12.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 172/1

(1)

A Bizottságnak „A bányászati tevékenységek biztonságos végzése: a közelmúltban történt bányabalesetek nyomon követése” című közleménye egyik kiemelt intézkedésként az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének szabályozását célzó kezdeményezést jelöli meg. Ez az intézkedés a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. december 16-i 2003/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4), valamint egy, a bányászati tevékenység során keletkező meddő kőzet és dúsítási maradékok kezelése terén elérhető legjobb technikákról szóló dokumentumnak a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (5) keretei között történő kidolgozásával kapcsolatos kezdeményezések kiegészítésére irányul.

(2)

A fenti közleményre vonatkozó, 2001. július 5-i állásfoglalásában (6) az Európai Parlament határozottan támogatta egy, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékról szóló irányelv szükségességét.

(3)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (7) célul tűzi ki, hogy a még keletkező hulladékok veszélyességi szintjét csökkenteni kell, úgy, hogy azok a lehető legkisebb veszélyt jelentsék, hogy előnyben kell részesíteni a hasznosítást, különösen az újrafeldolgozást, hogy az ártalmatlanított hulladék mennyiségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és az ártalmatlanítást biztonságosan kell végezni, továbbá hogy az ártalmatlanításra szánt hulladékot a keletkezés helyéhez lehető legközelebb kell kezelni, úgy, hogy az ne rontsa a hulladékkezelési műveletek hatékonyságát. A balesetek és katasztrófák tekintetében, az 1600/2002/EK határozat szintén kiemelt intézkedésként írja elő a súlyos baleseti veszélyek – különös tekintettel a bányászati tevékenységből eredő súlyos baleseti veszélyekre – megelőzését elősegítő, valamint a bányászati hulladékra vonatkozó intézkedések kidolgozását. Az 1600/2002/EK határozat szintén a kiemelt intézkedések közé sorolja az ásványinyersanyag-kitermelő iparágak fenntartható gazdálkodásának elősegítését azzal a céllal, hogy környezetre gyakorolt hatásukat csökkentsék.

(4)

A közösségi környezetpolitika célkitűzéseinek megfelelően, minimumkövetelményeket szükséges megállapítani, amelyek lehetőség szerint megakadályozzák vagy csökkentik az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék –, mint például dúsítási maradékok (azaz olyan szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok különböző eljárásokkal történő kezelése után maradnak vissza), meddő kőzet vagy fedőréteg (azaz olyan anyag, amelyet az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenység során mozgatnak az érchez vagy ásványi testhez való hozzáférés folyamatában, beleértve a kitermelés előtti fázist is), és termőtalaj (azaz a föld felső rétege) – kezelésének következtében a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, mindaddig, amíg azok hulladéknak minősülnek a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvben (8) foglalt vonatkozó fogalommeghatározásnak megfelelően.

(5)

Az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi világ-csúcstalálkozójának keretében elfogadott, a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi végrehajtási terv (24) bekezdésének megfelelően, szükséges a gazdasági és társadalmi fejlődéshez nélkülözhetetlen természeti erőforrások megóvása és e természeti erőforrások romlásában jelenleg mutatkozó tendencia visszafordítása azáltal, hogy felhasználásukat fenntartható és összefogott módon szervezik meg.

(6)

Ennek megfelelően ezen irányelv hatályának ki kell terjednie a szárazföldi ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék, azaz az ásványkincsek kutatásából, kitermeléséből (beleértve a kitermelés előtti fázist is), feldolgozásából és tárolásából, valamint külszíni fejtések működéséből származó hulladék kezelésére. Ugyanakkor az ilyen kezelésnek tükröznie kell a 75/442/EGK irányelvben megállapított elveket és prioritásokat, amelyek – az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja értelmében – továbbra is alkalmazandók az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének valamennyi olyan vonatkozására, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(7)

Az átfedések és az aránytalan közigazgatási követelmények elkerülése érdekében, ezen irányelv alkalmazási körét azokra a konkrét tevékenységekre kell korlátozni, amelyek célkitűzései megvalósításához nélkülözhetetlennek minősülnek.

(8)

Ennek megfelelően ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazandók azokra a hulladékáramokra, amelyek ugyan az ásványkitermelési vagy -feldolgozási műveletek során keletkeznek, de nem kapcsolódnak közvetlenül a kitermelési vagy a feldolgozási eljáráshoz, pl. az élelmiszerhulladékra, a hulladékolajra, a hulladékká vált járművekre, a hulladékká vált elemekre és akkumulátorokra. Az ilyen hulladékok kezelése a 75/442/EGK tanácsi irányelvnek, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelvnek (9) vagy bármely más vonatkozó közösségi jogszabály rendelkezéseinek a hatálya alá tartozik, ugyanúgy, mint azok a hulladékok, amelyek a kutatás, kitermelés és feldolgozás helyszínén keletkeznek, és amelyeket olyan helyre szállítanak át, amely ezen irányelv értelmében nem minősül hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítménynek.

(9)

Ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazandók azokra a hulladékokra sem, amelyek az ásványkincseknek a tengeri kutatásából, kitermeléséből és feldolgozásából származnak, vagy a víz és a kitermelt víz visszasajtolására sem, míg az inert hulladékra, a nem veszélyes, kutatásból származó hulladékra, a nem szennyezett talajra, a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladékra csak korlátozott számú követelmény alkalmazandó, mivel kisebb környezeti kockázatot jelentenek. A nem veszélyes és nem inert hulladékok esetében a tagállamok mérsékelhetnek vagy felfüggeszthetnek bizonyos követelményeket. Ugyanakkor ezek a mentességek nem alkalmazandók az „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményekre.

(10)

Ezen túlmenően, bár az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező azon hulladék kezelése, amely radioaktívnak bizonyulhat, ezen irányelv hatálya alá tartozik, az nem terjed ki a radioaktivitásból eredő sajátosságokra.

