14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/1

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(nagytanács)

2005. november 8.

a C-293/02. sz., (a Royal Court of Jersey előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Jersey Produce Marketing Organisation Ltd kontra States of Jersey és társai (1) ügyben

(Jersey-ből az Egyesült-Királyságba irányuló burgonyakivitelről szóló szabályozás - 1972. évi csatlakozási okmány - A Csatorna-szigetekről és a Man-szigetről szóló 3. sz. jegyzőkönyv - 706/73 rendelet - EK 23., EK 25. és EK 29. cikk - Vámmal azonos hatású díjak - Mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések)

(2006/C 10/01)

Az eljárás nyelve: angol

A C-293/02. sz. ügyben a Bírósághoz az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Royal Court of Jersey (Csatorna-szigetek) a Bírósághoz 2002. augusztus 13-án érkezett 2002. augusztus 5-i határozatával az előtte a Jersey Produce Marketing Organisation Ltd és a States of Jersey, a Jersey Potato Export Marketing Board között, a Top Produce Ltd, a Fairview Farm Ltd részvételével folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (nagytanács), tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, J. Malenovský tanácselnökök, J.-P. Puissochet, R. Schintgen, N. Colneric (előadó), S. von Bahr, G. Arestis, A. Borg Barthet, M. Ilešič, J. Klučka és U. Lõhmus bírák, főtanácsnok: P. Léger, hivatalvezető: M.-F. Contet főtanácsos, 2005. november 8-án meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

Az EK 29. cikk és a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmányához csatolt, a Csatorna-szigetekről és a Man-szigetről szóló 3. jegyzőkönyv 1. cikkének rendelkezéseit együttesen úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban vitatotthoz hasonló szabályozás, amely:

—

egyrészről szankciók terhe mellett megtiltja a jersey-i termelők számára, hogy az Egyesült Királyság piacára szánt burgonyájukat kivitelre felajánlják vagy exportálják, ha ezeket a termelőket a Jersey Potato Export Marketing Board-hoz hasonló szervezet nem vette nyilvántartásba és nem kötöttek utóbbival olyan értékesítési szerződést, amely meghatározza többek között e termény kivitelére tekintettel a termesztésre hasznosítandó termőterületeket, valamint az általuk felhatalmazott felvásárló személyazonosságát, valamint

—

másrészről szintén szankciók terhe mellett megtiltja az értékesítési szervezetek számára ilyen exporttevékenység folytatását abban az esetben, ha nem kötöttek ugyanezzel a szervezettel olyan ügyviteli megállapodást, amely különösen azon eladók személyazonosságát határozza meg, akiknél a beszerzéseiket intézhetik.

Az EK 23. és az EK 25. cikk és a 3. jegyzőkönyv 1. cikkének rendelkezéseit együttesen úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban vitatotthoz hasonló szabályozás, amely a Jersey Potato Export Marketing Board-hoz hasonló szervezetet arra hatalmazza fel, hogy a jersey-i burgonya-termelőkre olyan járulékot vessen ki, amelynek összege az érintett személyek által megtermelt és az Egyesült Királyságba exportált burgonya mennyiségéhez igazodik.

Az ugyanilyen feltételek mellett beszedett járulék, amelynek összegét azonban az ilyen szervezet az érintett személyek által burgonyatermesztésre hasznosított termőterület nagysága alapján határozza meg, annyiban ellentétes a közösségi joggal, amennyiben az ebből eredő bevételek az említett szervezet által végzett, az EK 29. cikket sértő tevékenységek finanszírozására szolgálnak.

(1) HL C 247., 2002.10.12.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/2

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2005. november 10.

a C-432/03. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Portugál Köztársaság ügyben (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - EK 28. és EK 30. cikk - 89/106/EGK irányelv - 3052/95/EK határozat - Nemzeti típus-jóváhagyási eljárás - A más tagállamban kiállított típusjóváhagyási bizonyítványok figyelmen kívül hagyása - Építési termékek)

(2006/C 10/03)

Az eljárás nyelve: portugál

A C-432/03. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: A. Caeiros) kontra Portugál Köztársaság (meghatalmazott: L. Fernandes, segítője N. Ruiz advogado) ügyben, az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2003. október 10-én benyújtott kereset tárgyában, a Bíróság (első tanács), tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann, N. Colneric, K. Lenaerts (előadó) és Juhász E. bírák, főtanácsnok: L. A. Geelhoed, hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos 2005. november 10-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

Mivel az 1951. augusztus 7-i 38/382. sz. törvényrendelettel elfogadott, a városi építkezésről szóló általános szabályzat 17. cikke szerinti típusjóváhagyási eljárás során nem vette figyelembe a más tagállamból származó polietilén csövekre vonatkozóan e tagállamokban kiállított típusjóváhagyási bizonyítványokat, és erről nem értesítette a Bizottságot, a Portugál Köztársaság nem teljesítette az EK 28. és az EK 30. cikkből, valamint az áruk Közösségen belüli szabad mozgásának elvétől eltérő nemzeti intézkedésekre vonatkozó információ cseréjét biztosító eljárás létrehozásáról szóló, 1995. december 13-i 3052/95/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 1. cikkéből és 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 304., 2003.12.13.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/2

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(nagytanács)

2005. november 8.

a C-443/03. sz. (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Götz Leffler kontra Berlin Chemie AG (1) ügyben

(„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése - Az irat fordításának hiánya - Következmények”)

(2006/C 10/04)

Az eljárás nyelve: holland

A C-443/03. sz. ügyben a Bírósághoz az EK 68. és az EK 234. alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] a Bírósághoz 2003. október 20-án érkezett 2003. október 17-i határozatával az e bíróság előtt Götz Leffler és a Berlin Chemie AG között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (nagytanács), tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas (előadó), és J. Malenovský tanácselnökök, S. von Bahr, J. N. Cunha Rodrigues, R. Silva de Lapuerta, K. Lenaerts, Juhász E., G. Arestis, A. Borg Barthet és M. Ilešič bírák, főtanácsnok: C. Stix-Hackl, hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos, 2005. november 8-án meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha az irat címzettje megtagadta az irat átvételét amiatt, hogy az nem az átvevő tagállam valamelyik hivatalos nyelvén, vagy nem az áttevő tagállamnak olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, a feladónak a kért fordítás megküldésével lehetősége van a hiba orvoslására.

Az 1348/2000 rendelet 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha az irat címzettje megtagadta az irat átvételét amiatt, hogy az nem az átvevő tagállam valamelyik hivatalos nyelvén, vagy nem az áttevő tagállamnak olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, lehetőség van ennek a helyzetnek az orvoslására az irat fordításának a 1348/2000 rendeletben előírt szabályok szerinti, és a lehető legrövidebb időn belül történő megküldésével.

Azon problémák megoldása érdekében, amelyek a fordítás hiánya orvoslásának módjával kapcsolatosak, amit az 1348/2000 rendelet – ahogyan azt a Bíróság értelmezi – nem szabályoz, a nemzeti bírónak a saját nemzeti eljárásjogát kell alkalmaznia, miközben, annak célját tiszteletben tartva, biztosítania kell az említett rendelet teljes körű érvényesülését.

(1) HL C 304., 2003.12.13.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/3

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2005. november 10.

a C-29/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság ügyben (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - A 92/50/EGK irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése - Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása - Hulladékártalmatlanításról szóló szerződés - Ajánlati felhívás hiánya)

(2006/C 10/05)

Az eljárás nyelve: német

A C-29/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: K. Wiedner) kontra Osztrák Köztársaság (meghatalmazott: M. Fruhmann) ügyben, az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2004. január 28-án benyújtott kereset tárgyában a Bíróság (első tanács), tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts és M. Ilešič bírák, főtanácsnok: L. A. Geelhoed, hivatalvezető: R. Grass, 2005. november 10-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

Az Osztrák Köztársaság –– mivel a Mödling város hulladékának ártalmatlanításról szóló szerződést a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése összefüggő rendelkezései szerinti eljárásra és közzétételre vonatkozó szabályok betartása nélkül kötötték meg –– nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 71., 2004.3.20.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/3

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2005. november 10.

a C-197/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügyben (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - Dohánygyártmányok fogyasztását terhelő adó - Cigaretták és a „West Single Packs” dohányrudak eltérő adóztatása)

(2006/C 10/06)

Az eljárás nyelve: német

A C-197/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: K. Gross) kontra Németországi Szövetségi Köztársaság (meghatalmazottak: C.-D. Quassowski, A. Tiemann és U. Forsthoff) ügyben, az EK 226. cikk alapján 2004. április 30-án tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránt előterjesztett kereset tárgyában, a Bíróság (első tanács), tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Lenaerts, Juhász E., M. Ilešič és E. Levits (előadó) bírák, főtanácsnok: F. G. Jacobs, hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos, 2005. november 10-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

A Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazta a „West Single Packs” megnevezésű dohányrúdra – nem teljesítette a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 168., 2004.06.26.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/4

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(második tanács)

2005. november 10.

a C-316/04. sz., (a College van Beroep voor het bedrijfsleven előzetes döntéshozatal iránti kérelme) a Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie kontra College voor de toelating van bestrijdingsmiddelen ügyben (1)

(Forgalomba hozatali engedély növényvédő szerre és biocid termékre - 91/414/EGK irányelv - 8. cikk - 98/8/EK irányelv - 16. cikk - Tagállamok hatásköre az átmeneti időszakban)

(2006/C 10/07)

Az eljárás nyelve: holland

A C-316/04. sz. ügyben a Bírósághoz az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) a Bírósághoz 2004. július 26-án érkezett 2004. július 22-i határozatával az előtte a Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie és a College voor de toelating van bestrijdingsmiddelen között, a 3M Nederland BV és társai részvételével folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (második tanács), tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, R. Schintgen, G. Arestis és J. Klučka (előadó) bírák, főtanácsnok: F. G. Jacobs, hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos, 2005. november 10-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

A biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az nem létesít standstill-kötelezettséget. Az EK 10. cikk második bekezdéséből, az EK 249. cikk harmadik bekezdéséből és a 98/8 irányelvből azonban az következik, hogy a tagállamoknak az ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében előírt átmeneti időszakban tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az ezen irányelv által meghatározott eredmény megvalósítását.

A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ha valamely tagállam területén az I. mellékletben nem szereplő hatóanyagokat tartalmazó és az irányelvről szóló értesítést követő két év eltelte előtt már forgalomban lévő növényvédő szerek forgalomba hozatalát engedélyezi, akkor nem kell betartania ugyanezen irányelv 4. cikkének, sem 8. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit.

3)	A 98/8 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének ugyanaz a jelentése, mint a 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének.

4)	A nemzeti bíróság feladata annak mérlegelése, megfelel-e a peszticidekről szóló, 1962. évi törvény (Bestrijdingsmiddelenwet) 25d. cikkének (2) bekezdésében írt értékelés a 91/414 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett felülvizsgálat valamennyi jellemzőjének.

5)	A 91/414 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az csupán a felülvizsgálathoz előzetesen szolgáltatandó adatokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

6)	Az első kérdésre nem kell választ adni.

(1) HL C 239., 2004.9.25.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/4

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(negyedik tanács)

2005. november 10.

a C-385/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság ügyben (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - A 2001/16/EK irányelv - Transzeurópai hálózatok - A hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága - Átültetés elmulasztása az előírt határidőn belül)

(2006/C 10/08)

Az eljárás nyelve: angol

A C-385/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: W. Wils) kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság (meghatalmazott: C. White) ügyben, az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása tárgyában 2004. szeptember 7-én benyújtott kereset tárgyában a Bíróság (negyedik tanács), tagjai: K. Schiemann tanácselnök, K. Lenaerts és E. Levits (előadó) bírák, főtanácsnok: L. A. Geelhoed, hivatalvezető: R. Grass, 2005. november 10-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló 2001. március 19-i 2001/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság kötelezi Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát a költségek viselésére.

(1) HL C 262., 2004.10.23.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/5

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

(hatodik tanács)

2005. szeptember 15.

a C-112/04. P. sz., Marlines SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)

(Fellebbezés - Az EK-Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése [jelenleg EK 81. cikk (1) bekezdése] - Verseny - Megegyezések - Vállalkozások közötti megállapodások - Bizonyíték egy vállalkozás részvételére vállalkozások versenyellenes célú gyűlésein)

(2006/C 10/09)

Az eljárás nyelve: görög

A C-112/04. P sz. ügyben, a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2004. március 3-án a Marlines SA (ügyvédek: D. Papatheofanous és A. Anagnostou) által benyújtott fellebbezés tárgyában, másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazottak: R. Lyal és T. Christoforou), a Bíróság (hatodik tanács), tagjai: A. Borg Barthet tanácselnök, A. La Pergola és J. P. Puissochet (előadó) bírák, főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer, hivatalvezető: R. Grass, 2005. szeptember 15-én meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja részben, mint nyilvánvalóan megalapozatlant részben, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant.

2)	A Bíróság a Marlines SA-t kötelezi a jelen eljárás költségeinek viselésére.

(1) HL C 106., 2004.4.30.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/5

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

(negyedik tanács)

2005. október 6.

a C-328/04. sz. ügyben (a Fővárosi Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme): Vajnai Attila ellen folytatott büntetőeljárás (1)

(„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének értelmezése - Nemzeti rendelkezés, amely büntetőeljárás terhe mellett tiltja az ötágú vöröscsillagot ábrázoló jelkép nagy nyilvánosság előtti használatát - A Bíróság hatáskörének hiánya”)

(2006/C 10/10)

Az eljárás nyelve: magyar

A C-328/04. sz. ügyben az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2004. július 28-án érkezett 2004. június 24-i végzésével terjesztett elő az előtte Vajnai Attila ellen folytatott büntetőeljárásban, a Bíróság (negyedik tanács) tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, K. Schiemann (előadó) és Juhász E. bírák, főtanácsnok: C. Stix-Hackl, hivatalvezető: R. Grass, 2005. október 6-án meghozta végzését, amelynek rendelkező része következő:

Az Európai Közösségek Bíróságának nyilvánvalóan nincs hatásköre a Fővárosi Bíróság (Magyarország) 2004. június 24-i végzéssel feltett kérdésének megválaszolására.

