16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/1

1.1

egyetért az általános érdekű gazdasági szolgáltatások nyújtását elősegítő állami támogatások sajátos jellegének elismerésével, valamint a közszolgáltatási szerződések meghatározásával, melyek mindkét fél jogait és kötelezettségeit rögzítik;

1.2

üdvözli a szociális és területi célkitűzésekre vonatkozó szabályozás semlegességét, amelyet minden illetékes hatóság követ;

1.3

kedvezően fogadja azt az okfejtést a szerződéseket illetően, amely elfogadja a közszolgáltatási kötelezettségek szerepét a társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek teljesítésében. A közszolgáltatási szerződések lehetővé teszik a közszolgáltatási kötelezettségek és költségeik átlátható leírását.

2.1

nagyra értékeli, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében – a rendelettervezet biztosítja a területi önkormányzatok számára azt a mozgásteret, amely szükséges ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a közlekedési közszolgáltatás helyi igényei sajátosságainak és komplex jellegének az önkormányzatok társadalmi és területi kohéziós célkitűzéseivel összhangban;

2.2

emlékeztet a helyi önkormányzatok közigazgatási szabadságának elve melletti elkötelezettségére, amely elismeri szuverén jogukat arra, hogy megválasszák tömegközlekedési szolgáltatásaik irányításának módját, és ez megfelel a legtöbb tagállamban hatályos törvényeknek is;

2.3

üdvözli, hogy az illetékes hatóságok szabadon választhatják meg az irányítás módját, ami elvezet a helyi igények sokféleségének és a termelési feltételek változatosságának figyelembevételéhez;

2.4

elviekben támogatja a földrajzi behatárolás szabályát a belső szolgáltatók számára (5. cikk (2) bekezdés), amellyel lehetővé válik az „összeférhetetlen” támogatások gyanújának megszüntetése, ugyanakkor megmarad a belső szolgáltató igénybevételének lehetősége. Úgy ítéli meg, hogy a földrajzi behatárolás elve nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a területi önkormányzatok bizonyos közlekedési szolgáltatások folyamatosságát közigazgatási határaikon túl is biztosítsák;

2.5

megerősíti, hogy kedvezően fogadja a helyi tömegközlekedési ágazat piacának megnyitását a „szabályozott verseny” elvei alapján, amelyek értelmében a társadalom legsebezhetőbb tagjainak és a hátrányos helyzetű városrészekben élő munkakeresőknek a szükségleteit is figyelembe kell venni, és amely ugyanakkor környezeti szempontból fenntartható;

2.6

üdvözli az illetékes hatóságoknak a szolgáltatásnyújtás szerződéses megszervezésének terén való felelősségének elismerését; Az illetékes hatóságok maguk választhatják majd meg, hogy egy vagy több közlekedési szolgáltatási szerződést kötnek, és szabadon dönthetnek a kockázatmegosztásról is;

2.7

üdvözli a versenyeztetés rugalmasságát: a közszolgáltatási szerződést megelőzhetik tárgyalások (5. cikk (3) bekezdés), de a szolgáltatásnyújtás megszakadása esetén helyettesítheti közvetlen odaítélés (5. cikk (5) bekezdés);

2.8

meglepetten veszi tudomásul, hogy a belvízi és tengeri közlekedés városok területére eső elemeit kizárták az új rendeletjavaslatból. Az RB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendelettervezet nem vonatkozik a hajózható vízi utakon történő tömegközlekedésre, amennyiben azok a helyi tömegközlekedési hálózat részét képezik.

3.1

megállapítja, hogy a rendelet nem korlátozza a magánkezdeményezést a szabályozatlan személyszállítási piacokra nemzeti szinten (kizárólagos jogok és ellentételezések nélkül);

3.2

úgy véli, hogy a rendelet elkerülhetővé teszi az új monopolhelyzetek kialakulását a helyi tömegközlekedésben, és nem kívánja kizárni a KKV-ket a piacról;

3.3

elégedett az illetékes hatóságok és a nagy közlekedési vállalatok közötti erőviszonyok javasolt egyensúlyával. A helyi közlekedés zökkenőmentes működése érdekében biztosítani kell, hogy a régiók jelentősen befolyásolni tudják a helyi tömegközlekedés tervezését és megszervezését. A munkahely és a lakóhely közötti közlekedés egyre növekvő mértéke ugyanakkor magas követelményeket támaszt a nemzeti és a regionális szint közötti koordinációval szemben a tömegközlekedési téren történő közbeszerzés esetén;

3.4

támogatja a regionális és távolsági vasúti közlekedés kizárását a rendelet 5. cikkének rendelkezései alól;

3.5

megkérdőjelezi azoknak a javasolt szabályoknak a kivitelezhetőségét, amelyekkel felbecsülhető lenne a közszolgáltatási kötelezettségek méltányos ( fair ) ellentételezése. Ennek a becslésnek a nehézségei (sőt, lehetetlen volta) jogbizonytalanságot okozhatnak;

3.6

észrevételezi, hogy a közvetlen odaítélések semmiféle szabályozását nem tervezik a regionális és a távolsági vasúti közlekedésben. Bizonyos vállalkozások egyidejűleg működnek majd „közvetlen odaítéléssel” a regionális és a távolsági közlekedésben, és jelentkeznek ajánlattételi felhívásokra. Ezért oda kell figyelni a verseny lehetséges torzulásaira;

4.1

meglepődve tapasztalja, hogy az Európai Bizottság nem támasztja alá, miért a közösségi integráció legerősebb eszközét, a rendeletet választotta;

4.2

megállapítja, hogy a tagállamok nagymértékben eltérő helyzete miatt, a rendelettervezet helyenként pontatlan meghatározásokat tartalmaz, de a tagállamokra bízza azok pontosítását saját területükön. Különösen ez a helyzet a városi térség definíciójával (2. cikk (m) bekezdés), amely esetében a közlekedést igénylő zónák csak ritkán esnek egybe az intézményi illetékesség hatókörével.

—

kéri, hogy a különös jogi normák (lex specialis) elve szerint a rendelettervezet rendelkezései előnyt élvezzenek a közbeszerzés általános irányelveinek szabályaival szemben; TRAD: AM 9

—

kívánatosnak tartja, hogy a koncessziós szerződésekre jelen rendeletben pontos rendelkezések vonatkozzanak, amelyek egyértelművé teszik azok helyzetét a „közbeszerzési” irányelvekhez (93/37 és 2004/18) viszonyítva;

—

kéri, hogy a „BOT” (Built Operate and Transfer) szerződések esetét explicit módon kezeljék az 5. cikk (1) és a 8. cikk (1) bekezdésében. A rendeletnek mindenképpen pontosítania kell a jogi feltételeket abban az esetben, ha a nagy infrastruktúraépítésekhez kizárólagos jog (és/vagy ellentételezés) társul.

(8)

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/8

1.1

megállapítja, hogy az Európai Bizottság az „Egészségesebb, nagyobb biztonságban élő, magabiztosabb polgárok – Egészségügyi és fogyasztóvédelmi stratégia” című közleményében az egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika összevonását javasolja, amely lehetővé teszi az együttműködést az ismeretek átadásánál, a módszerek tekintetében és a közigazgatási források hatékonyabb felhasználásánál;

1.2

pozitívumként emeli ki az Európai Bizottság arra irányuló fáradozását, hogy az egyéneknek jobb lehetőségeket kínáljon az egészségtudatos döntésekhez és az egészségesebb fogyasztói szokások kialakításához. A közlemény kiemeli, hogy az egészség mennyire fontos mind a polgárok jóléte, mind a lisszaboni stratégia megvalósítása szempontjából, hiszen a népesség jobb egészségi állapota hozzájárul Európa termelékenységének és a kereső tevékenységet folytatók számának emelkedéséhez, valamint a fenntartható növekedéshez. Az áruk és szolgáltatások a fogyasztók igényeinek és elvárásainak megfelelő belső piaca tovább növeli az EU versenyképességét;

1.3

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi és fogyasztóvédelmi szempontokat az EU politikájának más területein is célszerű volna figyelembe venni. A politikai folyamatok jobb koordinálása más területeken, így például a foglalkoztatáspolitikában vagy az agrárpolitikában, fontos lehet az általános egészség- és fogyasztóvédelmi célkitűzések eléréséhez. Így például nem célravezető, hogy az EU továbbra is támogassa az egészségtelen élelmiszerek, mint például a magas zsírtartalmú tejipari termékek fogyasztását, illetve 2005-ös költségvetésében 916 millió eurót szánjon a dohányipar támogatására, amely összeg jelentősen meghaladja az EU által a dohányzás megelőzésére előirányzott 14,4 millió eurót; Az RB ezért örömmel nyugtázza, hogy a dohányipar támogatása 2010-re teljes mértékben megszűnik;

1.4

támogatja a felhívást, amely azon minimális jogok – horizontális alapon való – meghatározására irányul, amellyel valamennyi fogyasztó rendelkezni fog általános érdekű szolgáltatások (pl. gáz- és áramszolgáltatás, postai szolgáltatások, távközlés, vízellátás) igénybevételekor, akár országos, akár határokon átnyúló formában, az egyetemes szolgáltatásnyújtás elve alapján (melynek lényege az egyetemes hozzáférés a modern társadalomban folytatott élethez alapvetően fontos általános érdekű szolgáltatásokhoz). Ez olyan terület, amelyen az egyetemes szolgáltatási elv mindenek felett álló kell, hogy maradjon, és amely meg kell, hogy feleljen a fogyasztói elvárásoknak a hozzáférhetőség, a biztonság, a megbízhatóság, az ár, a minőség és a választék tekintetében;

1.5

szükségesnek látja emellett annak megfigyelését, hogy a belső piac miként hat ki a tagállamokban az egészségügyre és a fogyasztói szokásokra. A magas szintű egészség- és fogyasztóvédelem szerződésben rögzített biztosításának közösségi kezdeményezések révén történő megvalósítása során meg kell vizsgálni a közösségi szabályozás, illetve az állami szintű egészség- és fogyasztóvédelmi politikák kölcsönhatását;

1.6

amellett száll síkra, hogy a fogyasztók érdekeit határozottabban vegyék figyelembe az EU versenypolitikájában, szem előtt tartva a fogyasztóvédelem és a versenypolitika közötti kapcsolatot az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének megfelelően, amelyben rögzítik, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok célja a piaci verseny mint a fogyasztói jólét növelése eszközének védelme;

1.7

úgy véli, hogy a közösségi kezdeményezéseket az egészségpolitika területére gyakorolt hatásuk szempontjából is meg kellene vizsgálni. E vizsgálatoknak tartalmazniuk kell azt is, hogy a kapcsolódó határozatok hogyan befolyásolják a lakosság egészségét, és nem csak arra kell kiterjedniük, hogy az egyes intézkedések miként hatnak az egészségügy szervezetére és felépítésére. A vizsgálatok során ellenőrizni kell azt is, hogy az uniós intézkedések milyen hatással vannak azokra az alapvető értékekre, amelyekre az egyes tagállamokban az egészségügy épül. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyanazon közösségi kezdeményezés országonként más és más hatásokat eredményezhet;

1.8

fontosnak tartja a demokratikus és átlátható döntési folyamatokat és felelősségi struktúrákat a fogyasztóvédelem terén. Különösen fontos, hogy az élelmiszeripar magáévá tegye az ökológia és az egészségügy szempontjait, és minden polgár számára – azok anyagi lehetőségeitől függetlenül – friss és tápláló élelmiszert biztosítson.

1.9

tiltakozik az ellen, hogy az egészség- és a fogyasztóvédelmi politika összevonását arra használják fel, hogy a vállalatok termékeiket „egészségjavító”-ként vagy „orvosilag ajánlott”-ként reklámozzák. A gyártók a betegségektől való félelmet ne használhassák fel marketingérvként, és azt a téves képzetet se kelthessék a fogyasztókban, hogy egyes élelmiszerek fogyasztása pótolhatja az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozást. Lényeges, hogy a jobb egészség és az egészségesebb termékek felé vezető lépések támogatást kapjanak, és hogy az európai fogyasztóvédelmi politika véget tudjon vetni a fogyasztók félrevezetésének;

1.10

hangsúlyozza, hogy a közösségi közegészségügyi és fogyasztóvédelmi politikák jogalapja teljesen eltérő. Az EK-Szerződés 152. cikkének értelmében, a népegészségügy terén „a Közösség fellépése (…) kiegészíti a nemzeti politikákat”. A fogyasztóvédelmi politika azonban – amint azt az EK-Szerződés 153. cikke lefekteti – nagymértékben közös megközelítés tárgyát képezi, amelynek célja a fogyasztói jogok érvényesülésének elősegítése és a fogyasztók érdekeinek védelme, különösen akkor, amikor ez érinti a belső piac létrehozását. A két politika közös jogalapjára való hivatkozás tehát ellentmond a szubszidiaritás elvének.

Az uniós szintű jogalkotás a fogyasztóvédelem területén nem vezethet oda, hogy olyan specifikus szabályok alakuljanak ki, illetve olyan saját jogalkotás jöjjön létre az egészségügy területén, amely beleavatkozik az egészségügy szervezetébe és felépítésébe az egyes tagállamokban. A fogyasztóvédelmi politikának a közegészségügyi politikát alátámasztó, szigorú, a kiegészítő jellegre és a szubszidiaritásra épülő kritériumokkal történő összehangolása azonban árthatna az EU saját fogyasztóvédelmi jogkörének;

1.11

úgy véli tehát, hogy „egészségügyi és fogyasztóvédelmi” stratégia helyett helyesebb lenne, ha az Európai Bizottság „közegészségügyre és fogyasztóvédelemre” utalna közleményében mindenütt, ami a 152. cikkben rögzített uniós hatáskörökkel is összhangban állna;

1.12

kiemeli, hogy az egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika összevonása nem vezethet ahhoz, hogy egy szinten kezeljük az egészségügyben a betegeket, illetve a piacon a fogyasztókat. Az egészségügyi szolgáltatások piaca egy sor fontos jellemzőben különbözik a „normális” fogyasztói piactól. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy bizonytalan, milyen mértékben veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, és ez milyen költségekkel jár. Bizonytalanság áll fenn az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor érvényesülő külső hatásokkal kapcsolatban is, és információs aszimmetria figyelhető meg a szolgáltatók és a fogyasztók/betegek között. Ezenfelül egyformán lehetővé kell tenni minden polgár számára, hogy szociális-gazdasági hátterüktől függetlenül, egyformán hozzáférjenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és azokat egyenlő mértékben vehessék igénybe. A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a szükséges mértékben prioritásokat állítsanak fel, illetve különböző intézkedések és beavatkozások révén megfelelő ellenhatást fejtsenek ki;

1.13

azt ajánlja, hogy az egészség- és fogyasztóvédelem területének közös programba való összevonása ellenére a két terület sajátosságait a jövőben is vegyék figyelembe. Ez történhet az eszközök egyértelmű hozzárendelésével az egészségügyi, illetve a fogyasztói politikához. Az Európai Bizottság programjában részletesen leírja az eszközök elosztását a 2007–2013-as időszakra. Amennyiben kivitelezhető, lehetőséget kell teremteni arra, hogy a program folytatása során, például a három év után esedékes értékelés folyamán, a prioritások átcsoportosíthatók legyenek. Ez összeegyeztethető a program azon céljával, hogy rugalmas cselekvési tervekkel dolgozzon;

1.14

elismeri, hogy az egészségügy bizonyos területein kívánatosnak tűnik, hogy a tagállamok nyílt koordináció útján szorosabban hangolják össze tevékenységüket. Ez érvényes például a betegek mobilitására vagy az egészségügyi személyzet képzésére és alkalmazására;

1.15

azt a nézetet képviseli, hogy a lakosság jó egészségi állapotának előfeltételeit a polgárok közvetlen környezetében kell megteremteni. Ebben a tekintetben nem csak a közegészségügyi intézményeknek van kiemelt szerepe. Az egészség területén számos tagállamban a regionális és helyi hatóságok felelősek az egészségügyért és közösségeik közegészségéért. A Régiók Bizottsága és az egészségügy szempontjából saját felelősséggel rendelkező régiók és helyi önkormányzatok befolyást kell, hogy gyakorolhassanak az Unió magasabb szintű egészségügyi stratégiájára. Az RB álláspontját különösen a helyi és regionális hatóságok egészségügyi ellátási illetékességét és közegészségügyi feladatkörét érintő határozatoknál és kezdeményezéseknél kellene figyelembe venni. Így elvárható, hogy a regionális és helyi közigazgatási szerveket vonják be például az egészségügyi indikátorok és a teljesítményértékelés (benchmarking) fejlesztésére irányuló kezdeményezések gyakorlati megvalósításába és alakításába, például olyan témakörök esetében, mint az önálló felelősség, illetve a befolyásolás kérdése a pszichikai egészség tekintetében, a diéta és a táplálkozás vagy az alkohol;

