MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv szabályokat határoz meg arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági termelők hogyan használhatják a szennyvíziszapot* trágyázószerként úgy, hogy kizárható legyen a környezetet és az emberi egészség károsítása, biztosítva a növények tápanyag-szükségletének figyelembevételét és ügyelve arra, hogy a talaj, valamint a felszíni és felszín alatti víz ne károsodjék.

Ebből a célból a növényekre és emberekre potenciálisan mérgező következő hét nehézfém talajban lévő koncentrációjára vonatkozó határértékeket állapít meg:

kadmium;
réz;
nikkel;
ólom;
cink;
higany;
króm.

Megtiltja a szennyvíziszap használatát, ha a termőtalajban e nehézfémek koncentrációja ezzel meghaladná ezeket a határértékeket.

2018-ban az irányelvet az (EU) 2018/853 határozat módosította a környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok területén.

2019-ben az irányelvet az (EU) 2019/1010 rendelet módosította, amely összehangolja és egyszerűsíti a környezeti jog terén érvényes jelentéstételi kötelezettségeket.

FŐBB PONTOK

A konkrét határértékeket az irányelv mellékletei tartalmazzák:

I. A. melléklet – nehézfémek koncentrációja a termőtalajban;
I. B. melléklet – nehézfémek koncentrációja az iszapban;
I. C. melléklet – a termőtalajhoz adható nehézfém-mennyiségek éves felső határértékei.

A mezőgazdaságban történő használatot megelőzően az iszapot kezelni kell*. Az uniós országok azonban bizonyos feltételek mellett a kezeletlen iszap hasznosítását is engedélyezhetik a mezőgazdasági termelőknek, ha az iszapot a termőtalajba injektálják vagy bedolgozzák.

Bizonyos körülmények között az iszap egyáltalán nem használható a mezőgazdaságban:

legelők vagy takarmánytermelésre használt területek esetében, kivéve, ha a legeltetést vagy a takarmány betakarítását legalább három hét elteltével kívánják végezni;
olyan talajon, amelyben gyümölcsöket vagy zöldségféléket termesztenek, a vegetációs időn belül. Ez a szabály nem vonatkozik a gyümölcsfákra;
a talajjal közvetlenül érintkező és nyersen fogyasztott gyümölcs és zöldség termesztésére használt talajon. Ez a tilalom a betakarítás előtt tíz hónapig és a betakarítás ideje alatt érvényes.

A nemzeti hatóságok feladata annak biztosítása, hogy a mezőgazdasági termelők az iszap használata során ne lépjék túl a jogszabályi úton meghatározott határértékeket, továbbá mintákat kell venniük az iszapból és abból a talajból, amelyen azt használják, elemezniük kell azokat, valamint naprakész nyilvántartást kell vezetniük a következőkről:

a termelt iszap és a mezőgazdaságban felhasznált iszap mennyisége;
az iszap összetétele és tulajdonságai;
az iszap kezelésének módja;
az iszapot ki és hol használja.

Az (EU) 2019/1010 rendelet elfogadását követően 2022. január 1-től az uniós országoknak ezenfelül nyilvántartást kell vezetniük az irányelv átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos minden egyéb információról is, amelyet az Európai Bizottságnak nyújtanak. A nyilvántartásokban lévő információkat továbbá úgy kell bemutatniuk, hogy a digitális adatok egy-egy adott helyre vagy földrajzi területre vonatkozzanak.

Az uniós országoknak a 94/741/EK bizottsági határozatban meghatározott kérdőív alapján, egyéb vonatkozó irányelveket is lefedő ágazati jelentés formájában háromévente információkat kell küldeniük a Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról. Az (EU) 2018/853 határozat előírja, hogy ezeket az ágazati jelentéseket a Bizottság által végrehajtási jogi aktus formájában elfogadott kérdőív vagy vázlat alapján kell elkészíteni. A jelentést az általa lefedett hároméves időszak végétől számított kilenc hónapon belül kell megküldeni a Bizottságnak.

Az (EU) 2019/1010 rendelet, amelynek ezen irányelvre vonatkozó módosításait 2022. január 1-jétől kell alkalmazni, egyszerűsíti a jelentéstételi folyamatot. A rendelet célja továbbá az, hogy az uniós országok növeljék az átláthatóságot az általuk nyújtott információk tekintetében, és hogy a nyilvánosság a lehető leggyorsabban hozzáférhessen az információkhoz. A fent említett nyilvántartásokat minden naptári évre vonatkozóan könnyen hozzáférhető módon elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára az adott naptári év végétől számított nyolc hónapon belül, és azokat be kell nyújtani a Bizottsághoz is.

A Bizottság rendszeres időközönként jelentést tesz közzé az iszap uniós mezőgazdasági hasznosításáról, amely az egyes országok által e témában közölt információkat összesíti.

Az irányelv 1986. június 18. óta hatályos, az uniós országok nemzeti jogába pedig 1989. június 18-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

KULCSFOGALMAK

Szennyvíziszap: háztartási vagy települési szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből, oldó medencékből és más hasonló szennyvíztisztító berendezésekből származó iszap.

Kezelt iszap: olyan iszap, amely biológiai, kémiai vagy hőkezelésen, tartós tároláson vagy más kezelésen esett át, amely jelentős mértékben csökkentette bomlási képességét és az alkalmazásával járó higiéniai kockázatokat.

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6–12. o.)

A 86/278/EGK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1010 rendelete (2019. június 5.) a környezettel kapcsolatos jogszabályok területén a jelentéstételi kötelezettségek összehangolásáról, valamint a 166/2006/EK és a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2002/49/EK, a 2004/35/EK, a 2007/2/EK, a 2009/147/EK és a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 338/97/EK és a 2173/2005/EK tanácsi rendelet, továbbá a 86/278/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 170., 2019.6.25., 115–127. o.)

A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása