|
ISSN 1725-518X |
||
|
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243 |
|
|
||
|
Magyar nyelvű kiadás |
Tájékoztatások és közlemények |
48. évfolyam |
|
Közleményszám |
Tartalom |
Oldal |
|
|
I Tájékoztatások |
|
|
|
A Bíróság |
|
|
|
A BÍRÓSÁG |
|
|
2005/C 243/1 |
||
|
2005/C 243/2 |
||
|
2005/C 243/3 |
||
|
2005/C 243/4 |
||
|
2005/C 243/5 |
||
|
2005/C 243/6 |
||
|
2005/C 243/7 |
||
|
2005/C 243/8 |
||
|
2005/C 243/9 |
||
|
2005/C 243/0 |
||
|
2005/C 243/1 |
||
|
2005/C 243/2 |
||
|
2005/C 243/3 |
||
|
2005/C 243/4 |
||
|
2005/C 243/5 |
||
|
2005/C 243/6 |
||
|
2005/C 243/7 |
||
|
2005/C 243/8 |
||
|
2005/C 243/9 |
||
|
2005/C 243/0 |
||
|
|
III Közlemények |
|
|
2005/C 243/1 |
A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos LapjábanHL C 229., 2005.9.17 |
|
|
HU |
|
I Tájékoztatások
A Bíróság
A BÍRÓSÁG
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/1 |
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2005. július 7.
a C-5/03. sz., Görög Köztársaság kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)
(EMOGA - Egyes kiadások kizárása - Gyümölcs- és zöldségfélék - Narancs - Állattartási támogatások - Szarvasmarhafélék - Juh- és kecskefélék)
(2005/C 243/01)
Az eljárás nyelve: görög
A C-5/03. sz., Görög Köztársaság (meghatalmazottak: S. Charitaki és E. Svolopoulou) kontra az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: M. Condou-Durande, segítője: N. Korogiannakis) ügyben, az EK 230. cikk alapján 2003. január 3-án benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyában, a Bíróság (harmadik tanács), tagjai: A. Rosas tanácselnök (előadó), A. Borg Barthet, J.-P. Puissochet, J. Malenovský és U. Lõhmus bírák, főtanácsnok: L. A. Geelhoed, hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos, 2005. július 7-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:
|
1) |
A tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege alapján teljesített egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2002. november 5-i 2002/881/EK bizottsági határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az a gyümölcs és zöldségágazat kiadásainak 2 %-át kizárja a közösségi finanszírozásból. |
|
2) |
A Bíróság a keresetet ez meghaladóan elutasítja. |
|
3) |
A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi az Európai Közösségek Bizottsága költségei kétharmad részének viselésére. |
|
4) |
A felek ezt meghaladóan maguk viselik saját költségeiket. |
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/1 |
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(ötödik tanács)
2005. július 21.
a C-130/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság ügyben (1)
(Tagállami kötelezettségszegés - Szárazföldi szállítások - 1172/98/EK rendelet - Közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés)
(2005/C 243/02)
Az eljárás nyelve: görög
A C-130/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: M. D. Triantafyllou) kontra Görög Köztársaság (meghatalmazott: S. Chala) ügyben, az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. március 11-én benyújtott kereset tárgyában, a Bíróság (ötödik tanács), tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, R. Schintgen és J. Klučka (előadó) bírák, főtanácsnok: J. Kokott, hivatalvezető: R. Grass, 2005. július 21-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:
|
1) |
Mivel elmulasztotta negyedévente átadni az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat) számára az 1999–2002. évek tekintetében a közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatokat a közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló, 1998. május 25-i 1172/98/EK tanácsi rendelet előírásainak megfelelően, a Görög Köztársaság nem teljesítette az e rendeletből eredő kötelezettségeit. |
|
2) |
A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére. |
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/2 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-445/04. sz. az Energy Technologies ET SA kontra a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben, másik fél a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési tanácsa előtti eljárásban az Aparellaje eléctrico, SL, 2005. február 28-án hozott végzése ellen az Energy Technologies ET SA által 2005. május 4-én benyújtott fellebbezés
(C-197/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/03)
Az eljárás nyelve: angol
Az Energy Technologies ET SA (Fribourg [Svájc], képviseli: A. Boman), 2005. május 4-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (negyedik tanács) a T-445/04. sz. az Energy Technologies ET SA kontra a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben (1), másik fél a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési tanácsa előtti eljárásban az Aparellaje eléctrico, SL, 2005. február 28-án hozott végzése ellen.
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és az ügyet utalja vissza az Elsőfokú Bírósághoz a védjeggyel kapcsolatos jogvita elbírálása végett, |
|
2) |
engedélyezze a határidő hat hónapos meghosszabbítását annak érdekében, hogy mérlegelhesse, szükséges-e a jelen fellebbezés további alátámasztása bizonyítékokkal, illetve esetleg szakértői vélemény előterjesztése. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezett határozatban az Elsőfokú Bíróság elutasította a keresetet azon az alapon, hogy az Energy Technologies ET SA-t nem képviselte ügyvéd a Bíróság alapokmánya 19. cikkének megfelelően.
A felperes szerint az Elsőfokú Bíróság rosszul értelmezte a Bíróság alapokmányának 19. cikkét, és helytelen azon megállapítása, hogy a felperest nem képviselte ügyvéd az alapokmány értelmében.
