15.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 38/1

(1)

A Szerződés 153. cikke (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a Közösség a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelem eléréséhez.

(2)

A Szerződés 14. cikkének (2) bekezdésével összhangban a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása, valamint a letelepedés szabadsága. A belső határok nélküli térségben a határon átnyúló tevékenységek előmozdításához létfontosságú a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok fejlődése.

(3)

A tagállamoknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló jogszabályai feltűnő eltéréseket mutatnak, ami a verseny jelentős torzulását eredményezheti, és akadályokat keletkeztethet a belső piac zökkenőmentes működésében. A reklám területén a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelv (3) meghatározza a megtévesztő reklámra vonatkozó jogszabályok harmonizálásának minimumkövetelményeit, azonban nem akadályozza a tagállamokat olyan rendelkezések fenntartásában vagy elfogadásában, amelyek a fogyasztók átfogóbb védelmét biztosítják. Következésképpen a tagállamoknak a megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezései jelentős eltéréseket mutatnak.

(4)

Ezek az eltérések bizonytalanságot idéznek elő abban a tekintetben, hogy milyen nemzeti szabályokat kell alkalmazni a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, valamint számos, az üzleti vállalkozásokat és a fogyasztókat érintő korlátot teremtenek. Ezek a korlátok növelik a belső piac nyújtotta szabadságok gyakorlásának költségeit az üzleti vállalkozások számára, különösen amikor határon átnyúló marketingtevékenységet, reklámkampányokat és eladásösztönzést kívánnak folytatni. Ezek a korlátozások továbbá elbizonytalanítják a fogyasztókat saját jogaikkal kapcsolatosan, és megingatják a belső piacba vetett bizalmukat.

(5)

Az egységes, közösségi szintű szabályok hiánya miatt a szolgáltatások és termékek határon átnyúló szabad mozgása vagy a letelepedés szabadsága útjában álló akadályok indokoltak lehetnek az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján, amennyiben azok elismert közérdekű célok védelmét szolgálják, és arányosak ezekkel a célokkal. Tekintetbe véve a Szerződésben, valamint a másodlagos közösségi jogban a szabad mozgásra vonatkozóan meghatározott közösségi célkitűzéseket, valamint a Bizottság kereskedelmi kommunikációval kapcsolatos politikája szerint, amelyet „A belső piacon megvalósuló kereskedelmi kommunikációról szóló zöld könyv folytatása” című bizottsági közlemény ismertet, ezeket az akadályokat meg kell szüntetni. Ezek az akadályok csak a közösségi szintű, a fogyasztóvédelem magasabb szintjét létrehozó egységes szabályokkal, továbbá az egyes jogi fogalmaknak a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékű közösségi szintű tisztázásával és a jogbiztonság követelményének betartásával szüntethetők meg.

(6)

Ez az irányelv ezért közelíti a tagállamoknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogszabályait, ideértve a fogyasztók gazdasági érdekeit közvetlenül sértő tisztességtelen reklámokat, amelyek ezáltal közvetett módon sértik a jogszerűen eljáró versenytársak gazdasági érdekeit is. Az arányosság elvével összhangban ez az irányelv védi a fogyasztókat az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következményeitől, amennyiben ezek jelentősek, de elismeri, hogy egyes esetekben a fogyasztókra gyakorolt hatás elhanyagolható. Ez az irányelv nem vonatkozik a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályokra, és nem is érinti azokat; a tagállamok – amennyiben úgy kívánják – a szubszidiaritás elvének teljes körű figyelembevételével és a közösségi joggal összhangban továbbra is maguk szabályozhatják ezeket a gyakorlatokat. Ez az irányelv szintén nem vonatkozik az üzleti vállalkozásokat megtévesztő, de a fogyasztókat nem megtévesztő reklámról és az összehasonlító reklámról szóló 84/450/EGK irányelv rendelkezéseire, és nem is érinti azokat. Nem érinti továbbá az olyan elfogadott reklám- és piaci értékesítési gyakorlatokat, mint a jogszerű termékelhelyezés, a márkák megkülönböztetése vagy olyan ösztönzések felajánlása, amelyek jogszerűen befolyásolhatják a fogyasztók termékekről kialakított képét, és tájékozott döntéshozatali képességük megsértése nélkül befolyásolhatják a magatartásukat.

(7)

Ez az irányelv a fogyasztóknak a termékekkel kapcsolatos ügyleti döntéseit közvetlenül befolyásoló kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik. Nem foglalkozik ugyanakkor az elsődlegesen más célok érdekében alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokkal, ideértve például a befektetőkhöz intézett kereskedelmi kommunikációt, úgymint az éves jelentéseket és a vállalkozások írott reklámanyagait. Nem foglalkozik az ízléshez és illemhez kapcsolódó jogi követelményekkel, hiszen azok a tagállamok körében nagymértékű változatosságot mutatnak. Bizonyos kereskedelmi gyakorlatok, mint például az utcai kereskedelmi célú megszólítás, a tagállamokban kulturális okok miatt nemkívánatosak lehetnek. Ennek megfelelően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy saját területükön ízlés és illem okán – a közösségi joggal összhangban – továbbra is betilthassanak egyes kereskedelmi gyakorlatokat, akkor is, ha azok nem korlátozzák a fogyasztó választási szabadságát.

(8)

Ez az irányelv közvetlenül védi a fogyasztó gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól. Ezáltal közvetetten védi a jogszerűen eljáró üzleti vállalkozásokat is az ezen irányelvet be nem tartó versenytársaiktól, így biztosítva a tisztességes versenyt az általa összehangolt területeken. Természetesen léteznek más, olyan kereskedelmi gyakorlatok, amelyek a fogyasztókat ugyan nem károsítják, de a versenytársakat és az üzleti vállalkozásokat, mint ügyfeleket károsíthatják. A Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia a közösségi fellépés szükségességét az ezen irányelv szabályozási körén kívül eső tisztességtelen verseny területén, és szükség esetén jogalkotási javaslatot kell tennie a tisztességtelen verseny ezen egyéb vonatkozásainak szabályozására.

(9)

Ez az irányelv nem érinti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat károsultjai által indított egyéni kereseteket. Nem érinti továbbá a szerződések jogára, a szellemi tulajdonjogokra, a termékek egészségi és biztonsági jellemzőire, valamint a letelepedés feltételeire és az engedélyezési rendszerekre vonatkozó közösségi és nemzeti szabályokat, ideértve azokat a szabályokat, amelyek – a közösségi joggal összhangban – a szerencsejáték-tevékenységekre vonatkoznak, valamint nem érinti a közösségi versenyszabályokat és az ezek végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket. A tagállamoknak így lehetőségük nyílik a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme okán arra, hogy például az alkohol, a dohánytermékek vagy a gyógyszerek tekintetében a kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat a saját területükön, a kereskedő fő tevékenységi helyétől függetlenül fenntartsanak vagy bevezessenek. A pénzügyi szolgáltatások és az ingatlantulajdon – összetettségüknél és a bennük rejlő komoly kockázatok miatt – részletes előírásokat tesznek szükségessé, beleértve a kereskedőkre vonatkozó pozitív kötelezettségeket. Ezért a pénzügyi szolgáltatások és az ingatlantulajdon területén ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a fogyasztóik gazdasági érdekeinek védelmében meghaladják ezen irányelv rendelkezéseit. A nemesfém cikkek nemesfémtartalmának tanúsítását és jelzését nem kívánatos ebben az irányelvben szabályozni.

(10)

Biztosítani kell az ezen irányelv és a hatályos közösségi jog közötti összhangot, különösen akkor, amikor egyes különös ágazatokra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó, részletes rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezért ez az irányelv módosítja a 84/450/EGK irányelvet, a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4), a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) és a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló,2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6). Ennek megfelelően ezt az irányelvet csak abban az esetben kell alkalmazni, ha nincsenek olyan különös közösségi jogi rendelkezések, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sajátos vonatkozásait szabályozzák, úgymint a tájékoztatási követelményeket és a tájékoztatás fogyasztók felé történő megjelenítésének módjára vonatkozó szabályokat. Ez az irányelv biztosítja a fogyasztók védelmét abban az esetben, ha közösségi szinten nincs külön ágazati jogszabály, és megtiltja, hogy a termékek természetére vonatkozóan a kereskedők téves benyomást keltsenek. Ez különösen fontos a fogyasztók számára magas kockázatot jelentő összetett termékek, úgymint bizonyos pénzügyi szolgáltatási termékek esetén. Ez az irányelv ennélfogva kiegészíti a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatokra alkalmazandó közösségi vívmányokat.

(11)

Az ezen irányelv révén a nemzeti rendelkezések közelítésében elért nagymértékű konvergencia megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. Ez az irányelv létrehozza a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egységes, általános tilalmát. Egyúttal szabályokat határoz meg közösségi szinten jelenleg nem szabályozott agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozóan is.

(12)

A harmonizáció jelentős mértékben növeli jogbiztonságot mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások számára. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az EU egész területén szabályozó egységes szabályozási keretre támaszkodhatnak. Ennek hatása az lesz, hogy fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok sokféleségéből származó korlátok megszűnnek és fennáll a belső piac megvalósításának lehetősége.

(13)

A Közösség céljainak a belső piaci korlátok megszüntetése útján történő elérése érdekében szükséges a tagállamok meglévő, egymástól eltérő általános jogszabályi kikötéseit és jogi alapelveit felváltani. Az ezen irányelv által bevezetett egységes, közösségi szintű általános tilalmat ennek megfelelően a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra kell alkalmazni. A fogyasztói bizalom növelése érdekében az általános tilalomnak egyenlő mértékben kell vonatkoznia azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek a kereskedő és a fogyasztó közötti bármilyen szerződéses kapcsolaton kívül, vagy a szerződés megkötését követően és annak teljesítése alatt merülnek fel. Az általános tilalom megállapítása a legszélesebb körben elterjedt kétféle kereskedelmi gyakorlatra – nevezetesen a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokra és az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra – vonatkozó szabályok útján történik.