1.16

amellett száll síkra, hogy ösztönözzék a civil társadalmat, vegyen részt a fejlesztési munkában, és egyéb módon is járuljon hozzá a célokhoz. Biztosítani kell a polgárok beleszólási jogát az EU egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikájába. Fontos, hogy közösségi szinten támogassák és vegyék figyelembe az egészségügy és a fogyasztóvédelem területén működő megfelelő hálózatokat. Ilyenek például a fogyasztóvédelmi szervezetek, a betegek érdekvédelmi egyesületei és más, szakmailag fontos hálózatok;

1.17

utal arra, hogy az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a végrehajtás szintjén dolgozó munkatársak rendelkezzenek a program végrehajtásához és alkalmazásához szükséges képzettséggel. Ez egyrészről fogyasztó- és egészségvédelmi ágazatban szerzett, másrészről interdiszciplináris képesítéseket is jelent;

1.18

úgy véli, hogy az egészség- és fogyasztóvédelmi ágazat jövendő közös kihívásaival való szembenézés érdekében különös figyelmet kell szentelni az új tagállamoknak. Az EU-ban az egészségügy területén jelen lévő különbségek és egyenetlenségek csökkentése érdekében szükség van az új tagállamok tudatos támogatására egészség- és fogyasztóvédelmi érdekeik kialakítása során, hogy az ezek az országok is fokozatosan megközelíthessék az EU-ban tapasztalható legmagasabb színvonalat. Nyugtalanító például, hogy – az Eurostat adatai szerint – az új tagállamokban az átlagos várható életkor sokkal alacsonyabb, mint a régiekben;

1.19

üdvözli, hogy az Európai Bizottság javasolt programja keretében a strukturális alapok (a regionális fejlesztést célzó, 2007–2013 közötti időszakra szóló európai alapok) eszközeit fel lehet használni a lakosság egészségének javítására. Az RB számára fontos az az utalás, hogy ezen eszközöket csupán a projektek kezdeti szakaszában lenne célszerű igénybe venni, azok folyamatos továbbviteléhez már nem;

1.20

ajánlatosnak tartja, hogy az EU-val szomszédos államokra különös figyelmet fordítsanak, hogy az egészségügyi és fogyasztóvédelmi szektor közös jövőbeli kihívásainak meg lehessen felelni. Ezen országok egészség- és fogyasztóvédelmi érdekeinek kialakítását tudatosan támogatni kell, hogy egész Európában és annak határvidékein is csökkenjenek az e téren meglévő különbségek és egyenetlenségek;

1.21

kiemeli, hogy a fogyasztóvédelmi és egészségügyi kérdések összevonásával a tagállamokon belül is kiegyenlítettebb viszonyokat lehet teremteni, mivel az egészség- és fogyasztóvédelem területén fennálló különbségek oka gyakran a társadalmi-gazdasági eltérésekben keresendő. Különös figyelmet kell szentelni a tagállamokon belüli, illetve a tagállamok közötti egyenetlenségeknek. Ehhez elengedhetetlen a marginális csoportokra – pl. alacsony jövedelműek, túlsúlyosak, etnikai kisebbségek – való erősebb összpontosítás, hogy az általános célként kitűzött egyenlő lehetőségek mindenki számára valósággá váljanak. Fontos azonban azt is kiemelni, hogy mindenki saját maga is felelős az egészségéért. A helytelen életmóddal összefüggő betegségek leküzdésére kívánatos lenne egy olyan egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika, amely támogatja az egészségtudatos döntéseket. A kutatások szerint a marginális csoportok általános egészségi állapota gyakran rosszabb, illetve fogékonyabbak a helytelen életmóddal összefüggő betegségekre. A marginális csoportoknak történő segítségnyújtással „egészséges” döntéseik meghozatalában csökkenthetők a társadalmi-gazdasági egyenetlenségek;

1.22

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által terjesztendő információknak a címzettek számára hasznosaknak kell lenniük. Az információs kampányok célirányos alkalmazása érdekében módszerek kifejlesztésére lenne szükség ahhoz, hogy elérhetőek legyenek a kívánt célcsoportok. A tervek szerint az ismeretterjesztő és információs kampányokat kell előnyben részesíteni az azonos információtartalmú anyagok postai terjesztésével szemben. Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi témájú információk terjesztése során különösen célravezetőnek bizonyulhat, ha kifejezetten a gyerekeket és a fiatalokat szólítjuk meg, hogy már e korai életszakaszban megakadályozzuk a hosszú távon egészségre káros helytelen életmód kialakulását. Ennek során fontos szerep juthat az óvodáknak, iskoláknak és egyesületeknek;

1.23

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy információs tevékenysége során legyen figyelemmel az egyes tagállamok azon jogára, hogy szabályokat határozhatnak meg az egészségügyben jelentkező költségek – az illető tagállam szociális biztonsági rendszerének megfelelő – viselésével összefüggő jogokkal és kötelezettségekkel, valamint a különböző juttatásokra és fogyasztói jogokra vonatkozó feltételekkel kapcsolatosan;

1.24

azt ajánlja, hogy az információkat ott tegyék hozzáférhetővé, ahol azokat a polgárok igénylik, és az egyes tagállamokban kapcsolódjon hozzájuk szakszerű tanácsadás. A marginális csoportok felvilágosítása helyi és regionális hatáskör. A védelemre szoruló betegcsoportok számára is lehetővé kell tenni az egészségüggyel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos információkhoz való hozzájutást. A minden polgár számára egységes információs anyagok csak fokoznák a különböző társadalmi csoportok közötti, tagállamon belüli egyenlőtlenségeket, mivel a vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a jobb anyagi helyzetű csoportok az információs kampányokkal jobban elérhetők, mint a társadalom hátrányos helyzetű csoportjai. Ahhoz, hogy a kampányok sikerrel járjanak, a helyi és regionális szintet is be kell vonni a munkába;

1.25

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az adatgyűjtés és az információs kampányok tervezése során vegye tekintetbe a legújabb technológiai és kommunikációs vívmányokat. A technológia és a kommunikáció hihetetlen gyorsasággal fejlődik, ezért ezen a területen fontos – a nyilvánosságra gyakorolt hatás további biztosítása érdekében – folyamatosan lépést tartani az újításokkal;

1.26

mivel az élelmiszeripari termékek jelentős részét harmadik országokból importálják, ahol a közegészségügyi és hitelességi garanciák nem feltétlenül felelnek meg az európai élelmiszerbiztonsági szabványoknak, azt ajánlja, hogy a fogyasztókat a tudatos vásárlói döntés elősegítése érdekében lássák el a termékek nyomon követhetőségével kapcsolatos világos és széles körű információkkal;

1.27

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kis számú, de nagyszabású és a közvéleményt hatékonyan befolyásolni képes információs kampányra kíván szorítkozni. Ez egyúttal lehetővé teszi a költséghatékony munkát is. Fontos, hogy a közös titkárságot ne csak az elvégzett projektek száma alapján ítéljék meg, hanem e projektek végső hatása alapján is;

1.28

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa egy, a tapasztalatcserére és a legjobban bevált gyakorlatok terjesztésére szolgáló hálózat kialakítását, mivel ezek a nyílt koordinációs módszer alapvető részét képezik. Ebbe a folyamatba a Régiók Bizottságának bevonására is szükség van, és gondoskodni kell arról, hogy az egészségügy szempontjából saját felelősséggel rendelkező regionális és helyi önkormányzatok hatást gyakorolhassanak a Közösség magasabb szintű egészségügyi stratégiájára.

1.29

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak információs és preventív kampányai hitelességének és tényszerűségének megőrzése érdekében szoros kapcsolatokat kellene ápolnia a kutatás világával. A tapasztalatcserét, a tudás átadását, valamint az egészség- és fogyasztóvédelem területén történő kutatás-fejlesztést célzó európai szintű strukturált és koordinált együttműködés nagy nyereség lehet a tagállamok számára is, amit a Régiók Bizottsága a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramról kidolgozott véleményében (CdR 155/2005 fin) is hangsúlyozott. Ennek az európai kutatási keretprogrammal összhangban kell megtörténnie;

1.30

úgy véli, hogy a tagállamoknak, ha támogatni akarják a bevált módszereket és össze kívánják vetni a szabványokat, megteremtve ezzel az egészség- és fogyasztóvédelem területén javasolt számos kezdeményezés megvalósításának előfeltételeit, megbízható adatokhoz és jó minőségű információkhoz kell hozzáférniük. Fontos, hogy a közös adatbankok és mutatók kialakítása más szereplőkkel való együttműködésben, valamint az ENSZ-szel, az OECD-vel, az Európa Tanáccsal és a WHO-val történő egyeztetés után valósuljon meg. A tagállamok feladata, hogy az összegyűjtött, összehasonlításra felhasználható adatok és információk alapján intézkedéseket hozzanak és új kezdeményezéseket vezessenek be;

1.31

üdvözli, hogy a két meglévő programhoz képest lényegesen több pénzügyi erőforrás áll rendelkezésre. Ez világosan jelzi, hogy az egészség- és fogyasztóvédelem mind az egyes uniós polgárok életminősége, mind a teljes Unió versenyképessége szempontjából fontos;

1.32

megállapítja, hogy a pénzügyi alapokról folytatott tárgyalások még nincsenek lezárva. Az eszközök végleges mértéke még függ a 2007–2013-as pénzügyi tervvel kapcsolatos, folyamatban lévő tárgyalásoktól. A Régiók Bizottsága támogatja, hogy ez a terület – amint azt a program és a stratégia is javasolja – nagyobb összegű forrásból gazdálkodhasson.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/12

1.1

a jelenleg megfigyelhető tendenciák alapján, melyek arra engednek következtetni, hogy az energiafelhasználás az EU-n belül az elkövetkező 15 évben 10 %-kal is emelkedhet, üdvözli az Európai Bizottság zöld könyvét, illetve általában az energia hatékonyságának javítását célzó kezdeményezéseket;

1.2

hangsúlyozza az energiahatékonyság rendkívül nagy jelentőségét, különösen a gázpiac jelenlegi válságára való tekintettel. Európa energiaellátását diverzifikálni kell, hogy minimalizálhatók legyenek a napjainkban Ukrajnában és Bulgáriában tapasztalhatóhoz hasonló függőségek. Az energiahatékonyságról szóló zöld könyv lehetőséget teremt arra, hogy összességében csökkenjen a kőolajtól és földgáztól való függőség, és egy európai cselekvési terv szülessen;

1.3

üdvözli, hogy az intézkedéseket az összes lehetséges végrehajtási szinten (EU, nemzeti, regionális vagy helyi) figyelembe veszik, és figyelmeztet a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására végrehajtásuk során;

1.4

tudatában van annak, hogy az energiahatékonyság nagymértékben hozzájárul az energiapolitika mindhárom lényeges céljához: az ellátás biztonságához, a környezet- és klímavédelemhez, valamint a versenyképességhez;

1.5

hangsúlyozza az energiahatékonyságra irányuló intézkedések jelentős szociális dimenzióját is, amely a helyi és regionális munkahelyek megteremtését és fenntartását jelenti, valamint védi a fogyasztókat az elviselhetetlenül magas energiaköltségektől;

1.6

utal arra, hogy a tagállamok számára készült, az energiahatékonyságra vonatkozó további előírások megállapításakor nem szabad túlzottan sietve eljárni. Ahogy a zöld könyv maga is megjegyzi, az EU-ban már jelenleg is többféle hatályban lévő, illetve kidolgozás alatt álló energiahatékonysági intézkedés létezik, amelyeknek még nem volt idejük kifejteni hatásukat vagy még végre sem hajtották őket. Ezek sorában például az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés támogatásáról szóló irányelv, a kibocsátási egységek kereskedelméről szóló irányelv vagy az energia végfelhasználásának hatékonyságáról szóló irányelv említhető;

1.7

felhívja a figyelmet arra, hogy több tagállamban és régióban már léteznek olyan, hasonló célú és hasonló következményekkel járó stratégiai tervek és intézkedések, mint amilyeneket a zöld könyv követel. Ilyenek például a klímavédelemre irányuló stratégiák (a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálása óta), a kiosztási tervek (a kibocsátási egységek kereskedelmének keretében), valamint a levegőt szennyező káros anyagok kibocsátásának csökkentése (a bizonyos levegőszennyező anyagok maximális kibocsátási mennyiségéről szóló irányelv keretében). A hangsúly középtávon nem az új hatékonysági tervek kidolgozásán van, hanem a létező tervek következetes megvalósításán.

Az ilyen tervek megvalósítása során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran olyan intézkedésekről van szó, melyeknek megvalósítása ugyan rövid távra szól, hatásuk azonban csak hosszú távon fog megmutatkozni;

1.8

utal az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén tett számos helyi és regionális szintű kezdeményezésre, amelyek eredményei számos weboldalon hozzáférhetők a nyilvánosság számára. Példaként említhetjük a Managenergy és az Energie Cités honlapjait, amelyek jó példákat gyűjtenek össze egész Európából; (6)

1.9

tudatában van annak, hogy az energiahatékonyság növelése kis lépésekből álló politikát jelent. E kis lépéseket főként a helyi és regionális szinten kell megtenni, ezek a szintek ugyanis polgárközeliségük miatt fontos tudatosító szerepet töltenek be;

1.10

kritikusan megjegyzi, hogy a liberalizálással kapcsolatos uniós célkitűzések (a verseny fokozása az árak csökkentése érdekében) és az energiahatékonyság egymással csak nehezen összeegyeztethetőek. A csökkenő árak nem ösztönzik az energiahatékonyságot. Emellett a nem kielégítő beruházási feltételek miatt késlekedik az erőműpark felújítása;

1.11

ésszerűnek tartja a keresletorientált politikát szolgáló intézkedéseket a liberalizált energiapiacon. Ez a környezetvédelmi költségeknek a fogyasztói árba való beépítésével, valamint a hálózathoz való egyenlő hozzáférés biztosításával jár együtt. Az energiahatékonyságot fokozó stratégiáknak központi szerep jut ott, ahol ellensúlyozni kell a jelenlegi kínálatorientált politikákat;

2.1

kéri, hogy ha döntés születik az energiahatékonysági tervek bevezetéséről, akkor ezeket öt évre szóló, kétszer értékelendő tervekként hozzák létre. Az egy évre szóló tervek és az évenkénti értékelések a gyakorlatban nem mutatnak fel kielégítő eredményeket, ezért nem ésszerűek (3. kérdés);

2.2

különösen hangsúlyozza, hogy az intézkedések kidolgozásakor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy az egyes tagállamok előzetes teljesítménye és további lehetőségei eltérőek, valamint, hogy minden intézkedést költség-haszon elemzés előzzön meg;

2.3

elutasítja abszolút célok kijelölését az energiahatékonyság növelését illetően. El kell kerülni, hogy a zöld könyv versenyelőnyhöz jutassa azokat a tagállamokat, amelyek eddig kevésbé takarékosan bántak az energiával. Azoknak a tagállamoknak, melyek már takarékossági intézkedéseket hajtottak végre, illetve ahol különösen hatékony technológiákat alkalmaznak, kevesebb lehetőségük marad a hatékonyság javítására, így abszolút célok kijelölése esetén nyilvánvalóan hátrányos helyzetbe kerülnének;

2.4

ehelyett olyan teljesítményértékelési rendszer mellett érvel, amely a különböző éghajlati adottságok elemzése, illetve az energiahatékonyság terén végzett előzetes teljesítmények alapján minden tagállam számára nemzeti energiahatékonysági célokat fogalmaz meg. Ezek a nemzeti célok ennek következtében beépülhetnének az európai szabványok definíciójába, így lehetővé tennék a nemzeti adottságok figyelembevételét és az előzetes teljesítmények igazságosabb beszámítását;

2.5

úgy véli, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmének mechanizmusát úgy kell alakítani, hogy a kiosztási terv keretében – megfelelő átmeneti időszak után – minden erőmű csak annyi kibocsátási egységet kapjon, amennyi egy kapcsolt energiatermelő gázturbinás fűtőerőműben megfelel a tervezett hő- és villamosenergia-mennyiség előállítási igényének. Ez egyértelműen támogatná a villamosenergia-termelés energiahatékonyságának fokozására irányuló célkitűzéseket (13. kérdés);

2.6

javasolja, hogy mérlegeljék az ipar részére kiosztott kibocsátási egységek hasonló módon történő kiszámítását. Minden ipari létesítmény csak annyi kibocsátási egységet kaphatna, amennyi a legmagasabb energiahatékonysági mutatókkal rendelkező létesítményekben megfelel a tervezett termékmennyiség előállítási igényének. Egy ilyen intézkedés révén a „szennyező fizet” elvnek megfelelő költségátcsoportosítást, valamint jelentős mértékű energia- és szén-dioxid-megtakarítást lehetne elérni (2. kérdés);

