Az uniós halászati ellenőrző rendszer

FŐBB PONTOK

• Az ellenőrző rendszer főbb célkitűzései a következők:
  • annak garantálása, hogy a tengeri biológiai erőforrásokat csak a megengedett mennyiségben fogják ki vagy halásszák le kereskedelmi célból;
  • a halászati állományokkal való gazdálkodáshoz szükséges adatok összegyűjtése;
  • az uniós tagállamok, az Európai Bizottság és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) szerepének tisztázása;
  • annak biztosítása, hogy a közös halászati politika szabályait minden halászatra és minden gazdasági szereplőre nézve azonos módon alkalmazzák, ellenőrizzék és érvényesítsék, valamint hogy harmonizált szankciók legyenek érvényben az egész EU-ban;
  • annak biztosítása, hogy minden halászatitermék-tétel és akvakultúra-terméktétel¹ az ellátási lánc minden szakaszában digitálisan nyomon követhető legyen, „a hálótól az asztalig”, beleértve a halászatot vagy a lehalászást, a kirakodást, a feldolgozást, a szállítást és a forgalmazás valamennyi szakaszát.
• A rendelet az alábbiakra alkalmazandó:
  • az uniós vizeken folytatott valamennyi halászati tevékenység;
  • az uniós hajók által az uniós vagy nem uniós vizeken folytatott halászati tevékenység;
  • hajó nélküli kereskedelmi halászat;
  • az EU-ba importált, illetve nem importált halászatitermék-tételekkel és akvakultúra-terméktételekkel foglalkozó ellátási lánc gazdasági szereplői;
  • rekreációs célú halászat.

A vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés

• A tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú hasznosításához a halászhajóknak a lobogó szerinti tagállam által kiállított érvényes halászati engedéllyel kell rendelkezniük. Az engedélyben foglalt információknak pontosnak kell lenniük, és összhangban kell állniuk az uniós halászflotta-nyilvántartásban szereplő adatokkal.
• Az uniós vizeken működő hajók csak akkor folytathatnak halászati tevékenységeket, ha azok fel vannak tüntetve az érvényes halászati engedélyen. Az engedélyezett tevékenységek halászati erőkifejtési rendszer, többéves terv, halászati korlátozás hatálya alá tartozó terület, illetve tudományos célú halászat hatálya alá tartozhatnak.
• A halászhajók és halászeszközök jelölése és azonosítása tekintetében részletes szabályok vannak érvényben.
• A tagállamok a hajók tartózkodási helyének és mozgásának szisztematikus nyomon követése érdekében műholdas hajómegfigyelési rendszert (VMS) működtetnek. A nagyobb hajók fedélzetén kötelező felszerelés a VMS-berendezés. A 12 méternél rövidebb halászhajók nem kötelesek VMS-berendezést telepíteni, de rendelkezniük kell olyan fedélzeti berendezéssel, amely lehetővé teszi, hogy valamely követő eszköz rendszeres időközönként azonosítsa őket, illetve helyzetüket meghatározza. Bizonyos kisebb, 9 méternél rövidebb tengerpart menti hajók 2029. december 31-ig mentesülnek a VMS-re vonatkozó követelmény teljesítésének kötelezettsége alól.
• Minden tagállam halászati felügyelő központot hoz létre és működtet, amely a halászati tevékenységeket és az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók halászati erőkifejtését követi nyomon, ideértve a vizein halászati tevékenységek végzésére engedéllyel rendelkező, más tagállamok lobogója alatt közlekedő halászhajókat és harmadik országbeli halászhajókat is.