(1) HL C 262., 2004. 10. 23.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/5

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

(ötödik tanács)

2005. szeptember 16.

a C-342/04 P. sz. Jürgen Schmoldt és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)

(Fellebbezés - Építőipari termékek - Harmonizált szabványok és műszaki előírások - Hőszigetelési szabványok)

(2006/C 10/11)

Az eljárás nyelve: német

A C-342/04 P. sz., a Jürgen Schmoldt (lakóhelye: Dallgow-Döberitz [Németország]), fellebbező, a Hauptverband der Deutschen Bauindustrie e.V. (székhelye: Berlin [Németország]), a Kaefer Isoliertechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Bréma [Németország]) (képviseli: H.-P. Schneider ügyvéd), másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: B. Schima meghatalmazotti minőségben, segíti: A. Böhlke ügyvéd) ügyben, a Bíróság eljárási szabályzatának 56. cikke alapján 2004. augusztus 10-én benyújtott fellebbezés tárgyában a Bíróság (ötödik tanács) tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. Makarczyk (előadó) és P. Kūris bírák, főtanácsnok: L. A. Geelhoed, hivatalvezető: R. Grass, 2005. szeptember 16-án meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

1)	A fellebbezést elutasítja.

2)	J. Schmoldtot, a Hauptverband der Deutschen Bauindustrie e.V-t és a Kaefer Isoliertechnik GmbH & Co. KG-t kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 262., 2004. 10. 23.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/7

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

(ötödik tanács)

2005. október 6.

a C-256/05. sz., (a Telecom-Control-Kommission előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Telekom Austria AG, korábban Post & Telekom Austria AG ügyben (1)

(Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bíróság hatásköre - Bírósághoz fordulás - Elektronikus hírközlés - Hálózatok és szolgáltatások - Közösségi jogi háttér - Tranzitszolgáltatások piaca)

(2006/C 10/15)

Az eljárás nyelve: német

A C-256/05. sz. ügyben a Bírósághoz az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Telecom-Control-Kommission (Ausztria) a Bírósághoz 2005. június 17-én érkezett 2005. június 13-i határozatával az előtte a Telekom Austria AG, korábban Post & Telekom Austria AG-vel szemben folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (ötödik tanács), tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, P. Kūris (előadó) és G. Arestis bírák, főtanácsnok: J. Kokott, hivatalvezető: R. Grass, 2005. október 6-án meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

Az Európai Közösségek Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Telecom-Control-Kommission 2005. június 13-i határozatában feltett kérdés megválaszolására.

(1) HL C 205., 2005.8.20.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/7

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-376/04. sz., Polyelectrolyte Producers Group kontra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. július 22-én hozott végzése ellen a Polyelectrolyte Producers Group által 2005. október 5-én benyújtott fellebbezés

(C-368/05 P. sz. ügy)

(2006/C 10/16)

Az eljárás nyelve: angol

A Polyelectrolyte Producers Group (Brüsszel [Belgium], képviselik: Koen Van Maldegem és Claudio Mereu, ügyvédek) 2005. október 5-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-376/04. sz. ügyben 2005. július 22-i hozott végzése ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

—	állapítsa meg a jelen fellebbezés elfogadhatóságát és megalapozottságát;

—	helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-376/04. sz. ügyben 2005. július 22-én hozott végzését;

—	állapítsa meg a felperes által a T-376/04. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadhatóságát;

—	döntsön az ügy érdemében, vagy másodlagosan utasítsa az Elsőfokú Bíróságot érdemi döntés meghozatalára; és

—	kötelezze az Európai Unió Tanácsát és az Európai Közösségek Bizottságát mindkét eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság végzését, amely a keresetét elfogadhatatlanság miatt elutasította, az alábbi indokok alapján kell hatályon kívül helyezni:

a)	a végzés sérti az Elsőfokú Bíróság indokolási kötelezettségét;

b)	az Elsőfokú Bíróság tévedett az ügy tényállásának jogi értékelésében;

c)	a végzés sérti a teljes és hatékony bírói védelemhez, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/8

Az Európai Közösségek Bizottsága által az Olasz Köztársaság ellen 2005. október 7-én benyújtott kereset

(C-371/05. sz. ügy)

(2006/C 10/17)

Az eljárás nyelve: olasz

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Cattabriga, X. Lewis és L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben) 2005. október 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Olasz Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a Comune di Mantova közvetlenül, és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való megfelelő versenyfelhívás előzetes közzététele nélkül ítélte oda saját informatikai szolgáltatásai kezelését karbantartását és fejlesztését az A.S.I. S.p.A. társaságnak – nem teljesítette a 92/50/EGK irányelvből, különösen ennek 11. cikkéből és 15. cikke (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

—	kötelezze az Olasz Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Egy panasz alapján a Bizottság tudomására jutott az az 1997. december 2-án kötött megállapodás, amelyben a Comune di Mantova közvetlenül, és megfelelő versenyfelhívás előzetes közzététele nélkül saját informatikai szolgáltatásai kezelését, karbantartását és fejlesztését olyan társaságnak, az A.S.I. S.p.A-nak (A.S.I.) ítélte oda, amelyben részesedése van. A megbízás 15 évre szól, 2012. december 31-ig tart.

A Bizottság úgy véli, hogy a Comune di Mantova informatikai szolgáltatásai ellátásának az A.S.I. S.p.A részére történő odaítélése szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzésnek minősül, amely a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (1) hatálya alá tartozik. A jelen ügyben tehát az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni, és különösen megfelelő versenyfelhívást kellett volna közzétenni az irányelv 11. cikke és 15. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

Következésképpen a felperes szerint az olasz hatóságok nem szolgáltattak elégséges bizonyítékot arra, hogy – tekintetbe véve a Comune és a megbízott társaság között fennálló jogviszonyok összességét, valamint az ezen utóbbi által végzett tevékenységet – a szóban forgó odaítélést tisztán „belső” műveletnek (vagy In House Providing-nak) lehessen minősíteni, amely nem tartozik a közbeszerzéseket szabályozó közösségi irányelvek hatálya alá.

(1) HL L 209., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/8

A Bundesgerichtshof 2005. július 26-i végzéseivel az A. Brünsteiner GmbH (C-376/05) és az Autohaus Hilgert GmbH (C-377/05) kontra Bayerische Motorenwerke AG ügyekben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-376/05. és C-377/05. sz. ügyek)

(2006/C 10/18)

Az eljárás nyelve: német

A Bundesgerichtshof (Németország) 2005. július 26-i végzéseivel, amelyek 2005. október 12-én érkeztek a Bíróság Hivatalához, az A. Brünsteiner GmbH (C-376/05) és az Autohaus Hilgert GmbH (C-377/05) kontra Bayerische Motorenwerke AG ügyekben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Bundesgerichtshof a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Úgy kell-e értelmezni a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28-i 1475/95/EK rendelet (1) 5. cikke (3) bekezdésének első franciabekezdését, hogy a forgalmazási hálózat egésze vagy jelentős része átszervezésének szükségessége, és a szállító ettől függő azon joga, hogy a megállapodást legalább egyéves felmondási idővel megszüntesse, abból is adódhat, hogy a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (2) (1400/2002/EK rendelet) hatálybalépése a szállítók és kereskedőik által addig működtetett, az 1475/95 rendelet alapján kialakított és e rendelettel mentesített forgalmazási rendszerek mélyreható módosításait igényelte?

Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges:

Úgy kell-e értelmezni az 1400/2002/EK rendelet 4. cikkét, hogy a valamely gépjármű-forgalmazási szerződésben szereplő, e rendelet alapján lényeges korlátozásnak („fekete lista”) minősülő versenykorlátozó megállapodások kivételesen abban az esetben nem eredményezték az összes versenykorlátozó megállapodás mentesülésének megszűnését a rendelet 10. cikke szerinti egyéves átmeneti időszak lejártakor, 2003. szeptember 30-án, ha ezt a szerződést az 1475/95/EK rendelet időbeli hatálya alatt kötötték, e rendelet előírásainak megfelelően alakították ki, és e rendelet mentesítette?

Érvényes-e ez abban az esetben is, ha az összes versenykorlátozó szerződéses rendelkezés közösségi jogból eredő semmissége a nemzeti jog szerint a forgalmazási szerződés egészének semmisségét eredményezi?

(1) HL L 145., 25. o.

(2) HL L 203., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/9

A Consiglio di Stato 2005. április 19-i végzésével a Centro Europa 7 Srl kontra Ministero delle Communicazioni e Autorità per le garanzie nelle Communicazioni, Direzione generale Autorizzazioni e Concessioni Ministero delle Communicazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-380/05. sz. ügy)

(2006/C 10/19)

Az eljárás nyelve: olasz

A Consiglio di Stato 2005. április 19-i végzésével, amely 2005. október 18-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Centro Europa 7 Srl kontra Ministero delle Communicazioni e Autorità per le garanzie nelle Communicazioni, Direzione generale Autorizzazioni e Concessioni Ministero delle Communicazioni ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Consiglio di Stato a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében hivatkozott, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikke biztosítja-e a külső információs pluralizmust a hírközlési ágazatban, arra kötelezve ezzel a tagállamokat, hogy az ágazatban tényleges pluralizmust, és trösztellenes rendszeren alapuló tényleges versenyt biztosítsanak, amely a technológiai fejlődés vonatkozásában biztosítja a hálózatokhoz való hozzáférést és a gazdasági szereplők pluralitását, kizárva annak a lehetőségét, hogy a piacon jogszerűnek lehessen minősíteni a duopolisztikus helyzeteket?

Az EK-Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás és a verseny szabadságát biztosító rendelkezései a Bizottságnak az európai jog által szabályozott koncessziókról szóló 2000. április 29-i értelmező közleményében adott értelmezése szerint előírják-e a koncessziókra vonatkozóan a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az egyenlő bánásmódot, az átláthatóságot, az arányosságot és az egyének jogainak tiszteletben tartását biztosítani képes elvek alkalmazását, és az EK-Szerződés ezen rendelkezéseivel és elveivel ellentétesek-e az olasz jogban a 249/1997. sz. törvény 3. cikkének (7) bekezdése, a 112/2004. sz. törvény (legge Gasparri) 1. cikkében hivatkozott 2003.12.24-i 352. sz. rendelettörvény 1. cikkének rendelkezései, amennyiben ezek a rendelkezések lehetővé tették a trösztellenes korlátokat „túllépő” televíziós hálózatot működtetők számára, hogy tevékenységüket szakadatlanul folytathassák, kizárva ezzel olyan gazdasági szereplőket, amelyek, mint a fellebbező társaság, bár rendelkeztek a szabályos versenyeljárás következtében odaítélt vonatkozó koncesszióval, koncessziós tevékenységüket mégsem tudták folytatni a frekvenciák kijelölésének elmaradása miatt (ami a frekvenciák korlátozott vagy elégtelen számának következménye, amit az. ún. túllépő hálózatok jogosultjai tevékenysége tovább folytatásának következménye)?

2003. július 25-től kezdődően a 2002/20/EK irányelv (1) (engedélyezési irányelv) 17. cikke előírja-e ezen irányelv közvetlen hatályát a belső jogrendben, és előírja-e azt a kötelezettséget azon tagállam számára, amely televíziós műsorszolgáltató tevékenységre ítélt oda koncessziót (beleértve a hálózatok kiépítésének vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának jogát vagy a frekvenciahasználathoz való jogot), hogy alkalmazkodjanak a közösségi rendszerhez, és ez a kötelezettség szükségessé teszi-e a tevékenység folytatásához szükséges frekvenciák tényleges kijelölését?

A 2002/21/EK irányelv (2) (keretirányelv) 9. cikke és az engedélyezési irányelv 5. cikke nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes (5. cikk), tárgyilagos, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján folytatott eljárásokat előírva (9. cikk), tiltják-e a nemzeti jog (112/2004. sz. törvény 23. cikkének (5) bekezdése) által előírt olyan általános engedélyezési rendszert, amely, lehetővé téve a versenyeljárás által nem kiválasztott ún. „túllépő hálózatok” további működtetését, végül is sérti azokat a jogokat, amelyeket a közösségi jogszabályok (a 2002. március 7-i 2002/20/EK irányelv, azaz engedélyezési irányelv, 17. cikkének (2) bekezdése) alapján más vállalatok élveznek, amelyek, bár versenyeljárások győztesei, mégsem folytathatják tevékenységüket?

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, és a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 7. cikkének (3) bekezdése, valamint a 2002/77/EK irányelv (3) 4. cikke kötelezi-e arra a tagállamokat, hogy - legfeljebb 2003. július 25-től kezdődően (lásd az engedélyező irányelv 17. cikke) - megszüntessék a frekvenciák tényleges foglaltságának helyzetét (berendezések működtetése a pályázók összehasonlítása következtében kiadott engedélyek vagy koncessziók nélkül) a televíziós műsorszolgáltató tevékenység vonatkozásában, amely, mint a jelen esetben folytatott tevékenység, ily módon nem teszi lehetővé e tevékenység folytatását, kívül kerülve az éter megfelelő tervezésén és a pluralizmus növekedésének minden logikáján, ráadásul ellentmond a tagállam által nyílt eljárás eredményeképpen odaítélt koncesszióknak?

