5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/1

Euro átváltási árfolyamok (1)

2005. február 4.

(2005/C 30/01)

1 euro=

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,2958
JPY	Japán yen	134,71
DKK	Dán korona	7,4435
GBP	Angol font	0,6883
SEK	Svéd korona	9,0853
CHF	Svájci frank	1,5591
ISK	Izlandi korona	81,48
NOK	Norvég korona	8,292
BGN	Bulgár leva	1,9557
CYP	Ciprusi font	0,583
CZK	Cseh korona	29,963
EEK	Észt korona	15,6466
HUF	Magyar Forint	243,79
LTL	Litván litász/lita	3,4528
LVL	Lett lats	0,696
MTL	Máltai líra	0,4306
PLN	Lengyel zloty	3,981
ROL	Román lej	37 385
SIT	Szlovén tolar	239,72
SKK	Szlovák korona	38,043
TRY	Török líra	1,7107
AUD	Ausztrál dollár	1,6835
CAD	Kanadai dollár	1,6101
HKD	Hong Kong-i dollár	10,106
NZD	Új-zélandi dollár	1,8215
SGD	Szingapúri dollár	2,1181
KRW	Dél-Koreai won	1 330,79
ZAR	Dél-Afrikai rand	7,9695

(1)

Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/3

A Bizottság közleménye a 97/67/EK végrehajtása keretében

(2005/C 30/03)

(EGT vonatkozású szöveg)

(Az irányelv értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele)

ESzSz (1)	Az összehangolt szabvány hivatkozása és címe (és referenciadokumentum)	A helyettesített szabvány hivatkozása	A helyettesített szabvány megfelelőségére vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja 1. megjegyzés
CEN	EN 13619:2002 Postai szolgáltatások. Küldeményfeldolgozás. Optikai jellemzők a levélfeldolgozáshoz	–
CEN	EN 13724:2002 Postai szolgáltatások. Kézbesítő levélszekrények és levéltálcák bedobónyílásai. Követelmények és vizsgálati módszerek	–
CEN	EN 13850:2002 Postai szolgáltatások. A szolgáltatás minősége. A végpontok közötti átfutási idő mérése egyedi elsőbbségi és első osztályú küldeményekre	–
CEN	EN 14012:2003 Postai szolgáltatások. A szolgáltatás minősége. Panaszok és kártalanítási eljárások mérése	–
CEN	EN 14137:2003 Postai szolgáltatások. A szolgáltatás minősége. Könyvelt és más típusú postai küldemények elveszésének mérése nyomon követő rendszerrel	–
CEN	EN 14142-1:2003 Postai szolgáltatások. Címadatbázisok. 1. rész: Postacím-alkotóelemek	–
CEN	EN 14508:2003 Postai szolgáltatások. A szolgáltatás minősége. A végpontok közötti szolgáltatások átfutási idejének mérése egyedi, nem elsőbbségi és másodosztályú küldeményekre	–
CEN	EN 14534:2003 Postai szolgáltatások. A szolgáltatás minősége. A végpontok közötti átfutási idő mérése tömegesen feladott küldeményekre	–

1. megjegyzés – A megfelelőségre vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja általában megegyezik az Európai Szabványügyi Szervezet által meghatározott visszavonás időpontjával, azonban felhívjuk e szabványok használóinak a figyelmét arra, hogy bizonyos kivételes esetekben ez másképpen lehet.

3. megjegyzés – Módosítások esetén a hivatkozott szabvány EN CCCCC:YYYY, a korábbi módosításai, amennyiben van olyan, és az újak pedig idézett módosítások. A helyettesített szabvány (3. oszlop) ennek értelmében az EN CCCCC:YYYY-ból valamint annak korábbi módosításaiból áll, de ebbe nem tartoznak az idézett módosítások. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

MEGJEGYZÉS:

—	A szabványok hozzáférhetőségével kapcsolatos bármilyen információ az Európai Szabványügyi Szervezeteknél, vagy a nemzeti szabványügyi testületeknél kérhető, ez utóbbiak listája a 98/48/EK (2) irányelvvel módosított 98/34/EK (3) európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletét képezi.

—	A hivatkozások közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem vonja maga után azt, hogy a szabványok az összes közösségi nyelven elérhetők.

—	Az összehangolt szabványokról további információk az interneten: http://europa.eu.int/comm/enterprise/newapproach/standardization/harmstds/

(1) ESzSz: Európai Szabványügyi Szervezetek:

—	CEN: rue de Stassart 36, B-1050 Brüsszel, Tel. (32-2) 550 08 11; fax (32-2) 550 08 19 (http://www.cenorm.be)

—	CENELEC: rue de Stassart 35, B-1050 Brüsszel, Tel. (32-2) 519 68 71; fax (32-2) 519 69 19 (http://www.cenelec.org)

—	ETSI: 650, route des Lucioles, F-06921 Sophia Antipolis, Tel. (33) 492 94 42 00; fax (33) 493 65 47 16, (http://www.etsi.org)

(2) HL L 217., 1998.8.5., 18. o.

(3) HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/7

ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – OLASZORSZÁG

Állami támogatás C 38/2004 (ex NN 58/04) – Támogatások a Portovesme Srl vállalat számára

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(2005/C 30/06)

(EGT vonatkozású szöveg)

A jelen összefoglalást követő hiteles nyelven írt 2004. november 16-i levélben a Bizottság bejelentette döntését Olaszországnak az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a fent említett támogatással/intézkedéssel kapcsolatosan.

Az érdekelt felek benyújthatják észrevételeiket ezen összefoglaló, illetve a mellékelt levél kihirdetési dátumát követő egy hónapon belül a következő címre:

Commission européenne (Európai Bizottság)

Direction générale de la Concurrence (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Greffe Aides d'Etat (Állami támogatások hivatala)

SPA 3 6 / 5

B-1049 BRUXELLES

Fax: (32-2) 296 12 42

Ezeket az észrevételeket Olaszországgal közlik. Az észrevételeket benyújtó érdekelt fél írásban kérheti, megnevezve kérése indokát, hogy kilétét bizalmasan kezeljék.

1. LEÍRÁS

A Miniszterek Tanácsa elnökének 2004. február 6-i rendelete értelmében 2007. június 30-ig kedvezményes díjtételek kerülnek alkalmazásra a villamosenergia-szolgáltatásban azoknak az alumíniumot, ólmot, ezüstöt és cinket előállító vállalatoknak a számára, amelyek szigetországi székhellyel rendelkeznek, és amelyeknek nincs vagy nem megfelelő az összeköttetésük a nemzeti villamosenergia- és gázhálózatokkal.

A 2004. július 5-i 110/04 állásfoglalásában a Villamosenergia- és Gázhatóság bejelentette, hogy az Alcoa Srl (korábban Alumix SpA), a Portovesme Srl, az ILA (Industria Lavorazioni Alluminio Spa) és az Euroallumina vállalatok, amelyek mindegyike Szardínia régióban rendelkezik székhellyel, a fenti rendelet értelmében speciális díjtételekkel támogathatók.

Az adott rendszert a Villamosenergia- és Gázhatóság 2004. január 30-i 5. állásfoglalása A. mellékletében (1) és ennek módosításaiban (2) található, a 2004-2007. évi villamosenergia-szállítással, -elosztással, -méréssel és -értékesítéssel kapcsolatos szolgáltatások gyakorlatáról szóló szabályzat 73. cikke határozza meg. Előírja, hogy a villamos energia fogyasztója „ellentételezést” kapjon (componente tariffaria compensativa), amely a villamosenergia-szolgáltatóval egyeztetett díjtétel és a kedvezményes díjtétel különbözete alapján kerül megállapításra.

2. VIZSGÁLAT

Annak megítélésére, hogy az adott rendszer szerinti intézkedés támogatást jelent-e az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, meg kell állapítani, hogy a rendszer előnyt biztosít-e a kedvezményezetteknek, hogy ez az előny állami fellépés eredménye-e, hogy az intézkedések versenytorzító hatásúak-e, valamint hogy a tagállamok közötti kereskedelmet valószínűleg torzítják-e.

A piaci díjtételeknél alacsonyabb villamosenergia-díjtételek alkalmazása gazdasági előnyt teremt, amennyiben a kedvezményezett termelési költségei csökkennek. A csökkentett díjtételeket az Olaszország egy bizonyos régiójában (Szardínia) alumíniumot, ólmot, ezüstöt és cinket előállító vállalatokra alkalmazzák; jelenleg csak négy ilyen vállalat van. A csökkentett díjtételek előnyt biztosítanak e vállalatok számára, mivel sem más szektorok vállalatai, sem az azonos szektorban, de más területeken található vállalatok nem részesülnek ezekből.

Jelen esetben a villamosenergia-díjtételek csökkentésére vonatkozó döntést az olasz hatóságok egyoldalúan hozták meg. A Villamosenergia- és Gázhatóság 2004. augusztus 9-i 148. állásfoglalása értelmében a díjtétel-csökkentést a Cassa Conguaglio per il settore elettricoból a villamosenergia-fogyasztók számára történő közvetlen ellentételezéssel finanszírozzák. A 2000. október 18-i 194/00 állásfoglalás 6. cikke értelmében a Cassa Conguaglio elnökét és az igazgatótanács tagjait a Villamosenergia- és Gázhatóság nevezi ki a gazdasági és pénzügyminiszter jóváhagyásával. Mivel az ellentételezés egy államilag létrehozott és ellenőrzött alapból történik, a támogatás állami forrásokból kerül finanszírozásra.

