21.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/1

1.1

A Tanács és az Európai Bizottság öt évre szóló cselekvési tervet fogadott el a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítésére irányuló hágai program megvalósítására.

1.2

Az EGSZB jelenleg fogalmazza meg véleményét az alábbi tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A hágai program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért”  (1). A vélemény megállapítása szerint „a hágai programon a sor, hogy elvégezze a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításának megszilárdításával és előmozdításával járó nehéz feladatokat”. A vélemény hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy el kell érni „a három dimenzió (a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése) közötti helyes és méltányos egyensúlyt annak érdekében, hogy az egész Unióban egységesen vallott alapvető értékek (emberi jogok és polgári szabadságjogok) és demokratikus elvek (jogállamiság) ne sérüljenek”. Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy ez az egyensúly még nem jött létre, mivel aránytalan mennyiségű joganyag összpontosít a biztonságra.

1.3

A hágai programot alátámasztó, a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keret elemei a következők:

1.3.1

Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása (2)

1.3.2

Biztonság és a szabadságjogok védelme (3)

1.3.3

Alapvető jogok és jogérvényesülés (4)

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a szabadság, biztonság és jogérvényesülés dimenziói közötti egyensúly hiánya a pénzügyi tervben is tükröződik, mivel a biztonság teszi ki a költségvetés legnagyobb részét.

1.5

Az öt éves cselekvési terv szoros kapcsolatban áll más tervekkel és javaslatokkal a szabadság, biztonság és jogérvényesülés témakörében, így például az Európai Unió közelmúltbeli kábítószerre vonatkozó cselekvési tervével.

1.6

Az EGSZB a hágai programra és a három keretprogramra együtt szándékozik válaszolni, megkísérelve a program végső tartalmának befolyásolását.

1.7

A terv középpontjában az egyes tagállamok közötti, illetve a tagállamok és az Unió belbiztonságért felelős ügynökségei és szolgálatai közötti jobb együttműködés áll. Az Európai Bizottság feladata a különböző tervek, programok és javaslatok hatékonyságának nyomon követése. Ez összhangban van az EK-Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével.

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság javaslata az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” keretprogram létrehozására része annak az összefüggő javaslatcsomagnak, amely a 2007-es pénzügyi terv keretében megfelelő eszközökkel kívánja ellátni a hágai programot.

2.2

Az EGSZB tudomásul veszi továbbá az Európai Bizottság kiemelt törekvését, hogy egyszerűsítse és racionalizálja a szabadság, a jogérvényesülés és a biztonság területeit támogató, már meglévő eszközöket, ami lehetővé teszi a lényeges pontok rugalmasabb meghatározását, és – összességében – jobb átláthatóságot eredményez.

2.3

Az EGSZB fontosnak tartja a tagállamok közötti koherenciát a demokrácia alapelveinek vonatkozásában, az alapvető jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, valamint a jogállamiságot. Ezek különösen jelentőssé válnak, ahogy az EU előrehalad a bővítéssel, a tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során.

2.4

Az EGSZB mindazonáltal fenntartással fogadja azt, hogy az Európai Bizottság javaslata olyan időszakban kerül előterjesztésre, amelyben nagy bizonytalanság tapasztalható az EU-ban. Mivel az alkotmányszerződés feladata az, hogy a hágai programot alátámassza, minden bizonnyal származnak majd a jelenlegi helyzetből olyan következmények, amelyekkel foglalkozni kell.

2.5

Ezenkívül az általános program négy egyedi programot foglal magában. Vitatható, hogy vajon az Európai Bizottság bármelyik Igazgatósága áttekintéssel rendelkezik-e e sajátos politikaterület valamennyi vonatkozásáról. Az EGSZB felteszi tehát a kérdést, hogy vajon rendelkezésre áll-e valamennyi – a program hatékony értékeléséhez szükséges – megfelelő nyomon követési, ellenőrzési és értékelési rendszer.

2.6

Bár a 2007–2013-as időszakra szóló pénzügyi tervről megállapodás született, a teljes költségvetés (3.A tétel: Szabadság, biztonság, a jog érvényesítése) 524 millió euróval csökkent, mégpedig 7 154 millió euróról 6 630 millió euróra. Az EGSZB attól tart, hogy ennek megfelelően az Európai Bizottság által az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” program említett időszakára megállapított 543 millió eurós pénzügyi keret, valamint e költségvetés – még véglegesítendő – elosztása a három keretprogram között is némileg bizonytalan. Az EGSZB ezért bizonytalan az általános programon belüli egyedi programokra és tevékenységekre gyakorolt végső hatást illetően.

2.7

Az EGSZB nincs arról meggyőződve, hogy az Európai Bizottság a javaslat kidolgozásakor megfelelő mértékben tiszteletben tartotta az EK-Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvét, mivel úgy tűnik, hogy nem ismeri el kellőképpen azon kérdésköröket, amelyeket nemzeti, regionális és/vagy helyi szinten lehet a legjobban kezelni, a megfelelő szociális partnerekkel együttműködve.

2.8

Az EGSZB határozottan ajánlja a javaslat visszatartását egészen addig, amíg nem tisztázódik annak jogi és pénzügyi háttere. A jelenlegi helyzet megoldásáig az EGSZB javasolja a mostani program-megközelítés alkalmazásának folytatását a szabadság, biztonság és jogérvényesülés területére vonatkozóan.

3.2.1

Az EGSZB örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság elismeri a feszültséget az egyén alapvető jogainak garanciái és a tagállamok az Uniótól elvárt alapvető kötelezettségei között a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén, mivel e témákról minden létező szinten vita folyik, a polgároktól az uniós hivatalnokokig.

3.2.2

Az alapvető jogok vonatkozásában az Európai Bizottság összehangoltabb fellépésre szólít fel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen, továbbá az egyházak közötti, valamint a multikulturális párbeszéd fokozottabb ösztönzését ajánlja a fenti jelenségek elleni küzdelem részeként.

3.2.3

Az EGSZB gratulál az Európai Bizottság említett megállapításához, azonban úgy érzi, hogy az nem tükrözi elegendően az aktuális uniós viszonyokat. A Nemzetközi Helsinki Szövetség az Emberi Jogokért (IHF) 2005. márciusban jelentést tett közzé, amelyben megállapította, hogy a szeptember 11-i merénylet óta a muzulmánokkal szembeni diszkrimináció megnőtt Európában. Az IHF ügyvezető igazgatója, Aaron Rhodes szavait idézve: „Szeptember 11-ét követően az EU területén élő muzulmán kisebbségek növekvő bizalmatlanságot és ellenségességet tapasztaltak. Ahogy előtérbe került a terrorizmus elleni harc, és a vallási szélsőségesektől eredően érzékelt fenyegetés a közéleti viták központi témájává vált, a már meglévő előítélet és diszkrimináció megerősödött, a muzulmánok pedig egyre inkább úgy érezték, hogy megbélyegzik őket a hitük miatt”. (5)

3.2.4

Az EGSZB ezért ajánlja, hogy az iszlámellenesség is kerüljön fel a fent említett negatív jelenségek listájára, hogy megerősödjön az igény a rasszizmus e sajátos formájának kezelésére, amelynek esetében a kultúra kereszteződik a vallással.

3.2.5

Az EGSZB megállapítja, hogy csak az erőszak elleni küzdelem területén nincs szinergiákat elősegítő ügynökség. Ezért ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, milyen rendszer felállítása szükséges annak biztosítására, hogy az erőszak valamennyi formája elleni küzdelmet figyelembe vegyék a prioritások meghatározásakor.

3.2.6

Emellett az EGSZB komoly mulasztásnak tekinti, hogy az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” program és a közeljövőben létesítendő „Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete” között nincs tervezett egyeztetés, és ajánlja egy arra vonatkozó, konkrét célkitűzés rögzítését, hogy ez az egyeztetés az intézet 2007-ben történő megnyitásakor megtörténjen.

3.3.1

Az Európai Tanács 2005. júniusi ülése mindenekelőtt a kábítószer-ellenes stratégia (2005–2012) keretében a 2005–2008 közötti időszakra meghatározott kábítószer-ellenes cselekvési tervet üdvözölte. Az ülés középpontjában többek között a kábítószer-ellenes cselekvési terv és a terrorizmus elleni küzdelem állt.

3.3.2

Az EGSZB üdvözli ezen témák kiemelését, de attól tart, hogy a gyermekek, nők és fiatalok elleni erőszak, valamint a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem kérdésköre a háttérbe szorulhat, mert a kábítószer és az emberkereskedelem elleni küzdelemmel van összefüggésben, különösen, mivel a teljes költségvetés és annak – a programok közötti – elosztása még nem nyert jóváhagyást.

3.3.3

Az EGSZB az erőszak elleni küzdelem vonatkozásában saját célkitűzések és költségvetési keret megállapítását ajánlja. Ez garantálná a prioritások megfelelő csoportosítását és a nagyobb fokú átláthatóságot.

3.3.4

Az EGSZB üdvözli annak elismerését, hogy az erőszak elleni küzdelem nem csak közegészségügyi kérdés, hanem az alapjogi chartában rögzített alapvető jogok védelmének elismert része is.

3.3.5

Az EGSZB szerint ajánlatos a program egészének konkrét célkitűzései keretében rávilágítani arra, hogy az erőszak minden formája elleni küzdelem határozottan vonatkozik a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelemre is. Ennek jelentőségét az adja, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelemnek határokon átnyúló dimenziói vannak, és ezért szükséges és helyénvaló egy ide vonatkozó közösségi stratégia és cselekvési terv létrehozása.

3.3.6

Az erőszak elleni küzdelemre való tekintettel részletesebben meg kellene határozni a célcsoportokat (6. cikk) – főként, ha az európai hozzáadott érték kiemeléséről van szó – hiszen különben sérülhet a szubszidiaritás elve.

3.3.7

Az EGSZB szerint célcsoportként kellene említeni a határvédelemben dolgozókat is. Ezek a tisztviselők ugyanis fontos szerepet játszanak az ember- és kábítószercsempészek útvonalainak megszakításában.

3.3.8

Az EGSZB nem örül annak, hogy a nők, a fiatalok és a gyermekek elleni erőszakkal szembeni küzdelem, úgy tűnik, elsősorban a DAPHNE program keretében támogatott nem kormányzati szervezetekre van bízva. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy legyen egyértelműbb e kérdéskörök, valamint azok teljes jogi és költségvetési hátterének tagállami felelőssége, anélkül, hogy ez hatással lenne a nem kormányzati szervezetek forrásaira. A nem kormányzati szervezetek, az EU és a tagállamok hatóságai közötti együttműködés továbbra is létfontosságú a szexuális kizsákmányolás és visszaélés megfékezésének szempontjából. Az EGSZB kívánatosnak tartja továbbá, hogy a tagállamok és a nem kormányzati szervezetek ügynökségei működjenek együtt a közvélemény figyelmének felkeltése és a bevált gyakorlatok cseréjének érdekében.