A 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében és a 2002/77/EK irányelv 4. cikkében előírt eltérésre a tagállam csak az információs pluralizmus oltalma, valamint a kulturális vagy nyelvi sokféleség biztosítása érdekében hivatkozhat-e, vagyis azért nem, hogy előnyben részesítse a nemzeti jog által már rögzített trösztellenes határokat túllépő hálózatokat működtető gazdasági szereplőket?

7)	A 2002/20/EK irányelv 5. cikkében előírt eltérés alkalmazásához a tagállamnak meg kell-e jelölnie, hogy melyek az eltérő nemzeti jog által ténylegesen követett célkitűzések?

8)	Lehet-e ezt az eltérést alkalmazni a közszolgálati hírközlés engedményesén (Olaszországban a RAI) kívül olyan magán gazdasági szereplők javára is, akik nem versenyeljárások győztesei, valamint olyan vállalkozások hátrányára, amelyek ugyanakkor verseny következtében jutottak koncesszióhoz?

Továbbá, az EK-Szerződésből és a másodlagos jogból származó jogszabályi keretnek, melynek célja a tényleges verseny (workable competition) biztosítása a hírközlési piac ágazatában is, nem kellett volna-e arra köteleznie a nemzeti jogalkotót, hogy elkerülje azt, hogy a régebbi átmeneti analóg rendszer meghosszabbítása által ez az ún. digitális földfelszíni rendszer elindításával párhuzamosan működjön, mivel csak az analóg közvetítések ún. switch-off-ja esetében (az ennek következtében a digitálisra való általános áttéréssel együtt) volna lehetséges a különböző felhasználás céljából felszabadított frekvenciák újraindítása, míg a földfelszíni digitálisra való áttérés eljárásának puszta megindítása esetében felmerül annak a kockázata, hogy a rendelkezésre álló frekvenciák száma tovább csökken, ami az analóg és a digitális rendszer párhuzamos működtetésének (simulcast) következménye?

10)

Végül, az információs források pluralizmusának és a versenynek az európai jog által garantált oltalmát a hírközlési ágazatban biztosítja-e egy olyan nemzeti jogszabály, mint a 112/2004. sz. törvény, amely a források új, 20 %-os határát írja elő, egy új, nagyon tágas fogyasztói kosárhoz (az ún. SIC: a 112/2004. sz. törvény 2. cikkének [g] pontja; és 15. cikke) kapcsolódóan, amely azokat a tevékenységeket is magába foglalja, amelyeknek nincs hatása az információs források pluralizmusára, míg a „releváns piac” a trösztellenes jogban általában a hírközlési ágazat piacainak elkülönítésével épül fel, megkülönböztetve még a fizetős és nem fizetős, rádiótávközléssel működő televíziókat is (lásd, többek között, a Bizottság következő ügyeit: a 2000. március 21-i bizottsági határozat [COMP/JV. 37. BSKYB/Kirch Pay TV ügy] és a 2003. április 2-i bizottsági határozat [COMP/M.2876. NEWSCORP-TELEPIU' ügy])?

(1) HL L 108., 2002.4.24., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.

(2) HL L 108., 2002.4.24., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.

(3) HL L 249., 2002.9.17., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 178. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/10

A Cour d'appel de Bruxelles 2005. október 13-i végzésével a De Lantsheer Emmanuel SA kontra Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (rövidítve CIVC) és Veuve Clicquot Ponsardin SA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-381/05. sz. ügy)

(2006/C 10/20)

Az eljárás nyelve: francia

A Cour d'appel de Bruxelles 2005. október 13-i végzésével, amely 2005. október 19-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a De Lantsheer Emmanuel SA kontra Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (rövidítve CIVC) és Veuve Clicquot Ponsardin SA ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Cour d'appel de Bruxelles a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az összehasonlító reklám fogalma magában foglal-e olyan reklámokat, amelyekben a hirdető csak egyfajta árutípusra utal, és ilyen feltételek mellett úgy kell tekinteni, hogy az ilyen reklám az összes olyan vállalkozásra hivatkozik, amely e típusú árut eladásra kínálja, és ez utóbbiak állíthatják-e, hogy őket azonosították?

Annak megállapítása érdekében, hogy versenytársi viszonyban van-e a hirdető és a vállalkozás, amelyre az irányelv a 2. cikk 2a. pontja értelmében hivatkozás történt:

a)	A 2. cikk 2a. pontja szerinti versenytársnak kell-e tekinteni – különösen a 2. cikk 2a. pontjának a 3a. cikk (b) bekezdésével való összehasonlítása alapján – minden olyan vállalkozást, amelyet a reklám felismerhetővé tesz, attól függetlenül, hogy milyen árut vagy szolgáltatást kínál?

b)	Ha a fenti kérdésre adandó válasz nemleges, és ha más feltételek is szükségesek a versenytársi viszony megállapításához, értékelni kell-e a piac jelenlegi helyzetét és a fogyasztási szokásokat a Közösségben, vagy értékelni kell-e azt is, hogy e szokások miként fejlődhetnek?

c)	Korlátozni kell-e a vizsgálatot azon közösségi területre, ahol a reklámot közzéteszik?

A versenytársi viszonyt az összehasonlított áruk típusával kapcsolatban kell-e értékelni, és ahogy az áruk e típusát általában észlelik, vagy a helyettesíthetőség mértékének értékelésekor figyelembe kell-e venni az áru sajátos jellemzőit is, amely a hirdető a szóban forgó reklámban reklámozni kíván, illetve az arculatot, amit a terméknek adni kíván?

e)	Azok a szempontok, amely alapján meg lehet állapítani a 2. cikk 2a. pontja szerinti versenytársi viszony fennállását, azonosak-e azokkal a szempontokkal, amelyek alapján értékelni kell, hogy az összehasonlítás megfelel-e a 3a. cikk b) pontjában szereplő feltételeknek?

a 84/450 irányelv (1) 2. cikk 2a. pontjának a 3a. cikkel való összehasonlításából következik-e, hogy

a)	jogellenes az olyan összehasonlító reklám, amely felismerhetővé teszi valamely árutípust, ha a versenytárs vagy az általa kínált áruk nem ismerhetők fel a reklám szövegéből?

vagy az összehasonlítás jogszerűségét csak azon nemzeti rendelkezésekre tekintettel kell megítélni, amelyek nem az összehasonlító reklámról szóló irányelv előírásait ültetik át, amely a fogyasztók vagy azon vállalkozók alacsonyabb szintű védelméhez vezethet, amelyek a hirdető által kínált áruval összehasonlított típusú árut kínálják?

Ha meg kell állapítani az irányelv 2. cikkének 2a. pontja szerinti összehasonlító reklám fennállását, a 3a. cikk (1) bekezdésének f) pontjából az következik-e, hogy minden összehasonlítás jogellenes, amely eredetmegjelöléssel nem rendelkező árukat eredetmegjelöléssel rendelkező áruval hasonlít össze?

(1) Az 1997. október 6-i 97/55/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvvel (HL L 290., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 365. o ) módosított, a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanács irányelv (HL L 250., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 227. o.)

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/12

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. október 27-én benyújtott kereset

(C-389/05. sz. ügy)

(2006/C 10/23)

Az eljárás nyelve: francia

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: A. Bordes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. október 27-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Francia Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy mivel kizárólag a Franciaországban engedélyezett „megtermékenyítési központok” számára tartotta fenn a szarvasmarhafélék mesterséges megtermékenyítéséhez kapcsolódó tevékenységek gyakorlását, a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK 43. és 49. cikkekből eredő kötelezettségeit;

2)	kötelezze a Francia Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az EK 43. és 49. cikkek a letelepedési jogot, illetőleg a szolgáltatásnyújtás szabadságát fektetik le. A 46. cikk ezenkívül elrendeli, hogy e cikkek rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a nemzeti rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve. Ez utóbbi rendelkezés azonban nem tárgya a jelen ügynek, mivel a Bizottság kifogása nem egy különleges elbánásra vonatkozik, amelyet más tagállamok azon állampolgárai számára írnak elő, akik Franciaországban kívánnak mesterséges megtermékenyítésre irányuló tevékenységet kifejteni, hanem arra, hogy ezen állampolgárok számára de jure és de facto lehetetlen, hogy e tevékenység gyakorlását megkezdjék, tekintettel a Franciaországban a „megtermékenyítési központoknak”, többek között a francia szabályozás két rendelkezése alapján, adott monopóliumra.

A mesterséges megtermékenyítési szolgáltatás Franciaországban a „megtermékenyítési központok” de facto és de jure monopóliumának minősül, amely e szolgáltatások más tagállamból származó nyújtói számára megtiltja, hogy a letelepedési jog, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján e tevékenységek gyakorlását megkezdhessék. A francia hatóságok egészségügyi megfontolásokat terjesztenek elő, amelyek szerintük igazolhatják az olyan nemzeti intézkedések elfogadását és fenntartását, amelyek annyira megszorítóak, hogy a Szerződésben lefektetett két szabadságot ténylegesen semmissé teszik, míg a Bizottság vitatja az előterjesztett igazolások érvényességét, és úgy véli, hogy ezek a megszorítások jellegüknél fogva semmiképp sem állnak arányban az indokolásban elsődlegesen hivatkozott egészségbiztonsági céllal.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/13

Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2005. november 4-én benyújtott kereset

(C-393/05. sz. ügy)

(2006/C 10/26)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Enrico Traversa és Gerald Braun, kézbesítési cím: Luxemburg) 2005. november 4-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Osztrák Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság, mivel megköveteli, hogy a biogazdálkodás terén tevékenykedő, más tagállamban letelepedett és elismert magán ellenőrző szervezeteknek Ausztriában székhellyel vagy egyéb állandó infrastruktúrával kell rendelkezniük ahhoz, hogy ott tevékenységüket folytathassák, megszegi az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze Osztrák Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az osztrák hatóságok megkövetelték minden, más tagállamban letelepedett és elismert, a biogazdálkodás terén tevékenykedő ellenőrző szervezettől, hogy Ausztriában is rendelkezniük kell telephellyel vagy kirendeltséggel ahhoz, hogy ott is folytathassák tevékenységüket. Ez a követelmény ellentétes a szolgáltatásnyújtás szabadságával, mivel lehetetlenné teszi a más tagállamban letelepedett vállalkozások számára, hogy Ausztriában szolgáltatást nyújtsanak.

Az EK 49. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadsága alatt ugyanis azt a jogot értjük, hogy valamely tagállamból akadályoztatás nélkül szolgáltatási tevékenységeket végezzenek valamely másik tagállamban anélkül, hogy ott állandó telephelyet kellene fenntartani. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítása nem csak az állampolgárság alapján történő mindenfajta hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését követeli meg, hanem minden olyan korlátozás megszüntetését is, amely alkalmas arra, hogy a más tagállamban letelepedett és ott hasonló szolgáltatásokat jogszerűen nyújtó szolgáltatók tevékenységét megakadályozza, akadályozza, vagy kevésbé vonzóvá tegye. Az EK 49. cikkel tehát ellentétes olyan nemzeti szabályozás vagy közigazgatási gyakorlat, amely objektív igazoló okok hiányában korlátozza a szolgáltató lehetőségét arra, hogy ténylegesen éljen a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

Az Osztrák Köztársaság által megnevezett okok – az ellenőrző szolgálatok által állítólagosan gyakorolt közhatalom és a közérdek – nem alkalmasak a szolgáltatásnyújtás szabadsága ilyen korlátozásának igazolására. A közhatalom gyakorlására történő hivatkozás – mint a szolgáltatásnyújtás szabadsága jelen korlátozásának igazolása – csak akkor lenne jogszerű és elfogadható, ha olyan tevékenységről lenne szó, amely a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és különleges részvételt jelent. Az ellenőrző szervezetek azonban nem hatóságok: nem alkalmazhatnak kényszerintézkedéseket a szankciók végrehajtására, nem állítanak ki közokiratot, és az ellenőrző szervezet és a termelő közti jogviszony tisztán magánjogi jellegű.

A közérdeket nem veszélyezteti, ha valamely ellenőrző szervezet nem rendelkezik kirendeltséggel Ausztriában, mivel a közösségi jog által meghatározott kritériumok szerinti hatásos ellenőrzés megvalósul, amikor az elismerő tagállam hatóságai az adott ellenőrző szervezetet elismerik és ellenőrzik. A jelen esetben ehhez még közösségi koordinációs és harmonizációs rendelkezések is kapcsolódnak, amelyek biztosítják, hogy az érdek, amelyre az Osztrák Köztársaság hivatkozik, más tagállamokban is ugyanazon standardok szerint érvényesüljön.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/14

A Tribunale di Palermo 2005. október 19-i végzésével Maria Grazia di Maggio és Salvatore Buccola ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-397/05. sz. ügy)

(2006/C 10/28)

Az eljárás nyelve: olasz

A Tribunale di Palermo 2005. október 19-i végzésével, amely 2005. november 14-én érkezett a Bíróság Hivatalához, Maria Grazia di Maggio és Salvatore Buccola ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Tribunale di Palermo a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

1.	egy olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi szankció terhe mellett, rendőrségi engedély hiányában tiltja a fogadások szervezését, az EK 43 cikk értelmében a letelepedés szabadsága, illetve az EK 49. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül-e;

2.	a TULPS Italiano 88. cikke szerinti rendőrségi engedély megfelel-e a Bíróság által a letelepedés szabadsága korlátozása igazoltságával szemben támasztott követelményeknek;

a 401/89 törvény 4. cikkének (4 bis) bekezdésében előírt büntetőjogi szankció megfelelő, arányos, és főleg hátrányos megkülönböztetéstől mentes-e az Olaszországban működő, és a liverpooli központú Stanley L.T.D. bukmékerrel összeköttetésben lévő Centri di Trasmissione Dati jogosultjaival szemben, jóllehet az ezen előbbi vonatkozásában gyakorolt ellenőrzések lényegében azonosak az olasz koncessziós jogosultak vonatkozásában végzett ellenőrzésekkel, mint ahogyan meg kell szerezniük a végleges rendőrségi engedélyt is, a Suprema Corte szerint, a bűnmegelőzés céljából a szerencsejáték keresleti és kínálati ágazatában.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/14

Az Európai Parlament által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. november 17-én benyújtott kereset

(C-403/05. sz. ügy)

(2006/C 10/29)

Az eljárás nyelve: francia

Az Európai Parlament (képviselik: R. Passos, E. Waldherr és K. Lindahl, meghatalmazotti minőségben) 2005. november 17-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

semmisítse meg a Bizottságnak az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25-i 443/92/EGK tanácsi rendelet (1) végrehajtása keretében elfogadott azon határozatát, amelyben jóváhagyta az Európai Közösségek általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből finanszírozandó, a Fülöp-szigetek határainak biztonságára vonatkozó projektet (Philippine Border Management Projet; ASIA/2004/016-924. sz.).