(11)

A 75/442/EGK irányelvnek és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-Szerződés) 31. és 32. cikkének megfelelően, a radioaktív tulajdonságaikért felhasznált anyagok kitermelésekor keletkező hulladékok kezelésének célkitűzése, hogy biztosítsa a munkavállalóknak, a lakosságnak, illetve a környezetnek az ionizáló sugárzásból eredő veszélyekkel szembeni védelmét. Ezen irányelv nem alkalmazandó az ilyen hulladék kezelésére, ha az már az Euratom-szerződésen alapuló jogszabályok hatálya alá tartozik.

(12)

A 75/442/EGK irányelvben és különösen annak 3. és 4. cikkében megállapított elvek és prioritások betartása érdekében, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetők minden szükséges intézkedést meghozzanak annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, megakadályozzák, illetve csökkentsék az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének a környezetre vagy az emberi egészségre gyakorolt tényleges vagy potenciális káros hatásait.

(13)

Ezeknek az intézkedéseknek, többek között, a 96/61/EK irányelvben meghatározott elérhető legjobb technikák fogalmán kell alapulniuk, és az ilyen technikák alkalmazásakor a tagállamok határozhatják meg, hogy adott esetben miként veszik figyelembe a hulladékkezelő létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti feltételeket.

(14)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetők megfelelő hulladékkezelési terveket készítsenek a ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelésére, hasznosítására és ártalmatlanítására. Az ilyen terveket úgy kell felépíteni, hogy biztosítsák a hulladékkezelési lehetőségek megfelelő tervezését a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének a minimálisra csökkentése, valamint a hulladékhasznosítás ösztönzése céljából. Ezen túlmenően az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékokat jellemezni kell összetételük szerint, annak biztosítása érdekében, hogy amennyire lehetséges, hatásuk előre látható legyen.

(15)

A balesetveszély minimálisra csökkentésének, valamint a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmény üzemeltetője a hulladék kezelése terén elfogadjon és alkalmazzon egy súlyos balesetek megelőzésére kidolgozott koncepciót. A megelőző intézkedések tekintetében ennek a koncepciónak egy biztonsági irányítási rendszer kialakítását, baleset esetén használható vészhelyzeti tervek készítését és a súlyos balesetek által valószínűleg érintett személyek számára biztonsági tájékoztató kiosztását kell magában foglalnia. Baleset esetén az üzemeltetők kötelesek megadni az illetékes hatóságok részére minden olyan információt, amely a tényleges vagy potenciális környezeti károk csökkentéséhez szükséges. Ezek a konkrét követelmények nem alkalmazandók azokra az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményekre, amelyek a 96/82/EK tanácsi irányelv (10) hatálya alá tartoznak.

(16)

A hulladékkezelő létesítményeket nem lehet az „A” osztályba sorolni kizárólag az egyéb közösségi jogszabályok, különösen a 92/91/EGK (11) és a 92/104/EGK (12) tanácsi irányelvek hatálya alá tartozó, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét érintő kockázati tényezők alapján.

(17)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének sajátos jellegére tekintettel, az olyan hulladékkezelő létesítmények tekintetében, amelyek ilyen hulladékot fogadnak, egyedi engedélykérelmezési és -kiadási eljárások bevezetésére van szükség. Továbbá a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok meghatározott időközönként újraértékeljék, és szükség esetén frissítsék az engedélyezés feltételeit.

(18)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i ENSZ-EGB egyezménynek (Aarhusi Egyezmény) megfelelően – a nyilvánosság tájékoztatást kapjon a hulladékkezelési engedélykérelmekről, és az érintett nyilvánossággal konzultáljanak a hulladékkezelési engedély kiadása előtt.

(19)

Világosan meg kell jelölni azokat a követelményeket, amelyeknek az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményeknek elhelyezkedés, működtetés, ellenőrzés és bezárás szempontjából meg kell, hogy feleljenek, valamint azokat a megelőző és védő intézkedéseket, amelyeket rövid és hosszú távon meg kell tenni a környezet veszélyeztetése, és közelebbről a felszín alatti víz olyan szennyezése ellen, amelyet a csurgaléknak a talajba való beszivárgása okoz.

(20)

Világosan meg kell határozni az „A” osztályba sorolt, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményeket, figyelembe véve az üzemeltetésükből vagy az olyan balesetből eredő környezetszennyezés lehetséges hatásait, amelynek során hulladék kerül a környezetbe.

(21)

A felszíni és felszín alatti vizek védelme, a hulladék stabilitásának garantálása és az ilyen tevékenységek megszüntetését követő megfelelő ellenőrzés biztosítása érdekében alkalmazni kell bizonyos követelményeket a bányatérségekbe visszatett hulladékra is, akár rehabilitációs, akár az ásványok kitermelési folyamatához kapcsolódó építkezési célból, mint például a munkagépek számára a munkagödrön belül hozzáférési utak, rámpák, válaszfalak, támfalak, padkák kialakítása és karbantartása céljából kerül sor a visszatételükre. Ennek megfelelően az ilyen hulladékot nem érintik ezen irányelvnek azok a követelményei, amelyek kizárólag a „hulladékkezelő létesítményekre” vonatkoznak, kivéve a bányatérségekről szóló különös rendelkezésben említett követelményeket.

(22)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények megfelelő felépítése és karbantartása érdekében, a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a létesítmények tervezését, elhelyezését és működtetését szakmailag illetékes személyek végezzék. Szükséges annak biztosítása, hogy az üzemeltetők és a dolgozók által megszerzett gyakorlat és ismeretek a szükséges készségek birtokába juttassák őket. Továbbá a tagállamok illetékes hatóságainak meg kell győződniük arról, hogy az üzemeltetők meghozzák a szükséges intézkedéseket az új hulladékkezelő létesítmények felépítését és karbantartását, illetve a már meglévő hulladékkezelő létesítmények bővítését vagy módosítását illetően, beleértve a bezárás utáni szakaszt is.

(23)

A hulladékkezelő létesítmények üzemeltetésének és utógondozásának idejére ellenőrzési eljárásokat kell kidolgozni. Az 1999/31/EK irányelvben előírtakhoz hasonló módon, az „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítmények figyelemmel kísérése és ellenőrzése céljából az egyes hulladékkezelő létesítmények által képviselt kockázattal arányos utógondozási időszakról kell gondoskodni.