2.7

szükségesnek tartja az állami támogatások felhasználhatóságát az olyan intézkedések területén, amelyek az energiahatékonyság fokozására szolgáló környezetvédelmi innovációkat és termelékenységnövekedést segítik elő. Az ilyen támogatásokat egyrészről beruházási támogatásokként lehetne kezelni, amelyek az innovatív energiahatékony technológiákat ösztönző támogatásokat mentesítik a bejelentési kötelezettség alól. Másrészről az energiahatékonyságot a környezetvédelmi támogatások általános kritériumaként is figyelembe kellene venni, mivel ezek a támogatások elsősorban a helyi és regionális szinten kerülnek felhasználásra; különösen támogatja az energiahatékonyság fokozására szolgáló támogatások csoportos mentesítését, vagy legalábbis megfelelően magas küszöbértékek kialakítását az adminisztratív terhek és az ilyesfajta projektek végrehajtásakor jelentkező esetleges késedelmek csökkentésének érdekében (5. kérdés);

2.8

támogatja, hogy a közbeszerzési szerződések területén minden szinten (EU, nemzeti, regionális vagy helyi) vegyék figyelembe az energiahatékonyság kritériumait. Mivel az EU GDP-jének 16 %-áról van szó, az energiahatékony berendezések, járművek, épületek stb. iránti megnövekedett kereslet nagy vonzerőt jelenthetne az ipar számára ilyesfajta termékek kifejlesztésére, illetve olcsóbbá tételére. Az ökológiai vonatkozású közbeszerzési kritériumokat illetően utalhatunk az egyes tagállamok széles körű tapasztalataira;

2.9

elutasítja azonban az ajánlatkérők közbeszerzésjogi elkötelezését, hiszen sok regionális és helyi önkormányzatnak rendkívül szűkös költségvetéssel kell gazdálkodnia. Ehelyett megfelelő mértékben tájékoztatni kell a pénzügyileg gyenge településeket az energiahatékony közbeszerzések előnyeiről, így azok maguk tudnak dönteni a legolcsóbb, illetve a legjobb ajánlat között (6. kérdés);

2.10

üdvözli az energiahatékonysági projektek finanszírozási programjait. A regionális és a helyi szint számára azonban ez csak azt jelentheti, hogy pénzügyi eszközöket és támogatást csak önkéntes alapon, az adott költségvetési helyzetnek megfelelő módon lehet rendelkezésre bocsátani (7. és 22. kérdés);

2.11

kéri az Európai Bizottságot, hogy az energiahatékonysági kritériumokat minden, az EU illetékességi köréhez tartozó politikaterületen vegye figyelembe. Az Európai Bizottság főként a strukturális és kohéziós alapok, a vidékfejlesztés és a kutatástámogatás területén tehetné az energiahatékonyságot kötelező kritériummá a projektek kialakítása során. Ezt a helyi és a regionális szint közvetett ösztönzésének is tekinthetjük (12. kérdés);

2.12

elutasítja az épületek energiateljesítményéről szóló európai irányelv kibővítését, illetve megszigorítását, amíg a jelenlegi változat átültetésének hatásait nem értékelték ki. A kibővítést megelőzően elegendő idő kell, hogy rendelkezésre álljon a jelenlegi irányelv értékelésére (8. kérdés);

2.13

síkra száll amellett, hogy intenzív közönségkapcsolati tevékenységet kell folytatni minden szinten. Kampányokat – amelyeknél megkívánt a nemzeti, regionális vagy helyi vonatkozás – elsősorban olyan témákban kell indítani, ahol a célcsoport valóban gyakorlati cselekvési alternatívákkal rendelkezik. Ebben a tekintetben kívánatos lenne az Európai Bizottság, illetve a tagállamokban működő képviseleteinek együttműködése a regionális és helyi szinttel (12. kérdés);

2.14

hangsúlyozza a tájékoztatás és a képzés szükségességét, mégpedig nem csak az energiaszektor terén tevékenykedő szakemberekre korlátozódóan, hanem az energiaszektoron kívül dolgozókra, például építészekre, építőipari vállalatokra, ingatlanfejlesztőkre, tervezőkre és infrastruktúra-működtetőkre is kiterjedően;

2.15

határozottan támogatja kapcsolt energiatermelő létesítmények előnyben részesített alkalmazását. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés támogatásáról szóló irányelv elkötelezett átültetése mellett feltétlenül szükséges az oda tartozó hőenergia-piacnak az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése (13. kérdés);

2.16

támogatja a régebbi – gazdaságtalan – távhőrendszerek felújítását mint az energiahatékonyság fokozásának nagyon fontos alkotóelemét, és felhívja a tagállamokat, hogy e célból bocsássanak rendelkezésre eszközöket a strukturális és kohéziós alapokból;

2.17

támogatja az Európai Parlamentnek az Európai Bizottsághoz intézett kérését, amely szerint az Európai Bizottság készítsen javaslatot a hő- és hűtési energia hatékony piacának szabályozására. A helyi szint számára éppen olyan fontos a hőenergia hatékony felhasználása, mint az ésszerű megoldások alkalmazása a hűtés területén. A légkondicionáló berendezések az utóbbi években rendkívüli mértékben megemelték az áramfogyasztást. Mivel a hő- és a fűtési energia piaca az építésügyi előírások révén a helyi szint illetékességi körébe tartozik, itt is lényegesnek tűnik a témával kapcsolatos tájékoztatási politika és a tanácsadás. Szükséges a helyi döntések nagyobb energiahatékonyság irányába történő befolyásolása. A távfűtés és -hűtés területének innovatív példái hozzáférhetők az interneten, a bevált eljárásmódokat összegyűjtő, fent említett oldalakon;

2.18

helyesli a decentralizált termelés zöld könyvben említett keresztülvitelét és ösztönzését, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az erőmű-kapacitásnak a helyi fogyasztáshoz viszonyított arányát gondosan figyelemmel kell kísérni. Mint a termelés különösen gazdaságos formáját, a kapcsolt energiatermelést itt is előnyben kellene részesíteni. Nagy energiahatékonyság elsősorban akkor biztosítható, ha az előállított hőenergia helyben kerül felhasználásra;

2.19

hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokat hasznosító energia-előállítás terén is ügyelni kell az energiahatékonyságra és a meglévő erőforrásokkal való minél kíméletesebb gazdálkodásra. Az új berendezések alkalmazásakor számos területen először a fogyasztást kell optimalizálni, és csak azután kell az ellátási rendszert az optimális fogyasztáshoz igazítani. A következő tényezőkre kell tekintettel lenni, illetve ezeket – az adott tagállamra jellemző jogi helyzetnek megfelelően – az illetékes önkormányzatok bevonásával megvizsgálni: a helyszín kiválasztása, a technológiák fajtája, a létesítmények nagysága és a kapacitáskihasználás mértéke;

2.20

elutasítja az energiahatékonyságra vonatkozó „fehér tanúsítványok” rendszerét, amely arra kötelezi a szolgáltatót, hogy a végső ügyfél számára takarékossági intézkedéseket hajtson végre. Félő, hogy egy további kereskedelmi rendszer bevezetése és üzemeltetése nemzetgazdasági szempontok alapján többe kerül, mint az elért megtakarítások; A sok adminisztratív teher mellett az igazságos elosztás itt még nehezebben megvalósíthatónak tűnik, mint a kibocsátási egységek kereskedelmének esetében (15. kérdés);

2.21

szükségesnek tartja a helyi tömegközlekedés kiépítésébe és a vasúti infrastruktúrába történő további beruházásokat. Hosszabb távon csak akkor várható az autóforgalom csökkenése, ha a magánközlekedés (személygépkocsi) mellett más ésszerű alternatívák is rendelkezésre állnak; üdvözli ebben az összefüggésben az Európai Bizottság vasúti és közúti tömegközlekedésről szóló rendeletjavaslatában szereplő felismerést, amely szerint a települések és régiók maguk határoznak e közhasznú szolgáltatások végzéséről, amivel elismerik a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a helyiérdekű tömegközlekedés biztosításában;

2.22

kéri az Európai Bizottságot, hogy az ipar számára is határozzon meg kötelezettségeket, és különböző intézkedések által érje el, hogy csökkenjenek az energiahatékony berendezések és a megújuló energiák technológiáinak végfelhasználói árai; osztja az Európai Parlament véleményét, amely szerint egyes technológiák esetében sikerült jelentős költségcsökkenést elérni az elmúlt években, további költségcsökkentések szükségesek azonban ahhoz, hogy a nyilvánosság számára vonzóvá váljanak az energiahatékonyság növelésére szolgáló intézkedések;

2.23

Tekintettel az Európában hatályban lévő viszonylag magas szintű környezeti normákra, úgy véli, az EU-nak kötelessége, hogy az a WTO-nál tarifális vagy nem tarifális előnyöket alkudjon ki az energiahatékony termékekre vonatkozóan.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/15

1.1

tudomásul veszi az Európai Bizottságnak az ifjúságot érintő, az „Európai ifjúsági paktum” végrehajtását segítő európai szakpolitikákról szóló közleményét, és üdvözli annak átfogó koncepcióját, valamint azt a felfogást, hogy az ifjúság kérdése számos közös cselekvési területet érintő, sokoldalú téma;

1.2

üdvözli, hogy a közlemény az Európai Bizottság „Új lendületet Európa ifjúságának” című fehér könyvével, a Tanács 2002. június 27-i állásfoglalásával, valamint az Európai Bizottság által elfogadott, a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatásokkal folyamatosságot mutat;

1.3

üdvözli azt a szándékot, hogy az ifjúságra irányuló politikákat minden cselekvési területen erősítsék meg, mivel az ifjúság támogatása Európa jövője szempontjából alapvető jelentőségű befektetés;

1.4

utal rá, hogy mind az uniós, mind a nemzeti, regionális és helyi szintű döntéshozóknak aktívan kell tevékenykedniük azért, hogy ténylegesen hasznosítsák a fiatalok állampolgári elkötelezettségét az európai társadalom különböző politikai összefüggéseiben. Különösen fontos, hogy intézkedések szülessenek a fiatalok szakmai, társadalmi és családi körülményeinek javítására, megteremtve ezzel az állampolgári kötelezettségvállalásukhoz szükséges feltételeket. Részvételük alapvetően fontos az uniós intézmények hosszú távú integrációjához, és az európai lakosság körében nyert legitimációhoz;

1.5

hangsúlyozza, hogy az ifjúság tényleges részvétele csak úgy érhető el, ha az Európai Unió által tervezett kezdeményezésekbe bevonjuk a helyi és regionális önkormányzatokat, az ifjúsági szervezeteket és minden, a fiatalokat is érintő témákkal foglalkozó szociális partnert. Az Európai Bizottság kezdeményezéseinek sikere nagy mértékben ezen konzultációs folyamat sikeres megvalósításán múlik.

2.1

A Régiók Bizottsága azt kívánja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepe megfelelően kifejezésre jusson a nyílt koordinációs módszer alkalmazásának módja által, illetve illetékességi körük figyelembevételével.

2.2

Az RB úgy véli, hogy az ifjúságpolitikai intézkedések vonatkozásában a nyílt koordinációs módszernek a következő célokat kell követnie: a) a fiatalokat be kell vonni a lakóhelyükön folyó eseményekbe, hogy ezáltal az őket érintő politikákban is nagyobb mértékben vehessenek részt; b) a közösségi politikákban és az állami szintű intézkedésekben fokozottan figyelembe kell venni a fiatalok specifikus igényeit. E célok eléréséhez nélkülözhetetlen a helyi és regionális önkormányzatok szerepe, hatásköre és tapasztalata – különösen a közleményben vázolt stratégia vonatkozásában.

2.3

Ezért az RB ajánlja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok részvételét az ifjúságpolitikai intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében nemzeti szinten a tagállamok biztosítsák, európai szinten pedig a Tanács szavatolja.

3.1

Az RB üdvözli, hogy az Európai Bizottság tervezett intézkedései olyan fiatalok foglalkoztatására és társadalmi integrációjára irányulnak, akiket fokozottan fenyeget a munkanélküliség, a rossz foglalkoztatási körülmények és az alacsony bérek veszélye. Ebben a tekintetben különösen fontosnak tartja a – több és jobb munkahelyet előirányozó – lisszaboni stratégia maradéktalan megvalósítását.

3.2

Az RB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tűzzön ki mennyiségi célokat a fiatalokat sújtó munkanélküliség (amely jelenleg EU-szinten 18 %) elleni harc tekintetében.

Az intézkedések végrehajtása ezen a területen a tagállamok hatásköre ugyan, de minden tagállamban a helyi közigazgatás az a politikai és adminisztratív szint, amely a munkaerő-piaci politikát, a szociális politikát, a társadalmi integrációt, illetve a megkülönböztetés és a társadalmi kiközösítés elleni harcot illető intézkedések összehangolásának tervezési, fejlesztési és irányítási feladataiért felel.

3.3

A szociális védelem rendszereinek proaktív átalakítását, ezzel a fiatal generációk foglalkoztatási lehetőségeinek kiépítését és – általában véve – a társadalomban való részvételüket célzó intézkedések kidolgozása alapvető nézőpontváltást tesz szükségessé a társadalmi integráció és kirekesztés kérdéskörének megközelítésében. Csak így érthetjük meg teljességében a fiatalok társadalmi/szociális körülményeit. A foglalkoztatás kérdése elválaszthatatlan a „társadalmi segítő körülmények” egész sorától. Ilyenek a jó egészség, az alapképzés és a kezdeményező kedvet támogató és erősítő környezet.

3.4

Az európai foglalkoztatási stratégiák és a versenyt ösztönző intézkedések esetében az állami és európai szintű cselekvési programok, valamint a strukturális alapok azonos célokat követnek, amelyek a következők: a foglalkoztatottság növelése, egyenjogúság és társadalmi kohézió. A munkavállalók és a vállalkozások gazdasági átalakulásokhoz való alkalmazkodóképességének fokozása, illetve a munkavállalók munkaerő-piaci beilleszkedőképessége szintjének megemelése a fiataloknak kísérleti alapot kínál az integrált és főként helyi szinten megvalósítható és összehangolható politikák vonatkozásában.

3.5

Az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy közös megegyezéssel támogasson a helyi és regionális közigazgatási kapacitások kiépítését és működését segítő ismeretek, kompetenciák és az alkalmazáshoz szükséges eszközök fejlesztésére irányuló intézkedéseket, mindenekelőtt a következők vonatkozásában:

3.6

A helyi és regionális közigazgatások hatékonyságának fokozását szolgáló intézkedések alapvetően a következő területeket érintik:

3.7

A társadalmi integrációs stratégia javíthat a fiatalok – mindenekelőtt a leginkább veszélyeztetettek – helyzetén, amennyiben közösségi és tagállami szinten kidolgozzák azon politikaterületek hatékony integrációját, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok közvetlenül felelősek a végrehajtásért. Ezért az egyes helyi és regionális közigazgatások cselekvő és közvetlen részvétele minden társadalmi integrációs stratégia kidolgozása, de a foglalkoztatást illető kölcsönös tanulási program szempontjából is hasznos.

3.8

Így a különböző intézményi szintek közötti egyeztetés és együttműködés arra összpontosíthat, milyen nehézségekkel szembesülnek a fiatalok, ha megpróbálnak bejutni a munkaerőpiacra. A nehézségeket nemcsak a munkanélküliek száma jelzi, hanem azon inaktív fiatalok részaránya is, akik nem tanulnak, nem dolgoznak, és munkát sem keresnek. Ez rendkívül fontos kérdés, tekintve, hogy számos fiatal 18 éves kora előtt lemorzsolódik a kötelező iskolai képzésből.

3.9

Az RB kéri az Európai Bizottságot, hogy a fiatalok vállalkozói tevékenységére irányuló projektek vonatkozásában ösztönözze a megfelelő pénzügyi és szervezési támogató intézkedések felvételét az állami szintű reformprogramokba.

4.1

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy az Európai ifjúsági paktum nem vezethet sem az oktatási és szakképzési programok tartalmának közösségi szintű harmonizációjához, sem pedig az oktatási és szakképzési rendszerek összehangolásához, mivel ezek a területek teljes mértékben a tagállamok, és néhány esetben a regionális önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Ez összhangban áll a Szerződés rendelkezéseivel, amely az Európai Bizottság hatáskörét az oktatás európai dimenziójának kialakítására, valamint a tagállamok oktatási rendszereit érintő közös kérdésekben történő információ- és tapasztalatcsere fejlesztésére korlátozza.