3.4.1

Az EGSZB üdvözli az arra irányuló törekvést, hogy „Európa összes népe között létrejöjjön egy valós, alapvető jogokkal kapcsolatos kultúra”, amelynek célja az alapjogi charta támogatása, és valamennyi polgár – jogairól való – tájékoztatása, beleértve az uniós polgárságából eredő jogokat is.

3.4.2.

Az EGSZB üdvözli a civil társadalmi résztvevők által az alapjogok és azok érvényesülésének elősegítése kapcsán játszott különleges szerep elismerését. Az új uniós tagállamok civil társadalmának támogatását szintén prioritásnak tekinti. Ebben az összefüggésben az EGSZB újból megerősíti, hogy kész tevékeny szerepet vállalni e téren.

3.5.1

Az EGSZB támogatja és biztatja az igazságügyi együttműködést azokon a területeken, amelyeken a tagállamok megállapodtak a prioritásokban. Ilyen például a terrorizmus elleni küzdelem. Arra biztatja tehát az Európai Bizottságot, hogy folytassa szolidaritási és harmonizációs törekvéseit az Európai Igazságügyi Térség létrehozása érdekében, annak ellenére, hogy a tagállamok jogrendjei között bizonyos fokú összeférhetetlenség tapasztalható.

3.5.2

Polgári jogi ügyekben különbségek vannak ugyan a tagállamok között olyan fogalmak értelmezésében és elhatárolásában, mint a gondatlanság, a gondosság kötelezettsége vagy a gondosság kötelezettségének megsértése, ezt azonban nem szabad úgy tekinteni, mint okot arra, hogy ne folytassuk a jogszabályok közelítésére tett lépéseket, feltéve, hogy az effajta közelítés összeegyeztethető a szolidaritás és az arányosság elvével. Az Európai Bizottság ennek megvalósításában igen sikeresen halad előre, és ezt az EGSZB mindig is kifejezetten támogatta.

3.5.3

Az igazságügy szerepét illetően is jelentős eltérések létezhetnek az egyes tagállamok között, mivel néhány országban az igazságügy föderális keretek között, egységes szerkezetbe foglalt alkotmány alapján működik, más országokban viszont nem. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytassa a meglévő polgári jogi mechanizmusok megerősítésére és újak létrehozására irányuló törekvéseit, melyek célja mind a határokon átnyúló, mind pedig az országon belüli jogviták harmonizációja.

3.5.4

Bár a fenti kérdések problematikusak, ez nem akadályozza meg a tagállami büntetőjogi hivatalokat azon eltökélt szándékukban, hogy nagyon szorosan együttműködjenek a súlyos bűnözés olyan formái elleni harcban, mint például a kábítószer-kereskedelem, a szexuális kizsákmányolási célú emberkereskedelem, vagy a munkaerő-kizsákmányolási célú emberkereskedelem.

3.5.5

Számos jó példa látható a nyomozók, ügyészek és bíróság tagjai között napjainkban megvalósuló együttműködésre. Az EGSZB ösztönzi, hogy ezeknél a hivataloknál források kerüljenek elhelyezésre a közös munka előbbre vitele érdekében.

21.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/5

1.1

Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az éghajlatváltozás nagy kihívást jelent bolygónk jövője szempontjából. Az éghajlatváltozást elemző számos tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy a légkörben egyre több az üvegházhatást okozó gáz, és ez globális felmelegedéshez vezet. A légkör összetételének emberi tevékenység hatására bekövetkező változása egyre gyorsul. Az éghajlatváltozás irányában a nemzetközi kutatóközösség egyetért, de a folyamat sebességét illetően eltérő vélemények hallhatók. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport előrejelzése (IPCC, 2001) nem hagy kétséget afelől, hogy a légkör évszázadunk folyamán tovább fog módosulni, ami felgyorsítja a globális éghajlatváltozást.

1.2

Az Európai Unió és tagállamai határozottan síkraszálltak a légköri felmelegedés lassítására irányuló célkitűzések mellett. Politikáinak különböző területein az Unió – a jobb eredmény érdekében – számos változtatást vett tervbe. A klímaváltozás az egyik legnagyobb környezeti, szociális és gazdasági fenyegetés, amelynek az egész világra nézve messze ható következményei lehetnek, és az EU az ellene folytatott nemzetközi küzdelem egyik élharcosa. Az EU feladata az, hogy növelje az éghajlat védelme terén tett erőfeszítéseit, és ennek során az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményében vállalt kötelezettségeinek és a Kiotói Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően csökkentse a mezőgazdasági, erdészeti és halászati szektor üvegházhatásúgáz-kibocsátását. A jelen vélemény az EU klímaváltozással, illetve a klímaváltozás erdészetre, mezőgazdaságra és halászatra gyakorolt hatásával összefüggő intézkedési körének szélesítéséhez próbál fontos szempontokat adni. Megjegyzendő, hogy az eddigi kutatások az erdészet terén jelentősen hozzájárultak a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásának jobb megismeréséhez, a mezőgazdaság – és még inkább a halászati szektor – terén azonban kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre.

1.3

A nemzetközi közösség több egyezmény, köztük a klímavédelemről szóló Kiotói Jegyzőkönyv alapján igyekszik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását különböző politikai iránymódosítások segítségével korlátok közé szorítani. Ezen egyezmények megvalósítása azonban rendkívül nehéznek mutatkozik, ugyanis a nagy szerződő felek közül nem mindenki – így az Egyesült Államok sem – érzi kötelességének, hogy teljesítse az általánosan elismert célkitűzéseket.

1.4

A légköri felmelegedés többféle – közvetlen és közvetett – módon hat a különböző régiókra és gazdasági ágazatokra. Az összes hatás értékelése tudományos szempontból nehéz vállalkozás. Világszerte számos kutatás foglalkozik a kérdéssel, a várható éghajlatváltozásra különböző forgatókönyvek készültek. A már meglévő ismeretekből kiindulva a kutatók igyekeznek felmérni az emberi és természeti rendszerekre gyakorolt hatást. Az adott terület és a körülményekben beálló változás függvényében ez a hatás lehet káros vagy hasznos. A nemzetközi közösség és az EU elsősorban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésén fáradozik, hogy lassítsa az éghajlatváltozás folyamatát. Az éghajlatváltozás nem csak környezetpolitikai kérdés – gazdasági, társadalmi és kulturális téren is roppant nagy hatása van az egész emberiség, benne az Európai Unió fejlődésére.

1.5

Az éghajlatváltozás fékezése érdekében tett próbálkozások mellett az Európai Uniónak és a többi országnak, illetve régiónak sokkal többet kellene tennie annak érdekében, hogy az emberek és a gazdasági rendszerek alkalmazkodni tudjanak a változó körülményekhez. Ez azért fontos, mert – még ha az éghajlatváltozást hosszú távon meg is fékezzük – már a közeljövőben számítani kell olyan változásokra, amelyek nemzeti és nemzetközi szinten számos társadalmi szektorban jelentős alkalmazkodást tesznek szükségessé. Az éghajlatváltozás érezhetően befolyásolni fogja a világgazdaság irányát és fejlődését, ezért az EU is előterjesztette értékelését a gazdaság alakulásával és az energiafogyasztással kapcsolatban.

1.6

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nagy kihívás az Európai Unió számos ágazatának fenntartható fejlődése szempontjából. A következő ágazatokban mindenképpen lépéseket kell tenni: ipar, energiaipar, közlekedés, építőipar, egészségügy, idegenforgalom, biztosítás, földhasználat, biodiverzitás, a természet üdülési célokra való felhasználása, vízkészletek, halászat, erdőgazdálkodás, növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszer-termelés, vadgazdálkodás és rénszarvastartás. Ezért fontos, hogy az EU és tagállamai kidolgozzák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás stratégiáját. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság jelen saját kezdeményezésű véleménye keretében néhány kiegészítő szemponttal szeretne hozzájárulni az EU alkalmazkodási stratégiájának továbbfejlesztéséhez, különösképpen az olyan elsődleges ágazatok, mint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat vonatkozásában.

1.7

A fenyegető természeti katasztrófák – árvizek, szélviharok, jégesők –, amelyek a várható klímaváltozás eredményeként egyre gyakoribbá válnak, a mezőgazdasági, erdészeti és halászati szektorra nézve egyformán negatív következményekkel járnak majd.

2.1

Okkal várhatjuk, hogy a globális felmelegedés prognosztizált hatásai a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást különösen erősen érintik majd, és bizonyos mértékig a halászatban is érezhetők lesznek. Mivel e szektorok csekély mértékben járultak hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, a klímaváltozással kapcsolatos európai politikák kialakítása és végrehajtása során szerepüket eddig csak másodlagosnak tekintették. Az IPCC kutatásai szerint a klímaváltozás elkerülhetetlen; fontos tehát, hogy ezekre az ágazatokra a szükséges adaptációs változtatások szemszögéből tekintsünk.

2.2

Az európai agrármodell alapja, hogy a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat fenntartható módon megújítható alapanyagokat és termékeket biztosít a fogyasztók és az ipar számára. Az EU sokat fáradozott az élelmiszerek és egyéb termékek jó minősége, és a minőség megőrzése érdekében. Az elért célok és eredmények megőrzése érdekében új intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz.

2.3

Az éghajlatváltozás következményei a világ minden táján tapasztalhatók, így az EU élelmiszertermelésében, a vízhez való hozzáférésben, illetve az egészségügyben is. Az Európai Unió északi területein a felmelegedés következtében magasabb, délen viszont – a gyakoribb aszályos időszakok miatt – alacsonyabb lesz a terméshozam. A klímaváltozás sebessége és formái eltérőek lesznek majd az Unió egyes tagországaiban és régióiban, de jelenleg mindenesetre egyértelmű melegedő tendencia figyelhető meg. Az ivóvízhez és öntözővízhez való hozzáférés a déli területeken több gondot fog okozni.

2.4

Egyre gyakrabban kell számolnunk szélsőséges időjárási jelenségekkel, például viharokkal, áradásokkal, aszályos időszakokkal és tartós hőhullámokkal. Az egyre melegebb időjárási viszonyok miatt a szúnyogok és víz terjesztette betegségek fellépésének kockázata is nő. A klímaváltozás e problémák előfordulási gyakoriságát is befolyásolja majd az egyes országokban és régiókban.