(14)

Kívánatos, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok fogalma magában foglalja azokat a gyakorlatokat, beleértve a megtévesztő reklámot is, amelyek a megtévesztésen keresztül megakadályozzák a fogyasztót a tájékozott és ezáltal eredményes választásban. A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban ezen irányelv a megtévesztő gyakorlatokat megtévesztő tevékenységekre és megtévesztő mulasztásokra osztja. A mulasztások tekintetében ez az irányelv meghatározott számú, kulcsfontosságú információt határoz meg, amelyre a fogyasztónak szüksége van a tájékozott, ügyleti döntés meghozatalához. Az ilyen információkat nem kell minden reklámban közölni, csak akkor, ha a kereskedő vásárlásra tesz felhívást, amelynek fogalmát ezen irányelv világosan meghatározza. Az ezen irányelvben előírt teljes harmonizáció nem zárja ki, hogy a tagállamok a nemzeti jogban bizonyos termékek – mint például a gyűjtemények darabjai vagy az elektronikus készülékek – főbb tulajdonságait meghatározzák, amelyek tekintetében a mulasztás jelentősnek minősülne vásárlásra való felhívás esetén. Ennek az irányelvnek nem célja a más termékekhez hasonló kivitelezésű termékek eladásösztönzésének tilalma révén a fogyasztók választási lehetőségének csökkentése, kivéve ha ez a hasonlóság összezavarja a fogyasztót a termék kereskedelmi eredetét illetően, és ezáltal megtévesztő. Ez az irányelv nem sértheti a meglévő közösségi jogot, amely a kereskedelmi gyakorlatok területén a fogyasztók védelmét illetően kifejezetten a tagállamok hatáskörébe utalja a számos szabályozói lehetőség közötti választást. Ezen irányelv különösképpen nem sérti az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelv (7) 13. cikkének (3) bekezdését.

(15)

Amennyiben a közösségi jog a kereskedelmi kommunikáció, a reklám és a marketing vonatkozásában tájékoztatási követelményeket határoz meg, ezen irányelv értelmében ezt a tájékoztatást jelentősnek kell tekinteni. A tagállamok megtarthatják vagy kiegészíthetik a szerződések jogához és a szerződések jogából fakadó következményekhez kapcsolódó tájékoztatási követelményeket, amennyiben ezt a meglévő közösségi jogi eszközökben található minimumkikötések megengedik. A II. melléklet tartalmazza a közösségi vívmányokban található ilyen tájékoztatási követelmények nem teljes körű felsorolását. Tekintettel az ezen irányelv által bevezetett teljes harmonizációra, csak a közösségi jog által megkívánt tájékoztatást kell jelentősnek tekinteni a 7. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában. Amennyiben a tagállamok a közösségi jog által meghatározottakon felül további tájékoztatási követelményeket vezettek be minimumkövetelményekre vonatkozó záradékok alapján, a kiegészítő tájékoztatás elmulasztása nem minősül az ezen irányelv értelmében vett megtévesztő mulasztásnak. Ezzel szemben a tagállamok – amennyiben a közösségi jog minimumkikötései ezt megengedik – a közösségi joggal összhangban szigorúbb rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be a fogyasztók egyéni szerződéses jogainak magasabb szintű védelme érdekében.

(16)

Az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések kiterjednek a fogyasztók választási szabadságát jelentősen korlátozó gyakorlatokra. Ilyenek a zaklatást, kényszerítést – ideértve a fizikai erőszakot – alkalmazó gyakorlatok, és a nem megengedett befolyásolás is.

(17)

A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni.

(18)

Helyénvaló minden fogyasztó védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; ugyanakkor a 84/450/EGK irányelv elfogadása óta a Bíróság szükségesnek tartotta a reklámra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a feltételezett, tipikus fogyasztóra gyakorolt hatás megvizsgálását. Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv a Bíróság által értelmezett átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, ugyanakkor rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról, akik tulajdonságaik alapján különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak. Amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat célzottan egy bizonyos fogyasztói csoportra – például a gyermekekre – irányul, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlat hatását. Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálata nem statisztikai alapú vizsgálat. A nemzeti bíróságok és hatóságok – a Bíróság esetjogának figyelembevételével – saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztónak egy adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését.

(19)

Amennyiben bizonyos tulajdonságok – mint a kor, fizikai vagy szellemi fogyatékosság vagy hiszékenység – a fogyasztókat különösen kiszolgáltatottá teszik a kereskedelmi gyakorlatokkal vagy az azok alapjául szolgáló termékekkel szemben, és valószínűsíthetően a gyakorlat csak e fogyasztók gazdasági magatartását torzítja a kereskedő által ésszerűen előre látható módon, helyénvaló őket megfelelő védelemben részesíteni a gyakorlatnak az adott csoport átlagtagja szemszögéből történő vizsgálata révén.

(20)

Helyénvaló lehetőséget teremteni a magatartási kódexek számára, amelyek segítségével a kereskedők hatékonyan alkalmazhatják ezen irányelv alapelveit egyes gazdasági területeken. Azokban az ágazatokban, amelyekben kötelező különös követelmények vonatkoznak a kereskedők magatartására, ágazatokban helyénvaló, hogy e követelményekből az adott ágazatban a szakmai gondosságra vonatkozó követelmények is nyilvánvalóak legyenek. A nemzeti vagy közösségi szinten a magatartási kódex felelőse által gyakorolt, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat felszámolását célzó ellenőrzés szükségtelenné teheti a közigazgatási vagy bírói intézkedést, ezért azt ösztönözni kell. A magas szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében a fogyasztói szervezetek tájékoztatást kaphatnak a magatartási kódexekre vonatkozó tervekről, és bevonhatók azok kidolgozásába.

(21)

A nemzeti jog értelmében az ügyben jogosan érdekeltnek tekintendő személyeknek vagy szervezeteknek jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani annak érdekében, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt, amely rendelkezik hatáskörrel a panaszok elbírálására vagy megfelelő bírósági eljárások kezdeményezésére. A bizonyítási terhet ugyan a nemzeti jog határozza meg, mégis helyénvaló a bíróságoknak és a közigazgatási hatóságoknak lehetőséget adni arra, hogy a kereskedőktől bizonyíték szolgáltatását követeljék meg az általuk előterjesztett tényszerű követelések megalapozottságára vonatkozóan.

(22)

Szükséges, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén a tagállamok szankciókat határozzanak meg, és biztosítsák azok végrehajtását. Ezen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(23)

Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a belső piac működésének a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti jogszabályok jelentette akadályainak felszámolását és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének biztosítását a tagállamok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik közelítése által nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani, hanem azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az arányosság – ugyanezen cikkben megfogalmazott – elvével összhangban ez az irányelv nem haladja meg a belső piaci korlátok felszámolásához és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Helyénvaló ezen irányelv felülvizsgálata annak biztosítására, hogy a belső piaci korlátok felszámolása megtörténjen és a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósuljon. A felülvizsgálat a Bizottságnak az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatát eredményezheti, amely magában foglalhatja a 3. cikk (5) bekezdésében említett eltérés korlátozott kiterjesztését és/vagy egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályok módosítását, amelyek tükrözik a Bizottságnak a fogyasztói politikai stratégiában a meglévő közösségi vívmányok felülvizsgálatára vonatkozóan vállalt kötelezettségeit a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének elérése érdekében.

(25)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre,

a)

„fogyasztó”: az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;

b)

„kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

c)

„termék”: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;

d)

„az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai”: (a továbbiakban: kereskedelmi gyakorlatok) a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítés, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;

e)

„fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;

f)

„magatartási kódex”: az a megállapodás vagy – nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt – szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el;

g)

„a magatartási kódex felelőse”: az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki, illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el;

h)

„szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amely ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, és amely arányban áll a becsületes piaci gyakorlattal és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvével a kereskedő tevékenységi körében;

i)

„felhívás vásárlásra”: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;

j)

„nem megengedett befolyásolás”: a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét;

k)

„ügyleti döntés”: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön;

l)

a „szabályozott szakma”: olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amelyhez való jogosultság, illetve amelynek gyakorlása vagy gyakorlásának valamely formája közvetlenül vagy közvetve, törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések értelmében különleges szakmai képesítéshez kötött.

a)

ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel; és

b)

a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztónak a gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.

a)

a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő; vagy

b)

a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.

a)

a termék létezése vagy természete;

b)

a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;

c)

a kereskedő kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedő vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés;

d)

az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;

e)

valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége;

f)

a kereskedő vagy képviselőjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései;

g)

a fogyasztó jogai vagy azon kockázatok, amelyekkel szembesülhet.

a)

a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi;

b)

a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:

a)

a termék lényeges tulajdonságai, a tájékoztatási eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;

b)

a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedői neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár;

c)

az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;

d)

a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;

e)

a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek, és ügyletek esetén ezen jog megléte.

a)

időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama;

b)

fenyegető vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;

c)

bármely, a kereskedő által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedő a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;

d)

bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát;

e)

bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.

—

bírósághoz forduljanak az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt, és/vagy

—

az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében olyan közigazgatási hatóság előtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.

—

e jogorvoslati eszközök egyenként vagy együttesen alkalmazhatók-e ugyanannak a gazdasági ágazatnak több kereskedőjével szemben, és

—

e jogorvoslati eszközök alkalmazhatók-e a magatartási kódex felelősével szemben, amennyiben az adott kódex a jogi előírások be nem tartására ösztönöz.

