A hatáskörök elosztása az Európai Unión belül

 

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió csak a Szerződések által ráruházott hatáskörökkel bír (a hatáskör-átruházás elve). Ezen elv értelmében az Unió kizárólag az uniós országok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a meghatározott célkitűzések megvalósításában. Minden hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháznak át az Unióra, az uniós országoknál marad. A Lisszaboni Szerződés tisztázza az Európai Unió és az uniós országok közötti hatáskörök megosztását. Ezek a hatáskörök három fő kategóriába sorolhatók:

A hatáskörök három fő típusa

Különleges hatáskörök

Az Unió lépéseket tehet annak biztosítása érdekében, hogy az uniós országok uniós szinten koordinálják gazdaságpolitikájukat, szociálpolitikájukat és foglalkoztatási politikájukat.

Az Unió közös kül- és biztonságpolitikája sajátos intézményi jelleggel bír, például az Európai Bizottság és az Európai Parlament korlátozottan vesznek részt a döntéshozatalban, valamint nem folyik jogalkotás. A politikát az Európai Tanács (az uniós országok állam- és kormányfői) és a Tanács (uniós országonként egy miniszteri szintű képviselő) határozza meg és hajtja végre. Az Európai Tanács elnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője képviselik az Európai Uniót a közös kül- és biztonságpolitikai ügyekben.

A hatáskörök gyakorlása

Az uniós hatáskörök gyakorlását az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében található két alapelv határozza meg:

utolsó frissítés 26.01.2016