2.4.1

Az Európai Unióban az élelmiszertermelés súlypontja hosszú távon észak felé tolódik. A felmelegedés következtében a fejlett és a fejlődő országok közötti jóléti különbség minden valószínűség szerint tovább fog nőni, ami kihat az élelmiszertermelésre és -forgalmazásra is. Elképzelhető, hogy az éghajlatváltozás egyes területeken élelmiszerhiányhoz és az élelmiszer körüli konfliktusokhoz vezet majd. Fontos számolni azzal a ténnyel, hogy a klímaváltozás komoly zavarokat okozhat a vízkészletekhez való hozzáférésben.

2.4.2

Az Európai Unió erre jobban fel van készülve, mivel jó az infrastruktúrája, és agrárpolitikája arra rendezkedett be, hogy az Unió egész területén fenntartsa a termelést. A változások során az EU-nak ügyelnie kell arra, hogy mindig elegendő eszköze és forrása legyen saját élelmiszer-termelésének fejlesztésére és biztosítására.

2.5

Az EU agrárpolitikája nem tartalmaz olyan világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, amelynek segítségével szembe lehetne szállni az éghajlati változások már elkerülhetetlen következményeivel. Egyes tagállamok nemzeti szinten dolgoztak (vagy éppen most dolgoznak) ki alkalmazkodási stratégiákat. Mivel például a kultúrnövények alkalmazkodóképessége általában meglehetősen jó, az európai mezőgazdaság jelenlegi helyzete nagyon kedvező abból a szempontból, hogy meg tud-e majd birkózni az éghajlatváltozással.

2.5.1

Növénynemesítéssel néhány év leforgása alatt válaszolni lehetne az éghajlatváltozás kihívásaira. Az alkalmazkodás folyamatában a genetikai sokféleség is szövetséges lehetne. A gazdasági társaságoknak a növénytermesztés és haszonállattartás terén növelniük kellene az új technológiák kifejlesztésére szánt eszközöket. Az időjárási ingadozások, illetve az állat- és növénybetegségek miatt keletkezett károk korlátozására hatékony kockázatkezelő rendszert kellene kidolgozni.

2.5.2

A kutatásokat is fokozni kell a mezőgazdasági szektorban, hogy a megváltozott ökológiai feltételekhez jobban alkalmazkodó új fajtákat fejlesszenek ki, illetve olyan fajtákat, amelyek például nitrogéntartalmú műtrágyákból kevesebbet igényelnek (a kibocsátás korlátozása). Bővíteni és fejleszteni kell a klímaváltozással foglalkozó egyetemi oktatást és az ilyen tárgyú kutatásokat – mind az alapkutatást, mind a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kutatását.

2.5.3

Elsősorban arról kell azonban gondoskodni, hogy megmaradjon az EU mezőgazdasági területeinek általános termékenysége. Új termesztéstechnológiák kifejlesztésével megakadályozható a talaj leromlása. A mezőgazdaság számára kritikus pont a jövendő vízügyi politika kialakítása – különösen azokon a területeken, ahol a vízhiány egyre nagyobb gondot jelent.

2.6

Behatóbban kell tanulmányozni az éghajlatváltozás kihatását a globális élelmiszerpiacra, mivel e piac változásai az EU termelési célkitűzéseire is visszahatnak.

2.7

Az Európai Unió számos környezetvédelmi intézkedést foganatosított a mezőgazdaságban keletkező üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Egyben törekszik arra, hogy a mezőgazdasági termelésben nagyobb szerepe legyen a bioenergia-termelésnek, mert ettől környezetvédelmi és éghajlati szempontból kedvező hatások várhatók. Az EU-nak új környezetvédelmi intézkedéseket kell kidolgoznia a mezőgazdaság területén, melyek a műtrágyák hatékonyabb felhasználását, illetve az állatállomány metánkibocsátásának lehetőleg minimálisra csökkentését, vagy a kibocsátott metán visszanyerésének elősegítését célozzák. Tehát az uniós mezőgazdasági és környezetvédelmi politika iránymódosítása kihat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jövőbeli szintjére.

2.8

Az új helyzetben a vetésterületet az eddiginél nagyobb mértékben kell nem élelmiszer-termékek előállítására kihasználni. A bioüzemanyagokat a legtöbb uniós tagállamban még mindig túlságosan ritkán alkalmazzák. Előállítását számottevően meg kell növelni, ha el akarjuk érni az unió bioüzemanyag-felhasználásának előirányzott szintjét. Az EU-nak utólagosan módosítania kellene bizonyos, az energianövények termesztését korlátozó rendelkezéseket, például a támogatható vetésterület korlátozása, illetve a parlagterületek nem élelmiszertermékek termesztésére való felhasználása vonatkozásában. A bioenergia felhasználása mellett több érv is szól: a foglalkoztatási oldal, az energiatermelés diverzifikálása, valamint a kedvező éghajlati hatás.

2.8.1

Az EU-nak lehetővé kell tennie, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben betölthesse a bioüzemanyagok termelőjének szerepét, s ezáltal az Unió közelebb kerülhessen a bioüzemanyagokról szóló irányelv céljainak eléréséhez. Át kell gondolnia bizonyos KAP-szabályok adaptálásának lehetőségét, és újra kell értékelnie a WTO Blair House Megállapodásának tartalmát, amely korlátozza az olajos magvak pihentetett földeken való, nem élelmiszer-ipari célú termesztését. Az EU-nak fel kell oldania ezt a korlátozást, mivel az olajos magvak termesztésére már nincs garantált termelési támogatás.

2.8.2

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás az élelmiszerlánc egésze során összehangolt nemzeti és EU-szintű együttműködést tesz szükségessé. Az alkalmazkodás a fogyasztó számára is nagy kihívást jelent – őt a célnak megfelelő felvilágosító és tájékoztató intézkedésekkel kell megszólítani. Az EU-nak és tagállamainak összehangolt képzési, tájékoztatási és népszerűsítő kampányt kell szerveznie, hogy a nagyközönség jobban megértse a klímaváltozás összetett folyamatait.

3.1

Az EU halászati politikája főként a halállomány ellenőrzésére és a piac szabályozására összpontosított. A vízminőség megőrzése természetesen olyan gond, amely a halászatot is érinti. Az EU halászati politikája nem tartalmaz konkrét tennivalókat az éghajlatváltozás hatásaival összefüggésben, éghajlatváltozással kapcsolatos iránymutatásaiban azonban szerepel, hogy a klímaváltozás Európa-szerte, illetve bizonyos régiókban hosszú távon hatással lesz a halászati iparra. Az EU úgy véli, hogy képes a változtatásra és arra, hogy alkalmazkodjon a jövőbeli változásokhoz. A jelenlegi ismeretek szerint a vizek éghajlatváltozás okozta felmelegedése az óceánokban valószínűleg nem jár különösebb változásokkal, a kisebb víztestekben – tavakban, folyókban – azonban jelentősebb hatása lesz. A halállományok esetében is jelentős változások várhatók, többek között a táplálékviszonyok megváltozása miatt. A melegebb vizekben idegen halfajták jelenhetnek meg, míg a honos fajok eltűnnek.

3.2

Az északi EU-országok part menti és belvizeiben nagyobb mértékű változással kell számolni. A minőségi hidegvízi halak a jelek szerint veszélyeztetetté válhatnak. Az EU északi vidékein nyilvánvalóan megfogyatkoznak majd elsősorban a gazdasági szempontból értékes halfajok, köztük a lazacfélék, míg a gazdaságilag kevésbé értékesek egyre terjednek. A különböző halfajok alkalmazkodóképessége is igen eltérő. Nyilvánvalóan alapvető tényező az éghajlatváltozás sebessége, illetve hogy ez a folyamat hogyan hat a vizekre. A klímaváltozás általános irányzata szerint a vízhőmérsékletek emelkednek; erre már tudományos bizonyítékok is vannak, például a sarki területek vagy Szibéria mocsarai esetén. Másrészről a tenger ökológiai rendszere viszonylag rugalmasan reagál az éghajlatváltozás hatásaira. Jóval nehezebb a helyzet a folyók és tavak esetében, az alkalmazkodásnak erről az oldaláról azonban jelenleg csak elenyésző kutatási eredmény áll rendelkezésre.

3.3

A hal- és víziállat-tenyésztés feltételei az éghajlatváltozás során javulhatnak. Megnő a vízmennyiség, ezáltal növekszik a parti vizek összterülete, így lehetővé válik a haltenyésztés bővítése. Az EU északi részén található vizek hőmérsékletének növekedése pedig elképzelhető, hogy kedvezőbb feltételeket teremt a halak táplálkozása szempontjából. Ugyanakkor a melegebb víz kockázatot is jelenthet a halak egészségére és minőségére nézve. A vízhőmérséklet változásainak nem csupán gazdasági, hanem természeti következményei is lesznek, mindenekelőtt a biodiverzitás csökkenése révén.

3.4

A halállományok fenntartható fejlődésének kiindulópontja a tudásban és a kutatásban keresendő. Az EU halászati politikáját gyakran nagyon nehéz volt irányítani és megvalósítani. A halászatnak komoly kihívásokra és terhelő tényezőkre kellett megoldást találnia, többek között jövedelmezőségi és dioxingondokra, illetve az ágazat szabályozására. A halászat ágazatának alkalmazkodóképességét az is javíthatná, ha sikerülne gátat vetni az ember okozta káros hatásoknak, például a vizek túltrágyázásának és a vízminőség romlásának. Az ágazatban nagy szükség van az éghajlatváltozás kutatására. A vizek ökológiai rendszere rendkívül összetett, ezért kutatása nagy kihívást jelent. Fontos, hogy az Európai Unió erre a célra további eszközöket bocsásson rendelkezésre, és kibővítse a többoldalú nemzetközi kutatást, valamint az együttműködést.

4.1

Az EU erdőállománya egyre növekszik. Az éves növedéknek csak a felét termelik ki, miközben a kiterjedt erdőtelepítési programok eredményeképpen új erdőtartalékok is képződnek. Az erdő és a fa az óceánok után a szén legfontosabb elnyelője, emellett a fa alapú termékek a nem megújuló erőforrásokból készülő termékeket is helyettesítik. Az európai erdőpolitika az egyes tagállamok kezében van, mégis láthatóan egyre inkább az EU-jog és egyéb nemzetközi egyezmények befolyása alatt áll. Az erdőkért felelős miniszterek európai konferenciája (MCPFE – Ministerial conference on the protection of Forests in Europe) meghatározta a tartamos erdőgazdálkodás kritériumait és mutatóit. Ezek képezik az erdő erőforrásai fenntartható felhasználásának alapját. Fontos, hogy a fenntartható fejlődés keretében az EU nyomatékosan támogassa ezt a folyamatot – természetesen a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával.