—

elrendeljék a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetését, vagy megindítsák az ilyen gyakorlatok megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást, vagy

—

amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de alkalmazása hamarosan bekövetkezhet, elrendeljék a tervezett gyakorlat megtiltását vagy megindítsák a gyakorlat megtiltásának elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást,

—

ideiglenes, vagy

—

végleges hatállyal,

—

elrendeljék a határozat teljes vagy részleges közzétételét, az általuk megfelelőnek ítélt formában,

—

ezenfelül elrendeljék egy helyesbítő nyilatkozat közzétételét.

a)

összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;

b)

megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük a panaszokat elbíráló határozataik betartásának hatékony ellenőrzésére és érvényesítésére;

c)

határozatait általában indokolni kell.

a)

elrendeljék, hogy a kereskedő bizonyítékot szolgáltasson a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességéről, amennyiben a kereskedő és az eljárásban részt vevő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ennek megkövetelése helyénvalónak tűnik; és

b)

a tényállításokat ne tekintsék megalapozottnak, amennyiben az a) pontnak megfelelően megkövetelt bizonyítékot nem szolgáltatják, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítéli.

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Ezen irányelv célja, hogy a kereskedőket megvédje a megtévesztő reklámmal és annak tisztességtelen következményeivel szemben, valamint hogy megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.”

2.

A 2. cikkben

3.

A 3a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3a. cikk

(1)   Az összehasonlítás tekintetében az összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

4.

A 4. cikk (1) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:

„(1)   A tagállamok a kereskedők és a versenytársak érdekében biztosítják a megtévesztő reklám leküzdésére és az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezések betartatására alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket. Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azon személyek vagy szervezetek számára, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a megtévesztő reklám megtiltásához vagy az összehasonlító reklám szabályozásához, hogy

Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy ezen jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve lehetővé tegyék-e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez megköveteljék az egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását, beleértve azokat is, amelyeket az 5. cikk említ.

Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:

5.

A 7. cikk (1) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:

„(1)   Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, amelyek a megtévesztő reklám tekintetében a kereskedők és versenytársak számára átfogóbb védelmet biztosítanak.”

15.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 38/21

(1)

Az 1408/71/EGK (3) és az 574/72/EGK (4) tanácsi rendeletekhez bizonyos módosítások szükségesek az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlata közelmúltban történt fejleményeinek figyelembevétele, a rendeletek alkalmazásának elősegítése és a tagállamok szociális biztonsági rendszereivel kapcsolatos jogszabályaiban bekövetkezett változások tükrözése érdekében.

(2)

Az ítélkezési gyakorlat közelmúltban történt fejleményeinek a figyelembevétele érdekében az ítéletekből – különösen a Johann Franz Duchon kontra Pensionsversicherungsanstalt der Angestellten (5) és az Office national de l'emploi kontra Calogero Spataro (6) ügyekben hozott ítéletekből – le kell vonni a megfelelő következtetéseket.

(3)

A különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások osztályozásával kapcsolatos Friedrich Jauch kontra Pensionsversicherungsanstalt der Arbeiter és a Ghislain Leclere, Alina Deaconescu kontra Caisse nationale des prestations familiales (7) ügyekben hozott ítéletek a jogbiztonság érdekében előírják, hogy a két, együttesen figyelembe veendő feltétel úgy kerüljön megállapításra, ahogyan az ilyen jellegű ellátásokat az 1408/71/EGK rendelet IIa. melléklete feltünteti. Ez alapján helyénvaló a melléklet felülvizsgálata, figyelembe véve a tagállamoknak – az ilyen jellegű, vegyes jellegükből adódóan különleges összehangolást igénylő ellátásokat befolyásoló – jogalkotási módosításait is. A kedvezményezettek jogainak védelme érdekében fontos a Jauch-ügyben az ítélet tárgyát képező ellátással kapcsolatos átmeneti rendelkezések meghatározása is.

(4)

Az 1408/71/EGK rendelet és a szociális biztonságról szóló kétoldalú megállapodások rendelkezései közötti kapcsolatra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján felül kell vizsgálni e rendelet III. mellékletét. A III. melléklet A. részének szövegrészei mindössze két esetben indokoltak: akkor, ha azok a migráns munkavállalókra kedvezőbb rendelkezéseket állapítanak meg (8), vagy ha – általában történelmi körülményekkel kapcsolatos – különleges és kivételes helyzetekre vonatkoznak. Ezenkívül nem helyénvaló a B. részben foglalt szövegrészek elfogadása sem, kivéve amennyiben a rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől és a Szerződés 12., 39. és 42. cikkétől való eltérést kivételes és objektív helyzet indokolja (9).

(5)

Az 1408/71/EGK rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében különös rendelkezéseket kell megállapítani egyrészt a köztisztviselőkre és a köztisztviselőnek minősülő egyéb személyekre vonatkozóan, másrészt pedig az olyan vállalkozás által alkalmazott hajózószemélyzet tagjaira, amely a nemzetközi közlekedésben vasúti, közúti, légi vagy belvízi személyszállítási vagy árufuvarozási szolgáltatást végez, valamint az e rendelet 23. cikkének összefüggésében figyelembe veendő átlagos összeg meghatározásának módszereire vonatkozóan is.

(6)

Az 1408/71/EGK rendelet IIa. mellékletének felülvizsgálata néhány hatályos szövegrész törlését, és – figyelemmel néhány tagállam jogszabályaiban bekövetkezett változásokra – egyes új szövegrészek beillesztését eredményezi. Az utóbbi esetben a tagállamok határoznak arról, hogy szükség van-e átmeneti szabályok elfogadására vagy kétoldalú megállapodásokra azon személyek helyzetének rendezése érdekében, akik szerzett jogosultságait ennek következtében a változások érinthetik,

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 4. cikk (2a) bekezdésének helyébe a következő bekezdés lép:

„(2a)   Ezt a cikket kell alkalmazni a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra is, amelyek olyan jogszabályokban kerülnek megállapításra, amelyek – személyi hatályuk, célkitűzéseik és/vagy a jogosultságra vonatkozó feltételeik miatt – az (1) bekezdésben említett szociális biztonsági jogszabályok, valamint a szociális segélyezés jellegzetességeit egyaránt magukban hordozzák.

A »különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátás« az az ellátás:

3.

A 7. cikk (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 9a. cikk helyébe a következő lép:

„9a. cikk

A referencia-időszak meghosszabbítása

Amennyiben valamely tagállam jogszabálya az ellátásra való jogosultság elismerését egy, a biztosítási eseményt megelőző, meghatározott időtartamon keresztül tartó minimum biztosítási idő megszerzéséhez köti (referencia-időszak) és előírja, hogy a referencia-időszakot azon időszakokkal meg kell hosszabbítani, amelyek alatt az adott tagállam jogszabályai szerint az ellátásokat nyújtották vagy az adott tagállam területén gyermeknevelésre fordított időszakokkal, akkor ezt a referencia-időszakot azokkal az időszakokkal is meg kell hosszabbítani, amelyek alatt rokkantsági nyugdíjakat vagy öregségi nyugdíjakat, illetve betegbiztosítási ellátásokat, munkanélküli-ellátásokat vagy üzemi baleseti ellátásokat vagy foglalkozási megbetegedés alapján kifizetett ellátásokat egy másik tagállam jogszabályai szerint nyújtottak, illetve meg kell hosszabbítani egy másik tagállam területén gyermeknevelésre fordított időszakokkal is.”

5.

A 10a. cikk (1) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:

„(1)   A 10. cikk és a III. cím rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 4. cikk (2a) bekezdésében említett különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyek ezen ellátásokra kizárólag a lakóhelyük szerinti tagállamban és kizárólag ezen állam jogszabályainak megfelelően jogosultak, feltéve hogy ezen ellátásokat a IIa. melléklet tartalmazza. Az ellátásokat a lakóhely szerinti intézmény fizeti ki a saját költségére.”

6.

A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az illetékes intézmény által alkalmazott jogszabályok különleges referencia-időszakot írnak elő, és ez az időszak – adott esetben – részben vagy teljes egészében megfelel azon időszakoknak, amelyeket az érintett személy egy vagy több más tagállam jogszabályai szerint teljesített.”

7.

A 35. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

8.

A 69. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

9.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„95f. cikk

A II. melléklet I. szakasza »D. NÉMETORSZÁG« és »R. AUSZTRIA« pontjára vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1)   A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK rendelet módosításáról szóló, …/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) által módosított II. melléklet I. szakaszának »D. NÉMETORSZÁG« és »R. AUSZTRIA« pontja nem keletkeztet jogosultságokat a 2005. január 1-jét megelőző időszakra.

(2)   A szerzett jogosultságoknak az e rendelettel összhangban történő megállapítása során figyelembe kell venni minden – valamely tagállamban 2005. január 1-jét megelőzően eltöltött – biztosítási időszakot és adott esetben a munkaviszonyban, illetve önálló vállalkozóként eltöltött időszakot vagy tartózkodási időt.

(3)   Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésekre is figyelemmel e rendelet értelmében valamely jogosultság akkor is megszerzettnek minősül, ha olyan biztosítási eseményre vonatkozik, amelyre 2005. január 1-jét megelőzően került sor.

(4)   Azt az ellátást, amelyet az érintett személy állampolgársága vagy lakóhelye miatt nem határoztak meg, vagy amelyet felfüggesztettek, az érintett személy kérelmére 2005. január 1-jétől meg kell határozni, illetve ismét folyósítani kell, feltéve hogy előzetesen nem került sor a jogosultságon alapuló ellátás átalányösszegben történő megtérítésére.

(5)   Azon személy jogosultságait, akinek nyugdíját vagy járadékát 2005. január 1-jét megelőzően állapították meg, az érintett személy kérelmére, e rendelet rendelkezéseit figyelembe véve, felül kell vizsgálni. Ezt a rendelkezés a 78. cikknek megfelelő egyéb ellátásokra is alkalmazni kell.