(24)

Meg kell határozni, hogy mikor és hogyan kell bezárni egy ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítményt, valamint meg kell állapítani az üzemeltető bezárás utáni kötelezettségeit és feladatait is.

(25)

A tagállamoknak meg kell követelniük az ásványinyersanyag-kitermelő iparban dolgozó üzemeltetőktől, hogy a víz- és talajszennyezés megelőzése, valamint minden olyan káros hatás kimutatása érdekében, amelyet hulladékkezelő létesítményeik gyakorolhatnak a környezetre és az emberi egészségre, felügyeleti és ellenőrzési intézkedéseket alkalmazzanak. Továbbá a vízszennyezés minimálisra csökkentésének céljából, a hulladékok bármely fogadó víztestben történő elhelyezésének meg kell felelnie a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (13). Ezen felül, mérgező és ártalmas hatásukra tekintettel bizonyos ásványinyersanyag-kitermelő iparágak dúsítási maradék-tározóinak cianid és cianid-vegyület koncentrációját a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni a legjobb elérhető technikák alkalmazásával. Az ilyen hatások megelőzése érdekében a maximális koncentrációs küszöbértékeket ennek megfelelően, és minden esetben ezen irányelv különleges követelményeinek megfelelően kell megállapítani.

(26)

Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői kötelesek pénzügyi vagy annak megfelelő biztosítékot nyújtani a tagállamok által meghatározandó eljárásoknak megfelelően, az üzemeltetési engedélyből fakadó valamennyi kötelezettség teljesítése érdekében, beleértve azokat is, amelyek a telep bezárására és bezárás utáni nyomon követésére vonatkoznak. A pénzügyi biztosítéknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fedezze a telep megfelelően képzett és független harmadik fél általi rehabilitációjának költségeit. A biztosítékot a hulladékkezelési műveleteknek a hulladékkezelő létesítményben való megkezdése előtt kell rendelkezésre bocsátani, és azt időszakonként ki kell igazítani. Továbbá a „szennyező fizet” elvnek, valamint a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (14) megfelelően, fontos tisztázni, hogy az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői a megfelelő felelősséggel tartoznak a tevékenységük által okozott környezeti károk vagy az ilyen jellegű közvetlen veszélyeztetés tekintetében.

(27)

Az olyan ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetése esetében, amelyeknek határokon átterjedő jelentősen káros környezeti hatásaik lehetnek, és ebből eredően veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre egy másik tagállam területén, ki kell dolgozni egy olyan közös eljárást, ami megkönnyíti a szomszédos országok közötti konzultációt. Ez annak biztosítását célozza, hogy a hatóságok között megfelelő legyen az információcsere, és hogy a nyilvánosságot kellően tájékoztassák minden olyan hulladékkezelő létesítményről, amely káros hatással lehet a másik tagállam környezetére.

(28)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok hatékony vizsgálati rendszert vagy azzal egyenértékű ellenőrző intézkedéseket alakítsanak ki az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot feldolgozó hulladékkezelő létesítmények tekintetében. Az engedély értelmében az üzemeltetőre háruló kötelezettségek sérelme nélkül, a hulladékelhelyezési műveletek megkezdése előtt vizsgálatot kell elvégezni annak ellenőrzésére, hogy betartották-e az engedélyezési feltételeket. Továbbá a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők és utódaik naprakész nyilvántartásokat vezessenek ezekről a hulladékkezelő létesítményekről, és hogy az üzemeltetők átadják jogutódaiknak a hulladékkezelő létesítmény állapotára és üzemeltetésére vonatkozó információkat.

(29)

A tagállamoknak rendszeres jelentéseket kell küldeniük a Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, beleértve a balesetekre és a balesetközeli helyzetekre vonatkozó információkat is. E jelentések alapján a Bizottságnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács számára.

(30)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(31)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nyilvántartás készüljön azokról a területükön található bezárt hulladékkezelő létesítményekről, amelyek súlyosan káros környezeti hatással bírnak, vagy közép-, illetve rövid távon komoly fenyegetést jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre.

(32)

A Bizottságnak megfelelő tudományos és műszaki információcserét kell biztosítania a bezárt hulladékkezelő létesítmények nyilvántartásának tagállami szinten történő vezetéséről és olyan módszerek kidolgozásáról, amelyek segítik a tagállamokat abban, hogy betartsák ezen irányelv rendelkezéseit a bezárt hulladékkezelő létesítmények rehabilitációja során. Ezen túlmenően információcserét kell biztosítani az elérhető legjobb technikákról a tagállamokon belül és a tagállamok között.

(33)

Ez az irányelv hasznos eszköz lehet annak ellenőrzésekor, hogy a fejlesztési támogatás keretében közösségi finanszírozásban részesülő projektek tartalmazzák-e a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, megakadályozzák vagy csökkentsék a projekt környezetre gyakorolt negatív hatásait. Ez a megközelítés összhangban áll a Szerződés 6. cikkével, különösen a környezetvédelmi követelményeknek a Közösség fejlesztési együttműködés terén folytatott politikájába való beillesztése tekintetében.

(34)

Ezen irányelv célkitűzését – vagyis az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésének javítását a tagállamok – az ilyen hulladékok nem megfelelő kezeléséből eredően a határokon átterjedő környezetszennyezés lehetősége miatt, egymástól függetlenül nem tudják kielégítően megvalósítani. A „szennyező fizet” elv értelmében, többek között, figyelembe kell venni az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék által okozott környezeti károkat, és ennek az elvnek az országonként eltérő alkalmazása különösen jelentős eltérésekhez vezethet a gazdasági szereplők által viselt pénzügyi terhek vonatkozásában. Ezen túlmenően az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelése terén eltérő nemzeti politikák akadályozzák annak a célnak a megvalósítását, hogy biztosítsák az ilyen hulladék biztonságos és felelősségteljes kezelésének minimális színvonalát és a lehető legnagyobb mértékű hasznosítását a Közösség egész területén. Ezért, mivel ezen irányelv terjedelme vagy hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően, ezen irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK határozattal (15) összhangban kell elfogadni.