4.2

A szakszerű erdőgazdálkodás alapfeltétele annak, hogy az erdő alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozáshoz. Az EU legtöbb erdeje rendszeres művelés alatt áll, így ezek megőrzik magas fatermő- és életképességüket. Az erdőgazdálkodásra jellemző hosszú időbeli távlatok (15–150 éves vágásforduló) szükségessé teszik az alkalmazkodást segítő esetleges intézkedések minél előbbi bevezetését. Jelenleg az erdőfelújítási módszerekre, így többek közt a fafajok megválasztására kell különös figyelmet fordítani. Mivel a klimatikus körülmények viszonylag rövid időn belül nagy valószínűséggel jelentősen megváltoznak, Európai erdei érzékenyebbé válnak majd a rovarkárosításra. Az EU-nak az élő károsítók (például rovarok és gombák) jelentős veszélyeire való felkészülés érdekében támogatnia kell az egyes országok erdészeti hatóságai és az egyéb érintettek közötti együttműködés javítását.

4.3

Az Európai Unió területén nagyon sokféle erdő van. Az európai erdők a földrajzi fekvés függvényében a boreális, az atlanti, a kontinentális, a mediterrán, az alpesi vagy a makronéziai erdőövezetbe esnek. E területek között a biotikus tényezők tekintetében rendkívül nagy különbségek vannak. Az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás elsődleges ágazatokra vonatkozó stratégiájának kidolgozását ezért az erdőgazdálkodás terén nemzeti vagy regionális szinten kell előkészíteni. Az erdőknek fontos szerep jut Európa természetes ökoszisztémájának stabilizálásában, és fenntartásuknak döntő hatása lesz a kontinens természetes és természetszerű ökoszisztémáinak stabilitására.

4.4

Az éghajlatváltozás következtében már eddig is gyakrabban léptek fel természeti csapások, és ezek számának további növekedése várható. Az erdő tekintetében ez valószínűleg főként az erdőtüzek, viharkárok és a rovarkártevők inváziójának gyakoribb előfordulásában fog megmutatkozni. Hogy fel legyen készülve a válsághelyzetekre, az Európai Uniónak olyan intézkedéseket kellene hoznia, amelyek lehetővé teszik a gyors segélyakciókat és a megfelelő anyagi és pénzügyi segítséget. Ez utóbbit például az Unió Szolidaritási Alapján vagy ehhez hasonló eszközökön keresztül lehetne rendelkezésre bocsátani.

4.5

Tekintettel a biotikus tényezők általi szennyezéssel szembeni nagymértékű érzékenységre, az Európai Uniónak továbbra is tanácsos szigorúan ellenőriznie az EU határain kívül eső országokból behozott gömbfát és fatermékeket. Ez az intézkedés az európai erdőket hatékonyan védené a nem honos kártevőfajok, például egyes rovar- és gombafajok ellen. Az import ellenőrzése azonban nem vezethet oda, hogy indokolatlan akadályokat állítunk a nemzetközi kereskedelem elé.

4.6

Az erdőtüzek – főként az EU déli területein – már most nagy gondot jelentenek. Mivel az éghajlatváltozás hatására a helyzet várhatóan tovább romlik, fokozni kell az EU által már megkezdett munkát az erdőtüzek megelőzése, illetve megfékezése és európai kockázatkezelési tervek kidolgozása érdekében.

4.7

A tartamos erdőgazdálkodásnak köszönhetően az EU erdőpotenciálja folytonosan növekszik. A fa mint megújuló természeti erőforrás építőanyagként és energiahordozóként való forgalmazása gondoskodik a szén-dioxid hatékony megkötéséről az erdőkben és az erdei termékekben, amelyek elnyelik a szén-dioxidot, ráadásul helyettesíthetik a nem megújuló erőforrásokon alapuló nyersanyagokat. Több országban, különösen azok vidéki területein, a fa növekvő felhasználása az amúgy gyér számú munkahelyteremtő lehetőség egyike lehet. Mindez különösen érvényes a fából történő energianyerésre, amely munkaigényes, ezért gyakran helyi szinten, egyszerű fűtőrendszerekkel végzik a vállalkozók.

4.8

Az erdőgazdálkodás összetett biológiai rendszerben működik, amelynek kutatása, többek között a hosszú regenerációs idő miatt, sok időt vesz igénybe. Az infrastruktúra és a különböző logisztikai rendszerek a gazdaságos erdőgazdálkodás alapvető feltételei. Feltételezhető, hogy az éghajlatváltozás délen szárazsághoz, az északi területeken pedig a talaj nedvességtartalmának növekedéséhez vezet, ami szükségessé teszi olyan erdészeti gépek kifejlesztését, amelyek hatékonyan működnek anélkül, hogy eközben túlságosan károsítanák a talajfelszínt. Emellett be kell fektetni a biológiai jellegű alapkutatásba is. Az európai erdőgazdálkodási modell fenntartása, illetve a megváltozott éghajlati viszonyokhoz való igazítása érdekében fontos, hogy az EU ebben az ágazatban elegendő anyagi eszközt biztosítson a kutatás és fejlesztés támogatására. Tekintetbe kell venni a hetedik kutatási keretprogram előkészítése során létrejött „Forest Based Sector Technology Platform”-ot. Európa- és világszerte meg kellene könnyíteni a különböző kutatási intézmények együttműködését.

4.9

A gazdaságilag fenntartható erdőgazdálkodás elengedhetetlen az EU területén fekvő, magán- és állami tulajdonban lévő erdők szakszerű fenntartásához és egészségének megőrzéséhez. Az EU-nak az erdőgazdálkodást minden jogalkotási lépésében önálló gazdasági ágként kell tisztelnie, és – e gazdasági ág szempontjából is – mindig meg kell fontolnia a következményeket, nehogy akaratlanul is kontraproduktív jogszabályok szülessenek.

4.10

Az őshonos fafajok genetikai alapon könnyebben alkalmazkodnak a helyi éghajlati változásokhoz, ezért előnyben részesítendők – ugyanakkor érdemes megragadni az alkalmat, hogy bizonyos fajokat megpróbáljunk Európa északabbra fekvő területein megtelepíteni. Ahol a körülmények engedik, az elegyes erdőké legyen az elsőbbség.

4.11

Az éghajlati változások következtében valószínűleg tovább nőnek az ipari és a fejlődő országok közötti gazdasági különbségek. Az Európai Uniónak támogatnia kell azokat a törekvéseket, amelyek egy olyan, globálisan kötelező érvényű erdőkonvenció létrehozására irányulnak, amely – az alkalmazkodási stratégiákat magában foglalva – számos fejlődő országnak nyújtana segítséget fejlődésük irányításában. Az erdők mint világszerte jelentős erőforrások megóvása érdekében kapacitásépítésre és irányításra („governance”) van szükség. A Kiotói Jegyzőkönyv által létrehozott „tiszta fejlesztési mechanizmus” (Clean Development Mechanism, CDM) ösztönzőt jelent az EU érintett szereplői számára, hogy járuljanak hozzá a fejlődő országokban az erdőtelepítéshez, s egyben eszközt arra, hogy az EU fokozza erőfeszítéseit a fejlődő országok szén-dioxid-kvótarendszerét illetően.

4.12

A klímaváltozásnak nagy hatása van az EU egészére és a különböző közösségekre. A Közösségnek jelentősen bővítenie kell intézkedéseit az oktatás, képzés, tájékoztatás és a nyilvános viták terén, hogy a polgárok jobban megértsék, milyen komoly mértékben befolyásolja a klímaváltozás az EU erdeinek jövőjét.

4.13

Rövid távon azonban az éghajlatváltozás kedvezően is hathat az erdőgazdálkodásra. Ez különösen érvényes Európa északi területeire, ahol már most is korszerű, igen fejlett, független erdőgazdálkodási szektor létezik. A klímaváltozás hatásait az erdőgazdálkodást fejlesztő intézkedések során EU-szerte figyelembe kell venni.

4.14

A mutatkozó változások elemzésébe a parafatermelést, az erdei melléktermékeket, például az erdőben termő bogyós gyümölcsöket és gombákat, valamint a kedvező környezeti hatásokat is figyelmesen be kell vonni. Emellett manapság a modern erdőgazdálkodás és a fenntartható fejlődés szerves része a vadállomány kezelése is.

4.15

Az Európai Unió 1998-ban született erdőstratégiájában és az Európai Bizottság által jelenleg készített cselekvési tervben figyelembe kell venni az éghajlat változását, és javaslatot kell tenni a szükséges intézkedésekre, a fa mint erőforrás további mobilizálását segítendő. Az Európai Bizottság közleménye és az Európai Tanács következtetései kiemelt célként jelölték meg az erdészeti ágazat alkalmazkodását a klímaváltozáshoz. Igen lényeges, hogy e folyamat során hatékony és szoros együttműködés valósuljon meg az Európai Bizottság különböző főigazgatóságai, valamint a tagállamok és az egyéb érintettek között.

4.16

Az EU-nak a különböző nemzetközi egyezmények és erdőprogramok kidolgozásakor és elfogadásakor bizonyos teret kell hagynia a mérlegelésre, hogy például szükséghelyzetben ki lehessen termelni olyan erdőket, amelyek egészsége meggyengült, és komoly rovarkárosítás veszélyének vannak kitéve. Ez lehetővé tenné a megfelelőbb fafajokkal való gyors újraerdősítést.

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a klímaváltozás a legnagyobb próbatétel, amellyel az elkövetkező években és évtizedekben az Európai Uniónak és egész bolygónknak szembe kell néznie. Az EU-nak jelentősen fokoznia kell a klímaváltozás elleni küzdelem keretében tett erőfeszítéseit, és a különféle politikák területére következetesen kiterjedő alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához kell fognia. Az elnökséget a jövőben ellátó országoknak egyre nagyobb figyelmet kell majd szentelniük a klímaváltozási politika bővítésének, hogy az az alkalmazkodást szolgáló intézkedéseket is magában foglalja.

5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a vidéki területek ágazatai, a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat csupán kismértékben járultak hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, így e szektorokat az EU klímaváltozási politikájában figyelmen kívül hagyták. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) kutatásai szerint a klímaváltozás elkerülhetetlen, fontos tehát, hogy az EU e szektorokban az adaptációs intézkedésekhez is előkészítse a talajt.

5.3

Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen, hogy az Unió jelentősen növelje azokat a kutatási forrásokat, amelyek a klímaváltozás és az alkalmazkodási politikák elemzésére, valamint a biztonsági programok megvalósítására irányulnak. Ez különösen érvényes a természeti erőforrásokon alapuló ágazatokra.