Ezenfelül jelen esetben az intézkedések versenytorzítással fenyegetnek, mivel javítják a kedvezményezett vállalatok pénzügyi helyzetét és cselekvési lehetőségeit azokkal a versenytársakkal szemben, akik nem részesülnek támogatásban. Ezenfelül, mivel az adott vállalatok külföldi piacokon értékesítik termékeiket, az adott intézkedések a tagállamok közötti kereskedelmet is torzíthatják.

A fenti okok miatt az adott intézkedéseket elvben tiltja az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése, és az intézkedések csak akkor tekinthetők összeegyeztethetőknek a közös piaccal, ha a Szerződésben megállapított eltérések valamelyike alkalmazható rájuk.

Az ellentételezés nyújtása a villamosenergia-díjtételek csökkentésére ahhoz vezet, hogy egyes vállalatok folyó költségei csökkennek. A folyó költségek csökkenése az egyes vállalatok számára működési támogatásnak minősül.

A regionális támogatásokról szóló, jelenleg hatályban levő iránymutatások (3) értelmében a működési támogatások elvileg tiltottak. Kivételes esetekben azonban regionális támogatások nyújthatók azoknak a régióknak, amelyek az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikke (3) bekezdése a) pontja értelmében támogatásra jogosultak, amennyiben a támogatásoknak a regionális fejlődéshez való hozzájárulása és jellege azt indokolja, és nagysága arányban áll a kiegyenlítendő hátrányokkal. A működési támogatásokat időben korlátozni és fokozatosan csökkenteni kell.

Jelen esetben ad-hoc, egyedi támogatásokról van szó, melyeket meghatározott ágazatokban működő, korlátozott számú vállalatok kapnak. Jelenleg a Bizottságnak kételyei vannak a négy kedvezményezett vállalatnak nyújtandó támogatás regionális fejlődéshez való hozzájárulását illetően, valamint hogy a támogatás arányban áll-e a kiegyenlítendő hátrányokkal. Ezenkívül a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján ezek az egyedi támogatások inkább tűnnek szelektív vagy ágazati iparpolitikák részeinek, mintsem illenek a regionális támogatáspolitika szellemébe, amelynek semlegesnek kellene maradnia a különböző ágazatok és gazdasági tevékenységek közötti termelőeszköz-elosztást illetően. A Bizottságnak e speciális díjtétel-szabályozás finanszírozási mechanizmusát, irányítását illetően is kétségei vannak, csakúgy, mint a villamosenergia-díjtételek csökkentését célzó ellentételezés kiszámításának módját illetően.

A 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke értelmében minden jogellenes támogatás visszavehető a kedvezményezettől.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Con la presente la Commissione si pregia informare l'Italia che, dopo avere esaminato le informazioni fornite dalle autorità italiane in merito all'aiuto menzionato in oggetto, ha deciso di avviare il procedimento di cui all'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE.

1. PROCEDIMENTO

1.	Con lettera del 4 dicembre 2003 (A/38568 dell'8.12.2003), uno studio di avvocati ha portato all'attenzione dei servizi della Commissione una serie di articoli di stampa segnalando l'intenzione delle autorità italiane di applicare tariffe elettriche ridotte a favore della società Portovesme Srl.

Con lettera del 22 gennaio 2004 (D/50373) e del 19 marzo 2004 (D/52054), i servizi della Commissione hanno chiesto chiarimenti su questa misura. Le autorità italiane hanno risposto con lettera del 6.2.2004 (CAB A/352 del 17.2.2004) e del 9 giugno 2004 (A/34260 dell'11.6.2004). Con lettera del 20 settembre 2004 (A/37093 del 22.9.2004), le autorità italiane hanno inviato informazioni supplementari.

2. DESCRIZIONE

Il decreto del presidente del Consiglio dei ministri del 6.2.2004 prevede che sia accordata fino al 30.6.2007 una tariffa preferenziale per la fornitura di energia elettrica ad imprese che appartengono ai settori della produzione di alluminio, piombo, argento e zinco, situati in territori insulari caratterizzati da assenza o insufficienza di connessioni alle reti nazionali di energia e di gas.

Con delibera del 5.7.2004 n. 110/04, l'Autorità per l'energia elettrica ed il gas autorizza le imprese: Alcoa Srl (ex Alumix Spa), Portovesme Srl, ILA (Industria Lavorazioni Alluminio Spa) e Euroallumina Spa, ubicate tutte nella regione Sardegna, a beneficiare di un regime tariffario speciale in virtù di detto decreto. Con la stessa delibera, l'Autorità per l'energia elettrica ed il gas prevede anche che l'elenco dei beneficiari del regime in questione sia aggiornato annualmente sulla base delle informazioni ricevute dal Ministero italiano delle attività produttive.

Il regime in questione è descritto all'articolo 73 delle Disposizioni per l'erogazione dei servizi di trasmissione, distribuzione, misura e vendita dell'energia elettrica per il periodo di regolazione 2004-2007, riportato nell'allegato A della delibera dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas del 30.1.2004, n. 5 (4) e sue modifiche (5). Esso prevede la concessione al consumatore di energia elettrica di una componente tariffaria compensativa, fissata sulla base della differenza tra la tariffa elettrica stabilita con il distributore di energia e una tariffa preferenziale.

Secondo le autorità italiane, tale regime tariffario speciale troverebbe la sua giustificazione nelle condizioni svantaggiate dei sistemi elettrici di alcune zone dell'Italia, caratterizzate dall'assenza di infrastrutture elettriche di collegamento con le reti nazionali di trasporto: nel caso specifico, la regione Sardegna manca di connessione alla rete di gas naturale ed è insufficientemente collegata alla rete elettrica. In particolare, secondo le autorità italiane:

—

il sistema elettrico della regione Sardegna sarebbe caratterizzato da prezzi troppo elevati dell'energia, che non sono conformi alla dinamica dei costi di produzione delle imprese dell'isola; ciò penalizzerebbe i grandi consumatori di energia a causa dell'impatto dei costi di approvvigionamento sull'insieme dei costi di produzione;

—

la regione Sardegna sarebbe caratterizzata da una situazione di sottoutilizzazione delle capacità di produzione di energia elettrica: nel 2003, il livello di utilizzazione di tali capacità era del 46 % (6); inoltre, la produzione regionale di energia era di 13 000 GWh e gli impianti termoelettrici avrebbero potuto produrre nel 2003 circa 28 000 GWh;

—	l'interscambio di energia elettrica con l'Italia è attualmente assicurato da due cavi di 200kV con una capacità di 270 MW;

—	si prevede un aumento del tasso annuale di domanda di energia elettrica per il periodo 2002-2012 del 3 %;

—	un progetto a breve termine prevede la costruzione di un cavo di 150 kV tra la Corsica e la Sardegna; un progetto a lungo termine prevede la costruzione di un cavo della potenza di 1 000 MW tra la Sardegna e la penisola.

3. VALUTAZIONE

3.1 Esistenza di un aiuto ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato

Per valutare se la misura disposta dal regime costituisca un aiuto ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato, occorre determinare se procuri un vantaggio ai beneficiari, se il vantaggio sia di origine statale, se la misura in questione incida sulla concorrenza e se sia atta ad alterare gli scambi intracomunitari.

Il primo elemento costitutivo dell'articolo 87, paragrafo 1, è l'esistenza di un »aiuto«: costituisce un aiuto propriamente detto una misura che procuri un vantaggio a taluni beneficiari specifici. Si tratta pertanto di determinare, da un lato, se le imprese beneficiarie ricevano un vantaggio economico che non avrebbero ottenuto in normali condizioni di mercato oppure se evitino di sostenere costi che normalmente dovrebbero gravare sulle risorse proprie delle imprese e, dall'altro lato, se tale vantaggio sia concesso a una determinata categoria di imprese. L'applicazione di tariffe elettriche inferiori a quelle del mercato procura un vantaggio economico dal momento che i costi di produzione dei beneficiari sono ridotti. Inoltre, le tariffe ridotte beneficiano esclusivamente le imprese dei settori della produzione di alluminio, piombo, argento e zinco che operano in una regione dell'Italia (la Sardegna), cioè, attualmente, quattro imprese. Le tariffe ridotte favoriscono tali imprese dal momento che esse non sono accordate alle imprese al di fuori di tali zone.

Per quanto riguarda le seconda condizione, per essere considerati aiuti ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato, i vantaggi devono essere, da una parte, accordati – direttamente o indirettamente – mediante risorse statali e, dall'altra, essere imputabili allo Stato. Nel caso in oggetto, la decisione relativa alla riduzione delle tariffe elettriche è stata presa unilateralmente dalle autorità italiane. Conformemente a quanto stabilito nella delibera dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas del 9.8.2004, n. 148 (7), essa è finanziata da compensazioni corrisposte ai consumatori di energia da parte della Cassa Conguaglio per il settore elettrico. In base all'articolo 6 della delibera del 18.10.2000 n. 194/00 (8), il presidente ed i membri del comitato di gestione della Cassa Conguaglio sono nominati dall'Autorità per l'energia elettrica ed il gas in accordo con il Ministro dell'Economia e delle Finanze. Poiché le compensazioni provengono da un fondo istituito e controllato dallo Stato, l'aiuto è finanziato da risorse statali (9).

10.

Tale misura di Stato persegue un obiettivo che rientra nell'ambito di politiche definite dalle autorità nazionali, vale a dire la riduzione delle tariffe elettriche elevate che dovrebbero essere pagate da imprese caratterizzate da produzioni ad elevata intensità energetica, come le produzioni di alluminio, di piombo, di argento e di zinco, e ubicate in regioni isolate e non sufficientemente connesse alle reti energetiche.