(6)   Ha a (4) és (5) bekezdésben említett kérelmet 2005. január 1-jétől számított két éven belül nyújtják be, akkor az e rendelet szerint szerzett jogosultságok ettől az időponttól kezdődően hatályosulnak, és más tagállamoknak az ezen jogosultság elveszítésére vagy elévülésére vonatkozó jogszabályait az érintett személlyel szemben nem lehet érvényesíteni.

(7)   Ha a (4) és (5) bekezdésben említett kérelmet 2005. január 1-jétől számított két éven túl nyújtják be, az el nem veszített és el nem évült jogosultságok a kérelem benyújtásának napjától hatályosulnak, kivéve ha azokra más tagállam kedvezőbb jogszabályi rendelkezései vonatkoznak.

95g. cikk

A IIa. mellékletben az osztrák ápolási díjra (Pflegegeld) vonatkozó szövegrész törlésére vonatkozó átmeneti rendelkezések.

Az e rendelet 10a. cikkének (3) bekezdése alapján 2001. március 8-át megelőzően az osztrák szövetségi törvény (Bundespflegegeldgesetz) hatálya alá tartozó ápolási díj iránt benyújtott kérelmek esetében e rendelkezést továbbra is alkalmazni kell mindaddig, míg az ápolási díj kedvezményezettjének lakóhelye 2001. március 8-át követően Ausztriában van.

10.

A II., IIa., III., IV. és VI. mellékletet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosítani kell.

1.

A 4. cikk (11) bekezdését el kell hagyni.

2.

A rendelet a következő 10c. cikkel egészül ki:

„10c. cikk

A rendelet 13. cikke (2) bekezdésének d) pontja a köztisztviselőkre és a köztisztviselőnek minősülő más személyekre történő alkalmazása esetére vonatkozó alaki követelmények

A 13. cikk (2) bekezdésének d) pontja alkalmazása során az azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézmény, amelynek jogszabályait alkalmazni kell, igazolást bocsát ki arról, hogy a köztisztviselő, vagy a köztisztviselőnek minősülő más személy a jogszabályai hatálya alá tartozik.”

3.

A 12a. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 32a. cikket el kell hagyni.

5.

A mellékleteket e rendelet II. mellékletének megfelelően módosítani kell.

15.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 38/36

(1)

A 2913/92/EGK rendelet (3) meghatározza a behozott, illetve kivitelre kerülő áruk vámkezelésére vonatkozó szabályokat.

(2)

A Közösség vámterületére beszállított, illetve onnan kiszállításra kerülő áruk vámellenőrzésében azonos szintű védelmet kell létrehozni. E cél elérése érdekében azonos szintű vámellenőrzéseket kell létrehozni a Közösségben, valamint biztosítani kell az ezen ellenőrzések végrehajtásáért elsődlegesen felelős tagállamok vámellenőrzéseinek összehangolt alkalmazását. Ezeket az ellenőrzéseket a közösen megállapított szabályokra, valamint az áruk és a gazdasági szereplők kiválasztására alkalmas kockázati szempontokra kell alapítani, hogy minimalizálni lehessen a Közösségnek és polgárainak, továbbá a Közösség kereskedelmi partnereinek kockázatát. A tagállamoknak és a Bizottságnak ezért egy közösségi szintű kockázatkezelési keretrendszert kell bevezetniük egy olyan közös megközelítés támogatásaként, amely értelmében a prioritásokat eredményesen határozzák meg és az erőforrásokat hatékonyan osztják el abból a célból, hogy lehetővé váljon a megfelelő egyensúly fenntartása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem megkönnyítése között. Ebben a keretrendszerben egyben közös feltételeket és összehangolt követelményeket kell meghatározni az engedélyezett gazdálkodók számára, és biztosítania kell ezen feltételek és követelmények összehangolt alkalmazását. Az összes tagállamra vonatkozó közös kockázatkezelési keretrendszer létrehozása nem akadályozhatja a tagállamokat az áruk szúrópróbaszerű ellenőrzésében.

(3)

A tagállamok minden olyan gazdálkodónak megadják az „engedélyezett gazdálkodó” státust, amely megfelel az ellenőrzési rendszerekre, fizetőképességre és a vámszabályok betartására vonatkozó követelményeknek. Az egyik tagállam által megadott „engedélyezett gazdálkodó” státust a többi tagállamnak is el kell ismernie, viszont ez nem keletkeztet számára jogosultságot a többi tagállamban a vámszabályok alapján nyújtott egyszerűsítések előnyeiből való automatikus részesülésre. A többi tagállamnak azonban engedélyeznie kell az engedélyezett gazdálkodóknak az egyszerűsítések igénybevételét, amennyiben azok teljesítik az egyes egyszerűsítések igénybevételére vonatkozó minden különös követelményt. Az egyszerűsítések igénybevételére irányuló kérelmek elbírálásakor a többi tagállamnak nem kell megismételnie a gazdálkodó ellenőrzési rendszerének, fizetőképességének és a vámszabályok betartására vonatkozó előéletének azon értékelését, amelyet már elvégzett az a tagállam, amely megadta az „engedélyezett gazdálkodó” státust, viszont biztosítania kell, hogy az egyes egyszerűsítések egyéb különös követelményei teljesüljenek. Az egyszerűsítések más tagállamokban történő igénybevételét az érintett vámhatóságok megállapodásokban is összehangolhatják.

(4)

A vámszabályok alapján bevezetett egyszerűsítéseket továbbra sem lehet a Közösségi Vámkódexben meghatározott, különösen a biztonsági szempontokra is kiterjedő vámellenőrzések sérelmére alkalmazni. Az ilyen ellenőrzések elvégzése a vámhatóságok feladata, és annak ellenére, hogy az „engedélyezett gazdálkodó” státust ezen hatóságoknak tényezőként el kell ismerniük a kockázatelemzés, valamint a gazdálkodónak a biztonsági ellenőrzések tekintetében nyújtott bármilyen könnyítés megadása során, az ellenőrzés joga továbbra is fennmarad.

(5)

A behozatalra, illetve kivitelre kerülő árukra vonatkozó kockázati információkat meg kell osztani a tagállamok illetékes hatóságai és a Bizottság között. E célból létre kell hozni egy közös és biztonságos rendszert, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára megfelelő időben és hatékony módon az ezen információkhoz való hozzáférést, azok átadását és cseréjét. Nemzetközi megállapodás alapján az ilyen információk harmadik országokkal is megoszthatók.

(6)

Meg kell határozni, hogy a gazdasági szereplők által a vámhatóságoknak szolgáltatott információkat mely feltételek mellett lehet ugyanazon tagállamban, más tagállamban, illetve harmadik országban lévő más hatóságok, valamint a Bizottság tudomására hozni. E célból egyértelművé kell tenni, hogy a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (4), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alkalmazandó a személyes adatoknak az illetékes hatóságok, illetve bármely más olyan hatóság által történő feldolgozására, amely a Közösségi Vámkódex értelmében ilyen adatot kap.

(7)

A megfelelő kockázatalapú ellenőrzések lehetővé tétele érdekében szükséges a Közösség vámterületére beszállításra, illetve onnan kiszállításra kerülő valamennyi árura vonatkozóan az érkezés, illetve az indulás előtti információnyújtás követelményének megállapítása, kivéve azon árukat, amelyek vízi vagy légi úton, megállás nélkül haladnak keresztül ezen a területen. Az ilyen információknak az áruknak a Közösség vámterületére történő beszállítása, illetve a Közösség vámterületéről történő kiszállítása előtt kell rendelkezésre állniuk. Különböző határidők és szabályok határozhatók meg az áruk, a szállítás és a gazdasági szereplők típusa szerint, valamint akkor, ha nemzetközi megállapodások különös biztonsági rendelkezéseket határoznak meg. A biztonsági hiányosságok kiküszöbölése érdekében ezt a követelményt a vámszabad területre beszállításra, illetve onnan kiszállításra kerülő árukra is be kell vezetni.

(8)

A 2913/92/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően kell módosítani,

1.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

2.

A rendelet szövege a következő szakasszal és cikkel egészül ki:

„1A. szakasz

Engedélyezett gazdálkodók

5a. cikk

(1)   A vámhatóságok – szükség esetén más illetékes hatóságokkal történő konzultációt követően – a (2) bekezdésben meghatározott feltételek mellett bármely, a Közösség vámterületén letelepedett gazdasági szereplőnek megadják az »engedélyezett gazdálkodó« státust.

Az engedélyezett gazdálkodó a biztonságra vonatkozó vámellenőrzéssel kapcsolatos könnyítésekben és/vagy a vámszabályok alapján nyújtott egyszerűsítésekben részesül.

Az engedélyezett gazdálkodó státust – a (2) bekezdésben meghatározott szabályok és feltételek mellett, a vámellenőrzés sérelme nélkül – az összes tagállam vámhatóságai elismerik. A vámhatóságok az engedélyezett gazdálkodó státus elismerése alapján – feltéve, hogy a Közösségi vámjogszabályokban meghatározott különös egyszerűsítési típusra vonatkozó követelmények teljesülnek – engedélyezik, hogy a gazdálkodó részesüljön az adott egyszerűsítésben.

(2)   Az engedélyezett gazdálkodó státus megadásának feltételei magukban foglalják a következőket:

A bizottsági eljárás keretében kell a következőkre vonatkozó szabályokat megállapítani:

valamint azon feltételeket, amelyek alapján:

3.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

(1)   A hatályos rendelkezések által meghatározott feltételek mellett a vámhatóságok elvégezhetnek minden általuk szükségesnek ítélt ellenőrzést annak érdekében, hogy biztosítsák a Közösség vámterülete és harmadik országok között mozgó áruk beléptetésére, kiléptetésére, továbbítására, átszállítására és meghatározott célra történő felhasználására, valamint a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétére vonatkozó vámszabályok és egyéb jogszabályok helyes alkalmazását. A közösségi jogszabályok helyes alkalmazásának céljából a vámellenőrzéseket harmadik országban is lehet végezni, amennyiben erről nemzetközi megállapodás rendelkezik.