5.4

Az EGSZB arra szólít fel, hogy az EU teljes megművelhető földterületét tartsák termelésre alkalmas állapotban. Ehhez kapcsolódóan az EU-nak fokoznia kell az élelmiszer-biztonság és az ellátás biztonsága érdekében tett erőfeszítéseit is. Az EU mezőgazdasági támogatásokkal és termeléssel kapcsolatos jövőbeli politikájának, illetve kereskedelem- és energiapolitikájának kidolgozásakor különös figyelmet kell fordítani a bizonytalansági tényezőre, amelyet a klímaváltozás ezen elsődleges iparágak szempontjából jelent.

5.5

Az EGSZB felszólítja az EU-t, hogy nemzetközi fórumok igénybevételével hívja fel a figyelmet a klímaváltozásnak az éhínség leküzdését megnehezítő hatásaira, amelyek nyilvánvaló következményekkel járnak mindenekelőtt az egyenlítői övezet fejlődő országaira nézve.

5.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem mellett arra is szükség van, hogy az EU és valamennyi tagállam hozzáfogjon az ágazatokra lebontott alkalmazkodási stratégiák elkészítéséhez. Néhány tagállamban már készültek ilyen stratégiák. Az Unió a célirányos összehangolással és a nemzetközi egyezmények támogatásával tud hozzájárulni ehhez a munkához, ami globális szinten is segítené az ilyen célú erőfeszítések fokozását.

5.7

Az EGSZB véleménye szerint fontos vizsgálni a klímaváltozásnak a vidéki ágazatokra gyakorolt „dominóhatásait”. A klímaváltozásnak ugyanis egyéb ágazatokra (ipar, energiaipar, szállítás, turizmus, egészségügy) is jelentős kihatása van, közvetett módon befolyásolva a vidéki ágazatok fejlődését és az ott jelentkező adaptációs igényeket.

5.8

Az EU és a tagállamok nemigen tudják felmérni, milyen hatással lesz a klímaváltozás a halászatra. Az ezt célzó munka szorosan összekapcsolódik azzal a kérdéssel, hogy miként alakul majd a vízkészlet-gazdálkodás. A halászati politika keretében is fel kell mérni, hogy milyen változtatásokra van szükség a szektorban ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a vízkészletekben és a halászat feltételeiben beálló változásokhoz.

5.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a fa mint erőforrás termelését és használatát fokozni kell, és hogy az erdők klímaváltozás fékezésében betöltött szerepének nagyobb súlyt kell tulajdonítani. Az a véleménye, hogy fontos az erdősítések mértékének növelése, mind az EU-ban, mind globális szinten. Ezt az EU fejlesztési politikájának is központi elemévé kell tenni.

5.10

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tegyen javaslatot széles körű, az EU-n belüli, illetve világméretű tájékoztatási és oktatási kampány indítására, melynek egyik célja a figyelem felkeltése volna a civil társadalom szereplői és a politikai döntéshozók körében. Ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy felgyorsuljon az alkalmazkodási stratégiák előkészítése, és végrehajtásuk hamarabb megkezdődjék.

21.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/10

1.1

Az alkohol és az alkoholtartalmú italok adóztatásának jelenlegi rendszere nem úgy működik, ahogy azt a fogyasztók joggal elvárhatnák a belső piactól, a tagállamok azonban még nem állapodtak meg az ezekre a termékekre kivetett jövedéki adó mértékének harmonizálásáról, azon túlmenően, hogy minimális adómértéket állapítottak meg. A kereskedelmi szakemberek szempontjából a jövedéki adó a fogyasztás országában fizetendő adó.

1.2

Az Európai Bizottság által a jelenlegi rendszer működéséről tett jelentések gyakoriságát reálisabbá kellene tenni, azaz nem szabadna öt évnél gyakrabban kérni azt.

1.3

A jelenlegi rendszerben gyakran olyan kérdések merülnek fel bizonyos termékeknek a jelenleg elfogadott struktúrákban elfoglalt helyével kapcsolatban, amelyekre nem lehet egyszerű választ adni; ez ahhoz vezethet, hogy minden tagállam saját maga keres megoldást a problémákra. Emellett a közös nómenklatúrában szereplő helyes kódokkal kapcsolatos gondok is még fennállnak. Figyelembe kellene venni az ezen termékekre vonatkozó két nagy kereskedelmi kategóriát, egyrészről a hivatásos kereskedők közötti kereskedelmet, másrészről a magánszemélyek vásárlásait. Ez utóbbiak két részre oszthatók: közvetlen vásárlásokra és távvásárlásokra; a két esetben más-más problémák merülnek fel.

1.4

Az egészségi problémák abból erednek, hogy egyes emberek túl sok alkoholt fogyasztanak, nem pedig abból, hogy milyen formában fogyasztják azt.

1.5

A magasabb jövedéki adó nem jelent megoldást a túlzott alkoholfogyasztás egyéni problémájára. Nincs döntő bizonyíték arra, hogy a magas jövedékiadó-mértékek révén hosszú távon visszaszorulna a túlzott fogyasztás. Ezért a problémák leküzdése és a közegészség javítása érdekében alapvetően oktatáson és megelőzésen alapuló egyéb intézkedéseket kell alkalmazni.

1.6

Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy az alkoholtartalmú italokat két alapkategóriába sorolja az ezekbe tartozó minden alkoholtartalmú italra vonatkozó szabványos alap alkalmazásával, amint azt alább, a 7.3. ponttól a 7.10. pontig kifejtjük. Eszerint minden alkoholtartalmú ital esetében az elkészítési mód és az egészségre gyakorolt hatás alapján meghatározott típus, valamint az alkoholtartalom alapján határozzák meg az adómértéket. A bor és egyéb erjesztéssel készült italok (a sör, az alma- és körtebor) esetében azonban más megközelítésmódot kell alkalmazni.

1.7

Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen változást nem lehet gyorsan véghezvinni, azaz a rendszert hosszú idő alatt kellene bevezetni.

2.1

Az Európai Bizottság jelentést adott ki az egész EU területén alkalmazott, az alkoholra és az alkoholtartalmú italokra minimális adómértékeket megállapító rendszer működéséről (1). Ez a jelenlegi rendszer, valamint a belső piac működésének összefüggéseit elemzi. Arra a következtetésre jut, hogy a tagállamokban alkalmazott jövedékiadó-mértékek szorosabb összetartása csökkenthetné a csalásokat és a verseny torzítását.

2.2

Megjegyzi azonban, hogy a tagállamoknak a minimális mértékek megfelelő szintjéről alkotott nézetei jelentősen eltérnek (2), és – mivel ebben a kérdésben egyhangú határozathozatal szükséges – széles körű, a kérdés minden szempontjára kiterjedő vitát szándékozik indítani. Az adószerkezetről szóló irányelv rendelkezéseit (3) is jobban meg kell fontolni, ezek is a vita részét képezik majd. Az EGSZB ezzel járul hozzá a munkához.

3.1

Az Európai Bizottság jelentése igen hasznos helyzetelemzést nyújt, számos adattal támasztja alá azt, hogy változtatásokra van szükség, ha azt akarjuk, hogy a belső piac hatékonyabban szolgálja az európai fogyasztók érdekeit, átláthatóbb legyen az alkoholtartalmú italok előállításában érdekeltek számára, kevésbé torzítsa a versenyt és hatékonyan közreműködjön a csalással és a csempészettel kapcsolatos, jelenleg fennálló problémák csökkentésében.

3.2

Arról is szolgáltat adatokat, hogy mennyire fontos az alkoholtartalmú italok jövedéki adójából származó bevétel a tagállamok számára (4), és hogy ezek milyen mértékben térnek el (5).

3.3

Minden tagállam saját adópolitikával rendelkezik, és jelenleg nem mutatnak hajlandóságot azok összehangolására. Ezzel magyarázható, hogy az Európai Bizottság erőfeszítései ellenére nem tudott az irányelvben megkövetelt rendszerességgel beszámolni a jelenlegi rendszer működéséről. Reálisabb elvárásokat kellene támasztani a jelentéstétel gyakoriságát illetően, lehetne például ötévente egyszer.

3.4

Az ilyen jellegű politikák megtervezésekor a tagállamok figyelembe veszik a korábbi tapasztalatokat, a közegészséget, az idevonatkozó kutatási eredményeket és a lakosság kultúráját és életmódját. Az adózás olyan terület, amely esetében a módosításokhoz egyhangú határozathozatal szükséges, így bármiféle lényegi változtatás elfogadása hosszú időt vesz igénybe.

3.5

Érdemes szem előtt tartani, hogy a kérdéses jövedéki adók (6) alkoholtartalmú italokra vonatkoznak, viszont a bennük található alkohol fajtájától függően eltérő mértékben alkalmazzák őket.

4.1

Az adók okozta versenytorzulás (7) és a kereskedelem eltérítése – ha csak a belső piac elveit nézzük – nem felel meg a belső piac szabályainak; mégis mindkettő jelen van az EU szeszesitalpiacán.

4.2

Másrészt a belső piac lehetőséget ad arra, hogy a fogyasztók másik tagállamban vásároljanak alkoholt. Az EGSZB támogatta azt a közelmúltban tett javaslatot, mely szerint ezeket az előnyöket fokozni és ésszerűsíteni kell azáltal, hogy lehetővé tesszük az alkoholtartalmú italok távvásárlását, mivel az kedvező az áruk szabad mozgása szempontjából.

4.3

A legtöbb tagállam azonban kezdi felismerni, hogy több eszközzel kell harcolnia a csempészet és a csalás ellen, amelyek elsősorban az eltérő jövedékiadó- (és ÁFA)-kulcsok alkalmazásából erednek. Ez a fajta illegális tevékenység komoly problémát jelent az EU számára, és a leggyakrabban azokat a tagállamokat érinti közvetlenül, amelyek saját elhatározásukból a legmagasabb adót vetik ki az alkoholra.

4.4

A bővítés hatása (ha egyáltalán hatással van erre a területre) még nem egyértelmű. Mivel rájuk is ugyanazok az irányelvek érvényesek, és mivel számos „új” tagállamnak növelnie kellett a csatlakozás előtt alkalmazott adómértékeit, elvileg ezekben az országokban sem születhetnek jelentősen eltérő eredmények.

