonstrációs program (1998-2002) (1) keretében egy „Cross-lingual Multi Agent Retail Comparison – Crossemarc” projekt létrehozása és végrehajtása volt. A 2000. szeptember 1-i garancialevelében a Dane-Elec Memory társaság, az ICN anyavállalata, kezességet vállalt ez utóbbi szerződéses kötelezettségvállalásaiért, melyeket az IST-2000-25366 szerződés keretében a Bizottsággal szemben vállalt.

A Bizottság a projektben résztvevő társaságok, köztük az ICN társaság részére fizetési előleget nyújtott egy NCSR „Demokritos” koordinátor közvetítésével. Ezt követően a koordinátor kérte az ICN-től a hozzájárulását a projektben meghatározott feladatokkal összhangban. Mivel a hozzájárulás nem valósult meg, és az ICN képviselője az ICN pénzügyi nehézségeiről tájékoztatta a koordinátort, ez utóbbi felvette a kapcsolatot a Dane-Elec Memory társasággal, mely az ICN kötelezettségvállalásaiért kezes. A Dane-Elec Memory társaság vezetője arról tájékoztatott, hogy az ICN vissza fog vonulni a projektből, és visszafizeti az előleget. Mivel a koordinátor nem kapott erről a visszalépésről és a visszafizetési ígéretről írásbeli megerősítést, a koordinátor és a Bizottság a nyújtott előleg visszafizetésére vonatkozó kéréssel fordultak az ICN-hez. Mivel ez a kérelem válasz nélkül maradt, előbbiek a Dane-Elec Memory-hoz fordultak, azzal a kéréssel, hogy nyújtson pénzügyi garanciát, a garancialevélben vállalt kötelezettségekkel összhangban. Ez utóbbi megtagadta a garancia nyújtását, azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem bizonyította a szerződés nem teljesítését. Ezt az elutasítást megismételte, annak ellenére, hogy a Bizottság megindokolta kérelmét.

Az ICN és a Bizottság közötti IST-2000-25366 szerződésben, illetve a Dane-Elec Memory által a Bizottság javára kiállított garancialevélben meghatározott választottbírósági kikötések alapján a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet, melyben azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Dane-Elec Memory arra, hogy az ICN számára nyújtott előleg késedelmi kamatokkal növelt összegét fizesse ki a Bizottságnak, első felszólításra fizető garancia teljesítése címén. Másodlagosan a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze az ICN társaságot a Bizottság által nyújtott előleg késedelmi kamatokkal növelt összegének visszatérítésére, a „Crossemarc projekt” keretében vállalt szerződéses kötelezettségek nem teljesítése címén.

(1) A szándéknyilatkozat benyújtására vonatkozó felhívás közzétéve: HL 1999. C 12., 5. o.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/37

2006. július 17-én benyújtott kereset – Air Liquide kontra Bizottság

(T-185/06. sz. ügy)

(2006/C 212/66)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Air Liquide SA (Párizs, Franciaország) (képviselők: R. Saint Esteben ügyvéd és M. Pittie ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

—

semmisítse meg az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügy) 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 1. cikkének (i) pontját, amennyiben az arról határoz, hogy az Air Liquide 1995. május 12. és 1997. december 31. között megsértette az EK 81. cikket;

—	következésképpen semmisítse meg a 2006. május 3-i C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 2. cikkének (f) pontját és 4. cikkét annyiban, amennyiben azok az Air Liquide-et érintik;

—	kötelezze a Bizottságot a felperesnél a jelen eljárással kapcsolatban felmerült összes költségének megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperes a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C (2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások – többek között a felperes – megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki.

A felperes négy jogalapot hoz fel állításainak alátámasztására.

Az első jogalapban a felperes fenntartja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy az Air Liquide-nek a leányvállalata magatartása miatti egyetemleges felelősségének bizonyítására felhozott ténybeli elemek az ítélkezési gyakorlat által felállított ismérvekre tekintettel elegendőek voltak, valamint hogy a Bizottság ennélfogva figyelmen kívül hagyta az anyavállalatnak a leányvállalat magatartása miatti felelősségre vonhatóságára vonatkozó szabályokat, és ezzel megsértette az EK 81. cikket.

A felperes a második jogalapban azt állítja, hogy mivel a Bizottság tévesen hivatkozott a leányvállalat magatartásának az Air Liquide-del szembeni betudhatóságának vélelmére, jogellenesen fordította meg a bizonyítási terhet, és ezzel megsértette a felperes védelemhez való jogát.

A harmadik jogalapban a felperes azzal érvel, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság úgy is vélné, hogy a Bizottság indokoltan vélelmezhette, hogy leányvállalata, a Chemoxal magatartása az Air Liquide-nek betudható, a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét azáltal, hogy az Air Liquide által a Chemoxal önállóságának bizonyítására felhozott tényezők egyikét sem tárgyalta meg, és ezzel megfordította az egyetemleges felelősségre vonatkozó vélelmet, amely csupán megdönthető vélelem.

A negyedik jogalapban a felperes fenntartja, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag és ténybelileg megkövetelt módon, hogy a felperessel szemben a jelen eljárásban az eljárás indításához jogos érdeke fűződik, mivel az Air Liquide-del szembeni szankció kiszabásához való jogának elévülése ellenére olyan határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy az Air Liquide megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkét, és a Bizottságnak jogos érdek hiányában nem volt hatásköre a felperessel szemben ilyen határozatot hozni.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/38

2006. július 17–én benyújtott kereset – Solvay kontra Bizottság

(T-186/06. sz. ügy)

(2006/C 212/67)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: a Solvay SA (Brüsszel, Belgium) (képviselők: O.W. Brouwer és D. Mes ügyvédek, M. O'Reagan és A. Villette Solicitors)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg egészben vagy részben az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügy) 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 1., 2. és 3. cikkének a felperest érintő részét, különösen annyiban, amennyiben e határozat megállapítja, hogy a felperes (a) 1994. január 31. és 1997 augusztusa között és (b) 2000. május 18. és december 31. között megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését, valamint az EGT-megállapodás 53. cikkét;