(2)   A nem szúrópróbaszerű vámellenőrzés automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen alapul annak érdekében, hogy a kockázat megállapítható és számszerűsíthető legyen, és kidolgozásra kerüljenek a kockázatok felmérésére vonatkozó szükséges intézkedések a nemzeti, közösségi és – adott esetben – nemzetközi szinten kialakított szempontok alapján.

A bizottsági eljárás keretében kell meghatározni a közös kockázatkezelési keretrendszert, valamint megállapítani a közös szempontokat és a kiemelt ellenőrzési területeket.

A tagállamok a Bizottsággal együttműködve létrehoznak egy elektronikus rendszert a kockázatkezelés végrehajtására.

(3)   Amennyiben az ellenőrzéseket nem a vámhatóságok végzik, az ilyen ellenőrzéseket a vámhatóságokkal szoros együttműködésben kell elvégezni, lehetőség szerint ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen.

(4)   A e cikkben meghatározott ellenőrzés keretében a vám- és egyéb illetékes hatóságok, így az állat-egészségügyi és a rendészeti hatóságok is, a Közösség vámterülete és harmadik országok között mozgó áruk beléptetésére, kiléptetésére, továbbítására, átszállítására és meghatározott célra történő felhasználására, valamint a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétére vonatkozóan kapott adatokról tájékoztathatják egymást, a tagállamok vámhatóságait és a Bizottságot, amennyiben ez a kockázat minimalizálásához szükséges.

A bizalmas adatokat harmadik országok vámhatóságaival és egyéb szerveivel (pl. nemzetbiztonsági szolgálatokkal) csak nemzetközi megállapodás keretében lehet közölni, feltéve hogy a hatályos adatvédelmi rendelkezések – különösen a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (6), valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) – tiszteletben tartása biztosított.

4.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Minden információ, amely jellegénél fogva bizalmas, vagy amelyet titoktartás kikötésével adnak meg, szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozik. Ezen információkat az illetékes hatóság nem hozhatja nyilvánosságra az információt szolgáltató személy vagy hatóság kifejezett engedélye nélkül. Az információk közlése azonban megengedett, ha arra az illetékes hatóságok a hatályban lévő rendelkezések értelmében kötelezettek, különösen a bírósági eljárással kapcsolatban. Az információk nyilvánosságra hozatala vagy közlése során a hatályos adatvédelmi rendelkezéseket, így különösen a 95/46/EK irányelvet és a 45/2001/EK rendeletet, teljeskörűen tiszteletben kell tartani.”

5.

A 16. cikkben a „vámhatóság által történő ellenőrzés” helyébe a „vámellenőrzés” szó lép.

6.

A III. cím I. fejezete a következő cikkekkel egészül ki:

„36a. cikk

(1)   A Közösség vámterületére beszállított árukra vonatkozóan gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani, kivéve az olyan szállítóeszközzel fuvarozott árut, amely e vámterület felségvizein vagy légterén megállás nélkül halad át.

(2)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál kell benyújtani.

A vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását más vámhivatalhoz is, feltéve hogy ez a vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a beléptető vámhivatallal, vagy azokat annak elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja.

A vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása helyett egy értesítés benyújtását és a gazdálkodó elektronikus rendszerében a gyűjtő vámáru-nyilatkozat adataihoz való hozzáférést.

(3)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az áruknak a Közösség vámterületére történő beszállítását megelőzően kell benyújtani.

(4)   Különleges körülményeknek megfelelően, és bizonyos típusú áruforgalom, szállítási mód vagy gazdálkodók tekintetében, illetve ahol nemzetközi megállapodások különleges biztonsági előírásokat tartalmaznak, a bizottsági eljárás keretében kell megállapítani a következőket:

36b. cikk

(1)   A bizottsági eljárás keretében a gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés megfelelő alkalmazásához szükséges, elsősorban biztonsági célú adatokat tartalmazó, közös adatkört és adatformátumot kell megállapítani, adott esetben nemzetközi előírások és kereskedelmi szokások felhasználásával.

(2)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot adatfeldolgozási technológia felhasználásával kell benyújtani. A kereskedelmi, kikötői vagy szállítási információkat is fel lehet használni, amennyiben azok tartalmazzák a szükséges adatokat.

Kivételes körülmények között a vámhatóságok papíralapú gyűjtő vámáru-nyilatkozatot is elfogadhatnak, amennyiben ugyanazt a kockázatkezelési szintet alkalmazzák, mint az adatfeldolgozási technológia felhasználásával készített gyűjtő vámáru-nyilatkozatok esetében.

(3)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot annak a személynek kell benyújtania, aki az árut a Közösség vámterületére beszállítja, vagy az áru közösségi vámterületre történő fuvarozásáért felelősséget vállal.

(4)   A (3) bekezdésben említett személy kötelezettségétől függetlenül, a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújthatja helyette:

(5)   A (3) és (4) bekezdésben említett személy, kérelmére, engedélyt kap arra, hogy a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását követően annak egy vagy több adatát módosíthassa. Nem lehetséges a módosítás azonban azt követően, hogy a vámhatóságok

36c. cikk

(1)   A beléptető vámhivatal eltekinthet a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásától olyan áruk esetében, amelyekről a 36a. cikk (3) vagy (4) bekezdésében említett határidő lejártát megelőzően vámáru-nyilatkozatot nyújtottak be. Ilyen esetben a vámáru-nyilatkozatnak tartalmaznia kell legalább a gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat, és azt mindaddig gyűjtő vámáru-nyilatkozatnak kell tekintetni, amíg azt a 63. cikk értelmében vámáru-nyilatkozatként el nem fogadják.

A vámhatóságok engedélyezhetik a vámáru-nyilatkozatnak valamely, a beléptető vámhivataltól különböző behozatali vámhivatalnál történő benyújtását is, amennyiben ez a vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a beléptető vámhivatallal, vagy azokat elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja.

(2)   Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot nem adatfeldolgozási technika felhasználásával nyújtják be, a vámhatóságnak az adatokat ugyanolyan szintű kockázatkezelésnek kell alávetniük, mint amilyet az adatfeldolgozási technika felhasználásával benyújtott gyűjtő vámáru-nyilatkozatoknál alkalmaznak.”

7.

A 37. cikk (1) bekezdésében „Az árut a vámhatóság (…) a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően ellenőrizheti” szövegrész helyébe „Az áru a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően vámellenőrzés alá vonható” lép, és a 38. cikk (3) bekezdésében „vámhatóságának ellenőrzése” szövegrész helyébe a „vámellenőrzése” szó lép.

8.

A 38. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   Az (1)–(4) bekezdés, a 36a–36c. cikk és a 39–53. cikk nem alkalmazandó a Közösség vámterületének két pontja között tengeren vagy légi úton mozgó, és eközben a területet ideiglenesen elhagyó árura, feltéve hogy a fuvarozás közvetlen útvonalon, menetrend szerinti légi járat vagy hajójárat igénybevételével, a Közösség vámterületén kívüli megállás nélkül történik.”

9.

A 40. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„40. cikk

A Közösség vámterületére belépő árut az a személy állítja vám elé, aki azt erre a területre beszállítja, vagy – adott esetben – aki az áru ilyen beléptetést követő fuvarozásáért felelősséget vállal, az olyan szállítóeszközzel fuvarozott áruk kivételével, amelyek a Közösség vámterületének felségvizein vagy légterén megállás nélkül haladnak át. Az árut vám elé állító személynek hivatkoznia kell az áruval kapcsolatban korábban benyújtott gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vagy vámáru-nyilatkozatra.”

10.

A III. címben a 3. fejezet címe „A vám elé állított áru kirakása” címre változik.

11.

A 43–45. cikket el kell hagyni.

12.

A 170. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az árut akkor kell a vámhatóságnak bemutatni, és akkor kell rajta elvégezni az előírt vámalakiságokat, ha:

13.

A 176. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Ha az áru vámszabad területen belül kerül átrakásra, a művelettel kapcsolatos okmányokat a vámhatóság részére történő rendelkezésre bocsátás céljából meg kell őrizni. Az árunak az ilyen átrakással kapcsolatos rövid távú tárolása a művelet elválaszthatatlan részének tekintendő.

A vámszabad területre közvetlenül a Közösség vámterületén kívülről beszállított áruról, illetve a Közösség vámterületét közvetlenül a vámszabad területről elhagyó áruról gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani a 36a–36c., illetve adott esetben a 182a–182d. cikknek megfelelően.”

14.

A 181. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„181. cikk

A vámhatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy amikor az áru a Közösség vámterületét vámszabad területről vagy vámszabad raktárból hagyja el, tiszteletben tartják a kivitelre, a passzív feldolgozásra, az újrakivitelre, a felfüggesztő vagy a belső árutovábbítási eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint az V. cím rendelkezéseit.”

15.

A 182. cikk (3) bekezdésének első mondatából „az újrakivitelről vagy” szavakat el kell hagyni.

16.

Az V. cím (A Közösség vámterületét elhagyó áruk) a következő cikkekkel egészül ki:

„182a. cikk

(1)   A Közösség vámterületét elhagyó árukra vonatkozóan vámáru-nyilatkozatot vagy – amennyiben nem kötelező a vámáru-nyilatkozat – gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell tenni, kivéve az olyan szállítóeszközzel fuvarozott árukat, amely a vámterület felségvizein vagy légterén megállás nélkül halad át.

(2)   Különleges körülményeknek megfelelően, és meghatározott típusú áruforgalom, szállítási mód vagy gazdasági szereplők tekintetében, illetve amikor nemzetközi megállapodások különleges biztonsági előírásokat tartalmaznak, a bizottsági eljárás keretében kell megállapítani a következőket:

182b. cikk

(1)   Amennyiben a Közösség vámterületét elhagyó áruk számára olyan vámjogi sorsot határoznak meg, amelyhez a vámszabályok értelmében vámáru-nyilatkozat benyújtása kötelező – akkor ezt a vámáru-nyilatkozatot a kiviteli vámhivatalnál kell benyújtani, az áruknak a Közösség vámterületéről történő kiszállítását megelőzően.