11.

In base alla terza e quarta condizione di applicazione dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato, l'aiuto deve falsare o minacciare di falsare la concorrenza e incidere o essere di natura tale da incidere sugli scambi intracomunitari. Nel caso in oggetto, tali misure minacciano di falsare la concorrenza dal momento che rafforzano la posizione finanziaria e le possibilità d'azione delle imprese beneficiarie rispetto ai concorrenti che non ne beneficiano. Inoltre, poiché i prodotti delle imprese in questione (alluminio, piombo, argento e zinco) sono commercializzati sui mercati mondiali, le misure in questione possono incidere sugli scambi intracomunitari.

12.	Per i motivi di cui sopra, le misure in oggetto sono in linea di principio vietate dall'articolo 87, paragrafo 1 del trattato e possono essere considerate compatibili con il mercato comune soltanto se possono beneficiare di una delle deroghe previste da tale trattato.

3.2 Valutazione della compatibilità della misura con il mercato comune

13.	La concessione di compensazioni destinate alla riduzione delle tariffe elettriche comporta la riduzione delle spese correnti di talune imprese. Tale riduzione delle spese correnti può essere considerata un aiuto al funzionamento a imprese individuali.

14.

Gli orientamenti in materia di aiuti di Stato a finalità regionale attualmente in vigore (10) vietano, in linea di principio, gli aiuti al funzionamento. Tuttavia, possono essere concessi, a titolo eccezionale, aiuti a finalità regionale, nelle regioni che beneficiano della deroga ex articolo 87, paragrafo 3, lettera a) del trattato, purché siano giustificati in funzione del loro contributo allo sviluppo regionale e della loro natura e purché il loro livello sia proporzionato agli svantaggi che intendono compensare. Gli aiuti al funzionamento devono essere limitati nel tempo e decrescenti.

15.

Nel caso in oggetto, si tratta di aiuti individuali ad hoc concessi a un numero limitato di imprese che appartengono a specifici settori. In questa fase, la Commissione nutre dei dubbi riguardo al collegamento tra l'aiuto a favore delle quattro imprese beneficiarie della misura e lo sviluppo regionale e riguardo alla proporzionalità dell'aiuto in oggetto e gli svantaggi regionali cui esso mira a ovviare. Inoltre, sulla base delle informazioni disponibili al momento, tali aiuti individuali sembrano rientrare nell'ambito di politiche industriali puntuali o settoriali piuttosto che nello spirito della politica degli aiuti regionali, la quale dovrebbe restare neutrale per quanto riguarda la distribuzione delle risorse produttive tra i diversi settori ed attività economiche.

16.	Inoltre, la Commissione nutre dei dubbi quanto al meccanismo di finanziamento di tale regime tariffario speciale, alla sua gestione amministrativa e alle modalità di calcolo delle compensazioni destinate alla riduzione delle tariffe elettriche.

17.	Infine, secondo le autorità italiane, la tariffa preferenziale prevista dalla misura in questione (di circa 20 EUR/MWh) coinciderebbe con la tariffa fissata nel 1996 a favore della società Alumix Spa per la fornitura di energia elettrica negli anni 1996-2005.

18.

Infatti, nel 1996, la Commissione aveva giudicato che la tariffa preferenziale a favore della Alumix Spa, per il periodo in oggetto, non era un aiuto di Stato ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1 del trattato (11). La Commissione aveva concluso che, considerata la situazione di sovrapproduzione di energia elettrica in Sardegna e il fatto che, all'epoca, il prezzo concesso dal produttore e distributore nazionale di energia elettrica ENEL a Alumix era superiore al costo marginale medio della produzione dell'elettricità, ENEL agiva come un operatore privato in un'economia di mercato.

19.

Sulla base delle informazioni di cui dispone attualmente, la Commissione europea dubita della comparabilità della misura in questione con quella esaminata e approvata dalla Commissione nel 1996. Nel 1996, infatti, ENEL era l'unico produttore e distributore di energia in Italia e la tariffa elettrica ridotta praticata da ENEL a favore della società Alumix Spa era stata confrontata con il costo marginale medio della produzione di energia elettrica di ENEL per il periodo indicato.

20.

Invece, nel caso in esame, le autorità italiane intervengono selettivamente, in un contesto di mercato dell'energia liberalizzato, a favore di talune imprese al fine di compensare la differenza tra una tariffa di mercato conclusa con un produttore qualsiasi di energia e la tariffa preferenziale fissata nel 1996.

21.

La Commissione nota inoltre che la misura in oggetto potrebbe produrre effetti di riduzione del livello di tassazione applicabile all'energia elettrica. In tal caso, tale misura necessiterebbe di una base giuridica nell'ambito della Direttiva 2003/96/CE del 27 ottobre 2003, che ristruttura il quadro comunitario per la tassazione dei prodotti energetici e dell'elettricità. A tal proposito, le autorità italiane sono invitate a qualificare tale misura nell'ambito del regime armonizzato di cui alla Direttiva precitata.

22.

Tenuto conto di quanto precede, la Commissione invita l'Italia a presentare, nell'ambito del procedimento di cui all'articolo 88, paragrafo 2 del trattato CE, le proprie osservazioni e a fornire tutte le informazioni utili ai fini della valutazione dell'aiuto, entro un mese dalla data di ricezione della presente. La Commissione invita inoltre le autorità a trasmettere senza indugio copia della presente lettera ai beneficiari potenziali dell'aiuto.

23.	La Commissione ricorda all'Italia l'effetto sospensivo dell'articolo 88, paragrafo 3 del trattato CE e rinvia all'articolo 14 del regolamento (CE) n. 659/1999 del Consiglio in base al quale ogni aiuto illegale potrà essere recuperato presso il beneficiario.

24.

Con la presente la Commissione comunica all'Italia che informerà gli interessati attraverso la pubblicazione della presente lettera e di una sintesi della stessa nella Gazzetta ufficiale dell'Unione europea. Informerà inoltre gli interessati nei paesi EFTA firmatari dell'accordo SEE attraverso la pubblicazione di un avviso nel supplemento SEE della Gazzetta ufficiale, e informerà infine l'Autorità di vigilanza EFTA inviandole copia della presente. Tutti gli interessati anzidetti saranno invitati a presentare osservazioni entro un mese dalla data di detta pubblicazione.”

(1) Articolo 73 del Testo integrato delle disposizioni per l'erogazione dei servizi di trasmissione, distribuzione, misura e vendita dell'energia elettrica per il periodo di regolazione 2004-2007, riportato nell'allegato A della Deliberazione dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas del 30.01.2004, n. 5/04.

(2) Delibera dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas n. 148 del 9.08.2004.

(3) HL C 74., 1998.3.10., 9. o.

(4) Articolo 73 del testo integrato delle disposizioni per l'erogazione dei servizi di trasmissione, distribuzione, misura e vendita dell'energia elettrica per il periodo di regolazione 2004-2007, riportato nell'allegato A della delibera dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas del 30.1.2004, n. 5/04 (G.U.R.I n. 83 dell'8 aprile 2004).

(5) Delibera dell'Autorità per l'energia elettrica ed il gas del 9.8.2004 n. 148.

(6) Nel 2003, la Sardegna disponeva di una capacità di produzione di 3 800 MW con una domanda massima di 1 800 MW. La potenza istallata di 3 800 MW è così suddivisa: idroelettrica: 431 MW; termoelettrica 3 278 MW; eolica e fotovoltaica: 100 MW.

(7) Vedi nota n. 2.

(8) G.U.R.I. n. 257 del 3.11.2000.

(9) Sentenza del 13.3.2001, causa C-379/98, PreussenElektra (Rec. p. I-2099, punto 58).

(10) GU C 74 del 10.3.1998, pag. 9.

(11) GU C 288 dell'1.10.1996.

5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/12

ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – OLASZORSZÁG

Állami támogatás C 32/2004 (ex N 347/2003) – A Fincantieri által épített, öt utasszállító hajó leszállítási határidejének meghosszabbítása

Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően

(2005/C 30/08)

(EGT vonatkozású szöveg)

A jelen összefoglalást követő hiteles nyelven írt 2004. október 20-i levélben a Bizottság bejelentette döntését Olaszországnak az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról a fent említett támogatással/intézkedéssel kapcsolatosan.

Az érdekelt felek benyújthatják észrevételeiket ezen összefoglaló, illetve a mellékelt levél kihirdetési dátumát követő egy hónapon belül a következő címre:

Commission européenne (Európai Bizottság)

Direction générale de la Concurrence (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Greffe Aides d'Etat (Állami támogatások hivatala)

SPA 3 6 / 5

B-1049 BRUXELLES

Fax: (32-2) 296 12 42

Ezeket az észrevételeket Olaszországgal közlik. Az észrevételeket benyújtó érdekelt fél írásban kérheti, megnevezve kérése indokát, hogy kilétét bizalmasan kezeljék.

Az ÖSSZEFOGLALÁS SZÖVEGE

Olaszország 2003 júliusában kérte a Fincantieri által a Carnival Corporation különböző leányvállalatai megrendelésére épített, öt utasszállító hajó hároméves leszállítási határidejének a meghosszabbítását. A leszállítási határidők meghosszabbítását 2003 vége helyett 2004 során különböző időpontokig és legkésőbb 2005 októberéig kérték. A Fincantieri már az új leszállítási határidőknek megfelelően gyártja a hajókat.

A kérelem Bizottság általi elfogadását az teszi szükségessé, hogy a hajógyártás állami támogatásáról szóló 1540/1998/EK tanácsi rendelet 3. cikkével összhangban a 2003 után leszállított hajókra nem adható működési támogatás, akkor sem, ha a szerződéseket 2000 vége előtt kötötték meg. A hajókra adott támogatás összértéke 243 millió euró.