(1) HL C. 182., 2005.7.23., 36. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/2 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-229/02. sz., Kurdistan Workers' Party (PKK) és a Kurdistan National Congress (KNK) kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. február 15-én hozott végzése ellen a Kurdistan Worker's Party (PKK) nevében Osman Öcalan és a Kurdistan National Congress (KNK) nevében Serif Vanley által 2005. május 18-án benyújtott fellebbezés
(C-229/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/04)
Az eljárás nyelve: angol
A Kurdistan Worker's Party (PKK) nevében Osman Öcalan és a Kurdistan National Congress (KNK) nevében Serif Vanley (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: M. Muller és E. Grieves barristers, felügyeli: J. G. Pierce solicitor) 2005. május 18-án fellebbezést nyújtottak be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-229/02. sz. (1) ügyben 2005. február 15-én hozott végzése ellen.
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
|
1) |
nyilvánítsa elfogadhatónak az Osman Öcalan által a korábban PKK elnevezésű szervezet nevében benyújtott keresetet; |
|
2) |
nyilvánítsa elfogadhatónak a Serif Vanley által a KNK elnevezésű szervezet nevében benyújtott keresetet; |
|
3) |
határozzon az elfogadhatósággal kapcsolatos eljárás költségeiről. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első felperes az alábbi jogalapokat hozza fel a végzés ellen:
Álláspontja szerint a határozat hibás, mivel az Elsőfokú Bíróság már elismerte az első felperes létezését és kereshetőségi jogát, valamint jogi képviselő megbízásához és az eljárásban történő részvételhez való jogát. Az első felperes meghatalmazása látszatra teljesen megfelelt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata meghatalmazásra vonatkozó 44. cikkének. Az említett meghatalmazást sem az alperes, sem az Elsőfokú Bíróság nem vitatta, amikor ez utóbbi az érvényes meghatalmazás átvételére vonatkozó általános szabályok alapján a keresetet megküldte az alperesnek.
Az alperesnek a PKK állítólagos feloszlatása miatti perképességgel kapcsolatos kifogása ellentétes az eljárási szabályzat 114. cikke (a Bíróság eljárási szabályzatának 91. cikke) 1. §-ával, mivel az a kereset lényegét érinti. Röviden tehát az elfogadhatósági szakaszban a kifogást nem kellett volna figyelembe venni, vagy nem kellett volna azzal foglalkozni.
Az Elsőfokú Bíróságnak az első felperes feloszlatással kapcsolatos ügyének ideiglenes értelmezésén alapuló, perképességgel kapcsolatos határozata hasonlóképpen jogellenes, tényleges határozat volt olyan lényegi kérdésről, amelyet az eljárásnak ebben a szakaszában nem kellett volna meghoznia. Ez a határozat ellentétes az Elsőfokú Bíróság azon rendelkezésével, amelynek értelmében „a PKK tényleges léte” olyan lényegi kérdés, amelyről nem az elfogadhatósági szakaszban kell határozni.
Az Elsőfokú Bíróság az első felperes feloszlatással kapcsolatos ügyét egyébként is teljesen tévesen értelmezte. O. Öcalan állításának pontos olvasata nem támasztja alá, hogy a PKK véglegesen beszüntetett volna minden tevékenységet, beleértve a betiltás elleni fellebbezést is.
Még ha az Elsőfokú Bíróságnak igaza is volna abban, hogy az első felperes ügyének alapja bizonyítottan egy feltétel nélküli feloszlatásra vonatkozó állítás, a fellebbező álláspontja szerint a fennmaradó jogok, így a betiltás elleni hatékony jogorvoslathoz való jog lényegi kérdésként továbbra is megmarad, amellyel az eljárás későbbi szakaszában kellett volna foglalkozni.
A fellebbező álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság elfogadhatósággal kapcsolatos feltételei, köztük a „perképesség” és a „közvetlen és személyében való érintettség” próbája túlzottan megszorító az alapvető szabadságjogok érvényesítésével kapcsolatos esetekben. A Bíróság korlátozott és megszorító feltételei sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6., 13. és 34. cikkét, valamint a kereshetőségi joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot.
Mindezen felül az alkalmazandó próbáktól függetlenül elnyomó, aránytalan és ellentétes a tisztességes eljárás szabályaival, hogy egy bíróság – kizárólag a felperes ügyének ideiglenes értelmezése alapján – egy alapvető jogának megsértését előadó felperest teljesen kizárjon az eljárásból.
A második felperes előadja:
Az Elsőfokú Bíróság tévedett az elfogadhatósági feltételek alkalmazásában és akkor, amikor arra a feltételezésre támaszkodott, hogy a PKK megszűnt, és ezáltal egy lényeges kérdésről döntve elutasította az elfogadhatósági kérelmet.