—	semmisítse meg vagy jelentősen csökkentse a határozatban a felperessel és a Solvay Solexis SpA-val szemben kiszabott bírságokat;

—	kötelezze az alperest az eljárási költségek – ideértve a felperesnek a bírság egészének vagy részének kifizetésével, illetve a bankgarancia alapításával felmerült költségeit – megfizetésére;

—	hozzon meg minden egyéb általa megfelelőnek ítélt intézkedést.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy részt vett a hidrogén peroxid és perborát kartellben, amely nagyrészt a versenytársak közötti, árakról és eladási mennyiségekről szóló információcserére, valamint ármegállapodásokra, a termelési kapacitások EGT-n belüli csökkentéséről szóló megállapodásokra és e versenyellenes megállapodások felügyeletére terjedt ki.

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogosult volt azt megállapítani, hogy a Solvay 1997 augusztusa és 2000. május 18-a között megsértette az EK 81. cikket, ám a Bizottság az EK 81. cikk alkalmazásával jogszabályt sértett, és nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett annak megállapításával, hogy a Solvay jogsértést követett el egyrészt 1994. január 31. és 1997 augusztusa között, másrészt 2000. május 18. és december 31. között. A Bizottság jogsértése és nyilvánvaló mérlegelési hibái különösen a következőkre vonatkoznak:

a)	a „megállapodás”, az „összehangolt magatartás”, valamint az „egyetlen és folyamatos jogsértés” fogalmát helytelenül alkalmazta;

b)	nem bizonyította a megkövetelt mértékben a felperesnek a kartellben részvételét az általa beismerteken túli időszakokra vonatkozóan;

c)	azzal, hogy feltételezte a versenyellenes hatások folytatólagosságát a 2000. május 18-át követő időszakra nézve;

d)	azzal, hogy nem elemezte kellően a vizsgálati aktájában a fenti időszakokra vonatkozóan rendelkezésére álló bizonyítékokat.

A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság a bírság kiszámításánál több jogsértést követett el, valamint nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a 2002-es engedékenységi közlemény (1) és az 1/2003 (2) rendelet alkalmazása során, többek között a következőkkel kapcsolatosan:

a)	a bírságok csökkentése iránti kérelmek időzítése és/vagy a fentiek alapján jelentős többletérték nyújtása;

b)	a felperes által nyújtott bizonyítékok többletértékének értékelése; valamint

c)	a felperessel szemben alkalmazott bírságcsökkentés mértéke, amely a Solvay szerint nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az általa nyújtott bizonyítékok értékét, valamint a Solvay jelentős és folyamatos együttműködését.

Továbbá a felperes azt állítja, hogy a bírság túlzott és aránytalan volt, valamint a Bizottság egyáltalán nem nyújtott, illetve másodlagosan nem nyújtott elegendő indokolást a bírság kiszámításának igazolására.

Ezen túlmenően a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság jogellenesen szabott ki bírságot a felperes leányvállalatával, a Solvay Solexis SpA-val szemben.

Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság lényeges eljárási követelményeket sértett meg, valamint megsértette a védelemhez való jogot azzal, hogy nem biztosított teljes iratbetekintést a vizsgálati aktához, valamint betekintést a bizottsági eljárás során a kifogásközlésekre a többi fél által adott válaszok nem bizalmas változataihoz.

(1) A Bizottság közleménye a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 155. o.).

(2) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 205. o.).

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/39

2006. július 18-án benyújtott kereset – Schräder kontra Közösségi Fajtaoltalmi Hivatal (CPVO) (SUMCOL 01)

(T-187/06. sz. ügy)

(2006/C 212/68)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Ralf Schräder (Lüdinghausen, Németország) (képviselők: T. Leidereiter, W.-A. Schmidt, I. Memmler Rechtsanwälte)

Alperes: Közösségi Fajtaoltalmi Hivatal (CPVO)

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság változtassa meg az alperes fellebbezési tanácsának 2006. május 2-i, A003/2004. sz. határozatát úgy, hogy az adjon helyt a felperesnek az R 446. sz. alperesi határozattal szembeni fellebbezésének és részesítse növényfajta-oltalomban a 2001/0905. sz. SUMCOL 01 növényfajta-oltalmi bejelentést,

—	másodlagosan, helyezze hatályon kívül az alperes fellebbezési tanácsának 2006. május 2-i A003/2004. sz. határozatát és utasítsa az alperest arra, hogy az ítéletnek megfelelően ismételten határozzon a 2001/0905. sz. közösségi növényfajta-oltalmi bejelentésről;

—	másodlagosan, helyezze hatályon kívül az alperes 2006. május 2-i A003/2004. sz. határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A bejelentett közösségi növényfajta: SUMCOL 01 (2001/0905. sz. közösségi növényfajta-oltalmi bejelentés).

A bizottság határozata: a bejelentés elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: a fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: különösen a 2100/94/EK rendelet (1) 7. cikkével összefüggésben értelmezett 62. cikkének megsértése a tényállás jogilag téves értékelése miatt, a felperes szerint a bejelentett növényfajta oltalomban részesíthető, mivel rendelkezik a szükséges megkülönböztethetőséggel; a 2100/94 rendelet 76. cikkének megsértése a tényállás elégtelen vizsgálata miatt, valamint a rendelet 75. cikkének megsértése a meghallgatáshoz való jog megsértése miatt.

