9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/1

A Landesgericht Innsbruck 2004. május 26-i végzésével a Rosmarie Kapferer kontra Schlank & Schick Gmbh ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-234/04. sz. ügy)

(2004/C 251/01)

A Landesgericht Innsbruck (Ausztria) 2004. május 26-i végzésével, amely 2004. június 3-án érkezett a Bíróság hivatalához, a Rosmarie Kapferer kontra Schlank & Schick Gmbh ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához. A Landesgericht Innsbruck a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az elsőfokú bíróság hatáskörrel kapcsolatos határozatáról:

Úgy kell-e értelmezni az EK 10. cikkben foglalt jóhiszemű együttműködés elvét, hogy a Bíróságnak a Kühne & Heitz ügyben hozott ítéletében foglalt feltételek fennforgása esetén a nemzeti bíróság is köteles egy jogerős bírósági határozatot felülvizsgálni és megsemmisíteni, amennyiben az a közösségi jogba ütközik? A bírósági határozatok felülvizsgálatának és visszavonásának vannak-e a közigazgatási határozatokhoz képest további feltételei?

2)	Amennyiben az 1) kérdésre a válasz igenlő: Összeegyeztethető-e a közösségi jog teljes érvényesülésének elvével a ZPO (osztrák polgári perrendtartás) 534. §-ában foglalt, a közösségi joggal ellentétes bírósági határozat visszavonására előírt határidő?

Úgyszintén, amennyiben az 1) kérdésre a válasz igenlő:

A felvetett jogelvek tükrében, a joghatóság (illetve illetékesség) hiányának a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 44/2001/EK rendelet (1) 24. cikke alapján történő orvoslásának elmaradása olymértékben ellentétes-e a közösségi joggal, hogy az megtörheti egy bírósági határozat jogerejét ?

Amennyiben a 3) kérdésre adott válasz igenlő:

A fellebbviteli bíróságnak felül kell-e vizsgálnia a joghatóság (illetve illetékesség) fennállásának kérdését a 44/2001/EK rendelet alapján abban az esetben is, ha az elsőfokú bíróságnak a joghatóság kérdésében hozott határozata ugyan már jogerős, de az ügy érdemében jogerősen még nem döntött? Amennyiben igen, akkor ezt a felülvizsgálatot hivatalból vagy csupán az eljárás résztvevőjének kérelmére kell-e elvégezni?

A fogyasztói szerződések esetén a 44/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint fennálló joghatóságról:

Egy szerződéskötésre felhívó és így szerződést előkészítő megtévesztő nyerési ígéret létrehoz-e olyannyira szoros összefüggést a fogyasztói szerződés tervezett megkötésével, ami megalapozza az abból származó igények érvényesítésére a 44/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti joghatóságot?

Amennyiben az 1) kérdésre adott válasz nemleges:

Fennáll-e a fogyasztói szerződések esetére vonatkozó joghatóság a szerződéskötést megelőző jogviszonyból származó igényekre, továbbá megfelelően szoros összefüggést hoz-e létre egy – a szerződéskötés előkészítését célzó – megtévesztő nyerési ígéret az annak alapján kötendő szerződést megelőző jogviszonnyal ahhoz, hogy a fogyasztói szerződések esetén fennálló joghatóság erre a jogviszonyra is vonatkozzék?

A fogyasztói szerződések esetére vonatkozó joghatóság csak abban az esetben áll-e fenn, ha a vállalkozó által a nyereményjátékkal kapcsolatban meghirdetett részvételi feltételeket betartották, még akkor is, ha ezeket a KSchG (osztrák fogyasztóvédelmi törvény) 5j. §-a szerinti anyagi jogi igény vonatkozásában nem kell figyelembe venni?

Amennyiben az 1) és 2) kérdésre adott válasz nemleges:

Fennáll-e a fogyasztói szerződések esetére vonatkozó joghatóság egy törvényi szabályozásból eredő különös sui generis kötelmi igény esetében, illetőleg fennáll-e ez a joghatóság egy szerződéshez hasonló (quasi kontraktuális), fiktív sui generis igény esetében, amely egyrészről a vállalkozó nyerési ígérete, másrészről pedig a fogyasztó nyereményigénylése alapján jön létre?

(1) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/2

A Verwaltungsgerichtshof 2004. május 26-i végzésével az EMAG Handel Eder OHG kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-245/04. sz. ügy)

(2004/C 251/02)

A Verwaltungsgerichtshof 2004. május 26-i végzésével, amely 2004. június 10-én érkezett a Bíróság Hivatalához, az EMAG Handel Eder OHG kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Verwaltungsgerichtshof a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (1) 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának első mondatát úgy kell-e értelmezni, hogy a küldés vagy szállítás indítási helye akkor is meghatározó, ha ugyanarra az árura vonatkozóan több vállalkozás köt szállítási ügyletet és ezeket a különböző szállítási ügyleteket egyetlen árumozgással teljesítik?

2)	Különböző szállításokat adómentes, Közösségen belüli szállításnak lehet-e tekinteni, ha több vállalkozás ugyanarra az árura vonatkozóan köt szállítási ügyletet és ezeket a különböző szállítási ügyleteket egyetlen árumozgással teljesítik?

3)	Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, a második szállításnál az áru tényleges indítási helyének az a hely számít-e, ahonnan az árú elindul vagy pedig az a hely, ahol az első szállítás véget ér?

4)	Az 1–3. kérdés megválaszolása szempontjából jelentősége van-e annak, hogy az áruról az árumozgás során kinek van joga rendelkezni?

(1) HL L 145., 1. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/2

A Verwaltungsgerichtshof 2004. május 26-án kelt végzésével az 1) Turn- und Sportunion Waldburg kontra Finanzlandesdirektion für Oberösterreich és 2) Edith Barris kontra Finanzlandesdirektion für Tirol ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-246/04. sz. ügy)

(2004/C 251/03)

A Verwaltungsgerichtshof (Osztrák Köztársaság) 2004. május 26-án hozott végzésével, amely 2004. június 10-én érkezett a Bíróság hivatalához, az 1) Turn- und Sportunion Waldburg kontra Finanzlandesdirektion für Oberösterreich és 2) Edith Barris kontra Finanzlandesdirektion für Tirol ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Verwaltungsgerichtshof a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Egy tagállam a hatodik irányelv a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK (1) tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 13. cikke C részében meghatározott választási jogát, az adókötelezettnek azt a választást engedélyezni, hogy az irányelv 13. cikke B részének b) pontjában előírt ingatlanok bérbeadásának adómentessége helyett az adófizetést válassza, csak egységesen gyakorolhatja-e, vagy pedig a tagállam ez esetben különbséget tehet-e a tevékenység jellege vagy az adóalanyok csoportjai alapján?

Az irányelv 13. cikkének C részének a) pontjával együtt olvasott B része b) pontja lehetővé tesz-e a tagállamok részére olyan szabályozást, mint amelyet az 1994-es UstG (Forgalmi adóról szóló törvény) 6. §-ának (1) bekezdése 16. pontjával együtt olvasott 6. §-ának (1) bekezdése 14. pontja előír, amely szerint a bérbeadásból vagy haszonbérbe adásból származó jövedelmek megadóztatásának választása olyan formában kerül korlátozásra, hogy a közhasznú sportegyesületeknek nincs ilyen választási lehetősége?

Lehetővé teszi-e az irányelv 13. cikke C részének a) pontjával együtt olvasott B részének b) pontja egy tagállam számára az olyan szabályozás megalkotását amelyet a Liebhaberverordnung (nem haszonszerzési céllal folytatott tevékenység, ún. kedvtelés adózásáról szóló rendelet), amint az a BGBl (Osztrák Hivatalos Lap) 33/1993. számában megjelent, 1. §-a (2) bekezdésének 1. pontjával együtt olvasott UstG 2. §-a (5) bekezdésének 2. pontja tartalmaz, amely szerint a bérbeadásból származó jövedelmek utáni adózás lehetősége kizárt, ha a bérbeadás egy ésszerű időtartamon belül nem vezet össznyereséghez illetve többletbevételhez, és amely egy olyan épületet érint, amely magánlakás céljára alkalmas?

(1) HL L 145., 1. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/3

Az Unabhängiger Finanzsenat, Aussenstelle Wien 2004. június 28-i végzésével az AB kontra Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-288/04. sz. ügy)

(2004/C 251/04)

Az Unabhängiger Finanzsenat, Aussenstelle Wien 2004. június 28-i végzésével, amely 2004. július 6-án érkezett a Bíróság hivatalához, az AB kontra Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Unabhängiger Finanzsenat, Aussenstelle Wien a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 13. cikkének első bekezdése csak abban az esetben képezi-e akadályát az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai részére fizetett illetmények, bérek és egyéb járandóságok tagállami adóztatásának, ha az Európai Közösségek él az adóztatási jogával?

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 16. cikkének második bekezdése csak abban az esetben képezi-e akadályát az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai részére fizetett illetmények, bérek és egyéb járandóságok tagállami adóztatásának, ha a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott az említett cikk értelmében egy értesítésben nevesítésre került, és az ezen cikk alapján megküldött értesítés automatikusan feljogosítja-e a tagállam adóhatóságát, hogy az értesítésben nem nevesített tisztviselőkkel vagy más alkalmazottakkal szemben, valamint azon alkalmazottakkal szemben, akiket az Európai Közösségek helyi alkalmazottnak tekint, a nemzeti adóztatási jogot gyakorolja?

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/3

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Vincenzo Manfredi kontra Lloyd Italico Assicurazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-295/04. sz. ügy)

(2004/C 251/05)

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével, amely 2004. július 13-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Vincenzo Manfredi kontra Lloyd Italico Assicurazioni ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az semmisnek mondja ki a a biztosító társaságok közötti, gépjármű- és segédmotoros kerékpár felelősségbiztosítási díjaknak a piaci körülmények által nem indokolt emelését lehetővé tevő kétoldalú információcserében megvalósuló megállapodást vagy összehangolt magatartást olyan vállalkozások megállapodásának vagy összehangolt magatartásának tekintetében is, amelyek különböző tagállamokban vannak bejegyezve?

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az feljogosítja a jelentős jogos érdekkel bíró harmadik feleket, hogy ezen közösségi rendelkezés által tiltott ilyen megállapodás vagy összehangolt magatartás semmisségére hivatkozzanak és az elszenvedett károkért kártérítést követeljenek, amennyiben ok-okozati összefüggés áll fenn az egyezség vagy összehangolt magatartás és a kár között?

3)	Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen alapuló kártérítési kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen az egyetértés vagy az összehangolt magatartás létrejött, vagy attól a naptól, amikor a megállapodás vagy összehangolt magatartás megszűnt?

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti bírónak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a nemzeti jog alapján fizetendő kártérítés mindenképpen kisebb a kárt okozó, megállapodásban vagy összehangolt magatartásban részes vállalkozás által szerzett haszonnál, hivatalból is folyósítania kell a károsult harmadik félnek a kártérítést, hiszen a megtérítendő kárnak nagyobbnak kell lennie a károkozó által szerzett előnynél annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 81. cikke által tiltott megállapodás vagy összehangolt magatartás létrehozásától eltántorítson?

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/3

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével az Antonio Cannito kontra Fondiaria Sai SPA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-296/04. sz. ügy)

(2004/C 251/06)

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-án végzésével, amely 2004. július 13-án érkezett a Bíróság hivatalához, az Antonio Cannito kontra Fondiaria Sai SPA ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az semmisnek mondja ki a biztosító társaságok közötti, gépjármű- és segédmotoros kerékpár felelősségbiztosítási díjaknak a piaci körülmények által nem indokolt emelését lehetővé tevő kétoldalú információcserében megvalósuló megállapodást vagy összehangolt magatartást olyan vállalkozások megállapodásának vagy összehangolt magatartásának tekintetében is, amelyek különböző tagállamokban vannak bejegyezve?

3)	Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen alapuló kártérítési kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen az egyetértés vagy az összehangolt magatartás létrejött, vagy attól a naptól, amikor a megállapodás vagy összehangolt magatartás megszűnt?

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/4

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Nicoló Tricarico kontra Assitalia Assicurazioni SPA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-297/04. sz. ügy)

(2004/C 251/07)

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével, amely 2004. július 13-án érkezett a Bíróság hivatalához, a Nicoló Tricarico kontra Assitalia Assicurazioni SPA ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

3)	Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen alapuló kártérítési kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen az egyetértés vagy az összehangolt magatartás létrejött, vagy attól a naptól, amikor a megállapodás vagy összehangolt magatartás megszűnt?

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/4

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Pasqualina Murgolo kontra Assitalia Assicurazioni SpA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-298/04. sz. ügy)

(2004/C 251/08)

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével, amely 2004. július 13-án érkezett a Bíróság hivatalához, a Pasqualina Murgolo kontra Assitalia Assicurazioni SpA ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Az EK- Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az érvénytelennek mondja ki a biztosító társaságok közötti megállapodást vagy az összehangolt magatartást, ideértve a gépjármű felelősségbiztosítási díjaknak a piaci körülmények által nem indokolt emelését lehetővé tevő kétoldalú információcserét, olyan társaságok megállapodásának vagy összehangolt magatartásának tekintetében is, amelyek különböző tagállamokban vannak bejegyezve?

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az ellentétes egy, a 287/1990. olasz törvény 33. szakaszával megegyező tartalmú nemzeti normával, amely szerint a versenyellenes megállapodásokról szóló közösségi és nemzeti jogszabályok megsértéséből adódó kártérítési kérelmet harmadik feleknek is egy, a hasonló nagyságrendű kérdésekben általában illetékes bíró helyett más bíró előtt kell előterjeszteniük, jelentősen növelve így az ítélethozatal költségét és idejét?