Az olasz kérelemben megnevezett indok megegyezik a korábban a Bizottság döntései értelmében jóváhagyott kérelmek indoklásával – pl. a Meyer Werft (1) esetében –, amely szerint a hajótulajdonos a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt későbbi szállítást kért.

A Bizottság ezt figyelembe véve megállapítja, hogy minden egyes hajóra vonatkozóan létezik végleges szerződés, amelyet 2000 decemberében írtak alá 2003. júniusi és decemberi leszállítási határidőkkel. A hajógyár legfőbb ügyfele a szeptember 11-i események miatt szintén a leszállítási határidők elhalasztását kérte. Ezért ebből a szempontból a bejelentett intézkedés teljesíti ugyanazokat a feltételeket, mint a Meyer Werft ügyben hozott döntés esetében.

A Bizottság azonban szükségesnek ítélte annak bizonyítását, hogy a Fincantieri technikailag képes lett volna ezeket a hajókat 2003 végéig leszállítani. Ha ez technikailag nem lett volna lehetséges, a leszállítási határidők meghosszabbítása révén Olaszország a megengedettnél több működési támogatást folyósított volna.

A Bizottság ezért egy független szakértő elemzése alapján megvizsgálta, hogy a Fincantieri technikailag képes lett-e volna leszállítani az öt hajót 2003 végéig.

Az elemzés alapján kétséges, hogy az eredeti terv realisztikus volt és a Fincantieri műszaki kapacitása lehetővé tette a hajók 2003 végéig történő leszállítását. A kétség egy hajó, a 6079 számú hajótest esetében merült fel, amely szállítását jelenleg 2005 októberére tervezik. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az említett hajó leszállítási határidejének meghosszabbítása iránti kérelem ügyében hivatalos eljárást kezdeményez.

A többi négy hajót illetően a Bizottságnak nincsenek kétségei afelől, hogy azokat 2003 végéig le tudták volna szállítani, és ezért e hajók esetében engedélyezi a leszállítási határidők meghosszabbítását az olasz kérelemnek megfelelően.

A LEVÉL SZÖVEGE

„(1)	La Commissione si pregia informare l'Italia che, dopo aver esaminato le informazioni trasmesse dalle autorità italiane relative alla misura in oggetto, ha deciso di avviare il procedimento di cui all'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE per alcune parti di detta misura.

PROCEDIMENTO

(2)

Con lettera del 31 luglio 2003, l'Italia ha notificato la suddetta misura alla Commissione, che ha richiesto ulteriori informazioni alle autorità italiane con lettere del 21 agosto 2003, 16 ottobre 2003, 27 gennaio 2004 e 16 febbraio 2004. L'Italia ha trasmesso le informazioni richieste con lettere del 16 settembre 2003, 6 novembre 2003, 1o dicembre 2003, 4 febbraio 2004, 12 febbraio 2004, 5 aprile 2004 e 8 luglio 2004.

DESCRIZIONE DETTAGLIATA DELL'AIUTO

L'aiuto e i beneficiari

(3)

L'Italia ha richiesto alla Commissione la concessione di una proroga del termine di consegna del 31 dicembre 2003 di cui all'articolo 3 del regolamento (CE) n. 1540/98 relativo agli aiuti alla costruzione navale (in appresso »regolamento sulla costruzione navale«) (2), a cui è subordinata la fruizione di aiuti al funzionamento connessi a contratto. L'istanza di proroga presentata riguarda la consegna da parte di Fincantieri di cinque navi da crociera, per un valore contrattuale complessivo di 2,1 miliardi di EUR ed un importo di aiuti di 243 milioni di EUR.

(4)	Fincantieri è una società pubblica con sei cantieri in Italia, specializzata nella costruzione di navi da crociera ma che costruisce anche altri tipi di navi destinate alla navigazione marittima.

(5)

L'Italia precisa che i contratti definitivi per le navi in questione sono stati firmati nel dicembre 2000 e che la consegna, stando alle clausole contrattuali, era prevista per giugno o dicembre 2003. Le navi sono state ordinate da diverse filiali di Carnival Corporation (in appresso »Carnival«), un operatore di crociere statunitense. Su tale base venivano promessi: a Fincantieri, aiuti al funzionamento connessi a contratto per la costruzione di quattro di queste navi; a Carnival (3), aiuti al funzionamento per la costruzione di una delle navi. (cfr. tabella 1)

(6)

Tabella 1: Navi per le quali si richiede una proroga

Numero della nave	Primo termine di consegna	Nuovo termine di consegna	Valore contrattuale stimato (in milioni di USD)	Beneficiario
6077	giugno 03	apr. 04	410	Fincantieri
6078	dic. 03	genn. 05	410	Fincantieri
6079	dic. 03	ott. 05	410	Fincantieri
6082	dic. 03	sett. 04	500	Fincantieri
6087	dic. 03	ott. 04	390	Carnival
			2120

(7)

L'Italia precisa inoltre che il proprietario della nave ha richiesto, nell'autunno 2001, una proroga delle consegne a scadenze diverse nel 2004 e 2005, motivandola con il grave impatto degli attentati terroristici dell'11 settembre 2001 sul settore delle crociere. Fincantieri ha acconsentito alla richiesta e l'Italia chiede ora una proroga del termine di consegna affinché le navi possano ancora beneficiare degli aiuti al funzionamento.

(8)

Nella loro notifica, le autorità italiane fanno riferimento alla decisione della Commissione del 5 giugno 2002 (4) con la quale si autorizza una proroga analoga del termine di consegna di una nave da crociera in costruzione presso il cantiere tedesco Meyer Werft. Le autorità italiane sottolineano le analogie esistenti tra i due casi per quanto riguarda: (i) le motivazioni addotte per la proroga (impatto degli attentati terroristici dell'11 settembre 2001), (ii) il mercato interessato (crociere) e (iii) il rapporto di dipendenza commerciale tra il cantiere e il proprietario della nave (Carnival è il maggiore cliente di Fincantieri).

VALUTAZIONE

Base giuridica

(9)

Ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1, del trattato CE, sono incompatibili con il mercato comune, nella misura in cui incidano sugli scambi tra Stati membri, gli aiuti concessi dagli Stati, ovvero mediante risorse statali, sotto qualsiasi forma che, favorendo talune imprese o talune produzioni, falsino o minaccino di falsare la concorrenza. Secondo la giurisprudenza costante della Corte di giustizia europea, il criterio della distorsione degli scambi è applicabile se l'impresa beneficiaria svolge attività economica che comporta scambi tra Stati membri.

(10)

La Commissione rileva che la questione della proroga del periodo massimo per la consegna è determinante ai fini dell'ammissibilità del contratto alla fruizione degli aiuti al funzionamento, a norma dell'articolo 3 del regolamento sulla costruzione navale. L'aiuto al funzionamento di cui trattasi consiste nel finanziamento mediante fondi statali di parte dei costi che il cantiere in questione dovrebbe normalmente sostenere per costruire una nave. A ciò si aggiunga che la costruzione navale è un'attività economica che comporta scambi tra Stati membri. L'aiuto in oggetto rientra pertanto nel campo di applicazione dell'articolo 87, paragrafo 1, del trattato CE.

(11)

L'articolo 87, paragrafo 3, lettera e), del trattato CE statuisce che possono considerarsi compatibili con il mercato comune le categorie di aiuti determinate con decisione del Consiglio, che delibera a maggioranza qualificata su proposta della Commissione. La Commissione rileva che, su tale base giuridica, il 29 giugno 1998 il Consiglio ha adottato il regolamento sulla costruzione navale.

(12)

La Commissione rileva che, in base al regolamento sulla costruzione navale, per »costruzione navale« s'intende la costruzione di navi mercantili d'alto mare a propulsione autonoma. La Commissione rileva altresì che Fincantieri costruisce questo tipo di navi e che si tratta pertanto di un'impresa interessata da detto regolamento.

(13)

L'istanza presentata dalle autorità italiane va valutata sulla base del regolamento sulla costruzione navale, nonostante quest'ultimo non sia più in vigore dalla fine del 2003, in quanto: (i) le norme in base alle quali l'Italia ha concesso l'aiuto sono state approvate per effetto di detto regolamento, (ii) l'aiuto è stato concesso quando il regolamento era ancora in vigore e (iii) le norme connesse al termine di consegna di tre anni sono in esso contenute.

(14)

L'articolo 3, paragrafo 1, del regolamento sulla costruzione navale prevede fino al 31 dicembre 2000 un contributo massimo del 9 % a titolo di aiuto al funzionamento connesso ad un contratto. In base all'articolo 3, paragrafo 2, del medesimo regolamento, il massimale di aiuto applicabile al contratto è costituito dal massimale vigente alla data della firma del contratto definitivo. Ciò non si applica, tuttavia, alle navi la cui consegna sia avvenuta dopo oltre tre anni dalla firma del contratto. In tali casi, il massimale applicabile è lo stesso in vigore tre anni prima della consegna della nave. Il termine ultimo di consegna per una nave che può ancora beneficiare degli aiuti al funzionamento era dunque, in linea di principio, il 31 dicembre 2003.

(15)

L'articolo 3, paragrafo 2, prevede tuttavia che la Commissione possa concedere una proroga del termine ultimo di consegna di tre anni qualora ciò sia giustificato dalla complessità tecnica del singolo progetto di costruzione navale in questione, o da ritardi dovuti a perturbazioni inattese, gravi e documentate che si ripercuotano sul programma di lavoro di un cantiere, causate da circostanze eccezionali, imprevedibili ed esterne all'impresa. Da notare che l'Italia basa l'istanza di proroga del termine di consegna su circostanze eccezionali ed imprevedibili.