(1) A közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/39

2006. július 18-án benyújtott kereset – Arkema France kontra Bizottság

(T-189/06. sz. ügy)

(2006/C 212/69)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: az Arkema France (Puteaux, Franciaország) (képviselők: A. Winckler ügyvéd, S. Sorinas ügyvéd és P. Geffriaud ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	az EK 230. cikk alapján semmisítse meg a Bizottság által a COMP/F/38.620 ügyben 2006. május 3-án hozott határozatát annyiban, amennyiben az az Arkemát érinti;

—	másodlagosan semmisítse meg vagy csökkentse az ebben a határozatban vele szemben kiszabott bírságot az EK 229. cikk alapján;

—	kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresettel a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások – többek között a felperes – megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki. Másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság összegének megsemmisítését, illetve csökkentését kéri.

A felperes négy jogalapot hoz fel állításainak alátámasztására.

Az első jogalapban a felperes fenntartja, hogy azáltal, hogy a Bizottság az Arkema által elkövetett jogsértést az Elf Aquitaine-nek és a Totalnak tudja be arra az egyszerű vélelemre támaszkodva, hogy a tényállás megvalósulása idején e két társaság tulajdonában volt alaptőkéje majdnem teljes egésze, a leányvállalat által megvalósított magatartás anyavállalatának való betudhatóságára vonatkozó szabályok alkalmazásában jogi és ténybeli hibákat vétett, továbbá megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A felperes azt állítja, hogy a vizsgálat során vitatta az irányításra vonatkozó vélelmet. Ezenfelül azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk értelmében reá háruló indokolási kötelezettséget, valamint a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy nem adott választ a felperesnek a kifogásközlésre adott válaszában kifejtett érvek összességére.

A második jogalapban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett azzal, hogy az Arkema bírságának „kiindulási összegét” elrettentő hatás címén 20 %-kal megemelte úgy, hogy az anyavállalatok, vagyis az Elf Aquitaine és a Total a jogsértés idején elért forgalmára támaszkodott, mivel a kifogásolt jogsértés egyik anyavállalatnak sem tudható be. A felperes e jogalapon belül másodlagosan fenntartja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy az Arkema tekintetében megállapított bírság „kiindulási összegét” elrettentő hatás címén 3-szoros szorzóval növelte (vagyis 200 %-os emelést hajtott végre).

Harmadszor a felperes fenntartja, hogy a Bizottság jogszabályt sértett azzal, hogy az Arkemával szemben kiszabott bírság „alapösszegét” visszaesés címén 50 %-kal megemelte. Arra hivatkozik, hogy a visszaesés fogalmának alkalmazása a jelen ügyben nyilvánvalóan túlzott, és ellentétes a jogbiztonság elvével, mivel a Bizottság által szankcionált, a távoli múltban történt ténybeli elemekre alapozott jogsértésekről van szó. Egyébiránt a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a „ne bis idem” elvét, mivel az előző jogsértéseket a Bizottság több újabb keletű határozatában már több alkalommal figyelembe vette, amelyekben a bírságok összegét visszaesés címén 50 %-kal emelte. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ugyanazon tényekért bünteti az Arkonát újabb alkalommal.

Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a határozat sem jogilag, sem ténybelileg nem megalapozott, mivel nem csökkentette 30 %-kal a bírság összegét az általa a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján. A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési, valamint jogi hibát vétett azzal, hogy tekintetében nem alkalmazta az engedékenységi közlemény (1) B. pontját a rá vonatkozó bírság összegének 50 %-os csökkentése érdekében.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/40

2006. július 19-én benyújtott kereset – Total SA és Elf Aquitaine kontra Bizottság

(T-190/06. sz. ügy)

(2006/C 212/70)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: a Total SA és az Elf Aquitaine (Courbevoie, Franciaország) (képviselők: E. Morgan de Rivery ügyvéd és A. Noël-Baron ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	elsődlegesen: semmisítse meg a 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 1. cikkének (o) és (p) pontját, 2. cikkének (i) pontját, 3. cikkét, valamint 4. cikkét;

—

másodlagosan: változtassa meg a 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 2. cikkének (i) pontját annyiban, amennyiben az az Arkema SA-t 78 663 millió euró összegű bírság megfizetésére kötelezi – amely összegből 42 millió eurót a Total SA az Arkema SA-val egyetemlegesen tartozik megfizetni, 65,1 millió eurót pedig az Elf Aquitaine SA köteles megfizetni –, továbbá csökkentse megfelelő mértékűre a kérdéses bírság összegét;

—	kötelezze a Bizottságot az össze költség megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperesek a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kérik, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások – többek között a felperesek – megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki. Másodlagosan az e határozatban a leányvállalatukkal szemben kiszabott bírság összegének – amelynek megfizetéséért a felperesek egyetemlegesen felelősek – csökkentését kérik.

A felperesek keresetükben elsődlegesen tíz jogalapra hivatkoznak.

Először is a felperesek fenntartják, hogy a megtámadott határozat sérti védelemhez való jogukat, illetve az ártatlanság vélelmét.

Másodszor is arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat – amely őket szankcionálja a leányvállalatuk által elkövetett jogsértésért – megsérti az indokolási kötelezettség elvét, egyrészt mivel a Bizottság nem fejtette ki megfelelően a felek által részben ellentmondásosnak tartott érvelését a velük szemben újonnan elfogadott állásfoglalásával kapcsolatosan, másrészről pedig azért, mert a Bizottság figyelmen kívül hagyta a felperesek által hivatkozott pontos ténybeli elemeket – amelyek annak igazolására vonatkoztak, hogy nem avatkoztak be leányvállalatuk irányításába – azzal, hogy e bizonyítékokra nem reagált.

A felperesek ezenfelül úgy vélik, hogy a megtámadott határozat megsérti a vállalkozásnak az EK 81. cikk, valamint az 1/2003 rendelet (1) 23. cikke (2) bekezdése értelmében fennálló egységes fogalmát, valamint a leányvállalat által elkövetett jogsértéseknek az anyavállalattal szembeni betudhatóságát meghatározó szabályokat. Ezen utóbbi jogalappal kapcsolatosan a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a közösségi bíróság megszorító értelmezését a Bizottságnak azon jogkörével kapcsolatban, hogy a leányvállalat által elkövetett jogsértéseket az anyavállalatnak tudja be. A betudhatóságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ugyancsak hibásan értelmezte, amely az ebben a tárgyban létező határozathozatali gyakorlatával is ellentétes. A felperesek szerint a Bizottság ezenfelül megsértette a jogi személyek önállóságára vonatkozó elvet.