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az feljogosítja a jelentős jogos érdekkel bíró harmadik feleket, hogy a közösségi jogszabály által tiltott ilyen megállapodás vagy összehangolt magatartás érvénytelenségére hivatkozzanak és az elszenvedett károkért kártérítést követeljenek, amennyiben ok-okozati összefüggés áll fenn a megállapodás vagy összehangolt magatartás és a kár között?

4)	Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az ezen alapuló kártérítési kérelem elévülési ideje azzal a nappal kezdődik, amelyen a megállapodás vagy az összehangolt magatartás létrejött, vagy azzal a nappal, amikor a megállapodás vagy összehangolt magatartás megszűnt?

Az EK-Szerződés 81. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti bírónak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a saját nemzeti jog alapján fizetendő kártérítés mindenképpen kisebb a kárt okozó, a tiltott megállapodásban vagy összehangolt magatartásban részes vállalkozás által szerzett gazdasági előnynél, hivatalból is folyósítania kell a károsult harmadik félnek a kártérítést, hiszen a megtérítendő kárnak nagyobbnak kell lennie a károkozó által szerzett előnynél annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 81. cikke által tiltott megállapodás vagy összehangolt magatartás létrehozásától eltántorítson?

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/5

A Szombathelyi Városi Bíróság 2004. június 10-i végzésével az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-302/04. sz. ügy)

(2004/C 251/09)

A Szombathelyi Városi Bíróság 2004. június 10-i végzésével, amely 2004. július 19-én érkezett a Bíróság Hivatalához, az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Szombathelyi Városi Bíróság a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: irányelv) 6. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, értelmezhető-e akként, mint amely alapját képezheti olyan belső rendelkezésnek, amely olyan, mint a Polgári Törvénykönyvről szóló, 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapítása esetében alkalmazandó 209. § (1) bekezdése, amelyből adódóan az alkalmazott tisztességtelen feltételek nem ipso iure, hanem csak a fogyasztó külön nyilatkozata, azaz a szerződés sikeres megtámadása esetén nem jelentenek kötelezettséget reá nézve?

Az irányelv azon rendelkezéséből, miszerint ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket, következik-e, hogy amennyiben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, viszont a szerződés részét képező ezen feltételek hiányában az eladó vagy szolgáltató nem kötött volna szerződést a fogyasztóval, úgy a szerződésnek a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthetősége esetén az egész szerződés érvényessége nem dőlhet meg?

3)	A közösségi jog alkalmazása szempontjából van-e bármiféle relevanciája annak, hogy az alapul fekvő jogvita a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően, de az irányelvnek a belső jogba történő átültetését követően keletkezett?

(1) HL L 95., 29. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/5

A Commissione Tributaria Provinciale di Pordenone – Sezione 02 – 2004. július 14-i végzésével a Banca Popolare FriulAdria SpA kontra Agenzia Entrate Ufficio Pordenone ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-336/04. sz. ügy)

(2004/C 251/10)

A Commissione Tributaria Provinciale di Pordenone – Sezione 02 – 2004. július 14-i végzésével, amely 2004. augusztus 2-án érkezett a Bíróság Hivatalához, a Banca Popolare FriulAdria SpA kontra Agenzia Entrate Ufficio Pordenone ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Commissione Tributaria Provinciale di Pordenone – Sezione 02 – a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

A 2001. december 11-i 2002/581/EK bizottsági határozat (1) (HL L 184., 2004.7.13., 27. o.) érvénytelen és összeegyeztethetlen-e a közösségi joggal, amennyiben a 461/98. törvény és a vonatkozó, bankokat érintő 153/99. törvényerejű rendelet rendelkezései, ellentétben a Bizottság álláspontjával, összeegyeztethetők a közös piaccal, vagy mindenképpen az EK-Szerződés 87. cikk (3) bekezdése b) és c) pontjaiban megállapított kivételek körébe tartoznak?

Különösen a fent hivatkozott határozat 4. cikke érvénytelen és összeegyeztethetetlen-e a közösségi joggal, amennyiben a Bizottság:

a)	megszegte azon kötelezettségét, hogy az EK-Szerződés 253. cikke értelmében megfelelő indokolást adjon; és/vagy

b)	megsértette a bizalomvédelem elvét; és/vagy

c)	megsértette az arányosság elvét?

Bármelyik esetben, az EK-Szerződés 87. és azt követő cikkei, a 659/1999/EK rendelet (2) 14. cikke, a közösségi jog általános alapelvei és különösen az indokolásban hivatkozott alapelvek pontos értelmezése ellentétes-e a (a 2003. február 21-i 27. törvénnyel törvénybe foglalt) 2002. december 24-i 282. törvényrendelet 1. cikkével?

(1) Az Olaszország által a bankok számára nyújtott állami támogatás rendjéről.

(2) Az EK-szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK európai tanácsi rendelet (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/6

A Consiglio di Stato (hatodik tanács) 2004. február 24-i végzésével Nuova società di telecomunicazioni S.p.a. kontra Ministero delle Comunicazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-339/04. sz. ügy)

(2004/C 251/11)

A Consiglio di Stato (hatodik tanács) 2004. február 24-i végzésével, amely 2004. augusztus 9-én érkezett a Bíróság hivatalához, a Nuova società di telecomunicazioni S.p.a. kontra Ministero delle Comunicazioni ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Consiglio di Stato (hatodik tanács) a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Összeegyeztethető-e a 97/13/EK irányelv (1) alapelveivel egy olyan nemzeti rendelkezés, amely – a korábban saját szükségleteik szerint és visszterhes koncesszió keretében távközlési hálózatokat már létrehozó közhasznú szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat arra kötelezvén, hogy a távközlési ágazatban külön vállalkozást alapítsanak bármely, a távközlési ágazatba tartozó tevékenység folytatására – előírja, hogy a külön vállalkozás, jóllehet rendelkezik az adott közszolgáltatásra vonatkozó engedéllyel, még ha átmeneti jelleggel is, pótdíjat fizessen a távközlési hálózatnak az anyavállalat javára történt átengedésével összefüggésben?

Összeegyeztethető-e a közösségi szabályozással és a Bíróság (ötödik tanács) 2003. szeptember 18-i ítéletében adott értelmezéssel egy olyan nemzeti rendelkezés, amely (átmeneti jelleggel) az anyavállalat javára folytatott tevékenység miatt fizetendő másodlagos és járulékos díjat a korábban az anyavállalat által fizetett, az előző, kizárólagosságon alapuló rendszer időszakában érvényben lévő díjhoz igazítja, amely különbséget tett a köz- és a magáncélú telekommunikációs rendszerek koncessziói között?

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. április 17-i irányelve a távközlési ágazat egyéni és általános engedélyezéseinek közösségi szabályozásáról (HL L 117., 15. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/6

A Tribunale Amministrativo Regionale della Lombardia, Sezione Terza 2004. május 27-i végzésével az R.G. 265/2004. sz. Carbotermo s.p.a. kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a., valamint az R.G. 887/2004. sz. Consorzio Alisei kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a. (beavatkozó: A.G.E.S.I. s.p.a.) ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-340/04. sz. ügy)

(2004/C 251/12)

A Tribunale Amministrativo Regionale della Lombardia, Sezione Terza 2004. május 27-i végzésével, amely 2004. augusztus 9-én érkezett a Bíróság Hivatalához, az R.G. 265/2004. sz. Carbotermo S.p.A. kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a., valamint az R.G. 887/2004. sz. Consorzio Alisei kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a. (beavatkozó: A.G.E.S.I.) ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Tribunale Amministrativo Regionale della Lombardia, Sezione Terza a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

A 93/36/EGK irányelvvel (1) összeegyeztethető-e egy – az önkormányzat tulajdonában álló vagy illetékessége alá tartozó épületek fűtőberendezéseihez szükséges fűtőanyag-beszállításra és ezen berendezések kezelésére, fenntartására és karbantartására – irányuló szerződés (amely értékében a beszállítás van túlsúlyban) közös megegyezéssel történő odaítélése egy olyan részvénytársaságnak, amelynek jelenleg teljes egészében egy másik részvénytársaság a tulajdonosa, amelynek pedig többségi tulajdonosa (99,98 %-ban) a pályázatot kiíró önkormányzat; tehát egy olyan társaságnak (AGESP), amely nem közvetlenül képezi az önkormányzat tulajdonát, hanem egy másik társaság (AGESP Holding) által, amely tőkéjének 99,98 %-ban jelenleg az önkormányzat a tulajdonosa?

A vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/38/EGK irányelv (2) 13. cikkét kell-e alkalmazni azon feltétel vizsgálatakor, hogy a vállalkozás, amelynek közös megegyezéssel ítélték oda a beszállítási szerződést, tevékenysége túlnyomó részét annak az önkormányzatnak végzi-e, amelynek tulajdonában van, és az említett feltételt teljesítettnek kell-e tekinteni abban az esetben, ha a nevezett vállalkozás forgalmának túlnyomó része olyan szolgáltatásokból származik, amelyeket annak az önkormányzatnak a részére teljesített, amelynek a tulajdonában van vagy az említett önkormányzat illetékességi területén teljesített?

(1) Az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/36/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1993.8.9., 1. o.).

(2) A vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/38/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1993.8.9., 84. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/7

A Supreme Court, Írország 2004. július 27-i végzésével az Eurofood IFSC Ltd ügyben és az 1963–2003 Companies Act, Enrico Bondi kontra Bank of America N.A., Pearse Farrell (hivatalos felszámoló), a Director of Corporate Enforcement és a részvényesek ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-341/04. sz. ügy)

(2004/C 251/13)

A Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság) (Írország) 2004. július 27-i végzésével, amely 2004. augusztus 9-én érkezett a Bíróság hivatalához, az Eurofood IFSC Ltd ügyben és az 1963–2003 Companies Act, Enrico Bondi kontra Bank of America N.A., Pearse Farrell (hivatalos felszámoló), a Director of Corporate Enforcement és a részvényesek ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Supreme Court a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Amikor Írországban a hatáskörrel rendelkező bírósághoz egy fizetésképtelen gazdasági társaság felszámolása iránt kérelmet terjesztenek elő, és az eljáró bíróság végzést hoz, amelyben a felszámolási eljárást elrendelő végzés meghozataláig egy ideiglenes felszámolót jelöl ki, akinek jogában áll a társaság vagyontárgyait birtokba venni, a társaság ügyvezetését ellátni, bankszámlát nyitni, ügyvédet meghatalmazni, és akinek a kijelölése azzal a joghatással jár, hogy a társaság igazgatói nem járhatnak el a társaság nevében, a fenti végzés a kérelem benyújtásával együtt tekinthető-e az 1346/2000/EK tanácsi rendelet (1) 1. és 2. cikke fényében a 16. cikke szerinti fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatnak?

Amennyiben az 1) kérdésre a Bíróság válasza nemleges, Írországban a High Court-hoz, egy társaság felszámolásának elrendelése iránti kérelem benyújtása a rendelet értelmében a fizetésképtelenségi eljárás megindítása időpontjának minősül-e azon ír nemzeti jogszabály alapján, amely szerint a fenti kérelem benyújtásának időpontját kell a fizetésképtelenségi eljárás megindítása időpontjának tekinteni (Companies Act, 1963., (Társasági Törvény) 220. szakasz (2) bekezdése)?

A fent utalt rendelet 3. cikke, a 16. cikkel összefüggésben azt jelenti-e, hogy egy olyan tagállam bírósága, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították, de amely nem azonos azzal a tagállammal, ahol a társaság székhelye található, vagy ahol a társaság harmadik személy részére is felismerhetően az érdekeltségeinek kezelését végzi, hatáskörrel rendelkezik a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására?

Ahol

a)	az anyavállalat és a leányvállalat székhelye két különböző tagállamban találhatók;

b)	a leányvállalat az érdekeltségeinek kezelését harmadik személyek által is felismerhető módon rendszeresen, és a társasági identitásának teljeskörű és rendszeres tiszteletben tartásával, abban a tagállamban végzi, ahol a székhelye található; és

c)	az anyavállalat, részvényesi pozíciójából és az igazgatók kinevezésének jogából kifolyólag, abban a helyzetben van, hogy a leányvállalat üzletpolitikáját irányíthatja, és ténylegesen irányítja is,

a társaság „fő érdekeltségei központjának” meghatározása során a b) vagy a c) pontban rögzített tények az irányadóak?

Abban az esetben, ha egy tagállam közrendjét nyilvánvalóan sérti, hogy egy közigazgatási vagy bírósági határozatnak joghatása legyen olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akiknek a határozat meghozatala során nem tartották tiszteletben a tisztességes eljáráshoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jogát, a kérdéses tagállam a rendelet 17. cikke értelmében köteles-e elismerni egy másik tagállam bíróságának fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatát, olyan esetben, ha az előbbi tagállam bírósága meggyőződött arról, hogy a határozatot a fenti jogelveket megsértve hozták, különösen ha az utóbbi tagállamban a kérelmező, erre vonatkozó kérelem, illetve az utóbbi tagállam bíróságának végzésével ellentétes módon, az előbbi tagállam jogának megfelelően jogszerűen kinevezett ideiglenes felszámolónak nem adta át a felszámolási kérelem alapjául szolgáló alapvető iratok másolatát?