(16)	La Commissione osserva che il Tribunale di primo grado ha fornito un'interpretazione di detta disposizione nella sua sentenza del 16 marzo 2000 (5) e ha stabilito che tale disposizione debba essere interpretata restrittivamente.

(17)	La Commissione riconosce inoltre di aver concesso proroghe dei termini di consegna diverse volte nel corso degli anni precedenti, soprattutto in relazione all'impatto degli attacchi terroristici dell'11 settembre 2001 e alla loro ripercussione sul settore delle crociere.

(18)

Il caso in oggetto evidenzia forti analogie con il già menzionato caso di Meyer Werft ed altre decisioni simili. La Commissione ritiene pertanto che queste decisioni del passato creino precedenti pertinenti al caso in questione. La valutazione sarà quindi finalizzata a verificare se gli stessi fatti presenti per gli altri casi siano presenti anche nel caso in oggetto.

Valutazione dei fatti

(19)

La Commissione rileva in proposito che i contratti definitivi, firmati nel dicembre 2000 con termini di consegna previsti per giugno e dicembre 2003, sussistono per ciascuna nave. Il maggiore cliente del cantiere ha inoltre richiesto la proroga dei termini di consegna in seguito agli attentati terroristici dell'11 settembre 2001. Da questo punto di vista si può quindi affermare che la misura notificata soddisfa gli stessi criteri di cui alla decisione relativa a Meyer Werft.

(20)

La Commissione osserva, tuttavia, che in base alle informazioni a sua disposizione, in origine la consegna delle navi era prevista per il 2004 e il 2005. Tale informazione è stata peraltro confermata anche dall'Italia. I termini di consegna sono quindi stati cambiati alle date del 2003 soltanto in una fase successiva, verso la fine del 2000, perché altrimenti le navi non avrebbero potuto beneficiare degli aiuti al funzionamento.

(21)

La Commissione osserva che la consegna nel 2003 di tutte le cinque navi notificate, oltre ad altre navi la cui consegna era già prevista per il 2003, avrebbe rappresentato un carico di lavoro enorme per Fincantieri. La Commissione ritiene pertanto necessario verificare se Fincantieri avrebbe potuto sostenere lo sforzo tecnico di consegnare le navi in questione entro la fine del 2003. Se ciò non fosse stato tecnicamente possibile, una proroga del termine di consegna avrebbe consentito all'Italia di contemplare aiuti al funzionamento d'importo superiore al lecito.

(22)

Per quanto riguarda la capacità tecnica di Fincantieri di consegnare tutte le cinque navi prima della fine del 2003, l'Italia dichiara che ciò sarebbe possibile ottimizzando le attività dei sei cantieri dell'impresa, in particolare costruendo sezioni e navi nei cantieri non destinati normalmente alla costruzione di navi da crociera. L'Italia ha inoltre trasmesso alla Commissione una copia del piano di produzione del dicembre 2000, in cui venivano indicate le date di consegna del 2003.

(23)	Le informazioni trasmesse dall'Italia sono state esaminate da un esperto indipendente su richiesta della Commissione. Sulla base dei risultati di tale analisi, la Commissione manifesta dubbi circa la capacità tecnica di Fincantieri di consegnare tutte le cinque navi entro la fine del 2003.

(24)

I dubbi sono supportati da tre motivazioni. La prima riguarda il progetto di costruire una delle navi nel cantiere di Ancona, che avrebbe comportato un complesso processo produttivo, considerando che le sezioni degli scafi da assemblare dovevano essere spostate ad un cantiere militare (Arsenale Triestino) per essere poi ritrasferite ad Ancona dato che le dimensioni del bacino d'attracco di Ancona sono inferiori a quelle della nave. Si aggiunga che, sino a quel momento, ad Ancona non erano mai state costruite navi così complesse, per cui sussistono dubbi circa la capacità di far fronte a tale operazione, non da ultimo per quanto concerne l'allestimento delle navi. Tenendo conto di tali considerazioni, la costruzione della nave 6077 ad Ancona avrebbe comportato un allestimento assolutamente eccezionale presso il cantiere di Palermo a seguito dello spostamento di produzione da Ancona a Palermo.

(25)

I dubbi riguardano, in secondo luogo, il quantitativo stimato dell'allestimento cui avrebbe dovuto provvedere Fincantieri se tutte le cinque navi fossero state consegnate nel 2003, che in detto anno sarebbe stato equivalente al doppio dell'attività di allestimento effettuato sino ad allora da Fincantieri. Inoltre, per il cantiere di Marghera, l'allestimento previsto per il 2003, sarebbe stato superiore di circa il 40 % all'attività svolta sino a quel momento dallo stesso. La Commissione dubita pertanto che il piano di produzione per Fincantieri in generale, e per Marghera in particolare, fosse realistico.

(26)	Per questi due motivi la Commissione dubita che le cinque navi avrebbero mai potuto essere consegnate nel 2005, tuttavia, sulla base delle stesse informazioni e analisi, essa riconosce che sarebbe stato possibile consegnarne almeno quattro.

(27)

La Commissione dubita quindi, in terzo luogo, che una delle cinque navi avrebbe potuto essere consegnata nel 2003. Di quale delle cinque navi potesse trattarsi resta, in un certo qual modo, una questione ipotetica, dato che il piano di produzione è cambiato radicalmente dal dicembre 2000. Se, da un lato, si potrebbe sostenere che ciò riguarda la nave 6077, programmata presso il cantiere di Ancona, la Commissione osserva che questa nave, che alla fine è stata costruita nel cantiere di Marghera, è stata già consegnata nell'aprile 2004.

(28)

La Commissione ritiene che i dubbi maggiori riguardino la nave 6079, ovvero la terza nave gemella della 6077, costruita anch'essa presso il cantiere di Marghera e la cui consegna è prevista per ottobre 2005. La consegna di questa nave è stata notevolmente posticipata rispetto al piano di produzione del dicembre 2000, a seguito della decisione di far costruire la nave 6077 a Marghera. Tali dubbi si fondano inoltre sulle indicazioni (una lettera d'intenti è stata firmata prima che fossero firmati i contratti definitivi nel dicembre 2000) secondo cui sin dall'inizio era stata prevista l'attuale sequenza di fabbricazione, con un termine di consegna molto ritardato per la nave 6079.

(29)	Per quanto concerne le altre quattro navi (6077, 6078, 6082 e 6087), la Commissione ritiene, come già osservato nel suddetto paragrafo (19), che sussistano i motivi per autorizzare una proroga del termine di consegna.

(30)

In considerazione della necessità di posticipare la consegna di queste navi a causa di circostanze eccezionali, imprevedibili ed esterne all'impresa, e in virtù del fatto che l'impresa sarebbe stata in grado di consegnare le navi per la fine del 2003, la proroga del termine ultimo di consegna di tre anni è conforme al disposto dell'articolo 3, paragrafo 2, secondo capoverso, del regolamento sulla costruzione navale e, di riflesso, all'articolo 87, paragrafo 3, lettera e), del trattato CE. I termini di consegna vengono quindi prorogati alle date richieste dall'Italia (cfr. tabella 1).

Conclusioni

(31)

Alla luce di quanto predetto, la Commissione, a norma del disposto dell'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE, invita l'Italia a presentare osservazioni e a trasmettere tutte le informazioni che possano risultare utili a dissipare i dubbi sollevati in merito alla richiesta di proroga del termine di consegna per la nave 6079 di Fincantieri, entro un mese dalla data di ricevimento della presente lettera. La Commissione invita le autorità italiane ad inoltrare a stretto giro di posta una copia della presente al potenziale beneficiario degli aiuti.

(32)

La Commissione desidera richiamare l'attenzione dell'Italia sul fatto che l'articolo 88, paragrafo 3, del trattato CE ha effetto sospensivo e che, ai sensi dell'articolo 14 del regolamento (CE) n. 659/1999 del Consiglio, essa può imporre allo Stato membro interessato di recuperare ogni aiuto illegale dal beneficiari.

(33)

La Commissione avverte l'Italia che informerà gli interessati attraverso la pubblicazione della presente lettera e di una sintesi della stessa nella Gazzetta ufficiale dell'Unione europea. Informerà inoltre gli interessati nei paesi EFTA firmatari dell'accordo SEE attraverso la pubblicazione di un avviso nel supplemento SEE della Gazzetta ufficiale dell'Unione europea e informerà infine l'Autorità di vigilanza EFTA inviandole copia della presente. Tutti gli interessati anzidetti saranno invitati a presentare osservazioni entro un mese dalla data di detta pubblicazione.

(34)	La Commissione accoglie la richiesta dell'Italia di prorogare i termini di consegna delle navi 6077, 6078, 6082 e 6084 alle date riportate nella tabella 1.”

(1) HL C 238., 2002.10.3., 14. o., az N 843/01 állami támogatás ügye.

(2) GU L 202 del 18.7.1998, pag. 1.

(3) In base alle norme italiane relative agli aiuti al funzionamento a favore della costruzione navale, gli aiuti possono essere concessi al cantiere o al proprietario della nave.

(4) GU C 238 del 3.10.2002, pag. 14, aiuto di Stato n. N 843/01.

(5) T-72/98, Astilleros Zamacona SA contro Commissione, Racc. 2000 - II, pag. 1683.