4.2

Az RB reméli, hogy fokozódik az információcsere az egyes tagállamok által kifejlesztett bevált gyakorlatokról (és az alkalmazott eszközökről, illetve eljárásokról). Ez szavatolja a helyi és regionális önkormányzatok cselekvő és hatékony részvételét a képesítéssel kapcsolatos mechanizmusok és keretrendszerek alkalmazási folyamatában.

4.3

Különösen az európai képesítési keretrendszer megalkotásában – és nyomon követésében, illetve értékelésében – nélkülözhetetlen a helyi és regionális önkormányzatok közreműködése. Ez a keretrendszer kapcsolatban és összhangban áll majd a kreditátszámítási és minőségbiztosítási szabályozásokkal, a nem formális és informális tanulási formák elismerésére és azonosítására vonatkozó közös európai elvekkel, illetve az Europass-szal (az oklevelek, bizonyítványok és kompetenciák átláthatóságát biztosító egységes európai keretrendszerrel).

4.4

Mindennek természetesen az Európai Bizottság Europass-kezdeményezésébe beépülő „Youthpass” kezdeményezésnek a tervek szerint 2006-ban induló kísérleti szakaszára is vonatkoznia kellene. Ehhez megfelelő adminisztratív és pénzügyi eszközökre van szükség.

4.5

Hasonló eljárást kellene alkalmazni az Európai Bizottság javaslata esetében, amely a tagállamokat egyrészt a foglalkoztatási és képzési lehetőségek vonatkozásában nagyobb átláthatóságra és több tájékoztatás nyújtására kéri azzal a céllal, hogy a munkaügyi központok modernizációja keretében könnyebbé váljon a mobilitás; másrészt a mobilitást gátló akadályok elhárítására ösztönzi. Ehhez kapcsolódóan olyan kezdeményezések, mint az Európai önkéntes szolgálat (EVS, European Voluntary Service), illetve az EURES (az európai foglalkoztatási mobilitási portál) és a PLOTEUS (az európai tanulási lehetőségek portálja) tájékoztató eszközök megvalósítása és értékelése során jobban tekintettel lehet lenni a fiatalok szükségleteire, amennyiben ezek a kezdeményezések a helyi önkormányzatok értékeléseit és javaslatait is figyelembe veszik.

4.6

A nemzeti oktatási rendszereknek a – személyek szabad mozgásának optimalizálása és a helyi rendszerek fejlesztése érdekében – szükséges koordinációja a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok átadásának fokozásával is ösztönözhető. A transznacionális párbeszéd és a határokon átnyúló együttműködés uniós szintű támogatása hozzájárulhat a tagállamoknak a formális és informális oktatás összehasonlítható érvényesítési keretének kialakítására tett erőfeszítéseihez.

4.7

Az egyetemek tudásközponttá és az európai ifjúság kulturális találkozóhelyévé fejlesztésének előmozdítására az uniós intézmények és a helyi, illetve regionális önkormányzatok között szoros együttműködésre van szükség. Ennek elérését segítené, ha az egyetemek erősebben kötődnének helyi környezetükhöz, illetve alaposabban és szisztematikusabban átvennék a partnerség elveit, módszereit és stílusait.

5.1

A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleménye teljesen összhangban van a munkavállalók szabad mozgására, valamint a diákok, tanárok, oktatók és szak-képzésben részt vevők, különösen a fiatalok mobilitására vonatkozó uniós politikákkal.

5.2

A Régiók Bizottsága ezért támogatja az Európai Bizottságnak a tanulni és a munkát vállalni szándékozó fiatalok Európán belüli mobilitásával kapcsolatos álláspontját.

5.3

Az RB kéri az európai intézményeket, hogy az Európára és működésére vonatkozó ismeretek elmélyítése, valamint a fiataloknak a politikai életbe való bevonása érdekében az ENSZ-modell alapján dolgozzanak ki egy olyan ifjúsági programot, amelynek értelmében a középiskolások és egyetemisták az uniós intézmények munkáját tükröző, hiteles helyzetjgyakorlatokban (európai parlamenti plenáris üléseken, tanácsi üléseken, stb.) vehetnek részt.

5.4

A fiatalok mobilitása immár nem korlátozódik a Közösség területére, hanem egyre inkább a nem uniós országokra is kiterjed. Az RB reméli, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és a helyi, illetve regionális önkormányzatok szorosabban együttműködnek a fiatalok önkéntes szervezetekben és a nemzetközi szolidaritásban való részvételének ösztönzése érdekében. A határokon átnyúló mobilitásnak megfelelő figyelmet kell szentelni. Az európai népességen belül jelenleg jelentős olyan kisebbségek találhatók, amelyek közeli térségekből származnak, és amelyek mobilitását támogatni, kapcsolataikat pedig hasznosítani kell. Ebben az összefüggésben az egyes tagállamok egyazon fejlesztési területen tevékenykedő civil szervezeteinek hálózatai kísérleti lehetőséget kínálhatnak a helyi, nemzeti és uniós szintű hatóságok szinergikus támogató programjai részére.

5.5

Az RB kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az idegennyelv-tanulásra vonatkozó állami szintű programok kidolgozását, hiszen ez is segíti a fiatal munkavállalók tényleges mobilitását az unión belül.

6.1

A Régiók Bizottsága ismételten hangsúlyozni szeretné a tagállamok autonómiáját a családi élet és a hivatás összeegyeztetésének elősegítését célzó politikák és módszerek kialakításában.

6.2

Az Európai Bizottság fáradozásainak ebben az esetben is arra kellene irányulniuk, hogy erősödjön és bővüljön a helyi és regionális önkormányzatok által összegyűjtött információk, ismeretek és tapasztalatok átadásának és érvényesítésének (mainstreaming) lehetősége, méghozzá mind az Európai Bizottság által megnevezett területeken, mint pedig a generációk közötti esélyegyenlőség elősegítése terén.

7.1

Az RB szerint az ifjúságpolitika vonatkozásában az Európai Bizottságnak határozottan és minél hatékonyabban tennie kellene annak érdekében, hogy az általa kidolgozott programokról és kezdeményezésekről párbeszédet és konzultációt folytasson a fiatalokkal. Ennek során új utakat is ki lehetne próbálni.

7.2

Minthogy az egyes tagállamok területi struktúrájának megfelelően a helyi és regionális önkormányzatok ismerik leginkább a helyi körülményeket, és a fiatalság is hozzájuk fordul elsőként politikai, társadalmi és gazdasági életbe való beilleszkedése során, az előző pontban említettek érdekében lehetővé kell tenni, hogy ezek a hatóságok hiánytalanul és hatékonyan elvégezhessék a rájuk háruló feladatokat. A helyi közigazgatásokkal folytatandó konzultációs folyamatot a következő célokat követő intézkedéseknek kellene kísérnie:

A nemzetek közötti párbeszéd hozzájárul a tapasztalatok megerősítéséhez és megszilárdításához, csökkentve annak kockázatát, hogy azok túl hamar feledésbe merüljenek.

7.3

Az RB nézete szerint a tagállamoknak kampányt kellene folytatniuk a részvétel és a polgárként való aktív szerepvállalás érdekében; az oktatási és képzési programok keretében pedig azt kellene ösztönözni, hogy az egyének ismerjék fel a demokratikus társadalomban, ezen belül saját közösségükben viselt felelősségüket. Az általános és középiskolák ilyen értelemben fontos közösségi tereknek tekinthetők, ahol a fiatalok a saját részvételük során „tanulhatják meg a demokráciát”.

7.4

Az RB reméli, hogy – az ifjúság felkészültebb politikai szerepvállalása érdekében – ösztönzést kap a fiatalok helyi döntéshozatalban való részvételének módjaival kapcsolatos bevált gyakorlatok átadása csakúgy, mint a helyi közigazgatás különböző formáira vonatkozó ismeretek elmélyítését szolgáló számos mobilitási kezdeményezés.

7.5

Az RB arra kéri a helyi és regionális vezetést, hogy támogasson olyan kísérleteket, mint az „ifjúsági tanácsok”, amelyek nemcsak a részvétel, illetve a fiatalokkal való párbeszéd egy módjának vagy lehetőségének tekinthetők, hanem olyan eszköznek is, amelynek segítségével elsajátítható az aktív polgári szerepvállalás.

7.6

A helyi részvétel és az állampolgári szerepvállalás támogatására az Európai Bizottságnak mindenképpen ösztönöznie kell a „részvétel” pontos feltételeinek és tartalmának transznacionális párbeszéd segítségével történő közös meghatározását (alkalmazandó módszerek, dimenziók, a résztvevők köre, stb.).

7.7

A helyi szinten tevékenykedő ifjúsági szervezetek hálózatait cselekvő módon be kell vonni, így elhárulhat, vagy legalábbis csökkenhet annak a veszélye, hogy a konzultációs és a fiatalok részvételére irányuló folyamatok kizárólag a nagy nemzeti szervezetek javára válnak. Ezért érdemes lenne közvetlenül bevonni olyan helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek saját területükön az ifjúságpolitikai programok és intézkedések vonatkozásában konzultációra és koncentrációra épülő modelleket dolgoztak ki.

7.8

Az RB reméli, hogy az Európai Bizottság a beharangozott kezdeményezések („A sokszínűségért – a diszkrimináció ellen” elnevezésű kampány, a gyermekek és fiatalok egészségének támogatására irányuló európai kezdeményezés és a fiatalok sporttevékenységének pedagógiai és társadalmi értékét növelni hivatott, a sportról szóló nyílt konzultáció, stb.) megvalósításakor nem becsüli alá azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok játszhatnak a csoportok és egyének elérésében, tájékoztatásában, fogékonnyá tételében, biztatásában és felrázásában.

7.9

Az RB üdvözli, hogy az ifjúságpolitika iránti felelősség nagyrészt Európa településeit és régióit illeti. Ezért döntő jelentőségű, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is osztozzanak a fiatalok képzésére, foglalkoztatására és szabadidejére vonatkozó felelősségben.

8.1

Az Európai Bizottság és az uniós intézmények kulcsfontosságú szerepet játszhatnak azon keretfeltételek és eszközök létrehozásában, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik hatásköreik megfelelő gyakorlását. Az ifjúság kérdéskörének sokrétűsége és horizontális jellege miatt szükség van arra, hogy az egyes intézményi szintek – az adott jogköröknek és kompetenciáknak megfelelően – mélyrehatóan ismerjék az adott jelenségeket és eljárásokat.

8.2

Ezért az RB szükségesnek tartja a fiatalok helyzetét megfigyelő koordinációs rendszer kidolgozására irányuló kezdeményezéseket. Ennek más, hasonlóan sokrétű és horizontális jellegű témák kezelésével szerzett tapasztalatok alapján ajánlatos

8.3

Az RB reméli, hogy a fogékonyságot, a bevált gyakorlatok átadását és az ifjúságpolitika helyi szereplőinek képzését ösztönző különleges programok és intézkedések segítenek az európai ifjúságpolitikai kultúra terjesztésében, létrehozva egy olyan európai térséget, amelyben a döntéshozók megoszthatják tapasztalataikat a fiatalokat érintő politikák megvalósításáról. Az RB mindenekelőtt az Európai ifjúsági paktumról szóló tájékoztató kampány szervezéséhez ajánlja fel segítségét az Európai Bizottságnak.

8.4

Az ifjúságpolitikai intézkedések hatékonysága szempontjából alapvető, hogy hatástanulmányok és értékelő elemzések készüljenek. Mivel az ifjúságpolitikában nem léteznek tartós és általánosan elismert modellek, egy ilyen értékelés elősegítené a tapasztalatok rögzülését, elmélyítené az ismereteket és következetes, máskor is alkalmazható modelleket hozhatna létre. Mindenekelőtt a helyi és regionális önkormányzatokat kell felkérni arra, hogy részt vegyenek az értékelési folyamatokban.

8.5

Minden egyes program és intézkedés kidolgozásában, szervezésében és megvalósításában alapvető, hogy érvényesüljön a régióknak és a helyi önkormányzatoknak az ifjúságpolitika irányításában betöltött szerepe, hasonlóan a vertikális és horizontális szubszidiaritás elveihez, amelyek különösen helyi szinten fontosak. Következésképpen minden egyes ifjúsági program vagy intézkedés megvalósításakor hasznosítani és ösztönözni kell a hatékony, kiegyensúlyozott és reprezentatív partnerségi tapasztalatokat.

8.6

Az RB hangsúlyozza, hogy az ifjúsági dimenziót átfogó jellegű témaként kell integrálni az uniós politikákba. Kulturális téren is – ahol részint már régebben elismerték az ifjúsági dimenzió széles körű alkalmazása által eredményezett értéktöbbletet – megfelelő eszközöket és lehetőségeket kell biztosítani a fiatalok által elindított és nekik szóló kezdeményezésekhez. Utalni kell továbbá a társadalmi egyenlőség és a generációk közötti esélyegyenlőség jelentőségére – többek között a fiatalok társadalmi kirekesztésének veszélye tekintetében.

8.7

Az RB kéri annak elismerését, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak az „Ifjúság” és az „Európai önkéntes szolgálat” elnevezésű programok megvalósításában és értékelésében. Ugyanez érvényes a „Cselekvő ifjúság” (2007–2013) programra. Csak így szavatolható, hogy a projektek helyi szinten is gyökeret vernek, megfelelően hatnak az adott területekre és hatékonyan beépülnek a helyi politikába.

8.8

Az RB úgy véli, hogy az ifjúságpolitikai intézkedéseknek az Európai ifjúsági paktumban rögzítettek mellett olyan szempontokat is figyelembe kell venniük, amelyek – ha csak közvetett módon is, de – segíthetnek a paktum céljainak elérésében. Itt jelentősége miatt különösen – a foglalkoztatást, a mobilitást, illetve a családi élet és a hivatás összeegyeztetését célzó intézkedésekhez sorolható – lakásteremtés gondjait emeli ki, de a családtámogatás más területeire és a kölcsönhöz való hozzájutás megkönnyítésére is utal. A tagállamokat következésképpen ösztönözni kell, hogy többet tegyenek a szóban forgó területeket érintő hatékony reformok kidolgozása érdekében.

8.9

Az RB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy a lisszaboni stratégia fényében ösztönözze a következő célokat követő intézkedések felvételét a nemzeti reformprogramokba:

9.1

A Régiók Bizottsága megállapítja, hogy az Európai Bizottság közleménye a tárgyalt problémakör komplexitását tekintve nem világos az ifjúságot érintő intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges pénzügyi források tekintetében.

9.2

Ezért azt ajánlja, hogy az EU-irányelvek megfogalmazásának egymást követő szakaszaiban szisztematikusan jelöljenek ki konkrét európai alapokat, mivel az ilyen nagyra törő ifjúsági projektek – melyek kétségkívül szükségesek – olyan forrásokat igényelnek, melyeket a tagállamok önmagukban nem tudnak felmutatni. Végül kéri az Európai Bizottságot, hogy növelje az ifjúságot érintő európai szakpolitikák rendelkezésére álló erőforrásokat.

9.3

Az RB ajánlja továbbá az adminisztratív eljárások egyszerűsítését szolgáló intézkedések folytatását és továbbfejlesztését azzal a céllal, hogy a programokhoz és kezdeményezésekhez való hozzáférés ne csak a helyi és regionális önkormányzatok számára egyszerűsödjön, hanem a fiatalok és képviseleteik számára is. Ezáltal ráadásul csökkenhetnek a költségek, egyszerűsödhetnek az eljárások, és a megvalósítás is gyorsabban haladhat.