A halászat ellenőrzése

• A halászhajók parancsnokai kötelesek elektronikus jelentéstételi rendszereket használni a halászati tevékenységek – beleértve a fogásokat, az átrakodásokat és a kirakodásokat – nyilvántartására és bejelentésére. 2028-tól kezdődően minden hajót fel kell szerelni ilyen rendszerekkel, bár a kisebb hajók között vannak bizonyos kivételek.
• A rendelet részletesen meghatározza a hajónaplóban rögzítendő információkat. Bizonyos nagyobb hajók esetében elektronikus távellenőrzési rendszereket alkalmaznak majd annak biztosítására, hogy az érintettek a kirakodási kötelezettséget megszegve a nem szándékos fogást ne dobják vissza a tengerbe.
• A tagállamok a fogásokra és a halászati erőkifejtésre vonatkozó összes releváns adatot rögzítik, és ezeket megküldik a Bizottságnak. Minden tagállam felelős annak biztosításáért, hogy az általa kiadott halászati engedélyeknek megfelelő teljes kapacitás soha ne haladja meg az adott tagállam maximális halászati kapacitását. A tagállamoknak továbbá haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, amennyiben megállapítják, hogy valamely kvóta 80 %-át kimerítették, vagy egy adott halászeszközre, illetve halászatra vonatkozó legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés 80 %-át elérték.
• A parti tagállamok kötelesek a rekreációs célú halászatból származó fogások rögzítésére és bejelentésére szolgáló elektronikus rendszerrel rendelkezni, hogy a természetes személyek fogásaira vonatkozó adatokat gyűjtsenek azon fajok, állományok vagy állománycsoportok tekintetében, amelyekre vonatkozóan az Unió meghatározta a halászati lehetőségeket, illetve amelyek többéves terv vagy kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak.

Az ellátási lánc ellenőrzése

• A tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a közös halászati politika szabályait saját területükön a halászati és akvakultúra-termékek forgalmazásának minden szakaszában tiszteletben tartsák, e termékek forgalomba hozatalától kezdve egészen kiskereskedelmi értékesítésig, ideértve a szállítást is. Biztosítaniuk kell, hogy az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó és a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halászati termékek felhasználása a közvetlen emberi fogyasztástól eltérő célokra korlátozódik.
• A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közös forgalmazási előírások hatálya alá tartozó termékek csak akkor kerüljenek forgalomba, ha megfelelnek e szabványoknak. A tagállamoknak ellenőrzéseket kell végezniük annak érdekében, hogy a megfelelőséget az ellátási lánc valamennyi szakaszában biztosítsák, beleértve a szállítást és a vendéglátást is.
• A rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra (KN) 3. árucsoportjába tartozó halászatitermék-tételek vagy akvakultúratermék-tételek összetételét (a 2658/87/EGK rendeletben foglaltak szerint), valamint a szóban forgó termékek (halak, rákfélék, puhatestűek és gerinctelen víziállatok) forgalomba hozatalát megelőzően bizonyos mentességeket állapít meg e szabályok tekintetében.
• A gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a halászati és akvakultúra termékeket tételekbe rakják, és hogy azok az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában nyomon követhetők legyenek, a fogástól vagy a lehalászástól kezdve egészen a kiskereskedelmi szakaszig.
• A gazdasági szereplőknek rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek biztosítják, hogy a KN 3. árucsoportjába tartozó valamennyi halászatitermék-tétel és akvakultúratermék-tétel nyomon követhetőségre vonatkozó minimális információkat digitálisan rögzítsék és azon gazdasági szereplő(k) rendelkezésre bocsássák, amely(ek) részére ilyen termékeket szállítottak be, továbbá kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésre bocsássák.
• Meg kell határozni a KN 3. árucsoportjába tartozó halászatitermék-tételekre vagy akvakultúratermék-tételekre vonatkozó minimális nyomonkövethetőségi információkat. A KN szóban árucsoportjába tartozó halászatitermék-tételekre vagy akvakultúratermék-tételekre vonatkozó szabályok 2026. január 10-től alkalmazandók.
• A KN 16. árucsoportjának 1604 és 1605 vámtarifaszáma alá tartozó halászatitermék-tételek vagy akvakultúratermék-tételek (húsból, halból vagy rákféléből, puhatestűből, valamint más gerinctelen víziállatból készült termékek), valamint a KN 12. árucsoportjának 1212 21 vámtarifa-alszáma alá tartozó halászatitermék-tételek vagy akvakultúratermék-tételek (tengeri moszat és más alga) esetében a nyomonkövethetőségi minimuminformációkat (beleértve a használandó digitális rendszereket), felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban határozzák meg, és azokat 2029. január 10-től kezdődően kell alkalmazni.
• A tagállamok mentesíthetik a nyomonkövetési követelmények alól a közvetlenül a fogyasztók számára értékesített halászati termékek kis mennyiségeit, feltéve, hogy e termékek csak magánfogyasztásra kerülnek felhasználásra, és hogy e mennyiségek fogyasztónként nem haladják meg a napi 10 kg-nyi halászati terméket. A Balti-tengeren kifogott lazac esetében ezt a küszöbértéket fogyasztónként napi két egyedben kell meghatározni.

Felügyelet és vizsgálatok

• Részletes szabályokat állapítottak meg az olyan uniós ellenőrök által végzett felügyeletre és vizsgálatokra vonatkozóan, akik a tagállamok területén és az uniós vizeken, valamint az uniós vizeken kívül uniós halászhajókon tevékenykedhetnek.
• A tagállamok feladata a közös halászati politika ellenőrzése és végrehajtása. A tagállamoknak rendelkezniük kell a vizsgálatok elvégzésére jogosult tisztviselők jegyzékével.
• A vizsgálatokat megkülönböztetésmentes módon kell elvégezni a tengeren, a kikötőkben, a szállítás során, a feldolgozóüzemekben és a halászati termékek forgalmazása során.
• A rendelet keretet határoz meg a halászhajókon jelen lévő uniós megfigyelő ellenőrökre vonatkozóan, akiknek ellenőrizniük kell, hogy a hajók betartják-e a közös halászati politika szabályait, ideértve a biztonságra és a gazdasági szereplőktől való függetlenségre vonatkozó szabályokat is.

A Bizottság értékelési és ellenőrzési tevékenysége

A Bizottság átvilágításokat, ellenőrzéseket és önálló vizsgálatokat végez, a közös halászati politikának a tagállamok általi alkalmazását ellenőrizendő és értékelendő.

Szankciók

• A tagállamoknak megfelelő közigazgatási intézkedéseket, így például szankciókat vagy büntetőeljárást kell alkalmazniuk a szabályok megszegése esetén. Súlyos szabálysértés esetén büntetőpontrendszert kell alkalmazniuk a halászati engedélyek birtokosaival és a halászhajók parancsnokaival szemben. Adott számú büntetőpont elérése esetén az engedély felfüggeszthető, végül pedig be is vonható.
• A tagállamokkal szemben is szabható ki szankcióa közös halászati politika szabályainak nem megfelelő végrehajtatásáért, ilyen szankció például egy adott halászat bezárása vagy a kvóták csökkentése (túlhalászás esetén).

Adatgyűjtés

• A tagállamoknak a Bizottság számára hozzáférhető, biztonságos adatbázist kell működtetniük, amely tartalmazza a rendelet szerinti feladataik teljesítése során gyűjtött információkat. Hivatalos honlapot kell létrehozniuk, amely olyan információkat is magában foglal, mint például a kijelölt kikötők, az azonnali hatályú tilalmak, a kapcsolattartó pontok, a mérlegelés elvégzésére jogosult piaci szereplők listája és egyéb adatok.
• A rendelet bevezeti továbbá a tagállamok, a Bizottság, az EFCA és a nem uniós országok közötti kölcsönös segítségnyújtás, közigazgatási együttműködés és információcsere rendszerét.

Koordináció

• A fokozottabb együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése érdekében az EFCA közös ellenőrző kampányokat szervez a különböző tagállamok ellenőreinek részvételével.

Bizonyos halászati tevékenységek tekintetében egyedi ellenőrzési és vizsgálati programok

• Bizonyos halászati tevékenységek tekintetében egyedi ellenőrzési és vizsgálati programokat fogadhat el a Bizottság. 2018 decemberében a Bizottság elfogadta az (EU) 2018/1986 végrehajtási határozatot, amely bizonyos halászati tevékenységek tekintetében egyedi ellenőrzési és vizsgálati programokat hoz létre, melyeket az érintett tagállamok az EFCA általi koordinálás mellett, a vonatkozó közös alkalmazási tervek keretében közösen ellenőriznek.