(2)   Ahol a kiviteli vámhivatal nem azonos a kiléptető vámhivatallal, a kiviteli vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a kiléptető vámhivatallal, vagy azokat elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja.

(3)   A vámáru-nyilatkozatnak legalább a 182d. cikk (1) bekezdésében említett gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat tartalmaznia kell.

(4)   Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot nem adatfeldolgozási technológia felhasználásával készítik, a vámhatóságoknak az adatokat ugyanolyan szintű kockázatkezelésnek kell alávetniük, mint amilyet az adatfeldolgozási technológia felhasználásával készített vámáru-nyilatkozatoknál alkalmaznak.

182c. cikk

(1)   Amennyiben a Közösség vámterületét elhagyó áruk számára olyan vámjogi sorsot határoznak meg, amelyhez nem kötelező vámáru-nyilatkozat benyújtása, a kiléptető vámhivatalhoz gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani az áruknak a Közösség vámterületéről történő kiszállítását megelőzően.

(2)   A vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat más vámhivatalhoz történő benyújtását is, feltéve hogy ez a vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a kiléptető vámhivatallal, vagy azokat elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja.

(3)   A vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása helyett egy értesítés benyújtását és a gazdálkodó elektronikus rendszerében a gyűjtő vámáru-nyilatkozat adataihoz való hozzáférést.

182d. cikk

(1)   A bizottsági eljárás keretében gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozóan a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés megfelelő alkalmazásához szükséges, elsősorban biztonsági célú adatokat tartalmazó, közös adatkört és adatformátumot kell megállapítani, adott esetben a nemzetközi előírások és kereskedelmi szokások felhasználásával.

(2)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot adatfeldolgozási technológia felhasználásával kell benyújtani. A kereskedelmi, kikötői vagy szállítási információkat is lehet használni, amennyiben azok tartalmazzák a szükséges adatokat.

Kivételes körülmények között a vámhatóságok papíralapú gyűjtő vámáru-nyilatkozatot is elfogadhatnak, amennyiben ugyanazt a kockázatkezelési szintet alkalmazzák, mint az adatfeldolgozási technika felhasználásával készített gyűjtő vámáru-nyilatkozatok esetében.

(3)   A gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a következőknek kell benyújtaniuk:

(4)   A (3) bekezdésben említett személy, kérelmére, engedélyt kap arra, hogy a gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását követően annak egy vagy több adatát módosíthassa. Nem lehetséges azonban a módosítás azt követően, hogy a vámhatóságok:

15.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 38/45

(1)

A tagállamoknak az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezései közötti eltérések akadályozhatják a kereskedelmet és torzíthatják a Közösségen belüli versenyt, ezáltal közvetlen hatással lehetnek a belső piac létrehozására és működésére. A nemzeti jogszabályok összehangolása az egyetlen eszköz a kereskedelmi akadályok kialakulása és a tisztességtelen verseny megelőzésére.

(2)

Az energiafelhasználó termékekre esik a Közösség természeti erőforrás- és energiafogyasztásának nagy része. Ezenkívül számos egyéb fontos hatást gyakorolnak a környezetre. A közösségi piacon rendelkezésre álló termékcsoportok túlnyomó többségének rendkívül eltérő környezeti hatása van, még hasonló működési teljesítmény esetén is. A fenntartható fejlődés érdekében ösztönözni kell e termékek összesített környezeti hatásának folyamatos javítását, különösen a káros környezeti hatások fő forrásainak azonosításával, a környezetszennyezés továbbterjedésének elkerülésével, ha ez nem jár túlzott költségekkel.

(3)

A termékek környezetbarát tervezése az integrált termékpolitikára vonatkozó közösségi stratégia kulcskérdése. A termékek környezetvédelmi teljesítményének optimalizálását, ugyanakkor funkcionális minőségük megtartását is célzó, megelőzésre irányuló megközelítés valóban új lehetőségekkel szolgál mind a gyártók és a fogyasztók, mind a társadalom egésze számára.

(4)

Az energiahatékonyság javítása, melynek egyik lehetséges módja a villamos energia hatékonyabb végfelhasználása, jelentős hozzájárulást nyújt az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó közösségi célok eléréséhez. A villamos energia iránti igény a leggyorsabban növekvő energia-végfelhasználási fajta, és az e folyamatot ellensúlyozó politikai fellépés hiányában az előrejelzések szerint tovább fog növekedni az elkövetkezendő 20-30 évben. Az energiafogyasztásnak a Bizottság Európai Éghajlat-változási Program jelentésében javasolt jelentős csökkentése lehetséges. Az éghajlatváltozás a 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (3) megállapított hatodik közösségi környezetvédelmi akcióprogram egyik prioritása. Az energiamegtakarítás az ellátásbiztonság növelésének és a behozataltól való függőség csökkentésének a leginkább költséghatékony módszere. Ezért a keresleti oldalra vonatkozó jelentős intézkedéseket és célokat kell elfogadni.

(5)

Már az energiafelhasználó termékek tervezési szakaszában intézkedéseket kell hozni, mivel úgy tűnik, hogy ez a meghatározó szakasz a termék életciklusa alatt okozott környezetszennyezés szempontjából, és a legtöbb költség itt keletkezik.

(6)

A környezetbarát közösségi tervezési követelményeknek az energiafelhasználó termékekre történő alkalmazása érdekében összefüggő keretet kell kialakítani, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő termékek szabad mozgásának biztosítása, és a környezetre gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében. Ezeknek a közösségi előírásoknak tiszteletben kell tartaniuk a tisztességes verseny és a nemzetközi kereskedelem alapelveit.

(7)

A környezetbarát tervezési követelményeket a hatodik környezetvédelmi akcióprogram céljainak és prioritásainak szem előtt tartásával kell megállapítani, adott esetben e program erre vonatkozó tematikus stratégiájának megfelelő céljait is beleértve.

(8)

Ez az irányelv az energiafelhasználó termékek lehetséges környezeti hatásainak csökkentése révén a magas szintű környezetvédelem megvalósítását tűzi ki célul, mely végső soron a fogyasztók és más végfelhasználók érdekeit szolgálja. A fenntartható fejlődés szükségessé teszi a tervezett intézkedések egészségügyi, társadalmi és gazdasági kihatásainak megfelelő figyelembevételét. A termékek hatékonyabb energiafelhasználása hozzájárul az energiaellátás biztonságának növeléséhez, amely az ésszerű gazdasági tevékenység és a fenntartható fejlődés előfeltétele.

(9)

A tervezés tökéletesítéséből származó legnagyobb környezetvédelmi haszon eléréséhez tájékoztatni kell a fogyasztókat az energiafelhasználó termékek teljesítményéről és környezetvédelmi tulajdonságairól, és tanácsokkal kell őket ellátni arra vonatkozóan, hogyan lehet a terméket környezetbarát módon használni.

(10)

A hatodik környezetvédelmi akcióprogram legfontosabb és leginkább innovatív elemének, az integrált termékpolitikáról szóló zöld könyv megközelítésének célja a termékek környezeti hatásainak teljes életciklusuk alatt való csökkentése. A környezetvédelmi javulást költséghatékony módon lehet elősegíteni, ha a termék környezeti hatásait már a tervezés szakaszában a teljes életciklus tekintetében figyelembe veszik. Elegendő rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy ezt a tényezőt már a termék tervezésekor figyelembe lehessen venni az egyéb műszaki, funkcionális és gazdasági megfontolásokkal együtt.

(11)

Bár kívánatos a környezetvédelmi teljesítmény átfogó megközelítése, a munkaterv elfogadásáig elsődleges környezetvédelmi célnak az üvegházhatást okozó gázok csökkentését kell tekinteni az energiafelhasználás hatásfokának növelése révén.

(12)

Szükséges és indokolt lehet egyes termékekre, vagy ezek környezetvédelmi teljesítményére vonatkozóan külön számszerűsített környezetbarát tervezési követelményeket előírni, hogy környezeti hatásuk a lehető legkisebb legyen. Tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) Kiotói Jegyzőkönyve keretében vállalt kötelezettségek teljesítéséhez való hozzájárulás sürgősségére, és az ebben az irányelvben szorgalmazott integrált megközelítés sérelme nélkül, bizonyos elsőbbséget kell adni azoknak az intézkedéseknek, amelyek nagy valószínűséggel és alacsony költségkihatással csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az ilyen intézkedések is hozzájárulhatnak a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához, és jelentős hozzájárulást nyújtanak a fenntartható termelés és fogyasztás tízéves keretprogramjához, amelyet a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. szeptemberi johannesburgi világ-csúcstalálkozón fogadtak el.

(13)

A környezetbarát tervezési követelményszintet általában műszaki, gazdasági és környezetvédelmi elemzések alapján kell meghatározni. A követelményszint meghatározási módszerének rugalmassága tovább gyorsíthatja a környezetvédelmi teljesítmény növelését. Az érdekelt felekkel az elemzés során konzultációt kell folytatni, és aktív együttműködésükre van szükség. A kötelező erejű rendelkezések megállapításához az érdekelt felekkel megfelelő konzultációt kell folytatni. Az ilyen konzultáció során az intézkedések fokozatos bevezetésének vagy átmeneti intézkedések meghozatalának szükségességére derülhet fény. A közbenső célok megállapítása növeli a politika előreláthatóságát, lehetővé teszi a termékfejlesztési ciklushoz való alkalmazkodást, és megkönnyíti az érdekelt felek számára a hosszú távú tervezést.

(14)

Előnyben kell részesíteni az olyan alternatív fellépéseket, mint az ipar önszabályozása, ha ezzel gyorsabban vagy költséghatékonyabb módon lehet elérni a politikai célokat, mint kötelező erejű rendelkezésekkel. A jogi szabályozásra akkor van szükség, ha a piaci erők nem a kívánt irányba, vagy nem elfogadható gyorsasággal fejlődnek.