(36)

Az ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésekor már meglévő hulladékkezelő létesítmények üzemeltetését arra figyelemmel kell szabályozni, hogy azoknál egy meghatározott időn belül sor kerüljön az ezen irányelvhez való alkalmazkodáshoz szükséges intézkedésekre.

(37)

A jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (16) 34. cikkével összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk számára, illetve a Közösség érdekében készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, továbbá hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

az olyan ásványkincsek kutatása, kitermelése és feldolgozása, valamint a kőfejtők működése során keletkező hulladék, amely nem közvetlenül ezen tevékenységekből származik;

b)

az ásványkincsek tengeri kutatásából, kitermeléséből és feldolgozásából származó hulladéka;

c)

a víz és a kitermelt víz visszasajtolása a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdése j) pontjának első és második francia bekezdésében meghatározottak szerint, a cikkben engedélyezett mértékig.

1.

„hulladék”: megegyezik a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában megadott meghatározással;

2.

„veszélyes hulladék”: megegyezik a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (17) 1. cikke (4) bekezdésében megadott meghatározással;

3.

„inert hulladék”: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inert hulladék nem oldódik, nem ég, sem más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, és nem befolyásol más vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberi egészséget. A hulladék teljes kioldható anyagtartalmának, szennyezőanyag-tartalmának és a csurgalék ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie, és különösen nem veszélyeztetheti a felszíni víz és/vagy a felszín alatti víz minőségét;

4.

„nem szennyezett talaj”: az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységek során a föld felső rétegéről eltávolított talaj, amely annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint, amelynek területén a telephely elhelyezkedik, valamint a közösségi jog szerint nem szennyezett;

5.

„ásványkincs” vagy „ásvány”: olyan szerves vagy szervetlen anyag természetes felhalmozódása a földkéregben, mint például az energetikai nyersanyagok, fémércek, ipari ásványok és építési ásványi nyersanyagok, de nem beleértve a vizet;

6.

„ásványinyersanyag-kitermelő ipar”: minden kereskedelmi célú, az ásványkincsek felszíni vagy föld alatti kitermelésével foglalkozó létesítmény és vállalkozás, beleértve a fúrólyukon keresztül történő kitermelést, illetve a kitermelt anyag feldolgozását is;

7.

„tengeri”: a tengernek és a tengerfenéknek az átlagos vagy közepes árapály alacsony vízszintet jelző pontjától kifelé terjedő területe;

8.

„feldolgozás”: az ásványkincseken – beleértve a külszíni bányák működése során – végrehajtott mechanikai, fizikai, biológiai, termikus vagy kémiai eljárás, illetve eljárások összessége, beleértve a méret megváltoztatását, az osztályozást, a szétválasztást és a kioldást, továbbá az előzőleg elhagyott hulladék újrafeldolgozását, de nem beleértve az olvasztást, a termikus gyártási folyamatokat és/vagy a kohászati tevékenységeket;

9.

„dúsítási maradékok”: szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok elválasztástechnikai eljárásokkal (pl. aprítás, őrlés, osztályozás, flottálás és más fizikai, kémiai eljárások) történő – az értékes ásványi részeknek a kevésbé értékes kőzettől való eltávolítása érdekében végzett – kezelése után maradnak vissza;

10.

„hányó”: mesterséges létesítmény a szilárd hulladéknak a felszínen való lerakására;

11.

„gát”: mesterséges építmény víznek és hulladéknak egy mesterséges tóban való visszatartására vagy elkerítésére;

12.

„tározó”: a finomszemcséjű hulladékok – általában dúsítási maradékok –, továbbá változó mennyiségű, az ásványkincsek feldolgozásából, valamint az ipari víz tisztításából és hasznosításából származó szabad víz tárolására szolgáló természetes vagy mesterséges létesítmény;

13.

„gyenge sav hatására bomló cianid”: olyan cianid és cianidvegyületek, amelyek gyenge sav hatására meghatározott pH-értéken elbomlanak;

14.

„csurgalék”: minden olyan folyadék, amely a lerakott hulladékon átszivárog, és amelyet a hulladékkezelő létesítmény kibocsát vagy magában tart, beleértve a szennyezett csatornavizet is, amely nem megfelelő kezelés esetén károsíthatja a környezetet;

15.

„hulladékkezelő létesítmény”: ásványinyersanyag-kitermelésből származó – akár szilárd vagy folyékony halmazállapotú, akár oldat vagy szuszpenzió formájú – hulladéknak az alábbi időtartamokra történő felhalmozására vagy kezelésére kijelölt terület:

Az ilyen létesítményeket úgy kell tekinteni, hogy azok magukban foglalnak bármely gátat vagy egyéb, tárolásra, visszatartásra, elkerítésre szolgáló, illetve az ilyen létesítménynek egyéb módon hasznára váló építményt, továbbá – bár nem kizárólagosan – a hányókat és tározókat, de nem beleértve a bányatérségeket, amelyekbe a hulladékot az ásvány kitermelését követően rehabilitációs és építkezési célból visszatöltik;

16.

„súlyos baleset”: a telepen történő olyan esemény, amely ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó bármely létesítményben nyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelését is magában foglaló tevékenység során következik be, és az emberi egészség és/vagy a környezet súlyos veszélyeztetéséhez vezet akár azonnal, akár késleltetve, a helyszínen vagy azon kívül;

17.

„veszélyes anyag”: olyan anyag, keverék vagy készítmény, amely a 67/548/EGK irányelv (18) vagy az 1999/45/EK irányelv (19) értelmében veszélyesnek minősül;

18.

„az elérhető legjobb technikák”: megegyezik a 96/61/EK irányelv 2. cikkének (11) bekezdésében megadott meghatározással;

19.

„fogadó víztest”: felszíni vizek, felszín alatti víz, átmeneti vizek, valamint parti tengervíz a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének (1), (2), (6) és (7) bekezdésének meghatározása szerint;

20.