(1) A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelete (HL L 160., 2000.6.30., 1. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/8

A High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Administrative Court) 2004. július 14-i végzésével a The Queen on the application of International Air Transport Association kontra Department for Transport ügyben és a The Queen on the application of European Low Fares Airline Association és Hapag-Lloyd Express GmbH kontra Department for Transport ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-344/04. sz. ügy)

(2004/C 251/15)

A High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Administrative Court) 2004. július 14-i végzésével, amely 2004. augusztus 12-én érkezett a Bíróság Hivatalához, a The Queen on the application of International Air Transport Association kontra Department for Transport ügyben és a The Queen on the application of European Low Fares Airline Association és Hapag-Lloyd Express GmbH kontra Department for Transport ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Administrative Court) a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

Érvénytelen-e a 261/2004 rendelet (1) 6. cikke azon az alapon, hogy nem áll összhangban a légi közlekedés egyes szabályainak egységesítéséről szóló 1999. évi montreáli egyezménnyel és különösen annak 19., 22. és 29. cikkeivel, és érinti-e ez (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

Megsértették-e a az EK-Szerződés 251. cikkében foglalt eljárási szabályokat a rendelet 5. cikkének módosításakor, a szövegtervezet egyeztető bizottság általi megvitatása során, és amennyiben igen, érvénytelen-e a rendelet 5. cikke, és amennyiben igen, érinti-e ez (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

3)	Érvénytelen-e (részben vagy egészben) a 261/2004 rendelet 5. és 6. cikke azon az alapon, hogy sérti a jogbiztonság elvét, és amennyiben igen, érinti-e ez az érvénytelenség (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

4)	Érvénytelen-e (részben vagy egészben) a 261/2004 rendelet 5. és 6. cikke azon az alapon, hogy nem támasztja alá (megfelelő) indokolás, és amennyiben igen, érinti-e ez az érvénytelenség (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

5)	Érvénytelen-e (részben vagy egészben) a 261/2004 rendelet 5. és 6. cikke azon az alapon, hogy sérti a közösségi intézkedésekkel szemben támasztott arányosság elvét, és amennyiben igen, érinti-e ez az érvénytelenség (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

Érvénytelen-e (részben vagy egészben) a 261/2004 rendelet 5. és 6. cikke azon az alapon, hogy önkényesen illetve ésszerű indok nélkül, hátrányosan különbözteti meg különösen a második felperes szervezet tagjait, és amennyiben igen, érinti-e ez az érvénytelenség (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

Semmis vagy érvénytelen-e (részben vagy egészben) a rendelet 7. cikke azon az alapon, hogy a járatok törlése esetére (kivéve ha azt rendkívüli körülmények idézték elő) meghatározott felelősséget előíró szabály diszkriminatív, továbbá nem tesz eleget a közösségi intézkedésekkel szemben támasztott arányossági követelményeknek, illetve nem megfelelően indokolt, és amennyiben igen, érinti-e ez az érvénytelenség (egyéb fontos tényezőkkel összefüggésben) a rendelet egészének érvényességét?

Ha egy kérdést feltevő bíróság megengedi, hogy olyan keresetet nyújtsanak be előtte, amely felveti egy közösségi aktus rendelkezései érvényességének kérdését és ez a bíróság a keresetet vitára érdemesnek találja és nem tartja megalapozatlannak, létezik-e ebben az esetben olyan, vizsgálatot vagy mércét előíró közösségi jogi alapelv, amelyet a kérdést feltevő bíróságnak alkalmaznia kell, amikor az EK-Szerződés 234. cikke (2) bekezdése alapján arról dönt, hogy az EB elé utalja-e ezeket az érvényességet érintő kérdéseket?

(1) A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (EGT vonatkozású szöveg) – Bizottsági nyilatkozat (HL L 46., 2004.2.17., 1. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/9

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-333/02. sz. Gestoras Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen az Association Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti által 2004. augusztus 17-én benyújtott fellebbezés

(C-354/04 P. sz. ügy)

(2004/C 251/17)

Az Association Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti, képviseli D. Rouget, ügyvéd, 2004. augusztus 17-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-333/02. sz. Gestoras Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

1.	nyilvánítsa a jelen fellebbezést megalapozottnak, és semmisítse meg a megtámadott végzést;

a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 61. cikke szerint az ügyet érdemben döntse el, és adjon helyt a felperesek által első fokon beterjesztett kérelmeknek, amelyek arra irányultak, hogy a Bíróság kötelezze a Tanácsot az Association Gestoras Pro Amnistia felé 1 000 000 euró, a két felperes, Juan Mari Olano Olano és Julen Zelarain Errasti felé pedig fejenként 100 000 euró kártérítés megfizetésére. Az összegeket évi 4,5 %-os késedelmi kamat terheli a Bíróság határozatának időpontja és a tényleges kifizetés között. A Tanács viseli saját és a felperesek által előterjesztett költségeket.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A közösségi Bíróság hatáskörrel rendelkezik a felperes egyesületnek a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos szabályok alkalmazása során magánszemélyekről, csoportokról és egyéb szervezetekről felállított listára való felhelyezésével okozott károk megtérítésével kapcsolatos kérelmek elbírálására.

A hatáskör alapját a jelen ügyben a Tanács 2001. december 18-i nyilatkozata, a Tanács 2003/48/IB határozatának (1) nyolcadik preambulumbekezdése és az EUSz 6. cikke együttesen adják. Ezt támasztja alá, hogy a 2001/931/KKBP közös álláspont (2) elfogadásakor 2001. december 18-án a Tanács kijelentette, hogy „az érintett személyekkel, csoportokkal és szervezetekkel kapcsolatos minden hiba jogalapot teremt a károsult fél számára arra, hogy jogi úton kártérítést kérjen”. Egyebekben az intézmények kárt okozó aktusai elleni hatékony jogorvoslathoz való jog az Európai Unió alapjai közé tartozik, ezért az ezt lefektető rendelkezéseket kiterjesztően kell értelmezni, ugyanis csak így teljesülnek az EJEE 1. cikke, 6. cikk (1) bekezdése és 13. cikkéből származó, a jelen ügyben érvényesítendő követelmények.

Ami pedig a kár meglétét illeti, a felperes egyesületnek a felhelyezése az ügy tárgyát képező listára rendkívül súlyosan sérti hírnevét és szólásszabadságát, mivel magába foglalja azt a vádat, hogy a felperes terrorista szervezet. Hasonlóképpen a listára történő felhelyezés sérti a másik két felperes – akik az egyesület szóvivői – hírnevét, szólásszabadságát, egyesülési és a magánélethez való jogát. Ami a Tanács magatartása és az elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést illeti, a hírnévre gyakorolt hatás a listára történő felhelyezés elkerülhetetlen és azonnali következménye.

Végül pedig a Tanács csalárd módon használta ki azt, hogy az Európai Unió fellépése három pilléren alapul. A jogalap megválasztásánál ugyanis a Tanácsot olyan opportunista megfontolások vezérelték, mint a Parlament, az ombudsman és az Európai Bíróság ellenőrzésének kijátszása, ezáltal megfosztva az érintett személyeket a hatékony jogorvoslathoz való jogtól, és ezen belül attól a jogtól, hogy olyan jogorvoslattal élhessenek, amellyel a károk megtérítését követelhetik. Ez a magatartás eljárásjogi visszaélésnek minősül.

(1) A terrorizmus elleni küzdelemre irányuló rendőrségi és igazságügyi együttműködést előmozdító különös intézkedéseknek a 2001/931/KKBP közös álláspont 4. cikkének megfelelően történő végrehajtásáról szóló, 2002. december 19-i 2003/48/IB tanácsi határozat (HL L 16., 2003.1.22., 68. o.).

(2) A Tanács 2001. december 27-i közös álláspontja a terrorizmus leküzdéséről (HL L 344., 2001.12.28., 93. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/10

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-338/02. sz., az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja: a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga által 2004. augusztus 17-én benyújtott fellebbezés

(C-355/04 P. sz. ügy)

(2004/C 251/18)

Az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga 2004. augusztus 17-én fellebbezést nyújtottak be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-338/02. sz., az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja: a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

1.	nyilvánítsa a jelen fellebbezést megalapozottnak, és helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

hozzon a jogvitában végleges határozatot a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 61. cikke alapján, és adjon helyt a felperesek által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeknek, amelyek arra irányultak, hogy a Bíróság kötelezze a Tanácsot az Association SEGI felé 1 000 000 euró, a két felperes, Araitz Zubimeda Izaga és Aritza Galarraga felé pedig fejenként 100 000 euró kártérítés megfizetésére. Az összegeket évi 4,5 %-os késedelmi kamat terheli a Bíróság határozatának időpontja és a tényleges kifizetés között. A Tanács viseli saját és a felperesek által előterjesztett költségeket.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A jogalapok és fontosabb érvek megegyeznek a C-354/04 P. sz. ügyben előadottakkal.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/10

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-153/01. és T-323/01. sz., M. Alvarez Moreno kontra az Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. június 10-én hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. augusztus 27-én benyújtott fellebbezés

(C-373/04. P sz. ügy)

(2004/C 251/19)

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: F. Clotuche-Duvieusart és D. Martin, meghatalmazott, 2004. augusztus 27-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-153/01. és T-323/01. sz., M. Alvarez Moreno kontra az Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. június 10-én hozott ítélete ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

1.	semmisítse meg az Elsőfokú Bíróságnak a T-323/01. sz. ügyben hozott ítéletét;

2.	nyilvánítsa elfogadhatatlannak a keresetet a T-323/01. sz. ügyben;

3.	másodlagosan döntsön maga a jelen ügyben, az EK Bíróság alapokmányának 61. cikke szerint, és mint megalapozatlant utasítsa el a keresetet a T-323/01. sz. ügyben;

4.	kötelezze Alvarez Moreno asszonyt a jelen ügyben felmerült költségek, valamint a T-323/01. sz. ügyben felmerült saját költségei viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az Alvarez Moreno asszony által a T-323/01. sz. ügyben benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítani. Az Elsőfokú Bíróság jogsértően tekintette határozatnak, és ezáltal hátrányt okozó aktusnak a 2001. február 23-i levelet. Először is a felperesnek a Bizottsághoz intézett levele nem tartalmaz a Személyzeti Szabályzat 90. cikke szerinti határozat iránti kérelmet, hanem csak tájékoztatást kér arról, hogy a Bizottság milyen jogalapon nem alkalmaz többé 65 évesnél idősebb tolmácsokat. Ebből következőleg az e levélre adott válasz nem lehet hátrányt okozó aktus a fenti rendelkezés értelmében. A 2001. február 23-i levél egyébként sem tartalmaz semmilyen olyan kötelező joghatással bíró bizottsági határozatot, amely befolyásolhatná a felperes érdekeit, meghatározó módon módosítva a jogi helyzetét.

Ami az ügy érdemét illeti, az Elsőfokú Bíróság jogsértést követett el egyrészt azzal, hogy úgy értékelte, hogy az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: alkalmazási feltételek) 74. cikke nem alkalmazandó az alkalmazási feltételek 78. cikkének harmadik bekezdése alapján szerződtetett kisegítő alkalmazottakra, másrészt azzal, hogy úgy tekintette, hogy a Parlament irodája által 1999. július 13-án elfogadott, az egy ülésszakra szerződtetett kisegítő tolmácsokra alkalmazandó szabályzat (a továbbiakban: tolmácsszabályzat) irányadó az alkalmazotti jogviszony megszűnésével kapcsolatban. Az alkalmazási feltételek 78. cikkének harmadik bekezdése, ami eltérést enged a konferenciatolmács kisegítő alkalmazottakkal kötött szerződésekre nézve, kizárólag a felvételi és díjazási feltételekre vonatkozik, és nem érinti az alkalmazotti jogviszony megszűnését, amire így az alkalmazási feltételek 74. cikke vonatkozik, ami korhatárt ír elő. Helytelen úgy tekinteni, ahogyan azt a megtámadott határozatban az Elsőfokú Bíróság tette, hogy a meghatározott napokra szóló alkalmazási szerződés esetében az alkalmazotti jogviszony megszűnése felvételi feltétel, és ily módon az alkalmazási feltételekben nem szereplő megkülönböztetést tenni a néhány napos szerződések, illetve a hosszabb tartamú szerződések között. Ezen kívül, még ha el is fogadjuk, hogy a tolmácsszabályzat irányadó a konferenciatolmács kisegítő alkalmazottak alkalmazotti jogviszonyának megszűnésére, ez a szabályzat nem tartalmaz korhatárt előíró kifejezett rendelkezést. Márpedig a tolmácsszabályzat vonatkozó rendelkezésének hiányában, az alkalmazási feltételek, azaz ezek 74. cikke az irányadó.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/12

A bírák tanácsokba történő beosztása

(2004/C 251/23)

Az Elsőfokú Bíróság 2004. szeptember 13-án úgy határozott, hogy öt, egyenként öt bíróból álló tanácsot és öt, egyenként három bíróból álló tanácsot hoz létre a 2004. szeptember 13. és 2005. szeptember 30. közötti időszakra, amelyekbe a következők szerint osztja be a bírákat:

az öt bíróból álló kibővített első tanács:

Vesterdorf úr, elnök, Cooke úr, García-Valdecasas úr, Labucka asszony és Trstenjak asszony, bírák

a három bíróból álló első tanács:

Cooke úr, a tanács elnöke, García-Valdecasas úr, Labucka asszony és Trstenjak asszony, bírák

az öt bíróból álló kibővített második tanács:

Pirrung úr, a tanács elnöke, Meij úr, Forwood úr, Pelikánová asszony, Papasavvas úr, bírák

a három bíróból álló második tanács:

Pirrung úr, a tanács elnöke

a)	Meij úr és Pelikánová asszony, bírák

b)	Forwood úr és Papasavvas úr, bírák

az öt bíróból álló kibővített harmadik tanács:

Jaeger úr, a tanács elnöke, Tiili asszony, Azizi úr, Cremona asszony és Czúcz úr, bírák

a három bíróból álló harmadik tanács:

Jaeger úr, a tanács elnöke

a)	Tiili asszony és Czúcz úr, bírák

b)	Azizi úr és Cremona asszony, bírák

az öt bíróból álló kibővített negyedik tanács:

Legal úr, a tanács elnöke, Lindh asszony, Mengozzi úr, Wiszniewska-Białecka asszony és Vadapalas úr, bírák

a három bíróból álló negyedik tanács:

Legal úr, a tanács elnöke

a)	Lindh asszony és Vadapalas úr, bírák

b)	Mengozzi úr és Wiszniewska-Białecka asszony, bírák

az öt bíróból álló kibővített ötödik tanács:

Vilaras úr, a tanács elnöke, Martins Ribeiro asszony, Dehousse úr, Šváby úr és Jürimäe asszony, bírák

a három bíróból álló ötödik tanács:

Vilaras úr, a tanács elnöke

a)	Martins Ribeiro asszony és Jürimäe asszony, bírák

b)	Dehousse úr és Šváby úr, bírák

A három bíróból álló első tanácsban azok a bírák, akik a tanács elnökével együtt járnak el, a három bíróból álló testület összeállítása érdekében rotációs rendszerben – az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 6. cikkében meghatározott rangsort követve – lesznek kijelölve, az összefüggő ügyek sérelme nélkül. A három bíróból álló második, harmadik, negyedik és ötödik tanácsban a tanács elnöke vagy az a) vagy a b) pontban felsorolt bírákkal jár el, abban a testületben, amelyhez az előadóbíró tartozik. Azokban az ügyekben, amelyekben a tanács elnöke az előadó bíró, a tanács elnöke felváltva az egyik, illetve a másik ítélkező testület bíráival az ügyek nyilvántartásba vétele szerinti sorrendben jár el, az összefüggő ügyek sérelme nélkül.