(1) HL C 143., 2005.6.11., 34. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/3 |
A Rechtbank Rotterdam 2005. június 8-i közbenső ítéletével az Omni Metal Service elleni büntetőügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C- 259/05. sz. ügy)
(2005/C 243/05)
Az eljárás nyelve: holland
A Rechtbank Rotterdam 2005. június 8-i közbenső ítéletével, amely 2005. június 20-án érkezett a Bíróság Hivatalához, az Omni Metal Service elleni büntetőügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
A Rechtbank Rotterdam a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:
|
1) |
A Zöld Lista (1) GC 020 kódja szerinti „Hulladék elektronikai alkatrészeknek (pl. … huzal stb.)” tekinthetők-e olyan kábelhulladékok, mint a szóban forgó (részben 15 cm átmérőjű) kábelhulladékok? |
|
2) |
Amennyiben az 1) kérdésre adott válasz nemleges: a Zöld Lista szerinti hulladékanyagnak tekinthető vagy tekintendő-e a Zöld Listában nevesített hulladékanyagok olyan kombinációja, amely maga nem szerepel ebben a listában, és szállítható-e a hulladékanyagok e kombinációja hasznosítás céljából anélkül, hogy a bejelentési eljárás alkalmazandó lenne? |
|
3) |
Szükséges-e ebben az összefüggésben az, hogy ezeket a hulladékanyagokat szétválasztva kínálják fel vagy így szállítsák? |
(1) Az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-i 259/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 176. o.) II. melléklete.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/4 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-110/03., T-150/03. és T-405/03. sz., Jose Maria Sison kontra az Európai Unió Tanácsa egyesített ügyekben 2005. április 26-án hozott ítélete ellen Jose Maria Sison által 2005. június 27-én benyújtott fellebbezés
(C-266/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/06)
Az eljárás nyelve: angol
A Jose Maria Sison (lakóhelye: Utrecht [Hollandia], képviselik: J. Fermon, A. Comte, H. Schultz és D. Gurses ügyvédek), 2005. június 27-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-110/03., T-150/03. és T-405/03. sz., Jose Maria Sison kontra az Európai Unió Tanácsa egyesített ügyekben 2005. április 26-án hozott ítélete (1) ellen.
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
|
— |
helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-110/03., T-150/03. és T-405/03. sz. egyesített ügyekben 2005. április 26-án hozott ítéletét; |
|
— |
az EK 230. cikk alapján semmisítse meg: (a) a 2003. február 27-i tanácsi határozatot (06/c/01/03): a Tanács 2003. február 27-i válasza Jan Fermon faxon 2003. február 3-án benyújtott, az 1049/2001/EK rendelet (2) 7. cikkének (2) bekezdése szerinti megerősítő kérelmére, melyet a felperes képviselőjének 2003. február 28-án kézbesítettek; (b) a 2003. január 21-i tanácsi határozatot (41/c/01/02): a Tanács 2003. január 21-i válasza Jan Fermon faxon 2002. december 11-én benyújtott, az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti megerősítő kérelmére, melyet a felperes képviselőjének 2003. január 23-án kézbesítettek; és (c) a 2003. október 2-i tanácsi határozatot (36/c/02/03): a Tanács 2003. október 2-i válasza Jan Fermon faxon 2003. szeptember 5-én benyújtott, a Tanács Főtitkárságánál 2003. szeptember 8-án nyilvántartásba vett, az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmére (2/03); |
|
— |
kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletét a következő okokból kell hatályon kívül helyezni:
|
1. |
Az EK 220., EK 225. és EK 230. cikknek, a közösségi jog EEJE 6. és 13. cikkében foglalt alapelvének és a védelemhez való jognak a megsértése. Az Elsőfokú Bíróság jogsértően korlátozza a jogszerűség felülvizsgálatának terjedelmét, és nem válaszol a felperes érveire. |
|
2. |
A dokumentumokhoz való hozzáférés jogának (EU 1. cikk második bekezdése és EU 6. cikk (1) bekezdése, EK 255. cikk, 4. cikk (1) bekezdés a) pontja, 4. cikk (6) bekezdése, EK 220., EK 225. és EK 230. cikk) a megsértése. Az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálata a Tanács korlátlan mérlegelési jogköréhez és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának teljes megtagadásához vezet. |
|
3. |
Az indokolási kötelezettség (EK 253. cikk) és az EK 220., EK 225. és EK 230. cikk megszegése. Az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálata az indokolási kötelezettség megszegéséhez és az EK 253. cikk megsértéséhez vezet. |
|
4. |
A dokumentumokhoz való hozzáférés jogának (EU 1. cikk második bekezdése és EU 6. cikk (1) bekezdése, EK 255. cikk), az EEJE 6. cikke (2) bekezdésének, az ártatlanság vélelmének és az EEJE EEJE-ben foglalt jogok megsértése esetére vonatkozó jogvédelemről szóló 13. cikkének a megsértése. Az Elsőfokú Bíróság önkényesen korlátozza az ügy terjedelmét. |
|
5. |
A dokumentumokhoz való hozzáférés jogának (EU 1. cikk második bekezdése és EU 6. cikk (1) bekezdése, EK 255. cikk, valamint az 1049/2001 tanácsi rendelet 4. cikkének (5) bekezdése és 9. cikkének (3) bekezdése) a megsértése. Az Elsőfokú Bíróság helytelenül értelmezte és hibásan alkalmazta az 1049/2001 tanácsi rendelet 4. és 9. cikkét. |
(1) HL C 171., 2005.7.9., 15. o.
(2) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.)