„rehabilitáció”: egy hulladékkezelő létesítmény működése által érintett talajnak a kielégítő állapot helyreállítását célzó kezelése, különös tekintettel a talaj minőségére, a vadvilágra, a természetes élőhelyekre, az édesvízi rendszerekre, a tájképre és a megfelelő hasznosításra;

21.

„kutatás”: a gazdaságilag hasznosítható ásványlelőhelyek felkutatása, beleértve a mintavételt, a teljes mintavételt, a fúrást és árkolást, de nem beleértve az ilyen lelőhelyeknek a kiaknázásához szükséges bármely munkálatot, és semmilyen, egy már létező ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységgel közvetlenül együtt járó tevékenységet;

22.

„a nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és – a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban – azok társulásai, szervezetei vagy csoportjai;

23.

„az érintett nyilvánosság”: ezen irányelv 6. és 7. cikke szerinti környezetvédelmi döntéshozatal által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet szorgalmazó és a nemzeti jog valamennyi követelményének megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltnek tekintendők;

24.

„üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezeléséért felelős annak a tagállamnak a nemzeti jogával összhangban, ahol a hulladékkezelés történik, beleértve az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék ideiglenes tárolását, valamint a működési és a bezárás utáni fázist is;

25.

„a hulladék birtokosa”: az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék termelője, vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

26.

„illetékes személy”: olyan természetes személy, aki a működésének helye szerinti tagállam nemzeti joga értelmében rendelkezik azokkal a műszaki ismeretekkel és tapasztalattal, amelyek szükségesek az ezen irányelvből eredő feladatainak ellátásához;

27.

„illetékes hatóság”: az a hatóság vagy hatóságok, amelyeket egy tagállam az ezen irányelvből eredő feladatok ellátásáért felelősnek kijelöl;

28.

„telep”: egy üzemeltető irányítása alatt lévő, meghatározott földrajzi helyen található területek összessége;

29.

„jelentős változtatás”: a hulladékkezelő létesítmény szerkezetében vagy működésében végrehajtott változtatás, amely az illetékes hatóság véleménye alapján jelentős negatív hatással lehet az emberi egészégre vagy a környezetre.

a)

a hulladék keletkezésének és ártalmasságának megelőzése vagy csökkentése, különösen az alábbiakat figyelembe véve:

b)

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladéknak az újrafeldolgozással, újrahasznosítással vagy feljavítással történő hasznosításának – amennyiben ez környezetbarát módon megoldható – az ösztönzése a meglévő közösségi szintű környezetvédelmi előírásoknak és – ahol alkalmazható – ezen irányelv egyéb rendelkezéseinek megfelelően;

c)

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék rövid és hosszú távú biztonságos ártalmatlanításának biztosítása, különösen tekintettel a tervezési fázisban a hulladékkezelő létesítmény működése közbeni és a bezárása utáni irányításra, valamint egy olyan terv kiválasztására, amely nem követeli meg a bezárt hulladékkezelő létesítmény minimális szintű, illetve lehetőség szerint végső soron semmilyen felügyeletét, ellenőrzését és irányítását.

a)

ahol alkalmazható, a hulladékkezelő létesítmény javasolt osztályozását a III. mellékletben megállapított kritériumokkal összhangban:

b)

a hulladékok jellemzését a II. mellékletnek megfelelően, valamint a működési fázis során keletkező, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék becsült összmennyiségéről szóló nyilatkozatot;

c)

annak a tevékenységnek a leírását, amely során ez a hulladék keletkezik, és minden olyan azt követő kezelés leírását, amelynek a hulladékot alávetik;

d)

annak a leírását, hogy az ilyen hulladék lerakódása milyen káros hatást gyakorolhat a környezetre és az emberi egészségre, valamint a létesítmény működése közben és bezárása után a környezetre gyakorolt hatás minimálisra csökkentése érdekében végrehajtandó megelőző intézkedéseket, beleértve a 11. cikk (2) bekezdésének a), b), d) és e) pontjában említett szempontokat;

e)

a javasolt ellenőrzési és felügyeleti eljárásokat, a 10. cikknek (ahol alkalmazható) és a 11. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően;

f)

a javasolt bezárási tervet – beleértve a rehabilitációt –, a bezárás után követendő eljárásokat és felügyeletet, a 12. cikk rendelkezéseinek megfelelően;

g)

a víz állapotromlását, valamint a levegő- és talajszennyezést megakadályozó, illetve minimalizáló intézkedéseket, a 13. cikknek megfelelően.

a)

a súlyos balesetek és véletlenszerű események leküzdése és ellenőrzés alá vonása, amivel hatásuk minimalizálható, és különösen az emberi egészségben és a környezetben okozott károk korlátozása;

b)

azon intézkedések végrehajtása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az emberi egészséget és a környezetet megvédjék a súlyos balesetek és egyéb véletlenszerű események hatásaitól;

c)

a szükséges információ közlése a nyilvánossággal és az érintett terület illetékes szolgálataival és hatóságaival;

d)

a környezet rehabilitációjának, helyreállításának és megtisztításának biztosítása súlyos balesetet követően.

a)

az üzemeltető megjelölése;

b)

a hulladékkezelő létesítmény javasolt helye, beleértve az esetleges alternatív helyszíneket;

c)

az 5. cikk szerinti hulladékgazdálkodási terv;

d)

pénzügyi garancia vagy azzal egyenértékű megfelelő intézkedés a 14. cikknek megfelelően;

e)

a 85/337/EGK irányelv (20) 5. cikkével összhangban az üzemeltető által megadott információk, ha azon irányelv értelmében környezeti hatásvizsgálat szükséges.

a)

az üzemeltető az ezen irányelv által támasztott követelményeket betartja;

b)

a hulladékkezelés nem ellentétes közvetlenül a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében említett vonatkozó hulladékkezelési terv, illetve tervek megvalósításával, és azt nem zavarja.