Azokat az ügyeket, amelyekben az előadó bírót a tanácsok összetételének megváltoztatása miatt egy másik tanácsba osztották be, 2004. szeptember 13-i hatállyal újra kiosztják annak a tanácsnak, amelyhez ettől az időponttól az előadó bíró tartozik.

Azon ügyekben, amelyekben az írásbeli szakasz 2004. szeptember 13-a előtt befejeződött, és a szóbeli szakaszban tárgyalást tartottak vagy tűztek ki, a tanácsok a szóbeli szakaszban, a határozathozatal céljából tartott zárt ülésen és az ítélethozatal során továbbra is korábbi összetételükben járnak el.

A nagytanács összetétele

Az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 10. cikke 1. §-ának megfelelően 2004. szeptember 13-án úgy határozott, hogy a 2004. szeptember 13. és 2005. szeptember 30. közötti időszakban a nagytanács tagjai Vesterdorf elnök úr, Jaeger, Pirrung, Vilaras és Legal, tanácselnök urak, továbbá a kibővített tanács azon bírái, akik az ügy eldöntésében akkor vettek volna részt, ha azt öt bíróból álló tanács elé utalták volna, valamint az Elsőfokú Bíróság elnöke által az egyes fennmaradó tanácsok bírái közül az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 6. cikkében meghatározott, a saját tanácsaikban a tisztségükben eltöltött idő alapján meghatározott rangsor szerint, rotációs rendszerben kijelölt négy bíró.

Azon ügyekben, amelyekben az írásbeli szakasz 2004. szeptember 13-a előtt befejeződött, és a nagytanács a szóbeli szakaszban tárgyalást tartott vagy tűzött ki, a nagytanács a szóbeli szakaszban, a határozathozatal céljából tartott zárt ülésen és az ítélethozatal során továbbra is korábbi összetételében jár el.

A teljes ülés

Az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 32. cikke 1. §-a második bekezdésének megfelelően 2004. szeptember 13-án úgy határozott, hogy ha egy főtanácsnoknak az eljárási szabályzat 17. cikke szerinti kijelölését követően a teljes ülésen eljáró Elsőfokú Bíróság ülésén a bírák páros számban vannak jelen, az előzetesen megállapított rotációs rendszer – amely szerint az Elsőfokú Bíróság elnöke kijelöli azt a bírót, aki az ügy elbírálásában nem vesz részt – sorrendje ellentétes az eljárási szabályzat 6. cikkében előírt, a bíráknak a tisztségükben eltöltött szolgálati idő alapján meghatározott rangsorával, kivéve, ha az így kijelölésre kerülő bíró az előadó bíró. Ez utóbbi esetben a rangsorban őt közvetlenül megelőző bíró lesz kijelölve.

Az Elsőfokú Bíróság elnökét ideiglenes intézkedésről határozó bírói minőségében helyettesítő bíró kijelölése

Az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 106. cikke alapján 2004. szeptember 13-án úgy határozott, hogy García-Valdecasas bíró urat jelöli ki a 2004. szeptember 13. és 2005. szeptember 30. közötti időszakra arra, hogy az Elsőfokú Bíróság elnökét, távolléte vagy akadályoztatása esetén, ideiglenes intézkedésről határozó bírói minőségében helyettesítse.

A tanácsok közötti ügyelosztás rendje

Az Elsőfokú Bíróság 2004. szeptember 13-án az eljárási szabályzat 12. cikke alapján az alábbiak szerint rögzítette a tanácsok közötti ügyelosztás rendjét a 2004. szeptember 13. és 2005. szeptember 30. közötti időszakra:

1.	A keresetlevél benyújtását követően és az eljárási szabályzat 14. és 51. cikkei későbbi alkalmazásának sérelme nélkül az ügyeket három bíróból álló tanácsnak osztják ki.

Az ügyeket négy különböző csoportba osztva, a hivatalban történt nyilvántartásba vételük sorrendje szerint kialakított rotációs rendszerben osztják el a tanácsok között:

—	a vállalkozásokra alkalmazandó versenyjogi szabályok, a tagállamok által nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok és a kereskedelempolitikai védintézkedésekre vonatkozó szabályok végrehajtásával kapcsolatos ügyek;

—	az EK-Szerződés 236. cikkében és az EAK-Szerződés 152. cikkében meghatározott ügyek;

—	az eljárási szabályzat 130. cikkének 1. §-ában meghatározott, a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyek;

—	minden egyéb ügy.

E rendszerben az ötödik ügyelosztási körben az első tanácsra nem osztanak ügyet.

Az Elsőfokú Bíróság elnöke eltérhet ettől az ügyelosztási rendtől egyes összefüggő ügyek esetén vagy a munkateher kiegyensúlyozott elosztásának biztosítása érdekében.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/13

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2004. április 29-én

a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)

(Verseny - Megállapodások - Grafit-elektródák piaca - Árrögzítés és a piacok felosztása - A bírság összegének kiszámítása - A szankciók halmozása - A bírság összege kiszámításának irányelvei - Alkalmazhatóság - A jogsértés súlya és időtartama - Súlyosbító körülmények - Enyhítő körülmények - Fizetőképesség - Együttműködés a közigazgatási eljárás során - Fizetési módok)

(2004/C 251/24)

Az eljárás nyelve: német és angol

A T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások, székhelye Tokió (Japán), képviseli eredetileg G. Van Gerven, T. Franchoo és De Grave, majd Van Gerven és T. Franchoo, ügyvédek, kézbesítési címük Luxembourg, SGL Carbon AG, székhelye Wiesbaden (Németország), képviseli M. Klusmann, F. Wiemer és C. Canebley, ügyvédek, Nippon Carbon Co. Ltd, székhelye Tokió (Japán), képviseli H. Gilliams, ügyvéd, Showa Denko KK, székhelye Tokió (Japán), képviseli M. Dolmans, P. Wedmuller, ügyvédek, és J. Temple-Lang, solicitor, GrafTech International Ltd, korábban UCAR International Inc., székhelye Wilmington, Delaware (Egyesült Államok), képviseli K. Lasok, QC, és B. Hartnett, barrister, kézbesítési címe Luxembourg, SEC Corp., székhelye Amagasaki, Hyogo (Japán), képviseli K. Platteau, ügyvéd, The Carbide/Graphite Group Inc., székhelye Pittsburgh (Egyesült Államok), képviseli eredetileg M. Seimetz és J. Bücher, majd P. Grund, ügyvédek, kézbesítési címük Luxembourg, kontra Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: W. Mölls és P. Hellström, a T-246/01. sz. ügyben W. Wils, meghatalmazotti minőségben, segítőjük a T-239/01. sz. ügyben H.-J. Freund, ügyvéd, a T-244/01., T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz. ügyben J. Flynn és C. Kilroy, barristerek, kézbesítési címük Luxembourg) ügyben, a Bizottságnak az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-megállapodás 53. cikke alkalmazásával kapcsolatos COMP/E-1/36.490. sz. – Grafit-elektródák ügyben (HL 2002., L 100., 1. o.) hozott 2001. július 18-i 2002/271/EK határozatának teljes vagy részleges megsemmisítése tárgyában, az Elsőfokú Bíróság (második tanács), tagjai: N. J. Forwood, elnök, és J. Pirrung és A. W. H. Meij, bírák; hivatalvezető: J. Plingers, tisztviselő, 2004. április 29-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

A T-236/01. sz. Tokai Carbon kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 12 276 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	mindegyik fél a saját költségeinek felét és az ellenérdekű fél költségeinek felét viseli.

A T-239/01. sz. SGL Carbon kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 69 114 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	a felperes saját költségeinek hétnyolcad részét és a Bizottság költségeinek hétnyolcad részét viseli, a Bizottság viseli saját költségeinek nyolcadát és a felperes költségeinek nyolcadát.

A T-244/01. sz. Nippon Carbon kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 6 274 400 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	mindegyik fél a saját költségeinek felét és az ellenérdekű fél költségeinek felét viseli.

A T-245/01. sz. Showa Denko kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 10 440 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	a felperes saját költségeinek háromötöd részét és a Bizottság költségeinek háromötöd részét viseli, a Bizottság viseli saját költségeinek kétötödét és a felperes költségeinek kétötödét.

A T-246/01. sz. GrafTech International, korábban UCAR International kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 42 050 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	a felperes saját költségeinek négyötöd részét és a Bizottság költségeinek négyötöd részét viseli, a Bizottság viseli saját költségeinek egyötödét és a felperes költségeinek egyötödét.

A T-251/01. sz. SEC Corp. kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 6 138 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	mindegyik fél a saját költségeinek felét és az ellenérdekű fél költségeinek felét viseli.

A T-252/01. sz. The Carbide/Graphite Group kontra Bizottság ügyben:

—	a 2002/271 határozat 3. pontjában a felperesre kiszabott bírság összege 6 480 000 euró;

—	a keresetet egyebekben elutasítja;

—	a felperes saját költségeinek háromötöd részét és a Bizottság költségeinek háromötöd részét viseli, a Bizottság viseli saját költségeinek kétötödét és a felperes költségeinek kétötödét.

(1) HL C 17., 2002.1.19.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/16

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

2004. június 15-én

a T-21/03. sz., S. kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)

(Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - Foglalkoztatási betegség - Elutasítás - A betegség foglalkoztatási eredetének elismerése - Bizonyos dokumentumoknak az orvosi bizottság aktáiból való eltávolítása iránti kérelem - Elutasítás - Sérelmes jogi aktus - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)

(2004/C 251/28)

Az eljárás nyelve: francia

A T-21/03. sz., S., az Európai Közösségek Bizottságának volt tisztviselője, lakóhelye Thesszaloniki (Görögország), képviseli A. Coolen, J.-N. Louis és E. Marchal, ügyvédek, kontra Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: J. Currall és F. Clotuche-Duvieusart, kézbesítési cím: Luxembourg) ügyben, azon 2002. március 11-i határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amelyben a Bizottság elutasította a felperes betegsége foglalkoztatási eredetének megállapítása iránti kérelem megvizsgálásával megbízott orvosi bizottságnak az aktájából bizonyos jelentések eltávolítását, az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács), tagjai P. Lindh, elnök, J. D. Cooke és D. Šváby, bírák, hivatalvezető: H. Jung, 2004. június 15-én meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

1)	A keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A felek maguk viselik költségeiket.

(1) HL C 83., 2003.4.5.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/16

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE

2004. július 2-án

a T-256/03. sz. Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eV és Josef Kloh kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (1)

(Megsemmisítés iránti kereset - Az 1774/2002/EK rendelet - A 2003/328/EK határozat - Élelmiszer-hulladékok felhasználása sertéseknek szánt táplálékokban - Elfogadhatatlanság)

(2004/C 251/30)

Az eljárás nyelve: német

A T-256/03. sz. Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eV, székhely: Bochum (Németország) és Josef Kloh, lakóhely: Eichenried (Németország), képviseli R. Steiling és S. Wienhues, ügyvédek, kontra az Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazott: G. Braun, kézbesítési cím: Luxembourg) ügyben, az Európai Parlament és a Tanács 1774/2002/EK rendelete alapján meghozott, a 3. kategóriába tartozó élelmiszer-hulladékok sertéseknek szánt táplálékokban történő felhasználására és a konyhai hulladék fajon belüli újrahasznosításának tilalmára vonatkozó átmeneti intézkedésekről szóló 2003. május 12-i 2003/328/EK bizottsági határozat (HL L 117., 46. o.) részleges megsemmisítésének tárgyában, az Elsőfokú Bíróság (második tanács), tagjai: J. Pirrung, elnök, W. H. Meij és N. J. Forwood, bírák, hivatalvezető: H. Jung, 2004. július 2-án meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

1)	A fellebbezést, mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

2)	A felperes viseli saját és a Bizottság részéről felmerült költségeket.