(15)

Az önszabályozás, ide értve az egyoldalú kötelezettségvállalásként felajánlott önkéntes ipari vállalásokat, a gyors és költséghatékony végrehajtásnak köszönhetően gyors fejlődéshez vezethet, továbbá lehetővé teszi mind a technológiai lehetőségekhez, mind a piac érzékenységéhez való rugalmas és megfelelő alkalmazkodást.

(16)

A Bizottság „A közösségi szintű környezetvédelmi megállapodásokról a szabályozási környezet egyszerűsítésének és javításának akcióterve keretében” című közleményének 6. fejezete hasznos útmutatásul szolgál az ipar önszabályozásának értékeléséhez ennek az irányelvnek a tekintetében.

(17)

Ez az irányelv a környezetbarát tervezés bevezetését a kis- és középvállalkozások (KKV-k) és a mikrovállalkozások szintjén is ösztönözni kívánja. Ezt az érintett termékek fenntarthatóságáról szóló, széles körben és könnyen hozzáférhető információval lehet elősegíteni.

(18)

Az irányelv végrehajtási intézkedéseiben meghatározott, a környezetbarát tervezési követelményeknek megfelelő energiafelhasználó termékeket „CE” jelöléssel és megfelelő adatokkal kell ellátni, a belső piacon való szabad forgalomba hozataluk érdekében. A végrehajtási intézkedések következetes végrehajtása szükséges a szabályozott energiafelhasználó termékek környezetvédelmi hatásainak csökkentése és a tisztességes piaci verseny biztosítása érdekében.

(19)

A végrehajtási intézkedések és a munkaterv előkészítése során a Bizottság konzultációt folytat a tagállamok képviselőivel, továbbá az adott termékcsoportban érdekelt, például ipari felekkel, ideértve a KKV-kat és a kézműipart, szakszervezeteket, kereskedőket, kiskereskedőket, importőröket, környezetvédő csoportokat és fogyasztói szervezeteket.

(20)

A végrehajtási intézkedések előkészítése során a Bizottság – a tagállamokban meglévő és indokoltnak tartott védelmi szintek csökkentése nélkül – megfelelő mértékben figyelembe veszi a hatályos nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat is, különösen a mérgező anyagokról szóló jogszabályokat, melyeket a tagállamok szerint továbbra is fenn kellene tartani.

(21)

Továbbá tekintetbe kell venni a műszaki harmonizációs irányelvekben felhasználásra szánt modulokat és szabályokat, amelyeket a megfelelőségértékelési eljárások különböző szakaszainak moduljairól, és a CE megfelelőségi jelölés feltüntetését és használatát rögzítő, a műszaki harmonizációs irányelvekben használni kívánt szabályokról szóló, 1993. július 22-i 93/465/EGK tanácsi határozat (4) állapított meg.

(22)

A piacfelügyelet javítása érdekében a felügyeleti hatóságok információcserét folytatnak az irányelv keretében tervezett intézkedésekről. Az ilyen együttműködésnek a lehető legnagyobb mértékben támaszkodnia kell az elektronikus távközlési eszközökre és a vonatkozó közösségi programokra. Meg kell könnyíteni a környezetvédelmi életciklus alatti teljesítményről és a tervezési megoldások eredményeiről szóló információcserét. A gyártók környezetbarát tervezési erőfeszítéseivel nyert tudásanyag összegyűjtése és terjesztése az irányelv egyik legnagyobb haszna.

(23)

A KKV-k körében végzett környezetbarát tervezési képzés és tájékoztatás tekintetében helyénvaló lehet a kísérő tevékenységek számításba vétele is.

(24)

A belső piac működése érdekében közösségi szinten harmonizált szabványokra van szükség. Ha egy ilyen szabványra való hivatkozást már közzétettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az annak való megfelelés esetén vélelmezni lehet az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelményeknek való megfelelést, azonban a megfelelőséget más módon is lehet igazolni.

(25)

A harmonizált szabványok egyik fő szerepe, hogy segítse a gyártókat az ennek az irányelvnek az alapján elfogadott végrehajtási intézkedések alkalmazása tekintetében. Az ilyen szabványok alapvetőek a mérési és vizsgálati módszerek kidolgozása szempontjából. Az általános környezetbarát tervezési követelményeket tartalmazó harmonizált szabványoknak jelentősen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a gyártók termékeik ökológiai profilját az alkalmazandó végrehajtási intézkedések követelményeivel összhangban alakíthassák ki. Ezeknek a szabványoknak világosan meg kell határozniuk a viszonyt a mindenkori szabványelőírások és az általuk meghatározott követelmények között. A harmonizált szabványoknak nem lehet az a célja, hogy korlátokat állapítsanak meg a környezetvédelmi jellemzők vonatkozásában.

(26)

Az ebben az irányelvben használt fogalommeghatározásokat illetően kívánatos a vonatkozó nemzetközi szabványokra, így az ISO 14040-re való hivatkozás.

(27)

Ez az irányelv összhangban áll a műszaki harmonizáció és szabványosítás új megközelítési módjáról szóló, 1985. május 7-i tanácsi állásfoglalásban (5) megfogalmazott új megközelítés végrehajtására, valamint a harmonizált európai szabványokra történő hivatkozásokra vonatkozó egyes elvekkel. A Tanács a szabványosítás szerepéről Európában című, 1999. október 28-i állásfoglalásában (6) javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja meg, miként lehet az új megközelítés elvét kiterjeszteni a jobb és egyszerűbb jogszabályalkotás által még nem szabályozott területekre.

(28)

Ez az irányelv kiegészíti a meglevő közösségi eszközöket, így a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő feltüntetéséről szóló, 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelvet (7), a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló, 2001. november 6-i 2422/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (9), az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10), az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) és az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelvet (12). Ezen irányelv és a hatályos közösségi jogszabályok közötti összjáték hozzájárul a hatékonyság növeléséhez és a gyártók által alkalmazandó összefüggő követelményrendszer létrehozásához.

(29)

Mivel a folyékony vagy gáznemű tüzelőanyaggal működő új melegvíz-kazánok hatásfok-követelményeiről szóló, 1992. május 21-i 92/42/EK tanácsi irányelv (13), a háztartási elektromos hűtőszekrények, fagyasztók és ezek kombinációi energiahatékonysági követelményeiről szóló, 1996. szeptember 3-i 96/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) és a fénycsőelőtétekre vonatkozó energiahatékonysági követelményekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) már tartalmaz rendelkezéseket az energiahatékonysági követelmények felülvizsgálatára vonatkozóan, ezeket integrálni kell e rendelet keretei közé.

(30)

A 92/42/EGK irányelv a kazánok energiahatékonyságának értékelésére csillaggal történő megjelölésen alapuló rendszert írt elő. Mivel a tagállamok és az ipar egyetértettek abban, hogy a csillaggal történő megjelölés rendszere nem hozta meg a kívánt eredményt, a 92/42/EGK irányelvet módosítani kell, ezzel utat nyitva a hatékonyabb rendszerek előtt.

(31)

Az új vagy már meglévő, nem ipari célú épületek helyiségeinek fűtésére vagy melegvíz-ellátására szolgáló hőfejlesztő berendezések teljesítményéről, valamint az új, nem ipari célú épületek hő- és melegvíz-elosztó hálózatának szigeteléséről szóló, 1978. február 13-i 78/170/EGK tanácsi irányelvben (16) meghatározott követelmények meghaladottá váltak a 92/42/EGK irányelv, a gázüzemű berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1990. június 29-i 90/396/EGK tanácsi irányelv (17) és az épületek energiateljesítményéről szóló 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) rendelkezései következtében. A 78/170/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(32)

A háztartási készülékek zajkibocsátásáról szóló, 1986. december 1-jei 86/594/EGK tanácsi irányelv (19) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen készülékek által kibocsátott zajról információ közlését követelhetik meg a tagállamok, és megállapítja a zajszint meghatározására szolgáló eljárást. Harmonizációs célokból a zajkibocsátást be kell illeszteni a környezetvédelmi teljesítmény integrált értékelésébe. Mivel ez az irányelv tartalmaz egy ilyen integrált megközelítést, a 86/594/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(33)

Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni (20).

(34)

A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciók szabályait, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(35)

Emlékeztetni kell arra, hogy a jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (21) 34. cikke kimondja, hogy „a Tanács ösztönzi a tagállamokat, hogy – a maguk számára és a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé”.

(36)

Mivel a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a belső piac működésének a termékek megfelelő szintű környezetvédelmi teljesítménye megkövetelésével történő biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért az intézkedés terjedelme és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„energiafelhasználó termék”: az a termék, amelynek leadott teljesítménye a forgalomba hozatalt és/vagy eredeti rendeltetése szerinti használatbavételét követő energiafelvételétől (villamos energia, fosszilis üzemanyagok és megújuló energiaforrások), vagy az ilyen energia fejlesztésére, továbbítására és mérésére szolgáló termékektől függ, beleértve azokat az energiafelvételtől függő és ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékekbe beépítendő alkatrészeket is, amelyet a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyek környezetvédelmi teljesítményét önállóan lehet értékelni;

2.

„alkatrészek és részegységek”: azok az energiafelhasználó termékekbe beépítendő részek, amelyeket nem a végfelhasználók részére szánt egyedi alkatrészként hoznak forgalomba és/vagy vesznek használatba, és amelyeknek a környezetvédelmi teljesítményét nem lehet önállóan értékelni;

3.

„végrehajtási intézkedések”: ennek az irányelvnek az alapján elfogadott intézkedések, amelyek meghatározott energiafelhasználó termékek vonatkozásában megállapítják a környezetbarát tervezési követelményeket és a környezetvédelmi jellemzőket;

4.