—

amennyiben a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladékban jelentős változások következnek be,

—

az üzemeltető által, a 11. cikk (3) bekezdése szerint jelentett felügyeleti eredmények, vagy a 17. cikk szerint végrehajtott ellenőrzések alapján,

—

a 21. cikk (3) bekezdése értelmében a legjobb rendelkezésre álló technikában beálló jelentős változásokról szóló információcsere figyelembevételével.

a)

az engedélykérelemről;

b)

ahol értelmezhető, arról a tényről, hogy az engedélykérelemről hozott döntés a 16. cikk szerint konzultáció tárgyát képezi a tagállamok között;

c)

a döntésért felelős, illetékes hatóságra vonatkozó részletekről, melyektől vonatkozó információkat lehet beszerezni, melyekhez észrevételeket és kérdéseket lehet benyújtani, valamint az észrevételek és kérdések továbbításának időbeli ütemezésére vonatkozó részletekről;

d)

a lehetséges döntések természetéről;

e)

ahol értelmezhető, az engedély vagy az engedély feltételeinek frissítésére irányuló javaslat részleteiről;

f)

azon időpont és hely, illetve eszköz megjelöléséről, amikor, ahol és amely által a vonatkozó információkat hozzáférhetővé teszik;

g)

a nyilvánosság részvételére irányuló intézkedések részleteiről, a (7) bekezdéssel összhangban.

a)

a nemzeti jogszabályokkal összhangban, az illetékes hatósághoz a nyilvánosságnak az (1) bekezdéssel összhangban történő tájékoztatásakor eljuttatott főbb jelentések és vélemények;

b)

a környezeti információk nyilvános hozzáféréséről és a 90/313/EGK hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) rendelkezéseivel összhangban bármilyen, az e cikk (1) bekezdésében említett információn túlmenő olyan információ, mely kapcsolódik az ezen irányelv 7. cikke szerinti döntéshez, és amely csak azután áll rendelkezésre, mikor a nyilvánosság tájékoztatása e cikk (1) bekezdése szerint már megtörtént.

a)

a döntés tartalma, beleértve az engedély másolatát;

b)

azon okok és megfontolások, melyek alapján a döntés született.

1.

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék stabilitásának biztosítása, értelemszerűen a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban;

2.

a talaj, felszín alatti víz és felszíni vizek szennyezésének megakadályozása, értelemszerűen a 13. cikk (1) és (3) bekezdésével összhangban;

3.

az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék felügyeletének biztosítása, értelemszerűen a 12. cikk (4) és (5) bekezdésével összhangban.

a)

a hulladékkezelő létesítmény, különösen a geológiai, hidrológiai, hidrogeológiai, szeizmikus és geotechnológiai tényezőket figyelembe véve, megfelelő helyen található, és kialakítása megfelel azoknak a szükséges feltételeknek, amelyek megelőzik – úgy rövid, mint hosszú távon – a levegő, a talaj, a felszín alatti víz vagy a felszíni víz szennyezését, különös tekintettel a 76/464/EGK (22), 80/68/EGK (23) és a 2000/60/EK irányelvekre, és amelyek biztosítják a szennyezett víz és a csurgalék hatékony összegyűjtését, ahogy és amikor azt az engedély megköveteli, valamint amelyek csökkentik a víz és szél okozta eróziót, amennyire ez technikailag lehetséges és gazdaságilag megvalósítható;

b)

a hulladékkezelő létesítmény megfelelő megépítése, kezelése és fenntartása biztosítja annak fizikai stabilitását, és a talaj, a levegő, a felszíni víz vagy a felszín alatti víz szennyezésének vagy fertőzésének rövid és hosszú távú megelőzését, valamint, amennyire lehetséges, a tájképben okozott károk minimalizálását;

c)

megfelelő tervek és rendelkezések vannak a hulladékkezelő létesítmény illetékes személyek általi rendszeres felügyeletére és vizsgálatára, valamint intézkedésekre instabilitást, illetve víz- vagy talajszennyezést mutató eredmények esetén;

d)

megfelelő intézkedések születnek a talaj rehabilitálására és a hulladékkezelő létesítmény bezárására;

e)

megfelelő intézkedések születnek a hulladékkezelő létesítmény bezárása utáni időszakra.

a)

az engedélyben megszabott vonatkozó feltételek teljesülnek;

b)

az üzemeltető kezdeményezésére az illetékes hatóság felhatalmazást ad;

c)

az illetékes hatóság ilyen céllal egy indokolással ellátott határozatot bocsát ki.

a)

a létesítményhez tartozó minden szerkezetet mindig készenlétben álló felügyeleti és mérőműszerrel ellenőrzik és védik;

b)

ahol alkalmazható, a túlfolyócsatornákat és a bukógátakat tisztán és szabadon tartják.

a)

értékelje a lehetséges csurgalékvíz-termelődést, beleértve a csurgalékvíz, valamint a hulladékkezelő létesítmény működési fázisában és a bezárása utáni időszakban lerakódott hulladék szennyezőanyag-tartalmát, és meghatározza a hulladékkezelő létesítmény vízháztartási egyensúlyát;

b)

megelőzze vagy minimalizálja a csurgalékvíz termelődését, valamint a felszíni víz vagy a felszín alatti víz és a talaj hulladék általi szennyeződését;

c)

a hulladékkezelő létesítményben összegyűjtött szennyezett vizet és a csurgalékvizet olyan módon kezelje, hogy az megfeleljen a kibocsátásra előírt szabványos követelményeknek.

a)

teljesüljön ezen irányelv szerint kiadott engedélyből következő minden kötelezettség, beleértve a bezárás utáni rendelkezéseket;

b)

bármikor azonnal hozzáférhető alapok legyenek a telep rehabilitációjára.

a)

a létesítmény várható környezeti hatása, különösen figyelembe véve a létesítmény osztályát, a hulladék jellemzőit és a rehabilitált talaj jövőbeni felhasználását;

b)

annak feltételezése, hogy minden szükséges rehabilitációs munkálatot független és megfelelően képzett harmadik fél értékel és végez.

a)

a 20. cikk teljesítése;

b)

a 20. cikk szerint meghatározott, bezárt hulladékkezelő létesítmények rehabilitációja annak érdekében, hogy megfeleljenek a 4. cikk követelményeinek. Ezek a módszerek lehetővé teszik a legmegfelelőbb kockázatfelmérési eljárások és helyreállító intézkedések kialakítását, tekintettel az Európa-szerte különböző geológiai, hidrogeológiai és klimatológiai sajátosságokra.