2.	kötelezze Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Parlament arra hivatkozva kéri a Bizottság határozatának megsemmisítését, hogy az túllépte végrehajtói hatáskörét.

A megtámadott határozat elsődleges célja a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2001. évi 1373. sz. ENSZ biztonsági tanácsi határozat végrehajtása. Ezzel szemben a 443/92 rendelet célja, hogy pénzügyi és műszaki, valamint gazdasági együttműködés útján segítséget nyújtson az érintett országok fejődéséhez. E jogalapot teremtő aktus arra vonatkozóan biztosít végrehajtási hatáskört a Bizottság számára, hogy gondoskodjon a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás, valamint a gazdasági együttműködés irányításáról. Az olyan intézkedés, amely arra irányul, hogy segítséget nyújtson a Fülöp-szigeteki kormány részére határai biztonságának a terrorizmus elleni küzdelem érdekében történő növeléséhez, túllépi e jogalapot teremtő aktusban rögzített végrehajtási hatáskört, és ezért jogellenes.

A megtámadott határozatot nem tették közzé a Hivatalos Lapban. Az Európai Parlament csak 2005. szeptember 9-én értesült a teljes szövegről.

(1) HL L 52., 1992.02.27., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 11. fejezet, 18. kötet, 146. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/15

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen 2005. november 17-én benyújtott kereset

(C-404/05. sz. ügy)

(2006/C 10/30)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Enrico Traversa és Gerald Braun, kézbesítési cím: Luxemburg) 2005. november 17-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel megköveteli, hogy a biogazdálkodás terén tevékenykedő, más tagállamban letelepedett és elismert magán ellenőrző szervezeteknek Németországban székhellyel vagy más állandó infrastruktúrával kell rendelkezniük ahhoz, hogy ott tevékenységüket folytathassák, megszegi az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

2)	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A német hatóságok megkövetelték minden, más tagállamban letelepedett és elismert, a biogazdálkodás terén tevékenykedő ellenőrző szervezettől, hogy Németországban is tartson fenn telephelyet vagy kirendeltséget ahhoz, hogy ott is tevékenykedhessen. Ez a követelmény ellentétes a szolgáltatás szabadságával, mivel lehetetlenné teszi a szolgáltatásnyújtást Németországban a más tagállamokban letelepedett vállalkozások számára.

Az EK 49. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadsága alatt ugyanis az egy tagállamból kiinduló egyes szolgáltatási tevékenységek más tagállamban történő, állandó telephely fenntartására irányuló kötelezettség nélküli akadálytalan nyújtására irányuló jogot értjük. A szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítása – a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – nemcsak az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés megszüntetését követeli meg, hanem minden olyan korlátozás eltörlését is, amely alkalmas a más tagállamban letelepedett és ott jogszerűen hasonló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató tevékenységének megtiltására, akadályozására vagy kevéssé vonzóvá tételére. Az EK 49. cikkel ezért ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy közigazgatási gyakorlat, amely a szolgáltatásnyújtónak a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges igénybevételére vonatkozó lehetőségét objektív igazoló okok nélkül korlátozza.

A szövetségi kormány által felhozott okok – az ellenőrző szervezetek által állítólagosan gyakorolt közhatalom és a közérdek – nem alkalmasak a szolgáltatásnyújtás szabadsága ilyen korlátozásának igazolására. A közhatalom gyakorlására való hivatkozás – mint a szolgáltatásnyújtás szabadsága jelen korlátozásának igazolása – csak akkor lenne jogszerű és elfogadható, ha olyan tevékenységről lenne szó, amely a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és különleges részvételt jelent. Noha a szövetségi tartományok az ellenőrző szervezeteket hatósági feladatokkal is megbízták, és azoknak lehetőségük van a rendeletben előírt szankciók kényszerrel való végrehajtására is, ez a tény közösségi jogi szempontból lényegtelen és nem változtat semmit azon, hogy az ellenőrző szervezet közösségi jog által szabályozott tevékenységét minden, más tagállamban ezen a jogi alapon elismert ellenőrző szervezet gyakorolhatja Németországban a szolgáltatásnyújtás szabadságának keretein belül.

A közérdeket nem veszélyezteti, ha valamely ellenőrző szervezetnek nincs kirendeltsége Németországban, mivel a közösségi jog által meghatározott kritériumok szerinti hatásos ellenőrzést elvégzik az elismerő állam hatóságai az adott ellenőrző szervezet engedélyezése és ellenőrzése során. A jelen esetben ehhez még közösségi koordinációs és harmonizációs szabályok is kapcsolódnak, amelyek biztosítják, hogy azt az érdek, amelyre a szövetségi kormányzat hivatkozik, más tagállamokban is ugyanazon standardok szerint érvényesüljön.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/16

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2005. november 21-én benyújtott kereset

(C-409/05. sz. ügy)

(2006/C 10/31)

Az eljárás nyelve: görög

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: D. Triantafyllou, a Bizottság jogtanácsosa és G. Wilms, a Jogi Szolgálat tagja, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. november 21-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Görög Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel megtagadta hadianyag vámmentes behozatala miatt elkerült saját források kiszámítását és befizetését, valamint megtagadta a saját forrásoknak a Bizottság részére való befizetése elmulasztásán alapuló késedelmi kamatok megfizetését – nem teljesítette 2000. május 31-ig az 1552/89 rendelet (1) 2., 9., 10. és 11. cikkéből, azt követően pedig az 1150/2000 (2) rendeletből eredő kötelezettségeit;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

—	Az alperes nem bizonyította, hogy csökkentett (vagy nulla százalékos) vám befizetése az EK 296. cikk szerint alapvetően sértené az ország védelmét.

—	A katonai titoktartás elvileg nem mentesít a vonatkozó vámok kiszámításának és befizetésének kötelezettsége alól.

—	Az alperes nem hivatkozhat a jogos bizalomra az eljárás késedelmes elindítása miatt.

—	A Közösséggel szembeni gazdasági-pénzügyi kötelezettségek teljesítésének elmulasztása jogellenesen rontja a többi tagállam helyzetét.

(1) HL L 155., 1989.6.7., 1. o.

(2) HL L 130., 2000.5.31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/16

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. november 23-án benyújtott kereset

(C-414/05. sz. ügy)

(2006/C 10/32)

Az eljárás nyelve: francia

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. november 23-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Francia Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és az emberi felhasználásra szánt vizsgálati gyógyszerek helyes gyártási gyakorlatára vonatkozó alapelvek és iránymutatások megállapításáról szóló, 2003. október 8-i 2003/94/EK bizottsági irányelvnek (1), a Francia Köztársaság nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit,

és

állapítsa meg, hogy legalábbis, mivel nem közölte a Bizottsággal azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek és az emberi felhasználásra szánt vizsgálati gyógyszerek helyes gyártási gyakorlatára vonatkozó alapelvek és iránymutatások megállapításáról szóló, 2003. október 8-i 2003/94/EK bizottsági irányelvnek, a Francia Köztársaság nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit,

3)	kötelezze a Francia Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A Bizottság arra hivatkozik, hogy az irányelv átültetésének határideje 2004. április 30-án lejárt.

(1) HL L 262., 2003.10.14., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 424. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/17

Az Európai Közösségek Bizottsága által a Luxemburgi Nagyhercegség ellen 2005. november 24-én benyújtott kereset

(C-416/05. sz. ügy)

(2006/C 10/33)

Az eljárás nyelve: francia

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. F. Durand és F. Simonetti, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. november 24-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Luxemburgi Nagyhercegség ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy mivel nem fogadta el az Európai Közösségek Bírósága által a C-89/03. sz. ügyben a 93/15/EGK irányelv (1) luxemburgi jogba történő átültetésének elmulasztása tárgyában 2003. október 2-án hozott ítélet végrehajtására vonatkozó intézkedéseket, a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 228. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit;

kötelezze az Luxemburgi Nagyhercegséget, hogy fizessen az Európai Közösségek Bizottságának a C-89/03. sz. ügyben hozott ítélet késedelmes végrehajtása miatt „az Európai Közösségek Bizottságának saját forrásai” számlára napi 9000 euró összegű kényszerítő bírságot, a jelen ügyben hozott ítélet meghozatalának napjától a C-89/03. sz. ügyben hozott ítélet végrehajtásának napjáig;

3)	kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A C-89/03. sz., Európai Közösségek Bizottsága kontra Luxemburgi Nagyhercegség ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletében a Bíróság a következőkről nyilatkozott és határozott: „mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalomba hozatalára és felügyeletére vonatkozó rendelkezések harmonizációjáról szóló, 1993. április 5-i 93/15/EGK tanácsi irányelvnek, a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.”

2003. november 7-i levelével a Bizottság felhívta a luxemburgi hatóságok figyelmét a 2003. október 2-i ítéletre, és kérte, hogy tájékoztassák az ítéletben foglaltak teljesítésére tett intézkedésekről.

A luxemburgi hatóságok válaszul előadták, hogy legkésőbb 2004. november hónapjáig véglegesítésre kerülhet egy nagyhercegirendelet-tervezet.

2004. december 14-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felszólította a Luxemburgi Nagyhercegséget, hogy két hónapon belül tegye meg a teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

A luxemburgi hatóságok 2005. szeptember 19-én kelt levelükben arra hivatkoztak, hogy a Conseil d'État (Államtanács) 2004. október 12-i véleménye szerint az alkotmány értelmében a rendelettervezet tárgya törvényi szabályozást igényel.

A Bizottság rendelkezésére álló adatok szerint a Luxemburgi Nagyhercegség egyáltalán nem ültette át a szóban forgó irányelvet.

Az EK 228. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Bizottság keresetében meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.

A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, hogy napi 9 000 euró összegű kényszerítő bírság megfelel a jogsértés súlyosságának és időtartamának, és figyelembe veszi azt, hogy a kényszerítő bírságnak a szükséges elrettentő hatást kell biztosítani.

(1) A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalomba hozatalára és felügyeletére vonatkozó rendelkezések harmonizációjáról szóló, 1993. április 5-i 93/15/EGK tanácsi irányelv (HL L 121., 1993.5.15., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 12. kötet, 58. o.)

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/17

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-272/03. sz., D. Ferández Gómez kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2005. november 24-én benyújtott fellebbezés

(C-417/05. P. sz. ügy)

(2006/C 10/34)

az eljárás nyelve: francia

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: D. Martin és L. Lozano Palacios, meghatalmazotti minőségben), 2005. november 24-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (első tanács) T-272/03. sz., D. Ferández Gómez kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

—	semmisítse meg a megtámadott ítéletet;

—	a jogvita kapcsán hozott határozat keretében adjon helyt a felperes által első fokon előadott kérelmeinek és ennélfogva utasítsa el a T-273/03. sz. ügyben benyújtott fellebbezést;

—	másodlagos kérelmében azt kéri, hogy utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz;

—	kötelezze Fernández Gómezt az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére, ideértve az Elsőfokú Bíróság előtt folyó eljárás alatt felmerült saját költségeit is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság fellebbezésében három jogalapra hivatkozik.

Első jogalapját abban jelöli meg, hogy az Elsőfokú Bíróság anyagi jogszabálysértést követett el a tekintetben, hogy a keresetet elfogadhatónak tekintette arra való hivatkozással, hogy a 2001. január 19-i levél nem határozat, és az első fokon megtámadott aktus, azaz a 2003. május 12-i elektronikus levél nem pusztán megerősítést, hanem a 2001. január 17-i szerződéshez és a 2001. január 19-i levélhez képest új tényt tartalmaz. A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a 2001. január 19-i levél és a 2001. január 17-i szerződés rögzíti a hatóságnak a felperessel szemben képviselt végleges álláspontját. Ennélfogva a felperesnek ezen aktusokat kellett volna megtámadnia. A Bizottság nézete szerint a 2003. május 11-i levél nem határozat, és az a korábbi aktusokhoz képest semmilyen új tényt sem tartalmaz. A keresetet tehát el kellett volna utasítani mint elfogadhatatlant.

A felperes második jogalapját, elődlegesen az 1996. november 13-i határozat és különösen a „Szabályzat hatálya alá nem tartozó alkalmazott” fogalmának téves értelmezésével elkövetett jogszabálysértésben jelöli meg. A Bizottság úgy véli, hogy a 1996. november 13-i határozat céljából, annak szövegéből, valamint az annak hátteréül szolgáló összefüggésekből az következik, hogy az magában foglalja a Bizottságnál nem tisztviselői státuszban álló alkalmazottak „Bizottságnál betöltött hivatali beosztásának”, illetve „Bizottsággal kötött szerződésének” minden formáját. A Bizottság másodlagos kérelmében előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság ultra petitia járt el, és tévesen értelmezte az RAA (az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira alkalmazandó rendszer) 8. cikkét. Ugyanis, mint a jelen ügyben is, ha a Személyzeti Szabályzat valamely rendelkezése jogot ruház az AIPN-re (kinevezésre jogosult hatóság), e jog gyakorlása e hatóság széles körű mérlegelési jogkörébe tartozik.