9.4

Az RB reméli, hogy az Európai Bizottság közleményében előirányzott pontokat megfelelően meghatározott és kielégítő pénzügyi eszközökkel ellátott programok támasztják alá. A specifikus programok („Ifjúság” és EVS) mellett azt is érdemes lenne rögzíteni, hogy minden uniós programban az eszközök adott részét specifikus, az ifjúságra irányuló intézkedésekre kell fordítani.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/21

1.

az információs és kommunikációs technológiák (IKT) közvetlen és közvetett módon jelentős mértékben járulhatnak hozzá a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósulásához,

2.

a széles körű nagysebességű összekapcsolás, mely a jogegyenlőségen és megkülönböztetéstől mentes digitális hozzáférésen alapul az európai szintű információs infrastruktúra keretében, jelentős szerepet kell hogy játsszon egész Európa, az EU tagállamai és jövőbeli tagjelölt országai, a városok és a vidéki térségek, a vállalkozások és a polgárok számára,

3.

a kutatásba és az innovációba történő befektetések alapvető fontosságúak, és növelni kell azokat annak érdekében, hogy az IKT-ágazat továbbra is hozzájáruljon a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz,

4.

a hatékony és modern információs infrastruktúrák telepítése kulcsfontosságú mind az új, mind a meglévő vállalkozások, valamint a megújult közszolgáltatások számára,

5.

az információs társadalom terén való esélyegyenlőség az európai polgárok jogai között kell hogy szerepeljen a csatlakozás és a szolgáltatás tekintetében, a felhasználó típusától, illetve a társadalmi és a földrajzi helyzettől függetlenül,

6.

az információs infrastruktúrákat a víz- és villamosenergia-ellátással megegyező módon kell megtervezni és kezelni,

1.1

üdvözli azt az összefoglaló szellemiséget és világos megfogalmazást, amely az Európai Bizottság „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” című közleményében elvégzett elemzést és annak következtetéseit jellemzi,

1.2

magáénak vallja azt a megállapítást, mely szerint a tudás, a kutatás és az innováció a fenntartható növekedés motorja,

1.3

határozottan támogatja azt a gondolatot, hogy a kirekesztéstől mentes információs társadalom létrehozása az egyik alapvető feladat legyen,

1.4

elfogadja azt a tételt, mely szerint az IKT-k hajtóerőt képviselnek a növekedés és a foglalkoztatás vonatkozásában, mivel a statisztikai mutatók alapján azoknak tudható be az EU bruttó hazai összterméke növekedésének 25 %-a, termelékenysége emelkedésének 40 %-a,

1.5

elismeri, hogy a szolgáltatások, a hálózatok, a berendezések és a média digitális konvergenciája gyors fejlődésen megy keresztül, melynek következtében ki kell szélesíteni azokat a csatornákat, amelyek révén a polgárok hozzájutnak a digitális világ gazdagságához,

1.6

rámutat arra, hogy a társadalmi konvergencia és a szabályozási szervezeti keretek meghatározása meg fogja könnyíteni a digitális konvergencia sikerre vitelét,

1.7

helyesli az „i2010: információs társadalomért” stratégiát, és elfogadja a cselekvés általános iránymutatásait és főbb prioritásait,

1.8

úgy véli, hogy az i2010 stratégia a nyitott és versenyképes digitális gazdaság ügyét szolgálja, minőségre törekszik, és a társadalmi kirekesztés megelőzésén őrködik,

1.9

kiemeli az i2010 stratégiában meghatározott három prioritás jelentőségét, továbbá támogatja

1.10

kifejezi abbéli meggyőződését, hogy az i2010 kezdeményezés javítani fogja a polgárok, és ezzel általánosságban a társadalom életminőségét.

1.11

támogatja az Európai Bizottság megelőző jellegű politikai lépését, mert úgy véli, hogy az Európai Unió IKT-ágazata hatalmas potenciállal bír, amelyet ki kell aknázni. Egy olyan egységes európai piac, ahol a szabályok nem változnak tagállamonként, különösen kedvező terepet nyújt az üzleti vállalkozások számára,

1.12

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ismerjék el és körvonalazzák az i2010 stratégia megvalósításában a regionális és helyi önkormányzatokra háruló szerepet,

1.13

megelégedéssel veszi tudomásul a nagy kihívások megoldása érdekében tett erőfeszítéseket, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az elért eredményeket a javasolt cselekvési programok függvényében lehet majd értékelni,

1.14

kiemeli, hogy a szélessávú szolgáltatások sebességének megnövekedése a rossz infrastruktúrájú, hátrányos helyzetű területeken komoly eszközök rendelkezésre bocsátását követeli meg a strukturális alapokból, a digitális tartalom gazdagsága, az interoperabilitás és az információcsere biztonsága pedig azt, hogy jelentős összegeket különítsenek el a kutatási és fejlesztési programokban ezekre a célokra,

1.15

úgy ítéli meg, hogy a jó minőségű, elérhető árú szélessávú hozzáférés a szolgáltatások minőségét meghatározó egyik legfontosabb paraméter a polgárok számára, különösen, mivel javítja a helyi önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások minőségét, a kis- és középvállalkozásokat pedig segíti termékeik értékesítésében. Joggal remélhetjük, hogy különösen a központtól távol eső – elsősorban a legkülső – régiók és közösségek számára nagy haszonnal fog járni a szélessávú szolgáltatásokhoz való gyors és széles körű hozzáférés,

1.16

hangsúlyozza azt a megkülönböztetett érzékenységet, amellyel a társadalom a fogyasztók és a személyes adatok védelmét érintő kérdések felé fordul, és amelyet tekintetbe kell venni a stratégia és az IKT-piac működési szabályainak megalkotásakor,

1.17

következésképpen kifejezi abbéli meggyőződését, hogy mindenképpen szükséges, hogy az IKT területén jelentkező új szolgáltatások és alkalmazások tiszteletben tartsák az adatvédelmi szabályokat, és hogy a fogyasztóknak minden esetben lehetőségük legyen annak ellenőrzésére, hogy személyes adataik miképpen kerülnek felhasználásra. Az „önvédelem szükségességével kapcsolatos tudatosság erősítését” (8), mely a közleményben foglalt javaslatok között szerepel, erőteljesebb garancia eszközökkel kellene biztosítani,

1.18

külön hangsúlyozza az információcsere biztonságát, a világhálón található tiltott és káros tartalom elleni küzdelmet és annak szükségességét, hogy az EU garantálja, hogy a szolgáltatások és a jó minőségű kommunikáció megfizethető áron legyenek elérhetők, biztosítva az EU területi kohézióját, különös figyelmet szentelve a távoli és legkülső régióknak,

1.19

véleménye szerint az új szolgáltatások és a digitális média tartalmát nem szabad kizárólagosan gazdasági szempontok alapján tervezni, a fejlesztésnél a társadalmi és kulturális igényeket is figyelembe kell venni,

1.20

tudományos parkok létrehozása és a kis- és középvállalkozások beruházásai számára megfelelő keret felállítása mellett foglal állást.

1.21

egyértelműen támogatja az Európai Bizottság által ajánlott, az IKT-hoz kapcsolódó kutatások mennyiségének és minőségének növelésére irányuló intézkedéseket. Biztosítani kell azonban a létrejövő tudásanyag átadását, hogy olyan eredmények szülessenek, amelyek révén az európai ipar egészére nézve előny származik, és a lisszaboni célkitűzések elérése irányába tett haladás az összes régióban érezhető,

1.22

továbbra is azt a nézetet vallja, hogy a 2007–2013 közötti időszakban elengedhetetlenül fontos megemelt szintű forrásokat biztosítani a kutatásra, „még akkor is, ha a 2007–2013-ig terjedő időszakra vonatkozó költségvetési tervek más fejezetei módosulnának” (9),

1.23

fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mivel minden gazdaságra, minden technológiára nézve igen lényeges, hogy a kutatás eredményei termékekben mutatkozzanak meg, gondosan tekintetbe kell venni az IKT-ágazat sajátosságait. Ez az igény elsősorban azért merül fel, mivel az IKT-hoz kapcsolódó új technológiák a helyi és regionális önkormányzatok működési módjaira (elektronikus közigazgatás), hatásköreik szervezésére és gyakorlására (a polgár részére nyújtandó különböző szolgáltatások, a történelmi és környezeti örökség együttes kezelése, a helyi mobilitás hálózatainak és infrastruktúráinak együttes kezelése, elektronikus oktatás, on-line egészségügy, távmunka stb.) is hatással vannak.

1.24

emlékeztet rá, hogy az IKT-k kulcstényezőt jelentenek a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságok között, illetve a köztük és az európai polgárok és magánentitások között különféle területeken folyó koordináció és együttműködés javításában. Az IKT-k ezenkívül kitűnő lehetőséget nyújtanak a közszolgáltatások színvonalának javítására.

1.25

hangsúlyozza a megfelelő egyensúly megőrzésének szükségességét az IKT-k pozitív gazdasági hatásai és az általuk az európai polgárok életvitelére esetlegesen gyakorolt társadalmi, jogi és kulturális következmények között. Ezért szükség van az IKT-stratégiák, valamint az ifjúsági és oktatási politika stratégiáinak és az alapvető emberi jogoknak az összekapcsolására,

1.26

osztja azt a nézetet, hogy az információs és kommunikációs technológia az életminőség javulását eredményezheti. Így például a szóban forgó technológiák fokozottabb alkalmazásával egyrészt javíthatók a már létező IKT-alapú egészségügyi szolgáltatások, másrészt új ilyen jellegű szolgáltatások jöhetnek létre. Ez hozzájárulhat a népesség egészségi állapotának javulásához, és a polgárok számára megkönnyítheti, illetve hatékonyabbá teheti az egészségügyi közszolgáltatásokhoz való hozzáférést,

1.27

védelmébe veszi azt az elméletet, mely szerint az IKT-k mint – az olvasás és írás melletti – új „kulturális eszközök” használata szűkítheti az információ hagyományos forrásainak és csatornáinak (újságok, levelezés) terét. Ha meg akarjuk őrizni ezeket az alapvető készségeket, fontos, hogy az IKT-k felhasználásával történő tanulás kiegészítse, és ne helyettesítse a kommunikáció klasszikus formáit,

1.28

határozottan kiáll amellett, hogy biztosítani kell a kulturális és nyelvi sokféleség tiszteletben tartását. Az a tény, hogy az IKT-ágazat túlnyomórészt egyetlen nyelvet használ, (10) egyáltalán nem akadályozhatja a felhasználók egyéb nyelven történő kiszolgálását, hanem épp ellenkezőleg, tiszteletben kell tartani a kultúrák és a nyelvek pluralitásának elvét is,

1.29

megjegyzi, a jövő generációinak érdekében szükség van az európai írott örökség számbavételére és megőrzésére, mégpedig minden európai nyelv, régió és ország vonatkozásában,

1.30

hangsúlyozza, hogy az IKT-k alkalmazása nyomán a termelékenységi ráták és a versenyképesség számottevő növekedése várható, ami jelentős haszonnal jár a társadalom számára,

1.31

támogatja a három javasolt, „zászlóshajóként” működő IKT-kezdeményezést a következő területeken: az öregedő társadalom igényei, a biztonságos és tiszta közlekedés és a kulturális és nyelvi sokszínűség,

1.32

kiemeli az IKT-k új, „társadalmi eszközként” történő alkalmazásának jelentőségét. Ehhez az szükséges, hogy az IKT-kra vonatkozó stratégiákat összekapcsolják az uniós szociálpolitikákkal,

1.33

állást foglal a történelmi és kulturális örökségre vonatkozó és egyetemesen elérhető digitális könyvtárak és virtuális múzeumok létrehozása mellett,

1.34

kifejezett híve a digitális párbeszéd (távtanácsadás) előmozdításának, mely a javaslatok, nézőpontok, gondolatok, észrevételek és bevált gyakorlatok megosztására irányul az országok, régiók és általánosságban a civil társadalom összetevői között.

2.1

javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy az i2010 stratégia témakörében megkülönböztetett figyelemmel kísérjék, és elsőrendű prioritásként kezeljék a decentralizációt és az alábbiak kezelését, illetve irányítását:

a helyi és regionális önkormányzatok javára, olyan infrastruktúrák és szolgáltatások létrehozása érdekében, amelyek megerősítik a régiók fejlődését és javítják a polgárok életminőségét,

2.2

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy munkálkodjon olyan indikátorok kidolgozásán és felhasználásán, amelyek képet adnak, illetve összehasonlító értékelést tesznek lehetővé az IKT-k elterjedéséről és használatáról az egyes régiókban, annak érdekében, hogy folyamatosan levonhatók legyenek a régiók technológiai, valamint gazdasági és társadalmi konvergenciaintézkedései elfogadásához szükséges hasznos és egyben elengedhetetlen következtetések,

2.3

tájékoztatást kíván kapni az i2010 stratégiáról készülő értékelő jelentés eredményeiről és következtetéseiről, mégpedig kellő időben, és véleményének is hangot kíván adni azzal kapcsolatban,

2.4

tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy a cselekvési programok kidolgozásánál vegye figyelembe, hogy az adott területen tapasztalható fejlődés nagy része az elektronikus játékok iparának köszönhető, ezért megfelelő súllyal kell ezen fejlődés minőségét kezelni, csakúgy mint azt a hatást, amit az a társadalomra, és különösen az ifjú generációra gyakorol,

2.5

kéri az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a Régiók Bizottságát azokba a kezdeményezésekbe, melyek célja a felállított és megvalósított stratégia felülvizsgálata vagy adaptálása,

2.6

tájékoztatja az Európai Bizottságot azon szándékáról, hogy további eljárásokat indít a tagállamok irányába annak érdekében, hogy azok hatékonyan támogassák az i2010 kezdeményezést, illetve átdolgozzák nemzeti reformprogramjaikat, köztük az IKT-val kapcsolatosakat, elsődleges célul régiójuk megerősítését tűzve ki magul elé. Ez különösen vonatkozik a külső, a legkülső és a vidéki régiókra, valamint a szigeteken lakó közösségekre, mivel az IKT-fejlesztés társadalmi-gazdasági előnyei ezek számára lehetnek a legjelentősebbek.

2.7

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság különleges figyelemmel kezelje a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókat, hogy ezek kihasználhassák a tényleges konvergencia IKT-k által nyújtott lehetőségeit, és elkerülhessék a kirekesztettség kockázatát, amely azokat fenyegeti, akik nem férnek hozzá az IKT-khoz.

Végezetül a Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy súrlódásmentesen és folyamatosan kell kidolgozni és fenntartani a párbeszédet az „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” elnevezésű stratégiáról. Erre a technológiai fejlődés gyorsasága és a vele járó újabb és újabb igények megjelenése miatt van szükség.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/25

1)

mivel a szabadság, biztonság és jog területét illető európai politika az elkövetkező években tapasztalható sikerének mértéke meghatározó lesz arra nézve, hogyan ítélik meg az európai polgárok az Európai Unió hozzáadott értékét;

2)

mivel a legtöbb tagállamban a regionális és helyi önkormányzatok illetékesek a rend és a biztonság területén, és a közbiztonság romlását okozó társadalmi-szociális problémák megoldásában is gyakran (megosztott) felelősséggel bírnak;

3)

mivel az Európai Unió a biztonságot, szabadságot és jogot illető politikájának eredményességét és hatékonyságát egyes területeken – például a polgárság, a válságkezelés, a terrorizmus elleni küzdelem, az integráció, az információátadás és a szervezett bűnözés visszaszorításának vonatkozásában – az is nagymértékben meghatározza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a felsorolt területeken hogyan gyakorolják hatásköreiket;

4)

mivel európai szinten jelenleg nem ismerik el és nem kezelik megfelelően azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a biztonságpolitikában az említett területeken játszanak;

5)

mivel a helyi és regionális önkormányzatok szerepének elismerése uniós szinten mindenekelőtt – a szabadság, biztonság és jog területén a Tanács és az Európai Bizottság, illetve az egyes államok közötti eredményes és kiegyensúlyozott munkamegosztásra irányuló határozott elképzeléseken alapuló – részvételük előfeltételeinek megteremtését, bevonásuk ösztönzését és a szükséges támogatások megadását kellene, hogy eredményezze, melyet a helyi és regionális önkormányzatok – a Régiók Bizottságának keretein belüli és kívüli –cselekvő és kezdeményező magatartása egészítene ki;

1.1

értékeli az Európai Bizottság megközelítését a hágai program kidolgozásával kapcsolatban. A COM(2005)184 final cselekvési tervben és a COM(2005)124 final, illetve COM(2005)122 final keretprogramokban felsorolt számos intézkedés és cselekvés az európai szabadság, biztonság és jog erősítése iránt mutatott akaraterőről és elszántságról tesz tanúbizonyságot.

1.2

úgy véli, nem véletlen, hogy a szabadság, biztonság és jog elsőbbséget élveznek az Európai Unión belül. A európai polgárok ragaszkodnak ezekhez az értékekhez. Az alkotmányszerződéssel kapcsolatos vita rámutatott, hogy sok polgár elégedetlen az Európai Unió által elért eredményekkel. Az eddigi politikák annak érdekében, hogy a polgárok újra kötődjenek Európához („reconnecting Europe to the people”), nem vezettek eredményre. A helyi és regionális önkormányzatok polgárközeliségük miatt közvetlenül tapasztalhatják, hogy polgáraik egyre gyakrabban elfordulnak az Európai Uniótól.

1.3

úgy ítéli meg, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika megújítása és korszerűbbé tétele páratlan alkalmat kínál arra, hogy visszaszerezzük a polgárok támogatását. Hadd lássák és érezzék a polgárok, hogy az Európai Unió ténylegesen hozzájárul lakókörnyezetük biztonságának javulásához és szabadságjogaik, illetve jogaik védelméhez.