5.1

1992-ben a tagállamok egyetlen lépést voltak hajlandók megtenni az egységesítés irányába: az alkoholtartalmú italok minden egyes kategóriájára „minimális adómértékeket” állapítottak meg, amelyek a következők:

5.2

Bármely tagállam bármikor megállapíthat a minimálisnál magasabb jövedékiadó-mértéket. Ezért a bevételek szempontjából nem létfontosságú, ha a jelenlegi minimális adómértéket nem emelik meg. Egyes tagállamok kénytelenek voltak megemelni az alkohol jövedéki adójának mértékét, miközben mások csökkentették azt (9), ezáltal szorosabb közeledés történt, és a belső piacon visszaesett a (legális) határokon átnyúló vásárlás és az (illegális) csalás és alkoholcsempészet. A tervezet csupán közelíti a jövedékiadó-mértékeket a minimális adómértékekhez, de nem vezet valódi harmonizációhoz, mivel a tagállamok továbbra is maguk állapítják meg saját minimális adómértéküket.

6.1

Jelenleg öt tagállam (10) állítja azt, hogy adópolitikájuk kialakításakor közegészségügyi szempontok is szerepet játszanak. A Gazdasági és Pénzügyi Tanács nemrégiben tartott ülésén, ahol a jelen vélemény tárgyát megvitatták (11), azonban megállapították, hogy a tagállamok döntő többsége úgy véli, egészségügyi és szociális kérdéseknek nincs igazán helye a jövedékiadó-mértékek megállapításában (12).

6.2

Az alkoholfogyasztás az Unió felnőtt lakosságának nagy része számára a normális életvitel részét képezi. Ezek jelentős többsége felelős alkoholfogyasztási szokásokkal rendelkezik. A mérsékelt fogyasztásnak egyes csoportok esetében jótékony hatásai lehetnek az egészségre nézve. A túlzott alkoholfogyasztás azonban súlyos problémákat okozhat, és gyakran okoz is. Nem csak az érintettek egészségére káros, hanem súlyos társadalmi problémákat is okoz, amelyeknek kedvezőtlen gazdasági hatásaik is lehetnek. Különös aggodalomra ad okot a fiatalabbak körében tapasztalható túlzott alkoholfogyasztás (13). Gondoskodni kell a táplálkozási szokásokról és az alkoholról szóló ismeretek oktatásáról (14). Nem a mérsékelt, hanem a túlzott alkoholfogyasztásra kell megoldást találni, és általánosságban gondoskodni kell a táplálkozással kapcsolatos átfogó ismeretek oktatásáról.

6.3

E tekintetben az a kérdés, hogy magasabb adómértékek alkalmazása (és ebből adódóan a magasabb árak, hiszen sok alkoholtartalmú ital árában az adótartalom meghaladja a termék árát) megoldást jelenthet-e a túlzott fogyasztásra.

6.4

Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű bizonyítékokkal megalapozott választ adni. Az áremelés általánosságban befolyásolhatja a fogyasztást, arra azonban nincs megbízható bizonyíték, hogy a túlzott fogyasztókra is vonatkozik-e a csökkenés. Bizonyított tény, hogy ha egy bizonyos fajta alkoholtartalmú italra más termékekhez képest kivételesen magas adót kell fizetni, fogyasztása csökken, mivel a fogyasztók másik (alacsonyabban adózó, azaz olcsóbb) terméket választanak. Következésképpen a magas ár önmagában nem jelent megoldást a túlzott alkoholfogyasztás problémájára.

6.5

Ezzel szemben azonban nem könnyű megállapítani, hogy egy jelentős adócsökkentés hirtelen jött hatása valószínűsíthetően csak rövid távon lesz-e nem várt hatással a fogyasztásra; a jelek szerint a jelentős csökkentéseket fokozatosan kell végrehajtani.

6.6

A túlzott fogyasztással az elsősorban a túlzott fogyasztókat megcélzó oktatási, tájékoztatási és képzési programok segítségével lehet a leghatékonyabban szembeszállni. Az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie ezt, amikor a közegészségügyi politikára vonatkozó javaslatokat tesz (15).

7.1

A jelenlegi helyzet ismeretében arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenleg működő, az idők során kifejlődött rendszer nem kielégítő az egységes piac kontextusában. Miközben a belső piac számos területen kiválóan működik, az alkoholtartalmú italok területén még mindig problémát okoz a kereskedelem eltérítése és az adók okozta versenytorzulás. Továbbá a tagállamok által tett egyre komolyabb erőfeszítések ellenére semmi jele annak, hogy sikerülne jelentős mértékben visszaszorítani a csalás és a csempészet formájában jelentkező törvénytelenségeket.

7.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a magasabb fokú konvergencia hozzájárulna a csalások és a versenytorzulás visszaszorításához. Ezenfelül, bár megállapodtak abban, hogy a jelenlegi minimális kulcsokat az infláció mértékével megegyezően növelni fogják, a többi problémakör esetében nem tudtak egyezségre jutni (lásd a 3. lábjegyzetet). Az Európai Bizottságot azonban semmi nem gátolja meg abban, hogy javasolja a tagállamoknak, hogy módosítsák a fennálló struktúrákat és jövedékiadó-rendszert.

7.3

A tagállamok közvetlen és közvetett adóztatásai között jelenleg fennálló jelentős eltérések ismeretében nem reális azt várni, hogy egy merőben új rendszert egy csapásra be lehet vezetni; itt az ideje azonban egy olyan új rendszert javasolni, amelyet hosszú idő alatt, fokozatosan vezethetnének be.

7.4

Azzal kell kezdeni, hogy elismerjük: a termék az alapján adóköteles, hogy az erjesztéssel vagy a lepárlással készült italok csoportjába tartozik-e. Erjesztett italok alatt a természetes, mezőgazdasági eredetű és fogyasztási célú, kizárólag szőlő, gabonafélék, húsos, illetve bogyós gyümölcsök erjesztése révén készített italokat értjük. Párlatok vagy szeszes italok alatt pedig a lepárlással készül italokat, ezek egymás közötti vagy más folyadékokkal való keverékeit, valamint alkoholtartalomtól függetlenül bármilyen italt, amelyek elkészítését semmiféle konkrét rendelkezés nem szabályozza.

7.5

Különösen a bor KPSZ-ének (16) következményeit kellene alaposan megvizsgálni. Az EU bortermelésének már most is komoly kihívásokkal kell szembenéznie (több tagállamban például csökken a fogyasztás, és az importált boroknak egyre nagyobb a piaci részesedése). Egyéb kategóriába tartozó alkoholtartalmú italok esetében is hasonló nehézségek merülnek fel.

7.5.1

Az előző bekezdésben foglaltak kiegészítéseként fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a bortermelés a mezőgazdasági termelő fontos kiegészítő tevékenysége. A szőlészek nagy része a szövetkezetek vagy a nagykereskedők részére szállított mennyiségtől függetlenül a saját családja szükségleteit kielégítő bormennyiséget termel, az esetleg fennmaradó mennyiséget pedig a környezetében élő magánszemélyek szűk köre számára értékesíti. A Tanács 92/83/EGK irányelvének 10. cikke alapján a tagállamok már mentesíthetik a jövedéki adó alól a magánszemélyek által előállított és az előállító, annak családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott bort, feltéve, hogy eladásra nem kerül sor (17). Hasonlóképpen, a Tanács 92/12/EGK irányelve lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mentesítsék a kisüzemi bortermelőket a szállításra és ellenőrzésre vonatkozó követelmények alól (18). Ha a tagállamok nem alkalmazzák ezeket az engedélyezett mentességeket, az a felemelkedő harmadik országok versenyétől egyébként is sújtott szőlészet számára újabb gazdasági terheket jelenthet. A bort így indokoltan ki lehetne zárni a következő fejtegetésekből.

7.6

Ezért azt javasoljuk, hogy az Európai Bizottság állapítson meg az alkoholtartalmú italokra minimális adómértéket mindkét kategóriára, azaz egyet az erjesztéssel, egyet pedig a lepárlással készült italokra vonatkozólag. Emellett azt javasoljuk, hogy mindkét kategórián belül az alkoholtartalom alapján is minden egyes ital különböző mértékben adózzon; ugyanannyi mennyiségű termékre például négyszer annyi adót kellene fizetni 40 % vol (19) esetében, mint ugyanannyi 10 % vol termék esetében.

7.7

Az erjesztéssel készült italok esetében felmerül egy egyedi, az alkoholtartalmú italok többi fajtáját nem érintő probléma. Az erjesztéssel készült italok alkoholtartalma számos, alapanyagukat és elkészítési módjukat befolyásoló tényező függvényében módosulhat (és módosul is). Ezért ezen italok esetében valamivel rugalmasabb megközelítésre van szükség; alkoholtartalmuk alapján sávokba lehetne sorolni mindegyiket annak érdekében, hogy ne nehezítsük meg feleslegesen a bortermelők és -kereskedők dolgát.

7.8

Ez a rendszer fenntartaná a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy nullakulcsos adót vessenek ki a borra vagy egyéb erjesztéssel készült italokra, és hogy ezt az erjesztéssel készült italok egész kategóriájára alkalmazzák.

7.9

Ezáltal ténylegesen egyszerűbbé válna az alkohol adóztatása, bár a csalás lehetősége mindaddig nem fog csökkenni, amíg a tagállamok igen eltérő adómértékeket állapítanak meg.

7.10

Ebben a rendszerben nem kellene beleerőltetni az egyre nagyobb számú új terméket egy olyan struktúrába, amelybe nem illenek bele; egyszerűen, kizárólag alkoholtartalmuk (vol) alapján adóznának.

7.11

Ezenfelül a jövedéki rendszer kiterjedtebb lenne, nem lennének jelentős torzulások, és a közös nómenklatúrával (KN) kapcsolatos problémák is megoldódnának.

7.12

Az alkohol és az egészség kapcsolata, mint már említettük, némi aggodalomra ad okot; az olyan rendszerben azonban, amely minden alkoholra egységes alapú adót állapít meg, azok fizetnék a legtöbb adót, akik a legmagasabb alkoholtartalmú italokat fogyasztják attól függően, hogy azok kizárólag erjesztéssel vagy lepárlással készültek-e. Ez segítene megérteni, hogy egészségügyi szempontból – figyelembe véve a mérsékelt fogyasztás kedvező hatásait a túlzott fogyasztás által okozott károkkal szemben – elsősorban a fogyasztási normák számítanak.

21.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/16

1.1

Az EGSZB csodálkozását és aggodalmát fejezi ki egy ilyen jellegű jogalkotási javaslat láttán, mivel annak tartalma aránytalan, és az alapvető jogokra is hatással van.

1.2

A javaslat nem megfelelően és több szempontból támadható módon kezeli az emberi jogokat, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogot.