A felperes harmadik jogalapját elsődlegesen abban jelöli meg, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot azzal, hogy olyan állítólagos vagyoni kár után ítélt meg kártérítést, amely nem tekinthető se valósnak se biztosnak; másodlagos kérelmét pedig arra, hogy nem tartotta tiszteletben a kárösszeg kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettségét, ami a Bíróságot megakadályozta abban, hogy felülvizsgálja az arányosság elvének tiszteletben tartását.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/18

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-72/04. sz., S. Hosmann-Chevalier kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2005. november 29-én benyújtott fellebbezés

(C-424/05. P. sz. ügy)

(2006/C 10/35)

Az eljárás nyelve: francia

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: H. Kraemer és M. Velardo, meghatalmazotti minőségben), 2005. november 29-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-72/04. sz., S. Hosmann-Chevalier kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé;

—	kötelezze a felperest a fellebbezési eljárásban felmerült költségek, valamint az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a megtámadott ítélettel szemben egyetlen jogalapot hoz fel, melyet arra alapít, hogy ezen ítélet 31–36. és 42. pontjai a közösségi jogot sértik. Közelebbről az az álláspontja, hogy az Elsőfokú Bíróság a „más állam részére végzett tevékenységekhez” kapcsolódó, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének végén írt feltételt hibásan értelmezte.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/19

Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 17-i ítélete – Biofarma kontra OHIM

(T-154/03. sz. ügy) (1)

(„Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - Az ARTEX korábbi nemzeti szóvédjegyek - Az ALREX közösségi szóvédjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2006/C 10/37)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Biofarma SA (székhelye: Neully-sur-Seine [Franciaország]) (képviselők: V. Gil Vega, A. Ruiz López és D. Gonzales Maroto ügyvédek)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselők: W. Verburg és A. Folliard-Monguiral meghatalmazottak)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt: Bausch & Lomb Pharmeceuticals Inc. (székhelye: Tampa, Florida [Egyesült Államok]) (képviselő: S. Klos ügyvéd)

Az ügy tárgya

A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) harmadik fellebbezési tanácsának 2003. február 5-i, a Biofarma SA és a Bausch & Lomb Pharmeceuticals Inc. közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozata (R 370/2002-3. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) harmadik fellebbezési tanácsának 2003. február 5-i (R 370/2002-3. sz. ügy) határozatát.

2)	Az OHIM maga viseli saját költségeit, valamint a felperesnél felmerült költségeket.

3)	A beavatkozó maga viseli saját költségeit.

(1) HL C 158., 2003.7.5.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/19

Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 9-i ítélete – Focus Magazin Verlag kontra OHIM

(T-275/03. sz. ügy) (1)

(„Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - Hi-FOCuS közösségi szóvédjegy bejelentése - FOCUS korábbi nemzeti szóvédjegy - A fellebbezéséi tanács által folytatott vizsgálat terjedelme - A fellebbezési tanács elé terjesztett elemek értékelése”)

(2006/C 10/38)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Focus Magazin Verlag (székhelye: München [Németország], képviseli: U. Gürtler ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. von Mühlendahl, B. Müller és G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: ECI Telecom Ltd (székhelye: Petah Tikva [Izrael])

Az ügy tárgya

Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2003. április 30-i (R 913/2001-4. sz. ügy), a Focus Magazin Verlag és az ECI Telecom Ltd közötti felszólalási eljárásra vonatkozó határozata ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2003. április 30-i (R 913/2001-4. sz. ügy) határozatát.

2)	Az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezi a költségek viselésére.

(1) HL C 251., 2003.10.18.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/20

Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 15-i ítélete – Righini kontra Bizottság

(T-145/04. sz. ügy) (1)

(„Tisztviselők - Ideiglenes alkalmazottak - Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba sorolás - Az közszolgálati életpálya magasabb besorolási fokozatába sorolás”)

(2006/C 10/39)

Az eljárás nyelve: francia

A felek

Felperes: Elisabetta Righini (Brüsszel, Belgium) (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: V. Joris és C. Berardis-Kayser meghatalmazottak, segítőjük: D. Waelbroeck ügyvéd)

Az ügy tárgya

A felperest szolgálatba lépésekor – akár ideiglenes alkalmazottként, akár próbaidős tisztviselőként – az A7-es besorolási fokozat 3. fizetési fokozatába soroló bizottsági határozat megsemmisítése, továbbá szükség szerint a felperes panaszát elutasító, 2004. január 21-i bizottsági határozat megsemmisítése.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 179., 2004.7.10.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/20

Az Elsőfokú Bíróság 2005. október 17-i végzése – First Data Corp. kontra Európai Közösségek Bizottsága

(T-28/02. sz. ügy) (1)

(Verseny - EK 81. cikk - Visa kártyás fizetési rendszer - „Nincs megszerzés kibocsátás nélkül” szabály - Nemleges megállapítás - Az eljárás során megszüntetett szabály - Keresetindításhoz fűződő érdek - Okafogyottság)

(2006/C 10/40)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: a First Data Corp. (Wilmington, Delaware, Amerikai Egyesült Államok), a FDR Ltd (Dover, Delaware, Amerikai Egyesült Államok), és a First Data Merchant Services Corp. (Sunrise, Florida, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők kezdetben: P. Bos és M. Nissen ügyvédek, később: P. Bos ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők kezdetben: R. Wainwright, W. Wils és V. Superti, később: R. Wainwright és T. Christoforou, meghatalmazotti minőségben)

Az ügy tárgya

Az EK-Szerződés 81. cikkének és az EGT-Szerződés 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/29.373 Visa International-ügy) 2001. augusztus 9-i 2001/782/EC bizottsági határozat (HL 2001. L 293., 24. o.) 1. cikke ötödik franciabekezdésének megsemmisítése.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről nem szükséges határozni.

2)	A felperesek és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 109., 2002.5.4.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/21

2005. október 6-án benyújtott kereset – Schierhorst kontra Bizottság

(T-374/05. sz. ügy)

(2006/C 10/43)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Rainer Johannes Schierhorst (Georgetown, Guyana) (képviselők: S. Rodrigues, A. Jaume ügyvédek)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a 2005. január 5-i kinevezési határozatával együtt hozott, a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító határozatát annyiban, amennyiben a besorolási fokozatát a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával, míg fizetési fokozatát a személyzeti szabályzat hatályos 32. cikke alapján állapítja meg;

—

az Elsőfokú Bíróság írja elő a kinevezésre jogosult hatóságnak a megtámadott határozatok megsemmisítésének következményeit, így különösen a felperes újra besorolását az A*10 besorolási fokozat 4 fizetési fokozatába, mégpedig 2005. február 1-jére – a 2004. október 11-i kinevező határozat hatályba lépésének időpontjára – visszaható hatállyal;

—	az Elsőfokú Bíróság másodlagosan kötelezze a Bizottságot a felperes amiatti kárának megtérítésére, hogy őt 2005. február 1-jén – a 2005. január 5-i kinevező határozat hatályba lépésének időpontjában – nem az A*10 besorolási fokozat 4 fizetési fokozatába sorolták be;

—	kötelezze az alperest valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Mivel a felperesnek sikerült a mezőgazdaság területén az A7/A6 besorolási fokozatú tanácsosi helyekre kiírt COM/A/1/02 nyílt versenyvizsga, ezért a felperest a 2005. január 5-i megtámadott határozattal tisztviselőnek nevezték ki. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének alkalmazásával a felperest újból az A*6 besorolási fokozatba sorolták be, amely alacsonyabb a korábbi A7/A6 besorolási fokozatoknál, amelyeknek az új rendszer szerinti A*8/A*10 besorolási fokozatok felelnek meg.

Kereseti kérelmeinek alátámasztására a felperes által a T-207/05. sz. ügyben (1) felhozott jogalapokkal azonos jogalapokra hivatkozik.

(1) HL C 193., 2005.8.6., 36. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/22

2005. október 5-én benyújtott kereset – Seegmuller kontra Bizottság

(T-377/05. sz. ügy)

(2006/C 10/44)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Magali Seegmuller (Uccle, Belgium) (képviselő: K. H. Hagenaar ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának (KJH) 2005. július 5-i határozatát, amely megakadályozta a felperest abban, hogy eleget tegyen beosztásának és megkezdje megbízatását a Conakry-i (Guinea) küldöttségnél, mint e küldöttség igazgatási vezetője;

—	az Elsőfokú Bíróság a felperes kérelmének helyt adva állapítsa meg, hogy jogosult az alperestől általa elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére, amelynek összege később kerül megállapításra;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze az eljárás költségeinek és kiadásainak viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes – aki a Bizottság szerződéses alkalmazottja – jelentkezett a kongói (Brazzaville) igazgatási vezetői állásra (COM/2004/2982/F számú álláshirdetés). A felperest 2005. január 5-én arról tájékoztatták, hogy a kiválasztási bizottság előtt sikeres vizsgát tett. A Bizottság Külkapcsolati Főigazgatósága (DG RELEX) által feltett kérdésre, hogy a munkavégzés helyeként hajlandó-e másik küldöttséget is elfogadni, a felperes megerősítette, hogy számára Conakryba (Guinea) történő beosztás is elfogadható.

Mint ilyenkor szükséges, a Conkry-ba (Guinea) való elutazására tekintettel a felperes részt vett egy orvosi kivizsgáláson. 2005. március 17-i feljegyzésében a Bizottság orvosszakértője megállapította, hogy a felperes fizikailag nem alkalmas arra, hogy megbízatását az említett küldöttségben elláthassa. E feljegyzést követően a DG RELEX arról tájékoztatta a felperest, hogy megbízatásának Conkry-ban (Guinea) történő megkezdése nem lehetséges. A felperes ezt követően panaszt nyújtott be e határozat ellen, amelyet 2005. július 5-én a megtámadott határozattal elutasítottak.

Keresetének alátámasztására a felperes előadja, hogy a 2005. április 15-i határozat meghozatalára a DG RELEX igazgatója állítólag nem rendelkezett hatáskörrel, illetve visszaélt hatáskörével. A felperes egyebekben hivatkozik a Bizottság orvosszakértője által állítólagosan elkövetett mérlegelési hibákra, köztük a 2005. március 17-i jelentésre, amely véleménye szerint nem tárt fel semmilyen ésszerű összefüggést a jelentésben foglalt orvosi megállapítások és az azokból levont következtetések között.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/22

2005. október 7-én benyújtott kereset – Marenco kontra Bizottság

(T-378/05. sz. ügy)

(2006/C 10/45)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Giuliano Marenco (Brüsszel, Belgium) (képviselők: A. Pappalardo, M. Merola ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a felperes 2005 januári (utolsó szolgálati hónap) illetményének meghatározását,

—	amennyiben ez a meghatározás nem veszi figyelembe a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (4) bekezdésében előírt alapilletmény-emelést,

—	amennyiben a szorzótényezőt 0,9982852-ben jelöli meg 1 helyett;

—

az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a felperes nyugdíjjogosultságának megállapítására és elszámolására vonatkozó, az Egyéni Jogokat Kezelő és Elszámoló Hivatal nyugdíj osztályának vezetője által 2005. január 31-én hozott határozatot;

—	amennyiben az nem veszi figyelembe a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (4) bekezdésében előírt alapilletmény-emelést,

—	amennyiben a szolgálati jogviszonyának megszüntetésére vonatkozó besorolásában a 0,9982852 szám szerepel az 1 helyett,

—	amennyiben az a nyugdíjbesorolását A16/06 helyett A16/03-ban állapítja meg,

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a személyzeti és igazgatási igazgatóság főigazgatója által 2005. július 1-jén hozott ADMIN.B. 2-SHS/amd-D (05)15121 határozatot, amellyel elutasította a felperes R/266/05. számú és R/298/05. számú panaszát,

—	az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Bizottság jogi szolgálatának volt főigazgató helyettese, 2005 februárjában nyugdíjba vonult, és szolgálati jogviszonyának megszüntetése előtt az A*16 besorolási fokozatba sorolták, és aki 2004 végéig a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (4) bekezdésében előírt illetmény-emelésben részesült. A személyzeti szabályzat 2004. május 1-jén hatályba lépett módosításának megfelelően 0,9982852 értékű szorzótényezőt kellett alkalmazni az alapilletményére vonatkozóan, amely az új és a régi személyzeti szabályzat szerinti fizetési fokozatának és besorolási fokozatának megfelelő alapilletmény közötti különbözetet tükrözte.

A felperes 2005. január 1-jén besorolási fokozatán belül a 6-os fizetési fokozatba lépett. Mivel az új és a régi személyzeti szabályzat szerint e fizetési fokozatnak megfelelő alapilletmények azonosak, a felperes szerint ezt követően az „1” értékű szorzótényezőt kell alkalmazni. Ugyanakkor e hónaptól kezdve 0,9982852 értékű szorzótényező szerepelt mind az illetményjegyzékén, mind a nyugdíjjogosultságának megállapítására és elszámolására vonatkozó határozatban. Mindezeken túlmenően a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (4) bekezdésében előírt illetményemelést nem végezték el a 2005 január havi illetményén, következésképpen azt nem vették figyelembe nyugdíjjogosultságának az említett havi illetményén alapuló elszámolásakor. Végül a nyugdíjjogosultságát megállapító határozat a 6-os fizetési fokozat helyett a 3-as fizetési fokozatba sorolta a felperest.