a)

a 7. cikk (5) bekezdésében és a 12. cikk (6) bekezdésében említett információk összehangolása és rendszeres továbbítása;

b)

a 13. cikk (5) bekezdésének végrehajtása, beleértve a gyenge sav hatására bomló cianid meghatározására és mérési módszerére vonatkozó technikai követelményeket;

c)

technikai iránymutatások a pénzügyi biztosíték kialakításához a 14. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően;

d)

ellenőrzésekre vonatkozó technikai iránymutatások a 17. cikknek megfelelően;

e)

a II. mellékletben szereplő hulladékok jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozása;

f)

a 3. cikk 3. pontjában szereplő meghatározás értelmezése;

g)

a hulladékkezelő létesítmények osztályozásához szükséges kritériumok meghatározása a III. mellékletnek megfelelően;

h)

ezen irányelv technikai végrehajtásához szükséges mintavételi és elemzési módszerek összehangolt előírásainak meghatározása.

—

a(z) … (31)előtt megszüntették a hulladékok átvételét,

—

amelyek az illetékes hatóság által jóváhagyott közösségi vagy nemzeti jogszabályoknak és programoknak megfelelően teljesítik a bezárási eljárást, és

—

amelyek ténylegesen bezárnak 2010. december 31-ig.

12.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 172/26

(1)

A Tanács a Szerződés értelmében, irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadhat el, hogy fejlődést ösztönözzön, különösen a munkakörnyezet tekintetében, a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének magasabb szintű biztosítása érdekében. Ezekben az irányelvekben kerülni kell olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését.

(2)

A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta végrehajtására vonatkozó cselekvési programról szóló bizottsági közlemény a fizikai tényezőkből származó kockázatoknak kitett munkavállalókra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelmények bevezetését írja elő. 1990 szeptemberében az Európai Parlament erről a cselekvési programról állásfoglalást fogadott el (4), amelyben elsődlegesen arra kéri fel a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy egyedi irányelvet a zaj, a vibráció és minden egyéb munkahelyi fizikai tényezőből származó kockázatra vonatkozóan.

(3)

Első lépésként az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2002. június 25-én 2002/44/EK irányelvet (5) (16. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében). Ezt követően, 2003. február 6-án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2003/10/EK irányelvet (6) (17. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében). Majd az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses mezők) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004/40/EK irányelvet (7) (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében).

(4)

Jelenleg a munkavállalókat az optikai sugárzásból származó veszélyekkel szemben védő intézkedések bevezetésére van szükség, e sugárzásnak a munkavállalók egészségére és biztonságára gyakorolt – különösen szem- és bőrkárosító – hatása miatt. Ezek az intézkedések nemcsak az egyes munkavállalók egyéni egészségvédelmét és biztonságát célozzák, hanem egy minden közösségi munkavállaló védelmét szolgáló minimális alapszint megteremtését is, a verseny esetleges torzulásainak elkerülése érdekében.

(5)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, meghagyva ezzel a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be a munkavállalók védelmében, különösen az alsó expozíciós határértékek meghatározása tekintetében. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem szolgálhat alapul a már elért szinthez képest történő visszalépéshez.

(6)

Az optikai sugárzásvédelmi rendszernek – a felesleges részletek elkerülésével – az elérendő célok, a betartandó elvek és az alkalmazandó alapvető értékek meghatározására kell korlátozódnia annak érdekében, hogy a tagállamok egyenértékű módon alkalmazhassák a minimumkövetelményeket.

(7)

Az optikai sugárzásnak való kitettség szintje hatékonyabban csökkenthető, ha a munkaállomások és a munkahelyek megtervezése megelőző intézkedések figyelembevételével történik, és olyan munkaeszközöket, eljárásokat, illetve módszereket választanak, amelyek által elsődlegesen a forrásnál csökkenthető a kockázat. A munkaeszközökre és módszerekre vonatkozó rendelkezések ezáltal hozzájárulnak az érintett munkavállalók védelméhez. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (8) 6. cikkének (2) bekezdésében megállapított általános megelőzési elvekkel összhangban a közös védintézkedések elsőbbséget élveznek az egyéni védintézkedésekkel szemben.

(8)

A munkáltatóknak az optikai sugárzásnak való expozícióból eredő kockázatokra vonatkozóan módosításokat kell végrehajtaniuk a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának javítása érdekében a műszaki fejlődés és a tudományos ismeretek figyelembevételével.

(9)

Mivel ez az irányelv egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében, az említett irányelv a munkavállalókat érő optikai sugárzásnak való expozícióra vonatkozik, az ebben az irányelvben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül.

(10)

Ez az irányelv gyakorlati lépést jelent a belső piac szociális dimenziójának megteremtése felé.

(11)

A jobb rendeleti alapelveket elősegítő és magas szintű védelmet biztosító összetett megközelítés akkor biztosítható, ha az optikai sugárforrások és kapcsolódó berendezések gyártói által előállított termékek megfelelnek a felhasználók egészségét és biztonságát az ilyen termékekben rejlő veszélyekkel szemben védő harmonizált szabványoknak; ennek megfelelően a munkaadóknak nem szükséges megismételniük a gyártó által már elvégzett méréseket vagy számításokat annak megállapítására, hogy az ilyen berendezés megfelel-e az alkalmazandó közösségi irányelvekben meghatározott rá vonatkozó alapvető biztonsági követelményeknek.

(12)

Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(13)

Az expozíciós határértékek betartásának magas szintű védelmet kell biztosítania az optikai sugárzásnak való expozíció esetleges egészségre gyakorolt hatásait illetően. Mivel azonban az expozíciós határértékek és műszaki előírások alkalmazása nem tekinthető megfelelőnek az optikai sugárzás természetes forrásainak való expozíció esetében, a megelőző intézkedések, beleértve a munkavállalók tájékoztatását és képzését, döntő fontosságúak a kockázat értékelésekor és a napsugárzásnak való expozíció veszélyeinek csökkentésében.