1.3

Fennáll annak a veszélye, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak bizalma megrendül, és csökken az IKT használatára való hajlandóságuk. A fogyasztók bizalmának elvesztése magában hordozza annak kockázatát, hogy hosszú távon lassul az információs társadalom jövőbeli fejlődése, és ezáltal veszélybe kerülhet a lisszaboni stratégia is.

1.4

Az EGSZB kétli, hogy a javaslat teljes egészében megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek, mivel hiányoznak belőle azok az érvek, amelyek alátámasztják, hogy egy adott közösségi célkitűzés uniós szinten könnyebben megvalósítható.

1.5

A javaslatban szereplő, a szóban forgó adatok tárolását és átadását szabályozó előírások betartása miatt a szolgáltatókra háruló többletköltségeket olyan tehernek kellene tekinteni, amelynek viselését a szolgáltatóknak már a piacon való részvétel puszta tényéből kifolyólag vállalniuk kell az állami költségvetés – és végső soron a polgárok – terhelése nélkül.

1.6

A fent említettek alapján, és mivel az EGSZB úgy véli, hogy az sem az összes alapjogot, sem pedig az adatokhoz való hozzáférésre, azok használatára és cseréjére vonatkozó szabályokat nem tartja tiszteletben, a javaslat részletes felülvizsgálatra szorul.

2.1.1

Jelenleg több közösségi rendelkezés is szabályozza a szolgáltatók kötelezettségeit. Ebben az esetben az 1995. október 24-i 95/46/EK irányelv (1) 1. cikkének hatálya alá tartozó és a 2. cikk a) pontjához kapcsolódó adatokról van szó. Ez az irányelv a személyes adatok feldolgozását illetően a természetes személyek magánélete védelmének biztosítását célozva a tagállamok általános kötelezettségeiről szól.

2.1.2

A 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelv (2) kifejezetten a személyes adatok kezelését és a magánélet védelmét szabályozza az elektronikus hírközlési szektorban, az erre tett javaslatról az EGSZB annak idején véleményt (3) készített.

2.1.3

Mindkét irányelv legfőbb alapelve az, hogy a tárolt adatokat azonnal törölni kell, amint megőrzésüket már semmi sem indokolja. A 2002/58/EK irányelv garantálja, hogy a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatóknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket az általuk nyújtott szolgáltatások biztonságának fenntartása érdekében, a tagállamoknak pedig biztosítaniuk kell az elektronikus hírközlés titkosságát, azaz a felhasználókon kívül mindenkinek meg kell tiltani a beszélgetések hallgatását, felvétel készítését és annak tárolását, kivéve a szolgáltatókat számlázási céllal és csak a feltétlenül szükséges ideig. A forgalmi és helymeghatározó adatok feldolgozása kizárólag névtelenül és az érintettek hozzájárulásával történhet.

2.1.4

A 2002/58/EK irányelv 15. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ha bűnüldözési célból szükségesnek, arányosnak és megfelelőnek tekinthető, kivételes esetben megőrizhetik az adatokat. A hírközlési ágazatbeli adatvédelemről szóló irányelvről folytatott tárgyalások során a tagállamok nem tudtak egyezségre jutni az adatok megőrzésének időtartamát illetően, ezért végül nem jelöltek meg pontos időtartamot.

2.1.5

2004. március 25-én az Európai Tanács fontolóra vette annak lehetőségét, hogy szabályokat alkosson az elektronikus hírközlési szolgáltatók által generált adatok megőrzését illetően. Ezt követően négy tagállam (Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság és Svédország) a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásával vagy nyilvános hírközlési hálózatokon tárolt adatok bűnözéssel, bűncselekményekkel, többek között a terrorizmussal kapcsolatos megelőzés, nyomozás, felderítés és bűnüldözés céljából történő átadásával kapcsolatban az adatok feldolgozásáról és tárolásáról szóló tanácsi kerethatározat elfogadását célzó kezdeményezéstervezetet készített.

2.1.6

Ezt a javaslatot az Európai Parlament elutasította, mivel kétségei voltak annak jogalapja, a rendelkezés arányossága, valamint amiatt, hogy az esetleg sértheti az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény (4) 8. cikkét.

2.2.1

Az Európai Bizottság az EK-Szerződés 95. cikkét alapul véve javaslatot készített európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása keretében feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról.

2.2.2

A tagállami jogszabályokat harmonizáló olyan szabályozó eszközről van szó, amely bizonyos bűncselekmények (különösen a terrorizmus és a szervezett bűnözés) megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése érdekében a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit az adatok feldolgozására és megőrzésére kötelezi (1. cikk (1) bekezdés).

2.2.3

A javaslat utal a közlés forrásaként és címzettjeként megjelenő természetes és jogi személyek forgalmi és helymeghatározó adataira, a közlés tartalmára azonban nem vonatkozik (1. cikk (2) bekezdés).

2.2.4

A javaslat ezért kötelezné a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy az ilyen szolgáltatások üzemeltetői őrizzék meg a szóban forgó adatokat, és továbbítsák azokat az illetékes nemzeti bűnmegelőzési és bűnüldözési hatóságok számára a javaslat célkitűzései szerint (3. cikk).

2.2.5

A javaslat emellett meghatározza a megőrzendő adatok, nevezetesen a közlés forrásának és címzettjének azonosítására, a közlés időpontjára és időtartamára, típusára, a felhasználók helyének meghatározására stb. vonatkozó adatok kategóriáit. (4. cikk és a melléklet).

2.2.6

Azt is előírja, hogy az adatokat (helyhez kötött vagy mobil) telefonos közlés esetén egy évig, interneten keresztül történő közlés esetén pedig hat hónapig kell megőrizni (7. cikk).

2.2.7

Ugyanakkor megköveteli, hogy az üzemeltetők által megőrzött adatokat kérelemre továbbítsák az illetékes nemzeti hatóságoknak (8. cikk), valamint azt, hogy a tagállamok bizonyos idevonatkozó statisztikákat évente eljuttassanak az Európai Bizottság részére (9. cikk).

2.2.8

Végül előírja, hogy a tagállamok térítsék meg a hírközlési szolgáltatások nyújtóinak azon többletköltségeiket, melyek a szóban forgó adatok megőrzése és továbbítása következtében felmerültek (10. cikk).

2.3.1

Az EGSZB csodálkozását és aggodalmát fejezi ki egy ilyen jellegű jogalkotási javaslat láttán, mivel annak tartalma aránytalan, és az alapvető jogokra is hatással van.

2.3.2

Javaslatában az Európai Bizottság a közbiztonságra vonatkozó, hatályos tagállami intézkedéseket „hasonló hatású intézkedésekként” kezeli (akadályokat jelentenek az elektronikus hírközlés belső piaca számára), amelyeket az EK-Szerződés 14. cikkével összhangban el kell törölni.

2.3.3

A javaslatnak igen jelentős következményei lesznek az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak egészére nézve. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak bizalma megrendül, és csökken általában az IKT használatára és az arra való hajlandóságuk, hogy új elektronikus szolgáltatásokat kezdjenek használni. A fogyasztók bizalmának elvesztése magában hordozza annak kockázatát, hogy hosszú távon lassul az információs társadalom jövőbeli fejlődése, és ezáltal veszélybe kerülhet a lisszaboni stratégia is.

2.3.4

A javaslat nehezen érthető módon kezeli az alapvető jogokat, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogot. Az Európai Bizottság két paramétert is alkalmaz a jogszerűség lemérésére, és egy sajátságos vizsgálat elvégzése után leszögezi, hogy a javaslat nem sérti az alapvető jogokat.

2.3.5

Először is a 15. cikk (1) bekezdését alkalmazza, amely bár szerepel a 2002/58/EK irányelvben, szinte szó szerint megegyezik a politikai és polgári jogok nemzetközi egyezségokmánya (4. és 12. cikk) és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény (9., 10. és 11. cikk) rendelkezéseivel. Ezeket már bőségesen és kimerítően értelmezték az illetékes szervek és hatóságok, ezért nem helyes, hogy az Európai Bizottság megpróbálja újra értelmezni azokat.

2.3.6

Másodszor az említett jogszerűségi vizsgálat egy olyan normatív eszköz – az alapjogi charta – rendelkezésire is támaszkodik, amely bár a lehető legszélesebb körű európai konszenzust élvezi, még nem lépett életbe, ezért nem is lehet rá hivatkozni mint hatályos jogi eszközre.

2.3.7

Érthetetlen módon további, még komolyabb hiányosságokat fedezünk fel a vizsgálatban: az Európai Bizottság csak a charta (a magán- és a családi életre tiszteletben tartására vonatkozó) 7. és a (személyes adatok védelmére vonatkozó) 8. cikkére utal, más rendelkezéseket – például a 36.-at (az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférésről), a 38.-at (a fogyasztók védelméről), a 47.-et (a hatékony jogorvoslathoz való jogról), illetve a 48.-at (az ártatlanság vélelméről) – pedig figyelmen kívül hagy.

2.3.8

Az Európai Bizottságnak ezért át kellene gondolnia a kérdést, és óvatosabban, az alapjogok szigorú tiszteletben tartásával kellene eljárnia annak elkerülése érdekében, hogy a későbbiekben a tagállamok alkotmánybíróságai alkotmányellenesnek nyilvánítsák (5) az általa javasolt előírásokat.

2.3.9

Ami a szubszidiaritás elvének betartását illeti, meglepő, hogy az Európai Bizottság, arra hivatkozván, hogy a mindezidáig sem a Tanács, sem a Parlament nem tudott megegyezni a szóban forgó probléma megoldásának keretéről, közösségi szintű fellépést sürget a belső piac területén, amely kiindulási alapként szolgálna saját rendelkezései számára.

2.3.10

Ez az érvelés logikus volna, ha a biztonsági problémák összevethetők lennének azokkal, amelyek a belső piac működését érintik (például a szigorúan kereskedelmi jellegű, az adózással vagy a munkaüggyel kapcsolatos problémák); ha a rendelkezéseket (a szerződésekben vagy a másodlagos joganyagban lefektetett) záros határidőn belül kellene elfogadni, illetve ha ezzel kapcsolatban lehetséges és szükséges volna egységes jogi térség létrehozása.

2.3.11

A szerződésekben foglalt olyan fogalmakkal ellentétben azonban, mint a közrend és a közbiztonság, az állam biztonsága nem élvez védelmet a közösségi jogban, ezért kivételes védelmi intézkedések meghozatala esetén a tagállamok nem hivatkozhatnak rá.

2.3.12

A szerződésekben idevonatkozólag sem világos intézkedési alapot, sem pedig az intézkedést sürgető határidőt nem találunk. Végül a tagállamok biztonságát fenyegető veszélyeket nem lehet olyan harmonizációs eszközzel lefedni, amely a különböző helyzeteket azonos módon (és nem közösen) kívánja kezelni.