Keresetének alátámasztására a felperes a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (4) bekezdésének és 8. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik. Mindemelett a részéről fennálló jogos bizalom megsértését is felhozza, amelyet a Bizottság személyzetének rendelkezésére bocsátott számítástechnikai eszköz („számológép”) segítségével irányadó jelleggel kiszámított nyugdíjösszegre alapította állítása szerint. A felperes szerint a számológép a tárgybeli illetményemelésnek a nyugdíj megállapítása során történő figyelembe vételével is számolt.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/23

2005. október 14-én benyújtott kereset – Zuffa, LLC kontra OHIM

(T-379/05. sz. ügy)

(2006/C 10/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Zuffa, LLC (székhelye: Las Vegas [Egyesült Államok] (képviselő: S. Malynicz barrister, M. Blair solicitor)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az OHIM első fellebbezési tanácsának 2005. augusztus 8-i (R 24/2005-1. sz. ügy) határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a saját és a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: Az „ULTIMATE FIGHTING” szóvédjegy a 9., 16., 25., 28. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – védjegybejelentés száma: 2 766 590.

Az elbíráló határozata: A védjegybejelentés elutasítása az árujegyzékben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: Az ULTIMATE FIGHTING kifejezés, egészét tekintve nem általános vagy szokásos elnevezés a bejelentett áruk és szolgáltatások vonatkozásában. A fellebbezési tanács elmulasztotta a védjegy egészének az árujegyzékben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében történő kielégítő elemzését.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/24

2005. október 10-én benyújtott kereset – Buendía Sierra kontra Bizottság

(T-380/05. sz. ügy)

(2006/C 10/47)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: José Luis Buendía Sierra (Brüsszel, Belgium) (képviselők: M. van der Woude, V. Landes ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Jogi Szolgálat főigazgatójának a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján csak négy főigazgatósági elsőbbségi pontot megállapító alakszerű szándékát, amelyet a kinevezésre jogosult hatóságnak a panasz elutasításáról rendelkező határozata megerősített és véglegessé tett;

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság határozatát, amelyben a 2004. évi előléptetési időszak alapján a felperes részére nem állapított meg egyetlen, az „Intézmény érdekében végzett kiegészítő tevékenységek bizottságától” származó különleges elsőbbségi pontot sem;

—

az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg: a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján összesen 20 pontot megállapító határozatát, továbbá az említett előléptetési időszak során a felperesnek az A4-es besorolási fokozatba való előléptetésére vonatkozólag összesen 40 pontot megállapító határozatát; az A5-ös besorolási fokozatú tisztviselőknek a 2004. évi előléptetési időszak alapján összeállított érdem szerinti listáját; a 2004. évi előléptetési időszak alapján az A4-es besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listáját; és minden körülmények között azon határozatot, amelynek következtében neve nem került fel az említett listákra;

—	amennyiben szükséges, az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a felperes a T-311/04. sz. ügyben (1) felhozott jogalapokhoz hasonló jogalapokra hivatkozik.

(1) HL L 262., 2004.10.23., 44. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/24

2005. október 10-én benyújtott kereset – Di Bucci kontra Bizottság

(T-381/05. sz. ügy)

(2006/C 10/48)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Vittorio Di Bucci (Brüsszel, Belgium) (képviselők: M. van der Woude, V. Landes ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Jogi Szolgálat főigazgatójának a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján csak négy főigazgatósági elsőbbségi pontot megállapító alakszerű szándékát, amelyet a panasz elutasításáról szóló főigazgatói határozat megerősített és véglegessé tett;

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a személyzeti és igazgatási főigazgató határozatát, amelyben a 2004. évi előléptetési időszak alapján a felperes részére nem állapított meg egyetlen, az „Intézmény érdekében végzett kiegészítő tevékenységek bizottságától” származó különleges elsőbbségi pontot sem;

—

az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg: a személyzeti és igazgatási főigazgatónak a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján összesen 20 pontot megállapító határozatát, továbbá az említett előléptetési időszak során a felperesnek az A4-es besorolási fokozatba való előléptetésére vonatkozólag összesen 40 pontot megállapító határozatát; az „Intézmény érdekében végzett kiegészítő tevékenységek bizottságától” származó különleges elsőbbségi pontokat kapott tisztviselők listáját; az A5-ös besorolási fokozatú tisztviselőknek a 2004. évi előléptetési időszak alapján összeállított és az előléptetési bizottságokat megjárt érdem szerinti listáját; a 2004. évi előléptetési időszak alapján az A4-es besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listáját; és minden körülmények között azon határozatot, amelynek következtében neve nem került fel az említett listákra;

—	amennyiben szükséges, az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a felperes a T-311/04. sz. ügyben (1) felhozott jogalapokhoz hasonló jogalapokra hivatkozik.

(1) HL L 262., 2004.10.23., 44. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/25

2005. október 10-én benyújtott kereset – Wilms kontra Bizottság

(T-386/05. sz. ügy)

(2006/C 10/49)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Günter Wilms (Brüsszel, Belgium) (képviselők: M. van der Woude, V. Landes ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Jogi Szolgálat főigazgatójának a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján két főigazgatósági elsőbbségi pontot megállapító alakszerű szándékát, amelyet a panasz elutasításáról szóló főigazgatói határozat megerősített és véglegessé tett;

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a személyzeti és igazgatási főigazgató határozatát, amelyben a 2004. évi előléptetési időszak alapján a felperes részére nem állapított meg egyetlen, az „Intézmény érdekében végzett kiegészítő tevékenységek bizottságától” származó különleges elsőbbségi pontot sem;

—

az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg: a személyzeti és igazgatási főigazgatónak a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján összesen 17 pontot megállapító határozatát, továbbá az említett előléptetési időszak során a felperesnek az A5-ös besorolási fokozatba való előléptetésére vonatkozólag összesen 36 pontot megállapító határozatát; az „Intézmény érdekében végzett kiegészítő tevékenységek bizottságától” származó különleges elsőbbségi pontokat kapott tisztviselők listáját; az A6-os besorolási fokozatú tisztviselőknek a 2004. évi előléptetési időszak alapján összeállított és az előléptetési bizottságokat megjárt érdem szerinti listáját; a 2004. évi előléptetési időszak alapján az A5-ös besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listáját; és minden körülmények között azon határozatot, amelynek következtében neve nem került fel az említett listákra;

—	amennyiben szükséges, az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a felperes a T-311/04. sz. ügyben (1) felhozott jogalapokhoz hasonló jogalapokra hivatkozik.

(1) HL L 262., 2004.10.23., 44. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/25

2005. október 13-án benyújtott kereset – Chatziioannidou kontra Bizottság

(T-387/05. sz. ügy)

(2006/C 10/50)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Eleni Chatziioannidou (Auderghem, Belgium) (képviselő: S. A. Pappas ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2005. július 8-i, a felperes nyugdíjjogosultságának a közösségi rendszerre történő átruházására vonatkozó határozat ellen benyújtott panaszát elutasító határozatát,

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Bizottságnál tisztviselő, a Bizottságnál történt szolgálatba lépést megelőzően Görögországban szerzett nyugdíjjogosultságainak a közösségi rendszerre történő átruházása iránti kérelmet terjesztett elő. Keresetében a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe veendő nyugdíjszerző szolgálati éveinek az átruházott tőkeösszeg alapul vételével történt kiszámításának módját vitatja. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy az euró bevezetése előtt a Bizottság a belga franktól különböző pénznembe számította át az átruházott tőkeösszeget, azonban nem a kiszámítás napján érvényes átváltási árfolyam alapján, hanem egy olyan átlag átváltási árfolyamon, amelynek célja az volt, hogy tükrözze a járulékfizetési időszak alatt történt monetáris ingadozásokat. Mindenesetre az euró végleges bevezetésére meghatározott átmeneti időszak lezárultát, azaz 2002. január 1-jét követően a Bizottság már nem alkalmazza ezt a számítási módot, hanem a nemzeti pénztár által átruházott euró-összeget veszi figyelembe.

A felperes állítása szerint az átlag átváltási árfolyam módszerének elhagyása az ő esetében a javára írt nyugdíjszerző szolgálati évek számának jelentős csökkenését eredményezi. Ennek alapján a felperes az 1103/98 tanácsi rendelet 3. cikkének megsértésére hivatkozik, amely szerint az euro bevezetése nem jár olyan hatással, amely a jogi okmány bármely feltételét módosítja. A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére is hivatkozik, amennyiben a teljesen azonos körülmények közé helyezett tisztviselőnek nem ugyanannyi közösségi nyugdíjszerző szolgálati évet számolnak el attól függően, hogy az átruházás iránti kérelmét az euró bevezetése előtt vagy azt követően terjesztette elő.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/26

2005. október 20-án benyújtott kereset – Grünheid kontra Bizottság

(T-388/05. sz. ügy)

(2006/C 10/51)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Sabine Grünheid (Overijse, Belgium) (képviselő: E Boigelot ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2004. november 18-án kézbesített 2004. október 6-i határozatot, amennyiben az a felperest az A*8 besorolási fokozatba sorolja, valamint az ezt követő és/vagy erre vonatkozó valamennyi határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a felperesnek 2005. február 18-án R/162/05. szám alatt nyilvántartásba vett panaszát elutasító, 2005. július 12-én kézbesített 2005. július 6-i kijavított határozatot;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, akit 2003-ban vettek fel tisztviselőként a Bizottsághoz, e keresettel támadja a korábbi A7, jelenleg A*8, besorolási fokozatba történt végleges sorolását. Véleménye szerint a felvételét megelőző, állítólag több mint 12 éves, szakmai tapasztalataira figyelemmel az A6, jelenleg A*10, besorolási fokozatba kellett volna őt sorolni.

Keresetének alátámasztására a személyzeti szabályzat 2004. május 1-je előtt hatályban volt szövege 31. cikke (2) bekezdésének, a Bizottságnak a besorolási fokozatba történő sorolás feltételeire vonatkozó határozatai, az új tisztviselők besorolására vonatkozó igazgatási útmutatónak a megsértésére, valamint nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkozik. Ezen felül az egyenlő bánásmód elvének a megsértését is felhozza, amennyiben a Bizottság a múltban a felperessel azonos vagy nála alacsonyabb képzettséggel rendelkező tisztviselőket magasabb besorolási fokozatba sorolt. A felperes végül a bizalomvédelem és a gondoskodási kötelezettség elvének megsértésére hivatkozik.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/26

2005. október 20-án benyújtott kereset – Ole Eistrup kontra Európai Parlament

(T-389/05. sz. ügy)

(2006/C 10/52)

Az eljárás nyelve: dán

Felek

Felperesek: Ole Eistrup (Knebel, Dánia) (képviselő: S. E. Hjelmborg ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az alperes 2004. december 13-i határozatát és alperes 2005. július 12-i válaszát;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen a felperesnek az 1998. június 1-je és 2002. szeptember 1-je közötti időszakban elmaradt jövedelme megtérítéseként 203 357 EUR kártérítést;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze 200 000 EUR nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, akit a Parlament Dán Fordítóosztálya foglalkoztat, vissza akart térni álláshelyére, miután személyes okokkal indokolt szabadságon volt 1992. augusztus 1-jétől1996. július 31-ig. Visszatérésére azonban csupán 2002. október 1-jétől volt mód, minthogy a Parlament ezen időpontot megelőzően nem talált a felperes csoportjának és képzettségének megfelelő, betölthető beosztást.

Keresetének alátámasztására a felperes előadja, hogy eleget tett az elmaradt jövedelmének megtérítésére vonatkozó igényével kapcsolatos vesztesége enyhítésére vonatkozó kötelezettségének.

A felperes arra is hivatkozik, hogy az ügynek az alperes általi jogellenes kezelése a felperest bizonytalan és szorongásos állapotba juttatta, továbbá hogy az alperes viselkedése nyilvánvalóan megsérti a felperes jogait és azt a bizalmat, amelyet minden közösségi polgárnak táplálnia kell a közösségi jogrendszer iránt.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/27

2005. október 17-én benyújtott kereset – Pickering kontra Bizottság

(T-393/05. sz. ügy)

(2006/C 10/53)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Stephen Pickering (La Hulpe, Belgium) (képviselő: N. Lhoëst ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a felperes 2004 decemberi, 2005 januári és februári, valamint az ezt követő valamennyi illetményjegyzékét, amennyiben azok az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatát módosító 2004. március 22-i 723/2004 rendelet jogellenes rendelkezéseit, illetve az új korrekciós együtthatók megállapításáról szóló 856/2004 rendeletet és az azokat elfogadó 31/2005 rendeletet alkalmazzák;

—	szükség esetén az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak (KJH) a felperes panaszát elutasító 2005. július 4-i R/299/05 határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Bizottság tisztviselője, az Egyesült Királyságból származik. A személyzeti szabályzatot módosító 723/2004 rendelet (1) hatálybalépése előtt a felperes rendszeresen igénybe vette azt a lehetőséget, hogy díjazásának egy részét származási országába utalta. A hatályos szabályozásnak megfelelően az átutalt összeget egy „korrekciós együttható” alkalmazásával megnövelték, amelynek célja, hogy tükrözze a munkavégzés helye és a származási ország megélhetési költségei közötti különbözetet.

Az új személyzeti szabályzat – ellentétben a korábbiakkal – az ilyen utalásokra szigorúbb feltételeket ír elő. Az alkalmazandó „korrekciós együttható” immár nem egyenlő az átutalás szerinti országban dolgozó tisztviselők díjazására alkalmazandó együtthatóval. Az e tisztviselőkre vonatkozó együttható az ország fővárosának megélhetési költségei alapján kerül kiszámításra, míg az átutalásokra alkalmazandó együttható alapja az átutalási országnak megfelelő átlagos megélhetési költség. Végül az új rendelkezések megszüntetik annak lehetőségét, hogy a korrekciós együtthatót a nyugdíjakra lehessen alkalmazni.