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/5 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-191/02. sz., Giorgio Lebedef kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. április 12-én hozott ítélete ellen Giorgio Lebedef által 2005. június 27-én benyújtott fellebbezés
(C-268/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/07)
Az eljárás nyelve: francia
Giorgio Lebedef (képviselik: G. Bouneou és F. Frabetti) 2005. június 27-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (első tanács) a T-191/02. sz., Giorgio Lebedef kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. április 12-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
Semmisítse meg az Elsőfokú Bíróságnak a T-191/02. sz., Giorgio Lebedef, az Európai Közösségek Bizottságának tisztviselője (lakóhelye: Senningerberg [Luxemburg], képviselik: G. Bounéou és F. Frabetti ügyvédek) kontra az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: J. Currall, kézbesítési cím: Luxembourg) ügyben hozott ítéletét, egyrészt a Bizottság 2001. december 5-i azon határozatának megsemmisítése tárgyában, amellyel felmondta az 1974. szeptember 20-i keretmegállapodást, egyben ismét elfogadta a szakszervezetek és szakmai szervezetek többsége, valamint a Bizottság adminisztrációja között 2000. január 19-én létrejött, az egyeztetés szintjeinek, fórumának és eljárásainak működési szabályait, illetve megerősítette a munkavállalói képviselet rendelkezésére álló forrásokról szóló, 2001. április 4-i megállapodást, és megerősítette az 1974. szeptember 20-i keretmegállapodás I. mellékletének a sztrájkkal kapcsolatos rendelkezéseit, illetve felkérte a Bizottság alelnökét, N. Kinnockot, hogy tárgyaljon a szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel, és 2002. március végéig tegyen javaslatot a biztosok testületének egy új keretmegállapodás elfogadására, valamint a személyzeti szabályzat – amely előírja a szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel történő egyeztetést – módosításainak sorában javasoljon egy olyan módosítást, amelynek értelmében olyan választási szabályzat elfogadása válik lehetségessé, amelyet az intézmény személyzete szavazással fogad el, valamint szükség esetén N. Kinnock 2001. november 22-i, az egyes szakszervezeti elnököknek küldött azon levelének megsemmisítése tárgyában, amelyben tájékoztatta őket arról a határozatáról, hogy a Bizottságtól a fent hivatkozott 1974. szeptember 20-i keretmegállapodás 2001. december 5-i felmondását és számos, fent hivatkozott rendelkezés elfogadását kérte, valamint E. Halskov 2001. december 6-i azon határozatának megsemmisítése tárgyában, amelyben elutasította a felperesnek „a személyzeti szabályzat módosítási terveinek átfogó csomagjáról” szóló 2001. december 7-i egyeztető tárgyaláson való részvételére vonatkozó írásos megbízás kiállítását.
Jogalapok és fontosabb érvek:
A megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmének alátámasztására a felperes vitatja az ítélet 4. pontjának (96)–(103) bekezdését. Egészen pontosan „a 2001. december 5-i határozat megsemmisítésére irányuló kérelem [elfogadhatóságát], amennyiben az a működési szabályok elfogadására irányul, és amennyiben e szabályok a 2001. április 4-i megállapodás alapján a felperest megillető jogok elvonását eredményezik”.
A működési szabályok – amennyiben azok az egyeztetési szintekről kizárják a felperes által képviselt szakszervezetet – a felperes saját helyzetére is kihatnak, amikor tőle ezen egyeztetési szinteken való szakszervezeti képviselői helyzetéből fakadó egyéni jogokat vonnak el (lásd ezzel kapcsolatban a 193/87. és 194/87. sz., Maurissen és Union Syndicale kontra Számvevőszék ügyben 1989. május 11-én hozott ítéletet [EBHT 1989., 1045. o.], és a T-42/97. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 1998. július 14-én hozott ítélet [EBHT-KSZ 1998., I-A-371. és II-1071. o.] 18–21. pontját). Következésképpen a működési szabályok neki sérelmet okoznak, így jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy megsemmisítés céljából azokat megtámadja.
Ezt a megállapítást az Elsőfokú Bíróság T-97/92. és T-111/92. sz., Rijnoudt és Hocken kontra Bizottság ügyben 1994. június 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-159. és II-511. o.) 82. és 86. pontjában, illetve a T-576/93–T-582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság ügyben 1994. július 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-191. és II-619. o.) 44. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat sem vonja kétségbe. Ugyanis ezen ügyek alapjául szolgáló esetek különböznek jelen esettől, mivel itt a felperes jogai közvetlenül az erőforrásokról szóló szabályokból következnek, és bár céljuk megkönnyíteni a szakszervezet egyeztetésben való részvételét, e rendelkezések mégis vitathatóak, mivel az ő személyes joghelyzetét közvetlenül érintik.
A megtámadott ítéletben a vizsgált elfogadhatósággal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság de facto kimondja, hogy az A&D (a felperes szakszervezete) nem reprezentatív. A felperes vitatja ezt az álláspontot, mivel a működési szabályok nem tárgyszerűen vizsgálják meg az szakszervezetek és szakmai szervezetek reprezentativitását, így e reprezentativitás összehasonlító értékelése nyilvánvalóan téves. Mindezen felül megsértették az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a védekezéshez való jogot, az indokolási kötelezettséget, az önkényes eljárás tilalmát, valamint a személyzeti szabályzat 24. cikkét.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/6 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-260/03. sz., Celltech R&D Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2005. április 14-én hozott ítélete ellen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által 2005. július 5-én benyújtott fellebbezés