2.3.13

Az arányosság elvét illetően köztudott, hogy az alapjogokat korlátozó bármiféle rendelkezés elfogadásához törvény szerint szükség van a nemzeti parlamentek hozzájárulására, valamint („ex ante vagy ex post”) a jogalkotási jellegű bírói kontroll garanciájára. Nehéz elképzelni, hogy az elektronikus távközlési szolgáltatások nyújtását érintő, az egész belső piacon meglévő bizonyos „láthatatlan korlátok” eltűnése gyökeres változásokat eredményezhetne az alapjogokat garantáló nemzeti jogszabályokban és az azok védelmét biztosító nemzeti rendszerekben.

2.3.14

Az EGSZB ezért kétli, hogy a javaslat teljes egészében megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek, mivel hiányoznak belőle azok az érvek, amelyek alátámasztják, hogy egy adott közösségi célkitűzés uniós szinten könnyebben megvalósítható.

2.3.15

Másrészt meglepetését fejezi ki afelett, hogy az Európai Bizottság a javaslatban csak a távközlési szolgáltatások üzemeltetőinek „szükségleteit” és „törvény szerinti jogait” említi meg, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a fogyasztókat, és megfeledkezve arról, hogy a Közösség tevékenysége magában foglalja „a fogyasztóvédelem erősítéséhez való hozzájárulást” (az EK-Szerződés 3. cikkének t) pontja), biztosítva „a fogyasztóvédelem magas szintjét” és hozzájárulva a fogyasztók „gazdasági érdekeinek védelméhez” (az EK-Szerződés 153. cikke).

2.4.1

A javaslat az EK-Szerződés 95. cikkének (1) bekezdésén alapul. Ezért ajánlatos volna, ha a bűnügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés pillérére gyakorolt lehetséges hatását is fontolóra vennék. Harmadik országbeli elektronikus távközlési szolgáltatók esetében ez azt jelentené, hogy nemzetbiztonsági okokból ezeknek az államoknak „ad hoc” megállapodást kellene kötniük a tagállamokkal a szolgáltatásnyújtás kölcsönös feltételeiről.

2.4.2

A javaslatnak az új rendelkezésekről szóló részében, konkrétan az 1. cikkben úgy tűnik, az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy bár a javasolt irányelv alkalmazási körébe tartozó adatok látszólag „semlegesek” (a közlés forrásának és címzettjének azonosítására, a közlés időtartamára, a helymeghatározásra, a gyakoriságra stb. vonatkoznak), ezek olyan elemek, amelyek az emberek magánéletébe való beavatkozást jelentenek, és gyakran egyéb jogokat is sérthetnek, például szakmai titkot vagy az egyént megillető jogi segítségnyújtáshoz való jogot.

2.4.3

Az európai közrendnek az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény által megteremtett, valamint a tagállamok alkotmányos hagyományaiból táplálkozó jelenlegi felfogásában a magánélethez való jog nemcsak passzív formában jelenik meg, hanem – bár kevésbé erőteljesen – aktív megközelítése is van.

2.4.4

Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyeknek, akár uniós polgárok, akár nem, joguk van tudni, hogy ki, milyen céllal és milyen gyakorisággal avatkozik bele kommunikációikba, valamint joguk van ahhoz, hogy hozzáférjenek az ilyen tevékenységhez felhasznált nyilvános vagy magán adatbázisokhoz (6).

2.4.5

A javaslat érinti az alapvető jogokat, konkrétan az emberi jogok európai egyezményének 8. cikkét, és jelentős hatást gyakorolhat a polgári szabadságjogokra és az alapjogokra, ezért az EGSZB úgy ítéli meg, hogy mint minden szabály alóli kivétel esetében, csupán olyan feltételeket szabhat, amelyek a lehető legkisebb mértékben befolyásolják az említett jogokat.

2.4.6

A megőrzendő adatok kategóriái a 4. cikkben és a mellékletben kerülnek felsorolásra, tehát „előzetes listáról” van szó, amelyet a „komitológiai” eljárás folyamán felül lehet vizsgálni. Az EGSZB azonban nem tartja megfelelőnek, hogy egy alapjog érdekében a Parlament nem jár közben a megőrzendő adatok kategóriáinak kibővítéséért, és így a semleges, technikai előírások végrehajtásánál alkalmazott módszertant követ, amely meglehetősen távol áll a javaslat tárgyát képező adatmegőrzési előírások jellegétől.

2.4.7

A megőrzendő adatok mennyisége túlzottnak tűnik ahhoz, hogy abból hasznos információkat lehessen szerezni egy nyomozás számára, ezért korlátozni kellene a tárolandó adatok számát. Ennek a számnak tükröznie kell a javaslat céljának elérését szolgáló szükségleteket, és biztosítania kell, hogy az adatokhoz kizárólag bírósági engedéllyel lehessen hozzáférni. A javaslatban leírt egyik cél, azaz bizonyos bűncselekmények „megelőzése” így nehezen érthető, bár a forgalmi adatok megőrzése valóban hasznosnak bizonyulhat egy nyomozás során, valamint a javaslatban említett egyéb célok eléréséhez.

2.4.8

A megőrzési időszak túlságosan hosszú, mivel az Európai Bizottság nem igazolja, hogy a tárolás valóban szükséges-e ennyi ideig. Az EGSZB úgy véli, hogy erre megközelítőleg és egységesen hat hónapot kellene kiszabni a megfelelő biztonsági és titoktartási intézkedések mellett.

2.4.9

Nem tiltja előírás a szolgáltatóknak és egyéb érdekelteknek a tárolt adatokhoz való hozzáférését, pedig ki kellene kötni, hogy a szóban forgó adatokhoz kizárólag különleges esetben és bírósági ellenőrzés mellett lehet hozzáférni. Sajnálatos módon a javaslat nem szabályozza a tárolt adatok védelmének módját a kötelező megőrzési időszakok alatt.

2.4.10

Az, hogy a javaslat az adatok továbbításával kapcsolatban csak „illetékes nemzeti hatóságokat” említ, túl általános. Pontosan meg kellene határozni, hogy a megőrzött adatokat kizárólag azon „hatóságok” részére lehet átadni, amelyek biztosítják az adatok minőségét, titkosságát és biztonságát. Az EGSZB úgy véli, hogy a javaslatban szerepel néhány fogalom, mint az előzőleg említett is, amelyeket definiálni kellene annak érdekében, hogy elkerüljük azok eltérő értelmezését.

2.4.11

Meglepőnek tartja, hogy a javaslat 10. cikke rendelkezik a szolgáltatók adattárolási és -továbbítási kötelezettségeinek teljesítéséből adódó úgynevezett „többletköltségekről”, amelyeket az Európai Bizottság szerint az állami költségvetésből kellene megtéríteni, mivel a javaslat 13. preambulumbekezdése értelmében „a közbiztonságban jelentkező előnyök a társadalom egészére kihatnak”.

2.4.12

Ebben az EGSZB egyáltalán nem ért egyet az Európai Bizottsággal, és úgy véli, hogy ez a kijelentés legalábbis pontatlan, mivel minden tagállam szabadon állapítja meg az említett költségek megtérítésének mértékét és módját, saját kritériumai alapján, a társadalom szükségleteit és biztonságát figyelembe véve, bár amint (az (5) preambulumbekezdésben) az Európai Bizottság is elismeri, számos tagállam még nem fogadott el idevonatkozó jogszabályokat.

2.4.13

Az Európai Bizottság kikötése a következő kérdéseket veti fel:

2.4.14

Mindezek ismeretében és az irányelvjavaslat sikere érdekében ezeket a többletköltségeket olyan teherként kellene tekinteni, amelyet a szolgáltatóknak már a piacon való részvétel puszta tényéből kifolyólag vállalniuk kell az állami költségvetés – és végső soron a polgárok – terhelése nélkül. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a többletköltségek visszatérítésére vonatkozó javaslat nem állja meg a helyét, és ezért el kellene hagyni.

2.4.15

A fent említettek alapján az Európai Bizottságnak mint a szerződések és azok legfontosabb alapelvei őrének az EUSz. 6. cikkének (1) (7) és (2) (8) bekezdését szem előtt tartva részletesen felül kellene vizsgálnia a javaslatot, amely az EGSZB megítélése szerint sem az összes alapjogot, sem pedig az adatokhoz való hozzáférésre, azok használatára és cseréjére vonatkozó szabályokat nem tartja tiszteletben.

21.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/22

1.1

2003. október végén az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (KKEM) létrehozásáról szóló 302/93/EGK rendelet újrafogalmazására.

Jogalapnak az EK-Szerződés 308. cikkét választották.

1.2

A Tanácsban folytatott tárgyalások eredményeképpen a javaslat jogalapját az EKSz 152. cikkére módosították, így most a javaslatról együttdöntési eljárással, az Európai Parlament részvételével kell határozatot hozni. A Tanácsban folytatott megbeszélések alapján a rendeletjavaslaton utólag kisebb javításokat is végeztek, ezeket 2005 augusztusában terjesztették elő.

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2004 októberében foglalt állást az első javaslattal kapcsolatban (1). Az ott leírt alapvető észrevételek jelen véleményre is érvényesek. Az EGSZB mindenekelőtt azt szeretné elérni, hogy a civil társadalomnak a kábítószer és a kábítószerfüggőség témakörével foglalkozó szervezetei részt vehessenek a KKEM munkájában.

2.2

Az EGSZB üdvözli a javaslat jogalapjának módosítását. Az együttműködés az Európai Parlamenttel ez esetben természetesnek tűnik, és nem utolsósorban a polgárok számára szavatolja a KKEM átláthatóságát. Az új javaslat felértékeli a Parlament szerepét (2); például lehetővé teszi, hogy a Parlament két, a kábítószerek területén különleges szaktudással rendelkező független szakértőt hívjon meg az igazgatótanácsba. Az EGSZB nyomatékosan javasolja, hogy a két független szakértő a kábítószer kérdéskörével foglalkozó civil szervezethez tartozzon.

2.3

Az EGSZB itt utal az „Európai szabályozási ügynökségek keretfeltételeinek meghatározására vonatkozó intézményközi megállapodás tervezetére” (3). Ebben az áll, hogy a szóban forgó ügynökségek belső felépítésének szavatolnia kell az érintett körök részvételét és a nagy mértékű átláthatóságot. Például az igazgatótanácsba meg kell hívni az érintett körök képviselőit. Ebben az összefüggésben többek között az európai kormányzásról szóló fehér könyvre utalunk.