Keresete azon részének alátámasztására, amely a díjazás származási országba való utalásának rendszere ellen irányul, a felperes a 723/2004 rendelet jogellenességére vonatkozó kifogást hoz fel, mivel szerinte először is hibás a rendelet indokolása. A felperes ezt követően az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, mivel az új rendszer eltérő együttható alkalmazását írja elő az átutalás szerinti országban tevékenykedő tisztviselőkre. A felperes hivatkozik még jogos bizalmának, szerzett jogainak, illetve a jogbiztonságnak és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére.

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban a fenti három jogalapon kívül a felperes a volt tisztviselők letelepedési szabadságának megsértésére is hivatkozik, mivel megbízatásuk megszűntével azok olyan országban való letelepedését részesíti előnyben, ahol alacsonyabbak a megélhetési költségek.

(1) Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 2004.4.27., 1. o.)

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/27

2005. október 17-én benyújtott kereset – Valero Jordana kontra Bizottság

(T-394/05. sz. ügy)

(2006/C 10/54)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Gregorio Valerio Jordana (Brüsszel, Belgium) (képviselők: M. Merola, I. van Schendel ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg:

a Jogi Szolgálat főigazgatójának a felperes részére a 2004. évi előléptetési időszak alapján – miként az a Sysper 2 számítástechnikai rendszerből kitűnik – a személyzeti szabályzat 45. cikkének végrehajtására kiadott általános rendelkezések 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti elsőbbségi pontokat meg nem állapító határozatát, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság a felperes 2004. október 4-én benyújtott fellebbezését elutasító, 2004. november 16-i határozatával helybenhagyott;

b)	a 2004. évi előléptetési időszakban az érdem hosszabb távon történő értékelésén kívüli indokkal adott fellebbviteli pontok, az intézmény érdekében végzett munkáért juttatott elsőbbségi pontok és az átmeneti elsőbbségi pontok megállapítását;

a b) pontban említett pontok vonatkozásában: az A5-ös besorolási fokozatba tartozó tisztviselőknek a 2004. évi előléptetési időszak alapján megállapított, a 2004. szeptember 20-i 114-2004. sz. Közigazgatási Tájékoztatóban közzétett érdem szerinti listáját, továbbá az A4-es besorolási fokozatba a 2004. évi előléptetési időszak alapján előléptetett tisztviselőknek a 2004. november 30-i 130-2004. sz. Közigazgatási Tájékoztatóban közzétett listáját; valamint azon határozatot, amelynek következtében neve nem került fel e listákra;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a felperes a T-385/04. sz. ügyben (1) felhozott jogalapokhoz hasonló jogalapokra hivatkozik.

(1) HL C 284., 2004.11.20., 27. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/28

2005. november 7-én benyújtott kereset – Tesoka kontra Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért

(T-398/05. sz. ügy)

(2006/C 10/55)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Sabrina Tesoka (Overijse, Belgium) (képviselő: J.-L. Fagnart ügyvéd)

Alperes: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2005. október 14-i formális elutasító határozatot;

—	az Elsőfokú Bíróság mondja ki, hogy a felperes a 2005. június 24-i 1111/2005/EK rendelet 8. cikke által módosított, 1860/76 rendelet 17. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően jogosult az általa a 2005. augusztus 2-i elbocsátása alapján igénybe vehető juttatásokra és előnyökre;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze az alperest egy méltányosan 35 000 euró összegben meghatározott, 2005. augusztus 2-től kezdve 7 %-os késedelmi kamattal növelt összegű kártérítés megfizetésére;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes 2001 óta az alperes alkalmazottjaként dolgozott, majd 2005. augusztus 2-án arra való tekintettel mondott le, hogy részesül a 1111/2005 rendeletben a 2005. augusztus 4-ig lemondott alkalmazottakra vonatkozóan előírt anyagi előnyökben. Keresetében a felperes előadja, hogy az alperes elutasította a neki járó juttatások megadására, illetve azon iratok kiadására irányuló kérelmét, amelyekre a lakóhelye szerinti országban a szociális védelem igénybevételéhez van szüksége, ezért az Elsőfokú Bíróságtól kéri ezen elutasító határozat megsemmisítését, valamint az állítólagosan elszenvedett károk megtérítését.

Keresetének alátámasztására a felperes hivatkozik az 1111/2005/EK rendelet 8. cikke által módosított, 1860/76 rendelet 17. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megsértésére, az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei 28a. cikkének megsértésére, valamint az 1988. január 13-i 91/88 bizottsági rendelet és jogos bizalmának sérelmére.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/28

2005. október 21-én benyújtott kereset – Wils kontra Európai Parlament

(T-399/05. sz. ügy)

(2006/C 10/56)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Dieter Wils (Altrier, Luxemburg) (képviselők: G. Vandersanden, C. Ronzi ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság 2004. július 1-jére visszaható hatállyal semmisítse meg a felperes 2005 januárjára vonatkozó illetményjegyzékét annyiban, amennyiben az a nyugdíjrendszerhez való hozzájárulás mértékét 9,75 %-ra növeli, illetve rendelje el a hozzájárulás megemelt mértékre vonatkozó részének megtérítését. Az Elsőfokú Bíróság mindebből következően az ezt követő illetményjegyzékekben a hozzájárulás mértékét állítsa vissza a 2004. július 1-jét megelőzően meghatározott szintre.

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki az Európai Parlament tisztviselője, keresetében a nyugdíjrendszerhez való hozzájárulás mértékének a 2004. május 1-jén hatályba lépett személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt 9,75 %-ra történő emelését vitatja. Kérelmének alátámasztására a személyzeti szabályzat 83. cikke (4) bekezdésének 2004. május 1-jét megelőzően hatályos szövege alapján az említett melléklet jogellenességére hivatkozik. E rendelkezés alapján csak a biztosítási statisztikai egyensúly megőrzése céljából lehetséges a vitatott hozzájárulás módosítása. A felperes szerint azonban az említett emelés ettől eltérő célból történt, nevezetesen a közösségi nyugdíjrendszerben keletkezett hiány pótlására.

A felperes egyebekben előadja, hogy az Eurostat által a biztosítási statisztikai egyensúly kiszámításakor alkalmazott szempontok olyan adatokon alapultak, amelyek hibás számításokhoz vezettek. A felperes hivatkozik még az arányosság elvének megsértésére is, mivel az említett emelés meghaladja a biztosítási statisztikai egyensúly visszaállításához ténylegesen szükséges mértéket. A felperes végül előadja a jogos bizalmának megsértését is, amikor a Parlament egyértelműen azt hozta tudomására, hogy csak a biztosítási statisztikai egyensúly szigorú betartása esetén engedélyezi a hozzájárulás mértékének módosítását.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/29

2005. november 15-én benyújtott kereset – MyTravel konra Bizottság

(T-403/05. sz. ügy)

(2006/C 10/57)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: MyTravel Group plc (Rochdale, Egyesült Királyság) (képviselők: D. Pannick QC, A. Lewis Barrister, M. Nicholson, S. Cardell, B. McKenna Solicitors]

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg teljes egészében, vagy másodlagosan az Elsőfokú Bíróság által meghatározott részében a Bizottság azon határozatát, amelyet a Bizottságnak a felperes képviselőjének címzett, 2005. szeptember 5-én, illetve 2005. október 12-én kelt két levele tartalmaz, arra vonatkozóan, hogy ne biztosítson a felperes számára hozzáférést a Bizottság azon jelentéséhez, amelyet az Elsőfokú Bíróság T-342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben 2002. június 6-án hozott ítéletét követően készített, valamint számos tervezethez, munkadokumentumhoz és feljegyzéshez, amelyek vagy e jelentés elkészítésére vonatkoztak, vagy a Bizottság azon határozatának ügyiratai között voltak, amelyet megsemmisített a fent említett ítélet;

—	az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a felperes költségeinek megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az alperes, akkori nevén „Airtours plc.”, keresetet nyújtott be, amelyben kérte a Bizottság azon határozatának megsemmisítését, amely a felperesnek egy másik társasággal való egyesülésére vonatkozott. Az Elsőfokú Bíróság a T-342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítéletével, helytadva a felperes keresetének, megsemmisítette ezt a határozatot. A felperes ezt követően egy másik keresetet nyújtott be (T-212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügy) azon károk megtérítése iránt, amelyek állítása szerint a Bizottságnak az ügy intézése során a megsemmisítéshez vezető hibái és a közösségi jog megsértése miatt merültek fel.

E második eljárás kontextusában a felperes a 1049/2001 rendelet (1) alapján kérte, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést a Bizottság szolgálatai által az ítélet meghozatalát követően készített jelentéshez, valamint számos tervezethez, munkadokumentumhoz és feljegyzéshez, amelyek vagy e jelentés elkészítésére vonatkoztak, vagy a Bizottság határozatának ügyiratai között voltak, amelyet megsemmisített a fent említett ítélet. A megtámadott határozattal a Bizottság elutasította a felperes kérelmét, mivel álláspontja szerint a 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdéseinek a bírósági eljárásokra és jogi tanácsadásra, illetve az ellenőrzésekre, vizsgálatokra és könyvvizsgálatok céljára, vagy a Bizottság döntéshozatali eljárásására vonatkozó kivételeit kell alkalmazni.

A felperes kéri a határozat megsemmisítését. A felperes részletesen vitatja a Bizottság állításait, amelyek szerint bizonyos dokumentumok közzététele a bírósági és jogi eljárások védelme érdekében nem lehetséges, és álláspontja szerint a Bizottságnak nem kellene lehetőséget adni a múltbeli bírósági eljárások védelme érdekére való hivatkozásra, ahogyan a már lezárt T-342/99. sz. ügy esetében, annak érdekében, hogy megakadályozza az olyan okmányok közzétételét, amelyek a különböző folyamatban lévő eljárásokban lényegesek az igazságos eredmény elérése érdekében.

Az ellenőrzések védelme vonatkozásában a felperes álláspontja szerint a Bizottság hozzájárulása egy javasolt egyesüléshez nem minősül olyan ellenőrzésnek, amelyre a kivétel alkalmazandó, továbbá a kivétel nem vonatkozik a belső vizsgálatokra, és semmi esetre sem az olyan belső vizsgálatokra, amely lezárultak. A felperes úgy véli továbbá, hogy a közzététel nem hiúsítja meg az ellenőrzések célját a hasonló ellenőrzési eljárásokban. A felperes vitatja a Bizottság azon állítását, hogy a közigazgatási eljárások modernizásására irányuló belső vizsgálat nem lehet független, ha annak ajánlásait és megállapításait nyilvánosságra hozták.

Végül a felperes szerint a Bizottság nem támasztotta alá azt, hogy egy közzététel komolyan meghiúsítaná a jövőbeni döntéshozatali eljárását, mivel az a jelentés, amelynek a közzétételét kérték, nem arra a módra vonatkozik, ahogyan a döntéseket a jövőben meg fogják hozni, hanem arra a módra, ahogyan azokat helytelenül hozták meg a múltban, az átláthatóság nem lehet azonos az indokolatlan külső nyomással és a kért közzététel nem lehet befolyással a közösségi jogrend stabilitására.

A felperes végül úgy érvel, hogy kényszerítő közérdek indokolja az igényelt dokumentumok közzétételét.

(1) HL L 145, 2001.5.31., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.

14.1.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/30

2005. november 9 –én benyújtott kereset – Cavallaro kontra Bizottság

(T-406/05. sz. ügy)

(2006/C 10/58)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Alessandro Cavallaro (Róma, Olaszország) (képviselő: Carlo Forte ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

—	Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2005. augusztus 10-i, ADMIN.B.2-ABF/adm-D(05)18560 határozatát;

—	az Elsőfokú Bíróság másodlagosan rendelje el a 2002. február 27-i, ADMIN-B-3 10577, valamint a 2002. november 14-i 53089 határozatok megsemmisítése iránti kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő újramegnyitását;

—

az Elsőfokú Bíróság másodlagosan és az előző kérelemmel vagylagosan nyilvánítsa elfogadhatónak a 2002. február 27-i, ADMIN-B-3 10577, valamint a 2002. november 14-i 53089 határozatok alkalmazhatatlannak nyilvánítását célzó jogellenességi kifogást, és állapítsa meg az alperes kötelezettségét a 2001. december 1-jétől az Európai Közösségek Bizottságánál, Brüsszelben eltöltött szolgálati idő egészére esedékes külföldi munkavégzési támogatáshoz kapcsolódó összegek, beleértve a hátralékokat és az esedékes kamatokat, kifizetésére;

—	az Elsőfokú Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen ügy felperese a kinevezésre jogosult hatóság 2005. augusztus 10-i határozatával szemben lép fel, amely megtagadta tőle az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata VII. mellékletének 4. cikke értelmében őt megillető támogatást, és kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság ismerje el számára az e támogatáshoz kapcsolódó összegek kifizetését 2005. március 1-jei esedékességgel és a Bizottság római küldöttségénél eltöltött szolgálat teljes idejére.

E tekintetben a felperes emlékeztet arra, hogy már 2002-ben, közvetlenül a Bizottsághoz való felvételét követően, ugyanezen hatóság megtagadta a 16 %-os külföldi munkavégzési támogatást abból a feltételezésből kiindulva, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében foglalt 5 éves referencia-időszak folyamán a felperes szakmai tevékenységét Brüsszelben folytatta.

A felperest ezt követően áthelyezték a Bizottság római küldöttségére, ahol újból kérte az alperestől ugyanezen támogatás folyósítását. Jelen kereset az ezen újbóli kérelmet elutasító határozat ellen irányul.