A felperesek továbbá úgy vélik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett azzal, hogy a Totallal szemben helytelenül alkalmazta a betudhatóság vélelmét, és a visszaesés értékelésénél azt állapította meg, hogy a megtámadott határozatban szankcionált leányvállalata mindig is a Total tulajdonában állt.

Ezen túlmenően a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság több olyan lényeges elvet sért, amelyeket az összes tagállam elismer, és amelyek a közösségi jogrendszer szerves részét képezik, így a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a saját cselekményekért való személyes felelősség elvét, a büntetés egyéniesítésének elvét, valamint a törvényesség elvét.

A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat a gondos eljárás, valamint a jogbiztonság elvét is megsérti.

Végül a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság megsérti a bírságok kiszámítására vonatkozó szabályokat, így az egyenlő bánásmód elvét, mivel a felperesekkel szemben megállapított kiindulási összeget nem csökkentette 25 %-kal, miközben ezt a megtámadott határozat másik címzettje esetében megtette. A felperesek szerint a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyja a Bizottságnak az elrettentő hatás figyelembe vételére vonatkozó jogköre korlátait, mivel megsérti az ártatlanság vélelmét, valamint a jogbiztonság elvét.

Utolsósorban a felperesek állítása szerint a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélésnek minősül, mivel nekik tudja be a leányvállalatuk által elkövetett jogsértést, és a leányvállalattal egyetemlegesen szankcionálja azokat.

Másodlagosan a felperesek úgy vélik, hogy a leányvállalatukkal szemben kiszabott bírság – amelyért egyetemlegesen felelősek – arányos csökkentésének van helye. A felperesek a bírság kiindulási összegének 25 %-os csökkentését, valamint azt kérik, hogy a Bizottság a tekintetükben vegye figyelembe az enyhítő körülményeket, mivel a Bizottság két hasonló esetben nagyjából egy időben szabott ki rájuk nagy összegű bírságokat.

(1) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 205. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/41

2006. július 18–án benyújtott kereset – FMC Foret kontra Bizottság

(T-191/06. sz. ügy)

(2006/C 212/71)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: az FMC Foret S.A. (Sant Cugat del Vallés, Spanyolország) (képviselő: M. Seimetz ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg az EK 81. cikk és az EGT-megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügy) 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben e határozat bírságot szab ki a felperessel szemben;

—	másodlagosan: csökkentse a felperessel szemben kiszabott bírság összegét, valamint

—	kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperes a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat megsemmisítését kéri az őt érintő részben, amelynek alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy az érintett vállalkozások megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy a hidrogén peroxid és a nátrium perborát termékekkel kapcsolatosan az EGT egész területét érintő egységes és folyamatos jogsértés követtek el, amely nagyrészt a versenytársak közötti árakról és eladási mennyiségekről szóló információcserére, valamint ármegállapodásokra, a termelési kapacitások EGT-n belüli csökkentéséről szóló megállapodásokra és e versenyellenes megállapodások felügyeletére terjedt ki.

A bírság összegének csökkentésére vonatkozó kérelme alátámasztására a felperes legfőképpen a Bizottság által felhozott bizonyítékokra vonatkozó követelményeket vitatja, másodsorban pedig a védelemhez való jogának megsértésére hivatkozik.

A felperes először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és nem nyújtott ésszerű értékelést a kartell létezésével kapcsolatos bizonyítékokra vonatkozóan. A felperes így azt kifogásolja, hogy a Bizottság a meghallgatási tisztviselő kételyei ellenére más vállalkozások által benyújtott engedékenység iránti kérelmekben foglalt bizonytalan és nem megerősített állításokra támaszkodott.

A felperes továbbá azt állítja, hogy az eljárás különböző szakaszaiban az ellene felhozott állítások téves voltának bizonyítása érdekében tett tanúvallomását és az általa benyújtott bizonyítékokat nem kérdőjelezték meg, mégis az eljárás végén a Bizottság azokat indokolás nélkül elutasította.

A felperes másodszor azt kifogásolja, hogy a Bizottság jogellenesen tartott vissza bizonyítékokat a felperessel szemben. Ezzel kapcsolatosan állítólag a felperesnek a Bizottság kifogásközléseire adott válaszokba való betekintéssel kapcsolatos védelmez való jogát elutasították, miközben a felperes állítása szerint saját válaszában bizonyította, hogy nem ismerte be a kartell-tevékenységekben való részvételt.

Végül az FMC Foret úgy véli, hogy a Bizottság által vele szemben – a forgalmára, valamint a kartellben játszott, állítólag teljesen passzív szerepére tekintettel – kiszabott bírság túlzott és aránytalan.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/42

2006. július 18-án benyújtott kereset – Caffaro kontra Bizottság

(T-192/06. sz. ügy)

(2006/C 212/72)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: a Caffaro S.r.l. (képviselők: Alberto Santa Maria és Claudi Biscaretti di Rufia ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben e határozat a Caffaro S.r.l.-re a SNIA S.p.A.-val egyetemlegesen 1 078 000 euró összegű bírságot szab ki;

—	másodlagosan: csökkentse a Bizottság által a Caffaro S.r.l.-lel szemben kiszabott bírság összegét jelképes mértékűre;

—	harmadlagosan: jelentős mértékben csökkentse a Caffaro S.r.l.-lel szemben kiszabott bírságot, tekintettel az utóbbi jogsértésének rövid időtartamára, valamint az enyhítő körülmények fennállására;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben megtámadott határozat a T-185/06. sz., Air Liquide kontra Bizottság ügyben megtámadott határozattal megegyezik.