5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/16

Bejegyzési kérelem közzététele a 2081/92/EGK rendelet 6. cikke (2) bekezdésében meghatározottak szerint az eredetmegjelölések és a földrajzi elnevezések védelmére vonatkozóan

(2005/C 30/09)

Jelen közlemény a fent említett rendelet 7. és 12d. cikke értelmében kifogásolási jogot ad. Mindennemű, erre a kérelemre vonatkozó kifogásolást egy tagállam illetékes hatóságai, egy WTO-tagország vagy egy, a 12. cikk (3) bekezdésében meghatározottak szerint elismert harmadik ország közvetítésével kell továbbítani a jelen közlemény megjelenésétől számított hat hónapon belül. A közleményt a következő tényezők, nevezetesen a 4.6. pont teszik indokolttá, melyek alapján a 2081/92/EGK rendelet értelmében a kérelem megalapozottnak tekintett.

2081/92/EGK TANÁCSI RENDELET

„MIEL DE GALICIA” VAGY „MEL DE GALICIA”

EK-szám: ES/00278/19.02.2003

OEM ( ) OFJ (X)

Ez a nyomtatvány csupán információs célzattal lett kiállítva. A teljes tájékoztatásért, különösen az OEM és OFJ hatálya alá tartozó termékek gyártóiról, kérem igényeljen teljes termékleírást a nemzeti hatóságtól vagy az Európai Bizottságtól (1).

1. A tagállam illetékes szerve:

Név:	Subdirección General de Sistemas de Calidad Diferenciada, Dirección General de Alimentación, Secretaria General de Agricultura y Alimentación del Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación, España.
Cím:	Paseo Infanta Isabel, 1, E-28071, Madrid.
Telefon:	(34) 913 475394
Fax:	(34) 913 475410

2. Kérelmezői csoport:

2.1.

Név:

Mieles Anta, SL.

2.2.

Cím:

C/Ermita, 34 Polígono de A Grela-Bens. A Coruña

2.1.

Név:

Sociedad Cooperativa „A Quiroga”

2.2.

Cím:

Vilanova, 43 bajo, Fene. A Coruña

2.3.

Tagok:

Termelők/feldolgozók (x) egyéb ( )

3. Terméktípus:

1.4 osztály, Egyéb, állati eredetű termékek

méz

4. A nyilvántartásba vétel feltételeinek leírása:

(A 4. paragrafus 2. bekezdésében foglalt követelmények összefoglalása)

4.1. Név: „Miel de Galicia” vagy „Mel de Galicia”

4.2. Termékleírás: A „Miel de Galicia” vagy „Mel de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) levédett termék azt a mézet jelenti, amely a jelen Nyilvántartásba vétel feltételeiben meghatározott jellemzőknek megfelelve, az ebben, valamint a Minőségi kézikönyvben és a hatályos jogszabályban előírt összes követelmény betartásával került előállításra, feldolgozásra és csomagolásra. Ezt a mézet hordozható keretes kaptárokban, dekantálással (lecsurgatással) vagy pergetéssel termelik. Állaga lehet folyékony, kristályos vagy krémszerű; folyékony állagban szárított gyümölcsöket is tartalmazhat. Lépesmézként és darabolt lépesmézként is kerülhet kiszerelésre.

Növénytani eredete szerint a galíciai méz a következőképpen osztályozható:

vegyes virágméz,

eukaliptusz virágméz,

gesztenye virágméz,

szeder virágméz,

hanga virágméz.

Az OFJ által levédett méznek, a belföldi piacra szánt mézre vonatkozó Minőségi előírásban megjelölt jellemzőkön kívül, az alábbi jellemzőknek is meg kell felelnie:

Fizikai és kémiai jellemzők:

a)	Nedvesség: legfeljebb 18,5 %;

b)	Diasztáz-aktivitás: legalább 9 a Gothe-skála szerint. Az alacsony enzimtartalmú mézek esetében az említett skála szerint legalább 4, feltéve, hogy a hidroxi-metil-furfurol-tartalom nem haladja meg a 10 mg/kg-ot;

c)	Hidroxi-metil-furfurol: legfeljebb 28 mg/kg.

Virágpor-analízis:

Az egészében vett virágpor-összetétel kötelező érvénnyel meg kell, hogy feleljen a galíciai mézekre jellemző összetételnek.

A Helianthus annuus – Olea europaea – Cistus ladanifer virágpor-kombináció semmiképpen sem haladja meg a teljes virágportartalom 5 %-át.

Ezen kívül, az említett különböző mézfajtáknak az őket alkotó virágok eredete szerinti virágpor-összetétele meg kell, hogy feleljen az alábbi követelményeknek:

a)	Vegyes virágméz: virágpora túlnyomórészt az alábbi növényekből származik: Castanea sativa, Eucalyptus sp., Ericaceae, Rubus sp., Rosaceae, Cytisus sp-Ulex sp., Trifolium sp., Lotus sp., Campanula, Centaurea, Quercus sp., Echium sp., Taraxacum sp. y Brassica sp.;

Virágmézek:

—	„Eukaliptuszméz”: Az eukaliptusz (Eucalyptus sp.) virágpor minimális százalékaránya 70 %,

—	„Gesztenyeméz”: A gesztenye (Castanea sp.) virágpor minimális aránya 70 %,

—	„Szederméz”: A szeder (Rubus sp.) virágpor minimális aránya 45 %,

—	„Hangaméz”: A hanga (Erica sp.) virágpor minimális aránya 45 %.

Organoleptikus jellemzők:

A mézeknek általános érvényűen a virágeredetnek megfelelő organoleptikus jellemzőkkel kell rendelkezniük a szín, az aroma és az íz tekintetében. A már említett eredet szerinti legfontosabb organoleptikus tulajdonságok a következők:

a)	Vegyes virágmézek: színük a borostyán és a sötét borostyán között változhat. Ízük és aromájuk a mézet alkotó domináns virágpornak felel meg;

b)	Eukaliptusz virágmézek: borostyánszínűek, selymes ízűek és viaszos aromájúak;

c)	Gesztenye virágmézek: sötét színűek, markáns ízűek és erősen virágaromájúak;

d)	Szeder virágmézek: sötét borostyán-színűek, erősen gyümölcsízűek, jellegzetesen édesek és gyümölcsaromájúak,

e)	Hanga virágmézek: színük sötét borostyán vagy vöröses árnyalatú sötét, ízük enyhén fanyar és tartós, virágaromájuk tartós.

4.3. Földrajzi övezet: A „Miel de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel levédett mézek termelése, feldolgozása és csomagolása a Galíciai Autonóm Tartomány egész területén történik.

4.4. Eredetigazolás: Csak azon mézek védhetők le a „Miel de Galicia” OFJ-vel, amelyek a szabályozó tanács nyilvántartásában bejegyzett létesítményekből származnak és a Nyilvántartásba vétel feltételeiben illetve a Minőségi kézikönyvben foglalt normáknak megfelelően készülnek, valamint a követelményeknek megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A Szabályozó Tanács az alábbi nyilvántartásokkal rendelkezik:

a Gazdaságok nyilvántartása, ahová bejegyzésre kerülnek a Galíciai Autonóm Tartomány területén található azon gazdaságok, amelyek a „Miel de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel levédett méz készítésével kívánnak foglalkozni. Legalább 10 db függőleges vagy vízszintes hordozható keretes kaptárral kell rendelkezniük, feltéve, hogy azok fedelező állvánnyal vannak felszerelve,

a Termelő, raktározó és/vagy palackozó létesítmények nyilvántartásába bejegyzésre kerülnek a Galíciai Autonóm Tartomány területén található azon létesítmények, amelyek az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel levédett mézfeldolgozási tevékenységek egyikével foglalkoznak.

Minden természetes vagy jogi személy, azaz a nyilvántartásokba bejegyzett javak tulajdonosai a gazdaságok, létesítmények és a termékek a szabályozó tanács által végzett ellenőrzésnek vannak alávetve, amelynek célja annak igazolása, hogy a „Miel de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzést viselő termékek megfelelnek a Szabályzat és a Nyilvántartásba vétel feltételeinek.

A Szabályozó Tanács minden idényben ellenőrzi a palackozók nyilvántartójába bejegyzett minden egyes cég által piacra bocsátott, oltalom alatt álló, földrajzi jelzéssel ellátott méz mennyiségét annak igazolása érdekében, hogy az a mennyiség megfelel a termelői nyilvántartásban bejegyzett méhészek és egyéb bejegyzett cégek által termelt illetve tőlük beszerzett méz mennyiségének.

Az ellenőrzések során a gazdaságokat és létesítményeket, a dokumentációt vizsgálják át, valamint az alapanyagokat és a késztermékeket vonják elemzés alá.

A tanúsítási eljárás adagonként vagy homogén tételenként történik, analitikus és organoleptikus vizsgálatból áll, amelyek eredményeként az ellenőrzött méz adagját vagy tételét minősítik, kizárják vagy hiánypótlást kérnek. Az ezirányú döntést a szabályozó tanács ülése vagy a tanúsító bizottság hozza meg a minősítő bizottság technikai beszámolói alapján.

Amennyiben a minőséget rontó bármilyen jellegű módosítást tapasztalnak, vagy a földrajzi jelzésre vonatkozó szabályzat és a további hatályos törvénykezés előírásainak megsértését észlelik a termelés, feldolgozás és csomagolás során, a szabályozó tanács a mézhez nem ad tanúsítást, ami magával vonja az oltalom alatt álló földrajzi jelzés használati jogának elvesztését.

