A fogyasztói jogviták alternatív rendezése

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2013/11/EU irányelv a kereskedők és fogyasztók közötti jogviták alternatív rendezéséről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

• Az irányelv biztosítja, hogy az uniós fogyasztók az uniós kereskedőkkel* termékek vagy szolgáltatások kapcsán keletkezett szerződéses jogvitáikat alternatív vitarendezési fórumokhoz nyújthassák be, azaz olyan elismert szervekhez, melyek feladata a bíróságon kívüli, alternatív vitarendezési eljárások útján történő vitarendezés.
• Az alternatív vitarendezési fórumok és eljárások vonatkozásában kötelező minőségi követelményeket határoz meg olyan szempontok biztosítása érdekében, mint az átláthatóság, függetlenség, méltányosság és a hatékonyság.
• Az ezeknek történő megfelelést az uniós országok által kijelölt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok biztosítják.
• Kötelezi a kereskedőket a fogyasztók informálására az alternatív vitarendezési eljárásokról, amennyiben az előbbiek elkötelezték magukat az alternatív vitarendezési eljárások használatára vagy kötelességük használni azokat, és amikor a fogyasztóval folytatott vitát nem tudják kétoldalúan rendezni.

FŐBB PONTOK

• Az uniós országoknak biztosítaniuk kell, hogy az áruk értékesítéséből vagy a szolgáltatások nyújtásából eredő – az Unióban tartózkodási engedéllyel rendelkező fogyasztók és ott letelepedett kereskedők közötti – valamennyi szerződéses jogvitával alternatív vitarendezési fórumokhoz lehessen fordulni. Az irányelv az online és offline értékesítések és szolgáltatások tekintetében egyaránt alkalmazandó.
• E jogszabály célja, hogy biztosítsa az EU egységes piacának megfelelő működését.
• Az alternatív vitarendezés a jogviták rendezésének megfizethető, egyszerű és gyors módját kínálja a fogyasztóknak, például olyan esetekben, mint amikor a kereskedő megtagadja valamely termék javítását vagy a visszatérítést, amelyre a fogyasztó jogosult.
• Az alternatív vitarendezési fórumok a közvetítőhöz, ombudsmanhoz vagy panaszbizottsághoz hasonló semleges felet vonnak be az eljárásba, amely az alternatív vitarendezési eljárás segítségével kísérli meg a vita megoldását. Az adott alternatív vitarendezési fórum által alkalmazott alternatív vitarendezési eljárás formájától függően a semleges fél az alábbiakat teheti:
  • megoldást javasol vagy ír elő;
  • együttműködésre készteti a feleket annak érdekében, hogy megoldást találjanak.
• Valamennyi alternatív vitarendezési fórumnak kötelezően meg kell felelnie a hatékony, méltányos, független és átlátható működést biztosító minőségi követelményeknek.
• Valamennyi uniós országnak ki kell jelölnie egy hatáskörrel rendelkező hatóságot, melyek nemzeti felügyelettel bírnak az alternatív vitarendezési fórumok tekintetében és biztosítják a minőségi követelményeknek való megfelelésüket. A hatáskörrel rendelkező hatóságok országos listát vezetnek az alternatív vitarendezési fórumokról. E listán kizárólag olyan vitarendezési fórumok szerepelhetnek alternatív vitarendezési fórumként, melyek megfelelnek a minőségi követelményeknek.
• Az alternatív vitarendezés alkalmazásához hozzájáruló, illetve annak alkalmazására kötelezett kereskedőknek tájékoztatást kell nyújtaniuk honlapjukon az alternatív vitarendezésről a fogyasztók részére, valamint fel kell tüntetniük azt az általános feltételeik között. Abban az esetben is tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az alternatív vitarendezésről, amikor valamely jogvita a fogyasztó és a kereskedő között közvetlenül nem rendezhető.
• Az átláthatóság érdekében az uniós országoknak biztosítaniuk kell, hogy az alternatív vitarendezési fórumok weboldalai egyértelmű és érthető tájékoztatást nyújtsanak. E tájékoztatásban a következőknek kell szerepelni: elérhetőség, a fórum által kezelt jogvitatípusok, valamint az alternatív vitarendezés során felmerülő költségek, az eljárás átlagos időtartama és az alternatív vitarendezés kimenetelének joghatása. A fórumoknak ezen túlmenően elérhetővé kell tenniük a honlapjukon az általuk kezelt jogvitákról szóló éves tevékenységi jelentéseket.
• Az alternatív vitarendezési fórumoknak együtt kell működniük az Európai Unión belüli jogviták rendezése érdekében. Emellett meg kell osztaniuk egymással és a nemzeti hatóságokkal a jogviták rendezésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat.
• Ezen irányelv – az egészség és a felsőoktatás kivételével – valamennyi piaci ágazatra alkalmazandó.

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYELV?

2013. július 8 -dika óta hatályos. Az uniós országoknak 2015. július 9-ig kellett átültetniük nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

• az alternatív és online vitarendezési eljárásról szóló rész az Európai Bizottság honlapján.

* KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013.május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói alternatív vitarendezési irányelv) (HL L 165., 2013.6.18., 63–79. o.)

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről („Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”) (HL L 364., 2004.12.9., 1–11. o.)

A 2006/2004/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 110., 2009.5.1., 30–36. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól (HL L 136., 2008.5.24., 3–8. o.)

utolsó frissítés 17.10.2016