A felperes keresete alátámasztására arra hivatkozik, hogy:

—

saját maga inkább „áldozatnak” tekinthető, mint a hidrogén peroxid kartell résztvevőjének. A felperes kijelenti ezzel kapcsolatosan, hogy a Caffarónak a kérdéses eljárásban elfoglalt helyének értékelése tekintetében az alperes teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez a társaság – amely egyáltalán nem húzott hasznot a kérdéses kartellből – a nátrium perborát (NP) piacról pontosan a hidrogén peroxid (HP) piacon történt jogellenes megállapodásokat követően vonult ki. A felperes a Bizottság előtt azzal érvelt, hogy csupán a nátrium perborátot gyártott, és a hidrogén peroxid tekintetében csupán ügyfél [vagyis vevő] volt, következésképpen nem lehetett az ezzel kapcsolatos kartell tagja, mivel saját maga is a kérdéses összejátszás áldozata volt;

—

az alperes nyilvánvaló hibát vétett azzal, hogy a felperes kivételével a jogsértés összes részvevőjével szemben az 1999-ben – vagyis a hidrogén peroxidra és a nátrium perborátra vonatkozó együttes jogsértés utolsó teljes évében – elért világméretű piaci részesedést alkalmazta. A Caffaróval szemben meglepő módon a Bizottság éppen ellenkezőleg, az 1998-as évre vonatkozó adatokat használta fel, miközben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely vállalkozás sajátos jelentőségének felmérése érdekében a Bizottságnak az egyes vállalkozások által a referenciaévben megvalósított forgalmat kell figyelembe vennie. A felperes e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat ezen elvet úgy értelmezte, hogy kizárólag az ugyanabban a jogsértésben résztvevő összes vállalkozásra érvényes ugyanazon referenciaév alkalmazása biztosítja az egyenlő bánásmód megvalósulását.

A felperes továbbá az alábbiakra hivatkozik:

—	a védelem jogának megsértésére azzal kapcsolatosan, hogy – szemben az alperes állításával – a Caffaro képviselői nem vettek részt az 1998. november 26-án Brüsszelben tartott találkozón;

—	az 1/2003/EK rendelet 25. cikkének, valamint az ott előírt elévülési időnek a hibás alkalmazására, mivel a Caffaro a Bizottság vele szemben indított vizsgálatát megelőzően több mint öt évvel megszüntette a feltételezett kartellben való részvételét.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/43

2006. július 18–án benyújtott kereset – SNIA kontra Bizottság

(T-194/06. sz. ügy)

(2006/C 212/73)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az SNIA S.p.A. (képviselők: Alberto Santa Maria és Claudi Biscaretti di Rufia ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a COMP/F/38.620 hidrogén perodix perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az az SNIA S.p.A.-val szemben a Caffaro S.r.l.-lel egyetemlegesen 1 078 000 eurós összegű bírságot szab ki;

—	kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben megtámadott határozat megegyezik a T-185/06. sz., Air Liquide kontra Bizottság ügyben megtámadott határozattal.

E határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a tényállás megvalósulása idején az Industrie Chimiche Caffaro S.p.A. (ICC) nem csak a S.p.A. (az olasz tőzsdén bejegyzett társaság, amelynek az ICC 100 %-os tulajdonosa), hanem a felperes (amely a Caffaro S.p.A. 53 % és 59 % közötti többségi tulajdonosa) irányítása alatt is állt. A Bizottság lényegében e közvetett kapcsolat alapján vonta egyetemlegesen felelősségre a felperest azért a jogsértésért, aminek elkövetésével a Caffaro S.r.l.-t vádolja.

A felperes a következőket hozza fel állításainak alátámasztására:

—	a Bizottság nem bizonyította be, hogy az érintett időszak alatt az SNIA és az ICC között függőségi viszony állt fenn. Azt sem bizonyította, hogy ugyanezen időszak alatt a Caffaro S.p.A. és az ICC között ilyen viszony állt volna fenn.

—

a Caffaro S.p.A. és az SNIA közötti összefonódás relevanciájával kapcsolatosan a Bizottság az SNIA meghatározó befolyásának azonosításakor nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Caffaro S.p.A.-nak az SNIA S.p.A.-ba olvadása (mint ahogy az ICC cégnévnek Caffaro S.p.A.-ra módosítása, amely jelenleg Caffaro S.r.l. cégnéven szerepel) 2000-ben, vagyis a fehérítőszerek piacáról való kivonulását követően történt meg, valamint hogy – amint azt a felperes az előzőekben megjegyezte – a Bizottság semmiféle módon nem bizonyította a Caffaro S.p.A.-nak az ICC-re gyakorolt meghatározó befolyását.

—

a feltételezett jogsértését kizárólag az ICC (jelenleg Caffaro S.r.l.) felelős, amely ezen túlmenően nem szűnt meg mint jogalany, csupán cégnevet változtatott. Másrészről pedig még ha feltételezzük is, hogy a Caffaro S.p.A. volt felelős a feltételezett jogsértésért, az utóbbi társaság jogutódja a Caffaro S.r.l. és nem az SNIA.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/43

2006. július 18–án benyújtott kereset – Solvay Solexis kontra Bizottság

(T-195/06. sz. ügy)

(2006/C 212/74)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: a Solvay Solexis S.p.A. (képviselők: Tommaso Salonico és Gian Luca Zampa ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg részlegesen a határozatot, különösen annak 1., 2. és 3. cikkét, és következésképpen csökkentse a Solvay Solexis-szel szemben kiszabott bírságot;

—	kötelezze az alperest az eljárással felmerült költségek – ideértve a felperesnél a bírság egészének vagy részének megfizetésével, illetve a bankgarancia nyújtásával kapcsolatban felmerült költségeket – viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben megtámadott határozat megegyezik a T-185/06. sz., Air Liquide kontra Bizottság ügyben megtámadott határozattal. E határozatban a Bizottság a Solexis-t az Edison S.p.A.-val egyetemlegesen 25 619 000 euró összegű bírság fizetésére kötelezte. A felperes felelőssége kizárólagosan az Ausimont S.p.A. társaság magatartásából ered, amely a tényállás megvalósulása idején az Edison kizárólagos irányítása alatt állt.