1.4

kiemeli, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető politika megújítása és korszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepének elismerését is megkívánja. Ebben a tekintetben figyelmeztet arra, hogy a nemzeti szintű hatóságok szerepének nyomatékos hangsúlyozásával a jelenlegi politika komoly mulasztást követ el. A nemzeti szintű hatóságok számos problémát nem tudnak a helyi és regionális önkormányzatok segítsége nélkül megoldani. A helyi és regionális önkormányzatok alkotják a frontvonalat, ha például megfelelő adminisztratív és gyakorlati válaszlépések kezdeményezéséről van szó súlyos terrorcselekmények, pandémiák, természeti csapások, ipari parkokban bekövetkező robbanások és tüzek, áramellátási zavarok, nagyszabású rendezvényeken bekövetkező szerencsétlenségek, stb. esetén. A helyi és regionális önkormányzatok alkotják a frontvonalat akkor is, ha például az utcai rendbontás, bűnözés és erőszak elleni küzdelemről, az új európai polgárok eredményes integrációjának ösztönzéséről, vagy pedig – bármely területen – a fenyegető radikalizálódás megelőzését célzó intézkedésekről van szó.

1.5

úgy véli, hogy az Európai Uniónak – a tagállamok összességének –, illetve a helyi és regionális önkormányzatoknak szükségük van egymásra, hogy elérhető legyen a szabadság, biztonság és jog a polgár számára látható és érezhető javulása. A jelenlegi európai politikákban ez nem jut megfelelően kifejezésre. Ezért már most megállapítható, hogy amennyiben a politikák a jelenlegi úton haladnak tovább, nem vezetnek megfelelő eredményre. A frontvonal nem kap elegendő támogatást, és stratégiai bevetése sem kielégítő. Jobban tudatosítani kellene azt is, hogy a szabadság, biztonság és jog területét érintő számos probléma esetén már a frontvonal megfelelő és hatékony bevetése elegendő lehet a „csata megnyeréséhez”.

1.6

úgy ítéli meg, hogy az újításhoz és korszerűsítéshez mindezek mellett rendszerezettebb, jobban felépített szemléletmódra is szükség van a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika vonatkozásában. A cselekvési tervhez mellékletként csatolt, rendkívül különböző, első pillantásra egymástól független intézkedések és cselekvések hosszú sora nem válik a politika érthetőségének, felismerhetőségének és végrehajthatóságának javára. Ezt szemlélteti, hogy a cselekvési terv a hágai programnak nem minden pontját dolgozta ki; hogy a cselekvési terv a hágai programhoz képest bizonyos részeiben új pontokat is tartalmaz; hogy az eddig megjelent pénzügyi keretprogramok nem fogják át a teljes cselekvési programot.

1.7

felszólít az erők egyesítésére a szabadság, biztonság és jog területén Európa-szerte tapasztalható komoly gondok kezelése érdekében. A polgárok, vállalkozások, szervezetek, intézmények, a vezetői réteg és az egyes igazgatási szintek (demokratikusan választott) képviselői határozottan érzik, hogy sürget az idő. Már nem elegendő a többé-kevésbé informális eszmecsere. Tetterős, bürokráciamentes fellépésre van szükség. Ennek érdekében a következőkben néhány konkrét cselekvést javasol, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak.

2.1

úgy véli, hogy hágai program kidolgozását szolgáló cselekvési programot az elkövetkező években az RB véleményei alapján tartalmilag át kell dolgozni. A cselekvési programban már az Európai Bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel a szabadságot, biztonságot és jogot érintő területek politikai jellegére – a cselekvési terv módosítását szükség esetén lehetővé kell tenni. 2006 végén sor kerül a cselekvési terv félidős értékelésére. Gondoskodni kell arról, hogy a félidős értékelés (eredményeinek) megszövegezésében világosan megjelenjen, hogy a politikákban hogyan kerül sor a helyi és regionális önkormányzatok pozíciójának megerősítésére.

2.2

támogatja, hogy a keretprogramok a következők figyelembevételével módosuljanak:

2.3

csodálkozik azon, hogy a szóban forgó keretprogramokat a magyarázó szövegek a költségvetés és a finanszírozás rendszerének jelentős egyszerűsítéseként taglalják. Brüsszeli megközelítésben ez bizonyára így is van; de a helyi és regionális önkormányzatok szemszögéből nézve a rendszer jelenlegi formájában túlságosan bonyolult, és nem felel meg a végrehajtási gyakorlat szükségleteinek.

2.4

ajánlja, hogy a cselekvési program félidős értékelése érdekében minden tagállam nagy vonalakban készítsen beszámolót a hágai program és a cselekvési program jelentőségéről az adott tagállam helyi és regionális önkormányzatai vonatkozásában. Ennek során (többek között) feltétlenül választ kell adni a következő kérdésekre:

2.5

örömmel látná, ha a helyi és regionális önkormányzatokat bevonnák a szóban forgó beszámolók készítésébe. A beszámolók alapján egy európai teljesítményértékelő rendszert (benchmark) kell felállítani. 2006/2007-ben kerekasztal-konferenciát kell szervezni, amelyen az Európai Bizottság, a tagállamok képviselői és a Régiók Bizottságának tagjai – lehetőleg szakértők és az érintett szervezetek közreműködésével – megbeszélik az imént említett teljesítményértékelő rendszert, levonják a következtetéseket és ajánlásokat tesznek.

2.6

kéri annak támogatását és ösztönzését, hogy tagjai – az Európai Bizottsággal együttműködésben – 2006/2007-ben cselekvési tervet dolgozzanak ki a szabadság, biztonság és jog tárgyában, amely a tervben képviseltetett helyi és regionális önkormányzatok számára konkrét célkitűzéseket tartalmaz. Ezek – részben azért, mert a cselekvések más helyi és regionális önkormányzatokra is kihatnak – hozzájárulhatnak egy hatékonyabb európai politikához a szabadság, biztonság és jog területén. A célkitűzéseknek mindenképpen vonatkozniuk kell a következőkre:

2.7

hangsúlyozza, hogy maguknak a helyi és regionális önkormányzatoknak is (másokkal közösen) kezdeményezniük kell, ha meg akarják erősíteni pozíciójukat a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikában, eredményesebbé téve ezzel a szóban forgó politikák összességét.

2.8

nyomatékosan kéri a helyi és regionális önkormányzatok tájékozottságának ösztönzését a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika vonatkozásában. Sok információt – ha rendelkezésre áll is – nem könnyű megtalálni vagy elérni. A helyi és regionális önkormányzatok azon – jelenleg valószínűleg nagy számú – csoportjait, akiknek nincs, vagy alig van fogalmuk arról, miért fontosak az Európai Unió cselekvései a szabadság, biztonság és jog területén, a mostani információáramlás nyilvánvalóan nem éri el. Az RB-vel együttműködésben a következő lehetőségeket kell megvizsgálni:

2.9

véleménye szerint a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika kidolgozásának, megvalósításának, végrehajtásának és értékelésének folyamatát úgy kell kidolgozni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok részvétele – különösen a politikáknak az önkormányzatok közvetlen illetőségeire vonatkozó területein – mindvégig biztosítva legyen. Amennyiben már most adott a részvétel, ez nem mutatkozik elegendően az eredményben. Jelen véleményt figyelembe kell venni a 2.3. pontban említett kerekasztal-konferencián.

2.10

javasolja, hogy ne szorítkozzunk olyan jellegű absztrakciókra, mint pl. „nagy jelentősége van a helyi és regionális önkormányzatok intenzív bevonásának”, hanem gondoskodjunk az ilyen elképzelések gyakorlatba való átültetéséről, például a Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament munkamódszereinek módosításával. A szabadság, biztonság és jog területén például a közlemények, javaslatok és határozatok magyarázó szövegeibe alapvetően fel lehetne venni egy fejezetet „A helyi és regionális önkormányzatok szerepe” címmel. Egy ilyen fejezet többletértéke nem is annyira tartalmában, mint inkább a dokumentumok előkészítésére ható ösztönző erejében rejlik.

2.11

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikával kapcsolatos konkrét, végrehajtásközpontú ötletek „bölcsőjének” kellene tekinteni. A helyi és regionális önkormányzatok „frontvonal” mivoltukból adódóan Európa-szerte olyan gyakorlati tapasztalattal, ismerettel és szaktudással rendelkeznek, amely nemzeti szinten gyakran sokkal kisebb mértékben található meg. A jelenlévő szellemi erőt mozgósítani kell, és a politikák előkészítésében előkelő helyet kell neki biztosítani.

2.12

kéri annak ösztönzését, hogy a hágai program és a cselekvési program javasolt nyomon követésében a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen illetőségébe tartozó politikaterületeken a helyi és regionális önkormányzatok válogatott szakértői csoportjai vegyenek részt. Így közvetlenül meg lehet tudni, az egyes politikák hogyan működnek a gyakorlatban.

2.13

rendszerezettebb és jobban felépített szemléletmód kialakítását száll síkra, amennyiben folytatni kívánjuk a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika jelenlegi, programokra épülő megközelítését. Az egyes intézkedések csak akkor vezethetnek sikerre, ha összefüggő cselekvések ésszerű láncolatának szemeiként valósulnak meg.

2.14

megjegyzi, hogy nincs sok értelme több lehetőséget adni az állami vezetésnek ahhoz, hogy tájékozódjon az egyes személyek (például engedélyért vagy szubvencióért folyamodók) integritásáról, ha az állami vezetés nem határoz meg integritásra vonatkozó politikát, nincsenek integritásvizsgálatra alkalmas eszközei és nem hajtja végre az integritásra vonatkozó jogszabályokat. Hasonlóan felesleges az egyes lakónegyedek rossz közbiztonságának büntető intézkedéseken alapuló megközelítésébe fektetni, ha egyidejűleg nem fektetünk be a tárgyi és a szociális infrastruktúrába is.

2.15

ajánlja az egymással összefüggő cselekvések ilyen jellegű láncolatainak feltérképezését, hogy meghatározható legyen, a szubszidiaritás elvéből kiindulva mire összpontosítson az Európai Unió. Ennek során ajánlatos célirányosan kiválasztani néhány prioritásként tekintendő témát, a többit pedig az állami szintű hatóságokra hagyni. Minél több elszámolható célkitűzést kell meghatározni. Az egyszerűsítés és a koncentráció szükségszerűen jobb átláthatósághoz és nagyobb stabilitáshoz vezet.

2.16

kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kapjanak lehetőséget arra, hogy ne csak a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika egyes, specifikus részeiről gondolkodjanak együtt az unióval, hanem a politikák alapjául szolgáló stratégiai elképzelésekről is. Minél pontosabban meg kell határozni a politikaterületek tartalmi hatókörét és annak lehetőségét, hogyan lehet a biztonság szerepét a többi politikaterületen is megerősíteni (externális integráció). A biztonságra helyezett nagyobb hangsúly például a környezetvédelem terén oda vezethet, hogy a vállalatok környezetvédelmi információihoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogszabályokban több lehetőség nyílik arra, hogy az érzékeny adatokat ne kelljen nyilvánosságra hozni.

2.17

nyomatékosan kéri annak vizsgálatát, hogy a helyi és regionális szinten használatos mechanizmusok és rendszerezési elvek (például a célcsoportra vagy egyénekre irányuló politikák szerinti, illetve a problémákra irányuló politikák és területi alapú politikák szerinti rendszerezés) mennyiben használhatók európai szinten is.

2.18

megjegyzi, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikaterületek (megújuló) szisztematikus, jól felépített szemléletmódjának kialakulásához a jogi alap (újra)átgondolása is hozzátartozik. Az elérendő szint szempontjából a hágai programnak az alkotmányszerződés volt a vezérfonala. Vizsgáljuk meg, hogy az alkotmányszerződés körül kialakult helyzetnek milyen következményei vannak a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikára, és erre mi legyen a megfelelő válasz. Ugyanakkor a (megújuló) szemléletből levezethető, milyen feltételekhez kellene igazodnia az (európai) jogi alapnak. Elengedhetetlenül szükség van a szabadságot, biztonságot és jogot illető politika szilárd, demokratikus és jogállami legitimációjára. Ennek keretében megfelelően rögzíteni kell a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét.

2.19

ajánlja, hogy a polgárok és a vállalkozások részére dolgozzanak ki világos kommunikációs stratégiát a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politikáról. Számukra általában a helyi és regionális önkormányzatok jelentik az első (hivatalos) kapcsolattartó pontot. Ezért éppen a helyi és regionális önkormányzatokat kell felhasználni arra, hogy megmutassuk a polgároknak és a vállalkozásoknak, hogyan veszi ki részét Európa biztonságuk szavatolásából.

2.20

emlékeztet arra, hogy – többek között – a londoni és madridi terrortámadások, az árvíz, amely 2005-ben Európa-szerte nagy területeket sújtott, a fertőző betegségek kitörése emberen és állaton, az elhúzódó áramellátási zavarok következményei; a különböző francia városokban nemrégiben kitört zavargások jól példázzák az olyan helyzeteket, amelyekben a helyi és regionális önkormányzatok nagy mértékben (és elsődlegesen) felelősek a megfelelő válságkezelésért.

2.21

a válságkezelés szakszerűsítését szükséges fejleménynek tekinti, mindenekelőtt a terrorizmus elleni küzdelem fényében, de szélesebb értelemben is. Az Európa Tanács keretében működő European Forum of Local and Regional Disaster Management [helyi és regionális válságkezelés európai fóruma] elnevezésű, válságkezelésre irányuló európai hálózat közelmúltbeli létrehozása jó példája annak a széles körű nézetnek, hogy sürgősen szükség van a szóban forgó szakszerűsítésre.

2.22

úgy véli, hogy a szabadságot, biztonságot és jogot illető európai politika a válságkezelés megfelelő megközelítését kétféleképpen támogathatná:

2.23

javasolja, hogy a válságkezelést is tekintsék prioritásnak, és kiemelni, hogy a válságkezelés hatékony szervezeti keretéről elsősorban a nemzeti szintű hatóságoknak kell gondoskodniuk.

2.24

úgy véli, hogy konkrét intézkedéseket kell kidolgozni az Európai Unió egyrészt összehangoló és kísérő, másrészt ösztönző szerepéhez. Ezeket a cselekvési terv félidős értékelésekor hozzá lehet fűzni a 2007–2013 közötti időszakra szóló menetrendhez. A cselekvési terv mellékletének 3.5. pontjában jegyzett intézkedések végrehajtását is prioritásnak kell tekinteni. A szélesebb értelemben vett (tehát nem csak a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos) válságkezelés szakszerűsítésére pénzügyi eszközöket kell rendelkezésre bocsátani – többek között a következő módokon:

2.25

ehhez kapcsolódva kéri a 2007–2013 közötti időszakra szóló „A terrorizmus megelőzése, arra való felkészültség és következményeinek kezelése” elnevezésű programjavaslat hatókörének kibővítését, hogy az a nem terrorizmus okozta válságok kezelése optimalizálásának finanszírozását is megalapozza.

2.26

megjegyzi, hogy az önkényes támadások miatt szorongásban élő polgárok szabadságuk alapvető összetevőit vesztették el. Nem szabad megengedni, hogy ez legyen az Európai Unió sorsa. A terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó véleményhez kapcsolódóan (CdR 465/2004) az RB elismeri a megelőzésre, a felkészültségre és a válaszlépésekre irányuló intézkedéseket. A megelőző stratégia sikeréhez azonban szükség van a – szélsőségességben gyökerező – terrorizmus mélyebb okainak feltárására és kezelésére. Ebben az összefüggésben fel kell ismerni a kapcsolatot az integrációs politikával, és azt, hogy az integrálódott polgárok számára feltétlenül szavatolni kell az európai társadalomban való tényleges és teljes mértékű részvételt.

2.27

kiemeli, hogy ennek kiegészítéseképpen ösztönözni kell a radikalizálódási tendenciák feltérképezését, illetve a radikalizálódásra és extrémizmusra hajlamos csoportok azonosítását, különös tekintettel néhány olyan európai régióra, ahol a radikalizálódás valós fenyegetést jelent. Nemcsak a behatárolt számú, egy radikalizálódási folyamat következményeképpen tényleges terrorista cselekményeket elkövető személyek jelentenek fenyegetést, hanem a polarizálódási folyamatok is. A polarizációnak – a biztonság, az életminőség és a tolerancia szemszögéből nézve – nem kívánt következményei lehetnek, amelyek veszélybe sodorják a társadalmi összetartást. Ezek a folyamatok több európai országban komoly fenyegetést jelentenek. A radikalizálódási és polarizálódási folyamatok felismerésének segédeszközeként ajánlatos úgynevezett „korai előrejelző” mutatókat meghatározni. Az ilyen mutatókkal a hatóságok – de a lakáshivatalok, a szociális, ifjúsági, oktatási, egészségügyi és segélyszervezetek stb. is – már korai stádiumban figyelmeztethetnek és készíthetnek elő válaszlépéseket az esetlegesen radikalizálódó személyekre, újabb lehetőséget hozva létre a „házi” terroristák gyarapodásának leküzdésére. Ügyelni kell rá ugyanakkor, hogy ezen intézkedések ne akadályozzák a bevándorlók beilleszkedését és foglalkoztatását. Rendkívül fontos elébe menni annak, hogy a radikalizálódás irányába haladjanak olyan, nagy létszámú „középcsoportok”, amelyek (még) nem vagy csak kevéssé érzik magukat érintettnek az európai társadalomban.