(14)

A jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (10) (34) bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk, illetve a Közösség érdekében készítsék el és hozzák nyilvánosságra saját táblázataikat, amelyek a lehető legteljesebb mértékben kimutatják a kölcsönhatást az irányelv és az átültető rendelkezések között.

a)

optikai sugárzás: bármely elektromágneses sugárzás a 100 nm és 1 mm közötti hullámhossztartományban. Az optikai sugárzás spektruma ultraibolya sugárzásra, látható sugárzásra és infravörös sugárzásra oszlik:

b)

lézer (fénykibocsátás indukált emisszióval): bármely, az optikai sugárzás hullámhossztartományában elektromágneses sugárzás gerjesztésére vagy felerősítésére alkalmas eszköz, elsődlegesen ellenőrzött indukált emisszió révén;

c)

lézersugárzás: lézer által keltett optikai sugárzás;

d)

nem koherens sugárzás: bármely nem lézerrel keltett optikai sugárzás;

e)

expozíciós határértékek: optikai sugárzásra vonatkozó expozíciós határértékek, amelyek közvetlenül megállapított egészségügyi hatásokon és biológiai szempontokon alapszanak. Ezen határértékek betartása biztosítja a mesterséges eredetű optikai sugárzásnak kitett munkavállalók védettségét minden ismert káros egészségügyi hatással szemben;

f)

besugárzott felületi teljesítmény (E) vagy teljesítménysűrűség: egy felületen az egységnyi területre beeső sugárzott teljesítmény watt per négyzetméterben kifejezve (W m-2 );

g)

besugárzottság (H): a besugárzott felületi teljesítmény idő szerinti integrálja, joule per négyzetméterben kifejezve (J m-2);

h)

sugársűrűség (L): a sugárzó felszín egységnyi területéről egységnyi térszögbe kisugárzott fluxus, vagy kimenő teljesítmény, watt per négyzetméter per szteradiánban kifejezve (W m-2 sr-1 );

i)

szint: a besugárzott felületi teljesítmény, besugárzottság és sugársűrűség kombinációja, amelynek a munkavállaló ki van téve.

a)

a mesterséges eredetű optikai sugárzásnak való expozíció szintje, hullámhossz-tartománya és időtartama;

b)

természetes eredetű optikai sugárzásnak való expozíció;

c)

ennek az irányelvnek a 3. cikkében említett expozíciós határértékek;

d)

a különösen érzékeny kockázati csoportokba tartozó munkavállalók egészségét és biztonságát érintő hatások;

e)

a munkahelyen előforduló, optikai sugárzás és a fényérzékenyítő hatású vegyi anyagok közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő lehetséges hatások;

f)

közvetett hatások, mint például átmeneti vakság, robbanás vagy tűz;

g)

az optikai sugárzásnak való expozíció szintjének csökkentésére kifejlesztett csereberendezés megléte;

h)

amennyire csak lehetséges, az egészségi állapot ellenőrzését követően kapott megfelelő információ, beleértve a közzétett információkat;

i)

több forrásból származó optikaisugárzás-expozíció;

j)

a vonatkozó IEC szabványnak megfelelően meghatározott, lézerre alkalmazott osztályozás és bármely hasonló osztályozás bármilyen – a 3B vagy 4 osztályba tartozó lézerhez hasonló károsodást okozó – mesterséges forrásra vonatkozóan;

k)

optikai sugárforrások és kapcsolódó munkaeszközök gyártói által szolgáltatott információ a vonatkozó közösségi irányelveknek megfelelően.

a)

az optikai sugárzásból eredő veszélyt csökkentő más munkamódszerek;

b)

kevesebb optikai sugárzást kibocsátó munkaeszköz választása az elvégzendő munka figyelembevételével;

c)

a kibocsátott optikai sugárzás csökkentése műszaki intézkedésekkel, szükséges esetben reteszek, árnyékolások vagy hasonló egészségvédelmi rendszerek alkalmazása;

d)

a munkaeszközökre, a munkahelyekre és a munkaállomásokra vonatkozó megfelelő karbantartási programok;

e)

a munkahelyek és munkaállomások megtervezése és elrendezése;

f)

az expozíció időtartamának és szintjének korlátozása;

g)

a megfelelő egyéni védőeszközök rendelkezésre állása;

h)

a berendezés gyártójának utasításai, amennyiben egy vonatkozó közösségi irányelv így rendelkezik.

a)

az ennek az irányelvnek a végrehajtása érdekében tett intézkedések;

b)

az expozíciós határértékek és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges kockázatok;

c)

az ezen irányelv 4. cikkének megfelelően elvégzett becslések, mérések és/vagy számítások eredményei az optikai sugárzás expozíciószintjére vonatkozóan, jelentőségük és a lehetséges kockázataik magyarázatával;

d)

az expozícióból eredő egészségkárosító hatások felismerésének és jelentésének módja;

e)

a munkavállalók egészségi állapotának folyamatos ellenőrzésére feljogosító körülmények;

f)

az expozícióból eredő kockázatokat minimálisra csökkentő biztonságos munkamódszerek;

g)

a megfelelő egyéni védőeszközök szakszerű használata.

a)

az orvos vagy más megfelelően képzett személy köteles tájékoztatni a munkavállalót a személyére vonatkozó eredményről. A munkavállalónak tájékoztatást és tanácsot kell kapnia különös tekintettel azokra az egészségügyi felülvizsgálatokra, amelyeken az expozíció megszűnését követően kell átesnie;

b)

a munkáltatót tájékoztatni kell az egészségügyi felülvizsgálat fontos megállapításairól, a bizalmasan kezelendő orvosi adatok figyelembevételével;

c)

a munkáltató köteles:

a)

a munkaeszközök, illetve munkahelyek tervezését, gyártását vagy építését érintő műszaki harmonizálásról és szabványosításról szóló irányelvek elfogadásával;

b)

az optikai sugárzás munkahelyi expozíciójára vonatkozóan a műszaki fejlődéssel, a leginkább idevágó harmonizált európai szabványok vagy nemzetközi előírások változásával és az új tudományos ismeretekkel,