A kereseti kérelmei alátámasztására a felperes azzal érvel, hogy az ellene kiszabott szankciót hibásnak kell tekintetni, annak következtében, hogy:

—	a Bizottság a jogsértés időtartamát tévesen állapította meg, ugyanis az a felperest tekintve az 1997. május/szeptember és 2000. május közötti időszakra, és nem az 1995 májusa és 2000 decembere közötti időszakra tehető;

—	a Bizottság tévesen állapította meg a kérdéses jogsértés alkalmazásának a piacra gyakorolt hatását, valamint a felperes passzív szerepét, amelyet az 1995 májusa és 1997. május/szeptember közötti időszakban töltött be;

—

a Solvay Solexis nem vett részt a termelési kapacitásokat korlátozó megállapodásban. A Bizottság azzal, hogy bírságot szabott ki rá, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az Ausimont soha nem lépett be – sem 1997-ben, sem ezután – a termelési kapacitások csökkentéséről/korlátozásáról szóló kartellbe. Az Ausimont jogsértése tehát kevésbé súlyos, mint a többi vállalkozás által elkövetett jogsértések, mivel annak kisebb hatása volt a versenyre, az egyenlő bánásmód, az egyenlőség, valamint az arányosság elvének alkalmazásában is;

—

a Bizottság nem vette figyelembe a Solvay Solexis együttműködését. Az alperes tulajdonképpen nem ismerte el a felperes együttműködése által nyújtott előnyöket, sem annak az engedékenységi eljárásban való részvételét követően, sem a Bizottság iránymutatása által meghatározott enyhítő körülmények címén.

Végül a felperes az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/44

2006. július 19–én benyújtott kereset – Edison kontra Bizottság

(T-196/06. sz. ügy)

(2006/C 212/75)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Edison S.p.A. (képviselők: Mario Siragusa, Roberto Casati, Matteo Beretta, Pietro Merlino és Eugenio Bruti Liberati ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az a felperest érinti;

—	másodlagosan: semmisítse meg vagy csökkentse a megtámadott határozatban az Edisonnal szemben kiszabott bírságot;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben megtámadott határozat megegyezik a T-185/06. sz., Air Liquide kontra Bizottság ügyben megtámadott határozattal. E határozatban a Bizottság a felperest egyetemlegesen vonta felelősségre az Ausimont által elkövetett jogsértésért a kartellben való részvételének teljes időtartamára nézve; e jogsértés miatt a Bizottság 58 125 000 eurós összegű bírságot szabott ki, amelyből 25 619 000 euró megfizetéséért a felperes a Solvay Solexis S.p.A.-val egyetemlegesen felelős. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az utóbbi társaság jelenleg a Solvay SA/NV irányítása alatt áll, ám a jogsértéssel érintett időszakban az Ausimont S.p.A. cégneve alatt a Montedison (jelenleg EDISON) közvetett irányítása alatt állt.

A felperes kereseti kérelmei alátámasztására az alábbiakra hivatkozik:

—

a Bizottság lényeges eljárási szabályokat sértett, különösen a kontradiktórius eljárás, valamint a védelemhez való jog elvét, valamint az 1/2003/EK rendelet 27. cikke (1) bekezdését, továbbá a 773/2004/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdését sértette meg annyiban, amennyiben az alperes a felperest terhelő megállapításainak alátámasztására első alkalommal a határozatában hivatkozott arra a körülményre, hogy a jogsértésnek megfelelő időszak nagy részében az Ausimont teljes hatáskörrel rendelkező elnöke ez időben a Montecatini – vagyis a teljes mértékben a Montedison (jelenleg EDISON) által irányított közvetítő társaság – igazgatótanácsának is tagja volt, amely társaság az Ausimont alaptőkéjének egészével rendelkezett;

—

a Bizottság megsértette az EK 81. cikket annyiban, amennyiben a felperest vonta felelősségre az Ausimont által elkövetett versenyjogi jogsértésért. Egyrészről az alperes hibát vétett annak megállapításával, hogy valamely vállalkozás társasági tőkéjéből való részesedés, még ha a tőke teljes egészében annak a vállalkozásnak is a kezében van, amely irányítja, elégséges annak a vélelemnek a felállításához, miszerint az utóbbi ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol az irányított társaság magatartására, és hogy az irányító társaság egyetemlegesen felelős az irányított társaság által elkövetett jogsértésért. Másrészről a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat ellentmondásos és sérti az indokolási kötelezettséget, továbbá megsérti az EK 81. cikket, az alperes azon következtetésére vonatkozóan, hogy a jelen ügyben más „tényezők” is azt jelezték, hogy az Ausimont nem volt önálló jogalany, amely saját maga határozhatta volna meg kereskedelmi stratégiáját.

A felperes ezen túlmenően az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, mivel az alperes figyelmen kívül hagyta az EDISON által a Bizottság értékelése elősegítése érdekében benyújtott írásos bizonyítékokat és ténybeli körülményeket, amelyek azt voltak hivatottak alátámasztani, hogy az Ausimont képes volt önállóan meghatározni saját kereskedelmi stratégiáját.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/45

2006. július 18–án benyújtott kereset – FMC kontra Bizottság

(T-197/06. sz. ügy)

(2006/C 212/76)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: az FMC Corporation (Philadelphia, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők: C. Stanbrook Q.C. és Y. Virvilis ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az az FMC Corporationre vonatkozik; valamint

—	másodlagosan: csökkentse az FMC Corporationnel kapcsolatosan kiszabott bírság összegét; továbbá

—	kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság azt állapította meg, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy olyan kartellben vett részt, amely főként a versenytársak közötti, árakról és eladási mennyiségekről szóló információcserére, valamint ármegállapodásokra, a termelési kapacitások EGT-n belüli csökkentéséről szóló megállapodásokra és e versenyellenes megállapodások felügyeletére terjedt ki.