—	Kérelmeinek alátámasztására a felperes a személyzeti szabályzat 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának téves alkalmazására, valamint

—

az indokolás ellentmondásos voltára és az 1990-1995 közötti időszakra vonatkozóan benyújtott dokumentációval kapcsolatos ténybeli tévedésre hivatkozik. Ezzel kapcsolatban kitart amellett, hogy a felperes 1990-től 1995-ig Olaszországon kívül lakott, és 1992 és 1995 között nem volt tanuló Olaszországban. A Bizottság megtámadott határozatban szereplő megállapításai mindenképpen ellentétben állnak a 2002-es határozatokban szereplő állításokkal.

—

az indokolás ellentmondásos voltára hivatkozik azon feltételezéssel kapcsolatban, mely szerint a felperes 1990 júliusától 1995 júliusáig Olaszországban lakott. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy pusztán a felperes segítő tisztviselői működése idején tett kijelentése, mely szerint felvételi helyének az olaszországi Aricciát kell tekinteni, még nem elegendő annak bizonyításához, hogy ezen a helyen kívánta volna továbbra is folytatni életvitelét és ápolni szokásos társadalmi kapcsolatait.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 10

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	49. évfolyam 2006. január 14.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Tájékoztatások
	A Bíróság
	A BÍRÓSÁG
2006/C 010/1	A Bíróság ítélete (nagytanács) 2005. november 8. a C-293/02. sz., (a Royal Court of Jersey előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Jersey Produce Marketing Organisation Ltd kontra States of Jersey és társai ügyben (Jersey-ből az Egyesült-Királyságba irányuló burgonyakivitelről szóló szabályozás – 1972. évi csatlakozási okmány – A Csatorna-szigetekről és a Man-szigetről szóló 3. sz. jegyzőkönyv – 706/73 rendelet – EK 23., EK 25. és EK 29. cikk – Vámmal azonos hatású díjak – Mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések)	1

2006/C 010/2	A Bíróság ítélete (első tanács) 2005. november 10. a C-307/03. sz., Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (EMOGA – Végső elszámolás – 2003/364/EK határozat – Szántóföldi növények – Helyszíni ellenőrzések – Nem támogatható területekre nyújtott támogatások visszakövetelése – Hamis nyilatkozatok)	2

2006/C 010/3	A Bíróság ítélete (első tanács) 2005. november 10. a C-432/03. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Portugál Köztársaság ügyben (Tagállami kötelezettségszegés – EK 28. és EK 30. cikk – 89/106/EGK irányelv – 3052/95/EK határozat – Nemzeti típus-jóváhagyási eljárás – A más tagállamban kiállított típusjóváhagyási bizonyítványok figyelmen kívül hagyása – Építési termékek)	2

2006/C 010/4	A Bíróság ítélete (nagytanács) 2005. november 8. a C-443/03. sz. (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Götz Leffler kontra Berlin Chemie AG ügyben (Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése – Az irat fordításának hiánya – Következmények)	2

2006/C 010/5	A Bíróság ítélete (első tanács) 2005. november 10. a C-29/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság ügyben (Tagállami kötelezettségszegés – A 92/50/EGK irányelv 8. cikke, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének (2) bekezdése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása – Hulladékártalmatlanításról szóló szerződés – Ajánlati felhívás hiánya)	3

2006/C 010/6	A Bíróság ítélete (első tanács) 2005. november 10. a C-197/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügyben (Tagállami kötelezettségszegés – Dohánygyártmányok fogyasztását terhelő adó – Cigaretták és a West Single Packs dohányrudak eltérő adóztatása)	3

2006/C 010/7	A Bíróság ítélete (második tanács) 2005. november 10. a C-316/04. sz., (a College van Beroep voor het bedrijfsleven előzetes döntéshozatal iránti kérelme) a Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie kontra College voor de toelating van bestrijdingsmiddelen ügyben (Forgalomba hozatali engedély növényvédő szerre és biocid termékre – 91/414/EGK irányelv – 8. cikk – 98/8/EK irányelv – 16. cikk – Tagállamok hatásköre az átmeneti időszakban)	4

2006/C 010/8	A Bíróság ítélete (negyedik tanács) 2005. november 10. a C-385/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság ügyben (Tagállami kötelezettségszegés – A 2001/16/EK irányelv – Transzeurópai hálózatok – A hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága – Átültetés elmulasztása az előírt határidőn belül)	4

2006/C 010/9	A Bíróság végzése (hatodik tanács) 2005. szeptember 15. a C-112/04. P. sz., Marlines SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Fellebbezés – Az EK-Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése [jelenleg EK 81. cikk (1) bekezdése] – Verseny – Megegyezések – Vállalkozások közötti megállapodások – Bizonyíték egy vállalkozás részvételére vállalkozások versenyellenes célú gyűlésein)	5

2006/C 010/0	A Bíróság végzése (negyedik tanács) 2005. október 6. a C-328/04. sz. ügyben (a Fővárosi Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme): Vajnai Attila ellen folytatott büntetőeljárás (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének értelmezése – Nemzeti rendelkezés, amely büntetőeljárás terhe mellett tiltja az ötágú vöröscsillagot ábrázoló jelkép nagy nyilvánosság előtti használatát – A Bíróság hatáskörének hiánya)	5

2006/C 010/1	A Bíróság végzése (ötödik tanács) 2005. szeptember 16. a C-342/04 P. sz. Jürgen Schmoldt és társai kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Fellebbezés – Építőipari termékek – Harmonizált szabványok és műszaki előírások – Hőszigetelési szabványok)	5

2006/C 010/2	A Bíróság végzése (harmadik tanács) 2005. október 13. a C-2/05. SA. sz., Names BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Az Európai Közösségek Bizottságánál történő foglalásra való felhatalmazás iránti kérelem)	6

2006/C 010/3	A Bíróság végzése (harmadik tanács) 2005. október 13. a C-3/05. SA. sz., a Kazak Köztársaság Statisztikai Hivatala kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Az Európai Közösségek Bizottságánál történő foglalásra való felhatalmazás iránti kérelem)	6

2006/C 010/4	A Bíróság végzése (harmadik tanács) 2005. október 13. a C-4/05. SA. sz., Alt Ylmy – Ömümcilik Paydarlar Jemgyyeti kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Az Európai Közösségek Bizottságánál történő foglalásra való felhatalmazás iránti kérelem)	7

2006/C 010/5	A Bíróság végzése (ötödik tanács) 2005. október 6. a C-256/05. sz., (a Telecom-Control-Kommission előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Telekom Austria AG, korábban Post & Telekom Austria AG ügyben (Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Bírósághoz fordulás – Elektronikus hírközlés – Hálózatok és szolgáltatások – Közösségi jogi háttér – Tranzitszolgáltatások piaca)	7

2006/C 010/6	C-368/05 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-376/04. sz., Polyelectrolyte Producers Group kontra az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. július 22-én hozott végzése ellen a Polyelectrolyte Producers Group által 2005. október 5-én benyújtott fellebbezés	7

2006/C 010/7	C-371/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Olasz Köztársaság ellen 2005. október 7-én benyújtott kereset	8

2006/C 010/8	C-376/05. és C-377/05. sz. ügyek: A Bundesgerichtshof 2005. július 26-i végzéseivel az A. Brünsteiner GmbH (C-376/05) és az Autohaus Hilgert GmbH (C-377/05) kontra Bayerische Motorenwerke AG ügyekben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	8

2006/C 010/9	C-380/05. sz. ügy: A Consiglio di Stato 2005. április 19-i végzésével a Centro Europa 7 Srl kontra Ministero delle Communicazioni e Autorità per le garanzie nelle Communicazioni, Direzione generale Autorizzazioni e Concessioni Ministero delle Communicazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	9

2006/C 010/0	C-381/05. sz. ügy: A Cour d'appel de Bruxelles 2005. október 13-i végzésével a De Lantsheer Emmanuel SA kontra Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (rövidítve CIVC) és Veuve Clicquot Ponsardin SA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	10

2006/C 010/1	C-383/05. sz. ügy: A Cour de cassation de Belgique 2005. október 7-i végzésével a Raffaele Talotta kontra État belge ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	11

2006/C 010/2	C-386/05. sz. ügy: Az Oberster Gerichtshof 2005. szeptember 28-i végzésével a Color Drack GmbH kontra Lexx International Vertriebs GmbH ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	11

2006/C 010/3	C-389/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. október 27-én benyújtott kereset	12

2006/C 010/4	C-391/05. sz. ügy: A Finanzgericht Hamburg 2005. augusztus 30-i végzésével a Jan de Nul N.V. kontra Hauptzollamt Oldenburg ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	12

2006/C 010/5	C-392/05. sz. ügy: A Symvoulio tis Epikrateias 2005. június 30-i végzésével az Alevizos kontra Ypourgos Oikonomikon ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	13

2006/C 010/6	C-393/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2005. november 4-én benyújtott kereset	13

2006/C 010/7	C-395/05. sz. ügy: A Tribunale di Viterbo 2005. október 25-i végzésével Antonello D'Antonio és társai ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	14

2006/C 010/8	C-397/05. sz. ügy: A Tribunale di Palermo 2005. október 19-i végzésével Maria Grazia di Maggio és Salvatore Buccola ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	14

2006/C 010/9	C-403/05. sz. ügy: Az Európai Parlament által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. november 17-én benyújtott kereset	14

2006/C 010/0	C-404/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen 2005. november 17-én benyújtott kereset	15

2006/C 010/1	C-409/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Görög Köztársaság ellen 2005. november 21-én benyújtott kereset	16

2006/C 010/2	C-414/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. november 23-án benyújtott kereset	16

2006/C 010/3	C-416/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Luxemburgi Nagyhercegség ellen 2005. november 24-én benyújtott kereset	17

2006/C 010/4	C-417/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-272/03. sz., D. Ferández Gómez kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2005. november 24-én benyújtott fellebbezés	17

2006/C 010/5	C-424/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-72/04. sz., S. Hosmann-Chevalier kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2005. november 29-én benyújtott fellebbezés	18

	ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG
2006/C 010/6	Fellebbezési tanács	19

2006/C 010/7	T-154/03. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 17-i ítélete – Biofarma kontra OHIM (Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ARTEX korábbi nemzeti szóvédjegyek – Az ALREX közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)	19

2006/C 010/8	T-275/03. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 9-i ítélete – Focus Magazin Verlag kontra OHIM (Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Hi-FOCuS közösségi szóvédjegy bejelentése – FOCUS korábbi nemzeti szóvédjegy – A fellebbezéséi tanács által folytatott vizsgálat terjedelme – A fellebbezési tanács elé terjesztett elemek értékelése)	19

2006/C 010/9	T-145/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. november 15-i ítélete – Righini kontra Bizottság (Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba sorolás – Az közszolgálati életpálya magasabb besorolási fokozatába sorolás)	20

2006/C 010/0	T-28/02. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. október 17-i végzése – First Data Corp. kontra Európai Közösségek Bizottsága (Verseny – EK 81. cikk – Visa kártyás fizetési rendszer – Nincs megszerzés kibocsátás nélkül szabály – Nemleges megállapítás – Az eljárás során megszüntetett szabály – Keresetindításhoz fűződő érdek – Okafogyottság)	20

2006/C 010/1	T-124/04. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. október 26-i végzése – Ouariachi kontra Bizottság (Kártérítés iránti kereset – A Közösség szerződésen kívüli felelőssége – Alkalmazott által, feladata teljesítése során okozott kár – Oksági összefüggés hiánya)	21

2006/C 010/2	T-89/05. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság 2005. október 27-i végzése – GAEC Salat kontra Bizottság (Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – A Salers oltalom alatt álló eredetmegjelölésre vonatkozó panasz – 828/2003/EK rendelet – A Bizottság álláspontja – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)	21

2006/C 010/3	T-374/05. sz. ügy: 2005. október 6-án benyújtott kereset – Schierhorst kontra Bizottság	21

2006/C 010/4	T-377/05. sz. ügy: 2005. október 5-én benyújtott kereset – Seegmuller kontra Bizottság	22

2006/C 010/5	T-378/05. sz. ügy: 2005. október 7-én benyújtott kereset – Marenco kontra Bizottság	22

2006/C 010/6	T-379/05. sz. ügy: 2005. október 14-én benyújtott kereset – Zuffa, LLC kontra OHIM	23

2006/C 010/7	T-380/05. sz. ügy: 2005. október 10-én benyújtott kereset – Buendía Sierra kontra Bizottság	24

2006/C 010/8	T-381/05. sz. ügy: 2005. október 10-én benyújtott kereset – Di Bucci kontra Bizottság	24

2006/C 010/9	T-386/05. sz. ügy: 2005. október 10-én benyújtott kereset – Wilms kontra Bizottság	25

2006/C 010/0	T-387/05. sz. ügy: 2005. október 13-án benyújtott kereset – Chatziioannidou kontra Bizottság	25

2006/C 010/1	T-388/05. sz. ügy: 2005. október 20-án benyújtott kereset – Grünheid kontra Bizottság	26

2006/C 010/2	T-389/05. sz. ügy: 2005. október 20-án benyújtott kereset – Ole Eistrup kontra Európai Parlament	26

2006/C 010/3	T-393/05. sz. ügy: 2005. október 17-én benyújtott kereset – Pickering kontra Bizottság	27

2006/C 010/4	T-394/05. sz. ügy: 2005. október 17-én benyújtott kereset – Valero Jordana kontra Bizottság	27

2006/C 010/5	T-398/05. sz. ügy: 2005. november 7-én benyújtott kereset – Tesoka kontra Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért	28

2006/C 010/6	T-399/05. sz. ügy: 2005. október 21-én benyújtott kereset – Wils kontra Európai Parlament	28

2006/C 010/7	T-403/05. sz. ügy: 2005. november 15-én benyújtott kereset – MyTravel konra Bizottság	29

2006/C 010/8	T-406/05. sz. ügy: 2005. november 9 –én benyújtott kereset – Cavallaro kontra Bizottság	30

	III Közlemények
2006/C 010/9	A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos LapjábanHL C 330., 2005.12.24	31