„forgalomba hozatal”: az energiafelhasználó termékeknek a közösségi piacon első alkalommal történő megjelenése a Közösségen belüli forgalmazás vagy használat céljából, akár ellenszolgáltatás fejében, akár térítésmentesen, és az alkalmazott eladási technikáktól függetlenül;

5.

„használatbavétel”: energiafelhasználó termékek első, közösségi végfelhasználó részéről történő rendeltetésszerű használatbavétele;

6.

„gyártó”: bármely természetes, vagy jogi személy, aki ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó termékeket gyárt, és felelős azért, hogy az energiafelhasználó termék – saját neve vagy védjegye alatt, vagy a gyártó saját használatára történő – forgalomba hozatalára és/vagy használatbavételére tekintettel megfeleljen ennek az irányelvnek. Az első mondatban meghatározott gyártó hiányában gyártónak kell tekinteni bármely természetes vagy jogi személyt, aki az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó energiafelhasználó terméket forgalomba hoz és/vagy használatba vesz;

7.

„meghatalmazott képviselő”: bármely természetes vagy jogi személy, aki a Közösségben székhellyel rendelkezik, és írásos meghatalmazást kapott a gyártótól, hogy nevében eljárva teljesítse az ebben az irányelvben meghatározott valamennyi kötelezettséget és alaki követelményt, vagy azok egy részét;

8.

„anyagok”: minden olyan anyag, amelyet a termék életciklusa alatt felhasználtak;

9.

„terméktervezés”: azon eljárások sorozata, amelyekkel a termék jogi, műszaki, biztonsági, funkcionális, piaci vagy egyéb követelményeit az energiafelhasználó termékek műszaki adataivá alakítják át;

10.

„környezetvédelmi jellemző”: az energiafelhasználó termékek eleme vagy funkciója, amely a termékek életciklusa alatt a környezettel kölcsönhatásba léphet;

11.

„környezeti hatás”: a környezet bármilyen megváltoztatása, amely részben vagy egészben az energiafelhasználó termékek miatt, azok életciklusa alatt következett be;

12.

„életciklus”: az energiafelhasználó termékek egymásra következő és egymással kapcsolatban levő szakaszai a nyersanyag felhasználásától a végső ártalmatlanításig;

13.

„újrafelhasználás”: bármely olyan művelet, amely révén egy energiafelhasználó terméket, vagy alkatrészeit az első használatot követően az eredeti rendeltetésével azonos célra használják, beleértve a begyűjtőhelyre, forgalmazóhoz, újrahasznosítóhoz vagy gyártóhoz visszajuttatott energiafelhasználó termékek folyamatos használatát, továbbá az energiafelhasználó termékek felújítást követő újra használatbavételét;

14.

„újrafeldolgozás”: olyan termelési folyamat, amelynek során a hulladékot az eredeti célra, vagy más, az energia visszanyerésétől eltérő célra dolgozzák fel;

15.

„energia-visszanyerés”: a hulladék tüzelőanyagként, közvetlen égetéssel történő felhasználása energiafejlesztés céljából más hulladékkal együtt vagy anélkül, de a fejlesztett hő visszanyerésével;

16.

„visszanyerés”: bármilyen, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (22) II. B. mellékletében előírt művelet alkalmazása;

17.

„hulladék”: bármilyen anyag vagy tárgy, amely a 75/442/EGK tanácsi irányelv I. mellékletében meghatározott kategóriákba sorolható, amelyet selejteztek vagy selejtezni szándékoznak, vagy azok selejtezése szükséges;

18.

„veszélyes hulladék”: minden olyan hulladék, amely a 91/689/EGK tanácsi irányelv (23) 1. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik;

19.

„ökológiai profil”: az energiafelhasználó termékekre vonatkozó végrehajtási intézkedésekkel összhangban az a leírás, amely az energiafelhasználó termékekhez a teljes életciklusuk során kapcsolódó, a környezeti hatások szempontjából jelentős, és mérhető fizikai mennyiségekkel kifejezhető inputokat és outputokat (anyagokat, emissziót és hulladékot) tartalmazza;

20.

„környezetvédelmi teljesítmény”: az energiafelhasználó termékek esetében a gyártónak az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzői terén elért eredményei, melyet a műszaki dokumentációban foglalnak össze;

21.

„a környezetvédelmi teljesítmény növelése”: az energiafelhasználó termékek környezetre gyakorolt hatását több generáción keresztül csökkentő eljárások, bár nem szükségszerűen a termék valamennyi környezetvédelmi jellemzőjére egyszerre kiterjedően;

22.

„környezetbarát tervezés”: a környezetvédelmi szempontok integrálása a termék tervezésébe azzal a céllal, hogy növeljék az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi teljesítményét azok egész életciklusára kiterjedően;

23.

„környezetbarát tervezési követelmény”: az energiafelhasználó termékekkel kapcsolatos minden olyan követelmény, vagy az energiafelhasználó termékek terve, melynek célja a környezetvédelmi teljesítmény növelése, vagy bármely olyan információszolgáltatási követelmény, amely az energiafelhasználó termékek környezetvédelmi jellemzőivel kapcsolatos;

24.

„általános környezetbarát tervezési követelmény”: bármely, az ökológiai profilra, mint egészre alapozott környezetbarát tervezési követelmény, egyes különös környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó meghatározott határértékek nélkül;

25.

„különös környezetbarát tervezési követelmény”: számszerűsített és mérhető környezetbarát tervezési követelmény, mely az energiafelhasználó termékek egy különös környezetvédelmi jellemzőjére vonatkozik, például a használat közbeni energiafogyasztásra, és melyet az adott kimenő teljesítmény egységére számítottak ki;

26.

„harmonizált szabvány”: egy elismert szabványügyi testület által a Bizottság megbízása alapján a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) megállapított eljárásokkal összhangban az európai követelmény meghatározására elfogadott, kötelező erővel nem bíró műszaki feltételek.

i.

a szükséges megfelelőségi vizsgálatoknak a megfelelő terjedelemben történő lebonyolítására, és a gyártónak vagy meghatalmazott képviselőjének a nem megfelelő terméknek a piacról történő visszahívására való kötelezésére a 6. cikk értelmében;

ii.

a végrehajtási intézkedésekkel összhangban, az érintett felek részéről minden szükséges információ rendelkezésre bocsátása;

iii.

termékmintavétel és a termékminták megfelelőségi vizsgálata.

a)

a tájékoztatás feltüntethető-e harmonizált szimbólumok vagy elismert kódok, vagy más intézkedések segítségével;

b)

az energiafelhasználó termékek feltételezhető felhasználóinak körét és a szolgáltatandó tájékoztatás jellegét.

a)

az alkalmazandó végrehajtási intézkedés rendelkezéseinek be nem tartása;

b)

a 9. cikk (2) bekezdésben említett harmonizált szabványok helytelen alkalmazása;

c)

a 9. cikk (2) bekezdésben említett harmonizált szabványban előforduló hiányosság.

a)

az energiafelhasználó terméknek a Közösségen belül évente értékesített mennyisége a rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint meghaladja a 200 000 egységet;

b)

figyelembe véve a forgalomba hozott és/vagy használatba vett mennyiségeket, az energiafelhasználó termék a 2002/1600/EK irányelvben meghatározott közösségi stratégiai prioritások értelmében jelentős környezeti hatást gyakorol a Közösségen belül;

c)

az energiafelhasználó termék környezeti hatására nézve, annak jelentős javítására van lehetőség anélkül, hogy ez túlzott költségekkel járna. Annak megítélésére, hogy ez a feltétel teljesül-e, a következő paramétereket kell figyelembe venni:

a)

az 1600/2002/EK határozatban, illetve a Bizottság Európai Éghajlat-változási Programjában (European Climate Change Program – ECCP) meghatározott közösségi környezetvédelmi prioritásokat;

b)

az ipar vonatkozó önszabályozását, ide értve az iparon belüli önkéntes vállalásokat és egyéb intézkedéseket.

a)

figyelembe veszi a termék életciklusát;

b)

értékelést készít a környezetre, a fogyasztókra és a gyártókra (beleértve a KKV-kat) gyakorolt hatásról a versenyképesség, az innováció, a piacra jutás, valamint a költségek és nyereségek tekintetében;

c)

figyelembe veszi a tagállamok által lényegesnek tekintett nemzeti környezetvédelmi jogszabályokat;

d)

megfelelő konzultációt folytat a befektetőkkel;

e)

indokolást készít a b) pontban említett értékelés alapján tervezett végrehajtási intézkedésekről;

f)

meghatározza az átültetés időpontját (időpontjait), minden közbenső szakaszt vagy átmeneti intézkedést vagy időszakot, különös tekintettel a KKV-kra, vagy az elsősorban általuk gyártott egyedi termékcsoportokra gyakorolt lehetséges hatásokra.

a)

a felhasználó szempontjából nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a termék működőképességére;

b)

nem gyakorolhatnak káros hatást az egészségre, biztonságra és a környezetre;

c)

nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a fogyasztókra, különösen a termék elérhetőségére és az életciklusa alatti költségekre tekintettel;

d)

nem gyakorolhatnak jelentős negatív hatást a gyártó versenyképességére, beleértve a Közösségen kívüli piacokat is;

e)

elvben a környezetbarát tervezési követelmények előírása nem eredményezheti azt, hogy a gyártókra egy meghatározott, oltalom alatt álló technológiát kényszerítsenek;

f)

nem járhat túlzott adminisztratív terhekkel a gyártókra nézve.

1.

A 6. cikket el kell hagyni.

2.

A következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

Ez az irányelv a használat alatti energiahatékonyság tekintetében a 2005/…/EK irányelv (27)  (28) 12. cikke szerinti, az említett irányelvvel összhangban álló végrehajtási intézkedés és a 2005/…/EK irányelv (28) 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.

3.

Az I. melléklet 2. szakaszát el kell hagyni.

4.

A II. mellékletet el kell hagyni.