(C-273/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/08)
Az eljárás nyelve: angol
A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: Arnaud Folliard-Monguiral, meghatalmazotti minőségben) 2005. július 5-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-260/03. sz., Celltech R&D Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben (1)2005. április 14-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-260/03. sz. ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletét, |
|
2) |
utasítsa el a felperes által az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. május 19-i határozatával (R 659/2002-2. sz. ügy) szemben az Elsőfokú Bírósághoz a CELLTECH szóvédjegy közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemre vonatkozóan benyújtott keresetet, |
|
3) |
kötelezze az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban felperes felet az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére. |
Abban az esetben, ha a Bíróság nem ad helyt a 2. pontban jelölt elsődleges kereseti kérelmének, a fellebbező kéri, hogy a Bíróság:
|
4) |
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-260/03. sz. ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletét, |
|
5) |
utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Az OHIM a Bírósághoz benyújtott fellebbezésében az Elsőfokú Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kéri. Az OHIM szerint az Elsőfokú Bíróság határozata megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját, továbbá hiányzik az Elsőfokú Bíróság álláspontjának megfelelő indokolása. A fellebbezés jogalapja a következő öt részből áll:
|
— |
Jóllehet az Elsőfokú Bíróság elismerte, hogy „a CELLTECH szómegjelölés legalább egyik jelentése” cell technology „(sejttechnológia)”, helytelenül kötelezte a fellebbezési tanácsot, hogy „[mutassa] be a sejttechnológia tudományos jelentőségét”, magyarázatot adva arra, hogy „ezen kifejezések mennyiben tájékoztatnának a lajstromozás iránti kérelemben megjelölt áruk és szolgáltatások rendeltetéséről és természetéről, azaz hogy milyen módon kerülnének alkalmazásra a sejttechnológiában vagy hogy hogyan származnának abból”. |
|
— |
Az Elsőfokú Bíróság tévesen figyelmen kívül hagyta azt az elvet, amely szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró elemek egyszerű összetétele, szokatlan mondattani vagy jelentésbeli változtatás nélkül, továbbra is leíró jellegű az említett jellemzők tekintetében a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében. |
|
— |
Jogilag téves az Elsőfokú Bíróság állítása, miszerint a leíró jellegnek vagy hiányának megállapítása feltételezi a szóban forgó áruk és szolgáltatások „rendeltetésének” leírását. Jóllehet az Elsőfokú Bíróság elismerte, hogy a „sejttechnológia” a szóban forgó áruk és szolgáltatások „alkalmazási területe”, tévesen mondta ki, hogy egy ilyen „alkalmazási terület” leírása nem elegendő annak megállapításához, hogy a CELLTECH megjelölés leíró jellegű és ezért nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. |
|
— |
Az Elsőfokú Bíróság helytelenül állapította meg, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások előállításának, illetve nyújtásának leírása nem esik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá. |
|
— |
Az Elsőfokú Bíróság továbbá elmulasztotta megindokolni az utóbbi megállapítását. |
(1) HL C 155., 2005.6.25., 16. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/7 |
A High Court of Justice (England and Wales), Chancery Division 2005. június 22-i végzésével a Carol Marylin Robins és John Burnett kontra Secretary of State for Work and Pensions ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-278/05. sz. ügy)
(2005/C 243/09)
Az eljárás nyelve: angol
A High Court of Justice (England and Wales), Chancery Division 2005. június 22-i végzésével, amely 2005. július 6-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Carol Marylin Robins és John Burnett kontra Secretary of State for Work and Pensions ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
A High Court of Justice (England and Wales), Chancery Division a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:
|
1) |
Úgy kell-e értelmezni a 80/987/ EGK irányelv (1) 8. cikkét, hogy az kötelezi a tagállamokat a munkavállalóknak a vállalati és vállalatközi kiegészítő ellátórendszerek által biztosított, az utolsó fizetésen alapuló megszerzett jogosultságainak a tagállam általi, minden szükséges eszközzel való teljes finanszírozására, amennyiben a munkavállaló magán munkáltatója fizetésképtelenné válik és az ellátórendszerek eszközei nem elegendőek az ilyen jogosultságok finanszírozására? |
|
2) |
Ha az első kérdésre adott válasz nemleges, a 8. cikkből eredő kötelezettségeket az Egyesült Királyságban jelenleg hatályban lévő, és fent leírt jogszabályok megfelelően ültették-e át? |
|
3) |
Amennyiben az Egyesült Királyság jogszabályai nincsenek összhangban a 8. cikkel, a nemzeti bíróságnak milyen ismérvek alapján kell megállapítania, hogy a közösségi jogból eredő kötelezettség megszegése olyan mértékű-e amely kártérítési felelősséget von maga után? Közelebbről a puszta kötelezettségszegés elegendő-e a kellően súlyos jogsértés megállapítására, vagy pedig a tagállamnak szabályozási hatásköre határait is nyilvánvaló és nagyfokú gondatlansággal figyelmen kívül kell-e hagynia, vagy pedig más ismérveket kell alkalmazni, és ha igen, melyeket? |
(1) A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv (HL L 283., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet 217. o.)