2.28

hangsúlyozza, hogy ezeknek a válaszlépéseknek különösen a helyi önkormányzatok szintjén kell formát ölteniük, ezért a helyi önkormányzatokat támogatni kell, hogy fokozhassák tájékozottságukat, például létrehozhassanak egy helyi információs csomópontot, amely a radikalizálódás korai felderítését szolgálja. Egy ilyen információs csomópont tanácsot adhat a helyi intézményeknek az egyes jelek értelmezésével és az esetleges beavatkozással kapcsolatban.

2.29

amellett száll síkra, hogy ösztönözni kell a radikalizálódásra utaló jelek felismerésére és jelentésére irányuló képzési programok kidolgozását és megvalósítását a helyi önkormányzatok tisztviselői számára.

2.30

egyidejűleg javasolja annak vizsgálatát is, hogyan lehet megakadályozni a szélsőséges szervezetek toborzó tevékenységét, és hogyan lehet hatásosan fellépni az extrémizmusra való felhívások és a terrorcselekmények elkövetéséhez az Interneten nyújtott gyakorlati útmutatókkal szemben.

2.31

úgy véli, hogy el kell határozni a pénzügyi műveletekről nyújtott információk gyorsabb és alaposabb cseréjét, amelynek hozzá kell járulnia az intézmények és szervezetek nagyobb átláthatóságához, a helyi önkormányzatok felé is. A pénzügyi áramlatok rendszeresen olyan intézményeken és szervezeteken át vezetnek, amelyeket regionális és/vagy helyi önkormányzatok is támogatnak (például az integrációval kapcsolatos tevékenységek céljából). A megfelelő információ az ilyesfajta pénzáramlatok leállításához vezethet. Az erre vonatkozó javaslatokat a tervezés során előre kell hozni (2006).

2.32

jelzi, hogy a terrorizmussal kapcsolatos vizsgálatok és a terrorizmus ellen való küzdelem hatékony kezeléséhez nagyobb mértékű együttműködésre és információátadásra van szükség, mind az európai tagállamok között, mind pedig a tagállamokon belül a hatóságok között. A cselekvési program javasolja, hogy országonként hozzanak létre egy olyan „kapcsolattartó pontot”, amely hozzáférhet a (lehetséges) terrorista tevékenységekkel kapcsolatos minden számottevő információhoz. Egy ilyesfajta „kapcsolattartó pont” azonban csak akkor lehet hatékony, ha a helyi és regionális önkormányzatok között – több szem többet lát alapon – jól működő információs háló is létezik. A tagállamoknak világossá kell tenniük, hogy milyen módon szavatolják egy ilyen információs háló tényleges működését, és – amennyiben szükséges – vázolniuk kell egy jobb információs háló kialakításának terveit.

2.33

nyomatékosan kéri, hogy – például egy szakértői központ létrehozásával – rendszeres tapasztalatcserére kerüljön sor a terrorizmussal szembeni fellépés tanulságairól. Az aktuális operatív tevékenységekről szóló kölcsönös tájékoztatás nagy jelentőséggel bír, de legalább ennyire fontos, hogy az ilyen tevékenységek után minél előbb megosszuk a terrorizmussal szembeni stratégiai fellépés tanulságait. Ebbe a folyamatba a helyi és regionális önkormányzatok hálózatait is feltétlenül be kell vonni.

2.34

ajánlja, hogy ne csak a sebezhető infrastruktúra feltérképezésére fordítsanak figyelmet – ahogy azt a cselekvési program javasolja –, hanem az olyan frekventált helyekre is, mint például a pályaudvarok, stadionok, rendezvényterületek, idegenforgalmi látványosságok stb. A helyi és regionális önkormányzatok általában fontos szerepet játszanak az ilyen helyek védelmében és biztosításában.

2.35

éppen ezért kéri a helyi és regionális önkormányzatok támogatását szakszerű kockázatelemző munkájuk megkönnyítése érdekében, valamint a védelemre és biztonságra vonatkozó legjobb gyakorlatok kialakításának ösztönzését. Megfelelő jogi alapról kell gondoskodni annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok a sebezhető célok védelmét és biztonságát célzó előírások betartására kötelezhessék a tulajdonosokat és üzemeltetőket. Ezért ösztönözni kell olyan eszköztárak létrehozását, amellyel az önkormányzatok megkönnyíthetik a tulajdonosok és az üzemeltetők számára az előírások eredményes betartását.

2.36

ajánlja – többek között a környezetvédelmi információkhoz való hozzáférés terén – az arra irányuló szabályozások alapjainak felülvizsgálatát, és azon információkét, amelyeket a polgároknak kell tudniuk lakókörnyezetük kockázatairól, illetve azét, hogy milyen határok között nyilvánosak a sebezhető célok tulajdonságairól és védelméről szóló operatív adatok.

2.37

hangsúlyozza, hogy tudatosítani kell, hogy a sebezhető célok biztonságának szavatolása tekintetében kulcsfontosságú a (magán) biztonságvédelmi szervezetek minősége. E célból tanácsos megvizsgálni, szükség – és lehetőség – van-e a minőség javítását szolgáló intézkedésekre.

2.38

sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a cselekvési programból hiányzik a polgárok kockázati tudatosságának növelésére irányuló stratégia. A polgárok különösen a helyi önkormányzatoktól várják el, hogy megfelelően tájékoztassák őket a lakókörnyezetükben lehetséges módon bekövetkező merényletek kockázatairól. Ezért ösztönözni kell egy világos kommunikációs stratégia létrehozását.

2.39

emlékeztet arra, hogy az alapvető jogokról folytatott vitában jelentős hangsúlyt kap az alapvető jogok eróziójának megelőzése. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes hatóságok a lakosság biztonságának védelmére irányuló törekvése még nem jelenik meg kellő mértékben.

2.40

megállapítja, hogy az alapvető jogok körül kialakult vita csak akkor lehet eredményes, ha a – például az integrációt érintő – kötelességekről szóló vita sem marad ki belőle. Ösztönzi az aktív helyi vitákat – például városi szintű vitafórumokat –, melyekkel az erre vonatkozó európai politikát polgárközelibbé lehet tenni. Az ilyen viták nagyon fontosak annak feltárására, hogy a jogok és kötelességek közötti egyensúly megőrzése érdekében milyen intézkedések alkalmazhatóak eredményesen.

2.41

támogatja a hágai programban előirányzott alapvető jogok hivatalának létrehozását, mely rendszerezhetné, leírhatná és hozzáférhetővé tehetné a legjobb gyakorlatokat, valamint, tekintve a lehetséges merényletek és zavargások okozta növekvő nyugtalanságot, jelentős módon hozzájárulhat a hátrányos megkülönböztetésről, rasszizmusról, integrációról és terrorizmusról szóló vitához.

2.42

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkotmányszerződéssel kapcsolatos bizonytalanság folytán az Európai Bíróság jogvédő szerepének javítását célzó tervezett módosítások is veszélybe kerültek, mindenekelőtt a természetes és jogi személyeket az őket közvetlenül érintő uniós szabályozó tevékenységgel szembeni fellépésre feljogosító hatáskörre vonatkozóan. Az imént említett jogvédelmi hézagot sürgősen pótolni kell, tekintve, hogy az Európai Unió a szabadságot, biztonságot és jogot illető politikája az elkövetkező években erősödni fog.

2.43

emlékeztet rá, hogy az újonnan érkezettek társadalmunkra gyakorolt hatása – akár bevándorlókról, akár menedékkérőkről legyen szó, amennyiben menekültstátuszt vagy egyéb kiegészítő humanitárius védelmet kaptak, – különösen érzékelhető a helyi szinten, ezért főképpen a városokban nagyon fontos, hogy biztosított legyen a megfelelő mértékű (strukturális, társadalmi, gazdasági és kulturális) integráció, amelynek alapvető feltételeként ténylegesen szavatolni kell, hogy az integrálódott polgárok teljes mértékben részt vehessenek az európai társadalomban. Az imént vázolt stratégia jelentőségét a francia városokban nemrégiben kitört zavargások is igazolják.

2.44

kiemeli, hogy az integráció során gondoskodni kell közös kötődésről ahhoz a társadalomhoz, amelyhez az egyén tartozik, és ez csak akkor lehetséges, ha az integrációt nem tekintjük kötelezettségmentes folyamatnak. Alapvető, hogy az Európai Unió megteremtse a sikeres integráció világos kereteit és feltételeit, de elismeri, hogy az integráció – hatását tekintve – mindenekelőtt állami szintű ügy. Fontos, hogy a helyi önkormányzatok segítséget kapjanak az integrációs folyamat szervezésében, mind a felvilágosítás és pénzügyi eszközök, mind pedig a legjobb gyakorlatok kidolgozása révén, mégpedig az integrációért felelős európai miniszterek a hollandiai Groningenben megrendezett 2004-es konferenciáján megbeszéltekre támaszkodva.

2.45

javasolja többek között a városi szintű vitafórumok, az eszmecserék, a nyelvtanítás, a beilleszkedést ösztönző kezdeményezések, a foglalkoztatási projektek, az emancipációs folyamatok, a megkülönböztetés-ellenes projektek támogatását, valamint a helyi szintű tapasztalatok, újítások, sikerek és kudarcok nyomon követésének és az erről folytatott rendszeres eszmecserének a biztosítását.

2.46

úgy véli, meg kell előzni, hogy a népesség egyes csoportjai társadalmi szempontból reménytelen helyzetben érezzék magukat, és ösztönözni kell a nagyvárosok egyes kerületei közötti egyensúlyt elősegítő kezdeményezéseket, például a lakáspolitika, a jövedelempolitika és a képzés terén hozott intézkedések révén.

2.47

üdvözli„Az európai integráció kézikönyvének” soron következő kiadását, amelyre nyomatékosabban fel kellene hívni mindenekelőtt a helyi és regionális önkormányzatok figyelmét, mivel úgy tűnik, hogy a kézikönyv első kiadása nem tett szert elegendő ismertségre.

2.48

támogatja egy európai integrációs fórum évenkénti megszervezésének gondolatát, és javasolja, hogy ebbe szorosan vonják be a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatait és szaktudását.

2.49

emlékeztet arra, hogy a múlt század második felében az adatvédelem – a rendőrállamtól való félelem fényében – elsősorban a polgárok a hatóságokkal szembeni védelmére irányult, és kiemeli egy új egyensúly megtalálásának szükségességét, amely jobban figyelembe veszi a polgárok biztonságának védelmét a rosszindulatú törvénysértőkkel szemben.

2.50

úgy véli, hogy ennek értelmében támogatandó az a célkitűzés, amely a cselekvési program kidolgozásakor kiemelt figyelmet szentel a személyi adatok védelmére, de tudatában kell lenni, hogy egyre gyakrabban választani kell az adatvédelemmel kapcsolatos egyéni és kollektív (például biztonsági) érdekek védelme között. A terrorizmus ellen küzdelemben az információ kulcsszerepet játszik.

2.51

kéri az Európai Bizottságot, hogy politikájának kidolgozása során ne hagyja figyelmen kívül, hogy – amennyire a nemzeti jogszabályok keretei ezt lehetővé tették – számos helyi és regionális önkormányzat kölcsönös tájékoztatóhálózatokat épített ki, amelyek segítségével a pl. lakcímre, adózásra, lakó- és szociális körülményekre, egészségre stb. vonatkozó adatokat rendőrségi és bírósági adatokkal lehet összekötni. Ez a stratégia sokszorosan kamatoztatható többek között a terrorizmus és a súlyos bűntettek elleni küzdelemben, de a visszaeső bűnözők által okozott városi rendbontások felszámolására is.

2.52

ezért, a személyi adatok védelme érdekében nyomatékosan kéri világos, általános jogi alap kidolgozását, amely aránytartó, és megfelelő mozgásteret nyújt ahhoz, hogy szükség esetén előnyben lehessen részesíteni a biztonságos társadalom érdekeit, és vitára szólítja az európai polgárokat, bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat is.

2.53

úgy véli, hogy a közrend és közbiztonság fenntartása, illetve a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem szükségessé teszi a tagállamok közötti fokozott információátadást. A helyi és regionális önkormányzatoknak a biztonsági politika végrehajtásában és érvényesítésében játszott kulcsfontosságú szerepére való tekintettel arra kéri a tagállamokat, hogy világosan fejtsék ki, konkrétan milyen formában zajlik a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott információátadás.

2.54

megállapítja, hogy a támogatásokat, szerződéseket, engedélyeket, stb. érintő döntéshozatal során a helyi és regionális önkormányzatok jelentős hozzáadott értékkel szolgálhatnak a (szervezett) bűnözéssel szembeni fellépés terén. Ösztönözni kell, hogy a döntéshozatal során szerepet játszhassanak a (korábbi) kihágások is, amely lehetővé teszi engedély megtagadását, ha indokolt a feltételezés, hogy a kérvényező ismételten „rossz útra fog térni”.

2.55

örömmel látná, ha a rendőrség és a bíróság „kiszűrné” a nyomozási aktákból a helyi és regionális önkormányzatoknak átadható információkat, hogy esetleges engedélyek és támogatások megítélésekor az önkormányzatok figyelemmel lehessenek ezekre az adatokra. Ha például egy vendéglátó-ipari vállalkozót embercsempészésért vagy emberkereskedelemért elítélnek, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ugyanez a vállalkozó illegálisan az országban tartózkodó személyeket dolgoztat a vállalkozásában. Amennyiben a vendéglátó-ipari engedély feltételei teljesítésének felügyelete a helyi önkormányzat illetősége, az említetthez hasonló helyzetekben rendkívül hatásos, ha az idevágó információ megosztható, és megvizsgálható, indokolt-e az érintett vállalkozás engedélyének bevonása.

2.56

kéri a helyi és regionális önkormányzatok ez irányú tapasztalatainak közösségi szintű rendszerezését, leírását és hozzáférhetővé tételét annak érdekében, hogy a közösségi jogszabályok – köztük az európai közbeszerzési jog – támogassák a helyi és regionális önkormányzatok ilyen irányú kezdeményezéseit.

2.57

kéri továbbá – amennyire a nemzeti jogszabályok keretei ezt lehetővé teszik – legjobb gyakorlatok kidolgozását az információátadás és az adatbázisok összekapcsolása terén (az adózás, lakókörülmények, szociális és foglalkoztatási ügyek, engedélyezés, illetve az állampolgári adatok adminisztrációja vonatkozásában) a regionális és helyi közszolgálatok, illetve (például a lakókörnyezetet megzavarókkal szembeni fellépés vonatkozásában) a rendőrség és a bíróság között, annak érdekében, hogy hatékonyabban felfedhetők és kézbe vehetők legyenek a szervezett bűnözés hálózatai.

2.58

kiemeli annak szükségességét, hogy mentesítsük a rendőri erőket a törvényes bevándorláshoz kapcsolódó adminisztratív feladatoktól – mint például a tartózkodási engedélyek meghosszabbítása –, hogy nagyobb erővel és szakértelemmel vehessék fel a harcot az illegális bevándorlásból hasznot húzó szervezett bűnözéssel szemben. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy ezen adminisztratív feladatokat a helyi hatóságok speciális irodákon keresztül el tudják látni, – amennyiben ezt a különböző tagállamok rendszerei lehetővé teszik – ha ehhez a tagállamoktól megfelelő pénzügyi támogatást kapnak.

2.59

kéri a helyi és regionális önkormányzatok aktív – a hatáskörök és feladatok alapos kockázatfelmérésére támaszkodó – integritási politikájának továbbfejlesztését.

2.60

tudomásul veszi, hogy a cselekvési tervben különleges figyelmet kap a gyermekek jogainak védelme és a gyermekek és nők elleni erőszak elleni küzdelem, valamint bővül az áldozatok támogatására irányuló tevékenységek köre.

2.61

egyetért egyfelől a bőséges pénzügyi kerettel az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” keretprogram az erőszak megelőzésére és visszaszorítására vonatkozó politikájának megvalósítására, másfelől a Daphne-program megerősítésével és kiterjesztésével annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a kábítószer-használat megelőzésével kapcsolatos politika alkalmazására, amelyben ösztönzést kap a civil szervezetek részvétele.

