Alapvető jogok

Az „alapvető jogok” kifejezés az „emberi jogok” fogalmát jelöli az Európai Unión (EU) belül. Az EU-ban élő személyek alapvető jogait az Európai Unió Alapjogi Chartája határozza meg. 2009 decemberében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a charta jogilag kötelező érvényű lett az EU-ban.

Az „emberi jogok” kifejezést általában a nemzetközi jogban használják, és azokat a jogokat jelöli, amelyekkel minden ember rendelkezik, állampolgárságtól, fajtól, kaszttól, meggyőződéstől, nemtől stb. függetlenül. Az EU az „emberi jogok” kifejezést jellemzően a külkapcsolatok és a fejlesztési együttműködési politikák kontextusában használja.

A charta az uniós intézményekre alkalmazandó a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, és nem terjeszti ki a szerződésekben az utóbbiakra ruházott hatásköröket és feladatokat. A charta ezenkívül az uniós tagállamokra is alkalmazandó, amennyiben az uniós jogot hajtják végre.

Az EU chartájában felsorolt jogok és szabadságok között számos olyan van, amelyet az Európa Tanács Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről (1950) és Szociális Charta (1965, módosítva 1996-ban) című dokumentumai állapítanak meg.

Az EU bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökségét (amely A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja helyébe lépett) 2007-ben hozták létre, és célja az EU chartájában foglalt jogok, értékek és szabadság védelme.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikke lehetővé teszi az uniós tagsági jogok (mint például a Tanácson belüli szavazati jogok) felfüggesztését, amennyiben valamely ország súlyosan és tartósan megsérti az EU alapvető elveit (ezen elvek a következők: szabadság, demokrácia, emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság).

LÁSD MÉG