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/7 |
A Bundesgerichtshof 2005. június 2-i végzésével a Montex Holdings Ltd. kontra Diesel S.p.A. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-281/05. sz. ügy)
(2005/C 243/10)
Az eljárás nyelve: német
A Bundesgerichtshof 2005. június 2-i végzésével, amely 2005. július 13-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Montex Holdings Ltd. kontra Diesel S.p.A. ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (1) 5. cikkének (1) és (3) bekezdésének és az EK 28-30. cikkének értelmezésére vonatkozóan a következő kérdésekről:
|
a) |
Feljogosítja-e a lajstromozott védjegy a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelöléssel ellátott áruk továbbítását? |
|
b) |
Ha igen: eredményezhet-e sajátos megítélést az, hogy a megjelölés nem élvez oltalmat a rendeltetési országban? |
|
c) |
Különbséget kell-e tenni – az a) kérdésre adott igenlő válasz esetén és a b) kérdésre adott választól függetlenül – aszerint, hogy az egyik tagállamba szánt áru tagállamból, társult államból vagy harmadik államból származik? Figyelembe kell-e venni e tekintetben azt, hogy az árut a származási országban jogszerűen vagy a védjegyjogosult ott érvényben levő, megjelöléshez fűződő jogai megsértésével gyártották? |
(1) HL L 40., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/8 |
A Symvoulio tis Epikrateias 2005. május 5-i határozatával az Enosis Efopliston Aktoploïas, ANEK, Minoïkes Grammes, N.E. Lesvou és Bluestar Ferries kontra Ypourgos Emporikis Naftilias és Ypourgos Aigaiou ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-285/05. sz. ügy)
(2005/C 243/11)
Az eljárás nyelve: görög
A Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) 2005. május 10-i határozatával, amely 2005. július 15-én érkezett a Bíróság Hivatalához, az Enosis Efopliston Aktoploïas, ANEK, Minoïkes Grammes, N.E. Lesvou és Bluestar Ferries kontra Ypourgos Emporikis Naftilias (kereskedelmi hajózási miniszter) és Ypourgos Aigaiou (az Égei-tenger ügyeinek minisztere) ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
A Symvoulio tis Epikrateias a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:
|
a) |
Úgy kell-e értelmezni a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet) 6. cikkének (3) bekezdését, hogy magánszemélyek e rendeletre hivatkozva megkérdőjelezhetik a görög törvényhozó által 2004. január 1-je előtt kibocsátott rendelkezések érvényességét? |
|
b) |
Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, lehetővé teszi-e a 3577/92/EGK tanácsi rendelet 1., 2., és 4. cikke olyan nemzeti szabályozás kibocsátását, amelynek alapján a hajótulajdonosok csak az illetékes nemzeti hatóság által évente meghatározott bizonyos hajóútvonalakon és az alábbi jellegzetességeket felmutató engedélyezési eljárásban adott előzetes hatósági jóváhagyással nyújthatnak tengeri kabotázs szolgáltatást: i) a szigeteket kiszolgáló összes hajóútvonalra vonatkozik és ii) az illetékes nemzeti hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy egy hajóüzemeltetési engedélykérelemnek a kérelem egyes – a járatsűrűségre és a közszolgáltatás szüneteltetésének időtartamára, továbbá a fuvardíjra vonatkozó – elemeinek szabad belátásuk szerint és az alkalmazott szempontok előzetes meghatározása nélkül történő egyoldalú módosításával adjanak helyt? |
|
c) |
Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, a szolgáltatásnyújtás szabadságának az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 49. cikke szerint tilos korlátozását valósítja-e meg az a nemzeti szabályozás, amelynek rendelkezése szerint az a hajótulajdonos, aki egy bizonyos útvonalra (engedélykérelmének változtatás nélküli jóváhagyásával, vagy a hajótulajdonos által elfogadott módosításával) hajóüzemeltetési engedélyt kapott, elvileg köteles a teljes a szóban forgó útvonalon a közszolgáltatást megszakítás nélkül az egész szolgáltatási évben fenntartani, és e kötelezettség betartásának biztosítására még a szolgáltatás megkezdése előtt bankgarancia-levelet kell letétbe helyeznie, amely a szóban forgó kötelezettség nem teljesítése vagy nem pontos teljesítése esetén teljesen vagy részben érvényesítésre kerül? |
|
d) |
Lehetővé tesz-e a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv (HL L 144.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet) 5. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (3) bekezdése a), b), c), f) és g) pontjának a kérdéses időpontban, azaz a 2003. április 14-i 2003/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 123., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet) által történt módosítását megelőzően hatályos változata egy olyan nemzeti szabályozást, amely teljes mértékben megtiltja a bizonyos kort elért hajók belföldi utazásokra való alkalmazását? |
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/8 |
Az Efeteio Patron 2005. június 8-i végzésével az Eirini Lechoritou, V. Karkoulias, G. Pavlopoulos, P. Bratsikas, D. Sotiropoulos és G. Dimopoulos kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-292/05. sz. ügy)
(2005/C 243/12)
Az eljárás nyelve: görög
Az Efeteio Patron 2005. június 8-i végzésével, amely 2005. július 20-án érkezett a Bíróság Hivatalához, az Eirini Lechoritou, V. Karkoulias, G. Pavlopoulos, P. Bratsikas, D. Sotiropoulos és G. Dimopoulos kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
Az Efeteio Patron a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:
|
1) |
A Brüsszeli Egyezmény 1. cikke értelmében az Egyezmény hatálya alá tartoznak-e azok a kártérítési eljárások, amelyeket természetes személyek indítottak olyan szerződő állammal szemben, amely polgári jogi felelősséggel tartozik a fegyveres erői cselekményeiért vagy mulasztásaiért, amennyiben a kérdéses cselekményekre és mulasztásokra a felperesek lakóhelye szerinti államnak az alperes által indított támadó háború következtében történt katonai megszállása során került sor és azok nyilvánvalóan ellentétesek a háború jogával és emberiség elleni bűncselekményeknek is lehet őket tekinteni? |
|
2) |
Összeegyeztethető-e a Brüsszeli Egyezmény rendszerével az, hogy az alperes állam a mentességére hivatkozhassék, ami igenlő válasz esetén azzal a következménnyel járna, hogy az Egyezmény alkalmazhatatlanná válnék az alperes fegyveres erői olyan cselekményeinek és mulasztásainak vonatkozásában, amelyekre az Egyezmény hatályba lépése előtt, nevezetesen 1941 és 1944 között került sor? |
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/9 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által az Európai Parlament és a Tanács ellen 2005. július 26-án benyújtott kereset
(C-299/05. sz. ügy)
(2005/C 243/13)
Az eljárás nyelve: francia
Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Denis Martin és Marie-José Jonczy meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. július 26-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Parlament és a Tanács ellen.
Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
semmisítse meg a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2005. április 13-i 647/2005/EK rendelet I. mellékletének 2. pontját, és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendelet (1)„W. Finnország” rovatának b) pontját, „X. Svédország” rovatának c) pontját és „Y. Egyesült-Királyság” rovatának d), e) és f) pontját; |
|
2) |
kötelezze az alpereseket a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság szerint a 647/05 rendelet elfogadásával a törvényhozó elfogadta a nem járulékalapú különleges ellátásokra vonatkozó feltételeket, amelyek jelentését korábban a Bíróság állapította meg. A törvényhozó ugyanakkor nem vette figyelembe e feltételekre vonatkozó valamennyi megállapítást, amikor az ellátásoknak az 1408/71 rendelet IIa. mellékletében szereplő listájába felvette a W. Finnország rovat b) pontját, az X. Svédország rovat c) pontját, és az Y. Egyesült Királyság rovat d), e) és f) pontját, amelyek a Bizottság véleménye szerint nem felelnek meg a „különleges” ellátás ugyanezen rendelet 4. cikke (2a) bekezdése értelmében vett feltételeinek.
(1) HL L 117., 2005.5.4., 1. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/9 |
A Bundesfinanzhof 2005. május 17-i végzésével a Hauptzollamt Hamburg-Jonas kontra ZVK Zuchtvieh-Kontor GmbH ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-300/05. sz. ügy)
(2005/C 243/14)
Az eljárás nyelve: német
A Bundesfinanzhof 2005. május 17-i végzésével, amely 2005. július 27-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a Hauptzollamt Hamburg-Jonas kontra ZVK Zuchtvieh-Kontor GmbH ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
A Bundesfinanzhof a következő kérdésről kéri a Bíróság döntését:
Beszámít-e a be- és kirakodás időtartama a „szállítás időtartamába” az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 91/628/EGK irányelv (1) (módosította a 95/29/EK irányelv (2)) melléklete 48. szakaszának 4 d) pontja értelmében?
(1) HL L 340., 17. o. ; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 133. o.
(2) HL L 148., 52. o. ; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 466. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/10 |
A Cour d'arbitrage 2005. július 13-i ítéletével az Ordre des barreaux francophones et germanophones és Ordre français des avocats du barreau de Bruxelles kontra Miniszterek Tanácsa, valamint az Ordre des barreaux flamands és Ordre néerlandais des avocats du barreau de Bruxelles kontra Miniszterek Tanácsa ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-305/05. sz. ügy)
(2005/C 243/15)
Az eljárás nyelve: francia
A Cour d'arbitrage (Belgium) 2005. július 13-i ítéletével, amely 2005. július 29-én érkezett a Bíróság Hivatalához, az Ordre des barreaux francophones et germanophones és Ordre français des avocats du barreau de Bruxelles kontra Miniszterek Tanácsa, valamint az Ordre des barreaux flamands és Ordre néerlandais des avocats du barreau de Bruxelles kontra Miniszterek Tanácsa ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.
A Cour d'arbitrage (Belgium) a következő kérdésről kéri a Bíróság döntését:
Sérti-e az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 6. cikkében biztosított, tisztességes tárgyaláshoz való jogot és ezáltal az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikkének (2) bekezdését a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 91/308/EGK tanácsi irányelvet módosító, 2001. december 4-i 2001/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 1. cikkének (2) bekezdése, amennyiben az általa a 91/308/EGK irányelvbe illesztett új 2a. cikk 5. pontja az ügyvédi szakma kizárása nélkül azon irányelv hatálya alá vonja a független jogi szakmákat, amely irányelvnek lényegében az a célja, hogy a hatálya alá tartozó személyek és intézmények számára arra irányuló kötelezettséget írjon elő, hogy tájékoztassák a pénzmosás leküzdéséért felelős hatóságokat minden olyan tényről, amely pénzmosásra utalhat (a 91/308/EGK irányelvnek a 2001/97/EK irányelv 1. cikkének (5) bekezdése által módosított 6. cikke)?
(1) HL L 344., 2001.12.28., 76. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/10 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által a Holland Királyság ellen 2005. augusztus 4-én benyújtott kereset
(C-308/05. sz. ügy)
(2005/C 243/16)
Az eljárás nyelve: holland
Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Antonio Aresu és Hubert van Vliet, meghatalmazotti minőségben) 2005. augusztus 4-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Holland Királyság ellen.
A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
állapítsa meg, hogy a Holland Királyság, mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis nem közölte ezeket a rendelkezéseket a Bizottsággal, nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit; |
|
2) |
kötelezze a Holland Királyságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
Az irányelv 21. cikke előírja, hogy a tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 2004. január 15-től kezdődő hatállyal megfeleljenek és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
A Bizottság megállapította, hogy a Holland Királyság ezeket a rendelkezéseket még nem fogadta el vagy legalábbis nem közölte.
(1) HL L 11., 2002.1.15., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 447. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/11 |
A Tribunale di Bergamo 2005. június 28-i végzésével a D.I.A. s.r.l., felszámolás alatt kontra Cartiere Paolo Pigna s.p.a. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem
(C-309/05. sz. ügy)
(2005/C 243/17)
Az eljárás nyelve: olasz
A Tribunale di Bergamo (Olaszország) 2005. június 28-i végzésével, amely 2005. augusztus 4-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a D.I.A. s.r.l., felszámolás alatt kontra Cartiere Paolo Pigna s.p.a. ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához, amelyben ugyanazokat a kérdéseket tette fel, mint amelyeket a Corte Suprema di Cassazione, sezione lavoro 2004. október 10-i 20410. sz. végzésével már a Bíróság elé terjesztett (1).