(1) HL C 213., 2003.9.6.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/17

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2004. július 2-án

a T-422/03. R-II. sz. Enviro Tech Europe Ltd és Enviro Tech International Inc. kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben

(Ideiglenes intézkedés - A 67/548/EGK és 2004/73/EK irányelvek - Elfogadhatósági feltételek)

(2004/C 251/31)

Az eljárás nyelve: angol

A T-422/03. R-II. sz. Enviro Tech Europe Ltd, székhelye Surrey (Egyesült Királyság) és Enviro Tech International Inc., székhelye Chicago (Egyesült Államok), képviselik C. Mereu és K. Van Maldegem, ügyvédek, kontra Európai Közösségek Bizottsága (meghatalmazottak: X. Lewis és F. Simonetti, kézbesítési cím: Luxemburg) ügyben, egyrészt a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelv (HL 1967., 196., 1. o.) műszaki fejlődéshez való 29. hozzáigazításába az „nPB bevonásának felfüggesztésére”, másrészt a 67/548 irányelv műszaki fejlődéshez való 29. hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/73/EK irányelvbe az nPB felvételének felfüggesztésére, harmadrészt további ideiglenes intézkedésre irányuló kérelem tárgyában, az Elsőfokú Bíróság elnöke 2004. július 2-án meghozta végzését, amelynek rendelkező része a következő:

1)	Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A költségekről később határoz.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/18

Michael Schäfer által 2004. április 30-án a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ellen benyújtott kereset

(T-163/04. sz. ügy)

(2004/C 251/35)

Az eljárás nyelve az Eljárási Szabályzat 131. cikk 2.§-a szerint meghatározandó – A keresetet német nyelven nyújtották be

Michael Schäfer, lakóhely: Bergisch-Gladbach (Németország), képviseli I. Reese, ügyvéd, 2004. április 30-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ellen.

A KoKa Verwaltung GmbH, Hamburg (Németország) félként vett részt a fellebbezési tanács előtt folyó eljárásban.

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal második fellebbezési tanácsának 2003. december 12-i határozatát oly módon változtassa meg, hogy az igazolási eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült felperesi készkiadásokat és költségeket a Hivatal viselje,

—	másodlagosan a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal második fellebbezési tanácsa határozatát oly módon változtassa meg, hogy az igazolási eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült felperesi készkiadásokat és költségeket a KoKa Verwaltung GmbH viselje.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes 2000. december 26-án a „Mike's Meals on Wheels” ábrás megjelölést érintő közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál a 35. és 42. áruosztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozóan. A KoKa Verwaltung GmbH korábbi német védjegybejegyzésre, nevezetesen a „MIKE'S SANDWICH MARKET” ábrás védjegyre és a „MIKE” szóvédjegyre hivatkozva felszólalással élt a védjegyek összetéveszthetősége miatt.

A felszólalási osztály elutasította a felszólalást és a felszólalót az eljárás költségeinek viselésére kötelezte. Ezen döntés ellen a felszólaló igazolási kérelmet terjesztett elő. Továbbá fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte a megtámadott határozat megsemmisítését és az eljárás felfüggesztését az igazolási kérelem elbírálásáig.

2003. június 16-i határozatával a felszólalási osztály helyt adott az igazolási kérelemnek és folytatta a felszólalási eljárást.

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a fellebbezés okafogyottá vált. Ezért a fellebbezési eljárást megszüntette és a fellebbezési eljárás díját visszatérítette. A fellebbezési tanács továbbá úgy határozott, hogy minden fél maga viseli a fellebbezési eljárásban felmerült készkiadásait és költségeit.

A felperes keresetével ezen költségviselésre vonatkozó határozatot kívánja megtámadni. Álláspontja szerint, a Hivatal a 40/94/EK rendelet 81. cikk (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogát az eljárás megszüntetése esetében nem megfelelően gyakorolta. A felperes nem adott okot a fellebbezési eljárás megindítására és lefolytatására. A fellebbezési eljárás oka egyrészt az volt, hogy a Hivatal levelének fejlécén téves postai irányítószám szerepelt, másrészt az, hogy a fellebbezést benyújtó fél a rendelkezésére álló határidőt az utolsó percig kihasználta. Az igazolási eljárás és a fellebbezési eljárás megindításának okait a felperes nem tudta befolyásolni. A 40/94/EK rendelet 81. cikke lehetővé teszi, hogy a költségviselésről mérlegelés alapján hozzanak döntést. Ez a szabad mérlegelés magában foglalhatja azt is, hogy a Hivatalt kötelezik a költségek viselésére. Továbbá a felperes alapvető jogait sérti, hogy nem kap kártérítést a felmerült költségeiért és ráfordításaiért.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/19

Hans-Martin Tillack által 2004. június 1-jén az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-193/04. sz. ügy)

(2004/C 251/36)

Az eljárás nyelve: angol

Hans-Martin Tillack, képviselik: Ian S. Forrester, QC, Thierry Bosly, Christoph Arnold, Nathalie Flandin, Justus Herrlinger és Juliette Siaens ügyvédek, 2004. június 1-jén keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—	semmisítse meg az OLAF-nak a német és a belga igazságügyi hatóságok előtti eljárás megindításáról rendelkező határozatát;

—	kötelezze az alperest az Elsőfokú Bíróság által meghatározott mértékű kamattal növelt, az Elsőfokú Bíróság által meghatározott összegű kártérítés megfizetésére;

—	kötelezze az alperest a jelen eljárás költségeinek viselésére;

—	tegye meg az általa szükségesnek ítélt egyéb intézkedéseket.

Jogalapok és fontosabb érvek:

2004. márciusában a belga igazságügyi hatóságok házkutatást tartottak a felperes munkahelyén és lakóhelyén az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) feljelentése alapján, amelyben a felperest egy európai uniós tisztviselő megvesztegetésével gyanúsították meg.

A felperes az OLAF határozatának megsemmisítését kéri, mivel azt a lényeges formai követelmények és a sajtóforrások védelméhez való alapvető jog megsértésével hozták meg.

A felperes azt állítja, hogy előzetesen nem tájékoztatták az OLAF Felügyelő Bizottságát a nemzeti hatóságokhoz benyújtott feljelentésről, megsértve így a 1073/99 rendelet 11. cikkének (7) bekezdését (1). A felperest egyáltalán nem hallgatták ki az OLAF által lefolytatott belső vizsgálat során. Mindezeken felül a határozat semmis azért is, mert nem megfelelő jogi alapokon nyugszik. Az OLAF olyan belső vizsgálat keretében járt el, amelynek célja a tisztviselők által elkövetett, a hatályban lévő szabályok esetleges megsértésének felderítése, noha a felperes nem tisztviselő és nem alkalmazottja egyetlen közösségi intézménynek sem.

Mindezeken felül a felperes azt állítja, hogy az OLAF határozata sérti a sajtóforrások védelméhez való alapvető jogot, amely a sajtószabadság része, mivel azért kérték a nemzeti hatóságoktól, hogy tartsanak házkutatást a felperes lakóhelyén és munkahelyén, hogy így azonosítsák a Bizottságon belüli informátorait.

A kártérítési kérelemmel összefüggésben a felperes arra hivatkozik, hogy az OLAF által a nemzeti hatóságokhoz benyújtott feljelentés, valamint a vele szemben felhozott gyanúsítások hivatali visszásságnak minősülnek, amelyek súlyos károkat okoztak személyes és szakmai jó hírnevében.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1073/1999/EK rendelete az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/19

Az Ultradent Products Inc. és Michael J. S. Renouf által 2004. június 14-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-237/04. sz. ügy)

(2004/C 251/37)

Az eljárás nyelve: angol

Az Ultradent Products Inc., székhely: South Jordan (Utah, USA) és Michael J. S. Renouf, lakóhely: Brüsszel (Belgium), képviseli S. Crosby és C. Bryant, solicitors, 2004. június 14-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

semmisítse meg a Bizottság 2004. április 5-i határozatát, amelyben az megtagadja a hozzáférést az igazgatási eljárás során meghatározott dokumentumokhoz, a felperes három, 2003. október 27-i, a fogfehérítési termékek osztályozására vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmét követően;

—	semmisítse meg a Bizottság 2004. április 5-i határozatát, amelyben az megtagadja a hozzáférést a körülményeket tekintve feltételezhetően létező dokumentumokhoz;

—	kötelezze az alperest a felperes költségeinek viselésére, az Elsőfokú Bíróság Eljárási Szabályzata 87. cikkének megfelelően.

Jogalapok és fontosabb érvek:

2003. október 27-i három levelében a második felperes három kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy hozzáférhessen arra a kérdésre vonatkozó dokumentumokhoz, hogy a fogfehérítési termékeket kozmetikai termékekként vagy orvostechnikai eszközökként kell-e osztályozni. A második felperes egészen pontosan az első felperes nevében a Bizottsághoz benyújtott, ezen termékeknek az Egyesült Királyság hatóságai általi osztályozását vitató panaszához kapcsolódó dokumentumokhoz, Borino biztos a Bizottságnak ezen termékekről feltett írásbeli kérdésekre vonatkozó válaszát előkészítő dokumentumokhoz, végezetül pedig a Bizottság valamennyi, ezen termékek osztályozására vonatkozó dokumentumához kért hozzáférést. Ezzel egy időben a második felperes, aki solicitor, kijelentette keresetében, hogy az első felperes nevében jár el.

2003. december 16-án a felperesek megerősítő kereseteket nyújtottak be. 2003. december 17-én a Bizottság válaszolt az alapkeresetekre, és 2004. január 7-én a felperesek újabb, a három előző, december 16-i megerősítő kereset visszavonására irányuló megerősítő keresetet nyújtottak be. A Bizottság 2004. április 5-i levelében válaszolt a 2004. január 7-i keresetre. Ehhez a levélhez számos dokumentumot mellékelt.

A felperesek azt állítják, hogy az igazgatási eljárás fényt derített arra, hogy a felperesek számára a 2004. április 5-i levélben eljuttatott dokumentumokon kívül a kérdéses tárgyban számos dokumentum biztosan létezik és egyéb dokumentumok létezése is feltételezhető. A felperesek szerint ezen dokumentumok mindegyike az alapkereset hatálya alá tartozik és a Bizottság birtokában van, ám nem tették elérhetővé a felperesek számára. Ennek alapján a felperesek a 2004. április 5-i levelet valamennyi ilyen dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának tekintik, és kérik ennek megsemmisítését. Keresetük alátámasztására a felperesek az 1049/2001 rendelet (1) (HL 145., 2001.5.31., 43–48. o.) 8. cikkének megsértésére, illetve az egész rendelet általános megsértésére hivatkoznak. Azt állítják továbbá, hogy a Bizottság nem tudott kielégítő érveket felhozni arra, hogy miért nem enged hozzáférést a bizonyossággal létező dokumentumokhoz, és miért nem hivatkozott a hozzáférési jog megtagadását indokoló kivételre.

(1) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/20

A Lengyel Köztársaság által 2004. június 28-án az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-257/04. sz. ügy)

(2004/C 251/38)

Az eljárás nyelve: lengyel

A Lengyel Köztársaság 2004. június 28-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen. A Lengyel Köztársaság meghatalmazottja Jarosław Pietras.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

semmisítse meg a 2004. február 10-i 230/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 39., 3. o.) és a 2004. április 20-i 735/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 114., 13. o.) által módosított, a mezőgazdasági termékek kereskedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében elfogadandó átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. november 10-i 1972/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 3. o.) 3. cikkét valamint a 4. cikk (3) és (5) bekezdésének nyolcadik franciabekezdését;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A 2003/1972 EK rendelet tekintetében a felperes az alábbi kifogásokat terjeszti elő:

—	az áruk szabad mozgása alapelvének megsértése olyan erga omnes behozatali vámtételek révén, amelyek meghaladják azon vámtételek mértékét, melyek Lengyelország Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően voltak hatályban;

—

a Bizottság hatáskörének hiánya, valamint a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (1) 22. cikkének valamint 41. cikke (1) bekezdésének, a IV. melléklete 5. részének megsértése olyan intézkedések elfogadásával, melyek megváltoztatták vámunió szabályainak Lengyelországra történő alkalmazásának ebben az okmányban meghatározott feltételeit;

—	az állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése olyan intézkedések elfogadásával, amelyek lengyelországi jogalanyok számára más elbánást írnak elő, mint a tizenötök Közösségéből származó, hasonló helyzetben lévő jogalanyok számára;

—	lényeges eljárási szabály megsértése, mivel az elfogadott intézkedéseket nem megfelelően indokolták;

—

a bizalomvédelem alapelvének megsértése olyan eljárás bevezetése révén, amely a fent említett csatlakozási okmányban meghatározott feltételeknek nem felel meg, azon termékek vonatkozásában, melyek 2004. május 1-én átmeneti megőrzésben, voltak vagy vámeljárás alatt álltak vagy azokat a behozták a kibővített Közösségben és különösen olyan mértékű importvámok bevezetése révén, melyek meghaladják azokat a vámtételeket, melyek Lengyelország európai uniós csatlakozása előtt voltak hatályban.

A 2003/1972 EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése tekintetében a felperes a Bizottság hatáskörének hiányát, illetve a fent említett csatlakozási okmány 41. cikkének (1) bekezdésének megsértését, az arányosság alapelvének megsértését, és az állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését kifogásolja annyiban, amennyiben a megtámadott rendelkezésben megállapított díj nagysága a közösségi vámtétel és a 2004. április 30-i lengyel vámtétel különbségét meghaladja.

A 2003/1972-es rendelet 4. cikk (5) bekezdésének nyolcadik franciabekezdése vonatkozásában a felperes a Bizottság hatáskörének hiányát, illetve a fent említett csatlakozási okmány 41. cikkének (1) bekezdésének megsértését, valamint az arányosság alapelvének megsértését kifogásolja, amennyiben a támadott rendelkezés olyan termékeket érint, melyek tekintetében a lengyel behozatali vámtétel 2004. április 30-án magasabb volt mint a közösségi tétel, vagy azzal megegyezett, illetve olyan termékeket foglal magában, melyek tekintetében országos méretben nem állapítottak meg többletkészleteket 2004. május 1-jén.

A 2003/1972-es rendelet minden megtámadott rendelkezése vonatkozásában kifogásolja a felperes, hogy a Bizottság hatáskörével visszaélt, amikor olyan intézkedéseket fogadott el, melyek tényleges célja nem annak megkönnyítése, hogy Lengyelországban a közös agrárpolitika szabályai hatályba lépjenek, hanem a Tizenötök piacának védelme a lengyel mezőgazdasági termelők jelentette versenytől.