A felperes két jogalapot hoz fel keresete alátámasztására, és általánosságban arra hivatkozik, hogy nem felelős leányvállalata, a Foret jogsértéseiért, mivel nem gyakorolt meghatározó befolyást leányvállalatára.

Először a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat nem kellően indokolt.

Másodszor a felperes előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban mind jogi, mind ténybeli hibákat vétett, amelyek:

a)	a Bizottság megállapításai a bizonyítékok elferdítésén, jogellenes megkülönböztetésen – mivel a szóbeli bizonyítékok különböző forrásainak különböző jelentőséget tulajdonított –, valamint általánosságban nyilvánvaló mérlegelési hibán alapultak;

b)	a Bizottság a felperesnek a Foret jogsértéséért való felelősségének megállapításához helyetlen ellenőrzési módszert alkalmazott;

c)	a Bizottság olyan bizonyítékokat használt fel, amelyek nem feleltek meg az állítólagos jogsértés időszakának; valamint

d)	a Bizottság olyan bizonyítékokat használt fel, amelyek abbéli minőségéről nem értesítette a felperest, hogy ezek a társaság elleni eljárás alapját képezik, és ezzel nem tette lehetővé a felperes számára védelemhez való jogának gyakorlását.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/45

2006. július 17–én benyújtott kereset – Akzo Nobel és társai kontra Bizottság

(T-199/06. sz. ügy)

(2006/C 212/77)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az Akzo Nobel NV (Arnhem, Hollandia), az Akzo Nobel Chemicals Holding AB (Nacka, Svédország) és az Eka Chemicals AB (Bohus, Svédország) (képviselők: C. Swaak és N. Neij ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatban a felperesekkel szemben kiszabott bírságot, illetve másodlagosan az engedékenységi közlemény alapján rendeljen el a 40 %-os csökkentésnél 10 %-kal magasabb szintű csökkentést;

—	kötelezze a Bizottságot a saját és a felperesek költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozatban kiszabott bírság megsemmisítését kérik, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a felperesek megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy kartellben vettek részt, amely nagyrészt a versenytársak közötti árakról és eladási mennyiségekről szóló információcserére, valamint ármegállapodásokra, a termelési kapacitások EGT-n belüli csökkentéséről szóló megállapodásokra és e versenyellenes megállapodások felügyeletére terjedt ki. A Bizottság a felpereseket, az Akzo Nobel Chemicals Holding AB-t és az Akzo Nobel NV-t egyetemlegesen vonta felelősségre az Eka Chemicals AB (a továbbiakban: „Eka”) által elkövetett jogsértésért.

A felperesek előadják, hogy a Bizottság az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettségének nem tett eleget, mivel egyáltalán nem indokolta meg, hogy a 30-50 %-os sávon belül miért csupán 40 %-kal csökkentette a bírság összegét annak ellenére, hogy az Eka együttműködése messzemenőkig megfelelt az engedékenységi közlemény (1) követelményeinek.

Másodlagosan a felperesek azt kérik, hogy az engedékenységi közlemény alapján végrehajtott 40 %-os csökkentést növeljék további 10 %-kal azon indokból, hogy a Bizottság helytelenül alkalmazta az engedékenységi közleményt, mivel az Eka részére a megfelelő sávon belül nem biztosította a legmagasabb szintű csökkentést annak ellenére, hogy az utóbbi együttműködése mindenben megfelelt az engedékenységi közlemény 23. cikke (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A felperesek véleménye szerint a Bizottság megsértette a felperesek jogos bizalmát.

Ezenfelül a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy:

hasonló helyzeteket – t.i. az Eka és az Arkema helyzetét, amelyeknek együttműködése mindenben megfelelt az engedékenységi közlemény 23. cikkében meghatározott követelményeknek – eltérően kezelt úgy, hogy csupán az Arkemának biztosított a megfelelő sávon belül legmagasabb mértékű csökkentést, valamint

ii)

különböző helyzeteket – t.i. az Eka és a Solvay helyzetét – hasonlóan kezelt úgy, hogy a megfelelő értéksávon belül nem a legmagasabb mértékű csökkentést nyújtotta mindkettőjük számára, miközben a felperesek szerint az Eka a többletértéket és az időtartamot tekintve nagyobb mértékű együttműködést tanúsított, mint a Solvay.

(1) A Bizottság közleménye a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről (HL 2002. C 45., 3. o.,; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 155. o.)

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/47

A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2006. július 11-i végzése – Tas kontra Bizottság

(F-12/05. sz. ügy) (1)

(„Felvétel - Nyílt versenyvizsga - Részvételi feltételek - A vizsgára bocsátás megtagadása - Diplomák - Szakmai képesítések - Egyenlő bánásmód”)

(2006/C 212/82)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Tas Dávid (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Orlandi, X. Martin, A. Coolen, J.-N. Louis és E. Marchal ügyvédek)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Currall és K. Hermann meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A versenyvizsga-bizottság által hozott, a felperesnek az – „Európai közigazgatás”, „Jog”, „Közgazdaságtan” és „Könyvvizsgálat” területeken A8 besorolási fokozatú asszisztens tisztviselők tartaléklistájának létrehozása céljából meghirdetett – EPSO/A/4/03 versenyvizsga vizsgáira bocsátását megtagadó határozat megsemmisítése.

A végzés rendelkező része

1)	A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 132., 2005.5.28. (az ügyet eredetileg az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságánál vették nyilvántartásba a T-124/05. számon, majd 2005. december 12-i végzéssel áttették az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez).