(1) C-465/04 sz., Honyvem Informazioni Commerciali srl kontra Mariella de Zotti ügy (HL C 31., 2005.2.5., 4. o.)
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/11 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által a Luxemburgi Nagyhercegség ellen 2005. augusztus 8-án benyújtott kereset
(C-310/05. sz. ügy)
(2005/C 243/18)
Az eljárás nyelve: francia
Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Marie-José Jonczy és Antonio Aresu, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. augusztus 8-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Luxemburgi Nagyhercegség ellen.
A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség, mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1), vagy legalábbis nem közölte ezeket a rendelkezéseket a Bizottsággal, nem teljesítette az irányelv 21. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; |
|
2) |
kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A Luxemburgi Nagyhercegség még nem hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2001/95 irányelvnek 2004. január 15-től kezdődő hatállyal megfeleljen és legalábbis ezeket az intézkedéseket nem közölte a Bizottsággal.
(1) HL L 11., 2002.1.15., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 447. o.
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/11 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-160/02 – T-162/02. sz. egyesített, Naipes Heraclio Fournier, S.A. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), beavatkozó fél: France Cartes, SAS ügyekben 2005. május 11-én hozott ítélete ellen Naipes Heraclio Fournier, S.A. által 2005. augusztus 8-án benyújtott fellebbezés
(C-311/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/19)
Az eljárás nyelve: spanyol
A Naipes Heraclio Fournier, S.A. (képviseli: E. Armijo Chávarri és A. Castán Pérez-Gómez ügyvédek), 2005. augusztus 8-án fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-160/02 – T-162/02. sz. egyesített, Naipes Heraclio Fournier, S.A. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), beavatkozó fél: France Cartes, SAS, ügyekben 2005. május 11-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság hozzon olyan ítéletet, amellyel hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet és helyt ad a kérelmének.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés három jogalapra épül:
Az első jogalap szerint a második fellebbezési tanács megsértette a jogszerűség elvét és a Naipes Heraclio Fournier, S.A. védelemhez való jogát. A jogalap kiindulópontja az, hogy az Elsőfokú Bíróságnak eljárása során nem kellett volna arra korlátoznia az eljárását, hogy csupán a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, hanem az ügy teljes körű vizsgálatát le kellett volna folytatnia, a megtámadott határozatok, valamint a fellebbező és a beavatkozó fél konkrét kérelmeinek alapján.
A második jogalap szerint a második fellebbezési tanács megsértette a jogszerűség elvét, valamint a 40/94 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontját. A jogalap kiindulópontja az, hogy az Elsőfokú Bíróság itt is túlzottan arra korlátozta igazságszolgáltató szerepét, hogy saját érvelésében orvosolja és kiigazítsa a második fellebbezési tanács által a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjaiban foglalt tilalmaknak a fellebbező fél ábrás védjegyeire történő alkalmazásával kapcsolatban elkövetett anyagi hibákat.
A harmadik jogalap szerint a megtámadott ítélet indokolása az EK 253. cikkében foglaltak értelmében hiányos. E jogalap kiindulópontja az, hogy a megtámadott ítélet nem fejti ki világosan és félreérthetetlen módon azokat az érveket, amelyek alapján a bíróság úgy vélte, hogy a fellebbező fél ábrás védjegyei a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok hatálya alá esnek.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1994. 01. 14., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o)
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/12 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-288/03. sz. TeleTech Holdings, Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), beavatkozó fél: Teletech International, S.A. ügyben 2005. május 25-én hozott ítélete ellen a TeleTech Holdings, Inc. által 2005. augusztus 8-án benyújtott fellebbezés
(C-312/05. P. sz. ügy)
(2005/C 243/20)
Az eljárás nyelve: spanyol
A TeleTech Holdings, Inc. (képviseli: E. Armijo Chávarri és A. Castán Pérez-Gómez ügyvédek), 2005. augusztus 8-án fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-288/03. sz. TeleTech Holdings, Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), beavatkozó fél: Teletech International, S.A. ügyben 2005. május 25-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság hozzon olyan ítéletet, amellyel hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet és helyt ad a kérelmének.
Jogalapok és fontosabb érvek
Jelen fellebbezés két jogalapra épül:
Az első jogalap kiindulópontja az, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a 40/94 rendelet (1) 52. cikkében foglalt rendelkezést (az idézett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben), amikor az említett rendelkezést tévesen értelmezte, megsértve ezzel az a nemzeti és a közösségi védjegyek összehasonlításának és egymás melletti fennállásának (párhuzamos oltalmának) elvét. Ugyanezen jogalap szerint az Elsőfokú Bíróság – szintén téves értelmezés által – megsértette az említett rendelet 74. cikkében foglalt rendelkezéseket, valamint a fellebbező védelemhez való jogát.
A második jogalap kiindulópontja az, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának az Elsőfokú Bíróság által adott értelmezése jogi hibában szenved, az Elsőfokú Bíróságnak az érintett vásárlóközönség észlelése szempontjának a szóban forgó két védjegy közötti összetéveszthetőség értékelésénél való helytelen alkalmazása következtében.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1994. 01. 14., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o)
III Közlemények
|
1.10.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 243/13 |
(2005/C 243/21)
A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos Lapjában
Korábbi közzétételek
Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:
|
|
EUR-Lex: http://europa.eu.int/eur-lex |
|
|
CELEX: http://europa.eu.int/celex |