4.5. A készítés módja: A méhes kezelésénél alkalmazott eljárások segítenek hozzá a földrajzi jelzéssel védett mézek legjobb minőségének eléréséhez. A kaptáraknál nem alkalmaznak kémiai kezelést a méz begyűjtésének idején, és ugyanezen időszak alatt a méhek nem kapnak élelmet.

A méhek lépről történő eltávolítását hagyományos módszerekkel, lehetőleg méhszöktetéssel vagy levegővel, a füstölő túlzott használata nélkül, méhriasztó kémiai anyagok mellőzésével kell elvégezni.

A méz pergetéssel vagy dekantálásssal (lecsurgatással) nyerhető ki, soha nem sajtolással.

A mézkinyerési műveleteket mindenkor a legnagyobb gondossággal és higiéniával kell végrehajtani, egy erre a célra előkészített, tiszta, zárt helyiségben, amelynek szárítását egy héttel korábban kell elvégezni, 60 % alatti relatív páratartalom eléréséig, párátlanítókkal vagy szellőztetéssel.

A lépek fedelének eltávolítási technikái soha nem módosíthatják ezen mézek minőségi tényezőit. A fedéleltávolító késeknek nagyon tisztáknak és szárazaknak kell lenniük, hőmérsékletük nem haladhatja meg a 40 ° C-t.

A kinyert és dupla szűrőn átengedett méz dekantáláson esik át, majd tárolása és palackozása előtt a habját eltávolítják.

A méz homogenizálása kézi vagy mechanikus eszközzel végezhető kis fordulatszámon úgy, hogy a termék tulajdonságai ne károsodjanak.

A méz begyűjtésének és szállításának higiénikus körülmények között kell történnie, élelmiszerekhez felhasználható anyagból készült, a Minőségi kézikönyv és a hatályos törvénykezés által engedélyezett edények használatával, amelyek garantálják a termék minőségét.

A méz palackozása a Szabályozó Tanács megfelelő nyilvántartásában bejegyzett létesítményekben történik.

Amint erre már rámutattunk, úgy a termelés mint a későbbi mézkinyerési, tárolási és palackozási műveletek a kijelölt földrajzi övezetben történnek.

Az a követelmény, amely szerint a palackozást ebben az övezetben kell végezni, ahol ez már régi hagyomány, a galíciai méz sajátos jellemzőinek és minőségének megőrzésére szolgál, mivel a Szabályozó Tanács által végzett hatékonyabb ellenőrzés kiküszöböli a nem teljesen megfelelő szállítási, tárolási és csomagolási körülményekből adódó minőségromlást.

Ezen kívül, a palackozás csak a jelen Nyilvántartásba vétel feltételeiben előírt, meghatározott jellemzőkkel bíró edényekbe történhet, azokban a létesítményekben, amelyekben csak az oltalom alatt álló földrajzi jelzések nyilvántartásaiban bejegyzett gazdaságokból származó méz kerül csomagolásra, és ahol a címkézés és hátcímkézés a Szabályozó Tanács felügyelete alatt történik. Mindez a minőségmegőrzést és a termék nyomonkövethetőségét hivatott biztosítani.

A közvetlen fogyasztásra szánt mézek általános érvénnyel 500 és 1 000 g-os palackozásban kerülnek forgalomba.

A palackoknak légmentesen kell zárniuk, ezzel megelőzhető a természetes aromák elillanása, más szagok átvétele, a környezeti nedvesség behatolása stb., amelyek a termék tulajdonságait megváltoztathatják.

4.6. Hagyomány:

Történeti

Galíciában a méhészet a cukor megjelenése előtt volt a legelterjedtebb, mivel a bizonyítottan gyógyító tulajdonságokkal bíró méz édesítő hatása miatt keresett élelmiszernek számított. Az 1752–1753-ban az Ensenada telekkönyvben összesen 366 339 hagyományos kaptár, (trobo vagy cortizo [abban az időszakban használt kaptárfajták]) volt feltüntetve, amelyeket sok helyen még mindig megőriztek. Ez az adat bizonyítja, már a régi időktől fogva mennyire fontos a méhészet Galíciában, és ez a galíciai helységnevekben is tükröződik.

A cortín, albar, abellariza, albiza vagy albariza szabadtéri, ovális, kerek vagy ritkábban négyszögletes falusi építmény, amelynek magas falai a kaptárok védelmét és az állatok (főleg medvék) behatolásának megnehezítését szolgálják. Ezek az építmények, amelyek az adott korról adnak képet, még mindig láthatók és néhány esetben a mai napig is használhatók sok hegyi térségben, főként Ancares és Caurel hegyláncaiban, a Suido hegyen stb.

A terméket csak a helybéli őszi ünnepeken árusították, mivel a méz szezonális termék és évente csak egyszer gyűjthető be.

1880-ban Argozón (Chantada, Lugo) plébánosa, Don Benigno Ledo, telepíti az első hordozható kaptárt, majd néhány évvel később megépíti az első kaptárt, ahol a méhek szaporodhatnak, királynőt nevelhetnek stb., amelyet „kaptártenyészetnek” nevez el. Hogy ez mennyire fontos esemény volt mind a galíciai mind a spanyol méhészet történetében, abból is láthatjuk, hogy Roma Fábrega az e témáról írt könyvében a galíciai Don Benigno Ledo-t, az első hordozható kaptárakkal rendelkező spanyolt a „méhek plébánosaként” említi.

Galíciában az első méhészeti kiadványt ismereteink szerint Ramón Pimentel Méndez (1893) jelentette meg, ez kifejezetten a galíciai méhészek számára írott Méhészeti kézikönyv volt.

A modern méhészet felívelése 1975 után kezdődik, amikor a méhészegyesületek munkájának köszönhetően, a méhészek ismeretei és a méhészeti gazdálkodás hagyományos rendszere alapvető változásokon megy keresztül. Általában véve, ezen változás legfőbb eleme a méhtelepek áttelepítése helyhez kötött kaptárakból főként fedelező állványos hordozható kaptárakba.

Galíciában jelenleg a méz és a méhviasz tartoznak a gazdaságosan forgalmazott méhészeti termékek közé. A galíciai fogyasztó régtől fogva értékeli a Galíciában termelt mézet, ami a magasabb piaci értékben jut kifejezésre.

Természeti

Galícia az Ibériai-félsziget északnyugati szélén helyezkedik el, két különböző éghajlatú övezet, az Atlanti-part és a Meseta között, éghajlata ezért változatos. Ez a változatosság, föld- és talajtani adottságaival, múltjával, domborzatával és az emberi tevékenységgel együtt, határozza meg a növényvilág jellegzetességeit és ezáltal a méztermelést.

A bioföldrajzi környezetből adódóan a galíciai mézek jelentősen különböznek a Spanyolország többi részén termesztett méztől. Ezen mézek készítéséhez nem használnak fel olyan mediterrán és Spanyolország egyéb területein nagy gyakorisággal termesztett növényeket, mint a Helianthus annus vagy az Olea europaea. A többi spanyol mézben nagymértékben tartalmazott virágporok hiánya vagy csak kismértékű jelenléte miatt könnyen megkülönböztethetők. Ezért a galíciai mézek jellemzőinek meghatározása és a többi spanyol méztől való megkülönböztetésük nem bonyolult.

A méz termeléséhez nektárt biztosító növények szempontjából a galíciai terület meglehetősen homogén. A galíciai méztermelés osztályozásában rejlő legfontosabb különbségek a különféle növények bőségéből adódnak.

A tengerpart felé nagyobb arányban fordul elő eukaliptusz Jelenleg a galíciai tengerpart teljes vonalát, mind az atlanti-óceánit mind a kantábriait, sűrűn újratelepítették Eucalyptus globulus-szal, amely ennek a Galíciában termelt mézfajtának a legfőbb forrása, az egyéb spanyol területektől eltérően, ahol az Eucalyptus camaldulensis a legfőbb forrás.

A belső térségekben a méztermelést az alábbi három növényfajta előfordulási gyakorisága határozza meg: Castanea sativa, Erica és Rubus.

A Castanea sativa Galíciai területén állandó jelleggel fordul elő, egyedileg nő rétek vagy termőterületek szélén, illetve monospecifikus tömbökben, úgynevezett „souto”-kat alkotva, vagy egyéb lombos növényekkel vegyes tömbökben.

Az Erica nagyon gyakori ezen a területen, mivel az erdők ritkulásával megfogyatkozott növényzet pótlásának egyik elemét jelenti. A meglévő fajták közül ki kell emelni az E. umbellata-t, E. arborea-t, E. australis-t és az E. cinerea-t, amelyek a méztermelésben a legfontosabbak.

A galíciai méztermelés másik kiemelkedő eleme a Rubus. Ez a növényfajta bőségesen előfordul az erdei aljnövényzetekben, útszéleken, termőföldek határában és elhagyott termőterületeken. Gyakorta megtalálható gyomnövények közt (ruderális területen). Nagymennyiségű nektárt termel, amely meghatározza sok galíciai méz élvezeti értékét.

A Rubus a mézbegyűjtés előtt utolsóként virágzó taxon, ezért a virágporok nagyobb arányban tartalmazzák, mivel a korábbi virágzásúakat, ha ezek kevésbé jelentősek, ez a nektárfajta felhígítja. Ezeket a mézeket sötét színárnyalat, édes íz és magasabb savtartalom jellemzi. A Rubus jelenléte miatt a galíciai mézek – Galícia ezeknek a mézfajtáknak a legfőbb spanyolországi termőterülete – sajátos fizikai és kémiai jellemzőkkel bírnak.