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/47

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2006. július 12-i ítélete – D kontra Bizottság

(F-18/05. sz. ügy) (1)

(„Foglalkozási megbetegedés - A felperest érintő megbetegedés súlyosbodása foglalkozási eredetének elismerésére irányuló kérelem”)

(2006/C 212/83)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: D (Brüsszel, Belgium) (képviselő: J. Van Rossum, S. Orlandi és J.-N. Louis ügyvédek)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: J. Currall meghatalmazott)

Tárgy

A felperest érintő megbetegedés súlyosbodása foglalkozási eredetének elismerésére irányuló kérelmet elutasító bizottsági határozat megsemmisítése.

Rendelkező rész

1)	Az Európai Közösségek Bizottsága által hozott, a felperes betegsége foglalkozási eredetének, illetve a betegség súlyosbodásának elismerésére irányuló kérelmet elutasító határozatot a Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti.

2)	Az Európai Közösségek Bizottsága viseli az összes költséget.

(1) HL C 155., 2005.6.25. (az ügyet eredetileg az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságánál vették nyilvántartásba a T-359/05. számon, majd 2005. december 15-i végzéssel áttették az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez).

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/48

A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2006. július 13-i végzése – E kontra Bizottság

(F-5/06. sz. ügy) (1)

(„Tisztviselők - A belső eljárások jogszerűsége - A tisztviselők fegyelmi eljárás, illetve egy megbetegedés foglalkozási jellegének magállapítására irányuló eljárás során tanúsított állítólagosan kötelességszegő magatartása - Kártérítés - Elfogadhatóság - Eljáráshoz fűződő érdek - Megerősítő jogi aktus”)

(2006/C 212/84)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: E (London, Egyesült Királyság) (képviselők: S. Rodrigues és Y. Minatchy ügyvédek)

Alperes: Bizottság (képviselők: J. Currall és V. Joris meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes azon panaszát elutasító 2005. október 4-i határozata, amelyben egy fegyelmi eljárás és az ő foglalkozási megbetegedésének megállapítására irányuló eljárás jogszerűségének vizsgálatát kérte, másrészt a károk megtérítése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Közszolgálati Törvényszék a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 74., 2006.3.25.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/48

2006. június 22-én benyújtott kereset – Bakema kontra Bizottság

(F-68/06. sz. ügy)

(2006/C 212/85)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Reint Jacob Bakema (Zuidlaren, Hollandia) (képviselő: L. Rijpkema ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóság 2006. március 22-i határozatát;

—	a Közszolgálati Törvényszék kötelezze e hatóságot a felperes IV. besorolási osztály 16. besorolási fokozatába történő kinevezésére;

—	a Közszolgálati Törvényszék mondja ki, hogy a felperes megfelelő összegű kártérítésre jogosult.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperest – az ún. helyi technikai kisegítő személyzet egykori tagjaként – a IV. besorolási osztály 14. besorolási fokozatában szerződéses alkalmazottként foglalkoztatták.

Keresetében a felperes előadja, hogy az alperes tévesen alkalmazta a vonatkozó szabályozást, különösen az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei 82. cikke (2) bekezdésének c) pontját, és a 49/2004. sz. általános végrehajtási rendelkezések 2. cikkét. A felperes álláspontja szerint az említett cikkekben szereplő „diploma” kifejezés alperes általi értelmezése téves és önkényes. Szakmai tapasztalatának kiszámításakor az alperesnek a felperes által „kandidaatsdiploma”-ja megszerzése után végzett valamennyi tevékenységet figyelembe kellett volna vennie.

A felperes a továbbiakban előadja, hogy az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei 86. cikkében foglalt elv az ő esetében akkor is hatályos, ha szerződéses alkalmazottként való kinevezése előtt tagja volt a helyi technikai kisegítő személyzetnek. Az említett elv értelmében amennyiben egy alkalmazott a csoportján belül új beosztásba kerül, nem sorolható alacsonyabb besorolási vagy fizetési fokozatba, mint amilyenbe az előző beosztásában tartozott.

2.9.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 212/48

2006. július 17-én benyújtott kereset – Lofaro kontra Bizottság

(F-75/06. sz. ügy)

(2006/C 212/86)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Alessandro Lofaro (Brüsszel, Belgium) (képviselő: J.-L. Laffineur ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a felperes próbaidejének végén történő elbocsátásáról szóló 2005. szeptember 28-i határozatot, és az annak alapjául szolgáló, a próbaidő végén készült értékelő jelentést;

—	a Közszolgálati Törvényszék szükség esetén semmisítse meg a munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóságnak a felperes panaszát elutasító 2005. március 31-i határozatát;

—	kötelezze az alperest a felperest ért károk megtérítésére, amelyek közül a vagyoni kár méltányosan meghatározott értéke 85 473 euró, a nem vagyoni kár értéke 50 000 euró, amely összeg az eljárás során felemelhető vagy leszállítható;

—	a Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperest – aki a Bizottság egykori ideiglenes alkalmazottja – 2004. szeptember 16-tól 2009. szeptember 15-ig az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei 14. cikke alapján hat hónapos próbaidőt előíró szerződéssel foglalkoztatták. Az első kedvezőtlen szakmai fejlődésről szóló jelentést követően próbaidejét hat hónappal meghosszabbították, majd a második kedvezőtlen szakmai fejlődésről szóló jelentést követően megszüntették az említett szerződést.

Keresetében a felperes kifejti, hogy az alperes nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel egyrészt értékelése pontatlan tényeken alapult, illetve a tényeket tévesen értelmezte, másrészt olyan problémákat rótt fel a felperesnek, amelyekért nem ő tehető felelőssé.

A felperes szerint egyebekben az alperes megsértette a méltósághoz és a védelemhez való alapjogot, illetve értelmetlen kritikákat fogalmazott meg.

A felperes végül kifejti, hogy mivel az alperes a szakmai fejlődésről szóló jelentést nem zárta le a próbaidő leteltét követő egy hónapon belül, megsértette az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek 14. cikkét.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 212

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	49. évfolyam 2006. szeptember 2.

	III Közlemények
2006/C 212/8	A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos LapjábanHL C 190., 2006.8.12.	50