2.62

támogatja azokat a kezdeményezéseket is, amelyek az érintett közigazgatási intézmények közötti jobb együttműködés és információátadás segítségével az együttes fellépést célozzák az embercsempészet ellen (különösen nők és gyermekek esetében), amelynek során általában szervezett bűnözésről van szó.

2.63

megállapítja, hogy számos helyi önkormányzat rendelkezik tapasztalattal a családon belüli erőszak felderítésével és kezelésével kapcsolatban, a gyermekekkel és nőkkel szembeni erőszak ugyanis gyakran a családon belül is megfigyelhető. Fontos, hogy az ilyen jellegű erőszak elleni helyi szintű fellépés alapvetően hozzájáruljon ahhoz, hogy az érintett célcsoportok ráeszméljenek: a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak tekintetében a társadalom és a jog teljes mértékben a „zéró tolerancia” elvét alkalmazza.

2.64

javasolja, hogy a cselekvési program végrehajtása során gyűjtsék össze a helyi és regionális önkormányzatok ez irányú tapasztalatait, hogy itt is ki lehessen dolgozni a legjobb gyakorlatot. Ajánlja továbbá helyi erőszak-bejelentő pontok létrehozását.

2.65

ismételten utal rá, hogy a helyi önkormányzatok közvetlenül szembesülnek a menedékkérők problémáival, és hogy a jogerősen elutasított menedékkérők, akik (mivel nem kötelező vagy nincs rá lehetőség) nem hagyják el közvetlenül az országot, gyakran a nagyvárosok névtelenségében keresnek oltalmat. Ez a városokban szociális és biztonsági problémák kialakulásához vezethet;

2.66

emiatt rendkívül fontosnak tartja, hogy kialakuljon egy közös menekültügyi térség és menekültügyi eljárás, illetve egy egységes státusz a menedékre jogosultak számára;

2.67

kéri, hogy az uniós intézmények tegyenek erőfeszítéseket a menedékkérők származási országukba való visszatérésének egyértelmű megkönnyítése érdekében. Támogatni kell az önkéntes visszatérést, méghozzá olyan ajánlatokkal, amelyek az önálló boldogulás képességének fejlesztésére irányulnak. Az RB megállapítja, hogy különböző uniós tagországokban már vannak példák ilyen alapon működő helyi és regionális projektekre, és kéri az ilyen jellegű projektek, valamint az alkalmazott módszerekre és eredményekre vonatkozó információ-átadás ösztönzését.

2.68

rendkívül fontosnak tartja a közös bevándorlási politika létrehozását, melyet a különböző nemzeti politikák koordinációja kísér, de megállapítja, hogy a sikeres bevándorlási politika kulcsa a jól átgondolt integrációs politika. A helyi önkormányzatokra itt fontos szerep hárul a társadalmi kohézió megőrzését és ösztönzését illetően;

2.69

tudatában annak, hogy ez a terület a radikalizálódás és extrémizmus megelőzésének kérdéskörével is érintkezik, kéri, hogy a helyi önkormányzatok részesüljenek megfelelő segítségben az újító erejű helyi kezdeményezések támogatása során;

2.70

úgy véli, hogy nem szabad megfeledkezni a harmadik országból származók jelenleg homályos jogi státuszáról és jogairól. Ez ugyanis – mindenekelőtt az integrációs politika vonatkozásában – a helyi önkormányzatokat sújtja. A nem uniós lakosok például munkaerő-piaci kérdésekben nem támaszkodhatnak az uniós jogszabályokra, pedig ez fontos feltétele a sikeres integrációs politikának. A Régiók Bizottsága kéri, hogy mindezek vonatkozásában az is szem előtt maradjon, milyen fontos, hogy az Európán kívüli országokból származó jó képességű csoportok („high potentials”) ne forduljanak el Európától.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/34

1.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Tanács 2005. december 15–16-i ülésén a 2007–2013 közötti időszak pénzügyi tervéről született megállapodás valójában a tagállamok kormányai európai törekvéseinek legkisebb közös nevezőjét fordította le a számok nyelvére. Márpedig az Uniónak olyan költségvetésre és olyan közösségi programokra van szüksége, amelyek valóban lehetővé teszik az európai gondolat és az Európában rejlő lehetőségek települési szinten való kibontakoztatását és az EU közelítését polgáraihoz;

2.

úgy véli, hogy az elméleti útkeresési szakasznak lehetővé kellene tennie az Alkotmányszerződés által az európai kormányzás, az egyszerűsítés, az Európai Unió átláthatósága, illetve a helyi és regionális szint megerősítése terén tett előrelépések hasznosítását, különös tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének előmozdítására. Ugyancsak lehetővé kellene tennie az alábbiakra való összpontosítást:

3.

kijelenti, hogy minden, az uniós szerződéseket érintő kezdeményezésnek egy Konventben zajló vagy olyan jellegű munkán kellene alapulnia, és az RB szívesen részt venne egy ilyen Konvent munkájában, hozzájárulva ezáltal az európai folyamat demokratikus legitimitásának növeléséhez;

4.

a jövőben is elő fogja mozdítani a kulturális és nyelvi sokszínűség mint az európai integrációs folyamat egyik alapelve tiszteletben tartását;

5.

az Európai Unió jövőjét érintő, a 2005. júniusi Európai Tanács által kezdeményezett elméleti útkeresési szakasz kontextusában emlékeztet a polgárokkal folytatott párbeszéd aktív és dinamikus időszakát képező, decentralizált és strukturált vita kialakítására irányuló felhívására;

6.

síkraszáll amellett, hogy növekedjen az RB részvétele a közösségi döntéshozatal előkészítésében és nyomon követésében és az átfogó közösségi politikák helyi hatásának kiértékelésében, többek között a következők révén:

7.1

megítélése szerint az Európai Unióhoz történő minden új csatlakozás támogatása a polgárok részéről egyenesen arányos az EU jövőképének koherenciájával;

7.2

ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az EU soros elnökségeit, hogy mozdítsanak elő és támogassanak helyi és regionális szintű tájékoztatási kampányokat – szoros együttműködésben a területi önkormányzatokkal – az Európai Unió bővítési folyamatáról mind a tagállamokban, mind pedig tagjelölt országokban;

7.3

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra kulcsszerep hárul az RB által képviselt helyi és regionális hatóságok fokozott bevonásában az új tagjelölt országok integrációjába. E szerep fontosságát csak növeli, hogy az említett országok többségében különböző formában dencentralizáció megy végbe. Az RB-nek ezen túlmenően továbbra is támogatnia kellene a tagjelölt országok területi önkormányzatait – különösen a konzultatív vegyes bizottságok, illetve az együttműködés más módjai révén – a közösségi vívmányokhoz való alkalmazkodásban és a csatlakozási tárgyalások szakadatlan és nyílt folyamatában;

8.

megállapítja, hogy az Európai Tanács ülésén a 2007–2013 közötti időszak pénzügyi terve kapcsán született kompromisszum az Unió bruttó jövedelmének 0,37 %-át szánja a strukturális és kohéziós politikára. Mivel ez az összeg jóval alatta marad annak, amit a 27 tagú Unió régióinak felzárkóztatásához szükségesnek ítél (1), az RB felszólítja a költségvetési hatóságot ezen összeg kiigazítására. Az RB mindazonáltal úgy véli, hogy egy, a pénzügyi tervről való intézményközi megállapodás gyors megkötése 2006 első félévében szükséges ahhoz, hogy a területi önkormányzatok megkezdhessék az Unió által támogatott projektek tervezési munkálatait;

9.

úgy véli, hogy a bővítés és a 2007–2013-ig tartó időszakra vonatkozó új kohéziós politika tekintetében az EU-n belüli területi együttműködés fokozását elősegítő közösségi jogi alap létrehozása elsőrendűen fontos a regionális és helyi önkormányzatok szempontjából, mivel valódi többletértéket jelent számukra azáltal, hogy megkönnyíti azon gyakorlati nehézségek leküzdését, amellyel az EU-ban folytatott együttműködés során ma szembe kell nézniük.

hangsúlyozza a határokon átnyúló európai együttműködési csoportosulás (HEECS) felállításáról szóló rendelet jelentőségét, és a strukturális alapokról szóló rendelet vitájának utolsó szakaszát tekintve támogatja az Európai Bizottság javaslatát és az Európai Parlament állásfoglalását.

kéri a Miniszterek Tanácsát, hogy állapodjanak meg a HEECS-ről és a strukturális alapokról szóló rendelet fennmaradt részéről.

10.

újólag támogatásáról biztosítja a lisszaboni stratégiát mint az Európai Unió prioritást élvező politikai stratégiáját a 2010-ig terjedő időszakban;

11.

kiemeli az európai helyi és regionális önkormányzatoknak a strukturális alapok által finanszírozott projektek és a lisszaboni stratégia közötti koherencia biztosításában játszott szerepét (2), és egyben emlékeztet a lisszaboni stratégia a lisszaboni Európai Tanács következtetéseinek megfelelő, decentralizáltabb végrehajtása szükségességére (3); szükségesnek tartja tehát, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben vegyenek részt az integrált növekedési és foglalkoztatási iránymutatások felülvizsgálatának folyamatában és a tagállamok által végrehajtandó reformok nemzeti programjainak végrehajtásában, és kötelezettséget vállal arra, hogy az EU gazdasági és szociális reformjainak szentelt tavaszi Európai Tanács-ülések előkészítési fázisában területi párbeszéd szervezésével hozzájárul e cél megvalósításához;

12.

megítélése szerint azonos figyelmet kell szentelni a lisszaboni stratégia három, vagyis gazdasági, szociális és környezetvédelmi pillérének;

13.

hangsúlyozza a lisszaboni stratégia lényegi hozzájárulását az európai folyamat továbbfejlesztéséhez a következők révén:

14.

úgy ítéli meg, hogy a belső piac kiteljesítését a foglalkoztatási szint növelésére és az EU versenyképessége és innovációs kapacitása megerősítésre alkalmas, hatékony eszköznek kell tekinteni;

15.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul lássanak hozzá a polgárok szabad mozgását még gátoló akadályok felszámolásához, annál is inkább, mivel 2006 a munkavállalók szabad mozgásának éve;

16.

emlékeztet a horizontális és multiszektorális közösségi referenciakeret szükségességére, hogy a szubszidiaritás és a helyi autonómia elveinek tiszteletben tartásával meg lehessen határozni, mire terjedjenek ki, és milyen feltételek mellett legyenek üzemeltethetőek az általános érdekű szolgáltatások, amellett, hogy a szolgáltatási forma meghatározásának a területi önkormányzatok illetékességi körében kell maradnia;

17.

a szolgáltatási irányelv megvizsgálását célzó jogalkotási eljárás tekintetében megismétli arra irányuló felhívását, hogy zárják ki az irányelvtervezet alkalmazási köréből a gyakran a területi önkormányzatok által működtetett, általános érdekű szociális szolgáltatások (egészségügyi, illetve a kirekesztés elleni harchoz és a társadalmi befogadáshoz kapcsolódó szolgáltatások, szociális lakások) teljes körét, mivel ezek nem üzleti jellegűek, és nincs hatásuk a közösségi kereskedelemre;

18.

úgy véli, hogy a transzeurópai közlekedési, távközlési és energiahálózatok elengedhetetlenek az ellátási biztonság garantálásához, az európai gazdaság teljes potenciáljának eléréséhez, a kibővített Európa összekapcsolásához és a területi kohézió javításához;

19.

kéri minden polgár biztonságának garantálását, és megerősíti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok eltökéltek azon szándékukban, hogy kivegyék a részüket a biztonság hiányához és az erőszakhoz vezető okok felszámolásában Európa minden városában és régiójában. Ebben az összefüggésben az RB a következő javaslatokat teszi:

20.

kötelezettséget vállal arra nézve, hogy folytatja saját szervezetének reformját, megerősítve az RB által mint az EU helyi és regionális választott politikusainak gyűlése által játszott sajátos szerepet;

21.

az intézményközi együttműködés tekintetében kötelezettséget vállal:

21.1

az Európai Parlamenttel szemben arra, hogy széles körnek igyekszik közvetíteni az EP-ben zajló demokratikus vitákat, és megerősíti a hasonló struktúrák közötti kapcsolatokat, illetve az RB-vélemények kidolgozása és nyomon követése terén való együttműködést;

21.2

az Európai Bizottsággal szemben arra, hogy végrehajtja a 2005 novemberében aláírt együttműködési jegyzőkönyvben (4) foglaltakat, különös tekintettel az RB proaktívabb szerepére a közösségi fellépés előkészítő fázisában, illetve a kommunikációs szinergiák elmélyítésére Európának polgáraihoz való közelítése érdekében, ami egyben azt jelenti, hogy kiegészítést kell fűzni az együttműködési jegyzőkönyvhöz, miután az Európai Bizottság elfogadta a kommunikációról szóló fehér könyvet. Ezen túlmenően az RB szándékában áll plenáris ülésein az Európai Bizottsághoz intézett „kérdések órájának” bevezetése, elősegítendő a két intézmény közötti együttműködést Európa kulcskérdéseiről, illetve elérendő, hogy Európa helyi és regionális önkormányzatai nagyobb befolyásra tegyenek szert az európai döntéshozatali folyamatban;

21.3

a Tanáccsal szemben arra, hogy fokozott közvetítő szerepet biztosít az RB olyan tagjainak, akik egyben a Tanács egyes ülésein is részt vesznek, megerősíti a soros elnökségekkel való együttműködést, és megteremti a szisztematikusabb együttműködés alapjait; ebben az összefüggésben felkéri a 2006–2008 közötti elnökségeket, készítsenek – a 2004–2006 közötti hat érintett elnökség által előterjesztett program mintájára – többéves stratégiai programot;

21.4

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal szemben arra, hogy fejleszti a politikai együttműködést az EU politikáinak olyan területein, ahol a szociális szereplők és a területi önkormányzatok kiegészítő szerepet játszanak, és jobban kihasználja a közös adminisztratív szolgálatok és az azonos épületek kínálta szinergialehetőségeket;

22.1

felkéri saját tagjait, használják ki a politikai és tájékoztatási tevékenységeik finanszírozására létrehozott költségvetési tétel nyújtotta lehetőségeket annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak felelni az „Unió nagyköveteként” betöltött szerepüknek a polgárok körében és az önkormányzatok nagyköveteként rájuk háruló szerepnek az Unión belül;

22.2

kötelezettséget vállal arra, hogy tevékenységében azokra a témákra koncentrál, ahol hiteles szempontokat tud közvetíteni, illetve ahol fellépése valós hozzáadott értéket jelent a közösségi döntéshozatali és jogalkotási folyamatban, továbbá arra, hogy véleményeit intézményközi kontextusban kezelhetőbbé, de egyben az európai polgárok számára érthetőbbé és hozzáférhetőbbé teszi, többek között azáltal, hogy a véleményekben tömörebben ismerteti a lényeges politikai üzeneteket és az Európai Bizottság jogalkotási javaslatainak módosítására irányuló felvetéseit;

22.3

kötelezettséget vállal arra, hogy javítja a vélemények nyomon követését, annak érdekében, hogy az RB a közösségi döntéshozatali folyamat minden fázisában hallathassa hangját, így különösen azáltal, hogy konkrét javaslatokat fogalmaz meg az együttdöntési eljárásra előterjesztett javaslatokkal összefüggésben;

23.

felhatalmazza elnökét, hogy ezt az állásfoglalást juttassa el az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint a 2006–2008 közötti időszak elnökségeinek, tehát az osztrák, finn, német, portugál, szlovén és francia elnökségnek.

16.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/38

—

annak egyértelműsítése az Európai Bizottság egy jegyzőkönyvi nyilatkozata formájában, hogy miután a rendelet szerint létrehoznak egy GECT-t, abban a rendeletet nemzeti jogukba beépítő harmadik államok önkormányzatai részt vehetnek;

—

annak egyértelműsítése, hogy a GECT keretében a partnerek az országhatárokon átnyúlóan minden olyan területen együttműködhetnek, amelyen az adott tagállamon belül is lehetőségük volna az együttműködésre, hogy az eszköz ily módon támogassa a megkülönböztetésmentesség elvét;

—

annak egyértelműsítése, hogy a tagállamok a GECT-partnerek meglévő tárgyi illetékességeit a GECT-rendelet végrehajtását illetően nem korlátozhatják;

—

annak egyértelműsítése, hogy a partnerek felettes szerveik előzetes engedélye nélkül alapíthatnak GECT-t, és hogy a fennálló GECT fölött a jogi felügyeletet a tagállamok, illetve az adott államon belül illetékes hatóságok gyakorolják.