(1) HL L 236., 2003.9.23., 33. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/21

A Lengyel Köztársaság által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. június 28-án benyújtott kereset

(T-258/04. sz. ügy)

(2004/C 251/39)

Az eljárás nyelve: lengyel

A Lengyel Köztársaság, képviseli: Jarosław Pietras, 2004. június 28-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozása következtében a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2004. január 14-i 60/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 9., 8. o.) 5. cikkét, 6. cikkének (1), (2) és (3) bekezdését, 7. cikkének (1) bekezdését, valamint 8. cikke (2) bekezdésének b) pontját;

—	kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A 60/2004/EK rendelet 5. cikkével szemben a felperes a következő kifogásokat emelte:

—	az áruk szabad mozgása elvének sérelme azáltal, hogy magasabb erga omnes behozatali vámtételt vezet be, mint amely Lengyelország csatlakozása előtt az Európai Unióban hatályban volt;

—

a Bizottság hatáskörének hiánya, továbbá a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (1) 22. cikkének, 41. cikke első bekezdésének és IV. melléklete 5. fejezetének sérelme a Lengyel Köztársaságnak a vámunióhoz való – a csatlakozási okmányban rögzített – csatlakozási feltételeit megváltoztató intézkedések révén, valamint azáltal, hogy a megtámadott rendelkezést kiterjesztették a közös agrárpolitikába nem tartozó termékekre;

—	az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme, a lengyelországi jogalanyok számára a 15 állam Közösségéből származó, hasonló helyzetű jogalanyokkal kapcsolatban alkalmazottól eltérő elbánást előíró intézkedések révén;

—	jelentős eljárási szabály megsértése a meghozott intézkedések elégtelen indokolása révén;

—

a bizalomvédelem elvének megsértése a fent hivatkozott csatlakozási okmánnyal ellentétes eljárási mód bevezetésével azon termékekre, amelyek 2004. május 1-jén átmeneti megőrzés alatt, a vámjogi rendeltetések vagy vámeljárások valamelyikének hatálya alatt, avagy a kibővített Közösségbe történő szállítás alatt állnak, különösen pedig a Lengyelország csatlakozása előtt az Európai Unióban hatályban volt vámtételnél magasabb behozatali vámtétel bevezetése révén.

A 60/2004/EK rendelet 6. cikke (1) és (2) bekezdése tekintetében a felperes a Bizottság hatáskörének hiányára, valamint a fent hivatkozott csatlakozási okmány 22. cikkének, 41. cikke (1) bekezdésének és IV. melléklete 4. fejezetének sérelmére hivatkozik, együtt értelmezve azokat a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2001. június 19-i 1260/2001/EK tanácsi rendelettel (2), tekintettel arra, hogy a megtámadott intézkedések szerint a Bizottság a rendellenes cukor- és izoglukózkészletek felhalmozódásának megállapításakor más, bizonyos cukor-/cukoregyenérték-tartalmú feldolgozott termékeket is figyelembe vett, továbbá arra is figyelemmel, hogy az intézkedések tilalmazzák a rendellenes cukor- és izoglukózkészleteknek a bizonyos cukor-/cukoregyenérték-tartalmú feldolgozott termékek kivitelével történő eltávolítását a piacról.

A 60/2004/EK rendelet 6. cikke (3) bekezdésével, 7. cikke (1) bekezdésével és 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban a felperes a tagállamok és a Közösség szervei közötti jóhiszemű együttműködés elvének (EK 10. cikk) sérelmét látja megvalósulni azáltal, hogy a megtámadott rendelkezések útján gyakorlatilag betarthatatlan kötelezettségeket rónak Lengyelországra, és a felmerült nehézségek leküzdését célzó együttműködést a Bizottság megtagadta.

A 60/2004/EK rendelet összes megtámadott rendelkezésével kapcsolatban a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével, mivel a bevezetett intézkedések valódi célja nem az, hogy megkönnyítse Lengyelország betagozódását a közös agrárpolitikába, hanem az, hogy megvédje a 15 állam Közösségének piacát a lengyel mezőgazdasági termelők versenyétől.

(1) HL L 236., 2003.9.23., 33. o.

(2) HL L 178, 2001.6.30., 1. o., későbbi módosításokkal.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/22

A Société BIC S.A. által 2004. június 25-én a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen benyújtott kereset

(T-262/04. sz. ügy)

(2004/C 251/40)

Az eljárás nyelve: francia

A Société BIC S.A., székhely: Clichy (Franciaország), képviseli: Michel-Paul Escande, ügyvéd, 2004. június 25-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2004. április 6-i a határozatát (R 468/2003-4. sz. ügy), annyiban, amennyiben az arra a következtetésre jut, hogy az 1 738 392. sz. közösségi védjegy iránti kérelmet már a bejegyzéskor el kellett volna utasítani a 40/94. rendelet 7. cikkében leírt indokok alapján, annak ellenére, hogy a BIC bizonyította, hogy e cikk alkalmazásának feltételei teljesültek;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A bejelentett közösségi védjegy:	Öngyújtó formájú térbeli védjegy.
Áruk vagy szolgáltatások:	A 34. osztályba tartozó áruk (dohányzási cikkek, öngyújtók) – 1 738 392. sz. kérelem.
A fellebbezési tanács előtt megtámadott határozat:	A vizsgáló a bejegyzést megtagadta.
A fellebbezési tanács határozata:	A fellebbezés elutasítása.
Jogalapok:	A felperes bizonyította, hogy a fogyasztók az öngyújtó közösségi védjegyként bejegyezni kívánt formáját vitán felül hozzá tartozónak tekintik. A felperes bizonyította, hogy a BIC öngyújtó formája már megszerezte a megkülönböztető képességet a 40/94/EK rendelet 7. cikke alapján.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/22

A Société BIC S.A. által 2004. június 25-én a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen benyújtott kereset

(T-263/04. sz. ügy)

(2004/C 251/41)

Az eljárás nyelve: francia

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2004. április 6-i határozatát (R 468/2003-4. sz. ügy) (1), annyiban, amennyiben az arra a következtetésre jut, hogy az 1 738 566. sz. közösségi védjegy iránti kérelmet már a bejegyzéskor el kellett volna utasítani a 40/94. rendelet 7. cikkében leírt indokok alapján, annak ellenére, hogy a BIC bizonyította, hogy e cikk alkalmazásának feltételei teljesülnek;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A bejelentett közösségi védjegy:	Öngyújtó formájú térbeli védjegy.
Áruk vagy szolgáltatások:	A 34. osztályba tartozó áruk (dohányzási cikkek, öngyújtók) – 1 738 566. sz. kérelem.
A fellebbezési tanács előtt megtámadott határozat:	A vizsgáló a bejegyzést megtagadta.
A fellebbezési tanács határozata:	A fellebbezés elutasítása.
Jogalapok:	A felperes bizonyította, hogy a fogyasztók az öngyújtó közösségi védjegyként bejegyezni kívánt formáját vitán felül hozzá tartozónak tekintik. A felperes bizonyította, hogy a BIC öngyújtó formája már megszerezte a megkülönböztető képességet a 40/94/EK rendelet 7. cikke alapján.

(1) Valószínűleg: R 469/2003-4.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/23

A Brandt Industries által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. július 7-én benyújtott kereset

(T-273/04. sz. ügy)

(2004/C 251/42)

Az eljárás nyelve: francia

A Brandt Industries, székhelye: Rueil-Malmaison (Franciaország), képviselik: Niels Dejean ügyvéd és Christophe Delrieu ügyvéd, 2004. július 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg a Franciaország által bevezetett, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások átvételéhez nyújtott támogatások rendszeréről szóló, 2003. december 16-i bizottsági határozatot, minthogy az nem tartalmaz az EK-Szerződés 253. cikkében foglaltaknak megfelelő indokolást, és sérti az 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet (1) 14. cikkét;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A Bizottság 2003. december 16-i határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a francia Code Général des Impôts (Általános Adótörvénykönyv) 44. septies cikke a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást valósított meg, kivéve annyiban, amennyiben de minimis támogatások, valamint a regionális célú támogatásokra vonatkozó iránymutatásokkal vagy a kis- és közepes vállalkozásokra vonatkozó kivételek szabályozásával összhangban lévő támogatások valósultak meg.

A felperes vitatja a Bizottság határozatát. Azt állítja, hogy a határozatot meg kell semmisíteni amiatt, hogy az – az EK-Szerződés 253. cikkében megfogalmazott követelményekre figyelemmel – nincs kellőképpen megindokolva. A Bizottság – a felperes szerint – maga is elismerte határozatában, hogy nem rendelkezett konkrét adatokkal arra nézve, hogy mely vállalkozások voltak a Code Général des Impôts 44. septies cikke szerinti rendszer tulajdonképpeni kedvezményezettjei.

A felperes hivatkozik továbbá arra is, hogy a megtámadott határozat sérti a 659/1999/EK rendelet 14. cikkét. Szerinte a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozások átvételére létrehozott társaságoknak nyújtott adókedvezmények hatásaként a nehéz helyzetben lévő vállalkozások magasabb árat határozhattak meg eszközeikre, mint abban az esetben, ha e támogatási forma nem létezett volna. Ennek következtében a támogatások egésze vagy legalábbis egy része, az eszközök eladási árának növekedése révén átáramlott a reorganizáció alatti vállalkozás hitelezőihez, így az átvevő társaságok nem tekinthetők a támogatások teljes összege tényleges kedvezményezettjeinek. Az átvevő társaságoknak nyújtott támogatások visszafizetése tehát nem a támogatás nyújtása előtti versenyhelyzet helyreállítását jelentené, hanem épp ellenkezőleg: az átvevő társaságokat hozná hátrányosabb helyzetbe annál, mint amelybe a támogatások elmaradása esetén kerültek volna, és ez ellentétes lenne a tisztességes verseny és az arányosság elvével.

(1) Az EK-Szerződés 88. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet (HL L 83., 1. o.).

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/23

A Jabones Pardo, S.A. által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen 2004. július 9-én benyújtott kereset

(T-278/04. sz. ügy)

(2004/C 251/43)

Az eljárás nyelve: spanyol

A Jabones Pardo, S.A., székhely: Madrid, képviseli: José Enrique Astiz Suárez, a madridi ügyvédi kamara tagja, 2004. július 9-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	módosítsa a megtámadott határozat rendelkező részét a megjelölések és az áruk hasonlósága tekintetében, kimondván, hogy a felszólalást érdemben kell vizsgálni, a kérelmet pedig el kell utasítani a 3. és 5. osztályba tartozó termékek tekintetében;

—

helyezze hatályon kívül a határozatot, hogy újra és megfelelő módon össze lehessen hasonlítani a termékeket és az azokat azonosító megjelöléseket, figyelembe véve a „YUPI” és a „YUKI” közötti rendkívüli vizuális és fonetikai hasonlóságot, valamint azt, hogy az e megjelölések által azonosított termékek sok esetben azonosak vagy majdnem azonosak.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A közösségi védjegy bejelentője:	QUIMI ROMAR S.L.
Az érintett közösségi védjegy:	„YUKI” szóvédjegy a 3., 5. és 28. áruosztályokba tartozó áruk vonatkozásában – (1.353.515 sz. védjegybejelentési kérelem)
A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja:	A felperes
A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés:	„YUPI” spanyol nemzeti szóvédjegy (lajstromszám: 246.715 ) a 3. áruosztályba tartozó áruk vonatkozásában (illatszerek, szappanok, illóolajok és fogkrémek).
A felszólalási osztály határozata:	A felszólalásnak részlegesen helyt ad azon áruk tekintetében, amelyek ellen a felszólalás irányult; így különösen: „szappanok, illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajápoló szerek, fogkrémek” (3. áruosztály), valamint „gyógyszerészeti és egészségügyi készítmények” (5. áruosztály).
A fellebbezési tanács határozata:	A védjegybejelentő által benyújtott fellebbezésnek helyt ad, a megtámadott határozat „szappanok, illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajápoló szerek, fogkrémek” (3. áruosztály), valamint „gyógyszerészeti és egészségügyi készítmények” (5. áruosztály) tekintetében benyújtott felszólalásnak helyt adó részét megsemmisíti, a felszólaló fellebbezését elutasítja.
Jogalapok:	A 40/94/EK rendelet 8. cikke 1. bekezdése b) pontjának helytelen értelmezése.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/24

Az Olasz Köztársaság által 2004. július 9-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-282/04. sz. ügy)

(2004/C 251/44)

Az eljárás nyelve: olasz

Az Olasz Köztársaság, képviseli: Gianni De Bellis, avvocato dello Stato, keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg „a közösségi finanszírozásból a tagállamok által az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garancia Részlege címén eszközölt egyes kiadások kizárásáról” szóló, 2004. április 24-i 2004/457/EK bizottsági határozatot (az értesítés a C(2004) 1706. számú dokumentummal történt) abban a részében, amelyben

—	19 058 682 euró értékben korrekciót hajt végre Toscana régió vidékfejlesztési tervének vidékfejlesztés – b. eszköz – „fiatal termelők letelepedése” alfejezetében;

—	2 %-os átalány-korrekciót hajt végre 2 758 501 euró értékben a rászorulóknak nyújtott élelmiszersegély alfejezetben;

—	kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A vitatott határozat által a közösségi finanszírozásból kizárt kiadások, a felperes véleménye szerint, 2000. szeptember 7-i C(2000) 2510. számú határozattal jóváhagyott, Toscana régió vidékfejlesztési programjában előirányzott „fiatal termelők letelepedésének” eszközét, valamint a rászorulóknak nyújtott élelmiszersegélyre alkalmazandó 2 %-os átalánykorrekciót érintik, amely, a Bizottság szerint, nem biztosít megfelelő garanciákkal bíró ellenőrzési rendszert.

