Az európai uniós jog forrásai

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 216. cikke

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke

MI A CÉLJA AZ EU MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS (EUMSZ) 207., 216. ÉS 288. CIKKEINEK?

FŐBB PONTOK

Az uniós jognak összesen három forrása van: az elsődleges jog, a másodlagos jog és a kiegészítő jog (lásd a jogszabályi hierarchiát).

Elsődleges jog

Másodlagos jog

A másodlagos jog az egyoldalú jogi aktusokat foglalja magában, amelyek két kategóriába sorolhatók:

A nem uniós országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel megkötött nemzetközi megállapodások szintén az uniós jog részét képezik. Ezek elkülönülnek az elsődleges és másodlagos jogtól, és egy önálló, ún. sui generis kategóriát képeznek. Az EUB néhány ítélete szerint a megállapodásoknak közvetlen hatálya lehet, a hierarchiában pedig magasabban helyezkednek el a másodlagos jogi aktusoknál, amelyeknek ezért összhangban kell lenniük e megállapodásokkal.

Kiegészítő jogforrások

A kiegészítő források a jog olyan elemei, amelyeket a szerződésekben kifejezetten nem említenek. Ez a kategória magában foglalja a következőket:

FŐ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – II. cím – Közös kereskedelempolitika – 207. cikk (az EKSz. korábbi 133. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 140–141. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – V. cím – Nemzetközi megállapodások – 216. cikk (HL C 202., 2016.6.7., 144. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Hatodik rész – Intézményi és pénzügyi rendelkezések – I. cím – Intézményi rendelkezések – 2. fejezet – Az Unió jogi aktusai, az elfogadásukra vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések – 1. szakasz – Az Unió jogi aktusai – 288. cikk (az EKSz. korábbi 249. cikke) (HL L 202., 2016.6.7., 171–172. o.)

utolsó frissítés 13.03.2020