A galíciai területeken belüli megkülönböztetést illetően említést érdemel, hogy két, teljesen eltérő termőterület (a tengerpart és a belső terület) létezik, ahogyan arra előzőleg már utaltunk. A két terület között van egy változó kiterjedésű átmeneti sáv. Az innen származó mézek vegyes tulajdonságúak. Ebben a térségben főként olyan vegyes virágmézet termelnek, amely a Castanea sativa és az Eucalyptus globulus fajtákat kiegyensúlyozott arányban tartalmazza, ami szinte kizárólag a galíciai mézek sajátossága.

Ki kell emelni a galíciai mézek csekély mézharmat-tartalmát, valamint alacsony virágportartalmukat.

Ezen kívül, a Galíciában termelt mézekben a grammonkénti virágporszemcse-tartalom alacsony, ahogyan az a főként erősen túlképviselt fajtákból (Castanea sativa és Eucalyptus) származó mézeknél várható. Ez a tény a méhész által használt kaptár típusával és a mézkinyerési módszerrel (pergetés) áll kapcsolatban.

4.7. Ellenőrzési struktúra: Név: Consejo Regulador de la Indicación Geográfica Protegida „Miel de Galicia”.

Cím: Pazo de Quián s/n, Sergude. 15881-Boqueixón. A Coruña.

Telefon: (34) 981 511913. Fax: (34) 981 511913.

A Szabályozó Tanács megfelel az EN45011 európai szabványnak, a 2081/92 Szabályzat 10. paragrafusában foglaltaknak megfelelően.

4.8. Címkézés: A „Miel de Galicia” földrajzi jelzés oltalma alatt forgalmazott mézeket, miután a minőségi tanúsítványt megkapták, az egyes palackozók saját márkájának megfelelő, csak a levédett mézeken alkalmazható címkével, valamint egy folytatólagos számozású, alfa-numerikus kóddal jelölt hátcímkével látják el, amelyet a Szabályozó Tanács engedélyez és bocsát ki a földrajzi jelzés hivatalos védjegyével. A címkéken és hátcímkéken kötelezően szerepel a „Miel de Galicia” vagy „Mel de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzés.

4.9 Nemzeti jogi háttér::

—	25/1970., 1970. december 2-i, szőlőre, borra és alkoholokra vonatkozó szabályzatról szóló törvény,

—	a 25/1970. törvény szabályzatát jóváhagyó 835/1972., 1972. március 23-i rendelet,

—	a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium 1994. január 25-i rendelete, amelyben pontosításra kerül a spanyol törvénykezés és a 2081/92 EGK szabályzat közti megfelelőség, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek védett eredetmegjelölése és földrajzi jelzés témájában,

—	1643/1999., 1999. október 22-i királyi rendelet, amely szabályozza az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések Közösségi Nyilvántartásába történő bejegyzése iránti kérelmek ügyintézési eljárását.

(1) Európai Bizottság – Mezőgazdasági Főigazgatóság – Mezőgazdasági termékek minőségének politikája – B-1049 Brüsszel.

5.2.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/23

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS – DG EAC No 85/04

Pályázati felhívás újító jellegű együttműködési, képzési és információs projektek támogatására, 5. Alprogram – Támogató projektek

(2005/C 30/12)

1. CÉLOK ÉS ÁLTALÁNOS LEÍRÁS

Ezen, innovatív projektek támogatására szóló felhívás keretében az Európai Bizottság a nem-formális nevelés területén megvalósuló, újító jellegű együttműködési, képzési és információs projekteket kíván támogatni. A pályázatoknak az alábbi témák, illetve területek valamelyikére kell összpontosítaniuk:

1.	Kulturális sokszínűség és tolerancia

2.	Hátrányos helyzetű régiók

3.	Kelet-Európa – Kaukázus – Dél-kelet Európa

4.	Új ötletek az ifjúsági munkában

5.	Helyi, illetve regionális hatóságok és ifjúsági szervezetek közötti együttműködés

Alapvető fontosságú, hogy a pályázók pontosan meghatározzák, hogy az általuk megvalósítani szándékozott projekt mennyiben újító jellegű, innovatív. A projekteknek világos nemzetközi, európai vonatkozásai kell, hogy legyenek, egyértelműen támogatniuk kell az európai ifjúsági együttműködést. Konkrétabban: ifjúsági szervezetek egymás közötti, vagy ifjúsági szervezetek és más társadalmi szervezetek, szervek közötti együttműködés létrejöttéhez, vagy a meglévők megerősödéséhez kell, hogy vezessenek.

2. TÁMOGATHATÓ SZERVEZETEK

Az ún. „programországok” valamelyikében bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező nem-kormányzati ifjúsági szervezetek, helyi, vagy regionális intézmények nyújthatnak be pályázatot, vagy vehetnek részt partnerként e felhívás keretében.

A „programországok”:

—	az Európai Unió 25 tagállama,

—	a három EEA/EFTA ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia,

—	a három tagjelölt ország: Bulgária, Románia, Törökország.

Az Európai Unióval szomszédos országokban (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Szíria, Tunézia, a Nyugati part és a Gázai övezet, Fehéroroszország, Moldova, Oroszország, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia és Montenegró, Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság) működő szervezetek partnerként részt vehetnek az e felhívás keretében támogatott projektekben, de pályázatot nem nyújthatnak be.

A projekteknek legalább négy különböző országból kell partnerekkel rendelkezni (a pályázót is beleértve), úgy, hogy az országok közül legalább egy az Unió tagja kell, hogy legyen.

3. A KÖLTSÉGVETÉS; A PROJEKT IDŐTARTAMA

Az e felhívás keretében elfogadott projektek támogatására összesen 2 000 000 euro áll rendelkezésre, amennyiben a 2005. évi költségvetés jóváhagyására illetékes hatóságok azt elfogadják.

Az egy projekt támogatására megítélhető összeg nem haladhatja meg az évi (12 havonkénti) 100 000 eurót, illetve a teljes támogatási összeg a 300 000 eurót.

Az előzetes elképzelések szerint e felhívás keretében 10–15 kiemelkedő minőségű projekt támogatására lesz mód.

Az egyes projektek minimális időtartama 18 hónap. Indokolt esetben a maximális támogatott projektidőszak 36 hónap lehet. A tevékenységek 2005. október 1. és 2005. december 31. között kell, hogy kezdődjenek.

4. HATÁRIDŐ

A pályázatokat legkésőbb 2005. március 31-ig kell beküldeni a Socrates, Leonardo & Youth TAO (Technikai közreműködő iroda) címére.

5. TELJESKÖRŰ INFORMÁCIÓ

Jelen felhívás teljes szövege, valamint a pályázati űrlap megtalálható az alábbi internetcímen: http://europa.eu.int/comm/youth/call/index_en.html.

A pályázatok a teljes szövegben leírt valamennyi követelménynek meg kell hogy feleljenek, továbbá csak a megfelelő űrlapon történő benyújtás esetén fogadhatók el.

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 30

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	48. évfolyam 2005. február 5.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Információ
	Bizottság
2005/C 030/1	Euro átváltási árfolyamok	1

2005/C 030/2	Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.3609 – Cinven/France Telecom Câble-NC Numericâble) ( 1 )	2

2005/C 030/3	A Bizottság közleménye a 97/67/EK végrehajtása keretében ( 1 )	3

2005/C 030/4	A Bizottság véleménye (2004. december 29.) az Euratom-Szerződés 37. cikkével összhangban a Franciaországban található Nogent-sur-Seine-i atomerőmű radioaktív hulladékának ártalmatlanítására vonatkozó módosított tervről	5

2005/C 030/5	A Bizottság véleménye (2004. július 26.) az Euratom Szerződés 37. cikkének megfelelően a Németországi Szövetségi Köztársaság Hessen tartományában Frankfurt am Mainban található FRF2 kutatóreaktor megmaradt részeinek szétszereléséből keletkező radiaktív hulladék ártalmatlanítási tervéről ( 1 )	6

2005/C 030/6	Állami támogatások – Olaszország – Állami támogatás C 38/2004 (ex NN 58/04) – Támogatások a Portovesme Srl vállalat számára – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően ( 1 )	7

2005/C 030/7	A biztonsági kutatás területén az európai ipari lehetőségek növelése című előkészítő intézkedés keretében megvalósuló projektekre és kisegítő tevékenységekre (PASR-2005) vonatkozó ajánlattételi felhívás tájékoztató hirdetménye	11

2005/C 030/8	Állami támogatások – Olaszország – Állami támogatás C 32/2004 (ex N 347/2003) – A Fincantieri által épített, öt utasszállító hajó leszállítási határidejének meghosszabbítása – Felhívás észrevételek benyújtására az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően ( 1 )	12

2005/C 030/9	Bejegyzési kérelem közzététele a 2081/92/EGK rendelet 6. cikke (2) bekezdésében meghatározottak szerint az eredetmegjelölések és a földrajzi elnevezések védelmére vonatkozóan	16

2005/C 030/0	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.3661 – CDP/Stmicroelectronics) ( 1 )	22

2005/C 030/1	Bejelentett összefonódás engedélyezése (Ügyszám COMP/M.3626 – Permira/Private Equity Partners/Marazzi) ( 1 )	22

	III Közlemények
	Bizottság
2005/C 030/2	Pályázati felhívás – DG EAC No 85/04 – Pályázati felhívás újító jellegű együttműködési, képzési és információs projektek támogatására, 5. Alprogram – Támogató projektek	23

	Helyesbítés
2005/C 030/3	Helyesbítés az Európai Unió ügynökségeinek és szerveinek a 2003-as gazdasági évre vonatkozó végső elszámolásainak kiadásához (HL C 292., 2004.11.30.)	25


	(1) EGT vonatkozású szöveg