Kérelmének alátámasztására a felperes a következő jogalapokat jelöli meg:

—	a fiatal termelők letelepedési támogatásának vonatkozásában a 729/70/EGK tanácsi rendelet (1) 2. és 3. cikkének, az 1750/99 EK tanácsi rendelet (2) 35. és 37. cikkének, a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (3) 2. cikke (1) bekezdésének, valamint a pénzügyi korrekció alapelveinek megsértése,

—	a rászorulóknak nyújtott élelmiszersegély kérdésében a már hivatkozott 729/70/EGK rendelet 2. és 3. cikkének megsértése.

(1) A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL 94., 1970.4.28., 13. o.)

(2) Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. július 23-i 1750/1999/EK bizottsági rendelet (HL 214., 1999.8.13., 31. o.)

(3) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 312., 1999.12.23., 1. o.)

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/25

Az UPS Europe N. V./S.A. és az UPS Deutschland Inc. & co OHG által 2004. július 12-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-284/04. sz. ügy)

(2004/C 251/45)

Az eljárás nyelve: angol

Az UPS Europe N. V./S.A. székhely: Brüsszel (Belgium) és az UPS Deutschland Inc. & co OHG, képviseli: T. R. Ottervanger és A. S. Bijleveld, jogászok, 2004. július 12-én keresetet nyújtottak be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperesek azt kérik, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Bizottságnak azt a hallgatólagos határozatát, amellyel elutasította a felperesek 2004. április 13-i, bizonyos dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó megerősítő kérelmét;

—	kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

2001. március 20-i (1) határozatában a Bizottság úgy határozott, hogy a Deutsche Post AG a postai csomagküldés piacán gyakorolt magatartásával megsértette az EK-Szerződés 82. cikkét. Kötelezte továbbá a Deutsche Post-ot arra, hogy hozzon létre egy különálló csomagküldő leányvállalatot, valamint egy átlátható és piaci alapú árazási rendszert e leányvállalat és a Deutsche Post között. A Deutsche Post köteles volt évente tájékoztatni a Bizottságot e kötelezettségek teljesítéséről. A Deutsche Post e kötelezettségének tett eleget 2003. május 22-i levelében. A felperesek, akik ugyanezen a piacon működnek, 2003. szeptember 22-én kérték és kapták meg a levél egy nem bizalmas természetű változatát. 2003. október 20-án a felperesek hozzáférést kértek a Bizottságtól a Deutsche Post által a leányvállalata felé terhelt átlagos belső transzferárakhoz, ezek az adatok ugyanis törlöve lettek a 2003. május 22-i levél nem bizalmas természetű változatából. Hozzáférést kértek továbbá olyan jelentéshez és számításhoz, amelyek e levél szerint 2001. szeptember 16-án lettek a Bizottsághoz benyújtva. A kérelem az 1049/2001 (2) rendeleten (HL L 145., 2001.5.31., 43–48. o.) alapult. A felperesek 2003. november 18-án megismételték kérelmüket, és 2004. április 13-án benyújtottak egy megerősítő kérelmet. 2004. április 21-i levelében a Bizottság visszaigazolta a megerősítő kérelem kézhezvételét, és arról tájékoztatta a felpereseket, hogy egyeztet a Deutsche Post-tal arról, hogy az igényelt dokumentumokban mi az üzleti szempontból bizalmas adatok pontos terjedelme. Mivel további választ nem kaptak, a felperesek úgy tekintik, hogy a Bizottság hallgatólagos elutasító határozatot hozott hozzáférési kérelmükkel kapcsolatban, és kérték a Bíróságtól annak hatályon kívül helyezését.

Kérelmük alátámasztására a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendeletet, mivel a 4. cikk egyik kivétele sem alkalmazható, és ezért a hozzáférést a kérelemnek megfelelően engedélyezni kellett volna. Emellett arra is hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az EKSz. 253. cikk szerinti indoklási kötelezettséget. A felperesek továbbá előadták, hogy a Bizottság azért is megsértette az 1049/2001 rendeletet, mert se nem válaszolt az előírt határidőn belül, se nem indokolta meg a hozzáférés megtagadását. Végül pedig úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette a 2001. december 5-i bizottsági határozattal (3) módosított saját eljárási szabályzatát. A felperesek álláspontja szerint a Bizottságnak a 15 munkanapos határidőn belül be kellett volna fejeznie az egyeztetést a Deutsche Post-tal és határozatot kellett volna hoznia.

(1) A Bizottság 2001. március 20-i határozata egy, az EK-Szerződés 82. cikke szerinti eljárással kapcsolatban (COMP/35.141. sz. ügy, Deutsche Post AG) (kézbesítve a C(2001) 728. sz. dokumentumként), HL L 125., 2001.5.5., 27. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről.

(3) HL L 345., 2001.12.29., 94. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/25

Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Királysága által 2004. július 9-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-286/04. sz. ügy)

(2004/C 251/46)

Az eljárás nyelve: angol

Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Királysága, képviseli R. Thompson QC és S. Grodzinski ügyvédek, kézbesítési cím: Luxemburg, 2004. július 9-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

semmisítse meg a tagállamoknak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap által finanszírozott kiadások 2003. államháztartási évi elszámolásáról szóló 2004/451/EK bizottsági határozat 2. cikkét, melynek vonatkozásában az értesítés C(2004) 1699. szám (1) alatt történt, amennyiben az a Rural Payments Agency (Vidékfinanszírozási ügynökség), a Department of Agriculture and Rural Development (Mezőgazdasági és vidékfejlesztési osztály), a Forestry Commission (Erdőbizottság) és a Countryside Council for Wales (Wales vidék tanácsa) számláira vonatkozik;

—

állapítsa meg, hogy az a döntés, mely elrendeli a Scottish Executive Environment and Rural Affairs Department (Környezeti- és vidékügyek skóciai végrehajtó osztálya) számláinak elkülönítését jogellenes, amennyiben nem felel meg a Bizottság VI. Főigazgatóságának (Mezőgazdaság) 1998. júliusában kibocsátott 8. iránymutatásában meghatározott mintavételi módszernek;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A 2004/541 bizottsági határozatot a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1258/1999 EK tanácsi rendelet (2) keretében hozták. A megtámadott 2. cikk szerint a Bizottság úgy döntött, hogy elkülöníti, többek között, a felperes által is megnevezett kifizető szervek számláit, és ezeket a számlákat jövőbeni elszámolási határozat tárgyává teszi.

A felperes fenntartja hogy, ezen szervek vonatkozásában legalábbis, a számlák elkülönítéséről hozott döntést kizárólag vagy főként azon az alapon hozták, hogy a United Kingdom's National Audit Office (Egyesült Királyság nemzeti számvevő hivatala) által a 2003. évi számlák pénzügyi ellenőrzéséhez és az igazolásokhoz használt „mintavételi” módszer különbözött a 8. iránymutatásban javasolt speciális mintavételi módszertől.

Kereseti kérelme alátámasztására a felperes elsősorban azt állítja, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre megkövetelni a nemzeti igazoló szervektől azt, hogy egy iránymutatásban meghatározott módszernek megfeleljenek, amennyiben elfogadja azt, hogy az 1258/99 rendeletben, valamint az 1663/1995 rendeletben (3) foglalt feltételek teljesültek. A felperes fenntartja továbbá, hogy a Bizottság téves jogi álláspontra helyezkedett akkor, amikor saját iránymutatását kötelező erejűnek értelmezte. Még olyan döntés esetén is, amely szerint, a felperes állításaival ellentétben, egy iránymutatás elvileg kötelező erejű jogi rendelkezést tartalmazhat, a felperes véleménye szerint az legalább kétféleképpen értelmezhető és a Bizottság értelmezése a jogbiztonság elvével ellentétes.. A felperes azt állítja továbbá, hogy figyelemmel az ügy előzményeire, a Bizottság azon törekvése, hogy saját értelmezését érvényesítse a 8. iránymutatás vonatkozásában, ellentétes a jogos feltevés védelmével. A Bizottság törekvése továbbá, hogy ellenőrizze a United Kingdom's National Audit Office szakmai tevékenységét, a felperes szerint ellenkezik az EK-Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás elvével, mely az 1663/95 rendelet 3. cikkének 1. bekezdésében kerül kifejezésre. Végül a felperes kijelenti, hogy amennyiben a Bizottság azzal érvelne, hogy a vitatott döntést más megfontolások alapján hozta, akkor az az értékelés nyilvánvaló hibája miatt lesz érvénytelen.

(1) HL L 155., 2003.4.30., 123. o.

(2) HL L 160., 1999.6.26., 103–112. o.

(3) A Bizottság 1995. július 7-i 1663/95 EK rendelete a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, HL L 158., 1995.7.8., 6. o.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/26

Kris Van Neyghem által 2004. július 15-én a Régiók Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-288/04. sz. ügy)

(2004/C 251/47)

Az eljárás nyelve: holland

Kris Van Neyghem, lakóhely: Tienen (Belgium), képviseli Dirk Janssens ügyvéd, 2004. július 15-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a Régiók Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—	a 87/03. sz. határozatot helyezze hatályon kívül;

—	minden ezzel kapcsolatos vagy belőle fakadó határozatot helyezzen hatályon kívül;

—	a felperest sorolja be a B 1 besorolási fokozatba, de legalább a B 4/4-be;

—	kötelezze a Régiók Bizottságát az eljárás összes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes 2002. december 1-je óta tisztviselő Régiók Bizottságánál. Keresete a 2003. március 26-i határozat ellen irányul, amellyel véglegesen a B 5 besorolási fokozatba és a 4 fizetési fokozatba sorolták be.

A felperes, keresete alátámasztásául a megtámadott határozat indokolásának hiányára, a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének, valamint a 31. és 32. cikkének megsértésére, és az egyenlő bánásmód elvének sérelmére hivatkozik.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/26

A Caremar S.p.A. és társai által 2004. július 19-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-292/04. sz. ügy)

(2004/C 251/48)

Az eljárás nyelve: olasz

A Caremar S.p.A. és társai, képviseli: Gian Michele Roberti, Alessandra Franchi és Guido Bellitti, ügyvédek, 2004. július 19-én keresetet nyújtottak be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot azon részében, amely a Coremar, Toremar, Siremar és Saremar részére közszolgáltatási kötelezettségek fejében nyújtott támogatásokat az EK-Szerződés 87. cikke szerinti támogatásnak tekinti;

—	másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben új támogatásnak és nem már létező támogatásnak tekinti a Caremar, Toremar, Siremar és Saremar részére közszolgáltatási kötelezettségek fejében nyújtott támogatásokat;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A jogalapok és fontosabb érvek megegyeznek a T-265/04 sz. Adriatica di Navigazione és társai kontra Bizottság ügyben bemutatottakkal (1).

(1) Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában még nem tették közzé.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/27

Centro Provincial de Jóvenes Agricultores de Jaén által 2004. július 22-én az Európai Unió Tanácsa ellen benyújtott kereset

(T-295/04. sz. ügy)

(2004/C 251/49)

Az eljárás nyelve: spanyol

A Centro Provincial de Jóvenes Agricultores de Jaén, székhely: Jaén (Spanyolország), képviseli José Francisco Vázquez Medina ügyvéd, az Jaén-i ügyvédi kamara tagja, kézbesítési cím: Luxembourg, 2004. július 22-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Unió Tanácsa ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—	nyilvánítsa ki, hogy a 864/04/EK tanácsi rendelet 1. cikk 7. bekezdése – ipso iure – semmis;

—	a költségekről később rendelkezzen.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes vitatja a fent említett rendelkezést, amennyiben az a termelők közvetlen támogatását meghatározó részében, kizárólag az olívaolaj tekintetében, az 1999/2000 gazdasági évet a többi mezőgazdasági ágazat tekintetében a három másik, jogszabályban meghatározott gazdasági évhez adja hozzá (2000/2001, 2001/2002 és 2002/2003).

A felperes érvelése szerint, túl azon, hogy a rendelkezésben hiányzott a kötelező indoklás és nem vették figyelembe a jogi aktusok indokolási kötelezettségét, a megtámadott rendelkezés egyes vidékek és nagyon sok termelő irányába diszkriminatív, tekintve, hogy az 1999/2000 gazdasági évben a termés nagyon rossz volt Andalúziában, különösen pedig Jaénban. Így, ha a támogatás az említett gazdasági év alapul vételével kerül kiszámításra, a jaéni, a córdobai és a granadai olajtermelőket kizárólag ennek a ténynek köszönhetően súlyos anyagi kár, és ezzel együtt diszkrimináció fogja sújtani.

Végül a felperes hivatali hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik.

9.10.2004

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 251/27

Az Olasz Köztársaság által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. július 22-én benyújtott kereset

(T-304/04. sz. ügy)

(2004/C 251/51)

Az eljárás nyelve: olasz

Az Olasz Köztársaság, képviseli: Antonio Cingolo, avvocato dello Stato, 2004. július 22-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—

semmisítse meg az Olaszország által a WAM s.p.a-nak (az 1981. évi 394. törvény értelmében) kamattámogatás formájában, 1996. április 24-től 104 313,20 euró, és 2000. november 9-től 106 366,60 euró (C 4/2003/ állami támogatás (korábbi NN 102/2002)) nyújtott támogatás jogellenességét kimondó és visszatérítésre vonatkozó felszólítást tartalmazó, 2004. május 19-i C(2004) 1812 bizottsági határozatot;

—	semmisítsen meg minden esetlegesen kapcsolódó és feltételes jogi aktust, és kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az Olasz Köztársaság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt megtámadta az Olaszország által a WAM s.p.a-nak (az 1981. évi 394. törvény értelmében) kamattámogatás formájában, 1996. április 24-től 104 313,20 euró, és 2000. november 9-től 106 366,60 euró (C 4/2003/ állami támogatás (korábbi NN 102/2002)) nyújtott támogatás jogellenességét kimondó és visszatérítési felszólítást tartalmazó, 2004. május 19-i C(2004) 1812 bizottsági határozatot. Az 1981. évi 394. törvény különösen a leányvállalatot, képviseleti irodákat, üzleteket és raktárakat létrehozni kívánó olasz vállalkozásokat támogatja.

Kérelmét az Olasz Köztársaság az alábbiakkal indokolta:

A)	Lényeges eljárási szabályok megsértése a védelem jogának, az átláthatóság elvének és a kontradiktórius eljárás elvének megsértése által, mivel a Bizottság nem juttatta el Olaszországnak az eljárást megindító panasz másolatát.

Lényeges eljárási szabályok megsértése a védelem jogának megsértése által és indoklási kötelezettség elmulasztása vizsgálati hiba miatt, mert a Bizottság elmulasztotta az 1999/659 eljárási szabályzat (1) által ráruházott vizsgálati hatásköréből adódó szükséges vizsgálatok elvégzését a panasz és az ezt követő aktusok vonatkozásában.

C)	Tévedés a tények értékelésében, valamint a 69/2001 (2) és a 70/2001 (3) tanácsi rendeletek 1. cikk b) pont megsértése, mert a Bizottság a vitatott támogatást tévesen minősítette „exporttámogatásnak”.

A bizalomvédelem és a jóhiszeműség elvének megsértése, mert a Bizottság vitatta a támogatás bejelentésének elmulasztását, jóllehet tudomással bírt a 394/1981 nemzeti törvényről. A kérdéses támogatások célja ugyanis nem közvetlenül kötődött az exporthoz, hanem elsődleges célja a külföldön állandó termelési egységek létrehozása általi nemzetközivé válás volt.

Az EK-Szerződés 87. és ezt követő cikkeinek megsértése, valamint a megfelelő indoklás hiánya. Ebben a vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejti ki, hogy egy olyan, egyedi és meglehetősen csekély összegű támogatás, mint a vitatott támogatás miért és milyen mértékben lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre. A Bizottság azt sem fejti ki, hogy milyen tényállási elemeken alapul a Közösségen belüli verseny torzulásának lehetősége, különösen egy ilyen meglehetősen csekély összeggel kapcsolatban.

F)	A 69/2001 rendelet 4. cikkének megsértése és a megfelelő indokolás hiánya, mert a Bizottság visszaható hatállyal alkalmazta ezt a jogszabályi rendelkezést a már korábban hatályban levő szabályozásra vonatkozó tényállásra.

G)	A megfelelő indokolás hiánya, illogikus érvelés, a méltányosság elvének megsértése, valamint a 69/2001 és 70/2001 rendeletek téves alkalmazása, mert a Bizottság a támogatás visszatérítésének összegét irrelevánsnak és tévesnek tartott feltételek alapján állapította meg.

(1) A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az EK-szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(2) A Bizottság 69/2001/EK rendelete (2001. január 12.) az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 30. o.).

(3) A Bizottság 70/2001/EK rendelete (2001. január 12.) az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 33. o.).

		ISSN 1725-518X
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 251

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	47. évfolyam 2004. október 9.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Információ
	A Bíróság
	A BÍRÓSÁG
2004/C 251/1	C-234/04. sz. ügy: A Landesgericht Innsbruck 2004. május 26-i végzésével a Rosmarie Kapferer kontra Schlank & Schick Gmbh ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	1

2004/C 251/2	C-245/04. sz. ügy: A Verwaltungsgerichtshof 2004. május 26-i végzésével az EMAG Handel Eder OHG kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	2

2004/C 251/3	C-246/04. sz. ügy: A Verwaltungsgerichtshof 2004. május 26-án kelt végzésével az 1) Turn- und Sportunion Waldburg kontra Finanzlandesdirektion für Oberösterreich és 2) Edith Barris kontra Finanzlandesdirektion für Tirol ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	2

2004/C 251/4	C-288/04. sz. ügy: Az Unabhängiger Finanzsenat, Aussenstelle Wien 2004. június 28-i végzésével az AB kontra Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	3

2004/C 251/5	C-295/04. sz. ügy: Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Vincenzo Manfredi kontra Lloyd Italico Assicurazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	3

2004/C 251/6	C-296/04. sz. ügy: Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével az Antonio Cannito kontra Fondiaria Sai SPA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	3

2004/C 251/7	C-297/04. sz. ügy: Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Nicoló Tricarico kontra Assitalia Assicurazioni SPA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	4

2004/C 251/8	C-298/04. sz. ügy: Az Ufficio del giudice di pace di Bitonto 2004. június 30-i végzésével a Pasqualina Murgolo kontra Assitalia Assicurazioni SpA ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	4

2004/C 251/9	C-302/04. sz. ügy: A Szombathelyi Városi Bíróság 2004. június 10-i végzésével az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	5

2004/C 251/0	C-336/04. sz. ügy: A Commissione Tributaria Provinciale di Pordenone – Sezione 02 – 2004. július 14-i végzésével a Banca Popolare FriulAdria SpA kontra Agenzia Entrate Ufficio Pordenone ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	5

2004/C 251/1	C-339/04. sz. ügy: A Consiglio di Stato (hatodik tanács) 2004. február 24-i végzésével Nuova società di telecomunicazioni S.p.a. kontra Ministero delle Comunicazioni ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	6

2004/C 251/2	C-340/04. sz. ügy: A Tribunale Amministrativo Regionale della Lombardia, Sezione Terza 2004. május 27-i végzésével az R.G. 265/2004. sz. Carbotermo s.p.a. kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a., valamint az R.G. 887/2004. sz. Consorzio Alisei kontra Comune di Busto Arsizio és AGESP s.p.a. (beavatkozó: A.G.E.S.I. s.p.a.) ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	6

2004/C 251/3	C-341/04. sz. ügy: A Supreme Court, Írország 2004. július 27-i végzésével az Eurofood IFSC Ltd ügyben és az 1963–2003 Companies Act, Enrico Bondi kontra Bank of America N.A., Pearse Farrell (hivatalos felszámoló), a Director of Corporate Enforcement és a részvényesek ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	7

2004/C 251/4	C-343/04. sz. ügy: Az Oberster Gerichtshof 2004. július 21-i végzésével a Land Oberösterreich kontra ČEZ, a.s. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	8

2004/C 251/5	C-344/04. sz. ügy: A High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Administrative Court) 2004. július 14-i végzésével a The Queen on the application of International Air Transport Association kontra Department for Transport ügyben és a The Queen on the application of European Low Fares Airline Association és Hapag-Lloyd Express GmbH kontra Department for Transport ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	8

2004/C 251/6	C-346/04. sz. ügy: A Bundesfinanzhof 2004. május 26-i végzésével Robert Hans Conijn kontra Finanzamt Hamburg-Mitte-Altstadt ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem	9

2004/C 251/7	C-354/04 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-333/02. sz. Gestoras Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen az Association Pro Amnistia, J. M. Olano Olano, J. Zelarain Errasti által 2004. augusztus 17-én benyújtott fellebbezés	9

2004/C 251/8	C-355/04 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-338/02. sz., az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja: a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ügyben 2004. június 7-én hozott végzése ellen az Association SEGI, A. Zubimendi Izaga és A. Galarraga által 2004. augusztus 17-én benyújtott fellebbezés	10

2004/C 251/9	C-373/04. P sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (ötödik tanács) a T-153/01. és T-323/01. sz., M. Alvarez Moreno kontra az Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. június 10-én hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. augusztus 27-én benyújtott fellebbezés	10

2004/C 251/0	A C-55/04. sz. ügy törlése	11

	ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG
2004/C 251/1	Az Elsőfokú Bíróság elnökének megválasztása	12

2004/C 251/2	A tanácsok elnökeinek megválasztása	12

2004/C 251/3	A bírák tanácsokba történő beosztása	12

2004/C 251/4	Az Elsőfokú Bíróság ítélete 2004. április 29-én a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz., Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Verseny – Megállapodások – Grafit-elektródák piaca – Árrögzítés és a piacok felosztása – A bírság összegének kiszámítása – A szankciók halmozása – A bírság összege kiszámításának irányelvei – Alkalmazhatóság – A jogsértés súlya és időtartama – Súlyosbító körülmények – Enyhítő körülmények – Fizetőképesség – Együttműködés a közigazgatási eljárás során – Fizetési módok)	13

2004/C 251/5	Az Elsőfokú Bíróság ítélete 2004. július 20-án a T-311/02. sz., Vitaly Lissotschenko és Joachim Hentze kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben (Közösségi védjegy – LIMO szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjai)	15

2004/C 251/6	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. június 28-án a T-342/99. DEP sz., Airtours plc kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Költségek megállapítása – Solicitorok és barristerek díja – Közgazdászok díja – HÉA költség)	15

2004/C 251/7	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. július 8-án a T-341/02. sz. Regione Siciliana kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (ERFA – 4253/88/EGK rendelet – Egy pénzügyi támogatás lezárása – Megsemmisítés iránti kereset – Közvetlen érintettség – Elfogadhatatlanság)	15

2004/C 251/8	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. június 15-én a T-21/03. sz., S. kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Tisztviselők – Megsemmisítés iránti kereset – Foglalkoztatási betegség – Elutasítás – A betegség foglalkoztatási eredetének elismerése – Bizonyos dokumentumoknak az orvosi bizottság aktáiból való eltávolítása iránti kérelem – Elutasítás – Sérelmes jogi aktus – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)	16

2004/C 251/9	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. július 5-én a T-39/03. sz. DaimlerChrysler AG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben (Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Felszólalás visszavonása – Elfogadhatatlanság)	16

2004/C 251/0	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. július 2-án a T-256/03. sz. Bundesverband der Nahrungsmittel- und Speiseresteverwertung eV és Josef Kloh kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Megsemmisítés iránti kereset – Az 1774/2002/EK rendelet – A 2003/328/EK határozat – Élelmiszer-hulladékok felhasználása sertéseknek szánt táplálékokban – Elfogadhatatlanság)	16

2004/C 251/1	Az Elsőfokú Bíróság elnökének végzése 2004. július 2-án a T-422/03. R-II. sz. Enviro Tech Europe Ltd és Enviro Tech International Inc. kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Ideiglenes intézkedés – A 67/548/EGK és 2004/73/EK irányelvek – Elfogadhatósági feltételek)	17

2004/C 251/2	Az Elsőfokú Bíróság elnökének végzése 2004. július 2-án a T-76/04. R. sz. Bactria Industriehygiene-Service Verwaltungs GmbH & Co. KG kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Ideiglenes intézkedés – A 2032/2003/EK határozat – Biocid termékek – Elfogadhatóság)	17

2004/C 251/3	Az Elsőfokú Bíróság elnökének végzése 2004. július 2-án a T-78/04. R. sz. Sumitomo Chemical (UK) plc kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben (Ideiglenes intézkedés – A 2032/2003/EK rendelet – Biocid termékek – Elfogadhatóság)	17

2004/C 251/4	Az Elsőfokú Bíróság végzése 2004. július 9-én a T-132/04. sz. André Bonnet kontra Európai Közösségek Bírósága ügyben (Tisztviselők – Előzetes közigazgatási eljárás – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)	18

2004/C 251/5	T-163/04. sz. ügy: Michael Schäfer által 2004. április 30-án a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ellen benyújtott kereset	18

2004/C 251/6	T-193/04. sz. ügy: Hans-Martin Tillack által 2004. június 1-jén az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	19

2004/C 251/7	T-237/04. sz. ügy: Az Ultradent Products Inc. és Michael J. S. Renouf által 2004. június 14-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	19

2004/C 251/8	T-257/04. sz. ügy: A Lengyel Köztársaság által 2004. június 28-án az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	20

2004/C 251/9	T-258/04. sz. ügy: A Lengyel Köztársaság által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. június 28-án benyújtott kereset	21

2004/C 251/0	T-262/04. sz. ügy: A Société BIC S.A. által 2004. június 25-én a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen benyújtott kereset	22

2004/C 251/1	T-263/04. sz. ügy: A Société BIC S.A. által 2004. június 25-én a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen benyújtott kereset	22

2004/C 251/2	T-273/04. sz. ügy: A Brandt Industries által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. július 7-én benyújtott kereset	23

2004/C 251/3	T-278/04. sz. ügy: A Jabones Pardo, S.A. által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen 2004. július 9-én benyújtott kereset	23

2004/C 251/4	T-282/04. sz. ügy: Az Olasz Köztársaság által 2004. július 9-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	24

2004/C 251/5	T-284/04. sz. ügy: Az UPS Europe N. V./S.A. és az UPS Deutschland Inc. & co OHG által 2004. július 12-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	25

2004/C 251/6	T-286/04. sz. ügy: Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Királysága által 2004. július 9-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	25

2004/C 251/7	T-288/04. sz. ügy: Kris Van Neyghem által 2004. július 15-én a Régiók Bizottsága ellen benyújtott kereset	26

2004/C 251/8	T-292/04. sz. ügy: A Caremar S.p.A. és társai által 2004. július 19-én az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset	26

2004/C 251/9	T-295/04. sz. ügy: Centro Provincial de Jóvenes Agricultores de Jaén által 2004. július 22-én az Európai Unió Tanácsa ellen benyújtott kereset	27

2004/C 251/0	T-297/04. sz. ügy: Cristóbal Gallego Martínez, Benito García Burgos és Antonio Parras Rosa által 2004. július 22-én az Európai Unió Tanácsa ellen benyújtott kereset	27

2004/C 251/1	T-304/04. sz. ügy: Az Olasz Köztársaság által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. július 22-én benyújtott kereset	27

	III Közlemények
2004/C 251/2	A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos LapjábanHL C 239., 2004.9.25.	29